Életigenlők 2017 tavasz

zó munkatársakat, közreműködőket,
akik hihetetlen lelkesedéssel
és elszántsággal
dolgoznak a közös cél érdekében.
Az alapítvány szellemiségében
ki kell emelnem
a holisztikus szemléletet,
a test, a lélek, a környezet,
a munka, a társadalom, az
életmód egységes keretbe
foglalását.
A szakmai motiváció pedig
nem más, mint a daganatmegelőzés.
Mindig is daganatkutatással,
daganatmegelőzéssel
foglalkoztam, de ez
sokáig elsősorban laboratóriumi,
molekuláris biológiai
vizsgálatokat jelentett. Kutatóintézetben
dolgozó orvosként
viszont sokszor felmerült
bennem a gondolat,
hogy mi is a kézzelfogható
eredménye annak a tevékenységnek,
amit itt végzek.
Mi jut el ebből az emberekhez,
mit tehetek én, hogy
minél többen és minél többet
profitáljanak a tudomány
legfrissebb eredményeiből?
Éppen ezért igyekeztem egyre
többet foglalkozni daganatepidmiológiával,
illetve a
daganatok kockázati tényezőire,
megelőzésére vonatkozó
ismeretterjesztéssel. A
társadalmi szintű ismeretterjesztésben,
szemléletformálásban
viszont egy civil
szervezet rugalmasabban,
hatékonyabban működhet
egy egyetemi kutatóintézetnél.
Vagy inkább azt mondhatnám,
hogy a kettő egymást
nagyon jól kiegészíti.
Ez új lehetőségeket nyit meg
számomra, olyan programok
kidolgozásában, szervezésében
vehetek részt, amik reményeim
szerint sok emberhez
eljutnak majd, közvetlen,
érzékelhető, kézzelfogható
hasznuk lehet. A kiemelkedően
magas hazai daganatos
halálozás is azt mutatja, hogy
komoly feladataink vannak e
téren. Természetesen az én
saját szakmai prioritásom –
azaz a prevenció – mellett
rettentően fontosnak tartom,
hogy az Alapítvány segíthet
a daganatos betegek életminőségének
javításában, hozzájárulhat
gyógyulásukhoz,
rehabilitációjukhoz.
Egyetemi kutató orvosként,
az egészségügyben jártas emberként
hogyan fogalmaznád
meg a 21. századi rák-kérdést?
A rák korunk egyik legfontosabb
népbetegsége, számos
országban vezeti a halálozási
ranglistát (abszolút halálozásban
vagy az elvesztett
életévek tekintetében). Bár
a daganatterápia rengeteget
fejlődött az elmúlt időszakban,
még ma is több daganat
(pl. tüdőrák, hasnyálmirigy-daganatok)
túlélése
meglehetősen alacsony,
sok beteget elveszítünk. Ha
emellett azt is figyelembe
vesszük, hogy a modern daganatterápia
meglehetősen
drága, akkor egyértelmű,
hogy a megoldást a hatékony
25
daganatmegelőzés jelenti. E
téren viszont rettentő elmaradásban
vagyunk. Közhely,
de sajnos teljesen igaz, hogy
nem törődünk eleget egészségünkkel.
Nem alakult ki az
a szemlélet, hogy az egészség
érték, sőt valójában a
legfontosabb kincsünk. Nem
tudatosodott bennünk, hogy
elsősorban mi magunk vagyunk
felelősek saját egészségünkért,
folyamatosan és
aktívan munkálkodnunk kell
érte. Ez különösen igaz a
rosszindulatú daganatok terén,
ahol számos lehetőség
nyílik kockázatunk csökkentésére,
prevencióra. Ehhez
persze megfelelő szintű információ
szükséges, de gyakori,
hogy a szükséges tudás
birtokában levők sem alkalmazzák
azt, egészségmagatartásuk,
attitűdjeik nem tükrözik
ismereteiket.
Tehet-e és ha igen, mit tehet
az alapítvány a még mindig
elég nagyszámú megbetegedési
és halálozási statisztikák
megváltoztatásában?
Tapasztalataim szerint
egyébként az emberek többé-kevésbé
ismerik például
a szív- és érrendszeri betegségek
legfőbb kockázati
tényezőit, de tudásuk jóval
szegényesebbek a daganatok
rizikófaktoraira vonatkozóan.
Meggyőződésem, hogy hoszszú
távú és tartós sikereket
csak a prevenció hozhat. Az
egészségügyi ellátó rendszer