Hungarian Holy Bible New Testament PDF.pdf

Szent Biblia
közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok
mellõztetnek a mindennapi szolgálatban.
2Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem
helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.
3Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik
Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
4Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
5És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent
Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust,
ki Antiókhiából való prozelitus vala;
6Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.
7És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben;
és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
8István pedig teljes lévén hittel és erõvel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép
között.
9Elõállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a
szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából
valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.
10De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala.
11Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk õt káromló beszédeket
szólni Mózes ellen és az Isten ellen.
12És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák
õt, és vivék a tanács elé;
13És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló
beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:
14Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és
megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.
15És szemeiket reá vetvén a tanácsban ûlõk mindnyájan, [olyannak] láták az õ orczáját,
mint egy angyalnak orczáját.
Cselekedetei 7
Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
2 Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene
megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte
Háránban lakott,
3 És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a
melyet mutatok néked.
4 Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána
megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:
5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki
adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.
6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat
alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek,
és szolgálnak nékem e helyen.
8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé õt
nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.
9 A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
10 És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget
a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé
kormányzóul állatá.
11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és
Free Bibles: http://freebiblegospeltoallnations.blogspot.com 145