Tartalomjegyzék - ELTE TTK TEO - Eötvös Loránd Tudományegyetem

Tartalomjegyzék 

1. Bevezetés ....................................................................................................................................... 1 

2. A palladaciklusos vegyületek kémiája........................................................................................ 2 

2.1. Palladaciklusok típusai......................................................................................................... 2 

2.2. Előállítási módszerek............................................................................................................ 6 

2.2.1. C-H aktiválás ................................................................................................................. 6 

2.2.2. Oxidatív addíció............................................................................................................. 8 

2.2.3. Transzmetallálás............................................................................................................ 9 

2.2.4. Alkének alkoxi- és karbopalladálása és alkinek halopalladálása............................ 11 

2.3. Palladaciklusok mint katalizátor prekurzorok keresztkapcsolási reakciókban ........... 11 

2.3.1. Heck reakció ................................................................................................................ 15 

2.3.2. Suzuki kapcsolás.......................................................................................................... 19 

2.3.3. Sonogashira, Stille, Buchwald-Hartwig és egyéb keresztkapcsolási reakciók ....... 20 

3. Piridazino[4,5-d]piridazinok kémiája ...................................................................................... 23 

3.1. Piridazino[4,5-d]piridazinok előállítása és kémiai tulajdonságai................................... 23 

4. Poláris fémorganikus vegyületek .............................................................................................. 31 

4.1. Szerves lítium- és Grignard vegyületek előállítása és felhasználása a preparatív 

kémiában .................................................................................................................................... 32 

5. Saját eredmények....................................................................................................................... 36 

5.1. Ferrocénalapú palládiumkomplexek előállítása és felhasználása keresztkapcsolási 

reakciókban................................................................................................................................ 36 

5.1.1. Katalízis vizsgálatok.................................................................................................... 40 

5.2. Piridazino[4,5-d]piridazinok reakciói poláros fémorganikus reagensekkel.................. 51 

6. Eredmények összefoglalása ....................................................................................................... 57 

7. Kísérleti rész ............................................................................................................................... 63 

7.1. Műszeres vizsgálatok .......................................................................................................... 63 

7.2. A K1*, K2 és K3* komplexek előállítása .......................................................................... 63 

7.3. A keresztkapcsolási reakciók általános körülményei ...................................................... 65 

7.4. Piridazino[4,5-d]piridazinok származékok fémorganikus reagensekkel történő 

reakciójához felhasznált kiindulóanyagok és reakciókörülmények...................................... 69 

7.4.1. Általános eljárások piridazino[4,5-d]piridazinok származékok fémorganikus 

reagensekkel történő reakciójához ...................................................................................... 69 

8. Irodalomjegyzék......................................................................................................................... 79 

9. Rövidítések ………………………….………………………………………………………… 84

1. Bevezetés 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi karának Általános és 

Szervetlen Kémiai tanszékén folyó szintetikus kémiai kutatásokba 2002-ben kapcsolódtam 

be doktorandusz hallgatóként. Doktori kutatásaim során kondenzált piridazinszármazékok 

fémorganikus reagensekkel való továbbalakításának illetve ligandumként való 

alkalmazásának lehetőségeit vizsgáltam. 

Vizsgálataim a következő területekhez kapcsolódtak: 

1. Ferrocénalapú ftalazino-palládiumkomplexek és rokon vegyületek katalitikus 

aktivitásának a vizsgálata 

2. Piridazino[4,5-d]piridazinok reakciói poláris fémorganikus reagensekkel 

A dolgozat „Irodalmi áttekintés ” című fejezetében ezen témakörökhöz kapcsolódó 

fő irodalmi előzményeket foglalom össze melyek segítséget nyújtanak munkám 

elhelyezéséhez. A „Saját eredmények” című fejezetben mutatom be és értelmezem a 

témakörhöz kapcsolódó kísérletek eredményeit, melyeket a dolgozat végén röviden 

összegzek. A szintetikus eljárások leírását és az előállított új vegyületek jellemzését a 

„Kísérleti rész” tartalmazza. A dolgozatot a témához kapcsolódó legfontosabb irodalmi 

hivatkozások jegyzéke zárja le. 

1

2. A palladaciklusos vegyületek kémiája 

Az elmúlt fél évszázadban tanúi lehettünk az átmenetifém fémorganikus kémia 

hatalmas fejlődésének, mind az alapkutatásokban mind pedig az iparban ahol ezeknek az 

eljárásoknak az alkalmazása előtérbe került. A szerves palládiumvegyületeknek nagyon 

gazdag a kémiája és a könnyen kezelhető, egyszerűen előállítható átmenetifém-komplexek 

közé tartoznak. A Pd(II)/Pd(0) oxidációs állapotok, amelyek redox átalakulása könnyen 

végbemegy, a felelős ezért a gazdag kémiáért amit a palládiumvegyületek maguknak 

tudhatnak. Kétségtelen, hogy a kompatibilitásuk a legtöbb funkciós csoporttal szintén 

megkülönbözteti őket a számos átmenetifém komplextől. Az olyan palládiumvegyületekre 

a palladaciklus megnevezést használják amelyekben a palládium a gyűrűrendszer részét 

képezi, többnyire Pd-C kötésben, de tartalmazhatnak Pd-donor (N, P, As, O, Se vagy S) 

kötést is az ilyen vegyületek. Ezek a komplexek a szerves palládiumszármazékok egyik 

népszerű osztályát képezik. E vegyületek első képviselőit még az 1960-as évek közepén 

állították elő, mint például I-et (1. ábra) azobenzol ciklopalladálásával. 1 Azóta számos 

olyan publikáció született a témában, ami a szintézisükkel, szerkezetükkel és a 

palladaciklusokkal mint katalizátorokkal (katalizátor prekurzorokkal) foglalkozik. 

1. Ábra. Azobenzol ciklopalladálása. 

N 

N 

Li 2PdCl 4 

MeOH, RT 

2.1. Palladaciklusok típusai 

2 

N 

N 

Cl 

Pd 

A palladaciklusoknak két alaptípusát különböztetjük meg: az anionos illetve a hat 

elektron donorost amelyeket CY-nak és YCY-nak rövidíthetünk (2. ábra ). 

Y 

C 

Pd 

X 

X 

Y 

C Pd 

Y 

X 

CY típus YCY típus 

2. Ábra. Anionos négy- (CY) illetve anionos hat (YCY) elektrondonoros palladaciklusok. 

I 

2

Az előbbi általában halogén vagy acetát hidas dimerként, két geometriai izomerként 

(cisz és transz módosulat, 3. ábra) fordulhat elő. 

Y 

C 

Pd 

X 

Pd 

Y 

X C 

3 

Y 

C 

Pd 

X 

Pd 

C 

X Y 

cisz palladaciklus transz palladaciklus 

3. Ábra. CY palladaciklus halogén vagy acetát sójának geometriai izomerjei (X=Cl, Br, I, 

OAc stb.) 

A CY típusú palladaciklusok lehetnek semlegesek (dimer (II), 2 bisz-palladaciklus 

(III), 3 vagy monomer(IV)), 4 kationosak (V) 5 vagy anionosak (VI) 6 az X ligandumok 

természetétől függően.(4. ábra) 

N 

Me 2 

Pd Cl 

II 

2 

N 

Me 2 

Py 

NCMe 

Pd 

Pd 

N 

Me2 Cl 

IV 

N 

Me2 

NCMe 

V 

Pd 

BF 4 

Me 2 

N 

4. Ábra. Példák semleges, kationos és anionos CY típusú palladaciklusokra 

III 

Cl 

Pd 

N Cl 

Me2 VI 

A fémhez kapcsolódó szénatom többnyire aromás sp 2 hibridállapotú (lásd II-VII), 

de ritkábban sp 3 hibridállapotú is lehet (alifás vagy benzil VII és VIII) 7 vagy egy sp 2 -es 

vinil szénatom (IX, 5. ábra). 

Ph 

Cl 

Pd 

Cl 

Pd 

Cl 

Cl 

Pd 

S 

VII 

2 

S 

Me 

VIII 

2 

S 

Me 

IX 

2 

5. Ábra. A CY típusú palladaciklusokban többnyire előforduló palladált szénatomok fajtái. 

NR 4

A donoratomot tartalmazó molekula lehet azovegyület (I), 1 amin(X), 8 imin (XI), 9 

piridin (XII), 10 tioketon (XIII), 11 amid (XIV), 12 amidin (XV), 13 oxazolin (XVI), foszfor 

(XVII, XVIII) és arzén(III) tartalmú ligandum (XXI), 14 tioéter (XIX), 7 éter (XX) stb. (6. 

ábra). 

R 1 

O 

Pd 

N 

H2 X 

Cl 

2 

Cl 

Pd 

S 2 

XIII 

N 

Cl 

Pd 

XVI 

2 

Cl 

Pd 

S 2 

Me 

XIX 

R 1 

HN 

O 

N 

R 

2 

4 

Cl 

Pd 

XI 

O 

XIV 

2 

Cl 

Pd 

Cl 

Pd 

P 

(OAr) 2 

XVII 

2 

2 

Cl 

Pd 

O 2 

Me 

XX 

HN 

N 

Cl 

Pd 

2 

XII 

N 

XV 

Cl 

Pd 

2 

Cl 

Pd 

P 

Ph2 XVIII 

2 

Cl 

Pd 

As 2 

Ar2 XXI 

6. Ábra. Példák különféle donor csoportot tartalmazó klórhidas dimer palladaciklusokra. 

A primer aminokból kapott palladaciklusok nagyon ritkák, a legközönségesebb 

palladaciklusokat tercier aminokból és iminekből állították elő és általában öt- vagy 

hattagú gyűrűket tartalmaznak. Ellenben az olyan ciklopalladált komplexek, mint X, 

amelyet primer aminból állítottak elő, ritkák. A metallált gyűrű tagszáma CY típusú 

palladaciklusok esetén 3 és 11 között váltakozhat. 15 A hármas és a négyes gyűrűtagszámú 

palladaciklusok általában nem stabilak, kevés példát találunk ahol izolálták és leírták őket 

(7. ábra).

MeS 

Pd 

XXII 

XXV 

PPh 3 

Cl 

PtBu2 Pd OAc 

2 

XXIII 

F 3C 

PPh 3 

Pd 

N(CH2) 3CH2OMe Bn 

XXVI 

5 

I 

CF 3 

Pd 

Cl 

NMe 2 

7. Ábra. Példák három-, négy-, öt-, hat-, hét- és kilenctagú palladaciklusokra. 

2 

Fe 

Ph 

Pd 

2 

XXIV 

NMe 2 

Ph 

Cl 

Pd 

SMe 

XXVII 

Az YCY harapófogószerű palladaciklusok általában szimmetrikusak (két 

ekvivalens öt-, és ritkábban hattagú gyűrűt tartalmaznak), de lehetnek nemszimmetrikusak 

is (öt- és hattagú gyűrűt egyaránt tartalmaznak) (8. ábra). 15 

XXVIII 

MeO 

Cl 

NMe 2 

Pd 

NMe 2 

O 

XXXII 

Cl 

Pd 

NMe 2 

Pd 

SMe 

XXXV 

SMe 

NEt 2 

Cl 

Cl 

O 

O 

XXIX 

Cl 

P i Pr 2 

Pd 

P i Pr 2 

Cl 

N 

N Pd 

Cl 

NMe 2 

Pd 

XXXIII 

Cl 

OMe 

XXXVI 

P t Bu 2 

Pd 

Cl 

PtBu2 XXX 

Cl 

N 

Pd 

N 

Pd 

XXXVII 

N Pd 

Cl 

NMe 

XXXI 

XXXIV 

Pi O 

Pr2 NMe 2 

8. Ábra. Harapófogószerű palladaciklusok típusai: szimmetrikus NCN (XXVIII és XXXIV) és 

PCP (XXIX és XXX); nemszimmetrikus NNC (XXXI és XXXIII); vegyes SCN (XXXII és 

XXXV), NCO (XXXVI) és NCP (XXXVII). Különféle metallált szénatomokat tartalmaznak (sp 3 

és sp 2 hibridállapotú), és a gyűrűtagszám öt vagy hat. 

Cl 

Cl 

Py 

Cl

2.2. Előállítási módszerek 

Palladaciklusok előállítására különféle módszerek állnak rendelkezésünkre: C-H 

aktiválás, oxidatív addíció, transzmetallálás, vagy nukleofíl addíció telítetlen kötésre. A 

stabil Pd-C kötés létrejöttét megelőzően a megfelelő helyzetben levő kételektron-donor 

koordinációja főleg az öt- és hattagú kelátok képződését segítik elő (9. ábra). 

CZ 

Y 

CZ 

+ Pd Pd 

Y = NR 2, SR, PR 2, stb. 

CZ = CH, CX, CM, C=C,C C 

9. Ábra. Palladaciklusok előállításának módszerei. 

2.2.1. C-H aktiválás 

A palládiumnak a C-H kötés kelátképzéssel segített helyettesítése a legegyszerűbb 

módja a palladaciklusok előállításának, amit másképpen ortopalladálásnak is neveznek. 16 

Elterjedt palladáló ágensek a tetrakloropalladát-sók, melyeket általában bázis jelenlétében 

alkohol típusú oldószerekben használnak. Emellett elterjedt az ecetsavban illetve 

benzolban kivitelezett reakciókban a palládium-acetát használata. Ligandumcserés 

reakciókban is alkalmazható a C-H aktiválás ha egy másik palladaciklusból indulunk ki 

(10. ábra). 17 

H 

NMe 2 

Li 2PdCl 4 

TEA 

N 

Me 2 

Cl 

Pd 

2 

Cl 

Pd 

N 2 

Me2 II 

+ H 

SePh 

SePh 

6 

Y 

N 

H 

PhH 

AcOH 

Pd(OAc) 2 

AcOH 

C 

Y 

SeHPh 

Pd 

SeHPh 

XXXIX 

10. Ábra. Példák C-H aktiválással történő ciklopalladlásra, különféle palladáló ágenseket 

használva. 

Cl 

Pd 

N 

Pd 

Ac 

O 

XXXVIII 

2

Például a XL szintézisekor, a Li2PdCl4 közvetlen alkalmazása eredménytelennek 

bizonyult, a Pd(OAc)2/ecetsav reagenssel 10% kitermelést értek el, míg 

transzciklopalladálással 90% fölötti izolált kitermelést tudtak elérni (11. ábra). 7 

C 60 

linker 

S t Bu N Me2 

H 

S t Bu 

1/2 

S t Bu 

H 

S t Bu 

Cl 

Pd 

11. Ábra SCS fogójú palladaciklus előállítása. 

N 

N 

Pd 

N 

Cl 

N 

2 

Cl 

+ Cl Pd 

Cl 

N 

N 

Cl 

II 

2- 

Pd 

2 

7 

H 

NMe 2 

Pd(MeCN) 4(BF 4) 2 

S t Bu 

+ Pd 

C 60 

XL 

S t Bu 

linker = heterociklus, alkil csoport... 

-Cl - 

+Cl - 

+Cl - 

N 

Cl 

N Pd 

12. Ábra. Aromás ligandumok ciklopalladálásának feltételezett mechanizmusa. 

Cl 

-Cl - 

Cl 

Cl 

linker 

A fokozottan elektrofil kationos Pd-centrumot tartalmazó [Pd(NCMe)4][BF4]2 só 

szintén jó palladáló ágens, 18 amivel C60-hoz kapcsolt SCS harapófogószerű palladaciklust 

is sikerült előállítani. 19 Részletes termodinamikai és kinetikai vizsgálatok egyértelműen 

N 

N 

Pd 

Cl 

Cl 

-Cl - 

+Cl - 

+H + 

-H - 

Cl 

N 

N 

N 

XLb 

Pd 

N 

H 

S t Bu 

Pd 

S t Bu 

Cl 

Cl 

Pd 

Cl 

Cl 

Cl

kimutatták, hogy a transzciklopalladálási reakció a kiindulási II palladaciklus ecetsavban 

történő acidolízisével indul. A palládium(II) species acidolízis révén szabadul fel II-ből és 

ez esetben a savra rezisztens XL komplex keletkezik. 20 Az aromás származékok 

karbopalladálására elfogadott mechanizmus egy egyszerű aromás elektrofil szubsztitúció 

(12. ábra). 21 

Diariloxazolinok és iminek palladálásának a regioszelektivitása erősen irányított 

(13. ábra), 22 ahol az endo-palladaciklus képzőse a kedvező. 23 Úgy tűnik, hogy nem a 

kialakult palladaciklus mérete (pl. öt- vagy hattagú gyűrű) vagy a metallált szénatom 

hibridállapota az oka ennek a szelektivitásnak, mivel XLI és XLII között ennek alapján 

nem lehet különbséget tenni. Lehetséges,hogy a XLII komplexben a Pd-centrum körül a 

síknégyzetes koordináció könnyebben, az egész gyűrűrendszer kisebb feszültsége mellet 

valósul meg. 

2 

O 

N 

Pd 

OAc 

XLI 

exo-palladaciklus 

+ 

O 

N 

Pd(OAc) 2 

13. Ábra. 2,4-Difeniloxazolin ciklopalladálásának regioszelektivitása. 

2.2.2. Oxidatív addíció 

8 

2 

Pd 

O 

N 

XLII 

OAc 2 

endo-palladaciklus 

Aromás halogenidek és ritkább esetben az alkil halogenidek oxidatív addíciója 

Pd(0)-centrumra, ha ezek kellően elhelyezett kételektronos donort tartalmaznak, szintén jól 

használható módszer olyan palladaciklusok előállítására, amelyeket nem lehet közvetlenül 

előállítani a C-H aktiválás módszerével. A kiindulási palládium(0)-vegyület sok esetben 

Pd(dba)2 vagy Pd2(dba)3 vagy Pd(PPh3)4 (ahol dba = PhCH=CH-CO-CH=CHPh, 1,3dibenzálaceton). 

A reakciókban a szubsztráttól, a palladáló ágenstől és az alkalmazott

ligandumtól függően dimer halogénhidas palladaciklusok, semleges fogószerű 

palladaciklusok, vagy foszfinhoz kötött monomerek keletkezhetnek. Ezt a módszert 

sikeresen alkalmazták három- és négytagú palladaciklusok előállítására (XXII és XXIII 

vegyületek, 7. ábra), amelyeket közvetlen C-H kötés aktiválásával nem lehet előállítani. 

Ezenkívül ez a módszer meglehetősen fontos olyan palladaciklusok előállításánál amelyek 

reaktív funkcióscsoportokat tartalmaznak és így további átalakításoknak vethetők alá (14. 

ábra) 

I 

XLIII 

NMe 2 

Br 

NMe 2 

Pd 2(dba) 3. CHCl 3 

9 

I 

XLIV 

14. Ábra. Palladaciklus előállítása Pd(0) reagens oxidatív addíciójával. 

NMe 2 

Pd 

Br 

NMe 2 

Az oxidatív addíciós módszernek a legnagyobb hátránya az, hogy a kiindulási 

halogénvegyületek nehezen hozzáférhetőek, ezeket néha több lépésben kell előállítani. 

2.2.3. Transzmetallálás 

A transzmetallálási reakció is kedvelt módszer palladaciklusok előállítására. A 

legtöbb esetben a transzmetalláló ágensek szerves lítiumvegyületek, vagy szerves 

higanyvegyületek. A szerves lítiumreagenseket előállíthatják a ligandum közvetlen 

lítiálásával vagy lítium-halogén cserével, ami általában kvantitatív (15. ábra). 24 

NMe 2 

Br 

NMe 2 

i) n BuLi 

NMe 2 

Li 

NMe 2 

15. Ábra. Palladaciklus előállítása transzmetallálással. 

ii) PdBr 2(cod) 

XLV 

NMe 2 

Pd 

Br 

NMe 2 

Spirociklusos bisz-ciklopalladált vegyületeket könnyű előállítani 

transzmetallálással pl. lítiumorganikus reagensek segítségével (16. ábra). 14

N 

Me 2 

Li + 1/2 

Pd 

N 

Me 2 

16. Ábra. Bisz-ciklopalladált vegyület előállítása transzmetallálással. 

Cl 

10 

2 

N 

Me 2 

Pd 

XLVI 

Transzmetallálási reakciók kiindulási anyagaként szerves higanyvegyületek is 

használhatók. Példa erre a XLVII planális kiralitással rendelkező ciklopalladált komplex 

előállítása (17. ábra). 25 

N 

Cr(CO) 3 

i) Hg(OAc) 2 

ii) CaCl 2 

N 

HgCl 

Cr(CO) 3 

i) [Pd(η 3 -C 3H 5)-η-Cl] 2 

ii) Py 

Me 2 

N 

N 

Pd 

Cl 

Cr(CO) 3 

XLVII 

17. Ábra. Planáris kiralitással rendelkező palladaciklus előállítása transzmetallálással szerves 

higanyvegyület használatával. 

Bisz-ciklopalladált vegyületek transzmetallálása PdCl2(SMe)2 használatával szintén 

érdekes módszer olyan halogénhidas dimer palladaciklusok előállítására amelyeket más 

módszerekkel nem lehet előállítani. Ilyen pl. a metallált szénatomon labilis trimetilszilil 

csoportot tartalmazó XLIX (18. ábra). 26 

SiMe3 Pd 

N 

Me2 Me2 

N PdCl2(SMe) 2 

SiMe 3 

1/2 Pd 

Cl 

+ 1/2 

N 

Me2 2 

Pd 

N 

Me2 XLVIII XLIX II 

18. Ábra. Példa palladaciklus transzmetallálással történő előállítására. 

Py 

Cl 

2

2.2.4. Alkének alkoxi- és karbopalladálása és alkinek 

halopalladálása 

A funkcionalizált alkének alkoxi- és karbopalladálása öttagú palladaciklusokat ad. 

(19. ábra). 

NMe 2 

Li 2PdCl 4 

MeOH, RT 

Pd 

N 

Me2 Cl 

Cl 

11 

MeOH 

19. Ábra. Allilamin alkoxipalladálásával előállított palladaciklus. 

MeO Cl 

Pd 

N 

Me2 Ezek a reakciók kelát típusú π-komplexen keresztül játszódnak le melyek aktivált 

kettőskötésén történik az öttagú palladaciklust eredményező regioszelektív nukleofil 

addíció (19 és 20. ábrák). 27,28 A kelát típusú π-komplex képződése elengedhetetlen a 

palladaciklus kialakulásában, mert azok a kísérletek, amikor más allil és homoallil típusú 

alkénekkel próbálkoztak, nem jártak sikerrel, ugyanis kedvező gyűrűtagszámú intermedier 

ezekkel a π-donor ligandumokkal nem alakulhat ki. 

N 

Li 2PdCl 4 

N 

Pd 

Cl 

Cl 

Nu - 

Nu = OR, CH(CO 2R) 2, stb. 

20. Ábra. 8-Vinilkinolin alkoxi- és karbopalladálásával előállított palladaciklusok. 

