A LEGÁLIS ÉS ILLEGÁLIS SZERHASZNÁLAT INTEGRÁLT ...

ADDIKTOLÓGIA – 2005. IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
szerhasználatot illetve függõséget más devianciákkal, elsõsorban a társas viselkedési
szabályok illetve a törvények megszegési készségével, ha ezek a szerhasználatot
nehezítik vagy akadályozzák (illetve ha a szabálysértések révén a szerhasználat
könnyebb). Kisebb mértékben, mint a „kemény” kábítószerek esetében, de megtalálható
ez a „puha” drogoknál, vagy az alkohol és a dohányzás esetében is (mind
az ivási, mind a dohányzási tilalom szabályait notóriusan sokan nem tartják be a
szerhez szokottak közül). Az „ellenkulturális” mentalitás konfliktusokat termel,
ezekben – mintegy normasértõ módon – agresszió nyilvánul meg. 11
9. Minden szerhozzászokás – kivált minden függõség – önértékelési zavarokat
hoz létre, hiszen az említett, átélt kóros kötõdés, illetve a szimbolikus és/vagy közvetlen
önkárosítás miatt mind erõteljesebb lesz a negatív énkép és önpercepció. Illuzórikus
kognitív kompenzációk (például egyes adottságok vagy teljesítmények
túlértékelése) nárcisztikus krízisekben foszlanak szét, ezek reaktív agressziós feszültsége
a saját én felé kanalizálódik. Innen van, hogy minden hozzászokásban
benne van az önkárosítás, az önpusztítás motivációja; ez a dohányzásban és az
ivásban is megvan, a medicinális szerek függõ használatában (például altatóabúzusban)
is megtalálható, éppúgy, mint az ártatlannak hitt (de rendszeressé vált)
füvezésben vagy extasy-használatban. Innen a fokozott balesetveszély, szomatikus
és szociális önkárosítási hajlam, a nagy öngyilkossági veszély (különösen az
addikció elõrehaladott állapotában). Súlyos szomatikus betegek (például éppen tüdõ-
vagy szívbetegek) önpusztító dohányzása éppúgy ismert, mint a máj- és szívbeteg
alkoholisták gyakori absztinenciaképtelensége. 12
10. Minden szerkötõdés és függõség lelassítja, illetve „szerközpontú” életvezetés
mellett megállítja a személyiség illetve az identitás és az én fejlõdését, az élmények
belsõ feldolgozása leáll illetve torzul, érzelmi és kognitív problémafeldolgozási
készségek, kommunikációs és társkapcsolati képességek „inaktivitási
atrófiába” kerülhetnek, esetleg elszegényednek. Így a személyiség mintegy kiürül,
és ha a szert elveszik tõle, akkor a testi és lelki hiánytünetek leküzdése után is szinte
életképtelen maradhat, korrektív reszocializációra szorul. Enyhe, ártalmatlan,
de rendszeres szerhasználatok esetében érési késés, regressziós hajlam, sztereotípiák
kialakulása, beszûkülés következik be. Erõs dohányosok, idült gyógyszerabúzusban
szenvedõk is mutatják ezeket a jegyeket. Ez a gyógyulás és a rehabilitáció
komoly akadálya, egy sor humán képességet és struktúrát mintegy újra kell
termelni a terápiás folyamatok során. 13
E nagyon vázlatos leírás több faktor és szint említésével más nevezéstanban illetve
szakkoncepciókban is kifejthetõ. Egyes – kvázi közös – faktorok helyenként
11 N. Smith (ed.): Drugs. Cultures, Controles & Everyday Life. SAGE, London, 1998.
12 O. F. Kernberg – B. Duzl – U. Sachsse (Hrsg.): Handbuch der Borderline-Störungen. Schattauer,
Stuttgart – New York, 2000.
13 G. Ammon: Dynamische Psychiatrie. Kindler, München, 1980.
68
SZEMLE