Transform your PDFs into Flipbooks and boost your revenue!
Leverage SEO-optimized Flipbooks, powerful backlinks, and multimedia content to professionally showcase your products and significantly increase your reach.
Magyarország<br />
Európában<br />
közéleti folyóirat<br />
<strong>2022</strong>/1–2.
Bódi Mátyás – Kovalcsik Tamás<br />
Hol vannak az ellenzéki<br />
választók?<br />
45<br />
INTERJÚ<br />
Kert Attila<br />
A háború mint időjárási<br />
jelenség<br />
A rendszer megértése nélkül<br />
nem alkotható politikai stratégia<br />
Beszélgetés Labanino Rafaellel,<br />
Szűcs Zoltán Gáborral és Unger Annával<br />
25<br />
4<br />
VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA<br />
tartalom<br />
MAGYARORSZÁG<br />
EURÓPÁBAN<br />
66<br />
Magyari Péter<br />
Lassú víz<br />
56<br />
Miklós Gábor<br />
Egy nagy barátság vége<br />
Martin József Péter<br />
A változás katalizátora<br />
vagy game over?<br />
74<br />
88<br />
Az állampolgár nem érzékeli<br />
saját fogyasztása súlyát<br />
Beszélgetés Szöllősi-Nagy Andrással<br />
100<br />
Munkácsy Béla<br />
Energiafüggetlenség<br />
és környezetvédelem:<br />
kifogások helyett<br />
Kaufer Virág<br />
Zelenszkij, a klímamozgalom<br />
új hőse Európában<br />
Tóth Szilárd<br />
Több pénz, kevesebb demokrácia<br />
94<br />
113<br />
ZÖLDFELÜLET<br />
117<br />
Ámon Katalin<br />
Nem csak a lakástulajdonosoké<br />
a világ
ELLENSÚLY<br />
közéleti folyóirat<br />
Megjelenik negyedévente<br />
Szerkesztőség:<br />
Lakner Zoltán (felelős szerkesztő),<br />
Lengyel Szilvia, Pápay György,<br />
Szűcs Zoltán Gábor, Vasali Zoltán<br />
Kiadja az Ökopolisz Alapítvány<br />
1068 Budapest, Felsőerdősor utca 12–14.<br />
Felelős kiadó: az alapítvány kuratóriumának társelnökei<br />
Kapcsolat, előfizetés: szerkesztoseg@<strong>ellensuly</strong>.hu<br />
www.<strong>ellensuly</strong>.hu<br />
Címlapterv: Bóna Toma<br />
Nyomdai előkészítés: TypoStúdió Kkt.<br />
Nyomdai munkák: Print Brokers Team Kft., 9024 Győr, Közép utca 16.<br />
Felelős vezető: Egyházi Zsolt ügyvezető igazgató<br />
ISSN 2631-0686
A rendszer megértése<br />
nélkül nem alkotható<br />
politikai stratégia<br />
Beszélgetés Labanino Rafaellel,<br />
Szűcs Zoltán Gáborral és Unger Annával<br />
Attól, hogy nem jön senkiért fekete autó, egy politikai berendez-<br />
még nem válik demokráciává. Ha nem is az a leglénye-<br />
Akedés<br />
gesebb, hogy mindenki által elfogadott nevet találjunk a mai<br />
magyar politikai rendszernek, annak a megértése, hogy amiben<br />
élünk, nem demokrácia, s az abban való egyetértés, hogy ebből<br />
mi következik, az egyedül lehetséges alapja bármilyen politikai<br />
cselekvési stratégiának. A három politológussal Lakner Zoltán,<br />
az Ellensúly felelős szerkesztője készített interjút.<br />
Hogyan, milyen okokból merült fel a politikatudományban, hogy a demokrácia<br />
és a diktatúra között létezik egy amolyan szürke zóna, amelynek megragadása<br />
érdekében új kategóriák létrehozására van szükség? Önök, akik eltérő kutatási<br />
területeken dolgoznak, mikor, milyen problémák kapcsán találták úgy, hogy ezeket<br />
a fogalmakat alkalmazniuk kell?<br />
Labanino Rafael: Nem vitatva ennek a kérdésnek a létjogosultságát, rögtön<br />
az elején szeretném megosztani azt az érzésemet, hogy a rendszerdefiníciók<br />
megtárgyalása talán eltereli a figyelmet arról, amiről igazán beszélni<br />
kellene. Minden társadalomtudományi területen kidolgoztak kiváló definí -<br />
ciókat különféle jelenségekre, megalapozott érveléssel, az elvárt tudományos<br />
apparátussal, de ezek a definíciók éppen a tudományos kritériumokból<br />
adódóan eléggé merevek. Ha viszont azt szeretnénk leírni, hogy milyen<br />
folyamatok zajlanak például egy politikai rendszeren belül, ezek a rendszerek<br />
miben hasonlítanak egymásra és miben különböznek egymástól, akkor<br />
ezek a merev kategóriák nem biztos, hogy mindig segítenek, mert egysze -<br />
rűen másra valók. Ami igazán fontos, hogy az orbáni rendszerre ne úgy<br />
4 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
tekintsünk, mint egy demokráciára, amilyen mondjuk Svédország vagy<br />
Kanada, hogy szándékosan két nagyon eltérő jellegű demokráciát említsek.<br />
Ez tehát nagyon lényeges, de a nem demokráciákra vonatkozó definíciók<br />
halmozásán túllépve valójában azzal kellene foglalkozni, hogy melyek azok<br />
az eszközök, szakpolitikák, elnyomó struktúrák, amelyek újratermelik, stabilizálják<br />
ezt a hatalmi rendszert, erősítik az ellenálló képességét, megalapozzák<br />
az újabb és újabb választási győzelmeket, kialakítják az újabb és<br />
újabb krízisekre adott rugalmas válaszait és fenntartják a társadalmi támogatottságát.<br />
Értem, hogy nem a fogalmi keretekbe gyömöszölés a leghasznosabb, hanem<br />
a működési módok megértése, de az azért mégiscsak érdekelne, hogy a hibrid<br />
rezsim és más fogalmak mennyiben segítenek hozzá a mi hazai problémáink<br />
megértéséhez?<br />
Unger Anna: Mielőtt 2<strong>01</strong>8-ban írtam egy tanulmányt erről a kérdéskörről<br />
a Fundamentum folyóiratba 1 – ebben amellett foglaltam állást, hogy választási<br />
autokráciáról kell beszélnünk, amelyben az ellenzéknek már nincs<br />
módja választáson átvenni a hatalmat, legalábbis ha a választás csak a rend -<br />
szer által megengedett pártkeretek között zajlik, és nem előzi meg egy széles<br />
társadalmi mozgalom kiépítése –, leginkább a választásokkal foglalkoztam,<br />
hogy azok mennyire demokratikusak vagy nem demokratikusak. Amikor<br />
Magyarországon az Orbán-rendszer kiépítése elkezdődött, éppen az Egyesült<br />
Államokban kutattam, és akkor még jórészt előtte voltunk az idevonatkozó<br />
irodalom megszületésének. Az egyik, ma már alapvetőnek számító<br />
könyv, Steven Levitsky és David Ziblatt A demokráciák halála című munkája<br />
2 is csak évekkel később jelent meg. 2<strong>01</strong>1 táján annyit észleltem, hogy itt<br />
nem egy liberális demokrácián belül történik egy átalakulás: például Kövér<br />
László megszólalásaiból kitűnt, hogy valamilyen alternatív struktúra létrehozásán<br />
dolgoznak a hatalom birtokosai, más logika mentén képzelik el<br />
a jövő magyar államát, nem liberális demokráciaként. Nagyon sokáig még<br />
továbbra is döntően a választási rendszerrel foglalkoztam, az ahhoz kapcsolódó<br />
problémák felől néztem a változásokat. Ennek során láttam, hogy<br />
számos olyan manipulatív, tisztességtelen elem kerül be, amiből nem jöhet<br />
létre az a fajta demokrácia, amit mi demokráciának hívunk.<br />
Ennyiben szerintem van létjogosultsága a rendszert leíró vitának, hogy<br />
mi is az, amiben élünk, pontosan azért, mert anélkül nem tudunk stratégiát<br />
sem készíteni: ha futballmeccset akarok játszani, akkor ne menjek a kosárlabdapályára.<br />
A Fidesz szabályai szerint tartott három választáson születő<br />
1<br />
Unger Anna, A választás mint rendszerkarakterisztikus intézmény, Fundamentum, 2<strong>01</strong>8/2–3.<br />
2<br />
Steven, Levitsky, Ziblatt, David, A demokráciák halála, Kossuth, Budapest, 2<strong>01</strong>8.<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 5
három kétharmad közül legalább kettő annak tudható be, hogy a politikai<br />
szereplők nem mérték fel és gondolták végig következetesen, mi is az a rendszer,<br />
amiben élünk, milyen módon tartja fenn magát, hanem mindig csak<br />
az elszörnyülködés volt a reakció, hogy nahát, milyen vállalhatatlan dolgok<br />
történnek. Ez az elszörnyülködés elvitte az energiát attól, hogy akár tetszik,<br />
akár nem, próbálják végre megérteni a rendszer működését. Pedig voltak<br />
komoly kísérletek a rendszer leírására, a magyar társadalomtudomány valóságos<br />
rendszerdefiníciós tobzódásban élt hosszú ideig. Szilágyi Anna már<br />
2<strong>01</strong>2-ben írt arról, hogy Magyarországon választásos önkényuralom kiépítése<br />
folyik, 3 Magyar Bálint révén megszületett a maffiaállam fogalma, amit<br />
Madlovics Bálinttal közösen tovább is fejlesztettek az évek során. 4 Bozóki<br />
András és Hegedűs Dániel kívülről korlátozott hibrid rezsim definícióját is<br />
említhetjük, 5 valamint Körösényi András plebiszciter vezérdemokráciáját, 6<br />
de akár másokat is lehetne sorolni. A lényeg, hogy mindegyiknek van relevan<br />
ciája, rámutatnak a rendszer bizonyos sajátosságaira. A tudományos vitákénál<br />
szélesebb közönség azonban talán még ma is beleragad abba a meg -<br />
közelítésbe, hogy ha nem jön érted a fekete autó, akkor ez nem diktatúra,<br />
és ha valami nem diktatúra, akkor az demokrácia. Pedig tulajdonképpen<br />
már az 1970-es évek óta van társadalomtudományi fogalomkészletünk annak<br />
a kifejtésére, hogy attól, hogy valami nem diktatúra, még nem biztos,<br />
hogy demokrácia. Ez inkább a két szélső pont, amelyek között nagyon sok<br />
minden előfordulhat és elő is fordul.<br />
A mai magyar rendszert illetően viszont talán tényleg nem az a legfontosabb,<br />
hogy minek hívjuk, hanem az, hogy meg tudjunk állapodni abban,<br />
hogy ez nem demokrácia. Ettől kezdve azt kell vizsgálnunk, mik a tartópillérei,<br />
illetve hogyan tudja újratermelni önmagát ez a rendszer. Ezzel szemben<br />
az ellenzéki pártok folyamatosan a választási ciklusokhoz kapcsolódó<br />
négyéves játékot játsszák, és anélkül próbálnak újra és újra nekifutni a választásnak,<br />
hogy megértenék, mi ez a rendszer, amelyben a választást megtartják,<br />
illetve aminek a választás szerves része. Ez valószínűleg azért van<br />
így, mert a rendszer mibenlétének megértése felvetné a problémát maguknak<br />
a pártoknak a mozgásterével kapcsolatban is. Lehet legyinteni minduntalan<br />
a bojkottot vagy kivonulást javaslókra, de azért három kétharmad<br />
után talán nem kellene – kellett volna – ezt megint ennyivel elintézni.<br />
3<br />
Szilágyi Anna, A választásos önkényuralom kiépítése Magyarországon, 2000, 2<strong>01</strong>2/5.<br />
4<br />
Magyar Bálint, Madlovics Bálint, A posztkommunista rendszerek anatómiája. Egy fogalmi keret, Noran<br />
Libro, Budapest, 2021.<br />
5<br />
Bozóki András, Hegedűs Dániel, A kívülről korlátozott hibrid rendszer. Az Orbán-rezsim a rendszertipológia<br />
tükrében, Politikatudományi Szemle, 2<strong>01</strong>7/2.<br />
6<br />
Körösényi András, Weber és az Orbán-rezsim: plebiszciter vezérdemokrácia Magyarországon, Politikatudományi<br />
Szemle, 2<strong>01</strong>7/4.<br />
6 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
Melyek volnának az előbb említett tartópillérek, és ezeknek a mibenlétéről kiknek,<br />
milyen körben kellene vitatkozniuk a társadalomtudósokon kívül?<br />
Szűcs Zoltán Gábor: Úgy fogalmaznék, hogy van egy bosszantó fáziskésés<br />
a nyilvánosságban. A rendszer leírására szolgáló különböző megközelítések,<br />
fogalomkészletek most már tíz éve léteznek, beszélgetőtársaim<br />
nevéhez is fűződnek a témába vágó írások. Ezekből kirajzolódik, hogy<br />
Magyarország nem tekinthető demokráciának. Ami pedig át is szűrődik<br />
a szélesebb nyilvánosságba, az is torzítva jelenik meg, mint például a hibrid<br />
rezsim fogalma, amit sokan valamiféle keveréknek vélnek, holott a hibrid<br />
rezsim fogalmilag autokrácia, amely a saját legitimálására használja fel az<br />
általa visszaélésszerűen használt demokratikus intézményeket, felszámolva<br />
azok eredeti funkcióit. Én sem gondolom azt, hogy egyetlen kifejezést<br />
vagy leírást kellene mindenkinek elfogadnia, de rendelkezésre állnak olyan<br />
fogalmi megközelítések, amelyeket – természetesen a kellő kritikával – alkalmazni<br />
lehet a mi helyzetünkre.<br />
Egyetértek azzal is, hogy a leglényegesebb annak a leírása lenne, miként<br />
működik ez a hatalmi struktúra Magyarországon. Valójában ezen a téren<br />
is nagyon értékes és gazdag tudás halmozódott fel, példaként csak Kovách<br />
Imre és kollégái publikációit említem a társadalom politikai integráltságáról.<br />
7 Csakhogy ezek a tudások nem nagyon hasznosulnak a politikában,<br />
a politikai vitákban, a nyilvánosságban. Úgy tűnik, mintha eleve volna itt<br />
egy szűk keresztmetszet, tudniillik az, hogy ezek a tudományos megállapodások<br />
nehezen szűrődnek át egy tágabb közönség felé, azokhoz, akiknek<br />
dolgozniuk kellene ezekkel a fogalmakkal. A politika és a nyilvánosság szereplői<br />
gyakran úgy vannak vele, hogy ez túl absztrakt, minek ezzel ennyit<br />
foglalkozni, holott el kellene tudniuk viselni az ilyen vitákat, és meg kellene<br />
érteniük a jelentőségüket: pontos helyzetkép nélkül alkalmas cselekvés<br />
sem képzelhető el. Sajnos azonban folyton félretesszük a vitakérdéseket,<br />
pedig inkább meg kellene próbálnunk gazdagítani a nyilvánosságot ezekkel<br />
a belátásokkal, hogy használni lehessen a létrejött tudást. Valahogy öszszeszűkült<br />
a nyilvánosság, korlátozódtak a fórumai, a politika érdeklődése<br />
is nagyon szelektívvé vált. Emiatt egy csomó elképesztően fontos és érdekes<br />
kérdés, amelyekről lehetne a nyilvánosságban vitákat folytatni, le van<br />
keverve. Például 2<strong>01</strong>7–2<strong>01</strong>8-ban rossz ötletnek tartottam ugyan az arányos<br />
választójog követelését, mégis részt vettem az erről szóló vitában, mert a<br />
témát és az annak kapcsán elmondható információkat fontosnak tartottam.<br />
Az elmúlt egy évben pedig arról folyt vita, hogy kormányváltás esetén mit<br />
A<br />
7<br />
Társadalmi integráció. Az egyenlőtlenségek, az együttműködés, az újraelosztás és a hatalom szerkezete<br />
a magyar társadalomban, szerk. Kovách Imre, MTA TK Szociológiai Intézet, Belvedere Meridionale,<br />
Budapest, 2<strong>01</strong>7.<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 7
lehet kezdeni az alaptörvénnyel, és bár születtek értékes hozzászólások, jobbára<br />
az egész témafelvetést általános értetlenség és ellenségesség fogadta.<br />
Ez csak két kiragadott példa arra vonatkozóan, hogy milyen típusú vitákat<br />
kellene tudnia elviselni a nyilvánosságnak, ahelyett, hogy ezeket a vitákat<br />
lefojtják, lekeverik. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi az oka<br />
ennek, de szerepet játszhat benne maga a rendszer is, amely rátelepedett<br />
a nyilvánosságra, beszűkítette a fórumait, és valamilyen mértékben kontrollálni<br />
tudja a témáit is. Az ellenzéki pártok beágyazottsága nem túl mély,<br />
már azzal kapcsolatban is erőforrás-problémáik vannak, hogy fel tudják<br />
szívni a politikacsináláshoz szükséges információkat.<br />
A rendszer fontos jellegzetességei közé tartozik a társadalmi autonómiák szűkítése<br />
is.<br />
L. R.: Az utóbbi években elsősorban érdekszervezeti kutatásokat végzek,<br />
és ezen a téren meglehetősen fontos, mennyire nyitott a politikai rendszer<br />
arra, hogy az érdekszervezetek érdemben befolyásolni tudják a döntéseket,<br />
egyáltalán hozzáférhessenek a döntéshozókhoz. Egy ezzel kapcsolatos<br />
nagy nemzetközi kutatásunkból, amelyben lengyel, magyar, szlovén, cseh<br />
energiapolitikai, felsőoktatási és egészségügyi országos érdekszervezeteket<br />
vizsgáltunk 2<strong>01</strong>8–2<strong>01</strong>9-ben, kiderült, hogy a magyar helyzet minden<br />
szempontból messze a legrosszabb. 8 Az Orbán-kormánynak kifejezetten<br />
módszere, hogy a magyar nyilvánosság, a magyar társadalom, a demokratikus<br />
intézmények, esetünkben az érdekszervezeti struktúra gyengeségeit<br />
a végletekig kiaknázza. Ez például egy fontos rendszerjellegzetesség. De az<br />
is igaz, amit Szűcs Zoltán Gábor említett, hogy nincs lehetőség mélységi<br />
vitákra, ehelyett iszonyú indulatok vannak. A magyar nyilvánosságban általában<br />
gunyorosan fogadnak a megértés, a magyarázat szándékával születő<br />
véleményeket. A maffiaállam azért nem jó, mert Magyar Bálint liberális<br />
meg SZDSZ-es, Scheiring Gábor rendszerkritikája viszont kommunista bélyeget<br />
kap, holott a maga nemében mindkét megközelítés nagyon értékes<br />
hozzájárulás az Orbán-rendszer megértéséhez. Scheiring könyve, az Egy<br />
demokrácia halála 9 kiválóan azonosítja azokat az elitkoalíciókat, amelyek<br />
a Fidesz hatalmát fenntartják, és amelyek messze túlmutatnak a választójogi<br />
trükközésen. Ilyesmiről azonban nálunk szinte nem is zajlik párbeszéd.<br />
8<br />
Labanino Rafael, State-labour Relations in Illiberal Times: The Dissolution of Social Dialogue in Hungary<br />
= The European Social Model under Pressure: Liber Amicorum in Honour of Klaus Armingeon, szerk.<br />
Careja, Romana, Emmenegger, Patrick, Giger, Nathalie, Springer, Wiesbaden, 2020; Labanino Rafael,<br />
Dobbins, Michael, ‘The Goal is Not Necessarily to Sit at the Table’. Resisting Autocratic Legalism in<br />
Hungarian Academia, Higher Education Quarterly, 2020/12.<br />
9<br />
Scheiring Gábor, Egy demokrácia halála. Az autoriter kapitalizmus és a felhalmozó állam felemelkedése<br />
Magyarországon, Napvilág, Budapest, 2<strong>01</strong>9.<br />
8 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
2<strong>01</strong>3-ban, a negyedik alaptörvény-módosítást követően én is írtam egy,<br />
a rendszert megérteni igyekvő cikket A kör bezárul címmel a Népszabadságba,<br />
10 amely teljesen visszhangtalan maradt, és bár Filippov Gábor 2<strong>01</strong>8-as<br />
írása, A hibrid ellenforradalom kora 11 már nagyon komoly figyelmet váltott ki,<br />
a nyomában kibontakozó vita végül is hamar elhalt. Ebben szerepet játszik,<br />
hogy Orbánék benyomultak a töredezett, atomizált nyilvános térbe,<br />
s felszámolják, szűkítik a felületeket, ahol egyáltalán egy ilyen vita folyhatna<br />
és kiterjedhetne. Bezárul a szakmai nyilvánosság, kontrollálják, milyen<br />
kutatásokra juthat pénz, felszámolták az egyetemi autonómiát. Ezek a folyamatok<br />
mind-mind szűkítik az ilyen viták terét. Ez a háttere annak, hogy<br />
amikor egy konkrét helyzetben felmerül az a kérdés, vajon milyen módon,<br />
milyen eszközök révén lehetne kifejezni az újabb parlamenti ciklus kezdetén<br />
azt, hogy az ellenzék nem tekinti magát a rendszer részének, akkor az<br />
erre javaslatot tevő politikai párt vagy egyes politikusok felvetéseit nem<br />
vita követi, hanem inkább gúny övezi, pedig ők legalább valamilyen módon<br />
próbálnak reagálni egy helyzetre, ami tizenkét éve fennáll.<br />
Ennek a helyzetnek egyébként vannak történeti előzményei is, és a politikatudomány<br />
is évtizedek óta ismeri a nem versengő pártrendszerek jellemzőit,<br />
ez önmagában nem újdonság. Már Seymour Martin Lipset és Stein<br />
Rokkan is kitér erre röviden az általuk szerkesztett, a politikai törésvonal-elméletet<br />
megfogalmazó híres 1967-es tanulmánykötet bevezetőjében. 12<br />
Szintén a mai napig meghatározó módon Giovanni Sartori is foglalkozik<br />
a különböző nem versengő pártrendszerek jellemzőivel a politikatudomány<br />
másik alapvető szövegének számító, a pártokról és pártrendszerekről szóló<br />
1976-os könyvében. 13 Egyfajta egypártrendszerről, tekintélyelvű rezsimről<br />
van tehát szó, amilyen Magyarországon például a Horthy-rendszer is volt.<br />
A hibrid rezsimekről szóló szakirodalom erénye az, hogy megmutatja:<br />
a fennmaradó szabadságjogok és a rendszer megmaradó demokratikus jellege<br />
hozzájárul a rendszer legitimitásához, és erősebbé teszi azt. Egyrészt<br />
azért, mert levezeti a feszültséget, hiszen létezik valamilyen módja az egyet<br />
nem értésnek. Egy bizonyos szintű elégedetlenség, sőt akár – megfelelő eloszlás<br />
esetén – a többségi elégedetlenség sem veszélyezteti a rendszer legitimitását<br />
vagy fennmaradását.<br />
10<br />
Labanino Rafael, A kör bezárul, Népszabadság, 2<strong>01</strong>3. április 13.<br />
11<br />
Filippov Gábor, A hibrid ellenforradalom kora, 24.hu, 2<strong>01</strong>8. július 31., 24.hu/belfold/2<strong>01</strong>8/07/31/filippov<br />
-gabor-a-hibrid-ellenforradalom-kora.<br />
12<br />
Lipset, Seymour Martin, Rokkan, Stein, Cleavage Structure, Party Systems and Voter Alignments:<br />
An Introduction = Party Systems and Voter Alignments. Cross-National Perspectives, szerk. Lipset,<br />
Seymour Martin, Rokkan, Stein, Free Press, New York, 1967.<br />
13<br />
Sartori, Giovanni, Parties and Party Systems: A Framework for Analysis, ECPR Press, Colchester, 2005<br />
(1976).<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 9
A<br />
Azt kellene tehát belátnia az ellenzéknek, hogy jelen pillanatban a rendszer<br />
legitimitásához és fennmaradásához járul hozzá. A rendszer részeként<br />
működik, és nem azért, mert az ellenzék rossz emberekből áll, akik egyetértenek<br />
Orbánnal, hanem azért, mert azon a pályán játszanak, amit Orbán<br />
összerakott magának. Ez lenne szerintem az egyik legfontosabb politikai<br />
felismerés, ameddig el kellene jutni. Ennek a felismerésnek a birtokában lehetne<br />
arról gondolkodni, hogyan lehet erről a pályáról letérni. Ezért kell eldönteni,<br />
milyen stratégiát választanak a parlamenti és a parlamenten kívüli<br />
munkához, mert ez azon alapszik, hogy hogyan állnak hozzá a rendszerhez:<br />
rendszerellenzékiek vagyunk vagy sem? Ha rendszerellenzékiek vagyunk,<br />
akkor nem lehet a rendszer parlamentjében szó nélkül részt venni, mert<br />
így nem épül olyan narratíva, amit a választók megérthetnének. Nem az<br />
a baj, hogy a magyar választók nem olvasnak angol nyelvű politikatudományi<br />
szakirodalmat, ez nyilvánvalóan nem várható el attól, akinek nem ez<br />
a foglalkozása. Az azonban elvárható lenne, hogy a politikusok stratégiai<br />
felismerések alapján építsék fel és tegyék értelmezhetővé a választók számára<br />
a saját magatartásukat.<br />
Ezzel függ össze az is – persze az eredményen kívül –, hogy a <strong>2022</strong>-es választást<br />
nem követték tiltakozások? Vagyis hogy értelmezhetetlenné vált, mi ellen és minek<br />
az érdekében kellene demonstrálni?<br />
U. A.: Jelenleg a magyar társadalom fásult, dermedt állapotban van. Sokkal<br />
nagyobb győzelmet aratott a Fidesz, mint négy évvel ezelőtt. Pedig most<br />
végre elérte az ellenzék, amit sokan áhítottak: előválasztást tartottak, és<br />
a pártok együtt indultak. Április 3-a után azonban a magyar társadalom<br />
ellenzéki része, azt hiszem, egy időre elengedte ezt a történetet. 2<strong>01</strong>8-ban<br />
a választások utáni tiltakozások azt mutatták, hogy a társadalom egy része<br />
szerint tarthatatlan a helyzet. Ezt nagyon ügyesen engedte a Fidesz<br />
lecsengeni, biztosítva a saját túlélését. A mostani választás azonban – ne<br />
legyen igazam – stabilizálta a Fidesz rendszerét. A magyar társadalom ezen<br />
a választáson nem adta jelét annak, hogy a továbbiakban is ellen akar állni<br />
a fideszes rendnek, nincs is tehát szükség arra, hogy a rendszer pacifikálja<br />
a társadalmat. Magával az ellenzékkel pedig a kormány három dolgot tud<br />
tenni: kooptálni, megosztani vagy betiltani. A helyzetértékelés része az is,<br />
hogy az ellenzék szembenézzen azzal, hogy ezek várhatnak rá. Ami a rendszert<br />
illeti, az három pillérre támaszkodhat. Az egyik a bürokratikus elem.<br />
Itt megint van egy félreértés, a magyar értelmiség úgy szokta értelmezni,<br />
hogy ma nincsen jól működő állam. Persze, hogy az állam nem működik<br />
jól a mi normatív szempontjaink szerint, de a Fidesz szempontjából ez egy<br />
nagyon hatékonyan és jól működő állam, hiszen a bürokratikus állam-<br />
10 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
szervezet minden egyes intézményét maga alá rendelte. Ezek a szervezetek,<br />
anélkül, hogy meg kellene nekik mondani, oda kellene telefonálni nekik,<br />
hogy mi a jó döntés, maguktól meghozzák a rendszernek megfelelő döntést.<br />
Van tehát a rendszernek egy bürokratikus apparátusa, amit nagyon nehéz<br />
feltörni, és ami azt a célt szolgálja, hogy a kifinomult elrettentés eszközét<br />
használja a politikai ellenzékkel és a társadalommal szemben.<br />
Tehát a rendszer szempontjából ez nagyon is funkcionálisan működik?<br />
U. A.: Az építési hatóság, az adóhivatal, a bíróság, a számvevőszék mellékesen<br />
talán az ügyeinket is elintézi, de nem ez a fő funkciójuk, hanem a hatalmi<br />
struktúra fenntartása, amit tényleg el is végeznek. Továbblépve, a má -<br />
sodik hatalmi pillér a fizikai erőszak alkalmazhatósága, az állam erőszakkapacitása,<br />
amelynek révén konkrét fizikai erőszak nélkül is fenntartható<br />
az elnyomás. Ebbe nemcsak a hadsereget meg a rendőrséget kell beleérteni,<br />
hanem ott van a TEK, ott vannak a különböző egyéb rendvédelmi<br />
szervezetek, amelyek fel tudnak lépni, ha éppen rájuk van szükség. A külön -<br />
leges jogrend során ezeket a szervezeteket a lehető legszélesebb körben bevonták<br />
az igazgatási feladatok ellátásba. A harmadik pillér, és szerintem<br />
ez a legtragikusabb, a gazdasági kapacitás. A gazdasági elit hamar beáll<br />
a rendszer mögé, ha azt érzékeli, hogy ott van a fizikai rend, ott van a bürok -<br />
ratikus hatalom és ott van a gazdasági potenciál. Ha ebből a három tényezőből<br />
kettő erős, akkor a választás nem aláássa, hanem stabilizálja a rendszert,<br />
márpedig nálunk háromból három erős.<br />
A rendszer gazdasági potenciálját illetően meghatározók az európai uniós források,<br />
amelyek a járvány előtti gazdasági növekedéshez nagymértékben hozzájárultak.<br />
U. A.: Az Európai Unió felelőssége egyrészt financiális jellegű: tolta a pénzt<br />
a Fidesz rendszerébe, amely ennek révén valóban számottevő gazdasági növekedést<br />
ért el. Ez teremtette meg az újraelosztási lehetőségeket, amelyeken<br />
keresztül a rendszer manipulálta a választói preferenciákat. Mindeközben<br />
az Európai Uniónak iszonyú gyenge az ellensúly szerepe. Öt-hat-nyolc évig<br />
tart, amíg egy kötelezettségszegési eljárás végigmegy, és bár helyes, hogy<br />
a folyamat végén akár meg is büntetik az uniós közös szabályokat áthágó<br />
magyar államot, de addigra a konkrét ügyekben már nem lehet mit tenni,<br />
legyen szó a plakáthelyekről, az étkezési jegyek piacáról vagy a nyugdíjazott<br />
bírákról. Valamilyen szinten valóban külső korlát az EU, mert egy uniós<br />
tagországban nem lehet elvinni a tüntetőket, de a pénzügyi támogatás és<br />
a gyenge ellensúly következtében az unió összességében inkább komoly<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 11
támogató körülmény a rendszer kiépülésében. A fizikai erő alkalmazhatósága,<br />
a bürokratikus rend és a gazdasági rend pillérei közül talán ez utóbbi<br />
a legnyomasztóbb, és az, hogy egyre többen állnak be a sorba, azt látva,<br />
hogy egyszerűen nincs más lehetőség. Ha a rendszer tartósan fennáll,<br />
és nem engedi más módját a boldogulásnak, akkor mi is csalunk a közbeszerzéssel<br />
vagy elmegyünk egy olyan konferenciára, ahol vállalhatatlan<br />
figurák is szerepelnek, hiszen azzal szembesülünk, hogy a rendszer itt marad,<br />
és ennek a viszonyai között kell az életünket berendezni.<br />
A rendszer hatékonyságát tehát tulajdonképpen a saját maga által előállított kereteken<br />
belül kellene tudnunk értelmezni?<br />
L. R.: Igazából minden diktatúra lerontja az állami kapacitásokat, mivel<br />
a politikai irányítás szempontját érvényesítve egyszerűen másra használja<br />
ezeket. Chavez Venezuelájában – pedig ő kompetenciában magasan az<br />
utódja, a ma is hivatalban lévő Maduro felett állt – öt hónapig tartott az ál -<br />
lampolgároknak, hogy útlevelet csináltassanak, de ettől még a rendszer sza -<br />
vazási gépezete olyan gördülékenyen működött, amit a legprofibb, dollármilliókból<br />
dolgozó amerikai kampányszakemberek is megirigyelhettek.<br />
Az egészségügyi rendszert sem sikerült feljavítani az olajboom közepén,<br />
az egyik legnagyobb kitermelő országként, helyette Chavez kubai orvosokat<br />
hívott, őket küldték a venezuelai nyomortelepekre, ahol viszont úgy<br />
adták ezt elő, hogy ez az elnök ajándéka. Azért fontos ezt érteni, mert önmagában<br />
az állami kapacitások leromlása, a rossz minőségben szolgáltató<br />
állam nem okoz társadalmi elégedetlenséget.<br />
Ezekből a példákból látszik az, hogy nemcsak elitkoalíciók léteznek, benne<br />
például a multinacionális tőke és a hazai oligarchák, akikre a rendszer<br />
támaszkodhat, hanem egy széles választási koalíció is létrejön. A Fidesz is<br />
rendelkezik ilyennel. Az sem igaz, hogy a Fidesz fő bázisát a kistelepülések<br />
jelentik, mert valójában minden településtípuson és minden választói szegmensben<br />
nagyon erős, sőt a legerősebb a pártok között. Bármilyen igazságtalan<br />
is a Fidesz-féle szociálpolitikai rendszer, minden társadalmi csoportban<br />
vannak nyertesei, akik nem a környező országokhoz vagy az elérhető<br />
és elmulasztott eredményekhez, hanem a saját korábbi életviszonyaikhoz<br />
mérik az eredményeket. Herbert Kitschelt politológus egy híres, 20<strong>01</strong>-es<br />
könyvfejezetben írta le – egy, a hetvenes években megjelent műre hivatkozva<br />
14 – a klientelista jóléti politika logikáját, s azt, hogy az erre alapuló<br />
14<br />
Kitschelt, Herbert, Partisan Competition and Welfare State Retrenchment. When Do Politicians Choose<br />
Unpopular Policies? = The New Politics of the Welfare State, szerk. Pierson, Paul, Oxford University<br />
Press, New York, 20<strong>01</strong>; Shefter, Martin, Party and Patronage: Germany, England, and Italy, Politics &<br />
Society, 1977/4.<br />
12 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
endszerek nagyon ellenállók mindenféle válsággal, megszorítással szemben.<br />
A családi pótlékot például 2008 óta nem emelték, ám a közmunka vagy<br />
a polgármesterek politikai magatartásától erősen függő települési támogatások<br />
mozgásteret teremtenek a helyi szociálpolitikában. Nagyon pontosan<br />
felmérték, kiket kell fogni, márpedig viszonylag kevés embert kell közvetlenül<br />
fogni és lekötelezni, hogy aztán rajtuk keresztül több milliónyi szavazatot<br />
lehessen behúzni és megtartani. Ennek semmi köze nincs azokhoz<br />
a szakpolitikákhoz, amelyekről a politika egy demokratikus országban szól,<br />
a hatalmi logika szempontjából mégis nagyon hatékonyan működik. Ezt<br />
muszáj megérteni ahhoz, hogy valamilyen választ lehessen rá adni.<br />
Fontos a külső függés is, amire szintén vannak történelmi példák, ezen<br />
keresztül lehet megérteni, hogy milyen szerepet játszik a magyar hatalmi<br />
rendszer számára az Európai Unió. Amivel kapcsolatban pedig azt lenne<br />
jó pontosan látni, hogy a demokratikus föderális államok esetében – egy<br />
olyan kvázi föderációban is, amilyen az EU – történetileg előfordul, sőt<br />
szinte szabályszerű, hogy vannak helyi autokráciák. Nem autokrácia<br />
ugyan, de Németország egészének politikai gyakorlatától jelentősen eltér<br />
a bajorországi domináns pártrendszer. Az Egyesült Államokban bizonyos<br />
déli államok korábban a Demokrata Párt, ma már a Republikánus Párt<br />
egypártrendszereként működnek, sok tekintetben nagyon hasonlóan az<br />
Orbán-rendszerhez – nem véletlen, hogy ezekben a körökben rajonganak<br />
Orbánért. Argentínában is létezik ez a jelenség, ott azt is megfigyelték, hogy<br />
annál inkább hajlamos az autokratikus berendezkedésre egy tartomány,<br />
minél nagyobb mértékben él szövetségi támogatásokból. Minél magasabb<br />
a beérkező támogatások aránya, annál kevésbé áll fenn a jó kormányzás<br />
kényszere, helyette a támogatások elosztására kötött alkuk válnak meghatározóvá,<br />
ezeknek a monopolizálása, a hatalmi pozíciók ezeken keresztül<br />
történő leosztása válik a politika domináns logikájává. A Fidesznek is az<br />
első tennivalói közé tartozott 2<strong>01</strong>0 után az uniós források monopolizálása,<br />
hogy aztán ezek elosztásán keresztül stabilizálja rendszerét.<br />
Minden elemében végig kellene tehát gondolni, hogy mi ez a rendszer,<br />
hogyan működik, a politika tartalmi részét ehhez kell igazítani, s ehhez<br />
szabni azt a stratégiát, hogy vajon milyen módon tudunk szavazókat szerezni<br />
vagy ellenállni.<br />
Akkor talán nem is annyira a választási rendszerre és a propagandára kellene<br />
koncentrálnunk?<br />
Sz. Z. G.: Azért mégiscsak furcsa, hogy ez egy olyan rendszer, amelyik nyolc<br />
éve folyamatosan növeli a támogatottságát, ha a fene fenét eszik, akkor is,<br />
és akkor is kétharmadot szerez, amikor saját magához képest rosszabbul<br />
A<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 13
szerepel. El tudjuk képzelni, hogy ennek tényleg semmi köze a nyilvánossághoz?<br />
Olyan értékeléseket hallunk, hogy az ukrajnai háborús helyzet<br />
változtatta meg a közhangulatot. Ennek bizonyára van magyarázó ereje<br />
a választási eredményekre nézve, de az egyértelműen összefügg a médiaviszonyokkal,<br />
ha tíz nap alatt keresztülmegy a teljes magyar nyilvánosságon,<br />
hogy az ellenzék háborúba akarja vinni az országot.<br />
A választási rendszer vizsgálata sem érdektelen. A baloldal hatalmasat<br />
bukott 2<strong>01</strong>0-ben, nyolcévnyi kormányzás után, amikor egyúttal új generációs<br />
pártok léptek színre. A Fidesz a szavazatok abszolút többségével kétharmados<br />
parlamenti részesedéshez jutott. Ez idáig rendben is van. De a<br />
Fidesz kétharmadot kapott 2<strong>01</strong>4-ben is, amikor támogatottsági mélyponton<br />
volt, alulmúlva 2006-os eredményét. Aztán 2<strong>01</strong>8-ban ismét kétharmadot<br />
kapott, amikor elmaradt az ellenzéki koordináció, és <strong>2022</strong>-ben ugyancsak<br />
kétharmadot kapott, holott az ellenzék együtt indult. Tehát úgy tűnik,<br />
mintha ez a választási rendszer elképesztően robusztus és ellenálló lenne<br />
bármilyen külső tényezővel szemben. Mert persze igaz, hogy ebben az időszakban<br />
a Fidesz végig a legnagyobb párt volt, de a győzteskompenzáció, az<br />
egyfordulós szisztéma és sok egyéb tényező nélkül, amelyek az arányosságot<br />
kiiktatják, nem állhatna elő olyan helyzet, hogy a kormánypárt minden<br />
körülmények között nyer, sőt kétharmadot szerez. Erről a helyzetről, tehát<br />
hogy a választási rendszer úgy van összerakva, hogy szinte nem kerülhető<br />
el a kétharmad, a nyilvánosságszerkezet pedig úgy, hogy a kormányon lévő<br />
párt népszerűségét alig viseli meg – mint az előző négy év során láttuk –,<br />
akármekkora válságba kerül is az ország, nos, erről megint csak lehetne<br />
beszélgetni. Meg arról, hogy ebből mi következik a jövőbeli politikai cselekvésre<br />
nézve. Csakhogy sajnos úgy látom, erre nemigen van igény, nem<br />
a helyzet megértésen alapuló túlélési stratégiák keresése folyik.<br />
De ezt talán már nem lehet egyedül a rendszer kiszorító hatásának betudni, mert<br />
bár a hatalom nyilván szűkíti a párbeszéd terét, az mégiscsak az ellenzéki értelmiségen<br />
és politikusokon múlik, hogy szót tudnak-e érteni egymással.<br />
Sz. Z. G.: Nekem az a tapasztalatom, hogy a politikusok gyakran úgy vélekednek,<br />
hogy van ez a liberális értelmiség, amelyik meg akarja nekik<br />
mondani az egyedül lehetséges megfejtést, de közben a napi gyakorlati<br />
problémákkal nincs tisztában, úgymond nem ért semmit a politikából.<br />
Érteni vélem a problémát, legalábbis abban a tekintetben, hogy a politikát<br />
figyelő, értelmező, arról véleményt mondó értelmiség és a politikus politikaértelmezése<br />
nyilvánvalóan nagyon eltérő. Ám ezenközben a rendszer<br />
jellegzetességeinek állandósága miatt az eltérő területeken nagyon hasonló<br />
tapasztalatok halmozódtak fel. Fontos és hasznos lenne ezeket a tudásokat<br />
14 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
a tanulás – és nem a „megfejtés” – szándékával megosztani, megbeszélni<br />
egymással. Szóba került az előzőekben a klientelizmus és a társadalmi integráció<br />
felőli magyarázat, a maffiaállam-koncepció vagy Körösényi András<br />
rendszerértelmezése. Nekem ezek alapján az a benyomásom, hogy az<br />
eltérő területeken és a különböző megközelítések alapján tulajdonképpen<br />
mindenki nagyjából ugyanarról beszél. Léteznek tehát érvényes magyarázatok,<br />
és éppen ezért baj, hogy most már a többedik választás után tartunk<br />
ott, hogy a politikusok, illetve a politikát követő nyilvánosság rácsodálkozva<br />
és kétségbeesetten értetlenkedik, hogy mi történt például a kistelepülésen<br />
élő emberekkel, miért szavaznak tömegesen a Fideszre.<br />
A pártoknak az a benyomásuk, hogy ők most tényleg lejárták a lábukat, fórumoztak,<br />
pultoztak, kopogtattak, mégis rosszabb az eredmény, mint valaha.<br />
Sz. Z. G.: Igen, mert a Fidesz térhódítása egészen más terepen történik,<br />
hier archikus struktúrákat épít ki, és egy kampány során az ellenzéki pártok<br />
azzal szembesülnek, hogy már az is siker, ha egyes településeken találnak<br />
egyáltalán embereket, akik hajlandóak velük szóba állni. Ennek kapcsán<br />
alakulnak ki olyan beszélgetések, hogy valaki kutatóként, értelmiségiként<br />
a közösségépítés fontosságát hangsúlyozza, a politikusok viszont azt mondják,<br />
ők jártak ott, és megtapasztalták ennek a lehetetlenségét. Holott ugyanarról<br />
a jelenségről beszélünk, valójában ezek ugyanazok a tapasztalatok.<br />
Mégis rendkívül nehéz közöttük kapcsolatot találni, valamint összekötni<br />
a Magyarországra vonatkozó irtózatos mennyiségű kutatási eredményt,<br />
a nemzetközi szakirodalmat a hétköznapi tapasztalatokkal. Nekem semmi<br />
kifogásom az ellen, hogy az ellenzéki pártok valahogy szeretnék emancipálni<br />
magukat a vélt vagy valós értelmiségi befolyással szemben, csak éppen<br />
nem látok pozitív példákat arra, hogy ez merre tartana.<br />
Tehát bármennyi is a kampánybeli aktivitás, azzal a rendszerszintű jellegzetességeket<br />
nem lehet felülmúlni, ehhez pedig először világosan látni kellene, hogy<br />
mik is ezek?<br />
L. R.: Igen, az egyik kulcsszó a hierarchikus struktúrák, függőségi viszonyok<br />
kialakítása és megszilárdulása, ami a Fidesz közpolitikájának egyetlen<br />
célkitűzése, ha lehet ezt egyáltalán közpolitikának nevezni. Ezek egyrészt<br />
az üzemszerű korrupciós működést biztosítják a rendszer minden egyes<br />
szintjén, másrészt szállítják a megfelelő választási eredményeket – a kettő<br />
feltételezi egymást. Ezek a struktúrák egyre szorosabban fognak mindenkit,<br />
ahogy csökken a települések mérete. Nagyon jól mutatja ezt, hogy<br />
a Fidesz szavazati aránya a településmérettel fordítottan arányosan nő.<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 15
Ennek a rendszernek a működését a választások előtt kiszivárgott baranyai<br />
„Kubatov-lista” pontosan megmutatta. Nincs nálam a bölcsek köve, nincs<br />
kész válaszom arra, hogy mit lehet ezzel kezdeni, de felismerni, kalkulálni<br />
vele, alkalmazkodni hozzá, felmérni, hogy hol vannak gyenge pontjai<br />
a rendszernek, hány szavazót kell a kisebb településeken „hozni”, hogy a<br />
nagyobb településeken szerzett arányosan több szavazat elég legyen, ezeket<br />
igenis meg lehet tenni, és ennek alapján lehet stratégiát készíteni. Most<br />
a gyalázatosan vitt kampány miatt persze úgy tűnik, nincs semmi esély, de<br />
ez nincs így, a Fidesznek nem kellett volna ekkorát nyernie. Például a 2020-as<br />
borsodi 6-os egyéni választókerületben tartott időközi választáson egy<br />
korrupciógyanús ügyben és korábbi szélsőséges kijelentéseivel kapcsolatban<br />
is magyarázkodni kényszerülő jobbikos ellenzéki jelöltet csak szoros<br />
versenyben tudott legyőzni a Fidesz. Akkor az ellenzék kifejezetten hozott<br />
a Fideszen a kistelepüléseken, amiket a Fidesz még így is nagyon megnyert,<br />
de kisebb arányban, mint 2<strong>01</strong>8-ban. Persze most simán nyerte a Fidesz ezt<br />
a körzetet is. Ezeket nagyon fontos lenne kielemezni, megvitatni. Most szándékosan<br />
nem valami elméleti kérdést vetettem fel, de a valós megoldáshoz<br />
ennek az „elméleti” részét is alaposan fel kellene tárni, választókerületekre,<br />
településekre lebontva.<br />
Nagyon sokszor azzal keverik le az ilyen vitakezdeményezéseket politikai, ha<br />
úgy tetszik, megrendelői oldalról, hogy az éppen közelgő választás miatt nem<br />
aktuális az elméleti kérdésekbe belemenni, máskor meg azzal, hogy most pont<br />
nincsen választás, a napi aprómunkával kell foglalkozni.<br />
U. A.: Egyszer könyvet fogok írni azzal a címmel, hogy Ennek nem most van<br />
itt az ideje, mert az ilyesfajta tudáscserével, a problémák mélységi megvitatásával<br />
szemben rendre ez a kifogás hangzik el. Szinte nincs olyan időszak,<br />
amikor „szabad” volna ezeket a kérdéseket felvetni. Pedig tizenkét év után<br />
fontos lenne eljutni legalább odáig, hogy a rendszerhez való viszony feszegetése,<br />
az ellenzék szerepének és lehetséges mondandójának boncolgatása<br />
nem fanyalgás, nem árokásás és nem is a Fidesz szekerét tolja, aki hangot ad<br />
a kételyeinek. De én egyébként magát a pártéletet is hiányolom az ellenzéki<br />
pártok körül, már legalábbis azok esetében, amelyek politikatudományi értelemben<br />
pártoknak nevezhetők, és nem csupán humánerőforrás-kölcsönzőknek,<br />
