fenntarthato_VI_kotet_WEB

Országunk-világunk 

átalakítása 

A fenntartható fejlődés terén 

2030-ig megoldandó feladataink 

6 Tiszta víz és alapvető 

köztisztaság

Országunk-világunk átalakítása 

A fenntartható fejlődés 

terén 2030-ig megoldandó feladataink 

Az Ökopolisz Alapítvány Ökopódium sorozata 

Sorozatszerkesztő: Zlinszky János

Sorozatszerkesztő: dr. Zlinszky János PhD 

Szerkesztette: dr. Fülöp Sándor PhD 

Közreműködők:Balatonyi László, Boros Emil, 

Eördöghné Miklós Mária, Fülöp Sándor, Kovács 

Károly, Papp Gergely, Szöllősi-Nagy András, Török 

Katalin, Vecsei Miklós, Zlinszky János 

© Ökopolisz Alapítvány, 2022 

Series Editor: dr. János ZLINSZKY PhD 

Editor: dr. Sándor FÜLÖP PhD 

Contributors: László BALATONYI, Emil BOROS, 

Mária MIKLÓS EÖRDÖGHNÉ, Sándor FÜLÖP, 

Károly KOVÁCS, Gergely PAPP, András SZÖLLŐSI- 

NAGY, Katalin TÖRÖK, Miklós VECSEI, János 

ZLINSZKY 

A kiadó a kiadói jogot fenntartja. A kiadó írásbeli 

hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része 

semmilyen formában nem sokszorosítható. 

ISBN 978-963-89552-6-5 (pdf) 

A kiadvány alapjául szolgáló konferencia az Európai 

Zöld Alapítvány 

(Green European Foundation – GEF) és az Ökopolisz 

Alapítvány együttműködésével, 

az Európai Parlament pénzügyi támogatásával jött 

létre. Az Európai Parlament nem felel a kiadvány 

tartalmáért. 

Európai Zöld Alapítvány 

1536 Luxembourg – Rue du Fossé 3. 

Brüsszeli Iroda: Európai Zöld Alapítvány 

– Mundo Madou – Avenue des Arts 7–8. 

1210 Brussels – Belgium 

Tel.: +32 2234 6570 

E-mail: info@gef.eu 

Internet: www.gef.eu 

Ökopolisz Alapítvány 

1068 Budapest, Felsőerdősor u. 12–14. 

Tel.: +36 30 542 4115 

E-mail: info@okopoliszalapitvany.hu 

Internet: www.okopoliszalapitvany.hu 

Felelős kiadók: Lengyel Szilvia, Angyal Károly Tibor, 

az Ökopolisz Alapítványkuratóriumának társelnökei 

GEF projekt koordinátor: Carlotta Weber 

1. kiadás, 2022. május 

Terjedelem: 11,5 (A/5) ív 

Látvány- és tipográfiai terv: Névery Tibor 

Nyomdai előkészítés: TypoStúdió Kkt. 

The conference on which this publication is based 

was organised by the European Green Foundation 

(Green European Foundation – GEF) and the 

Ecopolis Foundation, with the financial support 

of the European Parliament by the European 

Commission. The European Parliament is not 

responsible for the contents of this publication. 

Green European Foundation 

Rue du Fossé 3. – 1536 Luxemburg 

Brussels Office: Green European Foundation 

– Mundo Madou – Avenue des Arts 7–8. 

1210 Brussels – Belgium 

Tel.: +32 2234 6570 

E-mail: info@gef.eu 

Website: www.gef.eu 

Ecopolis Foundation 

H-1068 Budapest, Felsőerdősor u. 12–14. 

Tel.: +36 30 542 4115 

E-mail: info@okopoliszalapitvany.hu 

Website: www.okopoliszalapitvany.hu 

Responsible publishers: Szilvia LENGYEL, Károly 

Tibor ANGYAL co-chairs of the Ecopolis Foundation 

GEF Project Coordination: Carlotta WEBER 

First edition, May 2022 

Scope: 5,0 (A/5) arc 

Visual and typographic design: Tibor NÉVERY 

Printing Preparation: TypoStúdió Kkt.

Tartalom 

Bevezető 7 

I. témakör: Az ENSZ 2030-ig terjedő fenntarthatósági célkitűzései (SDG) rendszere 

és a 6. cél helye a rendszerben 

Zlinszky János: 

Az ENSZ 2030-ig terjedő fenntarthatósági célkitűzései és a 6. cél helye a rendszerben 23 

II. témakör: „2030-ra mindenki számára megteremtjük a méltányos és igazságos 

hozzáférést a biztonságos és megfizethető ivóvízhez” (6.1. feladat) 

Szöllősi-Nagy András: 

„2030-ra mindenki számára megteremtjük a méltányos és igazságos hozzáférést 

a biztonságos és megfizethető ivóvízhez” 41 

III. témakör: „2030-ra megteremtjük a mindenki számára megfelelő és igazságos 

hozzáférést az alapvető szanitációs és higiéniai ellátásokhoz, különös tekintettel 

a nők, a leányok és a kiszolgáltatott helyzetben levők speciális igényeire” 

(6.2. feladat) 

Vecsei Miklós: 

A felzárkózás matematikája szerint a legszegényebbeknek kell a legjobbat adni 61 

Papp Gergely: 

A vízhozzáférés társadalmi egyenlőtlenségei terepkutatások fényében 80 

IV. témakör: „Javítjuk a vízminőséget a szennyezés csökkentésével, a hulladékterhelés 

megszüntetésével, a veszélyes anyagok és vegyszerek kibocsátásának minimumra 

csökkentésével, a kezeletlen szennyvíz mennyiségének felére csökkentésével, 

valamint az újrafelhasználás és a biztonságos hulladékhasznosítás jelentős 

növelésével” (6.3. feladat) 

Kovács Károly 

Látszólag milyen jól állunk, és mégis mennyi tennivalónk van 89 

V. témakör: Szabályozás és jogérvényesítés 

a 6.3., 6.4. és 6.6.-os feladatok terén 

Fülöp Sándor: 

Az SDG 6. cél joga 103 

3

VI . témakör: „2030-ra valamennyi ágazatban jelentősen javítjuk a vízfelhasználás 

hatékonyságát, továbbá biztosítjuk a fenntartható vízkivételt és ivóvízellátást 

a vízhiány kezelésére, hogy a vízhiányban szenvedő emberek száma is jelentősen 

csökkenjen” (6.4. feladat) 

Ungvári Gábor: 

A vízkivételek lehetőségének megőrzése és a vízhasználatok hatékonyságának javítása 115 

Eördöghné Miklós Mária: 

Az épületen belüli vízfelhasználás hatékonyságának növelése 126 

VII . témakör: „2030-ra minden szinten megvalósítjuk az integrált vízgyűjtő 

gazdálkodást, adott esetben ideértve a határokon átnyúló együttműködést is” 

(6.5. feladat) 

Balatonyi László: 

„2030-ra minden szinten megvalósítjuk az integrált vízgyűjtő gazdálkodást, adott esetben 

ideértve a határokon átnyúló együttműködést is” 137 

VIII . témakör: „2020-ra védelem alá helyezzük és helyreállítjuk a vízzel kapcsolatos 

ökoszisztémákat, beleértve a hegyeket, erdőket, vizes élőhelyeket, folyókat, felszín 

alatti vizeket és tavakat is” (6.6. feladat) 

Török Katalin: 

Vízhatás alatt álló ökoszisztémák védelme és helyreállítása – hogyan segíthetik 

a tudományos ismeretek a feladat teljesítését? 147 

Boros Emil: 

Szemelvények a vizes élőhelyek, felszín alatti vízadók örökségéből és jövőjéből 

a Kárpát-medencében 162 

IX. témakör: „Támogatjuk és megerősítjük a helyi közösségek részvételét a vízgazdálkodás 

és a szanitáció fejlesztésében és igazgatásában” (6.b. feladat) 

Fülöp Sándor: 

A helyi közösségek részvétele a vízgazdálkodás fejlesztésében és igazgatásában 177

6. „Biztosítjuk a fenntartható vízgazdálkodást, 

a vízhez és az alapvető higiéniai ellátásokhoz 

való hozzáférést mindenki számára – 

Magyarországon” 

Konferencia az 2030-ig tartó ENSZ Fenntartható Fejlesztési Program 

hatodik célkitűzésével kapcsolatos hazai helyzetről és feladatokról 

2022. január 11. 

1077 Budapest, Wesselényi u. 73. (MEMO Ház) 

Szerkesztette: Zlinszky János

Bevezető 

Az ENSZ 2030-ig terjedő Fenntartható Fejlődés Célkitűzéseinek (SDG) magyarországi 

megvalósítását elemző sorozatunk hatodik konferenciája és köte - 

te a vízről és a szanitációról szól. Mint az összes eddigi előadás és a belőlük 

készített kötet, a 6. cél tárgyalását is azzal kezdjük, hogy Zlinszky János sorozatszerkesztő, 

az SDG-k megalkotásának szakmai vezetője összefoglalja számunk 

ra az összes többi céllal fennálló kapcsolatrendszerét. Az SDG-k ugyan is 

egyfelől a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos gondolkodás és politi kai fol yamatok 

összefoglalása, másfelől pedig a rendszertudományok alkalmaz ásának 

egy kiváló példája. 

Az ökológiai erőforrások (napenergia, biodiverzitás, bio-geokémiai folyamatok) 

képezik a civilizációnk alapját, erre épülnek a gazdasági erőforrások 

(nyersanyagok, munkaerő, gyárak, infrastruktúra tőkeelemei) és a társadalmi 

tőke (egészség, tudás, kommunikáció, termékek áramlása). Az egész rendszer 

csúcsán pedig az a cél áll, hogy mindenki számára biztosítsuk a boldogságboldogulás 

lehetőségét (identitás, önbecsülés, spiritualitás, kiteljesedés) vagy 

legalábbis minden kormányzati rendszer alapvető célkitűzését, a közösségeinkben 

mindenütt jelen lévő szenvedés csökkentését. Ennek érdekében kell 

a kormányoknak, társadalmaknak helyi és globális szinten több tucat kereszt bekasul 

összefüggő problémát együtt kezelni, úgy, hogy lényegében egyik szálat 

sem engedhetik ki a kezükből egy pillanatra sem. 

A víz ezek közül az állandóan napirenden levő problémák közül az egyik 

legfontosabb, kapcsolódási rendszere gazdagon átszövi az összes többi SDG-célt 

a szegénység felszámolásától kezdve az élelmiszer-biztonságon és az egészségről 

való gondoskodáson keresztül a különböző létfontosságú ökoszisztémák 

fenntartásáig. Zlinszky János előadása több tucat meghatározott SDG-cél és 

-feladat összefüggéseit mutatja be a vízzel és szanitációval, azt az érzést kelti az 

olvasóban, hogy az érintett ágazatok kölcsönös támogatásában, szinergiájában 

még hatalmas tartalékok vannak, az állami tervezés és igazgatás még éppen 

csak elkezdte megérteni és felhasználni ezeket. Szöllősi-Nagy András ezzel 

összhangban a 17 SDG-célcsoportról egy olyan ábrát mutat be, amelynek a 

7

közepén a 6. cél szerepel, és körülötte két koncentrikus körben helyezkedik el 

a víztől alapvetően, illetőleg közvetetten függő többi cél. 

Mindamellett tanulságos, hogy a biodiverzitásért és az ökoszisztéma-szolgáltatásért 

felelős kormányközi platform szerint viszont minden fenntarthatósági 

cél elérése valamilyen mértékben összefügg a biodiverzitással, de ha a közvetlen 

kapcsolatot nézünk, akkor nyolc cél elérése több mint nyolcvan százalékban a 

biodegradáció leküzdésétől és ennek visszafordításától függ (IPBES 2018, Török 

Katalin tanulmánya idézi a kötetben). 

Nyilvánvaló, hogy mind a vizes, mind a természetvédelmi ágazat képviselőinek 

igaza van, és gyanítható, hogy még jó néhány ágazat léphetne fel hasonló 

dominanciaigényekkel. Ezeknek az ágazatoknak természetesen nem rivalizálniuk 

kell, hanem összefogni. Nem túl nagy győzelem például az államigazdasági 

forrásokhoz nagyságrendekkel jobban hozzáférő vízügy számára, 

hogy a 6.6. célt vizsgáló előadónak, Török Katalinnak azt kell megállapítania, 

hogy 2002 és 2016 között Magyarországon összesen 108 ezer hektár területen 

történt természetvédelmi helyreállítási beavatkozás, ami a degradált területeknek 

mindössze 1,25 százaléka. Arról nem is volt adat, hogy mennyire voltak 

sikeresek ezek a beavatkozások, így ez az eredmény akár túl is becsülheti a 

restaurációs tevékenységet. Összefüggéseibe helyezve – amit az SDG egyelőre 

elvégzett a kormányok helyett – ez a vízügy számára is nyilvánvalóan óriási 

probléma, és alapvetően hátráltatja az SDG 6. cél megvalósítását. 

Elvitathatatlan, hogy a vízgazdálkodás megszervezése az egyik kiváltó oka 

volt az emberi civilizációk létrejöttének, a társadalmi igazgatás kialakulásának, 

és a víznek jelentős szerepe lesz majd annak eldöntésében is, hogy ezek a civi 

lizációk fennmaradhatnak-e egyáltalán. Valójában egy város fenntartásával 

kapcsolatos ráfordításoknak a 40 százaléka is a vizekkel kapcsolatos, továbbá 

a klímaváltozás hatásainak 80 százaléka a vizekhez való hozzáféréssel és a vizek 

kártételeivel függ össze. Ezzel együtt természetesen a vízügyi kérdéseket 

is érdemes tágabb összefüggésrendszereikben vizsgálni. Vecsei Miklós előadá 

sában szerepel, hogy nem is lehet egyedül csak arról beszélni, hogy a szegények 

a vízhez és szanitációhoz hogyan jutnak hozzá, mert ezzel egyidejűleg 

kell gondoskodni közlekedésről, az egészségügyi ellátásról, a lakhatásról, a gyer - 

mekek életpályájáról a fogantatástól a foglalkoztatásig – mert ezek a dolgok 

mind szorosan összefüggenek. 

A vízügy és a többi rokonterületi ágazat viszonya a több előadó által is vizsgált, 

hivatkozott Kvassay Jenő-tervben (KJT) is felmerül, az átfogó állami 

8

tervezés felől nézve mint a kormányzati szervezetek közötti munkamegosztás, 

ami természetesen az erőforrások és a társadalmi befolyás elosztását is jelenti. 

A vízügy mint történelmileg jelentős társadalmi befolyással rendelkező ága zat 

elsősorban magához szeretné integrálni a rokonterületeket, nem pedig fordítva. 

A terv szerint úgy kellene egyebek között a területhasználati módokat, a bir tokszerkezetet, 

a művelések engedélyezését, a városiasodást, a városok terjeszkedését 

szabályozni, hogy a vízigények ehhez képest teljesíthetők legyenek. Ezzel együtt 

a KJT kapcsolódik számos meglevő fejlesztéspolitikát megalapozó stra tégiá hoz, 

így a Nemzeti vidékstratégiához, a Nemzeti éghajlatváltozási stratégiához, vala 

mint az EU Duna-régió stratégiához, illetve a meglévő fej lesztési keretekhez 

(Széll Kálmán-terv, Magyary Zoltán közigazgatás fejlesztési program, Nemzetpolitikai 

stratégia, Új Széchenyi-terv, Irinyi-terv stb.), amik révén érvényesül 

a rendszerszerű megközelítés. 

A rendszerszemléletnek a vízügy teljes vertikumát át kell hatnia, egészen a helyi, 

sőt az egyes lakóházak szintjéig. Ahogyan Eördöghné rámutat, akár egyetlen 

ház vízellátásához is szükséges lenne kidolgozott, sok szempontot figyelembe 

vevő, jól átgondolt terveket készíteni, és ezeknek a terveknek tartalmazniuk 

kellene a víztakarékosság megoldási lehetőségeit is. Amikor a vízellátó hálózat 

alapvető funkcióiról beszélünk, akkor alapvetően 3 + 1 feladatunk van: a menynyiség, 

a minőség és a nyomás biztosítása, amihez járulhat még a hőmérséklet 

biztosítása. Településszinten is a pontos hidraulikai méretezés a vízgazdálkodás 

kulcskérdése, nevezetesen a rendszerűrtartalom-minimalizálás. Nem szabad 

túlméreteznünk, mert az nem feltétlenül lesz biztonságosabb, a pangó vizek 

minőségi problémához vezethetnek. Másfelől viszont ha túlzásba visszük a 

víztakarékosságot és az ivóvízellátó rendszereket alulméretezzük, akkor ugyancsak 

vízminőségi problémák jelentkezhetnek, mivel a rendszer öntisztulási képessége 

csökken. 

Balatonyi László előadása az integrációt szintén gyakorlati szempontok felől 

közelíti meg, elsősorban a települések vízkárelhárítási terveivel kapcsolatosan, 

de a víz tematikája ezenkívül a települési környezetvédelmi programokban, 

a klímaakciótervekben, a különféle közlekedési fejlesztésekben is jelen van. 

Az integráció a helyi vízügyi ágazaton belül is fontos, a helyi víziközmű-szolgáltatók 

az épületek számára a vezetékes ivóvizet szolgáltatják, ezek pedig 

csat lakoznak a területi vízgazdálkodással összefüggő elemekhez. Az integrált 

vízgyűjtő-gazdálkodási terv megpróbál egyfajta egységet összehozni a különféle 

szakágazatok és területi szintek között. 

9

Tekintettel arra, hogy már a Millenniumi Fejlesztési Célok között, majd az 

SDG-célok között is első, kiemelt helyen szerepel a szegénység felszámolása, az 

SDG 6. céljának szentelt konferencia is kiemelten kellett, hogy foglalkozzon a 

víz és szegénység összefüggéseivel. Szöllősi-Nagy András Magyarország elmaradottabb 

régióiban járva korábbi afrikai tapasztalataira emlékeztet, külö nö - 

sen arra a törvényszerűségre, hogy a vízhez való egyre rosszabb hozzá jutás 

és a társadalmi-gazdasági fejlődésben felhalmozódó elmaradás körkörös viszonyban 

áll egymással. Ezt az ördögi kört azonban a megfelelő víz és szanitáció 

biztosításával meg lehet szakítani, és az ilyen módon támogatott régiók 

többoldalú társadalmi-gazdasági fejlődési útvonalon indulhatnak el. 

Ismerjük már az SDG 1-es kötetből Vecsei Miklósnak, a Máltai Szeretetszolgálat 

alelnökének alapvetését arról, hogy a szegénység problémái nem láthatók, így 

aztán nem is oldhatók meg a jóléti erkélyekről kihajolva, ahhoz bizony el kell 

mennünk, és hosszabban szembesítenünk magunkat ezekkel a problémákkal, 

hogy átéljük, átérezzük azokat. Ez a jelenlét fogalma, a szegénységügy egyik 

kulcsa, a vízszegénységé is. A társadalom viszonylagos jólétben élő többsége 

nem takarhatja el a szemét, amikor a szegény, zömmel roma családok az idejük 

egy jelentős részét arra kell, hogy fordítsák, hogy a – légvonalban lehet, hogy 

szabályosan 150 méter, ténylegesen azonban ennél jóval távolabbi és nehezen 

megközelíthető – közkutakról a minimális vizet előteremtsék. Magyarország 

legszegényebb 300 településén a családok 25 százaléka komfort nélküli laká s - 

ban él, a Borsod megyei Csenyétén például a 72 család közül mindössze kettőhöz 

van bekötve a víz. 

Papp Gergely, a Pad Alapítvány (PAD) Vízigazságosság kezdeményezésének 

kutatási tapasztalatait bemutató előadása kiegészíti az előbbieket azzal, hogy 

a közkutak távolságán kívül meghatározó lehet még az is, hogy az utak állapota 

milyen, mennyi kóbor kutya van, milyen a közbiztonság, és ezenkívül is számos 

tényező határozza meg a vízhordás nehézségét, különös tekintettel arra, hogy 

a vízhordás – nem csak a szubszaharai Afrikában – Magyarországon is nagyrészt 

a nők és olykor a gyerekek feladata. 

A célirányos és hatékony állami és önkormányzati szerepvállalás ösztönzé - 

séhez Papp Gergely a PAD által is szorgalmazott párbeszédet és a többségi 

társadalom szemléletformálását tartja a hozzáférési egyenlőtlenségekre is viszszavezethető 

szegénység csökkentése szempontjából az egyik alapvető feltételnek. 

A vízhez való hozzáférés nehézségeiben az egyes kirekesztett csoportok 

esetében ő is a társadalmi igazságtalanságok komplex rendszerét látja, a víz 

10

és a szanitáció nehézségei együtt jelentkeznek a többi helyi közszolgáltatási 

hiányossággal. Rámutat a vízhez való hozzájutás és az SDG 5. célban meg fogalmazott 

nemek közötti egyenlőtlenség kapcsolatára is: mivel a be nem kötött 

lakásokban, he lye ken a víz beszerzése egyértelműen a nők feladata, ezzel 

kivonódnak más, tár sa dalmilag-gazdaságilag jobban megbecsült kereső tevékenységekből, 

amivel tovább fokozódik a hátrányos helyzetük mind egyéni, 

mind közösségi szinten. 

A szoros összefüggések egyúttal arra is utalnak, hogy nem lehetséges egyszeri 

nekirugaszkodással, időleges kampányokkal megoldani a társadalmon belüli 

hozzáférési egyenlőtlenségek problémáját, a megoldáshoz több évtizedes, megalapozott 

tervek szükségesek, a megfelelő intézményi és költségvetési háttérrel, 

tartós, rendszerfüggetlen politikai elköteleződéssel. Ekkor válik lehe tővé 

az, amiről Vecsei Miklós beszámol, hogy a célzott, alapvető technikai segít ség 

együtt valósulhat meg a legmodernebb információtechnológiai meg oldások kal. 

Az innovációra, a kreatív jogi-technikai megoldásokra is szükség van. Papp 

Gergely kiemelte, hogy a PAD-ban számukra is alapvető fontosságú a terepku 

tatás és az ahhoz kapcsolódó közvetlen megfigyelések, amelyek sok szor 

ellen t mondanak a többségi társadalom hiedelmeinek. A közkutakat hasz náló 

családok a közvélekedéssel ellentétben nemhogy pazarolnák az „ingyen vizet”, 

hanem csupán mintegy harmadannyi vizet használnak, mint a vezetékes vízzel 

ellátott háztartások, viszont nagyon észszerű és racionális, gazdaságos gyakorlati 

rutinjaik vannak arra, hogy a vizet napi szinten kezeljék és használják. 

Például a vízhasználat terén általában sokkal tudatosabbak a telepi háztartásokat 

vezető nők, tudják, hogy egyes tevékenységek vízigénye mennyi, a kádban 

milyen sor rendben fürdik meg a család stb. 

Az elengedhetetlen rendszerszemlélet egy másik megnyilvánulása volt az, hogy 

az SDG 6. célok kapcsán több előadó is rámutatott: a nemzeti szintű és a globális 

vízproblémák szétválaszthatatlanok. A világban a növekvő lélekszám és a szegénység 

hátrébb szorítása miatt az édesvizekkel szembeni mezőgazdasági, ipari 

és háztartási igények exponenciálisan nőnek. Ugyanakkor a vízszennyezés és 

a pazarló gazdálkodás, továbbá a klímaváltozás kapcsán a rendelkezésre álló 

vízkészletek abszolút értékben is csökkennek. Zlinszky János tanulmánya bemutat 

egy világtérképet, ahol tíz hatalmas afrikai, ázsiai, illetőleg közép- és 

dél-amerikai zónában az ivóvizek és az öntözésre rendelkezésre álló vizek 

11

a kri tikus szint alá csökkentek, ezzel egy időben – és sokszor azonos helyeken 

– szélsőséges időjárás, áradások, pusztító viharok is jelentkeznek. Gazdasági, 

társadalmi kapcsolataink és a migráció révén ezek a problémák a mi problémáink 

is egyben. Szöllősi-Nagy András, aki húsz évig volt az UNESCO Nemzetközi 

Hidrológiai Programjának vezetője, előadásában rámutat, hogy a Millenniumi 

Fejlesztési Célok 15 éve alatt 2015-re csakugyan sikerült elérni azt, hogy 

a Földön megfeleződött azon embertársaink száma, akiknek nincsen hozzáférése 

az ivóvízhez. 2015-ben már csak 750 millió ember volt, akinek ez nem 

adatott meg. Ugyanakkor a szanitáció szempontjából a helyzet nemhogy ja vult 

volna, inkább romlott, 2015-re nem 2,4 milliárd, hanem 2,6 milliárd embernek 

nem volt hozzáférése az alapvető, vízzel összefüggő higiéniás szolgáltatásokhoz. 

Papp Gergely jelezte, hogy a PAD kutatásai viszont éppen arra szeretnék 

felhívni a figyelmet, hogy bár az európai térség akár az infrastruktúra kié pültségében, 

akár természeti erőforrásokban is alapvetően jól ellátott, egyes térségekben 

mégis komoly, társadalmi okokra visszavezethető vízhozzáférési problémák 

vannak, sokszor akár a többségi társadalom számára láthatatlanul: egyes 

társadalmi csoportokhoz, településrészekhez nem ér el a háztartási ve ze tékes 

víz. Ahogyan más előadók is utaltak rá: nem biztos, hogy élesen szét választhatók 

az afrikai, dél-amerikai, ázsiai vízproblémák és az európaiak, lehet, hogy kisebb 

léptékben, kisebb területekre, társadalmi csoportokra kon centrálódva, de az 

ott látott problémák nálunk is már jelentkeztek vagy félő, hogy előbb-utóbb 

jelentkeznek. 

Szöllősi-Nagy András egy nemzetközi példát (Cochabamba, Bolívia) mutat be, 

ahol a valahogy még eldöcögő vízszolgáltatást a városi kormányzat privatizálta, 

az új tulajdonos, egy nagy nemzetközi vízügyi cég pedig, miután beruházásokat 

eszközölt, jelentősen megemelte a szolgáltatás díját. Így az ivóvíz széles rétegek 

számára megfizethetetlenné vált, és a „modernizációs” intézkedés az egész 

rendszer csődjéhez vezetett. Nem megkerülhető kiinduló kérdés tehát, hogy 

az ellátás biztonságosabbá tételét, minőségének emelését mennyiben engedheti 

meg magának egy társadalom (hasonlóan a 4. kötetben látott dilemmához, 

ami a szegény körzetben dolgozó háziorvosok előtt áll: felírhatják ugyan a hatékonyabb 

gyógyszert, de majdnem biztos, hogy a betegek többségének nem lesz 

pénze rá, hogy kiváltsa). 

Papp Gergely a minőség és a megfizethetőség mellett egy harmadik tényezőre 

is felhívja a figyelmet, ez pedig a vízszolgáltató és a fogyasztók közötti fizikai 

12

távolság. A lakóhely típusának a problémája az, hogy habár jelenleg egy ideje 

rögzültek a vízdíjak, a lakóhelyben mégis rejlik bizonyos egyenlőtlenség: egy 

távolabbi, víz- és csatornahálózattal nehezebben elért helyen magasabbak a fajlagos 

díjköltségek, ami éppen azokat a szegényebb rétegeket érinti, akik már 

fizikailag be tudnának kapcsolódni a rendszerbe, de a gazdasági feltételek miatt 

ennek megvalósulása akadályokba ütközik. Természetesen a legszegényebb 

rétegek, akiknél a lakhatás maga sem megoldott, a megfelelő vízellátástól és 

szanitációhoz jutástól még távolabb kerültek, amelynek sok esetben jogi akadályai 

is vannak. 

Kovács Károly megerősíti ezeket az adatokat: sok esetben a kistelepüléseken 

a legújabb időkben épített csatornarendszerek esetén elmondható, hogy azok 

egy háztartásra jutó költsége akár három-ötszöröse is lehet a korábbi egy nagy 

lakótömböt kiszolgáló nagyberuházásokénak (mint például egy belvárosi központi 

csatornázás esetén). A szerző által vizsgált kilenc településméret-kategóriában 

a legkisebbeknél azt látjuk, hogy az ingatlanok értékei itt a legkisebbek. 

Az, hogy odavigyünk vízvezetéket és csatornát, adott esetben többe kö rül, 

mint maga az ingatlan. Kulcskérdés tehát a szolidaritás, amit nagyobb összefüggésekben 

nyugodtan nevezhetünk szolidaritási kényszernek is. Ennek egy 

része lenne a horizontális szolidaritás, azaz egy országosan egységes vízdíj elfogadása. 

Ehhez képest a gyakorlat az, hogy a nagyobb településen, ahol fajlagosan 

alacsonyabb infrastruktúraköltségek jellemzők, alacsonyabb szolgál ta - 

tá si költségek vannak, míg a kistelepüléseken magasabbak a költségek, így magasabbak 

a díjak is, amit az ilyen településeken élők általában jóval nehe zebben 

tudnak megfizetni. 

Ungvári Gábor ugyanezt a problémakört a tőkeszemlélet segítségével értelmezi. 

A vízhasznosítás társadalmi-gazdasági tevékenysége mögött többféle tőke 

húzódik meg. Természetesen elsősorban az ökológiai rendszereink tartoznak 

ide, amik a megújuló készleteket nyújtják nekünk (a természet anyag- és 

energiaáramlásainak többé-kevésbé kiszámítható mintázata), de a kiaknázására 

szolgáló infrastruktúra is, valamint az ezt szolgáló intézményi rendszer és a 

benne levő szervezeti kultúra is a vízügyi tőke része, ami lehetővé teszi azt, hogy 

gazdálkodjunk a rendelkezésre álló a készletekkel. A már hivatkozott afrikai, 

ázsiai városokban jelentkező vízproblémáknak egy jó része nem is amiatt van, 

hogy nincs elég víz, hanem amiatt, hogy nem működik a technikai, fizikai 

infrastruktúra, illetőleg az a szervezeti háttér, aminek ezt működtetnie kellene, 

például be kellene szednie a díjakat, és azokat arra kellene fordítani, hogy 

a rendszer minősége fennmaradjon, javuljon. 

13

A megfizethető víz kérdése megközelíthető a víztakarékosság oldaláról is. 

Ennek a lehetőségeit az egyedi háztartásokban tekinti át Eördöghné Mik lós 

Mária. Át kell gondolnunk, hogy a vízfelhasználáson belül mi az, ami helyettesíthető 

és mi nem, ami mindenképp ivóvíz minőségű kell, hogy legyen. A különböző 

alternatív, az ivóvíznél olcsóbban előállított, kevésbé tiszta minőségű 

vízzel is meg tudunk oldani egy sor háztartási feladatot. A mai fölfogás mellett 

is azt mondhatjuk, hogy a vízfogyasztásunk közel fele nem igényel ivóvíz minőséget. 

Lehet például az igények egy részét esővíz-hasznosítással fedezni a vezetékes 

víz helyett. Az esővíz-hasznosító rendszerekkel szemben általában azt 

a kifogást hozzák fel, hogy magas költséggel, hosszú megtérüléssel jellemezhetők. 

Ugyanakkor nagyobb számú fogyasztó számára érdemes lehet ezt a rendszert 

bevezetni, és többfajta vízfelhasználási funkciót is ellátni vele, ezzel az esővízhasznosító 

rendszer megtérülési ideje lényegesen javulhat. 

Kovács Károly bemutatja, hogy Magyarországon ezekben a kérdésekben nagyon 

jó a helyzet, merthogy nálunk statisztikailag 97 százalékos a lakosság 

vezetékes vízhez való hozzáférése, illetőleg az utóbbi két évtizedben megvalósult 

közműfejlesztésnek köszönhetően a csatornázottság és a csatorna-közművel 

való ellátottság eléri a 87 százalékot. Ezenfelül a keletkezett szennyvizek 

99 százalékát az az élővizekbe való kibocsátást megelőzően tisztítjuk. Legfeljebb 

a záporok idején a csatornákba mosódó szennyvíz jelent problémát, azonban 

ennek a mennyisége nem nagyobb, mint a tisztított vizekben bennmaradó, az 

eredeti szennyvíznek egy-két százalékát kitevő nitrogén, foszfor vagy egyéb 

szennyezőanyagok. Az igazán jelentős kérdés inkább az, hogy a jelenlegi társadalmaink 

mennyire képesek ezeket az eredményeket megtartani. Ahogyan 

arra már utaltunk, a városi infrastruktúra valamennyi eleme közül a vizes 

infra struktúra teszi ki a költségek több mint 80 százalékát, az ivóvízellátás, 

a csatorna-, a szennyvízgyűjtés, az elvezetés tisztítórendszerei önmagukban 

többe kerülnek vagy többe kerülnének, ha valóban megfelelően költenénk rájuk, 

mint az összes többi infrastrukturális elem együttvéve. 

Ezzel szemben megállapítható, hogy Magyarországon az ivóvízellátó-rendszerek 

56 százaléka a kritikus és a túlnyomóan kockázatos kategóriába tartozik. 

A fenntartás fedezetét alapvetően a háztartásoknak kellene előteremteni. 

A magyar családok azonban összességében – a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig 

– a háztartási költségeikből kevesebb mint három százalékot költenek 

a vízre. Ehhez képest elektromos energiára, telefonra, telekommunikációra, 

14

fűtésre, egyéb költségekre ennek a három-négyszeresét fizetjük. A vízvezetékek 

pótlási szükséglete az elkövetkezendő 15 évben fog kicsúcsosodni, különösen 

a kistelepülések esetében, ahol egyébként jellemzően a negyven-ötven évvel 

ezelőtt épült azbesztcement vezetékhálózat pótlása két év múlva esedékes lenne, 

és célszerű lenne az egészet lecserélni, mert egyébként a lakossági fogyasztás 

időközben megfeleződött, így már nem biztos, hogy a bevezetett átmérőket 

célszerű tartani. A vízügyi ágazat alapvető dokumentuma, a Kvassay Jenő-terv 

is az ágazat előtt álló egyik legfontosabb kihívásnak tekinti a víziközművek 

avulását, amire válaszul felveti, hogy az elmaradt rekonstrukció fedezetének 

megteremtése lenne szükséges egy rekonstrukciós alap létrehozásával. 

Eördöghné Miklós Mária rámutat, hogy jelenleg a társadalmi-gazdasági vízhasználatok 

közül a kommunális vízfelhasználás a legkisebb terület, mégis 

fontos ezzel már most elkezdeni foglalkozni, ugyanis várhatóan a mai nyolctíz 

százalék körüli részesedés az összes vízfelhasználásból rövid időn belül 

húsz százalék fölé, 25 százalék közelébe emelkedik a népesség növekedése és 

az urbanizáció következtében. Emellett kommunális fogyasztóként minden 

nap kapcsolatban vagyunk a vízzel, ezért talán ez a terület az, ami leginkább 

alkalmas a szemléletformálásra. Ha valaki a magánéletben fenntartható módon 

közeledik a vízhez mint közeghez, akkor várhatóan a termelési funkciójában 

is így fog tenni. 

A lakosság lehetőségei a vízfogyasztás csökkentésében négy csoportba sorolhatók: 

a vízfogyasztási szokások megváltoztatása, a víztakarékosság technikai 

eszközei, az alternatív megoldások, a vízforrások és a szaniterberendezések 

meg újítása. Eördöghné megerősíti Papp Gergely megállapításait, miszerint az, 

hogy a lakosság nagyobb része számára elérhető a közműves vízszolgálta tás, 

inkább azzal jár, hogy sokkal nagyobb a vízfogyasztásunk, mint amikor kevésbé 

kényelmes körülmények között lehetett hozzájutni a vízhez. Már az is jelentősen 

kisebb vezetékesvíz-használatot jelent, ha valaki nem a nagyvá rosokban, hanem 

kisebb településen él – ez egy többtényezős hatás, ugyanakkor az alapvető 

változó a lakossági szemlélet és életmód változása város és falu között. 

A víztakarékosság egyik megoldási lehetősége a hatékonyabb szennyvízhasznosítás. 

Kovács Károly bemutatja, hogy a tisztított szennyvizek és a szennyvíziszapok 

mezőgazdasági hasznosítása alapvető fontosságú lenne, hiszen a 

szennyvíziszap nem hulladék, hanem alapanyag, és ennek a hasznosítása az 

anyagkörforgás szempontból mindenképpen kívánatos. Természetesen fontos, 

15

hogy ez a megfelelő ellenőrzés mellett valósuljon meg. Sajnálatos módon azonban 

jelenleg a tisztított szennyvíznek mindössze az 1,1 százalékát kitevő menynyi 

ségét hasznosítják újra mezőgazdasági, öntözési, locsolási és egyéb célra. 

A Duna–Tisza közi vízháztartási problémákat elemzi Boros Emil tanulmánya. 

A Kiskunságot a FAO már 2003-ban félsivatagi övezetbe sorolta, ami a nagymértékű 

talajvízszint-csökkenés miatt következett be. Közismert, hogy nemcsak 

a vizes, hanem a szárazföldi ökoszisztémák átalakulását is jelentősen 

érintette a kiszáradás. Természetesen itt is jelentős a felszín alatti vízáramlási 

rendszerek befolyása a kérdésben, és ezzel összefügg, hogy nagymértékben az 

emberi behatások (például vízrendezések, a felszín alatti vízkészletek túlzott 

kitermelése, nem megfelelő tájhasználat) felelősek a változásért. A szerző által 

bemutatott térképen látszik, hogy a Duna–Tisza köze területének több mint felén 

1,5-2 méterrel húzódott vissza a talajvíz szintje, de a Homokhátság magasabb 

részein még ennél is többel. 

Szöllősi-Nagy professzor rámutat, hogy eddig az volt a paradigma a vízmérnöki 

gyakorlatban, hogy minél hamarabb meg kell szabadulni a fölösleges víztől és az 

árvíztől. Ez mostanra úgy alakult át, hogy úgy kell visszatartani a vizet a bővizű 

periódusokban, hogy a vízszűkös periódusokban azok használhatók legyenek. 

A víztározás köti össze az energiabiztonságot, a vízbiztonságot és az élelmiszerbiztonságot. 

A vízjog és a vízügyi ágazati irányítás régóta megoldatlan problémái a belvízzel, 

illetőleg az aszállyal érintett területek, amelyek nagymértékben átfednek. 

Török Katalin az előadásában természetvédelmi szempontból mutat rá, hogy 

ha megtartjuk a belvizes vizet, akkor az aszályt tudnánk csökkenteni. A jelenleg 

elterjedt hibás támogatási rendszer a gazdákat arra kényszeríti, hogy megműveljenek 

egy nagy valószínűséggel belvízzel érintett területet. Egyszer van egy 

kifizetés a belvízen való például kukoricavetésre, és utána van egy kármérséklési 

támogatás a belvízre, akár még az aszályra is ugyanazon a területen. 

Boros Emil rámutat, hogy a belvizes területek eloszlása lényegében megfelel 

az egykori vízrendezés előtti állapotnak. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a mai 

Magyarországnak kb. 45 százaléka volt vizes élőhely és körülbelül öt százaléka 

klasszikus vízi élőhely (Duna, Balaton) a vízrendezések előtt. Összességében az 

ország legkevesebb fele ténylegesen vízi (akvatikus) és vizes (szemiakvatikus) 

ökoszisztéma volt vagy most is vízzel érintett, illetve potenciálisan az lehet. 

16

A szerző javasolja, hogy elsősorban ezen területek körében kell gondolkodni 

a helyreállításban és a védett területek hálózatának fejlesztésében. 

Kovács Károly előadása is számos adalékot tartalmaz a rezíliencia kér désköréhez. 

A vízzel takarékoskodni kell, emellett jóval nagyobb részét kel le ne 

újrahasznosítani, vagy akár a csapadékvizet kellene a jelenleginél na gyobb 

arányban hasznosítani. Ezt megfelelő szabályozókkal is ösztönözni le hetne, 

például a csapadékvíz kibocsátásáért díjat kellene kérni, másrészt gaz dasági 

ösztönzőket kellene bevezetni, hogy megfelelően megtérüljenek a vizek visszatartását, 

tározását szolgáló beruházások. Jó hír, hogy a felmérések szerint Magyarországon 

az ivóvízért és a szennyvíztisztításért az emberek a jelenlegi 

díjaknak a három-ötszörösét lennének hajlandók megfizetni. Mindezekkel 

összhangban a Kvassay Jenő-terv is szorgalmazza a vízvisszatartás megoldását 

és ennek részeként a vizes élőhelyek rehabilitációját, fejlesztését. 

