17.01.2013 Views

ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

<strong>ÚJ</strong> <strong>KANIZSAI</strong> <strong>ÚJ</strong>SÁG<br />

FÜGGETLEN<br />

POLGÁRI HETILAP<br />

Alapító és kiadó a tóthfalusi<br />

LOGOS-print d.o.o.,<br />

24427 Tóthfalu,<br />

Kossuth u. 4.<br />

tel. és fax: (024) 887-140<br />

Felelős vezető:<br />

Deák Verona<br />

Szerkesztőség:<br />

Művelődési Ház,<br />

24420 Kanizsa,<br />

Damjanich u. 2., Pf. 39.<br />

Folyószámla: 335-10346-60<br />

Alapító főszerkesztő:<br />

dr. Papp György<br />

Felelős szerkesztő:<br />

Jenei Klementina<br />

Munkatársak:<br />

Aranyos Á. Klára, Bata Attila<br />

(műszaki szerkesztés), Bognár<br />

Irma, Bödő Sándor, Csápek<br />

József (egyházi hírek),<br />

Farkas Tibor, Jánosi Károly,<br />

Koprivica Aranka, Losoncz<br />

Ernő (sport), Major Ibolya,<br />

Miskolci Magdolna, Molnár<br />

Csikós Benedek, Orosz-<br />

Vass Márta, Pósa Károly,<br />

Röhrig Ottó, Teleki Mária<br />

(humanitárius tevékenységek)<br />

• Fotók: Iván László,<br />

Puskás Károly • Készült a<br />

tóthfalusi Logos-print d.o.o.<br />

nyomdában • Felelős vezető:<br />

Deák Verona • Kéziratokat,<br />

fényképeket nem őrzünk<br />

meg, és nem adunk vissza<br />

• Egyes szám ára 40 dinár<br />

• Előfizetés egy évre 2080<br />

dinár, fél évre 1040 dinár,<br />

negyedévre 520 dinár postaköltséggel<br />

• E-mail: uku@stcable.rs<br />

LAPUNK<br />

KÖVETKEZŐ SZÁMA<br />

2012. MÁJUS 17-ÉN<br />

JELENIK MEG.<br />

Az Új Kanizsai Újság<br />

eszközfejlesztése a<br />

Szülőföld Alap támogatásával<br />

valósult meg.<br />

CIP – Katalogizacija u<br />

publikaciji Biblioteka<br />

Matice srpske, Novi Sad<br />

659.3(497.113)<br />

Új kanizsai újság –<br />

Független hetilap / Fő- és<br />

felelős<br />

szerkesztő Papp György. – 1<br />

évf., 1 sz. (1994) – Tóthfalu :<br />

Logos-print, 1994–, 30 cm.<br />

Dvonedeljno.<br />

ISSN 1451-4051<br />

COBISS,SR-ID 62375186<br />

Rendszerint hétfőn vagy néha kedden reggel<br />

szoktam leadni a vonatkozó írásaimat.<br />

Ha nagyon késve sikerül küldenem, persze<br />

nem dicsérnek meg érte.<br />

Azért vezetem föl ilyen mélyről a cikket, hogy<br />

lássa a tisztelt Olvasó: mekkora dolog számomra<br />

valamit idejekorán befejezni. Ezeket a sorokat<br />

péntek este írom. Két nap múlva választásokat<br />

rendeznek Szerbiában. És az eredmények még<br />

csak ezután, valamikor hétfő hajnalban, vagy kora<br />

reggel lesznek ismeretesek. A vezércikkem most<br />

mégis a jövő hétről, és a választások utáni helyzetről<br />

szól. Látatlanban is.<br />

Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy kevés<br />

olyan birodalom volt az emberiség múltjában,<br />

amely ezer esztendőkön át kiállta volna az<br />

idők megpróbáltatásait. Az i.e. 753-ban alapított<br />

Római impérium ezen kevesek közé tartozik. Az<br />

öreg kontinensen példa nélküli módon hellyelközzel<br />

kettőezer éven keresztül létezett. Gyakorlatilag<br />

egész Európát, a Mediterrán térséget, és<br />

fénykorában a Közel-Keletet is uralma alatt tudta.<br />

A rómaiak hódításaik révén sajátos művészetüket,<br />

életszemléletüket, jogrendszerüket is meghonosították<br />

szerte az akkor ismert világban. A latinos<br />

műveltség mind a mai napig alapja az európaiságnak,<br />

és a régi rómaiak törvényei szerint ítélkeznek<br />

a mostani bíróságokon, mert a húsz évszázaddal<br />

ezelőtt bevezetett jogalkotás erkölcsi normái manapság<br />

is megállják a helyüket. Mérceként tekintünk<br />

rájuk, ha úgy tetszik. Megmutatják, hogy<br />

emberként, egy közösségben hogyan lehet, kell,<br />

és szabad élni.<br />

A rómaiak nem csak az állam szervezettségében,<br />

a törvényekbe vetett hitükben és fegyelmezettségükben<br />

tekinthetőek példaképnek. A<br />

birodalom fölvirágzása és hosszú léte leginkább<br />

annak volt köszönhető, hogy a római szemlélet a<br />

lelkekben is gyökeret vert. Hogy minden akkori<br />

