Szatymaz 70

szatymaz

A mi lapunk különszáma

A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

SZATYMAZ 70

A TELEPÜLÉS ÖNÁLLÓVÁ VÁLÁSÁNAK 70. ÉVFORDULÓJÁRA

POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ

TISZTELT SZATYMAZIAK!

Szatymaz története a régmúlt homályába

nyúlik vissza. Mielőtt azonban

komoly helytörténeti fejtegetésekbe

kezdenék falunk történetéről, mindenkinek

ajánlom figyelmébe Pálmai Józsi

bácsi kutatásait a Szatymaz név kialakulása

kapcsán. Aki pedig kezébe veszi

a Józsi bácsi válogatott írásait tartalmazó

kötetet Szatymaz helytörténetéről,

nagyon sok érdekeset tudhat meg a falu

múltjából.

Közigazgatásilag Szatymaz 1950-ben

lett önálló település, mint oly sok más

falu a környéken. A mögöttünk hagyott

70 év pedig jó alkalom arra, hogy egy

kicsit megálljunk és emlékezzünk a történelmünkre.

Honnan hová jutottunk,

mi is történt az elmúlt 70 évben, hogyan

változott a település arculata, az itt élők

lehetőségei és életkörülményei.

Ez a kiadvány, amit most a kezében tart,

kísérletet tesz arra, hogy – a teljesség

igénye nélkül –visszaemlékezzen az elmúlt

70 évre, megidézze közelmúltunk

fontosabb eseményeit. Interjúkat olvashat

a 70 évvel ezelőtt itt született szatymaziakkal,

megidézzük a Gazdakör

történetét, foglalkozunk a gazdasági

iskola múltjával, a falu életében fontos

szerepet játszó díszpolgárokkal, a közélet

különböző területein maradandót

alkotó szatymaziakkal.

Nemcsak a múltunk fontos, hanem a jövőnk

is. A képviselőtestület úgy döntött,

hogy az évforduló alkalmából elhelyez

a Faluház falában egy időkapszulát,

amit majd a 100 éves születésnap alkalmából

bontunk ki.

Kedves Szatymaziak! Forgassák ezt az

újságot olyan szeretettel, amilyennel mi

készítettük, és ha van ötletük, hogy mi

kerüljön a 100 éves évforduló kapcsán

kiadandó következő különszámba, várjuk

az elképzeléseket!

Isten éltesse Szatymazt és a szatymaziakat!

Barna Károly

polgármester

HETVEN ÉVE TÖRTÉNT

A máig érvényben lévő közigazgatási

átalakításokat nem verték nagydobra

1950-ben. A híradások csak elvétve, kisebb

hírekben számoltak be a történelmi

vármegyék és a tradicionális megyeszékhelyek

megszüntetéséről. Nagy-Budapest

létrehozásakor, 1950. január elsején,

Budapesthez csatoltak 7 várost és

16 községet, a korábbi 25 magyarországi

vármegye számát pedig 19-re csökkentették.

A rendházakból eltávolították

a szerzeteseket, az osztályidegennek minősített

polgárokat kitelepítették és mindenüktől

megfosztották. Nemcsak a jogfosztásokról,

hanem a nagy horderejű

közigazgatási átszervezésekről is szinte

teljesen hallgatott a korabeli sajtó, a régi

újságokat böngészve csak néhány közvetett

híradást találunk Szatymaz hivatalos

önállóvá válásáról is.

1950-ben az egykori Nagy-Szeged külső

területein, a város határában nyolc

önálló tanyaközséget szerveztek – így

a 816 négyzetkilométeres szegedi határ

112 négyzetkilométeresre, lakossága

pedig (folytatás a 3. oldalon)

Szatymaz, 1961. július 2. Szatymazi asszonyok, lányok viszik a frissen szedett őszibarackot.

MTI / Fehérváry Ferenc / MTVA archívum


A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

SZATYMAZ VEZETŐI ÉS JELESEI 1950–2020

HETVEN ÉVE TÖRTÉNT

TANÁCSELNÖKÖK

1950–1952 Németh István

1952 Csanádi Sándor

1952–1954 Olajkár Antal

1954–1961 Koza Imre

1961–1963 Mészáros Ferenc

1963–1977 Farkas Lajosné

1977–1985 Nacsa János

1985–1990 Hegedűs Tibor

POLGÁRMESTEREK

1990–1994 Szűcs László

1994–2002 Lengyel Istvánné dr.

2002–2006 Gyömbér László

2006–2015 dr. Kormányos László

Péter

2015-től Barna Károly

A SZENT ISTVÁN KIRÁLY

PLÉBÁNIA PLÉBÁNOSAI

ÉS KORMÁNYZÓI

1927–1942 Virág Vince

1942–1955 vitéz Kiss Gyula

1955–1977 dr. Müller Antal

1977–2007 Deli András

2007–2008 Laczkó Ferenc

2008–2016 dr. Kisházi-Kovács László

2016-tól Sutka István

DÍSZPOLGÁROK

2001 Pálmai Józsefné

2002 Deli András, dr. Bérczy Béla.

Gázser Dávidné

2003 Szabó Antalné, dr. Horváth

Imre

2004 Pálmai József, Frank József

2005 id. Barna András, Börtsök

László

2006 dr. Somogyi György, Hargitai

Imre

2008 Kossuth Tivadar

2010 dr. Lengyel Dezső, Lengyel

Istvánné dr.

2014 Szűcs László

2015 néhai dr. Kormányos László

Péter

2016 néhai Simsay Iistván

2017 Bódis Margit

SZATYMAZ KÖZSÉGÉRT

KITÜNTETÉSBEN

RÉSZESÜLTEK

2009 Burkus Andrásné, Nacsa

Jánosné

2010 Barackvirág népdalkör

2011 Gáborné Madácsi Ildikó, Rácz

László

2012 Barna Károlyné, Hegedűsné

Posta Mária, Bérczi Tamásné

2014 Mákos Istvánné

2015 Kovács Szabolcs

2016 Simon Ferenc

2018 dr. Bandl Erzsébet, Zacsok

János, Patak János

2019 Bérczy Béla Józsefné, Szabó

Ödön László

(Folytatás az első oldalról) kétharmadára csökkent

–, és elkülönítették az következőket:

Ásotthalom, Balástya, Csengele, Mórahalom,

Röszke, Ruzsa, Szatymaz, Zákányszék.

Az 144/1950. Minisztertanácsi rendelet

Szatymaz települést Szeged városától

a szegedi járásba sorolta át; és az 1950-es

őszi, első tanácsválasztás a községnek hivatalosan

is önállóságot adott.

Az 1950-es megye- és járásrendezés, valamint

községalapítás fő célja – a szovjet

mintára kialakítandó tanácsrendszer magyarországi

bevezetését megalapozó közigazgatási

területi reform egyik elemeként

– a tanácsok számára alkalmas kereteket

biztosító közigazgatási területi egységek

létrehozása volt.

Szatymaz önállóságát hivatalosan az 1950.

év október 27-én megtartott tanácsi alakuló

ülés idejétől számíthatjuk, amelyet

az 1949-ben elkezdett és 1950 őszére csaknem

befejezett tanácsi épületben tartottak

meg. Az önállóvá vált Szatymaz első 4 évre

megválasztott (vagyis egyedüli indulóként

inkább csak megszavazott) tanácselnöke

a helybéli ifjú, Németh István lett. Az

első négy év nem lehetett zökkenőmentes,

hiszen minden új és ismeretlen volt a

helyi, de a felsőbb vezetésnek is. Gyorsan

kialakult az a gyakorlat, hogy a tanácselnök

a járás akaratát hajtja végre helyi szinten.

Különösebben nem lehetett feltűnő az

sem, hogy mire az újabb választást 1954-

ben Szatymazon is megtartották, már két

tanácselnök követte.

Az 1950-es évek elejére a szatymazi gazdák

tevékenysége szinte ellehetetlenült a

pártállami adminisztráció és a kíméletlen

beszolgáltatási kötelezettség miatt.

Ebben az évben kibővítették a kuláklistát:

iparosok, értelmiségiek és tisztviselők

is felkerültek rá – és innentől őket szintén

jogfosztó intézkedések sújtották – a mezőgazdasági

politika pedig egyre jobban sújtotta

a szegényparaszti réteget.

A Petőfi Tszcs 1949-i alakulását követően,

1950-ben, újabb termelőszövetkezeti csoportot

hoztak létre, a következő évben pedig

újabb téesz alakult. A hatalom a téeszmozgalom

fejlesztése érdekében az ellene

fellépőket büntetőeljárás alá vonta.

A pártállami követelményeknek megfelelően

a helyi iskolarendszer is átalakult.

A tanácsválasztás évében befejeződött

a Petőfi utcai új iskola építése. Az összevont,

bel- és külterületi iskolavezetés élére

Bodó Istvánt nevezték ki; és megkezdődött

a dolgozók képzése is, akik közül

sokan még a 6 osztályt sem végezték el. A

régi óvoda 1951-ben került a községi kezelésébe.

