FOGADVÁNY—FOGALOM FOGAMODIK—FOGANATOS - MEK

1533 HENTESKÉDIK—HENYE8ÉG HENYÉSZ—HER 1534
ben ügyetlen ember. Pürhentet ám. pornyúzó, rósz
ügyvéd.
HENTESKÉDIK, (hem-t-es-kéd-ik T. hám-t-oskod-ik)
k. m. hentetkéd-tem, —tél, —élt. Hentes mesterséget
gyakorol.
HENTESSÉG, (hem-t-es-ség v. hám-t-os sig)
fn. tt. hentesség-ét, harm. szr. —«. 1) Hentes mesterség.
2) Valamely városban vagy vidéken az öszves
hentesek.
HENY, (vastag hangon : hány) elvont törzsök,
melyből henye, henyél stb. származékok erednek. Úgy
látszik, vékony hangon egy a hanyag szóban létező
hány törzsökkel. V. ö. HÁNY. Sínai nyelven kién,
ám. qniescere, otiosus, a finnben huinaan, henyélek.
Eléjön a szláv nyelvekben is : henyje, hnyje, gnyje.
—HENY, névképzö' verheny szóban és származékaiban
; a közbeszűrt h itt is némi hijányos vagy
nem tetsző állapotot vagy minőséget fejez ki : verhenyeget
ló, verhenyeget ttín.
1IENYE, (1), (heny-e) ma. tt kényét. Értelmére
rokon a mély hanga hanyag szóval, s jelent tanyát,
heverőt, munkátlant, ki mintegy hanyatt fekve dolog
nélkUl tölti az időt.
HENYE, (2), BALATON—, falu Szála megyében.
HENYEPENYŰ, (henye-fcnyü) ősz. fa. Törpe,
ágasbogas fenyöfaj, melynek fája nem épületre, csak
tűzre való.
HENYEHIVATAL, (henye hivatal) ősz. fn. Fizetéses
hivatal, teendők nélkül. Henyehivatalokat az
ország kárára szaporitani. (Sinecura).
HENYÉL, (heny-e-el) önh. m. henyél-t. Henyén
él, tunyálkodik, nem dolgozik, haszontalanul tölti az
időt. Nap hoszttant henyélni. Ifjutága szebb részéi elhenyélni.
V. ö. HENYE.
HENYÉL, falu Nógrád megyében; helyr. Hétiyel-én,
—re, —röl.
HENYÉLÉS, (heny-e-el-és) fn. tt. henyélé»-t,
tb. —ék, harm. szr. —e. Az időnek henyélve, azaz
dologtalanul, mit sem téve, kötelességét mulasztva
eltöltése. Henyélét gyökere a gonoszságnak.
HENYÉLGET, (heny-e-el-get) önh. m. henyélget-lem,
—tél, —ett. L. HENYÉLKÉDIK.
HENYÉLKÉDIK, (heny-e el-kéd-ik) k. m. henyélkf'd-tem,
—tél, —étt. Folytonosan vagy gyakran
henyél, munkátlankodik, dologtalankodik.
HENYÉLVE, (heny-e-el-ve) ih. Dologtalanul,
mit sem téve. Henyélve tölteni át időt.
HENYÉN, (heny-e-en) ih. Henye módon, munkátlanul,
dologtalanul, tunyán. Henyén élni.
IIENYERÉL, (heny-er-él) önh. m. kenyéréit.
Tájdivatosan ám. henyél, henyélget.
HENYÉS, (heny-e-es) mn. tt. henyét-t v. — el,
tb. —ék. Henye tulajdonsággal biró ; olyan, mint a
henyék lenni szoktak. V. ö. HENYE.
HENYESÉG, (hcny-e-ség) fn. tt. henyfség-ét.
Tunyaság, raunkátlauság , dologtalauság , a teendők
végrehajtásában hanyagság.
HENYÉSZ, fala Somogy megyében; helyr. Henyéawe,
—én, —ríU.
HEON v. HÉON, (he ön v. hé-on) ih. Eredete
szerént ám. üresen, pusztán, csupán. Eléjön a régi
halotti beszédben. „Héon (= pusztán v. csupán),
tilntoa (tiltá) "öt egy fa gyimilcsétől.• „Nem héon
(nem pusztán vagy nem csupán) magánek, de ménd
ő fajánek halálot evek." A Góry-codexben is h?von
v. hévon, szintén ám. üresen : „És ennél (= innét)
hévon meg nem térhet." Benigna asszony imádságos
könyvében: „És bocsatá kazdagokat hévon" (hosszú
é-vel : heevon). A carthausi névtelen Legendáiban :
„Soha oly szegén hozjá nem jühetett, avagy csak látott
volna úton elmúlni és, hogy hévon elbocsátta
volna." A Nádor-codexben szintén. Tehát nem ám.
a mai : héán v. híján.
HÉPALACZK, (hé-palaczk) ősz. fn. Rézből
vagy ónból készített lapos palaczk, melyet forró vízzel
megtöltve valaminek , pl. ágynak felmelegítésére
használnak.
HEPEHUPA v. HEPEHUPA, Lugossy József
és Mándy Péter szerént Szathmár megyében ám. hápahupa;
1. ezt. Innen ered : hepehupát.
HEPP, elvont gyöke héppeg és heppen székely
szóknak. Rokon, sőt azonos süpped, söppetzí igék
söpp és hibban ige hib gyökével.
HÉPPEG, (hépp-ég) önh. m. héppég-tem, —tél,
—éti. A székelyeknél ám. lassan, mintegy söppedezve
jár.
HÉPPÉGÉS, (hepp ég-és) fn. tt héppe'géi-t, tb.
—ék. Lassú járás.
HEPPEN, (hépp-en) önh. m. héppent. A székelyeknél
ám. esik, söpped; leképpen = leesik, leülepedik
, leheveredik. Mély hangon : hoppon, huppan
és hibban is.
HÉPPENT, (hépp-en-1) áth. m. héppent-étt,
htn. —fit v. —ént. Ejt, hoppant, söppeszt. Leheppenti
magát a tunya munkát. (Kriza J.).
HER, 1) Elvont gyök; jelentése erő, különösen
férj- v. hímerő, s rokon a görög nvriQ, latin vir, német
Herr, török ér, erkek stb. szókkal. Származékai:
here, heréi, hergel, hertent, herét*, heréczel stb. 2) Elavult
fn. mely csak öszvetételben és némely belőle
képzett szókban divatozik , s jelentése : fű v. fííféle
növény (cser, sarj), s megvan különösen a latin herba
szóban is. Ide tartoznak : léher, (túl a Dunán), hervad,
herkél, hernyó (her-nyü), herehura stb. Rokonai:
har, haraszt szóban, hir, húr a növényeket jelentő
gólyahir, cribehár szókban. V. ö. SARJ, CSERJ. 3)
Hangutánzó, melyből hereg, herbekk, heráleol, herctehurcta,
herde, herdel, herécsel, herjó, kergeduda, hergel,
kerget, herteg stb. erednek. Rokon vele a mély
hangú: kor (hornyol, horzsol). Egyébiránt valamenynyinek
alapfogalmát az r hang teszi. V. ö. R betű.
4) Több helynevek gyöke, ú. m. Heréd, Herény,
Heresznye, Herend, Hernyc, Hernyék, Herpály, HerpenyS
(folyó).