6 TÖRTÉNETI MÚLT • Őskor • Ókor • Középkor • Újkor • Jelenkor
7 A mai <strong>Dabas</strong> környéke már az őskor óta lakott terület. A legkorábban előkerült leletanyag a rézkorból származik, ez néhány egyszerű használati tárgyat jelent: lapos baltát, vésőt, ellentett élű csákányt. ŐSKOR Mivel nem tudjuk pontosan, hogy melyik embercsoport élt itt, ezért a régészeti tudomány az első ilyen típusú megismert leletanyag alapján, csak bodrogkeresztúri kultúrának nevezi az ekkor itt élőket. Később laktak itt szkíták, kelták, szarmaták, hunok és avarok. ÓKOR Időszámításunk kezdetén a Római Birodalom dicsőséges légiói hódították meg a Dunántúl területét. A Duna folyó jelentette a jól védhető természeti határt, melynek mentén egy katonai táborokból és erődökből álló védelmi vonalat építettek ki, a limest. A Duna vonalán is gyakran átléptek a rómaiak, de ezt a területet nem kísérelték meg a birodalomba olvasztani. Az Alföld távolabbi zónáival élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak fent. KÖZÉPKOR A magyarság 895-896-ban vette birtokba a Kárpát-medencét. Bár lehetséges, hogy a 670 körül bevándorolt avarok is magyar nyelven beszéltek, de ezt a László Gyula történészprofesszor által vázolt elméletet a mai napig nem sikerült teljesen bizonyítani, - igaz cáfolni sem. A honfoglaló magyarok nem találtak itt szervezett államalakulatot, ezért a területfoglalás folyamata nagyon gyorsan lezajlott. Az itt élő szláv néptöredékek nem voltak képesek jelentős erőt mutatni a nagyállattartó, pásztorkodó, harcos őseinkkel szemben. <strong>Dabas</strong> környékét és a Csepel-szigetet a fejedelmi törzs vette birtokba. Nem volt ez véletlen, hiszen ez a zóna a Kárpát-medence centrális régiója, azaz gyakorlatilag hazánk szíve. Honfoglaló őseink itt egy lápos-vizenyős, sűrű ártérrel borított erdőséget találtak. Az utóbbi évszázadokban történt jelentős tájátalakítások miatt mára ennek már csak apró nyomai maradtak. A község első hivatalos említése egy IV. Béla által adományozott oklevélben fordult elő „Dobos” és „Babos” néven. A nyelvészettudomány feltételezi, hogy az elnevezés egy egykori személynévből eredhet. Megalapozottan gondoljuk, hogy a falu már jóval korábban is létezett. Sajnos, az Árpád-kor okleveles anyagának nagyobbik része odaveszett egy második világháborús bombatámadás után, mikor is az Országos Levéltárban tűz ütött ki, mely rengeteg még nem feldolgozott középkori oklevelet emésztett fel. Megválaszolatlan az a kérdés is, hogy a település lakossága, hogyan vészelte át az 1241-es tatárjárás szörnyűségeit. Valószínűsíthetjük, hogy a helyiek egy része menedéket tudott találni a sűrű erdőségek által körbevont dunai mocsárvilágban. Sári falut 1366-ban említette először hiteles forrás, Gyón települést 1302-ben említették először. A mohácsi csatavesztést követően már megjelentek a török fosztogatók. A honfoglaló vezérek a Vereckei-hágónál (a Feszty-körkép részlete)