HADART Színház - Műsorfüzet 2016-2017

kicsikigyo

Musorfüzet

2016 I 2017


Családi élmények

a Hadart Színházzal

Minden színháznak az a vágya, hogy igazi törzsközönsége

legyen. Nem titkolt célunk ezzel a kis műsorfüzettel, hogy

Önt és kedves családját is rendszeres nézőink között

tudhassuk. Infokommunikációs akadálymentesítés, vígjátékok,

zenés darabok, gyerek és ifjúsági előadások, elismert

művészek, minőségi szórakoztatás. A magyar és a

világirodalom méltán klasszikus műveit népszerűsítő, műfajokban

gazdag repertoár. Érzékenyítő program, integrált,

jeltolmáccsal színpadra állított előadások. Komoly

társadalmi szerepvállalás az esélyegyenlőségért. Több

százezer elégedett néző, kontinensnyi megtett kilométer

és közel 1000 teltházas művészeti program. Dióhéj ban ez

jellemezi magánszínházunk, a HADART Színház elmúlt fél

évtizedét.

A HADART Színház 2011-ben kezdte meg működését. A

“Jármika” Jövőkép Gyermek Alapítvány és Társulatunk arra

szövetkezett, hogy a színház népszerűsítésén túl eltörölje

a kommunikációs akadályokat és esélyegyenlőséget teremtsen

a kultúra területén.

Sokszínűek vagyunk, előadásaink köre évről évre bővül.

Klasszikus vígjátékokkal, mint például az Oscarral, ami i gazi

jutalomjáték a színészeknek, hiszen ez egy igen sodró,

fergeteges előadás, a Tévedések vígjátékának mai magyar

változatával, az Őrületek tornyával, ami fordulatokkal és

félreértésekkel nyújt kitűnő szórakozást. Nos az irodalmat

se hagyjuk ki. Hiszen ha Nagy Endre kabaré, akkor

az Őnagysága kabaréja a színház klasszikus korszakát

idézi, amelyben két színésznő párharcát láthatják egy

szövegíró szerelméért, rengeteg zenével, ezzel is az

igényes kikapcsolódást szolgáljuk. A „rímhányó” Romhányi

Józsefet idéző stílusban rímelő előadás, a magyar

nyelvben rejlő bravúrokra építő Vérszipoly, avagy ki

harap a végén című darab ugyancsak az irodalmi élményt

és a családi kikapcsolódást szolgálja igazi slágergyanús

dalokkal. Az egyik legjobb off-broadway musicallel, az

Apácákkal, fantasztikusan jó zenékkel és öt nagyszerű

színésznővel (Vándor Éva, Voight Ági, Mérai Kata, Zakariás

Éva és Laurinyecz Réka) varázsoljuk el a közönséget.

A Süsü, a sárkány kalandjai című zenés mesejátékunk

pedig megállíthatatlanul hódít a gyermekek, szüleik és

nagyszüleik körében a 2013-as premier óta.

Az 5. jubileumi évünket az ORFEUM - zenés barangolás

a XX. században című darab bemutatójával ünnepeljük.

Az élő zenekarral kísért előadásban a színészek

egy-egy ismert melódiával mesélik el a XX. századot a

múlt század két világháborújától, 1956-on át, a nyolcvanas

évek zenei „robbanásáig”. Egy magyar klasszikus

premierjére készülünk, a jubileumi évadban tervezzük

bemutatni Müller Péter és Seress Rezső Szomorú

vasárnap című kamaradarabját is.

Nem hiányozhat a gyerekeknek Kis herceg, hiszen

színházunk alapvető célkitűzése az emberi értékek

megtartása.

Öt év van mögöttünk és még nagyon

sok előttünk, hogy teljesítsük legfőbb

küldetésünk: a minőségi szórakoztatást,

és hogy a rászorulók minden

csoportjához elvigyük a színházat.

Remélem mindenki talál magának

valót repertoárunkban.

Igyekeztünk úgy összeállítani

ezt a kis csomagot, hogy mindenki

eljöhessen hozzánk a

családból 4-99 éves korig.

A mielőbbi találkozásig jó

szórakozást kíván Önöknek.

Háda János

művészeti vezető


ORFEUM

zenés revü

időutazással

a XX. századba

élő zenekarral

Szereplők:

PÁL TAMÁS

MÉRAI KATALIN

LAURINYECZ RÉKA

HÁDA JÁNOS

ZAKARIÁS ÉVA

GIELER CSABA

Rendező Háda János

Zenei vezető Darvas Ferenc

Jelmez Zsigmond Éva

Köszönet CSERHÁTI MIKLÓSNAK a

koreográfiákban való segítségért

I Orfeum

Munka után, estefelé...

A hajdani orfeumok emlékezetes

világát az egykori kávéházak hangulatával

ötvözve idézi meg a Hadart

Színház. A színpadon hat színész

és egy zenekar - semmi sem szab

határt fantáziánk, emlékeink szárnyalásának.

El sem hinnék, hogy

egy-egy ismert melódia mi mindent

képes elmesélni, olykor szeretettel,

máskor szemrehányással, boldogan,

vagy kétségbeesetten, de mindig

személyesen és szenvedélyesen.

Darvas Ferenc, e világ egyik leghivatottabb

szakértője, válogatásában

olyan dalok csendülnek fel például,

mint a Gyere, te nímand, a Mily mesés

a niagara vízesés, a Fizetek főúr, a Valaki

kell nekem is stb…

Egy orfeumi revü, ahol mindenki

megtalálja a saját kedvencét.


I Pál Tamás

Pál Tamás, a kiváló énekes és színész, a Megasztár című tehetségkutató

műsorban vált országosan ismertté. Évek óta szinkronizál, zenés és prózai

színdarabokban egyaránt szerepel. Tamás az Orfeum című előadásunk

sztárvendége.

