07.04.2022 Views

Szürke hattyúk

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.

SZÉKELY LEVENTE<br />

SZÜRKE<br />

HATTYÚK


Hunornak, Aisának, Regének és Kevének


Székely Levente <strong>Szürke</strong> Hattyúk<br />

© Székely Levente 2020<br />

Kiadja az Enigma 2001 Kiadó, Budapest.<br />

A kötet megjelenését a Tükörterem Egyesület támogatta.<br />

ISBN 978-615-81136-1-8<br />

Borítóterv Kötél Kinga<br />

Lektorálás Rab Árpád, Szabó Andrea<br />

Olvasószerkesztés Dömötör Ágnes<br />

Nyomdai előkészítés Hajdú Zita<br />

Nyomás és kötés Robinco Kft.


SZÜRKE<br />

HATTYÚK<br />

2020


Tartalom<br />

A szürke <strong>hattyúk</strong>ról .................................................................................................. 6<br />

Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai ........................................................ 10<br />

Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon .................................... 64<br />

Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből ..........112<br />

Ifjúsági tematika a magyar médiában ................................................................150<br />

A jövő ifjúsága .....................................................................................................182<br />

Irodalom ...............................................................................................................194


A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />

„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz” – mondja Sándor<br />

György humorista (saját maga szerint humoralista), összefoglalva mindannyiunk<br />

keserédes gondolatait ifjúságunkról és a jövő fiataljairól. Ifjúságról elmélkedni nosztalgia,<br />

helyzetértékelés és profetikus tett egyben.<br />

Mint gyakorló szülőt és mint az ifjúsággal foglalkozó kutatót már jó ideje foglalkoztat,<br />

hogy mit várhatunk a mai fiataloktól, miként fogják formálni a világot.<br />

Persze az ifjúságot a jövőhöz kötni (és fordítva) közhely. Ha a néhány évtizeddel<br />

ezelőtti világra gondolunk, szinte szemünk előtt menetel a zászlókat lobogtató,<br />

előreszegett állú és eltökélt tekintetű ifjúság a dicsőséges jövőbe. A diadalittas arcok<br />

jövőképe a fejlődő, gépesített, kiszámítható világ. A mába érkezve elmaradnak a<br />

zászlók, az előreszegett állakat és eltökélt arcokat képernyőkbe révedő tekintetek<br />

váltják fel, és az sem biztos, hogy az irány a jövő. Napjainkban a korábban istenített<br />

fejlődés egyre gyakrabban kérdőjeleződik meg, a gépet legalább annyira kárhoztatjuk,<br />

mint amennyire dicsőítjük, míg a kiszámítható világ illékony ábránddá lett,<br />

amely után egyre inkább vágyakozunk. Mindeközben objektív mércével mérve az<br />

anyagi lehetőségeink egyre jobb életet biztosítanak számunkra, és mégis általános<br />

elbizonytalanodást tapasztalhatunk magunk körül.<br />

6


A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />

Sőt bizonytalan világban élünk. A huszonegyedik század embere számára a bizonytalanság<br />

az élet velejárója. A modern ember, aki levetkőzte a mágiát, és magára<br />

öltötte a tudomány hófehér köpenyét, napjainkban épp zavartan szemléli az<br />

uralma alá hajtott természet megváltozott működését, és keresi a választ az olyan<br />

fojtogató kérdésekre, mint a klímaváltozás okozta természeti, gazdasági és társadalmi<br />

változások. És miközben keresi a választ, a válságok ütemére kapkodja a fejét:<br />

pénzügyi-gazdasági világválság, globális terrorizmus okozta biztonsági válság,<br />

migrációs válság…<br />

A felvilágosodás legfontosabb gondolata, hogy a világ megismerhető, és a tudás<br />

forrása a megfigyelés és a tapasztalat. De vajon a megfigyelés és a tapasztalat alapján<br />

megismerhető-e a jövő? A mindennapi gondolkodásunk alapján azt mondhatnánk,<br />

hogy ha a megfigyeléseink rendre igazolják a feltevésünket, akkor a feltevésünk<br />

helyes. Előfordul azonban, hogy bármilyen biztosak vagyunk valamiben, mégsem<br />

az történik, amit várunk. Ilyenkor igencsak meglepődünk, mint az első felfedezők,<br />

akik Ausztráliában <strong>hattyúk</strong>kal találkoztak.<br />

A hattyú fehér (a holló meg fekete 1 ), efelől semmi kétségük nem lehetett a felfedezőknek,<br />

azonban látva az ausztrál <strong>hattyúk</strong>at – amelyek feketék voltak –, szembesültek<br />

azzal, hogy megdőlt a mindaddig fennálló igazság. A fekete <strong>hattyúk</strong> következtetéseink<br />

bizonytalanságára tanítanak, hiszen bárhány példát is sorolunk fel<br />

bizonyítandó állításainkat, mindig jöhet egy újabb, amely azt megcáfolja. Mindez<br />

azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatokból kiinduló, a jövőre vonatkozó<br />

előrejelzés bizonytalan. Ausztrália felfedezése előtt az a tényállítás, hogy a hattyú<br />

fehér, minden kétséget kizáróan értelmes és igaz állításnak tűnt, ugyanis számtalan<br />

tapasztalat igazolta. Majd egyik pillanatról a másikra ez az állítás megdőlt.<br />

Nicholas Nassim Taleb nagy sikerű könyvének is azt a címet adta: A fekete hatytyú<br />

2 . Taleb szerint a fekete hattyúhoz hasonlítható jelenségnek három alapvető<br />

ismérve van: egyrészt nagymértékben eltér a megszokott tapasztalatoktól, azaz váratlan;<br />

másrészt következményei óriási horderejűek; és harmadrészt utólag találunk<br />

rá magyarázatot, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy előre láthattuk volna. Taleb<br />

1 Faludi Ferenc egyik fordításában így találkozunk ezzel: „Ezek a példák oly ritkák, mint a fejér<br />

holló és a fekete hattyú.” (Darell, W. [1748]: Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott<br />

nemes asszony. Utóbb pedig a hadi és udvari embereket néző közbeszédek. Nagyszombat.) Nem<br />

csupán fekete hattyú, de fehér holló is létezik, bár tényleg nagyon ritka. Abban az esetben<br />

láthatunk ilyet, ha a madár pigmenthiányos, így tollazata hófehér, lába és csőre rózsaszín.<br />

2 Taleb, N. N. (2007): The black swan: the impact of the highly improbable. Random House,<br />

New York.<br />

7


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

számos példával illusztrálja a fekete hattyú jelenségét a gazdasági világválságon<br />

kívül, ilyen például az internet megjelenése, Harry Potter az irodalomban vagy a<br />

Szovjetunió összeomlása stb.<br />

Az ilyen, nem várt események (vagy a várt események elmaradása 3 ) „fekete<br />

<strong>hattyúk</strong>” tehát, amelyek alaposan felforgatják a világot. A kockázattársadalom<br />

(Beck, 2003) magában hordozza a fekete hattyú jelenségét. Az információk előtérbe<br />

kerülése (vö. információs társadalom) nem hozza magával a jövőre vonatkozó<br />

becslések érvényességének növekedését. A megnövekedett információmennyiség<br />

ellenére tehát továbbra sincs könnyű dolgunk, ha a ma ifjúságáról gondolkodunk.<br />

Az empirikus adatok alapján (ld. a későbbi fejezetekben) fehér <strong>hattyúk</strong>at várunk,<br />

azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy a mai fiatalok nem írják-e újra teljesen<br />

azokat a szabályokat, amelyek alapján a világunk működik. Pont úgy érezhetjük<br />

magunkat, mint aki elcsatangolt hattyúfiókát lát, amely jó eséllyel fehér hattyú fiókája<br />

– legalábbis felénk –, de éppen lehet fekete hattyúé is, hiszen mindkét madár<br />

kicsinye szürke.<br />

A lassan szárnyat bontó szürke <strong>hattyúk</strong>at figyeljük tehát, és próbáljuk kitalálni,<br />

hogy felnőve belesimulnak-e a társadalom szövetébe, vagy újraszövik az egészet.<br />

3 Fekete hattyú az olyan esemény is, amelynek bekövetkezése biztosnak, kiszámíthatónak látszik,<br />

azonban mégsem következik be. Gyakran emlegetett példa az információs társadalom<br />

kiszámíthatatlanságának illusztrálására az SMS és az MMS története. Az első mobiltelefonok<br />

fejlesztésekor a rövid szöveges üzenetekkel kapcsolatban azt várták, hogy kevésbé lesznek<br />

népszerűek, hiszen ki küldene szöveges üzenetet, amikor beszélhet is telefonon bárhonnan,<br />

a mobilitás volt ugyanis a mobiltelefonok relatív előnye a vezetékes telefonokkal szemben.<br />

A következmény ismert, az SMS a mobiltelefonok rendkívül népszerű szolgáltatása lett, épp<br />

ezért várhattak sokat a fejlesztők az MMS beépítésétől, hiszen mint tudjuk, „egy kép többet<br />

mond ezer szónál”. Az MMS fogadtatása ugyanakkor meg sem közelítette a várakozásokat,<br />

az azonnali üzenetküldő szolgáltatások felülírták az MMS-t.<br />

8


A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />

9


Az első és a minden<br />

– az ifjúkor folyamatai<br />

Az ifjúsági életszakasz az a kitüntetett korszaka az emberi életnek, amikor szinte<br />

minden, ami fontos, megtörténik velünk. Legalábbis így volt régen. Az ember<br />

megszerezte a legmagasabb iskolai végzettségét, megkezdte a keresőtevékenységét,<br />

a származási családból nemző családba lépett át, elköltözött a szüleitől, családot<br />

alapított és gyermekeket vállalt. Az élethelyzet és az életmód megváltozása egyben<br />

az identitás kifejlődését és megszilárdulását is jelentette. Az ifjúsági életszakasz jól<br />

meghatározható módon az ember tizen- és huszonéveire korlátozódott, és a felnőtt<br />

életbe való belépéssel végérvényesen lezárult. Mindez azonban az utóbbi évtizedekben<br />

– a magyar viszonylatokat tekintve is – alapvetően megváltozott.<br />

Manapság nehezen lehetne kijelenteni, hogy a húszas éveink végére befejezzük a<br />

tanulmányainkat. Nem csupán a lifelong learning folyamatos önfejlesztést hirdető<br />

trendje, hanem az iskolapadban töltött idő meghosszabbodása és a kényszerű – vagy<br />

akár önkéntes – pályamódosítások is arra utalnak, hogy az elhúzódó és széttöredezett<br />

iskolai életutak felváltják a korábbi lineáris modellt, amelyben a tanulás<br />

időszakát egyből követte a munkával töltött életszakasz.<br />

Lényegi elemeit tekintve hasonló trendeket figyelhetünk meg a származási és<br />

a nemző család közötti átlépés esetében is. A korábbi stabilitást, amely a család<br />

10


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

intézményét jellemezte, megingatja a belső konfliktusok láthatósága (pl. válások),<br />

illetve az együttélés számos különböző új formája, amelyek – legalábbis látszólag –<br />

ugyanúgy kielégítik az igényeket, és mégis kevésbé köteleznek el.<br />

Meglátásom szerint mindennek hátterében két tényező állhat. Egyrészt a kivárás<br />

taktikája, amely a világ bizonytalanságára adott válaszként fogható fel. Másrészt<br />

az elköteleződés tudatos elutasítása, amely szintén logikus stratégia a változékony<br />

viszonyok, a kiszámíthatatlanság világában. Ott, ahol néhány év alatt egész iparágak<br />

alakulnak át gyökeresen, nehéz évtizedekre szakmát választani. Ott, ahol a<br />

család struktúrája képlékennyé vált, az együttélési formák és a hozzájuk kapcsolódó<br />

értékek sokfélesége csábít, nehéz egy életre elköteleződni. Ott, ahol magunk is a<br />

kiszámíthatatlanság folytonos szorongásában, a (vélt vagy valós) lehetőségek csábító<br />

kavalkádjában élünk, nehéz döntésre jutni, hogy mit tanuljunk, kik legyünk, kit<br />

válasszunk. Az elmúlt száz évben a várható élettartam jelentősen megnövekedett,<br />

és ezzel párhuzamosan az életminőség is drasztikusan javult (1820-ban a Föld teljes<br />

lakosságának 84 százaléka élt mélyszegénységben, 1981-ben 44 százalék, 2018-ban<br />

ugyanez 10 százalék alatt), az ipari forradalom után 250-szeresére nőtt a világgazdaság<br />

(Bregman, 2019). Gyökeresen alakult át világunk, ami egyszerre hordozza<br />

magában a kiszámíthatatlanságot, a katasztrófaveszélyt és a bőség lehetőségét.<br />

Rendszerszintű változások<br />

A mai viszonyok az olyan jelentős és egymásra épülő, rendszerszintű változások<br />

következményei, mint a rendszerváltás, a globalizáció és az információs társadalom.<br />

E folyamatok önállóan is erős narratívát jelentenek, és bár a változásoknak más-más<br />

területére helyezik a hangsúlyt, egyaránt értelmezhetők gazdasági, társadalmi és<br />

kulturális vonatkozásban is.<br />

A gazdasági alrendszert tekintve a rendszerváltás a szocialista tervgazdaság helyébe<br />

a kapitalista modellt hozta, míg a globalizáció a globális viszonyokba való<br />

betagozódást, az információgazdaság pedig az információalapú termelés és fogyasztás<br />

logikáját. A társadalmi struktúrát tekintve a rendszerváltás a társadalmi<br />

különbségek növekedését, az új gazdasági elit kiemelkedését és más csoportok tartós<br />

leszakadását, a globalizáció az önmagukban létező közösségek megszűnését, valamint<br />

a mobilitási folyamatok felerősödését hozta, míg az információs forradalom a<br />

nem lokalitáson alapuló közösségek szervezése mellett, a meglévő törésvonalakon<br />

11


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

új, digitális megosztottságokat épített. A kulturális alrendszerben a rendszerváltást<br />

követően kiépültek a demokratikus folyamatok, megerősödtek a fogyasztói társadalom<br />

értékei, a globalizáció a neoliberalizmus ideológiáját terjesztette ki, míg az<br />

információs társadalom paradigmája a digitális kultúra megjelenéséhez vezetett.<br />

A rendszerváltás hatásai<br />

Magyarországon és a volt szocialista országokban a rendszerváltás a makrofolyamatokat<br />

és a mindennapi élet mikroterületeit egyaránt átalakította. A gazdaság<br />

szerkezetváltása, a munkaerő kapitalista kihasználása a teljes foglalkoztatás<br />

megszűnését, a keresetek reálértékének csökkenését, a munkanélküliség állandósulását<br />

eredményezte. A rendszerváltás és az azt követő néhány év munkapiaci<br />

sokkja, amikor közel másfél millió munkahely szűnt meg, a munkaképes korúak<br />

közül elsősorban a legidősebbeket és a legfiatalabbakat érintette. Így az ifjúság nagyobb<br />

részének a rendszerváltás nem lehetőséget, hanem további nehézségeket<br />

hozott. Az ifjúság problémáinak nem az 1989–1990-ben zajló szerkezetváltás volt<br />

a fő oka, hanem a már az államszocializmus utolsó évtizedében kiteljesedő gazdasági<br />

válság, illetve az állam esélyteremtő képességének csökkenése, ezáltal – a<br />

családi erőforrások nagyobb szerepéből következően – a különbségek növekedése.<br />

A rendszerváltás ifjúsága forráshiányos szocialista oktatási rendszerben tanult és<br />

szerezte meg végzettségét, majd tapasztalta meg a kapitalista munkanélküliséget a<br />

teljes társadalom munkanélküliségi átlagán felüli mértékben. Gazsó és Laki (2004)<br />

szerint összességében az újkapitalizmus egyik legnagyobb vesztese az ifjúság lett.<br />

Megállapításukat az ifjúsággal foglalkozók általában megerősítik (Bauer et al., 2011).<br />

Az első nagymintás ifjúságkutatás adatbázisán végzett, az ezredforduló ifjúságának<br />

rétegződését bemutató munkában a rendszerváltozás hatásai állnak középpontban<br />

(Bauer et al., 2003). A többváltozós statisztikai eljárás (klaszteranalízis)<br />

alapján képzett csoportok egyike a rendszerváltás nyertesének, a másik csoport<br />

a vesztesének, míg a harmadik csoport köztes helyzetűnek tekinthető. A csoportosításból<br />

kiderül, hogy a lakóhely urbanizáltsága fontos paraméter. A falvakban<br />

élő fiatalok gyakran kerültek a vesztesek közé (deprivált falusi férfiak; perspektíva<br />

nélküli falusi tanulók; hagyománytisztelő, deprivált falusi nők; perspektívátlan,<br />

pénzhajhász falusi férfiak; tradicionális, vallásos falusi nők).<br />

Összességében a nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a<br />

fiatalok tartósan negatívan ítélik meg „az elmúlt évtized” történéseit. Igaz ez mind a<br />

család, mind általában a társadalom tekintetében, de az ország gazdasági helyzetével<br />

12


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

kapcsolatban is. A 2000 és 2012 között felvett négy hullám adataira tekintve láthatjuk,<br />

hogy a millennium idején az ország gazdasági helyzetét majd minden második<br />

fiatal (45 százalék), általában az életszínvonalat 58 százalékuk látta rosszabbnak,<br />

összehasonlítva a tíz évvel azelőttivel. A gazdasági helyzet javulásának, az uniós<br />

integráció megvalósulásának nyomait láthatjuk a 2004-es javuló adatokban, majd<br />

a kiábrándultságot és a globális pénzügyi, majd gazdasági válság hatásait a 2008-as<br />

és a 2012-es válaszokban. A 2016-os kutatás eredményei pozitív változást jeleztek a<br />

fiatalok múltszemléletében. 2012-höz képest jelentősen növekedett azok aránya, akik<br />

kifejezetten pozitívnak látják az elmúlt tíz évet, és nagymértékben csökkent azoké,<br />

akik szerint romló tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet. Az ezredforduló óta<br />

eltelt tizenhat év adataira a fókusz tágításával úgy is tekinthetünk, hogy azokból egy<br />

alapvetően pozitív tendencia olvasható ki, amelyet időlegesen félbeszakított a válság<br />

okozta kiábrándultság, ám a javuló trend a válságot követően visszatért. A javuló<br />

tendencia ellenére a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket alapvetően semlegesként,<br />

de inkább – elsősorban az anyagi biztonság szempontjából – negatívan ítélik meg<br />

a fiatalok. A kérdéskört részletesebben vizsgáló 2012-es adatok tanúsága szerint a<br />

vizsgált tíz szempont közül hét esetében találták jobbnak az előző (azaz a Kádár-)<br />

rendszert, mint a mostanit. Ezek jórészt olyan szempontok, amelyek a kiszámíthatóságot,<br />

a mindennapi anyagi biztonságot jelenítik meg. Azon szempontok esetén,<br />

amelyek nem ebbe a körbe tartoznak, úgymint a felsőoktatásban való részvétel<br />

lehetősége, a szabadságjogok vagy a szórakozási lehetőségek, a mostani rendszer<br />

megítélése a kedvezőbb.<br />

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalata, hogy a rendszerváltás előtti kiszámíthatóság<br />

azon fiatalok gondolatvilágában is tovább él, akik maguk nem emlékezhetnek<br />

rá, hiszen nem éltek még, vagy túl fiatalok voltak ahhoz, hogy összetett<br />

benyomásaik legyenek. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de valójában a fiatalok értékelése<br />

egy olyan konszenzusos társadalmi véleményt tükröz vissza, amely valós<br />

tapasztalatokon alapul, hiszen a rendszerváltás előtti években ténylegesen jobbak<br />

voltak a munkához, lakáshoz jutás lehetőségei, és nagyobb volt a szociális biztonság.<br />

A gyermekek és fiatalok helyzete már nem ennyire egyértelmű, a pozitív megítélést<br />

azonban mindenképpen magyarázhatja, hogy a rendszerváltást követő éveket a<br />

fiatalabb korosztályok szenvedték meg leginkább (Gazsó – Laki, 2004).<br />

Habár az olyan demokratikus értékek, mint a szabadságjogok, a mostani rendszerben<br />

jobban érvényesülnek, a demokrácia csak a 15–29 évesek valamivel több<br />

mint fele szerint jobb minden más politikai rendszernél. A megkérdezettek har-<br />

13


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

mada kívül helyezi magát a demokratikus-diktatórikus politikai berendezkedés<br />

szembenállásán, illetve azt viszonylagosként értelmezi. Érdemes megjegyezni, hogy<br />

a fiatalok gondolataiban a demokrácia fogalma nem koherens, sokszor a „demokratikus<br />

értékek jelentőségét fel sem ismerik” (Murányi, 2012:271).<br />

Globalizációs trendek<br />

A vállalatok és a pénzpiacok átszerveződésének eredményeképpen kialakuló globalizáció<br />

nem a gazdaság saját terméke, hanem a piacok érdekében fellépő pénzügyi<br />

intézményeké és kormányoké (Castells, 2006). A globalizáció összekapcsolódás,<br />

kulturális homogenizáció, a globális ízlések, vagy ahogy Hall (1997) mondja:<br />

a kulturális hibridek kialakulásának világa. A globalizáció olyan folyamat, amely<br />

az egész világra vonatkozik, nincs tekintettel a nemzeti határokra, új módon köt<br />

össze közösségeket.<br />

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói<br />

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági<br />

helyzetüknél fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. Habár a magyar piacgazdaság<br />

fejlettségében elmarad a nyugati országokétól, így a magyar fiatalok pénztárcája is<br />

soványabb európai társaikénál, a kínálati oldalon több a hasonlóság, mint a különbözőség:<br />

ugyanazok a világmárkák, nagyon hasonló, jól körülhatárolható igények,<br />

hasonló trendek, ám gyökeresen eltérő lehetőségek jellemzők (Székely, 2008). Somlai<br />

(2011) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével<br />

globális sztenderdek alakítják. Már a kilencvenes években is a média irányította a<br />

(szub)kultúraképzést, napjainkban már „lappangási időszak” sincs – az azonnaliság<br />

a jellemző, amelyet alapvetően a posztmodern médiakörnyezet tesz lehetővé<br />

(Muggleton alapján Guld, 2012).<br />

A globalizáció hatásait Magyarországon leginkább a fogyasztás, azon belül a<br />

médiafogyasztás területén érhetjük tetten. Már a nagymintás magyarországi ifjúságkutatások<br />

korábbi hullámai is részletesen foglalkoztak a fiatalok médiafogyasztásával<br />

és azon belül az internet szerepével (Bauer – Szabó, 2005). Általában<br />

megfigyelhető, hogy a nagymintás ifjúságkutatások célcsoportjának tekintett<br />

15–29 éves korcsoporton belül is jelentős különbség van az egyes korosztályok között.<br />

Mindazonáltal a magyarországi 15–29 éves fiatalok már egy évtizeddel ezelőtt<br />

is egységes és megkülönböztetett helyzetben voltak. Ez a különleges helyzet világosan<br />

megmutatkozott a nemzetközi hozzáférési és használati indexekben, ahol<br />

Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepelt, ugyanakkor<br />

14


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

a korosztályos bontások szerint az ifjúság már egy évtizede is együtt mozgott a<br />

globális trendekkel (Székely, 2007). Mindez az addig ismert médiastruktúra átalakulását<br />

tette kézzelfoghatóvá. „A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek,<br />

a változást a fiatalok eltérő médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet<br />

szerepének növekedése elsősorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt<br />

komolyan veendő konkurenciát” (Székely, 2007:90). Ami egy évtizede még konkurenciát<br />

jelentett, ma már az uralkodó médiumot jelenti, a legfrissebb nagymintás<br />

ifjúságkutatásból kiderül, hogy a napi internetezők aránya jelentősen meghaladja<br />

a napi tévénézőkét.<br />

Már egy évtizeddel ezelőtt is látható volt, hogy a változás nem csupán a fogyasztási<br />

szokásokban következik be, de a fejekben is. A médiumok (könyvek, televízió,<br />

rádió és nyomtatott lapok) fontosságának megítélésével kapcsolatban általában<br />

megfigyelhetők kisebb-nagyobb különbségek a fiatalok és az idősebbek között.<br />

Mindazonáltal az internet fontosságának megítélése a leginkább szélsőséges,<br />

a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az idősebbek, olyannyira,<br />

hogy az életkort tekintve szinte tökéletes linearitásról beszélhetünk (Székely, 2006).<br />

A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy az internet szerepének felértékelődése<br />

már egy évtizede tudatosult. Az azóta eltelt időben az internetnek mint információforrásnak<br />

a fontossága – méréseink szerint – tovább növekedett, míg a hagyományos<br />

média – a televízió kivételével – erőteljesen veszített fontosságából. Az<br />

internet információforrásként – és tegyük hozzá, a szórakozás forrásaként – való<br />

felértékelődése a tér és az idő szerepének átértékelésével egyben a globalitásnak is<br />

a jelképe. Ugyan a globalizáció nem az internettel indult, és hatása nem csupán az<br />

Y generációra és a fiatalabbakra terjed ki, de globális szocializációs közegként innen<br />

számítva értékelhetjük.<br />

A globalizáció a fiatalok számára is kézzelfogható formában jelent meg az uniós<br />

csatlakozással. Az (érzékelt) egzisztenciális problémák ellenére 2000-ben a még<br />

az európai integráció legfontosabb része előtt álló ország ifjúsága meglehetősen<br />

bizakodó volt. A fiatalok kétharmada az uniós csatlakozástól inkább javulást várt,<br />

mindössze a megkérdezettek 3–4 százaléka számított egyértelműen negatívumokra,<br />

a többség egyértelműen pozitív vagy vegyes várakozásokkal volt jellemezhető<br />

(Laki et al., 2001).<br />

A nagymintás ifjúságkutatás legfrissebb eredményeiből – összehasonlítva a<br />

korábbi hullámokkal – kiderül, hogy a fiatalok 2016-ban tekintettek legkevésbé<br />

negatívan a jövőre. A család és az ország jövőbeli helyzete, illetve az emberek jövő-<br />

15


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

beli életszínvonala 2000-ben a megkérdezettek ötöde-negyede számára borúsnak<br />

látszott. Nyolc évvel később közel minden második fiatal fogalmazott úgy ezekben<br />

a kérdésekben, hogy várhatóan romlani fog a helyzet, míg 12 évvel az ezredforduló<br />

után a megkérdezettek közel hattizede vélekedett így. 2016-ban óriási fordulatot tapasztalhatunk<br />

minden vizsgált kérdés esetében: töredékére esett vissza a szkeptikus<br />

jövőképpel bíró fiatalok aránya. Arra a kérdésre, hogy „ha a jövőre gondol, mit tart<br />

valószínűnek, a következő tíz évben hogyan fog alakulni a család helyzete?”, 2016-ban<br />

14 százalékuk válaszolt úgy, hogy romlik majd, míg 2012-ben 51 százalék. Hasonló a<br />

helyzet az ország jövőbeli helyzetének, illetve az emberek jövőbeli életszínvonalának<br />

megítélésével, előbbi esetében 2016-ban 18 százalék volt pesszimista, míg 2012-ben<br />

58 százalék, utóbbi esetében a 2016-os 22 százalék és a 2012-es 59 százalék mutatja<br />

a különbséget.<br />

Információs trendek<br />

Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet – amelyet Bell (2001) posztindusztriális<br />

társadalomnak, vagy Castells (2006) hálózati társadalomnak, mások információs<br />

társadalomnak neveznek – az egész világot áthatja és alakítja, gazdasági, társadalmi<br />

és kulturális dimenzióban egyaránt 1 . Wirtz (1999) az ipari forradalommal<br />

kezdődő időtávot vizsgálva megállapítja, hogy az információs társadalom megszilárdulása<br />

beleillik a Kondratyev-ciklusba. A hálózati társadalom paradigmikus jellegét<br />

mutatja, hogy Castells (2006) szerint mind a biológiai, mind a társadalmi életciklus<br />

ritmusa megbomlik (pl. kitolódó gyermekvállalás, hosszú időskor). Ebben a szerkezetben<br />

az infokommunikációs technológiák jelentik a legfontosabb fizikai erőforrást,<br />

míg az emberi tudás a legfontosabb humán tényező és az információ a legfontosabb<br />

jószág. Az információs korszak egyedi kultúrája a digitális kultúra. A digitális kultúra<br />

elmúlt negyedszázadának magyarországi történetét tekintve öt nagyobb szakaszról<br />

beszélhetünk: 1. Hőskorszak (1990–1995); 2. Modemes korszak (1995–2000);<br />

3. A web 1.0 kora (2000–2005); 4. A szélessávú internet kora (2005–2010); 5. Poszt-PC<br />

korszak (2010–) (Rab, 2016). Az infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli<br />

változásokat is rögzíthetünk a nagyjából egy emberöltőnyi idő alatt. Míg koráb-<br />

1 Az információs társadalom mérhetőségének két fontos pillére (1) az interkonnektivitás, amely<br />

a kölcsönös összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás,<br />

amely a vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében<br />

egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti) lélektani határt határoz meg (Z. Karvalics, 2007a).<br />

16


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

ban a digitális kultúra másodlagos volt, és a hagyományos kultúra online leképeződését<br />

jelentette pusztán, ma már jellemzően a digitális kultúra termékenyíti meg és<br />

alakítja át a hagyományos viszonyokat. Ennek nyomait látjuk a makrostruktúrában<br />

pl. a média átalakulásában, de a mikrovilágban, így a mindennapi tevékenységeinkben<br />

egyaránt.<br />

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Magyarországon is regisztrálhattuk az internet<br />

szerepének felértékelődését, elsősorban a fiatalok körében. A World Internet<br />

Project 2004-es magyarországi adatait vizsgálva megfigyelhettük, hogy a televízió<br />

uralta médiafogyasztás két, egymásra épülő kihívással találkozott: az egyik az internet<br />

jelensége általában, a másik az új generációk belépése. Az internethasználók<br />

médiafogyasztásában már az ezredfordulót követően sem a televízió dominált,<br />

a tájékozódásban és a szórakozás tekintetében is felzárkóztak a világháló tartalmai.<br />

Ugyanekkor egy fontos életkori töréspontot is megfigyelhettünk: a 70-es évek végén<br />

születettek és fiatalabbak médiafogyasztása mind az adott médium előtt-mellett<br />

eltöltött időt, mind a fogyasztás gyakoriságát tekintve lényegesen különbözik – sok<br />

esetben az addigi uralkodó elképzeléseket meghazudtolva – az idősebb korosztályokétól<br />

(Pintér – Székely, 2006). Ez a töréspont a digitális korban szocializálódott<br />

Y generáció számításának 2 korszakhatára is egyben.<br />

A fenti korszakolásra tekintve is láthatjuk, hogy rövid idő alatt is jelentős változások<br />

következtek be, amelyek nem hagyták érintetlenül az ifjúságot (sem). Az<br />

ezredfordulót követő években, bár a televízió szerepe továbbra is meghatározó volt<br />

(2016-ban a fiatalok többsége rendszeresen nézett televíziót), az internetezés egyre<br />

fontosabb médiummá vált. 2016-ban a fiatalok 88 százaléka internetezett naponta,<br />

amely arány magasabb, mint a teljes népességben látható 80 százalék 3 . Hasonlóan<br />

a használathoz az otthoni hozzáférés is folyamatosan nőtt az elmúlt években. Az<br />

ezredfordulón mindössze a 15–29 évesek egytizede (9 százalék) fért hozzá a világhá-<br />

2 A generációknak többféle meghatározása létezik, elsősorban az amerikai társadalomra vonatkozóan.<br />

Magyarországon az empirikus (médiafogyasztási) adatok alapján az alábbi generációs<br />

besorolás ismert: veteránok, akik 1938-1939 előtt születtek; a baby boom nemzedéke<br />

az 1940-1941 és 1968-1969 között születetteket jelenti; az X generáció tagjai 1970-1971 és<br />

1978-1979 között születtek; az Y generáció, akik 1980-1981 és 1992-1993 között születtek, míg<br />

a Z generáció az 1994-1995 után születetteket jelenti.<br />

3 Az ITU (International Telecommunication Union) 2016-ra vonatkozó 2017-es jelentése<br />

(Measuring the Information Society Report) alapján. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/<br />

Documents/publications/misr2017/MISR2017_Volume1.pdf<br />

17


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

lóhoz az otthonában, míg 2016-ban már közel kilenctizedük (87 százalék). Érdemes<br />

megfigyelni, hogy 2016-ra az otthoni internet-hozzáférések megkezdték leválásukat<br />

a korábbi hordozójukról, a számítógépekről, és már több internetkapcsolat található<br />

a fiatalok otthonaiban, mint számítógép (Székely – Aczél, 2018).<br />

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatait összegezve Nagy (2013a) megállapítja,<br />

hogy a fiatalok esetében kevésbé beszélhetünk szabadidő-társadalomról.<br />

A nem intézményesített fiatalkori szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus<br />

média, így a „képernyő-társadalom” meghatározás sokkal jobban illik a mai<br />

fiatalokra, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök<br />

képernyői előtt töltik (vö. Rushkoff, 2006; képernyőnemzedék). És ezek közül egyre<br />

nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei: a legfrissebb adatokból kiolvasható,<br />

hogy a napi internetezők aránya (88 százalék) már jelentősen meghaladja a<br />

napi tévénézők arányát (63 százalék).<br />

Magyar ifjúságelmélet és nemzetközi beágyazódás<br />

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szakirodalomban két olyan keretrendszer<br />

formálódott, amelyek értelmezési kereteket biztosítottak az ifjúsági vonatkozású<br />

elméleti munkákhoz, empirikus kutatásokhoz és köztük a nemzetközi összehasonlító<br />

vizsgálatokhoz. Ez a két kiemelt tematika az élethelyzet bemutatásán alapuló<br />

„átmenet” diskurzusa és az életmódot középpontba helyező ifjúsági „kultúra” diskurzusa<br />

(Szanyi, 2018).<br />

A nemzetközi diskurzusokba többé-kevésbé illeszkedő vagy onnan táplálkozó,<br />

de kifejezetten magyarországi vonatkozású narratívák közül három fontosabb<br />

emelhető ki Nagy és Tibori (2016) szerint, amelyek a következők: az ifjúsági korszakváltás<br />

elmélete (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) és az új<br />

csendes generáció paradigmája (Székely, 2014a). Ezek az elméletek nem ugyanazon<br />

dimenziók mentén beszélnek a fiatalokról: az ifjúságügy narratívája arra igyekszik<br />

választ találni, hogy kik a fiatalok, az új csendes generáció arra koncentrál, hogy<br />

milyenek, az ifjúsági korszakváltás elmélete leginkább a miértre keresi a választ.<br />

Ugyanakkor a modellek mindegyike kapcsolható a nemzetközi diskurzusokhoz,<br />

az ifjúsági korszakváltás az átmenet diskurzusához kapcsolódik szorosan, míg az<br />

ifjúságügy narratívája fejlődéslélektani megközelítések közé illeszkedik, az új csendes<br />

generáció koncepciója a generációs elméletek mentén fogalmazódik meg.<br />

18


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Az elméletek és kritikájuk azt mutatja, hogy ezekkel a modellekkel az elmúlt<br />

évtizedek teljes körű, magyarázó leírását adni nem lehetséges, ugyanakkor<br />

mindegyik alkalmas arra, hogy segítségével átfogó képet alkothassunk<br />

a magyarországi fiatalokról (Nagy – Tibori, 2016). Kifejezetten a külhoni magyar<br />

fiatalokra vonatkozó átfogó narratíva nem készült, ugyanakkor a határon<br />

túli magyar fiatalokról számos munka született. Ezek közül a legjelentősebbek<br />

több régió egyidejű vizsgálatával valósultak meg, így a 2001-es ifjúságkutatás<br />

(MOZAIK2001) és a 2015-ös GeneZYs kutatás, jellemzően azonban egyegy<br />

régióra vonatkoztak. Az elmúlt évtizedek külhoni ifjúságkutatásairól ad<br />

részletes összefoglalót Ercsei (2017) a romániai, Morvai (2017) a szlovákiai,<br />

Szerbhorváth (2017) a szerbiai, illetve Csernicskó és Hires-László (2017) az ukrajnai<br />

gyakorlatra vonatkozóan.<br />

Az ifjúsági korszakváltás narratívája<br />

Az ifjúsági korszakváltás elméletét Gábor (2004) Zinnecker nyomán vizsgálja, aki két<br />

ifjúsági korszakot különböztet meg: az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti<br />

ifjúsági korszakot és a posztindusztriális társadalomra jellemző iskolai ifjúsági korszakot<br />

(Fazekas – Székely, 2016). A modern vagy indusztriális társadalomra jellemző<br />

átmeneti ifjúsági korszak a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenetet – annak<br />

kényszerű folyamatát – jelöli. Az ifjúsági korszakban a felnőttségre való felkészülés,<br />

a szakma megszerzése, a társadalmi reprodukció megalapozása zajlik. Mindez azt<br />

jelenti, hogy a fiatalság idejére a társadalom türelemmel tekint, felmenti őket az<br />

erőforrásaik a társadalom érdekében való felhasználása alól, azaz nem várja el a<br />

családalapítást, az adófizetést. Ezzel szemben a posztmodern vagy posztindusztriális<br />

társadalom a normalizált életút helyett „választásos életrajzot” kínál az ifjúsági korszakban<br />

lévőknek, amelyet az oktatási idő megnyúlása (az ifjúság skolarizálódása)<br />

és jelentőségének felértékelődése jóval autonómabb időszakká alakít: a korábbi<br />

kontrollszerep gyengül, a média- és a szabadidőipari kontrollok erősödnek<br />

(Nagy – Tibori, 2016).<br />

Gábor (2004) a két korszakot, Zinnecker nyomán, három dimenzió szerint tartja<br />

érdemesnek a vizsgálatra: (1) az idődimenzió, amelyben a fő kérdés, hogy a fiatalok<br />

idejük mekkora hányadát fektetik az ifjúsági életszakaszba; (2) a szociális tér, amely<br />

esetében arra irányul a vizsgálat, hogy a felnőtt társadalom intézményei és csoportjai<br />

hogyan hatnak az ifjúsági életszakaszra; (3) a kulturális autonómia foka, amely az<br />

ifjúsági kultúra önállóságát teszi fő kérdéssé.<br />

19


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Gábor (2004) állítása szerint a kilencvenes években Magyarországon is kialakult<br />

az iskolai ifjúsági korszak, ami azt jelenti, hogy az ifjúsági korszakváltás a<br />

nyugati tendenciákhoz képest hazánkban 15-20 évvel később jelentkezett, részben<br />

az általános megkésettség, részben a rendszerváltást megelőző lefojtottság miatt.<br />

„Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtődtek az<br />

iskolában eltöltött idő megnövekedésének előfeltételei a közoktatás, majd a felsőoktatás<br />

expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlődés, a fogyasztás<br />

expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen<br />

mértékű kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvő emancipálódási<br />

törekvésekkel párosult” (Gábor, 2004:63).<br />

A modell két forgatókönyvvel számol: a munkanélküliségi forgatókönyvhöz a<br />

társadalom alatti osztály újratermelődése, míg a szabadidős forgatókönyvhöz a középosztályosodás<br />

társul. Az ifjúsági korszak a foglalkoztatás válságának korszaka,<br />

amely munkanélküliséggel és a munka relativizálásával (fogyasztás és az oktatási<br />

rendszerben való lét is munka lehet) jár együtt. A munkanélküliségi forgatókönyv<br />

esetén már nagyon korán megmutatkozik a társadalom alatti osztály, amelyet Gábor<br />

(2004) azon fiatalok csoportjaként azonosít, akik az iskolarendszerből kiszorulnak,<br />

és ennek következtében a társadalmi integrációjuk is megnehezedik.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás 2000-es évi adatfelvétele alapján Gábor (2004) megállapítja,<br />

hogy a magyar 15–29 éves fiatalok valamivel több mint egytizede (12 százalék)<br />

megreked a legfeljebb általános iskolai végzettség megszerzésénél. Ezek közül<br />

a többség megszerzi az általános iskolai végzettséget (10 százalék), de egy részük<br />

lemorzsolódik (2 százalék). A 2016-os adatok azt mutatják, hogy az általános iskolai<br />

végzettségnél – időlegesen vagy örökre – megrekedtek aránya 9 százalék, amelyből<br />

a nagyobb rész (7 százalék) úgy gondolja, nem fogja már folytatni a tanulmányait<br />

(1.1. táblázat). Ez a jelentékeny csoport 4 egyértelműen leszakadó réteget képez, ahol<br />

a különböző dimenziókban értelmezhető hátrányok koncentrálódnak.<br />

2000 2016<br />

Általános iskolai végzettséget szerzett, nem tanul tovább 10 7<br />

Általános iskolából lemorzsolódott 2 2<br />

Összesen leszakadó 12 9<br />

1.1. táblázat: Leszakadók<br />

(N 2000-2016<br />

= 8000, százalékos megoszlás)<br />

4 Nagyjából 266 ezer fő volt az ezredfordulón, 2016-ban 150 ezerre tehető a létszámuk.<br />

20


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Az empirikus adatok első pillantásra azt mutatják, hogy a társadalom alatti osztály<br />

újratermelődése némileg csökkent, mivel 2000-hez viszonyítva 2016-ban már a fiatalok<br />

kisebb aránya szakad le az általános iskolai végzettség megszerzésekor, illetve<br />

az előtt. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csökkent a munkanélküliségi<br />

forgatókönyv valószínűsége, hiszen egy-egy társadalomban az iskolai<br />

végzettség általános emelkedésével az alacsonyabb végzettségek kevesebbet érnek.<br />

A szabadidős forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával számol, a középosztályosodást<br />

a fogyasztási dimenzióban vizsgálja. Gábor (2004) állítása szerint<br />

a fiatalok egyre inkább a piac szereplőivé, fogyasztóivá válnak, ez azt jelenti, hogy<br />

egyre több fogyasztási eszközt (szórakozásra való eszközt) birtokolnak. Az olyan<br />

infokommunikációs eszközök, mint a számítógép vagy az internet-hozzáférés, illetve<br />

a 2012–2016 relációban vizsgált eszközök (okostelefontól a videójátékig) esetén<br />

ez kétségtelenül így van. Megemlíthető ugyanakkor, hogy ezen fogyasztási javak<br />

terjedése a társadalom egészére jellemző, és az természetesnek tekinthető, hogy a<br />

fiatalok az innovációkat előbb adaptálják.<br />

Az elmélet azonban nem pusztán az iskolai végzettség és munkaerőpiaci pozíció<br />

vagy a szabadidő és fogyasztás változói mentén írja le az ifjúságot. A társadalmi<br />

újratermelésre koncentrálva a családalapítás és gyermekvállalás időbeli kitolásával<br />

a származási családról való leválás elhúzódásával is foglalkozik. Elismeri azt az<br />

ellentmondást, amely a modellből következő kulturális függetlenség és a tovább<br />

fennálló függés között feszül (pl. egzisztenciális függés a származási családtól vagy az<br />

államtól). Sokfélének és fragmentáltnak látja az ifjúsági életszakaszt, amelyet rendkívül<br />

sok bizonytalanság vesz körül. És mindez annak ellenére igaz, hogy bizonyos<br />

értelemben a mai ifjúság egy alapvetően biztonságos világban él, így a veszélyeztetettsége<br />

és a bizonytalanság forrása elsősorban egzisztenciális vagy pszichológiai<br />

lehet, így pl. a kockázati magatartások növekedhetnek (Gábor, 2004).<br />

Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy<br />

Giddens (1992) olvasatában a választásos életszakasz inkább reflexív folyamat, továbbá<br />

az ifjúsági korszakváltás elmélete csak a felnőttkorba lépés előtt megnyúló<br />

ifjúkorra koncentrál, kihagyja számításából a szűkülő gyermekkort.<br />

21


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Az ifjúságügy narratívája<br />

Az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) az egyén és a csoport szerepével, az egyén<br />

döntési és felelősségvállalási kompetenciái alapján próbálja leírni az ifjúság speciális<br />

jellemzőit. Állítása szerint az életkorokkal definiált csoportok nem feltétlenül<br />

feleltethetők meg az ifjúsági életszakasznak. Az egyén érését (felnőtté válását)<br />

felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás (döntés), illetve<br />

a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó felelősségek). Ezek alapján<br />

három csoportot lehet azonosítani: (1) a felelősség megjelenésétől a biológiai érettségig;<br />

(2) a biológiai érettségtől a pszichés érettségig; (3) a pszichés érettségtől a<br />

szociológiai-társadalmi érettségig. Az ifjúság ilyetén meghatározása szemben állhat<br />

az életkori határok szerinti besorolással (hagyományos statisztikai modell), hiszen<br />

nem feltétlenül esik egybe a biológiai, jogi és szociológiai felnőttkor.<br />

A 2012-es nagymintás ifjúságkutatás adatainak elemzésével Nagy (2013b) az elméleti<br />

15–29 éves ifjúsági csoport és az érettség közötti inkonzisztenciát mutatja be.<br />

Feltehetjük, hogy a fiatalok olyan biológiailag feltétlenül érett, pszichésen érett vagy<br />

nem érett, de társadalmi szempontból még éretlen egyének, akik a 15–29 éveseknek<br />

feleltethetők meg. Ehhez képest az adatok azt mutatják, hogy alig minden második<br />

15–29 éves tartozik tisztán a fiatalok közé (nem gyermek már, de még nem felnőtt),<br />

a többiek nem feleltethetők meg a hagyományos statisztikai modellnek. Mindez azt<br />

jelenti, hogy van értelme az érettségalapú meghatározásnak, amely valósabb képet<br />

festhet az ifjúságról, mint a pusztán életkori alapú besorolás.<br />

A modell kritikájaként említhető, hogy ugyan az életkori meghatározás leegyszerűsítő<br />

egydimenziós értelmezésével szemben életszerűbb megközelítés, azonban<br />

szükségszerű szubjektív elemei miatt megnehezíti a csoportbesorolás értelmezését<br />

és a mérhetőséget. A modell további problémája, hogy a következtetése nem longitudinális,<br />

hanem keresztmetszeti adatokon alapszik.<br />

A 2016-os ifjúságkutatásban – részben Nagy (2013b) munkája alapján – a<br />

2012-eshez képest alaposabban körbejártuk a kérdéskört. A biológiai érettséget<br />

a szexuális élet megkezdésére vonatkozó kérdés mellett a „nemi érettség”-re vonatkozó,<br />

közvetlen kérdéssel is vizsgáltuk. Nemileg érettnek tekintette magát a<br />

megkérdezettek háromnegyede (76 százalék), és nemi életét kétharmaduk (69 százalék)<br />

kezdte meg. Nemi érettségét a megkérdezettek többsége 13–15 éves korában<br />

érte el, míg a szexuális életet többségük 16–17 évesen kezdte meg. A pszichés érettség<br />

22


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

tekintetében jórészt a 2012-ben is használt dimenziókat vizsgáltuk 5 azzal a kiegészítéssel,<br />

hogy a 2016-os kérdőívben kérdésként szerepel az is, hogy mások felnőttként<br />

kezelik-e. A hivatkozott kérdések vizsgálata azt mutatja, hogy a biológiai érettséghez<br />

hasonló arányban, a fiatalok héttizede tekinti magát érettnek pszichés tekintetben<br />

(az 1-től 5-ig terjedő skála 4-es és 5-ös értékei alapján). Az egyes szempontok nagy<br />

fokú együttjárást mutatnak 6 , ami egyrészt konzisztens gondolkodásra, másrészt a<br />

szempontok azonos dimenzióba tartozására utal. A 2012-es gyakorlatnak megfelelően<br />

egy főkomponensben 7 összefoglalt változóval dolgoztunk tovább a pszichés<br />

érettség vizsgálata során. A 2012-es adatokon Nagy (2013b) a szociológiai-társadalmi<br />

érettség tekintetében a családi állapotot, a saját gyermeket és az önálló háztartást<br />

vizsgálta. Hasonló kiindulással a 2016-os adatokon is a származási családról való<br />

leválást vizsgáltuk az alábbi ismérvek alapján: elköltözés (a szülői házból, szülőktől<br />

függetlenül él-e), tanulmányok befejezése (befejezte-e a tanulmányait), gyermekvállalás<br />

(vállalt-e saját gyermeket), munkapiaci aktivitás (főtevékenységként keresőtevékenységet<br />

folytat-e). A megoszlásokat szemlélve (1.1. ábra) megfigyelhetjük,<br />

hogy a pszichés érettséghez képest ebben a dimenzióban gyengébb az együttjárás,<br />

ami az összetett élethelyzeteknek tudható be. A szociológiai-társadalmi értelemben<br />

érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték az önálló életüket, azaz akik a<br />

különböző ismérvek közül (befejezte tanulmányait és/vagy dolgozik; gyermeke van;<br />

elköltözött a szüleitől) legalább kettő esetén igennel válaszoltak.<br />

Együtt vizsgálva a három dimenziót, megfigyelhetjük, hogy egyrészt az érettségi<br />

dimenziók logikailag megfelelő sorrendben követik egymást, másrészt a 2012-es és a<br />

2016-os kutatások adatfelvételei meglehetősen hasonló eloszlást mutatnak (1.1. ábra).<br />

5 Konkrét tervei vannak a jövőre nézve; mindig számol a döntései lehetséges kimenetelével;<br />

az élete fontos kérdéseiben önállóan dönt; felnőttnek érzi magát.<br />

6 A Pearson-féle korrelációs együtthatók minden esetben rendkívül erősek (a leggyengébb 0,74).<br />

7 A főkomponens mindegyik változó hatását magában hordozza (kommunalitások 0,59–0,75<br />

között) és az eredeti változók információtartalmának nagy részét (69 százalék) megőrzi.<br />

23


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

érett<br />

nem érett<br />

100%<br />

19<br />

24<br />

80%<br />

46<br />

50<br />

60%<br />

66<br />

72<br />

40%<br />

81<br />

76<br />

20%<br />

54<br />

50<br />

34<br />

28<br />

0%<br />

biológiai 2012 biológiai 2016 pszichés 2012 pszichés 2016 társadalmi 2012 társadalmi 2016<br />

biológiai pszichés társadalmi<br />

1.1. ábra: Az érettség ismérvei a 15–29 éves célcsoportban<br />

(N=7823; százalékos megoszlás, a 2012-es adatok forrása: Nagy, 2013b)<br />

Az érettségi dimenziókat együtt vizsgálva a 2012-es adatok alapján végzett elemzés<br />

eredményeit is figyelembe véve a következőket állapíthatjuk meg (1.2. táblázat):<br />

2016-ban a megkérdezettek valamivel több mint tizede (14 százalék; 2012‐ben 13 százalék)<br />

tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszichés, sem társadalmi<br />

vonatkozásban nem tekinthető érettnek. Serdülőként (29 százalék; 2012‐ben<br />

22 százalék) azonosíthatók azok, akik a nemi életüket már megkezdték, de pszichés<br />

és társadalmi értelemben még nem tekinthetők érettnek. Fiatal felnőttnek (23 százalék;<br />

2012-ben 26 százalék) tekinthetjük azokat, akik a biológiai és a pszichés<br />

érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életüket még nem kezdték meg.<br />

A megkérdezettek 14 százaléka (2012-ben 22 százaléka) felnőttnek tekinthető, azaz<br />

mindhárom érettségi dimenzióban érett. A logikai besorolás olyan kategóriákat is<br />

megmutat, amelyek az érettségmodell dimenzióinak egymásra épülését árnyalja. Ebben<br />

a tekintetben a legnagyobb csoport a 15–29 évesek tizedét (10 százalék, 2012-ben<br />

11 százalék) kitevő kényszerfelnőttek csoportja, akik pszichésen még nem felnőttek,<br />

de biológiailag és társadalmi körülményeiket tekintve is már érettnek tekinthetők.<br />

Végül pszichésen koravénként (2016-ban és 2012-ben is egyaránt 5 százalék) határozhatók<br />

meg azok, akik pszichésen már érettnek számítanak, de társadalmilag<br />

nem, és nemi életet még nem élnek. Nagyon kis (3 százalék), 2012-ben szinte elhanyagolható<br />

(1 százalék alatti) arányban jelen voltak azok is, akik társadalmilag<br />

és pszichésen már érettnek számítanak, de biológiai értelemben még nem érettek.<br />

24


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

A nagyságrendeket tekintve a 2012-es és a 2016-os arányok meglehetősen hasonlóak,<br />

az egyetlen jelentős különbség a felnőttek kategóriájában van. Nagy (2013b) a<br />

modellje tárgyalása során arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos statisztikai<br />

modell mellett az érettségen alapuló modell is életképes, és amint látható, ez nem<br />

pusztán keresztmetszeti vizsgálatban igazolható.<br />

Biológiai<br />

szempont<br />

Nem érett<br />

Érett<br />

Pszichés<br />

szempont<br />

Társadalmi szempontból<br />

nem érett<br />

Társadalmi szempontból<br />

érett<br />

nem érett 14 (13) 3 (1)<br />

érett 5 (5) 3 (1)<br />

nem érett 29 (22) 10 (11)<br />

érett 23 (26) 14 (22)<br />

1.2. táblázat: Érettségdimenziók egymáshoz viszonyulása<br />

(N 2016<br />

=1811, százalékos megoszlás; zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Nagy, 2013b)<br />

A fentiekben bemutatott három érettségi dimenzió (biológiai, pszichés és szociológiai-társadalmi)<br />

bizonyos megkötésekkel, de vizsgálható egyfajta önreflexión keresztül<br />

is. A 2016-os kutatásban arra kértük a 15–29 éveseket, hogy különböző ismérvek<br />

mentén definiálják a fiatalság és a felnőttség fogalmát (csak a magyarországi kérdéssorban<br />

szerepelt ez a kérdés). A válaszok alapján az látszik, a fiatalok szerint e kérdések<br />

eldöntésében leginkább az élethelyzet és az önmeghatározás számít (1.2. ábra).<br />

Mindez tételesen azt jelenti, hogy 2016-ban Magyarországon a 15–29 évesek többsége<br />

szerint leginkább az tekinthető fiatalnak, aki tanul, illetve aki fiatalnak érzi magát,<br />

valamint aki a szüleivel lakik. A fiatalság további ismérve egyharmaduk szerint az,<br />

hogy egy fiatal nem dolgozik, eljár szórakozni, nincs önálló jövedelme, illetve nincs<br />

még gyereke. Nagyjából minden negyedik megkérdezett szerint az is jellemző egy<br />

mai magyarországi fiatalra, hogy nem kötött még házasságot, és nincs saját lakása.<br />

A felnőttség ismérvei között a legfontosabbnak azt tekintik a fiatalok, hogy az<br />

ember önálló döntéseket hoz, dolgozik, van már gyermeke, illetve házasságot kötött.<br />

Több mint felük szerint a felnőttség esetében is releváns szempont, hogy az illető<br />

önmagára felnőttként tekint-e. A szülőktől való elköltözést és az iskolai tanulmányok<br />

befejezését a fiatalok 28–30 százaléka gondolja fontos ismérvnek. Az említési<br />

sorrendeket tekintve figyelemre méltó, hogy a 15–29 évesek az életkornak nem tulajdonítanak<br />

nagy jelentőséget sem a fiatalság, sem a felnőttség esetén (mindössze<br />

25


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3–3 százalékuk említette az életkort), ami azt mutatja, hogy az élethelyzet és önmeghatározás<br />

kérdése. Azon kevesek, akik említették az életkort, átlagosan 25 éves<br />

korig tekintenek fiatalnak valakit, és megítélésük szerint átlagosan 23 éves kortól<br />

tekinthető valaki felnőttnek.<br />

aki iskolába jár<br />

61<br />

aki önálló döntéseket hoz<br />

64<br />

aki annak érzi magát<br />

aki a szüleivel lakik<br />

48<br />

56<br />

aki már dolgozik<br />

aki annak érzi magát<br />

akinek gyereke van<br />

58<br />

55<br />

52<br />

aki eljár szórakozni<br />

34<br />

aki szavazhat<br />

50<br />

aki nem dolgozik<br />

akinek nincs önálló jövedelme<br />

33<br />

31<br />

aki házas<br />

akinek van saját lakása<br />

aki nem lakik otthon<br />

30<br />

40<br />

50<br />

akinek nincs gyereke<br />

30<br />

aki már nem jár iskolába<br />

28<br />

aki nem házas<br />

akinek nincs saját lakása<br />

25<br />

24<br />

aki tanul és dolgozik<br />

akinek meghalt a szülője<br />

aki eljár szórakozni<br />

17<br />

21<br />

27<br />

életkor<br />

3<br />

életkor<br />

3<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

fiatalnak<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

felnőttnek<br />

1.2. ábra: Fiatalság, felnőttség megítélése<br />

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető fiatalnak?<br />

Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető felnőttnek?)<br />

(N 2016<br />

=2000; százalékos megoszlás)<br />

Az új csendes generáció narratívája<br />

Szanyi (2018) megfogalmazza, hogy a nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusban<br />

az elmúlt évtizedekben újult erővel jelentek meg a generációs elméletek. A generációs<br />

megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül, a mindennapok<br />

közbeszédében is jelentős sikereket ért el. Népszerűek a különböző generációs<br />

tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel operáló humánerőforrás-menedzsment<br />

és marketing tárgykörébe sorolható könyvek, cikkek,<br />

előadások. A generációk iránti köznapi érdeklődés fő hajtóerejét a paradigmikus<br />

változások adják, amelyek hatására a megváltozó világban irányjelzőket keresünk.<br />

Milyen világ köszönt ránk, milyen lesz ennek az új világnak az embere, milyen<br />

általánosítható jellemzői különböztetik meg a korábbiaktól – milyen az új nemzedék<br />

karaktere?<br />

26


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Mannheim (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki karakterben<br />

érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt szocializációs<br />

tapasztalat különbözőségeiből erednek. Amennyiben a szocializációs hatások megváltoznak,<br />

és ezen változások képesek tartósságot is felmutatni, továbbá hatókörük<br />

kiterjed a társadalmi normák elsajátításának legfontosabb életszakaszára – amely a<br />

gyermek- és fiatalkor –, meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. Mindez azt<br />

jelenti, hogy egy-egy generáció karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban<br />

kell keresnünk. A szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek<br />

szintén változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó<br />

tömegmédia és a digitális világ közegei 8 , amelyek a kapcsolódás szorosságát és képviselt<br />

normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. A generációs elmélet<br />

eredménye, hogy napjaink tizen-, huszonéveseit leggyakrabban Z generációként<br />

emlegetjük, és elsősorban a digitális szocializáció hatásait keressük a karakterükben.<br />

Az új csendes generáció paradigmája Mannheim (1969) gondolata mentén abból<br />

indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre<br />

vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként<br />

a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk<br />

karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk<br />

végbement. Strauss és Howe modellje 9 szerint a nagyjából 20 éves intervallumok<br />

szerint egymást váltó nemzedékekből és az egymást követő archetípusokból<br />

következik, hogy a 2000-es évek elejétől születettek karakterükben hasonlatosak a<br />

II. világháború előtt születettek nemzedékére, az ún. csendes generációra, azaz egy<br />

új csendes generációként azonosíthatók (Székely, 2014a, Komár, 2017).<br />

Ugyanakkor a magyarországi fiatalok életében a szocializmus alatti megkésettség,<br />

majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, amely a nyugati világot nem vagy<br />

kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet, hogy a rendszerváltozás<br />

krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét rajzolta meg Magyarországon.<br />

Ez nem azonos a nyugati világban 2000 és 2020 között születettek nemzedékével<br />

(amelyet Strauss és Howe új csendes generációnak nevez), hanem nagyjából az egy<br />

8 A generációs különbségek demonstrálásában már a baby boom nemzedék esetén megjelenik<br />

a média hatása (televízió), amely azt követően X (számítógép) és Y (internet) esetében is<br />

markáns karakterképző szerepet tölt be.<br />

9 A Strauss és Howe (1991) által alkotott modell a generációkról való gondolkodás fontos alaptétele,<br />

amely szerint a generációváltás ciklikusan megy végbe nagyjából 20 évenként, és ezen<br />

ciklusok szerint egymást váltogatva beszélhetünk alapvetően domináns és visszahúzódó<br />

nemzedékekről.<br />

27


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

nemzedékkel korábban, a rendszerváltás környékén születettekre vonatkoztatható.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás 2012-es adatait vizsgálva elmondható, hogy az egyes<br />

szocializációs közegekre – az elsődleges szocializációs közegre (család és családi<br />

értékek), a másodlagos szocializációs közegre (iskola és munkahely), valamint a<br />

harmadlagos szocializációs közegre (szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül<br />

média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati<br />

magatartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a csendesség.<br />

1.3. ábra: Az új csendes generáció fontosabb ismérvei<br />

(Forrás: saját szerkesztés)<br />

Az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága (1.3. ábra) a szocializációs<br />

közegek részletes vizsgálatát követően került bemutatásra (Székely, 2014a). A 2016‐os<br />

kutatás eredményei lehetőséget kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk és bemutassuk<br />

szinte azonos ismérvek alapján az esetleges változásokat 2012 és 2016 között.<br />

28


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Az elsődleges szocializációs közegben (1.3. táblázat) a családi állapotot tekintve<br />

jelentős különbségeket nem találunk, ugyanúgy domináns a párkapcsolat nélküli<br />

fiatalok száma, és a tényleges gyermekvállalásban sincs különbség a két vizsgált<br />

időpont között. A bizonytalanság a házasság tekintetében jelentősen csökkent,<br />

ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében növekedett, így a változás iránya nem<br />

egyértelmű. A szülői életeszmény elfogadása növekedett 2012-höz képest, a szülőktől<br />

való különköltözési vágy azonban mérséklődött.<br />

Ismérvek<br />

Családi állapot<br />

Jövő bizonytalansága<br />

Szülői értékek elfogadása<br />

Otthon maradás<br />

Csendesség mértéke<br />

39 (42) százalék egyedülálló (partnerkapcsolata nincs);<br />

86 (85) százaléknak nincs gyermeke<br />

11 (18) százalék nem tudja, hogy szeretne-e házasságot kötni;<br />

22 (15) százalék nem tudja, hány gyermeket szeretne<br />

54 (46) százalék teljes mértékben elfogadja<br />

azokat az elveket, amelyek szerint a szülei élnek<br />

37 (41) százalék nem tervez költözést<br />

1.3. táblázat: Csendesség az elsődleges szocializációs közegben 2016-ban<br />

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />

A tanulás és a munka világában, azaz a másodlagos szocializációs közegben a<br />

családhoz képest komolyabb különbségeket érzékelhetünk, ha ez első ránézésre<br />

nem is látszik (1.4. táblázat). Összességében megállapítható, hogy a munkapiaci<br />

aktivitás felé mozdultak el a 15–29 évesek. Növekedett az aktívak aránya (Szanyi<br />

– Susánszky, 2018), de a jelenleg nem aktívak között is látványosan növekedett a<br />

munkakeresők aránya – azaz többen dolgoznak, és azok közül is többen keresnek<br />

munkát, akik jelenleg nem aktívak a munkapiacon. Nem változott jelentősen<br />

azoknak az aránya, akik a következő évekre változatlanságot prognosztizálnak<br />

magukra vonatkozóan, ugyanakkor a bizonytalanok aránya csökkent. A bizonytalanok<br />

aránya a jövőbeli tanulmányokkal kapcsolatban is csökkent, ugyanakkor<br />

a passzívak aránya nem változott, ennek oka az, hogy 2016-ban többen vannak<br />

(42 százalék vs. 2012-ben 34 százalék), akik biztosan tudják, hogy nem akarnak<br />

már tanulni.<br />

29


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Ismérvek<br />

Jövő változatlansága<br />

Tanulási szándék<br />

Csendesség mértéke<br />

30–60 (30–70) százalék között számítanak a<br />

munkaerőpiaci és képzettségi változatlansággal,<br />

és további 4–6 (6–10) százalék bizonytalan<br />

69 (69) százalék bizonytalan, vagy nem kíván (tovább)tanulni<br />

Munkavégzés szándéka 42 (58) százalék nem keres munkát, holott nem dolgozik<br />

1.4. táblázat: Csendesség a másodlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />

A szabadidő tereiben összességében is inkább változatlanságot mutatnak az adatok,<br />

bár az egyes dimenziókban komolyabb elmozdulásokat regisztrálhatunk<br />

(1.5. táblázat). A hétköznapok és hétvégék szabadidős elfoglaltságaiban döntő<br />

szerepet kapnak a képernyős tevékenységek (televízió, számítógép, internet). 2016-<br />

ban a 15–29 évesek nagyobb arányban említették, hogy hétköznap és hétvégén is<br />

jellemző tevékenységeik között szerepel a televízió, a számítógép és az internet.<br />

A képernyős tevékenységek jelentős szerepe miatt a jövőben valószínűleg ezek<br />

mentén is törésvonalak alakulnak majd ki az ifjúság világfelfogásán belül, a jövő<br />

narratíváit nagy valószínűséggel nem csupán a hagyományos kemény változók,<br />

hanem a digitális kultúra megélése, sikeressége és életminőség-javító hatása mentén<br />

is érdemes lesz vizsgálni. Ezt a későbbiekben a szocializációs közegekről szóló<br />

részben tárgyaljuk. Valamelyest tovább csökkent a fizikai kulturális terek látogatottsága,<br />

a rendszeres sporttevékenységet végzők aránya nem változott érdemben.<br />

Csökkent ugyanakkor azoknak az aránya, akik egyáltalán nem dohányoznak,<br />

illetve azok is kisebb arányban vannak jelen, akik állításuk szerint sohasem rúgtak<br />

még be. A civil aktivitás továbbra sem jellemzi a 15–29 éveseket, a négy évvel<br />

korábbi adatokhoz hasonlóan a korosztály háromnegyede (75 százalék) nem kötődik<br />

civil kezdeményezésekhez.<br />

30


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Ismérvek<br />

Otthon maradás<br />

Kulturális terek<br />

Médiaterek<br />

Online terek<br />

Sportolás<br />

Dohányzás<br />

Berúgás<br />

Droghasználat<br />

Civil aktivitás hiánya<br />

Csendesség mértéke<br />

(72) százalék hétköznap és hétvégén is<br />

jellemzően otthon tölti a szabadidejét 10<br />

40–90 (40–80) százalék (szinte) sohasem<br />

látogatja a felsorolt kulturális tereket<br />

65 (42) százalék hétköznap és hétvégén is<br />

jellemzően tévét néz szabadidejében<br />

62 (49) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően<br />

számítógépezik, internetezik szabadidejében<br />

64 (64) százalék egyáltalán nem sportol az<br />

esetlegesen kötelező testnevelésórákon kívül<br />

57 (64) százalék nem dohányzik<br />

57 (67) százalék nem rúgott még be<br />

(91) százalék nem fogyasztott illegális kábítószert<br />

75 (78) százalék nem kapcsolódik<br />

semmilyen módon szervezethez<br />

1.5. táblázat: Csendesség a harmadlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />

A 2016-os adatok alapján sem mondhatunk lényegileg mást a 15–29 éves fiatalokról,<br />

mint hogy jellemző rájuk a konformitás, nem akarják megdönteni a fennálló status<br />

quót, többségükben elfogadják a szüleik életeszményét. Jellemző rájuk továbbra<br />

is – bár 2012-hez képest csekélyebb mértékben – a bizonytalanság, sok esetben<br />

hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek<br />

nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre. A 2016-os adatok<br />

alapján megfigyelhetjük, hogy a fiatalok saját nemzedékükre vonatkoztatott problématérképén<br />

a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság a 2012-es<br />

adatokhoz képest erőteljesebben van jelen. A 15–29 évesek passzivitása változatlan,<br />

a többségük életéből hiányzik a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez<br />

visszahúzódó attitűddel közelítenek. Szabadidejüket zömmel otthon a képernyők<br />

előtt töltik, mozgásszegény életmód jellemzi őket. A kockázati magatartások – ha<br />

van is különbség a sohasem dohányzók és az absztinensek között – egyértelmű<br />

növekedést nem mutatnak. (Ádám – Susánszky – Székely, 2018).<br />

10 A 2016-os kutatásban ezt a kérdést nem vizsgáltuk.<br />

31


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A 2012-es nagymintás kutatás fontos tapasztalata volt, hogy a fiatalok az olyan<br />

kérdésekben, ahol differenciálhatták a válaszukat, jellemzően középre húzó megoldásokat<br />

választottak, 2016-ban ez a középre húzás egyértelműen csökkent, határozottabb<br />

véleménynyilvánítás érzékelhető. A középre húzás csökkenése együtt jár a<br />

válaszmegtagadás, illetve a válaszelkerülés csökkenésével is, amely magabiztosabb<br />

összképet rajzol a fiatalokról. Mindazonáltal a határozottabb véleménynyilvánítás<br />

nem jelenti közvetlenül a csendesség mérséklődését.<br />

A korábbi nagymintás ifjúságkutatások eredményeihez viszonyítva a 2012-es, így<br />

a 2016-os kutatás is a csendes attitűd általános jelenlétét mutatja, azaz a fiatalokat<br />

nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemzi, mint korábban.<br />

Mindez jelentheti azt, hogy az elmélettel kapcsolatosan megfogalmazott longitudinális<br />

elvárás (Nagy – Tibori, 2016) teljesül, azonban más, nem ennyire technikai<br />

kérdések is felvetődnek az új csendes generáció narratívájával kapcsolatban. Nagy<br />

és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy az elméleti<br />

alap amerikai generációkra vonatkozik, így korántsem biztos, hogy alkalmas a<br />

magyar ifjúság leírására. További problémaként azonosítják, hogy a narratíva nem<br />

beszél a csendesség okairól.<br />

A magyarországi empirikus adatokból kirajzolódó új csendes generáció az amerikai<br />

névadójától meglehetősen különbözik, jellegében mégis hasonló. A magyarországi<br />

új csendes generációt a korábbi amerikai csendes generációval összehasonlítva<br />

különbségeket találhatunk a társadalmi intézmények iránti bizalomban, illetve a<br />

hagyományok követésében. Az amerikai csendes generáció jellemzője volt az óvatos,<br />

konform, biztonságra törekvő magatartás, amely a status quo fenntartását segítette.<br />

A csendeseket a kemény munka és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom<br />

jellemezte. Többségük korán megházasodott, a családi értékek preferálása is igen<br />

fontos helyet kapott az életükben (Strauss – Howe, 1991). A magyarországi új csendes<br />

generációt ezzel szemben nem feltétlenül jellemzi a magas szintű bizalom, annak<br />

ellenére, hogy az elégedettség és a jövővel kapcsolatos attitűdök jelentős mértékben<br />

mozdultak el pozitív irányba 2012-höz képest, amely a gazdasági világválság hatásait<br />

tekintve az egyik legnehezebb év volt Magyarországon. A hagyományok követésében<br />

is csak részben találunk valódi különbséget, hiszen a tettekben (elköteleződés,<br />

családalapítás, kemény munka) a mai fiatalok nem közelítik meg a névadójukat,<br />

ugyanakkor az értékek világában ezek fontossága karakteresen megjelenik.<br />

Az új csendes generáció narratívája nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva<br />

Mannheim (1969), illetve Strauss és Howe (1991; 1997) alapgondolatait a<br />

32


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

szocializáció hatásairól a generációs karakterben – a rendszerváltás környékén<br />

születő és felnövekvő magyarországi nemzedék csendes attitűdöket mutat, ami<br />

empirikusan is igazolható. A csendesség lehetséges okait – a krízisek szerepén<br />

túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe (1991; 1997) gondolatait a krízisek<br />

idején születő nemzedékek csendességéről. Jelen munka kereteit is szétfeszítené<br />

annak vizsgálata, hogy – amennyiben meghatározhatók – hol találhatók ennek<br />

a generációnak a határvonalai, és azok mennyiben igazodnak a közkeletű<br />

Y és Z generációk határaihoz.<br />

A generációs besorolás értelméről<br />

Viszonylag gyakran találkozom olyan kritikával, amely a generációs elméletek létjogosultságát<br />

kérdőjelezi meg. Ezek a kritikák azzal söprik le a generációs megközelítéseket<br />

az asztalról, hogy a kohorszon kívül még számos más fontos tényező létezik,<br />

amely lényegesen pontosabb információt szolgáltat például az egyén társadalmi<br />

struktúrában betöltött helyzetéről vagy akár az ideákról, mint az azonos születési<br />

idő. És valóban, nagyon nem mindegy, hogy például a gazdasági erőforrások<br />

birtoklása terén az egyén milyen pozíciót foglal el. A társadalom felső tizedébe<br />

tartozókat jórészt más kérdések foglalkoztatják, más a tevékenységszerkezetük is,<br />

mint az alsó tizedébe tartozóknak. Ahogyan az sem mindegy, hogy hol él az ember,<br />

hiszen a rurális környezetben élők mindennapjai nyilvánvalóan különböznek a<br />

nagyvárosokban élők mindennapjaitól.<br />

A generációs elméleteket megmosolygók kritikája minden bizonnyal a generációs<br />

szemlélet divatjának is szól. Az utóbbi években a generációs gondolatok a<br />

magazinok népszerű tudományrovatait is kinőtték, és valóban nehéz dolguk van a<br />

józanabb hangoknak, amikor sokszor a horoszkópok komolyságával vetekszenek<br />

az egyes generációk leírásai. Mindazonáltal a kritikusoknak is el kell ismerniük,<br />

hogy az új nemzedékek megértésében a generációs logika sokat segít, többdimenziós<br />

szemlélete izgalmasabb az alternatív megközelítéseknél, hiszen azzal a kérdéssel<br />

foglalkozik, hogy: milyenek a mai fiatalok? A kérdés magában hordozza a jövőről<br />

való gondolkodást is, hiszen a ma fiataljai fogják a későbbiekben formálni a világot,<br />

de formálják ma is, sőt bizonyos tekintetben már születésükkel – vagy meg nem<br />

születésükkel – is tették.<br />

33


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Szocializáció alakította generáció<br />

„Az ember jobban hasonlít a korszakhoz, amelyben él, mint a saját apjához” – mondja<br />

a fogyasztói döntéseket generációs nézőpontból tárgyaló szakkönyv (Smith –<br />

Clurman, 2003). Kétségtelen azonban, hogy nem minden nemzedék tagjai alkotnak<br />

egyformán karakteresnek mutatkozó generációt, ráadásul a születési kohorszokat<br />

tekintve sem igazán beszélhetünk szabályszerűségről, hacsak a Kondratyev-ciklus<br />

analógiájára nem úgy gondolkozunk, hogy a felgyorsult világban lerövidül a nemzedékváltás<br />

ideje is. Ahogy a térben és időben azonos helyen lévő egyének nem<br />

feltétlenül alkotnak közösséget, úgy a karakteres generáció létrejöttéhez is szükség<br />

van még valamire az azonos születési éveken kívül. Mannheim (1969) is hasonlóan<br />

értelmezi a generációs problematikát, rámutatva arra, hogy a generációk közötti<br />

különbségek nem életkori jellegűek, hanem a megélt szocializációs tapasztalat<br />

különbözőségeiből erednek. Ha az adott szocializációs hatások időben tartósnak<br />

bizonyulnak, és fennállnak a szocializáció legfontosabb életszakaszaiban (gyermekés<br />

fiatalkor), akkor meghatározhatják egy-egy generáció karakterét.<br />

Nagy és Trencsényi (2012) a szocializációs közegekről szóló munkájukban<br />

Giddens elméletéből kiindulva amellett érvelnek, hogy a hagyományos kételemű<br />

(család és iskola), illetve háromelemű (család, iskola és munka világa) „szocializációs<br />

közeg”-modellek 11 kiegészítésre szorulnak. A szocializációs közegek vagy ágensek<br />

Giddens szerinti felosztásában is megjelennek a két- és háromelemű modellekből<br />

hiányzó tömegkommunikációs eszközök. Nagy és Trencsényi (2012) szerint beszélhetünk<br />

olyan harmadlagos szocializációs közegről, amely alapvetően a családon<br />

és iskolán kívüli szabadidő különböző tereit hordozza magában, illetve egyes<br />

jellemzőiben negyedleges közegről is, amely az információs társadalom virtuális<br />

tereit tartalmazza.<br />

A szocializációs közegek közösségi szintű értelmezésében fontos kritérium a<br />

hatókör, az eltöltött idő és intenzitás, illetve a saját szabályrendszer léte, amelyek<br />

együttállása szükséges ahhoz, hogy egy-egy szocializációs közeget önállóan értel-<br />

11 Léteznek többelemű modellek is, pl. Trencsényi (2007) négyelemű modellel dolgozik, ahol<br />

a nevelés „tudatos” szervezeti aktorait veszi figyelembe (természet adta közösségek, állami<br />

intézmények, piaci szolgáltatók és civil kezdeményezések), nem tagadja azonban a „spontán”<br />

szocializációs közegek létét. Különböző felosztásokban kettőtől hétig nevezhetünk meg szocializációs<br />

közegeket, azonban ezek kritériumai – mitől szocializációs közeg a szocializációs<br />

közeg? – tisztázatlanok.<br />

34


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

mezhessünk 12 . Nagy és Trencsényi (2012) ezen ismérvek mentén mutatják be és<br />

igazolják a harmadlagos közeg és a negyedleges „félközeg” működését.<br />

A harmadlagos közegként értelmezett szabadidő hatóköre napjaink társadalmában<br />

általánosnak mondható, noha az információs társadalmi átmenet sok<br />

esetben elmossa az éles határvonalakat az erőforrás-bővítő tevékenységek (tanulás,<br />

munka) és a szabadidős (köztük a rekreációs) tevékenységek között. Az idő és<br />

intenzitás tekintetében elmondható, hogy elsősorban a számunkra legérdekesebb<br />

ifjúsági korcsoportban a legintenzívebb a családon és iskolán túli kortárscsoport<br />

szerepe, az eltöltött idő az életkor előrehaladtával folyamatosan növekszik. Nagy<br />

és Trencsényi (2012) kilenc, a család és az iskola jellemzőitől különböző ismérvvel<br />

támasztják alá a harmadlagos szocializációs közeg önállóságát. Míg a család<br />

(1) fő viszonybeli jellemzője szerint adottság, és az iskola kötelezettség, addig a<br />

szabadidős tevékenységek önkéntes alapon szerveződnek, (2) szervezőelvük az<br />

önálló rendelkezés, amely (3) változtathatóságot, a kapcsolatok szabad kötését<br />

és bontását hordozza magában, és (4) kölcsönösséget 13 feltételez. A szabadidős közegben<br />

a (5) hatalom nem előre meghatározott, a (6) szabályelfogadás önkéntes<br />

alapon történik. A közeg kikristályosodott (7) megjelenése nagyjából egy időben<br />

történik, az (8) intézményesítettség inkább nem jellemző rá. A szabadidős közeg<br />

érvényesülését erősen meghatározza (9) a család és az iskola, amely rendelkezik az<br />

időbeosztás felett.<br />

A negyedleges szocializációs közegként értelmezett új médiatér, amely a tömegkommunikáció<br />

és az internet világát foglalja magában, szintén általánosan jelen<br />

van napjaink társadalmában 14 . A fentiekben már bemutatott kritériumrendszer első<br />

elemét, a hatókört igazoltnak találjuk: a tömegmédia a társadalom majd minden<br />

tagját eléri. Az infokommunikációs eszközök, a virtuális színterek is egyre fontosabb<br />

szereplői az életünknek, ennek megfelelően egyre több időt töltünk ezekben<br />

12 A minőségében is új szocializációs felületet színtérnek, (makro)terepnek, közegnek, a csak<br />

tartalmában új felületet szocializációs elemnek, csoportnak nevezhetjük. Egy egyszerű példán<br />

keresztül bemutatva: a család szocializációs közegként értelmezhető, a származási család és<br />

a nemző család szocializációs elemnek tekinthető (Nagy – Trencsényi, 2012).<br />

13 A kölcsönösség a családon és iskolán túli közegekben túlnyomóan jellemző, a legtöbb esetben<br />

szimmetriát és tranzitivitást mutat.<br />

14 Akár a szabadidő által kitöltött harmadlagos közeg esetében, itt is találhatunk földrajzi<br />

és időbeli korlátokat. Világos, hogy a tömegkommunikációs forradalmat megelőzően nem<br />

lehet beszélni ilyen közeg jelenlétéről, ahogy egyes zárt vagy kevésbé fejlett társadalmakra<br />

sem érvényesek ezek a megállapítások.<br />

35


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a terekben, és az eszközök egyre intenzívebb használata is jellemző. A negyedleges<br />

közeg kettéválasztásával a „tömegkommunikáció” és a „modern kommunikáció”<br />

szabályszerűségeit megkülönböztethetjük a versengő, illetve hálózatszerű szervezőelv,<br />

továbbá az egyirányú és többirányú kölcsönösségi viszony alapján. További<br />

különbség az intézményesülés és a hatalom definiálhatósága a tömegkommunikációs<br />

térben. Mindezek alapján Nagy és Trencsényi (2012) a tömegkommunikációs<br />

tereket inkább önálló, míg a modern kommunikációs tereket inkább nem önálló,<br />

amolyan „fél szocializációs közegként” értelmezik (1.6. táblázat).<br />

Család<br />

Iskola<br />

Családon és<br />

iskolán túli<br />

(szabadidős)<br />

tevékenységek<br />

Jellegzetesség<br />

Tömegkommunikáció<br />

Modern kommunikáció<br />

Fő viszonybeli<br />

jellemző<br />

adottság<br />

kötelezettség<br />

önkéntesség (önkéntesen<br />

lehet a<br />

terület egyes elemeit<br />

használni)<br />

önkéntesség<br />

(önkéntesen<br />

lehet a terület<br />

egyes elemeit<br />

használni)<br />

önkéntesség<br />

(önkéntesen<br />

lehet a terület<br />

egyes elemeit<br />

használni)<br />

Szervezőelv<br />

feltétel-nélküliség<br />

feltételhez<br />

kötöttség<br />

szabad választhatóság<br />

(önálló,<br />

szabad rendelkezés<br />

az idővel)<br />

versengő egyközpontúság,<br />

szabad választhatóság<br />

hálózatszerűség,<br />

szabad<br />

választhatóság<br />

Változása<br />

nem változtatható<br />

sem<br />

személyében,<br />

sem intézményében<br />

időben<br />

változik<br />

a kapcsolatok<br />

szabadon oldhatók<br />

és köthetők<br />

bármikor<br />

bármikor<br />

Kölcsönösségi<br />

viszony<br />

nincs kölcsönösség<br />

nincs kölcsönösség<br />

megvan a<br />

kölcsönösség<br />

egyirányú,<br />

a kölcsönösség<br />

(kevés<br />

kivétellel)<br />

nem jellemző<br />

kétirányú,<br />

jellemző a<br />

kölcsönösség<br />

36


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Hatalom<br />

léte<br />

létezik a közegben<br />

előre<br />

meghatározott<br />

hatalom,<br />

mint természetes<br />

hierarchia<br />

(szülők),<br />

aszimmetrikus<br />

hatalom<br />

létezik a<br />

közegben<br />

előre meghatározott<br />

hatalom, mint<br />

mesterséges<br />

hierarchia<br />

(tanárok),<br />

aszimmetrikus<br />

hatalom<br />

nem létezik a<br />

közegben előre<br />

meghatározott<br />

hatalom, nincs<br />

előre definiált<br />

hierarchia,<br />

szimmetrikus<br />

hatalom<br />

létezik előre<br />

meghatározott<br />

hatalom,<br />

mint<br />

mesterséges<br />

hierarchia<br />

(médiamunkások),<br />

aszimmetrikus<br />

hatalom<br />

nincs, legfeljebb<br />

piacszerű<br />

hatalmi<br />

viszony,<br />

a belépés<br />

alacsony<br />

küszöbű,<br />

félaszimmetrikus<br />

hatalom<br />

Szabályelfogadás<br />

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás<br />

nem önkéntes<br />

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás<br />

nem önkéntes<br />

a fegyelemvállalás,<br />

szabályelfogadás<br />

önkéntes<br />

önkéntes<br />

önkéntes<br />

Megjelenés<br />

a születéstől<br />

létező közeg<br />

iskolás<br />

(óvodás)<br />

kortól létező<br />

közeg<br />

elemei iránt<br />

felébredő igény<br />

nagyjából<br />

egy időben<br />

jelenik meg<br />

kora gyerekkortól<br />

(2–6<br />

év között)<br />

kora gyerekkortól<br />

(3–8 év<br />

között)<br />

Intézményesítettség<br />

inkább<br />

intézményes<br />

intézményes<br />

inkább nem<br />

intézményes<br />

intézményes<br />

nem intézményes<br />

Kapcsolatrendszer<br />

erősen determinált<br />

a más<br />

szocializációs<br />

közegekkel<br />

alakuló<br />

kapcsolatrendszer<br />

erős hatás<br />

más szocializációs<br />

közegekre<br />

függő viszony a<br />

többi közegtől<br />

erős hatás<br />

más szocializációs<br />

közegekre<br />

erős hatás<br />

más szocializációs<br />

közegekre<br />

1.6. táblázat: Hasonlóságok és különbségek a szocializációs közegekben<br />

(Forrás: Nagy – Trencsényi, 2012)<br />

A szocializációs közegek természete alapvetően különbözhet egymástól, míg az<br />

elsődleges családi közeg a maga természetességével az ősidőktől fogva jelen van,<br />

és a társadalom alapeleme, addig a másodlagos iskola feltételez egy fejlettségi és<br />

37


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

intézményesültségi fokot (közoktatás), amely jellemzően egybeesik a nemzetállamok<br />

kialakulásával. Szervezett oktatás ugyan létezett már az ókori Egyiptomban<br />

is, ugyanakkor a társadalom nagy részét átfogó, általános, formális oktatási tevékenység<br />

a modern nemzetállamok sajátja 15 . Az iskolai szocializációs közeget szinte<br />

felváltja a fenti táblázatban nem szereplő, de a nagyon hasonló jellemzőkkel bíró<br />

munka világa, amely döntően az ifjúsági életszakasz végén válik meghatározóvá.<br />

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közegek kikristályosodása 16 nyilvánvalóan<br />

egybeesik az információs társadalom megszületésével, kiépülése a ’60-as évek<br />

óta folyamatos. Az ipari társadalom racionalitásának (mellék)terméke a gyermek- és<br />

ifjúkori szabadidő, amelynek csak egy része intézményesült. A nem intézményesített<br />

szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus média: kezdetben a rádió,<br />

majd a televízió és ma már az internet tölti ki a szabadidő nagy részét. A szabadidő<br />

elektronikus gyarmatosításáról a Magyar Ifjúság 2012 adatai mellett (Nagy, 2013a)<br />

tanúskodnak az időmérleg-vizsgálatok is (Nyeste, 2003). A szabadidő nem intézményesült<br />

és intézményesült terei mellett olyan közegekben és tevékenységek mellett<br />

is helyet szorítanak számára, amelyeket korábban a család, az iskola vagy éppen<br />

a munka uralt. A családi vacsora alatt frissített Facebook-állapot, a tanóra alatti<br />

internetes csevegés mindennapos tevékenység, amely nem ritkán a szocializációs<br />

közegek konfliktusával 17 jár együtt.<br />

15 A kötelező iskolai népoktatás követelményét először Luther fogalmazza meg az 1500-as<br />

években, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy általános gyakorlat lehessen. Magyarországra<br />

vonatkoztatva, az első lépést a Ratio Educationis (1777) jelentette, amely kísérletet<br />

tett az állami oktatási rendszer kialakítására. Egy 1845-ös kormányrendelet már pénzbírság<br />

kiszabását rendelte el a gyermekét nem iskoláztató szülőre. Habár a törvényi háttér és az<br />

infrastruktúra rendelkezésre állt a gyakorlatban, az iskola korántsem volt általános. Fényes<br />

Elek 1857-es statisztikája szerint Magyarországon az iskolaképes gyerekeknek mindössze<br />

61 százaléka volt az oktatási rendszerben (ugyanekkor Csehországban 93, Alsó- és Felső-<br />

Ausztriában 96-97 százalék) (Szebenyi, 2001).<br />

16 Habár a hagyományos és az új média meglehetősen sok tekintetben különböznek egymástól,<br />

a konvergencia folyamatainak köszönhetően az integráció irányába mutatnak. A tartalmak<br />

konvergenciájának eredményeképpen akár egy közegként is értelmezhetjük mindazt, ami a<br />

hagyományos és az új médiatérben megjelenik.<br />

17 A szocializációs közegek konfliktusa nem a harmadlagos-negyedleges közeg belépésével<br />

jelent meg. Az általános és kötelező közoktatás bevezetését is konfliktusok kísérték, ráadásul<br />

az iskola nem pusztán az ott töltött időt osztotta be, hanem a házi feladat révén a családi<br />

közeget is ugyanúgy gyarmatosította, ahogy napjainkban az infokommunikációs eszközök<br />

keresik helyüket a különböző terekben, így az osztálytermekben is. Az iskolában megjelenő<br />

mobiltelefonokról, multimédiás eszközökről és az ezekhez kötődő multitaskingról szóló<br />

vizsgálatok szerint minden második diák szöveges üzeneteket ír/fogad, minden negyedik<br />

közösségi oldalakat használ a tanóra alatt (Burak, 2012).<br />

38


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Magyar (média)generációk<br />

Az említett főbb szocializációs közegek mellett jelen voltak/vannak olyan terek,<br />

amelyekben szocializáció zajlik, ilyen a már említett munka világa, vagy a már eltűnt<br />

sorkatonaság is. Mindezek karaktert – önazonosságot vagy éppen külső azonosítást –<br />

társíthatnak egy-egy nemzedékhez.<br />

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közeg befolyásoló hatásai megjelennek<br />

az egyes generációs felosztásokban is, mint a fiatal generációknak önálló<br />

karaktert adó jellemzők. A generációs felosztás sokféle lehet, főleg ami a generációs<br />

határokat illeti 18 . Nagyjából a következő generációkról beszélhetünk, megjegyezve<br />

azt, hogy a leginkább az Amerikai Egyesült Államokra és Nyugat-Európára érvényes<br />

generációs felosztások más országokban, köztük Magyarországon, nem minden<br />

esetben igazak:<br />

• Veteránok: a II. világháború előtt születettek generációja 19 , más néven csendes<br />

generáció. Ők azok, akik az elektronikus médiával többnyire fiatal felnőttként<br />

ismerkedtek meg, az infokommunikációs forradalommal legfeljebb aktív<br />

koruk végén kerülhettek kapcsolatba.<br />

• Baby boom nemzedéke: az ún. baby boom a II. világháború után következett<br />

be, a generáció határai 1946 és 1964 a U.S. Census Bureau alapján. A baby<br />

boom nemzedéke nemcsak létszámában, de évfolyamait tekintve is nagy<br />

generációnak számít, amelynek nemzedéki mivoltát a születési évek mellett<br />

kulturális tartalma 20 is meghatározza. Ez az a nemzedék, amely többnyire<br />

már gyermekkorában találkozott az elektronikus médiával, esetükben főleg<br />

a televízió óriási hatásáról beszélhetünk. Az információs társadalomba már<br />

felnőttként, aktív életük alatt kapcsolódnak be.<br />

• X generáció: a baby boom nemzedékét követő X generáció születési évszámbeli<br />

határait nehezebb meghatározni, mint az előző generációk esetében.<br />

X generációról az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig 21 , az 1980-as<br />

évek elejéig születettekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az X generáció tagjai<br />

18 Pontos határokat nem is érdemes megfogalmazni, hiszen elég nehéz amellett érvelni, hogy<br />

miért tartozik valaki, aki történetesen X év december 31-én született, más generációhoz, mint<br />

az, aki X+1 év január 1-jén született. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határokat illetően<br />

leginkább 3-4 évfolyamnyi átmeneti korosztályban kell gondolkodni.<br />

19 Tari (2010) szerint a húszas, harmincas években születettek tartoznak ide.<br />

20 Ennek a generációnak a tagjaiból kerültek ki a hippik, az 1960-as és 1970-es évek lázadó<br />

szubkultúrája, de a 1980-as évekbeli yuppie-k is.<br />

21 Coupland (1991) éppen 1965 és 1979 között értelmezi az X generációt. (Carrier et al., 2009)<br />

39


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

technikailag már az információs társadalomba születtek 22 , ami azt jelenti,<br />

hogy jó részük a különböző infokommunikációs eszközökkel már aktív korukat<br />

megelőzően, gyermekként, fiatalként ismerkedhetett meg.<br />

• Y generáció: más néven millenniumi nemzedék (Millennials, Generation<br />

We, Global Generation, the Millennial Generation, Generation Next, the Net<br />

Generation the Echo Boomers). Az Y generáció tagjai jellemzően a baby boom<br />

nemzedék és az X generáció gyermekei, akik valahol a ’70-es évek vége és a<br />

2000-es évek eleje között születtek 23 . Az Y generáció az információs társadalom<br />

generációja, akik az infokommunikációs technológiákat már gyermekkorukban<br />

elkezdik használni, ők a digitális bennszülöttek, akik számára az<br />

infokommunikációs technológia természetes dolog.<br />

• Z generáció: másképpen (inter)netgeneráció vagy éppen maga a multitaskinggeneráció,<br />

amelynek határai szintén bizonytalanok. A kezdetek beleérnek<br />

az Y generáció életkori határaiba, hiszen már a ’90-es években születettektől<br />

kezdődően beszélhetünk Z generációról egészen napjainkig 24 . Ez az a<br />

generáció, amely nem ismerte a mobiltelefonok és internet nélküli világot,<br />

szocializációs közegeiben egytől egyig végbement az információs társadalom<br />

paradigmaváltása 25 , új eszközöket, szokásokat, kultúrát teremtve.<br />

• Alfa generáció: Az előzőekhez képest még kevésbé meghatározható alfa generációról<br />

is beszélhetünk, egyes helyeken Google-generációként is hivatkoznak<br />

rájuk, mások a létüket is kétségbe vonják (Nagy – Kölcsey, 2017). Tagjai már a<br />

második évezredben 26 születtek, és egy olyan korban fognak felnőni, amelyet<br />

nem ismerhetünk, csak találgathatunk. Az infokommunikációs technológiák<br />

fejlődése óriási léptékű. Az olyan megoldások sikere, mint az SMS, és<br />

az olyanok kudarca, mint az MMS, arra figyelmeztetnek, hogy a korábbi<br />

tapasztalatok alapján a mai állapotokból nem következtethetünk a jövőre.<br />

Habár a fenti meghatározások meglehetősen elterjedtek – legfeljebb a születési évek<br />

meghatározásában vannak különbségek –, találkozhatunk más megoldásokkal is.<br />

22 Z. Karvalics az információs társadalom megszületését 1961-re teszi. (Z. Karvalics, 2007b)<br />

23 Tapscott 1997-ben megjelent munkájában a netgeneráció kifejezést az 1980-tól születettekre<br />

használja.<br />

24 A Grail Research 1995 és 2010 között születetteket értelmezi Z generációként.<br />

25 Gondoljunk akár a háztartások, akár az oktatási intézmények infokommunikációs forradalmára.<br />

26 A Grail Research 2010-től születettektől beszél alfákról.<br />

40


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Továbbá még ha egységesség is mutatkozna a fentiek tekintetében, akkor sem szabad<br />

elfeledkeznünk arról, hogy ez a generációs modell nem a magyar társadalom<br />

megértésére készült. Hasonlóságokra azért rátalálhatunk.<br />

A II. világháború előtt születettek Magyarországon is recesszióval találkoztak<br />

gyermekkorukban, ugyanúgy, mint Nyugaton a nagy gazdasági világválság hatására.<br />

A veterán nemzedék konzervatív beállítódású, a kemény munkát tisztelő,<br />

a társadalmi intézmények iránt elkötelezett ideálképe Magyarországon épp úgy<br />

élhet bennünk, mint él az Egyesült Államokban.<br />

A nyugati baby boomnak Magyarországon az 1950–1956 közötti Ratkó-korszak<br />

feleltethető meg. Ez a generáció szocializációs közegeit tekintve meglehetősen<br />

különbözik a nyugati megfelelőitől. Gyermekkorát és ifjúságát meghatározzák a<br />

szocialista ideológia által uralt iskolai és szabadidős terek. A nyugati baby boom<br />

generáció határait figyelembe véve elmondható, hogy a magyarországi 1946–1964‐es<br />

kohorsz sokkal kevésbé tekinthető televíziós nemzedéknek. Magyarországon<br />

1957‐ben indult meg, heti három adásnappal a rendszeres televíziós adás, amely<br />

10 évvel később is csupán egymillió előfizetővel bírt.<br />

A magyar X generáció derékhadát a Ratkó-unokák adják, akik még voltak úttörők,<br />

tehát a szocializmusban szocializálódtak, a rendszerváltást tinédzserként<br />

vagy fiatal felnőttként élték meg. A nyugati X generációtól való megkésettség jól<br />

érzékelhető: a magyar X generáció tagjait, ha a televízió hatását tekintjük, leginkább<br />

a nyugati baby boom nemzedékéhez hasonlíthatjuk.<br />

A magyarországi Y generáció komoly mérföldkövet jelent a generációs struktúrában.<br />

Ez a nemzedék gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek az<br />

előzőkre jellemzőek voltak. Az Y generáció már nagyrészt a rendszerváltás után éli<br />

gyermekkorát, a számítógéppel és az internettel, ha otthon nem is, az iskolában már<br />

mindenképpen találkozik. Az Y generációval kapcsolatban figyelik meg elsőként a<br />

korcsoportra általánosan jellemző média és kommunikációs multitaskingot.<br />

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói<br />

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági<br />

helyzetüktől fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. A nyugati országokéhoz<br />

nagyon hasonló a kínálati oldal (pl. ugyanazon világmárkák jelenléte), és a keresletben<br />

is sok a hasonlóság – a vágyak tekintetében ez inkább azonosság –, azonban<br />

gyökeresen eltérő anyagi lehetőségek jellemzőek (Székely, 2008). McCrindle és<br />

Wolfinger (2010) arról írnak, hogy a nemzedéki (közös) jellemzők mára átlépték a<br />

41


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

korábban meglévő kulturális és szociogazdasági határokat. Somlai (2011) ezt úgy<br />

fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével globális sztenderdek<br />

alakítják. Az egész társadalmi csoportot (az ifjúsági generációkat) érintő<br />

különbség az információs társadalomhoz fűződő viszony. Már az Y generációra<br />

is érvényes, de a Z generáció tagjai között teljesedik ki a digitális szocializáció, az<br />

infokommunikációs eszközök valóban az életük természetes részét képezik.<br />

A hazai munkák jellemzően megmaradnak a nemzetközi kutatási eredmények<br />

idézésénél, a generációs jellemzők, illetve még inkább a generációs határok tekintetében.<br />

Eddig egyetlen kísérlet történt a generációs logika empirikus adaptációjára<br />

a magyarországi viszonyokra vonatkozóan (Székely, 2014b). A modell legfontosabb<br />

korlátját az adja, hogy kifejezetten a médiafogyasztás jellegzetességein alapul. Ez<br />

a szűkítés azonban mindenképpen árnyalható, hiszen a generációs összehasonlító<br />

munkák is jellemzően a médiafogyasztás különbségeire építenek, sőt a nemzedékek<br />

alternatív elnevezéseiben is ezek köszönnek vissza, különösen a fiatalabbak esetében.<br />

Korábbi kutatásokban (Pintér – Székely, 2006; Székely, 2006, 2007) már foglalkoztunk<br />

a médiafogyasztás és a kor összefüggéseinek kérdésével. Ezen kutatások<br />

során a korcsoportok jellemzőit is összehasonlítottuk, és az derült ki, hogy a tizenévesek<br />

médiafogyasztása gyökeresen különbözik az idősebbekétől, olyannyira, hogy<br />

a mai fiatalok új szokásaikkal átalakíthatják az ismert médiafogyasztási világot.<br />

A médiafogyasztásban is megmutatkozó, empirikusan igazolható generációs jellegzetességeket<br />

különböző időpontokban készült kutatások adatbázisainak vizsgálata<br />

adta. A különböző időpontokat a generációs töréspontok tartósságának ellenőrzése<br />

indokolja. Ahhoz ugyanis, hogy beszélhessünk generációkról, arra is szükség van,<br />

hogy legyenek olyan közös tulajdonságaik, amelyek az idő múlásával megmaradnak.<br />

Másképpen fogalmazva és más oldalról megközelítve a kérdést, a különböző időpontokban<br />

készült felmérések alkalmazásával kontroll alatt tartható az idő hatása,<br />

például a teljes társadalmat érintő változások, így a visszaszoruló hagyományos<br />

média és a növekvő online média általi jellegzetességek.<br />

Az elemzések alapján megállapítható, hogy az életkori hatás mellett erős generációs<br />

hatás is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a legfiatalabbakat jellemző jelentős<br />

internetezési mennyiségek és magának az internetnek a fontossága a kor emelkedésével<br />

is megmarad. Az idősebbek (X és baby boom generáció) körében a nyomtatott<br />

sajtó olvasása és a tévénézés mennyiségében fedezhetünk fel tartós dominanciát. Az<br />

adatok alapján az alábbi generációs jellegzetességek rajzolódnak ki:<br />

42


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Generációk<br />

Veteránok<br />

Baby boom<br />

nemzedéke<br />

X generáció<br />

Y generáció<br />

Z generáció<br />

Alfa nemzedék<br />

Generációs határok<br />

1938-1939 előtt születettek<br />

1940-1941 és 1968-1969<br />

között születettek<br />

1970-1971 és 1978-1979<br />

között születettek<br />

1980-1981 és 1992-1993<br />

között születettek<br />

1994-1995 után születettek<br />

empirikus adatok hiányában<br />

nem vizsgálható<br />

1.7. táblázat: Médiafogyasztási generációk<br />

(Forrás: Székely, 2014b)<br />

A fenti generációs határok léte statisztikai értelemben igazolható, azaz szignifikáns<br />

különbségek vannak az egyes fenti nemzedékek médiafogyasztásában, médiához<br />

kapcsolódó viszonyában. Az empirikus adatok elemzése ugyanakkor arra is felhívja<br />

a figyelmet, hogy néhány évvel eltolt generációs határvonalak nagyon hasonló eredményeket<br />

hoznak, tehát a pontosabb határok kijelölésére ez a vizsgálati módszer<br />

nem alkalmas, vagy ilyen markáns határok nem is léteznek (Székely, 2014b).<br />

Generációs önreflexiók<br />

Az azonos időben születetteket az elméleti munkák vagy az empirikus vizsgálatok<br />

generációkba terelhetik, de vajon a külsődleges azonosítást követte-e vagy társult-e<br />

hozzá immanens azonosság? Erre a kérdésre kerestük a választ a Kutatópont csapatával<br />

2017 őszén. Több egymást követő nagymintás – hullámonként 2000 fő<br />

megkérdezésével készült – reprezentatív kutatásban arra kértük válaszadóinkat,<br />

hogy jellemezzék saját generációjukat. A veteránok saját generációjukat átlagosan<br />

66 és 87 év közé tették, a baby boom nemzedéke pedig 51 és 67 év közé helyezte<br />

saját nemzedékét. Az X generáció tagjai úgy gondolják, hogy ők átlagosan a 35 és<br />

49 év közötti korcsoportot képviselik, az Y generáció tagjai 25 és 39 év közöttinek<br />

gondolják saját korosztályukat, a Z generáció tagjai pedig 18–30 évesnek tartják<br />

saját nemzedéküket (1.4. ábra).<br />

43


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Mettől<br />

Meddig<br />

Teljes minta (N=2000)<br />

39<br />

54<br />

Veteránok (N=69)<br />

66<br />

87<br />

Baby boom nemzedéke (N=933)<br />

51<br />

67<br />

X generáció (N=338)<br />

35<br />

49<br />

Y generáció (N=499)<br />

25<br />

39<br />

Z generáció (N=162)<br />

18<br />

30<br />

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90<br />

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90<br />

1.4. ábra: Generációs önazonosítás<br />

(Kérdés: Kérem, gondoljon az Ön generációjára, nemzedékére! Az Ön megítélése<br />

szerint hány évesektől hány évesekig tart az Ön generációja?)<br />

(N 2017<br />

=2000, generációk szerinti bontás; átlagok)<br />

Tanulságos megvizsgálnunk, hogy melyek azok a közös tulajdonságok, amelyeket<br />

generációs jellegűeknek tekintenek maguk az adott nemzedékbe tartozók (Székely,<br />

2018a). A kérdőíves kutatás során azt a kérdést tettük fel a mintába kerülteknek:<br />

„Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót, ami a legjobban<br />

jellemzi az Ön generációját!”<br />

Megfigyelhetjük, hogy alapvetően háromfajta tulajdonságot sorolnak fel a válaszadók,<br />

a legjellemzőbb tulajdonságok az életkorra, az élethelyzetre/életmódra<br />

vonatkoznak, és csak ezután fordulnak elő olyan jellemzők, amelyek a szellemi vagy<br />

viselkedésbeli tulajdonságokat írják le. Habár összességében az utóbbi kategória említése<br />

gyakoribb, de tartalmukat tekintve a felsorolt jellemzők sokfélék, akár egymás<br />

ellentétei is pl. „elkeseredett” és „vidám”, így szükséges elkülönülten kezelni ezeket.<br />

Az életkorra vonatkozó képzettársítások közül a veteránok esetében egyértelműen<br />

az „idős” asszociáció szerepel a legtöbbször. Néhány esetben előfordul az<br />

„öreg” vagy a „vén” is, míg az Y és a Z generációba tartozók között a „fiatal” kapta<br />

a legtöbb említést. A baby boom generációjában az „idős/idősödő” és az „öreg”<br />

említése fordulnak elő, amelyek az asszociációk gyakoriságának sorrendjében a<br />

középmezőnyben helyezkednek el. Az X generáció a „fiatal” és a „középkorú” fo-<br />

44


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

galmakat használta magára vonatkozóan, a „fiatal” az élmezőnyben kap helyet, míg<br />

a „középkorú” inkább a lista vége felé szerepel (a „fiatalt” kétszer akkora számban<br />

említették, mint a „középkorút”).<br />

Összességében látható, hogy a legidősebbek szemében a legfontosabb a kor,<br />

ugyanis a veteránok esetében életkorral kapcsolatos jelzők az említések ötödében<br />

fordultak elő, míg a többi esetben legfeljebb minden tizedik említés kapcsolódik<br />

a korhoz (kivételt képez az Y generáció, ahol az említések 14 százaléka a korhoz<br />

kapcsolódik).<br />

Megfigyelhetjük, hogy a baby boomer és az X generáció esetében az életkorra<br />

vonatkozó tulajdonság helyett az élethelyzet kerül előtérbe. Első helyen a munkával<br />

kapcsolatos jelzőket találjuk, mind a két esetben „dolgozó”, illetve „munka” és<br />

„munkás” jelzőket (megjelenik a munkanélküli fogalma is). A baby boom generációnál<br />

jellemző a „nyugdíjas” fogalom említése, míg a családra vonatkozó kifejezések<br />

az említési lista középtáján helyezkednek el. A veteránok esetében a „nyugdíjas/<br />

kisnyugdíjas” és a „szegény” szerepel az élethelyzet leíró kategóriák között. A családdal<br />

kapcsolatos fogalmak, mint az „unokák” és „gyerekek”, kevésbé gyakoriak.<br />

Az X generációnál találjuk kiemelkedőnek a „családos” vagy a „gyermeknevelés”<br />

jelzőjét. Amelyik megjelenik még az Y és a Z generáció esetében is a leggyakoribb<br />

asszociációk között.<br />

Az Y generáció esetében a „dolgozó” („munkanélküli”), a „családos” és a „gyermeket<br />

nevelő” kifejezések azok, amelyek az élethelyzetre utalnak. A Z generáció<br />

esetében a leggyakoribb ilyen élethelyzetre utaló kifejezés a „tanul”, és csak ezt<br />

követi a „munka”, míg a gyakorisági lista végén a „család” szerepel. Ebben a két<br />

legfiatalabb generációban jelenik meg az „internet” és a „buli”, illetve „szórakozás”<br />

mint életmódra utaló jellemző.<br />

A veteránok, ha nem az életkorra és élethelyzetre vonatkozó jelzőket vizsgáljuk,<br />

közel kétszer annyiszor említenek negatív töltetű jelzőket, mint pozitív töltetűeket.<br />

A negatív képzettársítások közül egyértelműen a „betegség/betegesség” a leggyakoribb.<br />

Ezen kívül a fáradtságra, a magányosságra utaló negatív töltetű jelzők fordulnak<br />

még elő nagyobb számban. A pozitív asszociációkra vonatkozóan a „tapasztalat”,<br />

„tisztelet/becsület” azok a jelzők, amelyek gyakoriságukkal kiemelkednek a<br />

többiek közül. Jellemző, hogy a legtöbb említett pozitív tulajdonság is komoly, kevés<br />

közöttük az olyan, mint a „mosolygós”, „humoros”, amely az említések mindössze<br />

egy-egy százalékában fordul elő (1.5. ábra).<br />

45


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

idős<br />

beteges/betegség<br />

sok munka/dolgos<br />

nyugdíjas/kisnyugdíjas<br />

tapasztalt<br />

fáradt<br />

magányos<br />

öreg<br />

szegény<br />

tisztelet, becsület<br />

segítőkész<br />

család (unokák, gyerekek)<br />

nyugodt/nyugalom<br />

hagyományőrzők<br />

háborús<br />

elfogadó<br />

mezőgazdasági/gyári dolgozó<br />

problémás, undok, türelmetlen<br />

erős<br />

otthonülő<br />

összetartó<br />

15<br />

13<br />

13<br />

11<br />

10<br />

8<br />

8<br />

5<br />

5<br />

5<br />

4<br />

3<br />

3<br />

3<br />

3<br />

3<br />

3<br />

3<br />

29<br />

27<br />

32<br />

0 10 20 30 40 50<br />

1.5. ábra: A veteránok önreflexiója<br />

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />

(N 2017<br />

=142; az egyes említések gyakorisága)<br />

A veteránokkal ellentétben a baby boomerek a nemzedékükre vonatkozó, életkoron<br />

és élethelyzeten/életmódon túlmutató asszociációikban kétszer annyi pozitív<br />

jelzőt használtak, mint negatívat. Az első két helyen a „betegség/betegesség” szavak,<br />

valamint a munkára vonatkozó „dolgos” jelző állnak, amelyek gyakorisága alig<br />

különbözik egymástól. Ezeket követően harmadikként a „szorgalmas”, illetve a<br />

„fáradt”, valamint a „tapasztalt” jelzőt találjuk hasonló említésszámban.<br />

A betegségen és a fáradtságon kívül negatívumként szerepel a generáció önjellemzésében<br />

a „magányosság” és az „elkeseredettség”, míg pozitívumként tarthatjuk<br />

számon a „kitartás”, a „becsületesség” és az „aktív/sportos” fogalmakat (1.6. ábra).<br />

46


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

(sok) munka/munkás<br />

beteg/beteges/betegség<br />

nyugdíj/nyugdíjas/kisnyugdíjas<br />

dolgos<br />

szorgalmas<br />

fáradt<br />

tapasztalt<br />

idős/idősödő<br />

család/családcentrikus<br />

kitartó<br />

öreg<br />

becsületes<br />

nyugalom/nyugodt<br />

szegény/szegénység<br />

megbízható<br />

aktív/sportos<br />

kevés nyugdíj/pénz<br />

megfontolt<br />

strapabíró/szívós<br />

munkanélküli<br />

magányos<br />

unoka<br />

megfáradt<br />

elkeseredett<br />

tisztelet/tisztelettudó<br />

céltudatos/elszánt<br />

182<br />

158<br />

146<br />

145<br />

116<br />

108<br />

106<br />

101<br />

94<br />

77<br />

74<br />

60<br />

59<br />

55<br />

52<br />

49<br />

35<br />

32<br />

32<br />

29<br />

28<br />

28<br />

27<br />

26<br />

25<br />

25<br />

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200<br />

1.6. ábra: A baby boomerek önreflexiója<br />

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />

(N 2017<br />

=1847; az egyes említések gyakorisága)<br />

Az X generáció alapvetően pozitív tulajdonságokat tart saját nemzedékére jellemzőnek:<br />

összességében négyszer annyi pozitív jellemzőt említettek a megkérdezettek,<br />

mint amennyi negatívat. A negatív jelzők közül nagyon hasonló arányban fordul elő<br />

a „túlterhelt”, a „fáradt”, a „kihasznált”, a „stresszes”, illetve a „pesszimista”. Ehhez<br />

képest a pozitív asszociációknak nem csupán az aránya, hanem a változatossága is<br />

jóval nagyobb. Legfontosabb ilyen jellemző az X generációval kapcsolatban, hogy<br />

„szorgalmas”, ehhez kapcsolódóan „megbízható”, a „munkabíró”, a „tettre kész”,<br />

a „dolgos” és a „teherbíró” mind-mind olyan fogalmak, amelyek a nemzedék mun-<br />

47


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

kához kapcsolódó érzéseit jelenítik meg. Emellett jellemző még az X generációra,<br />

hogy „családközpontú”, „becsületes” és „vidám” (1.7. ábra).<br />

dolgozó<br />

családos<br />

szorgalmas<br />

fiatal<br />

családközpontú<br />

gyereknevelés<br />

kitartó<br />

megbízható<br />

túlterhelt<br />

munkabíró<br />

aktív<br />

fáradt<br />

kihasznált<br />

vidám<br />

középkorú<br />

stresszes<br />

tapasztalt<br />

munkanélküli<br />

becsületes<br />

törekvő<br />

céltudatos<br />

segítőkész<br />

52<br />

45<br />

38<br />

34<br />

28<br />

27<br />

26<br />

26<br />

23<br />

22<br />

22<br />

22<br />

21<br />

20<br />

20<br />

20<br />

19<br />

17<br />

17<br />

16<br />

15<br />

87<br />

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100<br />

1.7. ábra: Az X generáció önreflexiója<br />

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />

(N 2017<br />

=679; az egyes említések gyakorisága)<br />

Az Y generáció tagjai még az X-nél is több pozitív tulajdonságot említettek. Esetükben<br />

a pozitív-negatív arány 5:1-hez. A leggyakrabban említett negatív tulajdonságokhoz<br />

tartozik a „túlterhelt” és a „stresszes”. Olyan új, a korábbi generációk<br />

esetében nem látott tulajdonságok is megjelennek, mint a „lusta”, a „bizonytalan”<br />

vagy a „felelőtlen”. Egyik-másik negatív tulajdonságnak megtalálhatjuk a pozitív<br />

párját is az említettek között. Ilyen például a „lusta”, amellyel kapcsolatban megjelenik<br />

a „szorgalmas” (ami a legtöbbször említett tulajdonság) és az „aktív” is,<br />

a bizonytalannal szemben található a „talpraesett”, a „céltudatos”, az „ambiciózus”.<br />

48


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Emellett megjelennek olyan pozitív fogalmak is, amelyekkel az idősebb nemzedékeknél<br />

nem tapasztaltunk, ilyen például a „laza” vagy a „bulizós”, az „okos”,<br />

a „gyors”, a „kreatív” (1.8. ábra).<br />

fiatal<br />

dolgozó<br />

szorgalmas<br />

gyereknevelés<br />

családos<br />

aktív<br />

pénztelen<br />

tanult<br />

laza<br />

céltudatos<br />

családcentrikus<br />

lendületes<br />

túlterhelt<br />

internet<br />

kedves<br />

lusta<br />

ambiciózus<br />

bizonytalan<br />

modern<br />

törekvő<br />

bulizós<br />

okos<br />

vidám<br />

34<br />

32<br />

26<br />

23<br />

22<br />

22<br />

21<br />

20<br />

20<br />

20<br />

20<br />

18<br />

18<br />

17<br />

16<br />

16<br />

16<br />

16<br />

15<br />

15<br />

15<br />

52<br />

110<br />

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120<br />

1.8. ábra: Az Y generáció önreflexiója<br />

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />

(N 2017<br />

=1025; az egyes említések gyakorisága)<br />

A legfiatalabb, Z generáció esetében is – hasonlóan az Y generációhoz – ötször annyi<br />

pozitív jellemzőt regisztráltunk, mint amennyi negatív töltetűt. Abban a tekintetben<br />

a Z generáció tagjai sem különböznek a többi generációtól, hogy a negatív töltetű<br />

képzettársítások között esetükben is megtalálhatók a túlterheltségre vonatkozó jelzők<br />

(„túlterhelt”, „stresszes”), ugyanakkor nem ezek a meghatározók. A Z generáció<br />

49


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

tagjai saját nemzedékükre vonatkozóan a „lusta” és a „felelőtlen” tulajdonságokat<br />

említették leggyakrabban negatívumként. A pozitív jelzők közül a „vidám” és az<br />

„energikus” emelkedik ki gyakoriságával. Ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy<br />

a negatív jellemzők közül jó néhánynak van pozitív párja, így a lustával szemben<br />

megtalálhatjuk a „szorgalmas”, a „lendületes”, a „tettre kész” jelzőket, az elkeseredettel<br />

szemben a „vidám” jelenik meg (1.9. ábra).<br />

fiatal<br />

buli<br />

tanul<br />

vidám<br />

lusta<br />

energikus<br />

internet<br />

munka<br />

felelőtlen<br />

törekvő<br />

szegény<br />

laza<br />

optimista<br />

tanult<br />

érdeklődő<br />

nyitott<br />

aktív<br />

barátság<br />

elkeseredett<br />

gyors<br />

modern<br />

rugalmas<br />

szorgalmas<br />

család<br />

öntudatos<br />

társasági<br />

17<br />

14<br />

13<br />

12<br />

12<br />

10<br />

10<br />

9<br />

8<br />

8<br />

8<br />

7<br />

7<br />

6<br />

6<br />

6<br />

6<br />

6<br />

6<br />

6<br />

5<br />

5<br />

5<br />

28<br />

24<br />

40<br />

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50<br />

1.9. ábra: A Z generáció önreflexiója<br />

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />

(N 2017<br />

=308; az egyes említések gyakorisága)<br />

50


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Mindezekből megfigyelhetjük, hogy az egyes nemzedékekbe tartozók különbözőképpen<br />

ítélik meg saját generációjukat. Az önjellemzések alapján megrajzolható karakter<br />

sok esetben hasonlít az adott generációval kapcsolatos jellemzésekhez. Figyelemre<br />

méltó, hogy a generációk karakterében erőteljesen jelen lévő médiavonatkozás<br />

közvetlenül megjelenik az Y és Z generáció esetében az „internet” említésével, de<br />

a legidősebbek esetében is következtethetünk erre az „otthon ülő” kategóriát látva.<br />

Összefoglalóan tehát három tényező igazolja a generációs megközelítés létjogosultságát<br />

az ifjúságról való gondolkodásban: egyrészt a generációs logika kapcsolódik<br />

a nemzetközi szakirodalom trendjeihez, aktuális divatáramlat, ugyanakkor eredete<br />

évtizedekkel korábbi. Másrészt nem pusztán nemzetközi vonatkozása van, létezik<br />

magyar viszonyokra adaptált, empirikusan validált generációs besorolás is. Végül a<br />

generációs megközelítés a legfontosabb kérdésre reflektál: milyen az új nemzedék?<br />

51


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A 15–29 évesek főbb jellemzői 2000–2016 között<br />

Magyarországi fiatalok<br />

Az empirikus tapasztalatok alapján a magyarországi 15–29 évesek a társadalmi<br />

újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot<br />

és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel és a trendekbe illeszkedő, elköteleződés<br />

nélküli, individuális tettekkel jellemezhetők.<br />

A fiatalok túlnyomó többsége családi státuszát tekintve az egyedülálló meghatározással<br />

2016 írható le, aki még nem vált 73le a származási családról. Az egyedülállók 10<br />

16 aránya 1<br />

némileg (69-ről 73 százalékra) növekedett az elmúlt másfél évtizedben (1.10. ábra).<br />

A 2012 párkapcsolatban élők és elsősorban 72 a házasságban élők arányának 10 csökkenése<br />

17 1<br />

évtizedek óta tartó tendencia, amely a fiatalokat is érinti. Az egyedülállók arányának<br />

növekedése 2008 ellenére a fiatalok kétharmada 71 (68 százalék) házasságban 13 szeretne 13 élni. 3<br />

A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nagymintás ifjúságkutatás<br />

2004 magyarországi adatai szerint 68 a házasságot kötő fiatalok arányának 17 csökkenése<br />

13 2<br />

2012 és 2016 között megállt, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal statisztikái<br />

szerint 2000 a házasságkötések száma 69 az utóbbi években kitartóan növekedett, 22 de 7 ez 2 a<br />

növekmény elsősorban a 30 feletti korosztályt érinti.<br />

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%<br />

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált<br />

2016<br />

73<br />

10<br />

16<br />

1<br />

2012<br />

72<br />

10<br />

17<br />

1<br />

2008<br />

71<br />

13<br />

13<br />

3<br />

2004<br />

68<br />

17<br />

13<br />

2<br />

2000<br />

69<br />

22<br />

7<br />

2<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

1.10. ábra: Családi állapot<br />

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált<br />

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)<br />

(N 2000-2016<br />

=8000; százalékos megoszlás)<br />

52


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

A házasság mellett a gyermekvállalásra mint elköteleződésre vágynak a magyarországi<br />

fiatalok, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves korosztály<br />

14 százalékának van csupán gyermeke. A gyermekvállalás akadályát a megkérdezettek<br />

továbbra is elsősorban anyagi okokra vezetik vissza.<br />

A magyarországi tizen-, huszonévesek kifejezetten aktívak a munkaerőpiacon.<br />

2016-ban a megkérdezett fiatalok 54 százaléka dolgozott, és ez az arány erős növekedést<br />

mutat a négy évvel korábbi felvételben tapasztalt 40 százalékhoz képest. Az<br />

aktivitás növekedésével együtt tovább csökkent az oktatásban részesülők aránya,<br />

azonban a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok aránya is jelentősen csökkent<br />

2012‐höz viszonyítva (1.11. ábra). Az elmúlt években nem pusztán az oktatási rendszeren<br />

belüli fiatalok arányának csökkenését figyelhettük meg, hanem a tanulási<br />

vágy tekintetében is folyamatos csökkenést láthattunk. 2016-ban a 15–29 évesek<br />

alig harmada (31 százalék) kívánt továbbtanulni, vagy csak tanulni még valamit.<br />

tanul dolgozik tanul és dolgozik egyik sem munkanélküli<br />

100%<br />

80%<br />

8 7 10<br />

11 10<br />

10<br />

5 9 2<br />

3<br />

10<br />

6<br />

60%<br />

38 35<br />

37 48<br />

40%<br />

20%<br />

37 39 41<br />

34<br />

0%<br />

2004 2008 2012 2016<br />

1.11. ábra: Tevékenységszerkezet<br />

(Kérdés: Ön jelenleg [fő tevékenységét tekintve vagy melléktevékenységként] dolgozik,<br />

akár bejelentve, akár nem, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként? És melyiket tekinti<br />

fő tevékenységének mindezek közül? És Ön... emellett tanul, részt vesz valamilyen szervezett,<br />

iskolarendszerű képzésben is? És Ön...emellett dolgozik is? Összevont értékek)<br />

