Üzenet - április 15

parvusgabriel

Tanulságos igék Jeremiásról

Imakérések

Portré: Jakab István

Mennyire aktuálisak Jeremiás szavai a mi

időnkben is, amikor az egész világ ítélet alatt

áll, amikor mindenki szívében ott a félelem

és döbbenet. A megoldás ma sem lehet más,

mint 2500 évvel ezelőtt: komolyan

venni Isten szavát. Lehet, az Úr épp e

próba által akar magához fordítani. 2.

Imádkozzunk az egyházak, egyháztagok és

családjaik fizikai, érzelmi, lelki egészségéért,

adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet,

erőt, cselekvési elgondolásokat, miként

kell e helyzetben kormányozniuk, pásztorolni

gyülekezeteiket, közösségeiket a világ

minden országában.

3.

7.

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

ÜZENETXXXI. ÉVF. • 8. SZÁM

2020. ÁPRILIS 15.

ÁRA 1,50 LEJ

Mégis

Sándor György humorista egyik előadásában

Gyökössy Endre egyik időskori történetét

meséli el.

Az ismert lelkigondozót, sokak kedves

Bandi bácsiját felismeri valaki az utcán. Hálásan

rázza a kezét, és közben elmeséli neki,

hogy olyan 40-50 évvel azelőtt meghallgatta

egy igehirdetését. Persze már semmire sem

emlékszik, egy szó mégis megmaradt benne,

de az nagyon. Az, hogy mégis. Hogy nekem

mégis szeretnem kell, mégis meg kell bocsánatom,

mégis újra kell kezdenem, mégis folytatnom

kell.

Aztán amikor Bandi bácsi újra magára marad,

és bandukol tovább, belegondol: lám, 50 év

szolgálat után maradt egyetlen szó. Ez a mégis.

És rájön, hogy ez nem baj. Mert ebben az egy

szóban több van. Valami többlet: Isten Lelke.

Mert e szóban a Lélek elindul valahonnan, és

eltalál valakit, akinek talán ettől az egy szótól

irányt vált az élete.

A következő történet már mai.

3.

Fotó: Kiss Gábor

Segítők

a szükséghelyzetben

Nem áll meg a diakóniai munka

Nehezebb körülmények között, de folytatódik a

Diakónia Keresztyén Alapítvány munkája. A házi

beteggondozás az, amire a társadalom részéről

nagy igény van, de más foglalkozások sem szünetelnek.

A beteggondozás során az ellátottak távolságtartóbbak

lettek ugyan, a találkozások során

pedig csak a legszükségesebbekre korlátozódik

az interakció, az asszisztensek mégis járják

a településeket.

Kiáltvány az életért

A Globethics.net a világjárvány

megpróbáltjaihoz

A Globethics.net olyan többnyelvű etikai honlap,

amelyen keresztyén és más vallású, de etikus

gondolkodású kutató, teológus, műszaki értelmiségi

is megosztja gondolatait, közli tanulmányait

és kutatási eredményeit a mindennapi élet

és jövőtervezés területén. Az oldal alapítója és

igazgatója dr. Christoph Stückelberger református

szociáletikus, aki levelében az etikai világközösség

nevében írt állásfoglalást közöl a koronavírus

4. által sújtottak számára.

8.


2

( Mannás kosár )

Tanulságos igék Jeremiásról

Az ige nehéz időkben

16.

Az Olvasod-e a Bibliát? című könyv szerzője

egy Ryle nevű anglikán püspök. Szerinte

boldog ember az, akinek van Bibliája, de még

boldogabb az, aki olvassa is. Ma Bibliát venni

nem probléma. De az, hogy olvassuk is, életfontosságú

dolog számunkra. Mit teszünk mi Isten

szavával – erről szól ez az ige.

Épp böjti nap van Jeruzsálemben. A nemzetközi

helyzet feszült. Jójákim király segítséget

várt Egyiptomtól, de ebből csak csalódás lett.

Jeremiás prófétának igaza lett, Egyiptomban reménykedni

hiábavaló. Csak egy út lenne a babiloni

fenyegetettség elkerülésére: az Úrhoz való

megtérés és a benne való bizalom. A próféta e

böjti napon is ezt fogja hirdetni, az összes próféciáját

fel fogják olvasni a templomtéren. Ezt

íródeákja, Bárúk fogja megtenni.

Az íródeák órákon át olvassa az ítéleteket, ígéreteket.

Sokan csak kíváncsiságból gyűlnek össze

körülötte, ám érdeklődve vagy épp megdöbbenve

hallgatják szavait. Magában mindenki felteszi a

kérdést: vajon igaz-e mindaz, amit mond?

Másokat megdöbbent és felráz a prófétai

szó. Ezek között van Mikeás is. Őt mélyen érinti

az ige és mindaz, amit hallott. S ha valakit

komolyan megérint az ige, az szeretné, ha ez

másokkal is így történne. Mikeás úgy gondolja,

ezt Júda vezetőinek is hallaniuk kell, mert

a város nagy veszélyben van. Ezért alighogy

befejeződik a beszéd, máris megy, hogy vigye

a vezetőknek az üzenetet. Azok épp tanácskozáson

vannak, meghallgatják Mikeást, és érzik: a

dolog komoly, itt róluk van szó.

Az már önmagában is nagy szó, hogy a nép

vezetőit érdekli Isten igéje. Ma azt látjuk, a népek,

országok vezetőit mindez nem érdekli. Ám

itt más a helyzet. Bárúk még egyszer kibontja a

tekercset, és felolvassa a rajta levő írást. A vezetők

megrettennek, valósággal sokkolja őket

mindaz a fenyegetés, amely Júda és Jeruzsálem

ellen szól. Azt mondják: ezt a királynak is hallania

kell.

Miért van ilyen nagy hatása Jeremiás szavainak?

Elvégre mindezt nem először hallják Jeruzsálemben.

Amit Bárúk mond, nem újdonság.

De most már látszik: az ítélet kezd bekövetkezni,

a körülmények kezdenek szorongatóak lenni.

Amikor az ember szorultságban van, jobban

meghallja az igét, érzékenyebben reagál arra. Jó

az, ha az emberek figyelnek Isten szavára, és jó

az, ha megdöbbennek.

De a folytatás már nem olyan jó, mint a

kezdet. Mert mit kellett volna nekik tenniük?

Térdre borulni és könyörögni: Uram, bocsásd

meg bűneinket, könyörülj rajtunk! Nem az Urat

kérdezik, hanem Bárúkot: hogy jutottál te e próféciához?

Az a szomorú, hogy bár az emberek

megdöbbennek, mégis hamar napirendre térnek

minden felett.

A vezetők, a fejedelmek, a nép fontos dolgot

tesznek. A királyt is tudatják erről. Jójákimnak

is kell mindezt tudnia. De az veszélyes lehet

mind Jeremiás, mind pedig Bárúk számára.

Ezért jobb, ha ők elrejtőznek, amikor a király is

fogja hallani az igét. Eddig ő nem sokat törődött

az Úrral és igéjével. Sőt még ennél rosszabbat is

tett: Uriás prófétát eltette láb alól, Jeremiásról

pedig hallani sem akar.