Szatymaz első önálló évei – mint látszik –

korántsem a boldog gyermekkor idilljében

teltek, inkább nehéz és hosszúra nyúlt

Délmagyarország - 1950. április 9.

évtized volt ez a falu lakóinak életében. A

konszolidáció ígéretére 1962-ig kellett várni,

amikor a VIII. pártkongresszuson új

belpolitikát hirdettek. Az „Aki nincs ellenünk,

az velünk van” jelmondat a lakossággal

való kiegyezést, a keményvonalas

politikai terror végét jelentette.

A PLÉBÁNIA KÁPLÁNJAI ÉS

KISEGÍTŐ LELKÉSZEI

1954-TŐL

1954 Ormai Zsigmond káplán

1954–1956 Kátai Miklós káplán

1956–1961 Ábrahám István káplán

1961–1969 Borsos Ferenc káplán

1962–1966 Katona Pál káplán

1966–1969 Horváth Sándor káplán

1969–1970 dr. Szántó János káplán

1971 Kósa Ferenc káplán

1972–1977 Samu András káplán

1977 Kovács Tibor káplán

2007–2008 Calaman János káplán

(kisteleki ellátással)

2007–2008 Blősz Attila káplán

(kisteleki ellátással)

2018-tól Kiss Miklós kisegítő lelkész

Szatymaz egy 1919-es térképen Délmagyarország - 1949. december 22.

2 3



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

VISSZATEKINTÉS 40 ÉV SZOLGÁLATRA

BESZÉLGETŐTÁRS:

LENGYEL ISTVÁNNÉ DR.

Lengyel Istvánné dr. ma is részt vesz a

szatymazi közéletben, vezeti a teleházat

üzemeltető alapítványt, tisztséget visel a

falusi turizmus érdekvédelmi szervezetében

is, találkozhatunk vele szatymazi eseményeken,

aktívan részt vesz a település

életében.

Börtsök Kornélia Szatymazon, a belterülettől

öt kilométerre lévő Makraszéki iskolában

született, ahol édesapja, Börtsök

László, 1936-tól nyugdíjazásáig nyolc

osztályt, majd 1952-től a felső tagozat

négy osztályát tanította. Ekkor még további

hét külterületi iskola működött:

Jánosszállási, Szatymaz II., Belső Őszeszéki,

Neszürjhegyi, Székaji, Szirtosi és

Győriszéki Iskola.

1957-ben érettségizett a szegedi Tömörkény

István Leány Gimnáziumban, majd

1958. szeptember 1-jén kapott állást a

Szatymaz Községi Tanácsnál igazgatási-előadói

beosztásban. 1967-ben esti tagozaton

jogi diplomát szerzett.

A volt polgármesterasszonyt az ötvenes

és a későbbi évtizedekről kérdeztük.

– Összesen 40 évig szolgáltam Szatymaz

község lakosságát különböző beosztásokban

– mondja A Mi Lapunk különszámába

készülő interjú során. – A település

1950-ben történő önállóvá válása idejére

épült meg a tanácsháza, a szolgálati lakás,

és a Petőfi utcában, a Rziha pékséggel

szemben egy alsótagozatos iskola. A

település belterülete akkor még néhány

utcából állt: Petőfi utca, Felszabadulás

utca (ma Vasút utca) és Kossuth utca. A

volt Felszabadulás utcán, ami akkoriban

a mai Ady utcáig ért el, több vendéglátóhely,

élelmiszerbolt és hentesüzlet működött;

és itt tartották a Szent István-napi

búcsúkat is. A Petőfi utcában az említett

pékségbe jártunk le kenyeret vásárolni,

amelyet 1952-ben szintén államosítottak.

Ebben az utcában működött még nőiférfi

varró és szabó, valamint egyéb más

szolgáltatások.

– Ön nem csak tanúja, hanem fontos

szereplője volt is a település modernizációs

folyamatának.

– A rendszerváltásig dolgoztam a tanácsnál

előadóként, csoportvezetőként, majd

VB-titkárként – ez utóbbi a mai jegyzői

státusznak felel meg, 1968-tól a település

képviselője voltam. VB-titkárként közreműködtem

a belterületi utcák – az Árpád,

Arany János, Dankó, Hámán Kató

(ma Barackvirág), Hunyadi, Jókai, Juhász

Gyula, Kiss, Lenin (ma Szegedi), Neszürjhegyi,

Móra, Rózsa, Orgona és Széchényi

utcák – kialakításában, valamint az

Ady, a Béke, a Kossuth és Rákóczi utcák

továbbfejlesztésében. A hatvanas évek

végen, hetvenes évek elején létrehozott

zártkertek kialakításában és közművekkel

ellátásában vettem részt. A hetvenes

években épült az Egészségház, az Állatorvosi

Rendelő és szolgálati lakás, valamint

a temetőben a ravatalozó. Az orvosi rendelővel

szemben lévő épületből – amelyben

korábban egy sándorfalvi cég üzemeltetésével

betonjárda-elemek készültek

– után Szolgáltató Házat hoztunk létre.

A következő tanácselnök, Nacsa János

idejében épült meg a későbbiekben többször

kibővített Petőfi utcai új iskola, az

óvodához tartozó korábbi lakások helyén

új óvodai csoportok részére helyiségeket

alakíttattunk ki, ekkor született meg az

Idősek Napközi Otthona, valamint ekkor

szerveződött meg a házi szociálisgondozó-szolgálat.

Ugyancsak ebben az

időszakban épült meg a Dózsa György

utcában az új Postahivatal és a Takarékszövetkezeti

székház is. Közreműködtem

ezek mellett a települési gáz-, villany- és

kábeltelevíziós hálózat, valamint a portalanított

utak kiépítésében, először bel-,

majd a későbbiekben a külterületen is.

– A rendszerváltás után megmaradt a

Lengyel Istvánné dr. a teleházban a Szatymaz monográfiával

közigazgatásban, de egy ideig más településen

dolgozott, majd visszatérésekor

polgármesterként folytatta.

– A rendszerváltáskor felmondtam, és

négy éven keresztül Kistelek jegyzőjeként,

majd 1994-től két cikluson át Szatymaz

község polgármestereként, közben

egy ciklusban a Csongrád megyei önkormányzatnál

képviselőként dolgoztam.

Polgármesterségem első ciklusában

az akkor még itt dolgozó Gyuris Zsolttal

pályázatot készítettünk és nyertünk a

belterületi kerékpárút kiépítésére, amelynek

eredményeképpen a Kossuth utca

teljes hosszúságában létrejött a kerékpárút.

Ekkoriban vezettük be a településen

az Idősek karácsonya rendezvényt, és az

egészségügyi dolgozók segítségével az

Egészséghetet.

– Napjainkban a civil tevékenysége került

előtérbe.

– Közreműködtem a helyi civil szervezetek,

így a Szatymazért Alapítvány, az Idősek

Gondozásáért Alapítvány, a Nyugdíjas

Egyesület és a Barackvirág Népdalkör

megalakításában. Komoly szerepem

volt a Napraforgó Falusi Vendéglátók

Csongrád Megyei Egyesületének

megalapításban és részt vettem a Falusi

Vendéglátók Országos Szövetségének

létrehozásában, előbbinek több éve

elnöke, utóbbinak alelnöke vagyok. A

Déli Napfény Leader Egyesületben civil

képviselői, a Teleház Szövetség Szegedi

Egyesületnél ellenőrző bizottsági tagi

feladatokat látok el.

– Polgármestersége idejében vették fel

a kapcsolatot Kibéd településsel, ami

azóta hivatalosan is partnertelepülés.

– 2002-ben kötöttük meg a testvértelepülési

megállapodást Kibéddel, a kapcsolatteremtés

és -építés dr. Somogyi

György érdeme volt. Úgy kezdődött,

hogy a kibédi és környéki gazdák a kétezres

évek elején szakmai látogatásokat

szerveztek Szatymaz és környékére.

Ezekből a szakmai utakból alakult ki a

hosszútávú kapcsolat.

SZATYMAZ ANNO

Polgári nyaraló a múlt század elejéről

– Hogyan lett Szatymazon teleház?

– 2002-ben a bordányiaknak már volt

teleházuk, ezért elmentünk hozzájuk a

képviselőkkel megnézni, hogy is működik

ez a dolog. Akkor döntöttünk a

szatymazi teleház létrehozásáról, ami

a régi Neszürjhegyi iskola épületében

kapott helyett, és ott működött évekig.

2012-ben került át a faluházba, amely

pályázat keretében bővült. A szatymazi

teleházat a kezdetektől a Fehértói Alapítvány

működtette és működteti ma is.

Szatymaz Szeged több tanyai kapitányságából,

a várostól 16 km-re északnyugatra

alapult, 1950-től önálló közigazgatású

tanyaközség. Neve török, más

vélemény szerint kun családnévből

származik. Írásos emlékekben először

1676-ban említik: egy II. József korabeli

térképen a Szeged–Kistelek közti postaállomás,

lóváltó hely neveként szerepel.