Krízishelyzet esetén – érvel Ungvári Gábor – a háztartási, az ipari szolgáltató, 

az agrár- és az ökológiai vízigények között pontos számvetést kell tenni, és 

ennek alapján kell meghozni a legészszerűbb döntéseket. Pontosan ezt tették 

a dél-afrikai Fokváros vezetése és közösségei, amikor az ottani vízkrízis kikény 

szerítette azt, hogy meghatározzanak egy minimális vízfogyasztást, ami 

szük séges ahhoz, hogy a város életben tudjon maradni. A fokvárosi vízkrízist 

részben a nagyon jó alkalmazkodás, részben az a tett oldotta meg, hogy az 

addig mezőgazdasági célra fenntartott víztartalékokból a farmerek a város 

ren delkezésére bocsátottak vizet. Hogy hol húzzuk meg a határt, az vita, megbe 

szélések tárgya lehet és kell is legyen, de végül meg kell húzni a határt, ez 

nem kérdés. Ezeket a határokat Ungvári Gábor szerint ilyen tisztán mi Ma gyarországon 

még nem húztuk meg. A víz ára, a vízkészletjárulék lenne hivatott 

az egyes közvetlen felhasználók számára jelezni a felhasználási módok közötti 

különbségeket. Nálunk az állam aszályos időszakban is nulla értékkel adja 

a vizet a mezőgazdálkodók számára. Nekik ez segítség, de hosszú távon nem 

kényszeríti ki azt, amivel az ilyen helyzetekhez alkalmazkodni lehetne. Másutt, 

például Ausztráliában a vízpiac fő hatása ott jelentkezik, amikor a nagyon nagy 

szárazságok idején sikerül éppen a legértékesebb produktumokat megmenteni, 

például a gyümölcsösöket, szemben az egyéves termékekkel. Ilyen rendszerek 

nélkül nem fogunk tudni túlélni ebben a helyzetben. 

Ugyancsak Ungvári Gábor mutat rá arra, hogy a Víz keretirányelv (VKI) 

üdvös ösztönzésére az EU tagállamai, köztük hazánk is, pontosan felmérik 

a felszíni és felszín alatti vízkészleteik állapotát (fizikai, kémiai és biológiai 

17

szempontból), és megtervezik azt, hogy ezeket a jelenleg meglehetősen rossz 

állapotban lévő társadalmi-gazdasági tőkeelemeket hogyan lehet minél előbb 

jó minőségűre javítani. Mindenesetre nem tagadható, hogy a szűkösség ebben 

a tekintetben is megállapítható, amit nyugodtan nevezhetünk krízishelyzetnek, 

és hozzá kell látnunk a rezíliens megoldások kidolgozásához – szerencsére 

a VKI rendelkezései ezt ki is kényszerítik. 

Eördöghné a makroszintű elemzéseket a technológiai kutatásokkal ötvözve 

rámutat a különböző társadalmi szintek közötti összefüggésekre a rezíliencia 

kialakításában. Ahogy az országban azt gondoljuk, hogy sok vízügyi problémára 

megoldást jelenthet különféle tározók építése a víz hasznosításához, ugyanúgy 

családi házas nagyságrendben is jó példa lehet tárolóciszterna kialakítása az 

esővíz hasznosítására. 

Balatonyi László rámutat, hogy a jelenlegi infrastrukturális elemeinket (vízépítési 

műtárgyainkat) a vízépítő mérnökök általában egy tejesen más társadalmi 

igények megfelelően tervezték meg. Ezeket a már meglévő rendszereinket úgy 

tudjuk kicsit alkalmazkodóbbá tenni a klímaváltozáshoz, hogy legalább az 

üzemeltetésüket rugalmasabban végezzük. 

A tanulmánykötet vízjogi részében az Alkotmánybíróság kútfúrással kapcso 

latos, széles körben nagy szakmai visszhangot keltő döntését és a vízjog 

alap vető dokumentumát, a Kvassay Jenő-tervet elemezzük. Az első dokumentum 

– folytatva Boros Emil gondolatmenetét a felszín alatti vizeink kont rol lálat 

lan túlhasználatával kapcsolatban – valójában arról szól, hogy mi történik 

akkor, amikor egy ilyen jellegű társadalmi-politikai nyomás éri a vízügy 

rend szerét. Vajon a vízjog rendszer jellege mennyire dominál, ehhez képest 

a vízügy mennyire lesz rezíliens, hogyan tudja magát megvédeni. A má sodik 

helyen magát a vízügynek a krédóját, szerkezetét és eljárásrendjét meg ha tározó 

tervet tekintjük át, azt, hogy a KJT milyen kapcsolódást mutat az SDG 

szellemiségéhez, alapvető sajátosságához, rendszerjellegéhez. A két fon tos víz - 

ügyi dokumentum elemzése alapján megállapítjuk, hogy a magyar vízügy egységes 

és rezíliens rendszert képez, amely szoros kapcsolatban van a szom szédos 

ágazatok rendszerével és az állami szervezet különböző szintjeivel (összhangban 

azokkal az előadásokkal, amelyek a rendszerjelleg fontosságát hangsúlyozták), 

emellett szakmai és társadalmi beágyazottsága is jelentős. Ez meglehetősen 

erős védettséget jelent az olyan külső beavatkozásokkal szemben, amelyek a 

rendszerének logikájával, alapvető célkitűzéseivel és tör vényszerűségeivel nem 

18

egyeztethetők össze. Az ágazat átfogó terve, a Kvassay Jenő-terv összevetése 

az SDG 6. célkitűzéssel ugyanakkor arra is rámutat, hogy még további erősí 

tésre szorulna a vízügy rendszerjellege és kapcsolódási pontjai számos más 

társadalmi-gazdasági területhez, így különösen a szegénységhez, az élelmiszerbiztonsághoz 

és az SDG többi társadalmi, gazdasági, ökológiai céljához. 

19

I. témakör: Az ENSZ 2030-ig terjedő 

fenntarthatósági célkitűzései (SDG) 

rendszere és a 6. cél helye a rendszerben

Zlinszky János: Az ENSZ 2030-ig terjedő fenntarthatósági 

célkitűzései és a 6. cél helye a rendszerben 

Akik emlékeznek vagy itt voltak az előző könyv, az előző fejezetek indításakor, 

tudják, hogy az első törekvésünk mindig az volt, hogy az adott célt kontextusba 

helyezzük, az adott cél helyét az egész rendszerben bemutassuk, és aztán ezután 

a nagytotál után – nem vagyok nagy filmes szakember, de azt hiszem, ez a helyes 

kifejezés –, a képernyők kinyitása, hogy visszafókuszáljunk, és utána csak arról 

a célról beszéljünk, amiről szó van. Most is ez volna a feladatunk, egy pillanatra 

újra ránézünk arra a kettős kihívásra, amelyet a fenntartható fejlesztési célrendszer 

kialakítása kellett, hogy valamiképpen megválaszoljon, aztán megnéz 

ni, hogy mit értünk azalatt, hogy ez egy rendszer, rendszerszemléletben van 

meg alkotva az egész célrendszer, és végül hogy a rendszerben a belső rendszer, 

a vizes rendszer hogyan néz ki. 

Szudánban a Cartier 

Alapítvány speciális 

ivócsöveket oszt 

a szegényeknek, 

amelyek filtere kiszűri 

a lárvákat a pocsolyavízből, 

csökkentve ezzel 

a fertőzésveszélyt 

Tényleg csak nagyon szándékosan erős gondolatokkal és bizonyos értelemben 

magunkat ismételve hívjuk fel, hívnám fel a figyelmet néhány konkrét állításra, 

ami nem szorul különösebb bizonyításra. 

23

… a szűkösség pedig destabilizálja a régiókat. 

Konfliktus lehetőségek kiválasztott kritikus zónákban 

Klímaváltozás előidézte ivóvíz 

erőforráscsökkenés 

Klímaváltozás előidézte vihar 

és árvíznövekedés 

Klímaváltozás előidézte csökkenés 

az élelemtermesztésben 

Környezetileg előidézett migráció 

Kritikus zóna 

Általánosan ismert tény az, hogy a Föld egyes régióiban a vízellátás, a vízhez 

való hozzáférés szempontjából is tarthatatlanná vált a szűkösség, nemhogy 

mára, hanem már a millenniumra ez a szűkösség, a vízhez kötött szűkösség is 

destabilizálja ezeket a régiókat. Ezen az ábrán, ahol kék hullámokat látunk, ott 

a klímaváltozás következtében megváltozó vízdinamika, a viharok, az árvizek 

okoznak élhetetlen körülményeket, ahol az áthúzott csapot látjuk, ott az ivóvíz 

erőforrás-csökkenése, az ivóvíz a vízháztartásban, az ivóvíznek a megjelenése 

az, ami egyre szűkösebbé válik. A lekonyult kalászok az öntözővíz elmaradását, 

illetve az eső, a mezőgazdaság számára fontos víz elmaradását jelzik. Végül ezek 

a környezeti hatások népmozgásokat váltanak ki, az emberek érthető módon 

elmenekülnek onnan, ahol nincs elegendő víz. 

24

Az emberiség az őt fenntartó természet 

néhány fontos alrendszerét már túlterhelte 

(Rockström et al. 2009) 

Nemcsak a vízhiány destabilizálja egyébként a Föld régióit, hanem – megint 

csak egy jól ismert ábrát villantok fel röviden – az emberiség az őt fenntartó 

természetnek az óriás rendszereit, az egymással is összekapcsolt rendszereit már 

több tekintetben túlterhelte. A biodiverzitás egészen katasztrofális helyzetben 

van. Nem biztos, hogy a klímaváltozás visszafordítható. A nitrogénháztartás 

– szintén összefügg a vízzel egyébként – felborulni látszik a Földön. Éppenség 

gel a vízellátás, az édesvíz-szolgáltatás és az édesvizeknek a mozgása az 

a nagy rendszer, amelyik még kezelhető tartományban van a bolygó biztonságos 

mozgásterét kutató tudósok – inkább úgy mondanám, nagy tudományos konzorcium 

– szerint. 

25

Társadalmi (szociális) minimum és anyagforgalmi maximum 

avagy 

igazságosság 

és biztonság; 

Raworth 2012 

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a természeti erőforrásaink a XXI. század 

elején kettős szorításban vannak, és minden globális fejlesztési törekvés ennek 

a kettős célnak kell, hogy megfeleljen. Itt, Szkülla és Kharübdisz között kell, 

hogy elhajózzék, nevezetesen, hogy a természeti erőforrások tőkefajtái nem 

csökkenhetnek tovább, sőt ellenkezőleg, regenerálódniuk és stabilizálódniuk 

kell, de úgy, hogy közben minden embernek a szükségletei kielégítésére elegen 

dő, méghozzá biztonságosan elegendő természeti erőforrás kell, hogy jusson, 

és nem is csak a vegetálás szintjén, hanem az emberi méltóság által a helyi 

viszonyok között megkövetelt mértékben. Tehát erre a mentőövre kellett viszszahúzni 

a 2012-es második riói határozatok szerint az emberiséget. 

Olyan fejlesztési tervet kellett kidolgozni, amelyik egy társadalmi minimumot 

és egy anyagforgalmi maximumot egyszerre teljesít, amelyik az igazságosság 

és a biztonság követelményeit egyszerre teljesíti. Az volt tehát a feladat, 

hogy a rendszerszemléletben a teljesség igényével – ökoszociális rendszerről 

beszélünk – kellett felépíteni és elfogadtatni, lehetőleg mindenkivel elfogadtatni 

egy olyan programot, amely, ha netán határidőre meg is valósul, akkor 

valóban elhozza a megoldást. Meg kellett építeni, össze kellett állítani, ha 

úgy tetszik, a legrövidebb létrát, amellyel már ki lehet jutni abból a gödörből, 

abból a kelepcéből, amelyikbe az emberiség belenavigálta magát. 

26

a célok és eszközök hierarchiája 

A célok és eszközök hierarchiája 

Alapértékek 

etika/filozófia 

Köztes célok 

politika 

Köztes erőforrások 

tudomány 

Alapvető eszközök 

Boldogság 

identitás, önbecsülés, 

spiritualitás, kiteljesedés 

Társadalmi tőke 

egészség, tudás, 

kommunikáció, termékek 

Eszközök és alapanyagok 

munka, gyárak, 

infrastruktúra, nyersanyagok 

Ökológiai erőforrások 

napenergia, biodiverzitás, 

bio-geokémiai folyamatok 

(ASEF 2014) 

(ASEF 2014) 

Nyilván a végső céljaink, a legfontosabb céljaink a jólét, az emberi teljesség, 

az emberi méltóság teljességének a megélése, egyszerű szóval a boldogság, az 

a bizonyos boldogság. Ez az, amire – nyugodtan bevallhatjuk – törekszünk, 

és amelynek a feltételei megteremtésére az államoknak, a kormányoknak töre 

kednie kell. De ez azért nem egy önmagában álló dolog, hanem felépítmény 

kell hozzá, struktúrával érhető el. Ennek a struktúrának a legalján az alapvető 

ökológiai erőforrások vannak, amelynek a segítségével meg lehet teremteni 

azt az eszköztárat, infrastruktúrát is, amelyik tudja majd azokat a szolgáltatásokat, 

amelyek eredményeképpen úgy az emberi lét és az élet, mint az emberi 

kommunikáció és a kultúra működni tud. Valamiképpen ezt a hierarchiát, ezt 

a folyamatot kellett megragadnia a célrendszernek. 

27

• Szegénység 

• Írástudatlanság 

• Betegségek 

• Éhezés 

• Ifjúság 

• Idősek 

• Fogyatékosok 

• Menekültek 

• Legkevésbé fejlett országok 

• Őslakosság 

• Nemek közti egyenlőség 

• Nagyvárosok 

• Munkavállalók, 

vendégmunkások 

Kezelendő, megoldandó témák: 

• A családok helyzete 

• Pénzügyi szolgáltatások 

elérése 

• Kultúrák 

• Katasztrófavédelem 

• Reziliencia-építés 

• Ökoszisztémák / 

biodiverzitás 

• Gyermekek jogai 

• Iparosítás 

• Mezőgazdaság 

• Infrastruktúra 

• Kirekesztés 

• Jogállamiság, emberi jogok 

• Tengerek 

• Erdők 

• Hegyvidékek 

• Talajok 

• Energia 

• Klíma 

• Urbanizáció 

• Édesvíz 

• Szanitáció 

• Transzport 

• Turizmus 

• Hulladék 

• Finanszírozás 

• Együttműködés 

Hogyha ezt elkezdjük lebontani, akkor az ügyek, a csoportok, az érdekek, a helyzetek 

nagy sokasága kerül a tervezők elé. Ebben rendet vágni nem volt kön nyű, 

így megkérdeztük a nagyvállalatokat, és megkérdeztük az átlagembert is. 

A vízellátás a nagyvállalati prioritások közt… 

Source: Global Compact Local Network consultations 

28

… és az emberek szerint: 

Ezeken az ábrákon kék nyíllal azt jelöltük, hogy a vízellátás, a vízzel kapcsolatos 

ügyek, a víz és a szanitáció kérdésköre hol helyezkedik el a prioritások között. 

A hatodik legfontosabb kérdés volt a világ sok száz nagyvállalatát elérő megkérdezés 

alapján, és az ötödik legfontosabb kérdés volt abban a globális köz vélemény-kutatásban, 

amit elképesztő léptékben, mértékben és földrajzi egyenletességgel 

folytatott le az ENSZ a fenntartható fejlesztési célok megálla pítása előtt. 

Fenntartható Fejlődési Célok: 2015–2030 

29

Ezeknek a prioritásoknak a figyelembevételével is, a tárgyalások során jutottunk 

el ahhoz a mozaikhoz, ami itt látható, és mindannyian ismerjük. A 17 célt nem 

fogom most külön-külön ismertetni, de a hatodik az az, hogy biztosítjuk a fenn - 

tartható vízgazdálkodást, a vízhez és az alapvető higiéniai ellátásokhoz való 

hozzáférést mindenki számára. A célrendszerről azt is tudjuk az előző kötetek 

ből, hogy az egyes célok politikai célkitűzések, és tulajdonképpen az első 

lá tásra a célrendszer mindig megkapja azt a kritikát, hogy ez egy sun moves 

down, egy elérhetetlen vágyálom, amely vádra egyébként a tárgyalóteremben 

a szegény országok mindig azt mondták, hogy nem látjuk be, miért kellene to - 

vább várnunk arra, hogy ezek a kérdések megoldódjanak, hiszen az egész nemzetközi 

közösség az 1940-es évek vége óta azt deklarálja, hogy az együtt működésének 

ez a célja. 

Nincs 

„egydimenziós” 

cél 

Környezeti 

Szociális 

Gazdasági 

Mindenesetre az átfogó politikai célok alatt feladatok sorakoznak, amelyeknek 

az együttes elérése megvalósítja a célt. Ez az ábra csak arra akar emlékeztetni, 

hogy a célok tartalma nem gazdasági, természetvédelmi, a társadalmat segítő 

vagy a társadalommal foglalkozó, hanem mindezek együtt: nincs egydimenziós 

cél, nincs olyan oszlopa ennek az ábrának, amelyik csak egyféle színnel lenne 

30

színezve. A zöld a környezeti, a kék a szociális, a narancssárga vagy pirosas 

a gazdasági természetű feladatokat vagy feladatrészeket jelenti. A 6. cél szó 

szerint úgy hangzik, hogy biztosítjuk a fenntartható vízgazdálkodást, a vízhez 

és az alapvető higiéniai ellátásokhoz való hozzáférést mindenki számára. Tudjuk 

azt, hogy ezek a célok, a 6. cél elemei is hatással vannak egymásra. Ahogy 

a munkafolyamat megindul, az, hogy hogyan haladunk az egyik területen, 

az befolyásol más területeket. 

Az egyes 

Az 

célok 

egyes célok 

teljesülése 

teljesülése a 

többiek 

többiek teljesülésétől 

teljesülésétől 

is függ 

is függ 

Courtesy of L. Pinter 


Zlinszky János: A víz az SDG rendszerben. (2022) 


Ezen az ábrán az egyes vonalak vastagsága (erőssége) ennek a kölcsönös függésnek 

az erejére akar utalni. Az egyes célok tehát a hozzájuk rendelt feladatokkal 

telj esülnek. A 6. cél első két feladata az ivóvízhez való hozzáférésre, illetve a sza - 

ni tációhoz való hozzáférésre vonatkozik, a deklarált célnak a két oszlopára, két 

nagy területére, a többi feladat pedig valamiképpen azt az eszközrendszert, 

hát teret teremti meg, amikkel biztosítani lehet ezt a vízhez való hozzáférést és 

magának a vízellátásnak a biztosítását. Vannak aztán minden cél alatt ún. meg - 

valósítási eszközök, amiket A-val és B-vel jelöltünk. Ezek tulajdonképpen első - 

sorban a fejlődő országok felé irányuló segítséggel vagy a társadalmi együttműködés 

kérdéseivel foglalkoznak. 

31

„Win-win” feladatok kötik össze a célokat: 

„Win-win” feladatok kötik össze a célokat 

Zlinszky János: A víz az SDG rendszerben. (2022 


Mindenesetre a célokat a feladatok kötik össze. Ezen az ábrán a nagy foltok 


a célokat jelölik, a fekete például a klímaváltozás, a sötétkék az oktatás, és a 

körülöttük levő kicsi pöttyök mutatják a hozzájuk tartozó feladatokat. Látjuk 

azt a vonalakból, hogy van olyan feladat, amelynek a teljesülése nemcsak egy 

célt mozdít előre, hanem többet. Minél több irányba segít egy-egy feladatnak 

a végrehajtása, annál erősebben köti össze. Ha megnézzük egészen konkrétan, 

hogy a vizes célnak magának hogyan néz ki a beágyazódása ebbe az ökoszociális 

fenntarthatósági célrendszerbe, akkor voltaképpen érdemes megint egy pil lanatra 

ránézni az egész célkitűzésre. Ezért ennek a feladatrendszernek a belső 

oksági kapcsolatait elővenném. 

A 6-os cél belső oksági kapcsolatai 


MIT? 

• a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák: hegyek, erdők, vizes élőhelyek, folyók, felszín alatti 

vizek és tavak védelme és helyreállítása, 

• az integrált vízgyűjtőgazdálkodás megvalósítása, adott esetben ideértve a határokon 

átnyúló együttműködést is, 

• javítjuk a vízfelhasználás hatékonyságát, továbbá biztosítjuk a fenntartható vízkivételt 

és ivóvízellátást, 

• a szennyezés csökkentése, a hulladékterhelés megszüntetése, a veszélyes anyagok 

és vegyszerek kibocsátásának minimumra csökkentése, a kezeletlen szennyvíz 

mennyi s égének felére csökkentése. 

32

HOGYAN? 

• bővítjük a fejlődő országokkal való nemzetközi együttműködés és kapacitásfejlesztés 

támogatását, beleértve az esővízgyűjtést, a sótalanítást, a vízfelhasználás 

hatékonyságát, valamint a szennyvízkezelési, -hasznosítási és -újrafelhasználási technológiákat, 

• támogatjuk és megerősítjük a helyi közösségek részvételét a vízgazdálkodás 

és a szanitáció fejlesztésében és igazgatásában. 

Szó van tehát a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák védelméről, ahonnan a víz 

egyáltalán származik, szó van a vízzel való integrált gazdálkodás meg va ló - 

sí tásáról, szó van a vízfelhasználás hatékonyságáról és a vízerőforrások fenntart 

ható használatáról, ennek érdekében szó van a szennyezés csökkentéséről, 

hogy ne tegyük tönkre a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, azokat ne csak 

takarékosan és hatékonyan használjuk, hanem ne csökkentsük a rendelkezésre 

álló mennyiséget vagy annak a használhatóságát. Ennek a hogyanja aztán 

egyébként a fejlődő országokkal való együttműködés különböző technológiai 

segítségekkel, illetve nem utolsósorban a helyi közösségek részvételének előmoz 

dítása a vízgazdálkodás területén. 

A 6-os célon kívül azonban magának a vízellátásnak a kérdése nagyon sok 

helyen megjelenik még az eddigi rendszerben. Ha keresnénk ezeket a helyeket, 

akkor azt a kérdést tehetjük fel, hogy mi mindennel lehet támogatni ezt a célt, 

mi mindennel lehet támogatni magát a vízellátást. 

A TÁMOGATÁS FORMÁI 

• A bemenet (érkező vízmennyiség) növelése. 

• A tároló- és pufferkapacitás növelése. 

• Az igények csökkentése. 

• A mennyiségi veszteségek csökkentése. 

• A minőségromlás megelőzése. 

• Az egyenlő és méltányos elosztás biztosítása. 

• A vizes ökoszisztémák, vízadó rendszerek álló- és alkalmazkodó képességének 

növelése. 

Nyilván ott lesznek a kapcsolódó feladatok, a kapcsolódó targetek. Ezek leírják, 

hogy hogyan támogathatjuk a bemenet, a készleteinkbe érkező vízmennyiség 

növelésével, a tárolókapacitás növelésével, az igények csökkentésével, a mennyiségi 

veszteségek csökkentésével, a minőségromlás megelőzésével, az egyenlő 

és méltányos elosztás biztosításával, illetve a vizes ökoszisztémák és a vízadó 

33

endszerek stabilitásának, rezilienciájának növelésével, hogy ellen tudjanak 

áll ni, valamiképpen meg tudjanak maradni azon viszontagságok közepette, 

amit éppen az emberiség és éppen a használat okoz. Ilyesféle funkciókat, olyan 

feladatokat keresünk az egész célrendszerben, amelyeknek a végrehajtása egy 

vagy két logikai lépésben valamilyen oksági lánc mentén ilyen típusú támogatást 

tud adni. Ha elindulunk, akkor bőven találunk ilyeneket. 

A 6-os célt támogató feladatok a rendszerben 

1.4 2030-ra biztosítjuk azt, hogy valamennyi férfit és nőt, főként a szegényeket és 

a sebezhető társadalmi csoportok tagjait, (…) megillesse a föld- és más tulajdon, 

valamint a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés joga. 

2.4. 2030-ra megteremtjük a fenntartható élelmiszertermelő rendszereket és olyan 

ellenálló és rugalmas mezőgazdasági módszereket valósítunk meg, amelyek … támogatják 

az ökoszisztémák fenntartását, erősítik a klímaváltozáshoz, a szélsőséges 

időjáráshoz, a szárazsághoz, árvizekhez és egyéb katasztrófákhoz való alkalmazkodás 

képességét (…) 

2.a Növeljük a vidéki infrastruktúrákba, mezőgazdasági kutatási és fejlesztési szolgál tatásokba, 

technológiai fejlesztésbe, történő beruházásokat a fejlődő, és főként 

a legkevésbé fejlett országok érdekében. 

4.7 2030-ra biztosítjuk azt, hogy minden tanuló megszerzi a fenntartható fejlesztés 

előmozdításához szükséges tudást és készségeket. 

Már az 1-es célban van egy olyan feladat, amelyik arról beszél, hogy a se bezhető 

társadalmi csoportokat illesse meg a természeti erőforrásokhoz való hozzá 

férés joga. Nemcsak a földhöz és máshoz, hanem például a vízhez is. Vagy 

a fenntartható élelmiszertermelő-rendszerekről, amikről szó van a kettes célban, 

olyan módszereket akarunk megvalósítani, amelyek éppen a vízzel kapcsolatos 

katasztrófákhoz, a vízzel kapcsolatos szélsőséges helyzetekhez való 

alkalmazkodást segítik, akár az infrastruktúra fejlesztésével, akár az ökológiai 

gazdálkodás előmozdításával. Nem mindegy, hogy megvan-e a tudás – és milyen 

korán van meg a tudás – az emberekben (4-es cél) az oktatási feladaton 

belül. Ezekről a célokról már kiadtunk egy-egy kötetet. 


8.4 2030-ig a fejlett országok irányításával fokozatosan javítjuk a globális erőforráshatékonyságot 

a fogyasztásban és a termelésben. 

9.1 Minőségi, megbízható, fenntartható és állóképes, mindenki számára megfizethető 

és egyenlő esélyekkel elérhető infrastruktúrát építünk ki, ideértve a regionális, illetve 

határokon átnyúló létesítményeket. 

34

9.4 2030-ra az erőforrások hatékonyabb felhasználása, valamint a tiszta és környezetbarát 

technológiák és ipari eljárások alkalmazása révén fenntartható szintre fejlesztjük 

az infrastruktúrát és korszerűsítjük az ipart minden országban. 

9.a Segítjük a fejlődő országokban a fenntartható és állóképes infrastruktúra fejlesztését. 

Az ismeretek megadása is nyilván a mi malmunkra fogja hajtani a vizet, de nem 

mindegy, hogy a gazdaság fejlesztése milyen irányba halad, nem mindegy, hogy 

az infrastruktúrafejlesztés milyen irányba mozdul el (a 9-es cél az infras truktúra 

regenerációja, újraalakítása, illetve az új infrastruktúrának már egy fenn - 

tartható módon létesítése). Ahol még nincs létesítmény, ahol még nincs berendezés, 

ahol még nincs infrastruktúra, ott olyan legyen, amelyik évtizedekig 

megfelel ezeknek a követelményeknek. 


11.4 Fokozzuk erőfeszítéseinket a világ természeti örökségének megóvására és 

megvédésére. 

11.6 2030-ig csökkentjük a városok egy főre jutó, kedvezőtlen környezeti hatásait, 

különös figyelemmel a lakossági és más eredetű hulladék kezelésére. 

11.b 2020-ra jelentősen növeljük azon városok és más települések számát, amelyek 

összehangolt politikai irányelveket és terveket fogadnak el és alkalmaznak 

az erőforrás-hatékonyság, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, 

valamint a természeti csapásokkal szembeni tűrő- és megújuló-képesség 

érdekében. 

12.1 Végrehajtjuk a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó tízéves kerettervet. 

12.2 2030-ig megvalósítjuk a természeti erőforrásokkal való fenntartható és hatékony 

gazdálkodást. 

Aztán a 11. cél a nagyvárosok helyzetéről szól. A nagyvárosokban bőven van 

vízzel kapcsolatos teendő. A politikai tervezés a város üzemeltetésének tervezése; 

a hulladékkal való gazdálkodás sem mindegy. Ez egyébként a fenntartható termelés 

és fogyasztás területén is előjön. 


12.3 2030-ig felére csökkentjük az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlást 

a kereskedelemben és a fogyasztóknál. 

35

12.4 2020-ra elérjük, hogy a vegyszerek és hulladékok egész életciklusuk során való 

használata és kezelése környezetvédelmi szempontból megfelelően és az elfogadott 

nemzetközi keretmegállapodásokkal összhangban történjen, és jelentősen 

csökkentjük azok vízbe és talajba történő kibocsátását. 

12.6 Arra ösztönözzük a vállalatokat, különösen a nagy és nemzetközi cégeket, hogy 

vegyenek át fenntartható gyakorlati megoldásokat, illetve hogy beszámolási 

rendszerük tartalmazzon a működésük és hatásuk fenntarthatóságára vonatkozó 

információt. 

12.7 Előmozdítjuk a fenntartható közbeszerzési gyakorlatokat, a nemzeti szabályokkal 

és szempontokkal összehangoltan. 

12.8 2030-ig biztosítjuk, hogy az emberek mindenhol megfelelő ismeretekkel és 

tudatossággal rendelkezzenek a fenntartható fejlődéssel és a természettel való 

harmonikus együttélést lehetővé tévő életmóddal kapcsolatban. 

12.a Támogatjuk a fejlődő államokat tudományos és technológiai teljesítőképességük 

megerősítésében, hogy a fenntartható fogyasztási és termelési szokások irányába 

mozduljanak el. 

A 12-es cél a fenntartható termeléssel és fogyasztással foglalkozik. Megint csak 

a hatékonyság, a szennyezés elkerülése, a közbeszerzésben ezeknek a szem pontoknak 

az érvényesítése, az ismeretek és a tudatosság mindenütt. 


15.1 2020-ra biztosítjuk a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák és ökoszisztémaszolgáltatásaik 

megőrzését, helyreállítását és fenntartható használatát, különösen 

az erdők, vizes élőhelyek, hegyek és száraz területek esetében. 

15.2 Előmozdítjuk, hogy 2020-ra minden erdőtípusban fenntartható erdőgazdálkodás 

legyen, megállítjuk az erdőirtást, helyreállítjuk a leromlott erdőket, és világszerte 

jelentősen megnöveljük az erdőtelepítést és erdőfelújítást. 

15.4 2030-ra biztosítjuk a hegyvidéki ökoszisztémák megőrzését. 

15.8 2020-ig intézkedéseket hozunk az invazív idegen fajok betelepítésének megelőzése, 

valamint a vízi ökoszisztémákra való hatásuk csökkentése érdekében. 

15.9 Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség adatait 2020-ig beépítjük a nemzeti 

és helyi szintű tervezésbe, a fejlesztési folyamatokba, a szegénység enyhítésére 

irányuló stratégiákba, valamint a nyilvántartásokba és elszámolásokba. 

15.a Mozgósítunk és jelentősen megnövelünk minden lehetséges pénzforrást a biológiai 

sokféleség és az ökoszisztémák megőrzése és fenntartható használata érdekében. 

A 15-ös célon egy percet sem csodálkozunk, hiszen az a szárazföldi szisztémákra 

vonatkozik. A 15-ös célkitűzései a 6-os cél alatt is szerepeltek, ott is szó van 

a vízadó ökoszisztémák védelméről, a 15-ös cél általában a szárazföldi ökoszisztémák 

védelmével foglalkozik. 

36

A 6-os célt támogató feladatok a rendszerben: 

16.6 Hatékony, elszámoltatható és átlátható intézményeket alakítunk ki minden szinten. 

16.7 Minden szinten biztosítjuk a befogadó, fogékony, képviseleten és részvételen 

alapuló döntéshozást. 

16.8 Szélesítjük és erősítjük a fejlődő országok részvételét a globális kormányzás 

intézményeiben. 

16.10 Biztosítjuk az információhoz való nyilvános hozzáférést.) 

17.7 Elősegítjük, hogy a fejlődő országokban kedvező feltételekkel valósuljon meg 

a környezetbarát technológiák fejlesztése, átadása, megismertetése és elterjesztése. 

17.9 Növeljük a fejlődő országokban folyó hatékony és célzott oktatáshoz és képzéshez 

nyújtott nemzetközi támogatást.) 

17.14 A szakpolitikákat egyeztetjük a fenntarthatóság érdekében. 

17.19 2030-ra a fenntartható fejlődés terén történő előrehaladás mérésére indikáto 

rokat fejlesztünk a GDP kiegészítésére. 

A 16-os, a 17-es célok pedig azzal a kormányzati és nem kormányzati együttműködéssel, 

azzal a háttérrendszerrel, amelyiknek ezt a fenntartható fordulatot 

végig kellene vezényelnie. 

A 6-os cél területén való haladástól függő feladatok 

2.3 2030-ra megkettőzzük az élelmiszer-kistermelők mezőgazdasági termelékenységét 

és bevételét, különös tekintettel a nőkre, őshonos lakosokra, családi gazdálkodókra, 

állat tenyésztőkre és halászokra. 

3.3 2030-ra felszámoljuk a malária és az elhanyagolt trópusi betegségek járványait 

és fellépünk a hepatitisz, a vízzel terjedő járványok ellen. 

3.9 2030-ra jelentősen csökkentjük a veszélyes vegyi anyagok, a víz- és talajszennyezés 

és -szennyezettség által okozott betegségek és elhalálozások számát. 

3.d Megerősítjük valamennyi ország, különösen a fejlődő országok képességét és felkészültségét 

a nemzeti egészségügyi kockázatok csökkentése, valamint kezelése terén. 

4.a Olyan oktatási létesítményeket építünk és korszerűsítünk, amelyek figyelembe veszik 

a gyermekek és a fogyatékkal élők körülményeit és a nemek egyenlőségét. 

Az eddigi rendszerben tehát nemcsak olyan feladatok vannak, amelyek a 6-os 

cél teljesülését segítik, hanem olyanok is vannak, amelyeknek a teljesülése attól 

fog függeni, hogy a 6-os cél teljesül-e. Ezek a dőlt betűs példák a legkülönbözőbb 

területeken, így az energetika vagy a városok fejlesztése területén erre szolgálnak. 

37

A 6-os cél területén való haladástól függő feladatok 

7.2 2030-ra jelentősen megnöveljük a megújuló energiák részarányát a világ energiaellátásában. 

7.a 2030-ra megerősítjük a nemzetközi együttműködést, hogy megkönnyítsük a hozzáférést 

a tiszta energia kutatásához és technológiáihoz, továbbá támogatjuk 

a befekte téseket az energetikai infrastruktúrába és a tiszta energia technológiákba. 

7.b 2030-ra bővítjük az infrastruktúrát és fejlesztjük a technológiákat, hogy a fejlődő 

országokban mindenki számára biztosítsuk a modern és fenntartható energiaszolgáltatást. 

11.1 2030-ig mindenkinek biztosítjuk a megfelelő lakhatást, és az alapvető szolgáltatásokat, 

és átépítjük a nyomortelepeket. 

11.5 2030-ig jelentősen csökkentjük a természeti csapások, ezen belül a vízzel kapcsolatos 

katasztrófahelyzetek érintettjeinek, halálos áldozatainak számát, intézkedéseinket 

a szegényekre és kiszolgáltatott helyzetben lévőkre összpontosítva. 

15.3 2030-ig leküzdjük a sivatagosodást, helyreállítjuk a leromlott talajokat és termő - 

föl deket, ideértve a sivatagosodástól, aszálytól, illetve árvizektől sújtott területeket, 

és arra törekszünk, hogy a világon a talajmérleg pozitív legyen. 

Azt tudjuk megállapítani, hogy az egész nagy SDG-rendszernek van egy belső 

vízrendszere, aminek az egészével, hangsúlyozom, nem akarunk most foglalkozni, 

hanem visszamegyünk a 6-os célra, de mégis nagyon fontos, hogy 

megértsük: ilyen igénnyel lett az egész megalkotva. A 6+2 feladaton kívül, 

amelyik a 6-os célhoz tartozik, a 11 további cél alatt még 35 feladat van olyan, 

amelyik „odadolgozik”, a 6-os cél malmára hajtja a vizet, és még egy tucat 

feladat függ attól, hogy hogyan haladunk a 6-os cél végrehajtásával. Minden 

harmadik feladat a vízzel kapcsolatos, ennek fényében értékelhetjük a mai célunk 

latolgatását, ennek a célterületnek a jelentőségét. 

Az SDG-rendszer belső „vízrendszere” tehát: 

A 6. cél alatt 6 + 2 feladat 

11 további cél alatt még 35 támogató feladat 

7 másik cél alatt 12 olyan feladat, amelyek függnek a 6-os feladatok végrahajtásától 

Mindösszesen 8 + 37 + 12 = 57 feladat 

(a 169-ből) 

38

II. témakör: „2030-ra mindenki számára 

megteremtjük a méltányos és igazságos 

hozzáférést a biztonságos és megfizethető 

ivóvízhez” (6.1. feladat) 

39

Szöllősi-Nagy András: „2030-ra mindenki számára 

megteremtjük a méltányos és igazságos hozzáférést 

a biztonságos és megfizethető ivóvízhez” 

Van ebben a címben két olyan jelző, amit érdemes részletesen megnézni. 

Az egyik a biztonságos, a másik pedig a megfizethető. Egy kicsit visszamennék 

a történetben, méghozzá az 1960-as évekbe, a Római Klubig, A növekedés hatá 

raihoz, ami elindított egy olyan globális szemléletet, ami alapvetően átstruk 

turálta a tudományos gondolkodást is. Ezután jött a Brundtland-jelentés 

1987-ben, amiben is megszületett a fenntartható fejlődés mint olyan kon cepciója. 

Majd – amire Zlinszky János is utalt – 1992-ben az ENSZ Környezet és 

Fenntarthatóság konferenciája Rio de Janeiróban, amely nagyon sok fontos 

ajánlást fogadott el, és akkor már lehetett látni az elkövetkezendő fenntarthatósági 

diskurzus köz ponti elemét, hogy tudniillik ez a vita sok tekintetben a víz és 

a szanitáció köré fog szerveződni. 

Lényegében a víz és szanitáció problémái voltak a legfontosabb kiváltó okai 

annak, hogy az ENSZ közgyűlése 2000-ben elhatározta, hogy a következő 15 éves 

periódusra definiálja a Millenniumi Fejlesztési Célokat. Alapvetően ab ból a célkitűzésből 

indultak ki, hogy 2015 végére feleződjék meg az abszolút szegénységi 

küszöb alatt álló embertársaink száma, és ehhez deklaráltak még hat célt, amelyek 

között az egyik a vízzel és a szanitációval foglalkozott, nevezetesen azzal, hogy 

hasonló gondolkodásmódot követve, feleződjék meg mindazon embertársa ink 

száma is, akiknek nincsen hozzáférésük ivóvízhez, és szintén feleződjék meg 

azon embertársaink száma, akiknek nincsen hozzáférése a minimális szanitációhoz, 

beleértve a szennyvíztisztítást, -elhelyezést, -kezelést és -szállítást. 

Akkor volt az évszázad elején a vízellátás elérhető 1,4 milliárd, a szanitáció pedig 

2,4 milliárd ember számára. 

Ezek a célok – hozzá kell tennem tüstént – nagyon fontosak, de Magyarország 

szempontjából nem a fő célok, mert Magyarországon ezek a problémák 

már nem problémák, hiszen a vízellátás az elmúlt 30–45 évben elképesztő módon 

fejlődött, és ugyanez vonatkozik a szennyvíztisztításra is. Nagyjából el értük 

azt a küszöböt, amin túlmenni már nem is nagyon érdemes tradicionális 

beruházásokkal. Viszont a fejlődő országok számára az SDG 6. cél igenis 

alap vető fontosságú. Nemcsak a vízhez való hozzáférés, hanem annak a megfizethetősége. 

