Szürke hattyúk

SZÉKELY LEVENTE 

SZÜRKE 

HATTYÚK

Hunornak, Aisának, Regének és Kevének

Székely Levente Szürke Hattyúk 

© Székely Levente 2020 

Kiadja az Enigma 2001 Kiadó, Budapest. 

A kötet megjelenését a Tükörterem Egyesület támogatta. 

ISBN 978-615-81136-1-8 

Borítóterv Kötél Kinga 

Lektorálás Rab Árpád, Szabó Andrea 

Olvasószerkesztés Dömötör Ágnes 

Nyomdai előkészítés Hajdú Zita 

Nyomás és kötés Robinco Kft.

SZÜRKE 

HATTYÚK 

2020

Tartalom 

A szürke hattyúkról .................................................................................................. 6 

Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai ........................................................ 10 

Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon .................................... 64 

Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből ..........112 

Ifjúsági tematika a magyar médiában ................................................................150 

A jövő ifjúsága .....................................................................................................182 

Irodalom ...............................................................................................................194

A szürke hattyúkról 

„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz” – mondja Sándor 

György humorista (saját maga szerint humoralista), összefoglalva mindannyiunk 

keserédes gondolatait ifjúságunkról és a jövő fiataljairól. Ifjúságról elmélkedni nosztalgia, 

helyzetértékelés és profetikus tett egyben. 

Mint gyakorló szülőt és mint az ifjúsággal foglalkozó kutatót már jó ideje foglalkoztat, 

hogy mit várhatunk a mai fiataloktól, miként fogják formálni a világot. 

Persze az ifjúságot a jövőhöz kötni (és fordítva) közhely. Ha a néhány évtizeddel 

ezelőtti világra gondolunk, szinte szemünk előtt menetel a zászlókat lobogtató, 

előreszegett állú és eltökélt tekintetű ifjúság a dicsőséges jövőbe. A diadalittas arcok 

jövőképe a fejlődő, gépesített, kiszámítható világ. A mába érkezve elmaradnak a 

zászlók, az előreszegett állakat és eltökélt arcokat képernyőkbe révedő tekintetek 

váltják fel, és az sem biztos, hogy az irány a jövő. Napjainkban a korábban istenített 

fejlődés egyre gyakrabban kérdőjeleződik meg, a gépet legalább annyira kárhoztatjuk, 

mint amennyire dicsőítjük, míg a kiszámítható világ illékony ábránddá lett, 

amely után egyre inkább vágyakozunk. Mindeközben objektív mércével mérve az 

anyagi lehetőségeink egyre jobb életet biztosítanak számunkra, és mégis általános 

elbizonytalanodást tapasztalhatunk magunk körül. 

6


Sőt bizonytalan világban élünk. A huszonegyedik század embere számára a bizonytalanság 

az élet velejárója. A modern ember, aki levetkőzte a mágiát, és magára 

öltötte a tudomány hófehér köpenyét, napjainkban épp zavartan szemléli az 

uralma alá hajtott természet megváltozott működését, és keresi a választ az olyan 

fojtogató kérdésekre, mint a klímaváltozás okozta természeti, gazdasági és társadalmi 

változások. És miközben keresi a választ, a válságok ütemére kapkodja a fejét: 

pénzügyi-gazdasági világválság, globális terrorizmus okozta biztonsági válság, 

migrációs válság… 

A felvilágosodás legfontosabb gondolata, hogy a világ megismerhető, és a tudás 

forrása a megfigyelés és a tapasztalat. De vajon a megfigyelés és a tapasztalat alapján 

megismerhető-e a jövő? A mindennapi gondolkodásunk alapján azt mondhatnánk, 

hogy ha a megfigyeléseink rendre igazolják a feltevésünket, akkor a feltevésünk 

helyes. Előfordul azonban, hogy bármilyen biztosak vagyunk valamiben, mégsem 

az történik, amit várunk. Ilyenkor igencsak meglepődünk, mint az első felfedezők, 

akik Ausztráliában hattyúkkal találkoztak. 

A hattyú fehér (a holló meg fekete 1 ), efelől semmi kétségük nem lehetett a felfedezőknek, 

azonban látva az ausztrál hattyúkat – amelyek feketék voltak –, szembesültek 

azzal, hogy megdőlt a mindaddig fennálló igazság. A fekete hattyúk következtetéseink 

bizonytalanságára tanítanak, hiszen bárhány példát is sorolunk fel 

bizonyítandó állításainkat, mindig jöhet egy újabb, amely azt megcáfolja. Mindez 

azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatokból kiinduló, a jövőre vonatkozó 

előrejelzés bizonytalan. Ausztrália felfedezése előtt az a tényállítás, hogy a hattyú 

fehér, minden kétséget kizáróan értelmes és igaz állításnak tűnt, ugyanis számtalan 

tapasztalat igazolta. Majd egyik pillanatról a másikra ez az állítás megdőlt. 

Nicholas Nassim Taleb nagy sikerű könyvének is azt a címet adta: A fekete hatytyú 

2 . Taleb szerint a fekete hattyúhoz hasonlítható jelenségnek három alapvető 

ismérve van: egyrészt nagymértékben eltér a megszokott tapasztalatoktól, azaz váratlan; 

másrészt következményei óriási horderejűek; és harmadrészt utólag találunk 

rá magyarázatot, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy előre láthattuk volna. Taleb 

1 Faludi Ferenc egyik fordításában így találkozunk ezzel: „Ezek a példák oly ritkák, mint a fejér 

holló és a fekete hattyú.” (Darell, W. [1748]: Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott 

nemes asszony. Utóbb pedig a hadi és udvari embereket néző közbeszédek. Nagyszombat.) Nem 

csupán fekete hattyú, de fehér holló is létezik, bár tényleg nagyon ritka. Abban az esetben 

láthatunk ilyet, ha a madár pigmenthiányos, így tollazata hófehér, lába és csőre rózsaszín. 

2 Taleb, N. N. (2007): The black swan: the impact of the highly improbable. Random House, 

New York. 

7

Székely Levente: Szürke hattyúk 

számos példával illusztrálja a fekete hattyú jelenségét a gazdasági világválságon 

kívül, ilyen például az internet megjelenése, Harry Potter az irodalomban vagy a 

Szovjetunió összeomlása stb. 

Az ilyen, nem várt események (vagy a várt események elmaradása 3 ) „fekete 

hattyúk” tehát, amelyek alaposan felforgatják a világot. A kockázattársadalom 

(Beck, 2003) magában hordozza a fekete hattyú jelenségét. Az információk előtérbe 

kerülése (vö. információs társadalom) nem hozza magával a jövőre vonatkozó 

becslések érvényességének növekedését. A megnövekedett információmennyiség 

ellenére tehát továbbra sincs könnyű dolgunk, ha a ma ifjúságáról gondolkodunk. 

Az empirikus adatok alapján (ld. a későbbi fejezetekben) fehér hattyúkat várunk, 

azonban nem tudhatjuk biztosan, hogy a mai fiatalok nem írják-e újra teljesen 

azokat a szabályokat, amelyek alapján a világunk működik. Pont úgy érezhetjük 

magunkat, mint aki elcsatangolt hattyúfiókát lát, amely jó eséllyel fehér hattyú fiókája 

– legalábbis felénk –, de éppen lehet fekete hattyúé is, hiszen mindkét madár 

kicsinye szürke. 

A lassan szárnyat bontó szürke hattyúkat figyeljük tehát, és próbáljuk kitalálni, 

hogy felnőve belesimulnak-e a társadalom szövetébe, vagy újraszövik az egészet. 

3 Fekete hattyú az olyan esemény is, amelynek bekövetkezése biztosnak, kiszámíthatónak látszik, 

azonban mégsem következik be. Gyakran emlegetett példa az információs társadalom 

kiszámíthatatlanságának illusztrálására az SMS és az MMS története. Az első mobiltelefonok 

fejlesztésekor a rövid szöveges üzenetekkel kapcsolatban azt várták, hogy kevésbé lesznek 

népszerűek, hiszen ki küldene szöveges üzenetet, amikor beszélhet is telefonon bárhonnan, 

a mobilitás volt ugyanis a mobiltelefonok relatív előnye a vezetékes telefonokkal szemben. 

A következmény ismert, az SMS a mobiltelefonok rendkívül népszerű szolgáltatása lett, épp 

ezért várhattak sokat a fejlesztők az MMS beépítésétől, hiszen mint tudjuk, „egy kép többet 

mond ezer szónál”. Az MMS fogadtatása ugyanakkor meg sem közelítette a várakozásokat, 

az azonnali üzenetküldő szolgáltatások felülírták az MMS-t. 

8


9

Az első és a minden 

– az ifjúkor folyamatai 

Az ifjúsági életszakasz az a kitüntetett korszaka az emberi életnek, amikor szinte 

minden, ami fontos, megtörténik velünk. Legalábbis így volt régen. Az ember 

megszerezte a legmagasabb iskolai végzettségét, megkezdte a keresőtevékenységét, 

a származási családból nemző családba lépett át, elköltözött a szüleitől, családot 

alapított és gyermekeket vállalt. Az élethelyzet és az életmód megváltozása egyben 

az identitás kifejlődését és megszilárdulását is jelentette. Az ifjúsági életszakasz jól 

meghatározható módon az ember tizen- és huszonéveire korlátozódott, és a felnőtt 

életbe való belépéssel végérvényesen lezárult. Mindez azonban az utóbbi évtizedekben 

– a magyar viszonylatokat tekintve is – alapvetően megváltozott. 

Manapság nehezen lehetne kijelenteni, hogy a húszas éveink végére befejezzük a 

tanulmányainkat. Nem csupán a lifelong learning folyamatos önfejlesztést hirdető 

trendje, hanem az iskolapadban töltött idő meghosszabbodása és a kényszerű – vagy 

akár önkéntes – pályamódosítások is arra utalnak, hogy az elhúzódó és széttöredezett 

iskolai életutak felváltják a korábbi lineáris modellt, amelyben a tanulás 

időszakát egyből követte a munkával töltött életszakasz. 

Lényegi elemeit tekintve hasonló trendeket figyelhetünk meg a származási és 

a nemző család közötti átlépés esetében is. A korábbi stabilitást, amely a család 

10

Az első és a minden – az ifjúkor folyamatai 

intézményét jellemezte, megingatja a belső konfliktusok láthatósága (pl. válások), 

illetve az együttélés számos különböző új formája, amelyek – legalábbis látszólag – 

ugyanúgy kielégítik az igényeket, és mégis kevésbé köteleznek el. 

Meglátásom szerint mindennek hátterében két tényező állhat. Egyrészt a kivárás 

taktikája, amely a világ bizonytalanságára adott válaszként fogható fel. Másrészt 

az elköteleződés tudatos elutasítása, amely szintén logikus stratégia a változékony 

viszonyok, a kiszámíthatatlanság világában. Ott, ahol néhány év alatt egész iparágak 

alakulnak át gyökeresen, nehéz évtizedekre szakmát választani. Ott, ahol a 

család struktúrája képlékennyé vált, az együttélési formák és a hozzájuk kapcsolódó 

értékek sokfélesége csábít, nehéz egy életre elköteleződni. Ott, ahol magunk is a 

kiszámíthatatlanság folytonos szorongásában, a (vélt vagy valós) lehetőségek csábító 

kavalkádjában élünk, nehéz döntésre jutni, hogy mit tanuljunk, kik legyünk, kit 

válasszunk. Az elmúlt száz évben a várható élettartam jelentősen megnövekedett, 

és ezzel párhuzamosan az életminőség is drasztikusan javult (1820-ban a Föld teljes 

lakosságának 84 százaléka élt mélyszegénységben, 1981-ben 44 százalék, 2018-ban 

ugyanez 10 százalék alatt), az ipari forradalom után 250-szeresére nőtt a világgazdaság 

(Bregman, 2019). Gyökeresen alakult át világunk, ami egyszerre hordozza 

magában a kiszámíthatatlanságot, a katasztrófaveszélyt és a bőség lehetőségét. 

Rendszerszintű változások 

A mai viszonyok az olyan jelentős és egymásra épülő, rendszerszintű változások 

következményei, mint a rendszerváltás, a globalizáció és az információs társadalom. 

E folyamatok önállóan is erős narratívát jelentenek, és bár a változásoknak más-más 

területére helyezik a hangsúlyt, egyaránt értelmezhetők gazdasági, társadalmi és 

kulturális vonatkozásban is. 

A gazdasági alrendszert tekintve a rendszerváltás a szocialista tervgazdaság helyébe 

a kapitalista modellt hozta, míg a globalizáció a globális viszonyokba való 

betagozódást, az információgazdaság pedig az információalapú termelés és fogyasztás 

logikáját. A társadalmi struktúrát tekintve a rendszerváltás a társadalmi 

különbségek növekedését, az új gazdasági elit kiemelkedését és más csoportok tartós 

leszakadását, a globalizáció az önmagukban létező közösségek megszűnését, valamint 

a mobilitási folyamatok felerősödését hozta, míg az információs forradalom a 

nem lokalitáson alapuló közösségek szervezése mellett, a meglévő törésvonalakon 

11


új, digitális megosztottságokat épített. A kulturális alrendszerben a rendszerváltást 

követően kiépültek a demokratikus folyamatok, megerősödtek a fogyasztói társadalom 

értékei, a globalizáció a neoliberalizmus ideológiáját terjesztette ki, míg az 

információs társadalom paradigmája a digitális kultúra megjelenéséhez vezetett. 

A rendszerváltás hatásai 

Magyarországon és a volt szocialista országokban a rendszerváltás a makrofolyamatokat 

és a mindennapi élet mikroterületeit egyaránt átalakította. A gazdaság 

szerkezetváltása, a munkaerő kapitalista kihasználása a teljes foglalkoztatás 

megszűnését, a keresetek reálértékének csökkenését, a munkanélküliség állandósulását 

eredményezte. A rendszerváltás és az azt követő néhány év munkapiaci 

sokkja, amikor közel másfél millió munkahely szűnt meg, a munkaképes korúak 

közül elsősorban a legidősebbeket és a legfiatalabbakat érintette. Így az ifjúság nagyobb 

részének a rendszerváltás nem lehetőséget, hanem további nehézségeket 

hozott. Az ifjúság problémáinak nem az 1989–1990-ben zajló szerkezetváltás volt 

a fő oka, hanem a már az államszocializmus utolsó évtizedében kiteljesedő gazdasági 

válság, illetve az állam esélyteremtő képességének csökkenése, ezáltal – a 

családi erőforrások nagyobb szerepéből következően – a különbségek növekedése. 

A rendszerváltás ifjúsága forráshiányos szocialista oktatási rendszerben tanult és 

szerezte meg végzettségét, majd tapasztalta meg a kapitalista munkanélküliséget a 

teljes társadalom munkanélküliségi átlagán felüli mértékben. Gazsó és Laki (2004) 

szerint összességében az újkapitalizmus egyik legnagyobb vesztese az ifjúság lett. 

Megállapításukat az ifjúsággal foglalkozók általában megerősítik (Bauer et al., 2011). 

Az első nagymintás ifjúságkutatás adatbázisán végzett, az ezredforduló ifjúságának 

rétegződését bemutató munkában a rendszerváltozás hatásai állnak középpontban 

(Bauer et al., 2003). A többváltozós statisztikai eljárás (klaszteranalízis) 

alapján képzett csoportok egyike a rendszerváltás nyertesének, a másik csoport 

a vesztesének, míg a harmadik csoport köztes helyzetűnek tekinthető. A csoportosításból 

kiderül, hogy a lakóhely urbanizáltsága fontos paraméter. A falvakban 

élő fiatalok gyakran kerültek a vesztesek közé (deprivált falusi férfiak; perspektíva 

nélküli falusi tanulók; hagyománytisztelő, deprivált falusi nők; perspektívátlan, 

pénzhajhász falusi férfiak; tradicionális, vallásos falusi nők). 

Összességében a nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a 

fiatalok tartósan negatívan ítélik meg „az elmúlt évtized” történéseit. Igaz ez mind a 

család, mind általában a társadalom tekintetében, de az ország gazdasági helyzetével 

12


kapcsolatban is. A 2000 és 2012 között felvett négy hullám adataira tekintve láthatjuk, 

hogy a millennium idején az ország gazdasági helyzetét majd minden második 

fiatal (45 százalék), általában az életszínvonalat 58 százalékuk látta rosszabbnak, 

összehasonlítva a tíz évvel azelőttivel. A gazdasági helyzet javulásának, az uniós 

integráció megvalósulásának nyomait láthatjuk a 2004-es javuló adatokban, majd 

a kiábrándultságot és a globális pénzügyi, majd gazdasági válság hatásait a 2008-as 

és a 2012-es válaszokban. A 2016-os kutatás eredményei pozitív változást jeleztek a 

fiatalok múltszemléletében. 2012-höz képest jelentősen növekedett azok aránya, akik 

kifejezetten pozitívnak látják az elmúlt tíz évet, és nagymértékben csökkent azoké, 

akik szerint romló tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet. Az ezredforduló óta 

eltelt tizenhat év adataira a fókusz tágításával úgy is tekinthetünk, hogy azokból egy 

alapvetően pozitív tendencia olvasható ki, amelyet időlegesen félbeszakított a válság 

okozta kiábrándultság, ám a javuló trend a válságot követően visszatért. A javuló 

tendencia ellenére a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket alapvetően semlegesként, 

de inkább – elsősorban az anyagi biztonság szempontjából – negatívan ítélik meg 

a fiatalok. A kérdéskört részletesebben vizsgáló 2012-es adatok tanúsága szerint a 

vizsgált tíz szempont közül hét esetében találták jobbnak az előző (azaz a Kádár-) 

rendszert, mint a mostanit. Ezek jórészt olyan szempontok, amelyek a kiszámíthatóságot, 

a mindennapi anyagi biztonságot jelenítik meg. Azon szempontok esetén, 

amelyek nem ebbe a körbe tartoznak, úgymint a felsőoktatásban való részvétel 

lehetősége, a szabadságjogok vagy a szórakozási lehetőségek, a mostani rendszer 

megítélése a kedvezőbb. 

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalata, hogy a rendszerváltás előtti kiszámíthatóság 

azon fiatalok gondolatvilágában is tovább él, akik maguk nem emlékezhetnek 

rá, hiszen nem éltek még, vagy túl fiatalok voltak ahhoz, hogy összetett 

benyomásaik legyenek. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de valójában a fiatalok értékelése 

egy olyan konszenzusos társadalmi véleményt tükröz vissza, amely valós 

tapasztalatokon alapul, hiszen a rendszerváltás előtti években ténylegesen jobbak 

voltak a munkához, lakáshoz jutás lehetőségei, és nagyobb volt a szociális biztonság. 

A gyermekek és fiatalok helyzete már nem ennyire egyértelmű, a pozitív megítélést 

azonban mindenképpen magyarázhatja, hogy a rendszerváltást követő éveket a 

fiatalabb korosztályok szenvedték meg leginkább (Gazsó – Laki, 2004). 

Habár az olyan demokratikus értékek, mint a szabadságjogok, a mostani rendszerben 

jobban érvényesülnek, a demokrácia csak a 15–29 évesek valamivel több 

mint fele szerint jobb minden más politikai rendszernél. A megkérdezettek har- 

13


mada kívül helyezi magát a demokratikus-diktatórikus politikai berendezkedés 

szembenállásán, illetve azt viszonylagosként értelmezi. Érdemes megjegyezni, hogy 

a fiatalok gondolataiban a demokrácia fogalma nem koherens, sokszor a „demokratikus 

értékek jelentőségét fel sem ismerik” (Murányi, 2012:271). 

Globalizációs trendek 

A vállalatok és a pénzpiacok átszerveződésének eredményeképpen kialakuló globalizáció 

nem a gazdaság saját terméke, hanem a piacok érdekében fellépő pénzügyi 

intézményeké és kormányoké (Castells, 2006). A globalizáció összekapcsolódás, 

kulturális homogenizáció, a globális ízlések, vagy ahogy Hall (1997) mondja: 

a kulturális hibridek kialakulásának világa. A globalizáció olyan folyamat, amely 

az egész világra vonatkozik, nincs tekintettel a nemzeti határokra, új módon köt 

össze közösségeket. 

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói 

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági 

helyzetüknél fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. Habár a magyar piacgazdaság 

fejlettségében elmarad a nyugati országokétól, így a magyar fiatalok pénztárcája is 

soványabb európai társaikénál, a kínálati oldalon több a hasonlóság, mint a különbözőség: 

ugyanazok a világmárkák, nagyon hasonló, jól körülhatárolható igények, 

hasonló trendek, ám gyökeresen eltérő lehetőségek jellemzők (Székely, 2008). Somlai 

(2011) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével 

globális sztenderdek alakítják. Már a kilencvenes években is a média irányította a 

(szub)kultúraképzést, napjainkban már „lappangási időszak” sincs – az azonnaliság 

a jellemző, amelyet alapvetően a posztmodern médiakörnyezet tesz lehetővé 

(Muggleton alapján Guld, 2012). 

A globalizáció hatásait Magyarországon leginkább a fogyasztás, azon belül a 

médiafogyasztás területén érhetjük tetten. Már a nagymintás magyarországi ifjúságkutatások 

korábbi hullámai is részletesen foglalkoztak a fiatalok médiafogyasztásával 

és azon belül az internet szerepével (Bauer – Szabó, 2005). Általában 

megfigyelhető, hogy a nagymintás ifjúságkutatások célcsoportjának tekintett 

15–29 éves korcsoporton belül is jelentős különbség van az egyes korosztályok között. 

Mindazonáltal a magyarországi 15–29 éves fiatalok már egy évtizeddel ezelőtt 

is egységes és megkülönböztetett helyzetben voltak. Ez a különleges helyzet világosan 

megmutatkozott a nemzetközi hozzáférési és használati indexekben, ahol 

Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepelt, ugyanakkor 

14


a korosztályos bontások szerint az ifjúság már egy évtizede is együtt mozgott a 

globális trendekkel (Székely, 2007). Mindez az addig ismert médiastruktúra átalakulását 

tette kézzelfoghatóvá. „A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek, 

a változást a fiatalok eltérő médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet 

szerepének növekedése elsősorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt 

komolyan veendő konkurenciát” (Székely, 2007:90). Ami egy évtizede még konkurenciát 

jelentett, ma már az uralkodó médiumot jelenti, a legfrissebb nagymintás 

ifjúságkutatásból kiderül, hogy a napi internetezők aránya jelentősen meghaladja 

a napi tévénézőkét. 

Már egy évtizeddel ezelőtt is látható volt, hogy a változás nem csupán a fogyasztási 

szokásokban következik be, de a fejekben is. A médiumok (könyvek, televízió, 

rádió és nyomtatott lapok) fontosságának megítélésével kapcsolatban általában 

megfigyelhetők kisebb-nagyobb különbségek a fiatalok és az idősebbek között. 

Mindazonáltal az internet fontosságának megítélése a leginkább szélsőséges, 

a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az idősebbek, olyannyira, 

hogy az életkort tekintve szinte tökéletes linearitásról beszélhetünk (Székely, 2006). 

A mából visszanézve megállapíthatjuk, hogy az internet szerepének felértékelődése 

már egy évtizede tudatosult. Az azóta eltelt időben az internetnek mint információforrásnak 

a fontossága – méréseink szerint – tovább növekedett, míg a hagyományos 

média – a televízió kivételével – erőteljesen veszített fontosságából. Az 

internet információforrásként – és tegyük hozzá, a szórakozás forrásaként – való 

felértékelődése a tér és az idő szerepének átértékelésével egyben a globalitásnak is 

a jelképe. Ugyan a globalizáció nem az internettel indult, és hatása nem csupán az 

Y generációra és a fiatalabbakra terjed ki, de globális szocializációs közegként innen 

számítva értékelhetjük. 

A globalizáció a fiatalok számára is kézzelfogható formában jelent meg az uniós 

csatlakozással. Az (érzékelt) egzisztenciális problémák ellenére 2000-ben a még 

az európai integráció legfontosabb része előtt álló ország ifjúsága meglehetősen 

bizakodó volt. A fiatalok kétharmada az uniós csatlakozástól inkább javulást várt, 

mindössze a megkérdezettek 3–4 százaléka számított egyértelműen negatívumokra, 

a többség egyértelműen pozitív vagy vegyes várakozásokkal volt jellemezhető 

(Laki et al., 2001). 

A nagymintás ifjúságkutatás legfrissebb eredményeiből – összehasonlítva a 

korábbi hullámokkal – kiderül, hogy a fiatalok 2016-ban tekintettek legkevésbé 

negatívan a jövőre. A család és az ország jövőbeli helyzete, illetve az emberek jövő- 

15


beli életszínvonala 2000-ben a megkérdezettek ötöde-negyede számára borúsnak 

látszott. Nyolc évvel később közel minden második fiatal fogalmazott úgy ezekben 

a kérdésekben, hogy várhatóan romlani fog a helyzet, míg 12 évvel az ezredforduló 

után a megkérdezettek közel hattizede vélekedett így. 2016-ban óriási fordulatot tapasztalhatunk 

minden vizsgált kérdés esetében: töredékére esett vissza a szkeptikus 

jövőképpel bíró fiatalok aránya. Arra a kérdésre, hogy „ha a jövőre gondol, mit tart 

valószínűnek, a következő tíz évben hogyan fog alakulni a család helyzete?”, 2016-ban 

14 százalékuk válaszolt úgy, hogy romlik majd, míg 2012-ben 51 százalék. Hasonló a 

helyzet az ország jövőbeli helyzetének, illetve az emberek jövőbeli életszínvonalának 

megítélésével, előbbi esetében 2016-ban 18 százalék volt pesszimista, míg 2012-ben 

58 százalék, utóbbi esetében a 2016-os 22 százalék és a 2012-es 59 százalék mutatja 

a különbséget. 

Információs trendek 

Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet – amelyet Bell (2001) posztindusztriális 

társadalomnak, vagy Castells (2006) hálózati társadalomnak, mások információs 

társadalomnak neveznek – az egész világot áthatja és alakítja, gazdasági, társadalmi 

és kulturális dimenzióban egyaránt 1 . Wirtz (1999) az ipari forradalommal 

kezdődő időtávot vizsgálva megállapítja, hogy az információs társadalom megszilárdulása 

beleillik a Kondratyev-ciklusba. A hálózati társadalom paradigmikus jellegét 

mutatja, hogy Castells (2006) szerint mind a biológiai, mind a társadalmi életciklus 

ritmusa megbomlik (pl. kitolódó gyermekvállalás, hosszú időskor). Ebben a szerkezetben 

az infokommunikációs technológiák jelentik a legfontosabb fizikai erőforrást, 

míg az emberi tudás a legfontosabb humán tényező és az információ a legfontosabb 

jószág. Az információs korszak egyedi kultúrája a digitális kultúra. A digitális kultúra 

elmúlt negyedszázadának magyarországi történetét tekintve öt nagyobb szakaszról 

beszélhetünk: 1. Hőskorszak (1990–1995); 2. Modemes korszak (1995–2000); 

3. A web 1.0 kora (2000–2005); 4. A szélessávú internet kora (2005–2010); 5. Poszt-PC 

korszak (2010–) (Rab, 2016). Az infrastrukturális fejlődés mögött alapvető viszonybéli 

változásokat is rögzíthetünk a nagyjából egy emberöltőnyi idő alatt. Míg koráb- 

1 Az információs társadalom mérhetőségének két fontos pillére (1) az interkonnektivitás, amely 

a kölcsönös összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás, 

amely a vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében 

egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti) lélektani határt határoz meg (Z. Karvalics, 2007a). 

16


ban a digitális kultúra másodlagos volt, és a hagyományos kultúra online leképeződését 

jelentette pusztán, ma már jellemzően a digitális kultúra termékenyíti meg és 

alakítja át a hagyományos viszonyokat. Ennek nyomait látjuk a makrostruktúrában 

pl. a média átalakulásában, de a mikrovilágban, így a mindennapi tevékenységeinkben 

egyaránt. 

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt Magyarországon is regisztrálhattuk az internet 

szerepének felértékelődését, elsősorban a fiatalok körében. A World Internet 

Project 2004-es magyarországi adatait vizsgálva megfigyelhettük, hogy a televízió 

uralta médiafogyasztás két, egymásra épülő kihívással találkozott: az egyik az internet 

jelensége általában, a másik az új generációk belépése. Az internethasználók 

médiafogyasztásában már az ezredfordulót követően sem a televízió dominált, 

a tájékozódásban és a szórakozás tekintetében is felzárkóztak a világháló tartalmai. 

Ugyanekkor egy fontos életkori töréspontot is megfigyelhettünk: a 70-es évek végén 

születettek és fiatalabbak médiafogyasztása mind az adott médium előtt-mellett 

eltöltött időt, mind a fogyasztás gyakoriságát tekintve lényegesen különbözik – sok 

esetben az addigi uralkodó elképzeléseket meghazudtolva – az idősebb korosztályokétól 

(Pintér – Székely, 2006). Ez a töréspont a digitális korban szocializálódott 

Y generáció számításának 2 korszakhatára is egyben. 

A fenti korszakolásra tekintve is láthatjuk, hogy rövid idő alatt is jelentős változások 

következtek be, amelyek nem hagyták érintetlenül az ifjúságot (sem). Az 

ezredfordulót követő években, bár a televízió szerepe továbbra is meghatározó volt 

(2016-ban a fiatalok többsége rendszeresen nézett televíziót), az internetezés egyre 

fontosabb médiummá vált. 2016-ban a fiatalok 88 százaléka internetezett naponta, 

amely arány magasabb, mint a teljes népességben látható 80 százalék 3 . Hasonlóan 

a használathoz az otthoni hozzáférés is folyamatosan nőtt az elmúlt években. Az 

ezredfordulón mindössze a 15–29 évesek egytizede (9 százalék) fért hozzá a világhá- 

2 A generációknak többféle meghatározása létezik, elsősorban az amerikai társadalomra vonatkozóan. 

Magyarországon az empirikus (médiafogyasztási) adatok alapján az alábbi generációs 

besorolás ismert: veteránok, akik 1938-1939 előtt születtek; a baby boom nemzedéke 

az 1940-1941 és 1968-1969 között születetteket jelenti; az X generáció tagjai 1970-1971 és 

1978-1979 között születtek; az Y generáció, akik 1980-1981 és 1992-1993 között születtek, míg 

a Z generáció az 1994-1995 után születetteket jelenti. 

3 Az ITU (International Telecommunication Union) 2016-ra vonatkozó 2017-es jelentése 

(Measuring the Information Society Report) alapján. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/ 

Documents/publications/misr2017/MISR2017_Volume1.pdf 

17


lóhoz az otthonában, míg 2016-ban már közel kilenctizedük (87 százalék). Érdemes 

megfigyelni, hogy 2016-ra az otthoni internet-hozzáférések megkezdték leválásukat 

a korábbi hordozójukról, a számítógépekről, és már több internetkapcsolat található 

a fiatalok otthonaiban, mint számítógép (Székely – Aczél, 2018). 

A nagymintás ifjúságkutatások tapasztalatait összegezve Nagy (2013a) megállapítja, 

hogy a fiatalok esetében kevésbé beszélhetünk szabadidő-társadalomról. 

A nem intézményesített fiatalkori szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus 

média, így a „képernyő-társadalom” meghatározás sokkal jobban illik a mai 

fiatalokra, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök 

képernyői előtt töltik (vö. Rushkoff, 2006; képernyőnemzedék). És ezek közül egyre 

nagyobb teret kapnak a digitális kultúra eszközei: a legfrissebb adatokból kiolvasható, 

hogy a napi internetezők aránya (88 százalék) már jelentősen meghaladja a 

napi tévénézők arányát (63 százalék). 

Magyar ifjúságelmélet és nemzetközi beágyazódás 

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szakirodalomban két olyan keretrendszer 

formálódott, amelyek értelmezési kereteket biztosítottak az ifjúsági vonatkozású 

elméleti munkákhoz, empirikus kutatásokhoz és köztük a nemzetközi összehasonlító 

vizsgálatokhoz. Ez a két kiemelt tematika az élethelyzet bemutatásán alapuló 

„átmenet” diskurzusa és az életmódot középpontba helyező ifjúsági „kultúra” diskurzusa 

(Szanyi, 2018). 

A nemzetközi diskurzusokba többé-kevésbé illeszkedő vagy onnan táplálkozó, 

de kifejezetten magyarországi vonatkozású narratívák közül három fontosabb 

emelhető ki Nagy és Tibori (2016) szerint, amelyek a következők: az ifjúsági korszakváltás 

elmélete (Gábor, 2004), az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) és az új 

csendes generáció paradigmája (Székely, 2014a). Ezek az elméletek nem ugyanazon 

dimenziók mentén beszélnek a fiatalokról: az ifjúságügy narratívája arra igyekszik 

választ találni, hogy kik a fiatalok, az új csendes generáció arra koncentrál, hogy 

milyenek, az ifjúsági korszakváltás elmélete leginkább a miértre keresi a választ. 

Ugyanakkor a modellek mindegyike kapcsolható a nemzetközi diskurzusokhoz, 

az ifjúsági korszakváltás az átmenet diskurzusához kapcsolódik szorosan, míg az 

ifjúságügy narratívája fejlődéslélektani megközelítések közé illeszkedik, az új csendes 

generáció koncepciója a generációs elméletek mentén fogalmazódik meg. 

18


Az elméletek és kritikájuk azt mutatja, hogy ezekkel a modellekkel az elmúlt 

évtizedek teljes körű, magyarázó leírását adni nem lehetséges, ugyanakkor 

mindegyik alkalmas arra, hogy segítségével átfogó képet alkothassunk 

a magyarországi fiatalokról (Nagy – Tibori, 2016). Kifejezetten a külhoni magyar 

fiatalokra vonatkozó átfogó narratíva nem készült, ugyanakkor a határon 

túli magyar fiatalokról számos munka született. Ezek közül a legjelentősebbek 

több régió egyidejű vizsgálatával valósultak meg, így a 2001-es ifjúságkutatás 

(MOZAIK2001) és a 2015-ös GeneZYs kutatás, jellemzően azonban egyegy 

régióra vonatkoztak. Az elmúlt évtizedek külhoni ifjúságkutatásairól ad 

részletes összefoglalót Ercsei (2017) a romániai, Morvai (2017) a szlovákiai, 

Szerbhorváth (2017) a szerbiai, illetve Csernicskó és Hires-László (2017) az ukrajnai 

gyakorlatra vonatkozóan. 

Az ifjúsági korszakváltás narratívája 

Az ifjúsági korszakváltás elméletét Gábor (2004) Zinnecker nyomán vizsgálja, aki két 

ifjúsági korszakot különböztet meg: az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti 

ifjúsági korszakot és a posztindusztriális társadalomra jellemző iskolai ifjúsági korszakot 

(Fazekas – Székely, 2016). A modern vagy indusztriális társadalomra jellemző 

átmeneti ifjúsági korszak a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenetet – annak 

kényszerű folyamatát – jelöli. Az ifjúsági korszakban a felnőttségre való felkészülés, 

a szakma megszerzése, a társadalmi reprodukció megalapozása zajlik. Mindez azt 

jelenti, hogy a fiatalság idejére a társadalom türelemmel tekint, felmenti őket az 

erőforrásaik a társadalom érdekében való felhasználása alól, azaz nem várja el a 

családalapítást, az adófizetést. Ezzel szemben a posztmodern vagy posztindusztriális 

társadalom a normalizált életút helyett „választásos életrajzot” kínál az ifjúsági korszakban 

lévőknek, amelyet az oktatási idő megnyúlása (az ifjúság skolarizálódása) 

és jelentőségének felértékelődése jóval autonómabb időszakká alakít: a korábbi 

kontrollszerep gyengül, a média- és a szabadidőipari kontrollok erősödnek 

(Nagy – Tibori, 2016). 

Gábor (2004) a két korszakot, Zinnecker nyomán, három dimenzió szerint tartja 

érdemesnek a vizsgálatra: (1) az idődimenzió, amelyben a fő kérdés, hogy a fiatalok 

idejük mekkora hányadát fektetik az ifjúsági életszakaszba; (2) a szociális tér, amely 

esetében arra irányul a vizsgálat, hogy a felnőtt társadalom intézményei és csoportjai 

hogyan hatnak az ifjúsági életszakaszra; (3) a kulturális autonómia foka, amely az 

ifjúsági kultúra önállóságát teszi fő kérdéssé. 

19


Gábor (2004) állítása szerint a kilencvenes években Magyarországon is kialakult 

az iskolai ifjúsági korszak, ami azt jelenti, hogy az ifjúsági korszakváltás a 

nyugati tendenciákhoz képest hazánkban 15-20 évvel később jelentkezett, részben 

az általános megkésettség, részben a rendszerváltást megelőző lefojtottság miatt. 

„Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtődtek az 

iskolában eltöltött idő megnövekedésének előfeltételei a közoktatás, majd a felsőoktatás 

expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlődés, a fogyasztás 

expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen 

mértékű kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvő emancipálódási 

törekvésekkel párosult” (Gábor, 2004:63). 

A modell két forgatókönyvvel számol: a munkanélküliségi forgatókönyvhöz a 

társadalom alatti osztály újratermelődése, míg a szabadidős forgatókönyvhöz a középosztályosodás 

társul. Az ifjúsági korszak a foglalkoztatás válságának korszaka, 

amely munkanélküliséggel és a munka relativizálásával (fogyasztás és az oktatási 

rendszerben való lét is munka lehet) jár együtt. A munkanélküliségi forgatókönyv 

esetén már nagyon korán megmutatkozik a társadalom alatti osztály, amelyet Gábor 

(2004) azon fiatalok csoportjaként azonosít, akik az iskolarendszerből kiszorulnak, 

és ennek következtében a társadalmi integrációjuk is megnehezedik. 

A nagymintás ifjúságkutatás 2000-es évi adatfelvétele alapján Gábor (2004) megállapítja, 

hogy a magyar 15–29 éves fiatalok valamivel több mint egytizede (12 százalék) 

megreked a legfeljebb általános iskolai végzettség megszerzésénél. Ezek közül 

a többség megszerzi az általános iskolai végzettséget (10 százalék), de egy részük 

lemorzsolódik (2 százalék). A 2016-os adatok azt mutatják, hogy az általános iskolai 

végzettségnél – időlegesen vagy örökre – megrekedtek aránya 9 százalék, amelyből 

a nagyobb rész (7 százalék) úgy gondolja, nem fogja már folytatni a tanulmányait 

(1.1. táblázat). Ez a jelentékeny csoport 4 egyértelműen leszakadó réteget képez, ahol 

a különböző dimenziókban értelmezhető hátrányok koncentrálódnak. 

2000 2016 

Általános iskolai végzettséget szerzett, nem tanul tovább 10 7 

Általános iskolából lemorzsolódott 2 2 

Összesen leszakadó 12 9 

1.1. táblázat: Leszakadók 

(N 2000-2016 

= 8000, százalékos megoszlás) 

4 Nagyjából 266 ezer fő volt az ezredfordulón, 2016-ban 150 ezerre tehető a létszámuk. 

20


Az empirikus adatok első pillantásra azt mutatják, hogy a társadalom alatti osztály 

újratermelődése némileg csökkent, mivel 2000-hez viszonyítva 2016-ban már a fiatalok 

kisebb aránya szakad le az általános iskolai végzettség megszerzésekor, illetve 

az előtt. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csökkent a munkanélküliségi 

forgatókönyv valószínűsége, hiszen egy-egy társadalomban az iskolai 

végzettség általános emelkedésével az alacsonyabb végzettségek kevesebbet érnek. 

A szabadidős forgatókönyv a társadalom középosztályosodásával számol, a középosztályosodást 

a fogyasztási dimenzióban vizsgálja. Gábor (2004) állítása szerint 

a fiatalok egyre inkább a piac szereplőivé, fogyasztóivá válnak, ez azt jelenti, hogy 

egyre több fogyasztási eszközt (szórakozásra való eszközt) birtokolnak. Az olyan 

infokommunikációs eszközök, mint a számítógép vagy az internet-hozzáférés, illetve 

a 2012–2016 relációban vizsgált eszközök (okostelefontól a videójátékig) esetén 

ez kétségtelenül így van. Megemlíthető ugyanakkor, hogy ezen fogyasztási javak 

terjedése a társadalom egészére jellemző, és az természetesnek tekinthető, hogy a 

fiatalok az innovációkat előbb adaptálják. 

Az elmélet azonban nem pusztán az iskolai végzettség és munkaerőpiaci pozíció 

vagy a szabadidő és fogyasztás változói mentén írja le az ifjúságot. A társadalmi 

újratermelésre koncentrálva a családalapítás és gyermekvállalás időbeli kitolásával 

a származási családról való leválás elhúzódásával is foglalkozik. Elismeri azt az 

ellentmondást, amely a modellből következő kulturális függetlenség és a tovább 

fennálló függés között feszül (pl. egzisztenciális függés a származási családtól vagy az 

államtól). Sokfélének és fragmentáltnak látja az ifjúsági életszakaszt, amelyet rendkívül 

sok bizonytalanság vesz körül. És mindez annak ellenére igaz, hogy bizonyos 

értelemben a mai ifjúság egy alapvetően biztonságos világban él, így a veszélyeztetettsége 

és a bizonytalanság forrása elsősorban egzisztenciális vagy pszichológiai 

lehet, így pl. a kockázati magatartások növekedhetnek (Gábor, 2004). 

Nagy és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy 

Giddens (1992) olvasatában a választásos életszakasz inkább reflexív folyamat, továbbá 

az ifjúsági korszakváltás elmélete csak a felnőttkorba lépés előtt megnyúló 

ifjúkorra koncentrál, kihagyja számításából a szűkülő gyermekkort. 

21


Az ifjúságügy narratívája 

Az ifjúságügy narratívája (Nagy, 2013b) az egyén és a csoport szerepével, az egyén 

döntési és felelősségvállalási kompetenciái alapján próbálja leírni az ifjúság speciális 

jellemzőit. Állítása szerint az életkorokkal definiált csoportok nem feltétlenül 

feleltethetők meg az ifjúsági életszakasznak. Az egyén érését (felnőtté válását) 

felelősségvállalások határolják: a magáért való felelősségvállalás (döntés), illetve 

a másokért való felelősségvállalás (a döntésekkel járó felelősségek). Ezek alapján 

három csoportot lehet azonosítani: (1) a felelősség megjelenésétől a biológiai érettségig; 

(2) a biológiai érettségtől a pszichés érettségig; (3) a pszichés érettségtől a 

szociológiai-társadalmi érettségig. Az ifjúság ilyetén meghatározása szemben állhat 

az életkori határok szerinti besorolással (hagyományos statisztikai modell), hiszen 

nem feltétlenül esik egybe a biológiai, jogi és szociológiai felnőttkor. 

A 2012-es nagymintás ifjúságkutatás adatainak elemzésével Nagy (2013b) az elméleti 

15–29 éves ifjúsági csoport és az érettség közötti inkonzisztenciát mutatja be. 

Feltehetjük, hogy a fiatalok olyan biológiailag feltétlenül érett, pszichésen érett vagy 

nem érett, de társadalmi szempontból még éretlen egyének, akik a 15–29 éveseknek 

feleltethetők meg. Ehhez képest az adatok azt mutatják, hogy alig minden második 

15–29 éves tartozik tisztán a fiatalok közé (nem gyermek már, de még nem felnőtt), 

a többiek nem feleltethetők meg a hagyományos statisztikai modellnek. Mindez azt 

jelenti, hogy van értelme az érettségalapú meghatározásnak, amely valósabb képet 

festhet az ifjúságról, mint a pusztán életkori alapú besorolás. 

A modell kritikájaként említhető, hogy ugyan az életkori meghatározás leegyszerűsítő 

egydimenziós értelmezésével szemben életszerűbb megközelítés, azonban 

szükségszerű szubjektív elemei miatt megnehezíti a csoportbesorolás értelmezését 

és a mérhetőséget. A modell további problémája, hogy a következtetése nem longitudinális, 

hanem keresztmetszeti adatokon alapszik. 

A 2016-os ifjúságkutatásban – részben Nagy (2013b) munkája alapján – a 

2012-eshez képest alaposabban körbejártuk a kérdéskört. A biológiai érettséget 

a szexuális élet megkezdésére vonatkozó kérdés mellett a „nemi érettség”-re vonatkozó, 

közvetlen kérdéssel is vizsgáltuk. Nemileg érettnek tekintette magát a 

megkérdezettek háromnegyede (76 százalék), és nemi életét kétharmaduk (69 százalék) 

kezdte meg. Nemi érettségét a megkérdezettek többsége 13–15 éves korában 

érte el, míg a szexuális életet többségük 16–17 évesen kezdte meg. A pszichés érettség 

22


tekintetében jórészt a 2012-ben is használt dimenziókat vizsgáltuk 5 azzal a kiegészítéssel, 

hogy a 2016-os kérdőívben kérdésként szerepel az is, hogy mások felnőttként 

kezelik-e. A hivatkozott kérdések vizsgálata azt mutatja, hogy a biológiai érettséghez 

hasonló arányban, a fiatalok héttizede tekinti magát érettnek pszichés tekintetben 

(az 1-től 5-ig terjedő skála 4-es és 5-ös értékei alapján). Az egyes szempontok nagy 

fokú együttjárást mutatnak 6 , ami egyrészt konzisztens gondolkodásra, másrészt a 

szempontok azonos dimenzióba tartozására utal. A 2012-es gyakorlatnak megfelelően 

egy főkomponensben 7 összefoglalt változóval dolgoztunk tovább a pszichés 

érettség vizsgálata során. A 2012-es adatokon Nagy (2013b) a szociológiai-társadalmi 

érettség tekintetében a családi állapotot, a saját gyermeket és az önálló háztartást 

vizsgálta. Hasonló kiindulással a 2016-os adatokon is a származási családról való 

leválást vizsgáltuk az alábbi ismérvek alapján: elköltözés (a szülői házból, szülőktől 

függetlenül él-e), tanulmányok befejezése (befejezte-e a tanulmányait), gyermekvállalás 

(vállalt-e saját gyermeket), munkapiaci aktivitás (főtevékenységként keresőtevékenységet 

folytat-e). A megoszlásokat szemlélve (1.1. ábra) megfigyelhetjük, 

hogy a pszichés érettséghez képest ebben a dimenzióban gyengébb az együttjárás, 

ami az összetett élethelyzeteknek tudható be. A szociológiai-társadalmi értelemben 

érettnek tekintettük azokat, akik megkezdték az önálló életüket, azaz akik a 

különböző ismérvek közül (befejezte tanulmányait és/vagy dolgozik; gyermeke van; 

elköltözött a szüleitől) legalább kettő esetén igennel válaszoltak. 

Együtt vizsgálva a három dimenziót, megfigyelhetjük, hogy egyrészt az érettségi 

dimenziók logikailag megfelelő sorrendben követik egymást, másrészt a 2012-es és a 

2016-os kutatások adatfelvételei meglehetősen hasonló eloszlást mutatnak (1.1. ábra). 

5 Konkrét tervei vannak a jövőre nézve; mindig számol a döntései lehetséges kimenetelével; 

az élete fontos kérdéseiben önállóan dönt; felnőttnek érzi magát. 

6 A Pearson-féle korrelációs együtthatók minden esetben rendkívül erősek (a leggyengébb 0,74). 

7 A főkomponens mindegyik változó hatását magában hordozza (kommunalitások 0,59–0,75 

között) és az eredeti változók információtartalmának nagy részét (69 százalék) megőrzi. 

23


érett 

nem érett 

100% 

19 

24 

80% 

46 

50 

60% 

66 

72 

40% 

81 

76 

20% 

54 

50 

34 

28 

0% 

biológiai 2012 biológiai 2016 pszichés 2012 pszichés 2016 társadalmi 2012 társadalmi 2016 

biológiai pszichés társadalmi 

1.1. ábra: Az érettség ismérvei a 15–29 éves célcsoportban 

(N=7823; százalékos megoszlás, a 2012-es adatok forrása: Nagy, 2013b) 

Az érettségi dimenziókat együtt vizsgálva a 2012-es adatok alapján végzett elemzés 

eredményeit is figyelembe véve a következőket állapíthatjuk meg (1.2. táblázat): 

2016-ban a megkérdezettek valamivel több mint tizede (14 százalék; 2012‐ben 13 százalék) 

tekinthető még gyermeknek, azaz sem biológiai, sem pszichés, sem társadalmi 

vonatkozásban nem tekinthető érettnek. Serdülőként (29 százalék; 2012‐ben 

22 százalék) azonosíthatók azok, akik a nemi életüket már megkezdték, de pszichés 

és társadalmi értelemben még nem tekinthetők érettnek. Fiatal felnőttnek (23 százalék; 

2012-ben 26 százalék) tekinthetjük azokat, akik a biológiai és a pszichés 

érettség ismérveinek egyaránt megfelelnek, de önálló életüket még nem kezdték meg. 

A megkérdezettek 14 százaléka (2012-ben 22 százaléka) felnőttnek tekinthető, azaz 

mindhárom érettségi dimenzióban érett. A logikai besorolás olyan kategóriákat is 

megmutat, amelyek az érettségmodell dimenzióinak egymásra épülését árnyalja. Ebben 

a tekintetben a legnagyobb csoport a 15–29 évesek tizedét (10 százalék, 2012-ben 

11 százalék) kitevő kényszerfelnőttek csoportja, akik pszichésen még nem felnőttek, 

de biológiailag és társadalmi körülményeiket tekintve is már érettnek tekinthetők. 

Végül pszichésen koravénként (2016-ban és 2012-ben is egyaránt 5 százalék) határozhatók 

meg azok, akik pszichésen már érettnek számítanak, de társadalmilag 

nem, és nemi életet még nem élnek. Nagyon kis (3 százalék), 2012-ben szinte elhanyagolható 

(1 százalék alatti) arányban jelen voltak azok is, akik társadalmilag 

és pszichésen már érettnek számítanak, de biológiai értelemben még nem érettek. 

24


A nagyságrendeket tekintve a 2012-es és a 2016-os arányok meglehetősen hasonlóak, 

az egyetlen jelentős különbség a felnőttek kategóriájában van. Nagy (2013b) a 

modellje tárgyalása során arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos statisztikai 

modell mellett az érettségen alapuló modell is életképes, és amint látható, ez nem 

pusztán keresztmetszeti vizsgálatban igazolható. 

Biológiai 

szempont 

Nem érett 

Érett 

Pszichés 

szempont 

Társadalmi szempontból 

nem érett 

Társadalmi szempontból 

érett 

nem érett 14 (13) 3 (1) 

érett 5 (5) 3 (1) 

nem érett 29 (22) 10 (11) 

érett 23 (26) 14 (22) 

1.2. táblázat: Érettségdimenziók egymáshoz viszonyulása 

(N 2016 

=1811, százalékos megoszlás; zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Nagy, 2013b) 

A fentiekben bemutatott három érettségi dimenzió (biológiai, pszichés és szociológiai-társadalmi) 

bizonyos megkötésekkel, de vizsgálható egyfajta önreflexión keresztül 

is. A 2016-os kutatásban arra kértük a 15–29 éveseket, hogy különböző ismérvek 

mentén definiálják a fiatalság és a felnőttség fogalmát (csak a magyarországi kérdéssorban 

szerepelt ez a kérdés). A válaszok alapján az látszik, a fiatalok szerint e kérdések 

eldöntésében leginkább az élethelyzet és az önmeghatározás számít (1.2. ábra). 

Mindez tételesen azt jelenti, hogy 2016-ban Magyarországon a 15–29 évesek többsége 

szerint leginkább az tekinthető fiatalnak, aki tanul, illetve aki fiatalnak érzi magát, 

valamint aki a szüleivel lakik. A fiatalság további ismérve egyharmaduk szerint az, 

hogy egy fiatal nem dolgozik, eljár szórakozni, nincs önálló jövedelme, illetve nincs 

még gyereke. Nagyjából minden negyedik megkérdezett szerint az is jellemző egy 

mai magyarországi fiatalra, hogy nem kötött még házasságot, és nincs saját lakása. 

A felnőttség ismérvei között a legfontosabbnak azt tekintik a fiatalok, hogy az 

ember önálló döntéseket hoz, dolgozik, van már gyermeke, illetve házasságot kötött. 

Több mint felük szerint a felnőttség esetében is releváns szempont, hogy az illető 

önmagára felnőttként tekint-e. A szülőktől való elköltözést és az iskolai tanulmányok 

befejezését a fiatalok 28–30 százaléka gondolja fontos ismérvnek. Az említési 

sorrendeket tekintve figyelemre méltó, hogy a 15–29 évesek az életkornak nem tulajdonítanak 

nagy jelentőséget sem a fiatalság, sem a felnőttség esetén (mindössze 

25


3–3 százalékuk említette az életkort), ami azt mutatja, hogy az élethelyzet és önmeghatározás 

kérdése. Azon kevesek, akik említették az életkort, átlagosan 25 éves 

korig tekintenek fiatalnak valakit, és megítélésük szerint átlagosan 23 éves kortól 

tekinthető valaki felnőttnek. 

aki iskolába jár 

61 

aki önálló döntéseket hoz 

64 

aki annak érzi magát 

aki a szüleivel lakik 

48 

56 

aki már dolgozik 

aki annak érzi magát 

akinek gyereke van 

58 

55 

52 

aki eljár szórakozni 

34 

aki szavazhat 

50 

aki nem dolgozik 

akinek nincs önálló jövedelme 

33 

31 

aki házas 

akinek van saját lakása 

aki nem lakik otthon 

30 

40 

50 

akinek nincs gyereke 

30 

aki már nem jár iskolába 

28 

aki nem házas 

akinek nincs saját lakása 

25 

24 

aki tanul és dolgozik 

akinek meghalt a szülője 

aki eljár szórakozni 

17 

21 

27 

életkor 

3 

életkor 

3 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

fiatalnak 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

felnőttnek 

1.2. ábra: Fiatalság, felnőttség megítélése 

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető fiatalnak? 

Ön szerint ma Magyarországon ki tekinthető felnőttnek?) 

(N 2016 

=2000; százalékos megoszlás) 

Az új csendes generáció narratívája 

Szanyi (2018) megfogalmazza, hogy a nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusban 

az elmúlt évtizedekben újult erővel jelentek meg a generációs elméletek. A generációs 

megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül, a mindennapok 

közbeszédében is jelentős sikereket ért el. Népszerűek a különböző generációs 

tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel operáló humánerőforrás-menedzsment 

és marketing tárgykörébe sorolható könyvek, cikkek, 

előadások. A generációk iránti köznapi érdeklődés fő hajtóerejét a paradigmikus 

változások adják, amelyek hatására a megváltozó világban irányjelzőket keresünk. 

Milyen világ köszönt ránk, milyen lesz ennek az új világnak az embere, milyen 

általánosítható jellemzői különböztetik meg a korábbiaktól – milyen az új nemzedék 

karaktere? 

26


Mannheim (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki karakterben 

érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt szocializációs 

tapasztalat különbözőségeiből erednek. Amennyiben a szocializációs hatások megváltoznak, 

és ezen változások képesek tartósságot is felmutatni, továbbá hatókörük 

kiterjed a társadalmi normák elsajátításának legfontosabb életszakaszára – amely a 

gyermek- és fiatalkor –, meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. Mindez azt 

jelenti, hogy egy-egy generáció karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban 

kell keresnünk. A szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek 

szintén változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó 

tömegmédia és a digitális világ közegei 8 , amelyek a kapcsolódás szorosságát és képviselt 

normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. A generációs elmélet 

eredménye, hogy napjaink tizen-, huszonéveseit leggyakrabban Z generációként 

emlegetjük, és elsősorban a digitális szocializáció hatásait keressük a karakterükben. 

Az új csendes generáció paradigmája Mannheim (1969) gondolata mentén abból 

indul ki, hogy a karakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre 

vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként 

a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk 

karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk 

végbement. Strauss és Howe modellje 9 szerint a nagyjából 20 éves intervallumok 

szerint egymást váltó nemzedékekből és az egymást követő archetípusokból 

következik, hogy a 2000-es évek elejétől születettek karakterükben hasonlatosak a 

II. világháború előtt születettek nemzedékére, az ún. csendes generációra, azaz egy 

új csendes generációként azonosíthatók (Székely, 2014a, Komár, 2017). 

Ugyanakkor a magyarországi fiatalok életében a szocializmus alatti megkésettség, 

majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, amely a nyugati világot nem vagy 

kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet, hogy a rendszerváltozás 

krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét rajzolta meg Magyarországon. 

Ez nem azonos a nyugati világban 2000 és 2020 között születettek nemzedékével 

(amelyet Strauss és Howe új csendes generációnak nevez), hanem nagyjából az egy 

8 A generációs különbségek demonstrálásában már a baby boom nemzedék esetén megjelenik 

a média hatása (televízió), amely azt követően X (számítógép) és Y (internet) esetében is 

markáns karakterképző szerepet tölt be. 

9 A Strauss és Howe (1991) által alkotott modell a generációkról való gondolkodás fontos alaptétele, 

amely szerint a generációváltás ciklikusan megy végbe nagyjából 20 évenként, és ezen 

ciklusok szerint egymást váltogatva beszélhetünk alapvetően domináns és visszahúzódó 

nemzedékekről. 

27


nemzedékkel korábban, a rendszerváltás környékén születettekre vonatkoztatható. 

A nagymintás ifjúságkutatás 2012-es adatait vizsgálva elmondható, hogy az egyes 

szocializációs közegekre – az elsődleges szocializációs közegre (család és családi 

értékek), a másodlagos szocializációs közegre (iskola és munkahely), valamint a 

harmadlagos szocializációs közegre (szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül 

média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati 

magatartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a csendesség. 

1.3. ábra: Az új csendes generáció fontosabb ismérvei 

(Forrás: saját szerkesztés) 

Az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága (1.3. ábra) a szocializációs 

közegek részletes vizsgálatát követően került bemutatásra (Székely, 2014a). A 2016‐os 

kutatás eredményei lehetőséget kínálnak arra, hogy megvizsgáljuk és bemutassuk 

szinte azonos ismérvek alapján az esetleges változásokat 2012 és 2016 között. 