(Más forrás szerint már 1213-ban is

említik „Zotmazként”).

Szatymaz még sokáig szállásokkal tarkított

puszta, csak a 19. század elején keletkeznek

rajta Zombory Pál főkapitány

kezdeményezésére högyek, azaz szőlőtelepítések.

Az első időkben főleg szegedi,

felsővárosi polgárok, népi értelmiségiek

birtokolnak Szatymazon. Sokuknak

jelentős hatásuk van a környék modern

szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozására.

Ilyen volt Babarczy József ügyvéd

– felesége keresztnevét a Vilmaszállás

szőlőtelep őrzi – vagy Felmayer János

tímármester, Mikszáth Kálmán barátja, a

később róla elnevezett szatymazi határrész,

Jánosszállás megalapítója.

„Az Szegednek Szatymaz – tréfálkozik

egy régi újságcikk –, ami a subán a gallér.

S valamint a suba gallér nélkül semmit se

mond, akép Szeged is hej de színtelen város

lenne Szatymaz nélkül.”

Meg kell még említenünk Zsótér Andor

dúsgazdag hajósgazda szatymazi szőlejét

is, amelynek Mikszáth Kálmán többször

vendége volt. Ebből a környezetből indult

Dankó Pista is.

A 19. század végétől nyaralóként építtetett

villák, nyári lakok közül több a Jánosszállás–Szatymaz

közti út mentén

található, felújítva ma is élettel teliek.

Szatymaz nagyobb szőlőhegyei az Alpárés

a Neszűrj-hegy, amelyekben „hegygazdaság”

működött. Egy régi újságcikk

szerint Szatymaz „sima lap, melyen a legkisebb

bokortól kezdve a terebélyes fáig

– Része volt a helyi tájékoztatás fórumainak

létrehozásában is.

– Polgármesterségem idején újból elindítottuk

A Mi Lapunk című helyi újságot,

2002-ben pedig a milleneumi pályázat

keretéből készíttettettük el a

Szatymaz Földje és Népe című kiadványt,

amely a Szatymazi könyvtárban

jelenleg is lapozgatható.

K.A.

A Vasút utcai Báló kocsma közönsége. A fának támaszkodva Dankó Pista.

minden az emberi kéz munkája, kitartó

szorgalom gyümölcse”.

Szatymaz fejlődésére döntő hatással volt

a pesti vasútvonal, így a városból könynyen

meg lehetett közelíteni, de kedvezett

az értékesítésnek is. Sok városi tisztviselő

volt, aki tavasztól késő őszig itt lakott

a szőlejében, innen járt be szegedi hivatalába.

„Szatymaz! Ez a szó paradicsomot jelent

ilyenkor nyáron, a földi gyönyörűség

helyét azoknak a szerencsés szegedieknek,

akiknek ott van kies tanyájuk,

fehér házikóval, árnyékos, lombos fákkal,

vagy – a még szerencsésebbeknél –

modern kényelmű villával. S a városháza

hivatalnokai között sok a szerencsés.

Annyira, hogy a helyi jelentésű szatymazolni

ige, ez a kedélyesen gúnyos

szegedi szó, jobbára rájuk vonatkozik.

Gyöngébbek kedvéért szatymazolni

annyit tesz, mint Szatymaz gyönyörűségeiért

elhanyagolni a hivatali tennedőket.”

(Éljen Szatymaz!, Szeged és Vidéke,

1909. augusztus 17.)

4 5



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

Kétségtelen, hogy azok a kapások és tanyások

– akik ezeknél az úri birtokosoknál

szolgáltak, és akikről Tömörkény

István és Cserzy Mihály annyi

szeretettel emlékezik meg – hagyományos

paraszti készségük mellett elsajátították

a gyümölcs- és szőlőmunka

modern fortélyait is. Szatymaz – e szorgalmas

kisparasztság érdeméből – már

a két világháború között, de főleg a múlt

század végére a szomszédos Zsombóval,

Domaszékkel, Zákányszékkel, Balástyával

együtt hazánk egyik legfontosabb

gyümölcstermelő kistája.

A szatymazi nép régebben a szikeseken

juhászkodott, széksót söprött, jelentős

volt káposztatermesztése is. A 19. század

utolsó évtizedeiben a rókusi disznóvágóknak

Szatymazon ugyancsak

voltak aklaik ott, ahol az oltalmukra

emelt Ábrahámköröszt áll. Szatymaz

A MÉZÉDES SZATYMAZI ŐSZIBARACK

parasztnépe elsősorban Felsővárosról,

részben Rókusról rajzott ki a múlt század

folyamán. Erről a családnevek is tanúskodnak:

Ábrahám, Báló, Bárkányi,

Bitó, Bodó, Botka, Csikós, Faragó, Fogas,

Förgeteg, Gémes, Gera, Gombos,

Hegedűs, Kakuszi, Katona, Kálmán,

Kondász, Kónya, Kopasz, Kormányos,

Kosa, Makra Márta, Miklós, Miskolczy,

Némöth, Nyári, Ónozó, Ördög, Savai,

Szél, Szőri, Szűcs, Tandari, Tombácz,

Vass, Vetró.

Szatymaz község mai közigazgatási

területe az 1950-ben a fehér-tói és az

őszeszéki kapitányságok összevonásából

keletkezett. A határában levő Szatymazhalom

ősidőktől fogva, manapság

is, temető.

(Bálint Sándor: A szögedi nemzet.

A szegedi nagytáj népélete. A Móra

Ferenc Múzeum évkönyve nyomán)

A jellegzetes szatymazi őszibarack a

Duna–Tisza-közének az országhatárhoz

és a Tiszához csatlakozó délkeleti

szögletében terem, a hazai piacokra erről

a tájról szállítják – legkorábban június

végén – a gyümölcsöt, amelynek

érése június utolsó dekádjától szeptember

végéig tart.

A homoki szőlőkben a 18. század végétől

ültettek gyümölcsfákat. Cseresznye,

kajszi-, és főleg őszibarack díszlett ezen

a vidéken. Mind a homokmegkötés,

mind a facsemete-iskolák alapítása ebben

az időben országos mozgalom volt,

külön országgyűlési határozatok foglalkoztak

ezzel a kérdéskörrel. A gyümölcsfák

telepítését az Alföldön kialakult,

speciális kétszintes termesztés is

indokolta: a szőlők felett gyümölcsfákat

termesztettek.

1894-ben a Szegedi Gazdasági Egyesület

gyümölcskiállításán Barcsay Károly

gyógyszerész, a Szatymazi Gazdakör

elnöke és Szöghi József őszibarack-nemesítő

is elismerést aratott. A szatymazi

gazdák a párizsi világkiállítást

is megjárták. Frank István szatymazi

kisparaszt szárazságtűrő, a homoktalajon

is jól termő őszibarackfajtát hozott

haza. Munkássága példaértékű volt,

gazdasága a „Minta Frank” nevet kapta

a gazdáktól.

A szegedi felsőtanyai termés nagy részét

a kecskemétiek vásárolták fel, az

alsótanyaiak pedig a bácskai és bánáti

feketeföldi településekre szállítottak

barackot, ahol gabonáért cserélték el. A

szegedi gyümölcstermés egy részét így

nem helyben értékesítették, hanem a

termelők más piacokon adták el.

A botanikai őszibarackfaj (Prunus

persica L., Batsch 1801; syn.: Persica

vulgaris Mill., 1768) minden formája

és kultúrváltozata megtalálható

a szatymazi termőtájban. Legelterjedtebbek

és legrégebben termesztettek

a molyhos felületű, és elsősorban

fehér húsú fajták (Myflower,

Győztes, Hegyi korai, Szatymazi

győztes, Ford, Champion, Szöghi

duránci), de vannak sárga húsú

(Glória Red, Aranycsillag, Bársonypír,

Elberta, Szegedi arany) és sima

héjú (nektarin) fajták is. A korai

fajták (július végéig érők) duránciak

(maghoz kötött húsúak), a

későbbiek zömmel magvaválók.

A szeged–szatymazi őszibaracktermő

táj a 20. században fogalommá vált. A

hírnév megalapozásában kiemelkedő

szerepe volt Kamenszky Bélának, aki

1927-ben került Szatymazra, a mintaintézménynek

szánt, akkor szerveződő

gazdasági iskola élére. 1928-tól 1949-ig

volt a 20 hektáros tanüzemmel is rendelkező

iskola igazgatója. Kamenszky

felismerte, hogy ez a táj és az őszibarack

összetartoznak. A gazdasági iskola

megszűnése után tanfolyamokon folytatta

a továbbképzést – ennek eredményeként

mintegy 400 arany- és ezüstkalászos

gazdával dicsekedhetett a község

–, illeve megszervezte a termelés fejlesztését

és az értékesítést is, valamint gyümölcstermesztési

ankétokat és kiállításokat

rendezett.

