Esztergálási műveletek kiterjesztett számítógépes szimulációja ...

ESZTERGÁLÁSI MŰVELETEK KITERJESZTETT SZÁMÍTÓGÉPES SZIMULÁCIÓJA INTELLIGENS MÓDSZEREK
ALKALMAZÁSÁVAL
Egy másik megközelítés az idősorok elve, amelyet Moriwaki (1973-74), Pandit
et al. (1975, 1986) és Wu (1977) javasol. Ezzel a területtel foglalkozik Shin et al.
(1984) Ahn et al. (1985, 1987) és Yang et al. (1985).
2.2.4 Numerikus és mechanisztikus módszerek
A mechanisztikus módszerek a megmunkálási folyamatokat a következő
komponensek tükrében tekintik: forgácsterhelés – forgácsoló erő kapcsolat,
Koenigsberg et al. (1961), Sabberwal (1962) és Martellotti (1941, 1945); forgácsoló
szerszám geometria, a forgácsképződési folyamat geometriája, munkadarab geometria,
megmunkálási körülmények, szerszám-munkadarab elmozdulás erő hatására. A
mechanisztikus módszerek figyelembe veszik továbbá a szerszám-kifutás, a
szerszámkopás, a munkadarab anyagának inhomogenitása hatását a forgácsoló erőkre
és a felületi minőségre.
Koenigsberg és Sabberwal (1961) a forgácsoló erőt arányosnak tekinti a
forgácsszélesség és forgácsvastagság szorzatával. Tlusty és MacNeil (1975) a
sugárirányú és tangenciális forgácsoló erő komponenseket becsli. A tangenciális erőt
arányosnak tekintik a forgácsra eső terheléssel, míg a sugárirányú erőt egy második
tapasztalati konstans segítségével számítják a tangenciális erőből. Hasonló
gondolatmenetet követ Gygax (1979-80), amikor a többfogú homlokmarás
összefüggéseit adja meg egyfogú szerszámból kiindulva.
Sabberwal munkáit követte DeVor et al. (1980), Kline et al. (1983). Olyan átfogó
modellt dolgoztak ki marásra, amely figyelembe veszi a szerszám kifutás és a
szerszámelhajlás hatását a megmunkált alkatrész méretpontosságára. Ezen a területen
publikált Armareggo et al. (1991), Kolartis et al. (1991), Smith et al. (1991), Wang et
al. (1991), Atlintas et al. (1992, 1995), Elbestawi et al. (1994), Yang et al. (1991), Feng
et al. (1994), Lazoglu (1997), Chandrasekharan (1995).
Fu, DeVor és Kapoor (1984) olyan erőrendszert ismertet, ami a forgácsoló
szerszám geometrián kívül egyéb hatásokat is figyelembe vesz, mint például a főorsó
elhajlását.
Atalintas és Spence testmodell alapú forgácsoló erő szimulátort tervezett 1991-
ben. Ruitz (1991) és Gu (1994) továbbfejlesztik Fu módszerét és a forgácsoló
szerszámot felületmodellel írták le. Jayram (1994) egy általános munkadarab
reprezentációs eljárást mutat be, amely zárt polinomokkal közelíti a munkadarabot.
Ezekkel a kutatásokkal párhuzamosan folytak a megmunkált felület topográfiai
leírását célzó törekvések dinamikus hatások alatt. Ide tartozik Kline et al (1982), Babin
et al. (1985) Sutherland et al. (1986), Montgomery et al. (1991), You et al (1991),
24 / 113