Jójákimnak döntenie kell. A király egy kandalló

előtt áll, és fejedelmek veszik körül. Elhozatja

a tekercset, és felolvastatja. Ő ugyan jól

ismeri Jeremiás üzenetét: térjetek meg! Ez számára

már régi mese. S miközben Jehudi olvas,

Jójákim cselekedni kezd. Ahogy egy oszlopsort

elolvas, egy késsel levágja, és a tűzbe veti. Szeretetlenül,

még az arcizma sem rándul meg. Ez

több mint közömbösség, ez mély megvetése az

igének. Isten beszéde Jójákim számára értéktelen

papírdarab, tűzbe való.

Ez ma is megtörténik. Persze nem ilyen

brutális módon, sokkal finomabban. Egyesek

ugyanis azt mondják: a Biblia régi írás, nem

kell komolyan venni. Mások meghallgatják Isten

szavát, de utána ez mégsem látszik meg életükön.

Akik tudják ugyan, miként kellene élni,

mégis más utat választanak.

De hogyan menekülhetünk meg az ítélettől,

ha ilyen üdvösséggel nem törődünk, ha az

Felhívás húsvéti úrvacsoravételre

Kedves keresztyén testvéreim!

Az emberiség nagy drámája zajlik a szemünk

előtt. Bármennyire is szeretnénk kimaradni

belőle, nem lehetséges. Naponta fordulunk

Istenhez, és kérdésekkel ostromoljuk.

Még most, az elején talán saját emberi

erőnkben bízva gondoljuk, hogy megoldhatók

a dolgok, de lassan mindenki számára világos

lesz: Isten kezébe kell letennünk az életünket.

Olyan ez, mint a megváltásunk: saját erőből,

akaratból nem megy. Jézusnak kellett eljönnie,

aki bemutatta az áldozatát értünk. Ezt azonban

nekünk újból és újból át kell élnünk, és áment

kell mondanunk rá. Krisztust közel kell engedni

magunkhoz. Meg kell bizonyosodnunk arról,

hogy Krisztus itt van velünk. Az ige mellett az

úrvacsora az, ami igazán megerősít minket. De

e mostani helyzetben a húsvéti úrvacsoraosztás

került veszélybe. Ám most is beigazolódik,

hogy ha Isten becsuk egy ajtót előttünk, kinyit

egy ablakot – ha képesek vagyunk meglátni azt.

Így találtam megoldást a húsvéti úrvacsoravételünkre.

Ezt a Magyar Református Egyház mind a

tíz egyházkerülete örömmel támogatja.

Húsvét vasárnapján délelőtt 10 órakor a

Duna Televízióban református ünnepi istentisztelet

és úrvacsoraosztás lesz. Igét hirdet dr. Szabó

István, a Magyarországi Református Egyház

Zsinatának elnöke a saját családja körében. Az

istentisztelet után a megterített úrasztala mellett

úrvacsoráznak. Ebbe kapcsolódunk be mi

is úgy, hogy mindenki odahaza, a saját családi

hajlékában megteríti az úrasztalát, majd pedig

Bárúk fölírta arra Jeremiás

diktálása után annak az

irattekercsnek minden szavát,

amelyet Jójákim, Júda

királya tűzben égetett el.

(Jer 36,32)

evangéliumot nem vesszük komolyan? Milyen

rettenetes ítélet vár azokra, akik Isten szavát

nem veszik komolyan! Feltevődik a kérdés: miért

nem avatkozik közbe az Úr? Ha az ő igéjét

a tűzbe vetik, miért nem bocsát az Úr tüzet az

égből, hogy Jójákimot és embereit megeméssze?

E kérdést sokszor feltesszük: miért és hogyan

tűr ilyen hosszan az Úr? Miért tűri el, hogy

az emberek megvessék, kigúnyolják igéjét? Mi

tudjuk, Isten hosszútűrő, nem azonnal bünteti

a gonoszt. De Jójákim azonnal meghallja az ítéletet:

utódok nélkül hal meg, senki sem követi

őt a trónon, csapások jönnek rá, mert nem akart

hallgatni az Úr szavára.

Ezt érdemes mindenkinek megjegyeznie: az

Úré az utolsó szó. Mert az ő szava megáll mindenkor,

nem dönti meg senki hatalma. Mert bár

Jójákim a tekercset elégeti, Bárúk azt teljességgel

újraírja. Sőt a második tekercs még terjedelmesebb

lesz, mint az első. Mert az Úr sohasem

vonja vissza, amit kimondott: az ítéletet és az

ígéretet sem.

Azzal a kérdéssel indultunk: olvasod-e a

Bibliát, és meghallod-e abból az Úr szavát, aszerint

élsz-e? Az ige először megrettent, de ez nem

baj, mert ez üdvösséges rettegés, amiből megtérés

fakad. Akkor elkerülhetjük az ítéletet, és

üdvösségben lesz részünk.

Mennyire időszerűek Jeremiás szavai a mi

időnkben is, amikor az egész világ ítélet alatt

áll, amikor mindenki szívében ott a félelem és

döbbenet. A megoldás ma sem lehet más, mint

2500 évvel ezelőtt: komolyan venni Isten szavát.

Lehet, az Úr épp e nagy próba által akarja

a mai világot, Európát, a mi népünket és országunkat

magához fordítani.

Ne dobjuk tűzbe, ne vessük meg Isten beszédét.

Olvassuk, vegyük komolyan minden szavát.

Mert az igének be kell teljesülnie. A nagy

nyomorúság idején Isten népe felemelheti fejét,

mert tudja: Megváltója közeleg.

| LŐRINCZ ISTVÁN |

a tévén keresztül elhangzó felkérésre valljuk

meg bűneinket, teszünk vallást a mi hitünkről,

és magunkhoz vesszük az úrvacsorát. Ahol van

családfő, ott ő adja a kenyeret és a bort a család

többi tagjának, majd pedig ő maga vesz. Aki

pedig egyedül van, az maga veheti önmagának.

Valami olyasmit fogunk tenni, amit az őskeresztyén

gyülekezetek, amikor házanként

megtörték a kenyeret. Ezt most mégsem magunkban

tesszük, hanem a Kárpát-medence,

de lehet, hogy az egész világot befogadó templomában

lehetünk együtt testvéreinkkel. Most

lehet, hogy el fog tűnni minden akadály, külsőség,

ami elvonta figyelmünket az igazi bűnbánattól.

A templomban – látván az előttünk

állókat – sokszor mások bűnére gondoltunk, és

sohasem a magunkéra. Így lehet őszinte és igaz

a mi mostani úrvacsoravételünk.

E csapásból csak úgy tudunk győztesen kijönni,

ha őszintén elfogadjuk Isten megváltását,

és elkötelezzük magunkat a megújult életre.

Így készüljünk az idei húsvétra.

| KATÓ BÉLA püspök |


Mégis

1.|

A hajnalban, még sötétben a templomban

ülő lelkipásztorról szól, aki ott ül valahol

a hetedik sorban, és próbál elmélyülni, imádkozni.

De közben mindegyre azon kapja magát,

hogy hegyezi a fülét, szólnak-e már a harangok,

nyílik-e az ajtó, hallja-e a közeledő lépéseket.

