MCC evkonyv_magyar

2012–2014

2012–2014

2012–2014

Mathias Corvinus Collegium 2012-2014

Fôszerkesztô: Dóra Szilvia

Tartalom

A kötet szerkesztésében közremûködtek: Bognár Balázs, Derzsi Vanda, Jáger Bálint, Kruzslicz Tamás,

Lánczi Péter, Lewis Krisztina, Mészár Anna, Tarján Kata, Polonkai Éva, Széll Tamás, Zöldi Blanka

Lektorálta: Dr. Veszelszki Ágnes

Fotók: Orbán Attila

A kiadvány létrejöttét a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0028 „Együttmûködés a legjobbak tehetséggondozásáért” címû projekt támogatta.

I. fejezet

OTTHON

9

Kiadja: Mathias Corvinus Collegium

Felelôs kiadó: Szalai Zoltán

Elérhetôségeink:

1016 Budapest, Somlói út 51.

Levelezési cím: 1518 Budapest, Pf.: 155.

Telefon: (+36 1) 372 01 93

Fax: +36 1 372 01 94

e-mail: info@collegium.hu

web: www.mcc.hu

© A szerzôk, 2013

© Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány

Budapest, 2013

Köszöntő.................................................................................................................................... 10

Testületek.................................................................................................................................. 11

Felelős elitképzés | Kruzslicz Tamás................................................................................................. 11

Műveltség, erkölcs, tisztesség – Interjú az MCC alapító kurátorával | Lánczi Péter – Polonkai Éva................ 13

Tudatos építkezés felsőfokon | Lánczi Péter – Polonkai Éva..................................................................... 16

A Collegium Nemzetközi Tanácsadó testülete................................................................................ 19

Az MCC vezetősége..................................................................................................................... 25

Egy közös, személyes ügy | Lánczi Péter......................................................................................... 25

Titkárság................................................................................................................................. 27

MCC Középiskolás program............................................................................................................ 28

Junior évfolyam 2012/2013.......................................................................................................... 30

Szakirányos képzés | Bán Bence – Mészár Anna – Zöldi Blanka..................................................................... 32

Vezetőképző program................................................................................................................. 35

Az indiai gazdasági fejlődés tanulságai – Mai gettómilliomosok | Zöldi Blanka....................................... 35

Menedzsmenttanácsadó a kultúrafüggő vezetésről – A kitartás és siker meséi | Zöldi Blanka.................. 37

Eredményeink............................................................................................................................ 39

Egy elsöprő MCC-s siker a TIMES-on | Bognár Balázs........................................................................ 39

Konferenciák,kerekasztal-beszélgetések....................................................................................... 42

Magyarország és az EU atomstratégiája – veszélyek és lehetőségek................................................ 42

Felsőoktatás Magyarországon és a világban. Tendenciák és lehetőségek.......................................... 42

Malév újratöltve, avagy a nemzeti nagyvállatok létjogosultságáról.................................................. 43

Ügynök-kérdés (?).................................................................................................................... 43

Junior hallgatók................................................................................................................... 44

II. fejezet

61

KÖZÖSSÉG

Közösségi események.................................................................................................................. 62

Collegisták a Collegiumért............................................................................................................ 66

Kávézó Projekt MCC | Lőrincz Orsolya.............................................................................................. 66

Kicsönprojekt | Damjanovics Bence – Dobos Dóra – Mező Réka..................................................................... 68

Könyvtárprojekt | Mészár Anna...................................................................................................... 70

Kultúra........................................................................................................................................ 71

Oscar az MCC színpadán | Zöldi Blanka........................................................................................... 71

Kultúrblog.................................................................................................................................... 74

Hová tűnt a dundi-kacaj? | Zöldi Blanka.......................................................................................... 74

Budapest 100 | Gézárt Anna.......................................................................................................... 75

La vie en rose | Polonkai Éva......................................................................................................... 76

„Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!” | Szilágyi Tamás............................................................. 77

A Collegium kórusáról | Schindler Péter........................................................................................... 78

SZAKIRÁNYOS HALLGATÓK........................................................................................................ 80

III. fejezet

TÁRSADALOM

V. fejezet

107 199

Hivatás, szakma, család: MCC-sek a munka világában

Válasz-út................................................................................................................................... 108

Pályaválasztás és karrierbeszélgetés az MCC-ben | Dózsa Lili Eszter................................................... 108

Kerekasztal-beszélgetések.......................................................................................................... 111

Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért.......................................................................................... 111

A cigány út nem cigányút - A roma kultúra médiareprezentációja................................................. 111

Projektek.................................................................................................................................. 112

Bonus Intra | Szkiba Tamás......................................................................................................... 112

Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért | Horváth Kinga Zsófia – Kovács Orsolya – Minda Judit.............................. 114

A játék, mely valóra válik | Derzsi Vanda....................................................................................... 118

Az Elbeszélt történelem projekt | Cseke Bence – Muzslai Borbála............................................................ 122

Fiatalok a fiatalokért – avagy miből lesz a jótékonysági bál? | Juhász Zsombor.................................... 124

„Reményt a gyermekeknek” | Benczi Melinda – Rutai Zsuzsanna............................................................. 128

VEZETŐKÉPZŐS HALLGATÓK..................................................................................................... 130

IV. fejezet

NAGYVILÁG

Professzoraink.......................................................................................................................... 148

Nyelvvizsgák száma az MCC-ben.............................................................................................. 148

Ösztöndíjas diákjaink............................................................................................................... 149

Ösztöndíjak, szakmai együttműködések................................................................................... 150

Quinnipiac University | Pleier Alexandra......................................................................................... 150

Führungsakademie Baden-Württemberg | Schüschletz Sándor............................................................ 152

Bayerische EliteAkademieKruzslicz Tamás....................................................................................... 153

A Komáromy Gábor-ösztöndíj nyertesei | Zöldi Blanka – Laborczi Dóra – Péterfi Barbara – Csonka Anna............... 154

A Brassai Sámuel-ösztöndíj | Demeter Zselyke................................................................................ 159

Együttműködés a legjobbak tehetséggondozásáért | Kruzslicz Tamás................................................. 161

Első nemzetközi sikerprojektünk: MCC Summer Academy | Nyakas Ferenc..................................... 163

Tudósaink a leghíresebb külföldi egyetemeken | Dóra Szilvia............................................................ 166

I.MCC London Summit.............................................................................................................. 169

London Summit | Kruzslicz Tamás................................................................................................. 169

Konferenciák, kerekasztal-beszélgetések..................................................................................... 171

„Európa akkor és most – feketebárány vagy éltanuló?”................................................................ 171

Reporting for/from Hungary – Magyarország tudósító szemmel..................................................... 172

Nemzetközi Leadership Konferencia – A válság mint lehetőség..................................................... 173

„Keep in touch”........................................................................................................................ 174

Ösztöndíjas hallgatóink blogbejegyzéseiből................................................................................ 174

Túlélési útmutató kezdő briteknek | Polonkai Éva.................................................................... 174

Rhrrrónign | Tuza Ágnes..................................................................................................... 176

Bence in the States | Erdélyi Bence....................................................................................... 178

Miért éppen Kalifornia? – Narancsvidéki szemeszter | Hajnal Balázs........................................... 180

Réka menni Ámeriká | Kassay-Farkas Réka.............................................................................. 182

Kedves MCC!......................................................................................................................... 184

ALUMNI (BA)............................................................................................................................ 186

ALUMNI (MA)........................................................................................................................... 190

147

Gyakornoki helyet biztosítottak................................................................................................ 200

Együttműködéseink.................................................................................................................. 202

OTP Bank | Dr. Csányi Sándor....................................................................................................... 202

MET Csoport | Lakatos Benjamin.................................................................................................... 203

McKinsey & Company | Nagy Tamás – Nyakas Ferenc........................................................................... 204

KPMG | László Csaba.................................................................................................................. 206

Magyar Nemzeti Bank | Bosits Etele............................................................................................. 208

PricewaterhouseCoopers | Dr. Lőcsei Tamás.................................................................................... 209

Munkában az alumni................................................................................................................. 210

Egy derivatív kereskedő Svájcból | Hende Tamás............................................................................ 210

Kihez fordulj, ha …................................................................................................................. 212

Az alumni a Collegium életében................................................................................................ 214

MCC-s családok......................................................................................................................... 216

Alumni visszaemlékezések......................................................................................................... 218

A közösség óvó, alkotó ereje | Eördögh Ágnes Eszter......................................................................... 218

Hogy miért szeretünk visszajárni a Collegiumba? | Fülöp Enikő – Bendik Tamás...................................... 220

Csopaki bortúra | Sóvágó Sándor.................................................................................................. 221

Mátyás király levese | Medve-Bálint Gergő....................................................................................... 222

Bonusok, Bondok, satöbbik… | Zborai Eszter.................................................................................. 223

MCC kirándulások – OkTomBor Feszt | Pék Eszter.......................................................................... 224

Bíborfolyók | Csunderlik Péter....................................................................................................... 226

Felnőttem? | Erdélyi Bence.......................................................................................................... 227

Alumni események................................................................................................................... 228

I.fejezet

Otthon

Nap mint nap hazaérkezik hozzánk 111 collegista

és 6 bejáró hallgató. Itthon van nálunk 410 középiskolás diák,

142 alumni tag, 6 szakirányvezetô, évente több mint 50 oktató

és a Collegium vezetôsége. Mindig szívesen jönnek hozzánk

az intézményalapítók és kurátoraink, a védnöki testület mind

a 10 tagja, de kiemelendô a 8 tagú nemzetközi tanácsadó

testületünk és az a közel 30 külföldi tanár, akik Magyarországon

nálunk érzik igazán „otthon” magukat. Mindenki másképpen

tekint választott otthonára, de örömmel jár haza, és vall ebben

a fejezetben érzéseirôl, a Collegiumhoz kötôdésérôl.

Az embereken keresztül megismerhetjük az intézményt is.

Köszöntő

Testületek

Kedves Barátaink!

Felelôs elitképzés

Kruzslicz Tamás

Az MCC minden alapozós hallgatója látogatja a kurzusomat. Igaz, nincsen más választásuk, de

véleményem szerint ez még nem nagy baj. A kötelezettségek mellett valójában jókat beszélgetünk,

és számomra is kifejezetten hasznosak ezek az órák. Tanulunk egymástól, és ami szintén

fontos: jobban megismerjük egymást. Ez is része az MCC küldetésének: közösségteremtés a személyes

beszélgetéseken, vitákon, egyéni előadásokon és a csipkelődéseken keresztül.

Csodálkoznának a kívülállók a kurzus felépítésén, ha tudnák, mennyi mindent és mit olvasunk

a diákokkal: leginkább (ókori) klasszikus szerzőket. Ez szokatlannak tűnhet egy olyan fiatal társaságban,

amelynek minden tagja arról álmodik, hogy egy nap innovatív, közösségformáló munkát

fog végezni. A klasszikus szerzőket sokan szeretik idézni, bár leginkább csak a nevüket és egykét

általánosan ismert bölcsességüket, azok közül is lehetőleg a minél rövidebbeket. Néha száraz

tudományos szemelvényként kezelik őket, máskor egyfajta kulturális egzotikumként, puszta

dekorációként. Ezzel szemben mi előszeretettel olvasunk hosszabb fejezeteket Thuküdidésztől,

Plutarkhosztól vagy éppenséggel a későbbi korokból a démoniként kezelt Machiavellitől, és remekül

szórakozunk. Mindeközben lehetőségünk van a világunk történéseinek mély megismerésére.

Mi, emberi teremtmények nem változunk: vágyaink, kiteljesedésünk, boldogságunk feltételei,

gyarlóságaink és erősségeink évezredek óta ugyanazok – függetlenül attól, hogy Krisztus születése

előtti 5. vagy utáni 21. századi emberről van-e szó. Ezeknek az emberi vonásoknak rendkívül

alapos, emellett nagyon élvezetes leírását olvashatjuk a klasszikus szerzőknél. A régi művek tanulmányozása

abban segít bennünket, hogy a rendkívül bonyolult nemzetközi politikai és gazdasági

helyzeteket átlássuk, értelmezzük, és a felmerülő problémák esetén se csodálkozzunk. Ezekkel a

szerzőkkel foglalkozni érdekes tudományos tevékenység, egyúttal lehetőséget jelent kifejezetten

praktikus megoldások felfedezésére is. Éppen e kettős tartalom miatt tartjuk fontosnak többek

között a klasszikus munkák megismerését is az MCC-ben.

Az MCC olyan tehetséges fiatal emberek közössége, akik a legmagasabb szintű szakmai tevékenységen

túl valódi megoldásokat akarnak nyújtani az őket körülvevő közösségeknek.

Úgy gondolom, kiadványunk minden Olvasót meggyőz majd arról, hogy jó úton járunk.

Tombor András

alapító, kurátor

Hogyan került elôször kapcsolatba a Mathias

Corvinus Collegiummal?

Lánczi András: A messzi múltba nyúlik ez.

Az 1990-es évek közepén járunk, nem is emlékszem

pontosan, hogy ki keresett meg. Még

nem volt épület, nem volt semmi „kôszikla”,

amire a Collegium ráépült, hacsak nem tekintjük

az alapítványt annak. Egyfajta tutorálási

rendszer már létezett, ebben kaptam

lehetôséget, hogy egy akkor felvett egyetemi

hallgatóval dolgozzak. Ahogyan épülethez jutott,

terjeszkedett a Collegium, mindig valamilyen

módon mellette voltam.

a kurzusok, amelyeket a Collegium

ajánlott, a kezdetektôl fogva

kiemelkedôek voltak

D r. Lánczi András politikai filozófus

nem egyszerûen a Collegium

kuratóriumának elnöke, de aktív

részese intézményünk mindennapi

életének is. Éppen órára siet, a 20.

század politikai irányzatairól tart

szemináriumot az elsô éveseknek.

A kurzus elôtt beszélgettünk vele.

Most is tanárként érkezett, jelenleg a junioroknak

tart órát. Lát-e különbséget az intézményben ahhoz

képest, amilyen az a kezdetekben, az alapításkor

volt?

L.A.: Nem látok nagy különbséget, ami szerintem

egyértelmûen pozitívum, tudniillik nagyon

magas színvonalon kezdôdött és szerve zô dött

meg a Collegium élete, illetve a kurzusok, amelyeket

a Collegium ajánlott, a kezdetektôl fogva

kiemelkedôek voltak. Úgy érzem, hogy az elmúlt

másfél évtizedben a hallgatók kiválasztása egyenletes

volt, ahogyan a szervezettség is. Minden

évfolyamon olyan hallgatókkal találkozom, akik

méltán mondhatják magukról, hogy tehetségesek,

ezáltal pedig a Collegium joggal állítja önmagáról,

hogy valódi tehetséggondozást folytat.

Ha valaki megkérdezi Öntôl, mi is ez a szervezet,

mit tart a legfontosabbnak elmondani róla?

L.A.: Bárhol is kerül szóba a Collegium, mindig

elmondom, hogy errôl az intézményrôl biztosan

tudom, hogy nagyon keményen figyeli a középiskolásokat

is, hogy az arra érdemeseket, rátermetteket

megnyerje magának. Kettôn áll a vásár,

valakinek jönni kell, akarni is kell, de

szükséges az is, hogy felismerjék, hová érdemes

felvételizniük. Ezt nagyon fontosnak tartom,

mert könnyû a tehetséget gondozni, ha már

elôttünk van, de megtalálni a tehetségeket, az

mindig sokkal kiterjedtebb, körültekintôbb

munkát igényel. Bár az MCC az ország sok

szakkollégiumához képest viszonylag késôn indult,

méltán lehet büszke az eddigi teljesítményére,

arra, hogy olyan menedzseri szempontokat

érvényesít, amelyek egyrészt az irányításban

is megfigyelhetôk, másrészt a hallgatók kezdemé

nyezôkészségében és képességfejlesztésében

is nagyon hangsúlyos szerepet kapnak.

Ha valaki felvételire készül ide, akkor mit ajánlana

neki, mit tegyen?

L.A.: Elôször is jelentkezni kell. Ez nem vicc,

mert gyakran fordul hozzám segítségért egyetemi

hallgató, aki korábban középiskolásként valamit

nagyon szeretett volna, csak éppen elfelejtett

jelentkezni, az adminisztratív dolgokat elintézni.

A másik az, hogy tájékozódjon, szerezzen információkat

a Collegiumról. Ezen keresztül jutok el

a harmadik ponthoz. Minden évfolyamon megkérdezem,

hogyan alakul a hallgatók egymás közötti

élete, és még soha nem kaptam azt a választ,

hogy „hát bizonytalan”, „igazából nem ezt vártam”.

Jó szellemiségû közösséget talál itt az em-

10 11

OTTHON

„

a közösségi együttlét más látásmódot

és morális tartást ad

„

Mûveltség, erkölcs, tisztesség

Interjú az MCC alapító kurátorával

Lánczi Péter | az MCC Közép-Európa szakirány – vezetôképzôs hallgatója

és Polonkai Éva | az MCC Jog szakirány – vezetôképzôs hallgatója

OTTHON

Utolsó kérdésként tekintsünk kicsit a jövôbe. Milyen

elérendô célokat kívánna a Collegiumnak

rövid távon, az elkövetkezô öt − és hosszú távon,

a következô tíz évre?

„itt szeretettel és gondoskodással fordulnak a hallgatókhoz,

ugyanakkor nagy szabadsággal és önállósággal bírnak a diákok”

ber, és szerintem ez a legnagyobb vonzerô, azon

kívül, hogy szakmai szempontból is nagyon

ösztönzôleg hat az a környezet, amit a többi diák

biztosít a társak számára.

Mi a legkedvesebb, az MCC-hez kapcsolódó emléke?

L.A.: Nem voltam túl sok záróünnepségen,

évzárón, de a tavalyin, amikor már kuratóriumi

elnök voltam, elôször tapasztaltam meg,

milyen az az ünnepélyes, ugyanakkor örömteli

pillanat, amikor megkapják az okleveleket

az itt végzett diákok. Vagy 45 fok volt a teremben,

mégsem ez tette emlékezetessé az

eseményt. Azt érzékeltem, hogy Tombor

András, akinek nagyon sokat köszönhet ez az

intézmény, mindenkirôl személyesen tudott

beszélni, szívbôl és ésszel. Betekinthettem itt

a Collegiumnak a láthatatlan életébe, láttam,

hogy itt szeretettel és gondoskodással fordulnak

a hallgatókhoz, ugyanakkor nagy szabadsággal

és önállósággal bírnak a diákok. Ez

mélyen beleivódott az elmémbe.

Mint politikával foglalkozó szakembert is kérdezem,

miben látja a mai magyar társadalomban

egy ilyen típusú intézmény feladatát és felelôsségét?

L.A.: Ezek körülbelül így függenek össze,

ahogyan a kérdésben megfogalmazta. Azt tapasztalom,

amióta tanítok, hogy az az egyik

legnagyobb probléma, hogy a különbözô korosztályok

egyre nehezebben szervezik meg

önmagukat, mindennapjaikat. Hogy az életnek

mi az értelme, az minden emberben, minden

életkorban az öntudatosodás egy pontján

felmerül. Úgy látom, hogy azok a diákok, akik

nem járnak egy ilyen intézménybe, sokkal

jobban ki vannak téve az elmagányosodásnak,

az egyedüllétnek, néha talán az unalomnak is,

de mindenképpen kevésbé találják a válaszokat

azokra a kérdésekre, amelyeket az élet értelme

kapcsán teszünk fel. Itt, a Collegiumban,

pontosan azért, mert ez egy élô, valóságos

közösség, nagyon sok feltétel biztosított ahhoz,

hogy önmagukat megszervezve, saját

sorsukat felelôsen formálva, talán kicsit felelôsebben

(mint egyébként) éljenek. Sokkal

több visszajelzést kapnak a hallgatók más irányokból,

és ebben látom a nagy különbséget

egy átlagos egyetemista és egy collegista között.

Nagyon jól látszik, hogy azokból a diákokból

lesznek közéleti emberek, akik valamikor

az egyetem életében is aktívan közre mûködtek.

Ha végiggondolom, milyen karrierutak

indultak egyetemi diákpozíciókból, akkor

azt kell mondanom, a közösségi együttlét

más látásmódot és morális tartást ad, ami

a késôbbi felnôtt életben hajlamosabbá teszi

az ilyen embereket arra, hogy felelôsséget vállaljanak

a közösségükért.

L.A.: Már az öt is elég sok, de arra talán tudok

valamit mondani, ami a tízet illeti, még bonyolultabb

kérdés. Két dolgot említek mind az öt,

mind a tíz évre, mert lehet gyorsan is lépni, és

lehet a kisebb célokat akár hosszabb távon is

megvalósítani. Az egyik dolog, hogy minél gyakorlatiasabb

szellemben nevelôd jenek a collegisták.

Fontos, hogy minél közelebb kerüljenek a valóságos

élethez a saját tevékenységei ken keresztül,

hogy mind a kép zésben, mind az életfelfogásban

minél aktívabbak legyenek. Ezen a területen

igen sok tennivaló van, mert nem egy vezetô

beosztásban lévô ember tartja a legnagyobb

problémának, hogy bármilyen jó képzéssel és

diplomával is kerül ki valaki az egyetemrôl, aggasztóan

távol áll a világlátása, szakmai érzéke

attól a realitástól, amelyben majd dolgoznia kell.

Ezt a legjobb értelemben vett gyakorlatias

szem léletet szerintem érdemes már rövid távon

erôsíteni.

A másik pedig, amiért a Collegium már most is

kiemelten sokat tesz, az a nemzetköziesedés,

a nemzetközi tapasztalatok szerzése. Akár úgy is,

hogy az eddig is megvalósult projekteket bôvíti,

azokat még rendszeresebbé, szervezettebbé, koncepciózusabbá

teszi további külföldi vendégek

meghívásával. A minél jobb nyelvtudás, a külföldön

szerzett tapasztalatok, a vendégprofesszorokkal

való közös munka hozzásegíti az itt végzetteket,

hogy világlátásukban − amennyire csak

lehet − probléma érzékenyek legyenek.

Az MCC védnöki testülete

Csák János

John Lukács

Kornai János

Lámfalussy Sándor

Lomnici Zoltán

Maróth Miklós

Oplatka András

Paczolay Péter

Sólyom László

Vékás Lajos

A Tihanyi Alapítvány Mathias Corvinus Collegiuma

nagyon sok fiatalnak adott otthont az elmúlt

másfél évtizedben. Balázs bácsi hol nôtt fel?

Budán nôttem fel, innen nem is olyan messze:

a Csörsz utca 5. szám alatt. Akkoriban ennek

az épületnek a helyén még egy nagy rét volt

egy hosszú lejtôvel. Gyerekkorunkban gyakran

jártunk ide szánkókkal, még síelni is lehetett.

Késôbb aztán a családom elkerült vidékre,

és a terület ezután épült be.

Gyermekkorában ki volt a példaképe?

Zebi, vagyis Vasbányai Ferenc tanár úr egy

igazán nagytudású tanárember. A hajdani

József Attila Gimnáziumban négy éven keresztül

magyarra és történelemre tanított

minket. Emlékszem, egy idôben még itt

a Collegiumban is volt elôadó. Csak tizenkét

év van közöttünk, ez is hozzájárult ahhoz,

hogy a kapcsolatunk idôvel annál több legyen,

mint ami a volt tanár és diák között van.

Miután befejeztem az iskolát, nagyon közeli

barátok lettünk. Ô az, akinek a tanácsait a mai

napig nagyon szívesen meghallgatom.

Hogyan emlékszik vissza a Collegium alapítására?

Kiben fogalmazódott meg elôször a gondolat?

Az alapötlet Andrásban fogalmazódott meg,

a támogatás tôlem és a feleségemtôl származik.

Amikor András elôször felvetette nekem

a Collegium ötletét, nem is nagyon kellett

gyôzködni: egyetértettem vele, és éppen olyan

volt az anyagi helyzetünk, hogy lehetôségünk

volt támogatni ezt a kezdeményezést.

Emlékszik még az elsô évnyitóra?

Formális évnyitóra a legeslegelejérôl nem

emlékszem: akkoriban a hallgatók létszáma

30-40 fô volt. De ahogy visszagondolok, mindig

nagyon hangulatosak voltak ezek a rendezvények,

öröm volt nézni a fiatalokat.

Az alapításkor mit gondolt, milyen lesz tíz, tizenöt

év múlva az intézmény?

Határozott elképzelésünk volt, hogy a szakkollégiumok

mintájára, de annál magasabb

szinten csináljunk valamit. Nagyon nehezek

Tombor Balázs a Tihanyi Alapítvány

alapítója, kuratóriumi tag. Balázs

bácsi örökké mosolyog, mindenkihez

van egy kedves szava és

csupa energia. Korábban egy százszobás

csopaki szállodát igazgatott,

ma pedig naponta legalább tíz kilométert

sétál Csopakról Paloznakra

és vissza. Ha tizennyolc éves volna,

biztosan az MCC-be felvételizne.

Tombor András édesapjával egy kuratóriumi

ülés elôtt az intézmény

alapításáról beszélgettünk, és megkérdeztük,

milyennek tûnik ma a

Collegium az ’alapító atya’ szemével.

voltak az indulás körülményei, nem volt például

helyünk. Kezdetben az Eötvös Collegiumban

kaptunk kölcsön termeket, késôbb egy

lakásba költöztünk be, ott tevékenykedtünk.

Csak nagyon lassan alakult ki a mai formája,

de mindig is reménykedtünk benne, hogy

ilyenné fog válni, ahogyan ma mûködik.

Melyek azok az értékek, amelyeket a Collegium képvisel?

A legfontosabb érték, amelyet a családunkban

is képviselünk: az ifjúság jó irányba terelése,

mûvelt, erkölcsös fiatalok nevelése. Gyermekeim

mindannyian sikeres emberek, és tisztességesen

megállják a helyüket az életben – ugyanezt

a mintát szeretnénk átadni az MCC diákjainak is.

Balázs bácsi hogyan látja a mai collegistákat?

Amikor találkozom velük az évzárókon és

a diplomaosztókon, mindig két kilóval nehezebben

megyek ki, olyan büszkeség tölt

el. Akkora öröm hallgatni a fiatalokat, hihetetlen,

milyen jók nyelvben, képzettségben,

mindenben. Öröm nézni. Ilyenkor kézzelfoghatóan

látom az eredményt, és azt gondolom,

sikeres munkát végzünk.

Mennyire követi a Collegium mindennapi történéseit?

Minden alkalommal szóba kerül az MCC,

amikor András fiammal találkozom. Meg szoktam

kérdezni tôle, hogy vannak, mit csinálnak

éppen. Ha az apróságokkal nem is vagyok

tisztában, mindenrôl tudok, ami lényeges.

András nagyon jó szívvel mesél Önökrôl.

12 13

OTTHON

Milyenek voltak a collegisták régen és ma?

„ „

öröm hallgatni a fiatalokat

Részt vettem néhány felvételi vizsgán a kezdetekben,

még az Eötvös Collegiumban, és láttam,

milyen erôs szûrôn kerülnek át a felvételizôk.

A kiválasztási folyamat azóta sem változott,

ezért úgy gondolom, hogy az akkori és mostani

diákok között nincs igazán nagy különbség.

Mivel gyôzték meg a védnököket?

Nem kellett ôket gyôzködni. Mádl Ferenccel

például én is beszéltem személyesen, akkor még

nem köztársasági elnök volt, hanem az ELTE-n

tanított. Elmondtuk neki a terveinket, és készséggel,

elsô szóra vállalta a védnökséget.

Ha Balázs bácsi most volna olyan idôs, mint a felvételizôk,

jelentkezne-e a Collegiumba?

Feltétlenül. – Azt gondolom, fel is vennének…

Amikor mi voltunk fiatalok, nem kaptunk

ilyen segítséget, nekünk nagyon hiányzott

egy ilyen intézmény.

Az MCC kuratóriuma

Lánczi András

- a kuratórium elnöke

Gallai Sándor

Illés Géza Márton

Madarász László

Mezei Balázs

Molnár Bálint

Szalai Zoltán

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

Tombor András

Tombor Balázs

„

„

Határozott elképzelésünk volt,

hogy a szakkollégiumok mintájára, de annál

magasabb szinten csináljunk valamit.

14 15

OTTHON

Tudatos építkezés felsôfokon


és Polonkai Éva | az MCC Jog szakirány – vezetôképzôs hallgatója

ben gondolkodtunk, aki egyúttal példakép is

lehet a fiatalok elôtt. Mátyás jó vezetô volt;

Magyarország virágkorát élte a kormányzása

alatt. A nemzetközi perspektíva szempontjából

is fontos, hogy a külföldiek is ki tudják

ejteni a nevet. Az idô bebizonyította, hogy jól

sikerült a névválasztás.

Miért volt szükség szakirányokra, és miért éppen

ezekre esett a választás?

Melyek azok az értékek, amelyek a Collegium

alapításánál fontosak voltak?

Az elsô ilyen érték, hogy az intézmény össznemzeti

érdekeket szolgáljon: a tevékenységünk

ne csak egy meghatározott, szûkebb csoport,

hanem az egész társadalom számára

legyen hasznos. Ez a cél vonatkozik a határon

túl élô magyarságra is. Külföldön élô honfitársaink

nem történelmi érdekességet jelentenek,

hanem kiemelt figyelemmel kezelendô értéket

képviselnek. A második szempont a szakmai

tökéletességre való törekvés. Számomra ez azt

jelenti, hogy soha nem szabad megelégedni

a tökéletesnél kevesebbel. Olyan fiatalokat keresünk,

akik hajlandóak minden erejükkel

a legjobbra törekedni. A mi dolgunk ezért az,

hogy eljussunk a legjobbakhoz, kiválasszuk, és

megtartsuk ôket. Cserébe azoktól, akikkel

együtt dolgozunk, elvárjuk, hogy tanulmányaikban,

szakmájukban törekedjenek arra, hogy

hazai és nemzetközi szinten a lehetô legkiválóbbak

legyenek. A harmadik alapvetô érték

a közösség iránti elkötelezettség. Hiszek benne,

hogy ma is megvan az emberekben az igény,

hogy közösségben éljenek. Nagyon fontos elvárás,

hogy az a fiatal, aki ehhez az intézményhez

akar tartozni, tegyen ezért a közösségért,

építse azt. Ezek az alapvetô értékek az MCC

alapítása óta nem változtak.

T ombor Andrást, a Collegium

másik alapító kurátorát az MCC

létrejöttének körülményeirôl és az

intézményünk megalakítása szempontjából

meghatározó benyomásokról

kérdeztük. Megtudtuk, hogy

egyszerre két kollégium tagja is

volt, és kiderült, hogy már gimnazistaként

sem szerette, ha nem történik

semmi.

Honnan jött az MCC alapításának ötlete, melyek

voltak a kitûzött célok?

Amikor elkezdtem egyetemre járni, mindennel

elégedetlen voltam – a szó pozitív értelmében.

Képtelen voltam elviselni, ha eseménytelenül

telt az idô. Ezzel a mai napig

ugyanígy vagyok. Egyetemista koromban

ezért is kezdtem el az Eötvös Collegiumba

járni: úgy éreztem, hogy szükségem van az

egyetem mellett valamilyen kiegészítô elfoglaltságra.

Amikor elkezdtem az Eötvösben

élni, nagyon jól éreztem magam, de ott is

„rendszerkritikus” voltam. Zavart a gyakran

megnyilvánuló szervezetlenség és céltalanság.

Ezzel párhuzamosan felvételiztem a Láthatatlan

Kollégiumba, amely angolszász jellegû

„a gyakorlatban jól hasznosítható tudás átadására törekszünk”

tutoriális képzésben tehetséges egyetemista

fiataloknak biztosított egyetemen kívüli képzést

és tanulmányi ösztöndíjat. Miután felvettek,

a két kollégiumot párhuzamosan végeztem

az egyetemi szakjaimmal. 1995-ben

három hasonló gondolkodású barátommal az

LK-ból összefogtunk, hogy csináljunk valami

újat, valami még jobbat. Elgondolkoztunk,

pontosan mire lenne szükség, és arra jutottunk,

a legfôbb probléma, hogy nincs Magyarországnak

olyan új vezetô rétege, amely át tudná

fordítani a dolgokat a régibôl egy új rendszerbe.

Nem forradalmat akartunk csinálni, hanem

olyan elitet, amely friss gondolataival,

munkabírásával, új energiájával, pozitív jövôbe

nézésével elôremozdítja az országot.

Ezek szerint már igen korán körvonalazódni kezdtek

az elképzelései egy oktatási intézményrôl. Milyen

példák hatottak még Önre az alapítást megelôzô

években, amíg véglegesen formát öltött az MCC?

Külföldön járva láttam, hogy a sikeres külföldi

társadalmak – legalábbis azok, amelyeket Magyarországon

sikeresnek tekintünk – hogyan

is egyengetik egy leendô, a társadalomban

vezetô szerepet betöltô réteg útját: milyen

formát ölt a kiválasztódás, a képzés, a megbecsülés,

az egymással való együttmûködés.

Többek között Ausztriában, Németországban

és az Egyesült Államokban már nagyon kiforrott

mintákkal találkoztam. Az MCC alapításakor

leginkább az angolszász hagyományokra

építettünk.

És melyek voltak ezen kívül azok az itthon szerzett

benyomások, amelyek a jelenlegi forma kialakulásához

vezettek?

Számomra a család és a gimnázium nagyon

meghatározó élményt jelent. Bentlakásos, egyházi

iskolába jártam tizennégy éves koromtól

tizennyolc éves koromig; az ott kapott benyomások

alapvetôen határozták meg az életem

további folyását. Ezek a hatások óhatatlanul

visszaköszönnek a középiskolás képzési rendszerünkben

is, mert úgy gondolom, ebben a korban

formálhatóak leginkább a fiatalok.

Mi volt a névválasztás oka?

Az Alapítvány az alapítás helyérôl, Tihanyról

kapta a nevét. Amikor tovább fejlôdtünk, és

már nemcsak az alapítványnak, hanem a létrejövô

Collegiumnak is nevet kellett választani,

mindenképpen egy történelmi személyiség-

Az elsô perctôl vezetô-, nem tudósképzô intézményt

terveztünk. Praktikus dolgokat

akartunk adni a diákjainknak. Elsôsorban

a társadalomtudományokra koncentráltunk,

úgymint közgazdaságtan, nemzetközi kapcsolatok

és a jog. A Média/Kommunikáció szakirány

megalakítása a maga kontextusában

értelmezendô. Az alakuláskor, 1995-ben a rendszerváltást

követô idôszakban a média világát

szoros kontroll alatt tartotta az akkori politikai

vezetés. Azt gondolom, hogy a média világába

fontos olyan véleményformálóknak bekerülni,

akik új hangon szólalnak meg a régiek

helyett. Elsô ránézésre a történelem kakukktojásnak

tûnik a szakirányok között. El kell

mondanom, ahhoz is személy szerint ragaszkodtam.

Tudtam, nem leszek történész, tehát

nem szakmai hiúságból döntöttem így;

egyszerûen azt gondoltam – és gondolom

a mai napig –, hogy Magyarország legnagyobb

problémája, hogy alapvetô történelmi

kérdéseket sem tisztáztunk magunk között.

Tévhitek és mítoszok uralkodnak, amelyeket

még mindig nem sikerült feldolgoznunk.

A szakirányra vár a feladat, hogy alaposan

megvizsgálja az idônként még mindig tabunak

számító kérdéseket, és tudományos igénynyel

feldolgozza azokat.

Nem forradalmat akartunk

csinálni, hanem olyan elit

kineveléséhez hozzájárulni,

amely friss gondolataival,

eltökéltségével és munkabírásával,

új energiájával jobb irányba

viszi az országot.

Hogyan értsük azt, hogy az MCC vezetôképzô

intézmény? Hogyan lehet huszonévesekbôl vezetôt

képezni?

Az emberek különbözô kvalitásokkal érkeznek,

ahogyan például a költôk sem egyformák: van

poeta natus és poeta doctus is. Más kvalitásokkal

születünk, de a tanult mesterember ugyanúgy

képes nagy alkotásokat adni a közösségnek,

mint az, aki már eleve a szükséges képességekkel

születik. Van, akinél a vezetés képessége

nagyon könnyen elôbukkan, másnak esetleg

segíteni kell a vezetôi jellemzôk kibon takoztatásában.

Azt gondolom, hogy a vezetôi

kvalitások nagyon-nagyon sokrétûek, és az

Közös zsûrizés az alumni tagjaival a junior hallgatók vitakurzusán.

MCC tud olyan eszközöket adni, amelyekkel

a hallgatók könnyen tudják fejleszteni magukat.

Az biztos, hogy huszonegy évesen nem vezetôvé

képezzük az embereket, ez nem célunk.

Ha mi jól dolgozunk, akkor ahhoz segítjük

hozzá ôket, hogy egy nap jó vezetôvé válhassanak.

Miért volt fontos, hogy bentlakásos legyen az

intézmény?

A Láthatatlan Kollégiumban azt tapasztaltam,

hogy az emberek ezt is igényelték volna. Kezdetben

nem voltam benne biztos, hogy nálunk

beválik-e ez a rendszer, de összességében

elégedettek lehetünk. A hallgatók gyakran

hangoztatott véleménye, hogy a közösségi

élet fontos, és hiányozna nekik, ha ez másképpen

lenne. Nyilván egyéni szinten nem mindig

van ez így, de a nagy többség számára

többletérték, hogy van egy olyan közösség,

amelynek tagjaival egy fedél alatt élnek, közös

bulikat szerveznek, és nem kell órákat szánni

egy találkozó megbeszélésére. Az LK-ban ez

hiányzott, az Eötvös Collegiumban viszont

nagyon jól mûködött.

Mennyire van benne a Collegium napi ügyeiben?

Az igazgatóval minden héten megbeszéljük az

aktualitásokat, a titkársággal pedig igyekszünk

havonta közös értekezletet tartani. A diákok

megismerésének egyik csatornája a saját kurzusom,

amelyet az elsô éveseknek tartok, a másik

pedig a személyes találkozás. Év közben minden

egyes collegistával leülök beszélgetni az

eredményekrôl és a hallgatók collegiumi és intézményen

kívüli terveirôl. Nekem ez nagyon

fontos impulzus, és hasznos is, hiszen gyakran

elô szokott fordulni, hogy kollégák, ismerôsök

Nem forradalmat akartunk

csinálni, hanem olyan elit

kineveléséhez hozzájárulni,

amely friss gondolataival,

eltökéltségével és munkabírásával,

új energiájával jobb irányba

viszi az országot.

keresnek tehetséges fiatalokat. Ilyenkor a nevelôtanárok

és a titkárság véleményét is ki szoktam

kérni, hogy szerintük ki lehet a legalkalmasabb

az adott feladatra.

Ha ön lenne most 18 éves, jelentkezne az MCC-be?

Én már a KP-ba jelentkeznék. Ahogy visszagondolom

magam a bencés gimnáziumba, ott

jó képzést kaptam, szerettek, volt elôttem

perspektíva, minden remek volt. Ezzel együtt

is úgy éreztem, hogy nem férek a bôrömbe,

hogy egy kicsit többet keresek, mert amit akkor

csináltam, azt mindenki más is csinálta

körülöttem. Foglalkoztatott a jövôm, kerestem,

hogyan lehetnék több. A tudatosság sok

minden más mellett az egyik legnagyobb

fegyver, amit az ember könnyedén megkaphat

anélkül, hogy bármit csinálnia kellene. Nem

kell hozzá gazdag nagybácsi, lottóötös, nem

kell tizenöt könyvet megtanulni, csak egyszerûen

tudatosnak kell lenni. Ugyanakkor

a fiatalok döntô többsége nincs ezzel tisztában.

Ki vagyok és mit akarok? Ez a két fô kérdés.

Minél hamarabb megtalálja az ember

ezekre a saját válaszait, annál jobb.

16 17

A Collegium Nemzetközi Tanácsadó testülete

OTTHON

Prof. Dr. Rodney Barker

„Egy egynyelvû országból érkezô

látogató egy kis szégyent érez,

mikor a Mathias Corvinus Collegium

hallgatóival találkozik, akik

folyékony angolsága élvezetté

vará zsolja a budapesti szemináriumokat.

Idén tavasszal lesz harmadik

éve, hogy az MCC-be viszszajárok,

és évrôl évre rövidebbre

kell vennem a saját prezentációmat,

hogy egyre több idô jusson

kérdésekre és beszélgetésre,

amelyben a hallgatók igen aktívan

részt vesznek. Az MCC-s diákoknak,

akik Európa szívében élnek,

lehetôségük van a lehetô legszigorúbb

kritikai gondolatok megfogalmazására

országuk és a tágabb

értelemben vett világuk politikájáról

és közéletérôl.”

„Olyan fiatalokat keresünk,

akik hajlandóak minden erejükkel

a legjobbra törekedni.”

Prof. Dr. Rodney Barker

• az MCC Vezetôképzô programjának elôadója

• a közgazdaság- és politikatudomány kutatója, professor emeritus, LSE

• tudományos munkatárs, University of Glasgow

• számos politikai témájú szakkönyv szerzôje

• írásai többek között olyan rangos periodikákban jelentek meg, mint a The Guardian,

Tribune, The Times, The Daily Telegraph, The Scotsman, New Statesman

18 19

OTTHON

Prof. Dr. Gwyn Bevan

Sauska L. Krisztián

„Élmény az MCC hallgatóit tanítani,

velük együtt szemügyre venni

azokat a kihívásokat, amelyekkel

a magyar közszféra, a magyar közszolgálat

szembesül. Beszélgetéseink

során megvizsgáljuk Magyarország

sajátságos problémáit, és

azt, hogy a más országokban megvalósított

politikákat hogyan lehetne

Magyarország számára kedvezôen

hasznosítani.”

„A Nemzetközi Tanácsadó Testület

tagjaként azért támogatom

különös örömmel a Mathias

Corvinus Collegium munkáját,

mert úgy gondolom, a Collegium

egyedi helyet foglal el a magyar

felsôoktatási intézmények

között. Igazi vállalkozói szellemben,

folyamatosan keresi azokat

a megoldásokat, amelyekkel hozzájárulhat

a diákok vezetôi kvalitásainak

fejlôdéséhez szervezett

vezetôképzô programok, projektek

és elôadások által, miközben

rendkívüli figyelmet szentel a diákok

összetartozásának erôsítésére

és közösségi identitásuk megtartására

is. Ôszintén remélem és

hiszek benne, hogy a Collegium

számos kiváló vezetôt ad a magyar

társadalomnak − e munkához kitartást

és sok sikert kívánok.”

Prof. Dr. Gwyn Bevan


• a politikai elemzés professzora, a Menedzsment Tanszék vezetôje, LSE

• korábban az Egyesült Királyság gazdasági és pénzügyminisztériumának

(Treasury) tanácsadója; igazgató, Office for Information on Healthcare

Performance of Commission for Health Improvement

• a brit Egészségügyi Minisztérium két tanácsadó testületének tagja

• a Wennberg International Collaborative társalapítója

Sauska L. Krisztián

• az MCC Nemzetközi Tanácsadó Testületének tagja

• mérnök, üzletember, borász

• különleges fénycsöveket gyártó cég, a Light Sources Inc. alapítója,

amely többek között a NASA ûrsiklóinak fénycsöveit is gyártja

20 21

OTTHON

Dr. Abigail Levrau Prof. Dr. Ceferi Soler Vicente

OTTHON

„Amikor meghívást kaptam az

MCC-tôl, még nem ismertem az

intézményt, korábban soha nem

jártam Magyarországon sem.

A felkérés ígéretesnek tûnt, és felkeltette

az érdeklôdésemet, menynyire

nyitottak, hogy külföldrôl

hívnak elôadókat, szakértôket.

El fogadtam a meghívást. Egy fantasztikus

utazás kezdete volt ez…

Minden egyes alkalom csodálatos

élmény. Az MCC menedzsmentje

kiváló munkát végez a különbözô

hátterû hallgatók összeválogatásában.

A hallgatók motiváltsága,

felkészültsége, az elôadások

és mûhelymunka során kialakuló

beszélgetések szín vonala

figyelemreméltó… és köz ben még

jól is érezzük magunkat! Büszke

vagyok arra, hogy Vezetôképzô

programjuk oktatója lehetek.

Ezek a hallgatók a jövô vezetôi,

döntéshozói. Az MCC a megfelelô

dolgot teszi, a megfelelô

hallgatókkal, a megfelelô pillanatban!

Gratulálok!”

Dr. Abigail Levrau


• vállalatirányítási szakértô

• a belga kormányzati háttérintézmény, a GUBERNA Tudásfejlesztési

Osztályának vezetôje, a Vezetôségi Tanács tagja

• több elismert szakmai testület (többek között: ECGI, ecoDa,

The Conference Board) képviselôje

„A tehetség egyre fontosabb szerepet

játszik társadalmunk fejlôdésében.

Egyre inkább felértékelôdik,

ki hogyan bánik képességeivel

és tudásával. Az általam

megismert intézmények közül

az MCC az egyik legkiválóbb

hely a világon, amely ösztönzi

a fiatalokat tehetségük kibontakoztatására

és fejlesztésére, hozzásegítve

ôket, hogy egy nap országuk

legkiválóbb szakembereivé,

felelôs döntéshozóivá váljanak.”

Prof. Dr. Ceferi Soler Vicente


• az Universidad Centroamericana of San Salvador and Managua és a Berkeley

(The Haas Business School) vendégtanára

• vállalatitréning-igazgató, Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona

• vállalatfejlesztô menedzser, PriceWaterhouse Coopers

• egyetemi tanár, vezetôképzési igazgató, ESADE

• többek között a „Big ideas for small enterprises” címû könyv szerzôje

Dr. Forgách Péter

„Mit kívánok az MCC hallgatóinak? Legyenek merész álmaitok, legyetek

igényesek az élettel szem ben, és tegyétek magasra a lécet. A világ jövôjének

formálása a tiétek, ha vállaljátok a kihívást. Magyarországon rengeteg megoldatlan

probléma van, ami egyben lehetôség is új megoldásokat, utakat,

lehetôségeket és gazdagságot teremteni. Legyetek vállalkozó kedvûek, és ne

féljetek a kockázattól. Éljétek meg G. B. Shaw mondását: „Te meglátsz valamit,

és azt kérdezed: »miért?«, de én megálmodok sosem volt dolgokat, és

azt mondom: »miért ne?«”. Tömegével vannak a magyar életben szellemi

óriások, akiknek nyomdokaiba léphettek és követhetitek ôket. Szilárd Leó,

Teller Ede, Kármán Tódor, Szent-Györgyi Albert, Hevesi Gyula, Neumann

János, Wigner Jenô és Polányi János száz évvel ezelôtt Budapesten megteremtették

a mai szilíciumvölgy prototípusát. Ha Ti, mi elhatározzuk magunkat,

és kôkeményen dolgozunk érte, Budapest Közép-Európa szellemi

és kutatási fôvárosa lehet. Ez tôletek függ. Ha van elszántság, sikerülni fog.”

Dr. Forgách Péter

• az MCC Nemzetközi Tanácsadó Testületének tagja

• szemészorvos Buffaloban

• a Calasanctius Training Program és a Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány

létrehozója; munkásságának köszönhetôen több mint 150 diák vehetett részt

amerikai egyetemi képzésben vagy szakmai gyakorlaton a program keretében

• Magyar Köztársasági Elnöki Éremben részesült

• az Amerikai Magyar Koalíció igazgatósági elnöke, végrehajtó bizottsági tagja

Prof. Dr. Guido Stein

„Minél többet gondolkodom azon, hogyan is kerültem kapcsolatba

az MCC-vel, egyre mélyebb bennem a meggyôzôdés, hogy ez valami

olyan dolog volt, aminek meg kellett történnie. Emlékszem, öt

évvel ezelôtt hozzáállásom és prioritásaim nem igazán segítették

elô, hogy elfogadjam az elsô meghívást, hogy »fiatal gyerekeket«

tanítsak egy akkor számomra egzotikus országban. Mindazonáltal

Szalai Zoltán kedves állhatatossága, a hallgatók rendkívüli felkészültsége

és nem utolsósorban Tombor András vendégszeretete

felém és a feleségem irányában mindent tökéletesen megváltoztatott,

s most örömmel találkozunk magyar barátainkkal, és remélem,

hogy munkánkkal hasznukra lehetünk.”

Prof. Dr. Guido Stein


• egyetemi tanár, IESE Business School, Barcelona

• ügyvezetô elnök, EUNSA, EIUNSA

• a The International Academy of Management tagja

• számos gazdasági és tudományos könyv szerzôje;

többek között a People and Strategy, a Harvard Duesto Business

Review, a European Business Review és az Expansión munkatársa

22 23

OTTHON

Prof. Dr. David Venter

„Az életben vannak pillanatok,

amelyek kitörölhetetlen nyomot

hagynak. Az MCC-vel való

együttmûködés ilyen pillanatok

sorozata. A három évvel ezelôtti

elsô magyarországi és MCC-s látogatásom

óta egyre nagyobb rajongást

érzek ez iránt az intézmény

iránt, amely olyan elhivatott

fiatalokat képez, akik a jövô Magyarországának

vezetôi lehetnek a

magán- és a közszférában egyaránt.

Az MCC olyan szerepet tölt

be, amely sok más országban hiányzik.

Noha 2014-tôl radikálisan

csökkenteni kívánom a tanítási

kötelezettségeimet, az MCC-vel

való együttmûködésemet megtartom,

hogy támogathassam küldetésüket.

Egy olyan világban, amelyben

egyik válságból a másikba

huppanunk, és amelybôl a határozott

irányítás − szomorú, de − hiányzik,

az MCC és a hozzá hasonló

intézmények egy jobb világ reményét

testesítik meg.”

Az MCC vezetősége

Egy közös, személyes ügy


Szalai Zoltán német nyelv és irodalom

szakos bölcsész és tanár,

emberierôforrás-tanácsadó, az ELTE

irodalomtudományi doktori iskolájának

abszolvált hallgatója, a Mathias

Corvinus Collegium ügyvezetô

igazgatója. Rövid interjúnkban természetesen

elsôsorban ez utóbbi

minôségében kérdeztük.

Ha az MCC-t kell valakinek bemutatni, mondjuk

egy rövid liftút alatt, hogyan teszed meg?

legyenek szakirányok, az az intézmény szabályaiból

adódóan kötelezô dolog, de hogy a képzést

pontosan milyen tartalommal töltjük fel,

az a szakirányvezetôk és a diákok diskurzusából

alakul ki. Megfordítva az elôzô gondolatmenetet:

ha csak a diákok szerveznének mindent,

abban benne van a kockázata annak, hogy

a tanulmányi elfoglaltságok vagy egyéb okok

miatt megrekedhet a projekt. Ilyenkor a titkárság

tud pluszenergiát, egy állandó biztonsági

hálót nyújtani, így szintén több eredményt tudunk

felmutatni. A titkárság tehát egy keretrendszert

biztosít, amelybôl minden diák ereje,

elszántsága és lelkesedése szerint igyekszik

a lehetô legtöbbet kihozni.

Prof. Dr. David Venter


• korábban a Dél-afrikai Köztársaság kormányzati kommunikációért felelô

s intézetének vezetôje, Nelson Mandela személyes tanácsadója

• gyakorlati menedzsment oktatója, Vlerick Business School Gent/Leuven

Hogyan képzeljük el a mindennapi teendôidet?

Szalai Zoltán: Feladatom igen sokrétû és

szerteágazó. Részt veszek az egyetemi és a középiskolás

program alakításában, a veze tôképzô

szervezésében és a mûszaki feladatok

áttekintésében is. Fontosnak tartom, hogy jelen

legyek a hallgatók és az alumni eseményein,

és minél jobban megismerjem a diákok

személyiségét, céljait és képességeit. Továbbá

az én feladatom a Collegium pénzügyi irányítása,

a támogatókkal és partnerekkel való kapcsolattartás

és az új kezdeményezések kitalálása,

segítése.

Sz.Z.: Megpróbálom körbeírni: ez egy magánalapítvány,

amelynek fô profilja a tehetséggondozás.

Ezután elmondom, hogy ez egy

épületben, egy kollégiumban ölt testet, ahol

különbözô egyetemekrôl, más-más szakokról

érkezô diákok egészíthetik ki tudásukat olyan

ismeretekkel, amelyeket az egyetemi tömegképzés

nem vagy nem ebben a formában

nyújt. Ide tartoznak például a nyelvi képzések,

a kis létszámú tanórák és a hallgatói projektek.

Ha ezeket elmondom, akkor már lehet látni,

hogy mirôl is van szó, de érteni még nem.

A vélemény szinte mindig pozitív.

Közvetlen irányításod alá tartozik a Collegium

titkársága. Milyen szerepet tölt be ez a stáb az

intézmény életében?

Sz.Z.: Amit mi heten meg tudnánk csinálni, az

jóval kevesebb, mint amit a Collegium kifelé

mutat és mutatott. Mondok egy példát. Az, hogy

Hogyan sikerül mindez a gyakorlatban?

Sz.Z.: Szerencsésnek érzem magam abban

a tekintetben, hogy ilyen kollégáim vannak.

Azt gondolom, hogy mindenki magáénak érzi

azt, amit csinál. Ez abban mutatkozik meg,

hogy nem azért végzik el lelkiismeretesen a feladatukat,

mert én azt mondom, hanem azért,

mert mindenkiben megvan az a belsô motiváció,

hogy a saját részét maradéktalanul ellássa

és befejezze, sôt ha kell, besegítsen a kollégáknak.

Tehát jól szervezetten, kiváló közösségben

dolgozik ez a szervezeti csoport.

Mennyire része a munkádnak a collegistákkal

való kapcsolattartás, a személyes kontaktus?

Sz.Z.: Amikor új kollégák érkeznek, mindig

azt mondom, hogy fél év, amíg megismernek

mindenkit, aki valahogyan a Coli kötelékébe

tartozik. Különbözô problémák megoldásá-

„már a jelentkezés is elismerésre méltó szellemi igény„

24 25

OTTHON

Szalai Zoltán és Dr. Abigail Levrau, az MCC Vezetôképzô program vendégelôadója.

Sz.Z.: Nehéz visszaemlékezni, hogyan is

gondolkoztam 18 évesen, de talán azt kell

mondanom, hogy nem fordult volna meg

a fejemben, hogy ilyen jellegû igényeim legyenek.

Csodálom azokat a diákokat, akik amellett,

hogy belekezdenek egy teljesen új világba,

az egyetemi életbe, még vállalnak különterhelést

is. Még ha fel sem veszik az illetôt, már

a jelentkezés is elismerésre méltó szellemi igény.

Mai fejemmel biztosan jönnék, mert csak a diákok

között is olyan kapcsolatrendszer kiépítésére

van lehetôség, amire talán máshol, máshogyan

nem. Emellett nem elhanyagolható az

a tudás és a tudásához mért elismerés sem, amit

a collegista itt kaphat. Talán ez utóbbi az, ami

nagyon hiányzik a mai felsôoktatásból.

Zoli, végül engedj meg egy személyesebb kérdést.

A felvételi eljárásban minden jelentkezôtôl meg

szoktad kérdezni, hogyan képzelik el magukat öt

év múlva. Szalai Zoltán, az MCC ügyvezetôje

hogyan képzeli el magát öt év elteltével?

TTitkárság

Tarján Kata: „Az MCC nem csak egyetemisták tehetséggondozásával foglalkozik, már középiskolás korban be lehet kapcsolódni a Collegium vérkeringésébe.

Az én legkedvesebb és egyben fô feladatom a Coli Középiskolás Programjának vezetése. A készségfejlesztô tréningek és táborok szervezése

mellett a távoktatásban zajló e-learning kurzusok koordinációjával foglalkozom, ezen felül az intézmény kommunikációs feladatait látom el.”

Dóra Szilvia: „Honlapunk és kiadványaink szerkesztése a fô feladatom. Koordinálom azt a folyamatot, amely során megszületik egyegy

kötetünk, a szerzôktôl a nyomdászokig mindenkivel kapcsolatban állok. Az alumniprogramok szervezése ugyancsak hozzám tartozik.

Évente két nagy alumnieseményt, a karácsonyi díszvacsorát és a nyárindító partit szervezem meg, ezen kívül havi rendszerességgel tartunk

alumni törzsasztalt. Ez hol egy beszélgetést jelent a belvárosban, hol valamilyen közös aktív kikapcsolódást.”

orbán Attila: „A közösségi és titkársági élet egy fogaskereke vagyok. Teljes spektrumában részt veszek a Coli életében,

a középiskolás programtól az alumnirendezvényekig, ahol is a feladatom a rendezvények technikai hátterének biztosítása és az

adatrögzítés, kép és hang (esetleg mindkettô) formájában. Az ingatlan mûszaki jellegû ellenôrzése is az én hatáskörömbe tartozik.”

OTTHON

hoz végig kell gondolni, hogy melyik tanár,

diák, partner, alumnitag tudna kellô segítséget

nyújtani. Anélkül, hogy ezt az ezer-ezerötszáz

embert megismernéd, nem tudod hatékonyan

mûködtetni a már emlegetett biztonsági

hálót, amit a titkárság nyújt. Ezt azért

tudom ilyen magabiztosan állítani, mert amikor

2009-ben elkezdtem itt dolgozni, nekem

az elsô fél évem nagyjából ezzel telt. A megismerkedés

folyamata a mindennapos, kis eseményekbôl

áll össze, ezért igyekszünk a collegisták

és az alumni minél több programján részt

venni.

Ha visszamehetnél az idôben, Te magad is csatlakoznál

ehhez a közösséghez?

Sz.Z.: Úgy képzelem el, hogy az intézmény

hihetetlen méretekben növekedni fog, és anynyira

meg fog változni, hogy a mostani

collegisták talán rá sem ismernek majd. A diákok

és a mi ötleteink nyomán az MCC olyan

irányokat fog venni, amit ma még el sem tudnánk

képzelni. És nagyon remélem, hogy az

akkori remek intézménynek az egyik munkatársa

leszek.

„ „

jól szervezetten, kiváló közösségben dolgozik ez a szervezeti csoport

Lakos Adrienn: „Elsôsorban a pénzügyek tartoznak hozzám. Kezelem a házipénztárt, követem a kollégiumi

díjak befizetését, az esetleges elmaradásokat, és egyeztetek a hallgatók egyéb ki- és befizetéseit illetôen. A projektek,

pályázatok terén elsôsorban a pályázati dokumentációt felügyelem, a projektek zárását követôen pedig a beszámolót

és az elszámolásokat készítem el. Emellett szívesen segítem a hallgatók projektötleteit pályázatfigyeléssel és a pályázati

anyagok összeállításával.”

Lewis Krisztina: „Az oktatással kapcsolatos feladatok tartoznak hozzám, mint az egyetemi és

a vezetôképzô órák szervezése és a hallgatókkal való kapcsolattartás. Ez sok adminisztrációval és levelezéssel

jár. Ebbôl kifolyólag én vagyok az, akivel a collegisták talán a legtöbbet találkoznak, mind személyesen,

mind e-mailen keresztül.”

26 27

MCC Középiskolás program

OTTHON

Azért

jelentkeztem

a KP-ba, mert…

Azért

szeretek KP-s

lenni, mert…

• itt érzem: otthon vagyok.

• egy kivételes közösség tagja lehetek.

• rengeteget tanulhatok a velem egykorúaktól úgy,

hogy közben egyfolytában nevetünk, és észre

se vesszük, hogy eltelt egy egész délután.

• ami foglalkozat, azt itt valóban meg tudom vitatni

a többiekkel – és most nem csak a formális eseményekre

gondolok. A vérbeli KP-sok mindig

kaphatóak egy jó beszélgetésre, és ha esetleg

nem értünk egyet? Nos, abból kerekednek

a legizgalmasabb szóváltások!

• éreztem, egyedülálló lehetôség, és tudtam, nekem szól.

• úgy éreztem, hogy a középiskolai tanulmányok nem nyújtják teljes mértékben azt

az ismeretet és azt a látószöget, amit én keresek. Itt olyan dolgokat ismerhettem meg,

amelyekkel a gimnáziumban nem találkozhattam volna.

• amint megtudtam, hogy itt az ország legtávolabbi városaiból, falvaiból származó

értelmes, intelligens fiatalokkal lehet barátságot kialakítani, egybôl tudtam,

hogy itt a helyem.

• már hallomásból megtetszett a KP-s légkör. Szinte mesélni se kellett róla túl sokat,

a saját bôrömön akartam megtapasztalni, mirôl is szól ez az egész.

• gondolkodó emberek társaságát kerestem itt – és meg is kaptam.

Legkedvesebb

KP-s

élményem:

A

legérdekesebb

KP-s

szombatom…

• azért a fogyatékosok, mozgássérültek témájával foglalkozó KP-s szombat volt, mert ráébredhettem,

hogy a mozgássérültek is ugyanolyan színes, vidám életet élnek, mint mi, épek, ha nem eseménydúsabbat...

Megdöbbentô és egyben szívmelengetô volt hallani, hogy a két kerekes székes lány is ugyanúgy

koszoskodott, sátrazott, tombolt a koncerteken és persze éhezett a Pannonia Fesztiválon 2012-ben,

mint mi, a barátaimmal.

Kápésaink

mondták

• mikor elôször léptem át az MCC küszöbét.

• a 2012-es nyári tábor. Ott szinte játszva tanultunk.

• a KP nyári táborban volt Zánkán.

Elmondhatatlanul jól éreztem magamat abban a néhány napban.

• csak jól járhatsz vele!

• különben lemaradsz!

• több leszel a program által!

• mert a suliban ezt nem tanítják!

• itt a nagyon jó tanulási lehetôség mellett egy jó baráti

közösséget, szinte egy kis családot találunk.

• hatalmas hiba lenne kihagynod ezt az élményt!

• egy nagyon jó lehetôség; olyan ismeretekkel

gazdagodhatsz, amivel máshol nemigen találkozhatsz.

Légy te is

KP-s, mert…

Légy Te is

KP-s, hogy…

KáPésként

megtanultam,

hogy…

• az éjszakában távcsôvel lásd a csillagokat

a világ boltozatán!

• bekerülj egy szuper közösségbe!

