07.04.2022 Views

Szürke hattyúk

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

SZÉKELY LEVENTE

SZÜRKE

HATTYÚK


Hunornak, Aisának, Regének és Kevének


Székely Levente Szürke Hattyúk

© Székely Levente 2020

Kiadja az Enigma 2001 Kiadó, Budapest.

A kötet megjelenését a Tükörterem Egyesület támogatta.

ISBN 978-615-81136-1-8

Borítóterv Kötél Kinga

Lektorálás Rab Árpád, Szabó Andrea

Olvasószerkesztés Dömötör Ágnes

Nyomdai előkészítés Hajdú Zita

Nyomás és kötés Robinco Kft.


SZÜRKE

HATTYÚK

2020


Tartalom

A szürke hattyúkról .................................................................................................. 6

Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai ........................................................ 10

Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon .................................... 64

Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből ..........112

Ifjúsági tematika a magyar médiában ................................................................150

A jövő ifjúsága .....................................................................................................182

Irodalom ...............................................................................................................194


A szürke hattyúkról

„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz” – mondja Sándor

György humorista (saját maga szerint humoralista), összefoglalva mindannyiunk

keserédes gondolatait ifjúságunkról és a jövő fiataljairól. Ifjúságról elmélkedni nosztalgia,

helyzetértékelés és profetikus tett egyben.

Mint gyakorló szülőt és mint az ifjúsággal foglalkozó kutatót már jó ideje foglalkoztat,

hogy mit várhatunk a mai fiataloktól, miként fogják formálni a világot.

Persze az ifjúságot a jövőhöz kötni (és fordítva) közhely. Ha a néhány évtizeddel

ezelőtti világra gondolunk, szinte szemünk előtt menetel a zászlókat lobogtató,

előreszegett állú és eltökélt tekintetű ifjúság a dicsőséges jövőbe. A diadalittas arcok

jövőképe a fejlődő, gépesített, kiszámítható világ. A mába érkezve elmaradnak a

zászlók, az előreszegett állakat és eltökélt arcokat képernyőkbe révedő tekintetek

váltják fel, és az sem biztos, hogy az irány a jövő. Napjainkban a korábban istenített

fejlődés egyre gyakrabban kérdőjeleződik meg, a gépet legalább annyira kárhoztatjuk,

mint amennyire dicsőítjük, míg a kiszámítható világ illékony ábránddá lett,

amely után egyre inkább vágyakozunk. Mindeközben objektív mércével mérve az

anyagi lehetőségeink egyre jobb életet biztosítanak számunkra, és mégis általános

elbizonytalanodást tapasztalhatunk magunk körül.

6


A szürke hattyúkról

Sőt bizonytalan világban élünk. A huszonegyedik század embere számára a bizonytalanság

az élet velejárója. A modern ember, aki levetkőzte a mágiát, és magára

öltötte a tudomány hófehér köpenyét, napjainkban épp zavartan szemléli az

uralma alá hajtott természet megváltozott működését, és keresi a választ az olyan

fojtogató kérdésekre, mint a klímaváltozás okozta természeti, gazdasági és társadalmi

változások. És miközben keresi a választ, a válságok ütemére kapkodja a fejét:

pénzügyi-gazdasági világválság, globális terrorizmus okozta biztonsági válság,

migrációs válság…

A felvilágosodás legfontosabb gondolata, hogy a világ megismerhető, és a tudás

forrása a megfigyelés és a tapasztalat. De vajon a megfigyelés és a tapasztalat alapján

megismerhető-e a jövő? A mindennapi gondolkodásunk alapján azt mondhatnánk,

hogy ha a megfigyeléseink rendre igazolják a feltevésünket, akkor a feltevésünk

helyes. Előfordul azonban, hogy bármilyen biztosak vagyunk valamiben, mégsem

az történik, amit várunk. Ilyenkor igencsak meglepődünk, mint az első felfedezők,

akik Ausztráliában hattyúkkal találkoztak.

A hattyú fehér (a holló meg fekete 1 ), efelől semmi kétségük nem lehetett a felfedezőknek,

azonban látva az ausztrál hattyúkat – amelyek feketék voltak –, szembesültek

azzal, hogy megdőlt a mindaddig fennálló igazság. A fekete hattyúk következtetéseink

bizonytalanságára tanítanak, hiszen bárhány példát is sorolunk fel

bizonyítandó állításainkat, mindig jöhet egy újabb, amely azt megcáfolja. Mindez

azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatokból kiinduló, a jövőre vonatkozó

előrejelzés bizonytalan. Ausztrália felfedezése előtt az a tényállítás, hogy a hattyú

fehér, minden kétséget kizáróan értelmes és igaz állításnak tűnt, ugyanis számtalan

tapasztalat igazolta. Majd egyik pillanatról a másikra ez az állítás megdőlt.

Nicholas Nassim Taleb nagy sikerű könyvének is azt a címet adta: A fekete hatytyú

2 . Taleb szerint a fekete hattyúhoz hasonlítható jelenségnek három alapvető

ismérve van: egyrészt nagymértékben eltér a megszokott tapasztalatoktól, azaz váratlan;

másrészt következményei óriási horderejűek; és harmadrészt utólag találunk

rá magyarázatot, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy előre láthattuk volna. Taleb

1 Faludi Ferenc egyik fordításában így találkozunk ezzel: „Ezek a példák oly ritkák, mint a fejér

holló és a fekete hattyú.” (Darell, W. [1748]: Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott

nemes asszony. Utóbb pedig a hadi és udvari embereket néző közbeszédek. Nagyszombat.) Nem

csupán fekete hattyú, de fehér holló is létezik, bár tényleg nagyon ritka. Abban az esetben

láthatunk ilyet, ha a madár pigmenthiányos, így tollazata hófehér, lába és csőre rózsaszín.

2 Taleb, N. N. (2007): The black swan: the impact of the highly improbable. Random House,

New York.

7


Székely Levente: Szürke hattyúk

számos példával illusztrálja a fekete hattyú jelenségét a gazdasági világválságon

kívül, ilyen például az internet megjelenése, Harry Potter az irodalomban vagy a

Szovjetunió összeomlása stb.

Az ilyen, nem várt események (vagy a várt események elmaradása 3 ) „fekete

hattyúk” tehát, amelyek alaposan felforgatják a világot. A kockázattársadalom

(Beck, 2003) magában hordozza a fekete hattyú jelenségét. Az információk előtérbe

kerülése (vö. információs társadalom) nem hozza magával a jövőre vonatkozó

becslések érvényességének növekedését. A megnövekedett információmennyiség

ellenére tehát továbbra sincs könnyű dolgunk, ha a ma ifjúságáról gondolkodunk.

Az empirikus adatok alapján (ld. a későbbi fejezetekben) fehér hattyúkat várunk,

azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy a mai fiatalok nem írják-e újra teljesen

azokat a szabályokat, amelyek alapján a világunk működik. Pont úgy érezhetjük

magunkat, mint aki elcsatangolt hattyúfiókát lát, amely jó eséllyel fehér hattyú fiókája

– legalábbis felénk –, de éppen lehet fekete hattyúé is, hiszen mindkét madár

kicsinye szürke.

A lassan szárnyat bontó szürke hattyúkat figyeljük tehát, és próbáljuk kitalálni,

hogy felnőve belesimulnak-e a társadalom szövetébe, vagy újraszövik az egészet.

3 Fekete hattyú az olyan esemény is, amelynek bekövetkezése biztosnak, kiszámíthatónak látszik,

azonban mégsem következik be. Gyakran emlegetett példa az információs társadalom

kiszámíthatatlanságának illusztrálására az SMS és az MMS története. Az első mobiltelefonok

fejlesztésekor a rövid szöveges üzenetekkel kapcsolatban azt várták, hogy kevésbé lesznek

népszerűek, hiszen ki küldene szöveges üzenetet, amikor beszélhet is telefonon bárhonnan,

a mobilitás volt ugyanis a mobiltelefonok relatív előnye a vezetékes telefonokkal szemben.

A következmény ismert, az SMS a mobiltelefonok rendkívül népszerű szolgáltatása lett, épp

ezért várhattak sokat a fejlesztők az MMS beépítésétől, hiszen mint tudjuk, „egy kép többet

mond ezer szónál”. Az MMS fogadtatása ugyanakkor meg sem közelítette a várakozásokat,

az azonnali üzenetküldő szolgáltatások felülírták az MMS-t.

8


A szürke hattyúkról

9


Az első és a minden

– az ifjúkor folyamatai

Az ifjúsági életszakasz az a kitüntetett korszaka az emberi életnek, amikor szinte

minden, ami fontos, megtörténik velünk. Legalábbis így volt régen. Az ember

megszerezte a legmagasabb iskolai végzettségét, megkezdte a keresőtevékenységét,

a származási családból nemző családba lépett át, elköltözött a szüleitől, családot

alapított és gyermekeket vállalt. Az élethelyzet és az életmód megváltozása egyben

az identitás kifejlődését és megszilárdulását is jelentette. Az ifjúsági életszakasz jól

meghatározható módon az ember tizen- és huszonéveire korlátozódott, és a felnőtt

életbe való belépéssel végérvényesen lezárult. Mindez azonban az utóbbi évtizedekben

– a magyar viszonylatokat tekintve is – alapvetően megváltozott.

Manapság nehezen lehetne kijelenteni, hogy a húszas éveink végére befejezzük a

tanulmányainkat. Nem csupán a lifelong learning folyamatos önfejlesztést hirdető

trendje, hanem az iskolapadban töltött idő meghosszabbodása és a kényszerű – vagy

akár önkéntes – pályamódosítások is arra utalnak, hogy az elhúzódó és széttöredezett

iskolai életutak felváltják a korábbi lineáris modellt, amelyben a tanulás

időszakát egyből követte a munkával töltött életszakasz.

Lényegi elemeit tekintve hasonló trendeket figyelhetünk meg a származási és

a nemző család közötti átlépés esetében is. A korábbi stabilitást, amely a család

10


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

intézményét jellemezte, megingatja a belső konfliktusok láthatósága (pl. válások),

illetve az együttélés számos különböző új formája, amelyek – legalábbis látszólag –

ugyanúgy kielégítik az igényeket, és mégis kevésbé köteleznek el.

Meglátásom szerint mindennek hátterében két tényező állhat. Egyrészt a kivárás

taktikája, amely a világ bizonytalanságára adott válaszként fogható fel. Másrészt

az elköteleződés tudatos elutasítása, amely szintén logikus stratégia a változékony

viszonyok, a kiszámíthatatlanság világában. Ott, ahol néhány év alatt egész iparágak

alakulnak át gyökeresen, nehéz évtizedekre szakmát választani. Ott, ahol a

család struktúrája képlékennyé vált, az együttélési formák és a hozzájuk kapcsolódó

értékek sokfélesége csábít, nehéz egy életre elköteleződni. Ott, ahol magunk is a

kiszámíthatatlanság folytonos szorongásában, a (vélt vagy valós) lehetőségek csábító

kavalkádjában élünk, nehéz döntésre jutni, hogy mit tanuljunk, kik legyünk, kit

válasszunk. Az elmúlt száz évben a várható élettartam jelentősen megnövekedett,

és ezzel párhuzamosan az életminőség is drasztikusan javult (1820-ban a Föld teljes

lakosságának 84 százaléka élt mélyszegénységben, 1981-ben 44 százalék, 2018-ban

ugyanez 10 százalék alatt), az ipari forradalom után 250-szeresére nőtt a világgazdaság

(Bregman, 2019). Gyökeresen alakult át világunk, ami egyszerre hordozza

magában a kiszámíthatatlanságot, a katasztrófaveszélyt és a bőség lehetőségét.

Rendszerszintű változások

A mai viszonyok az olyan jelentős és egymásra épülő, rendszerszintű változások

következményei, mint a rendszerváltás, a globalizáció és az információs társadalom.

E folyamatok önállóan is erős narratívát jelentenek, és bár a változásoknak más-más

területére helyezik a hangsúlyt, egyaránt értelmezhetők gazdasági, társadalmi és

kulturális vonatkozásban is.

A gazdasági alrendszert tekintve a rendszerváltás a szocialista tervgazdaság helyébe

a kapitalista modellt hozta, míg a globalizáció a globális viszonyokba való

betagozódást, az információgazdaság pedig az információalapú termelés és fogyasztás

logikáját. A társadalmi struktúrát tekintve a rendszerváltás a társadalmi

különbségek növekedését, az új gazdasági elit kiemelkedését és más csoportok tartós

leszakadását, a globalizáció az önmagukban létező közösségek megszűnését, valamint

a mobilitási folyamatok felerősödését hozta, míg az információs forradalom a

nem lokalitáson alapuló közösségek szervezése mellett, a meglévő törésvonalakon

11


Székely Levente: Szürke hattyúk

új, digitális megosztottságokat épített. A kulturális alrendszerben a rendszerváltást

követően kiépültek a demokratikus folyamatok, megerősödtek a fogyasztói társadalom

értékei, a globalizáció a neoliberalizmus ideológiáját terjesztette ki, míg az

információs társadalom paradigmája a digitális kultúra megjelenéséhez vezetett.

A rendszerváltás hatásai

Magyarországon és a volt szocialista országokban a rendszerváltás a makrofolyamatokat

és a mindennapi élet mikroterületeit egyaránt átalakította. A gazdaság

szerkezetváltása, a munkaerő kapitalista kihasználása a teljes foglalkoztatás

megszűnését, a keresetek reálértékének csökkenését, a munkanélküliség állandósulását

eredményezte. A rendszerváltás és az azt követő néhány év munkapiaci

sokkja, amikor közel másfél millió munkahely szűnt meg, a munkaképes korúak

közül elsősorban a legidősebbeket és a legfiatalabbakat érintette. Így az ifjúság nagyobb

részének a rendszerváltás nem lehetőséget, hanem további nehézségeket

hozott. Az ifjúság problémáinak nem az 1989–1990-ben zajló szerkezetváltás volt

a fő oka, hanem a már az államszocializmus utolsó évtizedében kiteljesedő gazdasági

válság, illetve az állam esélyteremtő képességének csökkenése, ezáltal – a

családi erőforrások nagyobb szerepéből következően – a különbségek növekedése.

A rendszerváltás ifjúsága forráshiányos szocialista oktatási rendszerben tanult és

szerezte meg végzettségét, majd tapasztalta meg a kapitalista munkanélküliséget a

teljes társadalom munkanélküliségi átlagán felüli mértékben. Gazsó és Laki (2004)

szerint összességében az újkapitalizmus egyik legnagyobb vesztese az ifjúság lett.

Megállapításukat az ifjúsággal foglalkozók általában megerősítik (Bauer et al., 2011).

Az első nagymintás ifjúságkutatás adatbázisán végzett, az ezredforduló ifjúságának

rétegződését bemutató munkában a rendszerváltozás hatásai állnak középpontban

(Bauer et al., 2003). A többváltozós statisztikai eljárás (klaszteranalízis)

alapján képzett csoportok egyike a rendszerváltás nyertesének, a másik csoport

a vesztesének, míg a harmadik csoport köztes helyzetűnek tekinthető. A csoportosításból

kiderül, hogy a lakóhely urbanizáltsága fontos paraméter. A falvakban

élő fiatalok gyakran kerültek a vesztesek közé (deprivált falusi férfiak; perspektíva

nélküli falusi tanulók; hagyománytisztelő, deprivált falusi nők; perspektívátlan,

pénzhajhász falusi férfiak; tradicionális, vallásos falusi nők).

Összességében a nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a

fiatalok tartósan negatívan ítélik meg „az elmúlt évtized” történéseit. Igaz ez mind a

család, mind általában a társadalom tekintetében, de az ország gazdasági helyzetével

12


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

kapcsolatban is. A 2000 és 2012 között felvett négy hullám adataira tekintve láthatjuk,

hogy a millennium idején az ország gazdasági helyzetét majd minden második

fiatal (45 százalék), általában az életszínvonalat 58 százalékuk látta rosszabbnak,

összehasonlítva a tíz évvel azelőttivel. A gazdasági helyzet javulásának, az uniós

integráció megvalósulásának nyomait láthatjuk a 2004-es javuló adatokban, majd

a kiábrándultságot és a globális pénzügyi, majd gazdasági válság hatásait a 2008-as

és a 2012-es válaszokban. A 2016-os kutatás eredményei pozitív változást jeleztek a

fiatalok múltszemléletében. 2012-höz képest jelentősen növekedett azok aránya, akik

kifejezetten pozitívnak látják az elmúlt tíz évet, és nagymértékben csökkent azoké,

akik szerint romló tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet. Az ezredforduló óta

eltelt tizenhat év adataira a fókusz tágításával úgy is tekinthetünk, hogy azokból egy

alapvetően pozitív tendencia olvasható ki, amelyet időlegesen félbeszakított a válság

okozta kiábrándultság, ám a javuló trend a válságot követően visszatért. A javuló

tendencia ellenére a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket alapvetően semlegesként,

de inkább – elsősorban az anyagi biztonság szempontjából – negatívan ítélik meg

a fiatalok. A kérdéskört részletesebben vizsgáló 2012-es adatok tanúsága szerint a

vizsgált tíz szempont közül hét esetében találták jobbnak az előző (azaz a Kádár-)

rendszert, mint a mostanit. Ezek jórészt olyan szempontok, amelyek a kiszámíthatóságot,

a mindennapi anyagi biztonságot jelenítik meg. Azon szempontok esetén,

amelyek nem ebbe a körbe tartoznak, úgymint a felsőoktatásban való részvétel

lehetősége, a szabadságjogok vagy a szórakozási lehetőségek, a mostani rendszer

megítélése a kedvezőbb.

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalata, hogy a rendszerváltás előtti kiszámíthatóság

azon fiatalok gondolatvilágában is tovább él, akik maguk nem emlékezhetnek

rá, hiszen nem éltek még, vagy túl fiatalok voltak ahhoz, hogy összetett

benyomásaik legyenek. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de valójában a fiatalok értékelése

egy olyan konszenzusos társadalmi véleményt tükröz vissza, amely valós

tapasztalatokon alapul, hiszen a rendszerváltás előtti években ténylegesen jobbak

voltak a munkához, lakáshoz jutás lehetőségei, és nagyobb volt a szociális biztonság.

A gyermekek és fiatalok helyzete már nem ennyire egyértelmű, a pozitív megítélést

azonban mindenképpen magyarázhatja, hogy a rendszerváltást követő éveket a

fiatalabb korosztályok szenvedték meg leginkább (Gazsó – Laki, 2004).

Habár az olyan demokratikus értékek, mint a szabadságjogok, a mostani rendszerben

jobban érvényesülnek, a demokrácia csak a 15–29 évesek valamivel több

mint fele szerint jobb minden más politikai rendszernél. A megkérdezettek har-

13


Székely Levente: Szürke hattyúk

mada kívül helyezi magát a demokratikus-diktatórikus politikai berendezkedés

szembenállásán, illetve azt viszonylagosként értelmezi. Érdemes megjegyezni, hogy

a fiatalok gondolataiban a demokrácia fogalma nem koherens, sokszor a „demokratikus

értékek jelentőségét fel sem ismerik” (Murányi, 2012:271).

Globalizációs trendek

A vállalatok és a pénzpiacok átszerveződésének eredményeképpen kialakuló globalizáció

nem a gazdaság saját terméke, hanem a piacok érdekében fellépő pénzügyi

intézményeké és kormányoké (Castells, 2006). A globalizáció összekapcsolódás,

kulturális homogenizáció, a globális ízlések, vagy ahogy Hall (1997) mondja:

a kulturális hibridek kialakulásának világa. A globalizáció olyan folyamat, amely

az egész világra vonatkozik, nincs tekintettel a nemzeti határokra, új módon köt

össze közösségeket.

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági

helyzetüknél fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. Habár a magyar piacgazdaság

fejlettségében elmarad a nyugati országokétól, így a magyar fiatalok pénztárcája is

soványabb európai társaikénál, a kínálati oldalon több a hasonlóság, mint a különbözőség:

ugyanazok a világmárkák, nagyon hasonló, jól körülhatárolható igények,

hasonló trendek, ám gyökeresen eltérő lehetőségek jellemzők (Székely, 2008). Somlai

(2011) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével

globális sztenderdek alakítják. Már a kilencvenes években is a média irányította a

(szub)kultúraképzést, napjainkban már „lappangási időszak” sincs – az azonnaliság

a jellemző, amelyet alapvetően a posztmodern médiakörnyezet tesz lehetővé

(Muggleton alapján Guld, 2012).

A globalizáció hatásait Magyarországon leginkább a fogyasztás, azon belül a

médiafogyasztás területén érhetjük tetten. Már a nagymintás magyarországi ifjúságkutatások

korábbi hullámai is részletesen foglalkoztak a fiatalok médiafogyasztásával

és azon belül az internet szerepével (Bauer – Szabó, 2005). Általában

megfigyelhető, hogy a nagymintás ifjúságkutatások célcsoportjának tekintett

15–29 éves korcsoporton belül is jelentős különbség van az egyes korosztályok között.

Mindazonáltal a magyarországi 15–29 éves fiatalok már egy évtizeddel ezelőtt

is egységes és megkülönböztetett helyzetben voltak. Ez a különleges helyzet világosan

megmutatkozott a nemzetközi hozzáférési és használati indexekben, ahol

Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepelt, ugyanakkor

14


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

a korosztályos bontások szerint az ifjúság már egy évtizede is együtt mozgott a

globális trendekkel (Székely, 2007). Mindez az addig ismert médiastruktúra átalakulását

tette kézzelfoghatóvá. „A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek,

a változást a fiatalok eltérő médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet

szerepének növekedése elsősorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt

komolyan veendő konkurenciát” (Székely, 2007:90). Ami egy évtizede még konkurenciát

jelentett, ma már az uralkodó médiumot jelenti, a legfrissebb nagymintás

ifjúságkutatásból kiderül, hogy a napi internetezők aránya jelentősen meghaladja

a napi tévénézőkét.

Már egy évtizeddel ezelőtt is látható volt, hogy a változás nem csupán a fogyasztási

szokásokban következik be, de a fejekben is. A médiumok (könyvek, televízió,

rádió és nyomtatott lapok) fontosságának megítélésével kapcsolatban általában

megfigyelhetők kisebb-nagyobb különbségek a fiatalok és az idősebbek között.

Mindazonáltal az internet fontosságának megítélése a leginkább szélsőséges,

a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az idősebbek, olyannyira,

hogy az életkort tekintve szinte tökéletes linearitásról beszélhetünk (Székely, 2006).

A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy az internet szerepének felértékelődése

már egy évtizede tudatosult. Az azóta eltelt időben az internetnek mint információforrásnak

a fontossága – méréseink szerint – tovább növekedett, míg a hagyományos

média – a televízió kivételével – erőteljesen veszített fontosságából. Az

internet információforrásként – és tegyük hozzá, a szórakozás forrásaként – való

felértékelődése a tér és az idő szerepének átértékelésével egyben a globalitásnak is

a jelképe. Ugyan a globalizáció nem az internettel indult, és hatása nem csupán az

Y generációra és a fiatalabbakra terjed ki, de globális szocializációs közegként innen

számítva értékelhetjük.

A globalizáció a fiatalok számára is kézzelfogható formában jelent meg az uniós

csatlakozással. Az (érzékelt) egzisztenciális problémák ellenére 2000-ben a még

az európai integráció legfontosabb része előtt álló ország ifjúsága meglehetősen

bizakodó volt. A fiatalok kétharmada az uniós csatlakozástól inkább javulást várt,

mindössze a megkérdezettek 3–4 százaléka számított egyértelműen negatívumokra,

a többség egyértelműen pozitív vagy vegyes várakozásokkal volt jellemezhető

(Laki et al., 2001).

A nagymintás ifjúságkutatás legfrissebb eredményeiből – összehasonlítva a

korábbi hullámokkal – kiderül, hogy a fiatalok 2016-ban tekintettek legkevésbé

negatívan a jövőre. A család és az ország jövőbeli helyzete, illetve az emberek jövő-

15


Székely Levente: Szürke hattyúk

beli életszínvonala 2000-ben a megkérdezettek ötöde-negyede számára borúsnak

látszott. Nyolc évvel később közel minden második fiatal fogalmazott úgy ezekben

a kérdésekben, hogy várhatóan romlani fog a helyzet, míg 12 évvel az ezredforduló

után a megkérdezettek közel hattizede vélekedett így. 2016-ban óriási fordulatot tapasztalhatunk

minden vizsgált kérdés esetében: töredékére esett vissza a szkeptikus

jövőképpel bíró fiatalok aránya. Arra a kérdésre, hogy „ha a jövőre gondol, mit tart

valószínűnek, a következő tíz évben hogyan fog alakulni a család helyzete?”, 2016-ban

14 százalékuk válaszolt úgy, hogy romlik majd, míg 2012-ben 51 százalék. Hasonló a

helyzet az ország jövőbeli helyzetének, illetve az emberek jövőbeli életszínvonalának

megítélésével, előbbi esetében 2016-ban 18 százalék volt pesszimista, míg 2012-ben

58 százalék, utóbbi esetében a 2016-os 22 százalék és a 2012-es 59 százalék mutatja

a különbséget.

Információs trendek

Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet – amelyet Bell (2001) posztindusztriális

társadalomnak, vagy Castells (2006) hálózati társadalomnak, mások információs

társadalomnak neveznek – az egész világot áthatja és alakítja, gazdasági, társadalmi

és kulturális dimenzióban egyaránt 1 . Wirtz (1999) az ipari forradalommal

kezdődő időtávot vizsgálva megállapítja, hogy az információs társadalom megszilárdulása

beleillik a Kondratyev-ciklusba. A hálózati társadalom paradigmikus jellegét

mutatja, hogy Castells (2006) szerint mind a biológiai, mind a társadalmi életciklus

ritmusa megbomlik (pl. kitolódó gyermekvállalás, hosszú időskor). Ebben a szerkezetben

az infokommunikációs technológiák jelentik a legfontosabb fizikai erőforrást,

míg az emberi tudás a legfontosabb humán tényező és az információ a legfontosabb

jószág. Az információs korszak egyedi kultúrája a digitális kultúra. A digitális kultúra

elmúlt negyedszázadának magyarországi történetét tekintve öt nagyobb szakaszról

beszélhetünk: 1. Hőskorszak (1990–1995); 2. Modemes korszak (1995–2000);

3. A web 1.0 kora (2000–2005); 4. A szélessávú internet kora (2005–2010); 5. Poszt-PC

korszak (2010–) (Rab, 2016). Az infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli

változásokat is rögzíthetünk a nagyjából egy emberöltőnyi idő alatt. Míg koráb-

1 Az információs társadalom mérhetőségének két fontos pillére (1) az interkonnektivitás, amely

a kölcsönös összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás,

amely a vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében

egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti) lélektani határt határoz meg (Z. Karvalics, 2007a).

16


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

ban a digitális kultúra másodlagos volt, és a hagyományos kultúra online leképeződését

jelentette pusztán, ma már jellemzően a digitális kultúra termékenyíti meg és

alakítja át a hagyományos viszonyokat. Ennek nyomait látjuk a makrostruktúrában

pl. a média átalakulásában, de a mikrovilágban, így a mindennapi tevékenységeinkben

egyaránt.

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Magyarországon is regisztrálhattuk az internet

szerepének felértékelődését, elsősorban a fiatalok körében. A World Internet

Project 2004-es magyarországi adatait vizsgálva megfigyelhettük, hogy a televízió

uralta médiafogyasztás két, egymásra épülő kihívással találkozott: az egyik az internet

jelensége általában, a másik az új generációk belépése. Az internethasználók

médiafogyasztásában már az ezredfordulót követően sem a televízió dominált,

a tájékozódásban és a szórakozás tekintetében is felzárkóztak a világháló tartalmai.

Ugyanekkor egy fontos életkori töréspontot is megfigyelhettünk: a 70-es évek végén

születettek és fiatalabbak médiafogyasztása mind az adott médium előtt-mellett

eltöltött időt, mind a fogyasztás gyakoriságát tekintve lényegesen különbözik – sok

esetben az addigi uralkodó elképzeléseket meghazudtolva – az idősebb korosztályokétól

(Pintér – Székely, 2006). Ez a töréspont a digitális korban szocializálódott

Y generáció számításának 2 korszakhatára is egyben.

A fenti korszakolásra tekintve is láthatjuk, hogy rövid idő alatt is jelentős változások

következtek be, amelyek nem hagyták érintetlenül az ifjúságot (sem). Az

ezredfordulót követő években, bár a televízió szerepe továbbra is meghatározó volt

(2016-ban a fiatalok többsége rendszeresen nézett televíziót), az internetezés egyre

fontosabb médiummá vált. 2016-ban a fiatalok 88 százaléka internetezett naponta,

amely arány magasabb, mint a teljes népességben látható 80 százalék 3 . Hasonlóan

a használathoz az otthoni hozzáférés is folyamatosan nőtt az elmúlt években. Az

ezredfordulón mindössze a 15–29 évesek egytizede (9 százalék) fért hozzá a világhá-

2 A generációknak többféle meghatározása létezik, elsősorban az amerikai társadalomra vonatkozóan.

Magyarországon az empirikus (médiafogyasztási) adatok alapján az alábbi generációs

besorolás ismert: veteránok, akik 1938-1939 előtt születtek; a baby boom nemzedéke

az 1940-1941 és 1968-1969 között születetteket jelenti; az X generáció tagjai 1970-1971 és

1978-1979 között születtek; az Y generáció, akik 1980-1981 és 1992-1993 között születtek, míg

a Z generáció az 1994-1995 után születetteket jelenti.

3 Az ITU (International Telecommunication Union) 2016-ra vonatkozó 2017-es jelentése

(Measuring the Information Society Report) alapján. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/

Documents/publications/misr2017/MISR2017_Volume1.pdf

17


Székely Levente: Szürke hattyúk

lóhoz az otthonában, míg 2016-ban már közel kilenctizedük (87 százalék). Érdemes

megfigyelni, hogy 2016-ra az otthoni internet-hozzáférések megkezdték leválásukat

a korábbi hordozójukról, a számítógépekről, és már több internetkapcsolat található

a fiatalok otthonaiban, mint számítógép (Székely – Aczél, 2018).

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatait összegezve Nagy (2013a) megállapítja,

hogy a fiatalok esetében kevésbé beszélhetünk szabadidő-társadalomról.

A nem intézményesített fiatalkori szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus

média, így a „képernyő-társadalom” meghatározás sokkal jobban illik a mai

fiatalokra, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök

képernyői előtt töltik (vö. Rushkoff, 2006; képernyőnemzedék). És ezek közül egyre

nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei: a legfrissebb adatokból kiolvasható,

hogy a napi internetezők aránya (88 százalék) már jelentősen meghaladja a

napi tévénézők arányát (63 százalék).

Magyar ifjúságelmélet és nemzetközi beágyazódás

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szakirodalomban két olyan keretrendszer

formálódott, amelyek értelmezési kereteket biztosítottak az ifjúsági vonatkozású

elméleti munkákhoz, empirikus kutatásokhoz és köztük a nemzetközi összehasonlító

vizsgálatokhoz. Ez a két kiemelt tematika az élethelyzet bemutatásán alapuló

„átmenet” diskurzusa és az életmódot középpontba helyező ifjúsági „kultúra” diskurzusa

(Szanyi, 2018).

A nemzetközi diskurzusokba többé-kevésbé illeszkedő vagy onnan táplálkozó,

de kifejezetten magyarországi vonatkozású narratívák közül három fontosabb

emelhető ki Nagy és Tibori (2016) szerint, amelyek a következők: az ifjúsági korszakváltás

elmélete (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) és az új

csendes generáció paradigmája (Székely, 2014a). Ezek az elméletek nem ugyanazon

dimenziók mentén beszélnek a fiatalokról: az ifjúságügy narratívája arra igyekszik

választ találni, hogy kik a fiatalok, az új csendes generáció arra koncentrál, hogy

milyenek, az ifjúsági korszakváltás elmélete leginkább a miértre keresi a választ.

Ugyanakkor a modellek mindegyike kapcsolható a nemzetközi diskurzusokhoz,

az ifjúsági korszakváltás az átmenet diskurzusához kapcsolódik szorosan, míg az

ifjúságügy narratívája fejlődéslélektani megközelítések közé illeszkedik, az új csendes

generáció koncepciója a generációs elméletek mentén fogalmazódik meg.

18


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Az elméletek és kritikájuk azt mutatja, hogy ezekkel a modellekkel az elmúlt

évtizedek teljes körű, magyarázó leírását adni nem lehetséges, ugyanakkor

mindegyik alkalmas arra, hogy segítségével átfogó képet alkothassunk

a magyarországi fiatalokról (Nagy – Tibori, 2016). Kifejezetten a külhoni magyar

fiatalokra vonatkozó átfogó narratíva nem készült, ugyanakkor a határon

túli magyar fiatalokról számos munka született. Ezek közül a legjelentősebbek

több régió egyidejű vizsgálatával valósultak meg, így a 2001-es ifjúságkutatás

(MOZAIK2001) és a 2015-ös GeneZYs kutatás, jellemzően azonban egyegy

régióra vonatkoztak. Az elmúlt évtizedek külhoni ifjúságkutatásairól ad

részletes összefoglalót Ercsei (2017) a romániai, Morvai (2017) a szlovákiai,

Szerbhorváth (2017) a szerbiai, illetve Csernicskó és Hires-László (2017) az ukrajnai

gyakorlatra vonatkozóan.

Az ifjúsági korszakváltás narratívája

Az ifjúsági korszakváltás elméletét Gábor (2004) Zinnecker nyomán vizsgálja, aki két

ifjúsági korszakot különböztet meg: az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti

ifjúsági korszakot és a posztindusztriális társadalomra jellemző iskolai ifjúsági korszakot

(Fazekas – Székely, 2016). A modern vagy indusztriális társadalomra jellemző

átmeneti ifjúsági korszak a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenetet – annak

kényszerű folyamatát – jelöli. Az ifjúsági korszakban a felnőttségre való felkészülés,

a szakma megszerzése, a társadalmi reprodukció megalapozása zajlik. Mindez azt

jelenti, hogy a fiatalság idejére a társadalom türelemmel tekint, felmenti őket az

erőforrásaik a társadalom érdekében való felhasználása alól, azaz nem várja el a

családalapítást, az adófizetést. Ezzel szemben a posztmodern vagy posztindusztriális

társadalom a normalizált életút helyett „választásos életrajzot” kínál az ifjúsági korszakban

lévőknek, amelyet az oktatási idő megnyúlása (az ifjúság skolarizálódása)

és jelentőségének felértékelődése jóval autonómabb időszakká alakít: a korábbi

kontrollszerep gyengül, a média- és a szabadidőipari kontrollok erősödnek

(Nagy – Tibori, 2016).

Gábor (2004) a két korszakot, Zinnecker nyomán, három dimenzió szerint tartja

érdemesnek a vizsgálatra: (1) az idődimenzió, amelyben a fő kérdés, hogy a fiatalok

idejük mekkora hányadát fektetik az ifjúsági életszakaszba; (2) a szociális tér, amely

esetében arra irányul a vizsgálat, hogy a felnőtt társadalom intézményei és csoportjai

hogyan hatnak az ifjúsági életszakaszra; (3) a kulturális autonómia foka, amely az

ifjúsági kultúra önállóságát teszi fő kérdéssé.

19


Székely Levente: Szürke hattyúk

Gábor (2004) állítása szerint a kilencvenes években Magyarországon is kialakult

az iskolai ifjúsági korszak, ami azt jelenti, hogy az ifjúsági korszakváltás a

nyugati tendenciákhoz képest hazánkban 15-20 évvel később jelentkezett, részben

az általános megkésettség, részben a rendszerváltást megelőző lefojtottság miatt.

„Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtődtek az

iskolában eltöltött idő megnövekedésének előfeltételei a közoktatás, majd a felsőoktatás

expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlődés, a fogyasztás

expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen

mértékű kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvő emancipálódási

törekvésekkel párosult” (Gábor, 2004:63).

A modell két forgatókönyvvel számol: a munkanélküliségi forgatókönyvhöz a

társadalom alatti osztály újratermelődése, míg a szabadidős forgatókönyvhöz a középosztályosodás

társul. Az ifjúsági korszak a foglalkoztatás válságának korszaka,

amely munkanélküliséggel és a munka relativizálásával (fogyasztás és az oktatási

rendszerben való lét is munka lehet) jár együtt. A munkanélküliségi forgatókönyv

esetén már nagyon korán megmutatkozik a társadalom alatti osztály, amelyet Gábor

(2004) azon fiatalok csoportjaként azonosít, akik az iskolarendszerből kiszorulnak,

és ennek következtében a társadalmi integrációjuk is megnehezedik.

A nagymintás ifjúságkutatás 2000-es évi adatfelvétele alapján Gábor (2004) megállapítja,

hogy a magyar 15–29 éves fiatalok valamivel több mint egytizede (12 százalék)

megreked a legfeljebb általános iskolai végzettség megszerzésénél. Ezek közül

a többség megszerzi az általános iskolai végzettséget (10 százalék), de egy részük

lemorzsolódik (2 százalék). A 2016-os adatok azt mutatják, hogy az általános iskolai

végzettségnél – időlegesen vagy örökre – megrekedtek aránya 9 százalék, amelyből

a nagyobb rész (7 százalék) úgy gondolja, nem fogja már folytatni a tanulmányait

(1.1. táblázat). Ez a jelentékeny csoport 4 egyértelműen leszakadó réteget képez, ahol

a különböző dimenziókban értelmezhető hátrányok koncentrálódnak.

2000 2016

Általános iskolai végzettséget szerzett, nem tanul tovább 10 7

Általános iskolából lemorzsolódott 2 2

Összesen leszakadó 12 9

1.1. táblázat: Leszakadók

(N 2000-2016

= 8000, százalékos megoszlás)

4 Nagyjából 266 ezer fő volt az ezredfordulón, 2016-ban 150 ezerre tehető a létszámuk.

20


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Az empirikus adatok első pillantásra azt mutatják, hogy a társadalom alatti osztály

újratermelődése némileg csökkent, mivel 2000-hez viszonyítva 2016-ban már a fiatalok

kisebb aránya szakad le az általános iskolai végzettség megszerzésekor, illetve

az előtt. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csökkent a munkanélküliségi

forgatókönyv valószínűsége, hiszen egy-egy társadalomban az iskolai

végzettség általános emelkedésével az alacsonyabb végzettségek kevesebbet érnek.

A szabadidős forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával számol, a középosztályosodást

a fogyasztási dimenzióban vizsgálja. Gábor (2004) állítása szerint

a fiatalok egyre inkább a piac szereplőivé, fogyasztóivá válnak, ez azt jelenti, hogy

egyre több fogyasztási eszközt (szórakozásra való eszközt) birtokolnak. Az olyan

infokommunikációs eszközök, mint a számítógép vagy az internet-hozzáférés, illetve

a 2012–2016 relációban vizsgált eszközök (okostelefontól a videójátékig) esetén

ez kétségtelenül így van. Megemlíthető ugyanakkor, hogy ezen fogyasztási javak

terjedése a társadalom egészére jellemző, és az természetesnek tekinthető, hogy a

fiatalok az innovációkat előbb adaptálják.

Az elmélet azonban nem pusztán az iskolai végzettség és munkaerőpiaci pozíció

vagy a szabadidő és fogyasztás változói mentén írja le az ifjúságot. A társadalmi

újratermelésre koncentrálva a családalapítás és gyermekvállalás időbeli kitolásával

a származási családról való leválás elhúzódásával is foglalkozik. Elismeri azt az

ellentmondást, amely a modellből következő kulturális függetlenség és a tovább

fennálló függés között feszül (pl. egzisztenciális függés a származási családtól vagy az

államtól). Sokfélének és fragmentáltnak látja az ifjúsági életszakaszt, amelyet rendkívül

sok bizonytalanság vesz körül. És mindez annak ellenére igaz, hogy bizonyos

értelemben a mai ifjúság egy alapvetően biztonságos világban él, így a veszélyeztetettsége

és a bizonytalanság forrása elsősorban egzisztenciális vagy pszichológiai

lehet, így pl. a kockázati magatartások növekedhetnek (Gábor, 2004).

Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy

Giddens (1992) olvasatában a választásos életszakasz inkább reflexív folyamat, továbbá

az ifjúsági korszakváltás elmélete csak a felnőttkorba lépés előtt megnyúló

ifjúkorra koncentrál, kihagyja számításából a szűkülő gyermekkort.

21


Székely Levente: Szürke hattyúk

Az ifjúságügy narratívája

Az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) az egyén és a csoport szerepével, az egyén

döntési és felelősségvállalási kompetenciái alapján próbálja leírni az ifjúság speciális

jellemzőit. Állítása szerint az életkorokkal definiált csoportok nem feltétlenül

feleltethetők meg az ifjúsági életszakasznak. Az egyén érését (felnőtté válását)

felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás (döntés), illetve

a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó felelősségek). Ezek alapján

három csoportot lehet azonosítani: (1) a felelősség megjelenésétől a biológiai érettségig;

(2) a biológiai érettségtől a pszichés érettségig; (3) a pszichés érettségtől a

szociológiai-társadalmi érettségig. Az ifjúság ilyetén meghatározása szemben állhat

az életkori határok szerinti besorolással (hagyományos statisztikai modell), hiszen

nem feltétlenül esik egybe a biológiai, jogi és szociológiai felnőttkor.

A 2012-es nagymintás ifjúságkutatás adatainak elemzésével Nagy (2013b) az elméleti

15–29 éves ifjúsági csoport és az érettség közötti inkonzisztenciát mutatja be.

Feltehetjük, hogy a fiatalok olyan biológiailag feltétlenül érett, pszichésen érett vagy

nem érett, de társadalmi szempontból még éretlen egyének, akik a 15–29 éveseknek

feleltethetők meg. Ehhez képest az adatok azt mutatják, hogy alig minden második

15–29 éves tartozik tisztán a fiatalok közé (nem gyermek már, de még nem felnőtt),

a többiek nem feleltethetők meg a hagyományos statisztikai modellnek. Mindez azt

jelenti, hogy van értelme az érettségalapú meghatározásnak, amely valósabb képet

festhet az ifjúságról, mint a pusztán életkori alapú besorolás.

A modell kritikájaként említhető, hogy ugyan az életkori meghatározás leegyszerűsítő

egydimenziós értelmezésével szemben életszerűbb megközelítés, azonban

szükségszerű szubjektív elemei miatt megnehezíti a csoportbesorolás értelmezését

és a mérhetőséget. A modell további problémája, hogy a következtetése nem longitudinális,

hanem keresztmetszeti adatokon alapszik.

A 2016-os ifjúságkutatásban – részben Nagy (2013b) munkája alapján – a

2012-eshez képest alaposabban körbejártuk a kérdéskört. A biológiai érettséget

a szexuális élet megkezdésére vonatkozó kérdés mellett a „nemi érettség”-re vonatkozó,

közvetlen kérdéssel is vizsgáltuk. Nemileg érettnek tekintette magát a

megkérdezettek háromnegyede (76 százalék), és nemi életét kétharmaduk (69 százalék)

kezdte meg. Nemi érettségét a megkérdezettek többsége 13–15 éves korában

érte el, míg a szexuális életet többségük 16–17 évesen kezdte meg. A pszichés érettség

22


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

tekintetében jórészt a 2012-ben is használt dimenziókat vizsgáltuk 5 azzal a kiegészítéssel,

hogy a 2016-os kérdőívben kérdésként szerepel az is, hogy mások felnőttként

kezelik-e. A hivatkozott kérdések vizsgálata azt mutatja, hogy a biológiai érettséghez

hasonló arányban, a fiatalok héttizede tekinti magát érettnek pszichés tekintetben

(az 1-től 5-ig terjedő skála 4-es és 5-ös értékei alapján). Az egyes szempontok nagy

fokú együttjárást mutatnak 6 , ami egyrészt konzisztens gondolkodásra, másrészt a

szempontok azonos dimenzióba tartozására utal. A 2012-es gyakorlatnak megfelelően

egy főkomponensben 7 összefoglalt változóval dolgoztunk tovább a pszichés

érettség vizsgálata során. A 2012-es adatokon Nagy (2013b) a szociológiai-társadalmi

érettség tekintetében a családi állapotot, a saját gyermeket és az önálló háztartást

vizsgálta. Hasonló kiindulással a 2016-os adatokon is a származási családról való

leválást vizsgáltuk az alábbi ismérvek alapján: elköltözés (a szülői házból, szülőktől

függetlenül él-e), tanulmányok befejezése (befejezte-e a tanulmányait), gyermekvállalás

(vállalt-e saját gyermeket), munkapiaci aktivitás (főtevékenységként keresőtevékenységet

folytat-e). A megoszlásokat szemlélve (1.1. ábra) megfigyelhetjük,

hogy a pszichés érettséghez képest ebben a dimenzióban gyengébb az együttjárás,

ami az összetett élethelyzeteknek tudható be. A szociológiai-társadalmi értelemben

érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték az önálló életüket, azaz akik a

különböző ismérvek közül (befejezte tanulmányait és/vagy dolgozik; gyermeke van;

elköltözött a szüleitől) legalább kettő esetén igennel válaszoltak.

Együtt vizsgálva a három dimenziót, megfigyelhetjük, hogy egyrészt az érettségi

dimenziók logikailag megfelelő sorrendben követik egymást, másrészt a 2012-es és a

2016-os kutatások adatfelvételei meglehetősen hasonló eloszlást mutatnak (1.1. ábra).

5 Konkrét tervei vannak a jövőre nézve; mindig számol a döntései lehetséges kimenetelével;

az élete fontos kérdéseiben önállóan dönt; felnőttnek érzi magát.

6 A Pearson-féle korrelációs együtthatók minden esetben rendkívül erősek (a leggyengébb 0,74).

7 A főkomponens mindegyik változó hatását magában hordozza (kommunalitások 0,59–0,75

között) és az eredeti változók információtartalmának nagy részét (69 százalék) megőrzi.

23


Székely Levente: Szürke hattyúk

érett

nem érett

100%

19

24

80%

46

50

60%

66

72

40%

81

76

20%

54

50

34

28

0%

biológiai 2012 biológiai 2016 pszichés 2012 pszichés 2016 társadalmi 2012 társadalmi 2016

biológiai pszichés társadalmi

1.1. ábra: Az érettség ismérvei a 15–29 éves célcsoportban

(N=7823; százalékos megoszlás, a 2012-es adatok forrása: Nagy, 2013b)

Az érettségi dimenziókat együtt vizsgálva a 2012-es adatok alapján végzett elemzés

eredményeit is figyelembe véve a következőket állapíthatjuk meg (1.2. táblázat):

2016-ban a megkérdezettek valamivel több mint tizede (14 százalék; 2012‐ben 13 százalék)

tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszichés, sem társadalmi

vonatkozásban nem tekinthető érettnek. Serdülőként (29 százalék; 2012‐ben

22 százalék) azonosíthatók azok, akik a nemi életüket már megkezdték, de pszichés

és társadalmi értelemben még nem tekinthetők érettnek. Fiatal felnőttnek (23 százalék;

2012-ben 26 százalék) tekinthetjük azokat, akik a biológiai és a pszichés

érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életüket még nem kezdték meg.

A megkérdezettek 14 százaléka (2012-ben 22 százaléka) felnőttnek tekinthető, azaz

mindhárom érettségi dimenzióban érett. A logikai besorolás olyan kategóriákat is

megmutat, amelyek az érettségmodell dimenzióinak egymásra épülését árnyalja. Ebben

a tekintetben a legnagyobb csoport a 15–29 évesek tizedét (10 százalék, 2012-ben

11 százalék) kitevő kényszerfelnőttek csoportja, akik pszichésen még nem felnőttek,

de biológiailag és társadalmi körülményeiket tekintve is már érettnek tekinthetők.

Végül pszichésen koravénként (2016-ban és 2012-ben is egyaránt 5 százalék) határozhatók

meg azok, akik pszichésen már érettnek számítanak, de társadalmilag

nem, és nemi életet még nem élnek. Nagyon kis (3 százalék), 2012-ben szinte elhanyagolható

(1 százalék alatti) arányban jelen voltak azok is, akik társadalmilag

és pszichésen már érettnek számítanak, de biológiai értelemben még nem érettek.

24


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

A nagyságrendeket tekintve a 2012-es és a 2016-os arányok meglehetősen hasonlóak,

az egyetlen jelentős különbség a felnőttek kategóriájában van. Nagy (2013b) a

modellje tárgyalása során arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos statisztikai

modell mellett az érettségen alapuló modell is életképes, és amint látható, ez nem

pusztán keresztmetszeti vizsgálatban igazolható.

Biológiai

szempont

Nem érett

Érett

Pszichés

szempont

Társadalmi szempontból

nem érett

Társadalmi szempontból

érett

nem érett 14 (13) 3 (1)

érett 5 (5) 3 (1)

nem érett 29 (22) 10 (11)

érett 23 (26) 14 (22)

1.2. táblázat: Érettségdimenziók egymáshoz viszonyulása

(N 2016

=1811, százalékos megoszlás; zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Nagy, 2013b)

A fentiekben bemutatott három érettségi dimenzió (biológiai, pszichés és szociológiai-társadalmi)

bizonyos megkötésekkel, de vizsgálható egyfajta önreflexión keresztül

is. A 2016-os kutatásban arra kértük a 15–29 éveseket, hogy különböző ismérvek

mentén definiálják a fiatalság és a felnőttség fogalmát (csak a magyarországi kérdéssorban

szerepelt ez a kérdés). A válaszok alapján az látszik, a fiatalok szerint e kérdések

eldöntésében leginkább az élethelyzet és az önmeghatározás számít (1.2. ábra).

Mindez tételesen azt jelenti, hogy 2016-ban Magyarországon a 15–29 évesek többsége

szerint leginkább az tekinthető fiatalnak, aki tanul, illetve aki fiatalnak érzi magát,

valamint aki a szüleivel lakik. A fiatalság további ismérve egyharmaduk szerint az,

hogy egy fiatal nem dolgozik, eljár szórakozni, nincs önálló jövedelme, illetve nincs

még gyereke. Nagyjából minden negyedik megkérdezett szerint az is jellemző egy

mai magyarországi fiatalra, hogy nem kötött még házasságot, és nincs saját lakása.

A felnőttség ismérvei között a legfontosabbnak azt tekintik a fiatalok, hogy az

ember önálló döntéseket hoz, dolgozik, van már gyermeke, illetve házasságot kötött.

Több mint felük szerint a felnőttség esetében is releváns szempont, hogy az illető

önmagára felnőttként tekint-e. A szülőktől való elköltözést és az iskolai tanulmányok

befejezését a fiatalok 28–30 százaléka gondolja fontos ismérvnek. Az említési

sorrendeket tekintve figyelemre méltó, hogy a 15–29 évesek az életkornak nem tulajdonítanak

nagy jelentőséget sem a fiatalság, sem a felnőttség esetén (mindössze

25


Székely Levente: Szürke hattyúk

3–3 százalékuk említette az életkort), ami azt mutatja, hogy az élethelyzet és önmeghatározás

kérdése. Azon kevesek, akik említették az életkort, átlagosan 25 éves

korig tekintenek fiatalnak valakit, és megítélésük szerint átlagosan 23 éves kortól

tekinthető valaki felnőttnek.

aki iskolába jár

61

aki önálló döntéseket hoz

64

aki annak érzi magát

aki a szüleivel lakik

48

56

aki már dolgozik

aki annak érzi magát

akinek gyereke van

58

55

52

aki eljár szórakozni

34

aki szavazhat

50

aki nem dolgozik

akinek nincs önálló jövedelme

33

31

aki házas

akinek van saját lakása

aki nem lakik otthon

30

40

50

akinek nincs gyereke

30

aki már nem jár iskolába

28

aki nem házas

akinek nincs saját lakása

25

24

aki tanul és dolgozik

akinek meghalt a szülője

aki eljár szórakozni

17

21

27

életkor

3

életkor

3

0% 20% 40% 60% 80% 100%

fiatalnak

0% 20% 40% 60% 80% 100%

felnőttnek

1.2. ábra: Fiatalság, felnőttség megítélése

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető fiatalnak?

Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető felnőttnek?)

(N 2016

=2000; százalékos megoszlás)

Az új csendes generáció narratívája

Szanyi (2018) megfogalmazza, hogy a nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusban

az elmúlt évtizedekben újult erővel jelentek meg a generációs elméletek. A generációs

megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül, a mindennapok

közbeszédében is jelentős sikereket ért el. Népszerűek a különböző generációs

tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel operáló humánerőforrás-menedzsment

és marketing tárgykörébe sorolható könyvek, cikkek,

előadások. A generációk iránti köznapi érdeklődés fő hajtóerejét a paradigmikus

változások adják, amelyek hatására a megváltozó világban irányjelzőket keresünk.

Milyen világ köszönt ránk, milyen lesz ennek az új világnak az embere, milyen

általánosítható jellemzői különböztetik meg a korábbiaktól – milyen az új nemzedék

karaktere?

26


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Mannheim (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki karakterben

érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt szocializációs

tapasztalat különbözőségeiből erednek. Amennyiben a szocializációs hatások megváltoznak,

és ezen változások képesek tartósságot is felmutatni, továbbá hatókörük

kiterjed a társadalmi normák elsajátításának legfontosabb életszakaszára – amely a

gyermek- és fiatalkor –, meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. Mindez azt

jelenti, hogy egy-egy generáció karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban

kell keresnünk. A szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek

szintén változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó

tömegmédia és a digitális világ közegei 8 , amelyek a kapcsolódás szorosságát és képviselt

normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. A generációs elmélet

eredménye, hogy napjaink tizen-, huszonéveseit leggyakrabban Z generációként

emlegetjük, és elsősorban a digitális szocializáció hatásait keressük a karakterükben.

Az új csendes generáció paradigmája Mannheim (1969) gondolata mentén abból

indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre

vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként

a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk

karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk

végbement. Strauss és Howe modellje 9 szerint a nagyjából 20 éves intervallumok

szerint egymást váltó nemzedékekből és az egymást követő archetípusokból

következik, hogy a 2000-es évek elejétől születettek karakterükben hasonlatosak a

II. világháború előtt születettek nemzedékére, az ún. csendes generációra, azaz egy

új csendes generációként azonosíthatók (Székely, 2014a, Komár, 2017).

Ugyanakkor a magyarországi fiatalok életében a szocializmus alatti megkésettség,

majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, amely a nyugati világot nem vagy

kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet, hogy a rendszerváltozás

krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét rajzolta meg Magyarországon.

Ez nem azonos a nyugati világban 2000 és 2020 között születettek nemzedékével

(amelyet Strauss és Howe új csendes generációnak nevez), hanem nagyjából az egy

8 A generációs különbségek demonstrálásában már a baby boom nemzedék esetén megjelenik

a média hatása (televízió), amely azt követően X (számítógép) és Y (internet) esetében is

markáns karakterképző szerepet tölt be.

9 A Strauss és Howe (1991) által alkotott modell a generációkról való gondolkodás fontos alaptétele,

amely szerint a generációváltás ciklikusan megy végbe nagyjából 20 évenként, és ezen

ciklusok szerint egymást váltogatva beszélhetünk alapvetően domináns és visszahúzódó

nemzedékekről.

27


Székely Levente: Szürke hattyúk

nemzedékkel korábban, a rendszerváltás környékén születettekre vonatkoztatható.

A nagymintás ifjúságkutatás 2012-es adatait vizsgálva elmondható, hogy az egyes

szocializációs közegekre – az elsődleges szocializációs közegre (család és családi

értékek), a másodlagos szocializációs közegre (iskola és munkahely), valamint a

harmadlagos szocializációs közegre (szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül

média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati

magatartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a csendesség.

1.3. ábra: Az új csendes generáció fontosabb ismérvei

(Forrás: saját szerkesztés)

Az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága (1.3. ábra) a szocializációs

közegek részletes vizsgálatát követően került bemutatásra (Székely, 2014a). A 2016‐os

kutatás eredményei lehetőséget kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk és bemutassuk

szinte azonos ismérvek alapján az esetleges változásokat 2012 és 2016 között.