De nem.

Csend van. Mert áll a világ. Áll az egyház.

A társadalom, a politika, a közélet, a kultúra.

Minden. Csak a vírus terjed.

A máskor jó előre teleírt határidőnapló

most üresen néz vissza. Kapkodáshoz, pontos

beosztáshoz szokott életünkre rászakadt az,

ami felől annyit panaszoltuk már ismerősnek

és ismeretlennek, hogy nincs. Az idő. Összezavart

minket újdonsült nyereményünk, az, hogy

időmilliomossá váltunk. Jobb híján a közösségi

hálón morzsoljuk az órákat. Ahol az ember abban

az illúzióban rohan, végez valami virtuális

helybenfutást, hogy gyors élete mégiscsak tart.

Posztokkal sokszorozzuk magunk és mások félelmét.

Erre írta valaki bölcs lényeglátással: a

reményt terjeszd, ne a pánikot.

Miközben figyeljük a veszteglő világot, most

lehet, olyasmit is észreveszünk, amit máskor

nem. Máltáról küldött képet valaki egy város

máskor forgalmas utcájáról, ahol az elmúlt hetek

során kinőtt a fű a macskakövek között.

Most nem merünk tervezni sem, de azért

magunkban fogadkozunk, hogy a nagy megálló

utáni nekirugaszkodásban más, észszerűbb

lesz a világ. És benne az életünk. Talán már

Üzenet ( Imádság )

3

nem az lesz a fontos, hogy a tízféle termékből

melyiket vegyem, vagy hogy beleragadjak az

agysejtpusztító bulvárragacsba. Talán most

azok is belehallgatnak egy-egy istentisztelet

közvetítésébe, elcsípnek egy-egy darabka reményfoszlányt,

akik máskor reflexből más csatornákra

kapcsoltak tovább.

Mert most minden embernek kell egy kis

feltámadás. Talán az élet féltése most kitárja a

máskor nagy öntudattal bezárt szívbéli kaput.

És talán kinyílik benne a kimondatlan vagy kimondott

bizakodás, hogy a Feltámadott hátha

mégis ennek az önmagát kényszeresen leromboló

világnak ad egy újabb esélyt. Egy mégist.

Akár egyetlenegy Lélek-uralta szó által, amivel

irányt válthat.

Nevezzük akár feltámadásnak.

| FÁBIÁN TIBOR |

Imakérések

1. Imádkozzunk a vezetőkért az egész világon, hogy kapjanak bölcsességet,

a tudósok felismerést, hogy ellenőrzésük alá tudják vonni a járvány

terjedését.

2. Imádkozzunk az orvosokért és a tudományok kutatóiért Kínában

és az egész világon: Isten kegyelme ösztönözze őket arra, hogy kitartóan

keressék azt a gyógyszert és kezelést, amely gyorsan alkalmazható védekezésként,

és megállíthatja a járványt.

3. Imádkozzunk a hivatalos szervekért, legyenek bölcsek a járvány

ellenőrzésében, a védekezésben, tudják a helyi lakosság szükségleteit

szabályozni és kielégíteni, s csökkenteni tudják az életüket veszítők

számát.

4. Imádkozzunk azért, hogy legyen elég orvosság és védekezési képesség

minden helyen, ahol a koronavírus megjelenik. Kérjük Isten erejét

az orvosi csoportok, ápolószemélyzet számára fizikailag és szellemileg

is, hogy elkerüljék gyógyítás közben a vírusos megfertőződést, családjaik

maradjanak egészségesek, és legyen békességük a nehéz napokban.

5. Imádkozzunk az éjjel-nappal szolgálatban lévőkért, akik küzdenek

a járvány ellen, adjon Isten nekik erős szívet, és tartsa meg testüket is

egészségben és erőben.

6. Imádkozzunk a speciális kórházakért, amiket a koronavírus okozta

tüdőgyulladás fertőzöttjeinek építettek vagy nyitnak meg, hogy tudjanak

újabb kezelőhelyeket megnyitni.

7. Imádkozzunk minden egyházért, híveikért, hogy felismerjék bűneiket,

vétkeiket, amelyekkel az Úr akarata ellen cselekedtek. Imádkozzunk

egymásért, hogy az egyházak erősen és rendíthetetlenül álljanak a járvány

idején is, a prédikátorokért, hogy még nagyobb lelki erővel hirdessék

az evangéliumot, vezessenek az Úrhoz embereket, s hogy szolgálataik

az Úr dicsőségére történjenek, és hangozzanak el ébresztő, hű bizonyságtételként

– Itáliában, a Kárpát-medencében s minden helyen, ahol imádságra

kulcsolják kezüket keresztyén testvéreink.

8. Imádkozzunk a karanténba helyezett páciensekért és családjaikért.

Azokért, akiket megfigyelnek, s azokért, akiknél már felfedezték a vírus

jelenlétét. Imádkozzunk azokért is, akiknek ebben a fertőzéses időszakban

más betegségek miatt kell kórházi ellátásban részesülniük.

9. Imádkozzunk azért, hogy minden adomány, segítség elérjen azokhoz,

akikhez ezeket a koronavírus-járvány enyhítésére küldik. Emlékezzék

meg az Úr az adományozókról, szeretetében tartsa meg személyüket.

10. Imádkozzunk azért, hogy a világ valamennyi országának népe,

szembenézve a pusztító kórral, imádság által találjon egymásra érzelmileg,

anyagi áldozatvállalásban és lelkileg is.

11. Imádkozzunk az egyházak, egyháztagok és családjaik fizikai, érzelmi,

lelki egészségéért, adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet,

erőt, cselekvési elgondolásokat, miként kell e helyzetben kormányozniuk,

pásztorolni gyülekezeteiket, közösségeiket a világ minden országában.

Ima koronavírus világjárvány idején

Őrizz meg minket, jó Urunk, irgalmasságod árnyékában. A bizonytalanság

és a próbatétel idején is kérünk, állj mellettünk.

Támogasd és oltalmazd, jó Urunk, az aggodalmaskodókat és a félelmes

szívűeket, emeld fel mindazokat, akik mélységeket járnak ezekben a

napokban, hetekben.

Hadd örvendezhessünk újra a te jóságodnak, tudván bizonyosan, hogy

semmi sem szakíthat el tőled, sem szeretetedtől, mert te vagy a mi Urunk,

Jézus Krisztus. Ámen.

Ima a karanténba kerülőkért

Együttérző, szenvedéseinket ismerő, felséges Urunk, Istenünk!

Maradj azok mellett is, akik megbetegedtek, akik félnek, vagy már

karanténban vannak. Magányukban légy a társuk, te légy vigasztalásuk.

Szorongásukban légy reményük. Sötét, nehéz pillanataikban te légy világosságuk.

Annak nevében kérünk téged, Atyánk, aki egyedül áldozta

fel magát a kereszten, és uralkodik veled dicsőségben, a mi Urunk, Jézus

Krisztus nevében. Ámen.

Ima azokért, akik megfertőződtek koronavírussal

Irgalmas Istenünk, bízunk tévedhetetlen és drága gondviselésedben

azokkal együtt, akik betegek vagy elgyengültek, tudván, bármely veszedelem

is vesz körül minket, a te örökkévaló karjaid alant vannak velünk.

