március–június - Bárdos László Gimnázium - Sulinet

„HOL VAN AZ A NYÁR…”Ára 149,- FtVolvoország vikingjeinélvendégeskedtünkZovits Ádám svédországi naplókivonataMárcius 28., vasárnapFerihegyen összeszedtük a csoportot. Egy óra alattPrágába értünk, majd egy igazi Boeinggel repültünkStockholmba. Három és fél órával késõbb leszálltunkSvédország fõvárosában, ahol vonattal megkezdtükfélnapos utunkat Burträsk felé. Az út hosszú és kimerítõvolt, de a hangulat remekre sikerült. A svédkirályi Orient expreszs tényleg megérdemli ezt a jelzõt:hálókocsikkal, étkezõvagonnal, bárral ellátott, azelsõ osztályon vörös bársonyszõnyeg borítja a padlót.Március 29., hétfõCélállomásunktól helyijárat vitt Skellefteå-ba(ejtsd „sklefteo”). Vendéglátóinknak igen vidám emberekvoltak, nem csoda: az iskolai menza ingyenes,mindenki annyit eszik amennyit szeretne, és azt, amitszeretne. Az iskola létesítményei közé tartozik mégegy sportcsarnok, egy Csodák Palotája színvonalútudományos labor, az iskolán belül található relaxációsszoba gyertyafénnyel és gitárzenével, ingyen használhatóbiliárdasztal stb. A második: az iskola fizet adiákoknak, hogy oda járjanak. Hát igen, ez Svédország…Az életszínvonal is hasonló volt: a házuk bármelyikvalóságsónak otthont adhatna méretei alapján,alapfelszereltsége pedig vetekszik egy mûszaki áruházéval.Jellegzetes ételkülönlegességeiket is megkóstolhattuk,például a rénszarvasból készült húsgolyót.Március 30., keddAz iskolában elõször egy kémiaórát látogattammeg önszorgalomból, társaim távoztak az óra elején.A labor felszereltsége egy magyar vegyi üzemévelvetekszik. A magyar diákok ezután három napon keresztülátlag napi egy elõadást tartottak a svéd osztályoknaka legváltozatosabb témákról. Ebéd után avárosi jégpályát látogattuk meg, ahol összemérhettükhokitudásunkat a skandinávokkal. Este a várostátszelõ folyó egy kis szigetére gyalogoltunk (igen gyalog,a jégen), ahol igazi svéd fatüzelésû szaunában ésjacuzziban izzadhattunk és melegedhettünk, majd abefagyott folyó egyik lékjénél hûsíthettük magunkat.Március 31., szerdaDélután a sportcsarnokot látogattuk meg, aholvendéglátóink változatos sportágakban gyõzedelmeskedteka magyar válogatott felett, de nem baj,nem a gyõzelem a részvétel a fontos. De mindenesetreröplabdásaink megmutatták nekik, ki a magyarok istene.Este pár szerencsés ellátogathatott a helyi hokirangadóra.A meccs hihetetlenül izgalmas volt, hiszena hoki nemzeti sport Svédországban.Április 1., csütörtökBolondok napja ellenére nem történt semmi komoly.A szokásos elõadás megtartva, ezúttal a svéddiákság legaljának, egyszakközepes vendéglátóiosztálynak. Iskolaután a Varuträski Ásványparkés Bánya vendégeivoltunk, ahol anynyiturmalint láttunk,amennyit sehol máshol.Ezek után az iskola éttermébe(igen, olyanjais van) hívtak meg minket,ahol kezdetét vettea hivatalos estebéd,ahol az iskola tanulóiáltal fõzött ételeketszolgálták fel a tanulók,és az élõ zenét is diákokbiztosították. Ebben misem maradtunk el a házigazdák mögött. Közös dalolássalbúcsúztattuk a napot.Április 2., péntekA csapat a Boda Borg nevû activity house-t látogattameg, ami tulajdonképpen egy katonai óvóhelyretelepült játszóház. Az a lényege, hogy 3-6 fõs csapatokindulnak, és szobákból álló akadálypályákon kellvégigmászni, -kúszni, -gondolkodni, -ügyeskedni magukat.Leginkább a Fort Boyardhoz hasonlítható, bárszolidabb kivitelben. Ha a csapat sikerrel teljesíti aharmadik-negyedik szobát is, lepecsételheti ellenõrzõkártyáját,amit le lehet adni a hely elhagyásakornévvel-címmel, és valamikor kisorsolnak valahánynyertest.Április 3., szombatA délelõttöt mindenki a saját hostjánál töltötte,majd délután futottunk össze egymással a belvárosi„kötelezõ” szuvenírvásárló körúton. Vacsora után ahelyi bowlingpályán találkoztam a csoport néhánytagjával, ahol fényes gyõzelmet arattam házigazdámfelett, aki ezt a léghoki (vagy hogy hívják?) nevû játékkalviszonozta. Hazatérve megnéztük a Mátrix 3.részét (szerencsémre angol felirattal).FOTÓK: GÖRÖG ANNAÁprilis 4., vasárnapAz utolsó, Skellefteåban töltött napot gyors ajándékvásárlássalkezdõdött, késõbb összepakolással ésebéddel folytatódott. Végül eljött az idõ, mikor a buszpályaudvaronkönnyes búcsút és ímélcímet vettünkegymástól, és a busz, ajtajait becsukva elindult Burträskfelé, ahol vonatra szálltunk, hogy a svéd királyivasút eme csodáján zötykölõdjünk újabb tizenkét óránát Stockholm irányában.Április 5., hétfõA svéd fõvárostól városnézéssel és utolsó koronákigtartó vásárlással búcsúztunk. Prágában fegyveresõrök és mozgójárdák között vártunk, míg felnem szállt velünk a Malév legmodernebb Boeing 737-ese. Hihetetlen öröm volt idegen szájából magyar szóthallani, magyar szöveget olvasni, miközben a gép egykis, Közép-Magyarországon elhelyezkedõ állam felétartott. És este tízkor, nyolc nap után hazatért a Svédországotjárt fáradt vándorok csapata.XVII. ÉVF. 3–6. SZÁM 2004. MÁRCIUS–JÚNIUSHivatalos interjút nem készíthettem vele. Merthogyismerem. És egyébként is – mindenki ismeri. Ha pedignem, hát õ az a srác, aki a filmklubos papírokkalrohangál a folyosón. Vagyis csak rohangált.Merthogy most érettségizett/érettségizik. Errõl ésa versenyeredményeirõl nem beszélgettünk, inkábbösszességében mindenrõl. Amit itt olvashattok, tulajdonképpennem egy interjú, hanem egy délutánibaráti beszélgetés Meleg Gáborral, iskolánk frissBárdos-díjasával. Gondolatok az iskolában és aziskoláról. – ÁMON KATALIN interjújaÀ LA BÁRDOS: – Úgy hallottam, hogy te nem szerettedvolna jelöltetni magad egyéni Bárdos-díjra.Mi ennek az oka?– Egész egyszerûen azért nem akartam, mert nemvagyok az a fajta ember, aki szeret kérkedni magával,hogy „én ezt és ezt meg ezt csináltam”. Jól éreztemmagam, miközben ezekkel foglalkoztam, azért volt azegész. Persze, jólesõ érzés, ha az embert elismerik, valamilyenmódon próbálják honorálni azokat a dolgokat,amiket a közösségi életben tett. Nekem igazábólaz is elég lett volna, ha valaki csak annyit mond: „köszönjükszépen”. Másrészrõl egy kicsit kellemetlen isszámomra ez a nagy „dicsõség”, mert nem szeretema nagy felhajtást magam körül.– Eddig mindig elismertek?– Itt az iskolában a legtöbbször igen, erre nempanaszkodhatok. De én nem feltétlenül igénylem azt,hogy azt mondják, „Jaj, de jó, milyen ügyes vagy te,Gábor!”. Azt viszont nem szeretem, amikor semmibeveszik, és egyáltalán nem érdekli õket az, amit teszek.Néha igénylem, hogy kapjak valami visszajelzést.Gondolom, ezzel mindenki így van. A színházi életbenazért gyakran elõfordult, hogy egy kissé mostohánbántak velem. Ez nem azt jelenti, hogy nem kaptamannyi szerepet, hanem, hogy sokszor szinte nemis vettek emberszámba. Ezért ott is hagytam az összeslétezõ színházi csoportot.– Egy életre abbahagytad a színjátszást, vagyazért visszahúz majd oda a szíved?– Ha sikerül találnom egy olyan csapatot, amelyikkomolyan kezdeni akar valamit ezzel a dologgal, õszinténés szeretetbõl teszi, nem mindenféle érdekek szerint.Ez amatõr színjátszók esetén nagyon fontos,mert az természetes, hogy egy profi színháznál abevételnek és az elismerésnek is nagyobb szerepe van.Ilyen szempontból az amatõr színjátszás sokkal jobb,mert ott még általában minden a játék öröméért folyik,és csodálatos, izgalmas dolgok történhetnek aszínpadon, olyanok, amik máshol nem. Kivéve, hamindenkit csak az vezérel, hogy legyen sok elõadás,A TATABÁNYAI BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM TÉNYMAGAZINJA. MEGJELENIK KÉTHAVONTA.Beszélgetés iskolánk legújabb Bárdos-díjasával„Magammal nem szeretek kérkedni”keressünk sok pénzt, vagy a vezetõnek az a célja, hogyebbõl éljen meg. Akkor az egésznek semmi értelme.– A gimnáziumi évek alatt elismerést kaptál többetvagy kritikát?– Szerintem a kritika is egyfajta elismerés. Aztjelenti, hogy valaki odafigyel arra, amit csináltam.Sokat bosszankodom a kritika miatt, amikor kapom,Verses-zenés esta BárdosbanÁprilis 16-án délután egy új kezdeményezésneklehettünk tanúi a Bárdos falai között. A TrefortÁgoston Tudományos Diákkör verses-zenés est elnevezésûrendezvénye került megrendezésre.FOTÓ: NAGY TAMÁSde utána végtelenül jól esik. Senki sem szereti, hafolyamatosan kritizálják. Persze kritika között is vanjó meg rossz, de én szeretem, ha valaki elmondja avéleményét, legalább hozzájárul ahhoz, hogy a kritikatárgya fejlõdjön.– De te nemcsak a közösségi érdemeidért, ha-„MAGAMMAL NEM SZERETEK KÉRKEDNI” Ó 3Ennek keretében szavalatokat és különbözõ zeneifinomságokat ízlelgethetett a kedves hallgató. Azelõadók többsége bárdosos volt, de árpádos és tataidiákok is feltûntek a színpadon. Úgy gondolom, ezegy nagyszerû kezdeményezés, amely a környék háromlegnívósabb gimnáziumának tanulóit megmozgatja.Legalábbis nagyon remélem, hogy a jövõben ezígy lesz, mert idén még elég foghíjas volt a nézõtér.Pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki számáralett volna érdekes, olykor megnevettetõ produkció.Egyeseknek talán a nyugatos költõk versei, mások-HÍR: PAPP, FOTÓ: ZSOMBOLYAYnak Karitnhty szatirikus írásai. A komoly, elmélyültebbfigyelmet igénylõ és a tisztán szórakoztató mûfajokjól kiegészítették egymást ezen az estén. Egyeseknektalán Szitás Bálint csodálatos zongorajátéka tetszett,másoknak a bárdosos alkalmi zenekar fellépése. Nagysikert aratott a White Tie nevû – bárdosos diákokbólálló – dzsesszformáció. Több mint húszan léptek fel.A szervezõk átadták a diákkör vándoroklevelét, amelyetaz irodalmi-mûvészeti feladatlapot legjobbanmegoldó 10. a osztály nyert meg. Remélem, jövõremég többen látogatnak el erre a rendezvényre.16 À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június

ÉDES OTTHONEZ+AZAjánló6–7 Virágkarnevál a BárdosbanTényfeltáró kritikai írásunk mellett zsánerképeketés a végzõsõk búcsúbeszédeit közöljükaz idei ballagásról.9 Miért olyan menõ a szitokszó?Papp Márton feldolgozásában nemcsak a káromkodásoktársadalmi tényezõivel foglalkozik,de a történeti aspektusokra is tesz utalásokat11 Lírai metálBarcs Bence rövid krónikája minden idõk legnagyszerûbbmetálzenekaráról13 Guruló milliárdok a sporibanÀ La Bárdos A Bárdos LászlóGimnázium élménymagazinja. Megjelenikkéthavonta. XVII. évf., 3–6. szám,2004. március–június. Szerkesztõk:ÁMON KATALIN, PAPP MÁRTON. Fõmunkatárs:RÓKA IMRÉNÉ. Olvasószerkesztô:VARGA MÁTÉ. Fotóriporter: CSIZSEKÁDÁM. Laparculat: MEZEI TAMÁS. Felelõsszerkesztõ: NAGY TAMÁS. Felelõs kiadó:SÁNDOR JÁNOS igazgató. A lap címe: BárdosLászló Gimnázium. 2800 Tatabánya,Gál-ltp. 701. Tel.: 34/311-749 E-mail:zekany@blg.sulinet. hu, nohab008@freemail.hu • Felhívjuk az olvasók figyelmét,hogy a korrekt tájékoztatás jegyébenminden cikknek publicitást biztosítunk,még akkor is, ha annak tartalmávala felelõs szerkesztõ nem azonosul. •Beszámoló a tudományos diákkör legújabb elõadásairólSzabad-e csoszogni?Nyilván sokan hallottak a délutánielõadásokról vagy látták a programota plakátokon. Azt már nem mondanám,hogy sokan el is jöttek. De voltunk,ahányan voltunk, ne kezdjük aszokásos panaszkodást, annál is inkább,mert egy ilyen jellegû rendezvénynélnem feltétlenül jó, ha százanvégigszenvedik, de a nagy részét nemis érdekli. Ez volt az elõnye a délutánnak:aki eljött, az jól érezte magát.Jó, azért bevallom, voltak gyengepillanataink. Vegyük például az autókat!Minden tiszteletem Csizsek Ádámé ésaz autómániájáé, de én annyira értek azautókhoz, mint a koordinátageometriához(és ezt nem pozitívumként jegyzemmeg!), úgyhogy az elõadás negyedénélelvesztettem a fonalat. Látszott,hogy az elõadó sokat tud az autókról,és nagyon lelkes, ezért nem vette észre,hogy a számára egyértelmû és egyszerûdolgoknak, a hallgatóság nagyrésze a felét se érti. Ennek ellenére – alelkesedésének köszönhetõen – az elõadásnem vált unalmassá.Én legalábbis attól tartottam a leginkább,hogy a legtöbb tanórán tartottelõadáshoz hasonlóan, az elõadó kiáll,és felolvas valamilyen internetrõl „ollózott”baromságot, és idõnként felpillant,egyáltalán van-e olyan, aki mégnem aludt el. Szerencsére nem így volt,és ez annak is köszönhetõ, hogy mindegyiküka saját érdeklõdésének megfelelõenválasztott témát. Ez benne volta „nyitóbeszédben” is, úgyhogy PappMárton (aki az erényövrõl tartott elõadást),ne szépítsük, elég hamar lebukott!De egyelõre félre a komolytalanságokkal!A legelsõ elõadás témája elégkomoly volt, fõleg, mert én eddig –meglepõ módon – nem foglalkoztamsokat az Osztrák-Magyar Monarchiahaditengerészetével. Kaszián Ábeltõlmeglehetõsen bátor vállalkozás volt,hogy olyasmirõlkezdettbeszélni, amivalószínûlegnem áll túlsok emberhezközel. Ennekellenére az elõadás érdekes volt,hogy úgy mondjam, ki tudta hozni amaximumot a témából. Nem mondom,hogy ha töridogában kérdeznének errõl,tudnék válaszolni, vagy ezentúl atéma kutatásának szentelném az életem,de érdemes volt meghallgatni.A két „komolyabb” elõadás utánkét „könnyedebb” téma következett.Papp Márton az erényövekrõl,Varga Máté a magyarországiboszorkányüldözésrõl beszélt.Mindkettõt csak dicsérni tudom:nem estek abba a csapdába, minta hótbunkó Klobusitzky bácsi,azaz nem szórakoztattak olcsópoénokkal. Az erényöveknél nagyonpozitív volt, hogy mindenféle külön érdekességgel(egy régi rajzzal, egy táblázattalarról, hogyan lehet a külsõ alapjánmegkülönböztetnia szûzés a megesettlányokat) tettemég izgalmasabbáa témát.Varga Máténál isez a helyzet, bárnagy kár, hogynem tudta megmagyarázni,hogy követ egyboszorkányt „lábatlanspániel”…A KÉPEKET NAGY TAMÁS SZERVEZÕTANÁR KÉSZÍTETTEAz utolsó elõadást Zsombolyay Pétertartotta a hieroglif írásról. A témaismét komolyabb volt, és az elõadás isérdekesre sikerült, bár talán lehetettvolna egy kicsit kevesebb szó Egyiptomról,és több konkrétan a hieroglifírásról. De lehet, hogy csak én azértírom, mert engem az érdekelt jobban.