Nagyon örültem amikor Zakariás Éva felhívott, hogy lenne-e kedvem részt venni a HADART Színház

következő produkciójában. Már kilencedik éve, hogy szinkronizálok így a csapat egy részét már régóta

ismertem. Évivel ráadásul a – Magyar Változat Munkatársai nevű, – szinkronszínészekből verbuválódott

zenekarban is együtt játszunk. De eddig valahogy még sosem dolgoztunk együtt egyetlen színdarabban

sem. Pedig láttam, hogy Zaki sok mindent posztol a facebookon, hogy vannak előadásaik, jönnek

mennek, fellépnek szerte az országban, és persze volt bennem egy pozitív irigység is, hogy de jó nekik

és milyen jó lenne ennek részesévé válni. Egyszóval azonnal igent mondtam a felkérésnek. Eleinte kicsit

izgultam, hogy az idő rövidsége miatt fel tudom-e majd venni velük a ritmust, de nagyon jó a csapat

és hamar sikerült beilleszkednem közéjük.

Évekkel ezelőtt egyébként csináltam már egy hasonló szerkesztésű produkciót musical dalokkal,

aminek szintén volt egyfajta dramaturgiai szerkezete, így kifejezetten örültem ennek az előadásnak.

Nagyon jó kis műsor állt össze, a díszlettel, a vetítéssel kifejezetten jó és igényes lett a végeredmény.

Remélem sokat fogjuk még játszani. Voltak dalok – főleg az előadás első részében – amiket korábban

egyáltalán nem ismertem. De így, hogy egy négy fős zenekarral, nagyon jó hangszerelésben, élőben

szólalnak meg, kifejezetten közel kerültek hozzám. Milyen érdekes, amikor egy dalt valamilyen feldolgozásából

ismer meg és kezd el kedvelni az ember, akkor általában

nyitottá válik a szerzemény eredeti kiadására, annak eredeti stílusára

is. Megtalálja a szépségeket, érdekességeket az egyes verziókban. Van

például az az egyveleg, amiben az Esős vasárnap délután című dal két

versszakát éneklem. Ennek feldolgozását ismertem már korábbról, és

nagyon örültem, hogy azt a részt pont én kaptam. De nagyon szeretem

a Munka után este felé, Háda Janival közösen előadott Madonna

drága, vagy a Rékával közös Niagara című dalokat is. Aztán az előadás

második része a beat korszaktól kezdve már végig ismerős volt. Az

első villamos című dal nagy kedvencem.

Ha csak épp, hogy jelzés értékűen, de ez a produkció nagyon jó lenyomatot

ad a magyar, tulajdonképpeni könnyűzene fejlődéséről és a

magyar történelemről egy teljes évszázadon keresztül. Olyan dalok

is előkerülnek, melyek a fiatalabb generációk számára végképp teljesen

ismeretlenek, pedig igazi gyöngyszemei a magyar kultúrának,

ráadásul a mai fülnek ismerős hangszerelésben tálalva. Egyébként

is a magyar könnyű zene valamilyen fura helyzetből fakadóan sokak

életében mostohagyermek. A mai korosztály, akár már az enyém

is, már nagyon a külföldi könnyűzenére van rágyógyulva. Sokan

egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire gazdag, színes

és mind műfajilag, mind pedig stílusilag mennyire sokrétű a magyar

könnyűzene. Még ha egy-egy dal az eredetitől eltérő szituációba is

van helyezve, összességében egy nagyon érthető és élvezhető produkciót

sikerült színpadra állítanunk, igazi szívbemarkoló és nagyon

vidám pillanatokat szerezve a nézőknek.


I Zakariás Évi

Nagyon furcsa volt amikor Háda

János először beszélt nekem

erről az előadásról. Eleinte nem

is tudtam elképzelni mi lesz

belőle – egy koncert, vagy egy

előadás, vagy a kettő között

valami.

Tudtuk, hogy nem lesznek prózai részek, hanem csak dalok, amikkel a huszadik század történelmét

mondjuk el. Elvileg erre utalt a darab eredeti munkacíme is – „Dalban mondom el”. Nagyon kíváncsi

voltam, hogy lehet ezt így majd megoldani, hogy lehet úgy kiválasztani és összeállítani dalokat,

hogy az végül egy kerek történetté álljon össze. Persze vizuálisan is segítünk a közönségnek, hogy

értsék éppen hol tartunk a huszadik század történelmében. A háttérben a daloknak és a színpadi

helyzetnek megfelelően váltakoznak a korabeli fotók és hangulatképek, így persze a néző is sokkal

könnyebben beleélheti magát, nemcsak a korba, hanem akár egy dal mondanivalójába is. Mert nem

biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mikor élt Karády Katalin vagy, hogy Az első villamos

című dal mikor hangzott el először.

Karády egyébként az egyik nagy kedvencem, az egyénisége, a furcsa hangszíne, az egész lénye hihetetlenül

szimpatikus számomra. Ezért nagyon örültem, amikor én kaptam Karádynak a Jó éjt drága

kis hadnagyom című dalát. Szintén nagy kedvencem lett, a méltatlanul alig ismert Nyolcadik osztály

című dal, ami egy kimondottan megindító, drámai szerzemény. Ezt a dalt nagyon sokat, szinte a

meg unásig kellett, hogy énekeljem otthon, a kocsiban, és mindenhol, hogy el ne sírjam magam rajta.

Jópofa sztori, amikor ezt a dalt próbáltuk mindenki sírva fakadt, aki bent volt a próbán. Én is, János

is, aki engem instruált, tehát tulajdonképpen úgy próbáltunk, hogy közben végig bőgtük ezt a dalt.

Amúgy az nagyon érdekes, hogy egy előadáson belül miként fér meg egymás mellett egy 1910-

es és egy 70-es évekből származó dal. A század elejéről a század végére eljutni érdekes, jópofa

és nagyszerű kihívás. Az első felvonás persze kicsit komorabb, hiszen ott van az első és második

világháború. Az előadás második fele viszont már sokkal vidámabb, ami a látványban, a jelmezekben

és Cserháti Miklós nagyszerű koreográfiáiban is megjelenik.