28


Az elsődleges szocializációs közegben (1.3. táblázat) a családi állapotot tekintve 

jelentős különbségeket nem találunk, ugyanúgy domináns a párkapcsolat nélküli 

fiatalok száma, és a tényleges gyermekvállalásban sincs különbség a két vizsgált 

időpont között. A bizonytalanság a házasság tekintetében jelentősen csökkent, 

ugyanakkor a gyermekvállalás tekintetében növekedett, így a változás iránya nem 

egyértelmű. A szülői életeszmény elfogadása növekedett 2012-höz képest, a szülőktől 

való különköltözési vágy azonban mérséklődött. 

Ismérvek 

Családi állapot 

Jövő bizonytalansága 

Szülői értékek elfogadása 

Otthon maradás 

Csendesség mértéke 

39 (42) százalék egyedülálló (partnerkapcsolata nincs); 

86 (85) százaléknak nincs gyermeke 

11 (18) százalék nem tudja, hogy szeretne-e házasságot kötni; 

22 (15) százalék nem tudja, hány gyermeket szeretne 

54 (46) százalék teljes mértékben elfogadja 

azokat az elveket, amelyek szerint a szülei élnek 

37 (41) százalék nem tervez költözést 

1.3. táblázat: Csendesség az elsődleges szocializációs közegben 2016-ban 

(Zárójelben a 2012-es adatok; forrásuk: Székely, 2014a) 

A tanulás és a munka világában, azaz a másodlagos szocializációs közegben a 

családhoz képest komolyabb különbségeket érzékelhetünk, ha ez első ránézésre 

nem is látszik (1.4. táblázat). Összességében megállapítható, hogy a munkapiaci 

aktivitás felé mozdultak el a 15–29 évesek. Növekedett az aktívak aránya (Szanyi 

– Susánszky, 2018), de a jelenleg nem aktívak között is látványosan növekedett a 

munkakeresők aránya – azaz többen dolgoznak, és azok közül is többen keresnek 

munkát, akik jelenleg nem aktívak a munkapiacon. Nem változott jelentősen 

azoknak az aránya, akik a következő évekre változatlanságot prognosztizálnak 

magukra vonatkozóan, ugyanakkor a bizonytalanok aránya csökkent. A bizonytalanok 

aránya a jövőbeli tanulmányokkal kapcsolatban is csökkent, ugyanakkor 

a passzívak aránya nem változott, ennek oka az, hogy 2016-ban többen vannak 

(42 százalék vs. 2012-ben 34 százalék), akik biztosan tudják, hogy nem akarnak 

már tanulni. 

29


Ismérvek 

Jövő változatlansága 

Tanulási szándék 


30–60 (30–70) százalék között számítanak a 

munkaerőpiaci és képzettségi változatlansággal, 

és további 4–6 (6–10) százalék bizonytalan 

69 (69) százalék bizonytalan, vagy nem kíván (tovább)tanulni 

Munkavégzés szándéka 42 (58) százalék nem keres munkát, holott nem dolgozik 

1.4. táblázat: Csendesség a másodlagos szocializációs közegben 2016-ban 


A szabadidő tereiben összességében is inkább változatlanságot mutatnak az adatok, 

bár az egyes dimenziókban komolyabb elmozdulásokat regisztrálhatunk 

(1.5. táblázat). A hétköznapok és hétvégék szabadidős elfoglaltságaiban döntő 

szerepet kapnak a képernyős tevékenységek (televízió, számítógép, internet). 2016- 

ban a 15–29 évesek nagyobb arányban említették, hogy hétköznap és hétvégén is 

jellemző tevékenységeik között szerepel a televízió, a számítógép és az internet. 

A képernyős tevékenységek jelentős szerepe miatt a jövőben valószínűleg ezek 

mentén is törésvonalak alakulnak majd ki az ifjúság világfelfogásán belül, a jövő 

narratíváit nagy valószínűséggel nem csupán a hagyományos kemény változók, 

hanem a digitális kultúra megélése, sikeressége és életminőség-javító hatása mentén 

is érdemes lesz vizsgálni. Ezt a későbbiekben a szocializációs közegekről szóló 

részben tárgyaljuk. Valamelyest tovább csökkent a fizikai kulturális terek látogatottsága, 

a rendszeres sporttevékenységet végzők aránya nem változott érdemben. 

Csökkent ugyanakkor azoknak az aránya, akik egyáltalán nem dohányoznak, 

illetve azok is kisebb arányban vannak jelen, akik állításuk szerint sohasem rúgtak 

még be. A civil aktivitás továbbra sem jellemzi a 15–29 éveseket, a négy évvel 

korábbi adatokhoz hasonlóan a korosztály háromnegyede (75 százalék) nem kötődik 

civil kezdeményezésekhez. 

30


Ismérvek 

Otthon maradás 

Kulturális terek 

Médiaterek 

Online terek 

Sportolás 

Dohányzás 

Berúgás 

Droghasználat 

Civil aktivitás hiánya 


(72) százalék hétköznap és hétvégén is 

jellemzően otthon tölti a szabadidejét 10 

40–90 (40–80) százalék (szinte) sohasem 

látogatja a felsorolt kulturális tereket 

65 (42) százalék hétköznap és hétvégén is 

jellemzően tévét néz szabadidejében 

62 (49) százalék hétköznap és hétvégén is jellemzően 

számítógépezik, internetezik szabadidejében 

64 (64) százalék egyáltalán nem sportol az 

esetlegesen kötelező testnevelésórákon kívül 

57 (64) százalék nem dohányzik 

57 (67) százalék nem rúgott még be 

(91) százalék nem fogyasztott illegális kábítószert 

75 (78) százalék nem kapcsolódik 

semmilyen módon szervezethez 

1.5. táblázat: Csendesség a harmadlagos szocializációs közegben 2016-ban 


A 2016-os adatok alapján sem mondhatunk lényegileg mást a 15–29 éves fiatalokról, 

mint hogy jellemző rájuk a konformitás, nem akarják megdönteni a fennálló status 

quót, többségükben elfogadják a szüleik életeszményét. Jellemző rájuk továbbra 

is – bár 2012-hez képest csekélyebb mértékben – a bizonytalanság, sok esetben 

hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek 

nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre. A 2016-os adatok 

alapján megfigyelhetjük, hogy a fiatalok saját nemzedékükre vonatkoztatott problématérképén 

a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság a 2012-es 

adatokhoz képest erőteljesebben van jelen. A 15–29 évesek passzivitása változatlan, 

a többségük életéből hiányzik a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez 

visszahúzódó attitűddel közelítenek. Szabadidejüket zömmel otthon a képernyők 

előtt töltik, mozgásszegény életmód jellemzi őket. A kockázati magatartások – ha 

van is különbség a sohasem dohányzók és az absztinensek között – egyértelmű 

növekedést nem mutatnak. (Ádám – Susánszky – Székely, 2018). 

10 A 2016-os kutatásban ezt a kérdést nem vizsgáltuk. 

31


A 2012-es nagymintás kutatás fontos tapasztalata volt, hogy a fiatalok az olyan 

kérdésekben, ahol differenciálhatták a válaszukat, jellemzően középre húzó megoldásokat 

választottak, 2016-ban ez a középre húzás egyértelműen csökkent, határozottabb 

véleménynyilvánítás érzékelhető. A középre húzás csökkenése együtt jár a 

válaszmegtagadás, illetve a válaszelkerülés csökkenésével is, amely magabiztosabb 

összképet rajzol a fiatalokról. Mindazonáltal a határozottabb véleménynyilvánítás 

nem jelenti közvetlenül a csendesség mérséklődését. 

A korábbi nagymintás ifjúságkutatások eredményeihez viszonyítva a 2012-es, így 

a 2016-os kutatás is a csendes attitűd általános jelenlétét mutatja, azaz a fiatalokat 

nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemzi, mint korábban. 

Mindez jelentheti azt, hogy az elmélettel kapcsolatosan megfogalmazott longitudinális 

elvárás (Nagy – Tibori, 2016) teljesül, azonban más, nem ennyire technikai 

kérdések is felvetődnek az új csendes generáció narratívájával kapcsolatban. Nagy 

és Tibori (2016) az elmélettel kapcsolatos kritikájukban megjegyzik, hogy az elméleti 

alap amerikai generációkra vonatkozik, így korántsem biztos, hogy alkalmas a 

magyar ifjúság leírására. További problémaként azonosítják, hogy a narratíva nem 

beszél a csendesség okairól. 

A magyarországi empirikus adatokból kirajzolódó új csendes generáció az amerikai 

névadójától meglehetősen különbözik, jellegében mégis hasonló. A magyarországi 

új csendes generációt a korábbi amerikai csendes generációval összehasonlítva 

különbségeket találhatunk a társadalmi intézmények iránti bizalomban, illetve a 

hagyományok követésében. Az amerikai csendes generáció jellemzője volt az óvatos, 

konform, biztonságra törekvő magatartás, amely a status quo fenntartását segítette. 

A csendeseket a kemény munka és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom 

jellemezte. Többségük korán megházasodott, a családi értékek preferálása is igen 

fontos helyet kapott az életükben (Strauss – Howe, 1991). A magyarországi új csendes 

generációt ezzel szemben nem feltétlenül jellemzi a magas szintű bizalom, annak 

ellenére, hogy az elégedettség és a jövővel kapcsolatos attitűdök jelentős mértékben 

mozdultak el pozitív irányba 2012-höz képest, amely a gazdasági világválság hatásait 

tekintve az egyik legnehezebb év volt Magyarországon. A hagyományok követésében 

is csak részben találunk valódi különbséget, hiszen a tettekben (elköteleződés, 

családalapítás, kemény munka) a mai fiatalok nem közelítik meg a névadójukat, 

ugyanakkor az értékek világában ezek fontossága karakteresen megjelenik. 

Az új csendes generáció narratívája nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva 

Mannheim (1969), illetve Strauss és Howe (1991; 1997) alapgondolatait a 

32


szocializáció hatásairól a generációs karakterben – a rendszerváltás környékén 

születő és felnövekvő magyarországi nemzedék csendes attitűdöket mutat, ami 

empirikusan is igazolható. A csendesség lehetséges okait – a krízisek szerepén 

túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe (1991; 1997) gondolatait a krízisek 

idején születő nemzedékek csendességéről. Jelen munka kereteit is szétfeszítené 

annak vizsgálata, hogy – amennyiben meghatározhatók – hol találhatók ennek 

a generációnak a határvonalai, és azok mennyiben igazodnak a közkeletű 

Y és Z generációk határaihoz. 

A generációs besorolás értelméről 

Viszonylag gyakran találkozom olyan kritikával, amely a generációs elméletek létjogosultságát 

kérdőjelezi meg. Ezek a kritikák azzal söprik le a generációs megközelítéseket 

az asztalról, hogy a kohorszon kívül még számos más fontos tényező létezik, 

amely lényegesen pontosabb információt szolgáltat például az egyén társadalmi 

struktúrában betöltött helyzetéről vagy akár az ideákról, mint az azonos születési 

idő. És valóban, nagyon nem mindegy, hogy például a gazdasági erőforrások 

birtoklása terén az egyén milyen pozíciót foglal el. A társadalom felső tizedébe 

tartozókat jórészt más kérdések foglalkoztatják, más a tevékenységszerkezetük is, 

mint az alsó tizedébe tartozóknak. Ahogyan az sem mindegy, hogy hol él az ember, 

hiszen a rurális környezetben élők mindennapjai nyilvánvalóan különböznek a 

nagyvárosokban élők mindennapjaitól. 

A generációs elméleteket megmosolygók kritikája minden bizonnyal a generációs 

szemlélet divatjának is szól. Az utóbbi években a generációs gondolatok a 

magazinok népszerű tudományrovatait is kinőtték, és valóban nehéz dolguk van a 

józanabb hangoknak, amikor sokszor a horoszkópok komolyságával vetekszenek 

az egyes generációk leírásai. Mindazonáltal a kritikusoknak is el kell ismerniük, 

hogy az új nemzedékek megértésében a generációs logika sokat segít, többdimenziós 

szemlélete izgalmasabb az alternatív megközelítéseknél, hiszen azzal a kérdéssel 

foglalkozik, hogy: milyenek a mai fiatalok? A kérdés magában hordozza a jövőről 

való gondolkodást is, hiszen a ma fiataljai fogják a későbbiekben formálni a világot, 

de formálják ma is, sőt bizonyos tekintetben már születésükkel – vagy meg nem 

születésükkel – is tették. 

33


Szocializáció alakította generáció 

„Az ember jobban hasonlít a korszakhoz, amelyben él, mint a saját apjához” – mondja 

a fogyasztói döntéseket generációs nézőpontból tárgyaló szakkönyv (Smith – 

Clurman, 2003). Kétségtelen azonban, hogy nem minden nemzedék tagjai alkotnak 

egyformán karakteresnek mutatkozó generációt, ráadásul a születési kohorszokat 

tekintve sem igazán beszélhetünk szabályszerűségről, hacsak a Kondratyev-ciklus 

analógiájára nem úgy gondolkozunk, hogy a felgyorsult világban lerövidül a nemzedékváltás 

ideje is. Ahogy a térben és időben azonos helyen lévő egyének nem 

feltétlenül alkotnak közösséget, úgy a karakteres generáció létrejöttéhez is szükség 

van még valamire az azonos születési éveken kívül. Mannheim (1969) is hasonlóan 

értelmezi a generációs problematikát, rámutatva arra, hogy a generációk közötti 

különbségek nem életkori jellegűek, hanem a megélt szocializációs tapasztalat 

különbözőségeiből erednek. Ha az adott szocializációs hatások időben tartósnak 

bizonyulnak, és fennállnak a szocializáció legfontosabb életszakaszaiban (gyermekés 

fiatalkor), akkor meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. 

Nagy és Trencsényi (2012) a szocializációs közegekről szóló munkájukban 

Giddens elméletéből kiindulva amellett érvelnek, hogy a hagyományos kételemű 

(család és iskola), illetve háromelemű (család, iskola és munka világa) „szocializációs 

közeg”-modellek 11 kiegészítésre szorulnak. A szocializációs közegek vagy ágensek 

Giddens szerinti felosztásában is megjelennek a két- és háromelemű modellekből 

hiányzó tömegkommunikációs eszközök. Nagy és Trencsényi (2012) szerint beszélhetünk 

olyan harmadlagos szocializációs közegről, amely alapvetően a családon 

és iskolán kívüli szabadidő különböző tereit hordozza magában, illetve egyes 

jellemzőiben negyedleges közegről is, amely az információs társadalom virtuális 

tereit tartalmazza. 

A szocializációs közegek közösségi szintű értelmezésében fontos kritérium a 

hatókör, az eltöltött idő és intenzitás, illetve a saját szabályrendszer léte, amelyek 

együttállása szükséges ahhoz, hogy egy-egy szocializációs közeget önállóan értel- 

11 Léteznek többelemű modellek is, pl. Trencsényi (2007) négyelemű modellel dolgozik, ahol 

a nevelés „tudatos” szervezeti aktorait veszi figyelembe (természet adta közösségek, állami 

intézmények, piaci szolgáltatók és civil kezdeményezések), nem tagadja azonban a „spontán” 

szocializációs közegek létét. Különböző felosztásokban kettőtől hétig nevezhetünk meg szocializációs 

közegeket, azonban ezek kritériumai – mitől szocializációs közeg a szocializációs 

közeg? – tisztázatlanok. 

34


mezhessünk 12 . Nagy és Trencsényi (2012) ezen ismérvek mentén mutatják be és 

igazolják a harmadlagos közeg és a negyedleges „félközeg” működését. 

A harmadlagos közegként értelmezett szabadidő hatóköre napjaink társadalmában 

általánosnak mondható, noha az információs társadalmi átmenet sok 

esetben elmossa az éles határvonalakat az erőforrás-bővítő tevékenységek (tanulás, 

munka) és a szabadidős (köztük a rekreációs) tevékenységek között. Az idő és 

intenzitás tekintetében elmondható, hogy elsősorban a számunkra legérdekesebb 

ifjúsági korcsoportban a legintenzívebb a családon és iskolán túli kortárscsoport 

szerepe, az eltöltött idő az életkor előrehaladtával folyamatosan növekszik. Nagy 

és Trencsényi (2012) kilenc, a család és az iskola jellemzőitől különböző ismérvvel 

támasztják alá a harmadlagos szocializációs közeg önállóságát. Míg a család 

(1) fő viszonybeli jellemzője szerint adottság, és az iskola kötelezettség, addig a 

szabadidős tevékenységek önkéntes alapon szerveződnek, (2) szervezőelvük az 

önálló rendelkezés, amely (3) változtathatóságot, a kapcsolatok szabad kötését 

és bontását hordozza magában, és (4) kölcsönösséget 13 feltételez. A szabadidős közegben 

a (5) hatalom nem előre meghatározott, a (6) szabályelfogadás önkéntes 

alapon történik. A közeg kikristályosodott (7) megjelenése nagyjából egy időben 

történik, az (8) intézményesítettség inkább nem jellemző rá. A szabadidős közeg 

érvényesülését erősen meghatározza (9) a család és az iskola, amely rendelkezik az 

időbeosztás felett. 

A negyedleges szocializációs közegként értelmezett új médiatér, amely a tömegkommunikáció 

és az internet világát foglalja magában, szintén általánosan jelen 

van napjaink társadalmában 14 . A fentiekben már bemutatott kritériumrendszer első 

elemét, a hatókört igazoltnak találjuk: a tömegmédia a társadalom majd minden 

tagját eléri. Az infokommunikációs eszközök, a virtuális színterek is egyre fontosabb 

szereplői az életünknek, ennek megfelelően egyre több időt töltünk ezekben 

12 A minőségében is új szocializációs felületet színtérnek, (makro)terepnek, közegnek, a csak 

tartalmában új felületet szocializációs elemnek, csoportnak nevezhetjük. Egy egyszerű példán 

keresztül bemutatva: a család szocializációs közegként értelmezhető, a származási család és 

a nemző család szocializációs elemnek tekinthető (Nagy – Trencsényi, 2012). 

13 A kölcsönösség a családon és iskolán túli közegekben túlnyomóan jellemző, a legtöbb esetben 

szimmetriát és tranzitivitást mutat. 

14 Akár a szabadidő által kitöltött harmadlagos közeg esetében, itt is találhatunk földrajzi 

és időbeli korlátokat. Világos, hogy a tömegkommunikációs forradalmat megelőzően nem 

lehet beszélni ilyen közeg jelenlétéről, ahogy egyes zárt vagy kevésbé fejlett társadalmakra 

sem érvényesek ezek a megállapítások. 

35


a terekben, és az eszközök egyre intenzívebb használata is jellemző. A negyedleges 

közeg kettéválasztásával a „tömegkommunikáció” és a „modern kommunikáció” 

szabályszerűségeit megkülönböztethetjük a versengő, illetve hálózatszerű szervezőelv, 

továbbá az egyirányú és többirányú kölcsönösségi viszony alapján. További 

különbség az intézményesülés és a hatalom definiálhatósága a tömegkommunikációs 

térben. Mindezek alapján Nagy és Trencsényi (2012) a tömegkommunikációs 

tereket inkább önálló, míg a modern kommunikációs tereket inkább nem önálló, 

amolyan „fél szocializációs közegként” értelmezik (1.6. táblázat). 

Család 

Iskola 

Családon és 

iskolán túli 

(szabadidős) 

tevékenységek 

Jellegzetesség 

Tömegkommunikáció 

Modern kommunikáció 

Fő viszonybeli 

jellemző 

adottság 

kötelezettség 

önkéntesség (önkéntesen 

lehet a 

terület egyes elemeit 

használni) 

önkéntesség 

(önkéntesen 

lehet a terület 

egyes elemeit 

használni) 

önkéntesség 

(önkéntesen 

lehet a terület 

egyes elemeit 

használni) 

Szervezőelv 

feltétel-nélküliség 

feltételhez 

kötöttség 

szabad választhatóság 

(önálló, 

szabad rendelkezés 

az idővel) 

versengő egyközpontúság, 

szabad választhatóság 

hálózatszerűség, 

szabad 

választhatóság 

Változása 

nem változtatható 

sem 

személyében, 

sem intézményében 

időben 

változik 

a kapcsolatok 

szabadon oldhatók 

és köthetők 

bármikor 

bármikor 

Kölcsönösségi 

viszony 

nincs kölcsönösség 

nincs kölcsönösség 

megvan a 

kölcsönösség 

egyirányú, 

a kölcsönösség 

(kevés 

kivétellel) 

nem jellemző 

kétirányú, 

jellemző a 

kölcsönösség 

36


Hatalom 

léte 

létezik a közegben 

előre 

meghatározott 

hatalom, 

mint természetes 

hierarchia 

(szülők), 

aszimmetrikus 

hatalom 

létezik a 

közegben 

előre meghatározott 

hatalom, mint 

mesterséges 

hierarchia 

(tanárok), 

aszimmetrikus 

hatalom 

nem létezik a 

közegben előre 


hatalom, nincs 

előre definiált 

hierarchia, 

szimmetrikus 

hatalom 

létezik előre 


hatalom, 

mint 

mesterséges 

hierarchia 

(médiamunkások), 

aszimmetrikus 

hatalom 

nincs, legfeljebb 

piacszerű 

hatalmi 

viszony, 

a belépés 

alacsony 

küszöbű, 

félaszimmetrikus 

hatalom 

Szabályelfogadás 

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás 

nem önkéntes 

a fegyelemvállalás-szabályelfogadás 

nem önkéntes 

a fegyelemvállalás, 

szabályelfogadás 

önkéntes 

önkéntes 

önkéntes 

Megjelenés 

a születéstől 

létező közeg 

iskolás 

(óvodás) 

kortól létező 

közeg 

elemei iránt 

felébredő igény 

nagyjából 

egy időben 

jelenik meg 

kora gyerekkortól 

(2–6 

év között) 

kora gyerekkortól 

(3–8 év 

között) 

Intézményesítettség 

inkább 

intézményes 

intézményes 

inkább nem 

intézményes 

intézményes 

nem intézményes 

Kapcsolatrendszer 

erősen determinált 

a más 

szocializációs 

közegekkel 

alakuló 

kapcsolatrendszer 

erős hatás 

más szocializációs 

közegekre 

függő viszony a 

többi közegtől 

erős hatás 


közegekre 

erős hatás 


közegekre 

1.6. táblázat: Hasonlóságok és különbségek a szocializációs közegekben 

(Forrás: Nagy – Trencsényi, 2012) 

A szocializációs közegek természete alapvetően különbözhet egymástól, míg az 

elsődleges családi közeg a maga természetességével az ősidőktől fogva jelen van, 

és a társadalom alapeleme, addig a másodlagos iskola feltételez egy fejlettségi és 

37


intézményesültségi fokot (közoktatás), amely jellemzően egybeesik a nemzetállamok 

kialakulásával. Szervezett oktatás ugyan létezett már az ókori Egyiptomban 

is, ugyanakkor a társadalom nagy részét átfogó, általános, formális oktatási tevékenység 

a modern nemzetállamok sajátja 15 . Az iskolai szocializációs közeget szinte 

felváltja a fenti táblázatban nem szereplő, de a nagyon hasonló jellemzőkkel bíró 

munka világa, amely döntően az ifjúsági életszakasz végén válik meghatározóvá. 

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közegek kikristályosodása 16 nyilvánvalóan 

egybeesik az információs társadalom megszületésével, kiépülése a ’60-as évek 

óta folyamatos. Az ipari társadalom racionalitásának (mellék)terméke a gyermek- és 

ifjúkori szabadidő, amelynek csak egy része intézményesült. A nem intézményesített 

szabadidőben egyre fontosabbá válik az elektronikus média: kezdetben a rádió, 

majd a televízió és ma már az internet tölti ki a szabadidő nagy részét. A szabadidő 

elektronikus gyarmatosításáról a Magyar Ifjúság 2012 adatai mellett (Nagy, 2013a) 

tanúskodnak az időmérleg-vizsgálatok is (Nyeste, 2003). A szabadidő nem intézményesült 

és intézményesült terei mellett olyan közegekben és tevékenységek mellett 

is helyet szorítanak számára, amelyeket korábban a család, az iskola vagy éppen 

a munka uralt. A családi vacsora alatt frissített Facebook-állapot, a tanóra alatti 

internetes csevegés mindennapos tevékenység, amely nem ritkán a szocializációs 

közegek konfliktusával 17 jár együtt. 

15 A kötelező iskolai népoktatás követelményét először Luther fogalmazza meg az 1500-as 

években, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy általános gyakorlat lehessen. Magyarországra 

vonatkoztatva, az első lépést a Ratio Educationis (1777) jelentette, amely kísérletet 

tett az állami oktatási rendszer kialakítására. Egy 1845-ös kormányrendelet már pénzbírság 

kiszabását rendelte el a gyermekét nem iskoláztató szülőre. Habár a törvényi háttér és az 

infrastruktúra rendelkezésre állt a gyakorlatban, az iskola korántsem volt általános. Fényes 

Elek 1857-es statisztikája szerint Magyarországon az iskolaképes gyerekeknek mindössze 

61 százaléka volt az oktatási rendszerben (ugyanekkor Csehországban 93, Alsó- és Felső- 

Ausztriában 96-97 százalék) (Szebenyi, 2001). 

16 Habár a hagyományos és az új média meglehetősen sok tekintetben különböznek egymástól, 

a konvergencia folyamatainak köszönhetően az integráció irányába mutatnak. A tartalmak 

konvergenciájának eredményeképpen akár egy közegként is értelmezhetjük mindazt, ami a 

hagyományos és az új médiatérben megjelenik. 

17 A szocializációs közegek konfliktusa nem a harmadlagos-negyedleges közeg belépésével 

jelent meg. Az általános és kötelező közoktatás bevezetését is konfliktusok kísérték, ráadásul 

az iskola nem pusztán az ott töltött időt osztotta be, hanem a házi feladat révén a családi 

közeget is ugyanúgy gyarmatosította, ahogy napjainkban az infokommunikációs eszközök 

keresik helyüket a különböző terekben, így az osztálytermekben is. Az iskolában megjelenő 

mobiltelefonokról, multimédiás eszközökről és az ezekhez kötődő multitaskingról szóló 

vizsgálatok szerint minden második diák szöveges üzeneteket ír/fogad, minden negyedik 

közösségi oldalakat használ a tanóra alatt (Burak, 2012). 

38


Magyar (média)generációk 

Az említett főbb szocializációs közegek mellett jelen voltak/vannak olyan terek, 

amelyekben szocializáció zajlik, ilyen a már említett munka világa, vagy a már eltűnt 

sorkatonaság is. Mindezek karaktert – önazonosságot vagy éppen külső azonosítást – 

társíthatnak egy-egy nemzedékhez. 

A harmadlagos és negyedleges szocializációs közeg befolyásoló hatásai megjelennek 

az egyes generációs felosztásokban is, mint a fiatal generációknak önálló 

karaktert adó jellemzők. A generációs felosztás sokféle lehet, főleg ami a generációs 

határokat illeti 18 . Nagyjából a következő generációkról beszélhetünk, megjegyezve 

azt, hogy a leginkább az Amerikai Egyesült Államokra és Nyugat-Európára érvényes 

generációs felosztások más országokban, köztük Magyarországon, nem minden 

esetben igazak: 

• Veteránok: a II. világháború előtt születettek generációja 19 , más néven csendes 

generáció. Ők azok, akik az elektronikus médiával többnyire fiatal felnőttként 

ismerkedtek meg, az infokommunikációs forradalommal legfeljebb aktív 

koruk végén kerülhettek kapcsolatba. 

• Baby boom nemzedéke: az ún. baby boom a II. világháború után következett 

be, a generáció határai 1946 és 1964 a U.S. Census Bureau alapján. A baby 

boom nemzedéke nemcsak létszámában, de évfolyamait tekintve is nagy 

generációnak számít, amelynek nemzedéki mivoltát a születési évek mellett 

kulturális tartalma 20 is meghatározza. Ez az a nemzedék, amely többnyire 

már gyermekkorában találkozott az elektronikus médiával, esetükben főleg 

a televízió óriási hatásáról beszélhetünk. Az információs társadalomba már 

felnőttként, aktív életük alatt kapcsolódnak be. 

• X generáció: a baby boom nemzedékét követő X generáció születési évszámbeli 

határait nehezebb meghatározni, mint az előző generációk esetében. 

X generációról az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig 21 , az 1980-as 

évek elejéig születettekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az X generáció tagjai 

18 Pontos határokat nem is érdemes megfogalmazni, hiszen elég nehéz amellett érvelni, hogy 

miért tartozik valaki, aki történetesen X év december 31-én született, más generációhoz, mint 

az, aki X+1 év január 1-jén született. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határokat illetően 

leginkább 3-4 évfolyamnyi átmeneti korosztályban kell gondolkodni. 

19 Tari (2010) szerint a húszas, harmincas években születettek tartoznak ide. 

20 Ennek a generációnak a tagjaiból kerültek ki a hippik, az 1960-as és 1970-es évek lázadó 

szubkultúrája, de a 1980-as évekbeli yuppie-k is. 

21 Coupland (1991) éppen 1965 és 1979 között értelmezi az X generációt. (Carrier et al., 2009) 

39


technikailag már az információs társadalomba születtek 22 , ami azt jelenti, 

hogy jó részük a különböző infokommunikációs eszközökkel már aktív korukat 

megelőzően, gyermekként, fiatalként ismerkedhetett meg. 

• Y generáció: más néven millenniumi nemzedék (Millennials, Generation 

We, Global Generation, the Millennial Generation, Generation Next, the Net 

Generation the Echo Boomers). Az Y generáció tagjai jellemzően a baby boom 

nemzedék és az X generáció gyermekei, akik valahol a ’70-es évek vége és a 

2000-es évek eleje között születtek 23 . Az Y generáció az információs társadalom 

generációja, akik az infokommunikációs technológiákat már gyermekkorukban 

elkezdik használni, ők a digitális bennszülöttek, akik számára az 

infokommunikációs technológia természetes dolog. 

• Z generáció: másképpen (inter)netgeneráció vagy éppen maga a multitaskinggeneráció, 

amelynek határai szintén bizonytalanok. A kezdetek beleérnek 

az Y generáció életkori határaiba, hiszen már a ’90-es években születettektől 

kezdődően beszélhetünk Z generációról egészen napjainkig 24 . Ez az a 

generáció, amely nem ismerte a mobiltelefonok és internet nélküli világot, 

szocializációs közegeiben egytől egyig végbement az információs társadalom 

paradigmaváltása 25 , új eszközöket, szokásokat, kultúrát teremtve. 

• Alfa generáció: Az előzőekhez képest még kevésbé meghatározható alfa generációról 

is beszélhetünk, egyes helyeken Google-generációként is hivatkoznak 

rájuk, mások a létüket is kétségbe vonják (Nagy – Kölcsey, 2017). Tagjai már a 

második évezredben 26 születtek, és egy olyan korban fognak felnőni, amelyet 

nem ismerhetünk, csak találgathatunk. Az infokommunikációs technológiák 

fejlődése óriási léptékű. Az olyan megoldások sikere, mint az SMS, és 

az olyanok kudarca, mint az MMS, arra figyelmeztetnek, hogy a korábbi 

tapasztalatok alapján a mai állapotokból nem következtethetünk a jövőre. 

Habár a fenti meghatározások meglehetősen elterjedtek – legfeljebb a születési évek 

meghatározásában vannak különbségek –, találkozhatunk más megoldásokkal is. 

22 Z. Karvalics az információs társadalom megszületését 1961-re teszi. (Z. Karvalics, 2007b) 

23 Tapscott 1997-ben megjelent munkájában a netgeneráció kifejezést az 1980-tól születettekre 

használja. 

24 A Grail Research 1995 és 2010 között születetteket értelmezi Z generációként. 

25 Gondoljunk akár a háztartások, akár az oktatási intézmények infokommunikációs forradalmára. 

26 A Grail Research 2010-től születettektől beszél alfákról. 

40


Továbbá még ha egységesség is mutatkozna a fentiek tekintetében, akkor sem szabad 

elfeledkeznünk arról, hogy ez a generációs modell nem a magyar társadalom 

megértésére készült. Hasonlóságokra azért rátalálhatunk. 

A II. világháború előtt születettek Magyarországon is recesszióval találkoztak 

gyermekkorukban, ugyanúgy, mint Nyugaton a nagy gazdasági világválság hatására. 

A veterán nemzedék konzervatív beállítódású, a kemény munkát tisztelő, 

a társadalmi intézmények iránt elkötelezett ideálképe Magyarországon épp úgy 

élhet bennünk, mint él az Egyesült Államokban. 

A nyugati baby boomnak Magyarországon az 1950–1956 közötti Ratkó-korszak 

feleltethető meg. Ez a generáció szocializációs közegeit tekintve meglehetősen 

különbözik a nyugati megfelelőitől. Gyermekkorát és ifjúságát meghatározzák a 

szocialista ideológia által uralt iskolai és szabadidős terek. A nyugati baby boom 

generáció határait figyelembe véve elmondható, hogy a magyarországi 1946–1964‐es 

kohorsz sokkal kevésbé tekinthető televíziós nemzedéknek. Magyarországon 

1957‐ben indult meg, heti három adásnappal a rendszeres televíziós adás, amely 

10 évvel később is csupán egymillió előfizetővel bírt. 

A magyar X generáció derékhadát a Ratkó-unokák adják, akik még voltak úttörők, 

tehát a szocializmusban szocializálódtak, a rendszerváltást tinédzserként 

vagy fiatal felnőttként élték meg. A nyugati X generációtól való megkésettség jól 

érzékelhető: a magyar X generáció tagjait, ha a televízió hatását tekintjük, leginkább 

a nyugati baby boom nemzedékéhez hasonlíthatjuk. 

A magyarországi Y generáció komoly mérföldkövet jelent a generációs struktúrában. 

Ez a nemzedék gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek az 

előzőkre jellemzőek voltak. Az Y generáció már nagyrészt a rendszerváltás után éli 

gyermekkorát, a számítógéppel és az internettel, ha otthon nem is, az iskolában már 

mindenképpen találkozik. Az Y generációval kapcsolatban figyelik meg elsőként a 

korcsoportra általánosan jellemző média és kommunikációs multitaskingot. 

Magyarországon a rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, fogyasztói 

társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, a gazdasági 

helyzetüktől fogva a kultúra- és médiafogyasztásukig. A nyugati országokéhoz 

nagyon hasonló a kínálati oldal (pl. ugyanazon világmárkák jelenléte), és a keresletben 

is sok a hasonlóság – a vágyak tekintetében ez inkább azonosság –, azonban 

gyökeresen eltérő anyagi lehetőségek jellemzőek (Székely, 2008). McCrindle és 

Wolfinger (2010) arról írnak, hogy a nemzedéki (közös) jellemzők mára átlépték a 

41


korábban meglévő kulturális és szociogazdasági határokat. Somlai (2011) ezt úgy 

fogalmazza meg, hogy az ifjúsági kultúrát a média közvetítésével globális sztenderdek 

alakítják. Az egész társadalmi csoportot (az ifjúsági generációkat) érintő 

különbség az információs társadalomhoz fűződő viszony. Már az Y generációra 

is érvényes, de a Z generáció tagjai között teljesedik ki a digitális szocializáció, az 

infokommunikációs eszközök valóban az életük természetes részét képezik. 

A hazai munkák jellemzően megmaradnak a nemzetközi kutatási eredmények 

idézésénél, a generációs jellemzők, illetve még inkább a generációs határok tekintetében. 

Eddig egyetlen kísérlet történt a generációs logika empirikus adaptációjára 

a magyarországi viszonyokra vonatkozóan (Székely, 2014b). A modell legfontosabb 

korlátját az adja, hogy kifejezetten a médiafogyasztás jellegzetességein alapul. Ez 

a szűkítés azonban mindenképpen árnyalható, hiszen a generációs összehasonlító 

munkák is jellemzően a médiafogyasztás különbségeire építenek, sőt a nemzedékek 

alternatív elnevezéseiben is ezek köszönnek vissza, különösen a fiatalabbak esetében. 

Korábbi kutatásokban (Pintér – Székely, 2006; Székely, 2006, 2007) már foglalkoztunk 

a médiafogyasztás és a kor összefüggéseinek kérdésével. Ezen kutatások 

során a korcsoportok jellemzőit is összehasonlítottuk, és az derült ki, hogy a tizenévesek 

médiafogyasztása gyökeresen különbözik az idősebbekétől, olyannyira, hogy 

a mai fiatalok új szokásaikkal átalakíthatják az ismert médiafogyasztási világot. 

A médiafogyasztásban is megmutatkozó, empirikusan igazolható generációs jellegzetességeket 

különböző időpontokban készült kutatások adatbázisainak vizsgálata 

adta. A különböző időpontokat a generációs töréspontok tartósságának ellenőrzése 

indokolja. Ahhoz ugyanis, hogy beszélhessünk generációkról, arra is szükség van, 

hogy legyenek olyan közös tulajdonságaik, amelyek az idő múlásával megmaradnak. 

Másképpen fogalmazva és más oldalról megközelítve a kérdést, a különböző időpontokban 

készült felmérések alkalmazásával kontroll alatt tartható az idő hatása, 

például a teljes társadalmat érintő változások, így a visszaszoruló hagyományos 

média és a növekvő online média általi jellegzetességek. 

Az elemzések alapján megállapítható, hogy az életkori hatás mellett erős generációs 

hatás is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a legfiatalabbakat jellemző jelentős 

internetezési mennyiségek és magának az internetnek a fontossága a kor emelkedésével 

is megmarad. Az idősebbek (X és baby boom generáció) körében a nyomtatott 

sajtó olvasása és a tévénézés mennyiségében fedezhetünk fel tartós dominanciát. Az 

adatok alapján az alábbi generációs jellegzetességek rajzolódnak ki: 

42


Generációk 

Veteránok 

Baby boom 

nemzedéke 

X generáció 

Y generáció 

Z generáció 

Alfa nemzedék 

Generációs határok 

1938-1939 előtt születettek 

1940-1941 és 1968-1969 

között születettek 

1970-1971 és 1978-1979 


1980-1981 és 1992-1993 


1994-1995 után születettek 

empirikus adatok hiányában 

nem vizsgálható 

1.7. táblázat: Médiafogyasztási generációk 

(Forrás: Székely, 2014b) 

A fenti generációs határok léte statisztikai értelemben igazolható, azaz szignifikáns 

különbségek vannak az egyes fenti nemzedékek médiafogyasztásában, médiához 

kapcsolódó viszonyában. Az empirikus adatok elemzése ugyanakkor arra is felhívja 

a figyelmet, hogy néhány évvel eltolt generációs határvonalak nagyon hasonló eredményeket 

hoznak, tehát a pontosabb határok kijelölésére ez a vizsgálati módszer 

nem alkalmas, vagy ilyen markáns határok nem is léteznek (Székely, 2014b). 

Generációs önreflexiók 

Az azonos időben születetteket az elméleti munkák vagy az empirikus vizsgálatok 

generációkba terelhetik, de vajon a külsődleges azonosítást követte-e vagy társult-e 

hozzá immanens azonosság? Erre a kérdésre kerestük a választ a Kutatópont csapatával 

2017 őszén. Több egymást követő nagymintás – hullámonként 2000 fő 

megkérdezésével készült – reprezentatív kutatásban arra kértük válaszadóinkat, 

hogy jellemezzék saját generációjukat. A veteránok saját generációjukat átlagosan 

66 és 87 év közé tették, a baby boom nemzedéke pedig 51 és 67 év közé helyezte 

saját nemzedékét. Az X generáció tagjai úgy gondolják, hogy ők átlagosan a 35 és 

49 év közötti korcsoportot képviselik, az Y generáció tagjai 25 és 39 év közöttinek 

gondolják saját korosztályukat, a Z generáció tagjai pedig 18–30 évesnek tartják 

saját nemzedéküket (1.4. ábra). 

43


Mettől 

Meddig 

Teljes minta (N=2000) 

39 

54 

Veteránok (N=69) 

66 

87 

Baby boom nemzedéke (N=933) 

51 

67 

X generáció (N=338) 

35 

49 

Y generáció (N=499) 

25 

39 

Z generáció (N=162) 

18 

30 

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 

1.4. ábra: Generációs önazonosítás 

(Kérdés: Kérem, gondoljon az Ön generációjára, nemzedékére! Az Ön megítélése 

szerint hány évesektől hány évesekig tart az Ön generációja?) 

(N 2017 

=2000, generációk szerinti bontás; átlagok) 

Tanulságos megvizsgálnunk, hogy melyek azok a közös tulajdonságok, amelyeket 

generációs jellegűeknek tekintenek maguk az adott nemzedékbe tartozók (Székely, 

2018a). A kérdőíves kutatás során azt a kérdést tettük fel a mintába kerülteknek: 

„Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót, ami a legjobban 

jellemzi az Ön generációját!” 

Megfigyelhetjük, hogy alapvetően háromfajta tulajdonságot sorolnak fel a válaszadók, 

a legjellemzőbb tulajdonságok az életkorra, az élethelyzetre/életmódra 

vonatkoznak, és csak ezután fordulnak elő olyan jellemzők, amelyek a szellemi vagy 

viselkedésbeli tulajdonságokat írják le. Habár összességében az utóbbi kategória említése 

gyakoribb, de tartalmukat tekintve a felsorolt jellemzők sokfélék, akár egymás 

ellentétei is pl. „elkeseredett” és „vidám”, így szükséges elkülönülten kezelni ezeket. 

Az életkorra vonatkozó képzettársítások közül a veteránok esetében egyértelműen 

az „idős” asszociáció szerepel a legtöbbször. Néhány esetben előfordul az 

„öreg” vagy a „vén” is, míg az Y és a Z generációba tartozók között a „fiatal” kapta 

a legtöbb említést. A baby boom generációjában az „idős/idősödő” és az „öreg” 

említése fordulnak elő, amelyek az asszociációk gyakoriságának sorrendjében a 

középmezőnyben helyezkednek el. Az X generáció a „fiatal” és a „középkorú” fo- 

44


galmakat használta magára vonatkozóan, a „fiatal” az élmezőnyben kap helyet, míg 

a „középkorú” inkább a lista vége felé szerepel (a „fiatalt” kétszer akkora számban 

említették, mint a „középkorút”). 

Összességében látható, hogy a legidősebbek szemében a legfontosabb a kor, 

ugyanis a veteránok esetében életkorral kapcsolatos jelzők az említések ötödében 

fordultak elő, míg a többi esetben legfeljebb minden tizedik említés kapcsolódik 

a korhoz (kivételt képez az Y generáció, ahol az említések 14 százaléka a korhoz 

kapcsolódik). 

Megfigyelhetjük, hogy a baby boomer és az X generáció esetében az életkorra 

vonatkozó tulajdonság helyett az élethelyzet kerül előtérbe. Első helyen a munkával 

kapcsolatos jelzőket találjuk, mind a két esetben „dolgozó”, illetve „munka” és 

„munkás” jelzőket (megjelenik a munkanélküli fogalma is). A baby boom generációnál 

jellemző a „nyugdíjas” fogalom említése, míg a családra vonatkozó kifejezések 

az említési lista középtáján helyezkednek el. A veteránok esetében a „nyugdíjas/ 

kisnyugdíjas” és a „szegény” szerepel az élethelyzet leíró kategóriák között. A családdal 

kapcsolatos fogalmak, mint az „unokák” és „gyerekek”, kevésbé gyakoriak. 

Az X generációnál találjuk kiemelkedőnek a „családos” vagy a „gyermeknevelés” 

jelzőjét. Amelyik megjelenik még az Y és a Z generáció esetében is a leggyakoribb 

asszociációk között. 

Az Y generáció esetében a „dolgozó” („munkanélküli”), a „családos” és a „gyermeket 

nevelő” kifejezések azok, amelyek az élethelyzetre utalnak. A Z generáció 

esetében a leggyakoribb ilyen élethelyzetre utaló kifejezés a „tanul”, és csak ezt 

követi a „munka”, míg a gyakorisági lista végén a „család” szerepel. Ebben a két 

legfiatalabb generációban jelenik meg az „internet” és a „buli”, illetve „szórakozás” 

mint életmódra utaló jellemző. 

A veteránok, ha nem az életkorra és élethelyzetre vonatkozó jelzőket vizsgáljuk, 

közel kétszer annyiszor említenek negatív töltetű jelzőket, mint pozitív töltetűeket. 

A negatív képzettársítások közül egyértelműen a „betegség/betegesség” a leggyakoribb. 

Ezen kívül a fáradtságra, a magányosságra utaló negatív töltetű jelzők fordulnak 

még elő nagyobb számban. A pozitív asszociációkra vonatkozóan a „tapasztalat”, 

„tisztelet/becsület” azok a jelzők, amelyek gyakoriságukkal kiemelkednek a 

többiek közül. Jellemző, hogy a legtöbb említett pozitív tulajdonság is komoly, kevés 

közöttük az olyan, mint a „mosolygós”, „humoros”, amely az említések mindössze 

egy-egy százalékában fordul elő (1.5. ábra). 

45


idős 

beteges/betegség 

sok munka/dolgos 

nyugdíjas/kisnyugdíjas 

tapasztalt 

fáradt 

magányos 

öreg 

szegény 

tisztelet, becsület 

segítőkész 

család (unokák, gyerekek) 

nyugodt/nyugalom 

hagyományőrzők 

háborús 

elfogadó 

mezőgazdasági/gyári dolgozó 

problémás, undok, türelmetlen 

erős 

otthonülő 

összetartó 

15 

13 

13 

11 

10 

8 

8 

5 

5 

5 

4 

3 

3 

3 

3 

3 

3 

3 

29 

27 

32 

0 10 20 30 40 50 

1.5. ábra: A veteránok önreflexiója 

(Kérdés: Milyen az Ön generációja? Kérem, mondjon három olyan szót, 

ami a legjobban jellemzi az Ön generációját!) 

(N 2017 

=142; az egyes említések gyakorisága) 

A veteránokkal ellentétben a baby boomerek a nemzedékükre vonatkozó, életkoron 

és élethelyzeten/életmódon túlmutató asszociációikban kétszer annyi pozitív 

jelzőt használtak, mint negatívat. Az első két helyen a „betegség/betegesség” szavak, 

valamint a munkára vonatkozó „dolgos” jelző állnak, amelyek gyakorisága alig 

különbözik egymástól. Ezeket követően harmadikként a „szorgalmas”, illetve a 

„fáradt”, valamint a „tapasztalt” jelzőt találjuk hasonló említésszámban. 

A betegségen és a fáradtságon kívül negatívumként szerepel a generáció önjellemzésében 

a „magányosság” és az „elkeseredettség”, míg pozitívumként tarthatjuk 

számon a „kitartás”, a „becsületesség” és az „aktív/sportos” fogalmakat (1.6. ábra). 

46


(sok) munka/munkás 

beteg/beteges/betegség 

nyugdíj/nyugdíjas/kisnyugdíjas 

dolgos 

szorgalmas 

fáradt 

tapasztalt 

idős/idősödő 

család/családcentrikus 

kitartó 

öreg 

becsületes 

nyugalom/nyugodt 

szegény/szegénység 

megbízható 

aktív/sportos 

kevés nyugdíj/pénz 

megfontolt 

strapabíró/szívós 

munkanélküli 

magányos 

unoka 

megfáradt 

elkeseredett 

tisztelet/tisztelettudó 

céltudatos/elszánt 

182 

158 

146 

145 

116 

108 

106 

101 

94 

77 

74 

60 

59 

55 

52 

49 

35 

32 

32 

29 

28 

28 

27 

26 

25 

25 

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 

1.6. ábra: A baby boomerek önreflexiója 



(N 2017 


Az X generáció alapvetően pozitív tulajdonságokat tart saját nemzedékére jellemzőnek: 

összességében négyszer annyi pozitív jellemzőt említettek a megkérdezettek, 

mint amennyi negatívat. A negatív jelzők közül nagyon hasonló arányban fordul elő 

a „túlterhelt”, a „fáradt”, a „kihasznált”, a „stresszes”, illetve a „pesszimista”. Ehhez 

képest a pozitív asszociációknak nem csupán az aránya, hanem a változatossága is 

jóval nagyobb. Legfontosabb ilyen jellemző az X generációval kapcsolatban, hogy 

„szorgalmas”, ehhez kapcsolódóan „megbízható”, a „munkabíró”, a „tettre kész”, 

a „dolgos” és a „teherbíró” mind-mind olyan fogalmak, amelyek a nemzedék mun- 

47


kához kapcsolódó érzéseit jelenítik meg. Emellett jellemző még az X generációra, 

hogy „családközpontú”, „becsületes” és „vidám” (1.7. ábra). 

dolgozó 

családos 

szorgalmas 

fiatal 

családközpontú 

gyereknevelés 

kitartó 

megbízható 

túlterhelt 

munkabíró 

aktív 

fáradt 

kihasznált 

vidám 

középkorú 

stresszes 

tapasztalt 


becsületes 

törekvő 

céltudatos 

segítőkész 

52 

45 

38 

34 

28 

27 

26 

26 

23 

22 

22 

22 

21 

20 

20 

20 

19 

17 

17 

16 

15 

87 

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 

1.7. ábra: Az X generáció önreflexiója 



(N 2017 


Az Y generáció tagjai még az X-nél is több pozitív tulajdonságot említettek. Esetükben 

a pozitív-negatív arány 5:1-hez. A leggyakrabban említett negatív tulajdonságokhoz 

tartozik a „túlterhelt” és a „stresszes”. Olyan új, a korábbi generációk 

esetében nem látott tulajdonságok is megjelennek, mint a „lusta”, a „bizonytalan” 

vagy a „felelőtlen”. Egyik-másik negatív tulajdonságnak megtalálhatjuk a pozitív 

párját is az említettek között. Ilyen például a „lusta”, amellyel kapcsolatban megjelenik 

a „szorgalmas” (ami a legtöbbször említett tulajdonság) és az „aktív” is, 

a bizonytalannal szemben található a „talpraesett”, a „céltudatos”, az „ambiciózus”. 

48


Emellett megjelennek olyan pozitív fogalmak is, amelyekkel az idősebb nemzedékeknél 

nem tapasztaltunk, ilyen például a „laza” vagy a „bulizós”, az „okos”, 

a „gyors”, a „kreatív” (1.8. ábra). 

fiatal 

dolgozó 

szorgalmas 

gyereknevelés 

családos 

aktív 

pénztelen 

tanult 

laza 

céltudatos 

családcentrikus 

lendületes 

túlterhelt 

internet 

kedves 

lusta 

ambiciózus 

bizonytalan 

modern 

törekvő 

bulizós 

okos 

vidám 

34 

32 

26 

23 

22 

22 

21 

20 

20 

20 

20 

18 

18 

17 

16 

16 

16 

16 

15 

15 

15 

52 

110 

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 

1.8. ábra: Az Y generáció önreflexiója 



(N 2017 


A legfiatalabb, Z generáció esetében is – hasonlóan az Y generációhoz – ötször annyi 

pozitív jellemzőt regisztráltunk, mint amennyi negatív töltetűt. Abban a tekintetben 

a Z generáció tagjai sem különböznek a többi generációtól, hogy a negatív töltetű 

képzettársítások között esetükben is megtalálhatók a túlterheltségre vonatkozó jelzők 

(„túlterhelt”, „stresszes”), ugyanakkor nem ezek a meghatározók. A Z generáció 

49


tagjai saját nemzedékükre vonatkozóan a „lusta” és a „felelőtlen” tulajdonságokat 

említették leggyakrabban negatívumként. A pozitív jelzők közül a „vidám” és az 

„energikus” emelkedik ki gyakoriságával. Ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy 

a negatív jellemzők közül jó néhánynak van pozitív párja, így a lustával szemben 

megtalálhatjuk a „szorgalmas”, a „lendületes”, a „tettre kész” jelzőket, az elkeseredettel 

szemben a „vidám” jelenik meg (1.9. ábra). 

fiatal 

buli 

tanul 

vidám 

lusta 

energikus 

internet 

munka 

felelőtlen 

törekvő 

szegény 

laza 

optimista 

tanult 

érdeklődő 

nyitott 

aktív 

barátság 

elkeseredett 

gyors 

modern 

rugalmas 

szorgalmas 

család 

öntudatos 

társasági 

17 

14 

13 

12 

12 

10 

10 

9 

8 

8 

8 

7 

7 

6 

6 

6 

6 

6 

6 

6 

5 

5 

5 

28 

24 

40 

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 

1.9. ábra: A Z generáció önreflexiója 



(N 2017 


50


Mindezekből megfigyelhetjük, hogy az egyes nemzedékekbe tartozók különbözőképpen 

ítélik meg saját generációjukat. Az önjellemzések alapján megrajzolható karakter 

sok esetben hasonlít az adott generációval kapcsolatos jellemzésekhez. Figyelemre 

méltó, hogy a generációk karakterében erőteljesen jelen lévő médiavonatkozás 

közvetlenül megjelenik az Y és Z generáció esetében az „internet” említésével, de 

a legidősebbek esetében is következtethetünk erre az „otthon ülő” kategóriát látva. 

Összefoglalóan tehát három tényező igazolja a generációs megközelítés létjogosultságát 

az ifjúságról való gondolkodásban: egyrészt a generációs logika kapcsolódik 

a nemzetközi szakirodalom trendjeihez, aktuális divatáramlat, ugyanakkor eredete 

évtizedekkel korábbi. Másrészt nem pusztán nemzetközi vonatkozása van, létezik 

magyar viszonyokra adaptált, empirikusan validált generációs besorolás is. Végül a 

generációs megközelítés a legfontosabb kérdésre reflektál: milyen az új nemzedék? 

51


A 15–29 évesek főbb jellemzői 2000–2016 között 

Magyarországi fiatalok 

Az empirikus tapasztalatok alapján a magyarországi 15–29 évesek a társadalmi 

újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot 

és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel és a trendekbe illeszkedő, elköteleződés 

nélküli, individuális tettekkel jellemezhetők. 

A fiatalok túlnyomó többsége családi státuszát tekintve az egyedülálló meghatározással 

2016 írható le, aki még nem vált 73le a származási családról. Az egyedülállók 10 

16 aránya 1 

némileg (69-ről 73 százalékra) növekedett az elmúlt másfél évtizedben (1.10. ábra). 

A 2012 párkapcsolatban élők és elsősorban 72 a házasságban élők arányának 10 csökkenése 

17 1 

évtizedek óta tartó tendencia, amely a fiatalokat is érinti. Az egyedülállók arányának 

növekedése 2008 ellenére a fiatalok kétharmada 71 (68 százalék) házasságban 13 szeretne 13 élni. 3 

A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nagymintás ifjúságkutatás 

2004 magyarországi adatai szerint 68 a házasságot kötő fiatalok arányának 17 csökkenése 

13 2 

2012 és 2016 között megállt, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal statisztikái 

szerint 2000 a házasságkötések száma 69 az utóbbi években kitartóan növekedett, 22 de 7 ez 2 a 

növekmény elsősorban a 30 feletti korosztályt érinti. 

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% 

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált 

2016 

73 

10 

16 

1 

2012 

72 

10 

17 

1 

2008 

71 

13 

13 

3 

2004 

68 

17 

13 

2 

2000 

69 

22 

7 

2 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

1.10. ábra: Családi állapot 

nőtlen/hajadon, egyedül él házas nőtlen/hajadon, élettárssal él elvált 

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?) 

(N 2000-2016 


52


A házasság mellett a gyermekvállalásra mint elköteleződésre vágynak a magyarországi 

fiatalok, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves korosztály 

14 százalékának van csupán gyermeke. A gyermekvállalás akadályát a megkérdezettek 

továbbra is elsősorban anyagi okokra vezetik vissza. 

A magyarországi tizen-, huszonévesek kifejezetten aktívak a munkaerőpiacon. 

2016-ban a megkérdezett fiatalok 54 százaléka dolgozott, és ez az arány erős növekedést 

mutat a négy évvel korábbi felvételben tapasztalt 40 százalékhoz képest. Az 

aktivitás növekedésével együtt tovább csökkent az oktatásban részesülők aránya, 

azonban a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok aránya is jelentősen csökkent 

2012‐höz viszonyítva (1.11. ábra). Az elmúlt években nem pusztán az oktatási rendszeren 

belüli fiatalok arányának csökkenését figyelhettük meg, hanem a tanulási 

vágy tekintetében is folyamatos csökkenést láthattunk. 2016-ban a 15–29 évesek 

alig harmada (31 százalék) kívánt továbbtanulni, vagy csak tanulni még valamit. 

tanul dolgozik tanul és dolgozik egyik sem munkanélküli 

100% 

80% 

8 7 10 

11 10 

10 

5 9 2 

3 

10 

6 

60% 

38 35 

37 48 

40% 

20% 

37 39 41 

34 

0% 

2004 2008 2012 2016 

1.11. ábra: Tevékenységszerkezet 

(Kérdés: Ön jelenleg [fő tevékenységét tekintve vagy melléktevékenységként] dolgozik, 

akár bejelentve, akár nem, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként? És melyiket tekinti 

fő tevékenységének mindezek közül? És Ön... emellett tanul, részt vesz valamilyen szervezett, 

iskolarendszerű képzésben is? És Ön...emellett dolgozik is? Összevont értékek) 

(N 2004-2016 


53


A jövőbeli tanulási tervekhez hasonló arányban vannak jelen a külföldi munkavállalási 

tervek. Habár a különböző adatfelvételi hullámok eltérő módszerekkel végezték 

a migrációs potenciál megbecslését, elmondható, hogy a külföldi munkavállalást 

tervezők aránya 2012-ig emelkedik, majd stagnál. A külföldi munkavállalás domináns 

oka az anyagi lehetőségek bővítése, a fiatalok 69 százaléka a jobb megélhetés 

reményében hagyná el az országot. A visszatartó tényezők is változatlanok. A fiatalok 

szerint az itthon maradás mellett szólnak a családi és baráti kapcsolatok, 

valamint a hazaszeretet. 