A Mezőker, a mezőgazdasági kereskedelmi

nemzeti vállalat, az 1940-es

évek végén alakult. A szatymazi felvásárló

telep első vezetője Somogyi Sándor

volt. A vasútállomás utáni, deszkaoldalú

épületben kezdték a felvásárlást.

Itt folyt a válogatás és a csomagolás is.

Kezdetben nem volt hűtési lehetőség,

így az áru gyorsan romlott. Bár építettek

egy kiskapacitású jéggyárat, de nem

voltak hozzá tároló vermek, így sokszor

50–100 kilométerről kellett a jeget

ideszállítani. A másik gondot a Ford

túlzott arányú telepítése okozta. Augusztus

első heteiben kilométeres kocsisorok

álltak sorba már este, hogy

reggel mihamarabb sorba kerülhes-

senek. 1959 augusztusának

első heteiben naponta

25–30 vagon őszibarackot

vettek át. A környező településekről

is Szatymazra

hordták a termést. Az

1960-as években megindult

az export. Frankfurtban

így reklámozták e vidék

termékét: „A mézédes,

magyar, szatymazi őszibarack.”

1957-ben már a termelőszövetkezetekben

is megindult

a telepítés. A Szabadság

és a Lenin Tsz-ben 5-10 holdas

tiszta állományú őszibarackos volt.

A szatymazi gyümölcs elsősorban friss

étkezési felhasználásra került, a termelők

a saját szükségletükön felüli mennyiséget

mindenkor a közeli (Szeged) és a távolabbi

(Budapest, Miskolc, valamint külföldi)

piacokon értékesítették. A konzervipar

hasznosította a túlérett és méret alatti barackokat.

A gyümölcs márkázásával, hazai és külföldi

népszerűsítésével, valamint a termelők

érdekképviseletével és szervezésével a

Dél-alföldi Őszibarack-termesztők Szövetsége

foglalkozik.

A szatymazi őszibarackot helyben nevelt

Mezőgazdasági Népoktatás 1931. október

vadőszibarack-magoncokra szemzett,

katlan koronájú fákon termelik. A felül

nyitott koronának többféle változatával is

találkozhatunk, egészen a nagyon magas

és szinte gömbszerűen záródó formákig.

A tájra leginkább jellemző azonban a lapos

tányérkorona, amely idősebb Szél István

szatymazi főkertész nevéhez fűződik.

A szatymazi őszibarackot termelő tájban

mindig a kisebb méretű családi gazdaságok

voltak a jellemzőek, ez fennmaradt a

nagyüzemi átszervezés időszakában is.

A gyümölcsöt nagyobb ültetvényekben,

monokultúrákban termesztik; a kertekben

és kisebb üzemekben zöldségköztest

is találunk. Az egykor általános, szőlővel

köztes, kétszintes termesztés

csak a házi kertekben maradt

fenn.

A magyar nemesítésű őszibarackfajták

zöme itt született:

Szöghi József: 1883 – Szöghi

duránci; Tóth Pál: 1929 –

Aranycsillag, 1930 - Bársonypír,

1980 - Glória Red; Bódi József

és Foki István: 1970 – Szegedi

arany).

A termőtájon és a csatlakozó

szomszédos településeken

mintegy 2000 hektár körüli

őszibarack-ültetvény található,

évjáratonként 10-20 ezer tonna terméstömeggel.

Az elmúlt évtizedekben

uralkodó aszály miatt azonban a gyümölcsösök

öntözésre szorultak. Szatymaz

barackosaiban modern technológiákat

alkalmaznak. A törzsállomány

mellett a fajtakísérleti telepen a legújabb

fajtákat is termesztik, új metszési módokat

próbálnak ki. Gyuris Mihály barackosában

minden évben szakmai

bemutatókat szervez a Dél-alföldi Őszibarack-termesztők

Szövetsége és Szatymaz

Község Önkormányzata.

6 7



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

A GAZDASÁGI ISKOLA TÖRTÉNETE

Az egykori gazdasági iskola épületében ma óvoda működik

1927-re vált komoly céljává a helyi gazdakörnek,

hogy Szatymazon gazdasági

iskolát létesítsen. A kérés hamarosan

eljutott gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez,

aki kiutaltatott százezer

pengőt a leendő intézmény építésére

és felszerelésére. Szeged városa földet

adományozott, és biztosította a hiányzó

pénzt. Az 1928-ban megindult építés

lehetővé tette, hogy még azév őszén a

tanítás is elkezdődjék. Gróf Klebelsberg

Kunó nagy figyelemmel kísérte később

is az iskola működését, amely tiszteletből

felvette nevét, amely jól olvashatóan

látszott az elkészült épület homlokzatán

– ahogy az itt bemutatott korabeli

fényképen is látható.

Az iskola megnyitása az akkori mezőgazdasági

termelés színvonalának

emelését tűzte ki célul azzal, hogy a

szatymazi fiatalságot a hatékonyabb

termelésre készítette fel. Az iskola hamarosan

a mezőgazdasági szakoktatás

mintaintézményévé vált, ahol a tanulók

korszerű elméleti, tangazdaságában

pedig színvonalas gyakorlati képzést

kaptak. Az akkor modernnek számító

oktatói munkából és a már helyben

meglévő tapasztalatokból olyan virágzó

gyümölcskultúra fejlődött ki, amely

az iskola megszűnte után is évekig éreztette

hatását.

Az iskolának egyetlen igazgatója volt,

Kamenszky Béla személyében, a szakoktatók

és szaktanárok Vígh Franciska,

Szölgyémi Pálné, Polónyi Miklós,

Polónyi Miklósné, Regős János,

Dulossy Mária, Matuszka Ilona, Lábas

Iván és Molnár István; a hitoktatók Virág

Vince és Kiss Gyula szatymazi plébánosok;

az itt dolgozó szakmunkások

pedig Korpa Ferenc, Jakucs Sándor, Kasza

József, Ónozó Antal és felesége, valamint

Szabó G. Balázs és felesége voltak.

Az oktatómunka nem korlátozódott az

iskola falain belüli munkára. Az igazgató

figyelemmel kísérte a tanítványok

otthoni munkáját, és a tapasztalatokat

megbeszélték a többi tanulóval együtt.

Az intézmény hamarosan az idegenforgalom

célpontjává vált; sokan látogatták

virágait, fáit és aranyhalait, többen

tanulmányozták az itt folyó a növénytermelést

és állattenyésztést.

A gazdasági iskola korabeli képeslapon

A Szatymazi Gazdasági Népiskola az

általános iskola bevezetése során, 1948

nyarán szűnt meg, felszerelését és iratait

Kecskemétre szállították. Az épület

a megalakuló általános iskola központja

lett, majd 1979-ben az óvoda

örökölte meg. A húsz éven át működő

intézmény jótékony hatása nagyban

hozzájárult ahhoz, hogy Szatymaz neve

a 20. század második felére fogalommá

vált a hazai gyümölcskertészetben, hatása

máig érződik.

Helyi érték

SZENT ISTVÁN

RÓMAI KATOLIKUS

TEMPLOM

A tanyaközpont első kápolnája 1902-

ben épült Tóth Imre szegedi ügyvéd

és szőlősgazda kezdeményezésére. A

Szent István tiszteletére épített kápolnát

augusztus 15-én, Nagyboldogaszszony

napján, Dessewffy Sándor csanádi

püspök szentelte fel.

Később mozgalom indult önálló plébánia

alakítására. Glattfelder Gyula

megyés püspök elfogadta a terveket,

Szeged város pedig támogatta az indítványt.

A lakosság 25 millió koronát, fuvart,

és szakmunkát vállalt. 1926-ban

kezdték meg az új plébánia építését,

amelynek első plébánosa Virág Vince

lett.

1937. december 29-én a városi közgyűlés

kimondta, támogatja az egyházközség

kérését a templombővítést illetően,

ha a költségeket a hívők vállalják. Az új

templom Sebestyén Endre (1888–1966)

szegedi műépítész elgondolása alapján

csúcsíves, neogótikus stílusban, Tápai

Dezső szatymazi építész tervei alapján

épült. A kápolnából csak a szentély és

a fő torony maradt meg; a hármas toronyú

új templom háromszoros befogadóképességű

lett, 1200 hívő fér el

benne. Az 1938. november 1-jére elkészült

templomot 1939. augusztus 20-án

Glattfelder Gyula megyés püspök szentelte

fel.

Helyi érték

A TEMPLOM

ÜVEGABLAKAI

A templom színes üvegablakai és padjai

a helyi családok adományaiból készültek.

A neogótikus csúcsíves üvegablakok

tiszta világos színeikkel mély benyomást

tesznek a hívekre. Zsellér Imre

budapesti üvegfestő és mozaikművész

által megfestett áttetsző színes üvegablakok

napos időben kiválóan pótolják a

freskókat is.

