You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1088 • Bodor Ádám: Januszky. Vagy inkább Roswitha<br />
Pedig valami azért mégiscsak mintha mocorgott volna keskeny, koravén homloka<br />
mögött.<br />
Ez azon a verôfényes októberi napon derült ki, amikor pártfogónk, Anatol Korkodus<br />
brigadéros anyaszült meztelenül ülve terepmotorján, amelynek mind a négy kerekérôl<br />
lefeslett a gumi, hogy már az acélfelnivel csörömpölt a köveken, végigdöcögött a Talpasok<br />
utcáján. A brigadéros tetôtôl talpig meztelen volt, csak a vékony láncon viselt zsebórája<br />
fityegett a nyakából. Azon a napon Januszky néhány órára magára talált.<br />
Péntek volt, én ilyenkor a délelôtt egy részét szokás szerint Klara Burszen hegyoldali<br />
tanyáján töltöm, a kisasszony kívánságára egy órán át felolvasok a Máramaros vármegye<br />
hegy- és vízrajza, valamint növény- és állatvilága címû magyar nyelvû könyvbôl. Magyarul<br />
egy kevéske a javítóban ragadt rám, de nem sokat értek a szövegbôl, Klara Burszen<br />
pedig éppenséggel semmit. Azért csak olvasok fennhangon, recsegtetve, ropogtatva az<br />
ismeretlen szavakat, a kisasszony pedig hegyezi a fülét: szoktatja hallását a magyar<br />
beszédhez.<br />
Klara Burszen szerelmi ábrándjától eltelve, egy besztercei magyar katonatisztre várt,<br />
aki a jövendölés szerint hamarosan érte jön lóháton, maga elé ülteti, és ellovagol vele<br />
a hegyeken túlra, Transsylvaniába. Ahogy Aliwanka varrónô megjósolta neki. Aliwanka<br />
cérnából jósolt, cérnagomolyagból, de leginkább vízbôl, a folyóvíz örvényeibôl, a pocsolyákon<br />
gyûrûzô esôcseppekbôl, ködbôl, felhôbôl. De tudott persze nyálból, verej tékcsepp<br />
bôl, Klara Burszennek pedig pergô könnyeibôl is.<br />
Klara Burszenhez készülôdtem hát, amikor Januszkyt a hivatal lépcsôjén találtam<br />
elnyúlva, sapkáját szemére húzva úgy aludt, hogy félig tátott szájából kilógott a nyelve.<br />
Ez most már sok volt. Az is lehet, csak színlelte, hogy bosszantson, én mindenesetre lábamat<br />
dereka alá dugva fölbillentettem onnan, azzal, hogy ez nem élet, ez nem mehet<br />
így tovább. Ha éppenséggel nem tud mit kezdeni magával, kísérjen el, tartson velem a<br />
Boursin-tanyára. Nyomatékul újra megemlítettem:<br />
Elárulhatom, Anatol Korkodus csalódott benned, ezért azt tervezi, hogy visszaküld<br />
Gledinbe, az intézetbe. Felfoghatnád végre, hol élsz. Mert azzal a nagy agyaddal, amit<br />
a fejedbe képzelsz, a fellegekben jársz. Nem váltottad be a hozzád fûzött reményeket.<br />
Erre aztán unottan feltápászkodott.<br />
Útközben alig beszélgettünk. Ha mégis korholni kezdtem, ô csak sértetten morgott.<br />
Végül megjegyeztem:<br />
Kár, hogy nem tudsz legalább egy keveset magyarul. Akkor te is olvashatnál a kisaszszonynak.<br />
Néha beugorhatnál a helyembe, felválthatnál. Az óra végén süt neked egy<br />
palacsintát, aztán felhúzott lábbal belesüpped veled szemben a fotelba, végignézi, ahogy<br />
eszel, és engedi, hogy bepillants a pongyolája alá.<br />
Januszky lomhán ásított.<br />
Magyarul? Miért ne tudnék? Honnan veszitek, hogy nem tudok?<br />
Így történt, hogy amikor végeztem a felolvasással, odaültettem Januszkyt a zsámolyra,<br />
szemben a kisasszonnyal, és a kezébe nyomtam Máramaros vármegye hegy- és vízrajzát.<br />
Bár azt Klara Burszen is rögtön észrevette, hogy Januszky életében valószínûleg<br />
nem sok magyar szót hallott, ráadásul jóformán a betûket sem ismeri, az olvasást pedig<br />
csak mímeli, ámultan hallgattuk, ahogy új meg új szavakat talál ki. Januszky egy nem<br />
létezô nyelven olvasott, és olyan folyékonyan, hogy Klara Burszennek a csodálkozástól<br />
és a szégyentôl, hogy ezt teszik vele, eleredt a könnye. Csak bámultuk, mire képes
Change language