Szürke hattyúk
Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!
Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.
SZÉKELY LEVENTE<br />
SZÜRKE<br />
HATTYÚK
Hunornak, Aisának, Regének és Kevének
Székely Levente <strong>Szürke</strong> Hattyúk<br />
© Székely Levente 2020<br />
Kiadja az Enigma 2001 Kiadó, Budapest.<br />
A kötet megjelenését a Tükörterem Egyesület támogatta.<br />
ISBN 978-615-81136-1-8<br />
Borítóterv Kötél Kinga<br />
Lektorálás Rab Árpád, Szabó Andrea<br />
Olvasószerkesztés Dömötör Ágnes<br />
Nyomdai előkészítés Hajdú Zita<br />
Nyomás és kötés Robinco Kft.
SZÜRKE<br />
HATTYÚK<br />
2020
Tartalom<br />
A szürke <strong>hattyúk</strong>ról .................................................................................................. 6<br />
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai ........................................................ 10<br />
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon .................................... 64<br />
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből ..........112<br />
Ifjúsági tematika a magyar médiában ................................................................150<br />
A jövő ifjúsága .....................................................................................................182<br />
Irodalom ...............................................................................................................194
A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />
„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz” – mondja Sándor<br />
György humorista (saját maga szerint humoralista), összefoglalva mindannyiunk<br />
keserédes gondolatait ifjúságunkról és a jövő fiataljairól. Ifjúságról elmélkedni nosztalgia,<br />
helyzetértékelés és profetikus tett egyben.<br />
Mint gyakorló szülőt és mint az ifjúsággal foglalkozó kutatót már jó ideje foglalkoztat,<br />
hogy mit várhatunk a mai fiataloktól, miként fogják formálni a világot.<br />
Persze az ifjúságot a jövőhöz kötni (és fordítva) közhely. Ha a néhány évtizeddel<br />
ezelőtti világra gondolunk, szinte szemünk előtt menetel a zászlókat lobogtató,<br />
előreszegett állú és eltökélt tekintetű ifjúság a dicsőséges jövőbe. A diadalittas arcok<br />
jövőképe a fejlődő, gépesített, kiszámítható világ. A mába érkezve elmaradnak a<br />
zászlók, az előreszegett állakat és eltökélt arcokat képernyőkbe révedő tekintetek<br />
váltják fel, és az sem biztos, hogy az irány a jövő. Napjainkban a korábban istenített<br />
fejlődés egyre gyakrabban kérdőjeleződik meg, a gépet legalább annyira kárhoztatjuk,<br />
mint amennyire dicsőítjük, míg a kiszámítható világ illékony ábránddá lett,<br />
amely után egyre inkább vágyakozunk. Mindeközben objektív mércével mérve az<br />
anyagi lehetőségeink egyre jobb életet biztosítanak számunkra, és mégis általános<br />
elbizonytalanodást tapasztalhatunk magunk körül.<br />
6
A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />
Sőt bizonytalan világban élünk. A huszonegyedik század embere számára a bizonytalanság<br />
az élet velejárója. A modern ember, aki levetkőzte a mágiát, és magára<br />
öltötte a tudomány hófehér köpenyét, napjainkban épp zavartan szemléli az<br />
uralma alá hajtott természet megváltozott működését, és keresi a választ az olyan<br />
fojtogató kérdésekre, mint a klímaváltozás okozta természeti, gazdasági és társadalmi<br />
változások. És miközben keresi a választ, a válságok ütemére kapkodja a fejét:<br />
pénzügyi-gazdasági világválság, globális terrorizmus okozta biztonsági válság,<br />
migrációs válság…<br />
A felvilágosodás legfontosabb gondolata, hogy a világ megismerhető, és a tudás<br />
forrása a megfigyelés és a tapasztalat. De vajon a megfigyelés és a tapasztalat alapján<br />
megismerhető-e a jövő? A mindennapi gondolkodásunk alapján azt mondhatnánk,<br />
hogy ha a megfigyeléseink rendre igazolják a feltevésünket, akkor a feltevésünk<br />
helyes. Előfordul azonban, hogy bármilyen biztosak vagyunk valamiben, mégsem<br />
az történik, amit várunk. Ilyenkor igencsak meglepődünk, mint az első felfedezők,<br />
akik Ausztráliában <strong>hattyúk</strong>kal találkoztak.<br />
A hattyú fehér (a holló meg fekete 1 ), efelől semmi kétségük nem lehetett a felfedezőknek,<br />
azonban látva az ausztrál <strong>hattyúk</strong>at – amelyek feketék voltak –, szembesültek<br />
azzal, hogy megdőlt a mindaddig fennálló igazság. A fekete <strong>hattyúk</strong> következtetéseink<br />
bizonytalanságára tanítanak, hiszen bárhány példát is sorolunk fel<br />
bizonyítandó állításainkat, mindig jöhet egy újabb, amely azt megcáfolja. Mindez<br />
azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatokból kiinduló, a jövőre vonatkozó<br />
előrejelzés bizonytalan. Ausztrália felfedezése előtt az a tényállítás, hogy a hattyú<br />
fehér, minden kétséget kizáróan értelmes és igaz állításnak tűnt, ugyanis számtalan<br />
tapasztalat igazolta. Majd egyik pillanatról a másikra ez az állítás megdőlt.<br />
Nicholas Nassim Taleb nagy sikerű könyvének is azt a címet adta: A fekete hatytyú<br />
2 . Taleb szerint a fekete hattyúhoz hasonlítható jelenségnek három alapvető<br />
ismérve van: egyrészt nagymértékben eltér a megszokott tapasztalatoktól, azaz váratlan;<br />
másrészt következményei óriási horderejűek; és harmadrészt utólag találunk<br />
rá magyarázatot, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy előre láthattuk volna. Taleb<br />
1 Faludi Ferenc egyik fordításában így találkozunk ezzel: „Ezek a példák oly ritkák, mint a fejér<br />
holló és a fekete hattyú.” (Darell, W. [1748]: Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott<br />
nemes asszony. Utóbb pedig a hadi és udvari embereket néző közbeszédek. Nagyszombat.) Nem<br />
csupán fekete hattyú, de fehér holló is létezik, bár tényleg nagyon ritka. Abban az esetben<br />
láthatunk ilyet, ha a madár pigmenthiányos, így tollazata hófehér, lába és csőre rózsaszín.<br />
2 Taleb, N. N. (2007): The black swan: the impact of the highly improbable. Random House,<br />
New York.<br />
7
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
számos példával illusztrálja a fekete hattyú jelenségét a gazdasági világválságon<br />
kívül, ilyen például az internet megjelenése, Harry Potter az irodalomban vagy a<br />
Szovjetunió összeomlása stb.<br />
Az ilyen, nem várt események (vagy a várt események elmaradása 3 ) „fekete<br />
<strong>hattyúk</strong>” tehát, amelyek alaposan felforgatják a világot. A kockázattársadalom<br />
(Beck, 2003) magában hordozza a fekete hattyú jelenségét. Az információk előtérbe<br />
kerülése (vö. információs társadalom) nem hozza magával a jövőre vonatkozó<br />
becslések érvényességének növekedését. A megnövekedett információmennyiség<br />
ellenére tehát továbbra sincs könnyű dolgunk, ha a ma ifjúságáról gondolkodunk.<br />
Az empirikus adatok alapján (ld. a későbbi fejezetekben) fehér <strong>hattyúk</strong>at várunk,<br />
azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy a mai fiatalok nem írják-e újra teljesen<br />
azokat a szabályokat, amelyek alapján a világunk működik. Pont úgy érezhetjük<br />
magunkat, mint aki elcsatangolt hattyúfiókát lát, amely jó eséllyel fehér hattyú fiókája<br />
– legalábbis felénk –, de éppen lehet fekete hattyúé is, hiszen mindkét madár<br />
kicsinye szürke.<br />
A lassan szárnyat bontó szürke <strong>hattyúk</strong>at figyeljük tehát, és próbáljuk kitalálni,<br />
hogy felnőve belesimulnak-e a társadalom szövetébe, vagy újraszövik az egészet.<br />
3 Fekete hattyú az olyan esemény is, amelynek bekövetkezése biztosnak, kiszámíthatónak látszik,<br />
azonban mégsem következik be. Gyakran emlegetett példa az információs társadalom<br />
kiszámíthatatlanságának illusztrálására az SMS és az MMS története. Az első mobiltelefonok<br />
fejlesztésekor a rövid szöveges üzenetekkel kapcsolatban azt várták, hogy kevésbé lesznek<br />
népszerűek, hiszen ki küldene szöveges üzenetet, amikor beszélhet is telefonon bárhonnan,<br />
a mobilitás volt ugyanis a mobiltelefonok relatív előnye a vezetékes telefonokkal szemben.<br />
A következmény ismert, az SMS a mobiltelefonok rendkívül népszerű szolgáltatása lett, épp<br />
ezért várhattak sokat a fejlesztők az MMS beépítésétől, hiszen mint tudjuk, „egy kép többet<br />
mond ezer szónál”. Az MMS fogadtatása ugyanakkor meg sem közelítette a várakozásokat,<br />
az azonnali üzenetküldő szolgáltatások felülírták az MMS-t.<br />
8
A szürke <strong>hattyúk</strong>ról<br />
9
Az első és a minden<br />
– az ifjúkor folyamatai<br />
Az ifjúsági életszakasz az a kitüntetett korszaka az emberi életnek, amikor szinte<br />
minden, ami fontos, megtörténik velünk. Legalábbis így volt régen. Az ember<br />
megszerezte a legmagasabb iskolai végzettségét, megkezdte a keresőtevékenységét,<br />
a származási családból nemző családba lépett át, elköltözött a szüleitől, családot<br />
alapított és gyermekeket vállalt. Az élethelyzet és az életmód megváltozása egyben<br />
az identitás kifejlődését és megszilárdulását is jelentette. Az ifjúsági életszakasz jól<br />
meghatározható módon az ember tizen- és huszonéveire korlátozódott, és a felnőtt<br />
életbe való belépéssel végérvényesen lezárult. Mindez azonban az utóbbi évtizedekben<br />
– a magyar viszonylatokat tekintve is – alapvetően megváltozott.<br />
Manapság nehezen lehetne kijelenteni, hogy a húszas éveink végére befejezzük a<br />
tanulmányainkat. Nem csupán a lifelong learning folyamatos önfejlesztést hirdető<br />
trendje, hanem az iskolapadban töltött idő meghosszabbodása és a kényszerű – vagy<br />
akár önkéntes – pályamódosítások is arra utalnak, hogy az elhúzódó és széttöredezett<br />
iskolai életutak felváltják a korábbi lineáris modellt, amelyben a tanulás<br />
időszakát egyből követte a munkával töltött életszakasz.<br />
Lényegi elemeit tekintve hasonló trendeket figyelhetünk meg a származási és<br />
a nemző család közötti átlépés esetében is. A korábbi stabilitást, amely a család<br />
10
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
intézményét jellemezte, megingatja a belső konfliktusok láthatósága (pl. válások),<br />
illetve az együttélés számos különböző új formája, amelyek – legalábbis látszólag –<br />
ugyanúgy kielégítik az igényeket, és mégis kevésbé köteleznek el.<br />
Meglátásom szerint mindennek hátterében két tényező állhat. Egyrészt a kivárás<br />
taktikája, amely a világ bizonytalanságára adott válaszként fogható fel. Másrészt<br />
az elköteleződés tudatos elutasítása, amely szintén logikus stratégia a változékony<br />
viszonyok, a kiszámíthatatlanság világában. Ott, ahol néhány év alatt egész iparágak<br />
alakulnak át gyökeresen, nehéz évtizedekre szakmát választani. Ott, ahol a<br />
család struktúrája képlékennyé vált, az együttélési formák és a hozzájuk kapcsolódó<br />
értékek sokfélesége csábít, nehéz egy életre elköteleződni. Ott, ahol magunk is a<br />
kiszámíthatatlanság folytonos szorongásában, a (vélt vagy valós) lehetőségek csábító<br />
kavalkádjában élünk, nehéz döntésre jutni, hogy mit tanuljunk, kik legyünk, kit<br />
válasszunk. Az elmúlt száz évben a várható élettartam jelentősen megnövekedett,<br />
és ezzel párhuzamosan az életminőség is drasztikusan javult (1820-ban a Föld teljes<br />
lakosságának 84 százaléka élt mélyszegénységben, 1981-ben 44 százalék, 2018-ban<br />
ugyanez 10 százalék alatt), az ipari forradalom után 250-szeresére nőtt a világgazdaság<br />
(Bregman, 2019). Gyökeresen alakult át világunk, ami egyszerre hordozza<br />
magában a kiszámíthatatlanságot, a katasztrófaveszélyt és a bőség lehetőségét.<br />
Rendszerszintű változások<br />
A mai viszonyok az olyan jelentős és egymásra épülő, rendszerszintű változások<br />
következményei, mint a rendszerváltás, a globalizáció és az információs társadalom.<br />
E folyamatok önállóan is erős narratívát jelentenek, és bár a változásoknak más-más<br />
területére helyezik a hangsúlyt, egyaránt értelmezhetők gazdasági, társadalmi és<br />
kulturális vonatkozásban is.<br />
A gazdasági alrendszert tekintve a rendszerváltás a szocialista tervgazdaság helyébe<br />
a kapitalista modellt hozta, míg a globalizáció a globális viszonyokba való<br />
betagozódást, az információgazdaság pedig az információalapú termelés és fogyasztás<br />
logikáját. A társadalmi struktúrát tekintve a rendszerváltás a társadalmi<br />
különbségek növekedését, az új gazdasági elit kiemelkedését és más csoportok tartós<br />
leszakadását, a globalizáció az önmagukban létező közösségek megszűnését, valamint<br />
a mobilitási folyamatok felerősödését hozta, míg az információs forradalom a<br />
nem lokalitáson alapuló közösségek szervezése mellett, a meglévő törésvonalakon<br />
11
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
új, digitális megosztottságokat épített. A kulturális alrendszerben a rendszerváltást<br />
követően kiépültek a demokratikus folyamatok, megerősödtek a fogyasztói társadalom<br />
értékei, a globalizáció a neoliberalizmus ideológiáját terjesztette ki, míg az<br />
információs társadalom paradigmája a digitális kultúra megjelenéséhez vezetett.<br />
A rendszerváltás hatásai<br />
Magyarországon és a volt szocialista országokban a rendszerváltás a makrofolyamatokat<br />
és a mindennapi élet mikroterületeit egyaránt átalakította. A gazdaság<br />
szerkezetváltása, a munkaerő kapitalista kihasználása a teljes foglalkoztatás<br />
megszűnését, a keresetek reálértékének csökkenését, a munkanélküliség állandósulását<br />
eredményezte. A rendszerváltás és az azt követő néhány év munkapiaci<br />
sokkja, amikor közel másfél millió munkahely szűnt meg, a munkaképes korúak<br />
közül elsősorban a legidősebbeket és a legfiatalabbakat érintette. Így az ifjúság nagyobb<br />
részének a rendszerváltás nem lehetőséget, hanem további nehézségeket<br />
hozott. Az ifjúság problémáinak nem az 1989–1990-ben zajló szerkezetváltás volt<br />
a fő oka, hanem a már az államszocializmus utolsó évtizedében kiteljesedő gazdasági<br />
válság, illetve az állam esélyteremtő képességének csökkenése, ezáltal – a<br />
családi erőforrások nagyobb szerepéből következően – a különbségek növekedése.<br />
A rendszerváltás ifjúsága forráshiányos szocialista oktatási rendszerben tanult és<br />
szerezte meg végzettségét, majd tapasztalta meg a kapitalista munkanélküliséget a<br />
teljes társadalom munkanélküliségi átlagán felüli mértékben. Gazsó és Laki (2004)<br />
szerint összességében az újkapitalizmus egyik legnagyobb vesztese az ifjúság lett.<br />
Megállapításukat az ifjúsággal foglalkozók általában megerősítik (Bauer et al., 2011).<br />
Az első nagymintás ifjúságkutatás adatbázisán végzett, az ezredforduló ifjúságának<br />
rétegződését bemutató munkában a rendszerváltozás hatásai állnak középpontban<br />
(Bauer et al., 2003). A többváltozós statisztikai eljárás (klaszteranalízis)<br />
alapján képzett csoportok egyike a rendszerváltás nyertesének, a másik csoport<br />
a vesztesének, míg a harmadik csoport köztes helyzetűnek tekinthető. A csoportosításból<br />
kiderül, hogy a lakóhely urbanizáltsága fontos paraméter. A falvakban<br />
élő fiatalok gyakran kerültek a vesztesek közé (deprivált falusi férfiak; perspektíva<br />
nélküli falusi tanulók; hagyománytisztelő, deprivált falusi nők; perspektívátlan,<br />
pénzhajhász falusi férfiak; tradicionális, vallásos falusi nők).<br />
Összességében a nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a<br />
fiatalok tartósan negatívan ítélik meg „az elmúlt évtized” történéseit. Igaz ez mind a<br />
család, mind általában a társadalom tekintetében, de az ország gazdasági helyzetével<br />
12
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
kapcsolatban is. A 2000 és 2012 között felvett négy hullám adataira tekintve láthatjuk,<br />
hogy a millennium idején az ország gazdasági helyzetét majd minden második<br />
fiatal (45 százalék), általában az életszínvonalat 58 százalékuk látta rosszabbnak,<br />
összehasonlítva a tíz évvel azelőttivel. A gazdasági helyzet javulásának, az uniós<br />
integráció megvalósulásának nyomait láthatjuk a 2004-es javuló adatokban, majd<br />
a kiábrándultságot és a globális pénzügyi, majd gazdasági válság hatásait a 2008-as<br />
és a 2012-es válaszokban. A 2016-os kutatás eredményei pozitív változást jeleztek a<br />
fiatalok múltszemléletében. 2012-höz képest jelentősen növekedett azok aránya, akik<br />
kifejezetten pozitívnak látják az elmúlt tíz évet, és nagymértékben csökkent azoké,<br />
akik szerint romló tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet. Az ezredforduló óta<br />
eltelt tizenhat év adataira a fókusz tágításával úgy is tekinthetünk, hogy azokból egy<br />
alapvetően pozitív tendencia olvasható ki, amelyet időlegesen félbeszakított a válság<br />
okozta kiábrándultság, ám a javuló trend a válságot követően visszatért. A javuló<br />
tendencia ellenére a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket alapvetően semlegesként,<br />
de inkább – elsősorban az anyagi biztonság szempontjából – negatívan ítélik meg<br />
a fiatalok. A kérdéskört részletesebben vizsgáló 2012-es adatok tanúsága szerint a<br />
vizsgált tíz szempont közül hét esetében találták jobbnak az előző (azaz a Kádár-)<br />
rendszert, mint a mostanit. Ezek jórészt olyan szempontok, amelyek a kiszámíthatóságot,<br />
a mindennapi anyagi biztonságot jelenítik meg. Azon szempontok esetén,<br />
amelyek nem ebbe a körbe tartoznak, úgymint a felsőoktatásban való részvétel<br />
lehetősége, a szabadságjogok vagy a szórakozási lehetőségek, a mostani rendszer<br />
megítélése a kedvezőbb.<br />
A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalata, hogy a rendszerváltás előtti kiszámíthatóság<br />
azon fiatalok gondolatvilágában is tovább él, akik maguk nem emlékezhetnek<br />
rá, hiszen nem éltek még, vagy túl fiatalok voltak ahhoz, hogy összetett<br />
benyomásaik legyenek. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de valójában a fiatalok értékelése<br />
egy olyan konszenzusos társadalmi véleményt tükröz vissza, amely valós<br />
tapasztalatokon alapul, hiszen a rendszerváltás előtti években ténylegesen jobbak<br />
voltak a munkához, lakáshoz jutás lehetőségei, és nagyobb volt a szociális biztonság.<br />
A gyermekek és fiatalok helyzete már nem ennyire egyértelmű, a pozitív megítélést<br />
azonban mindenképpen magyarázhatja, hogy a rendszerváltást követő éveket a<br />
fiatalabb korosztályok szenvedték meg leginkább (Gazsó – Laki, 2004).<br />
Habár az olyan demokratikus értékek, mint a szabadságjogok, a mostani rendszerben<br />
jobban érvényesülnek, a demokrácia csak a 15–29 évesek valamivel több<br />
mint fele szerint jobb minden más politikai rendszernél. A megkérdezettek har-<br />
13
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
mada kívül helyezi magát a demokratikus-diktatórikus politikai berendezkedés<br />
szembenállásán, illetve azt viszonylagosként értelmezi. Érdemes megjegyezni, hogy<br />
a fiatalok gondolataiban a demokrácia fogalma nem koherens, sokszor a „demokratikus<br />
értékek jelentőségét fel sem ismerik” (Murányi, 2012:271).<br />
Globalizációs trendek<br />
A vállalatok és a pénzpiacok átszerveződésének eredményeképpen kialakuló globalizáció<br />
nem a gazdaság saját terméke, hanem a piacok érdekében fellépő pénzügyi<br />
intézményeké és kormányoké (Castells, 2006). A globalizáció összekapcsolódás,<br />
kulturális homogenizáció, a globális ízlések, vagy ahogy Hall (1997) mondja:<br />
a kulturális hibridek kialakulásának világa. A globalizáció olyan folyamat, amely<br />
az egész világra vonatkozik, nincs tekintettel a nemzeti határokra, új módon köt<br />
össze közösségeket.<br />
Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói<br />
társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági<br />
helyzetüknél fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. Habár a magyar piacgazdaság<br />
fejlettségében elmarad a nyugati országokétól, így a magyar fiatalok pénztárcája is<br />
soványabb európai társaikénál, a kínálati oldalon több a hasonlóság, mint a különbözőség:<br />
ugyanazok a világmárkák, nagyon hasonló, jól körülhatárolható igények,<br />
hasonló trendek, ám gyökeresen eltérő lehetőségek jellemzők (Székely, 2008). Somlai<br />
(2011) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével<br />
globális sztenderdek alakítják. Már a kilencvenes években is a média irányította a<br />
(szub)kultúraképzést, napjainkban már „lappangási időszak” sincs – az azonnaliság<br />
a jellemző, amelyet alapvetően a posztmodern médiakörnyezet tesz lehetővé<br />
(Muggleton alapján Guld, 2012).<br />
A globalizáció hatásait Magyarországon leginkább a fogyasztás, azon belül a<br />
médiafogyasztás területén érhetjük tetten. Már a nagymintás magyarországi ifjúságkutatások<br />
korábbi hullámai is részletesen foglalkoztak a fiatalok médiafogyasztásával<br />
és azon belül az internet szerepével (Bauer – Szabó, 2005). Általában<br />
megfigyelhető, hogy a nagymintás ifjúságkutatások célcsoportjának tekintett<br />
15–29 éves korcsoporton belül is jelentős különbség van az egyes korosztályok között.<br />
Mindazonáltal a magyarországi 15–29 éves fiatalok már egy évtizeddel ezelőtt<br />
is egységes és megkülönböztetett helyzetben voltak. Ez a különleges helyzet világosan<br />
megmutatkozott a nemzetközi hozzáférési és használati indexekben, ahol<br />
Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepelt, ugyanakkor<br />
14
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
a korosztályos bontások szerint az ifjúság már egy évtizede is együtt mozgott a<br />
globális trendekkel (Székely, 2007). Mindez az addig ismert médiastruktúra átalakulását<br />
tette kézzelfoghatóvá. „A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek,<br />
a változást a fiatalok eltérő médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet<br />
szerepének növekedése elsősorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt<br />
komolyan veendő konkurenciát” (Székely, 2007:90). Ami egy évtizede még konkurenciát<br />
jelentett, ma már az uralkodó médiumot jelenti, a legfrissebb nagymintás<br />
ifjúságkutatásból kiderül, hogy a napi internetezők aránya jelentősen meghaladja<br />
a napi tévénézőkét.<br />
Már egy évtizeddel ezelőtt is látható volt, hogy a változás nem csupán a fogyasztási<br />
szokásokban következik be, de a fejekben is. A médiumok (könyvek, televízió,<br />
rádió és nyomtatott lapok) fontosságának megítélésével kapcsolatban általában<br />
megfigyelhetők kisebb-nagyobb különbségek a fiatalok és az idősebbek között.<br />
Mindazonáltal az internet fontosságának megítélése a leginkább szélsőséges,<br />
a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az idősebbek, olyannyira,<br />
hogy az életkort tekintve szinte tökéletes linearitásról beszélhetünk (Székely, 2006).<br />
A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy az internet szerepének felértékelődése<br />
már egy évtizede tudatosult. Az azóta eltelt időben az internetnek mint információforrásnak<br />
a fontossága – méréseink szerint – tovább növekedett, míg a hagyományos<br />
média – a televízió kivételével – erőteljesen veszített fontosságából. Az<br />
internet információforrásként – és tegyük hozzá, a szórakozás forrásaként – való<br />
felértékelődése a tér és az idő szerepének átértékelésével egyben a globalitásnak is<br />
a jelképe. Ugyan a globalizáció nem az internettel indult, és hatása nem csupán az<br />
Y generációra és a fiatalabbakra terjed ki, de globális szocializációs közegként innen<br />
számítva értékelhetjük.<br />
A globalizáció a fiatalok számára is kézzelfogható formában jelent meg az uniós<br />
csatlakozással. Az (érzékelt) egzisztenciális problémák ellenére 2000-ben a még<br />
az európai integráció legfontosabb része előtt álló ország ifjúsága meglehetősen<br />
bizakodó volt. A fiatalok kétharmada az uniós csatlakozástól inkább javulást várt,<br />
mindössze a megkérdezettek 3–4 százaléka számított egyértelműen negatívumokra,<br />
a többség egyértelműen pozitív vagy vegyes várakozásokkal volt jellemezhető<br />
(Laki et al., 2001).<br />
A nagymintás ifjúságkutatás legfrissebb eredményeiből – összehasonlítva a<br />
korábbi hullámokkal – kiderül, hogy a fiatalok 2016-ban tekintettek legkevésbé<br />
negatívan a jövőre. A család és az ország jövőbeli helyzete, illetve az emberek jövő-<br />
15
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
beli életszínvonala 2000-ben a megkérdezettek ötöde-negyede számára borúsnak<br />
látszott. Nyolc évvel később közel minden második fiatal fogalmazott úgy ezekben<br />
a kérdésekben, hogy várhatóan romlani fog a helyzet, míg 12 évvel az ezredforduló<br />
után a megkérdezettek közel hattizede vélekedett így. 2016-ban óriási fordulatot tapasztalhatunk<br />
minden vizsgált kérdés esetében: töredékére esett vissza a szkeptikus<br />
jövőképpel bíró fiatalok aránya. Arra a kérdésre, hogy „ha a jövőre gondol, mit tart<br />
valószínűnek, a következő tíz évben hogyan fog alakulni a család helyzete?”, 2016-ban<br />
14 százalékuk válaszolt úgy, hogy romlik majd, míg 2012-ben 51 százalék. Hasonló a<br />
helyzet az ország jövőbeli helyzetének, illetve az emberek jövőbeli életszínvonalának<br />
megítélésével, előbbi esetében 2016-ban 18 százalék volt pesszimista, míg 2012-ben<br />
58 százalék, utóbbi esetében a 2016-os 22 százalék és a 2012-es 59 százalék mutatja<br />
a különbséget.<br />
Információs trendek<br />
Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet – amelyet Bell (2001) posztindusztriális<br />
társadalomnak, vagy Castells (2006) hálózati társadalomnak, mások információs<br />
társadalomnak neveznek – az egész világot áthatja és alakítja, gazdasági, társadalmi<br />
és kulturális dimenzióban egyaránt 1 . Wirtz (1999) az ipari forradalommal<br />
kezdődő időtávot vizsgálva megállapítja, hogy az információs társadalom megszilárdulása<br />
beleillik a Kondratyev-ciklusba. A hálózati társadalom paradigmikus jellegét<br />
mutatja, hogy Castells (2006) szerint mind a biológiai, mind a társadalmi életciklus<br />
ritmusa megbomlik (pl. kitolódó gyermekvállalás, hosszú időskor). Ebben a szerkezetben<br />
az infokommunikációs technológiák jelentik a legfontosabb fizikai erőforrást,<br />
míg az emberi tudás a legfontosabb humán tényező és az információ a legfontosabb<br />
jószág. Az információs korszak egyedi kultúrája a digitális kultúra. A digitális kultúra<br />
elmúlt negyedszázadának magyarországi történetét tekintve öt nagyobb szakaszról<br />
beszélhetünk: 1. Hőskorszak (1990–1995); 2. Modemes korszak (1995–2000);<br />
3. A web 1.0 kora (2000–2005); 4. A szélessávú internet kora (2005–2010); 5. Poszt-PC<br />
korszak (2010–) (Rab, 2016). Az infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli<br />
változásokat is rögzíthetünk a nagyjából egy emberöltőnyi idő alatt. Míg koráb-<br />
1 Az információs társadalom mérhetőségének két fontos pillére (1) az interkonnektivitás, amely<br />
a kölcsönös összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás,<br />
amely a vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében<br />
egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti) lélektani határt határoz meg (Z. Karvalics, 2007a).<br />
16
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
ban a digitális kultúra másodlagos volt, és a hagyományos kultúra online leképeződését<br />
jelentette pusztán, ma már jellemzően a digitális kultúra termékenyíti meg és<br />
alakítja át a hagyományos viszonyokat. Ennek nyomait látjuk a makrostruktúrában<br />
pl. a média átalakulásában, de a mikrovilágban, így a mindennapi tevékenységeinkben<br />
egyaránt.<br />
Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Magyarországon is regisztrálhattuk az internet<br />
szerepének felértékelődését, elsősorban a fiatalok körében. A World Internet<br />
Project 2004-es magyarországi adatait vizsgálva megfigyelhettük, hogy a televízió<br />
uralta médiafogyasztás két, egymásra épülő kihívással találkozott: az egyik az internet<br />
jelensége általában, a másik az új generációk belépése. Az internethasználók<br />
médiafogyasztásában már az ezredfordulót követően sem a televízió dominált,<br />
a tájékozódásban és a szórakozás tekintetében is felzárkóztak a világháló tartalmai.<br />
Ugyanekkor egy fontos életkori töréspontot is megfigyelhettünk: a 70-es évek végén<br />
születettek és fiatalabbak médiafogyasztása mind az adott médium előtt-mellett<br />
eltöltött időt, mind a fogyasztás gyakoriságát tekintve lényegesen különbözik – sok<br />
esetben az addigi uralkodó elképzeléseket meghazudtolva – az idősebb korosztályokétól<br />
(Pintér – Székely, 2006). Ez a töréspont a digitális korban szocializálódott<br />
Y generáció számításának 2 korszakhatára is egyben.<br />
A fenti korszakolásra tekintve is láthatjuk, hogy rövid idő alatt is jelentős változások<br />
következtek be, amelyek nem hagyták érintetlenül az ifjúságot (sem). Az<br />
ezredfordulót követő években, bár a televízió szerepe továbbra is meghatározó volt<br />
(2016-ban a fiatalok többsége rendszeresen nézett televíziót), az internetezés egyre<br />
fontosabb médiummá vált. 2016-ban a fiatalok 88 százaléka internetezett naponta,<br />
amely arány magasabb, mint a teljes népességben látható 80 százalék 3 . Hasonlóan<br />
a használathoz az otthoni hozzáférés is folyamatosan nőtt az elmúlt években. Az<br />
ezredfordulón mindössze a 15–29 évesek egytizede (9 százalék) fért hozzá a világhá-<br />
2 A generációknak többféle meghatározása létezik, elsősorban az amerikai társadalomra vonatkozóan.<br />
Magyarországon az empirikus (médiafogyasztási) adatok alapján az alábbi generációs<br />
besorolás ismert: veteránok, akik 1938-1939 előtt születtek; a baby boom nemzedéke<br />
az 1940-1941 és 1968-1969 között születetteket jelenti; az X generáció tagjai 1970-1971 és<br />
1978-1979 között születtek; az Y generáció, akik 1980-1981 és 1992-1993 között születtek, míg<br />
a Z generáció az 1994-1995 után születetteket jelenti.<br />
3 Az ITU (International Telecommunication Union) 2016-ra vonatkozó 2017-es jelentése<br />
(Measuring the Information Society Report) alapján. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/<br />
Documents/publications/misr2017/MISR2017_Volume1.pdf<br />
17
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
lóhoz az otthonában, míg 2016-ban már közel kilenctizedük (87 százalék). Érdemes<br />
megfigyelni, hogy 2016-ra az otthoni internet-hozzáférések megkezdték leválásukat<br />
a korábbi hordozójukról, a számítógépekről, és már több internetkapcsolat található<br />
a fiatalok otthonaiban, mint számítógép (Székely – Aczél, 2018).<br />
A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatait összegezve Nagy (2013a) megállapítja,<br />
hogy a fiatalok esetében kevésbé beszélhetünk szabadidő-társadalomról.<br />
A nem intézményesített fiatalkori szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus<br />
média, így a „képernyő-társadalom” meghatározás sokkal jobban illik a mai<br />
fiatalokra, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök<br />
képernyői előtt töltik (vö. Rushkoff, 2006; képernyőnemzedék). És ezek közül egyre<br />
nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei: a legfrissebb adatokból kiolvasható,<br />
hogy a napi internetezők aránya (88 százalék) már jelentősen meghaladja a<br />
napi tévénézők arányát (63 százalék).<br />
Magyar ifjúságelmélet és nemzetközi beágyazódás<br />
Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szakirodalomban két olyan keretrendszer<br />
formálódott, amelyek értelmezési kereteket biztosítottak az ifjúsági vonatkozású<br />
elméleti munkákhoz, empirikus kutatásokhoz és köztük a nemzetközi összehasonlító<br />
vizsgálatokhoz. Ez a két kiemelt tematika az élethelyzet bemutatásán alapuló<br />
„átmenet” diskurzusa és az életmódot középpontba helyező ifjúsági „kultúra” diskurzusa<br />
(Szanyi, 2018).<br />
A nemzetközi diskurzusokba többé-kevésbé illeszkedő vagy onnan táplálkozó,<br />
de kifejezetten magyarországi vonatkozású narratívák közül három fontosabb<br />
emelhető ki Nagy és Tibori (2016) szerint, amelyek a következők: az ifjúsági korszakváltás<br />
elmélete (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) és az új<br />
csendes generáció paradigmája (Székely, 2014a). Ezek az elméletek nem ugyanazon<br />
dimenziók mentén beszélnek a fiatalokról: az ifjúságügy narratívája arra igyekszik<br />
választ találni, hogy kik a fiatalok, az új csendes generáció arra koncentrál, hogy<br />
milyenek, az ifjúsági korszakváltás elmélete leginkább a miértre keresi a választ.<br />
Ugyanakkor a modellek mindegyike kapcsolható a nemzetközi diskurzusokhoz,<br />
az ifjúsági korszakváltás az átmenet diskurzusához kapcsolódik szorosan, míg az<br />
ifjúságügy narratívája fejlődéslélektani megközelítések közé illeszkedik, az új csendes<br />
generáció koncepciója a generációs elméletek mentén fogalmazódik meg.<br />
18
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Az elméletek és kritikájuk azt mutatja, hogy ezekkel a modellekkel az elmúlt<br />
évtizedek teljes körű, magyarázó leírását adni nem lehetséges, ugyanakkor<br />
mindegyik alkalmas arra, hogy segítségével átfogó képet alkothassunk<br />
a magyarországi fiatalokról (Nagy – Tibori, 2016). Kifejezetten a külhoni magyar<br />
fiatalokra vonatkozó átfogó narratíva nem készült, ugyanakkor a határon<br />
túli magyar fiatalokról számos munka született. Ezek közül a legjelentősebbek<br />
több régió egyidejű vizsgálatával valósultak meg, így a 2001-es ifjúságkutatás<br />
(MOZAIK2001) és a 2015-ös GeneZYs kutatás, jellemzően azonban egyegy<br />
régióra vonatkoztak. Az elmúlt évtizedek külhoni ifjúságkutatásairól ad<br />
részletes összefoglalót Ercsei (2017) a romániai, Morvai (2017) a szlovákiai,<br />
Szerbhorváth (2017) a szerbiai, illetve Csernicskó és Hires-László (2017) az ukrajnai<br />
gyakorlatra vonatkozóan.<br />
Az ifjúsági korszakváltás narratívája<br />
Az ifjúsági korszakváltás elméletét Gábor (2004) Zinnecker nyomán vizsgálja, aki két<br />
ifjúsági korszakot különböztet meg: az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti<br />
ifjúsági korszakot és a posztindusztriális társadalomra jellemző iskolai ifjúsági korszakot<br />
(Fazekas – Székely, 2016). A modern vagy indusztriális társadalomra jellemző<br />
átmeneti ifjúsági korszak a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenetet – annak<br />
kényszerű folyamatát – jelöli. Az ifjúsági korszakban a felnőttségre való felkészülés,<br />
a szakma megszerzése, a társadalmi reprodukció megalapozása zajlik. Mindez azt<br />
jelenti, hogy a fiatalság idejére a társadalom türelemmel tekint, felmenti őket az<br />
erőforrásaik a társadalom érdekében való felhasználása alól, azaz nem várja el a<br />
családalapítást, az adófizetést. Ezzel szemben a posztmodern vagy posztindusztriális<br />
társadalom a normalizált életút helyett „választásos életrajzot” kínál az ifjúsági korszakban<br />
lévőknek, amelyet az oktatási idő megnyúlása (az ifjúság skolarizálódása)<br />
és jelentőségének felértékelődése jóval autonómabb időszakká alakít: a korábbi<br />
kontrollszerep gyengül, a média- és a szabadidőipari kontrollok erősödnek<br />
(Nagy – Tibori, 2016).<br />
Gábor (2004) a két korszakot, Zinnecker nyomán, három dimenzió szerint tartja<br />
érdemesnek a vizsgálatra: (1) az idődimenzió, amelyben a fő kérdés, hogy a fiatalok<br />
idejük mekkora hányadát fektetik az ifjúsági életszakaszba; (2) a szociális tér, amely<br />
esetében arra irányul a vizsgálat, hogy a felnőtt társadalom intézményei és csoportjai<br />
hogyan hatnak az ifjúsági életszakaszra; (3) a kulturális autonómia foka, amely az<br />
ifjúsági kultúra önállóságát teszi fő kérdéssé.<br />
19
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Gábor (2004) állítása szerint a kilencvenes években Magyarországon is kialakult<br />
az iskolai ifjúsági korszak, ami azt jelenti, hogy az ifjúsági korszakváltás a<br />
nyugati tendenciákhoz képest hazánkban 15-20 évvel később jelentkezett, részben<br />
az általános megkésettség, részben a rendszerváltást megelőző lefojtottság miatt.<br />
„Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtődtek az<br />
iskolában eltöltött idő megnövekedésének előfeltételei a közoktatás, majd a felsőoktatás<br />
expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlődés, a fogyasztás<br />
expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen<br />
mértékű kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvő emancipálódási<br />
törekvésekkel párosult” (Gábor, 2004:63).<br />
A modell két forgatókönyvvel számol: a munkanélküliségi forgatókönyvhöz a<br />
társadalom alatti osztály újratermelődése, míg a szabadidős forgatókönyvhöz a középosztályosodás<br />
társul. Az ifjúsági korszak a foglalkoztatás válságának korszaka,<br />
amely munkanélküliséggel és a munka relativizálásával (fogyasztás és az oktatási<br />
rendszerben való lét is munka lehet) jár együtt. A munkanélküliségi forgatókönyv<br />
esetén már nagyon korán megmutatkozik a társadalom alatti osztály, amelyet Gábor<br />
(2004) azon fiatalok csoportjaként azonosít, akik az iskolarendszerből kiszorulnak,<br />
és ennek következtében a társadalmi integrációjuk is megnehezedik.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás 2000-es évi adatfelvétele alapján Gábor (2004) megállapítja,<br />
hogy a magyar 15–29 éves fiatalok valamivel több mint egytizede (12 százalék)<br />
megreked a legfeljebb általános iskolai végzettség megszerzésénél. Ezek közül<br />
a többség megszerzi az általános iskolai végzettséget (10 százalék), de egy részük<br />
lemorzsolódik (2 százalék). A 2016-os adatok azt mutatják, hogy az általános iskolai<br />
végzettségnél – időlegesen vagy örökre – megrekedtek aránya 9 százalék, amelyből<br />
a nagyobb rész (7 százalék) úgy gondolja, nem fogja már folytatni a tanulmányait<br />
(1.1. táblázat). Ez a jelentékeny csoport 4 egyértelműen leszakadó réteget képez, ahol<br />
a különböző dimenziókban értelmezhető hátrányok koncentrálódnak.<br />
2000 2016<br />
Általános iskolai végzettséget szerzett, nem tanul tovább 10 7<br />
Általános iskolából lemorzsolódott 2 2<br />
Összesen leszakadó 12 9<br />
1.1. táblázat: Leszakadók<br />
(N 2000-2016<br />
= 8000, százalékos megoszlás)<br />
4 Nagyjából 266 ezer fő volt az ezredfordulón, 2016-ban 150 ezerre tehető a létszámuk.<br />
20
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Az empirikus adatok első pillantásra azt mutatják, hogy a társadalom alatti osztály<br />
újratermelődése némileg csökkent, mivel 2000-hez viszonyítva 2016-ban már a fiatalok<br />
kisebb aránya szakad le az általános iskolai végzettség megszerzésekor, illetve<br />
az előtt. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csökkent a munkanélküliségi<br />
forgatókönyv valószínűsége, hiszen egy-egy társadalomban az iskolai<br />
végzettség általános emelkedésével az alacsonyabb végzettségek kevesebbet érnek.<br />
A szabadidős forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával számol, a középosztályosodást<br />
a fogyasztási dimenzióban vizsgálja. Gábor (2004) állítása szerint<br />
a fiatalok egyre inkább a piac szereplőivé, fogyasztóivá válnak, ez azt jelenti, hogy<br />
egyre több fogyasztási eszközt (szórakozásra való eszközt) birtokolnak. Az olyan<br />
infokommunikációs eszközök, mint a számítógép vagy az internet-hozzáférés, illetve<br />
a 2012–2016 relációban vizsgált eszközök (okostelefontól a videójátékig) esetén<br />
ez kétségtelenül így van. Megemlíthető ugyanakkor, hogy ezen fogyasztási javak<br />
terjedése a társadalom egészére jellemző, és az természetesnek tekinthető, hogy a<br />
fiatalok az innovációkat előbb adaptálják.<br />
Az elmélet azonban nem pusztán az iskolai végzettség és munkaerőpiaci pozíció<br />
vagy a szabadidő és fogyasztás változói mentén írja le az ifjúságot. A társadalmi<br />
újratermelésre koncentrálva a családalapítás és gyermekvállalás időbeli kitolásával<br />
a származási családról való leválás elhúzódásával is foglalkozik. Elismeri azt az<br />
ellentmondást, amely a modellből következő kulturális függetlenség és a tovább<br />
fennálló függés között feszül (pl. egzisztenciális függés a származási családtól vagy az<br />
államtól). Sokfélének és fragmentáltnak látja az ifjúsági életszakaszt, amelyet rendkívül<br />
sok bizonytalanság vesz körül. És mindez annak ellenére igaz, hogy bizonyos<br />
értelemben a mai ifjúság egy alapvetően biztonságos világban él, így a veszélyeztetettsége<br />
és a bizonytalanság forrása elsősorban egzisztenciális vagy pszichológiai<br />
lehet, így pl. a kockázati magatartások növekedhetnek (Gábor, 2004).<br />
Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy<br />
Giddens (1992) olvasatában a választásos életszakasz inkább reflexív folyamat, továbbá<br />
az ifjúsági korszakváltás elmélete csak a felnőttkorba lépés előtt megnyúló<br />
ifjúkorra koncentrál, kihagyja számításából a szűkülő gyermekkort.<br />
21
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Az ifjúságügy narratívája<br />
Az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) az egyén és a csoport szerepével, az egyén<br />
döntési és felelősségvállalási kompetenciái alapján próbálja leírni az ifjúság speciális<br />
jellemzőit. Állítása szerint az életkorokkal definiált csoportok nem feltétlenül<br />
feleltethetők meg az ifjúsági életszakasznak. Az egyén érését (felnőtté válását)<br />
felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás (döntés), illetve<br />
a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó felelősségek). Ezek alapján<br />
három csoportot lehet azonosítani: (1) a felelősség megjelenésétől a biológiai érettségig;<br />
(2) a biológiai érettségtől a pszichés érettségig; (3) a pszichés érettségtől a<br />
szociológiai-társadalmi érettségig. Az ifjúság ilyetén meghatározása szemben állhat<br />
az életkori határok szerinti besorolással (hagyományos statisztikai modell), hiszen<br />
nem feltétlenül esik egybe a biológiai, jogi és szociológiai felnőttkor.<br />
A 2012-es nagymintás ifjúságkutatás adatainak elemzésével Nagy (2013b) az elméleti<br />
15–29 éves ifjúsági csoport és az érettség közötti inkonzisztenciát mutatja be.<br />
Feltehetjük, hogy a fiatalok olyan biológiailag feltétlenül érett, pszichésen érett vagy<br />
nem érett, de társadalmi szempontból még éretlen egyének, akik a 15–29 éveseknek<br />
feleltethetők meg. Ehhez képest az adatok azt mutatják, hogy alig minden második<br />
15–29 éves tartozik tisztán a fiatalok közé (nem gyermek már, de még nem felnőtt),<br />
a többiek nem feleltethetők meg a hagyományos statisztikai modellnek. Mindez azt<br />
jelenti, hogy van értelme az érettségalapú meghatározásnak, amely valósabb képet<br />
festhet az ifjúságról, mint a pusztán életkori alapú besorolás.<br />
A modell kritikájaként említhető, hogy ugyan az életkori meghatározás leegyszerűsítő<br />
egydimenziós értelmezésével szemben életszerűbb megközelítés, azonban<br />
szükségszerű szubjektív elemei miatt megnehezíti a csoportbesorolás értelmezését<br />
és a mérhetőséget. A modell további problémája, hogy a következtetése nem longitudinális,<br />
hanem keresztmetszeti adatokon alapszik.<br />
A 2016-os ifjúságkutatásban – részben Nagy (2013b) munkája alapján – a<br />
2012-eshez képest alaposabban körbejártuk a kérdéskört. A biológiai érettséget<br />
a szexuális élet megkezdésére vonatkozó kérdés mellett a „nemi érettség”-re vonatkozó,<br />
közvetlen kérdéssel is vizsgáltuk. Nemileg érettnek tekintette magát a<br />
megkérdezettek háromnegyede (76 százalék), és nemi életét kétharmaduk (69 százalék)<br />
kezdte meg. Nemi érettségét a megkérdezettek többsége 13–15 éves korában<br />
érte el, míg a szexuális életet többségük 16–17 évesen kezdte meg. A pszichés érettség<br />
22
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
tekintetében jórészt a 2012-ben is használt dimenziókat vizsgáltuk 5 azzal a kiegészítéssel,<br />
hogy a 2016-os kérdőívben kérdésként szerepel az is, hogy mások felnőttként<br />
kezelik-e. A hivatkozott kérdések vizsgálata azt mutatja, hogy a biológiai érettséghez<br />
hasonló arányban, a fiatalok héttizede tekinti magát érettnek pszichés tekintetben<br />
(az 1-től 5-ig terjedő skála 4-es és 5-ös értékei alapján). Az egyes szempontok nagy<br />
fokú együttjárást mutatnak 6 , ami egyrészt konzisztens gondolkodásra, másrészt a<br />
szempontok azonos dimenzióba tartozására utal. A 2012-es gyakorlatnak megfelelően<br />
egy főkomponensben 7 összefoglalt változóval dolgoztunk tovább a pszichés<br />
érettség vizsgálata során. A 2012-es adatokon Nagy (2013b) a szociológiai-társadalmi<br />
érettség tekintetében a családi állapotot, a saját gyermeket és az önálló háztartást<br />
vizsgálta. Hasonló kiindulással a 2016-os adatokon is a származási családról való<br />
leválást vizsgáltuk az alábbi ismérvek alapján: elköltözés (a szülői házból, szülőktől<br />
függetlenül él-e), tanulmányok befejezése (befejezte-e a tanulmányait), gyermekvállalás<br />
(vállalt-e saját gyermeket), munkapiaci aktivitás (főtevékenységként keresőtevékenységet<br />
folytat-e). A megoszlásokat szemlélve (1.1. ábra) megfigyelhetjük,<br />
hogy a pszichés érettséghez képest ebben a dimenzióban gyengébb az együttjárás,<br />
ami az összetett élethelyzeteknek tudható be. A szociológiai-társadalmi értelemben<br />
érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték az önálló életüket, azaz akik a<br />
különböző ismérvek közül (befejezte tanulmányait és/vagy dolgozik; gyermeke van;<br />
elköltözött a szüleitől) legalább kettő esetén igennel válaszoltak.<br />
Együtt vizsgálva a három dimenziót, megfigyelhetjük, hogy egyrészt az érettségi<br />
dimenziók logikailag megfelelő sorrendben követik egymást, másrészt a 2012-es és a<br />
2016-os kutatások adatfelvételei meglehetősen hasonló eloszlást mutatnak (1.1. ábra).<br />
5 Konkrét tervei vannak a jövőre nézve; mindig számol a döntései lehetséges kimenetelével;<br />
az élete fontos kérdéseiben önállóan dönt; felnőttnek érzi magát.<br />
6 A Pearson-féle korrelációs együtthatók minden esetben rendkívül erősek (a leggyengébb 0,74).<br />
7 A főkomponens mindegyik változó hatását magában hordozza (kommunalitások 0,59–0,75<br />
között) és az eredeti változók információtartalmának nagy részét (69 százalék) megőrzi.<br />
23
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
érett<br />
nem érett<br />
100%<br />
19<br />
24<br />
80%<br />
46<br />
50<br />
60%<br />
66<br />
72<br />
40%<br />
81<br />
76<br />
20%<br />
54<br />
50<br />
34<br />
28<br />
0%<br />
biológiai 2012 biológiai 2016 pszichés 2012 pszichés 2016 társadalmi 2012 társadalmi 2016<br />
biológiai pszichés társadalmi<br />
1.1. ábra: Az érettség ismérvei a 15–29 éves célcsoportban<br />
(N=7823; százalékos megoszlás, a 2012-es adatok forrása: Nagy, 2013b)<br />
Az érettségi dimenziókat együtt vizsgálva a 2012-es adatok alapján végzett elemzés<br />
eredményeit is figyelembe véve a következőket állapíthatjuk meg (1.2. táblázat):<br />
2016-ban a megkérdezettek valamivel több mint tizede (14 százalék; 2012‐ben 13 százalék)<br />
tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszichés, sem társadalmi<br />
vonatkozásban nem tekinthető érettnek. Serdülőként (29 százalék; 2012‐ben<br />
22 százalék) azonosíthatók azok, akik a nemi életüket már megkezdték, de pszichés<br />
és társadalmi értelemben még nem tekinthetők érettnek. Fiatal felnőttnek (23 százalék;<br />
2012-ben 26 százalék) tekinthetjük azokat, akik a biológiai és a pszichés<br />
érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életüket még nem kezdték meg.<br />
A megkérdezettek 14 százaléka (2012-ben 22 százaléka) felnőttnek tekinthető, azaz<br />
mindhárom érettségi dimenzióban érett. A logikai besorolás olyan kategóriákat is<br />
megmutat, amelyek az érettségmodell dimenzióinak egymásra épülését árnyalja. Ebben<br />
a tekintetben a legnagyobb csoport a 15–29 évesek tizedét (10 százalék, 2012-ben<br />
11 százalék) kitevő kényszerfelnőttek csoportja, akik pszichésen még nem felnőttek,<br />
de biológiailag és társadalmi körülményeiket tekintve is már érettnek tekinthetők.<br />
Végül pszichésen koravénként (2016-ban és 2012-ben is egyaránt 5 százalék) határozhatók<br />
meg azok, akik pszichésen már érettnek számítanak, de társadalmilag<br />
nem, és nemi életet még nem élnek. Nagyon kis (3 százalék), 2012-ben szinte elhanyagolható<br />
(1 százalék alatti) arányban jelen voltak azok is, akik társadalmilag<br />
és pszichésen már érettnek számítanak, de biológiai értelemben még nem érettek.<br />
24
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
A nagyságrendeket tekintve a 2012-es és a 2016-os arányok meglehetősen hasonlóak,<br />
az egyetlen jelentős különbség a felnőttek kategóriájában van. Nagy (2013b) a<br />
modellje tárgyalása során arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos statisztikai<br />
modell mellett az érettségen alapuló modell is életképes, és amint látható, ez nem<br />
pusztán keresztmetszeti vizsgálatban igazolható.<br />
Biológiai<br />
szempont<br />
Nem érett<br />
Érett<br />
Pszichés<br />
szempont<br />
Társadalmi szempontból<br />
nem érett<br />
Társadalmi szempontból<br />
érett<br />
nem érett 14 (13) 3 (1)<br />
érett 5 (5) 3 (1)<br />
nem érett 29 (22) 10 (11)<br />
érett 23 (26) 14 (22)<br />
1.2. táblázat: Érettségdimenziók egymáshoz viszonyulása<br />
(N 2016<br />
=1811, százalékos megoszlás; zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Nagy, 2013b)<br />
A fentiekben bemutatott három érettségi dimenzió (biológiai, pszichés és szociológiai-társadalmi)<br />
bizonyos megkötésekkel, de vizsgálható egyfajta önreflexión keresztül<br />
is. A 2016-os kutatásban arra kértük a 15–29 éveseket, hogy különböző ismérvek<br />
mentén definiálják a fiatalság és a felnőttség fogalmát (csak a magyarországi kérdéssorban<br />
szerepelt ez a kérdés). A válaszok alapján az látszik, a fiatalok szerint e kérdések<br />
eldöntésében leginkább az élethelyzet és az önmeghatározás számít (1.2. ábra).<br />
Mindez tételesen azt jelenti, hogy 2016-ban Magyarországon a 15–29 évesek többsége<br />
szerint leginkább az tekinthető fiatalnak, aki tanul, illetve aki fiatalnak érzi magát,<br />
valamint aki a szüleivel lakik. A fiatalság további ismérve egyharmaduk szerint az,<br />
hogy egy fiatal nem dolgozik, eljár szórakozni, nincs önálló jövedelme, illetve nincs<br />
még gyereke. Nagyjából minden negyedik megkérdezett szerint az is jellemző egy<br />
mai magyarországi fiatalra, hogy nem kötött még házasságot, és nincs saját lakása.<br />
A felnőttség ismérvei között a legfontosabbnak azt tekintik a fiatalok, hogy az<br />
ember önálló döntéseket hoz, dolgozik, van már gyermeke, illetve házasságot kötött.<br />
Több mint felük szerint a felnőttség esetében is releváns szempont, hogy az illető<br />
önmagára felnőttként tekint-e. A szülőktől való elköltözést és az iskolai tanulmányok<br />
befejezését a fiatalok 28–30 százaléka gondolja fontos ismérvnek. Az említési<br />
sorrendeket tekintve figyelemre méltó, hogy a 15–29 évesek az életkornak nem tulajdonítanak<br />
nagy jelentőséget sem a fiatalság, sem a felnőttség esetén (mindössze<br />
25
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3–3 százalékuk említette az életkort), ami azt mutatja, hogy az élethelyzet és önmeghatározás<br />
kérdése. Azon kevesek, akik említették az életkort, átlagosan 25 éves<br />
korig tekintenek fiatalnak valakit, és megítélésük szerint átlagosan 23 éves kortól<br />
tekinthető valaki felnőttnek.<br />
aki iskolába jár<br />
61<br />
aki önálló döntéseket hoz<br />
64<br />
aki annak érzi magát<br />
aki a szüleivel lakik<br />
48<br />
56<br />
aki már dolgozik<br />
aki annak érzi magát<br />
akinek gyereke van<br />
58<br />
55<br />
52<br />
aki eljár szórakozni<br />
34<br />
aki szavazhat<br />
50<br />
aki nem dolgozik<br />
akinek nincs önálló jövedelme<br />
33<br />
31<br />
aki házas<br />
akinek van saját lakása<br />
aki nem lakik otthon<br />
30<br />
40<br />
50<br />
akinek nincs gyereke<br />
30<br />
aki már nem jár iskolába<br />
28<br />
aki nem házas<br />
akinek nincs saját lakása<br />
25<br />
24<br />
aki tanul és dolgozik<br />
akinek meghalt a szülője<br />
aki eljár szórakozni<br />
17<br />
21<br />
27<br />
életkor<br />
3<br />
életkor<br />
3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
fiatalnak<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
felnőttnek<br />
1.2. ábra: Fiatalság, felnőttség megítélése<br />
(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető fiatalnak?<br />
Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető felnőttnek?)<br />
(N 2016<br />
=2000; százalékos megoszlás)<br />
Az új csendes generáció narratívája<br />
Szanyi (2018) megfogalmazza, hogy a nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusban<br />
az elmúlt évtizedekben újult erővel jelentek meg a generációs elméletek. A generációs<br />
megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül, a mindennapok<br />
közbeszédében is jelentős sikereket ért el. Népszerűek a különböző generációs<br />
tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel operáló humánerőforrás-menedzsment<br />
és marketing tárgykörébe sorolható könyvek, cikkek,<br />
előadások. A generációk iránti köznapi érdeklődés fő hajtóerejét a paradigmikus<br />
változások adják, amelyek hatására a megváltozó világban irányjelzőket keresünk.<br />
Milyen világ köszönt ránk, milyen lesz ennek az új világnak az embere, milyen<br />
általánosítható jellemzői különböztetik meg a korábbiaktól – milyen az új nemzedék<br />
karaktere?<br />
26
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Mannheim (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki karakterben<br />
érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt szocializációs<br />
tapasztalat különbözőségeiből erednek. Amennyiben a szocializációs hatások megváltoznak,<br />
és ezen változások képesek tartósságot is felmutatni, továbbá hatókörük<br />
kiterjed a társadalmi normák elsajátításának legfontosabb életszakaszára – amely a<br />
gyermek- és fiatalkor –, meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. Mindez azt<br />
jelenti, hogy egy-egy generáció karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban<br />
kell keresnünk. A szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek<br />
szintén változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó<br />
tömegmédia és a digitális világ közegei 8 , amelyek a kapcsolódás szorosságát és képviselt<br />
normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. A generációs elmélet<br />
eredménye, hogy napjaink tizen-, huszonéveseit leggyakrabban Z generációként<br />
emlegetjük, és elsősorban a digitális szocializáció hatásait keressük a karakterükben.<br />
Az új csendes generáció paradigmája Mannheim (1969) gondolata mentén abból<br />
indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre<br />
vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként<br />
a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk<br />
karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk<br />
végbement. Strauss és Howe modellje 9 szerint a nagyjából 20 éves intervallumok<br />
szerint egymást váltó nemzedékekből és az egymást követő archetípusokból<br />
következik, hogy a 2000-es évek elejétől születettek karakterükben hasonlatosak a<br />
II. világháború előtt születettek nemzedékére, az ún. csendes generációra, azaz egy<br />
új csendes generációként azonosíthatók (Székely, 2014a, Komár, 2017).<br />
Ugyanakkor a magyarországi fiatalok életében a szocializmus alatti megkésettség,<br />
majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, amely a nyugati világot nem vagy<br />
kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet, hogy a rendszerváltozás<br />
krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét rajzolta meg Magyarországon.<br />
