Gyógyhír - 2007/4.sz. - Hungaropharma ZRt.

Tisztelet 

és megbecsülés 

70 évbôl 50 

a vállalat kötelékében 

A kamarába folyamatos 

a tagfelvétel 

Interjú Horváth Tamással 

a kamara elnökével 

Dr. Bach-féle 

virágterápia 

Virágeszenciák 

– a lélek harmonizálói

www.hungaropharma.hu 

nincs idô! 

Márai a következôképpen jellemezte a II. világháború utáni idôszakot: 

„Változás mindig volt, de amíg az ember négy lábról két lábra állt, 

aztán átváltott a lóról a kerekes szekérre, a szekérrôl a gôzgépre, majd a 

robbanómotorra; évszázadok, néha évezredek teltek el, és az embernek volt 

ideje adaptálódni, hozzászokni a Változáshoz. Most nem sejtette senki, 

hogy a Jövô, a Változás, mint az Istennyila, váratlanul és átmenet nélkül 

sújt a tunya és korhadt jelenbe.” 

Márai Sándor: Föld, föld!… (Helikon, 2006, p. 285.) 

Amikorra a Gyógyhír áprilisi száma elhagyja a nyomdát, a 

Hungaropharma az ország nyolc helyszínén már bemutatta Partner 

Patika Programjának részleteit. 

Mi a célunk, s a döntés során mi az, amit mérlegelnie kell minden 

egyéni gyógyszertár-tulajdonosnak? 

A kérdések megválaszolásához tekintsük át röviden, hogy mi is 

történt valójában? 

A makrogazdaság lehangoló állapotából következô általános 

megszorítások mellett, illetve ennek részeként, a patikai gyógyszerforgalmazást 

két drasztikus beavatkozás érintette (a harmadikról, a 

több-biztosítós rendszer kialakításáról most indult a vita): 

– a gyógyszerbefogadás, -árképzés, -támogatás rendszerének 

átalakítása; 

– a gyógyszerforgalmazásban váltás az „etikus” modellrôl a 

„merkantilista” modellre. 

A kamarába folyamatos a tagfelvétel 2. old. 

E-link 4. old. 

Tisztelet és megbecsülés 

70 évbôl 50 a vállalat kötelékében 5. old. 

Pontszerzô 

Gyógyszerész-továbbképzés, 2007 6. old. 

Hôsök egymás közt 

Sebô József drámát írt Brusznyai Árpádról 7. old. 

SzerkeSztôi üzenet 

tartalom 

Dr. Bach-féle virágterápia 

Virágeszenciák – a lélek harmonizálói 8. old. Keresztrejtvény 16. old. 

Gyógyhír 

A Hungaropharma Zrt. információs lapja 

Szerkeszti a Szerkesztôbizottság • Elnök: Szabó Ferenc • Felelôs szerkesztô: Hollauer Tibor 

A Szerkesztôbizottság tagjai: Dombóvári István, Dombrádi Zsolt, Füzesi Brigitta, Hollóné Baranya Dóra, Holota Imréné, Kovács Béla, Török Erzsébet 

• Címlapfotó: Dr. Feller Antal • Kiadja: Press GT Kft. Terjeszti: Hungaropharma Zrt., Budapest • Felelôs kiadó: Szabó Ferenc vezérigazgató 

• Nyomdai elôkészítés: Press GT Kft., 1139 Budapest, Üteg u. 49. Tel.: 349-6135 Fax: 452-0270 E-mail: info@pressgt.hu 

• Nyomdai kivitelezés: Royal Press Nyomda • Felelôs vezetô: Lakatos Viktor • Megjelenik 3000 példányban 

1 


Mindkét módosításcsomagot az „olcsóbb és hatékonyabb 

gyógyszerhez jutás” érveivel támasztották alá. (A kötelezô kamarai 

tagság eltörlése is az intézkedések része.) 

A fentieknél sokkal kevésbé átfogó és lassúbb változások esetében 

is gyors, egy irányba mutató átalakulások történtek a nemzetközi 

(elsôsorban nyugat-európai) piacokon. 

Az anyagi hátterüktôl megfosztott gyógyszertárak gyors ütemben 

veszítik el / veszítették el függetlenségüket, és váltak (általában 

idegen tulajdonú) láncok felvásárlási célpontjaivá, vagy jutottak 

tömegesen csôdbe. Ennek a folyamatnak csak a nagy tôkeerejû 

vagy a társulni tudó gyógyszertárak állnak / állhatnak ellent. 

A Hungaropharma Zrt. a Partner Patika Programon keresztül 

azon munkálkodik, hogy az együttmûködés hozta gazdasági 

elônyök segítsék a gazdasági stabilitás megôrzését, s így a jogi és 

tulajdonosi függetlenség fenntartását. 

Nem állítjuk, hogy ez az egyetlen lehetséges út – de abban 

biztosak vagyunk, hogy lehetôséget ad szembeszállni a fent vázolt 

folyamatokkal, hozzásegítve a független magyar gyógyszer-nagy– 

és kiskereskedelmet a továbbfejlôdéshez. 

A döntéshez (s az elkövetkezô idôszak döntéseihez) kérem, 

fontolják meg a nemzetközi példák adta jövôképet és az elmúlt 

8-10 év magyar tapasztalatait! 

Nincs sok választásunk, és nincs vesztegetni való idônk… 

Dr. Feller Antal 

Skócia 10. old. 

Egy hagyománytisztelô konyha 12. old. 

Aqua vitae, az élet vize 

Agárdi Pálinkafôzde 13. old. 

Márai Sándor: A teljes napló – 1946 14. old.

krónika 

– Jelenleg hány gyógyszerész elnökeként vezeti a 

kamarát? 

– Április 15-én rögzítettük azt, hogy a 

nyilatkozatok alapján a Magyar Gyógyszerész 

Kamarának 6235 tagja maradt a korábbi 

8481-bôl. Ez 74%-ot jelent, ami szerintem 

nagyon szép eredmény. Ezekbôl a számokból 

én azt a szándékot és akaratot olvasom ki, 

hogy a gyógyszerészek továbbra is jogot formálnak 

a szakmai önkormányzásra, a szakmai 

érdekvédelemre – ha úgy tetszik, önvédelemre. 

Továbbra is szervezett formában kívánjuk 

megjeleníteni a nemzet elôtt társadalmi szerep- 

és felelôsségvállalásunkat, s ennek fórumaként 

tekintünk a jövôben is a köztestületi 

Magyar Gyógyszerész Kamarára. 

– Ön szerint a kívülmaradókat mi motiválta? 

– Úgy gondolom, hogy sokan közülük 

a munkakörük miatt kötôdnek kevésbé 

a kamarához. Nem titok, hogy a mintegy 

1000 fôt kitevô orvos- és patikalátogató kollégáink 

közül sokan nem tartották fontosnak 

a tagsági jogfolytonosság fenntartását. Ráadásul munkáltatóik – a 

korábbiaktól eltérô módon – nem kívánják átvállalni kamarai tagdíjukat. 

Vannak persze néhányan, akik klasszikus gyógyszerészi 

munkát végezve sem érzik szükségét annak, hogy bent maradjanak 

a kamarában, indokként gyakran az országos vagy megyei kamarai 

vezetés munkájával kapcsolatos elégedetlenségüket szokták felhozni. 

Én nagyon remélem, hogy a májusi küldöttközgyûlés után 

rövid idôn belül sikerül bebizonyítanunk számukra is a kamara 

létjogosultságát, aminek eredményeként ismét körünkben üdvözölhetjük 

ôket. 

– Vagyis nem úgy gondolkodik, hogy ez a háromnegyedes létszám is szép eredmény, 

aki nem tag, azzal a továbbiakban nem kell foglalkozni? 

– Nem, szó sincs errôl. A mindenkori kamarai vezetésnek 

– azon túl, hogy a teljes gyógyszerésztársadalom érdekeinek képviseletére 

kell törekednie – mindent meg kell tennie azért, hogy a 

lehetô legteljesebb legyen a köztestületi kamara tagsága. Ebbe a 

kamarába folyamatos a tagfelvétel! 

– Vannak, akik szerint a köztestületi kamara kötelezô tagság nélkül fából vaskarika... 

– Van ebben igazság. Ha ugyanis egy bizonyos szakma 

önrendelkezés útján, önszabályozó módon végzi a nemzet szá- 

2 


A kamarába folyamatos a tagfelvétel 

A Magyar Gyógyszerész Kamara a jelek szerint „megfogyva bár, de törve nem” került ki az elmúlt egy év kormányzattal vívott 

szakmai-politikai háborújából. Az új törvények jelentôsen visszavetették ugyan a gyógyszerészek gazdasági-szakmai-érdekvé- 

delmi pozícióit, ám a jelek szerint folyik a sorok újrarendezése. De hogyan tovább? Ezt firtattuk Horváth Tamással, az MGYK 

elnökével folytatott beszélgetésünk során. 

mára hasznos és fontos munkáját, akkor e 

mûködés keretei, a szakmai-etikai-fegyelmi 

szabályok mindenki számára kötelezôek 

kell, hogy legyenek. Ez a kötelezô tagság 

értelme, ami így – a közjót tekintve – igenis 

jelentôs érték. 

– De ez most elveszett… 

– Valóban. Az önrendelkezô, önszabályozó 

Gyógyszerész Kamara szabályai – 

például az új Etika Kódex – a jövôben „csak” 

a kamarai tagokra nézve lesznek kötelezôek. 

De – mi legalábbis így reméljük – a többiek 

számára is irányadóvá válnak. Ha ugyanis a 

gyógyszerészek túlnyomó többsége kamarai 

tag, akkor meggyôzôdésünk szerint a kívülmaradók 

is igazodni fognak hozzájuk. 

– Aki továbbra is tag maradt, az ezt már nem kényszerbôl 

teszi, hanem valószínûleg azért, mert vár valamit 

a kamarától. De mit? Honnan lehet ezt tudni? 

– Azért eddig is többféle módja volt 

annak, hogy a tagok az igényeiket, elvárásaikat, 

kritikájukat megfogalmazzák, közöljék 

a kamara vezetôivel. Mi ebbôl a szempontból a korábbiakhoz 

képest aktívabb tagságra számítunk, hiszen pontosan kell ismernünk 

az igényeket ahhoz, hogy a szellemi és – az eddigiekhez képest 

valószínûleg szûkösebb – anyagi erôforrásainkat, kapacitásainkat a 

leghatékonyabban tudjuk mûködtetni. Egyébként a tagság elvárásai 

most is ismertek számunkra, hiszen az elmúlt 4 hónapban áttekintettük 

azt a helyzetet, amibe a gyógyszerforgalmazás került az új törvényi 

szabályozás következében, s ezt követôen minden megyében 

elôadásokat tartottunk, és konzultáltunk a helyi gyógyszerészekkel. 

Javaslataik alapján már be is indítottunk egy jogsegélyszolgálatot, 

s tervezünk egy hasonló, de gazdasági jellegû szolgáltatást is, ami 

a kamarai tagok részére gazdálkodási, számviteli, vállalatirányítási 

tanácsokat adna, természetesen ingyenesen. 

– Ez elsôsorban a gyógyszertár-tulajdonosoknak, vezetôknek szól, nem? 

– Nem, véleményem szerint bármelyik gyógyszerész kollégánk 

kerülhet olyan helyzetbe, hogy jogi és/vagy gazdasági tanácsokra 

van szüksége, ráadásul olyan forrásból, amelyhez bizalommal fordulhat. 