Habár az utóbbi időszakban változatlan a külföldre költözést tervezők aránya, az 

itthoni boldogulásnak jobbak az esélyei. Az anyagi helyzet szubjektív megítélésében 

a 2012-es adatokhoz képest jelentősen emelkedett a beosztással jól kijövők aránya, 

2016 

és ezzel párhuzamosan 7 

csökkent 43 a „hónapról hónapra 31 anyagi gondjaink 9 2 vannak” 8 

kategóriát választóké. Összességében elmondható, hogy a fiatalok felének (50 százalék) 

komolyabb anyagi gondoktól mentes élete van. Fentebb már láthattuk, hogy a 

2012 6 

32 

35 

15 4 8 

közérzet 

2008 6általános mutatói 43 (múlt, jelen, jövő) is javultak 2016-ban. 34 A jövedelmi 12 helyzet 2 3 

szubjektív megítélésének értékelése azt mutatja, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint 

2004 9 

45 

33 

10 2 1 

jobb helyzetben vannak, mint négy vagy nyolc éve. Habár a változás trendje biztató, 

azonban 2000 5 a 2004-ben tapasztalt 39 elégedettségi szintet nem 38 sikerült elérni – akkor 12 a 3 15–29 3 

évesek 54 százaléka sorolta magát a két leginkább elégedett csoportba (1.12. ábra). 

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% 

gondok nélkül élnek 

éppenhogy 

kijönnek a jövedelmükből 

nélkülözések között élnek 

beosztással jól kijönnek 

hónapról-hónapra hónapraanyagi gondjaik vannak 

nem tudja, nem válaszolt 

2016 

7 

43 

31 

9 

2 

8 

2012 

6 

32 

35 

15 

4 

8 

2008 

6 

43 

34 

12 

2 

3 

2004 

9 

45 

33 

10 

2 1 

2000 

5 

39 

38 

12 

3 

3 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

gondok nélkül élnek 

1.12. ábra: Szubjektív anyagi helyzet 

(Kérdés: Összességében hogy érzi, Önök anyagilag hogyan élnek?) 

éppen hogy kijönnek a jövedelmükből 

nélkülözések között élnek 

beosztással jól kijönnek 

(N 2000-2016 


hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak 

nem tudja, nem válaszolt 

54


Az elmúlt másfél évtized leglátványosabb trendje a digitális kultúra kiteljesedése. 

Az ezredforduló óta eltelt évek alatt a 15–29 évesek szabadidejének eltöltésében egyre 

meghatározóbb szerepet kaptak a „képernyős” tevékenységek. A tévé mellé felzárkóztak, 

majd átvették a vezető szerepet a számítógépek, laptopok, okostelefonok 

képernyői. A digitalizált szabadidő helyfüggetlen, és mégis helyhez, elsősorban az 

otthonokhoz köthető. A digitális világ nem elsősorban az aktív szabadidő rovására 

növekedett, a sportolási aktivitás látványosan nem csökkent, inkább stagnált a 

vizsgált időszakban (a korosztály nagyjából harmada sportol a kötelező testnevelésórákon 

kívül is). Ugyanakkor 2000–2016 között folyamatosan és látványosan 

csökkent a kultúrafogyasztás fizikai helyszíneinek látogatása. 

Nem csupán a népszámlálások, hanem a nagymintás ifjúságkutatás által érintett 

másfél évtized adatain is érzékelhetjük a vallásosság lassú visszaszorulását. Ezt elsősorban 

az egyháziasan vallásos fiatalok arányának csökkenésében érhetjük tetten, 

amely 10-ről 6 százalékra csökkent 2000–2016 között. Hasonló folyamatosság látható a 

magukat nem vallásosként azonosítók arányának növekedésében, amely 28-ról 41 százalékra 

változott ebben az időszakban. A vallásossággal ellentétben erős és erősödő 

magyarságtudat jellemzi a magyarországi fiatalokat, a megkérdezettek 97 százaléka 

magyarnak vallotta magát 2016-ban. A nemzeti hovatartozás mellett növekedett azok 

aránya, akik számára fontos a hazájuk és a magyarságuk, valamint a magyar nyelvvel, 

a magyar néppel kapcsolatban is pozitív véleményt fogalmaztak meg. 

A rövid összefoglaló elemzést a nemzedék problémaérzékelésével zárjuk. Az 

ifjúság legégetőbb problémájának feltérképezésére a nagymintás ifjúságkutatás adatfelvételeikor 

– bár eltérő módszertani megoldásokkal, de – rendre sor került. A korábbi 

évek adataival összevetve a 2016-os eredményeket vizsgálva megfigyelhetjük, 

hogy a problémaérzékelésben az ezredfordulón a munkanélküliség, a lakáshelyzet 

megoldatlansága és a pénztelenség szerepelnek a leggyakrabban említett problémák 

között. Az olyan kevésbé konkrét problémacsoportok, mint a céltalanság, sorrendben 

csupán a tizedik volt. 2008-ban még mindig a munkanélküliség szerepelt az 

első helyen, de a céltalanság és a kilátástalan, bizonytalan jövő már az élmezőnyben 

kapott helyet, amelyek szerepe 2016-ra tovább erősödött. Mindebből megállapíthatjuk, 

hogy ma a fiatalok számára kevésbé határozhatók meg pontosan nemzedékük 

problémái (1.8. táblázat). 

55


sorrend 

2008-as 

probléma 

2012-es 

problémák 

2016-os 

problémák 

százalék 

százalék 

százalék 

1. 

pénztelenség, 

szegénység, 

elszegényedés, 

létbizonytalanság 

39 

pénztelenség, 

szegénység, 

elszegényedés, 

létbizonytalanság 

38 

anyagi nehézségek, 

létbizonytalanság, 

szegénység, 

elszegényedés 

43 

2. 

munkanélküliség, 

elhelyezkedési 

nehézségek 

38 

kilátástalan, 

bizonytalan 

jövő 

31 

bizonytalanság, 

kiszámíthatatlan 

jövő 

37 

3. 

kilátástalan, bizonytalan 

jövő 

18 



nehézségek 

25 

céltalanság, 

nem tudják, 

mit akarnak 

19 

4. 

drogok, 

kábítószerek 

elterjedése 

13 


nem tudják, 

mit akarnak 

19 

drogok, 


elterjedése 

14 

5. 


nem tudják, 

mit akarnak 

11 

drogok, 


elterjedése 

14 

alkohol 

elterjedése 

12 

1.8. táblázat: Problémák 

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon melyik az ifjúság legégetőbb problémája? 

És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?) 

(N 2008-2016 

= 8000; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása) 

Jogos kérdés lehet, hogy ennek a konkrétumokat egyre inkább nélkülöző problémaazonosításnak 

milyen okai lehetségesek. Jelen munka keretei nem adnak lehetőséget 

ennek a kérdésnek az átfogó elemzésére, mindenesetre a következő szempontokat 

látjuk indokoltnak megemlíteni egyfajta vizsgálatra érdemes hipotézisként: 1. az individualizáció, 

a szabadidő és általában az élet digitalizációja, egyben virtualizációja 

rontja a társadalmi látásviszonyokat (vö. Angelusz, 2000), így az egyén kevésbé 

56


érzékeli a társadalmi folyamatokat; 2. a bizonytalan világban a problémák maguk 

is kevésbé szilárdak, illékonyabbak, amit a fiatalok jól érzékelnek, és a kérdésre 

válaszolva hasonlóan nehezen definiálható problémacsokrokat neveznek meg; 

3. végül nem szabad kizárnunk annak lehetőségét – és ezt erősítik az elégedettségi 

dimenziókban megfigyelhető pozitív változások –, hogy az ifjúsági életszakasz vált 

egész egyszerűen kevésbé terheltté, így inkább a személyiséghez jobban kapcsolódó 

problémák kerültek előtérbe. 

Külhoni magyar fiatalok 27 

A külhoni magyar ifjúságra vonatkozó kutatások (2001 és 2016) eredményeinek 

értelmezéséhez fontos leszögezni, hogy az összehasonlítás lehetőségei korlátozottak, 

ami a módszertani különbözőségből fakad 28 . Az összehasonlíthatóság korlátai 

ellenére világosan kimutatható, hogy a külhoni magyar 15–29 éveseket sem hagyta 

érintetlenül ez a másfél évtized. 

A magyarországi tapasztalatokhoz hasonlóan a külhoni régiókban csökkent a házasságban 

élők aránya, egyedüli kivételt Kárpátalja jelent, ahol a házasok továbbra is jelentős 

arányt képviselnek a 15–29 évesek között. A 2001-es adatokban Vajdaságon kívül még 

az összes határon túli régióban meghaladta a 20 százalékot a házasok aránya, 2016-ra 

már csak Kárpátalján van így, ahol a többlet a nőtlen/hajadon (62 százalék) válaszadók 

magasabb, illetve az élettársi kapcsolatban élő (4 százalék) válaszadók 29 alacsonyabb arányából 

fakad (1.13. ábra). A családtervezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a 2001‐es 

és a 2016-os adatok alapján a kétgyerekes családmodellt tartják a fiatalok ideálisnak, 

a válaszadók több mint 55 százaléka ebben gondolkodik. Kivételt jelent Felvidék, ahol a 

kétgyerekes családot csupán a válaszadók 45 százaléka, a gyermek nélküli életstratégiát 

a válaszadók kb. 10 százaléka jelölte meg. 

27 A szerző köszönetét fejezi ki Szanyi-F. Eleonórának, aki összegezte a 2001-es és a 2016-os 

külhoni kutatások összehasonlításának főbb tanulságait. 

28 A kutatás tervezésekor választásra kényszerültünk, hogy a 2016-os magyarországi vagy a 

2001-es határon túli kutatást kezeljük alapként, az összevetés miatt a magyarországi kutatás 

mellett döntöttünk, így a 2001-es kutatással való összevethetőség lehetősége csökkent. 

29 Az élettársi kapcsolatban élők aránya 10 százalék körüli a másik három régióban, mintegy 

háromnegyedük nőtlen vagy hajadon. 

57


nőtlen, hajadon házas élettársi kapcsolatban él elvált özvegy nem tudja, nem válaszol 

Magyarország 

74 

10 

16 

Felvidék 

69 

16 

12 

1 2 

Kárpátalja 

62 

32 

4 

10 

1 

Erdély 

76 

13 

9 

2 

Vajdaság 

77 

12 

9 

11 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

1.13. ábra: Családi állapot 

(Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota?) 

(N Magyarország 

=8000, N Felvidék 

=1000, N Kárpátalja 

=500, N Erdély 

=2000, 

N Vajdaság 


Az adatok alapján az látható, hogy 2001–2016 között jelentősen nőtt az oktatási rendszerben 

lévő külhoni magyar fiatalok aránya. A 2016-os adatok alapján elmondható, 

hogy minden régióban a külhoni magyar fiatalok legalább harmada tanul jelenleg a fő 

tevékenységét tekintve. A legalacsonyabb tanulói arányokat Felvidéken figyeltük meg 

(33 százalék), míg az erdélyi fiatalok körében voltak legtöbben a képzési rendszerben 

(48 százalék). Vajdaság (39 százalék) és Kárpátalja (39 százalék) esetén a magyarországi 

(38 százalék) arányokhoz hasonló arányokat rögzíthettünk. 2001-ben még Vajdaságban 

(40 százalék) voltak a legtöbben a képzési rendszerben, és Székelyföldön tanultak a 

legkevesebben (22 százalék). A többi régióban a 25–35 százalék között mozgott az oktatásban 

jelen lévők aránya. Ennek megfelelően a munkaerőpiaci aktivitás összességében 

csökkent másfél évtized alatt, 2016-ban Erdélyben volt a legalacsonyabb (42 százalék), 

és Felvidéken a legmagasabb (54 százalék). Fontos pozitív folyamat, hogy csökkent a 

munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is kimaradó fiatalok aránya, amely a 2001-es 

adatokban többnyire meghaladta a 10 százalékot, míg 2016-ban 7 és 11 százalék között 

mozgott a vizsgált régiókban (1.14. ábra). 

58


munkanélküli egyik sem tanul és dolgozik dolgozik tanul 

100% 

80% 

3 3 1 2 2 

10 10 

12 

11 8 

6 5 10 

14 

15 

60% 

47 

51 46 34 45 

40% 

20% 

34 

29 

33 

38 

31 

0% 

Magyarország Felvidék Kárpátalja Erdély Vajdaság 

1.14. ábra: Tevékenységszerkezet 

(Kérdés: Ön jelenleg …?) 


= 8000, N Felvidék 

= 1000, N Kárpátalja 

= 500, 

N Erdély 

= 2000, N Vajdaság 

= 500; százalékos megoszlása) 

A két kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi munkavállalást tervezők 

aránya jelentősen nőtt, kivételt jelent Felvidék, ahol csupán néhány százalékos 

eltérés mutatkozott. A kárpátaljai magyar fiatalok foglalkoznak leginkább a külföldi 

munkavállalás gondolatával, több mint kétharmaduk szeretne a jövőben más 

országban munkát vállalni. Az erdélyiek 57 százaléka, a vajdaságiak 53 százaléka 

szintén külföldön dolgozna, míg a felvidékiek közül a többi régióban élő társaikhoz 

képest kevesebben (39 százalék) tervezik ezt. 30 2001-ben Belső-Erdély esetén volt a 

legmagasabb (52 százalék) a külföldi munkavállalást fontolgatók aránya, Kárpátalján 

ekkor még a fiatalok 41 százaléka tervezte, hogy szülőhelyétől távol vállal munkát. 

A vajdasági, a székelyföldi és a felvidéki magyar fiatalok mutattak legkevésbé érdeklődést 

a külföldi munka iránt, nagyjából egyharmaduk foglalkozott ezzel. 

Az elmúlt másfél évtized alatt az önbesoroláson alapuló magyar identitás némileg 

gyengült a határon túli régiókban, Felvidéken azonban erőteljes asszimiláció 

30 A magyarországi munkavállalási tervekkel külön kérdés foglalkozott, ami arányaiban 

nagyon hasonló képet mutat. Magyarországon leginkább a kárpátaljai fiatalok szeretnének 

dolgozni (72 százalék), utánuk a legnagyobb arányban a vajdasági fiatalok fontolgatják 

ugyanezt (60 százalék). Az erdélyi 15–29 évesek közel fele (47 százalék) szeretne a jövőben 

Magyarországon dolgozni, míg a felvidékiek kétötödének tervei között szintén szerepel a 

jövőbeni magyarországi munkavállalás. 

59


tapasztalható a magyar fiatalok között. 31 A nemzeti önbesorolás a vizsgált régiók 

közül csak Felvidék esetében jelzi az identitás változását, 2001-ben a magukat 

magyarként definiálók aránya Felvidéken 95 százalék volt, 2016-ban 77 százalék 

(1.15. ábra). A régióra jellemző erős asszimilációra már a 2011-es szlovákiai 

népszámlálási adatok is felhívták a figyelmet (Gyurgyík, 2014). A többi régióban 

2001-hez hasonlóan 2016‐ban is a válaszadók több mint 95 százaléka magyarnak 

tekintette magát. Ugyanakkor a magyarként való önazonosítás változatlanságával 

együtt nemcsak Felvidéken gyengül a magyar nemzethez való tartozás kognitív 

és affektív viszonyulása. 2001-ben mindenhol meghaladta a 90 százalékot azoknak 

az aránya, akik szerint a helyi magyarok részét képezik a magyar nemzetnek. 

A 2016-os eredmények alapján minden régióban csökkenést tapasztalhatunk. Legkisebb 

arányban a felvidékiek (67 százalék), legnagyobb arányban a kárpátaljai 

magyar fiatalok (91 százalék) tekintik a magyar nemzet részének a helyi magyarságot. 

Erdélyben és Vajdaságban ennél némileg alacsonyabb, de meggyőző többségű 

az arány (85–88 százalék). Fontos azt is megjegyezni, hogy Kárpátalja kivételével 

a fiatalok legalább fele úgy gondolja, hogy a helyi magyar közösség a többségi 

nemzet részét képezi. 

31 Részletesebb elemzés szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, ebben mekkora szerepe van 

az anyanyelvi oktatásnak. A külhoni régiók közül egyedül Felvidéken csökkent 2001 óta a 

magyar nyelvű alapfokú oktatásban részt vevő fiatalok aránya. 2001–2016 között a kizárólag 

magyar nyelven és a vegyes nyelven folyó alapfokú képzések arányai megváltoztak. Belső-Erdélyben 

és Vajdaságban növekedett a kizárólag magyarul tanulók aránya, Felvidéken viszont 

csökkent a magyar általános iskolába járó tanulók aránya. 

60



magyar 

77 

97 

95 

96 

98 

roma 

1 

4 

2 

szlovák/ukrán/román/szerb 

4 

2 

2 

28 

egyéb 

1 

1 

1 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

1.15. ábra: Nemzeti identitás 

(Kérdés: Ön milyen nemzeti hovatartozásúnak vallja magát? Több választ is jelölhet!) 




= 500, 

N Erdély 

= 2000, N Vajdaság 

= 500; százalékos megoszlása) 

A nemzeti identitás szempontjából is fontos vallásosság mértéke összességében 

inkább stagnált, Felvidéken valamelyest csökkent, és kismértékben nőtt Kárpátalján. 

2001-ben az erdélyi és kárpátaljai válaszadók negyede nyilatkozott úgy, hogy 

vallásos, és az egyház tanításait követi, ami hasonlóan alakult 2016-ban is, azzal 

a különbséggel, hogy Kárpátalján többen éreznek így, a magyar fiatalok 31 százaléka. 

Felvidéken jelentős különbséget láthatunk: a 2001-es közel 20 százalékról 

10 százalékra esett vissza az egyházi értelemben vallásosak aránya, míg Vajdaságban 

érdemben nem változott (12 vs. 13 százalék). A „maguk módján” vallásosak 

aránya mérséklődött, 54–65 százalék között mozgott 2001-ben és 40–57 százalék 

között 2016-ban. 

A 2016-os eredmények alapján a 15–29 évesek „a fiatalok” legégetőbb problémájaként 

az anyagi nehézségeket azonosították leggyakrabban. Mint az alábbiakban 

láthatjuk (1.9. táblázat), egyedül Erdély esetében szerepel más (az alkohol elterjedése) 

az élen, a többi esetben az „anyagi nehézségek, létbizonytalanság, szegénység, elszegényedés” 

képezi a fiatalok szerint az első számú problémát. Az öt leggyakrabban 

említett problémát tekintve megállapíthatjuk, hogy az anyagi jellegű nehézségek 

61


mindenhol szerepelnek, és ugyanez a helyzet az alkohol elterjedésével. Négy esetben 

szerepel az első ötben a bizonytalanság, és három-három esetben a céltalanság, 

valamint a munkanélküliség. 

Sorrend 


1. 



szegénység, 


43 



szegénység, 


50 



szegénység, 


30 

alkohol 

elterjedése 

22 



szegénység, 


29 

2. 



jövő 

37 



jövő 

35 

alkohol 

elterjedése 

24 



nehézségek 

21 



nehézségek 

22 

3. 


nem 

tudják, mit 

akarnak 

19 


nem 

tudják, mit 

akarnak 

16 



nehézségek 

24 



szegénység, 


20 

alkohol 

elterjedése 

19 

4. 

drogok, kábítószerek 

elterjedése 

14 bűnözés 15 



jövő 

16 


nem 

tudják, mit 

akarnak 

15 



jövő 

14 

5. 

alkohol 

elterjedése 

12 

alkohol 

elterjedése 

15 

drogok, kábítószerek 

elterjedése 

15 

1.9. táblázat: Problémák 

elvándorlás, 

külföldre 

vándorlás 

15 

elvándorlás, 

külföldre 

vándorlás 

(Kérdés: Ön szerint ma Magyarországon/itt, ebben az országban melyik az ifjúság 

legégetőbb problémája? És mit tart a második legégetőbb problémának ezek közül?) 




= 500, N Erdély 

= 2000, 

N Vajdaság 

= 500; két válaszlehetőség, együttes százalékos megoszlása) 

13 

62


A külhoni régiókra vonatkozóan megállapítható, hogy az ezredfordulón a magyarországi 

eredményekhez hasonlóan a munkanélküliség aggasztotta leginkább a fiatalokat, 

amit a legtöbb térségben a kilátástalan jövő és a pénztelenség követtek. 

A 2001 és 2016 közötti változásról elmondható, hogy a 15–29 évesek továbbra is az 

egzisztenciális kérdéseket emelték ki, bár kevésbé látják problémának a munkavállalást, 

inkább az anyagi biztonság megteremtése miatt aggódnak. Összességében 

megállapítható, hogy az ezredfordulót követően a konkrét problémák kevésbé 

kerültek elő, ezzel párhuzamosan gyakrabban említették a válaszadók azokat a 

problématípusokat, amelyek életérzést közvetítenek, ebből adódóan megoldásuk is 

összetettebb (1.9. táblázat). 

63

Húsz év – 

az ifjúságkutatás 

története 

Magyarországon 

Az ifjúságkutatások története nem az elmúlt két évtizedben kezdődött Magyarországon, 

azonban kétségtelenül az ezredfordulón startoló nagymintás ifjúságkutatás 

a legjelentősebb hazai kutatási program. Bauer és munkatársai (2017) Katona Katalin 

1965-ben megjelent tanulmányára hivatkoznak (Katona, 1965), mint az első olyan 

műre, amely ifjúságszociológiai utalásokat és problémafeltevéseket tartalmazott. 

Az ifjúság megismerését célzó tudományág az 1956 utáni megtorlás éveit követően 

a magyar szociológiával együtt született újjá és fejlődött. A rendszerváltás előtti 

vizsgálatok szorosabban vagy lazábban, de kötődtek az állampárt intézményrendszeréhez, 

azonban tartalmukban jellemzően igyekeztek távolodni a kommunista 

ideológiától. Az első szakmai műhelyek, amelyek ifjúságkutatással (is) foglalkoztak, 

a kommunista állampárthoz kötődően, illetve szervezetein belül működtek. Ilyen 

volt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Társadalomtudományi Intézetében 

működő Ifjúságkutató Csoport, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség 

(KISZ) által létrehozott Ifjúságkutató Csoport. Ezenkívül az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának 

Ifjúságkutatási Részlege, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál a Sajtó- és 

64

Húsz év – az ifjúságkutatás története Magyarországon 

Közvéleménykutató Osztály, illetve a Tömegkommunikációs Kutatóintézet, amelyek 

ifjúsági tematikájú, többnyire társadalomtudományi alapkutatásokat végeztek (Diósi 

– Székely, 2008). 

Az ifjúságkutatás kezdeti tematikája Magyarországon pedagógiai fókuszú volt; az 

ekkor születő kutatások elsősorban arra kerestek választ, hogy a felnövő nemzedékeket 

megértve miképpen lehet tagjait a szocialista társadalomba integrálni. Nagy 

hangsúlyt kapott az ifjúság világnézeti politikai nézőpontból való elemzése (Csákó, 

2004; Bauer et al., 2017). Az 1970-es években e tematika kiszélesedett, kifejezetten 

kutatásmódszertani kérdések, illetve az ifjúság életmódjával kapcsolatos kérdéskörök 

is megjelentek. Ekkor került sor például az első ifjúsági időmérleg-vizsgálatra 

is (Gazsó et al., 1971). 

Az állam által közvetlenül vagy közvetetten szervezett kutatásokon kívül Magyarország 

bekapcsolódott olyan nemzetközi felmérésekbe is, mint a HBSC (Health 

Behaviour In School-aged Children), amelynek keretében 1985-től négyévenként 

hazánkban is készül adatfelvétel az általános és középiskolások tanulói között az 

egészséggel, közérzettel és életmóddal összefüggő tényezők feltárására. 

A rendszerváltást követően az állampárt által létrehozott szervezetek és kutatócsoportok 

részben megszűntek, részben átalakultak. A kutatási szektorban 

megjelentek a magánvállalkozások, ezzel párhuzamosan a kutatások tematikája is 

megváltozott. Az ifjúság politikai szocializációjával foglalkozó kérdéskörök mellett 

helyet kapott a rendszerváltás hatásainak elemzése (Gazsó – Stumpf, 1992), valamint 

az ifjúsági életszakasz vizsgálata is (Gábor, 1992). A rendszerváltást követő 

évtized közepén két fontosabb ifjúságkutatási program is elindult: 1995-ben startolt 

az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs), az európai 

iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és drogfogyasztási szokásairól, valamint 1997-ben 

indultak el az ifjúsági korszakváltás elmélete alapján lebonyolított Sziget-kutatások 

(Gábor, 2000). 

A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS RÖVID TÖRTÉNETE 

Az ezredforduló fontos változást hozott az ifjúságkutatás területén. Az Ifjúsági és 

Sportminisztérium az ezredfordulón megalapította a Nemzeti Ifjúságkutató In- 

65


tézetet 1 , ahol nagymintás ifjúságkutatási program indult. A kutatás a 15–29 éves 

magyarországi fiatalokat vizsgálta 8000 fős minta alkalmazásával. A kutatás lebonyolításában 

a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet mellett több, ifjúságkutatással, illetve 

annak határterületeivel foglalkozó műhely vett részt (MTA Szociológiai Intézet, 

MTA Politikai Tudományok Intézete, Oktatáskutató Intézet, Századvég – Politikai 

Iskola Alapítvány). Az ezredfordulón készült kutatás adatfelvételét a Központi Statisztikai 

Hivatal végezte. A kutatás vezetői Laki László, Bauer Béla, Fábri István, 

Gábor Kálmán, Gazsó Tibor, Nemeskéri István és Szabó Andrea voltak. 

A kutatás eredményeit gyorsjelentés (Laki et al., 2001) és tanulmánykötet (Szabó 

et al., 2002), valamint CD-melléklet formájában publikálták. Az Ifjúság2000 kutatás 

fontos mérföldkő, hiszen nagyszámú mintán átfogó tapasztalatokat tudott megmutatni 

arról, hogy milyen változások zajlottak az ifjúság körében a rendszerváltás 

óta eltelt évtizedben. A társadalmi átalakulás ebben az évtizedben gyors és drámai 

volt. A gazdasági különbségek a korábbi évtizedekben tapasztaltakhoz képest óriásira 

nőttek, a családalapítás és gyermekvállalás ideje kitolódott, mérhetővé vált a 

digitális kultúra, ahol a számítógéphez és internethez való hozzáférés alapvetően 

az anyagiak függvénye volt. 

A következő évben került sor a MOZAIK2001 elnevezésű kutatásra, amely a 

határon túli 15–29 éves magyar és a velük egy térségben élő többségi nemzethez 

tartozó fiatalokat vizsgálta. A kutatásba bekapcsolódtak az Ifjúság2000-ben részt 

vett anyaországi műhelyeken kívül a határon túli magyar társadalomtudományi 

kutatóműhelyek is (BBTE – Szociológiai Tanszék; Max Weber Társadalomkutatásért 

Alapítvány; KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja; Fórum 

Társadalomkutató Intézet; Limes Társadalomkutató Intézet; Magyarságkutató Tudományos 

Társaság). A kutatás során az öt régióban 5500 magyar és 2000 többségi 

nemzethez tartozó fiatalt kérdeztek meg. 

A 2000-eshez hasonló módszertannal készült Ifjúság2004 kutatás fontos változásokat 

mutatott az ezredforduló eredményeihez viszonyítva. A friss eredmények 

– mások mellett – azt is megmutatták, hogy az élettársi kapcsolatok szerepe tovább 

növekedett a párkapcsolatokban, és nőttek a különbségek a kulturális javakhoz 

való hozzáférésben. A 2004-es kutatásban kiemelt témaként megjelent a fiatalok 

viszonyulása a fogyatékkal élőkhöz. A kutatás eredményeit gyorsjelentésben (Ba- 

1 Az 1999. évi költségvetésben különítettek el először forrást ifjúságtudományi kutatások támogatására. 

Ez, illetve a 2000-es költségvetési törvény által kijelölt forrás teremtette meg a 

lehetőséget a nagymintás ifjúságkutatás elindítására (Nagy – Szeifer, 2016). 

66


uer – Szabó, 2005) mutatták be, illetve helyzetelemzés készült a Nemzeti Ifjúsági 

Stratégia megalkotásához. A stratégia 2009-es elfogadása ilyenformán bizonyította 

a kutatás létjogosultságát (Bauer et al., 2017). 

A 2008-as nagymintás adatfelvételt kvalitatív kutatással alapozták meg, a kérdőív 

tematikájában a politikai szocializáció vizsgálata került előtérbe. A kutatás eredményei 

felhívták a figyelmet a demokrácia értékének fontosságára az ifjúság körében. 

A családalapítás és gyermekvállalás ideje még későbbre tolódott, ezzel párhuzamosan 

az oktatási rendszerben lévők aránya nőtt (Bauer et al., 2017). A 2008-as kutatás 

eredményei azt mutatják, hogy az ezredfordulóhoz képest sok tekintetben romlott 

a fiatalok helyzete: elsősorban a saját nemzedékükre vonatkozó reflexiók, illetve a 

társadalmi közérzet dimenziói mutattak romlást. A 2008-as kutatásból gyorsjelentés 

(Bauer – Szabó, 2009) és egy, az addigi adatfelvételi hullámok (2000, 2004, 2008) 

tapasztalatait összefoglaló tanulmánykötet (Bauer – Szabó, 2011) készült. 

Az Ifjúság2004 és Ifjúság2008 kutatásokat az időközben több szervezeti változáson 

áteső Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2 készítette, más kisebb kutatások mellett, kormányzati 

megrendelésre. Az állami kutatóműhely leépítését követően a Társadalomkutató 

Kft. és a Kutatópont Kft. folytatta a kutatássorozatot. 2012-ben állami 

megrendelés hiányában, szinte teljes egészében piaci forrásokra alapozva készítették 

el a soron következő vizsgálatot Magyar Ifjúság 2012 néven. Az új konstrukció 

lendületet adott az eredmények részletesebb bemutatásának is. A 2012-es kutatás 

adatait felhasználva a gyorsjelentés mellett napvilágot látott négy tanulmánykötet 

is (Székely 2013; Nagy – Székely 2014a; Nagy – Székely 2014b; Nagy – Székely 2016). 

A 2012-es kutatás a módszertan és a kérdéskörök tekintetében idomult az előzményekhez, 

néhány fontos változással. Ezek közül a legjelentősebb a digitális kultúrával 

foglalkozó blokk, amely a korábbinál lényegesen részletesebb kép megalkotását teszi 

lehetővé. Az eredményekből egyértelműen kirajzolódik a gazdasági világválság hatása: 

az elégedettségi dimenzióban mindenhol csökkenést, a jövőképben depresszív 

hangulatot regisztrálhattunk. 

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 a korábbi nagymintás ifjúságkutatások (Ifjúság2000–2008; 

Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001–2011) által kijelölt irányvonalak 

mentén, a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készült. Két fő 

részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és 

a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos 

2 2005-től Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, majd az NCSSZI Nemzeti Család- és Szociálpolitikai 

Intézet keretein belül Gyermek- és Ifjúságkutatási Főosztály néven működött. 

67


tematika mentén, azonos időben készült. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 során 

12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős 

minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó 

képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. A legnépesebb magyar közösséggel bíró 

határon túli régiókban a magyarországi kutatással összehangoltan (azonos időben 

és azonos kérdéskörök mentén) zajlottak az adatfelvételek. Erdélyben (ezen belül a 

Partiumban, Székelyföldön és Belső-Erdélyben) 2000, Felvidéken 1000, Vajdaságban 

és Kárpátalján 500-500 fő lekérdezésére került sor 3 . A 2016-os kutatás eredményeire 

épülve a két gyorsjelentés (Székely et al., 2017; Székely – Szabó, 2017) mellett elkészült 

két tanulmánykötet (Székely, 2018c; Nagy, 2018) is. 

A nagymintás ifjúságkutatás értékelése során érdemes figyelembe vennünk azt, 

hogy ugyan a kutatássorozat immáron két évtizedes múltra tekinthet vissza, indulásakor 

az adatfelvételek periodikusságára nem lehetett számítani. Az ezredforduló 

óta eltelt időszakban egyedül 2016-ban volt világosan látható, hogy 2020-ban lesz 

következő hullám, a többi esetben általában az utolsó pillanatokban döntöttek az 

adatfelvétel finanszírozásáról. Szervezeti átalakulások, politikai csatározások miatt 

többször került nehéz helyzetbe a kutatás. A 2016-os hullám nem pusztán pezsgő 

szakmai vitát hozott, hanem politikai mezőbe is került a kutatás, amely inkább 

árt, mintsem használ az ügynek. Meggyőződésem, hogy kevés olyan területe van 

a hazai kortárs társadalomkutatásnak, ahol ilyen aktívak a műhelyek, mint az ifjúságkutatás 

területén. Kifejezetten hasznos, ha a kutatás adataiból nem pusztán 

a megvalósításban részt vevők kutatók dolgoznak, hanem más, ifjúsági témákkal 

foglalkozó szakemberek is. Ez egy mindenki számára nyertes szituáció lehet, a kutatók 

ösztönzik és inspirálják egymást munkáikkal, ami voltaképpen magasabb 

minőséget eredményez. Az aktuálpolitikai narratívába való helyezés növeli ugyan 

az ifjúságra (és magára a kutatásra) eső figyelmet, a szakmai párbeszédnek azonban 

nem használ, ugyanis politikai kontextusban leegyszerűsödnek, és háttérbe is 

szorulnak a szakmai érvek. 

A nagymintás ifjúságkutatás két évtizede során felhalmozott tapasztalat biztos 

szakmai alapot jelenthet a jövőre vonatkozóan. A 2020-as hullámot követően 

az ifjúságkutatás jövője kérdéses, igaz, 2024 (jelen könyv írásának pillanatában) 

még messze van. 

3 A külhoni kutatások módszertani specifikációját a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 kutatócsoportja 

készítette együttműködésben a Max Weber Alapítvány (Erdély), az Identitás Kisebbségkutató 

Műhely (Vajdaság) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (Kárpátalja) 

szakembereivel. 

68


A NAGYMINTÁS IFJÚSÁGKUTATÁS TEMATIKUS FELÉPÍTÉSE 

Négyévente ifjúságot kutatni számos aktuális kérdést hoz előtérbe a módszertani 

megoldásokkal és a tematikával kapcsolatban egyaránt. A legjelentősebb dilemmák 

természetesen a kérdőív fejlesztése során fogalmazódnak meg. A korábbi eredmények 

tapasztalatai és az új ismereteink alapján sok esetben indokolt lenne a mérőeszköz 

átalakítása, azonban ekkor a különböző hullámokból származó adatok nem 

lennének összevethetők. A trendek vizsgálhatósága versus aktualitások csatájában 

az eddigi tapasztalatok alapján rendszerint a trendek győzedelmeskedtek. Mindez 

azt jelenti, hogy amennyiben egy adott kérdéskör vizsgálata bekerült a kérdőívbe, 

a kérdést a legtöbb esetben a kutatók igyekeztek a korábban alkalmazottakhoz 

igazodva megfogalmazni. Módszertani tény ugyanis, hogy a kérdésfeltevés formája, 

szóhasználata, a kérdezés körülményei, a kérdező személye mind-mind befolyásolja 

a válaszadót. A következőkben a kérdőívek változásait tekintjük át, bemutatva azt, 

hogy honnan hová jutottak el öt hullám alatt a kutatók, mely tématerületek kaptak 

nagyobb hangsúlyt, és melyek váltak súlytalanná az évek alatt. 

A kérdőív egyes témákra vonatkozó kérdésszámának összehasonlítása sokat 

mondhat el arról, hogy a kutatás tervezése során melyek voltak azok a sarokpontok, 

amelyeket a kutatók fontosnak éreztek. A kutatássorozat kérdőíveinek összevetése 

során 161 és 319 közötti kérdésszámokról beszélhetünk (2.1. táblázat). Ugyanakkor 

a teljes kérdőív kérdésszámait összehasonlítva meglehetősen nehéz következtetéseket 

levonni, mert a kérdések szerkezete nagyon különböző (lehet). Egy egyszerű 

igen/nem dichotómiára épülő kérdés a perc töredéke alatt kérdezhető le, míg egy 

soksoros mátrix típusú kérdés lekérdezése akár hosszú percekig elhúzódhat. Ahhoz, 

hogy képet kaphassunk arról, hogy miként változott a teljes kérdőív hossza az adatfelvételek 

során, kiindulhatunk a kérdőív kitöltéséhez szükséges idő kérdezőbiztos 

általi becsléséből, illetve a 2012-es és 2016-os kutatás során az adatfelvételi rendszer 

által rögzített kérdőívhosszból. 

A legutolsó két adatfelvétel esetében a rögzített adatok 41 percet (2016-ban a 

magyarországi adatfelvétel átlagos kérdőívideje), illetve 70 percet (2012) mutattak. 

A kérdezőbiztosok 2008-ban átlagosan 66 perces interjúkat rögzítettek, a korábbi 

hullámokra vonatkozóan ugyanakkor ilyen jellegű adatok nem állnak rendelkezésre. 

A 2000-es és 2004-es kutatás dokumentációjában nem szerepel az interjúidőre 

vonatkozó adat, a kérdőív sem tartalmaz ilyen kérdést. Az azonban nehezen képzelhető 

el, hogy az interjúidőt nem rögzítették, a 2004-es vizsgálat során kiemelten 

foglalkoztak a kérdőívhossz hatásával az interjú minőségére. Erről tanúskodik a 

69


kérdezőbiztosnak feltett kérdések között pl. a következő: „A kérdezett hányas számú 

kérdésnél fáradt el, vagy unta meg a válaszadást?” 

A másik lehetőség, hogy megvizsgáljuk az egyes adatbázisokat, hogy azok hány 

itemet tartalmaznak. Úgy érdemes összehasonlítani az itemek számát, hogy közös 

nevezőre hozzuk az egyes adatbázisokat, és eltekintünk a különböző képzett változóktól, 

valamint figyelmen kívül hagyjuk az interjú megkezdését megelőző, illetve az 

interjút követő kérdezőbiztosi kérdéseket. Amennyiben az interjúalanyoknak feltett 

első kérdéstől az utolsóig ténylegesen megszámoljuk az itemeket, azt találhatjuk, 

hogy a kérdőív 2004-ben volt legrövidebb, ekkor mindössze 772 item került rögzítésre 

(természetesen ez a 772 item nagyon jelentős mennyiségnek számít kérdőíves 

kutatások esetében). A leghosszabb 2012-ben volt a kérdőív, ekkor 1055 item szerepelt 

az adatbázisban. Jól látható, hogy az utolsó három hullámban beállt a kérdőívhossz, 

és körülbelül 1000 item került minden esetben az adatbázisokba. Láthatjuk, hogy a 

kérdésszám és az itemek száma csak lazán kapcsolódik egymáshoz; a legrövidebb 

kérdőívek sorrendje fel is cserélődik, ha a kérdésszám helyett az itemek száma szerint 

rendezzük sorba az egyes kérdőíveket (2.1. táblázat). 

Adatfelvételi hullámok Kérdések száma Itemek száma 

2000 161 824 

2004 235 772 

2008 319 1019 

2012 272 1055 

2016 237 955 

2.1. táblázat: Kérdés- és itemszámok 

Az itemek száma sem tökéletes eszköz a kérdőívhossz meghatározására, ugyanis egyáltalán 

nem mindegy, hogy egy-egy interjú során az itemek mekkora része tartalmaz 

ténylegesen lekérdezett választ. Az olyan összetett kérdőívekben, mint amelyeket a 

nagymintás ifjúságkutatás során alkalmaztunk, számos ún. szűrő- vagy feltételhez 

rendelt kérdés szerepel, amelyek nem minden esetben lesznek az interjú részei. 

Például, ha valakit a munkájáról faggatnánk, előbb meg kell kérdeznünk, hogy 

egyáltalán dolgozik-e. A 2016-os adatok alapján a magyarországi fiatalok valamivel 

több mint fele aktív a munkaerőpiacon, azonban a másik fele nem. Az ő számukra 

ezek a kérdések nem pusztán irrelevánsak, de zavaróak is, ezért természetesen az 

70


interjúkban el sem hangzanak – ugyanakkor a kérdőívben szerepelnek, és itemek 

formájában megjelennek. 

A nagymintás ifjúságkutatás során azonban osztott mintákkal is dolgozunk 

(2004-ben, 2008-ban, 2016-ban és minden bizonnyal 2020-ban is), ami azt jelenti, 

hogy több – egyenként is reprezentatív – mintán különböző kérdőív-szcenáriók kerültek 

lekérdezésre. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy pl. azt minden, 

a mintába került személy megválaszolja, hogy jelenleg milyen párkapcsolatban él, de 

azokat a kérdéseket, hogy miképpen vélekedik az egyes párkapcsolati formákról, már 

csak egyeseknek teszik fel a kérdezőbiztosok. A kiválasztás természetesen nem lehet 

önkényes, a különböző kérdőív-szcenáriókat úgy hangoltuk össze, hogy nagyjából 

azonos interjúhosszt érhessünk el. Egyértelmű hátránya ennek a megoldásnak, hogy 

korlátozottan vizsgálhatók azok a kérdések, amelyek pusztán részmintán kerültek 

lekérdezésre. A főbb szociodemográfiai változókkal és még sok minden mással 

összevethetőek, azonban az egyes szcenáriók egymással nem összekapcsolhatóak. 

Tehát például azt lehet vizsgálni, hogy akik így vagy úgy vélekedtek a párkapcsolati 

formákról, azok miképpen gondolkodnak a példaképeikről, de ezek egyike sem 

vizsgálható az alapján, hogy miként gondolkodnak a társadalmon belüli ellentétekről. 

Ennek oka az, hogy utóbbi más almintán került lekérdezésre, mint a családi 

kapcsolatok, példaképek kérdéskör, tehát ezek az itemek együtt nem vizsgálhatók 4 . 

2004-ben történt az első kísérlet az osztott minta alkalmazására (volt 4000 fős 

blokk), végül 2008-ban került kidolgozásra a 2016-ban is használt, négyszer 2000 fős 

minta rendszere, aminek köszönhetően a kérdőív jelentősen hosszabb lehetett. 

A piac- és közvélemény-kutató szakma egyöntetű tapasztalata, hogy egyre inkább 

rövidül az az idő, amelyet a kérdezettek kibírnak egy kérdőíves kutatás során. Egyre 

gyorsabban lanyhul a figyelem, egyre gyakoribb az interjúk megszakítása, ezért a 

kérdőív szerkesztése során igyekeztünk a lehető legrövidebb és egyben a legteljesebb 

kérdéssorral 5 dolgozni. 

A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetek óta azzal az ambícióval készül, hogy 

átfogó képet nyújtson a 15–29 éves fiatalokról. E kép megrajzolásához az élethelyzet 

4 Vannak olyan módszerek, amelyek imputált adatbázisok segítségével vizsgálhatóvá tesznek 

olyan kérdésköröket, amelyek nem egy kérdőívben szerepeltek, azonban ezek alkalmazása 

számos megkötéssel jár. 

5 Igazán jó kérdőívet írni lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a jó kérdőív egyszerű, de 

bonyolult összefüggések vizsgálatára alkalmas, rövid, de minden lehetséges és fontos szempontot 

figyelembe vesz, továbbá a kitöltőnek élményt jelent, amellett, hogy pontos és részletes 

adatokat tartalmaz a megkérdezettekről. 

71


és az életmód kérdésköreinek alapos körüljárása szükséges, ami sok témát és a 

gyakorlatban még több kérdést és hosszú kérdőívet eredményez. A teljes és átfogó 

képhez azonban még ennél is többre van szükség, hiszen az ifjúság egy olyan speciális 

életszakasz, amelyben befejezzük iskoláinkat, dolgozni kezdünk, a munkánkért 

először kapunk pénzt, párt választunk, családot alapítunk, és leválunk a szüleinktől. 

Ezek az életesemények kulcsfontosságúak az önálló felnőtt életbe való belépéshez, 

azonban a felnőttlét kiteljesedése szempontjából az ifjúság megismeréséhez hozzátartoznak 

az olyan alapvető kérdéskörök, amelyek a jelenlegi állapoton túl, a jövőre 

vonatkozóan is megmutatják a vágyakat, szándékokat. 

A kérdőívekben érintett témák súlyát vizsgálva 6 négy kiemelt területet 

találunk, amelyek az eddigi hullámok mindegyikében az átlagoshoz képest jóval 

hangsúlyosabban voltak jelen. Ezek a következők: a demográfia alapváltozói, 

a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskörök; az iskolai és 

a munkaerőpiaci életút; valamint a társadalmi közérzet és politika. További 

jelentős, de a főbb kérdésköröknél kisebb súllyal szerepel a kérdőívben a gazdasági 

erőforrások, a lakáskörülmények; az egészség és kockázati magatartások vizsgálata; 

valamint a kulturális és médiafogyasztással, illetve a digitális kultúrával 

(informatika, internet, mobiltechnológia) kapcsolatos téma. Kisebb súllyal szerepelnek 

a szabadidő; a szexualitás; a sport; a migráció; a vallás és értékek kérdéskörei; 

valamint súlyukat tekintve a kérdezőbiztosnak feltett kérdések is ide 

sorolhatóak. Önálló kisebb témát jelentenek például az életeseményekre; a háztartásra; 

a helyi ügyekre; az információforrások használatára vonatkozó kérdések. 

Végül rendre szerepeltek a kérdőívben olyan kérdések, amelyek egy-egy abban az 

évben kiemelt témára vonatkoztak, ilyenek az ifjúsági intézmények, szolgáltatások 

vagy a fogyatékosság, amely általában kifejezetten a megrendelői igényeket 

jelenítették meg (2.1. ábra). 

6 A témák elkülönítése során a lehatárolás nem lehet tökéletesen egyértelmű, vannak olyan 

kérdések, amelyek több helyre besorolhatók, és vannak olyan összefoglaló témák, amelyek 

összevonhatóak lennének, vagy éppen egy-egy téma felosztható lenne több altémára. 

72


Kiemelt témák 

• demográfia, családalapítás 

• iskolai életút 

• munkaerőpiaci életút 

• társadalmi közérzet, politika 

Jelentős súlyú témák 

• egészség, kockázati magatartások 

• gazdasági erőforrások 

• informatika, internet, mobiltechnológia, 

eszközök 

• kultúra- és médiafogyasztás 

• lakás 

Kisebb súlyú témák 

• értékek és identitás 

• kérdések a kérdezőbiztosoknak 

• külföldi utazás, tanulás, migrációs tervek 

• sport 

• szabadidő 

• szerelem, szexualitás 

• vallás 

Időszakos vagy önálló kisebb témák 

• életesemények 

• fogyatékosság megítélése, fogyatékosság 

• háztartás 

• helyi ügyek (lokális részvétel, helyi 

problémák, intézmények) 

• ifjúsági intézmények, szolgáltatások 

• információforrások 

• társas kapcsolatok 

2.1. ábra: Az egyes témák súlya 

Az egyes hullámokban alkalmazott kérdőívek tematikus felépítésének részleteit 

megvizsgálva megfigyelhetjük, hogy sokat változott az egyes témák súlya a kutatássorozat 

folyamán. Az ezredforduló óta legjelentősebben a digitális kultúrára 

vonatkozó kérdések száma nőtt (ha nem számítjuk azokat a témákat, amelyek csak 

később vagy időszakosan kerültek be a kutatásba). 2000-ben mindössze néhány 

informatikai jellegű kérdés szerepelt a kérdőívben, a gazdasági javakra vonatkozó 

kérdésekkel együtt valamivel több mint négy kérdést sorolhatunk ide. Ekkoriban a 

téma sokkal inkább a gazdasági erőforrásokhoz, illetve a kulturális fogyasztáshoz 

kapcsolódó kiegészítő kérdéskörként, mintsem önálló témaként szerepelt. 

A leglátványosabb csökkenés a kockázati magatartásokkal kapcsolatos témáknál 

látható, azon belül elsősorban a kábítószer-fogyasztásra irányuló kérdések száma 

esett vissza. Ez részben abból fakad, hogy a nagymintás ifjúságkutatás nem 

prevalenciakutatás, ezért – jelen keretek között – a téma tagolásának nincs értelme 

úgy, hogy a kifejezetten kábítószer-fogyasztásra vonatkozó kutatásoknak megfelelő 

részletesség nem érhető el (pl. a különböző drogfajták egyenkénti prevalenciája). 

Másrészt a droghasználatra vonatkozó kérdések szerepeltetése a téma érzékenysége 

miatt összességében a többi témának sem használ. A tapasztalatok szerint ezek 

73


(illetve a szexuális orientációra, továbbá az öngyilkosságra, önsértésre vonatkozók) 

azok a kérdések, amelyek a válaszadók részvételi hajlandóságát a leginkább 

befolyásolják (2.2. táblázat). 

Téma 2000 2004 2008 2012 2016 

Demográfia, családalapítás 16 38 33 46 34 

Iskolai életút 10 21 45 27 24 

Munkaerőpiaci életút 24 24 46 46 31 

Társadalmi közérzet, politika 29 23 24 22 27 

Egészség, kockázati magatartások 11 12 18 17 4 

Gazdasági erőforrások 18 23 14 13 9 

Informatika, internet, mobiltechnológia, 

eszközök 

4 6 15 15 26 

Kultúra- és médiafogyasztás 14 13 13 10 6 

Lakás 11 15 21 11 7 

Értékek és identitás 5 6 2 5 9 

Kérdések a kérdezőbiztosoknak 0 12 9 8 7 

Külföldi utazás, tanulás, 

migrációs tervek 

0 5 7 8 9 

Sport 9 3 6 3 4 

Szabadidő 0 8 12 13 7 

Szerelem, szexualitás 0 8 18 9 6 

Vallás 4 4 7 7 11 

Életesemények 0 3 3 3 3 

Fogyatékosság megítélése, 

fogyatékosság 

0 5 1 1 0 

Háztartás 2 3 5 4 4 

Helyi ügyek (lokális részvétel, helyi 

problémák, intézmények) 

0 0 8 1 2 

Ifjúsági intézmények, szolgáltatások 0 0 11 0 2 

Információforrások 0 0 0 2 1 

Társas kapcsolatok 4 3 1 1 4 

Összesen 161 235 319 272 237 

74 

2.2. táblázat: Kérdőív-tematikák kérdésszámokkal


A kérdésszámokból nem látszik ugyan, de a demográfiai, családalapítási blokk kérdései 

sokat változtak a kutatássorozat indulása óta. Önálló területként szerepel a 

háztartási blokk, azonban fontos azt leszögezni, hogy a demográfiai és a háztartási 

jellemzők, valamint a családi helyzet alapvetően sztenderd kérdéseket jelentettek az 

ezredfordulós kérdőívben. Az első két hullámban (2000-ben és 2004-ben) részletes 

adatokat vettek fel a háztartástagok jellemzőiről is (foglalkozás, iskolai végzettség). 

Ezeket a részletes kérdéseket később más témák váltották fel. 2012-ben és 2016-ban 

például részletesen vizsgáltuk a házassághoz és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó 

attitűdöket. 

Az iskolai életúttal kapcsolatban kevéssé változott a megkérdezett témák köre. 

Arra törekedtünk, hogy pontos képet alkothassunk arról, hogy a megkérdezettek 

milyen iskolarendszerű képzésben vettek részt, milyen legmagasabb iskolai végzettséget 

értek el. Ezeken kívül arról is információkat gyűjtöttünk, hogy az iskolarendszeren 

kívüli képzések miként jelennek meg a fiatalok életében. A kérdéssor 

foglalkozott a továbbtanulással, a nyelvtudással, és már az ezredfordulós kérdőívben 

szerepeltek kérdések a különórákra vonatkozóan. 2004-ben bekerültek a kérdőívbe 

tanulmányok finanszírozására vonatkozó kérdések, így például egy diákhitelre vonatkozó 

kérdés is. A 2016-os adatfelvételnél részletesebben foglalkoztunk a pályaválasztással 

és a továbbtanulással kapcsolatos attitűdökkel, a szükséges készségekkel, 

a különböző végzettségekhez kapcsolódó megítélésekkel. 

Már az ezredfordulón jelentős szerepet kapott a kérdőívben a munkaerőpiaci életút 

részletes vizsgálata, érintve a korábbi munkavállalási tapasztalatokat, a jelenlegi 

munkahelyet, a munkavállalás körülményeit, a munkahelykereséshez kapcsolódó 

tapasztalatokat és attitűdöket. Külön kérdések vizsgálták a munkanélküliség tapasztalatait. 

2000-ben szerepelt olyan attitűdkérdés is, amely a munkahellyel kapcsolatos 

elégedettséget, illetve a külföldi munkavállalási potenciált kívánta feltérképezni. 

2008-tól némileg változott a munkaerőpiaci kérdéssor, részletesebb lett, több kérdés 

irányult a külföldi munkavállalás lehetőségére, továbbá attitűdök feltárására alkalmas 

kérdésekkel vizsgálta a kérdőív a jó álláshoz való jutás feltételeit 7 is. 2016-ban 

a jövővel kapcsolatos várakozásokra vonatkozó részekkel egészült ki a kérdéssor. 

A társadalmi közérzet és politika is a meghatározó témák között szerepel. Ide 

sorolható az ifjúság legfontosabb problémáinak felderítése, továbbá a jövőkép, a 

közösségi ügyek iránti, illetve politikai érdeklődés, aktivitás vizsgálata egyaránt. 

7 2008-ban a Munkaügyi Minisztérium volt a kutatás megrendelője, a munkapiacra vonatkozó 

kérdések bővítése a megrendelői igényekből fakadt. 

75


A kérdéssor segítségével részletes képet alkothatunk a fiatalok mindennemű közéleti 

érdeklődéséről és aktivitásáról. A 2008-as vizsgálatban részletesebben foglalkoztak a 

fiatalok demokráciaképével, illetve a Kádár-korszakkal kapcsolatos megítélésekkel, 

ezek a kérdések a későbbi hullámokban is részét képezték a kérdőívnek. A 2016-os 

kérdőívben helyet kaptak olyan aktualitások, mint a migráció megítélésének, a külföldiek 

letelepedésének vizsgálata, illetve a biztonságérzethez, bizalomhoz kapcsolódó 

kérdéskörök. 

A jelentős súlyú témák közül a fentiekben az egészséggel és kockázati magatartásokkal, 

valamint a digitális kultúrával foglalkozó témákat emeltük ki, ezek azok, 

amelyek jelentős változáson mentek át az ezredforduló óta. Az előbbi veszített súlyából, 

míg utóbbi igencsak felértékelődött az elmúlt időszakban. 

Az egészséggel kapcsolatban kevéssé változott a kérdőív a kutatás indulása óta, a 

blokkon belüli változás elsősorban a kábítószer-használatra vonatkozó kérdéseket 

érintette. Az erre vonatkozó kérdések száma 2012 után esett vissza számottevően, 

a 2016-os kérdőívbe mindössze két olyan kérdés került be, amely közvetetten vizsgálta 

az illegális drogok jelenlétét a fiatalok életében. 

A digitális kultúrára vonatkozó kérdésblokk gyarapodása folyamatos, 2000 és 

2016 között a kérdések száma hatszorosára emelkedett. Az internetpenetráció növekedése, 

az okoseszközök terjedése tetten érhető az ifjúságkutatás adataiban. Az 

ezredfordulón pusztán néhány, a hozzáférés és a használat alapvető dimenzióit 

vizsgáló kérdés került a kérdőívbe, 2008-ban már részletesen foglalkozott a kommunikációs 

módokkal, és rákérdezett az online közösségi oldalra való regisztrációra 

is. A 2008-as kérdőív sokat emlegetett sajátossága – amely egyben mutatja a digitális 

kultúra fejlődését –, hogy rákérdezett az otthoni CD-k, és azokon belül a másolt 

CD-k számára. Négy év múltán ezek a kérdések már kimaradtak a kérdőívből a 

technológia fejlődése és a felhasználói szokások változása miatt. A 2012-es kérdőív 

részletesebben foglalkozott a közösségi médiával, valamint vizsgálta az online és 

infokommunikációs eszközökhöz kötődő játszási szokásokat, illetve a kommunikációs 

és média-multitasking jelenséget. Az utolsó, 2016-os kérdőív a multitasking 

tematika terhére vizsgálja a munkához kapcsolódó infokommunikációs eszközhasználatot, 

a digitális eszközökhöz kapcsolódó kötődést, és foglalkozik a online 

politikai aktivitásokkal is. 

A gazdasági erőforrások és a lakás kérdésköre lényegét tekintve nem változott a 

kutatássorozat adatfelvételei során, pusztán a kérdések szerkezete módosult itt-ott. 

Mindez azt jelenti, hogy ugyanazt a néhány kérdéskört jártuk körbe. A gazdasági 

76


erőforrások esetében ezek a következők: vállalkozási tevékenység; földtulajdon; 

objektív jövedelmi viszonyok (megtakarítások, családi jövedelem); szubjektív jövedelemérzet; 

tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság; adósság. A lakásblokk 

az alábbi témákkal foglalkozik: lakhely; lakáskörülmények és az azokkal való elégedettség; 

elköltözés, tervek. 

A kultúra- és médiafogyasztás témája a 2008-as kérdőívben kapott jelentősebb 

szerepet, 2016-ban a digitális kultúra és a médiafogyasztás digitális formái felé fordult 

a kutatói érdeklődés. Mindamellett 2000-től folyamatosan vizsgálja a kérdőív 

az olvasási, tévénézési, rádióhallgatási szokásokat, a kulturális és közösségi terek 

látogatását. 

A kérdőívben kisebb súlyú – de a kutatást tekintve kiemelten fontos – témák 

közül hat tartalmi és egy technikai jellegű. Ez utóbbi csoportba tartoznak a 

kérdezőbiztosoknak az interjú lezárását követően feltett kérdések, amelyek abban 

a tekintetben technikai jellegűek, hogy az interjúszituáció leírását, és ezen keresztül 

a válaszok teljesebb megértését szolgálják. Önálló elemzésük szinte sohasem 

készül. Ezek vizsgálatával árnyalni tudjuk akár a gazdasági helyzetet (ld.: lakáskörülmények 

leírása), akár magának a kérdezettnek hozzáállását, akár az interjú 

más körülményeit (más személy, például a szülő jelenléte kiemelten fontos lehet a 

normaszegésre vonatkozó témákban). A kutatás első hullámában ilyen kérdések 

nem szerepeltek a kérdőívben, a későbbiekben viszont rendre megjelentek körülbelül 

azonos tartalommal. 