Ez nem azonos a nyugati világban 2000 és 2020 között születettek nemzedékével<br />
(amelyet Strauss és Howe új csendes generációnak nevez), hanem nagyjából az egy<br />
8 A generációs különbségek demonstrálásában már a baby boom nemzedék esetén megjelenik<br />
a média hatása (televízió), amely azt követően X (számítógép) és Y (internet) esetében is<br />
markáns karakterképző szerepet tölt be.<br />
9 A Strauss és Howe (1991) által alkotott modell a generációkról való gondolkodás fontos alaptétele,<br />
amely szerint a generációváltás ciklikusan megy végbe nagyjából 20 évenként, és ezen<br />
ciklusok szerint egymást váltogatva beszélhetünk alapvetően domináns és visszahúzódó<br />
nemzedékekről.<br />
27
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
nemzedékkel korábban, a rendszerváltás környékén születettekre vonatkoztatható.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás 2012-es adatait vizsgálva elmondható, hogy az egyes<br />
szocializációs közegekre – az elsődleges szocializációs közegre (család és családi<br />
értékek), a másodlagos szocializációs közegre (iskola és munkahely), valamint a<br />
harmadlagos szocializációs közegre (szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül<br />
média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati<br />
magatartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a csendesség.<br />
1.3. ábra: Az új csendes generáció fontosabb ismérvei<br />
(Forrás: saját szerkesztés)<br />
Az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága (1.3. ábra) a szocializációs<br />
közegek részletes vizsgálatát követően került bemutatásra (Székely, 2014a). A 2016‐os<br />
kutatás eredményei lehetőséget kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk és bemutassuk<br />
szinte azonos ismérvek alapján az esetleges változásokat 2012 és 2016 között.<br />
28
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Az elsődleges szocializációs közegben (1.3. táblázat) a családi állapotot tekintve<br />
jelentős különbségeket nem találunk, ugyanúgy domináns a párkapcsolat nélküli<br />
fiatalok száma, és a tényleges gyermekvállalásban sincs különbség a két vizsgált<br />
időpont között. A bizonytalanság a házasság tekintetében jelentősen csökkent,<br />
ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében növekedett, így a változás iránya nem<br />
egyértelmű. A szülői életeszmény elfogadása növekedett 2012-höz képest, a szülőktől<br />
való különköltözési vágy azonban mérséklődött.<br />
Ismérvek<br />
Családi állapot<br />
Jövő bizonytalansága<br />
Szülői értékek elfogadása<br />
Otthon maradás<br />
Csendesség mértéke<br />
39 (42) százalék egyedülálló (partnerkapcsolata nincs);<br />
86 (85) százaléknak nincs gyermeke<br />
11 (18) százalék nem tudja, hogy szeretne-e házasságot kötni;<br />
22 (15) százalék nem tudja, hány gyermeket szeretne<br />
54 (46) százalék teljes mértékben elfogadja<br />
azokat az elveket, amelyek szerint a szülei élnek<br />
37 (41) százalék nem tervez költözést<br />
1.3. táblázat: Csendesség az elsődleges szocializációs közegben 2016-ban<br />
(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />
A tanulás és a munka világában, azaz a másodlagos szocializációs közegben a<br />
családhoz képest komolyabb különbségeket érzékelhetünk, ha ez első ránézésre<br />
nem is látszik (1.4. táblázat). Összességében megállapítható, hogy a munkapiaci<br />
aktivitás felé mozdultak el a 15–29 évesek. Növekedett az aktívak aránya (Szanyi<br />
– Susánszky, 2018), de a jelenleg nem aktívak között is látványosan növekedett a<br />
munkakeresők aránya – azaz többen dolgoznak, és azok közül is többen keresnek<br />
munkát, akik jelenleg nem aktívak a munkapiacon. Nem változott jelentősen<br />
azoknak az aránya, akik a következő évekre változatlanságot prognosztizálnak<br />
magukra vonatkozóan, ugyanakkor a bizonytalanok aránya csökkent. A bizonytalanok<br />
aránya a jövőbeli tanulmányokkal kapcsolatban is csökkent, ugyanakkor<br />
a passzívak aránya nem változott, ennek oka az, hogy 2016-ban többen vannak<br />
(42 százalék vs. 2012-ben 34 százalék), akik biztosan tudják, hogy nem akarnak<br />
már tanulni.<br />
29
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Ismérvek<br />
Jövő változatlansága<br />
Tanulási szándék<br />
Csendesség mértéke<br />
30–60 (30–70) százalék között számítanak a<br />
munkaerőpiaci és képzettségi változatlansággal,<br />
és további 4–6 (6–10) százalék bizonytalan<br />
69 (69) százalék bizonytalan, vagy nem kíván (tovább)tanulni<br />
Munkavégzés szándéka 42 (58) százalék nem keres munkát, holott nem dolgozik<br />
1.4. táblázat: Csendesség a másodlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />
(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />
A szabadidő tereiben összességében is inkább változatlanságot mutatnak az adatok,<br />
bár az egyes dimenziókban komolyabb elmozdulásokat regisztrálhatunk<br />
(1.5. táblázat). A hétköznapok és hétvégék szabadidős elfoglaltságaiban döntő<br />
szerepet kapnak a képernyős tevékenységek (televízió, számítógép, internet). 2016-<br />
ban a 15–29 évesek nagyobb arányban említették, hogy hétköznap és hétvégén is<br />
jellemző tevékenységeik között szerepel a televízió, a számítógép és az internet.<br />
A képernyős tevékenységek jelentős szerepe miatt a jövőben valószínűleg ezek<br />
mentén is törésvonalak alakulnak majd ki az ifjúság világfelfogásán belül, a jövő<br />
narratíváit nagy valószínűséggel nem csupán a hagyományos kemény változók,<br />
hanem a digitális kultúra megélése, sikeressége és életminőség-javító hatása mentén<br />
is érdemes lesz vizsgálni. Ezt a későbbiekben a szocializációs közegekről szóló<br />
részben tárgyaljuk. Valamelyest tovább csökkent a fizikai kulturális terek látogatottsága,<br />
a rendszeres sporttevékenységet végzők aránya nem változott érdemben.<br />
Csökkent ugyanakkor azoknak az aránya, akik egyáltalán nem dohányoznak,<br />
illetve azok is kisebb arányban vannak jelen, akik állításuk szerint sohasem rúgtak<br />
még be. A civil aktivitás továbbra sem jellemzi a 15–29 éveseket, a négy évvel<br />
korábbi adatokhoz hasonlóan a korosztály háromnegyede (75 százalék) nem kötődik<br />
civil kezdeményezésekhez.<br />
30
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Ismérvek<br />
Otthon maradás<br />
Kulturális terek<br />
Médiaterek<br />
Online terek<br />
Sportolás<br />
Dohányzás<br />
Berúgás<br />
Droghasználat<br />
Civil aktivitás hiánya<br />
Csendesség mértéke<br />
(72) százalék hétköznap és hétvégén is<br />
jellemzően otthon tölti a szabadidejét 10<br />
40–90 (40–80) százalék (szinte) sohasem<br />
látogatja a felsorolt kulturális tereket<br />
65 (42) százalék hétköznap és hétvégén is<br />
jellemzően tévét néz szabadidejében<br />
62 (49) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően<br />
számítógépezik, internetezik szabadidejében<br />
64 (64) százalék egyáltalán nem sportol az<br />
esetlegesen kötelező testnevelésórákon kívül<br />
57 (64) százalék nem dohányzik<br />
57 (67) százalék nem rúgott még be<br />
(91) százalék nem fogyasztott illegális kábítószert<br />
75 (78) százalék nem kapcsolódik<br />
semmilyen módon szervezethez<br />
1.5. táblázat: Csendesség a harmadlagos szocializációs közegben 2016-ban<br />
(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a)<br />
A 2016-os adatok alapján sem mondhatunk lényegileg mást a 15–29 éves fiatalokról,<br />
mint hogy jellemző rájuk a konformitás, nem akarják megdönteni a fennálló status<br />
quót, többségükben elfogadják a szüleik életeszményét. Jellemző rájuk továbbra<br />
is – bár 2012-hez képest csekélyebb mértékben – a bizonytalanság, sok esetben<br />
hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek<br />
nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre. A 2016-os adatok<br />
alapján megfigyelhetjük, hogy a fiatalok saját nemzedékükre vonatkoztatott problématérképén<br />
a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság a 2012-es<br />
adatokhoz képest erőteljesebben van jelen. A 15–29 évesek passzivitása változatlan,<br />
a többségük életéből hiányzik a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez<br />
visszahúzódó attitűddel közelítenek. Szabadidejüket zömmel otthon a képernyők<br />
előtt töltik, mozgásszegény életmód jellemzi őket. A kockázati magatartások – ha<br />
van is különbség a sohasem dohányzók és az absztinensek között – egyértelmű<br />
növekedést nem mutatnak. (Ádám – Susánszky – Székely, 2018).<br />
10 A 2016-os kutatásban ezt a kérdést nem vizsgáltuk.<br />
31
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A 2012-es nagymintás kutatás fontos tapasztalata volt, hogy a fiatalok az olyan<br />
kérdésekben, ahol differenciálhatták a válaszukat, jellemzően középre húzó megoldásokat<br />
választottak, 2016-ban ez a középre húzás egyértelműen csökkent, határozottabb<br />
véleménynyilvánítás érzékelhető. A középre húzás csökkenése együtt jár a<br />
válaszmegtagadás, illetve a válaszelkerülés csökkenésével is, amely magabiztosabb<br />
összképet rajzol a fiatalokról. Mindazonáltal a határozottabb véleménynyilvánítás<br />
nem jelenti közvetlenül a csendesség mérséklődését.<br />
A korábbi nagymintás ifjúságkutatások eredményeihez viszonyítva a 2012-es, így<br />
a 2016-os kutatás is a csendes attitűd általános jelenlétét mutatja, azaz a fiatalokat<br />
nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemzi, mint korábban.<br />
Mindez jelentheti azt, hogy az elmélettel kapcsolatosan megfogalmazott longitudinális<br />
elvárás (Nagy – Tibori, 2016) teljesül, azonban más, nem ennyire technikai<br />
kérdések is felvetődnek az új csendes generáció narratívájával kapcsolatban. Nagy<br />
és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy az elméleti<br />
alap amerikai generációkra vonatkozik, így korántsem biztos, hogy alkalmas a<br />
magyar ifjúság leírására. További problémaként azonosítják, hogy a narratíva nem<br />
beszél a csendesség okairól.<br />
A magyarországi empirikus adatokból kirajzolódó új csendes generáció az amerikai<br />
névadójától meglehetősen különbözik, jellegében mégis hasonló. A magyarországi<br />
új csendes generációt a korábbi amerikai csendes generációval összehasonlítva<br />
különbségeket találhatunk a társadalmi intézmények iránti bizalomban, illetve a<br />
hagyományok követésében. Az amerikai csendes generáció jellemzője volt az óvatos,<br />
konform, biztonságra törekvő magatartás, amely a status quo fenntartását segítette.<br />
A csendeseket a kemény munka és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom<br />
jellemezte. Többségük korán megházasodott, a családi értékek preferálása is igen<br />
fontos helyet kapott az életükben (Strauss – Howe, 1991). A magyarországi új csendes<br />
generációt ezzel szemben nem feltétlenül jellemzi a magas szintű bizalom, annak<br />
ellenére, hogy az elégedettség és a jövővel kapcsolatos attitűdök jelentős mértékben<br />
mozdultak el pozitív irányba 2012-höz képest, amely a gazdasági világválság hatásait<br />
tekintve az egyik legnehezebb év volt Magyarországon. A hagyományok követésében<br />
is csak részben találunk valódi különbséget, hiszen a tettekben (elköteleződés,<br />
családalapítás, kemény munka) a mai fiatalok nem közelítik meg a névadójukat,<br />
ugyanakkor az értékek világában ezek fontossága karakteresen megjelenik.<br />
Az új csendes generáció narratívája nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva<br />
Mannheim (1969), illetve Strauss és Howe (1991; 1997) alapgondolatait a<br />
32
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
szocializáció hatásairól a generációs karakterben – a rendszerváltás környékén<br />
születő és felnövekvő magyarországi nemzedék csendes attitűdöket mutat, ami<br />
empirikusan is igazolható. A csendesség lehetséges okait – a krízisek szerepén<br />
túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe (1991; 1997) gondolatait a krízisek<br />
idején születő nemzedékek csendességéről. Jelen munka kereteit is szétfeszítené<br />
annak vizsgálata, hogy – amennyiben meghatározhatók – hol találhatók ennek<br />
a generációnak a határvonalai, és azok mennyiben igazodnak a közkeletű<br />
Y és Z generációk határaihoz.<br />
A generációs besorolás értelméről<br />
Viszonylag gyakran találkozom olyan kritikával, amely a generációs elméletek létjogosultságát<br />
kérdőjelezi meg. Ezek a kritikák azzal söprik le a generációs megközelítéseket<br />
az asztalról, hogy a kohorszon kívül még számos más fontos tényező létezik,<br />
amely lényegesen pontosabb információt szolgáltat például az egyén társadalmi<br />
struktúrában betöltött helyzetéről vagy akár az ideákról, mint az azonos születési<br />
idő. És valóban, nagyon nem mindegy, hogy például a gazdasági erőforrások<br />
birtoklása terén az egyén milyen pozíciót foglal el. A társadalom felső tizedébe<br />
tartozókat jórészt más kérdések foglalkoztatják, más a tevékenységszerkezetük is,<br />
mint az alsó tizedébe tartozóknak. Ahogyan az sem mindegy, hogy hol él az ember,<br />
hiszen a rurális környezetben élők mindennapjai nyilvánvalóan különböznek a<br />
nagyvárosokban élők mindennapjaitól.<br />
A generációs elméleteket megmosolygók kritikája minden bizonnyal a generációs<br />
szemlélet divatjának is szól. Az utóbbi években a generációs gondolatok a<br />
magazinok népszerű tudományrovatait is kinőtték, és valóban nehéz dolguk van a<br />
józanabb hangoknak, amikor sokszor a horoszkópok komolyságával vetekszenek<br />
az egyes generációk leírásai. Mindazonáltal a kritikusoknak is el kell ismerniük,<br />
hogy az új nemzedékek megértésében a generációs logika sokat segít, többdimenziós<br />
szemlélete izgalmasabb az alternatív megközelítéseknél, hiszen azzal a kérdéssel<br />
foglalkozik, hogy: milyenek a mai fiatalok? A kérdés magában hordozza a jövőről<br />
való gondolkodást is, hiszen a ma fiataljai fogják a későbbiekben formálni a világot,<br />
de formálják ma is, sőt bizonyos tekintetben már születésükkel – vagy meg nem<br />
születésükkel – is tették.<br />
33
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Szocializáció alakította generáció<br />
„Az ember jobban hasonlít a korszakhoz, amelyben él, mint a saját apjához” – mondja<br />
a fogyasztói döntéseket generációs nézőpontból tárgyaló szakkönyv (Smith –<br />
Clurman, 2003). Kétségtelen azonban, hogy nem minden nemzedék tagjai alkotnak<br />
egyformán karakteresnek mutatkozó generációt, ráadásul a születési kohorszokat<br />
tekintve sem igazán beszélhetünk szabályszerűségről, hacsak a Kondratyev-ciklus<br />
analógiájára nem úgy gondolkozunk, hogy a felgyorsult világban lerövidül a nemzedékváltás<br />
ideje is. Ahogy a térben és időben azonos helyen lévő egyének nem<br />
feltétlenül alkotnak közösséget, úgy a karakteres generáció létrejöttéhez is szükség<br />
van még valamire az azonos születési éveken kívül. Mannheim (1969) is hasonlóan<br />
értelmezi a generációs problematikát, rámutatva arra, hogy a generációk közötti<br />
különbségek nem életkori jellegűek, hanem a megélt szocializációs tapasztalat<br />
különbözőségeiből erednek. Ha az adott szocializációs hatások időben tartósnak<br />
bizonyulnak, és fennállnak a szocializáció legfontosabb életszakaszaiban (gyermekés<br />
fiatalkor), akkor meghatározhatják egy-egy generáció karakterét.<br />
Nagy és Trencsényi (2012) a szocializációs közegekről szóló munkájukban<br />
Giddens elméletéből kiindulva amellett érvelnek, hogy a hagyományos kételemű<br />
(család és iskola), illetve háromelemű (család, iskola és munka világa) „szocializációs<br />
közeg”-modellek 11 kiegészítésre szorulnak. A szocializációs közegek vagy ágensek<br />
Giddens szerinti felosztásában is megjelennek a két- és háromelemű modellekből<br />
hiányzó tömegkommunikációs eszközök. Nagy és Trencsényi (2012) szerint beszélhetünk<br />
olyan harmadlagos szocializációs közegről, amely alapvetően a családon<br />
és iskolán kívüli szabadidő különböző tereit hordozza magában, illetve egyes<br />
jellemzőiben negyedleges közegről is, amely az információs társadalom virtuális<br />
tereit tartalmazza.<br />
A szocializációs közegek közösségi szintű értelmezésében fontos kritérium a<br />
hatókör, az eltöltött idő és intenzitás, illetve a saját szabályrendszer léte, amelyek<br />
együttállása szükséges ahhoz, hogy egy-egy szocializációs közeget önállóan értel-<br />
11 Léteznek többelemű modellek is, pl. Trencsényi (2007) négyelemű modellel dolgozik, ahol<br />
a nevelés „tudatos” szervezeti aktorait veszi figyelembe (természet adta közösségek, állami<br />
intézmények, piaci szolgáltatók és civil kezdeményezések), nem tagadja azonban a „spontán”<br />
szocializációs közegek létét. Különböző felosztásokban kettőtől hétig nevezhetünk meg szocializációs<br />
közegeket, azonban ezek kritériumai – mitől szocializációs közeg a szocializációs<br />
közeg? – tisztázatlanok.<br />
34
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
mezhessünk 12 . Nagy és Trencsényi (2012) ezen ismérvek mentén mutatják be és<br />
igazolják a harmadlagos közeg és a negyedleges „félközeg” működését.<br />
A harmadlagos közegként értelmezett szabadidő hatóköre napjaink társadalmában<br />
általánosnak mondható, noha az információs társadalmi átmenet sok<br />
esetben elmossa az éles határvonalakat az erőforrás-bővítő tevékenységek (tanulás,<br />
munka) és a szabadidős (köztük a rekreációs) tevékenységek között. Az idő és<br />
intenzitás tekintetében elmondható, hogy elsősorban a számunkra legérdekesebb<br />
ifjúsági korcsoportban a legintenzívebb a családon és iskolán túli kortárscsoport<br />
szerepe, az eltöltött idő az életkor előrehaladtával folyamatosan növekszik. Nagy<br />
és Trencsényi (2012) kilenc, a család és az iskola jellemzőitől különböző ismérvvel<br />
támasztják alá a harmadlagos szocializációs közeg önállóságát. Míg a család<br />
(1) fő viszonybeli jellemzője szerint adottság, és az iskola kötelezettség, addig a<br />
szabadidős tevékenységek önkéntes alapon szerveződnek, (2) szervezőelvük az<br />
önálló rendelkezés, amely (3) változtathatóságot, a kapcsolatok szabad kötését<br />
és bontását hordozza magában, és (4) kölcsönösséget 13 feltételez. A szabadidős közegben<br />
a (5) hatalom nem előre meghatározott, a (6) szabályelfogadás önkéntes<br />
alapon történik. A közeg kikristályosodott (7) megjelenése nagyjából egy időben<br />
történik, az (8) intézményesítettség inkább nem jellemző rá. A szabadidős közeg<br />
érvényesülését erősen meghatározza (9) a család és az iskola, amely rendelkezik az<br />
időbeosztás felett.<br />
A negyedleges szocializációs közegként értelmezett új médiatér, amely a tömegkommunikáció<br />
és az internet világát foglalja magában, szintén általánosan jelen<br />
van napjaink társadalmában 14 . A fentiekben már bemutatott kritériumrendszer első<br />
elemét, a hatókört igazoltnak találjuk: a tömegmédia a társadalom majd minden<br />
tagját eléri. Az infokommunikációs eszközök, a virtuális színterek is egyre fontosabb<br />
szereplői az életünknek, ennek megfelelően egyre több időt töltünk ezekben<br />
12 A minőségében is új szocializációs felületet színtérnek, (makro)terepnek, közegnek, a csak<br />
tartalmában új felületet szocializációs elemnek, csoportnak nevezhetjük. Egy egyszerű példán<br />
keresztül bemutatva: a család szocializációs közegként értelmezhető, a származási család és<br />
a nemző család szocializációs elemnek tekinthető (Nagy – Trencsényi, 2012).<br />
13 A kölcsönösség a családon és iskolán túli közegekben túlnyomóan jellemző, a legtöbb esetben<br />
szimmetriát és tranzitivitást mutat.<br />
14 Akár a szabadidő által kitöltött harmadlagos közeg esetében, itt is találhatunk földrajzi<br />
és időbeli korlátokat. Világos, hogy a tömegkommunikációs forradalmat megelőzően nem<br />
lehet beszélni ilyen közeg jelenlétéről, ahogy egyes zárt vagy kevésbé fejlett társadalmakra<br />
sem érvényesek ezek a megállapítások.<br />
35
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a terekben, és az eszközök egyre intenzívebb használata is jellemző. A negyedleges<br />
közeg kettéválasztásával a „tömegkommunikáció” és a „modern kommunikáció”<br />
szabályszerűségeit megkülönböztethetjük a versengő, illetve hálózatszerű szervezőelv,<br />
továbbá az egyirányú és többirányú kölcsönösségi viszony alapján. További<br />
különbség az intézményesülés és a hatalom definiálhatósága a tömegkommunikációs<br />
térben. Mindezek alapján Nagy és Trencsényi (2012) a tömegkommunikációs<br />
tereket inkább önálló, míg a modern kommunikációs tereket inkább nem önálló,<br />
amolyan „fél szocializációs közegként” értelmezik (1.6. táblázat).<br />
Család<br />
Iskola<br />
Családon és<br />
iskolán túli<br />
(szabadidős)<br />
tevékenységek<br />
Jellegzetesség<br />
Tömegkommunikáció<br />
Modern kommunikáció<br />
Fő viszonybeli<br />
jellemző<br />
adottság<br />
kötelezettség<br />
önkéntesség (önkéntesen<br />
lehet a<br />
terület egyes elemeit<br />
használni)<br />
önkéntesség<br />
(önkéntesen<br />
lehet a terület<br />
egyes elemeit<br />
használni)<br />
önkéntesség<br />
(önkéntesen<br />
lehet a terület<br />
egyes elemeit<br />
használni)<br />
Szervezőelv<br />
feltétel-nélküliség<br />
feltételhez<br />
kötöttség<br />
szabad választhatóság<br />
(önálló,<br />
szabad rendelkezés<br />
az idővel)<br />
versengő egyközpontúság,<br />
szabad választhatóság<br />
hálózatszerűség,<br />
szabad<br />
választhatóság<br />
Változása<br />
nem változtatható<br />
sem<br />
személyében,<br />
sem intézményében<br />
időben<br />
változik<br />
a kapcsolatok<br />
szabadon oldhatók<br />
és köthetők<br />
bármikor<br />
bármikor<br />
Kölcsönösségi<br />
viszony<br />
nincs kölcsönösség<br />
nincs kölcsönösség<br />
megvan a<br />
kölcsönösség<br />
egyirányú,<br />
a kölcsönösség<br />
(kevés<br />
kivétellel)<br />
nem jellemző<br />
kétirányú,<br />
jellemző a<br />
kölcsönösség<br />
36
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Hatalom<br />
léte<br />
létezik a közegben<br />
előre<br />
meghatározott<br />
hatalom,<br />
mint természetes<br />
hierarchia<br />
(szülők),<br />
aszimmetrikus<br />
hatalom<br />
létezik a<br />
közegben<br />
előre meghatározott<br />
hatalom, mint<br />
mesterséges<br />
hierarchia<br />
(tanárok),<br />
aszimmetrikus<br />
hatalom<br />
nem létezik a<br />
közegben előre<br />
meghatározott<br />
hatalom, nincs<br />
előre definiált<br />
hierarchia,<br />
szimmetrikus<br />
hatalom<br />
létezik előre<br />
meghatározott<br />
hatalom,<br />
mint<br />
mesterséges<br />
hierarchia<br />
(médiamunkások),<br />
aszimmetrikus<br />
hatalom<br />
nincs, legfeljebb<br />
piacszerű<br />
hatalmi<br />
viszony,<br />
a belépés<br />
alacsony<br />
küszöbű,<br />
félaszimmetrikus<br />
hatalom<br />
Szabályelfogadás<br />
a fegyelemvállalás-szabályelfogadás<br />
nem önkéntes<br />
a fegyelemvállalás-szabályelfogadás<br />
nem önkéntes<br />
a fegyelemvállalás,<br />
szabályelfogadás<br />
önkéntes<br />
önkéntes<br />
önkéntes<br />
Megjelenés<br />
a születéstől<br />
létező közeg<br />
iskolás<br />
(óvodás)<br />
kortól létező<br />
közeg<br />
elemei iránt<br />
felébredő igény<br />
nagyjából<br />
egy időben<br />
jelenik meg<br />
kora gyerekkortól<br />
(2–6<br />
év között)<br />
kora gyerekkortól<br />
(3–8 év<br />
között)<br />
Intézményesítettség<br />
inkább<br />
intézményes<br />
intézményes<br />
inkább nem<br />
intézményes<br />
intézményes<br />
nem intézményes<br />
Kapcsolatrendszer<br />
erősen determinált<br />
a más<br />
szocializációs<br />
közegekkel<br />
alakuló<br />
kapcsolatrendszer<br />
erős hatás<br />
más szocializációs<br />
közegekre<br />
függő viszony a<br />
többi közegtől<br />
erős hatás<br />
más szocializációs<br />
közegekre<br />
erős hatás<br />
más szocializációs<br />
közegekre<br />
1.6. táblázat: Hasonlóságok és különbségek a szocializációs közegekben<br />
(Forrás: Nagy – Trencsényi, 2012)<br />
A szocializációs közegek természete alapvetően különbözhet egymástól, míg az<br />
elsődleges családi közeg a maga természetességével az ősidőktől fogva jelen van,<br />
és a társadalom alapeleme, addig a másodlagos iskola feltételez egy fejlettségi és<br />
37
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
intézményesültségi fokot (közoktatás), amely jellemzően egybeesik a nemzetállamok<br />
kialakulásával. Szervezett oktatás ugyan létezett már az ókori Egyiptomban<br />
is, ugyanakkor a társadalom nagy részét átfogó, általános, formális oktatási tevékenység<br />
a modern nemzetállamok sajátja 15 . Az iskolai szocializációs közeget szinte<br />
felváltja a fenti táblázatban nem szereplő, de a nagyon hasonló jellemzőkkel bíró<br />
munka világa, amely döntően az ifjúsági életszakasz végén válik meghatározóvá.<br />
A harmadlagos és negyedleges szocializációs közegek kikristályosodása 16 nyilvánvalóan<br />
egybeesik az információs társadalom megszületésével, kiépülése a ’60-as évek<br />
óta folyamatos. Az ipari társadalom racionalitásának (mellék)terméke a gyermek- és<br />
ifjúkori szabadidő, amelynek csak egy része intézményesült. A nem intézményesített<br />
szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus média: kezdetben a rádió,<br />
majd a televízió és ma már az internet tölti ki a szabadidő nagy részét. A szabadidő<br />
elektronikus gyarmatosításáról a Magyar Ifjúság 2012 adatai mellett (Nagy, 2013a)<br />
tanúskodnak az időmérleg-vizsgálatok is (Nyeste, 2003). A szabadidő nem intézményesült<br />
és intézményesült terei mellett olyan közegekben és tevékenységek mellett<br />
is helyet szorítanak számára, amelyeket korábban a család, az iskola vagy éppen<br />
a munka uralt. A családi vacsora alatt frissített Facebook-állapot, a tanóra alatti<br />
internetes csevegés mindennapos tevékenység, amely nem ritkán a szocializációs<br />
közegek konfliktusával 17 jár együtt.<br />
15 A kötelező iskolai népoktatás követelményét először Luther fogalmazza meg az 1500-as<br />
években, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy általános gyakorlat lehessen. Magyarországra<br />
vonatkoztatva, az első lépést a Ratio Educationis (1777) jelentette, amely kísérletet<br />
tett az állami oktatási rendszer kialakítására. Egy 1845-ös kormányrendelet már pénzbírság<br />
kiszabását rendelte el a gyermekét nem iskoláztató szülőre. Habár a törvényi háttér és az<br />
infrastruktúra rendelkezésre állt a gyakorlatban, az iskola korántsem volt általános. Fényes<br />
Elek 1857-es statisztikája szerint Magyarországon az iskolaképes gyerekeknek mindössze<br />
61 százaléka volt az oktatási rendszerben (ugyanekkor Csehországban 93, Alsó- és Felső-<br />
Ausztriában 96-97 százalék) (Szebenyi, 2001).<br />
16 Habár a hagyományos és az új média meglehetősen sok tekintetben különböznek egymástól,<br />
a konvergencia folyamatainak köszönhetően az integráció irányába mutatnak. A tartalmak<br />
konvergenciájának eredményeképpen akár egy közegként is értelmezhetjük mindazt, ami a<br />
hagyományos és az új médiatérben megjelenik.<br />
17 A szocializációs közegek konfliktusa nem a harmadlagos-negyedleges közeg belépésével<br />
jelent meg. Az általános és kötelező közoktatás bevezetését is konfliktusok kísérték, ráadásul<br />
az iskola nem pusztán az ott töltött időt osztotta be, hanem a házi feladat révén a családi<br />
közeget is ugyanúgy gyarmatosította, ahogy napjainkban az infokommunikációs eszközök<br />
keresik helyüket a különböző terekben, így az osztálytermekben is. Az iskolában megjelenő<br />
mobiltelefonokról, multimédiás eszközökről és az ezekhez kötődő multitaskingról szóló<br />
vizsgálatok szerint minden második diák szöveges üzeneteket ír/fogad, minden negyedik<br />
közösségi oldalakat használ a tanóra alatt (Burak, 2012).<br />
38
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Magyar (média)generációk<br />
Az említett főbb szocializációs közegek mellett jelen voltak/vannak olyan terek,<br />
amelyekben szocializáció zajlik, ilyen a már említett munka világa, vagy a már eltűnt<br />
sorkatonaság is. Mindezek karaktert – önazonosságot vagy éppen külső azonosítást –<br />
társíthatnak egy-egy nemzedékhez.<br />
A harmadlagos és negyedleges szocializációs közeg befolyásoló hatásai megjelennek<br />
az egyes generációs felosztásokban is, mint a fiatal generációknak önálló<br />
karaktert adó jellemzők. A generációs felosztás sokféle lehet, főleg ami a generációs<br />
határokat illeti 18 . Nagyjából a következő generációkról beszélhetünk, megjegyezve<br />
azt, hogy a leginkább az Amerikai Egyesült Államokra és Nyugat-Európára érvényes<br />
generációs felosztások más országokban, köztük Magyarországon, nem minden<br />
esetben igazak:<br />
• Veteránok: a II. világháború előtt születettek generációja 19 , más néven csendes<br />
generáció. Ők azok, akik az elektronikus médiával többnyire fiatal felnőttként<br />
ismerkedtek meg, az infokommunikációs forradalommal legfeljebb aktív<br />
koruk végén kerülhettek kapcsolatba.<br />
• Baby boom nemzedéke: az ún. baby boom a II. világháború után következett<br />
be, a generáció határai 1946 és 1964 a U.S. Census Bureau alapján. A baby<br />
boom nemzedéke nemcsak létszámában, de évfolyamait tekintve is nagy<br />
generációnak számít, amelynek nemzedéki mivoltát a születési évek mellett<br />
kulturális tartalma 20 is meghatározza. Ez az a nemzedék, amely többnyire<br />
már gyermekkorában találkozott az elektronikus médiával, esetükben főleg<br />
a televízió óriási hatásáról beszélhetünk. Az információs társadalomba már<br />
felnőttként, aktív életük alatt kapcsolódnak be.<br />
• X generáció: a baby boom nemzedékét követő X generáció születési évszámbeli<br />
határait nehezebb meghatározni, mint az előző generációk esetében.<br />
X generációról az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig 21 , az 1980-as<br />
évek elejéig születettekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az X generáció tagjai<br />
18 Pontos határokat nem is érdemes megfogalmazni, hiszen elég nehéz amellett érvelni, hogy<br />
miért tartozik valaki, aki történetesen X év december 31-én született, más generációhoz, mint<br />
az, aki X+1 év január 1-jén született. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határokat illetően<br />
leginkább 3-4 évfolyamnyi átmeneti korosztályban kell gondolkodni.<br />
19 Tari (2010) szerint a húszas, harmincas években születettek tartoznak ide.<br />
20 Ennek a generációnak a tagjaiból kerültek ki a hippik, az 1960-as és 1970-es évek lázadó<br />
szubkultúrája, de a 1980-as évekbeli yuppie-k is.<br />
21 Coupland (1991) éppen 1965 és 1979 között értelmezi az X generációt. (Carrier et al., 2009)<br />
39
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
technikailag már az információs társadalomba születtek 22 , ami azt jelenti,<br />
hogy jó részük a különböző infokommunikációs eszközökkel már aktív korukat<br />
megelőzően, gyermekként, fiatalként ismerkedhetett meg.<br />
• Y generáció: más néven millenniumi nemzedék (Millennials, Generation<br />
We, Global Generation, the Millennial Generation, Generation Next, the Net<br />
Generation the Echo Boomers). Az Y generáció tagjai jellemzően a baby boom<br />
nemzedék és az X generáció gyermekei, akik valahol a ’70-es évek vége és a<br />
2000-es évek eleje között születtek 23 . Az Y generáció az információs társadalom<br />
generációja, akik az infokommunikációs technológiákat már gyermekkorukban<br />
elkezdik használni, ők a digitális bennszülöttek, akik számára az<br />
infokommunikációs technológia természetes dolog.<br />
• Z generáció: másképpen (inter)netgeneráció vagy éppen maga a multitaskinggeneráció,<br />
amelynek határai szintén bizonytalanok. A kezdetek beleérnek<br />
az Y generáció életkori határaiba, hiszen már a ’90-es években születettektől<br />
kezdődően beszélhetünk Z generációról egészen napjainkig 24 . Ez az a<br />
generáció, amely nem ismerte a mobiltelefonok és internet nélküli világot,<br />
szocializációs közegeiben egytől egyig végbement az információs társadalom<br />
paradigmaváltása 25 , új eszközöket, szokásokat, kultúrát teremtve.<br />
• Alfa generáció: Az előzőekhez képest még kevésbé meghatározható alfa generációról<br />
is beszélhetünk, egyes helyeken Google-generációként is hivatkoznak<br />
rájuk, mások a létüket is kétségbe vonják (Nagy – Kölcsey, 2017). Tagjai már a<br />
második évezredben 26 születtek, és egy olyan korban fognak felnőni, amelyet<br />
nem ismerhetünk, csak találgathatunk. Az infokommunikációs technológiák<br />
fejlődése óriási léptékű. Az olyan megoldások sikere, mint az SMS, és<br />
az olyanok kudarca, mint az MMS, arra figyelmeztetnek, hogy a korábbi<br />
tapasztalatok alapján a mai állapotokból nem következtethetünk a jövőre.<br />
Habár a fenti meghatározások meglehetősen elterjedtek – legfeljebb a születési évek<br />
meghatározásában vannak különbségek –, találkozhatunk más megoldásokkal is.<br />
22 Z. Karvalics az információs társadalom megszületését 1961-re teszi. (Z. Karvalics, 2007b)<br />
23 Tapscott 1997-ben megjelent munkájában a netgeneráció kifejezést az 1980-tól születettekre<br />
használja.<br />
24 A Grail Research 1995 és 2010 között születetteket értelmezi Z generációként.<br />
25 Gondoljunk akár a háztartások, akár az oktatási intézmények infokommunikációs forradalmára.<br />
26 A Grail Research 2010-től születettektől beszél alfákról.<br />
40
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Továbbá még ha egységesség is mutatkozna a fentiek tekintetében, akkor sem szabad<br />
elfeledkeznünk arról, hogy ez a generációs modell nem a magyar társadalom<br />
megértésére készült. Hasonlóságokra azért rátalálhatunk.<br />
A II. világháború előtt születettek Magyarországon is recesszióval találkoztak<br />
gyermekkorukban, ugyanúgy, mint Nyugaton a nagy gazdasági világválság hatására.<br />
A veterán nemzedék konzervatív beállítódású, a kemény munkát tisztelő,<br />
a társadalmi intézmények iránt elkötelezett ideálképe Magyarországon épp úgy<br />
élhet bennünk, mint él az Egyesült Államokban.<br />
A nyugati baby boomnak Magyarországon az 1950–1956 közötti Ratkó-korszak<br />
feleltethető meg. Ez a generáció szocializációs közegeit tekintve meglehetősen<br />
különbözik a nyugati megfelelőitől. Gyermekkorát és ifjúságát meghatározzák a<br />
szocialista ideológia által uralt iskolai és szabadidős terek. A nyugati baby boom<br />
generáció határait figyelembe véve elmondható, hogy a magyarországi 1946–1964‐es<br />
kohorsz sokkal kevésbé tekinthető televíziós nemzedéknek. Magyarországon<br />
1957‐ben indult meg, heti három adásnappal a rendszeres televíziós adás, amely<br />
10 évvel később is csupán egymillió előfizetővel bírt.<br />
A magyar X generáció derékhadát a Ratkó-unokák adják, akik még voltak úttörők,<br />
tehát a szocializmusban szocializálódtak, a rendszerváltást tinédzserként<br />
vagy fiatal felnőttként élték meg. A nyugati X generációtól való megkésettség jól<br />
érzékelhető: a magyar X generáció tagjait, ha a televízió hatását tekintjük, leginkább<br />
a nyugati baby boom nemzedékéhez hasonlíthatjuk.<br />
A magyarországi Y generáció komoly mérföldkövet jelent a generációs struktúrában.<br />
Ez a nemzedék gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek az<br />
előzőkre jellemzőek voltak. Az Y generáció már nagyrészt a rendszerváltás után éli<br />
gyermekkorát, a számítógéppel és az internettel, ha otthon nem is, az iskolában már<br />
mindenképpen találkozik. Az Y generációval kapcsolatban figyelik meg elsőként a<br />
korcsoportra általánosan jellemző média és kommunikációs multitaskingot.<br />
Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói<br />
társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági<br />
helyzetüktől fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. A nyugati országokéhoz<br />
nagyon hasonló a kínálati oldal (pl. ugyanazon világmárkák jelenléte), és a keresletben<br />
is sok a hasonlóság – a vágyak tekintetében ez inkább azonosság –, azonban<br />
gyökeresen eltérő anyagi lehetőségek jellemzőek (Székely, 2008). McCrindle és<br />
Wolfinger (2010) arról írnak, hogy a nemzedéki (közös) jellemzők mára átlépték a<br />
41
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
korábban meglévő kulturális és szociogazdasági határokat. Somlai (2011) ezt úgy<br />
fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével globális sztenderdek<br />
alakítják. Az egész társadalmi csoportot (az ifjúsági generációkat) érintő<br />
különbség az információs társadalomhoz fűződő viszony. Már az Y generációra<br />
is érvényes, de a Z generáció tagjai között teljesedik ki a digitális szocializáció, az<br />
infokommunikációs eszközök valóban az életük természetes részét képezik.<br />
A hazai munkák jellemzően megmaradnak a nemzetközi kutatási eredmények<br />
idézésénél, a generációs jellemzők, illetve még inkább a generációs határok tekintetében.<br />
Eddig egyetlen kísérlet történt a generációs logika empirikus adaptációjára<br />
a magyarországi viszonyokra vonatkozóan (Székely, 2014b). A modell legfontosabb<br />
korlátját az adja, hogy kifejezetten a médiafogyasztás jellegzetességein alapul. Ez<br />
a szűkítés azonban mindenképpen árnyalható, hiszen a generációs összehasonlító<br />
munkák is jellemzően a médiafogyasztás különbségeire építenek, sőt a nemzedékek<br />
alternatív elnevezéseiben is ezek köszönnek vissza, különösen a fiatalabbak esetében.<br />
Korábbi kutatásokban (Pintér – Székely, 2006; Székely, 2006, 2007) már foglalkoztunk<br />
a médiafogyasztás és a kor összefüggéseinek kérdésével. Ezen kutatások<br />
során a korcsoportok jellemzőit is összehasonlítottuk, és az derült ki, hogy a tizenévesek<br />
médiafogyasztása gyökeresen különbözik az idősebbekétől, olyannyira, hogy<br />
a mai fiatalok új szokásaikkal átalakíthatják az ismert médiafogyasztási világot.<br />
A médiafogyasztásban is megmutatkozó, empirikusan igazolható generációs jellegzetességeket<br />
különböző időpontokban készült kutatások adatbázisainak vizsgálata<br />
adta. A különböző időpontokat a generációs töréspontok tartósságának ellenőrzése<br />
indokolja. Ahhoz ugyanis, hogy beszélhessünk generációkról, arra is szükség van,<br />
hogy legyenek olyan közös tulajdonságaik, amelyek az idő múlásával megmaradnak.<br />
Másképpen fogalmazva és más oldalról megközelítve a kérdést, a különböző időpontokban<br />
készült felmérések alkalmazásával kontroll alatt tartható az idő hatása,<br />
például a teljes társadalmat érintő változások, így a visszaszoruló hagyományos<br />
média és a növekvő online média általi jellegzetességek.<br />
Az elemzések alapján megállapítható, hogy az életkori hatás mellett erős generációs<br />
hatás is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a legfiatalabbakat jellemző jelentős<br />
internetezési mennyiségek és magának az internetnek a fontossága a kor emelkedésével<br />
is megmarad. Az idősebbek (X és baby boom generáció) körében a nyomtatott<br />
sajtó olvasása és a tévénézés mennyiségében fedezhetünk fel tartós dominanciát. Az<br />
adatok alapján az alábbi generációs jellegzetességek rajzolódnak ki:<br />
42
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Generációk<br />
Veteránok<br />
Baby boom<br />
nemzedéke<br />
X generáció<br />
Y generáció<br />
Z generáció<br />
Alfa nemzedék<br />
Generációs határok<br />
1938-1939 előtt születettek<br />
1940-1941 és 1968-1969<br />
között születettek<br />
1970-1971 és 1978-1979<br />
között születettek<br />
1980-1981 és 1992-1993<br />
között születettek<br />
1994-1995 után születettek<br />
empirikus adatok hiányában<br />
nem vizsgálható<br />
1.7. táblázat: Médiafogyasztási generációk<br />
(Forrás: Székely, 2014b)<br />
A fenti generációs határok léte statisztikai értelemben igazolható, azaz szignifikáns<br />
különbségek vannak az egyes fenti nemzedékek médiafogyasztásában, médiához<br />
kapcsolódó viszonyában. Az empirikus adatok elemzése ugyanakkor arra is felhívja<br />
a figyelmet, hogy néhány évvel eltolt generációs határvonalak nagyon hasonló eredményeket<br />
hoznak, tehát a pontosabb határok kijelölésére ez a vizsgálati módszer<br />
nem alkalmas, vagy ilyen markáns határok nem is léteznek (Székely, 2014b).<br />
Generációs önreflexiók<br />
Az azonos időben születetteket az elméleti munkák vagy az empirikus vizsgálatok<br />
generációkba terelhetik, de vajon a külsődleges azonosítást követte-e vagy társult-e<br />
hozzá immanens azonosság? Erre a kérdésre kerestük a választ a Kutatópont csapatával<br />
2017 őszén. Több egymást követő nagymintás – hullámonként 2000 fő<br />
megkérdezésével készült – reprezentatív kutatásban arra kértük válaszadóinkat,<br />
hogy jellemezzék saját generációjukat. A veteránok saját generációjukat átlagosan<br />
66 és 87 év közé tették, a baby boom nemzedéke pedig 51 és 67 év közé helyezte<br />
saját nemzedékét. Az X generáció tagjai úgy gondolják, hogy ők átlagosan a 35 és<br />
49 év közötti korcsoportot képviselik, az Y generáció tagjai 25 és 39 év közöttinek<br />
gondolják saját korosztályukat, a Z generáció tagjai pedig 18–30 évesnek tartják<br />
saját nemzedéküket (1.4. ábra).<br />
43
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Mettől<br />
Meddig<br />
Teljes minta (N=2000)<br />
39<br />
54<br />
Veteránok (N=69)<br />
66<br />
87<br />
Baby boom nemzedéke (N=933)<br />
51<br />
67<br />
X generáció (N=338)<br />
35<br />
49<br />
Y generáció (N=499)<br />
25<br />
39<br />
Z generáció (N=162)<br />
18<br />
30<br />
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90<br />
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90<br />
1.4. ábra: Generációs önazonosítás<br />
(Kérdés: Kérem, gondoljon az Ön generációjára, nemzedékére! Az Ön megítélése<br />
szerint hány évesektől hány évesekig tart az Ön generációja?)<br />
(N 2017<br />
=2000, generációk szerinti bontás; átlagok)<br />
Tanulságos megvizsgálnunk, hogy melyek azok a közös tulajdonságok, amelyeket<br />
generációs jellegűeknek tekintenek maguk az adott nemzedékbe tartozók (Székely,<br />
2018a). A kérdőíves kutatás során azt a kérdést tettük fel a mintába kerülteknek:<br />
„Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót, ami a legjobban<br />
jellemzi az Ön generációját!”<br />
Megfigyelhetjük, hogy alapvetően háromfajta tulajdonságot sorolnak fel a válaszadók,<br />
a legjellemzőbb tulajdonságok az életkorra, az élethelyzetre/életmódra<br />
vonatkoznak, és csak ezután fordulnak elő olyan jellemzők, amelyek a szellemi vagy<br />
viselkedésbeli tulajdonságokat írják le. Habár összességében az utóbbi kategória említése<br />
gyakoribb, de tartalmukat tekintve a felsorolt jellemzők sokfélék, akár egymás<br />
ellentétei is pl. „elkeseredett” és „vidám”, így szükséges elkülönülten kezelni ezeket.<br />
Az életkorra vonatkozó képzettársítások közül a veteránok esetében egyértelműen<br />
az „idős” asszociáció szerepel a legtöbbször. Néhány esetben előfordul az<br />
„öreg” vagy a „vén” is, míg az Y és a Z generációba tartozók között a „fiatal” kapta<br />
a legtöbb említést. A baby boom generációjában az „idős/idősödő” és az „öreg”<br />
említése fordulnak elő, amelyek az asszociációk gyakoriságának sorrendjében a<br />
középmezőnyben helyezkednek el. Az X generáció a „fiatal” és a „középkorú” fo-<br />
44
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
galmakat használta magára vonatkozóan, a „fiatal” az élmezőnyben kap helyet, míg<br />
a „középkorú” inkább a lista vége felé szerepel (a „fiatalt” kétszer akkora számban<br />
említették, mint a „középkorút”).<br />
Összességében látható, hogy a legidősebbek szemében a legfontosabb a kor,<br />
ugyanis a veteránok esetében életkorral kapcsolatos jelzők az említések ötödében<br />
fordultak elő, míg a többi esetben legfeljebb minden tizedik említés kapcsolódik<br />
a korhoz (kivételt képez az Y generáció, ahol az említések 14 százaléka a korhoz<br />
kapcsolódik).<br />
Megfigyelhetjük, hogy a baby boomer és az X generáció esetében az életkorra<br />
vonatkozó tulajdonság helyett az élethelyzet kerül előtérbe. Első helyen a munkával<br />
kapcsolatos jelzőket találjuk, mind a két esetben „dolgozó”, illetve „munka” és<br />
„munkás” jelzőket (megjelenik a munkanélküli fogalma is). A baby boom generációnál<br />
jellemző a „nyugdíjas” fogalom említése, míg a családra vonatkozó kifejezések<br />
az említési lista középtáján helyezkednek el. A veteránok esetében a „nyugdíjas/<br />
kisnyugdíjas” és a „szegény” szerepel az élethelyzet leíró kategóriák között. A családdal<br />
kapcsolatos fogalmak, mint az „unokák” és „gyerekek”, kevésbé gyakoriak.<br />
Az X generációnál találjuk kiemelkedőnek a „családos” vagy a „gyermeknevelés”<br />
jelzőjét. Amelyik megjelenik még az Y és a Z generáció esetében is a leggyakoribb<br />
asszociációk között.<br />
Az Y generáció esetében a „dolgozó” („munkanélküli”), a „családos” és a „gyermeket<br />
nevelő” kifejezések azok, amelyek az élethelyzetre utalnak. A Z generáció<br />
esetében a leggyakoribb ilyen élethelyzetre utaló kifejezés a „tanul”, és csak ezt<br />
követi a „munka”, míg a gyakorisági lista végén a „család” szerepel. Ebben a két<br />
legfiatalabb generációban jelenik meg az „internet” és a „buli”, illetve „szórakozás”<br />
mint életmódra utaló jellemző.<br />
A veteránok, ha nem az életkorra és élethelyzetre vonatkozó jelzőket vizsgáljuk,<br />
közel kétszer annyiszor említenek negatív töltetű jelzőket, mint pozitív töltetűeket.<br />
A negatív képzettársítások közül egyértelműen a „betegség/betegesség” a leggyakoribb.<br />
Ezen kívül a fáradtságra, a magányosságra utaló negatív töltetű jelzők fordulnak<br />
még elő nagyobb számban. A pozitív asszociációkra vonatkozóan a „tapasztalat”,<br />
„tisztelet/becsület” azok a jelzők, amelyek gyakoriságukkal kiemelkednek a<br />
többiek közül. Jellemző, hogy a legtöbb említett pozitív tulajdonság is komoly, kevés<br />
közöttük az olyan, mint a „mosolygós”, „humoros”, amely az említések mindössze<br />
egy-egy százalékában fordul elő (1.5. ábra).<br />
45
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
idős<br />
beteges/betegség<br />
sok munka/dolgos<br />
nyugdíjas/kisnyugdíjas<br />
tapasztalt<br />
fáradt<br />
magányos<br />
öreg<br />
szegény<br />
tisztelet, becsület<br />
segítőkész<br />
család (unokák, gyerekek)<br />
nyugodt/nyugalom<br />
hagyományőrzők<br />
háborús<br />
elfogadó<br />
mezőgazdasági/gyári dolgozó<br />
problémás, undok, türelmetlen<br />
erős<br />
otthonülő<br />
összetartó<br />
15<br />
13<br />
13<br />
11<br />
10<br />
8<br />
8<br />
5<br />
5<br />
5<br />
4<br />
3<br />
3<br />
3<br />
3<br />
3<br />
3<br />
3<br />
29<br />
27<br />
32<br />
0 10 20 30 40 50<br />
1.5. ábra: A veteránok önreflexiója<br />
(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />
ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />
(N 2017<br />
=142; az egyes említések gyakorisága)<br />
A veteránokkal ellentétben a baby boomerek a nemzedékükre vonatkozó, életkoron<br />
és élethelyzeten/életmódon túlmutató asszociációikban kétszer annyi pozitív<br />
jelzőt használtak, mint negatívat. Az első két helyen a „betegség/betegesség” szavak,<br />
valamint a munkára vonatkozó „dolgos” jelző állnak, amelyek gyakorisága alig<br />
különbözik egymástól. Ezeket követően harmadikként a „szorgalmas”, illetve a<br />
„fáradt”, valamint a „tapasztalt” jelzőt találjuk hasonló említésszámban.<br />
A betegségen és a fáradtságon kívül negatívumként szerepel a generáció önjellemzésében<br />
a „magányosság” és az „elkeseredettség”, míg pozitívumként tarthatjuk<br />
számon a „kitartás”, a „becsületesség” és az „aktív/sportos” fogalmakat (1.6. ábra).<br />
46
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
(sok) munka/munkás<br />
beteg/beteges/betegség<br />
nyugdíj/nyugdíjas/kisnyugdíjas<br />
dolgos<br />
szorgalmas<br />
fáradt<br />
tapasztalt<br />
idős/idősödő<br />
család/családcentrikus<br />
kitartó<br />
öreg<br />
becsületes<br />
nyugalom/nyugodt<br />
szegény/szegénység<br />
megbízható<br />
aktív/sportos<br />
kevés nyugdíj/pénz<br />
megfontolt<br />
strapabíró/szívós<br />
munkanélküli<br />
magányos<br />
unoka<br />
megfáradt<br />
elkeseredett<br />
tisztelet/tisztelettudó<br />
céltudatos/elszánt<br />
182<br />
158<br />
146<br />
145<br />
116<br />
108<br />
106<br />
101<br />
94<br />
77<br />
74<br />
60<br />
59<br />
55<br />
52<br />
49<br />
35<br />
32<br />
32<br />
29<br />
28<br />
28<br />
27<br />
26<br />
25<br />
25<br />
0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200<br />
1.6. ábra: A baby boomerek önreflexiója<br />
(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />
ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />
(N 2017<br />
=1847; az egyes említések gyakorisága)<br />
Az X generáció alapvetően pozitív tulajdonságokat tart saját nemzedékére jellemzőnek:<br />
összességében négyszer annyi pozitív jellemzőt említettek a megkérdezettek,<br />
mint amennyi negatívat. A negatív jelzők közül nagyon hasonló arányban fordul elő<br />
a „túlterhelt”, a „fáradt”, a „kihasznált”, a „stresszes”, illetve a „pesszimista”. Ehhez<br />
képest a pozitív asszociációknak nem csupán az aránya, hanem a változatossága is<br />
jóval nagyobb. Legfontosabb ilyen jellemző az X generációval kapcsolatban, hogy<br />
„szorgalmas”, ehhez kapcsolódóan „megbízható”, a „munkabíró”, a „tettre kész”,<br />
a „dolgos” és a „teherbíró” mind-mind olyan fogalmak, amelyek a nemzedék mun-<br />
47
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
kához kapcsolódó érzéseit jelenítik meg. Emellett jellemző még az X generációra,<br />
hogy „családközpontú”, „becsületes” és „vidám” (1.7. ábra).<br />
dolgozó<br />
családos<br />
szorgalmas<br />
fiatal<br />
családközpontú<br />
gyereknevelés<br />
kitartó<br />
megbízható<br />
túlterhelt<br />
munkabíró<br />
aktív<br />
fáradt<br />
kihasznált<br />
vidám<br />
középkorú<br />
stresszes<br />
tapasztalt<br />
munkanélküli<br />
becsületes<br />
törekvő<br />
céltudatos<br />
segítőkész<br />
52<br />
45<br />
38<br />
34<br />
28<br />
27<br />
26<br />
26<br />
23<br />
22<br />
22<br />
22<br />
21<br />
20<br />
20<br />
20<br />
19<br />
17<br />
17<br />
16<br />
15<br />
87<br />
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100<br />
1.7. ábra: Az X generáció önreflexiója<br />
(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />
ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />
(N 2017<br />
=679; az egyes említések gyakorisága)<br />
Az Y generáció tagjai még az X-nél is több pozitív tulajdonságot említettek. Esetükben<br />
a pozitív-negatív arány 5:1-hez. A leggyakrabban említett negatív tulajdonságokhoz<br />
tartozik a „túlterhelt” és a „stresszes”. Olyan új, a korábbi generációk<br />
esetében nem látott tulajdonságok is megjelennek, mint a „lusta”, a „bizonytalan”<br />
vagy a „felelőtlen”. Egyik-másik negatív tulajdonságnak megtalálhatjuk a pozitív<br />
párját is az említettek között. Ilyen például a „lusta”, amellyel kapcsolatban megjelenik<br />
a „szorgalmas” (ami a legtöbbször említett tulajdonság) és az „aktív” is,<br />
a bizonytalannal szemben található a „talpraesett”, a „céltudatos”, az „ambiciózus”.<br />
48
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Emellett megjelennek olyan pozitív fogalmak is, amelyekkel az idősebb nemzedékeknél<br />
nem tapasztaltunk, ilyen például a „laza” vagy a „bulizós”, az „okos”,<br />
a „gyors”, a „kreatív” (1.8. ábra).<br />
fiatal<br />
dolgozó<br />
szorgalmas<br />
gyereknevelés<br />
családos<br />
aktív<br />
pénztelen<br />
tanult<br />
laza<br />
céltudatos<br />
családcentrikus<br />
lendületes<br />
túlterhelt<br />
internet<br />
kedves<br />
lusta<br />
ambiciózus<br />
bizonytalan<br />
modern<br />
törekvő<br />
bulizós<br />
okos<br />
vidám<br />
34<br />
32<br />
26<br />
23<br />
22<br />
22<br />
21<br />
20<br />
20<br />
20<br />
20<br />
18<br />
18<br />
17<br />
16<br />
16<br />
16<br />
16<br />
15<br />
15<br />
15<br />
52<br />
110<br />
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120<br />
1.8. ábra: Az Y generáció önreflexiója<br />
(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />
ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />
(N 2017<br />
=1025; az egyes említések gyakorisága)<br />
A legfiatalabb, Z generáció esetében is – hasonlóan az Y generációhoz – ötször annyi<br />
pozitív jellemzőt regisztráltunk, mint amennyi negatív töltetűt. Abban a tekintetben<br />
a Z generáció tagjai sem különböznek a többi generációtól, hogy a negatív töltetű<br />
képzettársítások között esetükben is megtalálhatók a túlterheltségre vonatkozó jelzők<br />
(„túlterhelt”, „stresszes”), ugyanakkor nem ezek a meghatározók. A Z generáció<br />
49
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
tagjai saját nemzedékükre vonatkozóan a „lusta” és a „felelőtlen” tulajdonságokat<br />
említették leggyakrabban negatívumként. A pozitív jelzők közül a „vidám” és az<br />
„energikus” emelkedik ki gyakoriságával. Ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy<br />
a negatív jellemzők közül jó néhánynak van pozitív párja, így a lustával szemben<br />
megtalálhatjuk a „szorgalmas”, a „lendületes”, a „tettre kész” jelzőket, az elkeseredettel<br />
szemben a „vidám” jelenik meg (1.9. ábra).<br />
fiatal<br />
buli<br />
tanul<br />
vidám<br />
lusta<br />
energikus<br />
internet<br />
munka<br />
felelőtlen<br />
törekvő<br />
szegény<br />
laza<br />
optimista<br />
tanult<br />
érdeklődő<br />
nyitott<br />
aktív<br />
barátság<br />
elkeseredett<br />
gyors<br />
modern<br />
rugalmas<br />
szorgalmas<br />
család<br />
öntudatos<br />
társasági<br />
17<br />
14<br />
13<br />
12<br />
12<br />
10<br />
10<br />
9<br />
8<br />
8<br />
8<br />
7<br />
7<br />
6<br />
6<br />
6<br />
6<br />
6<br />
6<br />
6<br />
5<br />
5<br />
5<br />
28<br />
24<br />
40<br />
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50<br />
1.9. ábra: A Z generáció önreflexiója<br />
(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót,<br />
ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!)<br />
(N 2017<br />
=308; az egyes említések gyakorisága)<br />
50
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Mindezekből megfigyelhetjük, hogy az egyes nemzedékekbe tartozók különbözőképpen<br />
ítélik meg saját generációjukat. Az önjellemzések alapján megrajzolható karakter<br />
sok esetben hasonlít az adott generációval kapcsolatos jellemzésekhez. Figyelemre<br />
méltó, hogy a generációk karakterében erőteljesen jelen lévő médiavonatkozás<br />
közvetlenül megjelenik az Y és Z generáció esetében az „internet” említésével, de<br />
a legidősebbek esetében is következtethetünk erre az „otthon ülő” kategóriát látva.<br />
Összefoglalóan tehát három tényező igazolja a generációs megközelítés létjogosultságát<br />
az ifjúságról való gondolkodásban: egyrészt a generációs logika kapcsolódik<br />
a nemzetközi szakirodalom trendjeihez, aktuális divatáramlat, ugyanakkor eredete<br />
évtizedekkel korábbi. Másrészt nem pusztán nemzetközi vonatkozása van, létezik<br />
magyar viszonyokra adaptált, empirikusan validált generációs besorolás is. Végül a<br />
generációs megközelítés a legfontosabb kérdésre reflektál: milyen az új nemzedék?<br />
51
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A 15–29 évesek főbb jellemzői 2000–2016 között<br />
Magyarországi fiatalok<br />
Az empirikus tapasztalatok alapján a magyarországi 15–29 évesek a társadalmi<br />
újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot<br />
és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel és a trendekbe illeszkedő, elköteleződés<br />
nélküli, individuális tettekkel jellemezhetők.<br />
A fiatalok túlnyomó többsége családi státuszát tekintve az egyedülálló meghatározással<br />
2016 írható le, aki még nem vált 73le a származási családról. Az egyedülállók 10<br />
16 aránya 1<br />