Erős, világokat alkotó, fenntartó karodra támaszkodhatunk, így biztonságban

érezhetjük magunkat. Könyörgünk, gyógyító kezed terjeszd ki felénk,

és áraszd ki ránk gyógyító erődet, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádság az orvosokért, ápolókért és az ellenszérumért kutatókért

Kegyelmes Istenünk, ajándékozz kedvességet, együttérzést és fáradhatatlan

fizikumot, lelkületet azoknak, akik a vírus miatt megbetegedettek

mellett állnak, s adjál a te bölcsességedből azoknak, akik kutatják

a hatékony vakcinát. Erősítsd meg őket, és tedd kitartóvá a kutatásban

Szentlelkeddel, s munkájuk eredményessége révén adj gyógyulást majd

mindenkinek Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Kálvin „járványteológiai” gondolataiból

Kálvin János genfi reformátor elsősorban nem Isten bosszújaként, nem

büntetéseként értelmezi a járványokat, csapásokat (elismeri persze, hogy

lehetnek azok is bizonyos helyzetekben, de nem szabad általánosítani),

hanem Istenhez terelő próbatételeknek tekinti ezeket. Így érvelt hatalmas

művében, a Keresztyén Vallás Rendszere, másként az Institutio harmadik

fejezetében. A Szentírás ezt mondja: „Azért fenyít az Úr nyomorúságokkal,

hogy el ne kárhozzunk a világgal együtt (1Kor 11,32). Tehát még a

legkeményebb csapásokban is fel kell ismernünk Atyánk irántunk való

kegyességét és jóságát, mert ő még ilyen körülmények között sem szűnik

meg üdvösségünket előmozdítani. Nem azért ostoroz ugyanis, hogy

elveszítsen és megsemmisítsen, hanem azért, hogy a világot sújtó átoktól

megóvjon.” (Institutio 3.8.6)

| Összeállította: BÉKEFY LAJOS |


4

( Riport )

Segítők a szükséghelyzetben

Fotó: Kiss Gábor/archív, 2014

munka folytatódik, a terepen dolgozókra

viszont hangsúlyosan oda kell

1.| A

figyelni, hiszen évi tizenötezer ellátottal érintkeznek

– mondta el Hegedűs Lajos, a Diakónia

Keresztyén Alapítvány országos koordinátora.

Minden alkalmazottnak van kesztyűje, maszkja,

védőruhája, fertőtlenítőszere, nemrég egy

svájci szakemberek által tartott kézmosási és

fertőtlenítési kurzuson is részt vettek. „Tudják,

hogyan kell eredményesen, helyesen végezni a

feladatokat. Az ellátottaktól először telefonon

érdeklődnek az állapotuk felől, és hogy érintkeztek-e

fertőzésgyanús személlyel” – fejtette ki

Hegedűs Lajos.

A terepen dolgozók visszajelzései szerint

körülményesen, időigényesen, feszült légkörben

folyik a munka, minden megterhelőbb,

hiszen a félelem is jelen van, hogy a betegséget

elkaphatják. A vírus terjedésének lassítása,

fékezése nemcsak a lakosság viselkedésén múlik,

hanem az állam járványügyi politikáján

is – mutatott rá Hegedűs Lajos. Elmagyarázta,

rendkívül fontos a fertőzés terjedési sebességét

minimálisra csökkenteni: a járványügyi statisztikák

szerint egy koronavírussal fertőzött

személy harminc nap alatt 244 embert fertőzhet

meg. Ha sikeresen lassítják a terjedést, nem

nő meg ugrásszerűen a betegek, karanténban

levők, elszigeteltek száma, így az egészségügyi

rendszer csődje, egy általános társadalmi pánik

is elkerülhető.

„A cél, hogy lassan terjedjen, miközben a

lakosság nagy része átesik a betegségen, kialakul

az immunitása. Tudjuk, hogy 80 százalékban

teljesen banális, nem veszélyes a betegség,

ellenanyaga is lesz, de a nyájimmunitásra, a

lakossági védettségre szükség lesz a következő

télen, amikor visszatér majd a vírus, hiszen a

második és harmadik hullám sokkal súlyosabb

is lehet” – fejtette ki az orvos.

Kovács István, az egyházkerület diakóniai

ügyosztályának vezetője elmondta, a jelenlegi

helyzetben különös figyelmet fordítanak a diakónia

fiókszervezeteinek munkájára: „Bizonyos

szervezetek közel húszéves tapasztalattal rendelkeznek,

tudják, hogyan kell eljárni, védekezni,

így a központi iroda teljes bizalommal van a

munkatársaink tevékenyégét illetően. Arra kérjük

őket, hogy a felsőbb hatóságok által előírt

intézkedéseket tartsák be, aszerint végezzék a

munkát. Bízom benne, hogy a szakembereinkbe

vetett bizalom hozzáállásuk, felkészültségük

folytán csak erősödni fog a megpróbáltatások

idején.”

A vírus terjedésének

lassítása, fékezése nemcsak

a lakosság viselkedésén

múlik, hanem az

állam járványügyi politikáján

is .

Sárosi Arthur a kolozsvári fiókszervezet

helyzetét vázolta: az idősotthonokban változatlan

a munka, az otthoni betegápolásra és

palliációs ellátásra nem vesznek fel új beteget.

„Mivel a gondozottak nagyrészt otthon ülő, beteg

emberek, inkább az alkalmazottaink vannak

kitéve a fertőzésveszélynek” – fejtette ki Sárosi.

A terepen dolgozó alkalmazottak megkapják a

megfelelő védőfelszerelést, fertőtlenítőszert, saját

szolgálati autóval járnak, hogy ne használják

a tömegközlekedést.

A szakellátást választották

Sepsiszentgyörgyön

A házi beteg- és idősgondozó szolgálat olyan

terület, ahol a leginkább izoláltságban lévőkhöz,

részlegesen vagy teljesen ágyban fekvőkhöz, idősekhez

– akik most különösen veszélyeztetettek

A Diakónia Keresztyén Alapítvány 45. munkapontját a kalotaszegi Magyarbikalon nyitották meg

– hazamennek. A heti-napi kezelések, ápolások

kihagyhatatlanok – mondta Tóth Anna, a DKA

sepsiszentgyörgyi fiókszervezetének vezetője.

Sok esetben alapápolásról van szó, sebek, szondák

kötözéséről, cseréjéről. A munkatársakat

bátorítják, hogy ők az a csapat, akiknek az utolsókig

ki kell tartani, küzdeniük kell azért, hogy

elsősorban magukat védjék meg, hogy minél tovább

el tudják látni a szakápolásra szorulókat. A

szükséghelyzet azt kívánja, hogy egymás között

is minimálisra csökkentsék a fizikai kontaktust

– a különböző térségekben, kisrégiókban dolgozók

sem találkoznak.

Az új szabályokat közölték a polgármesteri

hivatalokkal, a szervezeten belül pedig azt kell

kitalálniuk, hogy hogyan jut el az egyes munkapontokra,

a kisebb térségekbe a fogyóanyag.

