11.02.2015 Views

modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap

modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap

modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

1<br />

Egy hely, ahol...<br />

a folytonos technikai megújulás, fejlődés,<br />

átalakulás, egy térség rohamos kulturális<br />

gazdagodásának a forrása<br />

1<br />

3<br />

A dél-borsodi vidék mintegy 6000 évvel<br />

ezelőtt már lakott terület volt. (Ároktőn,<br />

Tisza kesziben, Hejőbábán, Mező csáton,<br />

Hejőkeresztúron, Hejőpapiban, Kesznyétenben<br />

stb. feltárt régészeti leletek alapján.)<br />

Bizonyára már akkor is – mint ahogy<br />

azóta, napjainkig – az itteni földrajzi és<br />

egyéb adottságok kedvező felté te leket<br />

teremtettek az emberi élethez. Az utóbbi<br />

évtizedek nagyarányú ipari épít kezéseinek<br />

a színhelyén például i. e. XI.-VIII. századi<br />

bronz kori és i. e. VI.-V. századi vaskori<br />

féméksze reket és vas tárgyakat találtak. A<br />

vasművesség leletei a térség akkori lakóihoz,<br />

az ázsiai eredetű szkíták hoz köthetők.<br />

A „korszerű” fegyver készítés mesterségét a<br />

kelták hozták a Tisza tájára, akik i. e. a II.<br />

században jelentek meg itt. Ők honosították<br />

meg a korong használatát is ezen a vidéken.<br />

Uralmuknak a trák, géta népek megjelenése<br />

vetett véget. Időszámításunk kezdete körüli<br />

és utá ni századokban jártak erre szarmaták,<br />

vandálok, hunok, gepidák, avarok, szlávok,<br />

bolgárok.<br />

Honfoglaló őseink is szívesen telepedtek<br />

meg itt. Anonymustól tudjuk, hogy Árpád és<br />

serege Szerencs felől érkezve itt, a Sajó és<br />

a Tisza térségében ütött tábort. A környék<br />

két városa, Tiszaújváros (korábbi nevén<br />

Szederkény) és Mezőcsát (korábbi nevén<br />

Csát) Árpád korában is lakott volt. Eljutott<br />

erre a tájra a magyar nép történetének minden<br />

hullámverése. A települések közül hol<br />

egyik, hol másik töltötte be a térség irányító<br />

szerepét (Ónod, Csát, most pedig Szederkény<br />

utódja, Tiszaújváros). E vidék biztosította<br />

őseinknek az első időkben a félnomád<br />

életmódhoz, a vándorló állattenyésztéshez<br />

és a halászathoz szükséges feltételeket.<br />

Később e táj a virágzó mezőgaz daság térsége<br />

lett. Az utóbbi ötven évben pedig – a<br />

20. század legdina mikusabban fejlődő iparágainak<br />

– az energiaiparnak, a kőolaj- és<br />

földgázhasznosításnak, a műanyag iparnak<br />

adott otthont, miköz ben mezőgazdasági<br />

tevékenysége, és a – szintén hagyo mányos<br />

– kavics– és homokbányászata is jelentős<br />

arányban megmaradt. Közben elkezdődött<br />

a 21. század, a posztindrusztriális korszak,<br />

amikor egyre inkább a szolgáltató ágazatok<br />

is tért követelnek maguknak. E táj ez elől az<br />

új fejlődési szakasz elől sem akar kitérni.<br />

Az idelátogató egyrészt azt tapasztalja,<br />

hogy ma is jelentős itt a hagyományos<br />

gazdasági ágazat, a mezőgazdaság. A legjelentősebb<br />

művelési ágon belül – a szán tóföldi<br />

növény termesztésben – a gabonafélék<br />

(búza és tavaszi árpa) dominálnak, melyet a<br />

kukorica és az ipari növények követnek. Az<br />

állatállomány csökkent az utóbbi időkben.<br />

Másrészt az is szembetűnő a turista számára,<br />

hogy az egykor meghatározó mezőgazdasági<br />

vidék ma már egyre inkább az iparnak<br />

és szolgáltatásnak adja át helyét.<br />

A térség fejlődési centruma hosszú ideig<br />

Mezőcsát volt. Református templomának (1)<br />

ékessége, a festett fakazettás, – amelynek<br />

eredeti darabjait 1746-ban készítették révkomáromi<br />

asztalos mesterek – ma, fejújítottan<br />

újra teljes pompájában látható. 1873-tól<br />