némileg (69-ről 73 százalékra) növekedett az elmúlt másfél évtizedben (1.10. ábra).<br />
A 2012 párkapcsolatban élők és elsősorban 72 a házasságban élők arányának 10 csökkenése<br />
17 1<br />
évtizedek óta tartó tendencia, amely a fiatalokat is érinti. Az egyedülállók arányának<br />
növekedése 2008 ellenére a fiatalok kétharmada 71 (68 százalék) házasságban 13 szeretne 13 élni. 3<br />
A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nagymintás ifjúságkutatás<br />
2004 magyarországi adatai szerint 68 a házasságot kötő fiatalok arányának 17 csökkenése<br />
13 2<br />
2012 és 2016 között megállt, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal statisztikái<br />
szerint 2000 a házasságkötések száma 69 az utóbbi években kitartóan növekedett, 22 de 7 ez 2 a<br />
növekmény elsősorban a 30 feletti korosztályt érinti.<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%<br />
nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált<br />
2016<br />
73<br />
10<br />
16<br />
1<br />
2012<br />
72<br />
10<br />
17<br />
1<br />
2008<br />
71<br />
13<br />
13<br />
3<br />
2004<br />
68<br />
17<br />
13<br />
2<br />
2000<br />
69<br />
22<br />
7<br />
2<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
1.10. ábra: Családi állapot<br />
nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált<br />
(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)<br />
(N 2000-2016<br />
=8000; százalékos megoszlás)<br />
52
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
A házasság mellett a gyermekvállalásra mint elköteleződésre vágynak a magyarországi<br />
fiatalok, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves korosztály<br />
14 százalékának van csupán gyermeke. A gyermekvállalás akadályát a megkérdezettek<br />
továbbra is elsősorban anyagi okokra vezetik vissza.<br />
A magyarországi tizen-, huszonévesek kifejezetten aktívak a munkaerőpiacon.<br />
2016-ban a megkérdezett fiatalok 54 százaléka dolgozott, és ez az arány erős növekedést<br />
mutat a négy évvel korábbi felvételben tapasztalt 40 százalékhoz képest. Az<br />
aktivitás növekedésével együtt tovább csökkent az oktatásban részesülők aránya,<br />
azonban a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok aránya is jelentősen csökkent<br />
2012‐höz viszonyítva (1.11. ábra). Az elmúlt években nem pusztán az oktatási rendszeren<br />
belüli fiatalok arányának csökkenését figyelhettük meg, hanem a tanulási<br />
vágy tekintetében is folyamatos csökkenést láthattunk. 2016-ban a 15–29 évesek<br />
alig harmada (31 százalék) kívánt továbbtanulni, vagy csak tanulni még valamit.<br />
tanul dolgozik tanul és dolgozik egyik sem munkanélküli<br />
100%<br />
80%<br />
8 7 10<br />
11 10<br />
10<br />
5 9 2<br />
3<br />
10<br />
6<br />
60%<br />
38 35<br />
37 48<br />
40%<br />
20%<br />
37 39 41<br />
34<br />
0%<br />
2004 2008 2012 2016<br />
1.11. ábra: Tevékenységszerkezet<br />
(Kérdés: Ön jelenleg [fő tevékenységét tekintve vagy melléktevékenységként] dolgozik,<br />
akár bejelentve, akár nem, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként? És melyiket tekinti<br />
fő tevékenységének mindezek közül? És Ön... emellett tanul, részt vesz valamilyen szervezett,<br />
iskolarendszerű képzésben is? És Ön...emellett dolgozik is? Összevont értékek)<br />
(N 2004-2016<br />
=8000; százalékos megoszlás)<br />
53
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A jövőbeli tanulási tervekhez hasonló arányban vannak jelen a külföldi munkavállalási<br />
tervek. Habár a különböző adatfelvételi hullámok eltérő módszerekkel végezték<br />
a migrációs potenciál megbecslését, elmondható, hogy a külföldi munkavállalást<br />
tervezők aránya 2012-ig emelkedik, majd stagnál. A külföldi munkavállalás domináns<br />
oka az anyagi lehetőségek bővítése, a fiatalok 69 százaléka a jobb megélhetés<br />
reményében hagyná el az országot. A visszatartó tényezők is változatlanok. A fiatalok<br />
szerint az itthon maradás mellett szólnak a családi és baráti kapcsolatok,<br />
valamint a hazaszeretet.<br />
Habár az utóbbi időszakban változatlan a külföldre költözést tervezők aránya, az<br />
itthoni boldogulásnak jobbak az esélyei. Az anyagi helyzet szubjektív megítélésében<br />
a 2012-es adatokhoz képest jelentősen emelkedett a beosztással jól kijövők aránya,<br />
2016<br />
és ezzel párhuzamosan 7<br />
csökkent 43 a „hónapról hónapra 31 anyagi gondjaink 9 2 vannak” 8<br />
kategóriát választóké. Összességében elmondható, hogy a fiatalok felének (50 százalék)<br />
komolyabb anyagi gondoktól mentes élete van. Fentebb már láthattuk, hogy a<br />
2012 6<br />
32<br />
35<br />
15 4 8<br />
közérzet<br />
2008 6általános mutatói 43 (múlt, jelen, jövő) is javultak 2016-ban. 34 A jövedelmi 12 helyzet 2 3<br />
szubjektív megítélésének értékelése azt mutatja, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint<br />
2004 9<br />
45<br />
33<br />
10 2 1<br />
jobb helyzetben vannak, mint négy vagy nyolc éve. Habár a változás trendje biztató,<br />
azonban 2000 5 a 2004-ben tapasztalt 39 elégedettségi szintet nem 38 sikerült elérni – akkor 12 a 3 15–29 3<br />
évesek 54 százaléka sorolta magát a két leginkább elégedett csoportba (1.12. ábra).<br />
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%<br />
gondok nélkül élnek<br />
éppenhogy<br />
kijönnek a jövedelmükből<br />
nélkülözések között élnek<br />
beosztással jól kijönnek<br />
hónapról-hónapra hónapraanyagi gondjaik vannak<br />
nem tudja, nem válaszolt<br />
2016<br />
7<br />
43<br />
31<br />
9<br />
2<br />
8<br />
2012<br />
6<br />
32<br />
35<br />
15<br />
4<br />
8<br />
2008<br />
6<br />
43<br />
34<br />
12<br />
2<br />
3<br />
2004<br />
9<br />
45<br />
33<br />
10<br />
2 1<br />
2000<br />
5<br />
39<br />
38<br />
12<br />
3<br />
3<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
gondok nélkül élnek<br />
1.12. ábra: Szubjektív anyagi helyzet<br />
(Kérdés: Összességében hogy érzi, Önök anyagilag hogyan élnek?)<br />
éppen hogy kijönnek a jövedelmükből<br />
nélkülözések között élnek<br />
beosztással jól kijönnek<br />
(N 2000-2016<br />
=8000; százalékos megoszlás)<br />
hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak<br />
nem tudja, nem válaszolt<br />
54
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Az elmúlt másfél évtized leglátványosabb trendje a digitális kultúra kiteljesedése.<br />
Az ezredforduló óta eltelt évek alatt a 15–29 évesek szabadidejének eltöltésében egyre<br />
meghatározóbb szerepet kaptak a „képernyős” tevékenységek. A tévé mellé felzárkóztak,<br />
majd átvették a vezető szerepet a számítógépek, laptopok, okostelefonok<br />
képernyői. A digitalizált szabadidő helyfüggetlen, és mégis helyhez, elsősorban az<br />
otthonokhoz köthető. A digitális világ nem elsősorban az aktív szabadidő rovására<br />
növekedett, a sportolási aktivitás látványosan nem csökkent, inkább stagnált a<br />
vizsgált időszakban (a korosztály nagyjából harmada sportol a kötelező testnevelésórákon<br />
kívül is). Ugyanakkor 2000–2016 között folyamatosan és látványosan<br />
csökkent a kultúrafogyasztás fizikai helyszíneinek látogatása.<br />
Nem csupán a népszámlálások, hanem a nagymintás ifjúságkutatás által érintett<br />
másfél évtized adatain is érzékelhetjük a vallásosság lassú visszaszorulását. Ezt elsősorban<br />
az egyháziasan vallásos fiatalok arányának csökkenésében érhetjük tetten,<br />
amely 10-ről 6 százalékra csökkent 2000–2016 között. Hasonló folyamatosság látható a<br />
magukat nem vallásosként azonosítók arányának növekedésében, amely 28-ról 41 százalékra<br />
változott ebben az időszakban. A vallásossággal ellentétben erős és erősödő<br />
magyarságtudat jellemzi a magyarországi fiatalokat, a megkérdezettek 97 százaléka<br />
magyarnak vallotta magát 2016-ban. A nemzeti hovatartozás mellett növekedett azok<br />
aránya, akik számára fontos a hazájuk és a magyarságuk, valamint a magyar nyelvvel,<br />
a magyar néppel kapcsolatban is pozitív véleményt fogalmaztak meg.<br />
A rövid összefoglaló elemzést a nemzedék problémaérzékelésével zárjuk. Az<br />
ifjúság legégetőbb problémájának feltérképezésére a nagymintás ifjúságkutatás adatfelvételeikor<br />
– bár eltérő módszertani megoldásokkal, de – rendre sor került. A korábbi<br />
évek adataival összevetve a 2016-os eredményeket vizsgálva megfigyelhetjük,<br />
hogy a problémaérzékelésben az ezredfordulón a munkanélküliség, a lakáshelyzet<br />
megoldatlansága és a pénztelenség szerepelnek a leggyakrabban említett problémák<br />
között. Az olyan kevésbé konkrét problémacsoportok, mint a céltalanság, sorrendben<br />
csupán a tizedik volt. 2008-ban még mindig a munkanélküliség szerepelt az<br />
első helyen, de a céltalanság és a kilátástalan, bizonytalan jövő már az élmezőnyben<br />
kapott helyet, amelyek szerepe 2016-ra tovább erősödött. Mindebből megállapíthatjuk,<br />
hogy ma a fiatalok számára kevésbé határozhatók meg pontosan nemzedékük<br />
problémái (1.8. táblázat).<br />
55
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
sorrend<br />
2008-as<br />
probléma<br />
2012-es<br />
problémák<br />
2016-os<br />
problémák<br />
százalék<br />
százalék<br />
százalék<br />
1.<br />
pénztelenség,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés,<br />
létbizonytalanság<br />
39<br />
pénztelenség,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés,<br />
létbizonytalanság<br />
38<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
43<br />
2.<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
38<br />
kilátástalan,<br />
bizonytalan<br />
jövő<br />
31<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
37<br />
3.<br />
kilátástalan, bizonytalan<br />
jövő<br />
18<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
25<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
19<br />
4.<br />
drogok,<br />
kábítószerek<br />
elterjedése<br />
13<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
19<br />
drogok,<br />
kábítószerek<br />
elterjedése<br />
14<br />
5.<br />
céltalanság,<br />
nem tudják,<br />
mit akarnak<br />
11<br />
drogok,<br />
kábítószerek<br />
elterjedése<br />
14<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
12<br />
1.8. táblázat: Problémák<br />
(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon melyik az ifjúság legégetőbb problémája?<br />
És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)<br />
(N 2008-2016<br />
= 8000; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)<br />
Jogos kérdés lehet, hogy ennek a konkrétumokat egyre inkább nélkülöző problémaazonosításnak<br />
milyen okai lehetségesek. Jelen munka keretei nem adnak lehetőséget<br />
ennek a kérdésnek az átfogó elemzésére, mindenesetre a következő szempontokat<br />
látjuk indokoltnak megemlíteni egyfajta vizsgálatra érdemes hipotézisként: 1. az individualizáció,<br />
a szabadidő és általában az élet digitalizációja, egyben virtualizációja<br />
rontja a társadalmi látásviszonyokat (vö. Angelusz, 2000), így az egyén kevésbé<br />
56
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
érzékeli a társadalmi folyamatokat; 2. a bizonytalan világban a problémák maguk<br />
is kevésbé szilárdak, illékonyabbak, amit a fiatalok jól érzékelnek, és a kérdésre<br />
válaszolva hasonlóan nehezen definiálható problémacsokrokat neveznek meg;<br />
3. végül nem szabad kizárnunk annak lehetőségét – és ezt erősítik az elégedettségi<br />
dimenziókban megfigyelhető pozitív változások –, hogy az ifjúsági életszakasz vált<br />
egész egyszerűen kevésbé terheltté, így inkább a személyiséghez jobban kapcsolódó<br />
problémák kerültek előtérbe.<br />
Külhoni magyar fiatalok 27<br />
A külhoni magyar ifjúságra vonatkozó kutatások (2001 és 2016) eredményeinek<br />
értelmezéséhez fontos leszögezni, hogy az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak,<br />
ami a módszertani különbözőségből fakad 28 . Az összehasonlíthatóság korlátai<br />
ellenére világosan kimutatható, hogy a külhoni magyar 15–29 éveseket sem hagyta<br />
érintetlenül ez a másfél évtized.<br />
A magyarországi tapasztalatokhoz hasonlóan a külhoni régiókban csökkent a házasságban<br />
élők aránya, egyedüli kivételt Kárpátalja jelent, ahol a házasok továbbra is jelentős<br />
arányt képviselnek a 15–29 évesek között. A 2001-es adatokban Vajdaságon kívül még<br />
az összes határon túli régióban meghaladta a 20 százalékot a házasok aránya, 2016-ra<br />
már csak Kárpátalján van így, ahol a többlet a nőtlen/hajadon (62 százalék) válaszadók<br />
magasabb, illetve az élettársi kapcsolatban élő (4 százalék) válaszadók 29 alacsonyabb arányából<br />
fakad (1.13. ábra). A családtervezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a 2001‐es<br />
és a 2016-os adatok alapján a kétgyerekes családmodellt tartják a fiatalok ideálisnak,<br />
a válaszadók több mint 55 százaléka ebben gondolkodik. Kivételt jelent Felvidék, ahol a<br />
kétgyerekes családot csupán a válaszadók 45 százaléka, a gyermek nélküli életstratégiát<br />
a válaszadók kb. 10 százaléka jelölte meg.<br />
27 A szerző köszönetét fejezi ki Szanyi-F. Eleonórának, aki összegezte a 2001-es és a 2016-os<br />
külhoni kutatások összehasonlításának főbb tanulságait.<br />
28 A kutatás tervezésekor választásra kényszerültünk, hogy a 2016-os magyarországi vagy a<br />
2001-es határon túli kutatást kezeljük alapként, az összevetés miatt a magyarországi kutatás<br />
mellett döntöttünk, így a 2001-es kutatással való összevethetőség lehetősége csökkent.<br />
29 Az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli a másik három régióban, mintegy<br />
háromnegyedük nőtlen vagy hajadon.<br />
57
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
nőtlen, hajadon házas élettársi kapcsolatban él elvált özvegy nem tudja, nem válaszol<br />
Magyarország<br />
74<br />
10<br />
16<br />
Felvidék<br />
69<br />
16<br />
12<br />
1 2<br />
Kárpátalja<br />
62<br />
32<br />
4<br />
10<br />
1<br />
Erdély<br />
76<br />
13<br />
9<br />
2<br />
Vajdaság<br />
77<br />
12<br />
9<br />
11<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
1.13. ábra: Családi állapot<br />
(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?)<br />
(N Magyarország<br />
=8000, N Felvidék<br />
=1000, N Kárpátalja<br />
=500, N Erdély<br />
=2000,<br />
N Vajdaság<br />
=500; százalékos megoszlás)<br />
Az adatok alapján az látható, hogy 2001–2016 között jelentősen nőtt az oktatási rendszerben<br />
lévő külhoni magyar fiatalok aránya. A 2016-os adatok alapján elmondható,<br />
hogy minden régióban a külhoni magyar fiatalok legalább harmada tanul jelenleg a fő<br />
tevékenységét tekintve. A legalacsonyabb tanulói arányokat Felvidéken figyeltük meg<br />
(33 százalék), míg az erdélyi fiatalok körében voltak legtöbben a képzési rendszerben<br />
(48 százalék). Vajdaság (39 százalék) és Kárpátalja (39 százalék) esetén a magyarországi<br />
(38 százalék) arányokhoz hasonló arányokat rögzíthettünk. 2001-ben még Vajdaságban<br />
(40 százalék) voltak a legtöbben a képzési rendszerben, és Székelyföldön tanultak a<br />
legkevesebben (22 százalék). A többi régióban a 25–35 százalék között mozgott az oktatásban<br />
jelen lévők aránya. Ennek megfelelően a munkaerőpiaci aktivitás összességében<br />
csökkent másfél évtized alatt, 2016-ban Erdélyben volt a legalacsonyabb (42 százalék),<br />
és Felvidéken a legmagasabb (54 százalék). Fontos pozitív folyamat, hogy csökkent a<br />
munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is kimaradó fiatalok aránya, amely a 2001-es<br />
adatokban többnyire meghaladta a 10 százalékot, míg 2016-ban 7 és 11 százalék között<br />
mozgott a vizsgált régiókban (1.14. ábra).<br />
58
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
munkanélküli egyik sem tanul és dolgozik dolgozik tanul<br />
100%<br />
80%<br />
3 3 1 2 2<br />
10 10<br />
12<br />
11 8<br />
6 5 10<br />
14<br />
15<br />
60%<br />
47<br />
51 46 34 45<br />
40%<br />
20%<br />
34<br />
29<br />
33<br />
38<br />
31<br />
0%<br />
Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />
1.14. ábra: Tevékenységszerkezet<br />
(Kérdés: Ön jelenleg …?)<br />
(N Magyarország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N Kárpátalja<br />
= 500,<br />
N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlása)<br />
A két kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi munkavállalást tervezők<br />
aránya jelentősen nőtt, kivételt jelent Felvidék, ahol csupán néhány százalékos<br />
eltérés mutatkozott. A kárpátaljai magyar fiatalok foglalkoznak leginkább a külföldi<br />
munkavállalás gondolatával, több mint kétharmaduk szeretne a jövőben más<br />
országban munkát vállalni. Az erdélyiek 57 százaléka, a vajdaságiak 53 százaléka<br />
szintén külföldön dolgozna, míg a felvidékiek közül a többi régióban élő társaikhoz<br />
képest kevesebben (39 százalék) tervezik ezt. 30 2001-ben Belső-Erdély esetén volt a<br />
legmagasabb (52 százalék) a külföldi munkavállalást fontolgatók aránya, Kárpátalján<br />
ekkor még a fiatalok 41 százaléka tervezte, hogy szülőhelyétől távol vállal munkát.<br />
A vajdasági, a székelyföldi és a felvidéki magyar fiatalok mutattak legkevésbé érdeklődést<br />
a külföldi munka iránt, nagyjából egyharmaduk foglalkozott ezzel.<br />
Az elmúlt másfél évtized alatt az önbesoroláson alapuló magyar identitás némileg<br />
gyengült a határon túli régiókban, Felvidéken azonban erőteljes asszimiláció<br />
30 A magyarországi munkavállalási tervekkel külön kérdés foglalkozott, ami arányaiban<br />
nagyon hasonló képet mutat. Magyarországon leginkább a kárpátaljai fiatalok szeretnének<br />
dolgozni (72 százalék), utánuk a legnagyobb arányban a vajdasági fiatalok fontolgatják<br />
ugyanezt (60 százalék). Az erdélyi 15–29 évesek közel fele (47 százalék) szeretne a jövőben<br />
Magyarországon dolgozni, míg a felvidékiek kétötödének tervei között szintén szerepel a<br />
jövőbeni magyarországi munkavállalás.<br />
59
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
tapasztalható a magyar fiatalok között. 31 A nemzeti önbesorolás a vizsgált régiók<br />
közül csak Felvidék esetében jelzi az identitás változását, 2001-ben a magukat<br />
magyarként definiálók aránya Felvidéken 95 százalék volt, 2016-ban 77 százalék<br />
(1.15. ábra). A régióra jellemző erős asszimilációra már a 2011-es szlovákiai<br />
népszámlálási adatok is felhívták a figyelmet (Gyurgyík, 2014). A többi régióban<br />
2001-hez hasonlóan 2016‐ban is a válaszadók több mint 95 százaléka magyarnak<br />
tekintette magát. Ugyanakkor a magyarként való önazonosítás változatlanságával<br />
együtt nemcsak Felvidéken gyengül a magyar nemzethez való tartozás kognitív<br />
és affektív viszonyulása. 2001-ben mindenhol meghaladta a 90 százalékot azoknak<br />
az aránya, akik szerint a helyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek.<br />
A 2016-os eredmények alapján minden régióban csökkenést tapasztalhatunk. Legkisebb<br />
arányban a felvidékiek (67 százalék), legnagyobb arányban a kárpátaljai<br />
magyar fiatalok (91 százalék) tekintik a magyar nemzet részének a helyi magyarságot.<br />
Erdélyben és Vajdaságban ennél némileg alacsonyabb, de meggyőző többségű<br />
az arány (85–88 százalék). Fontos azt is megjegyezni, hogy Kárpátalja kivételével<br />
a fiatalok legalább fele úgy gondolja, hogy a helyi magyar közösség a többségi<br />
nemzet részét képezi.<br />
31 Részletesebb elemzés szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, ebben mekkora szerepe van<br />
az anyanyelvi oktatásnak. A külhoni régiók közül egyedül Felvidéken csökkent 2001 óta a<br />
magyar nyelvű alapfokú oktatásban részt vevő fiatalok aránya. 2001–2016 között a kizárólag<br />
magyar nyelven és a vegyes nyelven folyó alapfokú képzések arányai megváltoztak. Belső-Erdélyben<br />
és Vajdaságban növekedett a kizárólag magyarul tanulók aránya, Felvidéken viszont<br />
csökkent a magyar általános iskolába járó tanulók aránya.<br />
60
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />
magyar<br />
77<br />
97<br />
95<br />
96<br />
98<br />
roma<br />
1<br />
4<br />
2<br />
szlovák/ukrán/román/szerb<br />
4<br />
2<br />
2<br />
28<br />
egyéb<br />
1<br />
1<br />
1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
1.15. ábra: Nemzeti identitás<br />
(Kérdés: Ön milyen nemzeti hovatartozásúnak vallja magát? Több választ is jelölhet!)<br />
(N Magyarország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N Kárpátalja<br />
= 500,<br />
N Erdély<br />
= 2000, N Vajdaság<br />
= 500; százalékos megoszlása)<br />
A nemzeti identitás szempontjából is fontos vallásosság mértéke összességében<br />
inkább stagnált, Felvidéken valamelyest csökkent, és kismértékben nőtt Kárpátalján.<br />
2001-ben az erdélyi és kárpátaljai válaszadók negyede nyilatkozott úgy, hogy<br />
vallásos, és az egyház tanításait követi, ami hasonlóan alakult 2016-ban is, azzal<br />
a különbséggel, hogy Kárpátalján többen éreznek így, a magyar fiatalok 31 százaléka.<br />
Felvidéken jelentős különbséget láthatunk: a 2001-es közel 20 százalékról<br />
10 százalékra esett vissza az egyházi értelemben vallásosak aránya, míg Vajdaságban<br />
érdemben nem változott (12 vs. 13 százalék). A „maguk módján” vallásosak<br />
aránya mérséklődött, 54–65 százalék között mozgott 2001-ben és 40–57 százalék<br />
között 2016-ban.<br />
A 2016-os eredmények alapján a 15–29 évesek „a fiatalok” legégetőbb problémájaként<br />
az anyagi nehézségeket azonosították leggyakrabban. Mint az alábbiakban<br />
láthatjuk (1.9. táblázat), egyedül Erdély esetében szerepel más (az alkohol elterjedése)<br />
az élen, a többi esetben az „anyagi nehézségek, létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés”<br />
képezi a fiatalok szerint az első számú problémát. Az öt leggyakrabban<br />
említett problémát tekintve megállapíthatjuk, hogy az anyagi jellegű nehézségek<br />
61
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
mindenhol szerepelnek, és ugyanez a helyzet az alkohol elterjedésével. Négy esetben<br />
szerepel az első ötben a bizonytalanság, és három-három esetben a céltalanság,<br />
valamint a munkanélküliség.<br />
Sorrend<br />
Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság<br />
1.<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
43<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
50<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
30<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
22<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
29<br />
2.<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
37<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
35<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
24<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
21<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
22<br />
3.<br />
céltalanság,<br />
nem<br />
tudják, mit<br />
akarnak<br />
19<br />
céltalanság,<br />
nem<br />
tudják, mit<br />
akarnak<br />
16<br />
munkanélküliség,<br />
elhelyezkedési<br />
nehézségek<br />
24<br />
anyagi nehézségek,<br />
létbizonytalanság,<br />
szegénység,<br />
elszegényedés<br />
20<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
19<br />
4.<br />
drogok, kábítószerek<br />
elterjedése<br />
14 bűnözés 15<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
16<br />
céltalanság,<br />
nem<br />
tudják, mit<br />
akarnak<br />
15<br />
bizonytalanság,<br />
kiszámíthatatlan<br />
jövő<br />
14<br />
5.<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
12<br />
alkohol<br />
elterjedése<br />
15<br />
drogok, kábítószerek<br />
elterjedése<br />
15<br />
1.9. táblázat: Problémák<br />
elvándorlás,<br />
külföldre<br />
vándorlás<br />
15<br />
elvándorlás,<br />
külföldre<br />
vándorlás<br />
(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon/itt, ebben az országban melyik az ifjúság<br />
legégetőbb problémája? És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?)<br />
(N Magyarország<br />
= 8000, N Felvidék<br />
= 1000, N Kárpátalja<br />
= 500, N Erdély<br />
= 2000,<br />
N Vajdaság<br />
= 500; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása)<br />
13<br />
62
Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai<br />
A külhoni régiókra vonatkozóan megállapítható, hogy az ezredfordulón a magyarországi<br />
eredményekhez hasonlóan a munkanélküliség aggasztotta leginkább a fiatalokat,<br />
amit a legtöbb térségben a kilátástalan jövő és a pénztelenség követtek.<br />
A 2001 és 2016 közötti változásról elmondható, hogy a 15–29 évesek továbbra is az<br />
egzisztenciális kérdéseket emelték ki, bár kevésbé látják problémának a munkavállalást,<br />
inkább az anyagi biztonság megteremtése miatt aggódnak. Összességében<br />
megállapítható, hogy az ezredfordulót követően a konkrét problémák kevésbé<br />
kerültek elő, ezzel párhuzamosan gyakrabban említették a válaszadók azokat a<br />
problématípusokat, amelyek életérzést közvetítenek, ebből adódóan megoldásuk is<br />
összetettebb (1.9. táblázat).<br />
63
Húsz év –<br />
az ifjúságkutatás<br />
története<br />
Magyarországon<br />
Az ifjúságkutatások története nem az elmúlt két évtizedben kezdődött Magyarországon,<br />
azonban kétségtelenül az ezredfordulón startoló nagymintás ifjúságkutatás<br />
a legjelentősebb hazai kutatási program. Bauer és munkatársai (2017) Katona Katalin<br />
1965-ben megjelent tanulmányára hivatkoznak (Katona, 1965), mint az első olyan<br />
műre, amely ifjúságszociológiai utalásokat és problémafeltevéseket tartalmazott.<br />
Az ifjúság megismerését célzó tudományág az 1956 utáni megtorlás éveit követően<br />
a magyar szociológiával együtt született újjá és fejlődött. A rendszerváltás előtti<br />
vizsgálatok szorosabban vagy lazábban, de kötődtek az állampárt intézményrendszeréhez,<br />
azonban tartalmukban jellemzően igyekeztek távolodni a kommunista<br />
ideológiától. Az első szakmai műhelyek, amelyek ifjúságkutatással (is) foglalkoztak,<br />
a kommunista állampárthoz kötődően, illetve szervezetein belül működtek. Ilyen<br />
volt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Társadalomtudományi Intézetében<br />
működő Ifjúságkutató Csoport, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség<br />
(KISZ) által létrehozott Ifjúságkutató Csoport. Ezenkívül az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának<br />
Ifjúságkutatási Részlege, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál a Sajtó- és<br />
64
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Közvéleménykutató Osztály, illetve a Tömegkommunikációs Kutatóintézet, amelyek<br />
ifjúsági tematikájú, többnyire társadalomtudományi alapkutatásokat végeztek (Diósi<br />
– Székely, 2008).<br />
Az ifjúságkutatás kezdeti tematikája Magyarországon pedagógiai fókuszú volt; az<br />
ekkor születő kutatások elsősorban arra kerestek választ, hogy a felnövő nemzedékeket<br />
megértve miképpen lehet tagjait a szocialista társadalomba integrálni. Nagy<br />
hangsúlyt kapott az ifjúság világnézeti politikai nézőpontból való elemzése (Csákó,<br />
2004; Bauer et al., 2017). Az 1970-es években e tematika kiszélesedett, kifejezetten<br />
kutatásmódszertani kérdések, illetve az ifjúság életmódjával kapcsolatos kérdéskörök<br />
is megjelentek. Ekkor került sor például az első ifjúsági időmérleg-vizsgálatra<br />
is (Gazsó et al., 1971).<br />
Az állam által közvetlenül vagy közvetetten szervezett kutatásokon kívül Magyarország<br />
bekapcsolódott olyan nemzetközi felmérésekbe is, mint a HBSC (Health<br />
Behaviour In School-aged Children), amelynek keretében 1985-től négyévenként<br />
hazánkban is készül adatfelvétel az általános és középiskolások tanulói között az<br />
egészséggel, közérzettel és életmóddal összefüggő tényezők feltárására.<br />
A rendszerváltást követően az állampárt által létrehozott szervezetek és kutatócsoportok<br />
részben megszűntek, részben átalakultak. A kutatási szektorban<br />
megjelentek a magánvállalkozások, ezzel párhuzamosan a kutatások tematikája is<br />
megváltozott. Az ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök mellett<br />
helyet kapott a rendszerváltás hatásainak elemzése (Gazsó – Stumpf, 1992), valamint<br />
az ifjúsági életszakasz vizsgálata is (Gábor, 1992). A rendszerváltást követő<br />
évtized közepén két fontosabb ifjúságkutatási program is elindult: 1995-ben startolt<br />
az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs), az európai<br />
iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és drogfogyasztási szokásairól, valamint 1997-ben<br />
indultak el az ifjúsági korszakváltás elmélete alapján lebonyolított Sziget-kutatások<br />
(Gábor, 2000).<br />
A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE<br />
Az ezredforduló fontos változást hozott az ifjúságkutatás területén. Az Ifjúsági és<br />
Sportminisztérium az ezredfordulón megalapította a Nemzeti Ifjúságkutató In-<br />
65
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
tézetet 1 , ahol nagymintás ifjúságkutatási program indult. A kutatás a 15–29 éves<br />
magyarországi fiatalokat vizsgálta 8000 fős minta alkalmazásával. A kutatás lebonyolításában<br />
a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több, ifjúságkutatással, illetve<br />
annak határterületeivel foglalkozó műhely vett részt (MTA Szociológiai Intézet,<br />
MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet, Századvég – Politikai<br />
Iskola Alapítvány). Az ezredfordulón készült kutatás adatfelvételét a Központi Statisztikai<br />
Hivatal végezte. A kutatás vezetői Laki László, Bauer Béla, Fábri István,<br />
Gábor Kálmán, Gazsó Tibor, Nemeskéri István és Szabó Andrea voltak.<br />
A kutatás eredményeit gyorsjelentés (Laki et al., 2001) és tanulmánykötet (Szabó<br />
et al., 2002), valamint CD-melléklet formájában publikálták. Az Ifjúság2000 kutatás<br />
fontos mérföldkő, hiszen nagyszámú mintán átfogó tapasztalatokat tudott megmutatni<br />
arról, hogy milyen változások zajlottak az ifjúság körében a rendszerváltás<br />
óta eltelt évtizedben. A társadalmi átalakulás ebben az évtizedben gyors és drámai<br />
volt. A gazdasági különbségek a korábbi évtizedekben tapasztaltakhoz képest óriásira<br />
nőttek, a családalapítás és gyermekvállalás ideje kitolódott, mérhetővé vált a<br />
digitális kultúra, ahol a számítógéphez és internethez való hozzáférés alapvetően<br />
az anyagiak függvénye volt.<br />
A következő évben került sor a MOZAIK2001 elnevezésű kutatásra, amely a<br />
határon túli 15–29 éves magyar és a velük egy térségben élő többségi nemzethez<br />
tartozó fiatalokat vizsgálta. A kutatásba bekapcsolódtak az Ifjúság2000-ben részt<br />
vett anyaországi műhelyeken kívül a határon túli magyar társadalomtudományi<br />
kutatóműhelyek is (BBTE – Szociológiai Tanszék; Max Weber Társadalomkutatásért<br />
Alapítvány; KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja; Fórum<br />
Társadalomkutató Intézet; Limes Társadalomkutató Intézet; Magyarságkutató Tudományos<br />
Társaság). A kutatás során az öt régióban 5500 magyar és 2000 többségi<br />
nemzethez tartozó fiatalt kérdeztek meg.<br />
A 2000-eshez hasonló módszertannal készült Ifjúság2004 kutatás fontos változásokat<br />
mutatott az ezredforduló eredményeihez viszonyítva. A friss eredmények<br />
– mások mellett – azt is megmutatták, hogy az élettársi kapcsolatok szerepe tovább<br />
növekedett a párkapcsolatokban, és nőttek a különbségek a kulturális javakhoz<br />
való hozzáférésben. A 2004-es kutatásban kiemelt témaként megjelent a fiatalok<br />
viszonyulása a fogyatékkal élőkhöz. A kutatás eredményeit gyorsjelentésben (Ba-<br />
1 Az 1999. évi költségvetésben különítettek el először forrást ifjúságtudományi kutatások támogatására.<br />
Ez, illetve a 2000-es költségvetési törvény által kijelölt forrás teremtette meg a<br />
lehetőséget a nagymintás ifjúságkutatás elindítására (Nagy – Szeifer, 2016).<br />
66
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
uer – Szabó, 2005) mutatták be, illetve helyzetelemzés készült a Nemzeti Ifjúsági<br />
Stratégia megalkotásához. A stratégia 2009-es elfogadása ilyenformán bizonyította<br />
a kutatás létjogosultságát (Bauer et al., 2017).<br />
A 2008-as nagymintás adatfelvételt kvalitatív kutatással alapozták meg, a kérdőív<br />
tematikájában a politikai szocializáció vizsgálata került előtérbe. A kutatás eredményei<br />
felhívták a figyelmet a demokrácia értékének fontosságára az ifjúság körében.<br />
A családalapítás és gyermekvállalás ideje még későbbre tolódott, ezzel párhuzamosan<br />
az oktatási rendszerben lévők aránya nőtt (Bauer et al., 2017). A 2008-as kutatás<br />
eredményei azt mutatják, hogy az ezredfordulóhoz képest sok tekintetben romlott<br />
a fiatalok helyzete: elsősorban a saját nemzedékükre vonatkozó reflexiók, illetve a<br />
társadalmi közérzet dimenziói mutattak romlást. A 2008-as kutatásból gyorsjelentés<br />
(Bauer – Szabó, 2009) és egy, az addigi adatfelvételi hullámok (2000, 2004, 2008)<br />
tapasztalatait összefoglaló tanulmánykötet (Bauer – Szabó, 2011) készült.<br />
Az Ifjúság2004 és Ifjúság2008 kutatásokat az időközben több szervezeti változáson<br />
áteső Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2 készítette, más kisebb kutatások mellett, kormányzati<br />
megrendelésre. Az állami kutatóműhely leépítését követően a Társadalomkutató<br />
Kft. és a Kutatópont Kft. folytatta a kutatássorozatot. 2012-ben állami<br />
megrendelés hiányában, szinte teljes egészében piaci forrásokra alapozva készítették<br />
el a soron következő vizsgálatot Magyar Ifjúság 2012 néven. Az új konstrukció<br />
lendületet adott az eredmények részletesebb bemutatásának is. A 2012-es kutatás<br />
adatait felhasználva a gyorsjelentés mellett napvilágot látott négy tanulmánykötet<br />
is (Székely 2013; Nagy – Székely 2014a; Nagy – Székely 2014b; Nagy – Székely 2016).<br />
A 2012-es kutatás a módszertan és a kérdéskörök tekintetében idomult az előzményekhez,<br />
néhány fontos változással. Ezek közül a legjelentősebb a digitális kultúrával<br />
foglalkozó blokk, amely a korábbinál lényegesen részletesebb kép megalkotását teszi<br />
lehetővé. Az eredményekből egyértelműen kirajzolódik a gazdasági világválság hatása:<br />
az elégedettségi dimenzióban mindenhol csökkenést, a jövőképben depresszív<br />
hangulatot regisztrálhattunk.<br />
A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a korábbi nagymintás ifjúságkutatások (Ifjúság2000–2008;<br />
Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001–2011) által kijelölt irányvonalak<br />
mentén, a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készült. Két fő<br />
részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és<br />
a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos<br />
2 2005-től Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, majd az NCSSZI Nemzeti Család- és Szociálpolitikai<br />
Intézet keretein belül Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály néven működött.<br />
67
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
tematika mentén, azonos időben készült. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 során<br />
12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős<br />
minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó<br />
képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. A legnépesebb magyar közösséggel bíró<br />
határon túli régiókban a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben<br />
és azonos kérdéskörök mentén) zajlottak az adatfelvételek. Erdélyben (ezen belül a<br />
Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban<br />
és Kárpátalján 500-500 fő lekérdezésére került sor 3 . A 2016-os kutatás eredményeire<br />
épülve a két gyorsjelentés (Székely et al., 2017; Székely – Szabó, 2017) mellett elkészült<br />
két tanulmánykötet (Székely, 2018c; Nagy, 2018) is.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás értékelése során érdemes figyelembe vennünk azt,<br />
hogy ugyan a kutatássorozat immáron két évtizedes múltra tekinthet vissza, indulásakor<br />
az adatfelvételek periodikusságára nem lehetett számítani. Az ezredforduló<br />
óta eltelt időszakban egyedül 2016-ban volt világosan látható, hogy 2020-ban lesz<br />
következő hullám, a többi esetben általában az utolsó pillanatokban döntöttek az<br />
adatfelvétel finanszírozásáról. Szervezeti átalakulások, politikai csatározások miatt<br />
többször került nehéz helyzetbe a kutatás. A 2016-os hullám nem pusztán pezsgő<br />
szakmai vitát hozott, hanem politikai mezőbe is került a kutatás, amely inkább<br />
árt, mintsem használ az ügynek. Meggyőződésem, hogy kevés olyan területe van<br />
a hazai kortárs társadalomkutatásnak, ahol ilyen aktívak a műhelyek, mint az ifjúságkutatás<br />
területén. Kifejezetten hasznos, ha a kutatás adataiból nem pusztán<br />
a megvalósításban részt vevők kutatók dolgoznak, hanem más, ifjúsági témákkal<br />
foglalkozó szakemberek is. Ez egy mindenki számára nyertes szituáció lehet, a kutatók<br />
ösztönzik és inspirálják egymást munkáikkal, ami voltaképpen magasabb<br />
minőséget eredményez. Az aktuálpolitikai narratívába való helyezés növeli ugyan<br />
az ifjúságra (és magára a kutatásra) eső figyelmet, a szakmai párbeszédnek azonban<br />
nem használ, ugyanis politikai kontextusban leegyszerűsödnek, és háttérbe is<br />
szorulnak a szakmai érvek.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás két évtizede során felhalmozott tapasztalat biztos<br />
szakmai alapot jelenthet a jövőre vonatkozóan. A 2020-as hullámot követően<br />
az ifjúságkutatás jövője kérdéses, igaz, 2024 (jelen könyv írásának pillanatában)<br />
még messze van.<br />
3 A külhoni kutatások módszertani specifikációját a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 kutatócsoportja<br />
készítette együttműködésben a Max Weber Alapítvány (Erdély), az Identitás Kisebbségkutató<br />
Műhely (Vajdaság) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (Kárpátalja)<br />
szakembereivel.<br />
68
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS TEMATIKUS FELÉPÍTÉSE<br />
Négyévente ifjúságot kutatni számos aktuális kérdést hoz előtérbe a módszertani<br />
megoldásokkal és a tematikával kapcsolatban egyaránt. A legjelentősebb dilemmák<br />
természetesen a kérdőív fejlesztése során fogalmazódnak meg. A korábbi eredmények<br />
tapasztalatai és az új ismereteink alapján sok esetben indokolt lenne a mérőeszköz<br />
átalakítása, azonban ekkor a különböző hullámokból származó adatok nem<br />
lennének összevethetők. A trendek vizsgálhatósága versus aktualitások csatájában<br />
az eddigi tapasztalatok alapján rendszerint a trendek győzedelmeskedtek. Mindez<br />
azt jelenti, hogy amennyiben egy adott kérdéskör vizsgálata bekerült a kérdőívbe,<br />
a kérdést a legtöbb esetben a kutatók igyekeztek a korábban alkalmazottakhoz<br />
igazodva megfogalmazni. Módszertani tény ugyanis, hogy a kérdésfeltevés formája,<br />
szóhasználata, a kérdezés körülményei, a kérdező személye mind-mind befolyásolja<br />
a válaszadót. A következőkben a kérdőívek változásait tekintjük át, bemutatva azt,<br />
hogy honnan hová jutottak el öt hullám alatt a kutatók, mely tématerületek kaptak<br />
nagyobb hangsúlyt, és melyek váltak súlytalanná az évek alatt.<br />
A kérdőív egyes témákra vonatkozó kérdésszámának összehasonlítása sokat<br />
mondhat el arról, hogy a kutatás tervezése során melyek voltak azok a sarokpontok,<br />
amelyeket a kutatók fontosnak éreztek. A kutatássorozat kérdőíveinek összevetése<br />
során 161 és 319 közötti kérdésszámokról beszélhetünk (2.1. táblázat). Ugyanakkor<br />
a teljes kérdőív kérdésszámait összehasonlítva meglehetősen nehéz következtetéseket<br />
levonni, mert a kérdések szerkezete nagyon különböző (lehet). Egy egyszerű<br />
igen/nem dichotómiára épülő kérdés a perc töredéke alatt kérdezhető le, míg egy<br />
soksoros mátrix típusú kérdés lekérdezése akár hosszú percekig elhúzódhat. Ahhoz,<br />
hogy képet kaphassunk arról, hogy miként változott a teljes kérdőív hossza az adatfelvételek<br />
során, kiindulhatunk a kérdőív kitöltéséhez szükséges idő kérdezőbiztos<br />
általi becsléséből, illetve a 2012-es és 2016-os kutatás során az adatfelvételi rendszer<br />
által rögzített kérdőívhosszból.<br />
A legutolsó két adatfelvétel esetében a rögzített adatok 41 percet (2016-ban a<br />
magyarországi adatfelvétel átlagos kérdőívideje), illetve 70 percet (2012) mutattak.<br />
A kérdezőbiztosok 2008-ban átlagosan 66 perces interjúkat rögzítettek, a korábbi<br />
hullámokra vonatkozóan ugyanakkor ilyen jellegű adatok nem állnak rendelkezésre.<br />
A 2000-es és 2004-es kutatás dokumentációjában nem szerepel az interjúidőre<br />
vonatkozó adat, a kérdőív sem tartalmaz ilyen kérdést. Az azonban nehezen képzelhető<br />
el, hogy az interjúidőt nem rögzítették, a 2004-es vizsgálat során kiemelten<br />
foglalkoztak a kérdőívhossz hatásával az interjú minőségére. Erről tanúskodik a<br />
69
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
kérdezőbiztosnak feltett kérdések között pl. a következő: „A kérdezett hányas számú<br />
kérdésnél fáradt el, vagy unta meg a válaszadást?”<br />
A másik lehetőség, hogy megvizsgáljuk az egyes adatbázisokat, hogy azok hány<br />
itemet tartalmaznak. Úgy érdemes összehasonlítani az itemek számát, hogy közös<br />
nevezőre hozzuk az egyes adatbázisokat, és eltekintünk a különböző képzett változóktól,<br />
valamint figyelmen kívül hagyjuk az interjú megkezdését megelőző, illetve az<br />
interjút követő kérdezőbiztosi kérdéseket. Amennyiben az interjúalanyoknak feltett<br />
első kérdéstől az utolsóig ténylegesen megszámoljuk az itemeket, azt találhatjuk,<br />
hogy a kérdőív 2004-ben volt legrövidebb, ekkor mindössze 772 item került rögzítésre<br />
(természetesen ez a 772 item nagyon jelentős mennyiségnek számít kérdőíves<br />
kutatások esetében). A leghosszabb 2012-ben volt a kérdőív, ekkor 1055 item szerepelt<br />
az adatbázisban. Jól látható, hogy az utolsó három hullámban beállt a kérdőívhossz,<br />
és körülbelül 1000 item került minden esetben az adatbázisokba. Láthatjuk, hogy a<br />
kérdésszám és az itemek száma csak lazán kapcsolódik egymáshoz; a legrövidebb<br />
kérdőívek sorrendje fel is cserélődik, ha a kérdésszám helyett az itemek száma szerint<br />
rendezzük sorba az egyes kérdőíveket (2.1. táblázat).<br />
Adatfelvételi hullámok Kérdések száma Itemek száma<br />
2000 161 824<br />
2004 235 772<br />
2008 319 1019<br />
2012 272 1055<br />
2016 237 955<br />
2.1. táblázat: Kérdés- és itemszámok<br />
Az itemek száma sem tökéletes eszköz a kérdőívhossz meghatározására, ugyanis egyáltalán<br />
nem mindegy, hogy egy-egy interjú során az itemek mekkora része tartalmaz<br />
ténylegesen lekérdezett választ. Az olyan összetett kérdőívekben, mint amelyeket a<br />
nagymintás ifjúságkutatás során alkalmaztunk, számos ún. szűrő- vagy feltételhez<br />
rendelt kérdés szerepel, amelyek nem minden esetben lesznek az interjú részei.<br />
Például, ha valakit a munkájáról faggatnánk, előbb meg kell kérdeznünk, hogy<br />
egyáltalán dolgozik-e. A 2016-os adatok alapján a magyarországi fiatalok valamivel<br />
több mint fele aktív a munkaerőpiacon, azonban a másik fele nem. Az ő számukra<br />
ezek a kérdések nem pusztán irrelevánsak, de zavaróak is, ezért természetesen az<br />
70
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
interjúkban el sem hangzanak – ugyanakkor a kérdőívben szerepelnek, és itemek<br />
formájában megjelennek.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás során azonban osztott mintákkal is dolgozunk<br />
(2004-ben, 2008-ban, 2016-ban és minden bizonnyal 2020-ban is), ami azt jelenti,<br />
hogy több – egyenként is reprezentatív – mintán különböző kérdőív-szcenáriók kerültek<br />
lekérdezésre. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy pl. azt minden,<br />
a mintába került személy megválaszolja, hogy jelenleg milyen párkapcsolatban él, de<br />
azokat a kérdéseket, hogy miképpen vélekedik az egyes párkapcsolati formákról, már<br />
csak egyeseknek teszik fel a kérdezőbiztosok. A kiválasztás természetesen nem lehet<br />
önkényes, a különböző kérdőív-szcenáriókat úgy hangoltuk össze, hogy nagyjából<br />
azonos interjúhosszt érhessünk el. Egyértelmű hátránya ennek a megoldásnak, hogy<br />
korlátozottan vizsgálhatók azok a kérdések, amelyek pusztán részmintán kerültek<br />
lekérdezésre. A főbb szociodemográfiai változókkal és még sok minden mással<br />
összevethetőek, azonban az egyes szcenáriók egymással nem összekapcsolhatóak.<br />
Tehát például azt lehet vizsgálni, hogy akik így vagy úgy vélekedtek a párkapcsolati<br />
formákról, azok miképpen gondolkodnak a példaképeikről, de ezek egyike sem<br />
vizsgálható az alapján, hogy miként gondolkodnak a társadalmon belüli ellentétekről.<br />
Ennek oka az, hogy utóbbi más almintán került lekérdezésre, mint a családi<br />
kapcsolatok, példaképek kérdéskör, tehát ezek az itemek együtt nem vizsgálhatók 4 .<br />
2004-ben történt az első kísérlet az osztott minta alkalmazására (volt 4000 fős<br />
blokk), végül 2008-ban került kidolgozásra a 2016-ban is használt, négyszer 2000 fős<br />
minta rendszere, aminek köszönhetően a kérdőív jelentősen hosszabb lehetett.<br />
A piac- és közvélemény-kutató szakma egyöntetű tapasztalata, hogy egyre inkább<br />
rövidül az az idő, amelyet a kérdezettek kibírnak egy kérdőíves kutatás során. Egyre<br />
gyorsabban lanyhul a figyelem, egyre gyakoribb az interjúk megszakítása, ezért a<br />
kérdőív szerkesztése során igyekeztünk a lehető legrövidebb és egyben a legteljesebb<br />
kérdéssorral 5 dolgozni.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetek óta azzal az ambícióval készül, hogy<br />
átfogó képet nyújtson a 15–29 éves fiatalokról. E kép megrajzolásához az élethelyzet<br />
4 Vannak olyan módszerek, amelyek imputált adatbázisok segítségével vizsgálhatóvá tesznek<br />
olyan kérdésköröket, amelyek nem egy kérdőívben szerepeltek, azonban ezek alkalmazása<br />
számos megkötéssel jár.<br />
5 Igazán jó kérdőívet írni lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a jó kérdőív egyszerű, de<br />
bonyolult összefüggések vizsgálatára alkalmas, rövid, de minden lehetséges és fontos szempontot<br />
figyelembe vesz, továbbá a kitöltőnek élményt jelent, amellett, hogy pontos és részletes<br />
adatokat tartalmaz a megkérdezettekről.<br />
71
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
és az életmód kérdésköreinek alapos körüljárása szükséges, ami sok témát és a<br />
gyakorlatban még több kérdést és hosszú kérdőívet eredményez. A teljes és átfogó<br />
képhez azonban még ennél is többre van szükség, hiszen az ifjúság egy olyan speciális<br />
életszakasz, amelyben befejezzük iskoláinkat, dolgozni kezdünk, a munkánkért<br />
először kapunk pénzt, párt választunk, családot alapítunk, és leválunk a szüleinktől.<br />
Ezek az életesemények kulcsfontosságúak az önálló felnőtt életbe való belépéshez,<br />
azonban a felnőttlét kiteljesedése szempontjából az ifjúság megismeréséhez hozzátartoznak<br />
az olyan alapvető kérdéskörök, amelyek a jelenlegi állapoton túl, a jövőre<br />
vonatkozóan is megmutatják a vágyakat, szándékokat.<br />
A kérdőívekben érintett témák súlyát vizsgálva 6 négy kiemelt területet<br />
találunk, amelyek az eddigi hullámok mindegyikében az átlagoshoz képest jóval<br />
hangsúlyosabban voltak jelen. Ezek a következők: a demográfia alapváltozói,<br />
a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskörök; az iskolai és<br />
a munkaerőpiaci életút; valamint a társadalmi közérzet és politika. További<br />
jelentős, de a főbb kérdésköröknél kisebb súllyal szerepel a kérdőívben a gazdasági<br />
erőforrások, a lakáskörülmények; az egészség és kockázati magatartások vizsgálata;<br />
valamint a kulturális és médiafogyasztással, illetve a digitális kultúrával<br />
(informatika, internet, mobiltechnológia) kapcsolatos téma. Kisebb súllyal szerepelnek<br />
a szabadidő; a szexualitás; a sport; a migráció; a vallás és értékek kérdéskörei;<br />
valamint súlyukat tekintve a kérdezőbiztosnak feltett kérdések is ide<br />
sorolhatóak. Önálló kisebb témát jelentenek például az életeseményekre; a háztartásra;<br />
a helyi ügyekre; az információforrások használatára vonatkozó kérdések.<br />
Végül rendre szerepeltek a kérdőívben olyan kérdések, amelyek egy-egy abban az<br />
évben kiemelt témára vonatkoztak, ilyenek az ifjúsági intézmények, szolgáltatások<br />
vagy a fogyatékosság, amely általában kifejezetten a megrendelői igényeket<br />
jelenítették meg (2.1. ábra).<br />
6 A témák elkülönítése során a lehatárolás nem lehet tökéletesen egyértelmű, vannak olyan<br />
kérdések, amelyek több helyre besorolhatók, és vannak olyan összefoglaló témák, amelyek<br />
összevonhatóak lennének, vagy éppen egy-egy téma felosztható lenne több altémára.<br />
72
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Kiemelt témák<br />
• demográfia, családalapítás<br />
• iskolai életút<br />
• munkaerőpiaci életút<br />
• társadalmi közérzet, politika<br />
Jelentős súlyú témák<br />
• egészség, kockázati magatartások<br />
• gazdasági erőforrások<br />
• informatika, internet, mobiltechnológia,<br />
eszközök<br />
• kultúra- és médiafogyasztás<br />
• lakás<br />
Kisebb súlyú témák<br />
• értékek és identitás<br />
• kérdések a kérdezőbiztosoknak<br />
• külföldi utazás, tanulás, migrációs tervek<br />
• sport<br />
• szabadidő<br />
• szerelem, szexualitás<br />
• vallás<br />
Időszakos vagy önálló kisebb témák<br />
• életesemények<br />
• fogyatékosság megítélése, fogyatékosság<br />
• háztartás<br />
• helyi ügyek (lokális részvétel, helyi<br />
problémák, intézmények)<br />
• ifjúsági intézmények, szolgáltatások<br />
• információforrások<br />
• társas kapcsolatok<br />
2.1. ábra: Az egyes témák súlya<br />
Az egyes hullámokban alkalmazott kérdőívek tematikus felépítésének részleteit<br />
megvizsgálva megfigyelhetjük, hogy sokat változott az egyes témák súlya a kutatássorozat<br />
folyamán. Az ezredforduló óta legjelentősebben a digitális kultúrára<br />
vonatkozó kérdések száma nőtt (ha nem számítjuk azokat a témákat, amelyek csak<br />
később vagy időszakosan kerültek be a kutatásba). 2000-ben mindössze néhány<br />
informatikai jellegű kérdés szerepelt a kérdőívben, a gazdasági javakra vonatkozó<br />
kérdésekkel együtt valamivel több mint négy kérdést sorolhatunk ide. Ekkoriban a<br />
téma sokkal inkább a gazdasági erőforrásokhoz, illetve a kulturális fogyasztáshoz<br />
kapcsolódó kiegészítő kérdéskörként, mintsem önálló témaként szerepelt.<br />
A leglátványosabb csökkenés a kockázati magatartásokkal kapcsolatos témáknál<br />
látható, azon belül elsősorban a kábítószer-fogyasztásra irányuló kérdések száma<br />
esett vissza. Ez részben abból fakad, hogy a nagymintás ifjúságkutatás nem<br />
prevalenciakutatás, ezért – jelen keretek között – a téma tagolásának nincs értelme<br />
úgy, hogy a kifejezetten kábítószer-fogyasztásra vonatkozó kutatásoknak megfelelő<br />
részletesség nem érhető el (pl. a különböző drogfajták egyenkénti prevalenciája).<br />
Másrészt a droghasználatra vonatkozó kérdések szerepeltetése a téma érzékenysége<br />
miatt összességében a többi témának sem használ. A tapasztalatok szerint ezek<br />
73
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
(illetve a szexuális orientációra, továbbá az öngyilkosságra, önsértésre vonatkozók)<br />
azok a kérdések, amelyek a válaszadók részvételi hajlandóságát a leginkább<br />
befolyásolják (2.2. táblázat).<br />
Téma 2000 2004 2008 2012 2016<br />
Demográfia, családalapítás 16 38 33 46 34<br />
Iskolai életút 10 21 45 27 24<br />
Munkaerőpiaci életút 24 24 46 46 31<br />
Társadalmi közérzet, politika 29 23 24 22 27<br />
Egészség, kockázati magatartások 11 12 18 17 4<br />
Gazdasági erőforrások 18 23 14 13 9<br />
Informatika, internet, mobiltechnológia,<br />
eszközök<br />
4 6 15 15 26<br />
Kultúra- és médiafogyasztás 14 13 13 10 6<br />
Lakás 11 15 21 11 7<br />
Értékek és identitás 5 6 2 5 9<br />
Kérdések a kérdezőbiztosoknak 0 12 9 8 7<br />
Külföldi utazás, tanulás,<br />
migrációs tervek<br />
0 5 7 8 9<br />
Sport 9 3 6 3 4<br />
Szabadidő 0 8 12 13 7<br />
Szerelem, szexualitás 0 8 18 9 6<br />
Vallás 4 4 7 7 11<br />
Életesemények 0 3 3 3 3<br />
Fogyatékosság megítélése,<br />
fogyatékosság<br />
0 5 1 1 0<br />
Háztartás 2 3 5 4 4<br />
Helyi ügyek (lokális részvétel, helyi<br />
problémák, intézmények)<br />
0 0 8 1 2<br />
Ifjúsági intézmények, szolgáltatások 0 0 11 0 2<br />
Információforrások 0 0 0 2 1<br />
Társas kapcsolatok 4 3 1 1 4<br />
Összesen 161 235 319 272 237<br />
74<br />
2.2. táblázat: Kérdőív-tematikák kérdésszámokkal
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A kérdésszámokból nem látszik ugyan, de a demográfiai, családalapítási blokk kérdései<br />
sokat változtak a kutatássorozat indulása óta. Önálló területként szerepel a<br />
háztartási blokk, azonban fontos azt leszögezni, hogy a demográfiai és a háztartási<br />
jellemzők, valamint a családi helyzet alapvetően sztenderd kérdéseket jelentettek az<br />
ezredfordulós kérdőívben. Az első két hullámban (2000-ben és 2004-ben) részletes<br />
adatokat vettek fel a háztartástagok jellemzőiről is (foglalkozás, iskolai végzettség).<br />
Ezeket a részletes kérdéseket később más témák váltották fel. 2012-ben és 2016-ban<br />
például részletesen vizsgáltuk a házassághoz és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó<br />
attitűdöket.<br />
Az iskolai életúttal kapcsolatban kevéssé változott a megkérdezett témák köre.<br />
Arra törekedtünk, hogy pontos képet alkothassunk arról, hogy a megkérdezettek<br />
milyen iskolarendszerű képzésben vettek részt, milyen legmagasabb iskolai végzettséget<br />
értek el. Ezeken kívül arról is információkat gyűjtöttünk, hogy az iskolarendszeren<br />
kívüli képzések miként jelennek meg a fiatalok életében. A kérdéssor<br />
foglalkozott a továbbtanulással, a nyelvtudással, és már az ezredfordulós kérdőívben<br />
szerepeltek kérdések a különórákra vonatkozóan. 2004-ben bekerültek a kérdőívbe<br />
tanulmányok finanszírozására vonatkozó kérdések, így például egy diákhitelre vonatkozó<br />
kérdés is. A 2016-os adatfelvételnél részletesebben foglalkoztunk a pályaválasztással<br />
és a továbbtanulással kapcsolatos attitűdökkel, a szükséges készségekkel,<br />
a különböző végzettségekhez kapcsolódó megítélésekkel.<br />
Már az ezredfordulón jelentős szerepet kapott a kérdőívben a munkaerőpiaci életút<br />
részletes vizsgálata, érintve a korábbi munkavállalási tapasztalatokat, a jelenlegi<br />
munkahelyet, a munkavállalás körülményeit, a munkahelykereséshez kapcsolódó<br />
tapasztalatokat és attitűdöket. Külön kérdések vizsgálták a munkanélküliség tapasztalatait.<br />
2000-ben szerepelt olyan attitűdkérdés is, amely a munkahellyel kapcsolatos<br />
elégedettséget, illetve a külföldi munkavállalási potenciált kívánta feltérképezni.<br />
2008-tól némileg változott a munkaerőpiaci kérdéssor, részletesebb lett, több kérdés<br />
irányult a külföldi munkavállalás lehetőségére, továbbá attitűdök feltárására alkalmas<br />
kérdésekkel vizsgálta a kérdőív a jó álláshoz való jutás feltételeit 7 is. 2016-ban<br />
a jövővel kapcsolatos várakozásokra vonatkozó részekkel egészült ki a kérdéssor.<br />
A társadalmi közérzet és politika is a meghatározó témák között szerepel. Ide<br />
sorolható az ifjúság legfontosabb problémáinak felderítése, továbbá a jövőkép, a<br />
közösségi ügyek iránti, illetve politikai érdeklődés, aktivitás vizsgálata egyaránt.<br />
7 2008-ban a Munkaügyi Minisztérium volt a kutatás megrendelője, a munkapiacra vonatkozó<br />
kérdések bővítése a megrendelői igényekből fakadt.<br />
75
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A kérdéssor segítségével részletes képet alkothatunk a fiatalok mindennemű közéleti<br />
érdeklődéséről és aktivitásáról. A 2008-as vizsgálatban részletesebben foglalkoztak a<br />
fiatalok demokráciaképével, illetve a Kádár-korszakkal kapcsolatos megítélésekkel,<br />