(N 2004-2016<br />

=8000; százalékos megoszlás)<br />

53


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A jövőbeli tanulási tervekhez hasonló arányban vannak jelen a külföldi munkavállalási<br />

tervek. Habár a különböző adatfelvételi hullámok eltérő módszerekkel végezték<br />

a migrációs potenciál megbecslését, elmondható, hogy a külföldi munkavállalást<br />

tervezők aránya 2012-ig emelkedik, majd stagnál. A külföldi munkavállalás domináns<br />

oka az anyagi lehetőségek bővítése, a fiatalok 69 százaléka a jobb megélhetés<br />

reményében hagyná el az országot. A visszatartó tényezők is változatlanok. A fiatalok<br />

szerint az itthon maradás mellett szólnak a családi és baráti kapcsolatok,<br />

valamint a hazaszeretet.<br />

Habár az utóbbi időszakban változatlan a külföldre költözést tervezők aránya, az<br />

itthoni boldogulásnak jobbak az esélyei. Az anyagi helyzet szubjektív megítélésében<br />

a 2012-es adatokhoz képest jelentősen emelkedett a beosztással jól kijövők aránya,<br />

2016<br />

és ezzel párhuzamosan 7<br />

csökkent 43 a „hónapról hónapra 31 anyagi gondjaink 9 2 vannak” 8<br />

kategóriát választóké. Összességében elmondható, hogy a fiatalok felének (50 százalék)<br />

komolyabb anyagi gondoktól mentes élete van. Fentebb már láthattuk, hogy a<br />

2012 6<br />

32<br />

35<br />

15 4 8<br />

közérzet<br />

2008 6általános mutatói 43 (múlt, jelen, jövő) is javultak 2016-ban. 34 A jövedelmi 12 helyzet 2 3<br />

szubjektív megítélésének értékelése azt mutatja, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint<br />

2004 9<br />

45<br />

33<br />

10 2 1<br />

jobb helyzetben vannak, mint négy vagy nyolc éve. Habár a változás trendje biztató,<br />

azonban 2000 5 a 2004-ben tapasztalt 39 elégedettségi szintet nem 38 sikerült elérni – akkor 12 a 3 15–29 3<br />

évesek 54 százaléka sorolta magát a két leginkább elégedett csoportba (1.12. ábra).<br />

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%<br />

gondok nélkül élnek<br />

éppenhogy<br />

kijönnek a jövedelmükből<br />

nélkülözések között élnek<br />

beosztással jól kijönnek<br />

hónapról-hónapra hónapraanyagi gondjaik vannak<br />

nem tudja, nem válaszolt<br />

2016<br />

7<br />

43<br />

31<br />

9<br />

2<br />

8<br />

2012<br />

6<br />

32<br />

35<br />

15<br />

4<br />

8<br />

2008<br />

6<br />

43<br />

34<br />

12<br />

2<br />

3<br />

2004<br />

9<br />

45<br />

33<br />

10<br />

2 1<br />

2000<br />

5<br />

39<br />

38<br />

12<br />

3<br />

3<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

gondok nélkül élnek<br />

1.12. ábra: Szubjektív anyagi helyzet<br />

(Kérdés: Összességében hogy érzi, Önök anyagilag hogyan élnek?)<br />

éppen hogy kijönnek a jövedelmükből<br />

nélkülözések között élnek<br />

beosztással jól kijönnek<br />

(N 2000-2016<br />

=8000; százalékos megoszlás)<br />

hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak<br />

nem tudja, nem válaszolt<br />

54


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Az elmúlt másfél évtized leglátványosabb trendje a digitális kultúra kiteljesedése.<br />

Az ezredforduló óta eltelt évek alatt a 15–29 évesek szabadidejének eltöltésében egyre<br />

meghatározóbb szerepet kaptak a „képernyős” tevékenységek. A tévé mellé felzárkóztak,<br />

majd átvették a vezető szerepet a számítógépek, laptopok, okostelefonok<br />

képernyői. A digitalizált szabadidő helyfüggetlen, és mégis helyhez, elsősorban az<br />

otthonokhoz köthető. A digitális világ nem elsősorban az aktív szabadidő rovására<br />

növekedett, a sportolási aktivitás látványosan nem csökkent, inkább stagnált a<br />

vizsgált időszakban (a korosztály nagyjából harmada sportol a kötelező testnevelésórákon<br />

kívül is). Ugyanakkor 2000–2016 között folyamatosan és látványosan<br />

csökkent a kultúrafogyasztás fizikai helyszíneinek látogatása.<br />

Nem csupán a népszámlálások, hanem a nagymintás ifjúságkutatás által érintett<br />

másfél évtized adatain is érzékelhetjük a vallásosság lassú visszaszorulását. Ezt elsősorban<br />

az egyháziasan vallásos fiatalok arányának csökkenésében érhetjük tetten,<br />

amely 10-ről 6 százalékra csökkent 2000–2016 között. Hasonló folyamatosság látható a<br />

magukat nem vallásosként azonosítók arányának növekedésében, amely 28-ról 41 százalékra<br />

változott ebben az időszakban. A vallásossággal ellentétben erős és erősödő<br />

magyarságtudat jellemzi a magyarországi fiatalokat, a megkérdezettek 97 százaléka<br />

magyarnak vallotta magát 2016-ban. A nemzeti hovatartozás mellett növekedett azok<br />

aránya, akik számára fontos a hazájuk és a magyarságuk, valamint a magyar nyelvvel,<br />

a magyar néppel kapcsolatban is pozitív véleményt fogalmaztak meg.<br />

A rövid összefoglaló elemzést a nemzedék problémaérzékelésével zárjuk. Az<br />

ifjúság legégetőbb problémájának feltérképezésére a nagymintás ifjúságkutatás adatfelvételeikor<br />

– bár eltérő módszertani megoldásokkal, de – rendre sor került. A korábbi<br />

évek adataival összevetve a 2016-os eredményeket vizsgálva megfigyelhetjük,<br />

hogy a problémaérzékelésben az ezredfordulón a munkanélküliség, a lakáshelyzet<br />

megoldatlansága és a pénztelenség szerepelnek a leggyakrabban említett problémák<br />

között. Az olyan kevésbé konkrét problémacsoportok, mint a céltalanság, sorrendben<br />

csupán a tizedik volt. 2008-ban még mindig a munkanélküliség szerepelt az<br />

első helyen, de a céltalanság és a kilátástalan, bizonytalan jövő már az élmezőnyben<br />

kapott helyet, amelyek szerepe 2016-ra tovább erősödött. Mindebből megállapíthatjuk,<br />

hogy ma a fiatalok számára kevésbé határozhatók meg pontosan nemzedékük<br />

problémái (1.8. táblázat).<br />

55


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

sorrend<br />

2008-as<br />

probléma<br />

2012-es<br />

problémák<br />

2016-os<br />

problémák<br />

százalék<br />

százalék<br />

százalék<br />

1.<br />

pénztelenség,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés,<br />

létbizonytalanság<br />

39<br />

pénztelenség,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés,<br />

létbizonytalanság<br />

38<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

43<br />

2.<br />

munkanélküliség,<br />

elhelyezkedési<br />

nehézségek<br />

38<br />

kilátástalan,<br />

bizonytalan<br />

jövő<br />

31<br />

bizonytalanság,<br />

kiszámíthatatlan<br />

jövő<br />

37<br />

3.<br />

kilátástalan, bizonytalan<br />

jövő<br />

18<br />

munkanélküliség,<br />

elhelyezkedési<br />

nehézségek<br />

25<br />

céltalanság,<br />

nem tudják,<br />

mit akarnak<br />

19<br />

4.<br />

drogok,<br />

kábítószerek<br />

elterjedése<br />

13<br />

céltalanság,<br />

nem tudják,<br />

mit akarnak<br />

19<br />

drogok,<br />

kábítószerek<br />

elterjedése<br />

14<br />

5.<br />

céltalanság,<br />

nem tudják,<br />

mit akarnak<br />

11<br />

drogok,<br />

kábítószerek<br />

elterjedése<br />

14<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

12<br />

1.8. táblázat: Problémák<br />

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon melyik az ifjúság legégetőbb problémája?<br />

És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)<br />

(N 2008-2016<br />

= 8000; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)<br />

Jogos kérdés lehet, hogy ennek a konkrétumokat egyre inkább nélkülöző problémaazonosításnak<br />

milyen okai lehetségesek. Jelen munka keretei nem adnak lehetőséget<br />

ennek a kérdésnek az átfogó elemzésére, mindenesetre a következő szempontokat<br />

látjuk indokoltnak megemlíteni egyfajta vizsgálatra érdemes hipotézisként: 1. az individualizáció,<br />

a szabadidő és általában az élet digitalizációja, egyben virtualizációja<br />

rontja a társadalmi látásviszonyokat (vö. Angelusz, 2000), így az egyén kevésbé<br />

56


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

érzékeli a társadalmi folyamatokat; 2. a bizonytalan világban a problémák maguk<br />

is kevésbé szilárdak, illékonyabbak, amit a fiatalok jól érzékelnek, és a kérdésre<br />

válaszolva hasonlóan nehezen definiálható problémacsokrokat neveznek meg;<br />

3. végül nem szabad kizárnunk annak lehetőségét – és ezt erősítik az elégedettségi<br />

dimenziókban megfigyelhető pozitív változások –, hogy az ifjúsági életszakasz vált<br />

egész egyszerűen kevésbé terheltté, így inkább a személyiséghez jobban kapcsolódó<br />

problémák kerültek előtérbe.<br />

Külhoni magyar fiatalok 27<br />

A külhoni magyar ifjúságra vonatkozó kutatások (2001 és 2016) eredményeinek<br />

értelmezéséhez fontos leszögezni, hogy az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak,<br />

ami a módszertani különbözőségből fakad 28 . Az összehasonlíthatóság korlátai<br />

ellenére világosan kimutatható, hogy a külhoni magyar 15–29 éveseket sem hagyta<br />

érintetlenül ez a másfél évtized.<br />

A magyarországi tapasztalatokhoz hasonlóan a külhoni régiókban csökkent a házasságban<br />

élők aránya, egyedüli kivételt Kárpátalja jelent, ahol a házasok továbbra is jelentős<br />

arányt képviselnek a 15–29 évesek között. A 2001-es adatokban Vajdaságon kívül még<br />

az összes határon túli régióban meghaladta a 20 százalékot a házasok aránya, 2016-ra<br />

már csak Kárpátalján van így, ahol a többlet a nőtlen/hajadon (62 százalék) válaszadók<br />

magasabb, illetve az élettársi kapcsolatban élő (4 százalék) válaszadók 29 alacsonyabb arányából<br />

fakad (1.13. ábra). A családtervezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a 2001‐es<br />

és a 2016-os adatok alapján a kétgyerekes családmodellt tartják a fiatalok ideálisnak,<br />

a válaszadók több mint 55 százaléka ebben gondolkodik. Kivételt jelent Felvidék, ahol a<br />

kétgyerekes családot csupán a válaszadók 45 százaléka, a gyermek nélküli életstratégiát<br />

a válaszadók kb. 10 százaléka jelölte meg.<br />

27 A szerző köszönetét fejezi ki Szanyi-F. Eleonórának, aki összegezte a 2001-es és a 2016-os<br />

külhoni kutatások összehasonlításának főbb tanulságait.<br />

28 A kutatás tervezésekor választásra kényszerültünk, hogy a 2016-os magyarországi vagy a<br />

2001-es határon túli kutatást kezeljük alapként, az összevetés miatt a magyarországi kutatás<br />

mellett döntöttünk, így a 2001-es kutatással való összevethetőség lehetősége csökkent.<br />

29 Az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli a másik három régióban, mintegy<br />

háromnegyedük nőtlen vagy hajadon.<br />

57


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

nőtlen, hajadon házas élettársi kapcsolatban él elvált özvegy nem tudja, nem válaszol<br />

Magyarország<br />

74<br />

10<br />

16<br />

Felvidék<br />

69<br />

16<br />

12<br />

1 2<br />

Kárpátalja<br />

62<br />

32<br />

4<br />

10<br />

1<br />

Erdély<br />

76<br />

13<br />

9<br />

2<br />

Vajdaság<br />

77<br />

12<br />

9<br />

11<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

1.13. ábra: Családi állapot<br />

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)<br />

(N Magyarország<br />

=8000, N Felvidék<br />

=1000, N Kárpátalja<br />

=500, N Erdély<br />

=2000,<br />

N Vajdaság<br />

=500; százalékos megoszlás)<br />

Az adatok alapján az látható, hogy 2001–2016 között jelentősen nőtt az oktatási rendszerben<br />

lévő külhoni magyar fiatalok aránya. A 2016-os adatok alapján elmondható,<br />

hogy minden régióban a külhoni magyar fiatalok legalább harmada tanul jelenleg a fő<br />

tevékenységét tekintve. A legalacsonyabb tanulói arányokat Felvidéken figyeltük meg<br />

(33 százalék), míg az erdélyi fiatalok körében voltak legtöbben a képzési rendszerben<br />

(48 százalék). Vajdaság (39 százalék) és Kárpátalja (39 százalék) esetén a magyarországi<br />

(38 százalék) arányokhoz hasonló arányokat rögzíthettünk. 2001-ben még Vajdaságban<br />

(40 százalék) voltak a legtöbben a képzési rendszerben, és Székelyföldön tanultak a<br />

legkevesebben (22 százalék). A többi régióban a 25–35 százalék között mozgott az oktatásban<br />

jelen lévők aránya. Ennek megfelelően a munkaerőpiaci aktivitás összességében<br />

csökkent másfél évtized alatt, 2016-ban Erdélyben volt a legalacsonyabb (42 százalék),<br />

és Felvidéken a legmagasabb (54 százalék). Fontos pozitív folyamat, hogy csökkent a<br />

munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is kimaradó fiatalok aránya, amely a 2001-es<br />

adatokban többnyire meghaladta a 10 százalékot, míg 2016-ban 7 és 11 százalék között<br />

mozgott a vizsgált régiókban (1.14. ábra).<br />

58


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

munkanélküli egyik sem tanul és dolgozik dolgozik tanul<br />

100%<br />

80%<br />

3 3 1 2 2<br />

10 10<br />

12<br />

11 8<br />

6 5 10<br />

14<br />

15<br />

60%<br />

47<br />

51 46 34 45<br />

40%<br />

20%<br />

34<br />

29<br />

33<br />

38<br />

31<br />

0%<br />

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />

1.14. ábra: Tevékenységszerkezet<br />

(Kérdés: Ön jelenleg …?)<br />

(N Magyarország<br />

= 8000, N Felvidék<br />

= 1000, N Kárpátalja<br />

= 500,<br />

N Erdély<br />

= 2000, N Vajdaság<br />

= 500; százalékos megoszlása)<br />

A két kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi munkavállalást tervezők<br />

aránya jelentősen nőtt, kivételt jelent Felvidék, ahol csupán néhány százalékos<br />

eltérés mutatkozott. A kárpátaljai magyar fiatalok foglalkoznak leginkább a külföldi<br />

munkavállalás gondolatával, több mint kétharmaduk szeretne a jövőben más<br />

országban munkát vállalni. Az erdélyiek 57 százaléka, a vajdaságiak 53 százaléka<br />

szintén külföldön dolgozna, míg a felvidékiek közül a többi régióban élő társaikhoz<br />

képest kevesebben (39 százalék) tervezik ezt. 30 2001-ben Belső-Erdély esetén volt a<br />

legmagasabb (52 százalék) a külföldi munkavállalást fontolgatók aránya, Kárpátalján<br />

ekkor még a fiatalok 41 százaléka tervezte, hogy szülőhelyétől távol vállal munkát.<br />

A vajdasági, a székelyföldi és a felvidéki magyar fiatalok mutattak legkevésbé érdeklődést<br />

a külföldi munka iránt, nagyjából egyharmaduk foglalkozott ezzel.<br />

Az elmúlt másfél évtized alatt az önbesoroláson alapuló magyar identitás némileg<br />

gyengült a határon túli régiókban, Felvidéken azonban erőteljes asszimiláció<br />

30 A magyarországi munkavállalási tervekkel külön kérdés foglalkozott, ami arányaiban<br />

nagyon hasonló képet mutat. Magyarországon leginkább a kárpátaljai fiatalok szeretnének<br />

dolgozni (72 százalék), utánuk a legnagyobb arányban a vajdasági fiatalok fontolgatják<br />

ugyanezt (60 százalék). Az erdélyi 15–29 évesek közel fele (47 százalék) szeretne a jövőben<br />

Magyarországon dolgozni, míg a felvidékiek kétötödének tervei között szintén szerepel a<br />

jövőbeni magyarországi munkavállalás.<br />

59


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

tapasztalható a magyar fiatalok között. 31 A nemzeti önbesorolás a vizsgált régiók<br />

közül csak Felvidék esetében jelzi az identitás változását, 2001-ben a magukat<br />

magyarként definiálók aránya Felvidéken 95 százalék volt, 2016-ban 77 százalék<br />

(1.15. ábra). A régióra jellemző erős asszimilációra már a 2011-es szlovákiai<br />

népszámlálási adatok is felhívták a figyelmet (Gyurgyík, 2014). A többi régióban<br />

2001-hez hasonlóan 2016‐ban is a válaszadók több mint 95 százaléka magyarnak<br />

tekintette magát. Ugyanakkor a magyarként való önazonosítás változatlanságával<br />

együtt nemcsak Felvidéken gyengül a magyar nemzethez való tartozás kognitív<br />

és affektív viszonyulása. 2001-ben mindenhol meghaladta a 90 százalékot azoknak<br />

az aránya, akik szerint a helyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek.<br />

A 2016-os eredmények alapján minden régióban csökkenést tapasztalhatunk. Legkisebb<br />

arányban a felvidékiek (67 százalék), legnagyobb arányban a kárpátaljai<br />

magyar fiatalok (91 százalék) tekintik a magyar nemzet részének a helyi magyarságot.<br />

Erdélyben és Vajdaságban ennél némileg alacsonyabb, de meggyőző többségű<br />

az arány (85–88 százalék). Fontos azt is megjegyezni, hogy Kárpátalja kivételével<br />

a fiatalok legalább fele úgy gondolja, hogy a helyi magyar közösség a többségi<br />

nemzet részét képezi.<br />

31 Részletesebb elemzés szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, ebben mekkora szerepe van<br />

az anyanyelvi oktatásnak. A külhoni régiók közül egyedül Felvidéken csökkent 2001 óta a<br />

magyar nyelvű alapfokú oktatásban részt vevő fiatalok aránya. 2001–2016 között a kizárólag<br />

magyar nyelven és a vegyes nyelven folyó alapfokú képzések arányai megváltoztak. Belső-Erdélyben<br />

és Vajdaságban növekedett a kizárólag magyarul tanulók aránya, Felvidéken viszont<br />

csökkent a magyar általános iskolába járó tanulók aránya.<br />

60


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />

magyar<br />

77<br />

97<br />

95<br />

96<br />

98<br />

roma<br />

1<br />

4<br />

2<br />

szlovák/ukrán/román/szerb<br />

4<br />

2<br />

2<br />

28<br />

egyéb<br />

1<br />

1<br />

1<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

1.15. ábra: Nemzeti identitás<br />

(Kérdés: Ön milyen nemzeti hovatartozásúnak vallja magát? Több választ is jelölhet!)<br />

(N Magyarország<br />

= 8000, N Felvidék<br />

= 1000, N Kárpátalja<br />

= 500,<br />

N Erdély<br />

= 2000, N Vajdaság<br />

= 500; százalékos megoszlása)<br />

A nemzeti identitás szempontjából is fontos vallásosság mértéke összességében<br />

inkább stagnált, Felvidéken valamelyest csökkent, és kismértékben nőtt Kárpátalján.<br />

2001-ben az erdélyi és kárpátaljai válaszadók negyede nyilatkozott úgy, hogy<br />

vallásos, és az egyház tanításait követi, ami hasonlóan alakult 2016-ban is, azzal<br />

a különbséggel, hogy Kárpátalján többen éreznek így, a magyar fiatalok 31 százaléka.<br />

Felvidéken jelentős különbséget láthatunk: a 2001-es közel 20 százalékról<br />

10 százalékra esett vissza az egyházi értelemben vallásosak aránya, míg Vajdaságban<br />

érdemben nem változott (12 vs. 13 százalék). A „maguk módján” vallásosak<br />

aránya mérséklődött, 54–65 százalék között mozgott 2001-ben és 40–57 százalék<br />

között 2016-ban.<br />

A 2016-os eredmények alapján a 15–29 évesek „a fiatalok” legégetőbb problémájaként<br />

az anyagi nehézségeket azonosították leggyakrabban. Mint az alábbiakban<br />

láthatjuk (1.9. táblázat), egyedül Erdély esetében szerepel más (az alkohol elterjedése)<br />

az élen, a többi esetben az „anyagi nehézségek, létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés”<br />

képezi a fiatalok szerint az első számú problémát. Az öt leggyakrabban<br />

említett problémát tekintve megállapíthatjuk, hogy az anyagi jellegű nehézségek<br />

61


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

mindenhol szerepelnek, és ugyanez a helyzet az alkohol elterjedésével. Négy esetben<br />

szerepel az első ötben a bizonytalanság, és három-három esetben a céltalanság,<br />

valamint a munkanélküliség.<br />

Sorrend<br />

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />

1.<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

43<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

50<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

30<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

22<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

29<br />

2.<br />

bizonytalanság,<br />

kiszámíthatatlan<br />

jövő<br />

37<br />

bizonytalanság,<br />

kiszámíthatatlan<br />

jövő<br />

35<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

24<br />

munkanélküliség,<br />

elhelyezkedési<br />

nehézségek<br />

21<br />

munkanélküliség,<br />

elhelyezkedési<br />

nehézségek<br />

22<br />

3.<br />

céltalanság,<br />

nem<br />

tudják, mit<br />

akarnak<br />

19<br />

céltalanság,<br />

nem<br />

tudják, mit<br />

akarnak<br />

16<br />

munkanélküliség,<br />

elhelyezkedési<br />

nehézségek<br />

24<br />

anyagi nehézségek,<br />

létbizonytalanság,<br />

szegénység,<br />

elszegényedés<br />

20<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

19<br />

4.<br />

drogok, kábítószerek<br />

elterjedése<br />

14 bűnözés 15<br />

bizonytalanság,<br />

kiszámíthatatlan<br />

jövő<br />

16<br />

céltalanság,<br />

nem<br />

tudják, mit<br />

akarnak<br />

15<br />

bizonytalanság,<br />

kiszámíthatatlan<br />

jövő<br />

14<br />

5.<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

12<br />

alkohol<br />

elterjedése<br />

15<br />

drogok, kábítószerek<br />

elterjedése<br />

15<br />

1.9. táblázat: Problémák<br />

elvándorlás,<br />

külföldre<br />

vándorlás<br />

15<br />

elvándorlás,<br />

külföldre<br />

vándorlás<br />

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon/itt, ebben az országban melyik az ifjúság<br />

legégetőbb problémája? És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)<br />

(N Magyarország<br />

= 8000, N Felvidék<br />

= 1000, N Kárpátalja<br />

= 500, N Erdély<br />

= 2000,<br />

N Vajdaság<br />

= 500; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)<br />

13<br />

62


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />

A külhoni régiókra vonatkozóan megállapítható, hogy az ezredfordulón a magyarországi<br />

eredményekhez hasonlóan a munkanélküliség aggasztotta leginkább a fiatalokat,<br />

amit a legtöbb térségben a kilátástalan jövő és a pénztelenség követtek.<br />

A 2001 és 2016 közötti változásról elmondható, hogy a 15–29 évesek továbbra is az<br />

egzisztenciális kérdéseket emelték ki, bár kevésbé látják problémának a munkavállalást,<br />

inkább az anyagi biztonság megteremtése miatt aggódnak. Összességében<br />

megállapítható, hogy az ezredfordulót követően a konkrét problémák kevésbé<br />

kerültek elő, ezzel párhuzamosan gyakrabban említették a válaszadók azokat a<br />

problématípusokat, amelyek életérzést közvetítenek, ebből adódóan megoldásuk is<br />

összetettebb (1.9. táblázat).<br />

63


Húsz év –<br />

az ifjúságkutatás<br />

története<br />

Magyarországon<br />

Az ifjúságkutatások története nem az elmúlt két évtizedben kezdődött Magyarországon,<br />

azonban kétségtelenül az ezredfordulón startoló nagymintás ifjúságkutatás<br />

a legjelentősebb hazai kutatási program. Bauer és munkatársai (2017) Katona Katalin<br />

1965-ben megjelent tanulmányára hivatkoznak (Katona, 1965), mint az első olyan<br />

műre, amely ifjúságszociológiai utalásokat és problémafeltevéseket tartalmazott.<br />

Az ifjúság megismerését célzó tudományág az 1956 utáni megtorlás éveit követően<br />

a magyar szociológiával együtt született újjá és fejlődött. A rendszerváltás előtti<br />

vizsgálatok szorosabban vagy lazábban, de kötődtek az állampárt intézményrendszeréhez,<br />

azonban tartalmukban jellemzően igyekeztek távolodni a kommunista<br />

ideológiától. Az első szakmai műhelyek, amelyek ifjúságkutatással (is) foglalkoztak,<br />

a kommunista állampárthoz kötődően, illetve szervezetein belül működtek. Ilyen<br />

volt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Társadalomtudományi Intézetében<br />

működő Ifjúságkutató Csoport, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség<br />

(KISZ) által létrehozott Ifjúságkutató Csoport. Ezenkívül az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának<br />

Ifjúságkutatási Részlege, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál a Sajtó- és<br />

64


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Közvéleménykutató Osztály, illetve a Tömegkommunikációs Kutatóintézet, amelyek<br />

ifjúsági tematikájú, többnyire társadalomtudományi alapkutatásokat végeztek (Diósi<br />

– Székely, 2008).<br />

Az ifjúságkutatás kezdeti tematikája Magyarországon pedagógiai fókuszú volt; az<br />

ekkor születő kutatások elsősorban arra kerestek választ, hogy a felnövő nemzedékeket<br />

megértve miképpen lehet tagjait a szocialista társadalomba integrálni. Nagy<br />

hangsúlyt kapott az ifjúság világnézeti politikai nézőpontból való elemzése (Csákó,<br />

2004; Bauer et al., 2017). Az 1970-es években e tematika kiszélesedett, kifejezetten<br />

kutatásmódszertani kérdések, illetve az ifjúság életmódjával kapcsolatos kérdéskörök<br />

is megjelentek. Ekkor került sor például az első ifjúsági időmérleg-vizsgálatra<br />

is (Gazsó et al., 1971).<br />

Az állam által közvetlenül vagy közvetetten szervezett kutatásokon kívül Magyarország<br />

bekapcsolódott olyan nemzetközi felmérésekbe is, mint a HBSC (Health<br />

Behaviour In School-aged Children), amelynek keretében 1985-től négyévenként<br />

hazánkban is készül adatfelvétel az általános és középiskolások tanulói között az<br />

egészséggel, közérzettel és életmóddal összefüggő tényezők feltárására.<br />

A rendszerváltást követően az állampárt által létrehozott szervezetek és kutatócsoportok<br />

részben megszűntek, részben átalakultak. A kutatási szektorban<br />

megjelentek a magánvállalkozások, ezzel párhuzamosan a kutatások tematikája is<br />

megváltozott. Az ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök mellett<br />

helyet kapott a rendszerváltás hatásainak elemzése (Gazsó – Stumpf, 1992), valamint<br />

az ifjúsági életszakasz vizsgálata is (Gábor, 1992). A rendszerváltást követő<br />

évtized közepén két fontosabb ifjúságkutatási program is elindult: 1995-ben startolt<br />

az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs), az európai<br />

iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és drogfogyasztási szokásairól, valamint 1997-ben<br />

indultak el az ifjúsági korszakváltás elmélete alapján lebonyolított Sziget-kutatások<br />

(Gábor, 2000).<br />

A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE<br />

Az ezredforduló fontos változást hozott az ifjúságkutatás területén. Az Ifjúsági és<br />

Sportminisztérium az ezredfordulón megalapította a Nemzeti Ifjúságkutató In-<br />

65


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

tézetet 1 , ahol nagymintás ifjúságkutatási program indult. A kutatás a 15–29 éves<br />

magyarországi fiatalokat vizsgálta 8000 fős minta alkalmazásával. A kutatás lebonyolításában<br />

a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több, ifjúságkutatással, illetve<br />

annak határterületeivel foglalkozó műhely vett részt (MTA Szociológiai Intézet,<br />

MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet, Századvég – Politikai<br />

Iskola Alapítvány). Az ezredfordulón készült kutatás adatfelvételét a Központi Statisztikai<br />

Hivatal végezte. A kutatás vezetői Laki László, Bauer Béla, Fábri István,<br />

Gábor Kálmán, Gazsó Tibor, Nemeskéri István és Szabó Andrea voltak.<br />

A kutatás eredményeit gyorsjelentés (Laki et al., 2001) és tanulmánykötet (Szabó<br />

et al., 2002), valamint CD-melléklet formájában publikálták. Az Ifjúság2000 kutatás<br />

fontos mérföldkő, hiszen nagyszámú mintán átfogó tapasztalatokat tudott megmutatni<br />

arról, hogy milyen változások zajlottak az ifjúság körében a rendszerváltás<br />

óta eltelt évtizedben. A társadalmi átalakulás ebben az évtizedben gyors és drámai<br />

volt. A gazdasági különbségek a korábbi évtizedekben tapasztaltakhoz képest óriásira<br />

nőttek, a családalapítás és gyermekvállalás ideje kitolódott, mérhetővé vált a<br />

digitális kultúra, ahol a számítógéphez és internethez való hozzáférés alapvetően<br />

az anyagiak függvénye volt.<br />

A következő évben került sor a MOZAIK2001 elnevezésű kutatásra, amely a<br />

határon túli 15–29 éves magyar és a velük egy térségben élő többségi nemzethez<br />

tartozó fiatalokat vizsgálta. A kutatásba bekapcsolódtak az Ifjúság2000-ben részt<br />

vett anyaországi műhelyeken kívül a határon túli magyar társadalomtudományi<br />

kutatóműhelyek is (BBTE – Szociológiai Tanszék; Max Weber Társadalomkutatásért<br />

Alapítvány; KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja; Fórum<br />

Társadalomkutató Intézet; Limes Társadalomkutató Intézet; Magyarságkutató Tudományos<br />

Társaság). A kutatás során az öt régióban 5500 magyar és 2000 többségi<br />

nemzethez tartozó fiatalt kérdeztek meg.<br />

A 2000-eshez hasonló módszertannal készült Ifjúság2004 kutatás fontos változásokat<br />

mutatott az ezredforduló eredményeihez viszonyítva. A friss eredmények<br />

– mások mellett – azt is megmutatták, hogy az élettársi kapcsolatok szerepe tovább<br />

növekedett a párkapcsolatokban, és nőttek a különbségek a kulturális javakhoz<br />

való hozzáférésben. A 2004-es kutatásban kiemelt témaként megjelent a fiatalok<br />

viszonyulása a fogyatékkal élőkhöz. A kutatás eredményeit gyorsjelentésben (Ba-<br />

1 Az 1999. évi költségvetésben különítettek el először forrást ifjúságtudományi kutatások támogatására.<br />

Ez, illetve a 2000-es költségvetési törvény által kijelölt forrás teremtette meg a<br />

lehetőséget a nagymintás ifjúságkutatás elindítására (Nagy – Szeifer, 2016).<br />

66


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

uer – Szabó, 2005) mutatták be, illetve helyzetelemzés készült a Nemzeti Ifjúsági<br />

Stratégia megalkotásához. A stratégia 2009-es elfogadása ilyenformán bizonyította<br />

a kutatás létjogosultságát (Bauer et al., 2017).<br />

A 2008-as nagymintás adatfelvételt kvalitatív kutatással alapozták meg, a kérdőív<br />

tematikájában a politikai szocializáció vizsgálata került előtérbe. A kutatás eredményei<br />

felhívták a figyelmet a demokrácia értékének fontosságára az ifjúság körében.<br />

A családalapítás és gyermekvállalás ideje még későbbre tolódott, ezzel párhuzamosan<br />

az oktatási rendszerben lévők aránya nőtt (Bauer et al., 2017). A 2008-as kutatás<br />

eredményei azt mutatják, hogy az ezredfordulóhoz képest sok tekintetben romlott<br />

a fiatalok helyzete: elsősorban a saját nemzedékükre vonatkozó reflexiók, illetve a<br />

társadalmi közérzet dimenziói mutattak romlást. A 2008-as kutatásból gyorsjelentés<br />

(Bauer – Szabó, 2009) és egy, az addigi adatfelvételi hullámok (2000, 2004, 2008)<br />

tapasztalatait összefoglaló tanulmánykötet (Bauer – Szabó, 2011) készült.<br />

Az Ifjúság2004 és Ifjúság2008 kutatásokat az időközben több szervezeti változáson<br />

áteső Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2 készítette, más kisebb kutatások mellett, kormányzati<br />

megrendelésre. Az állami kutatóműhely leépítését követően a Társadalomkutató<br />

Kft. és a Kutatópont Kft. folytatta a kutatássorozatot. 2012-ben állami<br />

megrendelés hiányában, szinte teljes egészében piaci forrásokra alapozva készítették<br />

el a soron következő vizsgálatot Magyar Ifjúság 2012 néven. Az új konstrukció<br />

lendületet adott az eredmények részletesebb bemutatásának is. A 2012-es kutatás<br />

adatait felhasználva a gyorsjelentés mellett napvilágot látott négy tanulmánykötet<br />

is (Székely 2013; Nagy – Székely 2014a; Nagy – Székely 2014b; Nagy – Székely 2016).<br />

A 2012-es kutatás a módszertan és a kérdéskörök tekintetében idomult az előzményekhez,<br />

néhány fontos változással. Ezek közül a legjelentősebb a digitális kultúrával<br />

foglalkozó blokk, amely a korábbinál lényegesen részletesebb kép megalkotását teszi<br />

lehetővé. Az eredményekből egyértelműen kirajzolódik a gazdasági világválság hatása:<br />

az elégedettségi dimenzióban mindenhol csökkenést, a jövőképben depresszív<br />

hangulatot regisztrálhattunk.<br />

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a korábbi nagymintás ifjúságkutatások (Ifjúság2000–2008;<br />

Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001–2011) által kijelölt irányvonalak<br />

mentén, a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készült. Két fő<br />

részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és<br />

a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos<br />

2 2005-től Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, majd az NCSSZI Nemzeti Család- és Szociálpolitikai<br />

Intézet keretein belül Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály néven működött.<br />

67


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

tematika mentén, azonos időben készült. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 során<br />

12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős<br />

minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó<br />

képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. A legnépesebb magyar közösséggel bíró<br />

határon túli régiókban a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben<br />

és azonos kérdéskörök mentén) zajlottak az adatfelvételek. Erdélyben (ezen belül a<br />

Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban<br />

és Kárpátalján 500-500 fő lekérdezésére került sor 3 . A 2016-os kutatás eredményeire<br />

épülve a két gyorsjelentés (Székely et al., 2017; Székely – Szabó, 2017) mellett elkészült<br />

két tanulmánykötet (Székely, 2018c; Nagy, 2018) is.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás értékelése során érdemes figyelembe vennünk azt,<br />

hogy ugyan a kutatássorozat immáron két évtizedes múltra tekinthet vissza, indulásakor<br />

az adatfelvételek periodikusságára nem lehetett számítani. Az ezredforduló<br />

óta eltelt időszakban egyedül 2016-ban volt világosan látható, hogy 2020-ban lesz<br />

következő hullám, a többi esetben általában az utolsó pillanatokban döntöttek az<br />

adatfelvétel finanszírozásáról. Szervezeti átalakulások, politikai csatározások miatt<br />

többször került nehéz helyzetbe a kutatás. A 2016-os hullám nem pusztán pezsgő<br />

szakmai vitát hozott, hanem politikai mezőbe is került a kutatás, amely inkább<br />

árt, mintsem használ az ügynek. Meggyőződésem, hogy kevés olyan területe van<br />

a hazai kortárs társadalomkutatásnak, ahol ilyen aktívak a műhelyek, mint az ifjúságkutatás<br />

területén. Kifejezetten hasznos, ha a kutatás adataiból nem pusztán<br />

a megvalósításban részt vevők kutatók dolgoznak, hanem más, ifjúsági témákkal<br />

foglalkozó szakemberek is. Ez egy mindenki számára nyertes szituáció lehet, a kutatók<br />

ösztönzik és inspirálják egymást munkáikkal, ami voltaképpen magasabb<br />

minőséget eredményez. Az aktuálpolitikai narratívába való helyezés növeli ugyan<br />

az ifjúságra (és magára a kutatásra) eső figyelmet, a szakmai párbeszédnek azonban<br />

nem használ, ugyanis politikai kontextusban leegyszerűsödnek, és háttérbe is<br />

szorulnak a szakmai érvek.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás két évtizede során felhalmozott tapasztalat biztos<br />

szakmai alapot jelenthet a jövőre vonatkozóan. A 2020-as hullámot követően<br />

az ifjúságkutatás jövője kérdéses, igaz, 2024 (jelen könyv írásának pillanatában)<br />

még messze van.<br />

3 A külhoni kutatások módszertani specifikációját a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 kutatócsoportja<br />

készítette együttműködésben a Max Weber Alapítvány (Erdély), az Identitás Kisebbségkutató<br />

Műhely (Vajdaság) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (Kárpátalja)<br />

szakembereivel.<br />

68


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS TEMATIKUS FELÉPÍTÉSE<br />

Négyévente ifjúságot kutatni számos aktuális kérdést hoz előtérbe a módszertani<br />

megoldásokkal és a tematikával kapcsolatban egyaránt. A legjelentősebb dilemmák<br />

természetesen a kérdőív fejlesztése során fogalmazódnak meg. A korábbi eredmények<br />

tapasztalatai és az új ismereteink alapján sok esetben indokolt lenne a mérőeszköz<br />

átalakítása, azonban ekkor a különböző hullámokból származó adatok nem<br />

lennének összevethetők. A trendek vizsgálhatósága versus aktualitások csatájában<br />

az eddigi tapasztalatok alapján rendszerint a trendek győzedelmeskedtek. Mindez<br />

azt jelenti, hogy amennyiben egy adott kérdéskör vizsgálata bekerült a kérdőívbe,<br />

a kérdést a legtöbb esetben a kutatók igyekeztek a korábban alkalmazottakhoz<br />

igazodva megfogalmazni. Módszertani tény ugyanis, hogy a kérdésfeltevés formája,<br />

szóhasználata, a kérdezés körülményei, a kérdező személye mind-mind befolyásolja<br />

a válaszadót. A következőkben a kérdőívek változásait tekintjük át, bemutatva azt,<br />

hogy honnan hová jutottak el öt hullám alatt a kutatók, mely tématerületek kaptak<br />

nagyobb hangsúlyt, és melyek váltak súlytalanná az évek alatt.<br />

A kérdőív egyes témákra vonatkozó kérdésszámának összehasonlítása sokat<br />

mondhat el arról, hogy a kutatás tervezése során melyek voltak azok a sarokpontok,<br />

amelyeket a kutatók fontosnak éreztek. A kutatássorozat kérdőíveinek összevetése<br />

során 161 és 319 közötti kérdésszámokról beszélhetünk (2.1. táblázat). Ugyanakkor<br />

a teljes kérdőív kérdésszámait összehasonlítva meglehetősen nehéz következtetéseket<br />

levonni, mert a kérdések szerkezete nagyon különböző (lehet). Egy egyszerű<br />

igen/nem dichotómiára épülő kérdés a perc töredéke alatt kérdezhető le, míg egy<br />

soksoros mátrix típusú kérdés lekérdezése akár hosszú percekig elhúzódhat. Ahhoz,<br />

hogy képet kaphassunk arról, hogy miként változott a teljes kérdőív hossza az adatfelvételek<br />

során, kiindulhatunk a kérdőív kitöltéséhez szükséges idő kérdezőbiztos<br />

általi becsléséből, illetve a 2012-es és 2016-os kutatás során az adatfelvételi rendszer<br />

által rögzített kérdőívhosszból.<br />

A legutolsó két adatfelvétel esetében a rögzített adatok 41 percet (2016-ban a<br />

magyarországi adatfelvétel átlagos kérdőívideje), illetve 70 percet (2012) mutattak.<br />

A kérdezőbiztosok 2008-ban átlagosan 66 perces interjúkat rögzítettek, a korábbi<br />

hullámokra vonatkozóan ugyanakkor ilyen jellegű adatok nem állnak rendelkezésre.<br />

A 2000-es és 2004-es kutatás dokumentációjában nem szerepel az interjúidőre<br />

vonatkozó adat, a kérdőív sem tartalmaz ilyen kérdést. Az azonban nehezen képzelhető<br />

el, hogy az interjúidőt nem rögzítették, a 2004-es vizsgálat során kiemelten<br />

foglalkoztak a kérdőívhossz hatásával az interjú minőségére. Erről tanúskodik a<br />

69


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

kérdezőbiztosnak feltett kérdések között pl. a következő: „A kérdezett hányas számú<br />

kérdésnél fáradt el, vagy unta meg a válaszadást?”<br />

A másik lehetőség, hogy megvizsgáljuk az egyes adatbázisokat, hogy azok hány<br />

itemet tartalmaznak. Úgy érdemes összehasonlítani az itemek számát, hogy közös<br />

nevezőre hozzuk az egyes adatbázisokat, és eltekintünk a különböző képzett változóktól,<br />

valamint figyelmen kívül hagyjuk az interjú megkezdését megelőző, illetve az<br />

interjút követő kérdezőbiztosi kérdéseket. Amennyiben az interjúalanyoknak feltett<br />

első kérdéstől az utolsóig ténylegesen megszámoljuk az itemeket, azt találhatjuk,<br />

hogy a kérdőív 2004-ben volt legrövidebb, ekkor mindössze 772 item került rögzítésre<br />

(természetesen ez a 772 item nagyon jelentős mennyiségnek számít kérdőíves<br />

kutatások esetében). A leghosszabb 2012-ben volt a kérdőív, ekkor 1055 item szerepelt<br />

az adatbázisban. Jól látható, hogy az utolsó három hullámban beállt a kérdőívhossz,<br />

és körülbelül 1000 item került minden esetben az adatbázisokba. Láthatjuk, hogy a<br />

kérdésszám és az itemek száma csak lazán kapcsolódik egymáshoz; a legrövidebb<br />

kérdőívek sorrendje fel is cserélődik, ha a kérdésszám helyett az itemek száma szerint<br />

rendezzük sorba az egyes kérdőíveket (2.1. táblázat).<br />

Adatfelvételi hullámok Kérdések száma Itemek száma<br />

2000 161 824<br />

2004 235 772<br />

2008 319 1019<br />

2012 272 1055<br />

2016 237 955<br />

2.1. táblázat: Kérdés- és itemszámok<br />

Az itemek száma sem tökéletes eszköz a kérdőívhossz meghatározására, ugyanis egyáltalán<br />

nem mindegy, hogy egy-egy interjú során az itemek mekkora része tartalmaz<br />

ténylegesen lekérdezett választ. Az olyan összetett kérdőívekben, mint amelyeket a<br />

nagymintás ifjúságkutatás során alkalmaztunk, számos ún. szűrő- vagy feltételhez<br />

rendelt kérdés szerepel, amelyek nem minden esetben lesznek az interjú részei.<br />

Például, ha valakit a munkájáról faggatnánk, előbb meg kell kérdeznünk, hogy<br />

egyáltalán dolgozik-e. A 2016-os adatok alapján a magyarországi fiatalok valamivel<br />

több mint fele aktív a munkaerőpiacon, azonban a másik fele nem. Az ő számukra<br />

ezek a kérdések nem pusztán irrelevánsak, de zavaróak is, ezért természetesen az<br />

70


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

interjúkban el sem hangzanak – ugyanakkor a kérdőívben szerepelnek, és itemek<br />

formájában megjelennek.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás során azonban osztott mintákkal is dolgozunk<br />

(2004-ben, 2008-ban, 2016-ban és minden bizonnyal 2020-ban is), ami azt jelenti,<br />

hogy több – egyenként is reprezentatív – mintán különböző kérdőív-szcenáriók kerültek<br />

lekérdezésre. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy pl. azt minden,<br />

a mintába került személy megválaszolja, hogy jelenleg milyen párkapcsolatban él, de<br />

azokat a kérdéseket, hogy miképpen vélekedik az egyes párkapcsolati formákról, már<br />

csak egyeseknek teszik fel a kérdezőbiztosok. A kiválasztás természetesen nem lehet<br />

önkényes, a különböző kérdőív-szcenáriókat úgy hangoltuk össze, hogy nagyjából<br />

azonos interjúhosszt érhessünk el. Egyértelmű hátránya ennek a megoldásnak, hogy<br />

korlátozottan vizsgálhatók azok a kérdések, amelyek pusztán részmintán kerültek<br />

lekérdezésre. A főbb szociodemográfiai változókkal és még sok minden mással<br />

összevethetőek, azonban az egyes szcenáriók egymással nem összekapcsolhatóak.<br />

Tehát például azt lehet vizsgálni, hogy akik így vagy úgy vélekedtek a párkapcsolati<br />

formákról, azok miképpen gondolkodnak a példaképeikről, de ezek egyike sem<br />

vizsgálható az alapján, hogy miként gondolkodnak a társadalmon belüli ellentétekről.<br />

Ennek oka az, hogy utóbbi más almintán került lekérdezésre, mint a családi<br />

kapcsolatok, példaképek kérdéskör, tehát ezek az itemek együtt nem vizsgálhatók 4 .<br />

2004-ben történt az első kísérlet az osztott minta alkalmazására (volt 4000 fős<br />

blokk), végül 2008-ban került kidolgozásra a 2016-ban is használt, négyszer 2000 fős<br />

minta rendszere, aminek köszönhetően a kérdőív jelentősen hosszabb lehetett.<br />

A piac- és közvélemény-kutató szakma egyöntetű tapasztalata, hogy egyre inkább<br />

rövidül az az idő, amelyet a kérdezettek kibírnak egy kérdőíves kutatás során. Egyre<br />

gyorsabban lanyhul a figyelem, egyre gyakoribb az interjúk megszakítása, ezért a<br />

kérdőív szerkesztése során igyekeztünk a lehető legrövidebb és egyben a legteljesebb<br />

kérdéssorral 5 dolgozni.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetek óta azzal az ambícióval készül, hogy<br />

átfogó képet nyújtson a 15–29 éves fiatalokról. E kép megrajzolásához az élethelyzet<br />

4 Vannak olyan módszerek, amelyek imputált adatbázisok segítségével vizsgálhatóvá tesznek<br />

olyan kérdésköröket, amelyek nem egy kérdőívben szerepeltek, azonban ezek alkalmazása<br />

számos megkötéssel jár.<br />

5 Igazán jó kérdőívet írni lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a jó kérdőív egyszerű, de<br />

bonyolult összefüggések vizsgálatára alkalmas, rövid, de minden lehetséges és fontos szempontot<br />

figyelembe vesz, továbbá a kitöltőnek élményt jelent, amellett, hogy pontos és részletes<br />

adatokat tartalmaz a megkérdezettekről.<br />

71


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

és az életmód kérdésköreinek alapos körüljárása szükséges, ami sok témát és a<br />

gyakorlatban még több kérdést és hosszú kérdőívet eredményez. A teljes és átfogó<br />

képhez azonban még ennél is többre van szükség, hiszen az ifjúság egy olyan speciális<br />

életszakasz, amelyben befejezzük iskoláinkat, dolgozni kezdünk, a munkánkért<br />

először kapunk pénzt, párt választunk, családot alapítunk, és leválunk a szüleinktől.<br />

Ezek az életesemények kulcsfontosságúak az önálló felnőtt életbe való belépéshez,<br />

azonban a felnőttlét kiteljesedése szempontjából az ifjúság megismeréséhez hozzátartoznak<br />

az olyan alapvető kérdéskörök, amelyek a jelenlegi állapoton túl, a jövőre<br />

vonatkozóan is megmutatják a vágyakat, szándékokat.<br />

A kérdőívekben érintett témák súlyát vizsgálva 6 négy kiemelt területet<br />

találunk, amelyek az eddigi hullámok mindegyikében az átlagoshoz képest jóval<br />

hangsúlyosabban voltak jelen. Ezek a következők: a demográfia alapváltozói,<br />

a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskörök; az iskolai és<br />

a munkaerőpiaci életút; valamint a társadalmi közérzet és politika. További<br />

jelentős, de a főbb kérdésköröknél kisebb súllyal szerepel a kérdőívben a gazdasági<br />

erőforrások, a lakáskörülmények; az egészség és kockázati magatartások vizsgálata;<br />

valamint a kulturális és médiafogyasztással, illetve a digitális kultúrával<br />

(informatika, internet, mobiltechnológia) kapcsolatos téma. Kisebb súllyal szerepelnek<br />

a szabadidő; a szexualitás; a sport; a migráció; a vallás és értékek kérdéskörei;<br />

valamint súlyukat tekintve a kérdezőbiztosnak feltett kérdések is ide<br />

sorolhatóak. Önálló kisebb témát jelentenek például az életeseményekre; a háztartásra;<br />

a helyi ügyekre; az információforrások használatára vonatkozó kérdések.<br />

Végül rendre szerepeltek a kérdőívben olyan kérdések, amelyek egy-egy abban az<br />

évben kiemelt témára vonatkoztak, ilyenek az ifjúsági intézmények, szolgáltatások<br />

vagy a fogyatékosság, amely általában kifejezetten a megrendelői igényeket<br />

jelenítették meg (2.1. ábra).<br />

6 A témák elkülönítése során a lehatárolás nem lehet tökéletesen egyértelmű, vannak olyan<br />

kérdések, amelyek több helyre besorolhatók, és vannak olyan összefoglaló témák, amelyek<br />

összevonhatóak lennének, vagy éppen egy-egy téma felosztható lenne több altémára.<br />

72


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Kiemelt témák<br />

• demográfia, családalapítás<br />

• iskolai életút<br />

• munkaerőpiaci életút<br />

• társadalmi közérzet, politika<br />

Jelentős súlyú témák<br />

• egészség, kockázati magatartások<br />

• gazdasági erőforrások<br />

• informatika, internet, mobiltechnológia,<br />

eszközök<br />

• kultúra- és médiafogyasztás<br />

• lakás<br />

Kisebb súlyú témák<br />

• értékek és identitás<br />

• kérdések a kérdezőbiztosoknak<br />

• külföldi utazás, tanulás, migrációs tervek<br />

• sport<br />

• szabadidő<br />

• szerelem, szexualitás<br />

• vallás<br />

Időszakos vagy önálló kisebb témák<br />

• életesemények<br />

• fogyatékosság megítélése, fogyatékosság<br />

• háztartás<br />

• helyi ügyek (lokális részvétel, helyi<br />

problémák, intézmények)<br />

• ifjúsági intézmények, szolgáltatások<br />

• információforrások<br />

• társas kapcsolatok<br />

2.1. ábra: Az egyes témák súlya<br />

Az egyes hullámokban alkalmazott kérdőívek tematikus felépítésének részleteit<br />

megvizsgálva megfigyelhetjük, hogy sokat változott az egyes témák súlya a kutatássorozat<br />

folyamán. Az ezredforduló óta legjelentősebben a digitális kultúrára<br />

vonatkozó kérdések száma nőtt (ha nem számítjuk azokat a témákat, amelyek csak<br />

később vagy időszakosan kerültek be a kutatásba). 2000-ben mindössze néhány<br />

informatikai jellegű kérdés szerepelt a kérdőívben, a gazdasági javakra vonatkozó<br />

kérdésekkel együtt valamivel több mint négy kérdést sorolhatunk ide. Ekkoriban a<br />

téma sokkal inkább a gazdasági erőforrásokhoz, illetve a kulturális fogyasztáshoz<br />

kapcsolódó kiegészítő kérdéskörként, mintsem önálló témaként szerepelt.<br />

A leglátványosabb csökkenés a kockázati magatartásokkal kapcsolatos témáknál<br />

látható, azon belül elsősorban a kábítószer-fogyasztásra irányuló kérdések száma<br />

esett vissza. Ez részben abból fakad, hogy a nagymintás ifjúságkutatás nem<br />

prevalenciakutatás, ezért – jelen keretek között – a téma tagolásának nincs értelme<br />

úgy, hogy a kifejezetten kábítószer-fogyasztásra vonatkozó kutatásoknak megfelelő<br />

részletesség nem érhető el (pl. a különböző drogfajták egyenkénti prevalenciája).<br />

Másrészt a droghasználatra vonatkozó kérdések szerepeltetése a téma érzékenysége<br />

miatt összességében a többi témának sem használ. A tapasztalatok szerint ezek<br />

73


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

(illetve a szexuális orientációra, továbbá az öngyilkosságra, önsértésre vonatkozók)<br />

azok a kérdések, amelyek a válaszadók részvételi hajlandóságát a leginkább<br />

befolyásolják (2.2. táblázat).<br />

Téma 2000 2004 2008 2012 2016<br />

Demográfia, családalapítás 16 38 33 46 34<br />

Iskolai életút 10 21 45 27 24<br />

Munkaerőpiaci életút 24 24 46 46 31<br />

Társadalmi közérzet, politika 29 23 24 22 27<br />

Egészség, kockázati magatartások 11 12 18 17 4<br />

Gazdasági erőforrások 18 23 14 13 9<br />

Informatika, internet, mobiltechnológia,<br />

eszközök<br />

4 6 15 15 26<br />

Kultúra- és médiafogyasztás 14 13 13 10 6<br />

Lakás 11 15 21 11 7<br />

Értékek és identitás 5 6 2 5 9<br />

Kérdések a kérdezőbiztosoknak 0 12 9 8 7<br />

Külföldi utazás, tanulás,<br />

migrációs tervek<br />

0 5 7 8 9<br />

Sport 9 3 6 3 4<br />

Szabadidő 0 8 12 13 7<br />

Szerelem, szexualitás 0 8 18 9 6<br />

Vallás 4 4 7 7 11<br />

Életesemények 0 3 3 3 3<br />

Fogyatékosság megítélése,<br />

fogyatékosság<br />

0 5 1 1 0<br />

Háztartás 2 3 5 4 4<br />

Helyi ügyek (lokális részvétel, helyi<br />

problémák, intézmények)<br />

0 0 8 1 2<br />

Ifjúsági intézmények, szolgáltatások 0 0 11 0 2<br />

Információforrások 0 0 0 2 1<br />

Társas kapcsolatok 4 3 1 1 4<br />

Összesen 161 235 319 272 237<br />

74<br />

2.2. táblázat: Kérdőív-tematikák kérdésszámokkal


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A kérdésszámokból nem látszik ugyan, de a demográfiai, családalapítási blokk kérdései<br />

sokat változtak a kutatássorozat indulása óta. Önálló területként szerepel a<br />

háztartási blokk, azonban fontos azt leszögezni, hogy a demográfiai és a háztartási<br />

jellemzők, valamint a családi helyzet alapvetően sztenderd kérdéseket jelentettek az<br />

ezredfordulós kérdőívben. Az első két hullámban (2000-ben és 2004-ben) részletes<br />

adatokat vettek fel a háztartástagok jellemzőiről is (foglalkozás, iskolai végzettség).<br />

Ezeket a részletes kérdéseket később más témák váltották fel. 2012-ben és 2016-ban<br />

például részletesen vizsgáltuk a házassághoz és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó<br />

attitűdöket.<br />

Az iskolai életúttal kapcsolatban kevéssé változott a megkérdezett témák köre.<br />

Arra törekedtünk, hogy pontos képet alkothassunk arról, hogy a megkérdezettek<br />

milyen iskolarendszerű képzésben vettek részt, milyen legmagasabb iskolai végzettséget<br />

értek el. Ezeken kívül arról is információkat gyűjtöttünk, hogy az iskolarendszeren<br />

kívüli képzések miként jelennek meg a fiatalok életében. A kérdéssor<br />

foglalkozott a továbbtanulással, a nyelvtudással, és már az ezredfordulós kérdőívben<br />

szerepeltek kérdések a különórákra vonatkozóan. 2004-ben bekerültek a kérdőívbe<br />

tanulmányok finanszírozására vonatkozó kérdések, így például egy diákhitelre vonatkozó<br />

kérdés is. A 2016-os adatfelvételnél részletesebben foglalkoztunk a pályaválasztással<br />

és a továbbtanulással kapcsolatos attitűdökkel, a szükséges készségekkel,<br />

a különböző végzettségekhez kapcsolódó megítélésekkel.<br />

Már az ezredfordulón jelentős szerepet kapott a kérdőívben a munkaerőpiaci életút<br />

részletes vizsgálata, érintve a korábbi munkavállalási tapasztalatokat, a jelenlegi<br />

munkahelyet, a munkavállalás körülményeit, a munkahelykereséshez kapcsolódó<br />

tapasztalatokat és attitűdöket. Külön kérdések vizsgálták a munkanélküliség tapasztalatait.<br />

2000-ben szerepelt olyan attitűdkérdés is, amely a munkahellyel kapcsolatos<br />

elégedettséget, illetve a külföldi munkavállalási potenciált kívánta feltérképezni.<br />

2008-tól némileg változott a munkaerőpiaci kérdéssor, részletesebb lett, több kérdés<br />

irányult a külföldi munkavállalás lehetőségére, továbbá attitűdök feltárására alkalmas<br />

kérdésekkel vizsgálta a kérdőív a jó álláshoz való jutás feltételeit 7 is. 2016-ban<br />

a jövővel kapcsolatos várakozásokra vonatkozó részekkel egészült ki a kérdéssor.<br />

A társadalmi közérzet és politika is a meghatározó témák között szerepel. Ide<br />

sorolható az ifjúság legfontosabb problémáinak felderítése, továbbá a jövőkép, a<br />

közösségi ügyek iránti, illetve politikai érdeklődés, aktivitás vizsgálata egyaránt.<br />

7 2008-ban a Munkaügyi Minisztérium volt a kutatás megrendelője, a munkapiacra vonatkozó<br />

kérdések bővítése a megrendelői igényekből fakadt.<br />

75


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A kérdéssor segítségével részletes képet alkothatunk a fiatalok mindennemű közéleti<br />

érdeklődéséről és aktivitásáról. A 2008-as vizsgálatban részletesebben foglalkoztak a<br />

fiatalok demokráciaképével, illetve a Kádár-korszakkal kapcsolatos megítélésekkel,<br />

ezek a kérdések a későbbi hullámokban is részét képezték a kérdőívnek. A 2016-os<br />

kérdőívben helyet kaptak olyan aktualitások, mint a migráció megítélésének, a külföldiek<br />

letelepedésének vizsgálata, illetve a biztonságérzethez, bizalomhoz kapcsolódó<br />

kérdéskörök.<br />

A jelentős súlyú témák közül a fentiekben az egészséggel és kockázati magatartásokkal,<br />

valamint a digitális kultúrával foglalkozó témákat emeltük ki, ezek azok,<br />

amelyek jelentős változáson mentek át az ezredforduló óta. Az előbbi veszített súlyából,<br />

míg utóbbi igencsak felértékelődött az elmúlt időszakban.<br />

Az egészséggel kapcsolatban kevéssé változott a kérdőív a kutatás indulása óta, a<br />

blokkon belüli változás elsősorban a kábítószer-használatra vonatkozó kérdéseket<br />

érintette. Az erre vonatkozó kérdések száma 2012 után esett vissza számottevően,<br />

a 2016-os kérdőívbe mindössze két olyan kérdés került be, amely közvetetten vizsgálta<br />

az illegális drogok jelenlétét a fiatalok életében.<br />

A digitális kultúrára vonatkozó kérdésblokk gyarapodása folyamatos, 2000 és<br />

2016 között a kérdések száma hatszorosára emelkedett. Az internetpenetráció növekedése,<br />

az okoseszközök terjedése tetten érhető az ifjúságkutatás adataiban. Az<br />

ezredfordulón pusztán néhány, a hozzáférés és a használat alapvető dimenzióit<br />

vizsgáló kérdés került a kérdőívbe, 2008-ban már részletesen foglalkozott a kommunikációs<br />

módokkal, és rákérdezett az online közösségi oldalra való regisztrációra<br />

is. A 2008-as kérdőív sokat emlegetett sajátossága – amely egyben mutatja a digitális<br />

kultúra fejlődését –, hogy rákérdezett az otthoni CD-k, és azokon belül a másolt<br />

CD-k számára. Négy év múltán ezek a kérdések már kimaradtak a kérdőívből a<br />

technológia fejlődése és a felhasználói szokások változása miatt. A 2012-es kérdőív<br />

részletesebben foglalkozott a közösségi médiával, valamint vizsgálta az online és<br />

infokommunikációs eszközökhöz kötődő játszási szokásokat, illetve a kommunikációs<br />

és média-multitasking jelenséget. Az utolsó, 2016-os kérdőív a multitasking<br />

tematika terhére vizsgálja a munkához kapcsolódó infokommunikációs eszközhasználatot,<br />

a digitális eszközökhöz kapcsolódó kötődést, és foglalkozik a online<br />

politikai aktivitásokkal is.<br />

A gazdasági erőforrások és a lakás kérdésköre lényegét tekintve nem változott a<br />

kutatássorozat adatfelvételei során, pusztán a kérdések szerkezete módosult itt-ott.<br />