• megéri küzdeni a céljaimért.

• szélesebb látószöged legyen!

• be kell osztani az idôt.

• megismerhesd közelebbrôl az aktuális

• a világ sokkal nagyobb, mint ahogy elképzeltem.

problémákat, témákat!

• együtt segíthetünk egymásnak a problémáink megoldásában.

• legyen mirôl mesélned majd az unokáidnak!

• hogy nem a gyôzelem, nem a részvétel, hanem a fontos.

• mindig nyitottnak kell lenni, sosem tudhatod, kit és hogyan sodor

feléd az élet – vagy egy KP-szombat szabad tíz perce.

• hogyan kell lecsapni az utolsó szelet pizzára!

• mindenki érdekes valamiért, mindenkinek vannak erôsségei.

28 29

Junior évfolyam

Hallgatók száma: 33

Felvételi témák voltak:

• Nemzeti nagyvállalatok

Magyarországon

• Az EU 1950-ben és most.

Az európai közösség jelene

a kezdeti elképzelések tükrében

• Szociális életünk a Facebookon.

Hogyan alakulnak át társas

kapcsolataink az internet

korában?

• A délszláv háborúk hatásai

a mai Balkánon

Az évfolyamon oktató

tanárok és kurzusaik:

• Kôhegyi Gergely:

Mikroökonómia, makroökonómia

• Dr. Lánczi András:

Politikai filozófia

• Mezei Balázs: Politikai filozófia

• Németh Petra: Makroökonómia

• Sárdi Rudolf: Protokoll

• Tanács János: Logika I-II.

• Tombor András:

Érveléstechnika, vitakultúra

• Dr. Veszelszki Ágnes:

Íráskészség-fejlesztés

Az évfolyam legnagyobb

dobása: Tanács János megtréfálása

az elsô logika ZH megírásakor.

2012/2013.

Nemrégiben a Logika I. kurzuson váratlanul sikerült a zárthelyikre kiosztanom

harminchárom darab jelest. Éppen ennyien írták meg: szép eredmény,

hoztam a termésátlagot, én vagyok a munka hôse, egy Pióker Ignác kis híján.

A dolog szépséghibája: úgy kellett ennyi ötöst adnom, hogy minden dolgozaton

csak a név szerepelt, semmi más. Ebben meg nem tudtak hibázni: mindenki

helyesen írta le a sajátját. Elôtte ráadásul szoroztam nekik az észt rendesen,

volt honnan korai egembôl leesni: a játékszabályokat akkor is be kell tartani,

ha egyeseknek kényelmetlen az eredmény. Na, ez temetett maga alá.

A zárthelyiket úgy osztályozom, hogy nem az elérhetô abszolút pontszám alapján húzom meg

a határokat, hanem a csoport legjobbjának eredményét tekintem a plafonnak. Ez segít abban,

hogy szinte biztosan legyenek ötösök, négyesek, és ne történjen az, hogy hármasnál jobbat elvileg

is csak én tudnék írni a saját zárthelyimbôl. És ettôl például jobban alszom. Hogy miért? Mert

egy csomó problémát kiszór. Például, hogy félreérthetôen fogalmaztam meg egy kérdést, vagy

valamit rosszabbul adtam le az órán, vagy a bánat tudja. Ekkor a legjobbak is szisztematikusan

rosszabbul teljesítenek, és ettôl lejjebb jön a ténylegesen elérhetô maximum. Azzal sem kell idegesítenem

magam, meg ôket sem, hogy elég-e az írásra kiszabott idô? Nem mindegy? Mindenki

kevesebb ideig írja, mint kellene? Na, bumm! Kisebb lesz a maxpont, mintha tovább írnák. A lényeg

az egyenlô pályák, egyenlô veszélyek. Az sem mellékes, hogy hiszek benne: könnyebb egy

szigorú tárgyat, adott esetben a buktát elfogadni, ha van a spektrumban minden jegy.

Hogy mi a privát? Az, hogy több dolgot akarok

megtanítani, és néha akkor is megéri, ha

ez nem a szó szerinti tananyag. Meg aztán,

pontosan fel tudom mérni, milyen mérhetetlen

munka van egy ilyen szervezésben. Hogy

ez egy, nevezzük nevén, vagány mutatvány,

egy csiszolt drágakô volt, egy Kohinoor.

Hogyne értékelném, hogy az engem szerénységre

késztetô mutatványban volt „második”

elsô ember: ki volt jelölve, ki indítja meg az

akciót, ha a kijelölt elsônek megremegne

a lába. Vagy csak simán bealudna. Vagy bármi.

És az is ki volt dolgozva, hogy mi van, ha

behívom pótolni azokat, akik akkor nem írták

meg. Nehogy ôk döntsék be a mutatványt.

Összelegózták ezt rendesen.

Egy közösség érettségének erôs indikátora egy ilyen attrakció. Többévnyi munka, több generáció

kell hozzá, hogy ilyen erôs csoportkohézió tudjon mûködni, ennyire együtt tudjanak lépni. Persze

ez az évfolyam is csak azért látszik messzebbre, mert az elôzôk vállán áll. Sajnos, éppen az

ilyen kifinomult szervezeti kultúrákat képes szétverni egy-két rossz, aszályos év, amikor nem záporoznak

a hallgatók. Sóval behinteni a szép zöld gyepet, Poldi bácsiét vagy az angolok száz

években mért demokratikus gyepét: kevés idô, kevés energia is elég hozzá. Pontosan ezért tudtam

könnyû szívvel, kacagva megadni az ötöst, hibátlanul, mind a harminchárom embernek.

Volna itt még valami, egy figyelemre méltó dolog. Azon túl, hogy azért tudták sikerre vinni

a tréfát, mert megbíztak egymásban rendesen. De az talán manapság még az elôbbinél is nagyobb

dolog, hogy rá mertek hagyatkozni: nem szabotázsnak fogom látni az akciót, hanem mondjuk

tandemugrásnak vagy szinkronúszásnak. Mertek benne hinni, hogy ebben a mégiscsak hierarchikus,

lényegénél fogva nem demokratikus tanár-diák viszonyban be fogom tartani, amirôl jártatom

a számat. És amint esetemben ezt felfogtam, egy pillanatra fel lett függesztve a gravitáció:

földet érés elôtt megfogott a bizalom. Szóval: ennek az évnek az egyik legjobb történése,

legnagyszerûbb pillanata volt, ami velem megesett.

Tanács János

az MCC oktatója

OTTHON

Hát persze, hogy mindig felmerül: mi van, ha az egész csoport szándékosan „rosszra” írja. Megvan

a sztenderd szöveg: megnézem én azt ebben az individualista magyar társadalomban! Meg

játékelméletileg eleve is kizárt, hogy ennyi ember tudjon és akarjon kooperálni: harmincöt fô

körül olyan három és fél ember fogja úgy gondolni, ô jobban jár, és ezért ki is veszi az elônyt, ha

nem tartja be az egyezséget. És ilyenkor még egy darabig nyomatom a szöveget, hogy lássák:

nekem is megvan a magamhoz való eszem.

Na, az említett dolgozatíráskor, utólag persze inkább flashmobnak nevezném, kiosztottam a dolikat.

Hatvan jó magyar percig lehet írni, mondtam volna, de már hozta is ki az elsô. Hát, meglátta, milyen

kemény, berosált tôle. Jött már a második is, meg a harmadik is, adják fel az elején szegények

rendesen, gondoltam. Masíroztak ki sorjában, secperc alatt lett vége a dolgozatírásnak. Én meg

felnézni sem mertem, úgy lángolt az arcom, de poroltó helyett már a mentôövet kerestem: hogyan

írok személyes értékelôt a Coli vezetésének a semmi alapján? Hogy fogom elmagyarázni az én bizonyítványom?

Utána hazafelé a tömegközlekedési eszközökön még fel-felnevettem magamban,

csak arra ügyelve, hogy ne a szellemi megbomlás hisztérikus hangjai kísérjék. Kicsit beégtél – kommentálta,

akinek meséltem. Hát persze, hogy nagyon, mondtam neki én. És ez lett a hivatalos változat.

30 31

Szakirányos képzés

Bán Bence – Mészár Anna – Zöldi Blanka | Az MCC Média/Kommunikáció szakirány - vezetôképzôs hallgatói

Mi a jobb? Szakirányos „kisdiáknak” lenni vagy

szakirányt vezetni?

T. J.: Szerintem hasonló lehet, nyilván másmás

perspektívából. Már a felvételi beszélgetésen

el szoktam mondani a hallgatóknak,

hogy a szakirányt ne úgy képzeljék el, hogy

a tanár tíz alkalommal két órán keresztül mesél

valamirôl, ôk pedig a félév végén vizsgáznak

belôle, hanem folyamatosan együtt dolgozunk,

gondolkodunk, és együtt szervezzük az

órán kívüli programokat is. Azt tartom szem

elôtt, hogy ôk a lehetô legtöbbet fejlôdjenek,

feszegessék saját határaikat, tanuljanak meg

csapatban dolgozni, és hozzanak valami újat

a közösség életébe. Ha mindez sikerül, az szerintem

óriási élmény mindenkinek.

M. B.: Nehéz a kettôt összevetni, az egyetemista

évekre és a szakirányos idôszakra csak

jó érzésekkel gondolok vissza. A szakirány

vezetése teljesen más, mert úgy érzem, hogy

felelôs vagyok azért, amilyen képzést a hallgatók

a négy év során kapnak, amilyenné közösségük

kovácsolódik, és amilyen intézmény

lesz az MCC intézményén belül a szakirányunk.

Ez tehát felelôsség és izgalmas kihívás

is, aminek minden percét élvezem.

V. A.: A közösségi életbôl igazán csak a hallgatók

részesülnek, ezért mindenképpen a diáklétet

tartom jobbnak.

A Collegium öt szakirányának

hat vezetôje sok mindenben különbözik,

de egyvalami közös bennük.

Mindannyian az MCC végzett diákjai,

akik ma már tanárként segítik

a Collegium munkáját. Egy szakirány

vezetése igen komplex tevékenység,

néhány kurzus megtartásán

túl számos szervezôi, mentori

vagy kommunikációs feladatot kell

elvégezni a tanév során. Egykori

collegistaként könnyen azonosulnak

a Collegium céljaival és értékeivel,

de ami még fontosabb, ismerik

a collegiumi élet örömeit és nehézségeit,

a diákok igényeit. Burai Ernát,

Egeresi Zoltánt, Molnár Bálintot,

Papp Gábort, Takács Józsefet

és Viszkievicz Andrást kérdeztük

tapasztalataikról és terveikrôl.

Mik a diákok felvételének legfontosabb szempontjai?

B. E.: A legfontosabb látni, hogy a jelentkezô

hogyan gondolkodik, hogyan formál véleményt

a körülötte lévô világról, és hogyan tudja ezt

a véleményt képviselni. Fontos, hogy a felvételin

az eredeti témától elkanyarodva se csússzon

ki a lába alól a talaj. Egy ilyen beszélgetés alatt

sok mindent fel lehet mérni a jelentkezô tájékozottságáról

és egyéniségérôl is. Ezért a tárgyi

tudás szükséges, ám nem elsôdleges szempont.

P.G.: A Jog szakirányra való bekerülés legfontosabb

szempontja, hogy a felvételizô többet

akarjon magától és a környezetétôl, mint,

amit az egyetemi képzésben megkaphat, és

legyen elképzelése arról, hogy ezt a „többet”

miként fogja elérni, és kész legyen ezért tenni,

adott esetben áldozatot hozni.

E. Z.: A motiváció. Mondom ezt úgy, hogy

természetesen feltételezek egy meglévô szakmai

színvonalat. Szakirányvezetôként olyan

diákokat szeretnék felvenni, akik kellôen motiváltak

ahhoz, hogy elmélyüljenek az órákon

elsajátítható elméleti és gyakorlati tudásban,

és partnerek legyenek a különbözô szakirányos

programokban.

Milyen a viszony az oktatókkal? Hogyan lehet

egy-egy oktatót meggyôzni, hogy tanítson a szakirányon?

P. G.: A Jog szakirányon jellemzôen kevés

az ismétlôdô kurzus, így az elmúlt években

számos oktatóval volt szerencsénk

együttmûködni. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom,

hogy az oktatókat általában nem

kell meggyôzni a szakirányon való kurzusvállalás

érdekében. Általában nem is „csak” oktatókat

keresünk egy-egy kurzushoz, hanem

a Collegium és a szakirány „ügyét” támogató

szakembereket. Olyan szakembereket, akik

szívesen adják a nevüket, szakmai tekintélyüket

a szakirányon folyó munkához.

E. Z.: Az oktatók alapvetôen motiváltak, mivel

sajnos a magyar felsôoktatás ritkán teszi

lehetôvé a kiscsoportos oktatást, ahol valóban

magasabb szinten lehet tanítani, és ez a tanárnak

is nagyon pozitív élmény.

Mik a legnagyobb sikerek?

B. E.: A legnagyobb sikerek azok az eredmények,

amiket a hallgatók elérnek. Számomra

pedig például az, amikor a saját kurzusomon

az eredeti órakereten túl még egy órán keresztül

beszélgetünk az órán elhangzottakról.

Ahelyett, hogy csupán betöltenénk a fejekbe,

amit én jónak látok, fontosabbnak tartom,

hogy a hallgatók fel is használják, amit olvastak,

hallottak. Ha még utána is foglalkoztatja

ôket, ami elhangzott, akkor közelebb kerültünk

ehhez a célhoz.

T. J.: Szakmai vonalon a versenyeredményeket

emelném ki. Az elmúlt tanévben egyetemi,

országos és európai versenyt is nyertek hallgatóink,

illetve a 2012 nyarán néhány szakirányos

hallgató által szervezett MCC Summer

Academyt. De szinte mindegyik hallgatónak

sikerül idôrôl idôre olyan teljesítménnyel

elôrukkolnia, amirôl nem hitte, hogy képes

rá, legyen az egy angol nyelvû prezentáció

vagy egy projektfeladat sikeres végrehajtása.

V. A.: Számomra a legnagyobb siker az, ha

valaki képes jelentôs fejlôdést felmutatni egy

kurzus vagy félév kezdete és vége között, ezzel

átlépve a korábbi határait.

A szakirányvezetô nem igazán tanár, de nem is diák

már, sokszor mentorként, akár barátként tekintenek

rá a diákok. Mit gondoltok, mi a ti szerepetek?

T. J.: A fentiek keveréke, egy kicsit mindegyik,

de hallgatónként más-más arányban.

Fontos, hogy a félév során a kijelölt szakmai

irányt következetesen képviseljem, és a feladatok

elvégzését megköveteljem a hallgatók

hosszú távú érdekeit szem elôtt tartva. Ebben

leginkább a tanárra hasonlítok. Igyekszem

ugyanakkor mindenki motivációit, céljait külön-külön

is megérteni és tanácsot adni nekik,

tehát mentornak is tartom magam. A klasszikus

értelemben vett, mély barátság az általam

felvett tanárszereppel valószínûleg kevéssé

kompatibilis, ezért az akkor tud kialakulni,

amikor a tanár-diák kapcsolatunk megszûnik,

és a hallgatók már a vezetôképzôt végzik.

M.B.: Ez tipikusan menedzseri feladat, azaz

egyszerre kell a csapatot összetartani, mentorálni,

de irányítani is. Közben az erôforrásokkal,

az idôvel, a collegiumi keretekkel gazdálkodni

és tervezni, úgy, ahogyan az a szakirányt segíti.

Ez nem hagyományos egyetemi megközelítés.

Korábbi collegistaként, szeretném, ha a mostani

diákok is élveznék a collegiumi idôszakot, és

sokat fejlôdnének ezekben az években, ezért

arra is törekszem, hogy közvetlen legyen a kapcsolatom

a diákokkal, és megbeszéljük a terveiket,

igényeiket, számítok a javaslataikra is.

V. A.: Oktatónak és trénernek egyaránt tartom

magam, nagyon fontos feladatnak tekintem

azt, hogy a szakirány kurzusain, egyéb

eseményein terítékre kerülô témák kapcsolódjanak

a hallgatók egyéni céljaihoz, és ezek

a célok reagáljanak Magyarország aktuális

társadalmi és gazdasági kihívásaira. Ezzel

összhangban a szemléletformálást, a problémák

felvetését és közös megtárgyalását tartom

a leg fontosabb feladatomnak.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni a szakmai karriert,

szakirányvezetést és a magánéletet? Több

vagy kevesebb a szabadidôtök, mióta lediplomáztatok

az MCC-ben?

B. E.: Jelenleg a nemzetközi akadémiai szférában

tevékenykedem. Ez a munka legtöbbször

nem igazodik a 8−4-ig tartó munkaidôhöz,

könnyen eltûnnek a hétvégék és az ünnepnapok.

Erre oda kell figyelni, fôleg a magánélet

vonatkozásában. Cserébe viszont a munka

kellôen független és kreatív mind a három

területen, és mindig újszerû kihívásokat kínál.

M. B.: Természetesen kevesebb a szabadidôm,

mint szakirányos koromban. Az egyetem befejezése

óta vállalati kommunikációs szakértôként

dolgozom, és a munkám mellett doktori

képzést is végeztem. A kommunikációs

szakma sajátossága, hogy sokféle projektet

kell vezetni egyszerre, tehát mára szakmai ártalommá

vált, hogy szeretek több témával

foglalkozni. Így aztán nem fáradság, ha munka

után egy collegiumi megbeszélésbe vethetem

bele magam.

V.A.: Lényegesen kevesebb idôm van, bár

a diplomaszerzés elôtt abban a hitben éltem,

hogy az akkorinál kevesebb már egyszerûen

nem is lehet. Ezzel a tévképzettel sajnos hamar

le kellett számolni.

Melyik szakirányos program volt a kedvencetek

diákként, és melyik szakirányvezetôként?

E.Z.: Nem könnyû megmondani, mivel az

egyik leginkább önszervezôdô szakirány voltunk,

számtalan programmal, így a saját önkép

zôkörünkkel, szakirányos bulikkal, melyek

sorát még 2007-ben a Románia-bulival nyitottuk

meg. Ezek közül sok emlékezetes pillanat

volt: amikor például egy kispolszkit toltunk

be a hátsó aulába lengyelbulin, vagy

például hastáncosokat vonultattunk fel egy

török tematikájú partin. De akár kirándultunk,

akár bulikat vagy épp önképzôkört szerveztünk,

én mindig az együttgondolkodás és

tervezés részét élveztem, mert nagyon jó közösség

kovácsolódott össze.

P. G.: Diákkoromból nem igazán emlékszem

külön szakirányos programokra a kurzusok

mellett, szakirányvezetôként pedig hivatalból

kedvencem valamennyi szakirányos program.

Ha mégis ki kell emelni egyet, akkor a szakirányos

kirándulás az, mert itt mindenkinek

kicsit a hétköznapokban tapasztaltnál eltérô

oldalát is látom, és – nem utolsósorban – én is

megengedhetem magamnak, hogy „kevésbé

hivatalos” legyek.

OTTHON

Burai Erna Egresi Zoltán Molnár Bálint Papp Gábor Takács József Viszkievicz András

32

33

OTTHON

Jog szakirány

Szakirányvezető: Dr. Papp Gábor

– irodavezető ügyvéd, volt szakállamtitkár

A szakirány hallgatóinak száma: 19

A szakirányon oktatnak:

• Álmosd Róbert, JD

• Dr. Fröhlich Johanna

• Dr. Hack Péter

• Dr. Kisfaludi András

• Dr. Kolejanisz Márk

• Dr. Kukorelli István

• Prof. Dr. Stefan Messmann

• Dr. Varga Zs. András

• Dr. Vaskuti András

Szakirányos események:

• Az új polgári törvénykönyv,

változások és lehetőségek –

konferencia (2013. február 27.)

• International Anti-Corruption

Conference – live streaming

részvétel (2012. november)

• szakcsoportok: szakmai műhely,

alumni szakcsoport

• szakirányos kirándulás évente

• szakirányos felvételi tábor

minden tavasszal

• szakirányos vacsora havonta

• reggeli torna

Közgazdaságtan/Business szakirány

Szakirányvezető: Takács József –

stratégiai- és üzletfejlesztési

igazgató, Vodafone Magyarország

Zrt. és Viszkievicz András – aktuárius

elemző, Aegon Magyarország Általános

Biztosító Zrt.



• Hidegh Anna Laura

• Kőhegyi Gergely

• Michaletzky Márton

• Muraközy Balázs

• Németh Petra

• Selei Adrienn

• Vonnák Dzsamilla


• vasárnap esti „szeánsz”

és szakirányos összetartás

• gyárlátogatások évente

• szakmai előadások, beszélgetések

az alumni tagjaival

• közös kurzus a Magyar Nemzeti

Bankkal, a McKinsey&Co-val,

a Citi Bankkal

• vízitúra és bevonó tábor

• koktélparti ősszel és tavasszal

• karácsonyi ajándékozás

és palacsintázás

• kétnapos szakirányos kirándulás

minden év tavaszán

• félévnyitó és -záró vacsorák

• bográcsozás minden év tavaszán

Közép-Európa szakirány

Szakirányvezető: Egeresi Zoltán

– politikai elemző, Közpolitikai

Kutatások Intézete



• Bárdi Nándor

• Bartha Attila

• Demmel József

• Kántor Zoltán

• Pikó Tibor


• Konferencia az európai identitásról

– a Nemzetközi kapcsolatok és a

Közép-Európa szakirány közös

szervezésében (2011. április 26.)

• diáktalálkozó a komáromi

Selye János Egyetem hallgatóival

(2013. március)

• szakmai filmvetítések

a szorgalmi időszak során

• tanulmányi kirándulás Kolozsváron

(2013. április)

Nemzetközi kapcsolatok szakirány

Szakirányvezető: Burai Erna

– PhD, CEU, Politikatudományi Doktori

Iskola



• Futász Réka

• Friedmann Viktor

• Jáger Bálint

• Lattman Tamás

• Elvira Nuvera

• Pál Tímea

• Zbigniew Truchlewski


• Konferencia az európai identitásról –

a Nemzetközi kapcsolatok

és a Közép-Európa szakirány közös

szervezésében (2011. április 26.)

• CEU szakmai előadások

• NKafé: Az amerikai elnökválasztás

(2012. november 12.)

• NK filmklub havonta

• szakirányos vacsora havonta

Média/Kommunikáció szakirány

Szakirányvezető: Molnár Bálint

– marketing és kommunikációs vezető,

EIT ICT Labs Magyar Nemzeti Társult

Csomópont



• Baló György

• Dr. Fehér Katalin

• Katona Éva

• Kőszegi András

• Kumin Ferenc

• Lambert Gábor

• Adam LeBor

• Papp-Váry Árpád

• Sipos Júlia

• Szabó András

• Weyer Balázs


• Reporting from/for Hungary.

Ki mondja meg, mit gondoljon rólunk

a világ? – kerekasztal-beszélgetés

(2011. február 22.)

• MCC Média-kerekasztal:

A cigány út nem cigányút –

A roma kultúra médiareprezentációja

(2012. május 23.)

• Média szakirányos est

Révész Ágotával, a sanghaji magyar

főkonzulátus kulturális attaséjával

(2012. július 16.)

• Etikus kapitalizmus? –

kerekasztal-beszélgetés a felelős

vállalatirányítás kihívásairól

(2012. november 21.)

• Sipos Júlia: Prix Europa 2012 –

előadás, szakirányos est

(2013. február 22.)

• Sipos Júlia: S. Takács András korai

dokumentumfilmjei – előadás,

szakirányos est (2013. április 12.)

• Papp-Váry Árpád:

Településmarketing – szakirányos

előadás (2013. április 16.)

• révkomáromi kirándulás

(2011 nyara)

Vezetőképző program

Az indiai gazdasági fejlôdés tanulságai

Mai gettómilliomosok

Zöldi Blanka | az MCC Média/Kommunikáció szakirány – vezetôképzôs hallgatója

Európában az indiai kasztrendszer

szabályai szerint házasodunk –

mondja Stuart Corbridge. A London

School of Economics igazgatóhelyettesével,

a Mathias Corvinus Collegium

vendégprofesszorával az MCC

Vezetôképzô Programján tartott szemináriuma

után beszélgettünk.

Egy európai számára mi a legszembetûnôbb, ha

Indiába utazik?

India, mint a többi ország, a saját és a kívülrôl

jövô hagyományok elegyébôl alkotja meg

önmagát. Hibrid. Megdöbbentem, amikor

legutóbbi utazásom során Új-Delhiben megláttam

egy óriási, újonnan épített bevásárlóközpontot

– mintha egyenesen Amerikából

A vezetôképzôs hétvégék

alkalmával számomra külön kihívást

és élményt jelent, amikor

lehetôségem van interjút készíteni

a meghívott elôadókkal. Remélem,

hogy a sokszor éjszakába nyúló

beszélgetésekbôl olyan cikkek születtek,

amelyek segítségével évkönyvünk

olvasói izgalmas ízelítôt

kapnak abból, hogy a

vezetôképzôsök mennyi izgalmas

témával és szakemberrel találkoznak

a program során.

hozták volna. India tíz százaléka nagyon

gyorsan nagyon gazdaggá válik, és nyugati

életmódot, építészetet teremt magának.

Közben az ország hetven százaléka kevesebb,

mint két dollárból gazdálkodik naponta, és

éppen olyan nyomornegyedekben lakik, mint

amilyeneket a Gettómilliomos címû filmben

láthattunk. Delhiben már építettek egy olyan

autóutat a turistáknak, amely a tengerhez vezet,

és kikerüli a nyomortelepeket. Az ember

kinéz az ablakon, és csak a csillogást látja, így

hamis képet kap Indiáról.

Az Indiáról alkotott képünkhöz hozzátartozik a

kasztrendszer. Ez még mindig olyan átjárhatatlan,

mint évszázadokkal ezelôtt?

A klasszikus kasztrendszer szerint a hierarchia

tetején lévôk, a tiszták nem érintkeznek

az tisztátlanokkal: nem fognak velük kezet,

nem cserélôdhet a vérük, nem házasodhatnak

össze. A hatvanas évek társadalmában még

léteztek ennek egyes elemei. Mára, az általános

választójog idejére megnôtt a tisztátlanok

szerepe: mivel az alsó réteg többséget

alkot az országban, politikai hatalommá tud

szervezôdni. Hasonló változás ment végbe,

mint az Egyesült Államokban. Az ötvenes

években ott még mindennapos volt valakit

lenégerezni, mára ez elfogadhatatlanná vált.

Ha a mai Indiában ön a felsô, én az alsó réteg

tagja lennék, már nem beszélhetne velem úgy,

mint néhány évtizede.

Akár össze is házasodhatnánk?

Azt azért kétlem. A házasságot még mindig

a kaszthoz tartozás befolyásolja, bár akad már

kivétel is. De ne higgyük, hogy ez távoli jelenség,

ez így mûködik bárhol. Például Magyarországon,

és fôleg nálunk, Angliában. A felsô

réteg a felsô réteggel házasodik, hiszen együtt

jártak iskolába, egy társaságban mozognak.

Az Indiára jellemzô vallásosság is lazább formákat

öltött?

Még mindig nagyon erôs a vallás szerepe,

a népesség 82-83%-a vallja magát hindunak.

A nyolcvanas-kilencvenes években megemel-

34 35

OTTHON

kedett a hindu nacionalista Bharatija Dzsanata

Párt (BJP) támogatottsága, de ez stagnálni,

majd csökkenni kezdett, mert az indiaiak nem

voltak felkészülve arra, hogy pusztán a vallási

identitásra alapozva szavazzanak. Ismét az

Egyesült Államokat említem, ahol az emberek

többsége a szíve mélyén hisz Istenben, ám

a mindennapokban a babonaság a hangsúlyos,

a fontos döntések elôtt jósokhoz járnak.

A hit ma már nem jelenik meg látványosan

az indiai átlagember mindennapjaiban. Igaz,

ennek ellenkezôjét is egyre gyakrabban látni:

üzletemberek templomokat építtetnek. Tehát

lehet valaki egyben modern, sikeres vállalkozó

és mélyen spirituális hindu is. Ne feledkezzünk

el arról sem, hogy Indiában él a világ

harmadik legnagyobb iszlám közössége is, és

számos más vallás is jelen van.

Hogyan lehet egyben tartani egy vallásilag, nyelvileg,

etnikailag ennyire megosztott, hatalmas

országot?

India 1947-es születése – vagy újjászületése

– drámai volt. Pakisztán India ellensége lett,

a külsô ellenség pedig megerôsíti az országon

belüli összetartást. Indiában a jól kiépített

vasúthálózat különleges nemzeti integritást

teremtett, késôbb pedig ezt erôsítette a rádió

és a televízió elterjedése. Emellett az országnak

erôs hadserege van, amely a nyolcvanas

években néhány területen, például Kasmírban

az embereket akár akaratuk ellenére is összetartásra

kényszerítette.

Ma is szükség van ilyen óriási és költséges hadseregre?

Kína a hatvanas évek elején könnyedén foglalt

el Indiától egyes határterületeket, ma pedig

nem csak Kínának, de Pakisztánnak is van

atombombája – nem csoda, hogy India meg

akarja védeni magát. Igaz, valószínûleg többet

költ a hadseregre, mint amit védekezésnek

lehetne nevezni. Viszont a hadsereg nem

avatkozik be a politikába, így nem fenyegeti

az indiai demokráciát.

A megnövekedett korrupció sem veszélyes a demokráciára?

A korrupció a hatalom birtokosai között lejátszódó

értéktranszfer. A korrupció nagy

része az indiai középosztály körében már

rutinszerûvé vált: mindenki tudja, miért

mennyit kell fizetni, például az ügyintézés

gyorsításáért vagy bizonyos állás megszerzéséért.

Politikai probléma akkor van, ha valaki

túl sokat „számol fel”. Jelenleg Indiában

olyasmi történik, mint Dél-Koreában. A korrupciós

pénzeket a magánszektor a gazdaságba

forgatja vissza: építkezésbe vagy munkahelyteremtésbe.

Nem hiszem, hogy jelenleg

bármi is veszélyeztetné az indiai demokráciát.

De nem így volt ez húsz éve, amikor a társadalmi

és vallási acsarkodások közepette 1991-

ben India gyakorlatilag csôdbe ment. Akkor

nem gondoltam volna, hogy a következô húsz

évben olyan gazdasági fejlôdést fog produkálni,

amelyet csak Kína tudott túlszárnyalni.

Mit tanulhatunk Indiától, hogyan lehet egy válságból

kilábalni?

Az életben minden válság, legyen az politikai,

gazdasági vagy magánéleti, bizonyos szempontból

termékeny és elôremutató. Az 1991-es

krízis arra ösztönözte Indiát, hogy liberalizálja a

gazdaságát. Ezt az Indiai Nemzeti Kongresszus

Párt kezdte el, majd a késôbb hatalomra kerülô

BJP, függetlenül attól, hogy ellenzékben miket

mondott, körülbelül az elôdjével megegyezô

gazdaságpolitikát folytatott. Ezzel a befektetôk

számára kontinuitást és biztonságot teremtettek.

Az euróválságnak is lehetnek pozitív következményei,

ha politikailag megfelelôen kezelik

a helyzetet. Vagy megerôsítik az Európai Központi

Bankot, vagy az eurózóna nem fog ilyen

formában tovább mûködni.

Milyen változások várhatóak India és az Európai

Unió kapcsolatában?

Egyre egészségesebbé válik. India még mindig

kap külföldi segélyeket, de erre hamarosan

nem lesz szüksége – sôt, már saját segélyprogramokat

indított Afrikában. A sógorom pedig

Angliában egy West Midlands-i autógyárban

dolgozik, ami már az indiai Tata Group tulajdonában

van. India azt akarja, hogy Európa

és a világ ne segítségre szoruló országként,

hanem partnerként tekintsen rá.

Zöldi Blanka: Mai gettómilliomosok. Heti Válasz. 2011.

december 15. 32-33.

Az interjút a Heti Válasz engedélyével közöljük.

Menedzsmenttanácsadó a kultúrafüggô vezetésrôl

A kitartás és siker meséi

Zöldi Blanka | az MCC Média/Kommunikáció szakirány – vezetôképzôs hallgatója

Adott már tanácsot multinacionális cégeknek,

nonprofit szervezeteknek, az OECD-nek és a Világbanknak

is. Az ön mércéje szerint az Európai

Unió hatékonyan mûködik, vagy lenne rajta javítanivaló?

Nem vagyok európai, nem tudok errôl a témáról

szakértôként nyilatkozni, de valószínûleg

nem szerencsés párhuzamot vonni az EU és

a magánszektor vagy akár a nonprofit szféra

szereplôi között. Az EU alapvetô elgondolásai

igen egyszerûek, a kivitelezés ütközik nehézségekbe.

A struktúrája nem ideális ahhoz, hogy

adott idôre széles körben támogatott döntéseket

hozzon, hiszen az államok érdeke gyakran különbözik.

Láttuk például, milyen sokáig tartott

meggyôzni a bankokat a részleges államadósság-leírásról,

pedig az újságok publicistái már

hetekkel azelôtt ennek szükségességét ismételgették.

Az egyes kormányok, amelyek különbözô

mértékben vannak kiszolgáltatva a hazai

bankjaiknak, nem akarták elvállalni a vezetô szerepet.

Ez nem jellemzô egy hagyományos szervezeti

struktúrára, ahol egy ponton túl már nem

lehet tovább hárítani a felelôsséget, és valakinek

meg kell hoznia a döntést, legyen az a vezérigazgató

vagy az elnök.

Több mint négy évtizednyi kutatás után sikerült

kiderítenie, hogy mi a kulcsa egy vállalat sikerének?

Nem hiszem, hogy meg lehetne határozni kéthárom

kritikus, sikerhez vezetô dolgot – bár

néhány menedzsmenttankönyv ezt állítja. Nagy

szükség van egy jó vezetôre, de valójában a különbözô

tényezôk sikeres kombinációja a fontos:

jó struktúrában, jó eljárásokkal és jó emberekkel

dolgozni, megfelelô stratégiával és kivitelezéssel.

Persze mûködhet egy vállalat úgy is,

hogy valami ezekbôl hiányzik, de a többi faktor

kiemelkedô. A siker igazi próbája az, ha megnézzük,

hogy a tankönyvekben említett cégek

öt év elteltével is jól mûködnek-e.

Mi kell ahhoz, hogy egy vezetô lépést tartson

a versenytársakkal?

Egy vezetô erre önmagában nem képes, olyan

emberekre van szüksége, akik tudatában vannak

az egyre gyorsabb ütemben zajló változásoknak.

Akik folyamatosan felteszik maguknak

a kérdést: Ha ma valamit jól csinálok, az

még holnap is jó lesz? Tekintsük csak az elmúlt

hónapok politikai eseményeit, az arab

A nemzeti folklórba beépülô

mesék témája fontos szerepet játszhat

a személyiségfejlôdésben és a

késôbbi gazdasági növekedésben is

– állítja Joe DiStefano, a svájci IMD

Business School egyetemi tanára, a

Mathias Corvinus Collegium (MCC)

vendégprofesszora.

tavaszt. Ha bármelyikünket, aki nemzetközi

tapasztalatokkal rendelkezik, megkérdezték

volna egy évvel ezelôtt, vajon megjósoltuk

volna, hogy Mubarak és Kadhafi eltûnik

a színrôl? Nem hiszem. Bár nem ugyanaz a

kategória, de ma a komplex, multinacionális

vállalatok is ilyen mértékû, gyors változásoknak

vannak kitéve. Emellett bármekkora is legyen

egy cég, mindig szembe kell néznie

a más országokból származó versenytársakkal.

Senki nem engedheti meg magának, hogy ne

globális nagyságrendben gondolkodjon.

A globalizáció hatására uniformizálódnak a vezetési

stílusok, vagy megmaradnak a kulturális különbségek?

A vezetési stílus teljesen kultúrafüggô. Egy 18

országot összehasonlító tanulmány drámai eltérésekre

hívta fel a figyelmet. Különbözô intézményekben,

különbözô beosztásban dolgozó

embereket kérdeztek arról, milyen számukra

az ideális vezetô. Az eltérés két dimenzióban

mutatkozott meg. Egyrészt a vezetés

fókusza különbözik: támogató, coachtípusú

vezetôt preferálnak, vagy inkább irányítót?

Megjegyzem, szerintem egy igazán jó vezetô

mindkettôt egyesíti. Másrészt a személyes

kapcsolatok intenzitása a jellemzô különbség:

milyen gyakoriak, illetve mennyire mélyek

ezek a kapcsolatok. A kisebb intenzitású személyes

kapcsolatokhoz általában irányító típusú

vezetés tartozik, mint Japánban, Svájcban.

Egy támogató vezetônek pedig általában

intenzívebbek a személyes kapcsolatai, például

az Egyesült Államokban, Kanadában és

Nagy-Britanniában. Ebbôl egy szép térkép

rajzolódik ki, amely a kultúránként változó általános

tendenciákat mutatja.

Egy adott országra jellemzô vezetési stílus menynyiben

befolyásolja a gazdasági növekedést?

A gyorsan fejlôdô országoknak hatékonyabb a vezetési

stílusuk?

Ezt nem mondanám. De léteznek erre vonatkozó,

hasonló kutatások, fôleg a pszichológia

területérôl. A magas teljesítménykényszerrel

bíró személyiség sok vezetôi viselkedéstípust

hordoz magában: képes a pontos célmeghatározásra,

tud hosszú idôn keresztül koncentrálni,

elkötelezôdni, másokkal és önmagával versenyezni,

hogy javítsa a teljesítményét. Érdekes,

hogy a folklórba beépülô mesék témája

milyen fontos szerepet játszik a szemé lyiségfejlôdésben

és a késôbbi gazdasági növekedésben.

Ilyen például A kismozdony, akinek

sikerült címû mese, amelyet Kanadában és

késôbb az Egyesült Államokban is olvastam.

A kismozdonynak egy nemes cél érdekében

kell átkelnie egy hegyen, ami látszólag meghaladja

a kapacitásait, de az úton azt ismételgeti:

meg tudom csinálni! Azokban az országokban,

ahol valóban népszerûek és gyakoriak

a teljesítménnyel, kitartással, sikerrel kapcsolatos

mesék, a felnövekvô gyerekek teljesítményorientáltak

lesznek, és néhány év múlva

ez az országuk gazdasági fejlôdésében fog

megmutatkozni. A teljesítményre való törekvést

felnôtt korban is lehet tanítani – ez a vezetôk

egyik legfontosabb feladata. Jack Welch,

a General Electrics volt vezérigazgatója azt

mondta, hogy a munkája legnagyobb részét az

teszi ki, hogy kiválasztja a vezetôket, és segíti

ôket a fejlôdésben.

OTTHON

36 37

OTTHON

Egy vezetônek fontos feladata az is, hogy közös értékeket

és célokat teremtsen a vállalatán belül.

Ez hogyan lehetséges egy több országra kiterjedô

multinacionális cég esetében?

Eredményeink

A már említett Welch egyszer azt mondta

a tévében, hogy egy idôben torkig volt vele,

hogy újra és újra ugyanazokat a dolgokat kell

ismételgetnie minden nap. Aztán elmosolyodott,

és hozzátette: „Utána rájöttem, hogy ez

a munkám”. Tehát egyrészt fáradhatatlanul

közvetíteni kell az üzenetet, másrészt megérteni,

hogy teljes uniformizálást sosem lehet

elérni. Közös alapértékekre van szükség, mint

például azôszinteség vagy a vállalati integritás.

De vigyázni kell, mert egyes szavak jelentésében

árnyalatnyi eltérések lehetnek

különbözô kultúrákban. Amikor egy spanyol

banknál dolgoztam, sokszor hallottam, hogy

a latin-amerikai partnerekkel félreértés adódott

abból, mit jelent kiszolgálni az ügyfelet.

Míg egyes kultúrákban ez az igények kielégítését

jelenti, ott, ahol a rabszolgaság a nemzeti

múlt része, ez a szó alá-fölérendeltségi viszonyt

hordoz magában. Ugyanezt a zsigeri

reakciót váltja ki az amerikai fekete bôrûekbôl

a szolgáló vezetés (servant leadership) kifejezés.

A legfontosabb szavakat csak egymással

beszélgetve, egymás kultúráját megismerve

lehet közös tartalommal megtölteni.

Zöldi Blanka: A kitartás és a siker meséi. Figyelô, 2011.

45. 40−41.

Az interjút a Figyelô engedélyével közöljük.

A Vezetőképző program előadói:

Prof. Dr. Rodney Barker | professor emeritus, LSE, London

Dr. Roger Bell | docens, ESADE Business School, Barcelona

Prof. Dr. Gwyn Bevan | intézetigazgató, professzor, LSE, London

Prof. Dr. Stuart Corbridge | igazgatóhelyettes, LSE, London

Prof. Dr. Hans Crijns | partner, professzor, Vlerick Leuven Gent Management School, Gent/Leuven

Prof. Dr. Joseph J. DiStefano | professzor, IMD, Lausanne

Prof. Dr. Malcolm Gillies | rektor, London Metropolitan University, London

Prof. Dr. Klaus Hurrelmann | professzor, Hertie School of Governance, Berlin

Dr. Abigail Levrau | tudományos főmunkatárs, Vlerick Leuven Gent Management School, Gent/Leuven

Dr. Merce Mach | docens, ESADE Business School, Barcelona

Prof. Dr. Miguel Meuleman | professzor, Vlerick Leuven Gent Management School, Gent/Leuven

Prof. Dr. Vladimir Pucik | professor emeritus, IMD, Lausanne

Prof. Dr. Victor Rodwin | professzor, New York University, New York

Prof. Dr. David Sims | professor emeritus, Cass Business School, London

Prof. Dr. Ceferi Soler Vicente | professzor, ESADE Business School, Barcelona

Prof. Dr. Guido Stein | professzor, IESE Business School, Barcelona

Prof. Dr. Bruce Stening | dékán, Vlerick Leuven Gent Management School, Gent/ Leuven; Peking University

Prof. Dr. Yin-teen Lee | professzor, IESE Business School, Barcelona

Prof. Dr. David Venter | partner, professzor, Vlerick Leuven Gent Management School, Gent/Leuven

Egy elsöprô MCC-s siker a TIMES-on

Bognár Balázs | az MCC BA alumnusa (’12)

Az egyetemi évek talán legszebb emlékei –

a collegiumi tapasztalatok mellett – a külföldi

egyetemeken töltött idô élményei. Különösen

igaz ez akkor, ha ezek a napok egy nemzetközi

versenyhez kötôdnek. Két collegista társammal,

Pólya Málnával és Hartmann Csabával szerencsénk

volt ezeket az élményeket Cambridgeben

és Stockholmban átélni a TIMES alatt.

A TIMES (Tournament in Management and

Engineering Skills) az egyik legnagyobb európai

esettanulmányi verseny, több mint 800

résztvevô diákkal és olyan neves támogatókkal,

mint a Procter & Gamble vagy a Bain

stratégiai tanácsadó cég. A verseny három fordulóból

áll, amelyekbôl csak a gyôztes jut tovább

az elôdöntôbe és a döntôbe. Az egyes

fordulókban a csapatoknak négy órájuk van

megoldani egy üzleti problémát, amihez csak

a szervezôk által kiadott esettanulmányt használhatják

fel. Egy esettanulmány körülbelül

30-40 oldal, így a csapatoknak erôs idônyomás

alatt kell teljesíteniük.

Amikor elôször szóba került, hogy indulunk

a versenyen, nem mást tûztünk ki magunk elé,

mint azt, hogy a lehetô legjobbat kihozva egymásból

és magunkból eljutunk a stockholmi

döntôig. Már a verseny budapesti fordulójában

is rendkívül jó csapatok indultak, így a továbbjutást

jelentôs sikerként könyveltük el.

Amikor pedig Cambridge-ben a tavalyi gyôztes

csapat neve után olvasták fel, hogy „Team

Budapest”, azt éreztük, hogy most tényleg

közel járunk a végsô gyôzelemhez, és a következô

egy hónapban még inkább készülnünk

kell.

A felkészülés napról napra egyre intenzívebbé

vált. A döntô elôtti hetekben már gyakorlatilag

naponta találkoztunk, és egy-egy részterületre

koncentrálva készültünk az utolsó három

esetre. Ezekben a napokban kovácsolódtunk

igazi csapattá, ami késôbb vált igazán fontossá.

A stockholmi döntôben hét másik csapat

ellen küzdöttünk, és három igazán érdekes

problémát kellett megoldanunk, többek között

a nigériai miniszterelnöknek – akit a zsûri

képviselt – kellett tanácsot adnunk.

Mondanom sem kell, hogy az eredményhirdetésen,

igazi csapatként, összekapaszkodva

vártuk, hogy kihirdessék a végsô gyôztest.

Egy ilyen pillanatot nehéz leírni, de ha egyszer

átélted ezt az euforikus érzést, akkor sosem

felejted el azokat a másodperceket. Amikor

pedig ismét utoljára olvasták fel, hogy

Team Budapest, boldogan ugrottunk egymás

nyakába, majd órákon keresztül csak mosolyogva

tudtunk egymásra nézni. Egy ilyen élmény

után még az áprilisi havazás ellenére is

Stockholm lett az egyik kedvenc városunk.

A TIMES gyôztes csapata

38 39

Hallgatóink az alábbi versenyeken értek el dobogós helyezéseket:

BME TDK Biotechnológia szekció

Procter&Gamble Finance Case Study Competition

OTDK Személyiségpszichológia I. szekció

McKinsey&Co. Esettanulmányi Verseny

YOU MÁJT WIN! ELTE ÁJK egyetemi tanulmányi verseny

L’Oréal REVEAL, online game

Nemzetközi Európai Uniós Felsôoktatási Vetélkedô

OTDK Közgazdaságtudományi szekció

TIMES, European Case Study Competition, Final

BCE TDK Társadalmi jelenségek és értékek szekció

Students 4 Excellence

BME GTK TDK Konferencia

BCE Alaptörvény Konferencia

BCE Vállalatgazdaságtan esettanulmányi verseny

BCE Politikai gazdaságtan disputa verseny

TIMES Case Study Competition, Semi Final

Intézményközi Nemzetközi Jogi Verseny, 1. forduló

Subprime verseny

TIMES Case Study Competition, Local Qualification

OTDK Hadtudományi szekció

I. Intézményközi Nemzetközi Jogi Jogesetmegoldó Verseny

BCE TDK Társadalmi jelenségek és értékek szekció

BCE TDK Gazdasági rendszerek, intézmények, szabályozás

CEU Teenager Transnational Leader verseny

BCE TDK Gazdaságelemzés és gazdaságmodellezés I. szekció

OTDK Közgazdaságtudományi szekció

Országos Média Diákverseny

TIMES Case Study Competition,

Local Qualification

Budapest Bank-Effemine

Employer Branding verseny

Diák Menedzsment Bajnokság

Ifjúsági Tudományos és Innovációs

Tehetségkutató Verseny

Intel International Science and Engineering Fair

BCE Tevékenységmenedzsment csoportos tanulmányi verseny

McKinsey & Co. Esettanulmányi Verseny

BCG Strategy Cup

ELTE ÁJK Perbeszédverseny

McKinsey & Co.

Esettanulmányi Verseny

ELTE ÁJK Agrárjogi Tanszék Jogesetmegoldó Verseny

OTDK, Közgazdasági elmélet II. –

Játékelmélet szekció

BCE TDK Marketing szekció

IFUA Stratégiai esettanulmány verseny

Országos NATO Smart Defense verseny

BCE Tevékenységmenedzsment tanulmányi verseny

BCE Vállalatgazdaságtan intézeti verseny

Quo vadis EU? Gondolkodjunk Európában vetélkedő

BCE Tevékenységmenedzsment tanulmányi verseny

Gazdasági Versenyhivatal: „Versenyjog

Magyarországon és az EU-ban”

BCG Strategy Cup

McKinsey & Co. Esettanulmányi Verseny

YOU MÁJT WIN! ELTE ÁJK egyetemi tanulmányi verseny

TIMES Case Study Competition, Final

OTDK Szociológia

– szociálpolitika szekció

OTDK XX. századi

egyetemes történelem szekció

ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék jogesetmegoldó verseny

ELTE ÁJK Egyetemi nemzetközi jogi jogesetmegoldó verseny

BCE TDK Nemzetközi tanulmányok szekció

ELTE TDK Társadalomtudományi szekció

OTDK Közgazdaságtudományi

szekció - Logisztika II.

TIMES Case Study Competition

Diák Menedzsment Bajnokság

BCE TDK Nemzetközi tanulmányok szekció

Országos Nemzetközi Jogi

Jogesetmegoldó Verseny

1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés

40 41

Konferenciák,

kerekasztal-beszélgetések

Malév újratöltve, avagy a nemzeti nagyvállatok létjogosultságáról

OTTHON

Magyarország és az EU atomstratégiája – veszélyek és lehetôségek

A Budapesti Corvinus Egyetem központi könyvtárának üvegtermében 2011. április 6-án került

sor az atomstratégiával kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésünkre, amelyet a Collegium Média és

kommunikáció szakirányának tanára, Lambert Gábor (Figyelô) moderált. A kerekasztal további

részvevôi: Tóth Csilla, az MVM mûszaki fôtanácsadója; dr. Hetesi Zsolt, az ELTE, SZE óraadó

tanára; Jávor Benedek, az Országgyûlés Fenntartható Fejlôdés Bizottságának elnöke, valamint

dr. Pázmándi Tamás, a KFKI munkatársa, a Magyar Nukleáris Társaság alelnöke voltak.

Felsôoktatás Magyarországon és a világban.

Tendenciák és lehetôségek

A BCE – Kari Napok keretében 2012. április 5-én szerveztünk kerekasztal-beszélgetést, amelynek témája a nemzeti nagyvállalatok létjogosultsága

volt. A beszélgetésen Collegiumunk alapítója, Tombor András mellett részt vett Szarvas Ferenc, a MÁV Zrt. akkori elnökvezérigazgatója;

Dr. Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke, tulajdonosa és Strohmayer János, a McKinsey & Company ügyvezetô igazgatója.

Ügynök-kérdés (?)

Élénk érdeklôdés mellett beszélgettek a témáról 2012. május 10-én meghívott vendégeink:

Rétvári Bence, Kutrucz Katalin, Ungváry Krisztián, Hack Péter és Lánczi András. Az esemény

moderátora Ablonczy Bálint, az MCC alumnusa volt. A tanácskozás központi témáját az adta,

hogy az elmúlt 22 évben miért nem sikerült megnyugtatóan rendezni ezt a kérdéskört, miért

korlátozott a dokumentációhoz való hozzáférés és a jelenlegi kormány mit kíván tenni. A beszélgetésre

az ELTE Bölcsész Napok rendezvénysorozat keretei közt került sor.

Az Alexandra Könyvesház Károly körúti kávézójában beszélgettek a felsôoktatás hazai helyzetérôl

2011 szeptemberében Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének

vezetôje; Lantos Csaba üzletember, az OTP korábbi vezérigazgató-helyettese; Fábri György, az

ELTE rektorhelyettese és Tombor András üzletember, intézményünk alapító-kurátora. A kerekasztalbeszélgetést

Baló György újságíró vezette, az est során mutattuk be a Collegium gondozásában megjelent

Felsôoktatás Magyarországon és a világban című kiadványt.

42 43

Junior hallgatók

Bangó Henrietta

MCC-képzés: Juniorképzés

Egyetemi tanulmányok:

ELTE, Társadalmi tanulmányok (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia

Versenyeredmények/

külföldi tanulmányok:

Cserekapcsolat, Dél-Franciaország,

Camargue, Nimes, 2009.

Kelet-Franciaország, Elsace, Nancy, 2011.

Bokányi Anna Nóra



ELTE, kommunikáció- és médiatudomány (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német

Versenyeredmények/

külföldi tanulmányok: „Celebrating

Cultural Diversity”, Altamura, 2009.

Junior hallgatók

Mit csinálsz hét nap múlva?

Természetesen a vizsgáimra fogok

készülni, mert még mindig van hat.


Készülök a filozófiavizsgámra, majd este

a Nemzeti Színházba megyek megnézni

az Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl

tûnik semmiségnek címû darabot.

Mit csinálsz hét hónap múlva?

Pihenni fogok, emellett íjászkodni,

festeni és rajzolni, szakirodalom helyett

szépirodalmat olvasok, újra elkezdek

úszni, és megtanulok lovagolni.


Ha minden jól megy, hét hónap múlva

nyár lesz. Ha nyár, akkor leginkább tengerparton

tudom elképzelni magam, vagy

valamelyik fesztiválon a barátaimmal.

Mit csinálsz hét év múlva?

Több lehetôség is van. Mivel nagyon sok

dolog érdekel, hét év múlva lehetek akár

diplomata, szakfordító vagy akár jegyzô

is. Kiderül három év múlva, miután

megkapom a BA-s diplomámat,

és jelentkezem mesterképzésre.


Terveim szerint boldog leszek.

Hét év múlva szeretnék diplomás,

karrierépítô anyuka lenni, s még az sem

kizárt, hogy mindezt Olaszországban

egy toszkán faluban vagy Dániában

szeretném megvalósítani.

Bárdi Bálint


Egyetemi tanulmányok: ELTE, Szociológia (BA)

Beszélt nyelvek: angol, spanyol


Éppen a kulturális antropológia és a társadalomelmélet vizsgám között leszek félúton,

otthon vagy a collegiumban fogok feküdni az ágyamban, és azon fogok gondolkozni,

hogy ülve vagy fekve kényelmesebb-e olvasni Andorka Rudolf riasztóan vastag könyvét.


Ha jól számolom, hét hónap múlva éppen július közepe lesz, otthon fogok menekülni

a meleg elôl. Pallérozom magam egy kicsit angolból vagy lemegyek úszni

(mert Szentivánon még tó is van!), de az is lehet, hogy a szüleim elküldenek majd

a pékségbe kenyérért, és odafelé fogok sétálni a Fenyves utcán, mert az jó árnyékos.


Hét év múlva már szeretnék dolgozni, az egyetemet is befejezem addigra, meg egyébként is,

27 évesen már fura, ha az anyukájától kér pénzt az ember. És, ha úgy jön majd ki, hogy Andorkát

fogok olvasni egy kifeküdt matracon, esetleg a pékség felé sétálok majd a Fenyves utcán, hát az se baj.

Csernitzky Laura Csilla



ELTE, szabadbölcsészet (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német, olasz

Versenyeredmények/külföldi tanulmányok:

OKTV, mûvészettörténet, 2. helyezés, 2011.

OKTV, olasz, 1. helyezés, 2012.


Sokat mosolygok a Neptunba beírt jegyeim láttán. (Remélhetôleg :) )

Elmerülök az esztétikavizsga kötelezô olvasmányaiban,

kijegyzetelgetem ôket, majd aláhúzom a különösen szép mondatokat.

Pihenésképp meglepôen hosszú sétákra viszem a kutyámat,

sokat pepecselek a konyhában, és arról ábrándozok, hogy mit is fogok

a vizsgaidôszak után csinálni.


Mindenekelôtt nagyon örülök, mert vészesen közeleg a szülinapom!

Reggel lefutom a szigetkört, nagyot reggelizek utána, majd hosszú túrára

indulok a barátaimmal a nyári Budapest dzsungelében. Délután elterülök

a kertünkben, és felidézem a különlegesen szép gondolatokat.


Ebben a gyönyörû szép dzsungelben élek (Tarzannal vagy épp nélküle),

tanulok, dolgozok, pörgök-forgok. És ha péntek esténként van idôm,

spenótos raviolit készítek.

44 45

Junior hallgatók

Kovács Nóra



BCE, gazdasági informatikus (BA)


Versenyeredmények/


Kenguru országos matematika verseny

Pest megyei 1. helyezés, 2010.

Forgács Ádám



BCE, gazdálkodási és menedzsment (BA)

Beszélt nyelvek: angol, szlovák

Takács Vince



BCE, gazdálkodási és menedzsment (BA)


Versenyeredmények/


modell ENSZ-konferenciák, Stuttgart,

Oldenburg, Új-Delhi, 2010.

Kovács-Osváth Zoltán

Junior hallgatók



BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA)

PPKE, molekuláris bionika (BA)


Versenyeredmények/


Diák Menedzsment Bajnokság,

1. helyezés, 2013.

2035. Tombolíva. A végtelen, homokos óceánpart egységét csak egy helyen töri meg egy apró pálmaliget. Nem volt egyszerû idáig eljutnia

annak a négy embernek, akik most a pálmafák árnyékában, függôágyakban hûsölnek. A bal oldali függôágyban egy nô, a laptopján írogat –

készül az új, tökéletes informatikai rendszer a cégnek. Balra tôle egy magas, szemüveges férfi rumot kortyolgatva tervezi a következô,

mindent elsöprô kampányt. Egy másik, fekete hajú, a pálmaliget közepén egy optimalizáción dolgozik. A negyedik, barna hajú fickó pedig

a külföldi terjeszkedési lehetôségeket elemzi.

Vince erre gondolt: Furcsa elképzelni, hogy volt olyan is, hogy nem tudtam, mi az MCC. „Márpedig amikor elmentem felvételizni, akkor

úgy voltam vele, hogy ha nem vesznek fel, az sem tragédia” – fejezte be a gondolatmenetet. „Pedig, így utólag visszagondolva, az lett

volna. Hogy lehetne most ilyen óriási a vállalat, ha nem tanulok az MCC-ben oroszt vagy logikát? Hogy gyôzôm meg az orosz ügyfeleket?

Hát sehogy.” (És persze a vállalatgazdaságtan versenyen is az orosz vállalati terjeszkedés témában publikáltam.) El sem tudom képzelni,

hogy milyen lett volna a Corvinus gazdálkodási és menedzsment alapszakára járni a Coli nélkül… – tette hozzá már gondolatban…

Békés, nyugodt mederben folyik a munka, senki nem szól egy szót sem. Egyszer csak felugrik a negyedik: „Megvan, srácok! Piacvezetôk

leszünk vagy piacvezetôk leszünk?” A magas szemüveges replikázik: „Ez, kérlek, uram, egy hamis dilemma. Nem emlékszel?” Nevetnek.

Mindenkinek eszébe jutott, hogy járt Tanács János 2012 decemberében. Aztán végiggondolták, hogy milyen volt a Mathias Corvinus

Collegium diákjának lenni.

Ádám a következôképpen emlékszik vissza az MCC-re: „Emlékszem, hogy a leadási határidô napján hívott a nagybátyám, hogy hallott egy

nagyon jó koliról, nincs-e kedvem kipróbálni. Néhány nap múlva már kaptam is a hírt, hogy felvettek. Akkor még nem tudtam, hogy mennyit

fog adni nekem a coli, ellenben most, alumnusként, már nem is tudom elképzelni szakmai és magánéletem az MCC-ben eltöltött évek nélkül.”

Ádámot kisgyermek korától érdekelte az üzlet és a vállalkozás világa, így tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási és

menedzsment szakán, majd külföldön végezte. Mai napig is ô a vállalat piackutatásért és marketingért felelôs ügyvezetô igazgatója.

Zoli így emlékszik vissza a colira: „Amikor úgy döntöttem, követem három sulis évfolyamtársamat az MCC-be, az életem egyik legmeghatározóbb

lépése volt. El sem tudom képzelni, hol lennék most mindaz a szaktudás, életviteli tapasztalat és persze a legfontosabb,

a colis ismerôsök nélkül – nélkületek, srácok! –, akiket és amiket mind az MCC-nek köszönhetek.” A vállalat jelenleg is kutatás-fejlesztés

részlegének vezetôje mindig hitt a technológiában, a Corvinuson szerzett nemzetközi gazdálkodás szakos diplomája mellett elvégezte

a Pázmány molekuláris bionika szakát is.

A nô lehajtja a laptopot és nevet. Mindig vidám volt, és errôl sosem mondott le. Az sem zavarta, ha mások nevetnek rajta, hiszen az nevet

igazán, aki utoljára nevet. Amikor tizenkilenc évesen átlépte a coli kapuját, magával ragadta a függetlenség. Kezdetben nem fûzött nagy

elvárásokat az ottani élethez, hiszen maga sem volt biztos abban, hogy mihez kezd a jövôjével, de hetek múlva kristálytisztává vált, hogy

jobb helyre nem is kerülhetett volna. Nem csak számtalan új készségre tett szert, de életre szóló barátságokat kötött. Mosolygott, majd

gyorsan visszatért a munkájához, hiszen ha egyvalami biztos, az az, hogy a fejlôdésben nincsen apelláta.

46 47

Junior hallgatók

Minda Judit



BME, nemzetközi gazdálkodás (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német,

francia, olasz, spanyol

Pethô Annamária

Junior hallgatók

Molnár Brigitta



BCE, nemzetközi tanulmányok (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német, latin,

francia, olasz

Versenyeredmények/


Kutató Diákok Országos Szövetségének

X. Esszépályázata; magyar nyelv és

irodalom, pszichológia szekció:

1. helyezés, 2012.



BCE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)

Beszélt nyelvek: német, francia

Muzslai Borbála Rebeka




Beszélt nyelvek: német, angol, latin, arab

Versenyeredmények/


Ránki György Regionális Történelemverseny,

regionális döntô, 1. helyezés, 2011.

OKTV történelem, 15. helyezés, 2012.

OKTV német I. kategória, 9. helyezés, 2012.

„Mi magunk legyünk az a változás,

amelyet látni szeretnénk a világban.”

Mindig emlékezni fogunk:

• a beköltözéskor megismert új arcokra

• a gólyatábor napjait indító „kellemes” reggeli tornára

• az elsô közös bulinkra, ami habpartyba fulladt (a poroltónak köszönhetôen)

Mahatma Gandhi

• a sikeresen abszolvált logikavizsgára

• a tanulások helyetti biliárdozásokra

• a januári egérvadászatra

48 49

Junior hallgatók

Kiss Dániel



BCE, gazdaságelemzés (BSc)


Rácz Zoltán



BCE, gazdaságelemzés (BA)


Versenyeredmények/


Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny

5. helyezés, 2011.

Junior hallgatók

Amikor fél éve jelentkeztem az MCC-be,

csak sejthettem, hogy jó ötlet, mostanra

bebizonyosodott, hogy így van. Felejthetetlen

élményekkel gazdagodtam, megismerhettem

egy nagyszerû közösség tagjait,

és természetesen sokat tanultam, mind

a kurzusokon, mind azokon kívül.

