Augustus

Az egyiptomiak és görögök többsége számára nem volt
elfogadhatatlan az élő emberek istenként történő tisztelete; ezzel
szemben a rómaiak mindig idegenkedtek ettől
Először a Kr. e. 3-2. században Görögországba küldött római
tisztségviselők találkoztak azzal, hogy alattvalóik istennek kijáró
tiszteletben részesítették őket (ami ellen ők nem tiltakoztak)
Az élő császár kultuszának fontos eleme volt, mikor Iulius
Caesart „megistenültté” (divus) avatták (Lex Rufrena, Kr. e. 42)
Az első princeps felvette nevébe a divi filius (a megistenült fia)
elemet, amit görögre csak theu hyios-nak (isten fia) fordítottak,
elmosva a deus és a divus közötti különbséget; az Augustus (gör.
Sebastos) névelem is az istenek szférájához kötötte az uralkodó
személyét
Augustus nem engedte meg személye nyílt istenítését, csak
geniusának és numenjének tiszteletét, a provinciákban pedig
csak dea Roma kultuszához kapcsolva lehetett neki templomot
emelni
Az élő császár istenítése Caligula alatt kezdődött el, később
(Domitianustól) általánosan elfogadottá vált