Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan 

üzenet vár ránk. Hány szent szobra 

áll a munkahelyünk és az otthonunk között? 

Mind minket néz, mind ránk szeretne figyelni, 

mind felajánlkozik segítségül. Hány angyal 

néz le ránk, míg hazaérünk? Mind hív, s 

biztat, hogy szárnyaljunk! Repítenének Jézushoz, 

mert õk már nem tudnak mást tenni. Egyszer 

a szemébe néztek a csöndben. Aztán még 

egyszer és még egyszer. Sokszor és hosszan. 

Létrejött a szemkontaktus, a találkozás, s Vele 

indultak az úton. Most ideértek hozzánk. Minket 

néznek. Ha hagyjuk, még egybeszeretnek 

minket, ezt a részekre tört világot. Feltámadt, s 

mi is feltámadhatunk! 

Jakab Gábor

2 

Az egész úgy kezdõdött, hogy Dubi 

Árpád tanár úr szólt, hogy Bécsben 

Frida Khalo kiállítás van. Az ezt követõ 

filmklubban Jakab Gábor tanár úr levetítette a mûvésznõ életérõl 

szóló Frida címû filmet. Ekkor eldõlt, hogy december 5-én 

Bécsbe megyünk. Azt nem gondoltuk, hogy ilyen hideg lesz. 

Több mint két órát várakozott kb. 30 fõs csapatunk kint az utcán 

a fagyban, hogy bejuthassunk a kiállításra. De megérte. 

Utána belekóstoltunk az adventi Bécs hangulatába, megnéztük 

a kivilágított várost. 

LOGO verseny 

A Neumann János Számítógép-tudományi 

Társaság és az Informatika 

Tanárok Egyesülete, az Oktatási Minisztérium 

támogatásával 1998 óta 

minden évben LOGO programozási 

versenyt hirdet. 

A verseny fõvédnöke Dr. Zsakó 

László az Eötvös Loránd Tudományegyetem IK Média- 

és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezetõ egyetemi 

docense. A verseny három fordulóból áll. A résztvevõknek egyre nehezebb 

feladatokkal kell megbirkózniuk Imagine LOGO programnyelven. 

Az országos döntõ helyszíne az ELTE Informatika Tanszéke. 

Iskolánk évek óta eredményesen szerepel ezen a megmérettetésen. 

Idén Horváth Botond István 5. a osztályos tanuló elsõ helyezett lett 

a második fordulóban, így az országos döntõbe jutott. Két 6. a osztályos 

diák - Gunther Ágota Anikó és Szalay Kristóf – ugyancsak 

szép eredményt ért el a megyei fordulóban. 

A tanórákon csak kevés idõt tudunk fordítani a LOGO-ra. Ezért a felkészülést 

sok külön gyakorlással, feladatmegoldással egészítettük ki. Gratulálunk 

a versenyzõknek lelkes munkájukhoz és szép teljesítményükhöz! 

Technikaverseny 

A megyei Technikaverseny döntõjét 

iskolánk rendezte március 9-én. A legeredményesebb 

csapat a Prohászka iskola 

8. H osztályából: Horváth Csenger, 

Szemethy Péter, Keszi Péter. Õk részt 

vesznek az országos döntõn, remélve, 

öregbítik az iskola hírnevét. Kedves 

Olvasóink! Önök is segíthetnek, szívesen 

várunk minden támogatást. 

Természettudományos Munkaközösség nevében: 

Vas Lászlóné technika tanár 

Bécs és Frida Khalo 

hírek • hírek • 

2011. március 4-én Hutás Rita tanárnõ vezetésével 

a Petz Aladár Kórház gyermekosztályára látogattunk, 

hogy farsangi vidámságot, derût vigyünk a 

fáradt, beteg kisgyermekek és szülõk életébe. 

Farsangot vittünk a kórházba 

Már második alkalommal jártunk náluk, hisz decemberben 

Nyári Ákos 9. H osztályos tanuló Szent Mikós alakjában és valamennyi 

szavaló szakkörös diák 

már meglepte a kicsiket egy kis 

mûsor, színda- rab bemutatásával. 

Akkor is, most is számos 

szülõ segített abban, hogy ne 

üres kézzel menjünk a gyerekekkel. 

A múlt alkalommal soksok 

édességet küldtek, most fánkot sütöttek. Ezúton szeretnénk 

megköszönni önzetlen odaadásukat és szeretetszolgálatukat. A 

mellékelt kép talán visszaad valamit abból a jókedvbõl, amit 

oda tudunk varázsolni! Meg kell jegyeznem, hogy mi magunk 

is töltõdtünk. Jó volt látni, ahogy az általunk készített álarcoknak 

örülnek és ügyesen kapcsolódunk a játékba. Járay Ninetta 

bohócnak öltözött, Nyári Ákos volt a bál hercege, Sári Karolína 

a tündér, Varga Vivi nyuszit alakított, Reider Dóra igazi 

pettyes katica öltözetbe bújt, Ács Veronika cowboynak, én 

Sztojka Mária cicának öltöztem. 

A Lurkó Alapítvány vezetõje – Betti néni – gondozza, ápolja 

azt az ügyet, hogy a gyerekek a kórházban családiasan, 

kedvesebb környezetben tölthessék kényszerszünetüket. Tõle 

is sokat tanultunk. Legközelebb húsvét elõtt járunk majd náluk, 

a tanárnõvel már készülünk az újabb találkozásra. 

Sztojka Mária 11. N 

Ajándék 

számítógépek 

a Universität Wien 

egyetemrõl 

A Universität Wien hatalmas komplexumaival, 80.000 hallgatójával 

Bécs és talán Európa egyik legnagyobb egyeteme. Az intézmény informatikai 

osztályán dolgozó Andreas Németh választása idén iskolánkra 

esett a használt gépek elajándékozását illetõen. 61 darab közel hasonló 

kaliberû, az iskolánkban tanulási célra használt PC-knél átlagosan 

jobb teljesítményû számítógépeket kaptunk. 

Köszönjük a nagylelkû adományt! 

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató. 

Szerkesztõség: 9022 Gyõr, Újkapu utca 2-4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, 

e-mail: jakab.gabor@prohaszka.gyor.hu. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Dubi Árpád, Soósné 

Koppi Ágnes, Horváth Márta, Botosné Mészáros Krisztina. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Ács Veronika, Belágyi Hanna, Hegedüs Hajnalka, 

Jordán Dániel, Kaszás-Tóth Cecília, Kustos Nikolett, Megyesi Lilla, Nagy Enikõ, Németh Hanna, Pittner Petra, Rideg Béla, 

Sztaracsek Boglárka. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr 

Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. 

A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

hírek • hírek • hírek 

Talán kevesen tudják, hogy 

iskolánk névadója, Prohászka 

Ottokár püspök keresztény világlátásában 

egyedülálló módon 

asszimilálta korának természettudományos 

eredményeit. 

A természettudományos 

munkaközösség az elmúlt évben 

felismerte a nagy gondolkodó 

örökségébõl adódó 

kötelezettségét. Szeretnénk, 

ha a természettudományos 

ismeretek nem elszigetelt, 

merõben praktikus zárványait 

alkotnák diákjaink mûveltsé- 

Várni valakit, akit szeretünk, mindig nagy 

öröm. A találkozásra készülés már magában is 

ünnep. “Ha délután négykor érkezel majd, én 

már háromkor elkezdek örülni. Minél elõrébb halad 

az idõ, annál boldogabb leszek. Négykor már 

tele leszek izgalommal és aggódalommal, fölfedezem 

milyen drága kincs a boldogság.” Ezt a 

várakozást fejezi ki az adventi koszorú, melynek 

hétrõl hétre növekvõ fénye Jézus eljövetelére hívja 

fel figyelmünket. Ezt a jelképet az 1. a osztály 

diákjai egy délutáni játszóházban szüleik segítségével 

készítették el és boldogan vitték haza. 

A téli szünet elõtt pár nappal nagy lázban 

égett az egész osztály. Betlehemezésre készültünk. 

Szüleinknek és az 

idõsek otthona 

lakóinak 

is el akartuk 

vinni a karácsonyüzenetét. 

Kis mûsorunk 

az idõs 

emberek szemébe 

a meghatottság és a boldogság örömkönnyeit 

varázsolta. 

Egy februári délelõtt az 1. a osztály diákjai 

kilátogattak a megújult jégpályára és korcsolyát 

húztak. 

Szakszné Gelesz Erzsébet 

Kitüntettett tanáraink 

A közelmúltban több tanárunk kapott elismerést. Leitnerné Óvári Csilla és Zilahi- 

Szabó Imréné tanítványainak a Zrínyi Ilona/Gordiusz matekversenyre való sikeres felkészítésért 

kapott jutalmat. Horváth Márta tanárnõ a katolikus közoktatásban végzett 

kiemelkedõ munkájáért a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át. Gratulálunk! 

Dr. Horváth András 

a Prohászka iskola aulájában 

gének, hanem szervesen beépülnének 

keresztény szemléletükbe. 

Úgy adta a Gondviselõ, 

hogy éppen a mi általános 

iskolánkra bízta fiainak iskolai 

nevelését a fizikus, tanszékvezetõ, 

egyetemi docens. 

Õ nem csak elismert természettudós, 

hanem városunk 

nagy mûveltségû, keresztény 

tanára is. Ezért gondoltuk 

azt, hogy mindannyiunk épü- 

“A természet Istennek 

remekmûve, melyben szeretetét, 

teremtõ erejét, poézisét, 

mûvészetét kifejezte. 

lésére szolgál, ha megtisztel 

bennünket elõadásával. November 

20-án a gimnázium 

11. és 12. osztályos tanulóinak 

és az érdeklõdõ kollégáknak 

izgalmas szellemi élményben 

volt részük. 

A Tanár Úr iskolánk aulájában, 

“A világ keletkezése 

a kereszténység és a tudomány 

szemszögébõl” cím- 

(Prohászka Ottokár) 

mel tartott rendkívül színvonalas, 

tanúságtévõ elõadást. 

Az elhangzott elõadás 

anyaga letölthetõ iskolánk 

honlapján a „Reál” oldalon. 

Makó Zsolt 

1. a osztályban történt Audi Hungária 

Iskola Focikupa 

Március 

26-án került megrendezésre az elsõ 

alkalommal kiírt Audi Hungária Iskola Focikupa, 

amelynek a Gyõr Aréna adott 

otthont. A versenyen a meghívott iskolák 

I. korcsoportos csapatai körmérkõzéses 

rendszerben mutathatták meg tudásukat 

a szép számmal megjelent szülõknek, 

családtagoknak, barátoknak, és persze 

nem utolsó sorban egymásnak. 

A rendezõ iskola mellett meghívottként 

vehetett részt a tornán iskolánk 

csapata, továbbá az Apor, a Petõfi, 

a Péterfy és a Tulipános iskola 

(két csapattal) is. 

A mérkõzések lebonyolítása párhuzamosan 

két pályán történt, a nézõk 

nem kis bíztatása mellett. A sorsolás 

www. 

prohaszka.gyor.hu 

3 

folytán arra is volt példa – mindegyik 

csapat esetében – hogy egymás 

után két mérkõzést kellet játszani, 

így a befejezést követõen a 

jólesõ fáradtság lett úrrá minden játékoson. 

A mérkõzéseken hatalmas 

küzdelem folyt, azonban nagyon 

örömteli volt látni, hogy a sportszerûség 

minden résztvevõ számára 

legalább olyan fontos volt, mint a 

gyõzelem megszerzése. 

Csapatunk három gyõzelemmel, 

egy döntetlennel, két vereséggel 

zárt, és ezzel sikerült a végére 

a bronzérmet jelentõ 3. helyet 

kiharcolni. 

Ezúton szeretnék gratulálni 

minden játékosomnak, a szülõknek 

pedig megköszönni, hogy 

részvételükkel, bíztatásukkal hozzásegítették 

csapatunkat ehhez a 

szép eredményhez. 

Marek Péter

4 

Németh József igazgató úr 

köszöntõ beszéde 

Kedves Anikó és Dalma Asszony, Erzsébet Mûvésznõ, 

Tisztelt Alpolgármester Úr, Munkatársaim, Diákjaink, 

Kedves Vendégeink! 

Egy kitüntetett idõszakban – advent napjaiban – üdvözölhetem Önöket 

iskolánkban. Advent idején, hiszen e képek jövetelét régóta vártuk. Nem 

volt egyszerû az ideérkezésük. S ha illetlen módon nem állnék kissé háttal 

Erzsébet mûvésznõnek – s ha szemünk találkozhatna – akkor e kiállítás létrejöttérõl 

elmondaná, amit most megkísérlek szavakba foglalni: hogy igen…, 

de várjunk még…, majd meglátjuk… Igen, vártunk és látjuk… Mondjam azt, 

hogy a várakozás és vágyakozás beteljesült? Igen, ezt mondom! S Önök is – 

kedves vendégeink – megláthatják a várakozás beteljesülésének titkát, ha te- 

kintetük kápolnánk oltárképével találkozik. 

A várakozásnak hallatlan ereje van. 