Az általam választott egyetemi szak meglehetôsen

speciális, nem ad komplex rálátást

a dolgokra. Ezért is jelentkeztem az

MCC-be, hogy más témájú elôadásokat

hallgassak, és más érdeklôdési körû

emberekkel ismerkedjek meg. Jelenleg

a ju ni orképzésen veszek részt, jövôre

a közgazdaságtan szakirányhoz szeretnék

csatlakozni.

Lelkes Péter

Limbek Zsófia



BME, környezetmérnök (BSc)


Azért jelentkeztem az MCC-be, mert a természettudományok

mellett mindig is szerettem volna

megismerkedni a közgazdaságtannal. Akit csak

kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy bármi

is érdekel, itt lehetôségem lesz megtanulni. Egy

félév elteltével mindent megerôsítek. Mindössze

ennyi idô alatt is megtudtam, hogy készül a világ

legfinomabb cookie-ja, hogy sportolni reggel hatkor

a legalkalmasabb, hogy egy vacsora tovább

tart, mint ahogy tervezzük, és hogy bárhol, bármikor

bele lehet keveredni egy jó beszélgetésbe.

Azt hiszem, a Collegium egy remek döntés volt.



BCE, gazdaságelemzés (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német, francia

Az elsô egyetemi félévem nagyszerû volt,

jó szakot és jó kolit választottam. Csak

az bánt egy kicsit, hogy nincs 30 óra egy

napban. Viszont különösen büszke vagyok

magamra, amiért elcsíptem az utolsó államilag

támogatott gazdasági irányú képzési

helyek egyikét.

50 51

Junior hallgatók


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA) angol nyelven

Beszélt nyelvek: angol


Youth Leadership Program With Central Europe, USA

(Washington D.C., Raleigh N.C., Chicago IL), 2011.


Egyetemi tanulmányok: BCE, pénzügy és számvitel (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német, orosz

Junior hallgatók

Erdei Flóra

A bölcs Einstein úgy látszik, elôre látta a 21. század problémáját: idôhiány. Ebben szenvedek

én is folyamatosan; sokszor a nap kétszerese sem lenne elég mindenre, amit elterveztem.

Flóra vagyok, Debrecenben születtem, idén vagyok elsô éves. Nagyon aktív embernek

tartom magam: lételemem a mozgás, és közösségi programokban is szívesen részt veszek.

Tíz évig versenyszerûen úsztam. Emellett másik nagy szenvedélyem az utazás; imádok

új kultúrákkal és emberekkel megismerkedni. A harmadik szenvedélyem pedig a spanyol

nyelv és Spanyolország úgy, ahogy van. Illetve még van egy pár, de nem elég a hely, hogy

felsoroljam. :) A jövôre vonatkozó pontos elképzeléseim még nincsenek, rengeteg minden

érdekel. A Collegiumot hatalmas lehetôségnek tartom; remélem, hogy a támogatásért cserébe

hasznos tagja tudok lenni ennek a fantasztikus közösségnek.

Vargha Sára

Sári vagyok, junior az MCC-ben és elsôs a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2012

szeptemberében költöztem föl Budapestre, és azóta nem volt még idôm unatkozni,

de ezt a legkevésbé se bánom. :) Szabadidômet szívesen töltöm sportolással, egy jó

könyvvel, utazással, nyelvtanulással vagy a családommal és barátaimmal. A jövôben

szeretnék legalább egy szemesztert külföldön eltölteni és a lehetô legjobban elsajátítani

az orosz nyelvet. Úgy gondolom, hogy a Collegium támogatásával elérhetem

céljaimat, és kihozhatom magamból a maximumot.

„Az idônek egyetlen oka van. Minden nem történhet egyszerre.” Albert Einstein



BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA) angol nyelven

Beszélt nyelvek: angol, német, spanyol


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA)

Beszélt nyelvek: német, angol


OKTV, német nemzetiségi, 6. helyezés, 2012.

„Húsz év múlva sokkal jobban fogod

sajnálni azokat a dolgokat, amiket

nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.”

Mark Twain

Nagyon örülök, hogy Dorkával, Sárival és Flórával egy lapra írhatok, én Kriszti

vagyok. Ami engem illet – Kosztolányi szavaival élve – „Nem kívánok egy

pincét kiinni, vagy egy cukrászdát, vendéglôt megenni, csak az élet örök kincsében

hinni, s a semmiség elôtt még újra lenni.” S úgy érzem, jobb helyen

nem is lehetnék! Itt, a Collegiumban lehet szenvedéllyel tanulni, sportolni és

lehet hajnalig beszélgetni. Mindig akad valaki, aki megnevettet, és olyan is,

aki szívesen segít. Varázsos megélni, hogy a Coliban lehet játszani: megrohamozni

és tudatosan szétzilálni a jelent, megnyitni a jövôbelinek és újat adni

egymásnak. A projektekben például, de efféle innovatív csíny volt a mi 2012-es

logika flashmobunk is. Köszönöm a bizalmat, hogy itt lehetek.

Katona Krisztina

Többek között ez az idézet motivál arra, hogy minden lehetôséget megragadjak,

és kipróbáljak új, számomra ismeretlen dolgokat. Nagycsaládban nôttem

fel, ezért szinte lételemem a társaság, a közösségi élet. Fontosnak tartom, hogy

az ember tartozzon egy közösséghez, ami inspirálja, erôt ad neki. A Junior évfolyam

tagjaként egy jókedvû csapathoz tartozhatok, mindig találok valakit, aki

rávehetô egy Citadella-látogatásra, egy csütörtök esti lazulásra vagy épp egy

mozira. A világjárás mellett kötôdöm az otthonhoz is, ahol mindig kikapcsolódhatok.

Ha egy idôre visszavonulnék a nagyvilágtól, megtalálom a nyugalmat és

a harmóniát a lovak között, a természetben. Vezetni és tanítani egy állatot, aki

nem beszéli a nyelvünket, és tekintélyt parancsoló alkattal rendelkezik, nagy

feladat, és az a szép benne, hogy ez által leszünk mindketten többek. Mindez

segít engem a céljaim elérésében és a kiteljesedésben.

Csontó Dorottya

52 53

Junior hallgatók

Erdélyi Tamás


Egyetemi tanulmányok: SE, általános orvos


Az egyetemi élet kezdete mindenki számára egy nagy mérföldkô,

én sem vagyok kivétel, azonban már az újabbakra kell

koncentrálnom. Nemsokára befejezem az elsô félévet a Semmelweis

Egyetem általános orvos szakán, és a 2012-es évet úgy hagyom

magam mögött, hogy egy nagyszerû egyetem mellett

egy remek kollégiumnak és közösségének a tagja lettem. A sok

anatómián és kémián túl üdítô volt logikát, protokollt és németet

tanulni. Ami igazán megtetszett, az a mikroökonómia.

Társaimmal ellentétben én az egyetemi elôadásokon nem tanulok

közgazdaságtant, de úgy érzem, fogok még a témával

foglalkozni. Az elmúlt félévben részese lettem a ColiMED projektnek,

nagyon sok kedves ismerôsre tettem szert, és hetente

egyszer a lazításra is jutott idô. A jövôben szeretném a projektek

és más lehetôségek segítségével közelebb hozni az egészségügyet

a Collegiumhoz.

Oláh Dániel



ELTE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)



Bonus Intra országos történelemverseny, 1. helyezés, 2012.

A Collegiumban töltött elsô szemeszterem éppen oly mozgalmas volt, mint amilyenre

kápésként számítottam. Tagja lettem a Bonus Intra Történelemverseny

szervezôcsapatának, és – a német felsôfokú nyelvvizsgám megszerzése után –

jelentôs lépést tettem az angol irányába is. Sokszor fáradt voltam, fásult azonban

soha – s ennek több oka van. Az MCC számomra immár nem csupán nyári tábort,

kedves ismerôsöket, pizzát és hétvégi vitaköröket jelent, hanem valami egészen mást:

életformát. Ezt a sajátos életmódot pedig minden szinten a keresés izgalma hatja

át. Igyekszem meglelni a házi feladatokban a megoldásokat, az énekkarban a tiszta

hangokat, az életben pedig azokat a válaszokat, melyek keresése az ELTE alkalmazott

közgazdaságtan szakára is elvezetett. A miértekre ugyan a Collegium sem adhat

egyértelmû válaszokat – de biztos vagyok benne, hogy minden eszközzel felvértez

ahhoz, hogy észrevegyem ôket. S akkor majd remélhetôleg a társadalomtudományok

királynôje is a kegyeibe fogad.

Junior hallgatók



BCE, gazdálkodási és menedzsment szak (BA)



„Mit üzen Bibó István a mának?”

országos esszépályázat, 2. helyezés, 2011.

London, St Benedict’s School, Ealing

MCC + egyetem = jó úton haladás afelé, hogy kiváló közgazdász váljon

belôlem. Ezek mellett fô tevékenységem a lehetô legizgalmasabb

elôadások látogatása Budapest-szerte. Ezeket az élvezeteket esetenként

csak idôbeosztásom szûkössége akadályozza, ezt azonban a következô

félévben már megoldott problémaként fogom csak emlegetni.

Kubinyi Márton



ELTE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)


A tény maga, hogy bekerültem ebbe a Collegiumba, és

emellett az ELTE alkalmazott közgazdaságtan szakjára járhatok,

a mai napig megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas

lehetôség számomra. Mielôtt idekerültem, felvételt nyertem

egy külföldi egyetemre is, ám a sors úgy hozta, hogy

Magyarországon kellett maradnom. Nos, ezért a helyzetért

a mai napig hálás vagyok. Ugyan nem tudhatom, hogy

máshol mi várt volna rám, de ebben a Coliban várakozásaimat

felülmúlóan minden lehetôségem megvan arra, hogy

életrevaló emberré és talpraesett szakemberré válhassak

a késôbbiekben. Egy nagyszerû közösségnek lettem tagjává,

egy nagyszerû helyen. Igaz, colis projekthez még nem

csatlakoztam, de megfogadtam, hogy a második szemeszterben

ezt a tevékenységet is ûzni fogom, amennyiben lesz

rá lehetôségem. A látókörtágító óráink színvonalon felüliek,

ám emellett szórakoztatóak is, így leterhelés helyett

felüdítôek egy átlagos egyetemi nap után. Összességében

ez a hely egy igazi életforma, saját „feelingje” van, melyet

nehéz volna pótolni, így már többször gondolkoztam azon,

hogy ez felnôtt fejjel is hiányozni fog.

Szabó Ábrahám

54 55

Junior hallgatók

MCC szakirány: Juniorképzés

Egyetemi szak: BME, energetikai mérnök (BSc)


Junior hallgatók

Fél éve vagyok tagja a Collegium remek közösségének, amit már most a szívembe zártam,

nem is beszélve az inspiráló tanárokról és a titkárság kedves munkatársairól. Rengeteg

élménnyel is gazdagodtam az elmúlt hónapokban, kezdve a színvonalas bulizásoktól

a Leadership Konferencián keresztül a 27-es buszig; de ugyanúgy említhetném azokat

az apróbb eseményeket, amelyek a colis élet elengedhetetlen részei: a kórus, a konyhai

beszélgetések és a közös könyvtári tanulások. A Collegiumot éppen e miatt a komplex

szol gáltatáscsomag miatt szeretem: egyszerre nyújt használható tudást, kapcsolatokat,

motivációt.

Bálint Zádor


Egyetemi szak: BME, mechatronika mérnöki (BSc)

Beszélt nyelvek: angol, francia, német, szlovák

Zagyva Dániel


Egyetemi szak: BME, villamosmérnök (BSc)

Beszélt nyelvek: angol, olasz

Fülöp Ádám

Pásztori Zsolt vagyok, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

mechatronikai mérnök alapszakára járok. Ahogy már az egyetemi szakom

is sugallja, a legjobban az elektronika és a számítógépek érdekelnek.

Szabadidôm nagy részét olvasással és a számítógépem bütykölésével töltöm,

de nagyon szeretek sportolni is. A Colllegiumba azért jelentkeztem,

mert tudtam, hogy az ide bekerülô diákoknak hatalmas lehetôségeket

nyújt: nyelveket és fontos, más képzésekbôl kimaradó tárgyakat tanulhatunk,

és mindezt ráadásul egy jó közösségben. Amire 20 év múlva is szeretnék

emlékezni az MCC-bôl: a szerda esti kosárlabdameccsek, a hétvégi

egész estés LAN-partik, a csodás gólyatábor, a Leadership Conference és

a közösség, amely mindig arra motivál, hogy érjünk el többet.

Pásztori Zsolt

Egyike vagyok a kevés MCC-s mérnökhallgatónak.

Sôt, jelenleg én vagyok az

egyetlen a Collegiumban, aki villamosmérnöknek

tanul. A közgazdaságtan és az

üzleti tudományok is érdekelnek, és nyelveket

is szeretek tanulni. Ez a Collegium

kitûnô lehetôséget nyújt számomra ezen

a téren. De nem csak ezért akartam MCC-s

lenni. A Collegium egy erôs, jól szervezett

közösséggel rendelkezik, amelynek a tagjai

céltudatos és intelligens hallgatók.

A diákok többsége különbözô projekteken

dolgozik, amelyek tovább emelik

a collegiumi élet színvonalát. Én is tagja

vagyok egy ilyen csapatnak, néhány mérnökhallgatóval

dolgozom együtt a MAMI

(Mûszaki Alapokat Mindenkinek) nevû

projektben.


Egyetemi szak: BME, energetikai mérnök (BSc)


Mérnök hallgatóként egy átlagos hétköznapom

a következô: felkelek reggel 7-kor

(vagy 9-kor, ha szerencsés vagyok), elmegyek

az egyetemre, ahol matematikát,

fizikát és programozást tanulok egész

nap. Ez nagyon fárasztó. Ugyanakkor

elég monoton is, hogy mindig a számok

világában kell élnem. Ezért jelentenek

mindig felfrissülést a collegiumi órák nekem.

Itt lehetôségem van arra, hogy olyan

dolgokról tanuljak, amik egyáltalán nem

tartalmaznak számokat. Ráadásul tôlem

nagyon különbözô beállítottságú emberekkel

dolgozhatok együtt, láthatom, ôk

hogyan gondolkodnak – és ez nekem igazán

különlegessé teszi ezt a helyet.

56 57

Junior hallgatók

Gundel-Takács Gergely

MCC-képzés: Junior

Egyetemi tanulmányok: PPKE, jogász



Egyetemi tanulmányok: ELTE, jogász

Beszélt nyelvek: angol, olasz, francia


Mi Európánk nemzetközi tanulmányi verseny, 2. helyezés, 2011.

Junior hallgatók

Fárizs Fanni



Beszélt nyelvek: német, angol, francia, latin

Versenyeredmények/


Arany János irodalmi verseny,

ezüst diploma, 2009.

Deli Janka




Versenyeredmények/


Iustitia jogi történelemverseny, csapatban,

2. helyezés, 2011.

OKTV, magyar nyelv, 12. helyezés, 2012.

A közös reggeli buszozásokon és bevásárlásokon kívül az köt össze hármunkat, hogy mind a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi

karának elsô éves joghallgatói vagyunk. Úgy döntöttünk, a továbbiakban az önajnározás elkerülése végett egymást fogjuk bemutatni.

Bár eredetileg külföldre akartam menni, mégis úgy döntöttem, hogy

itthon kezdem el az egyetemet, ugyanis hiszek abban, hogy a mi generációnk

képes olyan Magyarországot teremteni, ahol a legtöbben

úgy gondolják, érdemes maradni és itt élni az életüket. Azért választottam

a jogi pályát, mert ebben az alkotó folyamatban aktívan részt

szeretnék venni, és azért jöttem az MCC-be, hogy minél több velem

egykorú és hasonló gondolkodású egyetemistával kerülhessek

kontaktusba, akikkel közös építôkövei lehetünk a jövô Magyarországának,

ahol a nemzeti tudatosság és a társadalmi szerepvállalás

alapérték minden állampolgár számára.

Mordivoglia Clio Jennyfer





Cserediákprogram, London, 2008.

EF, Oxford, 2011.

Janka a cirkáló; reggelente insanityzés után a buszhoz menet még megfuttat bennünket, és míg mi a levegôt kapkodjuk, ô könnyed léptekkel

és derûvel vonul. A lendület délutánra sem hagy alább, ezt vidám ének- és füttyszó jelzi. A colis fôzôcskézés mesterérôl beszélünk,

aki bármikor, bármibôl, bárkinek, bármit összedob. Ezenkívül büszke tulajdonosa a karon megajánlott három római jog ötös egyikének. Az

egyetemi diákság a gólyatábori színvonalas (sic!!!) karaokézásáról, néhány tanár pedig a zenekari hegedûs és a Budapest Show Kórus-beli

énekes tevékenységérôl ismeri.

Gergô az anyahajó. Nagy, kényelmes, sosem siet – eddig csak egyszer láttuk futni. Állítólag magas szinten kézilabdázik, amire legfeljebb

termete és a szobájában található fogvédô alapján következtetnénk (bár ennyi erôvel bokszoló is lehetne). A rendszeres LAN-partyk állandó

résztvevôje, a jogászpólók megálmodója, Orbán Andrissal. Ha a folyosón fülsiketítô zene ordít, általában ô a felelôs érte – részben. Büszkék

vagyunk jogtörténeti tudására, amelyet már egy ötös vizsga is igazolt.

Fanni a lopakodó. Csendes, titokzatos; ámde ezen külsô jelek csupán a megtévesztést szolgálják. A valóságban sokat nevet, szinte mindenen

– még az én vicceimen is. Világpolgár, Mexikóváros neves szülötte, élt Amerikában, és már P(f)árizsban is járt! Kulturális mûveltségéhez

ketten is nehezen érünk fel, latinban is élen jár közöttünk. Szereti a hangulatos kávézókat, a jó borokat, és imád színházba, moziba járni.

Külön érdekesség, hogy vezetékneve visszafele olvasva egyben kedvenc állatát adja. Jankával immáron tíz éve, elemi 4. óta tart elpusztíthatatlan

barátságuk, amelyet a közös egyetemi tanulmányok csak megerôsítenek.

Giró-Szász Áron

Érdeklôdésem középpontjában mindig is az államtudományok álltak,

de csak hosszas vívódás után döntöttem úgy, hogy azon belül

a jogtudomány lesz az, amivel egyetemi tanulmányaimat szeretném

tölteni. Azért döntöttem úgy, hogy felvételizek az MCC-be,

mert hiszem, az ország jövôje a most formálódó fiatal értelmiség

kezében van, és szeretnék ennek a közösségnek a tagjává válni.

Reményeim szerint a jövô nemzedéke egy olyan Magyarországot

képes formálni, amely annyi szenvedés és hányódás után nem csak

reményt, de jövôt is nyújt a nemzetünknek.

58 59

II.fejezet

KÖZÖSSÉG

A legmagasabb színvonalú szakmai programok

mellett a Collegium mindenekelőtt olyan értékközösség,

amelyben a társas élet kiemelt jelentőséggel bír.

A diákok mindennapjaiba nyújt betekintést ez a fejezet.

Félezer tagból álló közösségünkben a Kárpát-medence szinte

minden csoportjából és rétegéből találunk hallgatókat.

Ez a színes diáksereg sokrétű szociális életet él − megtöltve

az MCC falait kultúrával, szórakozással, sporttal, énekkel…

élettel. Ünnepeinket és hétköznapjainkat egyaránt áthatja

az a jó hangulat, amely a képekről, írásokból is visszaköszön.

Közösségi események

CORVIN BÁL

KÖZÖSSÉG

GÓLYATÁBOR

BICIKLITÚRA

KP TÁBOR

62

63

OKTOMBORFESZT

MÉZESKALÁCSSÜTÉS

KP TÉLI TÁBOR

COLI KARÁCSONY

64 65

Collegisták a Collegiumért

Végül a Basic Collectionben rendkívül együttmûködô és lelkes partnert találtunk, ahonnan

2000 euró értékben kaptunk bútorokat projektünk megvalósításához. A Kávézó hivatalos megnyitójára

következô félév elején, szeptemberben került sor. Kialakítottunk egy tévénézô sarkot,

egy „fetrengô, ücsörgô” alternatív hangulatú térrészt és a felajánlott bútorokból egy sokszínû,

modern és változatos kávézót, amely egyaránt kiváló helyszínnek bizonyult reggeli kávézáshoz,

délutáni konstruktív eszmecseréhez, kiscsoportos tanuláshoz, együtt készüléshez és esti borozgatáshoz

is.

KÖZÖSSÉG

Kávézó Projekt MCC

Lôrincz Orsolya | az MCC alumnája (‚10)

Egy kínai közmondás szerint az utazás során nem a cél, hanem a megtett út a fontos. Úgy gondolom,

nagyon jó élmény, ha a projekt sikerrel zárul le, azonban egy projekt értéke nem elsôdlegesen

a végsô cél teljesítésében mérhetô, hanem abban, hogy az egyes projekttagok mit tudtak megtanulni,

profitálni az elvégzett munkából. Rendkívül sikeres kezdeményezésnek tartom a Kávézó

Projektet, mert nemcsak maradéktalanul megvalósítottuk a kitûzött célunkat, hanem – bár errôl

csak a magam részérôl nyilatkozhatok – sokat is tanultam. Leginkább vezetôi és tárgyalástechnikai

fogásokat, amelyeknek egy átlag építészmérnök nagy híján van. A sikerek ellenére ma már

sok mindent másképp tennék, örömmel tölt el azonban, hogy az általunk kialakított közösségi tér

máig kiszolgálja a collegisták igényeit.

A Kávézó Projekt a projektrendszer elindulásának

elsô évében valósult meg, bár több

szempontból is kilóg a többi kezdeményezés

közül. Legfontosabb, hogy bár a diákok kérésére,

de nem diákkezdeményezésre, hanem

vezetôi felkérésre indult, a projektötlet pedig

nem a megelôzô tavaszi félév végén született

meg, hanem késôbb: az ôszi félév közepén fogalmazódott

meg egyértelmûen az igény. Különbség

volt továbbá, hogy nem másodévesek

dolgoztak benne, hanem önkéntesség alapján

lehetett feladatokat vállalni.

A „Foglalt” tábla minden asztalra kikerült

Egy október végi csütörtök este összeült egy

diákokból és a Collegium igazgatójából álló

kis csapat beszélgetni, ahol Szalai Zoltán

felvetette a diákoktól hallott igényt, hogy

„a hátsó kis aulával kellene kezdeni valamit,

hogy ott jó közösségi tér alakuljon ki”. A beszélgetés

során elmeséltem, hogy építészként

hogyan látnék neki a megvalósításnak. Kitalálnám,

megtervezném, hogy az MCC diákjai

pontosan mit is szeretnének, aztán készítenék

egy kis brosúrát, amelyben bemutatásra kerül,

milyen most ez a helyiség, és milyen térré szeretnénk átváltoztatni. Ezzel a kész és kidolgozott

tervvel keresnék meg konkrét vállalatokat, gyártókat, designcégeket, azzal a céllal, hogy a megvalósítás

során segítsenek, ajánlják fel saját termékeiket. Ezzel a koncepcióval meg is nyertem

a projektvezetôi feladatkört, és még az este folyamán össze is állt a projektcsapat Zöldi Blanka,

Pfiszterer Kata, Erdélyi Bence és Naszrai Péter közremûködésével. Az ôszi félév során megterveztük

a hátsó kisaula átalakítását, amelynek fô koncepcionális elemei a közösségi tér kialakítása,

puha (szoft) beavatkozások, nagymértékû rugalmasság és könnyû átalakíthatóság, azaz multifunkcionális

tér kialakítása voltak. A projekt célkitûzésének megvalósítása során vezetôként próbáltam

nagy hangsúlyt fektetni az egymástól való kölcsönös tanulásra, a különbözô gondolkodásmódok

összehangolására. Ezt az alapszituáció is egyértelmûen adta, hiszen öten négy különbözô egyetem

négy különbözô szakára jártunk.

A februári projektbemutatón nagy sikert arattunk kezdeményezésünkkel, hiszen a bemutatót

követô héten a csapattagok száma megduplázódott az önkéntes jelentkezôk miatt. A több

projekttag nem feltétlenül jelentett kevesebb munkát, hiszen négy-öt embert sokkal könnyebb

koordinálni, mint tíz-tizenegy ember munkáját összefogni és összehangolni, mégsem akartam

lelkes, önként jelentkezô elsô évesektôl elvenni a lehetôséget, hogy hozzátegyenek valamit

a közösséghez. A tavaszi félév során összeállítottuk és pontosan megfogalmaztuk,

mit szeretnénk elérni, milyen teret szeretnénk varázsolni az MCC részére. Jelentôs

mértékû és mélységû kutatás és piacelemzés is készült, hogy megtaláljuk a szponzorunkat.

Körülbelül negyven kiemelkedô céget kerestünk meg személyre szabottan

e-mailben, telefonon a marketingvezetôkön keresztül, és próbáltunk

egy személyes egyeztetésre idôpontot kiharcolni.

66

67

KÖZÖSSÉG

Kicsönprojekt

Damjanovics Bence – Dobos Dóra – Mezô Réka | az MCC II. évfolyamának

hallgatói

„Kicsönprojekt”, avagy szürke egyhangúságból bódító nárcisz?

A konyhafelújításból a Collegium több generációja is kivette a részét

KTél elején elegünk lett a konyha borzasztó állapotából, ezért lelkes, juniorokból

álló csapatunk úgy döntött, új színt visz a konyha életébe.

Januárban elkezdtünk tagokat gyûjteni a csapatba és terveket

szövögetni, azért, hogy tavasszal elkezdhessük a ránk

váró nehéz feladatokat. A felújítás finanszírozásához március

22-én megrendeztük a Kicsön Bulit. Az este bevételét,

illetve a Collegium lakói által vásárolt támogatójegyek

árát teljes egészében a konyha szebbé tételére fordítottuk.

A befolyt összegbôl áprilisban bódító nárcisz színûvé

varázsoltuk a konyhát, a falakra pedig a „Jó étvágyat!”

feliratot festettük, több mint 15 nyelven. A munkából

a Collegium lakói is kivették a részüket, sokat segítettek

a festésben és a takarításban. A projekt része volt ugyanis

egy alapos takarítás a konyhában. Végül pedig, mintegy

megkoronázva a megújult konyha külsejét, Mezô Réka

saját készítésû festményét is kifüggesztettük.

A projekttagok emléklappal is megköszönték

a támogatók felajánlásait

Ezután a konyha berendezésére a Collegium alumniközösségének támogatását kértük. Április végén

vacsorára láttuk vendégül öregdiákjainkat. A vacsorát a különleges limonádék és a felhôtlen beszélgetések

jellemezték. Az est keretén belül biliárdversenyt tartottunk alumnáink és alumnusaink

között. A felajánlásoknak köszönhetôen rengeteg új készülékkel bôvült a konyha, többek között

Dénes, a kávéfôzô is a helyiség lakójává vált. Dénesnek hála a fáradt colisok a nap bármely

idôszakában isteni kávét tudnak készíteni maguknak. Környezetünk védelmének

érdekében pedig fáradtolaj-gyûjtôt helyeztünk el a konyhában.

Úgy gondoljunk, a múlt év egyik legeredményesebb kezdeményezése

volt a Kicsönprojekt. Reméljük, sikerült maradandó

változást elérni, nemcsak a konyha állapotát

érintôen, hanem a diákok hozzáállásában is, ami

a konyha tisztaságát illeti.

Csapattagok:

Damjanovics Bence

Dobos Dóra

Kupper Boróka

Légrádi Zsófia

Mezô Réka

Ottóffy Zsófia

Pleszel András

Tóth Erika

Zádorfalvi-Gazdag Gyula

Az alumni vacsora vendéglátói

68

69

Deli Gergely alumnusunk (04’)

a könyvtár megnyitóján

Könyvtárprojekt

„

Mészár Anna | Az MCC Média/Kommunikáció szakirány - vezetôképzôs

hallgatója

„

I have always imagined that Paradise will be a kind of library. 1

(Jorge Luis Borges)

Kultúra

Oscar az MCC színpadán

Zöldi Blanka | Az MCC Média/Kommunikáció szakirány - vezetôképzôs

hallgatója

A megújult könyvtár szakmai

beszélgetéseknek is otthont ad

Már jóval a projekt tervek leadási határideje elôtt kigondoltam, hogy mi is lesz az én projektjavaslatom.

Úgy éreztem, nagy hiányossága az a Collegiumnak, hogy nincs mûködô könyvtára. Volt

ugyan egy raktárhoz hasonlatos, poros szoba, tele könyvekkel, de az mégsem az a paradicsomi

hely volt, amit Borges elképzelt volna a könyvtár szó hallatán.

A feladat meglehetôsen összetett volt. A cél

a poros szoba külsô-belsô megújítása volt.

Külsô, mert kulcsfontosságúnak tartottuk, hogy

egy kellemes, nyugodt környezetet teremtsünk.

Belsô megújulás, mert felmérve a könyvállományt

arra jutottunk, hogy némi frissítésre

van szükség.

A

kilencvenes évek karácsonyi és tavaszi szüneteiben mintha aranyszabály lett

volna, hogy a Terence Hill−Bud Spencer-filmek mellett a Sylvester Stallone-féle Oscart

is legalább háromnaponta leadja valamelyik tévécsatorna. Még ha a blôd poénokat

kívülrôl is fújja valaki, az MCC Drama Group színpadi Oscar-változatában biztos

nem fog csalódni.

A projekt tagjai:

Bán Bence

Gönczi Petra

Mészár Anna

Simó Enikô

Ván Bálint

Hálával tartozunk az MCC-alumninak azért,

hogy segítségükkel – könyvadományaikkal és

felajánlásaikkal – ez utóbbi cél már a projekt

elsô felében tulajdonképpen teljesült, noha

új könyvekre mindig szükség van, ez nem

kérdés. A könyvtári hangulat megteremtése

már nagyobb feladat volt számunkra.

Elsôsorban azért, mert egyikünk sem értett

a belsôépítészethez, lakberendezéshez, másodsorban

pedig azért, mert az világosan látszott, hogy ehhez is pénz szükséges. A szakértelmet végül

Gaczek Fanni kölcsönözte, aki a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem építômûvész szakos diákja,

aki nélkül aligha lettünk volna képesek vizuálisan megalkotni az MCC könyvtárát. Pénzt pedig

a duplikált példányok eladásából gyûjtöttünk.

„

Fontos segítőink voltak:

Gaczek Fanni

Herr László

„

Ha nem is éppen ezt, de a fordítottját biztosan mindannyian gondoltuk a projekt aktív tagjai közül:

“I have always imagined that library will be/should be/must be a kind of Paradise.“ 2

(Könyvtárprojekt)

Természetesen nem volt ilyen gyors és egyszerû a megvalósítás, mint ahogyan ebbôl a rövid

leírásból látszik, mert mindig merültek fel újabb és újabb problémák, amelyekre nem gondoltam

a tervezés során. Lehet ez cipekedés, egy bútoráruházba teendô kirándulás vagy annak a bonyolult

kérdésnek a megválaszolása, hogyan kötözzünk össze elhasznált neoncsöveket dekoráció

gyanánt. Mindenestre fontos tanulság volt, egy igazi összcolis projekt, a már végzett, a jelenlegi

és jövôbeli collegisták segítségével és javára.

70

1

A Paradicsomot mindig egyfajta könyvtárként képzeltem el.

2

A könyvtárat mindig egyfajta paradicsomként képzeltem el.

71

KÖZÖSSÉG

Biztos könnyû egy jól ismert filmet színpadra vinni, mert egy egyszerû

google-kereséssel már elôttünk is van a szövegkönyv; nem kell megálmodni

a színpadképet, mert még emlékszünk rá, milyennek kell lennie;

a szereplôk mély jellemrajzával sem kell sokat bíbelôdni, hiszen egy-egy

mozdulat a DVD újranézésével könnyen felidézhetô.

Ami olyan könnyûnek tûnhet elsôre, valójában nagyon meg tudja nehezíteni

a munkát. A Mathias Corvinus Collegium diákjaiból szervezôdô,

angol nyelven játszó Drama Group elôadásán szinte az elsô perctôl fogva

lehetett érezni, hogy minden szereplô nagyon szereti a darabot, úgyhogy

nem is akarnak sokat változtatni rajta: nem volt cél, hogy aktualizálják,

vagy világmegváltó módon újraértelmezzék akár egy jelenetét is. Miután

ezt sikerült magamban tudatosítanom, hátradôltem, és hagytam,

hogy a feszes történet, a kevés üresjáratot hagyó poénok és legfôképp

a szerepükben lubickoló színészek magukkal ragadjanak.

A helyszín Angelo „Snaps” Provolone (Kiss Bence) olasz gengszter rezidenciája,

jelen esetben a Collegium aulájában felállított fél-realista díszlet,

helyenként egy kis giccsel fûszerezve. A szobákat képzeletbeli ajtók választják

el egymástól, amelyen a szereplôk néha kopognak, néha csöngetnek, párszor

pedig lazán átsétálnak rajtuk.

E képzeletbeli ajtókon érkezik mindig az a szereplô, aki tovább bonyolítja

a történetet: elsôként a jól fésült könyvelô, Anthony Rossano (Hegyi Kristóf),

aki hónapok óta csapolja a fônök számláit. Ebbôl a fiúcskából az elején ki sem

néznénk ekkora ravaszságot, azt meg fôleg nem, hogy egyébként mindezt

hôsszerelmes hevületében követi el. Anthony a darab közepe felé oldódik

fel, amikor kezdi elhinni, hogy egy kicsit ô is gengszter. Igaz, eleinte még

a fôgengszter is inkább egy érzelmeit magába fojtó, csendes pszichopatára hasonlít,

akitôl már nagyon várjuk, hogy ôszinte feszültség robbanjon ki belôle.

Viszont Snaps lehet akármekkora bûnbandafônök, van, amivel ô sem tud

megbirkózni: a nôkkel. A semmibôl bukkan fel Theresa (Tuza Ágnes),

akirôl csak sok-sok csavar után derül ki, hogy valójában Sanps lánya – pedig

a gengszternek bôven elég (még sok is) annyi nô, amennyi körülveszi.

A hisztérikus felesége, Sofia (Sánta Eszter) szinte csak fejhangon hisztizve

kommunikál vele, lánya, Lisa (Takács Veronika) pedig a képzeletbeli

falakkal körbevett, másfél méteres szobájából próbál kitörni. Ennek három

leghatásosabb módja a szempilla-rebegtetés, combfix-mutogatás és

végül, de nem utolsósorban, azt hazudni, hogy valaki (Oscar, a rejtélyes

sofôr) teherbe ejtette ôt.

Szóval a gyereknek apa, a lánynak férj kell. A megtisztelô szerepet a nyelvész

professzornak, Dr. Poole-nak (Hajnal Balázs) szánják, aki az „átrium”-ban olyan

esetlenül imádnivalón teázik Lisával, hogy annak senki nem tudna ellenállni.

A haldokló gengszter apuka (Erdôssy Gellért), az izgága szabó (Hajnal Balázs) és

a bugyuta testôr (Derzsi Vanda) szerepe nagy ziccer, sikerül is belôlük szerethetôkinevethetô

karaktereket formálni.

A legnagyobb bonyodalmat viszont a takarítónô

(Ottóffy Zsófia) okozza, aki nem a bugyikkal, hanem

a bankjegyekkel teli táskát viszi újdonsült

férjéhez – és ezzel megkezdôdik a táskák eszement

csereberéje.

Elterveztem, hogy ezúttal megpróbálom

figyelmesen követni, éppen kinél melyik

táska van. Nem sikerült. A színészi

játék szerencsére elterelte a figyelmemet

a néhol banális, de egyébként

könnyed szórakozást ígérô

történetrôl.

Rendezô: Sánta Eszter

72 73

KÖZÖSSÉG

Kultúrblog

Kik vagyunk? Négy egyetemista a Mathias Corvinus Collegiumból: jövendôbeli közgazdász,

jogász, újságíró és bölcsész. A Kultúrblogon azt szeretnénk megmutatni, ami

minket, fiatalokat érdekel; olyan programokat, amelyekre egy egyetemistának az örökzöld

bulizás-tanulás páros mellett is érdemes idôt szakítania. Nem vagyunk kritikusok.

Véleménye viszont mindenkinek van, hideg-meleg, amirôl érdemes beszélgetni – akár

egy üveg bor mellett a Collegiumban, akár a Fidelio blogfelületén. Reméljük, hogy egyre

több – testben és/vagy lélekben fiatal – olvasónk fog a Kultúrblog szerves részévé válni.

Kultúrblog

KÖZÖSSÉG

Hová tûnt a dundi-kacaj?

Budapest 100

Zöldi Blanka | Az MCC Média/Kommunikáció szakirány - vezetôképzôs

hallgatója

Gézárt Anna | Az MCC Média/Kommunikáció szakirány hallgatója

KIÁLLÍTÁS

H

etek óta csupasz fenekekbe botlok Budapest utcáin. Na, nem a nudisták akarnak

egy utolsót tombolni a Duna jegesedése elôtt, hanem a Szépmûvészeti Múzeum invitál

minket a kortárs kolumbiai festô, Fernando Botero kiállítására.

Régóta készültem rá, hogy megnézzem a kis husikákat „élôben” is. Idôközben az ismerôsök is

szállították az infókat, hogy bizony igaz a hír, a kövér emberek mindig vidámabbak, mint gebe

társaik. Muszáj látni ezt a kiállítást, mert kell a jókedv meg az élénk színek, hogy a szürke hétköznapok

ne emésszék fel az embert, inkább habzsoljuk mi az életet, minden lében két kanállal

ésatöbbi. Így hát elô-euforikus hangulatban vártam, hogy magába szippantsanak a telt idomok,

a buja kacajok, a vibráló Latin-Amerika.

Az elsô teremben aztán sokáig elidôztem az Arnolfini házaspár képénél, elôször az Eykváltozatnál:

nézegettem a viasszerû arcokat, a levegô egy meghatározhatatlan pontját fixírozó

tekinteteket, a finomkodó kéztartásokat… Közben a görögdinnyeként dudorodó gyerekre gondoltam,

hogy szegény mennyire fog unatkozni, ha beleszületik ebbe a világba.

Aztán Botero teltkarcsú párjától vártam a vigasztalást, akik otthonosan betöltik majd a szobát,

szerelmesen néznek a jövôbe, ahol már látják a születendô kis vasgyúrót, a jövendôbeli jóllakott

óvodást. Viszont a kép hangulata nem lett könnyedebb a pluszkilók hozzáadásával, maradtak

ugyanazok a bambácska arcok, amelyekbe azért már vegyül egy kis ijedtség is: a háttérben lévô

tükörben láthatjuk, hogy a szoba ajtaja tárva nyitva áll – hova menekült az alkotó, akinek mosolyt

kellett volna varázsolnia a szerelmesek arcára?

Az alkotó futott, rohant, hogy megfesthesse a következô adag testtömeget, majd egyre többet és

többet – hogy végül a múzeumlátogatót minden oldalról körülvehesse a duci-hadsereg. Ha ilyen

ipari mennyiségben látjuk Botero egyetlen alkotói korszakának termékeit, elmosódik a testtömegindexek

által húzott határvonal, nincsen „ôk” és „mi”. Botero torztükör elé állít minket, amely

a testsúlyunkat mechanikusan két és félszeresére növeli, és hipp-hopp, nem a mosolyognivaló

ducikákat látjuk a képen, hanem saját magunkat. Falatozunk, mulatozunk, elvileg élünk és virulunk

a színes mesevilágban, a külsô szemlélô azt láthatja, hogy igen, ez valami olyasmi, mint a boldogság.

A humor mögött számomra mégis valamiféle elfojtott szomorúság tükrözôdik: egyik festményen

sem láttam mosolyt a szereplôk az arcán. Talán Botero Mona Lisa-parafrázisa az egyetlen kivétel –

amit viszont most nem hoztak el a Szépmûvészetibe. És egyébként is… Mona Lisa hivatásból

mosolyog.

VITRIOL

A

Budapest 100 idén is kivételes eseménynek bizonyult: nemcsak az érdeklôdôk,

hanem a centenáriumukat ünneplô budapesti házak lakói is nem mindennapi élményekkel

gazdagodtak az április 14−15-i hétvége során. Most nem a csôtörés vagy az

omló cserepek, hanem a „mi születésnapos házunk” került a beszélgetések középpontjába.

Élmények gasztropiknikrôl és zenedélutánról a IX. kerületi Ipar utca 13. alatt.

Valódi születésnapi zsúrral várták a látogatókat az Ipar utca 13. lakói. Minden tisztességes kellék

a helyén volt: színes lufik a kapuban, sütemény, szikrázó csillagszóró, bor a koccintáshoz. És nem

akárki az ünnepelt: a „Mi Házunk”, mondják a szervezôk lelkesen. Aggódtak elôre, hogy lesz-e

elég vendég, nem szakad-e le az ég. De panaszra nem volt okuk, hiszen nagyszerûen sikerült az

ünneplés.

Szombaton a fehér abroszos, friss tulipánokkal díszített asztalon különbözô nemzeti, etnikai,

tájegységi konyhák összjátékát látták a Multikulti gasztropiknikre kilátogató vendégek. Délután

négytôl igazi terülj-terülj-asztalkám volt az udvaron: afgán bárányhúsos-babos specialitás, dödölle,

székelykáposzta, maceszgombóc és sajt Észak-Európa majd’ minden országából. Mindezt

a vendéglátók szívélyes fogadtatással, izgalmas padlástúrával és baráti csevegéssel fûszerezték.

A vasárnapi második felvonásban a szellemi táplálkozásé volt a fôszerep. Bach-darabok szólaltak

meg, a gitárt és az éneket az elsô emeleti gangról alázuhanó trombitaszó egészítette ki. Egy másik

centenáriumnak, Örkény István születésének apropóján humoros egyperces novellákat hallhattunk,

és 100 éves némafilmeket láthattunk a falra kifeszített fehér lepedôn.

A „100 évesek lettünk!” vendégfüzet bejegyzései arról tanúskodtak, hogy senki sem bánta meg,

hogy elfogadta a meghívást az Ipar utca 13. századik születésnapi zsúrjára. Remélhetôleg 100 év

múlva ugyanitt találkozunk.

74 75

KÖZÖSSÉG

Kultúrblog

La vie en rose

Polonkai Éva | Az MCC Jog szakirány - vezetôképzôs hallgatója

Kultúrblog

„Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!”

Szilágyi Tamás | Az MCC Nemzetközi kapcsolatok szakirány -

vezetôképzôs hallgatója

KÖZÖSSÉG

FILM

A

mióta megnéztem az Édith Piaf életérôl szóló filmet, egyszerûen nem hagy nyugodni.

Valószínûleg egyébként sem könnyen emészthetô alkotásnak szánták, engem

viszont vizuálisan, intellektuálisan és érzelmileg is letaglózott. Közhelyszerû volna az

elmúlt évek egyik legfelkapottabb drámájáról szuperlatívuszokban fogalmazni. Azt

azért érdemes leszögezni, hogy amikor véget ért, és fellélegezve azt hittem, hogy

szabadulhatok a mélysötét hangulattól, megkönnyebbültem. Azt persze nem tudtam,

hogy alaposan tévedtem azt illetôen, hogy véget ért: azóta végtelenítve szalad a fejemben

a történet, állandóan újra- és újrafogalmazza magát.

A film amellett, hogy Piaf élettörténetét bemutatva a legszenvtelenebb módon célozza meg a nézô

szimpátiáját, egy számomra különösen érdekes és régóta latolgatott kérdést is felvetett. A történet

lényegében egy hányatott sorsú mûvész életének drámai csomópontjait fûzi fel, miközben

a rendezô azt sugallja, hogy az énekesnô életútját a sors szülte véletlenek és a kérlelhetetlen tragédiák

kényszerpályája jelölte ki, miközben az egyre súlyosabb emberi tragédiák a pokol legmélyebb

bugyraiba taszítják ôt, és ezzel egyszerre mind lehengerlôbb elôadómûvésszé teszik Piafot.

Egyszerre tartja életben a mûvészete, és hal bele minden egyes dalába, saját maga legmélyérôl

szakítva fel azokat.

Vajon a mûvész alkotóereje tragédiákból születik? Én szeretem azt hinni, hogy az alkotás tüze

a lélek legelemibb fájdalmából táplálkozik – de akik emellett melegednek, törvény szerint bele is

halnak a szenvedélyükbe. Vajon van-e választása annak, aki mûvészi elhivatást kapott? Sokszor jó

volna hinni, hogy az élet végtelen választások láncolata, és hiába ízleli meg valaki az alkotás abszintját,

éppúgy ki lehet lépni a mûvészet végzetes körébôl, mint ahogyan egy rossz házasságból

távozik az ember.

Tegyük fel, hogy a választás lehetôsége létezik. Ha leszámítjuk a megélhetés és az elismertség

kérdését, és megmaradunk pusztán az érzelmi alapon hozott döntésnél, vajon eldöntheti-e

a mûvész, hogy akar-e író, balett-táncos vagy sanzonénekes lenni? Ha valaki egyszer elhivatottá

válik egy mûvészi pálya iránt, vajon valóban szabad akaratában áll-e eldönteni, hogy életben tartja-e

a mûvészet tüzét? Azt hiszem, hogy ha elvben meg is volna ez a választás, akinek megadatott

a fekete örvénybôl magához térni, és nem vágyott vissza, újra és újra, az önbecsapásban élt. Fennmarad

mégis a kérdés: kényszerûen bele is kell-e halni a mûvésznek a pályájába? Léteznek

mûvészközemberek?

SZÍNHÁZ

M

it tudunk a Pokolról? Létezik? Ha igen, kik kerülnek oda? Tényleg vannak

bugyrai? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Maladype Társulat Pokol

címû debütáló darabjában. Másfél órás utazás Dante és társai kíséretében.

Vallási szempontokat figyelmen kívül hagyva is tisztában vagyunk vele, hogy kell valami, ami

visszatartja az embereket a bûnös élettôl. Dante Isteni színjátékából megismerjük az 1300-as évek

keresztény világképét. A mû elsô színtere a Poklot mutatja be. Ahogy a Pokol bejárata fölötti

felirat is mondja: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”.

Mi az, amiért nem szabad a bûn sötét útjára lépni? Mivel fizetünk gyengeségünkért? A Maladype

Társulat arra vállalkozott, hogy ezt viszi színpadra, a nézôre bízva a kérdések megválaszolását.

Vendégszövegekkel teletûzdelt jelenetei viszonylag sok háttértudást igényelnek, ennek ellenére

kis utánajárással könnyen érthetôvé válnak. Thomas Mann Doktor Faustusából, Paolo

Santarcangeli Beszélgetés a Sátánnal címû könyvébôl is vettek át elemeket, valamint az Isteni

színjáték régi és új fordítását is felhasználták a szövegkönyv elkészítéséhez.

A darab során folyamatosan újabb és újabb szenvedô alakok bukkannak fel, akik nem jócselekedeteik

miatt kerültek oda le. A társulat kevés emberbôl áll, ezért statiszták alakítják a Pokol

különbözô bugyraiban szenvedô rossz lelkeket. A darab folyamán Dante a középpontban ül, szinte

mozdulatlanul. Az útján végigkíséri Vergilius, az értelem; Beatrice, a jóság és Lucifer, a gonosz

megtestesítôje. Dante élôként „járja végig” a Poklot, és lehetôséget kínál az elkárhozottaknak,

hogy nevük fennmaradjon az örökkévalóságnak (hiszen ô visszatér az élôk közé útja végeztével).

Az elôadás mozgalmas, annak ellenére, hogy a fôszereplôket statikus állapotukból nem mozgatja

ki szinte semmi. Körülöttük mozognak a gonosz lelkek, ôk mutatják, mennyire vagyunk mélyen

a Pokolban.

A szöveg, az értelem a fontos. Az, hogy az elôadás végén kattogjanak a fogaskerekeid, és ne tudj

szabadulni az ott tapasztalt összhatástól. Vér és meztelenség sem játszik szerepet a történet mesélésében.

Azonban rávilágítanak arra, hogy mennyi bûn létezik, és hogy nem tudunk vele mit kezdeni.

Élvezetes másfél órás utazás a középkorban megálmodott Pokol kortárs feldolgozásában.

76 77

KÖZÖSSÉG

A Collegium kórusáról

Schindler Péter | Az MCC alumnusa (’11)

Azt hiszem, számomra kedvesebb „feladatot” nem is kaphattam volna az

évkönyv kapcsán, mint hogy mutassam be az MCC énekkarát. Hiszen

a kórus – több próbálkozás után – éppen a Collegiumba való érkezésemkor,

2007-ben alakult meg, ráadásul két évvel késôbb a karnagyi

teendôk is rám szálltak. Nagyon tartalmas, élménydús és egyben tanulságos

idôszak volt ez számomra.

Egyszerû, „mezei” kóristaként is mindig a hét egyik csúcspontját jelentette

az éneklés. Tavaly a többiek leírták, miért szeretnek énekkarba járni,

és hasonló gondolatokat fogalmaztak meg, mint amit én is éreztem:

hogy a hajtós mindennapokból jó egy kicsit kikapcsolódni, felszabadulni;

hogy közösségi élményt ad; hogy értéket teremtünk.

Kórusvezetôi szempontból aztán megláttam, hogy ennél összetettebb a dolog.

Fôleg ha különösebb elôképzettség és tapasztalat híján végez az ember ilyen munkát.

A sok szakmai tényezô mellett (hogyan kell vezényelni, mûsort összeállítani stb.) nem kevésbé

fontos emberi tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amelyeket a mindennapokban is hasznosíthatok.

Megtanultam, hogy mindannyian emberek vagyunk: bármelyikünknek lehet olyan napja,

amikor semmi nem úgy sikerül, ahogyan elterveztük. Azt is tudomásul kell venni, hogy alkalomadtán

hiába szeretne valaki inkább próbára jönni, ha a kötelezettségei (másnap egyetemi dolgozat,

vizsga van; benn kellett maradni dolgozni)

másfelé szólítják. Magam részérôl mindig

igyekeztem ezt rugalmasan és megértôen kezelni,

és úgy látom, lelkes csapatunk munkájának

ez az egyik legfontosabb alapja. Ezúton

is köszönöm a mindenkori tagoknak, hogy

a rendszeresen késôi idôpont ellenére is vállalják-vállalták

a próbákkal járó áldozatokat.

Miért jó az MCC kórusába járni?

MERT...

Egy igazi örökzöld: az MCC kórusa

Öröm látni azt a fejlôdést, amelyen a Collegium

kórusa végigment az elmúlt idôszakban –

különösen létszámban. Bár egyúttal a darabok

nehézségi szintjét illetôen is apránként egyre

feljebb lépünk. Mindezt úgy, hogy a tagok

nem profi énekesek, viszont szeretnek együtt

dalolni – néha önmagukban is, amikor a konyhában

Bimbi épp a Bárdos Lajos Régi táncdalának

basszusát dudorássza, vagy az ELTECON

folyosóján felhangzik a La-la kórus a Különben

dühbe jövünk címû filmbôl.

Még egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni: a közönséget. Hiszen egy kórusnak az az igazi élmény,

mikor másoknak énekel. Szerencsére egyre bôvül azon alkalmak köre is, amikor megmutathatjuk

magunkat: kezdetben csak karácsonykor és az évzárón énekeltünk, majd felkértek minket

a Corvin Bálon való közremûködésre, 2012 júniusában pedig egy izlandi egyetemi kórussal

közösen adtunk teltházas koncertet a Collegium falai között. Az alkalmak kapcsán mindig érezni

a várakozást a közönség részérôl, hogy mivel rukkolunk elô, és utána pedig rendszeresen elismerô

szavakat kapunk.

… olyan öröm, amit másképp nem tudunk megtapasztalni

…hogy milyen erő rejlik egy éneklő csapatban, csak az tudja, aki ennek részese

… énekelni jó

… értéket teremtünk

… éneklés közben garantáltan elfelejted a hét közben felgyülemlett ügyes-bajos dolgaid

… a barátaimmal énekelhetek

… közösségi emberré tesz

… csinosak a kórista lányok

… sütivel pótolhatod az elvesztett kalóriákat

Úgy érzem, az énekkarnak rangja lett a Collegiumban. És ez a jólesô elismerés mellett további

erôt és energiát ad mind a kóristáknak, mind pedig nekem az örömteli munkához.

78 79

SZAKIRÁNYOS HALLGATÓK


Hajnal Balázs

Egyed Laura

MCC-képzés: Közgazdaságtan/Business szakirány


Beszélt nyelvek: angol, német, svéd

Versenyeredmény/külföldi tanulmányok:

Jönköping International Business School, Svédország, 2012.



Beszélt nyelvek: angol, francia, német, spanyol


BCE Tevékenységmenedzsment tanulmányi verseny, 3. helyezés, 2012.

McKinsey kurzus verseny (MCC), 1. helyezés, 2012.

University of Southern California, Amerikai Egyesült Államok, 2012.

Bosits Etele



Beszélt nyelvek: angol, orosz, spanyol


TIMES Case Study Competition LQ, 2. helyezés, Budapest, 2012.

P&G Finance Case Study Competition, 1. helyezés, 2013.

IFUA Horváth & Partners - Corvinus Consulting Club

Stratégiai esettanulmány verseny, csapatban

Sánta Eszterrel, 2. helyezés, különdíj, 2013.

BCG Strategy Cup, 2. helyezés, 2013.

Pushkin State Russian Language Institute, Oroszország, 2011.

Kassay-Farkas Réka




Beszélt nyelvek: angol, francia, japán, spanyol


BCE Tevékenységmenedzsment

tanulmányi verseny, 3. helyezés, 2012.

köztársasági ösztöndíj 2012/2013.

McGill University, Kanada, 2012.

A balatoni lány mindenkit megelôzve, tíz perccel korábban érkezett az étterembe. Izgatottan fürkészte az itallapot,

de nyomát se látta egy jó mélange-nak.

− Pedig ma még csak két kávét ivott, igazán kijárt volna neki már egy harmadik – gondolta.

− Szia, Laura! Mi finomat eszünk ma? – mosolygott egy ismerôs hang mögötte.

− Csak valami könnyût, Balázs, mert már nagyon izgatott vagyok, éjfélkor lesz a Glee 6. évadának premiere! Tudod,

a néptánc helyet jól jön némi önfeledt kikapcsolódás. És te kézilabdázol még?

− Ugyan! – legyintett Finucci-s lazasággal a színjátszós gyôri srác. – Már a coliban is csak párszor tudtam kialkudni Etelééknél

a szerda esti kosár helyett.

− Hi, guys! Bocsi a késésért! – hadarta a tatabányai lány, miközben levette már-már védjegyének számító szôrmesapkáját.

– Imádom ezt a helyet, még énekesnô is van!

− Ó, igen! Bár azért valljuk be, Réka, ABBA-számban az énekkarral verhetetlenek vagyunk! – tette hozzá diadalittasan Laura.

− Nem tudok választani! Ez olyan, mint a nyelvek. Mindegyiket ki akarom próbálni! – hezitált Balázs.

− Akkor esetleg süteményt? – érdeklôdött pókerarccal az épp akkor befutó ex-szobatárs szokás szerint.

− Jajj, Etele, már megint sütiszállítmánnyal érkezett az érdi nagyid? – viccelôdött Réka, akinek a zongora láttán eszébe jutott

a négykezes, amit még Balázs tanított neki elsôben.

− Ezt nem hiszem el! – ámult Laura. – Nem is tudom, Etele, hogy bírtuk ki a kínálgatásaid és a jegyzetadatbázisod nélkül,

amíg Moszkvában tanultál!

− Na és persze abban a félévben, amikor te Svédországban húsgombócoztál, Réka Montrealban juharszirupozott,

Balázs meg Kaliforniában szörfözött – kontrázott a földrajzverseny nyerteseként az USA-t is megjáró orosznyelv-zseni.

Ezt egybehangzó nevetés követte, mely az egész estét betöltötte. A barátok mit sem változtak, s nem feledték az örökérvényû

tanácsot: „Stay hungry, stay foolish!”

80 81



Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi gazdálkodás (angol nyelven) (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, spanyol


Quo vadis EU – Hová tart az EU, EU-s ismeretek verseny, Millenáris Park, 3. helyezés, 2012.

McKinsey&Co. Esettanulmányi Verseny, döntős részvétel, csapatban 2013.


Egyetemi tanulmányok: BCE, pénzügy és számvitel (BA),

speciális pénzügyi matematika kiegészítô alapképzés

Beszélt nyelvek: angol, román, spanyol


McKinsey&Co. Esettanulmányi Verseny, döntôs részvétel, csapatban 2013.


Ferke Dávid

Amit az MCC-nek köszönhetek: Produktív idôtöltést, lehetôséget arra, hogy egy

legyek a legjobbak közül. A társaságot, amelybe bevont. A Gellért-hegyi kilátást.

Amire húsz év múlva vissza szeretnék emlékezni:

A kapcsolatokra, a 120 Mbit-es internetre, a bulikra, a vasárnap esti szeánszokra,

a motiváló környezetre, az okos hölgyekre, az ijesztô mértékû virslifogyasztásra és

a váratlan izgalmakat okozó, hónapokig tartó stratégiai társasjáték, a Diplomacy heti fordulóira.

Kozma Viktor

Amit az MCC-nek köszönhetek: Azt, hogy egy olyan csapat tagjává válhattam, ami

folyamatosan arra késztet, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam minden helyzetben.

Azt, hogy megtanultam küzdeni és tenni azért, amiben hiszek. Végül azért, mert olyan

emberek kísértek el ezen az úton, akikben életre szóló barátokra leltem.

Amire húsz év múlva vissza szeretnék emlékezni:

a szakirányos órákra, az inspiráló elôadásokra és konferenciákra, a szerda esti kosármecscsekre,

a méltán hírhedt tokaji Oktomborfesztre, a közös évfolyamos „balatonozásra”,

a fergeteges bulikra, a hajnalig tartó borozgatással egybekötött beszélgetésekre, és

arra, hogy itt a nap bármely percében kellemes társaságra lelhet az ember.



BCE, gazdálkodási és menedzsment szak (BA)



OKTV, történelem, országos 4. helyezés, 2010.

BCE Vállalatgazdaságtan intézeti verseny, 3. helyezés, 2012.

Unversity of Groningen, Hollandia, 2013.

A Collegiumban eltöltött két évembôl a legjobbnak a nagyon jó

közösséget érzem. Ennyi különbözô érdeklôdésû ember egymásnak

eresztésébôl mozgalmas élet jött létre, itt, a Gellérthegyen, és

most nem csak az intellektuális részre gondolok. A szakirányon

kapott tapasztalatok pedig, biztos vagyok benne, hogy nagy hasznomra

lesznek a késôbbiekben.

Amire húsz év múlva is szeretnék emlékezni az MCC-bôl:

a szerda esti elôadások, a konferenciák, a közös társasozások

a konyhában, a közös bulik a Coliban és a városban. Akikkel mindenképp

szeretnék egyszer találkozni: Flea, John Frusciante.

„Az élet nem abból áll,

hogy a vihar elmúlását várjuk,

sokkal inkább az az élet,

hogy megtanuljunk táncolni az esôben!”

„Milyen csodálatos a gyermeki elme.”

Yoda mester

Damjanovics Bence Dániel

82 83


Gubicza Krisztina


Egyetemi tanulmányok: BME, biomérnök (BSc); BME, nemzetközi gazdálkodás (BA)

Beszélt nyelvek: angol, latin, német, spanyol


BME TDK Biotechnológia szekció, 1. helyezés, 2012.

Veszprémben születtem, itt érettségiztem a Lovassy László Gimnázium speciális matematika

tagozatán 2010-ben. 2007-ben jelentkeztem az MCC Középiskolás Programjába,

ahol olyan ismeretségek, barátságok alakultak ki, amelyek megerôsítettek abban,

hogy egyetemistaként collegista szeretnék lenni. Tervemet annak ellenére sem adtam fel,

hogy a mûszaki területet választottam, és mivel mindig is érdekelt a gazdaságtudomány,

másodévtôl nemzetközi gazdálkodás szakos hallgató is vagyok. A mindennapi életet így

a két egyetemi szak, a TDK-munka, a collegiumi szakirány és a Szent-Györgyi Albert Szakkollégiumban

végzett tevékenység tölti ki, valamint az MCC-ben régi vágyam is teljesült

azzal, hogy spanyolul tanulhatok. Mindezek mellett szívesen olvasok magyar és idegen

nyelvû irodalmat, szeretek kerékpározni, kirándulni és fotózni.

Pólya Málna



BME, mechatronikai mérnök (BSc)




TIMES, európai esettanulmányi verseny, Stockholm, csapat 1. helyezés, 2012.

OTDK Közgazdasági elmélet II. – Játékelmélet szekció, 2. helyezés, 2013.

Karlsruhe Institut für Technologie, Karlsruhe, Németország, 2012/2013.

Jelenleg a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem német nyelvû mechatronikai

mérnökképzés és nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatója és immár harmadik

éve Mathias Corvinus Collegium collegistája vagyok, jelenleg másodéves a közgazdaságtan/business

szakirányon. Nagyon szeretek nyelvet tanulni, olvasni, sportolni, szeretek

utazgatni, más kultúrákat megismerni, képeslapot küldeni minden meglátogatott

városból, és szeretném, ha minél több országot ki tudnék pipálni a falamon lévô világtérképen.

A 2012−2013. tanév ôszi félévén lehetôségem volt egy félévet Karlsruhéban

(Németországban) tölteni, ahol rendkívül sok élménnyel gazdagodtam, és utána nagy

örömmel tértem vissza Magyarországra, a jó öreg Coli falai közé. Célom egy külföldi

mesterképzés elvégzése, hogy még több külföldi tapasztalattal gazdagodva sikeresen

vegyem az akadályokat, természetesen Magyarországon.




BCE, pénzügy és számvitel (BA)



Westfälische Wilhelms-Universität

Münster, Németország, 2011/2012.