ezek a kérdések a későbbi hullámokban is részét képezték a kérdőívnek. A 2016-os<br />
kérdőívben helyet kaptak olyan aktualitások, mint a migráció megítélésének, a külföldiek<br />
letelepedésének vizsgálata, illetve a biztonságérzethez, bizalomhoz kapcsolódó<br />
kérdéskörök.<br />
A jelentős súlyú témák közül a fentiekben az egészséggel és kockázati magatartásokkal,<br />
valamint a digitális kultúrával foglalkozó témákat emeltük ki, ezek azok,<br />
amelyek jelentős változáson mentek át az ezredforduló óta. Az előbbi veszített súlyából,<br />
míg utóbbi igencsak felértékelődött az elmúlt időszakban.<br />
Az egészséggel kapcsolatban kevéssé változott a kérdőív a kutatás indulása óta, a<br />
blokkon belüli változás elsősorban a kábítószer-használatra vonatkozó kérdéseket<br />
érintette. Az erre vonatkozó kérdések száma 2012 után esett vissza számottevően,<br />
a 2016-os kérdőívbe mindössze két olyan kérdés került be, amely közvetetten vizsgálta<br />
az illegális drogok jelenlétét a fiatalok életében.<br />
A digitális kultúrára vonatkozó kérdésblokk gyarapodása folyamatos, 2000 és<br />
2016 között a kérdések száma hatszorosára emelkedett. Az internetpenetráció növekedése,<br />
az okoseszközök terjedése tetten érhető az ifjúságkutatás adataiban. Az<br />
ezredfordulón pusztán néhány, a hozzáférés és a használat alapvető dimenzióit<br />
vizsgáló kérdés került a kérdőívbe, 2008-ban már részletesen foglalkozott a kommunikációs<br />
módokkal, és rákérdezett az online közösségi oldalra való regisztrációra<br />
is. A 2008-as kérdőív sokat emlegetett sajátossága – amely egyben mutatja a digitális<br />
kultúra fejlődését –, hogy rákérdezett az otthoni CD-k, és azokon belül a másolt<br />
CD-k számára. Négy év múltán ezek a kérdések már kimaradtak a kérdőívből a<br />
technológia fejlődése és a felhasználói szokások változása miatt. A 2012-es kérdőív<br />
részletesebben foglalkozott a közösségi médiával, valamint vizsgálta az online és<br />
infokommunikációs eszközökhöz kötődő játszási szokásokat, illetve a kommunikációs<br />
és média-multitasking jelenséget. Az utolsó, 2016-os kérdőív a multitasking<br />
tematika terhére vizsgálja a munkához kapcsolódó infokommunikációs eszközhasználatot,<br />
a digitális eszközökhöz kapcsolódó kötődést, és foglalkozik a online<br />
politikai aktivitásokkal is.<br />
A gazdasági erőforrások és a lakás kérdésköre lényegét tekintve nem változott a<br />
kutatássorozat adatfelvételei során, pusztán a kérdések szerkezete módosult itt-ott.<br />
Mindez azt jelenti, hogy ugyanazt a néhány kérdéskört jártuk körbe. A gazdasági<br />
76
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
erőforrások esetében ezek a következők: vállalkozási tevékenység; földtulajdon;<br />
objektív jövedelmi viszonyok (megtakarítások, családi jövedelem); szubjektív jövedelemérzet;<br />
tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság; adósság. A lakásblokk<br />
az alábbi témákkal foglalkozik: lakhely; lakáskörülmények és az azokkal való elégedettség;<br />
elköltözés, tervek.<br />
A kultúra- és médiafogyasztás témája a 2008-as kérdőívben kapott jelentősebb<br />
szerepet, 2016-ban a digitális kultúra és a médiafogyasztás digitális formái felé fordult<br />
a kutatói érdeklődés. Mindamellett 2000-től folyamatosan vizsgálja a kérdőív<br />
az olvasási, tévénézési, rádióhallgatási szokásokat, a kulturális és közösségi terek<br />
látogatását.<br />
A kérdőívben kisebb súlyú – de a kutatást tekintve kiemelten fontos – témák<br />
közül hat tartalmi és egy technikai jellegű. Ez utóbbi csoportba tartoznak a<br />
kérdezőbiztosoknak az interjú lezárását követően feltett kérdések, amelyek abban<br />
a tekintetben technikai jellegűek, hogy az interjúszituáció leírását, és ezen keresztül<br />
a válaszok teljesebb megértését szolgálják. Önálló elemzésük szinte sohasem<br />
készül. Ezek vizsgálatával árnyalni tudjuk akár a gazdasági helyzetet (ld.: lakáskörülmények<br />
leírása), akár magának a kérdezettnek hozzáállását, akár az interjú<br />
más körülményeit (más személy, például a szülő jelenléte kiemelten fontos lehet a<br />
normaszegésre vonatkozó témákban). A kutatás első hullámában ilyen kérdések<br />
nem szerepeltek a kérdőívben, a későbbiekben viszont rendre megjelentek körülbelül<br />
azonos tartalommal.<br />
A kutatás története szempontjából érdekes momentum a 2012-es év, amikor<br />
a kérdezőbiztosoknak felteendő kérdések közül kimaradt, hogy a kérdezőbiztos<br />
megítélése szerint a válaszadó cigány/roma származású-e vagy sem. Továbbra is<br />
szerepelt önbevalláson alapuló etnikai, nemzeti identitásra vonatkozó kérdés a<br />
kérdőívben, azonban a kérdezőbiztos általi külső megítélés kikerült onnan. Ennek<br />
oka a kutatás előkészítésekor kirobbant érzelemdús vita, amely valójában egy régi<br />
szakmai polémia (Ladányi – Szelényi, 2001) arról, hogy az etnicitás esetében az<br />
individuális döntés számít-e, vagy a saját hovatartozás érzése kevésbé lényeges, hiszen<br />
a származással kapcsolatos sztereotípiákat és reakciókat a társadalom (mások)<br />
képviselik. Például, ha valakit (Magyarországon) hátrányos megkülönböztetés ér<br />
egy munkahelyre való jelentkezéskor, nem az a fontos, hogy a jelentkező cigányként<br />
azonosítja-e magát, hanem az, hogy a reménybeli munkáltató annak tekinti-e. Mivel<br />
a kérdés szerepeltetése pusztán technikai jellegű, így a heves vita eredményeképpen<br />
a kérdés kimaradt a kérdőívből. Álláspontom szerint a kérdés beemelése szakmailag<br />
77
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
indokolt, ezért a 2016-os kutatásba visszakerült. A 2012-es kérdezőbiztosi blokk abban<br />
a tekintetben is más volt, hogy a felteendő kérdések között szerepeltek olyanok,<br />
amelyek alapján később elkészülhetett a magyarországi ifjúságelmélet tekintetében<br />
fontos modell, az ifjúságügy narratívájának (Nagy, 2013b) empirikus tesztelése.<br />
Kérdésszám tekintetében kisebb súlyúnak számít az életesemények, háztartás,<br />
helyi ügyek, információforrás-használat, ifjúsági intézmények és szolgáltatások, illetve<br />
fogyatékosság témája. Ez utóbbiak egy-egy adott évben voltak kiemelt témaként<br />
jelen a kérdéssorban, bár a későbbiekben is visszatérhettek egy-két kérdés erejéig.<br />
Így egy kérdés a 2008-as és a 2012-es kérdőívben is megjelenik a fogyatékosságra<br />
vonatkozóan (Akadályozza-e Önt mindennapi tevékenységében bármilyen módon<br />
valamilyen tartós betegség, rokkantság, fogyatékosság vagy egyéb lelki probléma?). Az<br />
ifjúsági intézmények, szolgáltatások esetében a 2008-as kérdéssor alapján 2016-ban<br />
az elérhetőségre (Vannak-e az Ön számára elérhető közelségben olyan intézmények,<br />
szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára [is] kínálnak különböző<br />
lehetőségeket [pl.: programokat szerveznek, segítséget, nyújtanak, tanácsokat adnak<br />
stb.]?), illetve az elérhetőséggel kapcsolatos igényekre koncentráltunk.<br />
Az értékek és identitás témája az ezredfordulón egy részletes (15 itemes), értékpreferenciára<br />
vonatkozó kérdésként jelent meg, Inglehart (1997) értékvizsgálatai<br />
alapján, valamint a kérdőív a szülői értékekhez kapcsolódó viszonyulásra is rákérdezett.<br />
2004-től ez a részletes értékvizsgálat már nem került bele a kérdőívbe (csupán<br />
2016-ban 19 itemmel). Az értékek és identitás témájába soroljuk az előítéletességre<br />
vonatkozó kérdést is. Az identitásra vonatkozó kérdések technikai szempontból<br />
estek át változáson, egyes elemei a 2004 óta alkalmazott önkitöltéses részbe kerültek.<br />
A 2016-os kérdőívben bővült az ide sorolható kérdések sora, belekerült az önképre<br />
vonatkozó részletes kérdés, illetve kiegészült a társadalmi távolságra vonatkozó<br />
kérdésekkel.<br />
A vallásra vonatkozóan az ezredfordulón mindössze néhány kérdést tartalmazott<br />
a kérdőív, ezek a vallásosságra, a felekezeti hovatartozásra, a szertartások látogatásának<br />
gyakoriságára és a vallásos nevelésre terjedtek ki. 2004-ben a vallási jellegű<br />
kérdések közé bekerült egy, az egyházi esküvőre vonatkozó kérdés. 2008-ban egy<br />
részletes (16 itemes) kérdéssel bővült a blokk, amely a hittartalmakra vonatkozott<br />
(hisz-e Istenben, horoszkópban stb.). 2012-ben tartalmi változás kevésbé, azonban<br />
technikai változás annál inkább érintette a vallási blokkot, ugyanis az teljes egészében<br />
átkerült az önkitöltéses részbe. A következő változás, amely ezt a területet<br />
érintette, 2016-ban következett be, ekkor vallásos nevelésre vonatkozó (hittannal<br />
78
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
kapcsolatos) kérdésekkel, illetve vallási jellegű tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekkel<br />
(imádkozás, meditálás gyakorlata) egészült ki a blokk.<br />
Az ezredfordulón szabadidőre vonatkozó kérdéseket csak áttételesen tartalmazott<br />
a kérdőív. Komolyabb szabadidőblokk 2004-ben szerepelt először, ekkor a szabadidő<br />
mértékére, annak eltöltésére, fesztiválok látogatására és üdülési szokásokra is<br />
rákérdezett a kérdőív. 2012-ben tovább bővült a blokk a törzshelyek vizsgálatával.<br />
2016-ban kimaradt a szabadidő mértékét és eltöltésének jellemző helyszíneit firtató<br />
kérdés, kizárólag a tevékenységre kérdez rá a kérdőív.<br />
A sportra vonatkozó kérdések az első kérdőívben voltak a legrészletesebbek.<br />
A vizsgálat ekkor foglalkozott a sportolás tényén kívül annak gyakoriságával, jellegével,<br />
helyével, időtartamával, költségével, az egyes űzött sportágakkal, illetve tartalmazott<br />
kérdéseket a sporteseményeken való részvétellel kapcsolatban is. A 2004-es<br />
kérdőívben ehhez képest már egy jóval rövidebb kérdéssor szerepelt, amely tovább<br />
szűkült az évek folyamán. 2012-ben volt a legrövidebb a sportblokk, 2016-ban már<br />
egy kicsit részletesebb kérdéssort vizsgálhattunk.<br />
A külföldi tervekre a kérdőív már az ezredfordulón is rákérdezett áttételesen,<br />
azonban ezeket a kérdéseket tartalmilag inkább sorolhatjuk a munkavállaláshoz,<br />
mintsem önálló blokként definiáljuk. A külföldi tanulással, munkával, migrációs<br />
tervekkel kapcsolatban 2004-ben szerepelnek először önálló kérdések, amelyek<br />
a későbbi években is megmaradtak. 2016-ban részben átalakult, részben<br />
kiegészült a kérdőív ide kapcsolódó kérdésekkel, amelyek – azonosságuk révén –<br />
összehasonlíthatóak a KSH és a TÁRKI migrációs kérdőívének kérdéseivel.<br />
A szexualitásra vonatkozó kérdések 2004-ben debütáltak az önkitöltős kérdőívben<br />
(ld.: részletesen alább), és később is ott kaptak helyet. A blokkon belül foglalkoztunk<br />
a szerelemmel, a szexuális irányultsággal, a szexuális partnerekkel, illetve a nem<br />
kívánt terhesség elleni védekezéssel. Ezek a kérdések a 2008-as kérdőívben voltak<br />
a legrészletesebben kidolgozottak, a későbbiekben sokat egyszerűsítettünk rajtuk.<br />
Kimaradt például a nem kívánt terhesség elleni védekezés részletezése, és a partnerek<br />
életkorát firtató kérdés.<br />
Az életesemények vizsgálatára először a 2004-es kutatásban került sor. Ekkor<br />
13 eseményről adhatták meg a kérdezettek, hogy megtörtént-e már velük<br />
(pl. szexuális tapasztalatok, szakmai végzettség megszerzése), s ha igen, hány<br />
éves korukban, illetve ha még nem történt meg, akkor előreláthatólag hány<br />
éves korukban fog megtörténni. A 2008-as kutatásban ugyanúgy három kérdésben<br />
foglalkoztunk az életeseményekkel, azonban mindössze öt eseményt so-<br />
79
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
roltunk fel. 2012-ben négy, 2016-ban kilenc életesemény vizsgálatára került sor<br />
(ugyancsak három kérdésben).<br />
A helyi ügyekkel (lokális részvétel, helyi problémák, intézmények) kapcsolatos<br />
kérdések a 2008-as kérdőívbe kerültek be először, viszonylag jelentős számban (nyolc<br />
kérdés). A 2012-es kérdőívben egy kérdést tartottunk meg ezek közül, amely arra<br />
vonatkozott, hogy a fiatalok megítélése szerint a helyi döntéshozók mennyire foglalkoznak<br />
az ő szempontjaikkal (Ön szerint mennyire érdekli a helyi politikusokat<br />
[az önkormányzati képviselőket, a polgármestert] a fiatalok véleménye?). A 2016-os<br />
kérdőív kibővítette ezt a blokkot, rákérdezve a lehetőségekre is (Milyen lehetőségeik<br />
vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi<br />
közügyekben?).<br />
2012-ben az információforrások fontosságát és megbízhatóságát vizsgáltuk két<br />
kérdésben. 2016-ban a fontosságot tartottuk meg, abból fakadóan, hogy e két vizsgált<br />
tényező nagy fokú együttjárást mutatott. Az itemek száma azonban hétről kilencre<br />
bővült. Az információforrások között a hagyományos és az elektronikus médiát,<br />
valamint a társas kapcsolatokat, illetve tágabban a közösségeket soroltuk fel.<br />
Fentebb már többször előkerült, hogy 2004 óta a kérdezőbiztos segítségével lekérdezett<br />
kérdéssort kiegészíti egy önkitöltős kérdőív. 2004-ben ez három témával<br />
foglalkozott: a kábítószer-fogyasztással, a szexualitással (első tapasztalat, illetve<br />
rendszeres nemi élet), valamint a szexualitáshoz kapcsolódóan a fogamzásgátlással.<br />
A 2008-as kérdőív a fentieken kívül alkoholfogyasztásra (ittas állapot), dohányzásra,<br />
gyermekkori traumákra, szexuális beállítódásra, de testmagasságra és testsúlyra, politikai<br />
aktivitásra, pártpreferenciára, ideológiai és etnikai hovatartozásra vonatkozó<br />
kérdésekkel egészült ki. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt azzal a fontos<br />
különbséggel, hogy míg 2004-ben és 2008-ban az önkitöltős kérdőívek papíron,<br />
zárt borítékban kerültek begyűjtésre, addig 2012-ben és 2016-ban a kérdezőbiztos<br />
átnyújtotta a kérdezettnek a tabletet (illetve laptopot), ahol egyedül válaszolhatta<br />
meg ezeket a kérdéseket.<br />
Az önkitöltős blokk 2012-ben volt a legterjedelmesebb, a fentieken kívül szerepeltek<br />
még vallásra, hitre vonatkozó kérdések, valamint öngyilkosságra vonatkozóan<br />
is kérdezett a kérdőív. Utóbbi, akárcsak a részletes kábítószerblokk, 2016-ban már<br />
kimaradt a kérdőívből.<br />
80
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A 2016-os tematika részletes bemutatása<br />
A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás tervezésekor munkánkat az átfogó szemlélet<br />
mellett az összehasonlíthatóság igénye hatotta át. A nagymintás ifjúságkutatással<br />
kapcsolatos általános elvárás, hogy legyen alkalmas a fiatalok élethelyzetének és<br />
életmódjának átfogó és részletes vizsgálatára. A 2016-os kutatás fontos célja volt,<br />
hogy a magyarországi mellett a külhoni magyar fiatalok megismerését is szolgálja,<br />
illetve alkalmas legyen a korábbi nagymintás hazai és határon túli ifjúságkutatásokkal<br />
való összehasonlításra. Mindezeket úgy kellett a tervezés során figyelembe<br />
venni, hogy a megrendelői igényeknek megfelelve az ajánlattételi dokumentációban<br />
megfogalmazott területek vizsgálatát elvégezzük. A fentieknek megfelelően egy<br />
olyan tematikát dolgoztunk ki a kutatás során felhasznált kérdőívekben8, amely<br />
öt, közvetlenül a kérdezettől, és két, a kérdezettel kapcsolatos, de nem a kérdezett<br />
által megválaszolandó kérdéskört tartalmaz (2.3. táblázat).<br />
1. Kérdezéssel kapcsolatos alapadatok<br />
2. Demográfia (trendkérdések)<br />
Alapvető demográfiai jellemzők<br />
Családalapítás<br />
Társadalmi reprodukció<br />
3. Élethelyzet (trendkérdések)<br />
Munka, munkanélküliség,<br />
külföldi munka<br />
Tanulás (külföldi tanulás)<br />
Jövedelem és vagyoni helyzet<br />
Lakhatás<br />
Egyenlőtlenségek (online is)<br />
4. Életmód (modulok)<br />
Szabadidő eltöltése (sport)<br />
Fogyasztás (média, újmédia)<br />
Kockázati magatartás (dohányzás,<br />
alkohol, drog)<br />
5. Életesemények<br />
6. Egyén-közösség-társadalom<br />
Érték és identitás<br />
Közösségek<br />
Társadalmi közérzet (politikai<br />
attitűdök)<br />
Vallás<br />
7. Kérdések a kérdezőknek<br />
2.3. táblázat: 2016-os tematika<br />
8 A kérdőívben alkalmazott kérdések a korábbi hullámokon alapulnak (Ifjúság2000; Ifjúság2004;<br />
Ifjúság2008; Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001 és MOZAIK2011), a kérdőívek tematikáját<br />
úgy alakítottuk ki, hogy az szolgálja a korábbi kutatásokkal való összehasonlíthatóságot, a<br />
trendek felrajzolásának lehetőségét. A nagymintás ifjúságkutatás mellett a következő kutatások<br />
megoldásait is figyelembe vettük: ESPAD kutatássorozat; HBSC kutatássorozat; YRBS<br />
2013; ESS kutatássorozat; EVS kutatássorozat; Az ifjúság életkörülményei kutatás KSH, 1996;<br />
Ifjúságkutatás, 1991.<br />
81
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
82<br />
A kérdőív első blokkjában olyan interjún kívüli adatok rögzítésére került sor, mint<br />
az interjú meghiúsulásának okai vagy a kérdezett megváltozott elérhetősége. Utóbbi<br />
esetben a lekérdezést segítő praktikus adatgyűjtésről – a terepmunka során máshol<br />
még elérhető kérdezendő – vagy a területi mobilitáshoz tartozó adatgyűjtésről<br />
egyaránt beszélhetünk.<br />
A demográfiai blokkban olyan alapvető, a korábbi kutatásokban is szereplő trendkérdések<br />
szerepeltek, amelyek általában minden survey részét képezik (nem; kor;<br />
lakhely; iskolai végzettség; munkapiaci aktivitás). A 15–29 évesekkel kapcsolatosan<br />
a családalapítás és a gyermekvállalás kiemelt vizsgálati terület, ezért a társadalmi<br />
reprodukció kérdéskörei is többségükben alkalmasak a trendelemzésre. A területet<br />
érintő kérdéskörök a következők voltak:<br />
• családi állapot; párkapcsolat; házasság; házasodási tervek,<br />
• gyermekszám; gyermekvállalási tervek,<br />
• gyermekvállalás elhalasztásának/elutasításának okai,<br />
• család és munka összeegyeztethetősége,<br />
• családalapításhoz kapcsolódó attitűdök.<br />
A fiatalok élethelyzetét öt fő kérdéskör mentén vizsgáltuk, a demográfiai kérdésekhez<br />
hasonlóan – a korábbi kutatási hullámokkal összehasonlítható módon – elsősorban<br />
trendkérdések alkalmazásával. Az élethelyzetet vizsgáló fő területeket az alábbiak<br />
jelentették: munka, munkanélküliség, külföldi munka; tanulás (külföldi tanulás);<br />
jövedelem és vagyoni helyzet; lakhatás; egyenlőtlenségek.<br />
A munkával foglalkozó kérdésekben az eddigi munkatapasztalatok teljes körű feltárására<br />
törekedtünk, vizsgáltuk a diákmunkával és a közmunkával kapcsolatos tapasztalatokat<br />
is. Kérdések szerepeltek a kérdőívben a foglalkoztatás körülményeiről,<br />
a munkahely biztonságának megítéléséről, a munkanélküliség megtapasztalásáról,<br />
a munkakeresést és az elhelyezkedést segítő körülményekről (tények és attitűdök),<br />
az elhelyezkedési reményekről. Ebben a részben foglalkoztunk részletesen a külföldi<br />
munkával kapcsolatos tapasztalatokkal és tervekkel, a külföldi munkavállalást<br />
ösztönző és mérséklő tényezőkkel.<br />
A tanulással foglalkozó kérdésblokkban az oktatási életút és a képzettségi szint<br />
pontos rögzítésén kívül a kimaradás okainak feltárására koncentráltunk. Kérdéseket<br />
fogalmaztunk meg a nyelvtudás szintjével és felhasználásával kapcsolatban.<br />
A korábbi hullámokhoz hasonlóan foglalkoztunk a tanulási, ezen belül a külföldi<br />
tanulásra vonatkozó tervekkel.<br />
A jövedelemre és vagyoni pozícióra vonatkozóan több kérdés vizsgálta az objektív<br />
és a szubjektív anyagi helyzetet, ezen belül az adósságokra és a megtakarításokra is
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
rákérdeztünk. A pénzügyi szolgáltatások igénybevétele és a szülőktől való pénzügyi<br />
önállóság vizsgálata is részét képezte a kérdésblokknak.<br />
A lakhatással kapcsolatban a lakáskörülmények és az ezekkel kapcsolatos elégedettség,<br />
a háztartásméret és a háztartástagokkal kapcsolatos viszonyok azonosítása,<br />
valamint az elköltözési tervek határozták meg a kérdések irányát. Az egyenlőtlenségeket<br />
vizsgálva alapvetően két területre, a vagyoni és a digitális egyenlőtlenségekre<br />
koncentráltunk.<br />
Az életmód esetében is lehetőséget kívántunk biztosítani a trendelemzésre,<br />
azonban a kérdéskörök jellegéből fakadóan sokkal nagyobb szabadságot adtunk<br />
az aktualitások vizsgálatának. Három fő részre bonthatók az életmódra vonatkozó<br />
kérdéskörök: szabadidő eltöltése, médiafogyasztás és kockázati magatartások modul.<br />
A szabadidős modulban a szabadidős helyszínek látogatását, a szabadidős tevékenységeket<br />
vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a kulturális terek látogatásával, amely a<br />
kutatás kezdete óta a kérdőív állandó részét képezi. A szabadidős elfoglaltságok közül<br />
részleteztük a sportolási szokásokat, kitérve a sportolás ösztönzőinek vizsgálatára.<br />
A médiafogyasztás modul a hagyományos média (elektronikus média és nyomtatott<br />
sajtó, valamint hagyományos könyv) fogyasztását elsősorban az újmédia jelenségkörében<br />
vizsgálta. Ebbe a tartalmi részbe építettük be az infokommunikációs<br />
eszközök birtoklásának és használatának jellegzetességeit, az „always on” jelenség,<br />
valamint az online játék és az online közösségi média használatának (szabadidős és<br />
professzionális felhasználás; közösségi és közéleti felhasználás) vizsgálatát. Ebben a<br />
részben foglalkoztunk a médiumok fontosságának megítélésével is.<br />
A kockázati magatartásokkal foglalkozó modul a dohányzás, az alkohol és a<br />
kábítószer témáját ölelte fel. A modul célja a dohányzás és alkoholfogyasztás mértékének,<br />
illetve a drogfogyasztók kapcsolathálózati jelenlétének, továbbá a droghoz<br />
való hozzájutás lehetőségének vizsgálata volt.<br />
Az életesemények külön blokkban szerepeltek, amelyben a megélt eseményeken<br />
túl a jövőképre is vonatkoztak kérdések, a következő dimenziók szerint:<br />
• elköltözés a szülői házból, szülőktől független élet<br />
• az első szakmai végzettség megszerzése<br />
• önálló, saját lakásba költözés<br />
• a tanulmányok befejezése<br />
• az első pénzkereset<br />
• önálló döntéshozatal az élet meghatározó kérdésekben<br />
• komoly párkapcsolat kialakítása<br />
• a „felnőtté válás” szubjektív értékelése<br />
83
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
84<br />
Az egyén önképét, közösségekhez való kapcsolódását és társadalmi integrációját<br />
négy önálló területen vizsgáltuk. Ezek: a társadalmi közérzet és azon belül a politikai<br />
attitűdök, értékek és identitás, vallás, kortárs közösségek.<br />
A társadalmi közérzettel foglalkozó részben vizsgáltuk a fiatalok politikai érdeklődésének<br />
irányait és a politikai-társadalmi részvétel általuk preferált módjait. Az<br />
elégedettséget több dimenzióban mértük fel, így az ország helyzetével, a demokrácia<br />
működésével, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vélemények<br />
vizsgálatára került sor. A kérdések alapvetően a korábbi hullámok kérdőíveinek is<br />
részét képezték. E kérdéskörbe tartozott a társadalmi intézmények iránti bizalom<br />
értékelése, valamint a szervezetekhez való kötődés formális és informális viszonyainak<br />
vizsgálata. Az ezredfordulón indult kutatássorozat a kezdetektől próbálja a<br />
fiatalokat rábírni a saját nemzedékükre vonatkozó reflexióra, a 2016-os kutatásban<br />
is helyet kaptak az ifjúság legnagyobb problémáját feldolgozó kérdések.<br />
Az identitás témáját az etnikai hovatartozásra, a nemzeti identitásra és ezen belül<br />
a magyar identitásra, illetve a különböző (pl. családi, baráti, médiára vonatkozó)<br />
kötődésekre irányuló kérdéskörökkel jártuk körül. Az értékeket a szülői értékekhez<br />
való viszony szerint, illetve az ezredfordulós ifjúságkutatásban szereplő, Inglehart<br />
(1997) munkáin alapuló értékvizsgálat mentén vizsgáltuk. Külön részleteztük a<br />
valláshoz való kötődést és a vallásgyakorlatot, amit a vallásos nevelésre és a felekezethez<br />
tartozásra vonatkozó kérdésekkel egészítettünk ki.<br />
A kérdőívben igyekeztünk helyet szorítani az ifjúsági közösségek vizsgálatának,<br />
így kérdéseket fogalmaztunk meg a barátok, a baráti kör és a törzshelyek jelenlétével<br />
és szerepével kapcsolatban. A közösségekhez való kötődést azon keresztül vizsgáltuk,<br />
hogy az adott közösséget a kérdezett fontos információforrásként értékelte-e.<br />
A kérdőív utolsó, már nem a kérdezett válaszait tartalmazó részben a<br />
kérdezők nyilváníthattak véleményt a kérdezettről, illetve szolgáltattak fontos<br />
szempontokat az interjú körülményeiről. Ebben a részben sor került az interjúalany<br />
lakáskörülményeinek, az interjú körülményeinek (szülők jelenléte) és az interjúalany<br />
személyiségének (együttműködés, tájékozottság) jellemzésére.<br />
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a 2016-os kérdőívben helyet kapott egy önkitöltős<br />
blokk a kérdezőbiztossal segített blokkok mellett, amelyben a kockázati<br />
magatartások (dohányzás, alkohol, drog), a szexualitás és a politikai preferencia<br />
kérdéskörei kaptak helyet.<br />
A tervezett tematika alkalmazásával a kérdőív lekérdezése átlagosan legalább<br />
60-70 percet vett volna igénybe, ami egyértelműen rontotta volna a kérdezés minőségét.<br />
Ezért a magyarországi kérdőív esetében a 2008-as gyakorlatnak megfelelően
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
alminták alkalmazásával dolgoztunk, ezzel csökkentve a kérdőívhosszt, egyben a<br />
mintanagyságot is egyes kérdések vagy kérdéskörök mentén (2.4. táblázat). Fontos<br />
megjegyezni, hogy a kérdőív kérdésstruktúrája nagymértékben befolyásolja a<br />
lehetséges elemzési irányokat, egyértelmű korlátot jelentve a két eltérő blokkban<br />
szereplő kérdés együttes vizsgálatában.<br />
Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések) N=8000<br />
„Lila” blokk<br />
(N=2000):<br />
politikai<br />
szocializáció<br />
„Sárga” blokk<br />
(N=2000): életesemények;<br />
munkapiaci<br />
attitűdök; jövőképek<br />
„Zöld” blokk<br />
(N=2000):<br />
családalapítás –<br />
gyermekvállalás;<br />
sport, szabadidő<br />
2.4. táblázat: A magyarországi kérdőív felépítése<br />
„Kék” blokk<br />
(N=2000): média,<br />
újmédia<br />
A külhoni kérdőívek tematikus felosztása a lehető legteljesebb összehasonlíthatóság<br />
érdekében a magyarországi kérdőív témaköreire épül, azzal azonos, mindemellett<br />
helyi témák is megjelennek benne. A külhoni mintanagyság azonban nem tette lehetővé<br />
a magyarországihoz hasonló alminták képzését és almintánként eltérő tematika<br />
alkalmazását, ezért a külhoni kérdőívek elsősorban a trendkérdések tekintetében<br />
azonosak a magyarországi kutatásban alkalmazott kérdőívvel.<br />
A külhoni kérdőívekben ugyanakkor nem szerepeltettük azokat a technikai kérdéseket,<br />
amelyek a mintába kerültek megváltozott elérhetőségeire vonatkoztak,<br />
aminek nagyrészt az volt az oka, hogy a külhoni mintaválasztás módszere eltért a<br />
magyarországi címlistás mintaválasztástól. Sok olyan kérdés is kimaradt a külhoni<br />
kérdőívekből, amelyek a magyarországi kérdőívben nem trend jellegűek voltak.<br />
A teljesség igénye nélkül kimaradt például a gyermekvállalás akadályainak taglalása,<br />
az ideális munkahelyre vonatkozó blokk, az Európai Unió megítélése vagy a helyi<br />
ügyek vizsgálata. Nem került bele a külhoni kérdéssorokba számos politikai szocializációra<br />
és aktivitásra vonatkozó kérdés sem, illetve az online közösségi média<br />
vizsgálatának részletezettsége is elmarad a magyarországi verziótól.<br />
A külhoni kérdőívek a trendkérdések mellett tartalmaznak közös kérdésblokkot<br />
a külhoni régióra vonatkoztatva, amely az anyaországi kérdőívben nem szerepel.<br />
Ez a kérdésblokk szinte kizárólag az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket tartalmaz,<br />
amelyet szétbonthatunk négy fontosabb részre. Kifejezetten identitással foglalkozik<br />
a kérdőív a haza fogalmának meghatározásakor, illetve a többségi nemzethez és<br />
a magyar nemzethez való tartozás vizsgálata során. A közösség blokk vizsgálja a<br />
nemzeti alapú közösségi kapcsolatokat (a baráti kör összetételét, az online közösségi<br />
85
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
oldalakon a különböző nemzetiségű kapcsolatok számát). Szerepel kérdés az etnikai<br />
feszültségek érzékelésével kapcsolatban, illetve a nemzeti közösségek jeles személyeit<br />
is megkísérli a kérdőív feltárni a leghíresebb magyar személyre vonatkozó kérdéssel 9 .<br />
Politikai (vagy jogi) terület a magyar állampolgárságra, illetve a magyarországi<br />
választásokon való részvételre vonatkozó kérdés és az ehhez tartozó pártpreferencia-vizsgálat.<br />
Természetesen a kérdőívben szerepelnek kérdések az adott országbéli<br />
politikával kapcsolatban, így választással, illetve pártpreferenciával kapcsolatos<br />
kérdések is találhatók a kérdőívben. Nyelvhasználattal és a nyelvi kompetenciákkal<br />
többféle megközelítésben foglalkozik a kérdőív, egyrészt vizsgálja a teljes oktatási<br />
rendszerben töltött idő nyelvhasználatát (Ön milyen tanítási nyelven végezte/végzi<br />
a(z) … tanulmányait?). Foglalkozik a nyelv ismeretével, a magyar mellett rákérdez<br />
a többségi nyelv ismeretére, és vizsgálja a mindennapi nyelvhasználatot (milyen<br />
nyelven történnek az interakciók a munkatársakkal, a családdal), illetve a média- és<br />
tartalomfogyasztás nyelvét (2.2. ábra).<br />
Identitás<br />
• többségi és a magyar nemzethez tartozás<br />
• többszörös nemzeti identitás<br />
• haza fogalma<br />
Közösség<br />
• nemzeti alapú közösségi kapcsolatok<br />
• etnikai feszültségek<br />
• leghíresebb magyar személy<br />
Politika<br />
• magyar állampolgárság<br />
• magyarországi választásokon való részvétel<br />
• pártpreferencia (magyarországi)<br />
Nyelvhasználat - nyelvi kompetenciák<br />
• nyelvhasználat a köznapi<br />
tevékenységek során<br />
• nyelvhasználat a tartalomfogyasztás során<br />
• többségi és a magyar nyelv ismerete<br />
• tanítási nyelv (óvodától a felsőoktatásig)<br />
2.2. ábra: A külhoni kérdőívek kiegészítő közös tematikája<br />
9 A nyelvi és közösségi dimenziókat vizsgálva a nemzeti identitás mentén megállapítható, hogy<br />
a vizsgált régiók mindegyikében a helyi magyar közösségbe ágyazott baráti kapcsolatok a<br />
nyelvhasználatnál is fontosabbak a magyar identitás megőrzésében (Székely, 2018b).<br />
86
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
MINTATERVEZÉS ÉS ADATFELVÉTEL<br />
Az ifjúságkutatás mintaválasztásának alapvetései nem változtak az ezredforduló óta,<br />
amikor annak kereteit a kutatócsoport Nemeskéri István vezetésével megrajzolta.<br />
A cél minden esetben az volt, hogy a minta reprezentatív legyen, és a kutatás adatai<br />
alapján készített becslések érvényesek legyenek a 15–29 évesek korcsoportjára.<br />
A kutatás mintáinak kialakítása hasonló szempontok alapján, az egyes régiókról<br />
rendelkezésre álló adatoknak, statisztikáknak megfelelően történt a 2016-os és az<br />
azt megelőző vizsgálatok során is 10 . A következőkben a legutolsó hullám (2016)<br />
mintaválasztási eljárásának részleteit tárgyaljuk, külön a magyarországi, és különkülön<br />
az egyes külhoni régiók mintaválasztásait.<br />
Magyarországi minta<br />
A magyarországi fiatalokat felmérni hivatott ifjúságkutatás 8000 fős (megvalósult)<br />
mintája a 15–29 éves korosztályt országosan reprezentálja nem, életkor, iskolai végzettség,<br />
településtípus, régió szerint. A vizsgálat így a 2000-ben indult ifjúságkutatás-sorozat<br />
minden hullámával összehasonlítható, longitudinálisan elemezhető.<br />
A magyarországi minta készítéséhez a Belügyminisztérium (korábban: Közigazgatási<br />
és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) 2015. december 31-én<br />
érvényes adatállományát 11 használtuk, amely településenként tartalmazta az érvényes<br />
lakóhellyel rendelkező és az adott korosztályba tartozó lakosság létszámát<br />
férfiakra és nőkre vonatkozóan, születési évenkénti bontásban.<br />
A mintavétel több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer<br />
alkalmazásával. Első lépcsőben a vizsgálandó települések, második lépcsőben az<br />
adott települések felkeresendő címeinek kiválasztására került sor. Az elsődleges<br />
mintavételi keretet a magyarországi települések listája alkotta (PSU), a másodlagos<br />
mintavételi keretet pedig az ezen településen élő, olyan 15–29 éves fiatalok, akik<br />
Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején (SSU). Azokat<br />
10 Nemeskéri (2001) a mintaválasztás során a kistérségekből, illetve Budapest esetében a kerületekből<br />
indult ki, a cél az volt, hogy minden egyes kistérségben készüljön interjú.<br />
11 Érdemes megjegyezni, hogy a címlistás kutatások alkalmazásánál korlátot jelent a nyilvántartás<br />
adatállományának minősége. A minőséget nem kizárólag belső okok rontják (az<br />
átvezetésből, frissítésből adódó nem létező vagy rossz címek), hanem főleg az ifjúsági célcsoportban<br />
tapasztalható, valóságtól eltérően nyilvántartott adatok (pl. kollégiumban, albérletben,<br />
rokonnál élők) is negatívan befolyásolják. Életszerű példák a szülőkkel élő fiataltól (aki<br />
a nagymamához van bejelentve, hogy a preferált iskolába járhasson), a hivatalosan szülőkkel<br />
élő, valójában csak ünnepekkor hazajáró távoli városban albérletben lakó egyetemistáig.<br />
87
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
tekintettük 15–29 éves fiatalnak a kutatás során, akik 1987. január 1. és 2001. december<br />
31. között születtek. Számuk 1 701 837 fő volt a mintavételkor. Első lépésben<br />
a településeket rétegekbe soroltuk a földrajzi elhelyezkedésük és a településen élő<br />
fiatalok száma alapján, összesen 95 réteget meghatározva. Ezek után rétegenként<br />
véletlen mintát vettünk a települések közül, összesen 357 települést kiválasztva.<br />
A második lépcsőben a kiválasztott településeken az adott réteg elemszámával arányos<br />
módon a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartási adatbázisából véletlen<br />
valószínűségi mintavétellel választottuk ki azokat, akik a mintába kerültek. Összesen<br />
32 000 címmel dolgozhattunk: egy 8000 címet tartalmazó főcímlistával és három,<br />
egyenként 8000 címet tartalmazó pótcímlistával.<br />
Az Ifjúság2008 kutatás során alkalmazott jó gyakorlatnak megfelelően a mintavétel<br />
során négy településmintát (4x2000 fős) alakítottunk ki, amelyek külön-külön is<br />
leképezik az ország településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság<br />
szerint. A mintába került településeken a megkérdezendők kiválasztása a Belügyminisztérium<br />
adatállománya alapján két demográfiai szempont (nem és életkor)<br />
alapján történt. Fontos megjegyezni, hogy ez az a két szempont, amely lehetőséget<br />
biztosít a mintaválasztásra, más ismérvek, pl. családi állapot, nemzetiség, iskolai<br />
végzettség, a mintaválasztás alapját képező lakcímadatbázisokban nem szerepelnek.<br />
Részben emiatt a mintavételből eredő kismértékű torzulások kiküszöbölése<br />
során a több szempontú matematikai súlyozási eljárásban az iskolai végzettséget<br />
is figyelembe vettük. Ennek eredményeként a négy 2000 fős alminta külön-külön,<br />
és az összeillesztett 8000 fős minta szintén reprezentatív a 15–29 éves korosztályra<br />
vonatkozóan nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, régió szerint.<br />
A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />
beépítettük a végleges kérdőívbe. Az adatfelvétel számítógéppel segített személyes<br />
lekérdezési módszerrel készült. A címek kiosztása egy lépésben történt, a kérdezőbiztosok<br />
a sikertelen interjúk esetén többször is felkeresték az adott címet.<br />
Külhoni minták<br />
A vizsgált populáció a környező országok magyar nemzetiségű (magukat magyarnak<br />
valló), 15–29 éves fiataljai, akik a teljes magyar lakosság kb. 15–20 százalékát teszik<br />
ki. E populációból került ki az a 4000 fős minta, amely a szociodemográfiai jellemzők<br />
(nem, életkor, lakóhely) mentén tekinthető reprezentatívnak. A reprezentativitás<br />
alapját képező alapmegoszlásokat az egyes országok mikrocenzusi és népszámlálási<br />
adataiból, ennek hiányában pedig a rendelkezésre álló becslésekből nyertük.<br />
88
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A kutatás célcsoportja az öt régióban élő magyar, 15–29 éves korosztály volt.<br />
A mintaválasztás során az egyik alapvető kérdést az jelentette, hogy ezeknek a régióknak<br />
hol húzódnak a földrajzi határai, a másik elvi kérdés, hogy kit tekintünk<br />
magyarnak. A területek kijelölését a helyi kutatóintézetek munkatársaival közösen<br />
végeztük el, korábbi tapasztalatok és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.<br />
A kutatás így azon területekre vonatkozik, amelyekben a magyar nemzetiségűek aránya<br />
számottevőnek tekinthető. A régiós minták településszámát tekintve Erdélyben<br />
149, Kárpátalján 48, Felvidéken 45, Vajdaságban 38 településen történt adatfelvétel.<br />
Magyarnak tekintettük azokat a fiatalokat, akik jól beszélik a magyar nyelvet<br />
(képesek megérteni a magyar nyelvű kérdőívet, magyarul tudnak rá válaszolni).<br />
Régiós bontásban a mintavétel a következőképpen alakult:<br />
• Szlovákia (Felvidék), 1000 fő<br />
• Ukrajna (Kárpátalja), 500 fő<br />
• Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld), 2000 fő<br />
• Szerbia (Vajdaság), 500 fő<br />
• Összesen 4000 fő.<br />
Az adott területen alkalmazandó mintavételi eljárásra a helyi partnerektől vártunk<br />
javaslatot. A kialakított minták a rendelkezésre álló információk alapján a lehető<br />
legszigorúbb elvárásoknak igyekeztek megfelelni. Ennek érdekében a MOZAIK2001<br />
mintaválasztásához hasonlóan a kiválasztás során alkalmaztuk a véletlen eljárást.<br />
A következőkben sorba vesszük az egyes regionális minták kialakítását.<br />
Erdély<br />
A minta alapját a népszámlálási adatok adták, amelyek a Román Statisztikai Hivatal<br />
(Institutul National De Statistica) hivatalos közleményeiből származnak. A teljes<br />
erdélyi mintaelemszám 2000 fő volt, ebből Partium, Belső-Erdély területén 1000<br />
főt, és Székelyföldön újabb 1000 főt kérdeztünk meg.<br />
Erdélyben az adatfelvétel szigorított véletlen sétás rétegzett mintavétellel zajlott.<br />
A szigorítás életkori csoportok és nemek szerint történt (szabad kvóták). A mintát<br />
először rétegeztük megyék szerint a 15–29 éves korú magyar népesség 2011. évi<br />
népszámlálási lélekszáma alapján.<br />
Ezt követően a mintát településtípus szerint tovább rétegeztük. A városokat két<br />
csoportba soroltuk (megyeszékhely, többi város), a községeket pedig a magyarság<br />
aránya és néprajzi-földrajzi és szociológiai jellegzetességek alapján csoportosítottuk<br />
(amennyiben erre szükség volt, azaz a megyében nagyobb számban és arányban<br />
89
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
– azaz 10 százalék fölött – élnek magyarok). Ezekből a lehatárolt területi-etnográfiai<br />
csoportokból („kisrégiókból”) egyszerű véletlen kiválasztással településeket jelöltünk<br />
ki, ahol a megfelelő esetszámot lekérdeztük. (Például Hargita megyében a községeket<br />
három csoportba soroltuk, Csíkszék, Udvarhelyszék és Gyergyószék szerint,<br />
ez utóbbi a megye északi, Maroshévíz környéki részét is tartalmazta. Ezt követően<br />
arányosan kiválasztottunk mindegyik kisrégióból megfelelő számú községet.)<br />
A mintába került településeken kijelöltünk falvakat, falurészeket, illetve városrészeket,<br />
utcacsoportokat és kiindulópontokat, ahol véletlen sétás módszerrel a<br />
szükséges esetszámok lekérdezésre kerültek.<br />
A mintavétel során a nagy tömbben élő magyarság körében, elsősorban Székelyföldön,<br />
a véletlen sétához egy lépésszám is társult (2–4), ami azt jelentette, hogy a<br />
kérdező minden második-negyedik lakásban kereste a célcsoport tagjait. Ezt a módszert<br />
a Partium (Bihar, Szatmár) több mint 80 százalékban magyarlakta településein<br />
is alkalmaztuk. Székelyföld nem magyar többségű településein (Marosvásárhely)<br />
a lépésszám 1 volt. A lépésszám során a házszámokat tekintettük irányadónak. Ha<br />
egy házszám alatt maximum négy háztartás/lakás van, onnan csak egy fiatal volt<br />
lekérdezhető. Ha a házszám/tömbház/társasház több mint négylakásos, a lakrészek<br />
száma is a lépésszám részét képezte, tehát alkalmazni kellett a lépésszámot.<br />
Erdély többi részén, ahol a magyarság megyei szinten kisebbségben él (és a települések<br />
nagy részén is), a véletlen sétához 1-es lépésszám társult, tehát a kérdező egy<br />
adott utcacsoport vagy falu végigjárása során minden egyes olyan lakásba bement,<br />
ahol magyarok élnek. A kérdező az előző válaszadótól érdeklődhetett arról, hogy<br />
ki a legközelebbi magyarul beszélő szomszéd.<br />
A kérdezőbiztosok címkövetési listát vezettek, ahová feljegyezték, hogy a felkeresett<br />
házszámokon/lakásokban sikerült-e kérdőívet kitölteni, ha igen, mi a neme,<br />
legmagasabb iskolai végzettsége és korcsoportja a fiatalnak. Amennyiben nem történt<br />
adatfelvétel, a meghiúsulás okát is dokumentálniuk kellett.<br />
Erdély Székelyföldön kívüli területein (kivéve Partium legalább 80 százalékban<br />
magyarlakta községeit) a címkövetési listára csak a magyarlakta háztartások/házszámok<br />
adatait vezették fel, mivel itt gyakorlatilag lépésszám nincs, vagy<br />
nem követhető a nem magyar háztartások nagy száma miatt. A háztartásokban<br />
a szigorításhoz használt keretszámok (életkor, nem) alapján választották ki<br />
a válaszadó személyt.<br />
90
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Felvidék<br />
A minta alapját a 2011-es népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szlovák Statisztikai<br />
Hivatal (Štatistický úrad SR) hivatalos közleményeiből származnak. A felvidéki<br />
minta elemszáma 1000 fő.<br />
A mintaválasztás alapstatisztikái tartalmazták a területi jellemzőket és a magyar<br />
népesség életkor és nem szerinti arányait. A rétegzett mintaválasztás két lépcsőben,<br />
egyszerű véletlen módszerrel történt. Első lépcsőben a megyék (Besztercebánya,<br />
Kassa, Nagyszombat, Nyitra és Pozsony megye), majd a megyén belüli járások lettek<br />
elemszámmal arányos módon kiválasztva. Második lépcsőben a települések kerültek<br />
kiválasztásra, ügyelve arra, hogy a kiválasztott megyék székhelyei önreprezentáló<br />
településként jelenjenek meg a mintában.<br />
A magyar nemzetiségűek aránya egyes megyékben alacsony volt, ezen okból<br />
Trencsén, Zsolna és Eperjes megyék nem kerültek be a mintavételi keretbe. A minta<br />
kialakításánál – a teljesíthetőség érdekében – ügyeltünk arra, hogy a lekérdezendő<br />
magyarok aránya 20 százalék alatt legyen a település magyar lakosságához viszonyítva.<br />
A mintavételi keretbe 492 település került bele, ezen települések feleltek<br />
meg a 20 százalékos küszöbértéknek, a végleges minta 45 települést tartalmazott.<br />
A szlovákiai magyarok 30 százaléka városban, míg fennmaradó 70 százalékuk kisebb<br />
településeken, községben lakik. A minta településtípus szerinti megoszlása<br />
megegyezik az alapsokaságban tapasztalt arányokkal.<br />
Egy-egy településen a lekérdezendők száma 10 és 44 között mozgott. A kérdezőbiztosok<br />
számára minden település esetében nem és életkori csoportok alapján<br />
rendezett kvótákat készítettünk, amelyeket az adatfelvétel során követniük kellett<br />
(például 20–24 éves, férfi).<br />
A magyarországi gyakorlatnak megfelelően a kérdőívet a kérdezőbiztosok személyesen<br />
kérdezték végig, önkitöltésre csak az önkitöltős kérdések esetében került<br />
sor, kötelezően. A lekérdezésre a kérdezendő személy otthonában, a megfelelő célcsoport<br />
kiválasztásával került sor. Egy háztartásból egy kérdezett volt kérdezhető,<br />
az, akinek a kérdezés napjához legközelebb van a születésnapja. A kérdezőbiztosok<br />
munkájának ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt.<br />
A terepmunkát végző kérdezőbiztosnak követnie kellett a címkártyán kiosztott<br />
kvótákat. Az ellenőrzéshez adminisztrálnia kellett a címek felhasználását, a kérdezettől<br />
telefonszámot kellett kérnie.<br />
91
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
92<br />
Kárpátalja<br />
Az 500 fős mintát Molnár József demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar<br />
Főiskola tanára dolgozta ki a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján.<br />
A kárpátaljai magyar népesség összetétele viszonylag sok szempontból ismert, ám<br />
– a hivatalos forrásokból származó adatok szűkössége miatt – a vonatkozó ismeretek<br />
jelentős része közvetett források alapján vezethető csak le. A fiatal, 15–29 éves<br />
kárpátaljai magyar népesség 500 fős rétegzett reprezentatív mintájának kialakítása<br />
során felhasználásra kerültek a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás anyanyelvi,<br />
nemzetiségi, korszerkezeti stb. adatai, különböző (megyei, járási, települési, nemzetiségi)<br />
hozzáférhető bontásokban; a népességszám, illetve korösszetétel aktuális,<br />
járási bontású adatai; az utóbbi évek járási bontású migrációs adatai; a kárpátaljai<br />
felsőoktatási intézmények fellelhető adatai; tudományos publikációk 12 ; sajtóközlemények,<br />
cikkek; szakmai konzultációk. A népszámlálási adatokkal kapcsolatban a<br />
szakmabeliek szkeptikusak, főként a fiatal korosztályt érintő társadalmi folyamatok<br />
miatt (háború; sorozás; kivándorlás).<br />
A minta kvótás mintavételen alapult véletlen sétás kiválasztással, amely<br />
településenként különbözött. A településen élő magyarok arányához igazodva<br />
különböző kiválasztási módszerrel dolgoztuk ki az útvonaltervet<br />
a kérdezőbiztosoknak.<br />
12 Fedinec, Cs. – Vehes, M /szerk./ (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem, politika, kultúra.<br />
Argumenum, Budapest.<br />
Molnár, J. – Molnár, D. I. (2005): Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és<br />
népmozgalmi adatok tükrében. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és<br />
Taneszköztanácsa, Beregszász.<br />
Головне управління статистики у Закарпатській області, 2008: Міграційний рух<br />
населення в 2007 році. Статистичний бюлетень. Ужгород.<br />
Головне управління статистики у Закарпатській області, 2016: Закарпаття у<br />
демографічному вимірі. Статистичний збірник. Ужгород.<br />
Державний комітет статистики України, 2003: Національний склад населення<br />
України та його мовні ознаки (За даними Всеукраїнського перепису населення 2001<br />
року). Київ: Держкомстат України.<br />
Державний комітет статистики України, 2004: Розподіл населення найбільш<br />
численних національностей України за даними Всеукраїнського перепису<br />
населення 2001 року. CD-ROM. Київ.<br />
Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Населення Закарпатської<br />
області (За підсумками першого Всеукраїнського перепису населення 2001 року).<br />
Статистичний збірник. Ужгород.<br />
Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Національний склад населення<br />
та його мовні ознаки (статистичний бюлетень). Ужгород.<br />
database.ukrcensus.gov.ua/MULT/Database/Census/databasetree_uk.asp<br />
www.uz.ukrstat.gov.ua
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya kevesebb mint 50 százalékra<br />
becsülhető, és van magyar tannyelvű iskola, ott a 15–17 év közöttiek kiválasztása az<br />
iskolai osztálykönyv alapján történt szisztematikus kiválasztással (minden negyedik,<br />
a településen élő tanuló került a mintába). Az idősebb korosztályokba tartozókat,<br />
illetve magyar tannyelvű iskola hiányában a fiatalabb korcsoportokba tartozókat is<br />
kapcsolathálón keresztül választottuk ki, ezekben az esetekben a kérdezőbiztosnak<br />
lehetősége volt arra, hogy az ismeretségi körében keressen a célcsoportba tartozó,<br />
életvitelszerűen a településen élő fiatalt.<br />
Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya több mint 50 százalékra becsülhető,<br />
a mintába kerülők kiválasztása véletlen séta alkalmazásával történt. Az<br />
adott település (római katolikus, református vagy görög katolikus) templomától<br />
indulva az út (bal vagy jobb) oldalán volt szükséges megkeresni minden negyedik<br />
háztartást. Amennyiben a felkeresett háztartásban nem volt a kvótába illő vagy a<br />
kutatásban részt venni kívánó adatközlő, a sorban negyedik háztartással folytatódott<br />
a felkeresés, és a sikertelenséget fel kellett jegyezni a terepnaplóba. Egy háztartásba<br />
tartozó több, a mintába illő fiatal esetén a születésnapos kiválasztás egyik<br />
módszerével éltek a kérdezőbiztosok: azt választották ki, akinek születési hónapja<br />
és napja kisebb számú (pl. ha az egyik májusban, a másik decemberben született,<br />
akkor is a májusit kellett megkérdezni, ha egyébként évei számát tekintve ő a fiatalabb).<br />
Beregszász esetén, ahol a legtöbb magyar él a városok közül, vegyítettük a két<br />
előző eljárást. Három útvonalat alakítottunk ki, eltérő hosszúságú útszakaszokat<br />
megjelölve a kereséshez.<br />
A terepmunkáról jegyzőkönyvet kellett vezetni (terepnapló). Szükséges volt feltüntetni,<br />
hogy miként találta meg az adatközlőt, kin keresztül jutott el hozzá. A véletlen<br />
séta esetén pontosan be kellett jelölni, honnan kezdődött a kérdezés (utca,<br />
házszám), melyik volt a ház, ahonnan a számolás indult, majd minden negyedik<br />
háztartás házszámát be kell jelölni, feltüntetve azt is, hogy sikerült-e ott a kérdezés,<br />
vagy sem (ha nem, akkor azt is, miért nem, pl. nem voltak otthon, nem lakik ott<br />
senki, nem akartak válaszolni stb.).<br />
Vajdaság<br />
Az 500 fős minta alapját a népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szerb Statisztikai<br />
Hivatal (Републички завод за статистику) hivatalos közleményeiből<br />
származnak.<br />
A minta elkészítéséhez a 2002-es népszámlálási adatok településenkénti koreloszlását<br />
és nemi arányát, illetve a 2011-es népszámlálási adatok vajdasági magyarokra<br />
93
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
vonatkozó településenkénti eloszlását vettük alapul. A vajdasági magyar népességen<br />
belül a 15 és 29 év közöttiek közé 25 206 nő tartozik, és 26 703 férfi. A férfiak többsége<br />
a korosztályon belül 51,5 százalékos. Három korosztályra bontottuk a mintát. Az<br />
első csoport a 15 és 19 év közöttiek, a minta 32 százaléka, a második csoport 20 és<br />
24 év közöttiek, 34 százalék, a harmadik csoport 25 és 29 év közöttiek, 34 százalék.<br />
A minta 50 százaléka férfi és 50 százaléka nő.<br />
A kutatás során kvótás mintavételt alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok a kérdőívekkel<br />
együtt kaptak egy táblázatot (kvótát), amely tartalmazta a lekérdezendő alanyok<br />
nemek és kor szerinti eloszlását. Vajdaság tartomány szintjén rendelkezünk adatokkal<br />
a teljes népesség nem- és korszerkezetéről. Ez alapján a kérdezőbiztosok nem<br />
és kor szerinti bontásban megkapták, hogy mely településen milyen korú férfiakat,<br />
illetve nőket kell lekérdezniük. A kiválasztásban megkötés volt, hogy családtagokat<br />
nem volt szabad lekérdezniük, de ismerősöket felkereshettek a lekérdezés során.<br />
A mintába kerülő településeket 15 község települései közül választottuk ki. Ezen<br />
községekben él a populáció 54,6 százaléka, azaz 43 658 személy.<br />
A kutatás megvalósítása<br />
A 2016-os kutatás során az adatfelvételeket azonos eszmei időben, 2016 őszén valósítottuk<br />
meg. A terepmunka a magyarországi adatfelvétellel indult meg 2016. október<br />
elsején, majd ezt követte többé-kevésbé egységesen a külhoni terepmunkák indítása.<br />
A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait<br />
beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tanulságairól a terepmunka<br />
vezetőjével és területi instruktorok részvételével workshopot tartottunk, ahol a kérdőív<br />
egyes kérdéseit közösen megbeszélve, a pontosításokat, kiegészítő utasításokat<br />
beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tapasztalatai alapján módosított<br />
kérdőív a programozást követően a programozó, majd a kutatásban részt vevő<br />
elemzők folyamatos tesztelése után nyerte el végleges formáját. Az adatfelvételben<br />
részt vevő instruktorok és kérdezőbiztosok a terepmunka indulása előtt egyedi<br />
felkészítésen vettek részt. A budapesti központi eligazítás mellett a külhoni régiók<br />
mindegyikében külön-külön eligazítások zajlottak.<br />
A lekérdezés Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján papíralapú kérdőívvel (PAPI)<br />
történt, míg Magyarországon és a Felvidéken számítógéppel segített személyes lekérdezési<br />
módszerrel (TAPI) dolgoztunk. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően<br />
minden régióban a kérdezőbiztosok ugyanazon instrukciók alapján dolgoztak.<br />
94
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A kutatás terepmunkája során a vizsgált régiókban számos nehézséggel kellett<br />
megküzdeni, ilyen volt a célcsoport fellelhetőségének nehézsége (pl. migrációs okok),<br />
a szűk időkeret, illetve az időjárási viszonyok (elsősorban Erdélyben jelentett problémát<br />
a havazás). Mindezeket a kutatásban részt vevők jól kezelték, és az adatfelvételek<br />
határidőre el tudtak készülni. Erdélyben zártuk utolsóként a terepmunkát,<br />
2016. december 30-án (2.5. táblázat).<br />
Minta<br />
elemszáma<br />
Lekérdezés<br />
módszere<br />
Terepmunka kezdete<br />
Terepmunka vége<br />
Magyarország 8000 TAPI 2016. október 1. 2016. december 4.<br />
Erdély 2000 PAPI 2016. október 25. 2016. december 30.<br />
Felvidék 1000 TAPI 2016. november 21. 2016. november 18.<br />
Kárpátalja 500 PAPI 2016. november 8. 2016. november 23.<br />
Vajdaság 500 PAPI 2016. október 28. 2016. november 28.<br />
2.5. táblázat: A terepmunka főbb adatai<br />
A terepmunkában érintett települések száma természetesen a minta elemszámához<br />
igazodott, így a magyarországi minta esetében volt a legjelentősebb, 357, amely<br />
nagyságrendileg megfelel a korábbi hullámoknak. A külhoni mintákba került települések<br />
számát alapvetően meghatározták a regionális sajátosságok, így a magyarlakta<br />
települések szerkezete, a magyar népesség aránya. Ebből adódóan a mintába<br />
került települések száma és a minta elemszáma nem feltétlenül arányos. A felvidéki<br />
terepmunka koncentráltságát mutatja, hogy egy kérdezőbiztosra itt jutott átlagosan<br />
a legtöbb kérdőív (24 db) a külhoni területeken (2.6. táblázat).<br />
Települések<br />
száma<br />
Kérdezőbiztosok<br />
száma<br />
Átlagos<br />
kérdőívszám<br />
(kérdezőnként)<br />
Egy kérdezőbiztos<br />
által lekérdezett<br />
kérdőívek (min.-max.)<br />
Magyarország 357 172 47 1–135<br />
Erdély 149 116 17 4–47<br />
Felvidék 45 42 24 8–55<br />
Kárpátalja 48 46 10 3–16<br />
Vajdaság 38 44 11 2–30<br />
2.6. táblázat: Kapacitások<br />
95
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Az átlagos interjúhossz nagyon különböző volt az egyes területeken. Az eltérő lekérdezési<br />
módok miatt a tapasztalt lekérdezési időket némileg másképp kell értelmeznünk.<br />
Magyarországon és a Felvidéken tablettel segített lekérdezési módszerrel<br />
dolgoztunk, a tableteken működő adatfelvételi szoftver a kérdésekre adott válaszok<br />
rögzítése mellett a kérdőív kitöltési idejét is naplózza. Magyarországon az átlagos<br />
interjúhossz 41 perc volt, de a különböző alminták némileg eltérő átlagidőket produkáltak.<br />
A leghosszabb – a politikai szocializáció témakörét kibontó – „lila” blokk<br />
43 perces volt átlagosan, míg a „zöld” – a családalapítás, gyermekvállalás, sport és<br />
szabadidő kérdésköreivel foglalkozó – blokk 41 perces, az életesemények, munkapiaci<br />
attitűdök, jövőképek „sárga” blokkja 40 perces, végül a legrövidebb idő alatt<br />
lekérdezett blokk a média, újmédia területével mélyebben foglalkozó „kék” blokk<br />
lett, átlagosan 39 perces kérdezési idővel.<br />
Felvidéken, az egyetlen külhoni régióban, ahol tablettel segített technikával<br />