28


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Az elsődleges szocializációs közegben (1.3. táblázat) a családi állapotot tekintve

jelentős különbségeket nem találunk, ugyanúgy domináns a párkapcsolat nélküli

fiatalok száma, és a tényleges gyermekvállalásban sincs különbség a két vizsgált

időpont között. A bizonytalanság a házasság tekintetében jelentősen csökkent,

ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében növekedett, így a változás iránya nem

egyértelmű. A szülői életeszmény elfogadása növekedett 2012-höz képest, a szülőktől

való különköltözési vágy azonban mérséklődött.

Ismérvek

Családi állapot

Jövő bizonytalansága

Szülői értékek elfogadása

Otthon maradás

Csendesség mértéke

39 (42) százalék egyedülálló (partnerkapcsolata nincs);

86 (85) százaléknak nincs gyermeke

11 (18) százalék nem tudja, hogy szeretne-e házasságot kötni;

22 (15) százalék nem tudja, hány gyermeket szeretne

54 (46) százalék teljes mértékben elfogadja

azokat az elveket, amelyek szerint a szülei élnek

37 (41) százalék nem tervez költözést

1.3. táblázat: Csendesség az elsődleges szocializációs közegben 2016-ban

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)

A tanulás és a munka világában, azaz a másodlagos szocializációs közegben a

családhoz képest komolyabb különbségeket érzékelhetünk, ha ez első ránézésre

nem is látszik (1.4. táblázat). Összességében megállapítható, hogy a munkapiaci

aktivitás felé mozdultak el a 15–29 évesek. Növekedett az aktívak aránya (Szanyi

– Susánszky, 2018), de a jelenleg nem aktívak között is látványosan növekedett a

munkakeresők aránya – azaz többen dolgoznak, és azok közül is többen keresnek

munkát, akik jelenleg nem aktívak a munkapiacon. Nem változott jelentősen

azoknak az aránya, akik a következő évekre változatlanságot prognosztizálnak

magukra vonatkozóan, ugyanakkor a bizonytalanok aránya csökkent. A bizonytalanok

aránya a jövőbeli tanulmányokkal kapcsolatban is csökkent, ugyanakkor

a passzívak aránya nem változott, ennek oka az, hogy 2016-ban többen vannak

(42 százalék vs. 2012-ben 34 százalék), akik biztosan tudják, hogy nem akarnak

már tanulni.

29


Székely Levente: Szürke hattyúk

Ismérvek

Jövő változatlansága

Tanulási szándék

Csendesség mértéke

30–60 (30–70) százalék között számítanak a

munkaerőpiaci és képzettségi változatlansággal,

és további 4–6 (6–10) százalék bizonytalan

69 (69) százalék bizonytalan, vagy nem kíván (tovább)tanulni

Munkavégzés szándéka 42 (58) százalék nem keres munkát, holott nem dolgozik

1.4. táblázat: Csendesség a másodlagos szocializációs közegben 2016-ban

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)

A szabadidő tereiben összességében is inkább változatlanságot mutatnak az adatok,

bár az egyes dimenziókban komolyabb elmozdulásokat regisztrálhatunk

(1.5. táblázat). A hétköznapok és hétvégék szabadidős elfoglaltságaiban döntő

szerepet kapnak a képernyős tevékenységek (televízió, számítógép, internet). 2016-

ban a 15–29 évesek nagyobb arányban említették, hogy hétköznap és hétvégén is

jellemző tevékenységeik között szerepel a televízió, a számítógép és az internet.

A képernyős tevékenységek jelentős szerepe miatt a jövőben valószínűleg ezek

mentén is törésvonalak alakulnak majd ki az ifjúság világfelfogásán belül, a jövő

narratíváit nagy valószínűséggel nem csupán a hagyományos kemény változók,

hanem a digitális kultúra megélése, sikeressége és életminőség-javító hatása mentén

is érdemes lesz vizsgálni. Ezt a későbbiekben a szocializációs közegekről szóló

részben tárgyaljuk. Valamelyest tovább csökkent a fizikai kulturális terek látogatottsága,

a rendszeres sporttevékenységet végzők aránya nem változott érdemben.

Csökkent ugyanakkor azoknak az aránya, akik egyáltalán nem dohányoznak,

illetve azok is kisebb arányban vannak jelen, akik állításuk szerint sohasem rúgtak

még be. A civil aktivitás továbbra sem jellemzi a 15–29 éveseket, a négy évvel

korábbi adatokhoz hasonlóan a korosztály háromnegyede (75 százalék) nem kötődik

civil kezdeményezésekhez.

30


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Ismérvek

Otthon maradás

Kulturális terek

Médiaterek

Online terek

Sportolás

Dohányzás

Berúgás

Droghasználat

Civil aktivitás hiánya

Csendesség mértéke

(72) százalék hétköznap és hétvégén is

jellemzően otthon tölti a szabadidejét 10

40–90 (40–80) százalék (szinte) sohasem

látogatja a felsorolt kulturális tereket

65 (42) százalék hétköznap és hétvégén is

jellemzően tévét néz szabadidejében

62 (49) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően

számítógépezik, internetezik szabadidejében

64 (64) százalék egyáltalán nem sportol az

esetlegesen kötelező testnevelésórákon kívül

57 (64) százalék nem dohányzik

57 (67) százalék nem rúgott még be

(91) százalék nem fogyasztott illegális kábítószert

75 (78) százalék nem kapcsolódik

semmilyen módon szervezethez

1.5. táblázat: Csendesség a harmadlagos szocializációs közegben 2016-ban

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)

A 2016-os adatok alapján sem mondhatunk lényegileg mást a 15–29 éves fiatalokról,

mint hogy jellemző rájuk a konformitás, nem akarják megdönteni a fennálló status

quót, többségükben elfogadják a szüleik életeszményét. Jellemző rájuk továbbra

is – bár 2012-hez képest csekélyebb mértékben – a bizonytalanság, sok esetben

hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek

nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre. A 2016-os adatok

alapján megfigyelhetjük, hogy a fiatalok saját nemzedékükre vonatkoztatott problématérképén

a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság a 2012-es

adatokhoz képest erőteljesebben van jelen. A 15–29 évesek passzivitása változatlan,

a többségük életéből hiányzik a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez

visszahúzódó attitűddel közelítenek. Szabadidejüket zömmel otthon a képernyők

előtt töltik, mozgásszegény életmód jellemzi őket. A kockázati magatartások – ha

van is különbség a sohasem dohányzók és az absztinensek között – egyértelmű

növekedést nem mutatnak. (Ádám – Susánszky – Székely, 2018).

10 A 2016-os kutatásban ezt a kérdést nem vizsgáltuk.

31


Székely Levente: Szürke hattyúk

A 2012-es nagymintás kutatás fontos tapasztalata volt, hogy a fiatalok az olyan

kérdésekben, ahol differenciálhatták a válaszukat, jellemzően középre húzó megoldásokat

választottak, 2016-ban ez a középre húzás egyértelműen csökkent, határozottabb

véleménynyilvánítás érzékelhető. A középre húzás csökkenése együtt jár a

válaszmegtagadás, illetve a válaszelkerülés csökkenésével is, amely magabiztosabb

összképet rajzol a fiatalokról. Mindazonáltal a határozottabb véleménynyilvánítás

nem jelenti közvetlenül a csendesség mérséklődését.

A korábbi nagymintás ifjúságkutatások eredményeihez viszonyítva a 2012-es, így

a 2016-os kutatás is a csendes attitűd általános jelenlétét mutatja, azaz a fiatalokat

nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemzi, mint korábban.

Mindez jelentheti azt, hogy az elmélettel kapcsolatosan megfogalmazott longitudinális

elvárás (Nagy – Tibori, 2016) teljesül, azonban más, nem ennyire technikai

kérdések is felvetődnek az új csendes generáció narratívájával kapcsolatban. Nagy

és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy az elméleti

alap amerikai generációkra vonatkozik, így korántsem biztos, hogy alkalmas a

magyar ifjúság leírására. További problémaként azonosítják, hogy a narratíva nem

beszél a csendesség okairól.

A magyarországi empirikus adatokból kirajzolódó új csendes generáció az amerikai

névadójától meglehetősen különbözik, jellegében mégis hasonló. A magyarországi

új csendes generációt a korábbi amerikai csendes generációval összehasonlítva

különbségeket találhatunk a társadalmi intézmények iránti bizalomban, illetve a

hagyományok követésében. Az amerikai csendes generáció jellemzője volt az óvatos,

konform, biztonságra törekvő magatartás, amely a status quo fenntartását segítette.

A csendeseket a kemény munka és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom

jellemezte. Többségük korán megházasodott, a családi értékek preferálása is igen

fontos helyet kapott az életükben (Strauss – Howe, 1991). A magyarországi új csendes

generációt ezzel szemben nem feltétlenül jellemzi a magas szintű bizalom, annak

ellenére, hogy az elégedettség és a jövővel kapcsolatos attitűdök jelentős mértékben

mozdultak el pozitív irányba 2012-höz képest, amely a gazdasági világválság hatásait

tekintve az egyik legnehezebb év volt Magyarországon. A hagyományok követésében

is csak részben találunk valódi különbséget, hiszen a tettekben (elköteleződés,

családalapítás, kemény munka) a mai fiatalok nem közelítik meg a névadójukat,

ugyanakkor az értékek világában ezek fontossága karakteresen megjelenik.

Az új csendes generáció narratívája nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva

Mannheim (1969), illetve Strauss és Howe (1991; 1997) alapgondolatait a

32


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

szocializáció hatásairól a generációs karakterben – a rendszerváltás környékén

születő és felnövekvő magyarországi nemzedék csendes attitűdöket mutat, ami

empirikusan is igazolható. A csendesség lehetséges okait – a krízisek szerepén

túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe (1991; 1997) gondolatait a krízisek

idején születő nemzedékek csendességéről. Jelen munka kereteit is szétfeszítené

annak vizsgálata, hogy – amennyiben meghatározhatók – hol találhatók ennek

a generációnak a határvonalai, és azok mennyiben igazodnak a közkeletű

Y és Z generációk határaihoz.

A generációs besorolás értelméről

Viszonylag gyakran találkozom olyan kritikával, amely a generációs elméletek létjogosultságát

kérdőjelezi meg. Ezek a kritikák azzal söprik le a generációs megközelítéseket

az asztalról, hogy a kohorszon kívül még számos más fontos tényező létezik,

amely lényegesen pontosabb információt szolgáltat például az egyén társadalmi

struktúrában betöltött helyzetéről vagy akár az ideákról, mint az azonos születési

idő. És valóban, nagyon nem mindegy, hogy például a gazdasági erőforrások

birtoklása terén az egyén milyen pozíciót foglal el. A társadalom felső tizedébe

tartozókat jórészt más kérdések foglalkoztatják, más a tevékenységszerkezetük is,

mint az alsó tizedébe tartozóknak. Ahogyan az sem mindegy, hogy hol él az ember,

hiszen a rurális környezetben élők mindennapjai nyilvánvalóan különböznek a

nagyvárosokban élők mindennapjaitól.

A generációs elméleteket megmosolygók kritikája minden bizonnyal a generációs

szemlélet divatjának is szól. Az utóbbi években a generációs gondolatok a

magazinok népszerű tudományrovatait is kinőtték, és valóban nehéz dolguk van a

józanabb hangoknak, amikor sokszor a horoszkópok komolyságával vetekszenek

az egyes generációk leírásai. Mindazonáltal a kritikusoknak is el kell ismerniük,

hogy az új nemzedékek megértésében a generációs logika sokat segít, többdimenziós

szemlélete izgalmasabb az alternatív megközelítéseknél, hiszen azzal a kérdéssel

foglalkozik, hogy: milyenek a mai fiatalok? A kérdés magában hordozza a jövőről

való gondolkodást is, hiszen a ma fiataljai fogják a későbbiekben formálni a világot,

de formálják ma is, sőt bizonyos tekintetben már születésükkel – vagy meg nem

születésükkel – is tették.

33


Székely Levente: Szürke hattyúk

Szocializáció alakította generáció

„Az ember jobban hasonlít a korszakhoz, amelyben él, mint a saját apjához” – mondja

a fogyasztói döntéseket generációs nézőpontból tárgyaló szakkönyv (Smith –

Clurman, 2003). Kétségtelen azonban, hogy nem minden nemzedék tagjai alkotnak

egyformán karakteresnek mutatkozó generációt, ráadásul a születési kohorszokat

tekintve sem igazán beszélhetünk szabályszerűségről, hacsak a Kondratyev-ciklus

analógiájára nem úgy gondolkozunk, hogy a felgyorsult világban lerövidül a nemzedékváltás

ideje is. Ahogy a térben és időben azonos helyen lévő egyének nem

feltétlenül alkotnak közösséget, úgy a karakteres generáció létrejöttéhez is szükség

van még valamire az azonos születési éveken kívül. Mannheim (1969) is hasonlóan

értelmezi a generációs problematikát, rámutatva arra, hogy a generációk közötti

különbségek nem életkori jellegűek, hanem a megélt szocializációs tapasztalat

különbözőségeiből erednek. Ha az adott szocializációs hatások időben tartósnak

bizonyulnak, és fennállnak a szocializáció legfontosabb életszakaszaiban (gyermekés

fiatalkor), akkor meghatározhatják egy-egy generáció karakterét.

Nagy és Trencsényi (2012) a szocializációs közegekről szóló munkájukban

Giddens elméletéből kiindulva amellett érvelnek, hogy a hagyományos kételemű

(család és iskola), illetve háromelemű (család, iskola és munka világa) „szocializációs

közeg”-modellek 11 kiegészítésre szorulnak. A szocializációs közegek vagy ágensek

Giddens szerinti felosztásában is megjelennek a két- és háromelemű modellekből

hiányzó tömegkommunikációs eszközök. Nagy és Trencsényi (2012) szerint beszélhetünk

olyan harmadlagos szocializációs közegről, amely alapvetően a családon

és iskolán kívüli szabadidő különböző tereit hordozza magában, illetve egyes

jellemzőiben negyedleges közegről is, amely az információs társadalom virtuális

tereit tartalmazza.

A szocializációs közegek közösségi szintű értelmezésében fontos kritérium a

hatókör, az eltöltött idő és intenzitás, illetve a saját szabályrendszer léte, amelyek

együttállása szükséges ahhoz, hogy egy-egy szocializációs közeget önállóan értel-

11 Léteznek többelemű modellek is, pl. Trencsényi (2007) négyelemű modellel dolgozik, ahol

a nevelés „tudatos” szervezeti aktorait veszi figyelembe (természet adta közösségek, állami

intézmények, piaci szolgáltatók és civil kezdeményezések), nem tagadja azonban a „spontán”

szocializációs közegek létét. Különböző felosztásokban kettőtől hétig nevezhetünk meg szocializációs

közegeket, azonban ezek kritériumai – mitől szocializációs közeg a szocializációs

közeg? – tisztázatlanok.

34


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

mezhessünk 12 . Nagy és Trencsényi (2012) ezen ismérvek mentén mutatják be és

igazolják a harmadlagos közeg és a negyedleges „félközeg” működését.

A harmadlagos közegként értelmezett szabadidő hatóköre napjaink társadalmában

általánosnak mondható, noha az információs társadalmi átmenet sok

esetben elmossa az éles határvonalakat az erőforrás-bővítő tevékenységek (tanulás,

munka) és a szabadidős (köztük a rekreációs) tevékenységek között. Az idő és

intenzitás tekintetében elmondható, hogy elsősorban a számunkra legérdekesebb

ifjúsági korcsoportban a legintenzívebb a családon és iskolán túli kortárscsoport

szerepe, az eltöltött idő az életkor előrehaladtával folyamatosan növekszik. Nagy

és Trencsényi (2012) kilenc, a család és az iskola jellemzőitől különböző ismérvvel

támasztják alá a harmadlagos szocializációs közeg önállóságát. Míg a család

(1) fő viszonybeli jellemzője szerint adottság, és az iskola kötelezettség, addig a

szabadidős tevékenységek önkéntes alapon szerveződnek, (2) szervezőelvük az

önálló rendelkezés, amely (3) változtathatóságot, a kapcsolatok szabad kötését

és bontását hordozza magában, és (4) kölcsönösséget 13 feltételez. A szabadidős közegben

a (5) hatalom nem előre meghatározott, a (6) szabályelfogadás önkéntes

alapon történik. A közeg kikristályosodott (7) megjelenése nagyjából egy időben

történik, az (8) intézményesítettség inkább nem jellemző rá. A szabadidős közeg

érvényesülését erősen meghatározza (9) a család és az iskola, amely rendelkezik az

időbeosztás felett.

A negyedleges szocializációs közegként értelmezett új médiatér, amely a tömegkommunikáció

és az internet világát foglalja magában, szintén általánosan jelen

van napjaink társadalmában 14 . A fentiekben már bemutatott kritériumrendszer első

elemét, a hatókört igazoltnak találjuk: a tömegmédia a társadalom majd minden

tagját eléri. Az infokommunikációs eszközök, a virtuális színterek is egyre fontosabb

szereplői az életünknek, ennek megfelelően egyre több időt töltünk ezekben

12 A minőségében is új szocializációs felületet színtérnek, (makro)terepnek, közegnek, a csak

tartalmában új felületet szocializációs elemnek, csoportnak nevezhetjük. Egy egyszerű példán

keresztül bemutatva: a család szocializációs közegként értelmezhető, a származási család és

a nemző család szocializációs elemnek tekinthető (Nagy – Trencsényi, 2012).

13 A kölcsönösség a családon és iskolán túli közegekben túlnyomóan jellemző, a legtöbb esetben

szimmetriát és tranzitivitást mutat.

14 Akár a szabadidő által kitöltött harmadlagos közeg esetében, itt is találhatunk földrajzi

és időbeli korlátokat. Világos, hogy a tömegkommunikációs forradalmat megelőzően nem

lehet beszélni ilyen közeg jelenlétéről, ahogy egyes zárt vagy kevésbé fejlett társadalmakra

sem érvényesek ezek a megállapítások.

35


Székely Levente: Szürke hattyúk

a terekben, és az eszközök egyre intenzívebb használata is jellemző. A negyedleges

közeg kettéválasztásával a „tömegkommunikáció” és a „modern kommunikáció”

szabályszerűségeit megkülönböztethetjük a versengő, illetve hálózatszerű szervezőelv,

továbbá az egyirányú és többirányú kölcsönösségi viszony alapján. További

különbség az intézményesülés és a hatalom definiálhatósága a tömegkommunikációs

térben. Mindezek alapján Nagy és Trencsényi (2012) a tömegkommunikációs

tereket inkább önálló, míg a modern kommunikációs tereket inkább nem önálló,

amolyan „fél szocializációs közegként” értelmezik (1.6. táblázat).

Család

Iskola

Családon és

iskolán túli

(szabadidős)

tevékenységek

Jellegzetesség

Tömegkommunikáció

Modern kommunikáció

Fő viszonybeli

jellemző

adottság

kötelezettség

önkéntesség (önkéntesen

lehet a

terület egyes elemeit

használni)

önkéntesség

(önkéntesen

lehet a terület

egyes elemeit

használni)

önkéntesség

(önkéntesen

lehet a terület

egyes elemeit

használni)

Szervezőelv

feltétel-nélküliség

feltételhez

kötöttség

szabad választhatóság

(önálló,

szabad rendelkezés

az idővel)

versengő egyközpontúság,

szabad választhatóság

hálózatszerűség,

szabad

választhatóság

Változása

nem változtatható

sem

személyében,

sem intézményében

időben

változik

a kapcsolatok

szabadon oldhatók

és köthetők

bármikor

bármikor

Kölcsönösségi

viszony

nincs kölcsönösség

nincs kölcsönösség

megvan a

kölcsönösség

egyirányú,

a kölcsönösség

(kevés

kivétellel)

nem jellemző

kétirányú,

jellemző a

kölcsönösség

36


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Hatalom

léte

létezik a közegben

előre

meghatározott

hatalom,

mint természetes

hierarchia

(szülők),

aszimmetrikus

hatalom

létezik a

közegben

előre meghatározott

hatalom, mint

mesterséges

hierarchia

(tanárok),

aszimmetrikus

hatalom

nem létezik a

közegben előre

meghatározott

hatalom, nincs

előre definiált

hierarchia,

szimmetrikus

hatalom

létezik előre

meghatározott

hatalom,

mint

mesterséges

hierarchia

(médiamunkások),

aszimmetrikus

hatalom

nincs, legfeljebb

piacszerű

hatalmi

viszony,

a belépés

alacsony

küszöbű,

félaszimmetrikus

hatalom

Szabályelfogadás

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás

nem önkéntes

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás

nem önkéntes

a fegyelemvállalás,

szabályelfogadás

önkéntes

önkéntes

önkéntes

Megjelenés

a születéstől

létező közeg

iskolás

(óvodás)

kortól létező

közeg

elemei iránt

felébredő igény

nagyjából

egy időben

jelenik meg

kora gyerekkortól

(2–6

év között)

kora gyerekkortól

(3–8 év

között)

Intézményesítettség

inkább

intézményes

intézményes

inkább nem

intézményes

intézményes

nem intézményes

Kapcsolatrendszer

erősen determinált

a más

szocializációs

közegekkel

alakuló

kapcsolatrendszer

erős hatás

más szocializációs

közegekre

függő viszony a

többi közegtől

erős hatás

más szocializációs

közegekre

erős hatás

más szocializációs

közegekre

1.6. táblázat: Hasonlóságok és különbségek a szocializációs közegekben

(Forrás: Nagy – Trencsényi, 2012)

A szocializációs közegek természete alapvetően különbözhet egymástól, míg az

elsődleges családi közeg a maga természetességével az ősidőktől fogva jelen van,

és a társadalom alapeleme, addig a másodlagos iskola feltételez egy fejlettségi és

37


Székely Levente: Szürke hattyúk

intézményesültségi fokot (közoktatás), amely jellemzően egybeesik a nemzetállamok

kialakulásával. Szervezett oktatás ugyan létezett már az ókori Egyiptomban

is, ugyanakkor a társadalom nagy részét átfogó, általános, formális oktatási tevékenység

a modern nemzetállamok sajátja 15 . Az iskolai szocializációs közeget szinte

felváltja a fenti táblázatban nem szereplő, de a nagyon hasonló jellemzőkkel bíró

munka világa, amely döntően az ifjúsági életszakasz végén válik meghatározóvá.

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közegek kikristályosodása 16 nyilvánvalóan

egybeesik az információs társadalom megszületésével, kiépülése a ’60-as évek

óta folyamatos. Az ipari társadalom racionalitásának (mellék)terméke a gyermek- és

ifjúkori szabadidő, amelynek csak egy része intézményesült. A nem intézményesített

szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus média: kezdetben a rádió,

majd a televízió és ma már az internet tölti ki a szabadidő nagy részét. A szabadidő

elektronikus gyarmatosításáról a Magyar Ifjúság 2012 adatai mellett (Nagy, 2013a)

tanúskodnak az időmérleg-vizsgálatok is (Nyeste, 2003). A szabadidő nem intézményesült

és intézményesült terei mellett olyan közegekben és tevékenységek mellett

is helyet szorítanak számára, amelyeket korábban a család, az iskola vagy éppen

a munka uralt. A családi vacsora alatt frissített Facebook-állapot, a tanóra alatti

internetes csevegés mindennapos tevékenység, amely nem ritkán a szocializációs

közegek konfliktusával 17 jár együtt.

15 A kötelező iskolai népoktatás követelményét először Luther fogalmazza meg az 1500-as

években, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy általános gyakorlat lehessen. Magyarországra

vonatkoztatva, az első lépést a Ratio Educationis (1777) jelentette, amely kísérletet

tett az állami oktatási rendszer kialakítására. Egy 1845-ös kormányrendelet már pénzbírság

kiszabását rendelte el a gyermekét nem iskoláztató szülőre. Habár a törvényi háttér és az

infrastruktúra rendelkezésre állt a gyakorlatban, az iskola korántsem volt általános. Fényes

Elek 1857-es statisztikája szerint Magyarországon az iskolaképes gyerekeknek mindössze

61 százaléka volt az oktatási rendszerben (ugyanekkor Csehországban 93, Alsó- és Felső-

Ausztriában 96-97 százalék) (Szebenyi, 2001).

16 Habár a hagyományos és az új média meglehetősen sok tekintetben különböznek egymástól,

a konvergencia folyamatainak köszönhetően az integráció irányába mutatnak. A tartalmak

konvergenciájának eredményeképpen akár egy közegként is értelmezhetjük mindazt, ami a

hagyományos és az új médiatérben megjelenik.

17 A szocializációs közegek konfliktusa nem a harmadlagos-negyedleges közeg belépésével

jelent meg. Az általános és kötelező közoktatás bevezetését is konfliktusok kísérték, ráadásul

az iskola nem pusztán az ott töltött időt osztotta be, hanem a házi feladat révén a családi

közeget is ugyanúgy gyarmatosította, ahogy napjainkban az infokommunikációs eszközök

keresik helyüket a különböző terekben, így az osztálytermekben is. Az iskolában megjelenő

mobiltelefonokról, multimédiás eszközökről és az ezekhez kötődő multitaskingról szóló

vizsgálatok szerint minden második diák szöveges üzeneteket ír/fogad, minden negyedik

közösségi oldalakat használ a tanóra alatt (Burak, 2012).

38


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Magyar (média)generációk

Az említett főbb szocializációs közegek mellett jelen voltak/vannak olyan terek,

amelyekben szocializáció zajlik, ilyen a már említett munka világa, vagy a már eltűnt

sorkatonaság is. Mindezek karaktert – önazonosságot vagy éppen külső azonosítást –

társíthatnak egy-egy nemzedékhez.

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közeg befolyásoló hatásai megjelennek

az egyes generációs felosztásokban is, mint a fiatal generációknak önálló

karaktert adó jellemzők. A generációs felosztás sokféle lehet, főleg ami a generációs

határokat illeti 18 . Nagyjából a következő generációkról beszélhetünk, megjegyezve

azt, hogy a leginkább az Amerikai Egyesült Államokra és Nyugat-Európára érvényes

generációs felosztások más országokban, köztük Magyarországon, nem minden

esetben igazak:

• Veteránok: a II. világháború előtt születettek generációja 19 , más néven csendes

generáció. Ők azok, akik az elektronikus médiával többnyire fiatal felnőttként

ismerkedtek meg, az infokommunikációs forradalommal legfeljebb aktív

koruk végén kerülhettek kapcsolatba.

• Baby boom nemzedéke: az ún. baby boom a II. világháború után következett

be, a generáció határai 1946 és 1964 a U.S. Census Bureau alapján. A baby

boom nemzedéke nemcsak létszámában, de évfolyamait tekintve is nagy

generációnak számít, amelynek nemzedéki mivoltát a születési évek mellett

kulturális tartalma 20 is meghatározza. Ez az a nemzedék, amely többnyire

már gyermekkorában találkozott az elektronikus médiával, esetükben főleg

a televízió óriási hatásáról beszélhetünk. Az információs társadalomba már

felnőttként, aktív életük alatt kapcsolódnak be.

• X generáció: a baby boom nemzedékét követő X generáció születési évszámbeli

határait nehezebb meghatározni, mint az előző generációk esetében.

X generációról az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig 21 , az 1980-as

évek elejéig születettekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az X generáció tagjai

18 Pontos határokat nem is érdemes megfogalmazni, hiszen elég nehéz amellett érvelni, hogy

miért tartozik valaki, aki történetesen X év december 31-én született, más generációhoz, mint

az, aki X+1 év január 1-jén született. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határokat illetően

leginkább 3-4 évfolyamnyi átmeneti korosztályban kell gondolkodni.

19 Tari (2010) szerint a húszas, harmincas években születettek tartoznak ide.

20 Ennek a generációnak a tagjaiból kerültek ki a hippik, az 1960-as és 1970-es évek lázadó

szubkultúrája, de a 1980-as évekbeli yuppie-k is.

21 Coupland (1991) éppen 1965 és 1979 között értelmezi az X generációt. (Carrier et al., 2009)

39


Székely Levente: Szürke hattyúk

technikailag már az információs társadalomba születtek 22 , ami azt jelenti,

hogy jó részük a különböző infokommunikációs eszközökkel már aktív korukat

megelőzően, gyermekként, fiatalként ismerkedhetett meg.

• Y generáció: más néven millenniumi nemzedék (Millennials, Generation

We, Global Generation, the Millennial Generation, Generation Next, the Net

Generation the Echo Boomers). Az Y generáció tagjai jellemzően a baby boom

nemzedék és az X generáció gyermekei, akik valahol a ’70-es évek vége és a

2000-es évek eleje között születtek 23 . Az Y generáció az információs társadalom

generációja, akik az infokommunikációs technológiákat már gyermekkorukban

elkezdik használni, ők a digitális bennszülöttek, akik számára az

infokommunikációs technológia természetes dolog.

• Z generáció: másképpen (inter)netgeneráció vagy éppen maga a multitaskinggeneráció,

amelynek határai szintén bizonytalanok. A kezdetek beleérnek

az Y generáció életkori határaiba, hiszen már a ’90-es években születettektől

kezdődően beszélhetünk Z generációról egészen napjainkig 24 . Ez az a

generáció, amely nem ismerte a mobiltelefonok és internet nélküli világot,

szocializációs közegeiben egytől egyig végbement az információs társadalom

paradigmaváltása 25 , új eszközöket, szokásokat, kultúrát teremtve.

• Alfa generáció: Az előzőekhez képest még kevésbé meghatározható alfa generációról

is beszélhetünk, egyes helyeken Google-generációként is hivatkoznak

rájuk, mások a létüket is kétségbe vonják (Nagy – Kölcsey, 2017). Tagjai már a

második évezredben 26 születtek, és egy olyan korban fognak felnőni, amelyet

nem ismerhetünk, csak találgathatunk. Az infokommunikációs technológiák

fejlődése óriási léptékű. Az olyan megoldások sikere, mint az SMS, és

az olyanok kudarca, mint az MMS, arra figyelmeztetnek, hogy a korábbi

tapasztalatok alapján a mai állapotokból nem következtethetünk a jövőre.

Habár a fenti meghatározások meglehetősen elterjedtek – legfeljebb a születési évek

meghatározásában vannak különbségek –, találkozhatunk más megoldásokkal is.

22 Z. Karvalics az információs társadalom megszületését 1961-re teszi. (Z. Karvalics, 2007b)

23 Tapscott 1997-ben megjelent munkájában a netgeneráció kifejezést az 1980-tól születettekre

használja.

24 A Grail Research 1995 és 2010 között születetteket értelmezi Z generációként.

25 Gondoljunk akár a háztartások, akár az oktatási intézmények infokommunikációs forradalmára.

26 A Grail Research 2010-től születettektől beszél alfákról.

40


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Továbbá még ha egységesség is mutatkozna a fentiek tekintetében, akkor sem szabad

elfeledkeznünk arról, hogy ez a generációs modell nem a magyar társadalom

megértésére készült. Hasonlóságokra azért rátalálhatunk.

A II. világháború előtt születettek Magyarországon is recesszióval találkoztak

gyermekkorukban, ugyanúgy, mint Nyugaton a nagy gazdasági világválság hatására.

A veterán nemzedék konzervatív beállítódású, a kemény munkát tisztelő,

a társadalmi intézmények iránt elkötelezett ideálképe Magyarországon épp úgy

élhet bennünk, mint él az Egyesült Államokban.

A nyugati baby boomnak Magyarországon az 1950–1956 közötti Ratkó-korszak

feleltethető meg. Ez a generáció szocializációs közegeit tekintve meglehetősen

különbözik a nyugati megfelelőitől. Gyermekkorát és ifjúságát meghatározzák a

szocialista ideológia által uralt iskolai és szabadidős terek. A nyugati baby boom

generáció határait figyelembe véve elmondható, hogy a magyarországi 1946–1964‐es

kohorsz sokkal kevésbé tekinthető televíziós nemzedéknek. Magyarországon

1957‐ben indult meg, heti három adásnappal a rendszeres televíziós adás, amely

10 évvel később is csupán egymillió előfizetővel bírt.

A magyar X generáció derékhadát a Ratkó-unokák adják, akik még voltak úttörők,

tehát a szocializmusban szocializálódtak, a rendszerváltást tinédzserként

vagy fiatal felnőttként élték meg. A nyugati X generációtól való megkésettség jól

érzékelhető: a magyar X generáció tagjait, ha a televízió hatását tekintjük, leginkább

a nyugati baby boom nemzedékéhez hasonlíthatjuk.

A magyarországi Y generáció komoly mérföldkövet jelent a generációs struktúrában.

Ez a nemzedék gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek az

előzőkre jellemzőek voltak. Az Y generáció már nagyrészt a rendszerváltás után éli

gyermekkorát, a számítógéppel és az internettel, ha otthon nem is, az iskolában már

mindenképpen találkozik. Az Y generációval kapcsolatban figyelik meg elsőként a

korcsoportra általánosan jellemző média és kommunikációs multitaskingot.

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági

helyzetüktől fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. A nyugati országokéhoz

nagyon hasonló a kínálati oldal (pl. ugyanazon világmárkák jelenléte), és a keresletben

is sok a hasonlóság – a vágyak tekintetében ez inkább azonosság –, azonban

gyökeresen eltérő anyagi lehetőségek jellemzőek (Székely, 2008). McCrindle és

Wolfinger (2010) arról írnak, hogy a nemzedéki (közös) jellemzők mára átlépték a

41


Székely Levente: Szürke hattyúk

korábban meglévő kulturális és szociogazdasági határokat. Somlai (2011) ezt úgy

fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével globális sztenderdek

alakítják. Az egész társadalmi csoportot (az ifjúsági generációkat) érintő

különbség az információs társadalomhoz fűződő viszony. Már az Y generációra

is érvényes, de a Z generáció tagjai között teljesedik ki a digitális szocializáció, az

infokommunikációs eszközök valóban az életük természetes részét képezik.

A hazai munkák jellemzően megmaradnak a nemzetközi kutatási eredmények

idézésénél, a generációs jellemzők, illetve még inkább a generációs határok tekintetében.

Eddig egyetlen kísérlet történt a generációs logika empirikus adaptációjára

a magyarországi viszonyokra vonatkozóan (Székely, 2014b). A modell legfontosabb

korlátját az adja, hogy kifejezetten a médiafogyasztás jellegzetességein alapul. Ez

a szűkítés azonban mindenképpen árnyalható, hiszen a generációs összehasonlító

munkák is jellemzően a médiafogyasztás különbségeire építenek, sőt a nemzedékek

alternatív elnevezéseiben is ezek köszönnek vissza, különösen a fiatalabbak esetében.

Korábbi kutatásokban (Pintér – Székely, 2006; Székely, 2006, 2007) már foglalkoztunk

a médiafogyasztás és a kor összefüggéseinek kérdésével. Ezen kutatások

során a korcsoportok jellemzőit is összehasonlítottuk, és az derült ki, hogy a tizenévesek

médiafogyasztása gyökeresen különbözik az idősebbekétől, olyannyira, hogy

a mai fiatalok új szokásaikkal átalakíthatják az ismert médiafogyasztási világot.

A médiafogyasztásban is megmutatkozó, empirikusan igazolható generációs jellegzetességeket

különböző időpontokban készült kutatások adatbázisainak vizsgálata

adta. A különböző időpontokat a generációs töréspontok tartósságának ellenőrzése

indokolja. Ahhoz ugyanis, hogy beszélhessünk generációkról, arra is szükség van,

hogy legyenek olyan közös tulajdonságaik, amelyek az idő múlásával megmaradnak.

Másképpen fogalmazva és más oldalról megközelítve a kérdést, a különböző időpontokban

készült felmérések alkalmazásával kontroll alatt tartható az idő hatása,

például a teljes társadalmat érintő változások, így a visszaszoruló hagyományos

média és a növekvő online média általi jellegzetességek.

Az elemzések alapján megállapítható, hogy az életkori hatás mellett erős generációs

hatás is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a legfiatalabbakat jellemző jelentős

internetezési mennyiségek és magának az internetnek a fontossága a kor emelkedésével

is megmarad. Az idősebbek (X és baby boom generáció) körében a nyomtatott

sajtó olvasása és a tévénézés mennyiségében fedezhetünk fel tartós dominanciát. Az

adatok alapján az alábbi generációs jellegzetességek rajzolódnak ki:

42


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Generációk

Veteránok

Baby boom

nemzedéke

X generáció

Y generáció

Z generáció

Alfa nemzedék

Generációs határok

1938-1939 előtt születettek

1940-1941 és 1968-1969

között születettek

1970-1971 és 1978-1979

között születettek

1980-1981 és 1992-1993

között születettek

1994-1995 után születettek

empirikus adatok hiányában

nem vizsgálható

1.7. táblázat: Médiafogyasztási generációk

(Forrás: Székely, 2014b)

A fenti generációs határok léte statisztikai értelemben igazolható, azaz szignifikáns

különbségek vannak az egyes fenti nemzedékek médiafogyasztásában, médiához

kapcsolódó viszonyában. Az empirikus adatok elemzése ugyanakkor arra is felhívja

a figyelmet, hogy néhány évvel eltolt generációs határvonalak nagyon hasonló eredményeket

hoznak, tehát a pontosabb határok kijelölésére ez a vizsgálati módszer

nem alkalmas, vagy ilyen markáns határok nem is léteznek (Székely, 2014b).

Generációs önreflexiók

Az azonos időben születetteket az elméleti munkák vagy az empirikus vizsgálatok

generációkba terelhetik, de vajon a külsődleges azonosítást követte-e vagy társult-e

hozzá immanens azonosság? Erre a kérdésre kerestük a választ a Kutatópont csapatával

2017 őszén. Több egymást követő nagymintás – hullámonként 2000 fő

megkérdezésével készült – reprezentatív kutatásban arra kértük válaszadóinkat,

hogy jellemezzék saját generációjukat. A veteránok saját generációjukat átlagosan

66 és 87 év közé tették, a baby boom nemzedéke pedig 51 és 67 év közé helyezte

saját nemzedékét. Az X generáció tagjai úgy gondolják, hogy ők átlagosan a 35 és

49 év közötti korcsoportot képviselik, az Y generáció tagjai 25 és 39 év közöttinek

gondolják saját korosztályukat, a Z generáció tagjai pedig 18–30 évesnek tartják

saját nemzedéküket (1.4. ábra).

43


Székely Levente: Szürke hattyúk

Mettől

Meddig

Teljes minta (N=2000)

39

54

Veteránok (N=69)

66

87

Baby boom nemzedéke (N=933)

51

67

X generáció (N=338)

35

49

Y generáció (N=499)

25

39

Z generáció (N=162)

18

30

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90

1.4. ábra: Generációs önazonosítás

(Kérdés: Kérem, gondoljon az Ön generációjára, nemzedékére! Az Ön megítélése

szerint hány évesektől hány évesekig tart az Ön generációja?)

(N 2017

=2000, generációk szerinti bontás; átlagok)

Tanulságos megvizsgálnunk, hogy melyek azok a közös tulajdonságok, amelyeket

generációs jellegűeknek tekintenek maguk az adott nemzedékbe tartozók (Székely,

2018a). A kérdőíves kutatás során azt a kérdést tettük fel a mintába kerülteknek:

„Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót, ami a legjobban

jellemzi az Ön generációját!”

Megfigyelhetjük, hogy alapvetően háromfajta tulajdonságot sorolnak fel a válaszadók,

a legjellemzőbb tulajdonságok az életkorra, az élethelyzetre/életmódra

vonatkoznak, és csak ezután fordulnak elő olyan jellemzők, amelyek a szellemi vagy

viselkedésbeli tulajdonságokat írják le. Habár összességében az utóbbi kategória említése

gyakoribb, de tartalmukat tekintve a felsorolt jellemzők sokfélék, akár egymás

ellentétei is pl. „elkeseredett” és „vidám”, így szükséges elkülönülten kezelni ezeket.

Az életkorra vonatkozó képzettársítások közül a veteránok esetében egyértelműen

az „idős” asszociáció szerepel a legtöbbször. Néhány esetben előfordul az

„öreg” vagy a „vén” is, míg az Y és a Z generációba tartozók között a „fiatal” kapta

a legtöbb említést. A baby boom generációjában az „idős/idősödő” és az „öreg”

említése fordulnak elő, amelyek az asszociációk gyakoriságának sorrendjében a

középmezőnyben helyezkednek el. Az X generáció a „fiatal” és a „középkorú” fo-

44


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

galmakat használta magára vonatkozóan, a „fiatal” az élmezőnyben kap helyet, míg

a „középkorú” inkább a lista vége felé szerepel (a „fiatalt” kétszer akkora számban

említették, mint a „középkorút”).

Összességében látható, hogy a legidősebbek szemében a legfontosabb a kor,

ugyanis a veteránok esetében életkorral kapcsolatos jelzők az említések ötödében

fordultak elő, míg a többi esetben legfeljebb minden tizedik említés kapcsolódik

a korhoz (kivételt képez az Y generáció, ahol az említések 14 százaléka a korhoz

kapcsolódik).

Megfigyelhetjük, hogy a baby boomer és az X generáció esetében az életkorra

vonatkozó tulajdonság helyett az élethelyzet kerül előtérbe. Első helyen a munkával

kapcsolatos jelzőket találjuk, mind a két esetben „dolgozó”, illetve „munka” és

„munkás” jelzőket (megjelenik a munkanélküli fogalma is). A baby boom generációnál

jellemző a „nyugdíjas” fogalom említése, míg a családra vonatkozó kifejezések

az említési lista középtáján helyezkednek el. A veteránok esetében a „nyugdíjas/

kisnyugdíjas” és a „szegény” szerepel az élethelyzet leíró kategóriák között. A családdal

kapcsolatos fogalmak, mint az „unokák” és „gyerekek”, kevésbé gyakoriak.

Az X generációnál találjuk kiemelkedőnek a „családos” vagy a „gyermeknevelés”

jelzőjét. Amelyik megjelenik még az Y és a Z generáció esetében is a leggyakoribb

asszociációk között.

Az Y generáció esetében a „dolgozó” („munkanélküli”), a „családos” és a „gyermeket

nevelő” kifejezések azok, amelyek az élethelyzetre utalnak. A Z generáció

esetében a leggyakoribb ilyen élethelyzetre utaló kifejezés a „tanul”, és csak ezt

követi a „munka”, míg a gyakorisági lista végén a „család” szerepel. Ebben a két

legfiatalabb generációban jelenik meg az „internet” és a „buli”, illetve „szórakozás”

mint életmódra utaló jellemző.

A veteránok, ha nem az életkorra és élethelyzetre vonatkozó jelzőket vizsgáljuk,

közel kétszer annyiszor említenek negatív töltetű jelzőket, mint pozitív töltetűeket.

A negatív képzettársítások közül egyértelműen a „betegség/betegesség” a leggyakoribb.

Ezen kívül a fáradtságra, a magányosságra utaló negatív töltetű jelzők fordulnak

még elő nagyobb számban. A pozitív asszociációkra vonatkozóan a „tapasztalat”,

„tisztelet/becsület” azok a jelzők, amelyek gyakoriságukkal kiemelkednek a

többiek közül. Jellemző, hogy a legtöbb említett pozitív tulajdonság is komoly, kevés

közöttük az olyan, mint a „mosolygós”, „humoros”, amely az említések mindössze

egy-egy százalékában fordul elő (1.5. ábra).

45


Székely Levente: Szürke hattyúk

idős

beteges/betegség

sok munka/dolgos

nyugdíjas/kisnyugdíjas

tapasztalt

fáradt

magányos

öreg

szegény

tisztelet, becsület

segítőkész

család (unokák, gyerekek)

nyugodt/nyugalom

hagyományőrzők

háborús

elfogadó

mezőgazdasági/gyári dolgozó

problémás, undok, türelmetlen

erős

otthonülő

összetartó

15

13

13

11

10

8

8

5

5

5

4

3

3

3

3

3

3

3

29

27

32

0 10 20 30 40 50

1.5. ábra: A veteránok önreflexiója

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)

(N 2017

=142; az egyes említések gyakorisága)

A veteránokkal ellentétben a baby boomerek a nemzedékükre vonatkozó, életkoron

és élethelyzeten/életmódon túlmutató asszociációikban kétszer annyi pozitív

jelzőt használtak, mint negatívat. Az első két helyen a „betegség/betegesség” szavak,

valamint a munkára vonatkozó „dolgos” jelző állnak, amelyek gyakorisága alig

különbözik egymástól. Ezeket követően harmadikként a „szorgalmas”, illetve a

„fáradt”, valamint a „tapasztalt” jelzőt találjuk hasonló említésszámban.

A betegségen és a fáradtságon kívül negatívumként szerepel a generáció önjellemzésében

a „magányosság” és az „elkeseredettség”, míg pozitívumként tarthatjuk

számon a „kitartás”, a „becsületesség” és az „aktív/sportos” fogalmakat (1.6. ábra).

46


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

(sok) munka/munkás

beteg/beteges/betegség

nyugdíj/nyugdíjas/kisnyugdíjas

dolgos

szorgalmas

fáradt

tapasztalt

idős/idősödő

család/családcentrikus

kitartó

öreg

becsületes

nyugalom/nyugodt

szegény/szegénység

megbízható

aktív/sportos

kevés nyugdíj/pénz

megfontolt

strapabíró/szívós

munkanélküli

magányos

unoka

megfáradt

elkeseredett

tisztelet/tisztelettudó

céltudatos/elszánt

182

158

146

145

116

108

106

101

94

77

74

60

59

55

52

49

35

32

32

29

28

28

27

26

25

25

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200

1.6. ábra: A baby boomerek önreflexiója

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)

(N 2017

=1847; az egyes említések gyakorisága)

Az X generáció alapvetően pozitív tulajdonságokat tart saját nemzedékére jellemzőnek:

összességében négyszer annyi pozitív jellemzőt említettek a megkérdezettek,

mint amennyi negatívat. A negatív jelzők közül nagyon hasonló arányban fordul elő

a „túlterhelt”, a „fáradt”, a „kihasznált”, a „stresszes”, illetve a „pesszimista”. Ehhez

képest a pozitív asszociációknak nem csupán az aránya, hanem a változatossága is

jóval nagyobb. Legfontosabb ilyen jellemző az X generációval kapcsolatban, hogy

„szorgalmas”, ehhez kapcsolódóan „megbízható”, a „munkabíró”, a „tettre kész”,

a „dolgos” és a „teherbíró” mind-mind olyan fogalmak, amelyek a nemzedék mun-

47


Székely Levente: Szürke hattyúk

kához kapcsolódó érzéseit jelenítik meg. Emellett jellemző még az X generációra,

hogy „családközpontú”, „becsületes” és „vidám” (1.7. ábra).

dolgozó

családos

szorgalmas

fiatal

családközpontú

gyereknevelés

kitartó

megbízható

túlterhelt

munkabíró

aktív

fáradt

kihasznált

vidám

középkorú

stresszes

tapasztalt

munkanélküli

becsületes

törekvő

céltudatos

segítőkész

52

45

38

34

28

27

26

26

23

22

22

22

21

20

20

20

19

17

17

16

15

87

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

1.7. ábra: Az X generáció önreflexiója

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)

(N 2017

=679; az egyes említések gyakorisága)

Az Y generáció tagjai még az X-nél is több pozitív tulajdonságot említettek. Esetükben

a pozitív-negatív arány 5:1-hez. A leggyakrabban említett negatív tulajdonságokhoz

tartozik a „túlterhelt” és a „stresszes”. Olyan új, a korábbi generációk

esetében nem látott tulajdonságok is megjelennek, mint a „lusta”, a „bizonytalan”

vagy a „felelőtlen”. Egyik-másik negatív tulajdonságnak megtalálhatjuk a pozitív

párját is az említettek között. Ilyen például a „lusta”, amellyel kapcsolatban megjelenik

a „szorgalmas” (ami a legtöbbször említett tulajdonság) és az „aktív” is,

a bizonytalannal szemben található a „talpraesett”, a „céltudatos”, az „ambiciózus”.

48


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Emellett megjelennek olyan pozitív fogalmak is, amelyekkel az idősebb nemzedékeknél

nem tapasztaltunk, ilyen például a „laza” vagy a „bulizós”, az „okos”,

a „gyors”, a „kreatív” (1.8. ábra).

fiatal

dolgozó

szorgalmas

gyereknevelés

családos

aktív

pénztelen

tanult

laza

céltudatos

családcentrikus

lendületes

túlterhelt

internet

kedves

lusta

ambiciózus

bizonytalan

modern

törekvő

bulizós

okos

vidám

34

32

26

23

22

22

21

20

20

20

20

18

18

17

16

16

16

16

15

15

15

52

110

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120

1.8. ábra: Az Y generáció önreflexiója

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)

(N 2017

=1025; az egyes említések gyakorisága)

A legfiatalabb, Z generáció esetében is – hasonlóan az Y generációhoz – ötször annyi

pozitív jellemzőt regisztráltunk, mint amennyi negatív töltetűt. Abban a tekintetben

a Z generáció tagjai sem különböznek a többi generációtól, hogy a negatív töltetű

képzettársítások között esetükben is megtalálhatók a túlterheltségre vonatkozó jelzők

(„túlterhelt”, „stresszes”), ugyanakkor nem ezek a meghatározók. A Z generáció

49


Székely Levente: Szürke hattyúk

tagjai saját nemzedékükre vonatkozóan a „lusta” és a „felelőtlen” tulajdonságokat

említették leggyakrabban negatívumként. A pozitív jelzők közül a „vidám” és az

„energikus” emelkedik ki gyakoriságával. Ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy

a negatív jellemzők közül jó néhánynak van pozitív párja, így a lustával szemben

megtalálhatjuk a „szorgalmas”, a „lendületes”, a „tettre kész” jelzőket, az elkeseredettel

szemben a „vidám” jelenik meg (1.9. ábra).

fiatal

buli

tanul

vidám

lusta

energikus

internet

munka

felelőtlen

törekvő

szegény

laza

optimista

tanult

érdeklődő

nyitott

aktív

barátság

elkeseredett

gyors

modern

rugalmas

szorgalmas

család

öntudatos

társasági

17

14

13

12

12

10

10

9

8

8

8

7

7

6

6

6

6

6

6

6

5

5

5

28

24

40

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50

1.9. ábra: A Z generáció önreflexiója

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)

(N 2017

=308; az egyes említések gyakorisága)

50


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Mindezekből megfigyelhetjük, hogy az egyes nemzedékekbe tartozók különbözőképpen

ítélik meg saját generációjukat. Az önjellemzések alapján megrajzolható karakter

sok esetben hasonlít az adott generációval kapcsolatos jellemzésekhez. Figyelemre

méltó, hogy a generációk karakterében erőteljesen jelen lévő médiavonatkozás

közvetlenül megjelenik az Y és Z generáció esetében az „internet” említésével, de

a legidősebbek esetében is következtethetünk erre az „otthon ülő” kategóriát látva.

Összefoglalóan tehát három tényező igazolja a generációs megközelítés létjogosultságát

az ifjúságról való gondolkodásban: egyrészt a generációs logika kapcsolódik

a nemzetközi szakirodalom trendjeihez, aktuális divatáramlat, ugyanakkor eredete

évtizedekkel korábbi. Másrészt nem pusztán nemzetközi vonatkozása van, létezik

magyar viszonyokra adaptált, empirikusan validált generációs besorolás is. Végül a

generációs megközelítés a legfontosabb kérdésre reflektál: milyen az új nemzedék?

51


Székely Levente: Szürke hattyúk

A 15–29 évesek főbb jellemzői 2000–2016 között

Magyarországi fiatalok

Az empirikus tapasztalatok alapján a magyarországi 15–29 évesek a társadalmi

újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot

és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel és a trendekbe illeszkedő, elköteleződés

nélküli, individuális tettekkel jellemezhetők.

A fiatalok túlnyomó többsége családi státuszát tekintve az egyedülálló meghatározással

2016 írható le, aki még nem vált 73le a származási családról. Az egyedülállók 10

16 aránya 1

némileg (69-ről 73 százalékra) növekedett az elmúlt másfél évtizedben (1.10. ábra).

A 2012 párkapcsolatban élők és elsősorban 72 a házasságban élők arányának 10 csökkenése

17 1

évtizedek óta tartó tendencia, amely a fiatalokat is érinti. Az egyedülállók arányának

növekedése 2008 ellenére a fiatalok kétharmada 71 (68 százalék) házasságban 13 szeretne 13 élni. 3

A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nagymintás ifjúságkutatás

2004 magyarországi adatai szerint 68 a házasságot kötő fiatalok arányának 17 csökkenése

13 2

2012 és 2016 között megállt, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal statisztikái

szerint 2000 a házasságkötések száma 69 az utóbbi években kitartóan növekedett, 22 de 7 ez 2 a

növekmény elsősorban a 30 feletti korosztályt érinti.

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált

2016

73

10

16

1

2012

72

10

17

1

2008

71

13

13

3

2004

68

17

13

2

2000

69

22

7

2

0% 20% 40% 60% 80% 100%

1.10. ábra: Családi állapot

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)

(N 2000-2016

=8000; százalékos megoszlás)

52


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

A házasság mellett a gyermekvállalásra mint elköteleződésre vágynak a magyarországi

fiatalok, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves korosztály

14 százalékának van csupán gyermeke. A gyermekvállalás akadályát a megkérdezettek

továbbra is elsősorban anyagi okokra vezetik vissza.

A magyarországi tizen-, huszonévesek kifejezetten aktívak a munkaerőpiacon.

2016-ban a megkérdezett fiatalok 54 százaléka dolgozott, és ez az arány erős növekedést

mutat a négy évvel korábbi felvételben tapasztalt 40 százalékhoz képest. Az

aktivitás növekedésével együtt tovább csökkent az oktatásban részesülők aránya,

azonban a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok aránya is jelentősen csökkent

2012‐höz viszonyítva (1.11. ábra). Az elmúlt években nem pusztán az oktatási rendszeren

belüli fiatalok arányának csökkenését figyelhettük meg, hanem a tanulási

vágy tekintetében is folyamatos csökkenést láthattunk. 2016-ban a 15–29 évesek

alig harmada (31 százalék) kívánt továbbtanulni, vagy csak tanulni még valamit.

tanul dolgozik tanul és dolgozik egyik sem munkanélküli

100%

80%

8 7 10

11 10

10

5 9 2

3

10

6

60%

38 35

37 48

40%

20%

37 39 41

34

0%

2004 2008 2012 2016

1.11. ábra: Tevékenységszerkezet

(Kérdés: Ön jelenleg [fő tevékenységét tekintve vagy melléktevékenységként] dolgozik,

akár bejelentve, akár nem, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként? És melyiket tekinti

fő tevékenységének mindezek közül? És Ön... emellett tanul, részt vesz valamilyen szervezett,

iskolarendszerű képzésben is? És Ön...emellett dolgozik is? Összevont értékek)

(N 2004-2016

=8000; százalékos megoszlás)

53


Székely Levente: Szürke hattyúk

A jövőbeli tanulási tervekhez hasonló arányban vannak jelen a külföldi munkavállalási

tervek. Habár a különböző adatfelvételi hullámok eltérő módszerekkel végezték

a migrációs potenciál megbecslését, elmondható, hogy a külföldi munkavállalást

tervezők aránya 2012-ig emelkedik, majd stagnál. A külföldi munkavállalás domináns

oka az anyagi lehetőségek bővítése, a fiatalok 69 százaléka a jobb megélhetés

reményében hagyná el az országot. A visszatartó tényezők is változatlanok. A fiatalok

szerint az itthon maradás mellett szólnak a családi és baráti kapcsolatok,

valamint a hazaszeretet.

Habár az utóbbi időszakban változatlan a külföldre költözést tervezők aránya, az

itthoni boldogulásnak jobbak az esélyei. Az anyagi helyzet szubjektív megítélésében

a 2012-es adatokhoz képest jelentősen emelkedett a beosztással jól kijövők aránya,

2016

és ezzel párhuzamosan 7

csökkent 43 a „hónapról hónapra 31 anyagi gondjaink 9 2 vannak” 8

kategóriát választóké. Összességében elmondható, hogy a fiatalok felének (50 százalék)

komolyabb anyagi gondoktól mentes élete van. Fentebb már láthattuk, hogy a

2012 6

32

35

15 4 8

közérzet

2008 6általános mutatói 43 (múlt, jelen, jövő) is javultak 2016-ban. 34 A jövedelmi 12 helyzet 2 3

szubjektív megítélésének értékelése azt mutatja, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint

2004 9

45

33

10 2 1

jobb helyzetben vannak, mint négy vagy nyolc éve. Habár a változás trendje biztató,

azonban 2000 5 a 2004-ben tapasztalt 39 elégedettségi szintet nem 38 sikerült elérni – akkor 12 a 3 15–29 3

évesek 54 százaléka sorolta magát a két leginkább elégedett csoportba (1.12. ábra).