Huszár Gergely



Beszélt nyelvek: német, angol, svéd


Budapest Bank-Effemine Employer Branding verseny Kovács Orsolyával,

2. helyezés, 2012.


IFUA Horváth & Partners - Corvinus Consulting Club esettanulmány

verseny, a legjobb négy csapat közt Kassay-Farkas Rékával

és Hajnal Balázzsal, 2013.

A szociális piacgazdaság alapjai, koncepciója és jövôje az EU (27)-ben,

Vlotho, Németország, Gesamteuropäisches Studienwerk, 2011.

Göteborgs Universitet Handelshögskolan, Svédország, 2012/2013.

Knáb Tamás

2009-ben érettségiztem a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd az ott elnyert ösztöndíjjal egy évet töltöttem el a gimnázium egyik

partneriskolájában, Németországban. Ezt követôen kezdtem meg tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Mathias Corvinus

Collegiumban. A Collegium a szakmai lehetôségek mellett egy remek közösséget, sok barátot és ismerôst adott nekem. Eddigi nyári gyakorlataim

és az egyetemi szakirányom járult hozzá ahhoz a döntéshez, hogy a jövôben szívesen dolgozzak közgazdasági területen. Másodévesen

a münsteri Westfälische Wilhelms-Universitäten tanultam. Nagyon sok tapasztalatot szereztem az ott eltöltött idô alatt, és ez is komoly

motivációt ad ahhoz, hogy a késôbbiekben nemzetközi közegben kezdjem meg karrieremet.

A pécsi Koch Valéria Gimnázium elvégzése után a Budapesti Corvinus Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Ezzel egy idôben lettem tagja

a Mathias Corvinus Collegiumnak, amely szakmai téren az egyetem kiváló kiegészítôje és egyben egy számomra kedves közösség is. 2012

nyarán a Citibank International PLC Magyarországi Fióktelepénél dolgoztam gyakornokként a befektetési bank product control csapatánál.

Többek között ez a tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy pénzügy mesterszakon szeretnék továbbtanulni. A 2012−2013-as tanév ôszi

szemeszterét Svédországban töltöttem a Göteborgs Universitet hallgatójaként. Az ott töltött öt hónap remek lehetôséget biztosított arra,

hogy külföldi diákokat ismerjek meg, ezáltal igen értékes kapcsolatokra tegyek szert. Remélem, hogy a további tanulmányaim során lesz még

lehetôségem külföldi ösztöndíj keretében tanulni.

84 85




BME, mérnök informatikus (BSc)




Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny, 2. helyezés, 2012.

Intel International Science and Engineering Fair, Pittsburgh, 4. helyezés, 2012.

Sci-preneurship 24 hour student contest (Intel, JA-YE), Barcelona, 2012.


Amit az MCC-nek köszönhetek: Remek kurzusok és elôadások olyan elismert intézmények

és magánszemélyek közremûködésévvel, akiktôl rengeteget lehet tanulni. Olyan

emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek érdeklôdési köre és ambíciójuk az enyémmel

azonos. Egy hihetetlen jó közösség tagja lehetek, amit ráadásképpen a Gellérthegyen

élvezhetek. Végül olyan internetsebességet, amirôl egy játékos csak álmodhat.

Köpenczei Gergô

Amire húsz év múlva vissza szeretnék emlékezni: A hajnalig tartó beszélgetésekre,

amelyek során számos építô vitának lehettem részese. Arra, hogy milyen könnyû

valakit egy Linux-terminállal megijeszteni. Az egész napos notebookszerelésekre. Arra,

hogy milyen jó érzés egy olyan közösség tagjának lenni, amelynek ambíciózus tagjai a

jobbra való törekvésre serkentenek nap mint nap.

Nyakas Ferenc


Egyetemi tanulmányok: ELTE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)


2008-ben nyertem felvételt a középiskolás programba, majd 2010-ben a Collegium

Juniorprogramjának lettem tagja – ez alatt az idô alatt rengeteg embert, gondolkodásmódot

és életfelfogást volt alkalmam megismerni, ami nagyban alakította

a világlátásomat. A Collegium tagjának lenni – a koktélpartyn, a vízitúrán, a tokaji

kirándulásokon való részvétel mellett – sok munkát és fáradságot jelent, ez azonban

sokszorosan megtérül a megszerzett tapasztalatok által. A KP téli tábor társalapítójaként,

illetve az elsô MCC Summer Academy fôszervezôjeként köszönöm

a kapott támogatást munkámhoz társaimnak és a Collegium vezetôségének,

bízom abban, hogy a jövôben is lesz alkalmam tenni az MCC-ért. Ahogyan

collegiumi pályafutásunk során mindig is egymás mellett álltunk, úgy ki mással is

szerepelhetnék egy oldalon, mint kedvenc volt szobatársammal, Nagy Tamással!

„Semmi sem igaz, mindent szabad.”

az iszmáiliták legfontosabb tétele

Nagy Tamás






Diák Menedzsment Bajnokság, 2. helyezés, 2012.

„Ez csak a kezdet vége.”

Az MCC középiskolás programját 2009-ben kezdtem el, barátom, Nyakas Ferenc ajánlásának köszönhetôen. 2010-ben jelentkeztem a juniorprogramra

is. Mint késôbb kiderült, ez életem egyik legjobb döntése volt. Az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatójaként komplexebb

tudást sikerült szereznem a vállalati, illetve makrogazdasági folyamatokkal kapcsolatban. Mindemellett a rengeteg közösségi program

tette feledhetetlenné az itt töltött éveket, és olyan barátokat ismertem meg, akikre egész életemben számíthatok. Az MCC Energy Summer

Academy 2012 egyik alapítójaként részt vettem a Collegium elsô nemzetközi nyári egyetemének megszervezésében, majd a következô évi

Summer Academy projektvezetôje lettem.



Beszélt nyelvek: angol, német, spanyol, francia


McKinsey&Co. Esettanulmányi Verseny, döntős részvétel, csapatban 2013.

University of Otago, Dunedin, Új-Zéland, 2010.

McGill University, Kanada, 2012.

„Az emberiség túlságosan komolyan veszi magát.

Ez a világ eredendô bûne.”

Oscar Wilde

Kanyargós út vezetett a csodálatos budapesti Eötvös József gimnáziumi évektôl az MCC-ig.

Próbálkoztam a BME mérnök informatikus szakával (szigorúan németül), azonban sokrétû

érdeklôdésem és kíváncsi természetem segítségével a közgazdaságtanban találtam meg

azt a tudományt, amely kellôképpen nyitott a magamfajta önjelölt polihisztorpalántákra.

Nem szükséges detektívet hívni ahhoz, hogy az idegen nyelv és külföldi tanulmány szekció

Racskó Tamás

alapján rádöbbenjünk, szeretek utazni, élvezem a világ kulturális sokszínûségét, és tudok

értékelni egy szép nyelvet. Igen, a németet is. Azt szokták még mondani rám, hogy mindig

ismerek valakit, aki ismer valakit; igaz, így a belvárosban egységnyi távolságot kaotikusan eltérô idôtartamok alatt tudok megtenni. Én úgy

mondanám, szeretek párbeszédeken keresztül perspektívát nyerni, és amúgy is nehezemre esik egy helyben ülni, szívesebben támogatom

a budapesti romkocsma-kultúrát. Ha egy húszméteres falon fel lehetne futni, hogy a tetején egy úszómedencében csoportosan edzhessünk

a jógateremben, akkor már most kérném, hogy ezt a sportot nevezzék el rólam.

86 87



Egyetemi tanulmányok: BME, nemzetközi gazdálkodás (BA)



BCE TDK Marketing szekció, 2. helyezés, 2012.

Legkedvesebb colis emlékeim: a hajnalig tartó baráti beszélgetések, a remek gólyatábor,

a vasárnap esti közgáz-szeánsz, az érveléstechnika óráink, a balatoni biciklitúra, a szerda

esti elôadások és konferenciák, a colis bulik és azt követô pletykálkodások, a közös colis

ebédek és vacsorák, a ’szeretetkommunizmus’, a titoktartás teljes hiánya, a gyönyörû gellérthegyi

kilátás.


Egyetemi tanulmányok: BCE, alkalmazott közgazdaságtan (BA),




University College London, London, Egyesült Királyság, 2013.

„Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.”

Albert Einstein


Perge Bianka

A Collegiumban elvégzett kurzusaim rengeteget segítettek szakmai fejlôdésemben, azonban

az itt megszerzett barátságok értéke számomra felbecsülhetetlen.

Tóth Erika

Az MCC egyszerre ad biztonságot az elsô önálló lépésekhez, szociális életteret és tanulási

lehetôséget. A közösségi terek és kezdeményezések sokszínûsége minden kedves

idôtöltésemre lehetôséget ad. A bicikli- és evezôtúrán a testmozgás mellett a beszélgetések,

egymás megismerése és a sok nevetés teszik igazán értékessé az eltöltött idôt. A bálokon

kiélhetem táncszenvedélyemet, míg a hangulatos könyvtárszobában az olvasás iránti szeretetemet.

A Kert-projekt munkája során a természet közelségét, a fizikai munkát és annak

eredményét élvezhetem. Örülök, hogy az MCC-ben olyan szakemberek és vezetôk segítik

a munkánkat, akiktôl elsajátíthatom, hogy válhat belôlem is jó vezetô. Míg az egyetem kulcsot

jelent a szakmai sikerhez, a Collegium tapasztalatot ad a helyes használatához.


Egyetemi tanulmányok: BCE, gazdálkodási és menedzsment szak (BA)

Beszélt nyelvek: angol, spanyol, latin


BCE Vállalatgazdaságtan esettanulmányi verseny, 1. helyezés, 2012.

University of Greenwich, London, Egyesült Királyság, 2013.

„Ha kapsz egy esélyt, ragadd meg, és hagyd,

hogy ez talán megváltoztassa az életed.

Senki nem mondta, hogy könnyû lesz,

de annyit ígérhetek, hogy megéri.”

ismeretlen szerzô

Tóth Fanni Fruzsina

Amire húsz év múlva is szeretnék emlékezni az MCC-bôl: Hiszek abban, hogy az MCC-ben megvan a lehetôségem arra, hogy erôs

alapokat építsek, hogy mind szakmailag, mind emberileg fejlôdjek. Nehéz összegezni, hogy mire is szeretnék emlékezni húsz év múlva. A

hasznos és érdekes elôadások, kurzusok, konferenciák mellett mást is adott nekem a kollégium. Itt egy legendásan jó és segítôkész közösség

tagja vagyok, és meggyôzôdésem, hogy életre szóló barátokat szereztem. Mindig emlékezni fogok a közös bulikra, a Corvin-bálokra, a

biciklitúrákra, az együtt töltött hétköznapokra.


Egyetemi tanulmányok: BCE, alkalmazott közgazdaságtan (BA),


Beszélt nyelvek: angol, francia, kínai, német


Rijksuniversiteit Groningen, Hollandia, 2012.

Két év után nem is tudom elképzelni annak az egyetemistának az életét,

aki nem collegista. Hiszen itt annyi mindent lehet kezdeni a délutánokkal!

A szerencsés közeg miatt itt sok-sok beszélgetést és teadélutánt lehet leginkább

érteni, de elvitathatatlanul ide kötôdik az órák olyan színes palettája,

ami máshol szinte biztosan nem elérhetô: mesterszakos kurzusok, délkeletázsiai

jog, más egyetemek kiemelkedô szakmai órái kis csoportokra hangszerelve.

Egy olyan közgazdásznak, aki a lelke mélyén pénzügyes, nincs is

jobb lehetôsége az érdeklôdési körében elmélyülni. A sok baráton felül,

akikkel a Collegium megajándékozott, sok útravalót és egy reális látásmódot

kaptam, ami meggyôzött, hogy jó döntés volt ide jelentkezni.

Tuza Ágnes

88 89


Vidovics Bálint

MCC-képzés:




ELTE, jog


Versenyeredmény/


Országos európai uniós verseny,

csapat 2. helyezés, 2011.

Országos Nemzetközi Jogi

Jogesetmegoldó Verseny,

3. helyezés, 2013.

Hegyi Kristóf

MCC-képzés:



NKE, igazgatásszervezô (BA);

ELTE, szociológia (BA)

Beszélt nyelvek: angol, olasz, latin

Mit szeretek a Coliban?

A motiváló környezetet, azt, hogy

mindenki ismeri a másikat, a tanórák

menetét, elveit, a nyelvórák adta

lehetôségeket.


Mit szeretek a Collegiumban?

Az inspiráló szakmai környezetet,

amely folyamatosan jobb teljesítményre

ösztönöz. A projektektôl, elôadásoktól,

vitaköröktôl, közös sporttól, túráktól és

persze az elsô kerületben nagy hagyományokkal

bíró disznóvágástól pezsgô életet.

Mi fog hiányozni a legjobban?

Az elkerülhetetlenül a szentimentalizmus

felé hajló felsorolás helyett az itt megismert

barátaimat emelem ki.

Mi fog a legjobban hiányozni?

Az este 11-kor kezdôdô projektmegbeszélések

és a hajnalig tartó bulik.

Milyen területen képzelem el

magam a jövôben?

Jelenleg a piackutatás felé orientálódom,

mivel mind a survey-statisztika, mind

a marketing érdekel. Ezt a munkakört

mind a magánszektorban, mind az állami

szférában is tudom hasznosítani, ezzel

valamelyest összehangolva a két egyetemi

szakomat.

Milyen területen képzelem el

magam a jövôben?

Fô érdeklôdési területem a nemzetközi

közjog és az európai közösségi jog.

A legfontosabbnak azt tartom,

hogy valódi kihívást jelentô, felelôsségteljes

és társadalmilag hasznos legyen

a munkám. Szívesen vállalnék munkát

külföldön is, de a jövômet hosszú távon

Magyarországon képzelem el.

Lázár Veronika

MCC-képzés: Nemzetközi kapcsolatok szakirány

Egyetemi tanulmányok: BCE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)


Beszélt nyelvek: angol, francia, ukrán


Budapest International Model United Nations, „Best Delegate in the Security Council” díj, 2013.

University of Glasgow, Glasgow, Egyesült Királyság, 2012.

Benczi Melinda

Mit szeretek a Coliban?

A barátaimat, akiket itt ismertem meg, az érdekes órákat, a felkészült

tanárokat, a segítôkész intézményi hátteret, az inspiráló spontán

beszélgetéseket, az önfeledt bulikat, a családias ünnepeket, a kacagásokat,

a rácsodálkozásokat és a tanulságokat.

Mit szeretek a Collegiumban?

Az MCC ablakot nyit a világra: változatos elôadások, a legérdekesebb kurzusok biztosítják azt, ami számomra

nagyon fontos: megismerni és tudni, hogy mi történik körülöttem, különbözô nézôpontokat és véleményeket

meghallgatni, hogy aztán magam is hozzátegyem a sajátomat. Mindezt egy szeretô és baráti közösség

ölelésében, akik mindig ösztönöznek arra, hogy többet hozzak ki magamból.

Mi fog legjobban hiányozni?

Az éjszakai random beszélgetések az aulában, az NK szakirány közös vacsorái, a késô esti projektmegbeszélések.

Az, hogy mindig történik valami; mindig van valaki, akivel értékes és elgondolkoztató

beszélgetést tudok folytatni – akár papucsban és melegítônadrágban, forró csokit iszogatva az aulában.

MCC-képzés:



ELTE, anglisztika francia minorral (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, portugál, román


Európa Parlament, Brüsszel, Belgium, 2013.

Universidade Nova de Lisboa, Portugália, 2012.

Rotaract Club Lisboa-Olivais, Portugália, 2012.

Casa da Europa Lisboa, Portugália, 2012.

Institut International d’Études Françaises,

Strasbourg, Franciaország, 2011.

Caritas, Lourdes, Franciaország, 2011.

Mi fog a legjobban hiányozni?

Hogy éjjel háromkor a folyosóra kilépve jó kedélyû kerékpározókkal

találkozhatok :)

Milyen területen képzelem el magam a jövôben?

Nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatos projekteken szeretnék dolgozni,

amelyek folytonos kihívást jelentve állandó tanulásra és fejlôdésre késztetnek,

és amelyeken dolgozva azt érezhetem, hogy a munkám közvetlenül

kifejezhetô a legfontosabb valutában: hálás mosolyokban.

90 91


„Ki mint vet, úgy arat.”

Galatáknak írt levél 6:7-9

Áron vs. Dóri:

szôke barna

Székesfehérvár Budapest

Pannonhalma Apáczai

Krav Maga zumba

körte alma


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi tanulmányok (BA)

BGF, nemzetközi gazdálkodás (BA)



Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban egy megszeppent gimnazista lépett be

a Mathias Corvinus Collegium kapuján. A középiskolás program felvételijére érkezett.

Nem gondolta volna, hogy néhány év múlva a Coli évkönyvébe kell bemutatkozást írnia.

Na, valahogy én is így vagyok az egésszel. Lassan másfél éve vagyok a Collegium lakója,

és már most tudom, hogy ez az idôszak az életem egyik legmeghatározóbb része lesz

az újonnan megismert barátok, kiváló színvonalú szakmai programok és a fergeteges

bulik miatt.

Horváth Áron


Egyetemi tanulmányok: ELTE, jog

Nyelvtudás: angol, német, latin


BCE TDK Nemzetközi tanulmányok szekció,

3. helyezés Szûcs Andrea Dórával, 2013.

„Légy biztos önmagadban

és ismerd meg korlátod,

hogy tudd, meddig érhet

Ízlésed s Tudományod,

ne lépd ôket túl, tapintatos

légy, mert benned is összeér

Balgaság és Ész.”

Alexander Pope: Esszé a kritikáról

MCC-életérzés:

A 27-es busz

A 0−24-es kisbolt

Balassi menza

Citadella

Csocsóbajnokságok

Csütörtöki partik

Duna-part

Egymást kikérdezések

Éjszakai hegykörök

Erkélyen napozás

Félévi értékelések

Gibson

Junior Party

Kanapés beszélgetések

Kávézások

Kólaautomata

Colibálos keringô

Közös elôadások

Kondizás

Külügyi intézetes elôadások

Logikatanulás

MCC Gólyatábor

Pad a városra

Partifotók

Pizza Forte

Projektek és projektmegbeszélések

Szakirányos partik

Szakirányos programok

Szerda esti elôadások

Szobabulik

Tanulószobában hajnalig tanulások

Vizsgaidôszak-pánik

„A cselekvés ugyan nem

mindig hozza meg a boldogságot,

tettek nélkül viszont senki

sem lehet boldog.”

Benjamin Disraeli

Szûcs Andrea Dóra

MCC-képzés: Nemzetközi kapcsolatok szakirány (BA)


BCE, nemzetközi tanulmányok

Beszélt nyelvek: angol, francia, német, olasz, orosz


Országos NATO Smart Defense verseny, 2. helyezés, 2013.

Sciences Po, Párizs, Franciaország, 2012.

BCE TDK Nemzetközi tanulmányok szekció,

3. helyezés Horváth Áronnal, 2013.

Pleszel András


Egyetemi tanulmányok: ELTE, politológia (BA)

NKE, igazgatásszervezô (BA)


Az MCC számomra egy keretet alkot. Két szakom, a politológia és az

igazgatásszervezô, az EU-val foglakozó civil szervezet (Pillar Európa Klub), melynek

tagja vagyok, a HÖK és számos napi teendô, a családdal és barátokkal töltött

programok között az MCC az a hely, amely megadja a keretet, ahol kezdem

és befejezem a napom. Ennek egyik oka leginkább az lehet, hogy az MCC egy

kollégium. Viszont ennél sokkal több is van benne. Egyfajta biztonságot nyújt

nekem az egyetem utáni élethez. A felsôoktatási képzés mellett olyan plusztudásra

és képességekre tehetek itt szert, amelyek (bízom benne) megalapozzák

jövôbeni sikereimet, s kellô alapot nyújtanak ahhoz, hogy a „nagyvilágban”

is megálljam a helyem. Az MCC foglalja keretbe számomra mindazon dolgot,

amelyek reményeim szerint hozzásegítenek majd a hivatásom véghezvitelére,

bármi legyen is az.

A felvételirôl kilépve a gimnazista mosolyogva felsóhajt:

„Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.”

(Casablanca)

Vári Zsolt

92 93



Egyetemi tanulmányok: BCE, élelmiszermérnök (BSc)



Egyetemi tanulmányok: BCE, alkalmazott közgazdaságtan (BA)



BCE, Politikai gazdaságtan disputaverseny, 1. helyezés, 2012.


Deli Attila

Szakácsnak indultam, de néhány inspiráló tanárnak köszönhetôen az egyetemen kötöttem

ki. A tanulás nem a legkedveltebb elfoglaltságom, ennek ellenére nagyon fontos,

mert látom, hogy mit lehet vele elérni. Az egyetem elvégzése után szeretném megismerni

az élelmiszeripar mûködését a világ különbözô országaiban, és ezt a tudást felhasználva

elhelyezkedni a szakmában.

Kis-Dörnyei Márton

Az egyetemen tanulás számomra egyik legfontosabb tanulsága a látókör bôvülése. Egészen

új világok tárulnak fel elôttem. Amirôl korábban megvolt a határozott véleményem,

arról kiderült, hogy csupán egy bizonyos szemszögbôl látszott egyértelmûnek, hogy

semmi sem olyan biztos, mint amilyennek elsô pillantásra látszik. Ezt az érzést pedig

csak fokozza, hogy az egyetemen és a Collegiumban teljesen eltérô jellegû, filozófiájú

tudományágakba nyerhetek bepillantást. Az élet által nyújtott lehetôségek pedig egyre

csak jönnek és jönnek, köszönhetôen az MCC-nek és a Corvinusnak.



ELTE, nemzetközi tanulmányok (BA)



Europa Universität Viadrina,

Frankfurt Oder, Németország, 2011/2012.


Egyetemi tanulmányok: BCE, gazdálkodás és menedzsment (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, német, portugál, spanyol


Országos Német Nyelvi- és Országismereti Verseny, 1. helyezés, 2009.

OKTV, spanyol nyelv, 3. helyezés 2010.

Országos Angol Nyelvi- és Országismereti Verseny, 1. helyezés, 2010.

Szöllôsi Judit

Elsô éves egyetemistaként jelentkeztem a Collegiumba, és nem bántam meg ezt a döntést. Örülök, hogy része lehetek a nemzetközi kapcsolatok

szakiránynak, egy nagyon inspiráló közösségnek tartom. Mindig is érdekelt a történelem, és szerettem volna valami olyat tanulni,

aminek köze van hozzá, de mégis más, így esett erre az irányra választásom. Ebben az évben fogok végezni, és szeretném mesterképzéssel

folytatni a tanulmányaimat.

Általános iskolai tanulmányaimat lakhelyemen, Nyergesújfalun folytattam, majd

Tatán jártam középiskolába, az Eötvös József Gimnázium öt évfolyamos angol

kéttannyelvû szakára. Középfokú tanulmányaim legjobb eredményének a spanyol

OKTV 3. helyét és az angol és német nyelvi OKTV-döntôs eredményeimet

tartom. Franciából idén tavasszal tervezem a középfokú nyelvvizsga letételét,

emellett portugálul is beszélek alapszinten. Az egyetemi és a collegiumi tanulmányaim

mellett aktívan részt veszek az MCC projektéletében is. Tavaly a coliban az

MCC Energy Summer Academy 2012 pénzügyi felelôse, valamint a Bonus Intra

Történelemverseny szervezôje voltam, utóbbit idén is folytatom. Szabadidômben

szívesen sportolok, kedvenc sportom a tenisz, gyakran veszek részt megyei és

országos versenyeken, illetve játékvezetôi és bírói vizsgával is rendelkezem, melyeket

aktívan hasznosítok hazai és nemzetközi versenyeken, bajnokságokon.

Szabó Ádám

94 95


Szabados Márta


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA) és gazdaságelemzés (BSc)

Beszélt nyelvek: angol, francia, német, orosz

Bakancslista:

• nyaralás a barátokkal minden évben

• MCC-s baráti közösségünk

• megnézni egy Arsenal-meccset

az Emiratesben

• egy színpadon énekelni

Sebestyén Mártával

• lefutni a maratont

• külföldi MSc/PhD

És ami már sikerült…

• a Titkárság elôtti kanapén ébredni

a takarító nénik hangjára

• legyôzni a tériszonyomat

• tanítani az egyetemen

• találkozni a pápával

„Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok,

keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.”

Lk 11,9

Kiss Anna Rita

MCC-képzés: Jog szakirány





Aberystwyth University, Aberystwyth, Egyesült Királyság, 2012.

Az MCC a kezdetektôl arra motivált, hogy nem elég diplomásnak, jó szakembernek

kell lenni. Segített megtalálni a jog azon területeit, amelyek lelkesíteni tudnak. Legalább

ennyire fontos, hogy a közösség tagja lehetek, mert nagyszerû embereket, változatos

nézeteket, addig nem ismert lehetôségeket ismertem meg. A Drehernek igaza

van: „Annyi a világ, amennyit beletöltesz!” Ilyen bölcselkedéseken kívül szeretek felfelé

tekerni a Gellérthegyen, „c”-vel írni, hogy „coli”, alapjogi jogeseteket megoldani,

a „kiskonyhában” nevetgélni a lányokkal, jó viszonyt ápolni a portásokkal és angolul

írni az opinio juris növekvô fontosságáról.


Bakancslista:

• MCC-s baráti közösségünk mindörökké!

• átúszni a Balatont

• megtanulni franciául

• megjárni az El Camino del Santiago-t

• önkéntes munkát végezni egy gyermekfaluban Afrikában

• minden évben elmenni nyaralni a barátaimmal

• külföldi tanulmányok




És ami már sikerült…

• jótékonysági bált szervezni (MCC IV. és V. Jótékonysági Bál)

• körbebiciklizni a Balatont (MCC biciklitúra 2011. és 2012.)

– összeadva kijön egy Balaton-kör :)

• egy csapattal pályázaton nyerni egymillió forintot egy ötlet

megvalósításához (Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért Projekt)

• megtanulni síelni (MCC síelés, 2010. oktató – kedvenc szobatársam)

• hátizsákkal bejárni Dél-Európát

• és szerepelni az MCC-s évkönyvben…

„De az úton, melyen lépdelsz,

ezer kérdés mélye vár,

és csak akkor érhetsz csúcsra,

ha egy hegy elédbe áll!”

Ákos: Tarzan – Gyermekember

Horváth Kinga Zsófia



BCE, nemzetközi gazdálkodás (BA); ELTE, jog

Beszélt nyelvek: angol, francia, latin, mandarin, spanyol



Universidad de Panamá, La Chorrera, Panama, 2009/2010.

University of Greenwich, London, Egyesült Királyság, 2012.

A Mathias Corvinus Collegium jog szakirányára történô jelentkezésemkor az

a cél vezérelt, hogy ne csak jó jogász legyek, hanem az egyik legjobb, aki

lehetek. Ma, immáron az MCC tagjaként életem egyik legjobb döntésének

tartom az egykori elhatározást. A Collegium jog szakirányát egy olyan inspiráló

és széles látáskörrel rendelkezô közösségnek tartom, akik egy emberként

járulnak hozzá ahhoz, hogy hozzájuk tartozni ne csak az oktatás egyik

formája legyen, hanem egy életforma.

Szôke Evelin

96 97



Légrádi Zsófia

Mezô Réka

Dobos Dóra

Ottóffy Zsófia



Beszélt nyelvek: angol, francia, német

Versenyeredmény/külföldi tanulmányok: YOU MÁJT WIN,

ELTE ÁJK egyetemi tanulmányverseny, 7. helyezés, 2012.

Université de Caen Basse-Normandie, Caen, Franciaország, 2013.

Légrádi Zsófia üde színfoltja a Collegium életének. Személyisége

példaértékû ötvözôdése a szakmaiságnak és a kreativitásnak. Ezt

bizonyítja érdeklôdési köre, amely a nemzetközi kapcsolatok és a

mûvészet elegye. Azok a tulajdonságai, amelyek kiemelik a többiek

közül: a kalandvágy, szorgalom, bátorság, kitartás, lelkiismeretesség.

Azok a tulajdonságai, amelyek miatt nem lehet elfeledkezni róla: a

kedvesség, vidámság, ôszinteség. Azok a tettei, amelyek miatt fennmarad

az emlékezetünkben: Bonus Intra történelemverseny, Summer

Academy, nemzetközi kapcsolatok szakirányban végzett munkája.

Szakmai munkája említésre méltó, jelenleg az ELTE ÁJK nemzetközi

jogi tanszék demonstrátora, 2012 nyarán részt vett egy önkéntes táborban,

ahol menekült gyerekekkel foglalkozott. Legfôbb érdeklôdési

köre a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok. Ezt erôsíti az,

hogy jelenleg három nyelven beszél folyékonyan, továbbá megkezdte

a latin, a horvát és az olasz nyelv megismerését is. Mindezen túl az

egyetemen nagyon sikeres tanuló és aktív diák. Részt vesz a Külügyi

Kör diákszervezet munkájában, ahol jelenleg három erasmusos hallgató

mentora. Összefoglalva nem kétséges, hogy egy nagyon sikeres

életút és szakmai pálya vár rá a jövôben.




Rékánál jobb szobatársat nem is kívánhatnék. Kedves, mosolygós,

szórakoztató, felvidít csüggedt pillanataimban, gyönyörûen

fest, és remekül fôz. Utóbbi képességeibôl a Collegium közössége

is sokat profitál, ô készítette ugyanis a konyhában található

festményt, valamint ô volt a konyha felújításával foglalkozó 2011

tavaszán indult Kicsön Projekt megálmodója és legaktívabb tagja.

2011 ôsze óta az Arany Fakanál projektben kamatoztatja kulináris

tudását és szervezôi képességeit. Rékában nagyon szeretem

az aktivitását, hogy mindig elôre tekint, ha valamilyen probléma

adódik, gyorsan és hatékonyan cselekszik. Érdeklôdési köre rendkívül

széles, középiskolás évei alatt sokáig NB1-ben pingpongozott,

hamarosan pedig a félmaratonra fogunk együtt készülni. Nagyon

érdekli a mûvészettörténet, a festés, Oroszország és az orosz nyelv.

A jövôben talán valamelyik orosz érdekeltségû vállalat vezetôjeként,

usánkában szánkózik majd a szentpétervári télben.

Írta: Légrádi Zsófia



Beszélt nyelvek: angol, francia, orosz

Dóri a jog szakirány egyik legvidámabb egyénisége, de az biztos,

hogy a legmosolygósabb. Amellett, hogy a közösség életében

meghatározó szerepet játszik, és boldog párkapcsolatban él,

az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kiválóan tanul és gyakornokoskodik

is. Elsôdleges érdeklôdési területe a családjog

és a polgári jog. Ôsszel pedig az eddigi angol és francia nyelvtudása

mellett hatalmas lelkesedéssel állt neki az orosz nyelvóráknak.

Elképesztô odaadással tudja belevetni magát a számára fontos

dolgokba, legyen szó akár a kedvenc tárgyai tanulásáról, akár

a szakirányos kirándulás, illetve a Corvin Bál szervezésérôl vagy

egy teknôsrôl. És szerintem ô az egyetlen vegetáriánus, aki részt

vett a disznóvágás szervezésében. :) A tanulás és a collegiumi

élet mellett azonban rendkívül fontos neki a családja is. Szerintem

a jövôben olyan munka mellett fog kikötni, amellyel mások

családján segíthet. De abban biztos vagyok, hogy a sikerei mellett

mindig fog idôt találni a saját családjára és a barátaira.

Írta: Ottóffy Zsófia




Versenyeredmény/külföldi tanulmányok: Universidad Pablo

de Olavide, Sevilla, Spanyolország, 2013.

Zsófi a Collegium közösségének egyik legmeghatározóbb, legvidámabb

személyisége, emellett pedig az egyik legjobb barátom. Rendkívül

kettôs személyiség: egyszerre teljesíti a szakmai követelményeket

mind a collegiumban, mind az egyetemen, és egyszerre tud olyan

laza lenni, mint talán senki más. Jogi tanulmányait az ELTE-n végzi

néha kicsit több, néha kicsit kevesebb lelkesedéssel, de az biztos,

hogy mindig a maximumot próbálja kihozni magából. Leginkább

a büntetôjog érdekli, de nagy lelkesedést mutat a kriminológia és a

polgári jog iránt is. Collegiumi „pályafutását” középiskolásként kezdte,

jelenleg pedig a jog szakirány keretein belül tesz meg mindent, hogy

a csapat és a szakmai mûhely is megfelelôen fejlôdhessen. Egyébként

angolul, németül és spanyolul is beszél, talán joggal állítom, hogy

a spanyol nyelv és Spanyolország a mániája, az Erasmus-útját is ide

tervezi. Mindenben lehet rá számítani, legyen szó projektrôl, munkáról

vagy akár egy jó buliról. És hogyan képzelem el a jövôben?

Egy igazi büntetôbíróként, aki munkája során rendkívül komolyan és

szigorúan hozza az ítéleteket a hétvégeken, és munka után pedig

ugyanolyan laza és szétszórt lesz, mint most.

Írta: Dobos Dóra

98 Írta: Mezô Réka

99


Orbán András





YOU MÁJT WIN, ELTE ÁJK egyetemi


Honnan jöttél?

Születésem óta a Balaton északi partján fekvô

Csopakon lakom, itt jártam általános iskolába

is. Középiskolai tanulmányaimat pedig

a veszprémi Lovassy László Gimnázium

speciális matematika tagozatán végeztem.

Miért a jog?

Ez egy nagyon jó kérdés. Miután édesapám

ügyész, már kiskorom óta érdeklôdtem

a terület iránt, talán az általános iskola

utolsó éveiben fogalmazódott meg

a gondolat, hogy a joggal szeretnék foglalkozni.

A gimnáziumi tanulmányaim során

ugyanakkor a reáltárgyakat tanultam emelt

óraszámban, bízom abban, hogy az ezáltal

elsajátított gondolkodásmód segítségemre

lesz a jogi problémák megoldásában is.

Mit jelent neked az MCC?

Számomra az MCC elsôsorban egy

közösséget jelent. Egy közösséget,

amely támogat, motivál a jobb

eredmények elérésében, és amihez

olyan felejthetetlen élmények kötnek,

mint a gólyatábor vagy a szobapartyk.

Mi a kedvenc idôtöltésed?

Hú, kedvenc idôtöltésem természetesen

a tanulás. Nagyon szeretek sportolni:

foci, jégkorong, síelés, szörf minden

mennyiségben. Ezeken túl, ha idôm engedi,

szívesen olvasok, legutóbb A tûz és jég

dala ciklus negyedik kötetét fejeztem be.

Mik a terveid a közeljövôben?

Mi szeretnél lenni?

Az egyetemi évek alatt mindenképpen

szeretnék élni az Erasmus nyújtotta

lehetôségekkel. Jelenleg a magán- és

a büntetôjog iránt érdeklôdöm inkább, így

a diploma megszerzése után ezen jogterületek

valamelyikével szeretnék foglalkozni.

Szalbot Balázs





BCE alaptörvény konferenciáján szervezett csapatverseny, 1. helyezés, 2011.

OTDK Állam- és Jogtudományi szekció, 2 helyezés, 2011.


Humboldt-Universität zu Berlin, Németország, 2012/2013.

Honnan jöttél?

A Békés megyei Szarvason nôttem fel, és itt végeztem tanulmányaimat is a Vajda Péter

Gimnázium nyelvi tagozatos diákjaként.

Miért a jog?

Középiskolában még nem igazán tudja az ember, mire is vállalkozik, amikor az egyik vagy

a másik szak mellett dönt. Így voltam ezzel én is. Csak késôbb derült ki, hogy életem egyik

legjobb döntését hoztam.


A barátaimmal töltött felejthetetlen kirándulásokat és a kiváló szakmai közösséget egyszerre

jelenti számomra a Collegium. Az itt eltöltött éveim alatt igyekeztem a lehetô legtöbb

projektben részt venni, valamint a szobák kihasználtságának optimalizálására is tettem

kísérleteket. Úgy érzem, az aulafoci mellett ezekkel is nyomot tudtam hagyni a Collegiumon.


A legtöbb ütôs sportot szeretem, de az asztalitenisz és a tenisz különösen közel állnak

hozzám. Jelenleg mindkét sportágban a Nemzeti Bajnokság III. osztályában játszom.

Kedvenc hangszerem a zongora, bár játszani nem tudok rajta.

Mik a terveid a közeljövôben? Mi szeretnél lenni?

Terveim között szerepel, hogy a jog minél több területén kipróbáljam magam, hogy késôbb

a megszerzett tapasztalatok alapján választhassam ki a számomra leginkább megfelelô irányt.

Szebényi Roland




Honnan jöttél?

Tolna megyében, Pakson nôttem fel. Itt végeztem általános iskolai és gimnáziumi

tanulmányaimat is a Balogh Antal Katolikus Általános Iskolában és Gimnáziumban.

Miért a jog?

Ez nagyon nehéz kérdés, talán soha senkinek nem tudtam ugyanazt a választ adni rá,

mivel nem könnyû egy konkrétumot megragadni a pályaválasztásom indokaként.

Mindig is szerettem a kihívásokat, és kezdetben a jogi egyetemre is akként tekintettem,

de ma már biztos vagyok benne, hogy életem során a joggal szeretnék foglalkozni.


A MCC számomra lehetôséget jelent arra, hogy életutamat szakmailag és emberileg

egyaránt olyan irányba tereljem, amely szilárd alapként szolgálhat számomra

a késôbbiekben.


Amennyiben idôm engedi, szeretek focizni és konditerembe járni, minden szemeszter

elején megfogadom, hogy többet fogok sportolni, de ezt jellemzôen nem sikerül

betartanom. Természetesen szeretek olvasni is, kedvenc íróm a jellemzôen jogi témájú

regényeket író John Grisham.

Mik a terveid a közeljövôben? Mi szeretnél lenni?

A közeljövôben szeretnék legalább egy szemesztert külföldön tölteni, lehetôleg valamelyik

német egyetemen. Az egyetemi tanulmányaim befejezése után pedig olyan munkát

szeretnék találni, amely változatos, és folyamatos kihívást jelent számomra.

Amit kevesen tudnak rólad…

Az azért van, mert jól titkolom.

Boros Andor



Beszélt nyelvek: angol, román

Honnan jöttél?

Családommal a romániai Bihar megyében,

Várasfenesen élek. Középiskolai

tanulmányaimat pedig Ady városában,

Nagyváradon a M. Eminescu (Premontrei)

fôgimnázium matematika – intenzív

informatika szakán végeztem.

Miért a jog?

Nehezen foglalható össze, de reményeim

szerint egy olyan speciális tudást,

látásmódot adhat, amely az élet legtöbb

területén kamatoztatható, felhasználható.


Széles körû tájékozódást, magas színvonalú,

gyakorlati ismeretek elsajátítását segítô

intézmény; illetve összetartó, kiemelkedô

tudású diákokból álló közösség, amely

felejthetetlen élményekkel gazdagít.


Szabadidômet megpróbálom aktívan

eltölteni, így igyekszem idôt szakítani

a családi, baráti és egyéb közösségi

programok mellett a sportra is: a túrázásra,

a TRX-re, a futásra és az íjászatra.

Mik a terveid a közeljövôben?

Mi szeretnél lenni?

Az egyetemi, collegiumi éveimet

megpróbálom tartalmasan eltölteni,

a távolabbi jövôben pedig mind szûkebb,

mind tágabb környezetem számára

hasznos munkát szeretnék végezni.


Kiskoromban a kedvenc ételem

a paradicsomlés keksz volt.


Hatéves koromig azt hittem, hogy a trójai

faló egy ember, aki nagyon sokat eszik.


100 Azt továbbra is kevesen fogják.

101



Cseke Bence

MCC-képzés: Közép-Európa szakirány

Egyetemi tanulmányok: ELTE, nemzetközi tanulmányok (BA)


Körözés


Szabó Bence

Kovács András


Egyetemi tanulmányok: ELTE, nemzetközi tanulmányok (BA)



Szekfû Gyula megyei történelem tantárgyi verseny, 2. helyezés, 2010.

IDÔPAZARLÁS és FELELÔTLEN TÁRSASJÁTÉ-

KOZÁS vádjával, valamint RENDETLEN SZOBA

megalapozott gyanújával keressük a következô,

huszonéves egyéneket, akik állítólagos történelemszeretetükre

és szorgalmukra, valamint

tanáraik jóindulatára alapozva beférkôztek hazai

tehetséggondozó intézményeink egyikébe,

a Mathias Corvinus Collegiumba. Tudomásunk

szerint a képzésben résztvevô egyének az órákon

NEVETGÉLTEK, egyes órákon SÖRT FOGYASZ-

TOTTAK, sôt legsúlyosabb bûnként, az órák

nagy részét még ÉLVEZTÉK is.

Az alábbi, Közép-Európa szakirányra beszivárgott egyének elfogatását és haladék

nélküli elítélését tehát minél elôbb javasoljuk:

• Cseke Bence – Az illegális zalai borkereskedô 2010 óta Budapesten bonyolítja

üzleteit az éjszakai életben. A NAV és a BKV ellenôreit angol és francia

nyelvtudásával már többször is kijátszotta. Beépített ügynökként az ELTE nemzetközi

kapcsolati rendszeréhez is hozzáfért, ezért kereskedelmi tevékenységét

határainkon túl is ellenôrizetlenül folytathatja. Meg nem erôsített források szerint

virágzó francia üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. Könnyen felismerhetô egyedi

hegedûvirtuozitásáról és elragadó tenor énekhangjáról, mellyel a Gellért-hegy

tetejérôl Buda lakosságát terrorizálja minden év március idusán.


Egyetemi tanulmányok: ELTE, alkalmazott közgazdaságtan



ELTE TDK, Társadalomtudományi szekció, 3. helyezés, 2012.

OTDK Társadalomtudományi szekció, különdíj, 2012.

• Kovács András – A kuszált hajú huligán az MCC adattárai mellett szintén az

Eötvös Loránd Tudományegyetem tudáskészleteihez férkôzött hozzá, különösen

a nemzetközi szak elôadásain figyelhetjük meg aktivitását. Állítólagos angol és

német nyelvtudása mellett franciatudásában erôs okunk van kételkedni. Külföldön

szerencsére még nem látták. Harcmûvészeti jártassága miatt fokozottan veszélyes.

Viselkedése kiszámíthatatlan, fôleg súlyos gumicukor-függôsége miatt.

• Szabó Bence – Csoportosan, elôre megfontolt szándékkal többször is elkövetett

már tanulásnak tettetett tevékenységet az ELTE közgazdász képzésének

keretein belül gyakori tettestársával, lent említett V.B.-vel. A történelemmel való

bûnös kéjelgése már korábbi munkáiban is fokozottan jelen volt, részint ennek

folytatására használja fel az MCC szakirányát is. Angolul és németül is hallották

már konspirálni, mindemellett zeneszeretete is erôsíti az elhajlásra vonatkozó gyanút.

Néha arra is ragadtatja magát, hogy kórusban énekel.

Ván Bálint



és programtervezô informatikus (BSc)

Beszélt nyelvek: angol, olasz, orosz

• Ván Bálint – Értesüléseink szerint ez a naplopó Sz. B. bûntársával együtt

az alkalmazott közgazdaságtant hallgatók között cselleng. De ez nem volt elég

neki: már egy épülettel arrébb, a programtervezô informatikusok között is rontja

a levegôt. Mindezt a banda többi tagjával együtt az ELTE fedele alatt teszi.

Szobájában többdoboznyi társasjátékot találtak. Ezeket nem egyedül fogyasztotta

kollégiumi tartózkodása során, hanem terjesztette ôket a kollégium tagjai között.

Veszélyességét fokozza, hogy angolul, olaszul és oroszul is képes kommunikálni.

Az évek során németül és kínaiul is próbálkozott, szerencsénkre nem sok sikerrel.

102 103


MCC-képzés: Média/Kommunikáció szakirány

Egyetemi tanulmányok: PPKE, jog és nemzetközi igazgatási (BA)



CEU San Pablo Universidad, Madrid, Spanyolország, 2012/2013.



ELTE szabadbölcsészet (BA) filmelmélet

és filmtörténet szakirány vallástudomány minorral

BCE, kereskedelem és marketing (BA)



IFUA Stratégiai esettanulmány verseny, részvétel

a legjobb négy közti döntôben,

csapatban Gézárt Annával, 2013.


Egry Bertalan

Széles látókör, magas szintû képzés, építô közösség. Ezzel a néhány szóval tudom öszszefoglalni

a Collegium Média szakirányát. Olyan ismert és elismert oktatókkal dolgozhatunk

együtt, akikkel azt hiszem, soha sem találkoztam volna, ha nincsen a szakirány.

A collegisták és szakirányos társaim hozzáállása mindenképpen példaértékû. Élmény és

megtisztelô itt tanulni.

Derzsi Vanda

…és akkor jön egy új ötlet, eltervezem, kimunkálom,

megvalósítom. Közben tapasztalok,

tanulok, dolgozok: eddig újságírást, drámapedagógiát,

rádiózást, projektmenedzsmentet,

online médiatanácsadást. Jelenleg filmelméletet,

vallást, menedzsmentet, de – természetesen

– máris mást tervezek: kacérkodom az

elméleti nyelvészettel, a vezetés-szervezéssel

és a kognitív tudományokkal. És közben nem

felejtek el hangosan nevetni, árnyalatnyi iróniával

szemlélôdni, nyitott és határozott lenni.

És persze aludni, aludni, aludni.



BCE, nemzetközi gazdálkodás

Beszélt nyelvek: angol, francia,

német, portugál, spanyol


köztársasági ösztöndíj 2011/2012; 2012/2013.

BCE Tevékenységmenedzsment csoportos


IFUA Stratégiai esettanulmány verseny, részvétel

a legjobb négy közti döntôben,

csapatban Derzsi Vandával, 2013.

Católica Lisbon School of Business and Economics,

Lisszabon, Portugália, 2012/2013.


Egyetemi tanulmányok: NKE, nemzetközi igazgatás; ELTE, jog



nyári egyetem, Chichester, Egyesült Királyság, 2010.

önkéntes program, Izmit, Törökország, 2012.

„Metaoptika

Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.”

Fodor Ákos

Gézárt Anna

Örülök annak a döntésemnek, hogy a Média/Kommunikáció szakirányt választottam, mert itt van arra lehetôség, hogy minden feladatnál

innovatív legyek, és a saját érdeklôdésemet is belefonjam a mondandómba. Eddigi legemlékezetesebb tapasztalatom két társammal

a budapesti kávézókról szóló blog megalkotása volt, amelyet Kávékalandnak kereszteltünk. Az alapkoncepciók kitalálása és kávéházanként

való formálása rendkívül izgalmas folyamat volt. Ez az élô munka a gasztronómia iránti szenvedélyem és az Újmédia kurzuson elsajátított

eszközök ideális kombinációjává nôtte ki magát.

Háromévesen minden álmom volt, hogy régész legyek. Az óvodai papás-mamás játék

mellett kedvenc elfoglaltságom a homokozó feltúrása volt mûanyag lapátommal. Négyévesen

szerelmes lettem, és ahogy az az elsô szerelmeknél lenni szokott, a rózsaszín köd

elborított minden, így szögre akasztottam régész kalapom (azt az Indiana Jones-osat).

Alsóban sebész akartam lenni – valószínûleg a Vészhelyzet vagy valami hasonló hatására,

de terveztem én pályafutást színésznôként, politikusként, tanárként vagy lettem Rádai Linda

volna tûzoltó, katona, vadakat terelô juhász. Most pedig? Biztosat még nem tudok, de

sokat szûkült a kör az elmúlt években, nem lesz belôlem például hálózati mérnök vagy informatikus (utóbbival életveszélyes lennék mások és

a magam számára is). Ami most nagyon vonz, az a multikulturális környezet, és mindenképpen emberekkel szeretnék foglalkozni, dolgozni.

A többit meg a sorsra bízom. Eddig mûködik. Ha nem jön be, még mindig elmehetek régésznek.

104 105

III.fejezet

TÁRSADALOM

Felelősség környezetünkért, az utánunk következő

generációkért. Mindez fontos része a társadalmi

szerepvállalásunknak. Kiemelt jelentőségűnek érezzük,

hogy mindig szem előtt tartsuk környezetünk kihívásait,

szociálisan érzékenyen tudjunk reagálni a hazánkat érintő

közösségi problémákra. Ezt szolgálják az e kérdésekben

szervezett konferenciáink, a társadalmi problémákra adandó

válaszokként szerveződő projektjeink. Az utánunk következő

nemzedéket a Középiskolás Programmal és versenyekkel

szólítjuk meg, vonjuk be az együttgondolkodásba.

Válasz-út

Pályaválasztás és karrierbeszélgetés

az MCC-ben

Dózsa Lili Eszter | az MCC KP hallgatója

A hagyományosan január végén megrendezésre kerülô MCC pályaorientációs nap nagyon ígéretesnek

tûnt. Gondoltam, végre kapok valami útmutatást a felsôoktatás útvesztôjében. Abban

a reményben jelentkeztem az MCC pályaválasztással foglalkozó napjára, hogy segítségével kicsit

jobban kirajzolódik majd, mivel is szeretnénk foglalkozni a késôbbiekben.

Jáger Bálint, az MCC alumnusának felvezetô

elôadása praktikus oldalról közelítette meg a

témát. Érettségirôl, a pontszerzésrôl, a képzésekrôl,

a különféle képzési lehetôségekrôl

volt szó. Úgy tûnik, számtalan lehetôség áll

elôttünk, ennek ellenére mindenki tudja, viszonylag

nehéz kedvezô feltételek mellett

bejutni egy jó felsôoktatási intézménybe.

Felvetôdik a kérdés, mi van, ha rosszul választok,

megbánom, hogy az adott egyetemre/fôiskolára

jelentkeztem. Az elôadó válasza

egyértelmû volt, tulajdonképpen semmi! Rávilágított,

hogy 25-tôl 65 éves korunkig aktív

dolgozóként sok idônk lesz arra, hogy kiválaszszuk

a nekünk megfelelô utat.

„ „

Ne légy középszerû, légy profi!

Pályaválasztási- és karriertippek

az MCC alumnusától, Jáger Bálinttól (‚07)

hiszen azt gondoltam: ha mi viszonylag egyöntetûen a maradás mellett döntöttünk, a többiek

sem gondolhatják annyira másként… Tévedtem. Lassan, de biztosan kiderült, hogy csak

a mi kis csapatunk gondolkodott így, mindenki más a „menni” opcióra voksolt. Nem értettem

a dolgot, hiszen olyan racionálisnak tûnt, hogy maradni kell, olyan jó érveket tudott összedobni

a csapat. Persze az öt másik csapat kitartott, és az „egységben az erô” elv miatt egyre

inkább kezdtem úgy érezni, hogy mégiscsak igazuk lesz. Végül is a csapatomhoz fordultam, ôk

vajon mit gondolnak. Egyöntetûen azt mondtuk: tartsunk ki a saját álláspontunk mellett, ne

„adjuk meg magunkat”. Mivel azonban a hat csapatnak egységes megoldásra kellett jutni, és mi

voltunk az egyetlen társaság, akik másképp gondolkoztak, a demokrácia jegyében elfogadtuk

a döntést. A játéknak vége volt, az eredmény megszületett: megyünk. Egy csapat – a mi csapatunk

– nem értett vele egyet, s mint késôbb kiderült, igazunk volt. Amikor a pszichológus kimondta,

hogy a játék megoldása az, hogy maradni kell, mert így nagyobb az esély a repülôgépszerencsétlenség

túlélésére, örömmel vegyes magabiztossággal néztem csapattársaim szemébe.

Elképesztô érzés volt tudni, hogy a gondolkodásmódunk, az érvelésünk tényleg helytálló volt.

Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a többség nyomására kezdtem kételkedni a döntésünkben,

pedig nem nekik volt igazuk. Persze ismert közhely, hogy „ne fuss a nyáj után” meg „nem mindig

a tömegnél van az igazság”, de ennyire közelrôl talán még sosem tapasztaltam meg ennek

a helytállóságát. Ebben az örömmel teli, kicsit elgondolkodó hangulatban néztem a közös ebéd

és beszélgetés elé. Mivel eddig még nem vettem részt túl sok KP-s szombaton, jó volt kicsit

ismerkedni, beszélgetni a többiekkel. Az étkezôhelyiségben is folytattuk a témát a délelôtti

játékról, ahogy el tudtam csípni, sokan továbbra sem értettek egyet a feladat megoldásával. Ha

mindenki egyféleképpen gondolkozna, hol maradnának a jó kis vitakörök és a remek érvelések?

Talán ezekbôl a szituációkból tanulunk a legtöbbet.

TÁRSADALOM

Eddig halálosan komolyan vettem az „egyetem-témát”,

de az elôadás után átgondolva,

hogy egy egész életen át fogok tanulni, talán

nem áll meg a világ, ha nem a megfelelô helyre

adom be középiskola után a jelentkezésemet,

vagy ne adj Isten nem vesznek fel sehova.

Hosszú távon nem csak ezen múlik…

Sütô Magdolna, a Mérei Ferenc Fôvárosi Pedagógiai

és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pszichológus

munkatársa az MCC középiskolásoknak rendezett

pályaorientációs napján

A délelôtt második elôadása, amelyet a Mérei Ferenc Fôvárosi Pedagógiai és Pályaválasztási

Tanácsadó Intézet pedagógus munkatársa tartott, sokkal inkább a személyt helyezte elôtérbe.

Kiemelek egy mondatot, amely különösen nagy hatással volt rám: „Ne légy középszerû, légy

profi!” Elgondolkoztatott, és egyet tudok érteni ezzel a tanáccsal.

A következô, személyes tapasztalatra épülô program egy játék volt, amelyet a Mérei Ferenc

Fôvárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet másik, pszichológus munkatársa tartott.

Ahhoz, hogy rátaláljunk egy döntéshelyzetben a helyes útra (legyen az akár az egyetem

kiválasztása), elsôsorban önmagunkat kell megismernünk. Ebben segítenek bizonyos szituációs

játékok. Fiktív helyzetünk a következô volt: adott egy repülôgép-szerencsétlenség a sivatagban.

A pilóta, a másodpilóta és a repülôgép mind odavesztek. A tervezett leszállási ponttól 50 km-re

zuhant le a gép. A rendelkezésedre áll tizenöt tárgy, amelybôl hármat kiválaszthatsz a túléléshez.

A kérdés: maradsz egy helyben vagy elindulsz? Hatfôs csoportokba kellett rendezôdni,

és konszenzusra jutni a maradás/menés, illetve a tárgyak ügyében. Minden csapatban volt egy

megfigyelô, aki nem szólhatott bele a vitába, csupán megfigyelte az érvelô csapattagokat. A cél

természetesen az volt, hogy meggyôzd a csapattársaidat a te döntésedrôl. A mi csapatunkban viszonylag

könnyen egyetértés született: maradunk. A csapatban engem jelöltek ki a „képviselô”

posztjára, vagyis nekem kellett a nagyközönség elé tárni a döntésünket, és felsorakoztatni az

érveket emellett. Magabiztosan álltam ki a többiek elé, öt másik „képviselôtársammal” együtt,

108

109

A délutáni beszélgetésekre nagyon kíváncsi

voltam. Négy teremben zajlottak, ahol négy

különbözô területen dolgozó, már végzett

MCC-sekkel találkozhattunk. Jogászok, nemzet

közi kapcsolatokkal foglalkozók, közgazdászok

és kommunikációs szakemberek vártak

minket. Mivel személy szerint éppen a nemzetközi

tanulmányok, illetve a közgáz között

vacillálok, arra gondoltam, ez bizto san segíteni

fog. Sajnos nem így történt. Mindkettôrôl

annyi új és érdekes dolgot meséltek, hogy úgy

érzem, most még nehezebb a döntés. Mondjuk

a sok-sok információval gazdagodva cseppet

sem bánom ezt. Kifaggattuk a volt MCC-s

diákokat az egyetemrôl, a késôbbi elhelyezkedésrôl

és a mostani munka helyeikrôl. Mire

rápillantottam az órámra, már bôven elmúlt

négy óra, ami a program végét jelentette.

Elszaladt az idô…

Kerekasztal-beszélgetések

Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért

Az önkéntesség európai évében, 2011. június 11-én került sor a hajléktalan kérdést körbejáró kerekasztal-beszélgetésre.

Kovács Orsolya, a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért projekt vezetôje

érdekfeszítô prezentációval vezette be a beszélgetést, amelyen partnerként Klausz Csilla, a Fôvárosi

Közterület-felügyelet referense, Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója, illetve Kocsis Mihály,

a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkásainak koordinátora vett részt.

Hazafelé sokat gondolkoztam az egész napról.

Úgy mentem oda, hogy majd biztosan jól kiokosítanak

a felsôoktatás minden szegletérôl,

ehelyett hasznos, életszerû tapasztalatot szereztem.

Hihetetlen élmény volt számomra

ez az érvelôs játék. Nem lexikális, hanem

használható, IGAZI tudást szereztem, amit

bárhol, bármikor fel tudok majd használni.

Úgy érzem, ez igazi kincs.

Praktikus információk a továbbtanulásról: Málnási Gábor pedagógus tanácsadó elôadása

„

„

IGAZI tudást szereztem, amit bárhol, bármikor fel tudok majd használni.

A cigány út nem cigányút -

A roma kultúra

médiareprezentációja

Média szakirányos hallgatóink a roma kultúra médiareprezentációjának témájában

szerveztek kerekasztal-beszélgetést 2012. május 23-án. Az Anker Klubban, a csaknem

telt ház elôtt megtartott vitaesten egyaránt megszólaltak elismert roma személyiségek,

illetve a médiával és a roma integrációval foglalkozó szakértôk, köztük Kerényi György,

a Rádió C alapítója, Rényi Ádám, Aczél Petra, Szalóki Ági és Forgács István, a Debreceni

Református Romakollégium tanára.

110 111

Projektek

TÁRSADALOM

Bonus Intra

Szkiba Tamás | az I. Bonus Intra történelemverseny nyertese

BA Bonus Intra Országos Történelemverseny több szempontból is egyike életem legmeghatározóbb eseményeinek.

A verseny eddig kétszer került megrendezésre, az elsôn versenyzôként, a másodikon pedig szervezôként

vettem részt, így két nézôpontból is rálátást nyertem a Collegium egyik legsikeresebb projektjére.

Nyertes a nyertesek közt: az első helyezett felvételt

nyer a Collegium Juniorképzésére.

A történelmet kedvelô végzôs középiskolai diákként szerettem volna megméretni tudásomat

egy színvonalas történelemversenyen. A történelemtanárom már korábban is felhívta a figyelmemet

az MCC-re, így a verseny kiírásakor nem volt kérdéses az indulásom. Feltett szándékom

volt felvételizni a Collegium juniorképzésébe is, így az elsô helyezettnek járó collegiumi

felvétel extramotivációként hatott rám. Emellett jó lehetôségnek tûnt, hogy fejlesszem írásbeli

és különösen szóbeli képességeimet az érettségire

való felkészüléshez. Az elsô forduló

tesztsorát kitöltve nem csalódtam elvárásaimban,

a történelemtudás széles spektrumát

lefedô, mégis a sablonos középiskolai dolgozatkérdésekkel

szemben kreatív gondolkodást,

problémamegoldó készséget igénylô

feladatokat kaptunk. A második fordulóban

egy-egy rövid esszét kellett írni a versenyzôknek

a verseny kiírásában szereplô három

téma egyikében. Más középiskolai versenyekhez

képest a témák kiválasztása sokkal

ideálisabbnak volt mondható, ugyanis kellôen

általánosan voltak megfogalmazva ahhoz,

hogy a tanuló a választott tárgykör érdeklôdésének

megfelelô szegmensét kutathassa,

ugyanakkor ez nem vezetett a beérkezô dolgozatok

összehasonlíthatatlanságához. A harmadik

fordulóban az elkészített pályamûveket

kellett szóban prezentálni, kiegészítve a zsûri

által feltett keresztkérdésekkel, ami sokak

számára jelentôs kihívást jelentett. A szervezôk

végig készségesen válaszoltak az útközben

felmerülô kérdéseimre, a verseny

honlapján pedig folyamatosan tájékoztatást

kaptam az aktuális információkról. A döntôn

minden versenyzô maximális odafigyelést kapott, a rendezôk gondoskodtak az ideális versenyzési

körülmények megteremtésérôl, a technika biztosítása mellett ebéddel is készültek, így igazán

gördülékenyen zajlott le az utolsó forduló. Versenyzôként egy kifogástalanul megrendezett

történelemverseny képe alakult ki számomra a Bonus Intráról.

Juniorként a Collegiumban megrendezett rendhagyó projektbemutatón nem volt kérdéses,

hogy immáron collegistaként én is a Bonus Intra csapatát szeretném erôsíteni. Tetszett az

általuk elért eredmény, emellett szerettem volna személyesen is megismerni a csapatot és kipróbálni

magam egy team tagjaként.

„

A projekt tagjai:

Krizmanics Réka

Lánczi Péter

Oláh Dániel

Szabó Ádám

A második Bonus Intrán tehát már szervezôként vettem részt. Érdekes volt megtapasztalni, hogyan

is zajlik egy egész éves országos verseny megrendezése. Az egyes fordulók során elintézendô

teendôket (mint a szponzorok felkeresését, a promóciós anyag elkészítését, a pályamunkák javítását,

a zsûritagok felkérését stb.) személyre szabottan osztottuk szét, juniorként

„

számomra is

akadtak fontos feladatok. Külsô szemlélôként nem is gondolná az ember, milyen sok munkával

jár a Bonus Intra lebonyolítása. Úgy vélem, nemcsak a csapatmunka terén fejlôdött sokat a tagok

személyisége, hanem egy erôs közösség is létrejött a Bonus Intra során, egy összetartó, egymást

támogató csapattá fejlôdtünk. A pozitív versenyzôi visszajelzések alapján úgy gondolom, csapatunk

méltó módon folytatta az elôdök színvonalas munkáját. A résztvevôk közül idén többen is

a junior évfolyam tagjai, ami ékes bizonyíték a projekt sikerességére. A hagyományt folytatandó

a tavalyi gyôztes idén is részt vesz (immár a harmadik Bonus Intra keretei között) a szervezési

munkálatokban, reméljük, ez a jövôben is hasonlóképpen alakul.