Mindez azt jelenti, hogy ugyanazt a néhány kérdéskört jártuk körbe. A gazdasági<br />

76


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

erőforrások esetében ezek a következők: vállalkozási tevékenység; földtulajdon;<br />

objektív jövedelmi viszonyok (megtakarítások, családi jövedelem); szubjektív jövedelemérzet;<br />

tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság; adósság. A lakásblokk<br />

az alábbi témákkal foglalkozik: lakhely; lakáskörülmények és az azokkal való elégedettség;<br />

elköltözés, tervek.<br />

A kultúra- és médiafogyasztás témája a 2008-as kérdőívben kapott jelentősebb<br />

szerepet, 2016-ban a digitális kultúra és a médiafogyasztás digitális formái felé fordult<br />

a kutatói érdeklődés. Mindamellett 2000-től folyamatosan vizsgálja a kérdőív<br />

az olvasási, tévénézési, rádióhallgatási szokásokat, a kulturális és közösségi terek<br />

látogatását.<br />

A kérdőívben kisebb súlyú – de a kutatást tekintve kiemelten fontos – témák<br />

közül hat tartalmi és egy technikai jellegű. Ez utóbbi csoportba tartoznak a<br />

kérdezőbiztosoknak az interjú lezárását követően feltett kérdések, amelyek abban<br />

a tekintetben technikai jellegűek, hogy az interjúszituáció leírását, és ezen keresztül<br />

a válaszok teljesebb megértését szolgálják. Önálló elemzésük szinte sohasem<br />

készül. Ezek vizsgálatával árnyalni tudjuk akár a gazdasági helyzetet (ld.: lakáskörülmények<br />

leírása), akár magának a kérdezettnek hozzáállását, akár az interjú<br />

más körülményeit (más személy, például a szülő jelenléte kiemelten fontos lehet a<br />

normaszegésre vonatkozó témákban). A kutatás első hullámában ilyen kérdések<br />

nem szerepeltek a kérdőívben, a későbbiekben viszont rendre megjelentek körülbelül<br />

azonos tartalommal.<br />

A kutatás története szempontjából érdekes momentum a 2012-es év, amikor<br />

a kérdezőbiztosoknak felteendő kérdések közül kimaradt, hogy a kérdezőbiztos<br />

megítélése szerint a válaszadó cigány/roma származású-e vagy sem. Továbbra is<br />

szerepelt önbevalláson alapuló etnikai, nemzeti identitásra vonatkozó kérdés a<br />

kérdőívben, azonban a kérdezőbiztos általi külső megítélés kikerült onnan. Ennek<br />

oka a kutatás előkészítésekor kirobbant érzelemdús vita, amely valójában egy régi<br />

szakmai polémia (Ladányi – Szelényi, 2001) arról, hogy az etnicitás esetében az<br />

individuális döntés számít-e, vagy a saját hovatartozás érzése kevésbé lényeges, hiszen<br />

a származással kapcsolatos sztereotípiákat és reakciókat a társadalom (mások)<br />

képviselik. Például, ha valakit (Magyarországon) hátrányos megkülönböztetés ér<br />

egy munkahelyre való jelentkezéskor, nem az a fontos, hogy a jelentkező cigányként<br />

azonosítja-e magát, hanem az, hogy a reménybeli munkáltató annak tekinti-e. Mivel<br />

a kérdés szerepeltetése pusztán technikai jellegű, így a heves vita eredményeképpen<br />

a kérdés kimaradt a kérdőívből. Álláspontom szerint a kérdés beemelése szakmailag<br />

77


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

indokolt, ezért a 2016-os kutatásba visszakerült. A 2012-es kérdezőbiztosi blokk abban<br />

a tekintetben is más volt, hogy a felteendő kérdések között szerepeltek olyanok,<br />

amelyek alapján később elkészülhetett a magyarországi ifjúságelmélet tekintetében<br />

fontos modell, az ifjúságügy narratívájának (Nagy, 2013b) empirikus tesztelése.<br />

Kérdésszám tekintetében kisebb súlyúnak számít az életesemények, háztartás,<br />

helyi ügyek, információforrás-használat, ifjúsági intézmények és szolgáltatások, illetve<br />

fogyatékosság témája. Ez utóbbiak egy-egy adott évben voltak kiemelt témaként<br />

jelen a kérdéssorban, bár a későbbiekben is visszatérhettek egy-két kérdés erejéig.<br />

Így egy kérdés a 2008-as és a 2012-es kérdőívben is megjelenik a fogyatékosságra<br />

vonatkozóan (Akadályozza-e Önt mindennapi tevékenységében bármilyen módon<br />

valamilyen tartós betegség, rokkantság, fogyatékosság vagy egyéb lelki probléma?). Az<br />

ifjúsági intézmények, szolgáltatások esetében a 2008-as kérdéssor alapján 2016-ban<br />

az elérhetőségre (Vannak-e az Ön számára elérhető közelségben olyan intézmények,<br />

szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára [is] kínálnak különböző<br />

lehetőségeket [pl.: programokat szerveznek, segítséget, nyújtanak, tanácsokat adnak<br />

stb.]?), illetve az elérhetőséggel kapcsolatos igényekre koncentráltunk.<br />

Az értékek és identitás témája az ezredfordulón egy részletes (15 itemes), értékpreferenciára<br />

vonatkozó kérdésként jelent meg, Inglehart (1997) értékvizsgálatai<br />

alapján, valamint a kérdőív a szülői értékekhez kapcsolódó viszonyulásra is rákérdezett.<br />

2004-től ez a részletes értékvizsgálat már nem került bele a kérdőívbe (csupán<br />

2016-ban 19 itemmel). Az értékek és identitás témájába soroljuk az előítéletességre<br />

vonatkozó kérdést is. Az identitásra vonatkozó kérdések technikai szempontból<br />

estek át változáson, egyes elemei a 2004 óta alkalmazott önkitöltéses részbe kerültek.<br />

A 2016-os kérdőívben bővült az ide sorolható kérdések sora, belekerült az önképre<br />

vonatkozó részletes kérdés, illetve kiegészült a társadalmi távolságra vonatkozó<br />

kérdésekkel.<br />

A vallásra vonatkozóan az ezredfordulón mindössze néhány kérdést tartalmazott<br />

a kérdőív, ezek a vallásosságra, a felekezeti hovatartozásra, a szertartások látogatásának<br />

gyakoriságára és a vallásos nevelésre terjedtek ki. 2004-ben a vallási jellegű<br />

kérdések közé bekerült egy, az egyházi esküvőre vonatkozó kérdés. 2008-ban egy<br />

részletes (16 itemes) kérdéssel bővült a blokk, amely a hittartalmakra vonatkozott<br />

(hisz-e Istenben, horoszkópban stb.). 2012-ben tartalmi változás kevésbé, azonban<br />

technikai változás annál inkább érintette a vallási blokkot, ugyanis az teljes egészében<br />

átkerült az önkitöltéses részbe. A következő változás, amely ezt a területet<br />

érintette, 2016-ban következett be, ekkor vallásos nevelésre vonatkozó (hittannal<br />

78


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

kapcsolatos) kérdésekkel, illetve vallási jellegű tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekkel<br />

(imádkozás, meditálás gyakorlata) egészült ki a blokk.<br />

Az ezredfordulón szabadidőre vonatkozó kérdéseket csak áttételesen tartalmazott<br />

a kérdőív. Komolyabb szabadidőblokk 2004-ben szerepelt először, ekkor a szabadidő<br />

mértékére, annak eltöltésére, fesztiválok látogatására és üdülési szokásokra is<br />

rákérdezett a kérdőív. 2012-ben tovább bővült a blokk a törzshelyek vizsgálatával.<br />

2016-ban kimaradt a szabadidő mértékét és eltöltésének jellemző helyszíneit firtató<br />

kérdés, kizárólag a tevékenységre kérdez rá a kérdőív.<br />

A sportra vonatkozó kérdések az első kérdőívben voltak a legrészletesebbek.<br />

A vizsgálat ekkor foglalkozott a sportolás tényén kívül annak gyakoriságával, jellegével,<br />

helyével, időtartamával, költségével, az egyes űzött sportágakkal, illetve tartalmazott<br />

kérdéseket a sporteseményeken való részvétellel kapcsolatban is. A 2004-es<br />

kérdőívben ehhez képest már egy jóval rövidebb kérdéssor szerepelt, amely tovább<br />

szűkült az évek folyamán. 2012-ben volt a legrövidebb a sportblokk, 2016-ban már<br />

egy kicsit részletesebb kérdéssort vizsgálhattunk.<br />

A külföldi tervekre a kérdőív már az ezredfordulón is rákérdezett áttételesen,<br />

azonban ezeket a kérdéseket tartalmilag inkább sorolhatjuk a munkavállaláshoz,<br />

mintsem önálló blokként definiáljuk. A külföldi tanulással, munkával, migrációs<br />

tervekkel kapcsolatban 2004-ben szerepelnek először önálló kérdések, amelyek<br />

a későbbi években is megmaradtak. 2016-ban részben átalakult, részben<br />

kiegészült a kérdőív ide kapcsolódó kérdésekkel, amelyek – azonosságuk révén –<br />

összehasonlíthatóak a KSH és a TÁRKI migrációs kérdőívének kérdéseivel.<br />

A szexualitásra vonatkozó kérdések 2004-ben debütáltak az önkitöltős kérdőívben<br />

(ld.: részletesen alább), és később is ott kaptak helyet. A blokkon belül foglalkoztunk<br />

a szerelemmel, a szexuális irányultsággal, a szexuális partnerekkel, illetve a nem<br />

kívánt terhesség elleni védekezéssel. Ezek a kérdések a 2008-as kérdőívben voltak<br />

a legrészletesebben kidolgozottak, a későbbiekben sokat egyszerűsítettünk rajtuk.<br />

Kimaradt például a nem kívánt terhesség elleni védekezés részletezése, és a partnerek<br />

életkorát firtató kérdés.<br />

Az életesemények vizsgálatára először a 2004-es kutatásban került sor. Ekkor<br />

13 eseményről adhatták meg a kérdezettek, hogy megtörtént-e már velük<br />

(pl. szexuális tapasztalatok, szakmai végzettség megszerzése), s ha igen, hány<br />

éves korukban, illetve ha még nem történt meg, akkor előreláthatólag hány<br />

éves korukban fog megtörténni. A 2008-as kutatásban ugyanúgy három kérdésben<br />

foglalkoztunk az életeseményekkel, azonban mindössze öt eseményt so-<br />

79


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

roltunk fel. 2012-ben négy, 2016-ban kilenc életesemény vizsgálatára került sor<br />

(ugyancsak három kérdésben).<br />

A helyi ügyekkel (lokális részvétel, helyi problémák, intézmények) kapcsolatos<br />

kérdések a 2008-as kérdőívbe kerültek be először, viszonylag jelentős számban (nyolc<br />

kérdés). A 2012-es kérdőívben egy kérdést tartottunk meg ezek közül, amely arra<br />

vonatkozott, hogy a fiatalok megítélése szerint a helyi döntéshozók mennyire foglalkoznak<br />

az ő szempontjaikkal (Ön szerint mennyire érdekli a helyi politikusokat<br />

[az önkormányzati képviselőket, a polgármestert] a fiatalok véleménye?). A 2016-os<br />

kérdőív kibővítette ezt a blokkot, rákérdezve a lehetőségekre is (Milyen lehetőségeik<br />

vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi<br />

közügyekben?).<br />

2012-ben az információforrások fontosságát és megbízhatóságát vizsgáltuk két<br />

kérdésben. 2016-ban a fontosságot tartottuk meg, abból fakadóan, hogy e két vizsgált<br />

tényező nagy fokú együttjárást mutatott. Az itemek száma azonban hétről kilencre<br />

bővült. Az információforrások között a hagyományos és az elektronikus médiát,<br />

valamint a társas kapcsolatokat, illetve tágabban a közösségeket soroltuk fel.<br />

Fentebb már többször előkerült, hogy 2004 óta a kérdezőbiztos segítségével lekérdezett<br />

kérdéssort kiegészíti egy önkitöltős kérdőív. 2004-ben ez három témával<br />

foglalkozott: a kábítószer-fogyasztással, a szexualitással (első tapasztalat, illetve<br />

rendszeres nemi élet), valamint a szexualitáshoz kapcsolódóan a fogamzásgátlással.<br />

A 2008-as kérdőív a fentieken kívül alkoholfogyasztásra (ittas állapot), dohányzásra,<br />

gyermekkori traumákra, szexuális beállítódásra, de testmagasságra és testsúlyra, politikai<br />

aktivitásra, pártpreferenciára, ideológiai és etnikai hovatartozásra vonatkozó<br />

kérdésekkel egészült ki. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt azzal a fontos<br />

különbséggel, hogy míg 2004-ben és 2008-ban az önkitöltős kérdőívek papíron,<br />

zárt borítékban kerültek begyűjtésre, addig 2012-ben és 2016-ban a kérdezőbiztos<br />

átnyújtotta a kérdezettnek a tabletet (illetve laptopot), ahol egyedül válaszolhatta<br />

meg ezeket a kérdéseket.<br />

Az önkitöltős blokk 2012-ben volt a legterjedelmesebb, a fentieken kívül szerepeltek<br />

még vallásra, hitre vonatkozó kérdések, valamint öngyilkosságra vonatkozóan<br />

is kérdezett a kérdőív. Utóbbi, akárcsak a részletes kábítószerblokk, 2016-ban már<br />

kimaradt a kérdőívből.<br />

80


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A 2016-os tematika részletes bemutatása<br />

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás tervezésekor munkánkat az átfogó szemlélet<br />

mellett az összehasonlíthatóság igénye hatotta át. A nagymintás ifjúságkutatással<br />

kapcsolatos általános elvárás, hogy legyen alkalmas a fiatalok élethelyzetének és<br />

életmódjának átfogó és részletes vizsgálatára. A 2016-os kutatás fontos célja volt,<br />

hogy a magyarországi mellett a külhoni magyar fiatalok megismerését is szolgálja,<br />

illetve alkalmas legyen a korábbi nagymintás hazai és határon túli ifjúságkutatásokkal<br />

való összehasonlításra. Mindezeket úgy kellett a tervezés során figyelembe<br />

venni, hogy a megrendelői igényeknek megfelelve az ajánlattételi dokumentációban<br />

megfogalmazott területek vizsgálatát elvégezzük. A fentieknek megfelelően egy<br />

olyan tematikát dolgoztunk ki a kutatás során felhasznált kérdőívekben8, amely<br />

öt, közvetlenül a kérdezettől, és két, a kérdezettel kapcsolatos, de nem a kérdezett<br />

által megválaszolandó kérdéskört tartalmaz (2.3. táblázat).<br />

1. Kérdezéssel kapcsolatos alapadatok<br />

2. Demográfia (trendkérdések)<br />

Alapvető demográfiai jellemzők<br />

Családalapítás<br />

Társadalmi reprodukció<br />

3. Élethelyzet (trendkérdések)<br />

Munka, munkanélküliség,<br />

külföldi munka<br />

Tanulás (külföldi tanulás)<br />

Jövedelem és vagyoni helyzet<br />

Lakhatás<br />

Egyenlőtlenségek (online is)<br />

4. Életmód (modulok)<br />

Szabadidő eltöltése (sport)<br />

Fogyasztás (média, újmédia)<br />

Kockázati magatartás (dohányzás,<br />

alkohol, drog)<br />

5. Életesemények<br />

6. Egyén-közösség-társadalom<br />

Érték és identitás<br />

Közösségek<br />

Társadalmi közérzet (politikai<br />

attitűdök)<br />

Vallás<br />

7. Kérdések a kérdezőknek<br />

2.3. táblázat: 2016-os tematika<br />

8 A kérdőívben alkalmazott kérdések a korábbi hullámokon alapulnak (Ifjúság2000; Ifjúság2004;<br />

Ifjúság2008; Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001 és MOZAIK2011), a kérdőívek tematikáját<br />

úgy alakítottuk ki, hogy az szolgálja a korábbi kutatásokkal való összehasonlíthatóságot, a<br />

trendek felrajzolásának lehetőségét. A nagymintás ifjúságkutatás mellett a következő kutatások<br />

megoldásait is figyelembe vettük: ESPAD kutatássorozat; HBSC kutatássorozat; YRBS<br />

2013; ESS kutatássorozat; EVS kutatássorozat; Az ifjúság életkörülményei kutatás KSH, 1996;<br />

Ifjúságkutatás, 1991.<br />

81


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

82<br />

A kérdőív első blokkjában olyan interjún kívüli adatok rögzítésére került sor, mint<br />

az interjú meghiúsulásának okai vagy a kérdezett megváltozott elérhetősége. Utóbbi<br />

esetben a lekérdezést segítő praktikus adatgyűjtésről – a terepmunka során máshol<br />

még elérhető kérdezendő – vagy a területi mobilitáshoz tartozó adatgyűjtésről<br />

egyaránt beszélhetünk.<br />

A demográfiai blokkban olyan alapvető, a korábbi kutatásokban is szereplő trendkérdések<br />

szerepeltek, amelyek általában minden survey részét képezik (nem; kor;<br />

lakhely; iskolai végzettség; munkapiaci aktivitás). A 15–29 évesekkel kapcsolatosan<br />

a családalapítás és a gyermekvállalás kiemelt vizsgálati terület, ezért a társadalmi<br />

reprodukció kérdéskörei is többségükben alkalmasak a trendelemzésre. A területet<br />

érintő kérdéskörök a következők voltak:<br />

• családi állapot; párkapcsolat; házasság; házasodási tervek,<br />

• gyermekszám; gyermekvállalási tervek,<br />

• gyermekvállalás elhalasztásának/elutasításának okai,<br />

• család és munka összeegyeztethetősége,<br />

• családalapításhoz kapcsolódó attitűdök.<br />

A fiatalok élethelyzetét öt fő kérdéskör mentén vizsgáltuk, a demográfiai kérdésekhez<br />

hasonlóan – a korábbi kutatási hullámokkal összehasonlítható módon – elsősorban<br />

trendkérdések alkalmazásával. Az élethelyzetet vizsgáló fő területeket az alábbiak<br />

jelentették: munka, munkanélküliség, külföldi munka; tanulás (külföldi tanulás);<br />

jövedelem és vagyoni helyzet; lakhatás; egyenlőtlenségek.<br />

A munkával foglalkozó kérdésekben az eddigi munkatapasztalatok teljes körű feltárására<br />

törekedtünk, vizsgáltuk a diákmunkával és a közmunkával kapcsolatos tapasztalatokat<br />

is. Kérdések szerepeltek a kérdőívben a foglalkoztatás körülményeiről,<br />

a munkahely biztonságának megítéléséről, a munkanélküliség megtapasztalásáról,<br />

a munkakeresést és az elhelyezkedést segítő körülményekről (tények és attitűdök),<br />

az elhelyezkedési reményekről. Ebben a részben foglalkoztunk részletesen a külföldi<br />

munkával kapcsolatos tapasztalatokkal és tervekkel, a külföldi munkavállalást<br />

ösztönző és mérséklő tényezőkkel.<br />

A tanulással foglalkozó kérdésblokkban az oktatási életút és a képzettségi szint<br />

pontos rögzítésén kívül a kimaradás okainak feltárására koncentráltunk. Kérdéseket<br />

fogalmaztunk meg a nyelvtudás szintjével és felhasználásával kapcsolatban.<br />

A korábbi hullámokhoz hasonlóan foglalkoztunk a tanulási, ezen belül a külföldi<br />

tanulásra vonatkozó tervekkel.<br />

A jövedelemre és vagyoni pozícióra vonatkozóan több kérdés vizsgálta az objektív<br />

és a szubjektív anyagi helyzetet, ezen belül az adósságokra és a megtakarításokra is


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

rákérdeztünk. A pénzügyi szolgáltatások igénybevétele és a szülőktől való pénzügyi<br />

önállóság vizsgálata is részét képezte a kérdésblokknak.<br />

A lakhatással kapcsolatban a lakáskörülmények és az ezekkel kapcsolatos elégedettség,<br />

a háztartásméret és a háztartástagokkal kapcsolatos viszonyok azonosítása,<br />

valamint az elköltözési tervek határozták meg a kérdések irányát. Az egyenlőtlenségeket<br />

vizsgálva alapvetően két területre, a vagyoni és a digitális egyenlőtlenségekre<br />

koncentráltunk.<br />

Az életmód esetében is lehetőséget kívántunk biztosítani a trendelemzésre,<br />

azonban a kérdéskörök jellegéből fakadóan sokkal nagyobb szabadságot adtunk<br />

az aktualitások vizsgálatának. Három fő részre bonthatók az életmódra vonatkozó<br />

kérdéskörök: szabadidő eltöltése, médiafogyasztás és kockázati magatartások modul.<br />

A szabadidős modulban a szabadidős helyszínek látogatását, a szabadidős tevékenységeket<br />

vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a kulturális terek látogatásával, amely a<br />

kutatás kezdete óta a kérdőív állandó részét képezi. A szabadidős elfoglaltságok közül<br />

részleteztük a sportolási szokásokat, kitérve a sportolás ösztönzőinek vizsgálatára.<br />

A médiafogyasztás modul a hagyományos média (elektronikus média és nyomtatott<br />

sajtó, valamint hagyományos könyv) fogyasztását elsősorban az újmédia jelenségkörében<br />

vizsgálta. Ebbe a tartalmi részbe építettük be az infokommunikációs<br />

eszközök birtoklásának és használatának jellegzetességeit, az „always on” jelenség,<br />

valamint az online játék és az online közösségi média használatának (szabadidős és<br />

professzionális felhasználás; közösségi és közéleti felhasználás) vizsgálatát. Ebben a<br />

részben foglalkoztunk a médiumok fontosságának megítélésével is.<br />

A kockázati magatartásokkal foglalkozó modul a dohányzás, az alkohol és a<br />

kábítószer témáját ölelte fel. A modul célja a dohányzás és alkoholfogyasztás mértékének,<br />

illetve a drogfogyasztók kapcsolathálózati jelenlétének, továbbá a droghoz<br />

való hozzájutás lehetőségének vizsgálata volt.<br />

Az életesemények külön blokkban szerepeltek, amelyben a megélt eseményeken<br />

túl a jövőképre is vonatkoztak kérdések, a következő dimenziók szerint:<br />

• elköltözés a szülői házból, szülőktől független élet<br />

• az első szakmai végzettség megszerzése<br />

• önálló, saját lakásba költözés<br />

• a tanulmányok befejezése<br />

• az első pénzkereset<br />

• önálló döntéshozatal az élet meghatározó kérdésekben<br />

• komoly párkapcsolat kialakítása<br />

• a „felnőtté válás” szubjektív értékelése<br />

83


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

84<br />

Az egyén önképét, közösségekhez való kapcsolódását és társadalmi integrációját<br />

négy önálló területen vizsgáltuk. Ezek: a társadalmi közérzet és azon belül a politikai<br />

attitűdök, értékek és identitás, vallás, kortárs közösségek.<br />

A társadalmi közérzettel foglalkozó részben vizsgáltuk a fiatalok politikai érdeklődésének<br />

irányait és a politikai-társadalmi részvétel általuk preferált módjait. Az<br />

elégedettséget több dimenzióban mértük fel, így az ország helyzetével, a demokrácia<br />

működésével, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vélemények<br />

vizsgálatára került sor. A kérdések alapvetően a korábbi hullámok kérdőíveinek is<br />

részét képezték. E kérdéskörbe tartozott a társadalmi intézmények iránti bizalom<br />

értékelése, valamint a szervezetekhez való kötődés formális és informális viszonyainak<br />

vizsgálata. Az ezredfordulón indult kutatássorozat a kezdetektől próbálja a<br />

fiatalokat rábírni a saját nemzedékükre vonatkozó reflexióra, a 2016-os kutatásban<br />

is helyet kaptak az ifjúság legnagyobb problémáját feldolgozó kérdések.<br />

Az identitás témáját az etnikai hovatartozásra, a nemzeti identitásra és ezen belül<br />

a magyar identitásra, illetve a különböző (pl. családi, baráti, médiára vonatkozó)<br />

kötődésekre irányuló kérdéskörökkel jártuk körül. Az értékeket a szülői értékekhez<br />

való viszony szerint, illetve az ezredfordulós ifjúságkutatásban szereplő, Inglehart<br />

(1997) munkáin alapuló értékvizsgálat mentén vizsgáltuk. Külön részleteztük a<br />

valláshoz való kötődést és a vallásgyakorlatot, amit a vallásos nevelésre és a felekezethez<br />

tartozásra vonatkozó kérdésekkel egészítettünk ki.<br />

A kérdőívben igyekeztünk helyet szorítani az ifjúsági közösségek vizsgálatának,<br />

így kérdéseket fogalmaztunk meg a barátok, a baráti kör és a törzshelyek jelenlétével<br />

és szerepével kapcsolatban. A közösségekhez való kötődést azon keresztül vizsgáltuk,<br />

hogy az adott közösséget a kérdezett fontos információforrásként értékelte-e.<br />

A kérdőív utolsó, már nem a kérdezett válaszait tartalmazó részben a<br />

kérdezők nyilváníthattak véleményt a kérdezettről, illetve szolgáltattak fontos<br />

szempontokat az interjú körülményeiről. Ebben a részben sor került az interjúalany<br />

lakáskörülményeinek, az interjú körülményeinek (szülők jelenléte) és az interjúalany<br />

személyiségének (együttműködés, tájékozottság) jellemzésére.<br />

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a 2016-os kérdőívben helyet kapott egy önkitöltős<br />

blokk a kérdezőbiztossal segített blokkok mellett, amelyben a kockázati<br />

magatartások (dohányzás, alkohol, drog), a szexualitás és a politikai preferencia<br />

kérdéskörei kaptak helyet.<br />

A tervezett tematika alkalmazásával a kérdőív lekérdezése átlagosan legalább<br />

60-70 percet vett volna igénybe, ami egyértelműen rontotta volna a kérdezés minőségét.<br />

Ezért a magyarországi kérdőív esetében a 2008-as gyakorlatnak megfelelően


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

alminták alkalmazásával dolgoztunk, ezzel csökkentve a kérdőívhosszt, egyben a<br />

mintanagyságot is egyes kérdések vagy kérdéskörök mentén (2.4. táblázat). Fontos<br />

megjegyezni, hogy a kérdőív kérdésstruktúrája nagymértékben befolyásolja a<br />

lehetséges elemzési irányokat, egyértelmű korlátot jelentve a két eltérő blokkban<br />

szereplő kérdés együttes vizsgálatában.<br />

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések) N=8000<br />

„Lila” blokk<br />

(N=2000):<br />

politikai<br />

szocializáció<br />

„Sárga” blokk<br />

(N=2000): életesemények;<br />

munkapiaci<br />

attitűdök; jövőképek<br />

„Zöld” blokk<br />

(N=2000):<br />

családalapítás –<br />

gyermekvállalás;<br />

sport, szabadidő<br />

2.4. táblázat: A magyarországi kérdőív felépítése<br />

„Kék” blokk<br />

(N=2000): média,<br />

újmédia<br />

A külhoni kérdőívek tematikus felosztása a lehető legteljesebb összehasonlíthatóság<br />

érdekében a magyarországi kérdőív témaköreire épül, azzal azonos, mindemellett<br />

helyi témák is megjelennek benne. A külhoni mintanagyság azonban nem tette lehetővé<br />

a magyarországihoz hasonló alminták képzését és almintánként eltérő tematika<br />

alkalmazását, ezért a külhoni kérdőívek elsősorban a trendkérdések tekintetében<br />

azonosak a magyarországi kutatásban alkalmazott kérdőívvel.<br />

A külhoni kérdőívekben ugyanakkor nem szerepeltettük azokat a technikai kérdéseket,<br />

amelyek a mintába kerültek megváltozott elérhetőségeire vonatkoztak,<br />

aminek nagyrészt az volt az oka, hogy a külhoni mintaválasztás módszere eltért a<br />

magyarországi címlistás mintaválasztástól. Sok olyan kérdés is kimaradt a külhoni<br />

kérdőívekből, amelyek a magyarországi kérdőívben nem trend jellegűek voltak.<br />

A teljesség igénye nélkül kimaradt például a gyermekvállalás akadályainak taglalása,<br />

az ideális munkahelyre vonatkozó blokk, az Európai Unió megítélése vagy a helyi<br />

ügyek vizsgálata. Nem került bele a külhoni kérdéssorokba számos politikai szocializációra<br />

és aktivitásra vonatkozó kérdés sem, illetve az online közösségi média<br />

vizsgálatának részletezettsége is elmarad a magyarországi verziótól.<br />

A külhoni kérdőívek a trendkérdések mellett tartalmaznak közös kérdésblokkot<br />

a külhoni régióra vonatkoztatva, amely az anyaországi kérdőívben nem szerepel.<br />

Ez a kérdésblokk szinte kizárólag az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket tartalmaz,<br />

amelyet szétbonthatunk négy fontosabb részre. Kifejezetten identitással foglalkozik<br />

a kérdőív a haza fogalmának meghatározásakor, illetve a többségi nemzethez és<br />

a magyar nemzethez való tartozás vizsgálata során. A közösség blokk vizsgálja a<br />

nemzeti alapú közösségi kapcsolatokat (a baráti kör összetételét, az online közösségi<br />

85


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

oldalakon a különböző nemzetiségű kapcsolatok számát). Szerepel kérdés az etnikai<br />

feszültségek érzékelésével kapcsolatban, illetve a nemzeti közösségek jeles személyeit<br />

is megkísérli a kérdőív feltárni a leghíresebb magyar személyre vonatkozó kérdéssel 9 .<br />

Politikai (vagy jogi) terület a magyar állampolgárságra, illetve a magyarországi<br />

választásokon való részvételre vonatkozó kérdés és az ehhez tartozó pártpreferencia-vizsgálat.<br />

Természetesen a kérdőívben szerepelnek kérdések az adott országbéli<br />

politikával kapcsolatban, így választással, illetve pártpreferenciával kapcsolatos<br />

kérdések is találhatók a kérdőívben. Nyelvhasználattal és a nyelvi kompetenciákkal<br />

többféle megközelítésben foglalkozik a kérdőív, egyrészt vizsgálja a teljes oktatási<br />

rendszerben töltött idő nyelvhasználatát (Ön milyen tanítási nyelven végezte/végzi<br />

a(z) … tanulmányait?). Foglalkozik a nyelv ismeretével, a magyar mellett rákérdez<br />

a többségi nyelv ismeretére, és vizsgálja a mindennapi nyelvhasználatot (milyen<br />

nyelven történnek az interakciók a munkatársakkal, a családdal), illetve a média- és<br />

tartalomfogyasztás nyelvét (2.2. ábra).<br />

Identitás<br />

• többségi és a magyar nemzethez tartozás<br />

• többszörös nemzeti identitás<br />

• haza fogalma<br />

Közösség<br />

• nemzeti alapú közösségi kapcsolatok<br />

• etnikai feszültségek<br />

• leghíresebb magyar személy<br />

Politika<br />

• magyar állampolgárság<br />

• magyarországi választásokon való részvétel<br />

• pártpreferencia (magyarországi)<br />

Nyelvhasználat - nyelvi kompetenciák<br />

• nyelvhasználat a köznapi<br />

tevékenységek során<br />

• nyelvhasználat a tartalomfogyasztás során<br />

• többségi és a magyar nyelv ismerete<br />

• tanítási nyelv (óvodától a felsőoktatásig)<br />

2.2. ábra: A külhoni kérdőívek kiegészítő közös tematikája<br />

9 A nyelvi és közösségi dimenziókat vizsgálva a nemzeti identitás mentén megállapítható, hogy<br />

a vizsgált régiók mindegyikében a helyi magyar közösségbe ágyazott baráti kapcsolatok a<br />

nyelvhasználatnál is fontosabbak a magyar identitás megőrzésében (Székely, 2018b).<br />

86


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

MINTATERVEZÉS ÉS ADATFELVÉTEL<br />

Az ifjúságkutatás mintaválasztásának alapvetései nem változtak az ezredforduló óta,<br />

amikor annak kereteit a kutatócsoport Nemeskéri István vezetésével megrajzolta.<br />

A cél minden esetben az volt, hogy a minta reprezentatív legyen, és a kutatás adatai<br />

alapján készített becslések érvényesek legyenek a 15–29 évesek korcsoportjára.<br />

A kutatás mintáinak kialakítása hasonló szempontok alapján, az egyes régiókról<br />

rendelkezésre álló adatoknak, statisztikáknak megfelelően történt a 2016-os és az<br />

azt megelőző vizsgálatok során is 10 . A következőkben a legutolsó hullám (2016)<br />

mintaválasztási eljárásának részleteit tárgyaljuk, külön a magyarországi, és különkülön<br />

az egyes külhoni régiók mintaválasztásait.<br />

Magyarországi minta<br />

A magyarországi fiatalokat felmérni hivatott ifjúságkutatás 8000 fős (megvalósult)<br />

mintája a 15–29 éves korosztályt országosan reprezentálja nem, életkor, iskolai végzettség,<br />

településtípus, régió szerint. A vizsgálat így a 2000-ben indult ifjúságkutatás-sorozat<br />

minden hullámával összehasonlítható, longitudinálisan elemezhető.<br />

A magyarországi minta készítéséhez a Belügyminisztérium (korábban: Közigazgatási<br />

és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) 2015. december 31-én<br />

érvényes adatállományát 11 használtuk, amely településenként tartalmazta az érvényes<br />

lakóhellyel rendelkező és az adott korosztályba tartozó lakosság létszámát<br />

férfiakra és nőkre vonatkozóan, születési évenkénti bontásban.<br />

A mintavétel több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer<br />

alkalmazásával. Első lépcsőben a vizsgálandó települések, második lépcsőben az<br />

adott települések felkeresendő címeinek kiválasztására került sor. Az elsődleges<br />

mintavételi keretet a magyarországi települések listája alkotta (PSU), a másodlagos<br />

mintavételi keretet pedig az ezen településen élő, olyan 15–29 éves fiatalok, akik<br />

Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején (SSU). Azokat<br />

10 Nemeskéri (2001) a mintaválasztás során a kistérségekből, illetve Budapest esetében a kerületekből<br />

indult ki, a cél az volt, hogy minden egyes kistérségben készüljön interjú.<br />

11 Érdemes megjegyezni, hogy a címlistás kutatások alkalmazásánál korlátot jelent a nyilvántartás<br />

adatállományának minősége. A minőséget nem kizárólag belső okok rontják (az<br />

átvezetésből, frissítésből adódó nem létező vagy rossz címek), hanem főleg az ifjúsági célcsoportban<br />

tapasztalható, valóságtól eltérően nyilvántartott adatok (pl. kollégiumban, albérletben,<br />

rokonnál élők) is negatívan befolyásolják. Életszerű példák a szülőkkel élő fiataltól (aki<br />

a nagymamához van bejelentve, hogy a preferált iskolába járhasson), a hivatalosan szülőkkel<br />

élő, valójában csak ünnepekkor hazajáró távoli városban albérletben lakó egyetemistáig.<br />

87


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

tekintettük 15–29 éves fiatalnak a kutatás során, akik 1987. január 1. és 2001. december<br />

31. között születtek. Számuk 1 701 837 fő volt a mintavételkor. Első lépésben<br />

a településeket rétegekbe soroltuk a földrajzi elhelyezkedésük és a településen élő<br />

fiatalok száma alapján, összesen 95 réteget meghatározva. Ezek után rétegenként<br />

véletlen mintát vettünk a települések közül, összesen 357 települést kiválasztva.<br />

A második lépcsőben a kiválasztott településeken az adott réteg elemszámával arányos<br />

módon a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartási adatbázisából véletlen<br />

valószínűségi mintavétellel választottuk ki azokat, akik a mintába kerültek. Összesen<br />

32 000 címmel dolgozhattunk: egy 8000 címet tartalmazó főcímlistával és három,<br />

egyenként 8000 címet tartalmazó pótcímlistával.<br />

Az Ifjúság2008 kutatás során alkalmazott jó gyakorlatnak megfelelően a mintavétel<br />

során négy településmintát (4x2000 fős) alakítottunk ki, amelyek külön-külön is<br />

leképezik az ország településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság<br />

szerint. A mintába került településeken a megkérdezendők kiválasztása a Belügyminisztérium<br />

adatállománya alapján két demográfiai szempont (nem és életkor)<br />

alapján történt. Fontos megjegyezni, hogy ez az a két szempont, amely lehetőséget<br />

biztosít a mintaválasztásra, más ismérvek, pl. családi állapot, nemzetiség, iskolai<br />

végzettség, a mintaválasztás alapját képező lakcímadatbázisokban nem szerepelnek.<br />

Részben emiatt a mintavételből eredő kismértékű torzulások kiküszöbölése<br />

során a több szempontú matematikai súlyozási eljárásban az iskolai végzettséget<br />

is figyelembe vettük. Ennek eredményeként a négy 2000 fős alminta külön-külön,<br />

és az összeillesztett 8000 fős minta szintén reprezentatív a 15–29 éves korosztályra<br />

vonatkozóan nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, régió szerint.<br />

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />

beépítettük a végleges kérdőívbe. Az adatfelvétel számítógéppel segített személyes<br />

lekérdezési módszerrel készült. A címek kiosztása egy lépésben történt, a kérdezőbiztosok<br />

a sikertelen interjúk esetén többször is felkeresték az adott címet.<br />

Külhoni minták<br />

A vizsgált populáció a környező országok magyar nemzetiségű (magukat magyarnak<br />

valló), 15–29 éves fiataljai, akik a teljes magyar lakosság kb. 15–20 százalékát teszik<br />

ki. E populációból került ki az a 4000 fős minta, amely a szociodemográfiai jellemzők<br />

(nem, életkor, lakóhely) mentén tekinthető reprezentatívnak. A reprezentativitás<br />

alapját képező alapmegoszlásokat az egyes országok mikrocenzusi és népszámlálási<br />

adataiból, ennek hiányában pedig a rendelkezésre álló becslésekből nyertük.<br />

88


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A kutatás célcsoportja az öt régióban élő magyar, 15–29 éves korosztály volt.<br />

A mintaválasztás során az egyik alapvető kérdést az jelentette, hogy ezeknek a régióknak<br />

hol húzódnak a földrajzi határai, a másik elvi kérdés, hogy kit tekintünk<br />

magyarnak. A területek kijelölését a helyi kutatóintézetek munkatársaival közösen<br />

végeztük el, korábbi tapasztalatok és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.<br />

A kutatás így azon területekre vonatkozik, amelyekben a magyar nemzetiségűek aránya<br />

számottevőnek tekinthető. A régiós minták településszámát tekintve Erdélyben<br />

149, Kárpátalján 48, Felvidéken 45, Vajdaságban 38 településen történt adatfelvétel.<br />

Magyarnak tekintettük azokat a fiatalokat, akik jól beszélik a magyar nyelvet<br />

(képesek megérteni a magyar nyelvű kérdőívet, magyarul tudnak rá válaszolni).<br />

Régiós bontásban a mintavétel a következőképpen alakult:<br />

• Szlovákia (Felvidék), 1000 fő<br />

• Ukrajna (Kárpátalja), 500 fő<br />

• Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld), 2000 fő<br />

• Szerbia (Vajdaság), 500 fő<br />

• Összesen 4000 fő.<br />

Az adott területen alkalmazandó mintavételi eljárásra a helyi partnerektől vártunk<br />

javaslatot. A kialakított minták a rendelkezésre álló információk alapján a lehető<br />

legszigorúbb elvárásoknak igyekeztek megfelelni. Ennek érdekében a MOZAIK2001<br />

mintaválasztásához hasonlóan a kiválasztás során alkalmaztuk a véletlen eljárást.<br />

A következőkben sorba vesszük az egyes regionális minták kialakítását.<br />

Erdély<br />

A minta alapját a népszámlálási adatok adták, amelyek a Román Statisztikai Hivatal<br />

(Institutul National De Statistica) hivatalos közleményeiből származnak. A teljes<br />

erdélyi mintaelemszám 2000 fő volt, ebből Partium, Belső-Erdély területén 1000<br />

főt, és Székelyföldön újabb 1000 főt kérdeztünk meg.<br />

Erdélyben az adatfelvétel szigorított véletlen sétás rétegzett mintavétellel zajlott.<br />

A szigorítás életkori csoportok és nemek szerint történt (szabad kvóták). A mintát<br />

először rétegeztük megyék szerint a 15–29 éves korú magyar népesség 2011. évi<br />

népszámlálási lélekszáma alapján.<br />

Ezt követően a mintát településtípus szerint tovább rétegeztük. A városokat két<br />

csoportba soroltuk (megyeszékhely, többi város), a községeket pedig a magyarság<br />

aránya és néprajzi-földrajzi és szociológiai jellegzetességek alapján csoportosítottuk<br />

(amennyiben erre szükség volt, azaz a megyében nagyobb számban és arányban<br />

89


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

– azaz 10 százalék fölött – élnek magyarok). Ezekből a lehatárolt területi-etnográfiai<br />

csoportokból („kisrégiókból”) egyszerű véletlen kiválasztással településeket jelöltünk<br />

ki, ahol a megfelelő esetszámot lekérdeztük. (Például Hargita megyében a községeket<br />

három csoportba soroltuk, Csíkszék, Udvarhelyszék és Gyergyószék szerint,<br />

ez utóbbi a megye északi, Maroshévíz környéki részét is tartalmazta. Ezt követően<br />

arányosan kiválasztottunk mindegyik kisrégióból megfelelő számú községet.)<br />

A mintába került településeken kijelöltünk falvakat, falurészeket, illetve városrészeket,<br />

utcacsoportokat és kiindulópontokat, ahol véletlen sétás módszerrel a<br />

szükséges esetszámok lekérdezésre kerültek.<br />

A mintavétel során a nagy tömbben élő magyarság körében, elsősorban Székelyföldön,<br />

a véletlen sétához egy lépésszám is társult (2–4), ami azt jelentette, hogy a<br />

kérdező minden második-negyedik lakásban kereste a célcsoport tagjait. Ezt a módszert<br />

a Partium (Bihar, Szatmár) több mint 80 százalékban magyarlakta településein<br />

is alkalmaztuk. Székelyföld nem magyar többségű településein (Marosvásárhely)<br />

a lépésszám 1 volt. A lépésszám során a házszámokat tekintettük irányadónak. Ha<br />

egy házszám alatt maximum négy háztartás/lakás van, onnan csak egy fiatal volt<br />

lekérdezhető. Ha a házszám/tömbház/társasház több mint négylakásos, a lakrészek<br />

száma is a lépésszám részét képezte, tehát alkalmazni kellett a lépésszámot.<br />

Erdély többi részén, ahol a magyarság megyei szinten kisebbségben él (és a települések<br />

nagy részén is), a véletlen sétához 1-es lépésszám társult, tehát a kérdező egy<br />

adott utcacsoport vagy falu végigjárása során minden egyes olyan lakásba bement,<br />

ahol magyarok élnek. A kérdező az előző válaszadótól érdeklődhetett arról, hogy<br />

ki a legközelebbi magyarul beszélő szomszéd.<br />

A kérdezőbiztosok címkövetési listát vezettek, ahová feljegyezték, hogy a felkeresett<br />

házszámokon/lakásokban sikerült-e kérdőívet kitölteni, ha igen, mi a neme,<br />

legmagasabb iskolai végzettsége és korcsoportja a fiatalnak. Amennyiben nem történt<br />

adatfelvétel, a meghiúsulás okát is dokumentálniuk kellett.<br />

Erdély Székelyföldön kívüli területein (kivéve Partium legalább 80 százalékban<br />

magyarlakta községeit) a címkövetési listára csak a magyarlakta háztartások/házszámok<br />

adatait vezették fel, mivel itt gyakorlatilag lépésszám nincs, vagy<br />

nem követhető a nem magyar háztartások nagy száma miatt. A háztartásokban<br />

a szigorításhoz használt keretszámok (életkor, nem) alapján választották ki<br />

a válaszadó személyt.<br />

90


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Felvidék<br />

A minta alapját a 2011-es népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szlovák Statisztikai<br />

Hivatal (Štatistický úrad SR) hivatalos közleményeiből származnak. A felvidéki<br />

minta elemszáma 1000 fő.<br />

A mintaválasztás alapstatisztikái tartalmazták a területi jellemzőket és a magyar<br />

népesség életkor és nem szerinti arányait. A rétegzett mintaválasztás két lépcsőben,<br />

egyszerű véletlen módszerrel történt. Első lépcsőben a megyék (Besztercebánya,<br />

Kassa, Nagyszombat, Nyitra és Pozsony megye), majd a megyén belüli járások lettek<br />

elemszámmal arányos módon kiválasztva. Második lépcsőben a települések kerültek<br />

kiválasztásra, ügyelve arra, hogy a kiválasztott megyék székhelyei önreprezentáló<br />

településként jelenjenek meg a mintában.<br />

A magyar nemzetiségűek aránya egyes megyékben alacsony volt, ezen okból<br />

Trencsén, Zsolna és Eperjes megyék nem kerültek be a mintavételi keretbe. A minta<br />

kialakításánál – a teljesíthetőség érdekében – ügyeltünk arra, hogy a lekérdezendő<br />

magyarok aránya 20 százalék alatt legyen a település magyar lakosságához viszonyítva.<br />

A mintavételi keretbe 492 település került bele, ezen települések feleltek<br />

meg a 20 százalékos küszöbértéknek, a végleges minta 45 települést tartalmazott.<br />

A szlovákiai magyarok 30 százaléka városban, míg fennmaradó 70 százalékuk kisebb<br />

településeken, községben lakik. A minta településtípus szerinti megoszlása<br />

megegyezik az alapsokaságban tapasztalt arányokkal.<br />

Egy-egy településen a lekérdezendők száma 10 és 44 között mozgott. A kérdezőbiztosok<br />

számára minden település esetében nem és életkori csoportok alapján<br />

rendezett kvótákat készítettünk, amelyeket az adatfelvétel során követniük kellett<br />

(például 20–24 éves, férfi).<br />

A magyarországi gyakorlatnak megfelelően a kérdőívet a kérdezőbiztosok személyesen<br />

kérdezték végig, önkitöltésre csak az önkitöltős kérdések esetében került<br />

sor, kötelezően. A lekérdezésre a kérdezendő személy otthonában, a megfelelő célcsoport<br />

kiválasztásával került sor. Egy háztartásból egy kérdezett volt kérdezhető,<br />

az, akinek a kérdezés napjához legközelebb van a születésnapja. A kérdezőbiztosok<br />

munkájának ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt.<br />

A terepmunkát végző kérdezőbiztosnak követnie kellett a címkártyán kiosztott<br />

kvótákat. Az ellenőrzéshez adminisztrálnia kellett a címek felhasználását, a kérdezettől<br />

telefonszámot kellett kérnie.<br />

91


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

92<br />

Kárpátalja<br />

Az 500 fős mintát Molnár József demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar<br />

Főiskola tanára dolgozta ki a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.<br />

A kárpátaljai magyar népesség összetétele viszonylag sok szempontból ismert, ám<br />

– a hivatalos forrásokból származó adatok szűkössége miatt – a vonatkozó ismeretek<br />

jelentős része közvetett források alapján vezethető csak le. A fiatal, 15–29 éves<br />

kárpátaljai magyar népesség 500 fős rétegzett reprezentatív mintájának kialakítása<br />

során felhasználásra kerültek a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás anyanyelvi,<br />

nemzetiségi, korszerkezeti stb. adatai, különböző (megyei, járási, települési, nemzetiségi)<br />

hozzáférhető bontásokban; a népességszám, illetve korösszetétel aktuális,<br />

járási bontású adatai; az utóbbi évek járási bontású migrációs adatai; a kárpátaljai<br />

felsőoktatási intézmények fellelhető adatai; tudományos publikációk 12 ; sajtóközlemények,<br />

cikkek; szakmai konzultációk. A népszámlálási adatokkal kapcsolatban a<br />

szakmabeliek szkeptikusak, főként a fiatal korosztályt érintő társadalmi folyamatok<br />

miatt (háború; sorozás; kivándorlás).<br />

A minta kvótás mintavételen alapult véletlen sétás kiválasztással, amely<br />

településenként különbözött. A településen élő magyarok arányához igazodva<br />

különböző kiválasztási módszerrel dolgoztuk ki az útvonaltervet<br />

a kérdezőbiztosoknak.<br />

12 Fedinec, Cs. – Vehes, M /szerk./ (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem, politika, kultúra.<br />

Argumenum, Budapest.<br />

Molnár, J. – Molnár, D. I. (2005): Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és<br />

népmozgalmi adatok tükrében. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és<br />

Taneszköztanácsa, Beregszász.<br />

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2008: Міграційний рух<br />

населення в 2007 році. Статистичний бюлетень. Ужгород.<br />

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2016: Закарпаття у<br />

демографічному вимірі. Статистичний збірник. Ужгород.<br />

Державний комітет статистики України, 2003: Національний склад населення<br />

України та його мовні ознаки (За даними Всеукраїнського перепису населення 2001<br />

року). Київ: Держкомстат України.<br />

Державний комітет статистики України, 2004: Розподіл населення найбільш<br />

численних національностей України за даними Всеукраїнського перепису<br />

населення 2001 року. CD-ROM. Київ.<br />

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Населення Закарпатської<br />

області (За підсумками першого Всеукраїнського перепису населення 2001 року).<br />

Статистичний збірник. Ужгород.<br />

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Національний склад населення<br />

та його мовні ознаки (статистичний бюлетень). Ужгород.<br />

database.ukrcensus.gov.ua/MULT/Database/Census/databasetree_uk.asp<br />

www.uz.ukrstat.gov.ua


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya kevesebb mint 50 százalékra<br />

becsülhető, és van magyar tannyelvű iskola, ott a 15–17 év közöttiek kiválasztása az<br />

iskolai osztálykönyv alapján történt szisztematikus kiválasztással (minden negyedik,<br />

a településen élő tanuló került a mintába). Az idősebb korosztályokba tartozókat,<br />

illetve magyar tannyelvű iskola hiányában a fiatalabb korcsoportokba tartozókat is<br />

kapcsolathálón keresztül választottuk ki, ezekben az esetekben a kérdezőbiztosnak<br />

lehetősége volt arra, hogy az ismeretségi körében keressen a célcsoportba tartozó,<br />

életvitelszerűen a településen élő fiatalt.<br />

Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya több mint 50 százalékra becsülhető,<br />

a mintába kerülők kiválasztása véletlen séta alkalmazásával történt. Az<br />

adott település (római katolikus, református vagy görög katolikus) templomától<br />

indulva az út (bal vagy jobb) oldalán volt szükséges megkeresni minden negyedik<br />

háztartást. Amennyiben a felkeresett háztartásban nem volt a kvótába illő vagy a<br />

kutatásban részt venni kívánó adatközlő, a sorban negyedik háztartással folytatódott<br />

a felkeresés, és a sikertelenséget fel kellett jegyezni a terepnaplóba. Egy háztartásba<br />

tartozó több, a mintába illő fiatal esetén a születésnapos kiválasztás egyik<br />

módszerével éltek a kérdezőbiztosok: azt választották ki, akinek születési hónapja<br />

és napja kisebb számú (pl. ha az egyik májusban, a másik decemberben született,<br />

akkor is a májusit kellett megkérdezni, ha egyébként évei számát tekintve ő a fiatalabb).<br />

Beregszász esetén, ahol a legtöbb magyar él a városok közül, vegyítettük a két<br />

előző eljárást. Három útvonalat alakítottunk ki, eltérő hosszúságú útszakaszokat<br />

megjelölve a kereséshez.<br />

A terepmunkáról jegyzőkönyvet kellett vezetni (terepnapló). Szükséges volt feltüntetni,<br />

hogy miként találta meg az adatközlőt, kin keresztül jutott el hozzá. A véletlen<br />

séta esetén pontosan be kellett jelölni, honnan kezdődött a kérdezés (utca,<br />

házszám), melyik volt a ház, ahonnan a számolás indult, majd minden negyedik<br />

háztartás házszámát be kell jelölni, feltüntetve azt is, hogy sikerült-e ott a kérdezés,<br />

vagy sem (ha nem, akkor azt is, miért nem, pl. nem voltak otthon, nem lakik ott<br />

senki, nem akartak válaszolni stb.).<br />

Vajdaság<br />

Az 500 fős minta alapját a népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szerb Statisztikai<br />

Hivatal (Републички завод за статистику) hivatalos közleményeiből<br />

származnak.<br />

A minta elkészítéséhez a 2002-es népszámlálási adatok településenkénti koreloszlását<br />

és nemi arányát, illetve a 2011-es népszámlálási adatok vajdasági magyarokra<br />

93


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

vonatkozó településenkénti eloszlását vettük alapul. A vajdasági magyar népességen<br />

belül a 15 és 29 év közöttiek közé 25 206 nő tartozik, és 26 703 férfi. A férfiak többsége<br />

a korosztályon belül 51,5 százalékos. Három korosztályra bontottuk a mintát. Az<br />

első csoport a 15 és 19 év közöttiek, a minta 32 százaléka, a második csoport 20 és<br />

24 év közöttiek, 34 százalék, a harmadik csoport 25 és 29 év közöttiek, 34 százalék.<br />

A minta 50 százaléka férfi és 50 százaléka nő.<br />

A kutatás során kvótás mintavételt alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok a kérdőívekkel<br />

együtt kaptak egy táblázatot (kvótát), amely tartalmazta a lekérdezendő alanyok<br />

nemek és kor szerinti eloszlását. Vajdaság tartomány szintjén rendelkezünk adatokkal<br />

a teljes népesség nem- és korszerkezetéről. Ez alapján a kérdezőbiztosok nem<br />

és kor szerinti bontásban megkapták, hogy mely településen milyen korú férfiakat,<br />

illetve nőket kell lekérdezniük. A kiválasztásban megkötés volt, hogy családtagokat<br />

nem volt szabad lekérdezniük, de ismerősöket felkereshettek a lekérdezés során.<br />

A mintába kerülő településeket 15 község települései közül választottuk ki. Ezen<br />

községekben él a populáció 54,6 százaléka, azaz 43 658 személy.<br />

A kutatás megvalósítása<br />

A 2016-os kutatás során az adatfelvételeket azonos eszmei időben, 2016 őszén valósítottuk<br />

meg. A terepmunka a magyarországi adatfelvétellel indult meg 2016. október<br />

elsején, majd ezt követte többé-kevésbé egységesen a külhoni terepmunkák indítása.<br />

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tanulságairól a terepmunka<br />

vezetőjével és területi instruktorok részvételével workshopot tartottunk, ahol a kérdőív<br />

egyes kérdéseit közösen megbeszélve, a pontosításokat, kiegészítő utasításokat<br />

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tapasztalatai alapján módosított<br />

kérdőív a programozást követően a programozó, majd a kutatásban részt vevő<br />

elemzők folyamatos tesztelése után nyerte el végleges formáját. Az adatfelvételben<br />

részt vevő instruktorok és kérdezőbiztosok a terepmunka indulása előtt egyedi<br />

felkészítésen vettek részt. A budapesti központi eligazítás mellett a külhoni régiók<br />

mindegyikében külön-külön eligazítások zajlottak.<br />

A lekérdezés Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján papíralapú kérdőívvel (PAPI)<br />

történt, míg Magyarországon és a Felvidéken számítógéppel segített személyes lekérdezési<br />

módszerrel (TAPI) dolgoztunk. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően<br />

minden régióban a kérdezőbiztosok ugyanazon instrukciók alapján dolgoztak.<br />

94


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A kutatás terepmunkája során a vizsgált régiókban számos nehézséggel kellett<br />

megküzdeni, ilyen volt a célcsoport fellelhetőségének nehézsége (pl. migrációs okok),<br />

a szűk időkeret, illetve az időjárási viszonyok (elsősorban Erdélyben jelentett problémát<br />

a havazás). Mindezeket a kutatásban részt vevők jól kezelték, és az adatfelvételek<br />

határidőre el tudtak készülni. Erdélyben zártuk utolsóként a terepmunkát,<br />

2016. december 30-án (2.5. táblázat).<br />

Minta<br />

elemszáma<br />

Lekérdezés<br />

módszere<br />

Terepmunka kezdete<br />

Terepmunka vége<br />

Magyarország 8000 TAPI 2016. október 1. 2016. december 4.<br />

Erdély 2000 PAPI 2016. október 25. 2016. december 30.<br />

Felvidék 1000 TAPI 2016. november 21. 2016. november 18.<br />

Kárpátalja 500 PAPI 2016. november 8. 2016. november 23.<br />

Vajdaság 500 PAPI 2016. október 28. 2016. november 28.<br />

2.5. táblázat: A terepmunka főbb adatai<br />

A terepmunkában érintett települések száma természetesen a minta elemszámához<br />

igazodott, így a magyarországi minta esetében volt a legjelentősebb, 357, amely<br />

nagyságrendileg megfelel a korábbi hullámoknak. A külhoni mintákba került települések<br />

számát alapvetően meghatározták a regionális sajátosságok, így a magyarlakta<br />

települések szerkezete, a magyar népesség aránya. Ebből adódóan a mintába<br />

került települések száma és a minta elemszáma nem feltétlenül arányos. A felvidéki<br />

terepmunka koncentráltságát mutatja, hogy egy kérdezőbiztosra itt jutott átlagosan<br />

a legtöbb kérdőív (24 db) a külhoni területeken (2.6. táblázat).<br />

Települések<br />

száma<br />

Kérdezőbiztosok<br />

száma<br />

Átlagos<br />

kérdőívszám<br />

(kérdezőnként)<br />

Egy kérdezőbiztos<br />

által lekérdezett<br />

kérdőívek (min.-max.)<br />

Magyarország 357 172 47 1–135<br />

Erdély 149 116 17 4–47<br />

Felvidék 45 42 24 8–55<br />

Kárpátalja 48 46 10 3–16<br />

Vajdaság 38 44 11 2–30<br />

2.6. táblázat: Kapacitások<br />

95


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Az átlagos interjúhossz nagyon különböző volt az egyes területeken. Az eltérő lekérdezési<br />

módok miatt a tapasztalt lekérdezési időket némileg másképp kell értelmeznünk.<br />

Magyarországon és a Felvidéken tablettel segített lekérdezési módszerrel<br />

dolgoztunk, a tableteken működő adatfelvételi szoftver a kérdésekre adott válaszok<br />

rögzítése mellett a kérdőív kitöltési idejét is naplózza. Magyarországon az átlagos<br />

interjúhossz 41 perc volt, de a különböző alminták némileg eltérő átlagidőket produkáltak.<br />

A leghosszabb – a politikai szocializáció témakörét kibontó – „lila” blokk<br />

43 perces volt átlagosan, míg a „zöld” – a családalapítás, gyermekvállalás, sport és<br />

szabadidő kérdésköreivel foglalkozó – blokk 41 perces, az életesemények, munkapiaci<br />

attitűdök, jövőképek „sárga” blokkja 40 perces, végül a legrövidebb idő alatt<br />

lekérdezett blokk a média, újmédia területével mélyebben foglalkozó „kék” blokk<br />

lett, átlagosan 39 perces kérdezési idővel.<br />

Felvidéken, az egyetlen külhoni régióban, ahol tablettel segített technikával<br />

valósult meg az adatfelvétel, 37 perc volt az átlagos interjúhossz. Ezekhez képest<br />

nagyon különbözően alakult a többi régióban a lekérdezés átlagideje, Erdélyben<br />

55, Kárpátalján 63, Vajdaságban 70 perc volt az átlagos interjúhossz (2.7. táblázat).<br />

A jelentős különbség származhat a kérdőívek eltérő hosszából (az erdélyi kérdőív<br />

a többi külhoni kérdőívnél hosszabb volt), a technikai megvalósítás eltéréseiből (a<br />

tabletes lekérdezés rövidíti az interjút, mert a kérdezőbiztosnak nem kell figyelnie<br />

a kérdések feltételrendszerére), illetve a papíros kérdezésnél az interjúhossz megítélésének<br />

szubjektivitásából (a kérdőívszoftver az utolsó kérdés megválaszolása után<br />

rögzíti az időt, a kérdezőbiztos által rögzített idő a gyakorlatban lehetett az utolsó<br />

kérdés megválaszolása és kérdezés helyszínének elhagyása is).<br />

Átlagos interjúhossz (perc)<br />

Magyarország 41<br />

Erdély 55<br />

Felvidék 37<br />

Kárpátalja 63<br />

Vajdaság 70<br />

2.7. táblázat: Átlagos interjúhossz<br />

96


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A magyarországi kutatás különlegessége a címlistás lekérdezés. A korábbi kutatási<br />

hullámoktól eltérően a címek kiosztása egy lépésben történt. A kérdezőbiztosok a<br />

sikertelen interjúk esetén a rendelkezésre álló címek közül szabadon választhattak.<br />

A 2016-os kutatásban a pótcímek felhasználása során biztosított szabadság mellett<br />

nem volt lehetőség kvótázásra. Összességében az interjúk 45 százalékát készítettük<br />

el a főcímen, 47 százalékát a pótcímeken. A maradék 8 százalék esetén a megmaradt<br />

pótcímek közül történt a lekérdezés (2.8. táblázat).<br />

Főcím Pótcímek (1) Pótcímek (2) Pótcímek (3) Kvóta Összesen<br />

2008 3247 1324 924 297 2284 8076<br />

2012 3254 1085 1067 926 1668 8000<br />

2016 3580 1543 1170 1032 675* 8000<br />

2.8. táblázat: A magyarországi címlistás kutatás sikeres interjúinak megoszlása<br />