Moravetz Levente

Őrületek tornya

vígjáték

Rendező Háda János

Ignác, a férj

STRAUB DEZSŐ

Anita, a feleség

MÉRAI KATALIN

Csuka Csaba

SZABÓ MÁTÉ

Csuka Edit

VÉGH JUDIT/BÁLIZS ANETT

Csuka Attila

SUHAJDA DÁNIEL

Géza, a közös képviselő

HÁDA JÁNOS

Zsófi, a szomszédasszony

LAURINYECZ RÉKA

Klára, az ingatlanügynök

ZAKARIÁS ÉVA

Tizedes

JUHÁSZ GYÖRGY

/BORDÁS MIHÁLY

Őrmester

MADAY GÁBOR

Moravetz Levente

I ÓRÜLETEK TORNYA

Shakespeare Tévedések vígjátékának

mai változata. A dottak

az elcserélt ikrek, akik

egy toronyházba kerülnek, és

óhatatlanul összetévesztik

őket. Adott a középkorú házaspár,

akik arra készülnek,

hogy megcsalják egymást,

akár egy liftben is. És

ráadásul a nagy kavarodásban

még egy csecsemő

is eltűnik, de ez is csak

félreértés. Hogy a félreértések

özönét nyomon

tudjuk követni ebben a

hasizmot próbáló káoszban,

segítségünkre

siet a mindent

véleményező házmester,

aki állandóan

kibogozza

a szálakat.


I Straub

Dezsó

Straub Dezső a Vidám

Színpad művészeti

vezetője, az „Őrületek

tornya” előadásunk

vendégművésze.

Mindkét társulat amiben Háda Jani és én is játszottunk, valahol egy „elárvult” társulat, mivel annak idején

megszűnt mögülünk az anyaszínház. A magunk útján és módján, de visszaküzdöttük magunkat a színházi világba

elfogadott színházi csoportosulásként. Úgy gondolom ez mindkettőnk számára egyfajta pozitív bizonyítvány, egy

nagy dolog, amit külön is tisztelünk egymásban túl a művészi elismertségen. Személy szerint nagyra becsülöm

amit a HADART Színház csinál, és azt a minőséget amihez ragaszkodik a társulat.

Az „Őrületek tornya” egy kedves barátom – Moravetz Levente – általam is ismert darabja és úgy gondoltam, hogy

vendégművészként egy jó bemutatkozási lehetőség lesz ebben a csapatban, ahol csupa kedves és rokonszenves

művésszel találkozhatok. Főleg olyan fiatalokkal, akikkel a nagy televíziós produkciók megszűnése okán manapság

már nem igen találkozik az ember.

Rengeteg színdarabban játszottam már, és rendeztem majdnem ugyan ennyit, főleg vígjátékokat. De ez volt az

első, amit át kellett volna gondolnom, hogy merjem-e rendezni a játék mellett. Ugyanis papír, makettek nélkül

szinte követhetetlen a virtuóz cselekmény. Viszont vizuálisan, úgy ahogy János végül összerakta, tökéletesen

érthető. A darab minden pillanata a félreértések igazi vígjátéka, mely tökéletesen leköti és szórakoztatja a nézőt.

A színpadon mindenképpen azokat a helyzeteket tudom értékelni, amik a félreértések tárgyai. Példának okán – és

a poén lelövése nélkül,- amikor a szerepbéli feleségem éppen egy liftben...hogyismondjam „utazik” a szeretőjével,

én pedig a földszinten állva próbálom ugyan azt a liftet lehívni, egy felettébb komikus helyzet kerekedik az

egészből, miközben az ott lévő úriemberrel – Suhajda Danival – próbáljuk megbeszélni a kialakult szituációt. Dani

a liftben folyó szexről beszél, jómagam pedig egy vélt lift-szerelés technikai részleteiről. Ezt a jelenetet persze a

közönség is nagy röhögéssel szokta akceptálni. Mert ugye ez tipikusan egy olyan színpadi helyzet, ahol a szereplők

tökéletesen félreértik egymást. Mindketten másról beszélünk és az a közönség számára roppant szórakoztató.

Ahogy azt Bodrogi Gyula is mondta annak idején: „Azt szeretem legjobban, amikor a közönség a gondolataitokon

nevet”, amikor a színésznek már nem is kell beszélni. Amikor valami elhangzott, két ember összenéz, a közönség

már tudja az igazságot, és látja, hogy a két ember teljesen másra gondol. Az ilyen helyzetekhez kell a „szakember”,

aki megtalálja a megfelelő arányokat, hogy mennyi hatásszünetet lehet tartani, mennyit lehet egy dolgon ülni.

Nagy öröm, hogy ebben a játékban kiváló színész-partnerekkel dolgozhatok együtt.


I Suhajda Dániel

Néhány évvel ezelőtt egy szinkronos bulin János azzal lépett

oda hozzám, hogy lenne egy izgalmas vígjáték amiben szeretné

ha én is szerepelnék. Ezután eltelt egy kis idő – talán

egy bő esztendő- és én már el is felejtkeztem a dologról,

amikor egy rigófüttyös délelőtt csörög a telefon, Jani hív,

hogy amit azon a korábbi szinkronos bulin beszéltünk az mostantól

érvényes és vár szeretettel az olvasópróbára. Hirtelen

fogalmam sem volt miről van szó, de a beszélgetés végére

rendeztem a soraim. Néhány nappal később megkaptam a

szövegkönyvet. Azt rögtön láttam, hogy ez egy elképesztő

történet lesz. Huszonegyedik századi tévedések vígjátéka.

Olvasás közben régen röhögtem ennyit!

Már javában próbáltuk a darabot, amikor egyik kollégám, –

Moravetz Levente, aki a Jóban-rosszban című sorozatban a

karakterem ügyvédjét játssza – odajött hozzám a büfében.

„Hallom, hogy belekeveredtél ebbe a rémálomba” – mondta

viccesen. Megkérdezte, hogy minden világos-e? Hát, mondom

az olvasó próbán volt fejvakarás, de ahogy elkezdtük

vele színpadon dolgozni, szép lassan megfejtettük a többiekkel,

hogy mi is történik pontosan. Onnantól fogva viszont

kristály tiszta az ügy. „Ennek nagyon örülök – folytatta Levente

– mert amikor írtam, akkor én magam is hatszázszor

bele keveredtem”. Na ott leesett, hogy a darab az ő tollából

származik.

