Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>Galamb</strong><br />
2<br />
LELKISÉGROVAT<br />
Ú<br />
KERESZTEZÕDÉS<br />
Keresed a léptet, készülsz messzi útra –<br />
de merre? Merre indulj – jobbra vagy balra?<br />
Aztán ösvényre tévedsz – nyomodban élet<br />
támad a sárban -, szárnyán visz tovább téged.<br />
Egy útkeresztezõdés… késik a döntés –<br />
állsz középen, forgolódsz: merre a jelzés?<br />
Számolsz küzdõn, agyad javát veted latba,<br />
míg benne kattog egyre: jobbra vagy balra?!<br />
Zihál fejedben a szilánkos kétely-nesz,<br />
szitkozódsz, csakhogy félni ne kelljen: mi lesz…<br />
Végül kiagyalod. Már visz erõs lábad,<br />
továbbtörtetsz – tested nem, de lelked fárad.<br />
Suhansz, mint kilõtt nyíl, majd újabb elágazás –<br />
örökös döntés – haladás – megtorpanás…<br />
A célban: szakadék. S még ott is azt kérded:<br />
Jobbra vagy balra?<br />
De hát még most sem érted?<br />
Irányból nem volt más, és soha nem is lesz,<br />
csak kettõ – vízszintes van, meg függõleges!<br />
Néha rácsodálkozom, milyen elképesztõen nehéz<br />
lehet jó utakat, irányokat választani hit nélkül. Nyilván<br />
így sem mindig könnyû, hiszen Isten nem feltétlenül<br />
ad világos válaszokat – talán éppen arra indít,<br />
hogy döntsünk most a saját belátásunk szerint...<br />
Máskor én nem vagyok alkalmas arra, hogy<br />
meghalljam Õt az életem forgatagában, vagy a saját<br />
belsõ hangzavaromban. De legalább van olyan<br />
tapasztalatom, hogy „irányba” kerültem! Legalább<br />
tudom, hogy van olyan igazság, amit érdemes<br />
õszintén keresni, még ha küzdelmes is, ha sok kételyen<br />
kell is magam újra és újra átlendítenem. Sõt,<br />
tovább is van: már tudhatom azt, hogy Õ látja a lehetséges<br />
irányokat és ezek eredményeit, és a segítségével<br />
olyan pályára állhatok, ami biztosabban<br />
vezet a boldogságom felé, mint bármilyen emberi<br />
okoskodás, racionalitás. Például a házasságom<br />
döntésében éreztem ezt: mennyi bizonytalant, ismeretlent<br />
választok azzal, hogy egy ember mellé<br />
elkötelezõdöm! Ha nem éreztem volna Isten biztos<br />
támogatását ebben, sosem mertem volna meglépni.<br />
Így viszont a nehézségekkor is tudom, hogy az<br />
irány jó. Csak az út rögös néha, és nem lehet elkerülni<br />
a növekedést, az újabb orientálódásokat.<br />
Kamaszkorban, fiatal felnõttkorban nagy célokat<br />
és ideákat látunk magunk elõtt, és bármilyen<br />
biztosnak tûnnek akkor, változhatnak idõvel, újabb<br />
tapasztalatok vagy belsõ felismerések által. Ez<br />
egyáltalán nem is baj, és nem azt jelenti, hogy a korábbi<br />
vágy téves lett volna! Lehetséges, hogy már<br />
valahova eljutottunk általa, és bár a célt nem értük<br />
el, maga az út már megérte – most pedig más kezd<br />
motiválni. Nagyon jó, ha mindig van új, ami hajt, és<br />
jó fele visz minket. Nem kell félni az önkritikától és a<br />
váltástól, nem a legegyenesebb út mindig a legjobb.<br />
Sõt, komoly idõ és energiaveszteség<br />
lehet a korábbi, kiüresedett,<br />
sehova sem vezetõ útjaink végigjárása<br />
a „fejezd be, amit elkezdtél” szellemében.<br />
Céljaink az Istennel való kapcsolat mélyülésével<br />
teljesen új dimenziót nyernek. A végsõ célt általában<br />
nem látjuk, nem ismerjük, éppen ezért komoly<br />
bizalomra, hûségre, és nem kevés alázatra lesz<br />
szükségünk, ha elkezdjük keresni a függõleges dimenziót.<br />
Valójában már csak ezek miatt is „megéri”<br />
a befektetett energia. Ha az életünket, mint kihívásokat<br />
rejtõ, belsõ fejlõdést feltételezõ játékot/akadályversenyt/kirándulást<br />
nézzük, sok – akár kellemetlen,<br />
szenvedéssel járó – kitérõ egyszerûen arra<br />
jó, hogy elõre jussunk, alakuljunk valódi önmagunk<br />
és Isten terve felé. Eközben láthatjuk úgy magunkat,<br />
mint egy kisgyereket, akit óvó szeretettel kell<br />
még kézen fogva terelgetni. Legyünk magunkkal is<br />
türelmesek, megbocsátóak, hiszen az Isten is ilyen<br />
szemmel tekint ránk!<br />
Ha képesek vagyunk Isten mellett elkötelezõdni,<br />
átadni az irányítást az életünk felett, utána sok minden<br />
könnyebbé válik. De fontos ezt a döntést idõnként<br />
megújítani, visszatérni hozzá, mert elfakul, elfárad,<br />
esetleg lényegét veszti. Az én tapasztalatom<br />
szerint minél Isten-közelibb valaki, annál erõsebb/rafináltabb<br />
kísértések igyekeznek õt a jó<br />
iránytól eltéríteni. Ettõl nem érdemes külön rettegni,<br />
hiszen maga a félelem is nagyon sokszor kísértés<br />
– de tisztában kell lenni vele, hogy fel tudjuk ismerni.<br />
A kísértések mindig személyre szabottak,<br />
és sokszor a „jó embereknél” nem a gyengeségek,<br />
hanem éppen az erõsségek mentén jelentkeznek.<br />
Ilyen például a túl sok jó kísértése, amikor minden<br />
amit „bevállalunk” alapvetõen jó, csak összességében<br />
olyan sok, hogy már agyonnyom minket és éppen<br />
a lényegbõl, belõlünk nem marad semmi. Az<br />
iránytól való kicsi eltérülés is hatalmas irányváltást<br />
jelenthet hosszú távon!<br />
Érdemes rendszeresen megállni, orientálódni: naponta<br />
némi esti ima, examen során (az examen<br />
módszerét érdemes felfedezni, ha még nem tettétek!),<br />
ahol hangsúlyos lehet a hála, a <strong>szám</strong>vetés –<br />
reggeli „beállítódó” ima vagy fohász (akár fix szöveg,<br />
amit magunknak is kitalálhatunk, leírhatunk,<br />
és újra olvashatunk reggelente, de tökéletes lehet<br />
egy zsoltár vagy szeretett bibliai történet, gondolat<br />
is). Éves szinten lelki napok és lelkigyakorlatok, és<br />
a mindennapjainkban a jótettek, jótékonyság, a tudatosan<br />
választott jelenlét a napunk során (pl telefonnyomkodás<br />
helyett a villamoson egyszerûen a<br />
csend, a jelen pillanat megélése és Isten jelenlétének<br />
a tudatosítása is lehet ima!)<br />
Irányban lenni talán annyi, mint Isten szemével<br />
szemlélni magunkat, az életünket. Szemlélni Õt,<br />
szemlélni egymást!<br />
Bakos Vince és Bakosné R. Réka
Change language