A kutatás története szempontjából érdekes momentum a 2012-es év, amikor 

a kérdezőbiztosoknak felteendő kérdések közül kimaradt, hogy a kérdezőbiztos 

megítélése szerint a válaszadó cigány/roma származású-e vagy sem. Továbbra is 

szerepelt önbevalláson alapuló etnikai, nemzeti identitásra vonatkozó kérdés a 

kérdőívben, azonban a kérdezőbiztos általi külső megítélés kikerült onnan. Ennek 

oka a kutatás előkészítésekor kirobbant érzelemdús vita, amely valójában egy régi 

szakmai polémia (Ladányi – Szelényi, 2001) arról, hogy az etnicitás esetében az 

individuális döntés számít-e, vagy a saját hovatartozás érzése kevésbé lényeges, hiszen 

a származással kapcsolatos sztereotípiákat és reakciókat a társadalom (mások) 

képviselik. Például, ha valakit (Magyarországon) hátrányos megkülönböztetés ér 

egy munkahelyre való jelentkezéskor, nem az a fontos, hogy a jelentkező cigányként 

azonosítja-e magát, hanem az, hogy a reménybeli munkáltató annak tekinti-e. Mivel 

a kérdés szerepeltetése pusztán technikai jellegű, így a heves vita eredményeképpen 

a kérdés kimaradt a kérdőívből. Álláspontom szerint a kérdés beemelése szakmailag 

77


indokolt, ezért a 2016-os kutatásba visszakerült. A 2012-es kérdezőbiztosi blokk abban 

a tekintetben is más volt, hogy a felteendő kérdések között szerepeltek olyanok, 

amelyek alapján később elkészülhetett a magyarországi ifjúságelmélet tekintetében 

fontos modell, az ifjúságügy narratívájának (Nagy, 2013b) empirikus tesztelése. 

Kérdésszám tekintetében kisebb súlyúnak számít az életesemények, háztartás, 

helyi ügyek, információforrás-használat, ifjúsági intézmények és szolgáltatások, illetve 

fogyatékosság témája. Ez utóbbiak egy-egy adott évben voltak kiemelt témaként 

jelen a kérdéssorban, bár a későbbiekben is visszatérhettek egy-két kérdés erejéig. 

Így egy kérdés a 2008-as és a 2012-es kérdőívben is megjelenik a fogyatékosságra 

vonatkozóan (Akadályozza-e Önt mindennapi tevékenységében bármilyen módon 

valamilyen tartós betegség, rokkantság, fogyatékosság vagy egyéb lelki probléma?). Az 

ifjúsági intézmények, szolgáltatások esetében a 2008-as kérdéssor alapján 2016-ban 

az elérhetőségre (Vannak-e az Ön számára elérhető közelségben olyan intézmények, 

szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára [is] kínálnak különböző 

lehetőségeket [pl.: programokat szerveznek, segítséget, nyújtanak, tanácsokat adnak 

stb.]?), illetve az elérhetőséggel kapcsolatos igényekre koncentráltunk. 

Az értékek és identitás témája az ezredfordulón egy részletes (15 itemes), értékpreferenciára 

vonatkozó kérdésként jelent meg, Inglehart (1997) értékvizsgálatai 

alapján, valamint a kérdőív a szülői értékekhez kapcsolódó viszonyulásra is rákérdezett. 

2004-től ez a részletes értékvizsgálat már nem került bele a kérdőívbe (csupán 

2016-ban 19 itemmel). Az értékek és identitás témájába soroljuk az előítéletességre 

vonatkozó kérdést is. Az identitásra vonatkozó kérdések technikai szempontból 

estek át változáson, egyes elemei a 2004 óta alkalmazott önkitöltéses részbe kerültek. 

A 2016-os kérdőívben bővült az ide sorolható kérdések sora, belekerült az önképre 

vonatkozó részletes kérdés, illetve kiegészült a társadalmi távolságra vonatkozó 

kérdésekkel. 

A vallásra vonatkozóan az ezredfordulón mindössze néhány kérdést tartalmazott 

a kérdőív, ezek a vallásosságra, a felekezeti hovatartozásra, a szertartások látogatásának 

gyakoriságára és a vallásos nevelésre terjedtek ki. 2004-ben a vallási jellegű 

kérdések közé bekerült egy, az egyházi esküvőre vonatkozó kérdés. 2008-ban egy 

részletes (16 itemes) kérdéssel bővült a blokk, amely a hittartalmakra vonatkozott 

(hisz-e Istenben, horoszkópban stb.). 2012-ben tartalmi változás kevésbé, azonban 

technikai változás annál inkább érintette a vallási blokkot, ugyanis az teljes egészében 

átkerült az önkitöltéses részbe. A következő változás, amely ezt a területet 

érintette, 2016-ban következett be, ekkor vallásos nevelésre vonatkozó (hittannal 

78


kapcsolatos) kérdésekkel, illetve vallási jellegű tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekkel 

(imádkozás, meditálás gyakorlata) egészült ki a blokk. 

Az ezredfordulón szabadidőre vonatkozó kérdéseket csak áttételesen tartalmazott 

a kérdőív. Komolyabb szabadidőblokk 2004-ben szerepelt először, ekkor a szabadidő 

mértékére, annak eltöltésére, fesztiválok látogatására és üdülési szokásokra is 

rákérdezett a kérdőív. 2012-ben tovább bővült a blokk a törzshelyek vizsgálatával. 

2016-ban kimaradt a szabadidő mértékét és eltöltésének jellemző helyszíneit firtató 

kérdés, kizárólag a tevékenységre kérdez rá a kérdőív. 

A sportra vonatkozó kérdések az első kérdőívben voltak a legrészletesebbek. 

A vizsgálat ekkor foglalkozott a sportolás tényén kívül annak gyakoriságával, jellegével, 

helyével, időtartamával, költségével, az egyes űzött sportágakkal, illetve tartalmazott 

kérdéseket a sporteseményeken való részvétellel kapcsolatban is. A 2004-es 

kérdőívben ehhez képest már egy jóval rövidebb kérdéssor szerepelt, amely tovább 

szűkült az évek folyamán. 2012-ben volt a legrövidebb a sportblokk, 2016-ban már 

egy kicsit részletesebb kérdéssort vizsgálhattunk. 

A külföldi tervekre a kérdőív már az ezredfordulón is rákérdezett áttételesen, 

azonban ezeket a kérdéseket tartalmilag inkább sorolhatjuk a munkavállaláshoz, 

mintsem önálló blokként definiáljuk. A külföldi tanulással, munkával, migrációs 

tervekkel kapcsolatban 2004-ben szerepelnek először önálló kérdések, amelyek 

a későbbi években is megmaradtak. 2016-ban részben átalakult, részben 

kiegészült a kérdőív ide kapcsolódó kérdésekkel, amelyek – azonosságuk révén – 

összehasonlíthatóak a KSH és a TÁRKI migrációs kérdőívének kérdéseivel. 

A szexualitásra vonatkozó kérdések 2004-ben debütáltak az önkitöltős kérdőívben 

(ld.: részletesen alább), és később is ott kaptak helyet. A blokkon belül foglalkoztunk 

a szerelemmel, a szexuális irányultsággal, a szexuális partnerekkel, illetve a nem 

kívánt terhesség elleni védekezéssel. Ezek a kérdések a 2008-as kérdőívben voltak 

a legrészletesebben kidolgozottak, a későbbiekben sokat egyszerűsítettünk rajtuk. 

Kimaradt például a nem kívánt terhesség elleni védekezés részletezése, és a partnerek 

életkorát firtató kérdés. 

Az életesemények vizsgálatára először a 2004-es kutatásban került sor. Ekkor 

13 eseményről adhatták meg a kérdezettek, hogy megtörtént-e már velük 

(pl. szexuális tapasztalatok, szakmai végzettség megszerzése), s ha igen, hány 

éves korukban, illetve ha még nem történt meg, akkor előreláthatólag hány 

éves korukban fog megtörténni. A 2008-as kutatásban ugyanúgy három kérdésben 

foglalkoztunk az életeseményekkel, azonban mindössze öt eseményt so- 

79


roltunk fel. 2012-ben négy, 2016-ban kilenc életesemény vizsgálatára került sor 

(ugyancsak három kérdésben). 

A helyi ügyekkel (lokális részvétel, helyi problémák, intézmények) kapcsolatos 

kérdések a 2008-as kérdőívbe kerültek be először, viszonylag jelentős számban (nyolc 

kérdés). A 2012-es kérdőívben egy kérdést tartottunk meg ezek közül, amely arra 

vonatkozott, hogy a fiatalok megítélése szerint a helyi döntéshozók mennyire foglalkoznak 

az ő szempontjaikkal (Ön szerint mennyire érdekli a helyi politikusokat 

[az önkormányzati képviselőket, a polgármestert] a fiatalok véleménye?). A 2016-os 

kérdőív kibővítette ezt a blokkot, rákérdezve a lehetőségekre is (Milyen lehetőségeik 

vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi 

közügyekben?). 

2012-ben az információforrások fontosságát és megbízhatóságát vizsgáltuk két 

kérdésben. 2016-ban a fontosságot tartottuk meg, abból fakadóan, hogy e két vizsgált 

tényező nagy fokú együttjárást mutatott. Az itemek száma azonban hétről kilencre 

bővült. Az információforrások között a hagyományos és az elektronikus médiát, 

valamint a társas kapcsolatokat, illetve tágabban a közösségeket soroltuk fel. 

Fentebb már többször előkerült, hogy 2004 óta a kérdezőbiztos segítségével lekérdezett 

kérdéssort kiegészíti egy önkitöltős kérdőív. 2004-ben ez három témával 

foglalkozott: a kábítószer-fogyasztással, a szexualitással (első tapasztalat, illetve 

rendszeres nemi élet), valamint a szexualitáshoz kapcsolódóan a fogamzásgátlással. 

A 2008-as kérdőív a fentieken kívül alkoholfogyasztásra (ittas állapot), dohányzásra, 

gyermekkori traumákra, szexuális beállítódásra, de testmagasságra és testsúlyra, politikai 

aktivitásra, pártpreferenciára, ideológiai és etnikai hovatartozásra vonatkozó 

kérdésekkel egészült ki. Ez a gyakorlat a későbbiekben is megmaradt azzal a fontos 

különbséggel, hogy míg 2004-ben és 2008-ban az önkitöltős kérdőívek papíron, 

zárt borítékban kerültek begyűjtésre, addig 2012-ben és 2016-ban a kérdezőbiztos 

átnyújtotta a kérdezettnek a tabletet (illetve laptopot), ahol egyedül válaszolhatta 

meg ezeket a kérdéseket. 

Az önkitöltős blokk 2012-ben volt a legterjedelmesebb, a fentieken kívül szerepeltek 

még vallásra, hitre vonatkozó kérdések, valamint öngyilkosságra vonatkozóan 

is kérdezett a kérdőív. Utóbbi, akárcsak a részletes kábítószerblokk, 2016-ban már 

kimaradt a kérdőívből. 

80


A 2016-os tematika részletes bemutatása 

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás tervezésekor munkánkat az átfogó szemlélet 

mellett az összehasonlíthatóság igénye hatotta át. A nagymintás ifjúságkutatással 

kapcsolatos általános elvárás, hogy legyen alkalmas a fiatalok élethelyzetének és 

életmódjának átfogó és részletes vizsgálatára. A 2016-os kutatás fontos célja volt, 

hogy a magyarországi mellett a külhoni magyar fiatalok megismerését is szolgálja, 

illetve alkalmas legyen a korábbi nagymintás hazai és határon túli ifjúságkutatásokkal 

való összehasonlításra. Mindezeket úgy kellett a tervezés során figyelembe 

venni, hogy a megrendelői igényeknek megfelelve az ajánlattételi dokumentációban 

megfogalmazott területek vizsgálatát elvégezzük. A fentieknek megfelelően egy 

olyan tematikát dolgoztunk ki a kutatás során felhasznált kérdőívekben8, amely 

öt, közvetlenül a kérdezettől, és két, a kérdezettel kapcsolatos, de nem a kérdezett 

által megválaszolandó kérdéskört tartalmaz (2.3. táblázat). 

1. Kérdezéssel kapcsolatos alapadatok 

2. Demográfia (trendkérdések) 

Alapvető demográfiai jellemzők 

Családalapítás 

Társadalmi reprodukció 

3. Élethelyzet (trendkérdések) 

Munka, munkanélküliség, 

külföldi munka 

Tanulás (külföldi tanulás) 

Jövedelem és vagyoni helyzet 

Lakhatás 

Egyenlőtlenségek (online is) 

4. Életmód (modulok) 

Szabadidő eltöltése (sport) 

Fogyasztás (média, újmédia) 

Kockázati magatartás (dohányzás, 

alkohol, drog) 

5. Életesemények 

6. Egyén-közösség-társadalom 

Érték és identitás 

Közösségek 

Társadalmi közérzet (politikai 

attitűdök) 

Vallás 

7. Kérdések a kérdezőknek 

2.3. táblázat: 2016-os tematika 

8 A kérdőívben alkalmazott kérdések a korábbi hullámokon alapulnak (Ifjúság2000; Ifjúság2004; 

Ifjúság2008; Magyar Ifjúság 2012; MOZAIK2001 és MOZAIK2011), a kérdőívek tematikáját 

úgy alakítottuk ki, hogy az szolgálja a korábbi kutatásokkal való összehasonlíthatóságot, a 

trendek felrajzolásának lehetőségét. A nagymintás ifjúságkutatás mellett a következő kutatások 

megoldásait is figyelembe vettük: ESPAD kutatássorozat; HBSC kutatássorozat; YRBS 

2013; ESS kutatássorozat; EVS kutatássorozat; Az ifjúság életkörülményei kutatás KSH, 1996; 

Ifjúságkutatás, 1991. 

81


82 

A kérdőív első blokkjában olyan interjún kívüli adatok rögzítésére került sor, mint 

az interjú meghiúsulásának okai vagy a kérdezett megváltozott elérhetősége. Utóbbi 

esetben a lekérdezést segítő praktikus adatgyűjtésről – a terepmunka során máshol 

még elérhető kérdezendő – vagy a területi mobilitáshoz tartozó adatgyűjtésről 

egyaránt beszélhetünk. 

A demográfiai blokkban olyan alapvető, a korábbi kutatásokban is szereplő trendkérdések 

szerepeltek, amelyek általában minden survey részét képezik (nem; kor; 

lakhely; iskolai végzettség; munkapiaci aktivitás). A 15–29 évesekkel kapcsolatosan 

a családalapítás és a gyermekvállalás kiemelt vizsgálati terület, ezért a társadalmi 

reprodukció kérdéskörei is többségükben alkalmasak a trendelemzésre. A területet 

érintő kérdéskörök a következők voltak: 

• családi állapot; párkapcsolat; házasság; házasodási tervek, 

• gyermekszám; gyermekvállalási tervek, 

• gyermekvállalás elhalasztásának/elutasításának okai, 

• család és munka összeegyeztethetősége, 

• családalapításhoz kapcsolódó attitűdök. 

A fiatalok élethelyzetét öt fő kérdéskör mentén vizsgáltuk, a demográfiai kérdésekhez 

hasonlóan – a korábbi kutatási hullámokkal összehasonlítható módon – elsősorban 

trendkérdések alkalmazásával. Az élethelyzetet vizsgáló fő területeket az alábbiak 

jelentették: munka, munkanélküliség, külföldi munka; tanulás (külföldi tanulás); 

jövedelem és vagyoni helyzet; lakhatás; egyenlőtlenségek. 

A munkával foglalkozó kérdésekben az eddigi munkatapasztalatok teljes körű feltárására 

törekedtünk, vizsgáltuk a diákmunkával és a közmunkával kapcsolatos tapasztalatokat 

is. Kérdések szerepeltek a kérdőívben a foglalkoztatás körülményeiről, 

a munkahely biztonságának megítéléséről, a munkanélküliség megtapasztalásáról, 

a munkakeresést és az elhelyezkedést segítő körülményekről (tények és attitűdök), 

az elhelyezkedési reményekről. Ebben a részben foglalkoztunk részletesen a külföldi 

munkával kapcsolatos tapasztalatokkal és tervekkel, a külföldi munkavállalást 

ösztönző és mérséklő tényezőkkel. 

A tanulással foglalkozó kérdésblokkban az oktatási életút és a képzettségi szint 

pontos rögzítésén kívül a kimaradás okainak feltárására koncentráltunk. Kérdéseket 

fogalmaztunk meg a nyelvtudás szintjével és felhasználásával kapcsolatban. 

A korábbi hullámokhoz hasonlóan foglalkoztunk a tanulási, ezen belül a külföldi 

tanulásra vonatkozó tervekkel. 

A jövedelemre és vagyoni pozícióra vonatkozóan több kérdés vizsgálta az objektív 

és a szubjektív anyagi helyzetet, ezen belül az adósságokra és a megtakarításokra is


rákérdeztünk. A pénzügyi szolgáltatások igénybevétele és a szülőktől való pénzügyi 

önállóság vizsgálata is részét képezte a kérdésblokknak. 

A lakhatással kapcsolatban a lakáskörülmények és az ezekkel kapcsolatos elégedettség, 

a háztartásméret és a háztartástagokkal kapcsolatos viszonyok azonosítása, 

valamint az elköltözési tervek határozták meg a kérdések irányát. Az egyenlőtlenségeket 

vizsgálva alapvetően két területre, a vagyoni és a digitális egyenlőtlenségekre 

koncentráltunk. 

Az életmód esetében is lehetőséget kívántunk biztosítani a trendelemzésre, 

azonban a kérdéskörök jellegéből fakadóan sokkal nagyobb szabadságot adtunk 

az aktualitások vizsgálatának. Három fő részre bonthatók az életmódra vonatkozó 

kérdéskörök: szabadidő eltöltése, médiafogyasztás és kockázati magatartások modul. 

A szabadidős modulban a szabadidős helyszínek látogatását, a szabadidős tevékenységeket 

vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a kulturális terek látogatásával, amely a 

kutatás kezdete óta a kérdőív állandó részét képezi. A szabadidős elfoglaltságok közül 

részleteztük a sportolási szokásokat, kitérve a sportolás ösztönzőinek vizsgálatára. 

A médiafogyasztás modul a hagyományos média (elektronikus média és nyomtatott 

sajtó, valamint hagyományos könyv) fogyasztását elsősorban az újmédia jelenségkörében 

vizsgálta. Ebbe a tartalmi részbe építettük be az infokommunikációs 

eszközök birtoklásának és használatának jellegzetességeit, az „always on” jelenség, 

valamint az online játék és az online közösségi média használatának (szabadidős és 

professzionális felhasználás; közösségi és közéleti felhasználás) vizsgálatát. Ebben a 

részben foglalkoztunk a médiumok fontosságának megítélésével is. 

A kockázati magatartásokkal foglalkozó modul a dohányzás, az alkohol és a 

kábítószer témáját ölelte fel. A modul célja a dohányzás és alkoholfogyasztás mértékének, 

illetve a drogfogyasztók kapcsolathálózati jelenlétének, továbbá a droghoz 

való hozzájutás lehetőségének vizsgálata volt. 

Az életesemények külön blokkban szerepeltek, amelyben a megélt eseményeken 

túl a jövőképre is vonatkoztak kérdések, a következő dimenziók szerint: 

• elköltözés a szülői házból, szülőktől független élet 

• az első szakmai végzettség megszerzése 

• önálló, saját lakásba költözés 

• a tanulmányok befejezése 

• az első pénzkereset 

• önálló döntéshozatal az élet meghatározó kérdésekben 

• komoly párkapcsolat kialakítása 

• a „felnőtté válás” szubjektív értékelése 

83


84 

Az egyén önképét, közösségekhez való kapcsolódását és társadalmi integrációját 

négy önálló területen vizsgáltuk. Ezek: a társadalmi közérzet és azon belül a politikai 

attitűdök, értékek és identitás, vallás, kortárs közösségek. 

A társadalmi közérzettel foglalkozó részben vizsgáltuk a fiatalok politikai érdeklődésének 

irányait és a politikai-társadalmi részvétel általuk preferált módjait. Az 

elégedettséget több dimenzióban mértük fel, így az ország helyzetével, a demokrácia 

működésével, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos vélemények 

vizsgálatára került sor. A kérdések alapvetően a korábbi hullámok kérdőíveinek is 

részét képezték. E kérdéskörbe tartozott a társadalmi intézmények iránti bizalom 

értékelése, valamint a szervezetekhez való kötődés formális és informális viszonyainak 

vizsgálata. Az ezredfordulón indult kutatássorozat a kezdetektől próbálja a 

fiatalokat rábírni a saját nemzedékükre vonatkozó reflexióra, a 2016-os kutatásban 

is helyet kaptak az ifjúság legnagyobb problémáját feldolgozó kérdések. 

Az identitás témáját az etnikai hovatartozásra, a nemzeti identitásra és ezen belül 

a magyar identitásra, illetve a különböző (pl. családi, baráti, médiára vonatkozó) 

kötődésekre irányuló kérdéskörökkel jártuk körül. Az értékeket a szülői értékekhez 

való viszony szerint, illetve az ezredfordulós ifjúságkutatásban szereplő, Inglehart 

(1997) munkáin alapuló értékvizsgálat mentén vizsgáltuk. Külön részleteztük a 

valláshoz való kötődést és a vallásgyakorlatot, amit a vallásos nevelésre és a felekezethez 

tartozásra vonatkozó kérdésekkel egészítettünk ki. 

A kérdőívben igyekeztünk helyet szorítani az ifjúsági közösségek vizsgálatának, 

így kérdéseket fogalmaztunk meg a barátok, a baráti kör és a törzshelyek jelenlétével 

és szerepével kapcsolatban. A közösségekhez való kötődést azon keresztül vizsgáltuk, 

hogy az adott közösséget a kérdezett fontos információforrásként értékelte-e. 

A kérdőív utolsó, már nem a kérdezett válaszait tartalmazó részben a 

kérdezők nyilváníthattak véleményt a kérdezettről, illetve szolgáltattak fontos 

szempontokat az interjú körülményeiről. Ebben a részben sor került az interjúalany 

lakáskörülményeinek, az interjú körülményeinek (szülők jelenléte) és az interjúalany 

személyiségének (együttműködés, tájékozottság) jellemzésére. 

Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a 2016-os kérdőívben helyet kapott egy önkitöltős 

blokk a kérdezőbiztossal segített blokkok mellett, amelyben a kockázati 

magatartások (dohányzás, alkohol, drog), a szexualitás és a politikai preferencia 

kérdéskörei kaptak helyet. 

A tervezett tematika alkalmazásával a kérdőív lekérdezése átlagosan legalább 

60-70 percet vett volna igénybe, ami egyértelműen rontotta volna a kérdezés minőségét. 

Ezért a magyarországi kérdőív esetében a 2008-as gyakorlatnak megfelelően


alminták alkalmazásával dolgoztunk, ezzel csökkentve a kérdőívhosszt, egyben a 

mintanagyságot is egyes kérdések vagy kérdéskörök mentén (2.4. táblázat). Fontos 

megjegyezni, hogy a kérdőív kérdésstruktúrája nagymértékben befolyásolja a 

lehetséges elemzési irányokat, egyértelmű korlátot jelentve a két eltérő blokkban 

szereplő kérdés együttes vizsgálatában. 

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések) N=8000 

„Lila” blokk 

(N=2000): 

politikai 

szocializáció 

„Sárga” blokk 

(N=2000): életesemények; 

munkapiaci 

attitűdök; jövőképek 

„Zöld” blokk 

(N=2000): 

családalapítás – 

gyermekvállalás; 

sport, szabadidő 

2.4. táblázat: A magyarországi kérdőív felépítése 

„Kék” blokk 

(N=2000): média, 

újmédia 

A külhoni kérdőívek tematikus felosztása a lehető legteljesebb összehasonlíthatóság 

érdekében a magyarországi kérdőív témaköreire épül, azzal azonos, mindemellett 

helyi témák is megjelennek benne. A külhoni mintanagyság azonban nem tette lehetővé 

a magyarországihoz hasonló alminták képzését és almintánként eltérő tematika 

alkalmazását, ezért a külhoni kérdőívek elsősorban a trendkérdések tekintetében 

azonosak a magyarországi kutatásban alkalmazott kérdőívvel. 

A külhoni kérdőívekben ugyanakkor nem szerepeltettük azokat a technikai kérdéseket, 

amelyek a mintába kerültek megváltozott elérhetőségeire vonatkoztak, 

aminek nagyrészt az volt az oka, hogy a külhoni mintaválasztás módszere eltért a 

magyarországi címlistás mintaválasztástól. Sok olyan kérdés is kimaradt a külhoni 

kérdőívekből, amelyek a magyarországi kérdőívben nem trend jellegűek voltak. 

A teljesség igénye nélkül kimaradt például a gyermekvállalás akadályainak taglalása, 

az ideális munkahelyre vonatkozó blokk, az Európai Unió megítélése vagy a helyi 

ügyek vizsgálata. Nem került bele a külhoni kérdéssorokba számos politikai szocializációra 

és aktivitásra vonatkozó kérdés sem, illetve az online közösségi média 

vizsgálatának részletezettsége is elmarad a magyarországi verziótól. 

A külhoni kérdőívek a trendkérdések mellett tartalmaznak közös kérdésblokkot 

a külhoni régióra vonatkoztatva, amely az anyaországi kérdőívben nem szerepel. 

Ez a kérdésblokk szinte kizárólag az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket tartalmaz, 

amelyet szétbonthatunk négy fontosabb részre. Kifejezetten identitással foglalkozik 

a kérdőív a haza fogalmának meghatározásakor, illetve a többségi nemzethez és 

a magyar nemzethez való tartozás vizsgálata során. A közösség blokk vizsgálja a 

nemzeti alapú közösségi kapcsolatokat (a baráti kör összetételét, az online közösségi 

85


oldalakon a különböző nemzetiségű kapcsolatok számát). Szerepel kérdés az etnikai 

feszültségek érzékelésével kapcsolatban, illetve a nemzeti közösségek jeles személyeit 

is megkísérli a kérdőív feltárni a leghíresebb magyar személyre vonatkozó kérdéssel 9 . 

Politikai (vagy jogi) terület a magyar állampolgárságra, illetve a magyarországi 

választásokon való részvételre vonatkozó kérdés és az ehhez tartozó pártpreferencia-vizsgálat. 

Természetesen a kérdőívben szerepelnek kérdések az adott országbéli 

politikával kapcsolatban, így választással, illetve pártpreferenciával kapcsolatos 

kérdések is találhatók a kérdőívben. Nyelvhasználattal és a nyelvi kompetenciákkal 

többféle megközelítésben foglalkozik a kérdőív, egyrészt vizsgálja a teljes oktatási 

rendszerben töltött idő nyelvhasználatát (Ön milyen tanítási nyelven végezte/végzi 

a(z) … tanulmányait?). Foglalkozik a nyelv ismeretével, a magyar mellett rákérdez 

a többségi nyelv ismeretére, és vizsgálja a mindennapi nyelvhasználatot (milyen 

nyelven történnek az interakciók a munkatársakkal, a családdal), illetve a média- és 

tartalomfogyasztás nyelvét (2.2. ábra). 

Identitás 

• többségi és a magyar nemzethez tartozás 

• többszörös nemzeti identitás 

• haza fogalma 

Közösség 

• nemzeti alapú közösségi kapcsolatok 

• etnikai feszültségek 

• leghíresebb magyar személy 

Politika 

• magyar állampolgárság 

• magyarországi választásokon való részvétel 

• pártpreferencia (magyarországi) 

Nyelvhasználat - nyelvi kompetenciák 

• nyelvhasználat a köznapi 

tevékenységek során 

• nyelvhasználat a tartalomfogyasztás során 

• többségi és a magyar nyelv ismerete 

• tanítási nyelv (óvodától a felsőoktatásig) 

2.2. ábra: A külhoni kérdőívek kiegészítő közös tematikája 

9 A nyelvi és közösségi dimenziókat vizsgálva a nemzeti identitás mentén megállapítható, hogy 

a vizsgált régiók mindegyikében a helyi magyar közösségbe ágyazott baráti kapcsolatok a 

nyelvhasználatnál is fontosabbak a magyar identitás megőrzésében (Székely, 2018b). 

86


MINTATERVEZÉS ÉS ADATFELVÉTEL 

Az ifjúságkutatás mintaválasztásának alapvetései nem változtak az ezredforduló óta, 

amikor annak kereteit a kutatócsoport Nemeskéri István vezetésével megrajzolta. 

A cél minden esetben az volt, hogy a minta reprezentatív legyen, és a kutatás adatai 

alapján készített becslések érvényesek legyenek a 15–29 évesek korcsoportjára. 

A kutatás mintáinak kialakítása hasonló szempontok alapján, az egyes régiókról 

rendelkezésre álló adatoknak, statisztikáknak megfelelően történt a 2016-os és az 

azt megelőző vizsgálatok során is 10 . A következőkben a legutolsó hullám (2016) 

mintaválasztási eljárásának részleteit tárgyaljuk, külön a magyarországi, és különkülön 

az egyes külhoni régiók mintaválasztásait. 

Magyarországi minta 

A magyarországi fiatalokat felmérni hivatott ifjúságkutatás 8000 fős (megvalósult) 

mintája a 15–29 éves korosztályt országosan reprezentálja nem, életkor, iskolai végzettség, 

településtípus, régió szerint. A vizsgálat így a 2000-ben indult ifjúságkutatás-sorozat 

minden hullámával összehasonlítható, longitudinálisan elemezhető. 

A magyarországi minta készítéséhez a Belügyminisztérium (korábban: Közigazgatási 

és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) 2015. december 31-én 

érvényes adatállományát 11 használtuk, amely településenként tartalmazta az érvényes 

lakóhellyel rendelkező és az adott korosztályba tartozó lakosság létszámát 

férfiakra és nőkre vonatkozóan, születési évenkénti bontásban. 

A mintavétel több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer 

alkalmazásával. Első lépcsőben a vizsgálandó települések, második lépcsőben az 

adott települések felkeresendő címeinek kiválasztására került sor. Az elsődleges 

mintavételi keretet a magyarországi települések listája alkotta (PSU), a másodlagos 

mintavételi keretet pedig az ezen településen élő, olyan 15–29 éves fiatalok, akik 

Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején (SSU). Azokat 

10 Nemeskéri (2001) a mintaválasztás során a kistérségekből, illetve Budapest esetében a kerületekből 

indult ki, a cél az volt, hogy minden egyes kistérségben készüljön interjú. 

11 Érdemes megjegyezni, hogy a címlistás kutatások alkalmazásánál korlátot jelent a nyilvántartás 

adatállományának minősége. A minőséget nem kizárólag belső okok rontják (az 

átvezetésből, frissítésből adódó nem létező vagy rossz címek), hanem főleg az ifjúsági célcsoportban 

tapasztalható, valóságtól eltérően nyilvántartott adatok (pl. kollégiumban, albérletben, 

rokonnál élők) is negatívan befolyásolják. Életszerű példák a szülőkkel élő fiataltól (aki 

a nagymamához van bejelentve, hogy a preferált iskolába járhasson), a hivatalosan szülőkkel 

élő, valójában csak ünnepekkor hazajáró távoli városban albérletben lakó egyetemistáig. 

87


tekintettük 15–29 éves fiatalnak a kutatás során, akik 1987. január 1. és 2001. december 

31. között születtek. Számuk 1 701 837 fő volt a mintavételkor. Első lépésben 

a településeket rétegekbe soroltuk a földrajzi elhelyezkedésük és a településen élő 

fiatalok száma alapján, összesen 95 réteget meghatározva. Ezek után rétegenként 

véletlen mintát vettünk a települések közül, összesen 357 települést kiválasztva. 

A második lépcsőben a kiválasztott településeken az adott réteg elemszámával arányos 

módon a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartási adatbázisából véletlen 

valószínűségi mintavétellel választottuk ki azokat, akik a mintába kerültek. Összesen 

32 000 címmel dolgozhattunk: egy 8000 címet tartalmazó főcímlistával és három, 

egyenként 8000 címet tartalmazó pótcímlistával. 

Az Ifjúság2008 kutatás során alkalmazott jó gyakorlatnak megfelelően a mintavétel 

során négy településmintát (4x2000 fős) alakítottunk ki, amelyek külön-külön is 

leképezik az ország településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság 

szerint. A mintába került településeken a megkérdezendők kiválasztása a Belügyminisztérium 

adatállománya alapján két demográfiai szempont (nem és életkor) 

alapján történt. Fontos megjegyezni, hogy ez az a két szempont, amely lehetőséget 

biztosít a mintaválasztásra, más ismérvek, pl. családi állapot, nemzetiség, iskolai 

végzettség, a mintaválasztás alapját képező lakcímadatbázisokban nem szerepelnek. 

Részben emiatt a mintavételből eredő kismértékű torzulások kiküszöbölése 

során a több szempontú matematikai súlyozási eljárásban az iskolai végzettséget 

is figyelembe vettük. Ennek eredményeként a négy 2000 fős alminta külön-külön, 

és az összeillesztett 8000 fős minta szintén reprezentatív a 15–29 éves korosztályra 

vonatkozóan nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus, régió szerint. 

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait 

beépítettük a végleges kérdőívbe. Az adatfelvétel számítógéppel segített személyes 

lekérdezési módszerrel készült. A címek kiosztása egy lépésben történt, a kérdezőbiztosok 

a sikertelen interjúk esetén többször is felkeresték az adott címet. 

Külhoni minták 

A vizsgált populáció a környező országok magyar nemzetiségű (magukat magyarnak 

valló), 15–29 éves fiataljai, akik a teljes magyar lakosság kb. 15–20 százalékát teszik 

ki. E populációból került ki az a 4000 fős minta, amely a szociodemográfiai jellemzők 

(nem, életkor, lakóhely) mentén tekinthető reprezentatívnak. A reprezentativitás 

alapját képező alapmegoszlásokat az egyes országok mikrocenzusi és népszámlálási 

adataiból, ennek hiányában pedig a rendelkezésre álló becslésekből nyertük. 

88


A kutatás célcsoportja az öt régióban élő magyar, 15–29 éves korosztály volt. 

A mintaválasztás során az egyik alapvető kérdést az jelentette, hogy ezeknek a régióknak 

hol húzódnak a földrajzi határai, a másik elvi kérdés, hogy kit tekintünk 

magyarnak. A területek kijelölését a helyi kutatóintézetek munkatársaival közösen 

végeztük el, korábbi tapasztalatok és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján. 

A kutatás így azon területekre vonatkozik, amelyekben a magyar nemzetiségűek aránya 

számottevőnek tekinthető. A régiós minták településszámát tekintve Erdélyben 

149, Kárpátalján 48, Felvidéken 45, Vajdaságban 38 településen történt adatfelvétel. 

Magyarnak tekintettük azokat a fiatalokat, akik jól beszélik a magyar nyelvet 

(képesek megérteni a magyar nyelvű kérdőívet, magyarul tudnak rá válaszolni). 

Régiós bontásban a mintavétel a következőképpen alakult: 

• Szlovákia (Felvidék), 1000 fő 

• Ukrajna (Kárpátalja), 500 fő 

• Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld), 2000 fő 

• Szerbia (Vajdaság), 500 fő 

• Összesen 4000 fő. 

Az adott területen alkalmazandó mintavételi eljárásra a helyi partnerektől vártunk 

javaslatot. A kialakított minták a rendelkezésre álló információk alapján a lehető 

legszigorúbb elvárásoknak igyekeztek megfelelni. Ennek érdekében a MOZAIK2001 

mintaválasztásához hasonlóan a kiválasztás során alkalmaztuk a véletlen eljárást. 

A következőkben sorba vesszük az egyes regionális minták kialakítását. 

Erdély 

A minta alapját a népszámlálási adatok adták, amelyek a Román Statisztikai Hivatal 

(Institutul National De Statistica) hivatalos közleményeiből származnak. A teljes 

erdélyi mintaelemszám 2000 fő volt, ebből Partium, Belső-Erdély területén 1000 

főt, és Székelyföldön újabb 1000 főt kérdeztünk meg. 

Erdélyben az adatfelvétel szigorított véletlen sétás rétegzett mintavétellel zajlott. 

A szigorítás életkori csoportok és nemek szerint történt (szabad kvóták). A mintát 

először rétegeztük megyék szerint a 15–29 éves korú magyar népesség 2011. évi 

népszámlálási lélekszáma alapján. 

Ezt követően a mintát településtípus szerint tovább rétegeztük. A városokat két 

csoportba soroltuk (megyeszékhely, többi város), a községeket pedig a magyarság 

aránya és néprajzi-földrajzi és szociológiai jellegzetességek alapján csoportosítottuk 

(amennyiben erre szükség volt, azaz a megyében nagyobb számban és arányban 

89


– azaz 10 százalék fölött – élnek magyarok). Ezekből a lehatárolt területi-etnográfiai 

csoportokból („kisrégiókból”) egyszerű véletlen kiválasztással településeket jelöltünk 

ki, ahol a megfelelő esetszámot lekérdeztük. (Például Hargita megyében a községeket 

három csoportba soroltuk, Csíkszék, Udvarhelyszék és Gyergyószék szerint, 

ez utóbbi a megye északi, Maroshévíz környéki részét is tartalmazta. Ezt követően 

arányosan kiválasztottunk mindegyik kisrégióból megfelelő számú községet.) 

A mintába került településeken kijelöltünk falvakat, falurészeket, illetve városrészeket, 

utcacsoportokat és kiindulópontokat, ahol véletlen sétás módszerrel a 

szükséges esetszámok lekérdezésre kerültek. 

A mintavétel során a nagy tömbben élő magyarság körében, elsősorban Székelyföldön, 

a véletlen sétához egy lépésszám is társult (2–4), ami azt jelentette, hogy a 

kérdező minden második-negyedik lakásban kereste a célcsoport tagjait. Ezt a módszert 

a Partium (Bihar, Szatmár) több mint 80 százalékban magyarlakta településein 

is alkalmaztuk. Székelyföld nem magyar többségű településein (Marosvásárhely) 

a lépésszám 1 volt. A lépésszám során a házszámokat tekintettük irányadónak. Ha 

egy házszám alatt maximum négy háztartás/lakás van, onnan csak egy fiatal volt 

lekérdezhető. Ha a házszám/tömbház/társasház több mint négylakásos, a lakrészek 

száma is a lépésszám részét képezte, tehát alkalmazni kellett a lépésszámot. 

Erdély többi részén, ahol a magyarság megyei szinten kisebbségben él (és a települések 

nagy részén is), a véletlen sétához 1-es lépésszám társult, tehát a kérdező egy 

adott utcacsoport vagy falu végigjárása során minden egyes olyan lakásba bement, 

ahol magyarok élnek. A kérdező az előző válaszadótól érdeklődhetett arról, hogy 

ki a legközelebbi magyarul beszélő szomszéd. 

A kérdezőbiztosok címkövetési listát vezettek, ahová feljegyezték, hogy a felkeresett 

házszámokon/lakásokban sikerült-e kérdőívet kitölteni, ha igen, mi a neme, 

legmagasabb iskolai végzettsége és korcsoportja a fiatalnak. Amennyiben nem történt 

adatfelvétel, a meghiúsulás okát is dokumentálniuk kellett. 

Erdély Székelyföldön kívüli területein (kivéve Partium legalább 80 százalékban 

magyarlakta községeit) a címkövetési listára csak a magyarlakta háztartások/házszámok 

adatait vezették fel, mivel itt gyakorlatilag lépésszám nincs, vagy 

nem követhető a nem magyar háztartások nagy száma miatt. A háztartásokban 

a szigorításhoz használt keretszámok (életkor, nem) alapján választották ki 

a válaszadó személyt. 

90


Felvidék 

A minta alapját a 2011-es népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szlovák Statisztikai 

Hivatal (Štatistický úrad SR) hivatalos közleményeiből származnak. A felvidéki 

minta elemszáma 1000 fő. 

A mintaválasztás alapstatisztikái tartalmazták a területi jellemzőket és a magyar 

népesség életkor és nem szerinti arányait. A rétegzett mintaválasztás két lépcsőben, 

egyszerű véletlen módszerrel történt. Első lépcsőben a megyék (Besztercebánya, 

Kassa, Nagyszombat, Nyitra és Pozsony megye), majd a megyén belüli járások lettek 

elemszámmal arányos módon kiválasztva. Második lépcsőben a települések kerültek 

kiválasztásra, ügyelve arra, hogy a kiválasztott megyék székhelyei önreprezentáló 

településként jelenjenek meg a mintában. 

A magyar nemzetiségűek aránya egyes megyékben alacsony volt, ezen okból 

Trencsén, Zsolna és Eperjes megyék nem kerültek be a mintavételi keretbe. A minta 

kialakításánál – a teljesíthetőség érdekében – ügyeltünk arra, hogy a lekérdezendő 

magyarok aránya 20 százalék alatt legyen a település magyar lakosságához viszonyítva. 

A mintavételi keretbe 492 település került bele, ezen települések feleltek 

meg a 20 százalékos küszöbértéknek, a végleges minta 45 települést tartalmazott. 

A szlovákiai magyarok 30 százaléka városban, míg fennmaradó 70 százalékuk kisebb 

településeken, községben lakik. A minta településtípus szerinti megoszlása 

megegyezik az alapsokaságban tapasztalt arányokkal. 

Egy-egy településen a lekérdezendők száma 10 és 44 között mozgott. A kérdezőbiztosok 

számára minden település esetében nem és életkori csoportok alapján 

rendezett kvótákat készítettünk, amelyeket az adatfelvétel során követniük kellett 

(például 20–24 éves, férfi). 

A magyarországi gyakorlatnak megfelelően a kérdőívet a kérdezőbiztosok személyesen 

kérdezték végig, önkitöltésre csak az önkitöltős kérdések esetében került 

sor, kötelezően. A lekérdezésre a kérdezendő személy otthonában, a megfelelő célcsoport 

kiválasztásával került sor. Egy háztartásból egy kérdezett volt kérdezhető, 

az, akinek a kérdezés napjához legközelebb van a születésnapja. A kérdezőbiztosok 

munkájának ellenőrzése folyamatos volt az adatfelvétel ideje alatt. 

A terepmunkát végző kérdezőbiztosnak követnie kellett a címkártyán kiosztott 

kvótákat. Az ellenőrzéshez adminisztrálnia kellett a címek felhasználását, a kérdezettől 

telefonszámot kellett kérnie. 

91


92 

Kárpátalja 

Az 500 fős mintát Molnár József demográfus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar 

Főiskola tanára dolgozta ki a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján. 

A kárpátaljai magyar népesség összetétele viszonylag sok szempontból ismert, ám 

– a hivatalos forrásokból származó adatok szűkössége miatt – a vonatkozó ismeretek 

jelentős része közvetett források alapján vezethető csak le. A fiatal, 15–29 éves 

kárpátaljai magyar népesség 500 fős rétegzett reprezentatív mintájának kialakítása 

során felhasználásra kerültek a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás anyanyelvi, 

nemzetiségi, korszerkezeti stb. adatai, különböző (megyei, járási, települési, nemzetiségi) 

hozzáférhető bontásokban; a népességszám, illetve korösszetétel aktuális, 

járási bontású adatai; az utóbbi évek járási bontású migrációs adatai; a kárpátaljai 

felsőoktatási intézmények fellelhető adatai; tudományos publikációk 12 ; sajtóközlemények, 

cikkek; szakmai konzultációk. A népszámlálási adatokkal kapcsolatban a 

szakmabeliek szkeptikusak, főként a fiatal korosztályt érintő társadalmi folyamatok 

miatt (háború; sorozás; kivándorlás). 

A minta kvótás mintavételen alapult véletlen sétás kiválasztással, amely 

településenként különbözött. A településen élő magyarok arányához igazodva 

különböző kiválasztási módszerrel dolgoztuk ki az útvonaltervet 

a kérdezőbiztosoknak. 

12 Fedinec, Cs. – Vehes, M /szerk./ (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem, politika, kultúra. 

Argumenum, Budapest. 

Molnár, J. – Molnár, D. I. (2005): Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és 

népmozgalmi adatok tükrében. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és 

Taneszköztanácsa, Beregszász. 

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2008: Міграційний рух 

населення в 2007 році. Статистичний бюлетень. Ужгород. 

Головне управління статистики у Закарпатській області, 2016: Закарпаття у 

демографічному вимірі. Статистичний збірник. Ужгород. 

Державний комітет статистики України, 2003: Національний склад населення 

України та його мовні ознаки (За даними Всеукраїнського перепису населення 2001 

року). Київ: Держкомстат України. 

Державний комітет статистики України, 2004: Розподіл населення найбільш 

численних національностей України за даними Всеукраїнського перепису 

населення 2001 року. CD-ROM. Київ. 

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Населення Закарпатської 

області (За підсумками першого Всеукраїнського перепису населення 2001 року). 

Статистичний збірник. Ужгород. 

Закарпатське обласне управління статистики, 2003: Національний склад населення 

та його мовні ознаки (статистичний бюлетень). Ужгород. 

database.ukrcensus.gov.ua/MULT/Database/Census/databasetree_uk.asp 

www.uz.ukrstat.gov.ua


Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya kevesebb mint 50 százalékra 

becsülhető, és van magyar tannyelvű iskola, ott a 15–17 év közöttiek kiválasztása az 

iskolai osztálykönyv alapján történt szisztematikus kiválasztással (minden negyedik, 

a településen élő tanuló került a mintába). Az idősebb korosztályokba tartozókat, 

illetve magyar tannyelvű iskola hiányában a fiatalabb korcsoportokba tartozókat is 

kapcsolathálón keresztül választottuk ki, ezekben az esetekben a kérdezőbiztosnak 

lehetősége volt arra, hogy az ismeretségi körében keressen a célcsoportba tartozó, 

életvitelszerűen a településen élő fiatalt. 

Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya több mint 50 százalékra becsülhető, 

a mintába kerülők kiválasztása véletlen séta alkalmazásával történt. Az 

adott település (római katolikus, református vagy görög katolikus) templomától 

indulva az út (bal vagy jobb) oldalán volt szükséges megkeresni minden negyedik 

háztartást. Amennyiben a felkeresett háztartásban nem volt a kvótába illő vagy a 

kutatásban részt venni kívánó adatközlő, a sorban negyedik háztartással folytatódott 

a felkeresés, és a sikertelenséget fel kellett jegyezni a terepnaplóba. Egy háztartásba 

tartozó több, a mintába illő fiatal esetén a születésnapos kiválasztás egyik 

módszerével éltek a kérdezőbiztosok: azt választották ki, akinek születési hónapja 

és napja kisebb számú (pl. ha az egyik májusban, a másik decemberben született, 

akkor is a májusit kellett megkérdezni, ha egyébként évei számát tekintve ő a fiatalabb). 

Beregszász esetén, ahol a legtöbb magyar él a városok közül, vegyítettük a két 

előző eljárást. Három útvonalat alakítottunk ki, eltérő hosszúságú útszakaszokat 

megjelölve a kereséshez. 

A terepmunkáról jegyzőkönyvet kellett vezetni (terepnapló). Szükséges volt feltüntetni, 

hogy miként találta meg az adatközlőt, kin keresztül jutott el hozzá. A véletlen 

séta esetén pontosan be kellett jelölni, honnan kezdődött a kérdezés (utca, 

házszám), melyik volt a ház, ahonnan a számolás indult, majd minden negyedik 

háztartás házszámát be kell jelölni, feltüntetve azt is, hogy sikerült-e ott a kérdezés, 

vagy sem (ha nem, akkor azt is, miért nem, pl. nem voltak otthon, nem lakik ott 

senki, nem akartak válaszolni stb.). 

Vajdaság 

Az 500 fős minta alapját a népszámlálási adatok jelentették, amelyek a Szerb Statisztikai 

Hivatal (Републички завод за статистику) hivatalos közleményeiből 

származnak. 

A minta elkészítéséhez a 2002-es népszámlálási adatok településenkénti koreloszlását 

és nemi arányát, illetve a 2011-es népszámlálási adatok vajdasági magyarokra 

93


vonatkozó településenkénti eloszlását vettük alapul. A vajdasági magyar népességen 

belül a 15 és 29 év közöttiek közé 25 206 nő tartozik, és 26 703 férfi. A férfiak többsége 

a korosztályon belül 51,5 százalékos. Három korosztályra bontottuk a mintát. Az 

első csoport a 15 és 19 év közöttiek, a minta 32 százaléka, a második csoport 20 és 

24 év közöttiek, 34 százalék, a harmadik csoport 25 és 29 év közöttiek, 34 százalék. 

A minta 50 százaléka férfi és 50 százaléka nő. 

A kutatás során kvótás mintavételt alkalmaztunk. A kérdezőbiztosok a kérdőívekkel 

együtt kaptak egy táblázatot (kvótát), amely tartalmazta a lekérdezendő alanyok 

nemek és kor szerinti eloszlását. Vajdaság tartomány szintjén rendelkezünk adatokkal 

a teljes népesség nem- és korszerkezetéről. Ez alapján a kérdezőbiztosok nem 

és kor szerinti bontásban megkapták, hogy mely településen milyen korú férfiakat, 

illetve nőket kell lekérdezniük. A kiválasztásban megkötés volt, hogy családtagokat 

nem volt szabad lekérdezniük, de ismerősöket felkereshettek a lekérdezés során. 

A mintába kerülő településeket 15 község települései közül választottuk ki. Ezen 

községekben él a populáció 54,6 százaléka, azaz 43 658 személy. 

A kutatás megvalósítása 

A 2016-os kutatás során az adatfelvételeket azonos eszmei időben, 2016 őszén valósítottuk 

meg. A terepmunka a magyarországi adatfelvétellel indult meg 2016. október 

elsején, majd ezt követte többé-kevésbé egységesen a külhoni terepmunkák indítása. 

A terepmunkát papíralapú próbakérdezéssel indítottuk, amelynek tapasztalatait 

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tanulságairól a terepmunka 

vezetőjével és területi instruktorok részvételével workshopot tartottunk, ahol a kérdőív 

egyes kérdéseit közösen megbeszélve, a pontosításokat, kiegészítő utasításokat 

beépítettük a végleges kérdőívbe. A próbakérdezés tapasztalatai alapján módosított 

kérdőív a programozást követően a programozó, majd a kutatásban részt vevő 

elemzők folyamatos tesztelése után nyerte el végleges formáját. Az adatfelvételben 

részt vevő instruktorok és kérdezőbiztosok a terepmunka indulása előtt egyedi 

felkészítésen vettek részt. A budapesti központi eligazítás mellett a külhoni régiók 

mindegyikében külön-külön eligazítások zajlottak. 

A lekérdezés Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján papíralapú kérdőívvel (PAPI) 

történt, míg Magyarországon és a Felvidéken számítógéppel segített személyes lekérdezési 

módszerrel (TAPI) dolgoztunk. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően 

minden régióban a kérdezőbiztosok ugyanazon instrukciók alapján dolgoztak. 

94


A kutatás terepmunkája során a vizsgált régiókban számos nehézséggel kellett 

megküzdeni, ilyen volt a célcsoport fellelhetőségének nehézsége (pl. migrációs okok), 

a szűk időkeret, illetve az időjárási viszonyok (elsősorban Erdélyben jelentett problémát 

a havazás). Mindezeket a kutatásban részt vevők jól kezelték, és az adatfelvételek 

határidőre el tudtak készülni. Erdélyben zártuk utolsóként a terepmunkát, 

2016. december 30-án (2.5. táblázat). 

Minta 

elemszáma 

Lekérdezés 

módszere 

Terepmunka kezdete 

Terepmunka vége 

Magyarország 8000 TAPI 2016. október 1. 2016. december 4. 

Erdély 2000 PAPI 2016. október 25. 2016. december 30. 

Felvidék 1000 TAPI 2016. november 21. 2016. november 18. 

Kárpátalja 500 PAPI 2016. november 8. 2016. november 23. 

Vajdaság 500 PAPI 2016. október 28. 2016. november 28. 

2.5. táblázat: A terepmunka főbb adatai 

A terepmunkában érintett települések száma természetesen a minta elemszámához 

igazodott, így a magyarországi minta esetében volt a legjelentősebb, 357, amely 

nagyságrendileg megfelel a korábbi hullámoknak. A külhoni mintákba került települések 

számát alapvetően meghatározták a regionális sajátosságok, így a magyarlakta 

települések szerkezete, a magyar népesség aránya. Ebből adódóan a mintába 

került települések száma és a minta elemszáma nem feltétlenül arányos. A felvidéki 

terepmunka koncentráltságát mutatja, hogy egy kérdezőbiztosra itt jutott átlagosan 

a legtöbb kérdőív (24 db) a külhoni területeken (2.6. táblázat). 

Települések 

száma 

Kérdezőbiztosok 

száma 

Átlagos 

kérdőívszám 

(kérdezőnként) 

Egy kérdezőbiztos 

által lekérdezett 

kérdőívek (min.-max.) 

Magyarország 357 172 47 1–135 

Erdély 149 116 17 4–47 

Felvidék 45 42 24 8–55 

Kárpátalja 48 46 10 3–16 

Vajdaság 38 44 11 2–30 

2.6. táblázat: Kapacitások 

95


Az átlagos interjúhossz nagyon különböző volt az egyes területeken. Az eltérő lekérdezési 

módok miatt a tapasztalt lekérdezési időket némileg másképp kell értelmeznünk. 

Magyarországon és a Felvidéken tablettel segített lekérdezési módszerrel 

dolgoztunk, a tableteken működő adatfelvételi szoftver a kérdésekre adott válaszok 

rögzítése mellett a kérdőív kitöltési idejét is naplózza. Magyarországon az átlagos 

interjúhossz 41 perc volt, de a különböző alminták némileg eltérő átlagidőket produkáltak. 

A leghosszabb – a politikai szocializáció témakörét kibontó – „lila” blokk 

43 perces volt átlagosan, míg a „zöld” – a családalapítás, gyermekvállalás, sport és 

szabadidő kérdésköreivel foglalkozó – blokk 41 perces, az életesemények, munkapiaci 

attitűdök, jövőképek „sárga” blokkja 40 perces, végül a legrövidebb idő alatt 

lekérdezett blokk a média, újmédia területével mélyebben foglalkozó „kék” blokk 

lett, átlagosan 39 perces kérdezési idővel. 

Felvidéken, az egyetlen külhoni régióban, ahol tablettel segített technikával 

valósult meg az adatfelvétel, 37 perc volt az átlagos interjúhossz. Ezekhez képest 

nagyon különbözően alakult a többi régióban a lekérdezés átlagideje, Erdélyben 

55, Kárpátalján 63, Vajdaságban 70 perc volt az átlagos interjúhossz (2.7. táblázat). 

A jelentős különbség származhat a kérdőívek eltérő hosszából (az erdélyi kérdőív 

a többi külhoni kérdőívnél hosszabb volt), a technikai megvalósítás eltéréseiből (a 

tabletes lekérdezés rövidíti az interjút, mert a kérdezőbiztosnak nem kell figyelnie 

a kérdések feltételrendszerére), illetve a papíros kérdezésnél az interjúhossz megítélésének 

szubjektivitásából (a kérdőívszoftver az utolsó kérdés megválaszolása után 

rögzíti az időt, a kérdezőbiztos által rögzített idő a gyakorlatban lehetett az utolsó 

kérdés megválaszolása és kérdezés helyszínének elhagyása is). 

Átlagos interjúhossz (perc) 

Magyarország 41 

Erdély 55 

Felvidék 37 

Kárpátalja 63 

Vajdaság 70 

2.7. táblázat: Átlagos interjúhossz 

96


A magyarországi kutatás különlegessége a címlistás lekérdezés. A korábbi kutatási 

hullámoktól eltérően a címek kiosztása egy lépésben történt. A kérdezőbiztosok a 

sikertelen interjúk esetén a rendelkezésre álló címek közül szabadon választhattak. 

A 2016-os kutatásban a pótcímek felhasználása során biztosított szabadság mellett 

nem volt lehetőség kvótázásra. Összességében az interjúk 45 százalékát készítettük 

el a főcímen, 47 százalékát a pótcímeken. A maradék 8 százalék esetén a megmaradt 

pótcímek közül történt a lekérdezés (2.8. táblázat). 

Főcím Pótcímek (1) Pótcímek (2) Pótcímek (3) Kvóta Összesen 

2008 3247 1324 924 297 2284 8076 

2012 3254 1085 1067 926 1668 8000 

2016 3580 1543 1170 1032 675* 8000 

2.8. táblázat: A magyarországi címlistás kutatás sikeres interjúinak megoszlása 

*Nem kvótázás történt, hanem a maradék pótcímek közül választott a kérdezőbiztos. 

A magyarországi és külhoni adatfelvételeket végző kérdezőbiztosok munkáját a kutatás 

helyi vezetői folyamatosan ellenőrizték, részben a kérdezőbiztosi jegyzőkönyvek 

tanulmányozásával, részben rövid telefonos interjúk segítségével, részben helyszíni 

bejárással, részben a rögzített adatok ellenőrzésével. Az ellenőrzések során feltárt 

problémákat utólagos javítással, újrakérdezéssel minden esetben orvosoltuk. Magyarországon 

ellenőriztünk a legszigorúbban: a rendelkezésre álló telefonszámokból 

42 százalékot vontuk be az ellenőrzésbe (a lekérdezett kérdőívek 62 százalékában 

álltak rendelkezésre telefonszámok, így a teljes minta 27 százalékát ellenőriztük 

telefonon). A külhoni régiókban Kárpátalján és Erdélyben személyes felkeresés 

is részét képezte a terepmunka ellenőrzésének. Összességében kevés lekérdezést 

kellett megismételni az adatfelvétel alatt, a feltárt hiányosságok sem jellegüket, 

sem számukat tekintve nem befolyásolták egy ilyen méretű vizsgálat eredményeit 

(2.9. táblázat). 