Csak az a kérdés, mit, pontosabban: 

Kit várunk? Emlékszem gyerekkorom 

egyik legnagyobb csalódására. Akkoriban 

jött újra divatba a similabda: ez a 

hulladékpapírból összegyúrt öklömnyi 

golyó, színes papírral bevonva, átkötve 

madzaggal, rajta egy kis gumi, amit az 

ember hüvelyk-ujjára tudott húzni, aztán 

így lehetett föl-le ugráltatni. Emlékszem 

egy karácsonyra: egy ilyen egyszerû 

similabdát kértem, mert ez volt 

szívem minden vágya… 

Drága szüleim nagy-nagy örömet 

akartak szerezni nekem. Lab- 

A várakozásnak 

dát kér a fiam? Akkor az legyen 

igazi! S kaptam egy 

igazi bõrlabdát. Kétszáz similabda 

is kikerült volna az árából. S amikor megkaptam, félrevonultam egy 

sarokba és keservesen sírtam. Mert nekem az a kis papírlabda volt hónapok 

óta az álmom, és én már hetek óta játszottam vele gondolatban. Hiába kaptam 

sokkal szebbet, sokkal értékesebbet – sokáig nem is tudtam örülni annak. 

Így várunk mi valamit… 

Hétfõn, mikor megérkeztek és helyükre kerültek a képek, valami elmondhatatlan 

békesség költözött a szívembe. Nem tudtam és most is csak dadogva kísérlem 

meg – néhány nap multán – elmondani. Valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, 

hogy itt minden a helyén van: édesapa, édesanya, élet, halál, karácsony, angyal, 

teázó asztal, pápa, Baja – s ezeket valami láthatatlan erõ egy irányba sodorja. 

Szóval van közepe e képeknek. 

Emlékszem – egyetemista éveim 

egyikén – karácsony elõtt hazamentem 

a szüleimhez. Édesapám a kazán 

táplálására fáért igyekezett a fészerbe. 

Majd hozok én be fát – mondtam. 

S kimenvén a fáskamra sarkában 

megláttam egy kosarat. Eszembe 

jutott, hogy régebben abban 

hordtuk fel a tüzelõt. Jól megraktam, 

de a kazánhoz vezetõ lépcsõn a kosárnak 

kiszakadt a közepe. 

Számomra e tárlat azt az üzenetet 

hordozza: vigyázzunk, nehogy kiszakadjon 

életünk közepe. Ha e képekre 

nézünk, nemcsak gyönyörködünk, 

hanem lélekben is 

megerõsödünk.

hallatlan ereje van 

Tisztelt Mûvésznõ, Kedves Erzsébet! 

Kedves Egybegyûltek! 

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm 

Önöket, és köszönöm, hogy 

meghívtak ide maguk közé. Köszönöm, 

hogy – Antony de Mello jezsuita szerzetes 

kifejésével – az emberipar szorgos 

munkásai, az emberipar szolgái között 

lehetek a mai nap. 

Az emberipar szolgái között, akik mindig 

alkotnak, sohasem rombolnak, mindig 

hozzáadnak, sohasem elvesznek, mindig 

áldozatok, sohasem paraziták. Mindig a 

bennünk lakozó jót szólítják meg. 

Az embereket jobbá tenni, szolgálni 

sokféleképp lehet: jócselekedetekkel, lehet 

felemelõ szavakkal, és lehet mûvészettel, 

némán. Akárcsak Udvardi Erzsébet. 

A festészet ugyanis, tisztelt hölgyeim 

és uraim, a néma gesztusok mûvészete. 

Másképp fogalmazva: szenvedélyes vágy 

a közlésre az elszánt hallgatás eszközeivel. 

Valaki így fogalmazta meg a festészet 

kvintesszenciáját. 

Lévai Anikó – gondolatok Udvardi Erzsébet 

kiállításának megnyitójára 

Amikor a mestert megkérdezte egy gyáros, hogy mi a foglalkozása, a következõt válaszolta: 

– Az emberiparban dolgozom. 

– Az meg, könyörgök, ugyan meg micsoda – kérdezte a gyáros megrökönyödve. 

– Gondolj magadra – felelte a Mester. A te erõfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, az 

enyémek jobb embereket. 

Festeni annyit tesz, mint vállalni 

a néma szolgálatot. Ám ez a 

némaság a legkevésbé sem lemondás 

és fogyatékosság. Azért 

van rá szükség, mert éppen azokat 

a dolgokat kívánja kifejezni, 

amelyeket a nyelv önmagában 

soha sem mondhatna el: a kimondhatatlannal 

kíván adni. 

A nyelv tudniillik azt az erényét, 

hogy nagyon is világos és 

kijelentõ kommunikáció, csak súlyos megkötések árán 

érheti el: csupán az általános közlésekre kénytelen hagyatkozni. Hiszen gondoljunk 

csak bele: már egy szín meghatározott árnyalata is kimondhatatlan! A fény, 

a teremtõ energia, a transzcendens leírása pedig szinte kivitelezhetetlen feladat. 

A festészet, a szolgáló mûvészet tehát ott kezdõdik, ahol a nyelv végzõdik: saját 

alázatos némasága húzza össze, mint egy rugót, hogy azután a kimondhatatlan dolgok 

sugallatán keljen szárnyra és emelkedjen a magasba. Akárcsak egy angyal. 

Semmi helyénvalót nem érthetünk 

meg tehát egy festménybõl, nem részesülhetünk 

az adományban, ha nem 

azzal kezdjük, hogy lelkesen tiszteljük 

eredendõ némaságát. Ne várjuk tehát 

egy képtõl, hogy magától értetõdõen, 

a mi megértésére irányuló erõfeszítésünk 

nélkül kijelentse szándékait. Nekünk 

is közelednünk kell, másképp fogalmazva: 

el kell fogadnunk néma 

szolgálatát. 

A festészet gyönyörûsége, hogy 

örökös hieroglifa számunkra: megállás 

nélkül értelmezzük a látottakat és az 

azok mögött megbúvó titkot. A festménybõl 

tehát folyamatosan áradnak, 

buzognak a jelek felénk: igen, a néma 

alkotás állandóan beszél hozzánk. 

Tisztelt Egybegyûltek! 

Huxley, a Szép új világ szerzõje kiszámította, 

hogy a csend köre évenként 

tizenhárom és fél kilométerrel 

szûkül. Már nincs messze az az idõ, 

mondta, amikor a csend a Földrõl tökéletesen 

eltûnik, és boldog lesz, akinek 

néha sikerül a Himalájában, vagy 

az óceánon félórás megnyugvásban 

részesülni. Nos, nem tudjuk, hogy a 

jeles szerzõ mire is alapozta a számítását, 

és azt sem, hogy ezek alapján 

a csend köre vajon meddig is terjed, 

de az biztos, hogy itt megõriztek nekünk, 

valamennyi betérõ zarándok 

számára egy szigetnyi csendes, néma 

áhítatot. 

Csak az angyal beszél hozzánk ragyogó 

színeivel, tiszta fényeivel és mindenekelõtt 

nemes, lélekemelõ céljával. 

Köszönet érte! 

www. 


5

6 

Olympics organizers in London, after the glitzy new 

clock erected in Trafalgar Square to count down the 

500 days to go until the opening ceremony stopped 

working after just a few . If you want to read more 

about it, click here: http://uk.reuters.com/article/ 

2011/03/15/uk-olympics-britain-clockidUKTRE72E62R20110315 

4 

3 

Try to solve these two riddles: 

There was a green house. 

Inside the green house there was a white house 

Inside the white house there was a red house. 

Inside the red house there were lots of babies. 

Gefärbte Eier: 

1 

Here are some school subjects but the letters 

are mixed up. What are the subjects? 

tahms __________ 

cnecsei __________ 

hogtceynlo __________ 

rat __________ 

ehnfcr __________ 

irthosy __________ 

nisgehl __________ 

ehgoragpy __________ 

simcu __________ 

srheyictm __________ 

Das Osterei ist ein Zeiche für Leben. 

Wir färben sie und verschenken sie. 

Es ist ein Zeichen für Jesus, das 

Osterlamm. Die Fahne bedeutet, 

dass er über den Tod gesiegt hat. 

What is it? 

The beginning of eternity 

The end of time and space 

The beginning of every end, 

And the end of every place. 

Who am I? 

Alle Osterbräuche sind ein Zeichen der Hoffnung und des Lebens. 

5 

Unsere 

Osterbräuche 

Osterlamm: 

Solve these riddles and send the 

answers to the following e-mail address: 

horvath.marta@prohaszka.gyor.hu 

Fans of record-breaking, as Britain´s largest-ever baby 

girl was born this week! Read the whole story and 

see a picture: http://www.dailymail.co.uk/news/article- 

1368140/Britains-biggest-baby-girl-born-hours-weighing-12lbs-8oz.html 

Complete this text about the timetable of a typical secondary 

school in Britain. 

The school day is normally (1) __________ into six of seven (2) 

__________ , with (3) __________ during the morning, at lunch 

and in the afternoon. Over the whole week, (4) __________ usually 

do about ten different (5) __________ . The school normally has 

three (6) __________ , with exams at the end of the year. 

Speisenweihe: 

Osterfeuer: 

2 

In einem Korb werden 

Eier, das Osterlamm, 

Speck, Salz und Brot 

geweiht. 

Es bedeutet: 

Christus ist das Licht 

für uns. 

Az oldalt szerkesztette: 

Botosné Mészáros Krisztina 

Soósné Koppi Ágnes

Fabian és Lotta Gyõrben 

A többi iskolához hasonlóan, az volt a feladatunk, hogy a csomagból Lotta és 

Fabian segítségével kiválasszunk, és kidolgozzunk egy témát német nyelven, és az 

órákon történteket fényképekkel is örökítsük meg. 

Mi, a harmadik osztályos németes csapat nagy 

szeretettel fogadtuk a két vendéget, még a kedvenc 

énekünket és táncunkat is megmutattuk nekik. 

Cserébe õk segítettek megoldani azt a rejtvényt, 

amit Tótkomlósról küldtek nekünk. Ki kellett 

találnunk a diákok kedvenc ételeit az általuk 

megadott összetevõk alapján, és egy keresztrejtvény 

is lapult a feladványok között. 

Választott témánk az anyák napja volt. Hogy 

tényleg eredményesek legyünk, még feladattervet 

is készítettünk, itt összegyûjtöttük, mire lesz 

szükségünk az elkövetkezendõ három órában. Elhatároztuk, 

hogy megmutatjuk, milyen szépen 

tudunk rajzolni, és német szokás szerint megterítünk 

egy asztalt, ezért a színes ceruza, a papír, a 

szép poharak és tányérok, valamint az abrosz és 

a szalvéta is felkerült a listánkra. 

Ezek után láttunk hozzá az elsõ feladathoz. 

Lotta felolvasott nekünk egy csodaszép német 

verset, amit egy kislány írt az anyukájáról. 

A vers arról szól, hogy az összes anyuka közül 

a világon nincs még egy, aki annyira tetszene nekem, 

mint az én anyukám. Szeretem, ha nevet, 

vagy csak rám néz, de akkor is, ha éppen nem 

csinál semmit. 

Szeretem, ha integet az ablakból, ha szánkózunk, 

ha énekelünk, vagy ha egy viharos éjszakán 

az ágyam szélén ül, hogy ne féljek. Sze- 

Március 17-én egy hatalmas, ám annál rejtélyesebb csomag érkezett 

iskolánk könyvtárába. A Goethe Intézet vándorkofferében 

Fabian és Lotta utazott el hozzánk, és a tótkomlósi Jankó János 

Általános Iskola és Gimnázium diákjainak üdvözletét és jókívánságait 

is magukkal hozták. 

retem, ha ápol engem, amikor beteg 

vagyok. Egyáltalán, mindent 

szeretek benne. Azon csodálkozom 

a legjobban, hogy mi 

ketten, pont mi ketten találtunk 

egymásra. 

A versbõl mindenkinek 

jutott egy részlet, és mi lerajzoltuk, 

amit hallottunk. 

Természetesen Lotta és 

Fabian mindenben a segítségünkre 

voltak! A végén 

pedig az összes rajzból faliképet 

készítettünk. Ez a 

kép most a termünk falát díszíti. 

A legizgalmasabb feladat a következõ 

órán várt ránk! Az asztal 

www. 


7 

megterítéséhez magunk készítettük 

el a virágcsokrot, és a többi díszt. 

Sajnos Lottának és Fabiannak 

tovább kell utaznia, hogy más iskolákba 

is vidámságot vigyenek. Sikerüket 

megalapozandón mi is készítettünk 

egy ravasz feladványt a következõ 

vendéglátóknak. Nagyon 

örülünk, hogy részt vehettünk ebben 

a programban, és jövõre is várjuk 

két új barátunkat látogatóba! 

A harmadik osztályos 

német csoport

8 

– Hallottam, hogy Önt a szülei papnak 

szánták. Illetve Ön futball és a mûszerész 

szakmával foglalkozott. 

– Igen. 

– Akkor mégis, hogy lett színész? 

– Valóban papnak szántak, mert a szüleimnek az elsõszülött 

fia voltam, vagy vagyok. Az elsõszülött fiút katolikus 

családban illik papnak felajánlani. Szép hagyomány, szokás, 

megtették. De aztán láttam, hogy megvizsgálva létemet, a 

családi élet mellett kell döntenem. Ha görög katolikus lettem 

volna, lehet, hogy papnak megyek, mert ott lehet nõsülni 

is. Valójában sokáig nem tudtam, mi legyek. Kerestem 

magamat, futballoztam, leginkább olimpiai bajnok szerettem 

volna lenni, aztán apám még a matematika, fizika, 

földrajz tanár szakmát akarta nekem. Elmentem számítástechnikát 

tanulni, meg mûszerészetet Fehérvárra. Azt el is 

végeztem. Fél évet dolgoztam, de aztán egyre jobban érdekelt 

a mûvészet. Bárhol indultam versmondó versenyen, az 

élen végeztem. Gyõrben is a megyei Ki Mit Tud?-ot megnyertem. 