De ugyanígy mindenki profitálhat azokból a kamara által 

szervezett közös – árukra és szolgáltatásokra vonatkozó – beszerzési 

lehetôségekbôl, amelyek célja a kamarai tagság elônyben részesítése 

az individuális vásárlókhoz képest. Ilyen például a Vodafone-nal


mint mobilszolgáltatóval kötött megállapodás, vagy például a gépkocsivásárlásoknál 

elônyös flottakedvezmény. A magam részérôl 

a klasszikus szakmai érdekvédelem mellett a kamara részérôl a 

tagoknak nyújtott ilyen típusú szolgáltatásokat is nagyon fontosnak 

tartom, s a jövôben bôvíteni is szeretném. Teljesen nyitott vagyok 

az ilyen típusú ötletekre, igényekre. 

– Ezek szerint Horváth Tamás elnöki filozófiájában inkább az „alulról” jövô kezdeményezések 

figyelemmel kísérése és megvalósítása szerepel, s nem a lánglelkû vezetô 

nagyívû vízióinak tûzön-vízen keresztüli valóra váltásának vágya munkál… 

– A személyiségemhez valóban az áll közelebb, hogy az engem 

bizalmukkal megtisztelô kollégák elképzeléseinek valóra váltását 

szolgáljam. Megjegyzem, véleményem szerint az önkéntes tagság 

intézménye, az önkéntes tagdíjfizetés is inkább ezt a típusú gondolkodásmódot 

igényli majd a jövôben. 

– Önnek van már választási programja? 

– Az elmúlt fél évben minden energiánkat az elôállt helyzettel, 

– ami talán egy nem várt nagyságú árvízhez hasonlítható – kapcsolatos 

„válságmenedzselésre” fordítottuk. Nyilvánvalóan a küldöttközgyûlés 

elé kell tenni azt a programot, ami a következô 4 év tennivalóira, 

idôbeosztására vonatkozik, s ez meg is fog történni. Jövôképet 

kell nyújtanunk a gyógyszerészeknek az alapkérdések áttekintésével 

s a megfelelô szakmai, jogi, gazdálkodási stratégiák kidolgozásával. 

Ezt a munkát tisztességgel elvégeztük. 

– Mi lehet ennek a jövôképnek a legfontosabb vonása? Eléggé elgondolkodtató hírek 

érkeznek az uniós országokból a pénzügyi befektetôk által felvásárolt patikákról, 

patikaláncokról. Állítólag hazánkban is várhatók ilyen folyamatok, de ismert 

a Hungaropharma Partnerpatika Programja is, ami éppen az ilyen felvásárlási 

hullámokkal szembeni közös fellépést szorgalmazza. Ön hogyan látja ezeket a 

tendenciákat? 

– Azt le kell szögezni, hogy a patikák tulajdonjoga továbbra is 

a gyógyszerészek kezében kell, hogy maradjon. El kell kerülnünk, 

hogy külsô befektetôk felvásárolják és „láncra fûzzék” a hazai gyógyszertárakat. 

Mindent meg kell tennünk az ellen, hogy a gazdasági 

körülmények romlása miatt ez maradjon az egyetlen kiút a gyógyszertár-tulajdonosok 

számára. Meg kell tartanunk a tulajdonosi 

pozíciónkat! Ehhez valóban szükség van az együttmûködésre, amire 

több lehetôség is kínálkozik. Ilyen módszer lehet a beszerzésre létrehozott 

szövetség, és nyilván a Hungaropharma említett programja is. 

Szóba jöhet emellett egy olyan gazdasági egyesülés, amelyben – egy 

megfelelô tömeg létrehozása után – együtt mozognak a patikákat 

mûködtetô vállalkozások az összes gazdálkodási kapcsolatrendszer 

vonatkozásában, ami komoly tárgyalási pozíciókat jelenthet. Ennek 

elvi kidolgozásában a kamara is szerepet vállal. Ezek mellett fontos 

a gyógyszerészi tulajdonú nagykereskedések fenntartása is. Nyilván 

valamennyi említett megoldás célja a gyógyszerészkézben lévô patikák 

gazdasági pozíciójának, potenciáljának növelése abból a célból, 

hogy az idegen felvásárlások elkerülhetôk legyenek. 

– Vagyis a jövô az individualizmus helyett egyértelmûen az együttmûködésé, szervezettségé, 

közös fellépésé? 

– Igen, ami a gazdasági, gazdálkodási célszerûséget, hatékonyságot 

illeti. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy ezzel együtt mondjuk 

uniformizálni kellene a patikák arculatát, officinai megjelenését. 

3 

krónika 

Ezen a téren én továbbra is az önállóság, egyediség mellett teszem 

le a voksomat. Szerintem ugyanis az egy jelentôs eredmény, hogy az 

elmúlt években európai színvonalú, de egyedi megoldású, kialakítású, 

arculatú gyógyszertárak jöttek létre Magyarországon. Egyébként 

pedig szerintem minden társulás akkor jó, ha mellette megôrizhetô 

a függetlenség, önállóság, s ha abba nemcsak belépni lehet, de ki is 

lehet lépni belôle. 

– Az összefogásra irányuló törekvések mellett mintha azért régi – és új – törésvonalak 

is lennének a gyógyszerésztársadalomban. Az elôbbire talán a „zártforgalmú-közforgalmú” 

konfliktus, az utóbbira pedig a liberalizációt követôen megnyíló 

és a „régi” gyógyszertárak közötti konfliktus szolgáltat példát… 

– A közforgalmú és a zártforgalmú patikák vonatkozásában 

egyértelmû az álláspontunk: azonos szolgáltatást nyújtó gyógyszertárakra 

ugyanazon elôírások, elvárások, követelmények kell, hogy 

érvényesüljenek a hatóságok részérôl. Ami a patikanyitás liberalizációját 

illeti, sajnos megállapítható, hogy a kormányzat interpretációjával 

ellentétben elsôsorban nem a lakossági szolgáltatások színvonalának 

növekedése következett be. Egyértelmûen a nagy forgalmi 

gócpontokra koncentrálódik az új patikák megnyitása – vagyis a régóta 

itt mûködôkre való „rányitás” történik –, ami elsôsorban nem a 

lakosság, hanem a pénzügyi befektetôk érdeke. Azt mondanom sem 

kell, hogy esetükben ügyelet, hosszabb nyitva tartás nem lett szempont. 

Ez nyilván konfliktusokat generál a gyógyszerésztársadalmon 

belül, de azért azon ezeknek a befektetôknek és a velük szövetkezô 

személyi jogos gyógyszerészeknek is el kell gondolkodniuk, hogy 

hosszú távon milyen kapcsolatokat alakítanak ki a szakmával, a 

kamarával. A gyógyszerforgalmazás területén ugyanis – tetszik, nem 

tetszik – érdekközösség áll fenn valamennyi gyógyszertár-tulajdonos 

és -vezetô között. Erre véleményem szerint ôk is hamarosan rá 

fognak jönni. A magam részérôl mindannyiukat várom a kamarába, 

hogy egyeztessük a jövôre vonatkozó elképzeléseinket. 

– Milyen információk vannak az újonnan létesülô patikák számáról? 

– Korábbi prognózisunk – mely szerint 2 év alatt mintegy 200 

új patika létesül – az eddigi fejlemények tükrében továbbra is reálisnak 

látszik. 

– Az „árvíz” után milyenek a kamara kapcsolatai a meghatározó hatóságokkal, 

intézményekkel? 

– Nagyon korrekt és nyitott a kapcsolatunk az OTH-val, az 

új országos tisztifôorvos úrral. Ô azt ajánlotta, hogy – mivel az 

OTH-nak joga van jogszabály-változtatást kezdeményezni – adjuk 

be a javaslatainkat, s ha azzal egyébként ôk is egyetértenek, vállalják 

az államigazgatásban a kezdeményezô fellépést. Az utóbbi 

idôben tapasztalataink szerint az OEP is készségesen és korrekten 

együttmûködik a gyógyszerészekkel a napi problémák megoldásában, 

velük is jó kapcsolat van kialakulóban. Ami az Egészségügyi 

Minisztériumot illeti, köztudott, hogy a kamara nyilatkozatban 

üdvözölte Molnár Lajos távozását. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy 

a társadalommal és a szakmával olyan mértékû konfliktusba keveredett, 

amit csak a távozásával lehetett megoldani. Nagyon reménykedünk 

abban, hogy a minisztérium új vezetése végre visszatér az 

érdemi szakmai egyeztetések módszeréhez. 

-h-

krónika 

Simon Zoltán – Hálózati számítástechnika osztályvezetô 

Kevés olyan terület van az életben, ahol az informatika valamilyen 

módon ne játszana napról napra növekvô mértékben szerepet, 

különösen igaz ez a gyógyszer-kereskedelemben. A gyógyszertár 

és a nagykereskedô közötti rendelésfelvétel elektronikus útra való 

terelése már több mint egy évtizede megvalósult. Azóta ennek a 

csatornának a szerepe és a hozzá fûzött szolgáltatások száma folyamatosan 

nôtt. 

Természetesen ezen idô alatt a technológia nagyon sokat változott, 

új alkalmazások, operációs rendszerek és kommunikációs lehetôségek 

jelentek meg. A Hungaropharma Zrt. mindig nagy figyelmet 

fordított arra, hogy a gyógyszertárakkal fenntartott elektronikus 

kapcsolat a lehetô legkorszerûbb megoldásokat tartalmazza. 

Ennek jegyében kezdte el a hálózati számítástechnika osztály 

2003-ban egy teljesen új alapokon nyugvó patikai kommunikációs 

kapcsolat fejlesztését. Célunk egy stabil, hibamentesen mûködô, 

korszerû és hosszú távon is dinamikusan fejleszthetô új alkalmazás 

kialakítása volt, amely minden patikai rendszergazdai alkalmazáshoz 

(DOS, Windows, Linux stb.) illeszthetô, valamint képes a 

piacon elérhetô összes kommunikációs csatornán – beleértve az 

internetet is – az üzenetek biztonságos küldésére és fogadására. 

Ahhoz, hogy ez a legjobban megfeleljen a felhasználó gyógyszerészek 

igényeinek is, a fejlesztésbe több vezetô patikai rendszergazdát 

is bevontunk. 

Nagy gondot fordítottunk a rendszer tesztelésére is, az erre 

fordított idô – a mindig kiemelten kezelt biztonság érdekében 

– többszörösen meghaladta a fejlesztés idejét. Ezt elôször csak a fejlesztôk 

végezték, majd a tesztelési folyamatba több gyógyszertárat 

is bevonva érte el a mai állapotát az alkalmazás. Jelenleg a nagyobb 

patikai rendszergazdák segítségével folyamatosan állítjuk át a 

gyógyszertárakat az új, internet alapú HPHeLINK kapcsolatra. 

Mizák Ferenc – PC és hálózati csoportvezetô 

A HPHeLINK rendszer a vevôkkel mind a hagyományos 

modemes úton, mind az interneten keresztül képes kommunikálni. 

A kommunikáció gyors és biztonságos megvalósítása érdekében 

a rendszer részét képezô HPHeLINK kommunikációs kliens 

alkalmazás került kifejlesztésre és a vevôi oldalon telepítésre. Ez 

felelôs a rendelések, visszaigazolások és az elektronikus szállítólevelek 

forgalmazására a partner és a Hungaropharma központjában 

elhelyezkedô HPHeLINK szerver között. 