Összességébenszórakoztatóés mégis színvonalaselõadásokathallottunk.Bár ha azt veszszük,hogy ötkorkezdõdött,és fél nyolckorért véget, és mégegy tízpercesszünetet semtartottunk, nemvolt valami könnyed délutáni elfoglaltság.Azért a végén az ajándék könyvjelzõvelsikerült mindenkit kiengesztelniük.Viszont az öt hosszú elõadás egydélután eléggé sok volt, legközelebb érdemeslenne kevesebbet tartani.Vagy ami még jobb lenne:kiválasztani például kéthetenteegy-egy napot valamilyenelõadással, és egyfajta rendszertcsinálni a dologból.Mindenesetre remélem,hogy lesz ennek még folytatása,mert ki tudja, mivénõheti ez ki magát. Jó lenne,ha többen felkeresnék a diákkört,mert biztosan sokan vannak, akik szívesentartanának elõadást valamilyenszámukra fontos vagy érdekes dologról.Már csak azért is, mert fejlõdési lehetõség,„megmutathatnák magukat”,de talán egyik-másik mélyérzésû törivagymagyartanár esetleg még jobbosztályzattal is díjazná. De nem ez alényeg. Egy ilyen kezdeményezés megérdemlia figyelmet. Hátha divatba jöna mûveltség és az intelligencia, és ha aValó Világ egyik szereplõje megkérdezi,azért mûveletlen-e, mert csoszog,tudod, mi a válasz rá, és nem mondaszsemmit. ÁMON KATALIN3. Keszthely, Festetics-kastély, 1997 Hódolat a hajdani Kodak Ektar 25 filmnek, amelynek25 ASA-s érzékenysége – megfelelõ digitalizálással – kb. 90-100 megapixelnek felel meg. Afilmágazatban a jó cuccokat megszüntették. Ismételten az alapobjektív harmonikus arányaitláthajuk. Tévhit, hogy a szép képhez napfény kell. Ez a kép sötét novemberben készült.szintén nagyjából ugyanannyi. Marad anegatív. Kis kompakt gépekbe 400 ASA(27 DIN) érzékenységû filmet vásárolnék.Alulexponálásra ennél a filmnél legkisebbaz esély. Tükörreflexes gépekhezbátran válasszunk 100 ASA-s Kodakvagy Fuji amatõr filmet. Magam – hatalmasszíntelítettsége miatt – a KodakGoldra esküszöm. Akik szép, színhelyesarcképeket akarnak készíteni, megpróbálkozhatnaka Kodak Profoto 100-assalis, erre találták ki. A nagy dérreldúrralbevezetett és agyonreklámozottKodak 160 VC és NC filmektõl mindenkitóva intenék. Ezeket a filmtípusokatvalószínûleg azért találták fel Mr. Eastmanék,hogy a felhasználókat átszoktassáka filmes fotózásról a digitálisra.Milyen gép legyena digitális?Ha ma valaki fényképezõgépet vásárol,nagy valószínûséggel a digitálisgép mellett dönt. De ez azért ne váljékkánonná! Ha keveset fotózunk (évi 3-4alkalom, 100-150 kép), nem érdemes digitálisgépet venni, mert egy évtizedalatt sem takarítjuk meg azt az árkülönbséget,amennyivel drágább egyugyanolyan tudásszintû filmes gépnél.Akkor tehát sokat fotózunk, és mármegvan az indok a digitálishoz. Ne higygyünka reklámoknak! Nem feltétlenüla megapixel számít meg a berázásvédelemmeg a mozgóképfelvétel meg atöbbi vásárlócsalogató tulajdonság.Tisztázni kell a két alaptípust: kompakt5. Bevonulás elõtt, 1996 A profi fotósoka környezettel együtt való ábrázolás érdekébennagy látószöggel portréznak. Ez aszocioportré. Ez a konvencionális megoldás:az enyhe tele (80–105 mm), amely már kellõképpkiemeli a témát a környezetbõl.vagy tükörreflexes. Szinte biztos, hogyaz elsõ mellett döntünk, mert tükörreflexesbõla legolcsóbbnapjainkban350000Ft-ba kerül. Akompakt beépítettzoomobjektívettartalmaz.Ennek afényereje legyenminél izmosabb(1:2–3 között), azátfogása minél4. Tatabánya, bányászati múzeum, 1996 Az egykori Kodak PJA 100film természetes színvilágú profi film volt. Ha a nagy látószögû objektívetszemmagasságban tartjuk, a függõleges vonalak természetesekmaradnak.szélesebb. Az utcaképhez,belsõterekhez (1., 4.)nagy látószögûállás kell, lám a soproni belvárosban nemis volt elég az, amit az optika tudott, éslemaradt a Tûztorony teteje. Nem mondom,elég tré… Természetképhez, tájképhez,csoportképhez normál álláskell, ezek a 2., 3. és 6. képen láthatók.Egy téma kiemeléséhez teleállás szükséges(7–8. kép). A látószöggel együtta mélységélesség és a képkivágás isváltozik. Ezért nem elég, ha a fotós távolabbvagy közelebb megy a tárgyhoz.A digitális zoomot pedig egyszer s mindenkorrafelejtsük végre el!A jó kompakt masinának legyen 6–10-szeres zoomja, 2-es körüli fényereje,3-8 megapixeles felbontása, ISO 50/100–800 közötti érzékenysége. A fehéregyensúlytprogramból és manuálisanis lehessen állítani. A fénymérésnekés az autófókusznak is lehessenmegváltoztatni a mérõmezejét a képtartományban.A gépnek legyen vakupapucsa,lehessen tovább bõvíteni elõtétlencsékkelés távkioldóval. (Amikora szövegben ideértem, a depo.hu-n beírtamezeket a paramétereket, és többmint száz gépet találtam. Kedves fogyasztóitársadalom, tessék választani!)6. Pozsonyi látkép a Szent Mihály-templommal,1996 Aki legközelebb ide téved,a háttérben lévõ toronyházból is készíthetképet visszafelé a várhegyrõl, a templomrólés a világhírû ferde pilonos Duna-hídról. Azitt bemutatott összes kép filmes technológiávalkészült.7. Pozsony, Szent Mihály-templom, 1996 A magyar királykoronázások helyszínét avárhegyrõl kb. 135 mm-es teleállással készítettem.Mit fényképezzünk?Mindenki azt fényképezzen., ami õtérdekli. Épületeket (pl. 1., 3.), barátokat(5.), mûemlékeket (8.), tájat, természetet.A készítés során legyünk türelmesek.Várjuk ki a megfelelõ pillanatot. Hanem muszáj, ne használjunk vakut, inkábbrögzítsükrázkódásmentesena gépet (pl.állvány). Itt jegyzemmeg, hogya digitális gépminden alkatrészeelektronikus,ezért párára, vízre,esõre, hõmérsékletiszélsõségekrerendkívülérzékeny. A hogyanfényképezzünk?kérdéskörét ebben a cikkbenmár nem tudjuk megválaszolni. Erre –akár a ti fotóitok felhasználásával is –a következõ lapszámban visszatérhetünk.NAGY TAMÁS8. Tavaszi reggel. 1998 Ez a kép 300 mm-es teleobjektívvel, kb. 10 méter távolságból készült.Jó öreg madarunk elég kritikusnak tûnik…À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június2 15

VERSENYSZFÉRASZÁGULDÁS, PORSCHE, SZERELEMAz irodalom érettségi félidejében a könyvtár mellettkezdtem el beszélgetni Zsombolyay Péter 11. bosztályos tanulóval, akit jómagam elég régóta ismerekmár, mégis ez alatt a beszélgetés alatt egyegészen új oldaláról ismertem meg. Azt hiszem,benne valahol legbelül egy költõ lakozik, aki immáregy karnyújtásnyira van attól, hogy a külvilágranyíló ajtó kilincsét megragadja. Hiszen a kulcsmár nála van. – PAPP MÁRTON interjújaÁ LA BÁRDOS: Az utóbbi három héten figyelemreméltóországos sikereket értél el. Melyikre vagya legbüszkébb ezek közül?A Keszthelyen kétévente megrendezésre kerülõHelikon Ünnepségen vers-próza kategóriában aranyoklevelet kaptam, valamint még ezt megelõzõen azOrszágos Diákújságírók Pályázatán elnyertem a legjobbközépiskolai diákújságírónak járó kitüntetést.Sajnos az utóbbi átvételén nem lehettem ott, mertéppen Gyõrben voltam az Országos Kazinczy-versenyen,ahol – legnagyobb meglepetésemre – Kazinczy-díjatkaptam, és erre vagyok a legbüszkébb, ezta díjat egyszer lehet elnyerni, s bizonyos felelõsséggeljár, végigkíséri az ember életét. Ezen kívül mégmegkaptam a szabadon választott és a kötelezõ szövegkiemelkedõ teljesítéséért az abszolút elsõ helyezettnekjáró különdíjat, egy Szász Endre-rézkarcot.– Mennyiben jelentett nehézséget a sok szavalásután egy ilyenfajta verseny?– Bevallom õszintén, eleinte nem is igazán akartamelindulni még az iskolai fordulón sem, mert azértõ olvasás egészen más, mint egy szavalóverseny.Emiatt buknak el sokan a szabadon választott szövegen,mert „túlértelmezik”, túl sok érzelmet visznekbele. Ezúton is szeretném megköszönni Kiss Adél tanárnõnek,hogy támogatott, felkészített a versenyre.Emlékszem, minden reggel pontban héttõl foglalkozottvelem, s mikor akár egy pillanatra is kisestema „kazinczys” szerepbõl, a tanárnõ szigorúan intett,hogy „Péter, kérem mellõzze a színészi hajlamait!”– Ezek szerint korábbi versenyeid elõtt is kaptáltanári segítséget?– A Helikonra és a Kazinczy Versenyre felkészítettek,ám korábbi versenyeimre magam készültem.Az elsõ egyedüli sikeremet az Országos KözépiskolaiLatinovits Zoltán Vers- és Prózamondó VersenyenA díjhalmozásba egy DUE 1. helyezés is jutott„Péter, kérem, mellõzzea színészi hajlamait!”értem el, ahol második helyezést érdemeltem ki, valamintszintén „önerõbõl” a Nemzetközi ForradalmiSzavalóversenyen ötödik lettem.– Akkor Ady és Latinovits szellemén kívül ki támogatott?– A szüleim, akiknek rendkívül sokat köszönhetek.Ha idejük engedi, elkísérnek a versenyeimre, éssokszor fontos lelki támaszt nyújtanak. Õk és ismerõseimis gyakran kérik, hogy mondjam el nekik a választottversemet még a verseny elõtt, de egyfajtababonából én sosem teszek eleget kérésüknek. Természetesena verseny után bárkinek szívesen elõadom.Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy érdekesdéjà vu-t. Tavaly szilveszter elõtt egy baráti társasággala keszthelyi kastélyban ünnepeltünk, s megkértek,hogy szavaljam el néhány kedvenc versemet,s én szívesen vállalkoztam erre a megtisztelõ feladatra.A sors iróniája, hogy egy évvel késõbb ugyanott aHelikon keretein belül kellett szavalnom.– Hallottam róla, hogy jó ideig színészkedtél. Talánennek köszönhetõ, hogy oly közel kerültél azirodalomhoz?– Bizony, még emlékszem rá, amikor a Jászaibanaz Emil és a detektívek õsbemutatóján szerepeltemelõször. Ekkor tetszett meg igazán a színészkedés, s,egyre inkább magával ragadott a „színházi szerelem”.Több kisebb színdarabban és késõbb a Prológ tagjakéntaz Oliverben is szerepeltem, azonban kénytelenvoltam abbahagyni bizonyos belsõ ellentétek miatt.Ezt követõen édesanyám biztatott arra, hogy járjakszavalóversenyekre. Nagy üresség tátongott bennem,miután abbahagytam a színészkedést. Megfogadtama tanácsát. Ekkor kezdõdött a versek iránti komolyabbérdeklõdésem. Sokat foglalkoztam a versekkel, hogyteljesen készen álljak arra, hogy „eljátszhassam a költõszerepét, hogy elmondhassam a verset” (Latinovits).Vannak versek, amelyeket több hónap vagy csakfél év után mondok el egy-egy versenyen.– Gondolom, nem lepõdszmeg azon, ha újságírói múltadrólkérdezek. Hogyankezdõdött ez az egész?– Nagy Tamás tanár úr voltosztályának utolsó À la Bárdosábanközölték az egyik cikkemet,amely sokak szerint nemis igazán volt odaillõ, valamiegyiptomi kultúrával kapcsolatostudományos maszlagvolt. A következõ évben azonban– miután megfogadtam,hogy Egyiptomról nem íroktöbbet cikket – új szerkesztõbrigáddalfolytatódott a nagymúlttal rendelkezõ iskolaújságszerkesztése, amelynek munkájábólén is kivettem a részem.Monet hódolói– Úgy néz ki, elég rendesenkivetted a részed, hiszen idén te lettél az Évdiákújságírója. Szerinted minek köszönheted ezt amegtiszteltetést?– Be kell vallanom, nagyon meglepõdtem, amikorkiderült, hogy én nyertem. Még tizedikes korombanmegjelent pár cikkem a DUE Tallózóban, melyeket szinténa pályázatra küldtünk be Nagy Tamás tanár úrsegítségével, azonban arra nem is mertem gondolni,hogy ennek lesz folytatása. Idén három cikkel neveztem,s ezekkel nyertem. Talán az tetszett a zsûrinek,hogy ami a szívemen az a számon, hiszen A diszkóstársadalom utópiája, a Szex és semmi más és aMonet hódolói egyaránt erõsen szókimondó cikkek.Mindenesetre örülök az eredménynek, de sajnálom,hogy az À la Bárdos nem nyerte el a legjobb középiskolásdiákújság díját. Szerintem – és még sokak szerint– megérdemelte volna. Talán jövõre…– Akik ismernek, tudják, hogy Ady-mániákusvagy. Éjjel-nappal olvasod, és ajánlod ismerõseidnek.Merész kérdés: õ a példaképed?– Merész kérdés, merész válasz: nem. PéldaképemnekLatinovits Zoltánt tartom, aki szerintem a valahaélt legnagyobb magyar színész. Érdekes, hogy én nemis filmes szerepléseit láttam elõször, hanem bakelitonhallgattam csodálatos szavalatait. Onnantól egyszerûennem tudtam tõle szabadulni. Latinovits õstehetségvolt, aki nem végzett el több színésziskolát megakadémiát, hanem mûszaki egyetemet. Ilyen múlttaltudott színészi játékával, szavalataival mindenkit aháta mögé utasítani.– Az a pletyka járja, hogy idén te is esélyes vagya legeredményesebb tanuló díj elnyerésére. Mitszólsz ehhez?– Sohasem voltam kitûnõ tanuló és sohasem leszek,mert az az igazság, hogy a reál tárgyak elég távolállnak tõlem. Úgy érzem, hogy iskolánkban a természettudományosversenyeredmények nagyobb megbecsüléstkapnak, mint a humán tárgyakból elért sikerek.Büszke vagyok az eredményeimre, de nekemelég, ha valaki azt mondja: gratulálok.– Van egyáltalán szabadidõd? És ha van, mivelfoglalkozol ekkor szívesen?