amelyekben vannak ugyan rokonszenves személyek, szervezetként<br />
azonban lényegében alig érzékelhetők. Fontos lenne tehát, hogy a pártok<br />
elkezdjenek pártként működni, és legalább ennyire fontos lenne, hogy azt<br />
a szellemi munkát, amit a fennálló helyzet megértésére kell fordítani, ne<br />
Facebook-posztok és kinyilatkoztató véleménycikkek szintjén végezzék el.<br />
Azt is őszintén megmondom, hogy több mint egy évtized elteltével és alig<br />
16 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
néhány héttel az április választás lezajlása után nem várok sokat ettől a mai<br />
ellenzéki konglomerátumtól, amelybe egyaránt beleértem a pártokat és az<br />
értelmiséget. Azok az agytrösztszerű vagy annak szánt, akként hirdetett intézmények,<br />
amelyek egyáltalán létrejöttek, jóformán kizárólag kampánytanácsadással<br />
és közvélemény-kutatással foglalkoznak, már amelyik valóban<br />
végez méréseket. A rendszer kialakulásának és fennállásának mélyebb okai<br />
csak a legritkább esetben merülnek fel témaként, úgy tűnik, ez egyszerűen<br />
nem érdekli ezt a közeget.<br />
Mi lehet ennek a magyarázata?<br />
U. A.: Nekem az a magyarázatom, hogy semmi mást nem gondolnak a demokráciáról,<br />
illetve a politikáról, mint azt, hogy négyévente választásokat<br />
rendeznek, és azon ők elindulnak. A választással kapcsolatban is mindig<br />
önmagáról szól az ellenzéki politika, így fogunk indulni, úgy fogunk indulni.<br />
Tavaly eljátszottak egy előválasztást is, amelyet követően tankönyvszerűen<br />
következett be minden, ami miatt nem lett volna szabad előválasztást<br />
tartani. 2<strong>01</strong>8-ban az utolsó pillanatban összetákolt taktikai szavazást tartották<br />
üdvözítő megoldásnak, ami azonban nem az, ami bekövetkezett, de<br />
még csak nem is az, amit megcéloztak. Ezt bárki láthatja, aki egy pillantást<br />
vet az erről szóló angol és amerikai szakirodalomra. Lehetséges lett volna<br />
legalább annyit megtenni, hogy nem szakmailag inkompetens módon beordított<br />
jelszavak után mennek, hanem megkérdeznek néhány embert, akik<br />
tényleg ezzel foglalkoznak. Az egyéni kerületekben ugyanis nem attól lesz<br />
valaki esélyes jelölt, hogy ráolvasásszerűen ismételgetjük róla ezt az állítást.<br />
Az előválasztással kapcsolatos vitákban sem igazán jelent meg az az<br />
álláspont, hogy ennek súlyos kockázatai vannak, s nem elsősorban az, hogy<br />
a Fidesz meghekkeli, hanem az abban rejlő rizikó, hogy az ellenzéki politika<br />
fókuszával és személyzeti döntéseivel, végső soron az ellenzék versenyképességével<br />
mi történik e folyamat során.<br />
Milyen bekövetkezett előválasztási kockázatokra gondol?<br />
U. A.: Például mintha senki sem számolt volna azzal, hogy elindulhat és<br />
nyerhet is olyan külső szereplő, aki nem vonható majd a pártok irányítása<br />
alá, de ennek ellenére valahogy együtt kellene működni vele, illetve neki<br />
a pártokkal. Senki sem kalkulálta be azt, ami tipikusan meg szokott történni<br />
az előválasztások kapcsán, hogy jön egy eufórikus győzelmi élmény,<br />
majd aztán leül az egész kampány, mintegy megfeledkezve arról, hogy a<br />
tulajdonképpeni kampány csak az előválasztás után következik. Szerintem<br />
az is alapvető probléma volt, hogy mindenki túlbecsülte az előválasztás<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 17
jelentőségét. Mindenki örült, hogy mennyi új szavazó jelent meg, csak -<br />
hogy ez volt az első országos előválasztás, mindenki új szavazó volt, nem<br />
lehetett mivel összevetni. Tankönyvi előválasztási probléma az is, hogy polarizálja<br />
az előválasztáson résztvevőket, amiből nehézségek adódnak akkor,<br />
amikor már közösen kellene kampányt folytatni. További gond, hogy nem<br />
a legalkalmasabb, nem a leginkább megválasztható jelöltet fogják megtalálni,<br />
hanem zömmel azok a jelöltek győznek az egyéni kerületekben, akiknek<br />
a pártja szervezeti értelemben domináns szerepbe tud kerülni. Azzal<br />
sem számoltak, hogy a veszteseket az előválasztás lezárultával pacifikálni<br />
kell, megnyerve őket a közös kampánynak. Semmilyen erőfeszítés nem történt<br />
ennek érdekében a miniszterelnök-jelölti versengést követően.<br />
Előválasztás nélkül nem lett volna még rosszabb a helyzet?<br />
U. A.: Erre természetesen nehéz válaszolni, de az biztos, hogy az ellenzéki<br />
pártok lehetőséget kaptak arra, hogy megmutassák, képesek a konstruktív<br />
együttműködésre, és összességében nem tudtak élni vele. Ebben az előválasztási<br />
kockázatok fel nem ismerése is szerepet játszott. De ahogy említettem,<br />
nekem az alapvető problémám az ellenzéki politikával és az ellenzéki<br />
nyilvánossággal az, hogy kizárólag a választásokban és választási együttműködési<br />
módszerekben gondolkodik. Most éppen az kerül az érdeklődés<br />
középpontjába, hogy nem kell ennyi párt. Mintha ez így megmondható<br />
lenne, hogy hány párt legyen. Majd lesz valamennyi. Készülnek a 2024-es<br />
európai parlamenti önálló indulásra, közben pedig az önkormányzatokról<br />
senki sem beszél. Két és fél év van arra, hogy megmentsék magukat az ellenzéki<br />
önkormányzatok, utána vége.<br />
Eközben feltehetően a ellenzék nyilvánosságbeli pozíciói sem fognak javulni.<br />
U. A.: A demokráciák halála végigveszi, hogy melyek azok a lépések, amelyek<br />
mentén le lehet bontani egy demokráciát. A szerzők csak egy dolgot hagynak<br />
ki, és ez a nyilvánosság. A Fidesz 2<strong>01</strong>0-ben – amellett, hogy átalakította<br />
az önkormányzati választásokat, csökkentve az önkormányzati képviselői<br />
helyek számát, hogy kevesebb erőforrása maradjon az ellenzéknek, és nekiment<br />
az alkotmánybírósági hatásköröknek is – új médiatörvényt fogadott<br />
el, és felállította a médiatanácsot. Történt ez annak érdekében, hogy uralni<br />
tudja a nyilvánosságot, bármi történik is, bármilyen téren. Habár az én<br />
értékrendemtől nagyon távol áll, ami a nyilvánosság befolyásolása terén<br />
történik, a maguk hatalmi szempontjai felől nézve hatásosan élnek a felhalmozott<br />
eszközökkel.<br />
18 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
Mindezzel szemben alternatívaként nem először hangzik el, hogy közösségeket<br />
kell építeni, de ez már annyiszor nem következett be, hogy nehéz eldönteni, enynyire<br />
nem akarják vagy ennyire nem lehetséges?<br />
Sz. Z. G.: Nagyon nehéz megérteniük a politikai szereplőknek, hogy a közösségépítés<br />
nem feltétlenül azt jelenti, hogy a pártszervezetbe jól kontrollálható<br />
embereket, munkaerőt szerveznek. Sokkal inkább olyan kapcsolódásokra<br />
van szükség, amelyek a potenciális ellenzéki táboron belül<br />
megnövelik és sűrűbbé teszik a találkozási pontok számát, azért, hogy intenzívebb<br />
legyen a kommunikáció, az információcsere, hogy a véleményeket<br />
ők maguk jobban be tudják csatornázni. A másik, amit megjegyeznék,<br />
hogy miközben most mindenki a vidéki lakosság megnyeréséről beszél, az<br />
egyik fő probléma éppen az volt, hogy az ellenzéki kampány a saját, már<br />
meglévő szavazótáborhoz alig szólt, és most is mintha úgy tekintenék a mel -<br />
lettük kitartó kétmillió embert, mint akikkel nem kell kezdeni semmit,<br />
mert már úgyis megvannak. Pedig számomra most inkább az tűnik a fő fel -<br />
adatnak, hogy ezeket a szavazókat megtartsák. Ha az a több mint 1,9 millió<br />
szavazó, aki mégiscsak az ellenzéki listára szavazott, végképp magára<br />
hagyottnak fogja érezni magát, az ellenzéki pártok az ő támogatásukat is<br />
elveszíthetik a későbbiekben.<br />
Ennek kapcsán fontos lenne tanulmányozni a sikeres helyi kampányokat.<br />
Én például egyáltalán nem hiszek abban, hogy Jámbor András sikeréhez<br />
a Szikra Mozgalom baloldali programja vezetett, de tisztelem azt a helyi<br />
szervezőmunkát, amit éveken keresztül végeztek. Bár ők a baloldaliságukat<br />
hangsúlyozzák, valójában éppen azt kellene megtanulniuk másoknak is,<br />
hogyan tudtak egy ilyen program mellett liberális és konzervatív érzelmű<br />
szavazókat is megnyerni a képviselőjelöltjük támogatására. Kevesebbet tudok<br />
róla, de nagyon sikeres kampánynak bizonyult Orosz Annáé is Újbudán,<br />
amelyben szintén egy már korábban elindult helyi építkezést vittek<br />
tovább. Nyilván egészen másképpen, más üzenetekkel történt ez, mint Józsefvárosban.<br />
Ezek alapján úgy tűnik, nem egy nagy országos „megfejtés”<br />
az, amihez el kellene vagy egyáltalán el lehetne jutni, hanem azt kell alapul<br />
venni, hogy van itt egy társadalom, ami nagyon sokszínű, és ezen a társadalmon<br />
belül kell találni embereket, kapcsolatba kerülni velük, és ennek<br />
a kapcsolatnak lehet majd az egyik fajtája a választási mobilizálás.<br />
Ez el is vezet minket ahhoz, ami talán a legfontosabb, egyúttal azonban valószínűleg<br />
a legnehezebben megválaszolható kérdés: mit lehet, mit érdemes tenni,<br />
hol nyílhat tér a cselekvésre, kiknek, milyen társadalmi szereplőknek kellene cselekvést<br />
kezdeményezniük?<br />
A<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 19
A<br />
U. A.: Vannak disztópikus várakozások, amelyek a hármas válság nyomán<br />
általános összeomlást jövendölnek, Magyarországon ennek következményeként<br />
államcsődöt és előrehozott választást vizionálnak, de valójában<br />
tizenkét éve szinte folyamatosan napirenden vannak ezek a várakozások,<br />
különféle variációkban, és eddig még sohasem igazolódtak. Ebből adódóan<br />
én azt sem gondolom, hogy olyan stratégiára lenne mód vagy szükség,<br />
amely a majdhogynem azonnali cselekvésre készít fel. Az ellenzéki oldalon<br />
mindenkinek összejött a frakció, ott vannak a pártalapítványok, de első<br />
körben mégsem arra kérném őket, hogy mit tegyenek, hanem inkább arra,<br />
hogy mit ne: fejezzék be a pusztán kommunikációs célú közvélemény-kutatások<br />
vásárlását és a használhatatlan adatok előállítását végző cégek fenntartását.<br />
Ezekről mostanra világosan kiderült, hogy többet ártanak, mint<br />
használnak. Aztán ha majd lecseng a gyászmunka vagy legalábbis eljut valameddig,<br />
fontos lenne, hogy az ellenzéki listára mégiscsak szavazó közel<br />
kétmillió emberrel is foglalkozzanak, de nem úgy, hogy besorolják őket a<br />
pártok mögé, hanem leginkább úgy, hogy beszélgetnek velük, megteremtik<br />
a kölcsönös információáramlás fórumait, helyi közösségeit.<br />
Talán triviálisan hangzik, de a legfontosabb, hogy első lépésként legalább<br />
ezen a kétmilliós közösségen belül álljunk szóba egymással, próbáljuk<br />
megérteni egymást és a rajtunk kívül lévő részét is a társadalomnak.<br />
A legjobbat talán egy egyhetes Facebook-leállás tenne az országnak, mert<br />
azalatt kénytelenek lennénk beszélgetni egymással, felfüggesztve az átpolitizált<br />
véleménybuborékokban űzött létformánkat. Muszáj időt, pénzt,<br />
energiát áldozni a civil társadalom építésére. Igen, ez sokba kerül és sokáig<br />
tart, csak éppen lehetetlen mással helyettesíteni. A civil társadalom sokféle<br />
lehet, és ami szintén nagyon fontos lenne, hogy a pártok ezt a civil társadalmat<br />
próbálják meg végre nem a saját erőforrásaik utánpótlásának tekinteni,<br />
s folyton víz alá nyomni azzal, hogy a politika a pártok dolga. A pártok saját<br />
maguk is rengeteget profitálhatnának abból, ha létrejönne az a köztes tér<br />
– erről Csigó Péter írt néhány éve 15 –, ami lehet, hogy választási időszakban<br />
pártpolitikai célokra aktivizálható, de egyébként a társadalom különböző<br />
szervezettségi szintjeit, különböző csoportjait jeleníti meg, s nem kihívója,<br />
nem versenytársa a pártpolitikának, hanem nagyon sok szempontból inkább<br />
a külső támogatója vagy megalapozója.<br />
Az ilyen hatalmi rendszerek, mint a magyarországi is, többnyire választás<br />
révén buknak meg, de nem úgy, hogy az ellenzéki pártok egyszer csak kimatekozzák<br />
a legjobb összefogási módszert, hanem úgy, hogy elindulnak<br />
olyan társadalmi szerveződések, amelyeket egy választás katalizálhat. Igazá -<br />
ból a tudomány sem szolgál egyértelmű válasszal arra, hogy ezek a rendsze rek<br />
15<br />
Csigó Péter, ’89 mint társadalmi csapda = Holtpont. Társadalomkritikai tanulmányok Magyarország<br />
elmúlt 25 évéről, szerk. Antal Attila, Földes György, Napvilág, Budapest, 2<strong>01</strong>6.<br />
20 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
azért buknak meg választásokon, mert addigra már van egy akkora demokratikus<br />
potenciál a társadalomban, ami ezt kiváltja, vagy azért, mert a választás<br />
generálja ezt a demokratikus potenciált. De van az a régi indiai mondás, hogy<br />
„állj készen a szerencsére”. Ebből én azt szoktam leszűrni, hogy mindenkinek<br />
a maga házi feladatát kell elvégeznie: csináld meg, amit te meg tudsz tenni, és<br />
ne ítélkezz afelett, aki valami mást csinál, mert bizonyára arra is szükség van.<br />
Mivel járhat a hatalomgyakorlásra nézve az, hogy az ötödik Orbán-kormány<br />
valóban különösen nehéz gazdasági és nemzetközi helyzetben kezdi meg a mandátumát?<br />
L. R.: Nagyon fontosnak tartom, amit Unger Anna a mindig beváltatlan<br />
disztópikus várakozásokról mond. Ezek most is azonnal elhangzottak például<br />
neves közgazdászoktól. Olyan a költségvetés helyzete, Orbán annyira<br />
elszigetelődött az EU-ban, akkora világválság érlelődik az oroszok Ukrajna<br />
elleni háborúja miatt, hogy ezt a kormány nem fogja tudni kezelni. Szerintem<br />
van itt egy alapvető tévedés a politikával kapcsolatban. Sokan – és<br />
persze nem csak Magyarországon – úgy tekintenek a politikai rendszerre,<br />
a pártokra és pártrendszerre pedig különösen, hogy van egy, a politikától<br />
független társadalmi és gazdasági valóság, amit a politika szinte automatikusan<br />
leképez. Ez a nézet azonban minden elemében téves. A már említett<br />
törésvonal-elméletben pontosan az volt a radikális, hogy nemcsak azt vezették<br />
le nagyon pontosan, hogy a nyugat-európai pártok és pártrendszerek<br />
milyen történeti folyamatok során jöttek létre, hanem azt is, hogy a pártok<br />
maguk is aktívan alakítják a társadalmat, a gazdaságot, a kultúrát, a jogrendszert,<br />
vagyis azt a közeget, amiben versenyeznek, méghozzá úgy, hogy<br />
az nekik előnyös legyen. Giovanni Sartori tette hozzá ehhez már 1969-ben, 16<br />
hogy a pártrendszerek a társadalmi folyamatok, problémák becsatornázásának<br />
autonóm társadalmi alrendszerei. Röviden: nincs a politikától<br />
független társadalmi valóság, ahogy nincs a társadalmi valóságtól független<br />
politikai rendszer sem. Egyik sem valódibb a másiknál. A politikai<br />
pártok, különösen a komoly társadalmi beágyazottsággal rendelkezők nagyon<br />
hatékonyak abban, hogy a saját maguk számára kedvezően keretezzék<br />
a „társadalmi valóságot”. A sok társadalmi feszültség, ellentmondás közül<br />
csak kevésből lesz a választói magatartást és a pártok viselkedését meghatározó<br />
törésvonal. Kár tehát arra várni, hogy bármilyen válság majd magától<br />
megbuktatja a kormányt. Orbán minden következmény nélkül úszta<br />
meg például azt, hogy a Covid-járványt mind közegészségügyi, mind gazdasági-szociális<br />
értelemben katasztrofálisan kezelte. Ahhoz ugyanis, hogy<br />
16<br />
Sartori, Giovanni, From the Sociology of Politics to Political Sociology, Government and Opposition,<br />
1969/2.<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 21
árminek politikai következménye legyen, értelmezhető politikai platformot<br />
kell építeni, ami összefogja, becsatornázza és politikailag kiaknázza<br />
az egyes társadalmi csoportok sérelmeit, problémáit, érdekeit. Ez persze<br />
Magyarországon évről évre egyre nehezebb.<br />
Hol lehet most egyáltalán elkezdeni egy ilyen platform összeácsolását?<br />
L. R.: Az egyik kedvenc politikai írásom Bibó István A kelet-európai kisállamok<br />
nyomorúsága című 1946-os esszéje. Jó lenne, ha mindenki elolvasná,<br />
mondjuk egy évben egyszer. Bibó ott pontosan arról a félelmi „komplexumról”<br />
ír, amiben a Fidesz és a hozzá hasonló populista, nacionalista pártok<br />
utaznak (nemzethalál, migránsok, Soros, Brüsszel, mélyállam, kisebbségek,<br />
LMBTQ-jogok, genderfeministák és a többi). Ez a félelmi komplexum a demokrácia<br />
meghamisításának, kiüresítésének, ellehetetlenítésének alapja,<br />
hiszen ha az ellenfeleink a nemzet elvesztésére törnek, akkor velük szemben<br />
minden megengedhető, akkor ők nem legitim politikai szereplők, nem<br />
részei a nemzetnek. Kövér László házelnöki tevékenysége például ennek<br />
a tökéletes kifejezése mind az ellenzékkel, mind a független sajtóval szemben.<br />
Ebben az imaginárius félelmekre alapozott kirekesztő rendszerben<br />
csak a „hamis realisták” lehetnek nyerő politikusok. Hamis realisták, mert<br />
a politikájuk hazugságokra, a valós társadalmi problémák elhazudására,<br />
mások iránti gyűlöletként való levezetésére épül. Ahogy Bibó fogalmaz,<br />
„valamely erőszakos politikai álkonstrukciónak a kezelői és letéteményesei”. 17<br />
Egy ilyen politikai rendszerben azok, akik nem hamis realisták, doktrinernek,<br />
világtól elrugaszkodottnak, idealistának tűnnek. Jó lenne, ha eljutnánk<br />
odáig, hogy ezt az ellenzéki politikusok felismerik, és nem vesznek<br />
részt Orbánék játszmáiban, hanem ideológiai, politikai értelemben saját<br />
pályát építenek. Például olyat, ahol a politika valós értelemben vett közpolitikai<br />
kérdésekről szól, ahol valós ügyeknek – például lakhatás, egészségügy,<br />
közoktatás – adnak tartalmat, ezek kapcsán vonják be a meglévő közösségeket,<br />
szakmai szervezeteket, civileket, szakszervezeteket. A politika ugyanis<br />
a politikaalkotási folyamatokban, azok minőségében nyer értelmet. Ha<br />
az ellenzék hatalom híján dönteni nem is tud, azt azért fel tudja mutatni,<br />
miről kellene szólnia a közéletnek. Sok ellenzéki önkormányzat egyébként<br />
így működik, de valamiféle egységes fellépés nélkül ez nem hoz létre automatikusan<br />
erős politikai bázist. Nem véletlen, hogy Szegeden, Pécsen és<br />
a fővároson kívül a sikeres ellenzéki vezetésű városokban is nagyot nyert<br />
a Fidesz. Ezzel egyébként azt is meg lehetne mutatni, hogyan függ össze<br />
17<br />
Bibó István, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága = Bibó István összegyűjtött írásai, I. kötet, szerk.<br />
Dénes Iván Zoltán, Kalligram, Budapest, 2<strong>01</strong>6.<br />
22 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 INTERJÚ
a jogállamiság és a demokrácia a „megélhetési” és szociális kérdésekkel, de<br />
belátom, ez már-már utópikus ábránd.<br />
Mit tehet mindezért például egy tudományos kutató?<br />
Sz. Z. G.: Erre nem fogok tudni általános választ adni, mert nem tudom<br />
megmondani, hogy másoknak mit kellene tenniük. Én az elmúlt években<br />
nem voltam politikailag nagyon aktív értelmiségiként, politológusként, bár<br />
állampolgárként mindig elmentem szavazni, a kezdetektől eljártam tüntetni,<br />
mivel úgy éreztem, hogy egy csomó minden nagyon zavar, emberekkel<br />
beszélgettem, magánemberként néha leírtam a véleményemet. Hat-hét éve,<br />
a menekültválság kormányzati kezelése óta érzem úgy, hogy az itthon zajló<br />
politikai folyamatokkal szembeni véleménynyilvánítás a személyes ügyemmé<br />
vált, mert bár addig is számos zavaró, irritáló jelenséggel találkoztam,<br />
akkor azt érzékeltem, hogy olyan morális mélyrepülés történik, amit az elemi<br />
emberség felől nézve egyszerűen nem tudok már tolerálni. Emellett úgy<br />
éreztem intellektuálisan is, hogy az az elképzelés a politika működéséről,<br />
ami korábban a sajátom volt, tarthatatlanná vált azáltal, hogy mennyire<br />
instrumentálissá és mint ilyen, mindent elsöprővé vált a Fidesz kommunikációja.<br />
Azóta, hogy a hozzáállásomnak ez a belső változása lezajlott, időről<br />
időre elgondolkodom rajta, hogy igazából mi az állampolgár szerepe, felelőssége.<br />
Esetemben például mennyire egyeztethető össze a szaktudományos<br />
kutatói tevékenység ezekkel a folyamatokkal és a velük kapcsolatos,<br />
ellenükben történő cselekvéssel.<br />
Úgy látom, nemcsak annak vannak nagyon nagy költségei, ha az ember<br />
politikusként működik – mert annak szerintem nagyon nagy lelki költségei<br />
vannak –, de már a rendszeres véleménynyilvánítás szintjén részt venni a<br />
magyar közéletben is érzelmileg traumatizáló. Ha az ember csak elmondja<br />
a véleményét, máris belehelyezik egy skatulyába, rásütik, hogy nem érdekes,<br />
amit mond, rosszul látja, nem érti a lényeget, a valóságot. Nagyon jó<br />
lenne, ha létezne olyan autonóm nyilvánosság, amely független ettől, nem<br />
válik a politika kiszolgálójává a szónak abban az értelmében, hogy egy<br />
pártnak dolgozik be. Nem tudom eldönteni, létezik-e, elképzelhető-e ez a<br />
köztes tér, csak azt látom, hogy mindenkire, aki a mai közéletben így vagy<br />
úgy részt vesz, iszonyatos nyomás nehezedik, amit nehéz elviselni. Igazából<br />
nem tudom, mi várható el emberileg másoktól. Én annyit próbálok tenni,<br />
hogy mindazzal kapcsolatban, amit jól vagy rosszul csinálok – sokszor talán<br />
inkább rosszul –, igyekszem önreflexív lenni. Beleértve mindennek az<br />
emberi oldalát is: hogy bármifajta szerepvállalás révén mi mindent kapsz,<br />
egyúttal mi mindent veszítesz el útközben.<br />
INTERJÚ ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 23
Hol vannak az ellenzéki<br />
választók?<br />
A jobbikos szavazók távolmaradásának<br />
és a Márki-Zay Péter-hatás mítoszának<br />
kvantitatív földrajzi vizsgálata*<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS<br />
Bevezetés<br />
A<br />
A nemzetközi politológiai szakirodalom nem egy esetben vizsgálta már<br />
a pártok mozgásait – összeolvadásokat, széteséseket vagy éppen szövetségkötéseket.<br />
Ezek ráadásul a kelet-közép-európai kontextusban összehasonlíthatatlanul<br />
sűrűbben valósultak meg, mint a fejlett nyugat-európai<br />
demokráciák esetében. 1 A választások előtti szövetségkötésekkel kapcsolatban<br />
például vizsgálták az azokat létrehozó folyamatokat, a külső (társadalmi-gazdasági<br />
tényezők, pártszerkezet-változás vagy a választási rendszer<br />
átalakítása) és belső (támogatottságnövelés vagy hatalmi pozíció megszerzése)<br />
okokat is. 2 A kanadai kontextusban például a voks-mandátum<br />
aránytalanságot, az új erőforrásokhoz való hozzájutást, illetve az adott<br />
politikai oldal újrapozicionálását emelték ki. 3 Ehhez azonban hozzá kell<br />
tenni azt is, hogy a pártok közötti szövetségkötésnek szavazói költsége is<br />
lehet (az egyes pártok szavazóbázisai külön-külön nagyobb erőt képviselnek,<br />
mint együtt indulva), különösen akkor, ha ideológiai szempontból<br />
jelentős távolság van az érintett pártok között. Ennek áthidalására az ide o -<br />
lógiai szempontból rendkívül sokszínű, de jól szervezett tömegpártok<br />
* Ez a tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-4 – SZTE-489 kódszámú Új Nemzeti<br />
Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai<br />
támogatásával készült.<br />
1<br />
Ibenskas, Raimondas, Sikk, Allan, Patterns of Party Change in Central and Eastern Europe, 1990–2<strong>01</strong>5,<br />
Party Politics, 2<strong>01</strong>7/1., 43–54.<br />
2<br />
Coffé, Hilde, Torenvlied, René, Explanatory Factors for the Merger of Political Parties, UC Irvine, Center<br />
for the Study of Democracy, 2008, https://escholarship.org/uc/item/1nd4n3j9.<br />
3<br />
Bélanger, Éric, Godbout, Jean-François, Why Do Parties Merge? The Case of the Conservative Party<br />
of Canada, Parliamentary Affairs, 2<strong>01</strong>0/1., 41–65.<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 25
(mint például az Egyesült Államokban) az előválasztás intézményét használják,<br />
hogy az éppen legesélyesebb vagy a legkevésbé elutasított jelölt induljon<br />
el a választáson. 4<br />
A hazai kontextusban pontosan a fent leírt folyamat játszódott le a parlamenti<br />
ellenzék oldalán a <strong>2022</strong>-es országgyűlési választás előtt, hiszen<br />
szinte minden egyes – külföldön meghatározott – létrehozó tényező fennállt<br />
Magyarországon is. A választási rendszer a többségi irányba mozdult<br />
el (voks-mandátum aránytalanság növekedése), ráadásul – ahogy ezt a későbbiekben<br />
majd részletesebben kifejtjük – a jelöltállítás körülményeinek<br />
változtatása is a kétpólusú rendszer irányába kényszeríti a szereplőket; az<br />
ellenzéki pártok végletesen széttöredezettek lettek, viszont a szavazóik egy<br />
jelentős hányada részéről a mindenáron történő kormányváltás igénye merült<br />
fel. Erre reagálva a hat ellenzéki párt szövetségben indult az idei országgyűlési<br />
választáson, amely szövetségkötés tranzakciós költségeit kívánjuk<br />
megvizsgálni jelen tanulmányban, részben a 2<strong>01</strong>8-as, illetve a <strong>2022</strong>-es<br />
országgyűlési választás, részben pedig az előválasztás eredményeit felhasználva.<br />
Az ellenzéki előválasztás<br />
A <strong>2022</strong>-es országgyűlési választásnak a kormánypárton kívüli hat párt (DK,<br />
Jobbik, MSZP, Párbeszéd, Momentum, LMP; a továbbiakban: ellenzéki pártok)<br />
nagy elvárásokkal vágott neki, kezdve azzal, hogy deklarálták a közös<br />
listán való indulást és az egyéni kerületekben egyetlen jelölt indítását.<br />
Előbbire részben a Volner János által benyújtott törvényjavaslat kényszerítette<br />
őket, hiszen ez alapján 2021. január 21. óta csak olyan jelölőszervezet állíthat<br />
országos listát, amely „legalább tizennégy megyében és a fővárosban<br />
– legalább hetvenegy egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított”.<br />
Ezzel elveszett annak lehetősége, hogy – mint azt 2<strong>01</strong>8-ban az MSZP–Párbeszéd,<br />
az Együtt és a DK tette – az ellenzéki pártok külön listán indulva<br />
minden kerületben egy egyéni jelöltet támogassanak. Ezt a problémát az el -<br />
lenzéki pártok nem füstös és rejtett tárgyalótermekben, hanem egy Magyarországon<br />
eddig csak kisebb területi léptéken (legelőször a Fidesz által 5 )<br />
4<br />
Gerber, Elisabeth, Morton, Rebecca, Primary Election Systems and Representation, Journal of Law,<br />
Economics & Organization, 1998/2., 304–324.<br />
5<br />
Az első előválasztásnak tekinthető eseményt a Fidesz rendezte 2005-ben, amikor a köztársasági<br />
elnöki hivatali idejét éppen kitöltő Mádl Ferenc újraválasztására nem volt esély az MSZP–SZDSZkormánytöbbség<br />
miatt, viszont a jobboldal által szervezett szimpátiaszavazáson a későbbi államfő,<br />
Sólyom László végzett a második helyen (közvetlenül Mádl után), így a Fidesz őt jelölte államfőnek.<br />
Vö. A Fidesz már 2005-ben megcsinálta a maga előválasztását, Telex, 2021. szeptember 23., telex.hu/<br />
zacc/2021/09/23/szimpatiaszavazas-elovalasztas-fidesz-2005.<br />
26 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
alkalmazott innovációval, az előválasztással kívánták megoldani. Ezt két<br />
fordulóban (hathatós civil segítséggel) sikerült is megvalósítaniuk, viszont<br />
jelentős részvételbeli különbségek adódtak a választókerületek között akkor<br />
is, ha azt a választói névjegyzékhez (1. ábra), de akkor is, ha csak a 2<strong>01</strong>8-as<br />
ellenzéki szavazók arányához viszonyítjuk (2. ábra).<br />
1. ábra: Az ellenzéki előválasztás részvételi aránya a 2<strong>01</strong>8-as névjegyzék<br />
arányában választókerületi szinten<br />
A második részvételi adat esetében a területi egyenlőtlenség sokkal alacsonyabb<br />
(∆σ 1<br />
=0,47, ∆σ 2<br />
=0,30), ami jelzi, hogy az előválasztáson meglévő<br />
részvételkülönbségek részben az ellenzéki szavazók differenciáltságából<br />
fakadtak. Ennek ellenére még így is négyszeres volt a különbség a leg -<br />
aktívabb és a legpasszívabb kerület között (2. ábra). Ez részben magyaráz -<br />
ható a város–vidék ellentéttel, viszont egy további tényező is megjelenik:<br />
mégpedig az, hogy mennyire volt szoros az egyéni jelöltek közötti ver seny<br />
(mint például Szombathelyen Ungár Péter és a későbbi győztes Czeglédy<br />
Csaba között). Ráadásul olyan kerületekben szavazott le az ellenzéki sza -<br />
vazók negyede-ötöde, amelyekben eddig megkérdőjelezhetetlenül tarolt<br />
a kormánypárt (például Font Sándor választókerületében, Kalocsán vagy<br />
Ózdon). Ez mindenképpen bizakodásra adhatott okot.<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 27
2. ábra: Az ellenzéki előválasztás részvételi aránya a 2<strong>01</strong>8-as ellenzéki<br />
szavazótábor arányában választókerületi szinten<br />
A részvétel mellett az előválasztáson győztes egyéni jelöltek pártja is sokat<br />
elárult az átalakuló erőviszonyokról és a pártszervezetek erőssége közti különbségekről.<br />
A DK és a Momentum ugyanis jelentős mértékben túlnyerte<br />
magát ahhoz képest, hogy milyen eredménnyel szerepeltek a 2<strong>01</strong>8-as országgyűlési<br />
választáson. Ezt természetesen már előrevetítette az európai<br />
parlamenti választás eredménye, hiszen ezen a Fidesz–KDNP utáni második<br />
és harmadik helyet ezek a pártok szerezték meg. A DK-nak 17 jelöltje<br />
tudott nyerni olyan helyen, ahol azt az előzetes választási eredmények<br />
és a visszalépések nem indokolták (3. ábra), ebből 8-at a Jobbiktól, 4-et az<br />
MSZP-től, 3-at a Momentumtól, továbbá 1-1-et az LMP-től és a Párbeszédtől.<br />
Ráadásul ezek jelentős részben az alacsonyabb előválasztási részvétellel<br />
rendelkező vidéki kerületek voltak.<br />
28 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
3. ábra: Az előválasztás eredményei az előzetes választási eredményekhez<br />
viszonyítva<br />
Valójában a 2<strong>01</strong>8-as országgyűlési választási adatok sem feltétlenül egyértelműek<br />
a tekintetben, hogy a választók melyik párt jelöltjét tekintették a<br />
legesélyesebb ellenzéki jelöltnek. Ugyanis csupán 51 kerületben született<br />
olyan eredmény, hogy az összes szavazókörben egyetértettek volna a szavazók<br />
a legesélyesebb jelölt személyét illetően, 55 kerületben viszont volt<br />
olyan szavazókör is, ahol a Jobbik jelöltje, illetve volt olyan is, ahol a DK<br />
(13)/Független (1)/LMP (5)/MSZP–Párbeszéd (36) végzett a második helyen.<br />
Tehát ez utóbbiakban választókerületen belüli különbségek voltak megfigyelhetők.<br />
Ráadásul a DK és a Momentum jelöltjei nemcsak ezekben a kerületekben<br />
nyertek a helyi előválasztáson, hanem olyanokban is, ahol 2<strong>01</strong>8-<br />
ban még tisztán a jobbikos jelölt volt kikiáltva a legerősebb ellenzékinek.<br />
A <strong>2022</strong>-es országgyűlési választás eredményei<br />
Az ellenzék tehát ezzel a háttérrel (választásföldrajzi struktúrával és jelöltgárdával)<br />
indult neki a <strong>2022</strong>-es országgyűlési választásnak, ahol az országos<br />
összesített eredmény végül 20 százalékpontos kormánypárti győzelmet hozott.<br />
Jelen írásunkban ezért az ellenzéki vereség okainak térbeli vetületével<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 29
fogunk foglalkozni, ugyanis míg a Fidesz–KDNP (a levélszavazatokat nem<br />
számítva) 264 ezer szavazattal jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt,<br />
addig az ellenzék majdnem 700 ezer szavazót veszített. Ezek az értékek<br />
figyelembe veszik a névjegyzékben szereplő választópolgárok számának<br />
változását, hiszen négy év alatt 174 549 szavazóval csökkent a hazai<br />
lakcímmel rendelkező választásra jogosultak száma. Kézenfekvő lenne<br />
az adatokat úgy értelmezni, hogy a két érték különbsége a Mi Hazánknál,<br />
illetve a Magyar Kétfarkú Kutya Párt növekedésénél található. Viszont<br />
a helyzet korántsem ennyire egyszerű, ezért érdemes alacsonyabb területi<br />
léptékeken is megvizsgálni a választói magatartás átrendeződését.<br />
Melyik párt szavazói hiányoztak az összefogásból?<br />
Az első és legfontosabb kérdés, hogy a hiányzó ellenzéki szavazók esetében<br />
van-e valamilyen mintázat, vagyis lehet-e magyarázni egy adott ellenzéki<br />
párt szavazóinak távolmaradásával (esetleg átpártolásával) a vereség mértékét.<br />
Ehhez egyrészt a 2<strong>01</strong>8-as országgyűlési választás ellenzéki eredményeit<br />
vetettük össze a <strong>2022</strong>-es teljesítménnyel úgy, hogy melyik párt nélküli<br />
ellenzéki támogatottság hasonlít leginkább az idei eredményre. Ezt az öszszefüggést<br />
a választókerületi szintű eredmények korrelációs együtthatóival<br />
számszerűsítettük (1. táblázat). Ez alapján egyértelmű, hogy a Jobbik szavazói<br />
hiányoztak leginkább az ellenzéki összefogásból, ugyanis 2<strong>01</strong>8-ban<br />
a Momentum és az Együtt alacsony támogatottsággal rendelkezett, ezért<br />
az ő eredményeik levonása nem befolyásolta érdemben a korrelációs értékeket,<br />
miközben a többi érték azért magasabb, mert az akkor a legerősebb<br />
ellenzéki jelöltre átszavazókat egyik esetben sem vontuk ki.<br />
Jobbik DK LMP MSZP–P Momentum Együtt<br />
Korrelációs együttható 0,907** 0,771** 0,784** 0,576** 0,882** 0,896**<br />
1. táblázat: A <strong>2022</strong>-es és a 2<strong>01</strong>8-as (feltüntetett pártok nélküli) ellenzéki<br />
támogatottság térbeli együttmozgása<br />
A korrelációs együtthatók értékei alapján kijelenthető, hogy az ellenzék<br />
szavazótáborából nagyrészt a 2<strong>01</strong>8-ban még a Jobbik listájára szavazók<br />
(de a legesélyesebb baloldali ellenzéki jelöltre át nem szavazók) hiányoztak.<br />
Habár a korrelációs együttható rendkívül magas, mégsem éri el az 1-es<br />
értéket, így az előbb tett kijelentés hátterének árnyalását és további pontosítását<br />
szükséges megtenni. Ugyanis nem minden kerületben maradt távol<br />
az összes korábbi jobbikos szavazó, illetve van olyan kerület is, ahol több<br />
30 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
szavazó hiányzott az ellenzéktől, mint amennyit a hiányzó jobbikosok<br />
indokoltak volna. Előbbi kategóriába tartozik a Tapolca központú Veszprém<br />
3-as vagy a Hódmezővásárhely központú Csongrád-Csanád megye<br />
4-es választókerület. Ezekben Rig Lajosra és az ellenzék miniszterelnök-jelöltjére,<br />
Márki-Zay Péterre a jobbikosok nagy része is leszavazott (4. ábra).<br />
Ez nem mondható el a fővárosi kerületek nagy részéről és legalább három<br />
vidéki városról (Szeged, Szekszárd, Pécs), ahol több ellenzéki voks hiányzott,<br />
mint a radikális párt korábbi támogatottsága. Ezek egy része ráadásul<br />
olyan (fővárosi, illetve Csongrád-Csanád és Baranya megyei) kerület,<br />
amelyekben végül nyert az ellenzéki jelölt, viszont úgy, hogy a rá leadott<br />
voksokból nemcsak a jobbikos szavazók támogatása hiányzott, hanem<br />
minden valószínűség szerint olyanoké is, akik korábban baloldali vagy<br />
liberális pártokra szavaztak. Külön említést érdemel a Baranya 4-es választókerület,<br />
ahol a helyi kontextus figyelembevétele elengedhetetlen az<br />
eredmény megértéséhez, de ezzel a tanulmány későbbi szakaszában foglalkozunk<br />
majd behatóbban.<br />
A jobbikos szavazók át(nem)szavazási hajlandósága<br />
A térképen az is kirajzolódik, hogy a kerületek nagy többségében az ellenzék<br />
kevesebb szavazót veszített, mint a radikális párt korábbi szavazóbázisa,<br />
viszont ebben jelentős területi különbségek mutatkoznak.<br />
4. ábra: A jobbikos szavazók átszavazási hajlandósága kerületenként<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 31
Kérdés, hogy ezek a különbségek összefüggnek-e az előválasztáson tapasztalt<br />
folyamatokkal, vagyis olyan kerületekben mentek-e el alacsonyabb<br />
számban a radikális párt korábbi szavazói, ahol DK-s vagy momentumos<br />
jelölt nyert, és alapvetően a Jobbikhoz húzó kerületek voltak. Ennek vizsgálatához<br />
nyolc kategóriába soroltuk a választókerületeket aszerint, hogy<br />
a 2<strong>01</strong>8-as országgyűlési választáson mely pártok jelöltjei voltak a legerősebbek,<br />
illetve hogy ehhez képest mely párt jelöltje szerezte meg végül<br />
a jelöltséget (2. táblázat). Ez alapján a legjobb teljesítményt azok a kerületek<br />
nyújtották, ahol vagy az előzetes választási eredménynek megfelelő nem<br />
jobbikos jelöltek, vagy a korábbi baloldal helyén a Párbeszéd, illetve a Momentum<br />
jelöltjei indultak el. Ezek szinte kivétel nélkül vagy fővárosi, vagy<br />
már korábban is erős ellenzéki támogatottsággal rendelkező megyei jogú<br />
városi kerületek voltak. A jó teljesítmény ellenére a jobbikos szavazók átszavazási<br />
hajlandósága ebben a két kategóriában érte el a mélypontját – bár<br />
az új pártok jelöltjeire magasabb arányban szavaztak –, de a kategórián<br />
belül is jelentős eltérések mutatkoznak e tekintetben (magas relatív szórás).<br />
Ez utóbbi abból adódik, hogy míg a fővárosi jobbikosok szinte teljes egészében<br />
távol maradtak, addig a vidéki kerületekben (és Szabó Szabolcsra<br />
Csepelen) a korábbi jobbikosok negyede elment leadni a voksát. A legroszszabb<br />
ellenzéki teljesítményt az a nyolc választókerületből álló kategória<br />
szolgáltatta, ahol 2<strong>01</strong>8-ban még egyértelműen a Jobbik jelöltje volt a legerősebb,<br />
viszont az előválasztáson vagy a DK, vagy az MSZP győzedelmeskedett.<br />
Mégsem ebben a kategóriában támogatták legalacsonyabb arányban<br />
(habár rendkívül egyenlőtlen módon) a korábbi jobbikos szavazók az ellenzék<br />
jelöltjét, hanem azokban a kerületekben, ahol 2<strong>01</strong>8-ban még a Jobbik–<br />
MSZP/DK megosztottság volt a jellemző, viszont az előválasztáson az LMP<br />
vagy a Momentum jelöltjei kapták a legtöbb szavazatot.<br />
A majdnem legtöbb jobbikos szavazatot hozó két kategóriát nem meglepő<br />
módon a Jobbik jelöltjei alkotják, habár a korábbi jobbikosoknak még<br />
ők is csak kicsit több mint 40 százalékát voltak képesek megszólítani, amivel<br />
átlagosan a szavazatok harmadát sikerült megszerezniük, így egyéni képviselői<br />
hely elhódítására nem volt esélyük. E tekintetben a legjobban mindenképpen<br />
a Márki-Zay Péter és Mándi László nevével fémjelzett kategória<br />
teljesített, hiszen ebben a négy kerületben a Momentum és a Párbeszéd által<br />
támogatott jelöltek a jobbikosok több mint felét meg tudták szólítani,<br />
habár az átlagot jelentősen felfelé húzza az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének<br />
jó teljesítménye (amelyről a későbbiekben még lesz szó).<br />
32 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Az előzetes választási<br />
adatoknak megfelelő<br />
nem jobbikos jelölt<br />
DK/MSZP–Párbeszéd<br />
előzetes, Párbeszéd-/<br />
Momentum-/Jobbikjelölt<br />
Jobbik–MSZP–<br />
Párbeszéd/DK előzetes,<br />
LMP-/Momentum-jelölt<br />
Jobbik–MSZP–<br />
Párbeszéd/DK előzetes,<br />
MSZP-/DK-jelölt<br />
Jobbik előzetes,<br />
DK-/MSZP-jelölt<br />
Az előzetes választási<br />
adatoknak megfelelő<br />
jobbikos jelölt<br />
Jobbik–MSZP–<br />
Párbeszéd/DK előzetes,<br />
Jobbik-jelölt<br />
Jobbik előzetes,<br />
Momentum–<br />
Párbeszéd-jelölt<br />
Darab<br />
Ellenzéki<br />
jelölt támogatottsága<br />
(%)<br />
Eltérés<br />
a becsléshez*<br />
képest<br />
(%p)<br />
Jobbikos<br />
átszavazási<br />
hajlandóság<br />
(%)<br />
A jobbikos<br />
átszavazási<br />
hajlandóság<br />
relatív szórása<br />
17 45,97 –9,23 –2,90 7,88<br />
9 48,42 –6,90 6,46 3,58<br />
10 30,62 –12,06 23,51 0,74<br />
30 32,97 –11,54 33,60 0,42<br />
8 34,<strong>01</strong> –12,12 39,88 0,19<br />
15 33,33 –11,73 42,05 0,24<br />
13 35,36 –11,03 42,73 0,33<br />
4 35,41 –8,10 53,28 0,34<br />
Összesen 106 36,90 –10,66 31,79 0,76<br />
* A becslés a Választási földrajz oldal becslése 6<br />
2. táblázat: A kerületek eredményei a jelöltek támogatói szervezete szerinti<br />
kategorizálás alapján<br />
Az egyes kategóriákon belül azonban a relatív szórás értékeiben is jelentős<br />
eltérések mutatkoznak. Ennek jobb kibontása érdekében az egyes kategóriákat<br />
külön bontva hasonlítjuk össze az ellenzék mostani teljesítményét<br />
a 2<strong>01</strong>8-as, Jobbik nélküli ellenzék támogatottságával (5. ábra). Ez alapján<br />
a jobbikos szavazók azokból a kerületekből tűntek el leginkább, ahol az<br />
6<br />
Vö. kovalcsiktamas.blogspot.com/2020/10/egy-kis-eselylatolgatas-<strong>2022</strong>-re.html.<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 33
ellenzék amúgy is jobban állt, és azokban a kerületekben mentek el nagyobb<br />
számban, ahol a bal-, illetve liberális oldal 30 százalék alatti teljesítménnyel<br />
rendelkezett. Ezek közül az átlótól leginkább pozitív irányba<br />
eltérő (a legnagyobb jobbikos átszavazási hajlandóságú) kerületek nagy része<br />
jobbikos jelölttel rendelkezett (Szilágyi Szabolcs Miskolc 1-esben, Kálló<br />
Gergely Dunaújvárosban, Dudás Róbert Gyöngyösön), bár található itt néhány<br />
MSZP-s jelölt is (Jézsó Gábor Tiszaújvárosban, Varga László Miskolcon<br />
vagy Kertész Ottó Jászberényben), míg az LMP és a Momentum jelöltjei<br />
a Jobbik–MSZP/DK háttérrel rendelkező kerületekben nem voltak képesek<br />
megszólítani a jobbikos szavazókat (Mihálik Edvin Szeged 2-esben, Gyenes<br />
