216–217. - Nagycsaládosok Országos Egyesülete

Jogod van ahhoz, hogy kitalálj dolgokat, azt
mondd, amit gondolsz. Erről írhatsz vagy bármi más
úton kifejezheted gondolataidat, hacsak azok nem
sértik mások jogait.
Szoktál naplót írni? Esetleg blogolsz? Vagy festesz? Rajzolsz?
Énekelsz? Az önkifejezésnek ezer módja van, és jó, ha
tudod, hogy ehhez (is) jogod van. Persze itt jön a szokásos
kitétel, ami már a könyöködön jön ki, miszerint eközben
nem sértheted meg mások jogait, így pl. nem zavarhatsz vele
másokat.
Miért jó leírni, elmondani, elénekelni, lefesteni az érzéseinket,
a gondolatainkat, a vágyainkat, az álmainkat? Mert
segít. Segít megérteni önmagunkat, reakcióinkat a világra,
néha elénk tálalja a pofonegyszerű megoldást, néha elgondolkodtat,
máskor erőt ad, vígasztal.
Volt már olyan érzésed, hogy Téged senki nem ért meg?
Hogy hiába mondod, vagy legalább is próbálod mondani,
süket fülek vesznek körül? Hiába magyarázod, se Anya, se
Apa nem érti, sőt, nekik biztosan nem volt soha ilyen problémájuk,
fogalmuk sincs, milyen fájdalom a szerelmi csalódás,
milyen borzalmas dolog az, ha az embert nem fogadja be
az osztálya, milyen nehéz dolog kamasznak lenni. Egyedül
vagy minden teherrel, nem tud segíteni senki. Jaj, de nehéz
ez az érzés! Szüleid hiába próbálnak meg segíteni, ez sokszor
csak még több félreértéshez vezet. Ilyenkor (is) nagy
IFJÚSÁGI TAGOZAT
Gyermekjogok 5.
segítség, ha valakinek vagy valaminek – legyen ez egy napló,
egy papírlap, egy festővászon – „elmondod” legbelsőbb
gondjaidat, gondolataidat.
Az önkifejezés egyik legfontosabb szabálya: légy őszinte!
Anélkül nem megy. Ha magadat is becsapod, akkor semmire
sem jó az egész. (Kivételt képeznek természetesen azok
a művek, amiknek ez velejárója, azaz ha verset, novellát
vagy regényt írsz, akkor használd a fantáziád!) Van bizony
olyan, amikor valami annyira nehéz, annyira sötét és annyira
kilátástalan, hogy le sem tudod írni. Nagyon fáj, és szavak
sincsenek rá. Mit tehetsz ilyenkor? Nem írod le… Azaz megfogalmazod
magadban azt, hogy ez egyelőre annyira nehéz,
hogy nem megy. Hidd el, pár nap múlva, ha újra nekifogsz,
sikerülhet. A másik nagy trükk, amit ilyenkor bevethetsz, az,
hogy választasz egy másik kifejezési formát. Azaz lefested.
„De én nem is tudok festeni, kettes voltam rajzból, tök béna
vagyok” – hallom máris az ellenvetést. Csakhogy ez nem kifogás!
Ugyanis nem fogja a műved senki sem leosztályozni,
sőt, nem is tervezed (pillanatnyilag) kiállítani a Nemzeti
Galériában. Tehát nem az számít, hogy „szép” legyen (bár
mindketten tudjuk, hogy nincs abszolút szép, mert ez igenigen
relatív), hanem az, hogy Neked mondjon valamit. Ez
nagyon sokat tud segíteni. Sőt, ha hónapok vagy évek múltán
a kezedbe kerül, nagyon érdekes lesz majd látnod, hogy
– már akkor is – milyen sok érdekes és értékes gondolat volt
a fejedben. Ha ügyesen és szívesen rajzolsz, érdemes szakkörre,
tanfolyamra járni – érdeklődj ezekről a lehetőségekről
a környezetedben!
Az írás fantasztikus távlatokat tud megnyitni az ember
előtt: aki kedvet kap hozzá, az nekibátorodva komolyabb vizekre
is evezhet: megpróbálkozhat kisebb-nagyobb irodalmi
mű megírásával. Ha ilyesmivel kacérkodsz, csak rajta, sőt,
küldd el nekünk!
Manapság sokan blogolnak, azaz internetes naplót vezetnek.
Ez is klassz formája az önkifejezésnek. Vigyázz azonban
arra, hogy az internet veszélyes terep is lehet! Soha ne
add meg személyes adataidat a blogodban, hiszen ahhoz
2010. FEBRUÁR 19