Amatõr csoportot csináltam, és ott is az élen végeztünk 

a csoporttal, a rendezéssel. Játszottam is benne. 

– A Színmûvészetire önszántából 

ment, vagy tanárai ösztönözték? 

– Mindig mondták, hogy efelé menjek, 

de nem hittem el. Egy falusi, hegykõi, fertõparti 

gyereknek ez olyan távolinak tûnt, 

hogy engem fölvesznek színésznek, vagy 

rendezõnek, hogy mindig elhessegettem. 

Tehát sokan mondták, hogy valami ilyesmi 

lesz belõlem, de mindig elhessegettem. Vajúdtam, 

aztán a hegyek kivajúdták ezt a 

kövecskét. Találkoztam Montágh Imrével, a 

nagy logopédussal és õ ajánlotta nekem, 

hogy jelentkezzem a fõiskolán. Tehát anynyira 

nem volt önbizalmam hozzá, hogy elsõre 

nem gondoltam, hogy a színészetre 

gondol és beadtam a jelentkezésemet a 

Gyógypedagógiai Fõiskolára. Késõbb aztán 

ezt tisztáztuk és beadtam a Színmûvészeti 

Fõiskolára, hová fölvettek. Így lettem Thália 

papja. Lehet, hogy a jó Isten ezt a felajánlást 

ilyen humorral fogadta el, hogy engem 

papnak küldtek, vagy ajánlottak. Ha 

nem is római katolikus papnak, de Thália 

papjának elfogadott és ennek igyekszem 

megfelelni (...) 

Karácsonyi lelkigyakorlatunkat Eperjes Károly 

Kossuth-díjas színmûvész tartotta. Felkészülésként megtekintettük 

két filmjét a 6:3, avagy játszd újra Tutti és a Hídember címû alkotásokat. 

Elõadása után nyílt mód az interjú elkészítésére. 

Legyenek jók mindhalálig! 

– A családot és a színészetet hogyan 

lehet összeegyeztetni? Sok helyen 

lehet látni, hogy az ember este 

ott ragad a színházban. 

– Kérem szépen, egyre nehezebben 

tudom ajánlani ezt a pályát. Mert mindenhol 

egyre csinosabb az ördög. Úgy 

látom, hogy most nagy morális válságban 

van nemcsak a Színmûvészeti Egyetem, 

de talán az a legjobban. Magam is 

azt kértem a gyerekeimtõl, hogy ne 

menjenek oda. Ha színészek akarnak 

lenni, akkor egy más diplomát szerezzenek 

és azzal a diplomával, menjenek a 

pályára, ha akarnak. Latinovits Zoltántól 

kezdve mondhatni sok embert, aki más 

diplomával lett színész. Most nem látom 

azt a minõséget, ami miatt jó szívvel oda 

engedném a gyerekeimet. Persze, ha valaki 

oda akar menni, hát menjen. De attól tartok, hogy akkora 

sérüléseket szenved, hogy nem biztos, hogy jól jön ki belõle. 

De azt kell mondanom, hogy minden lehet az Isten dicsõségére, 

az emberek javára, és a lelkek üdvére. 

– Minden szerepet elvállal? 

– A Passió ha azzal fejezõdik be, hogy Jézus meghalt 

a kereszten és nincs tovább, én abban nem vehetek 

részt, mert az a való világ, az nem mûvészet, az reménytelen 

cselekvés bemutatása. Ha a Passió azzal fejezõdik 

be, hogy Krisztus feltámad, akkor nem csak a két 

pozitívot, Jézust, vagy Máriát kell eljátszanom, hanem el 

kell játszanom Pilátust, Júdást, vagy Pétert, vagy bárki 

mást. Akkor boldogan eljátszom, mert a mû egésze az 

igazságra irányul. Ha a mû egésze nem az igazságra irányul, 

akkor nincs katarzisa. 2000 éve tudjuk. Ha nincs 

feltámadás, abban nem lehet részt venni. Pontosabban 

lehet, csak nem szabad. Tehát mindig meg kell vizsgálni, 

hogy milyen lehetõséget nyit a pálya. És ha a pálya 

teljesen bezár, akkor azt abba kell hagyni (...) Még egyszer 

mondom, negatív és pozitív szerepet is elvállalok, 

ha kell. Sokan megbotránkoztak, 

hogy hát az Eperjes a Széchenyiben 

meztelenre vetkõzött. 

De hát kellett ábrázolni az 

õ meztelenségét, pernahajder 

életét. Ha én Jézust alakítanám 

a Passióban, amikor megfosztják 

ruháitól, akkor meztelennek 

kéne lennem. De ha Jézus 

feltámad, akkor azon belül 

még a meztelen Jézust is ábrázolhatom, 

hogyha azt ruháitól 

megfosztják, mert például akkor, 

észrevennénk, hogy hogyan 

kerül rá mégis valami ruha. 

Mert Mária levette fejérõl a 

kendõt és eltakarta fia szemérmét. 

Mert fontosabb volt Máriának, 

hogy a fia szemérmetlensége 

megszûnjön – amit 

nem õ okozott, hanem az emberek 

okoztak – mint az, hogy 

zsidó nõ létére födetlenül legyen. 

Azért kerül az a Mária M 

betû oda föl a tetejére a feltámadás 

utáni lepelre. Ezek szép 

szimbólumok. 

Belágyi Hanna 12. o 

Az interjúk 

teljes terjedelmében 

a www. 


weboldalon 

olvashatók.

Veszélyes szafáris 

Író-olvasó találkozóra hívtuk Tõke Péter Miklóst, iskolánk 

nyugalmazott matematika-rajz szakos tanárát a 

Veszélyes szafári, az Afrikai nyomozás, A nyevigák a Hany Istók, a láp 

fia és sok más izgalmas regény és mesekönyv szerzõjét. A Tanár úr örömmel elfogadta 

meghívásunkat. Az 5. a, 5. b és a 7. a osztály tanulói vettek részt a beszélgetésen. 

Sok diák hozott magával könyvet, amit otthon a házi könyvtárban megtalált, 

hogy dedikáltassa a szerzõvel. Amikor készültünk a találkozóra, sok kérdés 

hangzott el írói munkásságával kapcsolatban. Az együtt eltöltött egy órá- 

ban mindegyikre választ is kaptunk. 

– Kedves Tanár úr, megkérem, 

mesélje el, hogyan lett író! 

– Igazából mindig is szerettem volna 

író lenni. Gyerekkoromban, az 50-es 

években azt írtam le, amit olvasni szerettem 

volna. Kedveltem az izgalmas, 

kalandos történeteket, fõleg olyanokat, 

amelyek távoli tájakra vittek el. Abban 

az idõben nem lehetett bármit olvasni, 

amihez kedvünk volt, csak azt, amit az 

akkori hatalom megengedett. Nehezen 

lehetett például hozzájutni Karl May 

könyveihez. Azért kezdtem el németül 

és angolul tanulni, hogy azokat a könyveket 

is elolvashassam, amelyek magyarul 

nem jelenhettek meg. 

– Mikor és hol jelent meg elsõ mûve? 

– Ez nagyon érdekes történet. Valójában egy 

rajzzal kezdõdött. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola 

hallgatója voltam, matematika-rajz szakon. Egyszer 

kiállítást rendeztem saját rajzaimból, amelyekhez 

én magamban egy-egy történetet költöttem. 

A rajzok tehát ilyen értelemben illusztrációk 

voltak. Társaim azt kérdezték, hogy melyik 

irodalmi mûhöz készítettem a kiállított rajzokat. 

Hiába mondtam, hogy egyikhez sem, nem hitték 

el. Különösen “A robot és a madár” címû 

képem keltette fel érdeklõdésüket, 

amelyhez írtam egy történetet és beküldtem 

a “Móra Könyvkiadóhoz”. 

A mesekönyv pár év múlva meg is 

jelent, amely az alapjául szolgáló kép 

címét kapta. 1974-et írtunk ekkor. Ezután 

sorra kaptam a felkéréseket a 

Kincskeresõ címû ifjúsági irodalmi 

folyóirattól, ahol rendszeresen közölték 

a fantasztikus novelláimat. 

Késõbb a Móra Kiadónál megjelent 

A nyevigák címû könyvem is, 

amely nagy sikert aratott a sci-fi kedvelõinek 

körében. Manapság is olvashatók 

róla elismerõ vélemények a különbözõ 

internetes oldalakon. Ez 

nagy örömömre szolgál (...) 

– Az Afrikai nyomozás címû regényében 

az afrikai szereplõk szuahéli nyelven beszélnek. 

A Veszélyes szafáriban Ön, az író, 

egy fotós szerepében éli át a kalandokat. 

Bizonyára járt Ön Afrikában, és ott gyûjtötte 

az élményeit. 

– Nem jártam Afrikában. Egyik könyvem 

megjelenése után találkoztam egy ismerõsömmel, 

aki kenyai élményeimrõl érdeklõdött, hivatkozva 

a regényemben olvasottakra. Nem akarta 

elhinni, hogy nem jártam a helyszíneken. Nem 

volt könnyû õt meggyõzni. 

– Hogyan, milyen módon gyûjtötte az 

anyagot afrikai témájú könyveihez? 

– A német tévébõl felvettem videóra azokat a 

természetfilmeket, amelyek Afrika növény- és állatvilágáról, 

éghajlatáról és az ott élõ emberekrõl 

szóltak. Többször megnéztem, elemeztem, majd 

beleszõttem õket a történeteimbe. A szuahéli 

nyelvet pedig német-szuahéli nyelvkönyvben és 

szótárban tanulmányoztam, a szükséges mértékig. 

Szerencsére, az afrikai témájú regényeim írásakor 

már tudtam németül, ugyanis magyar-szuahéli 

szótárt nem találtam. A nyelvtudás is segített 

abban, hogy közelebb hozzam a magyar olvasókhoz 

ezt a távoli, ismeretlen világot. 

– Ön írta meg szûkebb hazánk egy különös 

alakjának, Hany Istóknak, a kis lápi embernek a 

történetét is. A regényben elénk tárja a szigetközi 

emberek hajdani életformáját, természeti 

környezetét. Milyen elõtanulmányokat végzett? 

– A regény megírását hosszú és alapos “terepmunka” 

elõzte meg. Gumicsizmában, esõkabátban 

jártam a falvakat, erdõket, mezõket, mocsarakat. 

Sok emberrel beszélgettem, mindenütt kedvesen fogadtak. 

Számos monda él ma is a különös vízi emberrõl, 

ezeket az idõsebbek szívesen megosztották 

velem. Megismertem a halakat, madarakat, növényeket, 

állatokat, a tájhoz kötõdõ régi mesterségeket. 

A hiteles ábrázolás megkövetelte a körültekintõ 

felkészülést. Több évig dolgoztam a könyvön, míg 

végre 1999-ben a Mezõgazda Kiadó és a Fertõ-Hanság 

Nemzeti Park közös kiadásában megjelent. Az illusztrációkat 

is magam készítettem, mint ahogy az 

eddig megjelent legtöbb mûvemét. 

– Az apátlan-anyátlan fiú egyedül 

boldogul a világban, miközben tökéletesen 

alkalmazkodik a vízi életmódhoz. 

Meg kell küzdenie a természet 

erõivel, az emberi gonoszsággal, de 

szerencsére pártfogókra is akad. A történet 

emlékeztet A dzsungel könyve 

hõsének, Mauglinak a kalandjaira. A 

Hany Istók is érdemes lenne arra, hogy 

több nyelvre lefordítsák. 

– Ez valóban nagyon jó lenne! Már én 

is gondoltam erre. 

www. 


9 

– Szeretnénk tudni, hogy jelenleg 

min dolgozik, illetve milyen 

tervei vannak. 

– Most Az istenek hegye címû, Afrikában 

játszódó, fantasztikus regényemet 

készítem elõ egy esetleges kiadás 

céljára. Ezzel párhuzamosan egy újabb 

Hany Istók-történeten is dolgozom. 

– Tanár úr, köszönöm, hogy 

mindezeket elmondta olvasóinknak. 

További sikereket kívánunk! 

Kardos Márta 

Fotó: Zilahi-Szabó Imréné

10 

Csepp, csepp csepereg, villám csattan, megered, 

záporfüggöny zuhatag, fut a felhõ, süt a nap. 

Jött-ment, jót esett, fûnek-fának jól esett. 

Tavaszváró 

A tavasz, a természet is a megújulást 

hirdeti. Színesedik a világ, rügyeznek a 

fák, énekelnek a madarak. Egyre több 

óvodásunk érkezik reggel az otthoni 

kertben szedett virágcsokorral, vagy éppen 

a frissen vásárolt krókusz-, nárcisz-, 

jácint-hagymával, hogy a 

hét folyamán ápolgatva, 

becézgetve megfigyelhessük 

a teremtett világ apró 

kincseinek fejlõdését, gondoskodásunk 

gyümölcsét. 