– Sportolás nélkül nem bírom ki, így - ha tehetem– rendszeresen teniszezek. Ezen kívül szeretek kirándulni,amikor a jó öreg Zenit fényképezõgépemmelörökítem meg a fontos pillanatokat. Zenével is nagyonszívesen foglalkozom. Az egyiptomi kultúra, ésminden, ami egyiptomi, érdekel. Rendszeresen olvasoma National Geographic címû újságot.– Hogyan képzeled el a jövõdet?– A közeljövõ már világos: a következõ tanévet aschwarzenbeki partnerkapcsolatnak köszönhetõenNémetországban töltöm. Késõbb szeretnék elvégezniegy jogi egyetemet, hiszen a diplomával sok lehetõségemlenne az elhelyezkedésre. Nagy álmom, hogyfilmrendezõ legyek. Két filmet biztosan rendeznék. Azegyik Ady életérõl szólna, a másik legyen titok. Talánszínész leszek… Csak hagyom, hogy sodorjon az ár.Lesz, ami lesz.Az én álomverdám (1. rész)A három legnagyobb vad-„állat”NEMCSAK a hozzá közelállók, hanem szinte mindenkitudja, hogy szívében még van hely aXedos6 mellett három autó számára, amelyeket nagyonszeret. Igen, NagyTamás tanár úr legtöbbszöraz Alfa 166-ost emlegeti,de néha elhangzik,hogy nagy „állat” a BMW330i meg a Mazda6 SportGT is. Kedvence a 166-os.Biztos vagyok benne,hogy többször is elképzeli,ahogy ott ül a vezetõülésben,keményen szorítja a bõrbõl varrt kormányt,és végigszáguld Tatabánya mérsékelten tiszta utcáin,nagy port kavarva maga után.Lássuk hát a legnagyobb kedvencet, ami kétségtelenüla „legtökösebb” autó a felsoroltak közül: azAlfa Romeo 166-os. Az autó dizájnja mindenkit magávalragad, egyszerresportos ésarisztokratikusanelegáns, ráadásulmegbújik bennenémi avantgárdstílus is. Egyszerûengyönyörû, ennélszebb csak az egygyelrégebbi modell volt – azok a szomorú „szemek”valahogy szívhez szólóbbak voltak. A kocsi belseje isa külcsínhez hasonlatosan ötvözi a sportosságot ésaz eleganciát. És hát még egy fontos dolog, egy Alfánáltalán a legfontosabb: a motor. A 166-hoz leginkábba V6-os, 3,2 literes 24 szelepes erõforrás illik,amely a maga 240 lóerejével az autóhoz illõ teljesítménytprodukál. Ez már autó a javából és tényleg megérdemli,hogy elsõként említsük.Ezüstérmes lett a bajorok szedánja, a BMW 330i.Letisztult és sallangmentes formák hûvös eleganciávalpárosulnak, ugyanez jellemzi a belsõ teret is. A„lakberendezõk” bõséggel alkalmaztak egyeneseket ésderékszögeket, ennek következtében a mûszerfalonés a középkonzolon katonás rend uralkodik; szintesemmilyen izgalmas részlet nem töri meg az unalmasnaknevezhetõ formákat. Ez azonban nem jelenti azt,hogy valami baj van vele. Sõt! Éppen ezt szeretjük aBMW-ben. A mozgatásról legmegfelelõbben a 3 litereshathengeres gondoskodik. 235 lóerõt tud elõállítani,ami azért húz rendesen. A 330i a teljesítmény ésaz elegancia ötvözetének egyik legkiemelkedõbb példánya,stílusával sok embert hódít meg, de az árával– Magyarországon – szinte senkit.Harmadik helyen zárt a Mazda6 Sport GT, aminevéhez (GT = grand tourismo, túraautó) illõen valóbanegy jó kis túraautó. Rettentõen sportos az újMazda, ezt hangsúlyozzák a spoilerek és a dupla kipufogócsõis. Ez nem más,mint egy ötszemélyessportkocsi. Ezt tükrözi azautó enteriõrje is, a bõrsportkormány, a vörösháttérvilágítás mindminda sportosságot sugallja.Az extrák közülpedig nem hiányozhat anagyon mókás nagyképernyõsDVD sem. Az utastér nagyon tágas, sok praktikusmegoldással. A belevaló zoom-zoom járgányt2,3 liter, 16 szelep, 166 lóerõ mozgatja. Ez valóban lendületesenmozgatja az autót, és közben a fogyasztás11 liter alatt marad. Ez még takarékosnak is tekinthetõ,különösen a bajorok 13 és a taljánok 17-18 literesfogyasztásához képest. A japánok megalkottak egySzámolgattuk a lóerõketLuxusautó-kiállításTatabányánA 24óra címlapját olvasva bukkantam rá a figyelmetigencsak felkeltõ hirdetésre: 10000 lóerõ, 1milliárd forint értékû autó – mintha kilóra mérnék,nem minõségre –, Lotus, Ferrari, Aston Martin,Lamborghini, Pagani Zonda. Ezt meg kell néznem– gondoltam a legendás járgányok neveit olvasva.Ilyet még csak újságban láttam, itt volt hát az alakalom,hogy végre… Vittem fényképezõgépet, meg kéthaverom is jött, mert hát ez tényleg nagy móka. Deegy gondolat nem hagyta békén az agyamat. Folytoncsak az járt a fejemben: „10000 lóerõ, egymilliárd forint”.Némi számolgatás után (egy darab Ferrarit Magyarországonis meg lehet kapni olyan 50-80 millióért,másutt meg nyilván olcsóbb) az jött ki, hogy kb.húsz autó lesz majd. Reményekkel teli lélekkel indultamhát útnak a tatabányai sportcsarnokba.Amit a kedvcsináló cikkben nem írtak, egy szigorúezres volt a beugró. Mikor haragunkat és a zsét sikerültvégre leszurkolnunk, szinte földbe gyökerezett alábam a brutális autók láttán. A legkellemesebb látványtkétségkívül a tûzpiros Ferrari produkálta, de asárga Lamborghini Murciélago se volt semmi, no megFORRÁS: INTERNETsportos, nem drága, nagyon jó minõségû autót, amelyfõként a külsejével hódít.Mivel a tanár úr az elegáns autók híve, természetes,hogy e három közül az Alfa és a BMW a legkedvesebbszámára, a Mazda6 meg csak azért, mert arendszerváltás után kétségtelenül a Mazda hozta bea legszebb autókat Magyarországra. Kedves tanár úr!A három autó bármelyikéhez még öt-hat évig kellenetörténelemdolgozatok ezreit kijavítania, ha jól ismeremaz épületes közalkalmazotti bérviszonyokat. Nembaj, magyarok vagyunk, megszoktuk, hogy nekünkcsak álmodozni szabad. Tessék csak nyugodtan álmodozni!Különösen a történelem témazáróinkon.- EVO -az olajsejk tulajdonában lévõ Pagani Zonda és említésérdemel még a kémfilmbõl ismerõs Aston Martin DB7.A Lotus hiányáért egy erõtõl duzzadó Mitsubishi LancerEvo VII kárpótolt. Nem mondom, hogy kék SubaruFOTÓ: CSIZSEK ÁDÁMImpreza elfért volna még a kézilabdaparketten. Az autókalapos szemléje után azonban elkezdtem gondolkodni.„Tízezer lóerõ, egymilliárd forint”– az ígéretújra meg újra lelki szemeim elõtt lebegett. Az összegmajdnem stimmel, hiszen az autók összértéke szerényszámításaim szerint olyan 600-800 millió forint.Azonban a lóerõk száma már az elejétõl kezdve gyanúsvolt. A szalonból hazaérve még számológéppel isösszeadtam a számokat, és valahogy sose jött ki a10000 lóerõ. Pedig a háttérben gusztustalankodóSkodákat meg Suzukikat is beleszámoltam – mondjukez nem nyomott sokat a latban, hiszen volt kb.tizenöt az elõbbi említett ócskavasakból, az pedig mégszolid túlzással is csak ezernyolcszáz lóerõ. Szóvalösszegeztem: a 4 „sejkvagon” (Aston Martin, Ferrari,Lamborghini, Pagani Zonda) plusz a brutális Evo VII+a15 háttérjárgány az összesen háromezer-nyolcszáz.Ennyit a médiák hitelességérõl.De kurz und gut – megérte elmenni a sporiba, ésmegnézni, hiszen valóban nagy élményt nyújtott azöt csoda. Viszonylag kevés az esélyem arra, hogyvalaha ilyen autókollekciót látok egyszerre, egy helyenéletemben. (Pedig én azt sem venném zokon, habe is ülhetnék… pláne, ha ki is próbálhatnám ezeket.)CSIZSEK ÁDÁMÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június4 13

BALLAG MÁR A VÉN DIÁK…DIÁKTÁRCABeszámolónk az idei ballagásrólVirágkarnevál a BárdosbanPERSZE pénteken én is mindig fáradtan fogadkozom,hogy francokat fogok bejönni díszítenimeg hajnalban virágokért ácsingózni a piacon, és igazságtalanság,hogy a Veress Joci megint megúszta.Aztán eljön a szombat reggel. Nyolc óra körül csakúgy özönlik befelé a kapun a sok-sok álmos pofa.Némelyek orgonát, mások celluxot szorongatnak.Megkezdõdik a díszítési verseny, ki-ki saját ötlete szerint,másoknál beleokoskodik az osztályfõnök, csaktíz órára legyen már készen az egész. Egyszer mi isleszünk ballagók, és így tovább a többi handabandalózung, potyognak a könnyek az arcomról. A beletörõdéspillantásai és a tudatalattiban egy halvány remény:ilyenkor az érzelmi fejlettség különbözõ szintjénálló osztálybeliek váratlanul felfedezik egymás rejtettértékeit. („Ábi, te milyen ügyes vagy!”)Aztán csak-csak elkészült, munkánkat idén mégaz igazgatóhelyettes is elégedetten szemlélte. Jötteka rokonok, a vidékiek harminc év elõtti divatban, minthamájus elsejei felvonulás lenne, a nagyvárosiak pedigolyan cuccban, amivel táncosok lehetnének aMoulin Rouge-ban. Puszi-puszi, jaj, de szép vagy!, ésismét gyarapodott néhány klasszikussal a közhelyszótár.Sorfal a hideg szélben. Égnek álló sérók, „begombolt”matrózblúzok – ezért megérte eljönni. Már „ballaga vén diák”, és utána mi is ballagunk hazafelé. Akönnyes szemû rokonok néhány tonna virággal mégegy utolsó rohamot indítanak. Az ünnepeltek mosolyogvatûrik. Icu nénje, Géza kereszt, hát ti is eljöttetek?!Bippelnek a digigépek, zizegnek a zúmok, recsega mikrofon. Elkészül néhány emlékkép, -film,melyeket vélhetõleg soha nem néz meg majd senki.Pedig milyen szép is lenne hallani a sok okos beszédet,gyönyörû dallamokat, a Kazinczy-díjas ZsombolyayPéter szavalását, és látni a csodás lányokat,kontyokat, rúzsokat, ezt a végtelen virágtengert.„Naggyon” hosszú! Szavalt a Sziszi, búcsúzott aKata, és a narrátor elõtt van még egy tucat papír…Gyanúsan sok a kitüntetés, és – nem tudom, hogy kikFOTÓK: NAGY TAMÁSés hogyan döntenek errõl –, évrõl évre több. Ennyinyelvvizsga, kitûnõ és színjeles nem is lehet másutt,ugye, megmondtam, hogy mi vagyunk a legjobbak?!Remélem, hogy végzõseink a legjobb „magasiskolákba”kerülnek.Elballagtak. Négy év nagy idõ, nyolc meg kétszerannyi. Jófejség csávók voltak; szívdöglesztõ, okos éstrendi csajszik, akikért annak idején a nyolcosztályosgimit kitalálták. A cések meg – hangulatilag – fölnõttekhozzájuk. (Titokban elárulom, én is rájuk szavaztam.)Mennyi programot szerveztek! Milyen jó volt abüfé! Meg a zene! Meg a „vadi!” Milyen üres lesz nélkülüka suli!A 12. a osztály közösségi, Meleg Gábor egyéni Bárdos-díjatkapott. Az évfolyam tanulója Pleier Alexandra, az évfolyamsportolója Nemes Szilvia. Nekik és a többi díjazottnak ezútongratulálunk!…És lám, már én is milyen elérzékenyülten ballagoka szekrényemhez a leszaggatott virágkarneválban.Megfogadom, hogy én is ilyen sok programotfogok szervezni, én is rástartolok a második nyelvre,én is elindulok az OKTV-n. Emelt szintû érettségi,egyenes út az egyetemre, élethossziglani tanulás –barátaim, drága diáktársak, nagy jövõ áll elõttünk!Nézem, ahogy söprik a tengernyi virágot. Lehet,hogy pályát tévesztettem. Vissza a gyökerekhez! „Kertészleszek, fát nevelek”, és virágboltot nyitok. Ahhozmeg nem is kell elballagni… KASZIÁNEGY ÁLOM ÜZENETEARCHÍV: DEMETER DÁNIELÁlmomban látogatóban jártam Istennél.Bekopogtam, és azt mondtam, beszélgetniszeretnék vele, ha van rám ideje.Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:– Az én idõm végtelen, mindenre jut belõle.Mire vagy kíváncsi?– Érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak azemberekben?– Azt, hogy eleinte nem szeretnek gyerekneklenni, siettetik a felnõtté válást, majd visszavágyódnaka gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüketis feláldozzák, hogy sok pénzük legyen,majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjékegészségüket. Azt, hogy izgatottan lesika jövõt, hogy megfeledkeznek a jelenrõl, így aztánnemhogy a jövõt, de a jelent sem élik meg.Azt, hogy úgy élnek, mintha sose éltek volna.– Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid melytanulságokat jegyezzék meg?– Tanulják meg, hogy senkibõl nem lehet erõvelkicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénkaz életben, hanem az, kik állnak mellettünk.Tanulják meg, hogy nem célszerû másokhozmérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünkbíráskodóak. Fogadják el, hogy nem az agazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akineka legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg,hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogymély sebet ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ámsok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásánakútján kell megtanulni.El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akikmélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatniérzelmeiket.Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzenvenni, csak boldogságot nem.Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, ésmégis kétféle dolgot látnak.Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, akimindent tud rólunk, és mégis szeret.Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak,meg kell bocsátanunk nekünk magunknak is.Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Õ pedigígy válaszolt:– Az emberek elfelejtik, mit mondtál, mit tettél.De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseketébresztettél bennük.NEMES SZILVIAA bûnös tyúk és az ártatlan tojáselsõbbségének antitéziseAvagy: a szex vajon mi?EGY KICSIT sértve érzem magam. Na jó, nem is kicsit.Olvastam egy cikket, és eléggé megbotránkoztamrajta. Merthogy abban a cikkben rólam is írtak.Hogy állítólag én már egy félmosoly kedvéértmások ölébe vetem magam. És lényegében azt is, hogyudvarolni szoktam, sõt majdnem, hogy vadászni. Merta nõk/lányok így viselkednek. Nekünk nem kellenek agáláns, kedves, szerelmes lovagok a fehér lovon (pedighú, de sok van!), mert nem trendik. Mert mi inkábba lepattant szórakozóhelyek illuminált állapotbanlevõ suttyóinak ölébe vetjük magunkat (?).De ez nem volt elég, még a nemi életemre is kitértek.Hogy csak akkor szabadna, ha szerelmes vagyok,különben erkölcsileg romlott nõszemély leszek, egybuta liba, egy nímand. Szex csak a hazakísérés, a keményküzdelmek és a virágcsokrok után. Bár azt nemírták, mennyi virág kell hozzá. Egy szál biztos nemlenne elég, kettõt nem illik adni, hármat talán igen,arra nem emlékszem. Tegyük magasra a lécet: „millió,millió, millió rózsaszál…” Sõt, most már talán több. Eza giccses szerelmes nóta túl régi ahhoz, hogy ebbõlszámítsunk árfolyamot. Mert ha negyven éve ilyenolcsón odaadtuk volna magunkat, a szomszéd Ilonkanéni végigpletyózta volna az egész napot arról, hogymi mekkora…! Azok voltak csak szép napok!Bevallom, én eddig voltam olyan naiv, hogy azthittem, a szerelem nem a vadászatról szól. Ha valakimár volt szerelmes, az tudja, hogy szerelem van annyiféle,ahány ember, sõt még talán hússzor több, de mégaz a bizonyos érzés is folyamatosan változik, és adolog általában nem kezdõdik olyan egyszerûen, hogyodamegy a fiú a lányhoz, és azt mondja: „Hegyekközött, völgyek között zakatol a vonat, én a legszebblányok közül téged választalak…”, és akkor csillámporhullik az égbõl, és jön a forevörpinkfíling. Nem alány választ, de még a fiú sem. Hát a fene egye meg,ha ez csak a választáson múlna, egyetlen ember semlenne egyedül! Mellesleg azt mindenki tudja, mikoréhes, szomjas, álmos. De azt nem, mikor szerelmes.Egyébként pedig nem könnyû nekünk, a „mai fiataloknak”.Tizenegynehány évesen rájövünk, hogynemcsak „emberek” vagyunk, hanem férfiak és nõkis (általában csak az egyik, persze). És akkor rögtönkell valaki. Ha a valaki nem jön, akárki. Ha okosak vagyunk,várunk, és ragaszkodunk a valakihez. Aki nem,az ugrik az elsõ olyan ölbe, ahol szívesen fogadják (ésabból van elég). Kíváncsiságból, hiszen ezért nézünkpornófilmeket és az azokkal egy szinten lévõ valóságsókatés egyéb hasonló mûsorokat (melyeknek atársadalom idõsebb-fiatalabb tagjai nemcsak nézõi,de szereplõi, vagyis alakítói is). Az ilyen ember nemmegvetendõ példa, csak nem találta még meg magáta szerepben, és ha nincs senki, aki õt ahhoz hozzásegítse,nem is fogja. A segítség alatt nem tiltást, fenyegetéstértek. Mert a mások nemi életébe valóbeleszólás sosem igazi megoldás, csak a lehetõ legegyszerûbbelintézési módja a témának (Balázs ésMónika Show). Annak mindig van pszichológiai oka,hogy valaki mit miért és hogyan tesz meg életében.Ha pedig valakinek a közeledése a másik számárakellemetlen, akkor az alany (az öl) nem megy belehasonló helyzetekbe. Ha az embernek nem tetszikvalami, az ellen tesz, és nem a haverjaival röhög egyjót rajta másnap a suliban, ahogy az az ilyen esetekbena leggyakrabban lenni szokott. És ha valaki márbeleolvasott egy-egy férfimagazinba, az tudja, hogy„ezek a mai férfiak” nem éppen a hosszú udvarlásról,a szégyenlõs szûzlányokról és a szexuális vágy kulturáltelfojtásáról ábrándoznak. Aki pedig járt járt márefféle szórakozóhelyen, az a saját szemével is meggyõzõdhetettarról, hogy bizony a „fiúk sem angyalok”.Azt nem is részletezem, milyen sértõ tud lenni,amikor egy tahó egész este próbál olyanra rábeszélni,amit már vagy tízszer visszautasítottál… (És azértez elég sokszor megtörténik, még ha nem is öltöztélMadonnának, és egy „rendes” kávézóban üldögélsz).De ez engem egy cseppet sem lep meg. Most márszabad párválaszt(ód)ás van, nincsenek szülõi és társadalmikényszerek. És ez így van jól. Csak úgy látszik,még nem mindenki találta meg önmagát ebbena nemrég ránk szakadt szabadságban, fõleg nem olyanfiatalon, mint mi vagyunk. De hát az ember csak azutántudja meg, hol a határ, miután átlépte. Vagyis: azember csinál nagy hülyeségeket! A régi elveket viszontmár nem lehet visszaállítani, mások vagyunk, ezt elkell fogadni, nem a régi szabályokba kapaszkodni, fõlegnem a szerelem terén. Nyíltan és õszintén kellkezelni ezt a dolgot: nálunk már nem lehet a témát amadarak és a méhek példájának felvázolásával kezdeni.Ha valaki megteszi, azért tegye, mert akarja, ésnem azért, mert elvárják tõle, de ha nem teszi, ne azértne tegye, mert más a helyében nem tenné.Nem vagyok polgárpukkasztó szexforradalmár, deén úgy gondolom, hogy nincs szex érzések nélkül. ALírai metál – a Metallica1982-ben egy Björn Borg-utánérzésû ifjú dán teniszezõreménység, Lars Ulrich Amerikába indultszerencsét próbálni. Kaliforniában hívta életre aMetallica nevû formációt James Alan Hetfielddel,Dave Mustaine-nel (szólógitár) és Cliff Burtonnel.(basszusgitár) együtt. – BARCS BENCE írásaElsõ demójuk az Államokban ismerté tette a bandát.A koncertkörút után Mustaine-t lapátra tették,mert ivott, mint a gödény, pedigneki igazán sokat köszönhetetta csapat. A vérbeli Metallicahangzástõ honosította meg, igaz,nem kenõdött el nagyon, fogtamagát, és megalapította a másiknagy amerikai metalóriást, aMegadethet.Helyére Kirk Lee Hammet érkezett.Már az új felállásban készítettékel 1983-ban elsõ albumukat, amin még jobbárakemény trash metal nóták találhatók 1986-banEurópa-turnéra mentek, azonban az út során targédiatörtént: a turnébusz Svédországban felborult… CliffBurton meghalt. Vele együtt sokan a Metallicát is eltemették.szex testi szerelem. És szerintem egy „puszta” testbebeleszeretni nem alantas, mocskos dolog. „A test alélek örök problémája” (Jász Attila) Nem hinném, hogybárki számára káros és társadalmilag elítélendõ dologlenne az, ha azok, akik „csak” testileg vonzódnakegymáshoz, megteszik azt, amit szeretnének (ha ténylegakarják, és nem „divatból”, megfelelési vágyból„ugranak bele”, hogy úgy mondjam, az ölbe). Megteszikazt, amire még normális, stilisztikailag egy ilyencikkbe illõ magyar szó sincs, annyira nem értjük.„A szexualitás olyan felfoghatatlan!” – mondtaWoody Allen. Nekem sem kellene most magyarázni amegmagyarázhatatlant, hiszen senkit nem akarokmeggyõzni, azért mert egy konzervatívabb vagy gátlásosabbembernek esetleg más a véleménye. De azértazt is elvárom, hogy más se próbálja általános erkölcsitétellé tenni a saját elveit, mert ahhoz, hogy másokrólítéletet alkosson, senkinek semmi joga. Mertvalljuk be õszintén: félünk a szexualitástól, szeretjükvalami hihetetlenül mocskos dolognak látni, nevetségestiltásokkal és szabályokkal behatárolni. A nõkszeretik a férfiakra, a férfiak pedig a nõkre „hárítania felelõsséget” (ki a szexmániás, ki használja ki a másikat,ki az, aki csak azt akarja…) Mert gondolom, aztmindenki elismeri, hogy a szexhez (minimum) két emberkell. A felelõsség tehát két emberé, vagyis annak,hogy valaki a másikat (vagy ahogy általában lenniszokott, a másik nemet) „bûnösnek, felelõsnek, közönségesnek”nyilvánítsa, sem szóban, sem írásbannincs sok értelme.Mintha azon veszekednénk, a tyúk volt elõbb vagya tojás.ÁMON KATALINKedves olvasóink! Nem szokásos módszer az, amikoregy újság szerkesztõi egymásnak replikáznak.Ezúttal – tekintettel a témára és a nemi egyenlõségre– kivételt tettünk. Mindenki eldöntheti, melyik szerzõvelazonosul, és az ügyet az À La Bárdos lezártnaktekinti. A szerk.A fiúk természetesen nem adták fel, hamarosanmegtalálták új „bõgõsüket” Jason Newstedet, és márvele készítették el következõ korongjukat, amelyGrammy-díjat jelentett a csapatnak. 1991-ben kijöttaz újabb lemez, amelyet csak a Black Albumként ismermindenki. Innen a leginkább a Nothing Else Mattersfutott be, szerintem ezt manapság mindenki ismeri.Erre a remek korongra igazán büszke lehet azegyüttes, hiszen tizenötmilliót adtak el belõle. Itt lezárula második nagy korszak.Ezután sokáig nem jelentkeznek új albummal. Végül1999-ben kiadnak egy duplalemezt.Ezen korong sikerességeellenére 2001-ban a bandafeloszlásáról terjengnek a pletykák.A megcsappant együttest2003-ban Robert Trujillo dobosegészíti ki, aki enyhén szólva érdekesszínpadi mozgáskultúrávalrendelkezik. Már vele veszik fela St. Anger albumot. Ezzel a koronggalvisszatérnek a régi zúzós trash metalhoz,sokaknak ezért nem tetszik az új lemez. Szerintemigazán jó lett, bár kicsit még nekem is kemény az elõzõekután.A kultuszt teremtõ fiúkat június 10–11-ikén, Bécsújhelyenláthatod. Akár tanév végi ajándék is lehet.À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június6 11

A FAL ADJA A MÁSIKAT!DIÁKTÁRCAMérhetetlen kompetenciaBiztos, hogy ül valahol fent, nagy bõr forgószékbenegy fõhivatalnok, aki kitalálta, hogy az év végivizsgák, próbaérettségik és témazárók nem jelentenekelegendõ agyelszívást tanárnak, diáknak egyaránt,és ezért nyakunkra szabadította az agyonizósítottglobalizáció legújabb titkos fegyverét, akompetenciamérést. Az alábbiakban személyes élményemetszeretném megosztani az olvasókkal.Szombati nap, délelõtt, tökéletes passzivitás. Valaholaz alfa agyi állapot és a REM-fázis között félúton.Csörög a telefon. Körübelül egy-két perc telikel, mire az impulzus eléri az ingerküszöböt. Felveszem.– Halló, jó napot kívánok!– Jó napot! Egy országos felmérésen vesz Ön részt.A rádióhallgatási szokásairól szeretnénk érdeklõdni.(Miért hányan vagytok?) Kívánja folytatni?– (Miért pont engem zaklatnak a hülyeségükkel?Nem, nem, nem, és nem!) Igen, hogyne…Sajnos helyhiány miatt nem lehet közölni az egészbájcsevegést. A játék lényege az volt, hogy egy ismeretlennevû korporáció egy temérdek agyzsibbasztókérdés során egészen intim dolgokat tudott meg rólam.Például, hogy van-e olajsütõ vagy ütvefúró aháztartásban. Az ilyen irányú magánéleti vájkálásoknakfogalmam sincs mi köze van a rádióhallgatáshoz,de mindegy. Õk biztos tudják. Illetve azt is biztosantudják, hogy miért költik erre a pénzüket, pénzünket.Tuti, hogy megéri nekik.Ugyanígy lehet ezzel az Oktatási Minisztérium.Vannak ott olyan nagyokosok, akik el tudják dönteniEgy szoknya, egy nadrágBAZI ÖREG vagyok. Nem a ráncoktól vagy a tagjaimathasogató köszvénytõl. A magamfajta 1,65méteres (áfa nélkül) felnõtt ember hozzászokik, hogyaz üzletben „lekislányomozzák”, hogy az új ismerõsökrendszerint évekkel fiatalabbnak gondolják. Azutóbbi idõben viszont én érzem magamat kisebbneka fiatalabbak megjelenési szokásait elnézve. Az óidõben,ötödikesként, mi nem sokat foglalkoztunk a külsõségekkel,az akkori kínálat sem nyújtott erre soklehetõséget. Örülök neki, hogy manapság a kiskamaszokatis meg lehet különböztetni nemileg, és nemmindenki a farmer, pulóver összeállítás híve. Önbecsapásleszólni õket, mivel a megváltozott szokásokés divat hatására minden korosztály többet foglalkozika külsõségekkel. Mindenkinek a magánügye,A KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓmire kell költeni az adófizetõkpénzét. Szintemagam elõtt látom ezeketa magasabb minõségifokozaton állószellemi lényeket. Atranszcendentális bölcsességéteri légkörében,fényárban lebegnek.A külsõ, tudatlanmegfigyelõ talán tökéletesnyugalmi állapotnaktekinti ezt, pedig valamelyikükben elképesztõnagyságú belsõ történések játszódnak le. Egy pillanatés az isteni szikra, a gondolat leképezõdik anyagi minõséggé.Az évezredekig tartó látens-fázist most egyhalk csettintés töri meg. Azt pedig egy határozott felszólalásköveti, egy, a lélek mélyérõl feltörõ kiáltás,mely közvetlenül a megvilágosodást elõzi meg: „Gyerekek,kéne csinálni egy kompetenciamérést.”Az összes (só)hivatalnok szinte egyszerre kapja fela fejét: „Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Fõnök,igaza van!” – És valóban. A diákság érdekeit a titoktartásitörvény után mi se szolgálhatná jobban, mintegy össznemzeti szintfelmérés (tudományosan kompetenciamérés).A kemény nyakú, csökött agyú ifjúságmár a legelején falba ütközik. „Mi az, hogy kompetenciamérés?”