Szilárd Balassagyarmaton vagy Szántai László Berettyóújfalun).<br />
5. ábra: A 2<strong>01</strong>8-as Jobbik nélküli szavazótábor összehasonlítása a <strong>2022</strong>-es<br />
ellenzéki támogatottsággal<br />
34 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Megállapítható továbbá, hogy az átszavazási hajlandóságot a helyben való<br />
mélyebb beágyazottság befolyásolta leginkább. A továbbiakban két-két<br />
olyan választókerületet elemzünk, ahol vagy jelentős arányú volt a jobbikos<br />
átszavazási hajlandóság, vagy rendkívül alacsony, ezzel is hangsúlyozva az<br />
országos elemzések mellett az alacsonyabb léptékű vizsgálatok fontosságát.<br />
Egyes kerületek esettanulmány jellegű elemzése<br />
Borsod 3 (Ózd)<br />
Ha a következő országgyűlési választásokat megelőzően lesz olyan ellenzéki<br />
szereplő, aki az előválasztás intézménye ellen szeretne érvelni (meglátásunk<br />
szerint amúgy lesz ilyen), annak számára elegendő muníciót<br />
szolgáltathat az, ami tavaly október óta a Borsod 3-as választókerületben<br />
végbement. Ahogy azt a médiában végigkövethettük, a Jobbik és a szocialisták<br />
jelöltje elég komoly sebeket ejtett egymás karakterén. Előbbi szervezet<br />
szavazatvásárlással vádolta az MSZP-t, aminek kapcsán egy hangfelvétel<br />
is napvilágot látott egy Jobbik-közeli hírportálon, 7 míg a Jobbik jelöltjéről,<br />
Ózd alpolgármesteréről egy náci karlendítős fotó járta be a nyilvánosságot<br />
az ATV jóvoltából. 8 Az előválasztást végül szűk többséggel (217 szavazattal),<br />
de magas részvétel mellett a szocialista jelölt nyerte, valamint további<br />
érdekességként megemlíthető, hogy miniszterelnök-jelöltként Karácsony<br />
Gergely itt aratta egyetlen vidéki győzelmét.<br />
Ez az egyéni választókerület sok szempontból amúgy is állatorvosi lova<br />
a hazai választói viselkedés számos vizsgálatra érdemes kuriózumának.<br />
Ózd a 2<strong>01</strong>0-es korszakot megelőzően az MSZP fellegvára volt, de 2<strong>01</strong>0 óta<br />
nemcsak a Fidesztől, hanem a Jobbiktól is rendre vereséget szenvednek<br />
a szocialisták, ami már a korábbi választókerületi besorolásban is igaz volt.<br />
A mostani térfelosztásban ráadásul Ózd városához hozzácsaptak egy hatalmas<br />
észak-borsodi, aprófalvas térséget, döntően az Aggteleki-karszt és a<br />
Cserehát vidékéről, így az egykori iparváros immár a kerület választópolgárainak<br />
40 százalékát sem teszi ki.<br />
A Fidesz – általunk sokat, de talán mégsem eleget hangoztatott – már<br />
2<strong>01</strong>8-ra is jól látható, trendszerű, bizonyos területi mintákat követő előretörése<br />
ebben a választókerületben rendkívül látványosan ment végbe,<br />
7<br />
Hangfelvétel: kétezer forintba kerülhet egy szocialista bérszavazó az előválasztáson, Alfahír, 2021.<br />
szeptember 20., alfahir.hu/2021/09/20/szavazatvasarlas_borsod_3_valasztasi_csalas_elovalasztas21_<br />
kiss_sandor_farkas_peter.<br />
8<br />
Ózd alpolgármesterére kísértetiesen hasonlító férfi karlendítéséről kaptunk fotót, Atv.hu, 2021.<br />
szeptember 22., atv.hu/belfold/20210922/egy-ozd-alpolgarmesterehez-kisertetiesen-hasonlito<br />
-ferfi-karlenditeserol-kaptunk-fotot-keressuk-az-erintettet.<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 35
különös tekintettel annak községi jogállású településeire. <strong>2022</strong>-re ez a trend<br />
csak folytatódott, a korábban megfigyelt két számjegyű százalékpontos dinamika<br />
mellett. Érdemes azonban azt is kiemelni, hogy míg 2<strong>01</strong>4 és 2<strong>01</strong>8<br />
között listán a Jobbik szinte alig veszített itt szavazót (30,1 százalék 29,2<br />
százalék), sőt abszolút számban kifejezve még maguk mellé is tudtak állítani<br />
újakat, addig a 2<strong>01</strong>4-es baloldali összefogás pártjai közel 10 százalékpontos<br />
zsugorodáson mentek keresztül négy év leforgása alatt.<br />
Az a tény, hogy a korábban megismert ellenzéki pártpreferenciákat nem<br />
igazán jól lekepéző eredmény született az előválasztáson, illetve az, hogy a<br />
Fidesz szavazatszerző képességének milyen folyamata rajzolódott ki már<br />
2<strong>01</strong>8-ra is, nem sok jóval kecsegtetett az ellenzék számára. Mindazonáltal<br />
azt is nehéz elképzelni, hogy ilyen toxikus őszi kampány után a vesztes fél<br />
(a Jobbik) teljes erőbedobással látott volna neki a tavaszi kampánynak.<br />
Az eredmény ismert. Az a kormánypárti Riz Gábor, aki 2<strong>01</strong>4-ben még 38 százalékkal<br />
nyerte ugyanezt a körzetet, április 3-án közel 59 százalékos győzelmet<br />
aratott.<br />
6. ábra: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 3-as választókerület<br />
településeinek jobbikos átszavazási hajlandósága<br />
A korábban ismertetett módszertan segítségével megvizsgáltuk, hogy a<br />
2<strong>01</strong>8-as baloldali és Jobbik-szavazók területi eloszlása ismeretében mire<br />
érdemes következtetni az ellenzéki jelölt április 3-i támogatottsága kapcsán.<br />
36 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Fontos itt is rögzíteni, hogy Jobbik-szavazó alatt a pártlistára voksolókat<br />
értjük, mivel itt 2<strong>01</strong>8-ban a Jobbik jelöltjét tartották az esélyes ellenzéki kihívónak,<br />
aki így számos baloldali voksot is bezsebelhetett (négy évvel ezelőtt<br />
az itt induló DK-s jelölt mindössze nyolc százalékot kapott).<br />
A legfontosabb megállapítás, hogy a szocialisták közül érkező ellenzéki<br />
jelöltre a jobbikosok negyede sem volt hajlandó leszavazni, és ennek az<br />
átszavazási hajlandóságnak a mértéke a településmérettel arányosan még<br />
csökkent is. Míg Ózdon 37 százaléknyi 2<strong>01</strong>8-as jobbikos szavazott át az<br />
MSZP-s Kiss Sándorra, addig az ezer és ötszáz fő alatti falvakban már csak<br />
minden tizedik.<br />
De hová tűntek az egykoron legnagyobb ellenzéki párt szavazói? Ez már<br />
csak azért is vizsgálatra érdemes kérdés, mert a 2<strong>01</strong>8-as és a <strong>2022</strong>-es részvételi<br />
adatok (melyek országosan kirívóan alacsonynak számítanak) szinte<br />
centire megegyeztek nemcsak választókerületi szinten, de a vizsgált településkategóriák<br />
szintjén is. A Mi Hazánk jelöltje közel 6 százalékos eredményt<br />
ért el a körzetben (településmérettől független eloszlásban), és a Kutyapárt<br />
is elvitt 1,5 százalékot, azonban a Fidesz jelöltjének 10 százalékpont feletti<br />
erősödése azt mutatja, hogy legnagyobb arányban – minden valószínűség<br />
szerint – a kormánypárthoz gravitáltak ezek a választói csoportok.<br />
2<strong>01</strong>8 <strong>2022</strong><br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni (%)<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik(%<br />
egyéni<br />
Jobbik %<br />
egyéni<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % lista<br />
Jobbik<br />
% lista<br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni (%)<br />
Ellenzék<br />
egyéni (%)<br />
Jobbikos<br />
átszavazás<br />
aránya (%)<br />
20 000 – Ózd 57,3 42,8 13,0 41,2 23,7 30,7 54,7 52,6 35,3 37,7<br />
5000–10 000,<br />
Putnok<br />
60,4 48,0 11,3 37,4 18,7 31,0 58,4 57,4 27,3 27,9<br />
1000–5000 54,0 51,5 11,4 34,2 18,2 28,6 55,1 63,7 22,3 14,3<br />
500–1000 60,5 53,6 11,4 32,0 18,3 26,3 59,9 64,6 21,1 10,7<br />
500-nál kisebb 64,6 50,7 12,4 33,3 18,9 28,4 67,0 60,0 21,3 8,2<br />
Borsod 3 57,6 48,1 12,1 36,7 20,5 29,2 57,0 58,9 27,1 22,7<br />
3. táblázat: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 3-as választókerület<br />
településkategóriáinak választási eredményei<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 37
Csongrád 4 (Hódmezővásárhely) és Veszprém 3 (Tapolca)<br />
A választási kudarc másnapját sem várta meg a felelős megnevezésével az<br />
előválasztás során egymásra talált és azóta is ritkán látott összhangban<br />
kommunikáló két pártvezető, Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc. Előbbi az<br />
ellenzék miniszterelnök-jelöltjének személyével magyarázta pártja korábbi<br />
választóinak távolmaradását,9 amiről érdemes tapasztalati úton is benyomásokat<br />
szereznünk.<br />
A Hódmezővásárhely központú Csongrád-Csanád megye 4-es egyéni<br />
választókerület nem számított az ellenzék számára nyerhető körzetek<br />
közé, hiszen itt Lázár János már 2<strong>01</strong>8-ban is abszolút többséggel szerezte<br />
meg az egyéni mandátumot (52 százalék). Márki-Zay Péter meglepetésszerű<br />
önkormányzati diadala azonban, melyet 2<strong>01</strong>9 októberében bebiztosított,<br />
sokakban keltette azt az illúziót, hogy ezt a választókerületet akár szorossá<br />
is tehetik, amit csak megerősített a vásárhelyi polgármester fölényes<br />
előválasztási sikere. A napközbeni részvételi adatok alakulása tovább táplálta<br />
az ellenzéki optimizmust, hiszen a hódmezővásárhelyi szavazókörök<br />
aktívabbak voltak, mint négy éve, miközben a választókerület többi települése<br />
hozta a korábbi részvételi számokat.<br />
2<strong>01</strong>8 <strong>2022</strong><br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz egyéni<br />
(%)<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % egyéni<br />
Jobbik<br />
% egyéni<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % lista<br />
Jobbik<br />
% lista<br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni (%)<br />
Ellenzék<br />
egyéni %<br />
Jobbikos<br />
átszavazás arány %<br />
Hódmezővásárhely 73,6 48,0 7,0 42,3 25,0 24,5 75,4 46,3 47,0 89,7<br />
20 000 – Makó 70,9 53,3 13,0 32,0 21,2 23,6 69,3 55,3 34,8 57,8<br />
5000–10 000, Algyő 69,9 41,5 14,3 40,2 30,0 23,9 70,7 45,3 43,0 54,3<br />
1000–5000 67,1 59,6 8,7 29,7 17,2 21,9 67,5 60,5 31,2 63,5<br />
500–1000 66,7 68,9 8,0 21,4 14,3 16,4 66,9 67,9 25,5 68,5<br />
0–500 68,7 62,8 10,6 25,0 15,1 21,5 67,4 66,4 26,3 52,0<br />
Csongrád 4 71,2 51,8 9,2 36,7 22,5 23,6 71,7 51,8 40,2 74,9<br />
4. táblázat: A Csongrád-Csanád megyei 4-es választókerület<br />
településkategóriáinak választási eredményei<br />
9<br />
Jakab Péter durván kiakadt, kegyetlenül beszólt MZP-nek és Vona Gábornak is, Atv.hu, <strong>2022</strong>. április 4.,<br />
atv.hu/belfold/<strong>2022</strong>0404/jakab-peter-durvan-kiakadt-kegyetlenul-beszolt-mzp-nek-es-vona-gabornak-is.<br />
38 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Azt, hogy végül mégis Lázár nyert, nem a jobbikosok állítólagos távolmaradása<br />
okozta, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a választások napján nagyjából<br />
ugyanaz történt itt, mint négy évvel korábban. Magyarán 71 százaléknál magasabb<br />
részvétel mellett Lázár János 52 százalékot szerzett, miközben amúgy az<br />
ellenzék jelöltje mögé a 2<strong>01</strong>8-as Jobbik-szavazók háromnegyede is felsorakozott.<br />
A Mi Hazánkról tudvalévő volt (az EP- és az önkormányzati választások<br />
adatai alapján), hogy különösen erősek a megyében, illetve az egész Dél-Alföldön,<br />
azonban az itt elért 5,3 százalékos egyéni eredményük nem számít<br />
kimagaslónak, továbbá nagyjából ki is adja a 2<strong>01</strong>8-as Jobbik-tábor Márki-Zay<br />
Péterre le nem szavazó maradékát. Akiknek az átszavazási hajlandósága,<br />
aligha meglepő módon, Hódmezővásárhelyen volt a legmagasabb, közel 90<br />
százalékos, míg Makón és Algyőn jóval szerényebb. Makó kapcsán érdemes<br />
megjegyezni, hogy sokáig baloldali városként volt inkább jellemezhető: még<br />
2<strong>01</strong>8-ban is 12,6 százalékot kapott itt listán az MSZP–Párbeszéd és közel 10<br />
százalékot az LMP. Így nem kizárt, hogy az itt elért gyenge egyéni ellenzéki<br />
szereplés mögött ezek az (ideológiai?) törésvonalak is megbújhattak.<br />
7. ábra: A Csongrád-Csanád megyei 4-es választókerület településeinek<br />
jobbikos átszavazási hajlandósága<br />
Összegezve Márki-Zay Péter egyéni szereplése pont azt bizonyítja, hogy személye<br />
nemhogy nem hatott taszítólag a Jobbik szavazóinak többségére, de országosan<br />
is az egyik legnagyobb arányban tudta felsorakoztatni a négy évvel<br />
korábbi ellenzéki tábort maga mögött. Arról nem is beszélve, hogy Márki-Zay<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 39
az összes választókerületi településen jobban szerepelt, mint az Egy ségben<br />
Magyarországért listája. Városában például 550 olyan szavazója volt, akik listán<br />
már nem az ellenzékre szavaztak, így itt meg is tudta verni Lázár Jánost.<br />
A korábbi jobbikos tábor egyben tartása szempontjából szintén sikeres<br />
szereplést tudhat maga mögött az a Rig Lajos, aki a választási kudarc után<br />
bejelentette, hogy felhagy az aktív politizálással, kilép a Jobbikból, és viszszatér<br />
az Országos Mentőszolgálat kötelékébe. 10 Neki természetesen annyiban<br />
könnyebb dolga volt, hogy a párt aktív politikusaként kellett ugyanazt<br />
megoldania, mint más pártok jelöltjeinek, azonban ez is kevés volt a győzelemhez.<br />
Érdemes rögzíteni a Veszprém 3-as egyéni választókerület kapcsán,<br />
hogy itt listán már 2<strong>01</strong>8-ban is 50 százalék felett volt a Fidesz, csak Fenyvesi<br />
Zoltán, a párt akkori jelöltje képes volt 3 százalékponttal alulmúlni saját<br />
pártjának eredményeit egyéniben, így ennek a mandátumnak a sorsa jóval<br />
nyitottabbnak nézett ki korábban. Látva az anomáliát, a párt felsőbb vezetése<br />
beejtőernyőztette Tapolcára az amúgy veszprémi Navracsics Tibort, aki<br />
sokkal sikeresebben rakta össze a Fidesz egyéni szavazatait, így április 3-án<br />
már egyéniben is 50 százalék felett tudott szerepelni a kormánypárt. Ezzel<br />
szemben Rig Lajos – akinek az előválasztás során nem akadt kihívója – a<br />
2<strong>01</strong>8-as Jobbik-tábort (itt is a listás szavazókat értjük alatta) sikeresen sorakoztatta<br />
fel maga mögött, hiszen tízből kilencen most is rá adták a voksukat.<br />
Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a Mi Hazánknak nem volt jelöltje a<br />
Veszprém 3-asban, tehát ha úgy tetszik, itt „mentőcsónak” nélkül maradtak<br />
azok a jobbikos szavazók, akik az immáron hat pártlogó alatt induló Rigre<br />
nem akartak szavazni. Érdekes tény, hogy a Mi Hazánk listán így is 6,6<br />
százalékos eredményt ért el, ami ez esetben is a településmérettől teljesen<br />
függetlenül oszlott el egyenletesen.<br />
2<strong>01</strong>8 <strong>2022</strong><br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni %<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % egyéni<br />
Jobbik<br />
% egyéni<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % lista<br />
Jobbik<br />
% lista<br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz egyéni<br />
(%)<br />
Ellenzék<br />
egyéni (%)<br />
Jobbikos átszavazás<br />
arány (%)<br />
20 000 – Ajka 67,8 44,2 16,9 36,2 31,1 20,5 67,9 46,7 47,6 81,0<br />
10 000–20 000,<br />
Tapolca<br />
5000–10 000,<br />
Sümeg<br />
74,6 36,4 7,3 54,8 22,6 32,0 74,0 43,4 53,4 96,1<br />
69,0 57,3 7,9 33,1 20,3 19,2 68,9 57,4 39,0 97,4<br />
10<br />
Döntött Rig Lajos, végleg kiszáll a politikából, Tapolcai Média, <strong>2022</strong>. április 5., tapolcaimedia.hu/<br />
<strong>2022</strong>/04/dontott-rig-lajos-vegleg-kiszall-a-politikabol.<br />
40 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
2<strong>01</strong>8 <strong>2022</strong><br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni %<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % egyéni<br />
Jobbik<br />
% egyéni<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % lista<br />
Jobbik<br />
% lista<br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz egyéni<br />
(%)<br />
Ellenzék<br />
egyéni (%)<br />
Jobbikos átszavazás<br />
arány (%)<br />
1000–5000 67,3 51,3 9,2 37,6 19,3 23,8 66,7 54,3 40,5 89,3<br />
500–1000 69,1 53,0 5,8 39,4 14,9 26,2 68,6 56,9 38,9 91,6<br />
0–500 68,1 59,0 6,0 33,0 14,6 20,7 68,9 61,6 32,5 86,6<br />
Veszprém 3 69,5 46,9 10,5 40,6 23,0 24,2 69,2 50,7 44,5 88,8<br />
5. táblázat: A Veszprém megyei 3-as választókerület településkategóriáinak<br />
választási eredménye<br />
8. ábra: A Veszprém megyei 3-as választókerület településeinek jobbikos<br />
átszavazási hajlandósága<br />
Baranya 4 (Szigetvár)<br />
A korábban bemutatott választókerületek kapcsán a Jobbik elnökének egyik<br />
rosszul öregedő kijelentését igyekeztük jobban megvilágítani területi ada -<br />
tok segítségével, azonban most az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének<br />
egyik mondatát is érdemes megvizsgálni. Márki-Zay Péter a választások<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 41
A<br />
másnapján a Partizán stúdiójában úgy fogalmazott: „A baloldali szavazók<br />
megvoltak dekára.” 11 Ahogy arra a bevezetőben is utaltunk, ez nagyon sok<br />
esetben egész egyszerűen nem fedi a valóságot (Budapest legtöbb kerülete,<br />
Szeged, Pécs stb.). Mi azonban ennek bemutatására szándékosan egy<br />
ízig-vérig vidéki körzetet választottunk.<br />
A Baranya megye 4-es számú választókerület hatalmas kiterjedésű területi<br />
egység, ahol 174 település található, de ezek közül mindössze hat városi<br />
jogállású. A központjának számító Szigetváron is kevesebb mint tízezer<br />
választó szerepel a névjegyzékben, de az is jól érzékelteti a térség településszerkezetét,<br />
hogy 143 településén még csak ötszáz választópolgárt sem<br />
találunk a helyi névjegyzékben. Ide tartozik az Ormánság jelentős része,<br />
a Belső-Somogy keleti szeglete, valamint egy sor aprófalvas vidék. 2<strong>01</strong>8-ban<br />
dr. Vass Péter, a szocialisták jelöltje, Szigetvár polgármestere számított az<br />
esélyesebb ellenzéki kihívónak, aki igaz, hogy csak 27 százalékot kapott, de<br />
Szigetváron például meg tudta verni a kormánypárt jelöltjét, még a Jobbik<br />
nélkül is. A baloldal jelöltje minden településkategóriában jobban szerepelt,<br />
mint a Jobbik. A tény, hogy a Fidesz jelöltje végül 49 százalék alatti<br />
egyéni eredménnyel hozta el a mandátumot, bizakodásra és egy jó baloldali<br />
jelöltre adhatott okot, méghozzá olyanra, akire várhatóan a Jobbik szavazói<br />
is jó szívvel átszavaznak majd. Az előválasztás meglehetősen alacsony<br />
részvétel mellett zajlott, méghozzá a szigetvári polgármester indulása nélkül,<br />
így az MSZP Szentlőrinc első emberét (Koltai Péter) indította itt, aki<br />
viszont 107 szavazattal kikapott a DK jelöltjétől (Szarkándi Lajosné).<br />
Ilyen előjelek mellett április 3-án az ellenzék soha nem látott zakóba<br />
szaladt bele Baranya 4-ben: a választók alig 29 százaléka támogatta a DK-s<br />
jelöltet, miközben a Fidesz négy év alatt 60 százalék fölé emelkedett 49 százalékról.<br />
Mindez köszönhető volt annak, hogy az ellenzék jelöltje még<br />
a 2<strong>01</strong>8-as baloldali szavazókat sem volt képes megszólítani. Szigetváron<br />
csaknem minden negyedik, négy évvel korábban még a szocialisták jelöltjét<br />
támogató szavazó fordult el az ellenzéktől. Ezzel szemben Siklóson és<br />
Szentlőrincen valóban megvoltak dekára a baloldali választók, sőt még<br />
a 2<strong>01</strong>8-as Jobbik-táborból és érkezett 14-15 százaléknyi erősítés, de még ez<br />
is kevés volt a csúfos kudarc elkerüléséhez.<br />
Létezik azonban a baloldali szavazók lemorzsolódásának egy nagyon<br />
fontos, területi szempontú tanulsága is, mégpedig az, hogy ez döntően a vá -<br />
lasztókerület nyugati felét sújtotta, tehát Szigetvárt és annak közvetlen<br />
környezetét. Ebből talán azt érdemes az utókor számára feljegyezni, hogy<br />
a választókat nem érdemes szavazógépnek tekinteni, hiszen mint látható,<br />
még az elvileg egy ideológiai tömbön belüli személyek között is könnyen<br />
11<br />
Hogyan értékeli Márki-Zay Péter a vereséget?, Partizán, https://www.youtube.com/watch?-<br />
v=qq5j100zw84.<br />
42 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
tesznek különbséget, ha beágyazottság vagy ismertség alapján kell politikai<br />
döntéseket meghozni.<br />
2<strong>01</strong>8 <strong>2022</strong><br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni (%)<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik<br />
% egyéni<br />
Jobbik<br />
% egyéni<br />
Ellenzék –<br />
Jobbik % lista<br />
Jobbik<br />
% lista<br />
Részvétel<br />
(%)<br />
Fidesz<br />
egyéni (%)<br />
Ellenzék<br />
egyéni (%)<br />
Baloldali lemorzsolódás<br />
(%)<br />
10 000 –<br />
Szigetvár<br />
5000–10 000,<br />
Szentlőrinc és<br />
Siklós<br />
70,6 33,2 53,6 11,2 34,6 22,5 67,9 48,5 41,0 23,5<br />
64,3 45,5 30,9 19,9 27,8 21,7 64,5 55,8 33,6 –13,5<br />
1000–5000 63,9 50,8 27,1 18,4 24,3 20,2 64,0 59,6 29,8 –15,1<br />
500–1000 62,5 47,7 31,9 16,9 22,4 20,7 62,0 61,9 27,2 14,6<br />
0–500 62,1 57,4 24,6 13,5 18,6 16,1 61,7 70,0 20,7 16,0<br />
Baranya 4 64,1 48,9 31,6 15,8 24,3 19,6 63,5 61,1 28,7 9,0<br />
6. táblázat: A Baranya megyei 4-es választókerület településkategóriáinak<br />
választási eredményei<br />
9. ábra: A Baranya megyei 4-es választókerület településeinek jobbikos<br />
átszavazási hajlandósága<br />
BÓDI MÁTYÁS – KOVALCSIK TAMÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 43
Összegzés<br />
A kormányváltást akaró erők választási kudarcának számos magyarázata<br />
látott napvilágot az elmúlt hetekben. Várhatóan az ellenzéki gyászmunka<br />
még jó pár hónapig meghatározza a hazai kormánykritikus nyilvánosság<br />
megmaradt fórumainak hangulatát. Mi arra tettünk kísérletet, hogy – az<br />
olykor érzelem vagy hideg politikai számítás által vezérelt kijelentések össztüzében<br />
– területi adatok és számítások segítségével objektív képet alkossunk<br />
egyes ellenzéki szereplők politikai teljesítményéről. Vizsgálatunk statisztikai<br />
adatokkal támasztotta alá azt, hogy a 2<strong>01</strong>8-as jobbikos szavazók<br />
csupán harmada szavazott az Egységben Magyarország jelöltjeire <strong>2022</strong>-<br />
ben, viszont területileg rendkívül egyenlőtlenül. Vidéken a Jobbik jelöltjei<br />
mellett azok tudták legjobban megszólítani ezeket a szavazókat, akik helyben<br />
jó beágyazottsággal rendelkeztek. A gyakran ismételt szólamokon túl<br />
(„el kell menni vidékre!” stb.) a fenti rövid vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága<br />
az, milyen fontos a személyes tényező és a beágyazottság, ezáltal<br />
pedig a megfelelő jelöltek megtalálása. Könnyen elképzelhető, hogy az előválasztás<br />
intézménye erre csupán egyfajta érvényességi és eredményességi<br />
küszöb megállapítása esetén lehet alkalmas, hogy a választáson kizárólag<br />
a leginkább konszenzusos, megfelelő támogatottsággal és beágyazottsággal<br />
rendelkező jelöltek induljanak el. Ilyen küszöbértékek használata mellesleg<br />
nem lenne újszerű hazánk választástörténetében, hiszen a 2<strong>01</strong>1-es törvénymódosításig<br />
a hazai országgyűlési választások első fordulójában csak az<br />
a jelölt szerzett mandátumot, aki a szavazatok több mint felét megszerezte<br />
(eredményességi küszöb), mégpedig úgy, hogy a választásra jogosultak legalább<br />
fele el is ment szavazni (érvényességi küszöb). Ez természetesen azt<br />
jelentené, hogy nemcsak a miniszterelnök-jelölt, hanem az egyéni képviselőjelöltek<br />
kiválasztása is két fordulóban zajlana.<br />
44 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
A háború mint időjárási<br />
jelenség<br />
A Fidesz kommunikációja az Ukrajna<br />
elleni agresszióról és annak okai<br />
KERT ATTILA<br />
Az ukrajnai háború kitörését követő néhány napos bénultság után hamar<br />
Ateljes sebességre kapcsolt a Fidesz kommunikációs és propagandagépezete.<br />
Mind a négy hadtest csatasorba állt: a politikus hadvezérek, a központilag<br />
vezérelt média csapatai, az internetes „influenszerek” hadosztálya és a kommentelő<br />
szabadcsapatok nagy erővel indultak harcba – a békéért. A különböző<br />
fegyvernemek más-más célpontot vettek célba, különféle eszközökkel:<br />
a helyzet bonyolultsága miatt ezúttal nemcsak a megfogalmazás árnyalataiban<br />
figyelhetők meg különbségek, hanem a szokásosnál is nagyobb mértékben<br />
térnek el egymástól a helyzet értelmezésére szolgáló politikai üzenetek.<br />
Az egyetlen közös pont, hogy szinte mindenről beszélnek, csak magáról<br />
a háború okáról nem: az orosz agresszióról.<br />
A ma bennünket körülvevő konfliktus lényegi ténye pedig úgy<br />
hangzik, hogy Oroszország egy másik független állam területén<br />
katonai akciókat hajt végre. Ez az a tény, amiről nekünk véleményt<br />
kell kialakítani, minden más csak mellébeszélés, önfelmentés és<br />
a szocializmus itt maradt maradványa, az erkölcsi relativizmus.<br />
Azt javaslom, beszéljünk világosan: ami katonai agresszió, az katonai<br />
agresszió. 1<br />
Így fogalmazta meg véleményét Orbán Viktor 2008-ban az Oroszország által<br />
Grúzia ellen indított támadásról, illetve az azzal kapcsolatos magyarországi<br />
értékelésekről. És éppen ezzel ellentétesen kommunikál ma minden<br />
erejével a kormányzó párt: mindenről beszélnek, csak magáról az agreszszióról<br />
és annak okozójáról, az agresszorról, vagyis a Vlagyimir Putyin vezette<br />
Oroszországról nem. Magát a háborút úgy kezelik, mint egy természeti<br />
jelenséget, ami csak úgy „van”, és csupán annak következményeiről,<br />
az általa okozott károkról, a károk elhárításának módjáról hajlandók<br />
1<br />
Vö. https://youtu.be/0ndu5mhU1bw.<br />
KERT ATTILA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 45
eszélni. És persze folyamatosan emlegetnek más, korábbi, szerintük hasonló<br />
súlyú eseményeket, illetve egyéb körülményeket, amelyek más megvilágításba<br />
helyezik az Oroszország által egyoldalúan indított pusztító háborút.<br />
Ez maga a mellélbeszélés és az agresszió erkölcsi relativizálása.<br />
Ennek alapvető oka kézenfekvő: az elmúlt években a magyar kormány<br />
túlságosan közel került Moszkvához, amit a közvélemény pontosan érzékelt,<br />
2 a szavazótábor jelentős része pedig maradéktalanul adaptált: a pár évvel<br />
korábban még Oroszország ellen tüntető hívek a Ruszkik haza!-molinót<br />
lecserélték a Roszatom Jóatom táblára. A magyar kormány és a kormányfő<br />
csaknem évtizedes magatartása és metakommunikációja elérte hatását.<br />
Túl közel Moszkvához<br />
Orbán Viktor Magyarország nyugati szövetségeseit és azok politikusait folyamatosan<br />
támadta, éles, nemritkán útszéli stílusban gúnyolta, míg Moszkváról<br />
és Vlagyimir Putyinról mindig a legnagyobb tisztelet hangján szólt.<br />
Az orosz elnökkel több csúcstalálkozót bonyolított, mint bármelyik európai<br />
kormány- vagy államfővel. Kormánya időről időre jelentős gesztusokat tett<br />
Oroszországnak: bár megszavazata, mindig bírálta az EU Oroszországgal<br />
szembeni szankcióit; lehetővé tette, hogy az általa irányított állami médiában<br />
teret kapjon az orosz propaganda; az amerikai kábítószer-ellenes hatóság,<br />
a DEA által folytatott nyomozás után, az általa tervezett akció keretében<br />
Magyarországon elfogott fegyverkereskedőket kiadta Moszkvának,<br />
megakadályozva ezzel, hogy az Egyesült Államok felelősségre vonja a mexikói<br />
drogkartelleknek fegyvert eladó bűnözőket. 3 Miközben a magyar diplomácia<br />
minden, a magyar kormány politikáját, a jogállamiság helyzetét érő<br />
nyugati bírálatra hisztérikusan reagált, újságcikket is nagyköveti levelekben<br />
akart helyreigazítani, az 56-os magyar forradalmat az orosz állami televízióban<br />
amerikai titkosszolgálati akcióként bemutató nyílt és megalázó történelemhamisítást<br />
4 szó nélkül hagyta. Az orosz elnök díszpolgári címet kapott<br />
a Debreceni Egyetemtől, a 2008-ban még ugyancsak „Ruszkik haza” felirat<br />
előtt tüntető Szijjártó Péter pedig megkapta az orosz Barátságért kitüntetést.<br />
2<br />
Közvélemény-kutatás: a többség szerint Magyarország túl közel került Oroszországhoz, Euronews,<br />
<strong>2022</strong>. március 2., hu.euronews.com/<strong>2022</strong>/03/02/mit-gondolnak-a-magyarok-tul-kozel-kerult-emagyarorszag-oroszorszaghoz.<br />
3<br />
Panyi Szabolcs, Két orosz fegyverkereskedőt csaltak tőrbe Magyarországon amerikai ügynökök,<br />
de az Orbán-kormány Moszkvának adta őket, 444.hu, 2<strong>01</strong>8. november 13., 444.hu/2<strong>01</strong>8/11/23/<br />
ket-orosz-fegyverkereskedot-csaltak-torbe-magyarorszagon-amerikai-ugynokok-de-az-orbankormany-moszkvanak-adta-oket.<br />
4<br />
Az orosz állami tévé szerint a nyugati titkosszolgálatok miatt tört ki az 1956-os forradalom, 24.hu,<br />
2<strong>01</strong>6. október 24., 24.hu/kulfold/2<strong>01</strong>6/10/24/az-orosz-allami-teve-szerint-a-nyugati-titkosszolgalatokmiatt-tort-ki-az-1956-os-forradalom.<br />
46 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
A második paksi atomerőmű megépítésére adott megbízással a magyar<br />
kormány lehetőséget biztosított Oroszországnak, hogy egy EU-s országban<br />
létesítsen referenciaberuházást, egyszersmind óriási üzlethez juttatta az<br />
orosz partnert. Az elavult budapesti metrókocsik korszerűbbre cserélése helyett<br />
a vásárlást „felújításnak” álcázva olyan orosz szerelvényeket szerzett be<br />
– a nyugati ajánlatoknál lényegesen drágábban –, amelyek semmilyen EU-s<br />
sztenderdnek nem felelnek meg. (Ezek az iparági pletykák szerint Asztanában<br />
készültek, de a minőségük még Kazahsztán számára sem volt elfogadható.)<br />
A koronavírus-járvány idején a kormány hatalmi nyomással jóváhagyatta<br />
a hatóságokkal az orosz vakcina használatát Magyarországon, annak ellenére,<br />
hogy annak dokumentációja hiányos volt. Az orosz vakcina terjesztésével<br />
Putyin célja az orosz befolyás kiterjesztése és a közvélemény oroszbarát befolyásolása<br />
volt. (Nem véletlen, hogy az oltóanyagot éppúgy Szputnyik névre<br />
keresztelték, mint az orosz propagandát és álhíreket Nyugaton terjesztő<br />
„hírügynökséget”.)<br />
A magyar kormány a nemzetbiztonsági szolgálatokon és a kémelhárításon<br />
belül fokozatosan gyengítette az „orosz vonalat”, 5 miközben Magyarországon<br />
szinte szabad mozgást biztosított az orosz kémeknek. 6 Sőt hozzájárult,<br />
hogy az orosz hírszerzők és titkosszolgálati, pénzügyi műveletek<br />
fedésére használt Nemzetközi Beruházási Bank – magyar résztulajdonnal<br />
– Budapesten létesítsen székhelyet. Ezzel bázist teremtett az orosz titkosszolgálatok<br />
számára az Európai Unió területén, ily módon aktívan támogatva<br />
azt az expanziós orosz politikát, amely az Ukrajna elleni invázióban tetőzött.<br />
Annak azonban, hogy az eredetileg mélyen oroszellenes jobboldal pártja,<br />
a magát az oroszok által eltiport 56-os forradalom örökösének tekintő Fidesz<br />
nem foglalt egyértelműen állást az agresszorral szemben és a szabadságáért<br />
harcoló Ukrajna mellett, a fentieknél is mélyebb okai vannak.<br />
Kelet vagy Nyugat<br />
Orbán Viktor pártja és kormánya jó ideje következetesen támadja az európai<br />
intézményrendszert, annak összes elemét és szereplőjét, és minden onnan<br />
érkező bírálatot politikai támadásnak állít be, függetlenül attól, hogy<br />
az állami, politikai vagy független intézménytől érkezik. Minden normatív<br />
5<br />
Dezső András, Ha akarná Orbán, akkor sem biztos, hogy szabadulni tudna az oroszok szorításából,<br />
HVG.hu, <strong>2022</strong>. február 28., hvg.hu/360/<strong>2022</strong>0228_Magyarorszag_Orban_Viktor_Oroszorszag_Vlagyimir_<br />
Putyin_hirszerzes_kemelharitas_Ukrajna.<br />
6<br />
Panyi Szabolcs, Egy magyar titkosszolga részletesen felfedi, mennyire súlyos az orosz fenyegetés,<br />
Index, 2<strong>01</strong>7. március 21., index.hu/belfold/2<strong>01</strong>7/03/21/titkosszolga_orosz_fenyegetes_romagyilkossag<br />
_interju.<br />
KERT ATTILA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 47
írálatot a Magyarország szuverenitása ellen szőtt nemzetközi méretű politikai<br />
összeesküvés részeként láttat, amelynek célja a bevándorlásellenes<br />
magyar politika megbüntetése és térdre kényszerítése. „Nem leszünk gyarmat”<br />
– hirdették, Magyarország belügyeibe való beavatkozásként állítva be<br />
a korrupció és a jogállam leépítése miatti egyre gyakoribb kritikát. Mindennek<br />
célja egyrészt nyomásgyakorlás az európai intézményekre, másrészt<br />
ezen intézmények minden korábbi és várható további döntésének hiteltelenítése<br />
a hazai közvélemény előtt.<br />
Orbán a nyugati intézményekkel a keleti „sztárállamok” sikereit állította<br />
szembe, nemegyszer a diktatúrák világa előtt tisztelegve. „Az embernek<br />
keletre kell utaznia, ha otthon akarja magát érezni” – mondta 2<strong>01</strong>5-ben<br />
Kazahsztánban. 7 Állami intézkedésekkel, politikai döntésekkel és szimbolikus<br />
gesztusokkal erodálta a nyugati értékrend hazai alapjait, amikor<br />
gyengítette a jogállamot, korlátozta a piacgazdaságot, semmibe vette a huma<br />
nizmust (az első menekültválság idején), kétségbe vonta az alapvető emberi<br />
jogok védelmének jogosságát, megtámadott tudományos intézeteket<br />
és nézeteket, kiszorított az országból egy egyetemet. Míg a hagyományos<br />
demokratikus intézményeket gyengítette, bizánci típusú hatalmi struktúrákat<br />
hozott létre. Olyan túlhatalmat teremtett, amely egyre kevésbé felelt<br />
meg a klasszikus nyugati demokráciák feltételeinek, de egyre több elemében<br />
hasonlít a keleti zsarnokságok működéséhez. Alig leplezetten teret engedett<br />
a korrupciónak, eltűrte rendszere prominenseinek keleti despotákat<br />
idéző, irritálóan fényűző életvitelét. Vulgáris hangon becsmérelt nyugati<br />
politikusokat és tisztelettel hajbókolt keleti zsarnokok előtt.<br />
Mindezt nem valamiféle elvi, meggyőződésbeli szempont indokolta, hanem<br />
pusztán gyakorlati megfontolás, hatalmi logika. Orbán Viktort politikai<br />
mozgástere növelésének szándéka sarkallta arra, hogy radikálisan szakítson<br />
a nyugati világ értékeivel. Miközben ugyanis az Európai Unió intézményei<br />
és az azt finanszírozó országok egyre több politikai, jogállami, végül pénzügyi<br />
eszközzel igyekeztek korlátok közé szorítani a magyar kormányfő hatalmi<br />
nyomulását, az orosz hitelek elköltésénél nem akadály a korrupciós<br />
veszteség, az orosz gáz- és olajszállításoknak nincsenek jogállami feltételei.<br />
A kristálytükör meghasad<br />
A háború kitörésével azonban a stratégia összeomlott: a korrekt partnerként<br />
bemutatott Oroszországról kiderült, hogy közönséges háborús agresszor.<br />
A pusztítás, a civileket nem kímélő kegyetlenség, a menekültáradat morá-<br />
7<br />
Orbán az EU-ban nem, Kazahsztánban otthon érzi magát, HVG.hu, 2<strong>01</strong>5. április 1., hvg.hu/itthon/<br />
2<strong>01</strong>504<strong>01</strong>_Kazinform_Orban_ellentetben_az_EU_Kazahsz.<br />
48 EELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
lisan vállalhatatlanná tette az oroszbarát politikát. A sokat bírált Nyugat<br />
viszont meglepő elszántsággal, gyorsasággal és talán váratlan következetességgel<br />
zárt össze, kiállva a megtámadott mellett és az agresszorral szemben.<br />
Ebben a helyzetben fenntarthatatlanná vált Orbán nyíltan oroszbarát politikája,<br />
de az e politika révén átformált bázisa számára már az egyértelmű<br />
szakítás sem lett volna elfogadható. (Ezt látványosan bizonyította az ősfideszes<br />
Németh Zsoltnak, a párt örökös „majdnem külügyminiszterének”<br />
határozottan oroszellenes Facebook-posztjára érkezett dühödt – fideszes –<br />
reakciók hangneme. 8 ) Ezt az ellentmondást kellett a kommunikációs stratégáknak<br />
áthidalniuk.<br />
Tovább fokozta a kommunikációs nehézségeket, hogy a háború kitörése<br />
az Orbán politikai zsenijébe vetett hitet is megingathatta: a mindenkinél<br />
előbbre látó stratéga képe megtépázódott. A tévedhetetlen vezér képét erodálta,<br />
hogy a magyar miniszterelnök láthatóan nem számított a háborúra.<br />
Putyin az orránál (és a pénztárcájánál) fogva vezette, és mindvégig, februári<br />
moszkvai útja során is megtévesztette.<br />
Nem kis feladatot kapott tehát a Fidesz hatalmi gépezetének kommunikációs<br />
agytrösztje. Olyan stratégiát kellett kidolgoznia, amely legalább három,<br />
egymást lényegében kizáró feltételnek felel meg egyszerre: (1) Orbán teljesíti<br />
a tőle háborús helyzetben a szövetségesek részéről elvárt minimális kiállást,<br />
de (2) nem fordul szembe a követőiben évtizedes munkája eredményeként<br />
mély gyökeret vert Nyugat-ellenes, oroszbarát indulatokkal és (3) amennyire<br />
lehet, elfedi súlyos stratégiai tévedéseit.<br />
Az ilyen műveletekre alkalmazott „verbális áthidalás” az ős-Fidesz vezetőinek<br />
kifejezése volt még a nyolcvanas években. A kezelhetetlen ellentmondások<br />
feloldására használt kommunikációs technikát nevezték így.<br />
A mostani feladatot nehezítette, hogy míg korábban a Magyarországot<br />
ért támadásokkal – értsd: az Orbán-rendszer bírálatával – szembeni harcról<br />
szóló narratívát fiktív ellenségekkel szemben (Soros, migránsok, Brüsszel<br />
stb.) kellett építeni, addig most a szomszédban zajló valóságos háborút kellett<br />
a szavazatmaximalizálás céljának megfelelően keretezni.<br />
A válasz egy többértelmű, többrétegű és többszereplős kommunikáció,<br />
amelyben egymásnak tökéletesen ellentmondó üzenetek is elférnek. A stratégia<br />
alapja, hogy a háború eredeti okáról senki sem beszél. A Fidesz és a<br />
kormány érdekkörébe sorolható kommunikátorok részéről a háborúval öszszefüggésben<br />
többször esett említés az ukrán és az amerikai elnökről, az EU<br />
és a NATO vezetőiről és legfőképpen a magyar ellenzékről, mint a háború<br />
kirobbantójáról, Vlagyimir Putyinról. Ennek a premisszának a következetes<br />
A<br />
8<br />
A fideszes Németh Zsolt kiírta, hogy „Ruszkik, haza!”, ez pedig váratlan zavart keltett a kommentelők<br />
körében, 444.hu, <strong>2022</strong>. március 18., 444.hu/<strong>2022</strong>/03/18/nemeth-zsolt-meglepo-oroszellenes-posztotrakott-ki-mire-ellenzeki-politikusok-udvozoltek-az-ontudatra-ebredeset.<br />
KERT ATTILA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 49
etartásával a kommunikáció négyrétegűvé vált. Egyértelműen megkülönböztethető<br />
tónusban és tartalommal kommunikált a fideszes gépezet négy<br />
hadteste: a politikusok, a Fidesz-média, a közösségi médiában tevékenykedő<br />
fizetett influenszerek és a kommenthadsereg.<br />
Fideszes politikusok: legyen béke és olcsó gáz<br />
A politikusok az elkerülhetetlen szövetségesi nyilatkozatokon kívül (Orbán<br />
Viktor hivatalosan mindössze két ilyet tett: egyet a háború kitörésének másnapján,<br />
egyet pedig Londonban, a V4-ek és Boris Johnson találkozóján)<br />
a béke jelszava mögé sorakoztak fel. Némileg komikus módon a magyar kormányfő,<br />
aki az elmúlt évtizedben egyre militánsabb hangnemben beszélt<br />
mindenről; aki egyszerű közgazdasági összefüggéseket is nagyszabású katonai<br />
műveletként írt le; aki választás előtt puskaporszagot érzett, csatába<br />
indult Brüsszelbe, megvívta a rezsiharcot, állig fegyverben várta a járvány<br />
következő hullámát, nemzeti ünnepen csatába küldte híveit („Magyarok, magasba<br />
a zászlókat, menjetek és harcoljatok, fel a győzelemre!”) és aki szerint<br />
Magyarország többször is támadás alatt állt, hirtelen a hatvanas évek hippimozgalmát<br />
megszégyenítő pacifista üzenetekkel kezdett kommunikálni.<br />
Ebben a kommunikációs keretben a „legyen béke” kívánsága is egyfajta<br />
absztrakt fohászként jelenik meg, mint egy ima a békért, ami csak úgy<br />
terem, mint a pipacs az út szélén, s ha sokat fohászkodunk, „lesz”. Teljesen<br />
figyelmen kívül hagyva – és a szavazók elől elrejtve – azt a nyilvánvaló tényt,<br />
hogy háború befejeződése egyetlen módon következhet be, ha Oroszország<br />
felhagy az agresszióval, s hogy a béke „keletkezését” egyetlen személy képes<br />
elérni, Vlagyimir Putyin, azzal, hogy parancsot ad a hadművelet befejezésére.<br />
Az ő nevét azonban egyetlen kormánypárti politikus sem ejtheti ki. Nyilvánvaló<br />
a szándék: amennyire csak lehet, el kell távolítani Orbán képét az<br />
agresszorétól.<br />
A kormánypárti politikusok kommunikációjának második eleme az ellenzék<br />
támadása, amely arra a sokszor cáfolt hazugságra épül, hogy az ellenzék<br />
magyar fegyvereket és katonákat küldene a frontra, lényegében belesodorva<br />
Magyarországot a háborúba. Az orosz invázióval kapcsolatos kormánypárti<br />
megszólalásokban sokkal több szó esik a magyar ellenzékről, mint a háborús<br />
agresszorról (akiről szinte semmi). Az állítást kiegészítik azok a minősítések,<br />
amelyek szerint hazaárulással érne fel a hazájukat védő ukránok<br />
jelenleginél aktívabb támogatása. (Nem terjed ki a világmagyarázat arra a<br />
körülményre, hogy vajon ebben az esetben Csehország és Lengyelország,<br />
valamint Szlovákia jobboldali kormánya folyamatos hazaárulást követ-e el<br />
saját országa ellen, a lakosság nagyarányú támogatása mellett.)<br />
50 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
A politikusi kommunikáció harmadik szintje a gázárra való célozgatás,<br />
a „rezsicsökkentés” fenntartásának fontossága. Bár az egyik márciusi közvélemény-kutatás<br />