41

LOKÁLIS VS GLOBÁLIS 

MULTINACIONÁLIS 

COCHABAMBA, 

BOLÍVIA,1999 

Erre példa, hogy az 1990-es évek végén Cochabambában egy nagy európai 

vízellátó vállalat megvásárolta a városi vízellátó és szennyvíztisztító vállalatokat, 

aminek a nettó eredménye az volt, hogy a víz ára felment a háromszorosára, 

a vízminőség meg nem változott semmit. A szegények nem tudták megfizetni 

– ez a bizonyos affordability, amely nagyon fontos koncepció – a vizet, és hát 

bizony olyan komoly feszültségek támadtak, hogy a szóban forgó vállalatnak 

nagyon hamar ki is kellett vonulnia arról a piacról. Ezzel talán érzékeltettem is 

a megfizethetőség jelentőségét. 

4 

42

Hogy a biztonságos jelző mit jelent, ez is alapvetően Latin-Amerikában, de 

még inkább Afrikában különösen fontos kérdés. Tisztáznunk kell, hogy a víz - 

hez való hozzáférést milyen minőségben kell biztosítani. Vajon ennek az ivó - 

víznek meg kell felelnie a WHO, az Egészségügyi Világszervezet határértékeinek 

vagy sem? Ez egy nagyon nagy vita volt a vízügyi szakmában. Később az 

SDG-k meghatározása során szintén felmerült ez a kérdés, és ahogy a dip loma 

ták szokták, ha valamiben nem tudnak megállapodni, akkor egy ködös 

meg fogalmazást tesznek, ezt ők úgy hívják, hogy „intendált ambiguitás”, azzal, 

hogy az ilyen kérdéseket majd a következő periódusban, amikor a tárgyalások 

felgyorsulnak, tisztázni fogják. Tehát nem tisztázták, mi az, hogy biztonságos 

víz. Ezért sokféleképpen interpretálhatók az eredmények. 

A nem megfelelő vízhozzáférés 

területarányos megjelenítése: 

2011 

Mindazonáltal amit itt lehet látni, ez egy topológiailag komfort térkép a 

normális térképen, a hozzá nem férést mutatja. Látszódik, hogy ebből a szempontból 

az Európai Unió, beleértve Magyarországot, „nem létezik”, Észak- 

Amerika, Kanada nem létezik, Óceániának egy bizonyos része, de Új-Zéland 

sem létezik. Ahol a nagy gondok vannak, ahol megdagadt a problémakupac, az 

a szubszaharai Afrika, India és akkor még Kína. Mire véget ért a millenniumi 

43

fejlesztési célok periódusa 2015-re, addigra csakugyan sikerült elérni azt, hogy 

megfeleződött azon embertársaink száma, akiknek nincsen hozzáférése az 

ivóvízhez. 2015-ben már csak 750 millió ember volt, akinek ez nem adatott meg. 

A XXI. század fő vízbiztonsági 

kihívásai 

85% 

az emberiségnek arid 

85% a világ szennyvizeinek 

területeken él. 2030-ra a 

tisztítás nélkül kerül a 

világ népességnek fele igen 

befogadókba. 

erős víz-stressznek kitett 

területeken él. 

750 millió 

ember él biztonságos 

víz nélkül és 2,5 

milliárdnak nincs 

szanitációja. 

50 % 

az édesvízi előlények 

számának csökkenése 

az elmúlt 30 évben. 

6-8 

millió 

millió ember hal meg évente 

vízzel kapcsolatos 

katasztrófákban és 

betegségekben 

Source: Data collected by UNESCO-IHP a and IPCC AR5 WG2 SPM (2014) 

620 

határon átnyúló 

felszínalatti víztartó, 

melyeken 2-4 ország 

osztozik. 

Ami viszont a szanitációs célt illeti, a helyzet ahelyett, hogy javult volna, romlott. 

2015-re nem 2,4 milliárd, hanem 2,6 milliárd embernek nem volt hozzáférése 

a szanitációhoz. Hozzátartozik ehhez, hogy a szanitáció abszolút függ a közegészség 

helyzetétől, a közegészségügytől pedig a munkaképes lakosság, a ter - 

melékenység és nagyon sok minden. Most az általános biztonságról nem szeretnék 

beszélni, csupán azt az ábrát mutatnám be, ami azt mutatja, hogy ahelyett, 

hogy javult volna a helyzet, voltaképpen romlott. 

44

Szanitáció 2010: 

Távolabb a céltól … 

Source: WHO/UNICEF 2010 

Az MDG-fejlődés után volt egy nagy vita, hogy ezen a hat célon hogyan 

lehet túlmenni, hogyan lehet azokat a nagyon komplex visszacsatolásokat és 

összekapcsolásokat – amelyekre Zlinszky János is utalt – figyelembe venni, és 

volt egy nagyon fontos etikai vita, hogy miért csak megfelezni akarjuk azon 

embertársaink számát, akik a szegénységi küszöb alatt élnek, miért nem tűzünk 

ki ambiciózusabb célokat, hogy 2030-ra – és itt van két nagyon fontos koncep - 

ció – szűnjék meg a szegénység és 2030-ra szűnjék meg az éhínség. Erre sokan 

azt mondják, hogy ez lehetetlen, nincs annyi pénz. Van! Ha azt nézzük, hogy 

a világ gazdagságának hetven százaléka nyolc család birtokában van, akkor 

érdemes azon elmorfondírozni, hogy ez a gazdagság vajon milyen megoszlásban 

létezik. 

45

Vízellátás 

és szanitáció 

Az MDG periódus 

(2000-2015) 

6 fókusza között 

Az SDG periódus 

(2015-2030) 

17 fókusza 

Így definiálták a 17 célt annak fokozatos felismerésével, hogy közeledik egy 

fenyegető vízválság, ami Magyarországot a vízellátás és a szennyvíztisztítás 

szempontjából nem nagyon érinti, mégis fontos ez, mert fejlett infrastruktúrájú 

európai ország, a többieket viszont nagyon. Különösen a fejlődő országokat. 

És azt kellett felismernünk, hogy a lokális problémáknak vannak globális peremfeltételei. 

Tehát ha Afrikában nem sikerül javítani a vízellátás és a szennyvízkezelés 

technológiáján, akkor az a migráció, ami a környezettel kapcsolatos, 

nem lesz megállítható, és megfordítva, ami történik, annak hatása van 

a globális folyamatokra, amelyek alapvetően megváltoztatták, hogy mi törté - 

nik a világban. Ezek a fontosabb meghajtók, benne a klímaváltozás és amiről 

a 13. cél szól. 

46

A globális változások fő okai: 

• A népesség növekedése, migrációja 

és korszerkezete 

• Geopolitikai változások 

• Kereskedelem (virtuális víz), 

támogatások 

• Technológiai váltások 

• Klímaváltozás 

U.S. Bureau of the Census 

A népességváltozásról: a XX. század elején az emberiség létszáma kétmilliárd 

volt, a végén volt hatmilliárd, most vagyunk 7,7 milliárdan, 2050-ben leszünk 

kilencmilliárdan, pontosan száz év múlva pedig 12 milliárdan leszünk. Ez a 

12 milliárd a fenntarthatóság határa, mert ha azon túlmegyünk, ez egy olyan 

átbillenési pont, ahonnan nem lesz visszatérés. És az emberi kultúra, ahogy azt 

definiáltuk az elmúlt kétezer évben, nem fokozatosan degradálódik, hanem 

megszűnik. Hogy érzékeltetni lehessen, hogy mennyire más a helyzet az ipari 

forradalom óta, elég azt tudnunk, hogy az eddig élt Homo sapiensek fele a kortársunk. 

47

Planetáris határok határok 

(Rockström, et al., Nature, 2009, 

DNV GL Report 2014) 

A népesedésrobbanásnak más tényezőkkel együtt olyan változásokat kellett elő - 

idézni, aminek a következtében eljutottunk ahhoz, amit Zlinszky János is bemutatott, 

a stockholmi rezílienciaközpontnak az egyik jelentése, és elég nagy 

felzúdulást keltett a világban. Szembesített minket azzal, hogy már mostanra 

eljutottunk oda, hogy bizonyos környezeti elemeket tekintve túlmentünk az 

átbillenési határon. Ez állapítható meg egyebek között a biodiverzitásnál és a klí - 

maváltozásnál. A helyzet ahelyett, hogy javult volna, még rosszabb lett. 

A VÍZHASZNÁLAT NEM FENNTARTHATÓ TRENDJE 

A VÍZHASZNÁLAT 

[1000 

NEM 

KM3/ÉV] 

FENNTARTHATÓ TRENDJE 

[1000 KM3/ÉV] 

48

Ami a víz felhasználását illeti, az édesvíz-felhasználást, akkor az volt az álláspont, 

hogy semmi baj nincs, mert kb. négyezer m 3 éves felhasználás a globális, ami, 

és ez elég sok, ami még nem érte el az átbillenési pontot, tehát nyugodjon meg 

mindenki. Öt éven belül ott vagyunk. A helyzet abszolút nem rózsás. 

Az SDG-6 céljainak elérése a többi SDG 

elérésének szükséges feltétele 

G 

k 

s 

A fenntartható fejlődés célkitűzéseinek meghatározásában, amiben Zlinszky 

János is részes volt, amikor New Yorkban dolgozott az ENSZ-titkárságon és 

a magyar nagykövetségen, és amelynek Kőrösi Csaba ENSZ-nagykövet az egyik 

vezetője volt, felmerült egy olyan vita, hogy egyáltalán a víz szerepeljen-e a fenntartható 

fejlődési célok között. Az egyik vezető szakértő, Jeffry Sax azzal érvelt, 

hogy a víz mindenhol ott van, külön nem kell vízzel és szanitációval kap- 

49

csolatos célt definiálni. A mi szakmánk ezzel szemben azon az állásponton volt, 

hogy ha mindenütt ott van, akkor valójában nincsen sehol. Ha a speciális vízcél 

kiesik, akkor mindaz a munka, ami 15 éven keresztül a fejlődő országokban az 

MDG-k vizes célja tekintetében elvégeztek, voltaképpen elvész. És ezt a vitát 

változtatta meg az első Budapesti Víz Világtalálkozó. 

Budapest Water Summits 

2013: A Sustainable World is a Water-Secure World 

2016: Water Connects 

2019: Preventing Water Crises 

_______________________________________________________________________________________________________________ 

LÁBJEGYZET: JEFF SACHS ÉS AZ ENSZ 

Az eseményen részt vett Bánki Mór, és neki is köszönhetően ennek a víz világtalálkozónak 

volt az egyik nagyon markáns ajánlása, nevezetesen az, hogy az 

SDG-k között a víz és a szanitáció nagyon fontos és prioritási elemként szerepeljen. 

Így került bele a 6. cél, és ez volt e cél tekintetében a meghatározó magyar 

input az SDG-khez. 

A víz az SDG-k központi eleme 

50

A 6. cél megfogalmazása annak a felismerésével is járt, hogy az SDG 6. cél 

elérése a szükséges feltétele a többi elérésének. Mert pontosan ebben a nagyon 

összekapcsolt hálózatban, amit Zlinszky János is bemutatott, az összes többi cél 

függ a hatodiktól. Voltaképpen azt is mondhatnánk, hogy a víz és a szanitáció 

köti össze az SDG-célokat. Ez annyira fontos meghatározó, hogy nem véletlen, 

hogy még pontosabban definiálták az alproblémákat: ivóvíz és szanitáció, 

vízminőség, vízhasználat, integrált vízgazdálkodás, ökoszisztémák fenntartása 

és a 13. célban klímaváltozás, mert a klímaváltozás az, aminek nyolcvan százaléka 

a víz által manifesztálódik 

IRÁN, 2018 

KELET 

KÖZÉP-EURÓPA 

19 

A víz megléte vagy nem léte konfliktusokat okozhat regionálisan vagy országokon 

belül is, az öntözővíz miatt a farmerek nagyon súlyos konfliktusba 

bonyolódtak. De nem kell messze menni, el kell mennünk Kassától keletre, 

Miskolcról keletre, és olyan roma településeket látunk, amik a mélyszegénységben 

leledzenek. Elég sokat dolgoztam Ugandában, Kampalában, és amikor 

eljöttem haza, és elvittek erre a részre, hogy itt is mik vannak, akkor azt 

tapasztaltam, hogy van egy közkút, amit nem tudnak fizetni, berakják a szűkítőt, 

még kevesebb vizük van, és egy ördögi kör kezd kialakulni. Afrikában 

51

nagyon jól tudta az ENSZ használni a vizet mint a szegénységből történő kiemelés 

fontos eszközét. Valószínűleg ezt kellene nekünk is tennünk azokkal 

a szegény rétegekkel, amelyek társadalmilag nagyon elmaradottak. A víz min - 

dent összeköt. Egy város fenntartásának a negyven százaléka vízzel és szanitációval 

kapcsolatos. Az azért meglehetősen jelentős arány. 

Globális vízkivétel és népességnövekedés 

a XX. században 

Forrás: AQUASTAT 2018 

Addig, amíg a népesség a XX. században a háromszorosára növekedett, addig 

ezen periódus alatt a vízkivételek meghatszorozódtak. Kinyílt egy olyan olló, 

ami nem fenntartható. 

Az ANTROPOCÉN 

Az ANTROPOCÉN mindent megváltoztatott 

mindent megváltoztatott 

52

Nem fenntartható, annál is kevésbé, mert olyan nagy az emberi hatások mértéke, 

hogy sokan azzal érvelnek, hogy voltaképpen beléptünk egy új geológia korba, 

amit úgy hívunk, hogy antropocén, mert az ember hatása teljes mértékben 

megváltoztatta az ökoszisztémáink működését, beleértve a klímát és annak 

hatását a vízre. 

“NEM HISZEK A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSBEN” 

Van egy elég ostoba politikai vita, hogy én hiszek a klímaváltásban vagy nem 

hiszek. Ez nem hit kérdése, ez ma már egy tudományos tény. Nyakig ér a víz vagy 

éppen sehova nem ér el a víz a klímaváltozás következtében, mert a szélsőségek 

előfordulási valószínűsége megnő. Több árvíz lesz egyes helyen, kevesebb víz 

lesz másutt. Ugyanakkor át fog rendeződni azoknak a csapadékmezőknek 

a szerkezete, amelyek táplálják azokat a víztartókat, amiből a vízellátás meg - 

va ló sul. Ez Magyarország esetén is így van. 

Mindenképpen fontos az, hogy egy olyan nemzeti program épüljön ki – ez 

már Magyarországon megvan –, amely a nagy keretrendszerbe illeszkedik 

bele, ahogy Zlinszky János is mondta. Amit tennünk kell: meg kell erősítsük 

a rend szereink rezilienciáját. 

53

ADAPTÁCIÓ 

REZILIENCIA 

Reziliencia alatt egy rendszernek azt a képességét értjük, hogy ha kilendül az 

egyensúlyi állapotból, akkor nem biztos, hogy ugyanoda megy vissza, de kvázi 

stabil legyen, aminek a víz és a szanitáció területén a vízgazdálkodás az eszköze. 

Itt két opciónk van: vagy mi megyünk oda, ahol a víz van, vagy pedig a vizet 

visszük oda, ahol mi vagyunk, és ennek megfelelő kombinációja. A választás 

nem könnyű, mert mindegyik megoldás egy sereg ellentmondással terhelt. 

ADAPTÁCIÓS VÁLASZTÁSOK A TELEPÜLÉSI 

VÍZGAZDÁLKODÁSBAN: 

! SMART városi rendszerek 

! FELSZÍNALATTI VIZEK MESTERSÉGES UTÁNPÓTLÁSA 

! TELEPÜLÉSI ZÁPORTÁROZÓK 

! SZIVACS TELEPÜLÉSEK 

! 

54

Ami biztos, az az, hogy el kell jutnunk az ökoszisztémák jobb hasznosításáig. 

Ezzel kapcsolatban egy sor olyan témakör létezik, ami külön előadást érde melne. 

Zlinszky János is említette a több tározás szükségességét, azt, hogy a tá ro - 

zóterekben vagy pedig a háromfázisú zónában a felszín alatt a szivacs városokkal 

visszatartani a vizet. Eddig az volt a paradigma a vízmérnöki gyakorlat - 

ban, hogy minél hamarabb megszabadulni a víztől és az árvíztől. Ez úgy alakult 

át, hogy úgy kell visszatartani a vizet a bővizű periódusokban, hogy a vízszűkös 

periódusokban azok használhatók és tárolhatók legyenek. Most ez nagy 

paradigmaváltás a mérnöki gyakorlatban, azért, mert a tározás köti össze az 

energiabiztonságot, a vízbiztonságot és az élelmiszer-biztonságot. 

Hidroinformatika: az információ áramlása 

Adatok " Modellek " Tudás " Döntések 

Észlelés, monitoring 

Numerikus időjáráselőrejelző 

modellek 

Adat-asszimiláció, 

integráció a 

hidrológiai és 

hidraulikai 

modellekkel 

Hozzáférés a 

modell 

eredményekhez 

Döntéstámogatás 

Map of flood probability 

(Forrás: D. Solomatine) 

Végül hadd szóljak egy pár szót arról, hogy van megoldás, akármennyire is kellemetlen 

a helyzet, és a megoldás csak tőlünk függ. Tudniillik a megoldásnak 

egy része az a tudományos-technológiai fejlődés, ami az elmúlt harminc évben 

egészen példátlan. 

55

34 

Ma már mindent tudunk mérni, 26 vízzel kapcsolatos szatellit kering fönn, naponta 

elképesztő mennyiségű adatot adnak. Már a felszín alatti víztartók változását 

is lehet mérni. Ebből az adatmennyiségből hogyan tudjuk a min tá za tot 

kiszűrni? Vannak olyan algoritmusok, amelyek ezt lehetővé teszik. Konk lú zió: 

kevesebb víz áll az emberiség rendelkezésére, igen, olyannyira, hogy 1980 körül 

15 000 m 3 /fő/év volt az egy főre jutó vízkészlet, ma 5000 m 3 /fő/év. Amit 

viszont pontosan a klímaváltozás következtében tapasztalunk, az az, hogy a hidrológiai 

ciklus felgyorsul. Ennek számos oka van. Ennek a felgyorsulásnak az 

eredménye az, hogy a szélsőségek előfordulási valószínűsége megnő. Ha ez így 

van, és csökken az egy főre jutó vízkészlet, akkor megnő a vízzel kapcsola tos 

konfliktusok lehetősége. 

56

Mi történik? 

• Kevesebb víz fejenként? 

• Gyorsulóban a hidrológiai 

körfolyamat? 

• Növekvő kockázat? 

• Növekvő sebezhetőség? 

• Több katasztrófa várható? 

• Jön a vízkrízis? 

• Milyen krízis? Globális? 

Lokális? 

• Minek a krízise? A vízé? 

Az intézményeké? 

Magyarul arra, hogy jön-e egy fenyegető vízválság, a válasz az, hogy nem jön, 

hanem már itt van. Nem a Kárpát-medencében, hanem Afrikában, Ázsiában. 

Ázsiában lakik a népesség hatvan százaléka az összes víz harminc százalékával. 

Száz év múlva Ázsiában pontosan annyi ember fog élni, mint most az egész 

Földön. Nagyon jelentősen fog csökkenni az egy főre jutó vízkészlet, és ennek 

következtében nagyon jelentősen meg fog nőni a vízkonfliktusok potenciálja. 

57

III. témakör: „2030-ra megteremtjük a mindenki 

számára megfelelő és igazságos hozzáférést 

az alapvető szanitációs és higiéniaiellátásokhoz, 

különös tekintettel a nők, a leányok 

és a kiszolgáltatott helyzetben levők speciális 

igényeire” (6.2. feladat)

Vecsei Miklós: A felzárkózás matematikája szerint 

a legszegényebbeknek kell a legjobbat adni 

Elsősorban a szívhez szólnék, és nem az észhez, sokszor bebizonyosodott már 

ugyanis, hogy ez a rövidebb út. Láttuk, átéltük, tudjuk, mennyivel könnyebb 

meg oldást keresni a legnehezebb problémákra is, ha nemcsak a feladattal szembe 

sülünk, hanem a távolabbi célt is ismerjük, és pontosan tudjuk, mi az, amiért 

dolgozunk. Meggyőződésem, hogy ez igaz a vízellátás megoldására is. 

Ebből következően elsőként a szegénységben élők lehetőségeiről vagy éppen 

a lehetőségek hiányáról szeretnék néhány fontos információt megosztani. „Ci vil - 

ben” a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke vagyok, 32 éve nézem na gyon 

közelről azt a világot, amit napjainkban mélyszegénységnek szokás nevez ni, bár 

én inkább azt mondom rá, hogy nyomorúság. A szegénységben élők tudják, mit 

szeretnének elérni, és számolnak azzal, hogy az álmaikért árat kell fizetni: ha 

többet szeretnének, akkor lemondások és küzdelmek várnak rájuk. A nyomorban 

élők nem gondolnak a jövőre, egy adott pillanatban élnek, nem számít, hogy amit 

ma eltékozolnak, az mennyire hiányzik majd holnap. Ez óriá si különbség. 

De van válaszunk a nyomorúságra is, a megoldáshoz vezető út neve: Jelenlét 

program. Azért lett ez a neve, mert a válaszokat nem lehet messziről kitalálni, 

valakinek ott kell lenni az érintettek között, megismerni a valós problémákat, hogy 

azokra érdemi, működő megoldások születhessenek. Ezt nem lehet meg spórolni. 

61

Tegyük fel a kérdést, mi lett volna, ha ez a kislány nem jó családba születik? 

Megnézné-e valaki, mennyire klassz ez a kócos haj, milyen gyönyörűek a fogai, 

ahogy mosolyog, egyáltalán, ahogy kinéz. Kaphatna-e háromezer dollárt ezért 

a képért az ügynökén keresztül? 

Nos, nem kap. A kislány nem oda született, ahol az ügynökök a modelleket keresik. 

A házuk teraszán fényképezte le egy fotós, Magyarország legszegényebb 

településén, egy olyan faluban, ahol összesen csak 72 háztartás van, és ezek 

közül kettőben van víz. A többiek kiszolgálják magukat a nyomós kútról. 

A 300 legszegényebb település 

A 300 legszegényebb település 

62

Ha térképen megnézzük, hogyan helyezkedik el Magyarország 300 legszegényebb 

települése, akkor ezt a képet látjuk. Nehéz nem észrevenni az egybeeséseket 

azzal a térképpel, amelyen a roma lakosság elhelyezkedését szokás ábrázolni. 

A roma népesség 

A roma 

területi 

népesség 

eloszlása 

területi eloszlása 

Forrás: Területi Statisztika; CIKOBI felmérés (1983–1987), Debreceni Egyetem (2010–2013) 

Összesen: 

377 ezer fő 

< 1,0 % 

1,0 –4,9% 

5,0–9,9% 

10,0–14,9% 

15,0–19,9% 

20,0–24,9% 

Csakhogy a legszegényebb településeken kétszer annyi gyerek születik, mint 

máshol. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az anyák hány évesen hozzák 

a világra az első gyermeküket, akkor megállapíthatjuk, hogy a következő húsz 

évben a Magyarországon születő gyerekek hét-nyolc százaléka ide érkezik majd. 

Mit mondhatunk nagyon röviden az őket váró körülményekről? Például azt, 

hogy a lakóhelyükön a munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség négyszer, 

hatszor magasabb az átlagnál, a lakosság negyede pedig komfort nélküli 

lakásokban él. Még ma is. 

Távolról nézve akár jó fekvésű településekről is lehet szó, Tiszabőnek például 

még a nevében is benne van, hogy valaha ez egy gazdag település volt. 

64

Ha egy kicsit közelebbről nézzük, akkor feltűnhet, hogy a földek nincsenek megművelve 

a településen belül, már ez okot adhat a gyanúra, hogy nincs minden 

rendben. 

Még közelebbről nézve rettenetes állapotban lévő házakat és műveletlen kerteket 

látunk, bár az utcában van villany és víz is. 

Felhívnám a figyelmet a karon ülő gyerekre, akit ilyen körülmények között egyszerűen 

nincs hová letenni, ezért az anyuka vagy valamelyik nagyobb testvér 

mindaddig a karjában tartja, amíg meg nem tanul járni. Csakhogy az a gyermek, 

aki néhány hónaposan nem kezd el mászni, tárgyakba kapaszkodni, nem fejlődik 

megfelelően, és egy sor képessége nem alakul ki a kellő időben. Mire hároméves 

lesz, és óvodába megy, már óriási hátrányban lesz a kortársaihoz képest. 

65

A 300 településen lévő háztartásaink 25 százaléka komfort nélküli. 

A feladatunk, hogy a Jelenlét programmal mindenkit elérjünk, és ezeket 

a településeket felemeljük. Adjunk valódi esélyt a gyerekeknek, igazi lehetőséget 

a családoknak. Ehhez először is pontos, részletes diagnózist kell felállítani minden 

egyes településen. Ez azt jelenti, hogy a 300 helyszínen 300 egyedi programot 

kell összeállítanunk. Ezek a programok persze számos olyan részprogramból 

állnak, amelyeket máshol is alkalmazunk, de az egyes falvakra szóló megol dások 

mégis a helyi problémákról szólnak. Ennek a jelentősége abban áll, hogy 

nem egy korábban megírt, valakik által jóváhagyott programot viszünk a telepü 

lésre, hanem a helyben felismert lehetséges megoldásokból állítunk össze 

cse lekvési tervet, amiben figyelembe vesszük, miben tudunk együttműködni a 

polgármesterrel, milyen az úthálózat, hányszor jön a busz, működik-e az iskola. 

A megoldandó feladatok között ott van, hogy a házakba jusson el az egész séges 

ivóvíz, és legyen fürdőszoba is, de ezt is rendszerbe kell illeszteni, a töb bi vel 

együtt. Ebben a programban a fogantatástól a foglalkoztatásig kísérjük a gyermekeket, 

ehhez komplex válaszokat kell adnunk, ami az élet minden te rü letén elindíthatja 

a szükséges változásokat. 

Gondoljunk bele, hogy ez a kisfiú minden nap ebből a házból megy iskolába. Mi 

az, amit meg kell változtatni ahhoz, hogy ugyanolyan esélyekkel érkezzen meg 

oda, mint a többi kortársa? Körülbelül mindenhez hozzá kell nyúlni. 

Nagyjából erről szól a Jelenlét program. 

És ez akkor még mindig csak a feladat egyik felét jelenti az, hogy lehetőséget 

kell teremteni a felzárkózásra. A másik, hogy legyen fogadókészség ott, ahová 

reményeink szerint majd ezek a gyerekek megérkeznek. 

66

Egyszer egy keresztény hallgatóság előtt meséltem egy fiatal anyukáról, aki 

13 évesen szülte az első gyerekét. Egy idősebb néni félhangosan megjegyezte: 

a kis prosti. Azt mondtam, szerintem sokkal inkább hasonlít egy szentre, 

merthogy iszonyatosan kevés pénzből gondoskodik a gyerekeiről, akik tisztán 

járnak iskolába, és nem éheznek akkor sem, ha ő éppen nem eszik, mert az 

alkoholista férje elitta a pénzt. Nincs rá racionális magyarázat, hogyan tartja 

fenn a háztartást, én egy szót tudtam rá mondani, ez a varázslás. 

A háztartások után nézzük meg a faluképet. Ez a fő utca. 

Ez pedig a házsor vége. Milyenné formálják az embereket a környezetükben lévő 

romos épületek? Mekkora lehet a kilátástalanság ott, ahol a beázó tetőket nem 

javítják meg? 

67

Három fő célt tűztünk ki magunk elé. Az első, hogy egyetlen gyermeket sem 

veszíthetünk szem elől. Bármi adódik, ami az egészséges fejlődését megaka dályozza, 

abban fogunk segíteni. A második cél, hogy minden négyzetméter földet 

megművelünk, azt a területet is, amit romok borítanak. A harmadik, hogy nem 

engedjük tovább pusztulni a házakat. 

Sok településünkön ott van az egészséges víz a faluban, de amikor nem tudják 

kifizetni a számlát, korlátozzák a szolgáltatást. 

Ha korlátozzák a szolgáltatást, és szűkítőket helyeznek el, az még nem oldja 

meg azt a problémát, hogy a kevesebb vizet is ki kellene fizetni a régi tartozással 

együtt. Egy lehetséges megoldás az előre fizetős mérőórák bevezetése, ami 

nem engedi eladósodni a fogyasztót, nem képződik tartozás, így nem lesz szű - 

kítés és kikapcsolás sem. Az áramszolgáltatásban szerzett tapasztalataink nagyon 

tanulságosak, mert azt mutatják, hogy nemcsak a kikapcsolásokat lehet 

megelőzni, hanem a szolgáltatás folyamatosságát sem kell félteni. Ez a modell 

a vízfogyasztás esetében messzebbről indul, de érdemes elgondolkodni azon, 

tényleg az jelenti-e a megoldást, ha az utcákon álló kék kutaknál lehet vízhez 

jutni, a költségeket pedig az önkormányzat majd kifizeti. 

És akkor nemcsak a téli hidegben látnánk a jeleit, hogy a helyieknek fontos az 

ellátás biztonsága. 

68

20 000 001–3 900 000 000 Ft 

5 000 001–20 000 000Ft 

2 500 001–5 000 000Ft 

1 000 001–2 500 000Ft 

500 001–1 000 000Ft 

2 500–500 000Ft 

A megoldások persze akkor lesznek tartósak, ha rendszerbe illesztjük őket. 

A vízhez való hozzájutás a lakhatási programunk része, de korántsem az egyetlen 

megoldandó feladat. Ez a Lechner Ödön Tudásközpont térképe, a fe hér rel 

je lölt ingatlanokon nincs jelzálog, a sárga, narancssárga, piros csíkok pedig az 

eladósodottság mértékét mutatják. Hogyan történhet meg, hogy a leg sze gényebb 

településeken, ahol százezer forint a telek ára, több tíz milliós tar to zást 

tartanak nyilván romos ingatlanokon? De ugyanilyen fontos a kérdés má sik 

fele is: hogyha a nagyvárosi agglomerációban harmincmillió az építési telek, 

eze ken a településeken pedig százezer forint, akkor miért nem jönnek ide építkezések, 

beruházások? Ez ugyanaz a probléma, amit az előbb is említettünk, 

hogy a felzárkózó települések – az ott élő emberekkel együtt – annyira tá vol 

esőnek tűnnek, hogy már szinte tudomást sem veszünk róluk. Úgy is mondhatnánk: 

nem is látszanak már a jóléti erkélyről. 

Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a legelesettebb településeken megjelenik 

a nyomor, ami minden értéket szétmar, majd generációról generációra újratermeli 

magát. Milyen alapon várhatjuk el a nyomorúságba süllyedt családoktól, 

hogy másféle életre neveljék a gyermekeiket, amikor őket sem nevelte senki 

másféle életre, és még csak a másféle élet lehetőségével sem találkoztak? 

69

Amikor a mi gyermekünk megszületik, már azon gondolkozunk, mit kelle ne 

sportolnia, milyen idegen nyelvet tanuljon elsőként, hová menjen majd egyetem 

re. Az itt élő családanyák azon gondolkodnak, jó lesz-e a gyerekre a nagyobb 

testvér cipője vagy melyik szomszédtól hoznak áramot hosszabbítóval, ha a szolgáltató 

leszereli a villanyórát. Teljesen más tudatállapot. Számon kérhetjük rajtuk, 

hogy nekik most ezek a problémáik? Vagy ez inkább a társadalom tartozása? 

Van egy fellépőpólóm, amin egy kislány tükröt tart elénk. A felirat a pólón 

úgy hangzik: Mid van, amit nem kaptál? A kérdést Pál apostol fogalmazta meg, 

és mindannyiunk kötelessége legalább egyszer végiggondolni, ami ebből kö vetkezik. 

A gyerekeinket is meg kell tanítani erre, hogy legyen majd saját vá laszuk 

a kérdésre: mid van, amit nem kaptál, és mi az, amit ebből másnak átad hatsz. 

A felzárkózó településeken azért építkezések is zajlanak, az előírások pedig ugyanazok, 

mint máshol, például a szigetelés mértékében vagy a megújuló energia arányában. 

70

Szerintünk sokkal hatékonyabb a már meglévő házak megmentése. A képen látható 

munkást a tetőkommandó tagjának hívjuk, az ő feladata például a be - 

ázó tetők javítása, hogy a használható épületek ne váljanak rövid idő alatt málló 

falú, romos házakká. Új házakat nem tudunk építeni mindenhová, ahol indokolt 

lenne, de a még jó állapotú idősebb épületek állagát meg tudjuk óvni, ez lehet 

a reálisan megvalósítható célkitűzés. 

Védőnő. A víz nélküli lakásokban az ő feladata is teljesen mást jelent. Hányszor 

gondoljuk ezt végig? Magdika negyven éve van Tiszaburán, a programunkban 

vizeletvizsgáló teszteket kapott, így már nem kell a nyolc hónapos kismamát 

beküldeni a városba egy ilyen teszt miatt. Az anyuka nem utazik egész nap, 

nem terheli a kasszát a buszjegy ára, és még sorolhatnánk. Magdikának pedig 

lett egy újabb feladata, de ő nem a feladatot látja ebben, hanem a lehetőséget, 

hogy jobban végezheti a munkáját, mert 

eszközt kapott hozzá. A kistele pü lés e- 

ken dolgozó különböző szakemberek 

gyak ran küzde nek az eszköztelenség - 

gel. Meggyő ző désem, ha több lehetőséget 

ad ná nk a kezükbe, nagyon sok minden 

meg változna ezekben a falvakban. 

Időnként ennyin múlik, hogy Magdika 

úgy érezhesse este, hogy ő jól dolgozott, 

jól teljesített, megóvta azt, aki rá 

van bízva. 

71

Találkoztunk már olyan esettel is, amikor a vezetékekben pangó vizek miatt 

az óvodában is el kellett zárni a csapot. Az óvoda nálunk egyfajta menekülési 

útvonal. Ha otthon nem tudják hová letenni a gyereket, nem tudnak játszani 

vele, nem tudnak mesét mondani, énekelni neki, akkor még inkább szükség van 

arra, hogy a gyermek a lehető legtöbb időt az óvodában töltse. 

Ahhoz, hogy a személyes fejlődést előtérbe helyező, mondjuk a Waldorf-módszerre 

emlékeztető pedagógiát vezessünk be, nem kellenek milliárdok. Nem kell 

nagyon drága új iskolát, új óvodát építeni, a régi is jó lesz, esetleg kis fel újítással, 

ha a program a gyerekekről szól majd. Ha pedig nem így lesz, azon a legmodernebb 

iskolaépület sem segít. 

72

A szemüvegprogramunk azt mutatja meg, mi minden történhet, amikor a jó 

szándék jó lehetőséggel találkozik, majd ebben még a legmodernebb technológia 

is megjelenik. A legszegényebb településeken a gyerekek szemészeti problémáit 

sokszor nem veszik észre sem az iskolában, sem otthon, pedig 10-15 százalékuk 

a táblát sem látja élesen, ami a funkcionális analfabetizmus egyik közvetlen oka 

lehet, csak éppen egyszerűbb azzal elintézni, hogy az a gyerek a hátsó sorban 

sosem figyel. 

A településekre látogató orvosaink évek alatt több ezer gyermek látás prob lémáját 

állapították meg, az újdonság abban állt, hogy a gyerekeknek felírt szemüvegeket 

meg is csináltattuk, és ajándékba odaadtuk. Később már százféle keretből 

választhattak, mint a hétköznapi családok gyermekei, akik az optikában 

váltják ki a felírt szemüveget, így a legszegényebbek sem egyszerű szemüveget 

kaptak, hanem divatosat, menőt, olyat, ami nekik tetszett. 

Ez a program fejlődött tovább, amikor munkába állt a szűrőbusz. 

73

A járműbe beépítették a legmodernebb digitális technológiát. Amikor szemorvos 

ból általános hiány van, a felzárkózó településeken élők még kevesebb esélyt 

kapnának, de ez a busz helybe viszi a vizsgálatokat, és a telemedicina eszközeivel 

nem marad ellátás nélkül senki. 

Az alapvizsgálatokat optometrista végzi el, száz esetből kilencvenöthöz ez elég, 

a fennmaradó ötöt pedig a gépeken keresztül a budapesti orvos vizsgálja meg. 

Ha valamiért ez nem elég, azt az egy-két esetet kell ténylegesen bevinni a szakrendelésre, 

miközben alkalmanként akár száz gyermeket is megszűrnek. 

74

Hasonló módon indult el a telemedicinás háziorvosi ellátásunk is. Ott voltam, 

amikor ez a doktornő azt mondta a betegnek, hogy szeretné látni a torkát, nyissa 

ki a száját, és az asszisztens odatartotta a kamerát. Ez a fiatal orvosnő azt mondta, 

hogy ilyet még ő sem látott, a kamera akár ezerszeresre nagyít. A telemedicina 

nem feltétlenül kényszermegoldás, mert az alkalmazása új lehetőségeket nyit. 

A felzárkózásnak van egy alapvető matematikája: akkor működik, ha felzárkózásban 

érintettek gyorsabban tudnak haladni, mint a többiek, hiszen így 

fogják utolérni őket. Ez azt jelenti, hogy a kistelepüléseinkre mindenből a legjobb 

megoldást kell odavinni. Ha mindig a levetett eszközöket, a máshol már 

ki szolgált készüléket adjuk oda, akkor nem lesz felzárkózás. Hiszen ezzel mi 

ma gunk is szegregálunk… 

Azt gondolom, hogy meg kell jelenítenünk minden tudást, ami ott hiányzik. 

A leg jobb orvos, a legjobb pedagógus, a legjobb szakember kell mindenből ezekre 

a helyekre. 

75

A szándék és a lehetőség találkozása még az áramlopásokkal szemben is eredményes. 

Településeink nagy részén húsz-harminc éve afféle szerzett jog a szabálytalan 

áramvételezés. Amikor ellenőrzés van, a szolgáltató levágja az így 

be kötött vezetéket. Amikor kifordul az autó az utcából, valaki felmászik az oszlopra, 

és odaköt egy másikat. Ez egy nagyon hosszú folyamat, amíg ezt visszafordítjuk, 

és a háztartások újra legális fogyasztók lesznek. De vannak rá pél dák, 

ahol megcsináltuk, és azóta is működik. 

A kulcs az előrefizetéses óra, amivel nem lehet adósságot felhalmozni, és ha lenullázódik 

az egyenlege, mindig akad legalább 1500 forint a feltöltésre. Jó lenne 

ugyanezt a rendszert a vízszolgáltatásba is behozni. A lakásvesztés leggyakoribb 

76

oka a kezelhetetlenné vált eladósodás. Ha előre kellene fizetni a szolgáltatásokért, 

a leggyakoribb okot szüntetnénk meg. 

Közösségi naperőmű Tiszabőn, egy egyhektáros telken. A rendszer egész évben 

termel, a téli fűtési idényre rendelkezésre áll a szociális támogatás fedezete. 

A legkisebb gyermekeket nevelő családok a házban is füstölő régi kályhák 

helyett kölcsönkapott norvég fűtőpanelekkel fűtik azt a helyiséget, ahol a gye rekek 

vannak. Támogatásként a készülék fogyasztását kapják meg az előre fize tős 

mérőórákra feltölthető kódok formájában, havonta egyenlő összegekben. 

Fontos szempont volt az is, hogy ahol kisgyermek van, ott ne rongy és pillepalack 

égjen a kályhában, ami minden eresztékénél füstöl. 

77

A téli szezonra kapott fűtőtest fölött egyébként ott látható egy biztonsági relés, 

37 amperes biztosíték, ami kizárja az áramütés lehetőségét. 