97


Magyarország 

Erdély 

Felvidék 

Kárpátalja 

Vajdaság 

Ellenőrzés 

kezdete 

és vége 

2016. 11. 5. – 

2016. 12. 02. 

2016. 11. 25. – 

2017. 01. 20. 

2016.12.10. – 

2016.12.20. 

2016. 12. 4. – 

2016. 12. 15. 

2016.11.29 

– 2016.11.29 

Az ellenőrzéshez 

bekért adatok (telefonszám, 

név, cím) 

rendelkezésre állása 

Ellenőrzött 

kérdőívek 

száma 

Megismételt 

kérdőívek 

száma 

62% 2121 140 

67% 

438 + 50 

(telefonos + 

személyes) 

50% 249 2 

64% 

88 (telefonos 

és személyesen 

felkeresett) 

56% 25 0 

21 

25 

2.9. táblázat: Ellenőrzés 

Az ellenőrzést és az adatrögzítést követően a kész SPSS- (*.sav) file-okat logikai 

ellenőrzésnek vetettük alá. Mind a papíralapú, mind a tablettel segített adatfelvétel 

esetében szükség volt néhány esetben adattisztításra, ám az esetek túlnyomó többségében 

technikai és nem tartalmi tisztítást végeztünk (pl. kódok egységesítése; 

egyéb válaszlehetőségekkel kapcsolatos műveletek). 

A minta kialakításánál a régiók szerinti elemezhetőség és az összehasonlító elemzés 

lehetőségének megteremtése alapvető szempont volt, ezért az egész vizsgált 

populációra vonatkozó következtetések levonásakor az egyes régióra vonatkozó 

adatokat statisztikai eljárással (súlyozás) korrigáltuk. A súlyozásban a mintavételnél 

alkalmazott reprezentativitási szempontok (területi jellemzők, nem, korcsoport) 

mellett jellemzően bevontuk a rendelkezésre álló iskolázottsági statisztikákat. 

Attól függően, hogy milyen adatok álltak rendelkezésre, különböző súlyozási 

eljárásokat alkalmaztunk, leggyakrabban iteratív súlyozási módszerrel dolgoztuk. 

Az alkalmazott súlyok régiónként eltérően alakultak, a legmagasabbak az erdélyi 

minta esetében voltak: 0,32 és 3,29 között oszlottak meg. 

98


Külhoni ifjúságkutatás – módszertani megfontolások 

A külhoni kutatás négy térségének adatai között jelentős eltérések figyelhetők meg. 

A korábbi kutatások tapasztalatai alapján a kor mellett az iskolai végzettség és a 

gazdasági aktivitás azok a változók, amelyek leginkább befolyásolják a többi kérdésre 

adott válaszokat. 

Az adatfelvételek során a kor mintavételi szempont volt az interjúalanyok kiválasztásakor, 

így a különböző korcsoportok a populációs arányuknak megfelelő 

arányban vannak jelen a mintában. Az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás 

azonban nem képzett kvótaszempontot a mintaválasztás során. Ezen ismérvek 

szerint jól látható, hogy a négy külhoni minta szerkezetileg különbözik. Egyrészt 

megfigyelhető, hogy a befejezett iskolai végzettség tekintetében a magyarországi 

viszonyokhoz hasonlóan a legnagyobb csoportot a középfokú végzettségűek adják 

(34–48 százalék). A vizsgált korosztály esetében a diplomások arányában különbözik 

leginkább a magyarországi jellemzőktől. Míg Magyarországon a 15–29 évesek 12 százaléka 

diplomás, addig ez a külhoni régiókban rendre magasabb. Felvidéken több 

a szakképzett, munkaerőpiacon aktív válaszadó, a másik három mintában pedig 

– feltehetően – felülreprezentáltak az oktatásban lévő, magas iskolai végzettséggel 

rendelkező fiatalok. Ahogy erre későbbiekben kitérünk, csupán feltételezzük, hogy 

a valós, népességen belüli arányukhoz képest több tanuló és magasan végzett válaszadó 

került be a mintába, hiszen nem állnak rendelkezésre olyan alapstatisztikák, 

amelyek viszonyítási pontként szolgálnának a külhonban élő magyarok (magyarul 

beszélők) aktivitási és oktatási mutatóiról. Egyetlen ilyen alapként a magyarországi 

adatokat használhatjuk, amelyekhez leginkább a felvidéki eredmények állnak közel 

(2.10. táblázat). 

99


Befejezett 

iskolai 

végzettség 

Magyarország 

(%) 

Felvidék 

(%) 

Kárpátalja 

(%) 

Erdély 

(%) 

Vajdaság 

(%) 

tanul 34 29 33 38 31 

dolgozik 48 52 47 34 45 

tanul és 

dolgozik 

6 5 10 15 14 

Foglalkozás 

egyik sem 10 12 10 11 8 


3 3 1 2 2 

legfeljebb 

8 osztály 

31 30 25 34 22 

szakmunkásképző 

19 18 11 9 12 

érettségi 38 34 49 37 42 

diploma 12 18 15 20 24 

2.10. táblázat: Aktivitás és iskolai végzettség 

A külhoni adatok értelmezését több külső tényező nehezíti, ezek között szerkezeti 

és módszertani bizonytalanságok egyaránt helyet kapnak. A különbségek mögött 

alapvetően három hipotetikus okot feltételezünk: 

1. a mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai, 

2. a négy külhoni régió szerkezeti eltérései, 

3. a külhoni régiók fiataljainak válaszaiban megjelenő valós különbségek. 

A mintavétel és az adatgyűjtés sajátosságai 

Ideális esetben a jelenlegihez hasonló nagymintás kutatás legmegbízhatóbb adatgyűjtési 

módszere a címlistás kutatás. Magyarország esetében a Belügyminisztérium 

adatai alapján nemre, korra, lakóhelyre vonatkozóan rendelkezésünkre 

álltak címlisták, amelyek lehetővé tették a korcsoportba tartozó fiatalok személyes 

megkeresését. Adatvédelmi okokból hasonló adatgyűjtésre nem volt lehetőségünk 

külhonban, hiszen a nemzetiségi hovatartozás érzékeny információnak számít, 

így a népszámlálás kivételével nem hozzáférhetők olyan adatok, amelyek a magyar 

nemzetiségű lakosság adatait országos szinten mutatnák be. Erdélyben például 

ugyan több vonatkozásban is vannak nemzetiségi adatok, de egyrészt már régiek 

(2011), és az azóta történt folyamatok hatásait nem tükrözhetik, másrészt 1,2 millió 

főnek nem ismerjük a nemzetiségét. Következésképpen a népszámlálási adatok csak 

korlátozottan alkalmasak a súlyozásra, korrekcióra. 

100


A négy szomszédos ország gyakorlata eltér abban a tekintetben, hogy hogyan 

és milyen mélységben gyűjtenek adatokat a nemzetiségekre vonatkozóan. Szlovákiában, 

Romániában és Szerbiában 2011-ben került sor utoljára népszámlálásra, 

Ukrajnában legutóbb 2001-ben zajlott ilyen jellegű adatfelvétel. Az előbbi három 

régióban a nyelv és az identitás képezte a nemzeti besorolás alapját, aminek eredményeként 

eleve eltérő eredményeket kapunk arra vonatkozóan, hogy a magyar 

lakosság mekkora részét képezi az adott régió lakosságának. Szlovákiában például 

2011-ben az anyanyelvi besorolás alapján 11 százalékkal volt magasabb a magyarok 

aránya, mint a nemzeti identitás kérdése mentén (Gyurgyík, 2013). Kárpátalján a 

legutóbbi népszámlálási adatok nem szolgálnak használható alapként a minta összeállításában, 

így a helyi kutatók becsléseire kellett hagyatkoznunk, hiszen semmilyen 

hivatalos statisztika nem áll rendelkezésre a nemzetiségi adatokra vonatkozóan. 

A 2011-es népszámlálást lefolytató országok esetén kérdéseket vetettek fel azok a 

demográfiai folyamatok, amelyekről a 2001 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan 

számoltak be a demográfusok. Mindhárom országban jelentős volt ugyanis a magyar 

népesség fogyásának mértéke, de mintázata eltért egymástól. Szerbia (13-14 százalék) 

és Szlovákia (11-12 százalék) esetén elsősorban az asszimilációra vezették vissza a 

kutatók a magyarok népességen belüli arányának csökkenését, Erdélyben (13-14 százalék) 

viszont elsődleges okként a migrációt és a természetes fogyást nevezték meg 

az elemzők (Gyurgyík, 2013; Kapitány, 2015). A jelen kutatás esetében ez annyiban 

fontos, hogy az asszimiláció elsősorban a fiatalabb generációkat érinti. Legerősebben 

a vegyes házasságokban jellemző, ahol a szülők gyermekeiknek olyan intézményt 

választanak, amelyben többségi nyelven folyik az oktatás. A Felvidéket jellemző erős 

asszimilációs folyamatok magyarázhatják az iskolaválasztásban, nyelvhasználatban 

és nemzeti identifikációban jelentkező különbségek egy részét. 

A külhoni kutatások módszertanát tovább bonyolítja, hogy míg Magyarország 

esetében egyes változók (pl. az iskolázottság mutatói) jó viszonyítási pontként szolgálnak 

a minta „jóságára” vonatkozóan, addig ilyen kapaszkodókkal nem rendelkeztünk 

a szomszédos országok esetében. Ehhez ugyanis ismernünk kellene a magyarlakta 

területeken az adott korcsoportba tartozó magyar fiatalok iskolázottsági 

arányszámait. A kutatás szempontjából fontos aktivitási és végzettségi mutatókra 

következtetni tudunk azokból az adatokból, amelyek a magyarlakta területeket 

jellemzik. A határon túli kisebbségekkel foglalkozó szakemberek állandó – nem 

megválaszolt – kérdése ugyanakkor, hogy helyesen járunk-e el, ha például azonosnak 

feltételezzük a többségi és kisebbségi lakosság oktatási mutatóit. Egyrészt 

megfontolásra érdemes szempontot jelent, hogy ugyan a teljes lakosságra vonatkozó 

101


statisztikákban a magyarok is szerepelnek, ugyanakkor más kisebbségi csoportok 

is, pl. Erdélyben komoly kérdést jelent a kettős identitású romák szerepe. A romák 

az elmúlt két népszámlálás között eltelt időben közel 20 százalékkal növelték 

arányukat, miközben az iskolai végzettségük az átlagostól elmarad, így az országos 

statisztikában az iskolai végzettség alacsonyabb, mint a magyarok körében, hiszen 

a romák csupán kis arányban magyar kettős identitásúak. 

Másrészt a többségi és kisebbségi háttérrel rendelkező tanulók esetén a klasszikus 

iskolaválasztási dilemma eltér. A kisebbségi háttérrel rendelkezők körében fontos 

szempont lehet az anyanyelvi oktatásban való részvétel, viszont a többségi és kisebbségi 

nyelven hozzáférhető oktatási intézmények kínálata nem azonos. Nincs okunk 

azt feltételezni, hogy azonos képzettségű többségi és kisebbségi fiatalok eltérő szintű 

képzésben vesznek részt, megfontolandó hipotézis ugyanakkor, hogy a két csoport 

területi mobilitása eltér egymástól. Ahogy például Erdély esetében megfigyelhető 

folyamat, hogy a fiatalok tanulási és munkavállalási céllal hagyják el szülőhelyüket, 

ami a magyar többségű térségek népességét tovább csökkenti. 

A régiók szerkezeti eltérései 

Az oktatási és munkaerőpiaci részvétel nemzetközi összehasonlításakor általános 

problémát jelent az eltérő adminisztratív környezet, amely főleg az Európai Unión 

kívüli országok esetén jelent kihívást. Magyarország, Erdély és Felvidék esetén ez 

kevésbé jelent problémát, hiszen az Európai Unió tagjaiként nemcsak munkaerőpiacaik, 

de oktatási rendszerük harmonizációja is megtörtént. Nehéz viszont összehasonlítani 

Kárpátalja adatait a többi régióval, ahol nem csupán a közoktatásban 

eltöltött idő rövidebb, de olyan képzési típusok is működnek, amelyek megfeleltetése 

nehézkes. Az Ukrajnában élő magyar fiatalok 17 évesen beléphetnek a felsőoktatásba, 

és onnét 20 évesen diplomásként léphetnek ki, a közoktatás ugyanis 11 éves, míg a 

diplomához a 3 éves Bakalavr végzettséget tanúsító oklevél is elegendő (Orosz, 2012). 

Ennek következtében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval magasabb 

a korosztályban, viszont a tanulók átlagos életkora és az oktatásban eltöltött évek 

száma jóval alacsonyabb. A Világbank jelentése alapján 2014-ben a középiskolát 

végzettek 82 százaléka lépett be a felsőoktatásba Ukrajnában, szemben a többi érintett 

országgal, ahol ez az arány 50 és 60 százalék között mozgott (Magyarország 

53 százalék; Románia 53 százalék; Szlovákia 53 százalék; Szerbia 58 százalék). 

102


Az adatok összevetését nehezíti, hogy a négy külhoni régiót eltérő fejlettségi szint 

jellemzi, a régiók különböznek identitás és nyelv, valamint migrációs statisztikák 

és azok nemzetiségenkénti értelmezése alapján. A négyből három régióban helyi 

kérdezőbiztosokkal dolgoztunk, ezekben az esetekben nem zárható ki a helyi kérdezésből 

fakadó torzítás: a helyismeret, a kényelmi minta, a nyelvtudás szubjektív 

megítélése sem. 

Becslések 

A nagymintás kvantitatív kutatások előnye a pontosabb becslés lehetősége, amely a 

magyarországi kutatásra vonatkozóan, az országos – 8000 főre vonatkozó – becslések 

esetében 95 százalékos megbízhatósági szinten +/- 1,12 százalékos mintavételi 

hibával számol. A nagy elemszámnak köszönhető alacsony mintavételi hiba azt 

jelenti, hogy a közölt országos megoszlásaink nagyjából egy százalékkal térhetnek 

el attól az értéktől, amit akkor kapnánk, ha a célcsoport minden egyes tagját, mind 

az 1,7 millió fiatalt megkérdeztük volna. A valós hiba tekintetében számolnunk kell 

a nem mintavételi hibával is, ennek mértéke azonban csak hosszú távon és hozzávetőlegesen 

becsülhető (Rudas, 2006). 

Mint fentebb megfogalmaztuk: az eltérő mintanagyság eltérő mintavételi hibával 

jár együtt. Ebben a tekintetben a külhoni adatfelvételekből származó becslések 

esetén alkalmazandó konfidenciaintervallum jóval szélesebb, mint a magyarországi 

minta esetében. 95 százalékos megbízhatósági szinten a magyarországi 8000 fős 

adatfelvétel +/- 1,12 százalékához képest a kisebb minták esetében a mintavételi 

hiba rendre magasabb értéket mutat. Erdély egészét tekintve +/- 2,24 százalék, de 

Partium, Belső-Erdély és Székelyföld, illetve Felvidék esetében már +/- 3,16 százalék. 

A legmagasabb mintavételi hibával Vajdaság és Kárpátalja esetében kell számolnunk, 

amely +/- 4,47 százalék. 

JAVASLATOK 

Meggyőződésem, hogy a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás valaminek a lezárása 

és egyben nyitánya is egyben, másképpen szólva korszakhatár. A két évtizedet átfogó 

munka sok tanulságot és sok gondolkodnivalót kínált, amelyeket a fentiekben 

103


104 

igyekeztem összefoglalni. A 2020 kutatás indítása előtt, a tervezési folyamat közben 

több javaslat is megfogalmazódott a kutatócsoportunkban 13 , amelyet érdemes öszszefoglalni 

ezen keretek között is. 

Tematikai javaslat 

A 2020-as kutatás tematika-összeállításának nyilvánvaló korlátját jelenti, hogy 

immáron a hatodik adatfelvételi hullámra kerül sor, ilyen módon a trendek értékelésének 

lehetősége kiemelt fontosságú. Mindez azt jelenti, hogy a fő kérdésköröknek 

stabil helyük van a tematikában. A javaslat inkább arra vonatkozik tehát, 

hogy melyek azok a témák, amelyek a 2020-as vizsgálat során a tematikában előre 

sorolódnak, belső szerkezetüket tekintve – a trendkérdések megtartása mellett – 

átalakításra érdemesek. A javaslat felépítésének forrásai a korábbi adatfelvételek 

tapasztalatai, a kutatócsoport szakértőinek meglátásai, a megrendelőtől és más 

külső szakértőktől érkezett ideák, illetve az előzetes kvalitatív vizsgálatból levont 

következtetések. 

A tematikai javaslat összeállításában sokat segít az a tény, hogy jelen pillanatban 

már elkészült a 2020-as magyarországi kérdőív munkaváltozata, amelynek előkészítése 

során csoportos interjúk tapasztalatait is figyelembe vettük. Összesen három 

csoportos interjú készült 2019 őszén, Székesfehérváron, amelyeket középiskolásokkal 

(15–17 évesek), felsőoktatásban tanulókkal (19–24 évesek) és a munkaerőpiacon 

aktívakkal (25–29 évesek) készítettünk. A csoportok esetében minden más jellemző 

vegyes volt (fiúk/lányok; évfolyamok; szakirányok stb.). 

A csoportos interjúk célja a célcsoport – a fiatalok – mindennapjainak, jövőképének, 

vágyainak megismerése volt, illetve ezzel párhuzamosan egy gondolati 

térkép megrajzolása a számukra fontos kérdésekről. A célok eléréséhez többféle 

technikát alkalmaztunk, pl. a gondolati térkép esetén vizualizáltuk az elhangzottakat 

(a résztvevőkkel közösen rajzoltuk meg a térképeket), a vágyak tekintetében 

az „aranyhal” példájával dolgoztunk, akitől kívánni lehetett stb. A csoportok konstruktivitása 

különböző volt, a középiskolások és az aktívak közreműködési hajlandósága 

magasabb volt az egyetemistákhoz képest, így ez utóbbi csoport esetében 

a gondolati térképnek csak töredéke jelent meg vizuális formában. Fontos megjegyezni, 

hogy a csoportos interjúk célja a kérdőív tematikájának kialakítása és nem 

a célcsoport elemzése/bemutatása volt, ezért az eredmények kiértékelése is a témák 

felvetésére korlátozódik. 

13 A kutatócsoport tagjai: Szabó Andrea; Domokos Tamás; Kántor Zoltán; Pillók Péter; Székely 

Levente.


A gondolati térkép közepében „a mi nemzedékünk” fogalom állt, ezzel kapcsolatban 

vizsgáltuk meg a fiatalok asszociációit és az ezekhez kapcsolódó magyarázatokat. 

Az egyes térképeket (és ahol térkép nem készült, a gondolatokat) összefoglalva 

a következő fontosabb fogalmak jelentek meg. 

A legfiatalabbak számára kiemelt fontossággal bírnak a lehetőségek, amelyeket 

úgy értékelnek, hogy az idősebbekhez képest nemzedéküknek több jutott. A távlati 

célokban (lehetőségek megragadásában) racionálisnak tekintik nemzedéküket, a 

mindennapjaikat a spontán döntések jellemzik. A családalapítás a távlati tervekben 

(10-15 év múlva) jelenik meg a legfiatalabbak számára, a vágyak között a biztos 

otthon központi elem. A már dolgozók esetében a család a családi kapcsolatokon 

(származó család) és a párkapcsolaton (párkapcsolati formák) keresztül ragadható 

meg. Az egyetemisták számára a szülői minta inkább nem követendő, erősebb közösségi 

életre, jobb anyagi helyzetre, több időre vágynak. A családalapítás esetükben 

is távlati célként jelenik meg, idealizált családmodellek jellemzőek: „két gyerek, 

szép kertes ház”. 

A jövőtervezés központi fogalomként a középiskolásoknál jelenik meg, amelyhez 

a lehetőségek ugyan megvannak, azonban nemzedéküket túlterheltnek, motiválatlannak 

érzékelik, amely már nem tud lelkesedni. Ennek okát a pedagógusok hozzáállásában 

látják: „lenéznek a tanárok”. A tanári tekintéllyel kapcsolatos problematika 

megjelenik a munkaerőpiacon aktív fiatalok csoportjában is. Ide kapcsolódik ennél 

a csoportnál a szakmahalmozás, valamint a szaktudás fontossága, amelyet a változó 

világban egyfajta biztonsági tartaléknak tekintenek. Az aktívak szempontjából a 

nemzedékükhüz kapcsolódó jellemző az önállósodás kérdésköre, amely azonban 

kidolgozatlan marad. 

A biztonság és kiszámíthatóság – nem feltétlenül kimondva – megjelenik mindhárom 

célcsoportban. A középiskolások csoportjában a biztonságigény – egzisztencia 

fogalompárosához rendelve beszélnek az anyagi biztonságról, amelyhez a takarékoskodás 

és a hitelek elutasítása (másoknál kényszere) kapcsolódik. Az egyetemistáknál 

a szülőknél jobb anyagi helyzet erős vágyként jelenik meg, a cél eléréséhez szükséges 

eszközök azonban nem definiáltak, a már aktívak számára az öngondoskodás emelkedik 

ki, és a hitelek elutasítása: „soha hitelt”. Szorosan kapcsolódnak mindehhez a 

jövő kiszámíthatatlanságával kapcsolatos félelmek 14 , amelyek közül kiemelkedik az 

eladósodottságtól való félelem (ide kapcsolódik a hitel elutasítása), az ökoszorongás 

14 A félelmek minden egyes csoportban megjelentek, a fogalom kimondására a munkaerőpiacon 

aktívak körében került sor, azonban a felvetések, függetlenül a csoportjellemzőktől, 

megjelentek minden esetben. 

105


(összekapcsolódva a családalapítás tervezésével) és a technostressz (összekapcsolódva 

a fiatalabb nemzedékek sommás megítélésével). 

A középiskolások nemzedékük szempontjából kulcsfogalomként értékelik az információt, 

amely gyorsulást, technológiaintenzív környezetet jelent, ahol jelentősek a 

generációs különbségek. Megjelennek az online közösségi oldalak és a hagyományos 

elektronikus média (televízió) mint a mindennapok részei, amelyek hol frusztrációként, 

hol örömforrásként jellemezhetőek, szemben a közösséggel, amely mindig 

érték. Mindegyik csoportban megjelennek a generációs különbségek, jellemzően 

a fiatalabb generációval kapcsolatos negatív vélekedések (túlzott technológiahasználat) 

és a mintaadás új szereplői, az influencerek. Ezek megítélése ugyanakkor 

elkülönül a kockázati magatartásoktól, a drogok más kontextusban, és kizárólag a 

középiskolásoknál jelennek meg. 

Az aktívak (és az egyetemisták) szempontjából kulcsfontosságúak az emberi 

kapcsolatok, a sűrű kapcsolattartás igénye, ezen belül a közösségi idő, a barátok, 

amelyek egyfajta „családpótlékot” jelentenek. Az énidő legalább ennyire jelentős 

fogalom mindhárom csoportban, minden esetben a kötelezettségeken túli, saját 

idő értékét hangsúlyozzák. 

A csoportos interjúkat megelőzően már a kutatócsoport is fontosnak érezte a 

generációs különbségek érzékelésének, részben ehhez kapcsolódóan az influencerek 

mintaadásának, illetve az ökotudatosságnak a vizsgálatát. Ehhez járul az információs 

társadalom, digitális kultúra narratívájába kapcsolódva a homofília (visszhangkamra 

vagy buborék) vizsgálata, illetve az információ- és kultúrafogyasztásban a 

globális-nemzeti párhuzam feltárása. További vizsgálati témaként jelentek meg: az 

egyenlőtlenségek új dimenziói – „új szegénység” és középosztályosodás; a materiális 

életcélok, mint a saját lakás igénye. 

A 20 éves narratíva arra is lehetőséget teremt, hogy olyan kérdéskörök vizsgálatára 

kerüljön újra sor, és készülhessen összehasonlítás, amelynek alapos vizsgálatára az 

ezredfordulón került sor. Ilyenek a személyes élettervek, a társadalmi érvényesülés 

percepcióinak, az Európai Unióval és a NATO-csatlakozással kapcsolatos attitűdök 

vagy a politikai tájékozottság 15 vizsgálata. 

A fentieknek megfelelően a 2016-os kutatásra épülő tematikát javaslok – amely 

természetesen a korábbi adatfelvételekre épít, az ezredfordulós indulás óta. A technikai 

jellegű, az interjúval kapcsolatos alapadatokon és a kérdezőbiztosoknak szánt 

15 Politikai tudást mérő kérdés, amely nemzetközi és magyar vezető politikusok nevének ismeretére 

kérdez rá. 

106


kérdéseken túl – amelyek esetében a 2016-os mintát javaslom követendőnek – hat 

főbb tartalmi csomópontba javaslom foglalni a 2020-as nagymintás ifjúságkutatás 

kérdőívét (2.3. ábra). 

Élethelyzet (trend) 

• Demográfiai jellemzők 

• Oktatási és munkaerőpiaci 

helyzetkép és tervek 

• Vagyoni és szubjektív jövedelmi 

helyzet 

• Családi és háztartási jellemzők 

Életmód (részben trend) 

• Kultúra- és médiafogyasztás 

• Szabadidő és sport 

• Egészség és kockázati magatartás 

• Problématérkép 

• Politikai aktivitás és ideológia 

• Identitás és vallás 

Társadalmi újratermelés 

• Családalapítás és gyermekvállalás 

• Tervek és attitűdök (befolyásoló 

tényezők) 

Integráció 

• Közösségek 

• Társadalmi távolságok 

és attitűdök (siker) 

• Önkéntesség 

• Szolgáltatások és igények 

Digitális kultúra 

• Online zaklatás 

• Álhírek 

• Játék 

Életesemények - jövőképek 

• Életesemények 

• Jövőképek 

• Félelmek 

2.3. ábra: 2020-os tematikai javaslat 

Az élethelyzethez és életmódhoz tartozó kérdéscsoportok alapvetően a korábbi évek 

gyakorlata szerint alakulnak a szövegszerű megfogalmazástól a kérdezés technikai 

jellemzőin át a kérdőíven belüli elhelyezkedésig. Ettől függetlenül az egyes blokkok 

kiegészítése és rövidítése lehetséges. Az oktatásra vonatkozó kérdések esetében 

fontosnak tartom, hogy kiegészüljön a kérdőív az iskola – ahova a kérdezett jár 

– fenntartójának jellemzésével (a megnövekedett fenntartói diverzitás indokolja, 

hogy a fenntartó jellegét lehessen vizsgálati szempontként használni). A csoportos 

interjúk tapasztalata alapján a diákok és a tanárok kapcsolata fontos elemzési szempont 

lehet, ezért érdemesnek tartom kiegészíteni a kérdéssort a tehetséggondozó, 

felzárkóztató programokra, illetve az oktatók példaképként való megjelenésére 

vonatkozó kérdésekkel. 

Hasonlóan az oktatásra vonatkozó kérdéskör esetében a csoportos interjúk tapasztalatai 

azt mutatják, hogy a fiatalok túlságosan nagy nyomást éreznek a kötelezettségeik 

oldaláról, ezért – illetve a munkaerőhiányos gazdasági helyzet miatt 

is – érdemesnek tartom a túlterheltség vizsgálatának lehetőségét megteremteni. 

Ugyancsak a csoportos interjú ösztönzi az új vállalkozási formák vizsgálatát, így 

például a startupokat, illetve az influencereket mint munkaerőpiaci alternatívákat. 

107


A kutatás eddigi hullámai alatt a vagyoni és jövedelmi helyzet esetében a szubjektív 

jövedelemérzet mellett a kérdőív minden esetben vizsgálta az objektív jövedelmi 

viszonyokat (havi fizetés). Az objektív jövedelmekre vonatkozó adatokat azonban a 

válaszhiányból adódóan korlátozottan vagy egyáltalán nem használtuk az elemzések 

során. A terepi tapasztalatok alapján a jövedelemre vonatkozó kérdések érzékeny 

kérdéseknek tekinthetők, ami nem pusztán a válaszadás megtagadását vagy vonakodást 

vonhat maga után, hanem a lekérdezés idejét is növeli, így hasznossága 

igencsak korlátozott. Amellett érvelek, hogy ezek az objektív jövedelemre vonatkozó 

kérdések – legyenek azok konkrét összegre vagy jövedelmi sávra vonatkozóak – 

maradjanak ki a 2020-as kérdőívből. Ellenben kerüljön be olyan kérdés a kérdőívbe, 

amely a költségek oldaláról kísérli meg megfogni ugyanezt a kérdéskört, és törekszik 

az objektivitásra azzal, hogy nem a bevételeket, hanem a kiadásokat igyekszik 

feltérképezni. Nyilvánvaló, hogy kutatásunk nem a jövedelem- és költségstruktúra 

mély jellemzésére vállalkozik, ezért optimális esetben ennek vizsgálata is egy-két 

kérdésre korlátozódik. 

Részben trendkérdések az életmódra vonatkozó kérdések, hiszen ezeket a témákat 

a kutatássorozat a kezdetektől tárgyalja, habár eltérő hangsúllyal és témakörön 

belül akár eltérő kérdésekkel. Túl az életmódra vonatkozó trendkérdéseken, a kultúra- 

és médiafogyasztás blokkban javaslom a magyar versus nemzetközi kultúra 

fogyasztásának mélyebb vizsgálatát. A korábbi gyakorlatokhoz visszanyúlva, illetve 

a csoportos interjúkon megjelent túlterheltségre hivatkozva a szabadidő mennyiségének 

visszahelyezését javaslom. Ugyancsak javaslom az egészség- és kockázati 

magatartás témakörén belül egy részletesebb egészségkép felrajzolását, amelyben 

helyet kap a mentális egészségre vonatkozó kérdés, továbbá javaslom néhány item 

erejéig a dohányzásra vonatkozó kérdés kiegészítését. 

A családalapításra és gyermekvállalásra vonatkozó kérdéskört alapvetően a 

korábbiaktól eltérő, új felfogásban javaslom a kérdőívben megjelentetni. A családalapítás 

és a gyermekvállalás akadályaira koncentráló narratíva átdolgozását 

javaslom, a befolyásoló tényezőkre és a segítséggel kapcsolatos igényekre helyezve 

át a hangsúlyt. 

Részben a csoportos interjú tapasztalatai alapján amellett érvelek, hogy az integráció 

tárgykörén belül a közösségekhez való kötődésekre, a heterogenitásra, a társadalmi 

megosztottságra, a társadalmi csoportoktól való távolságra és a társadalom 

szerkezetére vonatkozó attitűdökre (a sikeresség társadalmi ismérvei) vonatkozóan 

108


is fogalmazzon meg kérdéseket a kérdőív. Megrendelői igény, hogy az ifjúsági célú 

szolgáltatások és az önkéntesség komolyabb szerepet kapjon a 2020-as kutatásban, 

amely szintén az integráció tárgykörébe illeszkedik. 

A digitális kultúrával kapcsolatban az általános trendeken túl a nemzetközi kutatói 

érdeklődésnek megfelelően az online zaklatás, illetve az álhírek, továbbá az 

online játék témakörét javaslom mélyebben érinteni. Az életesemények, jövőképek 

területén az életeseményeknek alapvetően trendkérdésként van helyük a kérdőívben, 

a jövőképek – a korábban alkalmazott kérdések melletti – kiegészítését javaslom 

a félelmekkel, amelyek mind a közbeszédben, mind a nemzetközi kutatói érdeklődésben, 

illetve az előzetes kvalitatív vizsgálat során is megmutatkoztak, így a 

klímaszorongás, a technostressz vizsgálata fontos lehet 2020-ban. 

A 2020-as kutatásban a kérdőív almintás felépítését a 2016-oshoz képest a fenti 

javaslat alapján változtatni szükséges (2.11. táblázat). A témanagyság (kérdésszám) 

alapján a négy blokk hasonló becsült terjedelmű. 

Közös kérdések (kérdezéssel kapcsolatos alapadatok; trendkérdések; kérdezői kérdések) 

N=8000 

„Lila” blokk (N=2000): 

jövőképek és kockázatok; 

politikai szocializáció; 

társadalmi 

távolság; biztonság 

„Sárga” blokk 

(N=2000): életesemények; 

tehetséggondozás; 

önkéntesség; 

munkaerőpiaci attitűdök; 

migrációs tervek 

„Zöld” blokk 

(N=2000): családalapítás 

– gyermekvállalás; 

egészség; 

sport, szabadidő; 

vallásosság; bizalom 

„Kék” blokk 

(N=2000): média, 

újmédia; ifjúsági 

szolgáltatások; 

fogyasztói tudatosság 

2.11. táblázat: A 2020-as magyarországi kérdőív felépítése 

Módszertani felvetések 

A kutatás módszertani megvalósítását tekintve néhány fontos módosításra kerül sor 

a 2020-as kutatási hullámban, melyek részben tervezettek, részben a kutatási keretek 

kényszerítik ki őket. A változások nem érintik az adatfelvételbe bevonni szándékozott 

területeket: ugyanúgy Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban 

és Kárpátalján zajlik majd a terepmunka. Mindemellett azonos elemszámokkal 

fogunk dolgozni, ami azt jelenti, hogy 2020-ban is 12 ezer 15–29 éves fiatalt fogunk 

megkérdezni. 

109


110 

A magyarországi mintaválasztás során előreláthatóan továbbra is a 2011-es népszámlálás 

adatait használjuk, a mikrocenzus részletes adatainak hiányában. Fontos 

szempont, hogy a népszámlálás 2021-re továbbvezetett adatait használjuk, álláspontom 

szerint ez a lehető legkevésbé rossz megoldás a rendelkezésre álló lehetőségek 

közül 16 . A magyarországi minta a 2008-ban kifejlesztett megoldást alkalmazva, egy 

8000 fős reprezentatív alapmintával és ebben négy darab 2000 fős, egyenként is 

reprezentatív mintával készül. Az előzetes mintaszerkezetben 92 réteggel és 368 településsel 

számoltunk. Egy 2000 fős részmintán belül egy-egy településre jutó lekérdezendők 

száma 2–51 főt jelent majd. Egy adott településen a lekérdezendő fiatalok 

száma nem haladja meg a településen élő fiatalok 10 százalékát. 

E sorok írása közben a külhoni mintaválasztás előkészítése még nem kezdődött 

meg, azonban a célok nem változtak: a rendelkezésre álló eszközök alapján készüljenek 

reprezentatív minták a külhoni régiókban élő 15–29 éves magyarok körében. 

Mindennek lehetőségeiről és nehézségeiről fentebb részletesen volt szó. 

Lényegi módszertani változtatás az adatfelvétel technikai megvalósításában, hogy 

2020-ban megkíséreljük minden egyes régióban számítógép (tablet) támogatásával 

végezni az adatfelvételt. 2016-ban Magyarországon és Felvidéken végeztük ilyen 

módszerrel a terepmunkát, 2020-ban be kívánjuk vonni a maradék három régiót: 

Erdélyt, Vajdaságot és Kárpátalját is ebbe a körbe. Az adatfelvételek módszertani 

egységessége minden bizonnyal segíteni fog az adatok értelmezésében, a 2016-os kutatás 

kapcsán ugyanis felmerült az eltérő módszerekből adódó különbségek problematikája. 

Az adatok elemzése során megfigyelhető, hogy a felvidéki magyar fiatalok 

adatai rendre együtt mozognak a magyarországi kutatás eredményeivel, míg a másik 

három határon túli régióban az adatok elkülönültek, és inkább egymással mutattak 

hasonlóságot. Felvetődött tehát a kérdés, hogy ezek a hasonlóságok és különbségek 

mennyiben régióspecifikusak, és mennyiben köszönhetőek a módszertannak, hiszen 

az előbbi két esetben elektronikus, az utóbbi három esetben papíralapon történt 

az adatfelvétel. Törekedni fogunk tehát arra, hogy mind a 12 ezer kérdőív azonos 

módszertannal készüljön. 

A tablettel támogatott adatfelvétel számos nyilvánvaló előnnyel bír a papíros 

megoldáshoz képest. Az adatfelvétel idejét lerövidíti, nincs szükség utómunkára 

(rögzítés, kódolás és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési munkák), és magát az interjú 

16 Megoldást jelentene a 2011-es népszámlálás 15–29 évesekre számított arányaival dolgozni, 

azonban a kohorsz elemszáma eltér. Ebben a tekintetben kevésbé problémás a 2011-ben 

5–19 évesekkel számolni, akik 2021-ben lesznek 15–29 évesek. Bátran feltételezhetjük, hogy 

kisebb a különbség a 2020 és 2021 között az említett kohorszba tartozók szerkezetében, mint 

a 2011 és 2020 15–29 évesei között.


idejét is rövidíti, hogy a beprogramozott kérdőív a kérdezőbiztos munkáját közel 

automatikussá teszi, nincs szükség a feltételek logikájának követésére, hiszen ezt a 

feladatot a program maga végzi el. További előnyt jelent az adatfelvétel ellenőrizhetősége, 

ebből fakadóan a kutatás érvényességének erősítése. Ellenőrizhetővé válik 

a lekérdezési idő, amely a kérdezőbiztos becsléséből fakadó pontatlanságokat kiküszöböli 

azáltal, hogy maga a program rögzíti a kitöltési időt. Az ellenőrizhetőség 

abban a tekintetben is jelentősen javul, hogy a számítógépes adatfelvételi rendszer 

lehetőséget ad a GPS-adatok rögzítésére és ellenőrzésére, így végigkövethető, hogy 

az interjúk hol, mikor és milyen időtartalommal készültek. Az elektronikus adatfelvételi 

rendszer a terepmunka-menedzsment lehetőségeit növeli azáltal, hogy a 

terepmunka folyamatosan nyomon követhető, indulásától kezdve lezárultáig minden 

időpillanatban aktuális képet tud nyújtani a koordinátornak a pillanatnyi helyzetről. 

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás egyik jelentős módszertani fegyverténye, 

hogy az adatfelvétel nagyjából azonos időben zajlott Magyarországon és a külhoni 

régiókban. A nagymintás ifjúságkutatás a kezdetektől fogva minden egyes 

adatfelvételi hullámban őszi adatfelvételt jelentett, ez azonban 2020-ban minden 

bizonnyal meg fog változni, és az adatfelvételre 2020 tavaszán kerül majd sor. 

A szakmai érvek az őszi adatfelvétel mellett szólnak, azonban a szerződés, amely 

az EFOP-1.2.3-VEKOP-15-2015-00001 azonosító számú kiemelt projekt keretein belül 

készült, 2020. év végi elszámolással kalkulált. Ahhoz, hogy a kutatás kiértékelésére 

is sor kerüljön, az adatfelvétel nem csúszhat az őszi időszakra. A közvélemény- és 

piackutató szakma egyetért abban, hogy nyáron nagyon nehéz adatfelvételt végezni, 

főként ilyen léptékű kutatás esetében, ebből adódik, hogy egyedüliként a tavaszi 

időszak jöhet számításba. Az őszi időszak melletti szakmai érvek arra vonatkoznak, 

hogy a fiatalok egy részének életében a tavaszi időszak egészen más, mint az őszi. 

Tavasszal felvételi előtt, ősszel már felvételi után kerülne sor az adatfelvételre; tavasszal 

egy korszak lezárásáról, míg ősszel egy új korszakról mutatna helyzetképet 

a kutatás. Ezek a szakmai érvek helytállóak, azonban még az olyan jelentős kutatás 

esetében is, mint az ifjúságkutatás, az érintettek (tavasszal utolsó, ősszel első évfolyamosok) 

csekély elemszámmal 17 jelennek meg a mintában, továbbá a nagymintás 

ifjúságkutatás kérdőíve az utóbbi hullámokban nem kérdezett rá az évfolyamra, 

ezért visszamenőleg is csak megkötésekkel vizsgálható ez a kérdéskör. 

17 2016-ban nappali oktatásban 89 786 fő végezte el az általános iskolát, 62 099 fő tett érettségi 

vizsgát, és 40 772 fő szakmai vizsgát, azaz 192 657 fő, durván 200 ezer fő volt 2016-ban olyan 

helyzetben, hogy valami újba kezdhet ősszel. Feltételezve, hogy minden egyes végzett beleesik 

a 15–29 éves korosztályba, a teljes kohorsz 11 százalékát jelentik. 

111

Alulnézet – 

(majdnem minden) 

ami kimaradt 

a korábbi elemzésekből 

A nagymintás ifjúságkutatás elvitathatatlan érdeme az a széles tematika, amellyel a 

15–29 évesek mindennapjait és gondolatait vizsgálja immáron két évtizede. A kutatás 

négyéves ciklusában a fejlődő és megújuló kérdőív feldolgozása a legfontosabbnak 

ítélt kérdések mentén történik, a gyorsjelentések alkalmával alapvetően kötött tartalommal, 

hiszen kell szólni a demográfiai, oktatási és munkaerőpiaci folyamatokról, 

a fogyasztásról, jövőképről stb., és ekkor az olyan alapkérdések számítanak igazán, 

amelyek révén a trendek is láthatóvá válnak. A későbbi feldolgozások, amellett, hogy 

mélyítik a gyorsjelentések elemzéseit, jellemzően egy-egy kérdéskörre fókuszálnak. 

Az eddigi feldolgozási tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig maradnak olyan, 

a kérdőívben szereplő kérdések, amelyek feldolgozása pusztán a táblakötetek szintjéig 

jut el, az adatok nyilvános bemutatására nem kerül sor. Épp ideje tehát egy olyan 

munkának, ami békaperspektívából tekint az adatokra, és azokat a kérdéseket elemzi, 

amelyeket a kérdőívet szerkesztő kutatócsoport fontosnak tartott, de mégsem 

dolgozott fel eddig, s az eredményeit nem mutatta be. 

Ezek a kérdések kiegészítő jellegük miatt az átfogó képen nem változtatnak, csupán 

a kontúrokat erősítik, és színekkel telítik meg, de éppen ezért képesek elmélyí- 

112

Alulnézet – (majdnem minden) ami kimaradt a korábbi elemzésekből 

teni az ifjúságról szóló ismereteinket. E kérdések vizsgálata a 2020-as nagymintás 

ifjúságkutatás előszobájában hasznos lehet. Áttekintve a 2016-os kutatás korábban 

nem elemzett részeit, választ kaphatunk arra, hogy honnan jöttek és merre tartanak 

a fiatalok. Megtudjuk, mit hoznak magukkal a gyermekkori családjukból, és mit 

visznek tovább a saját családba, hogyan lépnek át az elsődleges szocializáció teréből 

az olyan másodlagos terekbe, mint az iskola vagy a munka világa. Azt is megmutatják 

ezek az adatok, hogy milyen háttérrel és miként lépnek az anyagi függetlenség 

útjára, vagy hogyan mélyülnek el a digitális kultúrában. Emellett azt is láthatjuk, 

miként integrálódnak a társadalom szövetébe, miként mutatnak fel nemzedéki 

jelleget, vagy simulnak be a meglévő struktúrába. 

CSALÁDBÓL CSALÁDBA 

Mondhatnánk úgy is a fogalmi pontosság kedvéért, hogy a származási családból 

a nemző családba. Annak ellenére, hogy a hagyományos család intézménye 

folyamatos támadásnak van kitéve, a fiatalok eszménye továbbra is a házasság 

és a gyermekek, legalábbis a kutatási eredmények ezt mutatják. A magyarországi 

15–29 évesek jelenlegi családi körülményeit vizsgálva az elsőként feldolgozott 

adatokból is láthattuk, hogy a fiatalok túlnyomó része egyedülálló, és a szüleivel 

él egy háztartásban. A részleteket tekintve a háztartásban élő szülő a legtöbbször 

az édesanyát (72 százalék), majd az édesapát (52 százalék), a nevelőapát (5 százalék) 

és a nevelőanyát (1 százalék) jelenti. Mindez megerősíti azt az elképzelést, 

hogy válás esetén a gyermekek leginkább az édesanya háztartásában maradnak, 

amely kiegészülhet nevelőapával, míg ez fordított esetben nem annyira jellemző. 

A megkérdezettek négytizede él együtt testvérével vagy testvéreivel (41 százalék) 

(3.1. ábra). A testvérek száma átlagosan 1,9, míg a vér szerinti testvéreké 1,8 a 

megkérdezettek válaszai alapján. 

A háztartás összetételéhez tartozó fontos adalék, hogy a 15–29 évesek átlagosan 

3,6 fős háztartásokban élnek, ahol 1,6 fő 14 éven aluli személy, és átlagosan 2,3 fő 

dolgozik jelenleg a háztartásukból. Sokat elárul a magyarországi fiatalok háztartásainak 

összetételéről, ha a háztartás nagyságát összevetjük azokkal, akikkel együtt 

élnek. Ebből kiderül, hogy a legkisebb háztartás azokra a fiatalokra jellemző, akik 

házastársukkal élnek (átlagosan 3,4 fő), míg a legnagyobb azokra, akik apósukkal 

vagy anyósukkal élnek együtt (átlagosan 5,3 fő). 

113


3.1. ábra: Háztartás összetétele 

(Kérdés: Kikkel él Ön egy háztartásban?) 

(N 2016 

= 8000; százalékos megoszlás) 

Az édesanyák és édesapák között meglévő tíz százalékpontnyi különbség jelen van 

a fiatalok gyermekkorában is. A kérdezettek 14 éves koráig jellemzően az édesanyák 

(98 százalék) és édesapák (88 százalék) voltak a nevelőik (3.2. ábra). 

3.2. ábra: Gyermekkori család 

(Kérdés: Kik nevelték Önt 14 éves koráig?) 

(N 2016 


114


A 15–29 évesek közel negyede (23 százalék) élt át gyermekkorában komolyabb családi 

traumát, a legtöbben (13 százalék) a szülők válását. Minden tizedik fiatal megélte 

a szülők munkanélküliségét (10 százalék) vagy a család súlyos anyagi veszteségét 

(9 százalék), és 3 százalék már gyermekkorában elveszítette édesanyját vagy édesapját 

(3.3. ábra). 

A fiatalok tizede (9 százalék) a felsorolt traumák közül legalább kettőn keresztülment 

gyermekkorában. Az egyes szociodemográfiai jellemzők szerint jelentős 

különbségeket tapasztalhatunk. Általában a kedvezőtlenebb helyzetben lévőket 

jobban sújtják a gyermekkori traumák összességében, ám ha a traumákat típusuk 

szerint különválasztva vizsgáljuk, akkor az arányok eltérően alakulnak a különböző 

csoportokban. A válások aránya például némileg magasabb a fővárosi vagy 

megyeszékhelyeken élő és a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű fiatalok szülei 

esetében. A szülő munkanélkülivé válása vagy a család súlyos anyagi vesztesége az 

idősebb és az alacsonyabb végzettségűek esetén jellemzőbb. 

3.3. ábra: Gyermekkori családi traumák 

(Kérdés: Előfordult-e, megélte-e Ön 14 éves koráig a következőket?) 

(N 2016 


Gondolhatjuk, hogy ezek a gyermekkori családi traumák nem csupán közvetlen 

hatást gyakoroltak az elszenvedők akkori életére, de hatással lehetnek a fiatalok 

jövőbeli sorsára is. Habár életük jövőbeli alakulásával kapcsolatban a kutatás nem 

szolgálhat eredménnyel, de arra alkalmas lehet, hogy megvizsgáljuk, a fiatalok hogyan 

látják a jövőjüket. 

115


A jövőbeli családalapítási tervekre, a házassággal kapcsolatos gondolatokra nem 

gyakorol – statisztikai értelemben szignifikáns – hatást a szülők elvesztése és a 

szülők válása sem. A szülők munkanélkülisége és a gyermekkorban megélt komoly 

anyagi veszteségek másfélszeresére (10 százalékról 14-15 százalékra) növelik a házassággal 

kapcsolatos bizonytalanságot, és csökkentik az „inkább” házasságpártiak 

arányát 1 (inkább házasodna az ilyen gyermekkori traumát elszenvedett fiatalok 

28-29 százaléka, míg a többiek 41 százalékos arányban tartoznak azok közé, akik 

inkább szeretnének házasságban élni). 

Jövőbeli kilátásaikkal a magyarországi fiatalok általában inkább elégedettek, az 

egytől ötig terjedő skála átlaga 3,5 feletti, azonban a gyermekkori traumát megéltek 

esetében alacsonyabb átlagértékeket tapasztalunk. A vizsgált gyermekkori traumák 

közül – statisztikai értelemben – legerősebb kapcsolatot az anyagi veszteségek és 

a szülők munkanélkülisége mutatja. Azoknak a fiataloknak a jövővel kapcsolatos 

várakozásai, akiknek gyermekkorában a család súlyos anyagi veszteséget élt meg, 

2,8-es átlagot, míg azoknak, akiknek a szülei elveszítették állásukat, 2,9-es átlagot 

produkálnak az ötfokozatú skálán. A szülők halála vagy válása is összefügg a jövőképpel, 

de nem mutat ilyen erős eltérést (3,2-3,3-as átlagértékek). 

A 2016-os kutatás korábban nem elemzett témái közé tartozik a családalapítás 

és gyermekvállalás terveinek és körülményeit meghatározó attitűdjeinek részletes 

vizsgálata. A kívánt gyermekszámot (Magyarországon a már megszületett gyermekeket 

is beleszámítva átlagosan 2,1) és a szülővé válás életkorát (átlagosan 22 év) 

ugyan vizsgáltuk, azonban arról kevés szó esett, hogy azok, akiknek még nincs 

gyermekük, mikor tervezik, hogy az első megszülessen. A megkérdezettek ötöde 

a kérdésre nem tud érdemben válaszolni. A kérdést érdemben megválaszolók által 

említett életkor átlaga 29 év, ami azt mutatja, hogy a gyermektelenek átlagosan a 

klasszikus ifjúsági életkori kategória végét jelölik meg a gyermekvállalás kívánt 

életkoraként. A nemek között alig van különbség: a lányok/nők átlagosan 28, míg 

a férfiak/fiúk 29 évesen vállalnának gyermeket. A válaszokat korcsoportok szerint 

vizsgálva sem láthatunk nagy eltérést: a legfiatalabbak (15–19 évesek) is átlagosan 

27 éves korukra tervezik első gyermekük vállalását. 

1 A kérdés és a válaszlehetőségek a következők voltak: Ha Ön jelenleg nem házas, szeretne-e 

házasságban élni? (Akár a közeli, akár a távoli jövőben.) 1 – biztosan nem; 2 – inkább nem; 

3 – inkább igen; 4 – biztosan igen. 

116


A gyermekvállalás idejének kitolódása korántsem a tervek meghiúsulását jelenti, 

hanem tudatos stratégiaként értelmezhető. A megkérdezett 15–29 évesek csupán 

harmada (33 százalék) gondolja úgy, hogy már ideje lenne a családalapításnak, hiszen 

ebben a korban mások ezt már megtették (3.4. ábra). A gyermekvállalás elmaradásának 

okai többnyire anyagi vagy lakhatási természetűek – legalábbis erre 

utalnak a fiatalok válaszai. Ebben a tekintetben konzisztensnek tekinthető, hogy 

a többségük (72 százalék) egyetért azzal, hogy a több gyermek megszületéséhez 

jobban kellene támogatni a gyermekvállalást (3.4. ábra). 

Az előző fejezetekben amellett érveltem, hogy a magyarországi fiatalok alapvetően 

a hagyományos család és a gyermekvállalás mellett kötelezték el magukat. 

A 2016-os kutatás adatai azt mutatják, hogy a többség (60 százalék) úgy gondolja, 

hogy a gyermekre szükség van a boldog élethez, és gyermek nélkül nem teljesedhet 

ki igazán az ember. Sőt minden második megkérdezett (52 százalék) úgy gondolja, 

hogy több gyermek is kell a teljes családhoz. A házasság intézménye továbbra is 

vonzó a fiatalok többsége számára, 10-ből 6 megkérdezett fiatal gondolja úgy, hogy 

azok, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, összeházasodnak. A hagyományos 

családmodellt nem pusztán a házasság fontossága vagy a gyermekek szükségessége, 

de a hagyományos nemi szerepek hangsúlyozása és az alternatív formációk elutasítása 

is jellemzi. Előbbi esetében láthatjuk, hogy a 15–29 évesek többsége (55 százalék) 

szerint a családban elsősorban a férfinak kell a kenyérkeresőnek lennie, illetve az 

egyneműek együttélése inkább nem tekinthető családnak, bár ebben az esetben az 

ellenzők dominanciája nem olyan jelentős (4 elutasítóra jut 3 támogató) (3.4. ábra). 

A családalapításra vonatkozóan a kérdőívben foglalkoztunk két potenciális nehézséggel: 

a pártalálás problémájával, illetve a család és a munka világának összeegyeztethetőségével 

is. A párkeresést a megkérdezettek inkább nehéznek tartják, csupán 

valamivel több mint negyedük (28 százalék) gondolja úgy, hogy manapság könnyű 

párt találni. A megkérdezett fiatalok között többségben vannak azok (48 százalék), 

akik a gyermekvállalást és a karriert összeegyeztethetetlennek érzik. 

117


3.4. ábra: Családdal kapcsolatos attitűdök 

(Kérdés: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet az alábbi állításokkal!) 

(N2016 = 2000; százalékos megoszlás) 

AZ ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓS TÉRBŐL 

A MÁSODLAGOS TEREKBE 

A család fontossága a fiatalok életében egyértelmű, azonban a megkérdezettek megosztottnak 

mutatkoznak abban a tekintetben, hogy személyesen számukra mi a 

fontosabb: a tanulás/munka vagy a magánélet. A legnagyobb csoportot (39 százalék) 

azok alkotják, akik egyforma súllyal érzik megjelenni az életükben a társadalmilag 

kötött tevékenységeiket és a családi életüket. A hivatás túlsúlyát a kérdezettek 

harmada (32 százalék), míg a magánélet dominanciáját egynegyedük (26 százalék) 

érzékeli (3.5. ábra). Szociodemográfiai változók tekintetében alig mutatkozik 

különbség, nemek tekintetében egyáltalán nincs, egyedül a korcsoportok mutatnak 

lényegesebb különbséget. Ebben az esetben a kor emelkedése a hivatás szerepének 

felértékelődésével jár együtt. Az élethelyzet is differenciál, a házasságban élők, ezt 

követően az élettársi kapcsolatban élők értékelik legmagasabbra a hivatás szerepét 

az életükben, szemben az egyedülállókkal. 

Az elégedettség különböző dimenziói figyelemre méltó összefüggést mutatnak a 

munka–magánélet fontosságával. Egyetlen esetben sem fordul elő, hogy az elégedettség 

azok körében lenne a legmagasabb, akik a munka és magánélet egyensúlyáról 

számolnak be. A legtöbb esetben kifejezetten lineáris összefüggést fedezhetünk fel: 

118


minél inkább a tanulás és a munka tölti ki az életüket, annál elégedettebbek a fiatalok 

a tanulási és munkavállalási lehetőségeikkel, de a jelenlegi életszínvonalukkal, 

az anyagi helyzetükkel, illetve a jövőbeli kilátásaikkal is. A személyes kapcsolatokon 

belül a partnerkapcsolattal való elégedettség ugyanakkor a családi élet dominanciájával 

növekszik. A baráti kapcsolatokkal való elégedettség szintén az egyensúlyt 

érző csoport esetében a legkisebb, míg a családra koncentrálók, illetve a munka/ 

tanulás dominanciáját érzékelők inkább elégedettek. 

3.5. ábra: Munka és magánélet egyensúlya 

(Kérdés: Hol helyezné el önmagát a következő skálán aszerint, 

hogy minek van nagyobb szerepe az életében?) 

(N 2016 


Annak ellenére, hogy az a benyomásunk lehet a fiatalokról, hogy elégedettségüket 

pozitív irányba befolyásolja, ha az életükben a tanulásnak nagy szerepe van, továbbtanulásra 

– ahogy az összefoglalóban is szerepelt – egyre kevesebben gondolnak. 

A fiatalok az egyes képzettségi szintekhez különböző értéket társítanak: minél 

magasabb szintű egy képzettség, annál magasabb értéket társítanak hozzá. Egy 

képzeletbeli egytől ötig terjedő értékskálán az általános iskolai végzettség épphogy 

elégséges osztályzatot szerez (2,0), a szakiskolai bizonyítvány (3,2) és az érettségi (3,4) 

erős közepes, míg a diploma átlagosan jó (4,4) osztályzatra számíthat a fiataloktól. 

Túllépve az átlagokon, láthatjuk, hogy a magyarországi 15–29 évesek fele (47%) 

számára az általános iskolai végzettség nagyon keveset, míg hasonló arányban (54%) 

a diploma nagyon sokat ér. A középfokú végzettség megítélésében jellemzően nem 

a szélsőséges értékeket választották (3.6. ábra). 

119


3.6. ábra: Végzettségek értéke 

(Kérdés: Ön szerint mennyit érnek manapság az alábbi végzettségek?) 

(N 2016 


A kutatás során vizsgálni kívántuk a befektetett energiát és a végzettség értékét, 

így arra is vonatkozott kérdés, hogy mennyi erőfeszítés szükséges egy-egy ilyen 

végzettségi szint eléréséhez. A megkérdezettjeink túlnyomó többsége az általános 

iskolai tanulmányait befejezte, így talán nem meglepő, hogy visszanézve itt érzékelik 

átlagosan a legkisebbnek a befektetett energiát, míg a magasabb végzettségek felé 

haladva egyre jelentősebb erőfeszítést érzékelnek. Figyelemre méltó, hogy csupán a 

szakiskolai végzettség esetében egyezik meg tökéletesen az erőfeszítés a végzettség 

értékével, a többi esetben az erőfeszítést jelentősebbnek érzékelik a fiatalok (3.7. ábra). 

3.7. ábra: Erőfeszítés mértéke 

(Kérdés: Ön szerint mekkora erőfeszítésre van szükség egy… megszerzéséhez?) 