A HPHeLINK a mára elavult fájl alapú állománykezelés helyett 

új, korszerûbb technológiát használ. Ennek köszönhetô, hogy a vevôi 

rendelések a cég vállalatirányítási rendszerébe szinte azonnal továbbításra 

kerülnek. A fogadott rendelésre a rendszer a küldés elindításától 

számított néhány (száz tétel esetén mintegy húsz) másodperc alatt 

képes visszaigazolást generálni és azt a partnerrendszer felé továbbí- 

HPHeLINK, 

a korszerû elektronikus kapocs 

4 


tani. A visszaigazolásra való várakozás sem telik tétlenül, ezen az idô 

alatt a kliens alkalmazás a még hátralékolt elektronikus szállítóleveleket 

tölti le a kiszolgálóról. 

Úgy gondolom, hogy a Magyarország gyógyszer-nagykereskedelmében 

szereplô partnerek által használt elektronikus rendelésfeldolgozó 

rendszerek között a Hungaropharma által kifejlesztett 

HPHeLINK meghatározó helyet foglal el rugalmassága, a már említett 

technológiák korszerûsége miatti „jövôállósága” és a feldolgozás 

sebessége miatt. 

Csizmadia Ágnes – Felhasználói kapcsolatok csoportvezetô 

A HPHeLINK programmal 2006-ban találkoztam elôször, amikor a 

Felhasználói kapcsolatok csoport megbízott vezetôje lettem. 

Addig csak a hagyományos cc: Mail-es modemes kapcsolatot 

ismertem, annak minden nehézségével, megbízhatatlanságával 

együtt. Az üzemeltetés során rendszeres tapasztalat volt, hogy a 

hívás során a kapcsolat gyakran megszakadt, így az ügyfél kezdhette 

elölrôl a kapcsolatfelvételt. Ugyanez az interneten keresztül sokkal 

megbízhatóbb, és lényegesen lerövidült a válaszidô is. A patika rendelésének 

az elküldése és a rendelésrôl kapott visszaigazolás szinte 

azonnali, nem kell a kapcsolatot az ügyfélnek megszakítania és több 

újbóli kapcsolatot kezdeményeznie. A rendszer lehetôvé teszi, hogy 

egyszerre több patikai rendeléssel is „foglalkozzon”. 

Sokkal kevesebb problémát jelent a napi üzemeltetési feladatoknál, 

és elônyeit a patikák is tapasztalták, tapasztalják. Egyre 

nagyobb az érdeklôdés a patikák részérôl, és egyre többen kérik a 

kapcsolatuk „átállítását” a HPHeLINK-re, ami ugyan jelenleg többletfeladatot 

ró a csoportra, azonban késôbb ez a napi üzemeltetési 

feladatokat nagyban egyszerûsíti. 

Ballai Erika – Ida Gyógyszertár 

A patikai munkát ma már számítógép segítsége nélkül nehéz 

elképzelni, de az sem mindegy, hogy az mit tud. Egy évvel ezelôtt 

a régi patikai programom már nem tudott eleget tenni az új adminisztrációs 

igényeknek – egészségpénztári számlák kezelése, a 

rendelés optimalizálása … – ezért új programot kellett vásárolnom. 

A rendszergazdaváltással együtt egy kellemes meglepetés is 

ért, és ez a HPHeLINK volt. A rendelés elkészítése és elküldése 

után a patikai program és a HPHeLINK ügyesen válaszolgatnak 

egymásnak, és csak az áru megérkezésekor kell újra a számítógépen 

egyetlen gombnyomással a számlát bevételeznem. Sok idôt 

tudtunk így megtakarítani, ma már megszokássá vált, a temérdek 

dolog közül másra jut több idô. A jó irányú innovációt használni 

kell, ha lehetôség van rá, hogy többet tudjunk mosolyogni a betegekre. 

Remélem a HPH nem áll meg az úton, és további segítséget 

tud nyújtani a patikáknak pl.: szállítói cikktörzs karbantartása … 

Simon Zoltán


1955-ben érettségiztem, utána apám egyik 

ismerôsénél, egy maszeknál tanultam az autószerelô 

szakmát. Miután ô már nem tudott 

foglalkoztatni, 1958-tól munkát kellett keresnem. 

A sógorom hallotta, hogy a Gyógyáruértékesítônél 

keresnek gépkocsiszerelôt, el is 

mentem, és szerencsére felvettek. Az Ôrnagy 

utcában, a Phylaxia korábbi bikaistállójában 

volt a mûhelyünk. Ketten voltunk egy idôs 

bácsival, Pataki Jenôvel, akivel gyorsan össze 

is barátkoztunk, s hamar rám bízta a mûhelyt. 

Egy idô múlva aztán beköltöztünk a Király 

utca 10.-be, ahol egy helyen dolgoztunk a tmk-sokkal, a villanyszerelôkkel 

és a ládaszögelôkkel, akik a gyógyszerkiszállító ládákat szögelték 

össze. A jármûpark akkoriban nem volt túl nagy, két oldalkocsis 

Pannónia motorkerékpárból – azok vitték ki a sürgôs gyógyszereket, 

és egyben az ebédet is hordták a dolgozóknak –, egy IFA teherautóból 

meg egy 2.3-as Mercedesbôl állt, amit a vezérigazgató használt. 

Persze akkor még nem gépkocsikkal, hanem vasúton szállították ki az 

országban a gyógyszert. Késôbb aztán fejlôdött a jármûpark is, lett 

két Csepel teherautónk és öt „csôrös” Roburunk, így persze a munkamennyiség 

is jelentôsen megnôtt. Akkor vették fel mellém Kézi 

Lajost, akivel 33 évig dolgoztunk együtt, testi-lelki jóbarátokként. 

Rengeteg volt a munka, s nemegyszer szombaton délután szólt az 

igazgató, hogy be kell mennünk a vállalathoz. Számtalanszor elôfordult, 

hogy ezért nem tudtam elmenni a családdal moziba, színházba, 

még ha meg is volt a jegyünk, sôt egyszer még a nyaralást is ki kellett 

hagynunk, pedig már megvolt a beutalónk. Azt hiszem, az elsô házasságom 

is erre ment rá. 

Azt viszont mindenki tudta, hogy a szerelômûhelyre 100%-ig 

lehet számítani. Anyagilag is megbecsültek bennünket, belépéskor 

6-700 Ft volt a fizetésem, de késôbb is jóval többet kerestem, 

mint akik más szerelômûhelyekben dolgoztak. A fizetésen kívül 

megvolt a túlórám, a negyedéves prémiumom, késôbb pedig a 

csoportvezetôi, majd a mûhelyvezetôi pótlékom. Elégedett ember 

voltam, amit úgy háláltam meg, hogy igyekeztem becsületesen 

végigdolgozni ezeket az évtizedeket. 

Sokfelé megfordultam, mert szerettem volna lépést tartani 

a szakma fejlôdésével. Elmentem úgy dolgozni a szabadidômben 

más helyekre, hogy 10 fillért sem kaptam érte, viszont így 

folyamatosan bôvíthettem a típusismeretemet. Ennek aztán 

sokfelé híre is ment, úgyhogy sokszor el akartak csábítani a 

5 

krónika 

Tisztelet és megbecsülés 

70 évbôl 50 a vállalat kötelékében 

A Hungaropharma mai dolgozóinak többsége valószínûleg még nem is élt akkor, amikor Teszáry Antal munkára jelentkezett a cég 

jogelôdjénél, a Gyógyáru-értékesítési Vállalatnál. 1958 januárját írták akkor. Most, közel 50 évvel késôbb, 70. születésnapján 

kollégái köszöntötték a Hungaropharma gépjármûszervizének vezetôjét. 

vállalattól. Jöttek egyszer a Chinointól – 

ahol akkor építették fel az új mûhelyüket 

–, hogy menjünk át hozzájuk dolgozni, de 

az akkori igazgatónk, a Barna Pista bácsi 

azt mondta: ha itt mertek hagyni engem, 

én nem állok jót magamért! Féltünk tôle, 

már csak azért is, mert alapszervezeti párttitkár 

volt, meg XIII. kerületi munkásôrparancsnok, 

még a Kádárral is jó barátságban 

volt. Még a végén agyonlövet – gondoltuk 

–, ha itt hagyjuk. Úgyhogy mondtuk neki, 

Fônök, nem megyünk sehova. Másnap 

behívatott a fôkönyvelôvel együtt, na, mondta, most azonnali 

béremelést kaptok. 

Mindig szerettem itt dolgozni, ha visszagondolok erre az 

ötven évre, elsôsorban az a családias légkör, kölcsönös tisztelet 

és megbecsülés jut eszembe, amiben itt mindig is részem volt. 

Akadtak persze konfliktusok, feszültségek – hol nincsenek –, de 

ezeket mindig sikerült feloldani. Nem véletlen, hogy ennyi idô 

alatt mindössze 8-10 emberrel dolgoztam együtt a szerelômûhelyben, 

úgyhogy rajtam kívül is többen büszkélkedhettek itt több 

évtizedes munkaviszonnyal. 

Hat éve mentem nyugdíjba, de már másnap ismét dolgoztam. 

Kölcsönös volt erre az igény, a vezetôimnek szükségük volt rám, 

én pedig szerettem volna folytatni a munkát. Persze csak az irodában, 

szerszámot már nem fogok a kezembe, a javítást két kollégám 

végzi. 46 tehergépjármû, a patikalátogatók autói és más céges 

személygépkocsik tartoznak hozzánk itt a Tündérfürt utcában. 

Az alkatrészeket a vidéki telephelyekre is mi vásároljuk, mert így 

nagyobb kedvezményt tudunk elérni. Persze ma már egészen más a 

szerelôi munka, nem javítunk, hanem jobbára inkább csak cseréljük 

a részegységeket. Azért most is van munkánk bôven, folyamatos 

készenlétben kell lennünk, mert nem nagyon van csereautó: ha egy 

gépkocsivezetô szól, hogy baj van, a lehetô leghamarabb rendbe 

kell hozni az autót. 

A két házasságomból három felnôtt gyermekem van – két 

lányom és egy fiam – és négy unokám. Egyikôjüknek sincs köze 

az autószerelô szakmához, úgyhogy nem tudom, mi lesz az otthoni, 

jól felszerelt mûhelyem sorsa. Itt, a vállalatnál addig szeretnék 

dolgozni, amíg bírja az egészségem, meg persze amíg a fônökeim 

elégedettek velem, és igényt tartanak rám. 

– h –

krónika 

PONTSZERZÔ 

6 


GYÓGYSZERÉSZ-TOVÁBBKÉPZÉS 2007 

„…ha a tudományt mûveljük, nyugodtan állíthatjuk, 

hogy teszünk valamit: a talaj itt biztos, 

s minden felfedezés, még a legkisebb is, megmarad.” 

Pierre Curie Nobel-díjas francia fizikus fenti szavai köszöntik a 

Hungaropharma Zrt. szervezte, farmakológiai, gyógyszer-technológiai 

ismeretek és menedzsment-szemlélet a gyógyszertárban témaköröket 

tárgyaló, akkreditált tanfolyam résztvevôit. 

A más-más egyéniségjegyeket hordozó, didaktikus vonalvezetésû 

elôadások a témakörök történelmi vonatkozásainak említésével, 

epidemiológiájával indulnak, majd félreérthetetlenül szembesítenek: 

már tart a jövô, átstrukturálódott társadalmi környezetben, új korban 

élünk, ami eddig ismeretlen problémák s kihívások elé állít. 

