Magnet magazin 2022 tél

Fotó: Schumy Csaba
TERÍTÉKEN A LÉLEK
Önismeret az ételeken keresztül
Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológus a pályáját
gyermekpszichológusként kezdte. Szakirányú továbbképzése során fordult
a gasztropszichológia felé, és mostanra már ez a fő területe, melyet a
Károli Gáspár Református Egyetemen is oktat. Az ő segítségével ismerjük
most meg ezt a viszonylag fiatal szakterületet, mely a karácsony, az újév és
a farsang terített asztalainak tükrében különösen érdekes lehet.
A gasztropszichológia fókuszában főként az étkezési/főzési
szokásainkból, a gyerekkorunk ízemlékeiből, vagy épp a családunk
étkezőasztalának dinamikájából kiolvasható jellemzők állnak.
Ezeket sok területen hasznosíthatja a szakember is, és mi magunk
is. Hogyan képzeljük el mindezt a gyakorlatban?
Pszichológusként egyéni és csoportos tanácsadáson is dolgozom
az ízekkel, étkezéssel. Egy átlagos konzultációhoz képest ilyenkor
alaposabban érintjük a táplálkozási szokásokat, és ha szükséges valamin
változtatni, új célokat tűzünk ki. Tulajdonképpen az ételek nyelvén
keresztül foglalkozunk az élet jelentős állomásaival, emlékekkel, vagy
épp fontos személyiségjegyekkel. A gasztronómiából választunk
szimbólumokat, hasonlatokat. Ezeket mindannyian értjük/érezzük,
hiszen annyira közel állnak hozzánk. Szinte fel sem tűnik, de a
köznyelvben is rengeteg szólás, mondás, kifejezés él, ami ételhez,
italhoz kapcsolódik.
A konyha és az étkezőasztal vagyis az a hely, ahol senki sem
moderálhatja magát a végletekig. Mik a tapasztalataid ezt illetően
a csoportos tréningjeid alkalmával?
Igen, teljesen más terep, mást mutatunk meg magunkból, mint
mondjuk a munkahelyen. Ösztönösen cselekszünk, nem egy álarc
mögül nézelődünk. A kézzel való alkotás folyamata, az ízek, illatok mind
segítenek ebben.
Aztán jönnek a helyzetek, amikor rögtön kiderül néhány meglepő
alaptulajdonságunk. Milyen a temperamentumunk? Hogyan kezeljük az
időnyomást? Mit teszünk, ha egyszerre több dologra kell figyelni vagy
valami nem a terv szerint halad? Egyáltalán készítünk-e tervet? Precízen
követünk egy receptet, vagy „érzésre”, improvizálva főzünk? Az így
felfedezett hozzáállásunk vajon hogyan jelenik meg a hétköznapokban?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén lehet például önismeretre
használni a gasztronómiát.
Ahogy elkezdünk a közös étkezésekről gondolkodni, pár perc múlva
már a családi dinamikáról, jellemző szerepekről, mondatokról,
örömökről és sérelmekről beszélgetünk. A gasztronómia egy olyan
téma, amihez mindenki tud kapcsolódni – vagy azért, mert imádja az
ételek világát, vagy pont azért, mert nehézsége van vele. Olyan „kapu”,
ami a könnyed kérdésektől egészen messzire tud vezetni. Aki nem főz,
annak is van valamilyen kapcsolata az étellel, és gyerekkori élményei is
vannak az asztal mellől. Előfordul, hogy valaki szinte csak étkezésekhez
kapcsolódó emlékeket őriz a gyerekkorából, akár konkrét ízeket,
akár azt a vidám vagy feszült hangulatot, ami a családi étkezéseket,
ünnepeket jellemezte, és ezeknek az eseményeknek jóval nagyobb az
erejük, jelentőségük, mint gondolnánk!
A gasztropszichológia iránt érdeklődőknek javaslom, hogy minél több
alkalommal törekedjenek a tudatosságra, az étkezés valódi megélésére.
Ősszel jelent meg Terítéken a lélek c. köteted, melyben
Ha megadjuk a módját az étkezésnek, azzal a lelkünk is jóllakik, sőt,
tudományos eredményekkel, esetrészletekkel és számos más
már maga az ételkészítés is szinte terápiás hatású lehet. Érdemes
érdekességekkel illusztrálva mutatod be a gasztronómia és a
megfigyelni magunkat főzés és evés közben, ilyenkor sok fontos
mentális egészségünk közti összefüggéseket. Mi adta a könyv
vonásunk megmutatkozik.
elkészítéséhez a legnagyobb muníciót?
16 17