Helyi érték

JÉZUS KRISZ-

TUS-SZOBOR

A TEMPLOM

OLDALÁBAN

A Szent István király-templom oldalánál,

szoborfülkében áll Szolcsányi

Gyula szobrászművész műkőből készült

Krisztus-szobra. A szoborfülke

alatti márványtábla szövege: „Jöjjetek

hozzám mindannyian, kik fáradtak és

terhelve vagytok, és én megenyhítelek

benneteket.”

Helyi érték

AZ I.

VILÁGHÁBORÚS

EMLÉKMŰ

Szatymaz tanyáiról az 1864–1899 között

születettek vonultak be hadiszolgálatra.

A kapitányságban lakók elsősorban

a szegedi 46. gyalogezred k. u. k

közös ezredbe vonultak be.

Szolcsányi Gyula (1933) szegedi szobrászművész

készítette a zászlaját tisztelgésre

emelő honvédet ábrázoló emlékművet,

amely 112 szatymazi hős

nevét őrzi. 1933. június 11-én, vasárnap

avatták fel. A közadakozásból és Szeged

város hozzájárulásából felállított

emlékmű avatásán, ahol József főherceg

mondott beszédet, Szatymaz egész

népe megjelent.

Helyi érték

A II.

VILÁGHÁBORÚS

EMLÉKMŰ

8 9



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

Szatymaz község templomkertjében, az

őshonos fák között látható emlékmű,

a „Fájdalmas anya” központi figurája

egy térdeplő női szobor, amely a második

világháborúban elesett szatymaziaknak

állít emléket: a szoborhoz vezető

út mellett elhelyezett négy kőre az elesett

hősök nevét vésték fel. A szatymazi

születésű Gémes Katalin és férje, Markolt

Endre szobrászművészek alkotását

1991. május 18-án Gyulay Endre megyéspüspök

szentelte fel.

Helyi érték

A VEDRES-TANYA

(POSTAKOCSI

CSÁRDA)

A Vedres István városi főmérnök által

1800-ban megépített postaállomás

(ma Postakocsi csárda) volt Vedres István

tanyája, amelyet bérbe adott az akkor

még Bécsből irányított, magántulajdonú

postának. Az 1830-ban elhunyt

városi főmérnök után az épületet legidősebb

leánya, Vedres Rozália (1798–

1853), Korda János felesége örökölte

meg.

Korda János (1788–1857) néhány évig

ideiglenesen postamesterkedett is benne,

ám az 1854-ben megindult vasúti

forgalom a posta korábbi működését

okafogyottá tette. Amikor Korda János

nemzetőr alezredes 1857-ben elhunyt,

a mai csárdaépületet és a hozzá tartozó

nagykiterjedésű birtokot Korda Terézia

leánya, Vedres István unokája örökölte,

aki ekkor már Dáni Ferenc felesége

volt. Az épület tulajdonosai egymást

váltották, míg végül a Bécsben élő Polgár

Margit örökölte meg, aki kisvártatva

eladta Szakács József ügyvédnek – ő

volt az utolsó tulajdonos a második világháború

végéig.

Helyi érték

A SIRÁLY

TANÖSVÉNY

A Fehér-tavi halgazdaság tájformáló

munkája nyomán a terület átalakult, az

Algyői-főcsatorna kiépítésével mesterséges

vízgazdálkodás alakult ki, így a tó

szikes jellege megszűnt. Ennek hatására

az élővilág is átalakult, a sziki madarak

helyét vízhez kötött társaik vették

át. E változás bemutatására törekedett a

nemzeti park, amikor megalkotta a Sirály

tanösvényt.

A három állomásból álló, táblákkal illusztrált

bemutató ösvény legfőbb látványossága

a halastó mellett felállított

kilátótorony, A Beretzk Péter-kilátó,

ahol jól megfigyelhető a Korom-sziget

nyüzsgő sirálytelepe. A tanösvény kiinduló

pontja a Tisza-völgyi Bemutatóház,

amely az E5 sz. főút 157-es kilométerénél

található. A terület fokozottan

védett, nemzetközi jelentőségű vizes

élőhely – a Ramsari Egyezmény és a

Pusztaszeri Tájvédelmi körzet egyik

legismertebb része.

Helyi érték

A FEHÉR-TÓ

MADÁRVILÁGA

A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára

Beretzk Péter szegedi orvos

hívta fel a figyelmet. Kutatásainak

eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították

a szegedi Fehér-tó vízjárta,

350 holdas szikes pusztáját.

A tavon és környékén 280 madárfajt figyeltek

meg. A legnagyobb nyüzsgés

a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető

meg. A libák és kacsák tízezres csapataihoz

október közepétől a darvak (Grus

grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár

ma már nem költ hazánkban, csak

őszi és tavaszi vonulása során tölt hoszszabb-rövidebb

időt nálunk. A darvak

előszeretettel látogatják a tájvédelmi

körzet déli szántóit, ahol elhullajtott

kukoricaszemeket és rovarokat keresgélnek

a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó

nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire

szállnak. A Beretzk-kilátóról

vagy a sándorfalvi út mellől október

végétől az esti szürkületkor bárki gyönyörködhet

a darucsapatok behúzásában.

Helyi érték

A BARACKVIRÁG

NÉPDALKÖR

HAGYOMÁNYŐRZŐ

TEVÉKENYSÉGE

Az 1998-ban alakult szatymazi aszszonykórus

2003-ban vette fel mai nevét,

amelynek megalakulása óta közel

300 fellépése volt – évente 15–17 alkalommal

lépnek fel országszerte –, gyűjteményében

750 népdal van. A Barackvirág

Népdalkör hatszoros Aranypáva-,

kétszeres Aranypáva Nagy- és négyszeres

Aranypáva Különdíjas.

A népdalkör évek óta rendez hagyományőrző

találkozókat, amelyeken határon

túli települések – Csóka, Palics,

Királyhalom – népdalosai és néptáncosai,

valamint Kibéd testvértelepülés hagyományőrzői

is fellépnek. Az asszonykórus

digitális kiadványokat készít az

országos elismertségű Aranypáva- és

Aranypáva Nagydíjas népdalcsokrokról

és a felidézett hagyományokról.

A Barackvirág Népdalkör tagja a Kórusok,

Zenekarok és Népzenei Együttesek

Szövetségének. Működésének 22

éve alatt országos eredményei (az első

aranyfokozat kivételével Aranypáva-díjak,

Aranypáva Nagy- és különdíjak)

mind azt mutatják, hogy „tiszta

forrásból” merít. A népdalkör szakmai

vezetője a kezdetektől Kónya Géza, titkára

Burkus Andrásné.

Helyi érték

DANKÓ PISTA

ÉLETMŰVE

1858. június 14-én, Szatymazon született

Dankó Pista, a dualizmus korának

leghíresebb cigányprímása, a magyar

népies műdal műfajának felvirágoztatója

és legjelentősebb alkotója.

Már tizenöt évesen prímásként irányította

zenekarát, amely Szegeden, a régi

Hungária Kávéházban húzta a talpalávalót

a törzsvendégek számára. 1883

nyarán itt ismerkedett meg Pósa Lajos

költő-publicistával – az együttműködés

majdnem félezer műdalt és számos

színművet eredményezett. Az első

közös – a kor „slágereként” megjelenő

– dal a Nem jó mindig, minden este a

fonóba járni címet viselte, a darabok

közül pedig az 1887-es Zsellérlegény

született meg először, amit olyan művek

követtek, mint a Szegény Laci, vagy

a Blaha Lujza páratlan énektehetségével

sikert arató Rebeka.

Első sikeres éveiben kalandos módon

– szöktetés után – feleségül vette Joó

Ferenc festő leányát, Ilonát. Bár több

száz dallal és számos díjjal büszkélkedhetett,

Dankó a „szerzői jogok” akkor

még ismeretlen fogalma miatt gyakran

nyomorúságos körülmények között élt.

Csak a budavári rendezvények alatt keresett

először annyi pénzt, amiből később

szőlőbirtokot vásárolhatott az Alföldön.

Mindeközben a prímás 1890 óta

saját zenekarával járta az országot. Barátságot

ápolt vele Gárdonyi Géza, Jókai

Mór, Mikszáth Kálmán, de Wlasics

Gyula későbbi kultuszminiszter, és Blaha

Lujza, „a nemzet csalogánya” is.

A már életében legendás hírnevet szerző

hegedűművész 1903-ban halt meg.

Szegeden temették el, ahol Pósa Lajos

javaslatára 1912-ben szobrot állítottak

tiszteletére.

Tarján M. Tamás szövege nyomán

Helyi érték

KERESZTEK ÉS

HARANGLÁBAK

Szeged határának benépesítésekor a letelepedő

hívő közösség világa az útmenti

keresztek és harangok által szakrális

tájjá alakult. Mivel a határ benépesítésekor

még nem lehetett szó templomépítésről,

Isten oltalmának elnyerésére

harangokat emeltek. Minden nagyobb

szőlőhegy csőszháza mellett ott álltak a

viharharangok, de az iskolák mellett is

helyeztek el belőlük.

Nagy részüket fogadalomból, hálából,

esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként

emelték magánszemélyek, családok,

esetleg összefogva az egész faluközösség.