Dr. Szentpéteri Imre belgyógyász, klinikai farmakológus elôadássorozata 

három blokkra tagolódik. Elsôként a leukotrién antagonisták 

szerepével foglalkozik allergiás kórképek kezelésénél. A két, népbetegség 

méretû, gyakran ugyanazon személynél egyidejûleg jelenlévô 

gyulladásos elváltozás, az asthma és a szénanátha patomechanizmusának 

biokémiai-immunológiai gyökereire mutatva gyakorlatilag 

felfedésre kerülnek azok a farmakológiailag aktív támadáspontok, 

amiken át új lehetôségek nyílnak gyógyításukban. 

A mellékhatások monitorozásáról hatezer éves emlékeink vannak, 

amikor is a sumérok feljegyezték a mák eufóriát okozó hatását, 

derül ki a Pharmacovigillance – mellékhatás-figyelés és gyógyszerbiztonság 

címû részbôl. E proaktív tevékenységben az orvossággal kapcsolatba 

kerülô összes érintett részvétele fontos, kutatótól a betegig. Az 

információk, eseményértékelések segítenek a kockázatfelmérésekben, 

a preventív intézkedések meghozatalában, az újraértékelésekben. 

Gyakoriságuk a lakosságra vetítve az adott ország egészségkultúrájának 

bizonyos fokmérôje. 

Végül az ellentmondásos tünetû irritábilis bél szindróma (IBS) 

kórélettani bemutatásáról és kezelésérôl esik szó. A betegség gyakoribb 

a civilizált országokban, nôknél, fiataloknál, középkorúaknál. 

Patomechanizmusában szerepet játszanak: zsigeri hiperszenzitivitás, 

stressz, agy-bél kölcsönhatás-zavar, neurotranszmitterek és 

receptoraik. Komplex gyógyszeres terápiája megoldatlan, ezért a 

betegekkel konzultáló gyógyszerészek ajánlásai, életviteli tanácsai 

nyomatékos jelentôségûek. 

Szalay Annamária kórházi fôgyógyszerész bevezetésként a minôség, 

a minôségbiztosítási, irányítási rendszerek gyógyszerbiztonsághoz 

való viszonyát vázolja a medicinák gyártásától az expediálásig. Ebbôl 

levezetve elemzi a Helyes Gyógyszertári Gyakorlat (GPP) mint biztonsági 

garancia beépítését a legtöbb, legsúlyosabb hibalehetôségeket rejtô 

patikai munkafolyamatokba. Pl. a magisztrális gyógyszerkészítésnél, 

ami a bemutatott számítógépes programmal (GYÓGYMÉR) korrektül 

nyomon követhetô, ellenôrizhetô, dokumentálható. 

Dr. Mitev Ariel közgazdász, egyetemi oktató egészségügyi 

menedzsmentet taglaló interaktív elôadása az ismert szakmapolitikai 

viszonyok közepette per pillanat csakis fájó pontra tapintás lehet. 

Noha tárgyilagosan, direkt propagandisztikus elemek kerülésével, 

kompletten mutatja be azon koncepciókat, melyek a teljes egészségügyi 

rendszer új felfogású mûködtetésének pillérei. Azaz: humánerôforrás-gazdálkodás, 

költséghatékony finanszírozás, szolgáltatási 

színvonal, hatásfok, elégedettség. 

Dr. Zupkó István szakgyógyszerész, egyetemi adjunktus elôbb 

az AIDS-kezelések stratégiáiról szól. A kezdeti sikerek, majd kudarcok 

utáni reális derûlátásra biztató gyógyszerfejlesztésekrôl, amik a 

HIV-vírus replikációs ciklusának alapos ismeretére támaszkodnak, és 

jelentôsen javítják az életminôséget, a mortalitási és morbiditási mutatókat. 

A tumorellenes szerek jövôjérôl szintén optimista képet fest: 

a fotodinamikus terápia, a citosztatikumokkal szembeni rezisztencia 

visszafordítása, a neovaszkularizáció gátlása új távlatokat nyitnak. 

Vanya Gabriella szakgyógyszerész, OGYI gyógyszerismertetô 

fejlett gyógyszertechnológiai rendszereken keresztül tájékoztat már 

kifejlesztett korszerû formulákról: mátrix tabletták, ozmotikus és 

lebegô retardok, multipartikuláris pelletek, reservoir és mátrix tapaszok, 

implantátumok, inhalátorok. Ezek olyan problémákra megoldások, 

mint pl. a terápiahûség, idôben elhúzódó hatás, kronoterápia, 

hatóanyagbomlás, és éppúgy figyelembe veszik a beteg bioritmusát, 

a modern ember életvitelét, mint a szervezet fiziológiás adottságait. 

Zárásként elôretekint a jövô intelligens gyógyszerarzenáljára: a „lopakodó” 

nanoemulziók és kapszulák, az antitest „targeting”, a mikrotûk 

bevetésre várva már csatasorba rendezôdtek. 

Amint az elôadásokon átadásra kerülô ismerethalmazból is látszik, 

a tudományos információk mennyisége exponenciálisan nô. 

Paradox, ám evidens, hogy ennek egyenes következménye az ismeretlen 

területek expanziója, de hát épp ez a táguló világegyetem 

alap-dialektikája. 

Az óriási adattömegbôl konzekvens szelekcióval olyan kristályosodási 

pontok hozhatók létre, mint pl. egy modern gyógyszer. 

Akik kitüntetô figyelmükkel megtisztelik a Hungaropharma Zrt. 

továbbképzését, ilyen szerencsés összeállások eredményeivel találkoznak, 

és bízvást azonosulnak Julian Tobias amerikai neurofiziológus 

professzor alábbi gondolatával. 

„A halál, a betegségek és a szegénység ellen folytatott állandó 

háborúban fajunknak leghatalmasabb fegyvere a tudomány. 

Ha valaki ezt nem ismeri fel, csukott szemmel él.” 

Debrecen, 2007. április 11. 

Milbik József 

minôségbiztosító gyógyszerész


Nézzük elôször az írót, akit azért 

tartok hôsnek, mert hôsiesen kutatott 

föl, írt meg egy hôsi eposzt. 

Sebô József életének nagy részét 

arra tette fel, hogy felkutatott levéltárakban 

és még élô kortársaktól mindent, 

amit Brusznyairól tudni illik és 

tudni kell. Sebô tanár úr 1995-ben 

lett a veszprémi Bíró Márton Római 

Katolikus Gimnázium és Általános 

iskola pedagógusa. Elôtte Budapesten, 

Esztergomban élt és tanított. Mi több, 

Esztergomban lapot is jegyzett, hiszen 

1986-ban újraindította az Esztergom 

és Vidéke címû városi lapot, melynek 

tíz évig szerkesztôje, majd fôszerkesztôje 

lett. Eddig bárhol élt, mindenhol 

érdekelte a hely szelleme, a hely története. 

Amikor Veszprémbe költözött, 

azt tapasztalta, hogy erôsen él a 

város tudatában egy rendkívüli ember. 

Elôbb megírta Brusznyai életmûvét, melylyel 

a Veszprémi Akadémiai Bizottság 

pályázatán elsô díjat nyert. Majd a 

sikeren felbuzdulva 2002-ben, szorgalma és tehetsége révén, a 

keze alatt született meg a Brusznyai-monográfia. 

A kötet elkészülte után, többen szóvá tették, hogy a történet 

igazából drámába kívánkozik. Ezért aztán úgy gondolta, nincs nála 

autentikusabb, aki megírná a színpadi változatot. Évekig érlelte a 

mûvet, mely egykönnyen nem adta meg magát, majd tavaly egy 

országos pályázatra elküldte, ahol is harmadik díjat nyert. Hogy 

mennyire értékes a harmadik helyezet, azt mi sem bizonyítja jobban, 

mint hogy összesen 48 pályamû érkezett, és a zsûri elnöke 

Kalász Márton, az Írószövetség elnöke volt. 

Innen már csak egy „ugrás” volt felkeresnie Vándorfi Lászlót, a 

Pannon Várszínház igazgatóját, a kitûnô rendezôt, aki elvállalta a 

darab színrevitelét. A tervek szerint 2008 januárjában elevenedhet 

meg (a Hungaropharma jóvoltából) Brusznyai színpadi élete. 

Jó, jó, de ki volt Brusznyai Árpád? És életének mely pontjai 

férnek be a drámába? 

A darab egy humanistának állít emléket, aki Homérosz-kutatóként 

a klasszikus görög kultúra értékeit képviselte az ötvenes 

évek Magyarországán. Nem készült forradalmárnak, az esemé- 

7 

krónika 

Hôsök egymás közt 

Sebô József drámát írt Brusznyai Árpádról 

Ha nincs egy hiteles kutató-író, akkor a magát mûveltnek tartó világ is vajmi keveset tudhat dr. Brusznyai Árpád klasszika-filo- 

lógia tanárról, aki 1956-ban a forradalom mártírja lett Veszprémben. 

nyek sodrásában került a veszprémi 

forradalmi tanács elnöki székébe. Ott 

mindvégig a rend és a törvényesség 

ôre maradt. Ennek ellenére az 

MSZMP megyei titkára 1957 novemberében 

levelet írt a Legfelsôbb 

Bíróság elnökének, és kérte a szigorúbb 

büntetését. Nem volt elégedett 

az életfogytiglanival, és „komoly ítéletet” 

kért.” A kérés meghallgattatott 

és másodfokon Brusznyai Árpádot 

halálra ítélték, amit 1958 januárjában 

végre is hajtottak. 

Az apolitikus alkatú klasszika-filológus 

mártíromsága mögött pokoli 

mélységek rejlenek – írja-mondja Sebô 

József. A dráma elsô felvonásában egy 

„jóindulatú” kihallgatója arra kéri az 

elítéltet, hogy mesélje el, mi is történt 

a városban. S ô, jó tanárhoz illôen, 

elmondja, mit tett a nyugalom megtartása 

érdekében, a fegyvert követelô 

tömeggel szemben. De a nyomozók 

mindig igyekeztek megtalálni azokat 

a réseket, melyekbôl, eltorzítva, koncepciós pert lehetett indítani. 

A második felvonásban a veszprémi események elevenednek meg, 

a maguk nyers, drámai mivoltában. A harmadik részben már a megszületett 

vádirat következményeit lehet nyomon követni. „…eszmei 

irányítója s egyben gyakorlati szervezôje volt a Veszprém megye 

területén lezajlott ellenforradalmi mozgalomnak… alapos a gyanú, 

hogy elkövette a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló 

mozgalom bûntettét.” A vérbírákból álló testület 3:2 arányban 

a halálbüntetésre szavazott. A Tanár úr a börtöntársak emlékezete 

szerint a Himnuszt énekelve ment a bitófa alá… 

S hogy honnan a különleges cím, a Moirák? Erre is Brusznyai 

Árpádnál talált utalást az író. Ugyanis antik tanulmányait olvasva 

vissza-visszatér a moira, az emberi élet eseményeit irányító 

hatalom, a végzet fogalma, amely a görög mitológiai hôsök sorsával 

egyenlô. Egy idézet, mely a róla készült tanulmányból való: 

„Megjósolhatóan: mintha fiatal korától a haláláig a görög végzet 

szabta volna meg útját. S ô, ellentétben a görög tragédiák hôseivel, 

nem is próbált elbújni végzete elôl.” 