A munkatársakkal internetes platformokat

használnak, és telefonon is értekeznek, hogy

tudják segíteni őket.

„Sok kérdés van, amivel a munkatársak

hazakerülnek családjaikba. Miközben gyanútlanul

kötöznek, a néni lelkendezve meséli el,

hogy a hétvégén éppen meglátogatták az unokái,

akik külföldön élnek, és milyen boldog

volt. Ilyenkor először a sepsiszentgyörgyi központba

telefonálnak, én meg a Kovászna megyei

válságstáb epidemiológus főorvosát hívom

egyéni esetekben, kialakítottunk vele egy közvetlen

viszonyt. Az egyedi helyzetekben szakember

utasítja a munkatársakat, ha a fertőzés

gyanúja fennáll. Megerősít engem is abban,

hogy mit mondjak a munkatársaimnak. Egyik

nap a külföldről hazaözönlött polgártársak egy

községben az út szélén csúnyán, agresszívan

fordultak kiabálva a szakembereinkhez: maguk

hordozzák a betegséget házról házra, menjenek

el innen. Nyilván ez rosszul esik a diakóniás

nővérnek akkor, amikor ő maga is vállalja a

kitettséget, bemegy olyanokhoz, akik nem tudnak

kijárni a hajlékukból, és őt bántja az, aki

most jött haza a hétvégén külföldről, és kint

van a köztereken” – idézte fel az esetet Tóth

Anna. Az irodában dolgozók az adminisztratív

ügyvitel mellett próbálják telefonon bátorítani,

erősíteni a terepen dolgozó munkatársakat,

akik távolabbi régiókban vannak.

Március 16-tól az ambuláns, alkalmilag ellátott

betegekhez nem járnak ki. Ezek azok az

idős, kevésbé beteg személyek, akiknek csupán

egy vérnyomásmérésre van szükségük

kéthetente. Ezt hivatalos átiratban közölték a

polgármesteri hivatalokkal, megerősítve azt a

szándékukat, hogy kitartanak a rendszeresen

ápolt, szerződéssel rendelkező, ágyhoz kötött,

otthonlakásra kényszerült betegek mellett,

akik súlyosabb állapotban vannak. Eddig a

DKA sepsiszentgyörgyi idősgondozó ága egyhónapos

tartalékkal rendelkezett, a járvány miatt

most óriási áron szereztek be maszkokat és kézfertőtlenítőt.

Sepsiszentgyörgyön növekedett az igény

a diakónia szolgálatára. Mivel a kórházat átalakítják,

több osztályt kiüresítenek a megbetegedők

ellátására, ezért nagyon sok műtött beteget

hamarabb hazaengednek, a sebkötözésre

nagyobb igényt tartanak. Naponta két-három

igénylő is akad, ami eddig nem volt tapasztalható.

Ott, ahol eddig csak kötöztek, borotváltak,

ágyneműt cseréltek, felajánlják, hogy hetente

kétszer-háromszor a bevásárolnak nekik.


( Riport )

5

A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal

megkereste a diakóniát azzal is, hogy vállalják

el, hogy ételt és bevásárolt élelmet visznek ki

időseknek. Ők azonban úgy döntöttek, megmaradnak

a szakápolás mellett, az ételkihordást

pedig az önkénteseket mozgósító szervezetekre

bízzák, mint a Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt.

A munkatársak azt jelzik vissza, hogy távolságtartást

észlelnek a gondozottak körében.

A terepen dolgozó alkalmazottak

megkapják a

megfelelő védőfelszerelést,

fertőtlenítőszert,

saját szolgálati autóval

járnak, hogy ne használják

a tömegközlekedést.

Amíg eddig sok mindent meg tudtak beszélni

velük búcsúzóul, most rövidül a látogatási idő.

A gondozottak is tudják, hogy a legszükségesebbet

kell most elvégezni. Vannak olyan esetek

is, ahol a beteg idős azt mondta, hogy amíg ez

a kiszámíthatatlan helyzet van, nem kéri a látogatást,

mert a hozzátartozók, a család segíti.

Megriadtak attól, hogy a diakóniás nővér idegenként

megy be hozzájuk. Olyan eset is volt,

ahol átmenetileg nem kérték a segítségnyújtást.

Ehhez az időseknek joguk van.

Tartózkodóbb ellátottak

Maros megyében

A kiszolgáltatott, beteg, többnyire egyedül

élő idős gondozottak számára szükség van a

további szolgálatra – mondta el Székely György

radnótfájai lelkipásztor, a szászrégeni fiókszervezet

vezetője. Az állami hatóságok rendelkezéseinek

és óvintézkedéseinek maradéktalanul

eleget tesznek, részletekig lebontva átbeszélték,

hogy mire kell különösen odafigyelni. 419 ellátott

van, akikhez folyamatosan el kell menni

Maros megye 50 településén. Velük szerződéses

viszonyban vannak: amit felvállaltak az

ellátásukra nézve, azt továbbra is megteszik,

amennyiben nem változik az ellátó személyzet

helyzete. Annyi szorítás van, hogy új otthoni

ápolásra vonatkozó szerződést kizárólag megalapozott

esetben vállalnak. Eleve mindennap

úgy mennek ki a munkatársak, hogy az aznapra

kijelölt gondozottat, ápoltat felhívják, megkérdik

hogy van, mi van vele, és ha olyan tünetekről

beszél, amelyek a vírust jelzik, nem mennek

ki, arra kérik, hogy a sürgősségi számokat hívják,

ott kérjenek segítséget.

A munkatársak eddig is steril módon dolgoztak,

de most még inkább odafigyelnek

arra, hogy a kesztyűiket, védőmaszkokat, fertőtlenítőszereket

minden munka előtt és után

használják. Azokat a tárgyakat, kilincseket,

amelyeket az illető családnál megfognak, saját

autóiknak a kormányát, kapcsolókarját, a

különböző kapcsolókat fertőtlenítik, hogy a

lehető legfigyelmesebben és szakszerűbben

tudjanak védekezni elsősorban saját magukra

nézve. A munkaközösségben is kerülik a találkozásokat,

nem szerveznek heti gyűléseket,

ezeket telefonon és online tartják meg. A főnővér

mindennap mindenkit felhív, ha pedig gond

adódik, akkor a munkatársak is jeleznek, kérdéseket

tesznek fel. A fogyóeszközökből mindig

egy egész hónapra valót szereztek be, most

azonban sokkal többre van szükségük. Amikor

csak lehetőség adódik, utánarendelnek, és helylyel-közzel

meg is kapják. Sajnos nem mindig

azt, amit kérnek.