Egyébként ez volt az első közös munkám a HADART-tal és remélem lesz folytatása, mert egy nagyon jó

csapatba kerültem. Elképesztően jó meló volt. Csodálatos természetességgel találtunk egymásra a szereplőkkel.

Belülről ez egy nagyon jó társasjáték, itt mindenki feladja a kollégájának a labdát és hagyja,

hogy a másik lecsapja, és persze ez fordítva is igaz. Nagyon kevés ennyire alázatos társulattal találkoztam.

Korábban nem nagyon játszottam vígjátékokban. Valamiért mindig ezek az eszelős szerepek jutottak

nekem, amiket egyébként nagyon szeretek. A sorozatban például egy minden hájjal megkent ravasz,

kíméletlen maffiavezért alakítok, de játszom vérnősző Caligulát és volt már szerencsém alkoholista,

káromkodó kocsmároshoz is a Kéretik elégetni című színdarabban. Könnyed, nevettetős figurák tehát

nem jutottak. Jani, eddigi pályám legfurfangosabb karaktereivel kínált meg, hiszen a darabban a saját

kanadai ikremet is „kénytelen” vagyok eljátszani, aki homlokegyenest más figura, mint a testvére. Ezért

hálás vagyok, mert egy nagyon jó, sokrétű szerepet kaptam tőle. A hab a tortán pedig, hogy két bejövetel

között karaktert kell váltanom. Aztán, hogy ez mennyire sikerül nekem, azt a nézők eldöntik.

Az egész előadást imádom az elejétől a végéig, de Szabó Mátéval van egy közös jelenetünk a második felvonásban,

amit különösen szeretek. Itt mindkettőnknek nagyon össze kell szednie magát, hogy nevetés

nélkül kibírja a jelenetet. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg mindenki egészen elképesztőt

alakít ebben a darabban. Az elejétől a végégig, a színpadtól a háttér munkáig, bárki aki ebben a darabban

megfordult és dolgozott, az egészen zseniális munkát végzett, és nagyon szerencsésnek mondhatom

magam hogy ennek a részese lehettem.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy vígjátékot játszani nagyon nehéz. Ami a színpadon történik és amilyen

utat egy karakternek be kell járnia az ott, abban a pillanatban vérre megy és mindenki halálosan komolyan

is csinálja. Végül ettől lesz igazi vígjáték a vígjáték. De amikor az előbb még „normális” karakter, a

következő pillanatban már lányosan húzza a szavakat és a többi szereplő, ha beledöglik sem érti, hogy

mi történik, na nekünk ott indul a dráma. A nézők pedig csak fogják a hasukat a nevetéstől.


DAN GOGGIN

APÁCÁK

musical

Mária Regina nővér

VOITH ÁGI

Mária Huberta nővér

VÁNDOR ÉVA / CSARNÓY ZSUZSANNA

Mária Roberta nővér

ZAKARIÁS ÉVA

Mária Amnézia nővér

MÉRAI KATA

Mária Lea nővér

LAURINYECZ RÉKA

Zenei vezető Gebora György

Koreográfus Ullman Krisztina

Jeltolmács Takács Erika

Művészeti vezető Háda János

Rendező Kökényessy Ági

Dan Goggin

I Apácák

A történet szerint tragédia árnyékolja

be a hobokeni nővérek boldog-dolgos

hétköznapjait. Egy este, mikor

visszaérnek afrikai missziójukról,

váratlan szerencsétlenség történik:

mialatt a nővérek ötfős csoportja

átruccan a szomszédos Mária

domb ra, az 52 otthon maradt apáca

bevacsorázik egyik társuk mérgező

főztjéből. A bingózásból hazatérő

életben maradt apácákra vár a feladat,

hogy eltemessék a megboldogult

lányokat. Képeslapokat gyártanak,

és a befolyt pénzből eltemetnek

48 nővért az 52-ből. A maradék 4

apácát pedig fagyasztóládába

teszik.

Az ő temetésükhöz

szükséges hiányzó összeget

egy jótékonysági rendezvény

bevételéből kívánják fedezni,

ezért jótékonysági show-t

rendeznek, ami azonban kicsit

másként alakul, mint ahogy azt a

zárdafőnök asszony elképzelte...


I Voith Agi

Voith Ági Jászai Mari-díjas magyar színésznő, rendező és érdemes művész.

Amikor Háda János megkeresett azzal a felkéréssel, hogy lenne-e kedvem részt venni az Apácák

című musicalben, szinte gondolkodás nélkül elvállaltam. Hiszen tudtam, hogy nagyon igényes, jó

színvonalú produkcióra számíthatok és Jánost is kiváló szakembernek tartom.

Kökényessy Ági, aki a darabot rendezte, annak idején a Madách színházban maga is játszott ebben

a darabban Psota Irénnel, akinek – Mária Regina zárdafőnök – szerepét most én alakítom. A karakteremet

természetesen a saját személyiségemre formáltam, és volt is honnan építkeznem. Fiatal

koromban egy ideig a Suore delle Marcelline apácáknál nevelkedtem Olaszországban. A színész

általában saját szűrőjén keresztül közelíti meg a szerepet, ettől lesz élő, hiteles az a karakter. De

fontosak a színészkollégák is. Itt egy olyan csapat állt össze, akikkel minden percét élvezem a közös

„munkának”. Nagyon szeretek velük együtt játszani. Van, hogy menet közben improvizálunk egy

kicsit, így egyik előadás sem lesz olyan mint a másik. Ez az a darab, ahol az ember ugyan úgy élvezi a

többiek játékát. Én például nagyon jókat szoktam szórakozni amikor éppen nincs szövegem, és csak

nézem a többieket – mert nagyon jól énekelnek és táncolnak a lányok. A darab is arról szól, hogyan

állítja össze a zárdafőnök asszony az apácák által előadott jótékonysági műsort. Nagyon szeretem,

hogy élő zenekari kísérettel játszhatunk. Külön köszönet jár ezért Gebora Györgynek az előadás

zenei vezetőjének.