9 adatai szerint a válaszadók 63 százaléka úgy vélte, Magyarországnak<br />
akkor is kötelessége segíteni ukrán szomszédjain, ha ez országunk<br />
számára negatív gazdasági következményekkel járhat, és mindössze<br />
19 százalék ellenezne ilyen segítségnyújtást, valószínűleg jól kalkulálnak<br />
a kommunikációs stratégák, ha abból indulnak ki: az emberek könnyebben<br />
jelölik be a kérdőíven a morálisan helyesnek tartott választ, mint amilyen<br />
könnyen elfogadnának egy jelentős gázáremelést.<br />
Fidesz-média: a politikusok üzeneteinek<br />
ismétlése és orosz propaganda<br />
A Fidesz által uralt média hűen követi a kormányfő által megszabott kommunikációs<br />
irányt, ám azt megfejeli az orosz propaganda gyakran kritikátlan<br />
átvételével. Nincs még egy ország Európában, amelynek közszolgálati<br />
médiája olyan mértékben átvenné az orosz érvrendszert és (ál)híreket, mint<br />
a magyar. Hosszú ideig még a háború szót is kerülte, helyette az orosz propaganda<br />
kifejezését, a különleges katonai műveletet használta. A híradásokban<br />
nemritkán azt sugallták, hogy a fegyveres konfliktusért valójában<br />
a megtámadott fél, Ukrajna a felelős.<br />
A hírmagyarázatok, valamint a stúdiókba hívott „szakértők” és „elemzők”<br />
pedig gyakran feszegetik a NATO, Ukrajna és az Egyesült Államok felelősségét<br />
a történtekben. Ez nem más, mint az Orbán Viktor által 2008-ban<br />
oly pontosan leírt erkölcsi relativizálás.<br />
Fizetett influenszerek: Gyurcsány és gázár<br />
A közösségi médiában megjelenő fizetett véleményformálók érvelésében<br />
már érezhetően máshol vannak a hangsúlyok. A „béke” kötelező ismételgetésén<br />
túl a fókusz a gáz árára kerül: önmagunk lábon lövése lenne, ha nem<br />
a háborús agresszortól vásárolnánk. (Erre az érvelésre persze azért is szükség<br />
van, mert Magyarország az elmúlt években folytatott energiapolitikája<br />
következtében Európában a legnagyobb mértékben függ az orosz gáztól.)<br />
A posztolók – köztük a fizetett influenszerek mellett a párt politikusainak<br />
derékhada – azt próbálják sugallani, hogy a gazdaságot és a politikát nem<br />
9<br />
A Republikon szerint hajszálnyi a különbség a Fidesz és az Egységben Magyarországért között, 444.hu,<br />
<strong>2022</strong>. március 23., 444.hu/<strong>2022</strong>/03/23/a-republikon-szerint-hajszalnyi-a-kulonbseg-a-fidesz-es-azegysegben-magyarorszagert-kozott.<br />
KERT ATTILA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 51
szabad összekeverni, és igyekeznek elfogadhatóvá tenni, hogy morálisan<br />
semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki egy háborús agresszorral üzletel,<br />
lényegében egy háborút finanszírozva ezzel.<br />
A közösségi médiában zajló kommunikáció másik iránya természetesen<br />
szintén az az ellenzékkel szembeni vád, hogy háborúba sodorná Magyarországot.<br />
Ennek folyamatos sulykolását kiegészíti Gyurcsány Ferenc Putyinhoz<br />
fűződő – 14 évvel ezelőtti – kapcsolatának felidézése.<br />
Kormánypárti kommentsereg: más is ezt csinálja<br />
plusz Kárpátalja<br />
A közösségi médiában posztoló, illetve kommentelő önkéntes és fizetett trollok<br />
már teljes szabadsággal írják le azt, amit a hivatásos influenszerek csak<br />
sugallnak. A kötelező üzeneteken kívül – béke, gázár és az ellenzék – itt már<br />
igazán szabad teret kap az erkölcsi relativizálás. A kommentelő tömeg különféle<br />
(általában eltorzított) történelmi eseményeket, jobbára hamis adatokat<br />
sorolva minden erővel igyekszik relativizálni az orosz fél felelősségének<br />
kérdését. Általában az a kiindulási pont, hogy „én elítélem az erőszakot,<br />
bármelyik oldalon (mintha a fegyveres konfliktusban egyenlő felelősség<br />
terhelné az agresszort és a megtámadottat), de…”. És innen következnek<br />
az utalások, a teljeség igénye nélkül: a NATO 1999-es szerbiai katonai beavatkozására<br />
(amelyet amúgy az első Orbán-kormány aktívan támogatott),<br />
az Egyesült Államok különböző katonai műveleteire Iraktól Afganisztánig,<br />
a vietnámi háborúra, Joe Biden korábbi nyilatkozataira a balkáni háború<br />
ügyében, a korábbi amerikai elnökök (Trump kivételével) által kezdeményezett<br />
háborúkra, az atombomba 1945-ös bevetésére, az ukrán nacionalizmusra,<br />
a NATO terjeszkedésére.<br />
Előfordulnak ezeknél is vadabb, egyértelműen oroszbarát vélemények és<br />
„tények”. Ezek közös jellemzője, hogy más – vélt vagy valós, megtörtént vagy<br />
elferdített – eseményekhez hasonlítva igyekeznek az orosz invázió relatív súlyát,<br />
az azért viselt felelősséget csökkenteni. Hiszen Magyarország miniszterelnöke<br />
nem barátkozhatott a gonosszal. (És különben is, nem barátkozott,<br />
csak tárgyalt.) Mint amikor a rosszalkodáson kapott gyerek első reakciója<br />
a feddésre az, hogy „de a másik is”.<br />
Az online szabadcsapatok másik népszerű témája a kárpátaljai magyarok<br />
által elszenvedett sérelmek ügye, mintha ez igazolná az Ukrajna elleni<br />
háborút vagy bármilyen szerepet játszana Ukrajna Putyin általi „megbün-<br />
Atetésében”. E szövegekben gyakran megjelenik az a vágy vagy remény, hogy<br />
52 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Magyarország esetleg visszakaphatja az elszakított területeket. 10 Az ukrajnai<br />
magyarok sorsa miatt az invázió felelőssége alól az orosz agresszort felmentő<br />
szövegek azonban figyelmen kívül hagyják azt a lehetőséget, hogy<br />
Magyarország mostani hűvös viselkedése a megtámadott Ukrajnával szemben<br />
éppen az ott élő magyarok következő évtizedeit teheti nagyon nehézzé.<br />
Siker itthon<br />
Amint az április 3-án kiderült, a háború fideszes kommunikációja választási<br />
értelemben sikeres volt. Bár a Fidesz nagyarányú győzelmében szerepet<br />
játszó okok jelentőségét nehéz egzakt módon, egymástól elkülönítve meghatározni,<br />
a politikusok és elemzők többségének részéről konszenzus alakult<br />
ki arról, hogy a háború és annak politikai tálalása jelentős hatással volt az<br />
eredményre. Sokan azonban arra számítottak – nemcsak Magyarországon,<br />
de az Orbán Viktor korábbi legszorosabb szövetségesének számító Lengyelországban<br />
is –, hogy a választások után megszűnik a kétértelmű, illetve helyenként<br />
kimondottan oroszpárti és ukránellenes kommunikáció. Ezekre<br />
a várakozásokra Orbán Viktor már a választás éjszakáján rácáfolt, amikor<br />
győzelmi beszédében gúnyosan, pártja ellenségeként beszélt a hazája létéért<br />
küzdő ukrán elnökről, és rosszízű megjegyzésével helyi közönsége önfeledt<br />
kacagását (és a világ megdöbbenését) váltotta ki. Magyarország kormányának<br />
politikája és kommunikációja a választás után sem változott meg a háborúval<br />
kapcsolatban.<br />
Szűkülő mozgástér Európában<br />
Orbán Viktor hatalmi politikájának legalább huszonöt éve egyik sarokköve,<br />
hogy mindenkit állásfoglalásra kényszerítsen. Nincsen semleges álláspont,<br />
nincsen „közép”, nem lehetséges még csak szakmai vélemény sem: valahová<br />
állni kell. Ha valaki nem szövetséges (vagy alárendelt), inkább legyen ellenfél,<br />
mint semleges. Évtizedeken keresztül mindig keményen megbüntette<br />
azokat, akik eltértek az iránytól, keményen bosszút állt az árulókon.<br />
A nemzetközi politikában azonban éppen ennek az ellenkezőjét tette:<br />
amit itthon elvárt és mindenkitől kikényszerített, azt ő maga Brüsszelben<br />
tudatosan kerülte. Rendszeresen bírálja szövetségeseit és védelmezi azok ellenfeleit.<br />
Miközben a Fidesz az EP-választáson a néppárt színeiben indult,<br />
10<br />
Belénessy Csaba szerint nem szabad tennünk semmit, de mégis készen kell állnunk arra, hogy békés úton<br />
befogadjuk Kárpátalját, 444.hu, <strong>2022</strong>. március 23., 444.hu/<strong>2022</strong>/03/23/belenessy-csaba-szerint-nemszabad-tennunk-semmit-de-megis-keszen-kell-allnunk-arra-hogy-bekes-uton-befogadjuk-karpataljat.<br />
KERT ATTILA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 53
nyíltan annak riválisaival, a populista Salvinivel, Strachéval és Le Pennel<br />
szövetkezett. Ilyen provokatív árulást a saját pártjában sosem tűrt volna<br />
meg. El tudja-e képzelni valaki, hogy a 2<strong>01</strong>8-as országgyűlési választás előtt<br />
néhány héttel Lázár János a hivatalában fogadja Vona Gábort, a Jobbik elnökét,<br />
hogy a formálódó szövetségükről tárgyaljon vele? Vagy <strong>2022</strong>-ben<br />
Gulyás Gergely részt vesz a Szabad Városok Karácsony Gergely által szervezett<br />
európai találkozóján?<br />
Orbán Viktor mindeddig páratlanul sikeres volt ebben a hintapolitikában.<br />
Ez láthatóan a mostani választás megnyeréséhez is hozzásegítette.<br />
Az Ukrajna elleni orosz háború azonban olyan mértékben polarizálta a nem -<br />
zetközi politikát, ami már-már a magyar belpolitikai viszonyokhoz hasonló.<br />
Kérdés, hogy Orbán ilyen körülmények közt is fenn tudja-e tartani azt<br />
a viselkedést az európai színtéren, amit idehaza senkitől sem tűr el, vagy<br />
előbb-utóbb őt is rákényszerítik, hogy nyíltan álljon oda valamelyik oldalra.<br />
Amikor ez megtörténik, akkor ér véget a kettős beszéd a háborúról.<br />
54 EELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 VÁLASZTÓK ÉS MÉDIA
Lassú víz<br />
Informális hálózatok elleni küzdelem<br />
formális eljárásokkal<br />
MAGYARI PÉTER<br />
„Európai projektünk hitelessége attól függ, megfelelünk-e a saját magunk<br />
Eáltal felállított mércének. […] Az európai történelemnek ebben a kritikus<br />
időszakában kulcsfontosságú, hogy az európai szerződésekben lefektetett<br />
alapértékeket nyomatékosan megvédjük. […] Legvégső esetben pedig az<br />
EU-források felfüggesztését is lehetővé kellene tenni.”<br />
A fenti mondatok egy 2<strong>01</strong>3. március 7-én keltezett levélből valók. A levelet<br />
Dánia, Finnország, Hollandia és Németország akkori külügyminiszterei<br />
írták José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság akkori elnökének. Ez<br />
a levél az első hivatalos dokumentuma annak, hogy az uniós intézmények<br />
elgondolkodtak azon: el kellene venni a magyar kormánytól az EU-s támogatásokat,<br />
mert tűrhetetlen, hogy leépíti a jogállamot.<br />
Azóta eltelt több mint kilenc év. Az akkori főszereplők közül ketten maradtak<br />
a politika élvonalában: az egyik aláíró, a holland Frans Timmermans,<br />
aki most klímavédelmi biztos az Európai Bizottságban; illetve Orbán<br />
Viktor magyar miniszterelnök, aki azóta is magyar miniszterelnök. Az ügy<br />
viszont még napirenden van, és az sem teljesen kizárt, hogy akár még idén<br />
decemberben megtörténik, amit a levél szerzői akartak, és a magyar kormánytól<br />
jogállamisággal összefüggő problémák miatt tényleg pénzt vonnak<br />
el. De ez azért még mindig nem teljesen biztos.<br />
Az elmúlt kilenc évben egyelőre annyi történt, hogy a levélben javasolt<br />
mechanizmusból EU-s jogszabály lett, és a bizottság elnöke az idei magyarországi<br />
választás másnapján bejelentette, hogy a mechanizmust elindítják<br />
Magyarországgal szemben. Ez április 27-én valóban megtörtént, kiment a<br />
hivatalos értesítés a magyar kormánynak. Ezzel egy legalább fél évig, de<br />
várhatóan inkább kilenc hónapig tartó folyamat indult el, aminek a végén<br />
előfordulhat, hogy a Magyarországnak járó EU-s támogatások egy részét<br />
befagyasztják.<br />
Igaz, a 2<strong>01</strong>3-as külügyminiszteri levélben még jogállamisági mechanizmusról<br />
volt szó, de mire az európai jogszabály megszületett, addigra már<br />
feltételességi mechanizmus lett a neve, utalva rá, hogy az eszköz gyengébb,<br />
mint ahogy azt annak idején a négy külügyminiszter elképzelte. Az eljá-<br />
56 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
ásban ugyanis nem lehet általában szankcionálni a demokratikus intézményrendszer<br />
leépítését. A mechanizmus kizárólag olyan jogállamisági<br />
deficitet érinthet, amelyből közvetlenül levezethető, hogy az EU költségvetése<br />
veszteséget szenved el. A két körülményt és azok kapcsolatát egyaránt<br />
bizonyítaniuk kell az EU-s intézményeknek. Ez a törekvés jól látszik az április<br />
végén Budapestnek megküldött bizottsági levélben: az ötven oldal közel<br />
fele nem a magyar kormány által elkövetett hibákkal foglalkozik, hanem e<br />
hibák pénzügyi következményeivel.<br />
Tíz éve tart tehát a próbálkozás a magyar kormány megfékezésére, eddig<br />
gyakorlati következmények nélkül. Semmiképpen sem állíthatjuk, hogy<br />
kapkodás, pláne hogy Magyarországgal szembeni brutális keménykedés<br />
lenne az EU-s intézményekben. Idegeskedés viszont annál több volt, és úgy<br />
néz ki, hogy idén is kijut belőle még bőven.<br />
Kultúrsokk és közpénz<br />
Amikor 2006-ban már nagyban ment a vita a 2007–2<strong>01</strong>3-as EU-s költségvetésről,<br />
egy nyugati tagállam bizottsági hivatalnoka egy deep background<br />
(név nélkül sem idézhető) háttérbeszélgetésen arról suttogott, hogy el nem<br />
tudták képzelni, hogy lehet úgy is tárgyalni az EU-ban, ahogy azt a lengyelek<br />
csinálják. (Akkoriban is PiS-kormány volt Varsóban.) „Nem alkudoznak,<br />
nem valami középutas megoldást javasolnak, hanem vétóval fenyegetnek,<br />
ha nem kapják meg, amit akarnak. Ilyen itt eddig nem volt” – méltatlankodott,<br />
bár elég sok trükközés és keserves vita zajlott addig is az uniós intézményekben.<br />
Tíz évvel később egy csalások felderítésén dolgozó brüsszeli<br />
hivatalnok azt adta elő, egészen konspiratív körülmények között suttogva,<br />
hogy iszonyú nehéz a magyarokat elkapni. Messziről bűzlik a korrupció, de<br />
mindent úgy lepapíroznak, hogy alig lehet konkrét jogsértésen rajtakapni<br />
őket. Minisztériumi jogi osztályok dolgoznak a lopások elfedésén, ilyet<br />
ők még nem láttak. Szeretné átkérni magát román vonalra, mert ott ugyan<br />
még többet lopnak, de azt legalább könnyen ki lehet mutatni, és akkor inkább<br />
lefújják az egész pályázatot.<br />
E két beszélgetés felidézése azért fontos, mert jól mutatják, hogy az EU-s<br />
intézményeket teljesen felkészületlenül érte a 2004-es nagy bővítési hullám<br />
kulturális sokkja. A 2<strong>01</strong>0-ben hatalomra jutott Fidesz (és a 2<strong>01</strong>5-ben ismét<br />
hatalomra jutott lengyel PiS) egyre nyíltabb EU-ellenes kommunikációja<br />
és a demokratikus rendet érdemben romboló intézkedéseik sokakban viszszatetszést<br />
keltettek Nyugaton.<br />
Itt fontos kitérni arra, hogy a két jelenség, a kommunikációs és az auto -<br />
riter offenzíva egyszerre kellett a nyugati felháborodáshoz. Bojko Boriszov<br />
MAGYARI PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 57
E<br />
2<strong>01</strong>0-es évekbeli Bulgáriája aligha volt jogállami szempontból erősebb<br />
vagy kevésbé korrupt, mint Orbán Viktor Magyarországa. Csak amikor<br />
a bolgár kormány kioktatást kapott Brüsszelben, akkor Boriszov kiállt a<br />
nyugati sajtó elé, megköszönte a kritikákat, és elmondta, hogy rengeteget<br />
tanult belőlük, most pedig hazamegy, és mindent megtesz, hogy kijavítsa<br />
mindezt, pontosan követve a brüsszeli útmutatásokat. (Aztán persze<br />
nem csinált semmit.) Orbán ezzel szemben kiplakátolta az országát, hogy<br />
„Állítsuk meg Brüsszelt!”. Az európai integráció fékezése és lehetőség szerint<br />
az eddigi eredményeinek visszanyesése a magyar politika központi<br />
ügyévé emelkedett.<br />
Ezzel Magyarország egyszerre vált pénzügyi és politikai problémává<br />
a brüsszeli intézményeket (tanács, bizottság, parlament) stabilan kézben<br />
tartó politikusok számára. Érdekes lenne egyszer pontosan felmérni, hogy<br />
Orbánék miért mentek bele ebbe a kétfrontos harcba. Az egyik fontos motivációjuk<br />
valószínűleg az volt, hogy a magyar közvélemény előtt a pénzügyi<br />
problémákat, azaz a korrupció ügyét politikai köntösbe öltöztethessék,<br />
és elő tudják adni, hogy „azért jönnek ezek azzal, hogy itt lopnak, mert nem<br />
bírják elviselni a politikai véleményünket”. A küzdelem mostani szakaszában<br />
is hangsúlyos a magyar kormánynak ez a taktikája. A mechanizmus<br />
megindításáról szóló levél a magyar közbeszerzési rendszer gyengeségeiről<br />
és az EU-s pályázatokat irányító hatóságok felkészületlenségéről, illetve<br />
a magyar bűnüldözés passzivitásáról szól. Maga a levél viszont nem nyilvános,<br />
ráadásul jogi szaknyelven írt angol szöveg. Úgyhogy a magyar kormány<br />
miniszterei sikeresen terjesztik a hazai sajtóban, hogy a bizottságnak<br />
a gyermekvédelmi törvénnyel és az ukrajnai fegyverszállítások elmaradásával<br />
van baja. Holott ezekről az ügyekről egy árva szó sincs a mechanizmust<br />
elindító dokumentumban.<br />
A jogállamiságot érintő összes EU–Magyarország vitának ez a kommunikációs<br />
tere: a brüsszeli intézmények jogilag releváns kifogásokat keresnek,<br />
mire a magyar kormány politikai-ideológiai síkra tereli a vitát. Emiatt<br />
érdemi párbeszéd a nyilvánosság előtt lehetetlen. És igazság szerint a zárt<br />
ajtók mögötti tárgyalások sem kecsegtetnek sokkal nagyobb hatékonysággal,<br />
de ennek már más oka van: ott azért nem haladhatnak érdemben egy<br />
konstruktív megoldás felé, mert a brüsszeli oldal csak a jogi, szervezeti környezet<br />
problémáiba tud belekötni, miközben Magyarországon alapvetően<br />
nem ezzel van a baj, hanem az informális hálózatokkal, amelyek a személyes<br />
függőségek és szívességek rendszerén keresztül megbénítják és kiüresítik<br />
az intézményi-jogi ellensúlyokat. Ezeket az informális, az állam működését<br />
meghatározó rendszereket viszont nem lehet brüsszeli eszközökkel<br />
felfejteni vagy számon kérni. Innentől kezdve az egész eljárás egy fogócskára<br />
emlékeztet: a magyar kormány kiöltött nyelvvel provokálja a bizottsági<br />
58 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
szakembereket. „Kapj el, ha tudsz!” – üzeni, mire a bizottsági szakemberek<br />
hosszú évek alatt újabb eszközöket kérnek a tanácstól és a parlamenttől,<br />
hogy utol tudják érni a provokátort.<br />
A helyreállítási alap (Recovery and Resilience Facility, RRF) 2021 közepén<br />
megkezdett visszatartásáig a brüsszeli oldal semmit sem tudott elérni ebben<br />
a kergetőzésben. Ennek a történetét ebben a mechanizmusról szóló cikkben<br />
nincs mód részletesen taglalni. Rögzítsünk most csak annyit, hogy több ezer<br />
milliárd forinthoz nem férhet hozzá egyelőre a magyar kormány, mert az<br />
Európai Bizottság nem hagyja jóvá a pénz elköltésének tervét. Itt a bizottság<br />
arra hivatkozik, hogy a tervben nem elég hangsúlyosak a korábbi országspecifikus<br />
ajánlásokba foglalt reformjavaslatok végrehajtási tervei, különös<br />
tekintettel a közbeszerzési rendszer javítására. Végső soron ugyanazt a jogállamisági<br />
szempontot kérik számon, mint a feltételességi mechanizmusban,<br />
egy nem jogállamisági szempontok alapján meghatározott eljárásrendi<br />
keretben. Ilyen értelemben az RRF-vitában a bizottság a magyar kormány<br />
módszerét fordította meg, és jogi köntöst adott egy politikai vitára. Csakhogy<br />
ez egy egyedi, legkésőbb 2023 végéig lezáródó történet, ezért általánosságban<br />
a mechanizmusról szóló vita fontosabb, még ha egyelőre az RRF<br />
körüli kötélhúzásnak sokkal jelentősebbek is a pénzügyi következményei.<br />
A dilemma<br />
Az EU-s intézmények egyik legfontosabb dilemmája az volt az elmúlt bő<br />
tíz évben, hogy mit lehet kezdeni azzal, ha egy tagállamban olyan szinten<br />
leépítik a demokráciát, hogy ha most akarna belépni, akkor nem vennék<br />
fel az EU-ba. Erre a helyzetre ugyanis nem készültek fel, ennek kezelésére<br />
nem volt jogszabály. Az EU-t úgy alkották meg, hogy a tagállamok ne bánthassák<br />
egymást. A fent idézett 2<strong>01</strong>3-as levél pont arról szólt, hogy muszáj<br />
lenne jogi megoldást találni erre a problémára. A helyzet fonákja, hogy az<br />
EU-ban nem lehet fontos újítást bevezetni, ha azzal nem ért egyet mindenki.<br />
Tehát úgy kellett kitalálni egy új büntetési mechanizmust Orbánnal szemben,<br />
hogy azt neki is meg kellett szavaznia. Ha ezt is figyelembe vesszük,<br />
akkor rögtön érthető lesz, miért tartott ennyi ideig, hogy egyáltalán legyen<br />
valamilyen mechanizmus.<br />
A jogállamisági problémát a négyek 2<strong>01</strong>3-as levele után elsöpörték a válságok.<br />
Jött a déli államok, különösen a görögök pénzügyi válsága, aztán<br />
a 2<strong>01</strong>5-ös menekültválság. A magyar problémát a politikailag hangos, de<br />
valós eszközeiben gyenge Európai Parlament vette kézbe, amely rendre elítélte<br />
a magyar kormányt, jelentéseket fogadott el ellene és Orbán Viktorral<br />
veszekedett strasbourgi szeánszokon.<br />
MAGYARI PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 59
A 2<strong>01</strong>0-es években az EU-s intézmények igyekeztek a magyar jogállamisági<br />
problémákat a meglévő eszközökkel kezelni. Vagyis az Európai Bizottság<br />
kötelezettségszegési eljárásokat indított olyan ügyekben, ahol ki lehetett<br />
mutatni az EU-s jog konkrét megsértését. Jól mutatja e válságkezelés korlátait<br />
a lex CEU ügye. A bizottságnak addig kellett facsarnia a jogot, amíg<br />
abba tudott érdemben belekötni, hogy a CEU-t mint gazdasági szereplőt<br />
érte jogsérelem, a határon átnyúló szolgáltatások akadálymentességének<br />
tekintetében. Mire ezt az EU bírósága is kimondta, addigra az egyetem már<br />
Bécsbe menekült Budapestről. Hasonlóan évekig tartott a tranzitzónák felszámoltatása,<br />
amely mostanra megtörtént ugyan, ám ettől a magyar menekültellátás<br />
még nem lett sem EU-kompatibilisebb, sem pedig humánusabb.<br />
Egy másik vonalon az Európai Parlament lépett, amely 2<strong>01</strong>8 nyarán elindította<br />
Magyarországgal szemben az úgynevezett hetes cikkely szerinti<br />
eljárást. 2020 decemberéig ez az eljárás volt az egyetlen eszköz az EU-s intézmények<br />
kezében az antidemokratikus kormányok ellen, csakhogy ez elvileg<br />
annyira súlyos következményekkel jár, hogy akkor sem használhatják<br />
érdemben, ha egyébként úgy tűnik, mintha használnák. A hetes cikkelyt<br />
ugyanis nagyjából olyan esetekre találták ki eredetileg, ha egy tagállamban<br />
puccsot hajtanának végre, hiszen az eljárás szankciója a problémás<br />
tagállam szavazati jogának felfüggesztése a tanácsban, az EU legfontosabb<br />
és legerősebb testületében. Ez lényegében az adott ország kizárását jelenti<br />
az EU-ból, amit csak az összes tagállam teljes egyetértésével lehet megtenni.<br />
Idáig még soha, egyetlen országgal szemben sem akartak elmenni<br />
a többiek, és nem is akar senki precedenst erre. Úgyhogy hiába indította<br />
el Magyarországgal szemben az eljárást a parlament (és Lengyelországgal<br />
szemben a bizottság), lényegében semmi sem lett belőle. Pontosabban csak<br />
annyi, hogy átlagosan félévente az Általános Ügyek Tanácsában a miniszterek<br />
zárt ajtók mögött kikérdezik Varga Juditot a helyzetről, aki utána elmondja<br />
a sajtónak, hogy boszorkányüldözés áldozata lett. Négy éve semmit<br />
sem halad az eljárás, és nem ismerek olyan európai diplomatát, aki szerint<br />
valaha is több kijöhet ebből.<br />
Egy másik ötlet arról szólt, hogy a bizottság ne csak a tagállamok gazdaságpolitikai<br />
teljesítményét mérje fel évente, ahogy azt a 2008-as válság<br />
nyomán kitalálták (országspecifikus ajánlások néven), hanem a jogállamisági<br />
helyzetét is. Ebből lettek a 2020 óta megjelenő jogállamisági jelentések,<br />
amelyeket évente minden tagállamra kiadnak, és amelyekből kiolvasható,<br />
hogy Magyarországon nagy bajok vannak. De ezeknek a jelentéseknek<br />
nincsenek jogi következményei. A tagállamok lényegében vagy betartják<br />
az itteni ajánlásokat, vagy nem. „Párbeszédet facilitálnak”, ha a bizottsági<br />
szakemberek zsargonját szeretnénk idézni e jelentések relevanciájáról.<br />
60 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
E párbeszédben a magyar kormány állítása az, hogy az adott jelentést sorosista<br />
szervezetek véleményvezérei mondták tollba, ezért egy szót sem fogadnak<br />
el belőle.<br />
A késztetést, hogy valamit tenni kellene a magyar kormány megfékezé<br />
sére, ezek a próbálkozások nem csillapították, hiszen nem volt érdemi<br />
hatásuk. És mint jeleztük, ideológiai és pénzügyi alapon is volt igény a határozottabb<br />
fellépésre. Az ideológiai alapú szervezkedés egyik alapja egyszerűen<br />
az a kultúrsokk volt, hogy „ami Magyarországon történik, az elviselhetetlen”.<br />
Az EU-ban egy kormány sem tagadhatja a közös értékeket,<br />
nem beszélhet ennyire más nyelven, nem lehet ennyire elnyomó természetű.<br />
Már a 2<strong>01</strong>0-es évek elejétől jelen van az értékalapú, ideológiai ellenkezés<br />
Orbánékkal szemben, amit az illiberális építkezés 2<strong>01</strong>4-es meghirdetése<br />
érdemben felerősített. Illetve, ahogy egy nyugati tagállam parlamenti képviselője<br />
mondta: „Amikor egy svéd politikus ráeszmél, hogy a kormánya<br />
által Magyarországnak juttatott kohéziós támogatásokból előbb Orbán<br />
kollé giumi szobatársa, majd a falujának a gázszerelője lett az ország leggazdagabb<br />
embere, akkor reflexből azt mondja erre, hogy ez elviselhetetlen.”<br />
Nagyjából akkor döbbentek rá erre sokan Nyugaton, amikor a Sorost és<br />
Junckert gyalázó hirdetések elárasztották Magyarországot, és az EP költségvetést<br />
ellenőrző szakbizottsága 2<strong>01</strong>7-ben Felcsútra utazott, megtekinteni<br />
az Orbán nyaralója mellé épített stadiont és kisvasutat. Azóta lett általános<br />
vélekedés a nyugati sajtóban és politikában, hogy Magyarország a politikai<br />
kultúráját tekintve nem Európa része. A pöffeszkedő giccs betalált.<br />
Legalább ilyen fontos volt az a 2<strong>01</strong>5-ös menekültválsággal kezdődő politikai<br />
hatás, amelynek nyomán sok nyugat-európai politikus úgy érezte,<br />
hogy Orbán sikere a saját otthoni ellenzéküket segítheti. Azzal, hogy Orbán<br />
egyre nyíltabban barátkozott a holland, német, olasz, francia és spanyol<br />
EU-kritikus, általában szélsőségesnek tekintett pártokkal, egyszeriben belpolitikai<br />
kockázattá is vált. A brexitről döntő 2<strong>01</strong>6-os népszavazás, illetve<br />
Donald Trump elnökké választása nagyban fokozta ezeket az aggodalmakat.<br />
Jórészt ennek nyomán kezdődött el 2<strong>01</strong>7-ben a Fidesz kiszorítása az<br />
Európai Néppártból.<br />
Mindeközben az EU nettó befizetőit egyre inkább aggasztotta, hogy hazájukban<br />
a sajtó mind többet foglalkozott azzal, hogy az adófizetőik pénzét<br />
„egy putyinista hőzöngő ellopja a keleti végeken”. Előfordult, hogy a holland<br />
parlamentben egy órán át interpellálták Rutte miniszterelnököt, miért<br />
hagyja ezt, kifejezetten Magyarországra hegyezve ki a vitát. Ha visszatekintünk<br />
a 2<strong>01</strong>3-as levél szerzőire, nem véletlen, hogy négy olyan ország külügyminiszterének<br />
volt értékalapú kirohanása, amelyek mind az EU költség -<br />
vetésének komoly befizetői.<br />
MAGYARI PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 61
A 2020-as fordulat<br />
Amikor 2020 közepén kiderült, hogy minden eddiginél több pénzt kellene<br />
valahogy berakni a közösbe, akkor a „fukaroknak” is nevezett országcsoport<br />
kormányai lecsaptak: azt mondták otthon és Brüsszelben is, hogy<br />
ezentúl nem jár pénz annak, aki ellopja.<br />
A járvány okozta recessziót az EU teljesen másképpen kezelte, mint a<br />
2008 őszén kirobbant pénzügyi válságot. Megszorítások és spórolás helyett<br />
a pénzeső mellett tették le – szó szerint – a garast. Ehhez a szokásos hétéves<br />
költségvetés mellett létrehoztak egy óriási csomagot a bizottság által felvett<br />
hitelből, amelynek visszafizetésére a tagállamok vállaltak garanciát, ugyanolyan<br />
arányban, ahogyan a közös kasszához egyébként is hozzájárulnak.<br />
A csomag elfogadására nagyon nagy szükség volt 2020 nyarán, nem is<br />
annyira a pénz, mint inkább a piaci szereplőknek szánt üzenet miatt. Azt<br />
kellett mutatni, hogy az EU nem hagyja csődbe menni a tagjait, amelyek<br />
közül különösen Olaszország szorult rá egy ilyen megerősítésre. A kényszerhelyzetet<br />
a nettó befizetők arra használták, hogy elővegyék a jogállamisági<br />
mechanizmus ötletét. Ha már pénzt (valójában hitelgaranciát) akartak<br />
belőlük kifacsarni, akkor jogot kívántak formálni arra, hogy a pénzüket<br />
megvonhassák korrupt kollégáiktól.<br />
Előkerült a fiókból a négy külügyminiszter ötlete alapján 2<strong>01</strong>8 tavaszára<br />
részletesen kidolgozott EU-s jogszabálytervezet, amit még a Jean-Claude<br />
Juncker vezette bizottság készített el jogállamisági mechanizmus néven.<br />
A javaslat ott lappangott az EU-s intézményekben, de sok jel utalt arra, hogy<br />
soha nem lesz belőle jogszabály. Orbán Viktor 2<strong>01</strong>8 nyarán megmondta<br />
a tanácsban és a sajtó előtt is, hogy ha ezt előveszik, akkor meg fogja vétózni<br />
a 2021-től érvényes költségvetést.<br />
Csakhogy a 2020 nyarán tartott, válságkezelő csúcson az volt a hangulat,<br />
hogy most mindenkinek át kell lépnie a saját árnyékán, különben súlyos recesszió<br />
vár az egész kontinensre. A nagy országok befolyásos vezetői úgy érveltek,<br />
hogy ha a nettó befizetők hozzájárulnak az európai történelem legnagyobb<br />
pénzügyi csomagjához, akkor a magyaroknak is el kell fogadniuk,<br />
hogy retorzió fenyegesse a korrupciót. Orbán Viktor és Morawiecki lengyel<br />
miniszterelnök több napot és éjszakát végigvitatkozott ezen. Végül elvi beleegyezésüket<br />
adták, hogy legyen valamiféle mechanizmus. Annyit azért<br />
aláírattattak mindenkivel, hogy a mechanizmus kizárólag az EU pénzügyi<br />
érdekeinek sérülése esetén legyen elindítható.<br />
A tanácsot akkoriban irányító német kormány és az Európai Parlament<br />
tehát elővették a 2<strong>01</strong>8 óta aszalódó törvénytervezetet a mechanizmusról,<br />
62 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
és elkezdték a saját képükre formálni. A németek felpuhították, a parlament<br />
visszakeményítette, küldözgették egymásnak a változatokat hónapokon<br />
át. A parlament az eredeti koncepciónak megfelelően olyan szabályt<br />
akart, amelynek mentén minél általánosabban lehetne érteni a jogállamiság<br />
sérülését, míg a németek minél inkább a bizonyíthatóan eltűnő pénzekhez<br />
kapcsolódóan akartak szankciós jogot adni az EU-s intézményeknek.<br />
Olyan ügyek körül zajlott a vita, hogy ha például egy tagállamban bizonyíthatóan<br />
politikai nyomás nehezedik a bíróságokra, akkor az már az EU-s<br />
pénzek veszélyeztetéseként értékelhető-e (a parlament szerint igen, mert<br />
nem várható korrekt ítélet a korrupciós ügyekben). Vagy például ahhoz<br />
kelljen-e minősített többség a tanácsban, hogy büntessenek egy tagállamot<br />
vagy ahhoz, hogy megakadályozzák a pénz elvételét.<br />
November végére megszületett a kompromisszum. Amikor azt Budapesten<br />
és Varsóban meglátták, úgy érezték, hogy nyáron átverték őket. Túl<br />
általánosnak érezték a felhatalmazást a szankciókra, és azonnal ellentámadásba<br />
fogtak. Orbán és Morawiecki bejelentették, hogy a 2020. december<br />
közepére kitűzött végső szavazáson mindent megvétóznak. Ekkor kellett<br />
volna egyetlen döntéssel elfogadni a 2021–2027-es rendes költségvetést,<br />
a mentőcsomagot és a mechanizmust is.<br />
A vége újabb kompromisszum lett, Angela Merkel német kancellár utolsó<br />
nagy EU-s elsimító akciója nyomán. Mindenki mindent megszavazott,<br />
de a magyaroknak és a lengyeleknek megígérték, hogy a mechanizmust<br />
jegelik, és amíg az EU bírósága nem dönt róla, addig biztosan nem alkalmazzák.<br />
E mögött azonban nem volt jogi támasz; tisztán politikai alku volt,<br />
amit állítólag úgy kellett érteni, hogy a <strong>2022</strong>-es magyar választás előtt biztosan<br />
nem indul el a mechanizmus, habár ezt a pletykát hivatalosan soha<br />
senki nem erősítette meg. Később viszont pontosan eszerint alakultak az<br />
események, mert mire a bíróság ítéletet hozott, addigra már lehetetlen volt<br />
a mechanizmust a magyar választás előtt alkalmazni. Az alku az Európai<br />
Parlamentet annyira felbőszítette, hogy tavaly ősszel beperelte a bizottságot<br />
a mechanizmus elodázása miatt.<br />
A magyar és a lengyel kormány azzal vitte bíróság elé a mechanizmust,<br />
hogy az egyrészt egy gumijogszabály, mert szubjektív értékítéletekhez köt<br />
pénzügyi döntéseket, másrészt pedig sérti az alapszerződést, mert a hetes<br />
cikkellyel párhuzamosan hoz létre új eljárást, ugyanazon az alapon. <strong>2022</strong>.<br />
február 16-án az EU bírósága elutasította a két állam keresetét, kimondva,<br />
hogy a mechanizmus rendben van és alkalmazható. A bizottság azt egyelőre<br />
csak a magyar kormánnyal szemben használja, Lengyelország ellen nem<br />
indította el a folyamatot.<br />
E<br />
MAGYARI PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 63
Büntetés vagy alku?<br />
Az Európai Bizottságnál úgy látják, hogy a mechanizmus elindításával egy<br />
évtized magyarországi problémáit kezdhetik el érdemben kezelni. Több<br />
nyugati kormány is arra buzdítja a bizottságot, hogy legyen kemény, mert<br />
eljött az idő a határozott fellépésre. Ámde a mechanizmus lehetőségei<br />
korlátozottak. Egyszerre kell a bizottságnak bizonyítania, hogy a magyar<br />
jogállamiság gyenge és azt is, hogy ebből a gyenge működésből konkrétan<br />
mekkora pénzügyi vesztesége származott vagy származhat az EU-nak.<br />
Nézzünk egy példát, hogy kiderüljön, miért nem egyszerű ez. A bizottság<br />
megállapítja, hogy az EU-s pénzeket érintő közbeszerzésekre túl sokszor<br />
csak Mészáros Lőrinc cége jelentkezik, és verseny nélkül nyer. A magyar<br />
kormány megígéri, hogy javít a helyzeten, és a következő fél évben Mészárosénál<br />
rosszabb árajánlattal mindig bead egy pályázatot Szíjj László és<br />
Garancsi István is. Probléma megoldva? Brüsszelben is látják, hogy nincs<br />
megoldva, de a konkrét, statisztikákban szereplő problémát a magyarok orvosolták,<br />
tehát jogi szempontból nehéz ebbe belekötni. (A példa sarkított,<br />
de valóságos: az elmúlt két évben bizottsági nyomásra tényleg csökkent az<br />
egyetlen jelentkezős pályázatok aránya, és ha a megvalósítás cizelláltabb is<br />
a fent leírtaknál, azok nem állnak nagyon távol a valóságtól.)<br />
Zavarba ejtő az is, hogy a magyar kormánynak igaza van abban, hogy<br />
a „jogállamiság leépülése” tényleg nehezen ellenőrizhető pusztán a jogszabályok<br />
minőségén és az intézményrendszer szabályain keresztül. A magyar<br />
szabályozási környezet ugyanis nem drámaian rossz. A gond, mint<br />
fent említettük, az informális rendszerekkel van, amelyek a létező kereteket<br />
kiüresítik.<br />
A magyar jogszabályokból nem lehet kimutatni, hogy az ügyészség nem<br />
üldözi a fideszes korrupciót, mert nincs „lex fideszes korrupció”, aminek az<br />
volna az első paragrafusa, hogy „ne bántsd a Fideszt!”. Sokévnyi statisztikából,<br />
folyamatok összegzéséből lehet megállapítani, hogy valami nagyon<br />
nincs rendben Magyarországon. Például a Korrupciókutató Központ Budapest<br />
munkatársai kiszámolták, hogy 2<strong>01</strong>1 és 2021 között az összes EU-s támogatást<br />
érintő közbeszerzés értékének 21 százalékát vitték el olyan cégek,<br />
amelyek mindössze tizenkét emberhez köthetők (a számításban a keretszerződések<br />
nincsenek benne, csak az egyedi pályázatok). Ez elképesztő koncentráció,<br />
messziről bűzlik, hogy korrupt a rendszer. Csakhogy nehéz ezt<br />
bizonyítani is. A magyar kormány ugyanis azt mondja, hogy „nekünk ilyen<br />
piac jutott, bizonyos szolgáltatások és iparágak esetében igen koncentrált,<br />
s ha ez mind csalás lett volna, akkor lennének, akik megtámadták volna<br />
ezeket a pályázatokat, lehetett volna menni a Közbeszerzési Döntőbíróságra”.<br />
És erre megint csak nehéz azt mondania a bizottságnak, hogy azért<br />
64 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
nem ment oda senki, mert azt a céget egy éven belül kinyírják a hatóságok.<br />
Mert ez hiába tudható, ha bizonyíthatatlan. Informális hálózatokkal szemben<br />
formális eljárást vívni nehéz. A bizottságnak objektívnek kell maradnia,<br />
csak szabályozási környezetet tud vizsgálni.<br />
Ugyanakkor a magyar kormány is hajlik valamiféle engedményre, mert<br />
nagy szüksége van a pénzre. Az április végi állás szerint Budapest kettéválasztja<br />
a retorikai és a gyakorlati lépéseit, ahogy erre az Orbán-kormányoknak<br />
egyébként is van hajlamuk. Kifelé azt állítja, hogy nem enged<br />
a mechanizmus zsarolásának, azaz nem nyúlnak a gyermekvédelmi törvényhez,<br />
nem visznek fegyvert Ukrajnába és nem támogatják az orosz gáz<br />
elleni szankciót. Csakhogy e három ügy közül egyik sem része a mechanizmusnak,<br />
szó sincs ilyenekről az eljárást elindító levélben. A magyar kormány<br />
láthatóan arra készül, hogy a nem létező elvárások nem teljesítése<br />
mentén győzelmet jelenthessen a vita végén, miközben a létező elvárásokról<br />
nem beszél, mintegy mozgásteret adva önmaga számára, hogy az igazi<br />
ügyekben valamennyit engedjen a bizottságnak. Lehet ez a közbeszerzési<br />
törvény módosítása, új korrupcióellenes testület felállítása vagy néhány<br />
bizottsági javaslat beillesztése a magyar pénzosztó rendszerbe. Ezek azonban<br />
alapjaiban nem verik szét azt az informális hálózatot, amely rohasztja<br />
a magyar intézményeket.<br />
Magyarországot aligha vágják el teljesen az EU-s pénzektől, még ha<br />
a mostani eljárás esetleg büntetés kiszabásával végződik is. Lehet, hogy<br />
forintban százmilliárdokat jelentő támogatások maradnak el idén, de<br />
a Fidesz újabb kétharmados győzelmének elismerése után – értve ezalatt,<br />
hogy egyetlen EU-s tagállam sem kérdőjelezte meg a magyar választás<br />
tisztaságát – nem látszik reálisnak, hogy Magyarországot teljesen kirakják<br />
az EU pénzügyi rendszeréből.<br />
Ám akármi lesz is a döntés <strong>2022</strong>–2023 fordulóján a tanácsban a magyarok<br />
megbírságolásáról, a vita az EU-s intézmények és az Orbán-kormány között<br />
ezzel nem zárul le. Amíg az EU-ban a liberális demokrácia hívei vannak<br />
többségben, és amíg Magyarországot saját uradalmaként kezeli az itteni<br />
politikai elit, addig ez a két rendszer nem tud egymással békében élni.<br />
MAGYARI PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 65
Egy nagy barátság vége<br />
Háttérmagyarázat a magyar és a lengyel<br />
jobboldal kapcsolatához<br />
MIKLÓS GÁBOR<br />
Elkerültük egymást. Én és a lengyel óriásplakátok, amelyeket a varsói<br />
Ekormány küldött körbe Európában. Elég óvatos módját választották az<br />
agitációnak: teherautókra rakott mobil poszterekről van szó, amelyek így<br />
felbukkanhattak a parlament előtt is, megfelelő hátteret biztosítva a nyilatkozóknak<br />
és a kivonuló fotográfusoknak. „Az akció célja az, hogy továbbra<br />
is olyan szükséges politikai fellépésre ösztönözzön, amelyek megerősíthetik<br />
az orosz agresszióval szemben harcoló Ukrajnát” – nyilatkozta a PAP lengyel<br />
hírügynökségnek Sebastian Keciek budapesti lengyel nagykövet. Lengyelország<br />
ezzel a módszerrel pozitív meggyőzésre törekszik – jelentette ki,<br />
hozzátéve, hogy szeretnék lebeszélni partnereiket az orosz ásványkincsek<br />
megvásárlásáról, illetve szeretnének erről vitát nyitni velük. Még azt is hozzátette:<br />
az akció szervezői tisztában vannak vele, hogy „Európa különböző<br />
országai különböző kihívásokkal néznek szembe”. Ezt a mérsékelt hangvételű<br />
mondatot magyarázza az is, hogy a mozgó agitpunktokat még Németországba<br />
és Olaszországba is elirányította a lengyel kormány – értsd: az orosz<br />
szénhidrogén nagy európai vevőihöz. Azt, hogy ezt a lengyel politika nem<br />
egyszerűen energiapolitikai, üzleti ügyként kezeli, megerősítette Mateusz<br />
Morawiecki lengyel kormányfő is, aki a Stop Russia Now! plakátkampány<br />
kapcsán úgy fogalmazott, hogy annak „fel kellene ébresztenie Nyugat-Európa<br />
politikusainak lelkiismeretét, ugyanis azok túl gyorsan szeretnének<br />
visszatérni a putyini Oroszországgal a »normalitás kerékvágásába«”.<br />
Kétséges, hogy Orbán Vikorban és Szijjártó Péterben a kereken gördülő<br />
lengyel kampányt meglátva felébredne a lelkiismeretük, mivel a lelkiismeret<br />
ebben a világban nem számít hatásos hatalmi technológiának. A lengyel<br />
jobboldali kormánypárt emberei bizonyára tudják ezt, az évtizedes<br />
po litikai együtthálás Orbánnal nem vakította el őket teljesen. Tudják, hogyan<br />
működik a Fidesz, milyen mozgatói vannak. Azt is látniuk kell, hogy<br />
az orbáni pártnak sikerült átprogramoznia hívei jelentős részét. A lengyel<br />
Stop Russia Now! kampány felbukkant a Facebookon is, s a magyar nyelvű<br />
kommentekben elmerülve lengyelgyűlölő, Putyin-imádó, ukránfaló bejegy-<br />
66 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
zések tömegét találjuk. Még csak nem is az orosz trollkolhoz magyar háztájija<br />