A DKA szászrégeni fiókszervezete egy ideig

segédeszközöket kölcsönzött, ezt a tevékenységet

most felfüggesztették, hiszen sok

energiabefektetést igényelne az ágyak teljes

fertőtlenítése. Az ellátottak között vannak olyanok,

akik nehezen engednek be az életterükbe

bárkit – főleg idősek és krónikus betegségben

szenvedőkről van szó. Volt olyan ellátott, aki

azt mondta, csak akkor menjen ki a munkatárs,

ha majd hívják, nem a szerződés szerinti időpontokban.

| KISS GÁBOR, BEREKMÉRI GABRIELLA |

Istenre bízta magát egy ateista olasz orvos

A közösségi médiában, főként

keresztyén csoportokban egyre

népszerűbb az a bejegyzés, történet,

amelyben egy olaszországi

ateista orvos tesz tanúságot

megtéréséről a koronavírus-járvány

idején.

oha, a legsötétebb rémálmomban sem

„Sgondoltam, hogy valaha látni és megélni

fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk

a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és

egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran

jöttek, aztán százával, és most nem is orvosok

vagyunk, hanem szelektálók. El kell döntenünk,

hogy ki éljen, és ki menjen haza meghalni.

Nemrég még én és kollégáim is ateisták voltunk.

Ez volt a normális, hiszen mi a tudományban

hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig

kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a

szüleimet, mert templomba jártak.

Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került

be hozzánk komoly légzési problémákkal.

Volt nála egy Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak,

miközben a kezüket fogta. Mi már

pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve,

és el voltunk keseredve. Amikor időnk volt,

leültünk és hallgattuk. Most be kell ismernünk:

mint emberek elértük határainkat, többet nem

tudunk tenni.

Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk

merülve, két társunk meghalt, és a többiek

is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy

az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre.

Elkezdtünk imádkozni, amikor csak volt

pár percünk.

Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda

jutottunk, hogy Istennél békére leltünk. Őt

kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk

a betegeket. Tegnap meghalt a 75 éves pásztor,

és mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az

utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk.

Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt,

olyan békét hozott, amit már nem is reméltem,

hogy megtalálunk.

A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi

is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem

tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen

haszontalan voltam itt a földön.

Szeretném felajánlani a segítségemet másoknak

az utolsó leheletemig. Boldog vagyok,

hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az

embertársaim szenvedése, halála.”

Forrás: vasarnap.hu

A hatóságok az intézkedésekkel próbálják elkerülni, hogy a kórházak túlterheltek legyenek

Forrás: sky.news.com


6

( Szabadidő )

Kereszt(yén)rejtvény

| Készítette CSATLÓS JÁNOS |

Gasztrosarok

Smoothie.

Tavaszi energiabomba

Rengeteget smoothie-receptet találhatunk az

interneten, gyümölcsöst, zöldségest, édesfűszerest,

mindenki találhat kedvére valót. Tavasszal

figyeljünk arra, hogy minél több vitamint

vigyünk be szervezetünkbe, és inkább az

energiát adó, több összetevős smoothie-t válaszszuk,

a két összetevős, frissítő-hűsítő italt pedig

a nyári napokon részesítsük előnyben.

Hozzávalók kb. fél literhez

– 1 érett banán

– 250–300 g. vegyes gyümölcs (áfonya, fekete

ribizli, szeder)

– 4 kanál natúr joghurt

– 1 dl édes tejszín

– 3 dl zsírosabb tej

– 1 kanál méz

Elkészítés:

Tegyük a gyümölcsöket egy turmixgépbe,

kanalazzuk hozzá a joghurtot és a mézet,

majd öntsük bele a tejszínt, a tejet, és alaposan

turmixoljuk össze. Ha túl sűrűnek találjuk a

smoothie-t, akkor tejjel még hígíthatunk rajta,

illetve ha folyékonynak, akkor jöhet még bele

kevés gyümölcs, ízlés szerint. Aki diétázik, az

kihagyhatja belőle a mézet, a tejszínt pedig tejre

cserélheti. Kekszet vagy babapiskótát is fogyaszthatunk

mellé, nagyon finom kombináció,

a tetejére pedig apróra vágott magvakat szórhatunk.

| SZABÓ ANITA |

Humor

Disznó a határon

második világháború idején, 1940–1944

A között is névvel ellátott kijárási igazolvány

kellett. A Derzs melletti román határon

csak úgy lehetett földet művelni. Elindult az

atyafi szekéren, de az udvarhelyi vásárba

szeretett volna bemenni, Magyarországra.

Nem volt kilépő papírja, csak egy állatorvosi

igazolása, azt mutatta fel a határőr román

katonának. Az jónak találta a papírt, csak

ennyit kérdezett:

– Dumneavoastră sunteți Fekete Ártány

Disznó? (Magát hívják fekete ártány disznónak?)

Az atyafi bólintott, s mehetett.

(Demeter Sándor Lóránd nyomán)

Pálinkás úrvacsora

segédlelkész a betegúrvacsora alkalmával

összetévesztette a bort a pálinkával.

A

Következő alkalommal a gyülekezeti tag

szól a lelkipásztornak:

– Tiszteletes úr, hozzám küldje mindig a

segédlelkészt, mert az ő úrvacsorája erősebb

az én bűnös életemre.

Valóban erősebb és hatásosabb volt: ha a

bűnre nézve nem is, de a kedélyállapotra és

a májra mindenképpen.

(az EKLÉZSIA HUMORA Facebook-oldaláról)


Hinni kell a célokban

( Portrésorozat – Igazgatótanács Üzenet )

Vállalkozói tapasztalatait kamatoztatja az egyházban Jakab István

7

Jakab István marosvásárhelyi

üzletember a 2018-as kerületi

választások óta igazgatótanácsi

tag, a vártemplomi gyülekezet

presbitere. 1993 óta vezeti az

egészségügyi laboratóriumi

készülékeket, eszközöket forgalmazó

cégét, így nem idegen

számára a nagy felelősséggel

járó döntéshozatali pozíció.

rős református neveltetésben részesül-

Ha lenne nekünk, reformátusoknak

„Etem.

pápánk, akkor a most 97 éves Annuska nagynéném

megpályázhatná a tisztséget. Nagyapám a

maga férfias módján élte meg a reformátusságát,

nagynéném pedig buzgóbb hívő volt” – idézi

fel gyerekkori emlékeit Jakab István. Szülei

tanítók voltak Búzásbesenyőn, és bár hitéletüket

vissza kellett fogniuk a hatvanas években,

falusi értelmiségiként jó viszonyban voltak a

helyi lelkésszel. „Az egyházhoz való kötődésem

inkább nagyapám és nagynéném hatására

alakult ki, de édesanyám is konok hívő volt” –

emlékszik vissza az üzletember családtagjaira,

akik mindig közösségben mozogtak, tevékeny,

aktív életet éltek.

Jakab István végzettsége szerint elektromérnök,

Temesváron járt egyetemre, majd a rendszerváltás

előtt 11 évig dolgozott a szakmában

egy bukaresti cég marosvásárhelyi kirendeltségénél.

1993-ban, a nagy vállalkozási lázban

külföldi partnerekkel megalapította jelenlegi

vállalkozását, amelynek mára az ország több

városában is vannak kirendeltségei. Jelenleg

harmadik mandátumát tölti presbiterként Marosvásárhelyen

a vártemplomi gyülekezetben,

2012-től pedig küldöttként az egyházkerületi

közgyűlésben is részt vett. Nem riad vissza a

nehéz feladatoktól, és vallja: lelkiismerettel és

tisztességgel végez el minden szolgálatot, legyen

szó egyházi vagy üzleti ügyekről.

Közvetlenül az igazgatótanácsi tisztség elvállalása

után is beszélgettünk vele, ekkor pozitívan

és határozottan nézett az új kihívás elé.