(N 2016 


120


A diploma értékének összetett megítélését tovább árnyalja, hogy a továbbtanulás 

versus szakmaszerzés dilemmája a válaszok alapján a fiatalok számára jelentős kétségeket 

okoz, épp ahogy azt a hétköznapokban is tapasztaljuk. A megkérdezettek 

több mint fele (54 százalék) egyetért azzal az állítással, hogy „egy jó szakmunkás-bizonyítvány 

ma többet ér egy diplománál”. Önmagában az egyetértők aránya is magas, 

de jelentős a közömbösök aránya, és kifejezetten kevesen vannak, akik az állítással 

nem értenek egyet (13 százalék). Habár a többség szerint a jó szakmunkás-bizonyítvány 

legalább annyit ér, mint egy diploma, ebből mégsem következik egyenesen, 

hogy „nem érdemes továbbtanulni, hiszen manapság egy jó szakmával többet lehet 

keresni”. Utóbbi állítással ugyanis a megkérdezettek közel négytizede (37 százalék) 

ért egyet, és közel ugyanennyien tagadják (34 százalék). A továbbtanulásról alkotott 

képet szintén árnyalja, ha megnézzük a többi – a köznapi beszélgetésekben sokszor 

előkerülő – állítást. A fiatalok több mint négytizede (44 százalék) egyetért azzal, 

hogy „diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a világban”, és azzal a hozzáállással 

sem vitatkozik, hogy „mindegy, mivel foglalkozik a gyerek, de valamilyen diplomát 

mindenképpen szerezzen”. A diploma legkevésbé a nyelvtudással képes versenyben 

maradni: a megkérdezettek hattizede (63 százalék) szerint „manapság a nyelvtudás 

többet ér a diplománál” (3.8. ábra). 

teljes mértékben egyetért 4 3 2 egyáltalán nem ért egyet nem tudja, nem válaszol 

Manapság a nyelvtudás többet ér a 

diplománál. 

26 

37 

26 

7 

3 3 

Egy jól fizető külföldi munkát akkor is 

érdemes elvállalni, ha az nem az ember 

képzettségének megfelelő. 

25 

35 

27 

7 

4 2 

Egy jó szakmunkás-bizonyítvány ma többet 

ér egy diplománál. 

19 

35 

32 

9 

4 1 

Diploma nélkül ma nem lehet boldogulni a 

világban. 

17 

27 

30 

13 

12 

2 

Mindegy mivel foglalkozik a gyerek, de 

valamilyen diplomát mindenképpen 

szerezzen. 

Nem érdemes továbbtanulni, hiszen 

manapság egy jó szakmával többet lehet 

keresni. 

12 

15 

25 

29 

28 

30 

18 

12 

11 

16 

3 

1 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

3.8. ábra: Képzettség és attitűdök 

(Kérdés: Mennyire ért egyet a következő állításokkal?) 

(N 2016 


121


Iskolai végzettségek szerint jelentős különbségeket találunk az attitűdökben. Alapvetően 

megállapítható, hogy a magasabb iskolai végzettségűek jellemzően a diplomaszerzés 

fontosságát hangsúlyozzák, szemben azokkal, akik alacsonyabb végzettséget szereztek. 

A nyelvtudás fontosságával azonban hasonló mértékben értenek egyet minden 

képzettségi szinten lévők. Jellemző, hogy nem pusztán a saját végzettség, de a szülők 

iskolai végzettsége is jelentősen meghatározza a diploma értékéről való gondolkodást. 

A legalább érettségizett szülők gyermekei lényegesen magasabbra értékelik átlagosan a 

diplomaszerzést, mint a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező 

szülők gyermekei. A szakmunkás végzettség értékének hangsúlyozása a szakmunkás 

édesanyával, illetve a legfeljebb általános iskolai végzettségű édesapával jellemezhető 

fiatalok csoportjában a legmagasabb. Mindezek az eredmények visszaigazolják a szülői 

háttér hangsúlyos szerepét a továbbtanulás megítélésében. 

A 2016-os nagymintás ifjúságkutatás magyarországi eredményeinek egyik legkomolyabb 

hatást kiváltó része a nyelvtudáshoz kapcsolódott. 2018. január 1-jétől az 

elsőként sikeresen megszerzett nyelvvizsga és az első emelt szintű idegen nyelvből 

tett érettségi vizsga díjának fedezésére állami támogatás igényelhető, ez az intézkedés 

többek között az ifjúságkutatás azon megfigyelt összefüggésén alapult, miszerint a 

15–29 évesek közel háromnegyede (73 százalék) beszél valamilyen idegen nyelvet, 

miközben kevesebb mint harmadának (31 százalék) van nyelvvizsgája. 

A kutatásból az is kiderül, hogy az idegen nyelv használata leginkább a tanulás 

keretei között marad, mindennapi alkalmazása kevésbé jellemző. Az idegen nyelvet 

beszélők nagyjából fele (54-47 százalék) a tudását nem használja sem írásbeli társalgáshoz, 

sem tájékozódáshoz, és több mint négytizedük (43 százalék) a munkájához 

sem (3.9. ábra). 

mindig gyakran ritkán soha nem tudja, nem válaszol 

Tanuláshoz (N=2677) 

19 

43 

25 

13 

Társalogni élő szóban (N=5816) 

7 

23 

34 

35 

Munkájához (N=2676) 

10 

18 

30 

43 

Idegennyelvű internetes cikkeket 

olvasni (N=5816) 

5 

18 

29 

47 

Társalogni írásban (N=5816) 

6 

18 

29 

47 

Idegennyelvű újságot, magazint 

olvasni (N=5816) 

5 

14 

27 

54 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

3.9. ábra: Nyelvtudás használata 

(Kérdés: Szokta-e Ön idegennyelv-tudását [bármelyiket] az alábbiakhoz használni…?) 

(N 2016 


122


Habár a korábbi publikációkban a külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatban 

csupán a migrációs szándékokkal foglalkoztunk, a 2016-os ifjúságkutatás 

fontos részét képezte a tapasztalatok feltérképezése is. A megkérdezettek alig néhány 

százalékának van külföldi tapasztalata a tanulmányok folytatását (2 százalék), illetve 

a munkát (5 százalék) illetően. A külföldön iskolai képzésben részt vevők aránya a 

képzési szint emelkedésével növekszik, míg óvodát a külföldön valaha tanulók ötöde 

(19 százalék), általános iskolát negyede (25 százalék), középiskolát közel négytizede 

(37 százalék), míg felsőoktatási képzést több mint négytizede (42 százalék) végzett. 

Fontos megjegyezni, hogy a külföldi tanulás minden második esetben ösztöndíjjal 

támogatott képzést jelentett. A külföldi munkatapasztalatok elsősorban három 

országhoz kötődnek: Ausztriához, Németországhoz és az Egyesült Királysághoz. 

A 2016-os kutatási adatok jelentős bővülést mutatnak a munkaerőpiaci aktivitásban, 

legalább minden második magyarországi fiatal folytat keresőtevékenységet. Az aktivitás 

részleteit vizsgálva megállapítható, hogy a 15–29 évesek a munkatapasztalataikat 

zömmel alkalmazottként szerezték. A főfoglalkozást tekintve tízből közel kilencen 

alkalmazottak, mindösszesen néhány százaléknyian (4 százalék) vállalkoznak. A vállalkozókon 

belül az egyéni vállalkozók aránya a legjelentősebb: minden második (54 

százalék) tartozik ide, míg a társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozók harmadát 

(36 százalék) teszik ki. Hasonló mértékű az alkalmi munkák aránya (4 százalék), és 

alacsony a közfoglalkoztatotti tapasztalatokkal bírók aránya is (3 százalék) (3.10. ábra). 

3.10. ábra: (Elsődleges) foglalkozás formája 

(Kérdés: Kérem, a továbbiakban arra a munkájára gondoljon, amelyiket 

Ön elsődlegesnek tekinti! Ebben a munkájában Ön:) 

(N 2016 


A munkatapasztalatokat a fiatalok túlnyomórészt határozatlan idejű, bejelentett 

munkaviszony formájában szerezték. A határozatlan idejű szerződések az esetek kö- 

123


zel kétharmadára (63 százalék) terjednek ki, míg közel egynegyed a határozott idejű, 

bejelentett státuszok aránya (23 százalék), az eseti megbízások alacsony számban 

(6 százalék) vannak jelen, a fekete- és szürkefoglalkoztatás nem jellemző (3.11. ábra). 

3.11. ábra: Munkaszerződés típusa 

(Kérdés: Milyen típusú munkaszerződése van [volt az utolsó munkájában] Önnek?) 

(N 2016 


A munkarendekre a hagyományos fix munkaidővel operáló megoldás jellemző, 

a magyarországi aktív 15–29 évesek közel nyolctizede (78 százalék) kötött munkaidőben 

dolgozik. Mindez azt is jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatási formák kis 

arányban vannak jelen a fiatalok foglalkoztatásában. A megkérdezettek 16 százaléka 

rugalmas vagy kötetlen munkaidőben dolgozik, és mindössze egy százalékot ér el 

a távmunkában foglalkoztatottak aránya (3.12. ábra). 

3.12. ábra: Munkarend 

(Kérdés: Ön jelenleg:…?) 

(N 2016 


124


Annak ellenére, hogy a jelenlegi (legutolsó) munkatevékenységnél a hagyományos 

keretek dominanciáját látjuk, az összes eddigi munkatapasztalatot vizsgálva már 

lényegesen jelentősebb azok aránya, akik atipikus munkavégzésben is szereztek 

tapasztalatot. A teljes mintára vonatkozóan a megkérdezettek 24 százalékának 

volt már határozott idejű szerződése, 14 százaléka dolgozott már részmunkaidőben, 

6 százaléka munkaerő-kölcsönző cégen keresztül, 3 százaléka távmunkában 

(3.13 ábra). A munkatapasztalatok legjelentősebb arányban a versenyszférából 

származnak, közel minden harmadik (31 százalék) 15–29 éves dolgozott már piaci 

keretek között, míg az államigazgatásban 6 százalék. Közfoglalkoztatásban, 

közmunkában a fiatalok jelentős aránya (8 százalék) vett már részt, körükben 

felülreperezentáltak az alapfokú iskolai végzettségűek (11 százalék), a községekben 

élők (13 százalék) és az Észak-Magyarország (16 százalék), Észak-Alföld (13 százalék) 

régiókban élők. A (volt) közfoglalkoztatottak közel kétharmada (64 százalék) 

a végzettségének megfelelő beosztásban dolgozott, és csaknem minden harmadik 

(31 százalék) dolgozott a végzettségénél alacsonyabb beosztásban. 

3.13. ábra: Munkatapasztalat 

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…?) 

(N 2016 


Az első munkatapasztalatokat a megkérdezettek átlagosan 19 évesen szerezték, többségük 

(51 százalék) dolgozott már iskolai szünetben, de a negyedük iskola mellett 

(iskola előtt reggelenként, vagy iskola után délutánonként, hétvégéken) is dolgozott 

125


(23 százalék). Figyelemre méltó, hogy ezek a munkatapasztalatok összefüggenek a 

társadalmi, illetve a pénzügyi helyzettel, azonban kevésbé erősítik azt a hipotézist, 

hogy inkább a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévők vagy saját pozíciójukat a társadalom 

alsóbb rétegeiben meghatározók dolgoznának iskola mellett. Éppen ellenkezőleg: 

a magukat a társadalom közép- és felső rétegeibe sorolók, illetve az anyagi 

helyzetükkel elégedettek rendelkeznek nagyobb arányban munkatapasztalatokkal. 

Nyilvánvaló, hogy a munka lehetősége nem egyformán adott a magyarországi 

15–29 évesek számára: vannak, akiknek nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, 

hogy munkához juthassanak, másoknak kisebbet. Azon fiatalok esetében, 

akik dolgoznak (vagy dolgoztak már életük folyamán), a leggyakrabban a munkahely 

azon a településen van (volt), ahol élnek (éltek). Habár a többség (52 százalék) 

számára a saját településen hozzáférhető a munka, a többiek utazni kényszerülnek. 

Minden harmadik (32 százalék) fiatal 30 kilométeren belül talált munkát, de minden 

tizedik (9 százalék) a 30 kilométeres körön kívül dolgozik, a maradék külföldön 

dolgozik, vagy a munka helyszíne változik (3.14. ábra). 

3.14. ábra: Munkahely fő helyszíne 

(Kérdés: Hol van [volt] a munkája fő helyszíne?) 

(N 2016 


A munkahely közelsége tekintetében a legjobb helyzetben a megyeszékhelyeken élő 

fiatalok vannak: háromnegyedük (75 százalék) azon a településen dolgozik, ahol 

él. A fővárosi fiatalok 62 százaléka dolgozik helyben, a kisebb városokban élők fele 

(53 százalék), míg a községek ifjúságának harmada (32 százalék) talált munkát a 

lakhelyén. A fővárosi fiatalok, ha Budapesten nem is, de legfeljebb 30 kilométeres 

126


közelségben jellemzően találnak munkát (összesen 95 százalék, ebből 33 százalék 

Budapesten kívül). Már a megyeszékhelyeken élők is jelentékeny arányban (6 százalék) 

utaznak legalább 30 kilométert a munkahelyükre, de a kisebb településeken 

(kisebb városok és községek) legalább minden tizedik (12 százalék) fiatal utazik 

ennyit, hogy dolgozzon. 

A településtípus mellet a regionális elhelyezkedés is releváns vizsgálati szempont. 

A régiós összehasonlítás azt mutatja, hogy Észak-Alföld és Dél-Alföld esetében a 

leggyakoribb (64 és 58 százalék), hogy a munkahely és a lakhely azonos településen 

található, míg Közép-Dunántúlon fordul elő a legritkábban (42 százalék). Az ország 

központi régiójában élők mindössze 5 százaléka utazik 30 kilométernél többet a munkahelyére, 

míg a többi régió esetében lényegesen nagyobb arányban teszik ugyanezt. 

A munkahely közelsége erős összefüggést mutat az iskolai végzettséggel. Míg 

az alapfokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők nagyon hasonló arányban 

(54-54 százalék) találnak helyben munkát, a diplomás fiatalok zömmel nem a 

lakhelyükön dolgoznak. A 30 kilométeren belüli munkalehetőség is kevésbé jellemzi 

őket (32 százalék vs. 29 százalék), mint az alapfokú és a középfokú végzettségűeket. 

A leglátványosabb különbséget a 30 kilométernél messzebb lévő munkalehetőségek 

esetében figyelhetjük meg, ahol a diplomások 18 százaléka talált munkát, szemben 

az alacsonyabb végzettségűek 7-8 százalékával. 

Egyébiránt leginkább az jellemző, hogy a munkahely a munkáltató telephelye 

(75 százalék). Ezen kívül jelentős arányban (6-8 százalék) vannak olyanok, akik 

külső helyszínen (építési terület, mezőgazdasági földterület, a település utcái) vagy 

ügyfelek telephelyén dolgoznak. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik számára 

a munkahely nem egy fix hely, hanem változik (2 százalék), és még ennél is kevesebben 

vannak olyanok, akik otthon dolgoznak (1 százalék). 

Az ideális munkahely a fiatalok többsége számára elsősorban az anyagi lehetőségek 

terén nyújt többet, és kevésbé számít a többi szempont (pl. társaság, munkahely 

biztonsága, a társadalom számára hasznos tevékenység stb.). A kutatásban arra is 

kitértünk, hogy a munkavállalás egyéb paraméterei mennyire vonzók a 15–29 évesek 

számára. A fiatalok közel kétharmada (65 százalék) nyitott a versenyszféra irányába, 

míg az államigazgatás kétötödük számára vonzó (41 százalék). A külföldi munkavállalás 

mellett (47 százalék) jelentős még a határozott idejű szerződés irányába 

nyitottak aránya (44 százalék) (3.15. ábra). 

127


3.15. ábra: Vonzó munkák 

(Kérdés: Dolgozna-e Ön a jövőben…?) 

(N 2016 


Megállapíthatjuk, hogy minden egyes esetben többen mutatkoztak nyitottnak, mint 

amennyien tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek az adott területen. Pusztán az 

arányokat szemlélve láthatjuk, hogy a külföldi munka iránt közel tízszer annyian 

érdeklődnek, amint ahányan már dolgoztak külföldön. Közel azonos, több mint 

hétszeres arányt fedezhetünk fel a távmunka, az interneten végezhető munka és 

az államigazgatási álláshelyek esetében. Jelentős, több mint ötszörös különbséget 

találunk az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatások esetében. 

Tanulságos, hogy a legkisebb többletet az alkalmi munka esetében találjuk, ahol 

mindössze 10 százalékponttal magasabb az erre a munkaformára nyitottak aránya, 

mint a tényleges tapasztalattal bíróké. Az alkalmi munkánál valamelyest népszerűbbek 

a határozott idejű (szerződéses) és a részmunkaidős foglalkoztatási formák, 

de összességében ezeket sem tartják olyan vonzónak (3.1. táblázat). 

Némileg más képet alkothatunk, ha a különbségeket aszerint vizsgáljuk, hogy az 

adott foglalkoztatási formával tapasztalatot szerzett-e a válaszadó. Legnépszerűbb 

az osztott vagy egyenlőtlen munkaidejű foglalkoztatás, amellyel kapcsolatban az 

ilyen módon (jelenleg vagy korábban) foglalkoztatottak kilenctizede (93 százalék) 

gondolkodik úgy, hogy szívesen dolgozna később is ebben a formában. A korábban 

távmunkát és interneten végezhető munkát vállalók kisebb arányban, de még 

mindig túlnyomó többségben kedvezőnek tartják ezeket a foglalkoztatási formá- 

128


kat (85-84 százalék). A leginkább csalódást jelentő forma az alkalmi munka és a 

megbízásos konstrukció, amelyet az így dolgozóknak csupán fele választana újra 

(50-50 százalék) – kevesebben, mint a közmunkát (55 százalék). Az egyszerű öszszevetésben 

jól szereplő államigazgatási munkahely a tapasztalattal bírók esetében 

kevésbé teljesít jól, tízből hat államigazgatási tapasztalattal rendelkező fiatal vállalna 

a jövőben is ezen a területen munkát. Hasonlóan csökken a népszerűsége a külföldi 

munkavállalásnak, amelyet a külföldi tapasztalattal rendelkezők kétharmada 

(68 százalék) tart vonzónak a jövőre vonatkozóan (3.1. táblázat). 

Dolgozott 

(%) 

Dolgozna 

(%) 

Korábbi tapasztalattal 

bírók (%) 

Piaci szférában 31 65 66 

Alkalmi munkát 24 27 50 

Határozott idejű 

(szerződéses) foglalkoztatásban 

24 44 63 

Részmunkaidős foglalkoztatásban 14 25 59 

Megbízásos munkaformában 12 29 50 

Közfoglalkoztatásban, közmunkában 8 17 55 

Munkaerő-kölcsönző cégen 

keresztüli munkavállalás szerint 

6 20 73 

Államigazgatásban 6 41 59 

Külföldön 5 47 68 

Interneten végezhető munkában 4 27 84 

Osztott vagy egyenlőtlen 

munkaidejű foglalkoztatásban 

4 21 93 

Távmunkában 3 21 85 

3.1. táblázat: Relatív megítélés 

(Kérdés: Dolgozott-e Ön…? Dolgozna-e Ön a jövőben…?) 

(N 2016 


A külföldi munkavállalás a képesítés vonatkozásában tulajdonképpen hasonlóan 

alakul a közmunkához, bizonyos tekintetben rosszabb paramétereket is kínál, hiszen 

a külföldi munka esetében csak minden második megkérdezett (51 százalék) 

dolgozott a végzettségének megfelelő beosztásban, és több mint minden harmadik 

(35 százalék) alacsonyabb beosztásban (3.16. ábra). 

129


3.16. ábra: Külföldi munkatapasztalat 

(Kérdés: Amikor külföldön vállalt munkát, Ön…?) 

(N 2016 


A külföldi munkavállalás iránt nyitottak fele (50 százalék) a képzettségének megfelelő 

beosztásban gondolkodik, de négytizedük (41 százalék) az alacsonyabb beosztásokat 

is elfogadhatónak tartja, míg egytizedük (9 százalék) nem tudja eldönteni 

(3.17. ábra). A szakmájuk iránt még kevésbé ragaszkodnak a külföldi munkavállalásban 

gondolkodók, akiknek fele (50 százalék) akár eredeti szakmájától eltérő 

területen is vállalna munkát (3.18. ábra). 

3.17. ábra: Képzettség és külföldi munkavállalás 

(Kérdés: Képzettségi szintjéhez viszonyítva milyen jellegű munkát vállalna külföldön?) 

(N 2016 


130


3.18. ábra: Szakma és külföldi munkavállalás 

(Kérdés: Szakismeretéhez viszonyítva milyen munkát vállalna külföldön?) 

(N 2016 


ÚT AZ ANYAGI FÜGGETLENSÉG FELÉ 

A 15–29 éves magyarországi fiatalok háromnegyede (75 százalék) valamely szülőjével 

vagy nevelőjével egy háztartásban él, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben 

közös kasszán is élnek. A 2016-os kutatás adataiból kiderül, hogy a szüleikkel egy 

háztartásban élők háromtizede (29 százalék), így összességében a 15–29 évesek közel 

fele anyagiak tekintetében többé-kevésbé függetlennek tekinthető a szüleitől. 

A szüleikkel élő, de anyagiak tekintetében független fiatalok általában jobbnak ítélik 

anyagi helyzetüket azoknál, akik szüleikkel egy kasszán élnek. 

A korábbi publikációkból láthattuk, hogy a magyarországi fiatalok összességében 

elégedettebbek az anyagi helyzetükkel, mint korábban voltak. Ez azonban nem jelenti 

azt, hogy anyagi problémák nélkül élnének. A megkérdezettek 15 százaléka olyan 

háztartásban él, ahol minden hónap végére elfogy a pénzük, további 12 százalék 

megtapasztalja ugyanezt két-három havonta. Összességében féléves távlatban a fiatalok 

harmada (33 százalék) kerül legalább egyszer olyan helyzetbe, hogy a hónap 

végére elfogy a pénz a családban (3.19. ábra). 

131


3.19. ábra: Hó végi anyagi gondok 

(Kérdés: Milyen gyakran fordult elő az Önök háztartásában [ahol él] az elmúlt 

12 hónapban, hogy a hónap végére elfogyott a pénzük?) 

(N 2016 


A fiatalok közel négytizede (39 százalék) él olyan háztartásban, ahol legalább időnként 

félre tudnak tenni pénzt. A 15–29 évesek legnagyobb csoportját (41 százalék) 

azok teszik ki, akiknek a családja/háztartása egyáltalán nem képes megtakarításra, 

míg további egyötödük (20 százalék) nem tudja megmondani, hogy megtakarítások 

terén hogy áll a családja (3.20. ábra). 

3.20. ábra: Családi megtakarítások 

(Kérdés: Abban a háztartásban, ahol él, a napi megélhetésen túl tudnak-e 

félretenni pénzt rendszeresen vagy esetenként?) 

(N 2016 


132


A magyarországi 15–29 éves fiatalok kétharmadának (68 százalék) van bankszámlája, 

valamivel többüknek bankkártyája (69 százalék). Egyéb pénzügyi termékek 

nem jellemzőek körükben, életbiztosítása csupán minden ötödiknek (20 százalék) 

van. Megtakarított pénzzel minden negyedik (24 százalék) fiatal rendelkezik, míg 

olyan hitel, amit törlesztenie kell, egytizedüket jellemzi (3.21. ábra). 

3.21. ábra: Önálló pénzügyek 

(Kérdés: Van-e Önnek saját …?) 

(N 2016 


A BEOLVADÁS VAGY A TÁRSADALOMFORMÁLÁS ÚTJÁN 

Az ifjúsággal kapcsolatos örök kérdés, hogy miként fogják majd alakítani felnőttkorukban 

a társadalmat. A nagymintás ifjúságkutatás arra is alkalmas, hogy képet 

kapjunk arról, hogy a fiatalok mit gondolnak saját szerepükről, arról a társadalomról, 

amiben élnek, és hogyan szeretnék, illetve képesek azt befolyásolni. 

A nagymintás ifjúságkutatás 2016-os eredményei alapján láthattuk, hogy a fiatalok 

alapvetően elégedettek magukkal, sőt elégedettebbek, mint korábban voltak. 

Az eddig nem elemzett kérdések is alapvetően ezt a képet erősítik meg bennünk. 

A fiatalok túlnyomó többsége úgy gondol magára, mint aki a feladatait jól teljesíti 

(76 százalék), tehetséges (64 százalék), és gyorsan tanul (62 százalék). Kifejezetten 

kevesen vannak olyanok (5–11 százalék), akik ezekkel az állításokkal nem értenek 

egyet (3.22. ábra). 

133


A fiatalok fele (52 százalék) mindhárom állítással egyetért, és mindössze 2 százalékuk 

nem érzi igaznak egyiket sem. Az önkép erős összefüggést mutat az iskolai 

végzettséggel: a diplomás fiatalok több mint háromnegyede (78 százalék), a 

középfokú végzettségűek hattizede (59 százalék) érzi igaznak magára vonatkozóan 

mindhárom állítást, míg az alapfokú végzettségűeknek mindössze 39 százaléka. 

3.22. ábra: Önkép 

(Kérdés: Mennyire ért egyet azzal, hogy Ön……) 

(N 2016 


A magyarországi fiatalok a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján 

inkább liberálisnak, inkább jobboldalinak és inkább mérsékeltnek tűnnek a 

saját magukra vonatkozó válaszok alapján. A kérdéskör korábban nem elemzett 

részéből az is kiderül, hogy a magyarországi 15–29 évesek inkább bíznak a jövőben 

(37 százalék), mintsem félnek tőle (15 százalék). A hagyományok követésével 

kapcsolatban megosztottak, ugyanannyian tartják magukat hagyománykövetőnek, 

mint modern felfogásúnak (18 vs. 18 százalék). Ugyanakkor a kockázatkerülő– 

vállalkozó kedvű tengelyen inkább a kockázatkerülő attitűd jellemző rájuk (20 vs. 

17 százalék) (3.23. ábra). 

134


1 2 3 4 5 6 7 nem tudja, nem válaszol 

bízom a jövőben 

21 

16 

16 

14 

12 

9 

6 

5 

félek a jövőtől 

hagyománykövető 

7 

11 

18 

22 

15 

10 

8 

9 

modern 

kockázatkerülő 

9 

11 

19 

21 

16 

10 

7 

8 

vállalkozó kedvű 

0% 20% 40% 60% 80% 100% 

3.23. ábra: Ön- és jövőkép 

(Kérdés: Kérem, jellemezze önmagát az alábbi tulajdonságpárok segítségével!) 

(N 2016 


A 2016-os kutatás tervezésekor a kutatócsoport kifejezetten fontosnak tartotta annak 

vizsgálatát, hogy a fiatalok miképpen érzékelik a társadalmi feszültségeket. Arra 

a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatalok mennyire érzékelnek ellentéteket jól 

meghatározható társadalmi csoportok között. A válaszokból kiderül, hogy nagyon 

különbözőképpen látják az egyes társadalmi csoportok közötti ellentéteket, látnak 

kicsi és kifejezetten nagy különbségeket is. 

A politikától való elfordulásukat, ha nem is magyarázza, de hozzájárul a magyarázathoz, 

hogy a legnagyobb ellentétet a kormány és az ellenzék között érzékelik 

a magyarországi fiatalok. A megkérdezettek kétharmada (68 százalék) úgy 

érzékeli, hogy nagy vagy nagyon nagy ellentét van Magyarországon a kormány és 

az ellenzék között. Legjelentéktelenebbnek érzékelt ellentét a gyermekes és gyermektelen 

családok között van, ebben az esetben a megkérdezettek fele (51 százalék) 

egyáltalán nem lát, vagy nagyon kicsi ellentétet lát a két csoport között. 

Figyelemre méltó, hogy ebben a tekintetben nincs érdemi különbség gyermekesek 

és gyermektelenek között. 

Az új csendes generáció hipotézisét erősíti, hogy a sorban a második legkisebb 

ellentétet a szülők és gyermekek között érzékelik a fiatalok, szintén a megkérdezettek 

fele (49 százalék) vélekedik úgy, hogy legfeljebb kicsi ellentét lehet szülők és gyermekeik 

között. A megkérdezettek nem tartják jelentősnek a nők és férfiak közötti 

ellentétet sem (49 százalék). Fontos ebben az esetben is megjegyezni, hogy férfiak 

135


és nők között nincs statisztikai értelemben különbség: mindkét nembe tartozók 

nagyon hasonlóan gondolkodnak, a többségük nem lát jelentős ellentétet. 

Fiatalok és idősek (nyugdíjasok) tekintetében már sokkal megosztottabb képet 

találunk, bár többen vannak azok, akik szerint inkább nincs, vagy csak nagyon 

kis ellentét fedezhető fel (37 vs. 26 százalék). A nemi és életkori ismérveken túl, az 

anyagiakkal kapcsolatos kategóriákban már jelentősebb különbséget érzékelnek 

a válaszadók. A gazdagok és szegények közötti különbség közel kétharmaduk 

(64 százalék) szerint jelentősnek számít Magyarországon. Szubjektív anyagi helyzet 

szerint vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kedvezőtlenebb anyagi 

körülmények között élők érzékelik jelentősebbnek a különbséget. A nélkülözések 

között élők több mint fele (55 százaléka), a hónapról hónapra anyagi gondokkal 

küzdők négytizede (43 százalék) válaszolta azt, hogy nagyon nagy ellentét van a két 

csoport között, szemben a jó anyagi helyzetben lévőkkel, ahol ez az arány legfeljebb 

feleakkora (20 százalék azok között, akik gondok nélkül élnek, és 23 százalék azok 

között, akik beosztással jól kijönnek a jövedelmükből). 

Az anyagiakhoz képest valamivel kisebb arányban gondolkodnak így a származáson 

alapuló különbségekről. A megkérdezettek hattizede (61 százalék) érzékel 

nagy vagy nagyon nagy ellentétet a bevándorlók és a Magyarországon születettek 

között, valamint a cigányok és a nem cigányok között (58 százalék) (3.24. ábra). 

3.24. ábra: Ellentétek a társadalomban 

(Kérdés: Ön szerint mekkorák az ellentétek a magyar társadalomban a…?) 

(N 2016 


136


A szocializációval kapcsolatban nem pusztán az a kérdés, hogy milyenek a fiatalok, 

és milyennek látják a társadalmat, hanem az is, hogy a fiatalok miképpen látják 

magukat a társadalomban, hogyan tudnak bekapcsolódni a társadalmi döntésekbe. 

Összességében elmondható, hogy a fiatalok kifejezetten korlátozottnak érzékelik 

a lehetőségeiket. A megkérdezettek fele (51 százalék) úgy látja, hogy a fiataloknak 

tulajdonképpen nincs lehetőségük beleszólni a helyi közügyekbe, és még ennél is 

magasabb arányban gondolják azt, hogy nem tudnak beleszólni az országos közügyekbe 

(57 százalék) (3.25. ábra). 

3.25. ábra: Fiatalok lehetőségei 

(Kérdés: Ön szerint mennyi lehetőségük van a fiataloknak beleszólni a helyi közügyekbe? 

[Itt, ezen a településen.] És mennyi lehetőségük 

van a fiataloknak beleszólni az országos közügyekbe?) 

(N 2016 


Ha megvizsgáljuk részletesebben, hogy miként vélekednek a fiatalok arról, milyen 

lehetőségeik vannak a saját lakóhelyükön arra, hogy hallassák a hangjukat, a leggyakoribb 

válasz a lakossági fórum (31 százalék). Bár meg kell jegyezni, hogy a megkérdezettek 

négytizede (41 százalék) semmilyen módot nem lát arra, hogy a fiatalok 

a helyi közügyekbe bekapcsolódhassanak. Tanulságos, hogy a fiatalok alapvetően 

azokban a formákban gondolkodnak, amelyek kevésbé korosztályspecifikusak: a 

kifejezetten ifjúsági korosztályt megcélzó diákönkormányzatok vagy ifjúsági irodák 

a fiatalok túlnyomó többsége szerint (74-79 százalék) a saját településükön nem kínálnak 

lehetőséget bekapcsolódni a közügyekbe. A radikálisabb eszközöket, például 

utcai tiltakozást vagy flashmobot, mindössze néhányan említették (5-9 százalék) 

(3.26. ábra). 

137


3.26. ábra: Fórumok 

(Kérdés: Milyen lehetőségeik vannak a fiataloknak az Ön lakóhelyén 

arra, hogy hallassák a hangjukat a helyi közügyekben?) 

(N 2016 


Az ifjúságkutatók között abban meglehetős egyetértés mutatkozik, hogy a fiatalok 

elfordultak a közélettől, és kifejezetten igyekeznek magukat távol tartani a politikától. 

A politikában egy konfliktusos világot látnak, amelyben kevéssé bíznak. 

A politikai aktivitás szintje kifejezetten alacsony a nemzedékben. A politikai, közéleti 

aktivitás különböző formái közül a legtöbben az aláírások gyűjtését említették, 

ám a megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vett részt ilyen tevékenységben. Az 

olyan aktivitások, mint a bojkott vagy a pénzadomány vagy valamilyen politikai 

demonstráción való részvétel, alig néhány 15–29 éves esetében releváns (3.27. ábra). 

Az egyes aktivitásokat együtt vizsgálva láthatóvá válik, hogy a megkérdezettek 

85 százaléka egyik fajta aktivitásban sem vett részt. Mindez tovább erősítheti azt 

a hipotézist, hogy a magyarországi fiatalok igénye a közéleti-politikai aktivitásra 

alacsony szintű. 

138


3.27. ábra: Aktivitás igénye 

(Kérdés: Különböző tevékenységeket soroltunk fel. Kérjük, mondja 

meg, hogy részt vett-e már ilyen tevékenységben!) 

(N 2016 


A fiatalok online térben eltöltött idejét szemlélve azt gondolhatnánk, hogy bár közéleti 

aktivitásuk a fizikai világban nem olyan jelentős, mert nem járnak tüntetésekre, 

nem próbálják hallatni a hangjukat a településükön vagy országos viszonyok között, 

ám az online világban ezt kényelmesen megtehetik. Ha megvizsgáljuk, hogy 

a közösségi médiában milyen gyakorisággal fogyasztanak politikai termékeket és 

folytatnak közéleti tevékenységet, azt találjuk, hogy a megkérdezettek kétharmadaháromnegyede 

(68–76 százalék) sohasem tájékozódik politikai kérdésekről közösségi 

oldalon, nem olvas politikai tartalmú cikkeket, nem lájkol és nem oszt meg ezzel 

kapcsolatos híreket, és alig jellemző, hogy a fiatalok politikai pártok vagy politikusok 

oldalát követnék (3.28. ábra). A fiatalok fele (49 százalék) a kérdezett tevékenységek 

egyikét sem végzi sohasem, azaz a közösségi médiabeli aktivitása (is) hermetikusan 

elzárt bármiféle politikai aktivitástól. 

139


3.28. ábra: Online közéleti aktivitás 

(Kérdés: Milyen gyakran szokott Ön közösségi oldalon…?) 

(N 2016 


A közélettől való távolságtartás megmutatkozik abban az alapvető attitűdben is, 

hogy a fiatalok inkább kockázatkerülőnek és inkább mérsékeltnek tartják magukat. 

Ezt a visszahúzódó, visszafogott attitűdöt más kérdésekre adott válaszaik is megerősítik. 

A fiatalok alapvetően kerülnék a vitás helyzeteket, közel felük (46 százalék) 

egyetért abban, hogy nem helyes, ha valaki a másikat meg akarja győzni az igazáról, 

több mint felük (53 százalék) mondja azt (is), hogy nem helyes, ha valaki befolyásolni 

akarja a másikat. Jelentősnek mutatkozik a fiatalok safe space iránti igénye: 

a megkérdezettek kétharmada (64 százalék) szerint kellenek olyan helyek, amelyek 

mentesek a közéleti-politikai témától. 

A magyarországi 15–29 évesekről kifejezetten rendpárti kép alakulhat ki bennünk, 

amikor azokat a válaszokat elemezzük, amelyek arra vonatkoznak, hogy miről 

szabad és miről nem szabad beszélni, illetve miből illik viccet csinálni. A megkérdezettek 

kétharmada (65 százalék) úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amikkel 

nem szabad viccelődni, és minden második (50 százalék) gondolja azt, hogy vannak 

olyan dolgok, amikkel nemcsak hogy nem szabad viccelni, de aki viccel, azt büntetni 

kellene (3.29. ábra). 

140


3.29. ábra: Igény a vitára 

(Kérdés: Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal?) 

(N 2016 


DIGITÁLIS SZOCIALIZÁCIÓ 

A magyarországi fiatalok digitális szocializációjával kapcsolatban megállapíthatjuk, 

hogy mára kiteljesedett. Az ifjúság Magyarországon, ahogy a világ fejlett részén, 

„behuzalozott” életmódot folytat: képes élni és él is a digitális ökoszisztéma által 

nyújtott lehetőségekkel, elsősorban a szabadideje digitalizált. A 2016-os nagymintás 

ifjúságkutatás korábbi feldolgozásai (Székely-Aczél, 2018) megmutatták, hogy 

a Kárpát-medencei magyar ifjúság szabadidejének legnagyobb részét a digitális 

technológia jelenlétében tölti. Digitális terekben és digitális tartalmat fogyasztva 

szórakozik, kommunikál, szervezi kapcsolatait. A kutatás más kérdéskörei arra 

is rámutatnak, hogy a digitális technológia a munkaerőpiacon szintén jelen van, 

az aktív fiatalok nagyjából ötöde a munkaidejének legalább felében használ infokommunikációs 

eszközöket. A leginkább használt IKT-eszköz a számítógép, 

amelyet a megkérdezett fiatalok harmada (33 százalék) legalább a munkaidejének 

felében használ. A számítógéphez képest valamivel kevésbé használják az internetet 

(29 százalék) vagy más informatikai eszközt (23 százalék), és még kevésbé jellemző 

a telefon használata, amelyet az aktív fiatalok negyede-ötöde (22 százalék) használ 

141


a munkájához legalább a munkaideje felében (3.30. ábra). Nyilvánvalóan jelentős 

különbség van a különböző iskolai végzettségek szerint, a diplomások infokommunikációs 

technológiához kötődő munkáját jól jelzi, hogy míg átlagosan a kérdezettek 

mintegy tizede (11 százalék) dolgozik legalább három eszközzel a felsorolt 

négy közül a munkaideje legalább felében, a diplomások esetében négyszeres arányt 

találunk (42 százalék). 

3.30. ábra: Infokommunikációs technológia munkakörnyezetben 

(Kérdés: Ön a munkaideje mekkora részében …?) 

(N 2016 


A digitális technológia kifejezetten kommunikációs célú használata az ifjúsági korosztályban 

gyakori és intenzív. Gyakran használják az internetet telefonhívások 

fogadására és kezdeményezésére, minden második (49 százalék) fiatal legalább 

naponta egyszer telefonál az interneten keresztül. Hasonló arányban használnak 

azonnali üzenetküldőt (49 százalék), az e-mailek olvasása ennél valamivel ritkábban 

fordul elő, a megkérdezettek négytizede (43 százalék) olvas e-maileket legalább naponta 

egyszer, és a megkérdezettek harmada (33 százalék) szokott legalább naponta 

SMS-ezni. Mindebből jól érzékelhető, hogy az olyan technológiák, mint az SMS, 

komoly kihívóra találtak az azonnali üzenetküldőkben (3.31. ábra). 

142


3.31. ábra: Digitális kommunikáció 

(Kérdés: Kérem, mondja meg, hogy milyen gyakran használja Ön a következőket?) 

(N 2016 


Az azonnali üzenetküldő szolgáltatások nemcsak arra nyújtanak lehetőséget, hogy 

szöveges üzeneteket válthassunk egymással, hanem számos más multimédiás szolgáltatást 

is használhatunk általuk. Az azonnali üzenetküldő alkalmazások eredeti 

szolgáltatása a legnépszerűbb: a fiatalok közel fele (48 százalék) szokott szöveges 

üzeneteket küldeni azonnali üzenetküldő alkalmazásokon keresztül. Közel ugyanennyien 

telefonálnak (44 százalék), hasonló arányban küldenek képeket (42 százalék). 

Kevésbé jellemző a hangüzenetek küldése (32 százalék), a videó küldése 

(29 százalék), illetve a fájlküldés (24 százalék) (3.32. ábra). 

143


3.32. ábra: Azonnali üzenetküldő alkalmazások 

(Kérdés: Előfordult-e már Önnel, hogy csetes alkalmazások segítségével 

[Skype, Viber, Messenger, What’sUp, Snapchat, Telegram]…?) 

(N 2016 


Az okostelefonok, és azokon belül az azonnali üzenetküldő alkalmazások használatával 

vált valósággá az, hogy állandóan elérhetőek vagyunk, gyakorlatilag folyamatos 

kommunikációban lehetünk egymással. Üzenet érkezett – jelzik fénnyel, 

hanggal, rezgéssel az azonnali üzenetküldők, majd a többi alkalmazás, és ma már 

az okostelefonunk – ha kifejezetten nem tiltjuk – lépten-nyomon jelez nekünk. 

Továbbítja a különböző alkalmazások üzeneteit, hol elérhető frissítésről tájékoztat, 

hol emlékeztet, hol újabb tartalmakat ajánl. A magyarországi fiatalokra jellemző, 

hogy az okostelefonjukat folyamatosan figyelemmel kísérik, ha értesítést kapnak, 

egyharmaduk (36 százalék) azonnal, további egyharmaduk (34 százalék) egy-két 

órán belül megnézi, és alig vannak olyanok, akik naponta egyszer ellenőriznék készüléküket, 

vagy ezeket az értesítéseket teljesen figyelmen kívül hagynák (3.33. ábra). 

A kutatásból azt is láthatjuk, hogy többségük nem szűri az értesítéseket, és a 

telefonjának, illetve a letöltött applikációknak az alapbeállításait használja, ennek 

eredményeképpen a telefonján lévő összes applikáció azonnal jelzi, ha üzenetet, értesítést 

kap (40 százalék). Csak bizonyos applikációk vagy applikációk egyes szolgáltatásai 

jeleznek azonnal további közel négytizedüknek (37 százalék), és alig minden 

hetedik tiltja az applikációk értesítéseit a telefonján (14 százalék). 

144


3.33. ábra: Telefon és a figyelem 

(Kérdés: Melyik állítás jellemző leginkább Önre? Ha értesítést kap telefonjára…) 

(N 2016 


A kommunikáció mellett a digitális kultúra arra is kiválóan alkalmas lehet, hogy 

új közösségeket szervezzen meg, pontosabban a közösségeket online módon szervezhesse. 

Látványos különbség mutatkozik abban, hogy a magyarországi fiatalok 

mely tevékenységeket milyen gyakorisággal végzik barátaikkal fizikai környezetben, 

illetve online környezetben (vagy vélhetően online környezetben). A 15–29 éves fiatalok 

hattizede (58 százalék) sohasem megy barátaival, közeli ismerőseivel közösen 

sporteseményre, kétharmaduk (63 százalék) médián keresztül sem követ sporteseményeket 

közösen barátaival (egy fizikai térben). Mindazonáltal közel minden 

második fiatal (45 százalék) valamilyen gyakorisággal játszik interneten keresztül 

barátaival, és még ennél is többen, a fiatalok kétharmada (67-67 százalék) szokott 

filmet nézni vagy zenét hallgatni barátaival közösen (3.34. ábra). 

145


3.34. ábra: Új (és régi) közösségszervezők 

(Kérdés: Milyen gyakran fordul elő Önnel, hogy barátaival, közeli ismerőseivel közösen…?) 

(N 2016 


Az ifjúságkutatás eredményeinek korábbi publikációiban már szó esett róla, hogy 

a fiatalok szabadidő-eltöltésében a virtuális terek egyre fontosabbá válnak a fizikai 

terekkel szemben. Adódik a kérdés, hogy mindez inkább annak köszönhető, hogy 

az egész életünk eltolódik digitális irányba, vagy pedig annak, hogy egyre kevesebb 

olyan lehetőség van az ifjúság számára, ahol a neki megfelelő programok, szolgáltatások 

elérhetők. Kifejezetten tanulságos megvizsgálni, hogy miként tekintenek a 

magyarországi fiatalok településük, közeli környezetük ilyen jellegű infrastrukturális 

ellátottságára. A kérdőívben megkérdeztük, hogy „vannak-e az ön számára elérhető 

közelségben olyan intézmények, szolgáltatások, szervezetek, amelyek a fiatalok számára 

(is) kínálnak különböző lehetőségeket (pl.: programokat szerveznek, segítséget, 

nyújtanak, tanácsokat adnak stb.)?”. A válaszok azt mutatják, hogy a fiatalok harmada 

(35 százalék) úgy gondolja, hogy nincsenek ilyen lehetőségek a közelében, 

további bő negyedük (27 százalék) csak részben gondolja, hogy ezek a lehetőségek 

rendelkezésre állnak, és minden tizedik fiatal nem tudja. 

A megkérdezettek fele (54 százalék) állítja, hogy művelődési ház, kultúrház, ifjúsági 

ház létezik azon a településen, ahol él, és közel ugyanilyen arányban (51 százalék) 

könyvtárról is beszámol. Közel négytizedük (38 százalék) mondja, hogy van 

településén olyan klubhelyiség, amely kifejezetten a fiataloknak szól. A megkérde- 

146


zettek negyede (24 százalék) számol be ifjúsági tanácsadó információs irodáról, 

kulturális egyesületről (24 százalék), környezetvédelmi szervezetről (23 százalék), 

pályaválasztási tanácsadásról (23 százalék), diákönkormányzatról (18 százalék), 

prevenciós szolgáltatásról (17 százalék). 

Megvizsgálva, hogy lenne-e szükségük különböző fizikai terekre, illetve programokra 

és szolgáltatásokra azon a településen, ahol élnek, azt tapasztaljuk, hogy 

minél kevésbé állnak ezek a szolgáltatások rendelkezésre az adott településen, annál 

inkább igénylik őket a fiatalok. A megkérdezettek hattizede (59 százalék) állítja, hogy 

szükség lenne droggal, alkohollal, szenvedélybetegséggel kapcsolatos tanácsadásra 

a településen, legalább minden második fiatal így gondol a környezetvédelmi szervezetekre, 

a pályaválasztási tanácsadásra, a diákönkormányzatra, ifjúsági irodára 

is (3.35. ábra). 

3.35. ábra: Igények 

(Kérdés: Mennyire lenne rá szükség, hogy működjön a településen…?) 

(N 2016 


Mint fentebb láthattuk, a fiatalok jó része az okostelefonjának alapbeállításait használja, 

és nem szabályozza az egyes applikációk értesítési tulajdonságait. Hasonlóképpen 

a közösségi oldalak adatvédelmi beállításait sem paraméterezik túlságosan. 

A közösségi oldalakat használók megoszlanak abban, hogy korlátozzák-e vagy sem, 

ki láthatja az adataikat (49 vs. 42 százalék), hogy ki láthatja a bejegyzéseiket (45 

vs. 45 százalék), és hogy ki láthatja a fényképeiket (45 vs. 45 százalék) (3.36. ábra). 

147


3.36. ábra: Online bizalom 

(Kérdés: Szokta-e Ön közösségi oldalon korlátozni azt, hogy…?) 

(N 2016 


Úgy tűnhet, mintha az online világ iránt, szélesebb tekintetben a digitális kultúra 

iránt érzett bizalom magas volna, ami részben igaz. Ennek ellenére a magyarországi 

fiatalok az interneten kevésbé érzik magukat biztonságban, mint a mindennapi fizikai 

valóságban. A megkérdezettek kétharmada (63 százalék) az otthonában, minden 

második (50 százalék) a közvetlen lakókörnyezetében (is) teljes biztonságban érzi 

magát, és hasonlóképpen gondolkodnak a saját településükről (48 százalék). Az országban 

úgy általában már csak a fiatalok közel négytizede (38 százalék) érzi magát 

teljes biztonságban, az interneten pedig csak minden harmadikuk (34 százalék). 

Mindez nem jelenti azt, hogy sokan lennének, akik nem érzik magukat biztonságban 

ezekben a közegekben. Legfeljebb az internet esetében van egy jelentékeny csoport 

(10 százalék), akik kifejezetten nem érzik magukat biztonságban, a többi esetben 

ez nem számottevő, 5 százalék körül marad (3.37. ábra). 

148


3.37. ábra: Biztonságos közegek 

(Kérdés: Összességében Ön mennyire érzi magát biztonságban…?) 

(N 2016 


A fentiekben részletesen foglalkoztunk a nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi hullámának 

azon kérdéseivel, amelyeket sem a gyorsjelentésben, sem a később napvilágot 

látott kötetben nem dolgoztunk fel. Azt gondolom, ezek bemutatásával sikerült azt 

is bizonyítani, hogy számos fontos tudás nyerhető ki azokból az adatokból, amelyek 

az eredmények bemutatásakor háttérbe szorulnak. 

Az is jól látható, hogy jelentős számú kérdés feldolgozása nem történt meg korábban, 

illetve hogy ezeket egy többé-kevésbé értelmes tematika alapján is lehetett 

rendezni. És bármilyen meglepő, továbbra is maradtak olyan kérdések, amelyeknek 

az elemzését itt sem végeztem el. Ennek egyszerű oka az, hogy ebbe a struktúrába 

nehezen lehetett volna beilleszteni őket, pedig kifejezetten izgalmasak. Így nem beszéltünk 

például arról, hogy mit gondolnak a magyarországi fiatalok a bevándorlás 

vagy az ifjúság elvándorlásának kérdéséről, amelyek továbbra is aktuális közéleti 

témának számítanak. Nem beszéltünk továbbá arról sem, miként gondolkodnak a 

jelenlegi lakáskörülményeikről, vagy hogy miként fogyasztanak televíziós tartalmakat 

online platformokon. Mindezekről talán majd máskor! 

149

Ifjúsági tematika 

a magyar médiában 

Milyenek a fiatalok? – erre a kérdésre a fentiekben olyan adatok alapján próbáltam 

választ keresni, amelyek alapvetően maguknak a fiataloknak a megnyilatkozásai 

alapján álltak elő. Lehet azonban másfajta forrást használni, más nézőpontot választani, 

amely kiegészítheti mindezt. A mai napig nem zárult le az a vita, amely 

a körül a kérdés körül forog, hogy vajon mi határoz meg minket jobban: az, hogy 

mi mit gondolunk magunkról, vagy az, hogy mások miként ítélnek meg minket. 

Az ifjúságról alkotott külső képet leginkább a média jeleníti meg, amelyről tudjuk, 

hogy jelentős befolyást gyakorolhat a véleményekre, gondolatokra (Andok, 2015; 

Antal et al., 2015). Meg kellene tehát vizsgálnunk, hogy mit mond a média a fiatalokról. 

Áttekinteni a média egészét nyilvánvalóan lehetetlenül nehéz vállalkozás, 

ami nem is lehet cél, azonban a média egy kisebb, de meghatározó része igenis jól 

feltérképezhető, ha megvan hozzá a megfelelő eszközünk. Tehát kicsit szűkebbre 

véve a fókuszt, arról kellene képet alkotnunk, hogy a magyar nyelvű hagyományos 

elektronikus média, az online és a nyomtatott média mennyit és miképpen beszél 

a fiatalokról. A célokhoz illeszkedő módszer a – főként kvantitatív – médiaelemzés, 

150

Ifjúsági tematika a magyar médiában 

amely igyekszik strukturálni, akár számszerűsíteni mindazt, ami a témával kapcsolatban 

a magyar médiában megjelent. 

Minden elemzést alapvetően meghatároz a korpusz, amelyen azt elvégzik. Ezért 

esett a választásom az Observer adattárára – a hozzáférést ezúton is köszönöm –, 

amely a legteljesebb létező, rendszerezett adatbázis. Az Observer Budapest Kft. a 

legrégebben alapított és legnagyobb hazai médiafigyelő cég. A folyamatosan bővített 

médialistán mára a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online 

médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 csatorna szerepel. 

A Szürke hattyúk kötet leginkább a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás eredményeivel 

foglalkozik, illetve ezek mentén a 2020-as kutatást hivatott előkészíteni, 

ezért a legjobb megoldásnak azt tartom, ha a médiaelemzés erre az időszakra vonatkozik. 

Elsőként talán érdemes megvizsgálni, hogy a 2016 elejétől 2019 végéig 

(2016. január 1. – 2019. december 31. között) eltelt időszakban a magyar médiában 

milyen volt az „ifjúságkutatás” megjelenése 1 . A vizsgált időszakban összesen 706 

olyan cikket vagy műsort találhatunk, amelyikben szerepel az „ifjúságkutatás” szó. 

Mint az alábbi ábrán látható, az adott időszakban a kifejezés felbukkanásának gyakorisága 

nem egyenletes a magyar médiában. A legtöbb hivatkozás 2019 februárjára 

esik, amikor is 60 alkalommal írt vagy beszélt a média ifjúságkutatásról (4.1. ábra). 

Részletesebben megvizsgálva ezt az időszakot, egy kiemelkedő tematikát látunk, 

amely a házasság hetéhez kapcsolódott, és arról szólt, hogy a fiatalok házasodási 

kedve növekedett. A megjelenések döntő többsége az online médiához kötődik, 

és a nagymintás ifjúságkutatás eredményeire reflektál, amely szerint a 15–29 éves 

fiatalok többsége házasságban kíván élni. 

A 2018-as őszi sűrűsödés az Emberi Erőforrások Minisztériuma által gondozott 

Digitális Immunerősítő Programhoz kapcsolódott, amely szintén reflektált a Magyar 

Ifjúság Kutatás 2016 eredményeire, így az a médiatartalmakhoz kötődően is 

megjelent. A többi, jelentősebb kiugrás is elsősorban a nagymintás ifjúságkutatásra 

reflektál. Mindez azt mutatja, hogy a média nem spontán kezd el foglalkozni az 

ifjúságkutatással, hanem az intenzitásnövekedés minden esetben tudatos kommunikáció 

eredménye. 

1 Az „ifjú(ság) kutat(ás)” 909 alkalommal jelent meg, hasonló megállapításokat tehetünk, mint 

egybeírt verziója esetében, és átfedés is jellemző. 

151


4.1. ábra: Ifjúságkutatás a magyar médiában 2016–2019 

(N= 706; gyakoriságok) 

Az „ifjúságkutatás” más tekintetben elsősorban az online felületekhez kötődik, a 

megjelenések 78 százaléka internetes forrásból származik, míg 15 százaléka nyomtatott 

médiatermékekből, és csupán a maradék 7 százalék rádiós és televíziós tartalom. 

A kifejezés előfordulása a Csalad.hu, a Kossuth rádió és a Magyaridok.hu 

oldalán a leggyakoribb. 

A fiatalság örök 

Túl az ifjúságkutatáson, természetesen ennek a fejezetnek elsősorban az a célja, hogy 

bemutassa, a fiatalokról milyen képet alkot a média. Az adatokat áttekintve fontos 

leszögeznünk, hogy az ifjúság stabilan jelen van, folyamatos témát ad – vélhetően 

nem csupán – a magyar médiának. Nem is okozhat meglepetést, hogy az „ifjúság” 

és a „fiatalok” szavak az „ifjúságkutatáshoz” képest lényegesen nagyobb számban 

fordultak elő, igaz, nem egyforma mértékben, a „fiatalok” több mint háromszoros 

megjelenést produkál, mint az „ifjúság”. Összehasonlításképp az „idősek”, „öregek”, 

„nyugdíjasok” és „szeniorok” közül az „idősek” fogalma emelkedik ki, közel négymilliós 

gyakorisággal a magyar nyelvű médiában 2016 és 2019 között (4.1. táblázat). 

152


Mellékszál, de kifejezetten érdekes, hogy az idősebb emberekre vonatkozó fenti 

kifejezéseink valamelyest eltérő jelentéstartalommal bírnak. Benczes Rékával az 

időskorúak különböző megnevezéseihez kapcsolódó asszociációkat vizsgálva, a 

magyar 18 évesek és idősebbek körében végzett reprezentatív kérdőíves vizsgálat 

során megállapíthattuk, hogy az egyes fogalmakhoz más-más jelentéstartomány 

társul. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az érzékelt távolság a magyar társadalomban 

az idősek / öregek / nyugdíjasok / szeniorok és a fiatalok között különböző. 

Míg az idősek, öregek és nyugdíjasok esetében a megkérdezettek nagyjából fele 

(48-53 százalék) nagy vagy nagyon nagy távolságot látott a fiatalokhoz képest, addig 

a szeniorokkal kapcsolatban mindössze a megkérdezettek valamivel több mint 

harmada (36 százalék) látta ugyanilyen jelentősnek a távolságot. A szenior kifejezés 

ezenkívül pozitívabb képzettársításokat eredményez: aki „szenior”, az sokkal inkább 

„aktív” és „fiatal”, mint aki idős, öreg vagy nyugdíjas (Székely – Benczes, 2019). 

Fogalmak Gyakoriságok (db) 

ifjúság 433 057 

fiatalok 1 389 779 

idősek 3 727 948 

öregek 128 792 

szeniorok 18 335 

nyugdíjasok 282 973 

4.1. táblázat: Életkorra vonatkozó kifejezések előfordulása 2016–2019 

(gyakoriságok) 

Külön-külön vizsgálva ezt a két szót, megfigyelhetjük, hogy nagyjából háromszor 

annyi találat vonatkozik a fiatalokra, mint az ifjúságra. Az évenkénti bontásban 

láthatjuk, hogy nagyságrendileg azonos mennyiségben voltak jelen a vizsgált négy 

év során ezek a kifejezések, és egymáshoz képest is hasonló arányokat mutatnak. 

Megvizsgálva az ifjúság és a fiatal(ok) 2 szavak együttes jelenlétét, azt találjuk, hogy 

2016 és 2019 között összesen 129 477 esetben fordult elő a magyar médiában olyan 

2 Az együttes vizsgálat során a „fiatal” fogalmat használtuk a „fiatalok” helyett a nagyobb 

találati szám érdekében. 

153


cikk vagy műsor, amelyben ez a két kifejezés együtt megjelenik. Évente több mint 

harmincezer alkalommal 3 (4.2. táblázat). 