Bozsán Eta

krónika 

– Úgy gondoljuk, hogy sikertörténetrôl 

beszélhetünk – mondja Gimesi 

Adrienne, a Leander Vita Kft. vezetôje, 

aki a homeopátia bevezetéséért 

sokat fáradozott. 

Mint „úttörônek”, meg 

kellett küzdenie a magyar 

gyógyszerterápiás szokásokkal, 

hogy ezt a szelíd gyógymódot 

megismerjék és elfogadják 

az emberek. Mindez 

sikerült, hiszen ma már ismert 

fogalom a homeopátia hazánkban 

is. Most hasonló „úttörô 

munkára” vállalkozik, együttmûködve a Hungaropharma Zrt.-vel, 

hiszen ismét egy nálunk még kevéssé ismert, de jóformán minden 

európai uniós országban gyakran használt terápiás módszer és termékcsalád 

széleskörû megismertetését, 

bevezetését, nevezetesen a dr. Bach-féle 

virágesszenciák forgalmazását vállalja. 

– Mit kell tudnunk a Bach-virágterápiáról? 

– Magyarországon még nem sokan 

ismerik, noha már nálunk is több könyv 

jelent meg e témában, fôként a közelmúltban. 

Mielôtt magáról a terápiáról 

beszélnék, valamit mondanom kell arról 

a szemléletrôl, amely ezt a gyógymódot 

életre hívta. Racionális gondolkodásmódhoz 

szokott elménk nehéz feladat 

elôtt áll, amikor azt kell megértenünk, 

hogy egy virágeszencia, amelyben a 

hígítás után nincsen jelen növényi anyag, 

képes befolyásolni a pszichés életünket. 

Igaz, hogy már nagyon régóta létezik és 

számos népi és vallásos hagyományban 

fellelhetô az elképzelés, hogy a virág 

megtestesít egy gondolatot vagy egy 

érzést. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy 

ha valamilyen tulajdonsággal, képesség- 

8 


Dr. Bach-féle virágterápia 

Virágeszenciák – a lélek harmonizálói 

Talán még emlékeznek rá, hogy kb. 15 évvel ezelôtt a 

Hungaropharma Zrt. volt az elsô, amely felvállalta az akkor 

teljesen új fogalomnak és termékcsaládnak számító homeopátiás 

készítmények forgalmazását. 

gel ruházunk fel egy virágot, akkor ez csupán szimbolikus értéket 

hordoz-e. Más szóval, a sárga bohócvirág, amely a bátorságot fejezi 

ki, segíthet-e abban, hogy bátrabbak legyünk? 

A válasz éppen Európából származott a XX. század elején, dr. 

Edward Bach kutatásai eredményeként. Mint tudjuk, a testi betegségeket 

a lélek egyensúlyának felbomlása elôzi meg. A modern 

pszichiátria is ismeri ezt a jelenséget, a lélek elváltozásai testi 

tüneteket okozhatnak, az ilyen indíttatású betegségeket pszichoszomatikusnak 

nevezi. Ha tehát visszaállítjuk a lélek egyensúlyát, 

akkor általában visszaáll a rend a szervezetben is. A dr. Bach-féle 

virágeszenciák végül is a lélek gyógyítói. 

A terápiáról annyit, hogy ez egy nagyon 

finom rezgésterápia, de ahogy a homeopátia 

pontos mûködési mechanizmusát 

sem tudták ez idáig egzaktul megmagyarázni, 

úgy a Bach-virágterápiáét sem. 

A magyarázattól függetlenül a szer hat, 

hiszen a klinikai megfigyelések is errôl 

tanúskodnak. Ugyanúgy, mint minden 

más holisztikus gyógymódban, itt sem 

igazán a növény összetevôi, hanem azok 

finom rezgései hatnak ránk. Ebben a 

nagyon materialista világban ez különbözteti 

meg a hagyományos készítményektôl. 

– Sok szó esett már dr. Bachról, a módszer megalkotójáról. 

Ki volt ô? 

– Dr. Edward Bach angol orvos 

1886-ban született Moseleyben, majd 

Londonban tanult orvosnak. Sebészként 

helyezkedett el, de ráébredt arra, hogy 

ez a szakterület túlságosan materialista


felfogású, nem neki való. „A 

hasonló a hasonlót gyógyítja” 

– vallotta Hahnemann, a 

homeopátia atyja. Az ô tanítványa 

volt dr. Edward Bach, 

akinek az a zseniális ötlete 

támadt, hogy ezt az elméletet 

a virágok üzenetére is kiterjeszsze. 

Amikor a harmincas években 

felfedezte a virágeszenciák 

harmonizáló hatását, felhagyott 

elôkelô orvosi praxisával, hogy 

a virágeszenciák tanulmányozásának 

szentelje életét. Ekkor 

már ismert és megbecsült orvos volt a bélbaktériumok kutatása 

révén, és a komoly Royal Society of Medicine elismerését élvezte 

publikációi miatt. Az átlagosnál jóval kifinomultabb megfigyelôképessége 

és intuíciója arra a gondolatra vezette, hogy a betegségek 

eredete a pszichében rejlik, és egy egyszerû, természetes módszert 

keresett, ami a felbomlott egyensúlyt visszaállítja. Betegeit negatív 

lelkiállapotuk szerint 7 kategóriába sorolta be, nevezetesen: a 

félelem és biztonságérzet hiánya, a jelen iránti érdeklôdés hiánya, 

kétely és bizonytalanság, véleményekre és hatásokra való fokozott 

érzékenység, magány, csüggedtség és depresszió, és végül 

másokért való aggodalom. Munkássága során 38 virágeszenciát 

dolgozott ki, melyeket az elôbbi 7 csoportba sorolt be, így megkönnyítve 

– egy kis önismeret segítségével – az indokolt szer(ek) 

kiválasztását. Létrehozott egy összetett virágeszencia készítményt 

is (Rescue Remedy), ami hirtelen fellépô, erôs stresszhelyzetekben 

javasolt. Élete rövid volt, de utat nyitott egy új nézetnek. 

– Dr. Bach 1936-ban halt meg. Milyen utóhatása 

volt felfedezésének? 

– Bach egy új rendszer alapjait rakta 

le, amely valójában csak a 80-as évek 

elején teljesedett ki az új virágesszenciák 

megjelenésével, elôbb az Egyesült 

Államokban, majd Európában és az 

egész világon. Rohamos terjedése az 

utóbbi években nem véletlen, hiszen a 

jelenkor mélyen megváltozott társadalmi 

és egyéb kihívásaira válaszolnia kell 

az embernek, s e válaszok során lelki 

problémák, egyensúlyvesztések adódnak. 

Dr. Bach követôi tehát folytatták és 

jelenleg is folytatják a kutatásokat, újabb 

virágeszenciákat és összetett készítményeket 

kísérleteznek ki. 

– A Hungaropharma Zrt. kínálatában található 

virágeszencia-készítményeknek ki az elôállítója 

és forgalmazója? 

– A DEVA Laboratórium készíti a 

szereket, melynek kizárólagos magyar 

9 

krónika 

forgalmazója a Leander Vita Kft. Cégünk célkitûzése: ezt a csodálatos, 

szelíd, lélekre ható gyógymódot és készítményeit hazánkban 

is terjeszteni. E célhoz sikerült Zágonyi István, egy régi jó szakgyógyszerész 

barátom segítségét és támogatását megnyernem, így 

most együtt visszük a céget. 

A DEVA a virágeszenciák minôségét egy általa felállított 

Minôségi Charta révén garantálja, mely kiterjed a termôterületre, 

a készítés és dinamizálás folyamatára, de az ökologikus csomagolásra 

is. Szigorú kontroll, garantált nyomon követés valósul meg a 

gyártás minden fázisában – a virágtól a végtermékig. A készítmények 

elôállítása teljesen manuálisan, gépek használata nélkül történik. 

Franciaországban a DEVA Laboratórium aktívan részt vesz a 

kutatásban és az oktatásban, mondhatnám úgy is, hogy zászlóvivô 

a saját területén. 

– Milyen termékek várják a gyógyszertárakban az érdeklôdôket? 

– Hogy könnyebben belépjünk a virágeszenciák birodalmába, 

léteznek olyan összetett készítmények, 

amelyek elkísérnek mindennapjainkban, 

segítenek harmonikusan megélni életünk 

kulcsfontosságú pillanatait. Ilyen például 

a nyugodt éjszakát biztosító, a testi ellazulást 

vagy a tanulást és vizsgaidôszakot 

segítô készítmény. A DEVA az élethelyzetek 

mellett gondolt az életszakaszokra 

is, ezért külön szereket készített a terhesség, 

a kisgyermekkor, a serdülôkor, 

sôt az érettkor érzelmi kiegyensúlyozására 

is. Jelenleg a 38 eredeti Bach-eszenciát, 

a DEVA által kikísérletezett 14 

összetett szert spray formában, valamint 

a Les Floressentiels termékcsalád három 

készítményét forgalmazzunk. 

Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak 

a készítményeket, hanem a terápiás 

módszert is ismertetnünk kell, ezért hamarosan 

tanfolyamokat szeretnénk indítani 

gyógyszerészek és terapeuták számára. 

Dunai Csilla

tájoló 

Annyi bizonyos, hogy a turizmus a romantika korszakában fedezte 

fel Skóciát; a látogatókat elsôsorban a természet, a csodálatos 

tájak, a számtalanszor megénekelt skót felvidék vonzotta és vonzza 

mind a mai napig a klánok földjére. Ám természetesen egyéb 

látnivaló, program is akad az országban: kétezernél több kastély és 

ôsi vár emlékeztet az eseménydús történelmi múltra, Edinburgh és 

Glasgow mûvészeti fesztiváljai pedig ma már szerte a világon nagy 

hírnévnek örvendenek. 

Aki Skóciáról áradozik, rendre a Felföldre gondol – nem véletlenül: 

a Skót-felvidékhez kapcsolódik szinte mindaz, amit az országról 

általában tudni vélünk. A vad táj, a kilt, a Loch Ness-i szörny, a skót 

duda, a whiskylepárlók, a klánok hajdani romantikája. A Skót-felföld 

valóban gyönyörû vidék: lápok és zordon hegyek, vadregényes fjordok, 

tiszta vizû hegyi patakok és csöndes tavak váltják egymást. Azt 

mondhatnánk: egyike ez Európa legutolsó vadonjainak. 

Feltétlenül érdemes ellátogatni Skócia számos szigetének 

egyik-másikára is, hiszen oly regényesek, és annyi látnivalót kínálnak. 

A geológiailag rendkívül változatos, fenséges tájakkal tagolt 

Skye-sziget, a Belsô-Hebridák eme legnagyobb szigete például 

egyike Skócia legszebb vidékeinek. E viszonylag nagy méretû szigeten 

a vulkanikus északi platótól a jégcsipkézte magashegységi 

csúcsokig minden tájtípus megtalálható. Érdemes elidôzni a lápvilág 

szépségeinél, a zordon tengerparti szikláknál, a partot tagoló 

tengeröblöknél, ellátogatni a Kilt Rock & Mealt Falls tengerbe szakadó 

vízeséséhez, felkeresni a lakatlan mocsárvidék közepén álló 

Skócia 

10 


Mindenkinek eszébe jut valami Skócia nevének hallatán – a „skót kocka”, „skót szoknya”, „skót duda”, „skót whisky” kifejezések 

éppolyan ismerôsen csengenek, mint a skót zsugoriságról szóló viccek, a Walter Scott regényeiben megörökített romantikus várak 

és történelmi helyek, vagy a Loch Ness-i szörnyrôl szóló hol mesés, hol rémisztô legendák. Ami arra vall, hogy a skótok színes 

világa valami oknál fogva mindig is megragadta és megmozgatta az emberek fantáziáját – vagy legalábbis bekerült a köztudatba. 