Az Apácák egy nagyon vidám és felettébb szórakoztató darab, aranyos szövegekkel, és tehetséges

színművésznőkkel. Minden generációnak tudom ajánlani kortól függetlenül.


I Vándor Éva

Talán éppen az Oscar című

darabot játszottunk Pécsváradon,

amikor Jani mondta, hogy az

Apácák musical lesz a következő

produkciójuk. Én meg azonnal

lecsaptam a lehetőségre, bár nem

tartom magam zseniális musical

énekesnek, de nagyon szerettem

volna részese lenni ennek az

előadásnak. Zenés darabokban

persze addig is szerepeltem, de

főleg sanzonos, operettes műfajokban,

a musical pedig másfajta

hangképzést igényel.

Végül én kaptam Huberta nővér szerepét, aki egy elég összetett jellem. Egyrészt ő a kis novíciák

nevelője, akikhez mindig megértően viszonyul, másrészt komoly ambíciókat táplál a főanya posztra,

emiatt pedig folyton konfliktusba keveredik Regina nővérrel, a zárdafőnök asszonnyal. A nővér és a

zárdafőnök asszony csipkelődése végig kíséri a darabot, de persze kiderül, hogy azért ők is tisztelik,

szeretik egymást. Huberta kicsit ambivalens személyiség, aki egyik percben bulizna a többiekkel,

másik pillanatban meg próbálja helyre tenni, fegyelmezni az apácákat. Ugyanakkor könnyen feltalálja

magát a kínos szituációkban is, például mikor a tisztelendő anya „rosszul lesz”, hamar átveszi a

helyét és kitalálja, hogy adjanak elő egy sztepp számot a nővérek által rendezett jótékonysági gálán.

Az egész darabot végigkíséri a humor és a vidámság. Nemcsak mert így van megírva a darab, hanem

azért is mert tényleg jó a hangulat a szereplők között. Sokszor már az előadás előtti beénekléskor

elkezdünk bolondozni egymással. Kicsit elkönnyítjük, lelazítjuk a dolgokat.

Végig pörgős, vidám ritmusa van a darabnak, ezért nehéz lenne egy kedvenc részt kiemelni. De a

sztepp számot például nagyon szeretem, ahol Huberta nővér kezdi a dalt és végül nagyot táncolunk

a lányokkal. Ez a szám mindenkinek egy nagy, ereszd el a hajamat mókázás. De nagyon tetszik a

darab fináléja is, mert az meg egy igazán jó kis eufóriás jelenet. Voith Ágival, azaz a főanyával is van

egy klassz oda-vissza felelgetős, incselkedős duettünk. A dalok közben pedig szépen kirajzolódik a

karaktereink személyisége is.

Az Apácákban benne van a humor, a vidámság, de mélyebb emóciókat ugyan úgy ki tud váltani az emberből.

Aki kedveli a jó zenéket, a gospeles hangulatokat, annak bátran tudom ajánlani az előadást.


Író Claude Magnier

Díszlet Háda János

Jelmez Zsigmond Éva

Rendező Háda János

CLAUDE MAGNIER

I OSCAR

vígjáték két részben

Bertrand Barnier, szappangyáros STRAUB DEZSŐ / HÁDA JÁNOS

Madame Barnier, a felesége VÁNDOR ÉVA / KÖKÉNYESSY ÁGI /

CSARNÓY ZSUZSANNA

Christian Martin, szappanmenedzser SZABÓ MÁTÉ/ BLAZSOVSZKY ÁKOS

Charlotte, az új szobalány

KOCSIS JUDIT / ZAKARIÁS ÉVA

Jacqueline, a hazudós

LAURINYECZ RÉKA

Philippe, masszőr

CSÓRIZS BALÁZS/ MADAY GÁBOR

Colette, Barnier lánya CAP JÚLIA

Bernadette, szobalány, grófné

VÉGH JUDIT/MÉRAI KATA

Vaszilij, sofőr

JUHÁSZ GYÖRGY

Oscar, akit mindenki keres

GIELER CSABA

Bertrand Barnier, a gazdag párizsi szappan

gyáros élete egy hétköznapinak tűnő

reggelen teljesen megváltozik. Mindazok,

akik fél 9 és déli 12 között meglátogatják

- a fiatal könyvelő, a mumpszos masszőr,

a lánya, aki valójában nem is a lánya,

vagyis tulajdonképpen igen, de mégse...

- , rádöbbentik arra, hogy lányos apának

lenni nem is olyan egyszerű dolog. Otthona

a követhetetlenül cikázó fekete

táskák, elveszett ékszerek, többszörösen

elsikkasztott pénz kötegek és lavinaként

hömpölygő női fehérneműk özönében

egy szempillantás alatt őrültekházává

változik, miközben ő már azt sem tudja,

mit akar valójában. Egy biztos: A gyereknek

apa kell!!!

De hol van Oscar?


Philipp István – Bárány Ferenc

I A Vérszipoly

PHILIPP ISTVÁN – BÁRÁNY FERENC

A VÉRSZIPOLY avagy Ki harap a Végén?

zenés vígjáték

Öreg gróf

Fiatal gróf

Grófné

Vérszipoly

Bérszipoly

HÁDA JÁNOS

GIELER CSABA

ZAKARIÁS ÉVA

BLAZSOVSZKY ÁKOS

MADAY GÁBOR

Jeltolmács Takács Erika

Író Philipp István

Zeneszerző Bárány Ferenc

Koreográfus Jakus Szilvia

Díszlet / Jelmez Borsos Mónika

Rendező Gieler Csaba

Idős grófunk ifjú felesége azt vette a fejébe, hogy

őt már csak egy vámpír tudná boldoggá tenni.