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

gondok nélkül élnek

éppenhogy

kijönnek a jövedelmükből

nélkülözések között élnek

beosztással jól kijönnek

hónapról-hónapra hónapraanyagi gondjaik vannak

nem tudja, nem válaszolt

2016

7

43

31

9

2

8

2012

6

32

35

15

4

8

2008

6

43

34

12

2

3

2004

9

45

33

10

2 1

2000

5

39

38

12

3

3

0% 20% 40% 60% 80% 100%

gondok nélkül élnek

1.12. ábra: Szubjektív anyagi helyzet

(Kérdés: Összességében hogy érzi, Önök anyagilag hogyan élnek?)

éppen hogy kijönnek a jövedelmükből

nélkülözések között élnek

beosztással jól kijönnek

(N 2000-2016

=8000; százalékos megoszlás)

hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak

nem tudja, nem válaszolt

54


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Az elmúlt másfél évtized leglátványosabb trendje a digitális kultúra kiteljesedése.

Az ezredforduló óta eltelt évek alatt a 15–29 évesek szabadidejének eltöltésében egyre

meghatározóbb szerepet kaptak a „képernyős” tevékenységek. A tévé mellé felzárkóztak,

majd átvették a vezető szerepet a számítógépek, laptopok, okostelefonok

képernyői. A digitalizált szabadidő helyfüggetlen, és mégis helyhez, elsősorban az

otthonokhoz köthető. A digitális világ nem elsősorban az aktív szabadidő rovására

növekedett, a sportolási aktivitás látványosan nem csökkent, inkább stagnált a

vizsgált időszakban (a korosztály nagyjából harmada sportol a kötelező testnevelésórákon

kívül is). Ugyanakkor 2000–2016 között folyamatosan és látványosan

csökkent a kultúrafogyasztás fizikai helyszíneinek látogatása.

Nem csupán a népszámlálások, hanem a nagymintás ifjúságkutatás által érintett

másfél évtized adatain is érzékelhetjük a vallásosság lassú visszaszorulását. Ezt elsősorban

az egyháziasan vallásos fiatalok arányának csökkenésében érhetjük tetten,

amely 10-ről 6 százalékra csökkent 2000–2016 között. Hasonló folyamatosság látható a

magukat nem vallásosként azonosítók arányának növekedésében, amely 28-ról 41 százalékra

változott ebben az időszakban. A vallásossággal ellentétben erős és erősödő

magyarságtudat jellemzi a magyarországi fiatalokat, a megkérdezettek 97 százaléka

magyarnak vallotta magát 2016-ban. A nemzeti hovatartozás mellett növekedett azok

aránya, akik számára fontos a hazájuk és a magyarságuk, valamint a magyar nyelvvel,

a magyar néppel kapcsolatban is pozitív véleményt fogalmaztak meg.

A rövid összefoglaló elemzést a nemzedék problémaérzékelésével zárjuk. Az

ifjúság legégetőbb problémájának feltérképezésére a nagymintás ifjúságkutatás adatfelvételeikor

– bár eltérő módszertani megoldásokkal, de – rendre sor került. A korábbi

évek adataival összevetve a 2016-os eredményeket vizsgálva megfigyelhetjük,

hogy a problémaérzékelésben az ezredfordulón a munkanélküliség, a lakáshelyzet

megoldatlansága és a pénztelenség szerepelnek a leggyakrabban említett problémák

között. Az olyan kevésbé konkrét problémacsoportok, mint a céltalanság, sorrendben

csupán a tizedik volt. 2008-ban még mindig a munkanélküliség szerepelt az

első helyen, de a céltalanság és a kilátástalan, bizonytalan jövő már az élmezőnyben

kapott helyet, amelyek szerepe 2016-ra tovább erősödött. Mindebből megállapíthatjuk,

hogy ma a fiatalok számára kevésbé határozhatók meg pontosan nemzedékük

problémái (1.8. táblázat).

55


Székely Levente: Szürke hattyúk

sorrend

2008-as

probléma

2012-es

problémák

2016-os

problémák

százalék

százalék

százalék

1.

pénztelenség,

szegénység,

elszegényedés,

létbizonytalanság

39

pénztelenség,

szegénység,

elszegényedés,

létbizonytalanság

38

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

43

2.

munkanélküliség,

elhelyezkedési

nehézségek

38

kilátástalan,

bizonytalan

jövő

31

bizonytalanság,

kiszámíthatatlan

jövő

37

3.

kilátástalan, bizonytalan

jövő

18

munkanélküliség,

elhelyezkedési

nehézségek

25

céltalanság,

nem tudják,

mit akarnak

19

4.

drogok,

kábítószerek

elterjedése

13

céltalanság,

nem tudják,

mit akarnak

19

drogok,

kábítószerek

elterjedése

14

5.

céltalanság,

nem tudják,

mit akarnak

11

drogok,

kábítószerek

elterjedése

14

alkohol

elterjedése

12

1.8. táblázat: Problémák

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon melyik az ifjúság legégetőbb problémája?

És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)

(N 2008-2016

= 8000; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)

Jogos kérdés lehet, hogy ennek a konkrétumokat egyre inkább nélkülöző problémaazonosításnak

milyen okai lehetségesek. Jelen munka keretei nem adnak lehetőséget

ennek a kérdésnek az átfogó elemzésére, mindenesetre a következő szempontokat

látjuk indokoltnak megemlíteni egyfajta vizsgálatra érdemes hipotézisként: 1. az individualizáció,

a szabadidő és általában az élet digitalizációja, egyben virtualizációja

rontja a társadalmi látásviszonyokat (vö. Angelusz, 2000), így az egyén kevésbé

56


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

érzékeli a társadalmi folyamatokat; 2. a bizonytalan világban a problémák maguk

is kevésbé szilárdak, illékonyabbak, amit a fiatalok jól érzékelnek, és a kérdésre

válaszolva hasonlóan nehezen definiálható problémacsokrokat neveznek meg;

3. végül nem szabad kizárnunk annak lehetőségét – és ezt erősítik az elégedettségi

dimenziókban megfigyelhető pozitív változások –, hogy az ifjúsági életszakasz vált

egész egyszerűen kevésbé terheltté, így inkább a személyiséghez jobban kapcsolódó

problémák kerültek előtérbe.

Külhoni magyar fiatalok 27

A külhoni magyar ifjúságra vonatkozó kutatások (2001 és 2016) eredményeinek

értelmezéséhez fontos leszögezni, hogy az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak,

ami a módszertani különbözőségből fakad 28 . Az összehasonlíthatóság korlátai

ellenére világosan kimutatható, hogy a külhoni magyar 15–29 éveseket sem hagyta

érintetlenül ez a másfél évtized.

A magyarországi tapasztalatokhoz hasonlóan a külhoni régiókban csökkent a házasságban

élők aránya, egyedüli kivételt Kárpátalja jelent, ahol a házasok továbbra is jelentős

arányt képviselnek a 15–29 évesek között. A 2001-es adatokban Vajdaságon kívül még

az összes határon túli régióban meghaladta a 20 százalékot a házasok aránya, 2016-ra

már csak Kárpátalján van így, ahol a többlet a nőtlen/hajadon (62 százalék) válaszadók

magasabb, illetve az élettársi kapcsolatban élő (4 százalék) válaszadók 29 alacsonyabb arányából

fakad (1.13. ábra). A családtervezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a 2001‐es

és a 2016-os adatok alapján a kétgyerekes családmodellt tartják a fiatalok ideálisnak,

a válaszadók több mint 55 százaléka ebben gondolkodik. Kivételt jelent Felvidék, ahol a

kétgyerekes családot csupán a válaszadók 45 százaléka, a gyermek nélküli életstratégiát

a válaszadók kb. 10 százaléka jelölte meg.

27 A szerző köszönetét fejezi ki Szanyi-F. Eleonórának, aki összegezte a 2001-es és a 2016-os

külhoni kutatások összehasonlításának főbb tanulságait.

28 A kutatás tervezésekor választásra kényszerültünk, hogy a 2016-os magyarországi vagy a

2001-es határon túli kutatást kezeljük alapként, az összevetés miatt a magyarországi kutatás

mellett döntöttünk, így a 2001-es kutatással való összevethetőség lehetősége csökkent.

29 Az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli a másik három régióban, mintegy

háromnegyedük nőtlen vagy hajadon.

57


Székely Levente: Szürke hattyúk

nőtlen, hajadon házas élettársi kapcsolatban él elvált özvegy nem tudja, nem válaszol

Magyarország

74

10

16

Felvidék

69

16

12

1 2

Kárpátalja

62

32

4

10

1

Erdély

76

13

9

2

Vajdaság

77

12

9

11

0% 20% 40% 60% 80% 100%

1.13. ábra: Családi állapot

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)

(N Magyarország

=8000, N Felvidék

=1000, N Kárpátalja

=500, N Erdély

=2000,

N Vajdaság

=500; százalékos megoszlás)

Az adatok alapján az látható, hogy 2001–2016 között jelentősen nőtt az oktatási rendszerben

lévő külhoni magyar fiatalok aránya. A 2016-os adatok alapján elmondható,

hogy minden régióban a külhoni magyar fiatalok legalább harmada tanul jelenleg a fő

tevékenységét tekintve. A legalacsonyabb tanulói arányokat Felvidéken figyeltük meg

(33 százalék), míg az erdélyi fiatalok körében voltak legtöbben a képzési rendszerben

(48 százalék). Vajdaság (39 százalék) és Kárpátalja (39 százalék) esetén a magyarországi

(38 százalék) arányokhoz hasonló arányokat rögzíthettünk. 2001-ben még Vajdaságban

(40 százalék) voltak a legtöbben a képzési rendszerben, és Székelyföldön tanultak a

legkevesebben (22 százalék). A többi régióban a 25–35 százalék között mozgott az oktatásban

jelen lévők aránya. Ennek megfelelően a munkaerőpiaci aktivitás összességében

csökkent másfél évtized alatt, 2016-ban Erdélyben volt a legalacsonyabb (42 százalék),

és Felvidéken a legmagasabb (54 százalék). Fontos pozitív folyamat, hogy csökkent a

munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is kimaradó fiatalok aránya, amely a 2001-es

adatokban többnyire meghaladta a 10 százalékot, míg 2016-ban 7 és 11 százalék között

mozgott a vizsgált régiókban (1.14. ábra).

58


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

munkanélküli egyik sem tanul és dolgozik dolgozik tanul

100%

80%

3 3 1 2 2

10 10

12

11 8

6 5 10

14

15

60%

47

51 46 34 45

40%

20%

34

29

33

38

31

0%

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság

1.14. ábra: Tevékenységszerkezet

(Kérdés: Ön jelenleg …?)

(N Magyarország

= 8000, N Felvidék

= 1000, N Kárpátalja

= 500,

N Erdély

= 2000, N Vajdaság

= 500; százalékos megoszlása)

A két kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi munkavállalást tervezők

aránya jelentősen nőtt, kivételt jelent Felvidék, ahol csupán néhány százalékos

eltérés mutatkozott. A kárpátaljai magyar fiatalok foglalkoznak leginkább a külföldi

munkavállalás gondolatával, több mint kétharmaduk szeretne a jövőben más

országban munkát vállalni. Az erdélyiek 57 százaléka, a vajdaságiak 53 százaléka

szintén külföldön dolgozna, míg a felvidékiek közül a többi régióban élő társaikhoz

képest kevesebben (39 százalék) tervezik ezt. 30 2001-ben Belső-Erdély esetén volt a

legmagasabb (52 százalék) a külföldi munkavállalást fontolgatók aránya, Kárpátalján

ekkor még a fiatalok 41 százaléka tervezte, hogy szülőhelyétől távol vállal munkát.

A vajdasági, a székelyföldi és a felvidéki magyar fiatalok mutattak legkevésbé érdeklődést

a külföldi munka iránt, nagyjából egyharmaduk foglalkozott ezzel.

Az elmúlt másfél évtized alatt az önbesoroláson alapuló magyar identitás némileg

gyengült a határon túli régiókban, Felvidéken azonban erőteljes asszimiláció

30 A magyarországi munkavállalási tervekkel külön kérdés foglalkozott, ami arányaiban

nagyon hasonló képet mutat. Magyarországon leginkább a kárpátaljai fiatalok szeretnének

dolgozni (72 százalék), utánuk a legnagyobb arányban a vajdasági fiatalok fontolgatják

ugyanezt (60 százalék). Az erdélyi 15–29 évesek közel fele (47 százalék) szeretne a jövőben

Magyarországon dolgozni, míg a felvidékiek kétötödének tervei között szintén szerepel a

jövőbeni magyarországi munkavállalás.

59


Székely Levente: Szürke hattyúk

tapasztalható a magyar fiatalok között. 31 A nemzeti önbesorolás a vizsgált régiók

közül csak Felvidék esetében jelzi az identitás változását, 2001-ben a magukat

magyarként definiálók aránya Felvidéken 95 százalék volt, 2016-ban 77 százalék

(1.15. ábra). A régióra jellemző erős asszimilációra már a 2011-es szlovákiai

népszámlálási adatok is felhívták a figyelmet (Gyurgyík, 2014). A többi régióban

2001-hez hasonlóan 2016‐ban is a válaszadók több mint 95 százaléka magyarnak

tekintette magát. Ugyanakkor a magyarként való önazonosítás változatlanságával

együtt nemcsak Felvidéken gyengül a magyar nemzethez való tartozás kognitív

és affektív viszonyulása. 2001-ben mindenhol meghaladta a 90 százalékot azoknak

az aránya, akik szerint a helyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek.

A 2016-os eredmények alapján minden régióban csökkenést tapasztalhatunk. Legkisebb

arányban a felvidékiek (67 százalék), legnagyobb arányban a kárpátaljai

magyar fiatalok (91 százalék) tekintik a magyar nemzet részének a helyi magyarságot.

Erdélyben és Vajdaságban ennél némileg alacsonyabb, de meggyőző többségű

az arány (85–88 százalék). Fontos azt is megjegyezni, hogy Kárpátalja kivételével

a fiatalok legalább fele úgy gondolja, hogy a helyi magyar közösség a többségi

nemzet részét képezi.

31 Részletesebb elemzés szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, ebben mekkora szerepe van

az anyanyelvi oktatásnak. A külhoni régiók közül egyedül Felvidéken csökkent 2001 óta a

magyar nyelvű alapfokú oktatásban részt vevő fiatalok aránya. 2001–2016 között a kizárólag

magyar nyelven és a vegyes nyelven folyó alapfokú képzések arányai megváltoztak. Belső-Erdélyben

és Vajdaságban növekedett a kizárólag magyarul tanulók aránya, Felvidéken viszont

csökkent a magyar általános iskolába járó tanulók aránya.

60


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság

magyar

77

97

95

96

98

roma

1

4

2

szlovák/ukrán/román/szerb

4

2

2

28

egyéb

1

1

1

0% 20% 40% 60% 80% 100%

1.15. ábra: Nemzeti identitás

(Kérdés: Ön milyen nemzeti hovatartozásúnak vallja magát? Több választ is jelölhet!)

(N Magyarország

= 8000, N Felvidék

= 1000, N Kárpátalja

= 500,

N Erdély

= 2000, N Vajdaság

= 500; százalékos megoszlása)

A nemzeti identitás szempontjából is fontos vallásosság mértéke összességében

inkább stagnált, Felvidéken valamelyest csökkent, és kismértékben nőtt Kárpátalján.

2001-ben az erdélyi és kárpátaljai válaszadók negyede nyilatkozott úgy, hogy

vallásos, és az egyház tanításait követi, ami hasonlóan alakult 2016-ban is, azzal

a különbséggel, hogy Kárpátalján többen éreznek így, a magyar fiatalok 31 százaléka.

Felvidéken jelentős különbséget láthatunk: a 2001-es közel 20 százalékról

10 százalékra esett vissza az egyházi értelemben vallásosak aránya, míg Vajdaságban

érdemben nem változott (12 vs. 13 százalék). A „maguk módján” vallásosak

aránya mérséklődött, 54–65 százalék között mozgott 2001-ben és 40–57 százalék

között 2016-ban.

A 2016-os eredmények alapján a 15–29 évesek „a fiatalok” legégetőbb problémájaként

az anyagi nehézségeket azonosították leggyakrabban. Mint az alábbiakban

láthatjuk (1.9. táblázat), egyedül Erdély esetében szerepel más (az alkohol elterjedése)

az élen, a többi esetben az „anyagi nehézségek, létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés”

képezi a fiatalok szerint az első számú problémát. Az öt leggyakrabban

említett problémát tekintve megállapíthatjuk, hogy az anyagi jellegű nehézségek

61


Székely Levente: Szürke hattyúk

mindenhol szerepelnek, és ugyanez a helyzet az alkohol elterjedésével. Négy esetben

szerepel az első ötben a bizonytalanság, és három-három esetben a céltalanság,

valamint a munkanélküliség.

Sorrend

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság

1.

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

43

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

50

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

30

alkohol

elterjedése

22

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

29

2.

bizonytalanság,

kiszámíthatatlan

jövő

37

bizonytalanság,

kiszámíthatatlan

jövő

35

alkohol

elterjedése

24

munkanélküliség,

elhelyezkedési

nehézségek

21

munkanélküliség,

elhelyezkedési

nehézségek

22

3.

céltalanság,

nem

tudják, mit

akarnak

19

céltalanság,

nem

tudják, mit

akarnak

16

munkanélküliség,

elhelyezkedési

nehézségek

24

anyagi nehézségek,

létbizonytalanság,

szegénység,

elszegényedés

20

alkohol

elterjedése

19

4.

drogok, kábítószerek

elterjedése

14 bűnözés 15

bizonytalanság,

kiszámíthatatlan

jövő

16

céltalanság,

nem

tudják, mit

akarnak

15

bizonytalanság,

kiszámíthatatlan

jövő

14

5.

alkohol

elterjedése

12

alkohol

elterjedése

15

drogok, kábítószerek

elterjedése

15

1.9. táblázat: Problémák

elvándorlás,

külföldre

vándorlás

15

elvándorlás,

külföldre

vándorlás

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon/itt, ebben az országban melyik az ifjúság

legégetőbb problémája? És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)

(N Magyarország

= 8000, N Felvidék

= 1000, N Kárpátalja

= 500, N Erdély

= 2000,

N Vajdaság

= 500; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)

13

62


Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai

A külhoni régiókra vonatkozóan megállapítható, hogy az ezredfordulón a magyarországi

eredményekhez hasonlóan a munkanélküliség aggasztotta leginkább a fiatalokat,

amit a legtöbb térségben a kilátástalan jövő és a pénztelenség követtek.

A 2001 és 2016 közötti változásról elmondható, hogy a 15–29 évesek továbbra is az

egzisztenciális kérdéseket emelték ki, bár kevésbé látják problémának a munkavállalást,

inkább az anyagi biztonság megteremtése miatt aggódnak. Összességében

megállapítható, hogy az ezredfordulót követően a konkrét problémák kevésbé

kerültek elő, ezzel párhuzamosan gyakrabban említették a válaszadók azokat a

problématípusokat, amelyek életérzést közvetítenek, ebből adódóan megoldásuk is

összetettebb (1.9. táblázat).

63


Húsz év –

az ifjúságkutatás

története

Magyarországon

Az ifjúságkutatások története nem az elmúlt két évtizedben kezdődött Magyarországon,

azonban kétségtelenül az ezredfordulón startoló nagymintás ifjúságkutatás

a legjelentősebb hazai kutatási program. Bauer és munkatársai (2017) Katona Katalin

1965-ben megjelent tanulmányára hivatkoznak (Katona, 1965), mint az első olyan

műre, amely ifjúságszociológiai utalásokat és problémafeltevéseket tartalmazott.

Az ifjúság megismerését célzó tudományág az 1956 utáni megtorlás éveit követően

a magyar szociológiával együtt született újjá és fejlődött. A rendszerváltás előtti

vizsgálatok szorosabban vagy lazábban, de kötődtek az állampárt intézményrendszeréhez,

azonban tartalmukban jellemzően igyekeztek távolodni a kommunista

ideológiától. Az első szakmai műhelyek, amelyek ifjúságkutatással (is) foglalkoztak,

a kommunista állampárthoz kötődően, illetve szervezetein belül működtek. Ilyen

volt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Társadalomtudományi Intézetében

működő Ifjúságkutató Csoport, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség

(KISZ) által létrehozott Ifjúságkutató Csoport. Ezenkívül az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának

Ifjúságkutatási Részlege, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál a Sajtó- és

64


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Közvéleménykutató Osztály, illetve a Tömegkommunikációs Kutatóintézet, amelyek

ifjúsági tematikájú, többnyire társadalomtudományi alapkutatásokat végeztek (Diósi

– Székely, 2008).

Az ifjúságkutatás kezdeti tematikája Magyarországon pedagógiai fókuszú volt; az

ekkor születő kutatások elsősorban arra kerestek választ, hogy a felnövő nemzedékeket

megértve miképpen lehet tagjait a szocialista társadalomba integrálni. Nagy

hangsúlyt kapott az ifjúság világnézeti politikai nézőpontból való elemzése (Csákó,

2004; Bauer et al., 2017). Az 1970-es években e tematika kiszélesedett, kifejezetten

kutatásmódszertani kérdések, illetve az ifjúság életmódjával kapcsolatos kérdéskörök

is megjelentek. Ekkor került sor például az első ifjúsági időmérleg-vizsgálatra

is (Gazsó et al., 1971).

Az állam által közvetlenül vagy közvetetten szervezett kutatásokon kívül Magyarország

bekapcsolódott olyan nemzetközi felmérésekbe is, mint a HBSC (Health

Behaviour In School-aged Children), amelynek keretében 1985-től négyévenként

hazánkban is készül adatfelvétel az általános és középiskolások tanulói között az

egészséggel, közérzettel és életmóddal összefüggő tényezők feltárására.

A rendszerváltást követően az állampárt által létrehozott szervezetek és kutatócsoportok

részben megszűntek, részben átalakultak. A kutatási szektorban

megjelentek a magánvállalkozások, ezzel párhuzamosan a kutatások tematikája is

megváltozott. Az ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök mellett

helyet kapott a rendszerváltás hatásainak elemzése (Gazsó – Stumpf, 1992), valamint

az ifjúsági életszakasz vizsgálata is (Gábor, 1992). A rendszerváltást követő

évtized közepén két fontosabb ifjúságkutatási program is elindult: 1995-ben startolt

az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs), az európai

iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és drogfogyasztási szokásairól, valamint 1997-ben

indultak el az ifjúsági korszakváltás elmélete alapján lebonyolított Sziget-kutatások

(Gábor, 2000).

A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE

Az ezredforduló fontos változást hozott az ifjúságkutatás területén. Az Ifjúsági és

Sportminisztérium az ezredfordulón megalapította a Nemzeti Ifjúságkutató In-

65


Székely Levente: Szürke hattyúk

tézetet 1 , ahol nagymintás ifjúságkutatási program indult. A kutatás a 15–29 éves

magyarországi fiatalokat vizsgálta 8000 fős minta alkalmazásával. A kutatás lebonyolításában

a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több, ifjúságkutatással, illetve

annak határterületeivel foglalkozó műhely vett részt (MTA Szociológiai Intézet,

MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet, Századvég – Politikai

Iskola Alapítvány). Az ezredfordulón készült kutatás adatfelvételét a Központi Statisztikai

Hivatal végezte. A kutatás vezetői Laki László, Bauer Béla, Fábri István,

Gábor Kálmán, Gazsó Tibor, Nemeskéri István és Szabó Andrea voltak.

A kutatás eredményeit gyorsjelentés (Laki et al., 2001) és tanulmánykötet (Szabó

et al., 2002), valamint CD-melléklet formájában publikálták. Az Ifjúság2000 kutatás

fontos mérföldkő, hiszen nagyszámú mintán átfogó tapasztalatokat tudott megmutatni

arról, hogy milyen változások zajlottak az ifjúság körében a rendszerváltás

óta eltelt évtizedben. A társadalmi átalakulás ebben az évtizedben gyors és drámai

volt. A gazdasági különbségek a korábbi évtizedekben tapasztaltakhoz képest óriásira

nőttek, a családalapítás és gyermekvállalás ideje kitolódott, mérhetővé vált a

digitális kultúra, ahol a számítógéphez és internethez való hozzáférés alapvetően

az anyagiak függvénye volt.

A következő évben került sor a MOZAIK2001 elnevezésű kutatásra, amely a

határon túli 15–29 éves magyar és a velük egy térségben élő többségi nemzethez

tartozó fiatalokat vizsgálta. A kutatásba bekapcsolódtak az Ifjúság2000-ben részt

vett anyaországi műhelyeken kívül a határon túli magyar társadalomtudományi

kutatóműhelyek is (BBTE – Szociológiai Tanszék; Max Weber Társadalomkutatásért

Alapítvány; KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja; Fórum

Társadalomkutató Intézet; Limes Társadalomkutató Intézet; Magyarságkutató Tudományos

Társaság). A kutatás során az öt régióban 5500 magyar és 2000 többségi

nemzethez tartozó fiatalt kérdeztek meg.

A 2000-eshez hasonló módszertannal készült Ifjúság2004 kutatás fontos változásokat

mutatott az ezredforduló eredményeihez viszonyítva. A friss eredmények

– mások mellett – azt is megmutatták, hogy az élettársi kapcsolatok szerepe tovább

növekedett a párkapcsolatokban, és nőttek a különbségek a kulturális javakhoz

való hozzáférésben. A 2004-es kutatásban kiemelt témaként megjelent a fiatalok

viszonyulása a fogyatékkal élőkhöz. A kutatás eredményeit gyorsjelentésben (Ba-

1 Az 1999. évi költségvetésben különítettek el először forrást ifjúságtudományi kutatások támogatására.

Ez, illetve a 2000-es költségvetési törvény által kijelölt forrás teremtette meg a

lehetőséget a nagymintás ifjúságkutatás elindítására (Nagy – Szeifer, 2016).

66


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

uer – Szabó, 2005) mutatták be, illetve helyzetelemzés készült a Nemzeti Ifjúsági

Stratégia megalkotásához. A stratégia 2009-es elfogadása ilyenformán bizonyította

a kutatás létjogosultságát (Bauer et al., 2017).

A 2008-as nagymintás adatfelvételt kvalitatív kutatással alapozták meg, a kérdőív

tematikájában a politikai szocializáció vizsgálata került előtérbe. A kutatás eredményei

felhívták a figyelmet a demokrácia értékének fontosságára az ifjúság körében.

A családalapítás és gyermekvállalás ideje még későbbre tolódott, ezzel párhuzamosan

az oktatási rendszerben lévők aránya nőtt (Bauer et al., 2017). A 2008-as kutatás

eredményei azt mutatják, hogy az ezredfordulóhoz képest sok tekintetben romlott

a fiatalok helyzete: elsősorban a saját nemzedékükre vonatkozó reflexiók, illetve a

társadalmi közérzet dimenziói mutattak romlást. A 2008-as kutatásból gyorsjelentés

(Bauer – Szabó, 2009) és egy, az addigi adatfelvételi hullámok (2000, 2004, 2008)

tapasztalatait összefoglaló tanulmánykötet (Bauer – Szabó, 2011) készült.

Az Ifjúság2004 és Ifjúság2008 kutatásokat az időközben több szervezeti változáson

áteső Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2 készítette, más kisebb kutatások mellett, kormányzati

megrendelésre. Az állami kutatóműhely leépítését követően a Társadalomkutató

Kft. és a Kutatópont Kft. folytatta a kutatássorozatot. 2012-ben állami

megrendelés hiányában, szinte teljes egészében piaci forrásokra alapozva készítették

el a soron következő vizsgálatot Magyar Ifjúság 2012 néven. Az új konstrukció

lendületet adott az eredmények részletesebb bemutatásának is. A 2012-es kutatás

adatait felhasználva a gyorsjelentés mellett napvilágot látott négy tanulmánykötet

is (Székely 2013; Nagy – Székely 2014a; Nagy – Székely 2014b; Nagy – Székely 2016).

A 2012-es kutatás a módszertan és a kérdéskörök tekintetében idomult az előzményekhez,

néhány fontos változással. Ezek közül a legjelentősebb a digitális kultúrával

foglalkozó blokk, amely a korábbinál lényegesen részletesebb kép megalkotását teszi

lehetővé. Az eredményekből egyértelműen kirajzolódik a gazdasági világválság hatása:

az elégedettségi dimenzióban mindenhol csökkenést, a jövőképben depresszív

hangulatot regisztrálhattunk.

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a korábbi nagymintás ifjúságkutatások (Ifjúság2000–2008;

Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001–2011) által kijelölt irányvonalak

mentén, a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készült. Két fő

részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és

a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos

2 2005-től Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, majd az NCSSZI Nemzeti Család- és Szociálpolitikai

Intézet keretein belül Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály néven működött.

67


Székely Levente: Szürke hattyúk

tematika mentén, azonos időben készült. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 során

12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős

minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó

képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. A legnépesebb magyar közösséggel bíró

határon túli régiókban a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben

és azonos kérdéskörök mentén) zajlottak az adatfelvételek. Erdélyben (ezen belül a

Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban

és Kárpátalján 500-500 fő lekérdezésére került sor 3 . A 2016-os kutatás eredményeire

épülve a két gyorsjelentés (Székely et al., 2017; Székely – Szabó, 2017) mellett elkészült

két tanulmánykötet (Székely, 2018c; Nagy, 2018) is.

A nagymintás ifjúságkutatás értékelése során érdemes figyelembe vennünk azt,

hogy ugyan a kutatássorozat immáron két évtizedes múltra tekinthet vissza, indulásakor

az adatfelvételek periodikusságára nem lehetett számítani. Az ezredforduló

óta eltelt időszakban egyedül 2016-ban volt világosan látható, hogy 2020-ban lesz

következő hullám, a többi esetben általában az utolsó pillanatokban döntöttek az

adatfelvétel finanszírozásáról. Szervezeti átalakulások, politikai csatározások miatt

többször került nehéz helyzetbe a kutatás. A 2016-os hullám nem pusztán pezsgő

szakmai vitát hozott, hanem politikai mezőbe is került a kutatás, amely inkább

árt, mintsem használ az ügynek. Meggyőződésem, hogy kevés olyan területe van

a hazai kortárs társadalomkutatásnak, ahol ilyen aktívak a műhelyek, mint az ifjúságkutatás

területén. Kifejezetten hasznos, ha a kutatás adataiból nem pusztán

a megvalósításban részt vevők kutatók dolgoznak, hanem más, ifjúsági témákkal

foglalkozó szakemberek is. Ez egy mindenki számára nyertes szituáció lehet, a kutatók

ösztönzik és inspirálják egymást munkáikkal, ami voltaképpen magasabb

minőséget eredményez. Az aktuálpolitikai narratívába való helyezés növeli ugyan

az ifjúságra (és magára a kutatásra) eső figyelmet, a szakmai párbeszédnek azonban

nem használ, ugyanis politikai kontextusban leegyszerűsödnek, és háttérbe is

szorulnak a szakmai érvek.

A nagymintás ifjúságkutatás két évtizede során felhalmozott tapasztalat biztos

szakmai alapot jelenthet a jövőre vonatkozóan. A 2020-as hullámot követően

az ifjúságkutatás jövője kérdéses, igaz, 2024 (jelen könyv írásának pillanatában)

még messze van.

3 A külhoni kutatások módszertani specifikációját a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 kutatócsoportja

készítette együttműködésben a Max Weber Alapítvány (Erdély), az Identitás Kisebbségkutató

Műhely (Vajdaság) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (Kárpátalja)

szakembereivel.

68


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS TEMATIKUS FELÉPÍTÉSE

Négyévente ifjúságot kutatni számos aktuális kérdést hoz előtérbe a módszertani

megoldásokkal és a tematikával kapcsolatban egyaránt. A legjelentősebb dilemmák

természetesen a kérdőív fejlesztése során fogalmazódnak meg. A korábbi eredmények

tapasztalatai és az új ismereteink alapján sok esetben indokolt lenne a mérőeszköz

átalakítása, azonban ekkor a különböző hullámokból származó adatok nem

lennének összevethetők. A trendek vizsgálhatósága versus aktualitások csatájában

az eddigi tapasztalatok alapján rendszerint a trendek győzedelmeskedtek. Mindez

azt jelenti, hogy amennyiben egy adott kérdéskör vizsgálata bekerült a kérdőívbe,

a kérdést a legtöbb esetben a kutatók igyekeztek a korábban alkalmazottakhoz

igazodva megfogalmazni. Módszertani tény ugyanis, hogy a kérdésfeltevés formája,

szóhasználata, a kérdezés körülményei, a kérdező személye mind-mind befolyásolja

a válaszadót. A következőkben a kérdőívek változásait tekintjük át, bemutatva azt,

hogy honnan hová jutottak el öt hullám alatt a kutatók, mely tématerületek kaptak

nagyobb hangsúlyt, és melyek váltak súlytalanná az évek alatt.

A kérdőív egyes témákra vonatkozó kérdésszámának összehasonlítása sokat

mondhat el arról, hogy a kutatás tervezése során melyek voltak azok a sarokpontok,

amelyeket a kutatók fontosnak éreztek. A kutatássorozat kérdőíveinek összevetése

során 161 és 319 közötti kérdésszámokról beszélhetünk (2.1. táblázat). Ugyanakkor

a teljes kérdőív kérdésszámait összehasonlítva meglehetősen nehéz következtetéseket

levonni, mert a kérdések szerkezete nagyon különböző (lehet). Egy egyszerű

igen/nem dichotómiára épülő kérdés a perc töredéke alatt kérdezhető le, míg egy

soksoros mátrix típusú kérdés lekérdezése akár hosszú percekig elhúzódhat. Ahhoz,

hogy képet kaphassunk arról, hogy miként változott a teljes kérdőív hossza az adatfelvételek

során, kiindulhatunk a kérdőív kitöltéséhez szükséges idő kérdezőbiztos

általi becsléséből, illetve a 2012-es és 2016-os kutatás során az adatfelvételi rendszer

által rögzített kérdőívhosszból.

A legutolsó két adatfelvétel esetében a rögzített adatok 41 percet (2016-ban a

magyarországi adatfelvétel átlagos kérdőívideje), illetve 70 percet (2012) mutattak.

A kérdezőbiztosok 2008-ban átlagosan 66 perces interjúkat rögzítettek, a korábbi

hullámokra vonatkozóan ugyanakkor ilyen jellegű adatok nem állnak rendelkezésre.

A 2000-es és 2004-es kutatás dokumentációjában nem szerepel az interjúidőre

vonatkozó adat, a kérdőív sem tartalmaz ilyen kérdést. Az azonban nehezen képzelhető

el, hogy az interjúidőt nem rögzítették, a 2004-es vizsgálat során kiemelten

foglalkoztak a kérdőívhossz hatásával az interjú minőségére. Erről tanúskodik a

69


Székely Levente: Szürke hattyúk

kérdezőbiztosnak feltett kérdések között pl. a következő: „A kérdezett hányas számú

kérdésnél fáradt el, vagy unta meg a válaszadást?”

A másik lehetőség, hogy megvizsgáljuk az egyes adatbázisokat, hogy azok hány

itemet tartalmaznak. Úgy érdemes összehasonlítani az itemek számát, hogy közös

nevezőre hozzuk az egyes adatbázisokat, és eltekintünk a különböző képzett változóktól,

valamint figyelmen kívül hagyjuk az interjú megkezdését megelőző, illetve az

interjút követő kérdezőbiztosi kérdéseket. Amennyiben az interjúalanyoknak feltett

első kérdéstől az utolsóig ténylegesen megszámoljuk az itemeket, azt találhatjuk,

hogy a kérdőív 2004-ben volt legrövidebb, ekkor mindössze 772 item került rögzítésre

(természetesen ez a 772 item nagyon jelentős mennyiségnek számít kérdőíves

kutatások esetében). A leghosszabb 2012-ben volt a kérdőív, ekkor 1055 item szerepelt

az adatbázisban. Jól látható, hogy az utolsó három hullámban beállt a kérdőívhossz,

és körülbelül 1000 item került minden esetben az adatbázisokba. Láthatjuk, hogy a

kérdésszám és az itemek száma csak lazán kapcsolódik egymáshoz; a legrövidebb

kérdőívek sorrendje fel is cserélődik, ha a kérdésszám helyett az itemek száma szerint

rendezzük sorba az egyes kérdőíveket (2.1. táblázat).

Adatfelvételi hullámok Kérdések száma Itemek száma

2000 161 824

2004 235 772

2008 319 1019

2012 272 1055

2016 237 955

2.1. táblázat: Kérdés- és itemszámok

Az itemek száma sem tökéletes eszköz a kérdőívhossz meghatározására, ugyanis egyáltalán

nem mindegy, hogy egy-egy interjú során az itemek mekkora része tartalmaz

ténylegesen lekérdezett választ. Az olyan összetett kérdőívekben, mint amelyeket a

nagymintás ifjúságkutatás során alkalmaztunk, számos ún. szűrő- vagy feltételhez

rendelt kérdés szerepel, amelyek nem minden esetben lesznek az interjú részei.

Például, ha valakit a munkájáról faggatnánk, előbb meg kell kérdeznünk, hogy

egyáltalán dolgozik-e. A 2016-os adatok alapján a magyarországi fiatalok valamivel

több mint fele aktív a munkaerőpiacon, azonban a másik fele nem. Az ő számukra

ezek a kérdések nem pusztán irrelevánsak, de zavaróak is, ezért természetesen az

70


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

interjúkban el sem hangzanak – ugyanakkor a kérdőívben szerepelnek, és itemek

formájában megjelennek.

A nagymintás ifjúságkutatás során azonban osztott mintákkal is dolgozunk

(2004-ben, 2008-ban, 2016-ban és minden bizonnyal 2020-ban is), ami azt jelenti,

hogy több – egyenként is reprezentatív – mintán különböző kérdőív-szcenáriók kerültek

lekérdezésre. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy pl. azt minden,

a mintába került személy megválaszolja, hogy jelenleg milyen párkapcsolatban él, de

azokat a kérdéseket, hogy miképpen vélekedik az egyes párkapcsolati formákról, már

csak egyeseknek teszik fel a kérdezőbiztosok. A kiválasztás természetesen nem lehet

önkényes, a különböző kérdőív-szcenáriókat úgy hangoltuk össze, hogy nagyjából

azonos interjúhosszt érhessünk el. Egyértelmű hátránya ennek a megoldásnak, hogy

korlátozottan vizsgálhatók azok a kérdések, amelyek pusztán részmintán kerültek

lekérdezésre. A főbb szociodemográfiai változókkal és még sok minden mással

összevethetőek, azonban az egyes szcenáriók egymással nem összekapcsolhatóak.

Tehát például azt lehet vizsgálni, hogy akik így vagy úgy vélekedtek a párkapcsolati

formákról, azok miképpen gondolkodnak a példaképeikről, de ezek egyike sem

vizsgálható az alapján, hogy miként gondolkodnak a társadalmon belüli ellentétekről.

Ennek oka az, hogy utóbbi más almintán került lekérdezésre, mint a családi

kapcsolatok, példaképek kérdéskör, tehát ezek az itemek együtt nem vizsgálhatók 4 .

2004-ben történt az első kísérlet az osztott minta alkalmazására (volt 4000 fős

blokk), végül 2008-ban került kidolgozásra a 2016-ban is használt, négyszer 2000 fős

minta rendszere, aminek köszönhetően a kérdőív jelentősen hosszabb lehetett.

A piac- és közvélemény-kutató szakma egyöntetű tapasztalata, hogy egyre inkább

rövidül az az idő, amelyet a kérdezettek kibírnak egy kérdőíves kutatás során. Egyre

gyorsabban lanyhul a figyelem, egyre gyakoribb az interjúk megszakítása, ezért a

kérdőív szerkesztése során igyekeztünk a lehető legrövidebb és egyben a legteljesebb

kérdéssorral 5 dolgozni.

A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetek óta azzal az ambícióval készül, hogy

átfogó képet nyújtson a 15–29 éves fiatalokról. E kép megrajzolásához az élethelyzet

4 Vannak olyan módszerek, amelyek imputált adatbázisok segítségével vizsgálhatóvá tesznek

olyan kérdésköröket, amelyek nem egy kérdőívben szerepeltek, azonban ezek alkalmazása

számos megkötéssel jár.

5 Igazán jó kérdőívet írni lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a jó kérdőív egyszerű, de

bonyolult összefüggések vizsgálatára alkalmas, rövid, de minden lehetséges és fontos szempontot

figyelembe vesz, továbbá a kitöltőnek élményt jelent, amellett, hogy pontos és részletes

adatokat tartalmaz a megkérdezettekről.

71


Székely Levente: Szürke hattyúk

és az életmód kérdésköreinek alapos körüljárása szükséges, ami sok témát és a

gyakorlatban még több kérdést és hosszú kérdőívet eredményez. A teljes és átfogó

képhez azonban még ennél is többre van szükség, hiszen az ifjúság egy olyan speciális

életszakasz, amelyben befejezzük iskoláinkat, dolgozni kezdünk, a munkánkért

először kapunk pénzt, párt választunk, családot alapítunk, és leválunk a szüleinktől.

Ezek az életesemények kulcsfontosságúak az önálló felnőtt életbe való belépéshez,

azonban a felnőttlét kiteljesedése szempontjából az ifjúság megismeréséhez hozzátartoznak

az olyan alapvető kérdéskörök, amelyek a jelenlegi állapoton túl, a jövőre

vonatkozóan is megmutatják a vágyakat, szándékokat.

A kérdőívekben érintett témák súlyát vizsgálva 6 négy kiemelt területet

találunk, amelyek az eddigi hullámok mindegyikében az átlagoshoz képest jóval

hangsúlyosabban voltak jelen. Ezek a következők: a demográfia alapváltozói,

a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskörök; az iskolai és

a munkaerőpiaci életút; valamint a társadalmi közérzet és politika. További

jelentős, de a főbb kérdésköröknél kisebb súllyal szerepel a kérdőívben a gazdasági

erőforrások, a lakáskörülmények; az egészség és kockázati magatartások vizsgálata;

valamint a kulturális és médiafogyasztással, illetve a digitális kultúrával

(informatika, internet, mobiltechnológia) kapcsolatos téma. Kisebb súllyal szerepelnek

a szabadidő; a szexualitás; a sport; a migráció; a vallás és értékek kérdéskörei;

valamint súlyukat tekintve a kérdezőbiztosnak feltett kérdések is ide

sorolhatóak. Önálló kisebb témát jelentenek például az életeseményekre; a háztartásra;

a helyi ügyekre; az információforrások használatára vonatkozó kérdések.

Végül rendre szerepeltek a kérdőívben olyan kérdések, amelyek egy-egy abban az

évben kiemelt témára vonatkoztak, ilyenek az ifjúsági intézmények, szolgáltatások

vagy a fogyatékosság, amely általában kifejezetten a megrendelői igényeket

jelenítették meg (2.1. ábra).

6 A témák elkülönítése során a lehatárolás nem lehet tökéletesen egyértelmű, vannak olyan

kérdések, amelyek több helyre besorolhatók, és vannak olyan összefoglaló témák, amelyek

összevonhatóak lennének, vagy éppen egy-egy téma felosztható lenne több altémára.

72


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Kiemelt témák

• demográfia, családalapítás

• iskolai életút

• munkaerőpiaci életút

• társadalmi közérzet, politika

Jelentős súlyú témák

• egészség, kockázati magatartások

• gazdasági erőforrások

• informatika, internet, mobiltechnológia,

eszközök

• kultúra- és médiafogyasztás

• lakás

Kisebb súlyú témák

• értékek és identitás

• kérdések a kérdezőbiztosoknak

• külföldi utazás, tanulás, migrációs tervek

• sport

• szabadidő

• szerelem, szexualitás

• vallás

Időszakos vagy önálló kisebb témák

• életesemények

• fogyatékosság megítélése, fogyatékosság

• háztartás

• helyi ügyek (lokális részvétel, helyi

problémák, intézmények)

• ifjúsági intézmények, szolgáltatások

• információforrások

• társas kapcsolatok

2.1. ábra: Az egyes témák súlya

Az egyes hullámokban alkalmazott kérdőívek tematikus felépítésének részleteit

megvizsgálva megfigyelhetjük, hogy sokat változott az egyes témák súlya a kutatássorozat

folyamán. Az ezredforduló óta legjelentősebben a digitális kultúrára

vonatkozó kérdések száma nőtt (ha nem számítjuk azokat a témákat, amelyek csak

később vagy időszakosan kerültek be a kutatásba). 2000-ben mindössze néhány

informatikai jellegű kérdés szerepelt a kérdőívben, a gazdasági javakra vonatkozó

kérdésekkel együtt valamivel több mint négy kérdést sorolhatunk ide. Ekkoriban a

téma sokkal inkább a gazdasági erőforrásokhoz, illetve a kulturális fogyasztáshoz

kapcsolódó kiegészítő kérdéskörként, mintsem önálló témaként szerepelt.

A leglátványosabb csökkenés a kockázati magatartásokkal kapcsolatos témáknál

látható, azon belül elsősorban a kábítószer-fogyasztásra irányuló kérdések száma

esett vissza. Ez részben abból fakad, hogy a nagymintás ifjúságkutatás nem

prevalenciakutatás, ezért – jelen keretek között – a téma tagolásának nincs értelme

úgy, hogy a kifejezetten kábítószer-fogyasztásra vonatkozó kutatásoknak megfelelő

részletesség nem érhető el (pl. a különböző drogfajták egyenkénti prevalenciája).

Másrészt a droghasználatra vonatkozó kérdések szerepeltetése a téma érzékenysége

miatt összességében a többi témának sem használ. A tapasztalatok szerint ezek

73


Székely Levente: Szürke hattyúk

(illetve a szexuális orientációra, továbbá az öngyilkosságra, önsértésre vonatkozók)

azok a kérdések, amelyek a válaszadók részvételi hajlandóságát a leginkább

befolyásolják (2.2. táblázat).

Téma 2000 2004 2008 2012 2016

Demográfia, családalapítás 16 38 33 46 34

Iskolai életút 10 21 45 27 24

Munkaerőpiaci életút 24 24 46 46 31

Társadalmi közérzet, politika 29 23 24 22 27

Egészség, kockázati magatartások 11 12 18 17 4

Gazdasági erőforrások 18 23 14 13 9

Informatika, internet, mobiltechnológia,

eszközök

4 6 15 15 26

Kultúra- és médiafogyasztás 14 13 13 10 6

Lakás 11 15 21 11 7

Értékek és identitás 5 6 2 5 9

Kérdések a kérdezőbiztosoknak 0 12 9 8 7

Külföldi utazás, tanulás,

migrációs tervek

0 5 7 8 9

Sport 9 3 6 3 4

Szabadidő 0 8 12 13 7

Szerelem, szexualitás 0 8 18 9 6

Vallás 4 4 7 7 11

Életesemények 0 3 3 3 3

Fogyatékosság megítélése,

fogyatékosság

0 5 1 1 0

Háztartás 2 3 5 4 4

Helyi ügyek (lokális részvétel, helyi

problémák, intézmények)

0 0 8 1 2

Ifjúsági intézmények, szolgáltatások 0 0 11 0 2

Információforrások 0 0 0 2 1

Társas kapcsolatok 4 3 1 1 4

Összesen 161 235 319 272 237

74

2.2. táblázat: Kérdőív-tematikák kérdésszámokkal


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A kérdésszámokból nem látszik ugyan, de a demográfiai, családalapítási blokk kérdései

sokat változtak a kutatássorozat indulása óta. Önálló területként szerepel a

háztartási blokk, azonban fontos azt leszögezni, hogy a demográfiai és a háztartási

jellemzők, valamint a családi helyzet alapvetően sztenderd kérdéseket jelentettek az

ezredfordulós kérdőívben. Az első két hullámban (2000-ben és 2004-ben) részletes

adatokat vettek fel a háztartástagok jellemzőiről is (foglalkozás, iskolai végzettség).

Ezeket a részletes kérdéseket később más témák váltották fel. 2012-ben és 2016-ban

például részletesen vizsgáltuk a házassághoz és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó

attitűdöket.

Az iskolai életúttal kapcsolatban kevéssé változott a megkérdezett témák köre.

Arra törekedtünk, hogy pontos képet alkothassunk arról, hogy a megkérdezettek

milyen iskolarendszerű képzésben vettek részt, milyen legmagasabb iskolai végzettséget

értek el. Ezeken kívül arról is információkat gyűjtöttünk, hogy az iskolarendszeren

kívüli képzések miként jelennek meg a fiatalok életében. A kérdéssor

foglalkozott a továbbtanulással, a nyelvtudással, és már az ezredfordulós kérdőívben

szerepeltek kérdések a különórákra vonatkozóan. 2004-ben bekerültek a kérdőívbe

tanulmányok finanszírozására vonatkozó kérdések, így például egy diákhitelre vonatkozó

kérdés is. A 2016-os adatfelvételnél részletesebben foglalkoztunk a pályaválasztással

és a továbbtanulással kapcsolatos attitűdökkel, a szükséges készségekkel,

a különböző végzettségekhez kapcsolódó megítélésekkel.

Már az ezredfordulón jelentős szerepet kapott a kérdőívben a munkaerőpiaci életút

részletes vizsgálata, érintve a korábbi munkavállalási tapasztalatokat, a jelenlegi

munkahelyet, a munkavállalás körülményeit, a munkahelykereséshez kapcsolódó

tapasztalatokat és attitűdöket. Külön kérdések vizsgálták a munkanélküliség tapasztalatait.

2000-ben szerepelt olyan attitűdkérdés is, amely a munkahellyel kapcsolatos

elégedettséget, illetve a külföldi munkavállalási potenciált kívánta feltérképezni.

2008-tól némileg változott a munkaerőpiaci kérdéssor, részletesebb lett, több kérdés

irányult a külföldi munkavállalás lehetőségére, továbbá attitűdök feltárására alkalmas

kérdésekkel vizsgálta a kérdőív a jó álláshoz való jutás feltételeit 7 is. 2016-ban

a jövővel kapcsolatos várakozásokra vonatkozó részekkel egészült ki a kérdéssor.

A társadalmi közérzet és politika is a meghatározó témák között szerepel. Ide

sorolható az ifjúság legfontosabb problémáinak felderítése, továbbá a jövőkép, a

közösségi ügyek iránti, illetve politikai érdeklődés, aktivitás vizsgálata egyaránt.

7 2008-ban a Munkaügyi Minisztérium volt a kutatás megrendelője, a munkapiacra vonatkozó

kérdések bővítése a megrendelői igényekből fakadt.

75


Székely Levente: Szürke hattyúk

A kérdéssor segítségével részletes képet alkothatunk a fiatalok mindennemű közéleti

érdeklődéséről és aktivitásáról. A 2008-as vizsgálatban részletesebben foglalkoztak a

fiatalok demokráciaképével, illetve a Kádár-korszakkal kapcsolatos megítélésekkel,

ezek a kérdések a későbbi hullámokban is részét képezték a kérdőívnek. A 2016-os

kérdőívben helyet kaptak olyan aktualitások, mint a migráció megítélésének, a külföldiek

letelepedésének vizsgálata, illetve a biztonságérzethez, bizalomhoz kapcsolódó

kérdéskörök.

A jelentős súlyú témák közül a fentiekben az egészséggel és kockázati magatartásokkal,

valamint a digitális kultúrával foglalkozó témákat emeltük ki, ezek azok,

amelyek jelentős változáson mentek át az ezredforduló óta. Az előbbi veszített súlyából,

míg utóbbi igencsak felértékelődött az elmúlt időszakban.

Az egészséggel kapcsolatban kevéssé változott a kérdőív a kutatás indulása óta, a

blokkon belüli változás elsősorban a kábítószer-használatra vonatkozó kérdéseket

érintette. Az erre vonatkozó kérdések száma 2012 után esett vissza számottevően,

a 2016-os kérdőívbe mindössze két olyan kérdés került be, amely közvetetten vizsgálta

az illegális drogok jelenlétét a fiatalok életében.

A digitális kultúrára vonatkozó kérdésblokk gyarapodása folyamatos, 2000 és

2016 között a kérdések száma hatszorosára emelkedett. Az internetpenetráció növekedése,

az okoseszközök terjedése tetten érhető az ifjúságkutatás adataiban. Az

ezredfordulón pusztán néhány, a hozzáférés és a használat alapvető dimenzióit

vizsgáló kérdés került a kérdőívbe, 2008-ban már részletesen foglalkozott a kommunikációs

módokkal, és rákérdezett az online közösségi oldalra való regisztrációra

is. A 2008-as kérdőív sokat emlegetett sajátossága – amely egyben mutatja a digitális

kultúra fejlődését –, hogy rákérdezett az otthoni CD-k, és azokon belül a másolt

CD-k számára. Négy év múltán ezek a kérdések már kimaradtak a kérdőívből a

technológia fejlődése és a felhasználói szokások változása miatt. A 2012-es kérdőív

részletesebben foglalkozott a közösségi médiával, valamint vizsgálta az online és

infokommunikációs eszközökhöz kötődő játszási szokásokat, illetve a kommunikációs

és média-multitasking jelenséget. Az utolsó, 2016-os kérdőív a multitasking

tematika terhére vizsgálja a munkához kapcsolódó infokommunikációs eszközhasználatot,

a digitális eszközökhöz kapcsolódó kötődést, és foglalkozik a online

politikai aktivitásokkal is.

A gazdasági erőforrások és a lakás kérdésköre lényegét tekintve nem változott a

kutatássorozat adatfelvételei során, pusztán a kérdések szerkezete módosult itt-ott.

Mindez azt jelenti, hogy ugyanazt a néhány kérdéskört jártuk körbe. A gazdasági

76


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

erőforrások esetében ezek a következők: vállalkozási tevékenység; földtulajdon;

objektív jövedelmi viszonyok (megtakarítások, családi jövedelem); szubjektív jövedelemérzet;

tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság; adósság. A lakásblokk

az alábbi témákkal foglalkozik: lakhely; lakáskörülmények és az azokkal való elégedettség;

elköltözés, tervek.

A kultúra- és médiafogyasztás témája a 2008-as kérdőívben kapott jelentősebb

szerepet, 2016-ban a digitális kultúra és a médiafogyasztás digitális formái felé fordult

a kutatói érdeklődés. Mindamellett 2000-től folyamatosan vizsgálja a kérdőív

az olvasási, tévénézési, rádióhallgatási szokásokat, a kulturális és közösségi terek

látogatását.

A kérdőívben kisebb súlyú – de a kutatást tekintve kiemelten fontos – témák

közül hat tartalmi és egy technikai jellegű. Ez utóbbi csoportba tartoznak a

kérdezőbiztosoknak az interjú lezárását követően feltett kérdések, amelyek abban

a tekintetben technikai jellegűek, hogy az interjúszituáció leírását, és ezen keresztül

a válaszok teljesebb megértését szolgálják. Önálló elemzésük szinte sohasem

készül. Ezek vizsgálatával árnyalni tudjuk akár a gazdasági helyzetet (ld.: lakáskörülmények

leírása), akár magának a kérdezettnek hozzáállását, akár az interjú

más körülményeit (más személy, például a szülő jelenléte kiemelten fontos lehet a

normaszegésre vonatkozó témákban). A kutatás első hullámában ilyen kérdések

nem szerepeltek a kérdőívben, a későbbiekben viszont rendre megjelentek körülbelül

azonos tartalommal.