Talán a titokzatos légkör az ok, a rejtélyes homály, mely a köd borította skót völgyeket belengi, talán a mindenkor ébren tartott 

és féltve vigyázott nemzeti öntudat – ki tudja… 

Kilchrist-templom romjait és középkori temetôjét, megtekinteni a 

festôi Dunvegan-kastélyt, Portree városkát vagy a Luib több mint 

100 éves, a skót tájra oly jellemzô, parányi házikóit. 

Ben Nevis a túrázók paradicsoma, Skócia legmagasabb (1343 

méter) csúcsa, a „négyévszakos” hegy. „Itt egy nap alatt átélheted 

mind a négy évszakot!” – hirdeti a tábla, és joggal: itt ugyanis nyáron 

is kaphatunk havat, de lehet, hogy 10 perc után meleg és napsütés 

köszönt minket, majd újabb 10 perc múlva köd telepedik meg, 

de csak addig, míg el nem ered az esô, majd ki nem süt újra a nap. 

Itt semmin sem szabad meglepôdni, és esôkabát, bakancs és meleg 

felsôruházat nélkül nyáron sem szabad elindulni. A hegyre 12 km 

hosszú, szépen jelzett turistaösvény vezet fel, s mivel majdnem a 

tengerpartról indul az ember, a szintkülönbség közel 1200 méter. 

A Loch Ness elsôsorban az állítólagosan itt élô Nessie-rôl, a tó 

legendás szörnyérôl híresült el, pedig a környék önmagában is látványosság. 

A kb. 37 km hosszan elnyúló, sötét vizû, mély tó Skócia 

és az Egyesült Királyság második legnagyobb tava. Kellemes séta 

tehetô a környéken, részt lehet venni a rendszeresen induló, izgalmas, 

Nessie-lesô csónaktúrák egyikén, de a helyi történelmi emlékek, 

az Augustus-erôd vagy a William-erôd meglátogatása is megér 

egy kitérôt. Érdemes kiruccanni a Loch Nesstôl kicsit távolabbra esô 

Cowdor-kastélyba is, amely Shakespeare híres darabja, a Macbeth 

gyilkossági helyszínének egyik esélyes jelöltje.


Edinburgh Ódon, romantikus, nyugalmas – mondják Edinburghról, 

Skócia második legnagyobb városáról és egyben fôvárosáról, 

melyet sokan a brit szigetek legszebb városának tartanak. Az észak 

Athénjának is nevezett, romantikus város a Forth folyó torkolatánál, 

dimbes-dombos vidéken épült. Kevés olyan települése van a 

világnak, ahol ilyen szerencsésen ötvözôdnek a páratlan természeti 

adottságok az építészeti szépségekkel. A város látképét egy sziklára 

épült, hatalmas vár uralja. A sziklát már évezredekkel ezelôtt is lakták 

– a rómaiak idején a kelta Gododdin törzsé volt, és úgy hívták: 

Dunedin. Ez magyarul annyit jelent: erôdítmény a dombon – ebbôl 

származik Edinburgh neve. A hegy szûk sikátorok szabdalta lejtôjén 

a hangulatos óváros szürke házai szorosan egymáshoz simulnak. A 

belváros tengelye a macskaköves Royal Mile (királyi mérföld) – ez 

az út köti össze a várat a Holyrood-palotával, a királynô hivatalos 

skóciai rezidenciájával. A középkorias óvárossal szemben az új városrész 

György-korabeli település, de az is megvan immár kétszáz éves. 

Edinburghra a Calton Hill tetejérôl tárul a legszebb panoráma. Ez 

a magaslat nem csak obszervatóriumáról híres. Az itt látható grandiózus 

oszloptöredékek egy 1822-ben, a görög Pantheon mintájára 

épült, de befejezetlen mûemlék maradványai, melyeknek alighanem 

nagy szerepük volt az „Észak Athénja” cím elnyerésében. A vár és a 

hangulatos óvárosi utcák mellett Edinburgh kihagyhatatlan látnivalója 

a XII. században emelt Szt. Giles-katedrális. E monumentális 

épületben az embert szinte „megcsapja” a történelem szele. 

A falakat gyönyörû tölgyfa faragás díszíti, mintha csipkével lenne 

borítva az egész kápolna. 

A város azonban korántsem csak a múltjának él, amit mi sem 

bizonyít jobban, mint világhírû kulturális programja, az 1947-ben 

alapított, rendszerint augusztusban megrendezett nemzetközi fesztivál, 

amely minden évben idehozza a legjobb nemzetközi színtársulatok, 

zenei és tánccsoportok, valamint operaelôadások mellett a 

skót mûvészetek legjavát. A program majd három teljes héten át tart, 

és elfoglalja a város minden jelentôs koncert– és színháztermét. 

Glasgow Glasgow Skócia legnagyobb városa, kb. 600 ezer 

lakossal. Igazi egyetem– és iparváros, a skót Miskolc. Tény, hogy 

nem olyan gyönyörû, mint Edinburgh, de az utóbbival szemben, 

mely inkább múzeumváros jellegû, nagyon is eleven. A XIX. szá- 

11 

tájoló 

zad vége felé élénk mûvészeti élet bontakozott itt ki. A magát 

„Glasgow-i fiúknak” nevezô csoport eredetiségével termékeny 

hatást gyakorolt a szecesszió mûvészetére. A csoportba tartozott 

Charles Rennie Mackintosh, az art nouveau egyik legnagyobb hatású 

építész-iparmûvésze is, akinek stílusát talán valahová a szecesszió 

és a Bauhaus vagy a szocreál közé lehetne beskatulyázni. 

Kevesen tudják… 

Skócia a golf szülôhazája, mely a XVI. század közepétôl vált az 

arisztokrácia kedvelt idôtöltésévé. A golfpályák a skót tengerpartokat 

imitálják. A szélfújta tengeri homok meredek oldalú dûnéket 

hoz létre, mely a pályákon dombok és völgyek képében jelenik meg. 

Skócia mintegy 500 vagy még több golfpályája közül legalább 150 

természetes tengerparti szárazulat. Az ország belsejében számos 

olyan hely van, ahol az utolsó jégkorszak gleccserei hasonló terepeket 

hoztak létre, így a golfpályák topográfiája természetes módon 

alakult ki ott, ahol a jégfolyam hátrahagyta a törmeléket. Ha ehhez 

elég esô adódik, akkor a zöldellô pályáknak gyakorlatilag nincs 

szükségük locsolásra. 

A skót szoknya titka Ünnepi alkalmakkor 

vagy hivatalos eseményeken minden igaz 

skót férfi kiltet (skót szoknyát) visel. A férfiak 

szerint nagyon kényelmes viselet, és cseppet 

sem fáznak benne, hiszen egy valamirevaló 

skót szoknya mintegy hétméternyi gyapjúból 

készül. És tényleg nem hordanak alatta 

semmit. 

Zsugori skótok? Nagy-Britannián belül 

egy fôre számítva ma a skótok adakoznak 

a legtöbbet. Egykor Európa legszegényebb 

népei közé tartoztak, ezért valóban takarékosan éltek, tehát van 

alapja a zsugori skótokról szóló – mára viszont idejétmúlt – vicceknek. 

De azt is tudni kell, hogy az angolok igen sokat tettek azért, 

hogy ilyen kép alakuljon ki róluk. Az ô agyszüleményük például az, 

hogy az edinburghi várban azért jelzi egy órakor az idôt ágyúlövés, 

mert így csak egy adag lôpor kell tizenkettô helyett... 

A skót whisky titkai Az igazi skót whiskyhez három dolog kell: 

tiszta forrásvíz, érett és tisztított árpa, amelybôl malátát készítenek, 

és tölgyfa hordó, melyben azt nyolc-tíz vagy még ennél is több 

évig érlelik. A többi titok volt sokáig – ám a Skót-felföldön járónak 

manapság már megmutatnak szinte mindent. A lepárlóüzemek 

ugyanis mindennap nyitva állnak a turisták elôtt, akik csodálkozva 

nézik a hatalmas rézlepárlókat, és ízlelik meg a legfinomabb tiszta 

malátából készült vagy kevert whiskyfajtákat. 

A whisky igazi szülôhazája az Aberdeen és Inverness között elterülô 

vidék, amelyet Speyside-nak is neveznek. Itt található a közel 

90 skót whiskygyár mintegy fele. Szinte nincs olyan falu, amelynek 

szélén ne állna egy kisebb vagy nagyobb lepárló, 

amelyben a világszerte ismert italok, a Chivas 

Regal, a Passport, a Glenlivet, a Longmorn és társaik 

készülnek.

tájoló 

A skótok mindig odafigyeltek, és odafigyelnek ma is az asztalra 

kerülô finom falatok alapanyagára. A skót konyha visszatért 

a hagyományos, egyszerû ételekhez, amelyek ízét a hozzávalók 

adják, nem pedig a szósz. Ahogyan azt egyszer a világhírû Anne 

Epicure írta: ahogyan a csípôs és vaskos tôzegillatú füst alászáll, és a 

rideg hangulatú tájon megjelennek a zord külsejû felföldi marhák, a 

bohókás birkák és libák; egyre hihetetlenebbnek tûnik, hogy sokan 

még mindig a maguk által termelt és készített zöldségekbôl, sajtokból 

és tejtermékekbôl élnek. Pedig ez adja meg igazán a skót konyha 

egyediségét, no meg persze a tradíciókhoz való ragaszkodás. 

A reggeli mindig bôséges, és hasonlóan gyomrot nem 

kímélô a vacsora, ahol a fogások sorrendje pontosan 

meg van határozva: elôször fôtt kolbász, tojás 

és krumplipüré kerül az asztalra, majd sült 

vagy fôtt hús, végül pedig sütemény. A 

zárófogás a zabpogácsa, sajttal. Ezek 

után jöhet a tea, amelyhez pirított 

kenyeret, vajat és süteményt kínálnak. 

A legismertebb skót sütemény a 

shortbread nevû vajaskeksz. 

Az elsô és legfontosabb skót ételkülönlegesség még ma is a haggis. 

Attól függetlenül számít nemzeti eledelnek, hogy számos skót 

szinte egyáltalán nem kedveli. A haggis azonban már hagyományos 

és legendás. Leginkább egy kisgömböchöz hasonlítható, amely 

tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt töltik meg a fûszerezett, 

darált belsôséggel, és zabliszttel keverve, aztán szépen kifôzik. 

Igen tápláló étel, története szerint a hegylakók hozták divatba még 

a korai századokban. A nomád életet élô felföldiek 

ugyanis naphosszat a hûvös mezôkön, erdôkben 

voltak, szükségük volt hát energiára. A 

haggis pedig mindenképpen energiadús 

étel. A Robert Burns születése napján 

megtartott Burns-vacsorákon hagyományosan 

csak haggist esznek. Úgy 

tartják, a haggis a szegények eledele 

– valójában ez manapság nem látszik 

meg az éttermi számlákon–, azonban 

a skirlie-re még inkább illik ez a kifejezés. 