Az óvodánkban nagy 

hangsúlyt fektetünk a környezettudatos 

nevelésre. A víz világnapja 

alkalmából mindegyik 

csoportban kreatív tevékenységek 

során ismerkedhettek 

gyermekeink a víz tulajdonságával. 

Míg a Nefelejcsesek 

hoztak a Mosoni-Dunából vízmintát, 

és összehasonlították a 

Iskolai versenyeredmények 

Verseny neve 

“Azt mondják a cinegék, 

Itt a tavasz, nyitnikék. 

Kék ibolya, hóvirág, 

Csupa öröm a világ.” 

Óvodai forgatag 

A víz világnapja (március 22.) 

csapvízzel, addig a Gyöngyvirágosok 

a csoportszobába bevitt 

terepasztalt vették birtokukba. 

Több délelõttön keresztül 

figyeltük, hogy mi lesz 

a hajtogatott papírcsónakokkal 

a vízen, illetve szívószállal 

vihart varázsoltunk a „tengerre” 

és a hullámokon táncoló 

kishajókat csodáltuk. A hét 

végére készültek kavicsfigurák, 

hajtogatott halak, békák, 

A napsütéses, enyhe idõt kihasználva 

igyekszünk óvodásainkkal minél 

több idõt a friss levegõn tölteni. 

Célunk, hogy gyermekeink magukénak 

érezzék az udvart, nemcsak 

a játékban, a munkában is. Nagy 

szorgalommal segítenek a virágültetésnél, 

kis seprûikkel a járdák, utak 

takarításánál. Természetesen ehhez 

szükséges, hogy példát lássanak virágos 

kertünkben a dajka néniktõl, 

az udvaron az óvó néniktõl. 

Szeretnénk, ha a természet értékeire, szépségeire felfigyelnének, 

vigyáznának. Tompa Ferencné 

Versenyzõ Helyezés 

neve osztálya forduló eredmény 

amivel benépesítettük a festett 

tavat. A barkácsolások 

alatt vízrõl szóló verseket, 

mondókákat mondogattunk. 

Nem feledkeztünk meg arról 

sem, hogy felhívjuk a gyermekek 

figyelmét arra, hogy õk 

hogyan tudnak vigyázni a vízre, 

és mennyire fontos vizeink 

megóvása, védelme. 

Virágné Bertalan Éva 

Felkészítõ tanár 

Országos Logo Számítástechnikai verseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó Imréné 

Zrínyi Ilona Matematikaverseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó Imréné 

Horváth Csenger Álmos 

Országos Technika Csapatverseny Keszi Péter 8. H megyei 1. Vas Lászlóné 

Szemethy Péter 

Marót Rezsõ Megyei Matematika Verseny Horváth Botond István 5. b megyei 2. Zilahi-Szabó Imréné 

Kalmár Anna 

Gy-M-S megyei mobiltelefonos pályázat Kustos Nikolett 11. H megyei 2. Jakab Gábor, Dubi Árpád 

Németh Hanna 

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Baji Anna 6. a megyei 12. Szomor Gáborné 

Országos Logo Számítástechnikai verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Zilahi-Szabó Imréné 

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Szomor Gáborné 

Irinyi János Országos Középiskolai Kémia Verseny Ladocsi Lilla 9. H megyei 14. Hódságiné Mihályi Éva 

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Szalay Kristóf 6. a megyei 20. Szomor Gáborné 

Nyelvtanverseny Kaszás Ágoston 3. a városi 1. Kállainé Bentz Erika 

Kerületi hittanverseny Kausits Bianka 2. a városi 1. Kállainé Bentz Erika 

Kerületi hittanverseny Lajkó Anna 3. b városi 1. Kállainé Bentz Erika 

Kerületi hittanverseny Gallyas Fábián 4. b városi 1. Kállainé Bentz Erika 

Kerületi hittanverseny Baji Anna 6. a városi 1. Pusztai László 

Prohászuka Kupa - városi labdarúgó bajnokság városi 1. Marek Péter 

Kerületi hittanverseny Kaszás Ágoston 3. a városi 2. Kállainé Bentz Erika 

Kerületi hittanverseny Panykó Eszter 5. a városi 2. Szakszné Gelesz Erzsébet 

I. Audi Hungária Focikupa városi 3. Marek Péter 

Nyelvtanverseny Lajkó Anna 3. b városi 11. Antallné Hatoss Györgyi

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus 

zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor 

egyik szellemi vezére, és minden idõk legnagyobb zongoramûvésze. 

Liszt Ferenc – az ember, a magyar 

(1811. Doborján–1886. Bayreuth) 

Elõadómûvész, virtuóz zongorajátékos, író, igen mûvelt egyéniség. Kora legkiemelkedõbb 

zeneszerzõje, és mégis õ volt az, aki népszerûsítette, vezényelte kortársai 

mûveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. Sokat 

tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a természet 

szépségeit mûveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, 

hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elme 

volt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta 

egyéniségét, mûvészetét. Mûveltségét a francia szellem is gazdagította. 

1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett 

hazájától és mûvészi kibontakozása érdekében édesapjával 

hangversenykörútra indult Angliába, majd Franciaországba, 

s végül Párizsban telepedett le. Az utazása 

elõtti hangversenyének plakátján ezt olvashatjuk: 

„Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb 

boldogságot, mint hogy Franciaországba 

és Angliába utazásom elõtt neveltetésem 

és tanulmányaim elsõ gyümölcseit 

legbensõbb hálám és ragaszkodásom 

áldozataként hazámnak ajánljam 

fel.” Komoly gondolatok ezek egy 12 

éves fiatal fejébõl! 

A rivalda fényében sem felejtkezett meg soha az emberségrõl, 

a hitérõl sem. Volt alkalma bõven bizonyítani, miként is gondolkodik 

ezeket illetõen. Az 1838-as árvíz után tett felajánlása mindenki 

számára ismeretes. 

Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt 

tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes 

munkás hangversenyrõl a zenetörténet 

is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban 

hangversenyének bevételét jótékony 

célra átadta a munkásoknak. A 

küldöttség egyik tagja megköszönve 

a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a 

drága helyárak miatt a hangversenyt 

nem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, 

s megismételte a munkásoknak 

a koncertet, ingyen! 

Hasonló kedves találkozásról 

szól a följegyzés, amely Zichy Géza 

magyarországi birtokán történt. 

Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta 

a grófot, aki a házi hangversenyre 

az egész falut meghívta. 

Liszt játéka után egy õsz hajú paraszt 

így szólt hozzá: “Hogy mint hívnak, azt 

megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, azt 

megmutattad nekünk, de hogy mi vagy, 

azt megismertük, és ezért áldjon meg a 

magyarok Istene!” 

Hangadó 

www. 


11 

Nemcsak szellemi kincseit, barátságát, hanem 

mindenét szétosztva volt az adakozás 

apostola. „Apám egész életén át a legnagyobb 

keresetû emberek egyike volt, ... s 

amikor meghalt, hét zsebkendõ maradt utána.” 

(Leánya, Cosima följegyzéseibõl) 

A hit életében 1865-tõl vált kézzelfoghatóan 

fontossá: egy alsóbb papi rendbe nyert felvételt, 

s ettõl kezdve reverendába járt. 

1869-tõl három város, Róma, Weimar és Budapest között osztotta meg idejét, 

s a 60-as évektõl egyre többet tett a magyar zenei élet felemelése érdekében. 

Az elmúlt idõkben sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségû Liszt. Erre a válasz 

egyértelmû: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok - kb. 200 

ilyen írást ismerünk - csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta magát. 

Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, 

de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és 

annak felemelkedéséért sokat tett. „Mivel Magyarországon 

születtem, illõ, hogy zenei tehetségemmel 

hazámat szolgáljam. Hazafiságomat 

nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség 

teljesítésével akarom kimutatni.” 

1875-ben magalakul Budapesten 

a Zeneakadémia, melynek egyik 

alapítója és elsõ tanára volt, ezért 

viseli ez az intézmény 

ma is az õ nevét. 

Nemrég már az 

egyik repterünk 

is Liszt 

nevét viseli. Talán 

a muzsika 

szárnyaira gondoltak 

a névadók??? 

Csorba János

12 

Iskolánkban 2011. február 4-én délután 

5 órakor került sor a szalagavató ünnepségre, 

melynek során egy fehér, két 

évszámmal díszített kis szalagocska 

került végzõseink ünnepi öltözékére. 

Mindkét szám jelzésértékû. Az elsõ 

(2005, ill. 2007) azt az évet jelöli, 

amikor rettentõ kíváncsian, de 

bizonytalanul, és talán egy kicsit 

esetlenül is megérkeztek a Prohászka 

falai közé az újonnan felvettek. A 

második évszám pedig az idei évet 

hivatott kiemelni, amely meghozza – 

remélhetõleg mindenki számára – az 

eredményes érettségi 

vizsgát, a sikeres felvételit és 

a szerencsés pályaválasztást. 

Az ünnepély – az iskola 

történetében elõször – a helyi kápolnában 

került megrendezésre. Minden 

nagyon egyszerûen, és mégis 

emelkedetten zajlott. A csillogó képek, 

friss virágok, otthonosságot árasztó 

fények és fafelületek között melegen és 

komolyan csendültek fel a diákénekek, 

megrendítõen hangoztak az evangéliumi 

részletek, lélekig hatolóan szóltak az 

Igazgató Úr szavai. 

A szertartás után a tizenkettedikesek 

az iskola aulájában látták 

vendégül a szülõkbõl, rokonokból, 

ismerõsökbõl és – természetesen – a 

nevelõtestület tagjaiból álló 

vendégsereget. A büféasztalról hamar 

került mindenki számára egy pohár 

frissen behûtött pezsgõ, és egy 

otthon elkészített, utánozhatatlan 

házi sütemény. 

Ezután rövid pohárköszöntõ, majd 

pedig kellemes, laza beszélgetés tette 

„Akit szeretsz, annak/Egész lelket áldozz” 

Reményik Sándor 

Szalagavató 

hangulatossá az estét. Késõbb 

elérkezett az állófogadás csúcspontja, 

a bécsi keringõ. Az osztály hónapokig 

próbált erre a 

produkcióra, 

saját maga koreografálta 

meg, 

illetve gyakorolta 

be a „víner 

valcert”. 

Emellett természetesen 

az 

igényesen 

megválasztott 

nõi báli 

ruhák, és a 

kecsesen 

kivitelezett mozdulatok is 

megtették a hatásukat. 

A fiúk hódoló 

lovagként, a lányok 

finom úri hölgyként 

suhantak az aulában. A 

bemutató után a 

szülõkön és a 

tanárokon volt a sor, a 

gyakorlott táncosok 

mellett gyorsan 

pattogó ritmusok 

és huncut dallamok 

diktálták 

lépéseiket. Az 

egész rendezvény 

megható és 

vidám volt. 

A Prohászka 

Gimnázium tizen- 

kettedik osztályos tanulói ezúton szeretnék 

megköszönni a szalagavatón 

részt vevõ vendégeknek, hogy részesei 

voltak az örömüknek, és szeretnék hálájukat 

kifejezni mindazoknak, akik segítették 

õket abban, hogy eljuthassanak 

idáig. 

Istennek legyen hála. 

Lengyel Zsuzsanna 

osztályfõnök

Kedves Diákjaink, Szülõk, 

Munkatársaim! 

Kedves Vendégeink! 

Olykor egy szó sokat jelent. Talán mindent. Életet 

vagy halált. Emlékszem, amikor egyetemista voltam, 

az egyik barátom, aki egy kicsit gyáva volt, levélben 

merte csak megkérni jövendõbelije kezét. S 

annyit kért, hogy küldjön neki táviratot, hogy minél 

hamarabb megtudja, hogy hozzá megy-e, vagy 

sem. Aztán hozta a postás a táviratot. 

Sose felejtem el azt a remegõ ajkat, azt a sápadt 

arcot, ahogy fogadta a felbontatlan táviratot. 

Majd hirtelen odanyújtotta nekem, és azt mondta: 

„Bontsd fel, mert nekem nincs erõm hozzá.” 

Felbontottam és olvastam: „Igen!” 

Láttam, hogy visszatér a szín a barátom arcára, 

és homályos szeme felragyog. 

Egy szó volt csupán, 

de eldöntötte az életét. 

Kedves Fiatal 

Testvéreim! 

Kedves Szülõk 

és Munkatársaim! 

Jézus imént 

felolvasott példázatában 

szintén 

van egy mindent 

eldöntõ szó, és ez 

a sorsdöntõ szó így 

hangzik: azután. A 

feltûzendõ szalagotok 

mellé ezt az 

egyetlen szót szeretném 

a figyelmetekbe 

ajánlani. 

Hogy van azután.Kérdezhetné 

talán bárki 

az itt lévõk 

közül, 

hogy mi 

ebben az 

új. Hát az 

csak természetes, hogy van azután. Ám 

mégis vannak az életnek megrendítõ 

pillanatai, amikor úgy érezzük, hogy 

most mindennek vége és nincs azután. 

Az élet legmegrendítõbb pillanatai 

ezek. Még most is a fülembe cseng egy elhagyott 

jegyes szívet tépõ zokogása. 