Ifjúság Fiatalok Ifjúság + fiatal 

2016 90 875 337 371 32 746 

2017 92 114 344 483 34 248 

2018 90 048 353 404 32 235 

2019 80 010 354 521 30 248 

Összesen 353 047 1 389 779 129 477 

4.2. táblázat: „Ifjúság” és „fiatal” szavak előfordulása 2016–2019 

(N= 129 477; gyakoriságok) 

Tovább részletezve az előfordulási gyakoriságokat, megfigyelhetjük, hogy a vizsgált 

időszakban negyedévenként is szűk 20 százalékos konfidenciaintervallumban mozog 

az „ifjúság” és a „fiatal” fogalmainak együttes jelenléte 4 . A legalacsonyabb értéket 

2019 első negyedévében figyelhetjük meg, akkor 7162-szer fordult elő a magyar 

médiában, hogy egy cikkben vagy adásban egyszerre szerepelt az „ifjúság” és a 

„fiatal” szó. A csúcs 2017 második negyedévében látható, akkor 8959 ilyen esetet 

találunk (4.2. ábra). 

3 Összehasonlításképpen ugyanerre a két kifejezésre a Google körülbelül 31 ezer találatot ad 

2016 és 2019 között összesen. Pusztán kísérletképpen, ha ugyanezt a vizsgálatot elvégezzük 

másik kifejezéssel, megfigyelhetünk trendeket is. Két olyan kifejezést kiválasztva, amelyek 

aktuális témákat jelölnek (klímaváltozás és migráció), megfigyelhetjük, hogy másként viselkednek, 

mint az ifjúság vagy a fiatal fogalmak. Míg utóbbiaknál a vizsgált években rendre 

hasonló számokat találunk, addig a „klímaváltozás” előfordulása a vizsgált időszakban 

megháromszorozódott (11 063-ról 34 397-re növekedett), és gyakorisága egyre intenzívebb 

növekedést mutat: míg 2016 és 2017 között 20 százalékos, 2017 és 2018 között már 30 százalékos 

növekményt találunk. 2018 és 2019 között léptéket vált a növekedés, szinte pontosan 

kétszeresére emelkedett az előfordulás gyakorisága. A „migráció” fogalma 2018-ban volt a 

csúcson, több mint százezerszer fordult elő a magyar médiában, ez azt jelenti, hogy a 2017‐es 

évhez képest kétharmadával növekedett meg a jelenléte, majd 2019-re visszazuhant az előfordulása 

a 2018-as érték háromnegyedére. 

4 A későbbiekben ezzel az együttes előfordulással dolgozunk. Előzetesen elfogadva azt, hogy 

egy olyan megjelenés, amelyben mindkét kifejezés szerepel, inkább szól a fiatalokról, mint 

egy olyan, ahol csupán egyik kifejezés szerepel a kettőből. 

154


4.2. ábra: „Ifjúság” + „fiatal” kifejezések intenzitása 2016–2019 


A kifejezések közel kétharmada az online médiában jelent meg, míg közel harmadát 

a nyomtatott sajtó adja, a maradék négy százalékot a rádió- és televízióadások 

jelentik (4.3. ábra). Tovább bontva mindezt negyedévekre, hasonló arányokat figyelhetünk 

meg. 

4.3. ábra: Az „ifjúság” + „fiatal” kifejezések előfordulása médiatípusonként 2016–2019 

(N= 129 477; százalékos megoszlás) 

A vizsgált időszakban legtöbbször az Erdon.ro (Erdély Online) portálon szerepel 

olyan tartalom, amelyben az „ifjúság” és a „fiatal” szavak együttesen vannak jelen, 

155


összesen 2402 alkalommal. Ettől jóval leszakadva 1725 találattal a második a Kossuth 

rádió, majd a Magyarkurir.hu jön 1582 találattal. Az ilyen tartalmakat közreadók 

30 leggyakoribb előfordulása közé bekerült a Nemzeti Sport, a Magyaridok.hu, az 

Origo.hu, az m1 és számos megyei lap is (4.4. ábra). 

4.4. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” forrás szerinti eloszlása 2016–2019 


Az online médiát részletezve megfigyelhetjük, hogy az ifjúság témájával nem feltétlenül 

a legolvasottabb online oldalak foglalkoznak. Az elmúlt időszakban a legolvasottabb 

híroldalak Magyarországon (ld. a Digitális Közönségmérési Tanács 

adatsorai 5 ) rendre az Index, az Origo, a 24.hu, a Hvg.hu voltak. Ehhez képest a top 

harmincba az Index és a Hvg.hu be sem fért. Az Origo az élbolyban, míg a 24.hu a 

lista második felében szerepel. Jelentős gyakoriságot mutatnak ugyanakkor a megyei 

lapok online változatai, valamint az olyan napilapok online verziói, mint a Népszava 

vagy a Magyar Hírlap, illetve egyedüliként a Hirado.hu rádiós és televíziós csatorna 

online változata (4.5. ábra). 

5 http://dkt.hu/ 

156


erdon.ro 

magyarkurir.hu 

feol.hu 

magyaridok.hu 

zaol.hu 

origo.hu 

veol.hu 

beol.hu 

haon.hu 

heol.hu 

vaol.hu 

duol.hu 

nepszava.hu 

delmagyar.hu 

baon.hu 

3szek.ro 

webradio.hu 

teol.hu 

xlsport.hu 

szoljon.hu 

magyarhirlap.hu 

szon.hu 

24.hu 

bama.hu 

hirado.hu 

kemma.hu 

sonline.hu 

hiros.hu 

kisalfold.hu 

gondola.hu 

1 582 

1 359 

1 268 

1 266 

1 217 

1 178 

1 171 

1 165 

1 066 

1 059 

1 040 

979 

959 

937 

927 

918 

910 

909 

900 

875 

850 

816 

806 

796 

782 

767 

719 

694 

690 

2 402 

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000 

4.5. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés az online médiában 2016–2019 


A rádiók és a televíziók közül messze a legtöbbet foglalkozik a témával a Kossuth 

rádió, de jelentős a fogalmak együttes előfordulása az m1-en is. Általában elmondhatjuk, 

hogy inkább a közszolgálati és hírmédia szerepel az élen, ami többek között 

annak köszönhető, hogy az Observer nem vizsgálja például az olyan szórakoztató 

tartalmakat, mint a filmek, filmsorozatok, vetélkedők stb. (4.6. ábra). 

157


4.6. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a rádiókban 

és televíziókban 2016–2019 


Nyomtatott sajtótermékek esetében a Nemzeti Sport szerepel az élen, itt több mint 

másfél ezer olyan cikk jelent meg a 2016 és 2019 közötti időszakban, amely együttesen 

tartalmazta az „ifjúság” és a „fiatal” kifejezéseket. Ezt követően alapvetően 

megyei lapokat látunk a harminc legtöbb megjelenéssel bíró print médium között. 

A lista vége felé ott szerepelnek az országos lapok, illetve jó néhány erdélyi nyomtatott 

sajtótermék (4.7. ábra). 

158


Nemzeti Sport 

Békés Megyei Hírlap 

Fejér Megyei Hírlap 

Zalai Hírlap 

Heves Megyei Hírlap 

Napló 

24 óra 

Nógrád Megyei Hírlap 

Somogyi Hírlap 

Petőfi Népe 

Kelet-Magyarország 

Tolnai Népújság 

Vas Népe 

Dunaújvárosi Hírlap 

Bihari Napló 

Új Néplap 

Hajdú-Bihari Napló 

Székely Hírmondó 

Délmagyarország 

Szabadság 

Dunántúli Napló 

Észak-Magyarország 

Magyar Idők 

Kisalföld 

Magyar Hírlap 

Magyar Nemzet 

Népszava 

Krónika 

Udvarhelyi híradó 

Csíki Hírlap 

1 553 

1 249 

1 242 

1 172 

1 127 

1 091 

998 

984 

939 

932 

931 

918 

914 

913 

848 

840 

831 

801 

799 

785 

669 

659 

641 

639 

579 

543 

523 

498 

475 

405 

0 200 400 600 800 1 000 1 200 1 400 1 600 1 800 2 000 

4.7. ábra: Top 30 „ifjúság” + „fiatal” megjelenés a nyomtatott sajtóban 2016–2019 


Láthattuk fentebb, hogy abban az esetben is, ha csupán az összesített („ifjúság” ÉS 

„fiatal”) megjelenésekkel dolgozunk, 129 477 megjelenéssel kell számolnunk, amely 

igen jelentős mennyiség, így részletes elemzésre jelen keretek között nem alkalmas. 

Szelektálást többféle módszerrel végezhetünk, például vehetnénk valószínűségi 

mintát, amely biztosítaná azt, hogy az elemzésre kiválasztott megjelenések a véletlennek 

köszönhetően jól jellemzik a teljes adatbázist. 

Másik lehetőség, ha valamilyen módon a relevánsabb tartalmakat választjuk ki. 

Az Observer rendszere tartalmaz ilyen referenciaértéket, amely a Boolean-modell 

159


(Kowalski, 1997) alapján épül fel. A modell három tényezőt vesz figyelembe a relevancia 

kiszámításánál: (1) a kifejezés gyakoriságát a szövegben, (2) a kifejezés 

fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és (3) a szöveghosszt, amelyben 

megjelenik a kifejezés. Tehát növeli a relevanciát, ha egy kifejezés sokszor szerepel 

egy szövegben, ha a kifejezés a szövegállományban ritkának számít (és megjelenik 

a szövegben), illetve ha a kifejezés rövid szövegben (címben, leadben) jelenik meg. 

Ezek együttes felhasználásával számítja ki a rendszer a kifejezésekre vonatkozó 

relevanciát egy adott médiatartalomra vonatkozóan. 

A relevancia szerinti besorolás meglehetősen széles intervallumot jelenít meg: 

a legmagasabb pontszám 334, és a legalacsonyabb 10, az egy forráshoz tartozó átlagos 

relevancia értéke 76 pont. Azon források, ahol a vizsgált „ifjúság” ÉS „fiatal” 

kifejezések megjelentek, nem feltétlenül azok, amelyek egyben a legmagasabb 

pontszámot érték el a relevanciavizsgálat során, inkább az átlagpontszám körüli 

értéket mutatnak. 

4.8. ábra: Top 30 forrás relevanciaátlaga 


A relevanciaértékek alapján a legmagasabb pontszámokat kapó száz megjelenés 

kizárólag nyomtatott lapból származik, a legmagasabb pontszám 334, míg az utolsó 

a százas listában 192 pontot tudhat magáénak. Amennyiben a médiumok típusa 

szerint rendezzük a megjelenéseket, a rádió és televízió esetében a leginkább releváns 

160


tartalom 178, míg a századik 160 pontot ér el. Az online tartalmak esetében 187 

és 166 pont közé esik a legmagasabb pontszámot elérő száz cikk. Ezeket a megjelenéseket 

a vizsgált időszakban (2016 és 2019 között) ábrázolva azt találjuk, hogy 

voltak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem jelent meg olyan tartalom, amelyik 

kiemelten foglalkozott a fiatalokkal, más esetben pedig akár több mint egy tucatnyi 

ilyen tematikájú megjelenés fordult elő (4.9. ábra). Jellemző azonban, hogy ezek a 

csúcsidőszakok annak tudhatók be, hogy a megyei lapok és a megyei lapok online 

megjelenései azonos tartalommal közölnek írásokat, amelyeket az elemzés ebben 

a formában nem küszöböl ki. 

4.9. ábra: A legmagasabb relevancia-pontszámmal bíró 300 tartalom időbeli eloszlása 


Arra az Observer rendszere már nem nyújt lehetőséget, hogy megvizsgálhassuk 

ezeknek a médiamegjelenéseknek a konkrét tartalmát. Azon 300 megjelenésről, 

amelyek a legnagyobb relevancia-pontszámot érték el (forrástípusonként különkülön), 

manuális besorolást követően lehet megmondani, hogy mely főbb témákkal 

foglalkoznak. A témabesorolást illetően fontos megjegyezni, hogy egyrészt az egyes 

kategóriák egymással is átfedésben vannak, másrészt a kategóriabesorolás nem 

pusztán ezen témák jelenlétét hivatott rögzíteni, hanem a teljes tartalom alapján az 

egyes megjelenésekhez leginkább passzoló kategóriát tartalmazza. Példának okáért 

egy sporteseményről szóló beszámoló lehetne akár esemény, akár sport, sőt ha említenek 

benne résztvevőket, éppen személy is. Az dönti el, hogy melyik kategóriába 

kerül végül, hogy mi számít a fő motívumnak a tartalomban a fentiek közül. Vannak 

161


olyan esetek, ahol ezt a fő motívumot már a cím meghatározza, vannak olyanok, 

amikor a lead elolvasása szükséges hozzá, és akadnak olyanok, amikor szükséges 

feldolgozni az egész tartalmat. 

A vizsgált top 300 megjelenésben leggyakoribb az eseményről vagy programról 

szóló híradás, amely ifjúsági vonatkozású, vagy a résztvevők zömmel fiatalok. Ezen 

a csoporton belül az események vannak többségben, azonban van néhány hosszabb 

távra vonatkozó beszámoló is, amelyet programként nevesíthetünk, de lényegét tekintve 

egy kategóriát alkotnak. Nagyon hasonló az előbbihez az intézkedés-pályázat, 

amely kategóriába minden ötödik megjelenés tartozott, ide zömmel a fiatalok lehetőségeinek 

bővítését szolgáló programok vagy általánosabb intézkedések sorolhatók. 

A politika kategória az esetek túlnyomó többségében kifejezetten pártpolitikai 

állásfoglalást, vitát, politikai szervezetekkel kapcsolatos tudósítást tartalmaz. A személyek 

kategóriájába az összes megjelenés hét százaléka sorolható, ezek a tartalmak 

kifejezetten egy személyre irányulnak, akivel általában interjú készül, jellemzően 

tevékenységéről, gondolatairól. Hasonló gyakoriság tapasztalható a sport területén, 

itt elsősorban sporteredményekre és -eseményekre kell gondolni, utóbbiaknál inkább 

az eredmények, a szereplés, a felkészülés hangsúlyosak, és nem maga az esemény 

létrejötte, aktualitása. 

A négy legkisebb számú kategória egyben az, amely a legtöbbet mond a fiatalokról, 

és a leginkább mutat valamit arról, hogy az ifjúság mint társadalmi csoport miképpen 

van jelen a világunkban. A témák súlya összességében arra utal, hogy az ifjúsággal 

társadalmi csoportként a válogatott tartalmak nagyjából ötöde foglalkozik (4.10. ábra). 

4.10. ábra: Főbb tartalmi elemek a releváns 300 tartalom esetében 

(N= 300; százalékos megoszlás) 

162


A részvételbe sorolható 19 médiamegjelenésből hét a nyomtatott sajtóban, öt online 

jelent meg, és hat rádiós műsort és egy televízióadást találunk. A megjelenések közül 

több duplikátum. Többször is szerepel például az ifjúsági szervezetek összefogásáról 

szóló írás, amelyik az Erdely.ma és a 3szek.ro oldalakon is megjelent. A cikk azt 

mutatja be, hogy több tucat ifjúsági szervezet fogott össze határon innen és túl, 

hogy segítse a fiatalok problémáinak megoldását, és elősegítse a döntéshozatalba 

való bekapcsolódásukat. További ilyen duplikátum a Rólad szól, az RMDSZ által 

kezdeményezett konzultáció megindítása Romániában, amelyről a hír a Kossuth 

rádióban jelent meg többször. Szintén a Kossuth rádióban foglalkoztak azzal is, hogy 

Vásárosnaményban 150 önkéntest mozgat meg egy ifjúsági szervezet. Ezek mellett 

találunk beszámolót ifjúsági önkormányzatról, általában az ifjúság bevonásáról a 

döntéshozatalba. 

Az aktivizmus kategóriája a részvétel és a politika közötti térben határol le tartalmakat, 

a megjelenések nagy része a megyei napilapokhoz kötődik, és egészen 

konkrétan egy hírhez, amely szerint Románia budapesti nagykövetsége előtt tüntetés 

kezdődött a terrorizmusért elítélt erdélyi magyar fiatalok melletti szolidaritás 

kifejezésére. A 15 megjelenésből 12 erre a hírre vonatkozik. A maradék három is 

egy téma köré szerveződik, amely arról szól, hogy a Liberálisok ifjúsági tagozata 

aláírásgyűjtésbe kezd a marihuána legalizálásáért. 

Az életmód csoportba tartozó 11 megjelenés közül öt nyomtatott sajtóban látott 

napvilágot, a tartalmak másik fele egyenlően osztozik az online és a hagyományos 

elektronikus média (rádió és televízió) között. A tartalmakat tekintve alapvetően 

kockázati magatartásokkal, devianciákkal foglalkozó beszámolókat találunk. A csoportban 

lévő 11 megjelenés közül függőségekkel (drog és alkohol) négy darab, az 

infokommunikációs eszközök hatásaival, és főként káros hatásokkal két megjelenés 

foglalkozik. A maradék megjelenések az anyagi helyzettel, illetve jótékonykodással 

és lakhatási kérdésekkel kapcsolatosak. 

Az elemzés csoportjába összesen 14 megjelenés került, ebből hat a nyomtatott 

sajtóban jelent meg, öt az online médiában, míg a maradék a rádióban és a televízióban. 

A médiumok közül a Mandiner szerepel két megjelenéssel, a többi egy-egy 

forráshoz kötődik. Ezek között jelen van az ATV, a Népszava, a Magyarhirlap.hu, 

de a Nők Lapja is, valamint megyei napilapok és kisebb rádiók. A részletesebb 

képben láthatjuk, hogy ezek az elemzések több esetben kutatáson alapulnak, így 

megjelenik benne nagymintás ifjúságkutatás és az Aktív Fiatalok kutatássorozat, a 

K&H aktuális kutatása, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat kutatása, 

amely a fiatalok médiafogyasztási trendjeit vizsgálta. Fontos megemlíteni, hogy 

163


ezek a tartalmak szinte kizárólag magyarországi vagy magyar fiatal relációban 

készülnek, abban az esetben is, ha a téma megjelenésének apropóját nemzetközi 

folyamatok adják. 

Egy egyszerű kvantitatív tartalomelemzés megmutatja, hogy ezek a szövegek 

összesen közel 10 ezer szót tartalmaznak, és a leggyakrabban megjelenő érdemi 

kifejezések 6 , akárcsak a címben és a leadben, a szövegben is az „ifjúság” és a 

„fiatalok” szavak különböző változatai (4.11. ábra). Ezek mellett jelentős számban 

fordulnak még elő a következő szavak és kifejezések: korosztály; generáció; 

magyar és magyarországi; szülők; gazdaság; politika; elmúlt 20 év; kizárólag 

Magyarországon; ország gazdasági helyzete; jövő stb. Az elemzéshez tartozó 

médiamegjelenésekben szereplő személyek részben politikusok (államtitkár; 

ifjúsági politikai szervezet vezetője), részben „generációs szakértők” és kisebb 

részben tudósok. 

4.11. ábra: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak (címek és leadek) 

(gyakoriság szerinti betűméretek) 

6 A kötőszavak és néhány alapvető ige nélkül. 

164


Az elemzés kategóriába sorolható megjelenések címe hol pozitív, hol negatív, hol 

semleges tartalmat sugall. Kifejezetten pozitív tartalomra utal a pozitívabb jövőkép, 

a javuló munkaerőpiaci helyzet, az ifjúsági program sikerességének említése a 

címben, míg negatív kontextust sugall a szegénység, a levert nemzedék. Az inkább 

semleges polaritású címek kifejezetten válaszkereső megközelítést alkalmaznak: 

„merre tartasz?”, „merre tovább?”, „hogy vagy?” (4.3. táblázat). Azon megjelenések, 

ahol szerepelnek összefoglalók (leadek), általában megerősítik a címben jelzett 

irányt. Egyetlen olyan eset van, ahol a semleges címet negatív összefoglaló követi: 

„Merre tovább ifjúság?” „A felvidéki magyar fiataloknak hiányzik egy reális, pozitív 

jövőkép” (Korkep.sk). Tartalmukat tekintve az elemzés kategóriába tartozó megjelenések 

követik a cím és az összefoglaló által kijelölt irányt, azaz a pozitívabb címeket 

követően általában fejlődésről számol be az elemzés, míg a negatív töltetű cím 

általában kedvezőtlen folyamatokra irányítja a figyelmet az ifjúsággal kapcsolatban. 

Médium Cím Polaritás 

Mandiner Merre tartasz, magyar ifjúság? Semleges 

Mandiner Hogy vagy, magyar fiatal? Semleges 

ATV Szegényebbek a fiatal felnőttek, mint a szüleik voltak? Negatív 

Népszava-melléklet Levert nemzedékek Negatív 

Vas Népe A fiatalok többsége emelésre számít Pozitív 

Magyarhirlap.hu Pozitívabb az ifjúság jövőképe Pozitív 

Nők Lapja Merre tart az ifjúság? Semleges 

Nógrád Megyei Hírlap Javul a fiatalok munkaerőpiaci helyzete Pozitív 

Magyarhirlap.hu Folyamatosan csökkenő ifjúsági munkanélküliség Pozitív 

Jazzy Rádió Egyre több fiatal dolgozik Pozitív 

Heol.hu Válaszokat keres az ifjúság Semleges 

Magyaridok.hu Sikeres az ifjúsági program Pozitív 

Korkep.sk Merre tovább ifjúság? Semleges 

4.3. táblázat: Elemzés tematikába illeszkedő tartalmak címeinek polaritása 


165


Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar média ugyan rendszeresen beszél 

ifjúságról, azonban leginkább eseményekhez vagy intézkedésekhez kapcsolódóan. 

A fiatalok megjelenítése nem egysíkú, de nem is túl árnyalt – átfogó elemzést kevés 

megjelenésben találunk. Az ifjúság tárgyalása a leginkább releváns megjelenésekben 

alapvetően magyar fókuszú, nemzetközi relációt alig tartalmaz. Felvetődhet a kérdés, 

hogy vajon a relevancia szempontjából nem kiemelt médiatartalmak esetében is 

nélkülözi a magyar média a nemzetközi jelleget, vajon az ifjúság kiemelt nemzetközi 

szereplői eljutnak-e a magyar médiába? 

Jeles fiatal személyek 

A médiában gyakran találkozunk olyan összeállításokkal, amelyek valamilyen 

szempont szerint sorrendbe rendeznek dolgokat, termékeket, személyeket. Az ilyen 

gyűjtések szerepeltetése nem véletlen, főleg az online média nagyon kedveli ezt a 

műfajt. Azonnali hasznot hoz a kattintások számában, ha olyan címeket olvasunk, 

mint a „legjobb 10 romantikus étterem”, vagy „10 dolog, amiért jó szinglinek lenni” 

stb. Rendszeresen találkozhatunk olyan gyűjtésekkel, amelyek személyekre vonatkoznak. 

A Time magazin imázsával elválaszthatatlanul összeforrt, hogy minden 

évben megjelöli az év emberét. A Time magazinhoz hasonlóan más médiumok is 

rendre megjelentetnek különböző toplistákat, azonban a Time foglalkozik kifejezetten 

fiatalokra vonatkozó listák összeállításával is. 2019-ben ilyen lista (még) 

nem készült, azonban előtte jó néhány éven át igen, ezekből érdemes megvizsgálni 

a legfrissebbeket (2016; 2017; 2018) 7 . 

2016-ban The 30 Most Influential Teens of 2016 8 címmel közölt összeállítást a 

Time a legnagyobb befolyással bíró tinédzserekről. Az összeállításban szerepelnek 

sportolók, színészek és befolyásos politikusok gyermekei, valamint üzletemberek, 

feltalálók és valóságshow-szereplők is. A gyűjtés 14 évesektől 19 évesekig terjed, a 

listába kerültek kétharmada lány/nő, és a foglalkozásukon túl általában valamilyen 

7 A Time listájának kiválasztását az indokolja, hogy a fentebb vizsgált évek szinte mindegyikében 

készült ilyen gyűjtés, továbbá a Time „év embere”-választásáról a magyar média is be 

szokott számolni, azaz ezeket a gyűjtéseket tekinthetjük egyfajta vonatkoztatási pontnak is. 

Nem állítom azonban, hogy ezek a listák bármilyen objektív szempontot tekintve érvényesek 

lennének, csupán azt, hogy létezésük és az évekre visszamenő gyakorlat alapján az elemzés 

tárgyai lehetnek. 

8 https://time.com/4532104/most-influential-teens-2016/ 

166


társadalmi relevanciát, aktivizmust említ az indoklás velük kapcsolatban. Ideológiai 

szempontból rendre a baloldali-liberális témák (sokszínűség; LMBT; faji sztereotípiák; 

menekültek-bevándorlók stb.) jellemzik szerepvállalásukat. 

A sort „az első digitális táncos”, Maddie Ziegler nyitja. A 14 éves pittsburghi 

lány szerepelt tévéshow-ban, filmben és legfiatalabb zsűritagként a Fox „So You 

Think You Can Dance” műsorában. A harmincas válogatásban hat színész szerepel, 

köztük a legfiatalabb Skai Jackson (14 éves), aki a Disney csatornáján tűnt 

fel, és 2016-ban internetes mém is készült az egyik képéből (amely nagyon gyors 

felemelkedését követően hamar eltűnt). Online zaklatás elleni felszólalását követően 

a Marvel-univerzum egyik új hőséhez (Riri Williams) is inspirációt nyújtott. 

Ugyancsak színész a 19 éves Maisie Williams is, aki a Trónok harca filmsorozatban 

játszott szerepével vált ismertté, számos társadalmi és politikai kérdésben szólal 

meg, beleértve a feminizmust és a menekültválságot 9 . 

Érdekes szereplő Logan Guleff, a 14 éves szakács, aki több különböző neves versenyen 

vett részt, és ért el kiváló eredményt. Ő a legfiatalabb zsűritagja a World 

Championship Barbecue Cooking Contest-nek Memphisben, és a legfiatalabb séf, 

aki dolgozhatott a James Beard House-ban New Yorkban. 

Helyet kapnak a listán Barack Obama (az Egyesült Államok korábbi elnöke) lányai 

is, Sasha Obama (15 éves) és Malia Obama (18 éves). Annak ellenére, hogy nem 

adnak interjúkat, mégis egyfajta ikonként vannak jelen a társadalomban. Egyikük 

édesanyjának segített a nők oktatásával kapcsolatos munkájában, másikuk megkezdte 

az első szemeszterét a Harvardon, mindezzel a fekete lányoknak kínálnak 

követendő példát, áll a Time cikkében. 

A listában feltalálók és üzletemberek is szerepelnek. A 16 éves dél-afrikai Kiara 

Nirghin például, aki olyan anyagot fejlesztett ki avokádó és narancs felhasználásával 

(találmányát a Google Science Fair is díjazta), amelyik képes arra, hogy a csapadékos 

időszakban begyűjtse a vizet, és ilyen módon az aszályos időszakokban is ellássa 

a növényeket megfelelő nedvességgel. Ben Pasternak (17 éves), korábban YouTube 

9 Továbbiak: Gaten Matarazzo, a Stranger Things Netflix sorozat 14 éves sztárja, aki amellett, 

hogy színészkedik és énekel, egy különleges fejlődési rendellenességben is szenved 

(cleidocranial dysplasia), amelyik a csontokra és a fogakra is kiterjed, így befolyásolja a beszédet 

is (az említett filmsorozatban is műfogsort kellett használnia). Yara Shahidi, 16 éves 

afroamerikai és iráni-amerikai származású színésznő egy népszerű televíziós show-ból, aki a 

civil életében is aktivistaként dolgozik a sokszínűség érdekében. Amandla Stenberg (17 éves) 

színésznő az első Éhezők viadala filmben szerepelt, majd nemzedéke egyik vezető személyisége 

lett, elsősorban a származási és nemi identitással kapcsolatos diszkriminációra koncentrál. 

167


unboxing (kicsomagolós) videókat és mobilos játékokat (Impossible Rush; Impossible 

Dial) készített, a Flogg (fiataloknak szóló piactér) alapítója és vezérigazgatója. Rachel 

Zietz-nek 16 évesen saját lacrosse-sportmárkája 10 van, amely 2016-ban kétmillió 

dollár forgalmat bonyolított. A szintén 19 éves George Matus startup-alapító, aki 

8 millió dollárt gyűjtött a kockázati tőkebefektetőktől a Teal nevű vállalkozásához, 

amely drónokkal foglalkozik. Az ő drónja volt az első, amely óránként 70 mérföldes 

sebességre volt képes. 

Olyan kiváló sportolók is szerepelnek a gyűjtésben, mint Chloe Kim (16 éves 

snowboardos), az első, aki ilyen fiatalon három aranyérmet nyert az X-Games-en, 

majd a téli ifjúsági olimpián ő volt az első amerikai nő, aki két snowboard aranyérmet 

nyert. Olyan nem hagyományos sportolók, mint Sumail Hassan, a 17 éves e-sportoló, 

aki az első, aki valaha 1 millió dollárt keresett videojátékos versenyzéssel 11 . 

A nemi határokat és szerepeket átlépőkből is több személyt találunk a listában. 

James Charles (17 éves) a CoverGirl-modellek 50 éves történetét törte meg azzal, 

hogy egy nő helyett ő szerepel a címlapon. A „címlapfiúnak” (ahogy a CoverGirl 

hívja) több mint 700 ezer követője van az Instagramon. Gavin Grimm szintén 

17 éves transznemű, LMBT-aktivista, aki beperelte az iskoláját a WC-használatra 

vonatkozó szabályozással kapcsolatban. 

A divatteremtők közül figyelemre méltó a 18 éves Jaden Smith szerepeltetése, aki 

Will Smith színész gyermeke, és apja nyomdokain szintén színészi és zenészi karriert 

épít. Ezek mellett MSFTS néven ruházati márkát, illetve JUST néven fenntartható 

vizes palackokat gyártó céget is indított. Luka Sabbat is 18 éves, akit a Complex 

magazin az „internet legmenőbb tinédzserének” nevezett. A kreatíviparban tevékenykedik, 

színész, stylist stb. 

Camila Cabello 19 éves kubai-mexikói származású énekesnő. A Fifth Harmony 

tagja, a „Work From Home” kislemezük több hétig volt a Billboard Hot 100 legfelső 

10 A lacrosse az egyik legrégibb gyökerekkel rendelkező, intenzív testi kontaktussal járó csapatsport. 

A játék során a csapatok egy háló végű bottal viszik a labdát, illetve hajítják a kapuba, 

és szereznek gólt. 

11 Továbbiak: Laurie Hernandez 16 éves, aki a spanyol ajkú lányok számára példakép. 

Hispánként az egyik első volt, aki gimnasztikából csapatban olimpiai aranyérmet és egyénileg 

ezüstérmet szerzett. Katie Ledecky 19 éves úszó, többszörös olimpiai és világbajnok. A 19 éves 

Simone Biles többszörös olimpiai és világbajnok tornász. Yusra Mardini 18 éves szíriai lány, 

aki a Menekültek Olimpiai Csapatának tagja volt a nyári riói játékokon. 

168


szintjén, a videójuk több mint egymilliárd megtekintést produkált a YouTube-on. 

Aktivista, a mexikói határra tervezett fal ellen emelt szót 12 . 

A valóban kiemelkedő 19 éves Malala Yousafzai (Malála Júszafzai) Nobel-békedíjas 

pakisztáni születésű emberjogi aktivista is része a gyűjtésnek, aki a lányok 

és a menekültek tanuláshoz való jogáért küzd. Ő minden idők eddigi legfiatalabb 

Nobel-díjasa (17 évesen kapta meg a díjat). Végül helyet kapott a listán Kylie Jenner, 

a szintén 19 éves modell, milliárdos, valóságshow-szereplő (Keeping Up With the 

Kardashians) 13 . 

2017-ben a Time szintén 30 jelentős hatású tizenévest ajánlott a világ figyelmébe 14 , 

a nemek aránya ebben az évben egyenlő volt. A 2016-os gyűjtésből a 2017-esben is 

helyet kapott Maddie Ziegler táncos, Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok, Yara 

Shahidi színész (és a sokszínűség mellett kampányoló aktivista) és Jaden Smith 

színész-zenész (Will Smith fia) és Shawn Mendes zenész 15 . Az újak a listán szintén 

főképpen művészek és aktivisták 13 évesektől 19 évesekig. 

Különleges szereplő a 13 éves vállalkozó és méheket védő aktivista, Mikaila 

Ulmer. Mézzel készült limonádécsaládja (Me & The Bees Lemonade) termékeit 300 

üzletben árusítják. Alapítója a The Healthy Hive Foundation alapítványnak, és kez- 

12 Továbbiak: Zara Larsson 18 éves énekesnő, aki nyolc évvel korábban megnyerte az America’s 

Got Talent svéd változatát. Énekelt David Guetta „This One For You” című, a 2016-os 

labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos himnuszában. A közösségi médiában a nők helyzetével 

kapcsolatos témákban szólal meg. Shawn Mendes (18 éves) zenész, akinek a második 

LP-je (Illuminate) a Billboard első helyén debütált. Gondolatait az Instagram és a Snapchat 

segítségével osztja meg. 

13 Továbbiak: A 19 éves Chloë Grace Moretz színésznő, Hillary Clinton támogatója volt a választási 

kampányban, a nemi sztereotípiák ellen felszólaló aktivista. Barbie Ferreira szintén 

19 éves. Plus-size modell, akit olyan márkák választottak, mint az Aerie. 


15 További színészek és zenészek, híres emberek rokonai: A 17 éves Noah Cyrus, a híres Miley 

Cyrus húga maga is zenél, első kislemeze, a „Make Me (Cry)” a Spotify listájának élére került. 

A szintén 17 éves Willow Smith, Will Smith színész gyermeke, zenészként tevékenykedik, és 

2,4 millió Instagram-követője van. Chanel-nagykövet, és gyakran osztja meg a művészettel 

és a tudománnyal kapcsolatos nézeteit a közösségi médiában. A 18 éves Brooklyn Beckham 

modell és fotós, a híres futballista David Beckham és a szintén ismert énekesnő Victoria 

Beckham gyermeke. 10 millió Instagram-követője van. A 19 éves Khalid zenész, aki megnyerte 

az MTV Video Music Awards legjobb új művésznek járó díját. Aktivistaként kiáll a 

feketék, a nők, az LMBT-közösség mellett. A 19 éves Steve Lacy – aki magát biszexuálisként 

azonosítja – ugyancsak zenész, tagja a Grammy-díjra jelölt R&B formációnak (The Internet). 

169


detektől lelkes támogatója a méheknek, bevételei 10 százalékát fordítja a méhek 

megmentésére 16 . 

A szintén 16 éves Han Hyun Min modell, félig nigériai, félig koreai származásából 

adódóan a bőrszíne sötétebb, ami miatt számos korábbi válogatáson elutasították. Ma 

Dél-Korea egyik legkeresettebb divatmodellje, miután felfedezték az Instagramon 17 . 

Wang Yuan vagy más néven Roy Wang (16 éves) énekes, film- és televíziós sorozatokban 

vállalt szerepeket. Jelentős követői tábort tudhat magáénak az online közösségi 

médiában (20 millió rajongója van a kínai Twitter-szerű Weibo mikroblogon). 

2017-ben az UNICEF oktatási nagykövetévé nevezték ki 18 . 

Helyet kapott Krtin Nithiyanandam (17 éves), aki 15 éves korában olyan antitestet 

fejlesztett ki, amely segít felderíteni az Alzheimer-kór korai jeleit. Ez a projekt 

25 ezer dollár díjat nyert a Google Science Fair-en. Egy olyan módszer kidolgozásán 

is dolgozik, amely a más módszerekkel rossz hatásfokkal gyógyítható mellrákot 

teszi kezelhetőbbé 19 . 

170 

16 Szintén vállalkozó Moziah Bridges (15 éves), aki 9 éves korában indította el saját kézzel 

készített csokornyakkendő-vállalkozását. A Mo’s Bows értéke körülbelül 1,5 millió dollár, 

részben annak köszönhetően, hogy vállalkozása az NBA-val kötött megállapodása alapján 

csapatlogókkal ellátott csokornyakkendőket készíthet. 

17 Továbbá a szupermodell Cindy Crawford lánya, Kaia Gerber (16 éves), aki 14 éves korában 

édesanyjával a Vogue Paris címlapján szerepelt, azóta keresett modell. Olyan márkák dolgoztak 

vele, mint a Versace és az Alexander Wang. 

18 Továbbiak: A 13 éves Millie Bobby Brown színész számára a Stranger Things hozta el az ismertséget, 

játékáért Emmy-jelölést kapott. A 16 éves Auli’i Cravalho polinéz és Puerto Rico-i 

származású színész, énekes, aki a Disney számára, illetve az NBC Rise című műsorában is 

dolgozott. Isaac Hempstead Wright (18 éves) brit színész, akit a Trónok harca filmsorozat tett 

híressé (Bran Stark szerepét játszotta). Elle Fanning (19 éves) színész, és modell, aki olyan 

filmekben játszott, mint az „I Am Sam”, és a Vogue, illetve a Miu Miu számára is dolgozott. 

19 További szereplők a listáról: Shibby de Guzman 14 éves politikai aktivista, aki Rodrigo Duterte 

Fülöp-szigeteki elnök ellen emel szót. A 15 éves Salvador Gómez Colón a Maria hurrikánt 

követően gyűjtött adományokat Puerto Rico számára, a pénzt szolárlámpákra, kézi működtetésű 

mosógépekre és egyéb kellékekre fordítják, amelyeket a rászorulók számára adnak át. 

A Szaúd-Arábiából származó 16 éves aktivista, Rayouf Alhumedhi sikeres kampányt folytatott 

azzal kapcsolatban, hogy az Apple fejlesszen hidzsábos (muszlim fejkendős) hangulatjeleket. 

Ethan és Grayson Dolan, a 17 éves Dolan ikrek humoristák, influencerek, az online közösségi 

média szórakoztató sztárjai 27 millió követővel rendelkeznek. Sydney McLaughlin (18 éves) 

1972 óta az Egyesült Államok legfiatalabb atlétája, a Rio de Janeiróban rendezett olimpián 

a 400 m-es gátfutás elődöntőjébe került és junior világrekordot futott. A szintén 18 éves Hu 

Ranran filmrendező, 75 perces filmet („Escape”) forgatott egy transznemű fiatalról, szexuális 

identitásról. Christian Pulisic (19 éves) futballista, aki egyaránt játszik az Egyesült Államok 

nemzeti válogatottjában és a német bajnokságban, több gólszerzési rekordot döntött. Bretman 

Rock 19 éves filippínó, szépségápolási vlogger, közel 9 millióan követik az Instagramon. A 19 éves 

Muzoon Almellehan 2013-ban Szíriából Jordániába menekült családjával, jelenleg az Egyesült 

Királyságban él. 2017-ben lett az UNICEF legfiatalabb jószolgálati nagykövete. Feladata, hogy 

hangsúlyozza az oktatás fontosságát, különösen az olyan helyeken, mint Csád.


2018-ban a Time magazin az éves listájában a korábbi 30 helyett 25 névnél áll 

meg 20 . A megjelöltek nagyjából háromnegyede lány/nő, a 25-ből mindösszesen öten 

fiúk/férfiak egyedüli szereplőként (két esetben, csoportban szerepelnek fiúk is). 

Millie Bobby Brown színész 21 és Chloe Kim snowboard olimpiai bajnok szerepelt a 

2017-es gyűjtésben is, utóbbi 2016-ban is. 

A gyűjtés a 13 éves Marley Dias bemutatásával indul, aki feminista aktivistaként 

arra vállalkozott, hogy ezer könyvet összegyűjtsön (főleg adományokból) fekete női 

főszereplőkkel, és terjessze azokat olyanok körében, akik ezekhez nem férhetnek 

hozzá. A 2015-ös bevezetése óta a #1000BlackGirlBooks több mint 11 ezer könyvet 

osztott szét könyvtárak, iskolák és közösségi szervezetek segítségével. A 2018-as 

évben viszonylag sok aktivista 22 került a listára, közülük kiemelkedik a 15 éves Greta 

Thunberg, akinek ismertségét az általa kezdeményezett iskolasztrájk hozta meg, 

amelyet annak érdekében indított, hogy kormányát sürgesse az éghajlatváltozással 

szembeni cselekvésre. Azóta az általa indított mozgalom világméretűvé vált. 

Figyelemre méltó a listán Bhad Bhabie, a 15 éves rapper és közösségimédia-szereplő. 

2016-ban mémként vált ismertté egy mondatával (cash me outside, how bow 

dah), amikor egy talkshow-ban a közönséget szidalmazta. Ennek hatására elindult 


21 Továbbiak: A 14 éves Marsai Martin több díjat nyert Diane Johnson megformálásáért 

(NAACP Image Awards; Young Artist Award). Annak ellenére, hogy életkora miatt még nem 

szavazhat, Stacey Abrams demokrata jelölt mellett kampányolt, és szavazásra biztatta 460 ezer 

Instagram-követőjét. Storm Reid (15 éves) színész, hároméves kora óta szerepel. Legjelentősebb 

alakítása a díjnyertes 12 Years a Slave című filmben volt. Jace Norman is 18 éves színész, aki a 

Nickelodeon televíziós sorozatában szerzett hírnevet, saját közösségi médiás marketingvállalatot 

vezet Creator Edge néven. Kiernan Shipka 19 éves színész, aki legfontosabb szerepét 

Sabrina Spellmanként játszotta a Netflix sorozatában (Chilling Adventures of Sabrina). Joey 

King is 19 éves, és színész, 6 millió Instagram-követővel, aki olyan társadalmi/politikai kérdésekben 

is megnyilvánul, mint a szexuális kizsákmányolás és a fegyverviselés szabályozása. 

22 Továbbiak: A szintén 15 éves Thandiwe Abdullah aktivista a Black Lives Matter LA Youth 

Vanguard társalapítójaként a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekben szólal fel. 

Isabel és Melati Wijsen (16 és 17 évesek) környezetvédelmi aktivisták. 12 és 10 éves korukban 

kezdtek kampányba a műanyag zacskók ellen Bali szigetén. 2018-ban megszervezték Bali 

legnagyobb tisztítását, amelyen 20 ezer ember 65 tonna hulladékot gyűjtött össze. A 17 éves 

Ahed Tamimi palesztin aktivista, „a palesztin nacionalizmus új generációjának képviselője”, 

akinek a hírnevét az hozta el, hogy pofon ütött egy izraeli katonát. Tettét követően nyolc 

hónapot töltött börtönben. A Time a listába sorolta a Parkland fegyverellenes aktivistáit 

(18-19 évesek), akik a Marlory Stoneman Douglas Gimnáziumban történt lövöldözést követően 

– amely 17 hallgató és tanár életét követelte – országos autóbuszos turnéra indultak, amelyben 

a fiatalokat szavazásra buzdítják. A 19 éves Amika George aktivista, akinek célja felszámolni a 

menstruációs termékek hozzáférésének anyagi gátjait, hogy a rossz anyagi körülmények között 

élő lányok és nők számára is elérhetőek legyenek ezek az eszközök. Elindította a #FreePeriods 

kampányt, amelyhez közel 200 ezer aláírást gyűjtött. 

171


a zenei karrierje is, 2017 szeptemberében több millió dolláros megállapodást írt alá 

az Atlantic Recordsszal, ő a legfiatalabb női rapper, aki valaha felkerült a Billboard 

Hot 100-ra. Bekerült Billie Eilish, 16 éves énekesnő és dalszerző, akinek dalait több 

mint 2,5 milliárd alkalommal töltötték le 23 . 

Több feltaláló és fejlesztő is szerepel 24 a gyűjtésben, érdekes Jack Cable (18 éves) 

katonai biztonsággal foglalkozó hacker szerepeltetése, aki számos versenyen ért 

el első helyezést, beleértve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Hack 

the Air Force programját. Saját vállalkozást alapított (Lightning Security), amelynek 

keretében kriptovaluta-társaságokkal működik együtt, hogy azok megerősítsék 

védelmüket a rosszindulatú felhasználókkal szemben 25 . 

A Time magazin összességében 79 nevet (77 egyént és két csoportot) mutatott 

be, mint a legnagyobb hatással bíró fiatalokat a 2016-2017-2018-as időszakban. 

A fiatalok többsége lány/nő, a terület, amelyben tevékenykednek, meghatározó. 

A legtöbb fiatal a felsoroltak közül színészként szerzett népszerűséget, és általában 

valamilyen más szempont szerint is kiemelkedőnek ítélték a tevékenységét vagy 

magát a személyt. Ezek a – lap által kiemelt – szempontok valamilyen más művészeti 

tevékenységet, aktivizmust, közösségimédia-jelenlétet jelentenek. A Time magazin 

által legnagyobb hatásúnak tartott fiatalok második legnagyobb csoportját az aktivisták 

alkotják, akik környezetvédelemmel, társadalmi egyenlőtlenségekkel (ezen 

belül faji, vallási, nemi identitással) foglalkoznak. A zenészek/énekesek és a sportolók 

a következő két kategória, itt a megjelöltek listában való szerepeltetését általában 

23 Szerepel még Sheku Kanneh-Mason (19 éves) is, az első fekete zenész, aki megnyerte a BBC 

rangos díját, amit fiatal zenészeknek osztanak ki (Young Musician of the Year), továbbá az 

NCT Dream csapat, a 16–19 éves fiúkból álló héttagú együttes Dél-Koreából. A „We Go Up” 

című minialbumuk a Billboard toplistáján az 5. helyen állt. 

24 Rishab Jain, a 14 éves fejlesztő megnyerte a 25 ezer dolláros fődíjat a Discovery Education 3M 

Young Scientist Challenge versenyen az általa fejlesztett algoritmussal. A fejlesztés szimulációk 

révén segíti az orvosokat a hasnyálmirigyrák kezelése során a beteg sejteket különválasztani 

az egészségesektől. Tania Speaks szintén 17 éves. Feltaláló, aki egy organikus anyagokból 

kifejlesztett Brow Boos kozmetikai termékkel lépett piacra, amelyet a szemöldök ápolására 

használnak. A 18 éves fejlesztő Kavya Kopparapu egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely 

képes különbségeket keresni agydaganatos betegek szöveteinek képei között. Az eljárás segítheti 

egyénileg célzott terápiák kidolgozását. 

25 Továbbiak: Adut Akech (18 éves) a divatipar egyik legkeresettebb fiatal modellje. Akech Dél- 

Szudánban született, gyermekkorát kenyai menekülttáborban töltötte, majd az ausztráliai 

Adelaide-ben kezdte meg modellkarrierjét. Jelölték az Év Modellje díjra a British Fashion 

Awardson. Margielyn Didal 19 éves Fülöp-szigeteki sportoló. Az ázsiai játékok női utcai 

gördeszkaversenyén aranyérmet nyert és az ország nemzeti hősévé vált (a Time kiemeli, hogy 

barátnője van). Kylian Mbappé világhírű 19 éves futballista, afrikai bevándorlók fia. 

172


gyors és nagy sikereikkel indokolja a lap. Külön kategória a „híres ember rokona”, 

amely összesen hét nevet jelent (de van olyan, aki többször is szerepel) a 79-ből. A 

jellemzésben (vagy indoklásban) általában a rokon (főként szülő) árnyékából való 

kilépést, az önálló jelentőséget hangsúlyozzák. 

Esetszámban leszakadva a művészektől és aktivistáktól szerepelnek az újítók 

(feltalálók, fejlesztők), akiktől némileg elkülönülnek a szintén újító üzletemberek. 

A fontos különbség közöttük, hogy utóbbiak fejlesztéseiben a hangsúly a piaci sikerességen, 

míg előbbiek esetében a társadalmi hasznosságon van. Hasonló számban 

(5 fő) szerepelnek a modellek, akik esetében rendre valamilyen kisebbségi, hátrányos 

helyzetbeli plusz szerepel a sikeresség mellett. Nem színész és nem zenész, de 

szintén a szórakoztatóiparban tevékenykedők, valamint (csak) celeb és influencer 

áll a lista legalján egyéb szakmákkal (szakács, hacker). Mindebből jól látszik, hogy 

a lap alapvetően médiaszemélyiségeket emelt a legjelentősebb befolyással bíró tinédzserek 

listájára (4.12. ábra). 

4.12. ábra: A legjelentősebb befolyást gyakorló fiatalok foglalkozása 

(Time gyűjtése 2016-2017-2018 között) 


173


Az, hogy a Time magazin kit tekint az ifjúság meghatározó személyiségeinek, természetesen 

szubjektív. A Time gyűjtése ráadásul abban a tekintetben is szubjektív, 

hogy minden egyes személyt valaki felkérés alapján ajánl ebbe a listába. A lista 

összetételén láthatjuk, hogy alapvetően amerikai nézőpontból, és azon belül sem 

egységes elvek alapján összeállított névsorról van szó. Felvetődhet a kérdés, hogy 

Magyarországon ezek a személyek tekinthetők-e szintén az ifjúság befolyásos képviselőinek. 

A globális médiavilág, az egységes ízléstrendek, amelyek leginkább a 

fiatalokat jellemzik, azt a hipotézist erősítik, hogy ezek a szereplők jelen vannak 

a magyar viszonyok között is. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy miképpen 

jelennek meg a magyar médiában a fenti személyek. 

Annak ellenére, hogy az Observer adatbázisa a magyar viszonyok között a legjelentősebb, 

kimarad belőle a közösségi média. Ezeken a felületeken márpedig a Time 

magazin által megjelölt személyek általában nagyon komoly követőbázissal rendelkeznek. 

És minden bizonnyal követőik között találhatunk magyar fiatalokat is, ezért 

tökéletesen teljes képet nem alkothatunk. Ennek ellenére érdemes megvizsgálni a 

hagyományos média és az online média jelentősebb képviselőinek gyakorlatát, hiszen 

mindez mutathatja, hogy ezek a szereplők képesek voltak-e áttörni a határokat, 

és belépni a magyar médiatérbe. Megvizsgálva ennek a 79 névnek az előfordulását 

2016. január 1-től 2018. december 31-ig, közel 26 ezer találatot regisztrálhattunk. 

Mindez átlagosan több mint 300 előfordulást jelentene, azonban viszonylag nagy 

szórást tapasztalhatunk a listába került nevek előfordulási gyakoriságában. 

A kialakuló találati lista beszédes: megmutatja, hogy Magyarországról mi látszik 

mindabból, amit az egyik legjelentősebb médium gondol korunk legbefolyásosabb 

fiataljairól. A 79 névből 11 meg sem jelent ebben az időszakban a magyar médiában. 

Üzletember, újító egyáltalán nem jutott a magyarországi hírekbe a listáról. Az élen 

ezzel szemben több ezres találatokat regisztrálhatunk, amelyek főként sportolókhoz, 

zenészekhez, színészekhez kötődnek. 

Az első helyen Kylian Mbappé futballista szerepel 5085 találattal, majd Kylie 

Jenner celeb valamivel több mint 3600 találattal. Harmadik a listán Greta Thunberg 

aktivista, aki több mint 2500 találatot ért el, nagyjából feleannyit, mint az első helyen 

található sportoló. Katie Ledecky úszó, Shawn Mendes zenész, Simone Biles 

tornász, Elle Fanning színész, Camila Cabello énekes és Maisie Williams, illetve 

Millie Bobby Brown szerepelnek az első tízben (4.13. ábra). 

174


4.13. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név a magyar médiában 

(említések száma, N= 19943; gyakoriságok) 

Önmagukban a nevek szerepeltetése egy-egy megjelenésben még nem sokat 

mond a tartalomról, pl. ha egy film ismertetőjének stáblistáján szerepel a színész 

neve, vagy egy sporteseményen a sportoló neve, annak önmagában nincs ifjúsági 

vonatkozása. Az ifjúsági relevanciához úgy juthatunk közelebb, hogy szűkítjük 

ezt a találati listát, és igyekszünk megkeresni azokat a megjelenéseket, amelyek 

a témánk szempontjából jelentősek. A szűkítés természetesen azzal járhat, 

hogy átalakul a fenti kép. 

Az első tíz név találati sorrendje megváltozik, ha hozzátesszük azt a kifejezést, 

hogy „fiatal”. Láthatjuk, hogy az eredeti találati számokhoz képest sokat veszítünk, 

akár 90 százalékot, mint azt Katie Ledecky esetében tapasztaljuk, de átlagosan az 

eredeti találatoknak alig negyede marad meg. A listából egyedül Greta Thunberg 

emelkedik ki, aki a „fiatal” szó beemelését követően is megőrzött 44 százalékot az 

eredeti említésszámokból (4.14. ábra). 

175


4.14. ábra: A tíz legtöbbször előforduló név + „fiatal” a magyar médiában 


Greta Thunberg rendkívülisége kétségbevonhatatlan. A 2003-ban született svéd származású 

klímaaktivista jómódú és híres felmenőkkel bír (rokona Svante Arrhenius 

kémiai Nobel-díjas tudósnak). Enyhe Asperger-szindrómával él, ami azonban nem 

akadályozza meg abban, hogy akár a médiában szerepeljen, akár vezető politikusokkal 

tárgyaljon. 

2018-ban kezdte meg a tevékenységét, néhány hónap alatt mozgalma nemzetközivé 

lett. A legfontosabb helyeken szólalhatott meg, a világ legfontosabb vezetőivel 

találkozott, és egyfolytában jelen van médiában, ezen belül a közösségi médiában. 

Mindössze 2018 júniusában csatlakozott a Twitterhez, jelenleg közel 4 millió követővel 

bír, az Instagramon 9 millió követője van. Akciója egészen pontosan 2018 augusztusában 

indult azzal, hogy a svéd parlament előtt egyedül tüntetett, követelve az 

ország vezetésétől a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben leírtak betartását, azaz a 

szén-dioxid-kibocsátás megígért csökkentését. Az ezt követő másfél évben sok ezren, 

176


majd millióan társultak hozzá a nemzeti parlamentek, önkormányzatok elé vonulva. 

A megszülető Fridays for Future mozgalom statisztikái szerint 228 országban csatlakoztak 

a megmozdulásaikhoz, közel hétezer városban (Magyarország esetében 

20 települést tüntettek fel), 78 ezer akciójuk volt a kezdetek óta, és összességében 

13 millió embert mozgattak meg eddigi történetük alatt. 

Thunberg már 2018 decemberében, mindössze néhány hónappal a magányos 

augusztusi iskolai sztrájkját követően felszólalt Lengyelországban az ENSZ 

éghajlatváltozási konferenciáján, ezt követően – 2019 januárjában – Davosban a 

Világgazdasági Fórumon. A nemzetközi nőnap alkalmából Svédország legfontosabb 

és legjelentősebb nőjének választották, és 2019 márciusában Nobel-békedíjra jelölték. 

A Time magazinon kívül más médiumok is a legjelentősebb személyiségek között 

tartják számon, például a BBC gyűjtésében is szerepel 26 . A Time nemcsak 2018-ban 

foglalkozott vele: 2019-ben az év emberének választotta, a legfiatalabbként, amióta 

megválasztják az év emberét. Egy év sem telt el a nyilvánosság elé lépése óta, és 

Mohammed Barkindo, az OPEC vezetője kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt 

Thunberg jelenti (és más hozzá hasonló aktivisták) a hagyományos fosszilis energiahordozókkal 

foglalkozó iparágra. 

Greta Thunberg nevére rákeresve a magyar médiában a találatok többségét online 

formában találjuk (83 százalék), míg tizede (13 százalék) a nyomtatott sajtóból 

származik, és a maradék 4 százalék a rádióból, illetve a televíziókból. 

Az intenzitást vizsgálva 2019 márciusában látunk jelentékeny számú megjelenést, 

majd május és július végén. A legintenzívebb 2019 ősze, elsősorban a szeptember, 

illetve az év vége, december (4.15 ábra). Ha médiumokra bontva vizsgáljuk 

az intenzitást, azt találjuk, hogy az intenzív időszakokban minden vizsgált 

médiumtípus hasonló intenzitással beszélt Greta Thunbergről. A legtöbb megjelenés 

három online médiumhoz, a Mandiner.hu-hoz, a Hvg.hu-hoz, illetve a 

Szeretlekmagyarorszag.hu-hoz kötődik nagyjából 100-100 megjelenéssel. A nyomtatott 

médiumok közül legtöbbet a Magyar Nemzet foglalkozott Greta Thunberggel, 

összesen 47 cikkben jelent meg a neve, majd a Népszava következik 39 cikkel, harmadikként 

a Magyar Hírlap szerepel 27 megjelenéssel. A legnagyobb hírportálok 

közül (a Hvg.hu-n kívül) a 24.hu és az Index.hu foglalkozik legtöbbet a klímaaktivistával, 

az egyiken 76, a másikon 69 cikk született róla a vizsgált időszakban 

(2016. január 1. – 2019. december 31.). 

26 https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/0e9e80de-62cb-4782-a26f-1cd480d28f26 

177


4.15. ábra: „Greta Thunberg” megjelenésének intenzitása a magyar médiában 


A megjelenések műfaját és tartalmát tekintve vegyes képet találunk. Greta Thunberg 

neve először 2018. november 30-án szerepel a magyar médiában, rögtön 15-ször 

kerül be a neve a megyei lapok online kiadásaiba (Baon.hu; Zaol.hu; Bama.hu; 

Szoljon.hu; Beol.hu; Vaol.hu; Heol.hu; Sonline.hu; Feol.hu; Kemma.hu; Teol. 

hu; Veol.hu; Duol.hu), illetve a Magyaridok.hu híradásába. Ezeken az oldalakon 

ugyanazt a cikket találjuk „Ausztrália-szerte tüntettek diákok a klímaváltozás elleni 

cselekvésért” címmel. A rövid írás beszámol az ausztráliai tüntetésekről, amelyekkel 

kapcsolatosan megemlíti az ötletgazdát: „A megmozdulásokat a 15 éves 

svéd lány, Greta Thunberg ihlette, aki péntekenként iskola helyett a svéd parlament 

elé vonul tüntetni.” 