-kérdik.Hogy mi? A válasz zavarbaejtõen egyszerû. A kompetenciamérés egy olyan mérés,amely a gyerekek kompetenciáját méri. Érthetõnem?hogy mibõl és mennyit költ erre, és mindenkinek jogavan azt viselni, amit akar.Leginkább a szülõn múlik, hogy mennyire engedikibontakozni gyermeke exhibicionista hajlamát. Meddõkísérlet volna, ha kamaszkorban próbálnák eztbefolyásolni. A házirendben feketén-fehéren feltüntették,hogy a külsõ megjelenésbe a pedagógusnaknem lehet beleszólása. Ezzel persze lehetne vitatkoznia szemérmetlenség határait megszabva. Városunkmásik gimnáziumában például sem váll, sem has nemmaradhat fedetlen tanítási idõ alatt. Nálunk szinténakadnak olyan tanárok, akik megkövetelik a rendet,meglepõ módon módszerük hatásosnak tûnik.Idén az influenzakiütötte a síelõketHÍR: SZALAY, KÉP: INTERNETA fáradhatatlan Gubicza tanárnõ idén is az osztrákAlpokba szervezett sítúrát. Iskolánk közönségébõl30-40 vállalkozó kedvû fiatal szülõkkel és rokonokkalvágott neki az útnak a hosszúra nyúló télen.Amikor elindultunk, mindenki arcán csillogott amosoly és az a csodálatos nyugati napfény. VégreA KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓEzután már csak az a kérdés, hogy milyen voltmaga a teszt. Pont ugyanilyen pofonegyszerû. Fárasztó,logikus gondolkodást egyáltalán nem igénylõ matematikaifeladatok; idegesítõ szövegértési (irodalmi)feladatok. Minden, mi szem, szájnak ingere. A kérdõívkitöltése után az embernek már kattogott az agya.Természetesen mindenkiben felmerül a kérdés,hogy ez az egész cirkusz mire volt jó. Hivatalosan azzalmagyarázták, hogy a kétszintû érettségihez mérik fela kompetenciánkat. De már a legelején világos volt,hogy a tesztnek semmi köze sincs az aktuális tananyaghoz.Azt is tudta mindenki, hogy semmi tétjenem lesz. Így lehetett elbohóckodni, illetve annyit felfogniaz egészbõl, hogy nincs tanítás aznap.Hogyan tovább? A fõhivatalnokok ugyanúgy ahelyükön maradnak, és kemény munkába fognak,hogy jövõre is sok hasonló gumiintézkedéssel fognakboldogítani minket.FRANKÓ KÁLMÁNViszont itt az általánosítás csapdájába ütközöm.Ugyanis ismerek olyan tizennyolc évest, akinek egyetlen„közízlést romboló” ruhadarab sem lapul a szekrényében,viszont ismerek olyat is, aki általános iskoláskorától kezdve minden reggel a teljes sminkkészletétaz arcára pakolja. A problémát bonyolítja, hogyegyeseknek csupán a szoknya- és nadrághossz jelentproblémát, mások hadjáratot indítanának az ízléstelenségellen. De mi számít általános ízléstelenségnek?Nem volna személyeskedés és túl nagy korlátozásmindezt meghatározni? Talán nem elég idõs egy középiskolásahhoz, hogy maga is tudja, mit és hol illikviselni?TÓTH ENIKÕhódolhatunk szenvedélyünknek, a síelésnek. Errefelénemcsak a fû zöldebb, de a hó is havasabb az otthoninál.Akkor még senki sem gondolta, hogy az odaérkezésmásnapján a diákok körében elterjed az influenzajárvány.Ha csak azt vesszük figyelembe, hogyelsõ nap még közel három tucat újonc tanult síelni aközéphaladó csoportban, másnap pedig már tizenhatracsökkent a létszám, átérezhetjük a fertõzéssúlyosságát. A betegség lázzal, köhögéssel és torokfájássaljárt. Volt, aki megúszta 37-38 fokos lázzal, deakadt olyan is, akinél a hõmérõ higanyszála 40 fokigmeg sem állt. Akik ép bõrrel elkerülték a vírust, azokmind az öt nap élvezhették a remek havat és a kilátásta kétezer méter magas lachtali hegyekrõl. Ám nekiksem telt felhõtlenül a tábor: hazafelé a buszunkváratlanul bedöglött, és a csapatnak hét órán át kellettvárakoznia egy benzinkútnál. A lényeg: túléltük!Farsang volt. Farsang van. Farsang lesz?AKICSIK FARSANGJA után két héttel, február 27-én a nagyoknak is lehetõségük nyílt arra, hogybolondos jelmezekbe öltözve búcsúztassák a telet. Mivelévek óta elõre készülök erre a nagyszerû eseményre,idén sem akartam kihagyni. Szellõsen öltöztem,hogy a sok ruha nehogy problémát okozzon a rengetegember közötti mozgásban és az önfeledt táncban.Az iskolába belépve igen meglepõdtem, mert akkoravolt a légüres tér, hogy szinte vákuum keletkezett,mely egy pillanat alatt beszippantott; nem istudtam, hogyan reagáljak. Feltápászkodva, a neoncsövekvakító fényénél megszeppenve tapasztaltam,hogy rajtam kívül senki sem vonaglik a táncparketten.Biztosan mindenki a büfét ostromolja – villantfel a gondolat szemernyi elmémben. Elbíztam magam,mert az ebédlõbe lépve élõ organizmusnak helyét semtaláltam. Csak néhányan lézengtek. Maksz harmincanlehettek a helyiségben, késõbb sem nõtt a létszám.Ekkor már nyilvánvaló volt: a számháborút afelügyelõ tanárok nyerték. A betévedõ öregdiákokkalegyütt – a diákönkormányzat sportszerû gesztusa,hogy újabban belépti jegyet váltatnak velük –kétszer annyian voltak, mint a jelenlegi diákok.Kilenc órára táján annyian lettünk, hogy csaknemGalla-patakot lehetett volna velünk rekeszteni. Egyhirtelen gondolattól vezérelve leültem az aulában.Csak bámultam elõre, s próbáltam elhessegetni a gondolatot,hogy e miatt a buli miatt kihagytam a Bará-Miért olyan menõ a szitkozódás?KÁROMKODIK, mint a kocsis – mondja a közismertszóláshasonlat. Manapság talán így hangoznahelyesen: káromkodik, mint mindenki. Mertmostanság kortól és nemtõl függetlenül szinte mindenkikicsit kiszínezi a beszédét trágárabbnál trágárabbkifejezésekkel. De vajon mire megy ki ez az egész?Miért van az, hogy még a csapból is a szitokszó folyik?Nos, a kutya valahol a média és a fiatalság közöttfélúton van elásva. Ugyanis a média termeli a szemetet,amit kénytelen-kelletlen fogyasztanak a fiatalok.Azért a fiatalokon van a hangsúly, hiszen egy átkozódófiatalból nagy eséllyel lesz átkozódó felnõtt,akinek a gyermeke (feltéve, hogy születik) szintén12nagy eséllyel fog randa szavakat kiejteni a száján. Ezzelellentétben egy „nagybetûs” felnõttet kevésbé befolyásola televízió, a rádió és az újságok. Természetesenvan némi visszatartó ereje a szabályozásnak, amelyetkorábban a politika nagymértékben befolyásolt,de manapság inkább arra irányul, hogy kiszûrje a nemoda illõ szavakat és kifejezéseket, melyek romboljáka közerkölcsöt. A kereskedelmi televíziók térhódításaóta érezhetõen romlott a helyzet. Viszonylag ismertpélda, hogy egy ismert színházi rendezõ a kereskedelmitévé tóksójában folyamatosan szitkozódik, áma közszolgálati mûsorban több óra alatt egyetlen odanem illõ szó sem hagyja el szakáll övezte száját. Miez? A káromkodás a mûsorpolitika tényezõjévé vált.Akkor leszel hiteles, ha marha mocskosan beszélsz.Az egyik bûnös tehát a médiaszabályozás, illetveannak nem megfelelõ mûködése. Egy újságban többszöriátgondolás után jelennek meg az irományok, mígélõ adásban az embernek sokszor kicsusszan ez-az atok közt mai epizódját. Figyeltem az arcokat. DídzséMáté arcán az elkeseredettség és a világfájdalomegyüttesen volt megfigyelhetõ. Szintúgy tükrözõdöttróla az unalom és a tipikus: „Istenem, mikor lesz márennek vége!?”-hangulat. A népes táncos tábor arckifejezésérõla nagy semmit tudtam leolvasni. Õk is aligvárták már a bûvös tíz órát, ami ugyan valaminek avége, de egyben valami másnak a kezdete is volt. Szerencsétlenbüféseket sajnáltam, mert igazán mindentmegtettek annak érdekében, hogy finomabbnál finomabbételek és italok közül lehessen válogatni. A végénmár addig fajult a helyzet, hogy tálcán vittékkörbe a kajákat, hátha így valaki megmenti õket acsõdtõl. Sok hûhó semmiért – gondolták magukban.Végül az óra tizet ütött, és mindenki élményekkel gazdagodvahagyta el szeretett iskoláját – egy hétvégére.Ki erre ment, ki arra… A többség arra…Miért van az, hogy évrõl évre kevesebb emberérdeklõdik a közösségi összejövetelek iránt? A színvonallalbiztosan nincs gond, hiszen még megvan akét sztárdízsénk. Talán megváltozott volna a zeneiízlés? Ennyire? Kézzelfogható okokat keresek, de sajnosnem találok. Ha a diákság passzivitására fognám,az falra hányt borsó lenne. Amúgy is, olyan egészségesfiatal nem létezik, aki néha ne szeretne elszakadniegy kicsit az iskolás hétköznapok fülledt, monotonlégkörétõl. Ráadásul itt nem is arról van szó, hogy adrága gyermek jobban szeret egész nap otthon ülni,száján, aztán jó esetben ennyivel elintézi: „Hopsz, énnem is úgy gondoltam, csak véletlen volt.”A divatokkal nagyon kell vigyázni, nehogy túlburjánzzanak– gondolok itt például a hippikorszakra.A KÁROMKODÁS PSZICHOLÓGIÁJAKáromkodik, azaz káromol, szentségel, szitkozódik,trágárkodik és még sorolhatnám. A káromkodásta hirtelen felindulás váltja ki, a köznyelvbengyakran élnek vele, funkciója az indulatszavakéhozhasonlít. A káromkodásban általábanegymást, egymás nemzetségét, az Isten és aszentek nevét emlegetik durva, trágár jelzõk kíséretében.Formailag néha az átokhoz hasonlóak.Természetesen a káromkodás nem új keletûdolog, a középkorból származik, az elsõ feljegyzettmagyar káromkodást Küküllei János krónikájábanolvashatjuk Nagy Lajos svájci (?) hadjáratáról:„wezteg kwrwanewfya zaros nemeth,iwttatok werenkewth, ma yzzywk thy wertheketh”;azaz mai értelmezéssel: Elvesztek kurafiszaros németek, gyilkoltatok bennünket, mostlegyilkolunk benneteket! A XV. századi magyarnyelvû magánlevelezésben már gyakran szitkozódtak:„bunnal az annad picoiaba! – Jókai ésPetõfi is elõszeretettel trágárkodott mûveiben.Petõfi ismert „szófordulata”, a „kurvanyátok”,amely egy olyan versében hangzik el, amelybena Habsburgokat küldi el a pokolba, s arra buzdítjaa népet, hogy hányják vasvillára a királyt.A KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓés mondjuk pulóvert horgolni, miközben csirkét etetés nézi a Való Világot. Egészen egyszerûen a bárdososdiákok nagy része nem szeret a saját iskolájábanszórakozni. Sõt… nem is akar! Mintha azértjárnánk iskolába, hogy bulizzunk.Nincs kedvem tovább kertelni, mindenki tudja, holvoltak a felsõsök. A „vadasban” buliztak, miközbenmagukból kikelve ordibálták, hogy jobban tisztelik azominózus szórakozóhelyet, mint az iskolájukat. Azõszinteség nagyon fontos. Legalább ez még megmaradt.PAPP MÁRTONEsetünkben még csak kezdeti stádiumban vagyunk –remélem. Hiszen gondoljunk csak bele, mi jöhet még?Ejön az az idõ, amikor a kisgyermek elsõ szava nem azlesz, hogy anya, hanem …anyád. Egy budapesti értelmiségiismerõsünk „skandináv módszerrel” (mindentszabad) nevelte két, késõn született fiúgyermekét.Azok most kiskamaszok, és tízpercenként küldikmelegebb éghajlatra szüleiket. Manapság, ha új nyelvtankönyvetveszek a kezembe, kinyitom a viszonyszóknál,és keresem a káromkodásokat, hiszen lassanátveszik a kötõ- és módosítószók szerepét.A káromkodások terjedésébe az elvilágiasodás isközre játszik. Korábban sok morális kérdésben a vallásegyfajta fékezõ tényezõként mûködött, hiszen akivallásos és káromkodik, az bûnt követ el. Gondoljunkcsak bele, mi lenne, ha egy megrögzött káromkodónakmiatyánkot kellene mormolnia, minden szitokután. Napnyugtára megmerevedne az állkapcsa.Szó mi szó, századunk nagy problémája a káromkodás,melynek megoldására minél elõbb valami hatásosmódszert kellene találni. Talán hatásos lenne, haa tömegkommunikációs eszközök (televízió, rádió,nyomtatott sajtó) egyfajta szigorúbb önkontrollrakényszerülnének. Ún. szókimondó szöveget, ill. azt tartalmazómûsorokat csak meghatározott idõpontbanés terjedelemben közölhetnének. Az életkori figyelmeztetésta tervezett célközönségnek sokkal komolyabbankellene venni. Ebbe – természetesen – anyomtatott sajtót, a mûsoros videókat, dvd-t és számítástechnikaijátékprogramokat is beleértem. Elsõlépésként a tóksókat, kerekasztal-beszélgetéseket lehetneszitokmoratórium alá vetni. A közszolgálatimédiumok esetében – állami vagy oktatási intézményekhezhasonlóan – alapvetõ illemszabály lenne aszitokszavak mellõzése. - KISEGYES -À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június8 9

HAZAFFYBALLAG MÁR A VÉN DIÁK…Beszélgetés a tavaszi történelmi emléknapokrólA szakmai minõség fontosabb,mint a beleélés kikényszerítéseIdén is megemlékeztünk a holokausztés a kommunizmus és áldozatairól.Elõbbi filmes rádiójáték volt, amelyetNagy Gabriella tanárnõ készített a12. b osztállyal, utóbbi dokumentumfilma recski haláltáborról. Ezt a PadTévével együttmûködve Nagy Tamástanár úr szervezte. PAPP MÁRTON velebeszélgetett a történelmi megemlékezésektapasztalatairól.Á LA BÁRDOS: Honnan jött az ötlet,hogy idén a recski munkatábor legyena megemlékezés témája?NAGY TAMÁS: A XX. századi magyartörténelembõl rendkívül sok érdekestéma vár még középiskolai feldolgozásra.Engem már évek óta foglalkoztatotta recski munka- (halál?)tábor története,csak más történelmi vonatkozásokkorábban elsõbbséget élveztek.Szerettem volna egy dokumentum játékfilmetforgatni, a két évvel ezelõttiNagy Ferenc-történethez hasonlóan.De sajnos sem az idõ, sem a tanulói érdektelenség,továbbá egyéb elfoglaltságaimnem tettek lehetõvé tartósabb,magasabb szintû munkálkodást. Talánmajd legközelebb…– Mit lehet megtudni a film keletkezésénekkörülményeirõl?– A mi kis filmünkhöz egy korábbiklasszikus játékfilm képanyagát használtukfel. Böszörményi Géza és GyarmathyLívia Szökés címû mozija dokumentumfilmeselõzmények után az1990-es években készült. Beletelt egypár napba, mire a sokadik budapestivideotékában ráakadtam a filmre. Mivelnem némafilmet szerettünk volna,így szükségünk volt hanganyagra is.Forrásként Faludy György jól ismertklasszikusát, a Pokolbéli víg napjaimat,valamint két dokumentatív forrástvettünk igénybe. Az egyik MichnayGyula, az egyetlen sikeres szökést végrehajtórab önéletrajza, a másik ErdeyTibor Recsk címû könyve. AkárcsakMichnay és Faludy, Erdey is jó ideig raboskodottRecsken.– A szerkesztõi munkálatok simánmentek?– Két munkacsoportra oszlottunk.Az egyik csoport tagjai (Papp Mártonés Frankó Kálmán) a három könyv alapjánmegírták a forgatókönyvet, a többiekmindeközben a film megvágásánfáradoztak. Igyekeztek a forgatókönyvetés elképzeléseimet egy már meglévõfilm képanyagához igazítani. Amunkából oroszlánrészt (és -szagot)vállalt Szabó Gábor, akinek sok mindenbensegített másik három diák: KökényBalázs, Szalai Gábor és Tuska István. Astúdióban a körülmények mostohákvoltak, de tehetségükkel úrrá lettek aproblémákon.Papp Márton (titkár), Meleg Gábor (dékán) és Zsombolyay Péter (forradalmár) az emlékezetesoktóber 23-ai emlékmûsorbanFOTÓ: CSIZSEK ÁDÁM– Tanár úr véleménye szerint szükségesmegemlékezni a kommunizmusés a holokauszt áldozatairól?