„Képzeld csak el azt a fúriát, az okoz neki eufóriát,

Ha éjszaka, fejébe száll a vér szaga, S egy

csókosszájú vámpírról merenghet, Ki a hóna

alatt egy palack vért melenget”

Így grófunk felbérel egy álvámpirt, egy bérszipolyt,

hogy kedvére tegyen. Ifjú barátja, akivel megosztja

tervét, kapva kap az alkalmon, és vámpírnak

öltözve próbál a grófné kegyeibe férkőzni.

„Most szépen műfogat ragasztok, aztán hanyagolva

a főnemesi kasztot – művelek mindjárt

baráti csodát.... Felcsörtetek a garádicson át.”

Éppen ekkor kel ki kriptájából talán a világ legbugyutább,

legszerencsétlenebb, de végre igazi

vámpirja, akit viszont álvámpirnak néznek.

És amikor a szálak már így összekeveredtek...

„...no de ne szaladjunk ennyire előre,

számíthatnak itt brilliáns agyvelőre.”

Szóval ez a darab az a fajta, hogy ki egyszer

látta, most is röhög rajta.


I Blazsovszky Akos

Gieler Csaba barátom, a darab rendezője sokat áradozott a Vérszipolyról. Mindig mondta, hogy van ez a színdarab,

amit meg kéne csinálni. Aztán évekkel később egyszer csak eljutottunk odáig, hogy minden akadály elhárult

és elkezdhettük a munkát. A Vérszipoly lényegében egy musical paródia, amit a szerzők – Philipp István

és Bárány Ferenc – Romhányi stílusában írtak. A szereplők végig versben beszélnek, sokszor kínrímekben.

Zseniális már maga a szöveg is, emiatt már az olvasópróbák is sokszor nevetésbe fulladtak.

A történet ugye arról szól, hogy vámpírokkal riogatják egymást a szereplők. Közben viszont feltűnik egy igazi

vámpír is, akiről már senki sem hiszi el, hogy ő egy igazi vérszívó. Mindenki meg van róla győződve, hogy ő is

csak egy ugyanolyan lökött színész mint a többi. Vérszipoly ettől teljesen kétségbe esik, nem érti miért nem

félnek tőle az emberek, sőt egyenesen a pofájába röhögnek, vagy éppen kipenderítik az ablakon. Erre nem volt

felkészülve. Ő mindig is ahhoz szokott, hogy amikor csak megjelenik mindenki rögtön halálra rémül. Ehelyett

szembe találja magát egy nővel, aki finom szólva alaposan ellátja a baját.

Eredetileg ez egy kis kamaradarab volt, amit egyetlen zongorával adtak elő. Gieler Csaba és Háda János azonban

újragondolták a színdarabot és újrahangszereltették a dalokat. A rendező ugyanis egy sokkal nagyobb volumenű

nagyszínpadi musicalt álmodott meg, és azt szerette volna, hogy ez a produkció sokkal szélsőségesebb

és sokkal látványosabb legyen az eredetinél.

Elkezdtünk rajta dolgozni, és Gieler Csaba engedte hogy „elszálljon az agyam”. Végül egy rajzfilmfigura-szerű

karaktert csináltunk Vérszipolyból. Persze senki ne gondoljon rosszra, ez egy pontosan megfogalmazott és

aprólékosan kidolgozott figura, akinek minden egyes mozdulata ki van találva. Például a szöveghez mérten azt

is beállítottuk, hogy milyen magas legyen a figura, mikor tűnjön alacsonynak, vagy éppen magasnak. A hosszú

köpenyem miatt a nézők nem látják, de van, hogy hajlított térdekkel, vagy éppen lábujjhegyen lépek színpadra.

Ezzel finoman hangsúlyozni tudjuk a szereplők közötti viszonyrendszert.

Sokat dolgoztunk a látványon. Nagyon szerencsés volt

amikor a Vajdahunyad várban mutattuk be a produkciót.

A vár ugyanis utánozhatatlan autentikus hangulatot

kölcsönzött a műnek, amit mi teljességgel ki is használtuk.

Vérszipoly első megjelenését a vár erkélyére helyeztük,

ahonnan egy pillanat alatt kellett lejönnöm és

megjelennem a színpadon. Mondanom sem kell, hogy

a nézők mekkora tapsviharral fogadták ezt a jelenetet.

Ebben a részben a belépő dal egyébként egy kis kihívást

jelentett számomra, hiszen a figura karakteréből

adódóan nemcsak egyféleképpen énekel. Tehát van,

hogy hörög, üvölt, vagy visít, de közben érthetőnek kell

maradni, és ügyelni kell az énekdallamra is, miközben

hatalmas váltások, ugrabugrálások vannak a dalban.

Nagyon élveztem a kihívást.

Ha ajánlanom kéne a produkciót azt mondanám – Gyertek

el, mert eszeveszett röhögéskavalkád az egész. Ha az ember

becsukja a szemét és csak a szöveget hallgatja, már

azon is fetrengeni fog a nevetéstől. De mindezt megtöltöttük

a felszabadult és nagyszerű színészi játékkal, sok-sok

poénnal – szerintem kifejezetten jól sikerült!


FRÁTER ZOLTÁN

ŐNAGYSÁGA KABARÉJA

zenés öltöző komédia

Medgyaszay Vilma ZAKARIÁS ÉVA

Vidor Ferike MÉRAI KATA

Író Fráter Zoltán

Zongorán kísér Erős Csaba

Díszlet Harmati István

Rendező Háda János

Fráter Zoltán

I Ónagysága kabaréja

Medgyaszay Vilma és Vidor Ferike a magyar kabaré

történetének két nagy énekesnője. Róluk

szól a számos ismert kuplét feldolgozó zenés

darab. Medgyaszay a mindenkori nagyasszony,

Vidor Ferike az örök cselédlány figurájával

aratott sikert Nagy Endre kabaréjában, ahol a

művésznők a szövegíró Gábor Andor kegyeiért

is vetélkedtek. A női rivalizálás fortélyaira

épülő játék során új életre kelnek a régi dalok,

a pesti ember életformájának és életérzésének

halhatatlan kifejezői. 1913-ban, Nagy Endre

kabaréjának fénykorában Medgyaszay Vilma

és Vidor Ferike országos hírű művésznők,

számtalan kuplé és sanzon népszerű előadói. A

kulisszák mögött a két művésznő régóta rivalizál

egymással. A vetélkedés nemcsak a közönség

kegyeiért, hanem a kabaré házi szerzője, Gábor

Andor szívéért is folyik. Medgyaszay a női trükkök

sorozatát követi el, hogy az ő számai után a

költő már ne tudjon Vidornak új verset írni. Mármár

úgy tűnik, a nagystílű Medgyaszaynak kedvez

a szerencse, amikor váratlan fordulat következik

a kabaré életében? Az előadás a huszadik

század elejének híres sanzonjait, kupléit eleveníti

fel.