„Atya – mondta –, mindennek vége, nincs 

értelme az életemnek...” S ma jó tudnom, 

hogy végre az igazit találta meg, és azóta 

többgyermekes édesanya. És ma már Õ is 

tudja, hogy van azután. 

És hány fiatal érez így, 

megroppant lélekkel... Lehet, 

hogy hamarosan ti is, 

aki majd megkapja az elutasítást, 

hogy nem vették 

fel az egyetemre. S talán 

megfogalmazódik a gondolat 

bennetek: „már nincs értelme 

szinte semminek.” S 

ezután mégis van azután. 

A szülõk álmatlan éjszakákat 

beszélgetnek át gyermekük 

egy – egy ostoba tette miatt. És úgy 

érzik, hogy nincs azután. 

S talán 10-20 év múlva derûsen 

visszanéznek, és talán eszükbe jut, és 

azt mondják: „Emlékszel azokra az éjszakákra? 

Volt azután.” 

S vajon mit érezhettek azok az aszszonyok, 

akik levették Jézus kihûlt testét 

a keresztrõl, és a férfiak, akik minden 

erejüket megfeszítve ráhengerítették 

a követ a sírra? 

Minden le van zárva. Mindennek vége. 

Pont. És Isten a pont fölé még egy 

pontot tesz, hogy kettõspont legyen 

belõle, hogy van azután. 

S elgördül a kõ, és Nagypéntekbõl 

Húsvét lesz. A magvetõ veti a magot, az 

elvetett mag kikél, azután szárba szökken, 

azután kalászt terem magától. 

A Szentírás eredeti görög szövegében 

egy ismerõs szót találunk itt. 

Automathé. 

13 

Ezt a titokzatos erõt kell, és kérem, hogy fogadjátok 

magatokba, mert olyasmi ez, mint a 

repülõbe beépített robotpilóta. Ha a pilóta rosszul 

lenne, ez bekapcsolja a vezérlõberendezést, és a 

gép órákig repül. Magától. Ilyen „magától”-ról 

van szó itt is. Mert Isten ezt az automathét építette 

bele a magba és a mi életünkbe is. 

Azt mondja az Evangélium, hogy elõször volt a 

sarj, azután a szár, azután a kalász. Mindig az 

azutáni a több. Várni kell, hogy sarjból 

szár legyen, szárból kalász, kalászból kenyér. 

Aki ezt érti, az titkot ért meg. 

Azt például, hogy gyermeke vagy tanítványa 

zöld tetteit, cselekedeteit, ostobaságait 

látva ne azt mondja: „Jaj, de zöld!”, 

hanem „Még zöld a lelke, de majd szárba 

szökken, majd beérik.” Ez Isten országának 

egyik látástitka. Hogy meglássuk a zöldben 

a kalászt. Hogy az emberekben ne azt nézzük, 

akik, hanem akik Istenünk Szentlelke 

által lehetnek. A lehetõséget. Mert Isten 

így néz 

ránk. Nemcsak diákokra, hanem tanárokra, 

szülõkre, és minden egyes emberre. Hogy 

is mondja Jézus a talentumok példázatában? 

„Jól van, derék és hû szolga, a kicsiben 

hû voltál, sokat bízok rád: menj be 

Urad örömébe.” 

Ilyen az azután titka itt az életben. 

Majd, amikor a pont kettõsponttá válik, 

odaát, azután is. 

Kedves Fiatal Testvéreim! 

Ugye nem bántódtok meg, ha azt 

mondom, hogy Ti még érésben vagytok. 

De van azután, s mi mögöttetek, az Isten 

pedig fölöttetek áll. 

Ezt nagyon tudjátok! 

Ámen. 

Németh József atya 

igazgató 

www. 

prohaszka.gyor.hu

14 

– Mikorra nyúlik vissza az a pillanat, mikor megfogalmazódott 

benned, hogy kézmûvességgel illetve képzõmûvészettel 

akarsz foglalkozni? 

– A kézmûvességbe beleszülettem, hiszen édesanyám hímzéseket 

készített, édesapám rendszeresen subázott, így a textillel, fonalakkal 

hamar barátságot kötöttem. Megtanultam a gobelinszövést, 

de az túl kötött mûfaj volt számomra, így abbahagytam. Ugyanakkor 

középiskolás korom óta a képzõmûvészet közelében mozgok, 

már akkor rajzórákra, kiállításokra jártam. A gyermekeim születése 

után elvégeztem a mûvelõdésszervezõ szakot, így kezdtem el elõbb 

kiállításokat, majd gyerekeknek tartott bemutatókat, kézmûves foglalkozásokat 

szervezni. Végül pedig már én tartottam a foglalkozásokat. 

Ez az út vezetett a mûvészet és a kézmûvesség szeretetéhez. 

– Hogyan kerültél kapcsolatba a 

gyapjúval, nemezzel? Mikor készítettél 

elõször képet és mi volt az? 

– A gyapjúba, a nemezbe egy beretytyóújfalui 

alkotótáborban szerelmesedtem 

bele, onnan úgy jöttem haza, hogy 

nekem ezzel kell foglalkoznom. Az elsõ 

képemet még abban az évben elkészítettem. 

Egy fõnixmadarat ábrázolt, és 

egy kedves ismerõsöm lakásának dísze 

lett, aki rajong érte. Mindkettõnknek a 

folyton-folyvást való újjászületést, megújulni 

tudást, optimizmust jelenti (neki 

sajnos egy súlyos betegsége van). 

Egy hónapon keresztül díszítették 

a Prohászka Gimnázium auláját Timár Ildikó nemezes képei. 

A vele való beszélgetésekbõl kiderült: nem mindennapi mûvészet az, 

amit csinál abonyi kis mûhelyében. 

Beszélgetés 

Tímár Ildikóval 

– Hogyan készül el egy nemezkép? 

– Röviden ennyi: a nemez készítése során a meleg víz, 

súrlódás hatására a gyapjúszálakon lévõ pikkelyek felnyílnak, 

majd dörzsölés, csapkodás, gyúrás, gördítés hatására 

a szálak egyre jobban egymás közé csúsznak, a pikkelyek 

összeakadnak és bonthatatlan gubanc keletkezik. Ez az 

összetömörödött anyag a nemez (...) 

– Van-e legkedvesebb alkotásod? 

– Nincs legkedvesebb, mindet egyformán 

szeretem, hiszen mindegyikhez más- más lélekállapot, 

más-más élmény fûz. 

– Mik a terveid a jövõben? 

– Terveim? Én szeretnék lenni a világ leghíresebb 

és legjobb nemezkészítõ mûvésze! 

A viccet félretéve: most készült el a Krisztus a kereszttel 

címû kép a szegedi püspöknek, húsvétra pedig 

készítek neki egy Feltámadást. Szeretném a gyõri 

kiállítás anyagát továbbvinni, máshol is bemutatni, ezt 

folyamatosan szervezzük. Új témán is gondolkodok, 

de ez még titkos. Nagyon örülnék neki, ha ez az õsi 

technika minél több emberhez eljuthatna akár a képeim, 

akár a nemezelõ foglalkozások által, hogy érezzék, 

milyen jó ezzel az anyaggal együtt élni. Engem 

nagyon nagy fegyelemre, a gyapjú iránti tiszteletre és 

felszabadult alkotásra tanított és tanít mind a mai napig 

a nemezzel való foglalkozás. 

Katona-Kerekes Réka 

Az interjúk 

teljes terjedelmükben 

a www. 


weboldalon 

olvashatók.

Interjú 

Szijjártó Péterrel 

Január 25-én járt iskolánkban Szijjártó Péter, a miniszterelnök 

szóvivõje. Diákjainknak Magyarország európai elnökségérõl, az ebbõl 

fakadó feladatokról beszélt, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Ezt követõen kötetlen beszélgetésre 

is sor került. Itt készítettem az interjút, melyben a régi barátság okán tegezõdtünk. 

– Milyenek voltak a diákéveid? 

– A gyõri bencésekhez jártam egy fél éves amerikai ösztöndíjat 

leszámítva, de az életembõl legszívesebben arra a 3 és fél évre emlékszem 

vissza, amit ott töltöttem. Ennél jobb iskolát magam sem 

tudtam volna elképzelni, mind az oktatás színvonalát, mind az 

egész intézmény hangulatát illetõen. Szerintem az egy nagyon fontos 

dolog, hogy egy iskolában figyeljenek oda arra, hogy a diákok 

a tanórán kívül is az iskola diákjaként viselkedjenek. Minket folyamatosan 

vittek focizni, kirándulni. Folyamatosan voltak programok, 

amikkel a tanórán kívül is egy közösséget maradhattunk. Abban az 

idõben ráadásul a bencés gimnázium az országos középiskolai 

rangsorban elsõ helyen végzett. Tanulmányilag és szakmailag is 

egy kiváló intézmény volt. Lelkileg én mind a mai napig élek azokból 

az emlékekbõl és az élményekbõl, amiket ott szereztem. 

– Mi inspirált a politika irányába? 

– Egyrészt az a találkozás, ami a bencéseknek köszönhetõen 

jött létre Orbán Viktorral 1996-ban. 

1996. október 23-án Orbán Viktor mondta az ünnepi beszédet 

az iskola ünnepségén. Utána volt lehetõségünk diákoknak 

együtt maradni vele, hosszasan beszélt az elképzeléseirõl, 

a politikai hitvallásáról. Az engem nagyon megfogott. Egy 

másik ember is mozdított a politikai pályára. Gyõrben négy 

éven keresztül alpolgármester volt, a város egyik legismertebb 

közéleti személyisége, Dézsi Csaba András, aki nekünk jó barátunk, 

szomszédunk. Õ volt az, aki engem elvitt 20 évesen a 

Fideszbe és akkor be is léptem a pártba. Akkor adódott egy 

lehetõség, hogy 1998-ban itt önkormányzati képviselõként 

induljak Elindultam, vesztettem, listáról viszont 

bekerültem. Napra pontosan 20 évesen: 1998. október 

30-án lettem önkormányzati képviselõ és ezután jött 

a Fidelitas. Ami azért úgy általában a Fideszeseknek az 

egyik legjobb utánpótlás-képzõje. A Fidelitas volt nekem a 

második közösség az életemben a bencés gimnázium 

után, ami a lehetõ legtöbbet adta nekem (...) 

– Milyennek látod a Fidelitast most? A megalakulás óta mennyit változott? 

– Nagyon sokat. Emlékszem rá, amikor 1999-ben beléptem. Most 2011-ben a teljes 

banda kicserélõdött, ugye ez egy korosztályos szervezetnél nem csoda. Azt látom, hogy az 

utánunk jövõk, már egy egészen más világban élnek. Megint csak természetes, mert a világ 

fejlõdik meg alakul. Egészen más lehetõségeik, körülményeik, s innentõl kezdve egészen 

más problémáik, kérdéseik vannak, mint voltak nekünk annyi idõsen, mint most õk. 

Mostani 30-as éveik elején lévõ generáció meg a 20-as éveinek elején lévõ generáció között 

a 10 év a világ rohanó fejlõdése miatt nagyon sokat jelent. 

Egészen más kihívások vannak. Én ezért is mondom, hogy a 30 éves kora fölött egy politikusnak 

a korosztályos politikából már lassan távoznia kell. A Fidelitas egy dologban viszont nem változott, 

továbbra is legerõsebb a politikai ifjúsági szervezetek között. Ez jól látszik, sõt most már 

mondhatnám azt is, hogy az egyetlen igazán létezõ politikai ifjúsági szervezet, néhány kisebb kivételtõl 

eltekintve. A mai magyar politikában vezetõ szerepet játszó fiatalok közül a legtöbb a 

Fidelitasból került ki, és ez mutatja a szervezetnek az elért eredményét (...) 

www. 


15 

– Az edzõi vizsgát is leraktad, amikor nálunk edzõsködtél. Mennyi 

idõd jut mostanában az egyik kedvenc sportodra, a kosárlabdára? 

– Méltatlanul és érdemtelenül kevés. Nálam a sport nagyon fontos szerepet 

játszik az életembe. Minden nap mozgok és edzek annak érdekében, hogy bírjam 

azt a terhelést, amit a munka rak rám. A kosárlabdától viszont sajnos ebbõl 

a szempontból eltávolodtam, mert se edzõ, se klubvezetõként, se szövetségi alelnökként, 

elnökségi tagként most már nincsen lehetõségem részt venni a munkában. 

Az a munka, amit én végzek, az teljes embert kíván, emellett mondjuk 

egy csapatért felelõsséget vállalni, egy klubért vagy egy sportágért pláne, az szintén 

egész embert kíván és ez a kettõ nem megy, ezt nem lehet részmunkaidõben 

megoldani. Úgy, hogy távolról szurkolok a csapatnak, de a leglelkesebb 

szurkoló titulust, azt kisajátítottam magamnak. 

– És végezetül mit üzennél az iskola diákjainak... 

– Azt, hogy becsüljék meg magukat, mert ilyen igazgatója kevés intézménynek 

van, mint ennek. Büszkén és bátran mondhatom egyrészt. Másrészt meg 

azt, hogy vigyék hírül ennek az intézménynek a jó hírnevét. Az itt dolgozó, tanító 

tanárok és az igazgató által átadott tudás és tapasztalat majd az életben nagyon 

komoly és kemény fogódzót fog jelenteni. Tehát az rang, ha valaki a 

Prohászkában érettségizik, innen kerül ki. Ezt mindig vállalják büszkén. 

