Találkozások magazin 2008. április - T-Mobile

f o g a d o t t h í v á s
f o g a d o t t h í v á s
L.A.: Én teljesen más oldalról meg tudom
erôsíteni, hogy szerintem is hihetetlenül
nagyképû az európai kultúra. Azt gondolja
a nyugati civilizáció, hogy ô kotlotta ki a spanyolviaszt.
Valójában ez minden más kultúra
oldaláról nézve végtelenül pökhendi dolog.
T.K.: Azt éreztem, hogy a kínaiak meg akarják
mutatni az európaiaknak, hogy ôk is képesek
a nyugati típusú fejlôdésre, de közben élik a saját
életüket. Például nagyon kevés tárgyuk van,
a gyerekek nem tárgyakat kapnak ajándékba,
hanem az az ünnep, amikor együtt készítik el
a gyerek kedvenc ételét, a család együtt fôz.
L.A.: Közben a nyugati világot elborító tárgyak
mind Kínában készülnek.
T.K.: Bennem nagyon nagy tiszteletet ébresztett
Kína. Sanghajban úgy éreztem magam, mintha
a Csillagok háborúja díszletei közé csöppentem
volna. Ott van egy Hong Kongra emlékeztetô
város, villózó fények, beláthatatlan felhôkarcolók,
és a régi épületek beékelve a felhôkarcolók
tán zenekarok alakultak. Elôkerült a kotta, ott
énekeltek az emberek. Láttunk idôs néniket, akik
szalaggal tornáztak, öröm sugárzott az arcukról.
Szerintem manapság Magyarországon különösen
rossz az emberi kapcsolatok minôsége. Egyszerûen
nincs idônk, se egymásra se magunkra.
L.A.: Én is így érzem. Figyelj! A legnagyobb
tisztelettel adózom neked, de most komolyan.
Tudom, milyen az, amikor egyedül kell, hogy
nevelje valaki a gyerekét. Te emellett kreatív,
alkotó ember tudsz maradni.
T.K.: Ez nem olyan, amit csak úgy abbahagysz,
ezt te is tudod. Különben mi az ördögöt csinálnék
Egyébként van rendes szakmám, ólomüvegeket
csinálok, de az írás, a szöveg az nem
olyan, amit félreteszel, és jövôre befejezed.
L.A.: Akkor kell írni, amikor ihlet van, nincs
mese. Meg kell találni a saját ritmust, hogy
minden beférjen.1985 óta, huszonhárom
éve, minden nap végzek lelki és szellemi
gyakorlatokat. Ez az én alkatomnak fontos.
L.A.: Na, hát ezt hívják meditációnak, vagy
kicsit erôltetve merengésnek. Mit szólsz ehhez
a kifejezéshez
T.K.: Magát a szót, mármint a merengést egy
kicsit romantikusnak tartom, idegen az én
alkatomtól. A meditációt meg túl komolynak…
De elôfordul ám az is, hogy teszek-veszek, közben
gondolkodom és teljesen kiesem az idôbôl,
megszûnik az idô.
L.A.: Jó, hogy felhoztad az idôt. Olvastam
a nem ironikus verseidet. És azt vettem
észre, hogy az idôjáték nagyon benne van
a lelkedben.
T.K.: Állandóan az idôvel foglalkozom. Hogy mi
van az idôvel. Folyton át- meg átjárok a múlton,
és nagyon nehezen tudom magam az adott idôpillanatban
elhelyezni, minden elmúlt esemény
egyszerre van bennem jelen. Néha az évszámot
sem tudom megmondani, hogy milyen év is van
most, vissza kell keresnem a fejemben, más
oldalról pedig teljesen rendezett ember vagyok
1985 óta, huszonhárom éve, minden nap végzek lelki és szellemi gyakorlatokat. Ez az én
alkatomnak fontos. Nem állítom, hogy másnak is, nem akarom másra rákényszeríteni,
de biztos, hogy elpusztulnék, ha ezt nem csinálnám. L A Á R A N D R Á S
közé. Az emberek az utcán társasjátékoznak, kí-
Nem állítom, hogy másnak is, nem akarom
szigorú idôbeosztással. Fura, nem Nehezen
nai biliárdoznak, csoportba verôdve beszélget-
másra rákényszeríteni, de biztos, hogy elpusz-
tudok mit kezdeni azzal, hogy kívül telik az idô,
nek, tajcsiznak. És együtt vannak a gyerekekkel.