I Mérai Kata

Mérai Kata a Barátok közt című televíziós

sorozat egyik főszereplője.

Az Orfeum, az Apácák, az Őrületek

tornya, valamint az Őnagysága kabaréja

című színdarabjaink kiváló

szíművésznője.

Mindegyik előadás és szerep “szerelem”, de ez a

“saját gyermekem”. Ezt a darabot Nekem írták, az

én kérésemre. Közös „gyermekünk” Fráter Zoltán

íróval, akivel ez a folyamat viharos, szeretettel teli,

időnként kétségbeesett, de csodálatos volt. Finoman

fogalmazva nem volt zökkenőmentes, de milyen is

lehetne egy élő író és egy színésznő csatája!?

Szerettem volna egy olyan produkciót ahol végre korlátok nélkül meg tudom magam mutatni. Ugyanakkor a

témaválasztásnál elsődleges szempont volt, hogy túl a könnyed szórakozáson, fontos, de mára már feledésbe

merült csodát mutassunk a nézőknek. Így került középpontba a századforduló két csodálatos és kiemelkedő

színésznője, akik minden női praktikát és rafinériát latba vetve, a legnagyobb tisztelettel rivalizáltak egymással.

Elkezdődhetett tehát végre a jelenetek témáinak kidolgozása, a dialógusok megírása, ami elsősorban Fráter

Zolira várt. A már első formát kapott jelenetek és a kor bemutatását hitelesítő dalok kiválasztása nem volt

egyszerű folyamat. Ebben nagy segítségem volt Magony Enikő, akivel napokon keresztül bújtuk a századfordulós

zeneirodalmat és kerestük azokat a sanzonokat, kuplékat, amelyek eme két fantasztikus színésznőnek

íródtak és amik a születendő karakterekről újabb mélységeket mutathatnak meg. Olyan szerencsés vagyok,

hogy ez a darab már több mint 10 éve az életem része. Akkor Háda Jánost kértem fel, hogy rendezzen meg

engem és a darabot, akkori partneremmel, Ullmann Mónikával. Az első bemutató óta sok idő eltelt. Néhány

dolog változott, néhány viszont örök és változatlan, ilyen a rajongásom a darab és Háda János rendezése iránt.

Akkor Medgyaszay Vilmát játszottam, ma viszont Vidor Ferike bőrébe igyekszem belebújni Zakariás Éva oldalán.

Csodálatos ajándék, ha egy színésznőnek lehetősége van, két ennyire különböző karaktert megformálni,

ráadásul egy olyan darabban, ahol a „születésnél mindkét gyermeknek” ő volt a szellemi … anyukája. Mindkét

szerep fantasztikus és mindkettőben megtaláltam azt a csodálatos pillanatot, ami igazi kihívás. Medgyaszay

Vilma csodálatos „Szépasszony dala”, ami egy igazi önvallomás a darab talán legszebb pillanatában, valamit

Vidor Ferike monológja, ahol kétségbeesett bátorsággal száll szembe a kor nagyasszonyával.

A darab számomra a MINŐSÉGI BULVÁR. Szórakoztatva, nevettetve, olykor szívet facsarva mutatja be a női rafinériát,

eleganciát, temperamentumot és emberi nagyságot. Minden pillanatával, sodor, varázsol, nevettet és

elgondolkodtat. Sokat lehet még ma is tanulni ettől a két fantasztikus művésznőtől. Az Őnagysága kabaréja

egyszerre szórakoztat és tanít – emberségre, eleganciára, szeretetre, vagy akár gyűlöletre.

És, hogy kinek ajánlanám ezt az előadást? Mindenkinek aki szeret nevetni, olykor romantikus pillanatokban

sírni, felszabadultan örülni és szeret boldogan felállni egy előadás után és arra gondolni, hogy: De jó,hogy

eljöttem!


Csukás István - Bergendy István

SÜSÜ, a sárkány kalandjai

zenés mesejáték 2 részben

Süsü

Bárány Gergely

Királyfi DOLMÁNY ATTILA /

BLAZSOVSZKY ÁKOS/CSÓRICS BALÁZS

Királylány LAURINYECZ RÉKA/CAP JÚLIA

Király CS. NÉMETH LAJOS /HÁDA JÁNOS

Kancellár HÁDA JÁNOS/BOR VIKTOR

Dadus ZAKARIÁS ÉVA/URBÁN ANDREA

Trunkó

GIELER CSABA

Brunkó MADAY GÁBOR/BORDÁS MIHÁLY

Sárkányfűárus

JUHÁSZ GYÖRGY

Udvari bolondok KATZ PETRA/ PETYI JÁNOS


HÁDA BERNADETT

Jeltolmács Takács Erika

Író Csukás István

Zeneszerző Bergendy István

Bábtervező Lévai Sándor

Díszlet Kovács Yvette Alida

Rendező Háda János

Csukás István

Bergendy István

I Süsü

A “Süsü, a sárkány” legendája

lett több generációnak.

A bájos mese

mélyén egy fontos és

ma is erősen aktuális figyelmeztetés

rejlik, hogy,

aki nem olyan, mint én:

MÁS, az nem biztos, hogy

ellenséges, sőt, az sem

biztos, hogy más, mint

én. Hasznos, ha ezt már

gyermekkorban kezdik

a gyerekek megsejteni

vagy megérezni, esetleg

megérteni.