2.3. Palladaciklusok mint katalizátor prekurzorok 

keresztkapcsolási reakciókban 

A palladaciklusok katalizátor-prekurzorokként történő használata viszonylag új 

keletű dolog, az első alkalmazásról az 1980-as évek közepén számoltak be, amikor C=C 

kötést hidrogéneztek ciklopalladált trifenil-foszfit jelenlétében. 29 Ezt követette a 

ciklopalladált azobenzolok, hidrazobenzolok és N,N-dimetilbenzilamin használata aromás 

nitrovegyületek vegyületek, nitro-alkének, nitrilek, alkinek, alkének és aromás 

karbonilvegyületek szelektív redukciói. 30 Egészen addig míg meg nem jelent az első olyan 

közlemény amely a tri-(o-tolil)-foszfin ciklopalladálásából származó palladaciklus (LI) 

katalitikus C-C kapcsolási reakciókban való tanulmányozásáról számolt be, 31 nem 

tulajdonítottak túl nagy figyelmet ennek a vegyületcsoportnak, mint potenciális katalizátor- 

Nu 

N 

2 

L 

Pd 

Cl 

2

prekurzoroknak. E közleményt követően a palladaciklusok nagy érdeklődésre tettek szert, 

ami mind a mai napig tart. 

Pd 

P 

(o-tol) 2 

Ac 

O 

2 

LI 

Herrmann-Beller palladaciklus 

Az utóbbi 6-7 évben nagyszámmal jelentek meg olyan publikációk, amelyekben 

ismert és új palladaciklusok Heck és Suzuki típusú keresztkapcsolási reakciókban való 

alkalmazásával foglalkoztak. Ezen esetek túlnyomó többségében a palladaciklus mint 

prekatalizátor, a katalitikusan aktív Pd(0) forma hordozójaként szolgál. 

12

Az átmenetifémek közül leggyakrabban nikkelt és palládiumot alkalmaznak 

katalizátorként szén-szén illetve szén-heteroatom kötések kialakítására. Ezeket a 

reakciókat összefoglalóan keresztkapcsolási reakcióknak nevezzük. Az átmenetifémkatalizátort 

0 vagy 2-es oxidációs állapotban adják a rendszerhez. Stabilitása és különböző 

polaritású oldószerekben való oldhatósága a ligandumoktól függ. A ligandumok sztérikus 

és elektronikus tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a koordináció során kialakuló 

palládiumkomplexek katalitikus aktivitását. 

reduktív 

elimináció 

R1-R2 R1-R2 LVIII 

L R 

Pd 

L 

1 

L R 

Pd 

L 

1 

LVII 

izomerizáció 

R2 R2 vagy 

Cl Pd 

L Cl 

L Cl Ni 

L Cl 

vagy 

Cl L 

Pd 

L Cl 

L Cl Ni 

L Cl 

L 

R2 R2 R2-R2 R 

2MCl 

2-M R = aril, vinil, alkinil 

X = I, Br, OTf, Cl 

LnPd (0) R1 R 

-X 

2-R2 R 

2MCl 

2-M R = aril, vinil, alkinil 

X = I, Br, OTf, Cl 

LnPd (0) R1-X Kumada kapcsolás 

Ni(0) vagy Pd(0) 

M = MgX, Li 

Stille kapcsolás 

Pd(0) 

M =SnR 3 

Suzuki kapcsolás 

Pd(0) 

M = BX 2 

LII 

LIII 

Pd 

L R1 L 

Pd 

L R1 L 

LVI 

X Pd 

L R1 X L 

Pd 

L R1 L 

X-M 

13 

LIV 

oxidatív 

addíció 

R2 R -M 2-M transzmetallálás 

Negishi kapcsolás 

Ni(0) vagy Pd(0) 

M = Al(i-Bu) 2 

Zr(Cl)Cp 2 

ZnX 

Hiyama kapcsolás 

Pd(0) 

M =SiR 3 

LV 

Sonogashira 

kapcsolás 

Pd(0) 

M = Cu(in situ) 

R2 R = aril, vinil, alkil 

2 = aril, vinil, alkil 

21. Ábra. Fémorganikus reagensekkel kiváltott keresztkapcsolási reakciók általános 

mechanizmusa. 

A +2-es oxidációs állapotú palládium (LII) alkalmazása esetén a katalitikus 

ciklusba való belépést általában az átmenetifém redukciója előzi meg, ami a katalizátor

nullás oxidációs állapotú (LIII) aktív formáját adja. A redukáló ágens lehet pl. maga a 

fémorganikus reakciópartner is, ekkor kis mennyiségben a belőle származó diaril vagy 

dialkil keletkezhet melléktermékként. A 21. ábrán a kapcsolási reakciók részlépéseit 

mutatom be. A katalizátor aktív formájának kialakulását követően a katalitikus ciklus első 

lépésében az alkalmazott nullás oxidációs állapotú palládium vagy nikkel oxidatív addíció 

során beépül az egyik reaktáns (LIV) sp 2 szén atomja és a hozzá kapcsolódó távozócsoport 

közé, amely általában halogén (jód, bróm, klór) vagy szulfonát (triflát, fluoroszulfát, 

mezilát). Az így kialakult szerves átmenetifém-komplex (LV) fémorganikus reagensekkel 

transzmetallálási egyensúlyban LVI-os vegyületté alakul, majd a transz helyzetben lévő 

szerves csoportok izomerizációs lépés során cisz helyzetbe kerülnek (LVII). Az 

átmenetifém körüli cisz geometria kialakulása lehetővé teszi a katalitikus ciklus záró 

lépésének, a reduktív eliminációnak a lejátszódását. A kapcsolt termék (LVIII) 

keletkezésével egy időben visszaalakul a katalizátor nullás oxidációs állapotú 

átmenetifémet tartalmazó aktív formája (LIII), amely újabb kapcsolás kiváltására képes. 

A keresztkapcsolási reakciók története az 1960-as évig nyúlik vissza, amikor Chatt 

és Shaw 32 sikeresen állított elő alkil- és aril-nikkel(II)-komplexeket (LX) nikkel-bromid 

komplex (LIX) és a megfelelő Grignard-reagens transzmetallálási reakciójában (22. ábra). 

Br (II) 

Ni 

PPh3 2 RMgBr 

R (II) 

Ni 

Ph3P LIX 

Br 

Ph3P LX 

22. Ábra. Transzmetallálási reakció Grignard-reagens és nikkel-komplex között 

14 

PPh 3 

Oxidatív addícióról és reduktív eliminációról szerves fémkomplexeken elsőként 

Yamamoto és munkatársai 33 számoltak be 1970-ben, akik fenil-nikkel-komplexeket 

(LXIV) állítottak elő olefinek dimerizációjára irányuló kísérleteik során (23. ábra). 

R

N 

Ni 

N 

N 

N 

(II) 

Ni (II) 

Cl 

Cl 

reduktív 

elimináció 

15 

N (II) 

Ni 

N Cl 

LXI LXIV 

oxidatív 

addíció 

LXII 

N 

Ni 

N 

(0) 

LXIII 

23. Ábra. Reduktív elimináció és oxidatív addíció nikkelkomplexen. 

2.3.1. Heck reakció 

Az olefinek és aril-halogenidek között lejátszódó palládiumkatalizált kapcsolást a 

felfedezőjéről Heck reakciónak 34 nevezzük (24. ábra). 

R 

reduktív 

elimináció 

R 1 

β-hidrid 

elimináció 

R 

H-X 

H Pd X 

L n 

PdX 

24. Ábra. A Heck reakció általános mechanizmusa. 

R 1 

PdL n 

beékelõdés 

R 

Pd 

L n 

L n-1 

Cl 

R-X 

R Pd X 

X 

R 1 

+ 

oxidatív addíció 

LXV 

R 1 

koordinálódás 

Az oxidatív addícióban kialakuló σ-kötésű átmenetifém-organikus vegyülethez 

koordinálódik a jelenlevő alkén (intra vagy intermolekulárisan), majd a karbopalladálást 

(beékelődést) követően olyan alkilpalládium-komplexhez jutunk, amely β-hidrogént is 

tartalmaz, így lehetőség nyílik a β-hidrid eliminációra ahol a Heck reakció terméke 

keletkezik. A β-hidrid eliminációval kivált palládium(II)-komplex reduktív eliminációval a 

HX savvá és a katalitikusan aktív palládium(0) formává alakul, amivel és bezárul a 

katalitikus ciklus. A melléktermékként keletkező savat (HX) a Heck-reakcióban a

hozzáadott bázis köti meg. A reakció kritikus lépése az alkén beékelődése, amelynek 

lefutása nagyban függ a kettős kötés elektronszerkezetétől. Elektronban szegény alkének 

esetében a belépő csoport a kettős kötés kevésbé szubsztituált szénatomjára kapcsolódik, 

míg elektronban dús alkének esetében a beékelődés gyakran nem szelektív. 

Intramolekuláris folyamatok esetében a beékelődés irányát elsődlegesen a kialakuló gyűrű 

mérete határozza meg. 

Tény, hogy szinte bármelyik palladaciklussal (monomerek, halogén- vagy 

acetáthidas dimerek, fogószerűek) felgyorsíthatjuk aromás bróm- és jódvegyületek 

olefinekkel történő Heck kapcsolását viszonylag magas hőmérsékleten, hozzáadott bázis és 

esetleg egyéb adalékok, mint pl. a tetrabutilammónium-bromid segítségével. Mindamellett 

az is jól ismert, hogy az alkalmazott reakciókörülmények között (100°C fölötti 

hőmérséklet) még a reakcióedényben nyomokban jelenlévő palládium is katalizálhatja az 

aromás bróm- és jódvegyületek kapcsolását. 35 Ebből a szempontból a palladaciklus – 

reduktív elimináció révén - valószínűleg a katalitikusan aktív Pd(0) forma hordozójaként 

szolgál, és a reakció feltehetőleg a klasszikus Pd(0)/Pd(II) katalitikus ciklust követi. 36 A 

különféle palladaciklusoknál megfigyelt aktivitásbeli különbség feltehetőleg a katalizátor 

preaktiválásával magyarázható. 37 Úgy gondolják, hogy a kulcslépés ezen esetekben a 

gyengén kötött aktív Pd(0) species lassú felszabadulása. Következtetésképpen, a 

leghatékonyabb palladaciklus az, amelyikből az aktív Pd felszabadulása sem nem túl gyors 

(a termikusan kevésbé stabil palladaciklusokból jellemző, inaktív fém palládium 

képződik), sem nem túl lassú (a termikusan nagyon stabil palladaciklusokra jellemző, hogy 

magas hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy egy elfogadható reakciósebességet 

fenntartson). 38 Csak kevés példa akad ilyen palladaciklus által katalizált Heck reakcióra. 

Ilyen például az aromás klórvegyületek reakciója, 39 ahol 150°C fölötti hőmérsékletet 

alkalmaztak sóolvadékban. A legtöbb hasonló esetben ez egyszerű PdCl2-dal kapott 

értékekhez hasonló TON (Turnover Number, ami megadja, hogy egy katalizátor részecske 

hány ciklusban vesz részt) és hozam volt megfigyelhető. 40 Figyelemreméltó katalitikus 

aktivitást tapasztaltak magas hőmérsékleten sztirol és aromás klórvegyületek Heck 

kapcsolásakor a LXVI ciklopalladált oximmal, 41 a XXIX foszfortartalmú 

palladaciklussal, 42 vagy a nagy térigényű és elektronban gazdag foszfinnal összekapcsolt 

LXVII CN-palladaciklussal, 43 illetve a LXVIII karbénnel 44 (25. ábra). A LXIX vegyület 

egyedüli példaként már szobahőmérsékleten is aktívnak mutatkozott. 45 

16

NMe 2 

H 

P 

Pd Cl 

O 

O 

XXIX 

P i Pr 2 

Pd 

P i Pr 2 

Cl 

17 

Ar 

N 

Ph OH 

Cl 

N 

OH 

LXVI 

LXVII 

LXVIII 

LXIX 

25. Ábra. Hatékony palladaciklus katalizátor-prekurzorok amelyekkel sikeresen végrehajtottak 

Heck kapcsolásokat még aromás klórvegyületeken (és aromás jódvegyületeken 

szobahőmérsékleten). 

PhN 

Pd 

NPh 

Pd 

Cl 

Cl 

2 

Ph 

Pd 

N 

Me2 Heck reakciót sikeresen végrehajtottak olyan ferrocénalapú palladaciklusokkal is, 

mint például a ferrocenilimin alapú LXX komplex 46 és a ferroceniloxim alapú LXXI 

komplex 47 (26. ábra). 

Fe 

Me 

N 

Pd 

Cl 

2 

Me 

Fe 

Me 

N 

Pd 

LXX LXXI 

26. Ábra. Heck reakciókban alkalmazott ferrocénalapú palladaciklusok. 

Heterociklusokat is előállítottak intramolekuláris gyűrűzárással palladaciklusok 

segítségével. 48 Szimmetrikus konstitúcióval rendelkező kiindulóanyag reakciója csak 

egyféle terméket adhat (27. ábra 

OH 

Cl 

2 

Cl 

2

HO 

OH 

OH 

Br 

N 

CO 2Me 

Br 

O 

Pd 

Ac 

O 

P 

(o-tol) 

2 

2 

Herrmann-Beller palladaciklus 

70°C, 1.5 nap 

5 mol% Herrmann-Beller 

palladaciklus 

65°C, 3 nap 

5 mol% Herrmann-Beller 

palladaciklus 

18 

HO 

OH 

N 

CO 2Me 

27. Ábra. Heterociklusok előállítása intramolekuláris Heck reakcióval. 

+ 

HO 

1 

OH 

: 1 

O 

N 

CO 2Me 

Ugyanezzel a palladaciklussal dominó Heck reakciót is végrehajtottak 

allilszilánokon magas hőmérsékleten. A reakcióban különböző méretű karbociklusokat 

szolgáltat jó hozammal (28. ábra). A Pd(OAc)2/PR3 rendszerek nem megfelelőek az ilyen 

magas hőmérsékleten végrehajtott reakciókhoz, ugyanis az alkalmazott körülmények 

között jelentős mennyiségű palládiumfekete keletkezik belőlük. 49 

( ) m 

Br 

OH 

( ) n 

28. Ábra. Dominó Heck reakció. 

TMS 

Herrmann-Beller 

palladaciklus 

Pr 4NBr 

Jóllehet a palladaciklusoknak egész sorát tesztelték a Heck típusú kapcsolásokban, 

érdemes figyelmet fordítani arra, hogy milyen az egyes speciesek esetében a reakció 

mechanizmusa. Az utóbbi időben különböző tanulmányokból összegyűlt bizonyítékok azt 

jelzik, hogy a palladaciklusok által katalizált Heck reakciók a klasszikus Pd(II)/Pd(0) 

katalitikus ciklust követik, ellentétben a korábban javasolt, Pd(IV) intermedieren keresztül 

lejátszódó reakciósorral. 

TMS 

( ) m 

( ) n 

OH

2.3.2. Suzuki kapcsolás 

Szerves bórvegyületek (boránok, boronsavak, boronsav-észterek) és szerves 

halogenidek palládiumkatalizált kapcsolási reakcióját Suzuki alkalmazta elsőként (29. 

ábra). 50 

ArX + PhB(OH) 2 

19 

Pd 

Bázis 

ArPh 

29. Ábra. Aromás halogénvegyület és fenilboronsav Suzuki kapcsolása. 

A folyamat során a halogenidből oxidatív addícióval kialakuló σ-kötésű 

átmenetifém-organikus intermedier a bórvegyülettel transzmetallálási reakcióban 

diorganopalládium-származékot ad, melyből reduktív eliminációval képződik a termék. 

Fontos megemlíteni, hogy a transzmetallálási lépésben más keresztkapcsolási reakcióktól 

eltérően egy ekvivalens bázis jelenlétére van szükség. 

A palladaciklusok hatékony prekatalizátorai a Suzuki reakcióknak viszonylag 

enyhe reakciókörülmények között is. Csaknem az összes palladaciklus elősegíti az aromás 

jód- és brómvegyületek boronsavakkal történő kapcsolását 80°C fölötti hőmérsékleten. A 

hozam jelentős mértékben függ az alkalmazott bázistól és az oldószertől. Megjegyezem, 

hogy százmilliós TON értékeket is megfigyeltek a LXXIII palladaciklus 51 alkalmazásakor, 

amikor 4-bróm-acetofenont és a fenilboronsavat kapcsoltak K2CO3 bázis jelenlétében 

110°C-on. Suzuki reakciókat ferrocénalapú palladaciklusok jelenlétében is sikerrel 

hajtottak végre(LXXIV, 30. ábra), 52 ahol különféle aromás klórvegyületeket kapcsoltak 

szobahőmérsékleten fenilboronsavval. 

Bu t 

t Bu 

Cl 

Pd 

O P(OAr)2 

LXXIII 

30. Ábra. Suzuki reakcióban használt palladaciklusok. 

2 

Me 

O 

Fe 

O 

Pd 

LXXIV 

2 

PCy 2 

Ezek az eredmények nem rendkívüliek, hiszen a Suzuki kapcsolást elektronvonzó 

csoportokkal szubsztituált aromás jód-, és brómvegyületeken számos palládiumsó (pl. 

palládium-acetát) katalizálni tudja akár szobahőmérsékleten is. 53 A kivételesen magas

TON értékek miatt az új katalizátorok tesztelésére aktivált aromás halogénvegyületek 

Suzuki kapcsolása nem a legmegfelelőbb. A fő kihívás Suzuki kapcsolásoknál, hogy 

viszonylag enyhe körülmények között végrehajthatók legyenek kevésbé reaktív aromás 

halogénvegyületekkel, mint például elektronküldő csoporttal szubsztituált aromás klór- és 

brómvegyületekkel is. Ilyen esetekben kevés palladaciklus mutat érdemleges katalitikus 

aktivitást. A legjobb eredményeket foszfopalladaciklusokkal, illetve karbénnel vagy 

foszfortartalmú ligandummal módosított palladaciklusokkal érték el. Éppúgy, mint a Heck 

reakciónál, a katalizátor aktív formája Pd(0)-t tartalmaz. 

2.3.3. Sonogashira, Stille, Buchwald-Hartwig és egyéb 

keresztkapcsolási reakciók 

A palladaciklusok bizonyítottan jól használható és sokoldalú katalizátorprekurzorok 

más C-C, C-N és C-P kötések kialakulásával járó reakciókban, nevezetesen 

Ullman, 54,55 Stille, 56,57 Kumada, Negishi, Sonogashira 58,59 és Buchwald-Hartwig 60,61 

reakciókban is. (31. ábra) 

20

Negishi 

R R' 

R' 

R R 

Ulmann 

ZnX 

H 

Sonogashira-Hagihara 

R 

R 

R' 

21 

X 

X = Cl, Br, I, OTf, stb. 

R' 2NH 

vagy 

R'OH 

R' 

NR' 2 

R (OR') 

R' 

Buchwald-Hartwig 

MgX 

R'' 

R'SnR'' 3 

31. Ábra. Palladaciklusok által is katalizált C-C és C-N kapcsolási reakciók 

O 

Kumada 

R R' 

R' 

R 

O 

R R'' 

Stille 

A klórarének aktiválását foszfopalladaciklusokkal, mint pl. a LXXV 

ferrocénszármazékkal (32. ábra), vagy karbénekkel módosított palladaciklusokkal lehet 

elérni. 61 Ezen reakciókban a palladaciklusos katalizátorok aktivitása összemérhető a 

hagyományos szervetlen palládiumforrásból és szerves ligandumból álló komplexek 

aktivitásával. 

α-arilezés 

R' 

R'

Me Cl + HN O 

Fe 

H 

P 

Pd Cl 

LXXV 

NMe 2 

NaO t Bu, dioxán 

0.5 % LXXV 

110°C 

22 

Me N O 

32. Ábra. Ferrocenil-palladaciklus által katalizált Buchwald-Hartvig kapcsolás csökkent aktivitású 

klórarénen. 

Terminális alkinek jódarénekkel történő Sonogashira kapcsolását elvégezték 

szilárdfázison is Herrmann-Beller palladaciklus alkalmazásával. Az így előállított 

triszubsztituált purinok biológiai fontossággal bírnak (33. ábra). 62 

I 

N 

S 

N 

CO 2 gyanta 

4 

N 

N 

20% Herrmann-Beller 

i-Pr 2NEt, CuI, 80°C 

HO 

33. Ábra. Sonogashira keresztkapcsolás, szilárdfázisú hordozón. 

HO 

N 

S 

N 

97% 

CO 2 gyanta 

4 

N 

N

3. Piridazino[4,5-d]piridazinok kémiája 

A piridazino[4,5-d]piridazin alapvázú vegyületekről 1967-ig mindössze három 

közlemény jelent meg amelyekben csak néhány piridazino[4,5-d]piridazint állítottak elő, 

mint például a szimmetrikus LXXVI, 63 LXXVII 64 és LXXVIII 65 származékokat (34. 

Ábra). 

N 

N 

N 

N 

N 

N 

OH 

OH 

23 

Me 

Me 

N 

N 

N 

N 

Me 

Me 

Me Me 

LXXVI LXXVII LXXVIII 

34. Ábra. A legelső közleményekben előállított piridazino[4,5-d]piridazin származékok. 

Később Dorman 66 kezdte behatóbban vizsgálni a piridazino[4,5-d]piridazinok 

kémiáját. Megjegyzi, hogy a piridazino[4,5-d]piridazin gyűrűrendszer jelentős 

kiaknázatlan potenciállal rendelkezhet a kémiában és származékainak lehetséges biológiai 

alkalmazásában, hiszen a rokon vegyületek, mint az egyszerű piridazinok, ftalazinok és 

pteridinek egyaránt rendkívüli jelentőséggel bírnak az említett területeken. 

3.1. Piridazino[4,5-d]piridazinok előállítása és kémiai 

tulajdonságai 

Az ilyen piridazino[4,5-d]piridazin vegyületeket szimmetrikus bisz-malonaldehid 

és acetilaceton származékok és két mol hidrazin kondenzácójával, az elsődlegesen 

keletkezett dihidro vegyületek oxidációjával lenne ésszerű előállítani. Ilyen kondenzációs 

reakcióval viszont a sokkal stabilabb aromás dipirazolszármazékok keletkeznek (35. 

ábra). 66 

N 

N

R 

R 

O O 

O O 

R R 

HN 

+ 

N 

H 2N NH 2 

R R 

+ H2O R R 

N NH 

R = H, alkil, alkoxi 

24 

R R 

N N 

N N 

R 

R 

R R 

N N 

N N 

35. Ábra. Egy lehetséges, ám sikertelennek bizonyult előállítási módszer. 

R 

- H 2 

R 

+ H 2O 

A másik ésszerű és a gyakorlatban is bevált megközelítés egy már meglévő 

piridazingyűrűhöz építeni a másodikat. Ez megvalósítható például 4,5piridazindikarbonsav 

(LXXIX) és hidrazin reakciójával trietilén-glikolban amikor 

piridazino[4,5-d]piridazin-1,4-diol (LXXX) keletkezik (36. ábra). 66 

N 

N 

LXXIX 

COOH 

COOH 

N N 

N N 

LXXXIII 

OH 

SCH 3 

N N 

N N 

LXXXII 

H 2SO 4 

SCH 3 

SCH 3 

H2N NH2 trietilén-glikol 

150-165°C 

K 2CO 3 

H 2O 

MeI 

N N 

N N 

LXXXI 

OH 

N N 

N N 

SH 

SH 

LXXX 

OH 

. C5H 5N 

P 2S 5 

C 5H 5N 

100°C 

O 

N NH 

N NH 

36. Ábra. Piridazino[4,5-d]piridazin vegyületek előállítása piridazinszármazékból. 