„Véleményemet felelősen vállalom, döntéseimet

nyugodt lelkiismerettel akarom meghozni,

megfelelő háttérismerettel. Hittel és nagy lelkesedéssel

vágok neki a feladatnak” – mondta

el a mandátum kezdetén. Hozzáállása azóta

sem változott: úgy tartja, az eredményes munka

titka a jó előkészítés, és ez jellemző a tanács

üléseire.

Vállalatvezetői tapasztalatait az egyházi

munkában is kamatoztatja, hiszen megszokta

már a döntéshozatal nyomását, és átlátja a különböző

szinteken folyó eljárásokat. A cégen belül

is mindig figyel arra, hogy összehangolják a

munkát, még ha a döntéshozatali szinteken meg

is van egy adott fokú szabadság.

„Fontos mindig olyan döntést hozni, amit

személyesen is vállal az ember. Nem bújhatunk

el a közös döntéshozás, az oldott felelősség

mögé” – fejti ki Jakab István, és elmondja,

egyházi tevékenységében a világi ügyintézés,

törvénykezés terén segítheti a munkát, hogy az

21. századi szinten folyhasson. Az üzletember

úgy véli, az egyháznak most különösen oda kell

figyelnie az anyagi lehetőségek tisztességes felhasználására.

„Hinni kell a célokban – legyen szó egyházi

közösségről vagy vállalkozásról. Az elején

ráérzésből is fel lehet építeni egy közösséget,

azonban ahhoz, hogy megtartsuk és jó irányba

tereljük, tapasztalat, felhalmozott tudás is kell”

– mutat rá, majd újabb párhuzamot von az egyházi

és világi vonal között. Például egy egyházközségben

is feltétlenül szükséges a precizitás

és a kitartó munka, hogy eredményes legyen a

szolgálat. Úgy véli, a presbitereknek, gyülekezeti

tagoknak segítséget kell nyújtaniuk a közösségépítésben,

adminisztrációban, projektek

lebonyolításában, hogy megkönnyítsék a lelkipásztorok

munkáját, támaszt nyújtsanak nekik.

„Feltétlenül szükséges minden gyülekezetben

egy olyan mag, akik felvállalják és elvégzik a

feladatokat, miközben odafigyelnek arra, hogy

megfelelően legyen leosztva a munka, és mindenki

a részét elvégezze.”

Egyháztagként úgy gondolja, a presbiterek

körében a szelekció a legfontosabb, hiszen nehéz

megtalálni a megfelelő, aktív embereket,

akik jóindulatúak és tettre készek, mozgósítják

a híveket, és felébresztik a szolgálatkészségüket.

Aki reggeltől késő délutánig dolgozik,

nem jut ideje egyébbel is foglalkozni – emiatt

is leszűkül sokszor a jelöltek köre. „Nem lehet

ölbe tett kézzel üldögélni, nem adhatjuk fel,

próbálkozni kell különböző eszközökkel, hogy

szólítsuk meg a gyerekeket, időseket, szülőket

akár bibliaórákkal, bármilyen kezdeményezéssel,

vonjuk be őket a gyülekezeti életbe. A múlt

rendszerben az egyház nyújtotta azt a lehetőséget,

hogy magyarul, magyarként élhessük

életünket. A váltás után külső behatásra, illetve

a nagy szabadság következtében ez kezdett

lecsendesedni, mára pedig eléggé eltávolodtak

az emberek az egyháztól” – hangzik el beszélgetésünkön.

„Ha valaki a boldogságot keresi, a jól végzett

munka után megtalálhatja azt. És ha az ember

érzi, hogy van benne egy kis szikra a közösség

ügye iránt, akkor csapjon bele. Anélkül fölösleges,

mert ez nem az egyéni megvalósítás útja”

– mondja ki a biztató szavakat Jakab István, aki

meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre

értékvesztettebbé váló világunkban. Beismeri,

hogy sokszor jár nehéz pillanatokkal, nem

mindig értenek egyet a felek, de ezeket le lehet

küzdeni.

Jakab István Marosvásárhely közösségi életében

is részt vesz. Tagja a Marosvásárhelyért

Egyesületnek, támogatja a Bod Péter Diakóniai

és Tanulmányi Központot, a mezőségi gyerekekkel

foglalkozó Szivárvány Alapítványt, és

közben családjára is igyekszik odafigyelni. Egy

fia és egy lánya van, akik négy fiú és egy kislány

unokával ajándékozták meg a családot, és

külön öröm, hogy mind Marosvásárhelyen laknak.

41 éve házas, felesége számítógépes szakember,

jelenleg azonban a kisunokák nevelésére

szánja idejét.

Fotó: Kiss Gábor

Jakab István meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre értékvesztettebbé váló világunkban

Jakab István

Radnóton született 1957-ben, Mezőbodonban

és Búzásbesenyőn nevelkedett, majd

Marosvásárhelyen járt iskolába. Elektromérnöki

végzettséggel rendelkezik, és 1993 óta

vezetője a Clinilab vállalatnak. Házas, egy

fia, egy lánya és öt unokája van.

| BEREKMÉRI GABRIELLA |


8

Kiáltvány az életért

1.|

( Etika )

A Globethics.net Genfben található központja és az alapítvány nemzetközi

hálózatának tagjai kötelességüknek tartják, hogy támogassák

és alkalmazzák azt az etikus magatartást, amelynek célja a biztonság,

az egészség és a jólét megőrzése nemcsak a világháló köreihez tartozók

javára, hanem a legszélesebb világközösség minden tagja számára.

Ezért hangsúlyozza a zürichi professzor nyílt levele: mély együttérzéssel

fordulunk azokhoz, akiknek családjuk, családtagjuk, egészségük

és megélhetésük került veszélybe a COVID-19 világjárvány, pandémia következtében.

Tudatában vagyunk e helyzet súlyosságának, a mélyreható

és megrázó következményeknek a világgazdaság és a helyi gazdaságok

tekintetében, a társadalmi életre és a hatalmas mértékben megterhelt

egészségügyi rendszerre gyakorolt terhelő hatásának s a gyógyító személyzet

rengeteg többletmunkát jelentő kihívásának. Támogatjuk azokat

a vezetőket és nemzetközi szervezeteket, amelyek döntéseket hoznak,

hogy hatékony lépéseket tudjanak tenni mindenki javára, aki a nehéz körülmények

következtében kerül eddig nem látott helyzetbe.

A járvány kitörése óta folyamatosan arra kérjük a Globethics.net hálózatunk

tagjait, hogy tartsák szem előtt a helyi rendelkezéseket és azokat

a hatályos intézkedéseket, amelyeket országukban, illetve régiójukban

léptetnek életbe. A félelem és a pánik spiráljának növelése helyett a mai

helyzet azt parancsolja, hogy megbízható információk alapján nyilatkozzunk

környezetünkben, és felelősen szóljunk, amikor hamis információk

terjesztését tapasztaljuk. Hasonlóan fontos, hogy etikai alapelveinknek

megfelelően járjunk el minden kérdésben, illetve viselkedjünk embertársainkkal,

sorstársainkkal.