Záró képünk kicsit távolabbra vezet: a Zeneakadémián lépnek fel a Szimfóniaprogramban 

tanuló gyerekeink. Azért tudtak a Zeneakadémián fellépni, mert 

az óbudai Danubia Zenekar tagjai a Covid alatt lejártak hozzájuk gyakorolni, 

és miután megismerték őket, írtak egy olyan darabot, amelyben a gyerekek által 

78

tanult egyszerűbb motívumok és a professzionális zenészeknek szóló részek egyaránt 

szerepet kaptak. Az egészből az jött át, hogy a gyerekek egy nagyon ma gas 

színvonalú produkcióban teljes értékű szereplőként vesznek részt. A darab nak, amit 

a Zeneakadémián előadtak, az volt a címe, hogy Tarnabod Suite. Óriási siker volt, 

és a koncert után fogadást is adtak. Az én szememben ez az integráció igazi útja. 

Mert először a budapesti zenészek integrálódtak a tarnabodi, tarnazsadányi és a 

többi településről érkezett gyerekek közé, majd miután ténylegesen megérkeztek 

ebbe a világba, tehát el is fogadták őket, azután vitték magukkal a gyerekeket abba 

a másik világba, ami a Zeneakadémián várta őket. 

Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy amit a szegény, kiszolgáltatott embe rekért 

tenni tud, azt tegye meg, találja meg a saját, személyes feladatát, amit ő tud 

hozzátenni ehhez. Ha sokan vesznek részt benne, ha elérjük a kritikus tömeget, 

akkor összeadódnak az erőfeszítéseink, és a sok kicsi részeredményből látható, 

mindannyiunk számára átérezhető siker lesz. 

79

Papp Gergely: A vízhozzáférés társadalmi egyenlőtlenségei 

terepkutatások fényében 

A PAD Alapítvány, melyet képviselek, a környezeti igazságosság szemléletével 

kutatásokat, szakpolitikai elemzéseket és koncepciókat készít, valamint érdekképviseleti, 

oktatási és társadalmi érzékenyítést célzó művészeti tevékenységeket 

végez. A közép-kelet-európai térség környezeti és társadalmi problémáinak 

feltárása során alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségek interszekcionális 

megközelítésére helyezzük a hangsúlyt, különböző tudomány- és szakterületek 

bevonásával. Szervezetünk 2016-ban Budapesten alakult meg. 

Ami miatt elkezdtük a közszolgáltatások települési szintű problémáinál mediá 

ciós folyamatokat megalapozó kutatási irányunkat, az az volt, hogy úgy 

érez tük, a helyi szereplők, az önkormányzatok, a lakosság, a különböző helyi 

szolgáltatók között valahogy segíteni érdemes a párbeszédet, akár a víz témájában 

vagy bármilyen más közszolgálati témában, ahol különböző egyenlőtlenségek, 

hiányok és az ezeket erősen meghatározó társadalmi hozzáféréssel kapcsolatos 

kérdések vannak jelen. 

Egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy ha például egy mérnök ránéz egy témára, 

ott egy infrastrukturális műszaki problémát lát, és kevésbé megfogható számára 

annak az egy problémának a társadalmi vetülete. Igazából a vízhozzáféréssel 

foglalkozó irányunk sem tekinthető egy egyértelműen különálló területnek. 

Alapvető kérdés a vízhozzáférésben is a társadalmi igazságosságot erősíteni, de 

ez egy komplex rendszerbe szerveződik a többi helyi közszolgáltatási hiányossággal 

és kihívással összefüggésben. 

Célunk ezt a komplexitást közérthető rendszerbe rakni, hogy a helyi és a 

kí vülről jövő szereplők jobban átlássanak egy-egy témát, miközben helyben 

lassan, sokszor nem látható és nem észlelhető módon tudunk elkezdeni hatni 

a folyamatokra, hogy a különböző szereplők jobban lássák egymást, meg egy - 

más problémáit. Itt jött képbe a vízhozzáférés problémája. Ebben a kutatásunkban 

is alapvetően a szegregátumok, a telepi környezet, a hátrányos helyzetű 

településrészek vízhozzáférési problémáját emeljük ki. Amikor ezt a kutatási 

irányunkat elkezdtük 2016-ban, az akkori Budapest Víz Világtalálkozóra egy 

kiállítással is készültünk erről a témáról. Az a tapasztalatunk alakult ki, hogy 

ha a vízszűkösségről, a vízhozzáférés hiányosságairól van szó, és erre globálisan 

80

ánéznek a műszaki szakemberek, akkor mindig elmegy a figyelem Európáról, 

a mi térségünkről, mert egyébként az itteni térség akár az infrastruktúra kiépült 

ségében, akár természeti erőforrásokban alapvetően jól ellátott. 

Viszont mi szerettünk volna arra ráirányítani a figyelmet, hogy milyen térségi 

vízhozzáférési problémák vannak, sokszor akár a többségi társadalom számára 

láthatatlanul: hogy egyes társadalmi csoportokhoz, településrészekhez nem ér 

el a háztartási vezetékes víz. Elkezdtük fölvázolni, mi az, ami nem műszaki 

meg nem infrastrukturális természetű probléma, de mégis akadályozza a vízhozzáférést. 

A WHO-nak van egy ajánlása, irányelve, hogy az ember minőségi 

vízhez való hozzáférése esetén az ideális 100 l/fő/nap, a minimális 15 l/fő/nap. 

A magyarországi jogszabályok minimum 40 l/fő/napban állapítják ezt meg. 

Fon tos látnunk, hogy ez nem egy infrastrukturális probléma itt a térségben. 

Alapvetően a terepi tapasztalatok Magyarországról jönnek, de ez egy régiós 

prob léma. És itt nem infrastrukturális, hanem társadalmi gátak, szempontok 

a döntő tényezők. A vízhozzáférést három irányból közelítem meg, ez a minő 

ség (hogyan tudunk minőségi ivóvízhez jutni); a hozzáférhetőség és a megfi 

zethetőség. A hozzáférhetőségnek vannak társadalmi meg fizikai faktorai. 

A fi zikai faktorok is összefüggnek a társadalmival (ezt majd később kifejtem), 

és van a megfizethetőség kérdése, ami szintén kapcsolódik a társadalmi háttérhez. 

ENSZ-ajánlások szerint jó, ha a vízdíj egy háztartás költségvetésében nem lépi 

túl a három százalékot. Ha Magyarországra fókuszálunk, látjuk, hogy a vízi 

infrastruktúra, az ivóvízhálózat, most már egyre inkább a szennyvíz- és a csator 

nahálózat is elég jól kiépült. A háztartásoknak nagyjából 96 százaléka ren del - 

kezik vezetékes vízzel. Látjuk azt, hogy ennél a pár százaléknál, ami nagyon észrevehetetlen, 

ahol nincs bekötve a víz vagy valami probléma van a vízszolgáltatással, 

ott sokkal nagyobb mértékben kell akár anyagilag is fizetni a vízért, de akár 

időben is, a napi rutinban a vízhordásra, a vízhasználatra időt szánni. 

Még egy rövid kategorizáció, hogy a vízhozzáférést mint közszolgáltatást 

milyen szegmensek határozzák meg. A vízhozzáférésnél a társadalmi, a gaz da - 

sági státusz is nagyon fontos. Aki kevesebb jövedelemmel rendelkezik, gaz da - 

ságilag alacsonyabb társadalmi rétegben van, az sokkal nehezebben tudja 

bekötni a vizet, kisebb pénzügyi erőforrásai vannak bármiféle aprónak tűnő fej - 

lesztésre. A lakóhely típusának a problémája az, hogy habár jelenleg egy ide je 

rögzültek a vízdíjak, de mégis itt is van egy egyenlőtlenség: egy távolabbi, csatornahálózattal 

nehezebben elért helyen magasabb fajlagos vízdíjak vannak, 

81

ami pont azokat a szegényebb rétegeket érinti, ahol már valamilyen módon be 

tudják kötni a vizet. 

Ami még nagyon fontos, szintén látszik, hogy komplexen kell kezelni a kérdést, 

mivel például fontos, hogy a lakhatásnak milyen a formája. A legális és a teljesen 

informális lakhatások közötti különböző átmenetek lehetnek, amit sok 

eset ben a szükségszerűség és a szűkös lehetőségek determinálnak. Emberi jog 

a víz hez való hozzáférés, de mégsem tud az lenni a gyakorlatban, mert rendezetlen 

a lak hatás, tehát kérdés, hogy akkor milyen jogi, gyakorlati formában 

lehet ezt biz tosítani egy-egy háztartásnak vagy településrésznek. Régiós szinten 

ennek a társadalmi problémának van egy erős etnikai színezete. Láthat. 

juk, hogy a régiónkban – nemcsak Magyarországon, de a térség többi országában 

is a roma népességet ez sokkal súlyosabban érinti. 

Továbbá a nemi szerepek is fontosak ott, ahol vízhozzáférési hiányosság van, 

így például kútról kell hordani a vizet. Sokkal inkább a nőkre, a lányokra hárul 

az a szerep, hogy megoldják ezt a sokkal időigényesebb munkafolyamatot, ami 

a napi víz biztosításához szükséges. Ez hatással van arra is, hogy mennyire 

tudnak bekapcsolódni a fizetett munkába, akár pénzügyi-gazdasági téren is 

módosítja, csökkenti ez a család költségvetését, miközben alapvető fontosságú, 

amit itt a nők végeznek ingyen. Ez az aspektus is inkább a nőket érinti erősebben, 

és ez a probléma hozzájárul ahhoz, hogy azzal szembesültünk, hogy a lakosok 

nagyon sok időt és erőt fordítanak a vízhozzáférésre, de sokszor mégis kevésbé 

hangsúlyosan jelenik meg a napi problémáik prioritásában a vízhozzáférés 

hiánya. A probléma láthatósága nem szembeötlő, mivel alapvetőnek veszik, 

hogy ez ennyi idő és munka. 

Egy-két példát szeretnék még felhozni, egy-két dolgot bemutatni a terepi 

tapasztalatok, kutatások területéről, hogy ezek közelebb kerüljenek akár az önkormányzati 

döntéshozókhoz, közszolgáltatókhoz, akár a műszaki tudo má nyok 

szakembereihez, akár a többségi társadalomhoz. Hajlamosak vagyunk azt gon - 

dolni, hogy ha ránézünk egy ilyen településrészre vagy háztartásra, akkor ott 

rendezetlenséget vagy koszt találunk. Ha ott vagyunk, beszélgetünk az emberekkel, 

családokkal, ők elmondják, hogy milyen eszközt mire hasz nálnak. 

Nagyon észszerű és racionális, gazdaságos gyakorlataik vannak arra, hogy 

akár a vizet napi szinten kezeljék és használják. Például tudatosan fel szokták 

sorolni a telepi háztartások általában nő tagjai, hogy melyik vödröt melyik 

gyereknél használják, a kádban milyen sorrendben fürdik meg a család stb. 

Teljesen racionális szempontok szerint. Látjuk ezt a befagyott kutat a képen, 

82

ahol melegítik a kutat; a többségi társadalom tagja, aki nem tapasztalt ilyet, 

ezt környezetszennyezésnek érzékeli. De ez a legracionálisabb megoldás, hogy 

a vízhez hozzá lehessen jutni, ahol nem lett téliesítve a csap, és nincs más lehetőség 

a befagyott kútból a vízvételre. 

A falusi meg a városi szegregátum szembeállítása azért fontos, mert ez nemcsak 

az elzárt, vidéki, akár zsáktelepüléseknek a problémája, hanem nagy városokban 

is ugyanúgy megjelennek ezek a vízhiányos területek vagy akár belső 

szegregátumok, településrészek. Az alábbi térképvázlaton egy magyarországi 

középvárost láthatunk, ahol ez a szegregátum egyébként három-négyszáz 

méterre van a központtól. Nagyon fontos, hogy a jogszabály kimondja: ahol 

nincsen háztartási vezetékes víz lakott területen (belterületi részen), ott 150 

méteren belül kell közkútnak lenni az adott háztartástól. 

Forrás: Water Inclusion kutatás, PAD Alapítvány, http://pad.network/vizigazsagossag/ 

Sokszor ezeket a távolságokat sugárban mérik ki, nem az oda vezető út tényleges 

hosszúsága alapján. És utána jönnek a további kérdé sek. A közvilágítás menynyire 

jelenik meg, az utak állapota milyen, mennyi kóbor kutya van, milyen 

a közbiztonság, és számos más kérdés is meghatározza a vízhordás nehézségét. 

Vízminőségi szempontból láthatjuk például a következő térképen egy északkelet-magyarországi 

kis településnél, ahol a hátrányosabb helyzetű településrészen 

nincs háztartási víz, és van egy olyan kút, aminek nincs vízminőségi 

vizsgálata vagy monitoringja, de a helyi lakosság mégis sokkal szívesebben hordja 

onnan a vizet, mert egyszerűbb, mert megbízhatóbbnak, természetesebbnek 

83

érzi, és kevésbé használja a közkutat. Közben pedig nincs arra szándék, hogy 

a helyi szolgáltató bevizsgálja ennek a minőségét. Itt is érdemes elgondolkozni, 

hogy milyen megoldások lehetnek, amik ezt a kérdést a megoldás felé viszik. 


Ami még nagyon érdekes, és ezt hoznám fel zárásként: sokszor az a hiedelem 

a többségi társadalomban, hogy ahol közkút van, ott nagyon sok víz elmegy, 

nagyobb a vízfogyasztás, mint egy olyan háztartásnál, ahol be van kötve a ve zetékes 

víz. Ezt is összehasonlítottuk a terepkutatásaink során. 

84 

Forrás: Water Inclusion kutatás, PAD Alapítvány, http://pad.network/vizigazsagossag/

Ezek becsült számok, tereptapasztalaton alapuló számok, hogy mennyi a napi 

vízfogyasztás egy főre lebontva azon a helyen, ahol közkútról kell hordani a 

vizet, annak mindenféle időigényességével, körülményességével. KSH-adatok 

mutatják, hogy ahol a háztartásban be van kötve a víz, ott mennyi az átlagos 

vízfogyasztás. Láthatjuk, hogy 100 l/nap/fő egy vezetékes vízzel rendelkező 

háztartásban élő ember vízfogyasztása, és 30 l/nap/fő a vizet a közkútról 

hordóknál a vízfogyasztás. Amellett, hogy kevesebb a vízfogyasztás, láthatjuk, 

hogy sokkal munkaigényesebb ennek a víznek a megszerzése. Ha ezt a 

vízmennyiséget egy vezetékes háztartásnak gyalog kellene egy 150 méterre lévő 

közkútról elhoznia, akkor egy négyfős háztartásból egy embernek naponta hét 

órát kellene azzal foglalkoznia, hogy a megfelelő vízmennyiséget elhozza. Egy 

teljes munkaidő rámenne erre egy átlagos vízfogyasztású családnál. 


Azt látjuk, hogy az itt bemutatott vízhozzáférési problémák jelenleg legerőseb 

ben a szegregátumokban, terepi környezetben jelennek meg. De ez egy 

olyan alapszükséglet hozzáférési kérdés, ami más településrészeket, társadalmi 

csoportokat is egyre inkább érinteni fog. Akár a természethez való közelség 

mint személyes választás, akár kényszerek miatt, akár egyre inkább a vidéki 

részekre vagy zárt kerti övezetekbe, városok perifériájára költöző háztartások 

problémája miatt, mely társadalmi hatásokat a klímaváltozás is tovább fog 

erősíteni. 

85

IV. témakör: „Javítjuk a vízminőséget 

a szennyezés csökkentésével, 

a hulladékterhelés megszüntetésével, 

a veszélyes anyagok és vegyszerek 

kibocsátásának minimumra csökkentésével, 

a kezeletlen szennyvíz mennyiségének felére 

csökkentésével, valamint az újrafelhasználás 

és a biztonságos hulladékhasznosítás jelentős 

növelésével” (6.3. feladat)

Kovács Károly: Látszólag milyen jól állunk, és mégis mennyi 

tennivalónk van 

Az előttem szólókat és a tisztelt érdeklődőket megnyugtatnám, ha nagyon 

ragaszkodunk az előadás SDG 6 alapján idézett címhez, akkor a válasz viszonylag 

egyszerű lenne, már az előző előadók is említették: Magyarországon nagyon 

jó a helyzet, merthogy itt statisztikailag 97 százalékos a lakosság vezetékes 

vízhez való hozzáférése. Szennyvízoldalon pedig azt lehet mondani, hogy a 

2000-es vagy akár csak a 2015-ös évhez képest megvalósult közműfejlesztésnek 

köszönhetően a csatornázottság és a csatorna közművel való ellátottság 

eléri a 87 százalékot. Továbbá elmondható, hogy a keletkezett szennyvizek 

99 százalékát az az élővizekbe való kibocsátást megelőzően tisztítjuk. 

89

Mindez annyiban pontosítandó, hogy az egyesített rendszerű csatornahálózatok 

esetén a közcsatornába beömlő csapadékvizek egy zápor idején, a túlzott vízmennyiség 

okán bizonyos záporkiömlőkön keresztül szennyezettek lehet nek, 

így nem tisztított vizek is kikerülhetnek a természetbe, de ezeknek a m 3 -re vetített 

mennyisége nem olyan nagy. Valamint szinte ugyanannyi szennyezettséget 

jelentenek ezek a vizek, mint a tisztított vizekben bennmaradó, az eredeti 

szennyvíznek az egy-két százalékát kitevő nitrogén, foszfor vagy egyéb szenynyezőanyagok. 

A lényeg az, hogy a kérdést nagyon egyszerűen meg lehetett 

volna válaszolni. Aki részletesebben érdeklődik iránta, a Belügyminisztérium 

honlapján is megtalálható az anyag, illetve a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai 

Szövetség Tudástárában is elérhető. 1 

Hozok néhány adatot, de az előző előadás blokkban felmerült kérdések és az 

éles vita miatt szeretnék néhány bevezető gondolatot hozzáfűzni ezekhez. A vizes 

infrastruktúráknak az ENSZ égisze alatt kimunkált, a következő 25 évre 

vonatkozó beruházási igénye a települések területén – azért a pontosítást hoz - 

zá teszem: a városi infrastruktúra területén – irdatlan nagy számokat jelent: itt 

bil liókról, ezermilliárdokról van szó amerikai dollárban, ezek olyan számok, 

ami ket el nem tudunk képzelni. Ami talán fontos, hogy a városi infrastruktúra 

va lamennyi eleme közül a vizes infrastruktúra, a víziközmű-szolgáltatást 

1 https://cdn.kormany.hu/uploads/document/4/42/42a/42a8e801d4b0bfc5db6ec34a8a78c 

65c111b312d.pdf; https://www.maszesz.hu/tudastar?start=5 

90

szolgáló vízrendszerek, főként a hálózatos elemek teszik ki több mint 80 szá - 

zalékát a költ ségeknek, és a csatorna-, a szennyvízgyűjtés, az elvezetés tisz tí tórendszerei 

önma gukban többe kerülnek vagy többe kerülnének, mint az összes 

többi infra strukturális elem együttvéve. 

A konferenciánkon a kérdés-felelet szakaszban felmerült, hogy milyen állapotban 

vannak ezek a rendszerek: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási 

Hivatal adatszolgáltatása szerint az ivóvízellátó-rendszerek 56 százaléka a kritikus 

és a túlnyomóan kockázatos kategóriába tartozik. Látni fogunk néhány 

adatot ezeknek az eloszlásáról. 

91

Ami nagyon fontos: a KSH adataira és a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai 

Szövetség vízértékkutatás eredményeire alapozottan szeretném bemutatni a 

helyzetet. Egyrészt a KSH adatszolgáltatása alapján a bal oldali oszlopon látha 

tó százalékok a családi háztartások különböző háztartási kiadásainak nagyságrendjét 

mutatja, tudniillik azt, mekkora részt tesz ki egy háztartás költ ségeiben 

az, amit a vízellátásért és a szennyvízelvezetésért fizetünk. A legmagasabb 

kategóriákban egyébként a vízszintes vonalon ezt úgy is megvizsgáljuk, 

hogy tíz különböző jövedelmi kategóriára osztjuk a társadalmat. Nem igazán 

reális az, hogy egy háztartás tíz százaléknál többet költene a vízellátásra, hacsak 

nem azt a vízszegénységről szóló előadásban említett ráfordítást vesszük, 

amivel az idejét áldozza valaki, hogy a kútról elvigye, mert ebben az esetben 

a 10 % is helytálló lehet. Ennek ellenére a családok többségénél önmagában 

a számlázott víz és a szennyvízszolgáltatás kiadási oldala a legkevesebb az 

összes közül. A lényeg az, hogy három százalék alatt fizetünk összességében 

– a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig – a háztartási költségeinkből a vízre. 

Ehhez képest elektromos energiára, telefonra, telekommunikációra, fű - 

tés re, egyéb költségekre látjuk, hogy ennek a három-négyszeresét. Viszont a 

lakossági percepció – talán pont azért, mert olyan sikeresen kommunikáljuk 

a vízkrízist és a vízzel kapcsolatos problémákat – az, hogy ez egy óriási érték. 

A XXI. században e körül forog a világ kereke. Akkor biztos drága is. Ezt mutatja 

egy piros szaggatott vonal, ami egy társadalmi kutató bevonásával vég - 

zett kutatás eredménye. A válaszadók negyven százaléka azt érzékeli, mintha 

ez lenne a legdrágább az összes között. 

92

Ezt a bevezetést követően, amire majd vissza fogok térni, szeretném részletezni 

azt, hogy a település méreteitől függően – a kétezer fő alatti településeink 

számossága jelentős – az ott élő lakosok száma, eloszlása milyen. Ezzel öszsze 

függésben vizsgáljunk meg a csatornahálózat alakulásáról néhány adatot. 

Amint mondtam, hatvan százalék rákötöttségről 15-20 év alatt eljutottunk 

a 87 százalékos csatornázottságra, de ez még nem jelenti a rákötést. Ghánában, 

egy harmincmilliós országban a több mint kétmilliós fővárosára jut összesen 

ötven km, nem 680 000 km csatorna. Ott olyan szennyvíztelepek épül nek 

mindenféle csatorna nélkül, amik az emésztőgödrökből beszállított szenyny 

ezőanyagokat tisztítják. De legalább az már megtisztul. Ez jelentős infrastruktúra-fejlesztés 

volt. 

Látni fogjuk, hogy a legutóbbi idők csatornahálózat-fejlesztései a kisebb tele 

püléseken vagy a nagyobb települések peremkerületeiben valósultak meg, 

ami azt jelenti, hogy a korábbi, nagyobb projektek esetében az adott beruházás 

keretében az egy háztartásra jutó vízvezeték megépítése olcsóbb volt. Sok 

eset ben a kistelepüléseken a legújabb időkben épített csatornarendszerek ese - 

tén elmondható, hogy azok egy háztartásra jutó költsége akár 3-4-5-szöröse is 

lehet egy korábbi nagyberuházásénak (mint pl. a belvárosi központi csator názás 

ese tén). 

A lényeg az, hogy szépen fejlődött a tisztítás helyzete. Megfelelő szennyvíztisz 

tító kapacitások, sőt sok esetben túlkapacitások állnak rendelkezésre. A műszaki 

háttér adott. A kisebb településeken egyébként alacsonyabb a rákötött ség, 

illetve a tisztítottság aránya. A csatornázottság – ez 2018-as adat – 81,7 százalék, 

ez időközben tovább nőtt. A csatornabekötéssel rendelkező lakások ará nya 

81,7 százalék, a csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területe - 

ken – ahol egyébként csatorna van – 8,1 százalék, és ez azért elgondolkod - 

tató: ha már megépítettük a legdrágább infrastruktúrát, akkor miért nem 

kötünk be? A csatornázatlan területeken élők aránya pedig 10,2 százalék. Ezek 

a kiépítési és rákötési arányok. Lájuk, hogy a dolog halad, fejlődik. 

93

Összegyűjtöttük a vizek tisztítási arányát, 0,2 százalék az, ami nem tisztított, 

nem, vagy csak mechanikailag tisztított – ez lehet az a bizonyos túlfolyókon 

elfolyó víz. Ez a 0,2 százalék annyi szennyezőanyagot visz ki az élővizekbe, 

amit az egyébként a 99,8 százalékban tisztított víz. Itt például a csapadékvíz 

visszatartása, a lefolyásának a szabályozása mindenképpen fontos, részben 

európai uniós és hazai törekvés is kell, hogy legyen. Érdekesség, hogy a telepek 

száma és a kapacitások, illetve a kapacitás-eloszlások esetén azt látjuk, hogy a 

nagy kapacitású telepek az összesnek a 29, viszont az összes tisztító kapacitást 

tekintve az 56 százalékát teszik ki. 

94

A tápanyag eltávolítása: nagyon szépen fejlődött a nitrogén-, a foszforeltávolítás, 

és a követelményeknek való megfelelés is elég nagy arányú. Meg nem 

felelésben az elmúlt években sajnos egy kicsit romlás tapasztalható. Hogy 

mit hasznosítunk belőle: ez az iszap, ami tápanyagot tartalmaz, akár a mezőgazdaságban 

is hasz nosítható, akár energetikailag is hasznosítható. Ebből azt 

látjuk, hogy bi zony vannak érdekes tendenciák azzal kapcsolatban, hogy miért 

csökkent az iszapmennyiség az elmúlt időszakban, de erről csak spekulációk 

vannak. Ezt nem szeretném részletesen taglalni. Azt látjuk, hogy a mezőgazdasági 

hasznosítás teszi ki a felhasználás jelentős részét, aminél fontos, 

hogy megfelelő ellenőrzés mellett valósuljon meg, hiszen a szennyvíziszap 

nem hulladék, hanem alapanyag, és ennek a hasznosítása, többféle szempont - 

ból való hasznosítása mindenképpen egy kívánatos dolog. 

A tisztított vízzel kapcsolatban pedig: a 2018-as állapot szerinti adat az, hogy 

22 szennyvíztisztító telepen – több száz telepből – a tisztított szennyvíznek 

mindössze az 1,1 százalékát kitevő mennyiségét hasznosítják újra mezőgazdasági, 

öntözési, locsolási és egyéb célra. Amivel kapcsolatban megemlítem, hogy 

ennek a bővítésére a mezőgazdasági felhasználási igények megjelenése nélkül 

és különösen a vízkészlet-használati járulékok jelenlegi szintje mellett nem 

95

látok reális esélyt. Mit értünk ez alatt? Hogy a lakossági percepció az, hogy 

a víz értéke 400 Ft/m³, ebből ki az, aki arra tippel, hogy a vízkészlet-használati 

járulék, maga a vízkészlet értéke kevesebb mint egy százalék, az ivó, az ipari 

és egyéb felhasználások esetén négy Ft/m³, ha Szöllősi professzor úr számításá 

val szeretnénk élni, akkor az literenként 0,4 fillér/l – ez a vízkészlet ér téke. 

Amikor arról beszélünk, hogy a vízzel takarékoskodni kell, akkor ezt az érté ket 

vagy újrahasznosítani kellene, vagy akár a csapadékvizet kell hasznosí tani. 

Ezt kellene meggondolni, hogy egyrészt a csapadékvíz kibocsátásáért va la mi 

díjat kellene kérni, másrészt ez ösztönözne arra, hogy megtérüljön egy viszszatartó 

tározói beruházás; vagy pedig a vízkészlettel takarékoskodjunk, és 

akkor ennek a szolgáltatási díjakhoz képest egy százalékot kitevő mértéket 

kellene valahogy emelni, főként, ha ezt a tisztított vizet újra akarnánk hasznosítani. 

Áttérnék egy másik kutatási forrásanyagra a vízértékkutatással és egy kicsit 

a vagyonértékelésekkel összefüggésben. Azt látjuk, hogy maga az értékelés 

a hazai 3200 településnek 700, tehát reprezentatív részét kitevő részét ki lenc 

méret kategóriára, 100 lakos alattitól egészen a 100 000 lakos felettiig terjedő 

részre osztotta el. Amire Ungvári Gábor utalt, itt visszaköszön. Kistelepülések 

esetén egy főre 15-35 folyóméter hálózathossz jut, ennek az infrastruktúrának 

a háztartásra vonatkoztatott pótlási költsége az átlagos kétszázezer fo - 

rint/háztartáshoz képest akár ennek hatszorosa, egymillió-nyolcszázezer forint 

is lehet. 

96

Az látszik, hogy ezeknek a vízvezetékeknek a pótlási szükséglete az elkö vetkezendő 

15 évben fog kicsúcsosodni, különösen a kistelepülések esetében, ahol 

egyébként jellemzően a negyven-ötven évvel ezelőtt épült azbesztce ment ve zetékhálózatnak 

a pótlása két év múlva lenne esedékes, és célszerű lenne az egé - 

szet lecserélni, mert egyébként a lakossági fogyasztás időközben megfeleződött, 

már nem biztos, hogy a bevezetett átmérőket célszerű tartani, s a tűzi vízellátási 

funkcióról nem is beszéltünk. Csúcsosak ezek a megjelené sek, kiug ró 

értékek jelennek meg, mégpedig olyan formában, hogy a kistele pü lések esetén 

az ötven évre elosztható pótlási szükségletekhez képest egy év ben a kiugró értékek 

ennek akár a húsz–negyvenszeresét tehetik ki. 

– 

– 

97

Az országos településstruktúrára kivetítve ez a kiugró érték 2700 település 

esetén a tízszerest is meghaladja, és a hússzoros kiugró értékek azok 1300 százalékát 

érintik. A kilenc településméret kategóriában a legkisebbeknél azt lát - 

juk, hogy az ingatlanok értékei itt a legkisebbek. Az ingatlanok értékéhez képest 

ezt megközelíti vagy meghaladja a vizes infrastruktúra költsége. Hogy 

odavigyünk vízvezetéket és csatornát, az többe körül, mint maga az ingatlan. 

Kulcskérdés a szolidaritás, a szolidaritási kényszer. Ami egyrészt kifejeződik 

részben a horizontális szolidaritásban, ami például reprezentálható egy orszá 

gosan egységes vízdíjban, hogy a nagyobb településen, ahol fajlagosan alacsonyabb 

infrastruktúraköltségek jellemzők, fajlagosan alacsonyabb szolgál tatási 

költségek vannak. Ehhez képest a kistelepüléseken magasabbak az értékek, 

amit egyébként a kutatás szintén megerősít, hogy a kistelepüléseken magasabbak 

a díjak. 

– 

– 

Ehhez képest annak a támogatási aránya, hogy legyen egységes vízdíj azért, 

hogy a kisebb településeken élőknek is méltányos költségek mellett lehessen 

szolgáltatást biztosítani, tehát ennek kb. 3/4-es támogatottsága van. És ami a 

vertikális szolidaritást illeti, hogy most essünk-e neki annak 80-85 százalékos 

fokozatosan kockázatossá váló vízvezetékrendszernek, a hálózatok felújításának, 

vagy hagyjuk ezt a jövő nemzedékére, azt látjuk, hogy kilencvenszázalékos 

támogatottsággal a társadalom azt mondja, essünk neki. 

98

Az érték, illetve az értékpercepcióhoz kapcsolódóan az Energia- és Közműszolgáltatási 

Hivatal készít fogyasztói elégedettségi felméréseket a vízellátásról 

is, aminek volt ár-érték arányra vonatkozó része is. Azt a kérdést tették fel: 

mennyit fizetne egy liter házhoz szállított egészséges ivóvízért? 2018-ban 

47 forint, 2020-ban már hatvan forint fölötti értéket mondtak, ami egy kicsit 

fura, mert azt gondolhatnánk, hogy a palackozott vízre gondoltak, de ha csak 

arra a három literre gondolnak, amit ténylegesen megisznak egy nap, valamint 

az ebből keletkező szennyvízre, melynek összegyűjtésére, elvezetésére és meg - 

99

tisztítására a megkérdezettek a 47 forinthoz képest 48 Ft/l-t mondtak. A lényeg 

az, hogy az ivóvízért és a szennyvíztisztításért az emberek, a jelenlegi díjaknak 

a 3-5-szörösét lennének hajlandóak megfizetni. Utalok arra, hogy az előbb 

bemutatott infrastruktúrapótlási érték országosan kb. tízezermilliárd forint 

len ne, ha ezt ötven évre számolnánk, az is kétszázmilliárd Ft/év pótlási szükségletet 

jelentene egy átlagos elosztásban, nem beszélve a kiugró értékekről, 

ami megközelíti a jelenlegi víziközmű-szolgáltatás éves összárbevételét. Érzékel 

hető, hogy egy jelentős forrástöbbletre lenne szükség, amihez szükség lenne 

a társadalmi tudatosságra, konszenzusra és elfogadásra Eljutottam a vé gére, 

az előadásom legfontosabb üzenetei tehát a következők lennének: a költ ségmegtérülés 

és megfizethetőség egyidejű megvalósítása, társadalmi szem léletváltás, 

szolidaritás szükségessége, illetőleg az integrált díj- és vagyongazdálkodás 

megteremtése. 

Forrásanyagok: 

Magyarország Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárság: 

Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és tisztítási helyzetéről, a települési 

szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Prog ram járól, 

https://cdn.kormany.hu/uploads/document/4/42/42a/42a8e801d4b0bfc5db6ec34a8a78c 

65c111b312d.pdf 

Szakmai és ágazatpolitikai javaslatok a készülő nemzeti víziközmű közszolgáltatási stratégiához 

– Integrált vagyongazdálkodás, költséghatékony fejlesztés, vidékmegtartó szolidaritás. 

https://www.maszesz.hu/tudastar?start=5 

100

V. témakör: Szabályozás és jogérvényesítés 

a 6.3., 6.4. és 6.6.-os feladatok terén

Fülöp Sándor: Az SDG 6. cél joga 

A magyar vízjogot alapjában véve legalább öt törvény, 65 kormány és miniszteri 

rendelet alkotja az alábbi öt nagy témakörben. Ez természetesen csak egy szűkebb 

felsorolás, hiszen az egyes közigazgatási jogágak között rendkívül sok 

az átfedés, más szempontok szerint akár ennek a többszöröse is lehet a vízjog 

terjedelme. 

1. A vízigények kielégítése. 

2. A vizek okozta károk elleni védekezés (árvizek, belvizek). 

3. Vízi létesítmények (pl. termálvíz-hasznosítás) engedélyezése, felügyelete. 

4. Települési és ipari szennyvizek megfelelő tisztításáról és a csapadékvizek 

megfelelő elvezetéséről való gondoskodás. 

5. A vízi utak kialakításában való részvétel, sőt a folyószabályozás is. 

Nyilvánvalóan lehetetlen volna egy ilyen rövidre szabott áttekintésben az öszszes 

témakört és jogforrást részletesen vagy akár csak vázlatosan is elemezni, 

viszont a vízjog legfontosabb problémáiról, a megoldások szellemiségéről két 

dokumentum sok mindent elárul: az Alkotmánybíróság kútfúrással kapcso - 

latos, széles körben nagy szakmai visszhangot keltő döntését és a vízjog alapve 

tő dokumentumát, a Kvassay Jenő-tervet elemzem tehát. Ezekben tetten 

ér hető az SDG-k szellemisége, a rendszerszerű megközelítés jelenléte a hazai 

víz jogban. Az első dokumentum valójában arról szól, hogy mi történik akkor, 

amikor egy támadás éri a vízügy rendszerét, vajon a vízjog rendszer jellege 

mennyire dominál, ehhez képest a vízügy mennyire lesz rezíliens, hogyan tudja 

magát megvédeni. A második helyen magát a vízügynek a krédóját, szerkezetét 

és eljárásrendjét meghatározó tervet tekintem át röviden, azt, hogy az milyen 

kapcsolódást mutat az SDG szellemiségéhez, a már hivatkozott alapvető sajátosságához, 

rendszer jellegéhez. 

Nyilvánvaló, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődés Célkitűzései, az SDG-k 

sem úgy álltak össze egy átfogó tervvé, hogy a kormányzati szakértők egyes 

ágazati politikákat mechanikusan egymás mellé helyeztek, és máris kész volt 

a 2030-ig terjedő célkitűzések rendszere. Ezzel szemben az SDG rendszer jellege 

a benne szereplő igazgatási és jogi ágazatok egymással fennálló bonyolult 

kapcsolatrendszerében nyilvánul meg. 

103

A Vízügyi törvény (Vgtv.) 2018-as tervezett módosítása egyfajta deregulációt 

kívánt volna elérni. A 2018. július 20-i tervezet vonatkozó szakaszai a követ kezőképpen 

szóltak: 

„1. § A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 

28/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: 

(1) A jogszabály alapján engedély nélkül végezhető vagy bejelentéshez kötött 

tevékenységek kivételével vízjogi engedély szükséges 

a) a vízimunka elvégzéséhez, a vízilétesítmény megépítéséhez és átalakításához 

(vízjogi létesítési engedély), 

b) a vízilétesítmény használatbavételéhez és üzemeltetéséhez, a vízhasz nálat 

hoz (vízjogi üzemeltetési engedély), és c) a vízilétesítmény megszüntetéséhez 

(megszüntetési engedély).”, majd később: 

„4. § A Vgtv. 45. § (7) bekezdés s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: 

(Felhatalmazást kap a kormány) 

„s) a vízjogi engedély és bejelentés nélkül megkezdhető és folytatható tevékenységek 

körének, ezekben az esetkörökben az utólagos bejelentés tartalmi 

elemeinek és az utólagos hatósági ellenőrzés szabályainak, továbbá a 

víz ügyi hatóságnak történő bejelentést követően megkezdhető és foly tatható 

tevékenységek körének, ezekben az esetkörökben a bejelentés tar talmi 

elemeinek és a hatósági ellenőrzés szabályainak;” 

Előrebocsátom, az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt a jogalkotási indítványt. 

A tervezettel az alapvető probléma szerkesztési jellegű volt. Magából 

a törvényszövegből ugyanis egyáltalán nem vált világossá, hogy mi fog történni 

majd a végrehajtási jogszabályok szintjén. Tartalmilag a miniszteri indokolásból 

azonban annyi mégiscsak kiderült, hogy a jogalkotási javaslat szerint 

80 méteres kútmélységig a háztáji öntözési feladatokat gyakorlatilag mindenféle 

enge dé lyezés nélkül lehetett volna végezni. Ez meglehetősen sok környezeti, 

agrár-ter melési és természeti veszéllyel járt volna. 

Alapvetően a vízügynek és a társadalmi holdudvarának az életképességét 

mutatja, hogy már egy ilyen közvetett, távolinak is ítélhető fenyegetettség gel 

szemben is milyen erős védekezési reakciókat mutatott, hány fontos állami és 

független szakértői intézményt sikerült maga mellé állítania. Először is Bándi 

Gyula, a jövő nemzedékek szószólója elemezte a jogszabályt alkotmánybírósági 

beadványában, és nagyon kemény szavakat használt, egyebek között azt, 

hogy a tervezett jogszabály módosítás „szabadjára engedné az ellenőrizhe tet len 

104

vízkivételeket”. Az ombudsman helyettes mellett felsorakozott 11 jeles szakmai 

szervezet és maga a köztársasági elnök is, aki ugyancsak komoly állandó 

környezetvédelmi szakértő gárdával rendelkezik. Ő az Alkotmánybírósághoz 

eljuttatott állásfoglalásában már hivatkozott olyan általános környezetvédelmi 

alapelvekre is, mint a visszalépés tilalma és az elővigyázatosság elve. Hivatkozott 

továbbá a köztársasági elnök a visszalépés tilalmára, amitől egyebek között 

a magyar Alkotmánybíróság első generációja – Kilényi Gézával, Zlinszky János 

sal, Sólyom Lászlóval – világhíres lett. A visszalépés tilalmának megfelelően 

a természet, illetőleg tágabb értelemben a környezet védelmének már elért szintjét 

az állam nem csökkentheti. Az Alaptörvény szerint az ivóvíz a nemzet természeti 

örökségének részét képezi, a természeti örökséget pedig költségve tési oldalról is 

védeni kell, a köztársasági elnök kifogása ezt az aspektust is föl említette. 