O

További funkcionalizálás céljából számos kísérletet végeztek a 

dihidroxiszármazékokban az OH → Cl cserére, amit a klór nukleofil szubsztitúciója 

követhet. Kipróbáltak különféle aktív P-Cl kötést tartalmazó reagenseket (pl. PCl5, POCl3), 

amelyeket számtalan esetben már sikeresen alkalmaztak az analóg piridazin-, ftalazin- és 

pteridinszármazékok átalakításainál. A sikertelennek tűnő reakcióút megkerülésére azáltal 

lehetőség nyílt, hogy a hidroxil csoportok piridines közegben foszfor-pentaszulfid 

segítségével a szintén változatosan módosítható tiol csoportokká alakíthatóak. Az így 

kapott 1,4-ditiopiridazino[4,5-d]piridazin (LXXXI) metiljodiddal lúgos közegben könnyen 

metilezhető, s a termékként kapott 1,4-bisz(metiltio)-piridazino[4,5-d]piridazin (LXXXII) 

már a megfelelő diklórszármazék szintetikus ekvivalensének is tekinthető. E vegyületben a 

metiltio funkciós csoportok könnyen helyettesíthetőek nukleofilekkel, így a piridazino[4,5d]piridazin 

vegyületek átalakításainál általában ezt használják kiindulóanyagnak nukleofíl 

szubsztitúciós reakciókban. Kénsavban forralva az egyik metiltio csoport eltávolítható, ez a 

reakció a LXXXIII vegyületet szolgáltatja. 66 

1-alkiltio, 4-alkilamino származékok 

A LXXXII egyik metiltio csoportjának primer vagy szekunder aminnal történő 

lecserélésével S,N helyettesített piridazino[4,5-d]piridazinszármazékok állíthatóak elő (37. 

ábra). A reakciókörülmények lényegesen eltérhetnek az alkalmazott amintól függően. A 

támadó bázis nukleofilicitása fontos tényező a szubsztitúciós reakcióban (pl. a hidrazin 

könnyen reagál acetonitrilben 70-80°C-on, míg az ammónia lényegében nem reagál még 

jóval erőteljesebb körülmények között sem. Hasonlóan, amíg a LXXXIIIb dimetilaminoszármazék 

acetonitrilben közepes kitermeléssel keletkezik, addig hasonló 

reakciókörülmények között a gyengébb nukleofil piperidinnel egyáltalán nem megy a 

reakció. Egyik reakcióban sem keletkezik a LXXXII vegyületből 1,4-diamino származék, 

ugyanis a már beépült elektronküldő aminocsoport erősen csökkenti a hozzá képest 4-es 

helyzetben levő, metiltiocsoportot hordozó szénatom elektrofil jellegét. 

25

SCH 3 

N N 

N N 

LXXXII 

SCH 3 

26 

HNR 1 R 2 

R 1 

N 

R 2 

N N 

N N 

LXXXIII 

SCH 3 

37. Ábra. 1,4-bisz(metiltio)-piridazino[4,5-d]piridazin nukleofíl szubsztitúciós reakciója 

aminokkal. 

1-alkoxi, 4-alkiltio származékok 

A LXXXII vegyület készségesen alkoxidokkal és alkoholokkal (38. ábra). Így 

például a LXXXIVc vegyületet 75%-os hozammal állították elő piperidint tartalmazó 

metanol segítségével. 66 Nehezebben játszódik le a reakció 2-dimetilanioetanollal, ahol a 

termék (LXXXIVb) már csak 31% kitermeléssel keletkezett. 

SCH 3 

N N 

N N 

LXXXII 

SCH 3 

ROH 

OR 

N N 

N N 

LXXXIV 

SCH 3 

38. Ábra. 1,4-bisz(metiltio)-piridazino[4,5-d]piridazin reakciója alkoholokkal. 

1-alkoxi, 4-alkilamin és 1,4-alkoxi származékok 

Közvetlenül LXXXII-ből nem állíthatók elő olyan származékok, amelyeknek egy 

N- és egy O- tartalmú helyettesítőt hordoznak, viszont a reakciókörülmények és reagensek 

megfelelő kiválasztásával (39. ábra). Több lépésben még pl. az 1,4-dimetoxiszármazék 

(LXXXVI) is előállítható, amely egyébként maga is reagálhat aminokkal. Ebben a 

reakcióban az egyik metoxi csoport cserélődik le LXXXV képződése közben. 66

SCH 3 

N N 

N N 

SCH 3 

HNR 1 R 2 

CH 3OH 

CH 3OH 

N N 

N N 

SCH 3 

HNR N N 

LXXXII N N 

1R2 R 1 

N 

LXXXIII 

R 2 

SCH 3 

OCH 3 

LXXXIVc 

27 

CH3OH HNR1R2 HNR 1 R 2 

CH 3OH 

CH 3OH 

HNR 1 R 2 

39. Ábra. 1-alkoxi, 4-alkilamin és 1,4-alkoxi származékok előállítása. 

R 1 

N 

R 2 

N N 

N N 

HNR 1 R 2 

LXXXV 

OCH 3 

CH 3OH 

OCH 3 

N N 

N N 

OCH 3 

LXXXVI 

Egyéb piridazino[4,5-d]piridazino vegyületek előállítása 

A második piridazingyűrű kialakítására az eddigiekben tárgyaltakhoz képest más 

módszerek is rendelkezésünkre állnak, ha más kiindulóanyagokat használnak akkor az 

eddig ismertetett piridazino[4,5-d]piridazino vegyületektől eltérőek mások is 

előállíthatóak, mint például a fenilgyűrűt tartalmazó XCI vegyület (40. ábra). 67 Ezen 

publikáció szerzői fontosnak tartották megemlíteni, hogy a cikk megjelenéséig mások több 

mint 60 piridazino[4,5-d]piridazino vegyületet állítottak elő (a publikáció 1979-es), de nem 

állítottak elő sem monoalkil- sem monoarilpiridazino[4,5-d]piridazin származékokat.

N 

N 

LXXIX 

COOH 

COOH 

N N 

N N 

XCI 

NHNH 2 

DCC N 

N 

H 2N NH 2 

LXXXVII 

O 

O 

O 

N N 

N NH 

XC 

S 

28 

benzol-AlCl 3 N 

N 

P 2S 5 

40. Ábra. Monoaril piridazino[4,5-d]piridazin vegyületek előállítása. 

LXXXVIII 

CO 

COOH 

N N 

N NH 

O 

LXXXIX 

H 2N NH 2 

Heinisch és munkatársai 1,4-diaril-piridazino[4,5-d]piridazinokat is előállítottak 68 

(41. ábra) piridazin és aromás aldehidek oxidatív kapcsolását követő kondenzációval. 

N 

N 

XCII 

2 

R 

R= H, OCH 3 

O 

t BuOOH, FeSO4 

H 2SO 4/ AcOH/ H 2O 

N 

N 

XCIII 

R 

R 

O 

O 

NH 2NHCONH 2 . HCl 

41. Ábra. Diarilpiridazino[4,5-d]piridazino vegyületek előállítása. 

N 

N 

R 

R 

XCIV 

Az így előállított diarilvegyületeket Haider és munkatársai sikeresen alkalmazták 

fordított elektronigényű Diels-Alder reakciókban. 69 Megfigyelték, hogy sztérikus okokból 

az addíció mindig a C-5/C-8 helyekre történik és soha nem a C-1/C-4 helyekre (42. ábra), 

így nitrogén kilépése után a reakciók végén az aromás csoportokat hordozó piridazingyűrű 

megmarad. 

N 

N

N 

N 

8 

5 

XCIV 

Ar 

1 

4 

Ar 

N 

N 

N 

H 

R 1 

R 2 

R1 R2 N 

N 

N 

N 

N 

H 

Ar 

N 

N 

N 

N 

N R1 H R 

Ar 

2 

Ar 

Ar 

vagy 

vagy 

29 

N 

N 

N 

H 

N 

N 

R1 R2 Ar 

R1 R2 Ar 

Ar 

N 

H 

N 

N 

Ar 

N 

N 

N 

Ar 

N 

-N2 N 

R1 42. Ábra. Diaril-piridazino[4,5-d]piridazino vegyületek Diels-Alder reakciója énaminokkal. 

Az így kialakult (cikloamino szubsztituált) dihidroftalazin származékok savas 

kezelés vagy melegítés hatására, az amin eliminációjával könnyen aromatizálódnak. A 

reakció jelentőségét jól példázzák az ez úton előállítható különböző gyűrűrendszerek, 

amelyeket a 43. ábra mutat be. 

R 2 

R 1 

R 2 

Ar 

- HN 

Ar 

Ar 

N 

N

N 

N 

XCIV 

Ar 

Ar 

N 

N 

N 

-N 2 

N 

Me SMe 

-N 2 

O 

O 

-N 2 

N 

N 

N 

Me 

-N 2 

-N 2 

N N 

N 

XCV 

O 

Ar 

Ar 

MeN 

N 

N 

O 

N 

30 

H + 

-C 4H 9N 

Ar 

N 

N 

Ar 

Ar 

N 

N 

melegítés 

N 

-C4H9N MeN 

N 

Ar 

XCVII XCVIII 

N 

Ar 

Ar 

Ar 

N 

N 

N 

N 

O N 

N 

N 

Ar 

-C4H9NO O 

N 

N 

Ar 

N 

Me SMe 

O 

Ar 

Ar 

N 

N 

-MeSH 

-C 4H 9NO 

N 

Me 

XCVI 

43. Ábra. Diarilpiridazino[4,5-d]piridazino vegyületek változatos Diels-Alder reakciói. 

CI 

Ar 

Ar 

N 

N 

C 

XCIX 

Ar 

Ar 

Ar 

Ar 

Ar 

N 

N

4. Poláris fémorganikus vegyületek 

Mivel munkám második részét aszimmetrikusan szubsztituált piridazino[4,5d]piridazin 

származékok poláris fémorganikus reagensek alkalmazásával történő előállítása 

képezte, ezért e reagensek kémiájáról is igyekszem tömör áttekintést adni. 

A preparatív szerves kémiában gyakran alkalmaznak poláris fémorganikus 

reagenseket. Az ilyen vegyületekben a parciálisan pozitív töltésű fématom többé-kevésbé 

Lewis-sav karakterű, vagyis Lewis-bázis jellegű vegyületekkel (másik fémorganikus 

molekula, oldószer vagy komplexképző) hajlamos koordinálódni, komplexet képezni. A 

parciális negatív töltésű szénatom bázikus és nukleofil karakterrel is rendelkezik. A fémszén 

kötésben tehát a pillératomok parciális töltései a 44. ábrán szereplő határszerkezetek 

közül ahhoz az állapothoz vannak közelebb, amit a fématom és a szerves molekularész 

szerkezete, valamint a jelenlévő oldószer és egyéb koordinációra képes reagensek 

együttesen meghatároznak. 70 

Lewis-sav 

karakter 

δ+ δ− 

M C 

Bázis, 

nuklefil 

M C M C 

44. Ábra. A poláris fémorganikus vegyületek fém-szén kötéséhez tartozó pillératomok 

tulajdonságai. 

Az erősen bázikus és nukleofil jelleg legjobban az erősen poláros nátrium-, kálium- 

, cézium- és báriumvegyületek reakcióiban figyelhető meg, míg a lítium, magnézium és a 

cink szerves származékaiban a felsorolás sorrendjében csökken a bázicitás, és nukleofilitás, 

a fématom elektrofil jellege megmarad. Azonos szerves csoport esetén a bázikus, illetve 

nukleofil jelleg a fém megválasztásával irányítható. 

A poláris fémorganikus vegyületek reakcióit általában szénhidrogén- (pentán, hexán), vagy 

éter típusú oldószerekben valósítják meg, ahol még az ionos vegyületek is szoros 

ionpárként, sőt, az apoláros közeg kis szolvatálóképessége miatt több molekulát tartalmazó 

aggregátumok formájában vannak jelen. 70 

31

4.1. Szerves lítium- és Grignard vegyületek előállítása és 

felhasználása a preparatív kémiában 

A szerves szintézisekben nagyon rég óta alkalmaznak mind organolítium-, mind 

pedig Grignard reagenseket. A szerves lítiumvegyületek főbb előállítási módszerei és 

néhány jellegzetesen az ily módon előállított vegyület: 

a) Reduktív helyettesítéssel a C-X kötés hasítása fémlítiummal: 

R-X + 2 Li R-Li + LiX 

X= Cl, Br, I, SPh 

b) Metallálással (Li/H csere) 

R-H + R'Li R-Li + R'H 

32 

MeLi, PhLi, n-BuLi, s-Buli, t-Buli 

OMe 

Li O Li 

R Li 

Ez egy tipikus sav-bázis reakciónak tekinthető, ahol a polárosabb C-Li kötést 

tartalmazó reagens képződik. 

c) Fém/Li cserével (az alkil-lítium készségesen reagál a kevésbé elektropozitív fémek 

szerves származékaival): 

R-M + R'Li R-Li + R'H 

d) RLi addiciójával szén-szén többszörös kötésre: 

R 

R'Li 

R 

Li 

R' 

Li 

Ph 

Li 

OR Li 

Bár az „R-Li” forma a használatos írásmódja a szerves lítiumvegyületeknek, 

valójában ezek általában csak kisszázalékban vannak jelen monomer formában. A 

butillítium reakciókészségét erősen csökkenti aggregátumképzési hajlama, de Lewis 

bázisokkal a reaktivitás nagyságrendekkel növelhető (45. ábra). 70 

N N N N N 

TMEDA PMDTA (-)-Spartein 

45. Ábra. Akirális és királis aktiváló ligandumok. 

Az aktivátorok kettős szerepet töltenek be. Egyrészt csökkentik az alkil-lítium 

aggregációs fokát, mert nemkötő elektronpárjukkal a fématomhoz kapcsolódva új, kisebb 

asszociációs fokú komplexeket hoznak létre. Másrészt a fématommal létrejött 

N 

N 

R

koordinációnak köszönhetően gyengítik az eredeti fém-szén kötést és elősegítik a 

négycentrumos átmeneti állapot kialakítását. 

A butillítium aggregátumát megbontó elektrondonor atom vagy csoport a 

metallálandó vegyülethez is kapcsolódhat. Ilyenkor a hidrogén-fém kicserélődési reakciót 

általában megelőzi egy gyors komplexképzési folyamat, amelynek eredményeként a 

metallálószer közel kerül a koordinációban résztvevő csoport melletti szénatom 

hidrogénjével (aromás vegyület esetén az orto-helyzetű hidrogénnel). Megjegyzendő, hogy 

a heteroatomo(ka)t tartalmazó irányító csoportok induktív elektronvonzó hatásukkal is 

növelhetik a szomszédos szénatomhoz kapcsolódó hidrogén savasságát. A folyamat 

eredménye regioszelektív metallálás az irányító csoport melletti szénatomon (Directed 

Ortho Metalation: DoM). Az ilyen csoportokat DMG (Directed Metalation Group) 

csoportoknak nevezzük. 

DMG 

(R-Li) n 

DMG (R-Li) n DMG 

Li 

33 

E + 

DMG 

E 

Az irányított metallálás rendkívül nagy gyakorlati jelentőségű, mert alkalmazásával 

sokszor izomerektől mentes, bonyolult szerkezetű vegyületek állíthatók elő egyszerű úton. 

A teljesség igénye nélkül néhány jellemző példát mutat be a 46.ábra. 70,71

DMG= 

O 

N 

DMG 

DMG 

S 

Ar 

NH 2 

Ar 

S S Ar 

TsN 3/NaBH 4 

CO 2 

DMG 

COOH 

34 

DMG 

Br 

Br 2 

DMG 

DMG 

Li 

Ph 2PCl 

PPh 2 

MeI 

HCO 2Et 

Bu 3SnCl 

DMG 

Me 

DMG 

SnBu 3 

46. Ábra. DMG csoporttal ellátott lítiumvegyületek néhány jellegzetes kémiai reakciója. 

DMG 

CHO 

Az organolítium reagensek mellett preparatív szempontból kiemelkedő 

fontosságúak az R-MgX szerkezetű, úgynevezett Grignard 72 vegyületek is. Kitüntetett 

szerepüket könnyű hozzáférhetőségüknek és kezelhetőségüknek köszönhetik. A Grignard 

vegyületeket leggyakrabban reduktív helyettesítéssel állítják elő, alkil- vagy arilhalogenidből 

és fémmagnéziumból éter típusú oldószerben: 

R X + Mg R MgX 

Megjegyzendő, hogy a Grignard-vegyületek csak dietil-éterrel vagy tetrahidrofuránnal 

szolvatált állapotban stabilisak, különben a Schlenk-egyensúlynak megfelelően részben 

R2Mg- és MgX2-vegyületekké diszproporcionálódnak. 

A 47. ábra a Grignard vegyületek néhány jellegzetes reakcióját mutatja be szintén a 

teljesség igénye nélkül. 70

R S R' 

+ 

R' SH 

RR'HC OH 

R' 

R SH 

S 8 

R'CHO 

S S R' 

RR' 2C NHR' 

RMgX 

35 

R' 2C=NR'' 

R' 

NR''' 

R'' 

R R' 

NR''' 

R'' 

O 

R 

R' N 

SOCl 2 

47. Ábra. A Grignard-vegyületek néhány jellegzetes kémiai reakciója. 

OH 

R 2S O 

O 

R R'

5. Saját eredmények 

5.1. Ferrocénalapú palládiumkomplexek előállítása és 

felhasználása keresztkapcsolási reakciókban 

A ciklopalladált tri-(o-tolil)-foszfin (Herrmann-Beller palladaciklus) felfedezése, 

amely igen hatékony katalizátor szén-szén kötés kialakítására, indította el a 

palladaciklusok katalitikus aktivitásának az alapos tanulmányozását. 31 

Ezek a metallaciklusok, amelyek szén-palládium-heteroatom részeket tartalmaznak 

és bizonyos esetekben más kiegészítő ligandumot is, rendszerint hatékony katalizátorok 

keresztkapcsolási reakciókban. Ezzel kapcsolatban számos publikáció született, melyek 

olyan palladaciklusok tanulmányozásáról számolnak be, melyekben a gyűrű heteroatomja 

lehet foszfor, oxigén, nitrogén vagy kén, míg a kiegészítő ligandum főként valamilyen 

foszfin. A felgyülemlett adatok alapján elindult egy vita arról, hogy azért ilyen hatékonyak 

az ilyen rendszerek, mert a palladaciklusok nagy teljesítményű katalizátorok, vagy csupán 

olyan komplexek melyek a gyengén kötött palládiumnak a forrásai. 38 

A mi munkánk célja az volt, hogy előállítsunk néhány ferrocéntartalmú 

palladaciklust, bízván abban, hogy magas aktivitást mutatnak majd és hogy 

tanulmányozzuk a katalitikus viselkedésüket keresztkapcsolási reakciókban. A 

katalizátorok ferrocenilhidrazon vázra épültek, modellreakcióknak pedig Heck, Suzuki és 

Sonogashira kapcsolásokat választottunk. Az előállított katalizátor-komplexek részletes 

spektroszkópiai vizsgálatai felfedték előttünk, hogy bár hasonló ligandum vázra épülnek, 

mégis mindegyik ferrocenilhidrazon jelentősen eltérő koordinációjú komplexet adott. Ez 

további lehetőséget biztosított számunkra a tekintetben, hogy tanulmányozhassuk a 

különböző koordinációs típusoknak a katalitikus aktivitásra gyakorolt hatását. 

Az általam vizsgált katalizátorokat ferrocenilhidrazon típusú ligandumokból L1-L3 

állítottuk elő Na2PdCl4 segítségével NaOAc jelenlétében metanolban, szobahőmérsékleten 

(48. ábra). Ez az eljárás széleskörben alkalmazott karbopalladált komplexek előállítására. 73 

36

4' 

4' 

4' 

5' 

5' 

5' 

Fe 

Fe 

Fe 

1' 

1' 

1' 

12 

2' 

9 

2' 

12 

2' 

7 

6 

N N 

Me 

1 

4 

N 

N O 

Me 

4a 

8a 

10 

N 

11 2 

9 

Fe 

N 

Me 

1 

2 4 

Pd N 

N 

Cl 

O 

Me 

2 

4a 

8a 

12 

5' 1' 

4' 

2' 

11 

Na2PdCl4 10 

NaOAc 

MeOH 

L1 K1* N N 

Me 

7 

8 

13 

L2 

N N 

H 

11 

10 

L3 

10 

1 

2 

8a 

1 

2 

5 

4 

N N O 

9 

H 

7 

4 4a 

Na2PdCl4 NaOAc 

MeOH 

DMSO-d6 

6 

Na 2PdCl 4 

NaOAc 

MeOH 

37 

Fe 

4' 

5' 

Me 

N 

Fe 

N 

Cl 

Pd 

Cl 

N 

N 

Me 

K2 

Fe 

1' 

12 11 

2' 

8a 

N N 

10 1 4a 

2 4 

N 

Cl 

Pd N O 

H 

2 K3* 

48. Ábra. Az L1-L3 ferrocenilhidrazonok palladálása nátrium-tetrakloro-palladáttal. 