– Úgy gondolom, hogy mindenképpenszükség van ilyen megemlékezésekre.A világtörténelemben kevés olyanország van, ahol rövid idõ alatt a társadalmatilyen óriási megpróbáltatásokérték. A kivándorlás a századelõn, a kétvilágháború, Trianon, a holokauszt és asztalinizálás, ötvenhat – csoda, hogyapáink, nagyapáink túlélték ezt a félévszázadot… Napjaink lumpendemokráciájánaktudnia kellene, hogy a szabadságnem a valóságsókban született,hanem mérhetetlen „jóvátételt” fizetettérte az elõzõ két generáció.– A jövõben hogyan lehetne mégmegemlékezni a kommunizmus vagyakár a holokauszt áldozatairól?– Az elmúlt években megszokottáváltak a dramatizált és filmesített megemlékezések.A gimnáziumi korosztályszámára ezek a mûfajok kellõen rövidekés közérthetõek. De késõbb akáregy tudományos feldolgozást is megvalósíthatónaktartok. Akár a Trefortdiákkörbõljöhetne két csiszoltabb diák,és két történelemtanárral elbeszélgetnéneka holokauszt vagy a kommunizmustárgykörében. Ezt a Pad Tévé vágássalés szöveg- ill. képmelléklettel ellátvaadná közre. Tudomásul kell venni,hogy egy bizonyos szint felett a szakmaiminõség fontosabb, mint a folytonosdramatizálás a beleélés kikényszerítésére.Bárdos-híradóBárdos-siker SzegedenAz egyetlen tudományos Nobel-díjatkimunkáló magyar egyetem, a szegediegyetemtörténeti vetélkedõt hirdetetta klasszikus tudományok népszerûsítéseérdekében. Meglepõ, deörömteli eredménnyel zárult a versenyáprilis 24-én Szegeden: a döntõ nyolccsapata közé hat háromfõs Bárdoscsapatjutott. Ezek után nem csoda,hogy a dobogós helyezéseken megosztoztaklegjobbjaink. Az elsõ helyet aKovács Dóra–Szemes Dorottya–TóthKinga összetételû 9. b-s csapat nyertea 10. ások nagyágyúi elõtt. Jó hír a felsõoktatásmúltja iránt is érdeklõdõknek:jövõre a gyõzelem már fevételitöbbletpontot fog érni. KÉP ÉS HÍR: ZÉKÁNY Április 15.: Bencsik János polgármester emlékezetes külön töriórája; 16.: a Trefort-diákkör verses-zenés estje az aulában Ó 1; Április 23.: a Görög Napok a DÖK szervezésében Ó 5; Május 8.: ballagási ünnepély, hétfõtõl érettségi vizsgák Ó 6; Május 20.: a Trefort Ágoston Tudományos Diákkör tudományos konferenciájaa biológiai elõadóban Ó 2; Május vége: vendégségben jártak a schwarzenbeki fiatalok.VERSENYEREDMÉNYEK Az OK/OÁTV-k országos döntõin kiemelkedõen szerepelt KISS AND-RÁS, aki az OKTV-n kémiából 16. lett, LENGYEL TÍMEA, aki a németen huszonhatodik,valamint a kisebbek közül SZEMJONOV ALEXANDRA, az OÁTV-én angolbólötödik. Nekik is, a felkészítõ tanároknak is ezúton gratulálunk! Nyelvi versenyek terén is voltak jelentõs sikerek: a megyei angolversenyenLISZTES BENCE (10. b) elsõ, SZABÓ RENÁTA (9. b) második helyezést értekel, valamint a német párján VARGA ÉVA (10. a) elsõ, PATAKI GÁBOR (10. c) ötödiklett. GÖRÖG MÁTÉ a Festival d’italiano nyelvi versenyen harmadik lett. A matematikaversenyeken taroltunk, mint mindig. Alsó tagozaton aVarga Tamás-versenyen, a Bolyain és a Zrínyin születtek szép eredmények.Akik elkövették: KASSAY-FARKAS RÉKA, KISS JUDIT, ORBÁN ÁBEL és SZÛCS GERGÕ.Mindannyian az elsõ háromba kerültek, ráadásul Orbán Ábel mindhármonhelyezést ért el. Felsõ tagozaton – a már lassan szokásosnak mondható –eredmények születtek. GOMBKÖTÕ TAMÁS (10. a) a Kengurun országos hetedik,a Gordiuszon pedig országos 17. lett. Az Arany Dániel-matematikaversenyországos döntõjén 3. lett! A Teleki Pál-földrajzversenyen SzemjonovAlexandra az országos döntõbe jutott. A LOGO Számítástechnika Verseny országos döntõjén ZOVITS ÁDÁMötödik, Kiss Judit hetedik, SZEKERES PÉTER pedig 8. helyezést ért el. A döntõbejutottak: HORVÁTH ÁDÁM, KORCSOK TIBOR, GÁSPÁR NÁNDOR és SZEMES DOROTTYA. A Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen SZALAI VIVIEN (11. b) harmadiklett. A városi rajz- és mûalkotás-elemzõ versenyen iskolánkat rengetegenképviselték. A tíz eredménybõl a legkiemelkedõbb FRANKÓ KÁLMÁN (10.a) elsõ helyezése a mûelemzõk között. A felkészítõ tanárokat helyhiány miattegységesen kihagytuk, de mindannyiuknak köszönetet mondunk. Országos atlétikai és úszóversenyeken is kiemelkedõen szerepeltünk.Tanárbúcsúztatás az utolsó nagyszünetbenMese az emberöltõ egynyolcadárólBÚCSÚ A TANÁROKTÓLMinden évben az egyik legszebb és legbensõségesebbünnepe az iskolának, amikor a végzõsosztályok az utolsó tanítási napjuk nagyszünetébenelbúcsúznak az õket tanító tanároktól.Különbözõ okokból az idei búcsúzások különösenmeghatóak voltak. Az elõzõ oldalon NemesSzilvi búcsúszövegét közöltük a 12. c osztályból.Ezeken a hasábokon pedig Nagy Szilitsán Eszter12.b-s tanuló búcsúbeszédének elbeszélõ részétadjuk közre, aki nyolc éven át nemcsak az egyiklegkitûnõbb tanuló volt iskolánkban, de évekenkeresztül hûséges szerzõje is folyóiratunknak.Eszter, további sikereket kívánunk!AKISGYEREK utoljára mély levegõt vett, majd belépettaz épületbe. Ijedt volt. Nem azért, minthaaz olyan rémisztõen hatalmas vagy éppen félelmeteslett volna, csupán idegen. És üres. Kongott azürességtõl. Ami persze nem meglepõ, hiszen nyár volt,de a kisgyerek a zsibongáshoz szokott. Mindenesetremár túljutott az elsõ nehézségen, hiszen bent volt.Az iskolában. Az új iskolájában. És ettõl kezdve mindenmegváltozott.Már a beiratkozásnál a sarkára kellett állnia, hiszenõ németes osztályba szeretett volna járni, viszontaz igazgatóhelyettes tanárnõ váltig állította, milyenklassz lesz, ha angolt tanul, és hogy vállalja bátrana kihívásokat, és válassza az angolt, függetlenülattól, hogy korábban németet tanult. De a kisgyerekhatározottan elutasította az ajánlatot, és kitartotteredeti elképzelése mellett. Így valóban a németesosztályba került és az évnyitón már büszke béskénthallgatta áhítattal az igazgató úr szavait. Elgondolkodtatóvolt, amit mondott, merengett magában ahallottaktól megszeppenve a kisgyerek. Ettõl kezdvemár diák volt. Természetesen egyelõre kisdiák. És elkezdõdtekkisdiák életének mindennapjai.Hirtelen olyan sok dolga lett egyszerre, és annyimindenre kellett figyelnie. De szívesen alkalmazkodottaz új helyzethez, hiszen annyi újat tanulhatott.Milyen jó érzés volt újabb és újabb német szót tudni,és mekkora megkönnyebbülést jelentett, amikor magamögött tudhatta a témazáró dolgozatot. Ami perszenem járt együtt a felejtéssel, hiszen a kisdiák – akibõlazóta már nagydiák lett –, a mai napig helyesenhasználja az Akkusativot és a Dativot, hiszen a „Hold,hová mész” még mindig ott cseng a fülében.Meg aztán ott voltak a matekórák is. Milyen izgalmasvolt érdekesebbnél érdekesebb síkidomokatszerkesztgetni és milyen mulatságos volt, ahogyan atanárnõ a hatalmas körzõvel és vonalzóval a táblánálbûvészkedett.De ugyanilyen érdekes volt „IP”-be menni, és megismernia perspektivikus ábrázolást, amire a kisdiákkülönösen büszke volt, hiszen az általános iskolásbarátai csak ámélkodtak a rajzain. És milyen vidámanteltek az agyagozós órák is, amikor az egyénre szabottrinocéroszok készültek.Meg aztán volt még társadalomismeret óra is.Csupa érdekes dolgot hallott a kisdiák a falusi életrõl,távoli tájak kultúráiról, vallásairól, és mindez egyrejobban érdekelni kezdte. Persze a legizgalmasabbmégis a pékség volt, hiszen a kenyérsütés receptjétnem ismeri minden gyerek, de a kisdiák ezt is megtanulta.Sõt, mi több, a földgömbön is tudott már tájékozódni,ismerte az égtájakat, és szépen lassan egyenkéntmegismerte a földrészeket, az országokat, természetikincseket és iparágakat. És a kisdiák jó mélyenemlékezetébe véste azokat a feledhetetlen „bogyiszlóipaprikás” földrajzórákat.És egyre több dolgot tudott meg az õt körülvevõvilágról. Azt még csak-csak el is fogadta, hogy mindentovább már nem osztható részecskékbõl, azazatomokból áll, de hogy az „elektrongyok” mikor hogyankapcsolódnak, és hogy miért kell minden szövegesfeladatot „táblácskoválival” megoldani, azt márnem minden esetben értette.De hál’ istennek magyaron nem voltak szövegesfeladatok, helyettük viszont akadtak olvasónaplók. Akisdiák pedig szorgosan olvasott, jegyzetelt, készítettea naplót – ekkor még pontosan tartva a határidõket,amivel a tanárnõ elégedett is volt. Ezenkívül egészéletére megjegyezte a kéttagú metaforákat valaminta hosszú és rövid szótagokat. De nemcsak az olvasónaplókészült el kifogástalanul, hanem az órákra isalaposan felkészült a kisdiák, hiszen a tanár úrnál afelelés réme mint Damoklész kardja, mindig ott lebegett.Persze egy-egy alkalommal az élelmes kisdiákhamar elhessegette ezt a rémet, ha a Lombard legfrissebbmeccseredményeivel vagy netalán még ehhezfûzõdõ élménybeszámolóval is szolgálni tudott.De az abszolút bombabiztos felelésmentesítõnek aNoHAB-mozdony ígérkezett. Amikor viszont ez a fajtahazardírozás nem mûködött, és a kisdiák elsumákoltaa felkészülést, már csak az adott félévi „passza”menthette meg a feleléstõl.Ily módon telt-múlt az idõ, mígnem a kisdiákbóllassan-lassan nagydiák lett. Természetesen a felelésrémülete ekkor is élt még benne, csak mélyebben,inkább elfojtva. Ám amikor a foszfatidok és a monoszacharidokképlete került terítékre, ideiglenesen felszínretört ez a fajta rémület is. Ez azonban hamarfeloldódott, amint a gyûrûsférgek szervi felépítésétvagy a nõvények szaporító szerveit igyekezett lemásolnia tanárnõ rajzáról a nagybetûs DIÁK. Mert ugyebártöbbé már nem kisdiák.Ez megmutatkozott abban is, hogy egy újabbnyelvet kezdett tanulni. A kezdeti hiányosságait azangol órán azzal próbálta leplezni, hogy minél gyakrabbanigyekezett a szót a játék felé terelni. Szívesenbarkochbázott akár angolul is, de még szívesebbenjátszott, ha magyarul folyt a társalgás.Aztán itt voltak az olaszórák is. A diák nem bántameg, hogy olaszos lett, nyugtatgatta rendszeresentanárnõjét. Persze a „következõ órán dolgozat” jellegzetesmondata után jobban meggondolta eme elhamarkodottkijelentését, de azért mégis igazat adottmagának. És igyekezett szorgos diák lenni, mert afranciások már rég lehagyták a csoportot.De azok a franciaórák nem voltak ám olyan véresenkomolyak. A diák még mindig emlékszik Zödögej,a kis arab fiúcska történetére, aki mazsolaszõlõt vitta nagymamájának.De azért némi lelkiismeret-furdalás is ébredezetta diákban, hiszen spanyolórán hányszor hallhattahogy a „Subjuntivót és az Indefinidót már rég” tudniakellene, ráadásul a kis egérlyuknyi teremben mégbüdös is volt, ezért a diák hetente háromszor kezdetthibernálódni a nyitott ablaknál.Persze a nagydiák is ismeri a mondást: „Jó papholtig tanul”, s õ ezt híven követte. Többé-kevésbéállandó rendszerességgel részt vett a német órákon,és igyekezett szorgosan tanulni, hiszen minden óránhallotta a figyelmeztetést: „Jaj, mindjárt érettségiznünkkell már”. De hogy ne mindig csak a tanulás rémévelfenyegetõzzön a tanár úr, sokat mesélt az egykoriNDK-s utazások élményeirõl, mely beszámolókata diák örömmel fogadta.Majdnem ilyen kitörõ lelkesedés ült ki az arcára,amikor új matektanárnõt kapott. De a kezdeti nehézségekhipp-hopp megoldódtak, és „hama’-hama’” sikerültbefejezni a tananyagot. Ráadásul sok dolgotmeglehetõsen gyorsan sikerült elsajátíttatnia a tanárnõneka diákkal, mint például hogy „kikötni csak azebet szokták”, és a matematikában feltételek vannak,valamint hogy két síkidom nem egyforma, mert egyformalehet az ember hátsó fertályának két oldala,de a síkidomok egybevágóak. Amikor pedig a diák jókedvében valamiféle úton-módon elmosolyodott,vagy netalán uram bocsá’ felkacagott matematikaórán,rögtön meg kellett nyugtatnia a Tanárnõt, hogynincs kint a gumibugyija. Vagy a bugyigumija??Persze matematikaórán a komolyság volt a domináns,amire szükség is volt, hiszen az „intelligenskoordinátageometria” koncentrációt igényelt. Mondogattais a Tanárnõ, hogy csak „szorgos mókusként”lehet az ilyesmivel megbirkózni.Hasonlóan nehéz falatnak tûnt kezdetben a természettudománymásik fontos ága, a fizika is, de aTanár úr magyarázata mindig felkeltette a diák érdeklõdését.Természetesen egy-egy érdekesebb kifejezésremég akkor is felkapta fejét a diák, ha esetleg éppengondolataiba mélyedt. Példának okáért a félvezetõkrõlmind a mai napig tudja, hogy „szaknyelvenlyukak” vannak bennük, és talán még a televízió mûködésérõlis õriz emlékképeket.Amikor pedig az agytréning közepette pihenéstigényelt a diák, erre is volt lehetõség,példának okáérta tesiórán, amely telhetett izomformáló aerobikkal,de akár feszültséglevezetõ vagy éppen adrenalinszintemelõCooper-futással is. És persze kikapcsolódásrais lehetõsége nyílt a nagydiáknak, hiszen a zenehallgatósénekórák felértek egy-egy relaxációs gyakorlattal.Az összes tantárgy közül a legmegfoghatatlanabbnaktalán a filozófiát találta a diák. De sztoikus belenyugvássalkonstatálta kötelezettségét, hogy tanulnimuszáj. Bár a platóni ideatan kételyeket ébresztettbenne, igazán megörült, amikor Hegelrõl is szó esett,és végre valami teljesen világosnak és alátámasztottnaktûnt számára is, hiszen korábbi irodalomtanulmányaibanmár megértette a hegeli filozófia lényegét.Nos, nagyjából így telt el nyolc egész év a máranagydiákká vált egykori kisdiák életébõl. És a diák márnemsokára végleg kilép az épületbõl. Az iskolájából.Abból az iskolából, ahol nyolc évet töltött.À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június10 7