valósult meg az adatfelvétel, 37 perc volt az átlagos interjúhossz. Ezekhez képest<br />
nagyon különbözően alakult a többi régióban a lekérdezés átlagideje, Erdélyben<br />
55, Kárpátalján 63, Vajdaságban 70 perc volt az átlagos interjúhossz (2.7. táblázat).<br />
A jelentős különbség származhat a kérdőívek eltérő hosszából (az erdélyi kérdőív<br />
a többi külhoni kérdőívnél hosszabb volt), a technikai megvalósítás eltéréseiből (a<br />
tabletes lekérdezés rövidíti az interjút, mert a kérdezőbiztosnak nem kell figyelnie<br />
a kérdések feltételrendszerére), illetve a papíros kérdezésnél az interjúhossz megítélésének<br />
szubjektivitásából (a kérdőívszoftver az utolsó kérdés megválaszolása után<br />
rögzíti az időt, a kérdezőbiztos által rögzített idő a gyakorlatban lehetett az utolsó<br />
kérdés megválaszolása és kérdezés helyszínének elhagyása is).<br />
Átlagos interjúhossz (perc)<br />
Magyarország 41<br />
Erdély 55<br />
Felvidék 37<br />
Kárpátalja 63<br />
Vajdaság 70<br />
2.7. táblázat: Átlagos interjúhossz<br />
96
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A magyarországi kutatás különlegessége a címlistás lekérdezés. A korábbi kutatási<br />
hullámoktól eltérően a címek kiosztása egy lépésben történt. A kérdezőbiztosok a<br />
sikertelen interjúk esetén a rendelkezésre álló címek közül szabadon választhattak.<br />
A 2016-os kutatásban a pótcímek felhasználása során biztosított szabadság mellett<br />
nem volt lehetőség kvótázásra. Összességében az interjúk 45 százalékát készítettük<br />
el a főcímen, 47 százalékát a pótcímeken. A maradék 8 százalék esetén a megmaradt<br />
pótcímek közül történt a lekérdezés (2.8. táblázat).<br />
Főcím Pótcímek (1) Pótcímek (2) Pótcímek (3) Kvóta Összesen<br />
2008 3247 1324 924 297 2284 8076<br />
2012 3254 1085 1067 926 1668 8000<br />
2016 3580 1543 1170 1032 675* 8000<br />
2.8. táblázat: A magyarországi címlistás kutatás sikeres interjúinak megoszlása<br />
*Nem kvótázás történt, hanem a maradék pótcímek közül választott a kérdezőbiztos.<br />
A magyarországi és külhoni adatfelvételeket végző kérdezőbiztosok munkáját a kutatás<br />
helyi vezetői folyamatosan ellenőrizték, részben a kérdezőbiztosi jegyzőkönyvek<br />
tanulmányozásával, részben rövid telefonos interjúk segítségével, részben helyszíni<br />
bejárással, részben a rögzített adatok ellenőrzésével. Az ellenőrzések során feltárt<br />
problémákat utólagos javítással, újrakérdezéssel minden esetben orvosoltuk. Magyarországon<br />
ellenőriztünk a legszigorúbban: a rendelkezésre álló telefonszámokból<br />
42 százalékot vontuk be az ellenőrzésbe (a lekérdezett kérdőívek 62 százalékában<br />
álltak rendelkezésre telefonszámok, így a teljes minta 27 százalékát ellenőriztük<br />
telefonon). A külhoni régiókban Kárpátalján és Erdélyben személyes felkeresés<br />
is részét képezte a terepmunka ellenőrzésének. Összességében kevés lekérdezést<br />
kellett megismételni az adatfelvétel alatt, a feltárt hiányosságok sem jellegüket,<br />
sem számukat tekintve nem befolyásolták egy ilyen méretű vizsgálat eredményeit<br />
(2.9. táblázat).<br />
97
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Magyarország<br />
Erdély<br />
Felvidék<br />
Kárpátalja<br />
Vajdaság<br />
Ellenőrzés<br />
kezdete<br />
és vége<br />
2016. 11. 5. –<br />
2016. 12. 02.<br />
2016. 11. 25. –<br />
2017. 01. 20.<br />
2016.12.10. –<br />
2016.12.20.<br />
2016. 12. 4. –<br />
2016. 12. 15.<br />
2016.11.29<br />
– 2016.11.29<br />
Az ellenőrzéshez<br />
bekért adatok (telefonszám,<br />
név, cím)<br />
rendelkezésre állása<br />
Ellenőrzött<br />
kérdőívek<br />
száma<br />
Megismételt<br />
kérdőívek<br />
száma<br />
62% 2121 140<br />
67%<br />
438 + 50<br />
(telefonos +<br />
személyes)<br />
50% 249 2<br />
64%<br />
88 (telefonos<br />
és személyesen<br />
felkeresett)<br />
56% 25 0<br />
21<br />
25<br />
2.9. táblázat: Ellenőrzés<br />
Az ellenőrzést és az adatrögzítést követően a kész SPSS- (*.sav) file-okat logikai<br />
ellenőrzésnek vetettük alá. Mind a papíralapú, mind a tablettel segített adatfelvétel<br />
esetében szükség volt néhány esetben adattisztításra, ám az esetek túlnyomó többségében<br />
technikai és nem tartalmi tisztítást végeztünk (pl. kódok egységesítése;<br />
egyéb válaszlehetőségekkel kapcsolatos műveletek).<br />
A minta kialakításánál a régiók szerinti elemezhetőség és az összehasonlító elemzés<br />
lehetőségének megteremtése alapvető szempont volt, ezért az egész vizsgált<br />
populációra vonatkozó következtetések levonásakor az egyes régióra vonatkozó<br />
adatokat statisztikai eljárással (súlyozás) korrigáltuk. A súlyozásban a mintavételnél<br />
alkalmazott reprezentativitási szempontok (területi jellemzők, nem, korcsoport)<br />
mellett jellemzően bevontuk a rendelkezésre álló iskolázottsági statisztikákat.<br />
Attól függően, hogy milyen adatok álltak rendelkezésre, különböző súlyozási<br />
eljárásokat alkalmaztunk, leggyakrabban iteratív súlyozási módszerrel dolgoztuk.<br />
Az alkalmazott súlyok régiónként eltérően alakultak, a legmagasabbak az erdélyi<br />
minta esetében voltak: 0,32 és 3,29 között oszlottak meg.<br />
98
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Külhoni ifjúságkutatás – módszertani megfontolások<br />
A külhoni kutatás négy térségének adatai között jelentős eltérések figyelhetők meg.<br />
A korábbi kutatások tapasztalatai alapján a kor mellett az iskolai végzettség és a<br />
gazdasági aktivitás azok a változók, amelyek leginkább befolyásolják a többi kérdésre<br />
adott válaszokat.<br />
Az adatfelvételek során a kor mintavételi szempont volt az interjúalanyok kiválasztásakor,<br />
így a különböző korcsoportok a populációs arányuknak megfelelő<br />
arányban vannak jelen a mintában. Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás<br />
azonban nem képzett kvótaszempontot a mintaválasztás során. Ezen ismérvek<br />
szerint jól látható, hogy a négy külhoni minta szerkezetileg különbözik. Egyrészt<br />
megfigyelhető, hogy a befejezett iskolai végzettség tekintetében a magyarországi<br />
viszonyokhoz hasonlóan a legnagyobb csoportot a középfokú végzettségűek adják<br />
(34–48 százalék). A vizsgált korosztály esetében a diplomások arányában különbözik<br />
leginkább a magyarországi jellemzőktől. Míg Magyarországon a 15–29 évesek 12 százaléka<br />
diplomás, addig ez a külhoni régiókban rendre magasabb. Felvidéken több<br />
a szakképzett, munkaerőpiacon aktív válaszadó, a másik három mintában pedig<br />
– feltehetően – felülreprezentáltak az oktatásban lévő, magas iskolai végzettséggel<br />
rendelkező fiatalok. Ahogy erre későbbiekben kitérünk, csupán feltételezzük, hogy<br />
a valós, népességen belüli arányukhoz képest több tanuló és magasan végzett válaszadó<br />
került be a mintába, hiszen nem állnak rendelkezésre olyan alapstatisztikák,<br />
amelyek viszonyítási pontként szolgálnának a külhonban élő magyarok (magyarul<br />
beszélők) aktivitási és oktatási mutatóiról. Egyetlen ilyen alapként a magyarországi<br />
adatokat használhatjuk, amelyekhez leginkább a felvidéki eredmények állnak közel<br />
(2.10. táblázat).<br />
99
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Befejezett<br />
iskolai<br />
végzettség<br />
Magyarország<br />
(%)<br />
Felvidék<br />
(%)<br />
Kárpátalja<br />
(%)<br />
Erdély<br />
(%)<br />
Vajdaság<br />
(%)<br />
tanul 34 29 33 38 31<br />
dolgozik 48 52 47 34 45<br />
tanul és<br />
dolgozik<br />
6 5 10 15 14<br />
Foglalkozás<br />
egyik sem 10 12 10 11 8<br />
munkanélküli<br />
3 3 1 2 2<br />
legfeljebb<br />
8 osztály<br />
31 30 25 34 22<br />
szakmunkásképző<br />
19 18 11 9 12<br />
érettségi 38 34 49 37 42<br />
diploma 12 18 15 20 24<br />
2.10. táblázat: Aktivitás és iskolai végzettség<br />
A külhoni adatok értelmezését több külső tényező nehezíti, ezek között szerkezeti<br />
és módszertani bizonytalanságok egyaránt helyet kapnak. A különbségek mögött<br />
alapvetően három hipotetikus okot feltételezünk:<br />
1. a mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai,<br />
2. a négy külhoni régió szerkezeti eltérései,<br />
3. a külhoni régiók fiataljainak válaszaiban megjelenő valós különbségek.<br />
A mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai<br />
Ideális esetben a jelenlegihez hasonló nagymintás kutatás legmegbízhatóbb adatgyűjtési<br />
módszere a címlistás kutatás. Magyarország esetében a Belügyminisztérium<br />
adatai alapján nemre, korra, lakóhelyre vonatkozóan rendelkezésünkre<br />
álltak címlisták, amelyek lehetővé tették a korcsoportba tartozó fiatalok személyes<br />
megkeresését. Adatvédelmi okokból hasonló adatgyűjtésre nem volt lehetőségünk<br />
külhonban, hiszen a nemzetiségi hovatartozás érzékeny információnak számít,<br />
így a népszámlálás kivételével nem hozzáférhetők olyan adatok, amelyek a magyar<br />
nemzetiségű lakosság adatait országos szinten mutatnák be. Erdélyben például<br />
ugyan több vonatkozásban is vannak nemzetiségi adatok, de egyrészt már régiek<br />
(2011), és az azóta történt folyamatok hatásait nem tükrözhetik, másrészt 1,2 millió<br />
főnek nem ismerjük a nemzetiségét. Következésképpen a népszámlálási adatok csak<br />
korlátozottan alkalmasak a súlyozásra, korrekcióra.<br />
100
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A négy szomszédos ország gyakorlata eltér abban a tekintetben, hogy hogyan<br />
és milyen mélységben gyűjtenek adatokat a nemzetiségekre vonatkozóan. Szlovákiában,<br />
Romániában és Szerbiában 2011-ben került sor utoljára népszámlálásra,<br />
Ukrajnában legutóbb 2001-ben zajlott ilyen jellegű adatfelvétel. Az előbbi három<br />
régióban a nyelv és az identitás képezte a nemzeti besorolás alapját, aminek eredményeként<br />
eleve eltérő eredményeket kapunk arra vonatkozóan, hogy a magyar<br />
lakosság mekkora részét képezi az adott régió lakosságának. Szlovákiában például<br />
2011-ben az anyanyelvi besorolás alapján 11 százalékkal volt magasabb a magyarok<br />
aránya, mint a nemzeti identitás kérdése mentén (Gyurgyík, 2013). Kárpátalján a<br />
legutóbbi népszámlálási adatok nem szolgálnak használható alapként a minta összeállításában,<br />
így a helyi kutatók becsléseire kellett hagyatkoznunk, hiszen semmilyen<br />
hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre a nemzetiségi adatokra vonatkozóan.<br />
A 2011-es népszámlálást lefolytató országok esetén kérdéseket vetettek fel azok a<br />
demográfiai folyamatok, amelyekről a 2001 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan<br />
számoltak be a demográfusok. Mindhárom országban jelentős volt ugyanis a magyar<br />
népesség fogyásának mértéke, de mintázata eltért egymástól. Szerbia (13-14 százalék)<br />
és Szlovákia (11-12 százalék) esetén elsősorban az asszimilációra vezették vissza a<br />
kutatók a magyarok népességen belüli arányának csökkenését, Erdélyben (13-14 százalék)<br />
viszont elsődleges okként a migrációt és a természetes fogyást nevezték meg<br />
az elemzők (Gyurgyík, 2013; Kapitány, 2015). A jelen kutatás esetében ez annyiban<br />
fontos, hogy az asszimiláció elsősorban a fiatalabb generációkat érinti. Legerősebben<br />
a vegyes házasságokban jellemző, ahol a szülők gyermekeiknek olyan intézményt<br />
választanak, amelyben többségi nyelven folyik az oktatás. A Felvidéket jellemző erős<br />
asszimilációs folyamatok magyarázhatják az iskolaválasztásban, nyelvhasználatban<br />
és nemzeti identifikációban jelentkező különbségek egy részét.<br />
A külhoni kutatások módszertanát tovább bonyolítja, hogy míg Magyarország<br />
esetében egyes változók (pl. az iskolázottság mutatói) jó viszonyítási pontként szolgálnak<br />
a minta „jóságára” vonatkozóan, addig ilyen kapaszkodókkal nem rendelkeztünk<br />
a szomszédos országok esetében. Ehhez ugyanis ismernünk kellene a magyarlakta<br />
területeken az adott korcsoportba tartozó magyar fiatalok iskolázottsági<br />
arányszámait. A kutatás szempontjából fontos aktivitási és végzettségi mutatókra<br />
következtetni tudunk azokból az adatokból, amelyek a magyarlakta területeket<br />
jellemzik. A határon túli kisebbségekkel foglalkozó szakemberek állandó – nem<br />
megválaszolt – kérdése ugyanakkor, hogy helyesen járunk-e el, ha például azonosnak<br />
feltételezzük a többségi és kisebbségi lakosság oktatási mutatóit. Egyrészt<br />
megfontolásra érdemes szempontot jelent, hogy ugyan a teljes lakosságra vonatkozó<br />
101
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
statisztikákban a magyarok is szerepelnek, ugyanakkor más kisebbségi csoportok<br />
is, pl. Erdélyben komoly kérdést jelent a kettős identitású romák szerepe. A romák<br />
az elmúlt két népszámlálás között eltelt időben közel 20 százalékkal növelték<br />
arányukat, miközben az iskolai végzettségük az átlagostól elmarad, így az országos<br />
statisztikában az iskolai végzettség alacsonyabb, mint a magyarok körében, hiszen<br />
a romák csupán kis arányban magyar kettős identitásúak.<br />
Másrészt a többségi és kisebbségi háttérrel rendelkező tanulók esetén a klasszikus<br />
iskolaválasztási dilemma eltér. A kisebbségi háttérrel rendelkezők körében fontos<br />
szempont lehet az anyanyelvi oktatásban való részvétel, viszont a többségi és kisebbségi<br />
nyelven hozzáférhető oktatási intézmények kínálata nem azonos. Nincs okunk<br />
azt feltételezni, hogy azonos képzettségű többségi és kisebbségi fiatalok eltérő szintű<br />
képzésben vesznek részt, megfontolandó hipotézis ugyanakkor, hogy a két csoport<br />
területi mobilitása eltér egymástól. Ahogy például Erdély esetében megfigyelhető<br />
folyamat, hogy a fiatalok tanulási és munkavállalási céllal hagyják el szülőhelyüket,<br />
ami a magyar többségű térségek népességét tovább csökkenti.<br />
A régiók szerkezeti eltérései<br />
Az oktatási és munkaerőpiaci részvétel nemzetközi összehasonlításakor általános<br />
problémát jelent az eltérő adminisztratív környezet, amely főleg az Európai Unión<br />
kívüli országok esetén jelent kihívást. Magyarország, Erdély és Felvidék esetén ez<br />
kevésbé jelent problémát, hiszen az Európai Unió tagjaiként nemcsak munkaerőpiacaik,<br />
de oktatási rendszerük harmonizációja is megtörtént. Nehéz viszont összehasonlítani<br />
Kárpátalja adatait a többi régióval, ahol nem csupán a közoktatásban<br />
eltöltött idő rövidebb, de olyan képzési típusok is működnek, amelyek megfeleltetése<br />
nehézkes. Az Ukrajnában élő magyar fiatalok 17 évesen beléphetnek a felsőoktatásba,<br />
és onnét 20 évesen diplomásként léphetnek ki, a közoktatás ugyanis 11 éves, míg a<br />
diplomához a 3 éves Bakalavr végzettséget tanúsító oklevél is elegendő (Orosz, 2012).<br />
Ennek következtében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval magasabb<br />
a korosztályban, viszont a tanulók átlagos életkora és az oktatásban eltöltött évek<br />
száma jóval alacsonyabb. A Világbank jelentése alapján 2014-ben a középiskolát<br />
végzettek 82 százaléka lépett be a felsőoktatásba Ukrajnában, szemben a többi érintett<br />
országgal, ahol ez az arány 50 és 60 százalék között mozgott (Magyarország<br />
53 százalék; Románia 53 százalék; Szlovákia 53 százalék; Szerbia 58 százalék).<br />
102
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
Az adatok összevetését nehezíti, hogy a négy külhoni régiót eltérő fejlettségi szint<br />
jellemzi, a régiók különböznek identitás és nyelv, valamint migrációs statisztikák<br />
és azok nemzetiségenkénti értelmezése alapján. A négyből három régióban helyi<br />
kérdezőbiztosokkal dolgoztunk, ezekben az esetekben nem zárható ki a helyi kérdezésből<br />
fakadó torzítás: a helyismeret, a kényelmi minta, a nyelvtudás szubjektív<br />
megítélése sem.<br />
Becslések<br />
A nagymintás kvantitatív kutatások előnye a pontosabb becslés lehetősége, amely a<br />
magyarországi kutatásra vonatkozóan, az országos – 8000 főre vonatkozó – becslések<br />
esetében 95 százalékos megbízhatósági szinten +/- 1,12 százalékos mintavételi<br />
hibával számol. A nagy elemszámnak köszönhető alacsony mintavételi hiba azt<br />
jelenti, hogy a közölt országos megoszlásaink nagyjából egy százalékkal térhetnek<br />
el attól az értéktől, amit akkor kapnánk, ha a célcsoport minden egyes tagját, mind<br />
az 1,7 millió fiatalt megkérdeztük volna. A valós hiba tekintetében számolnunk kell<br />
a nem mintavételi hibával is, ennek mértéke azonban csak hosszú távon és hozzávetőlegesen<br />
becsülhető (Rudas, 2006).<br />
Mint fentebb megfogalmaztuk: az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával<br />
jár együtt. Ebben a tekintetben a külhoni adatfelvételekből származó becslések<br />
esetén alkalmazandó konfidenciaintervallum jóval szélesebb, mint a magyarországi<br />
minta esetében. 95 százalékos megbízhatósági szinten a magyarországi 8000 fős<br />
adatfelvétel +/- 1,12 százalékához képest a kisebb minták esetében a mintavételi<br />
hiba rendre magasabb értéket mutat. Erdély egészét tekintve +/- 2,24 százalék, de<br />
Partium, Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék esetében már +/- 3,16 százalék.<br />
A legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság és Kárpátalja esetében kell számolnunk,<br />
amely +/- 4,47 százalék.<br />
JAVASLATOK<br />
Meggyőződésem, hogy a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás valaminek a lezárása<br />
és egyben nyitánya is egyben, másképpen szólva korszakhatár. A két évtizedet átfogó<br />
munka sok tanulságot és sok gondolkodnivalót kínált, amelyeket a fentiekben<br />
103
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
104<br />
igyekeztem összefoglalni. A 2020 kutatás indítása előtt, a tervezési folyamat közben<br />
több javaslat is megfogalmazódott a kutatócsoportunkban 13 , amelyet érdemes öszszefoglalni<br />
ezen keretek között is.<br />
Tematikai javaslat<br />
A 2020-as kutatás tematika-összeállításának nyilvánvaló korlátját jelenti, hogy<br />
immáron a hatodik adatfelvételi hullámra kerül sor, ilyen módon a trendek értékelésének<br />
lehetősége kiemelt fontosságú. Mindez azt jelenti, hogy a fő kérdésköröknek<br />
stabil helyük van a tematikában. A javaslat inkább arra vonatkozik tehát,<br />
hogy melyek azok a témák, amelyek a 2020-as vizsgálat során a tematikában előre<br />
sorolódnak, belső szerkezetüket tekintve – a trendkérdések megtartása mellett –<br />
átalakításra érdemesek. A javaslat felépítésének forrásai a korábbi adatfelvételek<br />
tapasztalatai, a kutatócsoport szakértőinek meglátásai, a megrendelőtől és más<br />
külső szakértőktől érkezett ideák, illetve az előzetes kvalitatív vizsgálatból levont<br />
következtetések.<br />
A tematikai javaslat összeállításában sokat segít az a tény, hogy jelen pillanatban<br />
már elkészült a 2020-as magyarországi kérdőív munkaváltozata, amelynek előkészítése<br />
során csoportos interjúk tapasztalatait is figyelembe vettük. Összesen három<br />
csoportos interjú készült 2019 őszén, Székesfehérváron, amelyeket középiskolásokkal<br />
(15–17 évesek), felsőoktatásban tanulókkal (19–24 évesek) és a munkaerőpiacon<br />
aktívakkal (25–29 évesek) készítettünk. A csoportok esetében minden más jellemző<br />
vegyes volt (fiúk/lányok; évfolyamok; szakirányok stb.).<br />
A csoportos interjúk célja a célcsoport – a fiatalok – mindennapjainak, jövőképének,<br />
vágyainak megismerése volt, illetve ezzel párhuzamosan egy gondolati<br />
térkép megrajzolása a számukra fontos kérdésekről. A célok eléréséhez többféle<br />
technikát alkalmaztunk, pl. a gondolati térkép esetén vizualizáltuk az elhangzottakat<br />
(a résztvevőkkel közösen rajzoltuk meg a térképeket), a vágyak tekintetében<br />
az „aranyhal” példájával dolgoztunk, akitől kívánni lehetett stb. A csoportok konstruktivitása<br />
különböző volt, a középiskolások és az aktívak közreműködési hajlandósága<br />
magasabb volt az egyetemistákhoz képest, így ez utóbbi csoport esetében<br />
a gondolati térképnek csak töredéke jelent meg vizuális formában. Fontos megjegyezni,<br />
hogy a csoportos interjúk célja a kérdőív tematikájának kialakítása és nem<br />
a célcsoport elemzése/bemutatása volt, ezért az eredmények kiértékelése is a témák<br />
felvetésére korlátozódik.<br />
13 A kutatócsoport tagjai: Szabó Andrea; Domokos Tamás; Kántor Zoltán; Pillók Péter; Székely<br />
Levente.
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
A gondolati térkép közepében „a mi nemzedékünk” fogalom állt, ezzel kapcsolatban<br />
vizsgáltuk meg a fiatalok asszociációit és az ezekhez kapcsolódó magyarázatokat.<br />
Az egyes térképeket (és ahol térkép nem készült, a gondolatokat) összefoglalva<br />
a következő fontosabb fogalmak jelentek meg.<br />
A legfiatalabbak számára kiemelt fontossággal bírnak a lehetőségek, amelyeket<br />
úgy értékelnek, hogy az idősebbekhez képest nemzedéküknek több jutott. A távlati<br />
célokban (lehetőségek megragadásában) racionálisnak tekintik nemzedéküket, a<br />
mindennapjaikat a spontán döntések jellemzik. A családalapítás a távlati tervekben<br />
(10-15 év múlva) jelenik meg a legfiatalabbak számára, a vágyak között a biztos<br />
otthon központi elem. A már dolgozók esetében a család a családi kapcsolatokon<br />
(származó család) és a párkapcsolaton (párkapcsolati formák) keresztül ragadható<br />
meg. Az egyetemisták számára a szülői minta inkább nem követendő, erősebb közösségi<br />
életre, jobb anyagi helyzetre, több időre vágynak. A családalapítás esetükben<br />
is távlati célként jelenik meg, idealizált családmodellek jellemzőek: „két gyerek,<br />
szép kertes ház”.<br />
A jövőtervezés központi fogalomként a középiskolásoknál jelenik meg, amelyhez<br />
a lehetőségek ugyan megvannak, azonban nemzedéküket túlterheltnek, motiválatlannak<br />
érzékelik, amely már nem tud lelkesedni. Ennek okát a pedagógusok hozzáállásában<br />
látják: „lenéznek a tanárok”. A tanári tekintéllyel kapcsolatos problematika<br />
megjelenik a munkaerőpiacon aktív fiatalok csoportjában is. Ide kapcsolódik ennél<br />
a csoportnál a szakmahalmozás, valamint a szaktudás fontossága, amelyet a változó<br />
világban egyfajta biztonsági tartaléknak tekintenek. Az aktívak szempontjából a<br />
nemzedékükhüz kapcsolódó jellemző az önállósodás kérdésköre, amely azonban<br />
kidolgozatlan marad.<br />
A biztonság és kiszámíthatóság – nem feltétlenül kimondva – megjelenik mindhárom<br />
célcsoportban. A középiskolások csoportjában a biztonságigény – egzisztencia<br />
fogalompárosához rendelve beszélnek az anyagi biztonságról, amelyhez a takarékoskodás<br />
és a hitelek elutasítása (másoknál kényszere) kapcsolódik. Az egyetemistáknál<br />
a szülőknél jobb anyagi helyzet erős vágyként jelenik meg, a cél eléréséhez szükséges<br />
eszközök azonban nem definiáltak, a már aktívak számára az öngondoskodás emelkedik<br />
ki, és a hitelek elutasítása: „soha hitelt”. Szorosan kapcsolódnak mindehhez a<br />
jövő kiszámíthatatlanságával kapcsolatos félelmek 14 , amelyek közül kiemelkedik az<br />
eladósodottságtól való félelem (ide kapcsolódik a hitel elutasítása), az ökoszorongás<br />
14 A félelmek minden egyes csoportban megjelentek, a fogalom kimondására a munkaerőpiacon<br />
aktívak körében került sor, azonban a felvetések, függetlenül a csoportjellemzőktől,<br />
megjelentek minden esetben.<br />
105
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
(összekapcsolódva a családalapítás tervezésével) és a technostressz (összekapcsolódva<br />
a fiatalabb nemzedékek sommás megítélésével).<br />
A középiskolások nemzedékük szempontjából kulcsfogalomként értékelik az információt,<br />
amely gyorsulást, technológiaintenzív környezetet jelent, ahol jelentősek a<br />
generációs különbségek. Megjelennek az online közösségi oldalak és a hagyományos<br />
elektronikus média (televízió) mint a mindennapok részei, amelyek hol frusztrációként,<br />
hol örömforrásként jellemezhetőek, szemben a közösséggel, amely mindig<br />
érték. Mindegyik csoportban megjelennek a generációs különbségek, jellemzően<br />
a fiatalabb generációval kapcsolatos negatív vélekedések (túlzott technológiahasználat)<br />
és a mintaadás új szereplői, az influencerek. Ezek megítélése ugyanakkor<br />
elkülönül a kockázati magatartásoktól, a drogok más kontextusban, és kizárólag a<br />
középiskolásoknál jelennek meg.<br />
Az aktívak (és az egyetemisták) szempontjából kulcsfontosságúak az emberi<br />
kapcsolatok, a sűrű kapcsolattartás igénye, ezen belül a közösségi idő, a barátok,<br />
amelyek egyfajta „családpótlékot” jelentenek. Az énidő legalább ennyire jelentős<br />
fogalom mindhárom csoportban, minden esetben a kötelezettségeken túli, saját<br />
idő értékét hangsúlyozzák.<br />
A csoportos interjúkat megelőzően már a kutatócsoport is fontosnak érezte a<br />
generációs különbségek érzékelésének, részben ehhez kapcsolódóan az influencerek<br />
mintaadásának, illetve az ökotudatosságnak a vizsgálatát. Ehhez járul az információs<br />
társadalom, digitális kultúra narratívájába kapcsolódva a homofília (visszhangkamra<br />
vagy buborék) vizsgálata, illetve az információ- és kultúrafogyasztásban a<br />
globális-nemzeti párhuzam feltárása. További vizsgálati témaként jelentek meg: az<br />
egyenlőtlenségek új dimenziói – „új szegénység” és középosztályosodás; a materiális<br />
életcélok, mint a saját lakás igénye.<br />
A 20 éves narratíva arra is lehetőséget teremt, hogy olyan kérdéskörök vizsgálatára<br />
kerüljön újra sor, és készülhessen összehasonlítás, amelynek alapos vizsgálatára az<br />
ezredfordulón került sor. Ilyenek a személyes élettervek, a társadalmi érvényesülés<br />
percepcióinak, az Európai Unióval és a NATO-csatlakozással kapcsolatos attitűdök<br />
vagy a politikai tájékozottság 15 vizsgálata.<br />
A fentieknek megfelelően a 2016-os kutatásra épülő tematikát javaslok – amely<br />
természetesen a korábbi adatfelvételekre épít, az ezredfordulós indulás óta. A technikai<br />
jellegű, az interjúval kapcsolatos alapadatokon és a kérdezőbiztosoknak szánt<br />
15 Politikai tudást mérő kérdés, amely nemzetközi és magyar vezető politikusok nevének ismeretére<br />
kérdez rá.<br />
106
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
kérdéseken túl – amelyek esetében a 2016-os mintát javaslom követendőnek – hat<br />
főbb tartalmi csomópontba javaslom foglalni a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás<br />
kérdőívét (2.3. ábra).<br />
Élethelyzet (trend)<br />
• Demográfiai jellemzők<br />
• Oktatási és munkaerőpiaci<br />
helyzetkép és tervek<br />
• Vagyoni és szubjektív jövedelmi<br />
helyzet<br />
• Családi és háztartási jellemzők<br />
Életmód (részben trend)<br />
• Kultúra- és médiafogyasztás<br />
• Szabadidő és sport<br />
• Egészség és kockázati magatartás<br />
• Problématérkép<br />
• Politikai aktivitás és ideológia<br />
• Identitás és vallás<br />
Társadalmi újratermelés<br />
• Családalapítás és gyermekvállalás<br />
• Tervek és attitűdök (befolyásoló<br />
tényezők)<br />
Integráció<br />
• Közösségek<br />
• Társadalmi távolságok<br />
és attitűdök (siker)<br />
• Önkéntesség<br />
• Szolgáltatások és igények<br />
Digitális kultúra<br />
• Online zaklatás<br />
• Álhírek<br />
• Játék<br />
Életesemények - jövőképek<br />
• Életesemények<br />
• Jövőképek<br />
• Félelmek<br />
2.3. ábra: 2020-os tematikai javaslat<br />
Az élethelyzethez és életmódhoz tartozó kérdéscsoportok alapvetően a korábbi évek<br />
gyakorlata szerint alakulnak a szövegszerű megfogalmazástól a kérdezés technikai<br />
jellemzőin át a kérdőíven belüli elhelyezkedésig. Ettől függetlenül az egyes blokkok<br />
kiegészítése és rövidítése lehetséges. Az oktatásra vonatkozó kérdések esetében<br />
fontosnak tartom, hogy kiegészüljön a kérdőív az iskola – ahova a kérdezett jár<br />
– fenntartójának jellemzésével (a megnövekedett fenntartói diverzitás indokolja,<br />
hogy a fenntartó jellegét lehessen vizsgálati szempontként használni). A csoportos<br />
interjúk tapasztalata alapján a diákok és a tanárok kapcsolata fontos elemzési szempont<br />
lehet, ezért érdemesnek tartom kiegészíteni a kérdéssort a tehetséggondozó,<br />
felzárkóztató programokra, illetve az oktatók példaképként való megjelenésére<br />
vonatkozó kérdésekkel.<br />
Hasonlóan az oktatásra vonatkozó kérdéskör esetében a csoportos interjúk tapasztalatai<br />
azt mutatják, hogy a fiatalok túlságosan nagy nyomást éreznek a kötelezettségeik<br />
oldaláról, ezért – illetve a munkaerőhiányos gazdasági helyzet miatt<br />
is – érdemesnek tartom a túlterheltség vizsgálatának lehetőségét megteremteni.<br />
Ugyancsak a csoportos interjú ösztönzi az új vállalkozási formák vizsgálatát, így<br />
például a startupokat, illetve az influencereket mint munkaerőpiaci alternatívákat.<br />
107
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A kutatás eddigi hullámai alatt a vagyoni és jövedelmi helyzet esetében a szubjektív<br />
jövedelemérzet mellett a kérdőív minden esetben vizsgálta az objektív jövedelmi<br />
viszonyokat (havi fizetés). Az objektív jövedelmekre vonatkozó adatokat azonban a<br />
válaszhiányból adódóan korlátozottan vagy egyáltalán nem használtuk az elemzések<br />
során. A terepi tapasztalatok alapján a jövedelemre vonatkozó kérdések érzékeny<br />
kérdéseknek tekinthetők, ami nem pusztán a válaszadás megtagadását vagy vonakodást<br />
vonhat maga után, hanem a lekérdezés idejét is növeli, így hasznossága<br />
igencsak korlátozott. Amellett érvelek, hogy ezek az objektív jövedelemre vonatkozó<br />
kérdések – legyenek azok konkrét összegre vagy jövedelmi sávra vonatkozóak –<br />
maradjanak ki a 2020-as kérdőívből. Ellenben kerüljön be olyan kérdés a kérdőívbe,<br />
amely a költségek oldaláról kísérli meg megfogni ugyanezt a kérdéskört, és törekszik<br />
az objektivitásra azzal, hogy nem a bevételeket, hanem a kiadásokat igyekszik<br />
feltérképezni. Nyilvánvaló, hogy kutatásunk nem a jövedelem- és költségstruktúra<br />
mély jellemzésére vállalkozik, ezért optimális esetben ennek vizsgálata is egy-két<br />
kérdésre korlátozódik.<br />
Részben trendkérdések az életmódra vonatkozó kérdések, hiszen ezeket a témákat<br />
a kutatássorozat a kezdetektől tárgyalja, habár eltérő hangsúllyal és témakörön<br />
belül akár eltérő kérdésekkel. Túl az életmódra vonatkozó trendkérdéseken, a kultúra-<br />
és médiafogyasztás blokkban javaslom a magyar versus nemzetközi kultúra<br />
fogyasztásának mélyebb vizsgálatát. A korábbi gyakorlatokhoz visszanyúlva, illetve<br />
a csoportos interjúkon megjelent túlterheltségre hivatkozva a szabadidő mennyiségének<br />
visszahelyezését javaslom. Ugyancsak javaslom az egészség- és kockázati<br />
magatartás témakörén belül egy részletesebb egészségkép felrajzolását, amelyben<br />
helyet kap a mentális egészségre vonatkozó kérdés, továbbá javaslom néhány item<br />
erejéig a dohányzásra vonatkozó kérdés kiegészítését.<br />
A családalapításra és gyermekvállalásra vonatkozó kérdéskört alapvetően a<br />
korábbiaktól eltérő, új felfogásban javaslom a kérdőívben megjelentetni. A családalapítás<br />
és a gyermekvállalás akadályaira koncentráló narratíva átdolgozását<br />
javaslom, a befolyásoló tényezőkre és a segítséggel kapcsolatos igényekre helyezve<br />
át a hangsúlyt.<br />
Részben a csoportos interjú tapasztalatai alapján amellett érvelek, hogy az integráció<br />
tárgykörén belül a közösségekhez való kötődésekre, a heterogenitásra, a társadalmi<br />
megosztottságra, a társadalmi csoportoktól való távolságra és a társadalom<br />
szerkezetére vonatkozó attitűdökre (a sikeresség társadalmi ismérvei) vonatkozóan<br />
108
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
is fogalmazzon meg kérdéseket a kérdőív. Megrendelői igény, hogy az ifjúsági célú<br />
szolgáltatások és az önkéntesség komolyabb szerepet kapjon a 2020-as kutatásban,<br />
amely szintén az integráció tárgykörébe illeszkedik.<br />
A digitális kultúrával kapcsolatban az általános trendeken túl a nemzetközi kutatói<br />
érdeklődésnek megfelelően az online zaklatás, illetve az álhírek, továbbá az<br />
online játék témakörét javaslom mélyebben érinteni. Az életesemények, jövőképek<br />
területén az életeseményeknek alapvetően trendkérdésként van helyük a kérdőívben,<br />
a jövőképek – a korábban alkalmazott kérdések melletti – kiegészítését javaslom<br />
a félelmekkel, amelyek mind a közbeszédben, mind a nemzetközi kutatói érdeklődésben,<br />
illetve az előzetes kvalitatív vizsgálat során is megmutatkoztak, így a<br />
klímaszorongás, a technostressz vizsgálata fontos lehet 2020-ban.<br />
A 2020-as kutatásban a kérdőív almintás felépítését a 2016-oshoz képest a fenti<br />
javaslat alapján változtatni szükséges (2.11. táblázat). A témanagyság (kérdésszám)<br />
alapján a négy blokk hasonló becsült terjedelmű.<br />
Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések)<br />
N=8000<br />
„Lila” blokk (N=2000):<br />
jövőképek és kockázatok;<br />
politikai szocializáció;<br />
társadalmi<br />
távolság; biztonság<br />
„Sárga” blokk<br />
(N=2000): életesemények;<br />
tehetséggondozás;<br />
önkéntesség;<br />
munkaerőpiaci attitűdök;<br />
migrációs tervek<br />
„Zöld” blokk<br />
(N=2000): családalapítás<br />
– gyermekvállalás;<br />
egészség;<br />
sport, szabadidő;<br />
vallásosság; bizalom<br />
„Kék” blokk<br />
(N=2000): média,<br />
újmédia; ifjúsági<br />
szolgáltatások;<br />
fogyasztói tudatosság<br />
2.11. táblázat: A 2020-as magyarországi kérdőív felépítése<br />
Módszertani felvetések<br />
A kutatás módszertani megvalósítását tekintve néhány fontos módosításra kerül sor<br />
a 2020-as kutatási hullámban, melyek részben tervezettek, részben a kutatási keretek<br />
kényszerítik ki őket. A változások nem érintik az adatfelvételbe bevonni szándékozott<br />
területeket: ugyanúgy Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban<br />
és Kárpátalján zajlik majd a terepmunka. Mindemellett azonos elemszámokkal<br />
fogunk dolgozni, ami azt jelenti, hogy 2020-ban is 12 ezer 15–29 éves fiatalt fogunk<br />
megkérdezni.<br />
109
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
110<br />
A magyarországi mintaválasztás során előreláthatóan továbbra is a 2011-es népszámlálás<br />
adatait használjuk, a mikrocenzus részletes adatainak hiányában. Fontos<br />
szempont, hogy a népszámlálás 2021-re továbbvezetett adatait használjuk, álláspontom<br />
szerint ez a lehető legkevésbé rossz megoldás a rendelkezésre álló lehetőségek<br />
közül 16 . A magyarországi minta a 2008-ban kifejlesztett megoldást alkalmazva, egy<br />
8000 fős reprezentatív alapmintával és ebben négy darab 2000 fős, egyenként is<br />
reprezentatív mintával készül. Az előzetes mintaszerkezetben 92 réteggel és 368 településsel<br />
számoltunk. Egy 2000 fős részmintán belül egy-egy településre jutó lekérdezendők<br />
száma 2–51 főt jelent majd. Egy adott településen a lekérdezendő fiatalok<br />
száma nem haladja meg a településen élő fiatalok 10 százalékát.<br />
E sorok írása közben a külhoni mintaválasztás előkészítése még nem kezdődött<br />
meg, azonban a célok nem változtak: a rendelkezésre álló eszközök alapján készüljenek<br />
reprezentatív minták a külhoni régiókban élő 15–29 éves magyarok körében.<br />
Mindennek lehetőségeiről és nehézségeiről fentebb részletesen volt szó.<br />
Lényegi módszertani változtatás az adatfelvétel technikai megvalósításában, hogy<br />
2020-ban megkíséreljük minden egyes régióban számítógép (tablet) támogatásával<br />
végezni az adatfelvételt. 2016-ban Magyarországon és Felvidéken végeztük ilyen<br />
módszerrel a terepmunkát, 2020-ban be kívánjuk vonni a maradék három régiót:<br />
Erdélyt, Vajdaságot és Kárpátalját is ebbe a körbe. Az adatfelvételek módszertani<br />
egységessége minden bizonnyal segíteni fog az adatok értelmezésében, a 2016-os kutatás<br />
kapcsán ugyanis felmerült az eltérő módszerekből adódó különbségek problematikája.<br />
Az adatok elemzése során megfigyelhető, hogy a felvidéki magyar fiatalok<br />
adatai rendre együtt mozognak a magyarországi kutatás eredményeivel, míg a másik<br />
három határon túli régióban az adatok elkülönültek, és inkább egymással mutattak<br />
hasonlóságot. Felvetődött tehát a kérdés, hogy ezek a hasonlóságok és különbségek<br />
mennyiben régióspecifikusak, és mennyiben köszönhetőek a módszertannak, hiszen<br />
az előbbi két esetben elektronikus, az utóbbi három esetben papíralapon történt<br />
az adatfelvétel. Törekedni fogunk tehát arra, hogy mind a 12 ezer kérdőív azonos<br />
módszertannal készüljön.<br />
A tablettel támogatott adatfelvétel számos nyilvánvaló előnnyel bír a papíros<br />
megoldáshoz képest. Az adatfelvétel idejét lerövidíti, nincs szükség utómunkára<br />
(rögzítés, kódolás és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési munkák), és magát az interjú<br />
16 Megoldást jelentene a 2011-es népszámlálás 15–29 évesekre számított arányaival dolgozni,<br />
azonban a kohorsz elemszáma eltér. Ebben a tekintetben kevésbé problémás a 2011-ben<br />
5–19 évesekkel számolni, akik 2021-ben lesznek 15–29 évesek. Bátran feltételezhetjük, hogy<br />
kisebb a különbség a 2020 és 2021 között az említett kohorszba tartozók szerkezetében, mint<br />
a 2011 és 2020 15–29 évesei között.
Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon<br />
idejét is rövidíti, hogy a beprogramozott kérdőív a kérdezőbiztos munkáját közel<br />
automatikussá teszi, nincs szükség a feltételek logikájának követésére, hiszen ezt a<br />
feladatot a program maga végzi el. További előnyt jelent az adatfelvétel ellenőrizhetősége,<br />
ebből fakadóan a kutatás érvényességének erősítése. Ellenőrizhetővé válik<br />
a lekérdezési idő, amely a kérdezőbiztos becsléséből fakadó pontatlanságokat kiküszöböli<br />
azáltal, hogy maga a program rögzíti a kitöltési időt. Az ellenőrizhetőség<br />
abban a tekintetben is jelentősen javul, hogy a számítógépes adatfelvételi rendszer<br />
lehetőséget ad a GPS-adatok rögzítésére és ellenőrzésére, így végigkövethető, hogy<br />
az interjúk hol, mikor és milyen időtartalommal készültek. Az elektronikus adatfelvételi<br />
rendszer a terepmunka-menedzsment lehetőségeit növeli azáltal, hogy a<br />
terepmunka folyamatosan nyomon követhető, indulásától kezdve lezárultáig minden<br />
időpillanatban aktuális képet tud nyújtani a koordinátornak a pillanatnyi helyzetről.<br />
A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás egyik jelentős módszertani fegyverténye,<br />
hogy az adatfelvétel nagyjából azonos időben zajlott Magyarországon és a külhoni<br />
régiókban. A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetektől fogva minden egyes<br />
adatfelvételi hullámban őszi adatfelvételt jelentett, ez azonban 2020-ban minden<br />
bizonnyal meg fog változni, és az adatfelvételre 2020 tavaszán kerül majd sor.<br />
A szakmai érvek az őszi adatfelvétel mellett szólnak, azonban a szerződés, amely<br />
az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 azonosító számú kiemelt projekt keretein belül<br />
készült, 2020. év végi elszámolással kalkulált. Ahhoz, hogy a kutatás kiértékelésére<br />
is sor kerüljön, az adatfelvétel nem csúszhat az őszi időszakra. A közvélemény- és<br />
piackutató szakma egyetért abban, hogy nyáron nagyon nehéz adatfelvételt végezni,<br />
főként ilyen léptékű kutatás esetében, ebből adódik, hogy egyedüliként a tavaszi<br />
időszak jöhet számításba. Az őszi időszak melletti szakmai érvek arra vonatkoznak,<br />
hogy a fiatalok egy részének életében a tavaszi időszak egészen más, mint az őszi.<br />
Tavasszal felvételi előtt, ősszel már felvételi után kerülne sor az adatfelvételre; tavasszal<br />
egy korszak lezárásáról, míg ősszel egy új korszakról mutatna helyzetképet<br />
a kutatás. Ezek a szakmai érvek helytállóak, azonban még az olyan jelentős kutatás<br />
esetében is, mint az ifjúságkutatás, az érintettek (tavasszal utolsó, ősszel első évfolyamosok)<br />
csekély elemszámmal 17 jelennek meg a mintában, továbbá a nagymintás<br />
ifjúságkutatás kérdőíve az utóbbi hullámokban nem kérdezett rá az évfolyamra,<br />
ezért visszamenőleg is csak megkötésekkel vizsgálható ez a kérdéskör.<br />
17 2016-ban nappali oktatásban 89 786 fő végezte el az általános iskolát, 62 099 fő tett érettségi<br />
vizsgát, és 40 772 fő szakmai vizsgát, azaz 192 657 fő, durván 200 ezer fő volt 2016-ban olyan<br />
helyzetben, hogy valami újba kezdhet ősszel. Feltételezve, hogy minden egyes végzett beleesik<br />
a 15–29 éves korosztályba, a teljes kohorsz 11 százalékát jelentik.<br />
111
Alulnézet –<br />
(majdnem minden)<br />
ami kimaradt<br />
a korábbi elemzésekből<br />
A nagymintás ifjúságkutatás elvitathatatlan érdeme az a széles tematika, amellyel a<br />
15–29 évesek mindennapjait és gondolatait vizsgálja immáron két évtizede. A kutatás<br />
négyéves ciklusában a fejlődő és megújuló kérdőív feldolgozása a legfontosabbnak<br />
ítélt kérdések mentén történik, a gyorsjelentések alkalmával alapvetően kötött tartalommal,<br />
hiszen kell szólni a demográfiai, oktatási és munkaerőpiaci folyamatokról,<br />
a fogyasztásról, jövőképről stb., és ekkor az olyan alapkérdések számítanak igazán,<br />
amelyek révén a trendek is láthatóvá válnak. A későbbi feldolgozások, amellett, hogy<br />
mélyítik a gyorsjelentések elemzéseit, jellemzően egy-egy kérdéskörre fókuszálnak.<br />
Az eddigi feldolgozási tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig maradnak olyan,<br />
a kérdőívben szereplő kérdések, amelyek feldolgozása pusztán a táblakötetek szintjéig<br />
jut el, az adatok nyilvános bemutatására nem kerül sor. Épp ideje tehát egy olyan<br />
munkának, ami békaperspektívából tekint az adatokra, és azokat a kérdéseket elemzi,<br />
amelyeket a kérdőívet szerkesztő kutatócsoport fontosnak tartott, de mégsem<br />
dolgozott fel eddig, s az eredményeit nem mutatta be.<br />
Ezek a kérdések kiegészítő jellegük miatt az átfogó képen nem változtatnak, csupán<br />
a kontúrokat erősítik, és színekkel telítik meg, de éppen ezért képesek elmélyí-<br />
112
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
teni az ifjúságról szóló ismereteinket. E kérdések vizsgálata a 2020-as nagymintás<br />
ifjúságkutatás előszobájában hasznos lehet. Áttekintve a 2016-os kutatás korábban<br />
nem elemzett részeit, választ kaphatunk arra, hogy honnan jöttek és merre tartanak<br />
a fiatalok. Megtudjuk, mit hoznak magukkal a gyermekkori családjukból, és mit<br />
visznek tovább a saját családba, hogyan lépnek át az elsődleges szocializáció teréből<br />
az olyan másodlagos terekbe, mint az iskola vagy a munka világa. Azt is megmutatják<br />
ezek az adatok, hogy milyen háttérrel és miként lépnek az anyagi függetlenség<br />
útjára, vagy hogyan mélyülnek el a digitális kultúrában. Emellett azt is láthatjuk,<br />
miként integrálódnak a társadalom szövetébe, miként mutatnak fel nemzedéki<br />
jelleget, vagy simulnak be a meglévő struktúrába.<br />
CSALÁDBÓL CSALÁDBA<br />
Mondhatnánk úgy is a fogalmi pontosság kedvéért, hogy a származási családból<br />
a nemző családba. Annak ellenére, hogy a hagyományos család intézménye<br />
folyamatos támadásnak van kitéve, a fiatalok eszménye továbbra is a házasság<br />
és a gyermekek, legalábbis a kutatási eredmények ezt mutatják. A magyarországi<br />
15–29 évesek jelenlegi családi körülményeit vizsgálva az elsőként feldolgozott<br />
adatokból is láthattuk, hogy a fiatalok túlnyomó része egyedülálló, és a szüleivel<br />
él egy háztartásban. A részleteket tekintve a háztartásban élő szülő a legtöbbször<br />
az édesanyát (72 százalék), majd az édesapát (52 százalék), a nevelőapát (5 százalék)<br />
és a nevelőanyát (1 százalék) jelenti. Mindez megerősíti azt az elképzelést,<br />
hogy válás esetén a gyermekek leginkább az édesanya háztartásában maradnak,<br />
amely kiegészülhet nevelőapával, míg ez fordított esetben nem annyira jellemző.<br />
A megkérdezettek négytizede él együtt testvérével vagy testvéreivel (41 százalék)<br />
(3.1. ábra). A testvérek száma átlagosan 1,9, míg a vér szerinti testvéreké 1,8 a<br />
megkérdezettek válaszai alapján.<br />
A háztartás összetételéhez tartozó fontos adalék, hogy a 15–29 évesek átlagosan<br />
3,6 fős háztartásokban élnek, ahol 1,6 fő 14 éven aluli személy, és átlagosan 2,3 fő<br />
dolgozik jelenleg a háztartásukból. Sokat elárul a magyarországi fiatalok háztartásainak<br />
összetételéről, ha a háztartás nagyságát összevetjük azokkal, akikkel együtt<br />
élnek. Ebből kiderül, hogy a legkisebb háztartás azokra a fiatalokra jellemző, akik<br />
házastársukkal élnek (átlagosan 3,4 fő), míg a legnagyobb azokra, akik apósukkal<br />
vagy anyósukkal élnek együtt (átlagosan 5,3 fő).<br />
113
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.1. ábra: Háztartás összetétele<br />
(Kérdés: Kikkel él Ön egy háztartásban?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az édesanyák és édesapák között meglévő tíz százalékpontnyi különbség jelen van<br />
a fiatalok gyermekkorában is. A kérdezettek 14 éves koráig jellemzően az édesanyák<br />
(98 százalék) és édesapák (88 százalék) voltak a nevelőik (3.2. ábra).<br />
3.2. ábra: Gyermekkori család<br />
(Kérdés: Kik nevelték Önt 14 éves koráig?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
114
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
A 15–29 évesek közel negyede (23 százalék) élt át gyermekkorában komolyabb családi<br />
traumát, a legtöbben (13 százalék) a szülők válását. Minden tizedik fiatal megélte<br />
a szülők munkanélküliségét (10 százalék) vagy a család súlyos anyagi veszteségét<br />
(9 százalék), és 3 százalék már gyermekkorában elveszítette édesanyját vagy édesapját<br />
(3.3. ábra).<br />
A fiatalok tizede (9 százalék) a felsorolt traumák közül legalább kettőn keresztülment<br />
gyermekkorában. Az egyes szociodemográfiai jellemzők szerint jelentős<br />
különbségeket tapasztalhatunk. Általában a kedvezőtlenebb helyzetben lévőket<br />
jobban sújtják a gyermekkori traumák összességében, ám ha a traumákat típusuk<br />
szerint különválasztva vizsgáljuk, akkor az arányok eltérően alakulnak a különböző<br />
csoportokban. A válások aránya például némileg magasabb a fővárosi vagy<br />
megyeszékhelyeken élő és a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű fiatalok szülei<br />
esetében. A szülő munkanélkülivé válása vagy a család súlyos anyagi vesztesége az<br />
idősebb és az alacsonyabb végzettségűek esetén jellemzőbb.<br />
3.3. ábra: Gyermekkori családi traumák<br />
(Kérdés: Előfordult-e, megélte-e Ön 14 éves koráig a következőket?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Gondolhatjuk, hogy ezek a gyermekkori családi traumák nem csupán közvetlen<br />
hatást gyakoroltak az elszenvedők akkori életére, de hatással lehetnek a fiatalok<br />
jövőbeli sorsára is. Habár életük jövőbeli alakulásával kapcsolatban a kutatás nem<br />
szolgálhat eredménnyel, de arra alkalmas lehet, hogy megvizsgáljuk, a fiatalok hogyan<br />
látják a jövőjüket.<br />
115
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A jövőbeli családalapítási tervekre, a házassággal kapcsolatos gondolatokra nem<br />
gyakorol – statisztikai értelemben szignifikáns – hatást a szülők elvesztése és a<br />
szülők válása sem. A szülők munkanélkülisége és a gyermekkorban megélt komoly<br />
anyagi veszteségek másfélszeresére (10 százalékról 14-15 százalékra) növelik a házassággal<br />
kapcsolatos bizonytalanságot, és csökkentik az „inkább” házasságpártiak<br />
arányát 1 (inkább házasodna az ilyen gyermekkori traumát elszenvedett fiatalok<br />
28-29 százaléka, míg a többiek 41 százalékos arányban tartoznak azok közé, akik<br />
inkább szeretnének házasságban élni).<br />
Jövőbeli kilátásaikkal a magyarországi fiatalok általában inkább elégedettek, az<br />
egytől ötig terjedő skála átlaga 3,5 feletti, azonban a gyermekkori traumát megéltek<br />
esetében alacsonyabb átlagértékeket tapasztalunk. A vizsgált gyermekkori traumák<br />
közül – statisztikai értelemben – legerősebb kapcsolatot az anyagi veszteségek és<br />
a szülők munkanélkülisége mutatja. Azoknak a fiataloknak a jövővel kapcsolatos<br />
várakozásai, akiknek gyermekkorában a család súlyos anyagi veszteséget élt meg,<br />
2,8-es átlagot, míg azoknak, akiknek a szülei elveszítették állásukat, 2,9-es átlagot<br />
produkálnak az ötfokozatú skálán. A szülők halála vagy válása is összefügg a jövőképpel,<br />
de nem mutat ilyen erős eltérést (3,2-3,3-as átlagértékek).<br />
A 2016-os kutatás korábban nem elemzett témái közé tartozik a családalapítás<br />
és gyermekvállalás terveinek és körülményeit meghatározó attitűdjeinek részletes<br />
vizsgálata. A kívánt gyermekszámot (Magyarországon a már megszületett gyermekeket<br />
is beleszámítva átlagosan 2,1) és a szülővé válás életkorát (átlagosan 22 év)<br />
ugyan vizsgáltuk, azonban arról kevés szó esett, hogy azok, akiknek még nincs<br />
gyermekük, mikor tervezik, hogy az első megszülessen. A megkérdezettek ötöde<br />
a kérdésre nem tud érdemben válaszolni. A kérdést érdemben megválaszolók által<br />
említett életkor átlaga 29 év, ami azt mutatja, hogy a gyermektelenek átlagosan a<br />
klasszikus ifjúsági életkori kategória végét jelölik meg a gyermekvállalás kívánt<br />
életkoraként. A nemek között alig van különbség: a lányok/nők átlagosan 28, míg<br />
a férfiak/fiúk 29 évesen vállalnának gyermeket. A válaszokat korcsoportok szerint<br />
vizsgálva sem láthatunk nagy eltérést: a legfiatalabbak (15–19 évesek) is átlagosan<br />
27 éves korukra tervezik első gyermekük vállalását.<br />
1 A kérdés és a válaszlehetőségek a következők voltak: Ha Ön jelenleg nem házas, szeretne-e<br />
házasságban élni? (Akár a közeli, akár a távoli jövőben.) 1 – biztosan nem; 2 – inkább nem;<br />
3 – inkább igen; 4 – biztosan igen.<br />
116
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
A gyermekvállalás idejének kitolódása korántsem a tervek meghiúsulását jelenti,<br />
hanem tudatos stratégiaként értelmezhető. A megkérdezett 15–29 évesek csupán<br />
harmada (33 százalék) gondolja úgy, hogy már ideje lenne a családalapításnak, hiszen<br />
ebben a korban mások ezt már megtették (3.4. ábra). A gyermekvállalás elmaradásának<br />
okai többnyire anyagi vagy lakhatási természetűek – legalábbis erre<br />
utalnak a fiatalok válaszai. Ebben a tekintetben konzisztensnek tekinthető, hogy<br />
a többségük (72 százalék) egyetért azzal, hogy a több gyermek megszületéséhez<br />
jobban kellene támogatni a gyermekvállalást (3.4. ábra).<br />
Az előző fejezetekben amellett érveltem, hogy a magyarországi fiatalok alapvetően<br />
a hagyományos család és a gyermekvállalás mellett kötelezték el magukat.<br />
A 2016-os kutatás adatai azt mutatják, hogy a többség (60 százalék) úgy gondolja,<br />
hogy a gyermekre szükség van a boldog élethez, és gyermek nélkül nem teljesedhet<br />
ki igazán az ember. Sőt minden második megkérdezett (52 százalék) úgy gondolja,<br />
hogy több gyermek is kell a teljes családhoz. A házasság intézménye továbbra is<br />
vonzó a fiatalok többsége számára, 10-ből 6 megkérdezett fiatal gondolja úgy, hogy<br />
azok, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, összeházasodnak. A hagyományos<br />
családmodellt nem pusztán a házasság fontossága vagy a gyermekek szükségessége,<br />
de a hagyományos nemi szerepek hangsúlyozása és az alternatív formációk elutasítása<br />
is jellemzi. Előbbi esetében láthatjuk, hogy a 15–29 évesek többsége (55 százalék)<br />
szerint a családban elsősorban a férfinak kell a kenyérkeresőnek lennie, illetve az<br />
egyneműek együttélése inkább nem tekinthető családnak, bár ebben az esetben az<br />
ellenzők dominanciája nem olyan jelentős (4 elutasítóra jut 3 támogató) (3.4. ábra).<br />
A családalapításra vonatkozóan a kérdőívben foglalkoztunk két potenciális nehézséggel:<br />
a pártalálás problémájával, illetve a család és a munka világának összeegyeztethetőségével<br />
is. A párkeresést a megkérdezettek inkább nehéznek tartják, csupán<br />
valamivel több mint negyedük (28 százalék) gondolja úgy, hogy manapság könnyű<br />
párt találni. A megkérdezett fiatalok között többségben vannak azok (48 százalék),<br />
akik a gyermekvállalást és a karriert összeegyeztethetetlennek érzik.<br />
117
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.4. ábra: Családdal kapcsolatos attitűdök<br />
(Kérdés: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet az alábbi állításokkal!)<br />
(N2016 = 2000; százalékos megoszlás)<br />
AZ ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS TÉRBŐL<br />
A MÁSODLAGOS TEREKBE<br />
A család fontossága a fiatalok életében egyértelmű, azonban a megkérdezettek megosztottnak<br />
mutatkoznak abban a tekintetben, hogy személyesen számukra mi a<br />
fontosabb: a tanulás/munka vagy a magánélet. A legnagyobb csoportot (39 százalék)<br />
azok alkotják, akik egyforma súllyal érzik megjelenni az életükben a társadalmilag<br />
kötött tevékenységeiket és a családi életüket. A hivatás túlsúlyát a kérdezettek<br />
harmada (32 százalék), míg a magánélet dominanciáját egynegyedük (26 százalék)<br />
érzékeli (3.5. ábra). Szociodemográfiai változók tekintetében alig mutatkozik<br />
különbség, nemek tekintetében egyáltalán nincs, egyedül a korcsoportok mutatnak<br />
lényegesebb különbséget. Ebben az esetben a kor emelkedése a hivatás szerepének<br />
felértékelődésével jár együtt. Az élethelyzet is differenciál, a házasságban élők, ezt<br />
követően az élettársi kapcsolatban élők értékelik legmagasabbra a hivatás szerepét<br />
az életükben, szemben az egyedülállókkal.<br />
Az elégedettség különböző dimenziói figyelemre méltó összefüggést mutatnak a<br />
munka–magánélet fontosságával. Egyetlen esetben sem fordul elő, hogy az elégedettség<br />
azok körében lenne a legmagasabb, akik a munka és magánélet egyensúlyáról<br />
számolnak be. A legtöbb esetben kifejezetten lineáris összefüggést fedezhetünk fel:<br />
118
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
minél inkább a tanulás és a munka tölti ki az életüket, annál elégedettebbek a fiatalok<br />
a tanulási és munkavállalási lehetőségeikkel, de a jelenlegi életszínvonalukkal,<br />
az anyagi helyzetükkel, illetve a jövőbeli kilátásaikkal is. A személyes kapcsolatokon<br />
belül a partnerkapcsolattal való elégedettség ugyanakkor a családi élet dominanciájával<br />
növekszik. A baráti kapcsolatokkal való elégedettség szintén az egyensúlyt<br />
érző csoport esetében a legkisebb, míg a családra koncentrálók, illetve a munka/<br />
tanulás dominanciáját érzékelők inkább elégedettek.<br />
3.5. ábra: Munka és magánélet egyensúlya<br />
(Kérdés: Hol helyezné el önmagát a következő skálán aszerint,<br />
hogy minek van nagyobb szerepe az életében?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Annak ellenére, hogy az a benyomásunk lehet a fiatalokról, hogy elégedettségüket<br />
pozitív irányba befolyásolja, ha az életükben a tanulásnak nagy szerepe van, továbbtanulásra<br />
– ahogy az összefoglalóban is szerepelt – egyre kevesebben gondolnak.<br />
A fiatalok az egyes képzettségi szintekhez különböző értéket társítanak: minél<br />
magasabb szintű egy képzettség, annál magasabb értéket társítanak hozzá. Egy<br />
képzeletbeli egytől ötig terjedő értékskálán az általános iskolai végzettség épphogy<br />
elégséges osztályzatot szerez (2,0), a szakiskolai bizonyítvány (3,2) és az érettségi (3,4)<br />
erős közepes, míg a diploma átlagosan jó (4,4) osztályzatra számíthat a fiataloktól.<br />
Túllépve az átlagokon, láthatjuk, hogy a magyarországi 15–29 évesek fele (47%)<br />
számára az általános iskolai végzettség nagyon keveset, míg hasonló arányban (54%)<br />
a diploma nagyon sokat ér. A középfokú végzettség megítélésében jellemzően nem<br />
a szélsőséges értékeket választották (3.6. ábra).<br />
119
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.6. ábra: Végzettségek értéke<br />
(Kérdés: Ön szerint mennyit érnek manapság az alábbi végzettségek?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A kutatás során vizsgálni kívántuk a befektetett energiát és a végzettség értékét,<br />