Ilyen körülmények között a kelátképző ftalazonil származékok (L1 és L3 74 ) 

eltérően viselkednek. Az N3 atomon metilezett L1 a ferrocenil csoporton a C2’ helyzetben 

karbopalladálódik, míg az NH- csoportot tartalmazó analóg (L3) az N2 atom 

palladálódásával reagál (azapalladálás). A termékek a K1* és K3* klórhidas dimerek, 

melyek egyaránt öttagú palladaciklust tartalmaznak. Azonos reakciókörülmények között az 

L2 75 fenilhidrazon egyszerűen PdCl2-ra koordinálódva adja a K2 terméket. A K1* 

komplex dimer szerkezetére az amid-I IR sávjának frekvenciájából (1652 cm -1 ) 

következtettünk, amelyik nagyon hasonló az L1 74 ligandum esetén mérttel (1659 cm -1 ). Ez 

arra utal, hogy a ftalazin gyűrű N2 nitrogén atomja nincs koordinálódva a palládium 

centrumhoz, így a Pd(II) centrum stabil síknégyzetes koordinációjának megvalósulásához a 

K1* µ2-klórhidas dimer szerkezet kialakulása szükséges. A K3* komplexben a Pd-N2 

kötés polarizációs hatása (erős –I effektus) csökkenti az N3 atom elektronpárjának a C=O 

csoport felé történő delokalizációját, s ez okozza a szilárd fázisban mért magas amid-I 

frekvenciát (1721 cm -1 ) ami lényegesen meghaladja a szabad L3 ligandumra mért értéket 

7 

7 

6 

6

(1652 cm -1 ) 74 . A K3* komplexben a központi palládium koordinatív telítettsége szintén 

megkívánja a µ2-klórhídas, vagyis a dimer forma kialakulását. A K1 * és K3 * szerkezetét 

további fizikai mérések is alátámasztják (lásd később). A K2 szilárd szerkezete analógiát 

mutat a vele rokon N,N-dimetil-ferrocenilhidrazon PdCl2 komplexének a szerkezetével. 76 

Az előállított ferrocenilhidrazon-palládium komplexek szerkezetét 1 H, 13 C és 15 N 

NMR spektroszkópiával is vizsgáltunk (49. ábra). CDCl3-ban feloldva K1* átalakult K1’ 

pentaciklusos keláttá a palládiumcentrumnak a ftalazinon egység N2 atomjának a kelát 

típusú koordinációjával, amit az 1 H- 15 N-HMBC spektroszkópia bizonyított. A 2D 

spektrumban először elvégeztük az egyes nitrogének jeleinek az azonosítását. A C9 

metilcsoport protonjaival jelentkező keresztcsúcsok az N2 és N3 atomoktól származnak, 

míg a C10 metilcsoport protonjaival jelentkező keresztcsúcsok az N10 és N11 atomokhoz 

rendelhetők, melyek páronként az eltérő hibridállapotukból származó jelentős 

eltolódáskülönbségek alapján egyérteműen azonosíthatók. A K1’ kelátban az N2 eltolódása 

a folyékony ammónia 15 N eltolódásához igazított skálán (δNH3(l) = 0 ppm) jelentős 

mértékben csökkent (245 ppm) a szabad L1 ligandum N2 rezonanciájára mérthez (284 

ppm) képest. A katalitikus reakciónál polárosabb körülményeket reprezentáló DMSO-d6ban 

a gyenge Pd-N2 kötés a K1 komplex képződése közben felhasad a koordinálódó 

oldószer molekulától, ami az N2 atom hibridállapotának határozottabb sp 2 jellegét mutató 

eltolódásából (304 ppm) egyértelműen kitűnik. Mivel nem sikerült alkalmas kristályt 

növeszteni a röntgenkrisztallográfiai vizsgálathoz, a K1* dimer relatív konfigurációját 

(mezo vagy racém) mindezidáig nem tudtuk meghatározni. 

N 

Fe 

N 

Me 

5' 

4' 

12 11 

1' 

10 

1 

2' Pd 

N 2 4 

Cl N 

K1' 

Me 

O 

4a 

7 

8a 6 

K3* 

DMSO-d 6 

4' 

5' 

Fe 

1' 

CDCl 3 

N N 

12 11 

10 

2' 

Cl 

Pd 

8a 

1 

2 4 

N 

N 

4a 

O 

L H 

K3 

7 

K1* 

6 

38 

DMSO-d 6 

49. Ábra. A K1 és K3 komplexek különböző koordinációs módjai. 

4' 

5' 

N 

Fe 

N 

7 

Me 

6 

1' 

12 11 

10 

8a 

1 4a 

2' Pd 

Cl 

L 

N2 4 

N 

Me 

O 

K1 

L = DMSO-d6

A koordinálódó DMSO-d6-ban feloldva K2 komplex 1 H és 13 C NMR spektruma az 

L2 ligandum spektrumát adja, ami mindkét Pd-N kötés felbomlására utal. A nem 

koordinálódó CDCl3-ban kétféle izomer (körülbelül 70 és 30%-ban) volt megfigyelhető, 

amelyek a két ferrocenil csoport relatív orientációjában különböznek (megjegyzendő, hogy 

két analóg izomert korábban azonosítottak egy nagyon hasonló szerkezetű N,N-dimetilferrocenilhidrazon 

PdCl2 komplexében). 76 A Pd–N kötés megléte a K2 komplex mindkét 

izomerjében szintén az 1 H- 15 N HMBC spektrumok alapján nyert bizonyítást. Az N8 

rezonancia jóval alacsonyabb eltolódásoknál jelentkezett [234 és 226 ppm az 

aszimmetrikus fő (A) és 229 ppm a szimmetrikus mellék (B) komponensekben], a nem 

koordinált N8 atom eltolódásához képest (325 ppm), amit a szabad L2 hidrazonban lehetett 

mérni. 

Ugyanolyan körülmények között (DMSO-d6-ban feloldva) a K3* komplex 

feltételezhetően K3 komplexre disszociálódik, amelyben a Pd-centrumhoz erős kovalens 

kötéssel kapcsolódó N2 atom jelentős sp 3 karakterrel rendelkezik, ami egyértelműen 

kitűnik NMR jelének a nagyobb térerő irányába történő jelentős eltolódásából (154 

ppm). 77,78,79 A K1 és K3 komplexekben az N11 nitrogénatom erős koordinációját 

bizonyítják a 274 illetve 254 ppm-nél mért eltolódások, melyek lényegesen alacsonyabbak, 

mint a szabad L1 és L3 ligandumokra mért megfelelő értékek (330 ppm, 316 ppm). A K3 

komplexben a szabadon forgó ferrocenil csoport 2’/5’ 1 H-NMR jelének, valamint a Pd(II) 

centrum –I effektusának köszönhetően a C1- és C12 atomok 13 C rezonanciájának a szabad 

L3-ligandumban mért értékekhez képest az alacsonyabb térerő felé tolódik el (δH-2’/5’, 

δC1, és δC12 értékek a K3/L3 vegyületpárra: 5.13/4.56, 158.2/143.0, és 149.2/143.9 

ppm) 74 további bizonyítékot szolgáltatva a Pd–N2 és Pd–N11 kötések jelenlétére. 

Az eddigieket összefoglalva: a palládiumcentrum megtalálható NPdC 

kötésrendszerben a K1 palladaciklusban, továbbá NPdN kötésrendszerben a K3 

palladaciklusban, valamint a lazán kooordinált NPdN komplex (K2) részeként. A 

következőkben a 3 különböző, fent részletezett koordinációs kötésrendszerrel jellemezhető 

ferrocenilhidrazon-komplex katalitikus aktivitását teszteltük. 

39

Heck reakció 

5.1.1. Katalízis vizsgálatok 

Az első választott modellreakció különböző aromás halogénvegyületek és akrilsavmetilészter 

Heck kapcsolása volt trietilamin, mint bázis jelenlétében (50. ábra). Már a 

kezdeti kísérletek arra ösztönöztek minket, hogy vizsgáljuk a K1-K3 komplexek 

katalatikus aktivitásának függését az alkalmazott reakcióközegtől. 

2 

CO2Me Ar X 

CO 

Ar 

2Me 

K1-K3 

1a-e TEA, oldószer 3a-c 

Ar-X: a-jódbenzol; b-4-jódanizol; c-3-jódtoluol; 

d- 3-brómpiridin; e- 4-klórbenzonitril 

50. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott Heck 

kapcsolások 

A továbbiakban a kapcsolási reakciókban reaktív ágensnek tekinthető jódbenzollal 

vizsgáltuk a kapcsolás lefutását különféle polaritású oldószerekben, melyek közt a 

legkevésbé poláros a diklórmetán, a legpolárosabb a víz volt. Megállapítottuk, hogy a 

poláros, aprotikus oldószerekben, mint a DMF-ben, vagy a DMA-ban elvégzett kísérletek 

adják a legjobb eredményeket az alkalmazott reagensekkel (1. táblázat). Az ebben a 

táblázatban szereplő eredmények 1 ekvivalens jódbenzol, 1.2 ekvivalens akrilsavmetilészter 

Heck kapcsolására vonatkoznak, 1.4 ekvivalent trietilamin, 1 ml/mmol 

oldószer, 0.1% K1, 0.1% K2 illetve 0.2% K3 alkalmazásakor. A normál formátumú 

számok a gázkormatográfiás analízissel meghatározott konverzókat jelentik 50°C-on 

végzett reakciók esetén, 18 óra reakció után. A dőlt betűvel írt számok azokra a 

konverziókra vonatkoznak amelyeket 70°C-ra felmelegítve 2 órával később vett mintákból 

mértünk. 

40

1. Táblázat. A K1-K3 komplexek Heck reakcióban mutatott katalitikus aktivitása 

különböző oldószerekben 

K1 

K2 

K3 

DCM THF MeCN DMF H2O DMA 

11.6 16.9 35.5 99.9 2.8 99.9 

16 27.3 43.8 99.9 5.1 99.9 

7.8 8.8 35.6 98.6 2.1 100 

11.6 17.9 55.2 99.5 13.2 100 

26.6 40.9 65.8 77.6 0.7 94.9 

43.8 52.3 86.6 85.1 18.9 96.5 

A mért konverziók legkevesebb három párhuzamosan elvégzett reakciónak az átlagát 

jelentik és a meghatározott értékek belső standardokon alapulnak. 

Az első adatsorban a konverzió értékek az 50 °C-on 18 óra reakció után mért 

adatokból származnak (1. táblázat), és azt jelzik, hogy DMF-ben és DMA-ban a K1 és K2 

komplexekkel szinte teljes konverziót lehet elérni. A K3 komplex szintén jó eredményeket 

szolgáltatott, bár jóval kevésbé volt reaktív. A többi vizsgált oldószerben, mint a DCM, 

THF és MeCN a katalizátorok közepes aktivitást mutattak, de érdekes módon ezekben K3 

komplex bizonyult a legaktívabbnak. A másik két komplex az adott körülmények között 

feltehetőleg kevésbé aktív formát vesz fel (esetleg K1 * , ill. K2 * ). A hőmérsékletet 70 °C-ra 

emelve még további 2 órára minden esetben a katalitikus aktivitás jelentős mértékű 

javulását figyeltük meg. 

A kapcsolások időbeli lefutását először jódbenzollal és akrilsav-metilészterrel 

végeztük a vizsgált palládium komplexek (K1-K3) jelenlétében (51. ábra). A Heck 

kapcsolások esetén úgy találtuk, hogy a kinetikai vizsgálatok céljából optimális a 10 -2 - 

2*10 -2 % mennyiségű katalizátor. Összehasonlításképp a reakciót elvégeztük 10 -2 % 

Pd(OAc)2 és 2*10 -2 % PPh3 jelenlétében is. 

41

konverzió (%) 

100 

80 

60 

40 

20 

0 

0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 

idõ (perc) 

51. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának vizsgálata Heck kapcsolásba: a. 

10 -2 % K1; b.10 -2 % K2; c. 2*10 -2 % K3; d. 10 -2 % Pd(OAc)2 és 2*10 -2 % PPh3 ; e. 10 -2 % 

Pd(OAc)2 100 °C-on. 

A K1 és K2 komplexek, valamint a palládium-acetát-trifenilfoszfin rendszer 

katalitikus aktivitása nagyon hasonló, csak egy rövid indukciós periódus látszik. 

Mindemellett az alkalmazott körülmények között a Pd(OAc)2 és a K2 komplex 

bizonyultak a legaktívabbaknak. A K3 komplex idő-konverzió görbéje jelentősen 

különbözik a többi vizsgált katalitikus rendszertől, hosszabb indukciós szakaszt és 

csökkentett aktivitást mutat. Pfaltz és Blackmond kinetikai tanulmánya alapján 80 - melyben 

palladaciklusok Heck reakciókban tapasztalható katalitikus aktivitásának 

tanulmányozásáról számolnak be - feltételelezhető hogy a vizsgált katalizátorok aktivitása 

közötti eltérés az aktív forma kialakulási módjának a különbségéből származtatható. 

A K1-K3 komplexek katalizátorként való alkalmazhatósága Heck reakció esetén 

aromás jódvegyületekre korlátozódott (2. táblázat). Alacsony katalizátorkoncentrációt 

(0,05-0,1%) alkalmazva mérhető konverziót csak jódbenzollal (1a), 4-jódanizollal (1b) és 

jódtoluollal (1c) értünk el. A várt fahéjsavszármazékok kitermelése jónak, illetve nagyon 

jónak mondható, míg a kevésbé reaktív aromás halogénvegyületek, mint a 3-brómpiridin 

(1d) vagy a 4-klórbenzonitril (1e) nem adtak semmilyen konverziót. Ezekből az 

eredményekből arra következtethetünk, hogy a mi katalizátoraink az olyan komplexek 

sorába tartoznak amelyek elfogadható katalitikus aktivitással rendelkeznek a reaktív 

42 

a 

b 

c 

d 

e

aromás jódvegyületekkel, de sajnos használhatatlanok amikor a kapcsoló partner aromás 

bróm- illetve klórvegyület. 38 

2. Táblázat. A K1-K3 komplexek Heck kapcsolása különféle aromás 

halogénvegyületekkel (1a-e) 0.05% katalizátor felhasználásával a,b 

ArX K1 K2 K3 

1a 100 (82) 100 (51) 100 (73) 

1b 100 (93) 100 (99) 100 (98) 

1c 100 (97) 100 (95) 100 (96) 

1d 0 0 0 

1e 0 0 0 

a A számok a gázkormatográfiával meghatározott konverzió értékek, a zárójelben lévő 

számok kitermelések. 

b 

1 ekvivalens aromás halogénvegyület, 1.2 akrilsav-metilészter, 1.4 ekvivalens TEA, 1 

ml/mmol DMF, 0.05% K1, 0.05% K2 vagy 0.1% K3 melegítve 100°C-on 1 óráig, illetve a 

teljes konverzióig. 

Külső ligandumok hozzáadásával mint a trifenilfoszfin vagy a tri-terc-butil-foszfin 

jelentős változásokat tudtunk elérni a katalizátoraink aktivitásában. A brómbenzolnak 

metilakriláttal történő kapcsolását K1 katalizátorral, ami nem megy végbe külső 

ligandumok nélkül, foszfin jelenlétében is megvizsgáltuk. Referenciaként ugyanezt a 

reakciót elvégeztük Pd(OAc)2- 2 PPh3 jelenlétében is. A tanulmányozott reakciókból (52. 

ábra) kitűnt, hogy PPh3 hozzáadásával K1 katalitikus aktivitása szembetűnően 

megváltozik. Már 1 ekvivalens PPh3 hozzáadására a K1 komplex jelenlétében végrehajtott 

reakcióban már némi termék is képződött. A foszfin-palládium arányt kettőre növelve a K1 

aktivitása már összemérhető volt a Pd(OAc)2-PPh3 rendszerével. Tri-terc-butil-foszfin 

hozzáadásával egy katalitikusan nagyon aktív rendszert kaptunk, amivel 5 perc után 

gyakorlatilag teljes konverziót tudtunk elérni. A triciklohexilfoszfin, habár aktív 

katalizátort alakít ki, más átalakulásokat kezdeményezett. Tetrabutilammónium só 

hozzáadása a reakcióelegyhez vagy a bázis kicsererélése N-metil-diciklohexilaminra, 

43

illetve nátrium acetátra semmilyen jelentős hatással nem volt a K1 katalitikus aktivitására, 

még akkor sem amikor a hőmérsékletet 150°C-ra felemeltük. 

Meghatároztuk a K1-K3 komplexek élettartamára vonatkozó paramétert (TON – 

Turnover Number) is, jódbenzol és metilakrilát reakciójában, 10 -3 % és 10 -4 % katalizátor 

alkalmazásával. A meghatározott értékek (3. táblázat) részleges konverzióknak felelnek 

meg, kivétel a 10 -3 % K2 jelenlétében kapott eredmény, amelynél a konverzió gyakorlatilag 

teljessé vált, még a katalizátor dezaktiválódása előtt. Jóllehet a TON értékei ugyanazon 

tartományba esnek, egy tendencia mégis megfigyelhető. Míg a leggyengébben kötött 

palládiumot tartalmazó komplex (K2) adja a legnagyobb értéket, addig azok a komplexek, 

ahol a palládium erősebb kötésben vesz részt alacsonyabb TON értékekkel jellemezhetők. 

52. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának vizsgálata brómbenzol és 

metilakrilát Heck kapcsolásában: a. 0.5% Pd(OAc)2 és 1% PPh3; b. 0.5% K1 és 0.5% 

PPh3; c. 0.5% K1 és 1% PPh3; d. 0.5% K1 és 2% P t Bu3. 

44

3. Táblázat. A K1-K3 komplexek TON értékei Heck kapcsoláskor 10 -3 % és 10 -4 % 

katalizátor használatakor a 

TON 

10 -3 % 

10 -4 % 

K1 K2 K3 

62 000 

48 000 

45 

92 500 

96 000 

23 000 

35 000 

a -3 

1 mmol jódbenzol, 1.2 mmol akrilsav-metilészter, 1.4 mmol TEA, 1 ml DMF, és 10 % 

vagy 10 -4 % a katalizátort (K1-K3) 100°C-on melegítettünk addig, amíg a konverzió 

értékeknél már nem tapasztalható változás. 


A következőkben a K1-K3 katalizátoraink különféle aromás halogenidek (1b-i) és 

fenilboronsav (4) Suzuki kapcsolásában mutatott katalitikus aktivitásának a vizsgálatáról 

számolok be. (53. ábra). Az átalakulások kinetikai profiljának a megállapításához a 2-flórjódbenzol 

(1f) és fenilboronsav kapcsolását választottuk káliumkarbonát jelenlétében, 

DMF oldószerben (54. ábra). 

K1-K3, K2CO3 Ar X + Ph-B(OH) 2 

Ar-Ph 

DMF, 100°C 

1b-i 4 5b-d,f,h 

Ar-X: f-2-fluoro-jódbenzol; g-4-brómanizol; 

h-4-brómtoluol; i- 2-klórpiridin 

53. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott Suzuki 

kapcsolások. 

A K1 és K2 ligandumok 0.1 mol%-os mennyiségben való alkalmazásakor hasonló 

aktivitás volt tapasztalható és mindkét esetben körülbelül 3 óra alatt elég jó konverziót 

sikerült elérni. A K2 komplex e reakcióban is némiképp jobban működött mint K1 (vö. 51. 

ábra), ami azt mutatja, hogy az aktív palládium felszabadulása a kiindulási komplexből 

nagy befolyással van a katalitikus aktivitásra. A K3 komplex, ugyanúgy mint a Heck 

kapcsolásban, egy hosszabb indukciós periódust és csökkentett katalitikus aktivitást mutat 

összehasonlítva a többi komplexszel. Az összehasonlítás kedvéért a Pd(OAc)2–PPh3 és

Pd(OAc)2 katalizátorrendszereket is megvizsgáltuk azonos körülmények között (0.1% 

Pd(OAc)2, 0.2% PPh3) és azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált rendszerek közül ezek a 

legaktívabbak. Amikor trifenilfoszfint adtunk a legaktívabb ferrocénalapú K2 

katalizátorhoz, hasonlóan mint a brómbenzol K1 által katalizált Heck kapcsolásakor (52. 

ábra), meglepő módon a katalitikus aktivitás feltűnő csökkenését tapasztaltuk. 

54. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának vizsgálata Suzuki kapcsolásban. 

a. 0.1% K1; b. 0.1% K2; c. 0.2% K3; d. 0.1% K2 és 0.2% PPh3; e. 0.1% Pd(OAc)2 és 

0.2% PPh3; f. 0.1% Pd(OAc)2. 

A K1-K3 katalizátorok Suzuki kapcsolását megvizsgáltuk más kiinduló anyagokkal 

is (4. táblázat). A 4 óra reakcióidő után megfigyelt konverziók jó összhangban vannak a 

kinetikai mérésekkel. Mindegyik esetben, ahol értékelhető konverziók voltak 

megfigyelhetőek (1b-d,f-h), K2 használatával a legnagyobb, míg K3 esetében a legkisebb 

értékeket kaptuk. A K1 komplex esetében a reakciót preparatív méretekben is elvégeztük, 

a termékeket izoláltuk, a konverziók kielégítőek voltak, a várható biaril vegyületek hozama 

jónak illetve kiválónak mondható. A Heck kapcsoláshoz hasonlóan itt is csekély konverzió 

figyelhető meg aromás brómvegyületek esetén így ezen katalizátorok szintetikus 

jelentősége ebben a tekintetben korlátozott. 

46

4. Táblázat. A K1-K3 komplexek Suzuki kapcsolása különféle aromás halogénvegyületekkel 

(1b-i) 0.5% katalizátor felhasználásával a,b 

ArX K1 K2 K3 

1b 75 (97) 96 80 

1c 89 (71) 99 90 

1d 96 (95) 98 71 

1e 0 0 0 

1f 92 (67) 99 90 

1g 21 33 15 

1h 14 40 12 

1i 0 0 0 

a A számok a 4 h reakcióidő után gázkromatográffal meghatározott konverziókat jelentik, a 

zárójelben lévők pedig a teljes konverzió utáni izolált kitermeléseket. 

b 1 ekvivalens aromás halogenid, 1.5 ekvivalens fenilboronsav, 2 ekvivalens K2CO3, 8 

ml/mmol DMF, 0.5% K1, 0.5% K2 illetve 1% K3 100°C-on. 

Sonogashira kapcsolás 

Végül megvizsgáltuk a katalizátoraink katalitikus aktivitását aromás 

halogénvegyületek (1a-d,e,g,j) és 2-metil-3-butin-2-ol (6) Sonogashira kapcsolásában (55. 

ábra). Köztudott, hogy a Sonogashira kapcsolás sokkal érzékenyebb a katalizátor 

természetére és mennyiségére is, ezért megnöveltük az alkalmazott K1-K3 katalizátorok 

mennyiségét további egy nagyságrenddel, hogy értékelhető eredményeket kapjunk. 

Ar + OH 

K1-K3, CuI 

iPr2NH, DMF 

100 

Ar OH 

o X 

1a-d,e,g,j 6 C 

7a-d 

Ar-X: j-brómbenzol; 

55. Ábra. A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott 

Sonogashira kapcsolások. 

Jódbenzolt (1a) és 2-metil-3-butin-2-olt (6) reagáltattunk réz(I)-jodid és 

diizopropilamin jelenlétében DMF-ben. A K1-K3 katalizátorok és Pd(OAc)2 2 mol%-ban 

47

történő adagolása a reakcióelegyhez önmagában nem adott értékelhető konverziót, de 4 

mol% trifenilfoszfin hozzáadásával a Sonogashira kapcsolás megindult. A K1-K3 

komplexek és Pd(OAc)2 katalitikus aktivitásának összehasonlítása 2 ekvivalens 

trifenilfoszfin (Pd-ra viszonyítva) jelenlétében analógiát mutat az eddig felvázolt esetekkel 

(56. ábra). 

konverzió (%) 

100 

90 

80 

70 

60 

50 

40 

30 

20 

10 

0 

0 50 100 150 

idő (perc) 

56. Ábra. A K1-K3 komplexek és Pd(OAc)2 katalitikus aktivitásának vizsgálata 

Sonogashira kapcsolásban. a. 2% Pd(OAc)2 és 4% PPh3; b. 2% K1 és 4% PPh3; c. 2% K2 

és 4% PPh3; d. 2% K3 és 4% PPh3 e. 2% Pd(OAc)2. 

48 

a. b. c. 

d. e. 

A K1, K2 komplexek és a Pd(OAc)2 hasonló aktivitást mutatnak, bár a Pd(OAc)2 

némiképpen hatékonyabbnak mutatkozik mint a ferrocén-tartalmú katalizátorok. Mint az 

összes többi esetben úgy itt is, a K3 komplex aktivitása a többi rendszerhez képest 

alulmarad. A K1 és K2 komplexek közül az utóbbinak hosszabb az élettartama, szinte eljut 

teljes konverzióig (épp úgy, mint a Pd(OAc)2), míg K1 80% konverzió körül már elveszti 

az aktivitását. 