Egy erôs közösség is létrejött a Bonus Intra során,

egy összetartó, egymást támogató csapattá fejlôdtünk.

Tombor András, az MCC alapító kurátora és Szalai Zoltán ügyvezetô igazgató adja át a gyôztesnek járó könyvjutalmat

112 113

TÁRSADALOM

A hajléktalanság problémája közös ügyünk

Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért

Horváth Kinga Zsófia – Kovács Orsolya – Minda Judit | az MCC hallgatói,

projekttagok

M

irôl is szól a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért projekt? Elsôsorban arról,

hogy hiszünk benne, a hajléktalanok sorsának javulása éppen az ô kezükben van. Ahhoz

azonban, hogy ezt felismerjék magukban, segítségre van szükségük, amit mi, az

önkéntesekkel karöltve facilitátorként funkcionálva megadhatunk számukra.

2011 januárjában fogalmazódott meg bennünk elôször az ötlet, hogy fiatal egyetemistákként

idônkbôl és lehetôségeinkbôl adódóan szinte kötelességünk a társadalmi szerepvállalás. Ennek különféle

formái közül, azért választottuk éppen a hajléktalanok társadalomba való reintegrációjának

elôsegítését, mert talán semelyik másik létforma nem különbözik olyannyira a miénktôl, mint

az övék. Míg nekünk, egyetemistáknak családunk

vagy társadalmi kapcsolataink által

a megélhetés és a lakhatás biztosítva van, és

tele vagyunk a jövô által kínált lehetôségekkel

és motivációval, addig a hajléktalanok számára

nemcsak az jelent bizonytalanságot, hogy

este hol hajthatják álomra a fejüket, hanem

jövôképük is reménytelennek és kilátástalannak

tûnik.

Annak érdekében, hogy minél mélyebben belelássunk

a hajléktalanság problémájába, sorra

látogattuk meg a budapesti hajléktalanellátással

foglalkozó intézményeket. Így vezetett el utunk

a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz, a Vöröskereszthez,

a Menhely és Oltalom Alapítványhoz,

a Budapesti Módszertani Szociális

Központhoz. Arról kérdeztük vezetôiket, valamint

az ott dolgozó szociális munkásokat,

„

hogy mik az okok, amelyek ebbe a létformába

sodornak embereket, és mik a lehetôségek,

amelyekkel kiléphetnek ebbôl a szituációból.

„Amikor felajánlották a képzésben való részvételt,

azonnal igent mondtam! Rögtön tudtam,

ez az a feladat, munka, amit tudok és szeretnék

csinálni. Megjelent elôttem egy tiszta, világos cél…

Munkám lehetne, megélhetést biztosítana,

és egyúttal segíthetnék hasonló sorsú embereknek.

Egyedülálló projekt, és nagyon nagy szükség van rá.”

A projekt tagjai:

Dobos Dóra

Egyed Laura

Giró-Szász Áron

Horváth Kinga Zsófia

Kovács Orsolya

Kovács-Osváth Zoltán

Minda Judit

Mordivoglia Clio

Sebők Máté

Szerencsés Viktória

HH – mentorprogram

A tapasztalatok azonban sajnos azt mutatták,

hogy ugyan rengeteg oka lehet annak, hogyan

válik valaki hajléktalanná, a következmények

mind egy irányba mutatnak: a lehetôségek

drasztikus lecsökkenéséhez, a kilátástalanság

növekedéséhez, fizikai-szellemi leépüléshez.

Gyakorlatilag az okok elvesztik jelentôségüket

a következmények súlya mellett.

Ez a saját szemmel túra jó adag ihletet biztosított

számunkra, hogy megalkossuk projektünk

küldetését, és kirajzolódjon saját szellemisége.

Hónapok teltek el, amit tervezéssel, adomány

gyûjtéssel, önkéntestoborzással és a hajléktalan

tehetségek felkutatásával töltöttünk, hogy

október elsô hetére minden összeálljon a Hajléktalan

Tehetségkutató válogatójára és gálaestjére.

Ez az esemény lehetôséget biztosított

36 tehetséges fedél nélkülinek, hogy megmutassák

magukat a nagyközönségnek.

A Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért projekt 2012-ben is folytatódott, amelynek során

bepillanthattunk egy olyan világba, amely bár számunkra távolinak tûnik, minden nap

találkozunk vele. Mind a projektünkben részt vevô önkéntes collegisták és egyetemisták,

mind a munkánkban részt vevô hajléktalanok lelkesedésének, odaadásának

és kitartásának köszönhetôen nagy sikerrel zárult a mentorprogram.

A projektcsapat ötletét a Nescafé 3 in 1 Effect pályázat támogatásának elnyerésével,

februárban kezdtük megvalósítani. Célunk nem csak a hajléktalanok

közül az elôválogató során kiválasztott öt fô képzése volt, hanem collegista

társaink körében szerettük volna az önkéntes munkát népszerûsíteni. A program

során a mentorjelöltek informatikai, kommunikációs és karriertréningeken

vettek részt, amelyeket profi szakemberek tartottak, majd e kurzusokat követôen

ôk maguk adták át újonnan szerzett ismereteiket hajléktalan társaiknak a Dózsa

György úti álláskeresô irodában, így több mint 25 fôhöz jutottunk el, segítve ôket az

álláskeresésben és a lehetséges munkaszerzésben.

TÁRSADALOM

„

A közönség soraiban – ahol aznap este egymás mellett ültek hajléktalanok, egyetemisták és dolgozó emberek

– mindenkinek volt fedél a feje felett. Ez a fedél pedig nem cserepekbôl, hanem szeretetbôl állt.

És ezt nem csak ez emberek sötétben csillogó szeme árulta el, hanem az a hatalmas vastaps, amivel

a fellépôket illették, és amivel most képzeletben én is megjutalmazok minden kedves vendéget, önkéntest

és résztvevôt. Mert részesei lettünk egy élménynek, amit mi magunk teremtettünk.

114

115

Nemcsak a hajléktalanok, hanem az önkéntes

fiatalok is új ismereteket és tapasztalatokat

szerezhettek, különbözô területen kipróbálva

magukat: kurzusszervezés, adminisztráció,

hajléktalanokkal való kapcsolattartás, interjúk.

Látva a hajléktalanok szemében a reményt,

hogy talán mégis van visszaút, elmondhatjuk,

hogy a munka meghozta gyümölcsét, érdemes

volt idôt és energiát fektetni ebbe a kezdeményezésbe.

Egyik mentorunk, Gábor így írt a projektrôl:

„Amikor felajánlották a képzésben való részvételt,

azonnal igent mondtam! Rögtön tudtam,

ez az a feladat, munka, amit tudok és szeretnék

csinálni. Megjelent elôttem egy tiszta,

világos cél… Munkám lehetne, megélhetést

biztosítana, és egyúttal segíthetnék hasonló

sorsú embereknek. Egyedülálló projekt, és

nagyon nagy szükség van rá.”

Senki sem távozott üres kézzel.

A díjakat Tombor András alapító, kurátor adta át.

A projekt jövôbeli céljai

Az új tanév beköszöntével, a projektcsapat újraformálódásával ismét munkához láttunk. Ez alkalommal

tehetséges hajléktalan írók és költôk számára egy antológia megjelenésével biztosítottunk

lehetôséget mûveik publikálásra. A Mûvészlelkek a város peremén címû kötet ünnepélyes bemutatójára

2012. november 7-én került sor a Duna Palotában.

2012 decemberében bekerültünk a PwC Magyarország által meghirdetett Másokról szól pályázat

döntôjébe, ahol támogatást nyertünk egy újabb alprojekt megvalósításához. Idén tavasszal két

gyermekotthonba szeretnénk ellátogatni, ahol kétnapos foglalkozásokat szervezünk majd az ott

lakó kisgyermekeknek. A program különlegessége, hogy a foglalkozásokat hajléktalanok vezetik

majd, így ôk is megtapasztalhatják a segítségnyújtás örömét. A helyszín nem lesz ismeretlen számukra,

hiszen a projekt során szerveztünk már karácsonyi ünnepséget gyermekotthonban, ahol

hajléktalan elôadók léptek fel.

Továbbra is egyéni tanácsadással igyekszünk egyengetni otthontalan barátaink sorsát. Mostanra

már jó néhányan közülük projektcsapatunk szerves részét alkotják, akikkel együtt dolgozunk

azon, hogy minél hatékonyabban tegyünk a hajléktalanok megítélésének megváltoztatásáért és az

otthontalan mûvészek megsegítéséért.

„

Továbbra is egyéni tanácsadással igyekszünk

„egyengetni otthontalan barátaink sorsát.

Veszprémi Gábor, az antológia szerkesztôje

A hajléktalan költôk mûveit publikáló kötet 2012 novemberében jelent meg

116

117

TÁRSADALOM

A játék, mely valóra válik

Derzsi Vanda | az MCC Média/Kommunikáció szakirány hallgatója

3Három év gyümölcse: mûfüves sportpálya adományokból a Bolyai Gyermekotthonnak

Adrival a collegiumbeli szobájában beszélek

meg találkozót, éppen tanulás közben fogad,

és már hellyel is kínál. Mielôtt a beszélgetésbe

bele kezdenénk, kiemeli: bár a projektet négy

társával – akik jelenleg már nem az intézmény lakói

– kezdte el, szeretné felsorolni, hogy ki mindenki

segítette a projekt megvalósítása közben.

Végül is egyetlen nevet sem jegyzek fel elôre: az

Adriból áradó lelkesedés láttán biztosan tudom,

hogy még bôven fogom hallani ezeket a neveket

az este folyamán. Lassan elérkezik a jól ismert

interjú elôtti csend, amikor mindkét fél arra

vár, hogy belevetheti-e magát a sûrûjébe. Nincs

is más teendôm, hiszen a spontaneitás és a kíváncsiság

már az elsô perctôl kezdve kérdéseket

záporoztat a fejemben, így hamar megtöröm

a csöndet, és kérdezek:

Honnan jött az ötlet ahhoz, hogy egy

gyermekotthonnak építsen sportpályát

egy csapat egyetemista?

Gimnazista korom óta ismerem a Rotary munkáját.

Ez egy olyan szervezet, amely globális

szinten elég sok országban képviselteti magát,

gyakran országonként, de még városonként

is több tagozattal, klubbal. Fô profiljuk

a jótékonysági tevékenység, de ezt ne a hazai

értelemben vedd: az ô szemléletükben jót tenni

nem merül ki a pénzbeli adományokkal –

testközelbôl szeretik megismerni az önkéntességet.

Tagjai igazából az idôsebb korosztályból

kerülnek ki – csak a nyilvánosság elôtt legtöbbször

láthatatlanok. Mindeközben, ha Magyarországra

gondolok, a civil jótékonykodás mégis

leginkább az ô nevükhöz köthetô, hiszen olyan

emberek tartoznak a klubtagok közé, akik a hétköznapokban

teljesen más munkát végeznek,

tehát nem foglalkoznak hivatásszerûen mások

segítésével, mint mondjuk a máltaiak.

Az elsô collegista évemben úgy láttam, hogy

nincs az MCC-ben alapvetôen jótékonysággal

foglalkozó csapat vagy szervezôdés. Mindaz,

amit addig a Rotarynál tapasztaltam, úgy tûnt,

hogy megvalósítható lehet a Colin belül is. A

Rotary Club ösztöndíjasaként juthattam el az

A

Mathias Corvinus Collegiumban

egyedülálló kezdeményezésként

alakult meg közel három

és fél évvel ezelôtt A játék, mely

valóra válik projekt. A sokak által

csak AJMVV-nek ismert kezdeményezés

lezárásként egy egész

sportpályányi területet adott a budai

Breznó közi Bolyai Gyermekotthon

lakóinak. 240 négyzetméternyi

öröm, közel két tucat ember,

félszáznál is több támogató

– Nyircsák Adriennel, a projekt

koordinátorával és megálmodójával

beszélgettem arról, hogy mi

mindent takarnak a számok.

Államokba, ahol szintén megfigyelhettem,

hogy a jótékonyság, valamint a közösség iránt

érzett elhivatottság hatalmas méreteket tud

ölteni, jó értelemben. Alapvetôen ezt

szerettem volna áthozni ide,

a Collegiumba is. De ne hidd

azt, hogy egybôl tudtuk,

hogy sportpályát fogunk

átadni néhány éven belül.

Apró lépésekkel kezdtük:

a projektalapítókkal

fel vettük a kap csolatot

a Rotary Clubbal, hogy

segítsék tevékenységünket

– és hogy egyáltalán

kapjunk visszajelzést arról,

hogy jó úton járunk-e afelé,

hogy az önkéntesség, karitatív tevékenység

kultúráját behozzuk az MCC-be.

És egybôl szabad kezet is kaptatok mindkét fél

részérôl?

Amikor mi elkezdtünk szervezôdni, még nem

tudtuk, hogy mi legyen. Segítségül kaptunk

a Rotary Clubtól három mentort: ôk Matolcsy

Sára, Kard Aladár és Henning Sorknaes voltak.

Az indulás után néhányszor ellátogattunk

a Rotaryba, ahol szakmai segítséget, tanácsokat

kaptunk: a találkozóknak szerepük volt abban,

hogy tudást és tapasztalatot adjanak át nekünk,

diákoknak. És közben végig segítôkészen és nyitottan

álltak mindazokhoz, amit mi elképzeltünk

– pedig a külvilágtól sokszor negatív visszajelzéseket

kaptunk. Ez egyrészt teljesen érthetô,

hiszen a projekt valóban nagy vállalkozásnak

tûnt elsôre, másrészt hasznos volt, hiszen alkalmanként

jogosak voltak ezek a visszajelzések, és

közben segítettek abban is, hogy kritikusak legyünk

saját magunkkal szemben. Eleinte nem is

mertünk arról álmodni, hogy materiális produktuma

lesz annak, amit mi tenni próbálunk.

A terveink is gyakran változtak: úgy képzeld el

ezt, mint egy folyamatot. Elsô körben nem

feltétlenül egy pálya megalkotása jutott

eszünkbe, sokkal inkább egy olyan projektet

szerettünk volna létrehozni, ami a közösség

javát szolgálja. Elkezdtünk gondolkodni: mit

tudunk megvalósítani, ami a mi erônkbôl kitelik,

és közben több embert is érint? Körülnézve

a budapesti közterületeken, arra

jutottunk, hogy sok gyereknek

nincs esélye a fôvárosban

arra, hogy biztonságos körülmények

között játszszon

szabad levegôn.

Elsôként tehát játszóteret

vagy parkot képzeltünk

el, de ezt egészen

hamar el kellett

vetnünk. Az ilyesmi számos

bonyodalommal jár,

a fenntartást sem tudtuk volna

megoldani, a végeláthatatlan

papírmunkáról nem is beszélve.

Akkor hogyan került a képbe a XI. kerületi

Breznó közi gyermekotthon?

A Bolyai Gyermekotthon régóta kapcsolatban

áll a Rotary Club Budapest Cityvel, hiszen

már korábban is támogatta ôket az egyesület,

folyamatosan figyelve az otthon mûködését.

„ „

Sok gyereknek nincs esélye a fôvárosban arra, hogy

biztonságos körülmények között játsszon szabad levegôn.

118 119

TÁRSADALOM

A Tihanyi Alapítvány partner a jótékony célokban is. Köszöntôt mond Tombor András, az MCC alapító, kurátora.

Egy merôben új projekt ötlete akkor merült

fel, amikor a lakók kinôtték a II. kerületi Bolyai-épületet.

Az otthon két részre szakadt akkor,

amikor a XI. kerületi épület megkezdte

mûködését – ez volt az elsô lépés a pályához,

ugyanis mindenképpen szerettünk volna valamilyen

formában segítséget nyújtani az új

létesítmény lakhatóbbá tételében. A gyermekotthon

kérésére a kert kihasználhatóságát

tûztük ki célul – nem is állt annyira messze az

eredeti, parkos-játszóteres gondolattól.

És végül miben láttátok a megoldást?

Az udvar használhatóvá tétele jelentette

számunka a legjobb döntést. Kihívás is volt

egyben, hiszen az, hogy egy hegyoldalban található

az épület, és egészen szûkös keret állt

rendelkezésünkre mind anyagilag, mind építészetileg,

érdekes kihívást jelentett. Az otthonnak

a költözésre és az épület renoválására

is költenie kellett – megérte, mert nagyon

szép helyen élnek a gyerekek. Csak a sportpályára

nem maradt már elég összeg, így ennek

a forrásait nekünk kellett elôállítani.

Ez valóban vakmerô vállalkozásnak tûnik. Mihez

kezd ilyenkor négy huszonéves egyetemista?

Ötletezést. Rengeteget. Nem állhattunk teljesen

úgy a projekthez, mintha egy üzleti esetet

oldanánk meg: itt nincs alaptôke, nincs profit

– jótékonyságról van szó, és mindent nekünk

kell elôállítanunk. Bizonyos tekintetben pedig

pontosan eladhatóvá kellett, hogy varázsoljuk

mindazt, amink van, annak érdekében, hogy

utána legyen tôkénk a segítségre. Jól irányított

marketing és nagyon jó kommunikáció kellett

mindehhez. És bár semmit sem bántunk meg

a projekt során, eleinte csinálhattuk volna jobban

is. Bele kellett rázódni, és ebben hatalmas

segítséget kaptunk a Rotary Clubtól: projekttervezési

tanácsaik mellett közben még pénzadománnyal

is segítették magát a projektet. De a

szellemi háttér, a kivitelezés és az ütemezés rajtunk

múlt, és mindent mi alakítottunk a csapattal.

Amikor csapatról beszélsz, a projekt életében

feltûnt összes résztvevôt érted?

Igen. Alapvetôen két „generációra” bontható

az AJMVV. Az elsô csapat követte saját elképzeléseit,

és lefektette az alapokat: tôlük ered

a név, a mottó, ahogyan az is, hogy mit és milyen

stratégia szerint próbálunk adományként

gyûjteni. Ôk voltak az úttörôk: Ujj Orsolya,

Szabó Klára és Koszti Andrea, az ôket követôk

pedig az alkalmazkodók: Simó Enikô, Németh

Gábor és Szöllôsi Judit. Panaszra nem lehet ok,

hiszen lelkesedésben a második csoport hozta

az elôdjeik szintjét. Mindezek mellett nekik

nehezebb volt, hiszen már meglévô elképzelésekhez

kellett illeszkedniük. Bár azt örömmel

teszem hozzá, hogy a második csapat is a végén

teljesen magának érezte a projektet. A régiek

sem tûntek el, gyakran jönnek el AJMVV-s

eseményekre, és állandóan érdeklôdnek a legfrissebb

információkról.

„az AJMVV-nek úgy lett jelentôs

pénzösszegeket felhasználó

eredménye, hogy az egész

szervezés, kivitelezés

a válsággal esett egybe”

A felsorolt társaság tagjai egészen más

területekrôl érkeztek, ennek ellenére mégis sikeres

munkát könyvelhettek el, hiszen a pályát most

már használják az otthon lakói…

Szerintem nem az a legfontosabb, hogy elkészült

a pálya – ez is jelentôs, de ami még

lényegesebb, hogy végig megpróbáltuk úgy

alakítani a dolgokat, hogy minden pillanatban

érezzük azt, hogy ha meg is kell állnunk egy

adott ponton, akkor is sikerült hozzáadott értéket

teremteni. Mindig voltak terveink, hogy

az addig elvégzett munkával meddig lehetett

volna eljutni. Valahogy a szerencse mégis úgy

hozta, hogy az AJMVV-nek úgy lett jelentôs

„egy merész vállalásból is lehet sikeres projektet létrehozni„

pénzösszegeket felhasználó eredménye, hogy

az egész szervezés, kivitelezés a válsággal esett

egybe. A projektnek az is célja volt, hogy

a nulláról megnöveljük a jótékonysági kezdeményezések

számát a Collegiumon belül. Az

egyik elsô ilyen projekt voltunk, és a többi, jelenleg

is aktívan mûködô, a mienkhez hasonló

szellemiségû projekttel szemmel láthatóan

sikerült azt elérnünk, hogy a colisok, ha csak

érintôlegesen is, de az MCC-s pályafutásuk

alatt legalább egyszer találkozzanak testközelben

közösségi tevékenységgel. Ezt egészen

apró szinteken is el lehet képzelni: már az,

hogy valaki az AJMVV által szervezett jótékonysági

bálra jegyet váltott, hozzájárult

a sikerünkhöz. A Collegiumon belül a hagyomány

továbbvitelét pedig mi sem mutatja jobban,

mint az, hogy már hatodik alkalommal

lesz olyan jótékonysági bál, amely bevételének

bizonyos hányadát karitatív tevékenységet

folytató szervezetnek ajánljuk fel.

A projektnek az is célja volt,

hogy megnöveljük a jótékonysági

kezdeményezések számát

a Collegiumon belül.

Megemlítettél egy fontos dolgot a válság kapcsán,

így muszáj rákérdeznem: az egykori báli bevételen

kívül még milyen forrásokkal dolgoztatok?

Ezt kétfelé kell bontanom a projekt kapcsán:

van az anyagi támogatás, és van, amikor valaki

azzal segít, amije van. Ez a „valami” lehet akár

szellemi munka, szakértelem, tanácsadás is.

Ennek szerintem legértékesebb, pénzben talán

legjobban mérhetô formája az, hogy egyik

legfôbb szponzorunk, a Market Zrt. a teljes

földmunka elvégzését ingyen elvállalta. A helyszíni

méréseket pedig vállalkozó szellemû

kertépítész hallgatók és önkéntes építész szakemberek

végezték el.

Akikért megéri a sok-sok fáradozás

Úgy láttam, hogy a Játék megálmodásában a

Breznó köz fiatal lakóinak segítségét is kértétek.

Így igaz: játékos igényfelmérést végeztünk

a gyerekek körében. Úgy vontuk be ôket a tervezés

folyamatába, hogy rajzos formában kértünk

tôlük tippeket arra, hogy mi lenne a legjobb

felhasználási módja a rendelkezésre álló

területnek. Aranyos megoldások születtek, az

egészen elképesztô gördeszkapályától kezdve

a kosárpályáig is. Alapvetôen viszont nem az volt

a fontos, hogy a gyerekek mit rajzolnak – hanem

az számított, hogy ôk mit szeretnének a rendelkezésre

álló területre. A nevelônôk, bár nagyon

lelkiismeretes munkát végeznek, a nap minden

órájában nem tudnak egyénileg mindenkivel

foglalkozni. Erre találtunk alternatívát a rajzoltatásban,

hiszen így mindenki elmondhatta,

kiszínezhette a véleményét. A dolgok végül úgy

alakultak, hogy ezt a mûfüves pályát tudtuk

nekik biztosítani. Látván a lelkesedést, egyre

jobban szerettük volna azt éreztetni a gyerekekkel,

hogy itt most valami fontos történik velük.

Így arra jutottunk, hogy szorosabbra fûzzük

a kapcsolatunkat, közös programok formájában:

2011 nyarán veteményeskertet készítettünk, és

rendbe tettük az udvart a gyerekekkel. Ahhoz,

hogy ezt az új helyet magukénak érezzék, velünk

dolgoztak: a saját helyüket szépítették azon

a nyáron. Mi pedig közben minden igyekezetünkkel

azon voltunk, hogy az otthonban élô,

különbözô korú gyerekeket egyaránt elérjük.

Most, négy hónappal a sportpálya átadója után

hogyan tekintesz vissza az elmúlt három és fél

évre? Milyen befejezni mindezt?

Egészen fura. Természetesen boldog, jó érzés,

sokat dolgoztunk vele. Ami a legfontosabb,

hogy nekünk sikerült azokat az embereket,

akiknek módjuk van segíteni, összehozni azokkal,

akiknek szükségük van segítségre. A projekt

rámutatott arra, hogy sokan szeretnének

valahogyan támogatni, viszont nem is tudják,

miként kezdjenek neki. Rengetegen gondolják

azt, hogy tehetetlenek. Részemrôl az, hogy

viszonylag lehetetlen célt értünk el, olyan

üzenetet hordoz, ami megmutatja, hogy egy

merész vállalásból is lehet sikeres projektet létrehozni.

A manapság egyre jobban eluralkodó

apátiát, az egyéni tehetetlenséget úgy gondolom,

megcáfoltuk munkánkkal. Örülök, hogy

így sikerült. Akkor is örültem volna, ha nem

így alakul, és mondjuk „csak” sportszereket

vásároltunk volna. Szerintem fontos megérteni:

a cél nem a versenyhelyzet, vagy az, hogy

a lehetô legnagyobb értékû adományt adjuk

át, hanem az, hogy valami olyat adjunk, amire

a másik félnek tényleg szüksége van. És ha

ennek még örülnek is, ilyen látványosan, ahogy

a kicsik tették, hát az külön boldogság.

TÁRSADALOM

120 121

TÁRSADALOM

Az Elbeszélt történelem projekt

Cseke Bence | az MCC Közép-Európa szakirány hallgatója

Muzslai Borbála | az MCC Juniorképzés hallgatója

„

„

a múlt lehetô legteljesebb körû feltárásához igenis

szükség van a felszabadító személyes kapcsolatra

TÁRSADALOM

UÚgy gondoljuk, az emlékek megôrzésével követendô értékeket mentünk meg a feledéstôl.

Hazánkban – a dél- és közép-amerikai modellel ellentétben – a létezô szocializmus egyáltalán

nem tolerálta az egyházak mûködését, sôt igyekezett ellehetetleníteni azt. A marxi tézis –

„a vallás a nép ópiuma” – félreértelmezett gondolatától hajtva a magyar kommunisták a kezdettôl

fogva a társadalom ellenségének tekintették az egyházak, a „klerikális reakció” tagjait, még akkor

is, ha semmilyen cselekedettel erre nem szolgáltak rá. Ennek a történelmi hátterét, habár sokan

kutatták, mégsem tekinthetjük teljesen tisztázottnak.

Az Elbeszélt történelem – Oral History projekt 2008-ban alakult Pétervári János és Korim Balázs

részvételével, abból a célból, hogy a magyarországi egyházak és a kommunista rezsim közötti

kapcsolatot vizsgálják, és közzétegyék az egyházüldözés áldozatainak visszaemlékezéseit. Úgy

gondoljuk, az emlékek megôrzésével követendô értékeket mentünk meg a feledéstôl, és egyben

a demokratikus értékrend elmélyítését is szolgáljuk, mivel az interjúkkal leginkább a diktatúra és

az elnyomás embertelenségére mutatunk rá hiteles történetek és vallomások megismertetésével.

Büszkén mondhatjuk, hogy eddigi munkánk során több színvonalas interjút készítettünk, amelyekkel

közelebb kerültünk a projekt céljainak megvalósításához. A beszélgetések során világossá vált, hogy

a múlt lehetô legteljesebb körû feltárásához igenis szükség van a felszabadító személyes kapcsolatra

és az események pontos leírására, mellyel tisztázhatjuk az egyházakat ért méltatlanságok történelmi

indíttatásait és hátterét. A múlt feltárása nemcsak a történészek feladata, hanem a köz ügye is.

Muzslai Borbála, a projekt egyik tagja így nyilatkozik a riportok készítése közben szerzett tapasztalatairól:

„Az eddigi egyik legjobb élményem az volt, amikor Deme Dáviddal, azzal az evangélikus

lelkésszel készítettem interjút, akihez gyermekkori hittanos élményeim kapcsolódnak, s aki

által elôször részesülhettem az Úrvacsorában. Számomra eddig ismeretlen részleteket tudtam

meg életérôl és gyermekkoráról. Lélegzetemet visszafojtva hallgattam élményeit, amelyeket 32

másik teológustársával „B” kategóriásnak minôsítve a lenti laktanyában

„

élt át. Megrendítô, de

egyben megerôsítô volt hallani életének történetét, melyet mindig az Istenbe vetett feltétlen hit

és remény, ember- és hazaszeretet hatott át minden gyötrelmes és felemelô pillanatban.”

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek elôtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám

elôtt” (Mát. 10,32).

„

Megrendítô, de egyben megerôsítô volt hallani életének történetét, melyet

mindig az Istenbe vetett feltétlen hit és remény, ember- és hazaszeretet hatott

át minden gyötrelmes és felemelô pillanatban.

A projekt tagjai:

Muzslai Borbála Rebeka

Cseke Bence

Kovács András

„Számomra a legmegrázóbb élményt az eddigiek során a nagykanizsai Rózsás Jánossal történt

beszélgetés jelentette” – vélekedik Cseke Bence. „Rózsás János egyike volt azoknak a szerencsés

keveseknek, akik hét év szovjet GULAG-fogság után épségben hazatérhettek szülôföldjükre.

János bácsi megrendítô, ugyanakkor lélekemelô dolgokat idézett föl számomra az ortodox papság

internálásáról, a titokban lefolytatott GULAG-misékrôl, a fogság személyiségformáló erejérôl,

valamint az Alekszandr Szolzsenyicinnel kialakult közeli barátságáról. Megdöbbentô volt látni,

hogy a hit olyan erkölcsi állhatatossággal vértezte fel, amelynek köszönhetôen olyan helyzetekben

is morálisan felül tudott kerekedni, ahol mások kudarcot vallottak volna. János bácsi ez így

fogalmazta meg: »A hit tartotta bennem a lelket, hogy föl nem adtam. Mert aki ott dühöngött,

mérgelôdött, az kimondta a halálos ítéletét. Ha az ember lelkileg feladja, akkor a szervezet is

összeomlik. A szervezet a lélekhez igazodik.« Rózsás János életének 86. évében, 2012. november

2-án hunyt el Nagykanizsán. A projektcsapat által készített interjú egyike volt a János bácsival

folytatott utolsó beszélgetéseknek.

Interjúinkat, amelyek blogunkon (http://elbeszelttortenelem.wordpress.com) megtalálhatóak,

ajánljuk azok figyelmébe, akik szeretnék jobban megismerni szocialista múltunk ezen oldalát.

Akik a 20. század szemtanúitól kérdeznek

122

123

TÁRSADALOM

Fiatalok a fiatalokért – avagy mibôl lesz

a jótékonysági bál?

Juhász Zsombor | az MCC Nemzetközi kapcsolatok szakirány -

vezetôképzôs hallgatója

Valahol a felnôttkor küszöbén az emberek szokásai gyökeresen kezdenek átalakulni. Egyetemre,

fôiskolára mennek, belépnek a munkaerôpiacra vagy éppen családot alapítanak. A korábbi

kapcsolatok, homályos érdeklôdési körök leszûkülnek, és a társaságok átformálódnak. Vegyünk

példának egy átlagos egyetemistát. A legtöbb szabadidejét nem feltétlenül a tanulás tölti ki, hanem

a szocializálódás, hiszen „most vagyunk egyetemisták, most kell hát élni”. Ahogy telik az idô,

a kommersz szeszeket felváltják a minôségibb italok, a bulikat a bálok és a formálisabb események.

Ez a változás funkcionális mivoltában történik meg, hiszen hátterében valamilyen cél húzódik

meg, legyen az kultúra, megemlékezés vagy akár jótékonyság.

Collegiumunkban a bálozás szokása nem nyúlik vissza több évtizedes hagyományra, és az elsô bálok

sem voltak jótékonysági jellegûek. A III. Corvin Bál volt az elsô, amely már karitatív jellegûvé

nôtte ki magát.

Nincsen bál nyitótánc nélkül

Eddig a Bolyai Gyermekotthon,

a Magyar Vöröskereszt

és a Máltai Szeretetszolgálat

számára gyûjtöttünk össze

több százezer forintot.

Mint társadalomtudományi irányultságú intézmény,

az MCC összegyûjti a szociálisan

érzékeny embereket, ennek egyik szép példája

volt „A játék, amely valóra válik” projekt,

amelynek a célja egy sportpálya építése volt

a Bolyai Gyermekotthon lakóinak. 2009 telén

a projekt hatására fogalmazódott meg az

a gondolat, hogy miért ne lehetne másokat is

bevonni a siker eléréséhez. A kérdés az volt,

mi lenne a legmeggyôzôbb érv egy olyan ember

számára, akinek a szabadidô kincs, hogy

áldozzon belôle egy jótékonysági programra.

Nos, a válasz a kellemest a hasznossal elvén

alapult. Alakítsuk át a Corvin Bált jótékonysági

bállá. De amilyen könnyen jött az ötlet,

olyan nehéz volt a megvalósítás. Bált szervezni

nem olyan könnyû, mint azt gondolnánk,

jótékonyságit pedig még inkább, hiszen nincs

meg benne a közgazdászok által oly sokat emlegetett

önérdekkövetés és profitorientáltság.

Várakozásainkat felülmúlva végül nyolc teljesen

különbözô karakterû, mégis együttmûködésre

képes ember vette kezébe az irányítást.

Ahhoz, hogy egy rendezvényt megszervezzünk,

elôször is ki kell jelölni az idôpontot

és a helyszínt. Szerencsére az MCC infrastruktúrája

eddig mindig a rendelkezésünkre

állt, így csak a dátum okoz mindig fejtörést,

mivel figyelembe kell venni a különbözô

vizsgaidôszakokat, egyetemi felezôbálokat,

a hosszú hétvégéket és magát a báli idôszakot is.

124 125

A másik kardinális kérdés a báli téma, ami köré fel kell építeni az egész rendezvényt.

Az évek során volt velencei, retro, klasszikus stílus, az idei évben pedig a charleston

korát idéztük meg.

A legfontosabb pedig természetesen a kérdés, hogy a sok rászoruló közül kit is támogassunk.

Eddig a Bolyai Gyermekotthon, a Magyar Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat

számára gyûjtöttünk össze több százezer forintot. A szervezôk gyakran

használják „a fiatalok a fiatalokért” szlogent. Ennek oka, hogy mindenki a saját

korosztályát érti meg a leginkább, így a támogatottak közül próbáltunk mindig olyat

kiválasztani, akik fiatalokkal foglalkoznak, mivel akkor a bálozók is közelebb érezhetik

magukat a projekt lényegéhez.

Az évek során a bál túlnôtte magát az egyszerû rendezvény kereteibôl. Egyrészt a jótékonysági

projekt bemutatása lett a fô célja, valamint lehetôséget ad más collegiumi

projekteknek is a bemutatkozáshoz, amelyek így széles körben találhatnak további

támogatókra. Hagyományosan itt mutatkoznak be az elsô évesek is a nyitótánccal,

de lehetôséget ad arra is, hogy egy olyan fórum legyen, ahol a régi társaságok

újra találkozhatnak, vagy az alumni egybegyûlhet. A bálon résztvevô fellépôknek is

lehetôséget adunk arra, hogy nagyközönség elôtt debütáljanak, legyenek akár teljesen

kezdô vagy már ismertebb csoportok.

Mindezt közben úgy, hogy a céljaink továbbra is jótékonyak. Sokan társítják azt

a képet a karitatív dolgokhoz, hogy idô- és pénzigényesek, és fáradságos munkával

járnak. Mi ennek az ellenkezôjét szeretnénk megmutatni a fiataloknak. Nem kell

lemondaniuk semmi jóról ahhoz, hogy másokkal is jót tegyenek.

Mindez persze sose jöhetne létre a Collegium és a szponzorok segítsége nélkül, akik

évrôl évre támogatják a szervezôk munkáját. Támogatónk volt többek között Magyarország

egyik vezetô gyógyszergyártó cége, egy méltán híres tradicionális édességgyára

és Budapest leghíresebb designcukrászdája is.

De természetesen legnagyobb támogatóink mindig a collegisták, akik attól függetlenül,

hogy bálozók is egyben, mindig készek arra, hogy bármilyen munkába besegítsenek.

Mert ennek ez a lényege, hogy együtt tegyünk közös, jó célért.

És hogy milyen a szervezôk szemével a bál? Egy olyan dolog, ami sok munkát és

kitartást kíván, nagy kihívást jelent, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy egy

sportpálya vagy egy gyerektábor létrejötte, de akár csak a mosolyok az arcokon,

mindig meg fogják érni ezt a fáradságot.

A 2013-as Corvin bál szervezői:

Tóth Fanni Fruzsina – főszervező

A projekt tagjai:

Bálint Zádor

Bangó Henrietta

Csontó Dorottya

Deli Janka

Dobos Dóra

Erdei Flóra

Fárizs Fanni

Kubinyi Márton

Pethő Annamária

Racskó Tamás

Szöllősi Judit

Szűcs Andrea Dóra

Vári Zsolt

legnagyobb támogatóink

mindig a collegisták,

akik attól függetlenül,

hogy bálozók is egyben,

mindig készek arra,

hogy bármilyen munkába

besegítsenek

„

„

Mint társadalomtudományi irányultságú intézmény,

az MCC összegyûjti a szociálisan érzékeny embereket

126 127

TÁRSADALOM

„Reményt a gyermekeknek”

Benczi Melinda | az MCC Nemzetközi kapcsolatok szakirányos hallgatója

Rutai Zsuzsanna | az MCC alumnája (’11)

A Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület ötlete Ciprusról származik, a Hope for

Children UNCRC Policy Centre elnevezésû nem kormányzati szervezettôl, amelynek leányszervezete

alakult meg a Mathias Corvinus Collegium egyik tantermében, 2011

szeptemberében. Az anyaszervezet hitvallását, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében

foglalt gyermeki jogok érvényesülésének elôsegítését több collegista is

magáévá tette – az alapítók között volt jogász, közgazdász, média és nemzetközi

kapcsolatok szakirányos hallgató is. Mindannyian azért voltunk ott, mert

hittünk abban, ha összefogunk, képesek vagyunk társadalmi változást elérni.

A fiatalok társadalmi szerepvállalásának

erôsödésére remek példa, hogy az MCC nem

csak az alapító tagokat adta, de utánpótlással

is szolgál a kezdeményezés fenntartható

fejlôdése érdekében. 2012 szeptemberében a

két szervezet gyorsan és akadálymentesen találta

meg a közös hangot és az együttmûködés

mindkét fél számára legelônyösebb módját:

a Mathias Corvinus Collegiumban bejegyzett

projektként indult el az MCC és REGY

Partnership Program. Az együttmûködés a

várakozásoknak megfelelôen sikeresnek bizonyult,

a közös munka az egyéni fejlôdés

mellett a projekt tagjait egy igazi csapattá

kovácsolta össze, átugorva több generációt is

jelenlegi collegista és alumni között.

TÁRSADALOM

„

Azóta a kezdeményezés kinôtte a Collegiumot, az egyetemeinket, a fôvárost

és már az országhatárokat feszegeti. Az elmúlt másfél év munkája során

a célunk is átalakult: a társadalmi változást nemcsak úgy érhetjük el, ha

a REGY-en keresztül segítünk a gyerekeknek, hanem minél több kortársunk

bekapcsolásával mi magunk is épülünk és fejlôdünk, a REGY-en belül is.

Ennek megfelelôen hangsúlyt fektetünk a tagjaink és önkénteseink képzésére

– hazai és külföldi platformokon –, önkéntes programokat és figyelemfelkeltô

kampányokat szervezünk. Jelenlegi prioritásaink közé tartozik az online

gyûlöletbeszéd jelenségének visszaszorítása, a fiatal uniós állampolgárok aktív részvételének

erôsítése, hazai prevenció az emberkereskedelem visszaszorítása céljából és

a szociális intézményekben nevelkedô gyerekek oktatása, alapmûveltségének szélesítése és

ezen keresztül felkészítése egy sikeres felnôtt életre.

„

A fiatalok társadalmi szerepvállalásának erôsödésére remek példa, hogy

az MCC nem csak az alapító tagokat adta, de utánpótlással is szolgál

a kezdeményezés fenntartható fejlôdése érdekében.

Mindannyian azért voltunk ott, mert

hittünk abban, ha összefogunk, képesek

vagyunk társadalmi változást elérni.

A Collegium diákságának elkötelezettségét

mutatja, hogy a VI. Jótékonysági Corvin Bál

bevételét a REGY „Friend-Ship – Mind egy

hajóban evezünk” elnevezésû projektjére ajánlották

fel, amely egy gyermekotthonokban

megvalósuló önkéntes program lesz. Ennek

keretében a REGY egyetemista és fiatal önkénteseket

toboroz, készít fel, valamint a program

teljes idôtartama alatt koordinál és szupervízió

alatt tart. Az otthonokban olyan foglalkozásokat

szervezünk, amelyek során nem formális eszközökkel

fejlesztjük a gyerekek kulcskompetenciáit

az anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikációtól

kezdve a szociális kompetenciákon át a

kezdeményezô és vállalkozó készségig. A „Mind

egy hajóban evezünk” jelképezi azt, hogy ez egy

közös utazás, ahol nem csak a gyerekek, de az

önkéntesek is épülnek és fejlôdnek.

128 129

VEZETŐKÉPZŐS HALLGATÓK

Dunai Szilvia

MCC-képzés: Jog szakirány, Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi tanulmányok (BA); ELTE, jogász




Université Panthéon-Assas (Paris II),

Párizs, Franciaország, 2012/2013.

A pályaválasztás, az érdeklôdésemnek és jövôképemnek megfelelô egyetemi képzés kiválasztása

nem ment egyszerûen. Az MCC segítségemre volt ebben is, mint sok minden másban.

Most már tudom, hogy jogásszá szeretnék lenni, és remélem, tíz év múlva sikeres ügyvédként

olvashatom vissza ezeket a sorokat. Az MCC támogatást, figyelmet és fejlôdési

lehetôséget biztosít számomra, amelyet nem kapok meg a hagyományos felsôoktatás

keretei között. Ezen túl jelent számomra egy jó közösséget, értékes emberi kapcsolatokat,

barátokat. Olyan értékeket, amelyek megmaradnak a jövôben is. Orsival nem csak ezt az

oldalt osztjuk meg, nagyon fontos személy marad számomra az MCC-n túl is.

Pálinkó Gábor

MCC-képzés: Közgazdaságtan/Business szakirány, Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: CEU, közgazdasági elemzô (MA)


Versenyeredmények/külföldi tanulmányok: McKinsey and Company

esettanulmány-verseny, 2. helyezés, 2011.

The BCG Strategy Cup, Budapest, döntôs, 2011.

Gazdasági Versenyhivatal – Versenyjog Magyarországon és az EU-ban, 3. díj, 2012.

Közgazdaságtant tanulok, és érdekel az üzleti élet, mindezek alapján vajon mit gondolhatnak

rólam? Úgy tûnik, semmi jót, de talán még van remény. Azt hiszem, túlságosan

szeretném megismerni a világot ahhoz, hogy egyértelmûen elhatározzam magam egy

tudományterület mellett. Így aztán szabadidômben pszichológiával és szépirodalommal

is szívesen foglalkozom a kereslet és kínálat tanulmányozása mellett, amikor éppen

nem sportolok, vagy a barátaimmal fedezem fel Budapest beszélgetésre is alkalmas esti

szórakozóhelyeit. Úgy tûnik, nem szeretem a sztereotípiákat – sôt, ha tehetem, igyekszem

megcáfolni azokat. Így talán nem meglepô, hogy alkalmanként szobám egyszerre

változik közösségi hellyé és a különbözô tudományterületek intellektuális csataterévé.


MCC-képzés: Média/Kommunikáció szakirány, Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: ELTE, pszichológia (BA); BCE, szociológia (BA)

Beszélt nyelvek: angol, holland, szlovák


BCE TDK szociológia szekció, különdíj, 2011.

Budapest Bank-Effemine Employer Branding versenyHuszár Gergellyel, 2. helyezés,

2012.

BCE TDK szociológia szekció, 2. helyezés, 2013.

Radboud Universitait, Nijmegen, Hollandia, 2012.

MCC-képzés: Nemzetközi kapcsolatok szakirány, Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: BCE, vezetés és szervezés (MSc)

ELTE, pszichológia (BA)

BCE, közgazdász gazdálkodási és menedzsment alapképzési szakon (BA)



L’Oréal REVEAL, online game, 1. helyezés, 2012.

BCG Strategy Cup, csapatban, 2. helyezés, 2013.


A hálózatkutatás, a szervezetfejlesztés, a HR és a PR kutatási és alkalmazott

területei állnak érdeklôdésem fókuszában. A legmeghatározóbb kollégiumi

élményem a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért projekt megalapítása és

vezetése, amelyben lelkes collegistákat sikerült egy profi önkéntes csapattá

formálni. Az önkéntesség és az önkéntes kultúra terjesztése fontos szerepet

játszik a mindennapi életemben. A nonprofit szervezetek üzleti alapú megszervezése

és for-profit vállalatok CSR-tevékenységének fejlesztése foglalkoztat.

Jelenleg az ING Banknál dolgozom PR/kommunikációs gyakornokként.

Szabadidômben a mozgás különbözô formáinak hódolok, különösképp a latin

és standard táncok szerelmese vagyok. Örülök, hogy ezt az oldalt Szilvivel

oszthatom meg, csakúgy, mint két évig a collegiumi közös szobánkat.

Kovács Orsolya

Folyamatosan visz elôre a kíváncsiság, hogy minél jobban értsem a világot –

a barátaimmal is hajnalba nyúlnak a beszélgetések. Keresem a mély emberi

interakciókat, és közben törekszem örömet hozni a környezetemben lévôk

életébe. Szakmai téren pedig lelkesen kutatom a pszichológia eredményeinek

és nézôpontjainak alkalmazási lehetôségeit az üzleti életben, különösen

a menedzsment-tanácsadásban. A zenehallgatás élvezete otthon vagy koncerten,

gondolatébresztô könyvek olvasása és a falmászás is kedvenc elfoglaltságaim

közé tartozik.

Végh Donát

130 131



Egyetemi tanulmányok: BME, mechatronikai mérnök (BSc)

Beszélt nyelvek: angol, német, francia, orosz



TIMES (Tournament in Management and Engineering Skills)

Local Qualification esettanulmányi verseny, Novi Sad, 1. helyezés, 2011.

BCG Strategy Cup 2011 Final, esettanulmányi verseny, Budapest, 3. helyezés, 2011.

University of Cambridge – ESTIEM Summer Academy, Siegen, Németország, 2011.

Students4Excellence Case Challenge, esettanulmányi verseny, Bécs, 1. helyezés, 2011.

BME GTK TDK, konferencia, 1. helyezés (Heller Farkas alapítvány különdíja;

Mûegyetemi Technológia és Tudástranszfer Iroda Innovációs különdíja), 2011.

TIMES (Tournament in Management and Engineering Skills) Final 2011,

esettanulmányi verseny, Lisbon, 3. helyezés, 2011.

TIMES Final 2012, esettanulmányi verseny, Stockholm, 1. helyezés, 2012.

OTDK Közgazdaságtudományi szekció - Logisztika II., 3. helyezés, 2013.

Technische Universität München, München, Németország, 2012.


Hartmann Csaba

Amire húsz év múlva is szeretnék emlékezni az MCC-bôl: a disznóvágásra, a közös

kosa ra zásokra, a sok jó fôzésre – legfôképpen az össznépi tejbegrízevésre, a Közgazdaságtan/Business

szakirány összejöveteleire, esettanulmányi workshopjaikra, a vezetôképzôs

elôadásokra és az azt követô Napi Menü-s étkezésekre, a karácsonyi ünnepségre készült

mézeskalácsokra, a reggel 6-os jógatermi edzésekre és persze a gólyatáborokra.

„Nemcsak ahhoz kell bátorság, hogy az ember

felálljon, és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy ülve

maradjon, és meghallgassa a másikat.”

Winston Churchill

Szabó Anita

MCC-képzés: Közép-Európa szakirány, Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: ELTE, szociológia (MA)

Beszélt nyelvek: angol, cseh, német, orosz


Subprime verseny, tanulmányírás a 2008-as gazdasági válságról, MCC,

2008−2009-es tanév, 1. helyezés

‘Do we tolerate intolerance? – International Student Week in Belgrade,

nyári egyetem, Belgrád, Szerbia, 2010

Masarykova Univerzita, Brno, Csehország, 2012.

„Mérd azzal a sikert, hogy mirôl kellett

lemondanod azért, hogy megkaphasd.”

Tendzin Gyaco, 14. Dalai láma

Amire húsz év múlva is szeretnék emlékezni az MCC-bôl:

a Közép-Európa szakirányra, a vezetôképzôre, a színvonalas konferenciákra,

a kirándulásokra és bulikra, a fergetes gólyatáborokra,

a közösségre, Atibond lesifotóira és a legszebb öt egyetemi

évemre a Gellérthegyen. A Collegiumnak nem csak szakmailag

köszönhetek rengeteget, de nélküle s collegista társaim nélkül

üresebb lenne az életem is.

Akivel mindig is egy oldalon szerettem volna szerepelni egy évkönyvben:

Révész Tamás.

Révész Tamás


Egyetemi tanulmányok: ELTE, történelem (MA)



OTDK Hadtudományi Szekció, 1. helyezés, 2007.

Humboldt Universität zu Berlin, Berlin, Németország,

2009/2010.

Amire húsz év múlva is szeretnék emlékezni az

MCC-bôl: a Közép-Európa szakirányra, a kirándulásokra

és bulikra, az örökös bajnok csocsócsapatra (és

örökös ellenfeleikre), a budai panorámára, a konyhai

beszélgetésekre, a kosarazásra, a Gellért-hegyre hóban,

a közösségre, a fergetegesen vicces történetekre.

Akivel mindig is egy oldalon szerettem volna szerepelni

egy évkönyvben: Szabó Anita.

132 133



Egyetemi tanulmányok: ELTE, spanyol szak, kommunikáció- és médiatudomány minor (BA)


Beszélt nyelvek: angol, spanyol, francia


Országos Média Diákverseny (csapatverseny Mészár Annával és Bán Bencével), 2. helyezés, 2012.

Reporting and writing about international development (Poynter Institute, on-line training) –

“Legjobb magyar diák”, 2012.

European Solidarity: the strength of the Union? nyári egyetem, Cluny, Franciaország, 2011.

Erasmus-ösztöndíj, Universidad Complutense de Madrid, Madrid, Spanyolország, 2013.

“It’s my life, and it’s now or never.”

Bon Jovi






REKK tanulmányi verseny, energetika – pályamû, 2. díj, 2012.

OTDK Közgazdaságtudomány – Regionális gazdaságtan II. szekció, 1. helyezés, 2013.

Otto-Friedrich Universität Bamberg, Németország, 2011.

„Kétféle ember van. Az egyik valaki akar lenni,

a másik valamit akar tenni.”

Jean Monnet


Zöldi Blanka

Ami biztosan nem így lett volna, ha nem vagyok MCC-s: Nem ismerkedtem

volna meg ilyen fiatalon azokkal a kiváló szakemberekkel, akikkel a jövôben nagyon

szívesen dolgoznék együtt; nem tudnám, milyen jó a koliszobában hajnali négykor

az élet értelmérôl beszélgetni, nem írtam volna Kultúrblogot, nem próbáltam volna

ki a zumbázást. Több idôm lett volna semmit tenni, viszont hiányozna az a pörgôsizgalmas

élet, amit most élek.

Lánczi Péter

Miben lenne más az életem, ha nem lennék MCC-s?

Középiskolás korom óta az MCC kötelékében vagyok, így hosszú idôt felölelô idôszak az,

amit el kellene képzelnem a Coli nélkül. Ami biztosan hiányozna, az a közösség. Ezt nem

csak abban az értelemben gondolom, hogy jó ide járni, mert ingergazdag környezetben,

okos koponyák közt lehetek. Az MCC-ben a közösség a szervezhetôség oldaláról is

megmutatkozik. Lehettem volna valamilyen egyetemi diákszervezet tagja, és így részese

lehettem volna programok szervezésének, projektek megvalósításának, de minden bizonnyal

kevesebb visszacsatolást, tanácsot és segítséget kaptam volna. Az ismeretségi

köröm is teljesen más lenne: sokkal inkább a szakomhoz, karomhoz kötôdô. Mindent

összegezve, ha nincs az MCC, végzôs középiskolásként kevésbé lettem volna elkötelezett,

hogy Budapesten tanuljak. Ma már úgy gondolom, kár lett volna máshogy dönteni!

MCC-képzés: Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: ANNYE, International Economy and Business (MA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, német, orosz

Versenyeredmények/külföldi tanulmányok: Haaga-Helia

ammattikorkeakoulu, Helsinki, Finnország, 2009/2010.


Egyetemi tanulmányok: BCE, pénzügy (MSc)

Beszélt nyelvek: angol, német, kínai, spanyol


Hong Kong University of Science and Technology, Hong Kong, Kína, 2010.

„A legegyszerûbb módszer a jövô

megjóslásához, ha magunk alakítjuk.”

Willy Brandt

„If we are here not to do, what you and

I wanna do, and go forever crazy with it, then

why the hell are we even here?”

Gogol Bordello

Közösségi lény vagyok, szóval mindig örülök annak, ha másokkal együtt,

méghozzá hasznosan tölthetem el az egyetemen kívüli idômet. Annyi biztos,

hogy az MCC nélkül sokkal unalmasabb ember lennék, akinek jóval kevesebb

fogalma van a társasági életrôl. A konkrét sok raklapnyi tudás pedig,

amit belém lapátoltak a Gellérthegyen, olyan extra, ami nélkül garantáltan

nehezebben boldogulnék a jövôben.

Tubik Dániel

Emlékszem a legelsô utamra az MCC-be – nem túl idilli történet, keserves

út volt, fôleg a sérült bokám miatt –, azt hittem, sosem jutok fel a hegyre,

majdnem visszafordultam. Milyen sok minden múlik ilyen apró döntéseken.

Azóta annyiszor megismételtem már ezt az utat, hogy hirtelen azt vettem

észre, beköltöztem, sôt, átkerültem az épület bal oldalára. Az itt

töltött négy évem azt bizonyítja, hogy az MCC és lakói még mindig

le tudnak nyûgözni azzal, hogy milyen sokszínûek és csodálatosak. És

valóban, annyi minden történt, amiért örülhetek, hogy nem mentem

inkább haza hûsölni azon az ötvenfokos nyári napon. El sem tudom

képzelni az egyetemi éveket Ûberközgáz, kommuna, csodás szobatárs

és barátok, koktélbuli, vasárnapi szeánsz és színjátszó kör nélkül.

Takács Barbara Veronika

134 135


Mészár Anna



ELTE, kulturális antropológia (MA)

Beszélt nyelvek: angol, német, lengyel, orosz


Országos Média Diákverseny (csapatverseny Bán Bencével és Zöldi Blankával),

2. helyezés, 2012.

szakmai gyakorlat a varsói Magyar Nagykövetségen, 2011.

Jászberénybôl jöttem, a híres Lehel hûtôgépek hazájából. Jelenleg 22 éves vagyok, ami

persze nem árul el sok mindent rólam, mivel ez csak egy átmeneti állapot. Sok dolog iránt

lelkesedtem eleddig, most épp a kulturális antropológia szerelmese vagyok. Ennek talán

az a magyarázata, hogy szeretnék együtt élni idegenekkel, akárcsak a Lehel hûtôk, és

szeretem nézni az embereket. Sokan, amikor megtudják, hogy antropológia szakra járok,

ezt kérdezik tôlem: mi az a kulturális antropológia, és mégis mit fogok csinálni, miután lediplomázom?

Nos, a válaszom a következô: Az antropológia mindenrôl beszél és mindenre

kíváncsi, ami emberi, így mutat utat egy megértôbb és bölcsebb világ felé. Az antropológia

újra és újra eszembe juttatja, hogy milyen kicsi, jelentéktelen és szükségszerûen korlátozott

gondolkodású ember vagyok ebben az univerzumban, ami egyben azt is jelenti, hogy

mindig lesznek új dolgok, csodák, amit felfedezhetek, ha elég bátor leszek felfedezni azokat.

Azt hiszem, a hivatásom az, hogy megosszam ezt a világnézetet másokkal, bármivel

is keresem majd a kenyeremet.

Polgár Péter



CEU, nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok (MA)


Versenyeredmények/külföldi tanulmányok: Université du Luxembourg,

Luxemburg, 2011/2012.

„Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet

szenvedélyesen átölelni, emelt fôvel veszteni és

merészen gyôzni, mert a világ a bátraké, és az élet

túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”

Charlie Chaplin

2009-ben lettem tagja az MCC-nek, amire azóta is második otthonomként tekintek.

Juniorként kerültem a Collegiumba, majd a Nemzetközi kapcsolatok szakirány munkájában

vettem részt, 2012-tôl pedig a Vezetôképzô csapatát erôsítem. Sok barátra

tettem szert az MCC falai között, és remek tanárok óráin vehettem, vehetek részt.

A mesterdiploma megszerzése után 2013 ôszén szeretnék munkába állni, leginkább

a diplomácia területén vagy egy nemzetközi szervezetnél. Biztos vagyok benne, hogy

az MCC támogatni fogja jövôbeli terveimet, és ez csak egy azok közül az elônyök

közül, amik azzal járnak, hogy tagja lehetek ennek a nagyszerû közösségnek.




Beszélt nyelvek: angol, francia, orosz

„Célozd meg a Holdat, ha mellétrafálsz is,

még eltalálhatsz egy csillagot.”

W. Clement Stone



Beszélt nyelvek: angol, francia, kínai, spanyol


École supérieur des sciences commerciales d’Angers (ESSCA) –

Angers, Franciaország, 2011.

„Ha reménnyel a szívedben jársz,

sosem leszel egyedül.”

1991. február 25-én láttam meg a napvilágot Kiskunhalason. Egyetemi képzésem

megkezdéséig itt éltem és tanultam. Az MCC-s pályafutásom 2010 ôszén

kezdôdött, amikor a Nemzetközi kapcsolatok szakirányra felvételt nyertem.

A Kultúrblog projekt egyik alapító tagja vagyok. Az egyetem és a coli mellett

több gyakornoki munkát is vállaltam, így volt szerencsém a Külügyminisztériumban,

a Belügyminisztériumban, a Magyar Telekom Nyrt.-nél és a Budapest

Alapkezelônél dolgozni. 2012 végén jeles minôsítéssel zártam a képzésemet.

A jövôben szeretnék további tanulmányokat folytatni, utazni és egyszerûen

élvezni az életet.

Szilágyi Tamás

Az MCC az életre nevel. Olyan képességeket sajátítottunk itt el, amelyek az

egyetemi oktatás során háttérbe szorulnak, a sikerhez mégis elengedhetetlenek.

Kitartás, céltudatosság, küzdeni akarás – ezek jellemzik az MCC diákjait.

Nagyon hálás vagyok azért, amit a Collegium megtanított nekem: hogy mindig

a lehetô legjobbat hozzam ki magamból, és ne érjem be kevesebbel.

Kiss Viktória

136 137



Egyetemi tanulmányok: ELTE, jog, Université Panthéon-Assas Paris II, jogász



Ghent University, Gent, Belgium, 2011/2012.

BCW&Associés Société d’Avocats au Burreau de Paris, szakmai gyakorlat,

Párizs, Franciaország, 2013.

Amikor a római jog szigorlatot követôen büszkén újságoltam el nagynénémnek, hogy

leköröztem az ô akkor már több évtizedes eredményét, csak annyit mondott, hogy

helyes, mivel nemigen tudna más, hozzám illôbb szakmát elképzelni a számomra.

Való igaz, nekem a pályaválasztás sosem volt igazi „választás”, az én szememben

a jogászi hivatás magas szintû és alázatos mûvelése mindig is, s az évek elôrehaladtával

mind inkább vitathatatlan tiszteletet érdemlô tevékenységként jelent meg.

Ezen meggyôzôdés jegyében igyekszem az egyetemi képzés nyújtotta ismeretek

határait minél szélesebb spektrum mentén tágítani. Az ELTE jogi karának és az MCC

Jog szakirányának végzôs, s az Université Panthéon-Assas Paris II összehasonlító

jogi képzésének elsô éves hallgatójaként, immáron majd három éve gyakornokként

dolgozom egy neves budapesti ügyvédi irodánál, jelenleg pedig a genti egyetemen

eltöltött két szemesztert követôen, Franciaországban dolgozom egy párizsi ügyvédi

iroda alkalmazásában angol és francia nyelven.

Számomra az MCC több egy egyszerû, szállást nyújtó kollégiumnál vagy egy mégoly

magas szintû oktatási intézménynél is, az MCC egyszerre nevel szerénységre, felvonultatva

a különféle szakmák legtehetségesebb képviselôit, s nyújt kivételes, sok

tekintetben utánozhatatlan lehetôségeket a fejlôdésre, a következô, mind nagyobb

lépés megtételére. „Jöjj, ha jó vagy, s távozz még jobbként” – az MCC szellemiségének

és hivatásának tökéletes megragadása e jelmondat.

Korim Balázs

Polonkai Éva



Beszélt nyelvek: angol, francia, latin, német, olasz


OTDK Jogtudományi szekció, „Legjobb Opponens” díj, 2013.

The University of Warwick, Warwick, Egyesült Királyság, 2011/2012.

Sokszor úgy érzem, inkább a jog választott engem, mint én azt: ugyanis, amióta az eszemet

tudom, elolvasok mindent, ami a kezem ügyébe kerül, és egy tejesdoboz címkéjénél hosszabb.

Ezzel az adottsággal a jogi egyetem tökéletesen összeegyeztethetônek tûnik.

Az esélyegyenlôség elkötelezett híveként nem csak jogi szakönyvek sorakoznak a polcaimon.

A pszichológiát már-már mûvészetnek tartom, és képtelen lennék akár csak egyetlen napot

is versolvasás nélkül befejezni. Mivel nyughatatlanul igyekszem megérteni mindent, amirôl

a környezetemben beszélgetnek, így a legújabb hobbimmá a közgazdaságtan tanulmányozása

vált. Mindig mosolyt csal az arcomra, ha sikerül a jogi és a közgazdaságtani gondolatok között

közös nyelvet találni, legyen az akár a magyar, az angol vagy a francia.

Hála a barátaimnak, mégsem ülök azonban éjjel-nappal könyvtárakban: szabadidôm legnagyobb

részét az ír együttesemmel töltöm, ahol dobon játszom. Hajnalonta általában az MCC

„nehézfiúival” tartunk ôrült edzéseket, egyébként néptáncolok, kávét fôzök, és ha végképp

nem találok kedvemre való könyvet, akkor írok egyet magamnak. Mostanában az unokaöcsém

meséskönyvén dolgozom.