1982-ig a járási székhely szerepét is betöltötte.<br />

1991-től ismét városi rangja van a településnek.<br />

Mezőcsáton is a hagyo mányos<br />

parasztgazdasági keretek rögzültek. Ennek<br />

megfelelő jel leg zetes népi építészeti stílus<br />

(2) alakult itt ki. <strong>Ipari</strong> vonatkozásban – a 19.<br />

– 20. század első évti zedeiben – a kézművesipar<br />

indult fejlődésnek, bővült a kerámiaipar<br />

(3), az agyag edények gyártása, azonban<br />

ezt a szakmát is az 1920-as években<br />

megszüntették. Ennek sajátos csáti emléke<br />

a – ma már inkább csak a múzeumokban<br />

őrzött – „Miska kancsó” és egyéb jelleg zetes<br />

rajzolatú tálak, butéllák.<br />

A kistérség jelentős hányadán a talaj<br />

alatt – a Sajó és Hernád folyók által ide<br />

hordott törme lékben – vastag kavicsrétegek<br />

húzódnak. Ezeken a helyeken létesültek a<br />

ma is működő nagy hozamú kavics- és homokbányák.<br />

(4) Mint valami óriási gémeskutak<br />

emel kednek tucatszámra a magasba<br />

a kotrógépek, a szállítószalagok, hogy a<br />

föld felső rétegeiből és az így keletkezett<br />

hatalmas mélyedéseket elfoglaló tavakból<br />

a kiemelt kavicsot, homokot az osztályozókra,<br />

majd pedig a szállítóeszközökre<br />

rakják. A nyomuk ban maradt bányatavak a<br />

horgászok, a strandolók, a búvárkodás paradicsoma.<br />

Az 1950-es évek közepétől az akkori<br />

Tiszaszederkény falu térségében indult<br />

el a nagyszabású iparo sítás, amely mára<br />

jelentősen átalakította a vidék arculatát, a<br />

környékben lakó emberek életét. Új <strong>modern</strong><br />

város, „Dél-Borsod ékszere” jött itt létre, mai<br />

nevén Tiszaújváros, (5) (korábbi nevén<br />

Leninváros), amely egyben a térség közigazgatási<br />

központjává is vált. A lakosság<br />

száma meghaladja a 18,000 főt. Ma már<br />

e vidék népességének több mint a fele az<br />

iparban dolgozik. Az életminőség, a szolgáltatások<br />

színvonala Tiszaúj városban messze<br />

felülmúlja a megyei átlagértékeket. A város<br />

ezekben az években mind több országos és<br />

nemzetközi rendez vény színhelye, jelentősen<br />

nő idegenforgalma. Az ipar megjelenése<br />

tehát néhány évtized alatt korszerű, gazdag,<br />

vonzó, kulturált munka- és életfeltételeket<br />

teremtett. A várost egyre több turista keresi<br />

fel és tekinti meg növekvő számú látnivalóit,<br />

veszi igénybe szolgáltatásait. Az ipari üzemek<br />

a leg<strong>modern</strong>ebb környezetvédelmi eszközökkel,<br />

zárt techno ló giák alkalmazásával<br />

gondos kodnak a levegő-, a vízszennyezés,<br />

a zajártalom elkerü léséről.<br />

Az egykori erdős, mezős, mocsaras<br />

Tiszaszederkény, Tiszapalkonya faluk környékén<br />

a mai utazó hatalmas kéményeket,<br />

óriás gombaként települt olaj – és gáztartályokat,<br />

az eget behálózó villamos vezetékeket,<br />

kőolajat és földgázt szállító csőkígyókat,<br />

2<br />

furcsa formájú ipari épület kolosszu sokat és<br />

egy mindjobban gazdagodó, lakható, egyre<br />

szépülő várost talál.<br />

A mai Tiszaújváros építése 1955-ben az<br />

ipari bázis megteremtésével, egy 200 MWos<br />

szénfűtéses hőerőmű, a Tiszapalkonyai<br />

Hőerőmű (6) építésével kezdődött el (négy<br />

darab, egyenként 50 MW-os gépegység). Az<br />

erőmű négy, egymás melletti óriás kéménye<br />

már a messze távolból – mint valami hatalmas<br />

felkiáltójelek – azóta is jelzi a térségben<br />

bekövetkezett radikális gazdasági szerkezetátalakulást.<br />

Meg épül tekor az ország<br />

legna gyobb erőműve volt, az akkori hazai<br />

villamosenergia–igény 20%-át fedezte, és a<br />

kor <strong>modern</strong> berendezésének számított.<br />

3<br />

3 3 3 3

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!