A K1-K3 katalizátorok Sonogashira kapcsolásban való részvételét más aromás 

halogénvegyületek (1a-d,e,g,j; 5. táblázat) esetén is megvizsgáltuk. A 4 óra reakcióidő 

után észlelt konverzióértékek jó összhangban vannak a kinetikai mérésekkel. Az összes 

aromás jódvegyület és a reaktív 3-brómpiridin is szinte teljes konverziót adott K2 

komplexszel, de a K1 komplex is szép eredményeket produkált. A katalizátorok aktívnak 

mutatkoztak brómbenzollal (1j) is, míg a kevésbé reaktívabb 4-brómanizol (1g) csak

észlegesen, a 4-klórbenzonitril pedig egyáltalán nem alakult át. Ezek az eredmények 

összhangban vannak a Pd/C-PPh3 katalizátor rendszernél találtakkal. 81 

5. Táblázat. A K1-K3 komplexek Sonogashira kapcsolása különféle aromás 

halogenidekkel (1a-d,e,g,j) 2% katalizátor felhasználásával a,b 

ArX K1 K2 K3 

1a 99 (56) 99 65 

1b 44 (25) 99 26 

1c 65 (46) 99 36 

1d 100 (89) 99 99 

1e 0 0 0 

1g 20 30 30 

1j 100 (51) 80 65 

a a számok a gázkromatográfiával meghatározott konverzióértékeknek felelnek meg 4 h 

reakció után, míg a zárójelben lévő számok a kitermelésekre vonatkoznak 

b 1 ekvivalens aromás halogénvegyület, 1.2 ekvivalens 2-metil-3-butin-2-ol, 2 ekvivalens 

diizopropilamin , 5 ml/mmol DMF, illetve 2% K1-K3 és 4% PPh3 kevertetve100 °C-on. 

A K1 és K2 komplexek valamint a palládium-acetát katalitikus viselkedésének a 

hasonlósága keresztkapcsolási reakciókban arra enged következtetni, hogy az aktív forma 

ezeknél a katalizátorrendszereknél hasonló természetű. Az észlelt kis eltérés abból adódhat, 

hogy a katalizátor aktív formája különféle lépéseken keresztül alakulhat ki a 

prekatalizátorokból. A különböző, gyengén koordináló ferrocenilhidrazon szerkezeti 

egységek szintén befolyásolhatják ezeket a lépéseket. 

49

A K3 komplex csökkent aktivitása minden általunk vizsgált tesztreakcióban 

megfigyelhető volt, ami a ftalazonil csoport N(2) nitrogénje és a Pd(II) centrum között 

kialakult stabil, nem koordinációs jellegű kötésnek tulajdonítható, ami valószínűleg csak 

nehezen szakad fel és ezáltal lassítja az aktív forma kialakulását. Mindez megnyújtott 

indukciós periódusokban és eltérő kinetikai jellemzőkben nyilvánul meg. 

4' 

5' 

Fe 

1' 

12 11 

2' 

N N 

10 

Cl 

Pd 

2 

1 

2 4 

N 

N 

H 

K3* 

4a 

O 

Előállítottunk három palládium komplexet, melyek hasonló ferrocenilhidrazon alapú 

ligandumot tartalmaznak, de különböző koordinációs elrendeződésben: az első egy 

palladaciklus, a második egy palládium-hidrazon míg a harmadik egy palládium-amid 

típusú szerkezeti egységet tartalmaz. A komplexek katalitikus aktivitását 

összehasonlítottuk egymással és a palládium-acetát – trifenilfoszfin rendszerével 

alkalmasan választott reagensek Heck-, Suzuki- és Sonogashira kapcsolásában. Az 

összegyűlt adatokból levonható az a következtetés, hogy a katalitikusan aktív formák az 

esetek nagy részében hasonló természetűek, a vizsgált komplexek viselkedése közötti 

különbség ezek kialakulásának a módjából és annak kinetikájából adódik. A ligandumhoz 

gyengébben kötött palládium esetén a katalitikus rendszerben magasabb aktivitás 

figyelhető meg. A kinetikai eredmények azt jelzik, hogy meghatározó szerep jut a 

ligandumoknak abban, hogy a reakcióközegben az aktív palládium species kialakulását 

minél inkább elősegítsék. Habár az új komplexek nem rendelkeznek kimagasló 

aktivitással, remélhető, hogy a feltárt szerkezet-reaktivitás összefüggések hozzájárulhatnak 

a katalitikus folyamatok jobb megértéséhez és segítséget nyújthatnak új, aktívabb 

katalizátorrendszerek szisztematikus tervezésében. 82 

50 

8a 

7 

6

5.2. Piridazino[4,5-d]piridazinok reakciói poláros 

fémorganikus reagensekkel 

A piridazin a heterociklusos kémia egyik alapvető szerkezeti eleme és származékai 

meghatározó jelentőségűek mind a szerves, mind a gyógyszerkémiában. A piridazin gyűrű 

és a kondenzált analógjainak széles köre értékes farmakológiai hatássokkal rendelkezik, 

ami nagyon jól dokumentált az irodalomban. 83,84,85,86,87,88,89 Ennek tükrében kémiai és a 

farmakológiai 90,91 szempontból is érdemesnek tartottuk a széles irodalommal rendelkező 

rokonvegyületekhez képest eléggé elhanyagolt piridazino[4,5-d]piridazin vázat tartalmazó 

molekulák csoportjának bővítését kettőnél több szubsztituenst tartalmazó tagokkal. Mivel 

az irodalomban ezidáig is csak kis számban fellelhető, többnyire szimmetrikus 1,4diszubsztituált 

piridazino[4,5-d]piridazin-származékokat olyan hagyományosnak 

tekinthető szintetikus módszerekkel állították elő, mint pl. 4,5-diacil-, vagy 

bisz(metoxikarbonil)-szubsztituált piridazinok gyűrűzárása hidrazinnal, 63,64,66,90,91,92,93 ezért 

arra törekedtünk, hogy új szintetikus utakat találjunk szelektíven funkcionalizált 

piridazino[4,5-d]piridazinok előállítására. Ezért tanulmányoztuk e gyűrűrendszer könnyen 

hozzáférhető képviselőinek a reaktivitását poláris fémorganikus reagensekkel szemben. A 

tervezett kutatás nem pusztán új szintetikus utak megtalálására irányult. A piridazino[4,5d]piridazinok 

reakciója fémorganikus reagensekkel elméleti szempontból is érdekes, mivel 

a kiválasztott biciklusos kiindulási anyagok (8a és 8b) első közelítésben kiterjesztett 

tetrazin analógoknak is tekinthetők (vö. 8c szerkezettel: 57. ábra), így alternatív 

reakcióutak lehetősége is felvetődik. Ha vegyületeink „piridazinszerűen” viselkednek, 

akkor a belépő fémorganikus reagens várható támadása az A vagy a C úton történik. 

Piridazinok 94,95,96 és benzanellált származékaik analóg reakciói jól dokumentáltak az 

irodalomban. 97,98,99,100,101,102,103,104 Ha a piridazino[4,5-d]piridazinok tetrazinszerűen 

viselkednek, akkor a belépő nukleofil a gyűrű nitrogénatomján fog támadni (B útvonal), ezt 

az átalakulást nevezik azofil addíciónak, 105 ami ezidáig főként a tetrazinokra írtak le. Úgy 

találták, hogy 8c vegyület készségesen reagál lítium-, magnézium- és cinkorganikus 

reagensekkel, 106 míg más nukleofilek 8c vegyülettel a C utat követik. 107 Célul tűztük ki 

tehát a 8a és 8b piridazino[4,5-d]piridazinok reaktivitásának a tanulmányozását poláris 

fémorganikus reagensekkel, feltárva ezzel olyan használható szintetikus módszereket, 

melyekkel háromszorosan szubsztituált piridazino[4,5-d]piridazinok állíthatók elő. 

51

A 

C 

SMe B 

N N 

N N 

SMe 

N 

N 

N N 

N N 

SMe 

52 

N 

N 

SMe 

N 

N 

SMe 

8a 8b 8c 

57. Ábra. A 8a,b modellvegyületeken és az analóg 8c tetrazin származékon a poláris fémorganikus 

reagensek támadásának a lehetséges helyei. 

A 8a 1,4-bisz-metiltioszármazék (ugyanaz a vegyület mint az irodalmi részben már 

bemutatott LXXXII) különböző fémorganikus reagensekkel történő reakcióinak előzetes 

megfigyelése szerint a poláros organolítium és Grignard reagensek (9a-c) készségesen 

reagálnak a piridazinopiridazinokkal már -78 o C-on (58. ábra). A reakcióelegy 

feldolgozása után minden esetben egyetlen terméket izoláltam (10), általában jó 

kitermeléssel (6. táblázat, 1-3 sor). E vegyületek szerkezetét spektroszkópiai módszerekkel 

határoztuk meg, a termékek a 10a és 10b adduktok voltak (A útvonal). A 9d heterokuprát 

alkalmazása is kielégítő eredményt adott (4 sor), ám a réz(I)-jodidot réz(I)-cianidra 

cserélve a folyamat leállt és csak az el nem reagált kiindulási anyagot kaptuk vissza, még 

huzamosabb szobahőmérsékleten történő állás után is. A fenilcinkjodid szintén inaktívnak 

bizonyult e reakciókban. 

Más szerves lítiumvegyületekre kiterjesztve a reakciót (9e-j, 5,7,8,10-12 sor), 

hasonló eredményeket értünk el. Az egyetlen termék keletkezését vékonyrétegkromatográfiával 

követtük. Egy-, és kétdimenziós 1 H- és 13 C NMR módszerekkel 

bizonyítottuk, hogy ezek 5-szubsztituált piridazinopiridazin-származékok (10c-g), a 

kitermelések pedig közepeseknek illetve jóknak mondhatóak. Az izolált kitermelések 

romlása bizonyos esetekben a dihidrovegyületek bomlásának az eredménye, ami a 

szilikagélen történő tisztítás közben történhet. A feldolgozás során esetlegesen 

bekövetkezendő aromatizációt a 10 típusú vegyületeknél egyetlen esetben sem észleltük. 

Érdekességként említem, hogy a piridilszármazék a tautomer 12h formában kelekezik ezen 

körülmények között, amit egy kvázi hattagú gyűrűn belül kialakuló nitrogén-kén 

kölcsönhatás 108 stabilizál. Ezt támasztják alá a 4-SMe- és a H6’ protonok között mérhető 

NOE értékek (12-16 %),valamint a NOE hiánya a 4-SMe- és a H3’ protonok között. 

C 

B

SMe 

N N 

N N 

8a 

N 

N 

SMe 

N N 

N N 

R' 

8b 

SMe 

R'M (9a-l) 

THF 

R'M (9a-l) 

THF 

R' 

HN 5 4 N 

N 8 1 N 

53 

SMe 

SMe 

10a-g 

N 

R' N 

HN 5 4 N 

N 8 1 N 

10i-p 

SMe 

+ 

3' 

N 4 N 

HN 1 N 

N 

N 

N 5 4 N 

+ 

HN 8 1 N 

R' 

N 

6' 

11i-l,p 

SMe 

SMe 

12h 

58. Ábra. Piridazino[4,5-d]piridazinok (8a és 8b) reakciója poláros fémorganikus reagensekkel 

Az egyik metiltio-csoport pirazolil-csoportra cserélve (8b) két új kérdés is 

felvetődik: 8b esetén is megmarad-e a folyamat kemoszelektivitása (kizárólag 

piridazinszerű addíció) és hogy milyen lesz a folyamat regioszelektivitása? Már az első 

kísérletek (13-15 sor) bebizonyították, hogy ugyanaz a kemoszelektivitás jellemző 8b 

pirazolilszármazékra is mint 8a-ra. Emellett reagensfüggő regioszelektivitást is 

tapasztaltunk. Fenillítium reagenssel (9a, 13. sor) kétféle termék keletkezett: a főtermék a 

fenilcsoportot a pirazolil-csoport közelében („peri” helyzetben) tartalmazta (10i), a másik 

termékben a fenilcsoportot a metiltio-csoport szomszédságában található (11i). Ezzel 

szemben fenilmagnézium-klorid (9c, 14 sor) használatakor kizárólag a fenillítiummal 

kivitelezett reakcióban főtermékként megjelenő izomer (10i) képződött kiváló 

kitermeléssel. A folyamat során megfigyelt regioszelektivitás és a termékek megoszlásában 

jelentkező eltérés a lítiumorganikus és a Grignard reagens használata esetén feltehetőleg az 

átmeneti reaktáns-reagens komplex eltérő koordinációjának tudható be. Érdekes, hogy a 

butillítium és 8b reakciója gyakorlatilag blokkolt réz(I)-jodid jelenlétében (9d, 16 sor), 

amint az kitűnik a nagyon alacsony konverzióból, de ezt a jelenséget megfigyelték 8c 

tetrazinszármazék analóg átalakulásánál is. 106 

A 8b modellvegyület reakciói más szerves lítiumvegyületekkel (9e-j, 17,19,20,22- 

24 sor) is hasonló eredményekhez vezettek, bár változó hatékonysággal. A fő termékek 

(10k-p) a belépő nukleofilt minden esetben a pirazolil egységhez képest „peri” helyzetben 

tartalmazzák. Bizonyos esetekben (18,19,24 sorok) azonosítottuk a másik regioizomert 

SMe

(11k, 11l és 11p) is a nyerstermék 1 H- és 13 C NMR vizsgálatával, viszont 11p kivételével a 

melléktermékeket tisztán nem tudtuk kinyerni. 

6. Táblázat. Kitermelések és a termékek aránya a 8a és 8b modellvegyületek fémorganikus 

reagensekkel végrehajtott reakciói után 

Kiindulóanyag Reagens Kitermelés (%) 

1 8a PhLi (9a) 91 (10a) 

2 8a PhMgCl (9c) 40 (10a) 

3 8a BuLi (9b) 65 (10b) 

4 8a BuCuLiI (9d) 61 (10b) 

5 8a 4-lítionanizol (9e) a 43 (10c) 

6 8a 4-anizilmagnézium bromid (9k) 88 (10c) 

7 8a 2-lítioanizol (9f) b 51 (10d) 

8 8a 1-lítionaftalin (9g) a 52 (10e) 

9 8a 1-naftilmagnézium bromid (9l) 90 (10e) 

10 8a 2-lítionaftalin (9h) a 33 (10f) 

11 8a 2-lítiotiofén (9i) 90 (10g) 

12 8a 2-lítiopiridin (9j) a 18 (12h) 

13 8b 9a 35 (10i),11 (11i) c 

14 8b 9c 93 (10i) 

15 8b 9b 18 (10j), 9 (11j) c 

16 8b 9d k.a. visszakapva 

17 8b 9e b 18 (10k) 

18 8b 9k 46 (10k), 19 (11k) c 

19 8b 9f c 54 (10l), 9 (11l) c 

20 8b 9g b 45 (10m) 

21 8b 9l 69 (10m) 

22 8b 9h b 74 (10n) 

23 8b 9i 45 (10o) 

24 8b 9j b 11 (10p), 35 (11p) 

25 8b 9a + TMEDA 36 (10i) 

a A reagens lítium-halogén cserével készült. 

b A reagens o-lítiálással készült n-butillítium segítségével. 

c A termékarányt a nyerstermék 1 H-NMR spektruma alapján számítottuk. 

54

Az analóg regioizomer párokat (10 és 11) egyértelműen azonosítottuk az SMe- és a 

H8 protonok között észlelt (4-8 %) NOE kölcsönhatások segítségével. Az érintett proton 

jelek könnyen asszignálhatóak a kémiai eltolódások, 2D-COSY, 2D-HMQC- és 2D HMBC 

mérések alapján. Szintén diagnosztikai fontosságú, hogy a pirazol N2 atomja jelentős 

anizotróp árnyékoláscsökkentő hatást fejt ki a szomszédos piridazin H5 atomjára, ami ezek 

térbeli közelségére utal. Ezt ugyancsak alátámasztották a 1 H- 15 N-HMBC mérések a 10k és 

11k adduktok esetén, melyek spektrumában egy, a H5 és az N2’ atomok kölcsönhatásából 

származó intenzív keresztcsúcs jelenik meg, melyből arra következtethetünk, hogy 

legalább átmenetileg egy gyenge hidrogénkötés kialakulhat közöttük. 

Egyes esetekben a szerves lítiumreagenseket lítium-halogén cserével állítottuk elő, 

a megfelelő aromás halogénvegyületből és n-butillítiumból (10,17,20 sor). Amellett, hogy 

csak közepes kitermeléseket tapasztaltunk, vékonyréteg kromatográfiával megfigyelhető 

volt néhány melléktermék képződése is, amelyeknek a jelenléte a nem teljesen átalakult 

fémorganikus reagensre (n-butillítium) jelenlétére enged következtetni. Annak a 

reményében, hogy javítsunk az átalakulás hatékonyságán néhány szerves lítiumvegyületet 

a megfelelő Grignard reagenssel helyettesítettük (9c,k,l, 6,9,18,21 sor). Kellemes 

meglepetésünkre ezek a reakciók kiváló teljes regioszelektivitással játszódtak le. 11 típusú 

termék keletkezését csak 8b és a 4-anizilmagnézium-bromid reakciója során észleltük 

(11k, 18 sor). 

A szerves lítiumvegyületekkel és a Grignard vegyületekkel kiváltott reakciókban 

tapasztalt eltérő regioszelektivitás (vö. 13-14 és 20-21 sor) feltehetően ezen reagensek 

különböző aggregációs és koordinációs viselkedéséből adódik. Ezt a feltételezést 

alátámasztja 8b fenillítiummal végzett reakciója, 1 ekvivalens TMEDA jelenlétében (25 

sor), ami kimagasló szelektivitással csak a 10i termék adja, az izomer 11i jelenlétét a 

reakcióelegyben sem sikerült kimutatni. Az 5-alkil/aril adduktok kedvezményezett 

keletkezése a nem-szimmetrikus 8b modellvegyületből valószínűleg annak köszönhető, 

hogy a fémorganikus reagens a pirazol N(2) nitrogénjéhez koordinálódik, s így a nukleofil 

addíció a térben közeli C5 atomon sokkal nagyobb valószínűséggel játszódik le. A C5 

atomon történő nukleofil addíciót az is elősegíti, hogy az így képződő adduktban 

(Meisenheimer komplexben) az elektron-delokalizáció révén a negatív töltés a kénatomra 

is kiterjedhet (A addukt: 59 ábra), míg a delokalizáció az alternatív B adduktot kevésbé 

stabilizálja. 

55

stb. 

N 

Nu N 

N 5 N 

N N 

stb. 

SMe 

N 

N 

N N 

N 8 N 

Nu 

N 5 N 

N N 

A 

SMe 

56 

N 

Nu N 

B 

SMe 

59. Ábra. Alternatív adduktok kiválasztott határszerkezetei. 

N 

N 

N N 

N 8 N 

Nu 

N 

Nu N 

N 5 N 

N N 

A piridazino[4,5-d]piridazin vázrendszer fémorganikus reagensekkel szemben 

mutatott reaktivitásának a vizsgálatával megállapítottuk azt, hogy függetlenül a 

rendszerben lévő szubsztituensektől, az 1-metiltio-4-pirazolil-piridazino[4,5-d]piridazin 

reakciója regioszelektív, és a nukleofil támadás elsősorban az 5-ös pozícióban játszódik le. 

Ennek a szelektivitásnak az oka egyrészt a belépő fémorganikus reagensnek a pirazolil 

csoporthoz történő koordinációjában, másrészt elektronikus effektusokban keresendő. A 

poláris fémorganikus reagensek használatával számos új taggal bővítettük az eddig 

kevésbé vizsgált heterociklusos gyűrűrendszerbe tartozó vegyületek csoportját. 109 

SMe 

SMe

6. Eredmények összefoglalása 

Doktori kutatásaim során kondenzált piridazinszármazékok fémorganikus 

reagensekkel való továbbalakításának illetve ligandumként való alkalmazásának 

lehetőségeit vizsgáltam. Ennek megfelelően a kutatásaim két fő témát ölelnek fel. 

Az első területben ferrocénalapú ftalazino-palládium komplexek és rokon 

vegyületek katalitikus aktivitását vizsgáltam. A munkánk célja az volt, hogy előállítsunk 

néhány ferrocéntartalmú palladaciklust és tanulmányozzuk a komplexek katalitikus 

aktivitását különféle kapcsolási reakciókban. A kiválasztott folyamatokban (Heck, Suzuki 

és Sonogashira kapcsolás) vizsgáltuk az alkalmazott oldószer, reakciókörülmények és 

adalékok hatását a katalizátorok hatékonyságára, valamint összehasonlító vizsgálatokat 

végeztünk egyszerű palládiumkomplexekkel is. A kinetikai vizsgálatokat követően 

vizsgáltam az egyes palládiumkomplexek preparatív méretű alkalmazhatóságának korlátait 

is különféle aromás haloganidek és kapcsoló partnerek (acetilénszármazékok, 

arilboronsavak és olefinek) reakciójában. 

A második témakör, amivel a doktori munkám során foglalkoztam piridazino[4,5d]piridazinok 

reakciói poláris fémorganikus reagensekkel. A piridazin gyűrű és a 

kondenzált analógjainak széles köre értékes farmakológiai hatássokkal rendelkezik, ami 

nagyon jól dokumentált az irodalomban. Célul tűztük ki a piridazino[4,5-d]piridazinok 

reaktivitásának a tanulmányozását poláris fémorganikus reagensekkel, kidolgozva ezzel 

olyan használható szintetikus módszereket, melyekkel háromszorosan szubsztituált 

piridazino[4,5-d]piridazinok állíthatók elő, és újonnan feltárt szerkezet-reaktivitás 

összefüggések alapján értelmezzük a megfigyelt kémiai viselkedést. 

Ferrocénalapú ftalazino-palládium komplexek és rokon 

vegyületek katalitikus aktivitásának a vizsgálata 

Kísérleteim során előállítottuk az alábbi három ferrocenil-palládium komplexet és 

meghatároztuk a szerkezetüket különböző oldószerekben. NMR mérésekkel kimutattuk, 

hogy a palládium (II) centrum koordináltságát az oldószer és a ligandum konstitúciója 

jelentős mértékben befolyásolja. 

57

4' 

4' 

4' 

5' 

5' 

5' 

Fe 

Fe 

Fe 

1' 

1' 

1' 

N N 

Me 

1 

4 

N 

N O 

Me 

4a 

7 

6 

12 

8a 

10 

N 

2' 

11 2 

Fe 

9 

N 

Me 

1 

2 4 

Pd N 

N 

Cl 

O 

Me 

2 

4a 

7 

6 

8a 

12 

5' 1' 

4' 

2' 

11 

13 

Na2PdCl4 10 

NaOAc 

MeOH 

L1 K1* 9 

2' 

N N 

10 

Me 

7 1 

8 2 

L2 

5 

4 

Na 2PdCl 4 

NaOAc 

MeOH 

DMSO-d6 

N N 

H 

1 

4 

N 

N 

H 

O 

4a 

7 

6 

12 

2' 

11 

8a 

10 

2 

9 

Na2PdCl4 NaOAc 

MeOH 

L3 

58 

Fe 

4' 

5' 

Me 

N 

Fe 

Cl 

N 

Pd 

Cl 

N 

N 

Me 

K2 

Az L1-L3 ferrocenilhidrazonok palladálása nátrium-tetrakloro-palladáttal. 