Említsük meg, hogy Alkotmánybíróságon Bándi professzor elődje, Szabó 

Marcell volt az ügy előadó bírája, aki maga alkotmányjogász és környezetjogász 

professzor, és ettől nem is akart vagy tudott elvonatkoztatni: egy tanári át tekintést 

adott a vízügyi jog fejlődésének irányáról egészen 1885-től, az első 

magyar Vízügyi törvénytől kezdve. A XIX. században még lényegében a nem 

gazdasági termelést, inkább az élet rendes szükségleteit szolgáló kutak engedély 

nélkül is létesíthetők voltak. Ez a megoldás működött sokáig, azonban 

a XX. század második felére a vízkivétel tömegessé nem vált és már a gazdasági 

jellege is dominálni kezdett, így 1964-ben a szocialista vízügyi törvény 

már nagyon komoly mennyiségi korlátokat vezetett be. 1992-ben elérkeztünk 

a szabályozottság csúcsára, azzal, hogy lényegében minden kutat engedélyeztetni 

kellett a helyi jegyzők előtt, akik a legjobban tudták ezeket az engedélye - 

ket tartalommal megtölteni, azután pedig számon tartani és ellenőrizni. 

Az 1996. január 1. napján hatályba lépő Vgtv. átfogóan szabályozta újra 

a fel színi és felszín alatti vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek 

meg őrzésével és kártételeinek elhárításával kapcsolatos egyes kérdéseket, a 28. 

§ (1) bekezdésében fenntartva az engedélyezési kötelezettség teljességét. A vízgaz 

dálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. 

rendelet 24. § (1) bekezdése a korábbi szabályozással egyezően a települési ön - 

kor mány zat jegyzőjének hatósági engedélyét követelte meg az olyan kút létesíté 

sé hez, amely a házi vízigény kielégítését szolgálja, és amely „kizárólag a ta laj - 

víz fel hasz nálásával működik.” Szemben az előző évszázaddal, házi víz igény 

alatt itt már természetesen csak a ház körüli öntözési felhasználást értették. 

A kormány rendelet 25. § (3) bekezdése értelmében a jegyző által le foly tatott 

105

el járásokban a vízügyi, valamint a környezetvédelmi hatóság szak hatóságként 

működött közre. 

Itt azonban megbicsaklott a jogfejlődés vonala, mert megjelent egy új elem, 

ami igazából nem is csak a kutakra és még csak nem is egyedül a vízjogra 

vonatkozott. Az történt, hogy a kétezres, kétezer tízes évekre a közigazgatás 

infrastruktúrája és személyi állománya elég rossz helyzetbe került, létszám- és 

forráshiányos lett. A jogalkotó a vízügyi igazgatás terén egy huszárvágással 

jelentősen csökkentette a munkaterhüket, sőt még többletbevételt biztosított 

a számukra. A 2010. évi XIII. törvény 2010. március 1. napjától teremtette meg 

a Vgtv. 28. § (1) bekezdésének módosításával a „jogszabály által bejelentéshez 

kötött tevékenységek” kategóriáját, azzal, hogy a törvény indokolása szerint 

„[a] módosítás alapján a felügyelőségnek történt bejelentést követően a tevékenység 

egy meghatározott idő elteltével kezdhető meg. E határidő alatt, illetve 

a te vé kenység megkezdésének időpontjában a felügyelőség ellenőrzi, hogy a környe 

zethasználatra vonatkozó jogszabályi feltételek teljesülnek-e. Ha a környe - 

zet használó e követelményeknek nem tesz eleget, a felügyelőség megtiltja a te vé - 

kenység megkezdését, illetve az idő előtt megkezdett tevékenység foly ta tását, 

valamint annak felfüggesztését rendelheti el.” Tekintettel arra, hogy e tevékenységek 

esetében – engedély hiányában – a környezetvédelmi hatóságnak folyamatosan 

ellenőriznie kell a jogszabályi feltételek betartását, a módosítással a be - 

jelentéshez kötött tevékenységek vonatkozásában éves felügyeleti díj meghatározására 

is sor került. A bejelentési kötelezettség intézményének megterem tése 

azonban ekkor még a kutak helyzetét nem érintette, azok esetében az en gedély 

hez kötöttség változatlan formában maradt továbbra is hatályban, oly mó - 

don, hogy a kút létesítésének módjától, a létesítés helyétől, tervezett mély ségétől, 

a vízkivétel nagyságától és céljától függetlenül valamennyi magyar or szági kút 

létesítése engedélyhez kötött volt. Viszont ez a jogalkotási vonulat csúcsosodott 

ki abban a 2018-ban hozott törvénymódosításban, ami a gazdasági jellegű vízkivétel 

esetében felhasználta volna a bejelentés jogintézményét. 

A vízügy ellenálló képességét tehát a rendszerjellegének tulajdoníthatjuk. 

Ebben a szellemben a vízügy alkotmányos összefüggései mellett vizsgáljuk meg 

ennek a kérdésnek a jogrendszer egyéb összetevőivel fennálló kapcsolatrendsze 

rét is! Az Alkotmánybíróság figyelembe vette a nemzeti környezetvédel - 

mi program nagyon sok érdemi részét, valamint a nemzeti vidékstratégiát is. 

Ehhez a komplex megközelítéshez járult hozzá még a Magyar Vízközmű Szövetség, 

a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége, illetőleg a Magyar Mérnöki 

106

Kamara, mindenki a saját szempontjából. A mérnöki kamara például fölpanaszolta, 

hogy a szóban forgó kutak általában nincsenek szakszerűen megépítve. 

Ezek ökológiai, vízgazdálkodási szempontból időzített bombák. Ezen kívül az 

Alkotmánybíróság a Tudományos Akadémia véleményét is kikérte. Ennek a testületnek 

a becsatolt álláspontja mondta ki ebben az ügyben, hogy az illegális, 

nem regisztrált vízkiemelés mértéke elérheti az évi százmillió m 3 -t, tehát Magyarországon 

már jelenleg is olyan helyzet van, amit nem szabadjára kellene 

engedni, hanem éppenséggel ki kell mondani, hogy nagyon komoly veszélyben 

van az ivóvizünk és a felszín alatti vizeink. 

Hallgattassék meg a másik fél is: az Alkotmánybíróság megkeresésére a belügyminiszter 

azt válaszolta, hogy a tervezet előterjesztésével csak le akarták 

ven ni az adminisztratív terhet a hatóságokról és a kérelmezőkről. Nem tudta 

azonban a miniszter az Alkotmánybíróságot meggyőzni arról, hogy ez a megoldás 

csupán elhanyagolható sérelmet okozott volna. Nyilvánvaló, hogy az zal 

csak egyetérteni lehet, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi hatóságok a pa pírmunka 

helyett inkább az ellenőrzés hatékonyságát fokozzák, de ennek a hangsúlyáthelyezésnek 

nem ez a dereguláció lett volna a megoldása. A rend szerszemlélet 

másik adaléka, hogy a vízügy rendszerén belül is meg kellett vizsgál ni 

a módosítás hatásait. Minden bizonnyal jelentős igazságtalanságokhoz veze - 

tett volna az új, szabadjára engedett vízhasználati mód, hiszen az ellenőrizetlen 

túlhasználat miatt előbb-utóbb a legális vízhasználók igényeit kellett volna 

korlátozni. Ennek elemzése során az Alkotmánybíróság az elővigyázatosság 

elvét használta fel és mutatta ki annak segítségével a tervezet elfogadhatatlan 

ökológiai, társadalmi-gazdasági kockázatait. 

Tulajdonképpen senkinek nem volt afelől kétsége, hogy ha a társadalmi-gazdasági 

nyomás fennmarad, a jogalkotó az Alkotmánybíróság határozata ellenére 

is ragaszkodni fog ehhez a deregulációhoz – ennek a jeleit már láthatjuk –, 

de azért nem volt hatástalan az Alkotmánybíróság döntése, hiszen a jogszabálynak 

az AB döntése után módosított szövege a következőképpen szól: 

„Előzetes bejelentést követő jóváhagyás után létesíthető mezőgazdasági öntözési 

célú kút, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek: 

a) a kutat a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló 

vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés 

alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, 

védőterület, valamint karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele nélkül, továbbá 

a hatósági nyilvántartásban szereplő talaj vagy talajvíz szennyezéssel nem érintett 

területen létesítik, 

107

) a kút talpmélysége az 50 métert nem haladja meg és az első vízzáró réteget 

nem éri el, 

c) a kúthoz kapcsolódó öntözőrendszer kizárólag a létesítő, üzemeltető 

művelése alatt álló területek öntözését szolgálja, 

d) a kutat a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló kormányrendelet 

szerint a hatósági nyilvántartásba a létesítő előzetesen bejelentette, 

továbbá a bejelentés jóváhagyását követően a létesítés során a víz mennyiségének 

mérését biztosító digitális kútvízmérővel felszerelte.” 

Ez a jogszabály ebben a formájában tehát kimondja, hogy kizárólag az adott 

gazdálkodók igényeit – és nem többet – szolgáló helyi mezőgazdasági víz kivé 

telről van szó, bejelentést követő jóváhagyással. Tulajdonképpen mégis csak 

bejelentéssel oldják meg a gazdasági vízhasználat problémáját, viszont annyi 

megszorítással, ami már alkalmas lehet az ökológiai hatások kontrol alatt 

tar tására. Azt mindenképpen egyértelművé kell tennünk, hogy az ivóvizeket 

szolgáltató kutak a kisméretű helyi vízművekkel együtt természetesen min dig 

is engedélykötelesek voltak és maradtak, hiszen ebben a kérdésben az öko lógiai 

kérdéseknél is fontosabb közegészségügyi érdekek is szerepelnek. Az alkotmánybírósági 

eljárás, ahogy az előrebocsátott tervezet szövegből is nyil ván - 

való volt, a háztáji mezőgazdaságot szolgáló vizekről szólt. Ebben a kér dés ben 

jól vizsgázott a vízügy tágabb összefüggésrendszere. Olyan vízgazdál ko dási, 

természetvédelmi, egészségügyi szempontok siettek a vízügy, az Alkot mánybíróság 

segítségére, amik a probléma megoldását elősegítették. Megjegyezzük, 

hogy a probléma gyökereként tételezett alacsony a szakember-ellátottság a modern 

közigazgatásban az itt tárgyalt deregulációs próbálkozások helyett a mesterséges 

intelligencia fokozatos munkába állításával is kiváltható lesz majd, 

amire már számos példa található a világban. 

Tágítsuk a hazai vízjoggal kapcsolatos nézőpontunkat és a következőkben 

vizsgáljuk meg a nemzeti vízstratégiát! Ebben láthatjuk, hogy a vízügyi ágazat 

milyen célokat lát maga előtt, és ezek már közvetlenül is összevethetők az SDG 

6-os céljaival, annál is inkább, mert az időkeretei azonosak azzal. A Kvassay 

Jenő-terv (KJT) – a Nemzeti vízstratégia – a magyar vízgazdálkodás 2030-ig 

terjedő keretstratégiája, illetőleg a kormányzati stratégiai irányításról szóló 

38/2012. (III. 12.) kormányrendelet értelmében vízügyi szakpolitikai stratégia. 

A KJT célja a társadalom és a víz viszonyának a feltárására támaszkodva intézkedések 

megfogalmazása annak érdekében, hogy: 

108

• a világot fenyegető vízválságot hazánk elkerülhesse, annak már mutatkozó 

jelei ellen időben megtehesse a szükséges intézkedéseket, 

• őrizzük meg a vizet a jövő nemzedékek számára, mert az élet mással nem 

pótolható feltétele, és a gazdaság erőforrása, 

• hatékonyan, a gazdaságot támogatóan éljünk a kínálkozó előnyeivel, 

• kellő biztonságban legyünk fenyegető káraitól. 

A vízstratégia célkitűzéseitől némiképp megkülönböztetjük magának a víz ügynek 

mint igazgatási ágazatnak a céljait, amelyek konkrétabbak és szorosab - 

ban kapcsolódnak az ágazat érdekeihez, bár természetesen nagyban egybeesnek 

a legáltalánosabb stratégiákkal: 

• a folyamatok kézben tartására szakmailag alkalmas, erőforrásokkal kellően 

ellátott, konjunkturális hatásoktól mentes, stabil vízügyi intézményrendszer, 

• a természetes folyóvizek védelme, azok természetes állapotának megtartása, 

valamint a mezőgazdaság vonatkozásában a természeti adottságokhoz 

jobban igazodó tájgazdálkodás, így ezek tekintetében a természetvédelem 

és ökológia igényeihez igazodó vízgazdálkodási keretrendszer, 

• a megújuló energiák hasznosítása (jelen esetben nyilvánvalóan a vízi 

energiáról van szó, de felmerül a hőforrások hasznosítása is), konszenzusban 

a Nemzeti energiastratégia által megfogalmazott célokkal, 

• az SDG 6 célkitűzéseinek a megvalósítása, illetőleg 

• az EU vízpolitikai dokumentumaiban szereplő előírások, így elsősorban 

a Víz keretirányelv és az Árvízkockázat-kezelési irányelv végrehajtása. 

Az ágazatspecifikus célok és az SDG 6-ban szereplő, az egész társadalom szolgálatát 

és a fenntarthatóságot, a gazdaságot és a társadalmat szolgáló víz ügyi 

célok között természetesen sok hasonlóság, párhuzamosság van, azonban az 

ága zati célok és érdekek bizonyos mértékig elkülönülnek ezektől az általános 

cé loktól. Az SDG 6-os célok közül különösen az alábbi három jelentős a té makörünk 

szempontjából. 

• 6.3 cél: 2030-ig a víz minőségének javítása a szennyezés csökkentése, a veszélyes 

vegyi- és egyéb anyagok lerakásának megszüntetése és kibo csátásainak 

minimalizálása révén; a kezeletlen szennyvíz részarányának felére 

csökkentése, az újrahasznosítás és a biztonságos újrahasználat jelentős mértékben 

történő növelése globális szinten. 

109

• 6.4 cél: 2030-ig a vízhasználat hatékonyságának jelentős növelése minden 

ágazatban; a fenntartható vízkivétel és az édesvíz-ellátás biztosítása a vízhiány 

kezelése érdekében, továbbá a vízhiánytól szenvedő emberek számának 

jelentős csökkentése. 

• 6.6 cél: 2020-ig a vízhez kapcsolódó ökoszisztémák védelme és helyreállítása, 

beleértve a hegységeket, erdőket, vizes élőhelyeket, folyókat, víztározókat 

és tavakat. 

Láthatjuk, hogy a vízügyi ágazat terve kevesebb hangsúlyt helyez a hatékonyság 

fokozására, ami pedig a víztakarékosság kiinduló pontja, és az ökoszisztéma 

szolgáltatások szemlélete is kevésbé hangsúlyos, mint a Fenntartható Fejlődés 

Célkitűzésekben. A rendszerszemlélet erősödésével, ami viszont megtalálható 

a Kvassay Jenő-tervben, ezek a diszkrepanciák várhatóan csökkenni fognak. 

A rendszer szerű megközelítést erősíti, hogy a Kvassay-terv kapcsolódik számos 

meglevő fejlesztéspolitikát megalapozó stratégiához, így a Nemzeti vidékstratégiához, 

a Nemzeti éghajlatváltozási stratégiához, valamint az EU Dunarégió 

stratégiához, illetve a meglévő fejlesztési keretekhez (Széll Kálmán-terv, 

Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program, Nemzetpolitikai stratégia, 

Új Széchenyi-terv, Irinyi-terv stb.). Ugyanakkor az is tetten érhető, hogy a vízügyi 

ágazat, mint jelentős társadalmi befolyással rendelkező ágazat, elsősorban 

magához szeretné integrálni a rokonterületeket, nem pediglen fordítva. A terv 

szerint úgy kellene a területhasználati módokat, a birtokszerkezetet, a művelések 

engedélyezését, a városiasodást, a várások terjeszkedését szabályozni, hogy a 

víz igények ehhez képest teljesíthetők legyenek. Felhívja a figyelmet a terv a vízügyi 

ágazat előtt álló kihívásokra is ezzel kapcsolatosan, mint amilyenek a víziközművek 

avulása, amire válaszul az elmaradt rekonstrukció fedezetének meteremtése 

lenne szükséges egy rekonstrukciós alap létrehozásával. Régi problé 

mája a vízügynek a vízvisszatartás megoldása és ennek részeként a vizes élő - 

helyek rehabilitációja és fejlesztése, amit a Kvassay Jenő-terv előirányoz. Ehhez 

kapcsolódóan a terv szerint lehetőség lenne további mezőgazdasági fejlesztésekre: 

legalább 400 ezer hektár öntözéséhez elegendő vízkészlet áll rendelkezésre, 

ehhez képest jelenleg alig 100 ezer hektárt öntöznek. 

A vízügyi szektor integrációja magas szintű, érinti az összes többi szektort, 

összeköt államokat, településeket és embereket, átível téren és időn: 

110

• a hidrológiai és a közigazgatási határok általában nem esnek egybe, ezáltal 

az adminisztratív földrajzi széttagoltság nem jelent hasonló problémát a víz - 

ügy számára, 

• a vizekkel – legyenek azok felszíniek vagy felszín alattiak – való gaz dálkodás 

iránti igény megjelenik mind globális, mind helyi szinten, és ki terjed 

az érintettek (köz- és magánszektor, nonprofit szervezetek, lakos ság) 

legszélesebb körére, továbbá a döntés-előkészítésre, a vonatkozó közpo litikák 

ra, a projektek megvalósítására, 

• a vízszektor rendkívül tőkeigényes, egyben monopoljellegű, amely sajátosságok 

ugyancsak törvényszerűen koordinációt igényelnek, 

• a vízpolitika eredendően komplex, és szorosan összefügg más illetékességi 

területekkel, amelyek kritikusak a fejlesztés szempontjából, úgymint egészségügy, 

környezetügy, mezőgazdaság, energia, közlekedés, területi tervezés 

és regionális/vidékfejlesztés, a szegénység csökkentése. 

Ugyanakkor a vízügyi feladatok az országokon belül – eltérő mértékben – több 

igazgatási szint között oszlanak meg, az erőforrást igénylő felelősségek és illetékességek, 

ami függőségeket hoz létre az egyes szintek között, és a fellépő fragmentáció 

kezelése jelentős koordinációs erőfeszítéseket igényel. 

A vízgazdálkodási konfliktusok kezelésének és megelőzésének módja ennek 

megfelelően a víz természeti egysége és a vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági 

megosztottsága közötti ellentmondást feloldó integrált vízgazdálkodás. 

Összefoglalóan, a két fontos vízügyi dokumentum elemzése alapján meg állapíthatjuk, 

hogy a magyar vízügy egységes és rezíliens rendszert képez, amely 

szoros kapcsolatban van a szomszédos ágazatok rendszerével és az állami 

szervezet különböző szintjeivel, emellett szakmai és társadalmi beágyazottsága 

is jelentős. Ez meglehetősen erős védettséget jelent számára az olyan külső beavatkozásokkal 

szemben, amelyek a rendszerének logikájával, alapvető cél kitű 

zéseivel és törvényszerűségeivel nem egyeztethetők össze. Az ágazat átfogó 

ter ve, a Kvassay Jenő-terv összevetése az SDG 6. célkitűzéssel ugyanakkor arra 

is rámutat, hogy még további erősítésre szorulna a vízügy rendszer jelle ge és 

kapcsolódási pontjai számos más társadalmi-gazdasági területhez, így a szegény 

séghez, az élelmiszer-biztonsághoz és az SDG többi társadalmi, gaz da sági, 

ökológiai céljához. 

111

VI. témakör: „2030-ra valamennyi ágazatban 

jelentősen javítjuk a vízfelhasználás 

hatékonyságát, továbbá biztosítjuk 

a fenntartható vízkivételt és ivóvízellátást 

a vízhiány kezelésére, hogy a vízhiányban 

szenvedő emberek száma is jelentősen 

csökkenjen” (6.4. feladat)

Ungvári Gábor: A vízkivételek lehetőségének megőrzése 

és a vízhasználatok hatékonyságának javítása 

A magam részéről nem teljesen értek egyet a hazai vízgazdálkodásban azokkal 

a véleményekkel, amik szerint Magyarország alapvetően jó helyzetben van, 

szöges ellentétben a globális déllel, és hogy a mi problémáink ezeken a terüle 

teken inkább morális, etikai jellegűek, a kirekesztett társadalmi rétegek ellátottságának 

hiányosságaira vonatkoznak. Van egy mélyebben húzódó struk turális 

problémánk, ami miatt a helyzet lassan, de biztosan egyre romlik ná lunk 

is, a tőke, amire alapozva hasznosítunk és az így előállított új érték viszo nya. 

Fenntartható-e vajon, ha minden évben kiveszünk x millió Ft-ot a meg ta karí 

tásainkból? Akkor, ha a tőke hozama ezt fedezni tudja, igen, ha nem, akkor 

viszont ezzel a stratégiával feléljük a tőkénket. 

Fenntarthatósági szemlélet – tőkemegőrzés? 

Fenntarthatósági szemlélet – tőkemegőrzés? 

! A vízhasznosítás lehetősége mögötti tőke lehet: 

! A ! vízhasznosítás Infrastruktúra lehetősége mögötti tőke lehet: 

! Infrastruktúra 

Ökológiai rendszerteljesítmény – a természet anyag és energia áramlásai. 

Ezek kiszámítható mintázata 

! Ökológiai rendszerteljesítmény – a természet anyag és energia áramlásai. 

! Ezek Szervezeti kiszámítható kultúra – mintázata intézményrendszer 

! Egy 

! Szervezeti 

vízkrízis nem 

kultúra 

feltétlenül 

– intézményrendszer 

a víz hiányából fakad, hanem a vízhez 

jutást biztosító társadalmi rendszerek hiányából/leépüléséből. 

! Egy vízkrízis nem feltétlenül a víz hiányából fakad, hanem a vízhez 

! 

jutást 

A vízkrízis 

biztosító 

oka lehet 

társadalmi 

a változó 

rendszerek 

természeti/környezeti 

hiányából/leépüléséből. 

feltételekhez való 

alkalmazkodásképtelenség is. 

! A vízkrízis oka lehet a változó természeti/környezeti feltételekhez való 

alkalmazkodásképtelenség is. 

Amiről beszélni szeretnék, az a tőkeszemlélet, hogy milyen tőkék is mozognak 

egy egyszerű vízhasznosítás mögött. Ennek több eleméről volt ma már szó # a kü - 

lönböző előadásokban, az infrastruktúráról, az ökológiai rendszereinkről, # amelyek 

a megújuló készleteket nyújtják nekünk, és ott van végül az intézményi, 

szervezeti kultúra, ami lehetővé teszi azt, hogy gazdálkodjunk ezekkel a készle 

tekkel, ez is egy tőkeelem. Sokat lehet hallani a hírekben különféle víz problémákról 

a távol-keleti, ázsiai városokban. Ezeknek a vízkérdéseknek egy jó 

115

észe nem – és máshol sem feltétlenül – amiatt van, hogy nincs elég víz. Viszont 

nem működik az infrastruktúra (a fizikai infrastruktúra), mert nem 

működik az az intézményi háttér, amelynek fel kellene vállalnia a költségeket 

fedező díjak kialakításával járó érdekellentéteket, be kellene szednie a díjakat és 

azokat a rendszer fenntartására kellene fordítania. Ennek hiányában alakulnak 

ki azok a csapdák, amikbe beleragadnak ezek a rendszerek, és nincs víz, mert 

nincs megfelelően fenntartott vízrendszer. Ugyanez igaz lehet egyébként más, 

nemcsak fizikai, hanem ökológiai rendszerek esetében is. 

A kérdés hosszú távon az, hogy mi is zajlik ezekkel a tőkejószágokkal a háttér 

ben, amelyeken a vízhasznosításaink nyugszanak? Tudunk-e a kedvezőtlen 

folyamatokra megfelelően válaszolni? Érdekes elemzést hallottunk Fülöp Sándor 

tól a vízügy megközelítéséről, hogyan gondol a jövőbeni kihívásokra és az 

azokra adandó válaszokra. A kérdés tehát az, hogy az intézményrendszerünk 

képes-e válaszolni, képes-e adaptálódni? Képes-e maga a társadalom változni, 

alkalmazkodni, és alkalmas-e arra az intézményrendszerünk, hogy ezt a vál tozást 

ösztönözze, szabályozza, terelgesse? 

Ha a válaszadási képességeink leépülnek vagy nem fejlődnek fel a kihívásokhoz, 

akkor nem jó, ha azt gondoljuk, hogy hosszú távon az éppen még meglévő és 

116

magas szintűnek gondolt vízhasznosításaink fenntarthatók. Ebben a szem lé letben 

szeretnék a vízhasznosításról, a vízkészletekről, az ivóvízről beszélni. A legapróbb 

részletekig mindent tudunk mérni, hogy a víz honnan jön, hova megy, 

erre jó rendszereink vannak. 

Ezt az objektívan felmérhető készletet azonban fel kell tudnunk osztani aszerint, 

hogy mire akarjuk elsődlegesen használni. Ez pedig egy társadalmi, politikai 

döntés, ami azt jelenti, hogy értékalapú. Nem határozható meg önma - 

gában semmérnöki, sem közgazdasági, sem ökológiai szempontok alapján. 

Ennek jogsza bá lyokban kell manifesztálódnia, utána ezeket kellene tudnunk 

betartani. Lényegében a fenti ábrán látható négy csoportról kell gondolkodnunk, 

és ezeket tudnunk kell nagyon tisztán és egyértelműen elhatárolni egymástól. 

Ezt nem tesszük meg jelenleg még teljes egyértelműséggel. 

De van, amikor kénytelenek vagyunk. Ez történt például Fokvárosban, ahol 

az ottani vízkrízis kikényszerítette azt, hogy mondjanak egy minimum víz fogyasztást, 

ami egy krízishelyzetben is szükséges ahhoz, hogy egy város életben 

tudjon maradni. A fokvárosi vízkrízist részben a nagyon jó alkalmazkodás, 

részben az oldotta meg, hogy az addig mezőgazdasági célra fenntartott 

víz tar talékokból a farmerek a város rendelkezésére bocsátottak vizet. Hogy hol 

húz zuk meg a határt, az vita tárgya lehet. De meg kell húzni a határt, ez nem 

kérdés. Ezeket a határokat ilyen tisztán, térségspecifikusan mi még nem húztuk 

meg. 

Vízkészlet mennyiségi 

állapot 

!"##$%&' 

())*%&++,-"*"#)./01234,50(4+1236-%3/-),.378 

1,)+ 

! A készletszűkösség már jelen van 

117

A környezeti vízhasználatok esetében van egy európai uniós kötelezettségünk, 

a Vízkeret irányelv, ami időről időre számon kéri a tagországokon a vizeik jó 

állapota érdekében végzett tevékenységüket és azt, hogy fenntartható pályán 

zajlik-e a vízkészleteik hasznosítása. Erről szól a fenti összetett ábra. Az látszik 

rajta, hogy a vízfolyásaink és a felszínhez legközelebbi vízrétegekben melyek 

azok, amelyek esetében a víztestek a jónál rosszabb állapotban vannak. Látható, 

hogy a helyzet nem rózsás, sem a felszíni vizek, sem a felszín közeli talajvíz 

esetében. A szűkösség tehát már jelen van. 

A készlet-korlátosság / szűkösség már megjelent 

! Nyírség, a Vízgazdálkodási Törvény szabad készletekből történő többlet 

vízigénykielégítés, új lekötés lehetősége minimális, vagy megszűnt. 

! Hogyan lehet a társadalmi célt, 

a gazdasági teljesítményt növelni 

a kialakult korlátok között? 

! Összehangolás? A hozzáadott 

érték az alkalmazkodás alapja 

! Mi az egyéb célok és a gazdasági 

(öntözési) hasznosítás viszonya 

növekvő igények esetén? 

! Forrás: VGT3 Vitaanyag 8-2 

háttéranyag: Vízkészlet-gazdálkodási 

Térségi Terv a FETIVIZIG területére 

https://vizeink.hu/wp-content/uploads 

/2021/05/2_Hatteranyagok.zip 

Adott tehát számunkra a kihívás, hogy összességében ezt a nagy természeti 

és műszaki elemek összességéből álló vízrendszert, aminek csak egy része az 

ivóvízkivétel, fenntarthatóan tudjuk-e továbbadni az utódainknak. A folyamat 

iránya nem egyértelmű, sok minden múlik rajtunk és a jelen döntésein. Az in - 

t ézményeink működnek és dolgoznak. Elkészült például a vízkészletek át te - 

kintése. Az országban számszerűen kimutatták, hogy mennyi víz áll egy-egy 

térség rendelkezésére. A Nyírségre vonatkozó fenti dián a kék számok a mezőgazdaság 

rendelkezésére álló még szabad készletek, a pirosak az egyéb felhasználható, 

ezer m 3 /évben mért készletnagyságok. Látható, hogy van olyan terület, 

ahol ez az érték nulla, és többi sem túl nagy érték. Megérkeztünk a falhoz, és 

ahhoz alkalmazkodnunk kell. Fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan tudjuk 

% 

118

hatékonyabban használni a rendelkezésre áll mennyiséget (növelni a víz hozzáadott 

értéket teremtő képességét), de fel kell tenni azt a kérdést is, hogy mennyi 

vizet szánunk elsődlegesen gazdasági, társadalmi és ökológiai célokra eze ken 

a területeken. Ezzel a megközelítéssel sokan nem értenek egyet, akik a vi zekről 

gondolkodnak. A közgazdászokat senki nem szokta szeretni a piac, a gaz da ság 

és egyéb ilyen rondának gondolt dolgok miatt, pedig a közgazdaságtan alapvetően 

arról szól, hogyan gazdálkodjon egy közösség a szűkösen rendelkezésére 

álló készleteivel. Rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök, amelyeket a döntéshozóink 

notóriusan nem használnak, és utána csodálkozunk a követ kez ményeken. 

Visszatérve a már korábban bemutatott ábrához, egy gyors áttekintést javaslok 

az ábra alsó részéből. Volt már itt szó sok idevágó kérdésről a korábbi elő - 

adásokban, de miket is fizetünk, amikor úgymond a vízért fizetünk? Fi ze - 

tünk víziközmű-használati díjat az infrastruktúráért vagy ha a területi vízgaz - 

dálkodási rendszeren keresztül jut egy gazdálkodó vízhez. Annak is van költsége, 

amikor valaki saját maga termeli ki a vizet. Mindez annak a költsége, hogy 

a rendszer működjön. Ezek a költségek nem azt mutatják meg, hogy mennyibe 

kerül maga a víz, hanem csak azt, hogy mennyibe kerül az, hogy eljusson 

valahova. A vízkészletjárulék, amelyet ténylegesen magáért a víz mint készlet 

119

használatáért kell fizetni, szintén egy mennyiséggel arányos összeg, ami töredéke 

a rendszerhasználat költségének. 

A tényező produktivitás – a víz hozzáadott 

értékét az árak tudják közvetíteni 

! Direkt hasznosítás esetén a felhasználó számára a víz értéke 

! az addicionális mennyiséggel előállított többlet értékből fakad – pl mezőgazdaság 

! a rendelkezésre álló vízkészlet helyettesítéséhez, kiváltásához, a felhasznált mennyiség 

csökkentéséhez szükséges technológiai fejlesztés költsége, mint helyettesítési költség 

! A Vízkészletjárulék rendszere nem tartalmazza azokat a közgazdasági 

szabályozási eszközöket, amelyekre a hatékony vízkészlet allokáció érdekében 

szükség lenne. 

! Egy felhasználó egy fajlagos Ft/m3 költséggel szembesül (beleértve „t” szorzót is) 

! A stratégiai dokumentumok sem irányulnak a hozzáadott érték alapú szabályozás 

kialakítására. 

! Nem számítható ezen a módon a víz értéke a közvetett hasznosítások esetében: 

! Kiszámítható vízháztartási állapotok – környezeti biztonság 

! Elkerülhető társadalmi költségek 

A jelenlegi szabályok között a vízkészlet-járuléknak lényegében nincs hatása arra, 

hogy ki mennyire takarékoskodik, mennyire használja a vizet észszerű módon, 

és átkerülnek-e készletek azokhoz, akik magasabb hozzáadott értéket tudnának 

a készletfelhasználás segítségével előállítani. Ez az utóbbi az a szempont, ami 

teljes mértékben hiányzik a jogrendszerünkből. Azaz nincs megoldás arra, 

hogy ha vízszűkös helyzet áll elő, akkor melyik felhasználó használja, melyik 

ne használja fel a rendelkezésre álló mennyiséget. A szűkösség elsősorban azt 

jelenti, hogy az igények meghaladják a készleteket, ami az igények növekedéséből 

fakad vagy a készletek hosszabb távon jelentkező csökkenése okán áll elő. Ez 

egy természetes alkalmazkodási helyzet. Ezt nem tudjuk másképp eldönteni, 

mint ha azt vizsgáljuk, hogy melyik tevékenységgel mekkora hozam keletkezik 

a víz használatával. Nem kell összemosni a közjóléti használatot a gazdasági 

használattal. El kell határolni, hogy mennyi az, ami közjóléti használat és mi az, 

ami a gazdaságot szolgálja. Ez pedig árak, adott esetben piaci megoldások nélkül 

nem fog működni. A kérdés az, hogy vannak-e ilyen eszközeink ezen helyzet 

kezelésére? Alapvetően nincsenek. 

120

Mi alakítja a vízhiány gazdasági következményeit? 

! Rendszeres, gyakori vízhiányból (vízszűkösségből) fakadó vízhiány gazdasági 

következményei? Attól függ, hogy milyen a felhasználási jogosultságok 

szabályozása: 

! Tudnak-e a hasznosítók reagálni? Tudják-e, hogy reagálniuk kell? 

! Megvan-e a gyakorlat (a szabályozói ösztönzés) a készleteknek a legnagyobb 

hozzáadott értékű gazdasági használatok felé terelésére? 

! Van-e lehetőség a készletek hasznosításának ideiglenes vagy teljes átruházására? 

! A súlyos, eseti, az aszályból fakadó vízhiány gazdasági következményei? Attól 

függ, hogy milyen a felhasználási jogosultságok szabályozása: 

! Tudnak-e a hasznosítók reagálni? 

! Megvan–e a gyakorlat (a lehetőség) az összkár csökkentésére? (A legnagyobb 

hozzáadott értéket adó hasznosítások átmentésére?) 

! Van-e lehetőség a készletek hasznosításának ideiglenes átruházásra? 

Ezt kell látni, hogy a vízszűkös helyzetek kezelésére szükséges intéz mény rendszerünk 

hiányzik. Ez egy komolyan hiányzó elem ebben a viszonyrendszerben: 

nem alkalmasak az eszközeink arra, hogy tükrözzük a társadalomnak a víz 

tény leges értékét azokban a tevékenységekben, amelyeket ők végeznek és amit 

hasz nosítanak közben. A vízkészletek szűkössége nem keverendő össze azzal 

a helyzettel, amikor a megszokotthoz képest katasztrofálisan kevés az utánpótlás, 

például mert nem esik az eső akár hónapokon keresztül. Erre a helyzetre 

van jogszabály, ami nagy léptékben (értékrendi alapon) biztosítja az élő szervezetek 

vízhez jutását, de ez sem alkalmas arra, hogy kezelje a gazdasági szereplők 

között ebben a helyzetben felmerülő, vízkészlet iránti keresletet. Esetükben 

ebben a helyzetben is csak a hozzáadottérték-alapú allokáció tudja biztosítani, 

hogy a krízishelyzetből fakadó károk összességében minimálisak legyenek. 

Mi az, ami ehhez a hozzáadottérték-alapú allokáció megvalósításához szükséges? 

Elsősorban az, hogy van-e keretrendszer ahhoz, hogy a vízhasználók 

érzékeljék a szűkösséget, értelmezzék a korlátos helyzeteket, adott esetben pedig 

reagálni tudjanak. Ez az intézményrendszeri elem hiányzik a jogrendünkből. 

Talán érzékelhető, hogy ez a szabályozási eszköz két kihívás kezelésére lenne 

alkalmas. Egyrészt amikor a megszokott körülmények között válnak szűkössé 

a készleteink – és látjuk, hogy erre egyre több esetben van példa –, és azokban 

a krízisidőszakokban is, amikor azt mondjuk például, hogy kritikus mértékű 

'( 

121

aszály van. Nem felejthetjük el azt sem, hogy az időjárás egyre inkább eltér 

a normálisan megszokottól. Ezek a helyzetek pedig állandósulnak. Az alkalmazkodást 

és a vele járó érdekellentétek feltárását, kezelését nem lehet megspórolni, 

csak elodázni. Mindenkinek a megélhetésért folytatott tevékeny ségét 

komolyan kell venni és kompenzálni, ha a köz érdekében költségei keletkeznek, 

de ez nem azonos azzal, ha a költségvetési forrásokból akarjuk egy trendszerű 

változás negatív hatását csökkenteni egyes gazdasági szereplők számára. 

Hosszú távon nem célravezető, ha aszályos időszakban az állam nulla Ft/m 3 

vízkészlet-járulék értéken adja a vizet a mezőgazdálkodók számára. Nekik ez 

rövid távon ugyan segítség, de hosszú távon nem kényszeríti ki azt, amivel az 

ilyen helyzetekhez alkalmazkodni tudnának a saját és a köz érdekében egyaránt. 

Ausztráliában a vízpiac fő hatása ott jelentkezik, amikor a nagyon nagy 

szárazságok idején a legértékesebb terményeket sikerül megmenteni, például 

a gyümölcsösöket, szemben akár az egyéves, nagyon drága termékekkel. Ilyen 

rendszerek nélkül nem fogunk tudni túlélni ebben a helyzetben. 

Direkt és természeten keresztüli használatok – tőkeszemlélet 

!"#34'5&/)0+-#(.'+& 

!"#$%&%&&)&7:5.C.'8/;-.#C.57-/)9.5#(+50&75F 

G)5&.6/')$0#97#&.:&75)&%:815#%&/).'.

vízigényekről is, mint a szegényebb társadalmi csoportokról, hogy a megfelelő 

szintű juttatások biztosítása a felelősségünk, akár a jóérzésünk miatt vagy morális 

alapon, de ezen túl nincsenek ránk hatással. Ez azonban egy félreértés, 

nemcsak a víz esetében, de most ez a fókusz. Rengeteg közvetett társadalmi hatás 

van ugyanis, ami függ attól, hogy megfelelő léptékű, megfelelő teljesítményű 

vízfelhasználást megvalósító ökológiai rendszer-e az, ami körülvesz bennünket. 

Azokon a tájakon, ahol már csak a mezőgazdasági területeket lehet öntözni, ott 

túl sok megélhetési lehetőség mások számára nem marad. Nem jó ezen az úton 

sokkal tovább menni, ahová már most is tartunk. Érdemes erről gondolkodni, 

és visszafordulni. 

Tudnunk kell alkalmazkodni, és ehhez olyan konfliktusokat kell tudnunk 

egymással érdekcsoportok szintjén kezelni, amelyekre ma képtelenek vagyunk. 

Arról kell tisztább képet alkotnunk, hogy ha nem áramlik át elegendő víz az 

öko lógiai rendszeren, akkor ezeken a közvetett költségeken keresztül a tár sadal 

om nagy része szembesül összességében jóval nagyobb költségekkel, mint 

a kon centráltan jelentkező mezőgazdasági károk. 

Közvetett költségek – termelékenység 

! GDP csökkenés a hőhullámok ágazati megoszlása az EU egyes déli 

területein 0,5–1,5% 

! Éves GDP csökkenés a hőhullámok miatt EU szinten: 0,3-0,5% 

! A kültéri munkavégzés érintettsége a legnagyobb, de ez tovagyűrűzik 

a hűthető helyen végzett munkák eredményességére is. 