I Csórics Balázs

Csórics Balázst az utóbbi években egyre

sűrűbben láthatjuk a televízió képernyőjén.

Ezen elfoglaltságai mellett szerencsére

marad ideje a színházi szerepekre

is. Így láthattuk már őt a Kőszívű

ember fiai és a Vámpírok bálja című nagy

sikerű musicalekben, vagy a Jézus Krisztus

Szupersztár Kajafásaként is. A Süsü a

sárkány kalandjai című előadásunkban a

királyfi karakterét játssza.

A Süsü a sárkányt, még anno egy másik színházban kezdtük el játszani Janival és a bandával. Aztán úgy

döntöttem, hogy egy időre más vizekre evezem. Énekesként egy tengerjáró hajón vállaltam munkát, a ­

mivel körbejártam a fél világot. Miután hazajöttem János megkeresett azzal, hogy lenne-e kedvem újra

beszállni a darabba a királyfi szerepébe. Persze azonnal igent mondtam, hiszen nagyon szerettem az

előadást. Így kerültem a Süsübe, tékozló királyfiként.

A királyfi karakterét kicsit átformáltam és igyekeztem a valóság felé elhúzni. A korábbi verzió ugyanis

sokkal meseszerűbb és cukibb volt. Eleinte mondták is viccesen a kollégák, hogy „olyan faragatlan ez az

új királyfi”. Persze egyáltalán nem az, csak látszik, hogy ez a legény már ki tudja mióta barangol hegyenvölgyön

át. Aztán belefut egy sárkányba, ami lássuk be már önmagában sem egy hétköznapi szituáció,

ráadásul ez a sárkány a sárkányok között is igen fura.

Ha Süsü éppen vicces, akkor én is ugyan úgy nevetek rajta mint a néző. Ha kicsit butácska, akkor ennek

megfelelően reagálok rá. Ebből csináltunk is jó pár élő poént, például mikor Süsü nem tudja merre van

az arra, vagy melyik szereplő a király. Így mindig bekerülnek improvizatív elemek is az előadásba, e ­

zekkel a játékokkal pedig egy sokkal közvetlenebb kapcsolat jön létre a közönséggel.

Úgy ahogy van szeretem az előadást. Nagyon tetszik, hogy akár egy-egy jeleneten belül is mekkora ívet

jár be kettejük – Süsü és a királyfi – története. Az első találkozáskor a halálos rémülettől eljutunk az ő ­

szinte szimpátiáig. Kiderül, hogy semmi ok a félelemre, hiszen a sárkány nem akarja kitépni senki szívét,

és nem fog senkit sem felfalni. Ezután megint csak hihetetlenül jó humorforrás, ahogy a többi szereplő

reagál a sárkányra – Shreket idézve sárkány van nálam és nem félek használni.

Ez az előadás olyan, mint egy életre kelt mese. Nem egy cukormázzal leöntött, habos babos történet,

de mégis csak egy mese. A néző szinte elhiszi, hogy Süsü és a királyfi létező személyek. Elhiszi, hogy a

király tényleg fázik, és semmi mással nem törődik csak a szalvétáival, a királylány pedig tényleg ki van

akadva. A zsoldosok is nagyon viccesek, akik azt sem tudják merre van az arra, de azt nagyon. Ez egy szerethető

és szép történet, amibe a gyerekek és a szüleik is könnyen bele tudják élni magukat.


ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY

I A KIS HERCEG

Zenés utazás bolygóról bolygóra

A kis herceg című előadásban igazi mesevilág tárul elénk a B612-

es kisbolygón. Tulajdonosa, egy rejtélyes kisfiú, aki gyermeki naivitásával,

tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s megpróbálja

megérteni a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatása

során megtanulja, hogyan nem szabad élni, az élet értelmét pedig a

róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az ember mindig

felelős a barátjáért, azért, akit “megszelídített”.

Az előadást színházi és tantermi változatban is ajánljuk !

Tervezett szereposztás:

Seress Rezső: HÁDA JÁNOS

Pincér: SCHLANGER ANDRÁS

Helén: VÁNDOR ÉVA/MÉRAI KATI

SERESS REZSÓ

MÜLLER PÉTER

SZOMORÚ

VASARNAP

Rendező: Schlanger András

A XX. század értékeinek felmutatása nagyon fontos feladat. A darab a XX. századot is bemutatja, így a fiatalok

közelebb kerülhetnek történelmünk megértéséhez.

“Az öngyilkosok himnusza” - így nevezték a harmincas évek végén a Szomorú vasárnap című dalt, mely az egész

világot bejárta. Sikeréhez semmi sem fogható. A Föld szinte valamennyi országában játszották, a legnagyobb

előadók tűzték műsorukra: Billie Holliday, Louis Armstrong, Bing Crosby, Paul Robeson, Ray Charles, Yma Sumach,

Tom Jones, Oscar Peterson, a Mantovani-zenekar. Az a legenda járta róla, hogy valami egészen különös, mágikus

hatása van. A dal szerzője, Seress Rezső, akit Müller Péter megidéz ebben a játékban, s akit Pesten csak úgy

becéztek, hogy a “Füttyös muzsikus”, mivel a kottát nem ismerte s a zongorát is csak két ujjal tudta pötyögtetni

egy füstös kis csehóban: valóban öngyilkos lett. Közel hetvenedik születésnapjához, 1968 januárjában kiugrott

lakásának ablakából. Most viszatérve a közönséghez, újra játsza életét, keresve az okokat, hogy hogyan jutott el

addig a napig, hogyan élte meg a hetedik kerületben a szerelmet, a háborút, bezárkózva a Kispipa vendéglőbe.

A darab azon túl, hogy drámaian festi le ennek a zseninek az életét, igazi korrajz a huszadik századból, ráadásul

Seress legismertebb dalaival.


Elérhetóségeink

1134 Budapest, Váci út 51/a

+ 36 20 459 6768

+ 36 20 459 6789

+ 36 30 730 3992

info@hadartszinhaz.hu

hadartszinhaz.hu

hadartszinhaz

Jegyértékesítés

www.jegy.hu

Similar magazines