CINEMÁNIA„HOL VAN AZ A NYÁR…”Philadelphia – egy film a második filmmaratonrólRekviem egy álomértASZÓBANFORGÓ alkotásról már a legelején szeretnémleszögezni, hogy filmtörténeti remekmû.Mindenki ehhez tartsa magát, és ennyi legyen iselég egyelõre. Inkább legyen szó elõször az éretlenségrõl.Mindenki tudja, mi az. Himnuszéneklés közbena röhögéstõl könnyezni, háromperces néma megemlékezésnélviháncolni a hátsó sorban, testi fogyatékosokonviccelõdni, irodalomórán ötödölõzni, temetõbõlvirágot lopni, bemutatni a tanárnak a hátamögött, a március tizenötödikei emlékmûsorból csakannyit felfogni, hogy elmarad az elsõ óra stb., stb. Én– isten látja lelkem – bevallom: szinte az összes említettbûnben vétkes vagyok. Nem baj, majd kinövöm.A drogtémához való viszonyulásomra is hasonlóan azéretlenség jellemzõ. Nem érzem át a súlyosságát. Mégisúgy ültem be erre a filmre, hogy na majd ez lesz anagy pálfordulás. A filmmaratonon vagyunk, már túlvagyok egy hasonló horderejû összecsapáson, – sa-Krajczár, a renitens (3.)ját magammal. Történetesen aPhiladelphia címû opuszról vanszó, melyre hasonló gondolatokkala fejemben ültem be. Úgyhittem, érett ember vagyok énmár egy, a homoszexualitás kérdésköréttaglaló mozihoz. Tévedtem.A film utolsó perceingurultam már a röhögéstõl. Vesztettem.Szóval ott vagyok afilmmaratonon, mindjárt kezdõdika Requiem egy álomért. Mégegyszer utoljára felmondommagamban a leckét: tolerancia, megértés, liberalizmus,humanizmus, emberi jogizmus, kutyafüle. Méga külcsínre is ügyelek: olyan arcot vágok, ami szellemifejlettséget, komolyságot tükröz. Mutatom a többisuttyónak, hogyan csinálják a nagyok. Elkezdõdik. ÚgyAz elsõ két rész osztatlan sikert aratott, többenmagukra vagy osztálytársukra ismertek. EzúttalKrajczár bosszúra készülõdik.ÖTLET: KOBLINGER PÉTERRAJZ: KERESZTESI BOTONDöt perc után kártyavárként omlik össze minden.Eszembe jut ugyanis Klobusitszky Gyuri bácsi. Adrogprevenciós Fábry Sándor dizájncenter. Szinte afülemben hallom a mûanyag, tajvani bóvli játék rendõrautókszirénáját (nínó-nínó).Meg az ilyen beszólásokat, minthogy:„és így kidobatja vele abrét”. Illetve fülemben zúg a középiskolásközönség nyerítéshezhasonlítható, debil röhögése.Mindenki beláthatja, hogy nehézígy koncentrálni. De aztán mégiseljön az a pillanat, amikor márnem lehet a gondtalan idiotizmusálarca mögé bújni. Egyszerûenmár nem tudsz vigyorogni.Körübelül a film felénél megtörsz.„Iszonyat kemény és brutálisez” – gondolod, de még bírod. A mozi végénélviszont már legszívesebben kimennél. Hogy ne lásd asivár véget. De hogy is kezdõdött mindez? A filmünkközéppontjában egy anya és fia áll. A gyerek drogfüggõ,az anyja tévé- és gyógyszerfüggõ. Mindkettenkülön-külön jutnak el a mélypontra, de hát már afilm elején világos mindenki számára: a tragédia elkerülhetetlen.Anyuka egy szem gyerekének a sok tûszúrástólelfertõzõdik a karja, és amputálják, ezutánpedig egy verembe dugják. A mamát pedig diliházbaviszik, ahol elektrosokkolóval kimossák az agyát. Ésmindezt premier plánban. Ennek a két embernek atragédiája legyen mindenki számára elrettentõ példa.Ha nem lenne elég, tallózzon mindenki kedvére a kékfényeshírek közt: egy tucat fiatal pusztul el nyilvánosvécékben a herointól, esetenként a tû még benneáll a karjukban, amikor rájuk találnak fekve a csempén,benne a szennyben. Volt olyan is, aki a saját hányásátólfulladt meg. Borzalmas. Éppen ezért záráskéntálljon itt egy Klobusitzky-idézet, melyet ne kelljenezek után megmagyarázni: „Ne drogozzatok!”FRANKÓ KÁLMÁNHolnaputánLáttuk mégA katasztrófafilmek óriása. Az alaptörténet igenegyszerû: a globális fölmelegedés következtében aGolf-áramlat „kissé módosul”, s emiatt jégkorszakkövetkezik be. Ez persze nem lenne teljes a hibernálódáselõtti szökõárak, földrengések, forgószelek,hurrikánok stb. nélkül. Miután mindenkit agyoncsaptaka kézilabda-méretû, égbõl hulló jégdarabok a mégmozgó és lélegzõ embereket elmossa a több százméteres cunámi, kinyiffantja a forgószél vagy nemesegyszerûséggel egyik pillanatról a másikra megfagynak.A történet nem lenne teljes a szentimentális szálnélkül. A meteorológus apa meteorológusnak készülõfiáért megy New Yorkba, ahol már beköszöntött ajégkorszak. Természetesen odatalál a mínusz jó sokCelsius-fokban hatalmas viharok közepette, és abbana szent pillanatban, amikor meglátják egymást,elvonulnak a felhõk és kisüt a Nap. Véget ér a jégkorszak,a komodói varánuszok meg csak hüppögnek aztgondolván: „Miért van az, hogy a dinoszauruszok idejéna jégkorszak több száz évig tartott, az emberekmeg megússzák pár nappal?” Azért ez igazságtalanság.Nem?PAPP MÁRTONMájus 27-én reggel fél nyolckor a Konzum elõl indultunkarra a háromnapos kirándulásra, amelyetTatabánya megyei jogú város önkormányzata szervezetta városi Rákóczi-vetélkedõn kiemelkedeõeredményt elért diákok és felkészítõ tanáraik részére.A csapattal tartott a hosszú verseny védnöke,Bencsik János polgármester is.Több mint ezer kilométert tettünk meg azért, hogymegismerjük a nagy fejedelem életének fõbb állomáshelyeit.Az elsõ napot gyakorlatilag a buszon töltöttük.Néha-néha álltunk csak meg egy röpke látogatáserejéig, Így történt Rétságon majd Szécsényben,ahol a kastélyt és a templomot tekintettük meg. Utána– biztosan azért, hogy tisztában legyünk a szép fogalmával– Salgótarjánban ebédeltünk az egyik helyigimnáziumban. Ha valaki túlságosan meg van elégedveaz élettel, és úgy gondolja, ez a mennyország, annakcsak ajánlani tudom, hogy egyszer menjen elNógrád megye megyeszékhelyére, mert itt biztosanelmormol egy Hamlet-monológot. A város olyan ronda,hogy az embert az öngyilkosság gondolata kerülgeti,amikor ott tartózkodik.Szerencsére hamar otthagytuk a haldokló várost,és robogtunk tovább. Recsk közelében látni véltük aKékes-tetõt, Egerben pedig nagyokat szippantottunka borral átjárt levegõbõl. Muhinál találkoztunk a tatárokszellemével, és megpróbáltuk megszámolni azelesettek emlékére állított kereszteket – nem sikerült.Ónodon átéltük a Habsburg-detronizáció élmé-SárospatakFejedelmi emléktúranyét majd háromszáz év távlatából, azután a dicsõségtõlittasan haraptunk a levegõbe a szerencsi csokoládégyárelõtt – sajnos édességet nem találtunk.Végül Sárospatakon keresztül érkeztünk meg az attólkilenc kilométerre található Sátoraljaújhelyre. Ittszálltunk meg, és egy esti séta során ismerkedtünk arégi Zemplén megye székhelyével, amely ma már csakdohánygyáráról és Magda Marinkó nevezetû hírhedtkényszerlakosáról nevezetes.„Vár állott, most kõhalom” – ÓnodKÉP ÉS SZÖVEG: PAPP MÁRTONMásnapi utunk már Szlovákiába vezetett. Rákóczifejedelem szülõvárosában, Borsiban tettünk látogatást.A várban egy helyi magyar kalauzolt bennünket,aki minden második mondatában Trianont átkozta,és ezzel kiváltotta többünk szimpátiáját. Vehemenciájaérthetõ, hiszen szüleit akkor elszakították hazájuktólés összes rokonuktól. „Volt olyan falu is – mondta–, amit a hülyék egy ér mentén vágtak ketté, merta csehek megmagyarázták az antantnak, hogy az egynagy folyó, amely jó természetes határként szolgálnaa jövõben.” Miután magunkba ittuk szavait, elbúcsúztunk,s mentünk siklani. Tudniillik a határ mellettvan egy sikló, amely majd négyszáz méterre vitt felminket a Zemplén fenyvesei közé, ahol egy kilátóbólmég a Tátrát is látni lehetett. Délután a sárospatakivárat csodáltuk meg, s jártunk egyet a városban. Vacsoraután egy természeti képzõdményt néztünk megnem messze a várostól. Egy tengerszemet, amelyrõlkésõbb (a fényképek hosszas nézegetése után) megállapítottuk,hogy tengerszemtengely-ferdülése van.Ebbõl is látszik, hogy nem mesterségesen került ahelyére.Az utolsó nap délelõttjét Kassán töltöttük. Sajnoseleinte szakadt az esõ, de késõbb gyönyörû napos idõkerekedett, igaz, orkán erejû szelek fújtak. Ilyen körülményekközött megcsodáltuk a híres zenélõ szökõkutat,a dómot és a dómban a Rákóczi-kriptát,ahová 1906-ban „hazaszállították” Rákóczi Ferenc éstársai földi maradványait. Õk persze akkor nem tudhatták,hogy pár éven belül Kassa már csak tiszteletbelimagyar város lesz. Kaptunk egy kis szabadidõt,ezalatt meglátogattuk Kassa nevezetességeit. Lencsevégrekaptuk Márai Sándor szülõházát, ahol a nagyíró gimnazista koráig élt. Aki elolvassa A polgár vallomásait,megtudhatja, hogy milyen volt egy polgárgyerekélete száz évvel ezelõtt – mondotta hûségeskalauzunk, Nagy Gabriella tanárnõ. El is olvassuk.A hazafele vezetõ út közös énekléssel, szundikálóemberek megörökítésével és könnyed társalgással telt,hiszen eddigre már összeismerkedtünk azokkal is, akikkezdetben még idegenek voltak számunkra. Mindenkinekcsak azt tudom ajánlani, hogy minél többszörmenjen kirándulni, mert a Kárpát-medence csodálatostájakat, történelmünk feldhetetlen emlékhelyeitkínálja számunkra. Nélkülük kevesebbek vagyunk.HELIKONI ÜNNEPSÉGEKAz iskolából idén is egész kultúrdelegáció utazottKeszthelyre, a Helikoni Ünnepségre. Többkategóriában dicséretes eredményeket értünk ela biennálén. Arany minõsítést kapott ZsombolyayPéter szavalóként és Keresztesi Botond rajzkategóriában. Különdíjas Meleg Gábor mint színészés rendezõ. Ezüst minõsítésben részesültÁmon Katalin versírás kategóriában, valamint aPad Tévé filmje. Mindannyikunak ezúton gratulálunk!Görög napok a BárdosbanÁprilis 23-án került megrendezésre a Görög napokfedõnevû ötórás fergeteges rendezvénysorozat,amely irdatlan mennyiségû bárdosos diákotmozgatott meg…Kb. ötvenet, ebbe beleszámoltam az ott tartózkodófelügyelõtanárokat is. Meg persze a DÖK-össegítõ tanulókat is, akik az elõkészületeknél és a lebonyolításbanegyaránt segédkeztek. A fennmaradópár érdeklõdõ emberke többnyire az alsó tagozatbólkerült ki, az idõsebbek csak néhányan voltak, mindösszeszolidaritás alapon. Pedig biztosan megértevolna.Ugyanis lehetett fogyasztani finom görög ételeket,volt például saláta temérdek mennyiségben, valamintpár kiló feta sajt. Részt lehetett venni Görögországgalkapcsolatos vetélkedõn, miközben esetlegmegismerkedhetett az érdeklõdõ diák a tatabányaigörög kisebbség képviselõivel, akikkel a késõbbiekbenegy kis táncot is lehetett lejteni – természetesen szigorúangörög nemzeti táncot. Megismerhettük egykicsit a történelmet is: a második világháború következményeikéntföllángolt görög szabadságharc menekültjeikerültek ezrével Magyarországra az 1940-es évek végén. A szokásos teaház is üzemelt, amelytalán a legtöbb - inni vágyó – fiatalt vonzotta. Ittélõzene szólt, amely tökéletes környezetet teremtetta társalkodáshoz. Végül részt vettünk a bazi nagy göröglagzin, és mindenki szépen hazasétált. Mondanomsem kell, fél perc alatt kiürült az iskola.Páran, akik jól éreztük magunkat, ezúton mondunkköszönetet, hogy vannak olyan elvetemült, álom-/mesevilágban élõ emberek, akik ezen érdektelenségellenére évrõl évre próbálnak valami színt csempésznidiáktársaik életébe. - KISEGYES -À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június12 5

VILÁGPOLGÁRÉDES OTTHONNéhány gondolat az uniós csatlakozásról„Hamar elérkezett a jövõ”AZT HITTEM, a csatlakozás kellemesebbérzés lesz, hogy majd elöntilelkem az ünnepélyes boldogság, és aztsóhajtom: „Na végre, itt vagyunk Európában”.Vagy inkább Európa nálunk.Szóval, hogy „el futuro llegó hace rato”,vagyis hamar elérkezett a jövõ, ahogyManu Chao mondaná.Megnyíltak a határok, Budapestenbuli volt. Bódi Gusztival meg LagziLajcsival, és „külfõdiek, ki az uccára, milyenjól mutat az!” szlogennel kicsalogattakminden turistát a hotelekbõl,akik vidáman integettek a tévék kameráiba.A Szabadság hidat befedtékgyeptéglákkal, nem mintha ez bármit isjelentene, de mi magyarok már ezt ismegtehetjük. Mert azt akarjuk, hogylássák, van mibõl (Budapestre talán ezIsten hozta Európábanigaz, de Budapest nem egész Magyarország,ha ez egyes fõvárosiaknak mégolyfurcsa is). Hadd nézze csak az az„undersofisticated” angol újságíró, akiazt írta, az Európai Unió gazdagabb lett75 millió éhezõ kelet-európaival. (Amúgymeg az anyja keservit, hogy nem tudja,hogy sem Magyarország, sem Csehország,sem Szlovénia, sem Szlovákia, semLengyelország, sem Észtország, semLettország, sem Litvánia nem Kelet-Európa!) Mert van annyi zsozsónk, hogybefüvesítsünk egy hidat, aki éhezik, majdlegel, itt még úgy sincs annyi vegetáriánus,mint az Unióban.A tévében láttuk az ország két elsõeurobébijét. Ahogy elõször együtt vannakboldog euroanyjukkal, merthogynekünk már ezután megszületni isbüszkeség lesz. És akkor a bemondó aztmondja, hát bizony ezek a gyermekekmár nem tudják meg, milyen volt az„átkos korszak”, május elsejei felvonulásokkalés hasonlókkal. Aztán egy rövidrészlet egy archív felvételbõl, ahogya nép felvonul Budapest utcáin. Aztánújra a mostani népünnepély a tömeggel.Akkor kezdtem el aggódni, sõt, félni.Arra gondoltam, túl hamar érkezettmeg ez a jövõ, nem tudunk róla semmit,nem ismerjük a szabályaikat (aszabványaikat), a rendszerüket, a nyelvüket.Mert erre senki nem gondolt, egyegész népet hagytak kétségek között,mert tudjuk mi is, a jövõ az a jövõ, ésnekünk Európa a jövõnk, rendben, detudunk mi ezzel majd kezdeni valamit?Segítenek nekünk ebben? És még sorolhatnáma kérdéseket. Mert állítólagkérdezni lehet, és lesz, aki válaszol. Minta régi matekórákon, amikor fenn volt atáblán egy hihetetlenül bonyolult feladat,amibõl semmit nem értettünk, ésa tanár azt mondta, kérdezzünk, ha nemvilágos valamit. És nem tudtunk kérdezni,nem mintha nem akartunk volna,egyszerûen csak az egész összességébenvolt homályos.FOTÓ: MÁTHÉ ZOLTÁNAz utóbbi most az egész országraigaz. Nem véletlen, hogy a tévében abudapesti népünnepély, meg az elsõuniós házaspár a lényeg. Ha mindenkiörülne, rendben. De ennek az együttörvendésneka nagy része látszat. Mintaz, hogy fejlesszük Budapestet, mertott van a legtöbb turista, azt látják, atöbbi meg ráér! Magyarország unióspolitikája: „Majd csak lesz valahogy!”Mert persze, jó érzés látni az uniós zászlóta magyar mellett, de megnyugtatóbblenne, ha tisztán látnánk, kétségeknélkül.Ha azt hisszük, a csatlakozás annyi,hogy nem kell megmutatni Hegyeshalomnálaz útlevelünket, vagy hogy kirakjukaz Európai Unió zászlóját, és akkorcsodák csodájára, megérkezik a régáhított nyugat-európai gazdagság, sajátmagunkatcsapjuk be. Márpedig azegész változásból (ami nem lesz könynyû)mintha csak ezt vennénk figyelembe,a demagógiamentes lényeg megitt lóg fölöttünk az európai-magyar levegõben.