! Külön vizsgálandóak egyes iparágak, pl a magas hőmérsékletű napok 

vegyiparra gyakorolt hatása (termelési folyamatok hőmérséklet 

stabilitása) 

! A hazai kutatások fókusza mostanában irányul a városi hősziget 

jelenségek részterületeinek társadalmi gazdasági szemléletű feltárása 

felé: HUPCC - Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület – áprilisi 

konferenciája 

! 7., 8. szekciók - alkalmazkodás ágazati és térségi megközelítésben 

Ez egy nagyon sűrű ábra, a dél-európai országok, régiók gazdasági kárai nak 

megoszlását mutatja négy korábbi hőhullám idején. A sötétzöld a mezőgaz daságot, 

a világoszöld a szolgáltatásokat mutatja. Leolvasható belőle az aszályok 

123

és hőhullámok esetén jelentkező károk szektorokon átívelő volta. Ha nem is 

lépünk túl a mások által nem szeretett, GDP-szemléletű megközelítésen, akkor 

is egyértelmű, hogy ezek már jelentős méretű kiesések, amelyek éves szintre 

vetítve is hatással vannak arra, hogy egy országnak jó vagy rossz éve volt-e 

összességében. Nem mindegy, hogy a természeti rendszerek vízforgalma által 

mekkora vízháztartás-szélsőség csillapítást tud egy-egy térség megvalósítani. 

Példák: közvetett költségek – egészségügy 

! „Hazánkban a legfontosabb egészségi kockázatot az extrém hőmérsékleti 

események jelentik. A hőhullámokkal szemben a legsérülékenyebbek 

a krónikus keringési, anyagcsere, légzőszervi, mentális betegségekben 

szenvedők, az idősek és a gyermekek. Az elmúlt tíz évben a hőhullámos napok 

alatt a napi halálozás országos átlagban kb. 15%-kal emelkedett meg. 

! Dr. Páldy Anna et al. (2018): A klímaváltozás hatása egészségünkre és az egészségügyre Magyarországon. Magyar 

Tudomány 179(2018)9, 1336–1348 DOI: 10.1556/2065.179.2018.9.7 

! „ A terhesség alatt a 25 fok feletti átlaghőmérsékletű napok (15-20 fokos 

napokhoz viszonyított) eggyel magasabb száma 0.5 grammal csökkenti 

a születési súlyt.” 1,5%-5,2% növekedés prognosztizálható az alacsony testsúlyú 

születésekben az évszázad közepére a hőhullám változási tendenciák miatt 

! Temperature, climate change and birth weight: Evidence from Hungary Tamás Hajdu, Gábor Hajdu CERS-IE WP – 

2020/32 July 2020 https://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2020/07/CERSIEWP202032.pdf 

! Balesetek valószínűségének növekedése, ami pl a közlekedés esetében 

az okozott fennakadások miatt további kieséseket generál. 

Néhány példa a közvetett hatásokról, amikről nem feltétlenül gondolnánk, 

hogy kapcsolódnak. A tudomány halad előre, és húzza össze ezeket a szálakat. 

Mindegyik felsorolt jelenségnek vannak közvetett költségei a társadalmi 

jólétünkre. A természeti rendszerek vízháztartás-csillapító képességének 

szabályozásán keresztül arról is döntünk, hogy e csillapító képesség hiányában 

közösségi forrásainkat az elhárításra, a kárkompenzálásra kell-e költenünk vagy 

ezeket a forrásokat az életkörülmények javítására tudjuk fordítani. 

'" 

Összefoglalás / üzenetek 

! Hozzáadott érték alapú szabályozás - A vízfelhasználók számára lehetővé kell 

tenni, hogy ideiglenesen átruházhassák a készletek hasznosítási lehetőségét. 

! A készletek iránti keresletet transzparenssé kell tenni és felkészíteni a jelenleg 

jogosultsággal rendelkezőket, hogy bekövetkezhet a számukra lekötött 

mennyiségek csökkentése. 

124 

! A közjóléti hasznosítás és a természeti örökség megőrzése céljából szükséges 

vízmennyiségek átvezetéséhez és szétosztásához szükséges pénzügyi forrásokat, 

mint kiemelt közcélt nevesíteni kell a központi költségvetésben. 

! A természet számára vízpótlást nem csak önmagáért, hanem a kiszámíthatóbb 

vízháztartási feltételek visszanyerése érdekében kell biztosítani.

! Hozzáadott érték alapú szabályozás - A vízfelhasználók számára lehetővé kell 

tenni, hogy ideiglenesen átruházhassák a készletek hasznosítási lehetőségét. 

! A készletek iránti keresletet transzparenssé kell tenni és felkészíteni a jelenleg 

jogosultsággal rendelkezőket, hogy bekövetkezhet a számukra lekötött 

mennyiségek csökkentése. 

! A közjóléti hasznosítás és a természeti örökség megőrzése céljából szükséges 

vízmennyiségek átvezetéséhez és szétosztásához szükséges pénzügyi forrásokat, 

mint kiemelt közcélt nevesíteni kell a központi költségvetésben. 

! A természet számára vízpótlást nem csak önmagáért, hanem a kiszámíthatóbb 

vízháztartási feltételek visszanyerése érdekében kell biztosítani. 

! A tájszemléletű vízpótlás léptékét a direkt hasznosítás mellett a közvetetten jelentkező 

társadalmi költségek elkerüléséhez célszerű igazítani. 

! A vízügyi intézményrendszert fel kell készíteni az érdekellentétek kezelésére! 

A végére néhány üzenet: nem spórolhatjuk meg, hogy hozzáadottérték-alapú 

'# 

vízallokációs rendszereket alakítsunk ki, még ha ez népszerűtlen is, és a jelen tős 

érdekérvényesítő képességgel bíró csoportoknak nem is tetszik. Ami az aszály - 

hoz kapcsolódik: ma nem költünk arra direktben közpénzt, hogy a víz a fol yókból 

eljusson oda, ahol arra a természetnek és ezen keresztül nekünk szükségünk 

lenne. Ennek a közfunkciónak a finanszírozása jelenleg bele van erőltetve néhány 

vízügyi hatóság „egyéb” tevékenységei közé, miközben ez jóval szélesebb 

körű közfeladat lenne. Ez egy össztársadalmi érdek, ezt érvényesíteni kellene, 

azaz pénzt kellene rá költenünk. Ha nem költünk rá, akkor az van, amit látunk 

magunk körül, és akkor nem kell csodálkozni azon a szárazság irányába mutató 

folyamaton, amit magunk körül látunk. A saját, jól felfogott érdekünkben is 

kellene erre költenünk, nem csak a zöldek által hangoztatott, természet iránti 

felelősségünkből. Minél tovább halogatjuk a tájszemléletű és tájléptékű vízpótlást, 

annál mélyebb gödörből kell majd visszahoznunk magunkat – ha egyáltalán 

vissza tudjuk magunkat hozni. 

125

Eördöghné Miklós Mária: Az épületen belüli vízfelhasználás 

hatékonyságának növelése 

Köszönöm a lehetőséget, hogy épületgépészként részt vehetek ezen a konfe rencián. 

Közel húszéves műszaki tanácsadóként, építőipari fővállalkozói gyakor lattal 

mentem az egyetemre tanítani, ahol az a szerencsém volt, hogy a vízellátásra 

fókuszálhattam egyéb területek, a szabályozástechnika, a kivitelezés mellett. 

Kapcsolódva Szöllősi-Nagy András megjegyzéséhez: én emlékszem arra, talán 

10-11 éve volt, amikor a kollégáim megkérdezték, hogy miért akarok egy olyan 

fakultatív tantárgyat csinálni, hogy „Épületek fenntartható vízellátása”. Most 

már nem kérdezik meg. 

Az előadásom jó néhány diája származik a doktori disszertációmból. Amit 

akkor tapasztaltam, az még sok esetben elméletnek tűnt, mára valósággá lett. 

Nagy ívű fejlődés történt ezen a területen. Az épületgépészetben a vízellátás 

egy kicsit, ahogy a kollégáim véleménye is mutatta annak idején, talán kisebb 

ázsióval bír, mint a többi épületgépészeti szakági terület, a fűtés, a légtechnika 

stb. Én azon dolgozom, hogy ez megváltozzon. Azt gondolom, mindenki számára 

világos, hogy az összes vízfelhasználáson belül a kommunális vízfelhasználás 

a legkisebb terület. Akkor miért mégis ezzel foglalkozunk? Erre 

három indokot mondanék, az egyik az, hogy várhatóan a mai nyolc-tíz százalék 

körüli részesedés az összes vízfelhasználásból rövid időn belül húsz százalék 

fölé, 25 százalék közelébe emelkedik, a népesség rohamos növekedése és az 

urbanizáció következtében. 

A globális vízfelhasználás szerkezete 

100 

80 

60 

40 

20 

0 

69 

23 

88 

33 

54 

Miért kell 

a legkisebb 

fogyasztói szektorra is 

kiemelt figyelmet fordítani? 

8 5 7 

13 

! Növekvő mennyiség 

! Mindennapi kapcsolat 

FÖLD Afrika Európa 

! Szemléletformálás 

mezőgazdasági vízfelhasználás Fenntartható vízellátás 

ipari vízfelhasználás 

csak a mai fogyasztási szint 

kommunális vízfelhasználás mérséklésével érhető 2 el! 

126

Emellett kommunális fogyasztóként minden nap kapcsolatban vagyunk a vízzel, 

ezért talán ez a terület az, ami leginkább alkalmas a szemléletformálásra. Ha 

valaki a magánéletben fenntartható módon közeledik a vízhez mint közeghez, 

akkor várhatóan a termelési funkciójában is így fog tenni. Az biztos, hogy ha 

a fenntartható vízellátásról beszélünk, akkor azt el kell fogadnunk, hogy a mai 

fogyasztási szint mellett nem lehet fenntarthatóvá tenni a vízellátást, ezért mind 

en megoldással arra kell törekedni, hogy a vízfogyasztásunk mai mértéke csökkenthető 

legyen. Ezt nehéz elfogadtatni a fogyasztókkal. Épületgépész-mérnökként 

is érzékelhetjük: olyan megoldásokat kell keresnünk, ahol a mai kom fortérzet 

csökkenése nélkül tudjuk elérni azt, hogy kisebb vízfelhasználással oldjunk 

meg egyes feladatokat. Lehetne a szolgáltatói feladatokról is beszélni, ezt most nem 

teszem meg, volt már róla szó, az előadás időkerete szűk ehhez. Amiről inkább 

beszélnék, azok a lakosság lehetőségei. Ezeket négy csoportba lehet besorolni: 

a vízfogyasztási szokások megváltoztatása, a víztakarékosság technikai eszközei, 

és az alternatív megoldások, a vízforrások és a szaniter beren dezések. 

Most a technikai eszközöket szeretném egy kicsit részletesebben ismertetni. 

A vízfogyasztás nagyságára ható tényezőket egy sokváltozós függvény segítségé 

vel mutathatjuk be. 

A vízfogyasztás nagyságára ható tényezők 

Ez az összefüggésrendszer leírja, hogy vannak nagyobb és kisebb hatású paramé 

terek, amik befolyásolják a vízfogyasztás nagyságát, és ezen paraméterek 

sokfélék és számuk nagy, ahogy ezen a konferencián is sok terület szakembere 

127

jelent meg. Az egyik ilyen paraméter a vízellátásban az ivóvízhálózatra csatlakozó 

lakosság aránya. 

Ivóvíz közszolgáltató hálózatra csatlakozás aránya (2011) 

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a lakosság nagyobb része 

számára elérhető ez a szolgáltatás, ami azzal jár, hogy sokkal nagyobb a vízfo 

gyasztásunk, mint amikor kevésbé kényelmes körülmények között lehetett 

hozzájutni a vízhez. Ez mutatja a felelősségünket fogyasztóként is, de ezeknek 

a rendszereknek a létesítőiként is, hogy olyan megoldásokat kell találnunk, 

amikkel ez a néha indokolatlan túlfogyasztás mérsékelhető. 

Egy másik paraméter ebből a sokváltozós függvényből a településszerkezet, 

ami adottságként, lakókörnyezetként befolyásolja a vízfogyasztást. 

A település-szerkezet hatása az átlagos vízfogyasztási fejadag nagyságára 

Községek százalékos aránya a megyében 2010 

100,00 

90,00 

80,00 

70,00 

60,00 

50,00 

40,00 

30,00 

20,00 

10,00 

0,00 

Nógrád 

Zala 

Baranya 

Vas 

Somogy 

Veszprém 

Győr-Moson-Sopron 

Borsod-Abaúj-Zemplén 

Heves 

Községek százalékos aránya a megyében 2010 

Tolna 

Komárom-Esztergom 

Szabolcs-Szatmár-Bereg 

Csongrád 

Bács-Kiskun 

Fejér 

Jász-Nagykun-Szolnok 

Pest 

Hajdú-Bihar 

Békés 

Budapest 

250 

200 

150 

100 

50 

0 

Átlagos vízfogyasztási fejadag 2010 (l/fő,nap) 

Átlagos vízfogyasztási fejadag 2010 - l/fő, nap 

128

A bal oldali diagramtengelyen az adott megyében található kistelepülések arányát 

láthatjuk, a jobb oldalon pedig az ún. fajlagos ivóvízfogyasztást, amiről már 

szintén volt szó. Az látható, hogy minél magasabb a kistelepülések aránya egy 

adott területen, annál kisebb lehet a vízfogyasztás nagysága. Ezt lehetne mondani 

akár az infrastruktúra kiépítettség különbségeinek is tulajdonítani. Én a doktori 

disszertációmban egy döntően kistelepüléseket ellátó vízszolgáltatót vizsgáltam 

meg egy esettanulmányban. Egyértelműen kimutatható volt a vízfogyasztás 

nagy ságában a különbség a rurális és az urbánus térségek között. Sok okot lehet 

erre találni, mindenesetre azt a következtetést levonhatjuk, hogy más meg oldásokat 

kell alkalmaznunk egy sűrűn lakott városias vagy nagyvárosias környezetben, 

mint egy vidékies településszerkezetben. 

Több előadó is hivatkozott ma már a rendszerszintű megközelítés szükségességére, 

azt gondolom, hogy ez minden mérnöki tevékenységre igaz. Rendszerben 

kell gondolkodnunk. A vizet mint közeget is rendszerben szállítjuk, amelyik 

több másik rendszerhez kapcsolódik. Minden beavatkozás hatását végig 

kell kísérnünk, hogy ha egy probléma megoldásához egy változtatást alkalmazunk, 

akkor azzal ne generáljunk a rendszer másik pontján valamilyen másik 

problémát. Amit a vízügyi elnöki testület zárójelentéséből fontosnak gondo - 

lok kiemelni, az az, hogy hogyan lehet átültetni ezeket az elveket a gyakorlatba, 

és hogy ezeket az elveket kicsi és nagy rendszereknél elvi szinten ugyanúgy 

kell megoldani. Ahogy az országban azt gondoljuk, hogy sok vízügyi problé - 

mára megoldást jelenthet különféle tározók építése a víz hasznosításához, 

ugyanúgy családi házas nagyságrendben is jó példa lehet tárolóciszterna kialakítása 

az esővíz hasznosítására. Az elvek ugyanazok, csak a nagyságrendhez 

kell igazítani az alkalmazott technikai megoldást. 

Ami még fontos az említett jelentésben, az a tudományos tényekre alapozás. 

Azt gondolom, hogy ezt az épületgépészetben a vízellátás nyelvére úgy le het 

lefordítani, hogy nem elegendő a meglevő szakismeretre, a kivitelező szak emberek 

tudására alapozni, hogy majd ők az alapján meg tudják építeni a rendsze 

reinket, hanem a mai korszerű alapelveknek megfelelő rendszertervet, már 

nem is egy kiviteli tervet, hanem még egy ennél is egy szélesebb látókörű dokumentumot, 

egy koncepciótervet kell készíteni a vízellátó rendszerek létesítéséhez. 

Ami szintén megjelenik a zárójelentésben és az épületgépészetben is: jó len ne, 

ha általánosabbá válna a rendszereink jó gazdaként kezelése, a szó leg jobb 

értelmében. Ezeket a törekvéseket számos rendeleti változás segíti, kény szeríti 

ki, amiknek az a végeredménye, hogy egyre inkább elvárás, hogy a víz ellátó 

129

endszerek ne csak ad hoc jelleggel, ne csak séma jellegű vázlatok alapján készül 

jenek, hanem tulajdonképpen itt is kidolgozott, sok szempontot figyelembe 

vevő, jól átgondolt terveket kell készíteni, és ezeknek a terveknek tartalmazniuk 

kell a víztakarékosság lehetőségeit is, erre is kell, hogy útmutatást adjanak. 

Amikor a vízellátó hálózat alapvető funkcióiról beszélünk, akkor alapvetően 

3 + 1 feladatunk van: a mennyiség, a minőség és a nyomás bizto sítása. A melegvízellátó-hálózatban 

jelenik meg ezekhez képest egy plusz para méter, a hőmérséklet. 

Mindegyik magában rejti a forráshatékonyság nö velé sének lehe tőségeit. 

A nyomással most nem foglalkoznék, ez főleg ener gia kér dé seket vetne föl, 

és egy külön előadást is megérne. 

A vízminőséggel kapcsolatban fontos tudatosítanunk, hogy az ivóvíz élel mis 

zer, és ennek a minőségének fenn kell maradnia akkor is, ha egy csőve zetékhálózaton, 

egy műszaki rendszeren keresztül áramlik át egészen a fo gyasz tókig. 

Ebben az összefüggésben azt lehet tapasztalni, hogy a mennyiség és a 

minőség hat egymásra: ha nem megfelelő mennyiségekre tervezzük a rend sze - 

reinket, akkor abban más hidraulikai viszonyok fognak kialakulni, amik viszont 

a minőségre fognak kihatni. Megint a komplex megközelítés, a rendszer 

szin tű tervezés lényegére szeretném felhívni a figyelmet. Talán kevesebb 

itt a műszaki szakember, így ennek a részleteibe nem mennék bele. Pontos 

hidraulikai méretezés és egy szó, amit érdemes megjegyezni: rendszer űrtartalom-mini 

ma lizálás. Nem szabad túlméreteznünk, mert nem az a biz ton ságos 

hálózat, amit túlméreteztünk, és az ivóvízellátásban főleg így van ez. 

A víztakarékosság két korlátjáról is szeretnék röviden beszélni. Ha a vízta karékosságot 

és az ivóvíz higiéniáját együtt nézzük, akkor fölmerül a kérdés, hogy 

mi az elsődleges. Azt gondolom, hogy egy logikus, racionális gondolkodás mentén 

nem is lehet kérdés, hogy az egészséget meghatározó ivóvíz-higiénia kell, 

hogy az első helyre kerüljön. Ha viszont ezt nem sikerül jól kezelnünk, akkor 

a rendszerekben a víztakarékosságnak adtunk egy nagy pofont amiatt, hogy 

a probléma megoldása sok esetben többlet vízráfordítással lesz megoldható. 

Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, hogy az ivóvíz higiéniáját előre kell helyeznünk, 

és ezt a víztakarékossággal, amennyire lehet, össze kell hangolnunk. 

A víztakarékosság másik határa a rendszerszemlélet átgondolásakor jöhet 

elő. A vízellátást egy nyílt áramlási út mentén képzeljük el: a víz a kutakból, 

esetleg felszíni tározókból érkezik vízkivétellel, vízkezelés, nyomásfokozás, 

elosztó rendszer a további útja a fogyasztásig. Ez az út virtuálisan mégiscsak 

bezáródik egy körré a vízelvezetés rendszerében, meg kell tehát vizsgálnunk 

130

a hatását annak is, ha mi víztakarékossági intézkedéseket foganatosítunk, akkor 

annak milyen lesz a hatása a vízelvezető rendszerben. Sok esetben öntisztulási 

problémákat idéz elő a szennyvízvezetékben; így megint a komplex kezelés az, 

ami megoldásként körvonalazódik. 

A víztakarékosság eszközeiről azt gondolom, hogy írott, audió, videó stb. for - 

mában sok megoldást láthatunk erre vonatkozóan. Találkozhatunk is ezek kel 

minden nap, például egy csaptelepnek a beépített, a vízmennyiség- és energiamegtakarítást 

szolgáló funkciójában; amikor a működtető kar nem megy 

tovább, megakad jobbra/balra vagy fölfelé, ez egy innováció, ami azt szeretné 

elérni, hogy tudatosan csak akkor használjunk több vagy melegebb vizet, ha 

valóban így szeretnénk. 

A víztakarékosság eszközei 

17 

Nem véletlen, hogy ezen a víztakarékossági ábrán a legtöbb megoldás a vécék 

hez kötődik, merthogy a vízfelhasználásunk legnagyobb része itt történik. 

Nagyon sokféle megoldással lehet az itt felhasznált vízmennyiséget csökkenteni. 

Az ábra közepén látható a víztakarékosságnak az újrahasznosításhoz, a szür kevíz 

hasznosításához kapcsolódó megoldása. Mint sok esetben, itt is ez lehet a 

víztakarékosságnak az egyik jó módja, az újrahasznosítás, amivel a túlfo gyasztást 

tudjuk kezelni, még ha nem is teljes mértékben megoldani. 

131

A háztartások átlagos vízfogyasztása 

A háztartások átlagos vízfogyasztásának összetétele 

Sokak számára lehet ismert ez az ábra a háztartások átlagos vízfogyasztásról. 

Szeretném, ha a diagram alapján átgondolnánk, hogy a vízfölhasználáson belül 

mi az, ami nem helyettesíthető ivóvízzel, ami mindenképp ivóvíz minőségű 

kell, hogy legyen, és mi az, amit esetleg valamilyen alternatív, az ivóvíztől eltérő, 

annál olcsóbban előállított, kevésbé tiszta minőségű vízzel is meg tudunk oldani. 

A főzés, ivás egyértelmű, ez három liter, a testápolás, a mosogatás szintén jó, ha 

ivóvíz minőségű vízben történik. Az, hogy a fürdés, a zuhanyozás is ide kell, hogy 

tartozzon, ez arra mutat rá, hogy valószínűleg a rendeletalkotóknak is kicsit nagyobb 

rugalmasságot kellene tanúsítaniuk, valószínűleg a víztudatosság, az információk 

elsajátítása után lehet azt mondani, hogy ezen a területen talán érdemes lazítani. 

A mai fölfogás mellett is azt mondhatjuk, hogy a vízfogyasztásunk közel fele nem 

igényel ivóvíz minőséget. Lehet például esővíz-hasznosítással fedezni, ahol látjuk, 

hogy az egyes funkciókra vezetékes vizet, másokra pedig csapadékvizet használunk. 

Szürkevíz-hasznosítás lakóépületben 

19 

Szürkevíz-hasznosítás lakóépületben 

132

A szürkevíz-hasznosítás a következő megoldás, ahol a felhasználási területek 

hasonlók, mint az esővíznél. Itt a rendszer kicsit bonyolultabb a víz nagyobb 

szennyezettségéből adódóan. 

ízellátási 

ódok 

ízmérlege 

Vízellátási módok vízmérlege 

Amire ezzel az ábrával a figyelmet szerettem volna felhívni, az igazából a külön 

böző vízhasználati módok megjelenése a vízmérlegen. Egy urbánus környe 

zet ben azt mondhatjuk, hogy a vízellátásban fölhasznált víz mennyisége 

nagyjából azonos a keletkező szennyvíz mennyiségével. Amikor esővizet hasznosítunk, 

akkor nem feltételezünk alacsonyabb vízfogyasztást, csak ezt a hiányzó 

kék oszloprészt nem a vezetékes hálózatból, hanem közvetlenül a természeti 

körforgás egyéb pont já ról vesszük ki. A keletkező szennyvíz men nyisé ge 

azonos, merthogy ezt a vízmennyi sé get mi fölhasználtuk. Tulaj donkép pen itt 

nem a környezeti vízterhelést, vízki vé telt csökkentettük, csak a rezsi költ sé geinket. 

Érdemes megfigyelni a szürke víz-hasz nosító rendszer vízmérlegét, ahol 

a hiányzó barna oszloprész az egyszer már használt víz újbóli fölhasználása 

je lenti, ezáltal a keletkező szennyvíz mennyisége is kisebb lesz, a vezetékes vagy 

egyéb vízfelhasználás-csökkenés mellett. Ez az a megoldás, ami a természeti hatások 

szempontjából a legkedvezőbb. 

133

Felhasználószám 

Begyűjtött 

esővíz 

m 3 /év 

megtérülés 

12 lakóház 28 24 év 

24 lakóház + 

1 irodaépület 

84 n.a. 

37 lakóház 194 4,6 

esővizet 

használó 

berendezések 

WC, kerti 

csap 

WC, 

mosógép, 

kerti csap 

WC, 

mosógép, 

kerti csap 

Az esővíz mosásra is történő hasznosításával 

a megtérülési idő 1/5-ére csökken. 

Az esővíz-hasznosító rendszer megtérülése fogyasztószámtól és felhasználástól függően 

Esővíz-hasznosító rendszerekkel szemben általában azt a kifogást hozzák fel, 

hogy magas költséggel, hosszú megtérüléssel jellemezhetők. A fenti ábra tanulsága, 

hogy nagyobb számú fogyasztó számára érdemes ezt a rendszert elér hetővé 

tenni, és többfajta vízfelhasználási funkciót is ellátni vele, ezzel az esővízhasznosító 

rendszer megtérülési ideje lényegesen javulhat. 

Összefoglalásként azt lehetne mondani, hogy az ivóvíz-higiénia és a víztakaré 

kossági szempontok együttes figyelembevételéhez szükséges összehangolni az 

ökológiai és az ökonómiai értelmezésű fenntarthatóságot, valamint a műszaki 

szempontokat is. Egyfajta paradigmaváltásra van tehát szükség a vízellátó 

rend szerek létesítése során. Ehhez a szemléletváltáshoz jó szívvel ajánlom a 

Ma gyar Mérnöki Kamara támogatásával készült, A biztonságos ivóvízellátás 

meg teremtésének tervezési eszközei című tervezési segédletet, valamint interdiszciplináris 

szakmai fórumként a Hatékony vízellátás nemzetközi konferen - 

ciát. Ezt a rendezvényt eddig négy alkalommal sikerült megszerveznem, és bízom 

benne, hogy 2023-ban a víz világnapjához kapcsolódóan ismét összeülhetünk 

a tapasztalataink átadására, a jó gyakorlatok megosztására. 

134

VII. témakör: „2030-ra minden szinten 

megvalósítjuk az integrált vízgyűjtő 

gazdálkodást, adott esetben ideértve 

a határokon átnyúló együttműködést is” 

(6.5. feladat)

136

Balatonyi László: „2030-ra minden szinten megvalósítjuk 

az integrált vízgyűjtő gazdálkodást, adott esetben ideértve 

a határokon átnyúló együttműködést is” 

Ezen a konferencián mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa veszek 

részt, emellett közigazgatási tapasztalattal rendelkezem. 

A témának megfelelően – SGD-kapcsolódással – próbálok az integrált vízgyűjtő 

gazdálkodásról egy számot adni: hogyan is áll Magyarország ezzel 

a tevékenységgel a 2030-as célok elérése érdekében. A téma teljes körű fel dolgo 

zása okán biztosan szóba kerül az éghajlatváltozás is. Azt tapasztaltam, 

hogy húsz-harminc évvel ezelőtt jelent meg először a tudományos közegben 

a „klímaváltozás”, éghajlatváltozás fogalma, ami a közember szintjén talán 

tíz-húsz évvel ezelőtt realizálódott. Látható, hogy a tudomány nyilván valóan 

előrébb tart, mint az általános hétköznapi gyakorlat. Az is megfigyelhető, hogy 

maga az integrált tervezés, megközelítés a hazai viszonylatban az elmúlt években 

vált intenzívebbé. Az éghajlatváltozást mára már senki sem vitatja, tekintettel, 

hogy a szélsőséges hidrometeorológiai jelenségekkel magunk is szembesülünk 

nap, mint nap. Manapság abszolút nem lehet kérdés, hogy találkozunk árvizek 

kel, aszályos időszakokkal, belvizes időszakokkal, a helyi vízkárok is jel - 

lemzők. Látjuk folyóinkon, vízfolyásainkon, a kis vízfolyásokon, hogy folyama 

tosan megjelennek és egyre gyakrabban olyan események, amik eddig nem 

fordultak elő. Látszik az – állampolgári oldalról is ezt tapasztalom –, hogy 

a vizekkel kapcsolatban is alapvetően inkább a hasznokat szeretnénk élvezni, 

és a kötelmekkel kapcsolatban kevésbé próbálunk felelősen gondolkodni, cselekedni. 

Ebben jelenik meg egyfelől akár az államigazgatás, akár a vízügyi szolgálat 

is, akár a települések, a polgármesterek szerepe. Egyébként ahhoz, hogy 

a 2030-as célokat elérjük akár a vizeknél vagy akár az integrált tervezésben, 

szükségszerű ennek a három cselekvőnek az egységes tenni akarása – és mindenkinek 

a saját szintjén. Ennek megfelelően kell kialakítani már akár a jelenlegi 

rendszereinket. 

Nyilván a jelenlegi infrastrukturális elemeink (vízépítési műtárgyaink) – nagy 

átlagban – egy tejesen más társadalmi igények megfelelően lettek kiala kítva, 

vízépítő mérnökök által megtervezve. A már meglévő rendszereinket úgy tudjuk 

kicsit alkalmazkodóbbá tenni a klímaváltozáshoz, hogy az üzemelte tést 

137

végezzük rugalmasabban. Ha vannak újabb tervezések, kivitelezések, fej lesztések 

(kiemelt időszakok: 2007–2013, 2014–2020 és 2021–2027), akkor ezeket 

már egy újabb szemlélet keretein belül (gondolok itt akár a vízmegtar tásra, 

vagy a felülvizsgált MÁSZ értékek figyelembe vételére) megtervezni és kivi telezni. 

Az előző előadásban említette a kolléganő a Magyar Mérnöki Ka ma rát. 

Példának okáért az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Magyar Mérnöki Kama 

rával együtt különféle ajánlásokat tesz (települési vízkárelhárítási segédlet 

készítése), ugyanígy az integrált települési vízgazdálkodási terv ké szí tésé ben 

is számos újítás van, ami az elkövetkező fejlesztéseket próbálja való ban alkalmazhatóbbá 

tenni. 

Itt is már említettük, hogy miket is tartalmaz az SDG 6-os célkitűzés, milyen 

főbb céljai vannak, illetve mik azok, amikkel számolni kell. Nyilván nagyon 

nehéz felelősen gondolkodni, cselekedni, ha azt látjuk, hogy folyóink 

vannak, tavaink vannak, egyszóval miért is gazdálkodjunk a vízzel, óvjuk 

an nak mennyiségét és minőségét, ha látszólag van elég. És igen ez egy fontos 

adalék, hogy csak látszólag. A Kárpát-medence közepén vagyunk, ahol a felszíni 

vizeink közel 95 százaléka külföldről érkezik. Hét országgal vagyunk 

szomszédok, és az országhatárra osztott vízgyűjtőkkel rendelkezünk. Egyszóval 

minden feltétel, vagyis inkább adottság adva van Magyarország esetében, hogy 

vízügyi szakmai és diplomáciai értelemben is jó példákat mutassunk a világ - 

nak. A különféle magasabb, világszintű stratégiák – mint az SDG-k is – ne ve sítenek 

különféle célokat, célkitűzéseket. Ezeket kell az egyes országoknak „ho - 

no sítani”. Magyarország esetében ezt megtettük, a vízgazdálkodással összefüggésben 

a vízügyi szolgálat elkészítette, Magyarország kormánya pedig 2017 

márciusában elfogadta a Kvassay Jenő-tervet, a Nemzeti vízstratégiát. 

Az előzőekben nevesített nemzetközi és nemzeti szintű stratégiák fontosak, 

ugyanakkor a különféle dokumentumokban megfogalmazott célokat egyszerűen 

is meg kell tudni fogalmazni az állampolgárok szintjén. Mit is szeretné - 

nek az emberek? – merülhet fel bennünk a kérdés. Leginkább az az alapvető 

cél, hogy kiszámítható mennyiségű és minőségű víz legyen a mindennapjainkban. 

Szöllősi-Nagy András professzor úr is biztosan elmondta a délelőtt fo lya - 

mán, hogy nem egy stacionális létben vagyunk, hanem egy folyamatosan, 

dinamikusan változó létben, és nagyon nehéz állandóságot hozni ebbe a változó 

környezetbe. 

Az alapvető cél az, hogy ha kinyitjuk a csapokat, akkor a víz rendelkezésre 

álljon, és ugyanígy a folyóink, a természetes vizeink is megmaradjanak. A ki- 

138

számíthatatlan mennyiségű árhullámok, csapadékok ellen védekezni szoktunk. 

Ha levonult az árhullám, akkor a műveket helyreállítjuk, legyen szó akár állami, 

önkormányzati vagy egyéni infrastruktúráról, és itt is szükségszerű, hogy a 

te vékenységünk megelőzési szempontú legyen. Ehhez szükséges az árvízi érte 

lemben veszélyes, kockázatos helyek azonosítása, az EU-s csatlakozásból kifolyólag 

Magyarország is folyamatosan készíti az ár- és belvízi veszélytérképét, 

az árvízi kockázatkezelés feltérképezését (a továbbiakban: ÁKK). Ennek a fe lülvizsgálata 

hatéves ciklusokban történik, jelenleg éppen most, a 2022. évre fog 

elkészülni a második ÁKK. 

Megvannak azok a kritikus helyek, ahova priorizálni kell az árvízvédelmi beruházásokat. 

Ezzel tudjuk hatékonyan (pénzügyi értelemben) csökkenteni az 

árvízi kockázatot Magyarországon. Továbbá szükségszerű magának a felkészü - 

lés intézményének az erősítése (megelőzés, a kockázat csökkentésben jelenik 

meg). Nyilván a védekezésben részt vevő legkülönfélébb szervezeteket mindenképp 

fel kell készíteni a váratlan események kezelésére és az alkalmazko - 

dásra. Ahhoz, hogy minél kevesebb kár keletkezzen az infrastrukturális elemekben, 

az anyagi javakban vagy éppen az állampolgári életekben, annak okán 

szükségszerű ez a védekezésre és helyreállításra berendezkedéstől való eltérő, 

megelőzés szempontú tevékenységekre való átállás. 

Ha a településekről vagy az állampolgárokról beszélek, akkor a vízre ne mint 

korlátozó tényezőre tekintsünk, hanem mint potenciális, akár település fejlesztési 

eszközre, illetve lehetőségre. A fejlesztéseknél is azt tapasztalom, hogy 

az integrált szemlélet megköveteli, hogy igenis vegyük figyelembe a minket 

körülvevő vizes környezetet. Megint csak nehezíteni szokta a vízzel összefüggő 

beruházásokat, problémakezelést ez a vízgyűjtői szemlélet. Nagyon nehéz egy 

településnek megoldani a problémáját, ha éppen az a másik település közigazgatási 

határán belül keletkezik. A vízzel összefüggésben mindig vízgyűjtő szin ten 

kell gondolkoznunk és nem közigazgatási egységekben, határokban. 

Áttekintettem a települések vízzel összefüggő feladatait, és ebből láthatjuk, 

hogy akár a települések közigazgatási határain belül a településvezetőnek – jogszabályi 

alapokon – számos feladatot kell ellátnia. Hiába van akár a vízgazdálkodási 

törvényben is nevesítve az, hogy az ingatlanra hulló csapadék a terület 

tulajdonosának a birtokában van, hogyha ő ezzel nem gazdálkodik, ha 

ez a gyakorlatban csak nagyon ritka esetekben valósul meg. A bevezetésemben 

említett három szereplőnek (állam, önkormányzat és egyén) egy egységben, 

egy logikus gondolkodás mentén kell megoldania a különféle problémáit és élni 

a víz adta lehetőségekkel, és mindezt integrált tervezés keretein belül. 

139

Az előző előadásokban szintén említették, hogy mennyire megosztottak a vízzel 

összefüggő problémák, feladatok. Itt gondolok az önkormányzati tör vényre, 

az építésügyi törvényre vagy akár a természetvédelmi törvényre is. A víz gazdálkodással 

összefüggő törvény a legerősebb szakágazati törvény a vízügyi 

szol gálat számára, de nyilvánvaló, hogy figyelembe kell venni nekünk, vizes 

szakembereknek minden más ágazat szempontjait és alapvetően a társadal - 

mi igényeket. A gyakorlatban látszik, hogy sok esetben a fenti törvények 

szinte mind ellentétesek egymással, de legalábbis nagyon nehéz megtalálni a 

metszetüket. Gondoljunk bele, hogy adott például egy település, aminek szük - 

sége van akár egy árvízvédelmi töltésre vagy egy tározóra, de ahol ez megvalósítható 

lenne, védett növények (Natura 2000 terület) találhatók. Mindenki 

hozza a saját ágazati törvényét, de végül az adott polgármesteren vagy a területileg 

illetékes vízügyi igazgatón (központi védelemvezető) van egy személyben 

a felelősség. Ki mondja meg az adott állampolgároknak, településnek, hogy 

nem biztonságos ott hosszabb távon élni vagy bizonyos kockázattal kell számol 

ni nap mint nap? Minden esetben a vízügyi szolgálatot terhelik ezek az árvízvédelmi 

fejlesztések, ha egyáltalán megvalósulnak. Ugyanakkor azt is lát ni 

kell, hogy a természet- és a környezetvédelem abszolút nem áll messze – álláspontom 

szerint – a vízügyi szolgálattól, csak bizonyos helyzetek, igények 

döntés elé kényszerítik az ágazatot (emberi élet vagy infrastruktúra védelme). 

Ha egyébként magáról a településfejlesztésről beszélünk, és ebben az integrált 

szemléletben próbálunk meg erről gondolkodni: éppen nemrégiben, a tavalyi 

év végén az Országos Vízügyi Főigazgatóság készített el egy az integrált te le pü - 

140

lési vízgazdálkodási terv készítésére vonatkozó módszertani útmutatót, kö zö sen 

a Magyar Mérnöki Kamarával. Ha vízgazdálkodásról beszélünk, akkor a vízgazdálkodás 

is készíti a legkülönfélébb terveket, koncepciókat, doku men tu mokat, 

így a vízgyűjtő gazdálkodási terveket, árvízi kockázati terveket vagy éppen 

a nagyvízi-mederkezelési terveket. A különféle ágazatok szintén készítik a saját 

alsóbb szintű szabályaikat, koncepcióikat, terveiket. 

Beszélhetünk vízkárelhárítási tervekről is, de ha egyébként a településekre 

gondolunk, akkor a települési környezetvédelmi programokban, a klímaakció 

tervekben, a különféle közlekedési fejlesztésekben, ha belegondolunk, 

akkor ezekben valamilyen szempontból a víz benne van. Akár a víziközműszol 

gáltatókat vesszük, akár az épületeket, a vezetékes ivóvízzel összefüggő 

prob lé mákat, ezek mind szükségszerűen csatlakoznak a területi vízgazdál kodással 

összefüggő elemekhez is, és ez alatt értjük azt, hogy ezekben nagyon 

szétszór tan jelenik meg a víz, a különféle szakágazatokban különféle módon 

jelenik meg. 

Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodási terv is megpróbál egyfajta egységet ösz - 

szehozni a különféle szakágazatok között, ezzel megteremtve az integrált szem - 

léletet. A jelenlegi konferencia is arra jó, hogy a különféle ágazatok be szélje nek 

egymással, mivel ezek a beszélgetések nem feltétlenül történnek meg, illet ve 

a szakmai konszenzusok sem alakulnak ki. Ezért szükséges az, hogy min denképpen 

előrelépjünk közösen, és megtaláljuk a kompromisszumokat, ugyan akkor 

az egyes ágazatok érvényesíteni tudják saját céljaikat is. 

141

A klímaváltozással összefüggő hatások mindenkit és minden ágazatot egységesen 

fognak érni, és ha ezek kezelése nem kéz a kézben történik meg, akkor 

az egyes ágazatok is sokkal nagyobb bajban lesznek. Az integrált települési 

vízgazdálkodási tervre vonatkozóan készültek különféle útmutatók, hogy az 

miket kell tartalmazzon, és ebben nemcsak a területi vízgazdálkodási elemek 

vannak benne, hanem különféle társadalmi, a különféle víziközművekkel öszsze 

függő elemek, környezetvédelmi elemek is, a településfejlesztéssel összefüggő 

egyéb szakpolitikák, illetve maga a vízgazdálkodás is megjelenik ben nük, 

de nem annyira fajsúlyosan. Ezeket itt is próbáltuk összeszed ni, ez alapján 

készült az útmutató, ami nyilvánosan is elérhető lesz a közel jö vő ben. Ennek 

jogszabályi kötelme nincs. Szükséges az, hogy megértessük egy mással, mit 

szeretnénk. A kommunikációt folytatni kell, hogy megjelen jen az integ rált 

települési vízgazdálkodás. Ez Magyarországon belül értendő első körben, de ha 

visszautalok az SDG-re, akkor az országon átívelő tervezések ről is beszélünk. 