Egyesek a templom vagy

temető területén, utak mellett vagy útkereszteződésben

álltak, de előfordult

kereszt családi birtokokon is. A régi tanyasi

iskolák udvarán mindenhol megtalálható

volt. A keresztek kőből, fából

és fémből készültek, gyakran színezték,

festették őket. A tanyasi emberek ritkán

jutottak el a falusi templomig, ezért

számukra jó időben kereszteknél, rossz

időben a tanyasi iskolák épületében tartottak

vasárnapi szentmisét.

Helyi érték

AZ ENYINGI

SZÉLMALOM ÉS

A MOLNÁRÉLET

Az Enyingi szélmalom működött a legtovább

a környéken, csak az 1952-es év

elején, a modern darálókkal dúló hoszszú

és kiláthatatlan küzdelem után pecsételődött

meg a sorsa. Ekkor a benne

dolgozó szélmolnár már 79 éves volt.

Enyingi István 1873-ban született Felsőtanyán,

a sándorfalvai határ közelében.

A tanyai iskola néhány osztályát

kijárva a géplakatos mesterséget tanulta,

majd az 1911-ben megvásárolta

a Kormányos Mihály-féle szélmalmot.

A szélmolnár élete nem volt irigylésre

méltó. Nem az akkori gyakorlat szerint,

napkeltétől napnyugtáig dolgozott, hanem

ahogy a szél fújt.

A malomban használt vámőrségi

10 11



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

könyvben szereplő őrletők nevei ismerősen

csengenek a szatymazi fülnek:

Vér Sándor, Kormányos János, Bús József,

Szalma Pál, Jakus József, Szekszárdi

Kálmán, Ungi Ferenc, Ambrus

János, Nagy György, Gombos Istvánné,

Török József, Gera József, Kondász

József, Róvó Mihály, Dudás Pál, Tápai

István, Dékány János, Dékány Sándor,

Börcsök Imre, Márta Mihály. A feljegyzéseket

lapozgatva az is megállapítható,

hogy a nagyobb tétellel szereplő gazdák

az évek során elmaradoztak a malomtól.

Az 1848-ban épült, ipartörténeti jelentőségű

malmot a korábbi tulajdonos

felújíttatta. A jelenlegi tulajdonosaik

2015-ben vásárolták meg, és tovább

folytatták az állagmegőrzést Az új életre

kelt szélmalom Malom-tanya néven

üzemel, turisztikai jelentőségéhez az

évente megrendezett levendulapiknik

is hozzájárul.

Helyi érték

SZATYMAZI

TÚRÓSBÉLES

Hozzávalók:

40 dkg tehéntúró

30 dkg tejföl

3 db tojás

3 dkg búzadara

8 dkg finomliszt

10 dkg kristálycukor

ízlés szerint vaníliás cukor és só

5 dkg mazsola

35 dkg őszibarack

10 dkg őszibaracklekvár

1 evőkanál barackpálinka.

A meghámozott és feldarabolt őszibarackot,

valamint a mazsolát, tojássárgáját,

tejfölt, kristálycukrot, vaníliáscukrot,

búzadarát és túrót egy tálba

tesszük. Összekeverjük, majd hozzáadjuk

a lisztet. Jól összedolgozzuk, majd

tojáshabot szintén óvatosan, két részletben

adagolunk a masszához.

A tojáshab elkeverése után az előkészített

tepsikben egyenletesen elosztjuk.

25–30 perc alatt készre sütjük.

A sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk,

majd kockákra vágjuk, és meglocsoljuk

felmelegített baracklekváros pálinkával.

Helyi érték

A KUVASZ ÉS

EMBER PROGRAM

A kísérleti alapprogram 9 éven át,

2008–2016 között zajlott a PDF Alapítvány

irányításával. A résztvevő kutyák

egészségi állapota, tulajdonságai

és tenyészegyedként való potenciamegtartási

képessége is megnövekedett, e

teljesítményt a Magyar Kuvasz Fajtagondozó

Egyesület, a fajta hivatalos

képviselője 2017. március 4-i közgyűlésén

különdíjjal ismert el. Ezen eredmények

után a program helyet kapott a

2017-ben induló Állami Génmegőrzési

Programban.

Viharsarok 1950. április 4.

Helyi érték

A SZATYMAZI

TEMETŐDOMB

A temetődomb több ezer éves magaslata

a tájnak, egy i. e. 2000 körül emelt

bronzkori sírhalom, kurgán. Kultúrtörténeti

jelentőségén túlmenően olyan

ősi növényzettel rendelkezik, amelyben

megtalálható a fehéres csűdfű, a macskahere,

a taréjos tarackbúza, a csuklyás

ibolya, a csattogó szamóca és a kunkorgó

árvalányhaj. Nyílik itt a törpe

nőszirom, valamint az illatos kakukkfű.

A temetkezési szokások a helyi adottságokhoz

igazodtak. A 20. század elején

a szatymaziak Balástyán temették el

halottaikat – ami messze volt a tanyák

többségétől –, és gyakran nem vitték be

az elhunytat a városba, csak a Szatymazi-

halomig, ma is itt van a tee-tő.

Mivel ez a községtől szokatlanul távol

helyezkedett el, csak a halottkultusz

színhelyéül szolgált, temetésen és halottak

napján kívül nem tartottak közös

szertartást. Az elhunytakat a házban

ravatalozták fel, és onnan vitték

lovaskocsival a távoli temetőbe. A temetői

lélekharang („lélökharang”) akkor

szólalt meg, amikor a harangozó

megpillantotta a halottas kocsit.

A szertartás után a tort a háznál tartották.

A mai temetőt 1927-ben szentelték fel,

kijelölték a díszsírhelyeket, továbbá a

csecsemők, a halvaszületettek és az öngyilkosok

helyét.

Helyi érték

Hetvenéves polgárok

A KULTÚROTTHON

SZINTE ÉJJEL-NAP-

PAL NYITVA VOLT

BUDAI ISTVÁN

Itt születtem a sarki házban 1950. február

9-én. Anyukámék 1948-ban esküdtek

meg, többfelé laktak, igen szűkösen

éltek. Édesapám cipész volt, a

Józsi bácsi könyvében is benne van, a

120. oldalon. Anyám a ruhagyárban

dolgozott.

1964-ig jártam iskolába, a gazdasági iskolában

végeztem. Volt, hogy nem laktam

itt, de azért kis kitérők után mindig

hazajöttem. Voltam én rendőr is

Pesten, a határőrség után, aztán az Ikarusban

dolgoztam 16 és fél évet, utána

még kétszer visszahívtak oda is. Szabadidőmben

szeretek kijárni a repülőtérre,

barátaim, ismerőseim vannak kint,

pilótabarátok. Valamikor még Szegeden

én is csináltam, volt pilótavizsgám.

De ma már nem csinálom.

Amikor mi voltunk fiatalok, a kultúrotthon

szinte éjjel-nappal nyitva

volt. Az akkoriak összetartóak voltak.

A CSÁNYI-TANYA

Vályogfalú, nyeregtetős, szelemengerendás

tetőszerkezetű, nádtetős épület.

Beosztása: nagyház–pitvar–kisház–kamra.

A pitvarban fennmaradt

a nyitott kéményű tüzelőberendezés.

A közelmúltban már kevés parasztházban

találtuk meg a pitvar hátulsó falába

mélyített bolthajtást. A nagyházban

(tisztaszobában) és a kisházban (lakószobában)

is padkás sárkemence van.

A kisházbeli kemence mellé az 1920-as

években vályogból rakott tűzhelyet készítettek.

A lakószobában a közelmúltig

megőrizték a hagyományos jellegű sarkos

szobaelrendezést.

Hatan-nyolcan-tízen összejöttünk, a

Peti odaadta kulcsot: Gyerökök, ha befejeztétök,

zárjatok be, majd hozzátok

be a kulcsot. Így volt ez akkor. Volt büfé

is, az, ami most az igazgatói iroda. Volt,

amikor hajnali háromig ott pingpongoztunk

az előtérben. A színpad alatti

részt a mi korosztályunk takarította

ki, az Ábrahám Laci leburkolta, mi

meg kifestettük. A nyolcvanas évek elején

volt ez, társadalmi munkában csináltuk

meg.

Annak nagyon örülök, hogy fejlődik

a falu. Minden utca le van betonozva,

mer’ volt olyan, amikor még az Árpád

utca meg a Barackvirág utca között

sártenger volt. Most már végig lehet

menni, egész a vasútig.

Azt azért sajnálom, hogy a falunapon

beszüntették a motorversenyt. Pedig

sokezer néző volt, mégis egyik évről a

másikra megszűnt. Ott volt a futballpálya

környékén. Aztán volt ott a futballpályánál

egy kispuska lőtér, még a

hatvanas években használtuk, a helyi

rendőr vezényletével be lehetett menni

lövöldözni. Manapság a repülőtér még

vonzza az embereket, a repülőnapra sokan

kimennek.