*Nem kvótázás történt, hanem a maradék pótcímek közül választott a kérdezőbiztos.<br />

A magyarországi és külhoni adatfelvételeket végző kérdezőbiztosok munkáját a kutatás<br />

helyi vezetői folyamatosan ellenőrizték, részben a kérdezőbiztosi jegyzőkönyvek<br />

tanulmányozásával, részben rövid telefonos interjúk segítségével, részben helyszíni<br />

bejárással, részben a rögzített adatok ellenőrzésével. Az ellenőrzések során feltárt<br />

problémákat utólagos javítással, újrakérdezéssel minden esetben orvosoltuk. Magyarországon<br />

ellenőriztünk a legszigorúbban: a rendelkezésre álló telefonszámokból<br />

42 százalékot vontuk be az ellenőrzésbe (a lekérdezett kérdőívek 62 százalékában<br />

álltak rendelkezésre telefonszámok, így a teljes minta 27 százalékát ellenőriztük<br />

telefonon). A külhoni régiókban Kárpátalján és Erdélyben személyes felkeresés<br />

is részét képezte a terepmunka ellenőrzésének. Összességében kevés lekérdezést<br />

kellett megismételni az adatfelvétel alatt, a feltárt hiányosságok sem jellegüket,<br />

sem számukat tekintve nem befolyásolták egy ilyen méretű vizsgálat eredményeit<br />

(2.9. táblázat).<br />

97


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Magyarország<br />

Erdély<br />

Felvidék<br />

Kárpátalja<br />

Vajdaság<br />

Ellenőrzés<br />

kezdete<br />

és vége<br />

2016. 11. 5. –<br />

2016. 12. 02.<br />

2016. 11. 25. –<br />

2017. 01. 20.<br />

2016.12.10. –<br />

2016.12.20.<br />

2016. 12. 4. –<br />

2016. 12. 15.<br />

2016.11.29<br />

– 2016.11.29<br />

Az ellenőrzéshez<br />

bekért adatok (telefonszám,<br />

név, cím)<br />

rendelkezésre állása<br />

Ellenőrzött<br />

kérdőívek<br />

száma<br />

Megismételt<br />

kérdőívek<br />

száma<br />

62% 2121 140<br />

67%<br />

438 + 50<br />

(telefonos +<br />

személyes)<br />

50% 249 2<br />

64%<br />

88 (telefonos<br />

és személyesen<br />

felkeresett)<br />

56% 25 0<br />

21<br />

25<br />

2.9. táblázat: Ellenőrzés<br />

Az ellenőrzést és az adatrögzítést követően a kész SPSS- (*.sav) file-okat logikai<br />

ellenőrzésnek vetettük alá. Mind a papíralapú, mind a tablettel segített adatfelvétel<br />

esetében szükség volt néhány esetben adattisztításra, ám az esetek túlnyomó többségében<br />

technikai és nem tartalmi tisztítást végeztünk (pl. kódok egységesítése;<br />

egyéb válaszlehetőségekkel kapcsolatos műveletek).<br />

A minta kialakításánál a régiók szerinti elemezhetőség és az összehasonlító elemzés<br />

lehetőségének megteremtése alapvető szempont volt, ezért az egész vizsgált<br />

populációra vonatkozó következtetések levonásakor az egyes régióra vonatkozó<br />

adatokat statisztikai eljárással (súlyozás) korrigáltuk. A súlyozásban a mintavételnél<br />

alkalmazott reprezentativitási szempontok (területi jellemzők, nem, korcsoport)<br />

mellett jellemzően bevontuk a rendelkezésre álló iskolázottsági statisztikákat.<br />

Attól függően, hogy milyen adatok álltak rendelkezésre, különböző súlyozási<br />

eljárásokat alkalmaztunk, leggyakrabban iteratív súlyozási módszerrel dolgoztuk.<br />

Az alkalmazott súlyok régiónként eltérően alakultak, a legmagasabbak az erdélyi<br />

minta esetében voltak: 0,32 és 3,29 között oszlottak meg.<br />

98


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Külhoni ifjúságkutatás – módszertani megfontolások<br />

A külhoni kutatás négy térségének adatai között jelentős eltérések figyelhetők meg.<br />

A korábbi kutatások tapasztalatai alapján a kor mellett az iskolai végzettség és a<br />

gazdasági aktivitás azok a változók, amelyek leginkább befolyásolják a többi kérdésre<br />

adott válaszokat.<br />

Az adatfelvételek során a kor mintavételi szempont volt az interjúalanyok kiválasztásakor,<br />

így a különböző korcsoportok a populációs arányuknak megfelelő<br />

arányban vannak jelen a mintában. Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás<br />

azonban nem képzett kvótaszempontot a mintaválasztás során. Ezen ismérvek<br />

szerint jól látható, hogy a négy külhoni minta szerkezetileg különbözik. Egyrészt<br />

megfigyelhető, hogy a befejezett iskolai végzettség tekintetében a magyarországi<br />

viszonyokhoz hasonlóan a legnagyobb csoportot a középfokú végzettségűek adják<br />

(34–48 százalék). A vizsgált korosztály esetében a diplomások arányában különbözik<br />

leginkább a magyarországi jellemzőktől. Míg Magyarországon a 15–29 évesek 12 százaléka<br />

diplomás, addig ez a külhoni régiókban rendre magasabb. Felvidéken több<br />

a szakképzett, munkaerőpiacon aktív válaszadó, a másik három mintában pedig<br />

– feltehetően – felülreprezentáltak az oktatásban lévő, magas iskolai végzettséggel<br />

rendelkező fiatalok. Ahogy erre későbbiekben kitérünk, csupán feltételezzük, hogy<br />

a valós, népességen belüli arányukhoz képest több tanuló és magasan végzett válaszadó<br />

került be a mintába, hiszen nem állnak rendelkezésre olyan alapstatisztikák,<br />

amelyek viszonyítási pontként szolgálnának a külhonban élő magyarok (magyarul<br />

beszélők) aktivitási és oktatási mutatóiról. Egyetlen ilyen alapként a magyarországi<br />

adatokat használhatjuk, amelyekhez leginkább a felvidéki eredmények állnak közel<br />

(2.10. táblázat).<br />

99


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Befejezett<br />

iskolai<br />

végzettség<br />

Magyarország<br />

(%)<br />

Felvidék<br />

(%)<br />

Kárpátalja<br />

(%)<br />

Erdély<br />

(%)<br />

Vajdaság<br />

(%)<br />

tanul 34 29 33 38 31<br />

dolgozik 48 52 47 34 45<br />

tanul és<br />

dolgozik<br />

6 5 10 15 14<br />

Foglalkozás<br />

egyik sem 10 12 10 11 8<br />

munkanélküli<br />

3 3 1 2 2<br />

legfeljebb<br />

8 osztály<br />

31 30 25 34 22<br />

szakmunkásképző<br />

19 18 11 9 12<br />

érettségi 38 34 49 37 42<br />

diploma 12 18 15 20 24<br />

2.10. táblázat: Aktivitás és iskolai végzettség<br />

A külhoni adatok értelmezését több külső tényező nehezíti, ezek között szerkezeti<br />

és módszertani bizonytalanságok egyaránt helyet kapnak. A különbségek mögött<br />

alapvetően három hipotetikus okot feltételezünk:<br />

1. a mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai,<br />

2. a négy külhoni régió szerkezeti eltérései,<br />

3. a külhoni régiók fiataljainak válaszaiban megjelenő valós különbségek.<br />

A mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai<br />

Ideális esetben a jelenlegihez hasonló nagymintás kutatás legmegbízhatóbb adatgyűjtési<br />

módszere a címlistás kutatás. Magyarország esetében a Belügyminisztérium<br />

adatai alapján nemre, korra, lakóhelyre vonatkozóan rendelkezésünkre<br />

álltak címlisták, amelyek lehetővé tették a korcsoportba tartozó fiatalok személyes<br />

megkeresését. Adatvédelmi okokból hasonló adatgyűjtésre nem volt lehetőségünk<br />

külhonban, hiszen a nemzetiségi hovatartozás érzékeny információnak számít,<br />

így a népszámlálás kivételével nem hozzáférhetők olyan adatok, amelyek a magyar<br />

nemzetiségű lakosság adatait országos szinten mutatnák be. Erdélyben például<br />

ugyan több vonatkozásban is vannak nemzetiségi adatok, de egyrészt már régiek<br />

(2011), és az azóta történt folyamatok hatásait nem tükrözhetik, másrészt 1,2 millió<br />

főnek nem ismerjük a nemzetiségét. Következésképpen a népszámlálási adatok csak<br />

korlátozottan alkalmasak a súlyozásra, korrekcióra.<br />

100


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A négy szomszédos ország gyakorlata eltér abban a tekintetben, hogy hogyan<br />

és milyen mélységben gyűjtenek adatokat a nemzetiségekre vonatkozóan. Szlovákiában,<br />

Romániában és Szerbiában 2011-ben került sor utoljára népszámlálásra,<br />

Ukrajnában legutóbb 2001-ben zajlott ilyen jellegű adatfelvétel. Az előbbi három<br />

régióban a nyelv és az identitás képezte a nemzeti besorolás alapját, aminek eredményeként<br />

eleve eltérő eredményeket kapunk arra vonatkozóan, hogy a magyar<br />

lakosság mekkora részét képezi az adott régió lakosságának. Szlovákiában például<br />

2011-ben az anyanyelvi besorolás alapján 11 százalékkal volt magasabb a magyarok<br />

aránya, mint a nemzeti identitás kérdése mentén (Gyurgyík, 2013). Kárpátalján a<br />

legutóbbi népszámlálási adatok nem szolgálnak használható alapként a minta összeállításában,<br />

így a helyi kutatók becsléseire kellett hagyatkoznunk, hiszen semmilyen<br />

hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre a nemzetiségi adatokra vonatkozóan.<br />

A 2011-es népszámlálást lefolytató országok esetén kérdéseket vetettek fel azok a<br />

demográfiai folyamatok, amelyekről a 2001 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan<br />

számoltak be a demográfusok. Mindhárom országban jelentős volt ugyanis a magyar<br />

népesség fogyásának mértéke, de mintázata eltért egymástól. Szerbia (13-14 százalék)<br />

és Szlovákia (11-12 százalék) esetén elsősorban az asszimilációra vezették vissza a<br />

kutatók a magyarok népességen belüli arányának csökkenését, Erdélyben (13-14 százalék)<br />

viszont elsődleges okként a migrációt és a természetes fogyást nevezték meg<br />

az elemzők (Gyurgyík, 2013; Kapitány, 2015). A jelen kutatás esetében ez annyiban<br />

fontos, hogy az asszimiláció elsősorban a fiatalabb generációkat érinti. Legerősebben<br />

a vegyes házasságokban jellemző, ahol a szülők gyermekeiknek olyan intézményt<br />

választanak, amelyben többségi nyelven folyik az oktatás. A Felvidéket jellemző erős<br />

asszimilációs folyamatok magyarázhatják az iskolaválasztásban, nyelvhasználatban<br />

és nemzeti identifikációban jelentkező különbségek egy részét.<br />

A külhoni kutatások módszertanát tovább bonyolítja, hogy míg Magyarország<br />

esetében egyes változók (pl. az iskolázottság mutatói) jó viszonyítási pontként szolgálnak<br />

a minta „jóságára” vonatkozóan, addig ilyen kapaszkodókkal nem rendelkeztünk<br />

a szomszédos országok esetében. Ehhez ugyanis ismernünk kellene a magyarlakta<br />

területeken az adott korcsoportba tartozó magyar fiatalok iskolázottsági<br />

arányszámait. A kutatás szempontjából fontos aktivitási és végzettségi mutatókra<br />

következtetni tudunk azokból az adatokból, amelyek a magyarlakta területeket<br />

jellemzik. A határon túli kisebbségekkel foglalkozó szakemberek állandó – nem<br />

megválaszolt – kérdése ugyanakkor, hogy helyesen járunk-e el, ha például azonosnak<br />

feltételezzük a többségi és kisebbségi lakosság oktatási mutatóit. Egyrészt<br />

megfontolásra érdemes szempontot jelent, hogy ugyan a teljes lakosságra vonatkozó<br />

101


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

statisztikákban a magyarok is szerepelnek, ugyanakkor más kisebbségi csoportok<br />

is, pl. Erdélyben komoly kérdést jelent a kettős identitású romák szerepe. A romák<br />

az elmúlt két népszámlálás között eltelt időben közel 20 százalékkal növelték<br />

arányukat, miközben az iskolai végzettségük az átlagostól elmarad, így az országos<br />

statisztikában az iskolai végzettség alacsonyabb, mint a magyarok körében, hiszen<br />

a romák csupán kis arányban magyar kettős identitásúak.<br />

Másrészt a többségi és kisebbségi háttérrel rendelkező tanulók esetén a klasszikus<br />

iskolaválasztási dilemma eltér. A kisebbségi háttérrel rendelkezők körében fontos<br />

szempont lehet az anyanyelvi oktatásban való részvétel, viszont a többségi és kisebbségi<br />

nyelven hozzáférhető oktatási intézmények kínálata nem azonos. Nincs okunk<br />

azt feltételezni, hogy azonos képzettségű többségi és kisebbségi fiatalok eltérő szintű<br />

képzésben vesznek részt, megfontolandó hipotézis ugyanakkor, hogy a két csoport<br />

területi mobilitása eltér egymástól. Ahogy például Erdély esetében megfigyelhető<br />

folyamat, hogy a fiatalok tanulási és munkavállalási céllal hagyják el szülőhelyüket,<br />

ami a magyar többségű térségek népességét tovább csökkenti.<br />

A régiók szerkezeti eltérései<br />

Az oktatási és munkaerőpiaci részvétel nemzetközi összehasonlításakor általános<br />

problémát jelent az eltérő adminisztratív környezet, amely főleg az Európai Unión<br />

kívüli országok esetén jelent kihívást. Magyarország, Erdély és Felvidék esetén ez<br />

kevésbé jelent problémát, hiszen az Európai Unió tagjaiként nemcsak munkaerőpiacaik,<br />

de oktatási rendszerük harmonizációja is megtörtént. Nehéz viszont összehasonlítani<br />

Kárpátalja adatait a többi régióval, ahol nem csupán a közoktatásban<br />

eltöltött idő rövidebb, de olyan képzési típusok is működnek, amelyek megfeleltetése<br />

nehézkes. Az Ukrajnában élő magyar fiatalok 17 évesen beléphetnek a felsőoktatásba,<br />

és onnét 20 évesen diplomásként léphetnek ki, a közoktatás ugyanis 11 éves, míg a<br />

diplomához a 3 éves Bakalavr végzettséget tanúsító oklevél is elegendő (Orosz, 2012).<br />

Ennek következtében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval magasabb<br />

a korosztályban, viszont a tanulók átlagos életkora és az oktatásban eltöltött évek<br />

száma jóval alacsonyabb. A Világbank jelentése alapján 2014-ben a középiskolát<br />

végzettek 82 százaléka lépett be a felsőoktatásba Ukrajnában, szemben a többi érintett<br />

országgal, ahol ez az arány 50 és 60 százalék között mozgott (Magyarország<br />

53 százalék; Románia 53 százalék; Szlovákia 53 százalék; Szerbia 58 százalék).<br />

102


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

Az adatok összevetését nehezíti, hogy a négy külhoni régiót eltérő fejlettségi szint<br />

jellemzi, a régiók különböznek identitás és nyelv, valamint migrációs statisztikák<br />

és azok nemzetiségenkénti értelmezése alapján. A négyből három régióban helyi<br />

kérdezőbiztosokkal dolgoztunk, ezekben az esetekben nem zárható ki a helyi kérdezésből<br />

fakadó torzítás: a helyismeret, a kényelmi minta, a nyelvtudás szubjektív<br />

megítélése sem.<br />

Becslések<br />

A nagymintás kvantitatív kutatások előnye a pontosabb becslés lehetősége, amely a<br />

magyarországi kutatásra vonatkozóan, az országos – 8000 főre vonatkozó – becslések<br />

esetében 95 százalékos megbízhatósági szinten +/- 1,12 százalékos mintavételi<br />

hibával számol. A nagy elemszámnak köszönhető alacsony mintavételi hiba azt<br />

jelenti, hogy a közölt országos megoszlásaink nagyjából egy százalékkal térhetnek<br />

el attól az értéktől, amit akkor kapnánk, ha a célcsoport minden egyes tagját, mind<br />

az 1,7 millió fiatalt megkérdeztük volna. A valós hiba tekintetében számolnunk kell<br />

a nem mintavételi hibával is, ennek mértéke azonban csak hosszú távon és hozzávetőlegesen<br />

becsülhető (Rudas, 2006).<br />

Mint fentebb megfogalmaztuk: az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával<br />

jár együtt. Ebben a tekintetben a külhoni adatfelvételekből származó becslések<br />

esetén alkalmazandó konfidenciaintervallum jóval szélesebb, mint a magyarországi<br />

minta esetében. 95 százalékos megbízhatósági szinten a magyarországi 8000 fős<br />

adatfelvétel +/- 1,12 százalékához képest a kisebb minták esetében a mintavételi<br />

hiba rendre magasabb értéket mutat. Erdély egészét tekintve +/- 2,24 százalék, de<br />

Partium, Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék esetében már +/- 3,16 százalék.<br />

A legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság és Kárpátalja esetében kell számolnunk,<br />

amely +/- 4,47 százalék.<br />

JAVASLATOK<br />

Meggyőződésem, hogy a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás valaminek a lezárása<br />

és egyben nyitánya is egyben, másképpen szólva korszakhatár. A két évtizedet átfogó<br />

munka sok tanulságot és sok gondolkodnivalót kínált, amelyeket a fentiekben<br />

103


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

104<br />

igyekeztem összefoglalni. A 2020 kutatás indítása előtt, a tervezési folyamat közben<br />

több javaslat is megfogalmazódott a kutatócsoportunkban 13 , amelyet érdemes öszszefoglalni<br />

ezen keretek között is.<br />

Tematikai javaslat<br />

A 2020-as kutatás tematika-összeállításának nyilvánvaló korlátját jelenti, hogy<br />

immáron a hatodik adatfelvételi hullámra kerül sor, ilyen módon a trendek értékelésének<br />

lehetősége kiemelt fontosságú. Mindez azt jelenti, hogy a fő kérdésköröknek<br />

stabil helyük van a tematikában. A javaslat inkább arra vonatkozik tehát,<br />

hogy melyek azok a témák, amelyek a 2020-as vizsgálat során a tematikában előre<br />

sorolódnak, belső szerkezetüket tekintve – a trendkérdések megtartása mellett –<br />

átalakításra érdemesek. A javaslat felépítésének forrásai a korábbi adatfelvételek<br />

tapasztalatai, a kutatócsoport szakértőinek meglátásai, a megrendelőtől és más<br />

külső szakértőktől érkezett ideák, illetve az előzetes kvalitatív vizsgálatból levont<br />

következtetések.<br />

A tematikai javaslat összeállításában sokat segít az a tény, hogy jelen pillanatban<br />

már elkészült a 2020-as magyarországi kérdőív munkaváltozata, amelynek előkészítése<br />

során csoportos interjúk tapasztalatait is figyelembe vettük. Összesen három<br />

csoportos interjú készült 2019 őszén, Székesfehérváron, amelyeket középiskolásokkal<br />

(15–17 évesek), felsőoktatásban tanulókkal (19–24 évesek) és a munkaerőpiacon<br />

aktívakkal (25–29 évesek) készítettünk. A csoportok esetében minden más jellemző<br />

vegyes volt (fiúk/lányok; évfolyamok; szakirányok stb.).<br />

A csoportos interjúk célja a célcsoport – a fiatalok – mindennapjainak, jövőképének,<br />

vágyainak megismerése volt, illetve ezzel párhuzamosan egy gondolati<br />

térkép megrajzolása a számukra fontos kérdésekről. A célok eléréséhez többféle<br />

technikát alkalmaztunk, pl. a gondolati térkép esetén vizualizáltuk az elhangzottakat<br />

(a résztvevőkkel közösen rajzoltuk meg a térképeket), a vágyak tekintetében<br />

az „aranyhal” példájával dolgoztunk, akitől kívánni lehetett stb. A csoportok konstruktivitása<br />

különböző volt, a középiskolások és az aktívak közreműködési hajlandósága<br />

magasabb volt az egyetemistákhoz képest, így ez utóbbi csoport esetében<br />

a gondolati térképnek csak töredéke jelent meg vizuális formában. Fontos megjegyezni,<br />

hogy a csoportos interjúk célja a kérdőív tematikájának kialakítása és nem<br />

a célcsoport elemzése/bemutatása volt, ezért az eredmények kiértékelése is a témák<br />

felvetésére korlátozódik.<br />

13 A kutatócsoport tagjai: Szabó Andrea; Domokos Tamás; Kántor Zoltán; Pillók Péter; Székely<br />

Levente.


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

A gondolati térkép közepében „a mi nemzedékünk” fogalom állt, ezzel kapcsolatban<br />

vizsgáltuk meg a fiatalok asszociációit és az ezekhez kapcsolódó magyarázatokat.<br />

Az egyes térképeket (és ahol térkép nem készült, a gondolatokat) összefoglalva<br />

a következő fontosabb fogalmak jelentek meg.<br />

A legfiatalabbak számára kiemelt fontossággal bírnak a lehetőségek, amelyeket<br />

úgy értékelnek, hogy az idősebbekhez képest nemzedéküknek több jutott. A távlati<br />

célokban (lehetőségek megragadásában) racionálisnak tekintik nemzedéküket, a<br />

mindennapjaikat a spontán döntések jellemzik. A családalapítás a távlati tervekben<br />

(10-15 év múlva) jelenik meg a legfiatalabbak számára, a vágyak között a biztos<br />

otthon központi elem. A már dolgozók esetében a család a családi kapcsolatokon<br />

(származó család) és a párkapcsolaton (párkapcsolati formák) keresztül ragadható<br />

meg. Az egyetemisták számára a szülői minta inkább nem követendő, erősebb közösségi<br />

életre, jobb anyagi helyzetre, több időre vágynak. A családalapítás esetükben<br />

is távlati célként jelenik meg, idealizált családmodellek jellemzőek: „két gyerek,<br />

szép kertes ház”.<br />

A jövőtervezés központi fogalomként a középiskolásoknál jelenik meg, amelyhez<br />

a lehetőségek ugyan megvannak, azonban nemzedéküket túlterheltnek, motiválatlannak<br />

érzékelik, amely már nem tud lelkesedni. Ennek okát a pedagógusok hozzáállásában<br />

látják: „lenéznek a tanárok”. A tanári tekintéllyel kapcsolatos problematika<br />

megjelenik a munkaerőpiacon aktív fiatalok csoportjában is. Ide kapcsolódik ennél<br />

a csoportnál a szakmahalmozás, valamint a szaktudás fontossága, amelyet a változó<br />

világban egyfajta biztonsági tartaléknak tekintenek. Az aktívak szempontjából a<br />

nemzedékükhüz kapcsolódó jellemző az önállósodás kérdésköre, amely azonban<br />

kidolgozatlan marad.<br />

A biztonság és kiszámíthatóság – nem feltétlenül kimondva – megjelenik mindhárom<br />

célcsoportban. A középiskolások csoportjában a biztonságigény – egzisztencia<br />

fogalompárosához rendelve beszélnek az anyagi biztonságról, amelyhez a takarékoskodás<br />

és a hitelek elutasítása (másoknál kényszere) kapcsolódik. Az egyetemistáknál<br />

a szülőknél jobb anyagi helyzet erős vágyként jelenik meg, a cél eléréséhez szükséges<br />

eszközök azonban nem definiáltak, a már aktívak számára az öngondoskodás emelkedik<br />

ki, és a hitelek elutasítása: „soha hitelt”. Szorosan kapcsolódnak mindehhez a<br />

jövő kiszámíthatatlanságával kapcsolatos félelmek 14 , amelyek közül kiemelkedik az<br />

eladósodottságtól való félelem (ide kapcsolódik a hitel elutasítása), az ökoszorongás<br />

14 A félelmek minden egyes csoportban megjelentek, a fogalom kimondására a munkaerőpiacon<br />

aktívak körében került sor, azonban a felvetések, függetlenül a csoportjellemzőktől,<br />

megjelentek minden esetben.<br />

105


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

(összekapcsolódva a családalapítás tervezésével) és a technostressz (összekapcsolódva<br />

a fiatalabb nemzedékek sommás megítélésével).<br />

A középiskolások nemzedékük szempontjából kulcsfogalomként értékelik az információt,<br />

amely gyorsulást, technológiaintenzív környezetet jelent, ahol jelentősek a<br />

generációs különbségek. Megjelennek az online közösségi oldalak és a hagyományos<br />

elektronikus média (televízió) mint a mindennapok részei, amelyek hol frusztrációként,<br />

hol örömforrásként jellemezhetőek, szemben a közösséggel, amely mindig<br />

érték. Mindegyik csoportban megjelennek a generációs különbségek, jellemzően<br />

a fiatalabb generációval kapcsolatos negatív vélekedések (túlzott technológiahasználat)<br />

és a mintaadás új szereplői, az influencerek. Ezek megítélése ugyanakkor<br />

elkülönül a kockázati magatartásoktól, a drogok más kontextusban, és kizárólag a<br />

középiskolásoknál jelennek meg.<br />

Az aktívak (és az egyetemisták) szempontjából kulcsfontosságúak az emberi<br />

kapcsolatok, a sűrű kapcsolattartás igénye, ezen belül a közösségi idő, a barátok,<br />

amelyek egyfajta „családpótlékot” jelentenek. Az énidő legalább ennyire jelentős<br />

fogalom mindhárom csoportban, minden esetben a kötelezettségeken túli, saját<br />

idő értékét hangsúlyozzák.<br />

A csoportos interjúkat megelőzően már a kutatócsoport is fontosnak érezte a<br />

generációs különbségek érzékelésének, részben ehhez kapcsolódóan az influencerek<br />

mintaadásának, illetve az ökotudatosságnak a vizsgálatát. Ehhez járul az információs<br />

társadalom, digitális kultúra narratívájába kapcsolódva a homofília (visszhangkamra<br />

vagy buborék) vizsgálata, illetve az információ- és kultúrafogyasztásban a<br />

globális-nemzeti párhuzam feltárása. További vizsgálati témaként jelentek meg: az<br />

egyenlőtlenségek új dimenziói – „új szegénység” és középosztályosodás; a materiális<br />

életcélok, mint a saját lakás igénye.<br />

A 20 éves narratíva arra is lehetőséget teremt, hogy olyan kérdéskörök vizsgálatára<br />

kerüljön újra sor, és készülhessen összehasonlítás, amelynek alapos vizsgálatára az<br />

ezredfordulón került sor. Ilyenek a személyes élettervek, a társadalmi érvényesülés<br />

percepcióinak, az Európai Unióval és a NATO-csatlakozással kapcsolatos attitűdök<br />

vagy a politikai tájékozottság 15 vizsgálata.<br />

A fentieknek megfelelően a 2016-os kutatásra épülő tematikát javaslok – amely<br />

természetesen a korábbi adatfelvételekre épít, az ezredfordulós indulás óta. A technikai<br />

jellegű, az interjúval kapcsolatos alapadatokon és a kérdezőbiztosoknak szánt<br />

15 Politikai tudást mérő kérdés, amely nemzetközi és magyar vezető politikusok nevének ismeretére<br />

kérdez rá.<br />

106


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

kérdéseken túl – amelyek esetében a 2016-os mintát javaslom követendőnek – hat<br />

főbb tartalmi csomópontba javaslom foglalni a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás<br />

kérdőívét (2.3. ábra).<br />

Élethelyzet (trend)<br />

• Demográfiai jellemzők<br />

• Oktatási és munkaerőpiaci<br />

helyzetkép és tervek<br />

• Vagyoni és szubjektív jövedelmi<br />

helyzet<br />

• Családi és háztartási jellemzők<br />

Életmód (részben trend)<br />

• Kultúra- és médiafogyasztás<br />

• Szabadidő és sport<br />

• Egészség és kockázati magatartás<br />

• Problématérkép<br />

• Politikai aktivitás és ideológia<br />

• Identitás és vallás<br />

Társadalmi újratermelés<br />

• Családalapítás és gyermekvállalás<br />

• Tervek és attitűdök (befolyásoló<br />

tényezők)<br />

Integráció<br />

• Közösségek<br />

• Társadalmi távolságok<br />

és attitűdök (siker)<br />

• Önkéntesség<br />

• Szolgáltatások és igények<br />

Digitális kultúra<br />

• Online zaklatás<br />

• Álhírek<br />

• Játék<br />

Életesemények - jövőképek<br />

• Életesemények<br />

• Jövőképek<br />

• Félelmek<br />

2.3. ábra: 2020-os tematikai javaslat<br />

Az élethelyzethez és életmódhoz tartozó kérdéscsoportok alapvetően a korábbi évek<br />

gyakorlata szerint alakulnak a szövegszerű megfogalmazástól a kérdezés technikai<br />

jellemzőin át a kérdőíven belüli elhelyezkedésig. Ettől függetlenül az egyes blokkok<br />

kiegészítése és rövidítése lehetséges. Az oktatásra vonatkozó kérdések esetében<br />

fontosnak tartom, hogy kiegészüljön a kérdőív az iskola – ahova a kérdezett jár<br />

– fenntartójának jellemzésével (a megnövekedett fenntartói diverzitás indokolja,<br />

hogy a fenntartó jellegét lehessen vizsgálati szempontként használni). A csoportos<br />

interjúk tapasztalata alapján a diákok és a tanárok kapcsolata fontos elemzési szempont<br />

lehet, ezért érdemesnek tartom kiegészíteni a kérdéssort a tehetséggondozó,<br />

felzárkóztató programokra, illetve az oktatók példaképként való megjelenésére<br />

vonatkozó kérdésekkel.<br />

Hasonlóan az oktatásra vonatkozó kérdéskör esetében a csoportos interjúk tapasztalatai<br />

azt mutatják, hogy a fiatalok túlságosan nagy nyomást éreznek a kötelezettségeik<br />

oldaláról, ezért – illetve a munkaerőhiányos gazdasági helyzet miatt<br />

is – érdemesnek tartom a túlterheltség vizsgálatának lehetőségét megteremteni.<br />

Ugyancsak a csoportos interjú ösztönzi az új vállalkozási formák vizsgálatát, így<br />

például a startupokat, illetve az influencereket mint munkaerőpiaci alternatívákat.<br />

107


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A kutatás eddigi hullámai alatt a vagyoni és jövedelmi helyzet esetében a szubjektív<br />

jövedelemérzet mellett a kérdőív minden esetben vizsgálta az objektív jövedelmi<br />

viszonyokat (havi fizetés). Az objektív jövedelmekre vonatkozó adatokat azonban a<br />

válaszhiányból adódóan korlátozottan vagy egyáltalán nem használtuk az elemzések<br />

során. A terepi tapasztalatok alapján a jövedelemre vonatkozó kérdések érzékeny<br />

kérdéseknek tekinthetők, ami nem pusztán a válaszadás megtagadását vagy vonakodást<br />

vonhat maga után, hanem a lekérdezés idejét is növeli, így hasznossága<br />

igencsak korlátozott. Amellett érvelek, hogy ezek az objektív jövedelemre vonatkozó<br />

kérdések – legyenek azok konkrét összegre vagy jövedelmi sávra vonatkozóak –<br />

maradjanak ki a 2020-as kérdőívből. Ellenben kerüljön be olyan kérdés a kérdőívbe,<br />

amely a költségek oldaláról kísérli meg megfogni ugyanezt a kérdéskört, és törekszik<br />

az objektivitásra azzal, hogy nem a bevételeket, hanem a kiadásokat igyekszik<br />

feltérképezni. Nyilvánvaló, hogy kutatásunk nem a jövedelem- és költségstruktúra<br />

mély jellemzésére vállalkozik, ezért optimális esetben ennek vizsgálata is egy-két<br />

kérdésre korlátozódik.<br />

Részben trendkérdések az életmódra vonatkozó kérdések, hiszen ezeket a témákat<br />

a kutatássorozat a kezdetektől tárgyalja, habár eltérő hangsúllyal és témakörön<br />

belül akár eltérő kérdésekkel. Túl az életmódra vonatkozó trendkérdéseken, a kultúra-<br />

és médiafogyasztás blokkban javaslom a magyar versus nemzetközi kultúra<br />

fogyasztásának mélyebb vizsgálatát. A korábbi gyakorlatokhoz visszanyúlva, illetve<br />

a csoportos interjúkon megjelent túlterheltségre hivatkozva a szabadidő mennyiségének<br />

visszahelyezését javaslom. Ugyancsak javaslom az egészség- és kockázati<br />

magatartás témakörén belül egy részletesebb egészségkép felrajzolását, amelyben<br />

helyet kap a mentális egészségre vonatkozó kérdés, továbbá javaslom néhány item<br />

erejéig a dohányzásra vonatkozó kérdés kiegészítését.<br />

A családalapításra és gyermekvállalásra vonatkozó kérdéskört alapvetően a<br />

korábbiaktól eltérő, új felfogásban javaslom a kérdőívben megjelentetni. A családalapítás<br />

és a gyermekvállalás akadályaira koncentráló narratíva átdolgozását<br />

javaslom, a befolyásoló tényezőkre és a segítséggel kapcsolatos igényekre helyezve<br />

át a hangsúlyt.<br />

Részben a csoportos interjú tapasztalatai alapján amellett érvelek, hogy az integráció<br />

tárgykörén belül a közösségekhez való kötődésekre, a heterogenitásra, a társadalmi<br />

megosztottságra, a társadalmi csoportoktól való távolságra és a társadalom<br />

szerkezetére vonatkozó attitűdökre (a sikeresség társadalmi ismérvei) vonatkozóan<br />

108


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

is fogalmazzon meg kérdéseket a kérdőív. Megrendelői igény, hogy az ifjúsági célú<br />

szolgáltatások és az önkéntesség komolyabb szerepet kapjon a 2020-as kutatásban,<br />

amely szintén az integráció tárgykörébe illeszkedik.<br />

A digitális kultúrával kapcsolatban az általános trendeken túl a nemzetközi kutatói<br />

érdeklődésnek megfelelően az online zaklatás, illetve az álhírek, továbbá az<br />

online játék témakörét javaslom mélyebben érinteni. Az életesemények, jövőképek<br />

területén az életeseményeknek alapvetően trendkérdésként van helyük a kérdőívben,<br />

a jövőképek – a korábban alkalmazott kérdések melletti – kiegészítését javaslom<br />

a félelmekkel, amelyek mind a közbeszédben, mind a nemzetközi kutatói érdeklődésben,<br />

illetve az előzetes kvalitatív vizsgálat során is megmutatkoztak, így a<br />

klímaszorongás, a technostressz vizsgálata fontos lehet 2020-ban.<br />

A 2020-as kutatásban a kérdőív almintás felépítését a 2016-oshoz képest a fenti<br />

javaslat alapján változtatni szükséges (2.11. táblázat). A témanagyság (kérdésszám)<br />

alapján a négy blokk hasonló becsült terjedelmű.<br />

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések)<br />

N=8000<br />

„Lila” blokk (N=2000):<br />

jövőképek és kockázatok;<br />

politikai szocializáció;<br />

társadalmi<br />

távolság; biztonság<br />

„Sárga” blokk<br />

(N=2000): életesemények;<br />

tehetséggondozás;<br />

önkéntesség;<br />

munkaerőpiaci attitűdök;<br />

migrációs tervek<br />

„Zöld” blokk<br />

(N=2000): családalapítás<br />

– gyermekvállalás;<br />

egészség;<br />

sport, szabadidő;<br />

vallásosság; bizalom<br />

„Kék” blokk<br />

(N=2000): média,<br />

újmédia; ifjúsági<br />

szolgáltatások;<br />

fogyasztói tudatosság<br />

2.11. táblázat: A 2020-as magyarországi kérdőív felépítése<br />

Módszertani felvetések<br />

A kutatás módszertani megvalósítását tekintve néhány fontos módosításra kerül sor<br />

a 2020-as kutatási hullámban, melyek részben tervezettek, részben a kutatási keretek<br />

kényszerítik ki őket. A változások nem érintik az adatfelvételbe bevonni szándékozott<br />

területeket: ugyanúgy Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban<br />

és Kárpátalján zajlik majd a terepmunka. Mindemellett azonos elemszámokkal<br />

fogunk dolgozni, ami azt jelenti, hogy 2020-ban is 12 ezer 15–29 éves fiatalt fogunk<br />

megkérdezni.<br />

109


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

110<br />

A magyarországi mintaválasztás során előreláthatóan továbbra is a 2011-es népszámlálás<br />

adatait használjuk, a mikrocenzus részletes adatainak hiányában. Fontos<br />

szempont, hogy a népszámlálás 2021-re továbbvezetett adatait használjuk, álláspontom<br />

szerint ez a lehető legkevésbé rossz megoldás a rendelkezésre álló lehetőségek<br />

közül 16 . A magyarországi minta a 2008-ban kifejlesztett megoldást alkalmazva, egy<br />

8000 fős reprezentatív alapmintával és ebben négy darab 2000 fős, egyenként is<br />

reprezentatív mintával készül. Az előzetes mintaszerkezetben 92 réteggel és 368 településsel<br />

számoltunk. Egy 2000 fős részmintán belül egy-egy településre jutó lekérdezendők<br />

száma 2–51 főt jelent majd. Egy adott településen a lekérdezendő fiatalok<br />

száma nem haladja meg a településen élő fiatalok 10 százalékát.<br />

E sorok írása közben a külhoni mintaválasztás előkészítése még nem kezdődött<br />

meg, azonban a célok nem változtak: a rendelkezésre álló eszközök alapján készüljenek<br />

reprezentatív minták a külhoni régiókban élő 15–29 éves magyarok körében.<br />

Mindennek lehetőségeiről és nehézségeiről fentebb részletesen volt szó.<br />

Lényegi módszertani változtatás az adatfelvétel technikai megvalósításában, hogy<br />

2020-ban megkíséreljük minden egyes régióban számítógép (tablet) támogatásával<br />

végezni az adatfelvételt. 2016-ban Magyarországon és Felvidéken végeztük ilyen<br />

módszerrel a terepmunkát, 2020-ban be kívánjuk vonni a maradék három régiót:<br />

Erdélyt, Vajdaságot és Kárpátalját is ebbe a körbe. Az adatfelvételek módszertani<br />

egységessége minden bizonnyal segíteni fog az adatok értelmezésében, a 2016-os kutatás<br />

kapcsán ugyanis felmerült az eltérő módszerekből adódó különbségek problematikája.<br />

Az adatok elemzése során megfigyelhető, hogy a felvidéki magyar fiatalok<br />

adatai rendre együtt mozognak a magyarországi kutatás eredményeivel, míg a másik<br />

három határon túli régióban az adatok elkülönültek, és inkább egymással mutattak<br />

hasonlóságot. Felvetődött tehát a kérdés, hogy ezek a hasonlóságok és különbségek<br />

mennyiben régióspecifikusak, és mennyiben köszönhetőek a módszertannak, hiszen<br />

az előbbi két esetben elektronikus, az utóbbi három esetben papíralapon történt<br />

az adatfelvétel. Törekedni fogunk tehát arra, hogy mind a 12 ezer kérdőív azonos<br />

módszertannal készüljön.<br />

A tablettel támogatott adatfelvétel számos nyilvánvaló előnnyel bír a papíros<br />

megoldáshoz képest. Az adatfelvétel idejét lerövidíti, nincs szükség utómunkára<br />

(rögzítés, kódolás és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési munkák), és magát az interjú<br />

16 Megoldást jelentene a 2011-es népszámlálás 15–29 évesekre számított arányaival dolgozni,<br />

azonban a kohorsz elemszáma eltér. Ebben a tekintetben kevésbé problémás a 2011-ben<br />

5–19 évesekkel számolni, akik 2021-ben lesznek 15–29 évesek. Bátran feltételezhetjük, hogy<br />

kisebb a különbség a 2020 és 2021 között az említett kohorszba tartozók szerkezetében, mint<br />

a 2011 és 2020 15–29 évesei között.


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />

idejét is rövidíti, hogy a beprogramozott kérdőív a kérdezőbiztos munkáját közel<br />

automatikussá teszi, nincs szükség a feltételek logikájának követésére, hiszen ezt a<br />

feladatot a program maga végzi el. További előnyt jelent az adatfelvétel ellenőrizhetősége,<br />

ebből fakadóan a kutatás érvényességének erősítése. Ellenőrizhetővé válik<br />

a lekérdezési idő, amely a kérdezőbiztos becsléséből fakadó pontatlanságokat kiküszöböli<br />

azáltal, hogy maga a program rögzíti a kitöltési időt. Az ellenőrizhetőség<br />

abban a tekintetben is jelentősen javul, hogy a számítógépes adatfelvételi rendszer<br />

lehetőséget ad a GPS-adatok rögzítésére és ellenőrzésére, így végigkövethető, hogy<br />

az interjúk hol, mikor és milyen időtartalommal készültek. Az elektronikus adatfelvételi<br />

rendszer a terepmunka-menedzsment lehetőségeit növeli azáltal, hogy a<br />

terepmunka folyamatosan nyomon követhető, indulásától kezdve lezárultáig minden<br />

időpillanatban aktuális képet tud nyújtani a koordinátornak a pillanatnyi helyzetről.<br />

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás egyik jelentős módszertani fegyverténye,<br />

hogy az adatfelvétel nagyjából azonos időben zajlott Magyarországon és a külhoni<br />

régiókban. A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetektől fogva minden egyes<br />

adatfelvételi hullámban őszi adatfelvételt jelentett, ez azonban 2020-ban minden<br />

bizonnyal meg fog változni, és az adatfelvételre 2020 tavaszán kerül majd sor.<br />

A szakmai érvek az őszi adatfelvétel mellett szólnak, azonban a szerződés, amely<br />

az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 azonosító számú kiemelt projekt keretein belül<br />

készült, 2020. év végi elszámolással kalkulált. Ahhoz, hogy a kutatás kiértékelésére<br />

is sor kerüljön, az adatfelvétel nem csúszhat az őszi időszakra. A közvélemény- és<br />

piackutató szakma egyetért abban, hogy nyáron nagyon nehéz adatfelvételt végezni,<br />

főként ilyen léptékű kutatás esetében, ebből adódik, hogy egyedüliként a tavaszi<br />

időszak jöhet számításba. Az őszi időszak melletti szakmai érvek arra vonatkoznak,<br />

hogy a fiatalok egy részének életében a tavaszi időszak egészen más, mint az őszi.<br />

Tavasszal felvételi előtt, ősszel már felvételi után kerülne sor az adatfelvételre; tavasszal<br />

egy korszak lezárásáról, míg ősszel egy új korszakról mutatna helyzetképet<br />

a kutatás. Ezek a szakmai érvek helytállóak, azonban még az olyan jelentős kutatás<br />

esetében is, mint az ifjúságkutatás, az érintettek (tavasszal utolsó, ősszel első évfolyamosok)<br />

csekély elemszámmal 17 jelennek meg a mintában, továbbá a nagymintás<br />

ifjúságkutatás kérdőíve az utóbbi hullámokban nem kérdezett rá az évfolyamra,<br />

ezért visszamenőleg is csak megkötésekkel vizsgálható ez a kérdéskör.<br />

17 2016-ban nappali oktatásban 89 786 fő végezte el az általános iskolát, 62 099 fő tett érettségi<br />

vizsgát, és 40 772 fő szakmai vizsgát, azaz 192 657 fő, durván 200 ezer fő volt 2016-ban olyan<br />

helyzetben, hogy valami újba kezdhet ősszel. Feltételezve, hogy minden egyes végzett beleesik<br />

a 15–29 éves korosztályba, a teljes kohorsz 11 százalékát jelentik.<br />

111


Alulnézet –<br />

(majdnem minden)<br />

ami kimaradt<br />

a korábbi elemzésekből<br />

A nagymintás ifjúságkutatás elvitathatatlan érdeme az a széles tematika, amellyel a<br />

15–29 évesek mindennapjait és gondolatait vizsgálja immáron két évtizede. A kutatás<br />

négyéves ciklusában a fejlődő és megújuló kérdőív feldolgozása a legfontosabbnak<br />

ítélt kérdések mentén történik, a gyorsjelentések alkalmával alapvetően kötött tartalommal,<br />

hiszen kell szólni a demográfiai, oktatási és munkaerőpiaci folyamatokról,<br />

a fogyasztásról, jövőképről stb., és ekkor az olyan alapkérdések számítanak igazán,<br />

amelyek révén a trendek is láthatóvá válnak. A későbbi feldolgozások, amellett, hogy<br />

mélyítik a gyorsjelentések elemzéseit, jellemzően egy-egy kérdéskörre fókuszálnak.<br />

Az eddigi feldolgozási tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig maradnak olyan,<br />

a kérdőívben szereplő kérdések, amelyek feldolgozása pusztán a táblakötetek szintjéig<br />

jut el, az adatok nyilvános bemutatására nem kerül sor. Épp ideje tehát egy olyan<br />

munkának, ami békaperspektívából tekint az adatokra, és azokat a kérdéseket elemzi,<br />

amelyeket a kérdőívet szerkesztő kutatócsoport fontosnak tartott, de mégsem<br />

dolgozott fel eddig, s az eredményeit nem mutatta be.<br />

Ezek a kérdések kiegészítő jellegük miatt az átfogó képen nem változtatnak, csupán<br />

a kontúrokat erősítik, és színekkel telítik meg, de éppen ezért képesek elmélyí-<br />

112


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

teni az ifjúságról szóló ismereteinket. E kérdések vizsgálata a 2020-as nagymintás<br />

ifjúságkutatás előszobájában hasznos lehet. Áttekintve a 2016-os kutatás korábban<br />

nem elemzett részeit, választ kaphatunk arra, hogy honnan jöttek és merre tartanak<br />

a fiatalok. Megtudjuk, mit hoznak magukkal a gyermekkori családjukból, és mit<br />

visznek tovább a saját családba, hogyan lépnek át az elsődleges szocializáció teréből<br />

az olyan másodlagos terekbe, mint az iskola vagy a munka világa. Azt is megmutatják<br />

ezek az adatok, hogy milyen háttérrel és miként lépnek az anyagi függetlenség<br />

útjára, vagy hogyan mélyülnek el a digitális kultúrában. Emellett azt is láthatjuk,<br />

miként integrálódnak a társadalom szövetébe, miként mutatnak fel nemzedéki<br />

jelleget, vagy simulnak be a meglévő struktúrába.<br />

CSALÁDBÓL CSALÁDBA<br />

Mondhatnánk úgy is a fogalmi pontosság kedvéért, hogy a származási családból<br />

a nemző családba. Annak ellenére, hogy a hagyományos család intézménye<br />

folyamatos támadásnak van kitéve, a fiatalok eszménye továbbra is a házasság<br />

és a gyermekek, legalábbis a kutatási eredmények ezt mutatják. A magyarországi<br />

15–29 évesek jelenlegi családi körülményeit vizsgálva az elsőként feldolgozott<br />

adatokból is láthattuk, hogy a fiatalok túlnyomó része egyedülálló, és a szüleivel<br />

él egy háztartásban. A részleteket tekintve a háztartásban élő szülő a legtöbbször<br />

az édesanyát (72 százalék), majd az édesapát (52 százalék), a nevelőapát (5 százalék)<br />

és a nevelőanyát (1 százalék) jelenti. Mindez megerősíti azt az elképzelést,<br />

hogy válás esetén a gyermekek leginkább az édesanya háztartásában maradnak,<br />

amely kiegészülhet nevelőapával, míg ez fordított esetben nem annyira jellemző.<br />

A megkérdezettek négytizede él együtt testvérével vagy testvéreivel (41 százalék)<br />

(3.1. ábra). A testvérek száma átlagosan 1,9, míg a vér szerinti testvéreké 1,8 a<br />

megkérdezettek válaszai alapján.<br />

A háztartás összetételéhez tartozó fontos adalék, hogy a 15–29 évesek átlagosan<br />

3,6 fős háztartásokban élnek, ahol 1,6 fő 14 éven aluli személy, és átlagosan 2,3 fő<br />

dolgozik jelenleg a háztartásukból. Sokat elárul a magyarországi fiatalok háztartásainak<br />

összetételéről, ha a háztartás nagyságát összevetjük azokkal, akikkel együtt<br />

élnek. Ebből kiderül, hogy a legkisebb háztartás azokra a fiatalokra jellemző, akik<br />

házastársukkal élnek (átlagosan 3,4 fő), míg a legnagyobb azokra, akik apósukkal<br />

vagy anyósukkal élnek együtt (átlagosan 5,3 fő).<br />

113


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.1. ábra: Háztartás összetétele<br />

(Kérdés: Kikkel él Ön egy háztartásban?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

Az édesanyák és édesapák között meglévő tíz százalékpontnyi különbség jelen van<br />

a fiatalok gyermekkorában is. A kérdezettek 14 éves koráig jellemzően az édesanyák<br />

(98 százalék) és édesapák (88 százalék) voltak a nevelőik (3.2. ábra).<br />

3.2. ábra: Gyermekkori család<br />

(Kérdés: Kik nevelték Önt 14 éves koráig?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

114


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

A 15–29 évesek közel negyede (23 százalék) élt át gyermekkorában komolyabb családi<br />

traumát, a legtöbben (13 százalék) a szülők válását. Minden tizedik fiatal megélte<br />

a szülők munkanélküliségét (10 százalék) vagy a család súlyos anyagi veszteségét<br />

(9 százalék), és 3 százalék már gyermekkorában elveszítette édesanyját vagy édesapját<br />

(3.3. ábra).<br />

A fiatalok tizede (9 százalék) a felsorolt traumák közül legalább kettőn keresztülment<br />

gyermekkorában. Az egyes szociodemográfiai jellemzők szerint jelentős<br />

különbségeket tapasztalhatunk. Általában a kedvezőtlenebb helyzetben lévőket<br />

jobban sújtják a gyermekkori traumák összességében, ám ha a traumákat típusuk<br />

szerint különválasztva vizsgáljuk, akkor az arányok eltérően alakulnak a különböző<br />

csoportokban. A válások aránya például némileg magasabb a fővárosi vagy<br />

megyeszékhelyeken élő és a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű fiatalok szülei<br />

esetében. A szülő munkanélkülivé válása vagy a család súlyos anyagi vesztesége az<br />

idősebb és az alacsonyabb végzettségűek esetén jellemzőbb.<br />

3.3. ábra: Gyermekkori családi traumák<br />

(Kérdés: Előfordult-e, megélte-e Ön 14 éves koráig a következőket?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

Gondolhatjuk, hogy ezek a gyermekkori családi traumák nem csupán közvetlen<br />

hatást gyakoroltak az elszenvedők akkori életére, de hatással lehetnek a fiatalok<br />

jövőbeli sorsára is. Habár életük jövőbeli alakulásával kapcsolatban a kutatás nem<br />

szolgálhat eredménnyel, de arra alkalmas lehet, hogy megvizsgáljuk, a fiatalok hogyan<br />

látják a jövőjüket.<br />

115


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A jövőbeli családalapítási tervekre, a házassággal kapcsolatos gondolatokra nem<br />

gyakorol – statisztikai értelemben szignifikáns – hatást a szülők elvesztése és a<br />

szülők válása sem. A szülők munkanélkülisége és a gyermekkorban megélt komoly<br />

anyagi veszteségek másfélszeresére (10 százalékról 14-15 százalékra) növelik a házassággal<br />

kapcsolatos bizonytalanságot, és csökkentik az „inkább” házasságpártiak<br />

arányát 1 (inkább házasodna az ilyen gyermekkori traumát elszenvedett fiatalok<br />

28-29 százaléka, míg a többiek 41 százalékos arányban tartoznak azok közé, akik<br />

inkább szeretnének házasságban élni).<br />

Jövőbeli kilátásaikkal a magyarországi fiatalok általában inkább elégedettek, az<br />

egytől ötig terjedő skála átlaga 3,5 feletti, azonban a gyermekkori traumát megéltek<br />

esetében alacsonyabb átlagértékeket tapasztalunk. A vizsgált gyermekkori traumák<br />

közül – statisztikai értelemben – legerősebb kapcsolatot az anyagi veszteségek és<br />

a szülők munkanélkülisége mutatja. Azoknak a fiataloknak a jövővel kapcsolatos<br />

várakozásai, akiknek gyermekkorában a család súlyos anyagi veszteséget élt meg,<br />

2,8-es átlagot, míg azoknak, akiknek a szülei elveszítették állásukat, 2,9-es átlagot<br />

produkálnak az ötfokozatú skálán. A szülők halála vagy válása is összefügg a jövőképpel,<br />

de nem mutat ilyen erős eltérést (3,2-3,3-as átlagértékek).<br />

A 2016-os kutatás korábban nem elemzett témái közé tartozik a családalapítás<br />

és gyermekvállalás terveinek és körülményeit meghatározó attitűdjeinek részletes<br />

vizsgálata. A kívánt gyermekszámot (Magyarországon a már megszületett gyermekeket<br />

is beleszámítva átlagosan 2,1) és a szülővé válás életkorát (átlagosan 22 év)<br />

ugyan vizsgáltuk, azonban arról kevés szó esett, hogy azok, akiknek még nincs<br />

gyermekük, mikor tervezik, hogy az első megszülessen. A megkérdezettek ötöde<br />

a kérdésre nem tud érdemben válaszolni. A kérdést érdemben megválaszolók által<br />

említett életkor átlaga 29 év, ami azt mutatja, hogy a gyermektelenek átlagosan a<br />

klasszikus ifjúsági életkori kategória végét jelölik meg a gyermekvállalás kívánt<br />

életkoraként. A nemek között alig van különbség: a lányok/nők átlagosan 28, míg<br />

a férfiak/fiúk 29 évesen vállalnának gyermeket. A válaszokat korcsoportok szerint<br />

vizsgálva sem láthatunk nagy eltérést: a legfiatalabbak (15–19 évesek) is átlagosan<br />

27 éves korukra tervezik első gyermekük vállalását.<br />

1 A kérdés és a válaszlehetőségek a következők voltak: Ha Ön jelenleg nem házas, szeretne-e<br />

házasságban élni? (Akár a közeli, akár a távoli jövőben.) 1 – biztosan nem; 2 – inkább nem;<br />

3 – inkább igen; 4 – biztosan igen.<br />

116


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

A gyermekvállalás idejének kitolódása korántsem a tervek meghiúsulását jelenti,<br />

hanem tudatos stratégiaként értelmezhető. A megkérdezett 15–29 évesek csupán<br />

harmada (33 százalék) gondolja úgy, hogy már ideje lenne a családalapításnak, hiszen<br />

ebben a korban mások ezt már megtették (3.4. ábra). A gyermekvállalás elmaradásának<br />

okai többnyire anyagi vagy lakhatási természetűek – legalábbis erre<br />

utalnak a fiatalok válaszai. Ebben a tekintetben konzisztensnek tekinthető, hogy<br />

a többségük (72 százalék) egyetért azzal, hogy a több gyermek megszületéséhez<br />

jobban kellene támogatni a gyermekvállalást (3.4. ábra).<br />

Az előző fejezetekben amellett érveltem, hogy a magyarországi fiatalok alapvetően<br />

a hagyományos család és a gyermekvállalás mellett kötelezték el magukat.<br />

A 2016-os kutatás adatai azt mutatják, hogy a többség (60 százalék) úgy gondolja,<br />

hogy a gyermekre szükség van a boldog élethez, és gyermek nélkül nem teljesedhet<br />

ki igazán az ember. Sőt minden második megkérdezett (52 százalék) úgy gondolja,<br />

hogy több gyermek is kell a teljes családhoz. A házasság intézménye továbbra is<br />

vonzó a fiatalok többsége számára, 10-ből 6 megkérdezett fiatal gondolja úgy, hogy<br />

azok, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, összeházasodnak. A hagyományos<br />

családmodellt nem pusztán a házasság fontossága vagy a gyermekek szükségessége,<br />

de a hagyományos nemi szerepek hangsúlyozása és az alternatív formációk elutasítása<br />

is jellemzi. Előbbi esetében láthatjuk, hogy a 15–29 évesek többsége (55 százalék)<br />

szerint a családban elsősorban a férfinak kell a kenyérkeresőnek lennie, illetve az<br />

egyneműek együttélése inkább nem tekinthető családnak, bár ebben az esetben az<br />

ellenzők dominanciája nem olyan jelentős (4 elutasítóra jut 3 támogató) (3.4. ábra).<br />

A családalapításra vonatkozóan a kérdőívben foglalkoztunk két potenciális nehézséggel:<br />

a pártalálás problémájával, illetve a család és a munka világának összeegyeztethetőségével<br />

is. A párkeresést a megkérdezettek inkább nehéznek tartják, csupán<br />

valamivel több mint negyedük (28 százalék) gondolja úgy, hogy manapság könnyű<br />

párt találni. A megkérdezett fiatalok között többségben vannak azok (48 százalék),<br />

akik a gyermekvállalást és a karriert összeegyeztethetetlennek érzik.<br />

117


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.4. ábra: Családdal kapcsolatos attitűdök<br />

(Kérdés: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet az alábbi állításokkal!)<br />

(N2016 = 2000; százalékos megoszlás)<br />

AZ ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS TÉRBŐL<br />

A MÁSODLAGOS TEREKBE<br />

A család fontossága a fiatalok életében egyértelmű, azonban a megkérdezettek megosztottnak<br />

mutatkoznak abban a tekintetben, hogy személyesen számukra mi a<br />

fontosabb: a tanulás/munka vagy a magánélet. A legnagyobb csoportot (39 százalék)<br />

azok alkotják, akik egyforma súllyal érzik megjelenni az életükben a társadalmilag<br />

kötött tevékenységeiket és a családi életüket. A hivatás túlsúlyát a kérdezettek<br />

harmada (32 százalék), míg a magánélet dominanciáját egynegyedük (26 százalék)<br />

érzékeli (3.5. ábra). Szociodemográfiai változók tekintetében alig mutatkozik<br />

különbség, nemek tekintetében egyáltalán nincs, egyedül a korcsoportok mutatnak<br />

lényegesebb különbséget. Ebben az esetben a kor emelkedése a hivatás szerepének<br />

felértékelődésével jár együtt. Az élethelyzet is differenciál, a házasságban élők, ezt<br />

követően az élettársi kapcsolatban élők értékelik legmagasabbra a hivatás szerepét<br />

az életükben, szemben az egyedülállókkal.<br />

Az elégedettség különböző dimenziói figyelemre méltó összefüggést mutatnak a<br />

munka–magánélet fontosságával. Egyetlen esetben sem fordul elő, hogy az elégedettség<br />

azok körében lenne a legmagasabb, akik a munka és magánélet egyensúlyáról<br />

számolnak be. A legtöbb esetben kifejezetten lineáris összefüggést fedezhetünk fel:<br />

118


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

minél inkább a tanulás és a munka tölti ki az életüket, annál elégedettebbek a fiatalok<br />

a tanulási és munkavállalási lehetőségeikkel, de a jelenlegi életszínvonalukkal,<br />

az anyagi helyzetükkel, illetve a jövőbeli kilátásaikkal is. A személyes kapcsolatokon<br />

belül a partnerkapcsolattal való elégedettség ugyanakkor a családi élet dominanciájával<br />

növekszik. A baráti kapcsolatokkal való elégedettség szintén az egyensúlyt<br />

érző csoport esetében a legkisebb, míg a családra koncentrálók, illetve a munka/<br />

tanulás dominanciáját érzékelők inkább elégedettek.<br />

3.5. ábra: Munka és magánélet egyensúlya<br />

(Kérdés: Hol helyezné el önmagát a következő skálán aszerint,<br />

hogy minek van nagyobb szerepe az életében?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Annak ellenére, hogy az a benyomásunk lehet a fiatalokról, hogy elégedettségüket<br />

pozitív irányba befolyásolja, ha az életükben a tanulásnak nagy szerepe van, továbbtanulásra<br />

– ahogy az összefoglalóban is szerepelt – egyre kevesebben gondolnak.<br />

A fiatalok az egyes képzettségi szintekhez különböző értéket társítanak: minél<br />

magasabb szintű egy képzettség, annál magasabb értéket társítanak hozzá. Egy<br />

képzeletbeli egytől ötig terjedő értékskálán az általános iskolai végzettség épphogy<br />

elégséges osztályzatot szerez (2,0), a szakiskolai bizonyítvány (3,2) és az érettségi (3,4)<br />

erős közepes, míg a diploma átlagosan jó (4,4) osztályzatra számíthat a fiataloktól.<br />

Túllépve az átlagokon, láthatjuk, hogy a magyarországi 15–29 évesek fele (47%)<br />

számára az általános iskolai végzettség nagyon keveset, míg hasonló arányban (54%)<br />

a diploma nagyon sokat ér. A középfokú végzettség megítélésében jellemzően nem<br />

a szélsőséges értékeket választották (3.6. ábra).<br />

119


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.6. ábra: Végzettségek értéke<br />

(Kérdés: Ön szerint mennyit érnek manapság az alábbi végzettségek?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

A kutatás során vizsgálni kívántuk a befektetett energiát és a végzettség értékét,<br />

így arra is vonatkozott kérdés, hogy mennyi erőfeszítés szükséges egy-egy ilyen<br />

végzettségi szint eléréséhez. A megkérdezettjeink túlnyomó többsége az általános<br />

iskolai tanulmányait befejezte, így talán nem meglepő, hogy visszanézve itt érzékelik<br />