Vannak már sikereink. A Tisza vízgyűjtőjére elkészült egy közös in tegrált 

vízgazdálkodási terv. Vannak közös együttműködések a Duna vízgyűjtő me - 

dencéjében is a különféle országokkal arra vonatkozóan, hogy ezek az integrált 

tervek létrejöjjenek. A klímaváltozás hatásaival a települések döntően a vízen 

keresztül szembesülnek. A települések, ha a terveket elkészítik, akkor erre alapo 

zottan válnak képessé a településfejlesztésekre, illetve a különféle erőfor - 

rások kezelésére. A klímaváltozás hatásai, ha integrált rendszerekben gondol 

kodunk, akkor sokkal sikeresebben lehetnek a hatások mérséklésében, itt 

elsősorban a fejlesztések megfelelő tervezésére gondolok. 

Mostanában, az elmúlt hónapokban jelentek meg a területfejlesztési opera - 

tív programok. Az erre vonatkozó pályázati felhívás már az integrált vízgyűjtő 

terv készítését támogatja. Azt tapasztalom, hogy a pályázati oldalon is van 

nyitottság arra, hogy megelőzzük a problémákat, és ne csak vis maior pályázatokban 

kelljen gondolkodni a településeknél, illetve az állampolgárok szempontjából 

is. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a víz mint alapelem jelenik meg, és az ösz - 

szes ágazatot, ennek megfelelően az összes résztvevőt átfogja, így szükséges 

is erősíteni ezt az integrált szemléletet. Csak felvillantani tudtam ezt az integ - 

rált vízgyűjtő-gazdálkodási tervet, de ha 2030-ra gondolok, akkor már jelentősen 

előreléptünk ezzel a teendőnkkel, bár a vége az lesz, hogy ez jogszabályi 

kötelemként jelenjen meg, amihez forrás is társul, ezáltal minden magyarországi 

településnek el tud készülni a saját integrált települési vízgazdálkodási terve. 

142

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2021-ben több településre is készített 

ehhez hasonló terveket (ITVT), és a tapasztalatok átvezetése folyamatban van. 

A klímaváltozás nélkül is adottak a kihívások a jövőben számunkra. Értem 

ez alatt az államigazgatást, a közigazgatást vagy akár a vízügyi szolgálatot, de 

nyilván a kutatók, az állampolgárok és településvezetők számára is vannak 

feladatok. Ahogy láthattuk, hallhattuk, adottak a különféle szakpolitikai keretek. 

Ha magasabb szinten gondolkodom, akkor az SDG-ken keresztül, az 

ága zati szakpolitikákon keresztül (szó volt a Kvassay Jenő-tervről is), ezek 

mind-mind nevesítenek rövid, közép-, illetve hosszú távú feladatokat. Nyilván 

a feladatok mellé felelősöket is rendelni kell, a különféle szereplők számára 

a jogszabályi kötelmekben előírt minimumot teljesíteni kell, de ahhoz, hogy 

még sikeresebbek legyünk, azon túl is, többet kell tenni, mint ami le van írva, 

törekedni kell a teljességre. 

Az államigazgatásban résztvevőknek, a privát szférának ugyanakkor azt 

sem szabad elfelejteni, hogy az állampolgároknak is vannak feladatai. Nél kü lük 

sem a területi vízgazdálkodás, sem a települési vízgazdálkodás nem valósítható 

meg. Szükséges az állampolgári felelősségvállalás erősítése, mert az állam pogárok 

alapvetően az előnyöket szeretnék élvezni, a kötelezettségek teljesítésé - 

ben nem igyekeznek, ha nem feltétlenül muszáj. 

A jogszabályi kötelmeken túl tehát mindenkinek proaktívnak kell lennie, 

túl kell látnia ezeken a jogszabályi kötelmeken. Az integrált települési vízgazdálkodási 

terv jó példa, ez egyelőre nem jelent meg a vízügyi ágazatnál 

mint kötelezően elkészítendő dokumentum. Látszik: elengedhetetlen, hogy 

ennek valaki az élére álljon, ezért vállalta ezt a feladatot az Országos Vízügyi 

Főigazgatóság 2019-től, a vízgazdálkodásért felelős tárca, a Belügyminisztérium 

támogatásával. 

143

VIII. témakör: „2020-ra védelem alá 

helyezzük és helyreállítjuk a vízzel kapcsolatos 

ökoszisztémákat, beleértve a hegyeket, erdőket, 

vizes élőhelyeket, folyókat, felszín alatti vizeket 

és tavakat is” (6.6. feladat)

Török Katalin: Vízhatás alatt álló ökoszisztémák védelme 

és helyreállítása – hogyan segíthetik a tudományos ismeretek 

a feladat teljesítését? 

Ha pontosan megnézzük, hogy mi is a tartalma a Tiszta víz stratégiai cél alatt 

a 6. feladatnak, akkor észreveszünk egy 2020-as évszámot. Először, bevallom, 

azt hittem, hogy sajtóhiba, de aztán utánanéztem, és minden dokumentumban 

a 2020. év volt mint határidő megnevezve a védelem alá helyezés, illetve 

a helyreállítás kapcsán, és ez nem vizes élőhelyekről szól, hanem a vízzel kapcsolatos 

ökoszisztémákról, beleértve a hegyeket. Itt egy sokkal szélesebb körű 

ökoszisztéma-restaurációról vagy helyreállításról van szó, mint amit a stratégiai 

cél alatt elsőre gondolnánk. 

Egy másik előadásban is felmerült már, hogy milyen mértékű a vizes élőhelyek 

pusztulása a XX. században: ezek hetven százaléka elpusztult, az er dőpusztításnak 

pedig a háromszorosa a vizes élőhelyek eltűnése. De miből is fa - 

kad ez a pusztítás? 

A globális biomasszáról itt egy árulkodó kép: tulajdonképpen nem csoda, 

hogy így tönkretettük az élőhelyeket, hiszen az emberi biomassza és az em - 

ber által fogyasztott, tenyésztett állatok biomasszája jóval nagyobb a fennma- 

GLOBÁLIS BIOMASSZA (GT C) 

radt vad emlős-, illetve madárbiomasszánál. 

0,1 

0,09 

0,08 

0,07 

A nettó fotoszintézis 

24 %-át az ember 

használja 

0,06 

0,05 

0,04 

0,03 

0,02 

0,01 

0 

emberek 

állatállomány, 

emlős 

vad emlősök baromfi vad madarak 

Bar-On et al. 2019. The biomass distribution on Earth. PNAS 

A globális emlős- és madárbiomassza arányai (GT szén egyenértékben; 

forrás: Bar-On et al. 2018.) 

147

IPBES 2018 

Land degradation 

Jelenleg a nettó fotoszintézis 24 százalékát az ember használja. A biodiverzitásért 

és az ökoszisztéma-szolgáltatásért felelős kormányközi platform egyik jelentésében 

(IPBES 2018) összevetették a fenntartható fejlődési célokat és a szárazföldi 

degradációt. A következő ábrán láthatjuk, hogy az egyes célokkal 

mennyire függ össze a szárazföldi degradáció. Itt szinte száz százalék látható 

a 6-os céllal kapcsolatban. 

Miért is fontos ez? 

A fenntartható fejlődési célok és a szárazföldi degradáció összefüggésének erőssége. 

A tiszta víz a második leginkább degradációfüggő cél (IPBES 2018, Fig. SPM2). 

Az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentősen befolyásolják az életminőségünket. 

A deg radált élőhelyeken az ökoszisztéma-szolgáltatások olyan mértékben sérülnek, 

hogy a jólléttel kapcsolatos igényeinket egyre kevésbé tudják kielégíteni. 

Minden fenn tarthatósági cél elérése valamilyen mértékben összefügg a bio diver - 

148

zitással, de ha a közvetlen kapcsolatot nézünk, akkor nyolc cél elérése több mint 

nyolcvan száza lékban a degradáció leküzdésétől és ennek visszafordításá tól 

függ (IPBES 2018). 

A probléma jelentőségét mutatja, hogy számos kapcsolódó nemzetközi kez - 

deményezést, egyezményt ismerünk melyek célja a biodiverzitás csökkenés 

visszafordítása, úgymint az elsivatagodás elleni egyezmény vagy a biológiai 

sok féleség-egyezmény, a vándorló fajok védelméről szóló vagy a ramsari egyezmények. 

2021-ben jelent meg a kezdeményezés az ENSZ részéről, hogy ezt 

az évtizedet az ökoszisztéma restaurációjának kell szentelni (https://www. 

decadeonrestoration.org/). Európai szinten tükröződik ez a szándék, melyet a 

2030-ig érvényes európai biodiverzitás stratégia fogalmaz meg. Ez számtalan 

olyan, az élővilág restaurációjára vonatkozó vállalást tartalmaz, ami illeszkedik 

a mi témánkba. Várhatóan 2022. első felében hozzák nyilvánosságra az ún. 

természetrestaurációs jogszabály tervezetét, ami gyakorlatilag ennek a biodiver 

zitási stratégiának a jogrendbe foglalását tartalmazza. Nem egy egyszerű 

útmutató lesz ez, hanem kötelező jogszabály, amely alapján kötelességszegési 

eljárás kezdeményezhető azon ország ellen, mely ezt nem teljesíti. Itt is találkozhatunk 

a degradált területek 15 százalékának a restaurációjával 2030-ig, de 

tovább is mennek, hogy ezt 2040-ig harminc százalékra kellene emelni. 

Ennyit a háttérről és a szándékokról, mondjuk úgy, hogy az elméletről. Ám 

ho gyan lehet ezt megvalósítani? 

Utalnék arra, hogy az említett uniós biodiverzitási stratégiát megelőzte egy 

előző, tízéves stratégia, amiben ez a 15 százalékos restauráció már szerepelt, 

és ezt 2020-ig kellett volna teljesíteni. Ennek támogatására az Európai Bizottságban 

a tagállamok részvételével egy szakértői csoport alakult, hogy kidol goz - 

za, hogyan is lehet ezt mérni és megvalósítani. Az elméleti séma szerint a degradáció 

négy szintjét állapították meg. Az 1. szint a természetközeli, a 2. szint 

enyhén degradált és így tovább, a 3. szint erősen degradált, a 4. szint pedig már 

szinte a mesterséges területet jelenti. A restauráció logikája az, hogy a szintek 

közötti bármilyen lépés a jobb állapot felé területileg beleszámít abba a bizonyos 

15 százalékba. Kiemelném, hogy ez egy 2020-ig tartó vállalás volt, tehát már 

tudjuk, hogy nem teljesült. 

Vizsgáljuk meg, hogy mi történt eddig Magyarországon! 

149

A restauráció mérése 

Restoration Prioritization Framework (Lammerant et al. 2013) 

1 szint 

közel-természetes 

2 szint 

enyhe degradáció 

3 szint 

erős degradáció 

4 szint 

erősen átalakított 

Bármilyen feljebb lépés a szintek között beleszámít a 15 %-os restaurációba 

Az ökológiai helyreállítás logikája a négyszintű élőhelyállapot-besorolás alapján. A nyilak jelzik 

a lehetséges helyreállítás irányát (EU BD a szintek Stratégia között (Lammerant 2020) et al. 2013. alapján) 

Néhány évvel ezelőtti kutatásunkban elemeztük, hogyan lehet az ökológiai 

helyreállítást Magyarországon mérni. Ennek érdekében egy korábbi területi 

ÉLŐHELYEK ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSE 

min tavételezéssel kialakított élőhely-értékelési rendszer adatbázisát (https:// 

www.novenyzetiterkep.hu) hívtuk segítségül, és ezen négy szintbe igyekeztünk 

az állapotuk szerint beosztani az élőhelyeket, és megadtuk kiterjedésüket. 

150 

Török et al. 2019. Meeting Aichi Target 15: Efforts and further needs of ecological restoration 

in Hungary. Biological Conservation 235: 238-135 

Az egyes élőhelytípusok állapota a négy szint (Level 1–4) szerint és azok kiterjedése egy 

Magyarországon 2003–2006 között történt felmérés alapján (Török et al. 2019)

A pirossal bekeretezett részek az élővizeket, illetve a vizes élőhelyeket mutatják. 

Látjuk, hogy az 1-től a 4-es szint alapján történt beosztás szerint viszonylag 

jó állapotban vannak (az 1. szint a legjobb állapot). Annak érdekében, hogy 

megvizsgáljuk, mi történt országosan a restaurációs beavatkozásokban, összesen 

634 restaurációs projekt adatait gyűjtöttük össze. Megvizsgáltuk, hogy az 

elérhető ÖKOLÓGIAI adatok alapján RESTAURÁCIÓ 2002 és 2016 között 2002-2016 milyen típusú és milyen ki ter je - 

désű természetvédelmi restaurációs tevékenységek folytak. 

634 

restaurációs 

projekt 

Az elemzésben felhasznált természetvédelmi célú restaurációs projektek pontjai 

Az eredményeink szerint a vizsgált időszakban összesen 108 ezer hektár te rüle 

ten történt helyreállítási beavatkozás, ami a degradált területeknek csak 1,25 

százaléka. Arról nem volt adat, hogy mennyire voltak sikeresek ezek a be a vatkozások, 

így az eredményünk akár túl is becsülheti a restaurációs tevé kenységet. 

Ez egy első becslésnek tekinthető a mérhető helyreállítási célok jövőbeli 

feladatainak felmérésére, tehát még sok a teendő. 

Hogyan tudjuk ezt a bizonyos ökoszisztéma-restaurációt megvalósítani? 

Ehhez egy másik projektet szeretnék bemutatni, amely most zárult, 1 és az ökoszisztéma-szolgáltatások 

és a zöldinfrastruktúra-fejlesztés tervezését és szakmai 

1 

KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001 

151

alapjainak kidolgozását célozta. Úgy gondolom, hogy ez a projekt és az eredményei 

nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a 6.6-os feladat vállalásait teljesítsük. 

A projekt első lépése volt az ún. ökoszisztéma-alaptérkép elkészítése. Ez egy 

szabadon elérhető, 20×20 méteres cellafelbontású, közel hetven felszínborítási 

típust bemutató térkép (https://termeszetem.hu/hu). Ez az ökoszisztéma-alaptérkép, 

ebből még csak kiindulni tudunk, de nem tudunk mondani semmit a 

restaurációra vonatkozóan. Kidolgoztunk egy olyan logikai rendszert, ami alapoz 

a zöldinfrastruktúra definíciójára, amiben egyrészt szó van az élőhelyek 

állapotáról, a konnektivitásukról, vagyis összekapcsoltságukról, a harmadik 

tényező pedig az ökoszisztéma-szolgáltatások állapota, mennyisége. Ezt a há - 

rom tényezőt kapcsoltuk össze egy ún. „kocka” modellbe. Sikerült az öko szisztéma-alaptérkép 

és egyéb adatbázisok alapján az ökológiai állapotot is, valamint 

a másik két változót is öt szintre (állapotra) beosztani, tehát minden alaptér - 

kép cellát be tudunk sorolni a három tengely egy alkockájába. A zölddel jelzett 

kis kockák a minden szempontból jó állapotú területeket jelzik, a narancssár - 

gák valamelyik szempontból a legrosszabbat, és ami közöttük van, azok átme 

netiek. Megvalósítottunk egy olyan elemzést, amiben a zöldinfrastruktúra 

állapotát tudtuk megvizsgálni és térképezni. 

A „kocka” modell: a három változó öt-öt szintjébe minden 

alaptérképcella besorolható (1 – legrosszabb, 5 – legjobb állapot) 

Először az első tengelyre vonatkozóan az ökológiai állapot térképét mutatjuk 

meg. Itt a mesterséges felszínen kívül ötféle kategóriába tudjuk besorolni az ál la - 

potokat, amelyek erősen domborzatfüggők. Az összekapcsoltság – a részletek 

152

mellőzésével – kétféle modellezéssel készült, és az ökoszisztémák térbeli kapcsolatainak 

jóságára utal, szintén az öt szinten. Az ökoszisztéma-szolgáltatások 

esetében hat indikátort tudtunk bevonni: a táji mikroklíma, a pollináció minősége, 

az erózió elleni védelem, a dombvidéki árvízkockázat-csökkentés, 

a potenciális szűrőkapacitás és a kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások esetében 

pedig a gyalogos természetjárás vonzerejét. 

A zöldinfrastruktúra ökológiai állapota és az egyes állapotok területi kiterjedésének aránya 

A településeken belül még további öt indikátort alkalmaztunk – a zöldfelület 

aránya és annak elérhetősége a lakosság részéről –, amit országosan tudtunk 

elemezni. Ebből egy kompozit ökoszisztéma-szolgáltatási térképet tudtunk képezni 

a zöldinfrastruktúra-elemek szolgáltatási szintjéről. Megvan a három 

tengelyünk, mindegyiken van egytől ötig értékelési lehetőség, és ebből ké szítettünk 

egy ún. hármas kompozit zöldinfrastruktúra-értékelést. Nyilván az 

5×5×5 nagyon sok kategória lett volna egy ilyen térképen, úgyhogy az öko - 

szisztéma-állapoton kívül a másik kettőt három, illetve két kategóriára egyszerűsítettük, 

és ezt a képet kaptuk. Gyakorlatilag a minden szempontból jó 

terület országosan elég kicsi, 5 százalék alatt van. 

153

Európai Regionális 

Fejlesztési Alap 

A zöldinfrastruktúra állapotértékelése a három tengely alapján. Az altípusok pontos 

értelmezése megtalálható Csőszi et al. (2021) és a honlapon a kiadványok alatt 1 

Ott tartunk, hogy leírtuk: a zöldinfrastruktúra szempontjából az ország különböző 

területei milyen állapottal jellemezhetők. Hogyan lesz ebből fej lesz tés, 

hogyan lesz ebből restauráció, helyreállítás? 

Visszatérek a három tengelyhez: ha ezeket az alkockákat különböző szempontból 

elosztjuk, akkor itt látható, hogy a fölső szintnek, ami az ökológiai 

állapot szempontjából ötös, kiemelt jelentősége van. 

Ökológiai állapot 

Csak fenntartás/védelem 

Állapotjavítás(bizonyos kategóriák 

esetén esetleg élőhelyváltás) 

Ökoszisztéma 

szolgáltatás 

5 × 5 × 5 

Térbeli kapcsolatok 

Állapotjavítás vagy élőhelyváltás 

Legjobb ZI alapállapot védelem 

1 

https://termeszetem.hu/hu/zoldinfrastruktura/kiadvanyok-1 

154 

A „kocka” modell a zöldinfrastruktúra fejlesztés szerint színezve: zöld csak fenntartásra 

és védelemre, sárga állapotjavításra, piros potenciális élőhelyváltásra kijelölt területek

Tudjuk, hogy az ökológiai állapot függvényében változik a másik kettő is – ezek 

nem teljesen független változók –, de kitüntetett szerepet szántunk az ökológiai 

állapotnak. Amelyik terület ökológiai állapota ötös, az gyakorlatilag védelemre 

és fenntartásra, megőrzésre jelölhető ki, és ha ezeket a cellákat leválogatjuk, 

akkor a zöldinfrastruktúra-megőrzésre szolgáló elemek térképét kapjuk meg. 

Megőrzésre javasolt legjobb és jó állapotú zöldinfrastruktúra-elemek térképe 

Ha továbbmegyünk, és megnézzük, hogy hol vannak a potenciális beavatkozási 

területek: ahol a kocka sárga, illetve piros része van, ez óriási terület, az ország 

88 százaléka. Nyilvánvaló, hogy nem fogunk itt mindenütt restaurációs tevékenységet 

folytatni. Fontos még elkülöníteni ennek a két típusát. Nevezetesen 

azt, ahol megtartjuk az ökoszisztémát, csak annak az állapotát javítjuk, illetve 

155

ahol a piros kockarész van, ott esetleg javasolt az ökoszisztéma-típus váltása, 

vagyis területhasználat-váltás. Ugyanakkor még ez is óriási terület, hiszen benne 

vannak a szántók stb., ezt mindenképpen valahogy szűkítenünk kell, hogy 

használható legyen ez a modell, és ezért bevontuk az ún. konfliktusterületeket. 

Néhány környezeti konfliktusforrást már elemeztünk, de még továbbiakat lehet 

majd megvizsgálni. Az egyik, ami fontos: a belvízzel érintett területek. 

Az aszállyal érintett területekről már többször volt szó, ebben a projektben 

tanultuk meg, hogy a belvízzel és az aszállyal érintett területek nagymértékben 

átfednek. Magyarul, ha megtartjuk a belvizes vizet, akkor az aszályt tudnánk 

csökkenteni. Itt van egy olyan mechanizmus (perverse subsidy), vagyis hibás 

támogatási rendszer, ahol a gazdát arra kényszerítik, hogy megművelje ezt a nagy 

valószínűséggel belvízzel érintett területet. Egyszer van egy kifizetés a belvízen 

való pl. kukoricavetésre, és utána van egy kármérséklési támogatás a belvízre, 

akár még az aszályra is. Hogyha megnézzük a vizsgált öt konfliktusterületet, 

akkor – bár az adathiány végig kísérte a projektet – mégis nagyon sok újdonságot 

tudtunk felvonultatni. Hogyha átmetsszük ezt az öt konfliktusterületet, akkor 

kapunk egy összesített környezeti konfliktustérképet. Ezzel már szűkíthetjük 

azt a területet, amit a restaurációra szánhatnánk. Nyilván nem a legjobb szántókat 

fogjuk átalakítani szikes gyeppé. Ez mindenképpen segítség az országos 

tervezéshez. 

156

Összesített környezeti konfliktustérkép öt változó alapján (részletesebben lásd Csőszi et al. 2021.) 

Még avval is foglalkoztunk, hogy ha van egy ökoszisztématípus-váltás, akkor 

mit telepítünk oda, mi legyen a célélőhely, ami az adott területen túlélhet. Ehhez 

a többrétegű potenciális természetes vegetációmodellt használtuk (Török et al. 

2021). Itt a piros szín azt jelzi, hogy az adott élőhelytípus vagy típuscsoport nagy 

valószínűséggel, a lila pedig alacsony valószínűséggel maradna meg. Meglepő 

eredmény, hogy az erdők csak az ország peremterületein lennének önfenntartók. 

Ha a gyepekre, illetve a vizes élőhelyekre is lefuttatjuk a modellt, akkor sokkal 

pontosabb képet kapunk arról, hogy ha egy beavatkozást tervezünk, akkor oda 

mit lehet és mit érdemes telepíteni. 

157

A fás élőhelyek (természetközeli, honos erdőtársulások) kialakítására 

alkalmas területek valószínűségi térképe 

Ezek összesített eredmények, de felvillantanék néhány olyan finomított eredményt 

is a modellezésből, amikből további számolásokat és elemzéseket lehet 

végezni és támogathatja a döntéshozást a fenntarthatósági célok teljesítése során. 

Például egyes élőhelytípusok valószínű potenciális előfordulását átmetszhetjük 

a konfliktusokkal és a közösségi tulajdonú területekkel. Itt elkerülhető, hogy 

a telektulajdonost kelljen rávenni arra, hogy gyepet telepítsen, ehelyett állami 

területen könnyebb olyan döntést hozni, hogy itt az élőhely helyreállítása lenne 

a prioritás. 

158

Egy élőhelytípus (kötött talajú sztyepprétek) kialakítására alkalmas, 

magas konfliktusú, közösségi tulajdonú területek térképe 

Egyéb, több szempontból átmetszett térképek is készíthetők az eredményekre 

alapozva, amelyeket a jövőben használni tudunk. A zöldinfrastruktúra fej lesztése 

szempontjából fontos, hogy hol lehet ezeket a helyreállításokat ter vez ni 

a hálózat állapotának javítása érdekében. Ha a legjobb területek közé öko folyosókat 

terveztünk ún. legkisebb költség útvonal modellezéssel, akkor kirajzolódtak 

ezek az összekapcsoló vonalak. 

159

Potenciális tájökológiai folyosók a kiváló és jó ökológiai állapotú területek 

közötti legkisebb költség útvonal modellezéssel 

Eredményesebb lehet a fejlesztés, ha az ún. folyosókra telepítünk egy élőhelyet, 

mint ha nem vesszük figyelembe ezt a térbeli szerkezetet. A projektről részle 

tesebb eredményeket két cikkben közöltünk (Szitár et al. 2021; Török et al. 

2021). A jövőre nézve még számos további, jövőképelemzési forgatókönyvet 

lehet majd tesztelni. Az egyes forgatókönyvek mentén meghatározhatjuk, hogy 

a fenntartható fejlődési célok közül melyiket és milyen mértékben szeretnénk 

fejleszteni, és az milyen hatással van a többire, így a kapott eredmények segítik 

a rendszerszemléletű megközelítést. Tervezzük a kutatást tovább folytatni, 

mely nek során ezeket az eredményeket már megpróbáljuk a területhasználati 

szabályozásba integrálni. 

160

Irodalom 

Bar-On, Y. M., Phillips, R. & Milo, R. (2018): The biomass distribution on Earth. Proceedings 

of the National Academy of Sciences, 115(25), 6506–6511. 

Csőszi M., Vaszócsik V., Török K., Kollányi L., Schneller K., Teleki M., Bánhidai A., Kiss D., 

Konkoly-Gyuró É., Jáger K., Csecserits A., Szitár K. (2021): A zöldinfrastruktúra megőrzését 

és fejlesztését biztosító stratégiai keretek és fejlesztési célok, prioritások meghatározása, országos 

szintű alkalmazása. Jelentés. Agrárminisztérium, Budapest, 219 o. 

IPBES (2018): Summary for policymakers of the assessment report on land degradation and 

restoration of the Intergovernmental SciencePolicy Platform on Biodiversity and Ecosystem 

Ser vices. R. Scholes, L. Montanarella, A. Brainich, N. Barger, B. ten Brink, M. Cantele, B. Erasmus, 

J. Fisher, T. Gardner, T. G. Holland, F. Kohler, J. S. Kotiaho, G. Von Maltitz, G. Nangendo, 

R. Pandit, J. Parrotta, M. D. Potts, S. Prince, M. Sankaran and L. Willemen (eds.). IPBES secretariat, 

Bonn, Germany. 44 pages. Fig. SPM2 

Lammerant J., Peters, R., Snethlage, M., Delbaere, B., Dickie, I., Whiteley, G. (2013): Implementation 

of 2020 EU Biodiversity Strategy: Priorities for the restoration of ecosystems and 

their services in the EU. Report to the European Commission. ARCADIS Belgium. 

Szitár K., Csőszi M., Vaszócsik V., Schneller K., Csecserits A., Kollányi L., Teleki M., Kiss D., 

Bánhidai A., Jáger K., Petrik O., Pataki R., Lehoczki R., Halassy M., Tanács E., Kertész M., 

Csák vári E., Somodi I., Lengyel A., Gallé R., Weiperth A., Konkoly-Gyuró É., Máté K., Keszthelyi 

Á. B., Török K. (2021): Az országos zöldinfrastruktúra-hálózat kijelölésének mód szertana 

többszempontú állapotértékelés alapján. Természetvédelmi Közlemények, 27, 145–157. 

Török K., Csőszi M., Vaszócsik V., Schneller K., Teleki M., Kollányi L., Keszthelyi Á., Máté K., 

Csecserits A., Halassy M., Kertész M., Szitár K. (2021): A zöldinfrastruktúra-fejlesztés cél területei 

Magyarországon. Természetvédelmi Közlemények, 27, 158–172. 

Török K., Horváth F., Kövendi-Jakó A., Halassy M., Bölöni J., Szitár K. (2019): Meeting Aichi 

Target 15: Efforts and further needs of ecological restoration in Hungary. Biological Con servation, 

235, 128–135. 

161

Boros Emil: Szemelvények a vizes élőhelyek, felszín alatti 

vízadók örökségéből és jövőjéből a Kárpát-medencében 

Tulajdonképpen először föl kell tenni azt a kérdést is: van-e vajon olyan ökoszisztéma, 

ami víz nélkül is működik, a víztől független? Azt gondolom, hogy 

a kérdésben benne van a válasz: nincs. Még egy sivatagnak is van vízigénye, ott 

is van vízforgalom. Ennek ellenére örülünk, hogy az ENSZ ilyen ambiciózusan 

áll hozzá ehhez a kérdéshez. Magát az SDG 6. cél megfogalmazását, ha definitív 

módon olvassuk, és tudományos fogalmak alapján gondoljuk végig, akkor én 

ökológusként – és korábban gyakorló természetvédőként is – ezt kicsit utópisztikusnak 

gondolom, de azért töretlenül próbálunk előre menni ebben a szellemben 

a vizek védelme érdekében. 

Bevezetésként szeretnék idézni egy mondatot Varga Domokos: Vizek könyve 

című művéből, ami gyerekkorom meghatározó olvasmánya volt, és bár 1976- 

ban látott napvilágot, de a megállapításai a mai napig is aktuálisak. „A tavak 

sorsa sokáig az volt, hogy eltűnjenek, hogy örökre lehunyják égre tekintő tükrös 

szemeiket, fenekükön reménybeli szántók, rétek, legelők rejteztek.” 

Mit is jelent az, hogy vízi ökoszisztéma és vizes élőhelyek? Ez egy lényeges 

kérdés, különösen Magyarországon. Mintegy három évtizeddel ezelőtt látott 

napvilágot két amerikai kutató, William J. Mitsch és James G. Gosseling (1993) 

Wetlands (vizes élőhelyek) című könyve, ami paradigma váltásként behozta 

a vizes élőhely fogalmát, amit ma már elterjedten használunk. A vizes élőhely 

gyakorlatilag a szárazföldi (terresztris) és a vízi (akvatikus) ökoszisztémák 

között foglal helyet, egy szemiakvatikus rendszer, melyeknek a jelentősége és 

a területi kiterjedése a szárazföldi biomokban nem törpül el a másik kettő 

mellett, ami Magyarországon is különös jelentőségű. 

162

William J. Mitsch és James G. Gosseling (1993) 

A vizes élőhelyek meghatározása a vízmélység és a makrovegetáció borításában 

különül el a vízi ökoszisztémáktól. Vízi (akvatikus) élőhelyeknek tekintjük 

azokat a természeti egységeket vagy azok meghatározott részeit, amelyeknek 

a középvízállásra vonatkoztatott felületarányos átlagmélysége a két métert 

meghaladja, s bennük makrovegetáció nem található. Vizes (szemiakvatikus) 

élőhelyeknek pedig azokat a természeti egységeket tekintjük, amelyeknek fe lü - 

let arányos átlagos vízmélysége – középvízállás esetén – a két métert nem haladja 

meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azokat a részeit, ame lyek nek 

legalább egyharmadát makrovegetáció (hínár- és/vagy mocsári és/vagy szegély 

növényzet) borítja vagy kíséri. Továbbá azokat a természeti egységeket, 

ahol olyan hidromorf talajok találhatók, amelyeknek felső rétege tartósan vagy 

legalább hosszabb időtartamig vízzel átitatott, s ezért jellegzetes, többnyire 

nagy vízigényű vagy jó víztűrésű növényállományokkal (nádasokkal, magassá 

sosokkal, láp- és mocsárrétekkel, mocsári gyomtársulásokkal, iszap- és záto 

nynövényzettel, nedves és vakszikesekkel, láp- és mocsárerdőkkel, bokor-füzesekkel, 

puha- és keményfa-ligeterdőkkel, égerligetekkel), illetve azok jól felismerhető 

maradványaival jellemezhetők (Dévai, 1998). 

163

A folyószabályozások és vízrendezések előtt elárasztott 

területek a Kárpát-medencében 

Ihrig (1973) nyomán 

Időszakosan vízzel borított 

területek [A] 

Állandóan vízzel borított 

területek [A] 

Bizonyára sokan ismerik ezt a térképet, szokták ezt „pocsolyatérképként” is emlegetni. 

Ez gyakorlatilag a Kárpát-medence vízi és vizes élőhelyeinek rend szerét 

ábrázolja a folyószabályozások és a vízrendezések előtti állapotban. 

Mennyiség és minőség?! 

(Nemzeti vízstratégia – Kvassay Jenő-terv) 

• A felszíni kifolyó vizek 95% külföldről érkezik (–) 

• A csapadék fele a befolyó vízkészletnek, de szeszélyes 

eloszlású (+/–) 

• Alacsony lefolyási tényező (+) 

• Egyszerre van jelen árvíz, belvíz és aszály az országban (–) 

• A szélsőségek, az árvizek, belvizek, az aszály előfordulása 

természet- és társadalomföldrajzi adottságaink törvényszerű 

következményei (+/–) 

• A felszíni vízkészletek beszűkülésével fokozódik az igény 

a felszín alatti vízkészletek iránt (––) 

• Felszíni és felszínalatti vízkincsünk jelentős ökológiai értékekkel 

bír. Ugyanakkor a felszíni és a sekély felszín alatti 

víztestekből kevés számít jó ökológiai állapotúnak (––) 

164

A következő téma, amivel foglalkozni szeretnék, az a mennyiség és minőség 

a vízkészletek vonatkozásában. Ehhez a Nemzeti vízstratégiából (Kvassay Jenőterv, 

2017) említek néhány lényeges adatot, ami gyakorlatilag meghatározza az 

ökoszisztémák vízigényét és a kondícióit a Kárpát-medencében. A medencébe 

befolyó vizek 95 százaléka külföldről jön, de a nagy része ki is megy ennek 

a vízmennyiségnek. A csapadék a befolyó vízkészletnek a fele, de ez nagyon 

szeszélyes eloszlású. Alacsony a lefolyási tényező, ez pozitív, viszont egyszerre 

van jelen árvíz, belvíz, aszály, a térségben. A szélsőségek előfordulása a természeti 

és társadalmi adottságok komplex eredője a térségben. Intő jel, hogy 

a felszíni vízkészletek szűkülésével fokozódik az igény a felszín alatti vízkészletek 

kihasználására. Erre még külön hangsúlyt fogok fektetni a Kiskunság példáján 

és tudjuk, hogy ez az ivóvíz kapcsán is lényeges kérdés. A felszíni és felszín 

alatti vízkincsünk jelentős ökológiai értékkel bír, ugyanakkor a felszíni és 

a felszínközeli víztestekből kevés számít jó ökológiai állapotúnak. 

Felszín alatti vizek gravitációs áramlási rendszereinek jelentősége 

A felszín alatti 

vízáramlások 

jelentősége a a 

hidrológiai ciklusban 

(Mádlné Szőnyi, 2011) 

Helyi 

Átmeneti 

Regionális 

(Tóth 1963 nyomán) 

Ez a földi hidrológiai ciklust bemutató ábra szemlélteti, hogy a feszíni vizek a víz 

körforgásának csak az egyik felét jelentik. Tudjuk, hogy a folyóknak, a tavaknak, 

a tengereknek meg a felhőknek nagy jelentősége van a vízforgalomban, de ke veset 

165

gondolunk arra, hogy a felszín alatti vizek ugyanúgy részt vesznek ebben a ciklusban, 

így együtt válik ez körforgássá. Tóth József hidrogeológus pro fes szor 

már az 1960-as években megalkotta azt a jelentős alapmodellt, hogy van regionális, 

átmeneti és vannak helyi felszín alatti gravitációs áramlási rendszerek, 

melyeknek a Kárpát-medencében is óriási jelentősége van, mint ahogy a világon 

más hidrológiailag zárt medencékben (Tóth, 2009). Kiemelnék két élőhelytípust 

ökológus szemmel, melyek a felszín alatti vízkészletek és áramlási rendszerek 

által meghatározott ökoszisztémák: ezek a lápok és a szikes tavak, amelyek 

egyébként ún. ex lege, azaz a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. Tv.) 

erejénél fogva is védettek. 

Az én fő kutatási területem a szikes tavak ökológiája, amelyek kapcsán ezek 

globális jelentőségre is szeretnék rávilágítani. 

Kontinentális sós és szikes tavak elterjedése a világon 

Ezen az ábrán a kontinentális – a tengerekkel össze nem függő – sós vizek 

elterjedését látjuk Eurázsia arid övezetében. Ha erre föltesszük a jelenlegi 

ismereteink szerint ismert szikes ökoszisztémákat, akkor láthatjuk, hogy ezek 

már jóval szórványosabb és lokálisabb elterjedésűek, mint a sós vizek. Láthatjuk, 

hogy Európában, a Kárpát-medencében van a szikesek centruma, így tulajdon- 

166

képpen szikes nagyhatalom vagyunk (https://mta.hu/tudomany_hirei/tudtahogy-magyarorszag-igazi-szikesto-nagyhatalom-109337). 

Ez egyrészt örvendetes, 

de ugyanakkor nagy felelősség és kihívás is a megőrzésük. 

A felszín alatti vizektől függő „ex lege” védett lápok és szikes tavak 

A felszín alatti vizektől függő „ex lege” védett lápok és szikes 

tavak 

Globálisan unikális szikes tavak a 

Kárpát-medencében 

A szikes ökoszisztémák korlátozott elterjedési területű, különleges, olykor extrém 

és nagyon változatos élőhelyek. Relatíve magas biodiverzitás jellemzi őket, 

bennszülött fajok kapcsolódnak hozzá, és természetesen – mint a vizes élőhelyek 

általában – ezek különösen veszélyeztetettek. 

A szikes ökoszisztémák kiemelt jelentősége 

• Korlátozott világelterjedés, 

• Különlegesség, extrémitás, változatosság, 

• Biodiverzitás, 

• Bennszülött fajok, 

• Veszélyeztetettség, 

85% < 

• Ex lege védelem, 

• EU direktívák (92/43/EGK) 

(ANNEX I. kiemelt prioritás) 

• Ramsari területek (Boros et al., 2013) 

167

Míg a vizes élőhelyek beszűkülését hetven százalékra becsülik a régióban, addig 

a saját felmerésem alapján a szikes vizeknél ez 85 százalékra tehető a Kárpátmedencében. 

Ez egyben indokolja az ex lege védelmet is, valamint a szikesek az 

EU-direktívákban kiemelt prioritást élveznek, illetve a ramsari területek há lózatában 

is előkelő helyet foglalnak el. 

A „nemzetközi jelentőségű vadvizek különösen a vízimadarak kiemelt 

tartózkodási helyeinek védelméről szóló”, ún. Ramsari egyezmény 

A „nemzetközi jelentőségű vadvizek különösen mint 

a vízimadarak kiemelt tartózkodási helyeinek 

védelméről szóló”, ún. ramszari egyezmény 

A bölcs hasznosítás elve! 

Jelenleg 29 hazai vízterület (260 667 ha): tavak, fertők, mocsarak, szikes tavak (9 

területen), lápok, holtágak, folyószakaszok, nedves rétek, halastavak, víztározók 

A 29 hazai ramsari területből kilenc tartalmaz szikes ökoszisztémákat (szikes 

A Fertő állapotváltozásai (XIX-XXI. sz.) 

jellegű vizes 

(Ramsari 

élőhelyeket). 

terület, Természeti és Kulturális Világörökség, a legnagyobb szikes tó Európában) 

168

Emeljük ki a legnagyobb európai szikes vízteret, a Fertőt (osztrák nevén: 

Neusiedler See), melynek a fenti ábra az elmúlt 150 éves állapotváltozását 

szem lélteti. Látható, hogy a Fertő a XIX. század elején még döntően nyílt vizű 

tó volt, majd a XX. század első felében, amikor a Hanság lecsapolása történt, 

és a Hansági-főcsatornán keresztül a Fertő vizét is szabályozták, az 1950-es 

évekre a mocsári növényzet, elsősorban a nád (Phragmites australis) rohamos 

előretörése ment végbe, mert a szabályozás következtében csökkent vízszint 

miatt az elmocsarasodás irányába kezdett átalakulni a tó. Ezt próbálták ké sőbb 

ellensúlyozni, ezért a XX. század közepén vízszintemelés történt, és a 1960-as évek 

óta gyakorlatilag egy vízszint-stabilizálási törekvés jellemző a tó szabályozásában. 

