modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap
modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap
modern nagyipar.indd - Ipari örökség honlap
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1<br />
Egy hely, ahol...<br />
a folytonos technikai megújulás, fejlődés,<br />
átalakulás, egy térség rohamos kulturális<br />
gazdagodásának a forrása<br />
1<br />
3<br />
A dél-borsodi vidék mintegy 6000 évvel<br />
ezelőtt már lakott terület volt. (Ároktőn,<br />
Tisza kesziben, Hejőbábán, Mező csáton,<br />
Hejőkeresztúron, Hejőpapiban, Kesznyétenben<br />
stb. feltárt régészeti leletek alapján.)<br />
Bizonyára már akkor is – mint ahogy<br />
azóta, napjainkig – az itteni földrajzi és<br />
egyéb adottságok kedvező felté te leket<br />
teremtettek az emberi élethez. Az utóbbi<br />
évtizedek nagyarányú ipari épít kezéseinek<br />
a színhelyén például i. e. XI.-VIII. századi<br />
bronz kori és i. e. VI.-V. századi vaskori<br />
féméksze reket és vas tárgyakat találtak. A<br />
vasművesség leletei a térség akkori lakóihoz,<br />
az ázsiai eredetű szkíták hoz köthetők.<br />
A „korszerű” fegyver készítés mesterségét a<br />
kelták hozták a Tisza tájára, akik i. e. a II.<br />
században jelentek meg itt. Ők honosították<br />
meg a korong használatát is ezen a vidéken.<br />
Uralmuknak a trák, géta népek megjelenése<br />
vetett véget. Időszámításunk kezdete körüli<br />
és utá ni századokban jártak erre szarmaták,<br />
vandálok, hunok, gepidák, avarok, szlávok,<br />
bolgárok.<br />
Honfoglaló őseink is szívesen telepedtek<br />
meg itt. Anonymustól tudjuk, hogy Árpád és<br />
serege Szerencs felől érkezve itt, a Sajó és<br />
a Tisza térségében ütött tábort. A környék<br />
két városa, Tiszaújváros (korábbi nevén<br />
Szederkény) és Mezőcsát (korábbi nevén<br />
Csát) Árpád korában is lakott volt. Eljutott<br />
erre a tájra a magyar nép történetének minden<br />
hullámverése. A települések közül hol<br />
egyik, hol másik töltötte be a térség irányító<br />
szerepét (Ónod, Csát, most pedig Szederkény<br />
utódja, Tiszaújváros). E vidék biztosította<br />
őseinknek az első időkben a félnomád<br />
életmódhoz, a vándorló állattenyésztéshez<br />
és a halászathoz szükséges feltételeket.<br />
Később e táj a virágzó mezőgaz daság térsége<br />
lett. Az utóbbi ötven évben pedig – a<br />
20. század legdina mikusabban fejlődő iparágainak<br />
– az energiaiparnak, a kőolaj- és<br />
földgázhasznosításnak, a műanyag iparnak<br />
adott otthont, miköz ben mezőgazdasági<br />
tevékenysége, és a – szintén hagyo mányos<br />
– kavics– és homokbányászata is jelentős<br />
arányban megmaradt. Közben elkezdődött<br />
a 21. század, a posztindrusztriális korszak,<br />
amikor egyre inkább a szolgáltató ágazatok<br />
is tért követelnek maguknak. E táj ez elől az<br />
új fejlődési szakasz elől sem akar kitérni.<br />
Az idelátogató egyrészt azt tapasztalja,<br />
hogy ma is jelentős itt a hagyományos<br />
gazdasági ágazat, a mezőgazdaság. A legjelentősebb<br />
művelési ágon belül – a szán tóföldi<br />
növény termesztésben – a gabonafélék<br />
(búza és tavaszi árpa) dominálnak, melyet a<br />
kukorica és az ipari növények követnek. Az<br />
állatállomány csökkent az utóbbi időkben.<br />
Másrészt az is szembetűnő a turista számára,<br />
hogy az egykor meghatározó mezőgazdasági<br />
vidék ma már egyre inkább az iparnak<br />
és szolgáltatásnak adja át helyét.<br />
A térség fejlődési centruma hosszú ideig<br />
Mezőcsát volt. Református templomának (1)<br />
ékessége, a festett fakazettás, – amelynek<br />
eredeti darabjait 1746-ban készítették révkomáromi<br />
asztalos mesterek – ma, fejújítottan<br />
újra teljes pompájában látható. 1873-tól<br />