A kutatás története szempontjából érdekes momentum a 2012-es év, amikor

a kérdezőbiztosoknak felteendő kérdések közül kimaradt, hogy a kérdezőbiztos

megítélése szerint a válaszadó cigány/roma származású-e vagy sem. Továbbra is

szerepelt önbevalláson alapuló etnikai, nemzeti identitásra vonatkozó kérdés a

kérdőívben, azonban a kérdezőbiztos általi külső megítélés kikerült onnan. Ennek

oka a kutatás előkészítésekor kirobbant érzelemdús vita, amely valójában egy régi

szakmai polémia (Ladányi – Szelényi, 2001) arról, hogy az etnicitás esetében az

individuális döntés számít-e, vagy a saját hovatartozás érzése kevésbé lényeges, hiszen

a származással kapcsolatos sztereotípiákat és reakciókat a társadalom (mások)

képviselik. Például, ha valakit (Magyarországon) hátrányos megkülönböztetés ér

egy munkahelyre való jelentkezéskor, nem az a fontos, hogy a jelentkező cigányként

azonosítja-e magát, hanem az, hogy a reménybeli munkáltató annak tekinti-e. Mivel

a kérdés szerepeltetése pusztán technikai jellegű, így a heves vita eredményeképpen

a kérdés kimaradt a kérdőívből. Álláspontom szerint a kérdés beemelése szakmailag

77


Székely Levente: Szürke hattyúk

indokolt, ezért a 2016-os kutatásba visszakerült. A 2012-es kérdezőbiztosi blokk abban

a tekintetben is más volt, hogy a felteendő kérdések között szerepeltek olyanok,

amelyek alapján később elkészülhetett a magyarországi ifjúságelmélet tekintetében

fontos modell, az ifjúságügy narratívájának (Nagy, 2013b) empirikus tesztelése.

Kérdésszám tekintetében kisebb súlyúnak számít az életesemények, háztartás,

helyi ügyek, információforrás-használat, ifjúsági intézmények és szolgáltatások, illetve

fogyatékosság témája. Ez utóbbiak egy-egy adott évben voltak kiemelt témaként

jelen a kérdéssorban, bár a későbbiekben is visszatérhettek egy-két kérdés erejéig.

Így egy kérdés a 2008-as és a 2012-es kérdőívben is megjelenik a fogyatékosságra

vonatkozóan (Akadályozza-e Önt mindennapi tevékenységében bármilyen módon

valamilyen tartós betegség, rokkantság, fogyatékosság vagy egyéb lelki probléma?). Az

ifjúsági intézmények, szolgáltatások esetében a 2008-as kérdéssor alapján 2016-ban

az elérhetőségre (Vannak-e az Ön számára elérhető közelségben olyan intézmények,

szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára [is] kínálnak különböző

lehetőségeket [pl.: programokat szerveznek, segítséget, nyújtanak, tanácsokat adnak

stb.]?), illetve az elérhetőséggel kapcsolatos igényekre koncentráltunk.

Az értékek és identitás témája az ezredfordulón egy részletes (15 itemes), értékpreferenciára

vonatkozó kérdésként jelent meg, Inglehart (1997) értékvizsgálatai

alapján, valamint a kérdőív a szülői értékekhez kapcsolódó viszonyulásra is rákérdezett.

2004-től ez a részletes értékvizsgálat már nem került bele a kérdőívbe (csupán

2016-ban 19 itemmel). Az értékek és identitás témájába soroljuk az előítéletességre

vonatkozó kérdést is. Az identitásra vonatkozó kérdések technikai szempontból

estek át változáson, egyes elemei a 2004 óta alkalmazott önkitöltéses részbe kerültek.

A 2016-os kérdőívben bővült az ide sorolható kérdések sora, belekerült az önképre

vonatkozó részletes kérdés, illetve kiegészült a társadalmi távolságra vonatkozó

kérdésekkel.

A vallásra vonatkozóan az ezredfordulón mindössze néhány kérdést tartalmazott

a kérdőív, ezek a vallásosságra, a felekezeti hovatartozásra, a szertartások látogatásának

gyakoriságára és a vallásos nevelésre terjedtek ki. 2004-ben a vallási jellegű

kérdések közé bekerült egy, az egyházi esküvőre vonatkozó kérdés. 2008-ban egy

részletes (16 itemes) kérdéssel bővült a blokk, amely a hittartalmakra vonatkozott

(hisz-e Istenben, horoszkópban stb.). 2012-ben tartalmi változás kevésbé, azonban

technikai változás annál inkább érintette a vallási blokkot, ugyanis az teljes egészében

átkerült az önkitöltéses részbe. A következő változás, amely ezt a területet

érintette, 2016-ban következett be, ekkor vallásos nevelésre vonatkozó (hittannal

78


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

kapcsolatos) kérdésekkel, illetve vallási jellegű tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekkel

(imádkozás, meditálás gyakorlata) egészült ki a blokk.

Az ezredfordulón szabadidőre vonatkozó kérdéseket csak áttételesen tartalmazott

a kérdőív. Komolyabb szabadidőblokk 2004-ben szerepelt először, ekkor a szabadidő

mértékére, annak eltöltésére, fesztiválok látogatására és üdülési szokásokra is

rákérdezett a kérdőív. 2012-ben tovább bővült a blokk a törzshelyek vizsgálatával.

2016-ban kimaradt a szabadidő mértékét és eltöltésének jellemző helyszíneit firtató

kérdés, kizárólag a tevékenységre kérdez rá a kérdőív.

A sportra vonatkozó kérdések az első kérdőívben voltak a legrészletesebbek.

A vizsgálat ekkor foglalkozott a sportolás tényén kívül annak gyakoriságával, jellegével,

helyével, időtartamával, költségével, az egyes űzött sportágakkal, illetve tartalmazott

kérdéseket a sporteseményeken való részvétellel kapcsolatban is. A 2004-es

kérdőívben ehhez képest már egy jóval rövidebb kérdéssor szerepelt, amely tovább

szűkült az évek folyamán. 2012-ben volt a legrövidebb a sportblokk, 2016-ban már

egy kicsit részletesebb kérdéssort vizsgálhattunk.

A külföldi tervekre a kérdőív már az ezredfordulón is rákérdezett áttételesen,

azonban ezeket a kérdéseket tartalmilag inkább sorolhatjuk a munkavállaláshoz,

mintsem önálló blokként definiáljuk. A külföldi tanulással, munkával, migrációs

tervekkel kapcsolatban 2004-ben szerepelnek először önálló kérdések, amelyek

a későbbi években is megmaradtak. 2016-ban részben átalakult, részben

kiegészült a kérdőív ide kapcsolódó kérdésekkel, amelyek – azonosságuk révén –

összehasonlíthatóak a KSH és a TÁRKI migrációs kérdőívének kérdéseivel.

A szexualitásra vonatkozó kérdések 2004-ben debütáltak az önkitöltős kérdőívben

(ld.: részletesen alább), és később is ott kaptak helyet. A blokkon belül foglalkoztunk

a szerelemmel, a szexuális irányultsággal, a szexuális partnerekkel, illetve a nem

kívánt terhesség elleni védekezéssel. Ezek a kérdések a 2008-as kérdőívben voltak

a legrészletesebben kidolgozottak, a későbbiekben sokat egyszerűsítettünk rajtuk.

Kimaradt például a nem kívánt terhesség elleni védekezés részletezése, és a partnerek

életkorát firtató kérdés.

Az életesemények vizsgálatára először a 2004-es kutatásban került sor. Ekkor

13 eseményről adhatták meg a kérdezettek, hogy megtörtént-e már velük

(pl. szexuális tapasztalatok, szakmai végzettség megszerzése), s ha igen, hány

éves korukban, illetve ha még nem történt meg, akkor előreláthatólag hány

éves korukban fog megtörténni. A 2008-as kutatásban ugyanúgy három kérdésben

foglalkoztunk az életeseményekkel, azonban mindössze öt eseményt so-

79


Székely Levente: Szürke hattyúk

roltunk fel. 2012-ben négy, 2016-ban kilenc életesemény vizsgálatára került sor

(ugyancsak három kérdésben).

A helyi ügyekkel (lokális részvétel, helyi problémák, intézmények) kapcsolatos

kérdések a 2008-as kérdőívbe kerültek be először, viszonylag jelentős számban (nyolc

kérdés). A 2012-es kérdőívben egy kérdést tartottunk meg ezek közül, amely arra

vonatkozott, hogy a fiatalok megítélése szerint a helyi döntéshozók mennyire foglalkoznak

az ő szempontjaikkal (Ön szerint mennyire érdekli a helyi politikusokat

[az önkormányzati képviselőket, a polgármestert] a fiatalok véleménye?). A 2016-os

kérdőív kibővítette ezt a blokkot, rákérdezve a lehetőségekre is (Milyen lehetőségeik

vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi

közügyekben?).

2012-ben az információforrások fontosságát és megbízhatóságát vizsgáltuk két

kérdésben. 2016-ban a fontosságot tartottuk meg, abból fakadóan, hogy e két vizsgált

tényező nagy fokú együttjárást mutatott. Az itemek száma azonban hétről kilencre

bővült. Az információforrások között a hagyományos és az elektronikus médiát,

valamint a társas kapcsolatokat, illetve tágabban a közösségeket soroltuk fel.

Fentebb már többször előkerült, hogy 2004 óta a kérdezőbiztos segítségével lekérdezett

kérdéssort kiegészíti egy önkitöltős kérdőív. 2004-ben ez három témával

foglalkozott: a kábítószer-fogyasztással, a szexualitással (első tapasztalat, illetve

rendszeres nemi élet), valamint a szexualitáshoz kapcsolódóan a fogamzásgátlással.

A 2008-as kérdőív a fentieken kívül alkoholfogyasztásra (ittas állapot), dohányzásra,

gyermekkori traumákra, szexuális beállítódásra, de testmagasságra és testsúlyra, politikai

aktivitásra, pártpreferenciára, ideológiai és etnikai hovatartozásra vonatkozó

kérdésekkel egészült ki. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt azzal a fontos

különbséggel, hogy míg 2004-ben és 2008-ban az önkitöltős kérdőívek papíron,

zárt borítékban kerültek begyűjtésre, addig 2012-ben és 2016-ban a kérdezőbiztos

átnyújtotta a kérdezettnek a tabletet (illetve laptopot), ahol egyedül válaszolhatta

meg ezeket a kérdéseket.

Az önkitöltős blokk 2012-ben volt a legterjedelmesebb, a fentieken kívül szerepeltek

még vallásra, hitre vonatkozó kérdések, valamint öngyilkosságra vonatkozóan

is kérdezett a kérdőív. Utóbbi, akárcsak a részletes kábítószerblokk, 2016-ban már

kimaradt a kérdőívből.

80


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A 2016-os tematika részletes bemutatása

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás tervezésekor munkánkat az átfogó szemlélet

mellett az összehasonlíthatóság igénye hatotta át. A nagymintás ifjúságkutatással

kapcsolatos általános elvárás, hogy legyen alkalmas a fiatalok élethelyzetének és

életmódjának átfogó és részletes vizsgálatára. A 2016-os kutatás fontos célja volt,

hogy a magyarországi mellett a külhoni magyar fiatalok megismerését is szolgálja,

illetve alkalmas legyen a korábbi nagymintás hazai és határon túli ifjúságkutatásokkal

való összehasonlításra. Mindezeket úgy kellett a tervezés során figyelembe

venni, hogy a megrendelői igényeknek megfelelve az ajánlattételi dokumentációban

megfogalmazott területek vizsgálatát elvégezzük. A fentieknek megfelelően egy

olyan tematikát dolgoztunk ki a kutatás során felhasznált kérdőívekben8, amely

öt, közvetlenül a kérdezettől, és két, a kérdezettel kapcsolatos, de nem a kérdezett

által megválaszolandó kérdéskört tartalmaz (2.3. táblázat).

1. Kérdezéssel kapcsolatos alapadatok

2. Demográfia (trendkérdések)

Alapvető demográfiai jellemzők

Családalapítás

Társadalmi reprodukció

3. Élethelyzet (trendkérdések)

Munka, munkanélküliség,

külföldi munka

Tanulás (külföldi tanulás)

Jövedelem és vagyoni helyzet

Lakhatás

Egyenlőtlenségek (online is)

4. Életmód (modulok)

Szabadidő eltöltése (sport)

Fogyasztás (média, újmédia)

Kockázati magatartás (dohányzás,

alkohol, drog)

5. Életesemények

6. Egyén-közösség-társadalom

Érték és identitás

Közösségek

Társadalmi közérzet (politikai

attitűdök)

Vallás

7. Kérdések a kérdezőknek

2.3. táblázat: 2016-os tematika

8 A kérdőívben alkalmazott kérdések a korábbi hullámokon alapulnak (Ifjúság2000; Ifjúság2004;

Ifjúság2008; Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001 és MOZAIK2011), a kérdőívek tematikáját

úgy alakítottuk ki, hogy az szolgálja a korábbi kutatásokkal való összehasonlíthatóságot, a

trendek felrajzolásának lehetőségét. A nagymintás ifjúságkutatás mellett a következő kutatások

megoldásait is figyelembe vettük: ESPAD kutatássorozat; HBSC kutatássorozat; YRBS

2013; ESS kutatássorozat; EVS kutatássorozat; Az ifjúság életkörülményei kutatás KSH, 1996;

Ifjúságkutatás, 1991.

81


Székely Levente: Szürke hattyúk

82

A kérdőív első blokkjában olyan interjún kívüli adatok rögzítésére került sor, mint

az interjú meghiúsulásának okai vagy a kérdezett megváltozott elérhetősége. Utóbbi

esetben a lekérdezést segítő praktikus adatgyűjtésről – a terepmunka során máshol

még elérhető kérdezendő – vagy a területi mobilitáshoz tartozó adatgyűjtésről

egyaránt beszélhetünk.

A demográfiai blokkban olyan alapvető, a korábbi kutatásokban is szereplő trendkérdések

szerepeltek, amelyek általában minden survey részét képezik (nem; kor;

lakhely; iskolai végzettség; munkapiaci aktivitás). A 15–29 évesekkel kapcsolatosan

a családalapítás és a gyermekvállalás kiemelt vizsgálati terület, ezért a társadalmi

reprodukció kérdéskörei is többségükben alkalmasak a trendelemzésre. A területet

érintő kérdéskörök a következők voltak:

• családi állapot; párkapcsolat; házasság; házasodási tervek,

• gyermekszám; gyermekvállalási tervek,

• gyermekvállalás elhalasztásának/elutasításának okai,

• család és munka összeegyeztethetősége,

• családalapításhoz kapcsolódó attitűdök.

A fiatalok élethelyzetét öt fő kérdéskör mentén vizsgáltuk, a demográfiai kérdésekhez

hasonlóan – a korábbi kutatási hullámokkal összehasonlítható módon – elsősorban

trendkérdések alkalmazásával. Az élethelyzetet vizsgáló fő területeket az alábbiak

jelentették: munka, munkanélküliség, külföldi munka; tanulás (külföldi tanulás);

jövedelem és vagyoni helyzet; lakhatás; egyenlőtlenségek.

A munkával foglalkozó kérdésekben az eddigi munkatapasztalatok teljes körű feltárására

törekedtünk, vizsgáltuk a diákmunkával és a közmunkával kapcsolatos tapasztalatokat

is. Kérdések szerepeltek a kérdőívben a foglalkoztatás körülményeiről,

a munkahely biztonságának megítéléséről, a munkanélküliség megtapasztalásáról,

a munkakeresést és az elhelyezkedést segítő körülményekről (tények és attitűdök),

az elhelyezkedési reményekről. Ebben a részben foglalkoztunk részletesen a külföldi

munkával kapcsolatos tapasztalatokkal és tervekkel, a külföldi munkavállalást

ösztönző és mérséklő tényezőkkel.

A tanulással foglalkozó kérdésblokkban az oktatási életút és a képzettségi szint

pontos rögzítésén kívül a kimaradás okainak feltárására koncentráltunk. Kérdéseket

fogalmaztunk meg a nyelvtudás szintjével és felhasználásával kapcsolatban.

A korábbi hullámokhoz hasonlóan foglalkoztunk a tanulási, ezen belül a külföldi

tanulásra vonatkozó tervekkel.

A jövedelemre és vagyoni pozícióra vonatkozóan több kérdés vizsgálta az objektív

és a szubjektív anyagi helyzetet, ezen belül az adósságokra és a megtakarításokra is


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

rákérdeztünk. A pénzügyi szolgáltatások igénybevétele és a szülőktől való pénzügyi

önállóság vizsgálata is részét képezte a kérdésblokknak.

A lakhatással kapcsolatban a lakáskörülmények és az ezekkel kapcsolatos elégedettség,

a háztartásméret és a háztartástagokkal kapcsolatos viszonyok azonosítása,

valamint az elköltözési tervek határozták meg a kérdések irányát. Az egyenlőtlenségeket

vizsgálva alapvetően két területre, a vagyoni és a digitális egyenlőtlenségekre

koncentráltunk.

Az életmód esetében is lehetőséget kívántunk biztosítani a trendelemzésre,

azonban a kérdéskörök jellegéből fakadóan sokkal nagyobb szabadságot adtunk

az aktualitások vizsgálatának. Három fő részre bonthatók az életmódra vonatkozó

kérdéskörök: szabadidő eltöltése, médiafogyasztás és kockázati magatartások modul.

A szabadidős modulban a szabadidős helyszínek látogatását, a szabadidős tevékenységeket

vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a kulturális terek látogatásával, amely a

kutatás kezdete óta a kérdőív állandó részét képezi. A szabadidős elfoglaltságok közül

részleteztük a sportolási szokásokat, kitérve a sportolás ösztönzőinek vizsgálatára.

A médiafogyasztás modul a hagyományos média (elektronikus média és nyomtatott

sajtó, valamint hagyományos könyv) fogyasztását elsősorban az újmédia jelenségkörében

vizsgálta. Ebbe a tartalmi részbe építettük be az infokommunikációs

eszközök birtoklásának és használatának jellegzetességeit, az „always on” jelenség,

valamint az online játék és az online közösségi média használatának (szabadidős és

professzionális felhasználás; közösségi és közéleti felhasználás) vizsgálatát. Ebben a

részben foglalkoztunk a médiumok fontosságának megítélésével is.

A kockázati magatartásokkal foglalkozó modul a dohányzás, az alkohol és a

kábítószer témáját ölelte fel. A modul célja a dohányzás és alkoholfogyasztás mértékének,

illetve a drogfogyasztók kapcsolathálózati jelenlétének, továbbá a droghoz

való hozzájutás lehetőségének vizsgálata volt.

Az életesemények külön blokkban szerepeltek, amelyben a megélt eseményeken

túl a jövőképre is vonatkoztak kérdések, a következő dimenziók szerint:

• elköltözés a szülői házból, szülőktől független élet

• az első szakmai végzettség megszerzése

• önálló, saját lakásba költözés

• a tanulmányok befejezése

• az első pénzkereset

• önálló döntéshozatal az élet meghatározó kérdésekben

• komoly párkapcsolat kialakítása

• a „felnőtté válás” szubjektív értékelése

83


Székely Levente: Szürke hattyúk

84

Az egyén önképét, közösségekhez való kapcsolódását és társadalmi integrációját

négy önálló területen vizsgáltuk. Ezek: a társadalmi közérzet és azon belül a politikai

attitűdök, értékek és identitás, vallás, kortárs közösségek.

A társadalmi közérzettel foglalkozó részben vizsgáltuk a fiatalok politikai érdeklődésének

irányait és a politikai-társadalmi részvétel általuk preferált módjait. Az

elégedettséget több dimenzióban mértük fel, így az ország helyzetével, a demokrácia

működésével, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vélemények

vizsgálatára került sor. A kérdések alapvetően a korábbi hullámok kérdőíveinek is

részét képezték. E kérdéskörbe tartozott a társadalmi intézmények iránti bizalom

értékelése, valamint a szervezetekhez való kötődés formális és informális viszonyainak

vizsgálata. Az ezredfordulón indult kutatássorozat a kezdetektől próbálja a

fiatalokat rábírni a saját nemzedékükre vonatkozó reflexióra, a 2016-os kutatásban

is helyet kaptak az ifjúság legnagyobb problémáját feldolgozó kérdések.

Az identitás témáját az etnikai hovatartozásra, a nemzeti identitásra és ezen belül

a magyar identitásra, illetve a különböző (pl. családi, baráti, médiára vonatkozó)

kötődésekre irányuló kérdéskörökkel jártuk körül. Az értékeket a szülői értékekhez

való viszony szerint, illetve az ezredfordulós ifjúságkutatásban szereplő, Inglehart

(1997) munkáin alapuló értékvizsgálat mentén vizsgáltuk. Külön részleteztük a

valláshoz való kötődést és a vallásgyakorlatot, amit a vallásos nevelésre és a felekezethez

tartozásra vonatkozó kérdésekkel egészítettünk ki.

A kérdőívben igyekeztünk helyet szorítani az ifjúsági közösségek vizsgálatának,

így kérdéseket fogalmaztunk meg a barátok, a baráti kör és a törzshelyek jelenlétével

és szerepével kapcsolatban. A közösségekhez való kötődést azon keresztül vizsgáltuk,

hogy az adott közösséget a kérdezett fontos információforrásként értékelte-e.

A kérdőív utolsó, már nem a kérdezett válaszait tartalmazó részben a

kérdezők nyilváníthattak véleményt a kérdezettről, illetve szolgáltattak fontos

szempontokat az interjú körülményeiről. Ebben a részben sor került az interjúalany

lakáskörülményeinek, az interjú körülményeinek (szülők jelenléte) és az interjúalany

személyiségének (együttműködés, tájékozottság) jellemzésére.

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a 2016-os kérdőívben helyet kapott egy önkitöltős

blokk a kérdezőbiztossal segített blokkok mellett, amelyben a kockázati

magatartások (dohányzás, alkohol, drog), a szexualitás és a politikai preferencia

kérdéskörei kaptak helyet.

A tervezett tematika alkalmazásával a kérdőív lekérdezése átlagosan legalább

60-70 percet vett volna igénybe, ami egyértelműen rontotta volna a kérdezés minőségét.

Ezért a magyarországi kérdőív esetében a 2008-as gyakorlatnak megfelelően


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

alminták alkalmazásával dolgoztunk, ezzel csökkentve a kérdőívhosszt, egyben a

mintanagyságot is egyes kérdések vagy kérdéskörök mentén (2.4. táblázat). Fontos

megjegyezni, hogy a kérdőív kérdésstruktúrája nagymértékben befolyásolja a

lehetséges elemzési irányokat, egyértelmű korlátot jelentve a két eltérő blokkban

szereplő kérdés együttes vizsgálatában.

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések) N=8000

„Lila” blokk

(N=2000):

politikai

szocializáció

„Sárga” blokk

(N=2000): életesemények;

munkapiaci

attitűdök; jövőképek

„Zöld” blokk

(N=2000):

családalapítás –

gyermekvállalás;

sport, szabadidő

2.4. táblázat: A magyarországi kérdőív felépítése

„Kék” blokk

(N=2000): média,

újmédia

A külhoni kérdőívek tematikus felosztása a lehető legteljesebb összehasonlíthatóság

érdekében a magyarországi kérdőív témaköreire épül, azzal azonos, mindemellett

helyi témák is megjelennek benne. A külhoni mintanagyság azonban nem tette lehetővé

a magyarországihoz hasonló alminták képzését és almintánként eltérő tematika

alkalmazását, ezért a külhoni kérdőívek elsősorban a trendkérdések tekintetében

azonosak a magyarországi kutatásban alkalmazott kérdőívvel.

A külhoni kérdőívekben ugyanakkor nem szerepeltettük azokat a technikai kérdéseket,

amelyek a mintába kerültek megváltozott elérhetőségeire vonatkoztak,

aminek nagyrészt az volt az oka, hogy a külhoni mintaválasztás módszere eltért a

magyarországi címlistás mintaválasztástól. Sok olyan kérdés is kimaradt a külhoni

kérdőívekből, amelyek a magyarországi kérdőívben nem trend jellegűek voltak.

A teljesség igénye nélkül kimaradt például a gyermekvállalás akadályainak taglalása,

az ideális munkahelyre vonatkozó blokk, az Európai Unió megítélése vagy a helyi

ügyek vizsgálata. Nem került bele a külhoni kérdéssorokba számos politikai szocializációra

és aktivitásra vonatkozó kérdés sem, illetve az online közösségi média

vizsgálatának részletezettsége is elmarad a magyarországi verziótól.

A külhoni kérdőívek a trendkérdések mellett tartalmaznak közös kérdésblokkot

a külhoni régióra vonatkoztatva, amely az anyaországi kérdőívben nem szerepel.

Ez a kérdésblokk szinte kizárólag az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket tartalmaz,

amelyet szétbonthatunk négy fontosabb részre. Kifejezetten identitással foglalkozik

a kérdőív a haza fogalmának meghatározásakor, illetve a többségi nemzethez és

a magyar nemzethez való tartozás vizsgálata során. A közösség blokk vizsgálja a

nemzeti alapú közösségi kapcsolatokat (a baráti kör összetételét, az online közösségi

85


Székely Levente: Szürke hattyúk

oldalakon a különböző nemzetiségű kapcsolatok számát). Szerepel kérdés az etnikai

feszültségek érzékelésével kapcsolatban, illetve a nemzeti közösségek jeles személyeit

is megkísérli a kérdőív feltárni a leghíresebb magyar személyre vonatkozó kérdéssel 9 .

Politikai (vagy jogi) terület a magyar állampolgárságra, illetve a magyarországi

választásokon való részvételre vonatkozó kérdés és az ehhez tartozó pártpreferencia-vizsgálat.

Természetesen a kérdőívben szerepelnek kérdések az adott országbéli

politikával kapcsolatban, így választással, illetve pártpreferenciával kapcsolatos

kérdések is találhatók a kérdőívben. Nyelvhasználattal és a nyelvi kompetenciákkal

többféle megközelítésben foglalkozik a kérdőív, egyrészt vizsgálja a teljes oktatási

rendszerben töltött idő nyelvhasználatát (Ön milyen tanítási nyelven végezte/végzi

a(z) … tanulmányait?). Foglalkozik a nyelv ismeretével, a magyar mellett rákérdez

a többségi nyelv ismeretére, és vizsgálja a mindennapi nyelvhasználatot (milyen

nyelven történnek az interakciók a munkatársakkal, a családdal), illetve a média- és

tartalomfogyasztás nyelvét (2.2. ábra).

Identitás

• többségi és a magyar nemzethez tartozás

• többszörös nemzeti identitás

• haza fogalma

Közösség

• nemzeti alapú közösségi kapcsolatok

• etnikai feszültségek

• leghíresebb magyar személy

Politika

• magyar állampolgárság

• magyarországi választásokon való részvétel

• pártpreferencia (magyarországi)

Nyelvhasználat - nyelvi kompetenciák

• nyelvhasználat a köznapi

tevékenységek során

• nyelvhasználat a tartalomfogyasztás során

• többségi és a magyar nyelv ismerete

• tanítási nyelv (óvodától a felsőoktatásig)

2.2. ábra: A külhoni kérdőívek kiegészítő közös tematikája

9 A nyelvi és közösségi dimenziókat vizsgálva a nemzeti identitás mentén megállapítható, hogy

a vizsgált régiók mindegyikében a helyi magyar közösségbe ágyazott baráti kapcsolatok a

nyelvhasználatnál is fontosabbak a magyar identitás megőrzésében (Székely, 2018b).

86


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

MINTATERVEZÉS ÉS ADATFELVÉTEL

Az ifjúságkutatás mintaválasztásának alapvetései nem változtak az ezredforduló óta,

amikor annak kereteit a kutatócsoport Nemeskéri István vezetésével megrajzolta.

A cél minden esetben az volt, hogy a minta reprezentatív legyen, és a kutatás adatai

alapján készített becslések érvényesek legyenek a 15–29 évesek korcsoportjára.

A kutatás mintáinak kialakítása hasonló szempontok alapján, az egyes régiókról

rendelkezésre álló adatoknak, statisztikáknak megfelelően történt a 2016-os és az

azt megelőző vizsgálatok során is 10 . A következőkben a legutolsó hullám (2016)

mintaválasztási eljárásának részleteit tárgyaljuk, külön a magyarországi, és különkülön

az egyes külhoni régiók mintaválasztásait.

Magyarországi minta

A magyarországi fiatalokat felmérni hivatott ifjúságkutatás 8000 fős (megvalósult)

mintája a 15–29 éves korosztályt országosan reprezentálja nem, életkor, iskolai végzettség,

településtípus, régió szerint. A vizsgálat így a 2000-ben indult ifjúságkutatás-sorozat

minden hullámával összehasonlítható, longitudinálisan elemezhető.

A magyarországi minta készítéséhez a Belügyminisztérium (korábban: Közigazgatási

és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) 2015. december 31-én

érvényes adatállományát 11 használtuk, amely településenként tartalmazta az érvényes

lakóhellyel rendelkező és az adott korosztályba tartozó lakosság létszámát

férfiakra és nőkre vonatkozóan, születési évenkénti bontásban.

A mintavétel több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer

alkalmazásával. Első lépcsőben a vizsgálandó települések, második lépcsőben az

adott települések felkeresendő címeinek kiválasztására került sor. Az elsődleges

mintavételi keretet a magyarországi települések listája alkotta (PSU), a másodlagos

mintavételi keretet pedig az ezen településen élő, olyan 15–29 éves fiatalok, akik

Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején (SSU). Azokat

10 Nemeskéri (2001) a mintaválasztás során a kistérségekből, illetve Budapest esetében a kerületekből

indult ki, a cél az volt, hogy minden egyes kistérségben készüljön interjú.

11 Érdemes megjegyezni, hogy a címlistás kutatások alkalmazásánál korlátot jelent a nyilvántartás

adatállományának minősége. A minőséget nem kizárólag belső okok rontják (az

átvezetésből, frissítésből adódó nem létező vagy rossz címek), hanem főleg az ifjúsági célcsoportban

tapasztalható, valóságtól eltérően nyilvántartott adatok (pl. kollégiumban, albérletben,

rokonnál élők) is negatívan befolyásolják. Életszerű példák a szülőkkel élő fiataltól (aki

a nagymamához van bejelentve, hogy a preferált iskolába járhasson), a hivatalosan szülőkkel

élő, valójában csak ünnepekkor hazajáró távoli városban albérletben lakó egyetemistáig.

87


Székely Levente: Szürke hattyúk

tekintettük 15–29 éves fiatalnak a kutatás során, akik 1987. január 1. és 2001. december

31. között születtek. Számuk 1 701 837 fő volt a mintavételkor. Első lépésben

a településeket rétegekbe soroltuk a földrajzi elhelyezkedésük és a településen élő

fiatalok száma alapján, összesen 95 réteget meghatározva. Ezek után rétegenként

véletlen mintát vettünk a települések közül, összesen 357 települést kiválasztva.

A második lépcsőben a kiválasztott településeken az adott réteg elemszámával arányos

módon a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartási adatbázisából véletlen

valószínűségi mintavétellel választottuk ki azokat, akik a mintába kerültek. Összesen

32 000 címmel dolgozhattunk: egy 8000 címet tartalmazó főcímlistával és három,

egyenként 8000 címet tartalmazó pótcímlistával.

Az Ifjúság2008 kutatás során alkalmazott jó gyakorlatnak megfelelően a mintavétel

során négy településmintát (4x2000 fős) alakítottunk ki, amelyek külön-külön is

leképezik az ország településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság

szerint. A mintába került településeken a megkérdezendők kiválasztása a Belügyminisztérium

adatállománya alapján két demográfiai szempont (nem és életkor)

alapján történt. Fontos megjegyezni, hogy ez az a két szempont, amely lehetőséget

biztosít a mintaválasztásra, más ismérvek, pl. családi állapot, nemzetiség, iskolai

végzettség, a mintaválasztás alapját képező lakcímadatbázisokban nem szerepelnek.

Részben emiatt a mintavételből eredő kismértékű torzulások kiküszöbölése

során a több szempontú matematikai súlyozási eljárásban az iskolai végzettséget

is figyelembe vettük. Ennek eredményeként a négy 2000 fős alminta külön-külön,

és az összeillesztett 8000 fős minta szintén reprezentatív a 15–29 éves korosztályra

vonatkozóan nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, régió szerint.

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait

beépítettük a végleges kérdőívbe. Az adatfelvétel számítógéppel segített személyes

lekérdezési módszerrel készült. A címek kiosztása egy lépésben történt, a kérdezőbiztosok

a sikertelen interjúk esetén többször is felkeresték az adott címet.

Külhoni minták

A vizsgált populáció a környező országok magyar nemzetiségű (magukat magyarnak

valló), 15–29 éves fiataljai, akik a teljes magyar lakosság kb. 15–20 százalékát teszik

ki. E populációból került ki az a 4000 fős minta, amely a szociodemográfiai jellemzők

(nem, életkor, lakóhely) mentén tekinthető reprezentatívnak. A reprezentativitás

alapját képező alapmegoszlásokat az egyes országok mikrocenzusi és népszámlálási

adataiból, ennek hiányában pedig a rendelkezésre álló becslésekből nyertük.

88


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A kutatás célcsoportja az öt régióban élő magyar, 15–29 éves korosztály volt.

A mintaválasztás során az egyik alapvető kérdést az jelentette, hogy ezeknek a régióknak

hol húzódnak a földrajzi határai, a másik elvi kérdés, hogy kit tekintünk

magyarnak. A területek kijelölését a helyi kutatóintézetek munkatársaival közösen

végeztük el, korábbi tapasztalatok és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.

A kutatás így azon területekre vonatkozik, amelyekben a magyar nemzetiségűek aránya

számottevőnek tekinthető. A régiós minták településszámát tekintve Erdélyben

149, Kárpátalján 48, Felvidéken 45, Vajdaságban 38 településen történt adatfelvétel.

Magyarnak tekintettük azokat a fiatalokat, akik jól beszélik a magyar nyelvet

(képesek megérteni a magyar nyelvű kérdőívet, magyarul tudnak rá válaszolni).

Régiós bontásban a mintavétel a következőképpen alakult:

• Szlovákia (Felvidék), 1000 fő

• Ukrajna (Kárpátalja), 500 fő

• Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld), 2000 fő

• Szerbia (Vajdaság), 500 fő

• Összesen 4000 fő.

Az adott területen alkalmazandó mintavételi eljárásra a helyi partnerektől vártunk

javaslatot. A kialakított minták a rendelkezésre álló információk alapján a lehető

legszigorúbb elvárásoknak igyekeztek megfelelni. Ennek érdekében a MOZAIK2001

mintaválasztásához hasonlóan a kiválasztás során alkalmaztuk a véletlen eljárást.

A következőkben sorba vesszük az egyes regionális minták kialakítását.

Erdély

A minta alapját a népszámlálási adatok adták, amelyek a Román Statisztikai Hivatal

(Institutul National De Statistica) hivatalos közleményeiből származnak. A teljes

erdélyi mintaelemszám 2000 fő volt, ebből Partium, Belső-Erdély területén 1000

főt, és Székelyföldön újabb 1000 főt kérdeztünk meg.

Erdélyben az adatfelvétel szigorított véletlen sétás rétegzett mintavétellel zajlott.

A szigorítás életkori csoportok és nemek szerint történt (szabad kvóták). A mintát

először rétegeztük megyék szerint a 15–29 éves korú magyar népesség 2011. évi

népszámlálási lélekszáma alapján.

Ezt követően a mintát településtípus szerint tovább rétegeztük. A városokat két

csoportba soroltuk (megyeszékhely, többi város), a községeket pedig a magyarság

aránya és néprajzi-földrajzi és szociológiai jellegzetességek alapján csoportosítottuk

(amennyiben erre szükség volt, azaz a megyében nagyobb számban és arányban

89


Székely Levente: Szürke hattyúk

– azaz 10 százalék fölött – élnek magyarok). Ezekből a lehatárolt területi-etnográfiai

csoportokból („kisrégiókból”) egyszerű véletlen kiválasztással településeket jelöltünk

ki, ahol a megfelelő esetszámot lekérdeztük. (Például Hargita megyében a községeket

három csoportba soroltuk, Csíkszék, Udvarhelyszék és Gyergyószék szerint,

ez utóbbi a megye északi, Maroshévíz környéki részét is tartalmazta. Ezt követően

arányosan kiválasztottunk mindegyik kisrégióból megfelelő számú községet.)

A mintába került településeken kijelöltünk falvakat, falurészeket, illetve városrészeket,

utcacsoportokat és kiindulópontokat, ahol véletlen sétás módszerrel a

szükséges esetszámok lekérdezésre kerültek.

A mintavétel során a nagy tömbben élő magyarság körében, elsősorban Székelyföldön,

a véletlen sétához egy lépésszám is társult (2–4), ami azt jelentette, hogy a

kérdező minden második-negyedik lakásban kereste a célcsoport tagjait. Ezt a módszert

a Partium (Bihar, Szatmár) több mint 80 százalékban magyarlakta településein

is alkalmaztuk. Székelyföld nem magyar többségű településein (Marosvásárhely)

a lépésszám 1 volt. A lépésszám során a házszámokat tekintettük irányadónak. Ha

egy házszám alatt maximum négy háztartás/lakás van, onnan csak egy fiatal volt

lekérdezhető. Ha a házszám/tömbház/társasház több mint négylakásos, a lakrészek

száma is a lépésszám részét képezte, tehát alkalmazni kellett a lépésszámot.

Erdély többi részén, ahol a magyarság megyei szinten kisebbségben él (és a települések

nagy részén is), a véletlen sétához 1-es lépésszám társult, tehát a kérdező egy

adott utcacsoport vagy falu végigjárása során minden egyes olyan lakásba bement,

ahol magyarok élnek. A kérdező az előző válaszadótól érdeklődhetett arról, hogy

ki a legközelebbi magyarul beszélő szomszéd.

A kérdezőbiztosok címkövetési listát vezettek, ahová feljegyezték, hogy a felkeresett

házszámokon/lakásokban sikerült-e kérdőívet kitölteni, ha igen, mi a neme,

legmagasabb iskolai végzettsége és korcsoportja a fiatalnak. Amennyiben nem történt

adatfelvétel, a meghiúsulás okát is dokumentálniuk kellett.

Erdély Székelyföldön kívüli területein (kivéve Partium legalább 80 százalékban

magyarlakta községeit) a címkövetési listára csak a magyarlakta háztartások/házszámok

adatait vezették fel, mivel itt gyakorlatilag lépésszám nincs, vagy

nem követhető a nem magyar háztartások nagy száma miatt. A háztartásokban

a szigorításhoz használt keretszámok (életkor, nem) alapján választották ki

a válaszadó személyt.

90


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Felvidék

A minta alapját a 2011-es népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szlovák Statisztikai

Hivatal (Štatistický úrad SR) hivatalos közleményeiből származnak. A felvidéki

minta elemszáma 1000 fő.

A mintaválasztás alapstatisztikái tartalmazták a területi jellemzőket és a magyar

népesség életkor és nem szerinti arányait. A rétegzett mintaválasztás két lépcsőben,

egyszerű véletlen módszerrel történt. Első lépcsőben a megyék (Besztercebánya,

Kassa, Nagyszombat, Nyitra és Pozsony megye), majd a megyén belüli járások lettek

elemszámmal arányos módon kiválasztva. Második lépcsőben a települések kerültek

kiválasztásra, ügyelve arra, hogy a kiválasztott megyék székhelyei önreprezentáló

településként jelenjenek meg a mintában.

A magyar nemzetiségűek aránya egyes megyékben alacsony volt, ezen okból

Trencsén, Zsolna és Eperjes megyék nem kerültek be a mintavételi keretbe. A minta

kialakításánál – a teljesíthetőség érdekében – ügyeltünk arra, hogy a lekérdezendő

magyarok aránya 20 százalék alatt legyen a település magyar lakosságához viszonyítva.

A mintavételi keretbe 492 település került bele, ezen települések feleltek

meg a 20 százalékos küszöbértéknek, a végleges minta 45 települést tartalmazott.

A szlovákiai magyarok 30 százaléka városban, míg fennmaradó 70 százalékuk kisebb

településeken, községben lakik. A minta településtípus szerinti megoszlása

megegyezik az alapsokaságban tapasztalt arányokkal.

Egy-egy településen a lekérdezendők száma 10 és 44 között mozgott. A kérdezőbiztosok

számára minden település esetében nem és életkori csoportok alapján

rendezett kvótákat készítettünk, amelyeket az adatfelvétel során követniük kellett

(például 20–24 éves, férfi).

A magyarországi gyakorlatnak megfelelően a kérdőívet a kérdezőbiztosok személyesen

kérdezték végig, önkitöltésre csak az önkitöltős kérdések esetében került

sor, kötelezően. A lekérdezésre a kérdezendő személy otthonában, a megfelelő célcsoport

kiválasztásával került sor. Egy háztartásból egy kérdezett volt kérdezhető,

az, akinek a kérdezés napjához legközelebb van a születésnapja. A kérdezőbiztosok

munkájának ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt.

A terepmunkát végző kérdezőbiztosnak követnie kellett a címkártyán kiosztott

kvótákat. Az ellenőrzéshez adminisztrálnia kellett a címek felhasználását, a kérdezettől

telefonszámot kellett kérnie.

91


Székely Levente: Szürke hattyúk

92

Kárpátalja

Az 500 fős mintát Molnár József demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar

Főiskola tanára dolgozta ki a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.

A kárpátaljai magyar népesség összetétele viszonylag sok szempontból ismert, ám

– a hivatalos forrásokból származó adatok szűkössége miatt – a vonatkozó ismeretek

jelentős része közvetett források alapján vezethető csak le. A fiatal, 15–29 éves

kárpátaljai magyar népesség 500 fős rétegzett reprezentatív mintájának kialakítása

során felhasználásra kerültek a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás anyanyelvi,

nemzetiségi, korszerkezeti stb. adatai, különböző (megyei, járási, települési, nemzetiségi)

hozzáférhető bontásokban; a népességszám, illetve korösszetétel aktuális,

járási bontású adatai; az utóbbi évek járási bontású migrációs adatai; a kárpátaljai

felsőoktatási intézmények fellelhető adatai; tudományos publikációk 12 ; sajtóközlemények,

cikkek; szakmai konzultációk. A népszámlálási adatokkal kapcsolatban a

szakmabeliek szkeptikusak, főként a fiatal korosztályt érintő társadalmi folyamatok

miatt (háború; sorozás; kivándorlás).

A minta kvótás mintavételen alapult véletlen sétás kiválasztással, amely

településenként különbözött. A településen élő magyarok arányához igazodva

különböző kiválasztási módszerrel dolgoztuk ki az útvonaltervet

a kérdezőbiztosoknak.

12 Fedinec, Cs. – Vehes, M /szerk./ (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem, politika, kultúra.

Argumenum, Budapest.

Molnár, J. – Molnár, D. I. (2005): Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és

népmozgalmi adatok tükrében. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és

Taneszköztanácsa, Beregszász.

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2008: Міграційний рух

населення в 2007 році. Статистичний бюлетень. Ужгород.

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2016: Закарпаття у

демографічному вимірі. Статистичний збірник. Ужгород.

Державний комітет статистики України, 2003: Національний склад населення

України та його мовні ознаки (За даними Всеукраїнського перепису населення 2001

року). Київ: Держкомстат України.

Державний комітет статистики України, 2004: Розподіл населення найбільш

численних національностей України за даними Всеукраїнського перепису

населення 2001 року. CD-ROM. Київ.

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Населення Закарпатської

області (За підсумками першого Всеукраїнського перепису населення 2001 року).

Статистичний збірник. Ужгород.

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Національний склад населення

та його мовні ознаки (статистичний бюлетень). Ужгород.

database.ukrcensus.gov.ua/MULT/Database/Census/databasetree_uk.asp

www.uz.ukrstat.gov.ua


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya kevesebb mint 50 százalékra

becsülhető, és van magyar tannyelvű iskola, ott a 15–17 év közöttiek kiválasztása az

iskolai osztálykönyv alapján történt szisztematikus kiválasztással (minden negyedik,

a településen élő tanuló került a mintába). Az idősebb korosztályokba tartozókat,

illetve magyar tannyelvű iskola hiányában a fiatalabb korcsoportokba tartozókat is

kapcsolathálón keresztül választottuk ki, ezekben az esetekben a kérdezőbiztosnak

lehetősége volt arra, hogy az ismeretségi körében keressen a célcsoportba tartozó,

életvitelszerűen a településen élő fiatalt.

Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya több mint 50 százalékra becsülhető,

a mintába kerülők kiválasztása véletlen séta alkalmazásával történt. Az

adott település (római katolikus, református vagy görög katolikus) templomától

indulva az út (bal vagy jobb) oldalán volt szükséges megkeresni minden negyedik

háztartást. Amennyiben a felkeresett háztartásban nem volt a kvótába illő vagy a

kutatásban részt venni kívánó adatközlő, a sorban negyedik háztartással folytatódott

a felkeresés, és a sikertelenséget fel kellett jegyezni a terepnaplóba. Egy háztartásba

tartozó több, a mintába illő fiatal esetén a születésnapos kiválasztás egyik

módszerével éltek a kérdezőbiztosok: azt választották ki, akinek születési hónapja

és napja kisebb számú (pl. ha az egyik májusban, a másik decemberben született,

akkor is a májusit kellett megkérdezni, ha egyébként évei számát tekintve ő a fiatalabb).

Beregszász esetén, ahol a legtöbb magyar él a városok közül, vegyítettük a két

előző eljárást. Három útvonalat alakítottunk ki, eltérő hosszúságú útszakaszokat

megjelölve a kereséshez.

A terepmunkáról jegyzőkönyvet kellett vezetni (terepnapló). Szükséges volt feltüntetni,

hogy miként találta meg az adatközlőt, kin keresztül jutott el hozzá. A véletlen

séta esetén pontosan be kellett jelölni, honnan kezdődött a kérdezés (utca,

házszám), melyik volt a ház, ahonnan a számolás indult, majd minden negyedik

háztartás házszámát be kell jelölni, feltüntetve azt is, hogy sikerült-e ott a kérdezés,

vagy sem (ha nem, akkor azt is, miért nem, pl. nem voltak otthon, nem lakik ott

senki, nem akartak válaszolni stb.).

Vajdaság

Az 500 fős minta alapját a népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szerb Statisztikai

Hivatal (Републички завод за статистику) hivatalos közleményeiből

származnak.

A minta elkészítéséhez a 2002-es népszámlálási adatok településenkénti koreloszlását

és nemi arányát, illetve a 2011-es népszámlálási adatok vajdasági magyarokra

93


Székely Levente: Szürke hattyúk

vonatkozó településenkénti eloszlását vettük alapul. A vajdasági magyar népességen

belül a 15 és 29 év közöttiek közé 25 206 nő tartozik, és 26 703 férfi. A férfiak többsége

a korosztályon belül 51,5 százalékos. Három korosztályra bontottuk a mintát. Az

első csoport a 15 és 19 év közöttiek, a minta 32 százaléka, a második csoport 20 és

24 év közöttiek, 34 százalék, a harmadik csoport 25 és 29 év közöttiek, 34 százalék.

A minta 50 százaléka férfi és 50 százaléka nő.

A kutatás során kvótás mintavételt alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok a kérdőívekkel

együtt kaptak egy táblázatot (kvótát), amely tartalmazta a lekérdezendő alanyok

nemek és kor szerinti eloszlását. Vajdaság tartomány szintjén rendelkezünk adatokkal

a teljes népesség nem- és korszerkezetéről. Ez alapján a kérdezőbiztosok nem

és kor szerinti bontásban megkapták, hogy mely településen milyen korú férfiakat,

illetve nőket kell lekérdezniük. A kiválasztásban megkötés volt, hogy családtagokat

nem volt szabad lekérdezniük, de ismerősöket felkereshettek a lekérdezés során.

A mintába kerülő településeket 15 község települései közül választottuk ki. Ezen

községekben él a populáció 54,6 százaléka, azaz 43 658 személy.

A kutatás megvalósítása

A 2016-os kutatás során az adatfelvételeket azonos eszmei időben, 2016 őszén valósítottuk

meg. A terepmunka a magyarországi adatfelvétellel indult meg 2016. október

elsején, majd ezt követte többé-kevésbé egységesen a külhoni terepmunkák indítása.

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tanulságairól a terepmunka

vezetőjével és területi instruktorok részvételével workshopot tartottunk, ahol a kérdőív

egyes kérdéseit közösen megbeszélve, a pontosításokat, kiegészítő utasításokat

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tapasztalatai alapján módosított

kérdőív a programozást követően a programozó, majd a kutatásban részt vevő

elemzők folyamatos tesztelése után nyerte el végleges formáját. Az adatfelvételben

részt vevő instruktorok és kérdezőbiztosok a terepmunka indulása előtt egyedi

felkészítésen vettek részt. A budapesti központi eligazítás mellett a külhoni régiók

mindegyikében külön-külön eligazítások zajlottak.

A lekérdezés Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján papíralapú kérdőívvel (PAPI)

történt, míg Magyarországon és a Felvidéken számítógéppel segített személyes lekérdezési

módszerrel (TAPI) dolgoztunk. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően

minden régióban a kérdezőbiztosok ugyanazon instrukciók alapján dolgoztak.

94


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A kutatás terepmunkája során a vizsgált régiókban számos nehézséggel kellett

megküzdeni, ilyen volt a célcsoport fellelhetőségének nehézsége (pl. migrációs okok),

a szűk időkeret, illetve az időjárási viszonyok (elsősorban Erdélyben jelentett problémát

a havazás). Mindezeket a kutatásban részt vevők jól kezelték, és az adatfelvételek

határidőre el tudtak készülni. Erdélyben zártuk utolsóként a terepmunkát,

2016. december 30-án (2.5. táblázat).

Minta

elemszáma

Lekérdezés

módszere

Terepmunka kezdete

Terepmunka vége

Magyarország 8000 TAPI 2016. október 1. 2016. december 4.

Erdély 2000 PAPI 2016. október 25. 2016. december 30.

Felvidék 1000 TAPI 2016. november 21. 2016. november 18.

Kárpátalja 500 PAPI 2016. november 8. 2016. november 23.

Vajdaság 500 PAPI 2016. október 28. 2016. november 28.

2.5. táblázat: A terepmunka főbb adatai

A terepmunkában érintett települések száma természetesen a minta elemszámához

igazodott, így a magyarországi minta esetében volt a legjelentősebb, 357, amely

nagyságrendileg megfelel a korábbi hullámoknak. A külhoni mintákba került települések

számát alapvetően meghatározták a regionális sajátosságok, így a magyarlakta

települések szerkezete, a magyar népesség aránya. Ebből adódóan a mintába

került települések száma és a minta elemszáma nem feltétlenül arányos. A felvidéki

terepmunka koncentráltságát mutatja, hogy egy kérdezőbiztosra itt jutott átlagosan

a legtöbb kérdőív (24 db) a külhoni területeken (2.6. táblázat).

Települések

száma

Kérdezőbiztosok

száma

Átlagos

kérdőívszám

(kérdezőnként)

Egy kérdezőbiztos

által lekérdezett

kérdőívek (min.-max.)

Magyarország 357 172 47 1–135

Erdély 149 116 17 4–47

Felvidék 45 42 24 8–55

Kárpátalja 48 46 10 3–16

Vajdaság 38 44 11 2–30

2.6. táblázat: Kapacitások

95


Székely Levente: Szürke hattyúk

Az átlagos interjúhossz nagyon különböző volt az egyes területeken. Az eltérő lekérdezési

módok miatt a tapasztalt lekérdezési időket némileg másképp kell értelmeznünk.

Magyarországon és a Felvidéken tablettel segített lekérdezési módszerrel

dolgoztunk, a tableteken működő adatfelvételi szoftver a kérdésekre adott válaszok

rögzítése mellett a kérdőív kitöltési idejét is naplózza. Magyarországon az átlagos

interjúhossz 41 perc volt, de a különböző alminták némileg eltérő átlagidőket produkáltak.

A leghosszabb – a politikai szocializáció témakörét kibontó – „lila” blokk

43 perces volt átlagosan, míg a „zöld” – a családalapítás, gyermekvállalás, sport és

szabadidő kérdésköreivel foglalkozó – blokk 41 perces, az életesemények, munkapiaci

attitűdök, jövőképek „sárga” blokkja 40 perces, végül a legrövidebb idő alatt

lekérdezett blokk a média, újmédia területével mélyebben foglalkozó „kék” blokk

lett, átlagosan 39 perces kérdezési idővel.

Felvidéken, az egyetlen külhoni régióban, ahol tablettel segített technikával

valósult meg az adatfelvétel, 37 perc volt az átlagos interjúhossz. Ezekhez képest

nagyon különbözően alakult a többi régióban a lekérdezés átlagideje, Erdélyben

55, Kárpátalján 63, Vajdaságban 70 perc volt az átlagos interjúhossz (2.7. táblázat).

A jelentős különbség származhat a kérdőívek eltérő hosszából (az erdélyi kérdőív

a többi külhoni kérdőívnél hosszabb volt), a technikai megvalósítás eltéréseiből (a

tabletes lekérdezés rövidíti az interjút, mert a kérdezőbiztosnak nem kell figyelnie

a kérdések feltételrendszerére), illetve a papíros kérdezésnél az interjúhossz megítélésének

szubjektivitásából (a kérdőívszoftver az utolsó kérdés megválaszolása után

rögzíti az időt, a kérdezőbiztos által rögzített idő a gyakorlatban lehetett az utolsó

kérdés megválaszolása és kérdezés helyszínének elhagyása is).

Átlagos interjúhossz (perc)

Magyarország 41

Erdély 55

Felvidék 37

Kárpátalja 63

Vajdaság 70

2.7. táblázat: Átlagos interjúhossz

96


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A magyarországi kutatás különlegessége a címlistás lekérdezés. A korábbi kutatási

hullámoktól eltérően a címek kiosztása egy lépésben történt. A kérdezőbiztosok a

sikertelen interjúk esetén a rendelkezésre álló címek közül szabadon választhattak.

A 2016-os kutatásban a pótcímek felhasználása során biztosított szabadság mellett

nem volt lehetőség kvótázásra. Összességében az interjúk 45 százalékát készítettük

el a főcímen, 47 százalékát a pótcímeken. A maradék 8 százalék esetén a megmaradt

pótcímek közül történt a lekérdezés (2.8. táblázat).

Főcím Pótcímek (1) Pótcímek (2) Pótcímek (3) Kvóta Összesen

2008 3247 1324 924 297 2284 8076

2012 3254 1085 1067 926 1668 8000

2016 3580 1543 1170 1032 675* 8000

2.8. táblázat: A magyarországi címlistás kutatás sikeres interjúinak megoszlása

*Nem kvótázás történt, hanem a maradék pótcímek közül választott a kérdezőbiztos.

A magyarországi és külhoni adatfelvételeket végző kérdezőbiztosok munkáját a kutatás

helyi vezetői folyamatosan ellenőrizték, részben a kérdezőbiztosi jegyzőkönyvek

tanulmányozásával, részben rövid telefonos interjúk segítségével, részben helyszíni

bejárással, részben a rögzített adatok ellenőrzésével. Az ellenőrzések során feltárt

problémákat utólagos javítással, újrakérdezéssel minden esetben orvosoltuk. Magyarországon

ellenőriztünk a legszigorúbban: a rendelkezésre álló telefonszámokból

42 százalékot vontuk be az ellenőrzésbe (a lekérdezett kérdőívek 62 százalékában

álltak rendelkezésre telefonszámok, így a teljes minta 27 százalékát ellenőriztük

telefonon). A külhoni régiókban Kárpátalján és Erdélyben személyes felkeresés

is részét képezte a terepmunka ellenőrzésének. Összességében kevés lekérdezést

kellett megismételni az adatfelvétel alatt, a feltárt hiányosságok sem jellegüket,

sem számukat tekintve nem befolyásolták egy ilyen méretű vizsgálat eredményeit

(2.9. táblázat).

97


Székely Levente: Szürke hattyúk

Magyarország

Erdély

Felvidék

Kárpátalja

Vajdaság

Ellenőrzés

kezdete

és vége

2016. 11. 5. –

2016. 12. 02.

2016. 11. 25. –

2017. 01. 20.

2016.12.10. –

2016.12.20.

2016. 12. 4. –

2016. 12. 15.