így arra is vonatkozott kérdés, hogy mennyi erőfeszítés szükséges egy-egy ilyen<br />
végzettségi szint eléréséhez. A megkérdezettjeink túlnyomó többsége az általános<br />
iskolai tanulmányait befejezte, így talán nem meglepő, hogy visszanézve itt érzékelik<br />
átlagosan a legkisebbnek a befektetett energiát, míg a magasabb végzettségek felé<br />
haladva egyre jelentősebb erőfeszítést érzékelnek. Figyelemre méltó, hogy csupán a<br />
szakiskolai végzettség esetében egyezik meg tökéletesen az erőfeszítés a végzettség<br />
értékével, a többi esetben az erőfeszítést jelentősebbnek érzékelik a fiatalok (3.7. ábra).<br />
3.7. ábra: Erőfeszítés mértéke<br />
(Kérdés: Ön szerint mekkora erőfeszítésre van szükség egy… megszerzéséhez?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
120
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
A diploma értékének összetett megítélését tovább árnyalja, hogy a továbbtanulás<br />
versus szakmaszerzés dilemmája a válaszok alapján a fiatalok számára jelentős kétségeket<br />
okoz, épp ahogy azt a hétköznapokban is tapasztaljuk. A megkérdezettek<br />
több mint fele (54 százalék) egyetért azzal az állítással, hogy „egy jó szakmunkás-bizonyítvány<br />
ma többet ér egy diplománál”. Önmagában az egyetértők aránya is magas,<br />
de jelentős a közömbösök aránya, és kifejezetten kevesen vannak, akik az állítással<br />
nem értenek egyet (13 százalék). Habár a többség szerint a jó szakmunkás-bizonyítvány<br />
legalább annyit ér, mint egy diploma, ebből mégsem következik egyenesen,<br />
hogy „nem érdemes továbbtanulni, hiszen manapság egy jó szakmával többet lehet<br />
keresni”. Utóbbi állítással ugyanis a megkérdezettek közel négytizede (37 százalék)<br />
ért egyet, és közel ugyanennyien tagadják (34 százalék). A továbbtanulásról alkotott<br />
képet szintén árnyalja, ha megnézzük a többi – a köznapi beszélgetésekben sokszor<br />
előkerülő – állítást. A fiatalok több mint négytizede (44 százalék) egyetért azzal,<br />
hogy „diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a világban”, és azzal a hozzáállással<br />
sem vitatkozik, hogy „mindegy, mivel foglalkozik a gyerek, de valamilyen diplomát<br />
mindenképpen szerezzen”. A diploma legkevésbé a nyelvtudással képes versenyben<br />
maradni: a megkérdezettek hattizede (63 százalék) szerint „manapság a nyelvtudás<br />
többet ér a diplománál” (3.8. ábra).<br />
teljes mértékben egyetért 4 3 2 egyáltalán nem ért egyet nem tudja, nem válaszol<br />
Manapság a nyelvtudás többet ér a<br />
diplománál.<br />
26<br />
37<br />
26<br />
7<br />
3 3<br />
Egy jól fizető külföldi munkát akkor is<br />
érdemes elvállalni, ha az nem az ember<br />
képzettségének megfelelő.<br />
25<br />
35<br />
27<br />
7<br />
4 2<br />
Egy jó szakmunkás-bizonyítvány ma többet<br />
ér egy diplománál.<br />
19<br />
35<br />
32<br />
9<br />
4 1<br />
Diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a<br />
világban.<br />
17<br />
27<br />
30<br />
13<br />
12<br />
2<br />
Mindegy mivel foglalkozik a gyerek, de<br />
valamilyen diplomát mindenképpen<br />
szerezzen.<br />
Nem érdemes továbbtanulni, hiszen<br />
manapság egy jó szakmával többet lehet<br />
keresni.<br />
12<br />
15<br />
25<br />
29<br />
28<br />
30<br />
18<br />
12<br />
11<br />
16<br />
3<br />
1<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
3.8. ábra: Képzettség és attitűdök<br />
(Kérdés: Mennyire ért egyet a következő állításokkal?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
121
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Iskolai végzettségek szerint jelentős különbségeket találunk az attitűdökben. Alapvetően<br />
megállapítható, hogy a magasabb iskolai végzettségűek jellemzően a diplomaszerzés<br />
fontosságát hangsúlyozzák, szemben azokkal, akik alacsonyabb végzettséget szereztek.<br />
A nyelvtudás fontosságával azonban hasonló mértékben értenek egyet minden<br />
képzettségi szinten lévők. Jellemző, hogy nem pusztán a saját végzettség, de a szülők<br />
iskolai végzettsége is jelentősen meghatározza a diploma értékéről való gondolkodást.<br />
A legalább érettségizett szülők gyermekei lényegesen magasabbra értékelik átlagosan a<br />
diplomaszerzést, mint a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező<br />
szülők gyermekei. A szakmunkás végzettség értékének hangsúlyozása a szakmunkás<br />
édesanyával, illetve a legfeljebb általános iskolai végzettségű édesapával jellemezhető<br />
fiatalok csoportjában a legmagasabb. Mindezek az eredmények visszaigazolják a szülői<br />
háttér hangsúlyos szerepét a továbbtanulás megítélésében.<br />
A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás magyarországi eredményeinek egyik legkomolyabb<br />
hatást kiváltó része a nyelvtudáshoz kapcsolódott. 2018. január 1-jétől az<br />
elsőként sikeresen megszerzett nyelvvizsga és az első emelt szintű idegen nyelvből<br />
tett érettségi vizsga díjának fedezésére állami támogatás igényelhető, ez az intézkedés<br />
többek között az ifjúságkutatás azon megfigyelt összefüggésén alapult, miszerint a<br />
15–29 évesek közel háromnegyede (73 százalék) beszél valamilyen idegen nyelvet,<br />
miközben kevesebb mint harmadának (31 százalék) van nyelvvizsgája.<br />
A kutatásból az is kiderül, hogy az idegen nyelv használata leginkább a tanulás<br />
keretei között marad, mindennapi alkalmazása kevésbé jellemző. Az idegen nyelvet<br />
beszélők nagyjából fele (54-47 százalék) a tudását nem használja sem írásbeli társalgáshoz,<br />
sem tájékozódáshoz, és több mint négytizedük (43 százalék) a munkájához<br />
sem (3.9. ábra).<br />
mindig gyakran ritkán soha nem tudja, nem válaszol<br />
Tanuláshoz (N=2677)<br />
19<br />
43<br />
25<br />
13<br />
Társalogni élő szóban (N=5816)<br />
7<br />
23<br />
34<br />
35<br />
Munkájához (N=2676)<br />
10<br />
18<br />
30<br />
43<br />
Idegennyelvű internetes cikkeket<br />
olvasni (N=5816)<br />
5<br />
18<br />
29<br />
47<br />
Társalogni írásban (N=5816)<br />
6<br />
18<br />
29<br />
47<br />
Idegennyelvű újságot, magazint<br />
olvasni (N=5816)<br />
5<br />
14<br />
27<br />
54<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
3.9. ábra: Nyelvtudás használata<br />
(Kérdés: Szokta-e Ön idegennyelv-tudását [bármelyiket] az alábbiakhoz használni…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
122
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
Habár a korábbi publikációkban a külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatban<br />
csupán a migrációs szándékokkal foglalkoztunk, a 2016-os ifjúságkutatás<br />
fontos részét képezte a tapasztalatok feltérképezése is. A megkérdezettek alig néhány<br />
százalékának van külföldi tapasztalata a tanulmányok folytatását (2 százalék), illetve<br />
a munkát (5 százalék) illetően. A külföldön iskolai képzésben részt vevők aránya a<br />
képzési szint emelkedésével növekszik, míg óvodát a külföldön valaha tanulók ötöde<br />
(19 százalék), általános iskolát negyede (25 százalék), középiskolát közel négytizede<br />
(37 százalék), míg felsőoktatási képzést több mint négytizede (42 százalék) végzett.<br />
Fontos megjegyezni, hogy a külföldi tanulás minden második esetben ösztöndíjjal<br />
támogatott képzést jelentett. A külföldi munkatapasztalatok elsősorban három<br />
országhoz kötődnek: Ausztriához, Németországhoz és az Egyesült Királysághoz.<br />
A 2016-os kutatási adatok jelentős bővülést mutatnak a munkaerőpiaci aktivitásban,<br />
legalább minden második magyarországi fiatal folytat keresőtevékenységet. Az aktivitás<br />
részleteit vizsgálva megállapítható, hogy a 15–29 évesek a munkatapasztalataikat<br />
zömmel alkalmazottként szerezték. A főfoglalkozást tekintve tízből közel kilencen<br />
alkalmazottak, mindösszesen néhány százaléknyian (4 százalék) vállalkoznak. A vállalkozókon<br />
belül az egyéni vállalkozók aránya a legjelentősebb: minden második (54<br />
százalék) tartozik ide, míg a társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozók harmadát<br />
(36 százalék) teszik ki. Hasonló mértékű az alkalmi munkák aránya (4 százalék), és<br />
alacsony a közfoglalkoztatotti tapasztalatokkal bírók aránya is (3 százalék) (3.10. ábra).<br />
3.10. ábra: (Elsődleges) foglalkozás formája<br />
(Kérdés: Kérem, a továbbiakban arra a munkájára gondoljon, amelyiket<br />
Ön elsődlegesnek tekinti! Ebben a munkájában Ön:)<br />
(N 2016<br />
= 4306; százalékos megoszlás)<br />
A munkatapasztalatokat a fiatalok túlnyomórészt határozatlan idejű, bejelentett<br />
munkaviszony formájában szerezték. A határozatlan idejű szerződések az esetek kö-<br />
123
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
zel kétharmadára (63 százalék) terjednek ki, míg közel egynegyed a határozott idejű,<br />
bejelentett státuszok aránya (23 százalék), az eseti megbízások alacsony számban<br />
(6 százalék) vannak jelen, a fekete- és szürkefoglalkoztatás nem jellemző (3.11. ábra).<br />
3.11. ábra: Munkaszerződés típusa<br />
(Kérdés: Milyen típusú munkaszerződése van [volt az utolsó munkájában] Önnek?)<br />
(N 2016<br />
= 5357; százalékos megoszlás)<br />
A munkarendekre a hagyományos fix munkaidővel operáló megoldás jellemző,<br />
a magyarországi aktív 15–29 évesek közel nyolctizede (78 százalék) kötött munkaidőben<br />
dolgozik. Mindez azt is jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatási formák kis<br />
arányban vannak jelen a fiatalok foglalkoztatásában. A megkérdezettek 16 százaléka<br />
rugalmas vagy kötetlen munkaidőben dolgozik, és mindössze egy százalékot ér el<br />
a távmunkában foglalkoztatottak aránya (3.12. ábra).<br />
3.12. ábra: Munkarend<br />
(Kérdés: Ön jelenleg:…?)<br />
(N 2016<br />
= 5357; százalékos megoszlás)<br />
124
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
Annak ellenére, hogy a jelenlegi (legutolsó) munkatevékenységnél a hagyományos<br />
keretek dominanciáját látjuk, az összes eddigi munkatapasztalatot vizsgálva már<br />
lényegesen jelentősebb azok aránya, akik atipikus munkavégzésben is szereztek<br />
tapasztalatot. A teljes mintára vonatkozóan a megkérdezettek 24 százalékának<br />
volt már határozott idejű szerződése, 14 százaléka dolgozott már részmunkaidőben,<br />
6 százaléka munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, 3 százaléka távmunkában<br />
(3.13 ábra). A munkatapasztalatok legjelentősebb arányban a versenyszférából<br />
származnak, közel minden harmadik (31 százalék) 15–29 éves dolgozott már piaci<br />
keretek között, míg az államigazgatásban 6 százalék. Közfoglalkoztatásban,<br />
közmunkában a fiatalok jelentős aránya (8 százalék) vett már részt, körükben<br />
felülreperezentáltak az alapfokú iskolai végzettségűek (11 százalék), a községekben<br />
élők (13 százalék) és az Észak-Magyarország (16 százalék), Észak-Alföld (13 százalék)<br />
régiókban élők. A (volt) közfoglalkoztatottak közel kétharmada (64 százalék)<br />
a végzettségének megfelelő beosztásban dolgozott, és csaknem minden harmadik<br />
(31 százalék) dolgozott a végzettségénél alacsonyabb beosztásban.<br />
3.13. ábra: Munkatapasztalat<br />
(Kérdés: Dolgozott-e Ön…?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Az első munkatapasztalatokat a megkérdezettek átlagosan 19 évesen szerezték, többségük<br />
(51 százalék) dolgozott már iskolai szünetben, de a negyedük iskola mellett<br />
(iskola előtt reggelenként, vagy iskola után délutánonként, hétvégéken) is dolgozott<br />
125
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
(23 százalék). Figyelemre méltó, hogy ezek a munkatapasztalatok összefüggenek a<br />
társadalmi, illetve a pénzügyi helyzettel, azonban kevésbé erősítik azt a hipotézist,<br />
hogy inkább a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévők vagy saját pozíciójukat a társadalom<br />
alsóbb rétegeiben meghatározók dolgoznának iskola mellett. Éppen ellenkezőleg:<br />
a magukat a társadalom közép- és felső rétegeibe sorolók, illetve az anyagi<br />
helyzetükkel elégedettek rendelkeznek nagyobb arányban munkatapasztalatokkal.<br />
Nyilvánvaló, hogy a munka lehetősége nem egyformán adott a magyarországi<br />
15–29 évesek számára: vannak, akiknek nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében,<br />
hogy munkához juthassanak, másoknak kisebbet. Azon fiatalok esetében,<br />
akik dolgoznak (vagy dolgoztak már életük folyamán), a leggyakrabban a munkahely<br />
azon a településen van (volt), ahol élnek (éltek). Habár a többség (52 százalék)<br />
számára a saját településen hozzáférhető a munka, a többiek utazni kényszerülnek.<br />
Minden harmadik (32 százalék) fiatal 30 kilométeren belül talált munkát, de minden<br />
tizedik (9 százalék) a 30 kilométeres körön kívül dolgozik, a maradék külföldön<br />
dolgozik, vagy a munka helyszíne változik (3.14. ábra).<br />
3.14. ábra: Munkahely fő helyszíne<br />
(Kérdés: Hol van [volt] a munkája fő helyszíne?)<br />
(N 2016<br />
= 5357; százalékos megoszlás)<br />
A munkahely közelsége tekintetében a legjobb helyzetben a megyeszékhelyeken élő<br />
fiatalok vannak: háromnegyedük (75 százalék) azon a településen dolgozik, ahol<br />
él. A fővárosi fiatalok 62 százaléka dolgozik helyben, a kisebb városokban élők fele<br />
(53 százalék), míg a községek ifjúságának harmada (32 százalék) talált munkát a<br />
lakhelyén. A fővárosi fiatalok, ha Budapesten nem is, de legfeljebb 30 kilométeres<br />
126
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
közelségben jellemzően találnak munkát (összesen 95 százalék, ebből 33 százalék<br />
Budapesten kívül). Már a megyeszékhelyeken élők is jelentékeny arányban (6 százalék)<br />
utaznak legalább 30 kilométert a munkahelyükre, de a kisebb településeken<br />
(kisebb városok és községek) legalább minden tizedik (12 százalék) fiatal utazik<br />
ennyit, hogy dolgozzon.<br />
A településtípus mellet a regionális elhelyezkedés is releváns vizsgálati szempont.<br />
A régiós összehasonlítás azt mutatja, hogy Észak-Alföld és Dél-Alföld esetében a<br />
leggyakoribb (64 és 58 százalék), hogy a munkahely és a lakhely azonos településen<br />
található, míg Közép-Dunántúlon fordul elő a legritkábban (42 százalék). Az ország<br />
központi régiójában élők mindössze 5 százaléka utazik 30 kilométernél többet a munkahelyére,<br />
míg a többi régió esetében lényegesen nagyobb arányban teszik ugyanezt.<br />
A munkahely közelsége erős összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. Míg<br />
az alapfokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők nagyon hasonló arányban<br />
(54-54 százalék) találnak helyben munkát, a diplomás fiatalok zömmel nem a<br />
lakhelyükön dolgoznak. A 30 kilométeren belüli munkalehetőség is kevésbé jellemzi<br />
őket (32 százalék vs. 29 százalék), mint az alapfokú és a középfokú végzettségűeket.<br />
A leglátványosabb különbséget a 30 kilométernél messzebb lévő munkalehetőségek<br />
esetében figyelhetjük meg, ahol a diplomások 18 százaléka talált munkát, szemben<br />
az alacsonyabb végzettségűek 7-8 százalékával.<br />
Egyébiránt leginkább az jellemző, hogy a munkahely a munkáltató telephelye<br />
(75 százalék). Ezen kívül jelentős arányban (6-8 százalék) vannak olyanok, akik<br />
külső helyszínen (építési terület, mezőgazdasági földterület, a település utcái) vagy<br />
ügyfelek telephelyén dolgoznak. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik számára<br />
a munkahely nem egy fix hely, hanem változik (2 százalék), és még ennél is kevesebben<br />
vannak olyanok, akik otthon dolgoznak (1 százalék).<br />
Az ideális munkahely a fiatalok többsége számára elsősorban az anyagi lehetőségek<br />
terén nyújt többet, és kevésbé számít a többi szempont (pl. társaság, munkahely<br />
biztonsága, a társadalom számára hasznos tevékenység stb.). A kutatásban arra is<br />
kitértünk, hogy a munkavállalás egyéb paraméterei mennyire vonzók a 15–29 évesek<br />
számára. A fiatalok közel kétharmada (65 százalék) nyitott a versenyszféra irányába,<br />
míg az államigazgatás kétötödük számára vonzó (41 százalék). A külföldi munkavállalás<br />
mellett (47 százalék) jelentős még a határozott idejű szerződés irányába<br />
nyitottak aránya (44 százalék) (3.15. ábra).<br />
127
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.15. ábra: Vonzó munkák<br />
(Kérdés: Dolgozna-e Ön a jövőben…?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
Megállapíthatjuk, hogy minden egyes esetben többen mutatkoztak nyitottnak, mint<br />
amennyien tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek az adott területen. Pusztán az<br />
arányokat szemlélve láthatjuk, hogy a külföldi munka iránt közel tízszer annyian<br />
érdeklődnek, amint ahányan már dolgoztak külföldön. Közel azonos, több mint<br />
hétszeres arányt fedezhetünk fel a távmunka, az interneten végezhető munka és<br />
az államigazgatási álláshelyek esetében. Jelentős, több mint ötszörös különbséget<br />
találunk az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatások esetében.<br />
Tanulságos, hogy a legkisebb többletet az alkalmi munka esetében találjuk, ahol<br />
mindössze 10 százalékponttal magasabb az erre a munkaformára nyitottak aránya,<br />
mint a tényleges tapasztalattal bíróké. Az alkalmi munkánál valamelyest népszerűbbek<br />
a határozott idejű (szerződéses) és a részmunkaidős foglalkoztatási formák,<br />
de összességében ezeket sem tartják olyan vonzónak (3.1. táblázat).<br />
Némileg más képet alkothatunk, ha a különbségeket aszerint vizsgáljuk, hogy az<br />
adott foglalkoztatási formával tapasztalatot szerzett-e a válaszadó. Legnépszerűbb<br />
az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatás, amellyel kapcsolatban az<br />
ilyen módon (jelenleg vagy korábban) foglalkoztatottak kilenctizede (93 százalék)<br />
gondolkodik úgy, hogy szívesen dolgozna később is ebben a formában. A korábban<br />
távmunkát és interneten végezhető munkát vállalók kisebb arányban, de még<br />
mindig túlnyomó többségben kedvezőnek tartják ezeket a foglalkoztatási formá-<br />
128
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
kat (85-84 százalék). A leginkább csalódást jelentő forma az alkalmi munka és a<br />
megbízásos konstrukció, amelyet az így dolgozóknak csupán fele választana újra<br />
(50-50 százalék) – kevesebben, mint a közmunkát (55 százalék). Az egyszerű öszszevetésben<br />
jól szereplő államigazgatási munkahely a tapasztalattal bírók esetében<br />
kevésbé teljesít jól, tízből hat államigazgatási tapasztalattal rendelkező fiatal vállalna<br />
a jövőben is ezen a területen munkát. Hasonlóan csökken a népszerűsége a külföldi<br />
munkavállalásnak, amelyet a külföldi tapasztalattal rendelkezők kétharmada<br />
(68 százalék) tart vonzónak a jövőre vonatkozóan (3.1. táblázat).<br />
Dolgozott<br />
(%)<br />
Dolgozna<br />
(%)<br />
Korábbi tapasztalattal<br />
bírók (%)<br />
Piaci szférában 31 65 66<br />
Alkalmi munkát 24 27 50<br />
Határozott idejű<br />
(szerződéses) foglalkoztatásban<br />
24 44 63<br />
Részmunkaidős foglalkoztatásban 14 25 59<br />
Megbízásos munkaformában 12 29 50<br />
Közfoglalkoztatásban, közmunkában 8 17 55<br />
Munkaerő-kölcsönző cégen<br />
keresztüli munkavállalás szerint<br />
6 20 73<br />
Államigazgatásban 6 41 59<br />
Külföldön 5 47 68<br />
Interneten végezhető munkában 4 27 84<br />
Osztott vagy egyenlőtlen<br />
munkaidejű foglalkoztatásban<br />
4 21 93<br />
Távmunkában 3 21 85<br />
3.1. táblázat: Relatív megítélés<br />
(Kérdés: Dolgozott-e Ön…? Dolgozna-e Ön a jövőben…?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A külföldi munkavállalás a képesítés vonatkozásában tulajdonképpen hasonlóan<br />
alakul a közmunkához, bizonyos tekintetben rosszabb paramétereket is kínál, hiszen<br />
a külföldi munka esetében csak minden második megkérdezett (51 százalék)<br />
dolgozott a végzettségének megfelelő beosztásban, és több mint minden harmadik<br />
(35 százalék) alacsonyabb beosztásban (3.16. ábra).<br />
129
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.16. ábra: Külföldi munkatapasztalat<br />
(Kérdés: Amikor külföldön vállalt munkát, Ön…?)<br />
(N 2016<br />
= 389; százalékos megoszlás)<br />
A külföldi munkavállalás iránt nyitottak fele (50 százalék) a képzettségének megfelelő<br />
beosztásban gondolkodik, de négytizedük (41 százalék) az alacsonyabb beosztásokat<br />
is elfogadhatónak tartja, míg egytizedük (9 százalék) nem tudja eldönteni<br />
(3.17. ábra). A szakmájuk iránt még kevésbé ragaszkodnak a külföldi munkavállalásban<br />
gondolkodók, akiknek fele (50 százalék) akár eredeti szakmájától eltérő<br />
területen is vállalna munkát (3.18. ábra).<br />
3.17. ábra: Képzettség és külföldi munkavállalás<br />
(Kérdés: Képzettségi szintjéhez viszonyítva milyen jellegű munkát vállalna külföldön?)<br />
(N 2016<br />
= 588; százalékos megoszlás)<br />
130
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.18. ábra: Szakma és külföldi munkavállalás<br />
(Kérdés: Szakismeretéhez viszonyítva milyen munkát vállalna külföldön?)<br />
(N 2016<br />
= 588; százalékos megoszlás)<br />
ÚT AZ ANYAGI FÜGGETLENSÉG FELÉ<br />
A 15–29 éves magyarországi fiatalok háromnegyede (75 százalék) valamely szülőjével<br />
vagy nevelőjével egy háztartásban él, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben<br />
közös kasszán is élnek. A 2016-os kutatás adataiból kiderül, hogy a szüleikkel egy<br />
háztartásban élők háromtizede (29 százalék), így összességében a 15–29 évesek közel<br />
fele anyagiak tekintetében többé-kevésbé függetlennek tekinthető a szüleitől.<br />
A szüleikkel élő, de anyagiak tekintetében független fiatalok általában jobbnak ítélik<br />
anyagi helyzetüket azoknál, akik szüleikkel egy kasszán élnek.<br />
A korábbi publikációkból láthattuk, hogy a magyarországi fiatalok összességében<br />
elégedettebbek az anyagi helyzetükkel, mint korábban voltak. Ez azonban nem jelenti<br />
azt, hogy anyagi problémák nélkül élnének. A megkérdezettek 15 százaléka olyan<br />
háztartásban él, ahol minden hónap végére elfogy a pénzük, további 12 százalék<br />
megtapasztalja ugyanezt két-három havonta. Összességében féléves távlatban a fiatalok<br />
harmada (33 százalék) kerül legalább egyszer olyan helyzetbe, hogy a hónap<br />
végére elfogy a pénz a családban (3.19. ábra).<br />
131
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.19. ábra: Hó végi anyagi gondok<br />
(Kérdés: Milyen gyakran fordult elő az Önök háztartásában [ahol él] az elmúlt<br />
12 hónapban, hogy a hónap végére elfogyott a pénzük?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A fiatalok közel négytizede (39 százalék) él olyan háztartásban, ahol legalább időnként<br />
félre tudnak tenni pénzt. A 15–29 évesek legnagyobb csoportját (41 százalék)<br />
azok teszik ki, akiknek a családja/háztartása egyáltalán nem képes megtakarításra,<br />
míg további egyötödük (20 százalék) nem tudja megmondani, hogy megtakarítások<br />
terén hogy áll a családja (3.20. ábra).<br />
3.20. ábra: Családi megtakarítások<br />
(Kérdés: Abban a háztartásban, ahol él, a napi megélhetésen túl tudnak-e<br />
félretenni pénzt rendszeresen vagy esetenként?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
132
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
A magyarországi 15–29 éves fiatalok kétharmadának (68 százalék) van bankszámlája,<br />
valamivel többüknek bankkártyája (69 százalék). Egyéb pénzügyi termékek<br />
nem jellemzőek körükben, életbiztosítása csupán minden ötödiknek (20 százalék)<br />
van. Megtakarított pénzzel minden negyedik (24 százalék) fiatal rendelkezik, míg<br />
olyan hitel, amit törlesztenie kell, egytizedüket jellemzi (3.21. ábra).<br />
3.21. ábra: Önálló pénzügyek<br />
(Kérdés: Van-e Önnek saját …?)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A BEOLVADÁS VAGY A TÁRSADALOMFORMÁLÁS ÚTJÁN<br />
Az ifjúsággal kapcsolatos örök kérdés, hogy miként fogják majd alakítani felnőttkorukban<br />
a társadalmat. A nagymintás ifjúságkutatás arra is alkalmas, hogy képet<br />
kapjunk arról, hogy a fiatalok mit gondolnak saját szerepükről, arról a társadalomról,<br />
amiben élnek, és hogyan szeretnék, illetve képesek azt befolyásolni.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás 2016-os eredményei alapján láthattuk, hogy a fiatalok<br />
alapvetően elégedettek magukkal, sőt elégedettebbek, mint korábban voltak.<br />
Az eddig nem elemzett kérdések is alapvetően ezt a képet erősítik meg bennünk.<br />
A fiatalok túlnyomó többsége úgy gondol magára, mint aki a feladatait jól teljesíti<br />
(76 százalék), tehetséges (64 százalék), és gyorsan tanul (62 százalék). Kifejezetten<br />
kevesen vannak olyanok (5–11 százalék), akik ezekkel az állításokkal nem értenek<br />
egyet (3.22. ábra).<br />
133
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A fiatalok fele (52 százalék) mindhárom állítással egyetért, és mindössze 2 százalékuk<br />
nem érzi igaznak egyiket sem. Az önkép erős összefüggést mutat az iskolai<br />
végzettséggel: a diplomás fiatalok több mint háromnegyede (78 százalék), a<br />
középfokú végzettségűek hattizede (59 százalék) érzi igaznak magára vonatkozóan<br />
mindhárom állítást, míg az alapfokú végzettségűeknek mindössze 39 százaléka.<br />
3.22. ábra: Önkép<br />
(Kérdés: Mennyire ért egyet azzal, hogy Ön……)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A magyarországi fiatalok a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján<br />
inkább liberálisnak, inkább jobboldalinak és inkább mérsékeltnek tűnnek a<br />
saját magukra vonatkozó válaszok alapján. A kérdéskör korábban nem elemzett<br />
részéből az is kiderül, hogy a magyarországi 15–29 évesek inkább bíznak a jövőben<br />
(37 százalék), mintsem félnek tőle (15 százalék). A hagyományok követésével<br />
kapcsolatban megosztottak, ugyanannyian tartják magukat hagyománykövetőnek,<br />
mint modern felfogásúnak (18 vs. 18 százalék). Ugyanakkor a kockázatkerülő–<br />
vállalkozó kedvű tengelyen inkább a kockázatkerülő attitűd jellemző rájuk (20 vs.<br />
17 százalék) (3.23. ábra).<br />
134
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
1 2 3 4 5 6 7 nem tudja, nem válaszol<br />
bízom a jövőben<br />
21<br />
16<br />
16<br />
14<br />
12<br />
9<br />
6<br />
5<br />
félek a jövőtől<br />
hagyománykövető<br />
7<br />
11<br />
18<br />
22<br />
15<br />
10<br />
8<br />
9<br />
modern<br />
kockázatkerülő<br />
9<br />
11<br />
19<br />
21<br />
16<br />
10<br />
7<br />
8<br />
vállalkozó kedvű<br />
0% 20% 40% 60% 80% 100%<br />
3.23. ábra: Ön- és jövőkép<br />
(Kérdés: Kérem, jellemezze önmagát az alábbi tulajdonságpárok segítségével!)<br />
(N 2016<br />
= 8000; százalékos megoszlás)<br />
A 2016-os kutatás tervezésekor a kutatócsoport kifejezetten fontosnak tartotta annak<br />
vizsgálatát, hogy a fiatalok miképpen érzékelik a társadalmi feszültségeket. Arra<br />
a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatalok mennyire érzékelnek ellentéteket jól<br />
meghatározható társadalmi csoportok között. A válaszokból kiderül, hogy nagyon<br />
különbözőképpen látják az egyes társadalmi csoportok közötti ellentéteket, látnak<br />
kicsi és kifejezetten nagy különbségeket is.<br />
A politikától való elfordulásukat, ha nem is magyarázza, de hozzájárul a magyarázathoz,<br />
hogy a legnagyobb ellentétet a kormány és az ellenzék között érzékelik<br />
a magyarországi fiatalok. A megkérdezettek kétharmada (68 százalék) úgy<br />
érzékeli, hogy nagy vagy nagyon nagy ellentét van Magyarországon a kormány és<br />
az ellenzék között. Legjelentéktelenebbnek érzékelt ellentét a gyermekes és gyermektelen<br />
családok között van, ebben az esetben a megkérdezettek fele (51 százalék)<br />
egyáltalán nem lát, vagy nagyon kicsi ellentétet lát a két csoport között.<br />
Figyelemre méltó, hogy ebben a tekintetben nincs érdemi különbség gyermekesek<br />
és gyermektelenek között.<br />
Az új csendes generáció hipotézisét erősíti, hogy a sorban a második legkisebb<br />
ellentétet a szülők és gyermekek között érzékelik a fiatalok, szintén a megkérdezettek<br />
fele (49 százalék) vélekedik úgy, hogy legfeljebb kicsi ellentét lehet szülők és gyermekeik<br />
között. A megkérdezettek nem tartják jelentősnek a nők és férfiak közötti<br />
ellentétet sem (49 százalék). Fontos ebben az esetben is megjegyezni, hogy férfiak<br />
135
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
és nők között nincs statisztikai értelemben különbség: mindkét nembe tartozók<br />
nagyon hasonlóan gondolkodnak, a többségük nem lát jelentős ellentétet.<br />
Fiatalok és idősek (nyugdíjasok) tekintetében már sokkal megosztottabb képet<br />
találunk, bár többen vannak azok, akik szerint inkább nincs, vagy csak nagyon<br />
kis ellentét fedezhető fel (37 vs. 26 százalék). A nemi és életkori ismérveken túl, az<br />
anyagiakkal kapcsolatos kategóriákban már jelentősebb különbséget érzékelnek<br />
a válaszadók. A gazdagok és szegények közötti különbség közel kétharmaduk<br />
(64 százalék) szerint jelentősnek számít Magyarországon. Szubjektív anyagi helyzet<br />
szerint vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi<br />
körülmények között élők érzékelik jelentősebbnek a különbséget. A nélkülözések<br />
között élők több mint fele (55 százaléka), a hónapról hónapra anyagi gondokkal<br />
küzdők négytizede (43 százalék) válaszolta azt, hogy nagyon nagy ellentét van a két<br />
csoport között, szemben a jó anyagi helyzetben lévőkkel, ahol ez az arány legfeljebb<br />
feleakkora (20 százalék azok között, akik gondok nélkül élnek, és 23 százalék azok<br />
között, akik beosztással jól kijönnek a jövedelmükből).<br />
Az anyagiakhoz képest valamivel kisebb arányban gondolkodnak így a származáson<br />
alapuló különbségekről. A megkérdezettek hattizede (61 százalék) érzékel<br />
nagy vagy nagyon nagy ellentétet a bevándorlók és a Magyarországon születettek<br />
között, valamint a cigányok és a nem cigányok között (58 százalék) (3.24. ábra).<br />
3.24. ábra: Ellentétek a társadalomban<br />
(Kérdés: Ön szerint mekkorák az ellentétek a magyar társadalomban a…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
136
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
A szocializációval kapcsolatban nem pusztán az a kérdés, hogy milyenek a fiatalok,<br />
és milyennek látják a társadalmat, hanem az is, hogy a fiatalok miképpen látják<br />
magukat a társadalomban, hogyan tudnak bekapcsolódni a társadalmi döntésekbe.<br />
Összességében elmondható, hogy a fiatalok kifejezetten korlátozottnak érzékelik<br />
a lehetőségeiket. A megkérdezettek fele (51 százalék) úgy látja, hogy a fiataloknak<br />
tulajdonképpen nincs lehetőségük beleszólni a helyi közügyekbe, és még ennél is<br />
magasabb arányban gondolják azt, hogy nem tudnak beleszólni az országos közügyekbe<br />
(57 százalék) (3.25. ábra).<br />
3.25. ábra: Fiatalok lehetőségei<br />
(Kérdés: Ön szerint mennyi lehetőségük van a fiataloknak beleszólni a helyi közügyekbe?<br />
[Itt, ezen a településen.] És mennyi lehetőségük<br />
van a fiataloknak beleszólni az országos közügyekbe?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Ha megvizsgáljuk részletesebben, hogy miként vélekednek a fiatalok arról, milyen<br />
lehetőségeik vannak a saját lakóhelyükön arra, hogy hallassák a hangjukat, a leggyakoribb<br />
válasz a lakossági fórum (31 százalék). Bár meg kell jegyezni, hogy a megkérdezettek<br />
négytizede (41 százalék) semmilyen módot nem lát arra, hogy a fiatalok<br />
a helyi közügyekbe bekapcsolódhassanak. Tanulságos, hogy a fiatalok alapvetően<br />
azokban a formákban gondolkodnak, amelyek kevésbé korosztályspecifikusak: a<br />
kifejezetten ifjúsági korosztályt megcélzó diákönkormányzatok vagy ifjúsági irodák<br />
a fiatalok túlnyomó többsége szerint (74-79 százalék) a saját településükön nem kínálnak<br />
lehetőséget bekapcsolódni a közügyekbe. A radikálisabb eszközöket, például<br />
utcai tiltakozást vagy flashmobot, mindössze néhányan említették (5-9 százalék)<br />
(3.26. ábra).<br />
137
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.26. ábra: Fórumok<br />
(Kérdés: Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén<br />
arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi közügyekben?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Az ifjúságkutatók között abban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy a fiatalok<br />
elfordultak a közélettől, és kifejezetten igyekeznek magukat távol tartani a politikától.<br />
A politikában egy konfliktusos világot látnak, amelyben kevéssé bíznak.<br />
A politikai aktivitás szintje kifejezetten alacsony a nemzedékben. A politikai, közéleti<br />
aktivitás különböző formái közül a legtöbben az aláírások gyűjtését említették,<br />
ám a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vett részt ilyen tevékenységben. Az<br />
olyan aktivitások, mint a bojkott vagy a pénzadomány vagy valamilyen politikai<br />
demonstráción való részvétel, alig néhány 15–29 éves esetében releváns (3.27. ábra).<br />
Az egyes aktivitásokat együtt vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek<br />
85 százaléka egyik fajta aktivitásban sem vett részt. Mindez tovább erősítheti azt<br />
a hipotézist, hogy a magyarországi fiatalok igénye a közéleti-politikai aktivitásra<br />
alacsony szintű.<br />
138
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.27. ábra: Aktivitás igénye<br />
(Kérdés: Különböző tevékenységeket soroltunk fel. Kérjük, mondja<br />
meg, hogy részt vett-e már ilyen tevékenységben!)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A fiatalok online térben eltöltött idejét szemlélve azt gondolhatnánk, hogy bár közéleti<br />
aktivitásuk a fizikai világban nem olyan jelentős, mert nem járnak tüntetésekre,<br />
nem próbálják hallatni a hangjukat a településükön vagy országos viszonyok között,<br />
ám az online világban ezt kényelmesen megtehetik. Ha megvizsgáljuk, hogy<br />
a közösségi médiában milyen gyakorisággal fogyasztanak politikai termékeket és<br />
folytatnak közéleti tevékenységet, azt találjuk, hogy a megkérdezettek kétharmadaháromnegyede<br />
(68–76 százalék) sohasem tájékozódik politikai kérdésekről közösségi<br />
oldalon, nem olvas politikai tartalmú cikkeket, nem lájkol és nem oszt meg ezzel<br />
kapcsolatos híreket, és alig jellemző, hogy a fiatalok politikai pártok vagy politikusok<br />
oldalát követnék (3.28. ábra). A fiatalok fele (49 százalék) a kérdezett tevékenységek<br />
egyikét sem végzi sohasem, azaz a közösségi médiabeli aktivitása (is) hermetikusan<br />
elzárt bármiféle politikai aktivitástól.<br />
139
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.28. ábra: Online közéleti aktivitás<br />
(Kérdés: Milyen gyakran szokott Ön közösségi oldalon…?)<br />
(N 2016<br />
= 1569; százalékos megoszlás)<br />
A közélettől való távolságtartás megmutatkozik abban az alapvető attitűdben is,<br />
hogy a fiatalok inkább kockázatkerülőnek és inkább mérsékeltnek tartják magukat.<br />
Ezt a visszahúzódó, visszafogott attitűdöt más kérdésekre adott válaszaik is megerősítik.<br />
A fiatalok alapvetően kerülnék a vitás helyzeteket, közel felük (46 százalék)<br />
egyetért abban, hogy nem helyes, ha valaki a másikat meg akarja győzni az igazáról,<br />
több mint felük (53 százalék) mondja azt (is), hogy nem helyes, ha valaki befolyásolni<br />
akarja a másikat. Jelentősnek mutatkozik a fiatalok safe space iránti igénye:<br />
a megkérdezettek kétharmada (64 százalék) szerint kellenek olyan helyek, amelyek<br />
mentesek a közéleti-politikai témától.<br />
A magyarországi 15–29 évesekről kifejezetten rendpárti kép alakulhat ki bennünk,<br />
amikor azokat a válaszokat elemezzük, amelyek arra vonatkoznak, hogy miről<br />
szabad és miről nem szabad beszélni, illetve miből illik viccet csinálni. A megkérdezettek<br />
kétharmada (65 százalék) úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amikkel<br />
nem szabad viccelődni, és minden második (50 százalék) gondolja azt, hogy vannak<br />
olyan dolgok, amikkel nemcsak hogy nem szabad viccelni, de aki viccel, azt büntetni<br />
kellene (3.29. ábra).<br />
140
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.29. ábra: Igény a vitára<br />
(Kérdés: Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
DIGITÁLIS SZOCIALIZÁCIÓ<br />
A magyarországi fiatalok digitális szocializációjával kapcsolatban megállapíthatjuk,<br />
hogy mára kiteljesedett. Az ifjúság Magyarországon, ahogy a világ fejlett részén,<br />
„behuzalozott” életmódot folytat: képes élni és él is a digitális ökoszisztéma által<br />
nyújtott lehetőségekkel, elsősorban a szabadideje digitalizált. A 2016-os nagymintás<br />
ifjúságkutatás korábbi feldolgozásai (Székely-Aczél, 2018) megmutatták, hogy<br />
a Kárpát-medencei magyar ifjúság szabadidejének legnagyobb részét a digitális<br />
technológia jelenlétében tölti. Digitális terekben és digitális tartalmat fogyasztva<br />
szórakozik, kommunikál, szervezi kapcsolatait. A kutatás más kérdéskörei arra<br />
is rámutatnak, hogy a digitális technológia a munkaerőpiacon szintén jelen van,<br />
az aktív fiatalok nagyjából ötöde a munkaidejének legalább felében használ infokommunikációs<br />
eszközöket. A leginkább használt IKT-eszköz a számítógép,<br />
amelyet a megkérdezett fiatalok harmada (33 százalék) legalább a munkaidejének<br />
felében használ. A számítógéphez képest valamivel kevésbé használják az internetet<br />
(29 százalék) vagy más informatikai eszközt (23 százalék), és még kevésbé jellemző<br />
a telefon használata, amelyet az aktív fiatalok negyede-ötöde (22 százalék) használ<br />
141
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a munkájához legalább a munkaideje felében (3.30. ábra). Nyilvánvalóan jelentős<br />
különbség van a különböző iskolai végzettségek szerint, a diplomások infokommunikációs<br />
technológiához kötődő munkáját jól jelzi, hogy míg átlagosan a kérdezettek<br />
mintegy tizede (11 százalék) dolgozik legalább három eszközzel a felsorolt<br />
négy közül a munkaideje legalább felében, a diplomások esetében négyszeres arányt<br />
találunk (42 százalék).<br />
3.30. ábra: Infokommunikációs technológia munkakörnyezetben<br />
(Kérdés: Ön a munkaideje mekkora részében …?)<br />
(N 2016<br />
= 999; százalékos megoszlás)<br />
A digitális technológia kifejezetten kommunikációs célú használata az ifjúsági korosztályban<br />
gyakori és intenzív. Gyakran használják az internetet telefonhívások<br />
fogadására és kezdeményezésére, minden második (49 százalék) fiatal legalább<br />
naponta egyszer telefonál az interneten keresztül. Hasonló arányban használnak<br />
azonnali üzenetküldőt (49 százalék), az e-mailek olvasása ennél valamivel ritkábban<br />
fordul elő, a megkérdezettek négytizede (43 százalék) olvas e-maileket legalább naponta<br />
egyszer, és a megkérdezettek harmada (33 százalék) szokott legalább naponta<br />
SMS-ezni. Mindebből jól érzékelhető, hogy az olyan technológiák, mint az SMS,<br />
komoly kihívóra találtak az azonnali üzenetküldőkben (3.31. ábra).<br />
142
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.31. ábra: Digitális kommunikáció<br />
(Kérdés: Kérem, mondja meg, hogy milyen gyakran használja Ön a következőket?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Az azonnali üzenetküldő szolgáltatások nemcsak arra nyújtanak lehetőséget, hogy<br />
szöveges üzeneteket válthassunk egymással, hanem számos más multimédiás szolgáltatást<br />
is használhatunk általuk. Az azonnali üzenetküldő alkalmazások eredeti<br />
szolgáltatása a legnépszerűbb: a fiatalok közel fele (48 százalék) szokott szöveges<br />
üzeneteket küldeni azonnali üzenetküldő alkalmazásokon keresztül. Közel ugyanennyien<br />
telefonálnak (44 százalék), hasonló arányban küldenek képeket (42 százalék).<br />
Kevésbé jellemző a hangüzenetek küldése (32 százalék), a videó küldése<br />
(29 százalék), illetve a fájlküldés (24 százalék) (3.32. ábra).<br />
143
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.32. ábra: Azonnali üzenetküldő alkalmazások<br />
(Kérdés: Előfordult-e már Önnel, hogy csetes alkalmazások segítségével<br />
[Skype, Viber, Messenger, What’sUp, Snapchat, Telegram]…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Az okostelefonok, és azokon belül az azonnali üzenetküldő alkalmazások használatával<br />
vált valósággá az, hogy állandóan elérhetőek vagyunk, gyakorlatilag folyamatos<br />
kommunikációban lehetünk egymással. Üzenet érkezett – jelzik fénnyel,<br />
hanggal, rezgéssel az azonnali üzenetküldők, majd a többi alkalmazás, és ma már<br />
az okostelefonunk – ha kifejezetten nem tiltjuk – lépten-nyomon jelez nekünk.<br />
Továbbítja a különböző alkalmazások üzeneteit, hol elérhető frissítésről tájékoztat,<br />
hol emlékeztet, hol újabb tartalmakat ajánl. A magyarországi fiatalokra jellemző,<br />
hogy az okostelefonjukat folyamatosan figyelemmel kísérik, ha értesítést kapnak,<br />
egyharmaduk (36 százalék) azonnal, további egyharmaduk (34 százalék) egy-két<br />
órán belül megnézi, és alig vannak olyanok, akik naponta egyszer ellenőriznék készüléküket,<br />
vagy ezeket az értesítéseket teljesen figyelmen kívül hagynák (3.33. ábra).<br />
A kutatásból azt is láthatjuk, hogy többségük nem szűri az értesítéseket, és a<br />
telefonjának, illetve a letöltött applikációknak az alapbeállításait használja, ennek<br />
eredményeképpen a telefonján lévő összes applikáció azonnal jelzi, ha üzenetet, értesítést<br />
kap (40 százalék). Csak bizonyos applikációk vagy applikációk egyes szolgáltatásai<br />
jeleznek azonnal további közel négytizedüknek (37 százalék), és alig minden<br />
hetedik tiltja az applikációk értesítéseit a telefonján (14 százalék).<br />
144
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.33. ábra: Telefon és a figyelem<br />
(Kérdés: Melyik állítás jellemző leginkább Önre? Ha értesítést kap telefonjára…)<br />
(N 2016<br />
= 1327; százalékos megoszlás)<br />
A kommunikáció mellett a digitális kultúra arra is kiválóan alkalmas lehet, hogy<br />
új közösségeket szervezzen meg, pontosabban a közösségeket online módon szervezhesse.<br />
Látványos különbség mutatkozik abban, hogy a magyarországi fiatalok<br />
mely tevékenységeket milyen gyakorisággal végzik barátaikkal fizikai környezetben,<br />
illetve online környezetben (vagy vélhetően online környezetben). A 15–29 éves fiatalok<br />
hattizede (58 százalék) sohasem megy barátaival, közeli ismerőseivel közösen<br />
sporteseményre, kétharmaduk (63 százalék) médián keresztül sem követ sporteseményeket<br />
közösen barátaival (egy fizikai térben). Mindazonáltal közel minden<br />
második fiatal (45 százalék) valamilyen gyakorisággal játszik interneten keresztül<br />
barátaival, és még ennél is többen, a fiatalok kétharmada (67-67 százalék) szokott<br />
filmet nézni vagy zenét hallgatni barátaival közösen (3.34. ábra).<br />
145
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.34. ábra: Új (és régi) közösségszervezők<br />
(Kérdés: Milyen gyakran fordul elő Önnel, hogy barátaival, közeli ismerőseivel közösen…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Az ifjúságkutatás eredményeinek korábbi publikációiban már szó esett róla, hogy<br />
a fiatalok szabadidő-eltöltésében a virtuális terek egyre fontosabbá válnak a fizikai<br />
terekkel szemben. Adódik a kérdés, hogy mindez inkább annak köszönhető, hogy<br />
az egész életünk eltolódik digitális irányba, vagy pedig annak, hogy egyre kevesebb<br />
olyan lehetőség van az ifjúság számára, ahol a neki megfelelő programok, szolgáltatások<br />
elérhetők. Kifejezetten tanulságos megvizsgálni, hogy miként tekintenek a<br />
magyarországi fiatalok településük, közeli környezetük ilyen jellegű infrastrukturális<br />
ellátottságára. A kérdőívben megkérdeztük, hogy „vannak-e az ön számára elérhető<br />
közelségben olyan intézmények, szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára<br />
(is) kínálnak különböző lehetőségeket (pl.: programokat szerveznek, segítséget,<br />
nyújtanak, tanácsokat adnak stb.)?”. A válaszok azt mutatják, hogy a fiatalok harmada<br />
(35 százalék) úgy gondolja, hogy nincsenek ilyen lehetőségek a közelében,<br />
további bő negyedük (27 százalék) csak részben gondolja, hogy ezek a lehetőségek<br />
rendelkezésre állnak, és minden tizedik fiatal nem tudja.<br />
A megkérdezettek fele (54 százalék) állítja, hogy művelődési ház, kultúrház, ifjúsági<br />
ház létezik azon a településen, ahol él, és közel ugyanilyen arányban (51 százalék)<br />
könyvtárról is beszámol. Közel négytizedük (38 százalék) mondja, hogy van<br />
településén olyan klubhelyiség, amely kifejezetten a fiataloknak szól. A megkérde-<br />
146
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
zettek negyede (24 százalék) számol be ifjúsági tanácsadó információs irodáról,<br />
kulturális egyesületről (24 százalék), környezetvédelmi szervezetről (23 százalék),<br />
pályaválasztási tanácsadásról (23 százalék), diákönkormányzatról (18 százalék),<br />
prevenciós szolgáltatásról (17 százalék).<br />
Megvizsgálva, hogy lenne-e szükségük különböző fizikai terekre, illetve programokra<br />
és szolgáltatásokra azon a településen, ahol élnek, azt tapasztaljuk, hogy<br />
minél kevésbé állnak ezek a szolgáltatások rendelkezésre az adott településen, annál<br />
inkább igénylik őket a fiatalok. A megkérdezettek hattizede (59 százalék) állítja, hogy<br />
szükség lenne droggal, alkohollal, szenvedélybetegséggel kapcsolatos tanácsadásra<br />
a településen, legalább minden második fiatal így gondol a környezetvédelmi szervezetekre,<br />
a pályaválasztási tanácsadásra, a diákönkormányzatra, ifjúsági irodára<br />
is (3.35. ábra).<br />
3.35. ábra: Igények<br />
(Kérdés: Mennyire lenne rá szükség, hogy működjön a településen…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
Mint fentebb láthattuk, a fiatalok jó része az okostelefonjának alapbeállításait használja,<br />
és nem szabályozza az egyes applikációk értesítési tulajdonságait. Hasonlóképpen<br />
a közösségi oldalak adatvédelmi beállításait sem paraméterezik túlságosan.<br />
A közösségi oldalakat használók megoszlanak abban, hogy korlátozzák-e vagy sem,<br />
ki láthatja az adataikat (49 vs. 42 százalék), hogy ki láthatja a bejegyzéseiket (45<br />
vs. 45 százalék), és hogy ki láthatja a fényképeiket (45 vs. 45 százalék) (3.36. ábra).<br />
147
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
3.36. ábra: Online bizalom<br />
(Kérdés: Szokta-e Ön közösségi oldalon korlátozni azt, hogy…?)<br />
(N 2016<br />
= 1669; százalékos megoszlás)<br />
Úgy tűnhet, mintha az online világ iránt, szélesebb tekintetben a digitális kultúra<br />
iránt érzett bizalom magas volna, ami részben igaz. Ennek ellenére a magyarországi<br />
fiatalok az interneten kevésbé érzik magukat biztonságban, mint a mindennapi fizikai<br />
valóságban. A megkérdezettek kétharmada (63 százalék) az otthonában, minden<br />
második (50 százalék) a közvetlen lakókörnyezetében (is) teljes biztonságban érzi<br />
magát, és hasonlóképpen gondolkodnak a saját településükről (48 százalék). Az országban<br />
úgy általában már csak a fiatalok közel négytizede (38 százalék) érzi magát<br />
teljes biztonságban, az interneten pedig csak minden harmadikuk (34 százalék).<br />
Mindez nem jelenti azt, hogy sokan lennének, akik nem érzik magukat biztonságban<br />
ezekben a közegekben. Legfeljebb az internet esetében van egy jelentékeny csoport<br />
(10 százalék), akik kifejezetten nem érzik magukat biztonságban, a többi esetben<br />
ez nem számottevő, 5 százalék körül marad (3.37. ábra).<br />
148
Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből<br />
3.37. ábra: Biztonságos közegek<br />
(Kérdés: Összességében Ön mennyire érzi magát biztonságban…?)<br />
(N 2016<br />
= 2000; százalékos megoszlás)<br />
A fentiekben részletesen foglalkoztunk a nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi hullámának<br />
azon kérdéseivel, amelyeket sem a gyorsjelentésben, sem a később napvilágot<br />
látott kötetben nem dolgoztunk fel. Azt gondolom, ezek bemutatásával sikerült azt<br />
is bizonyítani, hogy számos fontos tudás nyerhető ki azokból az adatokból, amelyek<br />
az eredmények bemutatásakor háttérbe szorulnak.<br />
Az is jól látható, hogy jelentős számú kérdés feldolgozása nem történt meg korábban,<br />
illetve hogy ezeket egy többé-kevésbé értelmes tematika alapján is lehetett<br />
rendezni. És bármilyen meglepő, továbbra is maradtak olyan kérdések, amelyeknek<br />
az elemzését itt sem végeztem el. Ennek egyszerű oka az, hogy ebbe a struktúrába<br />
nehezen lehetett volna beilleszteni őket, pedig kifejezetten izgalmasak. Így nem beszéltünk<br />
például arról, hogy mit gondolnak a magyarországi fiatalok a bevándorlás<br />
vagy az ifjúság elvándorlásának kérdéséről, amelyek továbbra is aktuális közéleti<br />
témának számítanak. Nem beszéltünk továbbá arról sem, miként gondolkodnak a<br />
jelenlegi lakáskörülményeikről, vagy hogy miként fogyasztanak televíziós tartalmakat<br />
online platformokon. Mindezekről talán majd máskor!<br />
149
Ifjúsági tematika<br />
a magyar médiában<br />
Milyenek a fiatalok? – erre a kérdésre a fentiekben olyan adatok alapján próbáltam<br />
választ keresni, amelyek alapvetően maguknak a fiataloknak a megnyilatkozásai<br />
alapján álltak elő. Lehet azonban másfajta forrást használni, más nézőpontot választani,<br />
amely kiegészítheti mindezt. A mai napig nem zárult le az a vita, amely<br />
a körül a kérdés körül forog, hogy vajon mi határoz meg minket jobban: az, hogy<br />
mi mit gondolunk magunkról, vagy az, hogy mások miként ítélnek meg minket.<br />
Az ifjúságról alkotott külső képet leginkább a média jeleníti meg, amelyről tudjuk,<br />
hogy jelentős befolyást gyakorolhat a véleményekre, gondolatokra (Andok, 2015;<br />
Antal et al., 2015). Meg kellene tehát vizsgálnunk, hogy mit mond a média a fiatalokról.<br />
Áttekinteni a média egészét nyilvánvalóan lehetetlenül nehéz vállalkozás,<br />
ami nem is lehet cél, azonban a média egy kisebb, de meghatározó része igenis jól<br />
feltérképezhető, ha megvan hozzá a megfelelő eszközünk. Tehát kicsit szűkebbre<br />
véve a fókuszt, arról kellene képet alkotnunk, hogy a magyar nyelvű hagyományos<br />
elektronikus média, az online és a nyomtatott média mennyit és miképpen beszél<br />
a fiatalokról. A célokhoz illeszkedő módszer a – főként kvantitatív – médiaelemzés,<br />
150
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
amely igyekszik strukturálni, akár számszerűsíteni mindazt, ami a témával kapcsolatban<br />
a magyar médiában megjelent.<br />
Minden elemzést alapvetően meghatároz a korpusz, amelyen azt elvégzik. Ezért<br />
esett a választásom az Observer adattárára – a hozzáférést ezúton is köszönöm –,<br />
amely a legteljesebb létező, rendszerezett adatbázis. Az Observer Budapest Kft. a<br />
legrégebben alapított és legnagyobb hazai médiafigyelő cég. A folyamatosan bővített<br />
médialistán mára a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online<br />
médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 csatorna szerepel.<br />
A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> kötet leginkább a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményeivel<br />
foglalkozik, illetve ezek mentén a 2020-as kutatást hivatott előkészíteni,<br />
ezért a legjobb megoldásnak azt tartom, ha a médiaelemzés erre az időszakra vonatkozik.<br />
Elsőként talán érdemes megvizsgálni, hogy a 2016 elejétől 2019 végéig<br />
(2016. január 1. – 2019. december 31. között) eltelt időszakban a magyar médiában<br />
milyen volt az „ifjúságkutatás” megjelenése 1 . A vizsgált időszakban összesen 706<br />
olyan cikket vagy műsort találhatunk, amelyikben szerepel az „ifjúságkutatás” szó.<br />
Mint az alábbi ábrán látható, az adott időszakban a kifejezés felbukkanásának gyakorisága<br />
nem egyenletes a magyar médiában. A legtöbb hivatkozás 2019 februárjára<br />
esik, amikor is 60 alkalommal írt vagy beszélt a média ifjúságkutatásról (4.1. ábra).<br />
Részletesebben megvizsgálva ezt az időszakot, egy kiemelkedő tematikát látunk,<br />
amely a házasság hetéhez kapcsolódott, és arról szólt, hogy a fiatalok házasodási<br />
kedve növekedett. A megjelenések döntő többsége az online médiához kötődik,<br />
és a nagymintás ifjúságkutatás eredményeire reflektál, amely szerint a 15–29 éves<br />
fiatalok többsége házasságban kíván élni.<br />
A 2018-as őszi sűrűsödés az Emberi Erőforrások Minisztériuma által gondozott<br />
Digitális Immunerősítő Programhoz kapcsolódott, amely szintén reflektált a Magyar<br />
Ifjúság Kutatás 2016 eredményeire, így az a médiatartalmakhoz kötődően is<br />
megjelent. A többi, jelentősebb kiugrás is elsősorban a nagymintás ifjúságkutatásra<br />
reflektál. Mindez azt mutatja, hogy a média nem spontán kezd el foglalkozni az<br />
ifjúságkutatással, hanem az intenzitásnövekedés minden esetben tudatos kommunikáció<br />
eredménye.<br />
1 Az „ifjú(ság) kutat(ás)” 909 alkalommal jelent meg, hasonló megállapításokat tehetünk, mint<br />
egybeírt verziója esetében, és átfedés is jellemző.<br />
151
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
4.1. ábra: Ifjúságkutatás a magyar médiában 2016–2019<br />
(N= 706; gyakoriságok)<br />
Az „ifjúságkutatás” más tekintetben elsősorban az online felületekhez kötődik, a<br />
megjelenések 78 százaléka internetes forrásból származik, míg 15 százaléka nyomtatott<br />
médiatermékekből, és csupán a maradék 7 százalék rádiós és televíziós tartalom.<br />
A kifejezés előfordulása a Csalad.hu, a Kossuth rádió és a Magyaridok.hu<br />
oldalán a leggyakoribb.<br />
A fiatalság örök<br />
Túl az ifjúságkutatáson, természetesen ennek a fejezetnek elsősorban az a célja, hogy<br />
bemutassa, a fiatalokról milyen képet alkot a média. Az adatokat áttekintve fontos<br />
leszögeznünk, hogy az ifjúság stabilan jelen van, folyamatos témát ad – vélhetően<br />
nem csupán – a magyar médiának. Nem is okozhat meglepetést, hogy az „ifjúság”<br />
és a „fiatalok” szavak az „ifjúságkutatáshoz” képest lényegesen nagyobb számban<br />
fordultak elő, igaz, nem egyforma mértékben, a „fiatalok” több mint háromszoros<br />
megjelenést produkál, mint az „ifjúság”. Összehasonlításképp az „idősek”, „öregek”,<br />
„nyugdíjasok” és „szeniorok” közül az „idősek” fogalma emelkedik ki, közel négymilliós<br />
gyakorisággal a magyar nyelvű médiában 2016 és 2019 között (4.1. táblázat).<br />
152
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
Mellékszál, de kifejezetten érdekes, hogy az idősebb emberekre vonatkozó fenti<br />
kifejezéseink valamelyest eltérő jelentéstartalommal bírnak. Benczes Rékával az<br />
időskorúak különböző megnevezéseihez kapcsolódó asszociációkat vizsgálva, a<br />
magyar 18 évesek és idősebbek körében végzett reprezentatív kérdőíves vizsgálat<br />
során megállapíthattuk, hogy az egyes fogalmakhoz más-más jelentéstartomány<br />
társul. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az érzékelt távolság a magyar társadalomban<br />
az idősek / öregek / nyugdíjasok / szeniorok és a fiatalok között különböző.<br />
Míg az idősek, öregek és nyugdíjasok esetében a megkérdezettek nagyjából fele<br />
(48-53 százalék) nagy vagy nagyon nagy távolságot látott a fiatalokhoz képest, addig<br />
a szeniorokkal kapcsolatban mindössze a megkérdezettek valamivel több mint<br />
harmada (36 százalék) látta ugyanilyen jelentősnek a távolságot. A szenior kifejezés<br />
ezenkívül pozitívabb képzettársításokat eredményez: aki „szenior”, az sokkal inkább<br />
„aktív” és „fiatal”, mint aki idős, öreg vagy nyugdíjas (Székely – Benczes, 2019).<br />
Fogalmak Gyakoriságok (db)<br />
ifjúság 433 057<br />
fiatalok 1 389 779<br />
idősek 3 727 948<br />
öregek 128 792<br />
szeniorok 18 335<br />
nyugdíjasok 282 973<br />
4.1. táblázat: Életkorra vonatkozó kifejezések előfordulása 2016–2019<br />
(gyakoriságok)<br />
Külön-külön vizsgálva ezt a két szót, megfigyelhetjük, hogy nagyjából háromszor<br />
annyi találat vonatkozik a fiatalokra, mint az ifjúságra. Az évenkénti bontásban<br />
láthatjuk, hogy nagyságrendileg azonos mennyiségben voltak jelen a vizsgált négy<br />