1982-ig a járási székhely szerepét is betöltötte.<br />
1991-től ismét városi rangja van a településnek.<br />
Mezőcsáton is a hagyo mányos<br />
parasztgazdasági keretek rögzültek. Ennek<br />
megfelelő jel leg zetes népi építészeti stílus<br />
(2) alakult itt ki. <strong>Ipari</strong> vonatkozásban – a 19.<br />
– 20. század első évti zedeiben – a kézművesipar<br />
indult fejlődésnek, bővült a kerámiaipar<br />
(3), az agyag edények gyártása, azonban<br />
ezt a szakmát is az 1920-as években<br />
megszüntették. Ennek sajátos csáti emléke<br />
a – ma már inkább csak a múzeumokban<br />
őrzött – „Miska kancsó” és egyéb jelleg zetes<br />
rajzolatú tálak, butéllák.<br />
A kistérség jelentős hányadán a talaj<br />
alatt – a Sajó és Hernád folyók által ide<br />
hordott törme lékben – vastag kavicsrétegek<br />
húzódnak. Ezeken a helyeken létesültek a<br />
ma is működő nagy hozamú kavics- és homokbányák.<br />
(4) Mint valami óriási gémeskutak<br />
emel kednek tucatszámra a magasba<br />
a kotrógépek, a szállítószalagok, hogy a<br />
föld felső rétegeiből és az így keletkezett<br />
hatalmas mélyedéseket elfoglaló tavakból<br />
a kiemelt kavicsot, homokot az osztályozókra,<br />
majd pedig a szállítóeszközökre<br />
rakják. A nyomuk ban maradt bányatavak a<br />
horgászok, a strandolók, a búvárkodás paradicsoma.<br />
Az 1950-es évek közepétől az akkori<br />
Tiszaszederkény falu térségében indult<br />
el a nagyszabású iparo sítás, amely mára<br />
jelentősen átalakította a vidék arculatát, a<br />
környékben lakó emberek életét. Új <strong>modern</strong><br />
város, „Dél-Borsod ékszere” jött itt létre, mai<br />
nevén Tiszaújváros, (5) (korábbi nevén<br />
Leninváros), amely egyben a térség közigazgatási<br />
központjává is vált. A lakosság<br />
száma meghaladja a 18,000 főt. Ma már<br />
e vidék népességének több mint a fele az<br />
iparban dolgozik. Az életminőség, a szolgáltatások<br />
színvonala Tiszaúj városban messze<br />
felülmúlja a megyei átlagértékeket. A város<br />
ezekben az években mind több országos és<br />
nemzetközi rendez vény színhelye, jelentősen<br />
nő idegenforgalma. Az ipar megjelenése<br />
tehát néhány évtized alatt korszerű, gazdag,<br />
vonzó, kulturált munka- és életfeltételeket<br />
teremtett. A várost egyre több turista keresi<br />
fel és tekinti meg növekvő számú látnivalóit,<br />
veszi igénybe szolgáltatásait. Az ipari üzemek<br />
a leg<strong>modern</strong>ebb környezetvédelmi eszközökkel,<br />
zárt techno ló giák alkalmazásával<br />
gondos kodnak a levegő-, a vízszennyezés,<br />
a zajártalom elkerü léséről.<br />
Az egykori erdős, mezős, mocsaras<br />
Tiszaszederkény, Tiszapalkonya faluk környékén<br />
a mai utazó hatalmas kéményeket,<br />
óriás gombaként települt olaj – és gáztartályokat,<br />
az eget behálózó villamos vezetékeket,<br />
kőolajat és földgázt szállító csőkígyókat,<br />
2<br />
furcsa formájú ipari épület kolosszu sokat és<br />
egy mindjobban gazdagodó, lakható, egyre<br />
szépülő várost talál.<br />
A mai Tiszaújváros építése 1955-ben az<br />
ipari bázis megteremtésével, egy 200 MWos<br />
szénfűtéses hőerőmű, a Tiszapalkonyai<br />
Hőerőmű (6) építésével kezdődött el (négy<br />
darab, egyenként 50 MW-os gépegység). Az<br />
erőmű négy, egymás melletti óriás kéménye<br />
már a messze távolból – mint valami hatalmas<br />
felkiáltójelek – azóta is jelzi a térségben<br />
bekövetkezett radikális gazdasági szerkezetátalakulást.<br />
Meg épül tekor az ország<br />
legna gyobb erőműve volt, az akkori hazai<br />
villamosenergia–igény 20%-át fedezte, és a<br />
kor <strong>modern</strong> berendezésének számított.<br />
3<br />
3 3 3 3