szabadult ki, ezek önszorgalmú Orbán-rajongók, akik nem hagyják megren -<br />
díteni magukat, illetve hitüket a vezérben.<br />
Akárhogy is, a kényszeredett lengyel üzenet arról szólt, hogy elkezdődött<br />
a „nagy barátság” vége. Természetesen nem a magyar–lengyel barátságé,<br />
mert az különös, létező és mély jelenség. Ami véget érőben van, az a magyar<br />
és a lengyel kormánypártok és vezéreik politikai szövetsége. Ezt a kapcsolatot<br />
találta el Putyin Ukrajnára zúdított háborúja. Pedig úgy látszott, hogy<br />
Varsó és Budapest új jobboldali-nacionalista politikai tengelyt alkot, amely<br />
más európai szélsőségesekkel együtt átrendezheti az EU-t. Végső soron<br />
anti integrációs, „állítsuk meg Brüsszelt” szlogen alatt szerveződő erőt akartak<br />
létrehozni. Ami egyébként nagyon tetszett az orosz politikának is.<br />
Budapest Varsóban. Sokak számára emlékezetes Jarosław Kaczyńskinek<br />
az a hajdani kijelentése – vágya, víziója stb. –, miszerint ő nagyon szeretné,<br />
ha Varsóban Budapest lenne. Ez akkor volt, amikor az évezred első évtizedének<br />
végén a Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnöke úgy érezhette, hogy<br />
pártja és általában a lengyel jobboldal tartósan ellenzékbe szorul, s a politikát<br />
a konzervatív liberálisok, azaz a Polgári Platform (PO) nevű párt uralja.<br />
Kaczyński akkor már túl volt egy rövid, sikeres politikai szakaszon. A PiS<br />
2005 és 2007 között két évig volt kormányon, miközben Lech Kaczyński<br />
(Jarosław ikertestvére, aki meghalt a szmolenszki repülőtragédiában 2<strong>01</strong>0.<br />
április 10-én) volt az államfő. A párt azonban koalícióra kényszerült: az Önvédelem<br />
nevű, agrárgyökerű populista párttal és a Lengyel Családok Ligája<br />
nevű szélsőjobboldali, klerikálnacionalista alakulattal kormányoztak. Ez a<br />
koalíció nem volt működőképes: 2007-től kezdve két négyéves cikluson át<br />
a PO kormányozta Lengyelországot.<br />
Mi állt Kaczyński egykori óhajának hátterében? Először is példa volt számára<br />
az, ahogy Orbán felmorzsolta, majd bekebelezte a magyar jobboldal<br />
többi pártját (kisgazdák, MDF, KDNP stb.), a Fideszt gyűjtőpárttá, nacionalista-jobboldali<br />
vezérpárttá változtatta, amelyben a pártelnök gyakorlatilag<br />
azonos a párttal, nincs vita, nincs ugribugri. Az is tetszett neki, ahogy<br />
Orbán a saját pártját átlavírozta a liberális Európa-barát oldalról a konzervatív<br />
euroszkeptikus világba. Példa volt számára az is, ahogy a Fidesz viselkedett<br />
a kormányzó balliberális koalícióval szemben 2006 és 2<strong>01</strong>0 között.<br />
Még inkább tetszett Kaczyńskinak a Fidesz 2<strong>01</strong>0-es győzelme utáni politikai<br />
fordulat, azaz az addig létező önálló demokratikus intézmények, a jogállamiság<br />
és a sajtószabadság lebontása. Ez a Fidesz-Magyarország volt neki<br />
akkor Éden-Budapest. A lengyel jobboldalnak azóta már két alkalommal<br />
*<br />
MIKLÓS GÁBOR ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 67
is sikerült győznie, s az ismételt kormányra jutásuk óta eltelt hét évben<br />
alapos munkát végeztek, Fidesz-mintára. Gyakorlatilag pontról pontra másolták<br />
le az orbáni lépéseket. Megszállták híveikkel az alkotmánybíróságot,<br />
az ügyészséget a kormány alá rendelték, ahogy a titkosszolgálatokat is.<br />
A diplomáciai szolgálatnál megszűntek a szakmai előírások és a személyzeti<br />
követelmények. Az addigi közszolgálati médiumokat elfogult pártszócsővé<br />
változtatták. Minden önálló szabályozó hivatalt pártkatonákkal szálltak<br />
meg. Ez a folyamat azonban megakadt a bírósági rendszernél, mert ugyan<br />
a parlamenten keresztülvertek egy törvényt, amely a bírók kinevezését<br />
a politikai többség kezébe adta, de ez a változtatás, valamint a bírók megfélemlítésére<br />
létrehozott fegyelmi tanács ügye kiváltotta az EU ellenállását.<br />
Ezért folyik jelenleg Lengyelország ellen vizsgálat, ami miatt visszatartják<br />
a helyreállítási alapból nekik járó eurómilliárdokat.<br />
Nehéz megállapítani, hogy melyik jobboldali kormánypárt kezdte, de<br />
mindkét országban gyorsan erőre kapott a Nyugat-ellenesség – különösen<br />
a 2<strong>01</strong>5-ös menekültválsággal kapcsolatban. A brexit, majd a Trump-jelenség,<br />
továbbá a nyugat-európai szélsőjobboldal látszólagos sikerei megerősítették<br />
a magyar és a lengyel kormánypártokban, hogy lehetséges az EU<br />
fejlődési tendenciáinak megfordítása, az integráció helyett a „nemzetek<br />
Európája” lehet a jövő. Ez a tendencia erősítette és tette politikai programmá<br />
mindkét országban a Brüsszel-ellenességet. A kettő között azonban<br />
vannak jelentős különbségek. A lengyel jobboldal számára ugyanis Berlin<br />
a fő ellenség. Nem mintha Lengyelország nem függne ugyanolyan mértékig<br />
a német gazdaságtól, mint a magyar. A PiS a háborús és még régebbi érzelmeket,<br />
a történelmi emlékezetet felhasználva Nyugat-ellenes retorikáját<br />
németellenes frazeológiával erősíti. Évek óta háborús jóvátételt követel például<br />
a németektől, holott erre gyakorlatilag semmi esélye nincs.<br />
A nagyszerű PiS–Fidesz-szövetség vége (?) egyben záróakkordja a V4-cso -<br />
port együttműködésének is. Soha nem gondoltam ezt a kvázi államcsoportot<br />
valódi entitásnak. Azt hiszem, hogy Antall József történészi ötlete<br />
lehetett leginkább, aki azt gondolhatta, hogy a rövid életű középkori cseh–<br />
magyar–lengyel szövetség, amellyel szembeszegültek Bécs árumegállító<br />
jogának, előképe lehet egy új integrációnak, esetleg lobbicsoportként segítheti<br />
a NATO-ba és az EU-ba törekvő államokat. Mindig úgy láttam azonban,<br />
hogy több volt az ellentétes, mint az összetartó érdek. Ezek az országok<br />
és politikusaik sohasem tudtak tartósan együttműködni, mind Berlinre,<br />
Párizsra, Washingtonra vetették vigyázó szemeiket, és egymás ellen lobbiztak.<br />
Egyetlen alkalom volt, amikor tényleg összejöttek, ez a 2<strong>01</strong>5-ös menekültválság<br />
körüli konfliktus. Most pedig az orosz–ukrán háború, illetve az<br />
Orbán-kormány politikája tette végképp lehetetlenné az együttműködést.<br />
68 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
Szétment a magyar–lengyel alkalmi szövetség is, amely együtt lépett fel az<br />
EU-s jogállamisági követelmények ellen.<br />
Lengyelországban a konzervatív fordulatnak erős lökést adott, hogy a PiS<br />
szorosan be van kötve a lengyel katolikus egyházhoz, illetve annak leginkább<br />
szélsőséges központjaihoz, hierarchiaszintjeihez. Mind a két államban<br />
jellemző, hogy a főpapok csak vonakodva közvetítik a híveknek Ferenc<br />
pápa humanista, befogadó üzenetét. Sajátos rásegítés volt a „varsói Budapest”<br />
eszméjének erősödésére a két kormányzó erő által szintén egyszerre<br />
végrehajtott támadás a női jogok és a szexuális kisebbségek ellen. Évek óta<br />
változó indulattal folytatják az állítólagos „genderideológia” elleni agitációt,<br />
támadják az LMBT+ embereket és közösségeket. Ez az ideológiai aktivizmus<br />
együtt jár a „politikai korrektség elleni szabadságharccal”. Nehéz<br />
ezt a mindkét országban zajló jelenséget másként értékelni, mint a macsó<br />
Nyugat-ellenesség és a szélsőjobbos bárdolatlanság stratégiai szövetségét<br />
az egyházias konzervativizmussal. Ennek a mélységét mutatja az, hogy<br />
a PiS és a Fidesz egyaránt elutasította a családon belüli erőszak elleni isztambuli<br />
konvencióhoz való csatlakozást.<br />
Természetesen nem minden zajlott azonosan országainkban e két párt<br />
uralmának eddigi éveiben. Elég csak arra emlékeztetni, hogy a PiS tovább<br />
szigorította Európa addig is legszigorúbb abortusztilalmát, s be akarja tiltani<br />
a lombikbébi-programokat. A Fidesz ez utóbbit fenntartja, sőt államosította.<br />
Nyilván okuk van rá.<br />
A Budapest Varsóban kérdésnél mindig felmerül a történelmi barátság<br />
eszméje. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan kérdés, amely alapos feldolgozást<br />
kíván. Negyven éve vagyok érintkezésben ezzel az eszmével, találkoztam<br />
rengeteg valódi megnyilvánulásával, s láttam álságosságait is, ismerek<br />
megélhetési lengyel- és magyarbarátokat. Amióta a Fidesz és a PiS kormány -<br />
pártok, ez a barátság is főleg politikai termék.<br />
Pártok, pártvezérek, vezérelv. Ha párhuzamos életrajzokat akarunk öszszehozni,<br />
azt találjuk, hogy ezek az egymásra ráutalt, egymással szövetséges<br />
politikusok, Kaczyński és Orbán a sok hasonlóság mellett gyökeresen<br />
különböző jellemek. Orbán jellemzését másokra hagyom, de Kaczyński<br />
portréjának felvázolása révén az olvasó is rábukkanhat néhány különbségre.<br />
Jarosław Kaczyński életének nagy részét egy ikerpár egyik tagjaként<br />
élte meg. Erős hazafias, oroszellenes neveltetésben részesült. Egészen fiatalon<br />
bekapcsolódott az ellenzéki mozgalomba, tehát már az államszocializmusban<br />
politizált. Soha nem nősült meg, nem tudni, hogy bármilyen<br />
kapcsolatai lettek volna. Jogot végzett, és tudományos fokozatot szerzett<br />
*<br />
MIKLÓS GÁBOR ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 69
még a kommunizmusban. Sokáig anyjával és a macskáival lakott. Nem tud<br />
autót vezetni, nem beszél idegen nyelveket. Egyszer elmondta, hogy nincs<br />
bankszámlája és bankkártyája, mert nem bízik a bankokban. Ez lehet, hogy<br />
változott azóta. Vallásos ember, templomjáró, kényszeresen követi az előírásokat.<br />
Fő szenvedélye a politika.<br />
A Kaczyński ikrek a rendszerváltás körüli időben váltak ismertté. Részt<br />
vettek a kerekasztal-tárgyalásokon, de gyorsan szembekerültek az ellenzék<br />
ismert vezetőivel. Előbb Lech Wałęsa oldalára álltak, amikor a Szolidaritás<br />
elnöke szembefordult korábbi értelmiségi környezetével. Majd szakítottak<br />
Wałęsával is. Pártokat szerveztek. A Szolidaritás felbomlása után a jobboldali-konzervatív<br />
szektorban kerestek maguknak politikai jövőt. Az évezred<br />
elején megalapították a Jog és Igazságosság Pártot (PiS). Ennek a vezére<br />
a mai napig Jarosław Kaczyński. Pártjában nagy tisztelet övezi, politikai<br />
géniusznak tartják, aki egyedül képes a jobboldal irányítására és Lengyelország<br />
megmentésére. Kaczyńskiről sokan mondják, hogy manipulátor,<br />
gyakran emel fel és ejt el embereket, a hatalom megszállottja. Pártjának<br />
nincs alkotmányozó többsége, ez korlátozza lehetőségeit. Bosszúálló és<br />
sértődékeny ember. A PiS is vezérelven működik, de a párt még soha nem<br />
volt képes egyedül kormányozni. Kaczyński kénytelen más pártokkal, feltörekvő<br />
politikusokkal alkudozni, egyeztetni. Politikáját korlátozza a nyelvtudás<br />
és az európai kitekintés hiánya, cselekedeteit sokszor történelmi analógiákkal<br />
indokolja. Megrögzött ember. Feltehetőleg valóban csodálta Orbánt,<br />
irigyelte annak az övénél is nagyobb gátlástalanságát, a populista szónok<br />
nála hiányzó tehetségét.<br />
A lengyel pártvezér környezete sem mentes a korrupciótól, de azt a világot,<br />
amelyet Orbán felépített, erkölcstelennek tartják. És ez megjelenik<br />
a jobboldali, kormánybarát sajtóban is. Biztos vagyok benne, hogy az orbáni<br />
oroszszimpátia miatti hűvös feszültség hamarosan heves bírálattá változik,<br />
s ez megjelenik majd a lengyel állami médiában is. Eddig csak a lengyel<br />
ellenzék támadta a magyarországi állapotokat, most itt is fordulatot várok.<br />
Az Oroszországhoz való viszony ugyanis olyan kérdés, amely felülírja azokat<br />
a közös érdekeket, amelyek eddig barátságossá hangolták a lengyel kormánypárt<br />
embereit Orbán Magyarországával.<br />
Ukrán kitérő. A magyar–ukrán és a lengyel–ukrán viszony nehezen öszszevethető.<br />
A középkorban és a kora újkorban a mai Ukrajna jelentős része<br />
valamilyen módon a lengyel állam része volt vagy attól való függőségben<br />
élt. Az elszakadás és Ukrajna keleti felének Oroszországhoz való kapcso-<br />
*<br />
70 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
lódása a 17. században kezdődött. A 18. század végén, amikor felosztották<br />
Lengyelországot, a déli rész (Galícia, majd Bukovina) a Habsburg-birodalom<br />
része lett. Itt jelentős keleti szláv, pravoszláv népesség élt. Sokakat áttereltek<br />
a keleti rítusú görögkatolikus egyházba. Ez a terület az ukrán nyelvi<br />
önállósulás, a nemzetté válás egyik központja lett. Az ukránok itt a lengyelekkel<br />
szemben határozták meg magukat, hosszas küzdelem folyt a terület,<br />
a városok hovatartozásáért. A két nacionalizmus gyakran támadt egymásra,<br />
aminek sokan áldozatul estek. A két világháború közötti évtizedekben<br />
Lengyelországban nagy létszámú ukrán kisebbség élt, s az állam igyekezett<br />
őket lengyelesíteni, sokszor brutális módon, például templomok tucatjait<br />
rombolták le. Az ukrán mozgalom terroreszközöket vetett be. A második<br />
világháború alatt a korábbi együttélés szinte teljesen lehetetlenné vált.<br />
A nácikkal együttműködő ukrán nacionalista fegyveresek lengyelek tízezreit<br />
gyilkolták le Nyugat-Ukrajnában. Nem maradt el a lengyel válasz sem:<br />
a háború után a mai Kelet-Lengyelországból az ukránokat a Szovjetunióba<br />
vagy a Németországtól elfoglalt területekre telepítették. Etnikai tisztogatás<br />
folyt, amit lakosságcserének neveztek.<br />
Azért próbáltam meg itt pár sorban – nagyon hiányosan – összefoglalni<br />
a lengyel–ukrán együttélés és konfliktus ezer évét, hogy az olvasó lássa,<br />
mennyire ellentmondásos kapcsolat ez. Az államszocializmus ezeket<br />
az ügyeket szőnyeg alá söpörte, pedig a nemzeti identitás és kultúra vitás<br />
ügyeinek rendezése előfeltétele a békés szomszédságnak. Ezt az attitűdöt<br />
– tehát azt, hogy jobb, ha nem beszélünk róla – vitték tovább a rendszerváltás,<br />
illetve a függetlenség deklarálása utáni lengyel és ukrán kormányok<br />
is. Az emlékezetpolitikai konfliktusok akkor kezdődtek, amikor az ukránok<br />
kezdtek szobrokat állítani azoknak az alakoknak, akiket a lengyelek gyilkos<br />
nácikollaboránsoknak tartanak. A PiS kormányzása alatt az emlékezetpolitika<br />
különös jelentőséget kapott. Elkezdték a történelem kommunistamentesítését,<br />
idealizálták azokat a fegyvereseket, akik évekig harcoltak<br />
a kommunista rendszer ellen. Ezek közül többen az ukrán és a fehérorosz<br />
parasztokat is gyilkolták. A 2<strong>01</strong>4-es ukrajnai fordulat, a Majdan után felerősödtek<br />
ezek a viták, különösen a volhiniai lengyelirtások évfordulója<br />
kapcsán.<br />
Mindez megváltozott már a mostani feszültség kezdetén, majd még inkább<br />
a február 24-i orosz támadás után. A jobboldali lengyel kormánypárt,<br />
a kormány és a korábban ukránellenes propagandának kitett lengyel társadalom<br />
szakított a korábbi ellenséges beállítottsággal, és teljes szolidaritást<br />
vállalt az ukránokkal. Nincs értelme itt számokkal dobálózni, de milliókat<br />
fogadtak be. A lengyel készletekből rengeteg fegyvert és élelmiszert adnak<br />
E<br />
MIKLÓS GÁBOR ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 71
az ukránoknak, Lengyelországon át jut el mindenféle utánpótlás Ukrajnába<br />
és az ukrán hadsereghez. Mateusz Morawiecki miniszterelnök és Jarosław<br />
Kaczyński első külföldi vezetőként kereste fel Kijevet. (Velük utazott a cseh<br />
és a szlovén miniszterelnök is.) Ez a támogatás továbbra is lankadatlan.<br />
A lengyelek eközben képtelenek elfogadni, hogy Orbánék továbbra is alig<br />
segítenek az ukránoknak, nem engednek át fegyverszállítmányokat és nem<br />
akarnak fegyvert adni nekik. Már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a lengyel<br />
kormány harcosan küzd az orosz energiafüggés ellen, s hogy ez vita<br />
tárgya a két szövetséges között. A lengyel média most már úgy ír Orbánról,<br />
mint Putyin első számú emberéről az EU-ban. Olyan feltételezések is megjelennek,<br />
miszerint az oroszok azt ígérték, hogy Magyarország részt vehet<br />
Ukrajna majdani felosztásában, megkaphatja Kárpátalját.<br />
Ruszofóbok-e a lengyelek? Erre a kérdésre nem tudok felelni, pedig immár<br />
több mint negyven éve próbálom megérteni a lengyelországi történéseket.<br />
A lengyel társadalomnak közvetlen történeti emlékezete van az orosz<br />
elnyomásról. Másfél száz éven át Lengyelország nagyobb része volt orosz<br />
alávetettségben. Ebben az időben voltak szerencsésebb szakaszok, de volt<br />
olyan idő is, amikor az oroszok betiltották a lengyel nyelvű oktatást. A két<br />
nép kölcsönösen rossz sztereotípiákkal rendelkezik a másikról. A lengyelek<br />
java elismeri az orosz kultúra értékeit, de hozzáteszi, hogy a legnagyobb<br />
alkotók lengyel származásúak. Az államszocializmus sem hozott alapvető<br />
változást ebben. Azt tapasztaltam, hogy az úgymond egyszerű lengyel<br />
emberek együttérző szimpátiával és némi lenézéssel kezelték az oroszokat,<br />
miközben gyűlölték az orosz rendszert, a szovjet ideológiát, valamint<br />
azt, hogy mindez tabutéma volt. Eközben rengeteg olyan ismerősöm volt,<br />
akik be utazták a hatalmas országot, szerették annak kultúráját, embereit.<br />
Oroszországról mint önkényuralmi rendszerről általában véve minden -<br />
kinek rossz volt a véleménye.<br />
Ez a fenntartás, az össztársadalmi gyanú megmaradt. Még akkor is, amikor<br />
a jelcini években a viszony normalizálódni látszott, amikor az oroszok<br />
elismerték a katyńi vérengzés sokáig letagadott tényét. A lengyelek akkor is<br />
felléptek például az orosz energiafüggés felszámolásáért. Azt hiszem, hogy<br />
ez inkább a politikai génekbe ivódott történelmi tapasztalat, mint puszta<br />
gyűlölet. A magyar kormány politikáját, Orbán Viktor érveit nehéz elfogadtatni<br />
egy ilyen közegben.<br />
A lengyelek azt várnák el – legalábbis ez jut el hozzám a sajtóból, a közösségi<br />
médiából –, hogy a magyarok fogják fel az orosz veszélyt, s kapcsoljon<br />
be náluk is az önvédelmi reflex. Nem lehet valaki szabad, ha a zsarnokság<br />
függőségében él – üzenik. Nem értik, hová lett a magyarok történelmi<br />
*<br />
72 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
emlékezete. Hiszen a mi országunk is találkozott néhányszor az orosz önkényuralommal,<br />
megtapasztalhatta ennek eljárásmódjait, brutalitását. Az is<br />
értetlenséget vált ki, ahogy a magyar kormánypolitika bánik Ukrajnával,<br />
nevezetesen az, hogy inkább hisznek az agresszor oroszok állításainak,<br />
mint a megtámadott ukránoknak. Ezek a kétségek még Jarosław Kaczyńskiben<br />
is felmerültek, aki megüzente Orbánnak, hogy szemorvosra van szük -<br />
sége, ha nem látja, mi történt Bucsában.<br />
Itt tartunk most.<br />
MIKLÓS GÁBOR ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 73
A változás katalizátora<br />
vagy game over?<br />
Civil szervezeti töprengések a negyedik<br />
NER-ciklus küszöbén<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER<br />
„Nem hiszem, hogy egy-egy tényfeltáró munka azonnal és közvetlenül meg<br />
Ntudja változtatni a társadalmi valóságot, de azt igen, hogy ha a helyzet úgy<br />
hozza, katalizátora lehet a változásnak, és robbanó ereje sokszor csak több<br />
esztendő múltán tárul fel.” Az idézet Günter Walraff német oknyomozó újságírótól<br />
származik, akinek legismertebb, magyarul is megjelent könyve,<br />
a Legalul török vendégmunkások hányattatott életét tárta fel a nyolcvanas<br />
években Németországban. Walraff kijelentése akár mottója is lehetne az<br />
Orbán-rendszerben végzett független és kormánykritikus tevékenységeknek,<br />
az újságírástól a civil szervezeti munkáig.<br />
A kérdés csak az, hogy a tartós és frusztráló „azonnali” következménynélküliség<br />
után a Walraff által előrevetített „több esztendő múltán” vajon<br />
mikor következik el. Mikorra érik be, beérhet-e egyáltalán annak a temérdek<br />
munkának a gyümölcse, amit a független és kormánykritikus civil társadalom<br />
abba fektetett, hogy feltárják az Orbán-rendszer visszásságait és<br />
bűneit? Ki-ki vérmérséklete szerint végzi a dolgát: egyesek sine ira et studio<br />
próbálkoznak, mások – éppen hogy – haraggal és részrehajlással. Igaz-e,<br />
hogy a NER, az intézmények foglyul ejtése és a kormányzati politika szolgálatába<br />
állítása, a mértéktelen központosítás és az intézményesített korrupció<br />
mára annyira szétterült a magyar gazdaságban és társadalomban, hogy<br />
azt tényleg csak egy „robbanás” rázhatja meg? És ha igen, honnan halljuk<br />
majd a robbanást? A most még apatikus társadalom lázad majd fel vagy – az<br />
ukrajnai háború árnyékában – a külföldi gazdasági és politikai szereplők<br />
elégelik meg az Orbán-rendszer pávatáncát és élősködését?<br />
És persze nem kisebb kérdés az sem, hogy pontosan mit is jelentene<br />
a Walraff által jövendölt „társadalmi változás”, vagyis mi következik majd<br />
a NER után. Lesz-e olyan Magyarország a belátható jövőben, amely élhetőbb<br />
lesz azok számára is, akik nem az éppen hatalmon lévőkre szavaztak?<br />
Élhetőbb megítélésem szerint akkor lesz az ország, ha helyreáll a (nyugatos,<br />
liberális) demokrácia és – ami talán ennél is fontosabb, pontosabban ennek<br />
74 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
is az előfeltétele – lesz valamiféle kiegyezés az úgynevezett jobb- és baloldal<br />
között, még ha ezek a megjelölések nem is fejezik ki igazán a szembenálló<br />
politikai oldalak közötti különbségeket. Akárhogy is címkézzük a szembenálló<br />
feleket – lehet próbálkozni a liberális/nyugatos/globalista kontra<br />
konzervatív/nacionalista/szuverenista felosztásokkal is; a címkék már önmagukban<br />
is jelzik a nyelvbéli politikai diszpozíció által húzott határokat –,<br />
valamiféle kölcsönös belátáson alapuló konszolidáció elkerülhetetlenül<br />
szükséges lenne ahhoz, hogy egyáltalán egységes politikai nemzetről beszélhessünk.<br />
Ne pedig „két” országról, amelyeket lényegében semmi vagy<br />
nagy ritkán egy-egy sportsiker köt össze.<br />
A magyar történelem persze a mesterségesen gerjesztett politikai megosztottságok<br />
és/vagy a (puha) diktatúrák története is, ebbe a trendbe simul<br />
bele az Orbán-rendszer. A konszenzusorientáltság, a korrektség, a kölcsönösen<br />
előnyös együttműködés nálunk ritka, mint a fehér holló, inkább a kiszorítósdi,<br />
a korrupció, a fogd a pénzt és fuss társasjáték a népszerű. És mivel<br />
a NER mindezt tökélyre fejlesztette az elmúlt évtizedben, ma a politikai<br />
kiegyezéstől nagyon messze vagyunk, sokak szerint az április 3-i választás<br />
és a negyedik kétharmad után messzebb, mint valaha. Az Orbán-rendszer<br />
„önkéntes” konszolidációja nem tűnik valószínű kimenetnek, a kényszerű<br />
már inkább elképzelhető, bár a rendszer önmaga által szabott dinamikája<br />
nem ebbe az irányba mutat; erről lesz még szó később. Akkor pedig marad<br />
a „törzsi harc”, a „hideg polgárháború”, amely az elmúlt húsz-huszonöt<br />
évben – tényekkel alátámaszthatóan – megroppantotta Magyarországot,<br />
és amelynek kialakulásából ugyan megítélésem szerint „mindkét” fél kivette<br />
a részét, de a fő felelősség mindig a hatalmon lévőké, esetünkben<br />
– tizenkét éve – az Orbán-rendszer megépítőié és működtetőié.<br />
Kérdés, hogy a végletes megosztottság és az autokratikus (más szóval<br />
hibrid, mert a működő demokrácia és a nyílt diktatúra között elhelyezkedő)<br />
rezsim tizenkettedik évében mennyi mozgástere maradt a független kutató-elemző,<br />
oknyomozó és/vagy aktivista civil szervezeteknek, és persze<br />
a még megmaradt független médiának. Mennyire kell/lehet politikai szerepet<br />
vállalniuk az elvileg pártpolitika-mentes NGO-knak? Erre irányuló<br />
javaslatok is elhangzanak az ellenzék katasztrofális, minden előzetes várakozást<br />
alulmúló április 3-i veresége után. Más oldalról nézve: vajon tovább<br />
szűkül-e, és ha igen, milyen módon a jogállamiságért, az átláthatóságért<br />
és a korrupció visszaszorításáért folyó küzdelem terepe?<br />
Az alábbiakban a kormánykritikus civil szervezetek mozgásterét elemzem,<br />
elsősorban a Transparency International (TI) Magyarországnál az elmúlt<br />
kilenc évben szerzett tapasztalataim nyomán. Írásom nagyrészt mégsem<br />
a jövő fürkészésével foglalkozik, hanem egy rövid rendszerleírás után<br />
néhány közelmúltbeli eredményt, tapasztalatot, élményt és dilemmát oszt<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 75
meg az olvasóval. Mindez segíthet abban, hogy jobban megértsük a helyzetünket,<br />
és ennek alapján felmérjük azt is, hogy mi vár(hat) ránk a következő<br />
időszakban.<br />
A TI Magyarország 2006 óta, tizenöt éve tevékenykedik a korrupció kutatása<br />
és feltárása, valamint a tisztességes és átlátható közélet megteremtése<br />
érdekében. A világ legnagyobb korrupció elleni mozgalmának részeként és<br />
annak értékeit – átláthatóság, elszámoltathatóság, felelősségvállalás, méltányosság,<br />
demokrácia – szem előtt tartva korrupciós eseteket tárunk fel,<br />
közérdekűadat-igényléseket nyújtunk be, és ha szükséges, bíróságra megyünk<br />
a közjó védelme érdekében. Rendszeresen teszünk közzé elemzéseket,<br />
előadásokat és képzéseket tartunk, esetenként képviseljük a korrupció<br />
kárvallottjait. Az elmúlt évtized második feléig még volt rá példa, hogy törvényalkotási,<br />
illetve egyéb policy javaslatokat is eljuttattunk a döntéshozókhoz,<br />
ma azonban erre már se igény, se mód nincs. Célunk egy élhetőbb,<br />
kevésbé megosztott Magyarország, ahol érvényesül a joguralom, és ahol<br />
a teljesítmény számít, a korrupció pedig jelentősen csökken.<br />
Fontosnak tartjuk, hogy értékeink mellett kiállva tényalapon küzdjünk<br />
a korrupció ellen. A nemzetközi szervezetek álláspontjával és a szakirodalommal<br />
összhangban korrupciónak azt tekintjük, amikor a politika és<br />
a gazdaság szereplői vagy maguk az állampolgárok a rájuk ruházott hatalommal<br />
vagy bizalommal visszaélve saját zsebükre dolgoznak, függetlenül<br />
attól, hogy magatartásuk bűncselekménynek minősül-e vagy – a magyar<br />
esetben a kétharmados többség önkénypolitikájának következtében – a törvény<br />
által szentesített.<br />
Bár a korrupció Magyarországon a modern korral egyidős, súlyos probléma,<br />
a visszaélések természete 2<strong>01</strong>0 után – a rendszerváltást követően addig<br />
eltelt húsz évhez képest – megváltozott. A korábbi szétaprózott, decentralizált<br />
korrupciós csatornákhoz képest (sokan loptak viszonylag keveset) az<br />
elmúlt tizenkét évben a korrupciónak az uniós országok között egyedinek<br />
tekinthető, végletesen központosított mintázata alakult ki (kevesen lopnak<br />
viszonylag sokat).<br />
Mindezt az tette lehetővé, hogy a kormány ez irányú erőfeszítéseinek<br />
eredményeként a 2<strong>01</strong>0-es évek közepére megroppant a demokratikus fékek<br />
és ellensúlyok rendszere: felszámolták az államhatalmi intézmények többségének<br />
szakmai és szervezeti autonómiáját, és azokat a kormány iránt elkötelezett<br />
személyek irányítása alá helyezték. A fejlett világban példátlan<br />
központosítás ment végbe a hazai államhatalmi és gazdasági intézményrendszerben,<br />
ami eszközéül szolgált a szisztematikusan végrehajtott – és<br />
mindmáig folyó – elitcserének és tulajdonátcsoportosításnak. Miként arra<br />
*<br />
76 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
a TI Magyarország elsőként rámutatott (2<strong>01</strong>2-ben), a 2<strong>01</strong>0 óta zajló politikai<br />
térfoglalás a közhatalom foglyul ejtésével (state capture) járt. Magyarországon<br />
az állam foglyul ejtésének sajátos módja valósult meg: politikusok<br />
és befolyásos gazdasági érdekcsoportok (oligarchák, haverok) informális és<br />
átláthatatlan hálózata vonta ellenőrzése alá a közhatalmat és csatornázta<br />
ki a közjavakat a rendszer haszonélvezői számára.<br />
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha ennyire rossz a korrupciós helyzet,<br />
az nem jelenti-e a korrupció ellen küzdő szervezetek és így a TI Magyarország<br />
tevékenységének kudarcát? Azt gondolom, hogy nem. És nemcsak<br />
azért nem, mert az már nem rajtunk múlik, hogy a politikai elitben a javaslataink<br />
süket fülekre találnak.<br />
A fent vázolt, finoman szólva sem optimális peremfeltételek dacára hoszszan<br />
lehet sorolni a valódi eredményeket, amelyeket korrupcióellenes civil<br />
szervezetként a TI Magyarország elért az elmúlt évtizedben. Minden rendelkezésre<br />
álló adat szerint a társadalmi elérésünk jelentősen nőtt, mind<br />
a hagyományos média még függetlennek megmaradt részében, mind pedig<br />
a közösségi platformokon. A Facebookon a követőink száma például nagyjából<br />
a tízszeresére emelkedett az elmúlt szűk évtizedben. Számos olyan,<br />
a rendszer leírására használt kifejezést, amely ma már szinte közhelyszámba<br />
megy – például az állam foglyul ejtése, haveri (állam)kapitalizmus vagy<br />
éppen a közbeszerzések szisztematikus túlárazása – a TI Magyarország<br />
vezetett be a közbeszédbe vagy alkalmazott először a magyar viszonyokra.<br />
Egyáltalán, abban, hogy a magyar társadalom jelentős része – az Eurobarometer<br />
és a TI adatai alapján nagyjából 70-80 százaléka – tisztában van<br />
azzal, hogy milyen súlyos a korrupciós helyzet az országban, jelentős szerepünk<br />
van. A szűkülő szabad médiatér ellenére a korrupciós esetek feltárása,<br />
elemzéseink, kutatásaink és folyamatos médiajelenlétünk egyre többek<br />
számára szolgál hiteles információval a magyarországi korrupcióról. (Arra,<br />
hogy ez a társadalmi tudás miért társul mégis apátiával, a későbbiekben<br />
még visszatérek.)<br />
Mindemellett az elmúlt években rengeteg nyílt levéllel, valamint még<br />
több közérdekűadat-igényléssel és perrel igyekeztünk nyomást gyakorolni<br />
a közhatalomra, hogy konkrét esetekben tartsa tiszteletben a jogállamiság<br />
normáit. Legutóbb, <strong>2022</strong>. május elején a TI Magyarország a K-Monitorral<br />
és a Political Capitallel együtt nyílt levélben fordult az április 3-án tartott<br />
országgyűlési választáson elindult pártokhoz. Ennek oka, hogy az Állami<br />
Számvevőszék (ÁSZ) kizárólag valamely jelölt vagy jelölő szervezet kérelmére<br />
ellenőrzi azon pártok gazdálkodását, amelyek még a szavazatok egy<br />
százalékát sem szerezték meg (és ilyenformán kamupártoknak tekinthetők).<br />
*<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 77
Emlékeztettük a pártokat: rajtuk múlik, hogy az ÁSZ legalább a törvényi<br />
minimumot meglépi-e a kampány során elköltött pénzek ellenőrzése terén.<br />
Emellett arra kértük a választáson részt vett összes politikai pártot, hogy<br />
teljeskörűen hozzák nyilvánosságra a kampánykiadásaikkal kapcsolatos<br />
adatokat, a beszerzésekre vonatkozó szerződéseiket, valamint a kifizetéseket<br />
igazoló számlákat. Ezeket a köröket a korábbi választások után is megfutottuk.<br />
Azt ki tudtuk deríteni, hogy a kamupártok mennyi közpénzzel léptek<br />
meg – 2<strong>01</strong>4-ben és 2<strong>01</strong>8-ban összesen mintegy 7,5 milliárd forinttal –, de a<br />
párt- és kampányfinanszírozás továbbra is a korrupció melegágya maradt.<br />
A közhatalom ellenőrzése szempontjából talán a legfontosabb – bár a ha -<br />
tóságok packázása és az eljárások egyre gyakoribb elhúzódása okozta költségnövekedés<br />
miatt egyre nehezebben alkalmazható – korrupció elleni<br />
jogi eszköznek az információszabadság-perek tekinthetők. 1 A közérdekű -<br />
adat-igénylések után indított eljárásokban a TI Magyarország kiemelkedően<br />
sikeres volt az elmúlt nyolc évben. Csak 2020-ban például tíz ügyben<br />
nyújtottunk be közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet. Ezek közül<br />
három esetben az adatkezelő megfelelő választ adott, ezért nem kellett<br />
bírósághoz fordulnunk, míg a fennmaradó hét ügyben pert indítottunk,<br />
amelyek közül hármat még abban az évben megnyertünk első fokon. Szintén<br />
2020-ban a korábban indított perek közül négy ügyben nyertünk jogerősen.<br />
Tavaly is folytatódott ez a széria: mindössze egy esztendő alatt tizenöt<br />
ügyben nyújtottunk be közérdekűadat-igénylést, ebből kereken egytucatnyi<br />
esetben kellett pert indítanunk. Ezek közül egy pert jogerősen, további<br />
négy pert első fokon megnyertünk, a többiben még nem született döntés.<br />
Hosszabb időszakot tekintve nagyjából 90 százalékos sikerrátával dolgozunk,<br />
tehát tíz perünkből kilencet megnyerünk. Mindez azt is mutatja,<br />
hogy ma még lehet nyerni a bíróságokon az állam ellenében. Hogy ez meddig<br />
lesz így, az több mint kérdéses, hiszen a nyomás – elsősorban az ügyelosztáson<br />
és a bírói kinevezések rendszerén keresztül – a harmadik hatalmi<br />
ágon egyre nyomasztóbb, a bíróságok függetlensége veszélyben van, minél<br />
magasabb szintről beszélünk, annál inkább.<br />
A közadatok nyilvánossága érdekében végzett eddigi sikereink közül<br />
megemlíthetjük Simonka György pusztaottlakai beruházásokkal kapcsolatos<br />
súlyos visszaéléseinek leleplezését. Például azt, hogy a korábbi fideszes<br />
parlamenti képviselő cégeinek – az Országgyűlés segítségével – lehetőségük<br />
lett mentesülést kérni az általuk jogtalanul igényelt támogatás vissza-<br />
*<br />
1<br />
A perek szisztematikus számbavételéért (amely ennek az összegzésnek is az alapjául szolgál) és mindenekelőtt<br />
a TI Magyarország pereinek menedzseléséért köszönet illeti Ligeti Miklóst, a TI Magyarország<br />
jogi igazgatóját.<br />
78 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
fizetési kötelezettsége alól, ami egymilliárd forinttal rövidítette volna meg<br />
az államkasszát, ha a kérelemnek az államkincstár helyt ad. Fény derült<br />
továbbá arra is, hogy a kormány szemet hunyt afelett, hogy a Simonka<br />
érdekeltségeinek juttatott 2,3 milliárd forintos európai uniós támogatásból<br />
majdhogynem semmi sem valósult meg. Jogerősen vesztett a Magyar<br />
Nemzeti Bank (MNB) is a TI Magyarország és a G7.hu portál ellen, és ki<br />
kellett adnia a 750 milliárd forintnyi közpénzt felemésztő Növekedési Kötvényprogramra<br />
regisztráló vállalatok listáját. Továbbá jogerősen nyertünk<br />
(a HVG-vel közös perben) a Budapest–Belgrád vasútvonal ügyében is, így<br />
ki kell adni az ötmillió forint feletti értékben szerződő alvállalkozók listáját,<br />
igaz, ez az eljárás az alperes felülvizsgálati kérelme miatt még folytatódni<br />
fog a Kúrián.<br />
A tavalyi évben új eljárásokat indítottunk a koronavírus elleni oltóanyagok<br />
és a lélegeztetőgépek gyanús és túlárazott beszerzéseinek ügyében.<br />
Fény derült arra, hogy a kormány a világjárványt 2021-ben is arra használta,<br />
hogy még több közpénzt pumpáljon átláthatatlan módon a haverok zsebébe:<br />
300 milliárd forintba került az a 17 ezer darab, részben használhatatlan<br />
lélegeztetőgép, ami aztán a kutyának se kellett. Szintén megszereztük az<br />
Országos Gyógyszerészeti Intézettől (OGYÉI) az Oroszországból, valamint<br />
Kínából beszerzett koronavírus elleni vakcinák engedélyezési dokumentációját.<br />
Ezek kétséges megbízhatóságú engedélyezése miatt Hadházy Ákos<br />
független országgyűlési képviselő büntetőfeljelentést tett, és ennek nyomán<br />
a rendőrség elrendelte a nyomozást foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés<br />
miatt.<br />
Aktívak voltunk a 35 évre szóló koncessziók ügyében is, és törekvésünk<br />
sikerre vezetett: a hatóságoknak ki kellett adniuk a koncessziós konstrukciót<br />
megalapozó számításokat. Az időközben Mészáros Lőrinc érdekeltségei által<br />
elnyert autópálya-koncesszió esetében az erről szóló döntés már jogerőre<br />
emelkedett, a hulladékkoncesszió esetében az első fokon vesztes állam fellebbezést<br />
nyújtott be. A hatályos törvények szerint az állam öt évnél hosszabb<br />
időre kizárólag akkor adhatja koncesszióba a közjavakat, ha számításokkal<br />
megfelelően alá tudja támasztani, hogy ez nemcsak a koncesszió jogosultjának,<br />
hanem az adófizetőknek is megéri. Hasonló eszközökkel igyekszünk<br />
kideríteni a 2020-ban a turizmusba áramoltatott több száz milliárd forintnyi,<br />
döntő részben egy szűk, kormányközeli kört átláthatatlan módon gazdagító<br />
állami támogatás odaítélésének és ellenőrzésének a részleteit. Továbbá azt a<br />
pert is jogerősen megnyertük, amit a Hvg.hu-val közösen a Rogán Antal kabinetminiszter<br />
harmadik apósának résztulajdonában álló cég európai uniós<br />
agrártámogatása részleteinek kiderítésére kezdeményeztünk.<br />
Számos esetben, például a sportkluboknak juttatott társasági adókedvezmények,<br />
közkeletű néven taotámogatások, a 35 éves koncesszió vagy egyes<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 79
közbeszerzés nélküli állami megrendelések ügyében jogilag alaposan alátámasztott<br />
beadványainkkal folyamatosan keressük a jogorvoslatot itthon<br />
és az európai uniós szerveknél egyaránt. A taoügyben – két évnyi várakozás<br />
után – a jelzésünk nyomán indult kötelezettségszegési eljárás.<br />
Mindez hozzáad a társadalomnak a korrupcióval kapcsolatos tudásához,<br />
ami elvezet ahhoz, hogy a már idézett felmérések szerint a magyarok döntő<br />
többségében kifejlődött a korrupcióval kapcsolatos „betegségtudat”. Ilyenformán<br />
ez sikernek tekinthető. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy mindez<br />
kevés a rendszerszintű korrupció aláásásához. Részben azért, mert hiába<br />
derülnek ki a svindlik, érdemi intézkedés vagy korrekció ritkán történik<br />
a közhatalom részéről. Az igazságszolgáltatás ügyészségi ága az Orbán-rendszerben<br />
soha nem volt autonóm. Ezt az állítást annak ellenére<br />
fenntartjuk, hogy az elmúlt években történtek vádemelések fideszes politikusokkal<br />
szemben, például Mengyi Roland, Simonka György és Boldog<br />
István esetében, és az ügyészség eljárást indított Völner Pállal szemben,<br />
legújabban pedig az európai uniós forrásokat érintő korrupció gyanúja<br />
miatt a Miniszterelnökség és a pénzügyi tárca egyes közép- és felsővezetői<br />
ellen. Csakhogy a felsoroltak közül hárman is – Simonka, Boldog és Völner<br />
– tagjai voltak a 2<strong>01</strong>8–<strong>2022</strong> között hivatalban lévő parlamentnek, és bár<br />
a mentelmi jogukat felfüggesztették, szabadlábon védekezve végig hozzájárultak<br />
a NER kétharmados gépezetének működtetéséhez. Megszavazhatták<br />
például a koronavírussal szembeni védekezés ürügyén lassan két éve<br />
fennálló veszélyhelyzeti állapotot, és ott voltak Novák Katalin államfővé<br />
választásán. Ha az igazságszolgáltatás tétlen és/vagy politikai megrendelésre<br />
cselekszik, vagy egyszerűen hagyja, hogy a politika szempontjai beszűrődjenek<br />
a bűnüldözési munkába, azzal megfosztja az állampolgárokat<br />
attól a tapasztalattól, hogy a bűnt méltányos bűnhődés követi.<br />
De nem ez az egyetlen oka a nemzetközi összehasonlításban is figyelemre<br />
méltóan nagymértékű apátiának. A magyar társadalomnak a korrupcióval<br />
szembeni toleranciaküszöbe kiugróan magas: egy 2021-es Eurobarometer-felmérés<br />
szerint az egész Európai Unióban Magyarországon vélekednek a legkevesebben<br />
(az állampolgárok mindössze 38 százaléka) úgy, hogy a korrupció<br />
nem megengedhető cselekedet. Amikor egy másik felmérésben (a TI Globális<br />
korrupciós barométerében, még 2<strong>01</strong>7-ben) arról kérdeztük a lakosságot, hogy<br />
mit gondolnak, az átlagember tehet-e valamit a korrupció ellen, akkor a magyaroknak<br />
mindössze 14 százaléka válaszolt igennel, ami nemcsak európai,<br />
de világviszonylatban is az egyik legalacsonyabb arány.<br />
Ebben az apátiában szerepet játszik a magyar társadalomnak az az évszázados<br />
élménye, hogy nálunk egyszerűbb ügyeskedéssel és/vagy sze-<br />
*<br />
80 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
mélyes kapcsolatokon keresztül előrejutni, sokszor pedig csak úgy lehetséges.<br />
Ráadásul a társadalomnak a már említett végletes megosztottsága<br />
is hozzájárul ahhoz, hogy nincs egységes képünk arról, mit kell elítélendőnek<br />
tekinteni a közpénzek felhasználása során. Az elmúlt évtized több<br />
ezer milliárd forintra rúgó, a jogállami normák mellőzésével zajló vagyonátcsoportosítását<br />
a fideszes szavazók jelentős része helyénvalónak tekinti,<br />
amelynek köszönhetően, vélik, nem „ők” (külföldiek, multik, volt kommunisták,<br />
liberálisok stb.), hanem „mi” („nemzetiek”) gazdagodhatunk. Közvetve<br />
erősíthette a korrupcióval kapcsolatos passzivitást az is, hogy 2<strong>01</strong>3-tól<br />
a világjárványig viszonylag jelentős reálbérnövekedés ment végbe a magyar<br />
gazdaságban, erősítve a rendszer legitimációját. Azt sem szabad figye lmen<br />
kívül hagyni, hogy a kormány részleges eredményeket is fel tud mutatni<br />
egyes kiskorrupciós formák visszaszorítása terén, a rendőrök lefizetésének<br />
gyakorisága például jelentősen csökkent, és 2021 elejétől a hálapénz<br />