Tartsunk össze – két

méter távolságtartással!

Először is őszinte együttérzésemnek, testvéri szolidaritásomnak adok

hangot azok iránt, akik már elveszítettek valakit hozzátartozóik közül,

akik elveszítették a világjárvány nyomán bevételi forrásukat, állásukat,

akik más országban rekedtek, távol otthonuktól és családjuktól, azok

iránt, akiknek hirtelen meg kellett teremteni az otthoni munka és tanulás

feltételeit. Továbbá azok iránt is, akik attól tartanak, hogy elveszítenek fél

évet egyetemi tanulmányaikból, meg azok, akiknek nincs elegendő elektromos

energiájuk az online tanuláshoz, és irántatok, akik az egyetemek

és az üzleti világ vezetői vagytok vagy alkalmazottai, akik nem tudjátok,

honnan lesz anyagi fedezete munkátoknak a pénzügyi nehézségek idején,

legfőképpen irántatok, akik hatalmas fizikai és lelki igénybevételt

jelentő helytállást tanúsítotok a kórházakban.

„Háború van!” – fogalmazott minap a svájci kormány. Globális háború

folyik a közös ellenséggel, a vírussal. A határokat sok helyen lezárták, sok

embernek otthon kell maradnia önként vállalt izolációban, sok vállalat

összeomolhat, csődbe juthat, ha a kormányok nem cselekszenek gyorsan.

Az én nemzedékem és gyermekeink Svájcban úgy nőttek fel, hogy

nem ismerték a háborút. Szüleinknek, nagyszüleinknek és dédszüleinknek

kijutott a háborús tapasztalatokból. Közületek is sokan élnek olyan

országban, ahol nem ismeretlen a járvány, a háború, a katasztrófa és a

súlyos aszály, szárazság. De mindannyiunk számára ismeretlen az ilyen

mértékű és súlyosságú világjárvány.

Melyek ma az etikai kihívások, és melyek a lehetőségeink? – ezt a kérdést

kell feltennünk ebben a helyzetben. Globális etikai szerveződésként,

morális világhálózatként és erőként mit tudunk javasolni az etikai és etikus

vezetőknek ebben a helyzetben, milyen iránymutatást adhatunk egyáltalán

az élet védelmezése érdekében, a legegyszerűbb emberi létszinttől

egészen az egyetemi szintig, illetve az élet minden szektora, szelete,

alrendszere segítésére? Hadd vázoljam az alábbiakban néhány pontban

a lehetséges etikai távlatokat, egyúttal hadd hívjalak meg Titeket arra,

hogy gondoljátok át válaszaitokat, és osszátok meg velünk azokat.

Teljes felelősséggel az életvédelemért! Már a Globethics.net állásfoglalásában

rámutattunk az egyéni felelősség fontosságára minden szinten

ÜZENET

ISSN 1223–8848

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja

A szerkesztőség címe: 400158 Kolozsvár, Eötvös utca (str. Constanţa) 1–3. sz.

Telefon: 0731-019404 • Drótposta: uzenet@reformatus.ro

http://www.reformatus.ro/uzenet.html • Főszerkesztő: Somogyi Botond

mások és saját érdekünkben, mivel ezzel is útját tudjuk állni a fertőzés

terjedésének. E felelősség vonatkozik alkalmazottakra és munkaadókra,

kormányokra és a társadalmi élet valamennyi szintjén élőkre. Két szélsőséget

mindenképpen el kell kerülnünk: a pánikot és a közönséges semmibevételt,

a baj cinikus lekicsinyítését. Tényeknek, és nem félelemnek kell

vezetnie minket e helyzetben, csak így juthatunk helyes egyensúlyra a

szükséges nyugalom és a hangulatkeltés között.

Gyorsítás, lassítás, önszerveződés. A döntéseket, a napi számadást a

vírus terjedéséről gyorsan meg kell hozni, el kell végezni. Köszönettel

tartozunk azoknak a hivataloknak, amelyek gondoskodnak az időben történő

tájékoztatásról, döntésekről. Másfelől látjuk, hogy számos személyes

és hivatásbeli tevékenységnek le kellett lassulnia. Így a kettő együtt teszi

lehetővé, hogy újra kialakíthassuk a szükséges egyensúlyt az élet érdekében.

Be kell gyakorolnunk az új helyzetben az önképzés lehetőségeit. Az

otthoni munka és otthoni tanulás naponta történő megszervezése napjaink

egyik fő tevékenysége.

Az átláthatóság kötelező. Bűntényt jelent, ha személyes, politikai vagy

gazdasági érdekből bárki elhallgatja vagy meghamisítja a tényeket. A hamis

hírek pánikhoz vagy lekicsinyítéshez vezetnek, s ez akár életekbe is

kerülhet. Mindent egybevéve: az információk minősége nagyon fontos.

Hitbeli döntések, lépések. Ma az emberiségnek kétharmada valamilyen

felekezet követője. Sok vallási közösség odaadóan imádkozik, és

meg is szervezte a szeretetszolgálati, karitatív és online tevékenységét

a világjárvány speciális körülményei között. Imákat mondanak, elmélkedéseket

tartanak. Azonban nem helyénvaló a vallási közösségek és

egyházak részéről, ha elhamarkodottan Isten büntetésének tüntetik fel

prédikációikban a világjárványt, amivel Isten az egyéni és közösségi

bűnöket, az állami rend elleni vétségeket vagy az istentiszteletek mulasztásait

torolja meg. Isten nem a bosszú Istene, nem emberi ítélőszék,

hanem legfőbb kegyelemgyakorló világfórum életmentő, üdvözítő Fiában,

Krisztusban.

Istenben bizakodni, ugyanakkor semmibe venni az orvosi és egészségügyi,

kormányzati rendszabályokat ugyancsak felelőtlen és etikátlan

magatartás. Mennyei Atyánk ajándékának tekintjük az egészségügyi dolgozókat

éppúgy, mint a koronavírus ellenszerét kutató tudósokat.

A globalizáció árnyoldalai. A világjárvány érzékelhetővé teszi a

globalizációnak a negatív, de talán a pozitív oldalát is. Kiderül sebezhetőségünk,

amely a minden mindennel összefügg planetáris szorosságából

adódik. Az utazási és kereskedelmi korlátozások bizonyítják:

nem helyes függeni a globális gazdaságtól, hanem meg kell őrizni a

regionális, nemzeti mozgásteret. A világjárvány átgondolásra késztet, s

olyan újító lökést is adhat, amely meg fogja változtatni a globalizációs

elképzeléseket. Másrészt az internetes kapcsolatlehetőség új formákat

hoz létre: például a távoktatást, online konferenciákat, távorvoslást.

Tanulhatunk a világjárványból, hogy megteremthessük az egészséges

egyensúlyt a globális és a lokális, a nemzeti gazdaság és gazdálkodás s

a világgazdaság között.

(Részlet dr. Christoph Stückelberger svájci professzor leveléből, fordította

dr. Békefy Lajos)

Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • A lapban megjelent

cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.

Tipográfia: IDEA PLUS

Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós

Sajtóközpontjának nyomdájában • Felelős vezető: Dávid Zoltán

More magazines by this user
Similar magazines