2016.11.29

– 2016.11.29

Az ellenőrzéshez

bekért adatok (telefonszám,

név, cím)

rendelkezésre állása

Ellenőrzött

kérdőívek

száma

Megismételt

kérdőívek

száma

62% 2121 140

67%

438 + 50

(telefonos +

személyes)

50% 249 2

64%

88 (telefonos

és személyesen

felkeresett)

56% 25 0

21

25

2.9. táblázat: Ellenőrzés

Az ellenőrzést és az adatrögzítést követően a kész SPSS- (*.sav) file-okat logikai

ellenőrzésnek vetettük alá. Mind a papíralapú, mind a tablettel segített adatfelvétel

esetében szükség volt néhány esetben adattisztításra, ám az esetek túlnyomó többségében

technikai és nem tartalmi tisztítást végeztünk (pl. kódok egységesítése;

egyéb válaszlehetőségekkel kapcsolatos műveletek).

A minta kialakításánál a régiók szerinti elemezhetőség és az összehasonlító elemzés

lehetőségének megteremtése alapvető szempont volt, ezért az egész vizsgált

populációra vonatkozó következtetések levonásakor az egyes régióra vonatkozó

adatokat statisztikai eljárással (súlyozás) korrigáltuk. A súlyozásban a mintavételnél

alkalmazott reprezentativitási szempontok (területi jellemzők, nem, korcsoport)

mellett jellemzően bevontuk a rendelkezésre álló iskolázottsági statisztikákat.

Attól függően, hogy milyen adatok álltak rendelkezésre, különböző súlyozási

eljárásokat alkalmaztunk, leggyakrabban iteratív súlyozási módszerrel dolgoztuk.

Az alkalmazott súlyok régiónként eltérően alakultak, a legmagasabbak az erdélyi

minta esetében voltak: 0,32 és 3,29 között oszlottak meg.

98


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Külhoni ifjúságkutatás – módszertani megfontolások

A külhoni kutatás négy térségének adatai között jelentős eltérések figyelhetők meg.

A korábbi kutatások tapasztalatai alapján a kor mellett az iskolai végzettség és a

gazdasági aktivitás azok a változók, amelyek leginkább befolyásolják a többi kérdésre

adott válaszokat.

Az adatfelvételek során a kor mintavételi szempont volt az interjúalanyok kiválasztásakor,

így a különböző korcsoportok a populációs arányuknak megfelelő

arányban vannak jelen a mintában. Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás

azonban nem képzett kvótaszempontot a mintaválasztás során. Ezen ismérvek

szerint jól látható, hogy a négy külhoni minta szerkezetileg különbözik. Egyrészt

megfigyelhető, hogy a befejezett iskolai végzettség tekintetében a magyarországi

viszonyokhoz hasonlóan a legnagyobb csoportot a középfokú végzettségűek adják

(34–48 százalék). A vizsgált korosztály esetében a diplomások arányában különbözik

leginkább a magyarországi jellemzőktől. Míg Magyarországon a 15–29 évesek 12 százaléka

diplomás, addig ez a külhoni régiókban rendre magasabb. Felvidéken több

a szakképzett, munkaerőpiacon aktív válaszadó, a másik három mintában pedig

– feltehetően – felülreprezentáltak az oktatásban lévő, magas iskolai végzettséggel

rendelkező fiatalok. Ahogy erre későbbiekben kitérünk, csupán feltételezzük, hogy

a valós, népességen belüli arányukhoz képest több tanuló és magasan végzett válaszadó

került be a mintába, hiszen nem állnak rendelkezésre olyan alapstatisztikák,

amelyek viszonyítási pontként szolgálnának a külhonban élő magyarok (magyarul

beszélők) aktivitási és oktatási mutatóiról. Egyetlen ilyen alapként a magyarországi

adatokat használhatjuk, amelyekhez leginkább a felvidéki eredmények állnak közel

(2.10. táblázat).

99


Székely Levente: Szürke hattyúk

Befejezett

iskolai

végzettség

Magyarország

(%)

Felvidék

(%)

Kárpátalja

(%)

Erdély

(%)

Vajdaság

(%)

tanul 34 29 33 38 31

dolgozik 48 52 47 34 45

tanul és

dolgozik

6 5 10 15 14

Foglalkozás

egyik sem 10 12 10 11 8

munkanélküli

3 3 1 2 2

legfeljebb

8 osztály

31 30 25 34 22

szakmunkásképző

19 18 11 9 12

érettségi 38 34 49 37 42

diploma 12 18 15 20 24

2.10. táblázat: Aktivitás és iskolai végzettség

A külhoni adatok értelmezését több külső tényező nehezíti, ezek között szerkezeti

és módszertani bizonytalanságok egyaránt helyet kapnak. A különbségek mögött

alapvetően három hipotetikus okot feltételezünk:

1. a mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai,

2. a négy külhoni régió szerkezeti eltérései,

3. a külhoni régiók fiataljainak válaszaiban megjelenő valós különbségek.

A mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai

Ideális esetben a jelenlegihez hasonló nagymintás kutatás legmegbízhatóbb adatgyűjtési

módszere a címlistás kutatás. Magyarország esetében a Belügyminisztérium

adatai alapján nemre, korra, lakóhelyre vonatkozóan rendelkezésünkre

álltak címlisták, amelyek lehetővé tették a korcsoportba tartozó fiatalok személyes

megkeresését. Adatvédelmi okokból hasonló adatgyűjtésre nem volt lehetőségünk

külhonban, hiszen a nemzetiségi hovatartozás érzékeny információnak számít,

így a népszámlálás kivételével nem hozzáférhetők olyan adatok, amelyek a magyar

nemzetiségű lakosság adatait országos szinten mutatnák be. Erdélyben például

ugyan több vonatkozásban is vannak nemzetiségi adatok, de egyrészt már régiek

(2011), és az azóta történt folyamatok hatásait nem tükrözhetik, másrészt 1,2 millió

főnek nem ismerjük a nemzetiségét. Következésképpen a népszámlálási adatok csak

korlátozottan alkalmasak a súlyozásra, korrekcióra.

100


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A négy szomszédos ország gyakorlata eltér abban a tekintetben, hogy hogyan

és milyen mélységben gyűjtenek adatokat a nemzetiségekre vonatkozóan. Szlovákiában,

Romániában és Szerbiában 2011-ben került sor utoljára népszámlálásra,

Ukrajnában legutóbb 2001-ben zajlott ilyen jellegű adatfelvétel. Az előbbi három

régióban a nyelv és az identitás képezte a nemzeti besorolás alapját, aminek eredményeként

eleve eltérő eredményeket kapunk arra vonatkozóan, hogy a magyar

lakosság mekkora részét képezi az adott régió lakosságának. Szlovákiában például

2011-ben az anyanyelvi besorolás alapján 11 százalékkal volt magasabb a magyarok

aránya, mint a nemzeti identitás kérdése mentén (Gyurgyík, 2013). Kárpátalján a

legutóbbi népszámlálási adatok nem szolgálnak használható alapként a minta összeállításában,

így a helyi kutatók becsléseire kellett hagyatkoznunk, hiszen semmilyen

hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre a nemzetiségi adatokra vonatkozóan.

A 2011-es népszámlálást lefolytató országok esetén kérdéseket vetettek fel azok a

demográfiai folyamatok, amelyekről a 2001 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan

számoltak be a demográfusok. Mindhárom országban jelentős volt ugyanis a magyar

népesség fogyásának mértéke, de mintázata eltért egymástól. Szerbia (13-14 százalék)

és Szlovákia (11-12 százalék) esetén elsősorban az asszimilációra vezették vissza a

kutatók a magyarok népességen belüli arányának csökkenését, Erdélyben (13-14 százalék)

viszont elsődleges okként a migrációt és a természetes fogyást nevezték meg

az elemzők (Gyurgyík, 2013; Kapitány, 2015). A jelen kutatás esetében ez annyiban

fontos, hogy az asszimiláció elsősorban a fiatalabb generációkat érinti. Legerősebben

a vegyes házasságokban jellemző, ahol a szülők gyermekeiknek olyan intézményt

választanak, amelyben többségi nyelven folyik az oktatás. A Felvidéket jellemző erős

asszimilációs folyamatok magyarázhatják az iskolaválasztásban, nyelvhasználatban

és nemzeti identifikációban jelentkező különbségek egy részét.

A külhoni kutatások módszertanát tovább bonyolítja, hogy míg Magyarország

esetében egyes változók (pl. az iskolázottság mutatói) jó viszonyítási pontként szolgálnak

a minta „jóságára” vonatkozóan, addig ilyen kapaszkodókkal nem rendelkeztünk

a szomszédos országok esetében. Ehhez ugyanis ismernünk kellene a magyarlakta

területeken az adott korcsoportba tartozó magyar fiatalok iskolázottsági

arányszámait. A kutatás szempontjából fontos aktivitási és végzettségi mutatókra

következtetni tudunk azokból az adatokból, amelyek a magyarlakta területeket

jellemzik. A határon túli kisebbségekkel foglalkozó szakemberek állandó – nem

megválaszolt – kérdése ugyanakkor, hogy helyesen járunk-e el, ha például azonosnak

feltételezzük a többségi és kisebbségi lakosság oktatási mutatóit. Egyrészt

megfontolásra érdemes szempontot jelent, hogy ugyan a teljes lakosságra vonatkozó

101


Székely Levente: Szürke hattyúk

statisztikákban a magyarok is szerepelnek, ugyanakkor más kisebbségi csoportok

is, pl. Erdélyben komoly kérdést jelent a kettős identitású romák szerepe. A romák

az elmúlt két népszámlálás között eltelt időben közel 20 százalékkal növelték

arányukat, miközben az iskolai végzettségük az átlagostól elmarad, így az országos

statisztikában az iskolai végzettség alacsonyabb, mint a magyarok körében, hiszen

a romák csupán kis arányban magyar kettős identitásúak.

Másrészt a többségi és kisebbségi háttérrel rendelkező tanulók esetén a klasszikus

iskolaválasztási dilemma eltér. A kisebbségi háttérrel rendelkezők körében fontos

szempont lehet az anyanyelvi oktatásban való részvétel, viszont a többségi és kisebbségi

nyelven hozzáférhető oktatási intézmények kínálata nem azonos. Nincs okunk

azt feltételezni, hogy azonos képzettségű többségi és kisebbségi fiatalok eltérő szintű

képzésben vesznek részt, megfontolandó hipotézis ugyanakkor, hogy a két csoport

területi mobilitása eltér egymástól. Ahogy például Erdély esetében megfigyelhető

folyamat, hogy a fiatalok tanulási és munkavállalási céllal hagyják el szülőhelyüket,

ami a magyar többségű térségek népességét tovább csökkenti.

A régiók szerkezeti eltérései

Az oktatási és munkaerőpiaci részvétel nemzetközi összehasonlításakor általános

problémát jelent az eltérő adminisztratív környezet, amely főleg az Európai Unión

kívüli országok esetén jelent kihívást. Magyarország, Erdély és Felvidék esetén ez

kevésbé jelent problémát, hiszen az Európai Unió tagjaiként nemcsak munkaerőpiacaik,

de oktatási rendszerük harmonizációja is megtörtént. Nehéz viszont összehasonlítani

Kárpátalja adatait a többi régióval, ahol nem csupán a közoktatásban

eltöltött idő rövidebb, de olyan képzési típusok is működnek, amelyek megfeleltetése

nehézkes. Az Ukrajnában élő magyar fiatalok 17 évesen beléphetnek a felsőoktatásba,

és onnét 20 évesen diplomásként léphetnek ki, a közoktatás ugyanis 11 éves, míg a

diplomához a 3 éves Bakalavr végzettséget tanúsító oklevél is elegendő (Orosz, 2012).

Ennek következtében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval magasabb

a korosztályban, viszont a tanulók átlagos életkora és az oktatásban eltöltött évek

száma jóval alacsonyabb. A Világbank jelentése alapján 2014-ben a középiskolát

végzettek 82 százaléka lépett be a felsőoktatásba Ukrajnában, szemben a többi érintett

országgal, ahol ez az arány 50 és 60 százalék között mozgott (Magyarország

53 százalék; Románia 53 százalék; Szlovákia 53 százalék; Szerbia 58 százalék).

102


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

Az adatok összevetését nehezíti, hogy a négy külhoni régiót eltérő fejlettségi szint

jellemzi, a régiók különböznek identitás és nyelv, valamint migrációs statisztikák

és azok nemzetiségenkénti értelmezése alapján. A négyből három régióban helyi

kérdezőbiztosokkal dolgoztunk, ezekben az esetekben nem zárható ki a helyi kérdezésből

fakadó torzítás: a helyismeret, a kényelmi minta, a nyelvtudás szubjektív

megítélése sem.

Becslések

A nagymintás kvantitatív kutatások előnye a pontosabb becslés lehetősége, amely a

magyarországi kutatásra vonatkozóan, az országos – 8000 főre vonatkozó – becslések

esetében 95 százalékos megbízhatósági szinten +/- 1,12 százalékos mintavételi

hibával számol. A nagy elemszámnak köszönhető alacsony mintavételi hiba azt

jelenti, hogy a közölt országos megoszlásaink nagyjából egy százalékkal térhetnek

el attól az értéktől, amit akkor kapnánk, ha a célcsoport minden egyes tagját, mind

az 1,7 millió fiatalt megkérdeztük volna. A valós hiba tekintetében számolnunk kell

a nem mintavételi hibával is, ennek mértéke azonban csak hosszú távon és hozzávetőlegesen

becsülhető (Rudas, 2006).

Mint fentebb megfogalmaztuk: az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával

jár együtt. Ebben a tekintetben a külhoni adatfelvételekből származó becslések

esetén alkalmazandó konfidenciaintervallum jóval szélesebb, mint a magyarországi

minta esetében. 95 százalékos megbízhatósági szinten a magyarországi 8000 fős

adatfelvétel +/- 1,12 százalékához képest a kisebb minták esetében a mintavételi

hiba rendre magasabb értéket mutat. Erdély egészét tekintve +/- 2,24 százalék, de

Partium, Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék esetében már +/- 3,16 százalék.

A legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság és Kárpátalja esetében kell számolnunk,

amely +/- 4,47 százalék.

JAVASLATOK

Meggyőződésem, hogy a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás valaminek a lezárása

és egyben nyitánya is egyben, másképpen szólva korszakhatár. A két évtizedet átfogó

munka sok tanulságot és sok gondolkodnivalót kínált, amelyeket a fentiekben

103


Székely Levente: Szürke hattyúk

104

igyekeztem összefoglalni. A 2020 kutatás indítása előtt, a tervezési folyamat közben

több javaslat is megfogalmazódott a kutatócsoportunkban 13 , amelyet érdemes öszszefoglalni

ezen keretek között is.

Tematikai javaslat

A 2020-as kutatás tematika-összeállításának nyilvánvaló korlátját jelenti, hogy

immáron a hatodik adatfelvételi hullámra kerül sor, ilyen módon a trendek értékelésének

lehetősége kiemelt fontosságú. Mindez azt jelenti, hogy a fő kérdésköröknek

stabil helyük van a tematikában. A javaslat inkább arra vonatkozik tehát,

hogy melyek azok a témák, amelyek a 2020-as vizsgálat során a tematikában előre

sorolódnak, belső szerkezetüket tekintve – a trendkérdések megtartása mellett –

átalakításra érdemesek. A javaslat felépítésének forrásai a korábbi adatfelvételek

tapasztalatai, a kutatócsoport szakértőinek meglátásai, a megrendelőtől és más

külső szakértőktől érkezett ideák, illetve az előzetes kvalitatív vizsgálatból levont

következtetések.

A tematikai javaslat összeállításában sokat segít az a tény, hogy jelen pillanatban

már elkészült a 2020-as magyarországi kérdőív munkaváltozata, amelynek előkészítése

során csoportos interjúk tapasztalatait is figyelembe vettük. Összesen három

csoportos interjú készült 2019 őszén, Székesfehérváron, amelyeket középiskolásokkal

(15–17 évesek), felsőoktatásban tanulókkal (19–24 évesek) és a munkaerőpiacon

aktívakkal (25–29 évesek) készítettünk. A csoportok esetében minden más jellemző

vegyes volt (fiúk/lányok; évfolyamok; szakirányok stb.).

A csoportos interjúk célja a célcsoport – a fiatalok – mindennapjainak, jövőképének,

vágyainak megismerése volt, illetve ezzel párhuzamosan egy gondolati

térkép megrajzolása a számukra fontos kérdésekről. A célok eléréséhez többféle

technikát alkalmaztunk, pl. a gondolati térkép esetén vizualizáltuk az elhangzottakat

(a résztvevőkkel közösen rajzoltuk meg a térképeket), a vágyak tekintetében

az „aranyhal” példájával dolgoztunk, akitől kívánni lehetett stb. A csoportok konstruktivitása

különböző volt, a középiskolások és az aktívak közreműködési hajlandósága

magasabb volt az egyetemistákhoz képest, így ez utóbbi csoport esetében

a gondolati térképnek csak töredéke jelent meg vizuális formában. Fontos megjegyezni,

hogy a csoportos interjúk célja a kérdőív tematikájának kialakítása és nem

a célcsoport elemzése/bemutatása volt, ezért az eredmények kiértékelése is a témák

felvetésére korlátozódik.

13 A kutatócsoport tagjai: Szabó Andrea; Domokos Tamás; Kántor Zoltán; Pillók Péter; Székely

Levente.


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

A gondolati térkép közepében „a mi nemzedékünk” fogalom állt, ezzel kapcsolatban

vizsgáltuk meg a fiatalok asszociációit és az ezekhez kapcsolódó magyarázatokat.

Az egyes térképeket (és ahol térkép nem készült, a gondolatokat) összefoglalva

a következő fontosabb fogalmak jelentek meg.

A legfiatalabbak számára kiemelt fontossággal bírnak a lehetőségek, amelyeket

úgy értékelnek, hogy az idősebbekhez képest nemzedéküknek több jutott. A távlati

célokban (lehetőségek megragadásában) racionálisnak tekintik nemzedéküket, a

mindennapjaikat a spontán döntések jellemzik. A családalapítás a távlati tervekben

(10-15 év múlva) jelenik meg a legfiatalabbak számára, a vágyak között a biztos

otthon központi elem. A már dolgozók esetében a család a családi kapcsolatokon

(származó család) és a párkapcsolaton (párkapcsolati formák) keresztül ragadható

meg. Az egyetemisták számára a szülői minta inkább nem követendő, erősebb közösségi

életre, jobb anyagi helyzetre, több időre vágynak. A családalapítás esetükben

is távlati célként jelenik meg, idealizált családmodellek jellemzőek: „két gyerek,

szép kertes ház”.

A jövőtervezés központi fogalomként a középiskolásoknál jelenik meg, amelyhez

a lehetőségek ugyan megvannak, azonban nemzedéküket túlterheltnek, motiválatlannak

érzékelik, amely már nem tud lelkesedni. Ennek okát a pedagógusok hozzáállásában

látják: „lenéznek a tanárok”. A tanári tekintéllyel kapcsolatos problematika

megjelenik a munkaerőpiacon aktív fiatalok csoportjában is. Ide kapcsolódik ennél

a csoportnál a szakmahalmozás, valamint a szaktudás fontossága, amelyet a változó

világban egyfajta biztonsági tartaléknak tekintenek. Az aktívak szempontjából a

nemzedékükhüz kapcsolódó jellemző az önállósodás kérdésköre, amely azonban

kidolgozatlan marad.

A biztonság és kiszámíthatóság – nem feltétlenül kimondva – megjelenik mindhárom

célcsoportban. A középiskolások csoportjában a biztonságigény – egzisztencia

fogalompárosához rendelve beszélnek az anyagi biztonságról, amelyhez a takarékoskodás

és a hitelek elutasítása (másoknál kényszere) kapcsolódik. Az egyetemistáknál

a szülőknél jobb anyagi helyzet erős vágyként jelenik meg, a cél eléréséhez szükséges

eszközök azonban nem definiáltak, a már aktívak számára az öngondoskodás emelkedik

ki, és a hitelek elutasítása: „soha hitelt”. Szorosan kapcsolódnak mindehhez a

jövő kiszámíthatatlanságával kapcsolatos félelmek 14 , amelyek közül kiemelkedik az

eladósodottságtól való félelem (ide kapcsolódik a hitel elutasítása), az ökoszorongás

14 A félelmek minden egyes csoportban megjelentek, a fogalom kimondására a munkaerőpiacon

aktívak körében került sor, azonban a felvetések, függetlenül a csoportjellemzőktől,

megjelentek minden esetben.

105


Székely Levente: Szürke hattyúk

(összekapcsolódva a családalapítás tervezésével) és a technostressz (összekapcsolódva

a fiatalabb nemzedékek sommás megítélésével).

A középiskolások nemzedékük szempontjából kulcsfogalomként értékelik az információt,

amely gyorsulást, technológiaintenzív környezetet jelent, ahol jelentősek a

generációs különbségek. Megjelennek az online közösségi oldalak és a hagyományos

elektronikus média (televízió) mint a mindennapok részei, amelyek hol frusztrációként,

hol örömforrásként jellemezhetőek, szemben a közösséggel, amely mindig

érték. Mindegyik csoportban megjelennek a generációs különbségek, jellemzően

a fiatalabb generációval kapcsolatos negatív vélekedések (túlzott technológiahasználat)

és a mintaadás új szereplői, az influencerek. Ezek megítélése ugyanakkor

elkülönül a kockázati magatartásoktól, a drogok más kontextusban, és kizárólag a

középiskolásoknál jelennek meg.

Az aktívak (és az egyetemisták) szempontjából kulcsfontosságúak az emberi

kapcsolatok, a sűrű kapcsolattartás igénye, ezen belül a közösségi idő, a barátok,

amelyek egyfajta „családpótlékot” jelentenek. Az énidő legalább ennyire jelentős

fogalom mindhárom csoportban, minden esetben a kötelezettségeken túli, saját

idő értékét hangsúlyozzák.

A csoportos interjúkat megelőzően már a kutatócsoport is fontosnak érezte a

generációs különbségek érzékelésének, részben ehhez kapcsolódóan az influencerek

mintaadásának, illetve az ökotudatosságnak a vizsgálatát. Ehhez járul az információs

társadalom, digitális kultúra narratívájába kapcsolódva a homofília (visszhangkamra

vagy buborék) vizsgálata, illetve az információ- és kultúrafogyasztásban a

globális-nemzeti párhuzam feltárása. További vizsgálati témaként jelentek meg: az

egyenlőtlenségek új dimenziói – „új szegénység” és középosztályosodás; a materiális

életcélok, mint a saját lakás igénye.

A 20 éves narratíva arra is lehetőséget teremt, hogy olyan kérdéskörök vizsgálatára

kerüljön újra sor, és készülhessen összehasonlítás, amelynek alapos vizsgálatára az

ezredfordulón került sor. Ilyenek a személyes élettervek, a társadalmi érvényesülés

percepcióinak, az Európai Unióval és a NATO-csatlakozással kapcsolatos attitűdök

vagy a politikai tájékozottság 15 vizsgálata.

A fentieknek megfelelően a 2016-os kutatásra épülő tematikát javaslok – amely

természetesen a korábbi adatfelvételekre épít, az ezredfordulós indulás óta. A technikai

jellegű, az interjúval kapcsolatos alapadatokon és a kérdezőbiztosoknak szánt

15 Politikai tudást mérő kérdés, amely nemzetközi és magyar vezető politikusok nevének ismeretére

kérdez rá.

106


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

kérdéseken túl – amelyek esetében a 2016-os mintát javaslom követendőnek – hat

főbb tartalmi csomópontba javaslom foglalni a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás

kérdőívét (2.3. ábra).

Élethelyzet (trend)

• Demográfiai jellemzők

• Oktatási és munkaerőpiaci

helyzetkép és tervek

• Vagyoni és szubjektív jövedelmi

helyzet

• Családi és háztartási jellemzők

Életmód (részben trend)

• Kultúra- és médiafogyasztás

• Szabadidő és sport

• Egészség és kockázati magatartás

• Problématérkép

• Politikai aktivitás és ideológia

• Identitás és vallás

Társadalmi újratermelés

• Családalapítás és gyermekvállalás

• Tervek és attitűdök (befolyásoló

tényezők)

Integráció

• Közösségek

• Társadalmi távolságok

és attitűdök (siker)

• Önkéntesség

• Szolgáltatások és igények

Digitális kultúra

• Online zaklatás

• Álhírek

• Játék

Életesemények - jövőképek

• Életesemények

• Jövőképek

• Félelmek

2.3. ábra: 2020-os tematikai javaslat

Az élethelyzethez és életmódhoz tartozó kérdéscsoportok alapvetően a korábbi évek

gyakorlata szerint alakulnak a szövegszerű megfogalmazástól a kérdezés technikai

jellemzőin át a kérdőíven belüli elhelyezkedésig. Ettől függetlenül az egyes blokkok

kiegészítése és rövidítése lehetséges. Az oktatásra vonatkozó kérdések esetében

fontosnak tartom, hogy kiegészüljön a kérdőív az iskola – ahova a kérdezett jár

– fenntartójának jellemzésével (a megnövekedett fenntartói diverzitás indokolja,

hogy a fenntartó jellegét lehessen vizsgálati szempontként használni). A csoportos

interjúk tapasztalata alapján a diákok és a tanárok kapcsolata fontos elemzési szempont

lehet, ezért érdemesnek tartom kiegészíteni a kérdéssort a tehetséggondozó,

felzárkóztató programokra, illetve az oktatók példaképként való megjelenésére

vonatkozó kérdésekkel.

Hasonlóan az oktatásra vonatkozó kérdéskör esetében a csoportos interjúk tapasztalatai

azt mutatják, hogy a fiatalok túlságosan nagy nyomást éreznek a kötelezettségeik

oldaláról, ezért – illetve a munkaerőhiányos gazdasági helyzet miatt

is – érdemesnek tartom a túlterheltség vizsgálatának lehetőségét megteremteni.

Ugyancsak a csoportos interjú ösztönzi az új vállalkozási formák vizsgálatát, így

például a startupokat, illetve az influencereket mint munkaerőpiaci alternatívákat.

107


Székely Levente: Szürke hattyúk

A kutatás eddigi hullámai alatt a vagyoni és jövedelmi helyzet esetében a szubjektív

jövedelemérzet mellett a kérdőív minden esetben vizsgálta az objektív jövedelmi

viszonyokat (havi fizetés). Az objektív jövedelmekre vonatkozó adatokat azonban a

válaszhiányból adódóan korlátozottan vagy egyáltalán nem használtuk az elemzések

során. A terepi tapasztalatok alapján a jövedelemre vonatkozó kérdések érzékeny

kérdéseknek tekinthetők, ami nem pusztán a válaszadás megtagadását vagy vonakodást

vonhat maga után, hanem a lekérdezés idejét is növeli, így hasznossága

igencsak korlátozott. Amellett érvelek, hogy ezek az objektív jövedelemre vonatkozó

kérdések – legyenek azok konkrét összegre vagy jövedelmi sávra vonatkozóak –

maradjanak ki a 2020-as kérdőívből. Ellenben kerüljön be olyan kérdés a kérdőívbe,

amely a költségek oldaláról kísérli meg megfogni ugyanezt a kérdéskört, és törekszik

az objektivitásra azzal, hogy nem a bevételeket, hanem a kiadásokat igyekszik

feltérképezni. Nyilvánvaló, hogy kutatásunk nem a jövedelem- és költségstruktúra

mély jellemzésére vállalkozik, ezért optimális esetben ennek vizsgálata is egy-két

kérdésre korlátozódik.

Részben trendkérdések az életmódra vonatkozó kérdések, hiszen ezeket a témákat

a kutatássorozat a kezdetektől tárgyalja, habár eltérő hangsúllyal és témakörön

belül akár eltérő kérdésekkel. Túl az életmódra vonatkozó trendkérdéseken, a kultúra-

és médiafogyasztás blokkban javaslom a magyar versus nemzetközi kultúra

fogyasztásának mélyebb vizsgálatát. A korábbi gyakorlatokhoz visszanyúlva, illetve

a csoportos interjúkon megjelent túlterheltségre hivatkozva a szabadidő mennyiségének

visszahelyezését javaslom. Ugyancsak javaslom az egészség- és kockázati

magatartás témakörén belül egy részletesebb egészségkép felrajzolását, amelyben

helyet kap a mentális egészségre vonatkozó kérdés, továbbá javaslom néhány item

erejéig a dohányzásra vonatkozó kérdés kiegészítését.

A családalapításra és gyermekvállalásra vonatkozó kérdéskört alapvetően a

korábbiaktól eltérő, új felfogásban javaslom a kérdőívben megjelentetni. A családalapítás

és a gyermekvállalás akadályaira koncentráló narratíva átdolgozását

javaslom, a befolyásoló tényezőkre és a segítséggel kapcsolatos igényekre helyezve

át a hangsúlyt.

Részben a csoportos interjú tapasztalatai alapján amellett érvelek, hogy az integráció

tárgykörén belül a közösségekhez való kötődésekre, a heterogenitásra, a társadalmi

megosztottságra, a társadalmi csoportoktól való távolságra és a társadalom

szerkezetére vonatkozó attitűdökre (a sikeresség társadalmi ismérvei) vonatkozóan

108


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

is fogalmazzon meg kérdéseket a kérdőív. Megrendelői igény, hogy az ifjúsági célú

szolgáltatások és az önkéntesség komolyabb szerepet kapjon a 2020-as kutatásban,

amely szintén az integráció tárgykörébe illeszkedik.

A digitális kultúrával kapcsolatban az általános trendeken túl a nemzetközi kutatói

érdeklődésnek megfelelően az online zaklatás, illetve az álhírek, továbbá az

online játék témakörét javaslom mélyebben érinteni. Az életesemények, jövőképek

területén az életeseményeknek alapvetően trendkérdésként van helyük a kérdőívben,

a jövőképek – a korábban alkalmazott kérdések melletti – kiegészítését javaslom

a félelmekkel, amelyek mind a közbeszédben, mind a nemzetközi kutatói érdeklődésben,

illetve az előzetes kvalitatív vizsgálat során is megmutatkoztak, így a

klímaszorongás, a technostressz vizsgálata fontos lehet 2020-ban.

A 2020-as kutatásban a kérdőív almintás felépítését a 2016-oshoz képest a fenti

javaslat alapján változtatni szükséges (2.11. táblázat). A témanagyság (kérdésszám)

alapján a négy blokk hasonló becsült terjedelmű.

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések)

N=8000

„Lila” blokk (N=2000):

jövőképek és kockázatok;

politikai szocializáció;

társadalmi

távolság; biztonság

„Sárga” blokk

(N=2000): életesemények;

tehetséggondozás;

önkéntesség;

munkaerőpiaci attitűdök;

migrációs tervek

„Zöld” blokk

(N=2000): családalapítás

– gyermekvállalás;

egészség;

sport, szabadidő;

vallásosság; bizalom

„Kék” blokk

(N=2000): média,

újmédia; ifjúsági

szolgáltatások;

fogyasztói tudatosság

2.11. táblázat: A 2020-as magyarországi kérdőív felépítése

Módszertani felvetések

A kutatás módszertani megvalósítását tekintve néhány fontos módosításra kerül sor

a 2020-as kutatási hullámban, melyek részben tervezettek, részben a kutatási keretek

kényszerítik ki őket. A változások nem érintik az adatfelvételbe bevonni szándékozott

területeket: ugyanúgy Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban

és Kárpátalján zajlik majd a terepmunka. Mindemellett azonos elemszámokkal

fogunk dolgozni, ami azt jelenti, hogy 2020-ban is 12 ezer 15–29 éves fiatalt fogunk

megkérdezni.

109


Székely Levente: Szürke hattyúk

110

A magyarországi mintaválasztás során előreláthatóan továbbra is a 2011-es népszámlálás

adatait használjuk, a mikrocenzus részletes adatainak hiányában. Fontos

szempont, hogy a népszámlálás 2021-re továbbvezetett adatait használjuk, álláspontom

szerint ez a lehető legkevésbé rossz megoldás a rendelkezésre álló lehetőségek

közül 16 . A magyarországi minta a 2008-ban kifejlesztett megoldást alkalmazva, egy

8000 fős reprezentatív alapmintával és ebben négy darab 2000 fős, egyenként is

reprezentatív mintával készül. Az előzetes mintaszerkezetben 92 réteggel és 368 településsel

számoltunk. Egy 2000 fős részmintán belül egy-egy településre jutó lekérdezendők

száma 2–51 főt jelent majd. Egy adott településen a lekérdezendő fiatalok

száma nem haladja meg a településen élő fiatalok 10 százalékát.

E sorok írása közben a külhoni mintaválasztás előkészítése még nem kezdődött

meg, azonban a célok nem változtak: a rendelkezésre álló eszközök alapján készüljenek

reprezentatív minták a külhoni régiókban élő 15–29 éves magyarok körében.

Mindennek lehetőségeiről és nehézségeiről fentebb részletesen volt szó.

Lényegi módszertani változtatás az adatfelvétel technikai megvalósításában, hogy

2020-ban megkíséreljük minden egyes régióban számítógép (tablet) támogatásával

végezni az adatfelvételt. 2016-ban Magyarországon és Felvidéken végeztük ilyen

módszerrel a terepmunkát, 2020-ban be kívánjuk vonni a maradék három régiót:

Erdélyt, Vajdaságot és Kárpátalját is ebbe a körbe. Az adatfelvételek módszertani

egységessége minden bizonnyal segíteni fog az adatok értelmezésében, a 2016-os kutatás

kapcsán ugyanis felmerült az eltérő módszerekből adódó különbségek problematikája.

Az adatok elemzése során megfigyelhető, hogy a felvidéki magyar fiatalok

adatai rendre együtt mozognak a magyarországi kutatás eredményeivel, míg a másik

három határon túli régióban az adatok elkülönültek, és inkább egymással mutattak

hasonlóságot. Felvetődött tehát a kérdés, hogy ezek a hasonlóságok és különbségek

mennyiben régióspecifikusak, és mennyiben köszönhetőek a módszertannak, hiszen

az előbbi két esetben elektronikus, az utóbbi három esetben papíralapon történt

az adatfelvétel. Törekedni fogunk tehát arra, hogy mind a 12 ezer kérdőív azonos

módszertannal készüljön.

A tablettel támogatott adatfelvétel számos nyilvánvaló előnnyel bír a papíros

megoldáshoz képest. Az adatfelvétel idejét lerövidíti, nincs szükség utómunkára

(rögzítés, kódolás és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési munkák), és magát az interjú

16 Megoldást jelentene a 2011-es népszámlálás 15–29 évesekre számított arányaival dolgozni,

azonban a kohorsz elemszáma eltér. Ebben a tekintetben kevésbé problémás a 2011-ben

5–19 évesekkel számolni, akik 2021-ben lesznek 15–29 évesek. Bátran feltételezhetjük, hogy

kisebb a különbség a 2020 és 2021 között az említett kohorszba tartozók szerkezetében, mint

a 2011 és 2020 15–29 évesei között.


Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon

idejét is rövidíti, hogy a beprogramozott kérdőív a kérdezőbiztos munkáját közel

automatikussá teszi, nincs szükség a feltételek logikájának követésére, hiszen ezt a

feladatot a program maga végzi el. További előnyt jelent az adatfelvétel ellenőrizhetősége,

ebből fakadóan a kutatás érvényességének erősítése. Ellenőrizhetővé válik

a lekérdezési idő, amely a kérdezőbiztos becsléséből fakadó pontatlanságokat kiküszöböli

azáltal, hogy maga a program rögzíti a kitöltési időt. Az ellenőrizhetőség

abban a tekintetben is jelentősen javul, hogy a számítógépes adatfelvételi rendszer

lehetőséget ad a GPS-adatok rögzítésére és ellenőrzésére, így végigkövethető, hogy

az interjúk hol, mikor és milyen időtartalommal készültek. Az elektronikus adatfelvételi

rendszer a terepmunka-menedzsment lehetőségeit növeli azáltal, hogy a

terepmunka folyamatosan nyomon követhető, indulásától kezdve lezárultáig minden

időpillanatban aktuális képet tud nyújtani a koordinátornak a pillanatnyi helyzetről.

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás egyik jelentős módszertani fegyverténye,

hogy az adatfelvétel nagyjából azonos időben zajlott Magyarországon és a külhoni

régiókban. A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetektől fogva minden egyes

adatfelvételi hullámban őszi adatfelvételt jelentett, ez azonban 2020-ban minden

bizonnyal meg fog változni, és az adatfelvételre 2020 tavaszán kerül majd sor.

A szakmai érvek az őszi adatfelvétel mellett szólnak, azonban a szerződés, amely

az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 azonosító számú kiemelt projekt keretein belül

készült, 2020. év végi elszámolással kalkulált. Ahhoz, hogy a kutatás kiértékelésére

is sor kerüljön, az adatfelvétel nem csúszhat az őszi időszakra. A közvélemény- és

piackutató szakma egyetért abban, hogy nyáron nagyon nehéz adatfelvételt végezni,

főként ilyen léptékű kutatás esetében, ebből adódik, hogy egyedüliként a tavaszi

időszak jöhet számításba. Az őszi időszak melletti szakmai érvek arra vonatkoznak,

hogy a fiatalok egy részének életében a tavaszi időszak egészen más, mint az őszi.

Tavasszal felvételi előtt, ősszel már felvételi után kerülne sor az adatfelvételre; tavasszal

egy korszak lezárásáról, míg ősszel egy új korszakról mutatna helyzetképet

a kutatás. Ezek a szakmai érvek helytállóak, azonban még az olyan jelentős kutatás

esetében is, mint az ifjúságkutatás, az érintettek (tavasszal utolsó, ősszel első évfolyamosok)

csekély elemszámmal 17 jelennek meg a mintában, továbbá a nagymintás

ifjúságkutatás kérdőíve az utóbbi hullámokban nem kérdezett rá az évfolyamra,

ezért visszamenőleg is csak megkötésekkel vizsgálható ez a kérdéskör.

17 2016-ban nappali oktatásban 89 786 fő végezte el az általános iskolát, 62 099 fő tett érettségi

vizsgát, és 40 772 fő szakmai vizsgát, azaz 192 657 fő, durván 200 ezer fő volt 2016-ban olyan

helyzetben, hogy valami újba kezdhet ősszel. Feltételezve, hogy minden egyes végzett beleesik

a 15–29 éves korosztályba, a teljes kohorsz 11 százalékát jelentik.

111


Alulnézet –

(majdnem minden)

ami kimaradt

a korábbi elemzésekből

A nagymintás ifjúságkutatás elvitathatatlan érdeme az a széles tematika, amellyel a

15–29 évesek mindennapjait és gondolatait vizsgálja immáron két évtizede. A kutatás

négyéves ciklusában a fejlődő és megújuló kérdőív feldolgozása a legfontosabbnak

ítélt kérdések mentén történik, a gyorsjelentések alkalmával alapvetően kötött tartalommal,

hiszen kell szólni a demográfiai, oktatási és munkaerőpiaci folyamatokról,

a fogyasztásról, jövőképről stb., és ekkor az olyan alapkérdések számítanak igazán,

amelyek révén a trendek is láthatóvá válnak. A későbbi feldolgozások, amellett, hogy

mélyítik a gyorsjelentések elemzéseit, jellemzően egy-egy kérdéskörre fókuszálnak.

Az eddigi feldolgozási tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig maradnak olyan,

a kérdőívben szereplő kérdések, amelyek feldolgozása pusztán a táblakötetek szintjéig

jut el, az adatok nyilvános bemutatására nem kerül sor. Épp ideje tehát egy olyan

munkának, ami békaperspektívából tekint az adatokra, és azokat a kérdéseket elemzi,

amelyeket a kérdőívet szerkesztő kutatócsoport fontosnak tartott, de mégsem

dolgozott fel eddig, s az eredményeit nem mutatta be.

Ezek a kérdések kiegészítő jellegük miatt az átfogó képen nem változtatnak, csupán

a kontúrokat erősítik, és színekkel telítik meg, de éppen ezért képesek elmélyí-

112


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

teni az ifjúságról szóló ismereteinket. E kérdések vizsgálata a 2020-as nagymintás

ifjúságkutatás előszobájában hasznos lehet. Áttekintve a 2016-os kutatás korábban

nem elemzett részeit, választ kaphatunk arra, hogy honnan jöttek és merre tartanak

a fiatalok. Megtudjuk, mit hoznak magukkal a gyermekkori családjukból, és mit

visznek tovább a saját családba, hogyan lépnek át az elsődleges szocializáció teréből

az olyan másodlagos terekbe, mint az iskola vagy a munka világa. Azt is megmutatják

ezek az adatok, hogy milyen háttérrel és miként lépnek az anyagi függetlenség

útjára, vagy hogyan mélyülnek el a digitális kultúrában. Emellett azt is láthatjuk,

miként integrálódnak a társadalom szövetébe, miként mutatnak fel nemzedéki

jelleget, vagy simulnak be a meglévő struktúrába.

CSALÁDBÓL CSALÁDBA

Mondhatnánk úgy is a fogalmi pontosság kedvéért, hogy a származási családból

a nemző családba. Annak ellenére, hogy a hagyományos család intézménye

folyamatos támadásnak van kitéve, a fiatalok eszménye továbbra is a házasság

és a gyermekek, legalábbis a kutatási eredmények ezt mutatják. A magyarországi

15–29 évesek jelenlegi családi körülményeit vizsgálva az elsőként feldolgozott

adatokból is láthattuk, hogy a fiatalok túlnyomó része egyedülálló, és a szüleivel

él egy háztartásban. A részleteket tekintve a háztartásban élő szülő a legtöbbször

az édesanyát (72 százalék), majd az édesapát (52 százalék), a nevelőapát (5 százalék)

és a nevelőanyát (1 százalék) jelenti. Mindez megerősíti azt az elképzelést,

hogy válás esetén a gyermekek leginkább az édesanya háztartásában maradnak,

amely kiegészülhet nevelőapával, míg ez fordított esetben nem annyira jellemző.

A megkérdezettek négytizede él együtt testvérével vagy testvéreivel (41 százalék)

(3.1. ábra). A testvérek száma átlagosan 1,9, míg a vér szerinti testvéreké 1,8 a

megkérdezettek válaszai alapján.

A háztartás összetételéhez tartozó fontos adalék, hogy a 15–29 évesek átlagosan

3,6 fős háztartásokban élnek, ahol 1,6 fő 14 éven aluli személy, és átlagosan 2,3 fő

dolgozik jelenleg a háztartásukból. Sokat elárul a magyarországi fiatalok háztartásainak

összetételéről, ha a háztartás nagyságát összevetjük azokkal, akikkel együtt

élnek. Ebből kiderül, hogy a legkisebb háztartás azokra a fiatalokra jellemző, akik

házastársukkal élnek (átlagosan 3,4 fő), míg a legnagyobb azokra, akik apósukkal

vagy anyósukkal élnek együtt (átlagosan 5,3 fő).

113


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.1. ábra: Háztartás összetétele

(Kérdés: Kikkel él Ön egy háztartásban?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

Az édesanyák és édesapák között meglévő tíz százalékpontnyi különbség jelen van

a fiatalok gyermekkorában is. A kérdezettek 14 éves koráig jellemzően az édesanyák

(98 százalék) és édesapák (88 százalék) voltak a nevelőik (3.2. ábra).

3.2. ábra: Gyermekkori család

(Kérdés: Kik nevelték Önt 14 éves koráig?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

114


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

A 15–29 évesek közel negyede (23 százalék) élt át gyermekkorában komolyabb családi

traumát, a legtöbben (13 százalék) a szülők válását. Minden tizedik fiatal megélte

a szülők munkanélküliségét (10 százalék) vagy a család súlyos anyagi veszteségét

(9 százalék), és 3 százalék már gyermekkorában elveszítette édesanyját vagy édesapját

(3.3. ábra).

A fiatalok tizede (9 százalék) a felsorolt traumák közül legalább kettőn keresztülment

gyermekkorában. Az egyes szociodemográfiai jellemzők szerint jelentős

különbségeket tapasztalhatunk. Általában a kedvezőtlenebb helyzetben lévőket

jobban sújtják a gyermekkori traumák összességében, ám ha a traumákat típusuk

szerint különválasztva vizsgáljuk, akkor az arányok eltérően alakulnak a különböző

csoportokban. A válások aránya például némileg magasabb a fővárosi vagy

megyeszékhelyeken élő és a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű fiatalok szülei

esetében. A szülő munkanélkülivé válása vagy a család súlyos anyagi vesztesége az

idősebb és az alacsonyabb végzettségűek esetén jellemzőbb.

3.3. ábra: Gyermekkori családi traumák

(Kérdés: Előfordult-e, megélte-e Ön 14 éves koráig a következőket?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

Gondolhatjuk, hogy ezek a gyermekkori családi traumák nem csupán közvetlen

hatást gyakoroltak az elszenvedők akkori életére, de hatással lehetnek a fiatalok

jövőbeli sorsára is. Habár életük jövőbeli alakulásával kapcsolatban a kutatás nem

szolgálhat eredménnyel, de arra alkalmas lehet, hogy megvizsgáljuk, a fiatalok hogyan

látják a jövőjüket.

115


Székely Levente: Szürke hattyúk

A jövőbeli családalapítási tervekre, a házassággal kapcsolatos gondolatokra nem

gyakorol – statisztikai értelemben szignifikáns – hatást a szülők elvesztése és a

szülők válása sem. A szülők munkanélkülisége és a gyermekkorban megélt komoly

anyagi veszteségek másfélszeresére (10 százalékról 14-15 százalékra) növelik a házassággal

kapcsolatos bizonytalanságot, és csökkentik az „inkább” házasságpártiak

arányát 1 (inkább házasodna az ilyen gyermekkori traumát elszenvedett fiatalok

28-29 százaléka, míg a többiek 41 százalékos arányban tartoznak azok közé, akik

inkább szeretnének házasságban élni).

Jövőbeli kilátásaikkal a magyarországi fiatalok általában inkább elégedettek, az

egytől ötig terjedő skála átlaga 3,5 feletti, azonban a gyermekkori traumát megéltek

esetében alacsonyabb átlagértékeket tapasztalunk. A vizsgált gyermekkori traumák

közül – statisztikai értelemben – legerősebb kapcsolatot az anyagi veszteségek és

a szülők munkanélkülisége mutatja. Azoknak a fiataloknak a jövővel kapcsolatos

várakozásai, akiknek gyermekkorában a család súlyos anyagi veszteséget élt meg,

2,8-es átlagot, míg azoknak, akiknek a szülei elveszítették állásukat, 2,9-es átlagot

produkálnak az ötfokozatú skálán. A szülők halála vagy válása is összefügg a jövőképpel,

de nem mutat ilyen erős eltérést (3,2-3,3-as átlagértékek).

A 2016-os kutatás korábban nem elemzett témái közé tartozik a családalapítás

és gyermekvállalás terveinek és körülményeit meghatározó attitűdjeinek részletes

vizsgálata. A kívánt gyermekszámot (Magyarországon a már megszületett gyermekeket

is beleszámítva átlagosan 2,1) és a szülővé válás életkorát (átlagosan 22 év)

ugyan vizsgáltuk, azonban arról kevés szó esett, hogy azok, akiknek még nincs

gyermekük, mikor tervezik, hogy az első megszülessen. A megkérdezettek ötöde

a kérdésre nem tud érdemben válaszolni. A kérdést érdemben megválaszolók által

említett életkor átlaga 29 év, ami azt mutatja, hogy a gyermektelenek átlagosan a

klasszikus ifjúsági életkori kategória végét jelölik meg a gyermekvállalás kívánt

életkoraként. A nemek között alig van különbség: a lányok/nők átlagosan 28, míg

a férfiak/fiúk 29 évesen vállalnának gyermeket. A válaszokat korcsoportok szerint

vizsgálva sem láthatunk nagy eltérést: a legfiatalabbak (15–19 évesek) is átlagosan

27 éves korukra tervezik első gyermekük vállalását.

1 A kérdés és a válaszlehetőségek a következők voltak: Ha Ön jelenleg nem házas, szeretne-e

házasságban élni? (Akár a közeli, akár a távoli jövőben.) 1 – biztosan nem; 2 – inkább nem;

3 – inkább igen; 4 – biztosan igen.

116


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

A gyermekvállalás idejének kitolódása korántsem a tervek meghiúsulását jelenti,

hanem tudatos stratégiaként értelmezhető. A megkérdezett 15–29 évesek csupán

harmada (33 százalék) gondolja úgy, hogy már ideje lenne a családalapításnak, hiszen

ebben a korban mások ezt már megtették (3.4. ábra). A gyermekvállalás elmaradásának

okai többnyire anyagi vagy lakhatási természetűek – legalábbis erre

utalnak a fiatalok válaszai. Ebben a tekintetben konzisztensnek tekinthető, hogy

a többségük (72 százalék) egyetért azzal, hogy a több gyermek megszületéséhez

jobban kellene támogatni a gyermekvállalást (3.4. ábra).

Az előző fejezetekben amellett érveltem, hogy a magyarországi fiatalok alapvetően

a hagyományos család és a gyermekvállalás mellett kötelezték el magukat.

A 2016-os kutatás adatai azt mutatják, hogy a többség (60 százalék) úgy gondolja,

hogy a gyermekre szükség van a boldog élethez, és gyermek nélkül nem teljesedhet

ki igazán az ember. Sőt minden második megkérdezett (52 százalék) úgy gondolja,

hogy több gyermek is kell a teljes családhoz. A házasság intézménye továbbra is

vonzó a fiatalok többsége számára, 10-ből 6 megkérdezett fiatal gondolja úgy, hogy

azok, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, összeházasodnak. A hagyományos

családmodellt nem pusztán a házasság fontossága vagy a gyermekek szükségessége,

de a hagyományos nemi szerepek hangsúlyozása és az alternatív formációk elutasítása

is jellemzi. Előbbi esetében láthatjuk, hogy a 15–29 évesek többsége (55 százalék)

szerint a családban elsősorban a férfinak kell a kenyérkeresőnek lennie, illetve az

egyneműek együttélése inkább nem tekinthető családnak, bár ebben az esetben az

ellenzők dominanciája nem olyan jelentős (4 elutasítóra jut 3 támogató) (3.4. ábra).

A családalapításra vonatkozóan a kérdőívben foglalkoztunk két potenciális nehézséggel:

a pártalálás problémájával, illetve a család és a munka világának összeegyeztethetőségével

is. A párkeresést a megkérdezettek inkább nehéznek tartják, csupán

valamivel több mint negyedük (28 százalék) gondolja úgy, hogy manapság könnyű

párt találni. A megkérdezett fiatalok között többségben vannak azok (48 százalék),

akik a gyermekvállalást és a karriert összeegyeztethetetlennek érzik.

117


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.4. ábra: Családdal kapcsolatos attitűdök

(Kérdés: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet az alábbi állításokkal!)

(N2016 = 2000; százalékos megoszlás)

AZ ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS TÉRBŐL

A MÁSODLAGOS TEREKBE

A család fontossága a fiatalok életében egyértelmű, azonban a megkérdezettek megosztottnak

mutatkoznak abban a tekintetben, hogy személyesen számukra mi a

fontosabb: a tanulás/munka vagy a magánélet. A legnagyobb csoportot (39 százalék)

azok alkotják, akik egyforma súllyal érzik megjelenni az életükben a társadalmilag

kötött tevékenységeiket és a családi életüket. A hivatás túlsúlyát a kérdezettek

harmada (32 százalék), míg a magánélet dominanciáját egynegyedük (26 százalék)

érzékeli (3.5. ábra). Szociodemográfiai változók tekintetében alig mutatkozik

különbség, nemek tekintetében egyáltalán nincs, egyedül a korcsoportok mutatnak

lényegesebb különbséget. Ebben az esetben a kor emelkedése a hivatás szerepének

felértékelődésével jár együtt. Az élethelyzet is differenciál, a házasságban élők, ezt

követően az élettársi kapcsolatban élők értékelik legmagasabbra a hivatás szerepét

az életükben, szemben az egyedülállókkal.

Az elégedettség különböző dimenziói figyelemre méltó összefüggést mutatnak a

munka–magánélet fontosságával. Egyetlen esetben sem fordul elő, hogy az elégedettség

azok körében lenne a legmagasabb, akik a munka és magánélet egyensúlyáról

számolnak be. A legtöbb esetben kifejezetten lineáris összefüggést fedezhetünk fel:

118


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

minél inkább a tanulás és a munka tölti ki az életüket, annál elégedettebbek a fiatalok

a tanulási és munkavállalási lehetőségeikkel, de a jelenlegi életszínvonalukkal,

az anyagi helyzetükkel, illetve a jövőbeli kilátásaikkal is. A személyes kapcsolatokon

belül a partnerkapcsolattal való elégedettség ugyanakkor a családi élet dominanciájával

növekszik. A baráti kapcsolatokkal való elégedettség szintén az egyensúlyt

érző csoport esetében a legkisebb, míg a családra koncentrálók, illetve a munka/

tanulás dominanciáját érzékelők inkább elégedettek.

3.5. ábra: Munka és magánélet egyensúlya

(Kérdés: Hol helyezné el önmagát a következő skálán aszerint,

hogy minek van nagyobb szerepe az életében?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Annak ellenére, hogy az a benyomásunk lehet a fiatalokról, hogy elégedettségüket

pozitív irányba befolyásolja, ha az életükben a tanulásnak nagy szerepe van, továbbtanulásra

– ahogy az összefoglalóban is szerepelt – egyre kevesebben gondolnak.

A fiatalok az egyes képzettségi szintekhez különböző értéket társítanak: minél

magasabb szintű egy képzettség, annál magasabb értéket társítanak hozzá. Egy

képzeletbeli egytől ötig terjedő értékskálán az általános iskolai végzettség épphogy

elégséges osztályzatot szerez (2,0), a szakiskolai bizonyítvány (3,2) és az érettségi (3,4)

erős közepes, míg a diploma átlagosan jó (4,4) osztályzatra számíthat a fiataloktól.

Túllépve az átlagokon, láthatjuk, hogy a magyarországi 15–29 évesek fele (47%)

számára az általános iskolai végzettség nagyon keveset, míg hasonló arányban (54%)

a diploma nagyon sokat ér. A középfokú végzettség megítélésében jellemzően nem

a szélsőséges értékeket választották (3.6. ábra).

119


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.6. ábra: Végzettségek értéke

(Kérdés: Ön szerint mennyit érnek manapság az alábbi végzettségek?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

A kutatás során vizsgálni kívántuk a befektetett energiát és a végzettség értékét,

így arra is vonatkozott kérdés, hogy mennyi erőfeszítés szükséges egy-egy ilyen

végzettségi szint eléréséhez. A megkérdezettjeink túlnyomó többsége az általános

iskolai tanulmányait befejezte, így talán nem meglepő, hogy visszanézve itt érzékelik

átlagosan a legkisebbnek a befektetett energiát, míg a magasabb végzettségek felé

haladva egyre jelentősebb erőfeszítést érzékelnek. Figyelemre méltó, hogy csupán a

szakiskolai végzettség esetében egyezik meg tökéletesen az erőfeszítés a végzettség

értékével, a többi esetben az erőfeszítést jelentősebbnek érzékelik a fiatalok (3.7. ábra).

3.7. ábra: Erőfeszítés mértéke

(Kérdés: Ön szerint mekkora erőfeszítésre van szükség egy… megszerzéséhez?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

120


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

A diploma értékének összetett megítélését tovább árnyalja, hogy a továbbtanulás

versus szakmaszerzés dilemmája a válaszok alapján a fiatalok számára jelentős kétségeket

okoz, épp ahogy azt a hétköznapokban is tapasztaljuk. A megkérdezettek

több mint fele (54 százalék) egyetért azzal az állítással, hogy „egy jó szakmunkás-bizonyítvány

ma többet ér egy diplománál”. Önmagában az egyetértők aránya is magas,

de jelentős a közömbösök aránya, és kifejezetten kevesen vannak, akik az állítással

nem értenek egyet (13 százalék). Habár a többség szerint a jó szakmunkás-bizonyítvány

legalább annyit ér, mint egy diploma, ebből mégsem következik egyenesen,

hogy „nem érdemes továbbtanulni, hiszen manapság egy jó szakmával többet lehet

keresni”. Utóbbi állítással ugyanis a megkérdezettek közel négytizede (37 százalék)

ért egyet, és közel ugyanennyien tagadják (34 százalék). A továbbtanulásról alkotott

képet szintén árnyalja, ha megnézzük a többi – a köznapi beszélgetésekben sokszor

előkerülő – állítást. A fiatalok több mint négytizede (44 százalék) egyetért azzal,

hogy „diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a világban”, és azzal a hozzáállással

sem vitatkozik, hogy „mindegy, mivel foglalkozik a gyerek, de valamilyen diplomát

mindenképpen szerezzen”. A diploma legkevésbé a nyelvtudással képes versenyben

maradni: a megkérdezettek hattizede (63 százalék) szerint „manapság a nyelvtudás

többet ér a diplománál” (3.8. ábra).

teljes mértékben egyetért 4 3 2 egyáltalán nem ért egyet nem tudja, nem válaszol

Manapság a nyelvtudás többet ér a

diplománál.