elleni fellépés is intenzívvé vált. Az állam viszonylagos sikerrel küzd az<br />
adóelke rülés néhány korábban elterjedt formája ellen, miközben más kiskapuk<br />
– például a számlaadás nélküli szolgáltatások – továbbra is rendkívül<br />
elter jedtek. Az „átlagembert” az izgatja, hogy a mindennapi életét mi<br />
befolyásolja közvetlenül. Az állami korrupció „távol” zajlik tőle, ráadásul<br />
olyan tételekben, amit értelmezni sem igen tud.<br />
Manapság a Kádár-rendszerbelihez hasonló „perverz társadalmi szerződés”<br />
éledt újra: a gyors gyarapodás záloga elsősorban a lojalitás, de legalábbis<br />
a közéleti passzivitás. Ha támogatod a rendszert vagy nem foglalkozol<br />
politikával, akkor több lehetőséged adódik. A negyedik kétharmados<br />
Fidesz-győzelem azt mutatja, hogy ezt az ajánlatot a társadalom többsége<br />
elfogadta.<br />
Egy személyes anekdota ezzel kapcsolatban: valamikor 2<strong>01</strong>6 körül járhattunk,<br />
amikor néha még volt nyilvános vita kormánypárti politikusok és<br />
a rendszerkritikus civilek között. Egy ilyen eseményen vettem részt valahol<br />
a belvárosban, és a közbeszerzési verseny tisztasága mellett érveltem.<br />
Egy ponton felállt a hallgatóságból egy vállalkozó, bemutatkozott, és elmondta<br />
– amúgy kulturált hangnemben –, hogy számára teljesen közömbös,<br />
tiszta vagy cinkelt a verseny a beszerzések terén, neki egy dolog számít: hogy<br />
a kormány (valamelyik állami hivatal) neki ítélje a beruházást, ezt be is<br />
vallja, és mindent megtesz ennek érdekében.<br />
Jelenleg ez a rövid távra tekintő, haszonleső társadalmi érzület a korrupció<br />
elleni civil küzdelem legnagyobb ellensége. Végső soron ez legitimálja<br />
a kiskorrupció megmaradt formáit és a fehérgalléros mutyikat egyaránt.<br />
*<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 81
De miként lehet, kell és érdemes küzdeni ez ellen? Ezzel kapcsolatban három<br />
szempontot emelek ki.<br />
Az egyik az, hogy a magyarhoz hasonló hibrid rezsimek kelepcébe csalják<br />
a (valóban) független szereplőket, például a civileket vagy az újságírókat.<br />
Ha ugyanis egyenlő távolságot tartasz a kormánytól és az ellenzéktől,<br />
azzal magad is a játék részévé válsz, és legitimálod a rendszert, ami amúgy<br />
nem áll szándékodban. Ha viszont szembehelyezkedsz a rendszerrel, azzal<br />
lovat adsz az alá a kormánypárti érvelés alá, hogy függetlenség nem létezik,<br />
és te tulajdonképpen az ellenzékhez tartozol. A hazai kormánypropaganda<br />
többnyire le is üti ezeket a labdákat, legyen szó akár az egyik, akár a másik<br />
hozzáállásról.<br />
A kormány persze maga döntötte el ezt a dilemmát, mert szisztematikus<br />
megosztó politikája révén egyszerűen felszámolta a politikai közepet,<br />
és válaszút elé állította az embereket. Mivel a korrupció az Orbán-rendszer<br />
lényegi részévé vált, a TI pedig a korrupció ellen küzd, nem kérdés, hogy az<br />
egyenlő távolságot tartó attitűd nem megvalósítható. Vállalni kell és vállaljuk<br />
is a rendszerkritikusság következményeit, például a kormánypropaganda<br />
folyamatos „sorosozását” és külföldi ügynöközését.<br />
Ennél még fogósabb dilemma, hogy mennyire kell a civileknek közel kerülniük<br />
az ellenzéki pártokhoz, netán, miként azt néhányan javasolják a kapitális<br />
ellenzéki kudarc után, átvenniük az ellenzék szerepét. Ezzel kapcsolatban<br />
különböző civil szervezeti stratégiák létezhetnek. Ami a TI-t illeti, a<br />
mi mozgalmunktól a kifejezetten pártpolitikai indíttatású (értsd: hatalomra<br />
törő) szerepvállalás idegen, így ennek esetünkben még akkor is kevés esélyt<br />
adok, ha a minden eddiginél gyengébb parlamenti ellenzék helyett hamarosan<br />
a parlamenten kívüli ellenállás jelentheti majd a rendszer alternatíváját.<br />
És a harmadik dilemma, hogy miként lehet kitörni a buborékból, vagyis<br />
megszólítani olyanokat, akik nem a priori értenek egyet velünk, de mégis<br />
valamiféle nyitottságot mutatnak. Ebben az ügyben a tapasztalataink a közepesnél<br />
valamivel rosszabbak. Számos olyan projektünk volt és van, amelynek<br />
során mi is elmentünk vidékre, csakhogy ezt követően ugyanott találtuk magunkat,<br />
vagyis a helyi – rendszerkritikus – buborékban. Az persze nyilvánvaló,<br />
hogy frontális előadásokkal aligha lehet megszólítani az „átlagpolgárt”,<br />
így az interaktív aktivizmusé lehet a jövő. Például a részvételi költségvetéssel<br />
kapcsolatos projektjeink kapcsán ebbe az irányba mozdultunk el mi is, de<br />
azt tapasztaltuk, hogy így is csak óriási erőfeszítések árán lehet felkelteni az<br />
emberek érdeklődését még a helyi, a mindennapjaikat érintő ügyekben is.<br />
Mindezek nyomán mi várható a negyedik kétharmad idején a NER-ben?<br />
Elfogy a levegő a civilek körül, vagy maradt még némi mozgástér?<br />
*<br />
82 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
Véleményem szerint ezt két ellentétes dinamika, illetve ezek eredője határozza<br />
majd meg: a rendszer logikájából adódó további autokratizálódás és<br />
a kormányra gyakorolt külföldi (nyugati) nyomás.<br />
Amennyiben az Orbán-rendszer belső mozgását nézzük, borítékolható az<br />
autokrácia srófjának további szorítása. Ez már eddig is megfigyelhető volt.<br />
A médiaszabadság 2<strong>01</strong>6 után került igazán lejtőre, az előző, 2<strong>01</strong>8-as választás<br />
után történtek a feketelistázások, a Covid pedig megmutatta: a kormány<br />
a járványt is arra használja, hogy a még megmaradt autonóm szereplők (például<br />
az önkormányzatok) mozgásterét szűkítse. A rendszernek, mint általában<br />
a populista rezsimeknek, lételeme az ellenségképgyártás: a „sorosista”<br />
civilek már eddig is ideális célpontnak bizonyultak, és ez vélhetően ezután<br />
sem lesz másként. Nota bene: a TI Magyarország a Soros György által alapított<br />
Nyílt Társadalom Intézettől az elmúlt években soha nem kapott többet,<br />
mint összbevételének 20 százalékát, miközben a legnagyobb támogatónk –<br />
projekt alapon – az Európai Unió, továbbá számos más külföldi alapítványt,<br />
intézetet, sőt – a nagykövetségeken keresztül – országot is a támogatóink<br />
kö zött tudhatunk. A negyedik NER-ciklusban a külföldi donorok részéről<br />
nagyobb visszahúzódásra nem számítok – ennek egyelőre semmi jele nem<br />
mutatkozik.<br />
A minap beszéltem az egyik független lap szerkesztőjével, aki „biztos” volt<br />
abban, hogy a még megmaradt autonóm műhelyeket (médiumok, NGO-k)<br />
Orbánék most már végképp „beszántják”. Ennek egyik megnyilvánulási<br />
formája lehet, hogy különféle jogcímeken és ürügyek alapján egyre intenzívebbé<br />
válnak a hatósági ellenőrzések. E katasztrófavárakozás nem egyedi<br />
és nem alap nélküli.<br />
Mégsem gondolom, hogy csak ez a dinamika jellemzi majd az elkövetkező<br />
éveket. Az előző évtizeddel ellentétben az ötödik Orbán-kormánynak<br />
minden eddiginél nagyobb külföldi nyomás alatt kell majd működnie.<br />
A nemzetközi közösség, mindenekelőtt az EU sokáig tétlenül nézte a jogállami<br />
normák megsértését és a korrupciót. Most a helyzet megváltozott,<br />
az ukrajnai háború és a gazdasági ciklusváltás árnyékában ma már rossz<br />
néven veszik a cinikus pávatáncot. Ráadásul a magyar kormánynak a stabilitás<br />
megőrzése érdekében már a közeljövőben óriási szüksége lesz az uniós<br />
pénzekre. Az is igaz lehet ugyanakkor, hogy az uniónak sem érdeke egy<br />
gazdaságilag szétzilálódott Magyarország. Mindez együtt kompromisszumot<br />
szülhet, és végső soron mérsékelheti a nyomást a civil szervezeteken is.<br />
Ami csak annyit jelent, hogy az eddigi kihívásokkal kell szembenézni, nem<br />
feladni, hanem kis lépésekben küzdeni tovább, várva, hogy eljön a Walraff<br />
által előrevetített társadalmi változás.<br />
Elismerem, hogy ez csak az egyik lehetséges út. A másik az elnyomás<br />
turbófokozatba kapcsolása, a már sokszor előrevetített game over. Hogy ez<br />
pontosan mit jelent majd, azt nem tudom.<br />
N<br />
MARTIN JÓZSEF PÉTER ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 83
Több pénz, kevesebb<br />
demokrácia<br />
Az Orbán-rezsim tizenkét éve<br />
és a vajdasági magyarok<br />
TÓTH SZILÁRD<br />
Történetesen úgy alakult, hogy az Orbán-rezsim eddigi működése időben<br />
Tegybeesik a vajdasági (délvidéki) magyarság történetének egyik – talán legsúlyosabb,<br />
talán végső – válságával. Ennek okai javarészt függetlenek magának<br />
a magyar kormánynak a döntéseitől.<br />
A válság jellege: demográfiai. Ötven évvel ezelőtt körülbelül félmillió magyar<br />
élt a Vajdaságban – ma a becslések szerint alig kétszázezer, talán annyi<br />
se. Tény, hogy a jelenlegi kivándorlási hullámhoz a magyar állampolgárság<br />
könnyített megszerzésének 2<strong>01</strong>1-es lehetővé tétele nagyban hozzájárult.<br />
A jelenség dimenzióit nehéz eltúlozni, a magyarországi tendenciákhoz nem<br />
is hasonlítható. Nemcsak fiatalok mennek el, hanem egész családok, méghozzá<br />
tömegével, elsősorban Ausztriába, Németországba és az Egyesült<br />
Királyságba. Ha így megy tovább – és a jelek szerint így fog –, akkor meg<br />
fogjuk érni, hogy a vajdasági magyarság egy generációnyi idő leforgása<br />
alatt egy közepes méretű, de így is élénk kulturális élettel bíró közösségből<br />
marginális, az asszimilációs nyomásnak mind kevésbé ellenálló közösséggé<br />
sorvad.<br />
Bár a kivándorlást az állampolgárságról szóló törvény rettenetesen fölgyorsította<br />
– hiszen megszűnt a fő adminisztratív korlátozás –, mégsem<br />
ez generálja, hanem a Szerbiában általánosan rossz gazdasági és szociális<br />
helyzet. Magyarán nem érdemes a Fidesz-kormányt hibáztatni azért, ami<br />
történik. Hogy sokakat korábban is csak a „papírok” hiánya tartott otthon,<br />
eleve szomorú. A Vajdaság nem börtön: aki menni akar, azt tán csak ne<br />
adminisztratív eszközökkel kelljen marasztalni.<br />
Mindenesetre a súlyos demográfiai válság: realitás. És ez a határon túli<br />
politikáról szóló egész vita kontextusa. Ennek két eleme szokta igazán érdekelni<br />
a magyarországiakat: a pénz és a politikai részvétel. Ezekről lesz szó<br />
most is, ebben a sorrendben.<br />
84 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
Pénz: a támogatási rendszer ellentmondásossága<br />
Először is tehát a válság adja a határon túlra folyósított magyar állami támogatásokról<br />
szóló vita kontextusát. Magyarországon az ellenzéki tábor jó<br />
része szemében – figyelem: DK-sok! – bizarr, hogy míg egy csomó hazai<br />
ágazatra nem jut elég pénz, addig az állam jelentős forrásokat szán arra,<br />
hogy a Vajdaságban gazdaságélénkítő programot működtessen, és ezzel<br />
egy időben támogassa a kisebbségi magyar kultúrát, oktatást és médiát.<br />
Főleg utóbbi, mármint a média esete kelthet megütközést. Az egy szem<br />
vajdasági magyar napilap ugyanis, együtt a tévék, rádiók és egyéb felületek<br />
elsöprő többségével, a legnagyobb helyi magyar párt, a Fidesz-barát Vajdasági<br />
Magyar Szövetség (VMSZ) ellenőrzése alatt áll. Ugyanez elmondható<br />
a kulturális és oktatási intézmények jó részéről is.<br />
Ezek egyébként 2<strong>01</strong>0 előtt is jelentős anyaországi támogatásban részesültek.<br />
Például a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején<br />
épült meg a két tehetséggondozó gimnázium a Vajdaságban, az egyik Szabadkán,<br />
a másik Zentán – ami nagy dolog volt.<br />
De ennek ellenére igaz, hogy Magyarországról korábban soha nem érkezett<br />
annyi támogatás a Vajdaságba, mint az utóbbi tíz-tizenkét évben.<br />
Ezt részint talán arra lehet fogni, hogy ekkora igény sem volt rá korábban:<br />
a kétezres években, egészen 2008-ig Szerbia gazdasága fellendülőben volt,<br />
és ezzel összefüggésben a vajdasági magyar közösségben is a „viszonylagos”<br />
optimizmus jelei voltak tapasztalhatók. Mára ennek vége, és a válság miatt<br />
a vajdasági magyarok sokkal inkább rászorulnak a külső segítségre a puszta<br />
fennmaradás érdekében.<br />
Tény, hogy az anyaországból érkező – főleg a gazdaságélénkítő – támogatások<br />
egy része VMSZ-közeli üzletembereknél landol. És tény, hogy másik<br />
részét fölösleges dolgokra költik el – igen, stadionokra is. De szembe kell<br />
nézni azzal, hogy ha a pénzcsapokat erre hivatkozva elzárják, annak katasztrofális<br />
következményei lesznek.<br />
Ez az, amivel a magyar ellenzéki tábornak számot kell vetnie. A vajdasági<br />
magyar közösség – és pláne annak kulturális élete – az anyaországi<br />
„köldökzsinórtól” függ. Ha egyszer kormányváltás lesz, és a következő kormány<br />
elvágja (vagy elvékonyítja) ezt a bizonyos zsinórt, annak nagyon is<br />
belátható következményei lesznek: tömeges elbocsátások a médiában és a<br />
kultúrában, bezárnak majd művelődési egyesületek, talán újabb lökést kap<br />
a kivándorlás, és így tovább.<br />
Ami tehát a támogatási rendszert illeti, az Orbán-éra fő öröksége az,<br />
hogy a magyar kormány reagált a demográfiai válsághelyzetre, és jelentősen<br />
megnövelte a Vajdaságba szánt forrásokat. Ez a támogatási rendszer<br />
TÓTH SZILÁRD ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 85
említett visszásságai – a korrupciógyanús esetek és a fölösleges stadionépítés<br />
– ellenére is összességében pozitív örökség, hiszen megmutatkozik<br />
benne a szándék a válság kezelésére. Csak hogy világos legyen, miről van<br />
szó: a Prosperitati nevet viselő gazdaságélénkítő program keretében olyasmiket<br />
pénzel a magyar állam, mint például a falusi házvásárlás, a mezőgazdasági<br />
termelés gépesítése, a start-up vállalkozások indítása. Ez most is elég<br />
széles réteg számára hajt hasznot.<br />
Kérdés, hogy mit hozhat egy valamikori, esetleges kormányváltás. Leginkább<br />
két forgatókönyvet tudok elképzelni. Az egyik az, hogy egy ilyen új<br />
kormányban a Demokratikus Koalíció álláspontja kerekedik felül, és jön<br />
a „csapelzárás”, együtt az említett következményekkel. A vajdasági magyar<br />
médiában és a kultúrában dolgozók nem teljesen ok nélkül rettegtek április<br />
előtt ennek a forgatókönyvnek a valóra válásától. A másik forgatókönyv<br />
ehhez képest az, hogy a támogatási rendszer tovább működne, ám megreformált<br />
módon. Valami ilyesmit látszott támogatni Márki-Zay Péter, a Momentum<br />
és a Jobbik is. Ebben az esetben az lett volna a kérdés, ha április<br />
3-án győzött volna az ellenzék, hogy miként reformálható meg a támogatási<br />
rendszer.<br />
Itt pedig van egy alapvető nehézség: a támogatási rendszer helyi, azaz<br />
vajdasági ágát nem nagyon lehet eltávolítani a politikától. Gyenge a civil<br />
szféra, nem igazán van, akit kívülről be lehetne vonni a döntéshozatalba.<br />
Marad tehát a párt, illetve a pártok. Erre hamarosan, írásom harmadik<br />
részében visszatérek még.<br />
Politikai részvétel: az anyaországi szavazati jog<br />
ellentmondásossága<br />
Mindenki tudja, hogy a vajdasági magyaroknak az része, amelyik szavazni<br />
szokott a magyarországi választásokon, a többi határon túlihoz hasonlóan<br />
szinte egy emberként húzza be az ikszet a Fidesz mellé. Magyarországon az<br />
ellenzéki tábor jó része szemében – figyelem: itt már nem csak a DK-sok! –<br />
ez is messzemenően bizarr jelenség. A 2<strong>01</strong>0-es állampolgársági és egyben<br />
választójogi reformok következtében ugyanis megjelent egy embertömeg<br />
a magyar politikában, akiknek a körében a Magyarországon szokásos politikai<br />
törésvonalak egyáltalán nincsenek jelen. Helyette egy homogén tömbről<br />
beszélhetünk, amelynek a gyakorlati szerepe 2<strong>01</strong>4 óta annyi, hogy a Fidesz<br />
hatalmon maradását támogassa meg néhány tízezer szavazattal.<br />
Ezt a képet két szempontból is érdemes pontosítani. Egyfelől a határon<br />
túli magyar szavazatok befolyása a magyarországi választások kimenetelére<br />
86 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
endkívül csekély: többször kiszámolták már, hogy csak egy-két parlamenti<br />
mandátum múlik rajta, ha egyáltalán, ami igazán nem sok. 1<br />
Másfelől a választási eredmény korántsem képezi le a határon túli magyar<br />
közösségek valóságát. Akik a magyarországi politika iránt érdeklődnek,<br />
pláne akik szavaznak is, eleve kisebbséget alkotnak a magyar kisebbségen<br />
belül. És bár nincsenek megbízható szociológiai kutatások, amelyekből<br />
tudhatnánk, hogy kik alkotják ezt a „kisebbségen belüli kisebbséget”, azért<br />
valószínűsíthető, hogy a Vajdaság esetében ők az északi „tömbben” élő<br />
magyarok, akik a délebbre, „szórványban” élőkhöz képest rosszul tudnak<br />
szerbül, kevésbé integráltak a szerb társadalomba, és ha középkorúak vagy<br />
idősebbek, akkor a gyermekeiket jó eséllyel nem is otthon taníttatják, hanem<br />
Magyarországon.<br />
A magyar nemzetpolitika csak ezt a kisebbségen belüli kisebbséget tudta<br />
bevonni a magyarországi politikába – ami persze nem is okvetlenül baj.<br />
A határon túli magyar közösségek életére mégiscsak az ottani kormányok<br />
politikája van döntő hatással, ezért érthető, ha a többség inkább efelé orientálódik.<br />
De így is fontos kérdés, hogy a magyar politika iránt érdeklődő vajdaságiak<br />
miért szavaznak ennyire homogén módon. Bizonyos mértékig ismét<br />
a válság, illetve a válságkezelés adja a kontextust. A fentiek alapján is nyilvánvaló<br />
lehet, hogy a vajdasági magyaroknak van okuk a Fideszre szavazni,<br />
hiszen tényleg sokat köszönhetnek az Orbán-kormánynak.<br />
A történet ennél persze bonyolultabb, és jóval mélyebbre nyúlnak a gyökerei.<br />
Az alapprobléma az, hogy az utóbbi másfél évtizedben gyökeresen<br />
megváltozott az anyaországi és a vajdasági magyar politika viszonyának<br />
régi rendje. 1989 után a vajdasági magyar pártok – előbb a Vajdasági Magyarok<br />
Demokratikus Közössége, majd annak felbomlása után a győztes<br />
VMSZ – sokáig arra törekedtek, hogy a mindenkori magyar kormánnyal<br />
ápoljanak korrekt viszonyt. Ez észszerű is volt, elvégre mindegy, hogy aktuálisan<br />
ki van „Pesten” kormányon, a vajdasági magyarok így is, úgy is<br />
az anyaország segítségére szorulnak – különösen az 1990-es években volt<br />
ez így, amikor Jugoszláviában még háború dúlt. Éppen ezért volt törekvés<br />
arra, hogy a vajdasági magyar pártok egyenlő távolságot tartsanak minden<br />
nagyobb magyarországi párttal szemben.<br />
Az átrendeződés első állomása a hírhedt 2004-es népszavazás volt,<br />
amellyel a magyar baloldal lényegében elásta magát a legtöbb határon<br />
túli szemében. Az egész ügy kétszeresen is méltatlan volt, hiszen az akkori<br />
Fidesz és a baloldal egyaránt politikai pontszerzésre akarta felhasználni<br />
1<br />
A 199 mandátumhoz képest egy-két mandátum valóban nem tűnik jelentősnek, ám ezek sorsán múlhat<br />
szoros választási eredmény esetén a kormánytöbbség vagy nagyobb különbség esetén a kétharmados<br />
küszöb elérése is, ahogy azt 2<strong>01</strong>4-ben, 2<strong>01</strong>8-ban és <strong>2022</strong>-ben is láttuk. (A szerk.)<br />
TÓTH SZILÁRD ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 87
a népszavazást. Míg a Fidesz meg akarta mutatni, mit jelent a „nemzeti<br />
oldalon” állni, addig a baloldal egy fiktív ellenségképpel, a magyar nyugdíjakat<br />
elcsaklizó „román bevándorlókkal” riogatva próbálta gatyába rázni<br />
gyöngülő szavazótáborát. Utóbbi esetében nyilvánvaló az analógia a Fidesz<br />
tíz évvel későbbi migránsellenes kampányával.<br />
Az átrendeződés második állomása 2<strong>01</strong>0 volt, amikor a VMSZ rendkívül<br />
szoros szövetségre lépett a Fidesszel, és látványosan felégette a baloldali<br />
pártok felé vezető megmaradt hidakat. Ez a korábbiak – főleg 2004 – fényében<br />
érthető és rövid távon egyébként észszerű lépés is volt, hiszen komoly<br />
politikai hasznot hozott a VMSZ-nek. A „járulékos” következmény jól ismert:<br />
a VMSZ által irányított médiahálózat lényegében fideszes szócsővé<br />
silányult, és folyamatosan erősíti az amúgy is létező politikai preferenciákat<br />
a kisebbségen belüli kisebbség körében.<br />
Másfelől viszont az is világos, hogy a Fidesz előbb vagy utóbb elveszíti<br />
a hatalmat Magyarországon. Amint ez megtörténik, a VMSZ-esek nehéz<br />
helyzetbe fognak kerülni. Kérdés, hogy addig és azután milyen stratégiát<br />
választanak. Az egyik forgatókönyv az, hogy sok év után ismét megpróbálnak<br />
tapogatódzni a magyarországi baloldalnál, hogy az esetleges kormányváltás<br />
után ne lehetetlenüljenek el teljesen.<br />
A másik, kicsit talán valószínűbb forgatókönyv az, hogy inkább arra fogadnak,<br />
a Fidesz egy valamikori vereséget követően négy év ellenzékiség<br />
után visszajön a kormányba. Teljesen azért ebben az esetben sem biztos,<br />
hogy hoppon maradnának, hiszen mint közismert, a Fidesz rengeteg közvagyont<br />
szervezett ki alapítványokhoz, és az innen származó erőforrásokból<br />
esetleg juttathatnának a VMSZ-nek is.<br />
De mi a helyzet a magyarországi ellenzékkel? Ami a baloldalt illeti, részükről<br />
a határon túli magyarok ügye az 1989–1990-es rendszerváltás óta<br />
szinte mindvégig marginális volt, és ez ma sincs igazán másként. A 2<strong>01</strong>0-es<br />
állampolgársági és választójogi reformok annyiban hoztak változást, hogy<br />
a határon túliak beemelése a politikai közösségbe ösztönzőt teremtett a feléjük<br />
való nyitásra és a körükben való kampányolásra.<br />
Ezt azonban két tényező is tompítja. Egyfelől az ellenzéki szavazóbázis<br />
egy részének körében – figyelem: DK-sok! – a határon túli magyar ügyek<br />
hangsúlyozása mind a mai napig ellenérzéseket kelt. Emiatt az ellenzék<br />
baloldali részének folyton mérlegelnie kell, hogy meddig érdemes elmennie<br />
ezen a téren, mert az ügy „túlhangsúlyozása” akár szavazatvesztéssel is<br />
járhat Magyarországon.<br />
Másfelől az egész ellenzék számára kihívást jelent, hogy a határon túli<br />
közeg nemcsak súlyosan „ellenséges”, de kicsike is. Az erőforrásokkal való<br />
észszerű gazdálkodás ezért azt diktálja, hogy a határon túli mozgósításba<br />
ezek a pártok ma még ne fektessenek a minimálisnál több pénzt és energiát.<br />
88 EELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
Vagyis: egész egyszerűen nem éri meg nekik a kampányolás. Eleve kicsike<br />
a réteg, amely a magyar politika iránt érdeklődik, és ezen belül olyan erős<br />
a Fidesz melletti elköteleződés, hogy csak nagyon sok befektetett energia<br />
árán lehetne nagyon alacsony számú szavazót szerezni a magyarországi ellenzék<br />
számára.<br />
Úgyhogy a nagy kérdés az, hogy mi várható közép- és hosszú távon – föltéve,<br />
hogy egyszer megbukik a Fidesz, és a mai ellenzéknek több ideje és<br />
erőforrása lesz a határon túli mozgósításhoz. A demográfia egyébként ezúttal<br />
a DK-nak dolgozik: a határon túli magyar közösségek fogyása, főleg<br />
a vajdaságié, idővel elkerülhetetlenül elvezet oda, hogy ez a választói bázis<br />
még a mainál is kisebb relevanciával bírjon. Éppen ezért lehet, hogy középés<br />
hosszú távon sem érdemes változást várni a külhoniak magyarországi<br />
politikához fűződő viszonyában, hiszen nem biztos, hogy lesz politikai erő<br />
az anyaországban, amelynek megéri majd ehhez a viszonyhoz érdemben<br />
hozzányúlni.<br />
Ezen legföljebb csak az változtathat, ha Erdélyben és a Felvidéken, a népesebb<br />
magyar közösségek körében radikálisan megnövekszik a már sokadszorra<br />
emlegetett kisebbségen belüli kisebbség aránya – és ezáltal akár<br />
helyi többséggé válik.<br />
Ahol a két kérdés összeér: a politikai pluralizmus<br />
hiánya a Vajdaságban<br />
A kulcskérdés, amiben a két, eddig külön-külön tárgyalt ügy – a „pénzé”<br />
és a vajdaságiak magyarországi politikához fűződő viszonyáé – összeér, az<br />
végső soron magával a vajdasági magyar politikai berendezkedéssel kapcsolatos.<br />
Mind a támogatási rendszer reformja, mind pedig a kisebbségen<br />
belüli kisebbség szavazási szokásai a magyarországi választásokon attól<br />
függenek, hogy a jelenlegi magyar ellenzék (és egy egykor esetlegesen eljövendő<br />
új kormány) hogyan tud hozzányúlni, ha egyáltalán, a vajdasági<br />
magyar politikai viszonyokhoz.<br />
Jelenleg az ottani fölállás nagyjából a következő. A politikailag aktív<br />
– értsd: a választásokon részt vevő – vajdasági magyarok mintegy kétharmada<br />
a VMSZ-re szavaz, egyharmada pedig ideológiai alapon valamelyik<br />
„szerb” párta. A többi helyi magyar párt – van belőlük még jó néhány – öszszességében<br />
törpepártnak minősül, és csak egy-két önkormányzatban van<br />
képviseletük, de jobbára ott is csak marginális. Egyedül a VMSZ rendelkezik<br />
erős önkormányzati pozíciókkal, tartományi (vajdasági) és köztársasági<br />
parlamenti képviselettel, sőt amióta a Vučić-féle szerbiai kormánypárttal<br />
együttműködik, még néhány kormányzati pozícióval is. Rendkívül fontos<br />
TÓTH SZILÁRD ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 89
viszont, hogy mindemellett a VMSZ-nek majdnem százszázalékos többsége<br />
van a kisebbségi autonómia szervében, a Magyar Nemzeti Tanácsban<br />
(MNT) is.<br />
És hogy mi a „siker” titka? A VMSZ utóbbi húsz évének politizálása az<br />
1990-es évek tanulási folyamatának eredményeként formálódott azzá, ami.<br />
1989 után, amikor Jugoszláviában a háború árnyékában megteremtődtek<br />
a többpárti politizálás keretei, két fő kisebbségi érdekérvényesítési stratégia<br />
jelentkezett. Az egyik az első vajdasági magyar párthoz, a Vajdasági<br />
Magyarok Demokratikus Közösségéhez (az úgynevezett történelmi VMDKhoz)<br />
fűződik. Ennek lényege a magyar közösség politikai alannyá szervezésében,<br />
a „tudatébresztésben” és a kisebbségi autonómiáért vívott harcban,<br />
ezzel összefüggésben pedig a teljes szerbiai politikai elittel szembeni konfrontatív<br />
attitűdben állt. A másik stratégia Várady Tibor nagybecskereki<br />
ügyvéd nevéhez fűződik, aki az összjugoszláv Udruženje za jugoslovensku<br />
demokratsku inicijativu (UJDI) nevű szervezethez csatlakozott, és konfrontáció<br />
helyett a szerb politikai elit kisebbségi igényekre nyitottabb felével<br />
való együttműködéssel próbálkozott, ilyen-olyan kedvezmények fővárosi<br />
„kijárásával”, elintézésével.<br />
Mindkét stratégiának megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Az első<br />
1945 óta először érte el, hogy a helyi magyarok önálló politikai alannyá<br />
szerveződjenek, és ennek alapján fogalmazzanak meg „saját” igényeket.<br />
Cserébe viszont ez a stratégia a talán túlzottan konfrontatív attitűd miatt<br />
viszonylag kevés kézzelfogható eredményt hozott. A második stratégia, bár<br />
alkalmatlan volt a „tudatébresztésre”, ezzel együtt sokkal több kézzelfogható<br />
eredménnyel járt: például Váradynak a rövid ideig tartó szövetségi igazságügy-minisztersége<br />
idején sikerült kieszközölnie a katonaszökevények<br />
amnesztiáját, és később, az ezredforduló környékén az MNT létrehozásában<br />
is óriási szerepe volt. A VMSZ nagy dobása lényegében az volt, hogy<br />
ötvözni tudta a két stratégiát: a „történelmi” VMDK-hoz hasonlóan kisebbségi<br />
pártként definiálta magát, ám bevette a kötelékébe Váradyt is, hogy<br />
annak széles körű belgrádi kapcsolatrendszerét hasznosítani tudja.<br />
A szűken értett „magyar” ügyek intézése szempontjából mindenesetre az<br />
utóbbi tíz év kulcsintézménye a már említett MNT, amely személyi elvű kisebbségi<br />
autonóm szerv. Első, ideiglenes formájában 1999-ben jött létre, de<br />
igazán befolyásos intézménnyé csak 2<strong>01</strong>0-ben vált, amikor az előző évben<br />
meghozott törvény jelentősen megnövelte a hatásköreit és az erőforrásait,<br />
valamint rendelkezett a közvetlen, demokratikus megválasztás feltételeiről<br />
is. Az MNT azóta a neki részlegesen alárendelt területeken, vagyis az oktatási,<br />
nyelvhasználati, kulturális és tömegtájékoztatási területen a magyar<br />
közösség (elvileg) legitim autonóm szervévé és a szűken értett „magyar”<br />
ügyek intézésének kulcsintézményévé vált. A korábban állami tulajdonú<br />
90 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
kisebbségi média alapítói jogai az MNT-hez kerültek, a kisebbség szempontjából<br />
kiemelten fontos oktatási és kulturális intézmények működtetésére<br />
döntő befolyása van, a „pénzosztásról” jelentős részt itt születnek döntések,<br />
és így tovább.<br />
Az „elmélet”, amely talán ismert lehet a liberális multikulturalizmus irodalmából<br />
is, nagyjából a következő volt. Ahhoz, hogy a kisebbség reprodukálódásához<br />
szükséges kulturális, oktatási és tömegtájékoztatási intézmények<br />
ne legyenek kitéve a többségi nacionalizmus fenyegetésének – és ne<br />
feledjük, hogy hol járunk: a háborúból épp csak kilábalt Szerbiában, ahol<br />
az ultranacionalista érzületek rendkívül erősek voltak –, a releváns hatalmi<br />
jogosítványok egy részét a kisebbség politikai képviselőinek kell átadni.<br />
A hatalom efféle dekoncentrációja mellett ráadásul morális indokok is szólhatnak:<br />
a multikulturális politika azáltal, hogy csorbítja a többségi dominanciát,<br />
egyben igazságosabbá is teheti a társadalmi berendezkedést.<br />
Csakhogy itt is közbeszólt a kelet-európai rögvalóság. 2<strong>01</strong>0 után az<br />
MNT-választásokon győztes VMSZ szinte az első pillanattól arra használta<br />
a – jóllehet korlátozott – legitimitását, hogy szoros politikai kontroll<br />
alá vonja a vajdasági magyar médiát, majd később egyéb intézményeket is.<br />
Az első igazán látványos ügy Pressburger Csaba eltávolítása volt a Magyar<br />
Szó napilap éléről.<br />
Az MNT-sztori éppen ezért meglehetősen ellentmondásos a mai Vajdaságban.<br />
Egyfelől az MNT létrehozása amellett, hogy fontos biztosítékokat<br />
nyújt a többségi (szerb) önkénnyel szemben, számos előremutató intézkedést<br />
hozott a kulturális és oktatási problémák orvoslása terén. Másfelől az<br />
elmúlt tíz-tizenkét évben az MNT-nek óriási szerepe volt a vajdasági magyar<br />
közélet pluralitásának, demokratikus jellegének durva leépítésében.<br />
Amíg a helyi magyar média állami tulajdonban volt, addig érdekes módon<br />
sokkal szabadabban működhetett, egész egyszerűen azért, mert az aktuális<br />
„gazdát” nem igazán érdekelte. A szerbiai politikai elit szempontjából<br />
édesmindegy volt, mit írnak a magyar újságok: az ő választóikat az nem befolyásolta.<br />
Ám ugyanez korántsem mondható el az MNT-t uraló VMSZ-ről.<br />
Így a kisebbségi média azon az áron menekült meg a többségi nacionalizmus<br />
elméleti fenyegetésétől, hogy a működése iránt sokkal nagyobb „érdeklődést”<br />
mutató kisebbségi elit „basáskodását” kell azóta is elszenvednie.<br />
A trade-off tehát nem sikerült túl jól. Cinikusan azt is mondhatnánk: az<br />
erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar médiamunkások addig örüljenek,<br />
amíg nincs kisebbségi autonómiájuk!<br />
A Fidesz nemzetpolitikájának helyben talán ezen a téren van a legtöbb<br />
sara. Természetesen sem az MNT, sem a VMSZ-es hegemónia létrejöttét<br />
nem lehet nekik tulajdonítani. Magyarországon még baloldali kormány<br />
volt abban az időben, amikor a vajdasági magyar pártok kialkudták az<br />
T<br />
TÓTH SZILÁRD ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 91
MNT létrehozását, illetve megerősítését az akkori, szintén baloldali szerb<br />
kormánnyal. Ami a vajdasági magyar pártrendszer centralizáltságát illeti,<br />
ennek létrejöttéhez – húzzuk alá: a létrejöttéhez – szintén nincs köze<br />
a Fidesznek. Az Orbán-kormány felelőssége inkább abban áll, hogy ezt<br />
a struktúrát a támogatási rendszerrel és az abszolút politikai támogatásával<br />
megerősítette, sőt lényegében bebetonozta.<br />
A kérdés megint csak az: mit hozhat ezen a téren egy esetleges magyarországi<br />
kormányváltás? Az első forgatókönyv a „csapok” említett elzárása<br />
lenne. Ez rövid távon érthető és észszerű opció lenne a mai magyar ellenzék<br />
szempontjából, ám hosszabb távon korántsem az. Rövid távon érthető lenne,<br />
hiszen nehéz lenne megmagyarázniuk mind a saját szavazóiknak, mind<br />
pedig a Fidesszel és a VMSZ-szel szemben kritikus vajdasági magyaroknak,<br />
ha továbbra is egy fideszes irányultságú vajdasági pártot, valamint a hozzá<br />
kötődő intézményi hálózatot pénzelnék. Hosszú távon azonban ez a forgatókönyv,<br />
amellett, hogy rengeteg kárt okozna a Vajdaságban, még inkább<br />
elidegenítené az itteni magyarokat a jelenlegi magyar ellenzéktől. A másik<br />
forgatókönyv az lenne, ha az új kormány megpróbálna partneri viszonyt<br />
építeni a VMSZ-szel. Harmadik lehetőség nemigen kínálkozik, hiszen más<br />
releváns magyar politikai szereplő nem létezik a Vajdaságban. A pártfüggetlen<br />
civil szféra gyönge, a néhány évvel ezelőtt alakult Magyar Mozgalom<br />
pedig, amely a VMSZ alternatívája szeretett volna lenni, hamar teljes kudarcot<br />
vallott és marginalizálódott. Társadalmi támogatottsága a nullához<br />
konvergál.<br />
A VMSZ-nek ez az igazi ütőkártyája: a vajdasági magyar közösség felé<br />
politikai értelemben ez a szervezet a gatekeeper. Minden hibája ellenére<br />
ezért számolni kell vele, hiszen ha a mai magyar ellenzék nyitni akar a vajdasági<br />
magyar szavazók felé, akkor a VMSZ-szel való együttműködés – és<br />
ideális esetben a párt megnyerése a maguk számára – elkerülhetetlen lesz.<br />
Ami a pluralizmus erősödésének lehetőségét illeti, túl sok illúziót a második<br />
forgatókönyv megvalósulása esetén sem volna érdemes táplálni.<br />
Ha a mai magyar ellenzék valamikor kormányra jutva bővíteni akarná a jelenleg<br />
szinte nem is létező választói bázisát a Vajdaságban – meg általában<br />
a határon túl –, akkor a VMSZ-szel kötött „partnerség” valójában azt jelentené,<br />
hogy magát a VMSZ-t és az általa irányított intézményeket, köztük<br />
a médiát kellene a politikai befolyása alá vonnia. Mást nem igazán tehet.<br />
A legtöbb, ami optimizmussal elvárható lenne ebben az esetben, hogy ennek<br />
eredményeként talán kevésbé lesz ellentmondásos a támogatási rendszer<br />
működése és demokratikusabbá válhat az intézmények működése.<br />
Ami persze semmiképpen sem ártana.<br />
92 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN
Az állampolgár nem<br />
érzékeli saját fogyasztása<br />
súlyát<br />
Beszélgetés Szöllősi-Nagy Andrással<br />
M<br />
Mára megváltozott az a korábban jellemző paradigma, hogy<br />
minél gyorsabban szabadulj meg a víztől, arra, hogy minél jobban<br />
hasznosítsd a hirtelen megjelenő áradást. Szöllősi-Nagy<br />
András hidrológus professzorral az ENSZ-ben szerzett vízpolitikai<br />
tapasztalatairól és a hazánkat is érintő globális kihívásokról,<br />
valamint a rezsicsökkentés vízgazdálkodásra gyakorolt hatásáról<br />
beszélgetett Vasali Zoltán, az Ellensúly szerkesztője.<br />
– Magyarországon mindenkinek, aki ismeri a rendszerváltás óta meghatározó,<br />
vízzel kapcsolatos konfliktusokat, elsőre Bős-Nagymaros jut eszébe, illetve az a<br />
sajátos ellentét, ami a környezetvédőket és a „vízügyeseket” egymással szembe<br />
állította. Létezik még ez a feszültség a két szektor között?<br />
– Igen, érdemes kimondani, hogy akkoriban ki nem állhatták egymást.<br />
Koromnál fogva nem vettem részt az erőmű tervezésében, de a vita természetesen<br />
hatással volt rám is. Amellett, hogy én a rendszerváltás után egy<br />
nemzetközi szervezetekhez köthető karriert futottam be, természetesen a<br />
saját bőrömön is éreztem ezt a feszültséget. Jelenleg is vannak szakmai viták,<br />
ami hasznos és fontos is, például a klímaváltozás kihívásaival kapcsolatban,<br />
de a zsigeri szembenállás mára talán megszűnt.<br />
– Az akkori tüntetések idején az emberek egy része úgy vélte, hogy az erőmű<br />
és a gát megépítése komoly ökológiai kockázatokat hordoz magában. Például a<br />
Dunakanyar mellett található ivóvízbázis is veszélybe kerülhetett volna az építkezés<br />
után.<br />
– Ez a konfliktus tökéletes példája volt annak, hogy egy vitában a felek hogyan<br />
beszélnek el egymás mellett. Megértem, ha a vitázók egy része abban<br />
érdekelt, hogy felnagyítson bizonyos kockázatokat, és természetesen az is<br />
igaz, hogy nagy felelősséggel kell eljárni az ilyen volumenű beruházások<br />
94 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
esetén. Ám számomra az egész bős-nagymarosi konfliktus olyan benyomást<br />
keltett, mintha tudatosan ugrasztották volna össze a feleket. A hidrológiai<br />
és a vízüggyel foglalkozó szakma minden probléma megbeszélésében<br />
partner volt, legyen szó akár a vízügyi kérdésekről, akár az ökológiai<br />
hatásokról és kockázatokról, de a politikai vonzatokhoz nem értettek, nem<br />
is az volt a feladatuk. Érdekes módon az egész projektet sokan csak az energiatermeléssel<br />
kötötték össze, jóllehet a hajózás biztosítása vagy az, hogy<br />
aszályosabb időszakban az ökoszisztémák vízutánpótlásáról gondoskodni<br />
lehessen, ugyancsak a célok között szerepelt. A klímaváltozás hatásaként<br />
a sűrűsödő árvizek mellett várhatóan a vízhiányos időszakok is gyakoribbá<br />
válnak a következő évtizedekben, ami például a paksi nukleáris erőmű<br />
hűtési rendszerének működési biztonságát is veszélyeztetheti. A probléma<br />
megoldására duzzasztás nélkül nehezen tudunk megoldást találni.<br />
– Amikor a hazai vízviszonyainkat és adottságainkat elemző előadásait viszszahallgattam,<br />
arra figyeltem fel, hogy ezeknek rendre van egy pozitív végkicsengése,<br />
a klímaváltozás veszélyeinek ellenére is. Minek tudható be ez az alapvetően<br />
optimista hozzáállása?<br />
– Annak, hogy csak minimális esély van rá, hogy Magyarországon jelentős<br />
vízválság alakuljon ki. Viszont szinte biztosan megváltozik a vizek<br />
eloszlása térben és időben. E probléma kezelésére okos stratégiákat kell<br />
kialakítanunk. Amit én a legnagyobb problémának érzek, az nem a vizek<br />
korlátozott volta vagy túl sok víz hirtelen megjelenése, hanem az, ahogyan<br />
ma a vizeinket kormányozzuk. Értve ez alatt, hogy milyen intézményeket<br />
hozunk létre az ilyen komplex feladatok hatékony megoldására, s hogy<br />
például milyen jogszabályi környezetet alakítunk ki az összes szükséges<br />
szempont figyelembevétele érdekében. Magyarországon ma sajnos a vízgazdálkodás<br />
egész rendszere dezintegrált. Az egyik helyen kezelik a belvíz<br />
problémáját, valahol máshol az árvizek kérdését és megint másutt a vízminőség-védelmet<br />
vagy például a hajózás ügyét. De nemcsak ezen a területen<br />
tapasztalható intézményes káosz, hanem az egész környezetvédelemben,<br />
illetve környezetkezelésben tetten érhető a feleslegesen osztott hatáskörök<br />
problémája. Annak ellenére, hogy a kormány azt hirdette meg, hogy a<br />
környezetre elsősorban erőforrásként tekint, egy feleslegesen szétdarabolt<br />
hatósági intézményrendszert látunk. Emellett nagyon károsnak tartom<br />
azokat az ideológiai alapú megközelítéseket is, amelyek a környezet védelmét<br />
luxusnak vagy korlátozó feltételnek tekintik. Valójában a környezetvédelemre<br />
egy célrendszer részeként kellene tekintenie a döntéshozónak. A<br />
hallgatóimnak is mindig kiemelem, hogy nem környezetvédelemről beszélek,<br />
hanem környezetgazdálkodásról. Ha innen közelítjük meg a kérdést,<br />
akkor a 21. század fogyasztási problémáit is másként kell megítélnünk. Én<br />
SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 95
egy olyan integrált irányítást tartanék hatékonynak, amely egyszerre képes<br />
kezelni az atmoszféra, a talaj, a víz, a biodiverzitás természeti rendszereit,<br />
de egyben az épített környezet védelmét és fejlesztését is. A tisztánlátás<br />
végett érdemes lenne a kormányzati rendszerek ilyen jellegű összehasonlítását<br />
is elvégezni. Ma már elég jól látható, hogy a következő száz év lesz a<br />
legkritikusabb időszak az emberiség történetében. Ha a kihívásokra nem<br />
tudunk megfelelően reagálni, akkor végleg lecsúszhatunk a fenntartható<br />
fejlődés pályájáról, és a rendszereink az összeomlás felé fognak tartani.<br />
– Létezik olyan regionális jelentőségű, jó gyakorlatnak tekinthető fejlesztési<br />
irány, amit kiemelne? Nekem a régen előkészített aszálystratégia jut eszembe,<br />
amelyben még a Tisza „visszakanyargósítását” tervezték.<br />
– Közelebb kell hozni vizeinket a természetes állapotukhoz, tehát természetalapú<br />
vízgazdálkodásra kellene átállnunk. Hollandiában született az a<br />
program, amely a Helyet a folyónak! nevet viselte, mert valamiképp reagálniuk<br />
kellett a túlzott beépítettségre. A koncepció egy integrált területi<br />
tervet mutatott be, melynek fő céljai az árvízvédelem, a területrendezés<br />
és az általános környezeti állapot javítása volt. 2<strong>01</strong>5-re egy negyven projektből<br />
álló alapcsomag befejezését tervezték, összesen 2,2 milliárd eurós<br />
költségvetéssel. A tervben szerepelt a töltések elhelyezésének átgondolása,<br />
árvízcsökkentő rendszerek kialakítása, valamint egy „zöld folyó” kiépítése,<br />
