A Nemzet Zászlója 2018
A magyar zászló és címer napján, 2018. március 16-án reggel keservesen ömlő esőre ébredtem. A telefonom meg-megcsörrent. Aggódóan érdeklődő zászlóvivők hívtak tudakolva, hogy megtarjuk-e mégis a meghirdetett zászlóvitelt az Andrássy úton. Kissé remegő hangon, de igent mondtam mindenkinek. 1848. március idusán is esett az eső, mondogattam. Elindultam, hogy elhozzuk az előző nap egy állványra feltekert zászlót, és elvigyük az Operához, ahonnan majd indulnunk kell.Korán volt még, s mégis, már zászlóvivők vártak a helyszínen, majd egyre többen és többen érkeztek. Gyűlt a tömeg a szakadó, hideg eső ellenére. Déli indulást ígértünk, s hogy elegendő idő legyen a zászlóvivők elrendezésére, sorba állítására, fél tizenegyet jelöltem meg a gyülekezés kezdeteként. Háromnegyed tizenegyre már gyakorlatilag mindenki megérkezett. Aggódva figyeltem a tömeget, ezeket a csodálatos, magyar embereket. Nem azért aggódtam, hogy végigállják-e a másfél órát az indulásig. Akkor már tudtam, hogy bennük nem fogok csalódni. Azért aggódtam, nehogy az egészségük lássa kárát ennek a várakozásnak és a még előttük álló 1848 méteres útnak, amíg elérnek az Operától a Hősök teréig. Az eredeti terv szerint a Hősök terére tekeredik be a zászló, egy élő kokárdát alkotva. Akadtak szemlélőktől származó hangok, akik le akartak beszélni erről a tervemről az időjárásra hivatkozva, mondván, hogy az emberek meg fogják unni, ott fogják hagyni, el fogjak dobni a zászlót. A válaszom rövid volt. Ezek az emberek előbb vágatnák le a kezüket, minthogy a földre dobják nemzetük rájuk bízott zászlaját. Köszönettel tartozom minden zászlóvivőnek és támogatónak, hogy engem igazolt. Ez a könyv nekik állít emléket, tisztelegve előttük, akik hősiesen megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Szilágyi Ákos szervező - ötletgazda
A magyar zászló és címer napján, 2018. március 16-án reggel keservesen ömlő esőre ébredtem. A telefonom meg-megcsörrent. Aggódóan érdeklődő zászlóvivők hívtak tudakolva, hogy megtarjuk-e mégis a meghirdetett zászlóvitelt az Andrássy úton. Kissé remegő hangon, de igent mondtam mindenkinek. 1848. március idusán is esett az eső, mondogattam.
Elindultam, hogy elhozzuk az előző nap egy állványra feltekert zászlót, és elvigyük az Operához, ahonnan majd indulnunk kell.Korán volt még, s mégis, már zászlóvivők vártak a helyszínen, majd egyre többen és többen érkeztek. Gyűlt a tömeg a szakadó, hideg eső ellenére.
Déli indulást ígértünk, s hogy elegendő idő legyen a zászlóvivők elrendezésére, sorba állítására, fél tizenegyet jelöltem meg a gyülekezés kezdeteként. Háromnegyed tizenegyre már gyakorlatilag mindenki megérkezett.
Aggódva figyeltem a tömeget, ezeket a csodálatos, magyar embereket. Nem azért aggódtam, hogy végigállják-e a másfél órát az indulásig. Akkor már tudtam, hogy bennük nem fogok csalódni. Azért aggódtam, nehogy az egészségük lássa kárát ennek a várakozásnak és a még előttük álló 1848 méteres útnak, amíg elérnek az Operától a Hősök teréig.
Az eredeti terv szerint a Hősök terére tekeredik be a zászló, egy élő kokárdát alkotva. Akadtak szemlélőktől származó hangok, akik le akartak beszélni erről a tervemről az időjárásra hivatkozva, mondván, hogy az emberek meg fogják unni, ott fogják hagyni, el fogjak dobni a zászlót.
A válaszom rövid volt. Ezek az emberek előbb vágatnák le a kezüket, minthogy a földre dobják nemzetük rájuk bízott zászlaját.
Köszönettel tartozom minden zászlóvivőnek és támogatónak, hogy engem igazolt.
Ez a könyv nekik állít emléket, tisztelegve előttük, akik hősiesen megcselekedték, amit megkövetelt a haza.
Szilágyi Ákos
szervező - ötletgazda
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
„Március 15-én a zászló visz ki<br />
minket az utcára, 16-án mi visszük<br />
ki a zászlót az utcára”<br />
Szilágyi Ákos
Change language