Miskolci EU Kupa, „Legjobb felperesei csapat”, 2011.

ELTE büntetôjogi perbeszédverseny „Legjobb védô”, 2011.

Yeditepe Üniversitesi, Isztambul, Törökország, 2012.

International Debate Camp & Porto Open, Portó, Portugália, 2012.

Creative Reading & Writing Summer Course, Nelijärve, Észtország, 2012.






Universitat de Valencia, Valencia, Spanyolország, 2012.

„Magatoknak kell erôlködnötök,

a Tökéletesek csak utat mutatnak.”

Buddha

G. Szabó Dániel

Ebben az évben számtalan dolog változott – bár nem volt ez másként korábban

sem. Az év egy hatalmas törökországi (és néhány környezô országra is kiterjedô)

vakációval indult, amiért ezúton is köszönetet mondok az Európai Bizottságnak. Az

élményekkel való feltöltôdés után, ôsztôl hivatalossá vált az MCC-hez fûzôdô viszonyom,

és az egyetemen szerzett tudást is elkezdtem végre értelmes módon használni.

A hallgatói önkormányzatunk gazdálkodására telepedett évtizedes hallgatást

néhány MCC-s segítségével (és egy perrel) bolygattam meg, és már félidôben olyan

változásokat értünk el, amire egyikünk sem számított.

Molnár Benedek vagyok, az ELTE ÁJK negyedéves hallgatója, Erasmus-ösztöndíjjal

félévet Spanyolországban, az Universitat de Valencián töltöttem. Tanulmányaim

során az alkotmányjog, illetve a polgári jog érintett meg mélyebben,

a közigazgatást gyakornokként már kipróbáltam, nem vált be, az új terv, hogy

ügyvéd leszek. Az MCC-nek elmondhatatlanul hálás vagyok, biztosra veszem,

ha nem nyertem volna ide felvételt, ma sokkal, de sokkal unalmasabb dolgokkal

foglalkoznék. Egyszerûen azért, mert a Coli olyan sajátos szemléletmódot

közvetít, amivel máshol én nem találkozhattam volna. Klisészerû, de rám teljes

mértékben vonatkozik az MCC mottója: „bonus intra, melior exi”.

Molnár Benedek

138 139




CEU, közpolitika (MA)

ELTE, romanisztika-francia szak (BA)


Beszélt nyelvek: angol, francia, spanyol, orosz


Convention des Jeunes Citoyens Européens, nyári egyetem, Cluny,

Franciaország, 2010, 2011, 2012, 2013.

Allianz Summer Academy, Németország, 2013.


Egyetemi tanulmányok: ELTE, jog és politológia



Humboldt Universität zu Berlin, Berlin, Németország, 2012/2013.

„Lennék én szerény, de nincs mire.”

José Mourinho


Nyircsák Adrienn

Amirôl az MCC-ben ismernek: több éven keresztül vezettem a „Játék, mely

valóra válik” címû jótékonysági projektet; a konyhában mindig színes zöldséges

ételeket készítek.

Amit kevesen tudnak rólam: hobbim a modern és kortárs tánc, jelenleg épp a

jazz; szeretem és ki tudom rakni a Rubik-játékokat; lételemem a vita.

Németh Márton

A Tóth Márton Linkkereszt Arany Fokozatának büszke tulajdonosaként, de kiváltképp

a Collegium elsô és egyben utolsó aulafoci-bajnokságának fôszervezôjeként úgy érzem,

sikerült maradandó nyomot hagynom magam után az intézmény falain. A bencés maffia

helyi ügynökeként komoly szerepem volt abban, hogy megkezdôdött a pannonhalmi

diákok megállíthatatlan keresztes hadjárata az MCC-be. Nemcsak szakmai, hanem közösségi

téren is igyekeztem kihasználni az intézmény nyújtotta lehetôséget. A barátaimmal

például megpróbáltunk alapítani egy kis anarchista közösséget a Collegium falain

belül, de a kísérlet sajnos hamar kudarcba fulladt, mivel senki nem volt képes betartani

a szabályokat. Ezért nem maradt más választásunk, mint hogy a vizsgaidôszak minden

éjjelén a B szárny erkélyein kiterveljük, hogyan fogjuk meghódítani a világot. Eddig

minden a terv szerint halad.



ELTE, filozófia (BA)

Paris II. francia és európai jog (M1)



Université Paris 1. Pantéon-Sorbonne,



Egyetemi tanulmányok: MOME, designelmélet (MA)

ELTE, szabadbölcsészet, filmelmélet és filmtörténet szakirány (BA)

Beszélt nyelvek: francia, angol

Versenyeredmények/külföldi tanulmányok: Országos Média Diákverseny

(csapatverseny Mészár Annával és Zöldi Blankával), 2. helyezés, 2012.

Kökényesi Gábor

Úgy érzem, óriási szerencsém volt az MCC-be kerülésemkor, hiszen az egyik legkiválóbb szobatársat kaptam, és talán ez az, ami – fôleg

kezdetben – igazán meghatározta a collegiumi mindennapjaimat. Az évek során sok vicces dolgot éltem át e falak között, és túl a

Collegium komolyabb oldalán, ezek az apróságok tették azt otthonossá. Jog és filozófia szakos hallgatóként a Collegiumban megtanultam,

hogy a szakmai elôrehaladás csak kemény munkával és elkötelezettséggel érhetô el.

A kultúra fogalma talán valami olyasmit jelent, hogy sikerült ésszerûen és értelmesen

megszervezni a minket körülvevô világot. Persze fontos, hogy eközben

ne felejtsük ki a rendszerbôl magát az embert, mert akkor könnyen esünk egyik

végletbôl a másikba: a korlátoltság vagy épp a korlátlan lehetôségek illúziójának

csapdájába. A Collegium és azon belül a média szakirány nekem mindig

is azt jelentette, hogy olyan tanárokkal és diákokkal dolgozhatok együtt, akik

ehhez a humánus rendszerhez tesznek hozzá értékes dolgokat. Azt gondolom,

hogy ez az MCC lényege, és a közeli-távoli jövôben én is ennek a szellemiségnek

megfelelôen szeretnék tevénykedni, a mûvészeti vagy a kommunikációs

szektor valamely területén.

Bán Bence

140 141




Beszélt nyelvek: angol, francia, német, spanyol



IFUA Stratégiai esettanulmány verseny, csapatban Bosits Etelével,

2. helyezés, különdíj, 2013.

McKinsey Esettanulmányi Verseny, 3. helyezés, 2013.

Bocconi Egyetem, Milánó, Olaszország, 2012/2013.


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi tanulmányok (MA)



I. Intézményközi Nemzetközi Jogi Jogesetmegoldó Verseny, 1. helyezés, 2010.

Rajtad múlik! európai uniós tárgyalási szimulációs verseny, egyéni különdíj, 2012.


Külsôs szobanövényként is jó a srácokkal fotoszintetizálni, hiszen a legtöbb colis

beszélgetés határértékben világmegváltás. Különösen, ha aznap már nem kell több

beadandót írni, és valaki fûz vagy zenél is hozzá.

Sánta Eszter



BCE, Comparative Local Development Studies (MA)

BCE, közszolgálati közgazdász (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, olasz, spanyol


Universidad de Valladolid, Valladolid, Spanyolország, 2011.

Univeristá degli Studi di Trento, Trento, Olaszország, 2012/2013.

Németh Gábor

Miután egy körbôl kimaradtam, 2009-ben rögtön szakirányosként csöppentem az

MCC-be. Az utolsó „Romó-generáció” tagjaként abban a szerencsében volt részem,

hogy az Alibiben egy csésze kávé mellett válthattuk meg hétrôl hétre a világot, ami több

volt, mint néhány esti kurzus. Életszemléletet és rengeteg biztatást kaptunk, mi, négyen,

nem diákok, hanem partnerek voltunk. Tinédzserbôl fiatal felnôtté válni, nekem ez az

MCC. A teraszos grillpartitól a Külügyminisztériumig. Miképp azt már az elsô évben

megtanultam: bonus intra, melior (s)exi!

MCC-képzés: Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: ELTE, pszichológia (BA)



OTDK Személyiségpszichológia I. szekció, szerzôtárssal, 1. helyezés, 2013.

Saint Vincent College, PA, Amerikai Egyesült Államok, 2007/2008.

Amikor alapozósként bekerültem a Collegiumba, nem gondoltam volna,

hogy ennyire hozzá fogok szokni ahhoz, hogy a napi rutinomat további húsz

emberrel osszam meg, de az évek során mégis kialakult bennem valami

„kollégiumfüggôség”. Itt a Collegium falai között tanultam meg azokat az

emberi dolgokat, amit máshol talán nem kaphattam volna meg ilyen intenzitással.

Részese voltam bánatnak és boldogságnak, a nagy vizsgahajráknak

vagy mindent elsöprô buliknak, de mégis az itt töltött éveknek talán két nagyon

nagy dolgot köszönhetek. A barátaimat és a jövôbeni céljaimat; hiszen itt

alakult ki bennem, hogy mi is érdekel igazán, és az itteni barátaim voltak azok,

akik minden kalandomon végigkísértek. Azt hiszem, ennél többet senkinek

nem lehet kívánni az egyetem végére.

Juhász Zsombor

Kiugrott bölcsész: 2008 és 2011 között irodalmi és nyelvészeti tanulmányokat

folytat, Eötvös collegista. Tudományos pályára készült, de magával

ragadta az üzleti élet változékonysága és dinamikája. Nagyon fontosnak

érzi ezen kívül, ha kézzelfogható módon hatással lehet a világra. A BA

utolsó évében ezért elvégzi az MCC Vezetôképzô programját, emellett

csatlakozik a Közgazdaságtan/Business szakirányhoz is.

Amire a legbüszkébb: a gimnáziumi évek után a pennsylvaniai Saint Vincent

College-ban töltött el egy évet. Ezalatt partneri viszonyt alakított ki

a Saint Vincent College és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium között,

amelynek keretében minden évben két pannonhalmi diák eltölthet egy

tanévet az USA-ban.

Káplár Péter

142 143




BCE, szociológus (BA)

Beszélt nyelvek: angol, német, szlovák, latin


ELTE ÁJK Perbeszédverseny, 2. helyezés és közönségdíj, 2012.





University of Helsinki, Helsinki, Finnország, 2012.

ELTE ÁJK YOU MÁJT WIN! jogtörténeti tanulmányi verseny, 3. helyezés, 2010.

„Más dolog ismerni az utat, és járni rajta.”

Mátrix


Gönczy Angelika

Gyermekkorom óta készülök a jogi pályára, azonban mindig fontosnak tartottam,

hogy a jog mellett más területeket is megismerjek, ezért jelentkeztem a Collegiumba,

és szereztem jogi tanulmányaim mellett diplomát szociológia szakon. Az egyetemen

már elsô évesen részt vettem a tudományos diákköri üléseken, majd 2010

szeptemberében a Büntetôjogi Tudományos Diákkör titkárává választottak, mely

feladatomat azóta is ellátom amellett, hogy ösztöndíjas demonstrátorként is segítem

a tanszék oktatóinak munkáját. Mindemellett a joggyakorlatot is volt alkalmam

több területen is megismerni: dolgoztam gyakornokként polgári és büntetô ügyekkel

is foglalkozó ügyvédi irodáknál, valamint a Központi Nyomozó Fôügyészségen

és a Fôvárosi Fôügyészségen. A Collegium Jog szakirányán tanultak illeszkednek

céljaimhoz, és bízom abban, hogy segítenek majd azok elérésében.

Szabó Benjámin Péter

Már lassan négy év telt el azóta, hogy elôször ráléptem az útra. Magam mögött hagytam

Székesfehérvárt, az öt évfolyamos gimnáziumot, a csónakázó tavat, a városi uszodát

és az otthon kényelmét azért, hogy a jogi egyetemen tanulhassak. Amikor megérkeztem

Budapestre, elôször szállást kerestem, de a Mathias Corvinus Collegiumban ennél

sokkal többet találtam: egy közösséget, barátokat, szerelmet, tudást és mindehhez egy

értékrendet. Ezen hasznos útravalók mellett pedig megszámlálhatatlan emléket: a közös

kirándulásokról, borozásokról, a vizsgák elôtti éjszakázásokról vagy éppen a személyi

szabadságunk tízperces korlátozásának esetérôl. Amit itt kaptam, azért csak hálás lehetek,

mert felkészített arra, hogyha eljön az idô, bátran tovább tudjak indulni.






University of Warwick, Coventry, Egyesült Királyság, 2012/2013.

„A tegnapi nap igen gyorsan múlt el.”

Gróf Széchenyi István úti naplójából, Flórencz, 1818. július 31.

Hiszek a változás lehetôségében. Fontosnak tartom a jog uralmát és a kiszámíthatóságot.

Fellépek a „kéz kezet mos” kultúrája ellen, és mindenki

mástól is ugyanezt várom el. Motiválnak az elveszettnek tûnô, reménytelen

helyzetek. Barátaimmal egy rebellis csapatot alkotunk, amely állandóan

megkérdôjelezi a status quót. Bármilyen nehéz helyzetbe is kerülünk,

tudok olyan közhelyeket találni, amelyek utat mutatnak számunkra.

Szeretem a pénzt, de csak amelyért becsületesen megdolgoztam. Minden

körülmények között képes vagyok megôrizni rezzenéstelen arckifejezésemet.

Részt veszek a jogászfoci-bajnokságban, alapító tagként erôsítem

a Betmencseszter csapatát, és helyezést értem el a házi góllövôlistán.

Büszke vagyok arra, hogy szerepelhetek e kiadványban, mivel ez azt jelenti,

hogy e remek közösségnek is tagja vagyok. Megálmodtam Magyarország

elsô tetôtéri minigolfpályáját, és létre is hozom azt.

Tóth Péter





BCE-TDK Társadalmi jelenségek és értékek szekció: 1. helyezés, 2012.


Diákmenedzsment Bajnokság, 3. helyezés, csapatban, 2013.

WHU – Otto Beisheim School of Management, Vallendar, Németország, 2012.

Hálás vagyok. Hálás vagyok Istennek az életem eddigi 22 évéért, hogy egészségesen

megszülethettem második gyermekként a családunkba, és hogy szüleim szeretettel

felnevelhettek. Hálás vagyok, hogy olyan általános és középiskolákba járhattam,

melyek odaadó tanáraik révén minden lehetôséget megadtak arra, hogy

Magyarország egyik neves egyetemén továbbtanulhassak. Szintén hálás vagyok,

hogy a „szimpla” egyetemi képzésen kívül több olyan programba (mint amilyen

például a Collegium) is becsatlakozhattam, amelyek szélesítik a látókörömet, és

elmélyítik szakmai ismereteimet. Oly sok mindenért hálás lehetek, hogy ha elkezdeném

mindet papírra vetni, akkor elég sokáig írhatnék.

Ugyanakkor a hála érzése mellé más is társul: a felelôsség tudata. Hiszem, hogy

akinek sok adatott, attól sokat is várnak, és mindaz a sok lehetôség, amivel itt

a Collegiumban oly sokan rendelkezünk, az elsôsorban nem önmagunkért van.

Felelôsséggel tartozunk hazánk, környezetünk és embertársaink irányába, amivel

el is kell majd tudnunk számolni egy napon.

A jövôvel kapcsolatos várakozásaimat pedig legtalálóbban az amerikai futballista

Tim Tebow szavai írják le: „Nem tudom, hogy mit tartogat számomra a jövô, de

azt tudom, hogy ki tartja kézben a jövômet”.

Szabolcs Péter

„Láttál-é az ô dolgában szorgalmatos embert?

A királyok elôtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.”

Példabeszédek könyve 22:29, Biblia

144 145

IV.fejezet

NAGYVILÁG

Közösségünket mindig igyekszünk nagyobb

kontextusban is elhelyezni. Ezt szolgálják nemzetközi

együttműködéseink, kiterjedt külföldi vendégprofesszori

hálózatunk, idegen nyelvi képzéseink, amelyek segítségével

kaput nyitunk a nagyvilág felé. A nemzetközi tapasztalatok

szerzését elengedhetetlennek tartjuk egy, a világot

és hazánkat problémaorientáltan, érzékenyen feltáró

és konstruktív kritikával illető világlátás kialakításához.

Az itt végzettek könnyen bekapcsolódhatnak a határainkon átívelő

szakmai párbeszédbe is, többek között rendszeres

és szervezett előadások, konferenciák, tanulmányi utak,

ösztöndíjak segítségével.

Ösztöndíjas

diákjaink

Peking

Aalto Helsinki

Professzoraink

London

Gent

Berlin

Prága

Limerick

Glasgow

Harrogate

Aberystwyth

WarwickCambridge

London

Caen

Angers

Stockholm

Göteborg

Jönköping

Groningen

Berlin

Amszterdam Vlotho

Antwerpen Münster

Frankfurt am Oder

Köln

Gent Leuven

Luxemburg Bamberg Prága

Saarbrücken

Brno

Párizs

Regensburg

Karlsruhe

München Pozsony

Bécs

Trentó Ljubljana

Milánó

Belgrád

Tartu

Riga

Moszkva

New York

Barcelona

Lausanne

Lisszabon

Sevilla

Madrid

Valencia

Róma

Izmír

Isztambul

Fokváros

Panama

Jaipur

Szingapúr

Taipei

Hong Kong

Dunedin

Nyelvvizsgák száma az MCC-ben

Általános

Szakmai

Felsôfok Középfok Alapfok Felsôfok Középfok

Angol 99 23 12 2

Német 32 27 1 1

Francia 9 20 1 2 1

Spanyol 5 4 1 1

Szlovák 4

Olasz 3 3 1 1

Román 2 1

Orosz 1 3 1

Cseh 1

Latin 3

Collegistáink beszélnek még arabul, észtül, finnül, héberül, hollandul, japánul, kínaiul, lengyelül, portugálul, svédül, szerb-horvátul, törökül.

Los Angeles

Montreál

Hamden

Chicago

Latrobe

Washington D.C.

Raleigh

148 149

Ösztöndíjak, szakmai

együttműködések

„ „

akarattal, megfelelô kitartással és felfogással minden cél elérhetô

hangsúlyozza a hazatérés fontosságát. Hazatérni és a kintrôl hozott tapasztalatot bátorsággal és

kitartással itthon alkalmazni. Erre ugyanis kevesen képesek, pedig lássuk be, ez jelenti az igazi

teljesítményt.

NAGYVILÁG

Quinnipiac University

Pleier Alexandra | az MCC alumnája (’09)

Újra itthon lenni fenomenális érzés. Újra látni régi ismerôseinket, újra felszállni a hazavezetô vonatra,

újra rácsodálkozni a körülöttünk levô értékekre, olyan dolgok, amelyek miatt még inkább

értelmet nyer egy kis idôre elhagyni azt a közeget, amely annyit adott nekünk.

Ha szolgálhatok tanáccsal a fiatalabbak számára, akik csak arra gondolnak, máshol mennyivel

jobb és egyszerûbb, azt javasolnám, igenis menjenek el kicsit, de térjenek vissza, és tetteikkel

igazolják, mire képesek itthon. Merjék mosollyal és elôremutató javaslatokkal jobbá tenni mások

és közösségük életét.

Köszönöm az MCC-nek, hogy még gimnazistaként befogadott, egyetemistaként közössége tagja

lehettem, és felnôttkorom elôtt megadta a lehetôséget erre az egyedülálló programra, hogy újult

erôvel térhessek haza, és itthon boldog legyek.

A program egy MBA megszerzése

mellett amerikai vállalati

tapasztalatot ígért rendkívüli

ösztöndíjfeltételek mellett,

és legfontosabb feltétele az volt,

hogy végeztekor hazatérjünk.

Christopher Ball, a Quinnipiac University

Közép-Európa Intézetének igazgatója

és Pleier Alexandra, az MCC alumnája (’09)

Partnerünk, a Quinnipiac University delegációja minden évben ellátogat az MCC-be

Addig menjen az ember, amíg fiatal. Az új

iránti kíváncsiság mindannyiunkat vezérel,

sokakat pedig szerencsére az is, hogy a máshol

tapasztaltakat kisebb körben, egy adott közösség

javára fordítva használják fel.

Közgázos diplomám megszerzése elôtt álltam,

amikor ellátogatott hozzánk az MCC-be Chris

Ball professzor úr, hogy az amerikai Quinnipiac

University magyar diákok számára induló

MBA-ösztöndíjról beszéljen a colisoknak. Nem

hazudok, azt sem tudtam, merre található az

intézmény, de kíváncsiságból meghallgattam,

mivel éppen akkor gondolkodtam el azon, hogy

jó lenne egy külföldi mesterképzés, hiszen bennem

is megvolt a mehetnék.

MBA diplomaosztó, 2011.

„

volt lehetôségem saját

„

magam megismerésére, és arra,

hogy megerôsödjön bennem a cél,

hogy hazatérve maradandó

értéket képviseljek

Chris személyisége és derûs kisugárzása azonnal megnyerôvé tette a programot, ennek hatására

be is adtam jelentkezésem, és legnagyobb meglepetésemre 2009 márciusában megérkezett az

e-mail, hogy én lettem az egyik ösztöndíjas. A program egy MBA megszerzése mellett amerikai

vállalati tapasztalatot ígért rendkívüli ösztöndíjfeltételek mellett, és legfontosabb feltétele az volt,

hogy végeztekor hazatérjünk.

A majdnem három, Amerikában töltött év részletezése nem célom: Chris mentorkodása, a program

kialakításában való igyekezete egyedülálló, és az évek során tartós barátság alakult ki köztünk.

Nem lepek meg senkit azzal sem, hogy leírom, rengeteget tanultam kint egy másik kultúra

üzleti világáról, az üzleti életben való viselkedésrôl, emberekrôl, az önálló kezdeményezés és kemény

munka fontosságáról. Ami a legfontosabb, volt lehetôségem saját magam megismerésére,

és arra, hogy megerôsödjön bennem a cél, hogy hazatérve maradandó értéket képviseljek, vagy

ahogy arrafele mondják, a „make a difference” elhatározásommá váljon.

Az ösztöndíjprogram számomra legfontosabb hozadéka, hogy megerôsített abban, semmi sem

lehetetlen, és akarattal, megfelelô kitartással és felfogással minden cél elérhetô. Számos program

van, amellyel az ember kimehet Amerikába, de olyan tudtommal nincs több, amely ennyire

150

151

NAGYVILÁG

Führungsakademie Baden-Württemberg

Schüschletz Sándor | osztályvezetô, Közigazgatási és Igazságügyi

Minisztérium, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Koordinációs és

Jogi Fôosztály, Támogatáspolitikai Osztály

Bayerische EliteAkademie

Kruzslicz Tamás

NAGYVILÁG

Érdekes volt látni,

milyen kiterjedt politikai

és gazdasági lobbierôvel rendelkezik

Németország az EU szabályozási

és döntéshozatali gépezetén belül.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

(KIM) osztályvezetôjeként 2012. március

végén a Mathias Corvinus Collegiumnak

köszönhetôen találkoztam egy lehetôséggel,

amelynek értelmében esélyt kaphatok arra,

hogy részt vegyek egy négy hónapos németországi

szakmai tanulmányúton, illetve

közigazgatási gyakorlaton. Személy szerint

ezt megelôzôen még nem kerültem kapcsolatba

az MCC-vel, így nagy érdeklôdéssel

fogadtam a részleteket. A személyes benyomásom nagyon pozitív volt, hiszen egy olyan intézményi

rendszert és célkitûzést kezdtem megismerni, amelyet eddig hiányoltam a magyar

felnôttképzésbôl. Mindezek után – telve kíváncsisággal – elérkezett az indulás napja Karlsuhéba,

a Führungsakademie Baden-Württemberg intézményébe.

A Führungsakademie közel 25 éves múltra

tekint vissza, s a tulajdonképpeni célja, hogy

megfelelô színvonalú és mennyiségû vezetôi

utánpótlást biztosítson a német, ezen belül is

a baden-württembergi közigazgatás számára.

A Führungsakademie 20. évfolyamának

egyetlen „külföldi” hallgatójaként nagyon

kellemes és már-már barátinak mondható

légkör fogadott. A vezetôképzés gerincét az

intézményt fenntartó tartományi közigazgatás

csúcsát jelentô Staatsministerium által

minden évben megjelölt feladat alkotja. Az

idei évben „Baden-Württemberg auf dem

Weg zum Musterland der Bürgerbeteiligung”

címet viselô koncepció és tanulmány kidolgozása

jelentette a fô projektet.

A közelmúltban vette fel a kapcsolatot a Mathias

Corvinus Collegium és a Bayerische Elite-

Az interdiszciplináris projektek Akademie. A hasonló képzési struktúra és

mellett mentorprogramokat, a kölcsönösen megegyezô oktatási, nevelési

a gazdasági élet neves szakembereinek célok mentén szervezôdött az egyre szorosabbá

váló együttmûködés az MCC és társintéz-

bevonásával tutorálási lehetôségeket

ménye között. A közös programok során az

biztosít a német partnerintézmény.

oktatói és hallgatói mobilitás megteremtése

mellett fontos szerepet játszik a mindkét fél

részérôl megvalósuló szakmai egyeztetés,

egymás képzési rendszerének segítése, fejlesztése, nemzetközi kapcsolati hálózat kialakítása.

A dél-németországi tehetséggondozó intézmény kiemelt célja a jövô felelôs, vezetô beosztású

szakembereinek a képzése. Különleges hangsúlyt kap a vezetési kompetencia és a személyiségfejlesztés,

a vállalati vezetés, az interdiszciplináris és interkulturális gondolkodás kialakítása, a problémakezelés,

etikai és felelôsségvállalási kérdések megtárgyalása, a médiakompetencia és a vállalati

gondolkodás fejlesztése. Ezeket a területeket az MCC is kiemelten kezeli, így ebben is partnert

jelent a német szervezetnek.

Az interdiszciplináris projektek mellett mentorprogramokat, a gazdasági élet neves szakembereinek

bevonásával tutorálási lehetôségeket biztosít a német partnerintézmény. Rendszeres tanulmányi

utakkal, bel- és külföldi gyakorlatok szervezésével segítik diákjaik további szakmai

elômenetelét. A bajor egyetemek és fôiskolák mellett a külföldi szakmai kapcsolatok is jelentôs

szerepet játszanak az intézmény életében, az MCC-vel tervezett kölcsönös rendezvények, szakmai

utazások is ezt a palettát színesítik.

Mindkét partner a kiemelkedô tehetséggel rendelkezô, kiváló tanulók támogatását tûzte ki célul,

így két ország hasonló kvalitású diákjai a találkozási alkalmakon túl egymás megismerésével egyedülálló

lehetôséget kapnak arra, hogy nemzetközi kapcsolatokat alakítsanak ki, látókörüket tágítva

megismerhessék a német gazdasági élet szereplôit, azon belül is a bajor politikai, társadalmi és

vállalati réteg neves személyiségeit.

Thomas E. Berg, a Führungsakademie

Baden-Württemberg fôtitkára az I. MCC

Nemzetközi Leadership Konferencián

„

„

testközelbôl élhettem

meg, hogyan mûködik

egy jól szervezett közigazgatási

és gazdasági rendszer

Emellett számos elôadás segítette mind teoretikus,

mind pedig gyakorlati szinten az ún.

vezetôi képességek elsajátítását, illetve azok

továbbfejlesztését. Az intézmény nagyon élénk

és kiterjedt kapcsolati rendszerrel rendelkezik a német közigazgatás, valamint a gazdasági élet meghatározó

szereplôi között, akik szakmai tapasztalataikkal és ismereteikkel támogatják a képzést.

Számos szakmai tanulmányúton vettem részt, amelyek közül talán a legérdekesebb és legmeghatározóbb

az az egy hét volt, amelyet Günther Oettinger energiaügyi biztos meghívására Brüszszelben

tölthettem el. Itt lehetôség volt az Európai Unió intézményi rendszerének közelebbi

megismerésére – német oldalról és szemszögbôl. Érdekes volt látni, milyen kiterjedt politikai

és gazdasági lobbierôvel rendelkezik Németország az EU szabályozási és döntéshozatali gépezetén

belül. A képzés utolsó egy hónapját Stuttgartban, a Pénzügyi és Gazdasági Minisztériumban

töltöttem, ahol lehetôségem volt betekinteni a magyar vonatkozású Duna-stratégia

„mûhelytitkaiba”, illetve a tartományi gazdaságélénkítési koncepciókba.

Összegezve a kinti tapasztalataimat kijelenthetem, hogy szakmailag nagyon hasznos volt, hiszen

„testközelbôl” élhettem meg, hogyan mûködik egy jól szervezett közigazgatási és gazdasági rendszer.

Bízom abban, hogy az MCC által kezdeményezett és a KIM által is támogatott – német

partnerekkel történô – együttmûködés keretében további közigazgatási szakemberek vehetnek

részt hasonló külföldi tapasztalatcserén.

A dél-németországi tehetséggondozó intézmény kiemelt célja a jövô felelôs,

vezetô beosztású szakembereinek a képzése.

Köszönettel tartozom az MCC képviselôinek, Tombor András alapító kurátor úrnak és Szalai

Zoltán ügyvezetô igazgató úrnak, hogy lehetôvé tették számomra a kurzuson történô részvételt.

152 153

NAGYVILÁG

A Komáromy Gábor-ösztöndíj nyertesei

Zöldi Blanka – Laborczi Dóra – Péterfi Barbara – Csonka Anna |

az MCC Média/Kommunikáció szakirány hallgatói

A szakmai fejlôdésem mellett a tudományos munkámat is nagyban segítette az ösztöndíj, mivel

úgy tapasztaltam, hogy az általam látogatott helyszíneken sem újságírók, sem laikusok számára

nem állnak rendelkezésre megfelelô, új és pontos statisztikák a szegénynegyedekben élô romák

életkörülményeirôl, különös tekintettel a roma nôk speciális helyzetérôl. Egyértelmûen az ösztöndíjnak

köszönhetô az is, hogy a 2012−2013-as tanévben a Nyíregyházi Fôiskolán mûködô

Evangélikus Roma Szakkollégiumban írásgyakorlatot és „Romák a médiában” címû szemináriumot

vezetek a hallgatóknak, akik közül kettônek ebben a félévben mentora is leszek.

NAGYVILÁG

A szakmai fejlôdésem mellett a tudományos munkámat is nagyban segítette az ösztöndíj

A Komáromy Gábor-ösztöndíjat 2010-ben alapította a Cook Communications

és az MCC, ezzel ösztönözve a média kritikus megközelítését és segítve a gyakorlatorientált

újságíróképzést. A pályázat, képzési területtôl függetlenül, nyitott

minden nappali tagozatos egyetemi vagy fôiskolai hallgató számára. Az ösztöndíj

keretében felajánlott pénzügyi támogatás összességében 1200 euró.

A nyertes pályázó az ösztöndíj részeként mentori segítséget kap munkájához

egy tapasztalt, nemzetközi közegben jártas újságírótól, valamint szakmai

gyakorlaton vehet részt az [origo] hírportálnál, és felvételt nyer az MCC

Média/Kommunikáció szakirányára. Az ösztöndíj névadója Komáromy Gábor,

a Cook Communications magyarországi alapító partnere és az MCC

Média/Kommunikáció szakirányának egykori szakirányvezetôje, aki 45

évesen hunyt el 2010-ben.

Laborczi Dóra

„

az ösztöndíj

bírálóbizottságának tagjaival

folytatott közös munka különösen

„

is meghatározó volt számomra,

hiszen elmélyült az ezen

a területen szerzett szakmai

tudás és tapasztalat

A szakmai és a tudományos munka mellett az ösztöndíjnak köszönhetem azt is, hogy megismerkedhettem

a leghátrányosabb kistérségekben élô emberekkel foglalkozó elszánt tanárokkal,

szociális munkásokkal vagy civilekkel is. A velük való beszélgetések arra ösztönöztek, hogy

többedmagammal egy szociális kérdésekkel foglalkozó hálózat kidolgozásába kezdjünk, ahol az

egyébként a médiában is teljesen alulreprezentált szociális szakma képviselôinek munkáját megismerhetik

a laikusok, ôk pedig tapasztalatot cserélhetnek egymással.

Amikor jelentkeztem az ösztöndíjra – bár láttam, hogy MCC-s külsôs tagságot is kínál – nem

gondoltam volna, hogy az ösztöndíj számos más elônye (fôként Adam LeBor mentorsága) mellett

éppen a collegiumi tagság lesz ennyire meghatározó a félév során. Mindig is szerettem volna

egy „rendes” egyetemi kollégium tagja lenni, ahol nyitott és motivált emberek valódi közösséget

alkotnak – ebben sajnos eddigi kollégiumaimban nem volt részem. Ezért is örültem különösen,

hogy az MCC-ben – mind a titkárságon, mind a média szakirányon, mind a Kultúrblog projektben

vagy akár az angolórán – kedves, közvetlen és tehetséges csapat fogadott. Tetszik, hogy itt

mindenki önmagáért számít, hogy elmondhatja, és el is meri mondani a véleményét. Hogy a vélemények

különbözôsége nem hátrány, és nem elhatárolódásra, hanem beszélgetésre, megvitatásra

ösztönzi a colisokat. Ebben a szellemiségben élni és tanulni nagyon szuper lehet.

A média szakirányos órákat nagyon szerettem, Baló György és Adam LeBor kurzusa olyan gyakorlati

ismeretekkel látott el, amelyeket hosszú és rövid távon is kamatoztatni tudtam. A szakiránnyal

szervezett A cigány út nem cigányút címû konferencia (amelynek témáját a 2011−2012-es

Komáromy Gábor-ösztöndíj ihlette), ahol beszélgetô partnere lehettem Szalóki Áginak, Kerényi

Györgynek, Aczél Petrának és Forgács Istvánnak, szintén meghatározó élmény volt. Nagyon

örültem, hogy találkozhattam Révész Ágotával, Komáromy Gábor özvegyével, és – bár

a munkám és az ELTE-s szakzárás a tanév végén gyakran elvont a szakirányos közösségi alkalmakról

– megkedveltem a médiás csapatot, és remélem, hogy sem velük, sem pedig az MCC-vel

nem ér véget a kapcsolat az ösztöndíj után.

2012 májusában diplomáztam az ELTE

BTK kommunikáció és médiatudomány

mesterszakán, és éppen az utolsó évemben

volt szerencsém elnyerni a Komáromy Gábor-ösztöndíjat,

amelynek keretében hátrányos

helyzetû roma nôkrôl és gyerekekrôl

írtam cikksorozatot. Ezelôtt gyakornokként

dolgoztam a Hírszerzônél, ahol már számos,

esélyegyenlôségi témában írt cikkem megjelent,

ezért az Adam LeBorral és az ösztöndíj

bírálóbizottságának tagjaival folytatott közös

munka különösen meghatározó volt számomra,

hiszen elmélyült az ezen a területen szerzett

szakmai tudás és tapasztalat.

meggyôzôdésem, hogy a tájékozott és egymással kommunikálni képes

emberek meg tudják akadályozni a súlyos nemzetközi konfliktusokat

Az ösztöndíjas munkámat kiegészítette az is,

hogy meglehetôsen sok terepmunkát végeztem,

az ösztöndíj ideje alatt Bódvalenkén kívül

jártam Nyíregyháza, Alsózsolca és Ózd

szegénynegyedeiben, megismerkedtem különbözô

integrációs programokkal, és test közelbôl

érzékelhettem az itt élôk mindennapi

problémáit. Mindezeket a tapasztalatokat nemcsak

a mentorommal egyeztetett ösztöndíjas

cikkekben, hanem számtalan másik írásban is

fel tudtam használni.

154 155

NAGYVILÁG

KKeserédes dolog volt ez, hiszen egy emlék-ösztöndíj

egyrészt a kihagyhatatlan lehetôségeket kínál,

másrészt viszont meg sem tudja közelíteni

azt az értéket, amelyet a névadója még ezen

a világon képviselhetne.

NAGYVILÁG

Zöldi Blanka

2010-ben felvételiztem a Mathias Corvinus Collegium média szakirányára – kissé közhelyesen

hangzana, ha azt írnám, megszeppent elsôsként ültem a felvételi bizottság elôtt (ráadásul igaz

sem volna). Bár azt még nem tudtam pontosan, mivel szeretnék foglalkozni a késôbbiekben,

de a Collegiumban eltöltött elsô „junior év” során egyre biztosabb lettem abban, hogy a média

szakirány fogja számomra a legtöbb lehetôséget nyújtani mind emberi, mind szakmai fejlôdésre.

Nem is kellett sokat várni az elsô alkalomra, hiszen szinte a felvételi értesítôvel egy idôben érkezett

a Komáromy-ösztöndíj pályázati kiírása is. Keserédes dolog volt ez, hiszen egy emlék-ösztöndíj

egyrészt a kihagyhatatlan lehetôségeket kínál, másrészt viszont meg sem tudja közelíteni

azt az értéket, amelyet a névadója még ezen a világon képviselhetne.

UÚgy érzem, a program szakmailag hatalmas fejlôdést jelent számomra

„ a

A saját bôrömön

tapasztalom, milyen nehéz

manapság lehetôséget kapni,

hogy egy adott témáról valóban

kritikusan, több nézôpontot

láttatva lehessen írni.

Pontosan ezért jelentkeztem

„az ösztöndíjprogramra.

Péterfi Barbara

Mikor két éve, egy külföldi nyári munka során elôször találkoztam a felhívással az interneten, úgy

éreztem, szinte szó szerint nekem találták ki. Bár akkoriban, külföldi tartózkodásom miatt nem

volt esélyem pályázni, a Komáromy-ösztöndíj ígéretét elraktároztam az emlékezetemben. Nem

hiába, hiszen egy évvel késôbb, idén már elmondhatom magamról, hogy sikeres lett a pályázatom.

Végzôs nemzetközi tanulmányok és média szakos egyetemi hallgatóként a saját bôrömön tapasztalom,

milyen nehéz manapság publikációs felülethez jutni, és lehetôséget kapni, hogy egy adott

témáról valóban kritikusan, több nézôpontot láttatva lehessen írni. Pontosan ezért jelentkeztem

az ösztöndíjprogramra.

A témába vágó egyetemi tanulmányaim miatt nem is volt kérdés, hogy a Komáromy-ösztöndíj

pályázatára egy, a társadalmi problémákat és a fiatalokat (nagyjából a 18−30 éves generációt)

érintô témával pályázzak. Mivel ez a generáció a jövô magyar gazdaságának és szellemi életének

motorja, úgy gondoltam, minden olvasó számára létfontosságú kérdés az ô problémáikat tudatosítani,

és a médiában velük foglalkozni. Hiszen az ô boldogulásuk, közvetve vagy közvetlenül, de

minden állampolgárt érint. Carefree Youth(?), azaz Gondtalan Ifjúság(?) címû pályamunkámban az

agyelszívás jelenségének hazai vonatkozásait ismertettem.

Az elsô ösztöndíjas évben a pályázati kiírás még különbözött a jelenlegitôl: akkor arra vonatkozó

tervet kellett benyújtanunk, hogyan fejlesztenénk a Collegium média szakirányát. Mivel én éppen

akkor csöppentem bele a szakirányos életbe, tiszta lappal kezdhettem gondolkodni arról, hogyan

képzelem a szakirány ideális tanévét. Saját preferenciáimat befolyásolta, hogy az egyetemen másodéves

nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóként a szívem mindig is a külpolitikához húzott.

A Komáromy-ösztöndíj keretében egy olyan média szakirányos programot képzeltem el, amelynek

során külpolitikával foglalkozó médiumokat látogatunk meg, külpolitikai témával kapcsolatos kurzust,

beszélgetést szervezünk, illetve a Collegium könyvtárát ilyen témájú könyvekkel, újságokkal

gazdagítjuk. Mindezzel mi volt a cél? A világon sok ember állítja magáról, hogy szeretné megérteni,

hogyan mûködik körülötte a világ, egy újságírónak viszont hivatása, hogy a szakszerû tájékoztatás

érdekében átlássa az eseményeket mozgató tényezôket. Egy hozzáértô külpolitikai újságíró pedig

nemzetközi mediátor szerepet is betölthet, hiszen meggyôzôdésem, hogy a tájékozott és egymással

kommunikálni képes emberek meg tudják akadályozni a súlyos nemzetközi konfliktusokat.

A maroknyi médiás csapattal persze nem váltunk egy év alatt a világbéke hôs harcosaivá, viszont

a magunk elé kitûzött rövid távú célokat többé-kevésbé sikerült megvalósítanunk. Hosszas tanakodás

és válogatás után kiválasztottuk a megrendelendô könyveket és folyóiratokat, amelyeket

a következô évtôl olvasgathattunk (a Foreign Policyt, a Time-ot, a Médiakutatót, külföldi tudósítók

angol nyelvû beszámolóit és egyéb könyveket, amelyek a késôbbiekben is a hasznunkra

lehetnek, például az Economist Style Guide vagy az Investigative Journalism címûeket). Az elsô

félévben látogatást szerveztünk az MTI és az MTV központjába, fôleg az utóbbi alkalmával –

a másfél órás BKV-út alatt – rázódott össze a médiás csapat. A „kulisszák mögé” többen velünk

jöttek egyetemi csoporttársaink közül, valamint a Collegium többi szakirányáról is.

Az év fô rendezvénye februárban, az angol nyelvû MCC Média-kerekasztal megszervezése volt,

Reporting for/from Hungary. Meghívott vendégeink (Adam LeBor, Nick Thorpe, Molnár Géza,

Szlankó Bálint és Lambert Gábor) volt vagy jelenlegi tudósítók, akik Baló György moderálásával

a tudósítók jelenlegi helyzetérôl, az egyes országokban uralkodó tendenciákról és Magyarország

aktuális külföldi megítélésérôl beszélgettek. A vendégek felkérésétôl, a helyszín kiválasztásán keresztül,

a plakát kiragasztásán keresztül mindent a szakirányunk szervezett. A sok munka után

szinte hihetetlen volt látni, hogy a Szatyor kávéház emelete dugig telt az érdeklôdôkkel.

Az elsô ösztöndíjas év lezárult, de az elkezdett programok nem szakadtak meg. Adam LeBortól,

az Economist közép-európai tudósítójától több féléven keresztül tanulhattunk angol nyelvû újságírást,

illetve minden évben kíváncsian várjuk a következô ösztöndíjasokat, akik új színeket

hoznak az MCC-médiás csapatba.

„

Collegiumban eltöltött

elsô junior év során egyre

biztosabb lettem abban,

„

hogy a média szakirány fogja

számomra a legtöbb lehetôséget

nyújtani mind emberi, mind

szakmai fejlôdésre

Mivel az ösztöndíj keretében a Mathias Corvinus Collegium Média/Kommunikáció szakirányának

kurzusaira – olyan kiscsoportos mûhelygyakorlatokra, mint „Az online újságírás technikái”

vagy „Az etikai kérdések az újságírásban” – is felvételt nyertem, és ezzel párhuzamosan mentori

segítséget is kapok a projektem kivitelezéséhez, úgy érzem, a program szakmailag hatalmas

fejlôdést jelent számomra.

156 157

NAGYVILÁG

A csütörtöki szakirányos órák a hetem fénypontját jelentik, és érzem,

hogy minden, amit a kurzusokon tanulok, a hasznomra válik

A Brassai Sámuel-ösztöndíj

Demeter Zselyke | az MCC elsô Brassai Sámuel-ösztöndíjas hallgatója

NAGYVILÁG

Csonka Anna

„

Az, hogy az ember

megtalálja azt a hivatást,

amely izgalommal tölti el,

„

és amelyet inkább szórakozásnak,

mint verejtékes munkának

él meg, felbecsülhetetlen

ajándék.

A Komáromy Gábor-ösztöndíj felhívása – amelyet a szakdolgozati konzulensem továbbított

nekem − nem is érkezhetett volna jobbkor: a devecseri újjáépítéssel kapcsolatos visszásságok,

amelyeket nyári ott-tartózkodásom során tapasztaltam, s amelyekre végül a projekttervemet alapoztam,

már egy cikksorozat tervévé álltak össze a fejemben, és csak a megvalósítás lehetôsége

hiányzott, valamint annak igényét is egyre sürgetôbben éreztem, hogy továbblépjek az újságírói

karrieremmel, és az MTI-n kívül is kipróbáljam magam. Nem csoda tehát, hogy a jelentkezést

a „most vagy soha”-életérzés szellemében írtam, és talán még az egyetemi felvételi eredményeknél

is izgatottabban vártam az interjút, majd az eredményhirdetést.

Ha sejtettem volna, milyen lehetôséget jelent valójában ez az ösztöndíj, azt hiszem, még ennél is

jobban izgultam volna, hiszen tudom, mi forog kockán. A Collegium külsô tagsága például elsô

hallásra nem tûnt annyira vonzónak számomra, mert valahogy mindig is idegenkedtem a kívülrôl

bevehetetlen, zárt közösségnek tûnô kollégiumoktól, de kiderült, hogy elôítéleteim alaptalanok

voltak, és az MCC egy remek hely, ahol rendkívül nyitott és értelmes emberekkel lehet nagyon

jókat beszélgetni. Bár még csak a félév elején járunk, a csütörtöki szakirányos órák a hetem fénypontját

jelentik, és érzem, hogy minden, amit a kurzusokon tanulok, a hasznomra válik.

Elôre azt sem tudtam felmérni, milyen hatalmas értéket jelent egy mentor segítsége. Az, hogy

Szabó András, a hazai oknyomozó újságírás egyik legkiemelkedôbb alakja fogja folyamatosan

egyengetni a saját minioknyomozásom útját, olyan lesz, mintha elvégezhetnék egy személyre

szabott újságíró-iskolát. A cikksorozat megvalósítása során Adam LeBor segítségére is számíthatok,

ami nemcsak az írásaim minôségét növeli majd, hanem rajta keresztül betekintést nyerhetek

a nemzetközi újságírás kulisszái mögé is.

A legfontosabb hozadéka az ösztöndíjnak azonban ezeken felül mégiscsak az, hogy a projektemen

dolgozva ismét ráébredtem, hogy én tényleg újságíró szeretnék lenni, én ezt szeretem – és azt

hiszem, tudom – a legjobban csinálni. Az pedig, hogy az ember megtalálja azt a hivatást, amely

izgalommal tölti el, és amelyet inkább szórakozásnak, mint verejtékes munkának él meg, felbecsülhetetlen

ajándék.

Somlói út 51., avagy hol van Budapest közepe?

2012 késô tavaszán a GTK-hoz (Gazdasági Tanácsadó Klub, Kolozsvár) egy budapesti kollégiumból

érkeztek bemutatni egy nyári egyetemet. Bár a Summer Academy nagyon érdekesnek

tûnt, az én figyelmemet mégis a szervezô kollégium keltette fel a legjobban, mivel ekkor hallottam

elôször a Mathias Corvinus Collegiumról. Nagyon örültem, amikor késôbb megtudtam,

hogy a Budapesten töltött félévem során nemcsak a Corvinus-egyetem diákja lehetek, hanem az

MCC közgáz szakirányos életébe is betekintést nyerhetek.

2012. szeptember 5-én Budapest felé utazva

végig azon gondolkoztam, vajon milyen lehet

a valóságban a honlapon már százszor megnézett

épület és a közösségi élet. A budapesti,

akkor még átláthatatlannak tûnô, tömegközlekedés

után megtalálni a Somlói út 51. számot,

már magában élmény volt, így a máig

mindenben segítôkész titkárság csak hab volt

a tortán. Mint a külföldön tanuló diákok

többsége, én is felkészültem minden nehézségre,

ami a beilleszkedés és az eltévedés terén

felmerülhet. Ehhez képest a hihetetlenül jó

collegiumi közösségnek köszönhetôen két

hónap után elmondhatom, hogy egyetlen ilyen

problémával sem találkoztam.

az MCC egy remek hely, ahol rendkívül nyitott

és értelmes emberekkel lehet nagyon jókat beszélgetni

Az MCC-ben töltött idô során nemcsak

a Collegium lakója lettem, hanem a vasárnap

estéim re is találtam programot, hiszen a közgáz

szakirány ideiglenes tagjává is váltam.

A szakirányos tevékenységek olyan lehetôséget

nyújtanak számomra, amelyet

„

máshol nem

tudtam volna megtapasztalni, csak a Collegiumon

belül. A heti aktuálgazdasági bemutatók

és vitakörök, valamint a kutatószeminárium

mellett a Magyar Nemzeti Bankhoz is rendszeresen

járunk látókörünket tágítani és tanulni.

A szakirányos tevékenységek olyan lehetôséget nyújtanak

„számomra, amelyet máshol nem tudtam volna megtapasztalni.

158

159

NAGYVILÁG

Demeter Zselyke, az MCC elsô

Brassai Sámuel-ösztöndíjas hallgatója

a Mathias Corvinus Collégium igazi

különlegessége, hogy egy olyan közösség

képviseli, akikkel a rendszeres órákon,

a közös esettanulmányozásokon

és a vitakörökön ugyanolyan jól el lehet

beszélgetni, egymástól tanulni

és mindenen kacagni, mint a fôzés,

a pingpongozás, diplomacyzás

vagy bulizás közben

Véleményem szerint abban rejlik a Mathias

Corvinus Collégium igazi különlegessége,

hogy egy olyan közösség képviseli, akikkel

a rendszeres órákon, a közös esettanulmányozásokon

és a vitakörökön ugyanolyan jól el lehet

beszélgetni, egymástól tanulni és mindenen

kacagni, mint a fôzés, a pingpongozás,

diplomacyzás vagy bulizás közben. Az eddig

eltöltött idô során számtalan pozitív tapasztalatot

és élményt gyûjtöttem a szakirányos órák

mellett is. Már az elsô napon, a gólyatáborban

megismerkedtem a junior évfolyammal, így kiderült,

hogy nem én vagyok az egyetlen, aki

nem tudja a 8-as és a 112-es busz megállóit. Az

elsô hetekben a közös muffinsütések, játszások és esti beszélgetések során megtapasztaltam a Collegium

hangulatát, amit máig sikerül feldobni az általam használt ’vicces’ szavakkal (mint a húspotyoló,

azaz húsklopfoló). Majd a közösen szervezett juniorparti és koktélparti alatt a tûzriasztó hangja

mellett az MCC alumnitagjaival is sikerült megismerkednem. Az Oktomborfeszten pedig egy igazi

osztálykirándulásra emlékeztetô hétvégét töltöttem el a titkárság és a Collegium tagjaival. Az

élményeimrôl való felsorolást a végtelenségig folytathatnám, a szerda esti elôadásokkal, a szülinapozásokkal

és a mindennapos vicces eseményekkel.

Bár sokszor jártam már Budapesten, és szép helyeket láttam, az eddigi tapasztalataim alapján

egyértelmûen kijelenthetem, hogy számomra mégis a Somlói út 51. Budapest közepe!

Együttmûködés a legjobbak

tehetséggondozásáért

Kruzslicz Tamás

A kiemelkedô képességû fiatalokat segítô kétéves programunkat 2011. június 1-jén indítottuk

el. A középiskolás és egyetemista fiatalok tehetséggondozására irányuló projektünket − amit a

Collegium kezdettôl fogva kiemelt feladatának tekint − ezúttal az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával

és az Európai Unió támogatásával valósítjuk meg.

Az együttmûködés célja olyan

komplex, tehetséggondozó, elitképzô

program kidolgozása, amely a hazai

felsôoktatási intézmények szélesebb

körének hallgatóit is pozitívan érinti.

A hosszú távú célokat is magában foglaló

együttmûködés célja olyan komplex, tehetséggondozó,

elitképzô program kidolgozása,

amely a hazai felsôoktatási intézmények szélesebb

körének hallgatóit is pozitívan érinti.

Ennek keretében versenyfelkészítô kurzusokat,

tehetséggondozó tréningeket, szakmai

konferenciákat szervezünk, amelyeken a kiváló

diákok nem csak hallgatóként, de aktív

résztvevôként is kipróbálhatják magukat, a gyakorlatban is hasznosíthatják a projekt folyamán elsajátított

kutatás-módszertani és tudományos ismereteiket. Elképzeléseinket a Budapesti Kommunikációs

és Üzleti Fôiskolával közösen valósítjuk meg.

NAGYVILÁG

Az MCC-ben jó ösztöndíjasnak lenni

Partnerünkkel közösen jelentôs fejlesztésen esett át a Média/Kommunikáció szakirányunk.

A fôiskola szakmai tapasztalatával segített a szakirány hosszú távú terveinek kidolgozásában.

Ugyancsak a pályázatnak köszönhetôen valósult meg nagyszabású e-learning tananyagcsomagunk

kidolgozása. Az új média segítségével hosszú távon is eredményes fejlesztés történt, diákjaink

az itt elkészült tananyagokat a következô években is tovább fejleszthetik, alakíthatják, használhatják

tudományos munkájukhoz, szakmai felkészülésükhöz. A készség- és képességfejlesztô tréningek

mellett, amelyek elsôsorban a kutatás-módszertani ismeretek bôvítésére szolgáltak, a vezetôképzô

program kurzusai is bôvülhettek a kétéves projekt során.

versenyfelkészítô kurzusokat, tehetséggondozó

tréningeket, szakmai konferenciákat szervezünk

160 161

NAGYVILÁG

Együttmûködés a legjobbak tehetséggondozásáért.

Hallgatóink a prezentációskészség-fejlesztés

tréningen

A képzéshez kapcsolódott a 2012. november 23-án megrendezett nemzetközi vezetôi konferencia,

amelynek a Hotel President adott helyet. A rendezvényen tizenkét elôadó foglalkozott

a „Vezetés a válság idején” témakörrel. Az aktuális kérdésrôl a Collegium alapítója és a Tihanyi

Alapítvány kurátora, Tombor András nyitóbeszéde után neves külföldi szakemberek mellett

a hazai politikai és gazdasági élet fontos szereplôi tartottak elôadást. A meghívottak között szerepelt

többek között Bencsik László, az OTP Bank Nyrt. vezérigazgató-helyettese; Bogsch Erik,

a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója; Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetô államtitkár

és Strohmayer János, a McKinsey & Company ügyvezetô partnere.

A TÁMOP – 4.2.2./B-10/1-2010-0028 pályázat keretében további programok várják a tehetséges

fiatalokat. Közvetlenül, saját felsôoktatási intézményeikben is tervezzük megszólítani az

érdeklôdô egyetemistákat, így összesen huszonnégy egyetemi, fôiskolai karra látogatunk el, rövid,

tréningszerû programjainkkal bemutatva, milyen lehetôségekkel élhetnek a tehetséges tanulók

szakmai karrierjük további építésére hazánkban, akár a collegiumi képzés részeként. Továbbá az

óriási szakmai és sajtóérdeklôdés mellett megrendezett I. Nemzetközi Leadership Konferencia

elôadásai nyomtatott formában is megjelennek, így elérhetôvé válnak a szélesebb közönség számára

is. A teljes projekt 2013. május 31-én zárul.

Első nemzetközi

sikerprojektünk:

MCC Summer Academy

Nyakas Ferenc | az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója

Az MCC Summer Academy 2012 szervezése során számtalan cél lebegett a szemünk

elôtt. Elsôsorban szerettünk volna hozzájárulni a Collegium nemzetközi kapcsolatainak

fejlesztéséhez, illetve tehetséges, nyitott és lelkes európai fiatalokat szerettünk volna öszszehozni,

hogy együtt gondolkodjanak, dolgozzanak és szórakozzanak. Végül, de nem

utolsósorban pedig fontosnak tartottuk a „hard skill”-ek hangsúlyozását mind a témák, mind pedig az elôadások és

a kirándulások kiválasztásánál, hogy egy stabil hátteret biztosítsunk hallgatóinknak, elôsegítve az energia és fenntartható

fejlôdés 21. századi kérdéseinek mély megértését.

Hogyan kezdtük?

Az ötlettôl a megvalósításig

Projektünk elôdjének tekinthetô az iMCC

projekt, amelyet Collegiumunk diákjai alapítottak

annak érdekében, hogy hosszú távú,

értékes kapcsolatokat teremtsenek nemzetközi

szervezetekkel az MCC részére. Az MCC

Summer Academy ötlete 2011 nyarán született,

amikor a csapat alapító tagjai az elsô lépéseket

megtették annak irányába, hogy

a gyakorlatban is megvalósíthassák elképzeléseiket.

2011 szeptemberében a csapat

kibôvült néhány elsô évessel, és elkezdôdött

az igazán kemény munka. A számos nehézség

és kudarc ellenére a tagok nem vesztették el

lelkesedésüket és ambíciójukat, a csapat végig

kitartott a céljai és elképzelései mellett. A december

mérföldkövet jelentett a projekt számára.

Hartmann Csabának, az eredeti ötletgazdának

tanulmányai miatt el kellett hagynia

a projektet, amelynek vezetését ekkor Nyakas

Ferenc vette át.

a diákok aktív résztvevôként is kipróbálhatják magukat,

a gyakorlatban is hasznosíthatják a projekt folyamán

elsajátított kutatás-módszertani és tudományos ismereteiket

Új kezdeményezés lévén rengeteg bizonytalanság

és kudarcélmény kísérte a munkánkat,

amelyekbôl saját tanulságainkat kellett levonni

és a saját hibáinkból voltunk kénytelenek

tanulni. A Nemzetközi Visegrádi Alap nyertes

pályázatával a Summer Academy reális céllá

válhatott. A nyári egyetem 2012. augusztus 6.

és 16. között került megrendezésre 23 diák

részvételével, 7 különbözô országból.

Résztvevôink lehetôséget kaptak arra, hogy

bepillantást nyerjenek az energiaszektor mûködésébe,

és elôadások és szemináriumok segítségével

megismerkedjenek a fenntartható fejlôdés

problémáival. A résztvevôinktôl kapott dicsérô

szavak, elismerések és visszajelzések alapján

hisszük, hogy egyéves munkánkat eredményesnek

162 163

NAGYVILÁG

Elôadók voltak:

tekinthetjük, és a tíznapos megvalósítás alatt

is sikerült mind saját, mind pedig résztvevôink

elvárásainak megfelelni. Az elsô nyári egyetem

sikeres lezárása után büszkén mondhatjuk,

hogy elértük a céljainkat. Az elsô lépés,

hogy egy új képzési területet biztosítsunk

a Collegiumnak, sikeresen megtörtént, és

a szervezôk jó irányba haladnak annak érdekében,

hogy a második lépést is megtegyék

2013-ban.

„

„

Az elsô lépés, hogy

egy új képzési területet biztosítsunk

a Collegiumnak, sikeresen

megtörtént.

„

Résztvevôink lehetôséget

kaptak arra, hogy bepillantást

nyerjenek az energiaszektor

mûködésébe, és elôadások

„

és szemináriumok

segítségével megismerkedjenek

a fenntartható fejlôdés

problémáival.

Az MCC Summer Academy 2012 programja

ELőADÁSOK

• EU-energiapolitika

• Villamosenergia-szolgáltatás

• Klímapolitika

• Atom- és szélenergia

• Kibocsátáskvóta-kereskedés

• Nap- és hőenergia

• Gázhálózatok

SZAKMAI PROGRAMOK

• Telenor Ház látogatása

• BME atomreaktor

• ENSZ szimulációs játék

• DIA csapatdinamikai tréning

• KPMG esettanulmány

• Tézisírás

NAGYVILÁG

Csúvár Miklós (Országos Atomenergia Hivatal)

Faragó Tibor (Szent István Egyetem)

Fucskó József (MAKK)

Galambos Erik (Szent István Egyetem)

Horváth Péter (MET Csoport)

Kaderják Péter (REKK)

Pócs István (CEGE Zrt.)

Pókos Gergely (McKinsey)

Justyna Przychodzen (Kozminski University, Warsaw)

Rónaky József (Országos Atomenergia Hivatal)

SzabadidŐS TEVÉKENYSÉGEK

• Parlamentlátogatás

• Gulyásest

• Nemzetközi est

• Éjszakai túra

• Kulturális séta a városban

• Néptáncest

Fôszervezô:

Nyakas Ferenc

A szervezôk:

Damjanovics Bence

Hajdu Balázs

Lázár Veronika

Nagy Tamás

Perge Bianka

Szabó Ádám

Szebényi Roland

Segítôink voltak:

Bognár Balázs

Pfiszterer Kata

Pleszel András

164 165

Tudósaink a leghíresebb

külföldi egyetemeken

Dóra Szilvia | az MCC munkatársa

Hol tanultok, milyen képzésben vesztek részt?

Komáromi András: A kaliforniai Berkeley

egyetem közgazdasági PhD-programjában

veszek részt.

Pusztai Dávid: A University of Oxford hallgatójaként

az MJur diplomát szereztem meg

a 2011−2012-es tanévben. Az MJur az LL.M.

megfelelôje, tehát egy jogi master.

Sándor László: Andráshoz hasonlóan közgazdaság-tudományi

doktori programon tanulok

a Harvard Egyetemen.

egyre jobban látom, hogy

a modern értelmiségi voltaképpen

egyéni vállalkozó

Miért választottátok éppen ezeket az intézményeket

és hogyan kerültetek oda?

P. D.: Az oxfordi jogi képzés és az MJur

a világ jogi oktatásában a Harvard és a Yale

mögött a dobogós harmadik helyezést foglalja

el, Európában pedig a legjobb. Különösen

vonzóvá tette számomra, hogy posztgraduális

szinten a világon egyedüliként nyújt úgynevezett

tutoriális képzést, azaz kiscsoportos,

legfeljebb 3-4 hallgató részvételével zajló, az

oktató és a hallgató közötti párbeszédre épülô

jogi oktatást. Jelentkezéskor a rendes felvételi

A z MCC-ben büszkék vagyunk

rá, hogy diákjaink közül a külföldi

felsôoktatási intézménybe pályázó

hallgatóink a határainkon kívüli,

sok szor tengerentúli neves egyetemek

képzésein is megállják a helyüket.

Három olyan collegiumi

alumnussal beszélgettünk, akik jelenleg

jól ismert, rangos, angolszász

képzési helyeken folytatják a tanulmányaikat.

eljárásban vettem részt; tanulmányaim megkezdését

egy nemzetközi ügyvédi iroda ösztöndíja

tette lehetôvé.