Látszik, hogy az elmúlt évtizedekben a nád kiterjedése jelentősen nem 

változott, de a számok mutatják, hogy a nádas az 1960-as évekhez képest nagyobb 

területet foglal el, tehát tovább fogy a Fertő nyílt vize. Ennek okait a természetes 

szikes tavak hidrológiai ciklusával szemléltetném. 

Szikes tavi szukcessziós stabilitás 

Időszakos kiszáradás 

Időszakos kiszáradás 

Szikes mocsár 

Vakszikes tómeder 

Tavi biotikus szukcesszió 

Időszakos szikes 

nyílt vízfelszín 

Ezen az ábrán egy jellegzetes tavi biotikus feltöltődési folyamat (szukcesszió) 

látható, ami a nyílt víztől a feltöltődés irányába hat. Több ezer év alatt, termés 

zetes körülmények között a feltöltődés hatására végül egy erdő, mint záró 

társulás alakul ki egy tó területén. Ezzel szemben szukcessziós stabilitás van 

169

azoknak az időszakos szikes vizes élőhelyeknek az esetében, melyek gyakran 

vagy időnként kiszáradnak (a megelőző ábrán a kék nyíl), és a tómederből a szél 

és az oxidáció az ott felhalmozódott szerves és szervetlen anyag jelentős részét 

eltávolítja. Ezáltal az ilyen élőhelyeknek több ezer év távlatban is stabilitásuk 

van a feltöltődéssel szemben. Emellett például a szél keltette tólengések ál tal 

a természetes mederalakzat változásai is biztosítják a nyílt vízterületek fo lyamatos 

kialakulását, akár mint a folyók esetében: az egyik partot tölti, a má si - 

kat pedig bontja a víz. Ha ezt vízszabályozással vagy bármilyen egyéb más emberi 

hatással megbolygatjuk, akkor a sekély nyílt vízfelületek nagyon gyorsan át 

tudnak billenni egy mocsári állapotba (a fenti ábrán a sárga nyíl). Ez történik 

például a Fertőben, a Velencei-tó és számos más természetesen ingadozó, illetve 

időszakos sekély víztér esetében is a Kárpát-medencében (Boros et al., 2013). 

A Duna–Tisza közi homokhátság ökoszisztémájának kiszáradása 

A Duna–Tisza közi vízháztartási problémákat sokan ismerik (gyakran a Homok 

hátság megjelölésével összefüggésben). A Kiskunságot a FAO már 2003- 

ban félsivatagi övezetbe sorolta, ami a nagymértékű talajvízszint-csökkenés 

miatt következett be. Közismert, hogy nemcsak a vizes, hanem a szárazföldi 

ökoszisztémák átalakulását is jelentősen érintette a kiszáradás. Természetesen 

170

itt is jelentős a felszín alatti vízáramlási rendszerek befolyása a vizek kör forgásában, 

és ezzel összefügg, hogy nagymértékben az emberi behatások (például 

vízrendezések, túlzott felszín alatti vízkészlet kitermelés, nem megfelelő tájhasználat) 

felelősek a változásokért amellett, hogy a Duna–Tisza köze egyébként 

is egy száraz (arid) klimatikus adottságú térség, illetve a globális klímaváltozás 

az időjárási szélsőségek (például melegrekordok) előfordulási gyakoriságát erősíti 

a térségben. 

A talajvízszint-süllyedés területi eloszlása 

A Natura 2000 hálózat és a nemzeti jogszabályok által védett terület hozzáve 

tőlegesen az ország 22 százalékát fedi le. Hallottuk az irányszámokat, hogy 

harminc százalék körüli víziók vannak mind a védelemben, mind a helyreállításban. 

Ha csak ezt nézzük, akkor van még minimum nyolc százalék az 

országból, amit a hazai és/vagy közösségi jelentőségű védett területek hálózatába 

be kellene vonni. 

Ehhez kapcsolódóan végül visszatérek a kiindulási alapállapothoz, és felteszem 

a kérdést: Magyarország az ezer tó országa? Visszautalok az ún. pocsolyatérképre 

(lásd a másidk ábrát), és ehhez kapcsolódóan bemutatom a közelmúlt 

ban a Koper nikusz-programban a FÖMI által készített, aktuális belvízzel 

érintett területek térképét. 

171

Belvízzel érintett területek Magyarországon (1998–2016, FÖMI) 

Ha ezt összehasonlítjuk a második ábrával, akkor láthatjuk, hogy ez lényegileg 

meg fe lel az egykori vízrendezés előtti állapotnak. Ez alapján azt mondhatjuk, 

hogy a mai Magyarországnak kb. 45 százaléka volt vizes élőhely és körülbelül 

öt száza léka klasszikus vízi élőhely (Duna, Balaton) a vízrendezések előtt. Ez öszszes 

sé gében az országnak minimum a fele, ami ténylegesen vízi (akvati kus) és 

vi zes (szemiakvatikus) ökoszisztéma volt, vagy most is vízzel érin tett, illetve potenciálisan 

az lehet. Meggyőződésem, hogy elsősorban ezen terü letek körében kell 

gondolkodni a helyreállításban és a védett területek háló zatának fejlesztésében. 

A vízvisszatartáson alapuló tájgazdálkodás elvi sémája 

172 

Forrás: Beregi árvízszint csökkentő tározó, KEOP 7.2.1.3./10-11-2011-0003 azonosító számú projekt

Röviden összegezve az elhangzott szemelvényeket a vízi és a vizes ökoszisztémák 

megőrzése szempontjából a következőket emelném ki. Fontos az ökoszisztémák 

további nagyobb léptékű rehabilitációja, illetve megfelelő kezelése, mert a kiragadott 

példákból is láthatjuk, hogy ez még nagyon sok tennivalót jelent. Ehhez 

megbízható alapállapotnak tekinthető a folyószabályozások és vízrendezések 

előtti ún. pocsolyatérkép, ami nagyrészt megfeleltethető a máig fennmaradt 

folyó- és állóvizeknek, illetve az úgynevezett „belvízzel” érintett területeknek 

(vizes élőhelyeknek). Fontos teendő a felszín alatti vizek ökoszisztéma-funkció 

inak jobb megismerése, valamint a vizekkel kapcsolatos ökoszisztéma-szolgáltatások 

meghatározása és feltérképezése. 

Többfunkciós mezőgazdálkodás és agrárpolitika 

Többfunkciós mezőgazdálkodás és agrárpolitika 

Alapmodellje: a földhasználati piramis – tájgazdálkodás 

Vizes élőhelyek helyzetének javítása 

nincs egyéb 

célú földhasználat 

korlátozott 

földhasználat 

extenzív 


intenzív 


A földhasználat intenzitása 

I. 

II. 

III. 

IV. 

I. 

II. 

III. 

IV. 

A védelem intenzitása 

szigorúan védett 

területek (totális 

rezervátumok) 

védelmi prioritást 

élvező területek 

védelmi célú 

földhasználati 

korlátozások 

kisérő védelmi 

intézkedések 

Földhasználat konverzió ,extenzifikáció 

A terület nagysága 

A területhasználatot illetően a cél az agrár-környezetgazdálkodás és fenntartható 

tájgazdálkodás megvalósítása, mert erről eddig szinte csak beszéltünk. 

Emellett fontos a helyreállítást megalapozó kutatások és monitorozási, programok 

folyamatos végzése, illetve a vízi és vizes ökoszisztémák hazai, nemzetközi 

és globális jelentőségének jobb társadalmi megismertetése és el fogadtatása. 

173

Idézett irodalom 

Boros Emil, Ecsedi Zoltán, Oláh János (eds.) (2013): Ecology and Management of Soda Pans 

in the Carpathian Basin Hortobágy Environmental Association. Balmazújváros. p. 551 (ISBN: 

9789630894715 OSZK) 

Boros E., Kolpakova M. (2018): A review of the defining chemical properties of soda lakes and 

pans: An assessment on a large geographic scale of Eurasian inland saline surface waters. PLoS 

ONE 13(8): e0202205. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0202205 

Dévai György (2018): A vizes élőhelyek típusai, sajátosságai és megőrzésük lehetőségei. 

Debreceni Szemle, XXVI/4: 381–414. 

Mádlné Szőnyi Judit (szerk.) (2013): Hidrogeológia. Egyetemi jegyzet. Eötvös Loránd Tudományegyetem. 

Mitsch, William J. és Gosseling, James G. (1993): Wetlands. Second edition. Wiley & Sons, Inc., 

Hoboken, New Jersey. 

Tóth József (2009): Gravitational Systems of Groundwater Flow, Theory, Evaluation, Utilization. 

Cambridge University Press, New York.

IX. témakör: „Támogatjuk és megerősítjük 

a helyi közösségek részvételét a vízgazdálkodás 

és a szanitáció fejlesztésében és igazgatásában” 

(6.b. feladat)

Fülöp Sándor: A helyi közösségek részvétele a vízgazdálkodás 

fejlesztésében és igazgatásában 

A közösségi részvétel viszonylag új jelenség a közigazgatási jog területén, először 

a környezetvédelmi ügyekben jelent meg, később pedig más jogte rü letekre 

is átterjedt, mivel a hasznai túlnyomónak bizonyultak az esetleges hát rá - 

nyos hatásainál. Általános, alkotmányjogi szempontból a közösségi rész vé tel 

a jogállamiság, a jó kormányzás (a közigazgatás átlátható és szükség esetben 

elszámoltatható működése) szempontjából kifejezetten fontos. A környezetvédelem 

területén különösen nélkülözhetetlen, mivel a környe zet vé delmi problé 

mák összetettsége, területi kiterjedtsége, sokszor azon nali intézkedéseket 

követelő jellege megkívánja az érintett közösségek elkötelezettségét, problémaorientált, 

holisztikus szemléletét. A helyi közössé gek mindenkinél jobban, 

részletesebben ismerik a környezetüket, ráadásul állandóan jelen vannak a la kókör 

nyezetük teljes területén – ők a környezetvédelemért felelős hatóságok „ezer 

szeme és füle”. A környezeti hatóságok korlátozott erőforrásaihoz hozzájárulást 

jelent a helyi lakosok és civil szervezetek tevékenysége, amellett szakmailag ez 

a hozzájárulás jó kiegészítője a szűkebb látókörű szakmai szempontoknak is. 

Továbbmenve, a zöld társadalmi szervezetek hálózatos működése révén a hatóságok 

olyan alternatív szakmai információhoz is hozzájuthatnak, ami az adott 

környezetvédelmi probléma megoldását szintén elősegítheti. 

Ezzel szemben a közösségi részvétel valóban időigényes lehet, a helyi kö zösségek, 

civil szervezetek belső egyeztetési folyamatai, szakértői hálózatukkal való 

konzultáció szükségessége és egyáltalán a hatóságokétól eltérő működés miatt. 

A részvétellel összefüggésben az egyes eljárásokban többletforrásokra is szükség 

lehet, bár fontos tudnunk, hogy az összes közigazgatási ügy néhány ezrelékében 

fordul ez csak elő, így rendszer szinten a költségek nem számottevőek. Kifogás 

ként szokott felmerülni még, hogy az érintett közösségek, de még a környezetvédelmi 

szervezetek is érzelmi oldalról közelíthetnek az általuk megélt környezeti 

konfliktusokhoz, amit akár elfogultságnak is nevezhetnénk. Ez viszont 

emberileg, azt hiszem, érthető. 

A közösségi részvétel jogának kialakulásához egy történelmi véletlen is 

kel lett, a rendszerváltás volt az az időszak, amikor volt egy pár lelkes évünk, 

ami kor azt hittük, hogy ez a világ lehet más, sokkal progresszívabb. Ekkor 

177

sok fontos és érdekes dolog történt a környezetjogban és azon kívül is, többek 

között a közösségi részvétel jogának ugrásszerű fejlődése, új szintre lépése. 

Azt gondolom, csak ebben az időszakban történhetett meg, hogy az akkori 

Cseh szlovákiában Jozef Vavrousek egyetemi oktatót, aki egyben lelkes civil 

környezetvédelmi aktivista is volt, környezetvédelmi miniszternek nevezték ki. 

Ő rendkívül komolyan vette a dolgát, haladéktalanul elkezdte megszervez ni, 

hogy az európai környezetvédelmi miniszterek időről időre üljenek össze, és 

egy-egy fontos témát vitassanak meg. 1995-ben a második szófiai találko zó ju - 

kon éppen a közösségi részvételről volt szó: arról, hogy a civileket is be kel lene 

vonni a környezeti ügyek intézésébe, mert a problémahalmaz egyre nagyobb, 

az erőforrások pedig szűkösek. A szófiai deklaráció véglegesítése előtt mint egy 

négyszáz európai civil szervezetet képviselői demonstrá cióval, nyomás gyakorlással 

elérték, hogy a deklarációt kiegészítsék egy be kezdéssel, ami szerint az 

aláírók elkötelezik magukat amellett, hogy a nem kötelező, „soft law” doku mentumot 

később egy nemzetközi szerződéssé dol gozzák tovább. 

A következő miniszteri találkozón – 1998-ban a dániai Aarhusban – ezt az átdolgozott, 

immár kötelező érvényű szöveget el is fogadták. Az aarhusi egyezmény 

a nemzetközi környezetvédelmi jog kiemelkedően sikeres, nagy ha tá sú 

in téz ményévé vált. A nemzetközi jogban meglehetősen formabontó módon egy 

olyan jogkikényszerítő bizottságot (Compliance Committee) hoztak létre, amely 

nem csak a nemzetközi jog szokásos alanyaitól, hanem magánszemé lyektől, 

civil szervezetektől is befogad panaszokat. A bizottság munkája ré vén komoly 

változtatásokat ért el több ország, egyebek között Svédország, Bel gium, Kazahsztán 

közigazgatási jogának közösségi részvételt érintő feje ze teiben. Az aarhusi egyezmény 

presztízse abban is megnyilvánul, hogy a részes felek az egyes találkozóik 

előtt esedékes végrehajtási jelentéseiket rendre fe gyelmezetten megküldik a titkárságnak, 

illetőleg a felek számos albizott ság ban, munkacsoportban elemzik az 

egyezmény végrehajtását és lehetséges to vábbfejlesztését. 

A titok nyitja: a rendszerszerű megközelítés. A nemzetközi és a nemzetközi jogban 

már korábban létező közösségi részvételi elemekből az aarhusi jogalkotók 

összeállítottak egy rendkívül hatékony, kompakt rendszert. A rendszer elemei 

min dig többek, mint a puszta összegük, a rendszerben az elemek egymást erősítik. 

A következő táblázat ezt a közösségi részvételi rendszert vázolja fel. 

178

A. Az információhoz 

való hozzájutás joga 

A.1 Passzív 

(kérelemre) 

A. Feltételei: 

a) forma 

b) határidő 

c) költség 

A.4 Aktív (a közigazgatási szerv saját kezdeményezésére) 

A. 3 Kivételek: 

a) állami 

b) hivatali 

c) 3. személy 

B. Beleszólási jog B.1 Egyedi döntések B.2 Tervek, programok B.3 Jogalkotás 

C. Jogorvoslati jog A-hoz kapcsolódva B-hez kapcsolódva Önállóan 

A jogorvoslat minősége: egyenlő, méltányos, időszerű és megfizethető 

Látjuk, hogy az egyezmény három pillére: az információ, a beleszólás és a jogorvoslat 

egy koherens rendszert ad ki. Ennek legfontosabb eleme az infor mációs 

jog, amely önmagában általában a közösségi részvételi ügyek 95 százalékát tezik 

ki. Az információ birtokában az esetek egy igen kis részében írnak csak az 

érintettek leveleket vagy adnak be panaszokat, mert általában tudomásul ve szik 

a szolgáltatott környezeti információt, még ha nem is mindig tökéletesen elége 

dettek azzal. Még inkább elenyésző számú az az eset, amikor a helyi kö zösségek 

vagy civil szervezetek a jogorvoslati pillérrel is élnek, hiszen az költ séges, 

idegőrlő, időigényes, nem szereti senki. Ugyanakkor a rendszer mégis így 

teljes, hiszen a jogorvoslat lehetősége teszi hatékonnyá az információs és a beleszólási 

jogokat. 

Van azonban egy 3+1. pillér is. Nem sokat ér ugyanis az a rendszer, akár milyen 

jól összeállított is, mint a közösségi részvétel rendszere, ha nincs, aki képes és 

hajlandó is a használatára. Az ún. részvételre képesítés kérdését is rendszerszerűen 

közelítette meg az aarhusi egyezmény. 

Információval 

Szervezeti segítséggel 

Akadályozásának 

tilalmával 

Általánosan 

környezeti, intézményi 

és eljárási 

működési szabályok, 

normatív támogatás 

a megkülönböztetés 

tilalma a részvételben 

Egyedi ügyekben 

környezeti, intézményi 

és eljárási 

civil szervezetek részvételi 

jogai 

a közösségi részvétel 

megtorlásának tilalma 

179

A részvételre képesítés a hatóságok felelőssége, mind a pozitív oldalon, a helyi 

közösségek és civil szervezetek információval való ellátása és szervezeti tá mogatása 

terén, mind a negatív oldalon, a „részvételre képtelenítés” tilalma terén, 

azaz a közösségi részvételi jogaikat gyakorlók megkülönböztetése vagy üldözése 

elleni fellépésben. 

A közösségi részvétel jogintézményei természetesen a vízjogban is meg jelennek, 

egy lényeges különbséggel: hiányzik belőlük a rendszerjelleg. Az aar - 

husi egyezmény tárgyi hatályát a definíciói határozzák meg, és az egyezmény 

olyan széles körben definiálja a környezeti ügy fogalmát, hogy ezáltal a víz ügyi 

problémák és a hatósági eljárások mindenképpen idetartoznak. Ezért az tán 

a vízjogban is elkerülhetetlenül találkozunk a közösségi részvételi intézményének 

töredékeivel, például a fürdővizekről szóló európai irányelv és a hazai 

sza bályozás ún. szuperaktív információs szabályozás. Aktív infor má ciós 

jognak azt nevezzük, amikor a hatóság nem vár a kérdésekre, hanem eleve a 

hon lap ján, helyben szokásos módon hirdeti a környezeti infor mációt. A für dő - 

vizek kel kapcsolatosan az információszolgáltatást azért mond juk szu per ak tív - 

nak, mert a hatóságnak nem csak aktívan szolgáltatnia kell az infor má ciót 

a honlapján vagy más eszközökkel, de arról is gondoskodnia kell arról, hogy 

aki bemegy egy konkrét élővízbe, az mindenképpen tudjon róla, hogy menynyi 

és milyen szennyezőanyag van benne, és esetleg gondolja meg, hogy egy - 

általán bemenne-e. Ez azonban még mindig csak az első pil lére vo natkozik, 

a részvételről például nem szól. Más vízügyi eljárásokban a közös ségi rész vé - 

tel rendszerének beleszólási jog pillérét is alkalmazzák, leginkább a Víz ke ret - 

irányelv, vízgyűjtő területi tervezési eljárásában. Bizonyos tekin te té ben ez az 

eljárási forma tovább is megy, mint az általános aarhusi szabá lyok: egy részletesen 

megtervezett, háromlépcsős közösségi részvételi rendszert hoz létre a tervezési 

eljárás legelejétől kezdve az terv hatálybalépéséig és végre hajtásáig. Ezzel 

együtt a vízjog területén kijelenthetjük, hogy a közösségi rész vétel és különösen 

a részvételre képesítés szabályai, eljárási és intézményi hát -tere nem állnak össze 

egy egységes rendszerré. 

A közösségi részvétel egyfajta jogi posztmodern: az információs korban a hatóságok, 

az ügyfelek és a szabályozott közösségek viszonya gyökeresen megváltozik 

– akár akarjuk, akár nem, akár irányítottan, akár spontán módon. 

A jogintézmény a környezetvédelmi jogon belül fejlődött ki, de igen nagy hatással 

van a rokonterületekre is, ahol nemritkán új elemekkel gazdagodik, bár, 

ahogy láttuk, a teljes rendszert ritkán veszik át. 

180

A közösségi részvétel új iránya az érintett közösségek és civil szervezetek 

önálló aktivitása a környezetvédelmi és rokonterületi jogok által üresen hagyott 

területeken vagy olyan hatósági feladatokban, amiket azok nem tud nak 

megfelelően ellátni. Egyes területeken a lakossági adatgyűjtés, zaj vagy természetvédelmi 

adatok vonatkozásában sokkal rendszeresebb és meg bíz ha tóbb, 

mint a hatósági (például a Schiphol repülőtér közelében a lakosság szer vezett 

zajmérési munkáját maguk a hatóságok is előszeretettel alkalmazzák). Ezek az 

új fejlemények egyébként magában az SDG-6, 6b. célkitűzésében is megjelennek, 

utalásszerűen. Ezzel válik teljessé az SDG 6. cikk.

A kötet szerzői 

Dr. Zlinszky János 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Ku ta - 

tóintézetének vezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víz - 

tudományi Kar, Vízpolitikai és Környezetpolitikai Tan szék 

docense. Zlinszky János az Eötvös Loránd Tudo mány egyetem 

Természettudományi Karán végzett szakbioló gusként 

1982-ben. Doktorátust szerzett ugyanott 1988-ban, PhD-foko 

zatot az Ulsteri Egyetemen (EK) 1993-ban. Köz igazgatási 

szakvizsgát 2009-ben tett. 

2018–2021 közt az Európai Parlament delegáltja az Európai Környezetvédelmi 

Ügynökség (EEA) Igazgatótanácsában és ügyvezető tes tületében. Ezt meg előzően 

2014-ben az Egyesült Nemzetek Tagországai Nyílt Munka cso portjának 

(UN OWG) szakértőjeként New Yorkban dolgozott mint a munkacsoport társelnökének 

tudományos főtanácsadója. E munkacsoport dolgozta ki a 2015–2030 

közti időszakra vonatkozó globális Fenntartható fejlesztési célrendszert (SDG-k), 

amit 2015-ben az ENSZ közgyűlése foglalt határozatba. 

2009 és 2012 között a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Hivatalának 

stratégiai és tudományos főosztályvezetője. A magyar EU Tanácsielnökség alatt 

az Európai Tanács két nemzetközi környezetpolitikai munkacsoportjának (WPEI 

Global, ill. Regional) elnöke, illetve alelnöke. 2005–2010 között Sólyom László 

köztársasági elnök környezetpolitikai főtanácsadója. 1995 óta oktat fenn tart - 

hatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat hazai (NKE, PPKE, 

ELTE, PTE) és külföldi (Cambridge, Tours/Poitiers, Velence) egye te meken. 

1993–2017 között a Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) vezető sé gének 

tagja, 1982– 

1991 között a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete munkatársa volt. 

182

Szöllősi-Nagy András 

Szöllősi-Nagy András mérnök, hidrológus, az MTA dok tora, 

egyetemi tanár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz - 

tudományi Kara Vízpolitikai és környezetpolitikai Tan székén. 

Dolgozott a VITUKI-nál, az IBM Italy-nál, a IIASA-ban. 

Számos külföldi egyetemen (Svédország, Kanada, Thaiföld, 

Kína) volt vendégprofesszor. Húsz évig az UNESCO Nemzet 

közi Hidrológiai Programjának titkára Párizsban, tíz évig az UNESCO 

Természettudományi Szektorának főigazgató helyettese. A Szto chasztikus 

Hidrológia professzora a Delfti Műszaki Egyetemen és az UNESCO-IHE-ben 

(Hollandia), illetve évekig az egyetem rektora. Fő kutatási területe a szto chasztikus 

hidrológiai rendszerek és a rekurzív előrejelző algoritmusok, valamint 

a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás hidrológiai hatásai. 

Vecsei Miklós 

Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán pedagógusi, majd 

a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolán teológiai diplomát 

szerzett és a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés képzésen 

vett részt. Szociálpolitikai diplomáját – ösztöndíjasként 

– 1998-ban az Észak-London Egyetem (University of North 

London) hallgatójaként szerezte. 1989 óta tagja a Magyar 

Máltai Szeretetszolgálatnak, amelynek 1990-től budapesti ve - 

zetője volt, 2002 májusától ügyvezető alelnöke, majd 2010-ben a Szere tet szolgálat 

általános alelnökévé választották. Tagja a Máltai Lovagrendnek. 2002 és 

2007 között a hajléktalanok ügyének miniszteri biztosa volt, ezalatt az idő 

alatt jött létre a Hajléktalanokért Közalapítvány – melynek elnöke is volt – és 

az Országos Hajléktalanügyi Szakmai Tanács. Nevéhez kötődik többek között 

a 24 órás egészségügyi centrumok, a hajléktalan nappali centrumok ki alakítása, 

a hajléktalanellátás országos és regionális módszertanának kidol go zása, a regio 

nális diszpécserszolgálatok létrehozása, a megyei krízisautó szol gálatok 

megalakulása. 

A 2004 novemberében Tarnabodon indított Befogadó falu program, majd 

a 2005-ben a monori cigánytelepen kezdett integrációs modellprogram vezetőjeként 

új szemléletmódot alakított ki, mely a mindennapos jelenlét során felállított 

szociális diagnózis alapján reagál a helyben megismert problémákra. 

183

A komplex beavatkozást megvalósító, úgynevezett Jelenlét program főbb területei 

a szociális támogatás, a közegészségügy, a lakhatás, a foglalkoztatás, 

a helyi gazdaságfejlesztés, az oktatás és a közösségfejlesztés, nagy hangsúlyt 

fektetnek továbbá a zene és a sport integrációs szerepére. A program 2016-ban 

Magyar Örökség Díjat kapott. 

2019. április 19-e óta a diagnózis alapú felzárkózási roma stratégia előkészítésének 

és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztosa. 

Papp Gergely 

Geográfusként és kulturális antropológusként meg győző dé - 

sem, hogy a társadalmat és a benne élő egyént térben, a saját 

terében lehet értelmezni, individuális, társadalmi és környezeti 

adottságain alapúló adaptációs képességeiből ki in - 

dulva lehet mindennapjait élhetőbbé, teljessebbé ten ni, érte 

és mindig vele együtt gondolkozva, alkotva, személ yes és közösségi 

szinten egyaránt. Számomra ebben a viszony rendszer 

ben alapvető hozzáállás a közjavak, közösségi terek és közszolgáltatások, 

az emberi élet és méltóság fenntartásához és fejlesztéséhez alapvető szükségletek 

és további hozzáadott lehetőségek mind szélesebb körű társadalmi hozzáférésének 

növelése, a helyi lakosok és közösségek van hogy eltérő, van hogy 

azonos igényeit összehangolva, őket a folyamatokba bevonva, a társadalmi és 

természeti környezet szempontjából harmonikus és minőségi együttélés felté - 

leit és lehetőségeit megteremtve. 

A Pad Alapítvány tagjaként végzem munkám már a kezdetektől, mely fontos 

szakmai bázis számomra. Szervezetünk érdeklődésének középpontjában, töb - 

bek között, a települési, közösségi terek és közszolgáltatások társadalmi hozzáférése 

áll. Ezért kutattunk hátrányos helyzetű városi és rurális környezetben 

a víz- és egyéb közszolgáltatások hozzáférésének társadalmi aspektusairól. 

Érdekes és hasznos munkának éreztem erről a kutatásunkról egy szemléletes 

kiállítást készíteni csapatunkkal a 2016-os Budapesti Víz Világtalálkozóra, amiből 

a Vízigazságosság kezdeményezésünk nőtte ki magát. 

184

Kovács Károly 

Az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) volt elnöke; az Európai 

Bizottság Fenntartható Finanszírozás Platformjának tagja, 

az ASEM Water Akadémiai és Tudományos Bizottságának 

alelnöke, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség és 

a Hungarian Water Partnership elnöke. 

Kovács Károly nevéhez fűződik számos környezetvédelmi 

technológiai fejlesztés és szabadalom. Vállalat és projekt veze 

tőként szerepe volt több mint 150 települési és ipari szennyvíztisztító telep, 

több ezer kilométer közcsatorna, vízellátó rendszer tervezésében, kor sze rű sí - 

té sében, megépítésében, üzemeltetésében, állapotfelmérésében, és vagyon ér tékelésében, 

valamint a víz, szennyvíz gyűjtését, elvezetését, tisztítását szolgáló 

termékek fejlesztésében, gyártásában és értékesítésében, itthon és a régió orszá 

gaiban. Kovács Károly nevéhez fűződik a víziközmű fejlesztések terve zé sét, 

valamint vagyonértékelését megalapozó hazai Fajlagos beruházási költség kalkulációs, 

illetve a Közép-Kelet európai Dinamikus Költségelemzési útmutatók 

kidolgozása, a Több szempontú, Integrált Közművagyon-értékelési Adatbázis 

(TIKA) szoftver, valamint számos környezetvédelmi technológiai fejlesztése. 

A víz ÉRTÉKÉNEK és a kapcsolódó szolgáltatások nagyköveteként évente 

20-30 nemzetközi fórumon vesz részt előadóként, moderátorként vagy okta 

tóként és rendszeresen tárgyal, egyeztet az üzleti, tudományos és szociális 

szektor képviselőivel. 

Szakterületei: 

• Vízellátás hatékonyságának növelése 

• Ivóvíz és szennyvíztisztító telepek tervezése és kivitelezése 

• Szennyvíziszap-kezelése 

• Csapadékvíz-gazdálkodás 

• Szervezetirányítás 

• Módszertani fejlesztés 

• Változatelemzés Dinamikus Költségelemzéssel (DCC) 

• Képzési program kidolgozása 

• Víz- és szennyvíz hatósági, szabályozási kérdések 

• EU pályázatok 

• Benchmarking 

• Megvalósíthatósági tanulmányok, 

185

Kitüntetések: Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség – Arany Fedlap díj, 

Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Országos Szövetsége – A Környezet 

Védelméért Szakmai Életmű díj, Magyar Mérnöki Kamara – A Környezet Védelméért 

kisplasztika, Üzleti Tanács a Fenntartható A Fenntartható Fej lődé - 

sért – Változásvezetői Díj, Magyar Arany Érdemkereszt 

dr. Fülöp Sándor 

Fülöp Sándor jogász (1982, ELTE) pszichológus (1997, ELTE). 

PhD fokozatát a Debreceni Egyetemen szerezte (2010). 

Közérdekű környezetvédelmi ügyvéd, a Környezeti Mana gement 

és Jog Egyesület (EMLA) igazgatója (1994) majd elnöke 

(2012-). 2008 és 2012 között a jövő nemze dé kek országgyűlési 

biztosa volt. Jelenleg a NKE Víz- és Kör nyezetpolitika tan szé - 

kének docense. Társadalmi megbí za -tásai: a World Future Council tanácsnoka 

(2009-2021), a lon doni Fenntartható Fejlődés és Demokrácia Alapítvány 

kurátora (2016–), az Ökopolisz Alapítvány társelnöke (2015-2020). A budapesti 

ÁSE klubban 1. danos karate mester (2018–). 1957-ben született Montrealban, 

nős, Natasa lánya (37) bíró, Máté fia (34) építész. 

Ungvári Gábor 

A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont Víz gaz da sá gi 

Csoportjának tagjaként elsősorban a hazai, il let ve a környező 

régióra vonatkozó vízhasználatok és víz kár-elhárítási tevé kenységek 

gazdasági és kör nyezeti szem pontú elemzésével fog lalkozik. 

Szakmai szem lé le té nek alapja az általában külön-külön 

vizs gált ága za tok – víz gyűjtőkre és vízkészletekre gyakorolt parciális hatásainak 

– egységes össze füg gésrendszerben való értelmezése és közgazdasági elemzése. 

1999 óta számos vízkészlet-gazdálkodási, interdiszciplináris kutatási és szakértői 

programban vett részt, többek között árvízkockázat és a belvíz probléma 

kezelése, felszín alatti vízkészletek szabályozása, a vízgyűjtő gazdálkodás te rületén 

és a Duna hajózóút fejlesztésének kérdéskörében. Ezen a tapasztalatai az 

Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Közgazdasági Szakértői Csoportjának 

munkájában hasznosultak. 

186

Szakmai tevékenységének másik területe a víziközművek működésének közgazdasági 

kérdései. A REKK Vízgazdálkodási Csoportjának tagjaként részt vett 

többek között a MAVÍZ benchmarking szervezetének kialakításában és működtetésében, 

valamint az ERRA számára fejlesztett „Bevezetés a víziközmű 

szabályozásba” című nemzetközi tréning program elkészítésében. 

Közérdekű elfoglaltságai közé tartozik, a vízkörforgáshoz kapcsolódó vízhasznosítási 

kérdések összefüggéseinek megismertetése érdekében a www.szelidvizorszag.hu 

blog szerkesztése. 

Eördöghné Dr. Miklós Mária PhD 

Okleveles épületgépész mérnök, a földtudományok dok tora, 

egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai 

Karán. Szakmai pályafutását tervezői, fővállalko 

zó kivitelezői, majd műszaki tanácsadói tevékenységgel 

kezdte, 2008 óta egyetemi oktató. Az oktatás mellett a gépészmérnök 

képzések szakvezetőjeként több oktatásfejlesz - 

tési projektet vezetett: a műszaki felsőoktatási szakképzés 

in dítása 6 specializációval, a létesítmény-energetikai szakmérnök képzés kor - 

sze rűsítése, valamint legutóbb a PTE MIK gépészmérnök mesterképzés akkreditációs 

anyagának kidolgozása és 2020 óta működtetése. Oktatói és kutatói 

tevékenysége egyaránt a fenntarthatóságra, forráshatékonyságra fókuszál, ku - 

tatási területei az ivóvízhigiénia-szempontú vízellátás, szivattyúzás energiahatékonysága. 

Ezeknek a témáknak a méréses vizsgálatához több laboratóriumi 

mérőkör kifejlesztését és megépítését koordinálta a PTE MIK épületgé - 

pész laboratóriumaiban. Eddig 10 TDK dolgozat, 73 épületgépész és 12 szakmérnök 

szakdolgozat konzulense volt, három doktorandusz témavezetője. Két 

alkalommal nyerte el a Magyar Mérnöki Kamara „Év Épületgépész Oktatója” 

címet. 88 szakmai publikációt jegyez, több könyv társzerzője, szerkesztője. 

Szakmai közéleti munkát is végez több fórumon: a Magyar Tudományos 

Akadémia Pécsi Területi Bizottság Gépész- és Épületgépész Munkabizottság 

elnökeként a Magyar Tudomány Ünnepe „Gépészmérnöki tudományok népszerűsítése” 

konferenciát eddig 2 alkalommal, a „Hatékony Vízellátás Nemzetközi 

Konferencia”-t 4 alkalommal szervezte meg. Szintén okleveles épületgépészmérnök 

férjével 3 fiuk van, közülük kettő már diplomás, egyikük PhD 

fokozattal rendelkezik. 

187

Balatonyi László PhD 

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar Víz-és 

Környe zetbiztonsági Tanszék adjunktusa, az Országos Vízügyi 

Fő igazgatóság települési vízgazdálkodási osztályának a 

vezetője. 2011 óta dolgozik a vízügyi szolgálatban, és te kin ti 

hivatásá nak a munkáját. Kezdetben a Dél-dunántúli Víz ügyi 

Igazgató ságon, majd 2014-től napjainkig különböző szak te - 

rü leteken az Országos Vízügyi Főigazgatóságon dolgozik. 

Mind emellett részt vesz Duna-vízgyűjtő szintű vízügyi szakmai 

tevékenysé gek ben is, mint a Duna Régió Stratégia Környezeti Kockázatok 

Kezelése prio ritás terület társvezetője. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen 

foly tat ta, környezet ku tató alapdiplomával rendelkezik, 2016-ban doktori 

foko za tot szerzett a villám árvizek előrejelzésének kutatásával. A Ma gyar Hidrológiai 

Társaságnak, a Vízügyi Közlemények szerkesztőbizottságának, illetve 

a nem zetközi árvízvédelmi munka cso portnak a tagja. Megalakulástól kezdődően, 

2018-tól tagja és aktí van támogatja a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság, 

Környezetvé delmi Al bi zot t ság munkáját. 2022-től az UNESCO Kormányközi 

Hidrológiai Bizottság magyarországi képviseltje. 

dr. habil. Török Katalin 

Az ELTE-n végzett biológusként 1977-ben, majd a vácrátóti 

Botanikai Kutatóintézetben kezdett vegetációkutatásokat. 

Mai napig ennek az intézménynek a jogutódjában, az Öko - 

lógiai Kutatóközpontban dolgozik. Korai munkái szikla gyepekhez 

kötődtek, melyek során az élőhelyek degradációját 

figyelte meg. Ez a megfigyelés arra sarkalta, hogy az 1980-as 

években a leromlás helyreállításával, az ökológiai restau rá ció - 

val foglalkozzon. Ebben a témában számos projektet vezetett ho moki gyepek 

helyreállítását célozva. 1996-ban kutatásai nemzetközi lép ték ben folytatódtak. 

Részt vesz a nemzetközi hosszú-távú ökológiai kutató állo má sok háló zatának 

kialakításában: az európai hálózat Európai Kutatási Infra struktúrává 

való fejlesztése jelenleg két H2020 projektben folyik. Hosszú mun kakap csolat 

köti a hivatásos természetvédelemhez: 1997-ben indult Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó 

Rendszer (NBmR) kiépítésében és működtetésében vett részt. 

188

A tudományos eredmények hasznosításának elősegítése a dön tés hozásban (science-policy 

interface) máig fontos tevékenysége. Az európai szint után globá - 

lis léptéken kezdett tevékenykedni a tudományos eredmé nyek döntéshozásban 

való hasznosításának elősegítésében. Bekapcsolódott az ENSZ által irányított 

IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosys - 

tem Services) munkájába. Először a szárazföldi deg radáció és restauráció tanulmány 

tematikájának kidolgozásában vett részt, majd a véleményező szer - 

kesztője volt. 2016-ban beválasztották az IPBES szakmai csoportjába (Multidisciplinary 

Expert Panel), melynek azóta is tagja. Számos tanulmány elké szítésében 

és szakmai ellenőrzésében vesz részt, mint pl. a globális tanulmányban. 

Boros Emil 

Kutató és alkalmazott gyakorlati ökológus. Az alapképzésben 

okleveles agrármérnöki diplomát szerezett, majd a PhD fokoza 

tot, a Debreceni Egyetemen Környezettudományokból vízi 

ökológia szakirányon 2007-ben. Jelenleg az Eötvös Loránd 

Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának Vízi Ökológiai 

Intézetében tudományos főmunkatársként dolgozik, valamint 

a Restaurációs Vízi Ökológiai Osztály és az Állatöko 

lógiai Kutatócsoport vezetője. Emellett tagja a Nemzetközi Sóstó Kutató 

Egyesületnek, melynek négy évig vezetőségi tagja is volt. Továbbá a Magyar 

Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának elnöke és a Ramsari 

Egyez mény Magyar Országos Bizottságának is tagja. Fő alapkutatási területe 

a vízimadarak és a limnológia, különös tekintettel a vonulásuk, környezeti 

igényük, a tápanyag-ciklusokban és a trofikus kapcsolatokban betöltött szere 

pükre. Emellett globális léptékben kutatom a kontinentális szikes és sós 

álló vizek ökológiáját, különösen a fizikai és kémiai környezetet, a planktont, 

a mak rogerinctelen és vízimadár közösségeket. Számottevő természetvédelmi 

gya korlata van a tavak, vizes élőhelyek, füves területek kezelésében és helyreállításában, 

valamint a madárvédelemben, melyet a Magyar Madártani és 

Természetvédelmi Egyesületnél projektkoordinátorként, valamint a Kiskunsági 

Nemzeti Parkban ökológusként szerezett, ahol 3 évig általános igazgató 

is volt. Alkalmazott kutatási területe a vízi és pusztai ökoszisztémák szer - 

keze té nek, biológiai funkcióinak és hosszú távú változásainak tanulmányo - 

zása, különös tekintettel a klímaváltozás, a tájhasználat, a vízszabályozás, 

a mező gazdaság és az egyéb emberi tevékenységek hatásaira. 

189

fenntarthato_VI_kotet_WEB

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template ?