2007 Gólyatábor - Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

22 komm’, gólyatábori különszám, 2007. augusztus komm’, gólyatábori különszám, 2007. augusztus 23Mit tehetünk órák előtt, után, helyett, közben, avagy „mit nyomjatok a BKF-en”?Előadáson kívülSzevasztok BKF-esek! Most már Ti is részét képeziteka BKF kommunájának. E cikk megírásának okaaz, hogy eloszlassam egyesek tévhitét, miszerint afőiskolára csakis kizárólag tanulás céljából járunk.Nos nem!A BKF mindamellett, hogya mi főiskolánk, még egy remekbeszabott szabadidőközpontis. A tanítási idő alattnem kötelező bemenni azelőadásokra. Hangsúlyozom,az előadásokra. A gyakorlatokrólazonban ajánlom, nehiányozzatok!Tehát ha esetleg úgy döntenétek,hogy nem mentek beegy előadásra vagy annyira„elkéstetek”, hogy már nincsképetek megzavarni az óramenetét, Barátaim, erre is tudokNektek tanácsot adni.Lássuk az alternatívákat!Szóval a fent említett esetekbekövetkezésekor a következőkettehetitek: Elgyalogoltokaz étkezőig, majd leraktokegy 50 forintos érméta csocsóasztalra. Ha nincs ottsenki, akkor kerítetek gyorsanvalakit, akivel játszhatnátok.Halkan megjegyzem,hogy én bármikor kaphatóvagyok egy csocsópartira…Ám napsütésben nem feltétlenülkell a 360°-os fal közöttücsörögni. A teendő: Kisétáltoka BKF parkjába, benézteka HÖK-be, kikéritek atollas ütőket és csápoltok velükvalakivel.Még mindig van mit tenni!Ha meguntátok a BKF légkörét,átmehettek a harmadiképületbe, vagyis a Mimózába.Ez amolyan „BKFtörzshely”. Kapható sör, borés minden, ami agysejtetfotó: mht archívpusztít jól. Továbbá találhatómég csocsó- és biliárdasztal,no meg persze TV. Amennyibenezen ötletek egyike semnyerte el tetszésetek, forduljatokSzlobodnyik Balázshoz, őtudni fogja mi a teendő!Még akkor sem maradtokBKF nélkül, mikor egyegynap után fáradtan megérkeztekszerény hajlékotokba.Ha rendelkeztekinternetkapcsolattal, akkorszépen lépjetek fel a bkfm.bkf.hu honlapra és nyissátok megbármely lejátszóprogrammala BKF netes rádióját. Itt hallhatjátokpéldául DergezGyörgy „Ubul” és szerényszemélyem vezetésével aSuburban Undergroundot,ahol mindenfajta elektronikuszene szól.Este pedig irány a buli ahaverokkal vagy épp a BKFfela HÖK szervezésében!Remélem kellő szabadidőtöltésérealkalmas tanáccsalláttalak el Benneteket. Jó tanévetZöldikék, béke Veletek!Utóiratként minden gólyánakegy idézet egy BKFesjóbarátomtól: „Aki a főiskolátcsak tanulva tudja elvégezni,az valószínűleg azéletben is csak munkával tudmajd pénzt keresni.”Petrucz FerencVillanások a hírhedt, két felvonásos kocsmatúra egyik szervezőjétőlKis főiskolások nagykocsmástörténetei– Akarsz inni? – kérdezte.– Most? Most ne rúgjunk be, nekem mégvan egy előadásom!– Te hülye, nem most, hanem csináljunkkocsmatúrát! – replikázott kész tervekkel a fejében.A válasz sem volt valami egetrengetőenmegdöbbentő amúgy jól nevelt, tisztes polgáriés diákéletet élő számból.– Hogyafenébene!!! – aztán már rohantunkis szervezkedni.Gyorsan ment, bár „okos”kérdésekből akadt bőven. Milyenlesz a bor? Hát barátom,milyen lenne? Minőségi kannás.Az ízét hasonlíthatod valamelyikhelyi kerítésszaggatóhozés adj még hozzá egycsipetnyi alkoholista múlttalrendelkező forgalmazói vénátis. Ebből áll össze az, amit józanulnem, de részegen is nehezeniszol meg. De megittuk.Nem is egyet. Először hét,majd nyolc híres-neves zuglói kocsmában. Atömény szeszek kavalkádját sem hagyhattukki. Először volt kevert, mert ugye az üt. Mindenkitki. Aztán Garonne, két, literes üveggel.Ez már májbarátibb volt, de akik egyedül ittak,hamar beszereztek pár sérülést a négykézlábasmutatványok tárházából.„Utána? Valami buli?”. Gondolod? Mit csinálnaaz ember?! Ha tud, megy, ha nem, támogatjáka helyre, ahol vagy elalszik, vagy kirakják.Egyik kis barátunk elvérzett e ponton és őa bizti-bácsi karmai közé került. Reggel valahogyluxuskörülmények között ébredt…fotó: tuska istvánAz első, gigászi alkoholbevitel után, az időjárásmiatt sem mentünk bulizni, viszont úgyesett, hogy egy önkívületi állapotban fogantötlet hatására este tízkor visszalátogattunk asuliba. Az akció működhetett volna, ha nemcsak mi, szervezők mehettünk volna be. MTVostromállapot érzetem támadt….Az este tartogatott még meglepetéseket.Gazdagabbak lettünk pár villamosmegálló-korláttalis, amiket később arendőri „ejnye-bejnye” megúszásával,az addigra márprofi szerelővé avanzsálódottbarátaink visszahelyeztekeredeti helyükre.Legemlékezetesebbek talánmégis a játékok. Zsíroskenyér-evés,Twister és labdafutás.Könnyűnek hangzik,ám a merev, részeg mozdulatoknem a sikeres Twisterkellékei. Sírva nevettem, amikorkis csapatom tagjai próbáltakegymásba gabalyodva egyensúlyban maradni.Nem ment. Esély nem volt rá.– Lányok! Kezeket a fiúk seggére! – hangzikel a szervezői utasítás.– De ott már nincs hely.– Akkor rátok bízom!Én is, gondoltam, hiszen az enyémet márvalaki fogta.A többi homályos. Még szép. Leszögezhetjük:főiskolás időkben talán nem olyan nagybaj, ha az ember alatt néha elszalad a paci.Most élj!Dergez György