amely árvízi elkerülő útként szolgálhat. Ez alacsonyabb árvízszintet eredményez.<br />
2<strong>01</strong>5-re a rajnai ágak biztonságosan megbirkóztak már a másodpercenkénti<br />
16 ezer köbméter vízkivezetési kapacitással is, és az ennek érdekében<br />
végrehajtott intézkedések a vízgyűjtő környezetének minőségét is<br />
javítják. Az is fontos szempont volt, hogy olyan jelentősen növekedett szűk<br />
területen a népesség, ami szükségessé tette a városi vízszerkezet tervezésének<br />
megújítását. Közben azonban volt egy olyan korlátozó feltételük, hogy<br />
a mezőgazdasági területeket nem csökkenthetik. Magyarországon hasonló<br />
volt a helyzet százötven-kétszáz évvel ezelőtt, amikor az Alföld harmadát<br />
rendszeresen elöntötte a víz. Vásárhelyinek az volt a célja, hogy úgy telepítsék<br />
be a térséget, hogy közben a mezőgazdasági termelésnek is helyet adjanak.<br />
Számomra ma teljesen kézenfekvő, hogy a Tisza bizonyos szakaszait<br />
revitalizálni kell. Az árvízvédelmi gátakat kijjebb kell helyezni vagy olyan<br />
további szükségtározókat kell létesíteni, amelyek képesek az árvízcsúcsok<br />
csökkentésére. Mára megváltozott az az ötvenes évekre jellemző paradigma,<br />
hogy „minél gyorsabban szabadulj meg a víztől”, s azzá módosult, hogy<br />
minél jobban hasznosítsd a hirtelen megjelenő áradást. Ebből következően<br />
a mérnöki műtárgyak funkciója is megváltozott. A vasbeton helyett ezeknek<br />
a műtárgyaknak használniuk kell az ökoszisztéma-szolgáltatásokat.<br />
96 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
– Az ENSZ-ben szerzett tapasztalatai lehetővé teszik, hogy összehasonlítsa<br />
a környezeti és vízpolitikában tevékeny nemzetközi szervezetek tevékenységének<br />
hatékonyságát. Magyarország aktív az ENSZ-ben és az EU-ban is, de a külső<br />
szemlélőnek úgy tűnik, hogy utóbbinak erősebb eszközei vannak egy-egy cél<br />
megvalósítására.<br />
– Az ENSZ-ben végzett munkám három évtizede alatt megtapasztaltam,<br />
hogy a szerkezeti reformok igénye szinte állandóan napirenden van. Legyen<br />
szó a Biztonsági Tanács reformjáról vagy arról, hogy az ENSZ Közgyűlés<br />
által tárgyalt fontos környezetvédelmi ügyek nyomán hozott határozatoknak<br />
milyen tényleges hatása van egy vízkonfliktus megoldására.<br />
Jogosnak érzem a reformok lassúságát érő kritikákat. Ne felejtsük el, hogy<br />
az ENSZ univerzális nemzetközi szervezetként rengeteg fókusszal és eltérő<br />
kormányzati prioritásokkal rendelkezik, ezért csak felettébb lassan tudja<br />
kialakítani azokat a politikai konszenzusokat, amelyek a döntéshozatalt<br />
és annak eszközrendszerét hatékonyabbá teszik. Másrészt azért is nehéz<br />
összehasonlítani ezt a szervezetet a szupranacionális jogkörökkel bíró<br />
Európai Unióval, mert itt a gazdasági közösség tagjai jócskán feladtak<br />
a szuverenitásukból a környezetpolitika területén. Ha például az EU-ban<br />
egy élővizek minőségével kapcsolatos probléma alakul ki, akkor az Európai<br />
Bizottság, tartós rendezetlenség után, kötelezettségszegési eljárást indíthat<br />
egy tagállammal szemben. Ezzel szemben például, amikor 2<strong>01</strong>0-ben<br />
Bolívia kezdeményezésére az ENSZ Közgyűlés az ivóvízhez való hozzáférés<br />
jogát alapvető emberi jogként akarta definiálni, és az Egyesült Államok tartózkodott<br />
a szöveg jóváhagyásától, a döntés nem vált kötelező érvényűvé<br />
a tagországok számára. Tehát a szóban forgó nemzetközi szervezetek eszközeinek<br />
hatékonysága között jelentős különbségek vannak.<br />
M<br />
– Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai meghatározták az elmúlt években végzett<br />
munkáját. Mit tapasztalt, komolyabban veszik a kormányok az ilyen formában<br />
definiált célokat?<br />
– Amikor több mint húsz éve megszületett a fenntartható fejlődés céljaira<br />
vonatkozó nemzetközi megállapodás, sok tagország vetette fel, hogy ennek<br />
a megvalósítására valójában nincs megfelelő intézményi és pénzügyi keret.<br />
Ez kizárólag megfelelő politikai akarat és elkötelezettség kérdése. A célok<br />
azonban fókuszáltabbá váltak, a vízügyi problémákat például intenzíven<br />
összekapcsolják a szegénység felszámolásával. Lenne forrás is a vízügyi<br />
célok megvalósítására, csakhogy azokat a társadalom jelentős része által<br />
támogatott más célokra fordítják. Nem szeretnék népszerűsködőnek látszó<br />
érveket felhozni, de megemlíthetném az élelmiszer-pazarlás vagy akár az<br />
energiapazarlás fogyasztói szokásainak tarthatatlanságát. Az ENSZ-ben<br />
zajló viták nagyon pontosan megmutatták azokat a dél-amerikai és afrikai<br />
SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 97
konfliktusokat, amelyeknek a hátterében gyakran ott van a vízhez való<br />
hozzáférés joga vagy annak hiánya, ami az érintett országok politikai rendszereinek<br />
legitimitását is befolyásolja. Az ökológiai válság miatt a béke<br />
fenntartásának törekvése is új tartalommal kerül a nyilvánosság elé. Hadd<br />
említsem meg ugyanakkor azt is, az ENSZ és az EU összehasonlításának további<br />
differenciálása érdekében, hogy az unió vízkeret-irányelve nagyrész<br />
az ENSZ által korábban megfogalmazott kritériumokon alapszik. Tehát,<br />
bár a rendelkezésre álló eszközökben lehet különbség, a célok kialakításában<br />
jelentős az összhang.<br />
– Magyarországon még mindig vannak települések, ahol arzénos a víz, uniós<br />
csatlakozásunk idején ez még derogációs témakörünk is volt. Ön rendszeresen<br />
tesz pozitív megállapításokat a hazai viszonyokról, természetesen nemzetközi<br />
összevetésben, de ennek kapcsán hogyan látja az itthoni problématérképet?<br />
– Az arzénos vizek előfordulása természetes hidrogeológiai jelenség.<br />
Vannak technológiák, amelyeket nem lehetett elég hatékonyan használni<br />
a tisztításra. Az arzénos víz jelenléte azonban alapvető társadalmi igazságtalanságokat<br />
erősíthet, amelyeket sürgősen meg kell oldani.<br />
– Az olyan globális szereplők esetében, mint amilyen Kína, nagyon nehéz meghatározni<br />
a környezetvédelmi pozíciókat. Egy technológiailag egyre versenyképesebb<br />
nagyhatalmat látunk, amely közben bizonyos beruházások esetében<br />
nincs tekintettel az ökológiai kockázatokra.<br />
– Először talán negyven éve voltam Kínában, és azóta is nagy rendszerességgel<br />
szerezhettem tapasztalatokat, amelyek alapján azt mondhatom,<br />
egyértelműen látszik a változás. A beszélgetés elején is felhoztuk a mérnöki<br />
műtárgyak szerepét, s ez itt is nagyon fontos. A környezet adott célállapot<br />
felé „terelése” megfelelő műtárgyak nélkül nem valósítható meg. A Jangce<br />
szabályozása és a Három Torok vízgazdálkodási rendszere nélkül ma<br />
Peking vízellátása nem lenne megoldható. A visszaduzzasztás lehetővé teszi<br />
egyben a gravitációs úton történő vízszállítást is, ami nagyban segíti a<br />
rendszer működőképességét. A duzzasztás miatt közösségek életét kellett<br />
átszervezni, és vagy harminc műemlék került víz alá, ami nehezen elfogadható,<br />
ám az előnyöket és hátrányokat mindig arányosan kell mérlegelni.<br />
Ezen túlmenően is rengeteg a példa arra, hogy ebben a klímaváltozásnak<br />
másként és jobban kitett országban, ahol a technika valóban tartósan segít<br />
az árvizek kezelésében, milyen lépéseket tesznek a tiszta energia előállítására<br />
és a hajózási feltételek megteremtésére. Kína szerepe azonban más<br />
Afrikában, és ez is érint egy komoly, régóta problémát jelentő vízminőségi<br />
kérdést, ami a mezőgazdaság vegyszer- és talajhasználatából fakad. Régóta<br />
tudjuk, hogy ez milyen komoly terhelést jelent az ökoszisztémára. Amikor<br />
98 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
helyi szinten szereztem tapasztalatokat, azt láttam, hogy Kína nem termékeket<br />
exportál az afrikai régióba, hanem földeket felvásárolva technológiát<br />
és termelést importál. Az EU nem ezt a politikát követte, és sokkal visszafogottabban<br />
reagált egy-egy kihívásra. Azt tapasztaltam, hogy az innovatív<br />
technológiák terén komoly uniós fejlesztéspolitikai törekvések vannak.<br />
A legfontosabbnak azt az oktatási transzfert tekintem, ami a társadalmi<br />
egyenlőtlenségek leküzdésén próbál segíteni.<br />
– Az Ökopolisz Alapítvány rendezvényén tartott előadásában arról is szólt,<br />
hogy nemcsak távolabbi országokban okoz társadalmi feszültségeket a vízhez<br />
való hozzáférés problémája, hanem Európa szegényebb régióiban is.<br />
– Globális szinten meg kell tanulnunk együtt élni ezzel a problémával.<br />
Nemcsak a migrációs válság kezelése miatt, hanem azért is, mert a népességrobbanás<br />
pontosan azokat a területeket érinti, ahol ötven-száz év múlva<br />
él majd a népesség kétharmada, miközben ott az összes vízkészletnek csak<br />
a 35 százalékával rendelkeznek. Ez a hely Ázsia. Az egy főre jutó vízkészlet<br />
már most is kevés, de a következő időszakban radikálisan csökkeni is fog.<br />
A vízkészlettel kapcsolatos kihívások hazai kezeléséhez Magyarországnak<br />
több energiát kellene fektetnie a vízbiztonságra, ideértve a szennyvíz-technológiák<br />
fejlesztését is, annak érdekében, hogy a jövő feladataira megfelelő<br />
válaszokat adhassunk. Másrészt fel kell ismerni, hogy a vízszegénység<br />
problémája még mindig jelentősen érint egyes társadalmi csoportokat, például<br />
a roma közösségeket, s ezeket a tarthatatlan állapotokat mielőbb fel<br />
kell számolni.<br />
– Mit gondol a rezsicsökkentés vizekre gyakorolt hatásairól?<br />
– Egy olyan mesterséges rendszer működtetése, amelyben az állampolgár<br />
nem érzékeli saját fogyasztása súlyát és jelentőségét, nem fenntartható,<br />
sem gazdaságilag, sem ökológiailag. Nem tisztem aktuálpolitikai kérdések<br />
kommentálása, ám azt a véleményemet fenntartom, hogy ha a közszolgáltatóknak<br />
nincs vagy nem marad elégséges humán- és financiális erőforrásuk<br />
ahhoz, hogy a hálózatokat megfelelően karbantartsák, továbbá olyan innovatív<br />
megoldásokat fejlesszenek ki és alkalmazzanak, amelyek a vízvagyonunk<br />
megőrzését és a közösség jobb vízellátását szolgálják, akkor a vízzel<br />
kapcsolatos rezsicsökkentés pusztán ingatag lábakon álló politikai termék.<br />
Ennek a hatásai pedig még vissza is üthetnek.<br />
SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 99
Energiafüggetlenség<br />
és környezetvédelem:<br />
kifogások helyett<br />
MUNKÁCSY BÉLA<br />
Az orosz katonai agresszió egész kontinensünkön felhívta a figyelmet a ki-<br />
az energiagazdálkodás stratégiai területén – más kér-<br />
Aszolgáltatottságunkra<br />
dés, hogy vajon miért nem eszméltek döntéshozóink lényegesen korábban,<br />
miért engedték, hogy ilyen mértékű függőség egyáltalán kialakulhasson.<br />
Mindazonáltal a válaszreakciók Európa-szerte jellemzően racionálisak, ám<br />
akad néhány kivétel. Ez utóbbi körbe tartoznak a hazai kormánypárti reakciók.<br />
Mintha politikusaink azt képzelnék, hogy a kétharmaddal nemcsak a<br />
magyar jogszabályok, de mindjárt a természettudományos törvényszerűségek<br />
is átírhatók. Pedig nem.<br />
Kormányzó pártjaink egyes politikusai még mindig nem értették meg,<br />
hogy a magyar adófizetők elemi érdeke, hogy az energetikai forradalomból<br />
mi is kivegyük a részünket. Nem értették meg, hogy az energetikai<br />
irányváltás kapcsán most minden perc késlekedés emberéleteket követel.<br />
Ugyanis az EU tagországai <strong>2022</strong>. február 24. óta naponta körülbelül egymilliárd<br />
eurót költöttek az orosz importból érkező üzemanyagokra, 1 ezáltal<br />
finanszírozva a vérontást keleti szomszédunkban. Ellentmondásosnak tűnik,<br />
hogy (keresztény/keresztyén) döntéshozóinkat az egész problémahalmazból<br />
láthatóan ez érinti meg a legkevésbé.<br />
A sajátos magyar optikán keresztül történő helyzetfeltárásban külügyminiszterünk<br />
is segítette a tájékozódni vágyókat. Az utóbbi napokban számos<br />
helyen nyilatkozott Magyarország energetikai kiszolgáltatottságáról:<br />
„Az Oroszországból származó kőolajnak való kitettségünk 65 százalékos,<br />
a földgáznál 85 százalékos.” Ami a megoldást illeti, így fogalmazott: „Csöveket<br />
kell építeni, új gázmezőket felfedezni, növelni az LNG-kikötők kapacitását.”<br />
2<br />
1<br />
EU Member State Spending on Russian Fossil Fuels, Europe Beyond Coal, <strong>2022</strong>, beyond-coal.eu/russianfossil-fuel-tracker.<br />
2<br />
Gyurina Zsolt, Szijjártó Péter: A földgáz- és kőolajellátás nem filozófiai vagy politikai, hanem fizikai<br />
kérdés, Kisalföld, <strong>2022</strong>. április 25., www.kisalfold.hu/vezeto-hirek/<strong>2022</strong>/04/szijjarto-peter-a-foldgazes-koolajellatas-nem-filozofiai-vagy-politikai-hanem-fizikai-kerdes.<br />
100 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
Van néhány olyan kulcsfontosságú probléma, amire az efféle kormányzati<br />
üzenetek kapcsán érdemes felfigyelnünk, mégpedig a tudományok, így<br />
például az erőforrás-gazdálkodás nézőpontjából. Az alábbiakban nem a rövid<br />
távú látszatmegoldásokra (például hogyan és honnan vegyünk legalább<br />
ugyanannyi olajat, mint eddig), hanem a valódi, akár már rövid, de középtávon<br />
bizonyosan érdemi változással kecsegtető lehetőségekre fókuszálva<br />
tekintjük át az előttünk álló kihívásokat.<br />
Nem lesznek új gázmezők<br />
Bizonyára elkerülte az új gázmezők felkutatásában reménykedő külügyminiszterünk<br />
(illetve a tanácsadói) figyelmét a Nemzetközi Energiaügynökség<br />
nemrégiben publikált Net Zero by 2050 című elemzése. 3 A felettébb konzervatív<br />
szemléletű szervezet azt állítja, hogy a globális átlaghőmérséklet<br />
növekedésének mérséklése érdekében már nem érdemes újabb szénhidrogén-lelőhelyek<br />
után kutatni, hiszen kitermelni már úgysem fogjuk azokat.<br />
Az éghajlatváltozás ugyanis nemcsak ökológiai, de ökonómiai értelemben<br />
is egyre nagyobb károkat okoz az emberiségnek, ami már a közeljövőben<br />
egészen extrém mértéket ölthet: a Stern-jelentés szerint a globális GDP akár<br />
20 százalékkal is csökkenhet 4 – amihez képest a koronavírus okozta leállás<br />
és az ebből fakadó 3,4 százalékos visszaesés 5 elhanyagolható mértékű. Ráadásul<br />
van egy másik fontos különbség is: az éghajlati katasztrófa esetén<br />
nem reménykedhetünk a gazdaság talpra állásában sem, a káosz tökéletes<br />
lesz. Ne legyenek illúzióink, főleg ez a tény, nem pedig a környezettudatosság<br />
az, ami az ENSZ és az EU klímapolitikájának vagy sok száz nagy világcég<br />
valóban érdemi kibocsátáscsökkentési lépéseinek 6 hátterében meghúzódik.<br />
3<br />
Net Zero by 2050. A Roadmap for the Global Energy Sector, International Energy Agency, 2021, iea.<br />
blob.core.windows.net/assets/deebef5d-0c34-4539-9d0c-10b13d840027/NetZeroby2050-ARoadmapfortheGlobalEnergySector_CORR.pdf.<br />
4<br />
Stern, Nicolas és tsai, The Economics of Climate Change, 2006, 662, webarchive.nationalarchives.gov.<br />
uk/ukgwa/2<strong>01</strong>00407174731/http://www.hm-treasury.gov.uk/sternreview_index.htm.<br />
5<br />
Szmigiera, M., Forecasted Global Real Gross Domestic Product (GDP) Growth Due to the Coronavirus<br />
(COVID-19) from 2<strong>01</strong>9 to 2023, Statista, <strong>2022</strong>, www.statista.com/statistics/1102889/covid-19-forecastedglobal-real-gdp-growth.<br />
6<br />
Vö. www.there100.org/re100-members.<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 1<strong>01</strong>
Az atomenergia teljes kiszolgáltatottságot<br />
eredményez<br />
A problémák listáján előkelő helyen áll az atomenergia, pontosabban annak<br />
a ténynek a szisztematikus eltussolása, hogy ez a technológia jelenleg<br />
minden szempontból az orosz függőséget erősíti Magyarországon. A kormányzati<br />
szereplők rendre elhallgatják azt a tényt, hogy orosz függőségünk<br />
ezen a téren egészen pontosan százszázalékos, hiszen huszonöt éve<br />
nincs sem uránérc-kitermelésünk, sem -feldolgozásunk. A valóságnak ez<br />
a megmagyarázhatatlan takargatása nem újdonság, hiszen döntéshozóink<br />
(és szakértőik) évtizedek óta ringatják a közvéleményt (és saját magukat is)<br />
abba a tévhitbe, hogy a hazánkban termelt atomenergia saját forrásnak tekinthető.<br />
Azzal érvelnek, hogy évekre elegendő mennyiséget lehet elraktározni<br />
a működéshez nélkülözhetetlen fűtőelemekből, ami – bármily meglepő<br />
– szerintük törvényszerűen a teljes energetikai (és politikai) autonómiát<br />
jelenti. Sok egyéb vitatható állítás mellett ez is olvasható a legutóbb megjelent<br />
stratégiai tervezési dokumentumban, a Nemzeti energia- és klímatervben,<br />
amelynek szerzői szerint az atomenergia hasznosítása révén érhetők el<br />
a kormányzat legfontosabb célkitűzései, így az energiaszuverenitás és az<br />
energiabiztonság erősítése.<br />
Természetesen az Európai Statisztikai Hivatalnak küldött anyagokban<br />
is következetesen hazai forrásként tűnik fel az atomerőművi eredetű villamos<br />
energia. Ezzel magyarázható, hogy az Eurostat egyik közelmúltban<br />
közreadott jelentése szerint az orosz energiaforrások kapcsán kiszolgáltatottságunk<br />
– 55 százalékos részaránnyal – a harmadik az európai országok<br />
sorában. 7 A valóságban ez az érték sokkal inkább 70 százalék körüli, ami<br />
már csak a második legrosszabb helyre jó a listán.<br />
7<br />
Economic Repercussions of Russia’s war on Ukraine – Weekly Digest, Európai Parlament, EGOV, <strong>2022</strong>.<br />
április 8., www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/<strong>2022</strong>/699525/IPOL_IDA(<strong>2022</strong>)699525_EN.pdf.<br />
102 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
100%<br />
90%<br />
80%<br />
70%<br />
60%<br />
70%<br />
A Paksi Atomerőmű fűtőelemeivel együtt<br />
50%<br />
40%<br />
30%<br />
20%<br />
10%<br />
0%<br />
EU<br />
Litvánia<br />
Szlovákia<br />
Magyarország<br />
Hollandia<br />
Görögország<br />
Finnország<br />
Lengyelország<br />
Németország<br />
Lettország<br />
Horvátország<br />
Belgium<br />
Olaszország<br />
Csehország<br />
Észtország<br />
Dánia<br />
Szlovénia<br />
Románia<br />
Ausztria<br />
Bulgária<br />
Svédország<br />
Franciaország<br />
Spanyolország<br />
Málta<br />
Portugália<br />
Luxemburg<br />
Írország<br />
Ciprus<br />
1. ábra: Az orosz importból érkező energiahordozók részaránya<br />
az EU országaiban<br />
Persze az sem igaz, hogy az atomenergia olcsó vagy tiszta. Ráadásul ez jottányit<br />
sem változik attól, ha ezek az eposzi jelzők naponta felbukkannak<br />
bizonyos sajtótermékekben.<br />
A környezeti szempontok negligálása<br />
Ha már tisztaság… Amíg a világ a valódi kibocsátáscsökkentésen dolgozik,<br />
a hazai kormányzati főszereplők az „abszurditásig emelt” uniós klímacélok<br />
kapcsán értetlenkednek. Ha volna a témának saját minisztériuma, biztosan<br />
akadna segítség az uniós klímavédelmi elképzelések értelmezésében.<br />
Ma viszont egyike vagyunk annak a négy szerencsétlen sorsú országnak<br />
(Szomáliával, Tanzániával és Szaúd-Arábiával együtt), ahol a környezeti<br />
ügyeknek nincsen önálló szaktárcája. Mindez a 21. században, az ökológiai<br />
összeomlás kellős közepén. Ennek fényében nem meglepő, hogy külügyminiszterünk<br />
gondolatmenetéből is teljesen hiányzik a környezet- és<br />
éghajlatvédelem dimenziója. Mint ahogyan az a nyilvánvaló összefüggés<br />
sem látszik kirajzolódni a megnyilvánulásaiból, hogy a globális éghajlatváltozásnak<br />
törvényszerűen bekövetkező külpolitikai folyománya a klíma-<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 103
A<br />
menekültek százmillióinak beözönlése Európába (is). 8 Márpedig a migráció<br />
elindult, és igen rövid időn belül ennek felgyorsulása várható. Az ENSZ<br />
szakmai szervezete szerint például Afrika 1,4 milliárdos lakosságának felét<br />
érintheti a közeljövőben olyan mértékű ivóvízhiány, hogy emiatt lakóhelyük<br />
elhagyására kényszerülnek. 9<br />
Ha itt valami abszurd, akkor az sokkal inkább a jelenlegi energiafelhasználásunk<br />
mértéke. Energiaszektorunk működésének egyik legsúlyosabb<br />
anomáliája, hogy lényegesen több primer energiaforrást használunk, mint<br />
amennyi valóban indokolt volna – ráadásul rossz forrásszerkezetben, főleg<br />
fosszilis alapon. Ennek drámai következménye, hogy az emberiség ökológiai<br />
lábnyomának (vagyis környezetterhelésünknek) ma már 60 százaléka 10<br />
az energiarendszer elfogadhatatlanul rossz működési paramétereivel magyarázható.<br />
Egészen bizonyos tehát, hogy mindeddig rossz úton jártunk,<br />
mielőbbi radikális átalakításokra van szükség, amit most felgyorsíthatna<br />
az orosz katonai agresszióból fakadó kényszer. Ám ami a kormányzati üzenetekből<br />
tükröződik, az a szokásos kifogáskeresés, azt megmagyarázandó,<br />
hogy Magyarországon miért nem oldható meg semmi, amit szakértők széles<br />
köre vet fel az orosz függéstől való szabadulás lehetséges módszereként.<br />
Miközben számos különféle megoldás áll rendelkezésre, nálunk hónapok<br />
óta mintha semmi más nem történne, csak napi szinten annak bizonygatása,<br />
hogy nálunk miért nem jöhet számításba ezek közül egy sem.<br />
A tudatos energiahasználat nem abszurditás<br />
A Magyar Nemzet szerint Tóth Edina kormánypárti EP-képviselő az egyik<br />
ilyen megoldásról így nyilatkozott: „Frans Timmermans abszurd módon<br />
azt javasolta a polgároknak, hogy válasszák azt, hogy lecsökkentik a hőmérsékletet<br />
otthonaikban, ezzel is energiát spórolva. A holland biztos szerint<br />
az is fontos, hogy rövidebb ideig zuhanyozzunk!” 11<br />
Ugyanakkor ezt a módszert – vagyis a hőmérséklet energiatudatos kontrollját<br />
és ehhez igazodó öltözködési elvárások bevezetését – Japánban 2005<br />
óta alkalmazzák meglepően nagy sikerrel. A nyári Cool Biz és a téli Warm<br />
Biz program 12 révén évente 10-12 milliárd köbméter földgáz felhasználásával<br />
egyenértékű primer energiát takarítanak meg, ami a szigetország földgáz-<br />
8<br />
Migration and Climate Change, International Organization for Migration, 2008, 64, www.ipcc.ch/apps/<br />
njlite/srex/njlite_download.php?id=5866.<br />
9<br />
IPCC Sixth Assessment Report, IPCC, 2021, www.ipcc.ch/report/ar6/wg2.<br />
10<br />
Vö. www.footprintnetwork.org/our-work/climate-change.<br />
11<br />
Tóth Edina: Ne Brüsszel írja elő az otthonok szobahőmérsékletét!, Magyar Nemzet, <strong>2022</strong>. április 28.,<br />
magyarnemzet.hu/kulfold/<strong>2022</strong>/04/toth-edina-ne-brusszel-irja-elo-az-otthonok-szobahomersekletet.<br />
12<br />
Nakashima Yoshifumi, Climate Change Policies in Japan. What are COOL BIZ and WARM BIZ?, Japan<br />
Environment Quarterly, 2<strong>01</strong>3/3., www.env.go.jp/en/focus/jeq/issue/vol03/feature.html.<br />
104 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
fogyasztásának tizedével mérhető össze. A japánnál lényegesen enyhébb szabályokat<br />
vezetett be most az olasz kormány azt kalkulálva, hogy már ezzel<br />
is 2-4 milliárd köbméter földgáz felhasználását lehet megtakarítani. 13 Akárhogyan<br />
is, a hazai 10 milliárd köbméternyi éves fogyasztással összemérve 14 csak<br />
ebben a végtelenül egyszerű megoldásban is hatalmas és azonnali fogyasztáscsökkentési<br />
lehetőség rejlik, ami egy valóban nemzeti elkötelezettségű kormány<br />
szempontrendszeréből kiindulva mindenképpen előrelépésnek látszik.<br />
Döntéshozóink figyelmét láthatóan a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont<br />
azon vizsgálata is elkerülte, amely szerint a magyar otthonok téli<br />
átlaghőmérséklete lényegesen magasabb, mint a – jellemzően jóval gazdagabb<br />
– német vagy francia háztartásoké. A vizsgált mintában a magyarok 65<br />
százaléka fűti a lakását 21 °C fölötti hőmérsékletre, míg ez a franciáknál csak<br />
17,5, a németeknél pedig 53,5 százalék. 15 Két másik, a Bükkben és a Pilisben még<br />
folyamatban lévő kutatás ugyanezt a felismerést erősíti meg. Ez alapján tehát<br />
úgy látszik, hogy a lakások átlaghőmérsékletének lejjebb igazítása Magyarországon<br />
kifejezetten komoly lehetőség az importfüggőség csökkentésében. Egy<br />
felelősen gondolkodó döntéshozó nézőpontjából bizonyára az sem lényegtelen,<br />
hogy az így elérhető kibocsátáscsökkentésnek természetesen a globális<br />
éghajlati katasztrófa elkerülése szempontjából is volna pozitív hozadéka.<br />
24 °C vagy magasabb 22–23 °C 20–21 °C 18–19 °C 17 °C vagy alacsonyabb Nem tudja<br />
UA (1<strong>01</strong>3)<br />
8,7% 21,2% 33,9%<br />
22,5% 6,2% 7,5%<br />
ES (760)<br />
HU (1022)<br />
DE (712)<br />
FR (1499)<br />
1,9%<br />
8,6%<br />
15,9%<br />
23,9%<br />
15,5%<br />
18,9%<br />
37,6%<br />
33,3%<br />
15,9%<br />
40,8% 27,1%<br />
30,3%<br />
50% 27,6%<br />
12,2% 11,1%<br />
0,2%<br />
6,5%<br />
1,3%<br />
11,8% 4,4%<br />
1,3%<br />
3,7%<br />
0%<br />
10%<br />
20%<br />
30%<br />
40%<br />
50% 60% 70% 80% 90% 100%<br />
2. ábra: A háztartások átlagos hőmérséklete télen, amikor a családok otthon<br />
tartózkodnak – az öt országban végzett felmérés eredménye szerint<br />
Magyarországon a legmagasabb ez az érték 15<br />
13<br />
25 fok alá nem lehet állítani Olaszországban a légkondit májustól az állami intézményekben, Telex,<br />
<strong>2022</strong>. április 21., telex.hu/kulfold/<strong>2022</strong>/04/21/olaszorszag-legkondi-szabalyozas.<br />
14<br />
Statisztikai adatok, FGSZ Földgázszállító Zrt., https://fgsz.hu/a-foldgazrol/a-foldgaz-szerepe/statisztikaiadatok.<br />
15<br />
Bartek-Lesi Mária, Rezsicsökkentés vagy háztartási energiahatékonyság?, Regionális Energiagazdasági<br />
Kutatóközpont, 2<strong>01</strong>9. október 28., blog.rekk.hu/bejegyzes/18/rezsicsokkentes-vagy-haztartasienergiahatekonysag.<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 105
A<br />
Ne képzelje már „Brüsszel”, hogy a magyar ember majd hideg lakásban didereg<br />
olyan kétes ügyek miatt, mint a szomszédos országban folyó vérontás<br />
megállítása – üzeni az egyszeri magyar politikus. Számára elképzelhetetlen<br />
és elfogadhatatlan, hogy télen egy kicsit jobban fel kell öltözni a lakásban.<br />
Pedig ennek fontosságára a világ gazdasági szuperhatalmának, az Amerikai<br />
Egyesült Államoknak az elnöke is felhívta a figyelmet híres 1977-es<br />
„kardigános” beszédében. 16 Carter elnök ezzel a jó példával eredendően az<br />
amerikai lakosságnak üzent az olajválság idején, de tanulhatnának belőle<br />
a mai magyar politikusok közül is néhányan. A normalitás nézőpontjából<br />
tehát nem az európai klímapolitikai célrendszer abszurd, hanem az, hogy<br />
erőforrásválságoktól terhes világunkban a fenti összefüggések egy politikai<br />
döntéshozó számára még vita tárgyát képezik.<br />
De ha már az energiatudatosság kapcsán az abszurditás témája szóba került,<br />
itt feltétlenül foglalkozni kell a természettudományos oktatás súlyos<br />
hiányosságaival, amelyek csak részben vannak összefüggésben az efféle<br />
tantárgyak háttérbe szorításával a közoktatásban. Legalább ekkora gondot<br />
jelent a való élet problémáitól teljesen eltávolodott, elméleti ismeretekre<br />
fókuszáló tanterv, amelyben az asztenoszférától a mitokondriumok membránszerkezetéig<br />
túl sok kevéssé hasznosítható információ kap aránytalanul<br />
bő teret. Ez nemcsak az általános és középiskolákban nem teszi lehetővé<br />
elemi gyakorlati ismeretek átadását, de még szomorúbb, hogy a pedagógusképzésben<br />
is szinte csak véletlenül jutnak a hallgatók használható tudáshoz<br />
(mert az őket oktató professzorok is főként elméleti szakemberek). Ennek<br />
egyenes következménye, hogy például a fával tüzelő magyar családok – akik<br />
a lakosság több mint 40 százalékát teszik ki – súlyos ismerethiánnyal vágnak<br />
neki az életnek azt illetően, hogy miképpen kellene a fűtési rendszert<br />
hatékonyan és kevés környezetterheléssel, illetve minél olcsóbban üzemeltetni.<br />
De arról sem kapunk ismereteket az oktatás egyik szintjén sem, hogy<br />
egy – ma már akár – százmilliós értékű családi ház megvásárlásánál vajon<br />
milyen épületenergetikai szempontokra kellene odafigyelnünk, hogy azután<br />
ne egy feneketlen kútba szórjuk a pénzünket évtizedeken keresztül.<br />
Az utóbbi példa a kormányzat egy másik súlyos mulasztására is felhívja<br />
a figyelmet, nevezetesen az épületenergetikai tanúsítások rendszerének<br />
hiányosságaira. Az EU által létrehozott, ám a magyar rögvalóságban botrányosan<br />
rosszul működtetett rendszer – a maga anomáliái révén – százmilliárdos<br />
károkat okoz a magyar családok számára évente azzal, hogy nem<br />
tölti be azt a tájékoztató és szabályozó funkcióját, amire kidolgozták. Magyarországon<br />
ugyanis akár egy telefonbeszélgetés alapján elkészíti a dokumentumot<br />
a vállalkozó mérnök, ami a televíziós távgyógyítás színvonalával<br />
16<br />
Biello, David, Jimmy Carter Urges Energy Reform, Again, Scientific American News Blog, 2009. május<br />
12., blogs.scientificamerican.com/news-blog/jimmy-carter-urges-energy-reform-ag-2009-05-12.<br />
106 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
összemérhető színvonalú tanúsítványt eredményez. Ennek fényében talán<br />
jobb is, hogy itthon a hirdetésekben sem kötelező a kapott eredmény feltüntetése,<br />
ezért a gyakorlatban csak az adásvételi szerződés aláírásakor szembesül<br />
a vásárló azzal, hogy mit tartalmaz az épületenergetikai tanúsítvány,<br />
vagyis milyen kiadásokra kell majd számítania évtizedeken keresztül – már<br />
ha ez abból egyáltalán kiderül.<br />
Hatékonyságjavítás csigalassúsággal<br />
Sok más európai országban az épületenergetikai címkézés rendszere hatékonyan<br />
járul hozzá a primerenergia-fogyasztás csökkentéséhez, elsősorban<br />
a hatékonyság javulására kifejtett közvetett hatása révén. 17 Számos más ösztönző<br />
is működik szerte a világon, amivel már látható eredményeket sikerült<br />
elérni: az EU-ban például 2006 és 2<strong>01</strong>7 között 10 százalékkal csökkent<br />
a felhasznált primer energia mennyisége, 18 így az importnak való kitettség<br />
mértéke is visszaesett. A jelentős energetikai kiszolgáltatottság nálunk is<br />
csillapítható volna az energiarendszer hatékonyságának javításával, ám<br />
ez a megoldás sem a hazai kormányzati szereplők nyilatkozataiban, sem<br />
a stratégiáikban nem jelenik meg kellő hangsúllyal. Elsősorban az épületállomány<br />
energetikai felújításában rejlik hatalmas potenciál, amit kihasználva<br />
két-három évtized alatt akár negyedére-ötödére volna csökkenthető<br />
a fűtési energiafelhasználásunk. 19 A technológia ehhez már húsz éve is rendelkezésre<br />
állt, amit egy dunaújvárosi panelházfelújítás, a Solanova-projekt<br />
példája igazol ékesen. Ott egyetlen lépésben a tizedére sikerült visszaszorítani<br />
a hőenergia-felhasználást. 20<br />
Vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedben számos konkrét program célozta<br />
az energiahatékonyság javítását Magyarországon, ám ezek szinte minden<br />
esetben aránytalanul szerény finanszírozási keretből valósultak meg<br />
– jellemzően oly módon, hogy a tervezett keretösszeg néhány óra leforgása<br />
alatt elfogyott.<br />
17<br />
Oskouei, Morteza Zare, A Novel Economic Structure to Improve the Energy Label in Smart Residential<br />
Buildings Under Energy Efficiency Programs, Journal of Cleaner Production, 2020/7., www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0959652620311069.<br />
18<br />
Primary Energy Consumption by Fuel in Europe, European Environmental Agency, 2021, www.eea.<br />
europa.eu/data-and-maps/indicators/primary-energy-consumption-by-fuel-7/assessment.<br />
19<br />
Munkácsy Béla és tsai, Erre van előre! Egy fenntartható energiarendszer keretei Magyarországon, 2<strong>01</strong>1,<br />
168, munkacsy.web.elte.hu/ERRE%20VAN%20ELORE%2<strong>01</strong>.2x.pdf.<br />
20<br />
Osztroluczky Miklós, Csoknyai Tamás, Solanova projekt. Panelépület-felújítás passzívház-technikákkal,<br />
Víz, Gáz, Fűtéstechnika és Hűtő, Klíma, Légtechnika, 2006/4., www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2006/<br />
aprilis/834-solanova-projekt-panelepulet-felujitas-passzivhaz-technikakkal.<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 107
Az energiaszegénység dimenziója<br />
A hatékonyság javítása ellen ható – így tehát az energiafüggetlenség és a<br />
környezetvédelem érdekeivel egyaránt ellentétes – legkárosabb gazdasági<br />
eszközök egyike a rezsicsökkentés, amely a mesével ellentétben valójában<br />
nem szociális, hanem pártpolitikai célokat szolgál (azzal, hogy évek óta<br />
a választások egyik ügyesen tálalt ütőkártyája). De a rezsicsökkentésnek<br />
egy másik furcsasága is van: éppen azokhoz a tömegekhez nem ér el, akik<br />
a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, akiknek a fatüzelés az egyetlen<br />
eszközük a téli hideg ellen, a tűzifa ugyanis nem részesül semmiféle támogatásban.<br />
Pedig ami az orosz energiaforrásoktól való függetlenedést illeti,<br />
a fával való tüzelés első ránézésre ebből a szempontból is jó megoldásnak<br />
látszik – ám az esetleges természet- és környezetvédelmi következmények<br />
miatt indokolt ennek a lehetőségnek az alaposabb tanulmányozása.<br />
Az ELTE energiaföldrajzi kutatócsoportja által elvégzett, a Bükk térségének<br />
csaknem harminc települését érintő vizsgálat szerint a fával tüzelők<br />
nagyságrendileg öt-tízszeresét költik tüzelőanyagra a városi gázfűtéses<br />
háztartások ráfordításának. A tűzifa ára ugyanis felhasogatva, méretre<br />
vágva és kiszállítva ma már meghaladhatja akár a 60 ezer forintot is erdei<br />
köbméterenként (ami nagyjából egy tonnának tekinthető). Ehhez lényeges<br />
adalék, hogy egy átlagos (vagyis rossz) energetikai tulajdonságú családi<br />
ház fűtése jellemzően 8-10 tonnányi fát emészt fel, amely a villamosenergia-költségekkel<br />
együtt a családok éves bevételének akár 15-20 százalékát is<br />
könnyen elérheti. Mindeközben a budapesti átlagcsalád esetében ugyanez<br />
az arány – a hivatalos számítás szerint – 2,6 százalék. 21<br />
Lemaradás a megújuló energiaforrások terén<br />
A környezeti válságra és az energetikai kiszolgáltatottságra egyaránt megoldást<br />
jelent az alacsony környezetterhelésű, helyben elérhető megújuló<br />
energiaforrások alkalmazása. Az ezeket hasznosító napelemek és szélturbinák<br />
ma a legolcsóbban termelő technológiák.<br />
Ami a napelemekre vonatkozó terveket illeti, a tíz-húsz évre előretekintő<br />
magyar elképzelések első látásra ugyan látványosnak tűnnek, ám európai<br />
összevetésben már cseppet sem tekinthetők ambiciózusnak: egységnyi területre<br />
vetítve a németek a tervezett magyar napelemes teljesítmény négy-<br />
21<br />
A lakossági villamos energia és földgázárak nemzetközi összehasonlító vizsgálata, Magyar Energetikai<br />
és Közmű-szabályozási Hivatal, <strong>2022</strong>. március, www.mekh.hu/download/6/b3/11000/HEPI_<strong>2022</strong>_<br />
marcius.pdf.<br />
108 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
szeresét, a dánok a kétszeresét tervezik üzembe állítani – lényegesen roszszabb<br />
természeti adottságaik ellenére. 22<br />
Kukacoskodókban felmerülhet kérdésként, hogy a kevésbé napsütötte<br />
téli időszakban hogyan lehet majd pótolni azt az energiát, amit a napelemek<br />
ilyenkor nem tudnak a rendszer számára biztosítani. A logikus válasz<br />
világszerte a szélerőművek telepítése, hiszen ezeknek télen lényegesen nagyobb<br />
a termelése, mint nyáron. A működő szélerőművek termelési adatai<br />
alapján határozottan kijelenthető, hogy az efféle együttműködésre alapozott<br />
energiamix kialakítására a hazai szélklíma megfelelő lehetőséget biztosítana.<br />
23 Magyarországon azonban a szélerőművek telepítése a jelenlegi<br />
jogszabályi környezetben mégsem lehetséges, ami minden évben sok milliárd<br />
forint importkiadást (tehát anyagi kárt) okoz az adófizetőknek, emellett<br />
pedig erősíti az Oroszországtól való függőséget, így ez nehezen értelmez<br />
hető egy korrekt nemzeti energiastratégia elemeként.<br />
Nap- és szélenergia szezonális változása a termelési arányok szerint 2<strong>01</strong>5 és 2<strong>01</strong>9 között<br />
40<br />
35<br />
30<br />
25<br />
20<br />
15<br />
10<br />
5<br />
0<br />
2<strong>01</strong>5. január<br />
2<strong>01</strong>6. január<br />
2<strong>01</strong>7. január 2<strong>01</strong>8. január 2<strong>01</strong>9. január<br />
napenergia (%)<br />
szélenergia (%)<br />
3. ábra: A napelemek és szélerőművek termelésének szezonális változása<br />
2<strong>01</strong>5 és 2<strong>01</strong>9 között a Magyarországon működő berendezések termelési adatai<br />
alapján, kapacitásfaktorban (kihasználtságban) kifejezve (százalék) 23<br />
Természetesen a megújulókra való átállás receptje ennél lényegesen bonyolultabb,<br />
de a 21. századi technológiákkal és komplex szemlélettel ez is megoldható.<br />
A világ egyik legjelentősebb tudományos adatbázisában keresve<br />
a megújulókra való teljes átállás 3651 találatot adott a 2000–2021 közötti<br />
22<br />
Munkácsy Béla és tsai, Csak nappal! Csak nappal?, Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani<br />
Központ, <strong>2022</strong>, 73, energiaklub.hu/files/event/Csak%20nappal%20-%20csak%20nappal%20final.pdf.<br />
23<br />
Munkácsy Béla és tsai, Szélenergia a 21. században – és Magyarországon, Energiaklub Szakpolitikai<br />
Intézet és Módszertani Központ, 2020, 61, energiaklub.hu/files/study/Energiaklub_Sz%C3%A9lenergia%20a%2021.%20sz%C3%A1zadban_2.pdf.<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 109
publikációkra szűrve – ennek harmada az utolsó két esztendőben, 2020-<br />
ban és 2021-ben jelent meg. Egyre több ország indított kormányzati programot<br />
a radikális átállás támogatására, ezek között is az élbolyban van Dánia.<br />
Konklúzió: Dániában 109 százalék, nálunk<br />
21 százalék<br />
A brutális különbség a két ország (a két világ?) megújulós célértékében van,<br />
legalábbis a 2030-ra tervezett villamosenergia-termelés tekintetében.<br />
A kutatók már a 2005-től felerősödő orosz–ukrán gázvitát megelőzően, 24<br />
majd azt követően is 25 folyamatosan igyekeztek felhívni a figyelmet a súlyos<br />
energiafüggőség problémájára. Dániában ennél is messzebbre jutottak:<br />
ott a mérnöktársadalom összefogásával, a szakmai civil szervezetek támogatásával<br />
teljes mértékben a helyben elérhető megújuló energiaforrásokra<br />
alapozott energia-forgatókönyveket dolgoztak ki, méghozzá többet is. 26<br />
A koncepciót a kormányzat is felkarolta, így ma a hivatalos terv szerint a<br />
villamosenergia-szektor 2030-ban még exportra is bőségesen termel majd<br />
– tehát az energetikai kiszolgáltatottság világából a jelentékeny exportbevételek<br />
világába érkeznek majd meg. Hazai szakmai berkekben szokás<br />
erre fanyalogva reagálni és a szerencsés dán természeti adottságokra hivatkozni.<br />
A valódi különbség sokkal inkább szemléletbeli: Dániában nem<br />
a kifogásokat keresik az energiaszektor képviselői, hanem a megoldásokat.<br />
Erre jó példa a napenergia, amiben az ország elég rosszul áll, legalábbis<br />
ami a természeti adottságokat illeti. Ennek ellenére a világ legjobb napkollektorait<br />
itt fejlesztik és telepítik. Hazai szemmel egészen megdöbbentő,<br />
hogy immár több mint száz dán település távhőrendszerének ellátását segítik<br />
napenergiával, ezzel a legolcsóbb alternatívát biztosítva a fogyasztóknak<br />
(akik – nem mellesleg – általában a távhőszolgáltató cég tulajdonosai is<br />
egyben). 27 A villamosenergia-igények 50 százalékát fedező szélturbinapark<br />
kapcsán sem az ingadozó szélsebesség okozta problémákon keseregnek,<br />
hanem a megoldásra fókuszálva Európa legmegbízhatóbb villamosenergia-<br />
24<br />
Hein, Klaus, Future Energy Supply in Europe – Challenge and Chances, Fuel, 2005/10., 1189–1194.<br />
25<br />
Paillard, Christophe-Alexandre, Russia And Europe’s Mutual Energy Dependence, Journal of International<br />
Affairs, 2<strong>01</strong>0/2. 65–84.; Urutchev, Vladimir, Energy Dependence: The EU’s Greatest Energy<br />
Security Challenge?, European View, 2<strong>01</strong>4/2., 287–294.<br />
26<br />
The Danish Society of Engineers’ Energy Plan 2030. Summary, IDA, 2006, www.fritnorden.dk/NF2007/<br />
Energyplan2030.pdf; The IDA Climate Plan 2050, IDA, 2009, ida.dk/media/2427/klima_hovedrapport_<br />
uk_-_web_0.pdf.<br />
27<br />
1 GW Solar District Heating in Denmark, PlanEnergi, 2020, planenergi.eu/activities/district-heating/<br />
solar-district-heating/1-gw-sdh-in-dk.<br />
110 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
szolgáltatását nyújtják a fogyasztóknak. 28 Ugyanakkor a családok ezzel kap -<br />
csolatos költségei nem égbekiáltóan magasak: a magyarországinál sokkal<br />
jobb és stabilabb szolgáltatásért – bevételeikhez képest – nem kell túl borsos<br />
árat fizetniük. 29<br />
10,0%<br />
9,6%<br />
7,5%<br />
7,1%<br />
6,0% 5,7% 5,4% 5,2% 5,2% 5,1% 4,9% 4,9% 4,7% 4,6% 4,4% 4,3% 4,1% 4,0% 4,0% 3,7% 3,5% 3,1% 2,9% 2,9% 2,6% 2,2%<br />