A skirlie egy könnyen és olcsón 

elkészíthetô zabpuding. Nem kell hozzá 

12 


Egy hagyománytisztelô konyha 

Nagy-Britannia északi része, a változatos, de kissé zord képet mutató Skócia mindig megmozgatta az emberek fantáziáját. Skócia 

a legendák és mesék hazája is: Nessie, a Loch Ness szörnye és a kastélyokban kóborló szellemek, a lápok koboldjai a skótok sze- 

rint nem csak a képzelet szülöttei. Skócia a természetimádók, a romantikusok és az ínyencek menedékhelye. Napjainkban a skót 

konyha reneszánszát éli, felelevenítik a régi recepteket, és új ízekkel is gazdagítják ételeiket a skótok, akik a róluk kialakult képpel 

ellentétben egyáltalán nem fösvények, sôt, legendás a hagyományos skót vendégszeretet. 

más, csak egy kis marhafaggyú, 

hagyma, 

zabliszt és némi fûszer, 

amit éppen a kertben 

találunk frissen, vagy 

a kamrában szárítva. 

Nem túl ínycsiklandó 

étel elsô hallásra, de a 

felföldi hidegben tápláló 

étel volt a letûnt 

századok alatt. A skót 

Felföld zord idôjárása 

miatt az ott élôk kedvelik 

a meleg leveseket is, 

mint a Scotch Brothot, 

egy zöldséges húslevest 

ürü– vagy birkahúsból készítve, amihez még árpagyöngyöt adnak 

levesbetétként; vagy a Cullen Skinket is, ami nem más, mint krumplileves 

megbolondítva egy kis tôkehallal. 

Nem hagyhatjuk említés nélkül a lazacot sem. Úgy tartják a 

skótok, hogy mindenhez jól megy egy kis füstölt lazac… A tradicionális 

elkészítési mód szerint a lazacot elôször megpácolják tengervíz 

aromájú lében, fûszerezve egy kis borókával, melasszal és rummal, 

majd pedig nyolc-tizenkét órán át füstölik, kevés whisky és még egy 

kis boróka hozzáadásával. Nem kis munka, de állíthatom, megéri! 

És hát, ha Skócia, akkor elképzelhetetlen az evés-ivás, de igazából 

maga az élet egy jó whisky nélkül. Már a régi kelták is mesterien 

értettek a lepárláshoz, ám a folyamat eredményét az „uisge beatha”, 

azaz az élet vize névvel illették. Kezdetben a skóciai pásztorok itala 

volt, de ôk érlelés nélkül, „fehér” állapotban itták. Késôbb engedélyeket 

adtak ki a whiskyfôzésre orvosoknak és patikusoknak. Ezek a 

korai termékek kétségkívül füvek és bogyók egyvelegei voltak; nem 

a mai ismert tiszta gabonaszeszek, és mint minden pálinkát, ezt is 

elsôsorban gyógyászati hatása miatt értékelték. A világ legmarkánsabb 

whiskyje a skót, amely erôs, füstös ízét a tôzeg füstjétôl kapja. 

A skótok eredetileg malátázott árpából készítették a whiskyt, és 

csak késôbb lágyították a kukorica alapú grain whiskyvel, ebbôl lett 

a scotch. És azt sem szabad elfelejteni, hogy egy igazi skót mindig 

tisztán issza kedvenc whiskyjét… 

Dr. Sári Zsolt


13 

Szín-Vonal 

Aqua vitae, az élet vize 

Agárdi Pálinkafôzde 

Károly Róbert udvarában még aqua vitae-nek, vagyis az élet 

vizének nevezték. A XVI. században hívták elôször pálinká- 

nak a különbözô gyümölcsökbôl, borból, gabonából készült 

párlatokat. A múlt rendszer ipari méretekben gyártott szeszei 

alaposan megtépázták a nemes ital hírnevét. Amióta azonban az 

Agárdi Pálinkafôzde 2002-ben megnyitotta kapuit, már nem- 

csak borkultúráról, hanem pálinkakultúráról is beszélhetünk. 

Többek között az is kiderült, hogy az igazi pálinkának valóban 

gyümölcsillata és -íze van. Vértes Tibor ügyvezetô igazgatóval 

az elmúlt néhány év sikertörténetét elevenítettük fel. 

– Honnan és hogyan jött az ötlet, hogy Agárdon pálinkafôzdét alapítsanak? 

– Hosszú ideig dolgoztam Ausztriában, gyümölcstermesztési 

tanácsadóként. Mondanom se kell, soha nem szerettem a pálinkát. 

Egy alkalommal elmentem valamelyik gazdához tanácsot adni, és a 

végén megkínált a pálinkájából. Nem utasíthattam vissza. Amikor 

megkóstoltam, derült égbôl a villámcsapás, fantasztikus gyümölcsillata 

és -íze volt. Ez annyira megdöbbentett, hogy elkezdett érdekelni 

a dolog. Bújni kezdtem a szakirodalmat, és különbözô képzéseken 

vettem részt. Aztán vettem egy pálinkafôzôt, Vértes néven futott a 

termék, szép sikereket értem el vele. Az érettségi találkozón Szabó 

Laci barátom azt mondja nekem, miért nem inkább itthon csinálom. 

Elgondolkodtam, aztán a borászat akkor már érzékelhetô sikerein 

felbuzdulva 2002-ben belevágtunk. Hárman vagyunk tulajdonosok. 

Nem volt itt semmi, csak egy szép nagy búzatábla. 

– Miért pont Agárdon telepedtek meg? 

– Egyrészt fontos szempont volt Budapest közelsége, hiszen 

óriási vélemény– és ízlésformáló szerepe van. Olyan termékkel 

jöttünk ki a piacra, amilyen minôségû ebben a mûfajban még nem 

volt Magyarországon. Másrészt a Velencei-tó környékén 1000 

hektár gyümölcsös található. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak 

innen vásárolunk gyümölcsöt. Az ország összes régiójából vannak 

beszállítóink. Rengeteg kiváló minôségû gyümölcs terem ebben az 

országban, nem is tudjuk, micsoda érték van a kezünkben. 

– Mennyi múlik a gyümölcs minôségén? 

– Korábban ugye „jó magyar szokás” szerint olyan lehullott 

gyümölcsbôl készítették a pálinkát, amit semmi másra nem tudtak 

használni. A pálinkafôzés nem volt egyéb, mint kármentés. Ez a 

szemlélet uralkodott. Az elsô évben, amikor országszerte felkerestük 

a gyümölcsösöket, azt mondtuk, aszalásra-lekvárfôzésre kell. 

Év végén aztán meghívtuk azokat a beszállítóinkat, akikkel meg 

voltunk elégedve, és lelepleztük magunkat. Elámultak, amikor látták, 

mirôl is szól a történet, aztán nem volt problémánk a beszállítással. 

Onnantól fogva tudták, mi kell nekünk. Hadd mondjak el 

egy példaértékû esetet. 2006-ban azt hallom, hogy a málnát 150 

forintért adják. Felhívom a beszállítót. Nekünk abból nem hozna, 

úgyis visszaküldeném, ezt a választ kaptam. Aztán 350 forintért 

kaptunk kiváló minôségû árut. Ezt nem lehet megúszni. Akárcsak 

a bor esetében, itt is a gyümölcs minôségén múlik minden. 

– Honnan tudjuk, hogy az egészséges gyümölcsök közül melyik a megfelelô? 

– Amit nagyon jó enni, azt késôbb nagyon jó inni. Ha egészséges 

a gyümölcs, egyszerûen csak bele kell harapni. Ugyanúgy 

mûködik, mint a borásznál, amikor megkóstolja a szôlôt, tudja, 

hogy milyen bor lesz belôle. Minél zamatosabb, ízesebb a gyümölcs, 

annál nagyobb esély van rá, hogy ezt át tudjuk menteni a 

pálinkába. Végül is ez a cél: a fajtajelleg megôrzése. 

– Hogyan készül a pálinka, nagy vonalakban?

Szín-Vonal 

– Mindig friss gyümölcsöt dolgozunk fel. Komoly logisztikával 

ki van sakkozva, hogy mikor melyik fajta érkezik. A csonthéjas 

gyümölcsöket magozzuk. Aztán mosó-válogató szalagra kerül, ezen 

megy a zúzóba, de itt még van lehetôség az esetleges hibás példányok 

kiválogatására. Innen az erjesztô tartályokba kerül. Zártan, 

reduktív körülmények között zajlik az erjedés. Tulajdonképpen a 

fehér– és vörösborerjesztés ötvözete az egész folyamat. Egyrészt 

levegôtôl elzártan, alacsony hômérsékleten történik, másrészt a 

gyümölcsrostokból a törkölykalaphoz hasonló massza áll össze, 

amit idônként beépített keverôlapátok és körfejtés segítségével 

mozgatni kell. Innen zárt rendszeren keresztül megy a lepárlóba. 

Közvetlenül az erjedés befejezése után fôzzük. A cefre desztillációja 

után a még magas alkoholtartalmú (82-85% v/v) pálinka 

egy-két hónapig szintén rozsdamentes tartályokban pihen, utána 

lágyított vízzel beállítjuk a fogyasztási alkoholtartalmat. 

– A fôzés során keletkezett többi anyaggal mi történik? 

– A lefôzött cefrébôl trágya lesz. Az elô– és utópárlat pedig 

tartályokba kerül, és a Vám– és Pénzügyôrség jelenlétében a törvényi 

elôírás értelmében megsemmisítjük. 

– Mennyi az alkoholkihozatal általában? 

– Gyümölcsönként, az erjedésre alkalmas cukor függvényében 

változik. Itt egy friss adat. 500 liter almacefrébôl 32-33 liter pálinka. 

A birs vagy a málna esetében ez még alacsonyabb. 100 literbôl 

mindössze 3-5 liter 40% v/v pálinka készül. 

– A pálinka esetében is beszélhetünk évjárati különbségekrôl? 

– Hogyne, hiszen a gyümölcs, akárcsak a szôlô, ki van téve az 

éghajlati tényezôknek. 

14 


– Vadszedret például már két éve nem dolgoztunk fel, mert 

nem volt megfelelô minôségû. Az egyik évjárat túl száraz volt, a 

másik meg hideg és esôs. A mennyiség is változik, nem mindegy, 

hogy mekkora volt a hozam, a terhelés mondjuk egy almafán. 

A gyümölcs koncentráltsága változik, és ez a pálinkában tetten 

érhetô. Van kiemelkedô évjárat. Gyümölcsönként más és más. 

Kajsziból kiemelkedô évjárat volt a 2003-as, de a 2006-os is szép, 

elegáns lesz. Cigánymeggyben, fekete ribizliben és körtében a 2005ös 

év számít kiválónak. Amúgy a 2006-os általában jó évjárat volt. 

– Hogyan épül fel a szortiment? 

– A Premium sorozatba a különlegességek tartoznak, a címkéken 

a sorszámot és az évjáratot is feltüntetjük. Ezek különleges 

gyümölcsökbôl, erdei szederbôl, cigánymeggybôl, birsbôl készültek. 

Vagy ismert borok törkölyébôl. A Mirakulum sorozat tagjai 

is ugyanilyen minôségûek. Annyi a különbség, hogy ide az alapfajtákat, 

a hagyományos ízeket (szilva, kajszi, körte, érlelt alma) 

soroltuk. Végül ott van a Pannonhalmi Apátság likôrkollekciója. 

