Infokalauz - Cegléd (On-line változat)

11
MAGYAR KÖZÉPKOR
Az Árpád-kor esetleges ceglédi eseményeinek kilétét homály fedi.
Eddig nem került elő olyan hiteles oklevél, mely teljes bizonyossággal
alátámasztaná Cegléd létezését. Azonban ez összefüggésben
lehet a megmaradt oklevelek nagyon alacsony számával. Sajnos
a 300 éves történelmi szakaszból csak tízezer oklevél maradt
fent, aminek oka hazánk hányatatott történelmi sorsa. Legutóbb
a második világháború során a Magyar Országos Levéltárat érte
szovjet tüzérségi támadás, melynek során a középkori okleveles
anyag nagyrészt megsemmisült.
Egyetlen említésre méltó oklevélről tudunk 1290-ből, melyet IV.
(Kun) László adott ki és helyszínnek azt jelöli meg, hogy Cegléd
mellől (prope Chegled). Azonban a történészi álláspont szerint
nem bizonyítható egyértelműen, hogy az alföldi Cegléden tartózkodott
az uralkodó. ( Az országban még 4 vármegyében volt Cegléd
nevű település.) Azt is csak sejteni tudjuk, hogy az országba
ekkor betelepülő kunok valószínűleg Cegléd vidékére is eljutottak
és megkezdődött keveredésük a már itt élő magyar népességgel.
Lajos ábrázolása a Képes krónikában
Az Árpád-kor elmúltával a francia származású Anjou-ház tagjai kerültek a magyar trónra. Nagy Lajos királyunk
1358-ban adta ki azt az oklevelét, melyben először minden kétséget kizáró módon említésre került a település:
„… bizonyos királyi birtokunkat, azaz falunkat, melyet Cegleednek neveznek, s amely Pest megyében vagyon,
s amely valamikor a békétlen időkben hatalmaskodások folytán a főnemesek által elfoglaltatott, de amely
az emberi emlékezetet messze meghaladóan tudvalévőn a király fennhatósága alatt volt… ez említett birtok
tekintetében ezt édesanyánknak adományozzuk.”
A forrásból kétségkívül kiolvasható, hogy a település nagyon hosszú ideje királyi birtokként létezett és ezt a birtokot
a király Erzsébet anyakirálynénak adományozza. A kunok megtelepedésére bizonyíték a királyné oklevele
1382-ből, melyben megtiltja a kunoknak, hogy a Cegléd határában álló tölgyerdőt használják. Az uralkodó
édesanyja a ceglédi birtokok bevételéből finanszírozta az Óbudán letelepített klarissza apácarendet.
A település fejlődését jelzi, hogy faluból a korszakban mezővárossá vált. Nem tudjuk pontosan megmondani,
hogy melyik évben történt az előrelépés, de azt biztosan tudjuk, hogy egy 1444-es oklevélen már mezővárosként
(oppidum) szerepel.
Hunyadi János kormányzó 1448-ban megadta a vásártartás jogát is a településnek. Nem könnyű megmondani,
hogy mekkora lehetett a mezőváros népessége, de az adóösszeírásokból 1500 fő környékére tehetjük
ekkor a létszámot, mely néhány évtized múlva már megközelítette a 2500 főt.
A mezővárosok sajátos közép-európai képződmények voltak, melyek jogállásukat tekintve nem kerültek
ki a földesurak hatásköréből (mint a szabad királyi városok), azonban különböző jogokat és kiváltságokat
harcoltak ki maguknak. Lakóik többségében nem polgárok voltak, hanem mezőgazdasággal foglalkozó
jobbágyok, köznemesek.