Tóth Tabita Georgina 12. o

16 

Az iskola élete több szempontból 

is felfrissülni látszik, kezdve a megújult 

iskolaújságtól a filmklubon keresztül a jobbnál-jobb rendezvényekig. 

Ezek közül a legkiemelkedõbb talán mégis az idei jótékonysági szülõ bál, a fáradhatatlan 

szervezõ csapatnak köszönhetõen. Hogy többet megtudjunk a bál hátterérõl, ellátogattunk 

a szerdai Apuka Focira, ahol a lelkes focisták – akik a bál szervezõi is – örömmel 

válaszoltak a kérdéseinkre. Ezt ezúton is szeretnénk nekik megköszönni. 

„Nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk” 

Szülõk farsangja 2011 

– Honnan jött az ötlet, hogy jótékonysági 

bált szervezzenek? 

– Spontán. A foci után az öltözõben beszélgettünk. 

Úgy indult a dolog, hogy közülünk többen 

mondták, hogy egy bográcsozást össze kéne dobni 

a társaságnak. Innen fejlõdött tovább, hogy csináljunk 

egy batyus bált, ezután felvetõdött az ötlet, 

már nem is tudjuk pontosan kitõl, hogy a bálon befolyó 

pénzbõl támogathatnánk az iskolai sportéletet. 

– Elérték a célt, amit kitûztek maguk elé? 

– Reményeinken felül sikerült. Nem is számoltunk azzal, hogy 132 ember 

fog eljönni. Mi az elején úgy számoltuk, hogyha 50-60, optimistábbak 

szerint 70-80 ember összejön, akkor már nagyon szerencsések vagyunk. 

Ahogy érkeztek a visszajelzések, úgy kezdtünk megrettenni, hogy hova fogunk 

annyi embert ültetni. Komoly feladat volt megszervezni ezt a bált. 

A jótékonysági bál bevétele: 405.200 Forint 

az intézmény sportéletét támogatja. Köszönjük! 

– Mi lesz 

pontosan a befolyt 

összeg 

sorsa? 

– A bál jótékonysági 

bál címen 

volt meghirdetve,miszerint 

a befolyt 

összeget az iskolasportéletének 

fellendítésére fordítjuk. Mivel 

a bálon rengeteg szülõ jelen volt az egész intézménybõl (ovi, alsó tagozat, felsõ 

tagozat, gimnázium), így ezt a pénzt három részre osztjuk az óvoda, az alsó tagozat, 

és a felsõ tagozat – a gimnáziumot is beleértve – között. Úgy gondoltuk, hogy 

azon szülõk gyermekei, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, mind kihasználhassák 

a fejlesztéseket. 

– Mért pont a sportéletre akartak pénz gyûjteni? 

– Minden gyereknek és felnõttnek szüksége van 

a sportra, mert az felszabadít. Itt, az iskolában, az 

Apukák Fociján, mind nagyon jól érezzük magunkat. 

Mindenkinek jólesik, hogy Péter által az iskola lehetõséget 

teremtett nekünk a focizásra, ezt viszonozni 

szerettük volna valahogy. Mi lehetõséget kaptunk, 

adjuk meg gyermekeinknek is. 

Farsan 

– Általánosságban tudnák jellemezni 

a hangulatot? 

– Én azt vettem észre, hogy nagyon jó 

hangulat volt, sokkal jobb, mint ahogy elsõre 

reméltük. A bál végén már úgy kellett „elzavarnunk” 

az embereket. Hihetetlenül jó érzés 

volt. Nem nézegették az órájukat percenként, 

nem akartak haza menni, és nagyon sokan 

úgy köszöntek el, hogy: „Jövõre találkozunk!”. 

Mi egyelõre ennek a bálnak a lebonyolítása 

miatt rettegtünk, nem állt szándékunkban 

egy rendezvénysorozatot elindítani. 

Az eseményt még színesítette egy borszakértõ, 

aki még a vacsora elõtt ismertette a bálon 

fogyasztható borokat. Szintén hálásak vagyunk 

azoknak a szülõknek, és mindenki 

másnak, akik különbözõ értékes tombolatárgyakkal, 

vagy bármilyen más segítséggel 

emelték az est színvonalát. Szerintünk a jó 

hangulathoz hozzájárult a nagyon jó zene is. 

Emellett baráti társaságok gyûltek össze a bálon, 

ezáltal nem lehetett rossz a hangulat. 

Mindenki talált ismerõs arcot, barátot. Az 

egész kötetlen volt, kitûnõ helyszínen megrendezve. 

Biztosan sokat nyomott a latba az 

is, hogy mindenki tudta, mire fordítjuk a 

pénzt. Volt egy alapmotiváció, ami miatt úgy 

döntöttek, eljönnek, és segítenek az iskolának. 

És még jól is érezték magukat. 

– Tehát akkor az eddigiek alapján úgy látják, 

hogy lesz folytatás? 

– Egészen biztos, egyszerûen nem lehet nem folytatni, 

és nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk. A 

visszajelzések alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy 

jövõre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, mivel a résztvevõk 

is elvárják. Sok munkával járt, de megérte. 

Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra 11. H

golás 

2011. Hollywood Farsang 

Isko- lánkban, a szokásnak megfelelõen 

minden évben sikerül lebonyolítani egy farsangi 

rendezvényt, ahol mi diákok tanárainkkal 

együtt szórakozhatunk, nevethetünk, nem gondolva az 

iskola nehézségeire. Ezen a bálon minden osztály felléphet, 

mindenki megmérettetheti magát a többi évfolyam tanulóival. 

Ezen elõadások témája minden évben elõre meghatározott. 

Ez alkalommal gimnáziumi farsangunk témája 

Hollywood lett. Produkcióként az osztályok olyan 

ismert filmekkel készültek, mint a Star Wars, 

Mamma Mia, vagy Dirty Dancing. Nehezítésként 

az adott filmeket más, az eredetitõl eltérõ stílus- 

ban készítették el a gimnazisták 

(horror, akció, western...). 

A remek filmfeldolgozások 

közül nehéz volt eldönteni, 

melyik érdemli az elsõ 

helyet. A nyertes végül a 

10. osztály lett. 

Van az évnek egy olyan intervalluma, amely a mulatásról, álarcokról, jelmezekrõl 

és a szórakozásról szól. Amikor az emberek beöltöznek, maszk mögé rejtik 

arcukat, és mulatoznak. Ezt az idõtartamot farsangi idõszaknak nevezzük. 

Keszei Fruzsina 5. b 

rajzai 

Miután mindenki fellépett, kezdõdhetett a tánc. A vendégeket 

két majorette elõadás is szórakoztatta, nehogy ellaposodjon 

a hangulat. Természetesen volt büfé, de emelett még 

egy casino, egy koktélbár, és egy teaház is rendelkezésre állt. 

A programlistán szerepelt az „it girl, it boy” választás eredményhirdetése. 

A verseny lebonyolítására hetekkel a rendezvény 

elõtt került sor. Minden osztály megnevezett két fiút és 

két lányt, akiket alkalmasnak talált arra, hogy kitöltsenek egy 

tesztet Amerikával kapcsolatban. A kérdõiven személyes kérdésekre 

is válaszolni kellett, mint például kedvenc zene, film, 

vagy ital. Ez segítséget nyújtott a lányok és fiúk személyiségének 

megismerésében. Magától értetõdõen a jelöltek külseje is 

pontozásra került. Valamint a kézírás, a válaszokra adott reakcióidõ, 

és persze a válaszok. A versenyzõk jelentkezésük pillanatában 

nem tudták, mi vár majd rájuk, ez fokozta az izgalmat. 

A párbaj fantasztikusan sikerült. 

www. www. 



15 17 

A farsang fogalma az évek múlásával mindenki szemében átalakul. 

Ez különösen igaz a gimnazistákra. Egy tizenéves diák 

nem öltözik be farsangra, inkább felvesz valami mást. Ezért került 

az elõzõ évi farsang programjára a jelmezverseny. Sajnos ez 

sem ösztönözte a tanulókat arra, hogy maskarába bújjanak, 

ezért a 2011-es farsangon inkább a bál szóra került a hangsúly. 

Farsangi bál. Bál, tehát idei összejövetelünkre mindenki báli ruhát 

öltött magára a lányok esetében, a fiúk pedig zakót. Ettõl az 

egész hangulat még emelkedettebbé vált. Velencére gondolva 

álarcok is készültek, melyeket meg lehetett vásárolni. Ezeket a 

maszkokat tollak, festékek, csillámok, szalagok díszítették. Mindenki 

kedvére válogathatott, és mivel nem készült két egyforma, 

mindenki még egyedibbé változtathatta szerelését. 

Az este utolsó programjára mindenki a tornaterembe vonult, 

hogy figyelje az elõre megvásárolt tombola jegyeit, hátha lesz egy 

kis szerencséje. A nyeremények között szemvizsgálatok, mobiltelefonok, 

ékszerek, fitnesz bérletek, és különbözõ ajándékcsomagok 

szerepeltek. Sokan nyertek, így remélhetõleg senki nem csalódott. 

A tombola minden iskolai farsang elengedhetetlen része. 

Ez évi farsangunk témája Hollywodd volt, az osztályoknak 

kiosztott okleveleken egy oscar-díj szerepel. Mindenki végigsétálhatott 

a vörös szõnyegen, és le is fotózkodhatott ott egyedül, 

vagy barátaival. Belépõ helyett karszalagot osztottunk, és 

minden 10. vendég kapott egy ingyen üdítõt. Mindenki mulathatott, 

kártyázhatott, táncolhatott, jól érezhette magát. A 

2011.-es farsang minden szempontból sikeresnek mondható, 

jól sikerült. 

Kaszás-Tóth Cecília, 

Németh Hanna 11. H

18 

A gyõri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási 

Központ március 15-i megemlékezésének vendége 

Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerzõ, tanár 

volt, aki idén ünnepli 80. születésnapját. Ebbõl 

az alkalomból beszélgettünk, s köszöntöttük. 

Isten éltesse sokáig! 

Ebben a világban 

nem szabad hallgatni! 

– Volt valaki a családjában, 

aki zenélt, zenével 

foglalkozott? Mikor kezdett 

érdeklõdni a zene iránt? 

– A nagyapám öt-hat hangszeren magától, tanár 

nélkül nagyon jól megtanult. De én ezt nem éreztem 

magamban. Már gimnazista voltam Orosházán, 

mikor édesapám – aki hegedûmûvésznek 

készült, de nem tudta elvégezni, mert 

megszülettünk, az élet bonyolultabb lett – 

elvitt a békéstarhosi Kodály iskolába, és ott 

ismertem meg a magyar zenei és mûvészeti 

élet nagyjait. Ott végeztem. Egy hét alatt 

megismerkedtem a zongora ABC elsõ köteteivel, 

és egy pár hónap alatt meg is tanultam. 

Mivel nem volt könyvtárunk, – mert új 

iskola volt – azt mondták, írjak ujjgyakorlatokat, 

etûdöket, amíg Pestrõl kottát kérnek. 

Írtam különbözõ gyerekdarabokat: ” Nyitott 

templomajtó”, ” Betlehemi csillagzene”… 

Ezeket utána eljátszottam hangversenyeken, közben 

szavaltam is. 

Én úgy érzem, hogy valami égi jelet kaptam. 

Nagyon jó hallásom volt, azt tudtam. Bármilyen 

dalt, slágert hallottam, még most is el tudnám 

énekelni. Tulajdonképpen nagyon boldog lettem 

ettõl, mert ezt tényleg szeretem csinálni. 

– Milyen képességekre van szüksége valakinek, 

hogy zeneszerzõ lehessen? Ezeket 

mennyire lehet tanulni? 

– Zeneszerzést tanulni csak úgy lehet, ha valaki 

tud muzsikálni. Tehát nagyon jól kell zongorázni, 

és fantázia szükséges. Kocsis Zoltán zeneszerzõ, 

hangszerelõ írta: a zeneszerzéshez eredetiség kell. 

Én nagyon boldog vagyok, mikor azt mondják, 

nem tudták, hogy a rádióban megy egy darabom, 

de pár taktus után hallották, hogy én írtam. 

Beszélgetés a 80 esztendõs Szokolay Sándorral 

– A Magyar Rádió zenei lektoraként 

milyen feladatot látott el? 

– Meg kellett hallgatni az új mûveket, 

amiket írtak. Ez nagyon hasznos volt. 

Fontos, hogy az ember olyat tanuljon, 

amitõl a saját szakmájában több lesz. 

– Milyen hatással van hite a 

mûveire? 

– Kételkedés nélküli hitben éltem 

le az életemet. Édesanyám minden 

vasárnap kézen fogott, úgy mentünk 

a templomba. Sokáig magánügynek 

tartottam, hogy miben hiszek, 

de ebben a világban nem szabad 

hallgatni. Legboldogabb akkor 

vagyok, ha templomi zenét írhatok. 

– Honnan merít ötletet? Kiknek a 

verseit dolgozza fel, zenésíti meg? 

– Körülbelül 36-40 között van a költõk 

száma, akiktõl magyarul megzenésítettem. 

Berzsenyi Dániel nagyon nagy 

hatással volt rám. Kölcsey Ferenc, Petõfi 

Sándor, Arany János, Ady Endre. A kortársak 

közül: Illyés Gyula, aki a Vérnász 

operámat fordította; Németh László, a 

Sámson opera szövegírója. 