S. L.: Engem is a választott intézmény kiválósága

vonzott. Ez az egyik legjobb ilyen

program, így nem volt kérdés, hogy ide is

jelentkezem a CEU-s MA után, és óriási

szerencsémre felvettek. Különösebb feltétele

nincs a jelentkezésnek, nem kell hozzá semmilyen

ösztöndíj vagy meghívó.

K. A.: Több egyetemre is jelentkeztem, és

azok közül, ahova felvettek, ez tetszett a legjobban.

Nem tagadom, hogy a Baywatchból

ismert óceánparti képek is szerepet játszottak

a választásomban. Akkor még nem tudtam,

hogy San Francisco környéke egészen más

mikroklímával rendelkezik, mint Los Angeles.

Ezt akkor csalódásként éltem meg.

a legfontosabb, hogy a szakma

legnagyobbjai fordulnak meg

az egyetemen

Miben tartjátok kiemelkedôen hasznosnak a választott

képzést és az ott szerzett tapasztalatokat?

S. L.: Kivételes szerencsémre a szakterületemen

belül is az egyik legkiemelkedôbb és legaktívabb

kutató, Raj Chetty alatt tudtam tanulni, és ez

mindenképpen sorsfordító tapasztalat. Az is

igaz ugyanakkor, hogy még a remek órák vagy

esetenkénti jó tanácsok is eltörpülnek ahhoz

képest, amit a körülöttem zajló munka példája

jelent. A csodálatra méltó professzori munkák

mellett az elismerésre és jó értelemben vett

irigységre méltó diákmunka is példamutató.

Legtöbbször nem arra van szükség, hogy valaki

belém ver valamilyen olyan statisztikai vagy

matematikai technikát, amit más nem tudna végiggondolni

vagy nem ismer. Az a fontos, hogy

az ember el tudja dönteni, mi az, ami érdekes,

de azért kivitelezhetô. Elmondások és – mi

tagadás – filmek alapján kevésbé városi helyet

vártam, inkább olyasmit, ahol egy elefántcsonttoronyba

zárva dolgoznak az emberek az év legnagyobb

részében. Ez a Harvardra nem igaz, nálunk

megáll a metró, nagy a sürgés-forgás, még

„

turista és koldus is rengeteg van. De még annál

is több vendégelôadó, voltaképp egy összefüggô

konferenciasorozat az egész szorgalmi idôszak.

Nagyszerû dolog, hogy hat éven át hallgathatom

a Harvard és az MIT szemináriumait,

„

A legkézzelfoghatóbb eredmény az, hogy olyan állásinterjúkra is

behívják az embert, ami korábban szinte elérhetetlen lett volna.

Sándor László (’06)

Harvard

valamint az amerikai közgazdasági kutatóintézet,

az NBER konferenciáit. Hátborzongató,

hogy fontos, friss könyvekrôl beszélgetünk az

egyetemen a szerzôkkel. Remek dolog látni,

hogy bármelyik professzorral meg lehet szervezni

egy kis „olvasókört”, ha érdeklôdünk; vagy

hogy doktoranduszok és „kisdiákok” is rendszeresen

járnak fogadóórákra, kérnek és kapnak munkákat

kisebb-nagyobb projektekben. Viszont

nincsenek hatalmas géptermek, se sok jól felszerelt

tanterem. Akár beszédes különbségnek

is mondhatom, hogy errefelé a kampusz sokkal

inkább szól könyvtárakról, irodákról, laborokról

és közösségi terekrôl, semmint tantermekrôl.

P. D.: Oxfordban minden körülmény adott

ahhoz, hogy zavartalanul mélyülhessen el kiki

a választott szakterületén. A kurzuskínálat

széles spektrumot fog át, és mindenki magának

állíthatja össze a tantervét. A legfontosabb

tapasztalat azonban a szakmai kiválóságról

Komáromi András (’06)

BERKLEY

alkotott korábbi elképzeléseim teljes átértékelése

volt. Minden egyes szeminárium vagy

tutorial nagyon intenzív intellektuális kihívást

jelentett. Egyrészt, mert az oktatók minden

tárgykörnél nagyon alapos elôismeretekre

építenek. Másrészt, mert a hallgatói állomány

elképesztôen szelektált, így naponta szembesültem

azzal, hogy milyen magas az általános

szint, és milyen elszántságot követel meg, ha

az ember tartani akarja a lépést a fôsodorral,

anélkül, hogy lemaradna. Ez elsôre kicsit

ijesztô volt, ugyanakkor hihetetlen ösztönzô

erôvel bírt. Sokkal kritikusabb vagyok a saját

szakmai munkámmal Oxford óta. A legkézzelfoghatóbb

eredmény azonban az, hogy

olyan állásinterjúkra is behívják az embert,

ami korábban szinte elérhetetlen lett volna.

K. A.: Számomra a legfontosabb, hogy a szak ma

legnagyobbjai fordulnak meg az egyetemen.

Beülni az ô elôadásaikra, esetleg személyesen

OXFORD

Pusztai Dávid (’10)

beszélni velük olyan élmény és tapasztalat, amit

kevés helyen lehet megszerezni.

Milyen nehézségekkel, kihívásokkal találkoztok

a szakmai életben, illetve a mindennapokban?

P. D.: Az angolszász jogi képzés teljesen más

logikán alapszik, mint a kontinentális, és ezt

csak az elsô év végére tudtam megszokni.

A magyar jogi képzésnél pedig sokkal nagyobb

önfegyelmet követel a rengeteg önálló

kutatómunka, ami a képzés háromnegyedét

teszi ki. A szemináriumokon, tutorialeken

tulajdonképpen csak a kutatási eredmények

ütköztetése történik, de a munka oroszlánrésze

a könyvtárban folyik. Eleinte csak nappal,

aztán a vizsgák közeledtével éjszaka is.

K. A.: Az egyéni kutatás fontosságát én is kiemelem.

Szakmai téren éppen ez a legnehezebb,

hogy egy idô után nem elég megérteni

NAGYVILÁG

166

167

NAGYVILÁG

és megtanulni mások nagyszerû gondolatait,

hanem saját kutatási eredményeket kell produkálni.

Ez a része sokkal nehezebb, mint

vártam. A mindennapok nehézségeként nekem

erôs honvágyam van, hiányzik a család és

a barátok is. Azt is nehéz megélni, hogy angolul

nem mindig azt fejezem ki, amit igazán az

anyanyelvemen szeretnék, hanem amit tudok.

S. L.: A nehézségek és kihívások felsorolása

helyett inkább azt emelném ki, mit tapasztaltam

ezek leküzdése során. Az eddig megéltek

alapján a sikerhez, a teljes élethez még fontosabbnak

látok olyan tulajdonságokat, amelyeket

nem az iskolapadból hoz az ember. A szervezettséget,

kitartást, akaraterôt, önfegyelmet,

a koránkelést, a kezdeményezôkészséget,

a kiállást, fellépést. Egyre jobban látom, hogy

a modern értelmiségi – még az is, aki nem

marad egyetemi pályán – voltaképpen „egyéni

vállalkozó”, és így a sikere legalább annyira

ilyen készségek függvénye, mint matek- vagy

nyelvtudásé vagy iskolai eredményeké. Természetesen

ez legalább annyira lehet vonzó is,

mint amennyire frusztráló.

nincsenek nagy trükkök,

sok munkát és idôt kell rászánni

a felkészülésre

Mik a terveitek a tanulmányaitok befejeztével?

P. D.: Nem zárom ki, hogy visszatérek Oxfordba

a doktori képzésre is, de jelenleg több

nemzetközi ügyvédi iroda nemzetközi közjoggal

foglalkozó csoportját vettem célkeresztbe.

K. A.: Még nincsenek konkrét elképzeléseim.

Olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol kutatás

mellett a gazdaságpolitikába is bele tudok

szagolni. Az IMF-nél vagy egy jegybanknál

tudom elképzelni magam.

S. L.: Az akadémiai kutatópályán szeretnék

maradni.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik fontolgatják hasonló

külföldi tanulmányok elvégzését?

P. D.: Nagyon vegyék komolyan az otthoni

tanulmányaikat! Az a tapasztalatom, hogy egy

mutatós leckekönyv, sok-sok tanulmányi verseny,

külföldi ösztöndíj-tapasztalat és egy-két

tartalmilag nagyon erôs oktatói ajánlás elengedhetetlenek

a sikeres felvételihez. Ha sikerült

a felvételi, akkor pedig nagyon becsüljenek

meg minden ott töltött percet. Igye kezzenek

tanácsot kérni a vizsgákkal kapcsolatban olyanoktól,

akik már befejezték a képzést.

K. A.: Hogyha tényleg akarják, akkor sikerülni

fog. Ma már teljesen nyitott a világ

felsôoktatása, egy magyar és egy amerikai

diák szinte azonos eséllyel indul egy egyetemi

jelentkezésnél. Nincsenek nagy trükkök, sok

munkát és idôt kell rászánni a felkészülésre.

S. L.: Hajrá, semmi nem tarthatja ôket vissza.

I.MCC London Summit

London Summit

Kruzslicz Tamás

A Londoni Magyar Nagykövetség adott otthont 2013. március 26-án a nem -

zetközi professzoraink és a magyar politikai, gazdasági élet vezetô szakemberei

közötti szakmai megbeszélésnek. A találkozó megszervezésével lehetôséget

biztosítottunk az együtt gondolkozásra Európa jövôjérôl, Magyarország

lehetôségeirôl.

Sándor László élménybeszámolója a harvardi PhD-képzésrôl

Kiterjedt, nemzetközi professzori hálózatunknak

köszönhetôen remek szakmai kapcsolatokat

mondhatunk magunkénak. Fontosnak

tartjuk, hogy ezt a kapcsolati tôkét hallgatóink

képzése mellett társadalmi célokra is felhasználjuk,

ezért hagyományteremtô szándékkal

került sor az I. MCC London Summitra.

„Kiterjedt, nemzetközi professzori

hálózatunknak köszönhetôen remek szakmai

kapcsolatokat mondhatunk magunkénak.”

Az eseményre rangos szakemberek, köztük

rendszeres óraadó tanáraink fogadták el a meghívást.

Részt vett többek között Prof. Dr.

Malcolm Gillies, a London Metropolitan University

rektora; a The London School of

Economics and Political Science-t képviselte

Prof. Dr. Stuart Corbridge, a neves felsôoktatási

intézmény igazgatóhelyettese és Prof. Dr.

Rodney Barker a közgazdaságtan és a politikatudomány

kutatója, professzor emeritus. A City

University Londonról érkezett Prof. Dr.

David Sims, a szervezeti magatartás kutatója,

a Cass Business School Menedzsment Karának

igazgatója, aki korábban többek között a British

Patrolnál szerzett szakmai tapasztalatokat. Az

oktatási szakemberek mellett a gazdasági élet

nagynevû vállalatainak képviselôi is megjelentek, Richard Hamilton, vállalati igazgató a KPMG

Internationalt, Jonathan Horsman, marketingigazgató, osztályvezetô a Project Associates Rt.-t

képviselte. A megbeszélést megtisztelte jelenlétével Prof. Dr. David Venter is a belga Vlerick Business

School gyakorlati menedzsment oktatója, korábban a Dél-Afrikai Köztársaság kormányzati

kommunikációért felelôs intézetének vezetôje és Nelson Mandela személyes tanácsadója.

168 169

PROJEKTEK

Konferenciák,

kerekasztal-beszélgetések

E„Európa akkor és most – feketebárány vagy éltanuló?”

Az MCC közvetítô lehet a nagyvilág tudományos, szakmai szakemberei, illetve a hazai gazdasági és politikai élet képviselôi közt.

A fenti címmel rendeztünk kerekasztal-beszélgetést

az európai integrációról 2012. május

3-án a Budapesti Corvinus Egyetemen.

Gyôri Enikô, a Külügyminisztérium EUügyekért

felelôs államtitkára, Zsinka László

történész, a Budapesti Corvinus Egyetem

társadalomtudományi tanszékének dékánja és

Szûcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi

Képviseletének vezetôje vetette össze

az alapítóatyák hatvan évvel ezelôtti integrációs

elképzeléseit a mai folyamatokkal.

Az angliai követségen tartott szakmai egyeztetés

elején Csák János Nagykövet Úr mellett

Tombor András, Collegiumunk alapítója és

kurátora köszöntötte a megjelenteket, és örömét

fejezte ki, hogy az MCC közvetítô lehet

a tudományos, szakmai szakemberek, illetve

a hazai gazdasági és politikai élet képviselôi

között, elôsegítheti a nemzetközi trendek és

irányzatok hatékony, szakmai beépülését a magyar

közigazgatási rendszerbe.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevôi az alapítóatyák hatvan évvel ezelôtti integrációs elképzeléseit vetették össze a mai folyamatokkal

A megbeszélésrôl elismerôen nyilatkozott

magyar oldalról Strohmayer János a McKinsey

& Company ügyvezetô partnere is. Véleményük

szerint az itt elinduló közös gondolkozás

egy gyümölcsözô, egyre szorosabb együttműködés

kezdetét jelenti az angol professzorok,

szakmai csoportok és a magyar résztvevôk

között. Egyúttal mi is bízunk benne, hogy az

I. MCC London Summitot még sok hasonlóan

érdekes, eredményes alkalom követi a partneri

kapcsolatok továbbfejlesztésére a két ország

képviselôi között.

David Sims, a Cass Business School Management Karának igazgatója és

Joachim Rogall, a Robert Bosch Alapítvány elnöke

170

171

NAGYVILÁG

Reporting for/from Hungary – Magyarország tudósító szemmel

LNemzetközi Leadership Konferencia – A válság mint lehetôség

NAGYVILÁG

Média szakirányunk 2011. február 22-én szervezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen többek

között arra kerestük vendégeinkkel a választ: „Ki mondja meg, mit gondoljon rólunk a világ?”.

A kérdésre nemzetközileg elismert külföldi és magyar tudósítók válaszoltak, köztük Nick Thorpe,

a BBC és Adam LeBor, a The Times tudósítója. A Szatyor Bárban megrendezett, angol nyelvû

beszélgetést Baló György moderálta.

Neves külföldi és hazai szakemberek részvételével

rendeztük meg 2012 novemberében

a BKF-fel közös szervezésben a Nemzetközi

Leadership Konferenciát. A President Hotelben

tartott rendezvényen a kormány elképzeléseit

Lázár János, a Miniszterelnökséget

veze tô államtitkár ismertette. Elôadásokat

tartott magyar részrôl többek között Bencsik

László, az OTP Bank Nyrt. vezérigazgató-helyettese;

Bogsch Erik, a Richter Gedeon vezérigazgatója

és Strohmayer János, a McKinsey

& Company ügyvezetô partnere. Vendégeinkként

fejtették ki gondolataikat Prof. Dr.

Joachim Rogall, a Robert Bosch Alapítvány

területi igazgatója; David Venter, Nelson

Mandela egykori tanácsadója; Malcolm Gillies,

a London Metropolitan University rektora, illetve

számos rangos német, spanyol, angol és

belga vezetôképzô intézmény tanszékvezetôje,

fôtitkára, professzora.

172 173

„Keep in touch”

BÖsztöndíjas hallgatóink blogbejegyzéseibôl

Túlélési útmutató kezdô briteknek

és ezt a jó öreg britek már száz évekkel ezelôtt is így gondolták. Ha az adott területegységre

jutó elviselhetetlen számú tömegelem minden ténfergô tagjánál az idegtôl ájuldozva próbálnánk

elmagyarázni, hogy ô a hülye, soha sehová nem érnénk el. Ezért inkább kurjongatva kérik az

elnézést, és tipornak egymáson tovább.

Drága francia barátnôm biztosan clichésnek bélyegezné a teáról való megemlékezést (a francia

mindent clichésnek nevez, ami valamely ismétlôdô szokást ír le, és egynél több embert jellemez

− ez is cliché). Az angolok a teát sem azért isszák, mert nem tudják hová tenni a rengeteg teáscsészét,

amit a sajnálatos módon hajadonként, utód nélkül elhalt nagynénik után örököltek. A tea

szerintem akkor is jó hatással lenne rájuk, ha nem épp egy ilyen istenátkozta éghajlat alatt élnének.

Valahogyan a kávékészítést még nem tanulták meg, de talán csak önvédelembôl nem tették,

hiszen a kávé hûti a szervezetet, itt pedig erre van a legkevésbé szükség. A tea ellenben minden

napszakban és minden órában alkalmasnak találtatik a fogyasztásra, mert a hûvös égövi viszonyok

alatt, amikor szívünk szerint káromkodnánk egy cifrát, vagy belerúgnánk egy krumpliszsákba,

a zsúfoltságra való tekintettel biztos, hogy áll a hátunk mögött valaki,

aki figyel. Más jelenlétében ugye nem teszünk nem decens dolgokat,

mert idô- és energiaigényes elmagyarázni, hogy csak ausztrál

népdalokat vagy új kertészeti fortélyokat gyakoroltunk. Ezért amikor

több a soknál, az ember csak megfordul, és megkérdezi a tôle

legközelebb állótól, hogy elfogyasztanak-e egy csésze teát. A mögötte

álló valószínûleg ugyancsak cifra latin regulákon és krumpliszsákokon

gondolkodik, ezért beleegyezik a teakészítésbe. Mire felforr a teavíz, és

kiázik a filter, többnyire már egész máson jár az eszük.

NAGYVILÁG

Polonkai Éva | az MCC Jog szakirány - vezetôképzôs hallgatója

Az angolok évszázados hagyománytisztelete nem arra vezethetô vissza, hogy

begyöpösödött ócska szokásaikon nem tudnak túllépni, egyszerûen csak belátták,

hogy ahhoz, hogy ezen a jó idôvel, meleggel és napfénnyel szerényen

ellátott szigeten túléljenek, kénytelenek az elôdeik szerintem darwini elven

kifejlesztett, megbecsült rutinjait továbbvinni. Lehet ôket cikizni érte, hogy

régimódiak, meg beszáradt a töltôtolluk a hosszú huszadik században, és azóta

nem lapoztak, de a kegyetlen tények és a tapasztalat azt mutatja, hogy

bátran lehet itt küzdeni kontinentális mentalitással a hideg meg a néplélek,

plusz a depressziós idô ellen – a jól bevált technikák nélkül az idegen elôbbutóbb

kínjában inkább önszántából hazaúszik a LaManche-on keresztül, míg

a brit egyenes derékkal továbbsétál.

Itt van például mindjárt a legelején a zabkásájuk, amin szerintem az egész világ röhög titokban.

Mert mennyire abszurd már, hogy minden angol háziasszony kb. nyolcszáz éve génszinten állítja

elô, és szolgálja fel reggelenként a gyermekeinek a zabkását. A zabkása nem kimondottan szép

látvány, igazándiból annyira nem szép, hogy az embernek elég masszív fantáziára van szüksége

ahhoz, hogy valami egzotikus nyalánkságnak lássa ahelyett, ahogyan valóban kinéz: emésztés

elôtt és után egyformán. Ha nem ügyeskedünk, nem is kimondottan finom. Mégis valamiért

minden angol háztartás alapszabálya a napi rendszeres zabfogyasztás. A titok abban áll, hogy

hamar jóllakik vele az ember, sokáig nem éhezik meg utána, és még órákon keresztül energiát

biztosít ahhoz, hogy utána a friss 5−7 fokos levegôn is mosolyogva ájemszorrizgatva kerülgethessük

egymást bátran órákig.

A végére hagytam a kedvencem. Mielôtt kijöttem, valahol olvastam, hogy

az angolokról azt tartják: „Az európai embereknek szexuális életük van. Az

angoloknak forróvizes palackjaik.” A forróvizes palack logikáján

hosszú órákig gondolkodtam: kezdetnek annyi, hogy

elég bizarrul néz ki. Vesz az ember egy gumitömlôt,

teleönti forró vízzel, bebugyolálja (lehetôleg

unionjackes kötött) huzatba… És mi jön most? A

gyakorlat és a józan ész alapján: bármi. Magához

öleli, nekitámaszthatja a hátát, az ölébe teszi, de

janeaustenes és brontes hangulatban leginkább

zuhanyzás elôtt a takaró alá csúsztatja az ágy

végében, és elalvás elôtt Darcyjáról álmodva

hozzábújik. Amin gondolkodom már egy ideje:

ezt vajon a kontinensen miért nem csináljuk?

Mert nincs hideg? Ez nem igaz, nálunk

sokkal hidegebb van, mint a szigeten. Mert

itt nem fûtenek? Ez sem teljesen igaz, bár itt

a szigeten jóval kevésbé teszik ki magukat a

hideg-meleg ingadozásnak, lévén odakint,

idebent egyaránt stabil 5−14 fok. A hagyományoknak

hosszan ellenállva végre én is beadtam

a derekam, és szert tettem egy pompás,

kötött, sztenderd méretû forróvizes palackra

(amit minden írószerboltban, háztartásboltban,

divatáruboltban, kötöttáru-, bigyó- és

édességboltban és a piacon is!) árulnak.

Jelentem: a palack mûködik. Ágymelegítôként,

has-hát-derék- és tenyérmelegítôként is. Kétóránként

cserélve benne a vizet, az embert

egész napra képes kirángatni a mélabús

köldöknézésbôl (plusz nehéz is úgy ezt csinálni,

ha nem látszik a köldök, mert rajta

a kötött-szíves-szürke-mintás-csíkos-pöttyös

palack, de ez mellékszál).

Az angolok híresen udvariasak. Nem azért, mert türelmesek, egyszerûen csak nem veszik a fáradságot,

hogy kijöjjenek a béketûrésbôl. Ez ugyanis egyfelôl nem decens, másrészt pedig egy csomó

fölösleges energiát kell rá elpazarolni – amit ugye, tudjuk, milyen harcok árán szereztek meg

a finom zabkásából. Egyszerûen energiatakarékosabb széles mosollyal, kellô határozottsággal,

hangos bocsánatkérés-özönt zúdítani az udvariatlanul belénk ütközôbe. A sziget ugyanis zsúfolt,

Melegvizes palackra

mindenkinek szüksége van.

174 175

NAGYVILÁG

Rhrrrónign

Tuza Ágnes | az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója

Megérkeztem kalandos eltévedések után,

mint kiderült, szinte mindenki wizzairezett,

Eindhovenbe, Hollandia egyik legdélibb

pontjára, ahonnan át kell vonatozni az északi

Groningenbe, a toroktörô nevû egyetemünkre.

A rektor is megmondta az évnyitón:

Groningen egy gyönyörû város, az emberek

kedvesek, az egyetem a második legrégebbi

Hollandiában (400 éves lesz 2014-ben!), és

nem mellesleg az egyik legjobb az országban.

Mindezzel csak egy baj van: a várost

Hrrrrhrhrhrhrónigennek hívják. Elképesztô,

hogy micsoda torokmutatvány szükséges,

hogy az ember kiszenvedjen egy vonatjegyet

a pultnál ide. Ezt én egy mágneskártyával oldottam

meg, ami szuper, a beszállásnál hozzáérinted

a csippantóhoz a vonaton/buszon/

lovaskocsin, és mikor leszállsz, megint csipp,

és leveszi az út árát a chiprôl. Az erkölcstôl

túlcsorduló helyi tekintetektôl pásztázva lehetetlen

nem kifizetni a borsos tarifát, de a harákolás

megspórolása felbecsülhetetlen.

A város valóban megkapóan szép. Mindenütt

a hanza világát idézô régi, barna téglás épületek

sorakoznak hatalmas ablakokkal. Az üveg

nagyon vékony, mert nincsenek nagy hidegek,

a hollandok pedig elôszeretettel osztják meg

életük legapróbb momentumait az utcán járókkal,

olyannyira, hogy errôl még szociológiai

tanulmányok is születtek. Az embereknek alig

van személyes terük, a kertek nyitottak, a belsô

terek kicsik. A hollandok roppant kedvesek és

elôzékenyek, mindenki beszél angolul (és nem

is akárhogy!), nagyon toleránsak és segítôkészek

és nem utolsósorban finom sütijeik vannak. Ez

utóbbi tény körülbelül egy amerikai mértékben

elhízott társadalmat feltételezne, de a bicikli

megteszi a hatását. S-E-N-K-I nem túlsúlyos,

ez a svéd szupermodellek országa. Komolyan,

mindenki magas (átlag = 176 cm), és szôke vagy

természetes vörös! Nagyon érzôdik a tenger közelsége,

a hajók jelenlétén felül ezt az öltözékük

is mutatja, ami tükrözi ezt a stílust, és mindenki

a hajszínéhez választ cipôt. Jaj, a cipôk. Amikor

megérkeztünk, feltûnt, hogy a lányok csak kétfajta

lábbelit viselnek: flipflopot vagy csizmát,

átmenet nincs. Elsôre úgy gondoltuk, hogy itt

mindenki meghibbant, aztán meséltek nekünk

kicsit az idôjárásról, és mindent megértettünk.

Holnap jön az esô, eddig szuper idônk volt,

majd meglátjuk…

Ma rengeteget vásároltunk, berendeztük az

életünket. A szomszéd lánnyal, az argentin

Lupéval egész nap a városban mászkáltunk,

megpihentünk a parkban, ami a kollégium

tôszomszédságában van. Gyönyörû, dús füvû

partok között egy nyugodt tavacska ring, amit

mindenfajta kacsa és vízityúk tölt meg élettel.

A város is ilyen: nagyon sok a zöld, a levegô

jó, minden tele van állatokkal, de galambok

nincsenek, nekik ez nem elég városias környezet.

Még kampuszlibáink is vannak, akik

meggágognak, ha túl közel mész hozzájuk

a bicikliúton! Az ország híres a vízzel folytatott

harcáról, a talaj nem szilárd. Ez okból

a hollandok szinte nem is használnak aszfaltot,

mert az feltöredezne, mindenütt apró téglákból

rakott utak és járdák futnak, amiknek igen

változatos színe van – mint itt mindennek általában,

és a házak is alacsonyak.

Szóval a mai túránk. Nagyon sok az új dolog,

ezért néha elkalandozom, sokat gondolkodom

az összehasonlításokon, hogy mi miért

más, jobb-e így.

NAGYVILÁG

Tegnap volt Groningen felszabadításának

évfordulója, összekaptuk a kolesz lakosságát

– a miénk az egyik legkisebb, úgy 50 fô,

ebbôl vagy tízen kínaiak, a szobatársam is! –,

és elmentünk vacsorázni, egymást megismerni,

tûzijátékot nézni. Az utóbbi nálam a fáradtság miatt ugyan elmaradt, de láttunk masírozó

mazsorettzenekart dudával és trombitával. Nagy meglepetésünkre a holland himnuszt Adele Rolling

in the deep címû száma követte, ami szégyenszemre nagyobb tapsot kapott, de ez betudható

a nemzetközi diákoknak, akik szinte mindannyian aznap érkeztek. Olyan sokan vagyunk, hogy

velünk Groningen Hollandia legfiatalabb városa, az átlagéletkor 35 év.

M u

s t á r le v e

s

Nos, a mai túra. Vettem biciklit! Itt mindenki

bringázik, olyan szintig ki van építve az infrastruktúra,

hogy a bicikliút szélesebb, mint az

autóút, és inkább a bringásoktól kell tartanod,

mikor átkelsz. Ez nagyon tetszik, teljesen más

hangulata van a városnak tôle! Vettünk egyetemi

pulcsit is, nagy és bordó, hatalmas hímzéssel,

rajongva imádom! Olyan jó lesz benne

a parkban a tóparton tanulgatni, a hidegben

benne ücsörögni egy csésze meleg teával!

Lupe rikító narancssárgát vett, mert szerinte

„az az igazi holland élmény”. A narancsszín itt

nagyon dívik, ez a nemzeti szín. Ilyenkor nagyon

hálás vagyok kertészmérnök szüleimnek,

mert azzal a sztorival, miszerint a sárgarépa

azért sárga, mert Orániai Vilmos (Orange)

tiszteletére tenyésztették ki, hatalmasat aratok

a hollandoknál, akik ezt nem tudták. Ezzel

a sztorival ma egy itt élô amerikai politológus

fickóval kezdeményeztünk beszélgetést

egy egyetemi standnál, akivel olyan jól eldiskuráltunk

az amerikai választások és a vallás

kapcsolatáról, hogy végül le is maradtunk

a standok felérôl, mert kezdôdött az ebéd, és

az bizony szent dolog, ha akarod, hogy neked

is maradjon a vaníliás süticsodából (természetesen

nem maradt).

Egyszóval nagyon jól érzem magam ebben

a más, de nagyon élhetô országban, örülök,

hogy ide jöttem. Lupéval sokszor meg-megállunk,

és konstatáljuk, hogy milyen nagyon

jó is nekünk. És tényleg! Remélem, a boldog

napoknak nem szakad vége, és továbbra is így

érzem majd magam, még ha egyre jobban is

hiányoznak az otthoniak.

176 177

NAGYVILÁG

Bence in the States

Erdélyi Bence | az MCC alumnusa (’12)

NAGYVILÁG

Ahol Réka tanul

Múlt hétvégén a negyedéves vizsgahét elôtt mentünk el Kanadába meglátogatni a 1000 Islands

National Parkot, Ottawa, Montrealban és még sok más történelmi nevezetességet a Szent Lôrincfolyó

mentén. Még félév elején összeültünk Andrissal, és anélkül, hogy tudtam volna a vizsgahét

vagy egyéb beadandók idejét, megterveztük a fix dátumos kirándulásokat. Engem ezek nem különösebben

zavarnak, mert mindegy, hogy hol vagyok, és mit csinálok, a határidôk szentek, és

mindig teljesítem is ôket. Így mûködött ez ezen a hétvégén is. Egész nap utaztunk, kirándultunk,

aztán esténként tanultam a motelekben. Ezt úgy szoktuk mondani Andrissal, hogy mi soha nem

kötünk kompromisszumot, inkább sorrendet állítunk fel, bár ez angolul azért jobban hangzik…

Mindenki azt mondja, hogy ôrültség, ahogy mi utazunk, ezt tökéletesen bizonyíthatja az is, hogy

ezen vizsgahét elôtti hétvégén senkit nem sikerült elcsábítanunk Kanadába, az emberek ragaszkodnak

a véleményükhöz. Na, ôk azok, akik soha nem jönnének el ilyen „insane” túrákra.

McGill–MCC-tengely

Felmentünk Montreal legmagasabb kilátópontjára

Pénteken szokás szerint munka után bevágódtunk az autóba, és Ottawa felé vettük az irányt.

Három nagyszerű diák az MCC Business szakirányáról.

A kilátástól elállt a lélegzetünk is (igen, a köd miatt

még lélegezni sem tudtunk, akkora volt)

Teljesen mindegy, milyen messze vagyunk egymástól, mindig közel vagyunk. Csak kéttanknyi

benzinre voltunk egymástól, kérem szépen.

Remek idôt töltöttünk együtt! Nagyon örülök,

hogy sikerült Rékával találkoznunk, mert

bár megbeszéltük, hogy összefutunk, sem

mobiltelefon-lefedettségünk nem volt, sem

internet-hozzáférésünk. Szóval reggel indulás

elôtt kiszámoltuk, mikorra fogunk Montrealba

érni, kinéztünk egy helyet, ami Rékának is

jó lehet, és a motelbôl ezeket az információkat

e-mailben elküldtük neki. Csak reménykedtünk,

hogy megkapja, elolvassa, és neki is

jó lesz a hely és idôpont. Mi percre pontosan

megérkeztünk, ahogy Réka is!!! Tudod, mi

fokozhatja az élményt egy ilyen találkozáskor

Amerikában? Az, hogy biztos lehetsz benne,

hogy a barátaid ugyanolyan pontosak, mint

te. Minden idôben és körülmények között

számíthatsz az MCC-s társaidra. Köszönjük,

Réka, a városnézést és idegenvezetést! Sok

szerencsét a McGill Universityhez.

178 179

NAGYVILÁG

Miért éppen Kalifornia? – Narancsvidéki szemeszter

Hajnal Balázs | az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója

2. Vállalati pénzügyek órán az volt a feladat,

hogy számítsuk ki, vajon jó befektetés volt-e

1889-ben x dollárért megvenni egy Vincent

van Gogh-festményt, majd 1987-ben túladni

ezen kb. 1250x dollárért. A képlethez ki kell

számolnunk, mégis hány év telt el azóta (n −

idôszakok száma).

Több mint húszórás utazást követôen, két

átszállással, de sikeresen megérkeztem Los

Angelesbe. Korábban egyáltalán nem tulajdonítottam

különlegesebb jelentôséget a jet

lagnek, de az idôzónák közötti átállás tényleg

hihetetlenül nehéz. Most ott tartok, hogy

az elmúlt két napban aludtam egy jó órát

a repülôn az óceán felett, és éjszaka egy szûk

fél órát… Így aztán eléggé fáradt vagyok

már, de nem szeretnék lefeküdni addig, amíg

tényleg nincs Kaliforniában is éjszaka, mert

most állok át vagy soha! Egyébként magával

a repüléssel semmi gond nem volt, leszámítva

azt, hogy extrém módon nyomatták a klímát,

szerintem 18 foknál nem lehetett melegebb,

és persze a stewardessek ennek ellenére automatikusan

rakták bele – bármit kértél is – az

italodba a minimum három jégkockából álló

fagyasztóadagot. A 11 órás interkontinentális

út alatt 5, azaz öt forró teát ittam, de még

így is megfázhattam egy kicsit… A helyzet

LA-ben sem változott: klíma + jégkockák

(+ NONSTOP NAPSÜTÉS!!!).

Ma korán kimentünk a campusra, hogy be

tudjunk költözni a szállásunkra. Az ötsávos

autópálya hiperforgalmas volt már fél nyolckor

is, és még a helyi rádióban is bemondták,

hogy a belváros környékén és attól délre

– USC territory – különös forgalomra lehet

számítani, merthogy ma Move-in Day van.

Ahogy a sorban álltam, hogy megkapjam

a kulcsomat a szobámhoz, Facebookon rám

írt a szobatársam, hogy üdvözöl LA-ben, és

mikor érkezem. Természetesen megírtam,

hogy már itt állok, mire a mögöttem lévô

srác bemutatkozik, és kiderült, a szobatársam

áll mögöttem! Ekkora véletlent! Maga

a campus hatalmas, de ez Los Angelesre

amúgy is jellemzô: hatalmasak a távolságok.

Ami egybôl feltûnt, az az, hogy mindenki

übervidám, mosolygós, nagyon segítôkész.

Ja és persze a multikulti. Mexikóiak, afroamerikaik,

kínaiak, japánok, és persze azért

amerikaiak is vannak itt! A boltban tipikusan

afroamerikaik és mexikóiak dolgoznak, látszik

azért, hogy a társadalom szegényebb rétegeinek

java részét ôk alkotják.

Az egyetemi tanítás harmadik hete során

valami egészen különleges történik, ugyanis

csütörtökön betöltöm a 22. életévemet. Ami

az ünnepséget illeti, hát nem panaszkodom.

Los Angeles belvárosában (Downtown) található

a The Standard nevû hotel, aminek

a tetején egy nagyon menô partihelyet alakítottak

ki medencével, élô zenével, koktélbárokkal

és persze csodálatos kilátással LA

felhôkarcolóira. A legjobb az egészben, hogy

csütörtökönként nincsen belépôdíj (ami mellesleg

20 dollár lenne), és naná, hogy idén

csütörtökre esik a születésnapom! Korábban

már írtam a véletlenekrôl…

A hét elejérôl is essék azért némi szó, most

szeretnék egy kicsit írni az amerikai oktatásról.

A magyarral ellentétben itt mindent az

ember szájába rágnak, mindent elmagyaráznak,

lehet kérdezni, még akár teljesen triviális

kérdéseket is feltesznek a tanulók, ami egyébként

nekem már egy kicsit sok is. Néha átesnek

a ló túlsó oldalára, és olyan egyértelmû

dolgokra kérdeznek rá, amire a Corvinuson

szerintem még sosem volt példa. Mielôtt

szertefoszlatnám az amerikaiakkal kapcsolatos

negatív konnotációjú sztereotípiákat, íme

néhány gyöngyszem a teljesség igénye nélkül.

1. Nemzetközi marketingen már öt perce

a BRIC országokról beszélünk, a táblán a követ kezô

sorrendben szerepel is ez a négy ország: Brasil,

Russia, India, China. Miután alaposan kielemeztük

ezen országok makroindikátorait,

egy lelkes amerikai csaj – just being curious

– rákérdez: „Egyébként miért épp BRIC

countries-nak hívják ezt a 4 országot? Mármint

jól hangzik, de honnan az elnevezés?”

És a prof úgy válaszolt a kérdésre, olyan komolysággal,

átéléssel, mintha azt kérdezte

volna: „Milyen jegybanki alapkamatlábat jósol

hosszú távon Amerikában figyelembe véve az

eurozóna elhúzódó válságát?”

Biztos vagyok benne, hogy egy harmadikos

magyar diák kapásból megoldja az eltelt

évek számára vonatkozó problémát: n =

1987−1889; vagyis n = 98. Hosszas, csoportos

(hangos, az órát szinte már zavaró) tanácskozás

után, a kínaiakból álló, „a matematikai

problémáról racionális vitát folytató” gruppa

legbátrabb tagja jelentkezik: „Azon gondolkodunk,

hogy vajon hozzá kellene-e adni még

egy évet a 98-hoz, mert… hát… mert lehet,

hogy hozzá kellene adni, nem?” A tanár ezután

„bebizonyította”, hogy nem kell se hozzáadni,

se kivonni ebbôl az értékbôl semmit.

(2012 – 2011 = 1; s valóban: egy év telt el…

A „bizonyítás” általánosítható tetszôleges n-re.)

3. Jogi órán kisebb hezitálás után sikerült

rájönnie az amcsiknak, hogy az alkotmányukat

1787-ben fogadták el. De ne legyünk túl

kritikusak, azt, hogy a 18. században történt,

mindenki tudta.

Mielôtt szó érné a ház elejét, szeretném

leszögezni, hogy ezeket a kis anekdotákat

nem egocentrikus személyiségem

demonstrálása végett osztottam meg

veletek. Semmi nagyképûség nincs

ebben. Még csak nem is az amerikaiak

kigúnyolása volt a cél. Arra

viszont igenis rá kívántam vele

mutatni, mennyire nem törôdnek

itt a tanulók azzal, ha esetleg kérdésüket

mások evidenciának (netán ostobának)

tartják. Minden kis apróságot megkérdeznek,

kevésbé használják a JPI-t és az

értelemszerûen-elvet. Nálunk a Corvinuson,

ha valaki nem ért valamit, inkább utánanéz otthon,

de nem égeti le magát egy egész szeminári-

um elôtt az esetlegesen mindenki által tudottnak

vélt kérdésével. És mivel én is ebben a közegben

szocializálódtam, valószínûleg azért ilyen meghökkentô

számomra az, ha valaki olyasvalamire

kérdez rá, amit már tényleg ezerszer átbeszéltünk,

vagy félperces gondolkodással kikövetkeztethetô

lenne. El kell ismerni

ugyanakkor, hogy az ázsiaiak

nagyon prók… Rengeteget

tanulnak,

esz méletlenül

szorgalmasak,

és ennek

meg is

van az eredménye.

Egy biztos:

valamit

nagyon

jól

csinálnak…

180 181

NAGYVILÁG

Réka menni Ámeriká

Kassay-Farkas Réka | az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója

Az egyetemen majdnem az összes létezô nációnak van diákszervezete, magyar azonban tudtommal

nincs. Gondoltam rá, hogy megalapítom az MHSS-t (McGill Hungarian Students’ Society),

bár gyanítom, én lennék az egyetlen tag. És mivel tanultam HR-t, tudom, hogy egy csoport

definíciószerûen legalább három fôbôl áll. Pedig mennyire király lenne. Lehetne saját irodám, ott

flesselhetnénk egész nap. Terveim szerint hétvégén felfedezem Montreál tipikus turistaövezeteit.

Szerencsére elhoztam az útikönyvemet, amit még otthon Mátétól kaptam. A többi cserediák jövô

héten Torontóba kirándul, ahová én sajnos nem megyek, mert mire észbe kaptam, már elfogyott

az összes jegy. Sebaj, majd megyek az MHSS-szel!

NAGYVILÁG

Kedden reggel elhagytam a hotelt. Az egyetemi tájékoztató napon a csoportom

majdnem csak kínai diákokból állt. Egyetlen exchange volt rajtam kívül,

Felix Mannheimbôl, szóval a nap további részében vele lógtam. Aztán megtudtam,

hogy ennek a csoportbeosztásnak nincs túl sok jelentôsége, mert

a froshon (egy négy napig tartó gólyatábor-féleségen) úgyis új csoportokba

osztanak minket. Felixszel még kedd este elmentünk az open air pub nevû

helyre, ami közvetlenül az egyetem fôépülete elôtt található. Itt megismerkedtem

még egy kupac cserediákkal a világ minden pontjáról, és itt ettem

életem legjobb hamburgerét! Közben a lower fielden, a fôépület elôtti

hatalmas zöld placcon elkészítették a világ legnagyobb gyümölcssalátáját.

Ogival, újdonsült ausztrál ismerôsömmel átmentünk a lower fieldre, de

a nép addigra már felélte a medencényi salátát, úgyhogy nekünk már

csak az asztaldíszként funkcionáló faragott dinnyék maradtak, amiket

szétzúztunk a földön, aztán megettük ôket. Elég vicces volt.

Anyukám azt mondta, írjak egy kicsit az iskoláról is, máskülönben

a tisztelt olvasók még azt találják hinni, hogy szórakozni

jöttem ki. Nos, az Economic Crises címû órámat imá-imá-imádoh-hom.

A professzor az MIT-n végzett, nagyon nagy tudású,

elismert szakember, nagyjából az összes kortárs Nobel-díjas közgazdásszal

készített már interjút. Az egyik órán, amikor az árfolyamokról

szónokolt, megemlítette „George Szorosz”-t, azt a híresneves

„Hungarian guy”-t, aki egy nap alatt egymilliárd dollárt nyert

a fonttal szembeni spekulációjának köszönthetôen. Nem tudom,

hogy a többiek a teremben mennyire vágták a történetet, de én legszívesebben

felpattantam volna, hogy „Hello, I’m from Hungary!”…

182 183

NAGYVILÁG

Kedves MCC!

NAGYVILÁG

Nagyon sok puszit küldök Mindenkinek az itteni kis egyetemi

campusról, minden kerek, de azért a Coli nélkül nem az igazi =).

Puss + :)

Szasza

2009. 09. 17. Quinnipiac University

Kedves MCC, kedves "Titkárság”! :)

Róma csodálatos, nincsenek rá szavak, mégis nagyon boldog

vagyok, hogy februártól megint veletek leszek! Addig is sok puszi,

vigyázzatok magatokra, egymásra! Mi manchi MCC! Hiányzol, MCC! : )

Ági, aki már teljesen Agnese

Kedves MCC-sek!

Szeretettel üdvözöllek titeket Angliából, a ködös

Midlandsbó´l. A környék és az egyetemi campus gyönyörú´,

de persze semmi sem ér fel az ó´szi Gellért-heggyel. :)

Remélem, mind jól vagytok!

Üdvözletem/Puszik/Ölelés,

Coventry, 2011. 11. 23.

Polonkai Éva

Sziasztok!

Sok szeretettel üdvözöllek Benneteket Gentbó´l, itt egyeló´re

egyetem hiányában aranyélete van a diákoknak. A reggeli teáimat

mindig MCC-s bögrébó´l iszom, így minden nap eszembe juttok. : )

Üdvözlettel: Balázs

Vatikán, 2009. december 17.

Kedves MCC!

Nagyon jól telik az Erasmus-félévem Madridban.

Sokat kell tanulni az egyetemen, de hétvégenként

azért sokat járkálunk a környéken, nem is számítva

a hatalmas egyetemi partykat vagy a késó´ esti

tapasozásokat! Remélem, nem dó´l össze

a Collegium, mire hazaérkezek :)

Üdv:

Orsi (Ló´rincz Orsi)

Jó látni, ahogy az MCC-ben megszerzett tudás

a gyakorlatban aktivizálva hatékonyan segít

a munkás hétköznapokban. Köszönet érte

az MCC minden munkatársának és hallgatójának!

Kívánok nektek hasonlóan izgalmas, de nem épp

14 órás munkaidó´vel felvértezett télutói napokat

az Európa Parlament brüsszeli székhelyének

egyik zsúfolt irodájából. :)

Linda

2013. február

Kedves MCC Titkárság!

Üdvözletemet küldöm Európa parányi ékszerdobozából, Luxemburgból.

Annak, aki még nem látta ezt a mesés miniállamot, csak ajánlani

tudom meglátogatását! Teljesen más itt az élet, mint odahaza. Ez

alatt a félév alatt rengeteg élménnyel, emlékkel gazdagodtam.

A colisoknak azt javaslom, mindenképp menjenek Erasmusra vagy

más ösztöndíjjal külföldre, mert kihagyhatatlan!

Egy hónap múlva ismét visszatérek a magyar jogász vizsgaidóśzak

valóságba (és talán a coliba is pár napra), de ha valakivel nem

találkoznék, annak kellemes nyarat és sok pihenést kívánok!

Üdv,

Szakács Lilla (luxemburgi kiküldetésben)

Kedves MCC!

Szebb és jobb már nem is lehetne itt, Luxembourg egy igazán

nekem való hely. Már alig várom, hogy mesélhessek róla. Üdvözlök

minden régi és új collégistát. Remélem, otthon jól mennek a dolgok.

És köszönöm az MCC-ajánlást, nélküle nem lennék most itt.

Üdvözlettel,

Polgár Péter

Sziasztok!

Mindenkit nagy szeretettel üdvözlök a fények

városából! Nagyon jól érzem magam, rengeteget dolgozom,

de jut idó´m barangolásra is. Sokat gondolok Rátok

és sokat tapasztalt Collegiumunkra.

Mindenkinek kellemes nyarat és az enyémhez

hasonlóan pihentetó´ és felüdító´ szabadságot kívánok:

Gergó´ (Deli Gergó´)

Párizs, 2008. július 13.

Kedves Mindenki!

Üdvözletemet küldöm, és mindenkit szívesen várok egy jó pint sörre :)

idekinn. Hiányoztok mindnyájan, de szerencsére jó munkám

és barátaim vannak, így valahogy csak kihúzom :).

Ja! London gyönyörú´, de sehol egy csocsóasztal :)

Bye bye, collegák!

Endi

(minden kapcsolatfelvételnek állok elébe!)

184 185

ALUMNI (BA)


Egyetemi tanulmányok: ELTE, politológia

Beszélt nyelvek: angol, kínai


National Chengchi University; Tajvan, Taipei, 2012/2014.


Egyetemi tanulmányok: BCE, pénzügy és számvitel

Universität zu Köln, Business Administration: Master Finance



OTDK, Szociológia – szociálpolitika szekció, 3. helyezés, 2011.

Universität des Saarlandes, Saarbrücken, Németország, 2009/2010.

Universität zu Köln, Köln, Németország, 2011/2013.

ALUMNI (BA)

Sebôk Máté

2012 szeptembere óta a taipei National Chengchi Egyetem mesterszakos hallgatója vagyok,

ahol Kelet- és Délkelet-Ázsia-tanulmányokat folytatok. 2009-ben, az érettségi után az

ELTE ÁJK politológia szakán és az MCC Juniorképzésén tanultam tovább. A következô

évtôl a Collegiumban Nemzetközi kapcsolatok szakirányon folytattam tanulmányaimat,

második idegen nyelvnek pedig a kínait választottam. Korábban egy évet éltem Taipeiben

cserediákként, így a nyelv már nem volt ismeretlen számomra. Idôközben annyira megszerettem

az ázsiai kultúrát is, nem beszélve a helyi politika Magyarországon kevésbé

ismert izgalmairól, hogy az alapszak elvégzése után tajvani ösztöndíjra pályáztam.

A késôbbiekben nemzetközi szervezeteknél szeretném hasznosítani a kínai nyelvtudásom

és az ázsiai és európai politikáról, kultúráról tanultakat, elôsegítve a kapcsolatépítést

a világ e két régiója között. Márai Sándor szerint „A kaland természetéhez tartozik, hogy

rövid idôn belül véget ér”. Remélem, én kivétel leszek, és tajvani kalandom tanulmányaim

befejezése után is folytatódik majd!

Kiss Eszter

A Mathias Corvinus Collegiumban eltöltött két és fél év során nagyon sokat jelentett, hogy

olyan környezetben lakhatok, ahol hasonló gondolkodású, ambíciózus és lelkes társak

vesznek körül. A felsôbbévesek tervei, elképzelései és sikerei arra ösztönöztek, hogy én

is hasonlóan ambíciózusan építsem fel az önéletrajzomat. Értem ezt a különbözô szakmai

gyakorlatokra, tanulmányi versenyekre és ösztöndíjakra, külföldi utakra.


Egyetemi tanulmányok: BCE, politológia (BA)

ELTE, kommunikáció és médiatudomány (BA)



University of Limerick, Limerick, Írország, 2012.



Beszélt nyelvek: angol, francia, kínai, orosz, spanyol


Nemzetközi Európai Uniós Felsôoktatási Vetélkedô, 1. helyezés, 2011.

BCE TDK, Gazdasági rendszerek, intézmények, szabályozás szekció, 1. helyezés, 2013.

Az én utam az írás. Hiszek a kisvárosi történetekben, az egyszerû

és utcán heverô sztorikban, a meglepôen hétköznapiban, a függöny

mögötti figurákban. És egyszer lesz egy kávézóm. Mert az íráshoz

kell a kávé. A világ egyik legnagyobb kliséje. Klisék pedig kellenek.

Felmelegítik az embert.

Azt gondolom, hogy ha néhány év múlva visszaemlékszem, akkor a sok remek emlék

és az itt kötött barátságok mellett azt fogja nekem jelenteni a Collegium, hogy ez

volt az a hely, ami lehetôséget adott arra, hogy megtaláljam azt a szakmai irányvonalat,

amelyen az egyetemi évek befejeztével tovább haladhatok a karrierépítésben.

Az MCC-kurzusok és az itt tanulók, dolgozók részben szakmai, részben személyes

visszajelzéseire és tanácsaira alapozva alakult ki bennem az elhatározás, hogy autóipari

kormányzati kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni az elkövetkezô években.

Collegiumi tanulmányaim befejeztével elmondhatom, hogy olyan területen dolgozhatok,

ami érdekel, és amelyben hosszú távon is szakmai kihívásokat találhatok.

Varga Mariann

Gönczi Petra

186 187

ALUMNI (bA)


NévEgyetemi tanulmányok: CEU, International Business

Bocconi University, International Economics



CEU Teenager Transnational Leader verseny, 1. helyezés, 2009.

Egyetemi tanulmányok: ELTE, történelem


Beszélt nyelvek: angol, német, latin, orosz, szerb/horvát, holland, spanyol


OTDK, XX. századi egyetemes történelem szekció, 3. helyezés, 2010.

Universität zu Humboldt, Berlin, Németország, 2011.

Szerbia, egyéni kutatóút, 2013.

ALUMNI (BA)

Sok szempontból én lehetnék az MCC kakukktojása. Elôször is nem magyar egyetemen

kezdtem, és nem is magyar egyetemen fejezem be tanulmányaimat. Másodszor

a közgazdaságtan szakirányon én voltam az egyetlen igazi „business schoolos”,

amiért meg is kaptam a magamét a „valódi közgazdászoktól”. Végül pedig, bár

nagyon szerettem az MCC-ben töltött éveket, 2011 szeptemberében elköltöztem

Milánóba, hogy a Bocconi egyetemen fejezzem be az alapképzést – immár közgazdaságtan

szakon. Mindezek ellenére két, Budapesten töltött év is elég volt ahhoz,

hogy igazi MCC-snek érezzem magam, hiszen a legtöbb szempontból nem különbözök

egy átlag MCC-s diáktól: végtelenül kíváncsi vagyok, számtalan tudomány és

mûvészeti ág érdekel, valamint nagyon szeretek hajnalig beszélgetni a barátaimmal

az élet nagy dolgairól. Nagyon tisztelem a tudást és a gyors észjárást, és rendkívül

értékelem a jó humort. Szeretem Budapestet, Yonderboit és a Túrórudit. Szeretném

egyszer hátizsákkal körbeutazni a világot, átúszni a Balatont, és nem adtam fel,

hogy megverjem az idôsebb közgazdászokat sakkban.

Krizmanics Réka

„Ami nagy az emberen, az az,

hogy csak híd és nem cél.”

Friedrich Nietzsche

Az ELTE történelem szakának elvégzése után jelenleg a Közép-európai Egyetem (CEU)

Nationalism Studies mesterképzésének hallgatója vagyok. A Mathias Corvinus Collegium

junior, illetve történelem szakirányos képzésében vettem részt. A BA ötödik szemeszterét

az Universität zu Humboldt hallgatójaként töltöttem. Szakmai érdeklôdésem

a Balkánhoz köt, 20. századi történetével, történetírásával, szociológiai és antropológiai

jellemzôivel foglalkozom.

Pfiszterer Kata


Egyetemi tanulmányok: BCE, gazdálkodási és menedzsment (BA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, olasz, török


British Culture Language Schools Association, Izmir, Törökország, 2012/2013.




Versenyeredmény/külföldi tanulmányok: Gazdasági Versenyhivatal,

versenypolitikai és versenyszabályozási verseny, 3. helyezés, 2011.

P&G: Szakmarathon, esettanulmányi verseny, 1. helyezés, 2011.

TIMES (Tournament in Management and Engineering Skills) Final, Stockholm, 1. helyezés, 2012.

McKinsey&Co. esettanulmányi verseny, 1. helyezés, 2012.

PeakTime, esettanulmányi verseny és üzleti szimuláció, Riga, döntô, 2012.

„Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség

szerez a teljes élet boldogsága számára,

a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.”

Epikurosz

Az a legjobb dolog az MCC-ben, hogy akármi legyen is valaki érdeklôdési

köre, itt biztosan találhat módot arra, hogy kíváncsiságát kielégítse a Collegium

nyújtotta sokszínûségnek köszönhetôen, akár szakmai érdeklôdésrôl, akár

baráti társaságról legyen is szó. Számomra a nyelvkurzusok és a körülöttem

lévô emberek jelentették a legtöbbet. Úgy gondolom, hogy a legtöbbet tanulni

a minél változatosabb közösség nyújtotta élményekbôl lehet. A Coliban olyan

életre szóló tapasztalatokat szereztem, ami nélkül kevesebb lennék, ha nem

lettem volna tagja az intézménynek.

Simó Enikô

Hogy mi hiányozna a legjobban, ha nem lettem volna collegista? Talán van olyan,

aki a számtalan tanulási lehetôséget mondaná. Valaki más talán a colis diploma

munkaerôpiaci értékét vagy éppen a saját fürdôs, egyágyas, panorámás szoba

elônyeit hangsúlyozná.

Ha engem kérdezel, a válaszom, hogy azok a barátok, akiket a Coliban ismertem

meg, és akikhez annyi közös élmény köt. Ôk azok, akikre a legkevésbé számítottam

a collegiumi jelentkezésemkor, mégis végzôs gimnazistaként miattuk jelentkeznék újra.

Bognár Balázs

188 189

ALUMNI (MA)

Szakács Lilla Fanni





Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédverseny,

országos 2. helyezés, 2010.

Université du Luxembourg, Luxemburg, 2011.


Egyetemi tanulmányok: BCE, politikatudomány (MA)

Beszélt nyelvek: angol, német, szerb


OTDK, XXIX. Országos tudományos diákköri konferencia,

Magyar politika és politikaelmélet szekció, 1. helyezés és különdíj, 2009.

Universität zu Köln, Köln, Németország, 2011.

ALUMNI (MA)

Széll Tamás

MCC-képzés:

Közgazdaságtan/Business szakirány, Vezetôképzô


BME, alkalmazott matematikus (MSc)



Ecole Centrale Paris,


Döme Zsolt

A Collegium képzései alapvetôen befolyásolták a középiskolai és egyetemi éveimet.

A Középiskolás program és a Juniorképzés olyan lendületet adott, ami hozzásegített

az Országos diákköri konferencián történô sikeres szerepléshez és az elsô publikációk

megírásához. A szakirányos képzésen szerzett tudás megkönnyítette a szakmai gyakorlatokon,

például az Európai Parlamentben való helytállást. A Vezetôképzô kurzusai

pedig a korábbi tanulmányokon túlmutató, új szemléletmódot adtak át, és új megközelítésekbe

engedtek betekintést. Mindezeknél még fontosabbnak tartom azonban az MCC

falai között kovácsolódott barátságokat.


Egyetemi tanulmányok: CEU, Public policy (MA)

Beszélt nyelvek: angol, francia, latin


Université de Namur, Namur, Belgium 2009/2010.

Sz.L.: Tomi, miért örülsz annak, hogy annak idején jelentkeztél az MCC-be?

Sz.T.: Meg kell hogy mondjam, Lilla, igazad van, nem bántam meg…

Sz.L.: Bôvebben?

Sz.T.: Egy nagyon jó közösségnek voltam a tagja. Ezt öregdiákként is érzem, hiszen barátaim, barátnôim egész sora került ki onnan.

Sz.L.: Micsoda?! Nem csak én vagyok MCC-s barátnôd?!?

Sz.T.: De, de. És Lilla, az MCC-s évek közül melyik idôszakra gondolsz vissza a legszívesebben?

Sz.L.: Ez nem könnyû kérdés, mivel mindben volt valami különleges. De talán az alapozó újdonságával járó varázs az,

ami máig elkápráztat. Akkor költöztem fel a nagyvárosba, és beléptem egy új világ kapuján új barátokat és életre szóló

tapasztalatokat szerezve. Tomi, mi a kedvenc MCC-s élményed?

Sz.T.: Egy különleges nap volt, amikor másodévesen az MCC evezôcsapat tagja lettem. Egy verôfényes napon, tízen, fiúk és lányok elindultunk,

hogy egy margitszigeti versenyen bizonyítsuk, mire képesek az MCC-sek, ha összefognak. A nap tanulsága az volt, hogy a részvétel

az igazán fontos. Ugyanis mind a csapat, mind az MCC-s szurkolótábor nagyon jól érezte magát!

Sz.L.: Mit üzensz az új generációnak?

Sz.T.: Minden ajtó mögött egy új világ rejtôzik. Ne féljetek belépni rajta! És most halljuk a Te üzenetedet!

Sz.L.: „Nem tudom, mi a siker kulcsa, de a kudarcé az, ha mindenkinek meg akarsz felelni.” (Bill Cosby)

„Kevés ember gondolkodik többet évi egy-két alkalomnál.

Én úgy szereztem nemzetközi elismerést magamnak,

hogy heti egy-két alkalommal gondolkodom.”

George Bernard Shaw

A Collegiumban eltöltött évek alatt nem csupán szakmai ismereteket, hanem fôképp

emberi értékeket kaptam. Egy fedél alatt tanulhattam olyan diáktársaimmal, akikre

a mai napig felnézek. A Collegium vezetôsége mindvégig segített szakmai céljaim

elérésében, így kiemelkedô szerepet játszott abban, hogy az egyetemeken adható

legtöbb ösztöndíjat elnyertem. De talán a Collegium legfôbb érdeme az a támasz,

amelyet diákjainak személyes útkeresésükben nyújt. Így lehetôségem adódott konferenciák,

szakmai beszélgetések, illetve Collegium falain belüli kurzus szervezésére,

továbbá olyan emberekkel ebédelni szombatonként a Vezetôképzô program alatt,

akik tanácsai mindvégig vezetni fognak. Így a Collegiumban, társaimmal, barátaimmal

beszélgetve, észrevétlenül is, de heti egyszer-kétszer mindig gondolkodtunk.

Németh Ádám

190 191

ALUMNI (MA)


Egyetemi tanulmányok: BCE, szociológia (MA) és politikatudomány (MA)



Katholieke Universiteit Leuven, Leuven, Belgium, 2011.

ALUMNI (MA)

A Collegiumban eltöltött öt év alatt számos olyan tanárral és vendégelôadóval találkozhattam,

akik gondolkodásmódjukkal, hozzáállásukkal és személyiségükkel hozzájárultak

szakmai tudásom fejlôdéséhez. Mindig törekedtem az MCC multidiszciplináris jellegét

kihasználni, hiszen olyan gondolkodási mintákat sajátíthattam el, amelyek bonyolultabb,

komplexebb problémák megoldásához segítenek. Az egyetemen a politikatudomány

tanulmányaimat 2011-ben szociológia MA-szakkal egészítettem ki, miután érdeklôdésem

fókuszába a közvélemény-kutatás módszertana került. Szeretnék piac- vagy közvéleménykutató

cégeknél elhelyezkedni a közeljövôben, amihez az elmúlt években – többek között

a Szonda Ipsosnál – tapasztalatot szereztem.

Huszanyik Anna

MCC-képzés: Jog és Nemzetközi kapcsolatok szakirány, Vezetôképzô


Beszélt nyelvek: angol, holland, latin, német


ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszékének Jogesetmegoldó Versenye, 3. helyezés, 2009.

OTDK Állam- és Jogtudományi Szekció, „Legjobb opponens”, 2011.


ELTE-ÁJK Agrárjogi Tanszékének Jogesetmegoldó Versenye, 2. helyezés, 2012.

Vrije Universiteit Amsterdam, Amszterdam, Hollandia, 2010.

Szabó István

MCC-képzés:

Közgazdaságtan/Business szakirány,

Vezetôképzô


CEU, közgazdasági elemzô (MA)


Maknics Anita


Egyetemi tanulmányok: BCE – ELTE, biztosítási és pénzügyi matematika (MSc)

Beszélt nyelvek: angol, német, holland


TDK Gazdaságelemzés és gazdaságmodellezés 1. szekció, 1. helyezés, 2012.

Universiteit Antwerpen, Antwerpen, Belgium, 2012.