26

37

26

7

3 3

Egy jól fizető külföldi munkát akkor is

érdemes elvállalni, ha az nem az ember

képzettségének megfelelő.

25

35

27

7

4 2

Egy jó szakmunkás-bizonyítvány ma többet

ér egy diplománál.

19

35

32

9

4 1

Diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a

világban.

17

27

30

13

12

2

Mindegy mivel foglalkozik a gyerek, de

valamilyen diplomát mindenképpen

szerezzen.

Nem érdemes továbbtanulni, hiszen

manapság egy jó szakmával többet lehet

keresni.

12

15

25

29

28

30

18

12

11

16

3

1

0% 20% 40% 60% 80% 100%

3.8. ábra: Képzettség és attitűdök

(Kérdés: Mennyire ért egyet a következő állításokkal?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

121


Székely Levente: Szürke hattyúk

Iskolai végzettségek szerint jelentős különbségeket találunk az attitűdökben. Alapvetően

megállapítható, hogy a magasabb iskolai végzettségűek jellemzően a diplomaszerzés

fontosságát hangsúlyozzák, szemben azokkal, akik alacsonyabb végzettséget szereztek.

A nyelvtudás fontosságával azonban hasonló mértékben értenek egyet minden

képzettségi szinten lévők. Jellemző, hogy nem pusztán a saját végzettség, de a szülők

iskolai végzettsége is jelentősen meghatározza a diploma értékéről való gondolkodást.

A legalább érettségizett szülők gyermekei lényegesen magasabbra értékelik átlagosan a

diplomaszerzést, mint a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező

szülők gyermekei. A szakmunkás végzettség értékének hangsúlyozása a szakmunkás

édesanyával, illetve a legfeljebb általános iskolai végzettségű édesapával jellemezhető

fiatalok csoportjában a legmagasabb. Mindezek az eredmények visszaigazolják a szülői

háttér hangsúlyos szerepét a továbbtanulás megítélésében.

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás magyarországi eredményeinek egyik legkomolyabb

hatást kiváltó része a nyelvtudáshoz kapcsolódott. 2018. január 1-jétől az

elsőként sikeresen megszerzett nyelvvizsga és az első emelt szintű idegen nyelvből

tett érettségi vizsga díjának fedezésére állami támogatás igényelhető, ez az intézkedés

többek között az ifjúságkutatás azon megfigyelt összefüggésén alapult, miszerint a

15–29 évesek közel háromnegyede (73 százalék) beszél valamilyen idegen nyelvet,

miközben kevesebb mint harmadának (31 százalék) van nyelvvizsgája.

A kutatásból az is kiderül, hogy az idegen nyelv használata leginkább a tanulás

keretei között marad, mindennapi alkalmazása kevésbé jellemző. Az idegen nyelvet

beszélők nagyjából fele (54-47 százalék) a tudását nem használja sem írásbeli társalgáshoz,

sem tájékozódáshoz, és több mint négytizedük (43 százalék) a munkájához

sem (3.9. ábra).

mindig gyakran ritkán soha nem tudja, nem válaszol

Tanuláshoz (N=2677)

19

43

25

13

Társalogni élő szóban (N=5816)

7

23

34

35

Munkájához (N=2676)

10

18

30

43

Idegennyelvű internetes cikkeket

olvasni (N=5816)

5

18

29

47

Társalogni írásban (N=5816)

6

18

29

47

Idegennyelvű újságot, magazint

olvasni (N=5816)

5

14

27

54

0% 20% 40% 60% 80% 100%

3.9. ábra: Nyelvtudás használata

(Kérdés: Szokta-e Ön idegennyelv-tudását [bármelyiket] az alábbiakhoz használni…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

122


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

Habár a korábbi publikációkban a külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatban

csupán a migrációs szándékokkal foglalkoztunk, a 2016-os ifjúságkutatás

fontos részét képezte a tapasztalatok feltérképezése is. A megkérdezettek alig néhány

százalékának van külföldi tapasztalata a tanulmányok folytatását (2 százalék), illetve

a munkát (5 százalék) illetően. A külföldön iskolai képzésben részt vevők aránya a

képzési szint emelkedésével növekszik, míg óvodát a külföldön valaha tanulók ötöde

(19 százalék), általános iskolát negyede (25 százalék), középiskolát közel négytizede

(37 százalék), míg felsőoktatási képzést több mint négytizede (42 százalék) végzett.

Fontos megjegyezni, hogy a külföldi tanulás minden második esetben ösztöndíjjal

támogatott képzést jelentett. A külföldi munkatapasztalatok elsősorban három

országhoz kötődnek: Ausztriához, Németországhoz és az Egyesült Királysághoz.

A 2016-os kutatási adatok jelentős bővülést mutatnak a munkaerőpiaci aktivitásban,

legalább minden második magyarországi fiatal folytat keresőtevékenységet. Az aktivitás

részleteit vizsgálva megállapítható, hogy a 15–29 évesek a munkatapasztalataikat

zömmel alkalmazottként szerezték. A főfoglalkozást tekintve tízből közel kilencen

alkalmazottak, mindösszesen néhány százaléknyian (4 százalék) vállalkoznak. A vállalkozókon

belül az egyéni vállalkozók aránya a legjelentősebb: minden második (54

százalék) tartozik ide, míg a társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozók harmadát

(36 százalék) teszik ki. Hasonló mértékű az alkalmi munkák aránya (4 százalék), és

alacsony a közfoglalkoztatotti tapasztalatokkal bírók aránya is (3 százalék) (3.10. ábra).

3.10. ábra: (Elsődleges) foglalkozás formája

(Kérdés: Kérem, a továbbiakban arra a munkájára gondoljon, amelyiket

Ön elsődlegesnek tekinti! Ebben a munkájában Ön:)

(N 2016

= 4306; százalékos megoszlás)

A munkatapasztalatokat a fiatalok túlnyomórészt határozatlan idejű, bejelentett

munkaviszony formájában szerezték. A határozatlan idejű szerződések az esetek kö-

123


Székely Levente: Szürke hattyúk

zel kétharmadára (63 százalék) terjednek ki, míg közel egynegyed a határozott idejű,

bejelentett státuszok aránya (23 százalék), az eseti megbízások alacsony számban

(6 százalék) vannak jelen, a fekete- és szürkefoglalkoztatás nem jellemző (3.11. ábra).

3.11. ábra: Munkaszerződés típusa

(Kérdés: Milyen típusú munkaszerződése van [volt az utolsó munkájában] Önnek?)

(N 2016

= 5357; százalékos megoszlás)

A munkarendekre a hagyományos fix munkaidővel operáló megoldás jellemző,

a magyarországi aktív 15–29 évesek közel nyolctizede (78 százalék) kötött munkaidőben

dolgozik. Mindez azt is jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatási formák kis

arányban vannak jelen a fiatalok foglalkoztatásában. A megkérdezettek 16 százaléka

rugalmas vagy kötetlen munkaidőben dolgozik, és mindössze egy százalékot ér el

a távmunkában foglalkoztatottak aránya (3.12. ábra).

3.12. ábra: Munkarend

(Kérdés: Ön jelenleg:…?)

(N 2016

= 5357; százalékos megoszlás)

124


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

Annak ellenére, hogy a jelenlegi (legutolsó) munkatevékenységnél a hagyományos

keretek dominanciáját látjuk, az összes eddigi munkatapasztalatot vizsgálva már

lényegesen jelentősebb azok aránya, akik atipikus munkavégzésben is szereztek

tapasztalatot. A teljes mintára vonatkozóan a megkérdezettek 24 százalékának

volt már határozott idejű szerződése, 14 százaléka dolgozott már részmunkaidőben,

6 százaléka munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, 3 százaléka távmunkában

(3.13 ábra). A munkatapasztalatok legjelentősebb arányban a versenyszférából

származnak, közel minden harmadik (31 százalék) 15–29 éves dolgozott már piaci

keretek között, míg az államigazgatásban 6 százalék. Közfoglalkoztatásban,

közmunkában a fiatalok jelentős aránya (8 százalék) vett már részt, körükben

felülreperezentáltak az alapfokú iskolai végzettségűek (11 százalék), a községekben

élők (13 százalék) és az Észak-Magyarország (16 százalék), Észak-Alföld (13 százalék)

régiókban élők. A (volt) közfoglalkoztatottak közel kétharmada (64 százalék)

a végzettségének megfelelő beosztásban dolgozott, és csaknem minden harmadik

(31 százalék) dolgozott a végzettségénél alacsonyabb beosztásban.

3.13. ábra: Munkatapasztalat

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

Az első munkatapasztalatokat a megkérdezettek átlagosan 19 évesen szerezték, többségük

(51 százalék) dolgozott már iskolai szünetben, de a negyedük iskola mellett

(iskola előtt reggelenként, vagy iskola után délutánonként, hétvégéken) is dolgozott

125


Székely Levente: Szürke hattyúk

(23 százalék). Figyelemre méltó, hogy ezek a munkatapasztalatok összefüggenek a

társadalmi, illetve a pénzügyi helyzettel, azonban kevésbé erősítik azt a hipotézist,

hogy inkább a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévők vagy saját pozíciójukat a társadalom

alsóbb rétegeiben meghatározók dolgoznának iskola mellett. Éppen ellenkezőleg:

a magukat a társadalom közép- és felső rétegeibe sorolók, illetve az anyagi

helyzetükkel elégedettek rendelkeznek nagyobb arányban munkatapasztalatokkal.

Nyilvánvaló, hogy a munka lehetősége nem egyformán adott a magyarországi

15–29 évesek számára: vannak, akiknek nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében,

hogy munkához juthassanak, másoknak kisebbet. Azon fiatalok esetében,

akik dolgoznak (vagy dolgoztak már életük folyamán), a leggyakrabban a munkahely

azon a településen van (volt), ahol élnek (éltek). Habár a többség (52 százalék)

számára a saját településen hozzáférhető a munka, a többiek utazni kényszerülnek.

Minden harmadik (32 százalék) fiatal 30 kilométeren belül talált munkát, de minden

tizedik (9 százalék) a 30 kilométeres körön kívül dolgozik, a maradék külföldön

dolgozik, vagy a munka helyszíne változik (3.14. ábra).

3.14. ábra: Munkahely fő helyszíne

(Kérdés: Hol van [volt] a munkája fő helyszíne?)

(N 2016

= 5357; százalékos megoszlás)

A munkahely közelsége tekintetében a legjobb helyzetben a megyeszékhelyeken élő

fiatalok vannak: háromnegyedük (75 százalék) azon a településen dolgozik, ahol

él. A fővárosi fiatalok 62 százaléka dolgozik helyben, a kisebb városokban élők fele

(53 százalék), míg a községek ifjúságának harmada (32 százalék) talált munkát a

lakhelyén. A fővárosi fiatalok, ha Budapesten nem is, de legfeljebb 30 kilométeres

126


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

közelségben jellemzően találnak munkát (összesen 95 százalék, ebből 33 százalék

Budapesten kívül). Már a megyeszékhelyeken élők is jelentékeny arányban (6 százalék)

utaznak legalább 30 kilométert a munkahelyükre, de a kisebb településeken

(kisebb városok és községek) legalább minden tizedik (12 százalék) fiatal utazik

ennyit, hogy dolgozzon.

A településtípus mellet a regionális elhelyezkedés is releváns vizsgálati szempont.

A régiós összehasonlítás azt mutatja, hogy Észak-Alföld és Dél-Alföld esetében a

leggyakoribb (64 és 58 százalék), hogy a munkahely és a lakhely azonos településen

található, míg Közép-Dunántúlon fordul elő a legritkábban (42 százalék). Az ország

központi régiójában élők mindössze 5 százaléka utazik 30 kilométernél többet a munkahelyére,

míg a többi régió esetében lényegesen nagyobb arányban teszik ugyanezt.

A munkahely közelsége erős összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. Míg

az alapfokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők nagyon hasonló arányban

(54-54 százalék) találnak helyben munkát, a diplomás fiatalok zömmel nem a

lakhelyükön dolgoznak. A 30 kilométeren belüli munkalehetőség is kevésbé jellemzi

őket (32 százalék vs. 29 százalék), mint az alapfokú és a középfokú végzettségűeket.

A leglátványosabb különbséget a 30 kilométernél messzebb lévő munkalehetőségek

esetében figyelhetjük meg, ahol a diplomások 18 százaléka talált munkát, szemben

az alacsonyabb végzettségűek 7-8 százalékával.

Egyébiránt leginkább az jellemző, hogy a munkahely a munkáltató telephelye

(75 százalék). Ezen kívül jelentős arányban (6-8 százalék) vannak olyanok, akik

külső helyszínen (építési terület, mezőgazdasági földterület, a település utcái) vagy

ügyfelek telephelyén dolgoznak. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik számára

a munkahely nem egy fix hely, hanem változik (2 százalék), és még ennél is kevesebben

vannak olyanok, akik otthon dolgoznak (1 százalék).

Az ideális munkahely a fiatalok többsége számára elsősorban az anyagi lehetőségek

terén nyújt többet, és kevésbé számít a többi szempont (pl. társaság, munkahely

biztonsága, a társadalom számára hasznos tevékenység stb.). A kutatásban arra is

kitértünk, hogy a munkavállalás egyéb paraméterei mennyire vonzók a 15–29 évesek

számára. A fiatalok közel kétharmada (65 százalék) nyitott a versenyszféra irányába,

míg az államigazgatás kétötödük számára vonzó (41 százalék). A külföldi munkavállalás

mellett (47 százalék) jelentős még a határozott idejű szerződés irányába

nyitottak aránya (44 százalék) (3.15. ábra).

127


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.15. ábra: Vonzó munkák

(Kérdés: Dolgozna-e Ön a jövőben…?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

Megállapíthatjuk, hogy minden egyes esetben többen mutatkoztak nyitottnak, mint

amennyien tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek az adott területen. Pusztán az

arányokat szemlélve láthatjuk, hogy a külföldi munka iránt közel tízszer annyian

érdeklődnek, amint ahányan már dolgoztak külföldön. Közel azonos, több mint

hétszeres arányt fedezhetünk fel a távmunka, az interneten végezhető munka és

az államigazgatási álláshelyek esetében. Jelentős, több mint ötszörös különbséget

találunk az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatások esetében.

Tanulságos, hogy a legkisebb többletet az alkalmi munka esetében találjuk, ahol

mindössze 10 százalékponttal magasabb az erre a munkaformára nyitottak aránya,

mint a tényleges tapasztalattal bíróké. Az alkalmi munkánál valamelyest népszerűbbek

a határozott idejű (szerződéses) és a részmunkaidős foglalkoztatási formák,

de összességében ezeket sem tartják olyan vonzónak (3.1. táblázat).

Némileg más képet alkothatunk, ha a különbségeket aszerint vizsgáljuk, hogy az

adott foglalkoztatási formával tapasztalatot szerzett-e a válaszadó. Legnépszerűbb

az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatás, amellyel kapcsolatban az

ilyen módon (jelenleg vagy korábban) foglalkoztatottak kilenctizede (93 százalék)

gondolkodik úgy, hogy szívesen dolgozna később is ebben a formában. A korábban

távmunkát és interneten végezhető munkát vállalók kisebb arányban, de még

mindig túlnyomó többségben kedvezőnek tartják ezeket a foglalkoztatási formá-

128


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

kat (85-84 százalék). A leginkább csalódást jelentő forma az alkalmi munka és a

megbízásos konstrukció, amelyet az így dolgozóknak csupán fele választana újra

(50-50 százalék) – kevesebben, mint a közmunkát (55 százalék). Az egyszerű öszszevetésben

jól szereplő államigazgatási munkahely a tapasztalattal bírók esetében

kevésbé teljesít jól, tízből hat államigazgatási tapasztalattal rendelkező fiatal vállalna

a jövőben is ezen a területen munkát. Hasonlóan csökken a népszerűsége a külföldi

munkavállalásnak, amelyet a külföldi tapasztalattal rendelkezők kétharmada

(68 százalék) tart vonzónak a jövőre vonatkozóan (3.1. táblázat).

Dolgozott

(%)

Dolgozna

(%)

Korábbi tapasztalattal

bírók (%)

Piaci szférában 31 65 66

Alkalmi munkát 24 27 50

Határozott idejű

(szerződéses) foglalkoztatásban

24 44 63

Részmunkaidős foglalkoztatásban 14 25 59

Megbízásos munkaformában 12 29 50

Közfoglalkoztatásban, közmunkában 8 17 55

Munkaerő-kölcsönző cégen

keresztüli munkavállalás szerint

6 20 73

Államigazgatásban 6 41 59

Külföldön 5 47 68

Interneten végezhető munkában 4 27 84

Osztott vagy egyenlőtlen

munkaidejű foglalkoztatásban

4 21 93

Távmunkában 3 21 85

3.1. táblázat: Relatív megítélés

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…? Dolgozna-e Ön a jövőben…?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

A külföldi munkavállalás a képesítés vonatkozásában tulajdonképpen hasonlóan

alakul a közmunkához, bizonyos tekintetben rosszabb paramétereket is kínál, hiszen

a külföldi munka esetében csak minden második megkérdezett (51 százalék)

dolgozott a végzettségének megfelelő beosztásban, és több mint minden harmadik

(35 százalék) alacsonyabb beosztásban (3.16. ábra).

129


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.16. ábra: Külföldi munkatapasztalat

(Kérdés: Amikor külföldön vállalt munkát, Ön…?)

(N 2016

= 389; százalékos megoszlás)

A külföldi munkavállalás iránt nyitottak fele (50 százalék) a képzettségének megfelelő

beosztásban gondolkodik, de négytizedük (41 százalék) az alacsonyabb beosztásokat

is elfogadhatónak tartja, míg egytizedük (9 százalék) nem tudja eldönteni

(3.17. ábra). A szakmájuk iránt még kevésbé ragaszkodnak a külföldi munkavállalásban

gondolkodók, akiknek fele (50 százalék) akár eredeti szakmájától eltérő

területen is vállalna munkát (3.18. ábra).

3.17. ábra: Képzettség és külföldi munkavállalás

(Kérdés: Képzettségi szintjéhez viszonyítva milyen jellegű munkát vállalna külföldön?)

(N 2016

= 588; százalékos megoszlás)

130


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.18. ábra: Szakma és külföldi munkavállalás

(Kérdés: Szakismeretéhez viszonyítva milyen munkát vállalna külföldön?)

(N 2016

= 588; százalékos megoszlás)

ÚT AZ ANYAGI FÜGGETLENSÉG FELÉ

A 15–29 éves magyarországi fiatalok háromnegyede (75 százalék) valamely szülőjével

vagy nevelőjével egy háztartásban él, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben

közös kasszán is élnek. A 2016-os kutatás adataiból kiderül, hogy a szüleikkel egy

háztartásban élők háromtizede (29 százalék), így összességében a 15–29 évesek közel

fele anyagiak tekintetében többé-kevésbé függetlennek tekinthető a szüleitől.

A szüleikkel élő, de anyagiak tekintetében független fiatalok általában jobbnak ítélik

anyagi helyzetüket azoknál, akik szüleikkel egy kasszán élnek.

A korábbi publikációkból láthattuk, hogy a magyarországi fiatalok összességében

elégedettebbek az anyagi helyzetükkel, mint korábban voltak. Ez azonban nem jelenti

azt, hogy anyagi problémák nélkül élnének. A megkérdezettek 15 százaléka olyan

háztartásban él, ahol minden hónap végére elfogy a pénzük, további 12 százalék

megtapasztalja ugyanezt két-három havonta. Összességében féléves távlatban a fiatalok

harmada (33 százalék) kerül legalább egyszer olyan helyzetbe, hogy a hónap

végére elfogy a pénz a családban (3.19. ábra).

131


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.19. ábra: Hó végi anyagi gondok

(Kérdés: Milyen gyakran fordult elő az Önök háztartásában [ahol él] az elmúlt

12 hónapban, hogy a hónap végére elfogyott a pénzük?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

A fiatalok közel négytizede (39 százalék) él olyan háztartásban, ahol legalább időnként

félre tudnak tenni pénzt. A 15–29 évesek legnagyobb csoportját (41 százalék)

azok teszik ki, akiknek a családja/háztartása egyáltalán nem képes megtakarításra,

míg további egyötödük (20 százalék) nem tudja megmondani, hogy megtakarítások

terén hogy áll a családja (3.20. ábra).

3.20. ábra: Családi megtakarítások

(Kérdés: Abban a háztartásban, ahol él, a napi megélhetésen túl tudnak-e

félretenni pénzt rendszeresen vagy esetenként?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

132


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

A magyarországi 15–29 éves fiatalok kétharmadának (68 százalék) van bankszámlája,

valamivel többüknek bankkártyája (69 százalék). Egyéb pénzügyi termékek

nem jellemzőek körükben, életbiztosítása csupán minden ötödiknek (20 százalék)

van. Megtakarított pénzzel minden negyedik (24 százalék) fiatal rendelkezik, míg

olyan hitel, amit törlesztenie kell, egytizedüket jellemzi (3.21. ábra).

3.21. ábra: Önálló pénzügyek

(Kérdés: Van-e Önnek saját …?)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

A BEOLVADÁS VAGY A TÁRSADALOMFORMÁLÁS ÚTJÁN

Az ifjúsággal kapcsolatos örök kérdés, hogy miként fogják majd alakítani felnőttkorukban

a társadalmat. A nagymintás ifjúságkutatás arra is alkalmas, hogy képet

kapjunk arról, hogy a fiatalok mit gondolnak saját szerepükről, arról a társadalomról,

amiben élnek, és hogyan szeretnék, illetve képesek azt befolyásolni.

A nagymintás ifjúságkutatás 2016-os eredményei alapján láthattuk, hogy a fiatalok

alapvetően elégedettek magukkal, sőt elégedettebbek, mint korábban voltak.

Az eddig nem elemzett kérdések is alapvetően ezt a képet erősítik meg bennünk.

A fiatalok túlnyomó többsége úgy gondol magára, mint aki a feladatait jól teljesíti

(76 százalék), tehetséges (64 százalék), és gyorsan tanul (62 százalék). Kifejezetten

kevesen vannak olyanok (5–11 százalék), akik ezekkel az állításokkal nem értenek

egyet (3.22. ábra).

133


Székely Levente: Szürke hattyúk

A fiatalok fele (52 százalék) mindhárom állítással egyetért, és mindössze 2 százalékuk

nem érzi igaznak egyiket sem. Az önkép erős összefüggést mutat az iskolai

végzettséggel: a diplomás fiatalok több mint háromnegyede (78 százalék), a

középfokú végzettségűek hattizede (59 százalék) érzi igaznak magára vonatkozóan

mindhárom állítást, míg az alapfokú végzettségűeknek mindössze 39 százaléka.

3.22. ábra: Önkép

(Kérdés: Mennyire ért egyet azzal, hogy Ön……)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

A magyarországi fiatalok a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján

inkább liberálisnak, inkább jobboldalinak és inkább mérsékeltnek tűnnek a

saját magukra vonatkozó válaszok alapján. A kérdéskör korábban nem elemzett

részéből az is kiderül, hogy a magyarországi 15–29 évesek inkább bíznak a jövőben

(37 százalék), mintsem félnek tőle (15 százalék). A hagyományok követésével

kapcsolatban megosztottak, ugyanannyian tartják magukat hagyománykövetőnek,

mint modern felfogásúnak (18 vs. 18 százalék). Ugyanakkor a kockázatkerülő–

vállalkozó kedvű tengelyen inkább a kockázatkerülő attitűd jellemző rájuk (20 vs.

17 százalék) (3.23. ábra).

134


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

1 2 3 4 5 6 7 nem tudja, nem válaszol

bízom a jövőben

21

16

16

14

12

9

6

5

félek a jövőtől

hagyománykövető

7

11

18

22

15

10

8

9

modern

kockázatkerülő

9

11

19

21

16

10

7

8

vállalkozó kedvű

0% 20% 40% 60% 80% 100%

3.23. ábra: Ön- és jövőkép

(Kérdés: Kérem, jellemezze önmagát az alábbi tulajdonságpárok segítségével!)

(N 2016

= 8000; százalékos megoszlás)

A 2016-os kutatás tervezésekor a kutatócsoport kifejezetten fontosnak tartotta annak

vizsgálatát, hogy a fiatalok miképpen érzékelik a társadalmi feszültségeket. Arra

a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatalok mennyire érzékelnek ellentéteket jól

meghatározható társadalmi csoportok között. A válaszokból kiderül, hogy nagyon

különbözőképpen látják az egyes társadalmi csoportok közötti ellentéteket, látnak

kicsi és kifejezetten nagy különbségeket is.

A politikától való elfordulásukat, ha nem is magyarázza, de hozzájárul a magyarázathoz,

hogy a legnagyobb ellentétet a kormány és az ellenzék között érzékelik

a magyarországi fiatalok. A megkérdezettek kétharmada (68 százalék) úgy

érzékeli, hogy nagy vagy nagyon nagy ellentét van Magyarországon a kormány és

az ellenzék között. Legjelentéktelenebbnek érzékelt ellentét a gyermekes és gyermektelen

családok között van, ebben az esetben a megkérdezettek fele (51 százalék)

egyáltalán nem lát, vagy nagyon kicsi ellentétet lát a két csoport között.

Figyelemre méltó, hogy ebben a tekintetben nincs érdemi különbség gyermekesek

és gyermektelenek között.

Az új csendes generáció hipotézisét erősíti, hogy a sorban a második legkisebb

ellentétet a szülők és gyermekek között érzékelik a fiatalok, szintén a megkérdezettek

fele (49 százalék) vélekedik úgy, hogy legfeljebb kicsi ellentét lehet szülők és gyermekeik

között. A megkérdezettek nem tartják jelentősnek a nők és férfiak közötti

ellentétet sem (49 százalék). Fontos ebben az esetben is megjegyezni, hogy férfiak

135


Székely Levente: Szürke hattyúk

és nők között nincs statisztikai értelemben különbség: mindkét nembe tartozók

nagyon hasonlóan gondolkodnak, a többségük nem lát jelentős ellentétet.

Fiatalok és idősek (nyugdíjasok) tekintetében már sokkal megosztottabb képet

találunk, bár többen vannak azok, akik szerint inkább nincs, vagy csak nagyon

kis ellentét fedezhető fel (37 vs. 26 százalék). A nemi és életkori ismérveken túl, az

anyagiakkal kapcsolatos kategóriákban már jelentősebb különbséget érzékelnek

a válaszadók. A gazdagok és szegények közötti különbség közel kétharmaduk

(64 százalék) szerint jelentősnek számít Magyarországon. Szubjektív anyagi helyzet

szerint vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi

körülmények között élők érzékelik jelentősebbnek a különbséget. A nélkülözések

között élők több mint fele (55 százaléka), a hónapról hónapra anyagi gondokkal

küzdők négytizede (43 százalék) válaszolta azt, hogy nagyon nagy ellentét van a két

csoport között, szemben a jó anyagi helyzetben lévőkkel, ahol ez az arány legfeljebb

feleakkora (20 százalék azok között, akik gondok nélkül élnek, és 23 százalék azok

között, akik beosztással jól kijönnek a jövedelmükből).

Az anyagiakhoz képest valamivel kisebb arányban gondolkodnak így a származáson

alapuló különbségekről. A megkérdezettek hattizede (61 százalék) érzékel

nagy vagy nagyon nagy ellentétet a bevándorlók és a Magyarországon születettek

között, valamint a cigányok és a nem cigányok között (58 százalék) (3.24. ábra).

3.24. ábra: Ellentétek a társadalomban

(Kérdés: Ön szerint mekkorák az ellentétek a magyar társadalomban a…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

136


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

A szocializációval kapcsolatban nem pusztán az a kérdés, hogy milyenek a fiatalok,

és milyennek látják a társadalmat, hanem az is, hogy a fiatalok miképpen látják

magukat a társadalomban, hogyan tudnak bekapcsolódni a társadalmi döntésekbe.

Összességében elmondható, hogy a fiatalok kifejezetten korlátozottnak érzékelik

a lehetőségeiket. A megkérdezettek fele (51 százalék) úgy látja, hogy a fiataloknak

tulajdonképpen nincs lehetőségük beleszólni a helyi közügyekbe, és még ennél is

magasabb arányban gondolják azt, hogy nem tudnak beleszólni az országos közügyekbe

(57 százalék) (3.25. ábra).

3.25. ábra: Fiatalok lehetőségei

(Kérdés: Ön szerint mennyi lehetőségük van a fiataloknak beleszólni a helyi közügyekbe?

[Itt, ezen a településen.] És mennyi lehetőségük

van a fiataloknak beleszólni az országos közügyekbe?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Ha megvizsgáljuk részletesebben, hogy miként vélekednek a fiatalok arról, milyen

lehetőségeik vannak a saját lakóhelyükön arra, hogy hallassák a hangjukat, a leggyakoribb

válasz a lakossági fórum (31 százalék). Bár meg kell jegyezni, hogy a megkérdezettek

négytizede (41 százalék) semmilyen módot nem lát arra, hogy a fiatalok

a helyi közügyekbe bekapcsolódhassanak. Tanulságos, hogy a fiatalok alapvetően

azokban a formákban gondolkodnak, amelyek kevésbé korosztályspecifikusak: a

kifejezetten ifjúsági korosztályt megcélzó diákönkormányzatok vagy ifjúsági irodák

a fiatalok túlnyomó többsége szerint (74-79 százalék) a saját településükön nem kínálnak

lehetőséget bekapcsolódni a közügyekbe. A radikálisabb eszközöket, például

utcai tiltakozást vagy flashmobot, mindössze néhányan említették (5-9 százalék)

(3.26. ábra).

137


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.26. ábra: Fórumok

(Kérdés: Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén

arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi közügyekben?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Az ifjúságkutatók között abban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy a fiatalok

elfordultak a közélettől, és kifejezetten igyekeznek magukat távol tartani a politikától.

A politikában egy konfliktusos világot látnak, amelyben kevéssé bíznak.

A politikai aktivitás szintje kifejezetten alacsony a nemzedékben. A politikai, közéleti

aktivitás különböző formái közül a legtöbben az aláírások gyűjtését említették,

ám a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vett részt ilyen tevékenységben. Az

olyan aktivitások, mint a bojkott vagy a pénzadomány vagy valamilyen politikai

demonstráción való részvétel, alig néhány 15–29 éves esetében releváns (3.27. ábra).

Az egyes aktivitásokat együtt vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek

85 százaléka egyik fajta aktivitásban sem vett részt. Mindez tovább erősítheti azt

a hipotézist, hogy a magyarországi fiatalok igénye a közéleti-politikai aktivitásra

alacsony szintű.

138


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.27. ábra: Aktivitás igénye

(Kérdés: Különböző tevékenységeket soroltunk fel. Kérjük, mondja

meg, hogy részt vett-e már ilyen tevékenységben!)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

A fiatalok online térben eltöltött idejét szemlélve azt gondolhatnánk, hogy bár közéleti

aktivitásuk a fizikai világban nem olyan jelentős, mert nem járnak tüntetésekre,

nem próbálják hallatni a hangjukat a településükön vagy országos viszonyok között,

ám az online világban ezt kényelmesen megtehetik. Ha megvizsgáljuk, hogy

a közösségi médiában milyen gyakorisággal fogyasztanak politikai termékeket és

folytatnak közéleti tevékenységet, azt találjuk, hogy a megkérdezettek kétharmadaháromnegyede

(68–76 százalék) sohasem tájékozódik politikai kérdésekről közösségi

oldalon, nem olvas politikai tartalmú cikkeket, nem lájkol és nem oszt meg ezzel

kapcsolatos híreket, és alig jellemző, hogy a fiatalok politikai pártok vagy politikusok

oldalát követnék (3.28. ábra). A fiatalok fele (49 százalék) a kérdezett tevékenységek

egyikét sem végzi sohasem, azaz a közösségi médiabeli aktivitása (is) hermetikusan

elzárt bármiféle politikai aktivitástól.

139


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.28. ábra: Online közéleti aktivitás

(Kérdés: Milyen gyakran szokott Ön közösségi oldalon…?)

(N 2016

= 1569; százalékos megoszlás)

A közélettől való távolságtartás megmutatkozik abban az alapvető attitűdben is,

hogy a fiatalok inkább kockázatkerülőnek és inkább mérsékeltnek tartják magukat.

Ezt a visszahúzódó, visszafogott attitűdöt más kérdésekre adott válaszaik is megerősítik.

A fiatalok alapvetően kerülnék a vitás helyzeteket, közel felük (46 százalék)

egyetért abban, hogy nem helyes, ha valaki a másikat meg akarja győzni az igazáról,

több mint felük (53 százalék) mondja azt (is), hogy nem helyes, ha valaki befolyásolni

akarja a másikat. Jelentősnek mutatkozik a fiatalok safe space iránti igénye:

a megkérdezettek kétharmada (64 százalék) szerint kellenek olyan helyek, amelyek

mentesek a közéleti-politikai témától.

A magyarországi 15–29 évesekről kifejezetten rendpárti kép alakulhat ki bennünk,

amikor azokat a válaszokat elemezzük, amelyek arra vonatkoznak, hogy miről

szabad és miről nem szabad beszélni, illetve miből illik viccet csinálni. A megkérdezettek

kétharmada (65 százalék) úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amikkel

nem szabad viccelődni, és minden második (50 százalék) gondolja azt, hogy vannak

olyan dolgok, amikkel nemcsak hogy nem szabad viccelni, de aki viccel, azt büntetni

kellene (3.29. ábra).

140


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.29. ábra: Igény a vitára

(Kérdés: Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

DIGITÁLIS SZOCIALIZÁCIÓ

A magyarországi fiatalok digitális szocializációjával kapcsolatban megállapíthatjuk,

hogy mára kiteljesedett. Az ifjúság Magyarországon, ahogy a világ fejlett részén,

„behuzalozott” életmódot folytat: képes élni és él is a digitális ökoszisztéma által

nyújtott lehetőségekkel, elsősorban a szabadideje digitalizált. A 2016-os nagymintás

ifjúságkutatás korábbi feldolgozásai (Székely-Aczél, 2018) megmutatták, hogy

a Kárpát-medencei magyar ifjúság szabadidejének legnagyobb részét a digitális

technológia jelenlétében tölti. Digitális terekben és digitális tartalmat fogyasztva

szórakozik, kommunikál, szervezi kapcsolatait. A kutatás más kérdéskörei arra

is rámutatnak, hogy a digitális technológia a munkaerőpiacon szintén jelen van,

az aktív fiatalok nagyjából ötöde a munkaidejének legalább felében használ infokommunikációs

eszközöket. A leginkább használt IKT-eszköz a számítógép,

amelyet a megkérdezett fiatalok harmada (33 százalék) legalább a munkaidejének

felében használ. A számítógéphez képest valamivel kevésbé használják az internetet

(29 százalék) vagy más informatikai eszközt (23 százalék), és még kevésbé jellemző

a telefon használata, amelyet az aktív fiatalok negyede-ötöde (22 százalék) használ

141


Székely Levente: Szürke hattyúk

a munkájához legalább a munkaideje felében (3.30. ábra). Nyilvánvalóan jelentős

különbség van a különböző iskolai végzettségek szerint, a diplomások infokommunikációs

technológiához kötődő munkáját jól jelzi, hogy míg átlagosan a kérdezettek

mintegy tizede (11 százalék) dolgozik legalább három eszközzel a felsorolt

négy közül a munkaideje legalább felében, a diplomások esetében négyszeres arányt

találunk (42 százalék).

3.30. ábra: Infokommunikációs technológia munkakörnyezetben

(Kérdés: Ön a munkaideje mekkora részében …?)

(N 2016

= 999; százalékos megoszlás)

A digitális technológia kifejezetten kommunikációs célú használata az ifjúsági korosztályban

gyakori és intenzív. Gyakran használják az internetet telefonhívások

fogadására és kezdeményezésére, minden második (49 százalék) fiatal legalább

naponta egyszer telefonál az interneten keresztül. Hasonló arányban használnak

azonnali üzenetküldőt (49 százalék), az e-mailek olvasása ennél valamivel ritkábban

fordul elő, a megkérdezettek négytizede (43 százalék) olvas e-maileket legalább naponta

egyszer, és a megkérdezettek harmada (33 százalék) szokott legalább naponta

SMS-ezni. Mindebből jól érzékelhető, hogy az olyan technológiák, mint az SMS,

komoly kihívóra találtak az azonnali üzenetküldőkben (3.31. ábra).

142


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.31. ábra: Digitális kommunikáció

(Kérdés: Kérem, mondja meg, hogy milyen gyakran használja Ön a következőket?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Az azonnali üzenetküldő szolgáltatások nemcsak arra nyújtanak lehetőséget, hogy

szöveges üzeneteket válthassunk egymással, hanem számos más multimédiás szolgáltatást

is használhatunk általuk. Az azonnali üzenetküldő alkalmazások eredeti

szolgáltatása a legnépszerűbb: a fiatalok közel fele (48 százalék) szokott szöveges

üzeneteket küldeni azonnali üzenetküldő alkalmazásokon keresztül. Közel ugyanennyien

telefonálnak (44 százalék), hasonló arányban küldenek képeket (42 százalék).

Kevésbé jellemző a hangüzenetek küldése (32 százalék), a videó küldése

(29 százalék), illetve a fájlküldés (24 százalék) (3.32. ábra).

143


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.32. ábra: Azonnali üzenetküldő alkalmazások

(Kérdés: Előfordult-e már Önnel, hogy csetes alkalmazások segítségével

[Skype, Viber, Messenger, What’sUp, Snapchat, Telegram]…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Az okostelefonok, és azokon belül az azonnali üzenetküldő alkalmazások használatával

vált valósággá az, hogy állandóan elérhetőek vagyunk, gyakorlatilag folyamatos

kommunikációban lehetünk egymással. Üzenet érkezett – jelzik fénnyel,

hanggal, rezgéssel az azonnali üzenetküldők, majd a többi alkalmazás, és ma már

az okostelefonunk – ha kifejezetten nem tiltjuk – lépten-nyomon jelez nekünk.

Továbbítja a különböző alkalmazások üzeneteit, hol elérhető frissítésről tájékoztat,

hol emlékeztet, hol újabb tartalmakat ajánl. A magyarországi fiatalokra jellemző,

hogy az okostelefonjukat folyamatosan figyelemmel kísérik, ha értesítést kapnak,

egyharmaduk (36 százalék) azonnal, további egyharmaduk (34 százalék) egy-két

órán belül megnézi, és alig vannak olyanok, akik naponta egyszer ellenőriznék készüléküket,

vagy ezeket az értesítéseket teljesen figyelmen kívül hagynák (3.33. ábra).

A kutatásból azt is láthatjuk, hogy többségük nem szűri az értesítéseket, és a

telefonjának, illetve a letöltött applikációknak az alapbeállításait használja, ennek

eredményeképpen a telefonján lévő összes applikáció azonnal jelzi, ha üzenetet, értesítést

kap (40 százalék). Csak bizonyos applikációk vagy applikációk egyes szolgáltatásai

jeleznek azonnal további közel négytizedüknek (37 százalék), és alig minden

hetedik tiltja az applikációk értesítéseit a telefonján (14 százalék).

144


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.33. ábra: Telefon és a figyelem

(Kérdés: Melyik állítás jellemző leginkább Önre? Ha értesítést kap telefonjára…)

(N 2016

= 1327; százalékos megoszlás)

A kommunikáció mellett a digitális kultúra arra is kiválóan alkalmas lehet, hogy

új közösségeket szervezzen meg, pontosabban a közösségeket online módon szervezhesse.

Látványos különbség mutatkozik abban, hogy a magyarországi fiatalok

mely tevékenységeket milyen gyakorisággal végzik barátaikkal fizikai környezetben,

illetve online környezetben (vagy vélhetően online környezetben). A 15–29 éves fiatalok

hattizede (58 százalék) sohasem megy barátaival, közeli ismerőseivel közösen

sporteseményre, kétharmaduk (63 százalék) médián keresztül sem követ sporteseményeket

közösen barátaival (egy fizikai térben). Mindazonáltal közel minden

második fiatal (45 százalék) valamilyen gyakorisággal játszik interneten keresztül

barátaival, és még ennél is többen, a fiatalok kétharmada (67-67 százalék) szokott

filmet nézni vagy zenét hallgatni barátaival közösen (3.34. ábra).

145


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.34. ábra: Új (és régi) közösségszervezők

(Kérdés: Milyen gyakran fordul elő Önnel, hogy barátaival, közeli ismerőseivel közösen…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Az ifjúságkutatás eredményeinek korábbi publikációiban már szó esett róla, hogy

a fiatalok szabadidő-eltöltésében a virtuális terek egyre fontosabbá válnak a fizikai

terekkel szemben. Adódik a kérdés, hogy mindez inkább annak köszönhető, hogy

az egész életünk eltolódik digitális irányba, vagy pedig annak, hogy egyre kevesebb

olyan lehetőség van az ifjúság számára, ahol a neki megfelelő programok, szolgáltatások

elérhetők. Kifejezetten tanulságos megvizsgálni, hogy miként tekintenek a

magyarországi fiatalok településük, közeli környezetük ilyen jellegű infrastrukturális

ellátottságára. A kérdőívben megkérdeztük, hogy „vannak-e az ön számára elérhető

közelségben olyan intézmények, szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára

(is) kínálnak különböző lehetőségeket (pl.: programokat szerveznek, segítséget,

nyújtanak, tanácsokat adnak stb.)?”. A válaszok azt mutatják, hogy a fiatalok harmada

(35 százalék) úgy gondolja, hogy nincsenek ilyen lehetőségek a közelében,

további bő negyedük (27 százalék) csak részben gondolja, hogy ezek a lehetőségek

rendelkezésre állnak, és minden tizedik fiatal nem tudja.

A megkérdezettek fele (54 százalék) állítja, hogy művelődési ház, kultúrház, ifjúsági

ház létezik azon a településen, ahol él, és közel ugyanilyen arányban (51 százalék)

könyvtárról is beszámol. Közel négytizedük (38 százalék) mondja, hogy van

településén olyan klubhelyiség, amely kifejezetten a fiataloknak szól. A megkérde-

146


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

zettek negyede (24 százalék) számol be ifjúsági tanácsadó információs irodáról,

kulturális egyesületről (24 százalék), környezetvédelmi szervezetről (23 százalék),

pályaválasztási tanácsadásról (23 százalék), diákönkormányzatról (18 százalék),

prevenciós szolgáltatásról (17 százalék).

Megvizsgálva, hogy lenne-e szükségük különböző fizikai terekre, illetve programokra

és szolgáltatásokra azon a településen, ahol élnek, azt tapasztaljuk, hogy

minél kevésbé állnak ezek a szolgáltatások rendelkezésre az adott településen, annál

inkább igénylik őket a fiatalok. A megkérdezettek hattizede (59 százalék) állítja, hogy

szükség lenne droggal, alkohollal, szenvedélybetegséggel kapcsolatos tanácsadásra

a településen, legalább minden második fiatal így gondol a környezetvédelmi szervezetekre,

a pályaválasztási tanácsadásra, a diákönkormányzatra, ifjúsági irodára

is (3.35. ábra).

3.35. ábra: Igények

(Kérdés: Mennyire lenne rá szükség, hogy működjön a településen…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

Mint fentebb láthattuk, a fiatalok jó része az okostelefonjának alapbeállításait használja,

és nem szabályozza az egyes applikációk értesítési tulajdonságait. Hasonlóképpen

a közösségi oldalak adatvédelmi beállításait sem paraméterezik túlságosan.

A közösségi oldalakat használók megoszlanak abban, hogy korlátozzák-e vagy sem,

ki láthatja az adataikat (49 vs. 42 százalék), hogy ki láthatja a bejegyzéseiket (45

vs. 45 százalék), és hogy ki láthatja a fényképeiket (45 vs. 45 százalék) (3.36. ábra).

147


Székely Levente: Szürke hattyúk

3.36. ábra: Online bizalom

(Kérdés: Szokta-e Ön közösségi oldalon korlátozni azt, hogy…?)

(N 2016

= 1669; százalékos megoszlás)

Úgy tűnhet, mintha az online világ iránt, szélesebb tekintetben a digitális kultúra

iránt érzett bizalom magas volna, ami részben igaz. Ennek ellenére a magyarországi

fiatalok az interneten kevésbé érzik magukat biztonságban, mint a mindennapi fizikai

valóságban. A megkérdezettek kétharmada (63 százalék) az otthonában, minden

második (50 százalék) a közvetlen lakókörnyezetében (is) teljes biztonságban érzi

magát, és hasonlóképpen gondolkodnak a saját településükről (48 százalék). Az országban

úgy általában már csak a fiatalok közel négytizede (38 százalék) érzi magát

teljes biztonságban, az interneten pedig csak minden harmadikuk (34 százalék).

Mindez nem jelenti azt, hogy sokan lennének, akik nem érzik magukat biztonságban

ezekben a közegekben. Legfeljebb az internet esetében van egy jelentékeny csoport

(10 százalék), akik kifejezetten nem érzik magukat biztonságban, a többi esetben

ez nem számottevő, 5 százalék körül marad (3.37. ábra).

148


Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből

3.37. ábra: Biztonságos közegek

(Kérdés: Összességében Ön mennyire érzi magát biztonságban…?)

(N 2016

= 2000; százalékos megoszlás)

A fentiekben részletesen foglalkoztunk a nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi hullámának

azon kérdéseivel, amelyeket sem a gyorsjelentésben, sem a később napvilágot

látott kötetben nem dolgoztunk fel. Azt gondolom, ezek bemutatásával sikerült azt

is bizonyítani, hogy számos fontos tudás nyerhető ki azokból az adatokból, amelyek

az eredmények bemutatásakor háttérbe szorulnak.

Az is jól látható, hogy jelentős számú kérdés feldolgozása nem történt meg korábban,

illetve hogy ezeket egy többé-kevésbé értelmes tematika alapján is lehetett

rendezni. És bármilyen meglepő, továbbra is maradtak olyan kérdések, amelyeknek

az elemzését itt sem végeztem el. Ennek egyszerű oka az, hogy ebbe a struktúrába

nehezen lehetett volna beilleszteni őket, pedig kifejezetten izgalmasak. Így nem beszéltünk

például arról, hogy mit gondolnak a magyarországi fiatalok a bevándorlás

vagy az ifjúság elvándorlásának kérdéséről, amelyek továbbra is aktuális közéleti

témának számítanak. Nem beszéltünk továbbá arról sem, miként gondolkodnak a

jelenlegi lakáskörülményeikről, vagy hogy miként fogyasztanak televíziós tartalmakat

online platformokon. Mindezekről talán majd máskor!

149


Ifjúsági tematika

a magyar médiában

Milyenek a fiatalok? – erre a kérdésre a fentiekben olyan adatok alapján próbáltam

választ keresni, amelyek alapvetően maguknak a fiataloknak a megnyilatkozásai

alapján álltak elő. Lehet azonban másfajta forrást használni, más nézőpontot választani,

amely kiegészítheti mindezt. A mai napig nem zárult le az a vita, amely

a körül a kérdés körül forog, hogy vajon mi határoz meg minket jobban: az, hogy

mi mit gondolunk magunkról, vagy az, hogy mások miként ítélnek meg minket.

Az ifjúságról alkotott külső képet leginkább a média jeleníti meg, amelyről tudjuk,

hogy jelentős befolyást gyakorolhat a véleményekre, gondolatokra (Andok, 2015;

Antal et al., 2015). Meg kellene tehát vizsgálnunk, hogy mit mond a média a fiatalokról.

Áttekinteni a média egészét nyilvánvalóan lehetetlenül nehéz vállalkozás,

ami nem is lehet cél, azonban a média egy kisebb, de meghatározó része igenis jól

feltérképezhető, ha megvan hozzá a megfelelő eszközünk. Tehát kicsit szűkebbre

véve a fókuszt, arról kellene képet alkotnunk, hogy a magyar nyelvű hagyományos

elektronikus média, az online és a nyomtatott média mennyit és miképpen beszél

a fiatalokról. A célokhoz illeszkedő módszer a – főként kvantitatív – médiaelemzés,

150


Ifjúsági tematika a magyar médiában

amely igyekszik strukturálni, akár számszerűsíteni mindazt, ami a témával kapcsolatban

a magyar médiában megjelent.

Minden elemzést alapvetően meghatároz a korpusz, amelyen azt elvégzik. Ezért

esett a választásom az Observer adattárára – a hozzáférést ezúton is köszönöm –,

amely a legteljesebb létező, rendszerezett adatbázis. Az Observer Budapest Kft. a

legrégebben alapított és legnagyobb hazai médiafigyelő cég. A folyamatosan bővített

médialistán mára a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online

médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 csatorna szerepel.

A Szürke hattyúk kötet leginkább a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményeivel

foglalkozik, illetve ezek mentén a 2020-as kutatást hivatott előkészíteni,

ezért a legjobb megoldásnak azt tartom, ha a médiaelemzés erre az időszakra vonatkozik.

Elsőként talán érdemes megvizsgálni, hogy a 2016 elejétől 2019 végéig

(2016. január 1. – 2019. december 31. között) eltelt időszakban a magyar médiában

milyen volt az „ifjúságkutatás” megjelenése 1 . A vizsgált időszakban összesen 706

olyan cikket vagy műsort találhatunk, amelyikben szerepel az „ifjúságkutatás” szó.

Mint az alábbi ábrán látható, az adott időszakban a kifejezés felbukkanásának gyakorisága

nem egyenletes a magyar médiában. A legtöbb hivatkozás 2019 februárjára

esik, amikor is 60 alkalommal írt vagy beszélt a média ifjúságkutatásról (4.1. ábra).

Részletesebben megvizsgálva ezt az időszakot, egy kiemelkedő tematikát látunk,

amely a házasság hetéhez kapcsolódott, és arról szólt, hogy a fiatalok házasodási

kedve növekedett. A megjelenések döntő többsége az online médiához kötődik,

és a nagymintás ifjúságkutatás eredményeire reflektál, amely szerint a 15–29 éves

fiatalok többsége házasságban kíván élni.

A 2018-as őszi sűrűsödés az Emberi Erőforrások Minisztériuma által gondozott

Digitális Immunerősítő Programhoz kapcsolódott, amely szintén reflektált a Magyar

Ifjúság Kutatás 2016 eredményeire, így az a médiatartalmakhoz kötődően is

megjelent. A többi, jelentősebb kiugrás is elsősorban a nagymintás ifjúságkutatásra

reflektál. Mindez azt mutatja, hogy a média nem spontán kezd el foglalkozni az

ifjúságkutatással, hanem az intenzitásnövekedés minden esetben tudatos kommunikáció

eredménye.

1 Az „ifjú(ság) kutat(ás)” 909 alkalommal jelent meg, hasonló megállapításokat tehetünk, mint

egybeírt verziója esetében, és átfedés is jellemző.

151


Székely Levente: Szürke hattyúk

4.1. ábra: Ifjúságkutatás a magyar médiában 2016–2019

(N= 706; gyakoriságok)

Az „ifjúságkutatás” más tekintetben elsősorban az online felületekhez kötődik, a

megjelenések 78 százaléka internetes forrásból származik, míg 15 százaléka nyomtatott

médiatermékekből, és csupán a maradék 7 százalék rádiós és televíziós tartalom.

A kifejezés előfordulása a Csalad.hu, a Kossuth rádió és a Magyaridok.hu

oldalán a leggyakoribb.

A fiatalság örök

Túl az ifjúságkutatáson, természetesen ennek a fejezetnek elsősorban az a célja, hogy

bemutassa, a fiatalokról milyen képet alkot a média. Az adatokat áttekintve fontos

leszögeznünk, hogy az ifjúság stabilan jelen van, folyamatos témát ad – vélhetően

nem csupán – a magyar médiának. Nem is okozhat meglepetést, hogy az „ifjúság”

és a „fiatalok” szavak az „ifjúságkutatáshoz” képest lényegesen nagyobb számban

fordultak elő, igaz, nem egyforma mértékben, a „fiatalok” több mint háromszoros

megjelenést produkál, mint az „ifjúság”. Összehasonlításképp az „idősek”, „öregek”,

„nyugdíjasok” és „szeniorok” közül az „idősek” fogalma emelkedik ki, közel négymilliós

gyakorisággal a magyar nyelvű médiában 2016 és 2019 között (4.1. táblázat).

152


Ifjúsági tematika a magyar médiában

Mellékszál, de kifejezetten érdekes, hogy az idősebb emberekre vonatkozó fenti

kifejezéseink valamelyest eltérő jelentéstartalommal bírnak. Benczes Rékával az

időskorúak különböző megnevezéseihez kapcsolódó asszociációkat vizsgálva, a

magyar 18 évesek és idősebbek körében végzett reprezentatív kérdőíves vizsgálat

során megállapíthattuk, hogy az egyes fogalmakhoz más-más jelentéstartomány

társul. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az érzékelt távolság a magyar társadalomban

az idősek / öregek / nyugdíjasok / szeniorok és a fiatalok között különböző.

Míg az idősek, öregek és nyugdíjasok esetében a megkérdezettek nagyjából fele

(48-53 százalék) nagy vagy nagyon nagy távolságot látott a fiatalokhoz képest, addig

a szeniorokkal kapcsolatban mindössze a megkérdezettek valamivel több mint

harmada (36 százalék) látta ugyanilyen jelentősnek a távolságot. A szenior kifejezés

ezenkívül pozitívabb képzettársításokat eredményez: aki „szenior”, az sokkal inkább

„aktív” és „fiatal”, mint aki idős, öreg vagy nyugdíjas (Székely – Benczes, 2019).

Fogalmak Gyakoriságok (db)

ifjúság 433 057

fiatalok 1 389 779

idősek 3 727 948

öregek 128 792

szeniorok 18 335

nyugdíjasok 282 973

4.1. táblázat: Életkorra vonatkozó kifejezések előfordulása 2016–2019

(gyakoriságok)

Külön-külön vizsgálva ezt a két szót, megfigyelhetjük, hogy nagyjából háromszor

annyi találat vonatkozik a fiatalokra, mint az ifjúságra. Az évenkénti bontásban

láthatjuk, hogy nagyságrendileg azonos mennyiségben voltak jelen a vizsgált négy

év során ezek a kifejezések, és egymáshoz képest is hasonló arányokat mutatnak.

Megvizsgálva az ifjúság és a fiatal(ok) 2 szavak együttes jelenlétét, azt találjuk, hogy

2016 és 2019 között összesen 129 477 esetben fordult elő a magyar médiában olyan

2 Az együttes vizsgálat során a „fiatal” fogalmat használtuk a „fiatalok” helyett a nagyobb

találati szám érdekében.

153


Székely Levente: Szürke hattyúk

cikk vagy műsor, amelyben ez a két kifejezés együtt megjelenik. Évente több mint

harmincezer alkalommal 3 (4.2. táblázat).

Ifjúság Fiatalok Ifjúság + fiatal

2016 90 875 337 371 32 746

2017 92 114 344 483 34 248

2018 90 048 353 404 32 235

2019 80 010 354 521 30 248

Összesen 353 047 1 389 779 129 477

4.2. táblázat: „Ifjúság” és „fiatal” szavak előfordulása 2016–2019

(N= 129 477; gyakoriságok)

Tovább részletezve az előfordulási gyakoriságokat, megfigyelhetjük, hogy a vizsgált

időszakban negyedévenként is szűk 20 százalékos konfidenciaintervallumban mozog

az „ifjúság” és a „fiatal” fogalmainak együttes jelenléte 4 . A legalacsonyabb értéket

2019 első negyedévében figyelhetjük meg, akkor 7162-szer fordult elő a magyar

médiában, hogy egy cikkben vagy adásban egyszerre szerepelt az „ifjúság” és a

„fiatal” szó. A csúcs 2017 második negyedévében látható, akkor 8959 ilyen esetet

találunk (4.2. ábra).