év során ezek a kifejezések, és egymáshoz képest is hasonló arányokat mutatnak.<br />
Megvizsgálva az ifjúság és a fiatal(ok) 2 szavak együttes jelenlétét, azt találjuk, hogy<br />
2016 és 2019 között összesen 129 477 esetben fordult elő a magyar médiában olyan<br />
2 Az együttes vizsgálat során a „fiatal” fogalmat használtuk a „fiatalok” helyett a nagyobb<br />
találati szám érdekében.<br />
153
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
cikk vagy műsor, amelyben ez a két kifejezés együtt megjelenik. Évente több mint<br />
harmincezer alkalommal 3 (4.2. táblázat).<br />
Ifjúság Fiatalok Ifjúság + fiatal<br />
2016 90 875 337 371 32 746<br />
2017 92 114 344 483 34 248<br />
2018 90 048 353 404 32 235<br />
2019 80 010 354 521 30 248<br />
Összesen 353 047 1 389 779 129 477<br />
4.2. táblázat: „Ifjúság” és „fiatal” szavak előfordulása 2016–2019<br />
(N= 129 477; gyakoriságok)<br />
Tovább részletezve az előfordulási gyakoriságokat, megfigyelhetjük, hogy a vizsgált<br />
időszakban negyedévenként is szűk 20 százalékos konfidenciaintervallumban mozog<br />
az „ifjúság” és a „fiatal” fogalmainak együttes jelenléte 4 . A legalacsonyabb értéket<br />
2019 első negyedévében figyelhetjük meg, akkor 7162-szer fordult elő a magyar<br />
médiában, hogy egy cikkben vagy adásban egyszerre szerepelt az „ifjúság” és a<br />
„fiatal” szó. A csúcs 2017 második negyedévében látható, akkor 8959 ilyen esetet<br />
találunk (4.2. ábra).<br />
3 Összehasonlításképpen ugyanerre a két kifejezésre a Google körülbelül 31 ezer találatot ad<br />
2016 és 2019 között összesen. Pusztán kísérletképpen, ha ugyanezt a vizsgálatot elvégezzük<br />
másik kifejezéssel, megfigyelhetünk trendeket is. Két olyan kifejezést kiválasztva, amelyek<br />
aktuális témákat jelölnek (klímaváltozás és migráció), megfigyelhetjük, hogy másként viselkednek,<br />
mint az ifjúság vagy a fiatal fogalmak. Míg utóbbiaknál a vizsgált években rendre<br />
hasonló számokat találunk, addig a „klímaváltozás” előfordulása a vizsgált időszakban<br />
megháromszorozódott (11 063-ról 34 397-re növekedett), és gyakorisága egyre intenzívebb<br />
növekedést mutat: míg 2016 és 2017 között 20 százalékos, 2017 és 2018 között már 30 százalékos<br />
növekményt találunk. 2018 és 2019 között léptéket vált a növekedés, szinte pontosan<br />
kétszeresére emelkedett az előfordulás gyakorisága. A „migráció” fogalma 2018-ban volt a<br />
csúcson, több mint százezerszer fordult elő a magyar médiában, ez azt jelenti, hogy a 2017‐es<br />
évhez képest kétharmadával növekedett meg a jelenléte, majd 2019-re visszazuhant az előfordulása<br />
a 2018-as érték háromnegyedére.<br />
4 A későbbiekben ezzel az együttes előfordulással dolgozunk. Előzetesen elfogadva azt, hogy<br />
egy olyan megjelenés, amelyben mindkét kifejezés szerepel, inkább szól a fiatalokról, mint<br />
egy olyan, ahol csupán egyik kifejezés szerepel a kettőből.<br />
154
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
4.2. ábra: „Ifjúság” + „fiatal” kifejezések intenzitása 2016–2019<br />
(N= 129 477; gyakoriságok)<br />
A kifejezések közel kétharmada az online médiában jelent meg, míg közel harmadát<br />
a nyomtatott sajtó adja, a maradék négy százalékot a rádió- és televízióadások<br />
jelentik (4.3. ábra). Tovább bontva mindezt negyedévekre, hasonló arányokat figyelhetünk<br />
meg.<br />
4.3. ábra: Az „ifjúság” + „fiatal” kifejezések előfordulása médiatípusonként 2016–2019<br />
(N= 129 477; százalékos megoszlás)<br />
A vizsgált időszakban legtöbbször az Erdon.ro (Erdély Online) portálon szerepel<br />
olyan tartalom, amelyben az „ifjúság” és a „fiatal” szavak együttesen vannak jelen,<br />
155
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
összesen 2402 alkalommal. Ettől jóval leszakadva 1725 találattal a második a Kossuth<br />
rádió, majd a Magyarkurir.hu jön 1582 találattal. Az ilyen tartalmakat közreadók<br />
30 leggyakoribb előfordulása közé bekerült a Nemzeti Sport, a Magyaridok.hu, az<br />
Origo.hu, az m1 és számos megyei lap is (4.4. ábra).<br />
4.4. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” forrás szerinti eloszlása 2016–2019<br />
(N= 129 477; gyakoriságok)<br />
Az online médiát részletezve megfigyelhetjük, hogy az ifjúság témájával nem feltétlenül<br />
a legolvasottabb online oldalak foglalkoznak. Az elmúlt időszakban a legolvasottabb<br />
híroldalak Magyarországon (ld. a Digitális Közönségmérési Tanács<br />
adatsorai 5 ) rendre az Index, az Origo, a 24.hu, a Hvg.hu voltak. Ehhez képest a top<br />
harmincba az Index és a Hvg.hu be sem fért. Az Origo az élbolyban, míg a 24.hu a<br />
lista második felében szerepel. Jelentős gyakoriságot mutatnak ugyanakkor a megyei<br />
lapok online változatai, valamint az olyan napilapok online verziói, mint a Népszava<br />
vagy a Magyar Hírlap, illetve egyedüliként a Hirado.hu rádiós és televíziós csatorna<br />
online változata (4.5. ábra).<br />
5 http://dkt.hu/<br />
156
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
erdon.ro<br />
magyarkurir.hu<br />
feol.hu<br />
magyaridok.hu<br />
zaol.hu<br />
origo.hu<br />
veol.hu<br />
beol.hu<br />
haon.hu<br />
heol.hu<br />
vaol.hu<br />
duol.hu<br />
nepszava.hu<br />
delmagyar.hu<br />
baon.hu<br />
3szek.ro<br />
webradio.hu<br />
teol.hu<br />
xlsport.hu<br />
szoljon.hu<br />
magyarhirlap.hu<br />
szon.hu<br />
24.hu<br />
bama.hu<br />
hirado.hu<br />
kemma.hu<br />
sonline.hu<br />
hiros.hu<br />
kisalfold.hu<br />
gondola.hu<br />
1 582<br />
1 359<br />
1 268<br />
1 266<br />
1 217<br />
1 178<br />
1 171<br />
1 165<br />
1 066<br />
1 059<br />
1 040<br />
979<br />
959<br />
937<br />
927<br />
918<br />
910<br />
909<br />
900<br />
875<br />
850<br />
816<br />
806<br />
796<br />
782<br />
767<br />
719<br />
694<br />
690<br />
2 402<br />
0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000<br />
4.5. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés az online médiában 2016–2019<br />
(N= 31 007; gyakoriságok)<br />
A rádiók és a televíziók közül messze a legtöbbet foglalkozik a témával a Kossuth<br />
rádió, de jelentős a fogalmak együttes előfordulása az m1-en is. Általában elmondhatjuk,<br />
hogy inkább a közszolgálati és hírmédia szerepel az élen, ami többek között<br />
annak köszönhető, hogy az Observer nem vizsgálja például az olyan szórakoztató<br />
tartalmakat, mint a filmek, filmsorozatok, vetélkedők stb. (4.6. ábra).<br />
157
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
4.6. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a rádiókban<br />
és televíziókban 2016–2019<br />
(N= 5390; gyakoriságok)<br />
Nyomtatott sajtótermékek esetében a Nemzeti Sport szerepel az élen, itt több mint<br />
másfél ezer olyan cikk jelent meg a 2016 és 2019 közötti időszakban, amely együttesen<br />
tartalmazta az „ifjúság” és a „fiatal” kifejezéseket. Ezt követően alapvetően<br />
megyei lapokat látunk a harminc legtöbb megjelenéssel bíró print médium között.<br />
A lista vége felé ott szerepelnek az országos lapok, illetve jó néhány erdélyi nyomtatott<br />
sajtótermék (4.7. ábra).<br />
158
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
Nemzeti Sport<br />
Békés Megyei Hírlap<br />
Fejér Megyei Hírlap<br />
Zalai Hírlap<br />
Heves Megyei Hírlap<br />
Napló<br />
24 óra<br />
Nógrád Megyei Hírlap<br />
Somogyi Hírlap<br />
Petőfi Népe<br />
Kelet-Magyarország<br />
Tolnai Népújság<br />
Vas Népe<br />
Dunaújvárosi Hírlap<br />
Bihari Napló<br />
Új Néplap<br />
Hajdú-Bihari Napló<br />
Székely Hírmondó<br />
Délmagyarország<br />
Szabadság<br />
Dunántúli Napló<br />
Észak-Magyarország<br />
Magyar Idők<br />
Kisalföld<br />
Magyar Hírlap<br />
Magyar Nemzet<br />
Népszava<br />
Krónika<br />
Udvarhelyi híradó<br />
Csíki Hírlap<br />
1 553<br />
1 249<br />
1 242<br />
1 172<br />
1 127<br />
1 091<br />
998<br />
984<br />
939<br />
932<br />
931<br />
918<br />
914<br />
913<br />
848<br />
840<br />
831<br />
801<br />
799<br />
785<br />
669<br />
659<br />
641<br />
639<br />
579<br />
543<br />
523<br />
498<br />
475<br />
405<br />
0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000<br />
4.7. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a nyomtatott sajtóban 2016–2019<br />
(N= 25 498; gyakoriságok)<br />
Láthattuk fentebb, hogy abban az esetben is, ha csupán az összesített („ifjúság” ÉS<br />
„fiatal”) megjelenésekkel dolgozunk, 129 477 megjelenéssel kell számolnunk, amely<br />
igen jelentős mennyiség, így részletes elemzésre jelen keretek között nem alkalmas.<br />
Szelektálást többféle módszerrel végezhetünk, például vehetnénk valószínűségi<br />
mintát, amely biztosítaná azt, hogy az elemzésre kiválasztott megjelenések a véletlennek<br />
köszönhetően jól jellemzik a teljes adatbázist.<br />
Másik lehetőség, ha valamilyen módon a relevánsabb tartalmakat választjuk ki.<br />
Az Observer rendszere tartalmaz ilyen referenciaértéket, amely a Boolean-modell<br />
159
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
(Kowalski, 1997) alapján épül fel. A modell három tényezőt vesz figyelembe a relevancia<br />
kiszámításánál: (1) a kifejezés gyakoriságát a szövegben, (2) a kifejezés<br />
fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és (3) a szöveghosszt, amelyben<br />
megjelenik a kifejezés. Tehát növeli a relevanciát, ha egy kifejezés sokszor szerepel<br />
egy szövegben, ha a kifejezés a szövegállományban ritkának számít (és megjelenik<br />
a szövegben), illetve ha a kifejezés rövid szövegben (címben, leadben) jelenik meg.<br />
Ezek együttes felhasználásával számítja ki a rendszer a kifejezésekre vonatkozó<br />
relevanciát egy adott médiatartalomra vonatkozóan.<br />
A relevancia szerinti besorolás meglehetősen széles intervallumot jelenít meg:<br />
a legmagasabb pontszám 334, és a legalacsonyabb 10, az egy forráshoz tartozó átlagos<br />
relevancia értéke 76 pont. Azon források, ahol a vizsgált „ifjúság” ÉS „fiatal”<br />
kifejezések megjelentek, nem feltétlenül azok, amelyek egyben a legmagasabb<br />
pontszámot érték el a relevanciavizsgálat során, inkább az átlagpontszám körüli<br />
értéket mutatnak.<br />
4.8. ábra: Top 30 forrás relevanciaátlaga<br />
(N= 129 477; gyakoriságok)<br />
A relevanciaértékek alapján a legmagasabb pontszámokat kapó száz megjelenés<br />
kizárólag nyomtatott lapból származik, a legmagasabb pontszám 334, míg az utolsó<br />
a százas listában 192 pontot tudhat magáénak. Amennyiben a médiumok típusa<br />
szerint rendezzük a megjelenéseket, a rádió és televízió esetében a leginkább releváns<br />
160
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
tartalom 178, míg a századik 160 pontot ér el. Az online tartalmak esetében 187<br />
és 166 pont közé esik a legmagasabb pontszámot elérő száz cikk. Ezeket a megjelenéseket<br />
a vizsgált időszakban (2016 és 2019 között) ábrázolva azt találjuk, hogy<br />
voltak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem jelent meg olyan tartalom, amelyik<br />
kiemelten foglalkozott a fiatalokkal, más esetben pedig akár több mint egy tucatnyi<br />
ilyen tematikájú megjelenés fordult elő (4.9. ábra). Jellemző azonban, hogy ezek a<br />
csúcsidőszakok annak tudhatók be, hogy a megyei lapok és a megyei lapok online<br />
megjelenései azonos tartalommal közölnek írásokat, amelyeket az elemzés ebben<br />
a formában nem küszöböl ki.<br />
4.9. ábra: A legmagasabb relevancia-pontszámmal bíró 300 tartalom időbeli eloszlása<br />
(N= 300; gyakoriságok)<br />
Arra az Observer rendszere már nem nyújt lehetőséget, hogy megvizsgálhassuk<br />
ezeknek a médiamegjelenéseknek a konkrét tartalmát. Azon 300 megjelenésről,<br />
amelyek a legnagyobb relevancia-pontszámot érték el (forrástípusonként különkülön),<br />
manuális besorolást követően lehet megmondani, hogy mely főbb témákkal<br />
foglalkoznak. A témabesorolást illetően fontos megjegyezni, hogy egyrészt az egyes<br />
kategóriák egymással is átfedésben vannak, másrészt a kategóriabesorolás nem<br />
pusztán ezen témák jelenlétét hivatott rögzíteni, hanem a teljes tartalom alapján az<br />
egyes megjelenésekhez leginkább passzoló kategóriát tartalmazza. Példának okáért<br />
egy sporteseményről szóló beszámoló lehetne akár esemény, akár sport, sőt ha említenek<br />
benne résztvevőket, éppen személy is. Az dönti el, hogy melyik kategóriába<br />
kerül végül, hogy mi számít a fő motívumnak a tartalomban a fentiek közül. Vannak<br />
161
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
olyan esetek, ahol ezt a fő motívumot már a cím meghatározza, vannak olyanok,<br />
amikor a lead elolvasása szükséges hozzá, és akadnak olyanok, amikor szükséges<br />
feldolgozni az egész tartalmat.<br />
A vizsgált top 300 megjelenésben leggyakoribb az eseményről vagy programról<br />
szóló híradás, amely ifjúsági vonatkozású, vagy a résztvevők zömmel fiatalok. Ezen<br />
a csoporton belül az események vannak többségben, azonban van néhány hosszabb<br />
távra vonatkozó beszámoló is, amelyet programként nevesíthetünk, de lényegét tekintve<br />
egy kategóriát alkotnak. Nagyon hasonló az előbbihez az intézkedés-pályázat,<br />
amely kategóriába minden ötödik megjelenés tartozott, ide zömmel a fiatalok lehetőségeinek<br />
bővítését szolgáló programok vagy általánosabb intézkedések sorolhatók.<br />
A politika kategória az esetek túlnyomó többségében kifejezetten pártpolitikai<br />
állásfoglalást, vitát, politikai szervezetekkel kapcsolatos tudósítást tartalmaz. A személyek<br />
kategóriájába az összes megjelenés hét százaléka sorolható, ezek a tartalmak<br />
kifejezetten egy személyre irányulnak, akivel általában interjú készül, jellemzően<br />
tevékenységéről, gondolatairól. Hasonló gyakoriság tapasztalható a sport területén,<br />
itt elsősorban sporteredményekre és -eseményekre kell gondolni, utóbbiaknál inkább<br />
az eredmények, a szereplés, a felkészülés hangsúlyosak, és nem maga az esemény<br />
létrejötte, aktualitása.<br />
A négy legkisebb számú kategória egyben az, amely a legtöbbet mond a fiatalokról,<br />
és a leginkább mutat valamit arról, hogy az ifjúság mint társadalmi csoport miképpen<br />
van jelen a világunkban. A témák súlya összességében arra utal, hogy az ifjúsággal<br />
társadalmi csoportként a válogatott tartalmak nagyjából ötöde foglalkozik (4.10. ábra).<br />
4.10. ábra: Főbb tartalmi elemek a releváns 300 tartalom esetében<br />
(N= 300; százalékos megoszlás)<br />
162
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
A részvételbe sorolható 19 médiamegjelenésből hét a nyomtatott sajtóban, öt online<br />
jelent meg, és hat rádiós műsort és egy televízióadást találunk. A megjelenések közül<br />
több duplikátum. Többször is szerepel például az ifjúsági szervezetek összefogásáról<br />
szóló írás, amelyik az Erdely.ma és a 3szek.ro oldalakon is megjelent. A cikk azt<br />
mutatja be, hogy több tucat ifjúsági szervezet fogott össze határon innen és túl,<br />
hogy segítse a fiatalok problémáinak megoldását, és elősegítse a döntéshozatalba<br />
való bekapcsolódásukat. További ilyen duplikátum a Rólad szól, az RMDSZ által<br />
kezdeményezett konzultáció megindítása Romániában, amelyről a hír a Kossuth<br />
rádióban jelent meg többször. Szintén a Kossuth rádióban foglalkoztak azzal is, hogy<br />
Vásárosnaményban 150 önkéntest mozgat meg egy ifjúsági szervezet. Ezek mellett<br />
találunk beszámolót ifjúsági önkormányzatról, általában az ifjúság bevonásáról a<br />
döntéshozatalba.<br />
Az aktivizmus kategóriája a részvétel és a politika közötti térben határol le tartalmakat,<br />
a megjelenések nagy része a megyei napilapokhoz kötődik, és egészen<br />
konkrétan egy hírhez, amely szerint Románia budapesti nagykövetsége előtt tüntetés<br />
kezdődött a terrorizmusért elítélt erdélyi magyar fiatalok melletti szolidaritás<br />
kifejezésére. A 15 megjelenésből 12 erre a hírre vonatkozik. A maradék három is<br />
egy téma köré szerveződik, amely arról szól, hogy a Liberálisok ifjúsági tagozata<br />
aláírásgyűjtésbe kezd a marihuána legalizálásáért.<br />
Az életmód csoportba tartozó 11 megjelenés közül öt nyomtatott sajtóban látott<br />
napvilágot, a tartalmak másik fele egyenlően osztozik az online és a hagyományos<br />
elektronikus média (rádió és televízió) között. A tartalmakat tekintve alapvetően<br />
kockázati magatartásokkal, devianciákkal foglalkozó beszámolókat találunk. A csoportban<br />
lévő 11 megjelenés közül függőségekkel (drog és alkohol) négy darab, az<br />
infokommunikációs eszközök hatásaival, és főként káros hatásokkal két megjelenés<br />
foglalkozik. A maradék megjelenések az anyagi helyzettel, illetve jótékonykodással<br />
és lakhatási kérdésekkel kapcsolatosak.<br />
Az elemzés csoportjába összesen 14 megjelenés került, ebből hat a nyomtatott<br />
sajtóban jelent meg, öt az online médiában, míg a maradék a rádióban és a televízióban.<br />
A médiumok közül a Mandiner szerepel két megjelenéssel, a többi egy-egy<br />
forráshoz kötődik. Ezek között jelen van az ATV, a Népszava, a Magyarhirlap.hu,<br />
de a Nők Lapja is, valamint megyei napilapok és kisebb rádiók. A részletesebb<br />
képben láthatjuk, hogy ezek az elemzések több esetben kutatáson alapulnak, így<br />
megjelenik benne nagymintás ifjúságkutatás és az Aktív Fiatalok kutatássorozat, a<br />
K&H aktuális kutatása, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat kutatása,<br />
amely a fiatalok médiafogyasztási trendjeit vizsgálta. Fontos megemlíteni, hogy<br />
163
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
ezek a tartalmak szinte kizárólag magyarországi vagy magyar fiatal relációban<br />
készülnek, abban az esetben is, ha a téma megjelenésének apropóját nemzetközi<br />
folyamatok adják.<br />
Egy egyszerű kvantitatív tartalomelemzés megmutatja, hogy ezek a szövegek<br />
összesen közel 10 ezer szót tartalmaznak, és a leggyakrabban megjelenő érdemi<br />
kifejezések 6 , akárcsak a címben és a leadben, a szövegben is az „ifjúság” és a<br />
„fiatalok” szavak különböző változatai (4.11. ábra). Ezek mellett jelentős számban<br />
fordulnak még elő a következő szavak és kifejezések: korosztály; generáció;<br />
magyar és magyarországi; szülők; gazdaság; politika; elmúlt 20 év; kizárólag<br />
Magyarországon; ország gazdasági helyzete; jövő stb. Az elemzéshez tartozó<br />
médiamegjelenésekben szereplő személyek részben politikusok (államtitkár;<br />
ifjúsági politikai szervezet vezetője), részben „generációs szakértők” és kisebb<br />
részben tudósok.<br />
4.11. ábra: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak (címek és leadek)<br />
(gyakoriság szerinti betűméretek)<br />
6 A kötőszavak és néhány alapvető ige nélkül.<br />
164
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
Az elemzés kategóriába sorolható megjelenések címe hol pozitív, hol negatív, hol<br />
semleges tartalmat sugall. Kifejezetten pozitív tartalomra utal a pozitívabb jövőkép,<br />
a javuló munkaerőpiaci helyzet, az ifjúsági program sikerességének említése a<br />
címben, míg negatív kontextust sugall a szegénység, a levert nemzedék. Az inkább<br />
semleges polaritású címek kifejezetten válaszkereső megközelítést alkalmaznak:<br />
„merre tartasz?”, „merre tovább?”, „hogy vagy?” (4.3. táblázat). Azon megjelenések,<br />
ahol szerepelnek összefoglalók (leadek), általában megerősítik a címben jelzett<br />
irányt. Egyetlen olyan eset van, ahol a semleges címet negatív összefoglaló követi:<br />
„Merre tovább ifjúság?” „A felvidéki magyar fiataloknak hiányzik egy reális, pozitív<br />
jövőkép” (Korkep.sk). Tartalmukat tekintve az elemzés kategóriába tartozó megjelenések<br />
követik a cím és az összefoglaló által kijelölt irányt, azaz a pozitívabb címeket<br />
követően általában fejlődésről számol be az elemzés, míg a negatív töltetű cím<br />
általában kedvezőtlen folyamatokra irányítja a figyelmet az ifjúsággal kapcsolatban.<br />
Médium Cím Polaritás<br />
Mandiner Merre tartasz, magyar ifjúság? Semleges<br />
Mandiner Hogy vagy, magyar fiatal? Semleges<br />
ATV Szegényebbek a fiatal felnőttek, mint a szüleik voltak? Negatív<br />
Népszava-melléklet Levert nemzedékek Negatív<br />
Vas Népe A fiatalok többsége emelésre számít Pozitív<br />
Magyarhirlap.hu Pozitívabb az ifjúság jövőképe Pozitív<br />
Nők Lapja Merre tart az ifjúság? Semleges<br />
Nógrád Megyei Hírlap Javul a fiatalok munkaerőpiaci helyzete Pozitív<br />
Magyarhirlap.hu Folyamatosan csökkenő ifjúsági munkanélküliség Pozitív<br />
Jazzy Rádió Egyre több fiatal dolgozik Pozitív<br />
Heol.hu Válaszokat keres az ifjúság Semleges<br />
Magyaridok.hu Sikeres az ifjúsági program Pozitív<br />
Korkep.sk Merre tovább ifjúság? Semleges<br />
4.3. táblázat: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak címeinek polaritása<br />
(N= 13; gyakoriságok)<br />
165
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar média ugyan rendszeresen beszél<br />
ifjúságról, azonban leginkább eseményekhez vagy intézkedésekhez kapcsolódóan.<br />
A fiatalok megjelenítése nem egysíkú, de nem is túl árnyalt – átfogó elemzést kevés<br />
megjelenésben találunk. Az ifjúság tárgyalása a leginkább releváns megjelenésekben<br />
alapvetően magyar fókuszú, nemzetközi relációt alig tartalmaz. Felvetődhet a kérdés,<br />
hogy vajon a relevancia szempontjából nem kiemelt médiatartalmak esetében is<br />
nélkülözi a magyar média a nemzetközi jelleget, vajon az ifjúság kiemelt nemzetközi<br />
szereplői eljutnak-e a magyar médiába?<br />
Jeles fiatal személyek<br />
A médiában gyakran találkozunk olyan összeállításokkal, amelyek valamilyen<br />
szempont szerint sorrendbe rendeznek dolgokat, termékeket, személyeket. Az ilyen<br />
gyűjtések szerepeltetése nem véletlen, főleg az online média nagyon kedveli ezt a<br />
műfajt. Azonnali hasznot hoz a kattintások számában, ha olyan címeket olvasunk,<br />
mint a „legjobb 10 romantikus étterem”, vagy „10 dolog, amiért jó szinglinek lenni”<br />
stb. Rendszeresen találkozhatunk olyan gyűjtésekkel, amelyek személyekre vonatkoznak.<br />
A Time magazin imázsával elválaszthatatlanul összeforrt, hogy minden<br />
évben megjelöli az év emberét. A Time magazinhoz hasonlóan más médiumok is<br />
rendre megjelentetnek különböző toplistákat, azonban a Time foglalkozik kifejezetten<br />
fiatalokra vonatkozó listák összeállításával is. 2019-ben ilyen lista (még)<br />
nem készült, azonban előtte jó néhány éven át igen, ezekből érdemes megvizsgálni<br />
a legfrissebbeket (2016; 2017; 2018) 7 .<br />
2016-ban The 30 Most Influential Teens of 2016 8 címmel közölt összeállítást a<br />
Time a legnagyobb befolyással bíró tinédzserekről. Az összeállításban szerepelnek<br />
sportolók, színészek és befolyásos politikusok gyermekei, valamint üzletemberek,<br />
feltalálók és valóságshow-szereplők is. A gyűjtés 14 évesektől 19 évesekig terjed, a<br />
listába kerültek kétharmada lány/nő, és a foglalkozásukon túl általában valamilyen<br />
7 A Time listájának kiválasztását az indokolja, hogy a fentebb vizsgált évek szinte mindegyikében<br />
készült ilyen gyűjtés, továbbá a Time „év embere”-választásáról a magyar média is be<br />
szokott számolni, azaz ezeket a gyűjtéseket tekinthetjük egyfajta vonatkoztatási pontnak is.<br />
Nem állítom azonban, hogy ezek a listák bármilyen objektív szempontot tekintve érvényesek<br />
lennének, csupán azt, hogy létezésük és az évekre visszamenő gyakorlat alapján az elemzés<br />
tárgyai lehetnek.<br />
8 https://time.com/4532104/most-influential-teens-2016/<br />
166
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
társadalmi relevanciát, aktivizmust említ az indoklás velük kapcsolatban. Ideológiai<br />
szempontból rendre a baloldali-liberális témák (sokszínűség; LMBT; faji sztereotípiák;<br />
menekültek-bevándorlók stb.) jellemzik szerepvállalásukat.<br />
A sort „az első digitális táncos”, Maddie Ziegler nyitja. A 14 éves pittsburghi<br />
lány szerepelt tévéshow-ban, filmben és legfiatalabb zsűritagként a Fox „So You<br />
Think You Can Dance” műsorában. A harmincas válogatásban hat színész szerepel,<br />
köztük a legfiatalabb Skai Jackson (14 éves), aki a Disney csatornáján tűnt<br />
fel, és 2016-ban internetes mém is készült az egyik képéből (amely nagyon gyors<br />
felemelkedését követően hamar eltűnt). Online zaklatás elleni felszólalását követően<br />
a Marvel-univerzum egyik új hőséhez (Riri Williams) is inspirációt nyújtott.<br />
Ugyancsak színész a 19 éves Maisie Williams is, aki a Trónok harca filmsorozatban<br />
játszott szerepével vált ismertté, számos társadalmi és politikai kérdésben szólal<br />
meg, beleértve a feminizmust és a menekültválságot 9 .<br />
Érdekes szereplő Logan Guleff, a 14 éves szakács, aki több különböző neves versenyen<br />
vett részt, és ért el kiváló eredményt. Ő a legfiatalabb zsűritagja a World<br />
Championship Barbecue Cooking Contest-nek Memphisben, és a legfiatalabb séf,<br />
aki dolgozhatott a James Beard House-ban New Yorkban.<br />
Helyet kapnak a listán Barack Obama (az Egyesült Államok korábbi elnöke) lányai<br />
is, Sasha Obama (15 éves) és Malia Obama (18 éves). Annak ellenére, hogy nem<br />
adnak interjúkat, mégis egyfajta ikonként vannak jelen a társadalomban. Egyikük<br />
édesanyjának segített a nők oktatásával kapcsolatos munkájában, másikuk megkezdte<br />
az első szemeszterét a Harvardon, mindezzel a fekete lányoknak kínálnak<br />
követendő példát, áll a Time cikkében.<br />
A listában feltalálók és üzletemberek is szerepelnek. A 16 éves dél-afrikai Kiara<br />
Nirghin például, aki olyan anyagot fejlesztett ki avokádó és narancs felhasználásával<br />
(találmányát a Google Science Fair is díjazta), amelyik képes arra, hogy a csapadékos<br />
időszakban begyűjtse a vizet, és ilyen módon az aszályos időszakokban is ellássa<br />
a növényeket megfelelő nedvességgel. Ben Pasternak (17 éves), korábban YouTube<br />
9 Továbbiak: Gaten Matarazzo, a Stranger Things Netflix sorozat 14 éves sztárja, aki amellett,<br />
hogy színészkedik és énekel, egy különleges fejlődési rendellenességben is szenved<br />
(cleidocranial dysplasia), amelyik a csontokra és a fogakra is kiterjed, így befolyásolja a beszédet<br />
is (az említett filmsorozatban is műfogsort kellett használnia). Yara Shahidi, 16 éves<br />
afroamerikai és iráni-amerikai származású színésznő egy népszerű televíziós show-ból, aki a<br />
civil életében is aktivistaként dolgozik a sokszínűség érdekében. Amandla Stenberg (17 éves)<br />
színésznő az első Éhezők viadala filmben szerepelt, majd nemzedéke egyik vezető személyisége<br />
lett, elsősorban a származási és nemi identitással kapcsolatos diszkriminációra koncentrál.<br />
167
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
unboxing (kicsomagolós) videókat és mobilos játékokat (Impossible Rush; Impossible<br />
Dial) készített, a Flogg (fiataloknak szóló piactér) alapítója és vezérigazgatója. Rachel<br />
Zietz-nek 16 évesen saját lacrosse-sportmárkája 10 van, amely 2016-ban kétmillió<br />
dollár forgalmat bonyolított. A szintén 19 éves George Matus startup-alapító, aki<br />
8 millió dollárt gyűjtött a kockázati tőkebefektetőktől a Teal nevű vállalkozásához,<br />
amely drónokkal foglalkozik. Az ő drónja volt az első, amely óránként 70 mérföldes<br />
sebességre volt képes.<br />
Olyan kiváló sportolók is szerepelnek a gyűjtésben, mint Chloe Kim (16 éves<br />
snowboardos), az első, aki ilyen fiatalon három aranyérmet nyert az X-Games-en,<br />
majd a téli ifjúsági olimpián ő volt az első amerikai nő, aki két snowboard aranyérmet<br />
nyert. Olyan nem hagyományos sportolók, mint Sumail Hassan, a 17 éves e-sportoló,<br />
aki az első, aki valaha 1 millió dollárt keresett videojátékos versenyzéssel 11 .<br />
A nemi határokat és szerepeket átlépőkből is több személyt találunk a listában.<br />
James Charles (17 éves) a CoverGirl-modellek 50 éves történetét törte meg azzal,<br />
hogy egy nő helyett ő szerepel a címlapon. A „címlapfiúnak” (ahogy a CoverGirl<br />
hívja) több mint 700 ezer követője van az Instagramon. Gavin Grimm szintén<br />
17 éves transznemű, LMBT-aktivista, aki beperelte az iskoláját a WC-használatra<br />
vonatkozó szabályozással kapcsolatban.<br />
A divatteremtők közül figyelemre méltó a 18 éves Jaden Smith szerepeltetése, aki<br />
Will Smith színész gyermeke, és apja nyomdokain szintén színészi és zenészi karriert<br />
épít. Ezek mellett MSFTS néven ruházati márkát, illetve JUST néven fenntartható<br />
vizes palackokat gyártó céget is indított. Luka Sabbat is 18 éves, akit a Complex<br />
magazin az „internet legmenőbb tinédzserének” nevezett. A kreatíviparban tevékenykedik,<br />
színész, stylist stb.<br />
Camila Cabello 19 éves kubai-mexikói származású énekesnő. A Fifth Harmony<br />
tagja, a „Work From Home” kislemezük több hétig volt a Billboard Hot 100 legfelső<br />
10 A lacrosse az egyik legrégibb gyökerekkel rendelkező, intenzív testi kontaktussal járó csapatsport.<br />
A játék során a csapatok egy háló végű bottal viszik a labdát, illetve hajítják a kapuba,<br />
és szereznek gólt.<br />
11 Továbbiak: Laurie Hernandez 16 éves, aki a spanyol ajkú lányok számára példakép.<br />
Hispánként az egyik első volt, aki gimnasztikából csapatban olimpiai aranyérmet és egyénileg<br />
ezüstérmet szerzett. Katie Ledecky 19 éves úszó, többszörös olimpiai és világbajnok. A 19 éves<br />
Simone Biles többszörös olimpiai és világbajnok tornász. Yusra Mardini 18 éves szíriai lány,<br />
aki a Menekültek Olimpiai Csapatának tagja volt a nyári riói játékokon.<br />
168
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
szintjén, a videójuk több mint egymilliárd megtekintést produkált a YouTube-on.<br />
Aktivista, a mexikói határra tervezett fal ellen emelt szót 12 .<br />
A valóban kiemelkedő 19 éves Malala Yousafzai (Malála Júszafzai) Nobel-békedíjas<br />
pakisztáni születésű emberjogi aktivista is része a gyűjtésnek, aki a lányok<br />
és a menekültek tanuláshoz való jogáért küzd. Ő minden idők eddigi legfiatalabb<br />
Nobel-díjasa (17 évesen kapta meg a díjat). Végül helyet kapott a listán Kylie Jenner,<br />
a szintén 19 éves modell, milliárdos, valóságshow-szereplő (Keeping Up With the<br />
Kardashians) 13 .<br />
2017-ben a Time szintén 30 jelentős hatású tizenévest ajánlott a világ figyelmébe 14 ,<br />
a nemek aránya ebben az évben egyenlő volt. A 2016-os gyűjtésből a 2017-esben is<br />
helyet kapott Maddie Ziegler táncos, Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok, Yara<br />
Shahidi színész (és a sokszínűség mellett kampányoló aktivista) és Jaden Smith<br />
színész-zenész (Will Smith fia) és Shawn Mendes zenész 15 . Az újak a listán szintén<br />
főképpen művészek és aktivisták 13 évesektől 19 évesekig.<br />
Különleges szereplő a 13 éves vállalkozó és méheket védő aktivista, Mikaila<br />
Ulmer. Mézzel készült limonádécsaládja (Me & The Bees Lemonade) termékeit 300<br />
üzletben árusítják. Alapítója a The Healthy Hive Foundation alapítványnak, és kez-<br />
12 Továbbiak: Zara Larsson 18 éves énekesnő, aki nyolc évvel korábban megnyerte az America’s<br />
Got Talent svéd változatát. Énekelt David Guetta „This One For You” című, a 2016-os<br />
labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos himnuszában. A közösségi médiában a nők helyzetével<br />
kapcsolatos témákban szólal meg. Shawn Mendes (18 éves) zenész, akinek a második<br />
LP-je (Illuminate) a Billboard első helyén debütált. Gondolatait az Instagram és a Snapchat<br />
segítségével osztja meg.<br />
13 Továbbiak: A 19 éves Chloë Grace Moretz színésznő, Hillary Clinton támogatója volt a választási<br />
kampányban, a nemi sztereotípiák ellen felszólaló aktivista. Barbie Ferreira szintén<br />
19 éves. Plus-size modell, akit olyan márkák választottak, mint az Aerie.<br />
14 https://time.com/5003930/most-influential-teens-2017/<br />
15 További színészek és zenészek, híres emberek rokonai: A 17 éves Noah Cyrus, a híres Miley<br />
Cyrus húga maga is zenél, első kislemeze, a „Make Me (Cry)” a Spotify listájának élére került.<br />
A szintén 17 éves Willow Smith, Will Smith színész gyermeke, zenészként tevékenykedik, és<br />
2,4 millió Instagram-követője van. Chanel-nagykövet, és gyakran osztja meg a művészettel<br />
és a tudománnyal kapcsolatos nézeteit a közösségi médiában. A 18 éves Brooklyn Beckham<br />
modell és fotós, a híres futballista David Beckham és a szintén ismert énekesnő Victoria<br />
Beckham gyermeke. 10 millió Instagram-követője van. A 19 éves Khalid zenész, aki megnyerte<br />
az MTV Video Music Awards legjobb új művésznek járó díját. Aktivistaként kiáll a<br />
feketék, a nők, az LMBT-közösség mellett. A 19 éves Steve Lacy – aki magát biszexuálisként<br />
azonosítja – ugyancsak zenész, tagja a Grammy-díjra jelölt R&B formációnak (The Internet).<br />
169
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
detektől lelkes támogatója a méheknek, bevételei 10 százalékát fordítja a méhek<br />
megmentésére 16 .<br />
A szintén 16 éves Han Hyun Min modell, félig nigériai, félig koreai származásából<br />
adódóan a bőrszíne sötétebb, ami miatt számos korábbi válogatáson elutasították. Ma<br />
Dél-Korea egyik legkeresettebb divatmodellje, miután felfedezték az Instagramon 17 .<br />
Wang Yuan vagy más néven Roy Wang (16 éves) énekes, film- és televíziós sorozatokban<br />
vállalt szerepeket. Jelentős követői tábort tudhat magáénak az online közösségi<br />
médiában (20 millió rajongója van a kínai Twitter-szerű Weibo mikroblogon).<br />
2017-ben az UNICEF oktatási nagykövetévé nevezték ki 18 .<br />
Helyet kapott Krtin Nithiyanandam (17 éves), aki 15 éves korában olyan antitestet<br />
fejlesztett ki, amely segít felderíteni az Alzheimer-kór korai jeleit. Ez a projekt<br />
25 ezer dollár díjat nyert a Google Science Fair-en. Egy olyan módszer kidolgozásán<br />
is dolgozik, amely a más módszerekkel rossz hatásfokkal gyógyítható mellrákot<br />
teszi kezelhetőbbé 19 .<br />
170<br />
16 Szintén vállalkozó Moziah Bridges (15 éves), aki 9 éves korában indította el saját kézzel<br />
készített csokornyakkendő-vállalkozását. A Mo’s Bows értéke körülbelül 1,5 millió dollár,<br />
részben annak köszönhetően, hogy vállalkozása az NBA-val kötött megállapodása alapján<br />
csapatlogókkal ellátott csokornyakkendőket készíthet.<br />
17 Továbbá a szupermodell Cindy Crawford lánya, Kaia Gerber (16 éves), aki 14 éves korában<br />
édesanyjával a Vogue Paris címlapján szerepelt, azóta keresett modell. Olyan márkák dolgoztak<br />
vele, mint a Versace és az Alexander Wang.<br />
18 Továbbiak: A 13 éves Millie Bobby Brown színész számára a Stranger Things hozta el az ismertséget,<br />
játékáért Emmy-jelölést kapott. A 16 éves Auli’i Cravalho polinéz és Puerto Rico-i<br />
származású színész, énekes, aki a Disney számára, illetve az NBC Rise című műsorában is<br />
dolgozott. Isaac Hempstead Wright (18 éves) brit színész, akit a Trónok harca filmsorozat tett<br />
híressé (Bran Stark szerepét játszotta). Elle Fanning (19 éves) színész, és modell, aki olyan<br />
filmekben játszott, mint az „I Am Sam”, és a Vogue, illetve a Miu Miu számára is dolgozott.<br />
19 További szereplők a listáról: Shibby de Guzman 14 éves politikai aktivista, aki Rodrigo Duterte<br />
Fülöp-szigeteki elnök ellen emel szót. A 15 éves Salvador Gómez Colón a Maria hurrikánt<br />
követően gyűjtött adományokat Puerto Rico számára, a pénzt szolárlámpákra, kézi működtetésű<br />
mosógépekre és egyéb kellékekre fordítják, amelyeket a rászorulók számára adnak át.<br />
A Szaúd-Arábiából származó 16 éves aktivista, Rayouf Alhumedhi sikeres kampányt folytatott<br />
azzal kapcsolatban, hogy az Apple fejlesszen hidzsábos (muszlim fejkendős) hangulatjeleket.<br />
Ethan és Grayson Dolan, a 17 éves Dolan ikrek humoristák, influencerek, az online közösségi<br />
média szórakoztató sztárjai 27 millió követővel rendelkeznek. Sydney McLaughlin (18 éves)<br />
1972 óta az Egyesült Államok legfiatalabb atlétája, a Rio de Janeiróban rendezett olimpián<br />
a 400 m-es gátfutás elődöntőjébe került és junior világrekordot futott. A szintén 18 éves Hu<br />
Ranran filmrendező, 75 perces filmet („Escape”) forgatott egy transznemű fiatalról, szexuális<br />
identitásról. Christian Pulisic (19 éves) futballista, aki egyaránt játszik az Egyesült Államok<br />
nemzeti válogatottjában és a német bajnokságban, több gólszerzési rekordot döntött. Bretman<br />
Rock 19 éves filippínó, szépségápolási vlogger, közel 9 millióan követik az Instagramon. A 19 éves<br />
Muzoon Almellehan 2013-ban Szíriából Jordániába menekült családjával, jelenleg az Egyesült<br />
Királyságban él. 2017-ben lett az UNICEF legfiatalabb jószolgálati nagykövete. Feladata, hogy<br />
hangsúlyozza az oktatás fontosságát, különösen az olyan helyeken, mint Csád.
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
2018-ban a Time magazin az éves listájában a korábbi 30 helyett 25 névnél áll<br />
meg 20 . A megjelöltek nagyjából háromnegyede lány/nő, a 25-ből mindösszesen öten<br />
fiúk/férfiak egyedüli szereplőként (két esetben, csoportban szerepelnek fiúk is).<br />
Millie Bobby Brown színész 21 és Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok szerepelt a<br />
2017-es gyűjtésben is, utóbbi 2016-ban is.<br />
A gyűjtés a 13 éves Marley Dias bemutatásával indul, aki feminista aktivistaként<br />
arra vállalkozott, hogy ezer könyvet összegyűjtsön (főleg adományokból) fekete női<br />
főszereplőkkel, és terjessze azokat olyanok körében, akik ezekhez nem férhetnek<br />
hozzá. A 2015-ös bevezetése óta a #1000BlackGirlBooks több mint 11 ezer könyvet<br />
osztott szét könyvtárak, iskolák és közösségi szervezetek segítségével. A 2018-as<br />
évben viszonylag sok aktivista 22 került a listára, közülük kiemelkedik a 15 éves Greta<br />
Thunberg, akinek ismertségét az általa kezdeményezett iskolasztrájk hozta meg,<br />
amelyet annak érdekében indított, hogy kormányát sürgesse az éghajlatváltozással<br />
szembeni cselekvésre. Azóta az általa indított mozgalom világméretűvé vált.<br />
Figyelemre méltó a listán Bhad Bhabie, a 15 éves rapper és közösségimédia-szereplő.<br />
2016-ban mémként vált ismertté egy mondatával (cash me outside, how bow<br />
dah), amikor egy talkshow-ban a közönséget szidalmazta. Ennek hatására elindult<br />
20 https://time.com/5463721/most-influential-teens-2018/<br />
21 Továbbiak: A 14 éves Marsai Martin több díjat nyert Diane Johnson megformálásáért<br />
(NAACP Image Awards; Young Artist Award). Annak ellenére, hogy életkora miatt még nem<br />
szavazhat, Stacey Abrams demokrata jelölt mellett kampányolt, és szavazásra biztatta 460 ezer<br />
Instagram-követőjét. Storm Reid (15 éves) színész, hároméves kora óta szerepel. Legjelentősebb<br />
alakítása a díjnyertes 12 Years a Slave című filmben volt. Jace Norman is 18 éves színész, aki a<br />
Nickelodeon televíziós sorozatában szerzett hírnevet, saját közösségi médiás marketingvállalatot<br />
vezet Creator Edge néven. Kiernan Shipka 19 éves színész, aki legfontosabb szerepét<br />
Sabrina Spellmanként játszotta a Netflix sorozatában (Chilling Adventures of Sabrina). Joey<br />
King is 19 éves, és színész, 6 millió Instagram-követővel, aki olyan társadalmi/politikai kérdésekben<br />
is megnyilvánul, mint a szexuális kizsákmányolás és a fegyverviselés szabályozása.<br />
22 Továbbiak: A szintén 15 éves Thandiwe Abdullah aktivista a Black Lives Matter LA Youth<br />
Vanguard társalapítójaként a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekben szólal fel.<br />
Isabel és Melati Wijsen (16 és 17 évesek) környezetvédelmi aktivisták. 12 és 10 éves korukban<br />
kezdtek kampányba a műanyag zacskók ellen Bali szigetén. 2018-ban megszervezték Bali<br />
legnagyobb tisztítását, amelyen 20 ezer ember 65 tonna hulladékot gyűjtött össze. A 17 éves<br />
Ahed Tamimi palesztin aktivista, „a palesztin nacionalizmus új generációjának képviselője”,<br />
akinek a hírnevét az hozta el, hogy pofon ütött egy izraeli katonát. Tettét követően nyolc<br />
hónapot töltött börtönben. A Time a listába sorolta a Parkland fegyverellenes aktivistáit<br />
(18-19 évesek), akik a Marlory Stoneman Douglas Gimnáziumban történt lövöldözést követően<br />
– amely 17 hallgató és tanár életét követelte – országos autóbuszos turnéra indultak, amelyben<br />
a fiatalokat szavazásra buzdítják. A 19 éves Amika George aktivista, akinek célja felszámolni a<br />
menstruációs termékek hozzáférésének anyagi gátjait, hogy a rossz anyagi körülmények között<br />
élő lányok és nők számára is elérhetőek legyenek ezek az eszközök. Elindította a #FreePeriods<br />
kampányt, amelyhez közel 200 ezer aláírást gyűjtött.<br />
171
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a zenei karrierje is, 2017 szeptemberében több millió dolláros megállapodást írt alá<br />
az Atlantic Recordsszal, ő a legfiatalabb női rapper, aki valaha felkerült a Billboard<br />
Hot 100-ra. Bekerült Billie Eilish, 16 éves énekesnő és dalszerző, akinek dalait több<br />
mint 2,5 milliárd alkalommal töltötték le 23 .<br />
Több feltaláló és fejlesztő is szerepel 24 a gyűjtésben, érdekes Jack Cable (18 éves)<br />
katonai biztonsággal foglalkozó hacker szerepeltetése, aki számos versenyen ért<br />
el első helyezést, beleértve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Hack<br />
the Air Force programját. Saját vállalkozást alapított (Lightning Security), amelynek<br />
keretében kriptovaluta-társaságokkal működik együtt, hogy azok megerősítsék<br />
védelmüket a rosszindulatú felhasználókkal szemben 25 .<br />
A Time magazin összességében 79 nevet (77 egyént és két csoportot) mutatott<br />
be, mint a legnagyobb hatással bíró fiatalokat a 2016-2017-2018-as időszakban.<br />
A fiatalok többsége lány/nő, a terület, amelyben tevékenykednek, meghatározó.<br />
A legtöbb fiatal a felsoroltak közül színészként szerzett népszerűséget, és általában<br />
valamilyen más szempont szerint is kiemelkedőnek ítélték a tevékenységét vagy<br />
magát a személyt. Ezek a – lap által kiemelt – szempontok valamilyen más művészeti<br />
tevékenységet, aktivizmust, közösségimédia-jelenlétet jelentenek. A Time magazin<br />
által legnagyobb hatásúnak tartott fiatalok második legnagyobb csoportját az aktivisták<br />
alkotják, akik környezetvédelemmel, társadalmi egyenlőtlenségekkel (ezen<br />
belül faji, vallási, nemi identitással) foglalkoznak. A zenészek/énekesek és a sportolók<br />
a következő két kategória, itt a megjelöltek listában való szerepeltetését általában<br />
23 Szerepel még Sheku Kanneh-Mason (19 éves) is, az első fekete zenész, aki megnyerte a BBC<br />
rangos díját, amit fiatal zenészeknek osztanak ki (Young Musician of the Year), továbbá az<br />
NCT Dream csapat, a 16–19 éves fiúkból álló héttagú együttes Dél-Koreából. A „We Go Up”<br />
című minialbumuk a Billboard toplistáján az 5. helyen állt.<br />
24 Rishab Jain, a 14 éves fejlesztő megnyerte a 25 ezer dolláros fődíjat a Discovery Education 3M<br />
Young Scientist Challenge versenyen az általa fejlesztett algoritmussal. A fejlesztés szimulációk<br />
révén segíti az orvosokat a hasnyálmirigyrák kezelése során a beteg sejteket különválasztani<br />
az egészségesektől. Tania Speaks szintén 17 éves. Feltaláló, aki egy organikus anyagokból<br />
kifejlesztett Brow Boos kozmetikai termékkel lépett piacra, amelyet a szemöldök ápolására<br />
használnak. A 18 éves fejlesztő Kavya Kopparapu egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely<br />
képes különbségeket keresni agydaganatos betegek szöveteinek képei között. Az eljárás segítheti<br />
egyénileg célzott terápiák kidolgozását.<br />
25 Továbbiak: Adut Akech (18 éves) a divatipar egyik legkeresettebb fiatal modellje. Akech Dél-<br />
Szudánban született, gyermekkorát kenyai menekülttáborban töltötte, majd az ausztráliai<br />
Adelaide-ben kezdte meg modellkarrierjét. Jelölték az Év Modellje díjra a British Fashion<br />
Awardson. Margielyn Didal 19 éves Fülöp-szigeteki sportoló. Az ázsiai játékok női utcai<br />
gördeszkaversenyén aranyérmet nyert és az ország nemzeti hősévé vált (a Time kiemeli, hogy<br />
barátnője van). Kylian Mbappé világhírű 19 éves futballista, afrikai bevándorlók fia.<br />
172
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
gyors és nagy sikereikkel indokolja a lap. Külön kategória a „híres ember rokona”,<br />
amely összesen hét nevet jelent (de van olyan, aki többször is szerepel) a 79-ből. A<br />
jellemzésben (vagy indoklásban) általában a rokon (főként szülő) árnyékából való<br />
kilépést, az önálló jelentőséget hangsúlyozzák.<br />
Esetszámban leszakadva a művészektől és aktivistáktól szerepelnek az újítók<br />
(feltalálók, fejlesztők), akiktől némileg elkülönülnek a szintén újító üzletemberek.<br />
A fontos különbség közöttük, hogy utóbbiak fejlesztéseiben a hangsúly a piaci sikerességen,<br />
míg előbbiek esetében a társadalmi hasznosságon van. Hasonló számban<br />
(5 fő) szerepelnek a modellek, akik esetében rendre valamilyen kisebbségi, hátrányos<br />
helyzetbeli plusz szerepel a sikeresség mellett. Nem színész és nem zenész, de<br />
szintén a szórakoztatóiparban tevékenykedők, valamint (csak) celeb és influencer<br />
áll a lista legalján egyéb szakmákkal (szakács, hacker). Mindebből jól látszik, hogy<br />
a lap alapvetően médiaszemélyiségeket emelt a legjelentősebb befolyással bíró tinédzserek<br />
listájára (4.12. ábra).<br />
4.12. ábra: A legjelentősebb befolyást gyakorló fiatalok foglalkozása<br />
(Time gyűjtése 2016-2017-2018 között)<br />
(N= 79; gyakoriságok)<br />
173
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Az, hogy a Time magazin kit tekint az ifjúság meghatározó személyiségeinek, természetesen<br />
szubjektív. A Time gyűjtése ráadásul abban a tekintetben is szubjektív,<br />
hogy minden egyes személyt valaki felkérés alapján ajánl ebbe a listába. A lista<br />
összetételén láthatjuk, hogy alapvetően amerikai nézőpontból, és azon belül sem<br />
egységes elvek alapján összeállított névsorról van szó. Felvetődhet a kérdés, hogy<br />
Magyarországon ezek a személyek tekinthetők-e szintén az ifjúság befolyásos képviselőinek.<br />
A globális médiavilág, az egységes ízléstrendek, amelyek leginkább a<br />
fiatalokat jellemzik, azt a hipotézist erősítik, hogy ezek a szereplők jelen vannak<br />
a magyar viszonyok között is. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy miképpen<br />
jelennek meg a magyar médiában a fenti személyek.<br />
Annak ellenére, hogy az Observer adatbázisa a magyar viszonyok között a legjelentősebb,<br />
kimarad belőle a közösségi média. Ezeken a felületeken márpedig a Time<br />
magazin által megjelölt személyek általában nagyon komoly követőbázissal rendelkeznek.<br />
És minden bizonnyal követőik között találhatunk magyar fiatalokat is, ezért<br />
tökéletesen teljes képet nem alkothatunk. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni a<br />
hagyományos média és az online média jelentősebb képviselőinek gyakorlatát, hiszen<br />
mindez mutathatja, hogy ezek a szereplők képesek voltak-e áttörni a határokat,<br />
és belépni a magyar médiatérbe. Megvizsgálva ennek a 79 névnek az előfordulását<br />
2016. január 1-től 2018. december 31-ig, közel 26 ezer találatot regisztrálhattunk.<br />
Mindez átlagosan több mint 300 előfordulást jelentene, azonban viszonylag nagy<br />
szórást tapasztalhatunk a listába került nevek előfordulási gyakoriságában.<br />
A kialakuló találati lista beszédes: megmutatja, hogy Magyarországról mi látszik<br />
mindabból, amit az egyik legjelentősebb médium gondol korunk legbefolyásosabb<br />
fiataljairól. A 79 névből 11 meg sem jelent ebben az időszakban a magyar médiában.<br />
Üzletember, újító egyáltalán nem jutott a magyarországi hírekbe a listáról. Az élen<br />
ezzel szemben több ezres találatokat regisztrálhatunk, amelyek főként sportolókhoz,<br />
zenészekhez, színészekhez kötődnek.<br />
Az első helyen Kylian Mbappé futballista szerepel 5085 találattal, majd Kylie<br />
Jenner celeb valamivel több mint 3600 találattal. Harmadik a listán Greta Thunberg<br />
aktivista, aki több mint 2500 találatot ért el, nagyjából feleannyit, mint az első helyen<br />
található sportoló. Katie Ledecky úszó, Shawn Mendes zenész, Simone Biles<br />
tornász, Elle Fanning színész, Camila Cabello énekes és Maisie Williams, illetve<br />
Millie Bobby Brown szerepelnek az első tízben (4.13. ábra).<br />
174
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
4.13. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név a magyar médiában<br />
(említések száma, N= 19943; gyakoriságok)<br />
Önmagukban a nevek szerepeltetése egy-egy megjelenésben még nem sokat<br />
mond a tartalomról, pl. ha egy film ismertetőjének stáblistáján szerepel a színész<br />
neve, vagy egy sporteseményen a sportoló neve, annak önmagában nincs ifjúsági<br />
vonatkozása. Az ifjúsági relevanciához úgy juthatunk közelebb, hogy szűkítjük<br />
ezt a találati listát, és igyekszünk megkeresni azokat a megjelenéseket, amelyek<br />
a témánk szempontjából jelentősek. A szűkítés természetesen azzal járhat,<br />
hogy átalakul a fenti kép.<br />
Az első tíz név találati sorrendje megváltozik, ha hozzátesszük azt a kifejezést,<br />
hogy „fiatal”. Láthatjuk, hogy az eredeti találati számokhoz képest sokat veszítünk,<br />
akár 90 százalékot, mint azt Katie Ledecky esetében tapasztaljuk, de átlagosan az<br />
eredeti találatoknak alig negyede marad meg. A listából egyedül Greta Thunberg<br />
emelkedik ki, aki a „fiatal” szó beemelését követően is megőrzött 44 százalékot az<br />
eredeti említésszámokból (4.14. ábra).<br />
175
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
4.14. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név + „fiatal” a magyar médiában<br />
(említések száma, N= 5098; gyakoriságok)<br />
Greta Thunberg rendkívülisége kétségbevonhatatlan. A 2003-ban született svéd származású<br />
klímaaktivista jómódú és híres felmenőkkel bír (rokona Svante Arrhenius<br />
kémiai Nobel-díjas tudósnak). Enyhe Asperger-szindrómával él, ami azonban nem<br />
akadályozza meg abban, hogy akár a médiában szerepeljen, akár vezető politikusokkal<br />
tárgyaljon.<br />
2018-ban kezdte meg a tevékenységét, néhány hónap alatt mozgalma nemzetközivé<br />
lett. A legfontosabb helyeken szólalhatott meg, a világ legfontosabb vezetőivel<br />
találkozott, és egyfolytában jelen van médiában, ezen belül a közösségi médiában.<br />
Mindössze 2018 júniusában csatlakozott a Twitterhez, jelenleg közel 4 millió követővel<br />
bír, az Instagramon 9 millió követője van. Akciója egészen pontosan 2018 augusztusában<br />
indult azzal, hogy a svéd parlament előtt egyedül tüntetett, követelve az<br />
ország vezetésétől a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben leírtak betartását, azaz a<br />
szén-dioxid-kibocsátás megígért csökkentését. Az ezt követő másfél évben sok ezren,<br />
176
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
majd millióan társultak hozzá a nemzeti parlamentek, önkormányzatok elé vonulva.<br />
A megszülető Fridays for Future mozgalom statisztikái szerint 228 országban csatlakoztak<br />
a megmozdulásaikhoz, közel hétezer városban (Magyarország esetében<br />
20 települést tüntettek fel), 78 ezer akciójuk volt a kezdetek óta, és összességében<br />
13 millió embert mozgattak meg eddigi történetük alatt.<br />
Thunberg már 2018 decemberében, mindössze néhány hónappal a magányos<br />
augusztusi iskolai sztrájkját követően felszólalt Lengyelországban az ENSZ<br />
éghajlatváltozási konferenciáján, ezt követően – 2019 januárjában – Davosban a<br />
Világgazdasági Fórumon. A nemzetközi nőnap alkalmából Svédország legfontosabb<br />
és legjelentősebb nőjének választották, és 2019 márciusában Nobel-békedíjra jelölték.<br />
A Time magazinon kívül más médiumok is a legjelentősebb személyiségek között<br />
tartják számon, például a BBC gyűjtésében is szerepel 26 . A Time nemcsak 2018-ban<br />
foglalkozott vele: 2019-ben az év emberének választotta, a legfiatalabbként, amióta<br />
megválasztják az év emberét. Egy év sem telt el a nyilvánosság elé lépése óta, és<br />
Mohammed Barkindo, az OPEC vezetője kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt<br />
Thunberg jelenti (és más hozzá hasonló aktivisták) a hagyományos fosszilis energiahordozókkal<br />
foglalkozó iparágra.<br />
Greta Thunberg nevére rákeresve a magyar médiában a találatok többségét online<br />
formában találjuk (83 százalék), míg tizede (13 százalék) a nyomtatott sajtóból<br />
származik, és a maradék 4 százalék a rádióból, illetve a televíziókból.<br />
Az intenzitást vizsgálva 2019 márciusában látunk jelentékeny számú megjelenést,<br />
majd május és július végén. A legintenzívebb 2019 ősze, elsősorban a szeptember,<br />
illetve az év vége, december (4.15 ábra). Ha médiumokra bontva vizsgáljuk<br />
az intenzitást, azt találjuk, hogy az intenzív időszakokban minden vizsgált<br />
médiumtípus hasonló intenzitással beszélt Greta Thunbergről. A legtöbb megjelenés<br />
három online médiumhoz, a Mandiner.hu-hoz, a Hvg.hu-hoz, illetve a<br />
Szeretlekmagyarorszag.hu-hoz kötődik nagyjából 100-100 megjelenéssel. A nyomtatott<br />
médiumok közül legtöbbet a Magyar Nemzet foglalkozott Greta Thunberggel,<br />
összesen 47 cikkben jelent meg a neve, majd a Népszava következik 39 cikkel, harmadikként<br />
a Magyar Hírlap szerepel 27 megjelenéssel. A legnagyobb hírportálok<br />
közül (a Hvg.hu-n kívül) a 24.hu és az Index.hu foglalkozik legtöbbet a klímaaktivistával,<br />
az egyiken 76, a másikon 69 cikk született róla a vizsgált időszakban<br />
(2016. január 1. – 2019. december 31.).<br />
26 https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/0e9e80de-62cb-4782-a26f-1cd480d28f26<br />
177
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
4.15. ábra: „Greta Thunberg” megjelenésének intenzitása a magyar médiában<br />
(említések száma, N= 2568; gyakoriságok)<br />
A megjelenések műfaját és tartalmát tekintve vegyes képet találunk. Greta Thunberg<br />
neve először 2018. november 30-án szerepel a magyar médiában, rögtön 15-ször<br />
kerül be a neve a megyei lapok online kiadásaiba (Baon.hu; Zaol.hu; Bama.hu;<br />
Szoljon.hu; Beol.hu; Vaol.hu; Heol.hu; Sonline.hu; Feol.hu; Kemma.hu; Teol.<br />
hu; Veol.hu; Duol.hu), illetve a Magyaridok.hu híradásába. Ezeken az oldalakon<br />
ugyanazt a cikket találjuk „Ausztrália-szerte tüntettek diákok a klímaváltozás elleni<br />
cselekvésért” címmel. A rövid írás beszámol az ausztráliai tüntetésekről, amelyekkel<br />
kapcsolatosan megemlíti az ötletgazdát: „A megmozdulásokat a 15 éves<br />
svéd lány, Greta Thunberg ihlette, aki péntekenként iskola helyett a svéd parlament<br />
elé vonul tüntetni.”<br />
A kiemelt időszakok közül 2019 márciusában javarészt a tüntetésekről és a Nobelbékedíj-jelölésről<br />
számolnak be a médiumok, májusban a tüntetések mellett a magyar<br />
köztársasági elnök megszólalásával kapcsolatban említik, illetve a bécsi elektromos<br />
kukásautók révén kerül elő a neve. Július végén arról tudósít a média, hogy<br />
Greta Thunberg kapta a Szabadság-díjat, a francia parlamentben járt, illetve könyve<br />
jelent meg. 2019 őszén sokféle kontextusban jelenik meg a neve, a média érezhetően<br />
komolyabban foglalkozik vele, elemzések, rövid pamfletek, bulvárhírek egyaránt<br />
jellemzőek, hangnemben a rajongástól az éles kritikáig. Tartalom szempontjából a<br />
178
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
szeptemberi rekord (509 megjelenés) is összetett, az ENSZ klímacsúcsán elhangzott<br />
beszédének visszhangja kiemelkedik a megjelenések közül.<br />
Az év végén érkezik el az újabb rekord (526 megjelenés), amely szintén összetett,<br />
mind tematikában, mind műfajban. Kiemelkednek a díjak és a listák (így a Time<br />
vagy a Politico listája). 2019 utolsó napján összesen 18 cikkben jelenik meg Greta<br />
Thunberg neve a magyar médiában. Ezek közül 13 online portál, köztük a 24.hu,<br />
a Vasarnap.hu, a Mandiner.hu, a Pestisracok.hu, az Index.hu és az Infostart.hu, a<br />
többi nyomtatott kiadvány: a Blikk, a Magyar Hírlap, a Nemzeti Sport, a Népszava<br />
és a Színes Ász. A Blikk rövidhíre, „Gréta boldogabb” címmel, azt állítja, hogy<br />