1,7%<br />
5,0%<br />
2,5%<br />
0,0%<br />
Szófia<br />
Prága<br />
Bukarest<br />
Amszterdam<br />
Madrid<br />
Athén<br />
Róma<br />
Riga<br />
Lisszabon<br />
Pozsony<br />
Berlin<br />
Vilnius<br />
Varsó<br />
Tallin<br />
Zágráb<br />
Ljubljana<br />
Stockholm<br />
Koppenhága<br />
Brüsszel<br />
Bécs<br />
London<br />
Párizs<br />
Budapest<br />
Dublin<br />
Luxembourg<br />
4. ábra: Modellezett kétkeresős háztartás villamosenergia- és földgáz -<br />
fogyasztásának költségei és jövedelmük hányadosa (2200 kWh villamos<br />
energia, 10 000 kWh földgázfogyasztás mellett), <strong>2022</strong>. március 29<br />
Mi történt az energiaszektorban a rendszerváltás óta Magyarországon? Milyen<br />
üzenetei vannak az energetikus szakmának vagy a témakörrel foglalkozó<br />
hazai szaklapoknak? Az orosz katonai támadást megelőzően a paksi<br />
atomerőmű bővítésének témája uralta a médiát, amiről – bizonyos körökben<br />
– nem szokás ellenvéleményeket vagy kritikai hangvételű írásokat közreadni.<br />
A kormányzat által felügyelt médiumok hasábjait évek óta az orosz<br />
atomipar fizetett bértollnokainak cikkei töltik meg, akik, ha a megújuló<br />
energiáról van szó, nem fukarkodnak a negatív hangvételű írásokkal sem.<br />
Más kérdés, hogy ezek színvonala általában igen messze van attól, amivel<br />
a referált szaklapokban foglalkozni szokás. Sokatmondó, hogy ennek ellenére<br />
egy-egy ilyen fércmű mégis bekerülhet a hazai energetikai lapokba.<br />
30 A „szakma” – remélhetőleg másképpen gondolkodó – nagyobb része<br />
28<br />
Security Of Electricity Supply Report 2020, Energinet, 2020, en.energinet.dk/About-our-reports/<br />
Reports/Security-of-electricity-supply-report-2020.<br />
29<br />
A lakossági villamos energia és földgázárak nemzetközi összehasonlító vizsgálata.<br />
30<br />
Munkácsy Béla, Méhes Martina, A „100% megújuló” koncepció az energiapolitika és energiatervezés<br />
sodorvonalában, Magyar Energetika, 2021/3., energiaklub.hu/files/article/Munka%CC%81csy_<br />
Me%CC%81hes_Magyar%20Energetika.pdf.<br />
MUNKÁCSY BÉLA ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 111
eközben hallgat. Az üdítő kivételeket rendre „külsősök” publikációi jelentik.<br />
A civil szakmai szervezetek, így az Energiaklub 31 és a Greenpeace 32 mellett a<br />
Magyar Nemzeti Bank 33 és a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 34<br />
közgazdászai fogalmaznak meg időről időre olyan előremutató gondolatokat,<br />
amelyek építő kritikával illetik a jelenlegi, lényegében minden szempontból<br />
fenntarthatatlan energiarendszerünk működését, illetve megoldási<br />
lehetőségeket vázolnak fel a problémákra. Ma minden eddiginél nagyobb<br />
szükség volna az efféle, komplex ismeretanyagra támaszkodó, megalapozott<br />
véleményekre és javaslatokra, ráadásul minél nagyobb számban.<br />
A magyar kormánynak ugyanis láthatóan komoly külső szakmai segítségre<br />
van szüksége ahhoz, hogy végre olyan irányba fordítsa az ország szekerét,<br />
amely egyre távolabb visz az orosz energiaimport okozta kiszolgáltatottságtól<br />
– a természeti törvényszerűségek megváltoztatásán fáradozni ugyanis<br />
most végképp nem tűnik bölcs dolognak. Hátha a megoldáskeresésben az<br />
Ellensúly olvasásáig is elmerészkednek…<br />
31<br />
Vö. energiaklub.hu/tudastar?type=study.<br />
32<br />
A Greenpeace Magyarország éghajlatvédelmi javaslatcsomagja, Greenpeace, 2<strong>01</strong>8. december 1.,<br />
www.greenpeace.org/hungary/cikkek/3070/a-greenpeace-magyarorszag-eghajlatvedelmi-javaslatcsomagja.<br />
33<br />
A hazai megújulóenergia-termelés finanszírozása, Magyar Nemzeti Bank, 2021, mnb.hu/letoltes/<br />
2021<strong>01</strong>21-hazai-megujulo-energiatermeles-finanszirozasa.pdf.<br />
34<br />
Végh Zsófia, Évi 25 milliárdba fáj a szélerőművek mellőzése, NRG Report, 2<strong>01</strong>6. október 10.,<br />
nrgreport.com/cikk/2<strong>01</strong>6/10/10/evi-25-milliardba-faj-a-szeleromuvek-mellozese.<br />
112 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
Zelenszkij, a klímamozgalom<br />
új hőse Európában<br />
KAUFER VIRÁG<br />
Az ukrajnai háború kitörése után már az első napokban újraéledt az euró-<br />
klíma- és energiavita. Az orosz agresszió elleni tiltakozás rövid időn Apai<br />
belül összekapcsolódott az orosz fosszilisenergia-importról és az ebből következő<br />
energiafüggésről folytatott vitákkal. Volodimir Zelenszkij maga is<br />
többször felszólította az Európai Uniót: ne finanszírozza a háborút azzal,<br />
hogy az orosz állami energiacégeknek eurómilliókat fizet, és sürgősen találja<br />
meg a módját az orosz energiáról való leszakadásnak. 1<br />
Az európai sajtót a szankciók és az embargók körüli viták uralják. A lakosság<br />
jelentős része is támogatja ezt a fajta intervenciót és Ukrajna megóvását<br />
az orosz invázió további kiterjedésétől. 2 A háború lezárását elősegítendő sokan<br />
egyéni kompromisszumokra és az energiafelhasználás csökkentésére<br />
is hajlandók. Az európai vezetők szinte hetente állnak elő újabb szankciócsomaggal,<br />
és éppen e cikk megszületésekor fogadja el az Európai Tanács<br />
az olajembargóra vonatkozó, ha nem is teljes körű, de jelentős részeredményeket<br />
hozó közös döntését. A szankcióknak az orosz agresszióra és a háborúra<br />
gyakorolt hatása komolynak tűnik, s bár még nem mérhető fel teljes<br />
pontossággal, az biztosan látható, hogy a kialakult politikai vita jelentősen<br />
befolyásolja az európai klíma- és energiavitákat is.<br />
2<strong>01</strong>9-ben, Greta Thunberg és a Fridays for Future mozgalom feltűnésekor<br />
az európai klímamozgalom erőre kapott. Többek között erre válaszul<br />
az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen a klímavédelmet<br />
tette meg hivatali ideje elsődleges feladatának, célja az európai kontinens<br />
klímasemlegességének 2050-ig történő elérése. 3 Nem sokkal később<br />
előállt az Európai Zöld Egyezmény (European Green Deal) szövegével, amit<br />
szerényen az ember Holdra szállásának pillanatához hasonlított. Munkahelyteremtésről,<br />
hatalmas befektetésekről, körkörös gazdaságról volt szó,<br />
1<br />
Zelensky Releases Video Accusing Europe of Paying for Russian Gas with Ukrainian Lives, Independent,<br />
<strong>2022</strong>. április, www.independent.co.uk/tv/news/zelensky-russia-ukraine-gas-video-b2053932.html.<br />
2<br />
88% of Europeans Approve the Idea of Welcoming People Fleeing the Conflict in Ukraine, Ipsos,<br />
<strong>2022</strong>. május 13., www.ipsos.com/en/eurobarometer-eu-response-ukraine.<br />
3<br />
The von der Leyen Commission’s Priorities for 2<strong>01</strong>9–2024, Európai Parlament, 2020. január, www.europarl.<br />
europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2020/646148/EPRS_BRI(2020)646148_EN.pdf.<br />
KAUFER VIRÁG ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 113
és számos, az ipar és a piaci befektetők számára is vonzó kijelentést hallhattunk<br />
akkoriban a bizottsági elnöktől. Ami azonban ezután következett, az<br />
nem volt más, mint a zöldre festés (greenwashing) magasiskolája: megindult<br />
a fosszilisenergia-ipar, a nagyüzemi mezőgazdaság és más, Földünk egészségét<br />
pusztító iparágak intenzív lobbigépezete, a zöld civilek és a nagyipar<br />
között pedig újabb bozótharc kezdődött a döntéshozók figyelméért. Mindezt<br />
„megkoronázta” a pandémia, amely lebénította az intézményekhez való<br />
hozzáférést, valamint korlátozta a tömegrendezvényeket és más megmozdulásokat.<br />
A járvány elleni küzdelem és a lezárások társadalmi és gazdasági<br />
hatásai elsöpörték az Európai Zöld Egyezmény körüli momentumot, és a<br />
klímavédelemmel kapcsolatos sürgős teendőket is hátrébb sorolták.<br />
Az elmúlt hónapokban azonban az orosz gázról, olajról és szénről való<br />
sürgős leszakadás igénye az energia- és klímavitát is felélesztette Európában.<br />
Vajon biztonságos-e az orosz kőolajat és gázt elcserélni egy másik<br />
autoriter rendszerrel, például Iránnal vagy Szaúd-Arábiával kötött alkura?<br />
Az amerikai és chilei fosszilis energia hosszú távon stabilitást és békét hoz-e<br />
Európának, vagy újabb távoli és közeli háborús konfliktusokat és emberjogi<br />
sérelmeket eredményez, 4 amelyek ellen az Európai Unió az energiafüggés<br />
miatt képtelen lesz fellépni? Vajon meg lehet-e úgy oldani ezt a háborús és<br />
erőforráskrízist, hogy az egyben a klímavédelem előmozdítását is szolgálja?<br />
A válasz ezekre a kérdésekre ott rejlik az Európai Zöld Egyezményben,<br />
a helyzet azonban minden eddiginél élesebb, és minél sürgősebb szükség<br />
lenne a cselekvésre. A háború körül zajló európai viták a napnál is világosabbá<br />
tették a fosszilisenergia- és atomenergia-ipar állami befolyását,<br />
emberi jogi és háborús bűneit, kötődését az oligarchákhoz és az autoriter,<br />
demokráciaellenes politikai erőkhöz (beleértve ebbe hazánk kormányának<br />
orosz kötődését is). Az ebből következő magatartásváltozás a Gazprom<br />
szponzorációját megtagadó sportkluboktól az orosz olajat szállító tankerek<br />
blokkolásán át egészen az európai fosszilisenergia-cégek orosz üzletekből<br />
való „önkéntes” kivonulásáig terjed. Ennek alapján azt mondhatjuk, a társadalmi<br />
vita ebben a kérdésben egyértelműen pozitív irányba mozdult el.<br />
A háború komoly károkat okozott a fosszilisenergia-ipar társadalmi elfogadottságának,<br />
de az alternatív megoldások megtalálására Európának csak<br />
néhány hónapja van a következő fűtésszezon kezdetéig.<br />
Ettől azonban az energiafüggés Európában még nem szűnt meg.<br />
Az Európai Unió jelen pillanatban gázszükségletének 41 százalékát, olajbehozatalának<br />
több mint negyedét, ezenfelül pedig 20 százalék urániumot<br />
importál Oroszországból, Putyinhoz köthető cégektől vásárolva ezeket a<br />
4<br />
Vö. Klare, Michael, Twenty-first Century Energy Wars: How Oil and Gas are Fuelling Global Conflicts,<br />
Energy Post, 2<strong>01</strong>4. július 15., energypost.eu/twenty-first-century-energy-wars-oil-gas-fuelling-globalconflicts.<br />
114 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
nyersanyagokat. 5 A kitettség mértéke tagállamonként változik, Magyarország<br />
például Szlovákiához hasonlóan olajának több mint 90 százalékát<br />
kapja az oroszoktól. Akárcsak a Covid-krízis alkalmával, az európai vezetők<br />
most is igyekeznek az európaiakat sújtó következményeket és a helyzet<br />
súlyosságát az eurómilliárdokról és a szankciókról szóló hangos csinnadrattával<br />
tompítani. A meghatározó gazdasági és politikai érdekek azt<br />
diktálják, hogy minden jelentős változtatás nélkül igyekezzünk átlavírozni<br />
ezen a krízisen is, ezzel egyidejűleg pedig megindult a verseny a szaúdiak,<br />
a jemeniek és az amerikaiak szénhidrogénjéért. De ahogy az az Éghajlatváltozási<br />
Kormányközi Testület (IPCC) legújabb jelentéséből is kiderül,<br />
a jelenlegi helyzet már nem sokáig tartható. A huszonkettes csapdájából<br />
való kikecmergést elsősorban nem az új dealerek felkutatása fogja elősegíteni,<br />
hanem az, amiről minden szakértő beszél, csak éppen a politikusok<br />
nem: a fogyasztás drasztikus méretékű csökkentése, amit a következő fűtésszezonig<br />
kellene elérni. Ez lenne az út ahhoz is, hogy az ukrán válságot<br />
a klímavédelemmel összekössük, és ez még a háborúban álló Ukrajnát vezető<br />
Zelenszkij számára is egyértelmű. 6<br />
Közismert tény, hogy a klíma- és környezeti válság egyik legfőbb oka<br />
a nyugati fejlett társadalmak túlfogyasztása és pazarló életvitele. Ugyanez<br />
áll az energiafüggőség hátterében is. A legfrissebb tudományos elemzések<br />
szerint három évünk maradt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, 7<br />
és a lehetséges megoldások sora a kezünkben van. 8 Jelenleg Európában az<br />
azonnali és hatékony cselekvés a béke visszaállítása és az energiafüggőség<br />
megszüntetése érdekében nagyarányú társadalmi támogatottságot élvez.<br />
Most lehetne tehát nagyot előrelépni az európai zöld megújulás irányába.<br />
Többször elhangzott már, nemcsak a környezetvédőktől, hanem a klímakutatóktól<br />
is, hogy a legtisztább energia az, amit nem használtak fel. Ezért is<br />
álságos az a hazai kormánykommunikáció, amely a mesterségesen alacsonyan<br />
tartott benzin- és gázárak lakossági előnyeiről szól. Előbb vagy utóbb<br />
ugyanis eljön majd az idő, amikor a magyar kormány sem tud ellent tartani<br />
a globális drágulásnak. A megfelelő szintű energiatakarékosság azonban<br />
5<br />
Vö. Russia Sanctions: Can the World Cope without Its Oil and Gas?, BBC News, <strong>2022</strong>. május 31.,<br />
www.bbc.com/news/58888451; Factbox: How Much Oil Does the European Union Import from Russia?,<br />
Reuters, <strong>2022</strong>. április 6., www.reuters.com/world/europe/how-much-oil-does-european-union-importrussia-<strong>2022</strong>-04-06;<br />
Europe Highly Dependent on Russian Uranium for Nuclear Power Plants – Report,<br />
Clean Energy Wire, <strong>2022</strong>. április 22., www.cleanenergywire.org/news/europe-highly-dependent-russian-uranium-nuclear-power-plants-report.<br />
6<br />
Zelensky Has a Solution to Stop Wars Like the Russian Invasion: ’Green Energy’, The Paradise, <strong>2022</strong>.<br />
április 3., theparadise.ng/zelensky-has-a-solution-to-stop-wars-like-the-russian-invasion-green-energy.<br />
7<br />
Emission Must Peak Before 2025 for ’Liveable Future’, UN Report Says, France 24, <strong>2022</strong>. április 4.,<br />
www.france24.com/en/environment/<strong>2022</strong>0404-emissions-must-peak-before-2025-for-liveable-futureun-report-says.<br />
8<br />
Kosonen, Kaisa, 6 Things to Know about the IPCC Climate Solutions Science Report, Greenpeace,<br />
<strong>2022</strong>. április 4., www.greenpeace.org/international/story/53021/6-things-ipcc-climate-solutions-report.<br />
KAUFER VIRÁG ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 115
piaci alapon (vagyis drágulással) nem érhető el igazságosan és hatékonyan:<br />
állami beavatkozásra van szükség, aminek célja a túlfogyasztás drasztikus<br />
tiltása és büntetése lenne, az energiatakarékossági projektek markáns dotációjával<br />
karöltve. Az adókedvezmények és az energiaár-emelkedés kompenzálására<br />
adott állami segélycsomagok (vagyis a rezsicsökkentés) csak a foszszilisenergia-cégek<br />
példátlan profitjához vezetnek, ám az energiafogyasztás<br />
csökkentésére nem lesznek hatással. A zöldpártok és zöld civil szervezetek<br />
repertoárjában számos, adatokkal és jó gyakorlatokkal alátámasztott megoldási<br />
javaslat szerepel már a gáz- és olajfüggőség megszüntetésére, az<br />
energiaszegénység enyhítésére, a lakossági és az ipari energiahatékonyság,<br />
valamint az energiaszuverenitás elérésére. 9 Már csak a politikai vezetők<br />
hiányoznak, akik rendelkeznek annyi helyzetfelismeréssel és karizmával,<br />
hogy képesek legyenek cselekedni.<br />
A legutóbbi klímatüntetések egyértelműen összekötötték az ukrajnai<br />
háborút és a klímaválságot, 10 és több politikai vezető is elismerte, hogy az<br />
európai energiafüggőség, vagyis az Oroszországnak az energiahordozókért<br />
kifizetett vételár Putyin Ukrajna elleni háborújának egyik legfőbb finanszírozási<br />
forrása. A helyzetre adott adekvát válasz olyan válságkezelő intézkedések<br />
sorozata lenne, amely rövid időn belül drasztikus energiafelhasználás-csökkenést<br />
idézne elő, valamint támogatná a szegényebb társadalmi<br />
csoportok alkalmazkodását, elsősorban az energiahatékonyság növelése és<br />
a helyi szintű megújuló energiatermelés infrastruktúrájának fejlesztése révén.<br />
Most jött el Európa valódi zöldfordulatának ideje. Reméljük, Ursula<br />
von der Leyen nem arra vár, hogy következő videójában ezt is Zelenszkij<br />
mondja ki először.<br />
9<br />
Vö. EU Can Stop Russian Gas Imports by 2025, E3G, <strong>2022</strong>. március 23., www.e3g.org/publications/eucan-stop-russian-gas-imports-by-2025;<br />
Unhooking Europe from Oil, Greenpeace, <strong>2022</strong>. április, www.<br />
greenpeace.org/static/planet4-eu-unit-stateless/<strong>2022</strong>/04/ecb43a52-220426-unhooking-europe-fromoil.pdf;<br />
Energy Poverty: How to Reduce Inequalities, Euractive, 2021. december 8., www.euractiv.com/<br />
section/energy-environment/video/energy-poverty-how-to-reduce-inequalities.<br />
10<br />
Activists Stage Global Climate Protest, Slam Ukraine War, ABC News, <strong>2022</strong>. március 25., abcnews.go.<br />
com/International/wireStory/activists-stage-global-climate-protest-slam-ukraine-war-83665943.<br />
116 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
Nem csak a lakástulajdonosoké<br />
a világ<br />
Egy mindenki számára előnyös<br />
lakáspolitika alapjai<br />
ÁMON KATALIN<br />
MMagyarországon lakhatási válság van – hangoztatták az elmúlt néhány évben<br />
a lakhatással foglalkozó civil szakmai szervezetek. A lakhatási válság<br />
kifejezés hallatán sokan a szegénységben élőkre asszociálnak, elsősorban<br />
a hajléktalan emberekre vagy a rossz minőségű lakásokban élőkre. Bár a<br />
legrosszabb lakáskörülmények között élők és a már hajléktalanná vált emberek<br />
helyzete valóban a legégetőbb szakpolitikai probléma, a lakhatás társadalmi<br />
és politikai jelentősége túlmutat ezen. A cikk első részében, még<br />
a lakhatási válság arcainak bemutatása előtt arról lesz szó, miért központi<br />
társadalmi kérdés a lakhatás. A cikk második felében pedig a szakpolitikai<br />
megoldásokat mutatom be, valamit azt, hogyan lehetne ezeket bevezetni.<br />
Lakhatás és politika<br />
A lakhatás társadalmi jelentősége megmutatkozik abban az alapvető tényben,<br />
hogy az embereknek megfelelő minőségű, biztos otthonra van szükségük<br />
ahhoz, hogy méltóságban élhessenek. Ahogy az ENSZ emberi jogi<br />
főbiztosának oldalán olvashatjuk: „A lakhatás az egyén és a család biztonságának<br />
alapja. A társadalmi, érzelmi és gazdasági értelemben vett életünk<br />
központjaként az otthonra menedékként kellene gondolnunk: egy helyre,<br />
ahol békében, biztonságban és méltóságban élhetünk.” 1 Éppen ezért a lakhatásra<br />
több emberi jogi dokumentum, többek között az ENSZ Gazdasági,<br />
szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmánya és az<br />
Európai Szociális Karta is alapvető emberi szükségletként tekint.<br />
A lakhatás azonban szorosan összefügg a magántulajdonnal is, hiszen<br />
az olyan országokban, mint amilyen Magyarország is, a lakásállomány<br />
1<br />
The Human Right to Adequate Housing, UN Human Rights Office of the High Commisioner,<br />
www.ohchr.org/EN/Issues/Housing/Pages/AboutHRandHousing.aspx.<br />
ÁMON KATALIN ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 117
mintegy 90 százaléka magánkézben van. 2 A lakásvásárlás összefügg a családalapítással,<br />
a függetlenedéssel, a felnőtté válással, és a lakástulajdonra<br />
a társadalom úgy tekint, mint az egyetlen racionális és a lakásbérlettel<br />
szemben minden esetben előnyös döntésre. 3 A lakástulajdon egyben társadalmi<br />
szimbólum is: a felelősségteljes, nem az államra támaszkodó állampolgáré.<br />
4 Az is régóta megfigyelhető trend Európában, hogy a lakásvásárlás<br />
a jóléti állami modellek leépülésével egyre inkább megtakarítási formává<br />
válik, amely garantálja a családok, egyének hosszú távú anyagi biztonságát.<br />
5 Emellett a lakhatás egyre inkább befektetési termék is, egyrészt<br />
a lakhatás financializációja 6 miatt, másrészt a befektetési célú lakásvásár -<br />
lás miatt. Ennek a folyamatnak mindenhol az az eredménye, hogy a lakásárak<br />
nőnek, így a megtakarítással, korábbi lakásvagyonnal nem rendelkező<br />
társadalmi csoportoknak egyre nehezebb lakáshoz jutniuk.<br />
A folyamatnak politikai következményei is vannak, ezek pedig nehezebbé<br />
teszik olyan szakpolitikák kialakítását, elfogadását, amelyek a társadalom<br />
szélesebb körét szolgálnák. Az egyik ilyen politikai következmény az,<br />
hogy a lakástulajdonnal rendelkező rétegek kevésbé támogatják, hogy az<br />
állam jóléti intézkedésekre költsön, és ellenzik az azzal járó adóterheket.<br />
A szakpolitika eltolódik a lakástulajdon és a lakhatás financializációjának<br />
támogatása felé, ami egyszerre nyilvánul meg az állami és önkormányzati<br />
tulajdonban lévő bérlakások privatizációjában és az eladósodást, befektetési<br />
célú lakásszerzést támogató szakpolitikákban.<br />
A lakhatási körülmények befolyásolják az állampolgárok részvételét<br />
a politikában és hozzáférésüket az állam által nyújtott szolgáltatásokhoz.<br />
A szociális jogok, köztük a lakhatáshoz való jog érvényesülése elengedhetetlen<br />
ahhoz, hogy valaki részt vegyen a politikai életben, 7 hiszen vannak,<br />
akik bizonytalan lakhatásukból következő lakcímproblémáik miatt nem<br />
férnek hozzá politikai és szociális jogaik gyakorlásához.<br />
A lakhatás tehát két szempontból is fontos politikai-társadalmi kérdés:<br />
egyrészt alapvető politikai célnak kellene lennie a minőségi lakhatás biztosításának,<br />
különösen azok részére, akik nem tudnak lakástulajdont vásárolni,<br />
hiszen csak így lehetnek társadalmi és politikai értelemben egyenlő<br />
2<br />
Éves lakhatási jelentés 2020. Adattár, Habitat for Humanity Magyarország, 2020, habitat.hu/sites/<br />
lakhatasi-jelentes-2020/adattar.<br />
3<br />
Pellandini-Simányi Léna, Hammer Ferenc, Vargha Zsuzsanna, The Financialization of Everyday Life or the<br />
Domestication of Finance?, Cultural Studies, 2<strong>01</strong>5/5-6., 1–27.<br />
4<br />
Fée, David, Housing and Citizenship in the UK: Towards a Conditional Right?, French Journal of British<br />
Studies, 2<strong>01</strong>6/1., 1–17.<br />
5<br />
Kemeny, Jim, Housing and Social Theory, Routledge, London, 1991.<br />
6<br />
A lakhatás financializációjáról bővebben lásd Pósfai Zsuzsanna, A lakhatás financializációja és ennek<br />
következményei a háztartásokra, DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, 2<strong>01</strong>9,<br />
demnet.hu/kiadvanyaink/lakhatas-financializacioja-es-kovetkezmenyei-2<strong>01</strong>9.<br />
7<br />
Marshall, T. H., Citizenship and Social Class = Citizenship and Social Class, szerk. Marshall,<br />
T. H., Bottomore, Tom, Pluto Press, London, 1992, 3–51.<br />
118 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
állampolgárok. Másrészt a túlnyomórészt a magántulajdon-szerzést, a lakhatás<br />
befektetési eszközzé válását támogató szakpolitika az egyenlőtlenségeket<br />
növeli, egyben csökkenti a társadalmi szolidaritást a lakástulajdonosi<br />
és nem lakástulajdonosi rétegek között.<br />
Lakhatási válság és elhibázott szakpolitika<br />
A legtöbb európai országban, ideértve a kelet-európai régiót is, megfigyelhető<br />
az eltolódás a lakhatás mint magántulajdon támogatása felé. Ugyanakkor<br />
az már egyáltalán nem jellemző, hogy a bérlői szektor és azon belül<br />
is a szociális bérlakásoké olyan mértékben szoruljon vissza, mint Magyarországon.<br />
Fő okként általában a rendszerváltás utáni gyors lakásprivatizációs<br />
folyamat jelenik meg a közbeszédben, ami fontos kiváltó oka a lakhatási<br />
válságnak, ez azonban nem állt meg az 1990-es években: a forráshiány,<br />
a lakások állapotának romlása és egyéb gazdasági-politikai okok miatt az<br />
állam és az önkormányzatok a mai napig folyamatosan adják el bérlakásaikat.<br />
Ennek eredményeként Magyarországon 2<strong>01</strong>9-re 2,6 százalékra csökkent<br />
a köztulajdonú bérlakásállomány. 8<br />
Ezzel kapcsolatban általában a lakhatási válság legszegényebb érintettjeire<br />
fókuszál a közvélemény: a több tízezer hajléktalan emberre (a közterületen,<br />
éjjeli menedékhelyeken és átmeneti szállókon élőkre) és az ő lakáshoz<br />
jutásukra. A lakhatási szegénységben 9 azonban nemcsak ők, hanem<br />
az ország majdnem egyharmada érintett: a családok átmeneti otthonaiban,<br />
anyaotthonokban, munkásszállókon, szívességi lakhatásban vagy bizonytalan<br />
albérletekben, uzsoraalbérletben 10 élők, illetve azok is, akiknek van<br />
ugyan saját tulajdonú ingatlanuk, de az otthonteremtésre, méltóságteljes<br />
életre a rossz minősége miatt nem alkalmas.<br />
A lakhatási válság azonban ezen is túlmutat. Ugyanúgy érintett benne<br />
a lakosságnak az a része is, amelyik aránytalanul nagy összeget költ lakhatása<br />
fenntartására: a magas lakhatási költségek miatt eladósodott csoportok,<br />
az energiaszegénységben élők. Továbbá azok a sérülékeny csoportok<br />
is, amelyek lakhatási helyzetének javítása állami hozzájárulás nélkül nem<br />
megoldható. Idetartoznak például a munkaerőpiaci és lakáspiaci diszkriminációban<br />
érintett romák, akik gyakran szegregátumokban kényszerül-<br />
8<br />
Szociális lakásgazdálkodás (2004–2<strong>01</strong>9), KSH, www.ksh.hu/thm/2/indi2_7_7.html.<br />
9<br />
Bajomi Anna Zsófia, A lakhatási szegénység és csökkentésének európai uniós keretei, Habitat for<br />
Humanity Magyarország, 2021, habitat.hu/sites/lakhatasi-jelentes-2021/a-lakhatasi-szegenysegcsokkentesenek-europai-unios-keretei.<br />
10<br />
Ámon Kata, Balogi Anna, A magánbérleti piac alsó szegmense, Habitat for Humanity Magyarország,<br />
2<strong>01</strong>8, habitat.hu/mivel-foglalkozunk/lakhatasi-jelentesek/lakhatasi-jelentes-2<strong>01</strong>8/alberletek-alsoszegmense.<br />
ÁMON KATALIN ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 119
nek élni. Egy másik sérülékeny csoport a fogyatékkal élő embereké, akik<br />
vagy a családjukkal kénytelenek élni, vagy a világtól elzárt vidéki tömegszállásokon<br />
méltatlan körülmények között, annak ellenére, hogy megfelelő<br />
támogatással képesek lennének önálló életvitelre. 11 Speciális csoport a bántalmazott<br />
nőké, akik a tévhitekkel ellentétben a legtöbbször az elköltözés<br />
lehetetlensége, a lakhatási lehetőségek hiánya miatt maradnak a bántalmazó<br />
mellett. 12<br />
Bár a lakhatási válság mögött összetett problémahalmaz áll, erre számos,<br />
más országokban vagy akár itthon kisebb léptékben kipróbált és működő<br />
szakpolitikai megoldás létezik. A következő részben ezekről a megoldásokról<br />
lesz szó. Előtte azonban röviden összefoglalom, milyen szakpolitikák<br />
következtében mélyült el a lakhatási válság, és miért nem léteznek jelenleg<br />
átfogó programok annak megfékezésére, felszámolására.<br />
A lakáspolitika a rendszerváltás után nem kapott különösebb figyelmet,<br />
nem készítettek lakhatási stratégiákat, és általában véve a lakáspolitika az<br />
alulfinanszírozott önkormányzatok felelősségévé vált. Ez most sincs másként.<br />
A fentebb említett folyamatos privatizáció mellett már a 2000-es évek<br />
elejétől 13 összefonódott a gyerekek és a házasságok számának növelését célzó<br />
családpolitika a hiteltermékek magyarországi elterjedését célzó hitelpolitikával.<br />
Ennek a hitelpolitikának, valamint a bérlakások számának növelését<br />
célzó és egyéb lakástámogatások hiányának volt a következménye a<br />
devizahitelezés elterjedése is.<br />
Bár a devizahitelesek jelentős részének a mai napig nem rendeződött<br />
a lakáshelyzete, ez nem változtatott az állami lakáspolitikán. 2000–2003<br />
között, majd 2<strong>01</strong>5 után az állam a lakhatással kapcsolatos támogatások<br />
döntő többségét középosztálybeli és felső középosztálybeli családok lakástulajdonhoz<br />
jutására költötte, illetve növelte a családok adósságállományát.<br />
Ez a lakáspolitika azon túl, hogy aránytalanul nagy mértékben kedvezett<br />
a tehetősebb rétegeknek, azt sem akadályozta meg, hogy a támogatásokat<br />
befektetési célú lakásvásárlásra költsék. Mindez a lakásárak jelentős növekedéséhez<br />
vezetett. 14<br />
A lakástulajdon és a hitelfelvétel támogatása 15 mellett a jelenlegi magyar<br />
lakáspolitika másik jellemzője, hogy bár ad egy minimális segítséget<br />
11<br />
Kovács Vera, Fogyatékos emberek lakhatási helyzete. Akadálymentesség a fővárosban és azon kívül,<br />
Habitat for Humanity Magyarország, 2020, habitat.hu/sites/lakhatasi-jelentes-2020/akadalymentesseg.<br />
12<br />
Dés Fanni, Pósfai Zsuzsanna, Nők és lakhatás. A nők speciális szükségleteire válaszoló lakhatási megoldások,<br />
Friedrich-Ebert-Stiftung, Budapest, 2021, library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/17396.pdf.<br />
13<br />
Hegedüs József, Somogyi Eszter, Lakáshitelezés, támogatási alternatívák és megfizethetőség, Közgazdasági<br />
Szemle, 2004/3., 193–217.<br />
14<br />
Czirfusz Márton, Jelinek Csaba, Lakhatási közpolitikák és a lakhatás megfizethetősége az elmúlt három<br />
évtizedben, Habitat for Humanity Magyarország, 2021, habitat.hu/sites/lakhatasi-jelentes-2021/<br />
lakhatasi-kozpolitikak-es-a-lakhatas-megfizethetosege-az-elmult-harom-evtizedben.<br />
15<br />
Czirfusz, Jelinek, Lakhatási közpolitikák és a lakhatás megfizethetősége az elmúlt három évtizedben.<br />
120 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
a hajléktalan, otthontalan embereknek hajléktalanszállók és más átmeneti<br />
szálláshelyek támogatásával (bár itt is több fontos állami támogatási formát<br />
megszüntetett, például a normatív alapon járó adósságkezelést vagy<br />
a lakásfenntartási támogatást), azoknak már semmilyen érdemi támogatást<br />
nem nyújt, akik nem váltak hajléktalanná, de lakástulajdon vásárlására<br />
sincs esélyük. Ez azzal jár, hogy nincsenek érdemi kivezető utak a hajléktalanságból,<br />
nincsenek lakáspolitikai megoldások a lakbérterhek és egyéb<br />
lakhatási költségek csökkentésére, az adósságkezelésre, a jelenleg rendkívül<br />
alulszabályozott lakásbérleti piac viszonyainak rendezésére.<br />
Rendkívül káros az is, hogy bizonyos társadalmi problémákra a kormány<br />
2<strong>01</strong>0 után büntetőpolitikai eszközöket vezetett be, így például kriminalizálta<br />
a közterületi hajléktalanságot. 16 Szakpolitikai értelemben elhibázott egy<br />
szociálpolitikai problémát büntetőpolitikai kérdésként kezelni, erre állami<br />
erőforrásokat biztosítani. De ami ennél is nagyobb gond, hogy a kriminalizálás<br />
tovább mélyíti a társadalmi különbségeket, rombolja a szolidaritást<br />
és elrettenti a szociális segítség igénybevételétől az érintett hajléktalan embereket.<br />
Nem csak az a probléma tehát a jelenlegi lakáspolitikával, hogy a szegényeket<br />
nem segíti érdemben, sőt sok esetben bünteti őket. Ugyanekkora<br />
hiba, hogy olyan társadalmi csoportokat támogat, amelyeknek ilyen jellegű<br />
juttatásokra családjuk vagy saját maguk fenntartásához nincsen szükségük,<br />
és éppen azokat a középosztálybeli csoportokat hagyja teljesen magára,<br />
amelyek aránytalanul sokat költenek a lakhatásukra, mégsem juthatnak<br />
magántulajdonhoz.<br />
Mi lenne a megoldás?<br />
Bár a lakhatási válság szerteágazó, több különböző társadalmi csoportot<br />
érintő kérdés, ezek olyan problémák, amelyekre vannak létező megoldások,<br />
és nemcsak Nyugat-Európában, hanem más kelet-európai országokban<br />
vagy akár Magyarországon is, például civil és egyházi szervezetek vagy<br />
önkormányzatok által működtetett, jellemzően európai uniós forrásokból<br />
finanszírozott programok keretében. E megoldások bevezetéséhez azonban<br />
politikai akarat szükséges, amelynek alapja a paradigmaváltás. 17<br />
16<br />
Molnár Noémi, A hajléktalanság kriminalizációja Magyarországon, Fundamentum, 2<strong>01</strong>9/1-2., 183–203,<br />
fundamentum.hu/sites/default/files/fundamentum-19-1-2-16.pdf.<br />
17<br />
Az ebben a részben összefoglalt javaslatok alapja a lakhatás kérdésével foglalkozó civil szervezetekből<br />
álló Lakhatási Koalíció Lakhatási minimum <strong>2022</strong> háttéranyaga, amely ezen a linken érhető el:<br />
lakhatasiminimum.hu/szakpolitikai-hatteranyag.<br />
ÁMON KATALIN ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 121
Szakítani kellene azzal a paradigmával, amely szerint a lakhatás támogatása<br />
kizárólag a magántulajdon támogatásaként, hiteltámogatások formájában<br />
képzelhető el. Az ilyen jellegű lakáspolitika nem fenntartható sem<br />
szociális, sem környezeti értelemben. Szociális értelemben azért nem, mert<br />
a tehetősebbek vagyonszerzése könnyebbé válik, miközben a szegényebb<br />
és a középosztálybeli rétegek lakáshoz jutása ellehetetlenül. Ezzel nőnek az<br />
egyenlőtlenségek, csökken a szolidaritás.<br />
Az ilyen jellegű lakáspolitika azonban környezeti károkat is okoz, hiszen<br />
a meglévő épületek egyre korszerűtlenebbé válnak, és pontosan az<br />
alacsony keresetű társadalmi csoportok kényszerülnek jövedelmük aránytalanul<br />
nagy részét drágán fenntartható, rossz minőségű lakások költségeire<br />
fordítani vagy házukat a környezetet károsító égéstermékű anyagokkal<br />
fűteni. Az energiahatékonyság egyet jelent a fenntarthatósággal, és ahogy<br />
az más esetekben is elvárható, a társadalmi és a környezeti értelemben vett<br />
fenntarthatóságot egyszerre kellene figyelembe venni a lakáspolitika megalkotása<br />
során.<br />
A legalapvetőbb változás viszont a lakhatás alapvető emberi jogként<br />
való kezelése lenne: olyan emberi szükségletként, amely feltétele a méltóságteljes<br />
életnek. Biztos és jó minőségű lakhatás hiányában az ember nem<br />
tud részt venni a társadalmi életben (ideértve a munkát és a tanulást is).<br />
Ezért fontos lenne, hogy ez az értékbeli elköteleződés az alaptörvénybe is<br />
bekerüljön, méghozzá olyan alapvető jogként, amely kikényszeríthető. Ez<br />
egyben azt is jelenti, hogy elhelyezés nélkül ne lakoltathassanak ki senkit<br />
állami vagy önkormányzati tulajdonú lakásból, tehát az állam vállaljon<br />
kötelezettséget arra, hogy alternatív szálláslehetőséget keres, ha a meglévő<br />
lakáshelyzet nem fenntartható.<br />
A paradigmaváltás egyben azt is feltételezné, hogy az állam változtat<br />
a szakpolitikai prioritásain, és a lakáspolitika megtervezésére, megalkotására<br />
és működtetésére lakásügyi államtitkárságot hoz létre. A lakhatási<br />
válság felszámolásához elengedhetetlen, hogy az állam legalább a GDP<br />
egy százalékát lakáspolitikai céljainak megvalósítására költse, de abból ne<br />
a felső középosztályt, hanem a lakhatási válságban legkedvezőtlenebbül<br />
érintett csoportokat támogassa. Fontos ehhez hozzátenni, hogy számos lakhatási<br />
problémára, például a lakások energiahatékonyságának növelésére,<br />
a hajléktalanságból kivezető utak támogatására vagy a fogyatékkal élők önálló<br />
lakhatásának támogatására az Európai Unió biztosítana forrásokat, ha<br />
azokat az állam igénybe venné.<br />
További része a paradigmaváltásnak, hogy a szegénység büntetése helyett<br />
a szociális problémákat szociálpolitikai eszközökkel kezelje az állam.<br />
122 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
Meg kell tehát szüntetnie a hajléktalanság kriminalizációját, és önkényes<br />
lakásfoglalók esetében is tiszteletben kell tartania a tisztességes eljáráshoz<br />
való jogot.<br />
A szakpolitikai lépések közül a legfontosabb a piacinál alacsonyabb árú<br />
bérlakásrendszer kialakítása és működtetése lenne, illetve erre állami támogatás<br />
biztosítása. Ez alatt nemcsak a meglévő állami, önkormányzati<br />
bérlakásállomány bővítése értendő, hanem a magánlakások bevonása a<br />
piacinál olcsóbb bérlakásszektorba. Ilyen például a nonprofit társaságok<br />
által kezelt lakásügynökség-modell, amelybe magánlakásokat vagy államiönkormányzati<br />
tulajdonú és magánlakásokat vonnak be vegyesen, illetve<br />
a lakásszövetkezetek, lakástársaságok támogatása.<br />
A bérlakásrendszernek egy olyan szegmensét is létre kellene hozni,<br />
amely kivezető utat jelent a hajléktalanságból, például az Elsőként lakhatást<br />
program és más célzott programok keretében. Hasonló célzott programokra<br />
lenne szükség a fogyatékkal élő emberek és a bántalmazott nők<br />
esetében is. Olyan rendszert kell tehát létrehozni, amely különböző csoportoknak<br />
nyújt lakhatási lehetőséget, figyelembe veszi azok speciális igényeit<br />
(ilyen lehet például az akadálymentesség), és minden csoport a jövedelmi<br />
helyzetének megfelelő lakbért fizet, illetve önállósági szintjének megfelelő<br />
extra szociális vagy egészségügyi támogatást kap.<br />
Emellett szükség lenne a magánbérlakás-szektor átláthatóbbá, kiszámítha<br />
tóvá tételére mind a bérlők, mind a bérbeadók felé, elsősorban a magánbérletek<br />
regisztrációs rendszerének létrehozásával, a lakástörvény ak tua lizá<br />
lásával, pontosításával a bérlői és a bérbeadói jogokat és kötelezettségeket<br />
illetően, továbbá vitás ügyek esetén mediációs szolgáltatással. Szintén fontos<br />
lenne olyan jogszabályi környezet megteremtése, amely segítené a lakásszövetkezetek,<br />
lakástársaságok megalakulását.<br />
A magyarországi lakásállomány lesújtóan rossz állapotban van, ezért<br />
elengedhetetlen, hogy olyan államilag támogatott felújítási programok<br />
induljanak, amelyek a szegényebb rétegek számára is elérhetők. Emellett<br />
fontos lenne fenntarthatósági szempontból, hogy a felújítások után csökkenjen<br />
az épületek energiaigénye. Általában véve központi célnak kellene<br />
lennie az energiaszegénység felszámolásának egy fenntartható és igazságos<br />
szabályozási rendszer révén, amely szociálisan célzott, tehát nem a túlfogyasztást<br />
ösztönzi azzal, hogy mindenki számára csökkenti a rezsiterheket,<br />
hanem azoknak nyújt segítséget, akik erre rászorulnak. Mivel négymillió<br />
ember még mindig szilárd tüzelőanyaggal fűt, akiknek nagy része alacsony<br />
jövedelmű, szükség lenne a szociális tüzelőprogram reformjára és kiterjesztésére.<br />
M<br />
ÁMON KATALIN ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 123
Hogyan tovább, lakáspolitika?<br />
A lakástulajdont támogató paradigmától nehéz lesz eltávolodni, de elsősorban<br />
nem azért, mert ne lennének azonnal bevezethető megoldások. Ezeket<br />
a megoldásokat szakmai szervezetek évek óta propagálják, sőt több civil és<br />
egyházi szervezet meg is valósít ilyen programokat pártállástól és ideológiai<br />
háttértől teljesen függetlenül. Szakmai szervezetek egy csoportja Lakhatási<br />
Koalíciót hozott létre, hogy ezeket a szakpolitikai eszközöket és azok<br />
működését ismertesse, valamint bevezetésükben a mindenkori kormányt<br />
segítse. Szakpolitikai javaslataikat Lakhatási minimum <strong>2022</strong> címen mindenki<br />
számára elérhetővé tették. Nem a szakértelem vagy a meglévő modellek<br />
hiánya jelent nehézséget, hanem arra lenne szükség, hogy a politika végre<br />
meglássa és képviselje azokat, akiket a korábbi kormányok nem képviseltek,<br />
szolidaritásra ösztönözve ezzel a társadalom egészét. Hiszen egy<br />
szolidáris, fenntartható Magyarország mindannyiunk érdeke – de ehhez<br />
a lakhatási válságot felszámoló lakáspolitika kell.<br />
124 ELLENSÚLY <strong>2022</strong>1–2 ZÖLDFELÜLET
<strong>2022</strong>1–2<br />
számunk szerzői<br />
ÁMON KATALIN<br />
BÓDI MÁTYÁS<br />
KAUFER VIRÁG<br />
KERT ATTILA<br />
KOVALCSIK TAMÁS<br />
LABANINO RAFAEL<br />
MAGYARI PÉTER<br />
MARTIN JÓZSEF<br />
MIKLÓS GÁBOR<br />
MUNKÁCSY BÉLA<br />
SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS<br />
SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR<br />
TÓTH SZILÁRD JÁNOS<br />
UNGER ANNA<br />
a Közép-európai Egyetem doktori<br />
hallgatója, a Lakhatási Koalíció<br />
munkatársa<br />
senior adatelemző, BASE Life Science<br />
(Barcelona)<br />
a Greenpeace európai stratégiai<br />
tanácsadója<br />
újságíró, az Euronews magyar irodájának<br />
vezetője<br />
geográfus, a Szegedi Tudományegyetem<br />
Gazdaság- és Társadalomföldrajz<br />
Tanszékének oktatója<br />
politológus, a Konstanzi Egyetem<br />
kutatója<br />
a 444.hu újságírója<br />
közgazdász, szociológus, újságíró,<br />
a Transparency International<br />
Magyarország ügyvezető igazgatója<br />
újságíró<br />
okleveles környezetmenedszer,<br />
az ELTE TTK Környezet- és<br />
Tájföldrajzi Tanszékének oktatója<br />
mérnök, hidrológus, az MTA doktora,<br />
az NKE Víz- és Környezetpolitikai<br />
Tanszékének oktatója<br />
politológus, eszmetörténész, az ELTE<br />
TáTK Emberi Jogi és Politikatudományi<br />
Tanszékének oktatója, az Ellensúly<br />
szerkesztője<br />
politológus, az ELKH Társadalomtudományi<br />
Kutatóközpont tudományos<br />
segédmunkatársa<br />
politológus, az ELTE TáTK Emberi Jogi<br />
és Politikatudományi Tanszékének<br />
oktatója<br />
HIRDETÉS:<br />
lapszámokat aktualizálni kellene (Toma)
HIRDETÉS:<br />
lapszámokat aktualizálni kellene (Toma)
Támogassa előfizetésével<br />
az Ellensúly megjelenését, és olvassa<br />
nyomtatott formában a lapot, ha<br />
Ön szerint is így az igazi!<br />
Előfizetési lehetőség a folyóirat honlapján keresztül:<br />
www.<strong>ellensuly</strong>.hu<br />
Ugyanitt egyes lapszámok is megrendelhetők<br />
és a korábban megjelent számok is megvásárolhatók<br />
a készlet erejéig.
Change language