3 Összehasonlításképpen ugyanerre a két kifejezésre a Google körülbelül 31 ezer találatot ad

2016 és 2019 között összesen. Pusztán kísérletképpen, ha ugyanezt a vizsgálatot elvégezzük

másik kifejezéssel, megfigyelhetünk trendeket is. Két olyan kifejezést kiválasztva, amelyek

aktuális témákat jelölnek (klímaváltozás és migráció), megfigyelhetjük, hogy másként viselkednek,

mint az ifjúság vagy a fiatal fogalmak. Míg utóbbiaknál a vizsgált években rendre

hasonló számokat találunk, addig a „klímaváltozás” előfordulása a vizsgált időszakban

megháromszorozódott (11 063-ról 34 397-re növekedett), és gyakorisága egyre intenzívebb

növekedést mutat: míg 2016 és 2017 között 20 százalékos, 2017 és 2018 között már 30 százalékos

növekményt találunk. 2018 és 2019 között léptéket vált a növekedés, szinte pontosan

kétszeresére emelkedett az előfordulás gyakorisága. A „migráció” fogalma 2018-ban volt a

csúcson, több mint százezerszer fordult elő a magyar médiában, ez azt jelenti, hogy a 2017‐es

évhez képest kétharmadával növekedett meg a jelenléte, majd 2019-re visszazuhant az előfordulása

a 2018-as érték háromnegyedére.

4 A későbbiekben ezzel az együttes előfordulással dolgozunk. Előzetesen elfogadva azt, hogy

egy olyan megjelenés, amelyben mindkét kifejezés szerepel, inkább szól a fiatalokról, mint

egy olyan, ahol csupán egyik kifejezés szerepel a kettőből.

154


Ifjúsági tematika a magyar médiában

4.2. ábra: „Ifjúság” + „fiatal” kifejezések intenzitása 2016–2019

(N= 129 477; gyakoriságok)

A kifejezések közel kétharmada az online médiában jelent meg, míg közel harmadát

a nyomtatott sajtó adja, a maradék négy százalékot a rádió- és televízióadások

jelentik (4.3. ábra). Tovább bontva mindezt negyedévekre, hasonló arányokat figyelhetünk

meg.

4.3. ábra: Az „ifjúság” + „fiatal” kifejezések előfordulása médiatípusonként 2016–2019

(N= 129 477; százalékos megoszlás)

A vizsgált időszakban legtöbbször az Erdon.ro (Erdély Online) portálon szerepel

olyan tartalom, amelyben az „ifjúság” és a „fiatal” szavak együttesen vannak jelen,

155


Székely Levente: Szürke hattyúk

összesen 2402 alkalommal. Ettől jóval leszakadva 1725 találattal a második a Kossuth

rádió, majd a Magyarkurir.hu jön 1582 találattal. Az ilyen tartalmakat közreadók

30 leggyakoribb előfordulása közé bekerült a Nemzeti Sport, a Magyaridok.hu, az

Origo.hu, az m1 és számos megyei lap is (4.4. ábra).

4.4. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” forrás szerinti eloszlása 2016–2019

(N= 129 477; gyakoriságok)

Az online médiát részletezve megfigyelhetjük, hogy az ifjúság témájával nem feltétlenül

a legolvasottabb online oldalak foglalkoznak. Az elmúlt időszakban a legolvasottabb

híroldalak Magyarországon (ld. a Digitális Közönségmérési Tanács

adatsorai 5 ) rendre az Index, az Origo, a 24.hu, a Hvg.hu voltak. Ehhez képest a top

harmincba az Index és a Hvg.hu be sem fért. Az Origo az élbolyban, míg a 24.hu a

lista második felében szerepel. Jelentős gyakoriságot mutatnak ugyanakkor a megyei

lapok online változatai, valamint az olyan napilapok online verziói, mint a Népszava

vagy a Magyar Hírlap, illetve egyedüliként a Hirado.hu rádiós és televíziós csatorna

online változata (4.5. ábra).

5 http://dkt.hu/

156


Ifjúsági tematika a magyar médiában

erdon.ro

magyarkurir.hu

feol.hu

magyaridok.hu

zaol.hu

origo.hu

veol.hu

beol.hu

haon.hu

heol.hu

vaol.hu

duol.hu

nepszava.hu

delmagyar.hu

baon.hu

3szek.ro

webradio.hu

teol.hu

xlsport.hu

szoljon.hu

magyarhirlap.hu

szon.hu

24.hu

bama.hu

hirado.hu

kemma.hu

sonline.hu

hiros.hu

kisalfold.hu

gondola.hu

1 582

1 359

1 268

1 266

1 217

1 178

1 171

1 165

1 066

1 059

1 040

979

959

937

927

918

910

909

900

875

850

816

806

796

782

767

719

694

690

2 402

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000

4.5. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés az online médiában 2016–2019

(N= 31 007; gyakoriságok)

A rádiók és a televíziók közül messze a legtöbbet foglalkozik a témával a Kossuth

rádió, de jelentős a fogalmak együttes előfordulása az m1-en is. Általában elmondhatjuk,

hogy inkább a közszolgálati és hírmédia szerepel az élen, ami többek között

annak köszönhető, hogy az Observer nem vizsgálja például az olyan szórakoztató

tartalmakat, mint a filmek, filmsorozatok, vetélkedők stb. (4.6. ábra).

157


Székely Levente: Szürke hattyúk

4.6. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a rádiókban

és televíziókban 2016–2019

(N= 5390; gyakoriságok)

Nyomtatott sajtótermékek esetében a Nemzeti Sport szerepel az élen, itt több mint

másfél ezer olyan cikk jelent meg a 2016 és 2019 közötti időszakban, amely együttesen

tartalmazta az „ifjúság” és a „fiatal” kifejezéseket. Ezt követően alapvetően

megyei lapokat látunk a harminc legtöbb megjelenéssel bíró print médium között.

A lista vége felé ott szerepelnek az országos lapok, illetve jó néhány erdélyi nyomtatott

sajtótermék (4.7. ábra).

158


Ifjúsági tematika a magyar médiában

Nemzeti Sport

Békés Megyei Hírlap

Fejér Megyei Hírlap

Zalai Hírlap

Heves Megyei Hírlap

Napló

24 óra

Nógrád Megyei Hírlap

Somogyi Hírlap

Petőfi Népe

Kelet-Magyarország

Tolnai Népújság

Vas Népe

Dunaújvárosi Hírlap

Bihari Napló

Új Néplap

Hajdú-Bihari Napló

Székely Hírmondó

Délmagyarország

Szabadság

Dunántúli Napló

Észak-Magyarország

Magyar Idők

Kisalföld

Magyar Hírlap

Magyar Nemzet

Népszava

Krónika

Udvarhelyi híradó

Csíki Hírlap

1 553

1 249

1 242

1 172

1 127

1 091

998

984

939

932

931

918

914

913

848

840

831

801

799

785

669

659

641

639

579

543

523

498

475

405

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000

4.7. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a nyomtatott sajtóban 2016–2019

(N= 25 498; gyakoriságok)

Láthattuk fentebb, hogy abban az esetben is, ha csupán az összesített („ifjúság” ÉS

„fiatal”) megjelenésekkel dolgozunk, 129 477 megjelenéssel kell számolnunk, amely

igen jelentős mennyiség, így részletes elemzésre jelen keretek között nem alkalmas.

Szelektálást többféle módszerrel végezhetünk, például vehetnénk valószínűségi

mintát, amely biztosítaná azt, hogy az elemzésre kiválasztott megjelenések a véletlennek

köszönhetően jól jellemzik a teljes adatbázist.

Másik lehetőség, ha valamilyen módon a relevánsabb tartalmakat választjuk ki.

Az Observer rendszere tartalmaz ilyen referenciaértéket, amely a Boolean-modell

159


Székely Levente: Szürke hattyúk

(Kowalski, 1997) alapján épül fel. A modell három tényezőt vesz figyelembe a relevancia

kiszámításánál: (1) a kifejezés gyakoriságát a szövegben, (2) a kifejezés

fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és (3) a szöveghosszt, amelyben

megjelenik a kifejezés. Tehát növeli a relevanciát, ha egy kifejezés sokszor szerepel

egy szövegben, ha a kifejezés a szövegállományban ritkának számít (és megjelenik

a szövegben), illetve ha a kifejezés rövid szövegben (címben, leadben) jelenik meg.

Ezek együttes felhasználásával számítja ki a rendszer a kifejezésekre vonatkozó

relevanciát egy adott médiatartalomra vonatkozóan.

A relevancia szerinti besorolás meglehetősen széles intervallumot jelenít meg:

a legmagasabb pontszám 334, és a legalacsonyabb 10, az egy forráshoz tartozó átlagos

relevancia értéke 76 pont. Azon források, ahol a vizsgált „ifjúság” ÉS „fiatal”

kifejezések megjelentek, nem feltétlenül azok, amelyek egyben a legmagasabb

pontszámot érték el a relevanciavizsgálat során, inkább az átlagpontszám körüli

értéket mutatnak.

4.8. ábra: Top 30 forrás relevanciaátlaga

(N= 129 477; gyakoriságok)

A relevanciaértékek alapján a legmagasabb pontszámokat kapó száz megjelenés

kizárólag nyomtatott lapból származik, a legmagasabb pontszám 334, míg az utolsó

a százas listában 192 pontot tudhat magáénak. Amennyiben a médiumok típusa

szerint rendezzük a megjelenéseket, a rádió és televízió esetében a leginkább releváns

160


Ifjúsági tematika a magyar médiában

tartalom 178, míg a századik 160 pontot ér el. Az online tartalmak esetében 187

és 166 pont közé esik a legmagasabb pontszámot elérő száz cikk. Ezeket a megjelenéseket

a vizsgált időszakban (2016 és 2019 között) ábrázolva azt találjuk, hogy

voltak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem jelent meg olyan tartalom, amelyik

kiemelten foglalkozott a fiatalokkal, más esetben pedig akár több mint egy tucatnyi

ilyen tematikájú megjelenés fordult elő (4.9. ábra). Jellemző azonban, hogy ezek a

csúcsidőszakok annak tudhatók be, hogy a megyei lapok és a megyei lapok online

megjelenései azonos tartalommal közölnek írásokat, amelyeket az elemzés ebben

a formában nem küszöböl ki.

4.9. ábra: A legmagasabb relevancia-pontszámmal bíró 300 tartalom időbeli eloszlása

(N= 300; gyakoriságok)

Arra az Observer rendszere már nem nyújt lehetőséget, hogy megvizsgálhassuk

ezeknek a médiamegjelenéseknek a konkrét tartalmát. Azon 300 megjelenésről,

amelyek a legnagyobb relevancia-pontszámot érték el (forrástípusonként különkülön),

manuális besorolást követően lehet megmondani, hogy mely főbb témákkal

foglalkoznak. A témabesorolást illetően fontos megjegyezni, hogy egyrészt az egyes

kategóriák egymással is átfedésben vannak, másrészt a kategóriabesorolás nem

pusztán ezen témák jelenlétét hivatott rögzíteni, hanem a teljes tartalom alapján az

egyes megjelenésekhez leginkább passzoló kategóriát tartalmazza. Példának okáért

egy sporteseményről szóló beszámoló lehetne akár esemény, akár sport, sőt ha említenek

benne résztvevőket, éppen személy is. Az dönti el, hogy melyik kategóriába

kerül végül, hogy mi számít a fő motívumnak a tartalomban a fentiek közül. Vannak

161


Székely Levente: Szürke hattyúk

olyan esetek, ahol ezt a fő motívumot már a cím meghatározza, vannak olyanok,

amikor a lead elolvasása szükséges hozzá, és akadnak olyanok, amikor szükséges

feldolgozni az egész tartalmat.

A vizsgált top 300 megjelenésben leggyakoribb az eseményről vagy programról

szóló híradás, amely ifjúsági vonatkozású, vagy a résztvevők zömmel fiatalok. Ezen

a csoporton belül az események vannak többségben, azonban van néhány hosszabb

távra vonatkozó beszámoló is, amelyet programként nevesíthetünk, de lényegét tekintve

egy kategóriát alkotnak. Nagyon hasonló az előbbihez az intézkedés-pályázat,

amely kategóriába minden ötödik megjelenés tartozott, ide zömmel a fiatalok lehetőségeinek

bővítését szolgáló programok vagy általánosabb intézkedések sorolhatók.

A politika kategória az esetek túlnyomó többségében kifejezetten pártpolitikai

állásfoglalást, vitát, politikai szervezetekkel kapcsolatos tudósítást tartalmaz. A személyek

kategóriájába az összes megjelenés hét százaléka sorolható, ezek a tartalmak

kifejezetten egy személyre irányulnak, akivel általában interjú készül, jellemzően

tevékenységéről, gondolatairól. Hasonló gyakoriság tapasztalható a sport területén,

itt elsősorban sporteredményekre és -eseményekre kell gondolni, utóbbiaknál inkább

az eredmények, a szereplés, a felkészülés hangsúlyosak, és nem maga az esemény

létrejötte, aktualitása.

A négy legkisebb számú kategória egyben az, amely a legtöbbet mond a fiatalokról,

és a leginkább mutat valamit arról, hogy az ifjúság mint társadalmi csoport miképpen

van jelen a világunkban. A témák súlya összességében arra utal, hogy az ifjúsággal

társadalmi csoportként a válogatott tartalmak nagyjából ötöde foglalkozik (4.10. ábra).

4.10. ábra: Főbb tartalmi elemek a releváns 300 tartalom esetében

(N= 300; százalékos megoszlás)

162


Ifjúsági tematika a magyar médiában

A részvételbe sorolható 19 médiamegjelenésből hét a nyomtatott sajtóban, öt online

jelent meg, és hat rádiós műsort és egy televízióadást találunk. A megjelenések közül

több duplikátum. Többször is szerepel például az ifjúsági szervezetek összefogásáról

szóló írás, amelyik az Erdely.ma és a 3szek.ro oldalakon is megjelent. A cikk azt

mutatja be, hogy több tucat ifjúsági szervezet fogott össze határon innen és túl,

hogy segítse a fiatalok problémáinak megoldását, és elősegítse a döntéshozatalba

való bekapcsolódásukat. További ilyen duplikátum a Rólad szól, az RMDSZ által

kezdeményezett konzultáció megindítása Romániában, amelyről a hír a Kossuth

rádióban jelent meg többször. Szintén a Kossuth rádióban foglalkoztak azzal is, hogy

Vásárosnaményban 150 önkéntest mozgat meg egy ifjúsági szervezet. Ezek mellett

találunk beszámolót ifjúsági önkormányzatról, általában az ifjúság bevonásáról a

döntéshozatalba.

Az aktivizmus kategóriája a részvétel és a politika közötti térben határol le tartalmakat,

a megjelenések nagy része a megyei napilapokhoz kötődik, és egészen

konkrétan egy hírhez, amely szerint Románia budapesti nagykövetsége előtt tüntetés

kezdődött a terrorizmusért elítélt erdélyi magyar fiatalok melletti szolidaritás

kifejezésére. A 15 megjelenésből 12 erre a hírre vonatkozik. A maradék három is

egy téma köré szerveződik, amely arról szól, hogy a Liberálisok ifjúsági tagozata

aláírásgyűjtésbe kezd a marihuána legalizálásáért.

Az életmód csoportba tartozó 11 megjelenés közül öt nyomtatott sajtóban látott

napvilágot, a tartalmak másik fele egyenlően osztozik az online és a hagyományos

elektronikus média (rádió és televízió) között. A tartalmakat tekintve alapvetően

kockázati magatartásokkal, devianciákkal foglalkozó beszámolókat találunk. A csoportban

lévő 11 megjelenés közül függőségekkel (drog és alkohol) négy darab, az

infokommunikációs eszközök hatásaival, és főként káros hatásokkal két megjelenés

foglalkozik. A maradék megjelenések az anyagi helyzettel, illetve jótékonykodással

és lakhatási kérdésekkel kapcsolatosak.

Az elemzés csoportjába összesen 14 megjelenés került, ebből hat a nyomtatott

sajtóban jelent meg, öt az online médiában, míg a maradék a rádióban és a televízióban.

A médiumok közül a Mandiner szerepel két megjelenéssel, a többi egy-egy

forráshoz kötődik. Ezek között jelen van az ATV, a Népszava, a Magyarhirlap.hu,

de a Nők Lapja is, valamint megyei napilapok és kisebb rádiók. A részletesebb

képben láthatjuk, hogy ezek az elemzések több esetben kutatáson alapulnak, így

megjelenik benne nagymintás ifjúságkutatás és az Aktív Fiatalok kutatássorozat, a

K&H aktuális kutatása, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat kutatása,

amely a fiatalok médiafogyasztási trendjeit vizsgálta. Fontos megemlíteni, hogy

163


Székely Levente: Szürke hattyúk

ezek a tartalmak szinte kizárólag magyarországi vagy magyar fiatal relációban

készülnek, abban az esetben is, ha a téma megjelenésének apropóját nemzetközi

folyamatok adják.

Egy egyszerű kvantitatív tartalomelemzés megmutatja, hogy ezek a szövegek

összesen közel 10 ezer szót tartalmaznak, és a leggyakrabban megjelenő érdemi

kifejezések 6 , akárcsak a címben és a leadben, a szövegben is az „ifjúság” és a

„fiatalok” szavak különböző változatai (4.11. ábra). Ezek mellett jelentős számban

fordulnak még elő a következő szavak és kifejezések: korosztály; generáció;

magyar és magyarországi; szülők; gazdaság; politika; elmúlt 20 év; kizárólag

Magyarországon; ország gazdasági helyzete; jövő stb. Az elemzéshez tartozó

médiamegjelenésekben szereplő személyek részben politikusok (államtitkár;

ifjúsági politikai szervezet vezetője), részben „generációs szakértők” és kisebb

részben tudósok.

4.11. ábra: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak (címek és leadek)

(gyakoriság szerinti betűméretek)

6 A kötőszavak és néhány alapvető ige nélkül.

164


Ifjúsági tematika a magyar médiában

Az elemzés kategóriába sorolható megjelenések címe hol pozitív, hol negatív, hol

semleges tartalmat sugall. Kifejezetten pozitív tartalomra utal a pozitívabb jövőkép,

a javuló munkaerőpiaci helyzet, az ifjúsági program sikerességének említése a

címben, míg negatív kontextust sugall a szegénység, a levert nemzedék. Az inkább

semleges polaritású címek kifejezetten válaszkereső megközelítést alkalmaznak:

„merre tartasz?”, „merre tovább?”, „hogy vagy?” (4.3. táblázat). Azon megjelenések,

ahol szerepelnek összefoglalók (leadek), általában megerősítik a címben jelzett

irányt. Egyetlen olyan eset van, ahol a semleges címet negatív összefoglaló követi:

„Merre tovább ifjúság?” „A felvidéki magyar fiataloknak hiányzik egy reális, pozitív

jövőkép” (Korkep.sk). Tartalmukat tekintve az elemzés kategóriába tartozó megjelenések

követik a cím és az összefoglaló által kijelölt irányt, azaz a pozitívabb címeket

követően általában fejlődésről számol be az elemzés, míg a negatív töltetű cím

általában kedvezőtlen folyamatokra irányítja a figyelmet az ifjúsággal kapcsolatban.

Médium Cím Polaritás

Mandiner Merre tartasz, magyar ifjúság? Semleges

Mandiner Hogy vagy, magyar fiatal? Semleges

ATV Szegényebbek a fiatal felnőttek, mint a szüleik voltak? Negatív

Népszava-melléklet Levert nemzedékek Negatív

Vas Népe A fiatalok többsége emelésre számít Pozitív

Magyarhirlap.hu Pozitívabb az ifjúság jövőképe Pozitív

Nők Lapja Merre tart az ifjúság? Semleges

Nógrád Megyei Hírlap Javul a fiatalok munkaerőpiaci helyzete Pozitív

Magyarhirlap.hu Folyamatosan csökkenő ifjúsági munkanélküliség Pozitív

Jazzy Rádió Egyre több fiatal dolgozik Pozitív

Heol.hu Válaszokat keres az ifjúság Semleges

Magyaridok.hu Sikeres az ifjúsági program Pozitív

Korkep.sk Merre tovább ifjúság? Semleges

4.3. táblázat: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak címeinek polaritása

(N= 13; gyakoriságok)

165


Székely Levente: Szürke hattyúk

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar média ugyan rendszeresen beszél

ifjúságról, azonban leginkább eseményekhez vagy intézkedésekhez kapcsolódóan.

A fiatalok megjelenítése nem egysíkú, de nem is túl árnyalt – átfogó elemzést kevés

megjelenésben találunk. Az ifjúság tárgyalása a leginkább releváns megjelenésekben

alapvetően magyar fókuszú, nemzetközi relációt alig tartalmaz. Felvetődhet a kérdés,

hogy vajon a relevancia szempontjából nem kiemelt médiatartalmak esetében is

nélkülözi a magyar média a nemzetközi jelleget, vajon az ifjúság kiemelt nemzetközi

szereplői eljutnak-e a magyar médiába?

Jeles fiatal személyek

A médiában gyakran találkozunk olyan összeállításokkal, amelyek valamilyen

szempont szerint sorrendbe rendeznek dolgokat, termékeket, személyeket. Az ilyen

gyűjtések szerepeltetése nem véletlen, főleg az online média nagyon kedveli ezt a

műfajt. Azonnali hasznot hoz a kattintások számában, ha olyan címeket olvasunk,

mint a „legjobb 10 romantikus étterem”, vagy „10 dolog, amiért jó szinglinek lenni”

stb. Rendszeresen találkozhatunk olyan gyűjtésekkel, amelyek személyekre vonatkoznak.

A Time magazin imázsával elválaszthatatlanul összeforrt, hogy minden

évben megjelöli az év emberét. A Time magazinhoz hasonlóan más médiumok is

rendre megjelentetnek különböző toplistákat, azonban a Time foglalkozik kifejezetten

fiatalokra vonatkozó listák összeállításával is. 2019-ben ilyen lista (még)

nem készült, azonban előtte jó néhány éven át igen, ezekből érdemes megvizsgálni

a legfrissebbeket (2016; 2017; 2018) 7 .

2016-ban The 30 Most Influential Teens of 2016 8 címmel közölt összeállítást a

Time a legnagyobb befolyással bíró tinédzserekről. Az összeállításban szerepelnek

sportolók, színészek és befolyásos politikusok gyermekei, valamint üzletemberek,

feltalálók és valóságshow-szereplők is. A gyűjtés 14 évesektől 19 évesekig terjed, a

listába kerültek kétharmada lány/nő, és a foglalkozásukon túl általában valamilyen

7 A Time listájának kiválasztását az indokolja, hogy a fentebb vizsgált évek szinte mindegyikében

készült ilyen gyűjtés, továbbá a Time „év embere”-választásáról a magyar média is be

szokott számolni, azaz ezeket a gyűjtéseket tekinthetjük egyfajta vonatkoztatási pontnak is.

Nem állítom azonban, hogy ezek a listák bármilyen objektív szempontot tekintve érvényesek

lennének, csupán azt, hogy létezésük és az évekre visszamenő gyakorlat alapján az elemzés

tárgyai lehetnek.

8 https://time.com/4532104/most-influential-teens-2016/

166


Ifjúsági tematika a magyar médiában

társadalmi relevanciát, aktivizmust említ az indoklás velük kapcsolatban. Ideológiai

szempontból rendre a baloldali-liberális témák (sokszínűség; LMBT; faji sztereotípiák;

menekültek-bevándorlók stb.) jellemzik szerepvállalásukat.

A sort „az első digitális táncos”, Maddie Ziegler nyitja. A 14 éves pittsburghi

lány szerepelt tévéshow-ban, filmben és legfiatalabb zsűritagként a Fox „So You

Think You Can Dance” műsorában. A harmincas válogatásban hat színész szerepel,

köztük a legfiatalabb Skai Jackson (14 éves), aki a Disney csatornáján tűnt

fel, és 2016-ban internetes mém is készült az egyik képéből (amely nagyon gyors

felemelkedését követően hamar eltűnt). Online zaklatás elleni felszólalását követően

a Marvel-univerzum egyik új hőséhez (Riri Williams) is inspirációt nyújtott.

Ugyancsak színész a 19 éves Maisie Williams is, aki a Trónok harca filmsorozatban

játszott szerepével vált ismertté, számos társadalmi és politikai kérdésben szólal

meg, beleértve a feminizmust és a menekültválságot 9 .

Érdekes szereplő Logan Guleff, a 14 éves szakács, aki több különböző neves versenyen

vett részt, és ért el kiváló eredményt. Ő a legfiatalabb zsűritagja a World

Championship Barbecue Cooking Contest-nek Memphisben, és a legfiatalabb séf,

aki dolgozhatott a James Beard House-ban New Yorkban.

Helyet kapnak a listán Barack Obama (az Egyesült Államok korábbi elnöke) lányai

is, Sasha Obama (15 éves) és Malia Obama (18 éves). Annak ellenére, hogy nem

adnak interjúkat, mégis egyfajta ikonként vannak jelen a társadalomban. Egyikük

édesanyjának segített a nők oktatásával kapcsolatos munkájában, másikuk megkezdte

az első szemeszterét a Harvardon, mindezzel a fekete lányoknak kínálnak

követendő példát, áll a Time cikkében.

A listában feltalálók és üzletemberek is szerepelnek. A 16 éves dél-afrikai Kiara

Nirghin például, aki olyan anyagot fejlesztett ki avokádó és narancs felhasználásával

(találmányát a Google Science Fair is díjazta), amelyik képes arra, hogy a csapadékos

időszakban begyűjtse a vizet, és ilyen módon az aszályos időszakokban is ellássa

a növényeket megfelelő nedvességgel. Ben Pasternak (17 éves), korábban YouTube

9 Továbbiak: Gaten Matarazzo, a Stranger Things Netflix sorozat 14 éves sztárja, aki amellett,

hogy színészkedik és énekel, egy különleges fejlődési rendellenességben is szenved

(cleidocranial dysplasia), amelyik a csontokra és a fogakra is kiterjed, így befolyásolja a beszédet

is (az említett filmsorozatban is műfogsort kellett használnia). Yara Shahidi, 16 éves

afroamerikai és iráni-amerikai származású színésznő egy népszerű televíziós show-ból, aki a

civil életében is aktivistaként dolgozik a sokszínűség érdekében. Amandla Stenberg (17 éves)

színésznő az első Éhezők viadala filmben szerepelt, majd nemzedéke egyik vezető személyisége

lett, elsősorban a származási és nemi identitással kapcsolatos diszkriminációra koncentrál.

167


Székely Levente: Szürke hattyúk

unboxing (kicsomagolós) videókat és mobilos játékokat (Impossible Rush; Impossible

Dial) készített, a Flogg (fiataloknak szóló piactér) alapítója és vezérigazgatója. Rachel

Zietz-nek 16 évesen saját lacrosse-sportmárkája 10 van, amely 2016-ban kétmillió

dollár forgalmat bonyolított. A szintén 19 éves George Matus startup-alapító, aki

8 millió dollárt gyűjtött a kockázati tőkebefektetőktől a Teal nevű vállalkozásához,

amely drónokkal foglalkozik. Az ő drónja volt az első, amely óránként 70 mérföldes

sebességre volt képes.

Olyan kiváló sportolók is szerepelnek a gyűjtésben, mint Chloe Kim (16 éves

snowboardos), az első, aki ilyen fiatalon három aranyérmet nyert az X-Games-en,

majd a téli ifjúsági olimpián ő volt az első amerikai nő, aki két snowboard aranyérmet

nyert. Olyan nem hagyományos sportolók, mint Sumail Hassan, a 17 éves e-sportoló,

aki az első, aki valaha 1 millió dollárt keresett videojátékos versenyzéssel 11 .

A nemi határokat és szerepeket átlépőkből is több személyt találunk a listában.

James Charles (17 éves) a CoverGirl-modellek 50 éves történetét törte meg azzal,

hogy egy nő helyett ő szerepel a címlapon. A „címlapfiúnak” (ahogy a CoverGirl

hívja) több mint 700 ezer követője van az Instagramon. Gavin Grimm szintén

17 éves transznemű, LMBT-aktivista, aki beperelte az iskoláját a WC-használatra

vonatkozó szabályozással kapcsolatban.

A divatteremtők közül figyelemre méltó a 18 éves Jaden Smith szerepeltetése, aki

Will Smith színész gyermeke, és apja nyomdokain szintén színészi és zenészi karriert

épít. Ezek mellett MSFTS néven ruházati márkát, illetve JUST néven fenntartható

vizes palackokat gyártó céget is indított. Luka Sabbat is 18 éves, akit a Complex

magazin az „internet legmenőbb tinédzserének” nevezett. A kreatíviparban tevékenykedik,

színész, stylist stb.

Camila Cabello 19 éves kubai-mexikói származású énekesnő. A Fifth Harmony

tagja, a „Work From Home” kislemezük több hétig volt a Billboard Hot 100 legfelső

10 A lacrosse az egyik legrégibb gyökerekkel rendelkező, intenzív testi kontaktussal járó csapatsport.

A játék során a csapatok egy háló végű bottal viszik a labdát, illetve hajítják a kapuba,

és szereznek gólt.

11 Továbbiak: Laurie Hernandez 16 éves, aki a spanyol ajkú lányok számára példakép.

Hispánként az egyik első volt, aki gimnasztikából csapatban olimpiai aranyérmet és egyénileg

ezüstérmet szerzett. Katie Ledecky 19 éves úszó, többszörös olimpiai és világbajnok. A 19 éves

Simone Biles többszörös olimpiai és világbajnok tornász. Yusra Mardini 18 éves szíriai lány,

aki a Menekültek Olimpiai Csapatának tagja volt a nyári riói játékokon.

168


Ifjúsági tematika a magyar médiában

szintjén, a videójuk több mint egymilliárd megtekintést produkált a YouTube-on.

Aktivista, a mexikói határra tervezett fal ellen emelt szót 12 .

A valóban kiemelkedő 19 éves Malala Yousafzai (Malála Júszafzai) Nobel-békedíjas

pakisztáni születésű emberjogi aktivista is része a gyűjtésnek, aki a lányok

és a menekültek tanuláshoz való jogáért küzd. Ő minden idők eddigi legfiatalabb

Nobel-díjasa (17 évesen kapta meg a díjat). Végül helyet kapott a listán Kylie Jenner,

a szintén 19 éves modell, milliárdos, valóságshow-szereplő (Keeping Up With the

Kardashians) 13 .

2017-ben a Time szintén 30 jelentős hatású tizenévest ajánlott a világ figyelmébe 14 ,

a nemek aránya ebben az évben egyenlő volt. A 2016-os gyűjtésből a 2017-esben is

helyet kapott Maddie Ziegler táncos, Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok, Yara

Shahidi színész (és a sokszínűség mellett kampányoló aktivista) és Jaden Smith

színész-zenész (Will Smith fia) és Shawn Mendes zenész 15 . Az újak a listán szintén

főképpen művészek és aktivisták 13 évesektől 19 évesekig.

Különleges szereplő a 13 éves vállalkozó és méheket védő aktivista, Mikaila

Ulmer. Mézzel készült limonádécsaládja (Me & The Bees Lemonade) termékeit 300

üzletben árusítják. Alapítója a The Healthy Hive Foundation alapítványnak, és kez-

12 Továbbiak: Zara Larsson 18 éves énekesnő, aki nyolc évvel korábban megnyerte az America’s

Got Talent svéd változatát. Énekelt David Guetta „This One For You” című, a 2016-os

labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos himnuszában. A közösségi médiában a nők helyzetével

kapcsolatos témákban szólal meg. Shawn Mendes (18 éves) zenész, akinek a második

LP-je (Illuminate) a Billboard első helyén debütált. Gondolatait az Instagram és a Snapchat

segítségével osztja meg.

13 Továbbiak: A 19 éves Chloë Grace Moretz színésznő, Hillary Clinton támogatója volt a választási

kampányban, a nemi sztereotípiák ellen felszólaló aktivista. Barbie Ferreira szintén

19 éves. Plus-size modell, akit olyan márkák választottak, mint az Aerie.

14 https://time.com/5003930/most-influential-teens-2017/

15 További színészek és zenészek, híres emberek rokonai: A 17 éves Noah Cyrus, a híres Miley

Cyrus húga maga is zenél, első kislemeze, a „Make Me (Cry)” a Spotify listájának élére került.

A szintén 17 éves Willow Smith, Will Smith színész gyermeke, zenészként tevékenykedik, és

2,4 millió Instagram-követője van. Chanel-nagykövet, és gyakran osztja meg a művészettel

és a tudománnyal kapcsolatos nézeteit a közösségi médiában. A 18 éves Brooklyn Beckham

modell és fotós, a híres futballista David Beckham és a szintén ismert énekesnő Victoria

Beckham gyermeke. 10 millió Instagram-követője van. A 19 éves Khalid zenész, aki megnyerte

az MTV Video Music Awards legjobb új művésznek járó díját. Aktivistaként kiáll a

feketék, a nők, az LMBT-közösség mellett. A 19 éves Steve Lacy – aki magát biszexuálisként

azonosítja – ugyancsak zenész, tagja a Grammy-díjra jelölt R&B formációnak (The Internet).

169


Székely Levente: Szürke hattyúk

detektől lelkes támogatója a méheknek, bevételei 10 százalékát fordítja a méhek

megmentésére 16 .

A szintén 16 éves Han Hyun Min modell, félig nigériai, félig koreai származásából

adódóan a bőrszíne sötétebb, ami miatt számos korábbi válogatáson elutasították. Ma

Dél-Korea egyik legkeresettebb divatmodellje, miután felfedezték az Instagramon 17 .

Wang Yuan vagy más néven Roy Wang (16 éves) énekes, film- és televíziós sorozatokban

vállalt szerepeket. Jelentős követői tábort tudhat magáénak az online közösségi

médiában (20 millió rajongója van a kínai Twitter-szerű Weibo mikroblogon).

2017-ben az UNICEF oktatási nagykövetévé nevezték ki 18 .

Helyet kapott Krtin Nithiyanandam (17 éves), aki 15 éves korában olyan antitestet

fejlesztett ki, amely segít felderíteni az Alzheimer-kór korai jeleit. Ez a projekt

25 ezer dollár díjat nyert a Google Science Fair-en. Egy olyan módszer kidolgozásán

is dolgozik, amely a más módszerekkel rossz hatásfokkal gyógyítható mellrákot

teszi kezelhetőbbé 19 .

170

16 Szintén vállalkozó Moziah Bridges (15 éves), aki 9 éves korában indította el saját kézzel

készített csokornyakkendő-vállalkozását. A Mo’s Bows értéke körülbelül 1,5 millió dollár,

részben annak köszönhetően, hogy vállalkozása az NBA-val kötött megállapodása alapján

csapatlogókkal ellátott csokornyakkendőket készíthet.

17 Továbbá a szupermodell Cindy Crawford lánya, Kaia Gerber (16 éves), aki 14 éves korában

édesanyjával a Vogue Paris címlapján szerepelt, azóta keresett modell. Olyan márkák dolgoztak

vele, mint a Versace és az Alexander Wang.

18 Továbbiak: A 13 éves Millie Bobby Brown színész számára a Stranger Things hozta el az ismertséget,

játékáért Emmy-jelölést kapott. A 16 éves Auli’i Cravalho polinéz és Puerto Rico-i

származású színész, énekes, aki a Disney számára, illetve az NBC Rise című műsorában is

dolgozott. Isaac Hempstead Wright (18 éves) brit színész, akit a Trónok harca filmsorozat tett

híressé (Bran Stark szerepét játszotta). Elle Fanning (19 éves) színész, és modell, aki olyan

filmekben játszott, mint az „I Am Sam”, és a Vogue, illetve a Miu Miu számára is dolgozott.

19 További szereplők a listáról: Shibby de Guzman 14 éves politikai aktivista, aki Rodrigo Duterte

Fülöp-szigeteki elnök ellen emel szót. A 15 éves Salvador Gómez Colón a Maria hurrikánt

követően gyűjtött adományokat Puerto Rico számára, a pénzt szolárlámpákra, kézi működtetésű

mosógépekre és egyéb kellékekre fordítják, amelyeket a rászorulók számára adnak át.

A Szaúd-Arábiából származó 16 éves aktivista, Rayouf Alhumedhi sikeres kampányt folytatott

azzal kapcsolatban, hogy az Apple fejlesszen hidzsábos (muszlim fejkendős) hangulatjeleket.

Ethan és Grayson Dolan, a 17 éves Dolan ikrek humoristák, influencerek, az online közösségi

média szórakoztató sztárjai 27 millió követővel rendelkeznek. Sydney McLaughlin (18 éves)

1972 óta az Egyesült Államok legfiatalabb atlétája, a Rio de Janeiróban rendezett olimpián

a 400 m-es gátfutás elődöntőjébe került és junior világrekordot futott. A szintén 18 éves Hu

Ranran filmrendező, 75 perces filmet („Escape”) forgatott egy transznemű fiatalról, szexuális

identitásról. Christian Pulisic (19 éves) futballista, aki egyaránt játszik az Egyesült Államok

nemzeti válogatottjában és a német bajnokságban, több gólszerzési rekordot döntött. Bretman

Rock 19 éves filippínó, szépségápolási vlogger, közel 9 millióan követik az Instagramon. A 19 éves

Muzoon Almellehan 2013-ban Szíriából Jordániába menekült családjával, jelenleg az Egyesült

Királyságban él. 2017-ben lett az UNICEF legfiatalabb jószolgálati nagykövete. Feladata, hogy

hangsúlyozza az oktatás fontosságát, különösen az olyan helyeken, mint Csád.


Ifjúsági tematika a magyar médiában

2018-ban a Time magazin az éves listájában a korábbi 30 helyett 25 névnél áll

meg 20 . A megjelöltek nagyjából háromnegyede lány/nő, a 25-ből mindösszesen öten

fiúk/férfiak egyedüli szereplőként (két esetben, csoportban szerepelnek fiúk is).

Millie Bobby Brown színész 21 és Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok szerepelt a

2017-es gyűjtésben is, utóbbi 2016-ban is.

A gyűjtés a 13 éves Marley Dias bemutatásával indul, aki feminista aktivistaként

arra vállalkozott, hogy ezer könyvet összegyűjtsön (főleg adományokból) fekete női

főszereplőkkel, és terjessze azokat olyanok körében, akik ezekhez nem férhetnek

hozzá. A 2015-ös bevezetése óta a #1000BlackGirlBooks több mint 11 ezer könyvet

osztott szét könyvtárak, iskolák és közösségi szervezetek segítségével. A 2018-as

évben viszonylag sok aktivista 22 került a listára, közülük kiemelkedik a 15 éves Greta

Thunberg, akinek ismertségét az általa kezdeményezett iskolasztrájk hozta meg,

amelyet annak érdekében indított, hogy kormányát sürgesse az éghajlatváltozással

szembeni cselekvésre. Azóta az általa indított mozgalom világméretűvé vált.

Figyelemre méltó a listán Bhad Bhabie, a 15 éves rapper és közösségimédia-szereplő.

2016-ban mémként vált ismertté egy mondatával (cash me outside, how bow

dah), amikor egy talkshow-ban a közönséget szidalmazta. Ennek hatására elindult

20 https://time.com/5463721/most-influential-teens-2018/

21 Továbbiak: A 14 éves Marsai Martin több díjat nyert Diane Johnson megformálásáért

(NAACP Image Awards; Young Artist Award). Annak ellenére, hogy életkora miatt még nem

szavazhat, Stacey Abrams demokrata jelölt mellett kampányolt, és szavazásra biztatta 460 ezer

Instagram-követőjét. Storm Reid (15 éves) színész, hároméves kora óta szerepel. Legjelentősebb

alakítása a díjnyertes 12 Years a Slave című filmben volt. Jace Norman is 18 éves színész, aki a

Nickelodeon televíziós sorozatában szerzett hírnevet, saját közösségi médiás marketingvállalatot

vezet Creator Edge néven. Kiernan Shipka 19 éves színész, aki legfontosabb szerepét

Sabrina Spellmanként játszotta a Netflix sorozatában (Chilling Adventures of Sabrina). Joey

King is 19 éves, és színész, 6 millió Instagram-követővel, aki olyan társadalmi/politikai kérdésekben

is megnyilvánul, mint a szexuális kizsákmányolás és a fegyverviselés szabályozása.

22 Továbbiak: A szintén 15 éves Thandiwe Abdullah aktivista a Black Lives Matter LA Youth

Vanguard társalapítójaként a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekben szólal fel.

Isabel és Melati Wijsen (16 és 17 évesek) környezetvédelmi aktivisták. 12 és 10 éves korukban

kezdtek kampányba a műanyag zacskók ellen Bali szigetén. 2018-ban megszervezték Bali

legnagyobb tisztítását, amelyen 20 ezer ember 65 tonna hulladékot gyűjtött össze. A 17 éves

Ahed Tamimi palesztin aktivista, „a palesztin nacionalizmus új generációjának képviselője”,

akinek a hírnevét az hozta el, hogy pofon ütött egy izraeli katonát. Tettét követően nyolc

hónapot töltött börtönben. A Time a listába sorolta a Parkland fegyverellenes aktivistáit

(18-19 évesek), akik a Marlory Stoneman Douglas Gimnáziumban történt lövöldözést követően

– amely 17 hallgató és tanár életét követelte – országos autóbuszos turnéra indultak, amelyben

a fiatalokat szavazásra buzdítják. A 19 éves Amika George aktivista, akinek célja felszámolni a

menstruációs termékek hozzáférésének anyagi gátjait, hogy a rossz anyagi körülmények között

élő lányok és nők számára is elérhetőek legyenek ezek az eszközök. Elindította a #FreePeriods

kampányt, amelyhez közel 200 ezer aláírást gyűjtött.

171


Székely Levente: Szürke hattyúk

a zenei karrierje is, 2017 szeptemberében több millió dolláros megállapodást írt alá

az Atlantic Recordsszal, ő a legfiatalabb női rapper, aki valaha felkerült a Billboard

Hot 100-ra. Bekerült Billie Eilish, 16 éves énekesnő és dalszerző, akinek dalait több

mint 2,5 milliárd alkalommal töltötték le 23 .

Több feltaláló és fejlesztő is szerepel 24 a gyűjtésben, érdekes Jack Cable (18 éves)

katonai biztonsággal foglalkozó hacker szerepeltetése, aki számos versenyen ért

el első helyezést, beleértve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Hack

the Air Force programját. Saját vállalkozást alapított (Lightning Security), amelynek

keretében kriptovaluta-társaságokkal működik együtt, hogy azok megerősítsék

védelmüket a rosszindulatú felhasználókkal szemben 25 .

A Time magazin összességében 79 nevet (77 egyént és két csoportot) mutatott

be, mint a legnagyobb hatással bíró fiatalokat a 2016-2017-2018-as időszakban.

A fiatalok többsége lány/nő, a terület, amelyben tevékenykednek, meghatározó.

A legtöbb fiatal a felsoroltak közül színészként szerzett népszerűséget, és általában

valamilyen más szempont szerint is kiemelkedőnek ítélték a tevékenységét vagy

magát a személyt. Ezek a – lap által kiemelt – szempontok valamilyen más művészeti

tevékenységet, aktivizmust, közösségimédia-jelenlétet jelentenek. A Time magazin

által legnagyobb hatásúnak tartott fiatalok második legnagyobb csoportját az aktivisták

alkotják, akik környezetvédelemmel, társadalmi egyenlőtlenségekkel (ezen

belül faji, vallási, nemi identitással) foglalkoznak. A zenészek/énekesek és a sportolók

a következő két kategória, itt a megjelöltek listában való szerepeltetését általában

23 Szerepel még Sheku Kanneh-Mason (19 éves) is, az első fekete zenész, aki megnyerte a BBC

rangos díját, amit fiatal zenészeknek osztanak ki (Young Musician of the Year), továbbá az

NCT Dream csapat, a 16–19 éves fiúkból álló héttagú együttes Dél-Koreából. A „We Go Up”

című minialbumuk a Billboard toplistáján az 5. helyen állt.

24 Rishab Jain, a 14 éves fejlesztő megnyerte a 25 ezer dolláros fődíjat a Discovery Education 3M

Young Scientist Challenge versenyen az általa fejlesztett algoritmussal. A fejlesztés szimulációk

révén segíti az orvosokat a hasnyálmirigyrák kezelése során a beteg sejteket különválasztani

az egészségesektől. Tania Speaks szintén 17 éves. Feltaláló, aki egy organikus anyagokból

kifejlesztett Brow Boos kozmetikai termékkel lépett piacra, amelyet a szemöldök ápolására

használnak. A 18 éves fejlesztő Kavya Kopparapu egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely

képes különbségeket keresni agydaganatos betegek szöveteinek képei között. Az eljárás segítheti

egyénileg célzott terápiák kidolgozását.

25 Továbbiak: Adut Akech (18 éves) a divatipar egyik legkeresettebb fiatal modellje. Akech Dél-

Szudánban született, gyermekkorát kenyai menekülttáborban töltötte, majd az ausztráliai

Adelaide-ben kezdte meg modellkarrierjét. Jelölték az Év Modellje díjra a British Fashion

Awardson. Margielyn Didal 19 éves Fülöp-szigeteki sportoló. Az ázsiai játékok női utcai

gördeszkaversenyén aranyérmet nyert és az ország nemzeti hősévé vált (a Time kiemeli, hogy

barátnője van). Kylian Mbappé világhírű 19 éves futballista, afrikai bevándorlók fia.

172


Ifjúsági tematika a magyar médiában

gyors és nagy sikereikkel indokolja a lap. Külön kategória a „híres ember rokona”,

amely összesen hét nevet jelent (de van olyan, aki többször is szerepel) a 79-ből. A

jellemzésben (vagy indoklásban) általában a rokon (főként szülő) árnyékából való

kilépést, az önálló jelentőséget hangsúlyozzák.

Esetszámban leszakadva a művészektől és aktivistáktól szerepelnek az újítók

(feltalálók, fejlesztők), akiktől némileg elkülönülnek a szintén újító üzletemberek.

A fontos különbség közöttük, hogy utóbbiak fejlesztéseiben a hangsúly a piaci sikerességen,

míg előbbiek esetében a társadalmi hasznosságon van. Hasonló számban

(5 fő) szerepelnek a modellek, akik esetében rendre valamilyen kisebbségi, hátrányos

helyzetbeli plusz szerepel a sikeresség mellett. Nem színész és nem zenész, de

szintén a szórakoztatóiparban tevékenykedők, valamint (csak) celeb és influencer

áll a lista legalján egyéb szakmákkal (szakács, hacker). Mindebből jól látszik, hogy

a lap alapvetően médiaszemélyiségeket emelt a legjelentősebb befolyással bíró tinédzserek

listájára (4.12. ábra).

4.12. ábra: A legjelentősebb befolyást gyakorló fiatalok foglalkozása

(Time gyűjtése 2016-2017-2018 között)

(N= 79; gyakoriságok)

173


Székely Levente: Szürke hattyúk

Az, hogy a Time magazin kit tekint az ifjúság meghatározó személyiségeinek, természetesen

szubjektív. A Time gyűjtése ráadásul abban a tekintetben is szubjektív,

hogy minden egyes személyt valaki felkérés alapján ajánl ebbe a listába. A lista

összetételén láthatjuk, hogy alapvetően amerikai nézőpontból, és azon belül sem

egységes elvek alapján összeállított névsorról van szó. Felvetődhet a kérdés, hogy

Magyarországon ezek a személyek tekinthetők-e szintén az ifjúság befolyásos képviselőinek.

A globális médiavilág, az egységes ízléstrendek, amelyek leginkább a

fiatalokat jellemzik, azt a hipotézist erősítik, hogy ezek a szereplők jelen vannak

a magyar viszonyok között is. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy miképpen

jelennek meg a magyar médiában a fenti személyek.

Annak ellenére, hogy az Observer adatbázisa a magyar viszonyok között a legjelentősebb,

kimarad belőle a közösségi média. Ezeken a felületeken márpedig a Time

magazin által megjelölt személyek általában nagyon komoly követőbázissal rendelkeznek.

És minden bizonnyal követőik között találhatunk magyar fiatalokat is, ezért

tökéletesen teljes képet nem alkothatunk. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni a

hagyományos média és az online média jelentősebb képviselőinek gyakorlatát, hiszen

mindez mutathatja, hogy ezek a szereplők képesek voltak-e áttörni a határokat,

és belépni a magyar médiatérbe. Megvizsgálva ennek a 79 névnek az előfordulását

2016. január 1-től 2018. december 31-ig, közel 26 ezer találatot regisztrálhattunk.

Mindez átlagosan több mint 300 előfordulást jelentene, azonban viszonylag nagy

szórást tapasztalhatunk a listába került nevek előfordulási gyakoriságában.

A kialakuló találati lista beszédes: megmutatja, hogy Magyarországról mi látszik

mindabból, amit az egyik legjelentősebb médium gondol korunk legbefolyásosabb

fiataljairól. A 79 névből 11 meg sem jelent ebben az időszakban a magyar médiában.

Üzletember, újító egyáltalán nem jutott a magyarországi hírekbe a listáról. Az élen

ezzel szemben több ezres találatokat regisztrálhatunk, amelyek főként sportolókhoz,

zenészekhez, színészekhez kötődnek.

Az első helyen Kylian Mbappé futballista szerepel 5085 találattal, majd Kylie

Jenner celeb valamivel több mint 3600 találattal. Harmadik a listán Greta Thunberg

aktivista, aki több mint 2500 találatot ért el, nagyjából feleannyit, mint az első helyen

található sportoló. Katie Ledecky úszó, Shawn Mendes zenész, Simone Biles

tornász, Elle Fanning színész, Camila Cabello énekes és Maisie Williams, illetve

Millie Bobby Brown szerepelnek az első tízben (4.13. ábra).

174


Ifjúsági tematika a magyar médiában

4.13. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név a magyar médiában

(említések száma, N= 19943; gyakoriságok)

Önmagukban a nevek szerepeltetése egy-egy megjelenésben még nem sokat

mond a tartalomról, pl. ha egy film ismertetőjének stáblistáján szerepel a színész

neve, vagy egy sporteseményen a sportoló neve, annak önmagában nincs ifjúsági

vonatkozása. Az ifjúsági relevanciához úgy juthatunk közelebb, hogy szűkítjük

ezt a találati listát, és igyekszünk megkeresni azokat a megjelenéseket, amelyek

a témánk szempontjából jelentősek. A szűkítés természetesen azzal járhat,

hogy átalakul a fenti kép.

Az első tíz név találati sorrendje megváltozik, ha hozzátesszük azt a kifejezést,

hogy „fiatal”. Láthatjuk, hogy az eredeti találati számokhoz képest sokat veszítünk,

akár 90 százalékot, mint azt Katie Ledecky esetében tapasztaljuk, de átlagosan az

eredeti találatoknak alig negyede marad meg. A listából egyedül Greta Thunberg

emelkedik ki, aki a „fiatal” szó beemelését követően is megőrzött 44 százalékot az

eredeti említésszámokból (4.14. ábra).

175


Székely Levente: Szürke hattyúk

4.14. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név + „fiatal” a magyar médiában

(említések száma, N= 5098; gyakoriságok)

Greta Thunberg rendkívülisége kétségbevonhatatlan. A 2003-ban született svéd származású

klímaaktivista jómódú és híres felmenőkkel bír (rokona Svante Arrhenius

kémiai Nobel-díjas tudósnak). Enyhe Asperger-szindrómával él, ami azonban nem

akadályozza meg abban, hogy akár a médiában szerepeljen, akár vezető politikusokkal

tárgyaljon.

2018-ban kezdte meg a tevékenységét, néhány hónap alatt mozgalma nemzetközivé

lett. A legfontosabb helyeken szólalhatott meg, a világ legfontosabb vezetőivel

találkozott, és egyfolytában jelen van médiában, ezen belül a közösségi médiában.

Mindössze 2018 júniusában csatlakozott a Twitterhez, jelenleg közel 4 millió követővel

bír, az Instagramon 9 millió követője van. Akciója egészen pontosan 2018 augusztusában

indult azzal, hogy a svéd parlament előtt egyedül tüntetett, követelve az

ország vezetésétől a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben leírtak betartását, azaz a

szén-dioxid-kibocsátás megígért csökkentését. Az ezt követő másfél évben sok ezren,

176


Ifjúsági tematika a magyar médiában

majd millióan társultak hozzá a nemzeti parlamentek, önkormányzatok elé vonulva.

A megszülető Fridays for Future mozgalom statisztikái szerint 228 országban csatlakoztak

a megmozdulásaikhoz, közel hétezer városban (Magyarország esetében

20 települést tüntettek fel), 78 ezer akciójuk volt a kezdetek óta, és összességében

13 millió embert mozgattak meg eddigi történetük alatt.

Thunberg már 2018 decemberében, mindössze néhány hónappal a magányos

augusztusi iskolai sztrájkját követően felszólalt Lengyelországban az ENSZ

éghajlatváltozási konferenciáján, ezt követően – 2019 januárjában – Davosban a

Világgazdasági Fórumon. A nemzetközi nőnap alkalmából Svédország legfontosabb

és legjelentősebb nőjének választották, és 2019 márciusában Nobel-békedíjra jelölték.

A Time magazinon kívül más médiumok is a legjelentősebb személyiségek között

tartják számon, például a BBC gyűjtésében is szerepel 26 . A Time nemcsak 2018-ban

foglalkozott vele: 2019-ben az év emberének választotta, a legfiatalabbként, amióta

megválasztják az év emberét. Egy év sem telt el a nyilvánosság elé lépése óta, és

Mohammed Barkindo, az OPEC vezetője kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt

Thunberg jelenti (és más hozzá hasonló aktivisták) a hagyományos fosszilis energiahordozókkal

foglalkozó iparágra.

Greta Thunberg nevére rákeresve a magyar médiában a találatok többségét online

formában találjuk (83 százalék), míg tizede (13 százalék) a nyomtatott sajtóból

származik, és a maradék 4 százalék a rádióból, illetve a televíziókból.

Az intenzitást vizsgálva 2019 márciusában látunk jelentékeny számú megjelenést,

majd május és július végén. A legintenzívebb 2019 ősze, elsősorban a szeptember,

illetve az év vége, december (4.15 ábra). Ha médiumokra bontva vizsgáljuk

az intenzitást, azt találjuk, hogy az intenzív időszakokban minden vizsgált

médiumtípus hasonló intenzitással beszélt Greta Thunbergről. A legtöbb megjelenés

három online médiumhoz, a Mandiner.hu-hoz, a Hvg.hu-hoz, illetve a

Szeretlekmagyarorszag.hu-hoz kötődik nagyjából 100-100 megjelenéssel. A nyomtatott

médiumok közül legtöbbet a Magyar Nemzet foglalkozott Greta Thunberggel,

összesen 47 cikkben jelent meg a neve, majd a Népszava következik 39 cikkel, harmadikként

a Magyar Hírlap szerepel 27 megjelenéssel. A legnagyobb hírportálok

közül (a Hvg.hu-n kívül) a 24.hu és az Index.hu foglalkozik legtöbbet a klímaaktivistával,

az egyiken 76, a másikon 69 cikk született róla a vizsgált időszakban

(2016. január 1. – 2019. december 31.).

26 https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/0e9e80de-62cb-4782-a26f-1cd480d28f26

177


Székely Levente: Szürke hattyúk

4.15. ábra: „Greta Thunberg” megjelenésének intenzitása a magyar médiában

(említések száma, N= 2568; gyakoriságok)

A megjelenések műfaját és tartalmát tekintve vegyes képet találunk. Greta Thunberg

neve először 2018. november 30-án szerepel a magyar médiában, rögtön 15-ször

kerül be a neve a megyei lapok online kiadásaiba (Baon.hu; Zaol.hu; Bama.hu;

Szoljon.hu; Beol.hu; Vaol.hu; Heol.hu; Sonline.hu; Feol.hu; Kemma.hu; Teol.

hu; Veol.hu; Duol.hu), illetve a Magyaridok.hu híradásába. Ezeken az oldalakon

ugyanazt a cikket találjuk „Ausztrália-szerte tüntettek diákok a klímaváltozás elleni

cselekvésért” címmel. A rövid írás beszámol az ausztráliai tüntetésekről, amelyekkel

kapcsolatosan megemlíti az ötletgazdát: „A megmozdulásokat a 15 éves

svéd lány, Greta Thunberg ihlette, aki péntekenként iskola helyett a svéd parlament

elé vonul tüntetni.”