Thunberg édesapja eredetileg nem tartotta jó ötletnek, hogy lánya a klímaváltozás<br />
elleni harc élvonalába kerül, de az apa BBC-nek adott nyilatkozata szerint Greta<br />
az utóbbi időszakban boldogabb lett. A Színes Ász a Blikkhez hasonlóan szintén<br />
Thunberg édesapjától idéz, aki aggódik a lányáért, mivel az sokáig küzdött depresszióval<br />
(ezzel a témával foglalkozik a Mixonline.hu oldal is). A Bumm.sk „Ezek voltak<br />
2019 legérdekesebb bulvárhírei” címmel ad közre gyűjtést, amelyben az szerepel:<br />
„Greta Thunbergről pedig azt állították, hogy időutazó”.<br />
A Nemzeti Sport ugyanekkor humorosnak szánt összeállítást közöl „Tokió: tök<br />
jó!” címmel, amelyben Thunberget „környezetvédő hiperaktivistaként” jellemzi.<br />
A 24.hu szintén ironikus hangvételű, „Top 10 közéleti csúcsteljesítmény 2019-ből”<br />
című összeállításában Thunberg neve is szerepel.<br />
A Magyar Hírlap nyomtatott és online formában is „Fizessenek a szennyezők”<br />
címmel egy interjút közöl Orbán Balázzsal, amelyben az államtitkár a „Greta<br />
Thunberg-jelenség”-ről beszél, amely megítélése szerint egyfajta PR-tevékenység.<br />
A Népszava „Európa erős emberei” címmel közöl összeállítást a Politico év végi<br />
listáját szemlézve, amelyben a brüsszeli lap Európa legbefolyásosabb politikusait<br />
gyűjtötte össze. A lap listájára is felkerült Greta Thunberg, ezt emeli ki a Népszava.<br />
A cikk ugyancsak ezzel a címmel és tartalommal kerül a Mandiner.hu-ra.<br />
„A lázadások évtizede” címmel közöl összefoglalót a Demokrata.hu, amelyben<br />
megemlítik Greta Thunberg mozgalmát az elmúlt tíz év főbb tendenciái kapcsán.<br />
A Szabadmagyarszo.hu arról ír, hogy Thunberg az év embere a Time magazin<br />
szerint. Az Infostart.hu „2019: erdőtüzek, ciklonok, kipusztuló koalák és a<br />
klímavészhelyzet” címmel ad összefoglalót az évről, amelyben a klímaaktivista<br />
mozgalmának indulásáról és világméretűvé válásáról ír.<br />
A Vasarnap.hu „Lássuk, hová fejlődtünk idén!” című rövid, szatirikus hangvételű<br />
cikkében abszurdnak tűnő hírek igazságtartalmát kéri megtippelni az olvasótól.<br />
179
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
A klímaaktivista neve a játék tisztaságánál kerül elő: „Rákeresni nem ér, aki csal,<br />
annak álmában Greta Thunberg fogja fejére olvasni az összes elfogyasztott szilveszteri<br />
virslit.” A Pestisracok.hu egyik cikkében, amelynek címe „A klímaszorongás<br />
okozta pánikbetegség az »év új betegsége« – hála Gretának és követőinek”,<br />
az Oxford-szótár által az év szavának választott „klímavészhelyzet” kapcsán ír<br />
aktuálpolitikáról. A Pestisracok.hu-n megjelent egy másik cikk is, „Optimista jóslatok<br />
2020-ra” címmel, a gunyoros összeállításban szerepel a következő: „Greta<br />
Thunberg-meghajtású, karbonsemleges düherőművet helyeznek üzembe Pakson.”<br />
Mindezek alapján egyrészt az állíthatjuk, hogy a magyar médiában is megjelennek<br />
a – Time magazin szerint – legjelentősebb befolyással bíró fiatalok, legalábbis<br />
egy részük. A kontextusokban ugyanakkor kevésbé a befolyásuk hangsúlyos, sokkal<br />
inkább tevékenységeiknek köszönhetően szerepelnek, pl. a színész a stáblistában,<br />
a zenész egy új szerzeményének köszönhetően. Minden tekintetben kiemelkedik<br />
közülük Greta Thunberg, akivel megjelenése óta intenzíven foglalkozik a magyar<br />
média (is), kifejezetten összetett módon, a csodálattól a gúnyig mindenféle megközelítéssel<br />
találkozunk. Magyar vonatkozású gyűjtés tudomásom szerint nem készült<br />
jelentős befolyással bíró fiatalokról, pedig nyilvánvalóan készülhetne ilyen: a művészektől<br />
az influencerekig, a sportolóktól a politikusokig, a híres ember rokonaitól a<br />
botrányhősökig számos jelöltünk lehetne.<br />
180
Ifjúsági tematika a magyar médiában<br />
181
A jövő ifjúsága<br />
„Valami van a levegőben” – írja Aczél Petra a társadalmi jövőképesség fogalmidiszkurzív<br />
koncepciójáról szóló írásában. „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az értelmezési<br />
és diszkurzív keret megváltozásának vagyunk tanúi: olyan eltolódásról, amely<br />
az egyéni és a társas élet dimenzióit a tudomány számára is kitágítja, és perspektíváit<br />
a jövőbe helyezi” (Aczél, 2018: 128-129). A jövő tehát önmagában is a tudomány fókuszpontjába<br />
került, a fiatalokra pedig különösen kiemelt figyelem irányul. A jövőről<br />
nem olyan nehéz – akár túl könnyű is – beszélni, annak ellenére, hogy a jövőbelátási<br />
képességeink korlátosak, főleg napjainkban. A huszonegyedik század emberének<br />
ugyanis csupa váratlan dologgal kell szembesülnie, mint a 2008-ban kibontakozó<br />
gazdasági világválság, amely azért egyes szakembereket egyáltalán nem lepett meg<br />
– igaz, ők mind utólag nyilatkoztak. De könnyű a távoli jövő eseményeit is előre<br />
jelezni; minél távolabbi jövőről beszélünk, annál könnyebb ma mondani valamit,<br />
hiszen egyre csökken a valószínűsége annak, hogy bárki számonkérje. A közeli<br />
jövőt látni nehezebb, de nem lehetetlen. Mindezt sok-sok példával lehet igazolni,<br />
erre épülnek a különböző termelési, pénzügyi tervezési metódusok, amelyek<br />
rendszerint egészen jól működnek. Ezt alkalmazzák kifordítva a sportfogadók,<br />
ha nagyobb nyereményre vágynak. Ha kisebbel beérik, a valószínűbbre fogadnak,<br />
182
A jövő ifjúsága<br />
és nagyobb eséllyel nyernek. A közeli események kimenetelére vonatkozó becslések<br />
tehát valamivel nehezebbnek tűnnek, de korántsem olyan nehezek, mint távolabbi,<br />
de nem nagyon távoli eseményeket vagy folyamatokat előre látni.<br />
Ha az a kérdés, hogy milyen lesz az ifjúság jövőre, nagy biztonsággal állíthatjuk,<br />
hogy nagyjából olyan, mint idén. A nagyon távoli jövőről bármit mondhatunk, akár<br />
azt is, hogy nem is lesz a távoli jövőben ifjúság. Középtávú, akár 5–10 év távlatú<br />
becslések esetén azonban hamar alábbhagy a magabiztosság. Hogyan lehet tehát a<br />
középtávú jövőre (és a váratlanra) vonatkozóan bármilyen állítást megfogalmazni?<br />
Egyrészt mindenképpen a múltból és a jelenből szükséges kiindulnunk. Talán könynyebb<br />
az előttünk álló utat meglátni, ha láttuk, honnan jöttünk, és talán könnyebb<br />
következtetni arra, hogy milyenek lesznek a jövő fiataljai, ha megértettük, milyenek<br />
voltak vagy milyenek most. Ezzel természetesen visszatérünk az eredeti kérdésre:<br />
milyenek a fiatalok, és mit várhatunk tőlük?<br />
Ahelyett azonban, hogy egyszerűen csak összefoglalnám az eddigi fejezeteket,<br />
inkább néhány szubjektív kulcsterületet vázolok fel. Olyan kérdésekre helyezem<br />
tehát a fókuszt, amelyek foglalkoztatnak, és amelyekről úgy gondolom, hogy akár<br />
már napjainkban is meghatározók, vagy azok lesznek középtávon. Szántó (2018)<br />
a jövőbeli változások legalapvetőbb tartalmi szempontja szerint különbséget tesz<br />
ökológiai-(geo)politikai, technológiai, szocioökonómiai és kulturális-spirituális változások<br />
között. Az alábbi kérdések ezen szempontok mentén strukturálódnak, bár<br />
elsősorban a társadalmi folyamatokra koncentrálva, a szcenárióelemzés kényszere<br />
nélkül pusztán felvetnek lehetőségeket, egy-egy jellemzőt kinagyítva.<br />
ÚJ IFJÚSÁG: FIATALODÓ TÁRSADALOM<br />
Öregedő társadalomban élünk. A 2011-es népszámlálás alapján 1,7 millió 65 évesnél<br />
idősebb ember él ma Magyarországon, és a jelenlegi trendek alapján a korosztályba<br />
tartozók 70 százalékkal többen lesznek 2050-re. Magyarország mellett öregszik<br />
Európa és az egész világ. Vagy mégsem?<br />
Az öregedő társadalmak problémája a fiatalság szerepét még inkább felértékeli,<br />
miközben óriási súlyt is helyez a vállára az egész civilizációnkat fenyegető túlfogyasztás,<br />
klímaváltozás problémáinak megoldásával kapcsolatban. Ám valójában<br />
ez csupán a fejlett világ problémája, hiszen a társadalom – globális mércével mérve<br />
– egyáltalán nem öregszik. Sőt, egyre több fiatal ember él a földön. Miközben<br />
183
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a fejlett világ életkori mediánja 40 év körül van (Magyarországé 41,8 év), addig<br />
vannak olyan afrikai országok, ahol az életkori medián bőven 20 év alatt van. Ez<br />
azt jelenti, hogy az adott ország népességének több mint fele 20 évesnél fiatalabb.<br />
A legfiatalabb népességet Zambiában (a medián: 16,7 év), Malawiban (16,5 év), Maliban<br />
(16,2 év), Ugandában (15,7 év) és Nigerben (15,3 év) találjuk. Ha a különböző<br />
fejlettségi rangsorokra nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az országok egészen<br />
más problémákkal küzdenek, amikor ifjúságról beszélünk. Ott nem a felnőtté válás<br />
kitolódása, sokkal inkább a felnőttség túl gyorsan jött kényszere okoz fejtörést.<br />
Mindez azt jelenti, hogy globálisan a jövő ifjúsága – legalábbis ami a népességszámot<br />
illeti – nem egy fogyó, hanem egy dinamikusan növekvő társadalmi<br />
csoport. Jelenleg a közel 8 milliárd földlakó legalább fele 30 év alatti. Míg a világ<br />
összességében fiatal marad, a fejlett országok kétségtelenül öregszenek. Az öregedés<br />
annak a következménye, hogy egyre tovább élünk. Visszatekintve az elmúlt 100 évre,<br />
elmondható, hogy Magyarországon a várható élettartam közel megduplázódott.<br />
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy 1920-ban született magyarországi<br />
férfi várható átlagos élettartama 41 év volt, míg egy ugyanekkor született nőnek két<br />
évvel több, 43 év. 2018-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából 73 év<br />
a férfiaknál és 79 év a nőknél. A növekmény látványos, és arra számíthatunk, hogy<br />
a következőkben is emelkedő tendencia lesz jellemző.<br />
A kitolódó élettartam számos kérdést vet fel, és alapvető struktúrákat kérdőjelez<br />
meg. Egy 80, 90, 100 éves átlagos élettartam egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg<br />
működő szociális és egészségbiztosítási rendszerek átalakulnak. A jelenből kiindulva<br />
feltételezhetjük, hogy egyre többen lesznek jogosultak nyugdíjra, az idősek megnövekedett<br />
száma óriási terheket ró majd az egészségügyi szektorra, azonban nem<br />
szükséges automatikusan azt feltételeznünk, hogy a 60-70 felettiek egyben elesettek<br />
is lesznek, akik a társadalom gyámolítására szorulnak. Miért ne feltételezhetnénk,<br />
hogy ennyi idősen az emberek továbbra is aktívak és tettre készek lesznek? Egy<br />
olyan világban, ahol az ember nem 30-40, hanem kétszer, háromszor 30-40 évet él,<br />
gyökeresen megváltozhatnak – és minden bizonnyal meg is változnak – a társadalmi<br />
viszonyok; akár az olyan szavak jelentése is, mint fiatalok és idősek. Egy ilyen<br />
világban akár arra is lehetőségünk lehet, hogy tovább maradjunk fiatalok, vagy<br />
éppen többször legyünk azok.<br />
Jelen világunkhoz sokszor társítjuk a kiszámíthatatlanság fogalmát, amelyet<br />
elsősorban gazdasági értelemben használunk, és a piacok változékonyságához kötünk.<br />
Az emberek tömegei számára a mindennapi élet kiszámíthatatlanságának<br />
184
A jövő ifjúsága<br />
egyik fő tényezőjét a munkaerőpiac gyors változása jelenti. A jövő munkaerőpiacára<br />
vonatkozó előrejelzésekkel főként a technológiai fejlődés kapcsán találkozhatunk.<br />
E jóslatok rendre arról szólnak, hogy az általunk ma ismert szakmák egy jó része a<br />
jövőben el fog tűnni, ugyanis az ember helyét átveszik a gépek és az algoritmusok,<br />
és olyan új foglalkozások jelennek meg, amelyeket a mából nehéz elképzelni és<br />
megérteni (vö. Florida, 2012). Mindez azt jelenti, hogy a megszűnő szakmákban<br />
dolgozók tömegei újra pályaválasztás elé kerülnek, amely az ifjúsági életszakasz<br />
sajátja volt, így ők bizonyos tekintetben az ifjúság részévé válnak újra.<br />
A technológia fejlődése alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy az ember a képességeit<br />
egyre inkább kiterjeszthesse, esetleges hiányait pótolhassa. Egyáltalán nem<br />
rugaszkodunk el a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a technológia eszközeivel<br />
megtámogatott idősebb emberek bármilyen megmérettetésben ringbe szállhatnak<br />
az erejük és képességeik teljében lévő fiatalokkal. Mindebből következhet a munkaerőpiac<br />
keresleti oldalának átalakulása akár úgy, hogy az életkor sokkal kevésbé<br />
lesz fontos tényező. Ráadásul a digitális technológia és az új foglalkozások sokszor a<br />
személyes jelenlétet, sőt magát a személyességet sem igénylik, így az életkornak nem<br />
csupán a fontossága, hanem a láthatósága is csökken. A hálózatokban együttműködő<br />
emberek és algoritmusok révén az életkoron alapuló megkülönböztetés zárójelbe<br />
kerülhet, így – legalábbis a munkaerőpiacon – mindenki tovább maradhat fiatal,<br />
ha akar. Az együttműködések vizsgálata izgalmas terület, de erről kicsit később!<br />
ÖKOASZKÉZIS<br />
Az ifjúsággal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a fiatalok milyen viszonyban vannak<br />
az idősebbek által irányított társadalommal. Leegyszerűsítve ez a viszony lehet<br />
harmonikus vagy konfliktusokkal terhelt. A fenti gondolat, miszerint a technológiai<br />
változások és a megnövekedett életkor egy olyan új világot hoz, amelyben az<br />
életkor kevésbé lesz fontos tényező, kooperatív, harmonikus struktúrát feltételez.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi adatfelvételei azt mutatják, hogy a tizen-,<br />
huszonévesek alapvetően elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyeket készen<br />
kaptak, azaz a játékszabályokat be kívánják tartani, és alapvetően pozitívan tekintenek<br />
a szüleik nemzedékre, sőt az „idősekről” is kifejezetten pozitív asszociációk<br />
élnek a fejükben (Székely – Benczes, 2019). A nemzetközi folyamatokat szemlélve<br />
azonban nem tehetjük meg, hogy a harmonikus jövőkép mellett ne gondolkozzunk<br />
185
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a konfliktusok lehetőségén. Már csak azért sem, mert az ifjúsághoz hozzátartozik<br />
– legalábbis eddig hozzátartozott – a lázadás, a fennálló szabályok megkérdőjelezése<br />
és újak kialakítása. Mindez abban az esetben is fontos, amikor sem a kutatási<br />
adatok, sem a hétköznapi tapasztalás nem mutatja, vagy legalábbis néhány évvel<br />
ezelőtt még nem mutatta mindezt.<br />
A nemzetközi folyamatokat szemlélve felfedezhetünk olyan jelenségeket, amelyek<br />
a feszültség meglétét és növekedését mutatják az egyes nemzedékek között. Az „OK<br />
boomer” jelensége például értelmezhető úgy, hogy a társadalmon belüli ellentét<br />
generációs alapon szerveződik, sőt azt is mondhatnánk, hogy internacionális generációs<br />
ellentétet ragad meg. A The New York Times úgy kommentálta a jelenséget,<br />
mint amely véget vet a generációk közötti barátságos viszonynak 1 . A nyilvánvaló<br />
újságírói túlzáson túl érdemes elgondolkodni azon, hogy miért tehetett szert hatalmas<br />
népszerűségre az „OK boomer” kifejezés 2 2019 végén, amelyet az év szavának<br />
is választottak Új-Zélandon. Az „OK boomer” már kilépett a digitális világból 3 , és<br />
egyértelműen generációs alapon határolja el a „mi” és az „ők” csoportjait.<br />
Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon, a fejlett világ más részéhez<br />
hasonlóan, az ifjúság fizikailag is megnyilvánuló lázadásai kérészéletűek voltak.<br />
Természetesen számos olyan példát mondhatunk, ahol a fiatalok normákat sértettek,<br />
és jellemzően az idősebbek nézeteivel szemben fogalmaztak meg radikális<br />
kritikát. Ennek extrém példái az Iszlám Állam ifjú harcosai vagy éppen feleségei,<br />
akik jellemzően nyugat-európai szocializációs háttérrel léptek be a terrorszervezet<br />
kötelékébe. Kevésbé élesen, de a nemzedéki különbségek megfigyelhetők a brexit<br />
kapcsán, és az internetadó elleni budapesti tüntetés ifjúsági jellege is kétségtelen.<br />
Ezek a jelenségek azonban elszigeteltek, jellemzően kisebb csoportokat mozgattak<br />
meg, vagy konkrét probléma körül szerveződtek, és nem álltak össze a status quo<br />
tagadásává, pontosabban nem öltöttek fizikai formát. Azt állítom, hogy az utóbbi<br />
egy-két évtizedben a digitális világ volt az a terület, amely a fiatalok sajátjaként<br />
létezett, ha tetszik, ez volt az ellenkultúra, amely a mainstream kultúra árnyékában<br />
élt, ugyanakkor mindez fizikai valójában kevésbé mutatkozott meg. A digitális<br />
1 Taylor Lorenz: ‘OK Boomer’ Marks the End of Friendly Generational Relations. The New<br />
York Times. 2019.10.29. https://www.nytimes.com/2019/10/29/style/ok-boomer.html<br />
2 Habár magát a kifejezést legelőször 2009-ben rögzítették, használata 2015-től indult el, és<br />
felfutását egy TikTokon megjelenő videónak köszönheti. Egy idősebb férfi által készített, a<br />
fiatalabb generációkat kritizáló videóra volt válasz az „OK boomer”.<br />
3 Az „OK boomer” kifejezés egy új-zélandi képviselő parlamenti felszólalásában is elhangzott<br />
replikaként, egy idősebb képviselőtárs közbevágására adott válaszban.<br />
186
A jövő ifjúsága<br />
kultúra képes volt kielégíteni a fiatalok élménykeresési igényét. Virtuális tereiben<br />
valódi közösségek formálódtak, digitális tartalmai valódi élményt kínáltak, ráadásul<br />
mindez többé-kevésbé úgy ment végbe, hogy a felnőttek (szülők, tanárok,<br />
munkaadók) elől rejtve maradt.<br />
Az ifjúság szerveződése továbbra is elsősorban a virtuális terekhez, a közösségi<br />
médiához kötődik. Ha megvizsgáljuk azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek<br />
mentén a fiatalok csoportjai szerveződnek, sokféle tematikával találkozhatunk.<br />
A legjelentősebb ezek közül a klímaváltozással kapcsolatos, amelynek médiabeli<br />
aktualitásával fentebb foglalkoztunk. Jól érzékelhető, hogy ez a kérdéskör mediatizált<br />
világunk központi kérdésévé vált az utóbbi években. A klímaváltozás rendre<br />
megjelenik az aktuális történésekben. A természeti katasztrófák tárgyalása során<br />
az egyik, ha nem egyetlen kiváltó okként szerepel a klímaváltozás, de más aktuális<br />
témák narratívájában is szerepet kap, például a tömeges migrációval kapcsolatban<br />
(ld. klímamenekültek). Megfékezése általános politikai cél és marketingeszköz.<br />
A klímaváltozáshoz kapcsolódóan olyan új fogalmakkal ismerkedhetünk meg,<br />
mint a klímaszorongás, az ökodepresszió, vagy éppen a klímavészhelyzet, amelyet<br />
2019-ben az év szavának választottak az Oxford angol szótár 4 szerkesztői. Az utóbbi<br />
egy évben a klímaváltozáshoz kapcsolódó tömegdemonstrációk a résztvevőik<br />
életkorát tekintve kifejezetten fiatalosak voltak, kiterjedésük globális, jelentőségük<br />
– a felvonulók fiatal kora ellenére – nem lebecsülendő. A generációs logika iránt<br />
elkötelezettekben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a klímaváltozás körül zajló<br />
társadalmi diskurzus képes-e generációs élményt nyújtani, amely karakteres nemzedékké<br />
formálja a ma ifjúságát?<br />
A klímaváltozás ellen szavukat felemelő fiatalok jellemzően nem kínálnak<br />
általános választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet megakadályozni vagy mérsékelni<br />
a klíma megváltozásából fakadó negatív hatásokat, a felelősöket azonban<br />
rendre megnevezik. Ezek nem mások, mint az idősebb generáció tagjai, akik vállalatokat,<br />
országokat irányítanak, vagy pusztán egyszerű fogyasztóként nem figyelnek<br />
kellően a tevékenységük okozta környezetterhelésre. Részben a felelősök megnevezésének<br />
tekinthető az „OK boomer” jelensége.<br />
A generációk közötti feszültség növekedése mellett az foglalkoztat elsősorban,<br />
hogy a felelősök megnevezésén és a vészharangok kongatásán túl ebben a problémakörben<br />
a fiatalok milyen egyénileg megvalósítható stratégiákkal bírnak. Fakad-e a<br />
klímaszorongásból válasz arra vonatkozóan, hogy az egyén miképpen menekülhet<br />
4 https://languages.oup.com/word-of-the-year/<br />
187
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
ebből a helyzetből? Weber (1995) a kapitalizmus szelleméről szólva arról értekezik,<br />
hogy az e világi aszkézisre épülő protestáns etika szerint az egyénnek úgy kell az<br />
élvezeteket megtagadnia, hogy nem vonulhat ki a társadalomból. A klímaváltozás<br />
narratívájában az élvezetek feladása helyett inkább a kényelem feladásáról lehet szó.<br />
A fogyasztói magatartás alternatíváját kínáló megoldások preferálása elsősorban<br />
azt célozza, hogy az élvezet (vagy az élmény) kis lemondással a lehető legteljesebb<br />
legyen, és egyben a lehető legkisebb terhet jelentse a környezetnek. Ők – nevezzük<br />
őket ökoaszkétáknak – tehát igyekeznek a fogyasztásuk során szelektálni, és olyan<br />
megoldásokat keresni, amellyel a javakhoz hozzájutnak, de fogyasztásuk terhei<br />
minimalizálhatók. Ez a törekvés jelenik meg a csomagolásmentességben, a fosszilis<br />
üzemanyagok elutasításában, a használt ruha preferálásában és a veganizmusban<br />
egyaránt. Az foglalkoztat, hogy ez az ökoaszkézis kapcsolódik-e az elkötelezettség<br />
elkerüléséhez (pl. családalapítás elhúzódása, akaratlagos gyermektelenség, saját<br />
otthon, saját autó igényének elutasítása), jelen van-e ténylegesen a vágyak korlátozása<br />
ebben a nemzedékben, vagy mindezek inkább az ifjúsági élethelyzet konzerválását<br />
szolgálják, amelyben a szabadság maximális és a felelősségvállalás minimális?<br />
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG?<br />
Talán nem az olvasó készülékében van a hiba, ha a globális és fejlett világ jövőjével<br />
kapcsolatban leginkább disztópiák jutnak eszébe. Megfigyelhető, hogy a világ egészével<br />
kapcsolatban alapvetően a természet állapotára vonatkozóan fogalmazódnak<br />
meg negatív előrejelzések, míg a fejlett világ jövőképei sokkal inkább a társadalom<br />
várható állapotával foglalkoznak. A jövő társadalma márpedig urbánus társadalom<br />
lesz. Az elmúlt évszázad a városok gyors fejlődéséhez és népességnövekedéséhez vezetett,<br />
amely abba az irányba mutat, hogy a világ jövője alapvetően városias jellegű.<br />
Tegyük rögtön hozzá, hogy mindez abban az esetben igaz, ha egyik világvége-szcenárió<br />
sem valósul meg középtávon, az ökoszisztéma összeomlásától kezdve a globális<br />
háborúig, és a következő évtizedekben is civilizációról beszélhetünk a Föld nevű<br />
bolygón. Ebben az esetben egy ilyen városias és technológiaintenzív környezetben<br />
szükséges a társadalmi kooperációt fenntartani.<br />
A társadalmi kooperációhoz szükséges, hogy az egyének közösséget alkossanak,<br />
ez a társadalom fennmaradása szempontjából elengedhetetlen. Magának a<br />
kooperációnak sok előfeltétele van, a jövővel kapcsolatos gondolkodás szempont-<br />
188
A jövő ifjúsága<br />
jából három lényeges területet érzékelek. Az első az információ és a tudás területe,<br />
amely egyáltalán nemcsak a jövővel való foglalkozást jelenti, hanem magában<br />
foglalja a közelmúltra vonatkozó ismereteket is. Az információ felértékelődése,<br />
maga az információs társadalom kifejezés évtizedekkel korábbra nyúlik vissza<br />
(Z. Karvalics, 2007a), csakúgy, mint a tudástársadalom kifejezés. Az információ<br />
felhalmozódása és a tudás felértékelődése azóta sem állt meg, sőt egyre fokozódik.<br />
Az IDC becslése szerint nagyjából kétévente megduplázódik az összes adatmennyiség,<br />
azaz kétévente annyi adat termelődik, mint a történelemben előtte összesen. Be<br />
kell látnunk, hogy egy olyan világban, amelyben az információk ilyen mértékben<br />
gyarapodnak, a boldoguláshoz az emberi képességek fejlődése elengedhetetlen. És<br />
ez nem azt jelenti, hogy kihasználjuk majd agyunk maradék 90 százalékát, ahogy<br />
arról sok kétes eredetű honlap szól, hanem csakúgy, mint a történelem folyamán oly<br />
sokszor, az emberi képességek eszközökkel való kibővítése a kézenfekvő megoldás.<br />
A következő ilyen eszköz a gőzgép, elektromosság, informatika által alkotott sorban<br />
a mesterséges intelligencia.<br />
Valójában a mesterséges intelligencia már a jelenünk része, hiszen az ún. keskeny<br />
mesterséges intelligenciákat a mindennapjainkban is használjuk, sokszor anélkül,<br />
hogy ezt észrevennénk. Ilyen „keskeny” megoldások segítik a keresőszoftverek, vállalatirányítási<br />
rendszerek működését, ilyen a sofőr az önvezető autóban, és ilyentől<br />
kaphatunk ki alaposan sakkban, ha a gép ellen játszunk. Túl nagy jóstehetség nem<br />
kell hozzá, hogy belássuk: a jövő társadalmában a mesterséges intelligencia a jelenleginél<br />
lényegesen nagyobb szerepet fog játszani, ami alapvetően megváltoztathatja<br />
a társadalom működését.<br />
A mesterséges intelligencia nemcsak abban segíthet minket, hogy a munkahelyi<br />
teljesítményünket optimalizálja, a feladatainkat rendezve hatékonyabb munkavégzésre<br />
serkent, hanem számos más területen is szerepet kaphat a döntéseinkben. Nem<br />
feltétlenül arról van szó, hogy ránk kényszerít valamit, amit nem szeretnénk, csupán<br />
az információk előszűrésével megkönnyíti a döntésünket. Már most is használjuk,<br />
hogy éttermet keressünk vagy minket érdeklő tartalmakat fogyasszunk, de tulajdonképpen<br />
a párkeresésben is megjelenik, azáltal, hogy egy társkereső alkalmazás<br />
milyen lehetőségeket kínál fel számunkra.<br />
És mi lehet a következő lépés, mit jelenthet a mesterséges intelligencia a jövő<br />
fiataljai számára? Leveheti a vállukról a szakmaválasztás terhét, egyenesebbé teheti<br />
a karrierutakat azáltal, hogy segít a döntésben, hogy mit tanuljanak, melyik<br />
iskolát, munkahelyet válasszák. Segíthet a magánéletük megtervezésében, segíthet<br />
189
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
a barátok, az ideális társ, lakóhely kiválasztásában. Segíthet testi-lelki egészségük<br />
megőrzésében, segíthet abban, hogy mit és mikor egyenek, igyanak, mikor álljanak<br />
fel a székükből, végső soron abban, hogy milyen elvek szerint éljenek, hogy miben<br />
higgyenek…<br />
A mesterséges intelligencia meglátásom szerint nem azért veszélyes, mert általa<br />
a Terminátor filmek emberellenes Skynetje kel életre, hanem azért, mert a kényelmet<br />
és a jóllétet (well-being) szolgálva végső soron a döntés lényegét veheti ki az<br />
ember kezéből. A döntés ugyan az emberé marad, de pusztán jelképessé silányul a<br />
technológia iránti bizalom miatt.<br />
Az információ problémássá váló kezelése mellett a második lényegi terület<br />
meglátásom szerint a bizalom átalakulása. Az átalakulás azt jelenti, hogy a bizalom<br />
áthelyeződik a technológiára, ami az intézmények és szervezetek iránti bizalom<br />
hanyatlását, végső soron a társadalom többi tagjába vetett bizalom csökkenését<br />
hozza magával. Az empirikus adatok rendre az intézmények és szervezetek iránti<br />
bizalom csökkenéséről számolnak be, kevésbé bízunk ma a pártokban, egyházakban,<br />
szakszervezetekben, de az olyan hagyományos társadalmi intézmények is, mint a<br />
család, erős nyomás alatt állnak. A technológia iránti bizalmunk nem az önvezető<br />
autók tömegeivel jön el, valójában már régen teret engedtünk neki, amikor a pénzünket,<br />
a kapcsolatainkat, sőt az emlékeinket is rábíztuk. A pénzünket elektronikus<br />
pénztárcákban hordjuk, a telefonszámokat, címeket a felhőben tároljuk, csakúgy,<br />
mint a képeinket, amelyeket már nem nyomtatunk ki és rakjuk lapozható albumba.<br />
A bizalmi struktúra átalakulása megroppantja a társadalom hagyományos építményét,<br />
és új működési elveket tesz általánossá. Az információ sokszorozódása az<br />
emberrel szemben a technológia hitelét növeli, hiszen az ember nem emlékezhet<br />
mindenre, nem mondhat el mindent (a bizalom pont ebből építkezhet), az internet<br />
viszont – tudjuk – nem felejt.<br />
A technológia iránti bizalom tovább növeli az információk tömegét. Bízunk benne,<br />
tehát egyre több mindenhez használjuk rögzítő- és visszaidéző képességét, és<br />
ennek visszahatásaként aztán még jobban bízunk benne. Valószínű, hogy a ma ifjúsága<br />
is megéri, hogy tömegessé válnak az olyan algoritmusok, amelyek kollégaként,<br />
barátként, társként vannak jelen az életében. Tulajdonképpen vitapartnerként már<br />
most jelen vannak, gondoljunk csak azokra a robotokra, amelyek egy-egy online<br />
cikk alatt véleményeznek, vagy a munkahelyi mesterséges intelligenciákra, amelyeket<br />
„kollégaként” kezelnek a munkavállalók.<br />
190
A jövő ifjúsága<br />
A kényelmet és jóllétet szolgáló technológia iránti bizalmunk és kötődésünk a<br />
hatalmi struktúra átalakulását hozza magával, amelyet a harmadik lényegi területként<br />
határozhatunk meg. Az átalakult hatalmi struktúra már régen nem kényszerít<br />
vagy büntet, mint a korábbi rezsimek, sokkal inkább lehetőséget ad, ösztönöz.<br />
A külső testi és lelki kényszereket nem pusztán belsővé tett szabályok váltják fel az<br />
új hatalomtechnológia beköszöntével, hanem a vágyak határtalan kielégítésének<br />
igénye hajlítja az embert a kívánt irányba.<br />
Az új logika működésének jeleit szintén megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban.<br />
Habár a fejlett társadalmakban a munkavállalót sokkal kevésbé kötik feladatai<br />
fizikailag a munkahelyéhez, a mobiltechnológia révén mégis bárhol és bármikor<br />
elérhető. Sarkítva, a szabadság: szolgaság, ahogyan Orwell fogalmazta meg egykor.<br />
Azonban ez a szolgaság nem az a megnyomorító fajta, amellyel az 1984-ben<br />
találkozunk, hanem az, amelyik a kényelmet és jóllétet, végső soron a megváltást<br />
ígéri. Már most is jelen vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítenek jónak lenni.<br />
A közösségi megosztáson alapuló rendszerek elősegítik a becsületes viselkedést. Az<br />
Airbnb segít, hogy becsületes szállásadók és vendégek legyünk, az Uber segít, hogy<br />
becsületes utasokká és fuvarosokká váljunk, és a blokklánc-technológia 5 még ennél<br />
is többet ígér. Egy olyan világban, amely a blokklánc technológiájának vagy hasonlónak<br />
a logikájára épül, egyedül a becsületesség a kifizetődő magatartás. Kifejezetten<br />
fontosnak érzem a bizalom vizsgálatát a digitális kultúra vonatkozásában, nem<br />
csupán az egyes szolgáltatások és azokon belül a biztonságos adatkezelés kapcsán,<br />
hanem a szolgáltatások segítségével kiépített kapcsolatok tekintetében is.<br />
VILÁGOS- ÉS SÖTÉTSZÜRKE HATTYÚK<br />
Az elmúlt negyedszázadban a nagymintás ifjúságkutatás foglalkozott legrészletesebben<br />
a magyarországi és a külhoni magyar 15–29 évesekkel. A kutatás segítségével<br />
folyamatosan részletes képet alkothattunk arról, hogy milyenek a fiatalok. Természetesen<br />
az, hogy milyenek, nem objektív valóság, hanem viszonyítás kérdése: milye-<br />
5 A blokklánc (blockchain) technológia lényege, hogy az adatokat – leggyakrabban tranzakciókat<br />
– nem központosítva, hanem elosztva tárolják, ennek köszönhetően a manipuláció<br />
lehetősége minimalizálható. A blokklánc technológiát nyilvános főkönyvként használja a<br />
Bitcoin, amely rögzíti az összes tranzakciót, kizárva az egyoldalú módosítást, így a hamisítást.<br />
191
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
nek a felnőtt társadalomhoz képest, milyenek a korábbi adatfelvételi hullámokban<br />
tapasztaltakhoz képest, vagy milyenek az elemzést végzők szubjektív nézőpontja<br />
szerint. Arra a kérdésre például, hogy mennyire különül el a 15–29 évesek csoportja<br />
a teljes társadalomtól, a kutatási adatok alapján nehéz lenne válaszolni. Mindazon<br />
ismérvek, amelyeket az új csendes generáció leírásában megfogalmaztam, miszerint<br />
konform, bizonytalan és passzív attitűd jellemzi őket, a társadalom egészét tekintve<br />
is értelmes hipotézisként fogalmazható meg. Sokkal könnyebb választ adni arra a<br />
kérdésre, hogy a fiatalokra vonatkozó megállapítások általánosíthatók-e a teljes<br />
kohorszra, hiszen minden bizonnyal nem lehet egy ilyen modellel megmagyarázni<br />
a teljes csoportot a belső tagolódás figyelmen kívül hagyásával. Mindennek ellenére<br />
úgy vélem, volt és van értelme az ehhez hasonló megközelítéseknek, hiszen minden<br />
fókusz lehet szűk, és minden modell törvényszerűen leegyszerűsít 6 , és pontosan ez<br />
adja az értelmét, máskülönben beszélhetnénk világos- és sötétszürke <strong>hattyúk</strong>ról,<br />
ötven árnyalatban akár...<br />
A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong>ban megkíséreltem összefoglalni mindazt, ami a nagymintás<br />
ifjúságkutatásból következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.<br />
Egy ilyen összefoglaló próbálkozás önreflexív munka is egyben, amelyben terítékre<br />
kerül mindaz, amit eddig az ifjúságkutatás kapcsán állítottam, de vajon mindezek<br />
segítségével végül sikerült-e választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek a fiatalok,<br />
és milyenek lesznek a jövőben?<br />
Továbbra is azt vallom, hogy az elmúlt időszak ifjúságelméleti megközelítései<br />
közül leginkább az új csendes generáció elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy<br />
milyenek a fiatalok. Mint fentebb is tárgyaltuk, a magyar viszonyokra vonatkozó<br />
megközelítések közül az ifjúsági korszakváltás elmélete az átmenet diskurzusába<br />
illeszkedve a miértekre keresi a választ, az ifjúságügy narratívája pedig azt a kérdést<br />
teszi fel, hogy kik a fiatalok. Az elméletekben közös, hogy a változást helyezik a<br />
középpontba, és kimondva vagy kimondatlanul mindhárom megközelítés valamiképpen<br />
a szocializációval hozza kapcsolatba ezt a változást. Az elmúlt évtizedek<br />
fentebb részletezett rendszerszintű folyamatai (a rendszerváltás, a globalizáció és<br />
az információs társadalom) jelentős hatást gyakoroltak a szocializáció folyamatára,<br />
azon belül leginkább a harmadlagos közegben váltottak ki azonnali hatást, és formálták<br />
a felnövekvő nemzedéket olyanná, amilyen. A harmadlagos szocializációs<br />
6 Ne felejtsük el, hogy a többváltozós statisztikai modellek esetében néhány százalékos magyarázóerő<br />
már alkalmas arra, hogy az eredményeket tudományos fórumokon megvitassák,<br />
miközben a modell a megmagyarázandók döntő részével kapcsolatban semmire sem képes.<br />
192
A jövő ifjúsága<br />
ágensek a szabadidőhöz, kortárscsoporthoz, mediatizált tevékenységekhez kötődnek,<br />
így válik érthetővé az elmúlt időszakra jellemző ifjúsági címkék konnotatív tartalma.<br />
A rendszerváltás előtti idők fiataljait a „táborok ifjúsága” jelzővel is le lehet írni.<br />
A jelző találó, ugyanis a rendszerváltás előtti időkben a szabadidős tevékenységekben<br />
domináns szerep jutott az intézményesített szabadidős tereknek. A fiatalok szabadidejét<br />
központosítva, államszocialista keretek között szervezték. Fogyasztásukat<br />
’89–90-hez közeledve a Nyugatról egyre inkább átszivárgó ízlések és a hiánygazdaság<br />
szabta keretek határozták meg. A rendszerváltást követően kialakuló kapitalista,<br />
fogyasztói társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére,<br />
a gazdasági helyzetüktől fogva a kultúrafogyasztásukig. A rendszerváltás utáni<br />
évtized és az ezredforduló után következő néhány év megrajzolta az első globális<br />
generáció karakterét, amelyet a fesztiválok, közterek és plázák ifjúságaként is körülírhatunk.<br />
Ezt a nemzedéket a globális ízléstrendek formálták, szabadidő-eltöltését a<br />
kommercializált terek jellemezték. A 2010 után következő években kristályosodik<br />
ki az új csendes generáció karaktere, amelynek ízlését és fogyasztását továbbra is a<br />
globális trendek határozzák meg, azzal a fontos különbséggel, hogy ezek minden<br />
korábbinál gyorsabban és szélesebb spektrumban érvényesülnek. A gyorsaságot és<br />
a kiterjedést a digitális kultúra hordozói biztosítják. A fizikai terek által keretezett<br />
tevékenységeknek a virtuális terek biztosítanak új formát, és kínálnak ismerős és<br />
új élményeket egyaránt.<br />
A jövőbe tekintve kulcskérdés az ifjúsági élmény demokratizálódása: azaz<br />
kiterjeszthetővé válik-e az ifjúság élménye az élettartam növekedésének és az<br />
életkort elfedő digitális világnak köszönhetően? Képesek lesznek–e a fiatalok a<br />
klímaszorongást tettekbe átfordítani, és az egyéni cselekvések mellett társadalmi<br />
cselekvéssé, generációs élménnyé formálni mindazt, amely az utóbbi néhány évben<br />
megfogalmazódott? Képessé válnak-e arra, hogy a megszaporodott információn<br />
úrrá legyenek, képessé válnak-e arra, hogy fejlesszék a társadalmi kooperációt, bizalmat<br />
építsenek, és mindezeket úgy teszik-e, hogy miközben a technológia kínálta<br />
megoldásokat használják, a valódi döntéseket nem engedik ki a kezükből?<br />
Nem tudom, de kívánom mindnyájunknak, hogy lássuk meg!<br />
193
IRODALOM<br />
Aczél, Petra (2018): A társadalmi jövőképesség fogalmi-diszkurzív koncepciója.<br />
In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség<br />
– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem<br />
Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 111–148.<br />
Andok, Mónika (2015): Médiahatások. In Aczél, Petra (szerk.): Műveljük a médiát!<br />
Budapest, Wolters Kluwer, 97–132.<br />
Angelusz, Róbert (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok.<br />
Budapest, Új Mandátum.<br />
Antal, Zsolt – Gazsó, Tibor – Kubínyi, Tamás – Pelle, Veronika (2015): Médiabefolyásolás<br />
– Az új kislexikon. Századvég Kiadó.<br />
Ádám, Szilvia – Susánszky, Éva – Székely, András (2018): Egészség- és rizikómagatartás<br />
alakulása a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében. In Székely, Levente<br />
(szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016.<br />
Kutatópont – Enigma2001, 231–268.<br />
Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2011): Adalékok a magyar ifjúságkutatás<br />
történetéhez. In Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék.<br />
Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 295–314.<br />
Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2017): A magyar ifjúságkutatás elmúlt<br />
fél évszázadának meghatározó szereplői és pillanatai. In Papp, Z. Attila (szerk.):<br />
Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás<br />
eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />
Intézet, 29–68.<br />
Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Budapest,<br />
Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.<br />
Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2009): Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest,<br />
Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet.<br />
Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2011): Arctalan (?) nemzedék. Budapest, Nemzeti<br />
Család- és Szociálpolitikai Intézet.<br />
Bauer, Béla – Szabó, Andrea – Máder, Miklós – Nemeskéri, István (2003): Ifjúsági<br />
rétegek az ezredfordulón, Új Ifjúsági Szemle, 1(1), 109–129.<br />
Beck, Ulrich (2003): A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest,<br />
Századvég Politikai Iskola Alapítvány.<br />
194
Irodalom<br />
Bell, Daniel (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere, Információs<br />
Társadalom 1(1), 3–33.<br />
Bregman, Rutger (2019): Utópia realistáknak. Budapest, Cser Kiadó.<br />
Burak, Lydia (2012): Multitasking in the University Classroom. International Journal<br />
for the Scholarship of Teaching and Learning, 6(2), 1–12.<br />
Carrier, L. Mark – Cheever, Nancy A. – Rosen, Larry. D. – Benitez, Sandra –<br />
Chang, Jennifer (2009): Multitasking across generations: Multitasking choices<br />
and difficulty ratings in three generations of Americans. Computers in Human<br />
Behavior, 25, 483–489.<br />
Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II.<br />
Az identitás hatalma. Budapest, Gondolat – Infonia.<br />
Coupland, Douglas (1991): Generation X, New York, St. Martin’s Press.<br />
Csákó, Mihály (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 13(4), 535–550.<br />
Csernicskó, István – Hires-László, Kornélia (2017): Ifjúságkutatások Ukrajnában és<br />
Kárpátalján. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar<br />
fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium<br />
– Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 171–189.<br />
Diósi, Pál – Székely, Levente (2008): Az ifjúság megismerésének alapjai. Az ifjúságkutatás.<br />
In Nagy, Ádám (szerk.): Ifjúságügy. Ifjúsági szakma, ifjúsági munka.<br />
Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum, 465–489.<br />
Ercsei, Kálmán (2017): Ifjúságkutatások Romániában 1989-et követően. In Papp, Z.<br />
Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs<br />
2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –<br />
MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 91–131.<br />
Fazekas, Anna – Székely, Levente (2016): Átmeneti ifjúkor – iskolai ifjúkor. In Nagy,<br />
Ádám (szerk.): Összebeszélünk II. Egymásra utalva. Konferenciakötet. Budapest,<br />
Pallasz Athéné Egyetem – Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai<br />
Együttműködési Tanácskozás, 135–138.<br />
Fedinec, Csilla – Vehes, Mikola (szerk.) (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem,<br />
politika, kultúra. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató<br />
Intézet.<br />
Florida, Richard (2012): The Rise of the Creative Class, Revisited. New York, Basic Books.<br />
Gábor, Kálmán (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és<br />
nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági<br />
Koordinációs Titkársága.<br />
195
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Gábor, Kálmán (2000): A középosztály szigete. Szeged, Belvedere.<br />
Gábor, Kálmán (2004): Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle 2(4), 5–24.<br />
Gazsó, Ferenc – Pataki, Ferenc – Várhegyi, György (1971): Diákéletmód Budapesten.<br />
Budapest, Gondolat.<br />
Gazsó, Ferenc – Laki, László (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág<br />
Kiadó.<br />
Gazsó, Ferenc – Stumpf, István (1992): Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest, MTA<br />
Politikai Tudományok Intézete.<br />
Giddens, Anthony (1992): Modernity and Self-identity. Cambridge, Polity Press.<br />
Guld, Ádám (2012): Az EMO. Egy kortárs stílusközösség a média kulturális tanulmányozásának<br />
tükrében. Doktori disszertáció. Pécsi Tudományegyetem.<br />
Gyurgyík, László (2013): The demographic trends of the ethnic Hungarian<br />
population of Slovakia in light of the 2011 census to the present. Minority Studies.<br />
15, 53–66.<br />
Gyurgyík, László (2014): A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től<br />
2011-ig – Különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató<br />
Intézet.<br />
Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic,<br />
and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press.<br />
Hall, Stuart (1997): A kulturális identitásról. In Feischmidt, Margit (szerk.): Multikulturalizmus.<br />
Budapest, Láthatatlan Kollégium – Osiris, 60–85.<br />
Kapitány, Balázs (2015): Ethnic Hungarians In The Neighbouring Countries. In<br />
Monostori, Judit – Őri, Péter – Spéder, Zsolt (eds.): Demographic Portrait of Hungary<br />
2015. Budapest.<br />
Karácsonyi, Dávid – Kincses, Áron (2010): Az elvándorlás hatása a kárpátaljai magyarság<br />
helyzetére. Földrajzi Közlemények 134 (1), 31–44.<br />
Katona, Katalin (1965): A lázadó fiatalok problémájához. Pedagógiai Szemle. 15/1, 49–60.<br />
Komár, Zita (2017): Generációelméletek. Új Köznevelés. 73(8–9), 14–16.<br />
Kowalski, Gerald J. (1997): Information Retrieval Systems: Theory and<br />
Implementation. Kluwer Academic Publishers Group.<br />
Ladányi, János – Szelényi, Iván (2001): A roma etnicitás „társadalmi konstrukciója”<br />
Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában.<br />
Szociológiai Szemle 11(4), 85–95.<br />
Laki, László – Szabó, Andrea – Bauer, Béla (2001): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest,<br />
Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />
196
Irodalom<br />
Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár, Tibor – Sükösd, Mihály<br />
(szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67.<br />
Mccrindle, Mark – Wolfinger, Emily (2014): The ABC of XYZ: Understanding the<br />
Global Generations. McCrindle Research Pty Ltd.<br />
Morvai, Tünde (2017): Szlovákiai ifjúságkutatások. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó<br />
kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei.<br />
Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />
Intézet, 133–150.<br />
Murányi, István (2012): Előítéletesség és demokráciaértelmezés a fiatalok körében.<br />
Educatio, 21(2), 259–271.<br />
Nagy, Ádám – Trencsényi, László (2012): Szocializációs közegek a változó társadalomban<br />
– A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média. Budapest, Ifjúságszakmai<br />
Társaság Alapítvány.<br />
Nagy, Ádám (2013a): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, Levente (szerk.)<br />
Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont, 211–229.<br />
Nagy, Ádám (2013b): Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton<br />
alapuló paradigmája. In Székely, Levente (szerk.): Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet.<br />
Budapest, Kutatópont, 38–53.<br />
Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014a): Harmadrészt. Magyar Ifjúság 2012.<br />
ISZT Alapítvány – UISZ Alapítvány – Excenter Kutatóközpont.<br />
Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014b): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012.<br />
ISZT Alapítvány – Kutatópont.<br />
Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2016): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.<br />
Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –<br />
Új Ifjúsági Szemle Alapítvány.<br />
Nagy, Ádám – Szeifer, Csaba (2016): Intézmények és folyamatok. In Elek, Tímea.<br />
(szerk.): 25 év – Jelentés az ifjúságügyről. Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai<br />
Együttműködési Tanácskozás, 133–170.<br />
Nagy, Ádám – Tibori, Timea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési<br />
és értelmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig, In Nagy, Ádám – Székely,<br />
Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai<br />
Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle<br />
Alapítvány, 400–432.<br />
Nagy, Ádám – Kölcsey, Attila (2017): Mit takar az alfa-generáció? Metszetek, 4(2)<br />
20–30.<br />
197
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Nagy, Ádám (szerk.) (2018): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás 2016. Excenter<br />
Kutatóközpont. ISBN 978-615-00-1792-1<br />
Nemeskéri, István (2001): Módszertani keretek. In Laki, László – Szabó, Andrea –<br />
Bauer, Béla (szerk): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató<br />
Intézet.<br />
Nyeste, Gábor (2003): A magyar információs társadalom időmérlege. In Lengyel,<br />
György (szerk): Információs technológiák és digitális szakadék. Kutatási eredmények<br />
– 1., Az információs technológia terjedése. BKÁE Szociológia és Szociálpolitikai<br />
Tanszék, Budapest, 67–88.<br />
Orosz, Ildikó (2012): Az ukrajnai nemzeti és nemzetiségi oktatás elmélete és gyakorlata<br />
a függetlenség első két évtizedében (1991–2011). Pro Minoritate 2012/1. 27–49.<br />
Pintér, Róbert – Székely, Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály<br />
médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In Dessewffy, Tibor –<br />
Fábián, Zoltán – Z. Karvalics, László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom<br />
digitális gyorsfényképe 3., Tárki Zrt. – Antenna Hungária Rt., 137–160.<br />
Rab, Árpád (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke. Virtuális terek, digitalizált<br />
hétköznapok. In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad.<br />
Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter<br />
Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305.<br />
Rudas, Tamás (2006): Közvélemény-kutatás. Értelmezés és kritika. Budapest, Corvina<br />
Kiadó.<br />
Rushkoff, Douglas (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton<br />
Press Communication.<br />
Somlai, Péter (2011): Nemzedéki konfliktusok és kötelékek. In Bauer, Béla – Szabó,<br />
Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti<br />
Család- és Szociálpolitikai Intézet, 25–36.<br />
Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations. The History of America’s Future,<br />
1584 to 2069. New York, William Morrow&Company.<br />
Strauss, William – Howe, Neil. (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of<br />
History Tell Us About America’s Next Rendezvous with Destiny. New York, Broadway<br />
Books.<br />
Szabó, Andrea – Bauer, Béla – Laki, László (2002): Ifjúság2000 – Tanulmányok I.<br />
Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.<br />
Szanyi-F., Eleonóra (2016): Ifjúsági helyzetkép a világban, nemzetközi kitekintés.<br />
In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012.<br />
198
Irodalom<br />
Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont –<br />
Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 9–45.<br />
Szanyi-F., Eleonóra (2018): Nemzetközi diskurzusok az ifjúságkutatásban. In Székely,<br />
Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás<br />
2016. Kutatópont – Enigma2001, 11–40.<br />
Szanyi-F., Eleonóra – Susánszky, Pál (2018): Iskolapadból a munkaerőpiacra – magyar<br />
fiatalok karrierpályaszakaszainak elemzése. In Székely, Levente (szerk.):<br />
Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont<br />
– Enigma2001, 207–230.<br />
Szántó, Zoltán Oszkár (2018): A társadalmi jövőképesség analitikus koncepciója.<br />
In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség<br />
– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem<br />
Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 13–34.<br />
Szebenyi, Péter (2001): Új korszak kezdete az európai pedagógiában: az iskolai népoktatás<br />
követelménye. Magyar Pedagógia 101(3), 393–410.<br />
Szerbhorváth, György (2017): Ifjúságkutatások Szerbiában. In Papp, Z. Attila (szerk.):<br />
Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás<br />
eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató<br />
Intézet, 151–170.<br />
Székely, Levente (2006): Másvilág. Fiatalok az információs társadalomban. Új<br />
Ifjúsági Szemle 4 (3), 35–45.<br />
Székely, Levente (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92.<br />
Székely, Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció<br />
– Civil Ifjúsági Jelentés 2006–2007. Új Ifjúsági Szemle, 6(2–3), 67–74.<br />
Székely, Levente (2013) Módszertani jegyzet. In Székely, Levente (szerk.): Magyar<br />
Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet (Kutatópont, 2013)<br />
Székely, Levente (2014a): Az új csendes generáció. In Nagy, Ádám – Székely, Levente<br />
(szerk.): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont, 9–29.<br />
Székely, Levente (2014b): Média multitasking. Az új generációk megváltozó médiafogyasztási<br />
és kommunikációs szokásairól. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti<br />
Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2014015.<br />
Székely, Levente (2017): Nagymintás ifjúságkutatások Magyarországon. In Papp, Z.<br />
Attila. (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs<br />
2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány –<br />
MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89.<br />
199
Székely Levente: <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong><br />
Székely, Levente (2018a): A generációk megközelítése és önreflexiója. Médiapiac<br />
15(3–4), 12–14.<br />
Székely, Levente (2018b): Nyelvében él? – Külhoni magyar fiatalok nemzeti kötődése.<br />
Kisebbségi Szemle, 3(3), 75–102.<br />
Székely, Levente (szerk.) (2018c): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar<br />
Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001.<br />
Székely, Levente – Aczél, Petra (2018): Magyar világ 2.0 – fiatalok és az újmédia. In<br />
Székely, Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság<br />
Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001, 351–386.<br />
Székely, Levente – Benczes, Réka (2019): Forever young senior. Generációs percepciók.<br />
In Ványi, Éva (szerk.): Múlt-jelen-jövő: a Társadalomtudományi és Nemzetközi<br />
Kapcsolatok Kar 30 éve. Budapesti Corvinus Egyetem, 68–78.<br />
Székely, Levente – Csécsi, Réka (é.n.): Háló nélkül. A digitális világ páriái. Kézirat.<br />
Székely, Levente – Szabó, Andrea (szerk.) (2017): Ezek a mai magyar fiatalok! A Magyar<br />
Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei. Új Nemzedék Központ.<br />
Székely, Levente – Szabó, Andrea – Szanyi, F. Eleonóra – Ruff, Tamás – Pillók,<br />
Péter – Bauer, Béla (szerk.) (2017): Gyorsjelentés a Kárpát-medencei fiatalokról.<br />
Új Nemzedék Központ.<br />
Taleb, Nassim Nicholas (2007): The black swan: the impact of the highly improbable.<br />
Random House, New York.<br />
Tapscott, Don (1997): Growing up digital: The rise of the net generation. New York:<br />
McGraw-Hill, Inc.<br />
Tari, Annamária (2010): Y generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani<br />
összefüggések az információs korban. Jaffa Kiadó, Budapest.<br />
Trencsényi, László (2007): Az iskola funkcióiról a nevelési intézmények történeti<br />
rendszertanában. In Kiss, Éva (szerk.): Pedagógián innen és túl. Pécs – Veszprém,<br />
Pannon Egyetem – Pécsi Tudományegyetem.<br />
Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Cserépfalvi.<br />
Z. Karvalics, László (2007a): Information society – what is it exactly? The meaning,<br />
history and conceptual framework of an expression. In Pintér, Róbert (ed.):<br />
Information society – coursebook. Gondolat – Új Mandátum, 29–46.<br />
Z. Karvalics László (2007b): Információs társadalom – a metakritika hiábavalósága<br />
és gyötrelmessége. Információs Társadalom, 7(4), 107–123.<br />
200
Irodalom<br />
Wirtz, Bernd W. (1999): Convergence processes, value constellations and integration<br />
strategies in the multimedia business. The International Journal on Media Management,<br />
1(1), 14–22.<br />
A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 terepmunka jelentései.<br />
201
Az ifjúság megértése folyamatos kihívást jelent a társadalom (az idősebbek)<br />
számára. A régmúltba visszatekintve és napjainkban is rendre sommás<br />
megállapításokkal találkozunk, mondván: ilyenek vagy épp olyanok „ezek<br />
a mai fiatalok”. És nem csupán a hétköznapi gondolkodás, de sokszor a tudományos<br />
megközelítés is hajlamos a velős megállapításokra az ifjúsággal<br />
kapcsolatban. No, de milyenek is valójában a fiatalok, és milyenek lesznek<br />
a jövőben? A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> pont erre a kérdésre keresi a választ.<br />
Az ezredfordulón indult nagymintás kutatássorozat eredményeire támaszkodva<br />
a <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> megkísérli összefoglalni mindazt, amely az ifjúságkutatásból<br />
következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság.<br />
Összegzi a jelentősebb magyar vonatkozású elméletek tanulságait<br />
és médiaelemzés segítségével bemutatja az ifjúság médiaképét.<br />
A <strong>Szürke</strong> <strong>hattyúk</strong> trendeket mutat be, egyúttal pillanatképként szolgál<br />
a gyorsan változó világ ifjúságáról, de több is kíván lenni ennél.<br />
Gondolkodásra ösztönöz társadalomról, a jelen és a jövő ifjúságáról.<br />
Székely Levente egyetemi oktató és kutató.<br />
Kutatási érdeklődése fókuszában az ifjúságügy<br />
és a generációk, a médiafogyasztás, ezen belül<br />
az újmédia, az információs társadalom állnak.<br />
A nagymintás ifjúságkutatás szakmai vezetője.<br />
2020-ban, a kutatás következő hullámában<br />
12 ezer 15–29 éves magyarországi és külhoni<br />
magyar fiatallal készül kérdőíves interjú.<br />
2990 Ft