átlagosan a legkisebbnek a befektetett energiát, míg a magasabb végzettségek felé<br />

haladva egyre jelentősebb erőfeszítést érzékelnek. Figyelemre méltó, hogy csupán a<br />

szakiskolai végzettség esetében egyezik meg tökéletesen az erőfeszítés a végzettség<br />

értékével, a többi esetben az erőfeszítést jelentősebbnek érzékelik a fiatalok (3.7. ábra).<br />

3.7. ábra: Erőfeszítés mértéke<br />

(Kérdés: Ön szerint mekkora erőfeszítésre van szükség egy… megszerzéséhez?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

120


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

A diploma értékének összetett megítélését tovább árnyalja, hogy a továbbtanulás<br />

versus szakmaszerzés dilemmája a válaszok alapján a fiatalok számára jelentős kétségeket<br />

okoz, épp ahogy azt a hétköznapokban is tapasztaljuk. A megkérdezettek<br />

több mint fele (54 százalék) egyetért azzal az állítással, hogy „egy jó szakmunkás-bizonyítvány<br />

ma többet ér egy diplománál”. Önmagában az egyetértők aránya is magas,<br />

de jelentős a közömbösök aránya, és kifejezetten kevesen vannak, akik az állítással<br />

nem értenek egyet (13 százalék). Habár a többség szerint a jó szakmunkás-bizonyítvány<br />

legalább annyit ér, mint egy diploma, ebből mégsem következik egyenesen,<br />

hogy „nem érdemes továbbtanulni, hiszen manapság egy jó szakmával többet lehet<br />

keresni”. Utóbbi állítással ugyanis a megkérdezettek közel négytizede (37 százalék)<br />

ért egyet, és közel ugyanennyien tagadják (34 százalék). A továbbtanulásról alkotott<br />

képet szintén árnyalja, ha megnézzük a többi – a köznapi beszélgetésekben sokszor<br />

előkerülő – állítást. A fiatalok több mint négytizede (44 százalék) egyetért azzal,<br />

hogy „diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a világban”, és azzal a hozzáállással<br />

sem vitatkozik, hogy „mindegy, mivel foglalkozik a gyerek, de valamilyen diplomát<br />

mindenképpen szerezzen”. A diploma legkevésbé a nyelvtudással képes versenyben<br />

maradni: a megkérdezettek hattizede (63 százalék) szerint „manapság a nyelvtudás<br />

többet ér a diplománál” (3.8. ábra).<br />

teljes mértékben egyetért 4 3 2 egyáltalán nem ért egyet nem tudja, nem válaszol<br />

Manapság a nyelvtudás többet ér a<br />

diplománál.<br />

26<br />

37<br />

26<br />

7<br />

3 3<br />

Egy jól fizető külföldi munkát akkor is<br />

érdemes elvállalni, ha az nem az ember<br />

képzettségének megfelelő.<br />

25<br />

35<br />

27<br />

7<br />

4 2<br />

Egy jó szakmunkás-bizonyítvány ma többet<br />

ér egy diplománál.<br />

19<br />

35<br />

32<br />

9<br />

4 1<br />

Diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a<br />

világban.<br />

17<br />

27<br />

30<br />

13<br />

12<br />

2<br />

Mindegy mivel foglalkozik a gyerek, de<br />

valamilyen diplomát mindenképpen<br />

szerezzen.<br />

Nem érdemes továbbtanulni, hiszen<br />

manapság egy jó szakmával többet lehet<br />

keresni.<br />

12<br />

15<br />

25<br />

29<br />

28<br />

30<br />

18<br />

12<br />

11<br />

16<br />

3<br />

1<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

3.8. ábra: Képzettség és attitűdök<br />

(Kérdés: Mennyire ért egyet a következő állításokkal?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

121


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Iskolai végzettségek szerint jelentős különbségeket találunk az attitűdökben. Alapvetően<br />

megállapítható, hogy a magasabb iskolai végzettségűek jellemzően a diplomaszerzés<br />

fontosságát hangsúlyozzák, szemben azokkal, akik alacsonyabb végzettséget szereztek.<br />

A nyelvtudás fontosságával azonban hasonló mértékben értenek egyet minden<br />

képzettségi szinten lévők. Jellemző, hogy nem pusztán a saját végzettség, de a szülők<br />

iskolai végzettsége is jelentősen meghatározza a diploma értékéről való gondolkodást.<br />

A legalább érettségizett szülők gyermekei lényegesen magasabbra értékelik átlagosan a<br />

diplomaszerzést, mint a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező<br />

szülők gyermekei. A szakmunkás végzettség értékének hangsúlyozása a szakmunkás<br />

édesanyával, illetve a legfeljebb általános iskolai végzettségű édesapával jellemezhető<br />

fiatalok csoportjában a legmagasabb. Mindezek az eredmények visszaigazolják a szülői<br />

háttér hangsúlyos szerepét a továbbtanulás megítélésében.<br />

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás magyarországi eredményeinek egyik legkomolyabb<br />

hatást kiváltó része a nyelvtudáshoz kapcsolódott. 2018. január 1-jétől az<br />

elsőként sikeresen megszerzett nyelvvizsga és az első emelt szintű idegen nyelvből<br />

tett érettségi vizsga díjának fedezésére állami támogatás igényelhető, ez az intézkedés<br />

többek között az ifjúságkutatás azon megfigyelt összefüggésén alapult, miszerint a<br />

15–29 évesek közel háromnegyede (73 százalék) beszél valamilyen idegen nyelvet,<br />

miközben kevesebb mint harmadának (31 százalék) van nyelvvizsgája.<br />

A kutatásból az is kiderül, hogy az idegen nyelv használata leginkább a tanulás<br />

keretei között marad, mindennapi alkalmazása kevésbé jellemző. Az idegen nyelvet<br />

beszélők nagyjából fele (54-47 százalék) a tudását nem használja sem írásbeli társalgáshoz,<br />

sem tájékozódáshoz, és több mint négytizedük (43 százalék) a munkájához<br />

sem (3.9. ábra).<br />

mindig gyakran ritkán soha nem tudja, nem válaszol<br />

Tanuláshoz (N=2677)<br />

19<br />

43<br />

25<br />

13<br />

Társalogni élő szóban (N=5816)<br />

7<br />

23<br />

34<br />

35<br />

Munkájához (N=2676)<br />

10<br />

18<br />

30<br />

43<br />

Idegennyelvű internetes cikkeket<br />

olvasni (N=5816)<br />

5<br />

18<br />

29<br />

47<br />

Társalogni írásban (N=5816)<br />

6<br />

18<br />

29<br />

47<br />

Idegennyelvű újságot, magazint<br />

olvasni (N=5816)<br />

5<br />

14<br />

27<br />

54<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

3.9. ábra: Nyelvtudás használata<br />

(Kérdés: Szokta-e Ön idegennyelv-tudását [bármelyiket] az alábbiakhoz használni…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

122


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

Habár a korábbi publikációkban a külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatban<br />

csupán a migrációs szándékokkal foglalkoztunk, a 2016-os ifjúságkutatás<br />

fontos részét képezte a tapasztalatok feltérképezése is. A megkérdezettek alig néhány<br />

százalékának van külföldi tapasztalata a tanulmányok folytatását (2 százalék), illetve<br />

a munkát (5 százalék) illetően. A külföldön iskolai képzésben részt vevők aránya a<br />

képzési szint emelkedésével növekszik, míg óvodát a külföldön valaha tanulók ötöde<br />

(19 százalék), általános iskolát negyede (25 százalék), középiskolát közel négytizede<br />

(37 százalék), míg felsőoktatási képzést több mint négytizede (42 százalék) végzett.<br />

Fontos megjegyezni, hogy a külföldi tanulás minden második esetben ösztöndíjjal<br />

támogatott képzést jelentett. A külföldi munkatapasztalatok elsősorban három<br />

országhoz kötődnek: Ausztriához, Németországhoz és az Egyesült Királysághoz.<br />

A 2016-os kutatási adatok jelentős bővülést mutatnak a munkaerőpiaci aktivitásban,<br />

legalább minden második magyarországi fiatal folytat keresőtevékenységet. Az aktivitás<br />

részleteit vizsgálva megállapítható, hogy a 15–29 évesek a munkatapasztalataikat<br />

zömmel alkalmazottként szerezték. A főfoglalkozást tekintve tízből közel kilencen<br />

alkalmazottak, mindösszesen néhány százaléknyian (4 százalék) vállalkoznak. A vállalkozókon<br />

belül az egyéni vállalkozók aránya a legjelentősebb: minden második (54<br />

százalék) tartozik ide, míg a társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozók harmadát<br />

(36 százalék) teszik ki. Hasonló mértékű az alkalmi munkák aránya (4 százalék), és<br />

alacsony a közfoglalkoztatotti tapasztalatokkal bírók aránya is (3 százalék) (3.10. ábra).<br />

3.10. ábra: (Elsődleges) foglalkozás formája<br />

(Kérdés: Kérem, a továbbiakban arra a munkájára gondoljon, amelyiket<br />

Ön elsődlegesnek tekinti! Ebben a munkájában Ön:)<br />

(N 2016<br />

= 4306; százalékos megoszlás)<br />

A munkatapasztalatokat a fiatalok túlnyomórészt határozatlan idejű, bejelentett<br />

munkaviszony formájában szerezték. A határozatlan idejű szerződések az esetek kö-<br />

123


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

zel kétharmadára (63 százalék) terjednek ki, míg közel egynegyed a határozott idejű,<br />

bejelentett státuszok aránya (23 százalék), az eseti megbízások alacsony számban<br />

(6 százalék) vannak jelen, a fekete- és szürkefoglalkoztatás nem jellemző (3.11. ábra).<br />

3.11. ábra: Munkaszerződés típusa<br />

(Kérdés: Milyen típusú munkaszerződése van [volt az utolsó munkájában] Önnek?)<br />

(N 2016<br />

= 5357; százalékos megoszlás)<br />

A munkarendekre a hagyományos fix munkaidővel operáló megoldás jellemző,<br />

a magyarországi aktív 15–29 évesek közel nyolctizede (78 százalék) kötött munkaidőben<br />

dolgozik. Mindez azt is jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatási formák kis<br />

arányban vannak jelen a fiatalok foglalkoztatásában. A megkérdezettek 16 százaléka<br />

rugalmas vagy kötetlen munkaidőben dolgozik, és mindössze egy százalékot ér el<br />

a távmunkában foglalkoztatottak aránya (3.12. ábra).<br />

3.12. ábra: Munkarend<br />

(Kérdés: Ön jelenleg:…?)<br />

(N 2016<br />

= 5357; százalékos megoszlás)<br />

124


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

Annak ellenére, hogy a jelenlegi (legutolsó) munkatevékenységnél a hagyományos<br />

keretek dominanciáját látjuk, az összes eddigi munkatapasztalatot vizsgálva már<br />

lényegesen jelentősebb azok aránya, akik atipikus munkavégzésben is szereztek<br />

tapasztalatot. A teljes mintára vonatkozóan a megkérdezettek 24 százalékának<br />

volt már határozott idejű szerződése, 14 százaléka dolgozott már részmunkaidőben,<br />

6 százaléka munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, 3 százaléka távmunkában<br />

(3.13 ábra). A munkatapasztalatok legjelentősebb arányban a versenyszférából<br />

származnak, közel minden harmadik (31 százalék) 15–29 éves dolgozott már piaci<br />

keretek között, míg az államigazgatásban 6 százalék. Közfoglalkoztatásban,<br />

közmunkában a fiatalok jelentős aránya (8 százalék) vett már részt, körükben<br />

felülreperezentáltak az alapfokú iskolai végzettségűek (11 százalék), a községekben<br />

élők (13 százalék) és az Észak-Magyarország (16 százalék), Észak-Alföld (13 százalék)<br />

régiókban élők. A (volt) közfoglalkoztatottak közel kétharmada (64 százalék)<br />

a végzettségének megfelelő beosztásban dolgozott, és csaknem minden harmadik<br />

(31 százalék) dolgozott a végzettségénél alacsonyabb beosztásban.<br />

3.13. ábra: Munkatapasztalat<br />

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

Az első munkatapasztalatokat a megkérdezettek átlagosan 19 évesen szerezték, többségük<br />

(51 százalék) dolgozott már iskolai szünetben, de a negyedük iskola mellett<br />

(iskola előtt reggelenként, vagy iskola után délutánonként, hétvégéken) is dolgozott<br />

125


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

(23 százalék). Figyelemre méltó, hogy ezek a munkatapasztalatok összefüggenek a<br />

társadalmi, illetve a pénzügyi helyzettel, azonban kevésbé erősítik azt a hipotézist,<br />

hogy inkább a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévők vagy saját pozíciójukat a társadalom<br />

alsóbb rétegeiben meghatározók dolgoznának iskola mellett. Éppen ellenkezőleg:<br />

a magukat a társadalom közép- és felső rétegeibe sorolók, illetve az anyagi<br />

helyzetükkel elégedettek rendelkeznek nagyobb arányban munkatapasztalatokkal.<br />

Nyilvánvaló, hogy a munka lehetősége nem egyformán adott a magyarországi<br />

15–29 évesek számára: vannak, akiknek nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében,<br />

hogy munkához juthassanak, másoknak kisebbet. Azon fiatalok esetében,<br />

akik dolgoznak (vagy dolgoztak már életük folyamán), a leggyakrabban a munkahely<br />

azon a településen van (volt), ahol élnek (éltek). Habár a többség (52 százalék)<br />

számára a saját településen hozzáférhető a munka, a többiek utazni kényszerülnek.<br />

Minden harmadik (32 százalék) fiatal 30 kilométeren belül talált munkát, de minden<br />

tizedik (9 százalék) a 30 kilométeres körön kívül dolgozik, a maradék külföldön<br />

dolgozik, vagy a munka helyszíne változik (3.14. ábra).<br />

3.14. ábra: Munkahely fő helyszíne<br />

(Kérdés: Hol van [volt] a munkája fő helyszíne?)<br />

(N 2016<br />

= 5357; százalékos megoszlás)<br />

A munkahely közelsége tekintetében a legjobb helyzetben a megyeszékhelyeken élő<br />

fiatalok vannak: háromnegyedük (75 százalék) azon a településen dolgozik, ahol<br />

él. A fővárosi fiatalok 62 százaléka dolgozik helyben, a kisebb városokban élők fele<br />

(53 százalék), míg a községek ifjúságának harmada (32 százalék) talált munkát a<br />

lakhelyén. A fővárosi fiatalok, ha Budapesten nem is, de legfeljebb 30 kilométeres<br />

126


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

közelségben jellemzően találnak munkát (összesen 95 százalék, ebből 33 százalék<br />

Budapesten kívül). Már a megyeszékhelyeken élők is jelentékeny arányban (6 százalék)<br />

utaznak legalább 30 kilométert a munkahelyükre, de a kisebb településeken<br />

(kisebb városok és községek) legalább minden tizedik (12 százalék) fiatal utazik<br />

ennyit, hogy dolgozzon.<br />

A településtípus mellet a regionális elhelyezkedés is releváns vizsgálati szempont.<br />

A régiós összehasonlítás azt mutatja, hogy Észak-Alföld és Dél-Alföld esetében a<br />

leggyakoribb (64 és 58 százalék), hogy a munkahely és a lakhely azonos településen<br />

található, míg Közép-Dunántúlon fordul elő a legritkábban (42 százalék). Az ország<br />

központi régiójában élők mindössze 5 százaléka utazik 30 kilométernél többet a munkahelyére,<br />

míg a többi régió esetében lényegesen nagyobb arányban teszik ugyanezt.<br />

A munkahely közelsége erős összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. Míg<br />

az alapfokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők nagyon hasonló arányban<br />

(54-54 százalék) találnak helyben munkát, a diplomás fiatalok zömmel nem a<br />

lakhelyükön dolgoznak. A 30 kilométeren belüli munkalehetőség is kevésbé jellemzi<br />

őket (32 százalék vs. 29 százalék), mint az alapfokú és a középfokú végzettségűeket.<br />

A leglátványosabb különbséget a 30 kilométernél messzebb lévő munkalehetőségek<br />

esetében figyelhetjük meg, ahol a diplomások 18 százaléka talált munkát, szemben<br />

az alacsonyabb végzettségűek 7-8 százalékával.<br />

Egyébiránt leginkább az jellemző, hogy a munkahely a munkáltató telephelye<br />

(75 százalék). Ezen kívül jelentős arányban (6-8 százalék) vannak olyanok, akik<br />

külső helyszínen (építési terület, mezőgazdasági földterület, a település utcái) vagy<br />

ügyfelek telephelyén dolgoznak. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik számára<br />

a munkahely nem egy fix hely, hanem változik (2 százalék), és még ennél is kevesebben<br />

vannak olyanok, akik otthon dolgoznak (1 százalék).<br />

Az ideális munkahely a fiatalok többsége számára elsősorban az anyagi lehetőségek<br />

terén nyújt többet, és kevésbé számít a többi szempont (pl. társaság, munkahely<br />

biztonsága, a társadalom számára hasznos tevékenység stb.). A kutatásban arra is<br />

kitértünk, hogy a munkavállalás egyéb paraméterei mennyire vonzók a 15–29 évesek<br />

számára. A fiatalok közel kétharmada (65 százalék) nyitott a versenyszféra irányába,<br />

míg az államigazgatás kétötödük számára vonzó (41 százalék). A külföldi munkavállalás<br />

mellett (47 százalék) jelentős még a határozott idejű szerződés irányába<br />

nyitottak aránya (44 százalék) (3.15. ábra).<br />

127


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.15. ábra: Vonzó munkák<br />

(Kérdés: Dolgozna-e Ön a jövőben…?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

Megállapíthatjuk, hogy minden egyes esetben többen mutatkoztak nyitottnak, mint<br />

amennyien tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek az adott területen. Pusztán az<br />

arányokat szemlélve láthatjuk, hogy a külföldi munka iránt közel tízszer annyian<br />

érdeklődnek, amint ahányan már dolgoztak külföldön. Közel azonos, több mint<br />

hétszeres arányt fedezhetünk fel a távmunka, az interneten végezhető munka és<br />

az államigazgatási álláshelyek esetében. Jelentős, több mint ötszörös különbséget<br />

találunk az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatások esetében.<br />

Tanulságos, hogy a legkisebb többletet az alkalmi munka esetében találjuk, ahol<br />

mindössze 10 százalékponttal magasabb az erre a munkaformára nyitottak aránya,<br />

mint a tényleges tapasztalattal bíróké. Az alkalmi munkánál valamelyest népszerűbbek<br />

a határozott idejű (szerződéses) és a részmunkaidős foglalkoztatási formák,<br />

de összességében ezeket sem tartják olyan vonzónak (3.1. táblázat).<br />

Némileg más képet alkothatunk, ha a különbségeket aszerint vizsgáljuk, hogy az<br />

adott foglalkoztatási formával tapasztalatot szerzett-e a válaszadó. Legnépszerűbb<br />

az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatás, amellyel kapcsolatban az<br />

ilyen módon (jelenleg vagy korábban) foglalkoztatottak kilenctizede (93 százalék)<br />

gondolkodik úgy, hogy szívesen dolgozna később is ebben a formában. A korábban<br />

távmunkát és interneten végezhető munkát vállalók kisebb arányban, de még<br />

mindig túlnyomó többségben kedvezőnek tartják ezeket a foglalkoztatási formá-<br />

128


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

kat (85-84 százalék). A leginkább csalódást jelentő forma az alkalmi munka és a<br />

megbízásos konstrukció, amelyet az így dolgozóknak csupán fele választana újra<br />

(50-50 százalék) – kevesebben, mint a közmunkát (55 százalék). Az egyszerű öszszevetésben<br />

jól szereplő államigazgatási munkahely a tapasztalattal bírók esetében<br />

kevésbé teljesít jól, tízből hat államigazgatási tapasztalattal rendelkező fiatal vállalna<br />

a jövőben is ezen a területen munkát. Hasonlóan csökken a népszerűsége a külföldi<br />

munkavállalásnak, amelyet a külföldi tapasztalattal rendelkezők kétharmada<br />

(68 százalék) tart vonzónak a jövőre vonatkozóan (3.1. táblázat).<br />

Dolgozott<br />

(%)<br />

Dolgozna<br />

(%)<br />

Korábbi tapasztalattal<br />

bírók (%)<br />

Piaci szférában 31 65 66<br />

Alkalmi munkát 24 27 50<br />

Határozott idejű<br />

(szerződéses) foglalkoztatásban<br />

24 44 63<br />

Részmunkaidős foglalkoztatásban 14 25 59<br />

Megbízásos munkaformában 12 29 50<br />

Közfoglalkoztatásban, közmunkában 8 17 55<br />

Munkaerő-kölcsönző cégen<br />

keresztüli munkavállalás szerint<br />

6 20 73<br />

Államigazgatásban 6 41 59<br />

Külföldön 5 47 68<br />

Interneten végezhető munkában 4 27 84<br />

Osztott vagy egyenlőtlen<br />

munkaidejű foglalkoztatásban<br />

4 21 93<br />

Távmunkában 3 21 85<br />

3.1. táblázat: Relatív megítélés<br />

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…? Dolgozna-e Ön a jövőben…?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

A külföldi munkavállalás a képesítés vonatkozásában tulajdonképpen hasonlóan<br />

alakul a közmunkához, bizonyos tekintetben rosszabb paramétereket is kínál, hiszen<br />

a külföldi munka esetében csak minden második megkérdezett (51 százalék)<br />

dolgozott a végzettségének megfelelő beosztásban, és több mint minden harmadik<br />

(35 százalék) alacsonyabb beosztásban (3.16. ábra).<br />

129


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.16. ábra: Külföldi munkatapasztalat<br />

(Kérdés: Amikor külföldön vállalt munkát, Ön…?)<br />

(N 2016<br />

= 389; százalékos megoszlás)<br />

A külföldi munkavállalás iránt nyitottak fele (50 százalék) a képzettségének megfelelő<br />

beosztásban gondolkodik, de négytizedük (41 százalék) az alacsonyabb beosztásokat<br />

is elfogadhatónak tartja, míg egytizedük (9 százalék) nem tudja eldönteni<br />

(3.17. ábra). A szakmájuk iránt még kevésbé ragaszkodnak a külföldi munkavállalásban<br />

gondolkodók, akiknek fele (50 százalék) akár eredeti szakmájától eltérő<br />

területen is vállalna munkát (3.18. ábra).<br />

3.17. ábra: Képzettség és külföldi munkavállalás<br />

(Kérdés: Képzettségi szintjéhez viszonyítva milyen jellegű munkát vállalna külföldön?)<br />

(N 2016<br />

= 588; százalékos megoszlás)<br />

130


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.18. ábra: Szakma és külföldi munkavállalás<br />

(Kérdés: Szakismeretéhez viszonyítva milyen munkát vállalna külföldön?)<br />

(N 2016<br />

= 588; százalékos megoszlás)<br />

ÚT AZ ANYAGI FÜGGETLENSÉG FELÉ<br />

A 15–29 éves magyarországi fiatalok háromnegyede (75 százalék) valamely szülőjével<br />

vagy nevelőjével egy háztartásban él, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben<br />

közös kasszán is élnek. A 2016-os kutatás adataiból kiderül, hogy a szüleikkel egy<br />

háztartásban élők háromtizede (29 százalék), így összességében a 15–29 évesek közel<br />

fele anyagiak tekintetében többé-kevésbé függetlennek tekinthető a szüleitől.<br />

A szüleikkel élő, de anyagiak tekintetében független fiatalok általában jobbnak ítélik<br />

anyagi helyzetüket azoknál, akik szüleikkel egy kasszán élnek.<br />

A korábbi publikációkból láthattuk, hogy a magyarországi fiatalok összességében<br />

elégedettebbek az anyagi helyzetükkel, mint korábban voltak. Ez azonban nem jelenti<br />

azt, hogy anyagi problémák nélkül élnének. A megkérdezettek 15 százaléka olyan<br />

háztartásban él, ahol minden hónap végére elfogy a pénzük, további 12 százalék<br />

megtapasztalja ugyanezt két-három havonta. Összességében féléves távlatban a fiatalok<br />

harmada (33 százalék) kerül legalább egyszer olyan helyzetbe, hogy a hónap<br />

végére elfogy a pénz a családban (3.19. ábra).<br />

131


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.19. ábra: Hó végi anyagi gondok<br />

(Kérdés: Milyen gyakran fordult elő az Önök háztartásában [ahol él] az elmúlt<br />

12 hónapban, hogy a hónap végére elfogyott a pénzük?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

A fiatalok közel négytizede (39 százalék) él olyan háztartásban, ahol legalább időnként<br />

félre tudnak tenni pénzt. A 15–29 évesek legnagyobb csoportját (41 százalék)<br />

azok teszik ki, akiknek a családja/háztartása egyáltalán nem képes megtakarításra,<br />

míg további egyötödük (20 százalék) nem tudja megmondani, hogy megtakarítások<br />

terén hogy áll a családja (3.20. ábra).<br />

3.20. ábra: Családi megtakarítások<br />

(Kérdés: Abban a háztartásban, ahol él, a napi megélhetésen túl tudnak-e<br />

félretenni pénzt rendszeresen vagy esetenként?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

132


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

A magyarországi 15–29 éves fiatalok kétharmadának (68 százalék) van bankszámlája,<br />

valamivel többüknek bankkártyája (69 százalék). Egyéb pénzügyi termékek<br />

nem jellemzőek körükben, életbiztosítása csupán minden ötödiknek (20 százalék)<br />

van. Megtakarított pénzzel minden negyedik (24 százalék) fiatal rendelkezik, míg<br />

olyan hitel, amit törlesztenie kell, egytizedüket jellemzi (3.21. ábra).<br />

3.21. ábra: Önálló pénzügyek<br />

(Kérdés: Van-e Önnek saját …?)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

A BEOLVADÁS VAGY A TÁRSADALOMFORMÁLÁS ÚTJÁN<br />

Az ifjúsággal kapcsolatos örök kérdés, hogy miként fogják majd alakítani felnőttkorukban<br />

a társadalmat. A nagymintás ifjúságkutatás arra is alkalmas, hogy képet<br />

kapjunk arról, hogy a fiatalok mit gondolnak saját szerepükről, arról a társadalomról,<br />

amiben élnek, és hogyan szeretnék, illetve képesek azt befolyásolni.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás 2016-os eredményei alapján láthattuk, hogy a fiatalok<br />

alapvetően elégedettek magukkal, sőt elégedettebbek, mint korábban voltak.<br />

Az eddig nem elemzett kérdések is alapvetően ezt a képet erősítik meg bennünk.<br />

A fiatalok túlnyomó többsége úgy gondol magára, mint aki a feladatait jól teljesíti<br />

(76 százalék), tehetséges (64 százalék), és gyorsan tanul (62 százalék). Kifejezetten<br />

kevesen vannak olyanok (5–11 százalék), akik ezekkel az állításokkal nem értenek<br />

egyet (3.22. ábra).<br />

133


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A fiatalok fele (52 százalék) mindhárom állítással egyetért, és mindössze 2 százalékuk<br />

nem érzi igaznak egyiket sem. Az önkép erős összefüggést mutat az iskolai<br />

végzettséggel: a diplomás fiatalok több mint háromnegyede (78 százalék), a<br />

középfokú végzettségűek hattizede (59 százalék) érzi igaznak magára vonatkozóan<br />

mindhárom állítást, míg az alapfokú végzettségűeknek mindössze 39 százaléka.<br />

3.22. ábra: Önkép<br />

(Kérdés: Mennyire ért egyet azzal, hogy Ön……)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

A magyarországi fiatalok a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján<br />

inkább liberálisnak, inkább jobboldalinak és inkább mérsékeltnek tűnnek a<br />

saját magukra vonatkozó válaszok alapján. A kérdéskör korábban nem elemzett<br />

részéből az is kiderül, hogy a magyarországi 15–29 évesek inkább bíznak a jövőben<br />

(37 százalék), mintsem félnek tőle (15 százalék). A hagyományok követésével<br />

kapcsolatban megosztottak, ugyanannyian tartják magukat hagyománykövetőnek,<br />

mint modern felfogásúnak (18 vs. 18 százalék). Ugyanakkor a kockázatkerülő–<br />

vállalkozó kedvű tengelyen inkább a kockázatkerülő attitűd jellemző rájuk (20 vs.<br />

17 százalék) (3.23. ábra).<br />

134


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

1 2 3 4 5 6 7 nem tudja, nem válaszol<br />

bízom a jövőben<br />

21<br />

16<br />

16<br />

14<br />

12<br />

9<br />

6<br />

5<br />

félek a jövőtől<br />

hagyománykövető<br />

7<br />

11<br />

18<br />

22<br />

15<br />

10<br />

8<br />

9<br />

modern<br />

kockázatkerülő<br />

9<br />

11<br />

19<br />

21<br />

16<br />

10<br />

7<br />

8<br />

vállalkozó kedvű<br />

0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />

3.23. ábra: Ön- és jövőkép<br />

(Kérdés: Kérem, jellemezze önmagát az alábbi tulajdonságpárok segítségével!)<br />

(N 2016<br />

= 8000; százalékos megoszlás)<br />

A 2016-os kutatás tervezésekor a kutatócsoport kifejezetten fontosnak tartotta annak<br />

vizsgálatát, hogy a fiatalok miképpen érzékelik a társadalmi feszültségeket. Arra<br />

a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatalok mennyire érzékelnek ellentéteket jól<br />

meghatározható társadalmi csoportok között. A válaszokból kiderül, hogy nagyon<br />

különbözőképpen látják az egyes társadalmi csoportok közötti ellentéteket, látnak<br />

kicsi és kifejezetten nagy különbségeket is.<br />

A politikától való elfordulásukat, ha nem is magyarázza, de hozzájárul a magyarázathoz,<br />

hogy a legnagyobb ellentétet a kormány és az ellenzék között érzékelik<br />

a magyarországi fiatalok. A megkérdezettek kétharmada (68 százalék) úgy<br />

érzékeli, hogy nagy vagy nagyon nagy ellentét van Magyarországon a kormány és<br />

az ellenzék között. Legjelentéktelenebbnek érzékelt ellentét a gyermekes és gyermektelen<br />

családok között van, ebben az esetben a megkérdezettek fele (51 százalék)<br />

egyáltalán nem lát, vagy nagyon kicsi ellentétet lát a két csoport között.<br />

Figyelemre méltó, hogy ebben a tekintetben nincs érdemi különbség gyermekesek<br />

és gyermektelenek között.<br />

Az új csendes generáció hipotézisét erősíti, hogy a sorban a második legkisebb<br />

ellentétet a szülők és gyermekek között érzékelik a fiatalok, szintén a megkérdezettek<br />

fele (49 százalék) vélekedik úgy, hogy legfeljebb kicsi ellentét lehet szülők és gyermekeik<br />

között. A megkérdezettek nem tartják jelentősnek a nők és férfiak közötti<br />

ellentétet sem (49 százalék). Fontos ebben az esetben is megjegyezni, hogy férfiak<br />

135


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

és nők között nincs statisztikai értelemben különbség: mindkét nembe tartozók<br />

nagyon hasonlóan gondolkodnak, a többségük nem lát jelentős ellentétet.<br />

Fiatalok és idősek (nyugdíjasok) tekintetében már sokkal megosztottabb képet<br />

találunk, bár többen vannak azok, akik szerint inkább nincs, vagy csak nagyon<br />

kis ellentét fedezhető fel (37 vs. 26 százalék). A nemi és életkori ismérveken túl, az<br />

anyagiakkal kapcsolatos kategóriákban már jelentősebb különbséget érzékelnek<br />

a válaszadók. A gazdagok és szegények közötti különbség közel kétharmaduk<br />

(64 százalék) szerint jelentősnek számít Magyarországon. Szubjektív anyagi helyzet<br />

szerint vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi<br />

körülmények között élők érzékelik jelentősebbnek a különbséget. A nélkülözések<br />

között élők több mint fele (55 százaléka), a hónapról hónapra anyagi gondokkal<br />

küzdők négytizede (43 százalék) válaszolta azt, hogy nagyon nagy ellentét van a két<br />

csoport között, szemben a jó anyagi helyzetben lévőkkel, ahol ez az arány legfeljebb<br />

feleakkora (20 százalék azok között, akik gondok nélkül élnek, és 23 százalék azok<br />

között, akik beosztással jól kijönnek a jövedelmükből).<br />

Az anyagiakhoz képest valamivel kisebb arányban gondolkodnak így a származáson<br />

alapuló különbségekről. A megkérdezettek hattizede (61 százalék) érzékel<br />

nagy vagy nagyon nagy ellentétet a bevándorlók és a Magyarországon születettek<br />

között, valamint a cigányok és a nem cigányok között (58 százalék) (3.24. ábra).<br />

3.24. ábra: Ellentétek a társadalomban<br />

(Kérdés: Ön szerint mekkorák az ellentétek a magyar társadalomban a…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

136


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

A szocializációval kapcsolatban nem pusztán az a kérdés, hogy milyenek a fiatalok,<br />

és milyennek látják a társadalmat, hanem az is, hogy a fiatalok miképpen látják<br />

magukat a társadalomban, hogyan tudnak bekapcsolódni a társadalmi döntésekbe.<br />

Összességében elmondható, hogy a fiatalok kifejezetten korlátozottnak érzékelik<br />

a lehetőségeiket. A megkérdezettek fele (51 százalék) úgy látja, hogy a fiataloknak<br />

tulajdonképpen nincs lehetőségük beleszólni a helyi közügyekbe, és még ennél is<br />

magasabb arányban gondolják azt, hogy nem tudnak beleszólni az országos közügyekbe<br />

(57 százalék) (3.25. ábra).<br />

3.25. ábra: Fiatalok lehetőségei<br />

(Kérdés: Ön szerint mennyi lehetőségük van a fiataloknak beleszólni a helyi közügyekbe?<br />

[Itt, ezen a településen.] És mennyi lehetőségük<br />

van a fiataloknak beleszólni az országos közügyekbe?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Ha megvizsgáljuk részletesebben, hogy miként vélekednek a fiatalok arról, milyen<br />

lehetőségeik vannak a saját lakóhelyükön arra, hogy hallassák a hangjukat, a leggyakoribb<br />

válasz a lakossági fórum (31 százalék). Bár meg kell jegyezni, hogy a megkérdezettek<br />

négytizede (41 százalék) semmilyen módot nem lát arra, hogy a fiatalok<br />

a helyi közügyekbe bekapcsolódhassanak. Tanulságos, hogy a fiatalok alapvetően<br />

azokban a formákban gondolkodnak, amelyek kevésbé korosztályspecifikusak: a<br />

kifejezetten ifjúsági korosztályt megcélzó diákönkormányzatok vagy ifjúsági irodák<br />

a fiatalok túlnyomó többsége szerint (74-79 százalék) a saját településükön nem kínálnak<br />

lehetőséget bekapcsolódni a közügyekbe. A radikálisabb eszközöket, például<br />

utcai tiltakozást vagy flashmobot, mindössze néhányan említették (5-9 százalék)<br />

(3.26. ábra).<br />

137


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.26. ábra: Fórumok<br />

(Kérdés: Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén<br />

arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi közügyekben?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Az ifjúságkutatók között abban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy a fiatalok<br />

elfordultak a közélettől, és kifejezetten igyekeznek magukat távol tartani a politikától.<br />

A politikában egy konfliktusos világot látnak, amelyben kevéssé bíznak.<br />

A politikai aktivitás szintje kifejezetten alacsony a nemzedékben. A politikai, közéleti<br />

aktivitás különböző formái közül a legtöbben az aláírások gyűjtését említették,<br />

ám a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vett részt ilyen tevékenységben. Az<br />

olyan aktivitások, mint a bojkott vagy a pénzadomány vagy valamilyen politikai<br />

demonstráción való részvétel, alig néhány 15–29 éves esetében releváns (3.27. ábra).<br />

Az egyes aktivitásokat együtt vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek<br />

85 százaléka egyik fajta aktivitásban sem vett részt. Mindez tovább erősítheti azt<br />

a hipotézist, hogy a magyarországi fiatalok igénye a közéleti-politikai aktivitásra<br />

alacsony szintű.<br />

138


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.27. ábra: Aktivitás igénye<br />

(Kérdés: Különböző tevékenységeket soroltunk fel. Kérjük, mondja<br />

meg, hogy részt vett-e már ilyen tevékenységben!)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

A fiatalok online térben eltöltött idejét szemlélve azt gondolhatnánk, hogy bár közéleti<br />

aktivitásuk a fizikai világban nem olyan jelentős, mert nem járnak tüntetésekre,<br />

nem próbálják hallatni a hangjukat a településükön vagy országos viszonyok között,<br />

ám az online világban ezt kényelmesen megtehetik. Ha megvizsgáljuk, hogy<br />

a közösségi médiában milyen gyakorisággal fogyasztanak politikai termékeket és<br />

folytatnak közéleti tevékenységet, azt találjuk, hogy a megkérdezettek kétharmadaháromnegyede<br />

(68–76 százalék) sohasem tájékozódik politikai kérdésekről közösségi<br />

oldalon, nem olvas politikai tartalmú cikkeket, nem lájkol és nem oszt meg ezzel<br />

kapcsolatos híreket, és alig jellemző, hogy a fiatalok politikai pártok vagy politikusok<br />

oldalát követnék (3.28. ábra). A fiatalok fele (49 százalék) a kérdezett tevékenységek<br />

egyikét sem végzi sohasem, azaz a közösségi médiabeli aktivitása (is) hermetikusan<br />

elzárt bármiféle politikai aktivitástól.<br />

139


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.28. ábra: Online közéleti aktivitás<br />

(Kérdés: Milyen gyakran szokott Ön közösségi oldalon…?)<br />

(N 2016<br />

= 1569; százalékos megoszlás)<br />

A közélettől való távolságtartás megmutatkozik abban az alapvető attitűdben is,<br />

hogy a fiatalok inkább kockázatkerülőnek és inkább mérsékeltnek tartják magukat.<br />

Ezt a visszahúzódó, visszafogott attitűdöt más kérdésekre adott válaszaik is megerősítik.<br />

A fiatalok alapvetően kerülnék a vitás helyzeteket, közel felük (46 százalék)<br />

egyetért abban, hogy nem helyes, ha valaki a másikat meg akarja győzni az igazáról,<br />

több mint felük (53 százalék) mondja azt (is), hogy nem helyes, ha valaki befolyásolni<br />

akarja a másikat. Jelentősnek mutatkozik a fiatalok safe space iránti igénye:<br />

a megkérdezettek kétharmada (64 százalék) szerint kellenek olyan helyek, amelyek<br />

mentesek a közéleti-politikai témától.<br />

A magyarországi 15–29 évesekről kifejezetten rendpárti kép alakulhat ki bennünk,<br />

amikor azokat a válaszokat elemezzük, amelyek arra vonatkoznak, hogy miről<br />

szabad és miről nem szabad beszélni, illetve miből illik viccet csinálni. A megkérdezettek<br />

kétharmada (65 százalék) úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amikkel<br />

nem szabad viccelődni, és minden második (50 százalék) gondolja azt, hogy vannak<br />

olyan dolgok, amikkel nemcsak hogy nem szabad viccelni, de aki viccel, azt büntetni<br />

kellene (3.29. ábra).<br />

140


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.29. ábra: Igény a vitára<br />

(Kérdés: Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

DIGITÁLIS SZOCIALIZÁCIÓ<br />

A magyarországi fiatalok digitális szocializációjával kapcsolatban megállapíthatjuk,<br />

hogy mára kiteljesedett. Az ifjúság Magyarországon, ahogy a világ fejlett részén,<br />

„behuzalozott” életmódot folytat: képes élni és él is a digitális ökoszisztéma által<br />

nyújtott lehetőségekkel, elsősorban a szabadideje digitalizált. A 2016-os nagymintás<br />

ifjúságkutatás korábbi feldolgozásai (Székely-Aczél, 2018) megmutatták, hogy<br />

a Kárpát-medencei magyar ifjúság szabadidejének legnagyobb részét a digitális<br />

technológia jelenlétében tölti. Digitális terekben és digitális tartalmat fogyasztva<br />

szórakozik, kommunikál, szervezi kapcsolatait. A kutatás más kérdéskörei arra<br />

is rámutatnak, hogy a digitális technológia a munkaerőpiacon szintén jelen van,<br />

az aktív fiatalok nagyjából ötöde a munkaidejének legalább felében használ infokommunikációs<br />

eszközöket. A leginkább használt IKT-eszköz a számítógép,<br />

amelyet a megkérdezett fiatalok harmada (33 százalék) legalább a munkaidejének<br />

felében használ. A számítógéphez képest valamivel kevésbé használják az internetet<br />

(29 százalék) vagy más informatikai eszközt (23 százalék), és még kevésbé jellemző<br />

a telefon használata, amelyet az aktív fiatalok negyede-ötöde (22 százalék) használ<br />

141


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a munkájához legalább a munkaideje felében (3.30. ábra). Nyilvánvalóan jelentős<br />

különbség van a különböző iskolai végzettségek szerint, a diplomások infokommunikációs<br />

technológiához kötődő munkáját jól jelzi, hogy míg átlagosan a kérdezettek<br />

mintegy tizede (11 százalék) dolgozik legalább három eszközzel a felsorolt<br />

négy közül a munkaideje legalább felében, a diplomások esetében négyszeres arányt<br />

találunk (42 százalék).<br />

3.30. ábra: Infokommunikációs technológia munkakörnyezetben<br />

(Kérdés: Ön a munkaideje mekkora részében …?)<br />

(N 2016<br />

= 999; százalékos megoszlás)<br />

A digitális technológia kifejezetten kommunikációs célú használata az ifjúsági korosztályban<br />

gyakori és intenzív. Gyakran használják az internetet telefonhívások<br />

fogadására és kezdeményezésére, minden második (49 százalék) fiatal legalább<br />

naponta egyszer telefonál az interneten keresztül. Hasonló arányban használnak<br />

azonnali üzenetküldőt (49 százalék), az e-mailek olvasása ennél valamivel ritkábban<br />

fordul elő, a megkérdezettek négytizede (43 százalék) olvas e-maileket legalább naponta<br />

egyszer, és a megkérdezettek harmada (33 százalék) szokott legalább naponta<br />

SMS-ezni. Mindebből jól érzékelhető, hogy az olyan technológiák, mint az SMS,<br />

komoly kihívóra találtak az azonnali üzenetküldőkben (3.31. ábra).<br />

142


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.31. ábra: Digitális kommunikáció<br />

(Kérdés: Kérem, mondja meg, hogy milyen gyakran használja Ön a következőket?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Az azonnali üzenetküldő szolgáltatások nemcsak arra nyújtanak lehetőséget, hogy<br />

szöveges üzeneteket válthassunk egymással, hanem számos más multimédiás szolgáltatást<br />

is használhatunk általuk. Az azonnali üzenetküldő alkalmazások eredeti<br />

szolgáltatása a legnépszerűbb: a fiatalok közel fele (48 százalék) szokott szöveges<br />

üzeneteket küldeni azonnali üzenetküldő alkalmazásokon keresztül. Közel ugyanennyien<br />

telefonálnak (44 százalék), hasonló arányban küldenek képeket (42 százalék).<br />

Kevésbé jellemző a hangüzenetek küldése (32 százalék), a videó küldése<br />

(29 százalék), illetve a fájlküldés (24 százalék) (3.32. ábra).<br />

143


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.32. ábra: Azonnali üzenetküldő alkalmazások<br />

(Kérdés: Előfordult-e már Önnel, hogy csetes alkalmazások segítségével<br />

[Skype, Viber, Messenger, What’sUp, Snapchat, Telegram]…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Az okostelefonok, és azokon belül az azonnali üzenetküldő alkalmazások használatával<br />

vált valósággá az, hogy állandóan elérhetőek vagyunk, gyakorlatilag folyamatos<br />

kommunikációban lehetünk egymással. Üzenet érkezett – jelzik fénnyel,<br />

hanggal, rezgéssel az azonnali üzenetküldők, majd a többi alkalmazás, és ma már<br />

az okostelefonunk – ha kifejezetten nem tiltjuk – lépten-nyomon jelez nekünk.<br />

Továbbítja a különböző alkalmazások üzeneteit, hol elérhető frissítésről tájékoztat,<br />

hol emlékeztet, hol újabb tartalmakat ajánl. A magyarországi fiatalokra jellemző,<br />

hogy az okostelefonjukat folyamatosan figyelemmel kísérik, ha értesítést kapnak,<br />

egyharmaduk (36 százalék) azonnal, további egyharmaduk (34 százalék) egy-két<br />

órán belül megnézi, és alig vannak olyanok, akik naponta egyszer ellenőriznék készüléküket,<br />

vagy ezeket az értesítéseket teljesen figyelmen kívül hagynák (3.33. ábra).<br />

A kutatásból azt is láthatjuk, hogy többségük nem szűri az értesítéseket, és a<br />

telefonjának, illetve a letöltött applikációknak az alapbeállításait használja, ennek<br />

eredményeképpen a telefonján lévő összes applikáció azonnal jelzi, ha üzenetet, értesítést<br />

kap (40 százalék). Csak bizonyos applikációk vagy applikációk egyes szolgáltatásai<br />

jeleznek azonnal további közel négytizedüknek (37 százalék), és alig minden<br />

hetedik tiltja az applikációk értesítéseit a telefonján (14 százalék).<br />

144


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.33. ábra: Telefon és a figyelem<br />

(Kérdés: Melyik állítás jellemző leginkább Önre? Ha értesítést kap telefonjára…)<br />

(N 2016<br />

= 1327; százalékos megoszlás)<br />

A kommunikáció mellett a digitális kultúra arra is kiválóan alkalmas lehet, hogy<br />

új közösségeket szervezzen meg, pontosabban a közösségeket online módon szervezhesse.<br />

Látványos különbség mutatkozik abban, hogy a magyarországi fiatalok<br />

mely tevékenységeket milyen gyakorisággal végzik barátaikkal fizikai környezetben,<br />

illetve online környezetben (vagy vélhetően online környezetben). A 15–29 éves fiatalok<br />

hattizede (58 százalék) sohasem megy barátaival, közeli ismerőseivel közösen<br />

sporteseményre, kétharmaduk (63 százalék) médián keresztül sem követ sporteseményeket<br />

közösen barátaival (egy fizikai térben). Mindazonáltal közel minden<br />

második fiatal (45 százalék) valamilyen gyakorisággal játszik interneten keresztül<br />

barátaival, és még ennél is többen, a fiatalok kétharmada (67-67 százalék) szokott<br />

filmet nézni vagy zenét hallgatni barátaival közösen (3.34. ábra).<br />

145


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.34. ábra: Új (és régi) közösségszervezők<br />

(Kérdés: Milyen gyakran fordul elő Önnel, hogy barátaival, közeli ismerőseivel közösen…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Az ifjúságkutatás eredményeinek korábbi publikációiban már szó esett róla, hogy<br />

a fiatalok szabadidő-eltöltésében a virtuális terek egyre fontosabbá válnak a fizikai<br />

terekkel szemben. Adódik a kérdés, hogy mindez inkább annak köszönhető, hogy<br />

az egész életünk eltolódik digitális irányba, vagy pedig annak, hogy egyre kevesebb<br />

olyan lehetőség van az ifjúság számára, ahol a neki megfelelő programok, szolgáltatások<br />

elérhetők. Kifejezetten tanulságos megvizsgálni, hogy miként tekintenek a<br />

magyarországi fiatalok településük, közeli környezetük ilyen jellegű infrastrukturális<br />

ellátottságára. A kérdőívben megkérdeztük, hogy „vannak-e az ön számára elérhető<br />

közelségben olyan intézmények, szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára<br />

(is) kínálnak különböző lehetőségeket (pl.: programokat szerveznek, segítséget,<br />

nyújtanak, tanácsokat adnak stb.)?”. A válaszok azt mutatják, hogy a fiatalok harmada<br />

(35 százalék) úgy gondolja, hogy nincsenek ilyen lehetőségek a közelében,<br />

további bő negyedük (27 százalék) csak részben gondolja, hogy ezek a lehetőségek<br />

rendelkezésre állnak, és minden tizedik fiatal nem tudja.<br />

A megkérdezettek fele (54 százalék) állítja, hogy művelődési ház, kultúrház, ifjúsági<br />

ház létezik azon a településen, ahol él, és közel ugyanilyen arányban (51 százalék)<br />

könyvtárról is beszámol. Közel négytizedük (38 százalék) mondja, hogy van<br />

településén olyan klubhelyiség, amely kifejezetten a fiataloknak szól. A megkérde-<br />

146


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

zettek negyede (24 százalék) számol be ifjúsági tanácsadó információs irodáról,<br />

kulturális egyesületről (24 százalék), környezetvédelmi szervezetről (23 százalék),<br />

pályaválasztási tanácsadásról (23 százalék), diákönkormányzatról (18 százalék),<br />

prevenciós szolgáltatásról (17 százalék).<br />

Megvizsgálva, hogy lenne-e szükségük különböző fizikai terekre, illetve programokra<br />

és szolgáltatásokra azon a településen, ahol élnek, azt tapasztaljuk, hogy<br />

minél kevésbé állnak ezek a szolgáltatások rendelkezésre az adott településen, annál<br />

inkább igénylik őket a fiatalok. A megkérdezettek hattizede (59 százalék) állítja, hogy<br />

szükség lenne droggal, alkohollal, szenvedélybetegséggel kapcsolatos tanácsadásra<br />

a településen, legalább minden második fiatal így gondol a környezetvédelmi szervezetekre,<br />

a pályaválasztási tanácsadásra, a diákönkormányzatra, ifjúsági irodára<br />

is (3.35. ábra).<br />

3.35. ábra: Igények<br />

(Kérdés: Mennyire lenne rá szükség, hogy működjön a településen…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

Mint fentebb láthattuk, a fiatalok jó része az okostelefonjának alapbeállításait használja,<br />

és nem szabályozza az egyes applikációk értesítési tulajdonságait. Hasonlóképpen<br />

a közösségi oldalak adatvédelmi beállításait sem paraméterezik túlságosan.<br />

A közösségi oldalakat használók megoszlanak abban, hogy korlátozzák-e vagy sem,<br />

ki láthatja az adataikat (49 vs. 42 százalék), hogy ki láthatja a bejegyzéseiket (45<br />

vs. 45 százalék), és hogy ki láthatja a fényképeiket (45 vs. 45 százalék) (3.36. ábra).<br />

147


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

3.36. ábra: Online bizalom<br />

(Kérdés: Szokta-e Ön közösségi oldalon korlátozni azt, hogy…?)<br />

(N 2016<br />

= 1669; százalékos megoszlás)<br />

Úgy tűnhet, mintha az online világ iránt, szélesebb tekintetben a digitális kultúra<br />

iránt érzett bizalom magas volna, ami részben igaz. Ennek ellenére a magyarországi<br />

fiatalok az interneten kevésbé érzik magukat biztonságban, mint a mindennapi fizikai<br />

valóságban. A megkérdezettek kétharmada (63 százalék) az otthonában, minden<br />

második (50 százalék) a közvetlen lakókörnyezetében (is) teljes biztonságban érzi<br />

magát, és hasonlóképpen gondolkodnak a saját településükről (48 százalék). Az országban<br />

úgy általában már csak a fiatalok közel négytizede (38 százalék) érzi magát<br />

teljes biztonságban, az interneten pedig csak minden harmadikuk (34 százalék).<br />

Mindez nem jelenti azt, hogy sokan lennének, akik nem érzik magukat biztonságban<br />

ezekben a közegekben. Legfeljebb az internet esetében van egy jelentékeny csoport<br />

(10 százalék), akik kifejezetten nem érzik magukat biztonságban, a többi esetben<br />

ez nem számottevő, 5 százalék körül marad (3.37. ábra).<br />

148


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />

3.37. ábra: Biztonságos közegek<br />

(Kérdés: Összességében Ön mennyire érzi magát biztonságban…?)<br />

(N 2016<br />

= 2000; százalékos megoszlás)<br />

A fentiekben részletesen foglalkoztunk a nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi hullámának<br />

azon kérdéseivel, amelyeket sem a gyorsjelentésben, sem a később napvilágot<br />

látott kötetben nem dolgoztunk fel. Azt gondolom, ezek bemutatásával sikerült azt<br />

is bizonyítani, hogy számos fontos tudás nyerhető ki azokból az adatokból, amelyek<br />

az eredmények bemutatásakor háttérbe szorulnak.<br />

Az is jól látható, hogy jelentős számú kérdés feldolgozása nem történt meg korábban,<br />

illetve hogy ezeket egy többé-kevésbé értelmes tematika alapján is lehetett<br />

rendezni. És bármilyen meglepő, továbbra is maradtak olyan kérdések, amelyeknek<br />

az elemzését itt sem végeztem el. Ennek egyszerű oka az, hogy ebbe a struktúrába<br />

nehezen lehetett volna beilleszteni őket, pedig kifejezetten izgalmasak. Így nem beszéltünk<br />

például arról, hogy mit gondolnak a magyarországi fiatalok a bevándorlás<br />

vagy az ifjúság elvándorlásának kérdéséről, amelyek továbbra is aktuális közéleti<br />

témának számítanak. Nem beszéltünk továbbá arról sem, miként gondolkodnak a<br />

jelenlegi lakáskörülményeikről, vagy hogy miként fogyasztanak televíziós tartalmakat<br />

online platformokon. Mindezekről talán majd máskor!<br />

149


Ifjúsági tematika<br />

a magyar médiában<br />

Milyenek a fiatalok? – erre a kérdésre a fentiekben olyan adatok alapján próbáltam<br />

választ keresni, amelyek alapvetően maguknak a fiataloknak a megnyilatkozásai<br />

alapján álltak elő. Lehet azonban másfajta forrást használni, más nézőpontot választani,<br />

amely kiegészítheti mindezt. A mai napig nem zárult le az a vita, amely<br />

a körül a kérdés körül forog, hogy vajon mi határoz meg minket jobban: az, hogy<br />

mi mit gondolunk magunkról, vagy az, hogy mások miként ítélnek meg minket.<br />

Az ifjúságról alkotott külső képet leginkább a média jeleníti meg, amelyről tudjuk,<br />

hogy jelentős befolyást gyakorolhat a véleményekre, gondolatokra (Andok, 2015;<br />

Antal et al., 2015). Meg kellene tehát vizsgálnunk, hogy mit mond a média a fiatalokról.<br />

Áttekinteni a média egészét nyilvánvalóan lehetetlenül nehéz vállalkozás,<br />

ami nem is lehet cél, azonban a média egy kisebb, de meghatározó része igenis jól<br />

feltérképezhető, ha megvan hozzá a megfelelő eszközünk. Tehát kicsit szűkebbre<br />

véve a fókuszt, arról kellene képet alkotnunk, hogy a magyar nyelvű hagyományos<br />

elektronikus média, az online és a nyomtatott média mennyit és miképpen beszél<br />

a fiatalokról. A célokhoz illeszkedő módszer a – főként kvantitatív – médiaelemzés,<br />

150


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

amely igyekszik strukturálni, akár számszerűsíteni mindazt, ami a témával kapcsolatban<br />

a magyar médiában megjelent.<br />

Minden elemzést alapvetően meghatároz a korpusz, amelyen azt elvégzik. Ezért<br />

esett a választásom az Observer adattárára – a hozzáférést ezúton is köszönöm –,<br />

amely a legteljesebb létező, rendszerezett adatbázis. Az Observer Budapest Kft. a<br />

legrégebben alapított és legnagyobb hazai médiafigyelő cég. A folyamatosan bővített<br />

médialistán mára a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online<br />

médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 csatorna szerepel.<br />

A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> kötet leginkább a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményeivel<br />

foglalkozik, illetve ezek mentén a 2020-as kutatást hivatott előkészíteni,<br />

ezért a legjobb megoldásnak azt tartom, ha a médiaelemzés erre az időszakra vonatkozik.<br />

Elsőként talán érdemes megvizsgálni, hogy a 2016 elejétől 2019 végéig<br />

(2016. január 1. – 2019. december 31. között) eltelt időszakban a magyar médiában<br />

milyen volt az „ifjúságkutatás” megjelenése 1 . A vizsgált időszakban összesen 706<br />

olyan cikket vagy műsort találhatunk, amelyikben szerepel az „ifjúságkutatás” szó.<br />

Mint az alábbi ábrán látható, az adott időszakban a kifejezés felbukkanásának gyakorisága<br />

nem egyenletes a magyar médiában. A legtöbb hivatkozás 2019 februárjára<br />

esik, amikor is 60 alkalommal írt vagy beszélt a média ifjúságkutatásról (4.1. ábra).<br />

Részletesebben megvizsgálva ezt az időszakot, egy kiemelkedő tematikát látunk,<br />

amely a házasság hetéhez kapcsolódott, és arról szólt, hogy a fiatalok házasodási<br />

kedve növekedett. A megjelenések döntő többsége az online médiához kötődik,<br />

és a nagymintás ifjúságkutatás eredményeire reflektál, amely szerint a 15–29 éves<br />

fiatalok többsége házasságban kíván élni.<br />

A 2018-as őszi sűrűsödés az Emberi Erőforrások Minisztériuma által gondozott<br />

Digitális Immunerősítő Programhoz kapcsolódott, amely szintén reflektált a Magyar<br />

Ifjúság Kutatás 2016 eredményeire, így az a médiatartalmakhoz kötődően is<br />

megjelent. A többi, jelentősebb kiugrás is elsősorban a nagymintás ifjúságkutatásra<br />

reflektál. Mindez azt mutatja, hogy a média nem spontán kezd el foglalkozni az<br />

ifjúságkutatással, hanem az intenzitásnövekedés minden esetben tudatos kommunikáció<br />

eredménye.<br />

1 Az „ifjú(ság) kutat(ás)” 909 alkalommal jelent meg, hasonló megállapításokat tehetünk, mint<br />

egybeírt verziója esetében, és átfedés is jellemző.<br />

151


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

4.1. ábra: Ifjúságkutatás a magyar médiában 2016–2019<br />

(N= 706; gyakoriságok)<br />

Az „ifjúságkutatás” más tekintetben elsősorban az online felületekhez kötődik, a<br />

megjelenések 78 százaléka internetes forrásból származik, míg 15 százaléka nyomtatott<br />

médiatermékekből, és csupán a maradék 7 százalék rádiós és televíziós tartalom.<br />

A kifejezés előfordulása a Csalad.hu, a Kossuth rádió és a Magyaridok.hu<br />

oldalán a leggyakoribb.<br />

A fiatalság örök<br />

Túl az ifjúságkutatáson, természetesen ennek a fejezetnek elsősorban az a célja, hogy<br />

bemutassa, a fiatalokról milyen képet alkot a média. Az adatokat áttekintve fontos<br />

leszögeznünk, hogy az ifjúság stabilan jelen van, folyamatos témát ad – vélhetően<br />

nem csupán – a magyar médiának. Nem is okozhat meglepetést, hogy az „ifjúság”<br />

és a „fiatalok” szavak az „ifjúságkutatáshoz” képest lényegesen nagyobb számban<br />

fordultak elő, igaz, nem egyforma mértékben, a „fiatalok” több mint háromszoros<br />

megjelenést produkál, mint az „ifjúság”. Összehasonlításképp az „idősek”, „öregek”,<br />

„nyugdíjasok” és „szeniorok” közül az „idősek” fogalma emelkedik ki, közel négymilliós<br />

gyakorisággal a magyar nyelvű médiában 2016 és 2019 között (4.1. táblázat).<br />

152


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

Mellékszál, de kifejezetten érdekes, hogy az idősebb emberekre vonatkozó fenti<br />

kifejezéseink valamelyest eltérő jelentéstartalommal bírnak. Benczes Rékával az<br />

időskorúak különböző megnevezéseihez kapcsolódó asszociációkat vizsgálva, a<br />

magyar 18 évesek és idősebbek körében végzett reprezentatív kérdőíves vizsgálat<br />

során megállapíthattuk, hogy az egyes fogalmakhoz más-más jelentéstartomány<br />

társul. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az érzékelt távolság a magyar társadalomban<br />

az idősek / öregek / nyugdíjasok / szeniorok és a fiatalok között különböző.<br />

Míg az idősek, öregek és nyugdíjasok esetében a megkérdezettek nagyjából fele<br />

(48-53 százalék) nagy vagy nagyon nagy távolságot látott a fiatalokhoz képest, addig<br />

a szeniorokkal kapcsolatban mindössze a megkérdezettek valamivel több mint<br />

harmada (36 százalék) látta ugyanilyen jelentősnek a távolságot. A szenior kifejezés<br />

ezenkívül pozitívabb képzettársításokat eredményez: aki „szenior”, az sokkal inkább<br />

„aktív” és „fiatal”, mint aki idős, öreg vagy nyugdíjas (Székely – Benczes, 2019).<br />

Fogalmak Gyakoriságok (db)<br />

ifjúság 433 057<br />

fiatalok 1 389 779<br />

idősek 3 727 948<br />

öregek 128 792<br />

szeniorok 18 335<br />

nyugdíjasok 282 973<br />

4.1. táblázat: Életkorra vonatkozó kifejezések előfordulása 2016–2019<br />

(gyakoriságok)<br />

Külön-külön vizsgálva ezt a két szót, megfigyelhetjük, hogy nagyjából háromszor<br />

annyi találat vonatkozik a fiatalokra, mint az ifjúságra. Az évenkénti bontásban<br />

láthatjuk, hogy nagyságrendileg azonos mennyiségben voltak jelen a vizsgált négy<br />