„De én inkább 

a zeneszerzéstválasztottam, 

és mellette 

tanár lettem.” 

– Megrendelésre írja mûveit? 

– Nem nagyon szeretek a fióknak 

írni. Ha írok valamit, valakikre 

gondolok, hogy kik adják elõ. Én a 

megrendeléseket szeretem, de 

nem azt írom meg, amit kérnek, 

hanem rábeszélem õket, hogy amit én 

gondoltam, azt rendeljék meg. Nagyon 

fontosnak tartom, hogy a zeneszerzõ 

azt az egyéniségét, amit az égbõl kapott, 

azt mûvelje ki. Nem az a lényeg, 

hogy tapsoljanak, az áhítat a fontos; ha 

nem csak szórakoztató a zene, hanem 

meríteni lehet belõle. 

– Milyen tanácsot tudna adni 

az ifjúságnak? 

– Én nagyon nem szeretem azt a kifejezést, 

hogy önmegvalósítás. Nem önmagát 

kell az embernek megvalósítania. 

Nem szabad ellustulni. Egyik mûvészet 

sem hobbi, azoknak mélyebb értelme 

van, és nem véletlen, hogy kapjuk a 

tehetséget. Ez kötelez. 

Nagy László szavait kölcsönvéve 

azt üzenem: „Ha lesz emberi arcuk, 

csókoltatom õket.” 

Hegedüs Hajnalka 11. N

Ebben a rovatban iskolánk 

természettudományi szertárainak értékeit 

mutatjuk be. 

Széleskörû ismeretterjesztés 

A Fizika Éve elmúltával, a Kémia 

Évében a „Mustármag” is felismerte 

a globális folyamatok által alátámasztott 

tényt: az emberiség jövõje 

szempontjából döntõ jelentõsége 

van a természettudományok 

fejlõdésének, az eredmények alkalmazásának 

és nem utolsó sorban a 

széleskörû ismeretterjesztésnek. Az 

iskolák feladata, hogy a tanulók 

egy részét a természettudományok 

mûvelése és oktatása felé irányítsa. 

De az is cél, hogy a többiek is minél 

átfogóbb és önállóan továbbfejleszthetõ 

képet kapjanak a „való 

világról”, hogy önállóan, a médiák 

nyomása nélkül értékelni tudják a 

mindennapi eseményeket, mint a 

Japánt sújtó hatalmas földrengést, 

a szökõárat, az atomerõmûvi balesetet, 

a fajok kipusztulását, a földi 

mágneses mezõ gyengülését, a 

sarkok feletti ózonlyukakat, a fosszilis energiahordozók felélését, 

az esõerdõk kiirtását és még sorolhatnám a végtelenségig.. 

Iskolánk egykor egységes fizika szertára 

két részre oszlott, amikor a gimnázium új 

épületbe költözött. Igyekeztünk az eszközök 

elosztásakor figyelembe venni, hogy 

melyek feltétlenül szükségesek az általános 

iskola felsõ tagozatában, illetve a gimnáziumban. 

A szûkös fejlesztési lehetõségek ellenére 

a régebbieken kívül sok saját készítésû 

új, érdekes eszközünk van, amelyeket 

a 2010/2011-es tanévben a gimnáziumi fizika 

elõadó teremben a „hónap tárgya” elnevezésû 

program keretében mutatunk be. 

Nagy sikert aratott a „Magdeburgi féltekék”, 

a Cartesius-búvár, a Faraday-kalitka, 

az üvegszálas hangulat lámpa és a generátor 

modell bemutatása. A tanulók szembesülhettek 

a légnyomás létével és óriási erejével, 

a felhajtóerõ mûködésével, a 

fémhálók elektromosságot árnyékoló 

hatásával, a 

fény nem egye- 

Hegedüs Hajnalka 11. N 

Kísértés címû rajza 

www. 


19 

nes vonalú terjedésével és az áramfejlesztõ generátor 

belsõ felépítésével. A legnagyobb sikert a 

Cartesius-búvár aratta, amelyet boszorkányság 

(Somogyi Sándor tanár úr – Révai Gimnázium – ötlete 

nyomán) és sárkányság mérésre használtunk. Iskolánk 

tanulói közül többeket kiszûrt a mûszer, 

akik ilyen mesebeli tulajdonságokkal rendelkeznek. 

A továbbiakban a kísérletezõ és eszközfejlesztõ 

szakkör által készített tárgyakat mutatjuk be, amelyek 

5 évvel ezelõtt, illetve az idei tanévben 8. H osztályos 

diákok lelkes közremûködésével születtek. 

Az elõzõ tanévben nagy sikere volt az elõadóteremben 

az „Einstein élete képekben” címû kis 

tárlatnak. A zseniális tudóst hétköznapi helyzetekben 

(biciklin, vitorláson, séta közben, otthon a karosszékben, 

stb.), híres kortársai (Chaplin, Tagore, 

Thomas Mann, Bohr és mások) társaságában, családi 

fotókon és tudóstársai körében láthattuk. Terveink 

szerint a következõ tablók a magyar Nobeldíjas 

fizikusokat fogják bemutatni. 

Készítette: Chroméj Renáta 8. a 

Szeretnénk kibõvíteni a második 

emeleti „fizika folyosó” vitrinjeiben 

elhelyezett, „Nagy magyar találmányok” 

címû kiállítást is, amely dokumentumok, 

szövegek, fotók és tárgyak 

segítségével idézi meg a 

világhíres magyar találmányokat 

és feltalálóikat. A következõ 

nevek: Kármán Tódor, 

Gábor Dénes, Szilárd Leó, Teller Ede, 

Bíró László, …a sor szinte kifogyhatatlan, 

s ezt kevés nemzet mondhatja 

rajtunk kívül. Legyünk büszkék rájuk! 

Szabó György

20 

Osztályfõnökünk, Botosné Mészáros Krisztina 

jóvoltából a márciusi hosszú hétvégét Prágában 

töltöttük. Prága gyönyörû város, sõt az egész 

ország káprázatos, mint például Telè, Kutná 

Hora. Az ország levegõjében, atomjaiban érezhetõ 

a történelem elégikus illata. A Moldván hajózva 

Smetana dallamai csendültek fel emlékezetünkben. 

A kirándulás három napos volt, ez 

alatt bejártuk a Morva karsztvidék Punkva barlangját, 

Telè-et, Prágát, annak ó és új városrészét 

és zsidónegyedét egyaránt. Utunk végeztével a 

Kutná Hora-i csontkápolnát csodáltuk meg, 

amelynek dohos illata a régi letûnt idõket éreztette. 

A kápolnában ezer meg ezer holt lélek 

esett rabul, csontjaikból különféle dísztárgyak/berendezések 

lettek. Mi a 11.N osztály, hálásan köszönjük 

Kriszti néninek és férjének az utazást. 

Elsõ állomásunk a Morva Karszt nevû természetvédelmi 

terület volt, amely 100 km 2 kiterjedésével 

az egyik legjelentõsebb közép-európai 

karsztvidék. Busszal érkeztünk a közel 140 m mély 

Macocha szakadék feletti kilátóhelyre, ahonnan libegõvel 

közelítettük meg a Punkva-barlangrendszert, 

benne gyönyörû cseppkõképzõdményekkel. 

A szakadékba a barlangrendszeren keresztül gya- 

Prá- ga 

Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak késõbb, amikor a kötést levesszük, 

és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk 

át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését. (Milan Kundera) 

logosan jutottunk, majd a Masaryk 

Dom nevet viselõ nagyméretû barlangot 

motorcsónakkal értük el. 

Naplementében tárult fel elõttünk 

Telc festõi fõtere, amely 1992 óta az 

UNESCO világörökség része. A nagyjából 

háromszögletû fõteret 58 árkádos 

ház övezi. Ezeken 

mindmáig felfedezhetõk a 

késõ gótikus vonások, a reneszánsz 

stílus mintegy kiegészítette 

az összképet, 

amelyet utoljára csak a barokk 

módosított. Rövid pihenõ 

után továbbindultunk 

prágai szállásunkra, ami pár 

percnyi sétára volt csupán 

az Óváros tértõl. 

Második napunkat 

a Szent Vitus székesegyházban 

kezdtük misével a prágai várban. A 

egykori koronázási menet útvonalán 

haladva az Óvároson és az azt a 

Moldva túlparti negyedekkel összekötõ 

Károly hídon átsétálva értük el a 

Kisoldalt, majd a Hradzsint. 

A prágai vár (Prazsky Hrad) Európa legnagyobb 

várkomplexumának számít, és 

a Guiness-rekordok könyve szerint maga 

a vár, 570 méteres hosszával, és 130 

méteres szélességével a világ legnagyobb 

õsi vára. A régi idõkben innen 

kormányozták az országot a cseh királyok, 

ma pedig itt van a cseh köztársasági 

elnök székhelye. Számos háború, 

tûzvész, felújítás, és különbözõ történelmi 

korok eredményeképp igen változatos 

paloták, erõdítmények, és templomok 

jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt 

is igen népszerû. A fantasztikus, varázslatos 

hangulatú prágai várnegyed 

kötelezõ nevezetességnek számít mindenkinek, 

aki Prágában jár. Története a 

9. századig nyúlik vissza, amikor 

Borivoj fejedelem fából építtetett 

erõdje alapozta meg a Premysl-dinasztia 

székhelyét a folyóra nézõ 

domb tetején. Luxemburgi János a 

vár környékére jobbágyokat telepített 

be, és ezzel megkezdõdött a Várnegyed 

bõvülése. A várat a 14. században 

IV. Károly 

gótikus stílusban újjáépíttette. 

Egy 1541-es pusztító tûzvész után 

szinte az egész negyedet újjá kellett 

építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta 

meg a szabad városi rangot, míg 

1784 óta az egyesített Prága része. 

A várból a Moldva partjára villamosoztunk, 

ahol kétórás sétahajózás 

közben csodálhattuk meg a várost. 

Szerencsére nem csak a szemünk lakott 

jól, hanem kitûnõ hideg és meleg 

büfé is volt (...) 

Rideg Béla 11. N 

A beszámoló 

teljes terjedelmében 

a www. 


weboldalon 

olvasható.

Recept 

Páclé 

30 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyem 

gyökér 10 dkg vöröshagyma, 1 db citrom, 

babérlevél, só, egész bors. A fentieket egy 

mély tepsibe rakom, a 10 dkg füstölt szalonnával 

megtûzdelt nyúldarabokkal együtt. 

Annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. 60-70%-os 

Rejtvény 

ÁDÁM ALMÁI Rendezõ: Anders Thomas Jensen 

színes, magyarul beszélõ, dán-német vígjáték, 94 perc, 2005 

Készítette: Jordán Dániel 8. H 

A meglõtt nyulat célszerû 2-3 napig hûvös, szellõs helyen pihentetni, mert ezután 

sokkal finomabb a húsa. A feldarabolt gerincet, hátsó combokat érdemes pácolni, a 

többi részébõl finom levest lehet fõzni. 

Nyúl vadasan elkészítve 

3 

4 

5 

6 

10 

1 

Tulipán 

Félõs 

11 

13 

puhaságig (kb. 1 óra) a sütõben párolom, 

majd a citromkarikák héját leszedem, s két 

kanál ecetet keverek bele. 2-3 napig hideg 

helyen tartom, néha a húsokat megforgatom 

a lében. Vasárnap reggel a húst lecsepegtetés 

után lisztben megforgatom, és forró 

olajban puhára és pirosra sütöm. 

Évszak 

Figyel 

Nem sovány 

7 Kötetlen 

8 

9 Sok 

Budapest 

Édesség 

12 

Advent 

Síkidom 

Kalendárium 

2 

Fénytörés 

Csizmazia Richárd 5, a rajza 

www. 


21 

A zöldségeket ismét felforralom, turmixolom, 

s ráöntöm 2 dkg barnára pirított 

cukorra. Ízesítem a mártást mustárral, 

sûrítem tejföllel. Az így elkészített 

szószba beleteszem a megpirított, átsütött 

nyúlszeleteket, egyet forralom, s 

burgonyás gombóccal tálalom. 

Burgonyás gombóc 

1 kg fõtt burgonyát tisztítás után 

átnyomom majd sózom, s a annyi liszttel 

összekeverem, hogy összeálljon. 

Olajos kézzel tojás nagyságú gombócokat 

formázok, s lobogó, forró vízben 

addig fõzöm õket, amíg a víz tetejére 

nem jönnek fel. Nem baj, ha több 

gombóc sikeredik, mert ezeket hidegen 

is fel lehet szeletelni, s forró olajon 

meg lehet pirítani. Teával nagyon 

finom reggeli. 

Jó étvágyat kívánok! 

Vas Lászlóné 

Technika, gyakorlati 

és háztartástan tanár

22 

Taizé találkozó 

Rotterdam 

Nagy örömünkre az idén résztvehettünk a minden évben 

megrendezett Taizé-i találkozón. December 27-én indultunk 

Budatétényrõl a Missziós házból. Az út hosszú 

volt, de végre megérkeztünk. Ott eligazítást kaptunk magyar 

nyelven, ki melyik egyházközséghez fog tartozni és 

milyen munkát fog végezni. A mi csoportunk a „Decoration 

team”-hez tartozott, feladatunk az volt, hogy az 

esti imádsághoz elõkészítsük a terepet. A szállásunk egy 

Baptista templomban volt, ahonnan elvittek még aznap 

pár ember. Õk családokhoz kerültek. Négyen maradtunk 

magyarok. Rajtunk kívül még franciák és lengyelek laktak ott. 