– Hol a helye a pálinkának? Mikor igyuk, ha már eljutottunk odáig, hogy 

megszerettük? 

– Hangulat kérdése, szerintem. De akár egy egész, pálinkára 

hangolt menüsort össze lehet állítani. Aperitifként valami könnyû 

gyümölcsöset, sötét húsokhoz birset, a végére pedig törkölyt ajánlanék. 

De nincsenek szabályok. Az számít, hogy minél nagyobb 

örömet és élvezetet okozzon. 

Márai Sándor: A teljes napló – 1946 

Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem 

teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította 

össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag 

„kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a 

naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes 

naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot 

kívánja megszüntetni, amikor küllemében is megújult sorozatban 

közreadja a jegyzetekkel kiegészített teljes naplót, amely tartal- 

maz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban 

még soha nem közölt, a hagyatékból frissen elôkerült feljegyzést. 

2007 márciusában a harmadik kötetet veheti kezébe az olvasó. 

Újév. A Duna tükörsima, mint az állóvíz. Szelíd fénytörés a szelídített 

táj felett. A vízben vadludak úsznak, fürdôznek, békésen. Ma 

egy éve hullák úsztak, összekötözött lábbal és kézzel. 

WWW.BORTARSASAG.HU 

Online borbolt – házhozszállítás – friss 

hírek – havi ajánlatok 

Ma egy éve fetrengett ez a táj a háború rohamkésének döfködései 

alatt. Most már gyógyul. Az emberek még halnak a nyomorúságban 

és céltalanságban, de az egész már gyógyul. Két év 

múlva, ha a földeket elég mélyen szántják meg, nyoma sem lesz 

e tájon a háborúnak. Az emberek is gyorsan felejtenek. Két év 

múlva, ha élek, minden fontosabb lesz számomra, mint az, ami 

egy éve valóság volt. 

* 

Irtózatos nehéz igazat tudni magunkról: természetünkrôl, hajlamainkról, 

vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen 

mély, sûrû köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani. 

* 

Folytatom a „Sértôdöttek”-et. Ezt az évet reászánom. Nem 

bírom elhelyezni az anyagot két kötetben: kell a harmadik, mert 

ellensúly. 

* 

Egy pincér ad egy címet, ahol feketén húst mérnek. Budai ház 

földszinti lakásában találom a mészárost. Az üzletet becsukta, a 

háló– és lakószobában fogad. 

Vetetlen ágy, szennyes dunyhák, háziáldás, kispolgári bútorzat 

közepette nagy, véres húsdarabok hevernek mindenfelé: az aszta-


lon, az ablakpárkányon, az éjjeliszekrényen: 

itt egy vese, ott egy marhacomb, 

a mosdón egy bélszín. Az egész olyan, 

mint a düsseldorfi rém lakása lehetett, 

reggel, jól végzett munka után. Minden 

kezd kísérteties, szabálytalan lenni, a 

szakmai élet is. 

* 

Évek óta az elsô francia folyóirat: 

Minerva. A régi lepedôtípus, mint volt 

a Candide, a Nouvelles Littéraires. 

Hangja, tartalma is a régi: pletykák, 

potin-ok, divat, fecsegés. Szókimondás 

s lappangó elégedetlenség, önmagukkal 

és a világgal, a sorokban és a sorok 

között. 

Tréfás rajz: a betlehemi istállót 

ábrázolja, a ház fölött a csillag. Az 

ablakon át a szamár és az ökör bámulnak 

ki a téli éjszakába. Szent József 

drukkol a ház elôtt, melynek kapuja 

felnyílik, s az angyalszárnyas nurse 

szája elé emelt ujjal, titokzatosan jelenti: 

C'est un garçon. Ez megvigasztal. 

A régiek ôk, hál’ istennek, semmit nem felejtettek, semmit nem 

tanultak… Igazuk van. 

* 

Számomra ismeretlen nevû francia író cikke arról, hogy 

– Párizsban is – sokan lenézik a modern „stílust”. Kik ezek? – kérdi 

a cikkíró. Minden mûkedvelô, s aki fél az erôfeszítés teljesítményétôl; 

s mind a negyedmûveltek, irodalomban, színházban, sajtóban, 

akik nem tudják, hogy „új gondolat” nincs, csak új kifejezés van, 

mely – ha telítve van a személyiség erejével – új feszültséget ad a 

régi gondolatnak. 

* 

Olvasmány: Mann Lotte in Weimarja. Terjengôssége most, 

mikor másodszor olvasom a könyvet, meghökkent, elkedvetlenít. 

Értem a pedagógiai célzatot, de nem menthetem fel a vád alól, 

hogy ez a módszer megkerülése valaminek: a munka könnyebb 

végét fogja meg így, mikor tizenhat oldalon mond el valamit, amit 

másfél oldalon éppen úgy elmondhatna. Mégis, Goethérôl ilyen 

megdöbbentô erôvel még nem írtak. Mi az, amit vinnyogó környezete 

olyan fogcsikorgató ellenállással és tehetetlen beleegyezéssel 

viselt? Talán az, amit dr. Riemer így ad elô Charlotte Kestnernek: 

„Nem is tudott olyan sokat… én többet tudok, mint ô… de ô 

mindannyiunktól elvesz mindent, s aztán hozzáadja a maga személyiségét, 

s akkor a valóság több lesz, és elkápráztatja a világot.” 

* 

Igen, nem tudott „többet”, mint a világ, környezete; csak „több” 

volt. S az olimposzi derû mögött mennyi gúny! S aztán milyen robbanások! 

Teljes, föltétlen odaadás, minden tapasztaláson túl, égés a 

betegségig! S aztán, embertelen erôvel, meg tudott állani a földom- 

15 

Szín-vonal 

lások közepette, megkapaszkodott valamiben… 

miben is? A természetben és az 

értelemben. 

* 

A szomszédban a kertész disznót ölt. 

Meghívnak vacsorára. Négyen vagyunk 

vendégek, s a háziak, a kertész és felesége, 

a böllérek, egy szobaleány. Családias 

este. A kertész részeg. Könnyekkel szemében 

mondja: „Én már miniszterelnökkel 

is vacsoráztam, de most vacsorázom 

elôször íróval.” Vacsora után megkér, 

írjam meg e jelentôs estét egy regényben. 

Úgy gondolja ezt, mintha kérné: 

Fényképezzem le ezt a nagy eseményt. 

Fogalma sincsen róla, mi az írás, csak azt 

érti, hogy – mint a fénykép – az írás is 

megörökíthet valamit az ô mulandó életébôl, 

tûnô lényébôl. S ez számára most, 

mikor részeg, rendkívül fontos. 

Az írás mágikus jelentôségének igazi 

értelme a primitívek számára erôsebb, 

mint a halál. 

Az én számomra is lappang az írás 

alján ez az értelem: erôsebb, mint a halál. De van valami más is 

benne, s ezért nem tudom abbahagyni: erôsebb, mint az élet. 

Legyôzi az életet, mint a halált, erôsebb, teljesebb, felfokozottabb 

élet. 

* 

Igaz ez? Az írás térfogatában igaz. De van egy másik térfogat 

is, élet és halál között, jelen és végtelenség között: az emberi pillanat, 

amely csak az enyém, és egyszeri. Ez nem „több”, mint az írás, 

de aki elmulasztja, üres kezekkel megy el az életbôl. 

* 

Hidegen és elszántan élni. Még vannak emberek, akik hallanak 

és éreznek, gondolkoznak; de mind kevesebben vannak ilyenek. Az 

elállatiasodás tüneménye most már általános. Vállalkozásaimat – 

emberi és írói vállalkozásaimat – olyan hideg elszántsággal szemlélni 

és hajtani végre, ahogyan egy elmeorvos jár reggel dühöngô betegei 

között. Magamat is ennek az orvosnak szemével nézni, kezelni. 

* 

Készen élni arra, hogy bármelyik pillanatban megölöm 

magam, ha nem tudom fokozni az életérzést. Nem gügyögni, 

nem sajnálni magam. Adja ezt a fokozást az élet vagy a munka, 

mindegy. De adja… Nincs részvét többé, senkivel, magammal 

szemben sem. 

* 

Fegyelem a test dolgaiban és edzettség. 

Semmitôl nem félni, ami fáradalom, terhes és 

kínos közjáték. S idôt adni mindennek, bátor 

idôt. Még rengeteg idôm van, különösen, ha 

nem takarékoskodom vele.


Kérjük, hogy megfejtéseiket május 17-ig juttassák el a szerkesztôségbe. 

Cím: PRESS GT Kft. 1139 Budapest, Üteg u. 49. 

Fax: 452-0270, e-mail: info@pressgt.hu. A helyes megfejtést 

beküldôk között a Hungaropharma Zrt. 5000 Ft-os ajándékcsoma- 

KERESZTREJTVÉNY 

16 


got sorsol ki. A 2007. márciusi keresztrejtvény helyes megfejtése: 

„– Ha már nem csókolózunk a náthám miatt, legalább gyógyszert 

adhattál volna!” A Helikon Kiadó ajándékát Molnár Zsuzsa 

békési kedves olvasónk nyerte. Gratulálunk!

A PATIKÁK PATIKÁJA 

• TELJES TERMÉKPALETTA 

• ORSZÁGOS LEFEDETTSÉG 

• MEGBÍZHATÓ LOGISZTIKAI 

SZOLGÁLTATÁSOK 

• VEVÔORIENTÁLT 

ÉRDEKELTSÉGI RENDSZER 

• EGYEDI VEVÔKEZELÉS 

• RENDSZERES AKCIÓK 

• FOLYAMATOS SZAKMAI 

TÁJÉKOZTATÁS 

KERESKEDÔHÁZAINK: 

Budapest 

Zöld szám: 06-80-50-50-50 

Tel.: 06-1-429-9100 

Rendelésfelvétel gyógyszertárak részére: 

Fax: 06-1-429-9191 

Rendelésfelvétel kórházak részére: 

Fax: 06-1-429-9159 

Békéscsaba 

Rendelésfelvétel: 

Zöld szám: 06-80-922-002, 

06-80-922-003, 06-80-922-004, 

06-80-922-005, 06-80-922-006, 

06-80-922-014 

Faxszám: 06-66-547-810 

Debrecen 


Zöld szám: 06-80-203-838 

Zöld faxszám: 06-80-203-842 

Miskolc 

Zöld szám: 06-80-200-064 

Rendelésfelvétel: 06-46-531-137, 

06-46-531-147, 06-46-531-157, 

06-46-531-177, 06-46-531-187 

Rendelésfelvétel faxszám: 06-46-531-190 

Kaposvár 

Zöldszám: 06-80-313-213 

Rendelésfelvétel: 06-82-555-610, 

06-82-555-611, 06-82-555-612, 

06-82-555-613, 06-82-555-614, 

06-82-555-615 

Központi faxszám: 06-82-555-601 

Veszprém 


Zöld szám: 06-80-949-279 

Zöld faxszám: 06-80-949-269 

TERÜLETI ÉRTÉKESÍTÉSI IRODÁK 

Szombathely: 06-94-511-776 

Faxszám: 06-94-511-774 

Nyíregyháza: 06-42-506-961 

Faxszám: 06-42-506-960

Gyógyhír - 2007/4.sz. - Hungaropharma ZRt.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?