A kiemelt időszakok közül 2019 márciusában javarészt a tüntetésekről és a Nobelbékedíj-jelölésről 

számolnak be a médiumok, májusban a tüntetések mellett a magyar 

köztársasági elnök megszólalásával kapcsolatban említik, illetve a bécsi elektromos 

kukásautók révén kerül elő a neve. Július végén arról tudósít a média, hogy 

Greta Thunberg kapta a Szabadság-díjat, a francia parlamentben járt, illetve könyve 

jelent meg. 2019 őszén sokféle kontextusban jelenik meg a neve, a média érezhetően 

komolyabban foglalkozik vele, elemzések, rövid pamfletek, bulvárhírek egyaránt 

jellemzőek, hangnemben a rajongástól az éles kritikáig. Tartalom szempontjából a 

178


szeptemberi rekord (509 megjelenés) is összetett, az ENSZ klímacsúcsán elhangzott 

beszédének visszhangja kiemelkedik a megjelenések közül. 

Az év végén érkezik el az újabb rekord (526 megjelenés), amely szintén összetett, 

mind tematikában, mind műfajban. Kiemelkednek a díjak és a listák (így a Time 

vagy a Politico listája). 2019 utolsó napján összesen 18 cikkben jelenik meg Greta 

Thunberg neve a magyar médiában. Ezek közül 13 online portál, köztük a 24.hu, 

a Vasarnap.hu, a Mandiner.hu, a Pestisracok.hu, az Index.hu és az Infostart.hu, a 

többi nyomtatott kiadvány: a Blikk, a Magyar Hírlap, a Nemzeti Sport, a Népszava 

és a Színes Ász. A Blikk rövidhíre, „Gréta boldogabb” címmel, azt állítja, hogy 

Thunberg édesapja eredetileg nem tartotta jó ötletnek, hogy lánya a klímaváltozás 

elleni harc élvonalába kerül, de az apa BBC-nek adott nyilatkozata szerint Greta 

az utóbbi időszakban boldogabb lett. A Színes Ász a Blikkhez hasonlóan szintén 

Thunberg édesapjától idéz, aki aggódik a lányáért, mivel az sokáig küzdött depresszióval 

(ezzel a témával foglalkozik a Mixonline.hu oldal is). A Bumm.sk „Ezek voltak 

2019 legérdekesebb bulvárhírei” címmel ad közre gyűjtést, amelyben az szerepel: 

„Greta Thunbergről pedig azt állították, hogy időutazó”. 

A Nemzeti Sport ugyanekkor humorosnak szánt összeállítást közöl „Tokió: tök 

jó!” címmel, amelyben Thunberget „környezetvédő hiperaktivistaként” jellemzi. 

A 24.hu szintén ironikus hangvételű, „Top 10 közéleti csúcsteljesítmény 2019-ből” 

című összeállításában Thunberg neve is szerepel. 

A Magyar Hírlap nyomtatott és online formában is „Fizessenek a szennyezők” 

címmel egy interjút közöl Orbán Balázzsal, amelyben az államtitkár a „Greta 

Thunberg-jelenség”-ről beszél, amely megítélése szerint egyfajta PR-tevékenység. 

A Népszava „Európa erős emberei” címmel közöl összeállítást a Politico év végi 

listáját szemlézve, amelyben a brüsszeli lap Európa legbefolyásosabb politikusait 

gyűjtötte össze. A lap listájára is felkerült Greta Thunberg, ezt emeli ki a Népszava. 

A cikk ugyancsak ezzel a címmel és tartalommal kerül a Mandiner.hu-ra. 

„A lázadások évtizede” címmel közöl összefoglalót a Demokrata.hu, amelyben 

megemlítik Greta Thunberg mozgalmát az elmúlt tíz év főbb tendenciái kapcsán. 

A Szabadmagyarszo.hu arról ír, hogy Thunberg az év embere a Time magazin 

szerint. Az Infostart.hu „2019: erdőtüzek, ciklonok, kipusztuló koalák és a 

klímavészhelyzet” címmel ad összefoglalót az évről, amelyben a klímaaktivista 

mozgalmának indulásáról és világméretűvé válásáról ír. 

A Vasarnap.hu „Lássuk, hová fejlődtünk idén!” című rövid, szatirikus hangvételű 

cikkében abszurdnak tűnő hírek igazságtartalmát kéri megtippelni az olvasótól. 

179


A klímaaktivista neve a játék tisztaságánál kerül elő: „Rákeresni nem ér, aki csal, 

annak álmában Greta Thunberg fogja fejére olvasni az összes elfogyasztott szilveszteri 

virslit.” A Pestisracok.hu egyik cikkében, amelynek címe „A klímaszorongás 

okozta pánikbetegség az »év új betegsége« – hála Gretának és követőinek”, 

az Oxford-szótár által az év szavának választott „klímavészhelyzet” kapcsán ír 

aktuálpolitikáról. A Pestisracok.hu-n megjelent egy másik cikk is, „Optimista jóslatok 

2020-ra” címmel, a gunyoros összeállításban szerepel a következő: „Greta 

Thunberg-meghajtású, karbonsemleges düherőművet helyeznek üzembe Pakson.” 

Mindezek alapján egyrészt az állíthatjuk, hogy a magyar médiában is megjelennek 

a – Time magazin szerint – legjelentősebb befolyással bíró fiatalok, legalábbis 

egy részük. A kontextusokban ugyanakkor kevésbé a befolyásuk hangsúlyos, sokkal 

inkább tevékenységeiknek köszönhetően szerepelnek, pl. a színész a stáblistában, 

a zenész egy új szerzeményének köszönhetően. Minden tekintetben kiemelkedik 

közülük Greta Thunberg, akivel megjelenése óta intenzíven foglalkozik a magyar 

média (is), kifejezetten összetett módon, a csodálattól a gúnyig mindenféle megközelítéssel 

találkozunk. Magyar vonatkozású gyűjtés tudomásom szerint nem készült 

jelentős befolyással bíró fiatalokról, pedig nyilvánvalóan készülhetne ilyen: a művészektől 

az influencerekig, a sportolóktól a politikusokig, a híres ember rokonaitól a 

botrányhősökig számos jelöltünk lehetne. 

180


181

A jövő ifjúsága 

„Valami van a levegőben” – írja Aczél Petra a társadalmi jövőképesség fogalmidiszkurzív 

koncepciójáról szóló írásában. „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az értelmezési 

és diszkurzív keret megváltozásának vagyunk tanúi: olyan eltolódásról, amely 

az egyéni és a társas élet dimenzióit a tudomány számára is kitágítja, és perspektíváit 

a jövőbe helyezi” (Aczél, 2018: 128-129). A jövő tehát önmagában is a tudomány fókuszpontjába 

került, a fiatalokra pedig különösen kiemelt figyelem irányul. A jövőről 

nem olyan nehéz – akár túl könnyű is – beszélni, annak ellenére, hogy a jövőbelátási 

képességeink korlátosak, főleg napjainkban. A huszonegyedik század emberének 

ugyanis csupa váratlan dologgal kell szembesülnie, mint a 2008-ban kibontakozó 

gazdasági világválság, amely azért egyes szakembereket egyáltalán nem lepett meg 

– igaz, ők mind utólag nyilatkoztak. De könnyű a távoli jövő eseményeit is előre 

jelezni; minél távolabbi jövőről beszélünk, annál könnyebb ma mondani valamit, 

hiszen egyre csökken a valószínűsége annak, hogy bárki számonkérje. A közeli 

jövőt látni nehezebb, de nem lehetetlen. Mindezt sok-sok példával lehet igazolni, 

erre épülnek a különböző termelési, pénzügyi tervezési metódusok, amelyek 

rendszerint egészen jól működnek. Ezt alkalmazzák kifordítva a sportfogadók, 

ha nagyobb nyereményre vágynak. Ha kisebbel beérik, a valószínűbbre fogadnak, 

182


és nagyobb eséllyel nyernek. A közeli események kimenetelére vonatkozó becslések 

tehát valamivel nehezebbnek tűnnek, de korántsem olyan nehezek, mint távolabbi, 

de nem nagyon távoli eseményeket vagy folyamatokat előre látni. 

Ha az a kérdés, hogy milyen lesz az ifjúság jövőre, nagy biztonsággal állíthatjuk, 

hogy nagyjából olyan, mint idén. A nagyon távoli jövőről bármit mondhatunk, akár 

azt is, hogy nem is lesz a távoli jövőben ifjúság. Középtávú, akár 5–10 év távlatú 

becslések esetén azonban hamar alábbhagy a magabiztosság. Hogyan lehet tehát a 

középtávú jövőre (és a váratlanra) vonatkozóan bármilyen állítást megfogalmazni? 

Egyrészt mindenképpen a múltból és a jelenből szükséges kiindulnunk. Talán könynyebb 

az előttünk álló utat meglátni, ha láttuk, honnan jöttünk, és talán könnyebb 

következtetni arra, hogy milyenek lesznek a jövő fiataljai, ha megértettük, milyenek 

voltak vagy milyenek most. Ezzel természetesen visszatérünk az eredeti kérdésre: 

milyenek a fiatalok, és mit várhatunk tőlük? 

Ahelyett azonban, hogy egyszerűen csak összefoglalnám az eddigi fejezeteket, 

inkább néhány szubjektív kulcsterületet vázolok fel. Olyan kérdésekre helyezem 

tehát a fókuszt, amelyek foglalkoztatnak, és amelyekről úgy gondolom, hogy akár 

már napjainkban is meghatározók, vagy azok lesznek középtávon. Szántó (2018) 

a jövőbeli változások legalapvetőbb tartalmi szempontja szerint különbséget tesz 

ökológiai-(geo)politikai, technológiai, szocioökonómiai és kulturális-spirituális változások 

között. Az alábbi kérdések ezen szempontok mentén strukturálódnak, bár 

elsősorban a társadalmi folyamatokra koncentrálva, a szcenárióelemzés kényszere 

nélkül pusztán felvetnek lehetőségeket, egy-egy jellemzőt kinagyítva. 

ÚJ IFJÚSÁG: FIATALODÓ TÁRSADALOM 

Öregedő társadalomban élünk. A 2011-es népszámlálás alapján 1,7 millió 65 évesnél 

idősebb ember él ma Magyarországon, és a jelenlegi trendek alapján a korosztályba 

tartozók 70 százalékkal többen lesznek 2050-re. Magyarország mellett öregszik 

Európa és az egész világ. Vagy mégsem? 

Az öregedő társadalmak problémája a fiatalság szerepét még inkább felértékeli, 

miközben óriási súlyt is helyez a vállára az egész civilizációnkat fenyegető túlfogyasztás, 

klímaváltozás problémáinak megoldásával kapcsolatban. Ám valójában 

ez csupán a fejlett világ problémája, hiszen a társadalom – globális mércével mérve 

– egyáltalán nem öregszik. Sőt, egyre több fiatal ember él a földön. Miközben 

183


a fejlett világ életkori mediánja 40 év körül van (Magyarországé 41,8 év), addig 

vannak olyan afrikai országok, ahol az életkori medián bőven 20 év alatt van. Ez 

azt jelenti, hogy az adott ország népességének több mint fele 20 évesnél fiatalabb. 

A legfiatalabb népességet Zambiában (a medián: 16,7 év), Malawiban (16,5 év), Maliban 

(16,2 év), Ugandában (15,7 év) és Nigerben (15,3 év) találjuk. Ha a különböző 

fejlettségi rangsorokra nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az országok egészen 

más problémákkal küzdenek, amikor ifjúságról beszélünk. Ott nem a felnőtté válás 

kitolódása, sokkal inkább a felnőttség túl gyorsan jött kényszere okoz fejtörést. 

Mindez azt jelenti, hogy globálisan a jövő ifjúsága – legalábbis ami a népességszámot 

illeti – nem egy fogyó, hanem egy dinamikusan növekvő társadalmi 

csoport. Jelenleg a közel 8 milliárd földlakó legalább fele 30 év alatti. Míg a világ 

összességében fiatal marad, a fejlett országok kétségtelenül öregszenek. Az öregedés 

annak a következménye, hogy egyre tovább élünk. Visszatekintve az elmúlt 100 évre, 

elmondható, hogy Magyarországon a várható élettartam közel megduplázódott. 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy 1920-ban született magyarországi 

férfi várható átlagos élettartama 41 év volt, míg egy ugyanekkor született nőnek két 

évvel több, 43 év. 2018-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából 73 év 

a férfiaknál és 79 év a nőknél. A növekmény látványos, és arra számíthatunk, hogy 

a következőkben is emelkedő tendencia lesz jellemző. 

A kitolódó élettartam számos kérdést vet fel, és alapvető struktúrákat kérdőjelez 

meg. Egy 80, 90, 100 éves átlagos élettartam egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg 

működő szociális és egészségbiztosítási rendszerek átalakulnak. A jelenből kiindulva 

feltételezhetjük, hogy egyre többen lesznek jogosultak nyugdíjra, az idősek megnövekedett 

száma óriási terheket ró majd az egészségügyi szektorra, azonban nem 

szükséges automatikusan azt feltételeznünk, hogy a 60-70 felettiek egyben elesettek 

is lesznek, akik a társadalom gyámolítására szorulnak. Miért ne feltételezhetnénk, 

hogy ennyi idősen az emberek továbbra is aktívak és tettre készek lesznek? Egy 

olyan világban, ahol az ember nem 30-40, hanem kétszer, háromszor 30-40 évet él, 

gyökeresen megváltozhatnak – és minden bizonnyal meg is változnak – a társadalmi 

viszonyok; akár az olyan szavak jelentése is, mint fiatalok és idősek. Egy ilyen 

világban akár arra is lehetőségünk lehet, hogy tovább maradjunk fiatalok, vagy 

éppen többször legyünk azok. 

Jelen világunkhoz sokszor társítjuk a kiszámíthatatlanság fogalmát, amelyet 

elsősorban gazdasági értelemben használunk, és a piacok változékonyságához kötünk. 

Az emberek tömegei számára a mindennapi élet kiszámíthatatlanságának 

184


egyik fő tényezőjét a munkaerőpiac gyors változása jelenti. A jövő munkaerőpiacára 

vonatkozó előrejelzésekkel főként a technológiai fejlődés kapcsán találkozhatunk. 

E jóslatok rendre arról szólnak, hogy az általunk ma ismert szakmák egy jó része a 

jövőben el fog tűnni, ugyanis az ember helyét átveszik a gépek és az algoritmusok, 

és olyan új foglalkozások jelennek meg, amelyeket a mából nehéz elképzelni és 

megérteni (vö. Florida, 2012). Mindez azt jelenti, hogy a megszűnő szakmákban 

dolgozók tömegei újra pályaválasztás elé kerülnek, amely az ifjúsági életszakasz 

sajátja volt, így ők bizonyos tekintetben az ifjúság részévé válnak újra. 

A technológia fejlődése alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy az ember a képességeit 

egyre inkább kiterjeszthesse, esetleges hiányait pótolhassa. Egyáltalán nem 

rugaszkodunk el a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a technológia eszközeivel 

megtámogatott idősebb emberek bármilyen megmérettetésben ringbe szállhatnak 

az erejük és képességeik teljében lévő fiatalokkal. Mindebből következhet a munkaerőpiac 

keresleti oldalának átalakulása akár úgy, hogy az életkor sokkal kevésbé 

lesz fontos tényező. Ráadásul a digitális technológia és az új foglalkozások sokszor a 

személyes jelenlétet, sőt magát a személyességet sem igénylik, így az életkornak nem 

csupán a fontossága, hanem a láthatósága is csökken. A hálózatokban együttműködő 

emberek és algoritmusok révén az életkoron alapuló megkülönböztetés zárójelbe 

kerülhet, így – legalábbis a munkaerőpiacon – mindenki tovább maradhat fiatal, 

ha akar. Az együttműködések vizsgálata izgalmas terület, de erről kicsit később! 

ÖKOASZKÉZIS 

Az ifjúsággal kapcsolatban alapvető kérdés, hogy a fiatalok milyen viszonyban vannak 

az idősebbek által irányított társadalommal. Leegyszerűsítve ez a viszony lehet 

harmonikus vagy konfliktusokkal terhelt. A fenti gondolat, miszerint a technológiai 

változások és a megnövekedett életkor egy olyan új világot hoz, amelyben az 

életkor kevésbé lesz fontos tényező, kooperatív, harmonikus struktúrát feltételez. 

A nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi adatfelvételei azt mutatják, hogy a tizen-, 

huszonévesek alapvetően elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyeket készen 

kaptak, azaz a játékszabályokat be kívánják tartani, és alapvetően pozitívan tekintenek 

a szüleik nemzedékre, sőt az „idősekről” is kifejezetten pozitív asszociációk 

élnek a fejükben (Székely – Benczes, 2019). A nemzetközi folyamatokat szemlélve 

azonban nem tehetjük meg, hogy a harmonikus jövőkép mellett ne gondolkozzunk 

185


a konfliktusok lehetőségén. Már csak azért sem, mert az ifjúsághoz hozzátartozik 

– legalábbis eddig hozzátartozott – a lázadás, a fennálló szabályok megkérdőjelezése 

és újak kialakítása. Mindez abban az esetben is fontos, amikor sem a kutatási 

adatok, sem a hétköznapi tapasztalás nem mutatja, vagy legalábbis néhány évvel 

ezelőtt még nem mutatta mindezt. 

A nemzetközi folyamatokat szemlélve felfedezhetünk olyan jelenségeket, amelyek 

a feszültség meglétét és növekedését mutatják az egyes nemzedékek között. Az „OK 

boomer” jelensége például értelmezhető úgy, hogy a társadalmon belüli ellentét 

generációs alapon szerveződik, sőt azt is mondhatnánk, hogy internacionális generációs 

ellentétet ragad meg. A The New York Times úgy kommentálta a jelenséget, 

mint amely véget vet a generációk közötti barátságos viszonynak 1 . A nyilvánvaló 

újságírói túlzáson túl érdemes elgondolkodni azon, hogy miért tehetett szert hatalmas 

népszerűségre az „OK boomer” kifejezés 2 2019 végén, amelyet az év szavának 

is választottak Új-Zélandon. Az „OK boomer” már kilépett a digitális világból 3 , és 

egyértelműen generációs alapon határolja el a „mi” és az „ők” csoportjait. 

Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon, a fejlett világ más részéhez 

hasonlóan, az ifjúság fizikailag is megnyilvánuló lázadásai kérészéletűek voltak. 

Természetesen számos olyan példát mondhatunk, ahol a fiatalok normákat sértettek, 

és jellemzően az idősebbek nézeteivel szemben fogalmaztak meg radikális 

kritikát. Ennek extrém példái az Iszlám Állam ifjú harcosai vagy éppen feleségei, 

akik jellemzően nyugat-európai szocializációs háttérrel léptek be a terrorszervezet 

kötelékébe. Kevésbé élesen, de a nemzedéki különbségek megfigyelhetők a brexit 

kapcsán, és az internetadó elleni budapesti tüntetés ifjúsági jellege is kétségtelen. 

Ezek a jelenségek azonban elszigeteltek, jellemzően kisebb csoportokat mozgattak 

meg, vagy konkrét probléma körül szerveződtek, és nem álltak össze a status quo 

tagadásává, pontosabban nem öltöttek fizikai formát. Azt állítom, hogy az utóbbi 

egy-két évtizedben a digitális világ volt az a terület, amely a fiatalok sajátjaként 

létezett, ha tetszik, ez volt az ellenkultúra, amely a mainstream kultúra árnyékában 

élt, ugyanakkor mindez fizikai valójában kevésbé mutatkozott meg. A digitális 

1 Taylor Lorenz: ‘OK Boomer’ Marks the End of Friendly Generational Relations. The New 

York Times. 2019.10.29. https://www.nytimes.com/2019/10/29/style/ok-boomer.html 

2 Habár magát a kifejezést legelőször 2009-ben rögzítették, használata 2015-től indult el, és 

felfutását egy TikTokon megjelenő videónak köszönheti. Egy idősebb férfi által készített, a 

fiatalabb generációkat kritizáló videóra volt válasz az „OK boomer”. 

3 Az „OK boomer” kifejezés egy új-zélandi képviselő parlamenti felszólalásában is elhangzott 

replikaként, egy idősebb képviselőtárs közbevágására adott válaszban. 

186


kultúra képes volt kielégíteni a fiatalok élménykeresési igényét. Virtuális tereiben 

valódi közösségek formálódtak, digitális tartalmai valódi élményt kínáltak, ráadásul 

mindez többé-kevésbé úgy ment végbe, hogy a felnőttek (szülők, tanárok, 

munkaadók) elől rejtve maradt. 

Az ifjúság szerveződése továbbra is elsősorban a virtuális terekhez, a közösségi 

médiához kötődik. Ha megvizsgáljuk azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek 

mentén a fiatalok csoportjai szerveződnek, sokféle tematikával találkozhatunk. 

A legjelentősebb ezek közül a klímaváltozással kapcsolatos, amelynek médiabeli 

aktualitásával fentebb foglalkoztunk. Jól érzékelhető, hogy ez a kérdéskör mediatizált 

világunk központi kérdésévé vált az utóbbi években. A klímaváltozás rendre 

megjelenik az aktuális történésekben. A természeti katasztrófák tárgyalása során 

az egyik, ha nem egyetlen kiváltó okként szerepel a klímaváltozás, de más aktuális 

témák narratívájában is szerepet kap, például a tömeges migrációval kapcsolatban 

(ld. klímamenekültek). Megfékezése általános politikai cél és marketingeszköz. 

A klímaváltozáshoz kapcsolódóan olyan új fogalmakkal ismerkedhetünk meg, 

mint a klímaszorongás, az ökodepresszió, vagy éppen a klímavészhelyzet, amelyet 

2019-ben az év szavának választottak az Oxford angol szótár 4 szerkesztői. Az utóbbi 

egy évben a klímaváltozáshoz kapcsolódó tömegdemonstrációk a résztvevőik 

életkorát tekintve kifejezetten fiatalosak voltak, kiterjedésük globális, jelentőségük 

– a felvonulók fiatal kora ellenére – nem lebecsülendő. A generációs logika iránt 

elkötelezettekben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a klímaváltozás körül zajló 

társadalmi diskurzus képes-e generációs élményt nyújtani, amely karakteres nemzedékké 

formálja a ma ifjúságát? 

A klímaváltozás ellen szavukat felemelő fiatalok jellemzően nem kínálnak 

általános választ arra a kérdésre, hogy miképpen lehet megakadályozni vagy mérsékelni 

a klíma megváltozásából fakadó negatív hatásokat, a felelősöket azonban 

rendre megnevezik. Ezek nem mások, mint az idősebb generáció tagjai, akik vállalatokat, 

országokat irányítanak, vagy pusztán egyszerű fogyasztóként nem figyelnek 

kellően a tevékenységük okozta környezetterhelésre. Részben a felelősök megnevezésének 

tekinthető az „OK boomer” jelensége. 

A generációk közötti feszültség növekedése mellett az foglalkoztat elsősorban, 

hogy a felelősök megnevezésén és a vészharangok kongatásán túl ebben a problémakörben 

a fiatalok milyen egyénileg megvalósítható stratégiákkal bírnak. Fakad-e a 

klímaszorongásból válasz arra vonatkozóan, hogy az egyén miképpen menekülhet 

4 https://languages.oup.com/word-of-the-year/ 

187


ebből a helyzetből? Weber (1995) a kapitalizmus szelleméről szólva arról értekezik, 

hogy az e világi aszkézisre épülő protestáns etika szerint az egyénnek úgy kell az 

élvezeteket megtagadnia, hogy nem vonulhat ki a társadalomból. A klímaváltozás 

narratívájában az élvezetek feladása helyett inkább a kényelem feladásáról lehet szó. 

A fogyasztói magatartás alternatíváját kínáló megoldások preferálása elsősorban 

azt célozza, hogy az élvezet (vagy az élmény) kis lemondással a lehető legteljesebb 

legyen, és egyben a lehető legkisebb terhet jelentse a környezetnek. Ők – nevezzük 

őket ökoaszkétáknak – tehát igyekeznek a fogyasztásuk során szelektálni, és olyan 

megoldásokat keresni, amellyel a javakhoz hozzájutnak, de fogyasztásuk terhei 

minimalizálhatók. Ez a törekvés jelenik meg a csomagolásmentességben, a fosszilis 

üzemanyagok elutasításában, a használt ruha preferálásában és a veganizmusban 

egyaránt. Az foglalkoztat, hogy ez az ökoaszkézis kapcsolódik-e az elkötelezettség 

elkerüléséhez (pl. családalapítás elhúzódása, akaratlagos gyermektelenség, saját 

otthon, saját autó igényének elutasítása), jelen van-e ténylegesen a vágyak korlátozása 

ebben a nemzedékben, vagy mindezek inkább az ifjúsági élethelyzet konzerválását 

szolgálják, amelyben a szabadság maximális és a felelősségvállalás minimális? 

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG? 

Talán nem az olvasó készülékében van a hiba, ha a globális és fejlett világ jövőjével 

kapcsolatban leginkább disztópiák jutnak eszébe. Megfigyelhető, hogy a világ egészével 

kapcsolatban alapvetően a természet állapotára vonatkozóan fogalmazódnak 

meg negatív előrejelzések, míg a fejlett világ jövőképei sokkal inkább a társadalom 

várható állapotával foglalkoznak. A jövő társadalma márpedig urbánus társadalom 

lesz. Az elmúlt évszázad a városok gyors fejlődéséhez és népességnövekedéséhez vezetett, 

amely abba az irányba mutat, hogy a világ jövője alapvetően városias jellegű. 

Tegyük rögtön hozzá, hogy mindez abban az esetben igaz, ha egyik világvége-szcenárió 

sem valósul meg középtávon, az ökoszisztéma összeomlásától kezdve a globális 

háborúig, és a következő évtizedekben is civilizációról beszélhetünk a Föld nevű 

bolygón. Ebben az esetben egy ilyen városias és technológiaintenzív környezetben 

szükséges a társadalmi kooperációt fenntartani. 

A társadalmi kooperációhoz szükséges, hogy az egyének közösséget alkossanak, 

ez a társadalom fennmaradása szempontjából elengedhetetlen. Magának a 

kooperációnak sok előfeltétele van, a jövővel kapcsolatos gondolkodás szempont- 

188


jából három lényeges területet érzékelek. Az első az információ és a tudás területe, 

amely egyáltalán nemcsak a jövővel való foglalkozást jelenti, hanem magában 

foglalja a közelmúltra vonatkozó ismereteket is. Az információ felértékelődése, 

maga az információs társadalom kifejezés évtizedekkel korábbra nyúlik vissza 

(Z. Karvalics, 2007a), csakúgy, mint a tudástársadalom kifejezés. Az információ 

felhalmozódása és a tudás felértékelődése azóta sem állt meg, sőt egyre fokozódik. 

Az IDC becslése szerint nagyjából kétévente megduplázódik az összes adatmennyiség, 

azaz kétévente annyi adat termelődik, mint a történelemben előtte összesen. Be 

kell látnunk, hogy egy olyan világban, amelyben az információk ilyen mértékben 

gyarapodnak, a boldoguláshoz az emberi képességek fejlődése elengedhetetlen. És 

ez nem azt jelenti, hogy kihasználjuk majd agyunk maradék 90 százalékát, ahogy 

arról sok kétes eredetű honlap szól, hanem csakúgy, mint a történelem folyamán oly 

sokszor, az emberi képességek eszközökkel való kibővítése a kézenfekvő megoldás. 

A következő ilyen eszköz a gőzgép, elektromosság, informatika által alkotott sorban 

a mesterséges intelligencia. 

Valójában a mesterséges intelligencia már a jelenünk része, hiszen az ún. keskeny 

mesterséges intelligenciákat a mindennapjainkban is használjuk, sokszor anélkül, 

hogy ezt észrevennénk. Ilyen „keskeny” megoldások segítik a keresőszoftverek, vállalatirányítási 

rendszerek működését, ilyen a sofőr az önvezető autóban, és ilyentől 

kaphatunk ki alaposan sakkban, ha a gép ellen játszunk. Túl nagy jóstehetség nem 

kell hozzá, hogy belássuk: a jövő társadalmában a mesterséges intelligencia a jelenleginél 

lényegesen nagyobb szerepet fog játszani, ami alapvetően megváltoztathatja 

a társadalom működését. 

A mesterséges intelligencia nemcsak abban segíthet minket, hogy a munkahelyi 

teljesítményünket optimalizálja, a feladatainkat rendezve hatékonyabb munkavégzésre 

serkent, hanem számos más területen is szerepet kaphat a döntéseinkben. Nem 

feltétlenül arról van szó, hogy ránk kényszerít valamit, amit nem szeretnénk, csupán 

az információk előszűrésével megkönnyíti a döntésünket. Már most is használjuk, 

hogy éttermet keressünk vagy minket érdeklő tartalmakat fogyasszunk, de tulajdonképpen 

a párkeresésben is megjelenik, azáltal, hogy egy társkereső alkalmazás 

milyen lehetőségeket kínál fel számunkra. 

És mi lehet a következő lépés, mit jelenthet a mesterséges intelligencia a jövő 

fiataljai számára? Leveheti a vállukról a szakmaválasztás terhét, egyenesebbé teheti 

a karrierutakat azáltal, hogy segít a döntésben, hogy mit tanuljanak, melyik 

iskolát, munkahelyet válasszák. Segíthet a magánéletük megtervezésében, segíthet 

189


a barátok, az ideális társ, lakóhely kiválasztásában. Segíthet testi-lelki egészségük 

megőrzésében, segíthet abban, hogy mit és mikor egyenek, igyanak, mikor álljanak 

fel a székükből, végső soron abban, hogy milyen elvek szerint éljenek, hogy miben 

higgyenek… 

A mesterséges intelligencia meglátásom szerint nem azért veszélyes, mert általa 

a Terminátor filmek emberellenes Skynetje kel életre, hanem azért, mert a kényelmet 

és a jóllétet (well-being) szolgálva végső soron a döntés lényegét veheti ki az 

ember kezéből. A döntés ugyan az emberé marad, de pusztán jelképessé silányul a 

technológia iránti bizalom miatt. 

Az információ problémássá váló kezelése mellett a második lényegi terület 

meglátásom szerint a bizalom átalakulása. Az átalakulás azt jelenti, hogy a bizalom 

áthelyeződik a technológiára, ami az intézmények és szervezetek iránti bizalom 

hanyatlását, végső soron a társadalom többi tagjába vetett bizalom csökkenését 

hozza magával. Az empirikus adatok rendre az intézmények és szervezetek iránti 

bizalom csökkenéséről számolnak be, kevésbé bízunk ma a pártokban, egyházakban, 

szakszervezetekben, de az olyan hagyományos társadalmi intézmények is, mint a 

család, erős nyomás alatt állnak. A technológia iránti bizalmunk nem az önvezető 

autók tömegeivel jön el, valójában már régen teret engedtünk neki, amikor a pénzünket, 

a kapcsolatainkat, sőt az emlékeinket is rábíztuk. A pénzünket elektronikus 

pénztárcákban hordjuk, a telefonszámokat, címeket a felhőben tároljuk, csakúgy, 

mint a képeinket, amelyeket már nem nyomtatunk ki és rakjuk lapozható albumba. 

A bizalmi struktúra átalakulása megroppantja a társadalom hagyományos építményét, 

és új működési elveket tesz általánossá. Az információ sokszorozódása az 

emberrel szemben a technológia hitelét növeli, hiszen az ember nem emlékezhet 

mindenre, nem mondhat el mindent (a bizalom pont ebből építkezhet), az internet 

viszont – tudjuk – nem felejt. 

A technológia iránti bizalom tovább növeli az információk tömegét. Bízunk benne, 

tehát egyre több mindenhez használjuk rögzítő- és visszaidéző képességét, és 

ennek visszahatásaként aztán még jobban bízunk benne. Valószínű, hogy a ma ifjúsága 

is megéri, hogy tömegessé válnak az olyan algoritmusok, amelyek kollégaként, 

barátként, társként vannak jelen az életében. Tulajdonképpen vitapartnerként már 

most jelen vannak, gondoljunk csak azokra a robotokra, amelyek egy-egy online 

cikk alatt véleményeznek, vagy a munkahelyi mesterséges intelligenciákra, amelyeket 

„kollégaként” kezelnek a munkavállalók. 

190


A kényelmet és jóllétet szolgáló technológia iránti bizalmunk és kötődésünk a 

hatalmi struktúra átalakulását hozza magával, amelyet a harmadik lényegi területként 

határozhatunk meg. Az átalakult hatalmi struktúra már régen nem kényszerít 

vagy büntet, mint a korábbi rezsimek, sokkal inkább lehetőséget ad, ösztönöz. 

A külső testi és lelki kényszereket nem pusztán belsővé tett szabályok váltják fel az 

új hatalomtechnológia beköszöntével, hanem a vágyak határtalan kielégítésének 

igénye hajlítja az embert a kívánt irányba. 

Az új logika működésének jeleit szintén megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban. 

Habár a fejlett társadalmakban a munkavállalót sokkal kevésbé kötik feladatai 

fizikailag a munkahelyéhez, a mobiltechnológia révén mégis bárhol és bármikor 

elérhető. Sarkítva, a szabadság: szolgaság, ahogyan Orwell fogalmazta meg egykor. 

Azonban ez a szolgaság nem az a megnyomorító fajta, amellyel az 1984-ben 

találkozunk, hanem az, amelyik a kényelmet és jóllétet, végső soron a megváltást 

ígéri. Már most is jelen vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítenek jónak lenni. 

A közösségi megosztáson alapuló rendszerek elősegítik a becsületes viselkedést. Az 

Airbnb segít, hogy becsületes szállásadók és vendégek legyünk, az Uber segít, hogy 

becsületes utasokká és fuvarosokká váljunk, és a blokklánc-technológia 5 még ennél 

is többet ígér. Egy olyan világban, amely a blokklánc technológiájának vagy hasonlónak 

a logikájára épül, egyedül a becsületesség a kifizetődő magatartás. Kifejezetten 

fontosnak érzem a bizalom vizsgálatát a digitális kultúra vonatkozásában, nem 

csupán az egyes szolgáltatások és azokon belül a biztonságos adatkezelés kapcsán, 

hanem a szolgáltatások segítségével kiépített kapcsolatok tekintetében is. 

VILÁGOS- ÉS SÖTÉTSZÜRKE HATTYÚK 

Az elmúlt negyedszázadban a nagymintás ifjúságkutatás foglalkozott legrészletesebben 

a magyarországi és a külhoni magyar 15–29 évesekkel. A kutatás segítségével 

folyamatosan részletes képet alkothattunk arról, hogy milyenek a fiatalok. Természetesen 

az, hogy milyenek, nem objektív valóság, hanem viszonyítás kérdése: milye- 

5 A blokklánc (blockchain) technológia lényege, hogy az adatokat – leggyakrabban tranzakciókat 

– nem központosítva, hanem elosztva tárolják, ennek köszönhetően a manipuláció 

lehetősége minimalizálható. A blokklánc technológiát nyilvános főkönyvként használja a 

Bitcoin, amely rögzíti az összes tranzakciót, kizárva az egyoldalú módosítást, így a hamisítást. 

191


nek a felnőtt társadalomhoz képest, milyenek a korábbi adatfelvételi hullámokban 

tapasztaltakhoz képest, vagy milyenek az elemzést végzők szubjektív nézőpontja 

szerint. Arra a kérdésre például, hogy mennyire különül el a 15–29 évesek csoportja 

a teljes társadalomtól, a kutatási adatok alapján nehéz lenne válaszolni. Mindazon 

ismérvek, amelyeket az új csendes generáció leírásában megfogalmaztam, miszerint 

konform, bizonytalan és passzív attitűd jellemzi őket, a társadalom egészét tekintve 

is értelmes hipotézisként fogalmazható meg. Sokkal könnyebb választ adni arra a 

kérdésre, hogy a fiatalokra vonatkozó megállapítások általánosíthatók-e a teljes 

kohorszra, hiszen minden bizonnyal nem lehet egy ilyen modellel megmagyarázni 

a teljes csoportot a belső tagolódás figyelmen kívül hagyásával. Mindennek ellenére 

úgy vélem, volt és van értelme az ehhez hasonló megközelítéseknek, hiszen minden 

fókusz lehet szűk, és minden modell törvényszerűen leegyszerűsít 6 , és pontosan ez 

adja az értelmét, máskülönben beszélhetnénk világos- és sötétszürke hattyúkról, 

ötven árnyalatban akár... 

A Szürke hattyúkban megkíséreltem összefoglalni mindazt, ami a nagymintás 

ifjúságkutatásból következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság. 

Egy ilyen összefoglaló próbálkozás önreflexív munka is egyben, amelyben terítékre 

kerül mindaz, amit eddig az ifjúságkutatás kapcsán állítottam, de vajon mindezek 

segítségével végül sikerült-e választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek a fiatalok, 

és milyenek lesznek a jövőben? 

Továbbra is azt vallom, hogy az elmúlt időszak ifjúságelméleti megközelítései 

közül leginkább az új csendes generáció elmélete foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy 

milyenek a fiatalok. Mint fentebb is tárgyaltuk, a magyar viszonyokra vonatkozó 

megközelítések közül az ifjúsági korszakváltás elmélete az átmenet diskurzusába 

illeszkedve a miértekre keresi a választ, az ifjúságügy narratívája pedig azt a kérdést 

teszi fel, hogy kik a fiatalok. Az elméletekben közös, hogy a változást helyezik a 

középpontba, és kimondva vagy kimondatlanul mindhárom megközelítés valamiképpen 

a szocializációval hozza kapcsolatba ezt a változást. Az elmúlt évtizedek 

fentebb részletezett rendszerszintű folyamatai (a rendszerváltás, a globalizáció és 

az információs társadalom) jelentős hatást gyakoroltak a szocializáció folyamatára, 

azon belül leginkább a harmadlagos közegben váltottak ki azonnali hatást, és formálták 

a felnövekvő nemzedéket olyanná, amilyen. A harmadlagos szocializációs 

6 Ne felejtsük el, hogy a többváltozós statisztikai modellek esetében néhány százalékos magyarázóerő 

már alkalmas arra, hogy az eredményeket tudományos fórumokon megvitassák, 

miközben a modell a megmagyarázandók döntő részével kapcsolatban semmire sem képes. 

192


ágensek a szabadidőhöz, kortárscsoporthoz, mediatizált tevékenységekhez kötődnek, 

így válik érthetővé az elmúlt időszakra jellemző ifjúsági címkék konnotatív tartalma. 

A rendszerváltás előtti idők fiataljait a „táborok ifjúsága” jelzővel is le lehet írni. 

A jelző találó, ugyanis a rendszerváltás előtti időkben a szabadidős tevékenységekben 

domináns szerep jutott az intézményesített szabadidős tereknek. A fiatalok szabadidejét 

központosítva, államszocialista keretek között szervezték. Fogyasztásukat 

’89–90-hez közeledve a Nyugatról egyre inkább átszivárgó ízlések és a hiánygazdaság 

szabta keretek határozták meg. A rendszerváltást követően kialakuló kapitalista, 

fogyasztói társadalom értékrendszere jelentős hatással volt a fiatalok egész életére, 

a gazdasági helyzetüktől fogva a kultúrafogyasztásukig. A rendszerváltás utáni 

évtized és az ezredforduló után következő néhány év megrajzolta az első globális 

generáció karakterét, amelyet a fesztiválok, közterek és plázák ifjúságaként is körülírhatunk. 

Ezt a nemzedéket a globális ízléstrendek formálták, szabadidő-eltöltését a 

kommercializált terek jellemezték. A 2010 után következő években kristályosodik 

ki az új csendes generáció karaktere, amelynek ízlését és fogyasztását továbbra is a 

globális trendek határozzák meg, azzal a fontos különbséggel, hogy ezek minden 

korábbinál gyorsabban és szélesebb spektrumban érvényesülnek. A gyorsaságot és 

a kiterjedést a digitális kultúra hordozói biztosítják. A fizikai terek által keretezett 

tevékenységeknek a virtuális terek biztosítanak új formát, és kínálnak ismerős és 

új élményeket egyaránt. 

A jövőbe tekintve kulcskérdés az ifjúsági élmény demokratizálódása: azaz 

kiterjeszthetővé válik-e az ifjúság élménye az élettartam növekedésének és az 

életkort elfedő digitális világnak köszönhetően? Képesek lesznek–e a fiatalok a 

klímaszorongást tettekbe átfordítani, és az egyéni cselekvések mellett társadalmi 

cselekvéssé, generációs élménnyé formálni mindazt, amely az utóbbi néhány évben 

megfogalmazódott? Képessé válnak-e arra, hogy a megszaporodott információn 

úrrá legyenek, képessé válnak-e arra, hogy fejlesszék a társadalmi kooperációt, bizalmat 

építsenek, és mindezeket úgy teszik-e, hogy miközben a technológia kínálta 

megoldásokat használják, a valódi döntéseket nem engedik ki a kezükből? 

Nem tudom, de kívánom mindnyájunknak, hogy lássuk meg! 

193

IRODALOM 

Aczél, Petra (2018): A társadalmi jövőképesség fogalmi-diszkurzív koncepciója. 

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség 

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem 

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 111–148. 

Andok, Mónika (2015): Médiahatások. In Aczél, Petra (szerk.): Műveljük a médiát! 

Budapest, Wolters Kluwer, 97–132. 

Angelusz, Róbert (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalomoptikai tanulmányok. 

Budapest, Új Mandátum. 

Antal, Zsolt – Gazsó, Tibor – Kubínyi, Tamás – Pelle, Veronika (2015): Médiabefolyásolás 

– Az új kislexikon. Századvég Kiadó. 

Ádám, Szilvia – Susánszky, Éva – Székely, András (2018): Egészség- és rizikómagatartás 

alakulása a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében. In Székely, Levente 

(szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016. 

Kutatópont – Enigma2001, 231–268. 

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2011): Adalékok a magyar ifjúságkutatás 

történetéhez. In Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. 

Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 295–314. 

Bauer, Béla – Németh, Adél – Szabó, Andrea (2017): A magyar ifjúságkutatás elmúlt 

fél évszázadának meghatározó szereplői és pillanatai. In Papp, Z. Attila (szerk.): 

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás 

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató 

Intézet, 29–68. 

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Budapest, 

Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda. 

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2009): Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest, 

Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. 

Bauer, Béla – Szabó, Andrea (szerk.) (2011): Arctalan (?) nemzedék. Budapest, Nemzeti 

Család- és Szociálpolitikai Intézet. 

Bauer, Béla – Szabó, Andrea – Máder, Miklós – Nemeskéri, István (2003): Ifjúsági 

rétegek az ezredfordulón, Új Ifjúsági Szemle, 1(1), 109–129. 

Beck, Ulrich (2003): A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest, 

Századvég Politikai Iskola Alapítvány. 

194

Irodalom 

Bell, Daniel (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere, Információs 

Társadalom 1(1), 3–33. 

Bregman, Rutger (2019): Utópia realistáknak. Budapest, Cser Kiadó. 

Burak, Lydia (2012): Multitasking in the University Classroom. International Journal 

for the Scholarship of Teaching and Learning, 6(2), 1–12. 

Carrier, L. Mark – Cheever, Nancy A. – Rosen, Larry. D. – Benitez, Sandra – 

Chang, Jennifer (2009): Multitasking across generations: Multitasking choices 

and difficulty ratings in three generations of Americans. Computers in Human 

Behavior, 25, 483–489. 

Castells, Manuel (2006): Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II. 

Az identitás hatalma. Budapest, Gondolat – Infonia. 

Coupland, Douglas (1991): Generation X, New York, St. Martin’s Press. 

Csákó, Mihály (2004): Ifjúság és politika. Educatio, 13(4), 535–550. 

Csernicskó, István – Hires-László, Kornélia (2017): Ifjúságkutatások Ukrajnában és 

Kárpátalján. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar 

fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium 

– Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 171–189. 

Diósi, Pál – Székely, Levente (2008): Az ifjúság megismerésének alapjai. Az ifjúságkutatás. 

In Nagy, Ádám (szerk.): Ifjúságügy. Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. 

Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum, 465–489. 

Ercsei, Kálmán (2017): Ifjúságkutatások Romániában 1989-et követően. In Papp, Z. 

Attila (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – 

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 91–131. 

Fazekas, Anna – Székely, Levente (2016): Átmeneti ifjúkor – iskolai ifjúkor. In Nagy, 

Ádám (szerk.): Összebeszélünk II. Egymásra utalva. Konferenciakötet. Budapest, 

Pallasz Athéné Egyetem – Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai 

Együttműködési Tanácskozás, 135–138. 

Fedinec, Csilla – Vehes, Mikola (szerk.) (2010): Kárpátalja 1919–2009: történelem, 

politika, kultúra. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató 

Intézet. 

Florida, Richard (2012): The Rise of the Creative Class, Revisited. New York, Basic Books. 

Gábor, Kálmán (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és 

nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági 

Koordinációs Titkársága. 

195


Gábor, Kálmán (2000): A középosztály szigete. Szeged, Belvedere. 

Gábor, Kálmán (2004): Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle 2(4), 5–24. 

Gazsó, Ferenc – Pataki, Ferenc – Várhegyi, György (1971): Diákéletmód Budapesten. 

Budapest, Gondolat. 

Gazsó, Ferenc – Laki, László (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág 

Kiadó. 

Gazsó, Ferenc – Stumpf, István (1992): Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest, MTA 

Politikai Tudományok Intézete. 

Giddens, Anthony (1992): Modernity and Self-identity. Cambridge, Polity Press. 

Guld, Ádám (2012): Az EMO. Egy kortárs stílusközösség a média kulturális tanulmányozásának 

tükrében. Doktori disszertáció. Pécsi Tudományegyetem. 

Gyurgyík, László (2013): The demographic trends of the ethnic Hungarian 

population of Slovakia in light of the 2011 census to the present. Minority Studies. 

15, 53–66. 

Gyurgyík, László (2014): A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 

2011-ig – Különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra. Fórum Kisebbségkutató 

Intézet. 

Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization: Cultural, Economic, 

and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press. 

Hall, Stuart (1997): A kulturális identitásról. In Feischmidt, Margit (szerk.): Multikulturalizmus. 

Budapest, Láthatatlan Kollégium – Osiris, 60–85. 

Kapitány, Balázs (2015): Ethnic Hungarians In The Neighbouring Countries. In 

Monostori, Judit – Őri, Péter – Spéder, Zsolt (eds.): Demographic Portrait of Hungary 

2015. Budapest. 

Karácsonyi, Dávid – Kincses, Áron (2010): Az elvándorlás hatása a kárpátaljai magyarság 

helyzetére. Földrajzi Közlemények 134 (1), 31–44. 

Katona, Katalin (1965): A lázadó fiatalok problémájához. Pedagógiai Szemle. 15/1, 49–60. 

Komár, Zita (2017): Generációelméletek. Új Köznevelés. 73(8–9), 14–16. 

Kowalski, Gerald J. (1997): Information Retrieval Systems: Theory and 

Implementation. Kluwer Academic Publishers Group. 

Ladányi, János – Szelényi, Iván (2001): A roma etnicitás „társadalmi konstrukciója” 

Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a piaci átmenet korszakában. 

Szociológiai Szemle 11(4), 85–95. 

Laki, László – Szabó, Andrea – Bauer, Béla (2001): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, 

Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. 

196

Irodalom 

Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In Huszár, Tibor – Sükösd, Mihály 

(szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67. 

Mccrindle, Mark – Wolfinger, Emily (2014): The ABC of XYZ: Understanding the 

Global Generations. McCrindle Research Pty Ltd. 

Morvai, Tünde (2017): Szlovákiai ifjúságkutatások. In Papp, Z. Attila (szerk.): Változó 

kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás eredményei. 

Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató 

Intézet, 133–150. 

Murányi, István (2012): Előítéletesség és demokráciaértelmezés a fiatalok körében. 

Educatio, 21(2), 259–271. 

Nagy, Ádám – Trencsényi, László (2012): Szocializációs közegek a változó társadalomban 

– A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média. Budapest, Ifjúságszakmai 

Társaság Alapítvány. 

Nagy, Ádám (2013a): Szabadidős tervek és tevékenységek. In Székely, Levente (szerk.) 

Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont, 211–229. 

Nagy, Ádám (2013b): Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton 

alapuló paradigmája. In Székely, Levente (szerk.): Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. 

Budapest, Kutatópont, 38–53. 

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014a): Harmadrészt. Magyar Ifjúság 2012. 

ISZT Alapítvány – UISZ Alapítvány – Excenter Kutatóközpont. 

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2014b): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. 

ISZT Alapítvány – Kutatópont. 

Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.) (2016): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. 

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – 

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány. 

Nagy, Ádám – Szeifer, Csaba (2016): Intézmények és folyamatok. In Elek, Tímea. 

(szerk.): 25 év – Jelentés az ifjúságügyről. Iuvenis – Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai 

Együttműködési Tanácskozás, 133–170. 

Nagy, Ádám – Tibori, Timea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési 

és értelmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig, In Nagy, Ádám – Székely, 

Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai 

Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle 

Alapítvány, 400–432. 

Nagy, Ádám – Kölcsey, Attila (2017): Mit takar az alfa-generáció? Metszetek, 4(2) 

20–30. 

197


Nagy, Ádám (szerk.) (2018): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás 2016. Excenter 

Kutatóközpont. ISBN 978-615-00-1792-1 

Nemeskéri, István (2001): Módszertani keretek. In Laki, László – Szabó, Andrea – 

Bauer, Béla (szerk): Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató 

Intézet. 

Nyeste, Gábor (2003): A magyar információs társadalom időmérlege. In Lengyel, 

György (szerk): Információs technológiák és digitális szakadék. Kutatási eredmények 

– 1., Az információs technológia terjedése. BKÁE Szociológia és Szociálpolitikai 

Tanszék, Budapest, 67–88. 

Orosz, Ildikó (2012): Az ukrajnai nemzeti és nemzetiségi oktatás elmélete és gyakorlata 

a függetlenség első két évtizedében (1991–2011). Pro Minoritate 2012/1. 27–49. 

Pintér, Róbert – Székely, Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály 

médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In Dessewffy, Tibor – 

Fábián, Zoltán – Z. Karvalics, László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom 

digitális gyorsfényképe 3., Tárki Zrt. – Antenna Hungária Rt., 137–160. 

Rab, Árpád (2016): Az újmédia és a digitális kultúra nemzedéke. Virtuális terek, digitalizált 

hétköznapok. In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad. 

Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter 

Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 277–305. 

Rudas, Tamás (2006): Közvélemény-kutatás. Értelmezés és kritika. Budapest, Corvina 

Kiadó. 

Rushkoff, Douglas (2006): Screenagers: Lessons In Chaos From Digital Kids. Hampton 

Press Communication. 

Somlai, Péter (2011): Nemzedéki konfliktusok és kötelékek. In Bauer, Béla – Szabó, 

Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000–2010. Budapest, Nemzeti 

Család- és Szociálpolitikai Intézet, 25–36. 

Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations. The History of America’s Future, 

1584 to 2069. New York, William Morrow&Company. 

Strauss, William – Howe, Neil. (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of 

History Tell Us About America’s Next Rendezvous with Destiny. New York, Broadway 

Books. 

Szabó, Andrea – Bauer, Béla – Laki, László (2002): Ifjúság2000 – Tanulmányok I. 

Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. 

Szanyi-F., Eleonóra (2016): Ifjúsági helyzetkép a világban, nemzetközi kitekintés. 

In Nagy, Ádám – Székely, Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. 

198

Irodalom 

Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – 

Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 9–45. 

Szanyi-F., Eleonóra (2018): Nemzetközi diskurzusok az ifjúságkutatásban. In Székely, 

Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 

2016. Kutatópont – Enigma2001, 11–40. 

Szanyi-F., Eleonóra – Susánszky, Pál (2018): Iskolapadból a munkaerőpiacra – magyar 

fiatalok karrierpályaszakaszainak elemzése. In Székely, Levente (szerk.): 

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont 

– Enigma2001, 207–230. 

Szántó, Zoltán Oszkár (2018): A társadalmi jövőképesség analitikus koncepciója. 

In Aczél, Petra – Csák, János – Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.): Társadalmi jövőképesség 

– Egy új tudományterület bemutatkozása. Budapesti Corvinus Egyetem 

Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, 13–34. 

Szebenyi, Péter (2001): Új korszak kezdete az európai pedagógiában: az iskolai népoktatás 

követelménye. Magyar Pedagógia 101(3), 393–410. 

Szerbhorváth, György (2017): Ifjúságkutatások Szerbiában. In Papp, Z. Attila (szerk.): 

Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 2015 kutatás 

eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – MTA TK Kisebbségkutató 

Intézet, 151–170. 

Székely, Levente (2006): Másvilág. Fiatalok az információs társadalomban. Új 

Ifjúsági Szemle 4 (3), 35–45. 

Székely, Levente (2007): A jövő médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5(1), 82–92. 

Székely, Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció 

– Civil Ifjúsági Jelentés 2006–2007. Új Ifjúsági Szemle, 6(2–3), 67–74. 

Székely, Levente (2013) Módszertani jegyzet. In Székely, Levente (szerk.): Magyar 

Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet (Kutatópont, 2013) 

Székely, Levente (2014a): Az új csendes generáció. In Nagy, Ádám – Székely, Levente 

(szerk.): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány – Kutatópont, 9–29. 

Székely, Levente (2014b): Média multitasking. Az új generációk megváltozó médiafogyasztási 

és kommunikációs szokásairól. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti 

Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2014015. 

Székely, Levente (2017): Nagymintás ifjúságkutatások Magyarországon. In Papp, Z. 

Attila. (szerk.): Változó kisebbség. Kárpát-medencei magyar fiatalok. A GeneZYs 

2015 kutatás eredményei. Mathias Corvinus Collegium – Tihanyi Alapítvány – 

MTA TK Kisebbségkutató Intézet, 69–89. 

199


Székely, Levente (2018a): A generációk megközelítése és önreflexiója. Médiapiac 

15(3–4), 12–14. 

Székely, Levente (2018b): Nyelvében él? – Külhoni magyar fiatalok nemzeti kötődése. 

Kisebbségi Szemle, 3(3), 75–102. 

Székely, Levente (szerk.) (2018c): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar 

Ifjúság Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001. 

Székely, Levente – Aczél, Petra (2018): Magyar világ 2.0 – fiatalok és az újmédia. In 

Székely, Levente (szerk.): Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Magyar Ifjúság 

Kutatás 2016. Kutatópont – Enigma2001, 351–386. 

Székely, Levente – Benczes, Réka (2019): Forever young senior. Generációs percepciók. 

In Ványi, Éva (szerk.): Múlt-jelen-jövő: a Társadalomtudományi és Nemzetközi 

Kapcsolatok Kar 30 éve. Budapesti Corvinus Egyetem, 68–78. 

Székely, Levente – Csécsi, Réka (é.n.): Háló nélkül. A digitális világ páriái. Kézirat. 

Székely, Levente – Szabó, Andrea (szerk.) (2017): Ezek a mai magyar fiatalok! A Magyar 

Ifjúság Kutatás 2016 első eredményei. Új Nemzedék Központ. 

Székely, Levente – Szabó, Andrea – Szanyi, F. Eleonóra – Ruff, Tamás – Pillók, 

Péter – Bauer, Béla (szerk.) (2017): Gyorsjelentés a Kárpát-medencei fiatalokról. 

Új Nemzedék Központ. 

Taleb, Nassim Nicholas (2007): The black swan: the impact of the highly improbable. 

Random House, New York. 

Tapscott, Don (1997): Growing up digital: The rise of the net generation. New York: 

McGraw-Hill, Inc. 

Tari, Annamária (2010): Y generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani 

összefüggések az információs korban. Jaffa Kiadó, Budapest. 

Trencsényi, László (2007): Az iskola funkcióiról a nevelési intézmények történeti 

rendszertanában. In Kiss, Éva (szerk.): Pedagógián innen és túl. Pécs – Veszprém, 

Pannon Egyetem – Pécsi Tudományegyetem. 

Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest, Cserépfalvi. 

Z. Karvalics, László (2007a): Information society – what is it exactly? The meaning, 

history and conceptual framework of an expression. In Pintér, Róbert (ed.): 

Information society – coursebook. Gondolat – Új Mandátum, 29–46. 

Z. Karvalics László (2007b): Információs társadalom – a metakritika hiábavalósága 

és gyötrelmessége. Információs Társadalom, 7(4), 107–123. 

200

Irodalom 

Wirtz, Bernd W. (1999): Convergence processes, value constellations and integration 

strategies in the multimedia business. The International Journal on Media Management, 

1(1), 14–22. 

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 terepmunka jelentései. 

201

Az ifjúság megértése folyamatos kihívást jelent a társadalom (az idősebbek) 

számára. A régmúltba visszatekintve és napjainkban is rendre sommás 

megállapításokkal találkozunk, mondván: ilyenek vagy épp olyanok „ezek 

a mai fiatalok”. És nem csupán a hétköznapi gondolkodás, de sokszor a tudományos 

megközelítés is hajlamos a velős megállapításokra az ifjúsággal 

kapcsolatban. No, de milyenek is valójában a fiatalok, és milyenek lesznek 

a jövőben? A Szürke hattyúk pont erre a kérdésre keresi a választ. 

Az ezredfordulón indult nagymintás kutatássorozat eredményeire támaszkodva 

a Szürke hattyúk megkísérli összefoglalni mindazt, amely az ifjúságkutatásból 

következik, legyen az akár tartalmi, akár módszertani tanulság. 

Összegzi a jelentősebb magyar vonatkozású elméletek tanulságait 

és médiaelemzés segítségével bemutatja az ifjúság médiaképét. 

A Szürke hattyúk trendeket mutat be, egyúttal pillanatképként szolgál 

a gyorsan változó világ ifjúságáról, de több is kíván lenni ennél. 

Gondolkodásra ösztönöz társadalomról, a jelen és a jövő ifjúságáról. 

Székely Levente egyetemi oktató és kutató. 

Kutatási érdeklődése fókuszában az ifjúságügy 

és a generációk, a médiafogyasztás, ezen belül 

az újmédia, az információs társadalom állnak. 

A nagymintás ifjúságkutatás szakmai vezetője. 

2020-ban, a kutatás következő hullámában 

12 ezer 15–29 éves magyarországi és külhoni 

magyar fiatallal készül kérdőíves interjú. 

2990 Ft

Szürke hattyúk

Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!

Delete template?

Save as template ?