Egy napunk úgy telt el, hogy felkeltünk, 8-ig kellett megreggelizni, majd fél 

9-kor részt vettünk a reggeli imádságon. Ezután csoportfoglalkozáson lehetett 

részt venni, ahol különbözõ témák kerültek feldolgozásra. Pl.: a megbocsátás 

fontossága. 

Ezt követõen az Ahoyba mentünk 

(ez volt a gyülekezõhely, egy hatalmas 

csarnok). Itt elfogyasztottuk az ebédet. 

Majd a kis füzetünkbõl, amit az elsõ 

nap kaptunk (ebben benne volt minden, 

segített az eligazodásban és az 

imádságok énekei is megtalálhatók voltak 

benne), lehetett vá- 

lasztani milyen programon szeretnénk 

részt venni. Mi megnéztük Noé 

bárkáját, de sajnos nem tudtunk bemenni, 

mert túl sokan voltunk és az 

idõ csekélynek bizonyult. Meglátogattuk 

a gospel koncertet, ahol fergeteges 

hangulat uralkodott. (Mindenkinek 

szívbõl ajánlom, hogy 

hallgassa a zenéjüket.) A 

koncert végén még táncolni 

is lehetett. 

Mivel mi dekoráltunk, 

ezért elõbb kaptunk vacsorát, 

mint a többiek. Ezután 

gyertyákat gyújtottunk, 

hogy szép legyen a terem. 

Elkezdõdött az esti ima. 

Énekekkel kezdtünk, majd 

meghallgattuk a különbözõ 

elmélkedéseket (mindig 

más-más nyelven), 

majd megint énekeltünk 

és elkezdõdött a kereszt- 

hódolat. Ez este 9ig 

tartott. Gyönyörû volt. 

Az emberek sorban térdeltek várva arra, 

hogy a kereszthez jussanak. Sok 

volt a beteg ember, a tolószékes és 

egyéb fogyatékossággal élõk, de nagy 

öröm volt látni, hogy õk is odamentek 

a kereszthez. 

Azért volt lehetõségünk szabadprogramra 

is. Ezt városnézéssel töltöttük. 

Rengeteg szép helyet láttunk. Szilveszterkor 

kimentünk az egyházközséggel 

tûzijátékot nézni. Azért szórakozásra 

is volt bõven lehetõségünk, bár 

tudjuk ennek a találkozásnak a lelki felfrissülés 

a fõ célja. 

Azt hiszem mindannyiunk nevében 

bátorkodom kijelenteni, hogy ez a találkozó 

meghatározó volt az életünkben. 

Én saját tapasztalatként mondom, 

azt hiszem megtaláltam valódi énemet. 

Sokat segített és már alig várom a következõ 

találkozót. 

Nagy Enikõ 11. N

Öt nap kikapcsolódás Innsbruckban… 

Sokáig csak álomnak tûnt, de azután valóra vált. Már mindannyian 

nagyon izgatottan vártuk a síelés elsõ napját. Vasárnap a reggeli indulást, 

majd néhány óra utazást követõen dél körül értünk oda Innsbruckba. 

Innsbrucki sítábor 

2011. február 20–25. 

A város központjában található szálloda 

nagyon elegáns volt. Mindenki gyorsan bepakolt 

a szobájába, majd nemsokára megérkezett 

a csoportunk számára kijelölt síbusz, 

amellyel a Patscherkofelre vittek fel minket. 

Ezen a napon délután szabadon választható 

program is volt, amellyel éltek néhányan. A 

városban sétáltak és Innsbruck nevezetességeit 

csodálták meg, amíg a többiek síelni 

mentek. A kezdõ csoportnak Marek Péter 

tanár úr volt a vezetõje. Pár nap alatt a teljesen 

kezdõ csoportból majdnem, hogy profi 

síelõkké varázsolt minket. Egészen az alapoktól 

kezdtük, játékos feladatokkal tette 

színesebbé a nehéz „munkát”. Ez mókásnak 

tûnt, mert nem tudtuk mi minden vár 

ezután még ránk. Minél jobbak, és jobbak 

akartunk lenni, azzal a motivációval, hogy 

mi is hamarosan lecsúszhatunk a nagy és 

csodálatos hegyekrõl. 

A második nap reggelén mindenki nehezen 

mászott ki a puha ágyból. Sietni kellett, 

hogy idõben megreggelizzünk és utána felvegyük 

a meleg síruhát. Fél nyolckor lementünk 

az étterembe, ahol szépen megterített 

asztalok és finom falatokkal teli svédasztalos 

reggeli várt bennünket. Miután végeztünk, 

a sítároló felé vettük az irányt a lécekért 

és a botokért. Bepakoltunk a buszba és 

máris indulhattunk a Schlick 2000-re. Még 

ezen a napon is rengeteget tanultunk, hisz 

A karácsonyi 

siítáborról szóló beszámoló 

a www. 


weboldalon 

olvasható. 

mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. De 

a sok gyakorlás mellett volt idõnk a pihenésre 

és a szórakozásra is. A pálya szélén 

egy remek kis “Hütte” állt, a terasza nagyon 

hangulatos volt. Szólt a zene, az emberek 

táncoltak és mindenki forró teát vagy 

forralt bort kortyolgatott a hidegben. Nagyon 

jól éreztük magunkat, de nemsokára 

vissza kellett mennünk a szállodába. Mindenki 

örömére volt egy kis idõnk pihenni, 

szaunázni és a medencébe úszni, játszani. 

Aztán vacsora után mindenki a szobájába 

ment pihenni, hiszen az izomzatunkat ez a 

nap is nagyon próbára tette. 

A harmadik naptól kezdve Axamer 

Lizumon síeltünk. Találtunk egy szuper 

helyet a pálya alján, és itt tanultuk tovább 

Péter bácsi segítségével a következõ lépéseket. 

Bár sokszor elestünk, de mindig sikerült 

gyorsan felállni. Ilyenkor jókat nevettünk 

magunkon. Végre eljött a várva 

várt pillanat. Eljutottunk addig a szintig, 

hogy lecsúszhattunk a kék pályán. Az 

Olympiabahn névre hallgató vonattal 

mentünk fel a hegy tetejére, ahonnan lélegzetelállító 

látvány tárult elénk. Akármerre 

néztünk, mindenfelé óriási hegyek, 

melyeket csillogó hó borított. A hegy tetején 

egy „üvegpalota” állt, amelyrõl kiderült, 

hogy egy hatalmas étterem. 

Amikor azután megláttuk a hosszú – 

számunkra – meredek pályát, összerándult 

a gyomrunk. Majd elindult a nagy csapat, 

szépen sorba mindenki egymás után. Figyelmesen 

követtük Péter bácsi utasításait, 

www. 


23 

azonban az elsõ meredekebb kanyarban a 

csapatból majdnem mindenki elesett. Elég 

vicces látvány lehetett. Péter bácsi és Tamás 

bácsi egyenként mindenkit összeszedtek, és 

gyorsan indultunk tovább. 

A síelés egy leírhatatlan érzés. Szabad 

vagy, száguldasz, akár a madár. A táj olyan, 

mintha egy mesében lennénk. Hihetetlen, 

hogy mire képes a természet. Délben ismét 

visszamentünk a hegy tetejére, ahonnan a 

kék pálya indult. Az egész csapat együtt 

ment ebédelni, közben megbeszéltünk az 

aznapi élményeket, és jókat nevettünk. 

Amikor befejeztük az ebédet, visszatértünk 

gyakorolni a csákányos pályára. Körülbelül 

fél ötre megjött értünk a busz és a szállodába 

mentünk. A negyedik napon egy síversenyt 

rendeztek a csoportunknak, amelyen 

elég szép számmal vettünk részt szülõk és 

gyerekek egyaránt. Mindenki nagyon jól teljesített, 

ügyesen kerültük ki az akadályokat, 

a végén pedig mindenki kapott érmet. Ez 

örök emlék marad mindannyiunknak. 

Az egyik nap zárásaként este szánkópartira 

vittek bennünket. Hatalmas nevetések 

közepette, jó szórakozás volt lecsúszni 

a hosszú, kivilágított pályán. 

Az utolsó nap sajnos nem tudtunk síelni, 

mert nagyon ködös volt az idõ. Így közösen 

mentünk várost nézni, majd hamar elérkezett 

a búcsúzás ideje. Rengeteg élménnyel 

gazdagodtunk. Köszönjük szépen ezt a felejthetetlen 

sítábort Péter bácsinak! Az biztos, 

hogy ha lehet, akkor jövõre is szeretnénk 

mindannyian ott lenni! 

Megyesi Lilla 9. N 

Sztaracsek Boglárka 10. N

Már a régi keresztényekben is elevenen élt a vágy, 

hogy Jézus szenvedésének történelmi helyén járják 

végig passiójának állomásait. Ám a nagy távolság, a 

háborúk, az anyagi nehézségek és más okok miatt 

ezt csak kevesen tehették meg, s tehetik meg ma is. 

Mégis szeretnénk érzékeinkkel, szívünkkel ráhangolódni 

Krisztus emberi gyötrelmeire. Mert nincs igazuk 

azoknak, akik a vallást csak racionálisan, érzelmektõl 

mentesen, elméletben akarják gyakorolni. Szeretni 

nem lehet csak elméletben, azonosulni a másikkal 

nem lehet virtuálisan. Szükséges a külsõ, tettekben 

megnyilvánuló megvallás. Ezért készít a keresztény 

ember évszázadok óta keresztutakat, s járja végig 

ban, áldozata folyamatosan történik az emberiség történelmében 

és a saját életünkben. Ezért a keresztútra 

nemcsak emlékezünk, hanem átélve azt magunk is bekapcsolódunk 

Jézus örök misztériumaiba. 

Ebben segít bennünket Horváth István újonnan elkészült 

alkotása. A mûvész arcok és kezek ábrázolásával 

ragadja meg a passió egyes állomásait. Jézus 

mélyre ható tekintete, szenvedésben szépült emberarca, 

amely a megdicsõülés beteljesedése felé tekint, 

majd a megdicsõülésben, az Atya szemlélésében behunyja 

földi szemét; Mária gyötrelemben is hitét sugárzó 

tekintete; Veronika és a síró asszonyok arca; a 

ruhát letépõ durva emberkéz; Mária halott gyermekét 

tartó gyöngéd karja; a sírban nyugvó Krisztus kendõvel 

letakart feje – mind egy-egy elmélkedés. Horváth 

István lírai realizmusban megfogalmazott, átgondolt, 

Keresztút 

Hamvazószerdán áldotta meg Pápai Lajos 

püspök atya iskolánk diákkápolnájának 

új keresztútját. Horváth István Munkácsy-díjas 

képzõmûvész alkotását 

Lukácsi Zoltán atya gondolataival gazdagítva 

mutatjuk be. 

kipróbált, elmélkedése; a keresztet Jézussal Cirenei 

Simonként együtthordozó szeretetébõl fakadó 

compassiója. Elõbb-utóbb mindenkinek el kell készítenie 

a maga keresztútját. Hiteles passiót csak az 

alkothat, aki azonosulni tud a Fájdalmak Férfiával, 

aki maga is tudja, mi a szenvedés. Aki nemcsak a 

test, hanem a lélek anatómiáját is ismeri. Nem elég 

a technikai tudás, kell az érteni tudás is, az alázat, 

az élet és halál titkainak bölcs leszüremkedése. Tudatos 

felvállalása a szenvedésnek, amely nélkül 

nincs megdicsõülés, tudatos felvállalása a halálnak, 

amely fájdalommal vajúdik bennünket az életre. 

Horváth István évek óta türelemmel várta, hogy elhatározása 

megérjen az alkotásra. A keresztút egy 

mûvész életében szükségszerûen összegzés, mint 

ahogy Jézus passiójában is ott van – mintegy sûrítve 

–, egész földi élete. Mindenki úgy szenved és úgy 

hal meg, ahogy élt. Mindenki úgy alkot képet a 

azokat, így téve jelenvalóvá 

és élõvé a maga számára 

egy idõben és térben 

oly távoli eseményt. 

Mert Jézus kínszenvedése 

és kereszthalála nem 

pusztán régmúlt történelmi 

tény, hanem ma is élõ 

valóság, hiszen „idõrõl 

idõre átvérzi a történelem 

szövetét” (Pilinszky). Hiába 

tagadják, próbálják elfedni, 

jelen van a világ- 

szenvedésrõl, ahogy él. 

Horváth István minden 

mesterségbeli tudása, és 

a teljesség felé haladó 

élete van ott az õ Jézusának 

keresztútjában, s az 

õ Jézusa most már mindannyiunké, 

és mindnyájunknak 

ugyanazt tanítja: 

hogy a kereszt lesújt és 

fölemel, összetör és megtisztít. 

S aki olyan szeretettel 

tudja magához 

ölelni keresztjét, mint 

Horváth István Jézusa, 

azt a Mennyei Atya is 

magához öleli az Õ végtelen 

szeretetében. 

Lukácsi Zoltán atya

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?