tulnék, ha ezt nem csinálnám. És ehhez meg
belül meg nem múlik. Amikor szembesülök az
L.A.: Nagyon rokonszenves dolog, ahogy
kell teremteni a helyet. Olyan nincs, hogy ne
idô külsô múlásával, akkor mindig a körforgás
együtt élnek az utcán. Én ilyet Kubában lát-
lenne egy olyan hely, ahol az ember elmélyed-
részének próbálom tekintem magam. Eszembe
tam, ’83-ban a szintén kommunizmustól sújtott
het. Ez akár lehetne a városban is. De mi már
jut errôl, mármint a külsô körforgásról, az állatok-
országban, ahol borzasztó szegénység volt,
nem akartunk ott élni. Bemegyek Budapestre,
hoz való viszonyom. Sosem érzékeltem valódi tá-
a boltban nem lehetett kapni semmit. Érthetet-
ismerem a várost, intézkedem, de jó onnan
volságot, vagyis én nem tudom magam kiemelni
len volt, mibôl is élnek a kubaiak. Este 5-6 után
hazajönni. Klastrompuszta klassz hely.
a lények közül, hogy na, itt egy ember. Én a ku-
kigyûltek a népek az utcára Havannában,
Itt hozták létre a pálosok az elsô magyar alapí-
tyákkal és macskákkal is nagyon közeli viszony-
és minden második sarkon alakult hirtelen
tású keresztény rendet. Ez egy táltos rend,
ba tudok kerülni, sôt, tulajdonképpen bármilyen
egy háromtagú zenekar, egy gitáros, egy
úgy mondják. A táltosok itt keresztelkedtek ki,
állattal.
bôgôs és egy kézi dob. És ott szalszáztak
és végeztek nagyon komoly lelki gyakorlatot.
L.A.: ... hát igen, van egy barátom, aki azt
az emberek. Az úttesten a keresztezôdésben
bál volt. Nevettek, táncoltak, zenéltek, közben
pedig az elképzelhetetlen szegénység.
A nyugati civilizáció nagy tévedése, hogy
az anyagi dolgokra, a karrierre lefordítható
a boldogság, pedig nem, mert az csak és
kizárólag szeretetbôl fakadhat, és a világ
dolgai iránt való szeretet az, ami a legközvetlenebbül
egy embertársaink iránt érzett szeretetként
fogható meg. Ahol egy nép szereti
egymást, ott jó lenni.
T.K.: Igen, én is ezt gondoltam, függetlenül attól,
hogy alig van szabadnapjuk, a fizetett szabadság
ismeretlen és tényleg rengeteget dolgoznak.
Mégis élhetôbbnek tûnt az életük, bár ezek nyilván
csak a turista felszínes benyomásai. Pekingben
például a Nyári Palota kerengôjében spon-
Nem véletlenül találták meg a helyet.
Nagyon erôs spirituális rezonanciájú hely.
Nekem nem okoz gondot, hogy naponta 80
kilométert autózom. Szeretek autóban ülni,
egyedül vagyok, abszolút jól elvagyok a mantráimmal
meg a mindenféle kis énekeimmel.
Állandóan dalolgatok vezetés közben.
T.K.: Én is nagyon fontosnak tartom, hogy idônként
befelé tudjak fordulni, egyedül tudjak lenni.
Ilyenkor hagyom átáramolni magamon a gondolatokat
és benyomásokat.
L.A.: És szoktál ilyenkor jegyzetelni
T.K.: Nem. Ilyenkor semmit sem csinálok.
Azt gondolom, hogy a fontos dolgok, amikrôl írni
tudok, ilyenkor jönnek elô, amikor semmire nem
koncentrálok, csak úgy vagyok. Ritka az ilyen,
de muszáj néha mindent letenni.
mondta, hogy az állatok ugyanolyan emberek,
mint amilyen állatok az emberek.
T.K.: Sokkal inkább érzem a hasonlóságot, mint
a különbséget. Kicsit úgy van ez, mint az idôvel.
Hogy ez tulajdonképpen esetlegesség és véletlen,
hogy köztünk ilyen távolság van, és nekem,
tízujjú, kétlábú lénynek nincs igazi jogom, hogy
fölé helyezzem magam egy másfajta lénynek,
aki ugyanúgy szeretetet és ragaszkodást tud
adni, csak más módon. Teljesen feloldódni
igazából a szavakban és más lények között
tudok, pedig ott nem is szavakkal kommunikál
az ember.
L.A.: Hát ez nagyon jó. Én is észrevettem,
hogy a lények meg a lényeg egy kicsit összecseng.
Laár András
Olyan énekes,
aki zenét is szerez.
Szöveget is ír hozzá.
S ha kedve úgy hozza,
kabarettistaként
lép a rivaldafénybe.
Most néhai nagyapja
és apja könyve mellé
írja a magáét lelke
vándorlásáról.
f o t ó : Körmendi Imre s m i n k : Pécsi Anikó
Találkozások . oldal
Találkozások . oldal