Fe 

1' 

N N 

12 11 8a 

10 1 4a 

2' 

2 4 

N 

Cl 

Pd N O 

H 

2 K3* 

Ezen komplexek katalitikus aktivitásának az összehasonlítását három különféle Heck, 

Suzuki és Sonogashira kapcsolásban vizsgáltam. 

Heck kapcsolás 

2 

CO2Me Ar X 

CO 

Ar 

2Me 

K1-K3 

1a-e TEA, oldószer 3a-c 

Ar-X: a-jódbenzol; b-4-jódanizol; c-3-jódtoluol; 

d- 3-brómpiridin; e- 4-klórbenzonitril 

A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott Heck kapcsolások. 

Az első választott modellreakció különböző aromás halogénvegyületek és akrilsavmetilészter 

Heck kapcsolása volt trietilamin, mint bázis jelenlétében. Megvizsgáltuk a 

komplexek katalitikus aktivitásának a függését az alkalmazott reakcióközegről. 

Megállapítottuk, hogy a poláros, aprotikus oldószerekben, mint a DMF-ben, vagy a DMAban 

elvégzett kísérletek adják a legjobb eredményeket az alkalmazott reagensekkel. A K1 

és K2 komplexek (optimális a 10 -2 -2*10 -2 % mennyiségű katalizátor), valamint a 

palládium-acetát-trifenilfoszfin rendszer katalitikus aktivitása nagyon hasonló, csak egy 

7 

6

övid indukciós periódus látszik. Az alkalmazott körülmények között a Pd(OAc)2 és a K2 

komplex bizonyultak a legaktívabbaknak. A Pd-amid szerkezeti egységet tartalmazó K3 

komplex idő-konverzió görbéje jelentősen különbözik a többi vizsgált katalitikus 

rendszertől, hosszabb indukciós szakaszt és csökkentett aktivitást mutat. A K1-K3 

komplexek katalizátorként való alkalmazhatósága Heck reakció esetén aromás 

jódvegyületekre korlátozódott. Külső foszfán ligandumok (trifenilfoszfin vagy a tri-tercbutil-foszfin) 

hozzáadásával jelentős változásokat tudtunk elérni a katalizátoraink 

aktivitásában, így brómbenzollal is tudtunk kapcsolást kiváltani. Meghatároztuk a 

komplexek élettartamára vonatkozó TON (Turnover Number) értékeket. 


Az átalakulások kinetikai profiljának a megállapításához a 2-flór-jódbenzol (1f) és 

fenilboronsav kapcsolását választottuk káliumkarbonát jelenlétében, DMF oldószerben 

K1-K3, K2CO3 Ar X + Ph-B(OH) 2 

Ar-Ph 

DMF, 100°C 

1b-i 4 5b-d,f,h 

Ar-X: f-2-fluoro-jódbenzol; g-4-brómanizol; 

h-4-brómtoluol; i- 2-klórpiridin 

A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott Suzuki kapcsolások. 

A K1 és K2 ligandumok 0.1 mol%-os mennyiségben való alkalmazásakor hasonló 

aktivitás volt tapasztalható, míg a K3 komplex, ugyanúgy mint a Heck kapcsolásban, egy 

hosszabb indukciós periódust és csökkentett katalitikus aktivitást mutat összehasonlítva a 

többi komplexszel. Az összehasonlítás kedvéért a Pd(OAc)2–PPh3 és Pd(OAc)2 

katalizátorrendszereket is megvizsgáltuk azonos körülmények között (0.1% Pd(OAc)2, 

0.2% PPh3) és azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált rendszerek közül ezek a legaktívabbak. A 

Heck kapcsoláshoz hasonlóan itt is csekély konverzió figyelhető meg aromás 

brómvegyületek esetén így ezen katalizátorok szintetikus jelentősége ebben a tekintetben 

korlátozott. 

59

Sonogashira kapcsolás 

Ar + OH 

K1-K3, CuI 

iPr2NH, DMF 

100 

Ar OH 

o X 

1a-d,e,g,j 6 C 

7a-d 

Ar-X: j-brómbenzol; 

A K1-K3 komplexek katalitikus aktivitásának a vizsgálatára alkalmazott Sonogashira kapcsolások. 

Megvizsgáltuk a katalizátoraink katalitikus aktivitását aromás halogénvegyületek 

(1a-d,e,g,j) és 2-metil-3-butin-2-ol (6) Sonogashira kapcsolásában, egy nagyságrenddel 

nagyobb katalizátor koncentrációt alkalmazva, mint az előző kapcsolásoknál. A K1-K3 

katalizátorok és Pd(OAc)2 2 mol%-ban történő adagolása a reakcióelegyhez önmagában 

nem adott értékelhető konverziót, de 4 mol% trifenilfoszfin hozzáadásával a Sonogashira 

kapcsolás megindult. A K1-K3 komplexek és Pd(OAc)2 katalitikus aktivitásának 

összehasonlítása 2 ekvivalens trifenilfoszfin (Pd-ra viszonyítva) jelenlétében analógiát 

mutat az eddig felvázolt esetekkel. Az összes aromás jódvegyület és a reaktív brómpiridin 

is szinte teljes konverziót adott K2 komplexszel, és a K1 komplex is hasonlóan aktív volt. 

A katalizátorok aktívnak mutatkoztak brómbenzollal (1j) történő kapcsolásokban is, míg 

azonos körülmények között a kevésbé reaktív 4-brómanizol (1g) csak részlegesen, a 4klórbenzonitril 

pedig egyáltalán nem alakult át. 

A K1 és K2 komplexek valamint a palládium-acetát katalitikus viselkedésének a 

hasonlósága keresztkapcsolási reakciókban arra enged következtetni, hogy az aktív 

katalizátorforma ezeknék a katalizátorrendszereknél hasonló természetű. Az észlelt kis 

eltérés abból adódhat, hogy a katalizátor aktív formája különféle lépéseken keresztül, 

eltérő sebességgel alakulhat ki a változatos szerkezetű prekatalizátorokból. 

Piridazino[4,5-d]piridazinok reakciói poláros fémorganikus 

reagensekkel 

Kutatócsoportunkban behatóan vizsgálták tetrazinszármazékok (pl. 8c és 8d) 

átalakulásait poláris fémorganikus reagensekkel, és ezen eredmények alapján célul tűztük 

ki a tetrazinokhoz hasonlítható vázszerkezettel rendelkező piridazino[4,5-d]piridazinok 

(8a,8b) analóg reakcióinak vizsgálatát. 

60

A B 

SMe 

N N 

N N 

C 

N 

N 

N N 

N N 

61 

N 

N 

SMe 

N 

N 

N 

N 

N 

N 

SMe 

SMe 

SMe N 

N 

8a 8b 8c 8d 

A 8a,b modellvegyületeken és az analóg 8c,d tetrazin származékokon a poláris fémorganikus 

reagensek támadásának a lehetséges helyei. 

A termékek szerkezete alapján megállapítottuk, hogy a nukleofil támadása 

kizárólag az A-úton játszódik le, azofil addíciós (C-út) illetve egyéb termékek keletkezését 

még nyomokban sem észleltük. 

SMe 

N N 

N N 

8a 

SMe 

N N 

N N 

R' 

N 

N 

8b 

SMe 

R'M (9a-l) 

THF 

R'M (9a-l) 

THF 

R' 

SMe 

HN 5 4 N 

N 8 1 N 

SMe 

10a-g 

N 

R' N 

HN 5 4 N 

N 8 1 N 

10i-p 

SMe 

+ 

3' 

N 

N 

11i-l,p 

N 

N 

N 4 N 

HN 1 N 

N 5 4 N 

+ 

HN 8 1 N 

R' 

N 

6' 

SMe 

SMe 

12h 

SMe 

Piridazino[4,5-d]piridazinok (8a és 8b) reakciója poláros fémorganikus reagensekkel 

Különböző lítium-, és magnéziumorganikus reagensek alkalmazásával számos új 

vegyületet állítottunk elő és vizsgáltuk ezek szerkezetét (10 vs. 12). Nem szimmetrikus 

piridazinopiridazin-származékból (8b) kiindulva azt tapasztaltuk, hogy a folyamat jó 

regioszelektivitással játszódik le, a belépő nukleofil elsősorban a pirazolilcsoport melletti 

szénatomhoz kapcsolódik (10) és a regioizomer termék (11) csak jóval kisebb hozammal 

keletkezett. Ennek a szelektivitásnak az oka egyrészt a belépő fémorganikus reagensnek a 

pirazolilcsoporthoz történő koordinációjában, másrészt elektronikus effektusokban

keresendő. A poláris fémorganikus reagensek használatával számos új taggal bővítettük az 

eddig kevésbé vizsgált heterociklusos gyűrűrendszerbe tartozó vegyületek csoportját. 

62

7. Kísérleti rész 

7.1. Műszeres vizsgálatok 

A kutatómunka során a szerves kémiai preparatív módszereit alkalmaztam. A 

reakciók előrehaladását a kinetikai vizsgálatoknál Hewlett-Packard 5790A gázkromatográf 

készülékkel, míg a többieknél vékonyréteg kromatográfiával követtem. A vékonyréteg 

vizsgálatokat általában 5 cm-es Merk (TLC alumínium sheets Silica gel F254) lemezeken 

végeztem. A lemezek előhívása 254 és 366 nm hullámhosszúságú UV fénnyel történt. 

Vegyületeimet oszlopkromatográfiával, esetenként átkristályosítással tisztítottam. 

Az oszlopkromatográfiához szilikagélt (Silica gel, Merck grade 9385, 230-400 mesh) 

használtam, az esetek túlnyomó részében túlnyomást alkalmaztam az eluens gyorsabb 

áramlásának elősegítésére. 

Vegyületeim olvadáspontját Koffler-Boetius rendszerű mikroszkópos olvadásmérő 

készülékkel határoztam meg és a mért adatokat nem korrigáltam. 

Az IR felvételek Bruker IFS 55 típusú készüléken, KBr-pasztillában készültek. 

Az NMR-spektrumokat DMSO-d6 és főleg CDCl3 oldatban szobahőmérsékleten, 

Bruker DRX-500 típusú spektrométeren, 500 ( 1 H), 125 ( 13 C) illetve 50 ( 15 N) MHz-es 

mérési frekvencián valamint Bruker DRX-250 típusú spektrométeren, TMS referens 

használatával vettük fel. NOE mérésekhez a NOEMULT.AU standard Bruker 

mikroprogramot használtunk. A DEPT felvételek standard módon készültek, csak a 

Θ=135° pulzust alkalmazva a CH/CH3 és CH2 jelek pozitív és negatív fázisú vonalainak 

szétválasztására. A 2D-HMQC és 2D-HMBC felvételek készítésénél az INV4GS és 

INV4GSLPLRND standard Bruker programokat alkalmaztuk. A kísérleti részben szereplő 

kémiai eltolódást (δ) ppm egységekben adtam meg. A csatolási állandókat (J) Hertz-ben 

(Hz) adtam meg. A felhasadások jelölésére a következőket alkalmaztuk: s (szingulet), d 

(dublett), t (triplett), m (multiplett), br s (széles szingulett), dd (dublett dublett). 

7.2. A K1*, K2 és K3* komplexek előállítása 

A megfelelő mennyiségű hidrazon (1 mmol), Na2PdCl4 (0.294 g, 1 mmol) és 

NaOAc*3H2O (0.136 g, 1 mmol) keverékét feloldottam metanolban (20 mL). A mélyvörös 

oldatot szobahőmérsékleten egy napig kevertettem. A keletkezett csapadékot leszűrtem. A 

63

K2 komplexet hideg metanollal mosva tisztítottam. A K1* komplex izolálásánál a 

csapadékot oszlopkromatográfiával tisztítottam, kloroformot alkalmazva eluensként. A 

második mély narancssárga színű sávot összegyűjtöttem, majd miután bepárlással 

eltávolítottam róla a kloroformot, az olajos maradékot hideg metanollal 

megkristályosítottam. Az első narancssárga sáv az el nem reagált L1 hidrazont tartalmazta. 

A K3* komplex izolálása érdekében a reakcióelegyet bepároltam és kloroformot, mint 

eluenst használva szintén oszlopkromatográfiával tisztítottam. Az első sötétvörös sávot 

összegyűjtöttem és miután bepárlással eltávolítottam róla a kloroformot, az olajos 

maradékot hideg metanol-dietiléter keverékével (3-3 mL) megkristályosítottam. 

4' 

5' 

Fe 

1' 

2' 

N N 

Me 

1 

2 4 

Pd N 

N 

Cl 

O 

Me 

2 

4a 

8a 

10 

12 11 

K1*: sötétvörös por; 0.189 g (35%); o.p.: 213-216 o C ); IR νmax 1652, 1578, 1540 cm -1 ; 

NMR spektrum: δH (CDCl3) 8.42 (d, 1H, J=7.8 Hz, H5), 7.96 (s, 1H, H12) 7.97 (d, 1H, 

J=7.8 Hz, H8), 7.88 (t, 1H, J=7.8 Hz, H7), 7.84 (t, 1H, J=7.8 Hz, H6), 5.30 (br s, 1H, H3’), 

4.38 (br s, 2H, H4’ és H5’), 4.34 (s, 5H, Cp gyűrű), 4.03 (s, 3H, H9), 3.57 (s, 3H, H13); δC 

(CDCl3) 168.4 (C12), 157.8 (C4), 150.2 (C1), 133.6 (C7), 129.0 (C4a), 129.7 (C6), 128.3 

(C5), 126.6, (C8a) 126.4 (C8), 100.5 (C2’), 86.5 (C1’), 74.3 (C3’), 71.8 (Cp gyűrű), 69.0 

(C4’), 67.0 (C5’), 46.5 (C9), 41.0 (C13); δN (CDCl3) 254 (N11), 245 (N2), 178 (N3), 126 

(N10); K1 NMR specktruma : δH (DMSO-d6) 8.38 (s, 1H, H12), 8.27 (d, 1H, J=7.8 Hz, 

H5), 8.12 (d, 1H, J=7.8 Hz, H8), 7.98 (t, 1H, J=7.8 Hz, H7), 7.85 (t, 1H, J=7.8 Hz, H6), 

5.13 (br s, 1H, H3’), 4.43 (br s, 1H, H4’), 4.41 (br s, 1H, H5’), 4.18 (s, 5H, Cp gyűrű), 3.69 

(s, 3H, H9), 3.20 (s, 3H, H13); δC (DMSO-d6) 172.8 (C12), 159.0 (C4), 145.5 (C1), 133.8 

(C7), 132.5 (C6), 129.2 (C4a), 127.3 (C5), 127.0, (C8a) 126.5 (C8), 108.5 (C2’), 83.6 

(C1’), 75.6 (C3’), 70.9 (Cp gyűrű), 70.0 (C4’), 68.6 (C5’), 40.5 (C13), 39.6 (C9); δN 

(DMSO-d6) 304 (N2), 274 (N11), 182 (N3), 127 (N10); Analízis (C21H19ClFeN4PdO 

(541.40)) számított: C 46.59, H 3.54, N 10.35; talált C 46.50, H 3.60, N 10.38%. 

64 

7 

6

Fe 

Me 

N 

N 

Cl 

Pd 

Cl 

N 

N 

Me 

K2: sötétvörös por; 0.338 g (83%); o.p.: 178-184 o C; IR νmax 1597, 1495 cm -1 ; δH (DMSO- 

d6) 7.44 (s, 1H, H9), 7.29 (d, 2H, J=8.1 Hz, H2/6), 7.24 (t, 2H, J=8.1 Hz, H3/5), 6.81 (t, 

1H, J=8.1 Hz, H4), 4.61 (br s, 2H, H2’/5’), 4.31 (br s, 2H, H3’/4’), 4.15 (s, 5H, Cp gyűrű), 

3.16 (s, 3H, H10); δC (DMSO-d6) 148.5 (C1), 133.4 (C9), 129.8 (C3/5), 120.1 (C4), 115.4 

(C2/6), 83.6 (C1’), 69.8 (Cp gyűrű), 69.6 (C3’/4’), 67.2 (C2’/5’), 33.6 (C10) (a spektrum 

azonos L2 ligandum esetén mérttel); Analízis (C36H36Cl2Fe2N4Pd (814.00)) számított: C 

53.12, H 4.46, N 6.88; talált C 53.05, H 4.55, N 6.81%. 

4' 

5' 

Fe 

1' 

12 11 

2' 

65 

8a 

Fe 

N N 

10 

Cl 

Pd 

2 

1 

2 4 

N 

N 

H 

4a 

O 

K3*: sötétvörös por; 0.140 g (27%); o.p.: 190-194 o C ; νmax 1721, 1642, 1571, 1506 cm -1 ; 

δH (DMSO-d6) 9.42 (s, 1H, H3), 8.18 (d, 1H, J=7.8 Hz, H5), 8.15 (d, 1H, J=7.8 Hz, H8), 

7.87 (t, 1H, J=7.8 Hz, H7), 7.80 (t, 1H, J=7.8 Hz, H6), 7.62 (s, 1H, H12), 5.13 (br s, 2H, 

H2’/H5’), 4.55 (br s, 2H, H3’/H4’), 4.20 (s, 5H, Cp gyűrű); δC (DMSO-d6) 158.2 (C11), 

157.1 (C4), 149.2 (C12), 134.5 (C7), 132.2 (C6), 128.0 (C5), 127.6 (C8),125.7 (C8a), 

125.5, (C4a), 75.8 (C1’), 72.9 (C3’/C4’), 72.2 (C2’/C5’), 70.2 (Cp gyűrű); δN (DMSO-d6) 

254 (N11), 243 (N10), 154 (N2), 134 (N3) (K3 ); Összehasonlításképpen az L3 15 N NMR 

spektruma: δN (DMSO-d6) 316 (N11), 261 (N2), 175 (N3), 138 (N10). Analízis 

(C19H15ClFeN4PdO (515.37)) számított: C 44.28, H 2.93, N 10.87; talált C 44.35, H 3.00, 

N 10.82%. 

7.3. A keresztkapcsolási reakciók általános körülményei 

Az aromás halogénvegyületek, a kapcsolódó partner, a katalizátor, bázis, belső 

standard, kokatalizátor (ahol alkalmazható) keverékét a megfelelő oldószerrel együtt egy 

7 

6

üvegcsébe tettem. Argonnal történő átöblítés és lezárás után az üvegcséket 

hőmérsékletszabályozott olajfürdőbe tettem és a tartalmát kevertettem. A mintavételezés 

gázkromatográfiás vizsgálatokhoz Hamilton fecskendővel történt az így kivett mintákat 

diklórmetánban oldottam az analízis előtt. A reakciók feldolgozása a következőképp 

történt: először a vizes ammónium-kloridot adtam hozzá, majd diklórmetánnal 

extraháltam, azután az egyesített szerves fázist MgSO4-al szárítottam legvégül 

oszlopkromatográfiával tisztítottam és a terméket bepároltam. 

Komponens arányok az alkalmazott keresztkapcsolási reakciókban és az izolált 

termékek jellemzése 

Heck kapcsolás: 1 ekvivalens aromás-halogenid (1a-e), 1.2 ekvivalens akrilsavmetilészter 

(2) és 1.4 ekvivalens trietil-amin argon alatt kevertetve 70-100 o C-on, az 

oldószer mennyisége pedig 1mL oldószer /1 mmol aromás halogenid. 

Suzuki kapcsolás: 1 ekvivalens aromás-halogenid (1b-i), 1.5 ekvivalens fenilboronsav (4), 

és 2 ekvivalens K2CO3, 8 mL DMF /1 mmol aromás halogenidben 100 °C-on kevertetve 

argon alatt. 

Sonogashira kapcsolás: 1 ekvivalens jódbenzol (1a), 1.2 ekvivalens 2-metilbut-3-in-2-ol 

(6) és 2 ekvivalens diizopropilamin argon alatt kevertetve 70 °C-on, az oldószer 

mennyisége pedig 5 mL DMF /1 mmol jódbenzol. 

Fahéjsav-metilészter (3a): 110 Jódbenzolból (302 mg, 1.48 mmol) kiindulva 197 mg (82%) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.43 (d, 1H, J=16.1 Hz), 7.20 – 7.15 (m, 2H), 7.07 – 7.01 (m, 

3H), 6.17 (d, 1H, J=16.1 Hz), 3.48 (s, 3H); δC (CDCl3) 166.4, 144.0, 133.7, 129.6, 128.2, 

127.4, 117.2, 50.8 ppm. 

O 

4’-metoxi-fahéjsav-metilészter (3b): 111 4-jódanizolból (346 mg, 1.48 mmol) kiindulva 

263 mg (93 %) terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.56 (d, 1H, J=16.0 Hz), 7.40 (d, 2H, J=8.8 

Hz), 6.83 (d, 2H, J=8.8 Hz) 6.21 (d, 1H, J=16.0 Hz), 3.76 (s, 3H) ppm. 

66 

O 

O 

O 

O

3’-methyl-fahéjsav-metilészter (3c): 112 3-jódtoluolból (323 mg, 1.48 mmol) kiindulva 

252 mg (97 %) terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.54 (d, 1H, J=16.1 Hz), 7.42 – 7.00 (átfedő 

multiplettek, 4H), 6.30 (d, 1H, J=16.1 Hz), 3.67 (s, 3H), 2.22 (s, 3H) ppm. 

4-metoxibifenil (5b): 113 4-jódanizolból (61 mg, 0.26 mmol) kiindulva 46 mg (97 %) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.44 (d, 2H, J=7.7 Hz), 7.41 (d, 2H, J=8.6 Hz), 7.30 (t, 1H, 

J=7.7 Hz), 7.18 (t, 1H, J=7.7 Hz), 6.86 (d, 2H, J=8.2 Hz), 3.71 (s, 3H); δC (CDCl3) 159.1, 

140.7, 133.7, 128.7, 128.1, 126.7, 126.6, 114.2, 55.2 ppm. 

3-metilbifenil (5c): 114 3-jódtoluolból (57 mg, 0.26 mmol) kiindulva 31 mg (71 %) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.56 (d, 2H, J=7.5 Hz), 7.44 – 7.26 (átfedő multiplettek, 6H), 

7.12 (d, 1H, J=7.0 Hz), 2.38 (s, 3H); δC (CDCl3) 141.3, 141.2, 138.2, 128.71, 128.65, 

127.95, 127.92, 127.20, 127.13, 124.2, 21.5 ppm. 

N 

3-fenilpiridin (5d): 115 3-brómpiridinből (41 mg, 0.26 mmol) kiindulva 38 mg (95 %) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 8.85 (dd, 1H, J=1.6 Hz), 8.59 (dd, 1H, J=4.7 Hz és 1.2 Hz), 

7.86 (d, 1H, J=6.3 Hz), 7.58 (d, 2H, J=7.6 Hz), 7.48 (t, 2H, J=7.6 Hz), 7.42 (t, 1H, J=7.6 

Hz), 7.35 (dd, 1H, J=6.3 Hz és 4.7 Hz), 3.71 (s, 3H); δC (CDCl3) 148.4, 148.3, 137.7, 

126.5, 134.3, 129.0, 128.0, 127.1, 123.5 ppm. 