év során ezek a kifejezések, és egymáshoz képest is hasonló arányokat mutatnak.<br />

Megvizsgálva az ifjúság és a fiatal(ok) 2 szavak együttes jelenlétét, azt találjuk, hogy<br />

2016 és 2019 között összesen 129 477 esetben fordult elő a magyar médiában olyan<br />

2 Az együttes vizsgálat során a „fiatal” fogalmat használtuk a „fiatalok” helyett a nagyobb<br />

találati szám érdekében.<br />

153


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

cikk vagy műsor, amelyben ez a két kifejezés együtt megjelenik. Évente több mint<br />

harmincezer alkalommal 3 (4.2. táblázat).<br />

Ifjúság Fiatalok Ifjúság + fiatal<br />

2016 90 875 337 371 32 746<br />

2017 92 114 344 483 34 248<br />

2018 90 048 353 404 32 235<br />

2019 80 010 354 521 30 248<br />

Összesen 353 047 1 389 779 129 477<br />

4.2. táblázat: „Ifjúság” és „fiatal” szavak előfordulása 2016–2019<br />

(N= 129 477; gyakoriságok)<br />

Tovább részletezve az előfordulási gyakoriságokat, megfigyelhetjük, hogy a vizsgált<br />

időszakban negyedévenként is szűk 20 százalékos konfidenciaintervallumban mozog<br />

az „ifjúság” és a „fiatal” fogalmainak együttes jelenléte 4 . A legalacsonyabb értéket<br />

2019 első negyedévében figyelhetjük meg, akkor 7162-szer fordult elő a magyar<br />

médiában, hogy egy cikkben vagy adásban egyszerre szerepelt az „ifjúság” és a<br />

„fiatal” szó. A csúcs 2017 második negyedévében látható, akkor 8959 ilyen esetet<br />

találunk (4.2. ábra).<br />

3 Összehasonlításképpen ugyanerre a két kifejezésre a Google körülbelül 31 ezer találatot ad<br />

2016 és 2019 között összesen. Pusztán kísérletképpen, ha ugyanezt a vizsgálatot elvégezzük<br />

másik kifejezéssel, megfigyelhetünk trendeket is. Két olyan kifejezést kiválasztva, amelyek<br />

aktuális témákat jelölnek (klímaváltozás és migráció), megfigyelhetjük, hogy másként viselkednek,<br />

mint az ifjúság vagy a fiatal fogalmak. Míg utóbbiaknál a vizsgált években rendre<br />

hasonló számokat találunk, addig a „klímaváltozás” előfordulása a vizsgált időszakban<br />

megháromszorozódott (11 063-ról 34 397-re növekedett), és gyakorisága egyre intenzívebb<br />

növekedést mutat: míg 2016 és 2017 között 20 százalékos, 2017 és 2018 között már 30 százalékos<br />

növekményt találunk. 2018 és 2019 között léptéket vált a növekedés, szinte pontosan<br />

kétszeresére emelkedett az előfordulás gyakorisága. A „migráció” fogalma 2018-ban volt a<br />

csúcson, több mint százezerszer fordult elő a magyar médiában, ez azt jelenti, hogy a 2017‐es<br />

évhez képest kétharmadával növekedett meg a jelenléte, majd 2019-re visszazuhant az előfordulása<br />

a 2018-as érték háromnegyedére.<br />

4 A későbbiekben ezzel az együttes előfordulással dolgozunk. Előzetesen elfogadva azt, hogy<br />

egy olyan megjelenés, amelyben mindkét kifejezés szerepel, inkább szól a fiatalokról, mint<br />

egy olyan, ahol csupán egyik kifejezés szerepel a kettőből.<br />

154


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

4.2. ábra: „Ifjúság” + „fiatal” kifejezések intenzitása 2016–2019<br />

(N= 129 477; gyakoriságok)<br />

A kifejezések közel kétharmada az online médiában jelent meg, míg közel harmadát<br />

a nyomtatott sajtó adja, a maradék négy százalékot a rádió- és televízióadások<br />

jelentik (4.3. ábra). Tovább bontva mindezt negyedévekre, hasonló arányokat figyelhetünk<br />

meg.<br />

4.3. ábra: Az „ifjúság” + „fiatal” kifejezések előfordulása médiatípusonként 2016–2019<br />

(N= 129 477; százalékos megoszlás)<br />

A vizsgált időszakban legtöbbször az Erdon.ro (Erdély Online) portálon szerepel<br />

olyan tartalom, amelyben az „ifjúság” és a „fiatal” szavak együttesen vannak jelen,<br />

155


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

összesen 2402 alkalommal. Ettől jóval leszakadva 1725 találattal a második a Kossuth<br />

rádió, majd a Magyarkurir.hu jön 1582 találattal. Az ilyen tartalmakat közreadók<br />

30 leggyakoribb előfordulása közé bekerült a Nemzeti Sport, a Magyaridok.hu, az<br />

Origo.hu, az m1 és számos megyei lap is (4.4. ábra).<br />

4.4. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” forrás szerinti eloszlása 2016–2019<br />

(N= 129 477; gyakoriságok)<br />

Az online médiát részletezve megfigyelhetjük, hogy az ifjúság témájával nem feltétlenül<br />

a legolvasottabb online oldalak foglalkoznak. Az elmúlt időszakban a legolvasottabb<br />

híroldalak Magyarországon (ld. a Digitális Közönségmérési Tanács<br />

adatsorai 5 ) rendre az Index, az Origo, a 24.hu, a Hvg.hu voltak. Ehhez képest a top<br />

harmincba az Index és a Hvg.hu be sem fért. Az Origo az élbolyban, míg a 24.hu a<br />

lista második felében szerepel. Jelentős gyakoriságot mutatnak ugyanakkor a megyei<br />

lapok online változatai, valamint az olyan napilapok online verziói, mint a Népszava<br />

vagy a Magyar Hírlap, illetve egyedüliként a Hirado.hu rádiós és televíziós csatorna<br />

online változata (4.5. ábra).<br />

5 http://dkt.hu/<br />

156


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

erdon.ro<br />

magyarkurir.hu<br />

feol.hu<br />

magyaridok.hu<br />

zaol.hu<br />

origo.hu<br />

veol.hu<br />

beol.hu<br />

haon.hu<br />

heol.hu<br />

vaol.hu<br />

duol.hu<br />

nepszava.hu<br />

delmagyar.hu<br />

baon.hu<br />

3szek.ro<br />

webradio.hu<br />

teol.hu<br />

xlsport.hu<br />

szoljon.hu<br />

magyarhirlap.hu<br />

szon.hu<br />

24.hu<br />

bama.hu<br />

hirado.hu<br />

kemma.hu<br />

sonline.hu<br />

hiros.hu<br />

kisalfold.hu<br />

gondola.hu<br />

1 582<br />

1 359<br />

1 268<br />

1 266<br />

1 217<br />

1 178<br />

1 171<br />

1 165<br />

1 066<br />

1 059<br />

1 040<br />

979<br />

959<br />

937<br />

927<br />

918<br />

910<br />

909<br />

900<br />

875<br />

850<br />

816<br />

806<br />

796<br />

782<br />

767<br />

719<br />

694<br />

690<br />

2 402<br />

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000<br />

4.5. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés az online médiában 2016–2019<br />

(N= 31 007; gyakoriságok)<br />

A rádiók és a televíziók közül messze a legtöbbet foglalkozik a témával a Kossuth<br />

rádió, de jelentős a fogalmak együttes előfordulása az m1-en is. Általában elmondhatjuk,<br />

hogy inkább a közszolgálati és hírmédia szerepel az élen, ami többek között<br />

annak köszönhető, hogy az Observer nem vizsgálja például az olyan szórakoztató<br />

tartalmakat, mint a filmek, filmsorozatok, vetélkedők stb. (4.6. ábra).<br />

157


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

4.6. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a rádiókban<br />

és televíziókban 2016–2019<br />

(N= 5390; gyakoriságok)<br />

Nyomtatott sajtótermékek esetében a Nemzeti Sport szerepel az élen, itt több mint<br />

másfél ezer olyan cikk jelent meg a 2016 és 2019 közötti időszakban, amely együttesen<br />

tartalmazta az „ifjúság” és a „fiatal” kifejezéseket. Ezt követően alapvetően<br />

megyei lapokat látunk a harminc legtöbb megjelenéssel bíró print médium között.<br />

A lista vége felé ott szerepelnek az országos lapok, illetve jó néhány erdélyi nyomtatott<br />

sajtótermék (4.7. ábra).<br />

158


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

Nemzeti Sport<br />

Békés Megyei Hírlap<br />

Fejér Megyei Hírlap<br />

Zalai Hírlap<br />

Heves Megyei Hírlap<br />

Napló<br />

24 óra<br />

Nógrád Megyei Hírlap<br />

Somogyi Hírlap<br />

Petőfi Népe<br />

Kelet-Magyarország<br />

Tolnai Népújság<br />

Vas Népe<br />

Dunaújvárosi Hírlap<br />

Bihari Napló<br />

Új Néplap<br />

Hajdú-Bihari Napló<br />

Székely Hírmondó<br />

Délmagyarország<br />

Szabadság<br />

Dunántúli Napló<br />

Észak-Magyarország<br />

Magyar Idők<br />

Kisalföld<br />

Magyar Hírlap<br />

Magyar Nemzet<br />

Népszava<br />

Krónika<br />

Udvarhelyi híradó<br />

Csíki Hírlap<br />

1 553<br />

1 249<br />

1 242<br />

1 172<br />

1 127<br />

1 091<br />

998<br />

984<br />

939<br />

932<br />

931<br />

918<br />

914<br />

913<br />

848<br />

840<br />

831<br />

801<br />

799<br />

785<br />

669<br />

659<br />

641<br />

639<br />

579<br />

543<br />

523<br />

498<br />

475<br />

405<br />

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000<br />

4.7. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a nyomtatott sajtóban 2016–2019<br />

(N= 25 498; gyakoriságok)<br />

Láthattuk fentebb, hogy abban az esetben is, ha csupán az összesített („ifjúság” ÉS<br />

„fiatal”) megjelenésekkel dolgozunk, 129 477 megjelenéssel kell számolnunk, amely<br />

igen jelentős mennyiség, így részletes elemzésre jelen keretek között nem alkalmas.<br />

Szelektálást többféle módszerrel végezhetünk, például vehetnénk valószínűségi<br />

mintát, amely biztosítaná azt, hogy az elemzésre kiválasztott megjelenések a véletlennek<br />

köszönhetően jól jellemzik a teljes adatbázist.<br />

Másik lehetőség, ha valamilyen módon a relevánsabb tartalmakat választjuk ki.<br />

Az Observer rendszere tartalmaz ilyen referenciaértéket, amely a Boolean-modell<br />

159


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

(Kowalski, 1997) alapján épül fel. A modell három tényezőt vesz figyelembe a relevancia<br />

kiszámításánál: (1) a kifejezés gyakoriságát a szövegben, (2) a kifejezés<br />

fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és (3) a szöveghosszt, amelyben<br />

megjelenik a kifejezés. Tehát növeli a relevanciát, ha egy kifejezés sokszor szerepel<br />

egy szövegben, ha a kifejezés a szövegállományban ritkának számít (és megjelenik<br />

a szövegben), illetve ha a kifejezés rövid szövegben (címben, leadben) jelenik meg.<br />

Ezek együttes felhasználásával számítja ki a rendszer a kifejezésekre vonatkozó<br />

relevanciát egy adott médiatartalomra vonatkozóan.<br />

A relevancia szerinti besorolás meglehetősen széles intervallumot jelenít meg:<br />

a legmagasabb pontszám 334, és a legalacsonyabb 10, az egy forráshoz tartozó átlagos<br />

relevancia értéke 76 pont. Azon források, ahol a vizsgált „ifjúság” ÉS „fiatal”<br />

kifejezések megjelentek, nem feltétlenül azok, amelyek egyben a legmagasabb<br />

pontszámot érték el a relevanciavizsgálat során, inkább az átlagpontszám körüli<br />

értéket mutatnak.<br />

4.8. ábra: Top 30 forrás relevanciaátlaga<br />

(N= 129 477; gyakoriságok)<br />

A relevanciaértékek alapján a legmagasabb pontszámokat kapó száz megjelenés<br />

kizárólag nyomtatott lapból származik, a legmagasabb pontszám 334, míg az utolsó<br />

a százas listában 192 pontot tudhat magáénak. Amennyiben a médiumok típusa<br />

szerint rendezzük a megjelenéseket, a rádió és televízió esetében a leginkább releváns<br />

160


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

tartalom 178, míg a századik 160 pontot ér el. Az online tartalmak esetében 187<br />

és 166 pont közé esik a legmagasabb pontszámot elérő száz cikk. Ezeket a megjelenéseket<br />

a vizsgált időszakban (2016 és 2019 között) ábrázolva azt találjuk, hogy<br />

voltak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem jelent meg olyan tartalom, amelyik<br />

kiemelten foglalkozott a fiatalokkal, más esetben pedig akár több mint egy tucatnyi<br />

ilyen tematikájú megjelenés fordult elő (4.9. ábra). Jellemző azonban, hogy ezek a<br />

csúcsidőszakok annak tudhatók be, hogy a megyei lapok és a megyei lapok online<br />

megjelenései azonos tartalommal közölnek írásokat, amelyeket az elemzés ebben<br />

a formában nem küszöböl ki.<br />

4.9. ábra: A legmagasabb relevancia-pontszámmal bíró 300 tartalom időbeli eloszlása<br />

(N= 300; gyakoriságok)<br />

Arra az Observer rendszere már nem nyújt lehetőséget, hogy megvizsgálhassuk<br />

ezeknek a médiamegjelenéseknek a konkrét tartalmát. Azon 300 megjelenésről,<br />

amelyek a legnagyobb relevancia-pontszámot érték el (forrástípusonként különkülön),<br />

manuális besorolást követően lehet megmondani, hogy mely főbb témákkal<br />

foglalkoznak. A témabesorolást illetően fontos megjegyezni, hogy egyrészt az egyes<br />

kategóriák egymással is átfedésben vannak, másrészt a kategóriabesorolás nem<br />

pusztán ezen témák jelenlétét hivatott rögzíteni, hanem a teljes tartalom alapján az<br />

egyes megjelenésekhez leginkább passzoló kategóriát tartalmazza. Példának okáért<br />

egy sporteseményről szóló beszámoló lehetne akár esemény, akár sport, sőt ha említenek<br />

benne résztvevőket, éppen személy is. Az dönti el, hogy melyik kategóriába<br />

kerül végül, hogy mi számít a fő motívumnak a tartalomban a fentiek közül. Vannak<br />

161


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

olyan esetek, ahol ezt a fő motívumot már a cím meghatározza, vannak olyanok,<br />

amikor a lead elolvasása szükséges hozzá, és akadnak olyanok, amikor szükséges<br />

feldolgozni az egész tartalmat.<br />

A vizsgált top 300 megjelenésben leggyakoribb az eseményről vagy programról<br />

szóló híradás, amely ifjúsági vonatkozású, vagy a résztvevők zömmel fiatalok. Ezen<br />

a csoporton belül az események vannak többségben, azonban van néhány hosszabb<br />

távra vonatkozó beszámoló is, amelyet programként nevesíthetünk, de lényegét tekintve<br />

egy kategóriát alkotnak. Nagyon hasonló az előbbihez az intézkedés-pályázat,<br />

amely kategóriába minden ötödik megjelenés tartozott, ide zömmel a fiatalok lehetőségeinek<br />

bővítését szolgáló programok vagy általánosabb intézkedések sorolhatók.<br />

A politika kategória az esetek túlnyomó többségében kifejezetten pártpolitikai<br />

állásfoglalást, vitát, politikai szervezetekkel kapcsolatos tudósítást tartalmaz. A személyek<br />

kategóriájába az összes megjelenés hét százaléka sorolható, ezek a tartalmak<br />

kifejezetten egy személyre irányulnak, akivel általában interjú készül, jellemzően<br />

tevékenységéről, gondolatairól. Hasonló gyakoriság tapasztalható a sport területén,<br />

itt elsősorban sporteredményekre és -eseményekre kell gondolni, utóbbiaknál inkább<br />

az eredmények, a szereplés, a felkészülés hangsúlyosak, és nem maga az esemény<br />

létrejötte, aktualitása.<br />

A négy legkisebb számú kategória egyben az, amely a legtöbbet mond a fiatalokról,<br />

és a leginkább mutat valamit arról, hogy az ifjúság mint társadalmi csoport miképpen<br />

van jelen a világunkban. A témák súlya összességében arra utal, hogy az ifjúsággal<br />

társadalmi csoportként a válogatott tartalmak nagyjából ötöde foglalkozik (4.10. ábra).<br />

4.10. ábra: Főbb tartalmi elemek a releváns 300 tartalom esetében<br />

(N= 300; százalékos megoszlás)<br />

162


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

A részvételbe sorolható 19 médiamegjelenésből hét a nyomtatott sajtóban, öt online<br />

jelent meg, és hat rádiós műsort és egy televízióadást találunk. A megjelenések közül<br />

több duplikátum. Többször is szerepel például az ifjúsági szervezetek összefogásáról<br />

szóló írás, amelyik az Erdely.ma és a 3szek.ro oldalakon is megjelent. A cikk azt<br />

mutatja be, hogy több tucat ifjúsági szervezet fogott össze határon innen és túl,<br />

hogy segítse a fiatalok problémáinak megoldását, és elősegítse a döntéshozatalba<br />

való bekapcsolódásukat. További ilyen duplikátum a Rólad szól, az RMDSZ által<br />

kezdeményezett konzultáció megindítása Romániában, amelyről a hír a Kossuth<br />

rádióban jelent meg többször. Szintén a Kossuth rádióban foglalkoztak azzal is, hogy<br />

Vásárosnaményban 150 önkéntest mozgat meg egy ifjúsági szervezet. Ezek mellett<br />

találunk beszámolót ifjúsági önkormányzatról, általában az ifjúság bevonásáról a<br />

döntéshozatalba.<br />

Az aktivizmus kategóriája a részvétel és a politika közötti térben határol le tartalmakat,<br />

a megjelenések nagy része a megyei napilapokhoz kötődik, és egészen<br />

konkrétan egy hírhez, amely szerint Románia budapesti nagykövetsége előtt tüntetés<br />

kezdődött a terrorizmusért elítélt erdélyi magyar fiatalok melletti szolidaritás<br />

kifejezésére. A 15 megjelenésből 12 erre a hírre vonatkozik. A maradék három is<br />

egy téma köré szerveződik, amely arról szól, hogy a Liberálisok ifjúsági tagozata<br />

aláírásgyűjtésbe kezd a marihuána legalizálásáért.<br />

Az életmód csoportba tartozó 11 megjelenés közül öt nyomtatott sajtóban látott<br />

napvilágot, a tartalmak másik fele egyenlően osztozik az online és a hagyományos<br />

elektronikus média (rádió és televízió) között. A tartalmakat tekintve alapvetően<br />

kockázati magatartásokkal, devianciákkal foglalkozó beszámolókat találunk. A csoportban<br />

lévő 11 megjelenés közül függőségekkel (drog és alkohol) négy darab, az<br />

infokommunikációs eszközök hatásaival, és főként káros hatásokkal két megjelenés<br />

foglalkozik. A maradék megjelenések az anyagi helyzettel, illetve jótékonykodással<br />

és lakhatási kérdésekkel kapcsolatosak.<br />

Az elemzés csoportjába összesen 14 megjelenés került, ebből hat a nyomtatott<br />

sajtóban jelent meg, öt az online médiában, míg a maradék a rádióban és a televízióban.<br />

A médiumok közül a Mandiner szerepel két megjelenéssel, a többi egy-egy<br />

forráshoz kötődik. Ezek között jelen van az ATV, a Népszava, a Magyarhirlap.hu,<br />

de a Nők Lapja is, valamint megyei napilapok és kisebb rádiók. A részletesebb<br />

képben láthatjuk, hogy ezek az elemzések több esetben kutatáson alapulnak, így<br />

megjelenik benne nagymintás ifjúságkutatás és az Aktív Fiatalok kutatássorozat, a<br />

K&H aktuális kutatása, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat kutatása,<br />

amely a fiatalok médiafogyasztási trendjeit vizsgálta. Fontos megemlíteni, hogy<br />

163


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

ezek a tartalmak szinte kizárólag magyarországi vagy magyar fiatal relációban<br />

készülnek, abban az esetben is, ha a téma megjelenésének apropóját nemzetközi<br />

folyamatok adják.<br />

Egy egyszerű kvantitatív tartalomelemzés megmutatja, hogy ezek a szövegek<br />

összesen közel 10 ezer szót tartalmaznak, és a leggyakrabban megjelenő érdemi<br />

kifejezések 6 , akárcsak a címben és a leadben, a szövegben is az „ifjúság” és a<br />

„fiatalok” szavak különböző változatai (4.11. ábra). Ezek mellett jelentős számban<br />

fordulnak még elő a következő szavak és kifejezések: korosztály; generáció;<br />

magyar és magyarországi; szülők; gazdaság; politika; elmúlt 20 év; kizárólag<br />

Magyarországon; ország gazdasági helyzete; jövő stb. Az elemzéshez tartozó<br />

médiamegjelenésekben szereplő személyek részben politikusok (államtitkár;<br />

ifjúsági politikai szervezet vezetője), részben „generációs szakértők” és kisebb<br />

részben tudósok.<br />

4.11. ábra: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak (címek és leadek)<br />

(gyakoriság szerinti betűméretek)<br />

6 A kötőszavak és néhány alapvető ige nélkül.<br />

164


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

Az elemzés kategóriába sorolható megjelenések címe hol pozitív, hol negatív, hol<br />

semleges tartalmat sugall. Kifejezetten pozitív tartalomra utal a pozitívabb jövőkép,<br />

a javuló munkaerőpiaci helyzet, az ifjúsági program sikerességének említése a<br />

címben, míg negatív kontextust sugall a szegénység, a levert nemzedék. Az inkább<br />

semleges polaritású címek kifejezetten válaszkereső megközelítést alkalmaznak:<br />

„merre tartasz?”, „merre tovább?”, „hogy vagy?” (4.3. táblázat). Azon megjelenések,<br />

ahol szerepelnek összefoglalók (leadek), általában megerősítik a címben jelzett<br />

irányt. Egyetlen olyan eset van, ahol a semleges címet negatív összefoglaló követi:<br />

„Merre tovább ifjúság?” „A felvidéki magyar fiataloknak hiányzik egy reális, pozitív<br />

jövőkép” (Korkep.sk). Tartalmukat tekintve az elemzés kategóriába tartozó megjelenések<br />

követik a cím és az összefoglaló által kijelölt irányt, azaz a pozitívabb címeket<br />

követően általában fejlődésről számol be az elemzés, míg a negatív töltetű cím<br />

általában kedvezőtlen folyamatokra irányítja a figyelmet az ifjúsággal kapcsolatban.<br />

Médium Cím Polaritás<br />

Mandiner Merre tartasz, magyar ifjúság? Semleges<br />

Mandiner Hogy vagy, magyar fiatal? Semleges<br />

ATV Szegényebbek a fiatal felnőttek, mint a szüleik voltak? Negatív<br />

Népszava-melléklet Levert nemzedékek Negatív<br />

Vas Népe A fiatalok többsége emelésre számít Pozitív<br />

Magyarhirlap.hu Pozitívabb az ifjúság jövőképe Pozitív<br />

Nők Lapja Merre tart az ifjúság? Semleges<br />

Nógrád Megyei Hírlap Javul a fiatalok munkaerőpiaci helyzete Pozitív<br />

Magyarhirlap.hu Folyamatosan csökkenő ifjúsági munkanélküliség Pozitív<br />

Jazzy Rádió Egyre több fiatal dolgozik Pozitív<br />

Heol.hu Válaszokat keres az ifjúság Semleges<br />

Magyaridok.hu Sikeres az ifjúsági program Pozitív<br />

Korkep.sk Merre tovább ifjúság? Semleges<br />

4.3. táblázat: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak címeinek polaritása<br />

(N= 13; gyakoriságok)<br />

165


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar média ugyan rendszeresen beszél<br />

ifjúságról, azonban leginkább eseményekhez vagy intézkedésekhez kapcsolódóan.<br />

A fiatalok megjelenítése nem egysíkú, de nem is túl árnyalt – átfogó elemzést kevés<br />

megjelenésben találunk. Az ifjúság tárgyalása a leginkább releváns megjelenésekben<br />

alapvetően magyar fókuszú, nemzetközi relációt alig tartalmaz. Felvetődhet a kérdés,<br />

hogy vajon a relevancia szempontjából nem kiemelt médiatartalmak esetében is<br />

nélkülözi a magyar média a nemzetközi jelleget, vajon az ifjúság kiemelt nemzetközi<br />

szereplői eljutnak-e a magyar médiába?<br />

Jeles fiatal személyek<br />

A médiában gyakran találkozunk olyan összeállításokkal, amelyek valamilyen<br />

szempont szerint sorrendbe rendeznek dolgokat, termékeket, személyeket. Az ilyen<br />

gyűjtések szerepeltetése nem véletlen, főleg az online média nagyon kedveli ezt a<br />

műfajt. Azonnali hasznot hoz a kattintások számában, ha olyan címeket olvasunk,<br />

mint a „legjobb 10 romantikus étterem”, vagy „10 dolog, amiért jó szinglinek lenni”<br />

stb. Rendszeresen találkozhatunk olyan gyűjtésekkel, amelyek személyekre vonatkoznak.<br />

A Time magazin imázsával elválaszthatatlanul összeforrt, hogy minden<br />

évben megjelöli az év emberét. A Time magazinhoz hasonlóan más médiumok is<br />

rendre megjelentetnek különböző toplistákat, azonban a Time foglalkozik kifejezetten<br />

fiatalokra vonatkozó listák összeállításával is. 2019-ben ilyen lista (még)<br />

nem készült, azonban előtte jó néhány éven át igen, ezekből érdemes megvizsgálni<br />

a legfrissebbeket (2016; 2017; 2018) 7 .<br />

2016-ban The 30 Most Influential Teens of 2016 8 címmel közölt összeállítást a<br />

Time a legnagyobb befolyással bíró tinédzserekről. Az összeállításban szerepelnek<br />

sportolók, színészek és befolyásos politikusok gyermekei, valamint üzletemberek,<br />

feltalálók és valóságshow-szereplők is. A gyűjtés 14 évesektől 19 évesekig terjed, a<br />

listába kerültek kétharmada lány/nő, és a foglalkozásukon túl általában valamilyen<br />

7 A Time listájának kiválasztását az indokolja, hogy a fentebb vizsgált évek szinte mindegyikében<br />

készült ilyen gyűjtés, továbbá a Time „év embere”-választásáról a magyar média is be<br />

szokott számolni, azaz ezeket a gyűjtéseket tekinthetjük egyfajta vonatkoztatási pontnak is.<br />

Nem állítom azonban, hogy ezek a listák bármilyen objektív szempontot tekintve érvényesek<br />

lennének, csupán azt, hogy létezésük és az évekre visszamenő gyakorlat alapján az elemzés<br />

tárgyai lehetnek.<br />

8 https://time.com/4532104/most-influential-teens-2016/<br />

166


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

társadalmi relevanciát, aktivizmust említ az indoklás velük kapcsolatban. Ideológiai<br />

szempontból rendre a baloldali-liberális témák (sokszínűség; LMBT; faji sztereotípiák;<br />

menekültek-bevándorlók stb.) jellemzik szerepvállalásukat.<br />

A sort „az első digitális táncos”, Maddie Ziegler nyitja. A 14 éves pittsburghi<br />

lány szerepelt tévéshow-ban, filmben és legfiatalabb zsűritagként a Fox „So You<br />

Think You Can Dance” műsorában. A harmincas válogatásban hat színész szerepel,<br />

köztük a legfiatalabb Skai Jackson (14 éves), aki a Disney csatornáján tűnt<br />

fel, és 2016-ban internetes mém is készült az egyik képéből (amely nagyon gyors<br />

felemelkedését követően hamar eltűnt). Online zaklatás elleni felszólalását követően<br />

a Marvel-univerzum egyik új hőséhez (Riri Williams) is inspirációt nyújtott.<br />

Ugyancsak színész a 19 éves Maisie Williams is, aki a Trónok harca filmsorozatban<br />

játszott szerepével vált ismertté, számos társadalmi és politikai kérdésben szólal<br />

meg, beleértve a feminizmust és a menekültválságot 9 .<br />

Érdekes szereplő Logan Guleff, a 14 éves szakács, aki több különböző neves versenyen<br />

vett részt, és ért el kiváló eredményt. Ő a legfiatalabb zsűritagja a World<br />

Championship Barbecue Cooking Contest-nek Memphisben, és a legfiatalabb séf,<br />

aki dolgozhatott a James Beard House-ban New Yorkban.<br />

Helyet kapnak a listán Barack Obama (az Egyesült Államok korábbi elnöke) lányai<br />

is, Sasha Obama (15 éves) és Malia Obama (18 éves). Annak ellenére, hogy nem<br />

adnak interjúkat, mégis egyfajta ikonként vannak jelen a társadalomban. Egyikük<br />

édesanyjának segített a nők oktatásával kapcsolatos munkájában, másikuk megkezdte<br />

az első szemeszterét a Harvardon, mindezzel a fekete lányoknak kínálnak<br />

követendő példát, áll a Time cikkében.<br />

A listában feltalálók és üzletemberek is szerepelnek. A 16 éves dél-afrikai Kiara<br />

Nirghin például, aki olyan anyagot fejlesztett ki avokádó és narancs felhasználásával<br />

(találmányát a Google Science Fair is díjazta), amelyik képes arra, hogy a csapadékos<br />

időszakban begyűjtse a vizet, és ilyen módon az aszályos időszakokban is ellássa<br />

a növényeket megfelelő nedvességgel. Ben Pasternak (17 éves), korábban YouTube<br />

9 Továbbiak: Gaten Matarazzo, a Stranger Things Netflix sorozat 14 éves sztárja, aki amellett,<br />

hogy színészkedik és énekel, egy különleges fejlődési rendellenességben is szenved<br />

(cleidocranial dysplasia), amelyik a csontokra és a fogakra is kiterjed, így befolyásolja a beszédet<br />

is (az említett filmsorozatban is műfogsort kellett használnia). Yara Shahidi, 16 éves<br />

afroamerikai és iráni-amerikai származású színésznő egy népszerű televíziós show-ból, aki a<br />

civil életében is aktivistaként dolgozik a sokszínűség érdekében. Amandla Stenberg (17 éves)<br />

színésznő az első Éhezők viadala filmben szerepelt, majd nemzedéke egyik vezető személyisége<br />

lett, elsősorban a származási és nemi identitással kapcsolatos diszkriminációra koncentrál.<br />

167


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

unboxing (kicsomagolós) videókat és mobilos játékokat (Impossible Rush; Impossible<br />

Dial) készített, a Flogg (fiataloknak szóló piactér) alapítója és vezérigazgatója. Rachel<br />

Zietz-nek 16 évesen saját lacrosse-sportmárkája 10 van, amely 2016-ban kétmillió<br />

dollár forgalmat bonyolított. A szintén 19 éves George Matus startup-alapító, aki<br />

8 millió dollárt gyűjtött a kockázati tőkebefektetőktől a Teal nevű vállalkozásához,<br />

amely drónokkal foglalkozik. Az ő drónja volt az első, amely óránként 70 mérföldes<br />

sebességre volt képes.<br />

Olyan kiváló sportolók is szerepelnek a gyűjtésben, mint Chloe Kim (16 éves<br />

snowboardos), az első, aki ilyen fiatalon három aranyérmet nyert az X-Games-en,<br />

majd a téli ifjúsági olimpián ő volt az első amerikai nő, aki két snowboard aranyérmet<br />

nyert. Olyan nem hagyományos sportolók, mint Sumail Hassan, a 17 éves e-sportoló,<br />

aki az első, aki valaha 1 millió dollárt keresett videojátékos versenyzéssel 11 .<br />

A nemi határokat és szerepeket átlépőkből is több személyt találunk a listában.<br />

James Charles (17 éves) a CoverGirl-modellek 50 éves történetét törte meg azzal,<br />

hogy egy nő helyett ő szerepel a címlapon. A „címlapfiúnak” (ahogy a CoverGirl<br />

hívja) több mint 700 ezer követője van az Instagramon. Gavin Grimm szintén<br />

17 éves transznemű, LMBT-aktivista, aki beperelte az iskoláját a WC-használatra<br />

vonatkozó szabályozással kapcsolatban.<br />

A divatteremtők közül figyelemre méltó a 18 éves Jaden Smith szerepeltetése, aki<br />

Will Smith színész gyermeke, és apja nyomdokain szintén színészi és zenészi karriert<br />

épít. Ezek mellett MSFTS néven ruházati márkát, illetve JUST néven fenntartható<br />

vizes palackokat gyártó céget is indított. Luka Sabbat is 18 éves, akit a Complex<br />

magazin az „internet legmenőbb tinédzserének” nevezett. A kreatíviparban tevékenykedik,<br />

színész, stylist stb.<br />

Camila Cabello 19 éves kubai-mexikói származású énekesnő. A Fifth Harmony<br />

tagja, a „Work From Home” kislemezük több hétig volt a Billboard Hot 100 legfelső<br />

10 A lacrosse az egyik legrégibb gyökerekkel rendelkező, intenzív testi kontaktussal járó csapatsport.<br />

A játék során a csapatok egy háló végű bottal viszik a labdát, illetve hajítják a kapuba,<br />

és szereznek gólt.<br />

11 Továbbiak: Laurie Hernandez 16 éves, aki a spanyol ajkú lányok számára példakép.<br />

Hispánként az egyik első volt, aki gimnasztikából csapatban olimpiai aranyérmet és egyénileg<br />

ezüstérmet szerzett. Katie Ledecky 19 éves úszó, többszörös olimpiai és világbajnok. A 19 éves<br />

Simone Biles többszörös olimpiai és világbajnok tornász. Yusra Mardini 18 éves szíriai lány,<br />

aki a Menekültek Olimpiai Csapatának tagja volt a nyári riói játékokon.<br />

168


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

szintjén, a videójuk több mint egymilliárd megtekintést produkált a YouTube-on.<br />

Aktivista, a mexikói határra tervezett fal ellen emelt szót 12 .<br />

A valóban kiemelkedő 19 éves Malala Yousafzai (Malála Júszafzai) Nobel-békedíjas<br />

pakisztáni születésű emberjogi aktivista is része a gyűjtésnek, aki a lányok<br />

és a menekültek tanuláshoz való jogáért küzd. Ő minden idők eddigi legfiatalabb<br />

Nobel-díjasa (17 évesen kapta meg a díjat). Végül helyet kapott a listán Kylie Jenner,<br />

a szintén 19 éves modell, milliárdos, valóságshow-szereplő (Keeping Up With the<br />

Kardashians) 13 .<br />

2017-ben a Time szintén 30 jelentős hatású tizenévest ajánlott a világ figyelmébe 14 ,<br />

a nemek aránya ebben az évben egyenlő volt. A 2016-os gyűjtésből a 2017-esben is<br />

helyet kapott Maddie Ziegler táncos, Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok, Yara<br />

Shahidi színész (és a sokszínűség mellett kampányoló aktivista) és Jaden Smith<br />

színész-zenész (Will Smith fia) és Shawn Mendes zenész 15 . Az újak a listán szintén<br />

főképpen művészek és aktivisták 13 évesektől 19 évesekig.<br />

Különleges szereplő a 13 éves vállalkozó és méheket védő aktivista, Mikaila<br />

Ulmer. Mézzel készült limonádécsaládja (Me & The Bees Lemonade) termékeit 300<br />

üzletben árusítják. Alapítója a The Healthy Hive Foundation alapítványnak, és kez-<br />

12 Továbbiak: Zara Larsson 18 éves énekesnő, aki nyolc évvel korábban megnyerte az America’s<br />

Got Talent svéd változatát. Énekelt David Guetta „This One For You” című, a 2016-os<br />

labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos himnuszában. A közösségi médiában a nők helyzetével<br />

kapcsolatos témákban szólal meg. Shawn Mendes (18 éves) zenész, akinek a második<br />

LP-je (Illuminate) a Billboard első helyén debütált. Gondolatait az Instagram és a Snapchat<br />

segítségével osztja meg.<br />

13 Továbbiak: A 19 éves Chloë Grace Moretz színésznő, Hillary Clinton támogatója volt a választási<br />

kampányban, a nemi sztereotípiák ellen felszólaló aktivista. Barbie Ferreira szintén<br />

19 éves. Plus-size modell, akit olyan márkák választottak, mint az Aerie.<br />

14 https://time.com/5003930/most-influential-teens-2017/<br />

15 További színészek és zenészek, híres emberek rokonai: A 17 éves Noah Cyrus, a híres Miley<br />

Cyrus húga maga is zenél, első kislemeze, a „Make Me (Cry)” a Spotify listájának élére került.<br />

A szintén 17 éves Willow Smith, Will Smith színész gyermeke, zenészként tevékenykedik, és<br />

2,4 millió Instagram-követője van. Chanel-nagykövet, és gyakran osztja meg a művészettel<br />

és a tudománnyal kapcsolatos nézeteit a közösségi médiában. A 18 éves Brooklyn Beckham<br />

modell és fotós, a híres futballista David Beckham és a szintén ismert énekesnő Victoria<br />

Beckham gyermeke. 10 millió Instagram-követője van. A 19 éves Khalid zenész, aki megnyerte<br />

az MTV Video Music Awards legjobb új művésznek járó díját. Aktivistaként kiáll a<br />

feketék, a nők, az LMBT-közösség mellett. A 19 éves Steve Lacy – aki magát biszexuálisként<br />

azonosítja – ugyancsak zenész, tagja a Grammy-díjra jelölt R&B formációnak (The Internet).<br />

169


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

detektől lelkes támogatója a méheknek, bevételei 10 százalékát fordítja a méhek<br />

megmentésére 16 .<br />

A szintén 16 éves Han Hyun Min modell, félig nigériai, félig koreai származásából<br />

adódóan a bőrszíne sötétebb, ami miatt számos korábbi válogatáson elutasították. Ma<br />

Dél-Korea egyik legkeresettebb divatmodellje, miután felfedezték az Instagramon 17 .<br />

Wang Yuan vagy más néven Roy Wang (16 éves) énekes, film- és televíziós sorozatokban<br />

vállalt szerepeket. Jelentős követői tábort tudhat magáénak az online közösségi<br />

médiában (20 millió rajongója van a kínai Twitter-szerű Weibo mikroblogon).<br />

2017-ben az UNICEF oktatási nagykövetévé nevezték ki 18 .<br />

Helyet kapott Krtin Nithiyanandam (17 éves), aki 15 éves korában olyan antitestet<br />

fejlesztett ki, amely segít felderíteni az Alzheimer-kór korai jeleit. Ez a projekt<br />

25 ezer dollár díjat nyert a Google Science Fair-en. Egy olyan módszer kidolgozásán<br />

is dolgozik, amely a más módszerekkel rossz hatásfokkal gyógyítható mellrákot<br />

teszi kezelhetőbbé 19 .<br />

170<br />

16 Szintén vállalkozó Moziah Bridges (15 éves), aki 9 éves korában indította el saját kézzel<br />

készített csokornyakkendő-vállalkozását. A Mo’s Bows értéke körülbelül 1,5 millió dollár,<br />

részben annak köszönhetően, hogy vállalkozása az NBA-val kötött megállapodása alapján<br />

csapatlogókkal ellátott csokornyakkendőket készíthet.<br />

17 Továbbá a szupermodell Cindy Crawford lánya, Kaia Gerber (16 éves), aki 14 éves korában<br />

édesanyjával a Vogue Paris címlapján szerepelt, azóta keresett modell. Olyan márkák dolgoztak<br />

vele, mint a Versace és az Alexander Wang.<br />

18 Továbbiak: A 13 éves Millie Bobby Brown színész számára a Stranger Things hozta el az ismertséget,<br />

játékáért Emmy-jelölést kapott. A 16 éves Auli’i Cravalho polinéz és Puerto Rico-i<br />

származású színész, énekes, aki a Disney számára, illetve az NBC Rise című műsorában is<br />

dolgozott. Isaac Hempstead Wright (18 éves) brit színész, akit a Trónok harca filmsorozat tett<br />

híressé (Bran Stark szerepét játszotta). Elle Fanning (19 éves) színész, és modell, aki olyan<br />

filmekben játszott, mint az „I Am Sam”, és a Vogue, illetve a Miu Miu számára is dolgozott.<br />

19 További szereplők a listáról: Shibby de Guzman 14 éves politikai aktivista, aki Rodrigo Duterte<br />

Fülöp-szigeteki elnök ellen emel szót. A 15 éves Salvador Gómez Colón a Maria hurrikánt<br />

követően gyűjtött adományokat Puerto Rico számára, a pénzt szolárlámpákra, kézi működtetésű<br />

mosógépekre és egyéb kellékekre fordítják, amelyeket a rászorulók számára adnak át.<br />

A Szaúd-Arábiából származó 16 éves aktivista, Rayouf Alhumedhi sikeres kampányt folytatott<br />

azzal kapcsolatban, hogy az Apple fejlesszen hidzsábos (muszlim fejkendős) hangulatjeleket.<br />

Ethan és Grayson Dolan, a 17 éves Dolan ikrek humoristák, influencerek, az online közösségi<br />

média szórakoztató sztárjai 27 millió követővel rendelkeznek. Sydney McLaughlin (18 éves)<br />

1972 óta az Egyesült Államok legfiatalabb atlétája, a Rio de Janeiróban rendezett olimpián<br />

a 400 m-es gátfutás elődöntőjébe került és junior világrekordot futott. A szintén 18 éves Hu<br />

Ranran filmrendező, 75 perces filmet („Escape”) forgatott egy transznemű fiatalról, szexuális<br />

identitásról. Christian Pulisic (19 éves) futballista, aki egyaránt játszik az Egyesült Államok<br />

nemzeti válogatottjában és a német bajnokságban, több gólszerzési rekordot döntött. Bretman<br />

Rock 19 éves filippínó, szépségápolási vlogger, közel 9 millióan követik az Instagramon. A 19 éves<br />

Muzoon Almellehan 2013-ban Szíriából Jordániába menekült családjával, jelenleg az Egyesült<br />

Királyságban él. 2017-ben lett az UNICEF legfiatalabb jószolgálati nagykövete. Feladata, hogy<br />

hangsúlyozza az oktatás fontosságát, különösen az olyan helyeken, mint Csád.


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

2018-ban a Time magazin az éves listájában a korábbi 30 helyett 25 névnél áll<br />

meg 20 . A megjelöltek nagyjából háromnegyede lány/nő, a 25-ből mindösszesen öten<br />

fiúk/férfiak egyedüli szereplőként (két esetben, csoportban szerepelnek fiúk is).<br />

Millie Bobby Brown színész 21 és Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok szerepelt a<br />

2017-es gyűjtésben is, utóbbi 2016-ban is.<br />

A gyűjtés a 13 éves Marley Dias bemutatásával indul, aki feminista aktivistaként<br />

arra vállalkozott, hogy ezer könyvet összegyűjtsön (főleg adományokból) fekete női<br />

főszereplőkkel, és terjessze azokat olyanok körében, akik ezekhez nem férhetnek<br />

hozzá. A 2015-ös bevezetése óta a #1000BlackGirlBooks több mint 11 ezer könyvet<br />

osztott szét könyvtárak, iskolák és közösségi szervezetek segítségével. A 2018-as<br />

évben viszonylag sok aktivista 22 került a listára, közülük kiemelkedik a 15 éves Greta<br />

Thunberg, akinek ismertségét az általa kezdeményezett iskolasztrájk hozta meg,<br />

amelyet annak érdekében indított, hogy kormányát sürgesse az éghajlatváltozással<br />

szembeni cselekvésre. Azóta az általa indított mozgalom világméretűvé vált.<br />

Figyelemre méltó a listán Bhad Bhabie, a 15 éves rapper és közösségimédia-szereplő.<br />

2016-ban mémként vált ismertté egy mondatával (cash me outside, how bow<br />

dah), amikor egy talkshow-ban a közönséget szidalmazta. Ennek hatására elindult<br />

20 https://time.com/5463721/most-influential-teens-2018/<br />

21 Továbbiak: A 14 éves Marsai Martin több díjat nyert Diane Johnson megformálásáért<br />

(NAACP Image Awards; Young Artist Award). Annak ellenére, hogy életkora miatt még nem<br />

szavazhat, Stacey Abrams demokrata jelölt mellett kampányolt, és szavazásra biztatta 460 ezer<br />

Instagram-követőjét. Storm Reid (15 éves) színész, hároméves kora óta szerepel. Legjelentősebb<br />

alakítása a díjnyertes 12 Years a Slave című filmben volt. Jace Norman is 18 éves színész, aki a<br />

Nickelodeon televíziós sorozatában szerzett hírnevet, saját közösségi médiás marketingvállalatot<br />

vezet Creator Edge néven. Kiernan Shipka 19 éves színész, aki legfontosabb szerepét<br />

Sabrina Spellmanként játszotta a Netflix sorozatában (Chilling Adventures of Sabrina). Joey<br />

King is 19 éves, és színész, 6 millió Instagram-követővel, aki olyan társadalmi/politikai kérdésekben<br />

is megnyilvánul, mint a szexuális kizsákmányolás és a fegyverviselés szabályozása.<br />

22 Továbbiak: A szintén 15 éves Thandiwe Abdullah aktivista a Black Lives Matter LA Youth<br />

Vanguard társalapítójaként a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekben szólal fel.<br />

Isabel és Melati Wijsen (16 és 17 évesek) környezetvédelmi aktivisták. 12 és 10 éves korukban<br />

kezdtek kampányba a műanyag zacskók ellen Bali szigetén. 2018-ban megszervezték Bali<br />

legnagyobb tisztítását, amelyen 20 ezer ember 65 tonna hulladékot gyűjtött össze. A 17 éves<br />

Ahed Tamimi palesztin aktivista, „a palesztin nacionalizmus új generációjának képviselője”,<br />

akinek a hírnevét az hozta el, hogy pofon ütött egy izraeli katonát. Tettét követően nyolc<br />

hónapot töltött börtönben. A Time a listába sorolta a Parkland fegyverellenes aktivistáit<br />

(18-19 évesek), akik a Marlory Stoneman Douglas Gimnáziumban történt lövöldözést követően<br />

– amely 17 hallgató és tanár életét követelte – országos autóbuszos turnéra indultak, amelyben<br />

a fiatalokat szavazásra buzdítják. A 19 éves Amika George aktivista, akinek célja felszámolni a<br />

menstruációs termékek hozzáférésének anyagi gátjait, hogy a rossz anyagi körülmények között<br />

élő lányok és nők számára is elérhetőek legyenek ezek az eszközök. Elindította a #FreePeriods<br />

kampányt, amelyhez közel 200 ezer aláírást gyűjtött.<br />

171


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a zenei karrierje is, 2017 szeptemberében több millió dolláros megállapodást írt alá<br />

az Atlantic Recordsszal, ő a legfiatalabb női rapper, aki valaha felkerült a Billboard<br />

Hot 100-ra. Bekerült Billie Eilish, 16 éves énekesnő és dalszerző, akinek dalait több<br />

mint 2,5 milliárd alkalommal töltötték le 23 .<br />

Több feltaláló és fejlesztő is szerepel 24 a gyűjtésben, érdekes Jack Cable (18 éves)<br />

katonai biztonsággal foglalkozó hacker szerepeltetése, aki számos versenyen ért<br />

el első helyezést, beleértve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Hack<br />

the Air Force programját. Saját vállalkozást alapított (Lightning Security), amelynek<br />

keretében kriptovaluta-társaságokkal működik együtt, hogy azok megerősítsék<br />

védelmüket a rosszindulatú felhasználókkal szemben 25 .<br />

A Time magazin összességében 79 nevet (77 egyént és két csoportot) mutatott<br />

be, mint a legnagyobb hatással bíró fiatalokat a 2016-2017-2018-as időszakban.<br />

A fiatalok többsége lány/nő, a terület, amelyben tevékenykednek, meghatározó.<br />

A legtöbb fiatal a felsoroltak közül színészként szerzett népszerűséget, és általában<br />

valamilyen más szempont szerint is kiemelkedőnek ítélték a tevékenységét vagy<br />

magát a személyt. Ezek a – lap által kiemelt – szempontok valamilyen más művészeti<br />

tevékenységet, aktivizmust, közösségimédia-jelenlétet jelentenek. A Time magazin<br />

által legnagyobb hatásúnak tartott fiatalok második legnagyobb csoportját az aktivisták<br />

alkotják, akik környezetvédelemmel, társadalmi egyenlőtlenségekkel (ezen<br />

belül faji, vallási, nemi identitással) foglalkoznak. A zenészek/énekesek és a sportolók<br />

a következő két kategória, itt a megjelöltek listában való szerepeltetését általában<br />

23 Szerepel még Sheku Kanneh-Mason (19 éves) is, az első fekete zenész, aki megnyerte a BBC<br />

rangos díját, amit fiatal zenészeknek osztanak ki (Young Musician of the Year), továbbá az<br />

NCT Dream csapat, a 16–19 éves fiúkból álló héttagú együttes Dél-Koreából. A „We Go Up”<br />

című minialbumuk a Billboard toplistáján az 5. helyen állt.<br />

24 Rishab Jain, a 14 éves fejlesztő megnyerte a 25 ezer dolláros fődíjat a Discovery Education 3M<br />

Young Scientist Challenge versenyen az általa fejlesztett algoritmussal. A fejlesztés szimulációk<br />

révén segíti az orvosokat a hasnyálmirigyrák kezelése során a beteg sejteket különválasztani<br />

az egészségesektől. Tania Speaks szintén 17 éves. Feltaláló, aki egy organikus anyagokból<br />

kifejlesztett Brow Boos kozmetikai termékkel lépett piacra, amelyet a szemöldök ápolására<br />

használnak. A 18 éves fejlesztő Kavya Kopparapu egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely<br />

képes különbségeket keresni agydaganatos betegek szöveteinek képei között. Az eljárás segítheti<br />

egyénileg célzott terápiák kidolgozását.<br />

25 Továbbiak: Adut Akech (18 éves) a divatipar egyik legkeresettebb fiatal modellje. Akech Dél-<br />

Szudánban született, gyermekkorát kenyai menekülttáborban töltötte, majd az ausztráliai<br />

Adelaide-ben kezdte meg modellkarrierjét. Jelölték az Év Modellje díjra a British Fashion<br />

Awardson. Margielyn Didal 19 éves Fülöp-szigeteki sportoló. Az ázsiai játékok női utcai<br />

gördeszkaversenyén aranyérmet nyert és az ország nemzeti hősévé vált (a Time kiemeli, hogy<br />

barátnője van). Kylian Mbappé világhírű 19 éves futballista, afrikai bevándorlók fia.<br />

172


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

gyors és nagy sikereikkel indokolja a lap. Külön kategória a „híres ember rokona”,<br />

amely összesen hét nevet jelent (de van olyan, aki többször is szerepel) a 79-ből. A<br />

jellemzésben (vagy indoklásban) általában a rokon (főként szülő) árnyékából való<br />

kilépést, az önálló jelentőséget hangsúlyozzák.<br />

Esetszámban leszakadva a művészektől és aktivistáktól szerepelnek az újítók<br />

(feltalálók, fejlesztők), akiktől némileg elkülönülnek a szintén újító üzletemberek.<br />

A fontos különbség közöttük, hogy utóbbiak fejlesztéseiben a hangsúly a piaci sikerességen,<br />

míg előbbiek esetében a társadalmi hasznosságon van. Hasonló számban<br />

(5 fő) szerepelnek a modellek, akik esetében rendre valamilyen kisebbségi, hátrányos<br />

helyzetbeli plusz szerepel a sikeresség mellett. Nem színész és nem zenész, de<br />

szintén a szórakoztatóiparban tevékenykedők, valamint (csak) celeb és influencer<br />

áll a lista legalján egyéb szakmákkal (szakács, hacker). Mindebből jól látszik, hogy<br />

a lap alapvetően médiaszemélyiségeket emelt a legjelentősebb befolyással bíró tinédzserek<br />

listájára (4.12. ábra).<br />

4.12. ábra: A legjelentősebb befolyást gyakorló fiatalok foglalkozása<br />

(Time gyűjtése 2016-2017-2018 között)<br />

(N= 79; gyakoriságok)<br />

173


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Az, hogy a Time magazin kit tekint az ifjúság meghatározó személyiségeinek, természetesen<br />

szubjektív. A Time gyűjtése ráadásul abban a tekintetben is szubjektív,<br />

hogy minden egyes személyt valaki felkérés alapján ajánl ebbe a listába. A lista<br />

összetételén láthatjuk, hogy alapvetően amerikai nézőpontból, és azon belül sem<br />

egységes elvek alapján összeállított névsorról van szó. Felvetődhet a kérdés, hogy<br />

Magyarországon ezek a személyek tekinthetők-e szintén az ifjúság befolyásos képviselőinek.<br />

A globális médiavilág, az egységes ízléstrendek, amelyek leginkább a<br />

fiatalokat jellemzik, azt a hipotézist erősítik, hogy ezek a szereplők jelen vannak<br />

a magyar viszonyok között is. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy miképpen<br />

jelennek meg a magyar médiában a fenti személyek.<br />

Annak ellenére, hogy az Observer adatbázisa a magyar viszonyok között a legjelentősebb,<br />

kimarad belőle a közösségi média. Ezeken a felületeken márpedig a Time<br />

magazin által megjelölt személyek általában nagyon komoly követőbázissal rendelkeznek.<br />

És minden bizonnyal követőik között találhatunk magyar fiatalokat is, ezért<br />

tökéletesen teljes képet nem alkothatunk. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni a<br />

hagyományos média és az online média jelentősebb képviselőinek gyakorlatát, hiszen<br />

mindez mutathatja, hogy ezek a szereplők képesek voltak-e áttörni a határokat,<br />

és belépni a magyar médiatérbe. Megvizsgálva ennek a 79 névnek az előfordulását<br />

2016. január 1-től 2018. december 31-ig, közel 26 ezer találatot regisztrálhattunk.<br />

Mindez átlagosan több mint 300 előfordulást jelentene, azonban viszonylag nagy<br />

szórást tapasztalhatunk a listába került nevek előfordulási gyakoriságában.<br />

A kialakuló találati lista beszédes: megmutatja, hogy Magyarországról mi látszik<br />

mindabból, amit az egyik legjelentősebb médium gondol korunk legbefolyásosabb<br />

fiataljairól. A 79 névből 11 meg sem jelent ebben az időszakban a magyar médiában.<br />

Üzletember, újító egyáltalán nem jutott a magyarországi hírekbe a listáról. Az élen<br />

ezzel szemben több ezres találatokat regisztrálhatunk, amelyek főként sportolókhoz,<br />

zenészekhez, színészekhez kötődnek.<br />

Az első helyen Kylian Mbappé futballista szerepel 5085 találattal, majd Kylie<br />

Jenner celeb valamivel több mint 3600 találattal. Harmadik a listán Greta Thunberg<br />

aktivista, aki több mint 2500 találatot ért el, nagyjából feleannyit, mint az első helyen<br />

található sportoló. Katie Ledecky úszó, Shawn Mendes zenész, Simone Biles<br />

tornász, Elle Fanning színész, Camila Cabello énekes és Maisie Williams, illetve<br />

Millie Bobby Brown szerepelnek az első tízben (4.13. ábra).<br />

174


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

4.13. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név a magyar médiában<br />

(említések száma, N= 19943; gyakoriságok)<br />

Önmagukban a nevek szerepeltetése egy-egy megjelenésben még nem sokat<br />

mond a tartalomról, pl. ha egy film ismertetőjének stáblistáján szerepel a színész<br />

neve, vagy egy sporteseményen a sportoló neve, annak önmagában nincs ifjúsági<br />

vonatkozása. Az ifjúsági relevanciához úgy juthatunk közelebb, hogy szűkítjük<br />

ezt a találati listát, és igyekszünk megkeresni azokat a megjelenéseket, amelyek<br />

a témánk szempontjából jelentősek. A szűkítés természetesen azzal járhat,<br />

hogy átalakul a fenti kép.<br />

Az első tíz név találati sorrendje megváltozik, ha hozzátesszük azt a kifejezést,<br />

hogy „fiatal”. Láthatjuk, hogy az eredeti találati számokhoz képest sokat veszítünk,<br />

akár 90 százalékot, mint azt Katie Ledecky esetében tapasztaljuk, de átlagosan az<br />

eredeti találatoknak alig negyede marad meg. A listából egyedül Greta Thunberg<br />

emelkedik ki, aki a „fiatal” szó beemelését követően is megőrzött 44 százalékot az<br />

eredeti említésszámokból (4.14. ábra).<br />

175


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

4.14. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név + „fiatal” a magyar médiában<br />

(említések száma, N= 5098; gyakoriságok)<br />

Greta Thunberg rendkívülisége kétségbevonhatatlan. A 2003-ban született svéd származású<br />

klímaaktivista jómódú és híres felmenőkkel bír (rokona Svante Arrhenius<br />

kémiai Nobel-díjas tudósnak). Enyhe Asperger-szindrómával él, ami azonban nem<br />

akadályozza meg abban, hogy akár a médiában szerepeljen, akár vezető politikusokkal<br />

tárgyaljon.<br />

2018-ban kezdte meg a tevékenységét, néhány hónap alatt mozgalma nemzetközivé<br />

lett. A legfontosabb helyeken szólalhatott meg, a világ legfontosabb vezetőivel<br />

találkozott, és egyfolytában jelen van médiában, ezen belül a közösségi médiában.<br />

Mindössze 2018 júniusában csatlakozott a Twitterhez, jelenleg közel 4 millió követővel<br />

bír, az Instagramon 9 millió követője van. Akciója egészen pontosan 2018 augusztusában<br />

indult azzal, hogy a svéd parlament előtt egyedül tüntetett, követelve az<br />

ország vezetésétől a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben leírtak betartását, azaz a<br />

szén-dioxid-kibocsátás megígért csökkentését. Az ezt követő másfél évben sok ezren,<br />

176


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

majd millióan társultak hozzá a nemzeti parlamentek, önkormányzatok elé vonulva.<br />

A megszülető Fridays for Future mozgalom statisztikái szerint 228 országban csatlakoztak<br />

a megmozdulásaikhoz, közel hétezer városban (Magyarország esetében<br />

20 települést tüntettek fel), 78 ezer akciójuk volt a kezdetek óta, és összességében<br />

13 millió embert mozgattak meg eddigi történetük alatt.<br />

Thunberg már 2018 decemberében, mindössze néhány hónappal a magányos<br />

augusztusi iskolai sztrájkját követően felszólalt Lengyelországban az ENSZ<br />

éghajlatváltozási konferenciáján, ezt követően – 2019 januárjában – Davosban a<br />

Világgazdasági Fórumon. A nemzetközi nőnap alkalmából Svédország legfontosabb<br />

és legjelentősebb nőjének választották, és 2019 márciusában Nobel-békedíjra jelölték.<br />

A Time magazinon kívül más médiumok is a legjelentősebb személyiségek között<br />

tartják számon, például a BBC gyűjtésében is szerepel 26 . A Time nemcsak 2018-ban<br />

foglalkozott vele: 2019-ben az év emberének választotta, a legfiatalabbként, amióta<br />

megválasztják az év emberét. Egy év sem telt el a nyilvánosság elé lépése óta, és<br />

Mohammed Barkindo, az OPEC vezetője kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt<br />

Thunberg jelenti (és más hozzá hasonló aktivisták) a hagyományos fosszilis energiahordozókkal<br />

foglalkozó iparágra.<br />

Greta Thunberg nevére rákeresve a magyar médiában a találatok többségét online<br />

formában találjuk (83 százalék), míg tizede (13 százalék) a nyomtatott sajtóból<br />

származik, és a maradék 4 százalék a rádióból, illetve a televíziókból.<br />

Az intenzitást vizsgálva 2019 márciusában látunk jelentékeny számú megjelenést,<br />

majd május és július végén. A legintenzívebb 2019 ősze, elsősorban a szeptember,<br />

illetve az év vége, december (4.15 ábra). Ha médiumokra bontva vizsgáljuk<br />

az intenzitást, azt találjuk, hogy az intenzív időszakokban minden vizsgált<br />

médiumtípus hasonló intenzitással beszélt Greta Thunbergről. A legtöbb megjelenés<br />

három online médiumhoz, a Mandiner.hu-hoz, a Hvg.hu-hoz, illetve a<br />

Szeretlekmagyarorszag.hu-hoz kötődik nagyjából 100-100 megjelenéssel. A nyomtatott<br />

médiumok közül legtöbbet a Magyar Nemzet foglalkozott Greta Thunberggel,<br />

összesen 47 cikkben jelent meg a neve, majd a Népszava következik 39 cikkel, harmadikként<br />

a Magyar Hírlap szerepel 27 megjelenéssel. A legnagyobb hírportálok<br />

közül (a Hvg.hu-n kívül) a 24.hu és az Index.hu foglalkozik legtöbbet a klímaaktivistával,<br />

az egyiken 76, a másikon 69 cikk született róla a vizsgált időszakban<br />

(2016. január 1. – 2019. december 31.).<br />

26 https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/0e9e80de-62cb-4782-a26f-1cd480d28f26<br />