Az ELTE jogi karán eltöltött évek során a Collegium kitûnô lehetôséget nyújtott

egy másik érdeklôdési körömben, a nemzetközi kapcsolatok világában

való elmélyedésre. Fôbb kutatási területeim a nemzetközi jog általánosan,

az Európai Unió joga és a nemzetközi légi jog, e témákban több publikációm

is megjelent. 2011-ben elnyertem a köztársasági ösztöndíjat és a legjobb

opponens díját az OTDK európai közjogi szekciójában. Gyakornokként

a Külügyminisztérium Amerika Fôosztályán, illetve az egyetemi tanulmányok

mellett részmunkaidôben a Századvég Alapítvány elemzôjeként dolgoztam.

Fontosnak tartom a szûk értelemben vett szakmai munka mellett a társadalmi

felelôsségvállalást is, megtisztelô, hogy immár két éve a Remény a Gyermekeknek

közhasznú szervezet felügyelôbizottságnak elnöke lehetek.

Szûcs Ádám Imre

Közösen írjuk az oldalt, mert nagyon sok közös élményünk van a Collegiumnak köszönhetôen. A Közgazdaságtan szakirányt együtt kezdtük,

megszámolni is nehéz, hány közös kurzusunk volt, fôleg hogy a vezetôképzôs hétvégéket is együtt töltöttük, és számos egyéb programon

is közösen vettünk részt. Mint friss diplomások terveink közt az szerepel, hogy a Collegium falai közt szerzett tudást és kompetenciákat

a lehetô legjobban kamatoztassuk. Amire úgy érezzük, hogy van/lesz lehetôségünk, hiszen az egyetemi tanulmányokat nagyon jól kiegészítô

ismereteket, készségeket szereztünk a Collegiumban. A szakmai azonban csak az egyik oldal, nagyon sok barátot is köszönhetünk a Gellérthegyen

töltött éveknek.

„Egyikünk élete sem könnyû. És akkor?

Legyen bennünk kitartás, és mindenek elôtt bízzunk önmagunkban.

Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,

és azt a valamit – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani.”

Marie Curie

192 193

ALUMNI (MA)

Puzder Filip

ALUMNI (MA)

Babarczy Balázs



Sciences Po (Párizs), Affaires publiques, egészségügy (MA)



Corvinus-Nokia Diákverseny,

esettanulmányverseny (csapatban), 1. helyezés, 2009.

Université de Namur, Namur, Belgium, 2008/2009.

Francia Kormány ösztöndíja, mesterképzés Párizsban, 2011/2013.

MCC-képzés: Nemzetközi kapcsolatok szakirány,

Vezetôképzô

Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi tanulmányok (MA)

Beszélt nyelvek: angol, cseh, kínai, német, orosz, szlovák


ELTE ÁJK Egyetemi nemzetközi jogi jogesetmegoldó

verseny, 3. helyezés, 2009.

TDK Nemzetközi tanulmányok szekció, 3. helyezés, 2011.

„Soha le nem mondani,

soha el nem csüggedni; ha kell,

mindig újrakezdeni!”

Kossuth Lajos

Collegiumi éveim legmeghatározóbb élménye a magabiztosság megszerzése volt. Ebben természetesen szerepet játszott mindaz az objektív

lehetôség, amelyhez az MCC révén jutottam hozzá, úgymint a kurzusok, kapcsolatok és ajánlások; nem megfeledkezve a feltétel

nélküli támogatásról, amelyet a Collegium mindig megadott az egyetem adminisztratív szerveivel folytatott, sokszor kilátástalan küzdelmeimhez.

A legfontosabb azonban az volt, hogy a Collegium megadta nekem azt a bizonyosságot, hogy egyrészt jogosan tartozom

a társadalmi elithez, másrészt, amire ebben a minôségemben vállalkozom, azért szükséges és érdemes küzdeni. Ebben a tekintetben leginkább

Tombor András debate-kurzusa, Bárdi Nándor meghatározó világnézeti formálóerejű Bibó-szemináriuma, és végül, de korántsem

utolsósorban: szobatársam, Puzder Filip bizalmas tanácsai emelhetôk ki különös mértékben.

„Mondjátok: Kicsinyhitûek, erôsödjetek meg, és ne féljetek...”

Iz 35,4

Ha az ember az egyetemen ismereteket szerez, akkor a Collegiumról el kell mondani, hogy rávilágít az ismeretek lényegére. A lényeg

megismerése pedig lépéselônyhöz vezet. Ezt a lépéselônyt igazából csak az egyetem kapuiból kilépve, a munka világában ismeri fel igazán

az ember. Ezen lépéselôny megszerzése mellett a Collegiumnak köszönhetem nyelvtudásom kibôvítését és tökéletesítését. De mindennél

talán fontosabbak azok a baráti kötelékek, amelyeket a Collegium közössége adott nekem, és amelyeknek köszönhetôen emberileg is

gazdagodtam az itt töltött évek során.

Spiczmüller Bence





OTDK Európai jogi szekció, legjobb opponens különdíj, 2009.

2010., Jessup Nemzetközi Jogi Perbeszédverseny, hazai 1.,

nemzetközi 56. helyezés, 2010.


Vrije Univeriteit Amsterdam, Hollandia, 2011.

„Egy pesszimista minden lehetôségben

látja a nehézséget; egy optimista minden

nehézségben meglátja a lehetôséget.”

Sir Winston Churchill

A szakmai fejlôdés és a remek közösség mellett a Collegium

ráébresztett a fenti idézet igazságára. A Collegiumnak van

erre a „ráébresztésre” egy jól bevált módszere, amelyet egy

példán keresztül szeretnék bemutatni: A ELTE-n a Nemzetközi

Jog Tanszéken megtanultam, hogy néha a konferenciákon

a legfontosabb események a kávészünetben történnek.

Lejegyeztem, és vizsgáztam belôle. Eközben elmentem

a Collegium konferenciáira, és tartottam jó pár kávészünetet.

194 195

ALUMNI (MA)


Egyetemi tanulmányok: BCE, gazdálkodási és menedzsment (BA),

Quinnipiac University (MBA)



BCE Vállalatgazdaságtan verseny, 6. helyezés, 2008.


Egyetemi tanulmányok: BCE, Gazdálkodási és menedzsment (BA)

BCE, vállalati pénzügyek (MSc); BCE, Aalto Egyetem CEMS nemzetközi gazdálkodás (MA)



Aalto-yliopisto, Aalto, Finnország, 2013.

ALUMNI (MA)

„A veszteség az élet mozgatórugója.”

Édesapám

Példakép: Varga Gyula (nagyapám).

Célok: Saját vállalat létrehozása az ûriparban.

Megmutatni, hogyan lehet felépíteni egy felelôs vállalatot. Boldog családi élet.

Célom: a magyar akvakultúra ágazat teljes megreformálása, fenntartható fehérjeellátás

biztosítása (saját halgazdaság üzemeltetése).

Kedvenc zeneszám: Fort Minor: Remember the name.

Hobbi: horgászás, evezés, biciklizés, makettezés.

Miért szeretem az MCC-t? Rengeteg fantasztikus embert ismertem és ismerek meg,

akikkel beszélgetve minden alkalommal tanulok valami újat.

Naszrai Péter

Kedvenc zeneszám: David Guetta: Memories.

Hobbik: olvasás, sportolás, számítógépes játékok.

Miért szeretem az MCC-t? Az MCC-ben nagytudású, tapasztalt, ambíciózus, kedves

és különleges emberekkel találkoztam, akik a vezetôi tapasztalatnak sem voltak híján.

Remélem, együtt formáljuk majd a jövôt, hogy a világ élhetôbb legyen.

Erdélyi Bence


Egyetemi tanulmányok: BCE, nemzetközi kapcsolatok (BA)

BCE, közgazdász, turizmus-vendéglátás szakértô (BA)

BCE, nemzetközi kapcsolatok elemzô (MA)

Beszélt nyelvek: angol, észt, francia, német


Tartu Ülikool, Tartu, Észtország, 2009/2010.


Egyetemi tanulmányok: ELTE, történelem és matematika

BCE, pénzügy és számvitel



Tanársegéd, Ashville College, Harrogate, Egyesült Királyság, 2006/2008.

Wirtschaftsuniversität Wien, Bécs, Ausztria, 2009/2010.

Singapore Management University, Szingapúr, 2011.

„Változtassuk meg a világot, hogy élhetôbb legyen!””

Példakép: Nagyszüleim.

The only easy day was yesterday...

Célja: Magyarország nevének, lehetôségeinek, pozitívumainak

megismertetése a nemzetközi közvéleménnyel, az ország imagenek

javítása (mind diplomáciai, mind turisztikai, gazdasági szempontból).

Valamint írni egy szakácskönyvet.

Cél: Egy saját vállalkozással, egy doktorival és egy nagy családdal

már elégedett lennék! :)

Kedvenc zene: Ghymes: Kétszaxis.

Zádorfalvi-Gazdag Gyula

Kedvenc zeneszám: Fun: We Are Young.

Hobbi: sütés-fôzés, filmek, olvasás, éneklés.

Miért szeretem az MCC-t? A közösségért, mely sok egyedi, kreatív

emberbôl áll, akik együtt egy remek társaságot adnak ki, akikkel

lehet éjjel kettôkor egy üveg bor mellett a pénzügyi válság hatásait

elemezni, de egy (általunk szervezett) jótékonysági bál keretein belül

hajnalig táncolni is.

Nagy Szilvia

„Always look on the bright side of life.”

Monty Python

Hobbi: politizálás, utazás, a természetben lenni.

Miért szeretem az MCC-t? Meg nem ismételhetô élményként éltem

meg, hogy reggelihez és vacsorához is válogatott beszélgetôpartnereim

voltak a makro közgazdaságtantól a kisebbségpolitikán át a nemzetközi

kapcsolatokig bármilyen témakörben.

„Hass, alkoss, gyarapíts:

s a haza fényre derûl!”

Kölcsey Ferenc

Van közöttünk 3 vállalkozó, 2 horgász, 1 diplomata, 1 tanár, 1 filozófus, 1 szakács. Négyen összesen 45 országban jártunk,

és összesen 20 munkahelyünk van/volt, 5 nyelvet beszélünk, 6 nyelvvizsgánk van. Birtokunkban összesen 4 vállalkozás van/volt.

196 197

V.fejezet

Hivatás, szakma, család:

MCC-sek a munka világában

Hisszük és valljuk, hogy diákjainkat az életre neveljük.

Gyakorlati képzéseink mellett hallgatóink már a collegiumi

évek alatt megismerkedhetnek a munka világával.

Ezt a folyamatot segítik az egyénre szabott szakmai

gyakorlati lehetőségek. Céges kapcsolataink segítségével

minden collegista találhat hasznos, szakmai előmenetele

szempontjából értékes gyakorlóhelyet.

Alumnáink és alumnusaink szintén segítik az utánuk

következő generációk előbbre jutását, de ők maguk

is örömmel járnak vissza hozzánk. Az MCC-s szellemiség

él a Collegium falain túl is. Ebben a fejezetben végzett

hallgatóink vallanak többek között szakmáról, családról,

hivatásról és a Somlói úti diákévekről.

Gyakornoki helyet biztosítottak:

MOL Nyrt. • HR Képzés-fejlesztés, gyakornok

Fn.hu

Vatera.hu Kft. Magyar Köztársaság Nagykövetsége Varsó

- Jogi Osztály • jogi gyakornok

Magyarország Alkotmánybírósága

Külügyminisztérium - Amerikai Főosztály • USA referens

InterMerchantServices

Allianz Hungária Biztosító • termékmenedzser

Polgári Magyarországért Alapítvány - Külügyi Igazgatóság

Századvég Alapítvány - Közjogi és közszolgálati

munkacsoport

Citibonds • Product control elemzô gyakornok

GROW Zrt. • tréneri/tanácsadói gyakornok

Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda

Budapest Film Academy

• Coordinator, Online Manager, szinkrontolmács

Magyar Nemzet (Külügyi Rovat)

• szerkesztôségi gyakornok

Summa Artium Nonprofit Kft. • koordinátor

Varga Ügyvédi Iroda

Fővárosi Főügyészség

gyakornok

Központi Nyomozó Főügyészség

Jó Államért felelős kormánybiztos

CECOEDECON

Morgan Stanley Strats and Modelling

Photronics Inc.

Andrássy Gyula Német nyelvű Egyetem •

Duna TV

Republikon Intézet [origo]

Európai Parlament; Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE)

Cellum Global Zrt.

Közigazgatási és Igazságügyi

Minisztérium Alkotmányjogi Főosztálya

MTVA

Mareco Ltd

tanársegéd

Citibank International PLC

Common Purpose

Magyar Suzuki Zrt.

Ludwig Bölkow Systemtechnik

The Boston Consulting Group, Dubai

• Visiting Associate

Mol Energy Trade Ltd. • pénzügyi gyakornok

Wizz Air Hungary Kft. • pénzügyi asszisztens

Köves Clifford Chance Ügyvédi Iroda

ELTE Nemzetközi Jog Tanszék

MTA Kisebbségkutató Intézet

Messzelátó Egyesület

Magyar Fejlesztési Bank

Dr. Illés Géza Márton Ügyvédi Iroda

EMPACT

Magyar Nemzeti Bank

Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma - EU Gazdaságpolitikai

Főosztály

Baker & McKenzie

Commerzbank

Erdélyi György Ügyvédi Iroda

ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék

CEENET Inc.

Mercedes-Benz Manufacturing Hungary

Miniszterelnökség Nemzetközi

Kommunikációs Főosztály

Nokia-Siemens Networks

Francia Nagykövetség Gazdasági Osztálya

Universitas Press Felsőoktatás-kutató Mûhely

Gazdasági Rádió FM 105.9

PriceWaterhouseCoopers Flora Ambiente Ltd.

Antall József Tudásközpont

Benteler Autótechnika Kft.

Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM)

Erste Bank Hungary Zrt.

Avantgarde Kft.

• Digitális projektmenedzser gyakornok

Réczicza White & Case Ügyvédi Iroda

Andrékó Kinstellar Ügyvédi iroda

Diplomacy &Trade Magazine

- külpolitikai rovat • újságíró gyakornok

Transparency International Magyarország

Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda

200 201

Együttműködéseink

OTP Bank

„Fontosnak tartom, hogy élô, interaktív kapcsolat

legyen a magas színvonalú képzést nyújtó

felsôoktatási intézményekkel, és a bank hozzájáruljon

ahhoz, hogy a hallgatók betekintést

kapjanak a vállalatok mûködésébe, a menedzsmenteket

foglalkoztató stratégiai és gyakorlati

kérdésekbe. A magyar felsôoktatással szemben

gyakran megfogalmazott kritika, hogy túlságosan

elméleti jellegû az oktatás, hiányoznak

a munkában azonnal hasznosítható gyakorlati

ismeretek. Ezért is támogatandók azok a kez deményezések,

amelyek a személyes tapasztalatok

és példák megosztásával segíthetik a hallgatókat

abban, hogy reálisabb képet alakítsanak

ki a munka világában elôttük álló lehetôségekrôl

és kihívásokról.

A tehetséggondozásra és -megtartásra az OTP

Csoportban nagy figyelmet fordítunk, és a legkiválóbb,

ambiciózus és elkötelezett munkavállalók

foglalkoztatására törekszünk. A bank multinacionális

mûködéséhez, anyavállalati sze repéhez

számos hosszú távú perspektívát és kihívást

jelentô feladat kapcsolódik, amelyek a pályakezdôk, így a kiemelkedôen tehetséges fiatalokat felkaroló,

nemzetközi színvonalú képzést nyújtó Mathias Corvinus Collegium diákjai számára is vonzó

munkahellyé tehetik.

„

„

a Collegium diákjai

között kiemelkedôen tehetséges,

potenciális munkavállalókkal

találkozhatunk

MET Csoport

„A MET Csoport célja üzleti partnerei részére rugalmas, megbízható, kiszámítható szolgáltatást

nyújtani, és annak minôségét innovatív eszközökkel folyamatosan javítva a tradicionális európai

energiapiac vezetô szereplôjévé válni. Sikerünk alapja, hogy elismert, szakképzett kollégákkal

dolgozunk együtt. Csapatban és egyénileg is a közös stratégiai cél határozza meg munkánkat.

Társaságunk elkötelezett a felnövekvô nemzedék támogatása mellett, ezért is választotta ebben

partnernek a Mathias Corvinus Collegiumot. Munkatársainkat, alapértékeink figyelembevételével

választjuk ki. Ezzel összhangban elmondhatjuk, a Collegium diákjai között kiemelkedôen

tehetséges, potenciális munkavállalókkal találkozhatunk; a hozzánk érkezô gyakornokok naprakészek,

szakmailag megbízhatóak, intelligensek és innovatívak. Jelenleg több munkatársunk

dicsekedhet MCC-s diplomával.

Teljesítményünk növelése érdekében maximálisan elhivatottak vagyunk vállalatunk és kollégáink

folyamatos fejlesztése iránt.

Mindig szívesen látjuk a Collegium végzett hallgatóit munkatársaink között, nyitottságuknak,

szakmai megbízhatóságuknak és elkötelezettségüknek köszönhetôen. Egyúttal szívesen nyújtunk

terepet az MCC-ben képzett tehetséges fiatalok számára, hogy megtehessék gyakornokként elsô

szakmai szárnypróbálgatásukat intézményünkben. Együttmûködésünk immár távolabbi múltra

nyúlik vissza, és reméljük, ez a gyümölcsözô kapcsolat hosszan megmarad a jövôben is.”

Lakatos Benjamin

vezérigazgató

MET Csoport

„ „

mindig szívesen látjuk a Collegium végzett hallgatóit munkatársaink között

Hivatás, szakma, család

A végzôs hallgatókkal való találkozásom megerôsített abban, hogy közülük többeket is szívesen

látnék az OTP Csoport munkatársai között. A másfél órás beszélgetésen – amelyen sok érdekes

kérdést is meg kellett válaszolnom – az életutamról, ezen belül a szakmai pályafutásomról volt

szó, természetesen makrogazdasági és a bankszektorral kapcsolatos témákat is érintve.”

Dr. Csányi Sándor

elnök-vezérigazgató

OTP Bank

„ „

A végzôs hallgatókkal való találkozásom megerôsített abban, hogy

közülük többeket is szívesen látnék az OTP Csoport munkatársai között.

202 203


McKinsey & Company

Nagy Tamás – Nyakas Ferenc | az MCC Közgazdaságtan/Business

szakirány hallgatói

Esettanulmány-kurzus a McKinsey-vel 2012 tavaszán

Avagy stratégiai tanácsadás az MCC Közgazdaságtan/Business szakirányán

A fenti díjnál azonban jóval többel lettünk gazdagabbak a kurzusnak köszönhetôen. Többek

számára céllá vált a tanácsadói karrier, másoknak tanulságos kitekintést jelentett fô érdeklôdési

területükön kívülre a félév. A kurzuson elsajátított tudás azóta még jobban elmélyedtek, amit

bizonyít, hogy a szakirány egy tagja 2012 májusában megnyerte a McKinsey esettanulmány-versenyét,

valamint csapatunk második helyet ért el a Tournament in Management and Engineering

Skills esettanulmány-versenyének 2012 novemberi budapesti fordulójában.

Köszönjük a McKinsey & Company-nak és munkatársainak a félév során ránk fordított idejét és

munkáját, valamint bízunk a jövôbeni további sikeres együttmûködésben!


„

A kurzus céljai

problémamegoldó készségünk

„

és strukturált gondolkodásmódunk

fejlesztése, valamint

a kreatív gondolkodás

elôsegítése voltak.

2012 tavaszán a McKinsey & Company és a szakirány között létrejött együttmûködés eredményeként

a szakirány tagjainak lehetôsége nyílt a világ vezetô üzleti-tanácsadó cégének munkatársait

megismerni és tanulni tôlük. A kurzus céljai problémamegoldó készségünk és strukturált

gondolkodásmódunk fejlesztése, valamint a kreatív gondolkodás elôsegítése voltak. Egy esettanulmány

megoldása megkívánja a megfelelô elemzési eszköztár ismeretét, valamint gyakorlati alkalmazását,

mindezt jellemzôen csapatban, korlátozott idôtartam alatt. Ezek figyelembevételével,

valamint azzal, hogy a stratégiai tanácsadás igen jövedelmezô karrierlehetôség a közgazdaságtani

vagy üzleti tudományok terén végzettséggel rendelkezô diplomások számára, a McKinsey kurzusa

jelentôs értéket teremtett a szakirány közössége számára.

Strohmayer János (partner, McKinsey&Co.)

az I. MCC Nemzetközi Leadership Konferencián

A kurzus elsô hat hetében a cég egy-egy

munkatársa látogatott el hozzánk, elôször

megismertették velünk az általuk alkalmazott

eljárásokat egy projektjük kidolgozása során,

ezt követôen a horeca, a telekommunikációs

vagy éppen az építôipar területeirôl származó

esettanulmányokat dolgoztunk fel közösen.

A kurzus alkalmainak egyszerû megtartásán

túl sokat jelentett, hogy azokat követôen

minden elôadónk ránk szánt valamennyit az

idejébôl, és lehetôségünk volt személyesebben

megismerni ôket, karrierjüket, azaz rajtuk keresztül

egy potenciális jövôbeli életutat a magunk

számára. Az elsô hat hét után a szakirány

tagjai saját maguk oldottak meg több próbaesetet

is, amelyeket a szakirányvezetôkkel

közösen értékeltünk – ezen prezentációk során

kiderült, hogy a ránézésre nyilvánvalónak

tûnô lépések és megoldások csak többszöri

gyakorlás eredményeként válnak ténylegesen

készségszintûvé, így ezek a hetek kiemelkedô

fontosságúak voltak a számunkra.

Befejezésül egy utolsó esetet kellett megoldanunk,

amelyet a McKinsey Andrássy úti irodájában

prezentáltunk a cég két tanácsadójának,

szakirányvezetônknek és a Collegium igazgatójának.

Megoldásaink elnyerték az értékelôk

tetszését, a legjobban teljesítô csoport pedig

egy üveg bor képében nyerte el jutalmát.

„

Személyes megjegyzésként,

nagyon örülök az MCC

és a McKinsey közötti

együttmûködésnek,

mert olyan platformot teremt,

ahol a magyar diplomások

generációi találkozhatnak.

Lehetôséget ad, hogy a mi

oldalunkról mutassuk meg

a szakmai élettel kapcsolatos

gondolatokat, nézeteket

és gyakorlati vonatkozásokat

és eközben megismerhetjük, megérthetjük,

mit gondolnak

az MCC tagjai.

Sokunk számára nagy örömöt

szerez együttmûködni

a diáksággal.

„

A magam részérôl örömmel

nézek elébe az elkövetkezendô

évek gyümölcsözô

együttmûködésének.

Strohmayer János

partner

McKinsey&Company

204

205


KPMG

„A KPMG-nél a legfontosabb számunkra a felkészült és motivált munkatársak közössége és tudása.

Ennek eléréshez fontos az is, hogy megszerezzük és megtartsuk azokat a diákokat és pályakezdôket,

akik számára a szakmai és személyes fejlôdés alapvetô igény. Ehhez a fejlôdéshez biztosítunk

lehetôségeket, kihívást jelentô feladatokat és támogató hátteret.


Ez a szakmai elkötelezôdés a fejlôdés mellett a Mathias Corvinus Collegium szemléletének és gyakorlatának

is a sajátja, ezért is kiemelt partner számunkra az MCC. Hozzánk hasonlóan tehetséges

és ambiciózus diákokat gyûjt az intézmény, és megfelelô eszközökkel formálja, tereli ôket. A Collegium

hozzáértô vezetése mellett a diákok nem csak szakmailag erôsödnek, de kreativitásuk, közösségi

készségeik is csiszolódnak, és inspiráló közegben bonthatják ki a bennük rejlô lehetôségeket.

Nagy örömmel tekintünk erre a folyamatra, és potenciális munkatársainkként is figyeljük az ott

felnövekvô generációt.

„

Chikán

a Collegium hozzáértô

vezetése mellett a diákok nem

„

csak szakmailag erôsödnek,

de kreativitásuk,

közösségi készségeik

is csiszolódnak

A két intézmény a közös érdeklôdés mentén további rendezvényeket is készít elô közösen, 2012-ben

László Csabát és Chikán Attilát kérte fel a magyar gazdaság helyzetének elemzésére. A beszélgetést

Baló György moderálta. A közel kétszáz fôs fórumon a Collegium közössége érdeklôdéssel és aktívan

vett részt a magas színvonalú vitában. Egyértelmû volt számunkra az is, hogy a diákok értik és

átérzik felelôsségüket a jelenben, ami mindannyiunk jövôjét jelenti egyben.

Meggyôzôdésünk, hogy szükségünk van értôn és kreatívan gondolkodó, tevékeny és hathatós nemzedékekre,

akik felismerik és megragadják a bennük és a világban lévô lehetôségeket, akik érdeklôdôek és

innovatívak, akik együttmûködnek és mások bevonására törekszenek, akik szakmai hitelességgel, emberséggel

építik önmagukat és környezetüket. Úgy látjuk, ezeket az értékeket képviseli a KPMG és az

MCC is.

Számunkra igény és cél az azonosan gondolkodó partnerekkel együtt dolgozni, így bízunk benne,

hogy cégünk és a Mathias Corvinus Collegium együttmûködése a jövôben tovább erôsödik.”

László Csaba

szenior partner

KPMG Tanácsadó Kft.

Attila (volt gazdasági miniszter, egyetemi tanár), László Csaba (volt pénzügyminiszter, szenior partner, KPMG Tanácsadó Kft.), Baló György (újságíró, moderátor)

„

„

a diákok értik és átérzik felelôsségüket a jelenben,

ami mindannyiunk jövôjét jelenti egyben

206 207


Magyar Nemzeti Bank

Bosits Etele | az MCC Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója

A Mathias Corvinus Collegium Közgazdaságtan és Business szakiránya évek óta törekszik arra,

hogy a szakmai kurzusok palettáját prominens hazai vállalatok és intézmények szakemberei által

tartott órákkal egészítse ki. A 2011−2012-es tanév tavaszi félévében a McKinsey tanácsadói látogattak

a Collegiumba, a 2012−2013-as tanév ôszi félévében pedig a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi

stabilitásért felelôs osztályának elemzôi fogadták el a felkérésünket.

Az MNB és az MCC közös kurzusának létrejötte

nagyban köszönhetô a Collegium és a szakirány

korábbi hallgatóinak, akik a munkaerôpiacra

kilépve a Magyar Nemzeti Bankban kezdtek

dolgozni. Egy ilyen kapcsolat mentén alakult ki

a gondolat, hogy a pénzügyi stabilitásért felelôs

osztály munkatársai egy kurzus keretében egyedülálló

szakmai tapasztalatot biztosíthatnak

a collegisták számára.

A hallgatók számára különleges élmény volt,

hogy az órák helyszíne a Magyar Nemzeti

Bank székháza volt. Összesen 12 alkalommal

látogattunk el a Szabadság téri épületbe. Az

elsô hét alkalommal a pénzügyi stabilitásért

felelôs osztály munkatársai egy-egy aktuális

kérdést, helyzetet mutattak be. Szó esett

az aktuális pénzügyi válság kialakulásáról és

hatásairól, a likviditási kockázatról és a bankokon

elvégzett stressztesztekrôl, a hitelezés

nélküli kilábalásról, a makroprudenciális

szabályozórendszerrôl, a swap-ügyletekrôl és

különbözô származtatott pénzügyi termékekrôl, valamint megvitattuk a legfrissebb stabilitási jelentés

eredményeit. Az elôadások interaktív jelleget öltöttek: az érdekesebb vagy nehezebben érthetô

témaköröknél gyakran hosszabban elidôztünk, és releváns kérdéseket feltéve vagy közösen gondolkozva

próbáltuk a tudásunkat bôvíteni.

„

az intézmény falai

közül kikerülô hallgatók minôségi

munkaerô-utánpótlást jelentenek

a partnercégek és végsô soron

„az egész ország számára

PricewaterhouseCoopers

„Értéket teremteni – ez a legfontosabb célja egy felelôs felsôoktatási intézménynek. Amikor

értékrôl beszélek, nem elvont fogalmat értek ezen: az átadott tudás gyakorlati értékmérôje

a felvevô piac, vagyis azok a munkaadó szervezetek és vállalatok, amelyek pontosan tisztában

vannak vele, mely intézménybôl milyen mélységû, mennyire naprakész, mennyire használható

tudást hoznak magukkal az újdonsült kollégák. A Mathias Corvinus Collegiumban zajló szakmai

munka számos oktatási területre terjed ki, ráadásul kifejezetten személyre szabott, egyéni fejlôdést

lehetôvé tevô képzésre épít. Ez a kiemelkedô jelentôségû munka nem mellékesen piaci alapon

szervezôdik, cégek, magánszemélyek, szervezetek hozzájárulásából építkezik, és válik egyre mértékadóbbá

évrôl évre. A magánintézmény szakmai kiválóságokat, nemzetközi szaktekintélyeket is

soraiban tudó oktatók munkájának köszönhetôen ad az állami képzéssel összevethetô, versenyképes

tudást a fiatalok számára. A hallgatók a legmodernebb tanulási módszertanra épülô tudásátadás

mellett izgalmas és impulzív közösségi életet is élhetnek. A fiatalok a szaktudás elsajátítása,

barátságok kötése, az emberi kapcsolatok elmélyítése során válnak olyan informált, individuális

döntéshozatalra alkalmas, felelôs polgárokká, akik a szakmai gyakorlat alatt, majd a diploma megszerzése

után fôállásban is értékes munkatársai lesznek az intézménnyel kapcsolatban álló cégeknek.

Az intézményt fenntartó Tihanyi Alapítvány támogatása, meggyôzôdésem szerint jóval

több, mint üzleti érdekünk. Az Alapítvány munkássága garanciát jelentett eddig is, ezután is

a PwC Magyarország számára. Garanciát arra, hogy az intézmény falai közül kikerülô hallgatók

minôségi munkaerô-utánpótlást jelentenek a partnercégek és végsô soron az egész ország számára.

Ezt az értékteremtést hordozza szememben a Mathias Corvinus Collegium.”

Dr. Lôcsei Tamás

cégtárs, üzletágvezetô

Adó- és jogi szolgáltatások

PwC Magyarország


„

Az elsô hét alkalmat követôen a hallgatókra került a sor. Öt, elôre kijelölt témakörben kellett

közel egy órás elôadást tartani, azt követôen vitát vagy szakmai beszélgetést facilitálni. Ilyen volt

a deleveraging az eurozóna bankrendszerében, az ázsiai válság és a corporate governance kölcsönhatása,

a jegybank által bevezetett swap network, a szuverén kockázat és a pénzügyi stabilitás viszonya,

valamint a pénzügyi innovációk szerepe a gazdaságban. Az elôadásokat követôen az adott

témában szakértô elemzô adott visszajelzést a hallgatók felkészültségérôl, szakmai teljesítményérôl

„

és prezentációs technikájáról.

A kurzust értékelve vitán felül áll, hogy az aktív résztvevôk olyan ismereteket sajátíthattak el az ország

legkiválóbb szakembereitôl, amire más körülmények között aligha lett volna lehetôség. Köszönettel

tartozunk a kurzus létrehozását segítô collegistáknak és az elôadásokat szakmai tartalommal

megtöltô elemzôknek.

az aktív résztvevôk olyan ismereteket sajátíthattak

el az ország legkiválóbb szakembereitôl, amire más

körülmények között aligha lett volna lehetôség

Tombor András alapító, kurátor

kurzusa a Vezetôképzô

II. csoportjának

208 209

Munkában az alumni

Egy derivatív kereskedô Svájcból

Hende Tamás | az MCC alumnusa (’08)


Kitekintés a svájci, visszatekintés a budai hegyvidékre

Szerencsésnek tartom magamat,

hogy az egyetemi évek alatt egy,

a tudományos hátterüket tekintve

vegyes collegiumi közösség

tagja lehettem

Babits Mihály számûzetésben, a fogarasi gimnázium

évkönyvében írja az iskola feladatáról,

hogy gondolkodni és beszélni tanít (és „a kettô

voltaképp egy”). Két képesség, amibôl valamennyit

magammal hoztam a Collegiumból.

Jó emlékeket ôrzök a collegiumi órak szellemérôl,

szerencsésnek tartom magamat, hogy az

egyetemi évek alatt egy, a tudományos hátterüket

tekintve vegyes collegiumi közösség tagja

lehettem. A legtöbbet Romsics Gergelynek

köszönhetem, akinek briliáns elemzôkészsége,

éleslátása, ôszintesége valamennyi diákjára átragadt,

és aminek nap mint nap hasznát veszem.

„

„

A collegiumi közösségtôl

azt tanultam meg,

hogy az ember legyen alázatos

a munkája iránt.

Talán elmond valamit a Collegiumon belül zajló, tudományok párbeszédére épülô munkáról az a tény,

hogy a nemzetközi kapcsolatok szakirány végzôseként már három éve foglalkozom algoritmikus

tôzsdei kereskedéssel. Ez nagyjából az amerikai keleti parti és a nagy európai derivatív piacokon

való ténykedést jelenti. Ezt a 21. századi ipart ûzöm jelenleg a zürichi tó partján, egy ötszáz éves

épületbôl. Míg ezeket a sorokat írom, az ablakon át bambulok az idilli hófödte svájci tájleírásra (©

Esterházy), a VIX index majd’ hatéves minimumon, és eszembe jut, milyen megszeppent diákként

érkeztem kilenc éve a Somlói úti fôhadiszállásra.

A collegiumi közösségtôl azt tanultam meg, hogy az ember legyen alázatos a munkája iránt. Hogy

a dolgokat a nevükön nevezzük. Magunkat becsapni nincs értelme. A szabályok értünk vannak. Egy

közösség vagyunk, egy hajóban evezünk. Nincs rövidebb út a problémák megoldásához, nincs kiskapu

sem. Munka van, annak meglesz az eredménye. Nem bonyolult a recept, csak néha úgy érzem, hogy

mi, magyarok készakarva tesszük nehézzé a saját életünket. Évek, évtizedek óta nem vagyunk képesek

kollektíve tudatosítani magunkban a magyar közállapotok tarthatatlanságát es ennek exponcencialis

következményeit. Goethe mondta, hogy amíg a világban a hazugságokat ismétlik, addig az igazságokat

is folyton ismételni kell. Az országnak szüksége van egy ilyen vezetô intézményre, amely újra meg

újra elmondja a fiataloknak, hogy a fenti igazságok, értékek mindenkor érvényesek.

210 211


Kihez fordulj, ha …

A legprofibb szakembert keresed a jog, közgazdaságtan, diplomácia, történelem vagy

a média területén? Alumnáink és alumnusaink bármikor örömmel állnak rendelkezésedre!

Ha szeretnéd tudni, mi a különbség

az EU-s és az MCC-s döntéshozatal

között, bármikor szolgálhatok

egy 5-90 perces előadással.

Bejelentkezés a +36 1 372 0191

számon!

Nem azt csinálja, amit kellene?

Soha nem is működött? Csak

szökőévekben ad jó eredményt?

A megoldáshoz csak egy telefonhívás

kell. Modellépítést vállalok

tapasztalt brigáddal. További

információ: +36 1 372 0191

Úgy érzi, hogy az egészségügyben

csak egy elszánt átszervezésre

volna szükség? Hogy más

országokban sokkal hatékonyabb

rendszerek működnek? Bármikor

szívesen kiábrándítom. Ha nem

érti, hogy ki, mikor, miért, hogyan

és főleg mit csinál a politikában;

illetve nem tudja, mindez milyen

hatással van az Ön életére, cégére,

pártjára és párjára, hívjon bizalommal

a +36 1 372 0191 számon;

segítek, elmagyarázom!

5/2005, átlagostól eltérô

közgazdász vagyok.

Egymásnak teremtettek bennünket,

ha te is vonzódsz az ökológiai

és az intézményi közgazdaságtanhoz,

vagy érdeklődsz a deliberatív

módszertanok iránt.

Jelentkezésedet az „Új szelek fújnak”

jeligére várom a +36 1 372 0191

számon.

Couchsurfing Amszterdamban

statisztika házifeladat-megoldással

egybekötve? Eltűntnek hitt

tanulmány vagy idősor a jegybanki

honlapról? Ne habozz, csak egy

Túró Rudidba kerül!

Jelentkezz a +36 1 372 0191

számon!

Vállalkozónak születtél?

Próbálkozz okosan, keress

a +36 1 372 0191 számon!

Ha tudok, örömmel segítek:

környezetvédelem, iparbiztonság,

biológia minden mennyiségben,

akár engedélyeztetnél, felmérnél,

akár a hűtőd mikrobiológiája több

a kelleténél, vagy ha nem tudod,

hogy hívják azt a gyanús növényt

a tányérodban. És mindezek

között pályázatírás és tanácsadás

bárkinek, szinte bármilyen

témában, baráti segítségként is.


A minőségi, teljes figyelemmel

átélt zene az egyik leghatékonyabb

lehetőség arra, hogy örömben

és boldogságban legyen részünk,

s hogy értelmet adjunk az életnek.

Ha Te is fontosnak tartod, hogy

lehetőséget adj magadnak

és környezetednek a zene

megismerésére, keress meg!

Plusz a legtöbb pszichológiai, zenei,

médiás kérdésben és ezek

határterületein is szívesen segítek,

tanácsot adok vagy szövetkezem Veled.

Keress a +36 1 372 0191 számon!

Szereti Ön a kockás hasat?

Na és a kockás ülepet?

Módszerünkkel, amely hosszú

hagyományokra tekint vissza

a nyugati országokban is, gyors

és tartós eredményt érhet el.

Várjuk alakformáló kurzusainkra

hétköznap és hétvégén reggel

8-tól este 11-ig, Könyvtár 1,

Könyvtár 2 és Könyvtár 3 helyszíneken.

Kitartó vendégeinknek garantált

heuréka-élmény! Bejelentkezés

a +36 1 372 0191 számon!

Kamion- vagy pótkocsi-alkatrészt

keresel? Elakadtál a munkajog

útvesztőiben? Keress bátran!

Akkor is, ha nem érted, ez a két

téma hogyan került össze! :)

Hívj a +36 1 372 0191 számon!

Már a kisbabák is tudnak valamit?

Ön még mindig nem?

Gazdasági elemzést és állami

szabályozásba vetett hitből

kigyógyítást vállalok.

Utóbbi mellé 100%

pénzvisszafizetési garancia jár!

Bízz bennem, PR-es vagyok.

Hívj a +36 1 372 0191 számon!

Kihagyhatatlan ajánlat!

Eladó jog és közegészségügy

4:1 arányú keveréke!

Mosolygós, segítőkész tulajdonos,

fajtatiszta szülők (MCC, KRE, DE).

Úgy gondolod, hogy remekül

érted az EU-t? Vagy azt hiszed,

hogy soha nem leszel képes

megérteni? Bármelyik esetben

szívesen kiábrándítalak :-)

Egyéb közigazgatási, nemzetközi

és cserkészügyekben is szívesen

segítek, ahol tudok, csak keress

bátran a +36 1 372 0191 számon!

Továbbképzés cserkészetből

vagy mikroökonometriából, esetleg

a hogyan-idegesítsd-colisszomszédaid-a-szobádrendbentartásával

témakörből, jutányosan!

Érdeklődj a +36 1 372 0191

36 1 372 0191

212 213

Az alumni

a Collegium életében


Akik anyagi, tárgyi felajánlásokkal és/vagy munkájukkal

rendszeresen támogatják a Collegiumot:

Ábel Csaba

Ablonczy Bálint

Babarczy Balázs

Balázsy Péter

Barkóczi Dóra

Bartalos Éva

Bátyi Tamás László

Bencze Krisztina

Bendes Csaba

Bendik Tamás

Bereczkey Brúnó

Berekméri-Varró Réka

Bojnár Katinka

Burai Erna

Csomor Júlia

Csunderlik Péter Tibor

Deák Réka

Deli Gergely

Deli Zsófia

Demeter Gellért

Divényi János

Dobránszky-Török Julianna

Domokos Eszter

Döme Zsolt

Illésné Dudás Gabriella

Egeresi Zoltán

Eördögh Ágnes Eszter

Erdélyi Bence

Erdélyi Dániel

Farkas Péter

Felföldi Csilla

Fórika Zsolt

Fröhlich Johanna

Fülöp Enikô

Gaál Emília Ilona

Gábriel Gyôzô

Gacs Szabina

Golodjuk Vita

Gyetvai Alexandra

Halm Tamás

Hende Tamás

Herczeg András

Hevér Judit

Horváth Gábor

Horváth Kristóf

Horváth Péter

Hudák Emese

Hudecz András

Huszanyik Anna

Illés Géza

Jáger Bálint

Juhász Márta

Kaszás Veronika

Kelemen Eszter

Kenessey Réka

Kéri Sophia

Komáromi András

Korner Veronika

Ködmön Éva

Körmendi Anikó

Leitemné Varga Márta

Lôrincz Orsolya

Maknics Anita

Medve-Bálint Gergô

Menyhért Csilla

Mezô Sarolta

Molnár Bálint

Molnár Bence

Molnár Júlia

Molnár Tamás

Molnár Zsombor

Molodih Johanna

Nagy Cecília

Nagy Lajos

Nagy Szilvia

Naszrai Péter

Németh Ádám

Németh Katalin

Németh Réka

Papp Gábor

Pártos Oszkár

Pék Eszter

Perecsényi Melinda

Pleier Zita Alexandra

Polgári István

Pusztai Dávid

Puzder Filip

Raciborski Eszter

Radó Nóra

Révész Péter

Rutai Zsuzsanna

Sali Zsófia

Sándor László

Sári Attila

Schindler Péter

Schulmann Ágnes

Simonfalvy Ildikó

Soós Eszter Petronella

Sóvágó Sándor

Spiczmüller Bence

Stachó László

Strausz Erzsébet

Szabó István

Szabó Orsolya Katalin

Szakács Lilla Fanni

Szalay Erzsébet

Székely Gábor

Szekeres Eszter

Széll Tamás

Szijjártó Klaudia

Szilágyi Gábor

Szolnoki Endre György

Szûcs Ádám Imre

Takács József

Tamás Katalin

Tatár Balázs

Tóth Márton

Tölgyessy Fanni

Treznyák Tamás

Varga Ádám

Vári Kovács Zsuzsanna

Vastag István

Venyige Róbert

Veres Monika

Viszkievicz András

Zádorfalvi-Gazdag Gyula János

Zborai Eszter

Zeöld Zsombor

214 215

MCC-s családok

Bojnár Katinka

&

Deli Gergely

2012. július 21.

Szalay Erzsébet

&

Horváth Kristóf

2007. szeptember 29.

Gyermekük:

Horváth Vilmos Kristóf

Keresztszülôk:

Csomor Júlia alumna

és Varga Ádám alumnus


Dudás Gabriella

&

Illés Géza Márton

Korner Veronika

&

Gábriel Gyôzô

2012. május 26.

2006. április 29.

Gyermekeik:

Illés Bálint László

Illés Dániel Márton

Illés Laura

Fülöp Enikô

&

Bendik Tamás

Hevér Judit

&

Takács József

2008. július 25.

Gyermekük:

Bendik Jázmin

2012. október 13.

Gyermekük:

Takács Emma Boróka

216 217

Alumni visszaemlékezések

A közösség óvó, alkotó ereje

Eördögh Ágnes Eszter | az MCC alumnája (’11)


Azon a napon, mikor végre hosszas izgalom és

készülés eredményeképpen egyetemi polgárokká

váltunk, sablonosan hangzik, de igenis

új életet kezdtünk mindannyian. Ha a gimnáziumi

éveket családunk óvó szárnyai alatt is

tölthettük a legtöbben, 18−19 évesen kérlelhetetlenül

megkezdôdött a kötelezô leválás folyamata.

Ezt persze kitörô örömmel és lelkesedéssel

fogadtuk, mindemellett MCC-sként igazán

szerencsés helyzetbe is kerültünk: az önállósodás

büszke, ám valljuk be, egyben buktatókkal

is teli idôszakában egy új családra, benne pedig

ôszinte barátokra leltünk. Számos egyéb érdeme

mellett úgy vélem, hogy az MCC titka

az általa létrejött sokszínû és talán éppen ettôl

annyira összetartó közösségben rejlik.

Egyéni eredményeink lehetôséget teremtettek

számunkra arra, hogy egy kreatív, gondolkodó,

a világra nyitott csapat tagjaként megtanuljuk:

közös erôvel értékes dolgokat tudunk véghezvinni

– a sok vidámság és olykor hajnalig tartó

fesztiválozás mellett. Legyen szó akár egy konferenciáról,

egy gyermekotthon sportpályájának

megálmodásáról és kivitelezésérôl vagy

például hajléktalanok munka világába való

visszasegítésérôl.

Diplomaosztó 2011.

Az okleveleket Tombor András alapító, kurátor és

Böjthe Csaba adták át.

Ahogy azonban az egyetem véget ér, ismét új életszakaszba lépünk, és a dolgozó emberek világa már

egész más terheket ró ránk, mint ahogy azt néha, a vizsgaidôszak kínjai közt epedve elképzeltük,

mondván, majd mennyivel jobb, könnyebb, egyszerûbb is lesz minden, ha kezünkben a diploma.

Az én életemben már elmúltak azok a napok, mikor collegista társaim kávéval és bátorító szavakkal

kopogtattak be a szobám ajtaján a vizsga elôtti éjjel, vagy ápoltak, ha beteg voltam, velem örültek és

nevettek, amikor siker, boldogság ért, nem feledve a támogatást sem a fájó pillanatokban. A fizikai

értelemben is vett szimbiózis korszaka lezárult. Velem vannak azonban barátokként továbbra is.

A Collegiumban együtt töltött évek egy láthatatlan kapocsként kötnek össze bennünket, bármerre

is sodor bennünket az élet. És talán éppen ezért tûnik a világ legtermészetesebb dolgának az is, hogy

segítjük egymást, amikor és amiben csak tudjuk, most is.

Kedves MCC-sek, kívánom, hogy óvjátok, építsétek és értékeljétek azt a közösséget, amelynek

a részesei lehettek, és amelyért a késôbbiekben a legtöbbet akkor teszitek majd, ha sosem felejtitek

el az általa megtanultakat, és az alumni tagjaként tovább segítitek a fejlôdését.

Szeretettel:

Ági

„ „

az MCC titka az általa létrejött sokszínû és talán

éppen ettôl annyira összetartó közösségben rejlik

218 219


Hogy miért szeretünk visszajárni a Collegiumba?

Fülöp Enikô és Bendik Tamás | az MCC alumnája (’06) és alumnusa (’07)

Csopaki bortúra

Sóvágó Sándor | az MCC alumnusa (’10)

A gólyatábor mindig az egyik leginkább várt esemény a collegista életében. Nagy várakozás elôzte

meg a 2007-es tihanyi tábort is: vajon idén ki fog kimászni a kôkoporsóból? Visznek-e el nevelôtanárt

a polgárôrök? És talán a legfontosabb, hogyan tud Kitti – a Tombor család régi barátjának mondott

harmadéves álgólya – beilleszkedni az alapozós társaságba? A tábor hangulatáról talán az odavezetô

út mond a legtöbbet, amikor is azt a feladatot kaptuk nevelôtanárainktól, hogy szerezzünk némi

szomjúságoltó balatoni bort a tábor lakóinak. Instruktortársaimmal – Orsival, Viszkivel és Gáborral –

úgy döntöttünk, hogy Csopakot választjuk a küldetés végrehajtásához. Be is tértünk a helyi Restibe

információt gyûjteni, ahol – miután meggyôzôdtünk a csopaki rizling minôségérôl – elirányítottak

bennünket Varga Károlyhoz, a helyi borok szakértôjéhez. Sajnos azonban szeptember elején már

Karcsi bá inkább a szüretre készült, és nem igazán volt felkészülve az MCC-s kereslet kielégítésére,

kóstolón kívül másban nem nagyon reménykedhettünk. Szerencsére figyelmünkbe ajánlotta Jáger

Tibi bácsit, így kétségbeesett borkeresô utunk tovább folytatódott. Jáger Tibi bácsi portája nagyon

ígéretes volt, sajnos azonban a kutyáján kívül senkit nem találtunk otthon. A szerencse ismét velünk

volt, és a szomszédok felvilágosítottak minket, hogy Tibi bácsit megtaláljuk a szôlôjében. Negyedórás

keresgélés után már Jáger Tibi bácsi gyönyörû balatoni kilátással ellátott pajtájában pihenhettünk.

Mondanom sem kell, Tibi bácsi az a bortermelô, aki nem árul zsákbamacskát, kóstolás nélkül

egy csepp nedût sem vihettünk el, így a nagy borhajsza egy kellemes fröccsözéssel zárult.


A kalandos csopaki túra után a Tihanyba vezetô út hátralévô része már-már eseménytelennek

mondható, a rizlinggel megtömött autónk mintegy kétórás késéssel gurult be az Apátsági Vendégház

udvarába. Nem tudni, hogy a vidám társaságunk vagy talán a rakományunk miatt, mindenesetre

a táborozók kitörô lelkesedéssel fogadtak bennünket. És bár a tábor még sok-sok meglepetést tartogatott

számunkra, útitársaimmal azóta is mosollyal emlékszünk vissza a remek hangulatra és Jáger

Tibi bácsi vendégszeretetére!

Mert felejthetetlen emlékek sora köt minket ide:

• a csodálatos Gellért-hegyi panoráma,

• a gólyatábor,

• a közvetlen tanár-diák kapcsolat,

• a szerda esti elôadók,

• az éjszakába nyúló tanórák,

• a Titkárság, akik értünk voltak/vannak,

• a nevelôtanári „felügyelet”,

• a 24 órás help desk by Atibond,

• az önszervezôdô bulik (amint kidôlsz, azonnal a saját ágyadba dôlhetsz!),

• az önállóság és a felnôtté válás felé tett elsô lépések,

• az életre szóló barátságok,

• a szerelem.

Melior exi!

P.S.: Mi már gondoskodtunk is a collegiumi társaság utánpótlásáról: 2012. március 29-én megszületett elsô gyermekünk, Bendik Jázmin...

220 221


Mátyás király levese

Medve-Bálint Gergô | az MCC alumnusa (’05)

Még collegiumi pályafutásunk elején jártunk, amikor néhány társunk egy ügyességi-mûveltségi játékot

szervezett. Szakirányonként alakultak a csapatok, s ahogy múlt az idô, egyre önfeledtebben

szórakoztunk, remekül telt az este. Aztán az egyik feladat úgy szólt, hogy készítsünk olyan ételt,

amit Mátyás király asztalánál is tálalhattak volna. Tehát csak olyan hozzávalókból kotyvaszthattunk

valamit, amelyeket felhasználhattak sok évszázaddal korábban is, még az Újvilág felfedezése elôtt.


Nosza, nem kellett több a mi kis nemzetközis csapatunknak, összedugtuk a fejünket, és bôszen

tanakodtunk, hogy milyen étket dobhatnánk össze. Abban biztosak voltunk, hogy minket senki

nem fôzhet le, hiszen nálunk jobban tán csak a történészek tudhatják, de még ôk sem, hogy mi

mindent nem ismerhettek a szakácsok Mátyás király idejében. Paradicsom, krumpli, kukorica szóba

se jöhetett, de még paprika sem. Jaj, de silány volt az étkezés akkoriban, szörnyülködött mindenki!

Végül kézenfekvônek tûnt, hogy levest készítünk, amolyan mindent bele levest, amihez hozzáadunk

bármit, ami megfelel a válogatási szempontoknak.

Lelkesen gyûjtögettük hát a hozzávalókat, s szép sorjában aprítottuk ôket a konyhából hozott

edénybe. Közben kajánul vigyorogtunk egymásra, látván, hogy a rögtönzött kondérunkban micsoda

borzadály volt születôben. Kisvártatva aztán elkészült, íme, Mátyás király levese! A zsûri komolyan,

szakértô szemmel vizsgálta a csapatok szörnyûbbnél szörnyûbb mûveit, mígnem aztán, igazán

stílusosan, jött a feketeleves: a feladat következô része, hogy minden csapat egye is meg, amit fôzött!

Nos, azt a förtelmes ízt, amit a „leves” megkóstolásakor a számban éreztem, a mai napig nem tudom

feledni. Bevallom, még egy kiskanálnyit sem tudtam lenyelni belôle, olyan émelygés fogott el. Persze,

a többiek sem bírták jobban, így aztán lógó orral vettük tudomásul, hogy ezt a feladatot bizony

elbuktuk. Viszont az élmény mindenkiben megmaradt, azóta is hahotázva emlegetjük.

Bonusok, Bondok, satöbbik…

Zborai Eszter | az MCC alumnája (’08)

Mióta véget értek az egyetemi évek, és próbálunk a dzsungelben boldogulni – ahol egy lépést haladunk

elôre, aztán kettôt hátra, hogy végül hármat tudjunk elôre –, sokat gondolok a Collegiumra,

hogy mennyire jó volt ott lakni, milyen kellemes burkot képzett az életünkben a coli, az utolsó nagy

nekidurálás elôtt. Minden életszakasz más-más helyzetrôl szól: akkor ott bódult szellemi töltekezésben

éltünk, az alapozó képzésben az athéni iskola lépcsôjén kucorogtunk, majd a szakirányon buzgón

dolgoztunk, vagy a szerda estéken azon izgultunk, hogy ki tud nagyobbat kérdezni az elôadótól.

Van azonban, ami sosem változik. Mindig nagyon büszke leszek a Collegiumra, és mindig szívesen

beszélek róla az ismerôseimnek; közelebbi barátoknak azt is elmesélem, hogy András mindig stílusos

beszédet tartott, Atiéknál mindig volt még egy bögre tej, a titkárság hihetetlen lelkesedéssel

dolgozott értünk, és a Collegium sosem vesztette szem elôtt a lényeget: hogy minél több okos és

jóravaló diák részese lehessen ennek a rendkívül pezsgô, inspiratív szellemi közösségnek.

„ „

mindig nagyon büszke leszek a Collegiumra

222 223


MCC kirándulások – OkTomBor Feszt

Pék Eszter | az MCC alumnája (’09)

Míg a tôkék közt sétálgattunk, igazi nagybajuszos

magyar emberekkel is találkozhattunk, akik

egy kürtöt fújva mesélték nekünk azt a legendát,

hogy ha a jobb karunkat kicsit behajlítva

a tenyerünket felfelé tartjuk, akkor az igazi hun

leszármazottaknál megjelenik egy alig látható

bôrredô a könyökhajlattól két-három centire…


OÔsz. Napsütés. Közös vonatozás. Fesztiválozás. Zamatos fehérborok. TomBor.

2009 óta hagyománnyá vált, hogy az MCC collegistái októberben felvonatoznak a tokaji borvidékre.

A müncheni Oktoberfest nyomán, és – mert hát szüreti fesztiválok általában szeptemberben

és október elején vannak –, OkTomborFesztként híresült el ez az eseményünk: ilyenkor

van lehetôségünk arra, hogy a Bardon borászatot is meglátogassuk, és az elôzô év borait és a friss

mustot megkóstoljuk.

2010-ben különösen szép volt az ôsz és ez a kirándulás: jó sokan gyûltünk össze, és a Béres pincészetet

is meglátogattuk, ahol meghallgathattuk, hogyan készül az aszú, és mi a borkészítés menete,

majd vásárolhattunk a ház boraiból. Még megcsillogtatta a Nap a sugarait a téli álma elôtt, sôt még

SP is fellépett a tokaji szüreti mulatságon. El lehet képzelni, amikor kb. 30 collegista elfoglalja

a tokaji fôtér hangulatos színpad elôtti részét, és közösen táncol az ismert számokra, majd a helyi

fellépôk dalaira. A másnap is nagyon emlékezetes számomra: verôfényes napsütésben közös kávézás

egy teraszos presszóban, aztán pedig a szôlôlejtôk közt készített profi profilképek…

224

225


„

„

Pártos Oszkár

jó

nyelvvizsgáival már akkor

kanasztázni lehetett

Bíborfolyók

Csunderlik Péter | az MCC alumnusa (’09)

Az elitkollégium, vezetôképzô és hegytetô hívószavakról egy odamondogató népfinak biztos valami

árja fogalomkosár villanna be, egyfelôl eugenika, génmanipuláció és zsenitenyészde, másfelôl

meg amfetamin és csúcsmenedzserek gyomorfekélye, ami persze elrettentô, akár egy hangszórós-vírusos

jövôkép. De épp ezért félre az elôítéletekkel: a rémisztô rája is bársonyos, pihe-puha

lágyság, ha megsimogatjuk.

2005 januárjában kerültem be a Modern kori történelem/Közép-Európa-tanulmányok szakirányra,

nem sokkal a nagy hányós járvány után, amely úgy kezdôdött, mint Camus Pestise. Felvételim

témája a zsidókérdés Magyarországon és a Blur volt, felvételiztetôim pedig Ablonczy Balázs és

Romsics Gergely. Néhány évvel késôbb már magam is ülhettem az asztal másik oldalán, és kevés

itteni csalódásom egyike, hogy a felvételizôk meg se próbáltak megvesztegetni. De ez csak annyi,

mint füstölt sprotni egy hérás vödör vajrépa gratinban. Semmi.

„

emberekkel beszélgetve,

Érdekes

tervezve, mindig többet akarva,

„a magam kárán tanulva

Felnôttem?

Erdélyi Bence | az MCC alumnusa (’12)

dolog 24 éves fejjel visszagondolni arra a hat év átalakulásra, amin mindannyian keresztülmentünk.

Ezt hívják szerintem úgy, hogy felnôtté válás. De igaz-e, hogy felnôttem? Hát

meglátjuk a történet végére.

Emlékszem, amikor meg a tarcali általános iskolából jártam a nagymamámmal felvételi

elôkészítôre Miskolcra, hogy a Földes Ferenc Gimnáziumba bekerülhessek, és a visszafelé úton

a vonaton ettük a restiben vett hamburgert. Felvettek.

Emlékszem, amikor 14 évesen hirtelen fel kellett nônöm, mert elkerülve otthonról kollégiumba

költöztem. Sokat önállósodtam. Remekül eltelt a négy év. Felnôttem?

Emlékszem, amikor elôször léptem be a Corvinus ajtaján, és ültem be a felvételi tájékoztatóra.

Mit tudtam még akkor a közgazdaságtanról, bizniszrôl, vállalkozásról? Nagy dolog volt bekerülni!

Felnôttem?


Emlékszem, amikor a Collegiumba jöttem felvételizni, Sophie és Romó felvételiztettek engem,

aki akkor már elvileg felnôttnek számítottam. Hát nem voltam az. Az egyetemi és collegiumi

négy év alatt voltam a legnagyobb gyerek! Mennyi ôrültséget csináltunk! Kocsmatúra, diszkó

hatan, véget nem érô csocsózások, sítáborok, fôzôversenyek, vécécsészeparti, szobaavató bulik,

disznó-diszkó és a többi. Szuper volt! Önfeledt szórakozás, önfeledt tanulás, önfeledt tervezés és

gondolkodás volt ez az idôszak. Felnôttem?

„

életritmusomba és idegpályámba beépült

„

MCC-levlista, az olyan szórakoztató társadalmi

vitákkal, ahol az emberek két lépésben jutnak el

a porszívó státusától Martin Heideggerig

Emlékszem, amikor elsô nap mentem arra

a munka helyre dolgozni, amit egy üzleti esettanulmány-versenyen

nyertem. Mert azért

igaz, hogy bár iskolába sokszor csak melegedni

jártam, vagy csak a katalógus miatt, aztán meg

azért sem, azért jól tanultam. Csináltam azt,

ami érdekelt, a többit meg annyira, amennyire

kellett. Aztán szinte mindig dolgoztam iskola

mellett valahol. A munkába járás a felnövés?

Emlékszem, milyen izgatottak voltunk, amikor

mentünk az elsô kft.-nk alapító okiratait aláírni

négy évvel ezelôtt. Így lettem vállalkozó. Azt

csinálva, amit szeretek. Jó emberekkel beszélgetve,

tervezve, mindig többet akarva, a magam

kárán tanulva. A kockázatvállalás tesz felnôtté?

Elitkollégium és szellemi mûhely, persze. De mikor délelôtt még egyetemi szemináriumokon

flegmán osztottam az észt, hogy melyik történészhullába kell belerúgni, este pedig collegiumi

újfiúként már azon kaptam magam, azt is csöndben figyelem, miket jegyeznek meg tanult szakirányos

társaim, az elég elgondolkodtató és sok mindent elárul arról, mennyire inspiratív társaságba

kerültem. Arról nem is beszélve, más szakirányokon körbenézve, hogy például Pártos Oszkár

nyelvvizsgáival már akkor kanasztázni lehetett. És akkor a collegiumi létezés egyéb vonatkozásairól

még nem is szóltam: mindennek lenyomata az életritmusomba és idegpályámba beépült

MCC-levlista, az olyan szórakoztató társadalmi vitákkal, ahol az emberek két lépésben jutnak el

a porszívó státusától Martin Heideggerig.

Mert: „Mi vagyunk a mesterek, mi vagyunk a szolgák. Bonus intra, melior exi. És uraljuk a bíborfolyókat.”

De inkább, ahogy Weöres Sándor mondta: „Nem akarok nagyobb lenni senkinél, csak

saját képességemmel egyenlô.” Ebben segít az MCC.

Emlékszem, amikor az amerikai ösztöndíj még

csak álom volt, aztán az interjú után a sítáborban

várva az értesítést, hirtelen valósággá vált. Két

év amerikai tanulás és munka felnôtté tesz?

Akkor vagyunk felnôttek, ha a helyzet úgy kívánja,

amikor felelôsen döntöttünk minden

egyes választási pontnál, akár 14, 18, 19, 21

vagy 24 évesen. Felnôttség? Ezen nem is érdemes

gondolkodni, csak menni kell elôre, ahogy

eddig is. Akkor leszek igazan felnôtt, ha a rengeteg

tervemet megvalósítom, legyen az család,

hobbi, munka, életstílus, bármi! Talán a 85 éves

nagyapám mondhatja el, hogy felnôtt. Ô erre

meg azt mondja, hogy ô újra egy nagy gyerek.

226 227

Alumni események

Karácsonyi vacsora

Alumni törzsasztal és borkóstoló

a budapesti Parajdi Sópincében

Alumni korikülönítmény


Nyárindító party

228

229



Alumni bowlingbajnokság

230 231

WWW.MCC.HU

MCC evkonyv_magyar

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?