Hetvenéves polgárok

APUKÁM

SZÁNKÓVAL HOZTA

A BÁBAASSZONYT

GERA ANDRÁSNÉ

1950. január 24-én születtem a Szatymaz,

Fehértó 35. szám alatt. Három

generáció élt együtt ott. Otthonszülés

volt, én vagyok a második, egy nővérem

van. Nagy tél volt, apukám szánkóval

hozta a Veronka nénit, a bábaaszszonyt.

Abból a fehér-tói tanyából elköltöztünk

Vilmaszállásra, mert az apukám

örökölt 24 hold földet. Rengeteget dolgoztak

benne. Az apukám földműves,

az anyukám háztartásbeli volt. Szép

lassan fölcseperedtünk, én női szabóként

kezdtem a pályámat. Aztán férjhez

mentem, a férjemmel először a szüleim

házában laktunk a Május 1. utcában.

Elmentem a szatymazi zöldérthez dolgozni.

Ott délelőtt-délutános műszak

volt. Aztán az öregek otthonába gondozónak,

egy Babettával jártam ezt a hatalmas

területet. De az uram mindig

mondta, keressek inkább olyan munkát,

ahol tető van a fejem fölött. Így aztán

elmentem az általános iskolának a

konyhájába dolgozni, onnan jöttem el

nyugdíjba hatvan évesen. De mivel kevés

volt a nyugdíjam, csak elmentem takarítani

az Antareshez. A mai napig ott

dolgozom heti három napot.

Három fiam lett, a három fiam után

kaptam három menyet, akik tüneményesek,

aranyosak. Öt unokám van. A

férjem 52 éves volt, amikor meghalt, azóta

én viszem ezt a kis gyümölcsöst a

ház mellett.

A nyugdíjasklubban pénztáros vagyok,

húsz éve benne vagyok a népdalkörben,

12 13



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20. A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

hat vagy hét éve a Ficánka tánccsoportban

is. Tolnát-Baranyát összejártuk velük,

szeretek is menni, utazni nagyon.

Sok minden zajlik a kultúrházban. Sokat

fejlődött, szépül a falu, fiatalok is

lakják… A temetőbe biciklivel járunk

ki sokan, és ezt is megcsinálták oda, a

bicikliutat.

Hetvenéves polgárok

A NESZÜRJHEGYI

ISKOLA MELLETT

JUHÁSZ MIKLÓSNÉ

Itt születtem, nem messze, a Neszürjhegyi

iskola mellett. Anyukámék szőlőmunkába

jártak, aztán amikor nagyobbak

lettünk, már mi gyerekek is

segítettünk. Elmentek reggel, ebédelni

visszajöttek, aztán kis pihenő után,

három órakor vissza. Iskolába persze a

Neszürjhegyi iskolába jártam, ide ötszáz

méterre. A főutcán volt egy emeletes

házam, a Kossuth utcán. Két fiam

volt, mind a kettő meghalt, az egyik

motorbalesetben, a másiknak csontrákja

volt, így aztán egy emeletes házban

ott maradtam egyedül, mert elváltunk.

Akkor azt a házat eladtam, hét és

fél évig voltam bent Szegeden, de aztán

összeismerkedtem a mostani élettársammal,

és aztán 2012-ben jöttünk

ide vissza Szatymazra. De előtte, Szegedről

sokat jártam ki, mert anyukám

itt lakott, kilencvenhat évesen halt meg,

egy éve. A bátyámék is meg a húgom is

itt lakik.

Jó volt visszajönni. Engem itt mindenki

ismer, vagy ismerős. 25 évet dolgoztam

a tanácsházánál, utána a polgármesteri

hivatalnál. A községházán, a hivatalban

sokféle teendő volt, anyakönyvvezető is

voltam. Azután mentem át az iskolába

iskolatitkárnak, 12 évig voltam iskolatitkár.

Hogy mit csinálnék másképp a faluban,

ha rajtam múlna? Egy kerékpárút, az

nagyon hiányzik Szegedre. Hogy a faluban

nem marad meg egy húsbolt, az

is baj. De olyan különösebbet hirtelen

nem tudok említeni, ami hiányozna.

Hetvenéves polgárok

A RÁCZ FERI

-FÉLE HÁZBAN

SZÜLETTEM

PARAGI LÁSZLÓNÉ

Engem is itthon szült az anyukám, a

Rácz Feri-féle házban. Hajdanán ő volt

ott a pálinkafőzős (Rácz Feri). A Szirtösi

iskolába jártam, utána a Vilmaszállási

iskolában folytattam a másodikat.

Összevont osztályok voltak,

egytől négyig, meg öttől nyolcig. Engöm

Gyömbér László tanár úr tanított

öttől nyolcig. Előtte meg a Fodor tanár

néni.

Sosem költöztem el Szatymazról. A

konzervgyárban dolgoztam 13 évig.

Amikor megvakult a férjem, a szatymazi

Zöldérthez mentem. Mert ott olyan

volt a munkaidő-beosztás, hogy például

bemöntem négyre, aztán nyolcra

hazajöttem, mert a férjemet meg köllött

reggeliztetni, be köllött injekciózni,

mert ugye vak volt. Aztán délután

elmöntem megint öt órára, és kilenc-tíz

felé végeztem. Nagyon kevés pihenés

meg alvás volt. Egy fiam volt, egy másik

meghalt kicsi korában.

1950-től, amikor önállósodtunk, elkezdték

építeni a házakat, kezdett kialakulni

a falu.

Aki lakni jönne ide, azzal csábítanám,

hogy ez egy csöndes, jó hely. Barátságosak

az emberek, nem olyanok, mint

a városban. Itt mindenki mindenkinek

köszön, ha van ideje, egy pár szót beszél

a másikkal. A falu meg közel van

városhoz, a munkahelyekhez. Utazni

nem szoktam, csak az unokámhoz. Míg

a fiam Németországban volt, hozzá elutaztam

évente kétszer is. Mostanában

csak az unokáimhoz szoktam. Egy időben

jártunk a nyugdíjas rendezvényekre,

meg a rokkantak egyesületében is

voltam. De például velük is csak egyetlenegyszer

voltam Pesten kiránduláson.

Nem szerettem hosszabb ideig elmenni,

inkább itt a környékben Majsára, vagy

Mórahalomra strandra, vagy Szegedre

az unokákkal körülnézni.

Azt kérdözi, mit üzennék az idén születetteknek

útravalóul? Ha netalán majd

harminc év múlva olvassa ezt valaki,

akkor is azt mondom, maradjanak itthon,

mert Szatymaz egy nagyon szép

hely. Külföldre ne kívánkozzanak. Az

idősebb unokám Sárosdon lakik, de

minden hónapban hazajön. Azt mondja,

hogy „Mama, olyan jó itt. Jó ott Sárosdon

is, szeretem, imádom a férjemet,

de úgy vágyok ide haza, itt a levegő is

más!”

Hetvenéves polgárok

HARMINC KRÉMES,

TÍZ CSOKITORTA

SPILLER LÁSZLÓ

A Gázserné Veronka néni segített világra,

itt Szatymazon, a második kerületben.

Anyámék is mezőgazdasággal

foglalkoztak, barackot termeltek, meg

más gyümölcsöt, zöldséget.

A Neszürjhegyi iskolába jártam az első

négy évet, aztán a gazdasági iskolában

végeztem. Ipari tanulónak jelentkeztem,

aztán a cukrászatot is itt tanultam

ki Szatymazon. A cukrászdában

voltam inas, a Vasút utcában, ott, ahol

most a Százéves áll. Ott volt a cukrászda,

mellette a vendéglő. Akkor még ez

volt az egyetlen szórakozási lehetőség.

Szegeden kezdtem dolgozni a vendéglátó

vállalatnál, onnan csaltak ki Szatymazra

a cukrászüzembe. A szatymazi

áfész alkalmazottja voltam, aztán 1982-

ben kiadták szerződésbe a cukrászdát

meg az üzemet, azt vezettem, üzemeltettem,

egészen kétezerig. Ketten dolgoztunk

a Márta József cukrász kollegámmal.

A nyolcvanas években szerintem a falu

több mint fele baracktermesztéssel foglalkozott.

Jó ára volt a baracknak. Amikor

a gazdák leadták a barackot, jöttek

a cukrászdába is: harminc krémes, tíz

csokitorta… Ilyen mennyiségeket rendeltek,

nagy csomagokkal mentek haza.

Alig győztük csinálni a krémest, volt,

amikor ezer darabra való krémet kellett

főznünk. A helyi tejbegyűjtő állomásról

hozattuk a frissen fejt tejet, még le

sem hűtötték, úgy került hozzánk, abból

főztük a krémeket.

Mindent összevetve 25 évig csináltuk

a szatymazi cukrászatot. Kétezerben

szűnt meg az ÁFÉSZ, akkor vásárolták

meg a cukrászdát, vendéglőt

meg az ÁFÉSZ-központot, abból lett a

Százéves. Amikor már nagyon kérdéses

volt az ÁFÉSZ fennmaradása, akkor

előrelátóan nyitottunk egy élelmiszerboltot,

ami még most is üzemel a Vasút

utcában. Kétezer-tizenkettőben vonultam

nyugdíjba, ehhez egy infarktus

is hozzásegített.

