Kozep-Europa-nemet-feladat 600 KB PDF dokumentum ... - Grotius

dacszövetségét, kölcsönös öröklést szorgalmazott. A két birodalom
államszövetségének létrehozása az első világháború éveiben folyamatos cél maradt.
– a közép-európai német népiség nemzeti összefogása: az alldeutschoknál
(össznémetek) 1895 körül öltött konkrét formát. Közép-európai vámszövetség
létrehozására, s végül Nagy-Németország helyreállítása irányult, amely a
világhatalmi pozíció megszerzésének feltétele;
– 104 milliós (57+47 millió) zárt gazdasági térség létrehozása Németország és
Ausztria-Magyarország összefogásával: a Julius Wolf vezette Közép-európai
Gazdasági Egyesület (1904-től) terveiben jelentek meg, ekkor még a gazdasági
közeledés önrendelkezési jogának megőrzésével; Közép-Európa a Német Birodalom
és Ausztria-Magyarország által győztesként megszerzett országrészekkel együtt
egységes gazdasági területet alkot: az 1914. szeptemberi német katonai sikerek
nyomán fellángoló annexiós hullám keretében Heinrich Class, az Össznémet
Szövetség elnöke is ezzel a megoldással számolt.
– a „Közép-Európával” megerősödött Németország világhatalommá válása Nagy-
Britanniához, az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz hasonlóan. Walter
Rathenau 1912–1913. évi tervei, aki a Közép-Európához vezető utat a
Franciaországgal való kiegyezésben, illetve az Ausztria-Magyarországgal
megvalósítandó teljes vámegységben látta;
– a német hegemóniával megvalósítandó Közép-Európa-eszme: a német birodalmi
kormány 1914. „szeptemberi programja” teljesen ebbe az irányba fordult, mivel a
remélt „győztes béke” következtében javulnának „Nagy-Közép-Európa” kilátásai. A
program a háború előtt a vezető német bankárok és iparosok körében is mind
népszerűbbé vált.
– Az „új Közép-Európa” azért küzd – állították 1917-ben a szép számban megjelenő
írások –, hogy megakadályozza kizárását a világgazdaságból és majd gyarmati
birodalomként is felléphessen. Jövőbeni célja, hogy a háborús együttműködés a
vámunió révén állandó szövetséggé bővüljön. 1
– A weimari köztársaság éveiben (1919–1933) a német Mitteleuropa-tervek nem
merültek feledésbe. A birodalmi kormányok egyik legfontosabb feladata előbb
rendezett politikai viszonyok helyreállítása volt, amely a gazdasági kapcsolatok
javulásának nélkülözhetetlen feltételét jelentette. Az 1920-as évek elején a német
Délkelet-Európa politikában elsődlegesen a külkereskedelmi kapcsolatok
domináltak, különösen azokkal az államokkal és térségekkel, amelyekkel már a
háború előtt is jó kereskedelmi kapcsolatok álltak fenn. Második feladatként Gustav
Stresemann irányításával rövidesen aktív német kisebbségi politika bontakozott ki,
amely egyúttal aktív német keleti politikát is jelentett, s az 1920-as évek közepétől
szisztematikus tevékenységével alapvetően hozzájárult a közép- és délkelet-európai
térségben a német befolyás helyreállításához. Berlin 1926–1929 között csupán a
status quo megőrzésén fáradozott, hogy a régió országai ne tömörüljenek a
birodalom nélküli, vagy azzal ellenséges föderációba. A világgazdasági válság
1 Németh István: Hatalmi politika Közép-Európában. Német és osztrák-magyar Közép-Európa
tervezés (1871–1918). L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2009. 9–10.
2