Egyházamban Egyházamért 2016

Kedves Testvéreim!
A 2016. évet olyan idõnek mondhatjuk, amilyen nem túl sûrûn adatik meg egy emberölt õ folyamán. Szentatyánk,
Ferenc pápa kezdeményezésére, ezt a Szent Évet az Isteni Irgalmasság rendkívüli idejeként ünnepelhettük
meg. Erre kaptunk buzdítást a Szentatya Misericordiae Vultus kezdetû levelében, és ezt a meghívást
próbáltuk elmélyíteni, figyelmesebben és nagyobb összeszedettséggel igyekeztünk észrevenni Isten jóságának és
irgalmasságának jeleit a mi életünkben és környezetünkben. Rendkívüli idõ volt ez, amikor átélhettük
istengyermekségünk nagy ajándékát, és erre alapozva felismerhettük azt a küldetést is, hogy Isten csodálatos
világában a jóság és békesség, a megbocsátás és a kiengesztelõdés hírnökei lehetünk a szolgálat szellemében.
Szentatyánk felhívása egyházmegyénkben is komoly visszhangra talált, amikor Isten népének itteni családja,
amelynek mi is tagjai vagyunk, az irgalmasság útjára sorakozott fel és együtt haladtunk ebben a szép vállalkozásban.
Vállaltuk, hogy kilépünk a megszokottságból és elindulunk az újdonság felé. Komoly elhatározást
jelentett ez, hiszen az elindulás kiszakadást jelent abból, amihez már nagyon ragaszkodunk, hogy átengedjük
magunkat Isten meglepõ jelenlétének. Áldást hozó elhatározásnak bizonyult az isteni ajándékokra való
figyelés, amelyeken keresztül életünknek új minõségét és új lehetõségeit fedezhettük fel a mindennapok folyamán.
Hálásak lehetünk azért, hogy ebben a kegyelmi idõben újra megtapasztalhattuk Isten közeledésének
szépségét, amely magával ragadja azokat, akik életükben nyitottak és nem állnak ellen Isten üdvözítõ
tervének.
Az Isteni Irgalmasság Szentéve folyamán indítást is kaptunk arra, hogy Isten jóságának megtapasztalásából megerõsödve,
az Õ ajándékainak visszatükrözõi legyünk a világ felé. Ferenc pápa imájával fejeztük ki ezt a szép
küldetést: „Add, hogy az egyház a világban a Te látható arcod legyen, az Õ Uráé, aki dicsõségesen feltámadt.”
Ebben a kiadványban, amelyet immár a hatodik alkalommal készítettünk el kedves híveinknek, éppen ebbõl a
visszatükrözésbõl találhatunk egy kis ízelítõt. Hiszen mindazzal, amit lelkipásztori és kulturális tevékenységeinken
keresztül sikerült megvalósítani, elsõsorban Isten csodálatos megmutatkozását akartuk érzékeltetni
az érdeklõdõ emberrel. Mert megmutatkozik Isten a megszentelõdés különbözõ gyakorlataiban, de jelen van és
nagyon közel áll hozzánk a mindennapi elfoglaltságainkban is, sõt a szabadidõnk szûk keretei között is ott
találjuk Õt. Vele haladhatunk a családi életben, a nevelésben, a felebaráti szeretet gyakorlásának terén, nem
utolsó sorban értékeink ápolásánál, a szép és nemes mûvelésében és továbbadásában. Hálás vagyok mindazoknak,
akik sokat fáradoztak azon, hogy az elmúlt esztendõben Isten irgalmasságának és jóságának visszatükrözõi
lehessünk az emberek között. De szívbõl köszönöm azoknak is, akik érdeklõdést és belsõ igényességet
mutattak próbálkozásainkkal szemben, ezzel jelezvén azt, hogy Isten hívó szava nyitott szívekre talált.
Kedves Testvéreim, ebben a Jubileumi Szentévben többször is átelmélkedtem azt az evangéliumi történetet,
amelyet Lukács evangélistánál a Zakeus, a vámos cím alatt olvasunk a 19. fejezet elsõ soraiban. Nagyon eleven
és kihívó ez a történet, amelyben magára ismerhet a mai idõk embere is. „Azután Jerikóhoz érkeztek és
bevonultak. Volt ott egy Zakeus nevû gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtõl-szembe,
de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetû volt. Elõre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára,
hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: Zakeus, szállj le hamar!
Ma a te házadban kell megszállnom!” (Lk 9, 1–5).
Azt kívánom minden kedves hívemnek és olvasónak, hogy az ilyen találkozás öröme tegye igazán gazdaggá,
széppé és tartalmassá életét. Hogy Jézusnak a mi közelünkben történõ elhaladása ne maradjon eredménytelen.
Bátorítson arra, hogy magunkra találjunk és megerõsödve egymást is felfedezzük. Tegyen kitartóvá abban,
hogy a vele való kapcsolatunk erejében egy hitvalló közösséget építsünk ebben az értékvesztett világban.
Engedjük, hogy életünk minden napján továbbra is megvalósuljon Ferenc pápa imádságba fogalmazott kérése:
„Add, hogy valamennyien megértsük szavaidat ... és mindennap felismerjük az Isten ajándékát!”
Mindnyájatokat Isten gondviselõ oltalmába ajánlva, az Õ szeretetének örömét kívánom nektek.
Nagyvárad, 2016. Karácsonyán
† Böcskei László
megyés püspök