Ez egy csendes falu, nagyon szerethető

község. Jó a közlekedés, közel van

Szeged. 1979-ben építettünk itt házat

a Kossuth utcában. Laktunk Szegeden

is, Tarjánban, aztán csak visszahúzott

a szívem. A kollegák meg a barátok is

visszacsaltak.

Hogy mit üzennénk a 100 éves évfordulóra?

Hát, csak vicceset tudok mondani:

akkorra már lehet, hogy hozzánk csatolják

Szegedet, és ők lesznek a Szatymaz

elővárosa! Komolyra fordítva a

szót: évtizedek óta azt látjuk, hogy lassan-lassan

épül, halad felénk a város.

Hetvenéves polgárok

MINDÖNKI

RÁMKÖSZÖN

A MI LAPUNK különszáma Szatymaz 70. születésnapjára

Kiadó: Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár

Felelős szerkesztő: Kémeri Attila

Nyomdai előkészítés: Kultúrkubikos

A szerkesztő munkatársai:

Bakos Brigi, Barna Károly, Burkus Andrásné,

Burg Balázs, Gémes Antal, Makay Enikő,

Pálmai József, Sutka István, Szunyog Ágnes,

Tabakovits Nikoletta

Irodalom és források:

• Tarján M. Tamás

• Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi

nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum

évkönyve.

• Péter László (főszerk.): Szatymaz földje és népe.

Szatymaz Község Önkormányzata, Szeged,

1999.

• Pálmai József: Válogatás Szatymaz helytörténeti

írásaiból. Szatymaz Község Önkormányzata,

Szeged, 2018.

• Arcanum Adatbázis

• Fortepan.hu

SZANKA SÁNDORNÉ

A fehér-tói részen, virágvasárnapján,

fél 10-kor születtem. Amikor möntek

a misére a többiek Szatymazra, én akkor

születtem. A körösztanyám bábaasszony

volt, ő segítött a világra. A

Gázsernét mindönki ismerte Szatymazon,

egyetlenegy anyukát nem vesztött

el. A testvérömnél még a bábatáskája is

mögvan. Ott a Vasút utcában halt mög,

a Százéves melletti házban.

Iskolába Balástyára jártam, aztán meg

a szegedi hathuszonnégyesbe. 1965-

ben fodrásztanuló löttem az állomással

szömben. Anyukámék itt laktak Balástyán,

az anyukám csak szülni mönt

el oda – merthogy az apukám testvére

volt a bábaasszony.

Ezt a Juhász kocsmát az én Gergő tatám

építötte. A kocsmánál volt még fodrász,

borbély, meg bolt, mög persze bálak is.

Ott volt egy nagy hodály, ahol iszogattak,

aztán volt ott egy nagy bálterem is.

Aztán persze átalakították, és a Juhászék

mögvötték a mamámtól. De a falakat,

meg a tetőt még a nagyapám építötte.

Amikor férjhez mentem, akkor

Szatymazon a Kossuth utcában vöttünk

házat. Én az óvodakonyhán dolgoztam

hét évig.

Arra nagyon büszke vagyok, hogy amikor

hazamögyök innen a balástyai tanyáról,

mindönki rámköszön, és az nagyon

jó érzés. Az uram itt dolgozott,

meg a földünk, fóliánk is itt volt mindig

Balástyán. És amikor anyukám maga

maradt, akkor mi is ideköltöztünk.

Szatymazon is lakunk, meg itt is. A lányomék

már ott Szatymazon építöttek.

A párom egyszer-kétszer volt régebben

május elsején muzsikálni is ott, trombitált.

Szeretném, ha a falu tovább szépülne,

szeretnék több virágot a tanácsháza

környékén. De azt, hogy rendőrünk

van vagy nincs, nem is tudom… Mert

amikor még a Tót Gyula volt a rendőr,

azt majdnem mindön nap láttuk, sétált

az utcákon. Nem bántott az senkit, de

mégiscsak látták, hogy ott a rendőr. Nagyon

szeretném, ha az óvoda főépülete

is föl lenne újítva. Ott mellette az új rész

az nagyon szép, de a főépületet szeretném,

ha megszépülne.

milapunk@szatymaz. hu

telefon: + 36 30 3 722 622

ISSN 1789-7165 (print)

ISSN 1789-7173 (online)

Nyomtatás: Tisza Press Nyomda

Készült 3000 példányban

14 15



A MI LAPUNK KÜLÖNSZÁMA 2020. AUGUSZTUS 20.

A SZATYMAZI GAZDAKÖR TÖRTÉNETE

1884. augusztus 15-én Szatymazon,

a Cserepes (a mostani Postakocsi) csárdában

alakították meg a tanyai gazdálkodók

és az itt birtokkal rendelkező

városi polgárok a Szeged–Felsőtanyai

Gazdakört, amelynek egyik legfontosabb

célja volt, hogy „a földműveléssel

foglalkozó néposztálynak próbálja

a szellemi és anyagi jólétét előmozdítani”,

valamint „a mezeigazdasági szakértelmet

fejleszteni és elősegíteni”.

A megjelent, és tagnak beiratkozó 48

városi polgár és tanyai gazda egyhangúlag

fogadta el a felterjesztésre váró

alapszabályt, és választotta meg a gazdakör

elnökének Polgár Lászlót (1837–

1917), a csárda és a mellette lévő birtok

tulajdonosát.

A gazdakör megalakulása és tevékenysége

által elindított, és máig ható fejlődési

folyamat egyik úttörője, és 10 éven

át kitartó irányítója Polgár László, a kör

első elnöke volt. A megalakult társaságnak

minden olyan kérdésre kiterjedt a

figyelme, ami az itteni életmódot befolyásolta.

A gazdakör felvetette és megvitatta

többek között a kápolnaépítés

halaszthatatlanságát, a gazdasági iskola

létrehozásának szükségességét, a tanyai

iskolák számának növelését, az utak

kijelölését és javítását, valamint megkezdte

a temető kialakítását.

A 2018. évi bor- és paprikamustra szakmi konfeenciáján.

A jobb szélen dr. Somogyi György.

Polgár László 1894-ben a már több mint

százfős gazdaköri elnökségéről további

elfoglaltságaira hivatkozva lemondott,

helyét Barcsay Károly gyógyszerész

(1841–1913) vette át. Polgár Lászlót

örökös díszelnöknek választották, arcképét

Tóth Molnár Ferenc festette meg.

Barcsay Károly elnöksége (1895–1905)

alatt, 1896-ban hivatalosan is megváltoztatták

a társaság elnevezését, Szeged–Felsőtanyáról

Szeged–Szatymazra.

A szatymazi kápolna – jórészt a gazdakör

erőfeszítésének köszönhetően –

1901-re készült el.

Barcsay Károlyt 1905-ben Zsák Lajos

(1866–1912) neszürjhegyi tanító, a gazdakör

korábbi jegyzője követte az elnöki

poszton, ő a posztot három év után

idősebb Zsák József tanítónak engedte

át, aki 1908-

tól egészen 1928-

ig elnökösködött.

A Szatymazi Népkör

1920-ban olvadt

be a gazdakörbe.

Az első világháborúban

a tagok

nagy része katona

volt, amit az

itthoni gazdaság

is megsínylett, a

harcok végeztével

újra kellett szervezni

a társaságot.

Zsák Józsefet 1930-ban a fehér-tói

birtokos, Bárkányi Mihály váltotta,

1933–1939 között Kamenszky Béla,

a gazdasági iskola igazgatója vezette

a Szeged–Szatymazi Gazdakört. Az

összejöveteleken elhangzó, főleg a gyümölcstermelés

gyakorlatával foglalkozó

előadások két állandó szónoka Kamenszky

Béla és Wagner Adolf volt.

A gazdaköri tagok száma 1944-ban elérte

a 370-et, ám az 1949 őszén kialakult

új kormányrendszer már nem tűrte az

önálló tevékenykedést és politizálást, és

a gazdakörök működését rendeleti úton

beszüntette. A gazdakör helyét néhány

eltelt évvel később a Szatymazi Mezőgazdasági

Tudományos Szakkör vette

át. A Kamenszky Béla, majd Rácz János

elnökök vezetésével megszervezett ankétokon

az ország kiemelkedő szakemberei

tartottak előadásokat.

A Mezőgazdasági Tudományos Szakkör

12 éves működése során sikerrel

pótolta a gazdakör hiányát, amelyet

a később megalakított, Szűcs László,

majd Sárközi Ernő vezetésével működő

Kertbarát Kör is próbálta enyhíteni.

Az új Szatymazi Gazdakör 1991 júniusában

alakult meg dr. Somogyi György

elnökletével.

Pálmai József írása nyomán

16

More magazines by this user
Similar magazines