177


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

4.15. ábra: „Greta Thunberg” megjelenésének intenzitása a magyar médiában<br />

(említések száma, N= 2568; gyakoriságok)<br />

A megjelenések műfaját és tartalmát tekintve vegyes képet találunk. Greta Thunberg<br />

neve először 2018. november 30-án szerepel a magyar médiában, rögtön 15-ször<br />

kerül be a neve a megyei lapok online kiadásaiba (Baon.hu; Zaol.hu; Bama.hu;<br />

Szoljon.hu; Beol.hu; Vaol.hu; Heol.hu; Sonline.hu; Feol.hu; Kemma.hu; Teol.<br />

hu; Veol.hu; Duol.hu), illetve a Magyaridok.hu híradásába. Ezeken az oldalakon<br />

ugyanazt a cikket találjuk „Ausztrália-szerte tüntettek diákok a klímaváltozás elleni<br />

cselekvésért” címmel. A rövid írás beszámol az ausztráliai tüntetésekről, amelyekkel<br />

kapcsolatosan megemlíti az ötletgazdát: „A megmozdulásokat a 15 éves<br />

svéd lány, Greta Thunberg ihlette, aki péntekenként iskola helyett a svéd parlament<br />

elé vonul tüntetni.”<br />

A kiemelt időszakok közül 2019 márciusában javarészt a tüntetésekről és a Nobelbékedíj-jelölésről<br />

számolnak be a médiumok, májusban a tüntetések mellett a magyar<br />

köztársasági elnök megszólalásával kapcsolatban említik, illetve a bécsi elektromos<br />

kukásautók révén kerül elő a neve. Július végén arról tudósít a média, hogy<br />

Greta Thunberg kapta a Szabadság-díjat, a francia parlamentben járt, illetve könyve<br />

jelent meg. 2019 őszén sokféle kontextusban jelenik meg a neve, a média érezhetően<br />

komolyabban foglalkozik vele, elemzések, rövid pamfletek, bulvárhírek egyaránt<br />

jellemzőek, hangnemben a rajongástól az éles kritikáig. Tartalom szempontjából a<br />

178


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

szeptemberi rekord (509 megjelenés) is összetett, az ENSZ klímacsúcsán elhangzott<br />

beszédének visszhangja kiemelkedik a megjelenések közül.<br />

Az év végén érkezik el az újabb rekord (526 megjelenés), amely szintén összetett,<br />

mind tematikában, mind műfajban. Kiemelkednek a díjak és a listák (így a Time<br />

vagy a Politico listája). 2019 utolsó napján összesen 18 cikkben jelenik meg Greta<br />

Thunberg neve a magyar médiában. Ezek közül 13 online portál, köztük a 24.hu,<br />

a Vasarnap.hu, a Mandiner.hu, a Pestisracok.hu, az Index.hu és az Infostart.hu, a<br />

többi nyomtatott kiadvány: a Blikk, a Magyar Hírlap, a Nemzeti Sport, a Népszava<br />

és a Színes Ász. A Blikk rövidhíre, „Gréta boldogabb” címmel, azt állítja, hogy<br />

Thunberg édesapja eredetileg nem tartotta jó ötletnek, hogy lánya a klímaváltozás<br />

elleni harc élvonalába kerül, de az apa BBC-nek adott nyilatkozata szerint Greta<br />

az utóbbi időszakban boldogabb lett. A Színes Ász a Blikkhez hasonlóan szintén<br />

Thunberg édesapjától idéz, aki aggódik a lányáért, mivel az sokáig küzdött depresszióval<br />

(ezzel a témával foglalkozik a Mixonline.hu oldal is). A Bumm.sk „Ezek voltak<br />

2019 legérdekesebb bulvárhírei” címmel ad közre gyűjtést, amelyben az szerepel:<br />

„Greta Thunbergről pedig azt állították, hogy időutazó”.<br />

A Nemzeti Sport ugyanekkor humorosnak szánt összeállítást közöl „Tokió: tök<br />

jó!” címmel, amelyben Thunberget „környezetvédő hiperaktivistaként” jellemzi.<br />

A 24.hu szintén ironikus hangvételű, „Top 10 közéleti csúcsteljesítmény 2019-ből”<br />

című összeállításában Thunberg neve is szerepel.<br />

A Magyar Hírlap nyomtatott és online formában is „Fizessenek a szennyezők”<br />

címmel egy interjút közöl Orbán Balázzsal, amelyben az államtitkár a „Greta<br />

Thunberg-jelenség”-ről beszél, amely megítélése szerint egyfajta PR-tevékenység.<br />

A Népszava „Európa erős emberei” címmel közöl összeállítást a Politico év végi<br />

listáját szemlézve, amelyben a brüsszeli lap Európa legbefolyásosabb politikusait<br />

gyűjtötte össze. A lap listájára is felkerült Greta Thunberg, ezt emeli ki a Népszava.<br />

A cikk ugyancsak ezzel a címmel és tartalommal kerül a Mandiner.hu-ra.<br />

„A lázadások évtizede” címmel közöl összefoglalót a Demokrata.hu, amelyben<br />

megemlítik Greta Thunberg mozgalmát az elmúlt tíz év főbb tendenciái kapcsán.<br />

A Szabadmagyarszo.hu arról ír, hogy Thunberg az év embere a Time magazin<br />

szerint. Az Infostart.hu „2019: erdőtüzek, ciklonok, kipusztuló koalák és a<br />

klímavészhelyzet” címmel ad összefoglalót az évről, amelyben a klímaaktivista<br />

mozgalmának indulásáról és világméretűvé válásáról ír.<br />

A Vasarnap.hu „Lássuk, hová fejlődtünk idén!” című rövid, szatirikus hangvételű<br />

cikkében abszurdnak tűnő hírek igazságtartalmát kéri megtippelni az olvasótól.<br />

179


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

A klímaaktivista neve a játék tisztaságánál kerül elő: „Rákeresni nem ér, aki csal,<br />

annak álmában Greta Thunberg fogja fejére olvasni az összes elfogyasztott szilveszteri<br />

virslit.” A Pestisracok.hu egyik cikkében, amelynek címe „A klímaszorongás<br />

okozta pánikbetegség az »év új betegsége« – hála Gretának és követőinek”,<br />

az Oxford-szótár által az év szavának választott „klímavészhelyzet” kapcsán ír<br />

aktuálpolitikáról. A Pestisracok.hu-n megjelent egy másik cikk is, „Optimista jóslatok<br />

2020-ra” címmel, a gunyoros összeállításban szerepel a következő: „Greta<br />

Thunberg-meghajtású, karbonsemleges düherőművet helyeznek üzembe Pakson.”<br />

Mindezek alapján egyrészt az állíthatjuk, hogy a magyar médiában is megjelennek<br />

a – Time magazin szerint – legjelentősebb befolyással bíró fiatalok, legalábbis<br />

egy részük. A kontextusokban ugyanakkor kevésbé a befolyásuk hangsúlyos, sokkal<br />

inkább tevékenységeiknek köszönhetően szerepelnek, pl. a színész a stáblistában,<br />

a zenész egy új szerzeményének köszönhetően. Minden tekintetben kiemelkedik<br />

közülük Greta Thunberg, akivel megjelenése óta intenzíven foglalkozik a magyar<br />

média (is), kifejezetten összetett módon, a csodálattól a gúnyig mindenféle megközelítéssel<br />

találkozunk. Magyar vonatkozású gyűjtés tudomásom szerint nem készült<br />

jelentős befolyással bíró fiatalokról, pedig nyilvánvalóan készülhetne ilyen: a művészektől<br />

az influencerekig, a sportolóktól a politikusokig, a híres ember rokonaitól a<br />

botrányhősökig számos jelöltünk lehetne.<br />

180


Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />

181


A jövő ifjúsága<br />

„Valami van a levegőben” – írja Aczél Petra a társadalmi jövőképesség fogalmidiszkurzív<br />

koncepciójáról szóló írásában. „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az értelmezési<br />

és diszkurzív keret megváltozásának vagyunk tanúi: olyan eltolódásról, amely<br />

az egyéni és a társas élet dimenzióit a tudomány számára is kitágítja, és perspektíváit<br />

a jövőbe helyezi” (Aczél, 2018: 128-129). A jövő tehát önmagában is a tudomány fókuszpontjába<br />

került, a fiatalokra pedig különösen kiemelt figyelem irányul. A jövőről<br />

nem olyan nehéz – akár túl könnyű is – beszélni, annak ellenére, hogy a jövőbelátási<br />

képességeink korlátosak, főleg napjainkban. A huszonegyedik század emberének<br />

ugyanis csupa váratlan dologgal kell szembesülnie, mint a 2008-ban kibontakozó<br />

gazdasági világválság, amely azért egyes szakembereket egyáltalán nem lepett meg<br />

– igaz, ők mind utólag nyilatkoztak. De könnyű a távoli jövő eseményeit is előre<br />

jelezni; minél távolabbi jövőről beszélünk, annál könnyebb ma mondani valamit,<br />

hiszen egyre csökken a valószínűsége annak, hogy bárki számonkérje. A közeli<br />

jövőt látni nehezebb, de nem lehetetlen. Mindezt sok-sok példával lehet igazolni,<br />

erre épülnek a különböző termelési, pénzügyi tervezési metódusok, amelyek<br />

rendszerint egészen jól működnek. Ezt alkalmazzák kifordítva a sportfogadók,<br />

ha nagyobb nyereményre vágynak. Ha kisebbel beérik, a valószínűbbre fogadnak,<br />

182


A jövő ifjúsága<br />

és nagyobb eséllyel nyernek. A közeli események kimenetelére vonatkozó becslések<br />

tehát valamivel nehezebbnek tűnnek, de korántsem olyan nehezek, mint távolabbi,<br />

de nem nagyon távoli eseményeket vagy folyamatokat előre látni.<br />

Ha az a kérdés, hogy milyen lesz az ifjúság jövőre, nagy biztonsággal állíthatjuk,<br />

hogy nagyjából olyan, mint idén. A nagyon távoli jövőről bármit mondhatunk, akár<br />

azt is, hogy nem is lesz a távoli jövőben ifjúság. Középtávú, akár 5–10 év távlatú<br />

becslések esetén azonban hamar alábbhagy a magabiztosság. Hogyan lehet tehát a<br />

középtávú jövőre (és a váratlanra) vonatkozóan bármilyen állítást megfogalmazni?<br />

Egyrészt mindenképpen a múltból és a jelenből szükséges kiindulnunk. Talán könynyebb<br />

az előttünk álló utat meglátni, ha láttuk, honnan jöttünk, és talán könnyebb<br />

következtetni arra, hogy milyenek lesznek a jövő fiataljai, ha megértettük, milyenek<br />

voltak vagy milyenek most. Ezzel természetesen visszatérünk az eredeti kérdésre:<br />

milyenek a fiatalok, és mit várhatunk tőlük?<br />

Ahelyett azonban, hogy egyszerűen csak összefoglalnám az eddigi fejezeteket,<br />

inkább néhány szubjektív kulcsterületet vázolok fel. Olyan kérdésekre helyezem<br />

tehát a fókuszt, amelyek foglalkoztatnak, és amelyekről úgy gondolom, hogy akár<br />

már napjainkban is meghatározók, vagy azok lesznek középtávon. Szántó (2018)<br />

a jövőbeli változások legalapvetőbb tartalmi szempontja szerint különbséget tesz<br />

ökológiai-(geo)politikai, technológiai, szocioökonómiai és kulturális-spirituális változások<br />

között. Az alábbi kérdések ezen szempontok mentén strukturálódnak, bár<br />

elsősorban a társadalmi folyamatokra koncentrálva, a szcenárióelemzés kényszere<br />

nélkül pusztán felvetnek lehetőségeket, egy-egy jellemzőt kinagyítva.<br />

ÚJ IFJÚSÁG: FIATALODÓ TÁRSADALOM<br />

Öregedő társadalomban élünk. A 2011-es népszámlálás alapján 1,7 millió 65 évesnél<br />

idősebb ember él ma Magyarországon, és a jelenlegi trendek alapján a korosztályba<br />

tartozók 70 százalékkal többen lesznek 2050-re. Magyarország mellett öregszik<br />

Európa és az egész világ. Vagy mégsem?<br />

Az öregedő társadalmak problémája a fiatalság szerepét még inkább felértékeli,<br />

miközben óriási súlyt is helyez a vállára az egész civilizációnkat fenyegető túlfogyasztás,<br />

klímaváltozás problémáinak megoldásával kapcsolatban. Ám valójában<br />

ez csupán a fejlett világ problémája, hiszen a társadalom – globális mércével mérve<br />

– egyáltalán nem öregszik. Sőt, egyre több fiatal ember él a földön. Miközben<br />

183


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a fejlett világ életkori mediánja 40 év körül van (Magyarországé 41,8 év), addig<br />

vannak olyan afrikai országok, ahol az életkori medián bőven 20 év alatt van. Ez<br />

azt jelenti, hogy az adott ország népességének több mint fele 20 évesnél fiatalabb.<br />

A legfiatalabb népességet Zambiában (a medián: 16,7 év), Malawiban (16,5 év), Maliban<br />

(16,2 év), Ugandában (15,7 év) és Nigerben (15,3 év) találjuk. Ha a különböző<br />

fejlettségi rangsorokra nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az országok egészen<br />

más problémákkal küzdenek, amikor ifjúságról beszélünk. Ott nem a felnőtté válás<br />

kitolódása, sokkal inkább a felnőttség túl gyorsan jött kényszere okoz fejtörést.<br />

Mindez azt jelenti, hogy globálisan a jövő ifjúsága – legalábbis ami a népességszámot<br />

illeti – nem egy fogyó, hanem egy dinamikusan növekvő társadalmi<br />

csoport. Jelenleg a közel 8 milliárd földlakó legalább fele 30 év alatti. Míg a világ<br />

összességében fiatal marad, a fejlett országok kétségtelenül öregszenek. Az öregedés<br />

annak a következménye, hogy egyre tovább élünk. Visszatekintve az elmúlt 100 évre,<br />

elmondható, hogy Magyarországon a várható élettartam közel megduplázódott.<br />

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy 1920-ban született magyarországi<br />

férfi várható átlagos élettartama 41 év volt, míg egy ugyanekkor született nőnek két<br />

évvel több, 43 év. 2018-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából 73 év<br />

a férfiaknál és 79 év a nőknél. A növekmény látványos, és arra számíthatunk, hogy<br />

a következőkben is emelkedő tendencia lesz jellemző.<br />

A kitolódó élettartam számos kérdést vet fel, és alapvető struktúrákat kérdőjelez<br />

meg. Egy 80, 90, 100 éves átlagos élettartam egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg<br />

működő szociális és egészségbiztosítási rendszerek átalakulnak. A jelenből kiindulva<br />

feltételezhetjük, hogy egyre többen lesznek jogosultak nyugdíjra, az idősek megnövekedett<br />

száma óriási terheket ró majd az egészségügyi szektorra, azonban nem<br />

szükséges automatikusan azt feltételeznünk, hogy a 60-70 felettiek egyben elesettek<br />

is lesznek, akik a társadalom gyámolítására szorulnak. Miért ne feltételezhetnénk,<br />

hogy ennyi idősen az emberek továbbra is aktívak és tettre készek lesznek? Egy<br />

olyan világban, ahol az ember nem 30-40, hanem kétszer, háromszor 30-40 évet él,<br />

gyökeresen megváltozhatnak – és minden bizonnyal meg is változnak – a társadalmi<br />

viszonyok; akár az olyan szavak jelentése is, mint fiatalok és idősek. Egy ilyen<br />

világban akár arra is lehetőségünk lehet, hogy tovább maradjunk fiatalok, vagy<br />

éppen többször legyünk azok.<br />

Jelen világunkhoz sokszor társítjuk a kiszámíthatatlanság fogalmát, amelyet<br />

elsősorban gazdasági értelemben használunk, és a piacok változékonyságához kötünk.<br />

Az emberek tömegei számára a mindennapi élet kiszámíthatatlanságának<br />

184


A jövő ifjúsága<br />

egyik fő tényezőjét a munkaerőpiac gyors változása jelenti. A jövő munkaerőpiacára<br />

vonatkozó előrejelzésekkel főként a technológiai fejlődés kapcsán találkozhatunk.<br />

E jóslatok rendre arról szólnak, hogy az általunk ma ismert szakmák egy jó része a<br />

jövőben el fog tűnni, ugyanis az ember helyét átveszik a gépek és az algoritmusok,<br />

és olyan új foglalkozások jelennek meg, amelyeket a mából nehéz elképzelni és<br />

megérteni (vö. Florida, 2012). Mindez azt jelenti, hogy a megszűnő szakmákban<br />

dolgozók tömegei újra pályaválasztás elé kerülnek, amely az ifjúsági életszakasz<br />

sajátja volt, így ők bizonyos tekintetben az ifjúság részévé válnak újra.<br />

A technológia fejlődése alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy az ember a képességeit<br />

egyre inkább kiterjeszthesse, esetleges hiányait pótolhassa. Egyáltalán nem<br />

rugaszkodunk el a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a technológia eszközeivel<br />

megtámogatott idősebb emberek bármilyen megmérettetésben ringbe szállhatnak<br />

az erejük és képességeik teljében lévő fiatalokkal. Mindebből következhet a munkaerőpiac<br />

keresleti oldalának átalakulása akár úgy, hogy az életkor sokkal kevésbé<br />

lesz fontos tényező. Ráadásul a digitális technológia és az új foglalkozások sokszor a<br />

személyes jelenlétet, sőt magát a személyességet sem igénylik, így az életkornak nem<br />

csupán a fontossága, hanem a láthatósága is csökken. A hálózatokban együttműködő<br />

emberek és algoritmusok révén az életkoron alapuló megkülönböztetés zárójelbe<br />

kerülhet, így – legalábbis a munkaerőpiacon – mindenki tovább maradhat fiatal,<br />

ha akar. Az együttműködések vizsgálata izgalmas terület, de erről kicsit később!<br />

ÖKOASZKÉZIS<br />

Az ifjúsággal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a fiatalok milyen viszonyban vannak<br />

az idősebbek által irányított társadalommal. Leegyszerűsítve ez a viszony lehet<br />

harmonikus vagy konfliktusokkal terhelt. A fenti gondolat, miszerint a technológiai<br />

változások és a megnövekedett életkor egy olyan új világot hoz, amelyben az<br />

életkor kevésbé lesz fontos tényező, kooperatív, harmonikus struktúrát feltételez.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi adatfelvételei azt mutatják, hogy a tizen-,<br />

huszonévesek alapvetően elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyeket készen<br />

kaptak, azaz a játékszabályokat be kívánják tartani, és alapvetően pozitívan tekintenek<br />

a szüleik nemzedékre, sőt az „idősekről” is kifejezetten pozitív asszociációk<br />

élnek a fejükben (Székely – Benczes, 2019). A nemzetközi folyamatokat szemlélve<br />

azonban nem tehetjük meg, hogy a harmonikus jövőkép mellett ne gondolkozzunk<br />

185


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a konfliktusok lehetőségén. Már csak azért sem, mert az ifjúsághoz hozzátartozik<br />

– legalábbis eddig hozzátartozott – a lázadás, a fennálló szabályok megkérdőjelezése<br />

és újak kialakítása. Mindez abban az esetben is fontos, amikor sem a kutatási<br />

adatok, sem a hétköznapi tapasztalás nem mutatja, vagy legalábbis néhány évvel<br />

ezelőtt még nem mutatta mindezt.<br />

A nemzetközi folyamatokat szemlélve felfedezhetünk olyan jelenségeket, amelyek<br />

a feszültség meglétét és növekedését mutatják az egyes nemzedékek között. Az „OK<br />

boomer” jelensége például értelmezhető úgy, hogy a társadalmon belüli ellentét<br />

generációs alapon szerveződik, sőt azt is mondhatnánk, hogy internacionális generációs<br />

ellentétet ragad meg. A The New York Times úgy kommentálta a jelenséget,<br />

mint amely véget vet a generációk közötti barátságos viszonynak 1 . A nyilvánvaló<br />

újságírói túlzáson túl érdemes elgondolkodni azon, hogy miért tehetett szert hatalmas<br />

népszerűségre az „OK boomer” kifejezés 2 2019 végén, amelyet az év szavának<br />

is választottak Új-Zélandon. Az „OK boomer” már kilépett a digitális világból 3 , és<br />

egyértelműen generációs alapon határolja el a „mi” és az „ők” csoportjait.<br />

Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon, a fejlett világ más részéhez<br />

hasonlóan, az ifjúság fizikailag is megnyilvánuló lázadásai kérészéletűek voltak.<br />

Természetesen számos olyan példát mondhatunk, ahol a fiatalok normákat sértettek,<br />

és jellemzően az idősebbek nézeteivel szemben fogalmaztak meg radikális<br />

kritikát. Ennek extrém példái az Iszlám Állam ifjú harcosai vagy éppen feleségei,<br />

akik jellemzően nyugat-európai szocializációs háttérrel léptek be a terrorszervezet<br />

kötelékébe. Kevésbé élesen, de a nemzedéki különbségek megfigyelhetők a brexit<br />

kapcsán, és az internetadó elleni budapesti tüntetés ifjúsági jellege is kétségtelen.<br />

Ezek a jelenségek azonban elszigeteltek, jellemzően kisebb csoportokat mozgattak<br />

meg, vagy konkrét probléma körül szerveződtek, és nem álltak össze a status quo<br />

tagadásává, pontosabban nem öltöttek fizikai formát. Azt állítom, hogy az utóbbi<br />

egy-két évtizedben a digitális világ volt az a terület, amely a fiatalok sajátjaként<br />

létezett, ha tetszik, ez volt az ellenkultúra, amely a mainstream kultúra árnyékában<br />

élt, ugyanakkor mindez fizikai valójában kevésbé mutatkozott meg. A digitális<br />

1 Taylor Lorenz: ‘OK Boomer’ Marks the End of Friendly Generational Relations. The New<br />

York Times. 2019.10.29. https://www.nytimes.com/2019/10/29/style/ok-boomer.html<br />

2 Habár magát a kifejezést legelőször 2009-ben rögzítették, használata 2015-től indult el, és<br />

felfutását egy TikTokon megjelenő videónak köszönheti. Egy idősebb férfi által készített, a<br />

fiatalabb generációkat kritizáló videóra volt válasz az „OK boomer”.<br />

3 Az „OK boomer” kifejezés egy új-zélandi képviselő parlamenti felszólalásában is elhangzott<br />

replikaként, egy idősebb képviselőtárs közbevágására adott válaszban.<br />

186


A jövő ifjúsága<br />

kultúra képes volt kielégíteni a fiatalok élménykeresési igényét. Virtuális tereiben<br />

valódi közösségek formálódtak, digitális tartalmai valódi élményt kínáltak, ráadásul<br />

mindez többé-kevésbé úgy ment végbe, hogy a felnőttek (szülők, tanárok,<br />

munkaadók) elől rejtve maradt.<br />

Az ifjúság szerveződése továbbra is elsősorban a virtuális terekhez, a közösségi<br />

médiához kötődik. Ha megvizsgáljuk azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek<br />

mentén a fiatalok csoportjai szerveződnek, sokféle tematikával találkozhatunk.<br />

A legjelentősebb ezek közül a klímaváltozással kapcsolatos, amelynek médiabeli<br />

aktualitásával fentebb foglalkoztunk. Jól érzékelhető, hogy ez a kérdéskör mediatizált<br />

világunk központi kérdésévé vált az utóbbi években. A klímaváltozás rendre<br />

megjelenik az aktuális történésekben. A természeti katasztrófák tárgyalása során<br />

az egyik, ha nem egyetlen kiváltó okként szerepel a klímaváltozás, de más aktuális<br />

témák narratívájában is szerepet kap, például a tömeges migrációval kapcsolatban<br />

(ld. klímamenekültek). Megfékezése általános politikai cél és marketingeszköz.<br />

A klímaváltozáshoz kapcsolódóan olyan új fogalmakkal ismerkedhetünk meg,<br />

mint a klímaszorongás, az ökodepresszió, vagy éppen a klímavészhelyzet, amelyet<br />

2019-ben az év szavának választottak az Oxford angol szótár 4 szerkesztői. Az utóbbi<br />

egy évben a klímaváltozáshoz kapcsolódó tömegdemonstrációk a résztvevőik<br />

életkorát tekintve kifejezetten fiatalosak voltak, kiterjedésük globális, jelentőségük<br />

– a felvonulók fiatal kora ellenére – nem lebecsülendő. A generációs logika iránt<br />

elkötelezettekben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a klímaváltozás körül zajló<br />

társadalmi diskurzus képes-e generációs élményt nyújtani, amely karakteres nemzedékké<br />

formálja a ma ifjúságát?<br />

A klímaváltozás ellen szavukat felemelő fiatalok jellemzően nem kínálnak<br />

általános választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet megakadályozni vagy mérsékelni<br />

a klíma megváltozásából fakadó negatív hatásokat, a felelősöket azonban<br />

rendre megnevezik. Ezek nem mások, mint az idősebb generáció tagjai, akik vállalatokat,<br />

országokat irányítanak, vagy pusztán egyszerű fogyasztóként nem figyelnek<br />

kellően a tevékenységük okozta környezetterhelésre. Részben a felelősök megnevezésének<br />

tekinthető az „OK boomer” jelensége.<br />

A generációk közötti feszültség növekedése mellett az foglalkoztat elsősorban,<br />

hogy a felelősök megnevezésén és a vészharangok kongatásán túl ebben a problémakörben<br />

a fiatalok milyen egyénileg megvalósítható stratégiákkal bírnak. Fakad-e a<br />

klímaszorongásból válasz arra vonatkozóan, hogy az egyén miképpen menekülhet<br />

4 https://languages.oup.com/word-of-the-year/<br />

187


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

ebből a helyzetből? Weber (1995) a kapitalizmus szelleméről szólva arról értekezik,<br />

hogy az e világi aszkézisre épülő protestáns etika szerint az egyénnek úgy kell az<br />

élvezeteket megtagadnia, hogy nem vonulhat ki a társadalomból. A klímaváltozás<br />

narratívájában az élvezetek feladása helyett inkább a kényelem feladásáról lehet szó.<br />

A fogyasztói magatartás alternatíváját kínáló megoldások preferálása elsősorban<br />

azt célozza, hogy az élvezet (vagy az élmény) kis lemondással a lehető legteljesebb<br />

legyen, és egyben a lehető legkisebb terhet jelentse a környezetnek. Ők – nevezzük<br />

őket ökoaszkétáknak – tehát igyekeznek a fogyasztásuk során szelektálni, és olyan<br />

megoldásokat keresni, amellyel a javakhoz hozzájutnak, de fogyasztásuk terhei<br />

minimalizálhatók. Ez a törekvés jelenik meg a csomagolásmentességben, a fosszilis<br />

üzemanyagok elutasításában, a használt ruha preferálásában és a veganizmusban<br />

egyaránt. Az foglalkoztat, hogy ez az ökoaszkézis kapcsolódik-e az elkötelezettség<br />

elkerüléséhez (pl. családalapítás elhúzódása, akaratlagos gyermektelenség, saját<br />

otthon, saját autó igényének elutasítása), jelen van-e ténylegesen a vágyak korlátozása<br />

ebben a nemzedékben, vagy mindezek inkább az ifjúsági élethelyzet konzerválását<br />

szolgálják, amelyben a szabadság maximális és a felelősségvállalás minimális?<br />

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG?<br />

Talán nem az olvasó készülékében van a hiba, ha a globális és fejlett világ jövőjével<br />

kapcsolatban leginkább disztópiák jutnak eszébe. Megfigyelhető, hogy a világ egészével<br />

kapcsolatban alapvetően a természet állapotára vonatkozóan fogalmazódnak<br />

meg negatív előrejelzések, míg a fejlett világ jövőképei sokkal inkább a társadalom<br />

várható állapotával foglalkoznak. A jövő társadalma márpedig urbánus társadalom<br />

lesz. Az elmúlt évszázad a városok gyors fejlődéséhez és népességnövekedéséhez vezetett,<br />

amely abba az irányba mutat, hogy a világ jövője alapvetően városias jellegű.<br />

Tegyük rögtön hozzá, hogy mindez abban az esetben igaz, ha egyik világvége-szcenárió<br />

sem valósul meg középtávon, az ökoszisztéma összeomlásától kezdve a globális<br />

háborúig, és a következő évtizedekben is civilizációról beszélhetünk a Föld nevű<br />

bolygón. Ebben az esetben egy ilyen városias és technológiaintenzív környezetben<br />

szükséges a társadalmi kooperációt fenntartani.<br />

A társadalmi kooperációhoz szükséges, hogy az egyének közösséget alkossanak,<br />

ez a társadalom fennmaradása szempontjából elengedhetetlen. Magának a<br />

kooperációnak sok előfeltétele van, a jövővel kapcsolatos gondolkodás szempont-<br />

188


A jövő ifjúsága<br />

jából három lényeges területet érzékelek. Az első az információ és a tudás területe,<br />

amely egyáltalán nemcsak a jövővel való foglalkozást jelenti, hanem magában<br />

foglalja a közelmúltra vonatkozó ismereteket is. Az információ felértékelődése,<br />

maga az információs társadalom kifejezés évtizedekkel korábbra nyúlik vissza<br />

(Z. Karvalics, 2007a), csakúgy, mint a tudástársadalom kifejezés. Az információ<br />

felhalmozódása és a tudás felértékelődése azóta sem állt meg, sőt egyre fokozódik.<br />

Az IDC becslése szerint nagyjából kétévente megduplázódik az összes adatmennyiség,<br />

azaz kétévente annyi adat termelődik, mint a történelemben előtte összesen. Be<br />

kell látnunk, hogy egy olyan világban, amelyben az információk ilyen mértékben<br />

gyarapodnak, a boldoguláshoz az emberi képességek fejlődése elengedhetetlen. És<br />

ez nem azt jelenti, hogy kihasználjuk majd agyunk maradék 90 százalékát, ahogy<br />

arról sok kétes eredetű honlap szól, hanem csakúgy, mint a történelem folyamán oly<br />

sokszor, az emberi képességek eszközökkel való kibővítése a kézenfekvő megoldás.<br />

A következő ilyen eszköz a gőzgép, elektromosság, informatika által alkotott sorban<br />

a mesterséges intelligencia.<br />

Valójában a mesterséges intelligencia már a jelenünk része, hiszen az ún. keskeny<br />

mesterséges intelligenciákat a mindennapjainkban is használjuk, sokszor anélkül,<br />

hogy ezt észrevennénk. Ilyen „keskeny” megoldások segítik a keresőszoftverek, vállalatirányítási<br />

rendszerek működését, ilyen a sofőr az önvezető autóban, és ilyentől<br />

kaphatunk ki alaposan sakkban, ha a gép ellen játszunk. Túl nagy jóstehetség nem<br />

kell hozzá, hogy belássuk: a jövő társadalmában a mesterséges intelligencia a jelenleginél<br />

lényegesen nagyobb szerepet fog játszani, ami alapvetően megváltoztathatja<br />

a társadalom működését.<br />

A mesterséges intelligencia nemcsak abban segíthet minket, hogy a munkahelyi<br />

teljesítményünket optimalizálja, a feladatainkat rendezve hatékonyabb munkavégzésre<br />

serkent, hanem számos más területen is szerepet kaphat a döntéseinkben. Nem<br />

feltétlenül arról van szó, hogy ránk kényszerít valamit, amit nem szeretnénk, csupán<br />

az információk előszűrésével megkönnyíti a döntésünket. Már most is használjuk,<br />

hogy éttermet keressünk vagy minket érdeklő tartalmakat fogyasszunk, de tulajdonképpen<br />

a párkeresésben is megjelenik, azáltal, hogy egy társkereső alkalmazás<br />

milyen lehetőségeket kínál fel számunkra.<br />

És mi lehet a következő lépés, mit jelenthet a mesterséges intelligencia a jövő<br />

fiataljai számára? Leveheti a vállukról a szakmaválasztás terhét, egyenesebbé teheti<br />

a karrierutakat azáltal, hogy segít a döntésben, hogy mit tanuljanak, melyik<br />

iskolát, munkahelyet válasszák. Segíthet a magánéletük megtervezésében, segíthet<br />

189


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

a barátok, az ideális társ, lakóhely kiválasztásában. Segíthet testi-lelki egészségük<br />

megőrzésében, segíthet abban, hogy mit és mikor egyenek, igyanak, mikor álljanak<br />

fel a székükből, végső soron abban, hogy milyen elvek szerint éljenek, hogy miben<br />

higgyenek…<br />

A mesterséges intelligencia meglátásom szerint nem azért veszélyes, mert általa<br />

a Terminátor filmek emberellenes Skynetje kel életre, hanem azért, mert a kényelmet<br />

és a jóllétet (well-being) szolgálva végső soron a döntés lényegét veheti ki az<br />

ember kezéből. A döntés ugyan az emberé marad, de pusztán jelképessé silányul a<br />

technológia iránti bizalom miatt.<br />

Az információ problémássá váló kezelése mellett a második lényegi terület<br />

meglátásom szerint a bizalom átalakulása. Az átalakulás azt jelenti, hogy a bizalom<br />

áthelyeződik a technológiára, ami az intézmények és szervezetek iránti bizalom<br />

hanyatlását, végső soron a társadalom többi tagjába vetett bizalom csökkenését<br />

hozza magával. Az empirikus adatok rendre az intézmények és szervezetek iránti<br />

bizalom csökkenéséről számolnak be, kevésbé bízunk ma a pártokban, egyházakban,<br />

szakszervezetekben, de az olyan hagyományos társadalmi intézmények is, mint a<br />

család, erős nyomás alatt állnak. A technológia iránti bizalmunk nem az önvezető<br />

autók tömegeivel jön el, valójában már régen teret engedtünk neki, amikor a pénzünket,<br />

a kapcsolatainkat, sőt az emlékeinket is rábíztuk. A pénzünket elektronikus<br />

pénztárcákban hordjuk, a telefonszámokat, címeket a felhőben tároljuk, csakúgy,<br />

mint a képeinket, amelyeket már nem nyomtatunk ki és rakjuk lapozható albumba.<br />

A bizalmi struktúra átalakulása megroppantja a társadalom hagyományos építményét,<br />

és új működési elveket tesz általánossá. Az információ sokszorozódása az<br />

emberrel szemben a technológia hitelét növeli, hiszen az ember nem emlékezhet<br />

mindenre, nem mondhat el mindent (a bizalom pont ebből építkezhet), az internet<br />

viszont – tudjuk – nem felejt.<br />

A technológia iránti bizalom tovább növeli az információk tömegét. Bízunk benne,<br />

tehát egyre több mindenhez használjuk rögzítő- és visszaidéző képességét, és<br />

ennek visszahatásaként aztán még jobban bízunk benne. Valószínű, hogy a ma ifjúsága<br />

is megéri, hogy tömegessé válnak az olyan algoritmusok, amelyek kollégaként,<br />

barátként, társként vannak jelen az életében. Tulajdonképpen vitapartnerként már<br />

most jelen vannak, gondoljunk csak azokra a robotokra, amelyek egy-egy online<br />

cikk alatt véleményeznek, vagy a munkahelyi mesterséges intelligenciákra, amelyeket<br />

„kollégaként” kezelnek a munkavállalók.<br />

190


A jövő ifjúsága<br />

A kényelmet és jóllétet szolgáló technológia iránti bizalmunk és kötődésünk a<br />

hatalmi struktúra átalakulását hozza magával, amelyet a harmadik lényegi területként<br />

határozhatunk meg. Az átalakult hatalmi struktúra már régen nem kényszerít<br />

vagy büntet, mint a korábbi rezsimek, sokkal inkább lehetőséget ad, ösztönöz.<br />

A külső testi és lelki kényszereket nem pusztán belsővé tett szabályok váltják fel az<br />

új hatalomtechnológia beköszöntével, hanem a vágyak határtalan kielégítésének<br />

igénye hajlítja az embert a kívánt irányba.<br />

Az új logika működésének jeleit szintén megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban.<br />

Habár a fejlett társadalmakban a munkavállalót sokkal kevésbé kötik feladatai<br />

fizikailag a munkahelyéhez, a mobiltechnológia révén mégis bárhol és bármikor<br />

elérhető. Sarkítva, a szabadság: szolgaság, ahogyan Orwell fogalmazta meg egykor.<br />

Azonban ez a szolgaság nem az a megnyomorító fajta, amellyel az 1984-ben<br />

találkozunk, hanem az, amelyik a kényelmet és jóllétet, végső soron a megváltást<br />

ígéri. Már most is jelen vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítenek jónak lenni.<br />

A közösségi megosztáson alapuló rendszerek elősegítik a becsületes viselkedést. Az<br />

Airbnb segít, hogy becsületes szállásadók és vendégek legyünk, az Uber segít, hogy<br />

becsületes utasokká és fuvarosokká váljunk, és a blokklánc-technológia 5 még ennél<br />

is többet ígér. Egy olyan világban, amely a blokklánc technológiájának vagy hasonlónak<br />

a logikájára épül, egyedül a becsületesség a kifizetődő magatartás. Kifejezetten<br />

fontosnak érzem a bizalom vizsgálatát a digitális kultúra vonatkozásában, nem<br />

csupán az egyes szolgáltatások és azokon belül a biztonságos adatkezelés kapcsán,<br />

hanem a szolgáltatások segítségével kiépített kapcsolatok tekintetében is.<br />

VILÁGOS- ÉS SÖTÉTSZÜRKE HATTYÚK<br />

Az elmúlt negyedszázadban a nagymintás ifjúságkutatás foglalkozott legrészletesebben<br />

a magyarországi és a külhoni magyar 15–29 évesekkel. A kutatás segítségével<br />

folyamatosan részletes képet alkothattunk arról, hogy milyenek a fiatalok. Természetesen<br />

az, hogy milyenek, nem objektív valóság, hanem viszonyítás kérdése: milye-<br />

5 A blokklánc (blockchain) technológia lényege, hogy az adatokat – leggyakrabban tranzakciókat<br />

– nem központosítva, hanem elosztva tárolják, ennek köszönhetően a manipuláció<br />

lehetősége minimalizálható. A blokklánc technológiát nyilvános főkönyvként használja a<br />

Bitcoin, amely rögzíti az összes tranzakciót, kizárva az egyoldalú módosítást, így a hamisítást.<br />

191


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

nek a felnőtt társadalomhoz képest, milyenek a korábbi adatfelvételi hullámokban<br />

tapasztaltakhoz képest, vagy milyenek az elemzést végzők szubjektív nézőpontja<br />

szerint. Arra a kérdésre például, hogy mennyire különül el a 15–29 évesek csoportja<br />

a teljes társadalomtól, a kutatási adatok alapján nehéz lenne válaszolni. Mindazon<br />

ismérvek, amelyeket az új csendes generáció leírásában megfogalmaztam, miszerint<br />

konform, bizonytalan és passzív attitűd jellemzi őket, a társadalom egészét tekintve<br />

is értelmes hipotézisként fogalmazható meg. Sokkal könnyebb választ adni arra a<br />

kérdésre, hogy a fiatalokra vonatkozó megállapítások általánosíthatók-e a teljes<br />

kohorszra, hiszen minden bizonnyal nem lehet egy ilyen modellel megmagyarázni<br />

a teljes csoportot a belső tagolódás figyelmen kívül hagyásával. Mindennek ellenére<br />

úgy vélem, volt és van értelme az ehhez hasonló megközelítéseknek, hiszen minden<br />

fókusz lehet szűk, és minden modell törvényszerűen leegyszerűsít 6 , és pontosan ez<br />

adja az értelmét, máskülönben beszélhetnénk világos- és sötétszürke <strong>hattyúk</strong>ról,<br />

ötven árnyalatban akár...<br />

A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong>ban megkíséreltem összefoglalni mindazt, ami a nagymintás<br />

ifjúságkutatásból következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.<br />

Egy ilyen összefoglaló próbálkozás önreflexív munka is egyben, amelyben terítékre<br />

kerül mindaz, amit eddig az ifjúságkutatás kapcsán állítottam, de vajon mindezek<br />

segítségével végül sikerült-e választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek a fiatalok,<br />

és milyenek lesznek a jövőben?<br />

Továbbra is azt vallom, hogy az elmúlt időszak ifjúságelméleti megközelítései<br />

közül leginkább az új csendes generáció elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy<br />

milyenek a fiatalok. Mint fentebb is tárgyaltuk, a magyar viszonyokra vonatkozó<br />

megközelítések közül az ifjúsági korszakváltás elmélete az átmenet diskurzusába<br />

illeszkedve a miértekre keresi a választ, az ifjúságügy narratívája pedig azt a kérdést<br />

teszi fel, hogy kik a fiatalok. Az elméletekben közös, hogy a változást helyezik a<br />

középpontba, és kimondva vagy kimondatlanul mindhárom megközelítés valamiképpen<br />

a szocializációval hozza kapcsolatba ezt a változást. Az elmúlt évtizedek<br />

fentebb részletezett rendszerszintű folyamatai (a rendszerváltás, a globalizáció és<br />

az információs társadalom) jelentős hatást gyakoroltak a szocializáció folyamatára,<br />

azon belül leginkább a harmadlagos közegben váltottak ki azonnali hatást, és formálták<br />

a felnövekvő nemzedéket olyanná, amilyen. A harmadlagos szocializációs<br />

6 Ne felejtsük el, hogy a többváltozós statisztikai modellek esetében néhány százalékos magyarázóerő<br />

már alkalmas arra, hogy az eredményeket tudományos fórumokon megvitassák,<br />

miközben a modell a megmagyarázandók döntő részével kapcsolatban semmire sem képes.<br />

192


A jövő ifjúsága<br />

ágensek a szabadidőhöz, kortárscsoporthoz, mediatizált tevékenységekhez kötődnek,<br />

így válik érthetővé az elmúlt időszakra jellemző ifjúsági címkék konnotatív tartalma.<br />

A rendszerváltás előtti idők fiataljait a „táborok ifjúsága” jelzővel is le lehet írni.<br />

A jelző találó, ugyanis a rendszerváltás előtti időkben a szabadidős tevékenységekben<br />

domináns szerep jutott az intézményesített szabadidős tereknek. A fiatalok szabadidejét<br />

központosítva, államszocialista keretek között szervezték. Fogyasztásukat<br />

’89–90-hez közeledve a Nyugatról egyre inkább átszivárgó ízlések és a hiánygazdaság<br />

szabta keretek határozták meg. A rendszerváltást követően kialakuló kapitalista,<br />

fogyasztói társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére,<br />

a gazdasági helyzetüktől fogva a kultúrafogyasztásukig. A rendszerváltás utáni<br />

évtized és az ezredforduló után következő néhány év megrajzolta az első globális<br />

generáció karakterét, amelyet a fesztiválok, közterek és plázák ifjúságaként is körülírhatunk.<br />

Ezt a nemzedéket a globális ízléstrendek formálták, szabadidő-eltöltését a<br />

kommercializált terek jellemezték. A 2010 után következő években kristályosodik<br />

ki az új csendes generáció karaktere, amelynek ízlését és fogyasztását továbbra is a<br />

globális trendek határozzák meg, azzal a fontos különbséggel, hogy ezek minden<br />

korábbinál gyorsabban és szélesebb spektrumban érvényesülnek. A gyorsaságot és<br />

a kiterjedést a digitális kultúra hordozói biztosítják. A fizikai terek által keretezett<br />

tevékenységeknek a virtuális terek biztosítanak új formát, és kínálnak ismerős és<br />

új élményeket egyaránt.<br />

A jövőbe tekintve kulcskérdés az ifjúsági élmény demokratizálódása: azaz<br />

kiterjeszthetővé válik-e az ifjúság élménye az élettartam növekedésének és az<br />

életkort elfedő digitális világnak köszönhetően? Képesek lesznek–e a fiatalok a<br />

klímaszorongást tettekbe átfordítani, és az egyéni cselekvések mellett társadalmi<br />

cselekvéssé, generációs élménnyé formálni mindazt, amely az utóbbi néhány évben<br />

megfogalmazódott? Képessé válnak-e arra, hogy a megszaporodott információn<br />

úrrá legyenek, képessé válnak-e arra, hogy fejlesszék a társadalmi kooperációt, bizalmat<br />

építsenek, és mindezeket úgy teszik-e, hogy miközben a technológia kínálta<br />

megoldásokat használják, a valódi döntéseket nem engedik ki a kezükből?<br />

Nem tudom, de kívánom mindnyájunknak, hogy lássuk meg!<br />

193


IRODALOM<br />

Aczél, Petra (2018): A társadalmi jövőképesség fogalmi-diszkurzív koncepciója.<br />

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség<br />

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem<br />

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 111–148.<br />

Andok, Mónika (2015): Médiahatások. In Aczél, Petra (szerk.): Műveljük a médiát!<br />

Budapest, Wolters Kluwer, 97–132.<br />

Angelusz, Róbert (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok.<br />

Budapest, Új Mandátum.<br />

Antal, Zsolt – Gazsó, Tibor – Kubínyi, Tamás – Pelle, Veronika (2015): Médiabefolyásolás<br />

– Az új kislexikon. Századvég Kiadó.<br />

Ádám, Szilvia – Susánszky, Éva – Székely, András (2018): Egészség- és rizikómagatartás<br />

alakulása a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében. In Székely, Levente<br />

(szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016.<br />

Kutatópont – Enigma2001, 231–268.<br />

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2011): Adalékok a magyar ifjúságkutatás<br />

történetéhez. In Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék.<br />

Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 295–314.<br />

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2017): A magyar ifjúságkutatás elmúlt<br />

fél évszázadának meghatározó szereplői és pillanatai. In Papp, Z. Attila (szerk.):<br />

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás<br />

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />

Intézet, 29–68.<br />

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Budapest,<br />

Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.<br />

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2009): Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest,<br />

Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet.<br />

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2011): Arctalan (?) nemzedék. Budapest, Nemzeti<br />

Család- és Szociálpolitikai Intézet.<br />

Bauer, Béla – Szabó, Andrea – Máder, Miklós – Nemeskéri, István (2003): Ifjúsági<br />

rétegek az ezredfordulón, Új Ifjúsági Szemle, 1(1), 109–129.<br />

Beck, Ulrich (2003): A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest,<br />

Századvég Politikai Iskola Alapítvány.<br />

194


Irodalom<br />

Bell, Daniel (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere, Információs<br />

Társadalom 1(1), 3–33.<br />

Bregman, Rutger (2019): Utópia realistáknak. Budapest, Cser Kiadó.<br />

Burak, Lydia (2012): Multitasking in the University Classroom. International Journal<br />

for the Scholarship of Teaching and Learning, 6(2), 1–12.<br />

Carrier, L. Mark – Cheever, Nancy A. – Rosen, Larry. D. – Benitez, Sandra –<br />

Chang, Jennifer (2009): Multitasking across generations: Multitasking choices<br />

and difficulty ratings in three generations of Americans. Computers in Human<br />

Behavior, 25, 483–489.<br />

Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II.<br />

Az identitás hatalma. Budapest, Gondolat – Infonia.<br />

Coupland, Douglas (1991): Generation X, New York, St. Martin’s Press.<br />

Csákó, Mihály (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 13(4), 535–550.<br />

Csernicskó, István – Hires-László, Kornélia (2017): Ifjúságkutatások Ukrajnában és<br />

Kárpátalján. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar<br />

fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium<br />

– Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 171–189.<br />

Diósi, Pál – Székely, Levente (2008): Az ifjúság megismerésének alapjai. Az ifjúságkutatás.<br />

In Nagy, Ádám (szerk.): Ifjúságügy. Ifjúsági szakma, ifjúsági munka.<br />

Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum, 465–489.<br />

Ercsei, Kálmán (2017): Ifjúságkutatások Romániában 1989-et követően. In Papp, Z.<br />

Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs<br />

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –<br />

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 91–131.<br />

Fazekas, Anna – Székely, Levente (2016): Átmeneti ifjúkor – iskolai ifjúkor. In Nagy,<br />

Ádám (szerk.): Összebeszélünk II. Egymásra utalva. Konferenciakötet. Budapest,<br />

Pallasz Athéné Egyetem – Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai<br />

Együttműködési Tanácskozás, 135–138.<br />

Fedinec, Csilla – Vehes, Mikola (szerk.) (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem,<br />

politika, kultúra. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató<br />

Intézet.<br />

Florida, Richard (2012): The Rise of the Creative Class, Revisited. New York, Basic Books.<br />

Gábor, Kálmán (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és<br />

nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági<br />

Koordinációs Titkársága.<br />

195


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Gábor, Kálmán (2000): A középosztály szigete. Szeged, Belvedere.<br />

Gábor, Kálmán (2004): Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle 2(4), 5–24.<br />

Gazsó, Ferenc – Pataki, Ferenc – Várhegyi, György (1971): Diákéletmód Budapesten.<br />

Budapest, Gondolat.<br />

Gazsó, Ferenc – Laki, László (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág<br />

Kiadó.<br />

Gazsó, Ferenc – Stumpf, István (1992): Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest, MTA<br />

Politikai Tudományok Intézete.<br />

Giddens, Anthony (1992): Modernity and Self-identity. Cambridge, Polity Press.<br />

Guld, Ádám (2012): Az EMO. Egy kortárs stílusközösség a média kulturális tanulmányozásának<br />

tükrében. Doktori disszertáció. Pécsi Tudományegyetem.<br />

Gyurgyík, László (2013): The demographic trends of the ethnic Hungarian<br />

population of Slovakia in light of the 2011 census to the present. Minority Studies.<br />

15, 53–66.<br />

Gyurgyík, László (2014): A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től<br />

2011-ig – Különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató<br />

Intézet.<br />

Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic,<br />

and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press.<br />

Hall, Stuart (1997): A kulturális identitásról. In Feischmidt, Margit (szerk.): Multikulturalizmus.<br />

Budapest, Láthatatlan Kollégium – Osiris, 60–85.<br />

Kapitány, Balázs (2015): Ethnic Hungarians In The Neighbouring Countries. In<br />

Monostori, Judit – Őri, Péter – Spéder, Zsolt (eds.): Demographic Portrait of Hungary<br />

2015. Budapest.<br />

Karácsonyi, Dávid – Kincses, Áron (2010): Az elvándorlás hatása a kárpátaljai magyarság<br />

helyzetére. Földrajzi Közlemények 134 (1), 31–44.<br />

Katona, Katalin (1965): A lázadó fiatalok problémájához. Pedagógiai Szemle. 15/1, 49–60.<br />

Komár, Zita (2017): Generációelméletek. Új Köznevelés. 73(8–9), 14–16.<br />

Kowalski, Gerald J. (1997): Information Retrieval Systems: Theory and<br />

Implementation. Kluwer Academic Publishers Group.<br />

Ladányi, János – Szelényi, Iván (2001): A roma etnicitás „társadalmi konstrukciója”<br />

Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában.<br />

Szociológiai Szemle 11(4), 85–95.<br />

Laki, László – Szabó, Andrea – Bauer, Béla (2001): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest,<br />

Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />

196


Irodalom<br />

Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár, Tibor – Sükösd, Mihály<br />

(szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67.<br />

Mccrindle, Mark – Wolfinger, Emily (2014): The ABC of XYZ: Understanding the<br />

Global Generations. McCrindle Research Pty Ltd.<br />

Morvai, Tünde (2017): Szlovákiai ifjúságkutatások. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó<br />

kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei.<br />

Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />

Intézet, 133–150.<br />

Murányi, István (2012): Előítéletesség és demokráciaértelmezés a fiatalok körében.<br />

Educatio, 21(2), 259–271.<br />

Nagy, Ádám – Trencsényi, László (2012): Szocializációs közegek a változó társadalomban<br />

– A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média. Budapest, Ifjúságszakmai<br />

Társaság Alapítvány.<br />

Nagy, Ádám (2013a): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, Levente (szerk.)<br />

Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont, 211–229.<br />

Nagy, Ádám (2013b): Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton<br />

alapuló paradigmája. In Székely, Levente (szerk.): Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet.<br />

Budapest, Kutatópont, 38–53.<br />

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014a): Harmadrészt. Magyar Ifjúság 2012.<br />

ISZT Alapítvány – UISZ Alapítvány – Excenter Kutatóközpont.<br />

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014b): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012.<br />

ISZT Alapítvány – Kutatópont.<br />

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2016): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.<br />

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –<br />

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.<br />

Nagy, Ádám – Szeifer, Csaba (2016): Intézmények és folyamatok. In Elek, Tímea.<br />

(szerk.): 25 év – Jelentés az ifjúságügyről. Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai<br />

Együttműködési Tanácskozás, 133–170.<br />

Nagy, Ádám – Tibori, Timea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési<br />

és értelmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig, In Nagy, Ádám – Székely,<br />

Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai<br />

Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle<br />

Alapítvány, 400–432.<br />

Nagy, Ádám – Kölcsey, Attila (2017): Mit takar az alfa-generáció? Metszetek, 4(2)<br />

20–30.<br />

197


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Nagy, Ádám (szerk.) (2018): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás 2016. Excenter<br />

Kutatóközpont. ISBN 978-615-00-1792-1<br />

Nemeskéri, István (2001): Módszertani keretek. In Laki, László – Szabó, Andrea –<br />

Bauer, Béla (szerk): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató<br />

Intézet.<br />

Nyeste, Gábor (2003): A magyar információs társadalom időmérlege. In Lengyel,<br />

György (szerk): Információs technológiák és digitális szakadék. Kutatási eredmények<br />

– 1., Az információs technológia terjedése. BKÁE Szociológia és Szociálpolitikai<br />

Tanszék, Budapest, 67–88.<br />

Orosz, Ildikó (2012): Az ukrajnai nemzeti és nemzetiségi oktatás elmélete és gyakorlata<br />

a függetlenség első két évtizedében (1991–2011). Pro Minoritate 2012/1. 27–49.<br />

Pintér, Róbert – Székely, Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály<br />

médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In Dessewffy, Tibor –<br />

Fábián, Zoltán – Z. Karvalics, László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom<br />

digitális gyorsfényképe 3., Tárki Zrt. – Antenna Hungária Rt., 137–160.<br />

Rab, Árpád (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke. Virtuális terek, digitalizált<br />

hétköznapok. In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad.<br />

Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter<br />

Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305.<br />

Rudas, Tamás (2006): Közvélemény-kutatás. Értelmezés és kritika. Budapest, Corvina<br />

Kiadó.<br />

Rushkoff, Douglas (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton<br />

Press Communication.<br />

Somlai, Péter (2011): Nemzedéki konfliktusok és kötelékek. In Bauer, Béla – Szabó,<br />

Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti<br />

Család- és Szociálpolitikai Intézet, 25–36.<br />

Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations. The History of America’s Future,<br />

1584 to 2069. New York, William Morrow&Company.<br />

Strauss, William – Howe, Neil. (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of<br />

History Tell Us About America’s Next Rendezvous with Destiny. New York, Broadway<br />

Books.<br />

Szabó, Andrea – Bauer, Béla – Laki, László (2002): Ifjúság2000 – Tanulmányok I.<br />

Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />

Szanyi-F., Eleonóra (2016): Ifjúsági helyzetkép a világban, nemzetközi kitekintés.<br />

In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.<br />

198


Irodalom<br />

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –<br />

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 9–45.<br />

Szanyi-F., Eleonóra (2018): Nemzetközi diskurzusok az ifjúságkutatásban. In Székely,<br />

Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás<br />

2016. Kutatópont – Enigma2001, 11–40.<br />

Szanyi-F., Eleonóra – Susánszky, Pál (2018): Iskolapadból a munkaerőpiacra – magyar<br />

fiatalok karrierpályaszakaszainak elemzése. In Székely, Levente (szerk.):<br />

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont<br />

– Enigma2001, 207–230.<br />

Szántó, Zoltán Oszkár (2018): A társadalmi jövőképesség analitikus koncepciója.<br />

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség<br />

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem<br />

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 13–34.<br />

Szebenyi, Péter (2001): Új korszak kezdete az európai pedagógiában: az iskolai népoktatás<br />

követelménye. Magyar Pedagógia 101(3), 393–410.<br />

Szerbhorváth, György (2017): Ifjúságkutatások Szerbiában. In Papp, Z. Attila (szerk.):<br />

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás<br />

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />

Intézet, 151–170.<br />

Székely, Levente (2006): Másvilág. Fiatalok az információs társadalomban. Új<br />

Ifjúsági Szemle 4 (3), 35–45.<br />

Székely, Levente (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92.<br />

Székely, Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció<br />

– Civil Ifjúsági Jelentés 2006–2007. Új Ifjúsági Szemle, 6(2–3), 67–74.<br />

Székely, Levente (2013) Módszertani jegyzet. In Székely, Levente (szerk.): Magyar<br />

Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet (Kutatópont, 2013)<br />

Székely, Levente (2014a): Az új csendes generáció. In Nagy, Ádám – Székely, Levente<br />

(szerk.): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont, 9–29.<br />

Székely, Levente (2014b): Média multitasking. Az új generációk megváltozó médiafogyasztási<br />

és kommunikációs szokásairól. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti<br />

Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2014015.<br />

Székely, Levente (2017): Nagymintás ifjúságkutatások Magyarországon. In Papp, Z.<br />

Attila. (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs<br />

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –<br />

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89.<br />

199


Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />

Székely, Levente (2018a): A generációk megközelítése és önreflexiója. Médiapiac<br />

15(3–4), 12–14.<br />

Székely, Levente (2018b): Nyelvében él? – Külhoni magyar fiatalok nemzeti kötődése.<br />

Kisebbségi Szemle, 3(3), 75–102.<br />

Székely, Levente (szerk.) (2018c): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar<br />

Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001.<br />

Székely, Levente – Aczél, Petra (2018): Magyar világ 2.0 – fiatalok és az újmédia. In<br />

Székely, Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság<br />

Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001, 351–386.<br />

Székely, Levente – Benczes, Réka (2019): Forever young senior. Generációs percepciók.<br />

In Ványi, Éva (szerk.): Múlt-jelen-jövő: a Társadalomtudományi és Nemzetközi<br />

Kapcsolatok Kar 30 éve. Budapesti Corvinus Egyetem, 68–78.<br />

Székely, Levente – Csécsi, Réka (é.n.): Háló nélkül. A digitális világ páriái. Kézirat.<br />

Székely, Levente – Szabó, Andrea (szerk.) (2017): Ezek a mai magyar fiatalok! A Magyar<br />

Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei. Új Nemzedék Központ.<br />

Székely, Levente – Szabó, Andrea – Szanyi, F. Eleonóra – Ruff, Tamás – Pillók,<br />

Péter – Bauer, Béla (szerk.) (2017): Gyorsjelentés a Kárpát-medencei fiatalokról.<br />

Új Nemzedék Központ.<br />

Taleb, Nassim Nicholas (2007): The black swan: the impact of the highly improbable.<br />

Random House, New York.<br />

Tapscott, Don (1997): Growing up digital: The rise of the net generation. New York:<br />

McGraw-Hill, Inc.<br />

Tari, Annamária (2010): Y generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani<br />

összefüggések az információs korban. Jaffa Kiadó, Budapest.<br />

Trencsényi, László (2007): Az iskola funkcióiról a nevelési intézmények történeti<br />

rendszertanában. In Kiss, Éva (szerk.): Pedagógián innen és túl. Pécs – Veszprém,<br />

Pannon Egyetem – Pécsi Tudományegyetem.<br />

Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Cserépfalvi.<br />

Z. Karvalics, László (2007a): Information society – what is it exactly? The meaning,<br />

history and conceptual framework of an expression. In Pintér, Róbert (ed.):<br />

Information society – coursebook. Gondolat – Új Mandátum, 29–46.<br />

Z. Karvalics László (2007b): Információs társadalom – a metakritika hiábavalósága<br />

és gyötrelmessége. Információs Társadalom, 7(4), 107–123.<br />

200


Irodalom<br />

Wirtz, Bernd W. (1999): Convergence processes, value constellations and integration<br />

strategies in the multimedia business. The International Journal on Media Management,<br />

1(1), 14–22.<br />

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 terepmunka jelentései.<br />

201


Az ifjúság megértése folyamatos kihívást jelent a társadalom (az idősebbek)<br />

számára. A régmúltba visszatekintve és napjainkban is rendre sommás<br />

megállapításokkal találkozunk, mondván: ilyenek vagy épp olyanok „ezek<br />

a mai fiatalok”. És nem csupán a hétköznapi gondolkodás, de sokszor a tudományos<br />

megközelítés is hajlamos a velős megállapításokra az ifjúsággal<br />

kapcsolatban. No, de milyenek is valójában a fiatalok, és milyenek lesznek<br />

a jövőben? A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> pont erre a kérdésre keresi a választ.<br />

Az ezredfordulón indult nagymintás kutatássorozat eredményeire támaszkodva<br />

a <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> megkísérli összefoglalni mindazt, amely az ifjúságkutatásból<br />

következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.<br />

Összegzi a jelentősebb magyar vonatkozású elméletek tanulságait<br />

és médiaelemzés segítségével bemutatja az ifjúság médiaképét.<br />

A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> trendeket mutat be, egyúttal pillanatképként szolgál<br />

a gyorsan változó világ ifjúságáról, de több is kíván lenni ennél.<br />

Gondolkodásra ösztönöz társadalomról, a jelen és a jövő ifjúságáról.<br />

Székely Levente egyetemi oktató és kutató.<br />

Kutatási érdeklődése fókuszában az ifjúságügy<br />

és a generációk, a médiafogyasztás, ezen belül<br />

az újmédia, az információs társadalom állnak.<br />

A nagymintás ifjúságkutatás szakmai vezetője.<br />

2020-ban, a kutatás következő hullámában<br />

12 ezer 15–29 éves magyarországi és külhoni<br />

magyar fiatallal készül kérdőíves interjú.<br />

2990 Ft

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!