ember – az államot vezető arisztokratától kezdve<br />

a legutolsó földet túró parasztig – önmagára nézve<br />

kötelező érvényűnek tartotta erkölcsösnek lenni.<br />

És erre büszkének lenni. A tisztességre, az emberségességre.<br />

Egyik legszebb példája ennek a morális tartásnak<br />

az, ahogyan a győztes hadvezérekkel, a diadalt<br />

arató császárokkal, az imperatori cím büszke<br />

kitüntetettjeivel bántak.<br />

A Róma városába visszatérő győzteseket virágeső<br />

és diadalkapu várta. Hatalmas tömeg éltetése<br />

közepett vonult a diadalmenet. Egész Róma népe<br />

sugárút mellett tolongott. A körmenetben szóltak<br />

a harsonák, zenészek, rabszolgák és furcsa állatok<br />

hosszú sora érkezett a meghódított területekről.<br />

Megrakott szekereken közszemére voltak kitéve<br />

a kincsek, az elhódított zászlók, jelvények: a legyőzött<br />

népek legszentebb ereklyéi. A sorban kul-<br />

Profugo gloria<br />

logtak a nyakukon és lábukon megláncolt, vesztes<br />

királyok, hadvezérek vagy törzsfőnökök, akiknek<br />

méltóságuk jelképét – a koronát – kezükben kellett<br />

vinniük Utánuk vonult a legdíszesebb harci<br />

szekéren a nap hőse, a győztes hadvezér.<br />

Az ünnepelt élete talán legfontosabb napját<br />

élte. Fürdött a dicsőségben. Róma népe éltette.<br />

Gyakorlatilag az egész, akkor ismert világ a lába<br />

előtt hevert. Az ő parancsára, egyetlen szavára<br />

milliós hadsereg állt készen, és nem volt hatalom,<br />

amely szembe mert volna szállni vele.<br />

És míg a virágeső hullott a hadvezérre, míg<br />

Róma népe túláradó szeretettel őrjöngve magasztalta<br />

– mindeközben a győztes háta mögött ott<br />

állt egy rabszolga, aki a babérkoszorút tartotta az<br />

ünnepelt feje fölött: a diadal jelképét. Ám a rabszolgának<br />

más szerepe is volt! Míg a kocsi vonult,<br />

szorosan ura háta mögé simult, és a hangorkán,<br />

az ünnepség eufóriája, a tapsvihar és éljenzés közepette<br />

folyamatosan egy mondatot suttogott a<br />

győztes nagyúr fülébe.<br />

– Mulandó a dicsőség! Mulandó a dicsőség!<br />

Mulandó a dicsőség!...<br />

Nem tudom, csak szeretném hinni, hogy a tisztelt<br />

újságolvasó is átérzi ugyanazt a borzongást, a<br />

fölemelő tiszteletet, amit én, valahányszor elképzelem<br />

ezt a jelenetet. A hatalma csúcsán lévő embert,<br />

élet-halál urát még diadala tetőpontján, ünnepi<br />

menetében is fi gyelmezették: az önhittség, a<br />

nagyravágyás, a pillanatnyi siker mámorában meg<br />

ne szédüljön! Hogy az a bizonyos kerék, sorsnak<br />

karikája kerek és mindenkor fordul. Ez a természetes.<br />

Ez az élet rendje. És talán így is igazságos.<br />

Akinek a fejébe száll a dicsőség, a hatalomtól<br />

megittasulhat, elveszíti ítélőképességét. Sűrűn<br />

jusson eszünkbe: a szerénység, mások elfogadása<br />

és a jó szándék minden koron olyan erkölcsi<br />

többletet jelentett, ami a sikert nem kisebbítette,<br />

hanem még inkább azzá tette. Azt kell tudnia és<br />

vallania egy közösség által kiválasztottnak, hogy<br />

nem ura, hanem szolgája ő az emberek ügyének.<br />

Nem véletlen, hogy a ministere szó éppen szolgálatot<br />

jelent.<br />

Jól észbe vésse, bárki is kerül győztes pozícióba:<br />

a rómaiak nem voltak ostobák. A mai választópolgárok<br />

sem azok. Tudnak jutalmazni és tudnak<br />

büntetni.<br />

Bizalmuk azokban lesz, akik okulva az ókori<br />

rómaiak bölcsességén úgy tudják majd igazgatni a<br />

közéletet, hogy mindeközben önmagukra nézve a<br />

legszigorúbb elveket betartva, látható módon fognak<br />

nekünk példát mutatni emberi tisztességből.<br />

Nem lesz mögöttük valaki, aki erre folyton fi -<br />

gyelmezteti őket!<br />

Ezt mindenkinek a szíve kell, hogy parancsolja.<br />

Pósa Károly<br />

Magyarkanizsa, 2012. május 4.<br />

<strong>ÚJ</strong> <strong>KANIZSAI</strong> <strong>ÚJ</strong>SÁG 3

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!