2-fluorobifenil (5f): 116 2-fuoro-jódbenzolból (58 mg, 0.26 mmol) kiindulva 30 mg (67 %) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.54 (d, 2H, J=7.8 Hz), 7.45 – 7.40 (átfedő multiplettek, 3H), 

F 

67 

O 

O 

O

7.36 (t, 1H, J=7.8 Hz), 7.29 – 7.13 (átfedő multiplettek, 3H). δC (CDCl3) 158.7 (d, J=227.7 

Hz), 134.8, 129.7 (d, J=3.3 Hz), 128.1, 128.0, 127.9, 127.4, 126.6, 123.3 (d, J=3.7 Hz) 

115.0 (d, J=22.5 Hz) ppm. 

4-metilbifenil (5h): 117 4-brómtoluolból (44 mg, 0.26 mmol) kiindulva 35 mg ( 81%) 

terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.49 (d, 2H, J=7.7 Hz), 7.41 (d, 2H, J=8.2 Hz), 7.36 (t, 1H, 

J=7.7 Hz), 7.23 (t, 1H, J=7.7 Hz), 7.16 (d, 2H, J=8.2 Hz) 2.31 (s, 3H); δC (CDCl3) 141.1, 

138.3, 137.0, 129.5, 128.73, 128.68, 126.97, 126.95, 21.5 ppm. 

2-metil-4-fenilbut-3-in-2-ol (7a): 118 Jódbenzolból (182 mg, 0.9 mmol) kiindulva 124 mg 

(86 %) terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.44 – 7.40 (m, 2H), 7.31 – 7.27 (m, 3H), 2.15 (d, 

1H), 1.62 (s, 6H); δC (CDCl3) 131.6, 128.2 (két egybeeső vonal), 93.7, 82.1, 65.6, 31.5 

ppm. 

O 

4-(4’-metoxifenil)-2-metilbut-3-in-2-ol (7b): 119 4-jódanizolból (108 mg, 0.46 mmol) 

kiindulva 23 mg (25 %) terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.29 – 7.24 (m, 2H), 6.77 – 6.71 (m, 

2H), 3.71 (3H, s), 2.19 (s, 1H), 1.52 (s, 6H); δC (CDCl3) 159.47, 133.01, 114.79, 113.82, 

92.4, 81.93, 65.57, 55.21, 31.53 ppm. 

2-metil-4-(3’-metilfenil)-3-butin-2-ol (7c): 81 3-jódtoluolból (100 mg, 0.46 mmol) 

kiindulva 37 mg (46%) terméket kaptam. δH (CDCl3) 7.18 – 7 (m, 4H), 2.42 (br s, 1H,), 

2.31 (s, 3H), 1.6 (s, 6H) ppm. 

N 

68 

OH 

OH 

OH 

OH

2-metil-4-(3’-piridil)-3-butin-2-ol (7d): 81 3-brómpiridinből (73 mg, 0.46 mmol) kiindulva 

66 mg (89%) terméket kaptam. δH (CDCl3) 8.74 (br s, 1H), 8.47 (br s, 1H), 7.65 (d, 1H, 

J=7.9 Hz), 7.26 – 7.12 (m, 1H), 5.14 (br s, 1H), 2.29 (s, 6H); δC (CDCl3) 151.64, 147.66, 

138.75, 123.23, 120.5, 98.53, 78.02, 64.68, 31.23 ppm. 

7.4. Piridazino[4,5-d]piridazinok származékok fémorganikus 

reagensekkel történő reakciójához felhasznált 

kiindulóanyagok és reakciókörülmények 

Az oldószerként felhasznált THF-et minden esetben frissen desztilláltam 

kálium/bezofenonról. Az 1,4-bisz(metiltio)-piridazino[4,5-d]piridazin (8a) és az 1-metiltio- 

4-(3’,5’-dimetilpirazol-1’-il)-piridazino[4,5-d]piridazint (8b) az irodalomban leírtaknak 

szerint állítottuk elő. 66 A 4-lítioanizolt (9e), 1-lítionaftalint (9g) és 2-lítiopiridint (9i) a 

megfelelő aril-bromidból állítottuk elő absz. THF-ben -78 o C-on. A 2-líthioanizol (9f) és 2lítiotiofén 

(9h) a megfelelő kiindulóanyagok n-butillítiummal történő deprotonálásával 

lettek előállítva. 

7.4.1. Általános eljárások piridazino[4,5-d]piridazinok 

származékok fémorganikus reagensekkel történő 

reakciójához 

Száraz Schlenk-edényben absz. THF-ben (2 mL) oldottam 8a vagy 8b (1 mmol) 

szubsztrátokat és argon alatt a kupakkal lezárt oldatot -78 o C-ra hűtöttem le. Ezután a 

megfelelő fémorganikus reagensből 1.1 mmolt (9a-i) belecsepegtettem az oldatba és a 

reakcióelegyet 1 órán keresztül -78 o C-on kevertettem, majd ezt követően hagytam 

szobahőmérsékletre felmelegedni. A reakcióelegy feldolgozása ezután a telített 

ammónium-klorid vizes oldatának hozzáadásával, majd diklórmetános extrakcióval 

folytatódott. Az egyesített szerves fázist MgSO4-on szárítottam majd szűrtem, végül az 

oldószer lepárolása után a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítottam szilikagél 

hordozón hexán-etilacetát eluenst alkalmazva. 

69

N 

HN 

1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)-1-fenilpiridazino[4,5-d]piridazin (10a): sárga kristály, 

o.p.: 146-148 °C; 1H NMR: δ� 2.67 (s, 3H), 2.76 (s, 3H), 7.00 (br s, 1H), 7.27 (m, 2H), 7.33 

(m, 3H), 7.43 (s, 1H); 13C NMR: δ 13.4, 13.7, 52.8, 119.2, 124.6, 127.3, 128.6 (két 

egybeeső vonal), 129.4, 140.0, 153.4, 157.6 ; IR νmax 3233, 1457, 1293, 1280, 1245 cm -1 ; 

Analízis (C14H14N4S2) számított: C 55.6 , H 4.67, N 18.53; Talált: C 55.31, H 4.79, N 

18.8%. 

N 

HN 

1-butil-1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)piridazino[4,5-d]piridazin (10b): barna olaj; 1 H 

NMR: δ 0.92 (t, J = 7.1 Hz, 3H), 1.34 (m, 2H), 1.32-1.44 (átfedő multiplettek, 2H), 1.31- 

1.89 (átfedő multiplettek, 2H), 2.72 (s, 3H), 2.73 (s, 3H), 4.43 (dd, J1 = 10.3 Hz, J2 = 2.3 

Hz, 1H), 6.70 (br s, 1H), 7.44 (s, 1H); 13 C NMR: δ 13.3, 13.4, 14.3, 22.6, 27.3, 30.9, 49.9, 

118.8, 126.3, 129.8, 153.2, 156.7 ; IR νmax 3270, 1513, 1463, 1427, 1099 cm -1 . 

N 

HN 

O 

1,2-dihidro-1-(4-anizil)-5,8-bisz(metiltio)piridazino[4,5-d]piridazin (10c): narancssárga 

kristály, o.p.: 149-150 o C; 1 H NMR: δ 2.64 (s, 3H), 2.75 (s, 3H), 3.77 (s, 3H), 5.39 (s, 1H), 

6.83 (d, J = 8.5 Hz, 2H), 6.92 (s, 1H), 7.17 (d, J = 8.5 Hz, 2H), 7.41 (s, 1H); 13 C NMR: δ 

70 

S 

S 

S 

S 

S 

S 

N 

N 

N 

N 

N 

N

13.4, 13.7, 52.3, 55.7, 114.7, 119.1, 124.8, 128.3, 128.7, 132.7, 153.3, 157.6, 160.5; IR 

νmax 3242, 1652, 1510, 1456, 1292, 1279, 1249 cm -1 ; Analízis (C15H16N4OS2) számított: C 

54.19, H 4.85, N 16.85; Talált: C 54.25, H 4.67, N 16.90%. 

O 

N 

HN 

1,2-dihidro-1-(2-anizil)-5,8-bisz(metiltio)piridazino[4,5-d]piridazin (10d): sárgásbarna 


6.45 (dd, J1 = 8.0 Hz, J2 = 1.2 Hz, 1H), 6.80 (t, J = 8.0 Hz, 1H),6.94 (dd, J1 = 8.0 Hz, J2 = 

1.2 Hz, 1H), 7.27 (td, J1 = 8.0, J2 = 1.2, 1H), 7.32 (br s, 1H), 7.4 (s, 1H); 13 C NMR: δ 13.5, 

13.7, 47.0, 55.9, 111.1, 120.5, 120.8, 123.4, 125.9, 128.8, 128.9, 130.3, 153.1, 156.9, 158.0 

; IR νmax 3299, 1737, 1486, 1439, 1277, 1240 cm -1 ; Analízis (C15H16N4OS2) számított: C 

54.19, H 4.85, N 16.85; Talált: C 54.46, H 4.62, N 16.74%. 

N 

HN 

1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)-1-(naftalin-1-il)piridazino[4,5-d]piridazin (10e): sárga 

kristály, o.p.: 176-177 o C; 1 H NMR: δ 2.56 (s, 3H), 2.81 (s, 3H), 6.36 (s, 1H), 6.91 (dd, J1 

= 8.1 Hz, J2 = 1.1 Hz, 1H), 6.97 (br s, 1H), 7.34 (t, J = 8.4 Hz, 1H), 7.44 (s, 1H), 7.56 (t, J 

= 8.0 Hz, 1H), 7.65 (t, J = 8.1 Hz, 1H), 7.83 (d, J = 8.2 Hz, 1H), 7.93 (d, J = 8.0 Hz, 1H), 

8.23 (d, J = 8.3 Hz, 1H); 13 C NMR: δ 13.48, 13.5, 48.1, 120.3, 122.0, 124.5, 125.8, 126.6, 

127.1, 127.9, 128.4, 129.9, 130.0, 130.1, 133.9, 134.9, 153.2, 158.0; IR νmax 2867, 1738, 

1501, 1269 cm -1 ; Analízis (C18H16N4S2) számított: C 61.34, H 4.58, N 15.90; Talált: C 

61.05, H 4.31, N 15.96%. 

71 

S 

S 

S 

S 

N 

N 

N 

N

N 

HN 

1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)-1-(naftalin-2-il)piridazino[4,5-d]piridazin (10f): sárga 


7.40 (br s, 1H), 7.45 (dd, J1 = 8.6, J2 = 1.7 Hz, 1H), 7.47 (s, 1H), 7.48-7.49 (átfedő 

multiplettek, 2H), 7.80-7.81 (átfedő multiplettek, 2H), 7.82 (d, J = 8.6 Hz, 1H); 13 C NMR: 

δ 13.4, 13.7, 53.0, 119.3, 124.5, 124.8, 126.6, 127.05, 127.11, 128.1, 128.7, 128.8, 129.7, 

133.4, 133.8, 137.1, 153.4, 157.7; IR νmax 3248, 1559, 1507, 1283, 1260 cm -1 ; Analízis 

(C18H16N4S2) számított: C 61.34, H 4.58, N 15.90; Talált: C 61.05, H 4.24, N 15.59%. 

N 

HN 

S 

1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)-1-(tiofén-2-il)piridazino[4,5-d]piridazin (10g): sárga 

kristály, o.p.: 146-148 o C; 1 H NMR: δ 2.69 (s, 3H), 2.75 (s, 3H), 5.73 (s, 1H), 6.91-6.94 

(átfedő multiplettek, 2H), 6.97 (s, 1H), 7.23 (dd, J1 = 4.3 Hz, J2 = 2.0 Hz, 1H), 7.26 (s, 

1H); 13 C NMR: δ 13.4, 13.6, 48.3, 118.3, 124.8, 126.7, 126.8, 127.3 129.6, 142.3, 153.5, 

157.1; IR νmax 3236, 3090, 2923, 1427, 1331, 1290 cm -1 ; Analízis (C12H12N4S3) számított: 

C 46.73, H 3.92, N 18.16; Talált: C 46.34, H 4.03, N 18.33%. 

HN 

N 

N 

1,2-dihidro-5,8-bisz(metiltio)-4-(piridin-2-il)piridazino[4,5-d]piridazin (10h): sárga 

kristály, o.p.: 79-80 o C; 1 H NMR: δ 2.49 (s, 3H), 2.76 (s, 3H), 4.14 (s, 2H), 6.49 (br s, 

72 

S 

S 

S 

S 

S 

S 

N 

N 

N 

N 

N 

N

1H), 7.33 (ddd, J1 = 7.7 Hz, J2 = 4.9 Hz, J3 = 1.1 Hz, 1H ),7.69 (br d, J = 7.7 Hz, 1H), 

7.80 (td, J1 = 7.7 Hz, J2 = 1.7 Hz, 1H), 8.61 (br d, J = 4.7 Hz, 1H); 13 C NMR: δ 13.8, 15.4, 

41.4, 121.2, 123.1, 124.4, 128.1, 137.9, 146.6, 149.6, 154.2, 155.0, 155.9; IR νmax 3435, 

1635, 1559, 1472, 1287 cm -1 ; Analízis (C13H13N5S2) számított: C 51.46, H 4.32, N 23.08; 

Talált: C 51.29, H 4.51, N 22.87%. 

HN 

N 

1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)-1-fenilpiridazino[4,5- 

N 

N 

d]piridazin (10i): zöld kristály, o.p.: 85-87 o C; 1 H NMR: δ 2.06 (s, 3H), 2.31 (s, 3H), 2.78 

(s, 3H), 5.96 (s, 1H), 6.28 (s, 1H), 6.82 (d, 2H), 6.93 (br s, 1H), 7.10-7.20 (átfedő 

multiplettek, 3H), 7.39 (s, 1H); 13 C NMR: δ 12.1, 13.5, 14.0, 51.9, 107.9, 122.1, 123.0, 

126.1, 126.3, 129.0, 129.2, 142.1, 142.4, 151.1, 151.3, 156.0; IR νmax 3257, 1563, 1528, 

1457, 1423, 1122 cm -1 ; Analízis (C18H18N6S) számított: C 61.69, H 5.18, N 23.98; Talált: 

C 61.62, H 5.33, N 23.80%. 

N 

HN 

1,2-dihidro-5-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-8-(metiltio)-1-fenilpiridazino[4,5- 

d]piridazin (11i): 1 H NMR: δ 2.32 (s, 3H), 2.46 (s, 3H), 2.74 (s, 3H), 5.55 (s, 1H), 6.07 

(s, 1H), 6.97 (s, 1H), 7.10-7.20 (átfedő multiplettek, 5H), 7.72 (s, 1H); 13 C NMR: δ 13.5, 

13.8, 13.9, 52.9, 108.5, 111.4, 117.2, 127.3, 128.5 ,129.4, 129.7, 140.2, 160.2. 

73 

S 

S 

N 

N 

N N 

N 

N

HN 

N 

1-butil-1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)piridazino[4,5- 

N 

d]piridazin (10j): barna olaj tartalmaz még 11b-t; 1 H NMR: δ 0.84 (t, J = 7.2, 3H), 1.1- 

1.3 (átfedő multiplettek, 4H), 1.44-1.78 (m, 2H), 2.29 (s, 3H), 2.44 (s, 3H), 2.81 (s, 3H), 

4.88 (dd, J1 = 9.2 Hz, J2 = 4.5 Hz, 1H), 6.05 (s, 1H), 6.80 (s, 1H), 7.55 (s, 1H); 13 C NMR: 

δ 12.8, 13.5, 14.1, 14.2, 22.3, 26.9, 31.1, 49.0, 108.1, 122.5, 123.7, 129.2, 142.7, 150.9, 

151.0, 155.4; Analízis (C16H22N6S) számított: C 58.15, H 6.71, N 25.43; Talált: C 57.98, H 

6.82, N 24.93%. 

N 

HN 

1-butil-1,2-dihidro-5-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-8-(metiltio)piridazino[4,5- 

d]piridazin (11j): 1 H NMR: δ 0.94 (t, J = 6.9 Hz, 3H), 1.1-1.3 (átfedő multiplettek, 4H), 

1.37-2.08 (m, 2H), 2.33 (s, 3H), 2.44 (s, 3H), 2.80 (s, 3H), 4.23 (dd, J1 = 10.0 Hz, J2 = 3.0 

Hz, 1H), 6.07 (s, 1H), 6.79 (s, 1H), 7.76 (s, 1H); 13 C NMR: δ 12.9, 13.6, 14.2, 14.3, 22.6, 

74 

N 

S 

S 

N 

N 

N N 

27.4, 30.6, 50.1, 108.4, 116.7, 129.8, 130.8, 142.7, 151.3, 147.2, 159.2. 

O 

HN 

N 

N 

N 

S 

N 

N 

N 

N

1,2-dihidro-1-(4-anizil)-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)piridazino[4,5- 

d]piridazin (10k): narancssárga kristály, o.p.: 73-75 o C; 1 H NMR: δ 2.02 (s, 3H), 2.28 (s, 

3H), 2.76 (s, 3H), 3.71 (s, 3H), 5.93 (s, 1H), 6.15 (s, 1H), 6.65 (d, J = 8.8 Hz, 2H), 6.71 (d, 

J = 8.8 Hz, 2H), 7.20 (s, 1H), 7.33 (s, 1H); 13 C NMR: δ 12.1, 13.5, 14.0, 51.4, 55.6, 108.0, 

114.5, 122.1, 123.4, 126.0, 127.5, 134.9, 142.5, 151.1, 151.2, 156.0, 160.5; 15 N NMR: δ 

133 (NH piridazin), 347 (N piridazin), 205 (N1’ pirazol), 296 (N2’ pirazol); IR νmax 3362, 

1652, 1563, 1267 cm -1 ; Analízis (C19H20N6OS) számított: C 59.98, H 5.30, N 22.09; Talált: 

C 59.90, H 5.41, N 22.28%. 

N 

HN 


O 

d]piridazin (11k): 1 H NMR: δ 2.30 (s, 3H), 2.43 (s, 3H), 2.70 (s, 3H), 3.76 (s, 3H), 5.46 

(s, 1H), 6.05 (s, 1H), 6.81 (d, J = 8.8 Hz, 2H), 7.15 (s, 1H), 7.22 (d, J = 8.8 Hz, 2H), 7.67 

(s, 1H); 13 C NMR: δ 12.9, 13.8, 14.2, 52.6, 55.7, 108.7, 114.8, 117.2, 128.3, 128.9, 129.2, 

132.6, 142.9, 147.1, 151.3, 160.2, 160.4; 15 N NMR: δ 132 (NH piridazin), 345 (N 

piridazin), 205 (N1’ pirazol), 300 (N2’ pirazol). 

O 

HN 

N 


d]piridazin (10l): zöldessárga kristály , tartalmaz még 11c-t; 1 H NMR: δ 2.02 (s, 3H), 2.31 

(s, 3H), 2.78 (s, 3H), 3.78 (s, 3H), 5.82 (s, 1H), 6.43 (s, 1H), 6.46 (dd, J1 = 8.0 Hz, J2 = 1.2 

Hz, 1H), 6.74 (t, J = 8.0 Hz, 1H), 6.82 (d, J= 7.9 Hz, 1H), 7.18 (td, J1 = 8.0 Hz, J2 = 1.2 

75 

N N 

S 

N 

N 

S 

N 

N 

N 

N

Hz, 1H), 7.29 (br s, 1H), 7.43 (s, 1H); 13 C NMR: δ 12.1, 14.0, 13.6, 46.7, 55.8, 107.6, 

111.1, 120.5, 122.5, 122.7, 126.3, 127.4, 129.0, 129.9, 142.2, 150.9, 151.8, 155.5, 156.6; 

Analízis (C19H20N6OS) számított: C 59.98, H 5.30, N 22.09; Talált: C 60.19, H 5.19, N 

22.27%. 

N 

HN 

O 

76 

N 

N 


d]piridazin (11l); 1 H NMR: δ 2.32 (s, 3H), 2.46 (s, 3H), 2.61 (s, 3H), 3.90 (s, 3H), 6.05 (s, 

1H), 5.95 (s, 1H), 6.57 (dd, J1 = 8.0 Hz, J2 = 1.2 Hz, 1H), 6.80 ( td J1 = 8.0, J2 = 1.2 Hz, 

1H), 6.94 (d, J= 8.0 Hz, 1H), 7.23 (td J1 = 8.0, J2 = 1.2 Hz, 1H), 7.35 (br s, 1H), 7.69 (s, 

1H); 13 C NMR: δ 12.9, 13.5, 14.1, 47.2, 55.9, 108.4, 112.2, 120.6, 122.2, 123.1, 127.1, 

129.1, 129,7, 130.1, 142.7, 147.1, 151.4, 157.1, 160.7. 

HN 

N 

1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)-1-(naftalin-1-il)piridazino[4,5- 

d]piridazin (10m): zöldessárga kristály, o.p.: 178-180 o C; 1 H NMR: δ 1.90 (s, 3H), 1.92 

(s, 3H), 2.84 (s, 3H), 5.51 (s, 1H), 6.90 (br s, 1H), 6.98 (d, J = 7.3 Hz, 1H), 7.02 (s, 1H), 

7.27 (t, J = 7.8 Hz, 1H), 7.43 (s, 1H), 7.46 (t, J = 8.1 Hz, 1H), 7.50 (t, J = 8.1 Hz, 1H), 

7.71 (d, J = 8.3 Hz, 1H), 7.82 (d, J = 8.2 Hz, 1H), 8.00 (d, J = 8.6 Hz, 1H) ; 13 C NMR: δ 

12.4, 13.9 (két egybeeső vonal), 48.2, 107.6, 122.7, 123.3, 123.4, 125.4, 126.2, 126.7, 

127.2, 127.4, 129.5 (két egybeeső vonal), 129.9, 134.5, 136.3, 142.0, 150.9, 151.3, 155.7; 

IR νmax 3315, 1737, 1529, 1421, 1383,1302 cm -1 ; Analízis (C22H20N6S) számított: C 65.98, 

S 

N 

N 

H 5.03, N 20.98; Talált: C 65.76, H 5.16, N 21.06%. 

S 

N 

N 

N 

N

HN 

N 

1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)-1-(naftalin-2-il)piridazino [4,5- 

d]piridazin (10n): sárgászöld kristűly, o.p.: 79-80 o C; 1 H NMR: δ 1.99 (s, 3H), 2.33 (s, 

3H), 2.77 (s, 3H), 5.96 (s, 1H), 6.46 (s, 1H), 6.99 (dd, J1 = 8.3, J2 = 1.9, 1H), 7.13 (br s, 

1H), 7.17 (br s, 1H), 7.41 (s, 1H), 7.42-7.43 (m, 2H), 7.64 (m, 1H), 7.66 (d, J = 8.3, 1H), 

7.73 (m, 1H); 13 C NMR: δ 12.0, 13.5, 14.1, 52.2, 108.0, 122.2, 122.9, 123.8, 125.1, 126.5, 

126.9, 127.0, 128.0, 128.5, 129.4, 133.4, 133.5, 139.2, 142.6, 151.1, 151.4, 156.1; IR νmax 

3428, 1630, 1529, 1463, 1424, 1314 cm -1 ; Analízis (C22H20N6S) számított: C 65.98, H 

77 

N 

N 

5.03, N 20.98; Talált: C 66.20, H 5.00, N 20.80%. 

