241-242. számú NOE Levelek - Nagycsaládosok Országos Egyesülete

Május 12-én reggel hat órakor, amikor
még csak néhány elszánt sportoló
lézengett az Orczy-kertben és a madarak
szorgoskodtak fészkeik körül, a
NOE régióinak sátrai gombamód kezdtek emelkedni a
réten. Nem sokkal ezután megjelentek a Tit kár ság dolgozói
és az önkéntes segítők, fehér és narancssárga pólóikkal
mint megannyi margaréta és gyermekláncfű, színesítve
a zöld mezőt. És ez még csak a kezdet volt …
Szorgos és harmonikus munka folyt kilenc óráig, amikor
megkezdődött a regisztráció. Először csak né hány
egyesület érkezett, hamarosan azonban már tömegesen
jöttek családok, egyesületek egyaránt. Vidám zsibongás
töltötte be a teret, amihez zenészeink,
a Családi Country Zenekar (Budapest
XX. ker.) műsora biztosította a zenei
aláfestést. Gyer me keink jól viselkedtek,
így nem is tűnt fel, hogy rövid idő
alatt majdnem négyezren lettünk.
A színpadon a köszöntők után régióink
bemutatkozó műsorait láthattuk.
Fiatal jaink csodálatos hagyományőrző
és mai előadások keretében mutatták
meg tehetségüket. Jó volt érezni, megtapasztalni,
hogy a technokul túra korá -
ban még vannak helyi kiskö zösségek,
akik ékszerdo boz ként őrzik né pünk
sokak által már nem is ismert kincseit. Fájt a szívem, hogy
nem tudtam mindenkivel személyesen megismerkedni,
mert a műsorok azt tükrözték, különleges emberek rejteznek
a produkciók mögött.
Az Üllési Királydinnye Citeraze nekar Gyermekcso -
port ját már akkor kiszúrtam, amikor a gyerekek hangoltak
és főpróbát tartottak. Olyan otthonosan mozgott
kezük a citera húrjain, mintha a hangszer régi jó barátjuk
volna, és a zenét lelkes dalaikkal kísérték. Kérdé semre,
hogy mióta tanulnak citerázni, elmondták, hogy csak
néhány hónapja, délutánonként, az alkotóházban. Nem
tudtam megállni, hogy ne ismerkedjek össze betanító
tanárukkal, Hu nyad vári Istvánnal, aki nem csak a hangszer
ismeretét, hanem népzenénk szeretetét, igazi lelkisé-
Mácsai Alexandra rajza
N O E C S A L Á D I N A P
Családi Nap az Orczy-kertben
Sipos Dóra rajza
Farkas Henrietta rajza
get nevel a fiatalokba. István bácsi negyvenöt évig falusi
pedagógusként dolgozott, volt olyan tanítványa, akinek
az unokáját is tanította. Most nyugdíjasként foglalkozik a
citerazenekarral. Minden gesztusa, mimikája, szava azt
érzékelteti, hogy nem csak nagy tapasztalattal rendelkező
pedagógus, hanem igazi tanár: hitvallásként végzi a munkáját,
és lámpásként képes vezetni a rábízottakat.
Szebbnél szebb hang sze reiket a gyerekek Tanács Zoltán
citerakészítő mesternek köszönhetik, akihez látszott,
hogy ugyanolyan természetességgel fordulnak segítségért,
mint tanárukhoz. István bácsi viccesen mondta is,
hogy amióta Zolit ismerik, azóta nem „Tanács talanok”.
Minden előadás jól előkészített, kedves és általában
színvonalas is volt, folyamatosan tartott
közönséget a színpad előtt, annak
ellenére, hogy az idő nagy részében
odatűzött a nap. Délután egy pár még
táncra is perdült, amikor a kiskun fél -
egyházi Bal la bás Lilla interaktív műsora
keretében Halász Judit Micimackó
című dalát énekelte.
A régiók sátraiban telt házzal mű -
ködött a kézmű veskedés, délelőtt szinte
esélytelen volt bekerülni bármelyikhez,
ha valaki később érkezett.
Szebbnél szebb dolgok készültek, legtöbbjük
szintén a hagyományőrzés
jegyében. Volt mandulasíp és bányászlámpa készítés, szalmafonás,
kötélverés, paprikafűzés, rongybaba-varrás,
hogy csak a legkülönlegesebbeket említsem. A Felső-Du -
na Régió rajzversenyt is szervezett, fantasztikus pályaművek
születtek, nehéz volt kiválasztani az első helyezettet,
aki végül Sípos Dóra Veronika lett Buda pestről.
Mindeközben a tó teraszon sakk szimultánt játszott
két nagyon tehetséges csemete, a hatéves Karácsonyi
Kata, aki országos óvodás bajnok és a nyolcéves Révész
Hunor, aki szintén több arany- és ezüstéremmel büszkélkedhet.
A gyerekek most is hozták a formájukat, a harminc
játszmából délelőtt és délután is alig egy-kettőt zártak
vereséggel, pedig felnőttek is voltak az ellenfeleik
között.
Szikora Sára Rebeka rajza
1 2 N O E L E V E L E K 2 4 1 – 2 4 2