A kiemelt időszakok közül 2019 márciusában javarészt a tüntetésekről és a Nobelbékedíj-jelölésről

számolnak be a médiumok, májusban a tüntetések mellett a magyar

köztársasági elnök megszólalásával kapcsolatban említik, illetve a bécsi elektromos

kukásautók révén kerül elő a neve. Július végén arról tudósít a média, hogy

Greta Thunberg kapta a Szabadság-díjat, a francia parlamentben járt, illetve könyve

jelent meg. 2019 őszén sokféle kontextusban jelenik meg a neve, a média érezhetően

komolyabban foglalkozik vele, elemzések, rövid pamfletek, bulvárhírek egyaránt

jellemzőek, hangnemben a rajongástól az éles kritikáig. Tartalom szempontjából a

178


Ifjúsági tematika a magyar médiában

szeptemberi rekord (509 megjelenés) is összetett, az ENSZ klímacsúcsán elhangzott

beszédének visszhangja kiemelkedik a megjelenések közül.

Az év végén érkezik el az újabb rekord (526 megjelenés), amely szintén összetett,

mind tematikában, mind műfajban. Kiemelkednek a díjak és a listák (így a Time

vagy a Politico listája). 2019 utolsó napján összesen 18 cikkben jelenik meg Greta

Thunberg neve a magyar médiában. Ezek közül 13 online portál, köztük a 24.hu,

a Vasarnap.hu, a Mandiner.hu, a Pestisracok.hu, az Index.hu és az Infostart.hu, a

többi nyomtatott kiadvány: a Blikk, a Magyar Hírlap, a Nemzeti Sport, a Népszava

és a Színes Ász. A Blikk rövidhíre, „Gréta boldogabb” címmel, azt állítja, hogy

Thunberg édesapja eredetileg nem tartotta jó ötletnek, hogy lánya a klímaváltozás

elleni harc élvonalába kerül, de az apa BBC-nek adott nyilatkozata szerint Greta

az utóbbi időszakban boldogabb lett. A Színes Ász a Blikkhez hasonlóan szintén

Thunberg édesapjától idéz, aki aggódik a lányáért, mivel az sokáig küzdött depresszióval

(ezzel a témával foglalkozik a Mixonline.hu oldal is). A Bumm.sk „Ezek voltak

2019 legérdekesebb bulvárhírei” címmel ad közre gyűjtést, amelyben az szerepel:

„Greta Thunbergről pedig azt állították, hogy időutazó”.

A Nemzeti Sport ugyanekkor humorosnak szánt összeállítást közöl „Tokió: tök

jó!” címmel, amelyben Thunberget „környezetvédő hiperaktivistaként” jellemzi.

A 24.hu szintén ironikus hangvételű, „Top 10 közéleti csúcsteljesítmény 2019-ből”

című összeállításában Thunberg neve is szerepel.

A Magyar Hírlap nyomtatott és online formában is „Fizessenek a szennyezők”

címmel egy interjút közöl Orbán Balázzsal, amelyben az államtitkár a „Greta

Thunberg-jelenség”-ről beszél, amely megítélése szerint egyfajta PR-tevékenység.

A Népszava „Európa erős emberei” címmel közöl összeállítást a Politico év végi

listáját szemlézve, amelyben a brüsszeli lap Európa legbefolyásosabb politikusait

gyűjtötte össze. A lap listájára is felkerült Greta Thunberg, ezt emeli ki a Népszava.

A cikk ugyancsak ezzel a címmel és tartalommal kerül a Mandiner.hu-ra.

„A lázadások évtizede” címmel közöl összefoglalót a Demokrata.hu, amelyben

megemlítik Greta Thunberg mozgalmát az elmúlt tíz év főbb tendenciái kapcsán.

A Szabadmagyarszo.hu arról ír, hogy Thunberg az év embere a Time magazin

szerint. Az Infostart.hu „2019: erdőtüzek, ciklonok, kipusztuló koalák és a

klímavészhelyzet” címmel ad összefoglalót az évről, amelyben a klímaaktivista

mozgalmának indulásáról és világméretűvé válásáról ír.

A Vasarnap.hu „Lássuk, hová fejlődtünk idén!” című rövid, szatirikus hangvételű

cikkében abszurdnak tűnő hírek igazságtartalmát kéri megtippelni az olvasótól.

179


Székely Levente: Szürke hattyúk

A klímaaktivista neve a játék tisztaságánál kerül elő: „Rákeresni nem ér, aki csal,

annak álmában Greta Thunberg fogja fejére olvasni az összes elfogyasztott szilveszteri

virslit.” A Pestisracok.hu egyik cikkében, amelynek címe „A klímaszorongás

okozta pánikbetegség az »év új betegsége« – hála Gretának és követőinek”,

az Oxford-szótár által az év szavának választott „klímavészhelyzet” kapcsán ír

aktuálpolitikáról. A Pestisracok.hu-n megjelent egy másik cikk is, „Optimista jóslatok

2020-ra” címmel, a gunyoros összeállításban szerepel a következő: „Greta

Thunberg-meghajtású, karbonsemleges düherőművet helyeznek üzembe Pakson.”

Mindezek alapján egyrészt az állíthatjuk, hogy a magyar médiában is megjelennek

a – Time magazin szerint – legjelentősebb befolyással bíró fiatalok, legalábbis

egy részük. A kontextusokban ugyanakkor kevésbé a befolyásuk hangsúlyos, sokkal

inkább tevékenységeiknek köszönhetően szerepelnek, pl. a színész a stáblistában,

a zenész egy új szerzeményének köszönhetően. Minden tekintetben kiemelkedik

közülük Greta Thunberg, akivel megjelenése óta intenzíven foglalkozik a magyar

média (is), kifejezetten összetett módon, a csodálattól a gúnyig mindenféle megközelítéssel

találkozunk. Magyar vonatkozású gyűjtés tudomásom szerint nem készült

jelentős befolyással bíró fiatalokról, pedig nyilvánvalóan készülhetne ilyen: a művészektől

az influencerekig, a sportolóktól a politikusokig, a híres ember rokonaitól a

botrányhősökig számos jelöltünk lehetne.

180


Ifjúsági tematika a magyar médiában

181


A jövő ifjúsága

„Valami van a levegőben” – írja Aczél Petra a társadalmi jövőképesség fogalmidiszkurzív

koncepciójáról szóló írásában. „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az értelmezési

és diszkurzív keret megváltozásának vagyunk tanúi: olyan eltolódásról, amely

az egyéni és a társas élet dimenzióit a tudomány számára is kitágítja, és perspektíváit

a jövőbe helyezi” (Aczél, 2018: 128-129). A jövő tehát önmagában is a tudomány fókuszpontjába

került, a fiatalokra pedig különösen kiemelt figyelem irányul. A jövőről

nem olyan nehéz – akár túl könnyű is – beszélni, annak ellenére, hogy a jövőbelátási

képességeink korlátosak, főleg napjainkban. A huszonegyedik század emberének

ugyanis csupa váratlan dologgal kell szembesülnie, mint a 2008-ban kibontakozó

gazdasági világválság, amely azért egyes szakembereket egyáltalán nem lepett meg

– igaz, ők mind utólag nyilatkoztak. De könnyű a távoli jövő eseményeit is előre

jelezni; minél távolabbi jövőről beszélünk, annál könnyebb ma mondani valamit,

hiszen egyre csökken a valószínűsége annak, hogy bárki számonkérje. A közeli

jövőt látni nehezebb, de nem lehetetlen. Mindezt sok-sok példával lehet igazolni,

erre épülnek a különböző termelési, pénzügyi tervezési metódusok, amelyek

rendszerint egészen jól működnek. Ezt alkalmazzák kifordítva a sportfogadók,

ha nagyobb nyereményre vágynak. Ha kisebbel beérik, a valószínűbbre fogadnak,

182


A jövő ifjúsága

és nagyobb eséllyel nyernek. A közeli események kimenetelére vonatkozó becslések

tehát valamivel nehezebbnek tűnnek, de korántsem olyan nehezek, mint távolabbi,

de nem nagyon távoli eseményeket vagy folyamatokat előre látni.

Ha az a kérdés, hogy milyen lesz az ifjúság jövőre, nagy biztonsággal állíthatjuk,

hogy nagyjából olyan, mint idén. A nagyon távoli jövőről bármit mondhatunk, akár

azt is, hogy nem is lesz a távoli jövőben ifjúság. Középtávú, akár 5–10 év távlatú

becslések esetén azonban hamar alábbhagy a magabiztosság. Hogyan lehet tehát a

középtávú jövőre (és a váratlanra) vonatkozóan bármilyen állítást megfogalmazni?

Egyrészt mindenképpen a múltból és a jelenből szükséges kiindulnunk. Talán könynyebb

az előttünk álló utat meglátni, ha láttuk, honnan jöttünk, és talán könnyebb

következtetni arra, hogy milyenek lesznek a jövő fiataljai, ha megértettük, milyenek

voltak vagy milyenek most. Ezzel természetesen visszatérünk az eredeti kérdésre:

milyenek a fiatalok, és mit várhatunk tőlük?

Ahelyett azonban, hogy egyszerűen csak összefoglalnám az eddigi fejezeteket,

inkább néhány szubjektív kulcsterületet vázolok fel. Olyan kérdésekre helyezem

tehát a fókuszt, amelyek foglalkoztatnak, és amelyekről úgy gondolom, hogy akár

már napjainkban is meghatározók, vagy azok lesznek középtávon. Szántó (2018)

a jövőbeli változások legalapvetőbb tartalmi szempontja szerint különbséget tesz

ökológiai-(geo)politikai, technológiai, szocioökonómiai és kulturális-spirituális változások

között. Az alábbi kérdések ezen szempontok mentén strukturálódnak, bár

elsősorban a társadalmi folyamatokra koncentrálva, a szcenárióelemzés kényszere

nélkül pusztán felvetnek lehetőségeket, egy-egy jellemzőt kinagyítva.

ÚJ IFJÚSÁG: FIATALODÓ TÁRSADALOM

Öregedő társadalomban élünk. A 2011-es népszámlálás alapján 1,7 millió 65 évesnél

idősebb ember él ma Magyarországon, és a jelenlegi trendek alapján a korosztályba

tartozók 70 százalékkal többen lesznek 2050-re. Magyarország mellett öregszik

Európa és az egész világ. Vagy mégsem?

Az öregedő társadalmak problémája a fiatalság szerepét még inkább felértékeli,

miközben óriási súlyt is helyez a vállára az egész civilizációnkat fenyegető túlfogyasztás,

klímaváltozás problémáinak megoldásával kapcsolatban. Ám valójában

ez csupán a fejlett világ problémája, hiszen a társadalom – globális mércével mérve

– egyáltalán nem öregszik. Sőt, egyre több fiatal ember él a földön. Miközben

183


Székely Levente: Szürke hattyúk

a fejlett világ életkori mediánja 40 év körül van (Magyarországé 41,8 év), addig

vannak olyan afrikai országok, ahol az életkori medián bőven 20 év alatt van. Ez

azt jelenti, hogy az adott ország népességének több mint fele 20 évesnél fiatalabb.

A legfiatalabb népességet Zambiában (a medián: 16,7 év), Malawiban (16,5 év), Maliban

(16,2 év), Ugandában (15,7 év) és Nigerben (15,3 év) találjuk. Ha a különböző

fejlettségi rangsorokra nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az országok egészen

más problémákkal küzdenek, amikor ifjúságról beszélünk. Ott nem a felnőtté válás

kitolódása, sokkal inkább a felnőttség túl gyorsan jött kényszere okoz fejtörést.

Mindez azt jelenti, hogy globálisan a jövő ifjúsága – legalábbis ami a népességszámot

illeti – nem egy fogyó, hanem egy dinamikusan növekvő társadalmi

csoport. Jelenleg a közel 8 milliárd földlakó legalább fele 30 év alatti. Míg a világ

összességében fiatal marad, a fejlett országok kétségtelenül öregszenek. Az öregedés

annak a következménye, hogy egyre tovább élünk. Visszatekintve az elmúlt 100 évre,

elmondható, hogy Magyarországon a várható élettartam közel megduplázódott.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy 1920-ban született magyarországi

férfi várható átlagos élettartama 41 év volt, míg egy ugyanekkor született nőnek két

évvel több, 43 év. 2018-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából 73 év

a férfiaknál és 79 év a nőknél. A növekmény látványos, és arra számíthatunk, hogy

a következőkben is emelkedő tendencia lesz jellemző.

A kitolódó élettartam számos kérdést vet fel, és alapvető struktúrákat kérdőjelez

meg. Egy 80, 90, 100 éves átlagos élettartam egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg

működő szociális és egészségbiztosítási rendszerek átalakulnak. A jelenből kiindulva

feltételezhetjük, hogy egyre többen lesznek jogosultak nyugdíjra, az idősek megnövekedett

száma óriási terheket ró majd az egészségügyi szektorra, azonban nem

szükséges automatikusan azt feltételeznünk, hogy a 60-70 felettiek egyben elesettek

is lesznek, akik a társadalom gyámolítására szorulnak. Miért ne feltételezhetnénk,

hogy ennyi idősen az emberek továbbra is aktívak és tettre készek lesznek? Egy

olyan világban, ahol az ember nem 30-40, hanem kétszer, háromszor 30-40 évet él,

gyökeresen megváltozhatnak – és minden bizonnyal meg is változnak – a társadalmi

viszonyok; akár az olyan szavak jelentése is, mint fiatalok és idősek. Egy ilyen

világban akár arra is lehetőségünk lehet, hogy tovább maradjunk fiatalok, vagy

éppen többször legyünk azok.

Jelen világunkhoz sokszor társítjuk a kiszámíthatatlanság fogalmát, amelyet

elsősorban gazdasági értelemben használunk, és a piacok változékonyságához kötünk.

Az emberek tömegei számára a mindennapi élet kiszámíthatatlanságának

184


A jövő ifjúsága

egyik fő tényezőjét a munkaerőpiac gyors változása jelenti. A jövő munkaerőpiacára

vonatkozó előrejelzésekkel főként a technológiai fejlődés kapcsán találkozhatunk.

E jóslatok rendre arról szólnak, hogy az általunk ma ismert szakmák egy jó része a

jövőben el fog tűnni, ugyanis az ember helyét átveszik a gépek és az algoritmusok,

és olyan új foglalkozások jelennek meg, amelyeket a mából nehéz elképzelni és

megérteni (vö. Florida, 2012). Mindez azt jelenti, hogy a megszűnő szakmákban

dolgozók tömegei újra pályaválasztás elé kerülnek, amely az ifjúsági életszakasz

sajátja volt, így ők bizonyos tekintetben az ifjúság részévé válnak újra.

A technológia fejlődése alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy az ember a képességeit

egyre inkább kiterjeszthesse, esetleges hiányait pótolhassa. Egyáltalán nem

rugaszkodunk el a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a technológia eszközeivel

megtámogatott idősebb emberek bármilyen megmérettetésben ringbe szállhatnak

az erejük és képességeik teljében lévő fiatalokkal. Mindebből következhet a munkaerőpiac

keresleti oldalának átalakulása akár úgy, hogy az életkor sokkal kevésbé

lesz fontos tényező. Ráadásul a digitális technológia és az új foglalkozások sokszor a

személyes jelenlétet, sőt magát a személyességet sem igénylik, így az életkornak nem

csupán a fontossága, hanem a láthatósága is csökken. A hálózatokban együttműködő

emberek és algoritmusok révén az életkoron alapuló megkülönböztetés zárójelbe

kerülhet, így – legalábbis a munkaerőpiacon – mindenki tovább maradhat fiatal,

ha akar. Az együttműködések vizsgálata izgalmas terület, de erről kicsit később!

ÖKOASZKÉZIS

Az ifjúsággal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a fiatalok milyen viszonyban vannak

az idősebbek által irányított társadalommal. Leegyszerűsítve ez a viszony lehet

harmonikus vagy konfliktusokkal terhelt. A fenti gondolat, miszerint a technológiai

változások és a megnövekedett életkor egy olyan új világot hoz, amelyben az

életkor kevésbé lesz fontos tényező, kooperatív, harmonikus struktúrát feltételez.

A nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi adatfelvételei azt mutatják, hogy a tizen-,

huszonévesek alapvetően elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyeket készen

kaptak, azaz a játékszabályokat be kívánják tartani, és alapvetően pozitívan tekintenek

a szüleik nemzedékre, sőt az „idősekről” is kifejezetten pozitív asszociációk

élnek a fejükben (Székely – Benczes, 2019). A nemzetközi folyamatokat szemlélve

azonban nem tehetjük meg, hogy a harmonikus jövőkép mellett ne gondolkozzunk

185


Székely Levente: Szürke hattyúk

a konfliktusok lehetőségén. Már csak azért sem, mert az ifjúsághoz hozzátartozik

– legalábbis eddig hozzátartozott – a lázadás, a fennálló szabályok megkérdőjelezése

és újak kialakítása. Mindez abban az esetben is fontos, amikor sem a kutatási

adatok, sem a hétköznapi tapasztalás nem mutatja, vagy legalábbis néhány évvel

ezelőtt még nem mutatta mindezt.

A nemzetközi folyamatokat szemlélve felfedezhetünk olyan jelenségeket, amelyek

a feszültség meglétét és növekedését mutatják az egyes nemzedékek között. Az „OK

boomer” jelensége például értelmezhető úgy, hogy a társadalmon belüli ellentét

generációs alapon szerveződik, sőt azt is mondhatnánk, hogy internacionális generációs

ellentétet ragad meg. A The New York Times úgy kommentálta a jelenséget,

mint amely véget vet a generációk közötti barátságos viszonynak 1 . A nyilvánvaló

újságírói túlzáson túl érdemes elgondolkodni azon, hogy miért tehetett szert hatalmas

népszerűségre az „OK boomer” kifejezés 2 2019 végén, amelyet az év szavának

is választottak Új-Zélandon. Az „OK boomer” már kilépett a digitális világból 3 , és

egyértelműen generációs alapon határolja el a „mi” és az „ők” csoportjait.

Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon, a fejlett világ más részéhez

hasonlóan, az ifjúság fizikailag is megnyilvánuló lázadásai kérészéletűek voltak.

Természetesen számos olyan példát mondhatunk, ahol a fiatalok normákat sértettek,

és jellemzően az idősebbek nézeteivel szemben fogalmaztak meg radikális

kritikát. Ennek extrém példái az Iszlám Állam ifjú harcosai vagy éppen feleségei,

akik jellemzően nyugat-európai szocializációs háttérrel léptek be a terrorszervezet

kötelékébe. Kevésbé élesen, de a nemzedéki különbségek megfigyelhetők a brexit

kapcsán, és az internetadó elleni budapesti tüntetés ifjúsági jellege is kétségtelen.

Ezek a jelenségek azonban elszigeteltek, jellemzően kisebb csoportokat mozgattak

meg, vagy konkrét probléma körül szerveződtek, és nem álltak össze a status quo

tagadásává, pontosabban nem öltöttek fizikai formát. Azt állítom, hogy az utóbbi

egy-két évtizedben a digitális világ volt az a terület, amely a fiatalok sajátjaként

létezett, ha tetszik, ez volt az ellenkultúra, amely a mainstream kultúra árnyékában

élt, ugyanakkor mindez fizikai valójában kevésbé mutatkozott meg. A digitális

1 Taylor Lorenz: ‘OK Boomer’ Marks the End of Friendly Generational Relations. The New

York Times. 2019.10.29. https://www.nytimes.com/2019/10/29/style/ok-boomer.html

2 Habár magát a kifejezést legelőször 2009-ben rögzítették, használata 2015-től indult el, és

felfutását egy TikTokon megjelenő videónak köszönheti. Egy idősebb férfi által készített, a

fiatalabb generációkat kritizáló videóra volt válasz az „OK boomer”.

3 Az „OK boomer” kifejezés egy új-zélandi képviselő parlamenti felszólalásában is elhangzott

replikaként, egy idősebb képviselőtárs közbevágására adott válaszban.

186


A jövő ifjúsága

kultúra képes volt kielégíteni a fiatalok élménykeresési igényét. Virtuális tereiben

valódi közösségek formálódtak, digitális tartalmai valódi élményt kínáltak, ráadásul

mindez többé-kevésbé úgy ment végbe, hogy a felnőttek (szülők, tanárok,

munkaadók) elől rejtve maradt.

Az ifjúság szerveződése továbbra is elsősorban a virtuális terekhez, a közösségi

médiához kötődik. Ha megvizsgáljuk azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek

mentén a fiatalok csoportjai szerveződnek, sokféle tematikával találkozhatunk.

A legjelentősebb ezek közül a klímaváltozással kapcsolatos, amelynek médiabeli

aktualitásával fentebb foglalkoztunk. Jól érzékelhető, hogy ez a kérdéskör mediatizált

világunk központi kérdésévé vált az utóbbi években. A klímaváltozás rendre

megjelenik az aktuális történésekben. A természeti katasztrófák tárgyalása során

az egyik, ha nem egyetlen kiváltó okként szerepel a klímaváltozás, de más aktuális

témák narratívájában is szerepet kap, például a tömeges migrációval kapcsolatban

(ld. klímamenekültek). Megfékezése általános politikai cél és marketingeszköz.

A klímaváltozáshoz kapcsolódóan olyan új fogalmakkal ismerkedhetünk meg,

mint a klímaszorongás, az ökodepresszió, vagy éppen a klímavészhelyzet, amelyet

2019-ben az év szavának választottak az Oxford angol szótár 4 szerkesztői. Az utóbbi

egy évben a klímaváltozáshoz kapcsolódó tömegdemonstrációk a résztvevőik

életkorát tekintve kifejezetten fiatalosak voltak, kiterjedésük globális, jelentőségük

– a felvonulók fiatal kora ellenére – nem lebecsülendő. A generációs logika iránt

elkötelezettekben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a klímaváltozás körül zajló

társadalmi diskurzus képes-e generációs élményt nyújtani, amely karakteres nemzedékké

formálja a ma ifjúságát?

A klímaváltozás ellen szavukat felemelő fiatalok jellemzően nem kínálnak

általános választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet megakadályozni vagy mérsékelni

a klíma megváltozásából fakadó negatív hatásokat, a felelősöket azonban

rendre megnevezik. Ezek nem mások, mint az idősebb generáció tagjai, akik vállalatokat,

országokat irányítanak, vagy pusztán egyszerű fogyasztóként nem figyelnek

kellően a tevékenységük okozta környezetterhelésre. Részben a felelősök megnevezésének

tekinthető az „OK boomer” jelensége.

A generációk közötti feszültség növekedése mellett az foglalkoztat elsősorban,

hogy a felelősök megnevezésén és a vészharangok kongatásán túl ebben a problémakörben

a fiatalok milyen egyénileg megvalósítható stratégiákkal bírnak. Fakad-e a

klímaszorongásból válasz arra vonatkozóan, hogy az egyén miképpen menekülhet

4 https://languages.oup.com/word-of-the-year/

187


Székely Levente: Szürke hattyúk

ebből a helyzetből? Weber (1995) a kapitalizmus szelleméről szólva arról értekezik,

hogy az e világi aszkézisre épülő protestáns etika szerint az egyénnek úgy kell az

élvezeteket megtagadnia, hogy nem vonulhat ki a társadalomból. A klímaváltozás

narratívájában az élvezetek feladása helyett inkább a kényelem feladásáról lehet szó.

A fogyasztói magatartás alternatíváját kínáló megoldások preferálása elsősorban

azt célozza, hogy az élvezet (vagy az élmény) kis lemondással a lehető legteljesebb

legyen, és egyben a lehető legkisebb terhet jelentse a környezetnek. Ők – nevezzük

őket ökoaszkétáknak – tehát igyekeznek a fogyasztásuk során szelektálni, és olyan

megoldásokat keresni, amellyel a javakhoz hozzájutnak, de fogyasztásuk terhei

minimalizálhatók. Ez a törekvés jelenik meg a csomagolásmentességben, a fosszilis

üzemanyagok elutasításában, a használt ruha preferálásában és a veganizmusban

egyaránt. Az foglalkoztat, hogy ez az ökoaszkézis kapcsolódik-e az elkötelezettség

elkerüléséhez (pl. családalapítás elhúzódása, akaratlagos gyermektelenség, saját

otthon, saját autó igényének elutasítása), jelen van-e ténylegesen a vágyak korlátozása

ebben a nemzedékben, vagy mindezek inkább az ifjúsági élethelyzet konzerválását

szolgálják, amelyben a szabadság maximális és a felelősségvállalás minimális?

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG?

Talán nem az olvasó készülékében van a hiba, ha a globális és fejlett világ jövőjével

kapcsolatban leginkább disztópiák jutnak eszébe. Megfigyelhető, hogy a világ egészével

kapcsolatban alapvetően a természet állapotára vonatkozóan fogalmazódnak

meg negatív előrejelzések, míg a fejlett világ jövőképei sokkal inkább a társadalom

várható állapotával foglalkoznak. A jövő társadalma márpedig urbánus társadalom

lesz. Az elmúlt évszázad a városok gyors fejlődéséhez és népességnövekedéséhez vezetett,

amely abba az irányba mutat, hogy a világ jövője alapvetően városias jellegű.

Tegyük rögtön hozzá, hogy mindez abban az esetben igaz, ha egyik világvége-szcenárió

sem valósul meg középtávon, az ökoszisztéma összeomlásától kezdve a globális

háborúig, és a következő évtizedekben is civilizációról beszélhetünk a Föld nevű

bolygón. Ebben az esetben egy ilyen városias és technológiaintenzív környezetben

szükséges a társadalmi kooperációt fenntartani.

A társadalmi kooperációhoz szükséges, hogy az egyének közösséget alkossanak,

ez a társadalom fennmaradása szempontjából elengedhetetlen. Magának a

kooperációnak sok előfeltétele van, a jövővel kapcsolatos gondolkodás szempont-

188


A jövő ifjúsága

jából három lényeges területet érzékelek. Az első az információ és a tudás területe,

amely egyáltalán nemcsak a jövővel való foglalkozást jelenti, hanem magában

foglalja a közelmúltra vonatkozó ismereteket is. Az információ felértékelődése,

maga az információs társadalom kifejezés évtizedekkel korábbra nyúlik vissza

(Z. Karvalics, 2007a), csakúgy, mint a tudástársadalom kifejezés. Az információ

felhalmozódása és a tudás felértékelődése azóta sem állt meg, sőt egyre fokozódik.

Az IDC becslése szerint nagyjából kétévente megduplázódik az összes adatmennyiség,

azaz kétévente annyi adat termelődik, mint a történelemben előtte összesen. Be

kell látnunk, hogy egy olyan világban, amelyben az információk ilyen mértékben

gyarapodnak, a boldoguláshoz az emberi képességek fejlődése elengedhetetlen. És

ez nem azt jelenti, hogy kihasználjuk majd agyunk maradék 90 százalékát, ahogy

arról sok kétes eredetű honlap szól, hanem csakúgy, mint a történelem folyamán oly

sokszor, az emberi képességek eszközökkel való kibővítése a kézenfekvő megoldás.

A következő ilyen eszköz a gőzgép, elektromosság, informatika által alkotott sorban

a mesterséges intelligencia.

Valójában a mesterséges intelligencia már a jelenünk része, hiszen az ún. keskeny

mesterséges intelligenciákat a mindennapjainkban is használjuk, sokszor anélkül,

hogy ezt észrevennénk. Ilyen „keskeny” megoldások segítik a keresőszoftverek, vállalatirányítási

rendszerek működését, ilyen a sofőr az önvezető autóban, és ilyentől

kaphatunk ki alaposan sakkban, ha a gép ellen játszunk. Túl nagy jóstehetség nem

kell hozzá, hogy belássuk: a jövő társadalmában a mesterséges intelligencia a jelenleginél

lényegesen nagyobb szerepet fog játszani, ami alapvetően megváltoztathatja

a társadalom működését.

A mesterséges intelligencia nemcsak abban segíthet minket, hogy a munkahelyi

teljesítményünket optimalizálja, a feladatainkat rendezve hatékonyabb munkavégzésre

serkent, hanem számos más területen is szerepet kaphat a döntéseinkben. Nem

feltétlenül arról van szó, hogy ránk kényszerít valamit, amit nem szeretnénk, csupán

az információk előszűrésével megkönnyíti a döntésünket. Már most is használjuk,

hogy éttermet keressünk vagy minket érdeklő tartalmakat fogyasszunk, de tulajdonképpen

a párkeresésben is megjelenik, azáltal, hogy egy társkereső alkalmazás

milyen lehetőségeket kínál fel számunkra.

És mi lehet a következő lépés, mit jelenthet a mesterséges intelligencia a jövő

fiataljai számára? Leveheti a vállukról a szakmaválasztás terhét, egyenesebbé teheti

a karrierutakat azáltal, hogy segít a döntésben, hogy mit tanuljanak, melyik

iskolát, munkahelyet válasszák. Segíthet a magánéletük megtervezésében, segíthet

189


Székely Levente: Szürke hattyúk

a barátok, az ideális társ, lakóhely kiválasztásában. Segíthet testi-lelki egészségük

megőrzésében, segíthet abban, hogy mit és mikor egyenek, igyanak, mikor álljanak

fel a székükből, végső soron abban, hogy milyen elvek szerint éljenek, hogy miben

higgyenek…

A mesterséges intelligencia meglátásom szerint nem azért veszélyes, mert általa

a Terminátor filmek emberellenes Skynetje kel életre, hanem azért, mert a kényelmet

és a jóllétet (well-being) szolgálva végső soron a döntés lényegét veheti ki az

ember kezéből. A döntés ugyan az emberé marad, de pusztán jelképessé silányul a

technológia iránti bizalom miatt.

Az információ problémássá váló kezelése mellett a második lényegi terület

meglátásom szerint a bizalom átalakulása. Az átalakulás azt jelenti, hogy a bizalom

áthelyeződik a technológiára, ami az intézmények és szervezetek iránti bizalom

hanyatlását, végső soron a társadalom többi tagjába vetett bizalom csökkenését

hozza magával. Az empirikus adatok rendre az intézmények és szervezetek iránti

bizalom csökkenéséről számolnak be, kevésbé bízunk ma a pártokban, egyházakban,

szakszervezetekben, de az olyan hagyományos társadalmi intézmények is, mint a

család, erős nyomás alatt állnak. A technológia iránti bizalmunk nem az önvezető

autók tömegeivel jön el, valójában már régen teret engedtünk neki, amikor a pénzünket,

a kapcsolatainkat, sőt az emlékeinket is rábíztuk. A pénzünket elektronikus

pénztárcákban hordjuk, a telefonszámokat, címeket a felhőben tároljuk, csakúgy,

mint a képeinket, amelyeket már nem nyomtatunk ki és rakjuk lapozható albumba.

A bizalmi struktúra átalakulása megroppantja a társadalom hagyományos építményét,

és új működési elveket tesz általánossá. Az információ sokszorozódása az

emberrel szemben a technológia hitelét növeli, hiszen az ember nem emlékezhet

mindenre, nem mondhat el mindent (a bizalom pont ebből építkezhet), az internet

viszont – tudjuk – nem felejt.

A technológia iránti bizalom tovább növeli az információk tömegét. Bízunk benne,

tehát egyre több mindenhez használjuk rögzítő- és visszaidéző képességét, és

ennek visszahatásaként aztán még jobban bízunk benne. Valószínű, hogy a ma ifjúsága

is megéri, hogy tömegessé válnak az olyan algoritmusok, amelyek kollégaként,

barátként, társként vannak jelen az életében. Tulajdonképpen vitapartnerként már

most jelen vannak, gondoljunk csak azokra a robotokra, amelyek egy-egy online

cikk alatt véleményeznek, vagy a munkahelyi mesterséges intelligenciákra, amelyeket

„kollégaként” kezelnek a munkavállalók.

190


A jövő ifjúsága

A kényelmet és jóllétet szolgáló technológia iránti bizalmunk és kötődésünk a

hatalmi struktúra átalakulását hozza magával, amelyet a harmadik lényegi területként

határozhatunk meg. Az átalakult hatalmi struktúra már régen nem kényszerít

vagy büntet, mint a korábbi rezsimek, sokkal inkább lehetőséget ad, ösztönöz.

A külső testi és lelki kényszereket nem pusztán belsővé tett szabályok váltják fel az

új hatalomtechnológia beköszöntével, hanem a vágyak határtalan kielégítésének

igénye hajlítja az embert a kívánt irányba.

Az új logika működésének jeleit szintén megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban.

Habár a fejlett társadalmakban a munkavállalót sokkal kevésbé kötik feladatai

fizikailag a munkahelyéhez, a mobiltechnológia révén mégis bárhol és bármikor

elérhető. Sarkítva, a szabadság: szolgaság, ahogyan Orwell fogalmazta meg egykor.

Azonban ez a szolgaság nem az a megnyomorító fajta, amellyel az 1984-ben

találkozunk, hanem az, amelyik a kényelmet és jóllétet, végső soron a megváltást

ígéri. Már most is jelen vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítenek jónak lenni.

A közösségi megosztáson alapuló rendszerek elősegítik a becsületes viselkedést. Az

Airbnb segít, hogy becsületes szállásadók és vendégek legyünk, az Uber segít, hogy

becsületes utasokká és fuvarosokká váljunk, és a blokklánc-technológia 5 még ennél

is többet ígér. Egy olyan világban, amely a blokklánc technológiájának vagy hasonlónak

a logikájára épül, egyedül a becsületesség a kifizetődő magatartás. Kifejezetten

fontosnak érzem a bizalom vizsgálatát a digitális kultúra vonatkozásában, nem

csupán az egyes szolgáltatások és azokon belül a biztonságos adatkezelés kapcsán,

hanem a szolgáltatások segítségével kiépített kapcsolatok tekintetében is.

VILÁGOS- ÉS SÖTÉTSZÜRKE HATTYÚK

Az elmúlt negyedszázadban a nagymintás ifjúságkutatás foglalkozott legrészletesebben

a magyarországi és a külhoni magyar 15–29 évesekkel. A kutatás segítségével

folyamatosan részletes képet alkothattunk arról, hogy milyenek a fiatalok. Természetesen

az, hogy milyenek, nem objektív valóság, hanem viszonyítás kérdése: milye-

5 A blokklánc (blockchain) technológia lényege, hogy az adatokat – leggyakrabban tranzakciókat

– nem központosítva, hanem elosztva tárolják, ennek köszönhetően a manipuláció

lehetősége minimalizálható. A blokklánc technológiát nyilvános főkönyvként használja a

Bitcoin, amely rögzíti az összes tranzakciót, kizárva az egyoldalú módosítást, így a hamisítást.

191


Székely Levente: Szürke hattyúk

nek a felnőtt társadalomhoz képest, milyenek a korábbi adatfelvételi hullámokban

tapasztaltakhoz képest, vagy milyenek az elemzést végzők szubjektív nézőpontja

szerint. Arra a kérdésre például, hogy mennyire különül el a 15–29 évesek csoportja

a teljes társadalomtól, a kutatási adatok alapján nehéz lenne válaszolni. Mindazon

ismérvek, amelyeket az új csendes generáció leírásában megfogalmaztam, miszerint

konform, bizonytalan és passzív attitűd jellemzi őket, a társadalom egészét tekintve

is értelmes hipotézisként fogalmazható meg. Sokkal könnyebb választ adni arra a

kérdésre, hogy a fiatalokra vonatkozó megállapítások általánosíthatók-e a teljes

kohorszra, hiszen minden bizonnyal nem lehet egy ilyen modellel megmagyarázni

a teljes csoportot a belső tagolódás figyelmen kívül hagyásával. Mindennek ellenére

úgy vélem, volt és van értelme az ehhez hasonló megközelítéseknek, hiszen minden

fókusz lehet szűk, és minden modell törvényszerűen leegyszerűsít 6 , és pontosan ez

adja az értelmét, máskülönben beszélhetnénk világos- és sötétszürke hattyúkról,

ötven árnyalatban akár...

A Szürke hattyúkban megkíséreltem összefoglalni mindazt, ami a nagymintás

ifjúságkutatásból következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.

Egy ilyen összefoglaló próbálkozás önreflexív munka is egyben, amelyben terítékre

kerül mindaz, amit eddig az ifjúságkutatás kapcsán állítottam, de vajon mindezek

segítségével végül sikerült-e választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek a fiatalok,

és milyenek lesznek a jövőben?

Továbbra is azt vallom, hogy az elmúlt időszak ifjúságelméleti megközelítései

közül leginkább az új csendes generáció elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy

milyenek a fiatalok. Mint fentebb is tárgyaltuk, a magyar viszonyokra vonatkozó

megközelítések közül az ifjúsági korszakváltás elmélete az átmenet diskurzusába

illeszkedve a miértekre keresi a választ, az ifjúságügy narratívája pedig azt a kérdést

teszi fel, hogy kik a fiatalok. Az elméletekben közös, hogy a változást helyezik a

középpontba, és kimondva vagy kimondatlanul mindhárom megközelítés valamiképpen

a szocializációval hozza kapcsolatba ezt a változást. Az elmúlt évtizedek

fentebb részletezett rendszerszintű folyamatai (a rendszerváltás, a globalizáció és

az információs társadalom) jelentős hatást gyakoroltak a szocializáció folyamatára,

azon belül leginkább a harmadlagos közegben váltottak ki azonnali hatást, és formálták

a felnövekvő nemzedéket olyanná, amilyen. A harmadlagos szocializációs

6 Ne felejtsük el, hogy a többváltozós statisztikai modellek esetében néhány százalékos magyarázóerő

már alkalmas arra, hogy az eredményeket tudományos fórumokon megvitassák,

miközben a modell a megmagyarázandók döntő részével kapcsolatban semmire sem képes.

192


A jövő ifjúsága

ágensek a szabadidőhöz, kortárscsoporthoz, mediatizált tevékenységekhez kötődnek,

így válik érthetővé az elmúlt időszakra jellemző ifjúsági címkék konnotatív tartalma.

A rendszerváltás előtti idők fiataljait a „táborok ifjúsága” jelzővel is le lehet írni.

A jelző találó, ugyanis a rendszerváltás előtti időkben a szabadidős tevékenységekben

domináns szerep jutott az intézményesített szabadidős tereknek. A fiatalok szabadidejét

központosítva, államszocialista keretek között szervezték. Fogyasztásukat

’89–90-hez közeledve a Nyugatról egyre inkább átszivárgó ízlések és a hiánygazdaság

szabta keretek határozták meg. A rendszerváltást követően kialakuló kapitalista,

fogyasztói társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére,

a gazdasági helyzetüktől fogva a kultúrafogyasztásukig. A rendszerváltás utáni

évtized és az ezredforduló után következő néhány év megrajzolta az első globális

generáció karakterét, amelyet a fesztiválok, közterek és plázák ifjúságaként is körülírhatunk.

Ezt a nemzedéket a globális ízléstrendek formálták, szabadidő-eltöltését a

kommercializált terek jellemezték. A 2010 után következő években kristályosodik

ki az új csendes generáció karaktere, amelynek ízlését és fogyasztását továbbra is a

globális trendek határozzák meg, azzal a fontos különbséggel, hogy ezek minden

korábbinál gyorsabban és szélesebb spektrumban érvényesülnek. A gyorsaságot és

a kiterjedést a digitális kultúra hordozói biztosítják. A fizikai terek által keretezett

tevékenységeknek a virtuális terek biztosítanak új formát, és kínálnak ismerős és

új élményeket egyaránt.

A jövőbe tekintve kulcskérdés az ifjúsági élmény demokratizálódása: azaz

kiterjeszthetővé válik-e az ifjúság élménye az élettartam növekedésének és az

életkort elfedő digitális világnak köszönhetően? Képesek lesznek–e a fiatalok a

klímaszorongást tettekbe átfordítani, és az egyéni cselekvések mellett társadalmi

cselekvéssé, generációs élménnyé formálni mindazt, amely az utóbbi néhány évben

megfogalmazódott? Képessé válnak-e arra, hogy a megszaporodott információn

úrrá legyenek, képessé válnak-e arra, hogy fejlesszék a társadalmi kooperációt, bizalmat

építsenek, és mindezeket úgy teszik-e, hogy miközben a technológia kínálta

megoldásokat használják, a valódi döntéseket nem engedik ki a kezükből?

Nem tudom, de kívánom mindnyájunknak, hogy lássuk meg!

193


IRODALOM

Aczél, Petra (2018): A társadalmi jövőképesség fogalmi-diszkurzív koncepciója.

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 111–148.

Andok, Mónika (2015): Médiahatások. In Aczél, Petra (szerk.): Műveljük a médiát!

Budapest, Wolters Kluwer, 97–132.

Angelusz, Róbert (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok.

Budapest, Új Mandátum.

Antal, Zsolt – Gazsó, Tibor – Kubínyi, Tamás – Pelle, Veronika (2015): Médiabefolyásolás

– Az új kislexikon. Századvég Kiadó.

Ádám, Szilvia – Susánszky, Éva – Székely, András (2018): Egészség- és rizikómagatartás

alakulása a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében. In Székely, Levente

(szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016.

Kutatópont – Enigma2001, 231–268.

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2011): Adalékok a magyar ifjúságkutatás

történetéhez. In Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék.

Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 295–314.

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2017): A magyar ifjúságkutatás elmúlt

fél évszázadának meghatározó szereplői és pillanatai. In Papp, Z. Attila (szerk.):

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató

Intézet, 29–68.

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Budapest,

Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2009): Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest,

Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet.

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2011): Arctalan (?) nemzedék. Budapest, Nemzeti

Család- és Szociálpolitikai Intézet.

Bauer, Béla – Szabó, Andrea – Máder, Miklós – Nemeskéri, István (2003): Ifjúsági

rétegek az ezredfordulón, Új Ifjúsági Szemle, 1(1), 109–129.

Beck, Ulrich (2003): A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest,

Századvég Politikai Iskola Alapítvány.

194


Irodalom

Bell, Daniel (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere, Információs

Társadalom 1(1), 3–33.

Bregman, Rutger (2019): Utópia realistáknak. Budapest, Cser Kiadó.

Burak, Lydia (2012): Multitasking in the University Classroom. International Journal

for the Scholarship of Teaching and Learning, 6(2), 1–12.

Carrier, L. Mark – Cheever, Nancy A. – Rosen, Larry. D. – Benitez, Sandra –

Chang, Jennifer (2009): Multitasking across generations: Multitasking choices

and difficulty ratings in three generations of Americans. Computers in Human

Behavior, 25, 483–489.

Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II.

Az identitás hatalma. Budapest, Gondolat – Infonia.

Coupland, Douglas (1991): Generation X, New York, St. Martin’s Press.

Csákó, Mihály (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 13(4), 535–550.

Csernicskó, István – Hires-László, Kornélia (2017): Ifjúságkutatások Ukrajnában és

Kárpátalján. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar

fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium

– Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 171–189.

Diósi, Pál – Székely, Levente (2008): Az ifjúság megismerésének alapjai. Az ifjúságkutatás.

In Nagy, Ádám (szerk.): Ifjúságügy. Ifjúsági szakma, ifjúsági munka.

Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum, 465–489.

Ercsei, Kálmán (2017): Ifjúságkutatások Romániában 1989-et követően. In Papp, Z.

Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 91–131.

Fazekas, Anna – Székely, Levente (2016): Átmeneti ifjúkor – iskolai ifjúkor. In Nagy,

Ádám (szerk.): Összebeszélünk II. Egymásra utalva. Konferenciakötet. Budapest,

Pallasz Athéné Egyetem – Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai

Együttműködési Tanácskozás, 135–138.

Fedinec, Csilla – Vehes, Mikola (szerk.) (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem,

politika, kultúra. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató

Intézet.

Florida, Richard (2012): The Rise of the Creative Class, Revisited. New York, Basic Books.

Gábor, Kálmán (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és

nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági

Koordinációs Titkársága.

195


Székely Levente: Szürke hattyúk

Gábor, Kálmán (2000): A középosztály szigete. Szeged, Belvedere.

Gábor, Kálmán (2004): Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle 2(4), 5–24.

Gazsó, Ferenc – Pataki, Ferenc – Várhegyi, György (1971): Diákéletmód Budapesten.

Budapest, Gondolat.

Gazsó, Ferenc – Laki, László (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág

Kiadó.

Gazsó, Ferenc – Stumpf, István (1992): Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest, MTA

Politikai Tudományok Intézete.

Giddens, Anthony (1992): Modernity and Self-identity. Cambridge, Polity Press.

Guld, Ádám (2012): Az EMO. Egy kortárs stílusközösség a média kulturális tanulmányozásának

tükrében. Doktori disszertáció. Pécsi Tudományegyetem.

Gyurgyík, László (2013): The demographic trends of the ethnic Hungarian

population of Slovakia in light of the 2011 census to the present. Minority Studies.

15, 53–66.

Gyurgyík, László (2014): A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től

2011-ig – Különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató

Intézet.

Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic,

and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press.

Hall, Stuart (1997): A kulturális identitásról. In Feischmidt, Margit (szerk.): Multikulturalizmus.

Budapest, Láthatatlan Kollégium – Osiris, 60–85.

Kapitány, Balázs (2015): Ethnic Hungarians In The Neighbouring Countries. In

Monostori, Judit – Őri, Péter – Spéder, Zsolt (eds.): Demographic Portrait of Hungary

2015. Budapest.

Karácsonyi, Dávid – Kincses, Áron (2010): Az elvándorlás hatása a kárpátaljai magyarság

helyzetére. Földrajzi Közlemények 134 (1), 31–44.

Katona, Katalin (1965): A lázadó fiatalok problémájához. Pedagógiai Szemle. 15/1, 49–60.

Komár, Zita (2017): Generációelméletek. Új Köznevelés. 73(8–9), 14–16.

Kowalski, Gerald J. (1997): Information Retrieval Systems: Theory and

Implementation. Kluwer Academic Publishers Group.

Ladányi, János – Szelényi, Iván (2001): A roma etnicitás „társadalmi konstrukciója”

Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában.

Szociológiai Szemle 11(4), 85–95.

Laki, László – Szabó, Andrea – Bauer, Béla (2001): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest,

Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.

196


Irodalom

Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár, Tibor – Sükösd, Mihály

(szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67.

Mccrindle, Mark – Wolfinger, Emily (2014): The ABC of XYZ: Understanding the

Global Generations. McCrindle Research Pty Ltd.

Morvai, Tünde (2017): Szlovákiai ifjúságkutatások. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó

kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei.

Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató

Intézet, 133–150.

Murányi, István (2012): Előítéletesség és demokráciaértelmezés a fiatalok körében.

Educatio, 21(2), 259–271.

Nagy, Ádám – Trencsényi, László (2012): Szocializációs közegek a változó társadalomban

– A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média. Budapest, Ifjúságszakmai

Társaság Alapítvány.

Nagy, Ádám (2013a): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, Levente (szerk.)

Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont, 211–229.

Nagy, Ádám (2013b): Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton

alapuló paradigmája. In Székely, Levente (szerk.): Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet.

Budapest, Kutatópont, 38–53.

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014a): Harmadrészt. Magyar Ifjúság 2012.

ISZT Alapítvány – UISZ Alapítvány – Excenter Kutatóközpont.

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014b): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012.

ISZT Alapítvány – Kutatópont.

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2016): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.

Nagy, Ádám – Szeifer, Csaba (2016): Intézmények és folyamatok. In Elek, Tímea.

(szerk.): 25 év – Jelentés az ifjúságügyről. Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai

Együttműködési Tanácskozás, 133–170.

Nagy, Ádám – Tibori, Timea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési

és értelmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig, In Nagy, Ádám – Székely,

Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai

Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle

Alapítvány, 400–432.

Nagy, Ádám – Kölcsey, Attila (2017): Mit takar az alfa-generáció? Metszetek, 4(2)

20–30.

197


Székely Levente: Szürke hattyúk

Nagy, Ádám (szerk.) (2018): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás 2016. Excenter

Kutatóközpont. ISBN 978-615-00-1792-1

Nemeskéri, István (2001): Módszertani keretek. In Laki, László – Szabó, Andrea –

Bauer, Béla (szerk): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató

Intézet.

Nyeste, Gábor (2003): A magyar információs társadalom időmérlege. In Lengyel,

György (szerk): Információs technológiák és digitális szakadék. Kutatási eredmények

– 1., Az információs technológia terjedése. BKÁE Szociológia és Szociálpolitikai

Tanszék, Budapest, 67–88.

Orosz, Ildikó (2012): Az ukrajnai nemzeti és nemzetiségi oktatás elmélete és gyakorlata

a függetlenség első két évtizedében (1991–2011). Pro Minoritate 2012/1. 27–49.

Pintér, Róbert – Székely, Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály

médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In Dessewffy, Tibor –

Fábián, Zoltán – Z. Karvalics, László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom

digitális gyorsfényképe 3., Tárki Zrt. – Antenna Hungária Rt., 137–160.

Rab, Árpád (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke. Virtuális terek, digitalizált

hétköznapok. In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad.

Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter

Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305.

Rudas, Tamás (2006): Közvélemény-kutatás. Értelmezés és kritika. Budapest, Corvina

Kiadó.

Rushkoff, Douglas (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton

Press Communication.

Somlai, Péter (2011): Nemzedéki konfliktusok és kötelékek. In Bauer, Béla – Szabó,

Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti

Család- és Szociálpolitikai Intézet, 25–36.

Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations. The History of America’s Future,

1584 to 2069. New York, William Morrow&Company.

Strauss, William – Howe, Neil. (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of

History Tell Us About America’s Next Rendezvous with Destiny. New York, Broadway

Books.

Szabó, Andrea – Bauer, Béla – Laki, László (2002): Ifjúság2000 – Tanulmányok I.

Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.

Szanyi-F., Eleonóra (2016): Ifjúsági helyzetkép a világban, nemzetközi kitekintés.

In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.

198


Irodalom

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 9–45.

Szanyi-F., Eleonóra (2018): Nemzetközi diskurzusok az ifjúságkutatásban. In Székely,

Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás

2016. Kutatópont – Enigma2001, 11–40.

Szanyi-F., Eleonóra – Susánszky, Pál (2018): Iskolapadból a munkaerőpiacra – magyar

fiatalok karrierpályaszakaszainak elemzése. In Székely, Levente (szerk.):

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont

– Enigma2001, 207–230.

Szántó, Zoltán Oszkár (2018): A társadalmi jövőképesség analitikus koncepciója.

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 13–34.

Szebenyi, Péter (2001): Új korszak kezdete az európai pedagógiában: az iskolai népoktatás

követelménye. Magyar Pedagógia 101(3), 393–410.

Szerbhorváth, György (2017): Ifjúságkutatások Szerbiában. In Papp, Z. Attila (szerk.):

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató

Intézet, 151–170.

Székely, Levente (2006): Másvilág. Fiatalok az információs társadalomban. Új

Ifjúsági Szemle 4 (3), 35–45.

Székely, Levente (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92.

Székely, Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció

– Civil Ifjúsági Jelentés 2006–2007. Új Ifjúsági Szemle, 6(2–3), 67–74.

Székely, Levente (2013) Módszertani jegyzet. In Székely, Levente (szerk.): Magyar

Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet (Kutatópont, 2013)

Székely, Levente (2014a): Az új csendes generáció. In Nagy, Ádám – Székely, Levente

(szerk.): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont, 9–29.

Székely, Levente (2014b): Média multitasking. Az új generációk megváltozó médiafogyasztási

és kommunikációs szokásairól. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti

Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2014015.

Székely, Levente (2017): Nagymintás ifjúságkutatások Magyarországon. In Papp, Z.

Attila. (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89.

199


Székely Levente: Szürke hattyúk

Székely, Levente (2018a): A generációk megközelítése és önreflexiója. Médiapiac

15(3–4), 12–14.

Székely, Levente (2018b): Nyelvében él? – Külhoni magyar fiatalok nemzeti kötődése.

Kisebbségi Szemle, 3(3), 75–102.

Székely, Levente (szerk.) (2018c): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar

Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001.

Székely, Levente – Aczél, Petra (2018): Magyar világ 2.0 – fiatalok és az újmédia. In

Székely, Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság

Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001, 351–386.

Székely, Levente – Benczes, Réka (2019): Forever young senior. Generációs percepciók.

In Ványi, Éva (szerk.): Múlt-jelen-jövő: a Társadalomtudományi és Nemzetközi

Kapcsolatok Kar 30 éve. Budapesti Corvinus Egyetem, 68–78.

Székely, Levente – Csécsi, Réka (é.n.): Háló nélkül. A digitális világ páriái. Kézirat.

Székely, Levente – Szabó, Andrea (szerk.) (2017): Ezek a mai magyar fiatalok! A Magyar

Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei. Új Nemzedék Központ.

Székely, Levente – Szabó, Andrea – Szanyi, F. Eleonóra – Ruff, Tamás – Pillók,

Péter – Bauer, Béla (szerk.) (2017): Gyorsjelentés a Kárpát-medencei fiatalokról.

Új Nemzedék Központ.

Taleb, Nassim Nicholas (2007): The black swan: the impact of the highly improbable.

Random House, New York.

Tapscott, Don (1997): Growing up digital: The rise of the net generation. New York:

McGraw-Hill, Inc.

Tari, Annamária (2010): Y generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani

összefüggések az információs korban. Jaffa Kiadó, Budapest.

Trencsényi, László (2007): Az iskola funkcióiról a nevelési intézmények történeti

rendszertanában. In Kiss, Éva (szerk.): Pedagógián innen és túl. Pécs – Veszprém,

Pannon Egyetem – Pécsi Tudományegyetem.

Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Cserépfalvi.

Z. Karvalics, László (2007a): Information society – what is it exactly? The meaning,

history and conceptual framework of an expression. In Pintér, Róbert (ed.):

Information society – coursebook. Gondolat – Új Mandátum, 29–46.

Z. Karvalics László (2007b): Információs társadalom – a metakritika hiábavalósága

és gyötrelmessége. Információs Társadalom, 7(4), 107–123.

200


Irodalom

Wirtz, Bernd W. (1999): Convergence processes, value constellations and integration

strategies in the multimedia business. The International Journal on Media Management,

1(1), 14–22.

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 terepmunka jelentései.

201


Az ifjúság megértése folyamatos kihívást jelent a társadalom (az idősebbek)

számára. A régmúltba visszatekintve és napjainkban is rendre sommás

megállapításokkal találkozunk, mondván: ilyenek vagy épp olyanok „ezek

a mai fiatalok”. És nem csupán a hétköznapi gondolkodás, de sokszor a tudományos

megközelítés is hajlamos a velős megállapításokra az ifjúsággal

kapcsolatban. No, de milyenek is valójában a fiatalok, és milyenek lesznek

a jövőben? A Szürke hattyúk pont erre a kérdésre keresi a választ.

Az ezredfordulón indult nagymintás kutatássorozat eredményeire támaszkodva

a Szürke hattyúk megkísérli összefoglalni mindazt, amely az ifjúságkutatásból

következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.

Összegzi a jelentősebb magyar vonatkozású elméletek tanulságait

és médiaelemzés segítségével bemutatja az ifjúság médiaképét.

A Szürke hattyúk trendeket mutat be, egyúttal pillanatképként szolgál

a gyorsan változó világ ifjúságáról, de több is kíván lenni ennél.

Gondolkodásra ösztönöz társadalomról, a jelen és a jövő ifjúságáról.

Székely Levente egyetemi oktató és kutató.

Kutatási érdeklődése fókuszában az ifjúságügy

és a generációk, a médiafogyasztás, ezen belül

az újmédia, az információs társadalom állnak.

A nagymintás ifjúságkutatás szakmai vezetője.

2020-ban, a kutatás következő hullámában

12 ezer 15–29 éves magyarországi és külhoni

magyar fiatallal készül kérdőíves interjú.

2990 Ft