És azt ez a sokat szenvedettmagyar nép is tudja, hogy az ilyen dolgokelõbb-utóbb a fejünkre esnek.ÁMON KATALINDigitális vagy analóg fényképezés (2. rész)A fotózás kérdõjelei„Hurrá, nyaralunk! A tanév – a többségszámára szerencsésen – véget ért.Idén osztálykirándulásokra is júniusbanmegyünk. Utána pedig családdalvagy barátokkal irány a Balaton, vagy– egyre inkább – a horvát tengerpart.A nyaralás során emlékképekrõl isgondoskodjunk magunknak!Alapvetõen lusta természetembõlfakadóan gyerekkoromban nem éreztemigényt fotók készítésére, mert apukámés nõvérem éjjel-nappal fotózott.Inkább megmaradtam a képregényekrajzolásánál, és kalandregényeket olvastam.Ne kövessétek a példámat, mertbármennyire is erõsek a genetikai kapcsolatok,nem biztos, hogy szülõrõl gyerekreugyanazon érdeklõdés, ugyanolyanesztétikai érzés öröklõdik! Apámnem nagyon fényképezett vasutat, várakat,engem meg nem érdekelnek acsendéletek és a naplementék. Ezértpróbáljatok beszerezni egy fényképezõgépet,hogy saját igényeitek teljesítésétne kelljen másoktól elvárni.Mivel fényképezzünk?A legpraktikusabb megoldás, hogyha családon belül kölcsön vagy örökbekapunk egy gépet. Manapság divat –jobb esetben – muzeális tárgynak tekinteni,vagy lefitymálni a néhány évtizeddelkorábbi technikai berendezéseket.Fényképezõgépek esetében legyünkóvatosabbak! Lábszki József tanárúr az Árpád gimnáziumból kizárólagötven évnél idõsebb kelet-európai masinákkalkészít szebbnél szebb fényképeket.Ha nincs, aki megtanítson a géphasználatára, érdemes utánanézni azinterneten, biztos, hogy minden típusróllehet találni információt.Milyen filmre fotózzunk?A kölcsöngép vélhetõleg filmes, tehátnyersanyagot kell vásárolnunk. A1. Sopron, Fõ tér, 1996 Ha a nagy látószögûobjektívet megemeljük a magas tárgy irányába,a függõleges vonalak durván eltorzulnak.A 35 mm-es nagy látószög – a legtöbbanalóg és digitális zoom kezdõ gyújtótávolsága– torzít a legkevésbé (!), de ebbe általábannem férnek bele az épületek.2. Sopron, Templom utca, 1996 Az 50 mmesnormál objektív felel meg a legjobban azemberi szem képarányainak, de látószöge kb.feleakkora. Az utcaképek hosszanti ábrázolásáratökéletes. A kép arra is megfelelõ példa,hogy járókelõ nélkül a városkép elengedhetetlen.(Még jobb lenne, ha szembe jönnének.)kisfilmekbõl (36×24 mm) még ma isóriási választék áll rendelkezésünkre, ésezek alapvetõen három csoportra oszthatók:fekete-fehér, diapozitív és színesnegatív. (Van egy negyedik típus isszínesben és diában: a mûfényfilm. Afilmeknél nem változtatható a fehéregyensúly,ezért mesterséges megvilágításhozmûfényfilm kell. Lehet kékszûrõtis használni, de szerintem semmiresem jó.) A fekete-fehér eléggé döglöttválasztásnak tekinthetõ, mert a sajátfeldolgozáshoz komoly szakértelem ésóriási türelem szükséges. Akár otthon,akár laborban szeretnénk igazi feketefehérképeket nagyítani, nagyobb költséggelszámoljunk, mint a színes esetében.Ha valaki 2004-ben olcsón akarfekete-fehér képekhez jutni vagy használjondigitális gépet, vagy színes negatívot.Utóbbi esetben a filmet hívássorán szkenneltesse be, és számítógépéna képeket már kedvére módosíthatja.A diapozitív azoknak jó megoldás,akik olyan életre szóló élményekhezakarnak jutni, amelyeket a nagyszobában,a kertben vetíthetnekkisebb-nagyobb közönség elõtt. A diaképévtizedekig megõrzi a színminõségét,és nyomdai felhasználásra rendkívülalkalmas. Papírképet lehet ugyanróla készíteni, de még ma – a digitálisképkidolgozás korában – sem lehetolyan nagyítást készíteni a diáról, amelymegközelítené az eredeti vagy egy jónegatív minõségét. Ráadásul a diázásnem olcsó dolog! A film kb. 2000 Ft, ahívás közel egy ezres, 36 darab keretÓ Címoldalról„MAGAMMAL NEM SZERETEK KÉRKEDNI”nem az egyéni eredményekért is kaptad ezt a díjat.Szerintem majdnem mindenki látta azt a hosszúlistát, amin a versenyeredményeid voltak. Nagyrészta színjátszással, a szavalással, a történelemmelkapcsolatos versenyekrõl olvashattunk. Aztánott volt még valami, ami miatt sok humán beállítottságúfelvonhatta a szemöldökét: a kémia.– Rájöttem, hogy úgy mûködöm (és nagyon örülök,hogy rájöttem), ha sokféle különbözõ dologgalfoglalkozom, akkor mindegyikben jobb vagyok, könynyebbentudok váltani. Ebben az évben például nagyonszerettem a matekot, mert tele voltunk humántantárgyakkal: magyar, töri, mûvészettörténet, filozófia,és ott volt az a „szerencsétlen” matematika, egysokkal objektívebb tárgy. Így nem olyan egyoldalú azegész, és ez mindenképpen jó. Korábban ilyen iránybanakartam továbbtanulni, aztán valamiért mégsemezt választottam, nem igazán tudom megmagyarázni,miért. Mindenesetre más gondolkodásmód, deszerintem a humán és a reál gondolkodás teljes mértékbenmegfér egymás mellett.– Egészen pontosan melyik irányt választottad?– Úgy tapasztaltam a gimnáziumi évek során, hogyamihez a leginkább hozzá tudnék majd szólni, ha mindenféleszakemberek megtanítanának a szakmai fortélyokra,az irodalom és a nyelvtan területe, valaminta filmezés és a színház.– Bölcsészkar?– A mi osztályunkbólegészen sokan szeretnéka tanári pályát választani,Dobrova tanárnõ szerintazért, mert nálunk egészenmáshogy mûködtekaz órák, mint a többi osztályban.Lehet, hogy emiattsokan csalódni fogunk,mert nem olyan lesz, amilyennekmi azt elképzeltük.De lehet, hogy harmincév múlva nem leszek ilyen lelkes, amikor legszívesebbenagyonvernék egy gyereket, és megbánom,hogy tanár lettem, de egyelõre ezzel szeretnék foglalkozni.– Nagyon sok versenyen részt vettél, és sokmindenbe belekezdtél itt az iskolában is. Ennyirefontosak Neked a kihívások?– Valahogy úgy alakult a gimnáziumi életem, hogymindig próbálgattam, hol a határ, a tûrõképességemhatára, mennyit bírok. Most, hogy az érettségik és afelvételik között egész nap otthon ülök, egészen borzasztóanérzem magam. Nem nekem való ez a lustulás,amikor az ember csak ül a tévé elõtt, és nem teszsemmit, és nem lesz sem frissebb, sem kipihentebb.Semmi értelme így a napnak.– Nem lep meg, hogy ezt mondod. Aki ismer, aztudja rólad, hogy itt a Bárdosban mindig volt valamilyendolgod, mindig rohantál valahova.– Nem úgy kezdtem bele a dolgokba, hogy „na,most teszek a népért valami jót”, hanem mert ez a„pörgés” alapvetõen a lételemem.– Nem aggódsz, hogy ha ti elballagtok, senkinem folytatja ezt, nem viszik tovább a „csináljunkmár valamit” mentalitást?– Nem, biztosan lesznek, akik szerveznek ezt-azt.El tudom képzelni,hogy vannak olyanok, akikbár tehetségesek, mégismegülnek az utolsó padban,mert nem kapnaksemmilyen lehetõséget.Eddig is voltak mindig. Nemrég kerestek meg páran,hogy szeretnék folytatni a filmklubot, és ennek nagyonörültem. Biztos vagyok benne, hogy lesznek újprogramok. Sok tehetséges diák van itt hozzá.– Pedig mostanában sokan rebesgetik, mekkoraa színvonalcsökkenés, hogy nincs annyi tehetségesfiatal.– Hát most mondhatnék kisebb-nagyobb kritikátaz iskoláról. Egy picit magam ellen is beszélek majd.Sokszor elõfordult, hogy mindenütt „bejáratott” emberekkonferáltak, mondtak verset stb. És ez annak abizonyos személynek nagyon jó. A többieknek márnem annyira… El tudom képzelni, hogy vannak olyanok,akik bár tehetségesek, mégis megülnek az utolsópadban, mert nem kapnak semmilyen lehetõséget.– Az zavart jobban, amikor téged emeltek ki,mint „diáksztárt”, vagy az, amikor mással tettékugyanezt?– Nem érdekel az ilyesmi, csak az zavart, amikormindig engem állítottak az osztály elé példaként, hogy„látjátok, a Meleg Gábor…”, olyankor legszívesebbena pad alá süllyedtem volna. És ez nem álszerénység,tényleg borzasztó volt. Aki így gondolkozik rólam,gondolja így, de nem kell mindenkinek elmondani. Havelem megosztja, tudomásul veszem, és ez épp elég,és nem kell többet szóba hozni. Mert kellemetlennekem, és a többieknek is.– Elképzelhetõnek tartod, hogy vannak olyantehetséges diákok, akik nem kaptak szereplési lehetõséget,és emiatt úgyérzik, háttérbe szorultak?– Nem tudnék konkrétpéldát mondani, hiszennem ismerek mindenkit.Bár nem tudom,kinek a feladata lenne atehetségek felkutatása,hogy a magyartanároknakkéne-e hasonló feladatokatadniuk (példáula beszédkészséggel kapcsolatosakat).Mindenesetre érdemes lenne erre többfigyelmet fordítani.– Mi lehet ennek a következménye?– Nagy gátlások alakulhatnak ki a mellõzött gyerekekben.Azt gondolják majd: „Vállaljam, ne vállaljam,de úgyis ikszipszilon csinálja mindig!”– Tettél valamit azért, hogy ennyire népszerûlegyél? Kell-e azért „nyomulni”, hogy valaki folyamatosana középpontban legyen?– Alapvetõen nem szeretem ráerõszakolni magammásokra, és mindig bûntudatom van, ha sokáig kellnyaggatnom valakit valami miatt. Nem tudom, hogyalakult ki. Nem emlékszem, hogy nyomultam vagybárkinél kuncsorogtam volna.– Mennyire támogattak a tanárok egy-egy rendezvénymegszervezésében?– Mindig voltak, akik támogattak, és lelkesedtekaz adott ötletért, még ha nem is tudtak segíteni aszervezésben. Azért jó érzés volt, hogy erkölcsilegmellettem álltak. Akik pedig nem, azok nyilván okkalmaradtak távol az eseményektõl. A vezetõség hozzáállásapedig olyan, hogy „csináld, ha akarod”, amisokkal jobb, mint az, hogy „mindegy, mit akarsz, azlesz, amit mi mondunk”. Úgy tapasztaltam, ha valakiszeretett volna szervezni valamit, beleegyeztek, deneki magának kellett összehoznia, mert ezt õ tervezte,nem az iskola, és anyagi keret sincs mindenre. Havalaki szervezni akar, tegyen érte. Mi általában azokata tanárokat kerestük meg, akik tanították az osztályt,és õk nagyrészt lelkesek voltak. Ez már csak azértis jó, mert legalább van valamilyen közös ügyünk,szívességet teszünk egymásnak.– A diákok hogy álltak az ötletekhez?– Ez attól függ, hogy nézzük. Vegyük például ahetvenes-nyolcvanas évek buliját. A diákok nem voltaklelkesek abból a szempontból, hogy körülbelülnyolcvanan, százan lehettünk. Abból a szempontbólviszont igen, hogy akik ott voltak, azok azért jöttek,hogy jól érezzék magukat, és fergeteges hangulatbanzajlott le az egész. Sokaknak emlékezetes maradt.És ennyi éppen elég. Nem gondolom, hogy egy-egyrendezvényre mind a hatszáz diáknak el kell jönnie,mert úgysem szórakozna mindenki jól. Vagy ott vanpéldául a filmmaraton, amin szintén nem vesznek résztnagyon sokan, bár a másodikon jóval többen voltakannál, mint amire számítottam. Ha idõben tudja a fiatal,milyen programok lesznek, és valami számáraérdekeset lát, el fog menni. Nem mondja azt, hogyinkább otthon marad a Barátok közt miatt. És ha húszember jön el, semmi gond, érezzük magunkat húszannagyon jól.– Egyrészt ezt mindig illik megkérdezni, másrésztremekül keretbe foglalja a beszélgetésünket:azért a Bárdos-díjnak mégis csak örülsz, nem?– Persze, nagyon örülök. Bár abból a szempontbólnem volt túl jó, hogy a Dani (Honvéd Dániel volta másik jelölt a 12. b osztályból. A szerk.) is sok mindenttett az utóbbi nyolc évben. Amikor egy jelölt van,nyilván könnyebb örülni. Természetesen szeretnémmegköszönni mindenkinek az elismerést.Bárdos-díjaratás a városiRákóczi-versenyenHÍR: KASZIÁN, FOTÓ: ZÉKÁNYA két Bárdos-díjra jelölt tanuló, Meleg Gábor ésHonvéd Dániel Skalec Orsival kiegészülve jutottak aRákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmábólszervezett emlékvetélkedõ április 17-i döntõjére. Vélhetõlegez volt utolsó versenyük a Bárdos színeiben.Nagyon szoros versenyben végül a 3. hellyel kellettmegelégedniük, mert a Gombkötõ Tamás, SzekeresPéter és Kaszián Ábel (10. a) alkotta trió mindenkitmegelõzött. A 2. csapat a Közgázból került ki, és adobogóról is egy bárdosos csapat szorult le. A többfordulósversenyt Bencsik János polgármester kezdeményezteés támogatta. Külön ajándék, hogy az elsõhárom helyen végzett kilenc diák május végén buszoskiránduláson vehetett részt, mely során a fejedelemhajdani útját követve bejárták a Felvidéket.14À LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–júniusÀ LA BÁRDOS • XVII/3–6. 2004. március–június3