S 

HN 

N 

1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)-1-(tiofén-2-il)piridazino[4,5- 

N 

N 

d]piridazin (10o): sárga kristály, o.p.: 117-118 o C; 1 H NMR: δ 2.20 (s, 3H), 2.30 (s, 3H), 

2.78 (s, 3H), 5.99 (s, 1H), 6.53 (br d, J = 4.1 Hz, 1H), 6.62 (s, 1H), 6.79 (t, J = 4.1 Hz, 

1H), 7.10 (br d, J = 4.1 Hz, 1H), 7.16 (br s, 1H), 7.53 (s, 1H); 13 C NMR: δ 12.5, 13.5, 14.1, 

47.5, 108.2, 121.6, 122.8, 125.4, 126.4, 127.1, 128.0, 142.8, 143.8, 150.7, 151.5, 156.5; IR 

νmax 3238, 1529, 1421, 1312, 1273, 1229 cm -1 ; Analízis (C16H16N6S2) számított: C 53.91, 

H 4.52, N 23.58; Talált: C 53.80, H 4.68, N 23.79%. 

S 

S 

N 

N 

N 

N

N 

HN 

1,2-dihidro-5-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-yl)-8-(metiltio)-1-(piridin-2-il)piridazino[4,5- 

N S 

d]piridazin (11p): sárga kristály, o.p.: 74-76 o C; 1 H NMR: δ 2.30 (s, 3H), 2.47 (s, 3H), 

2.76 (s, 3H), 6.06 (s, 1H), 5.59 (s, 1H), 6.97 (d, J = 7.7 Hz, 1H), 7.23 (ddd, J1 = 7.7 Hz, J2 

= 4.7 Hz, J3 = 1.8 Hz, 1H), 7.78 (s, 1H), 7.62 (td, J1 = 7.7 Hz, J2 = 1.8 Hz, 1H), 7.60 (br s, 

1H), 8.63 (br dd, J1 = 4.7 Hz, J2 = 1.9 Hz, 1H); 13 C NMR: δ 12.8, 13.8, 13.3, 53.2, 109.1, 

117.3, 122.1, 124.2, 127.5, 131.2, 138.0, 142.5, 147.4, 150.9, 151.2, 156.8, 160.5; IR νmax 

3446, 2926, 2856, 1772, 1653, 1541, 1457 cm -1 ; Analízis (C17H17N7S) számított: C 58.10, 

78 

N N 

H 4.88, N 27.90; Talált: C 58.31, H 4.67, N 27.65%. 

N 

HN 

N 

1,2-dihidro-8-(3,5-dimetil-1H-pirazol-1-il)-5-(metiltio)-1-(piridin-2-il)piridazino[4,5- 

N 

N 

d]piridazin (10p): sárga kristály, o.p.: 65-67 o C; 1 H NMR: δ 2.14 (s, 3H), 2.36 (s, 3H), 

2.80 (s, 3H), 5.92 (s, 1H), 6.14 (s, 1H), 6.79 (d, J = 7.7 Hz, 1H), 7.13 (ddd, J1 = 7.7 Hz, J2 

= 4.7 Hz, J3 = 1.8 Hz, 1H), 7.49 (s, 1H), 7.53 (td, J1 = 7.7 Hz, J2 = 1.8 Hz, 1H), 7.54 (br s, 

1H), 8.48 (br dd, J1 = 4.7 Hz, J2 = 1.8 Hz, 1H); 13 C NMR: δ 12.4, 13.5, 13.6, 52.9, 108.1, 

121.4, 121.5, 122.8, 123.2, 129.2, 136.7, 142.2, 150.1, 150.7, 152.0, 155.5, 158.5; IR νmax 

3430, 2924, 2853, 1559, 1540, 1457, 1420, 1261 cm -1 ; Analízis (C17H17N7S) számított: C 

58.10, H 4.88, N 27.90; Talált: C 57.91, H 5.01, N 27.68%. 

S 

N 

N 

N 

N

8. Irodalomjegyzék 

1 Cope, A. C.; Siekman, R. W. J. Am. Chem. Soc. 1965, 87, 3272. 

2 Cope, A. C.; Friedrich, E. C. J. Am. Chem. Soc. 1968, 90, 909. 

3 Arlen, C.; Pfeffer, M.; Bars, O.; Grandjean, D. J. Chem Soc., Dalton Trans. 1983, 1535. 

4 Dehand, J.; Pfeffer, M.; Zinsius, M. Inorg. Chim. Acta 1975, 13, 229. 

5 Dehand, J.; Jordanov, J.; Pfeffer, M.; Zinsius, M. C. R. Hebd. Seances Acad. Sci., Ser. C 

1975, 281, 651. 

6 Braunstein, P.; Dehand, J.; Pfeffer, M. Inorg. Nucl. Chem. Lett. 1974, 10, 581. 

7 Dupont, J.; Beydoun, N.; Pfeffer, M. J. Chem. Soc., Dalton Trans. 1989, 1715. 

8 OSullivan, R. D.; Parkins, A. W. J. Chem. Soc., Chem. Commun. 1984, 1165. 

9 Girling, I. R.; Widdowson, D. A. Tetrahedron Lett. 1982, 23, 1957. 

10 Constable, E. C.; Thompson, A. M. W. C.; Leese, T. A.; Reese, D. G. F.; Tocher, D. A. 

Inorg. Chim. Acta 1991, 182, 93. 

11 Alper, H. J. Organomet. Chem. 1973, 61, C62. 

12 Cameron, N. D.; Kilner, M. J. Chem. Soc., Chem. Commun. 1975, 687. 

13 Horino, H.; Inoue, N. J. Org. Chem. 1981, 46, 4416. 

14 Dehand, J.; Mauro, A.; Ossor, H.; Pfeffer, M.; Santos, R. H. D.; Lechat, J. R. J. 

Organomet. Chem. 1983, 250, 537. 

15 Dupont, J; Consorti, C. S.; Spencer J Chem. Rev. 2005, 105, 2527. 

16 Trofimenko, S. Inorg. Chem. 1973, 12, 1215. 

17 Yao, Q.; Kinney, E. P.; Zheng, C. Org. Lett. 2004, 6, 2997. 

18 Loeb, S. J.; Shimizu, G. K. H.; Wisner, J.A. Organometallics 1998, 17, 2324. 

19 Meijer, M. D.; Mulder, B.; van Klink, G. P. M.; van Koten, G. Inorg. Chim. Acta. 2003, 

352, 247. 

20 Ryabov, A. D.; Kazankov, G. M. J. Organomet. Chem. 1984, 268, 85. 

21 Parshall, G. W. Acc. Chem. Res. 1970, 3, 139. 

22 

Gorunova, O. N.; Keuseman, K. J.; Goebel, B. M.; Kataeva, N. A.; Churakov, A. V.; 

Kuz’mina, L. G.; Dunina, V. V.; Smoliakova, I. P. J. Organomet. Chem. 2004, 689, 

2382. 

23 

Albert, J.; Gomez, M.; Granell, J.;Sales, J.; Solans, X. Organometallics 1990, 9, 1405. 

24 Grove, D. M.; van Koten, G.; Louwen, J. N.; Noltes, J. G.; Spek, A. L.; Ubbels, H. J. C. 

J. Am. Chem. Soc. 1982, 104, 6609. 

79

25 Berger, A.; De Cian, A.; Djukic, J. P.; Fischer, J.; Pfeffer, M. Organometallics 2001, 20, 

3230. 

26 

Maassarani, F.; Pfeffer, M.; Spek, A. L.; Schreurs, A. M. M.; van Koten, G. J. Am. 

Chem. Soc. 1986, 108, 4222. 

27 Dupont, J.; Halfen, R. A. P.; Zinn, F. K.; Pfeffer, M. J. Organomet. Chem. 1994, 484, 

C8. 

28 

Dupont, J.; Halfen, R. A. P.; Schenato, R.; Berger, A.; Horner, M.; Bortoluzzi, A.; 

Maichle- Mossmer, C. Polyhedron 1996, 15, 3465. 

29 Lewis, L. N. J. Am. Chem. Soc. 1986, 108, 743. 

30 (a) Santra, P. K.; Saha, C. R. J. Mol. Catal. 1987, 39, 279. (b) Bose, A.; Saha, C. R. J. 

Mol. Catal. 1989, 49, 271. 

31 Beller, M.; Fischer, H.; Herrmann, W. A.; Ofele, K.; Brossmer, C. Angew. Chem., Int. 

Ed. Engl. 1995, 34, 1848. 

32 Chatt, J.; Shaw, B. L.; J. Chem. Soc. 1960, 1718. 

33 Uchino, M.; Yamamoto, A.; Ikeda, S. J. Organomet. Chem. 1970, 24, C63. 

34 Heck, R. F. Org. React. 1982, 27, 345. 

35 Gruber, A. S.; Pozebon, D.; Monteiro, A. L.; Dupont, J. Tetrahedron Lett. 2001, 42, 

7345. 

36 

Reetz, M. T.; de Vries, J. G. Chem. Commun. 2004, 1559. 

37 Beletskaya, I. P.; Kashin, A. N.; Karlstedt, N. B.; Mitin, A. V.; Cheprakov, A. V.; 

Kazankov, G. M. J. Organomet. Chem. 2001, 622, 89. 

38 Beletskaya, I. P.; Cheprakov, A. V. J. Organomet. Chem. 2004, 689, 4055. 

39 Littke, A. F.; Fu, G. C. Angew. Chem., Int. Ed. 2002, 41, 4176. 

40 Bohm, V. P. W.; Herrmann, W. A. Chem.-Eur. J. 2000, 6, 1017. 

41 Alonso, D. A.; Najera, C.; Pacheco, M. C. Adv. Synth. Catal. 2002, 344, 172. 

42 Morales-Morales, D.; Redon, R.; Yung, C.; Jensen, C. M. Chem. Commun. 2000, 1619. 

43 Schnyder, A.; Indolese, A. F.; Studer, M.; Blaser, H. U. Angew. Chem., Int. Ed. 2002, 

41, 3668. 

44 Iyer, S.; Jayanthi, A. Synlett 2003, 1125. 

45 Consorti, C. S.; Zanini, M. L.; Leal, S.; Ebeling, G.; Dupont, J. Org. Lett. 2003, 5, 983. 

46 Wu, Y.; Hou, J.; Yun, H.; Cui, X.; Yuan, R. J. Org. Chem. 2001, 637-639, 793. 

47 Iyer, S.; Kulkarni G. M.; Ramesh C. Tetrahedron 2004, 60, 2163. 

80

48 Hennings, D. D.; Iwasa, S.; Rawal, V. H. Tetrahedron Lett. 1997, 38, 6379. 

49 Tietze, L. Z.; Kahle, K.; Raschke, T. Chem. Eur. J. 2002, 8, 401. 

50 Suzuki, A.; Acc. Chem. Res. 1982, 15, 178. 

51 Altenhoff, G.; Goddard, R.; Lehmann, C. W.; Glorius, F. J. Am. Chem. Soc. 2004, 126, 

15195. 

52 

Roca F. X. Richards; C. J. Chem. Comm. 2003, 24, 3002. 

53 

Bedford, R. B.; Hazelwood, S. L.; Limmert, M. E.; Brown, J. M.; Ramdeehul, S.; 

Cowley, A. R.; Coles, S. J.; Hursthouse, M. B. Organometallics 2003, 22, 1364. 

54 Li, Q.; Nie, J.; Yang, F.; Zheng, R.; Zou, G.; Tang, J. Chin. J. Chem. 2004, 22, 419. 

55 Thakur, V. V.; Ramesh-Kumar, N. S. C.; Sudalai, A. Tetrahedron Lett. 2004, 45, 2915. 

56 Bedford, R. B.; Cazin, C. S. J.; Hazlewood, S. L. Chem. Commun. 2002, 2608. 

57 Alonso, D. A.; Najera, C.; Pacheco, M. C. Org. Lett. 2000, 2, 1823. 

58 Thakur, V. V.; Ramesh-Kumar, N. S. C.; Sudalai, A. Tetrahedron Lett. 2004, 45, 2915. 

59 Alonso, D. A.; Najera, C.; Pacheco, M. C. Adv. Synth. Catal. 2003, 345, 1146. 

60 Viciu, M. S.; Kelly, R. A.; Stevens, E. D.; Naud, F.; Studer, M.; Nolan, S. P. Org. Lett. 

2003, 5, 1479. 

61 Nettekoven, U.; Naud, F.; Schnyder, A.; Blaser, H.-U. Synlett 2004, 14, 2549. 

62 Brun, V.; Legraverand, M.; Grierson, D. S. Tetrahedron, 2002, 58, 7911. 

63 Keller, H.; Halbau, H. Helv. Chim. Acta 1944, 27, 1253. 

64 Jones, R. G. J. Am. Chem. Soc. 1956, 78, 159. 

65 Stille, J. K.; Ertz, R. J. Am. Chem. Soc. 1964, 86, 661. 

66 Dorman, L. C. J. Heterocyclic Chem. 1967, 4, 491. 

67 Chimichi, S.; Nesi, R. J. Chem. Soc. Perkin Trans. 1 1979, 2215. 

68 a)Heinisch, G.; Jentzsch, A.; Pailer, M.; Monatsch. Chem. 1975, 105, 648. b) Braun, M.; 

Hanel, G.; Heinsch, G. Monatsh. Chem. 1978, 109, 63. 

69 Haider, N. Tetrahedron 1991, 47, 3959. 

70 Faigl, F; Kollár, L.; Kotschy A.; Szepes L Szerves fémvegyületek kémiája Nemzeti 

Tankönyvkiadó: Budapest 2001. 

71 Victor, S. Chem. Rev. 1990, 90, 879. 

72 Grignard, V. Compt. Rend. 1900, 130, 1322. 

73 Albert, J.; Ceder, R.; Gómez, M.; Granell M.; Sales, J. Organometallics, 1992, 11, 1536. 

81

74 Abrán, Á.; Csámpai, A.; Harmath V.; Sohár, P. Models in Chemistry, Acta Chim. Hung., 

1998, 135, 439. 

75 Kobayashi, T.; Macusima, Y.; Hagiwara, T. Jpn. Kokai Tokkyo Koho 1991; Chem. 

Abstr. 1992, 116, 204493. 

76 López, C.; Bosque, R.; Solans, X.; Font-Bardia, M. J.Organomet. Chem. 1997, 535, 99. 

77 Martin, G. J.; Gouesnard, J. P.; Dorie, J.; Rabiller, C.; Martin, M. L. J. Am. Chem. Soc. 

1977, 99, 1381. 

78 Burgar, M. I.; St Amour, T. E.; Fiat, D. J. Phys. Chem. 1981,85, 502. 

79 Nagy, P.; Csámpai, A.; Szabó, D.; Varga, J.; Harmat, V.; Ruff, F.; Kucsman, Á. J. 

Chem. Soc., Perkin Trans. 2001, 2, 339. 

80 Rosner, T.; Le Bars, J.; Pfaltz, A.; Blackmond, D. G. J. Am. Chem. Soc. 2001, 123, 

1848. 

81 

Novak, Z.; Szabo, A.; Repasi, J.; Kotschy, A. J. Org. Chem. 2003, 68, 3327. 

82 Nagy, T. Zs.; Csámpai, A.; Kotschy, A. Tetrahedron, 2005, 61, 9767-9774. 

83 Coates, W. J. in Comprehensive Heterocyclic Chemistry II., Vol. 6. Ed. Boulton, A. J. 

Series editors Katritzky, A. R. ; Rees, C. W. ; Scrieven, E.F.V. Pergamon, 1996. 

84 Cignarella, G.; Barlocco, D.; Pinna, G. A.; Loriga, M. ; Curzu, M. M. ; Tofanetti, O.; 

Germini, M.; Cazzulani, P.; Cavalletti, E. J. Med. Chem. 1989, 32, 2277. 

85 Tisler, M. ; Stanovnik, B. Adv. Heterocycl. Chem. 1990, 49, 385. 

86 Heinisch, G.; Kopelent, H. Prog. Med. Chem. 1992, 29, 141. 

87 Coates, W. J. ; Prain, H. D.; Reeves, M. L.; Warrington, B. H. J. Med. Chem. 1990, 33, 

1735. 

88 

Moreau, S.; Coudert, P.; Rubat, C. ; Gardette, D.; Valleegoyet, D.; Couquelet, J.; 

Bastide, P.; Tronche, P. J. Med. Chem. 1994, 37, 2153. 

89 Haider, N.; Sotelo, E. Chem. Pharm. Bull. 2002, 50, 1479. 

90 Haider, N.; Heinisch, G.; Kirchner, I. Archiv der Pharmazie 1982, 315, 778. 

91 Dorman, L. C. USXXXAM US patent 3494921 19700210. Application: US 68-756293 

19680829. Chem. Abstr. 1970, 72, 111496. 

92 Miller, T. L.; Rowley, G. L.; Stewart, C. J. J. Am. Chem. Soc. 1966, 88, 2299. 

93 Di Stefano, L.; Castle, R. N. J. Heterocycl. Chem. 1968, 5, 53. 

94 Holm, T. Acta Chem. Scand. 1990, 44, 279. 

95 Heinisch, G.; Waglechner, R. J. Heterocyclic Chem. 1984, 21, 1727. 

82

96 Bourguignon, J.; Becue, C.; Queguiner, G. J. Chem. Res. (S) 1981, 104. 

97 Haider, N.; Kaeferboeck, J. Tetrahedron 2004, 60, 6495. 

98 Gulevskaya, A. V.; Goryunenko, V. V.; Pozharskii, A. F. Khim. Get. Soed. 2000, 36, 

975. 

99 

Prager, R.; Ward, A. D.; Marshall, P.; Mooney, B. Heterocycles 1982, 18, 327. 

100 Decormeille, A.; Queguiner, G.; Pastour, P. Bull. Chem. Soc. France 1977, 665. 

101 Kaban, S.; Smith, J. G. Organometallics 1983, 2, 1351. 

102 Hayashi, E.; Iinuma, M.; Utsunomiya, I.; Iijima, C.; Oishi, E.; Higashino, T. Chem. 

Pharm. Bull. 1977, 25, 579. 

103 Marxer, A.; Hofer, F.; Salzmann, U. Helv. Chim. Acta 1969, 52, 1376. 

104 Hirsch, A.; Orphanos, D. G. J. Heterocyclic Chem. 1966, 3, 38. 

105 Wilkes, M. C. J. Heterocyclic Chem. 1991, 28, 1163. 

106 Faragó, J.; Novák, Z.; Schlosser, G.; Csámpai, A.; Kotschy, A. Tetrahedron 2004, 60, 

1991. 

107 

Novák, Z.; Bostai, B.; Csékei, M.; Lőrincz, K.; Kotschy, A. Heterocycles 2003, 60, 

2653. 

108 

Nagy, P.; Csámpai, A.; Szabó, D.; Varga, J.; Harmat, V.; Ruff, F.; Kucsman, Á. J. 

Chem. Soc. Perkin 1I. 2001, 339. 

109 Nagy, T. Zs.; Lőrincz, K.; Csámpai, A.; Kotschy, A. Heterocycles, 2007, 71, 141-145. 

110 Nakamura, S.; Hayakawa, T.; Nishi, T.; Watanabe, Y.; Toru, T. Tetrahedron 2001, 57, 

6703. 

111 

Moiseev, D. V.; Gushchin, A. V.; Shavirin, A. S.; Kursky, Y. A.; Dodonov, V. A. J. 

Organomet. Chem. 2003, 667, 176. 

112 Dai, M.; Liang, B.; Wang, C.; Chen, J.; Yang, Z. Org. Lett. 2004, 6, 221. 

113 Moore, L. R.; Shaughnessy, K. H. Org. Lett. 2004, 6, 225. 

114 Mowery, M. E.; DeShong, P. J. Org. Chem. 1999, 64, 3266. 

115 Feuerstein, M.; Doucet, H.; Santelli, M. J. Organomet. Chem. 2003, 687, 327. 

116 Kelm, J.; Strauss, K. Spectrochimica Acta A, 1981, 37, 689. 

117 Phil H. L.; Sung W. L.; Dong S. Org. Lett. 2003, 5, 4963. 

118 Pal, M.; Subramanian, V.; Parasuraman, K.; Yeleswarapu, K. R. Tetrahedron 2003, 59, 

9563. 

119 

Markert, C.; Bannwarth, W. Helv. Chim. Acta 2002, 85, 1877. 

83

9. Rövidítések 

Ac acetil 

Ar aril 

Bn benzil 

Bu butil 

cod 1,4-ciklooktadién 

Cy ciklohexil 

DCM diklórmetán 

DMA dimetilacetamid 

DMF N,N-dimetilformamid 

DMG directed metalation group 

DMSO dimetilszulfoxid 

DoM directed ortho metalation 

Et etil 

Me metil 

Nu nukleofil 

OAc acetát 

OTf trifluorometil-szulfonát 

Ph fenil 

PMTDA N 1 -(2-(dimetilamino)etil)-N 1 ,N 2 ,N 2 -trimetiletán-1,2-diamin 

Pr propil 

Py piridil 

TEA trietil-amin 

Tf trifluorometil-szulfonil 

THF tetrahidrofurán 

TMS trimetilszilil 

TMEDA N,N,N,'N'-tetrametil-etiléndiamin 

TON turnover number 

Ts p-toluolszulfonil 

84

Köszönetnyilvánítás 

Ezúton szeretném megköszönni témavezetőimnek Csámpai Antalnak és Kotschy 

Andrásnak a rengeteg szakmai és baráti segítséget, a munkám irányítására fordított 

energiát és türelmet, amit nemcsak a doktori munkám ideje alatt, hanem az együtt eltöltött 

évek során kaptam. 

Köszönettel tartozom a következő személyeknek a szeretetükért és segítségükért, 

amellyel körülvettek és az egyetemen eltöltött évek alatt munkám eredményességéhez 

hozzájárultak: Faragó János, Csékei Márton, Nagy András, Bostai Beatrix, Bíró Andrea 

Beatrix, Dénes Júlia, Nagy Krisztina, Túros Lajos, Paczal Attila, Novák Zoltán, Kele Péter, 

Varga Balázs, Fábián Balázs, Túrós György, Sohár Pál, Zsoldosné Mády Virág, Szepes 

László, Torkos Kornél, Eke Zsuzsanna, Rohonczy János, Juhászné Kovács Éva, Fábiánné 

Simon Györgyi. 

Szeretném megköszönni volt általános iskolai, középiskolai és egyetemi 

tanáraimnak, hogy munkájukkal megalapozták bennem a kémia iránti szeretetet. 

Családomnak külön köszönök minden támogatást, hogy kezdetektől fogva 

mindvégig mellettem álltak, a tanulmányaimat és munkámat teljes odaadással támogatták. 

85

Tartalomjegyzék - ELTE TTK TEO - Eötvös Loránd Tudományegyetem

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?