HÍD - Vajdasági Magyar Digitális Adattár
HÍD - Vajdasági Magyar Digitális Adattár
HÍD - Vajdasági Magyar Digitális Adattár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
azonban ötven esztendővel ezelőtt csak kevesen, olyan következetességgel,<br />
mint Krleia pedig éppenséggel kivételes módon alig pár nagy egyéniség<br />
járta végig ezt az eszmei utat, nem lehet eléggé hangsúlyozni sem jelentőségét,<br />
sem jellemző voltát. Nyilván vannak eszmerendszerében ellentmondások<br />
is, a „forradalminak" és a „nemzetinek" azonban kétségtelenül<br />
Krleia gondolkodásában valósult meg egysége és harmóniája — amit<br />
az előtte járók még nem közelíthettek meg, az utána fellépők pedig már<br />
elveszítettek. Nyilvánvalóan nem mindegy, ki mikor és hol lépi át az<br />
eszmei Rubicont még a tízes években sem, és az sem lehet közömbös, mi<br />
van szellemi poggyászában az átkelőnek.<br />
A harmincas éveket át- meg átszövő baloldali nagy polémiákban Miroslav<br />
Krleia helyét és szerepét, állásfoglalásainak jellegét is az írónak<br />
a tízes évekbeli ideológiai pillanata révén jellemezhetjük, annak a meggyőződésünknek<br />
adva kifejezést, hogy egykori „váltása" magyarázhatja<br />
„viselkedését" a harmincas években. Krleia irodalom- és művészetfelfogása<br />
ugyanis a harmincas években is megőrizte tízes évekbeli örökségét,<br />
s hogy megőrizhette, ezt magyarázza sajátosnak mondott kapcsolódása<br />
a proletariátus forradalmának a gondolatához. A „nemzeti" szükségszerűséget<br />
felismerő, éppen ezért a proletárforradalom gondolatát vállaló<br />
Krleiánál nem olyan módon vetődtek fel az esztétikai konzekvenciák<br />
kérdései, mint ellenfeleinél a baloldalon, akik a húszas-harmincas években<br />
váltak forradalmárokká. Krleiánál is felmerül az esztétikai irányzatosság<br />
kérdése például, csakhogy ő nem a szociáldemokrata irodalom szocialistakommunista<br />
változatának az ízléskörébe lép át a tízes évek második felében,<br />
amikor ideológiai „váltása" lejátszódik, mint léptek vitapartnerei.<br />
Amikor Krleia a proletárforradalomban „logikus folytatását látta azoknak<br />
az elképzeléseknek, amelyek Spartacustól Babeufig és Marxig jelölték<br />
a fejlődés útját", az irodalomban is a művészeti múlt teljességén inszisztálhat,<br />
s ebben nemcsak a Lukács György emlegette klasszikus polgári<br />
korszak művészete foglaltatott, hanem elsősorban a XX. század kortársművészete,<br />
a szecesszió és a szecesszióból kilombosodó expresszionizmus<br />
esztétikai világképe, amelyben a maga írói praxisa is realizálódott, s<br />
amelynek elméleti igazolását is vállalta. Sem megtagadni, sem megkerülni<br />
nem akarta és nem tudta ezt az ilyen művészeti hagyományt —<br />
a „nemzetiben" megfogalmazott szükségszerűség felismerése erre nem is<br />
ösztönözte. S nem is tehette, hiszen a horvát irodalmi viszonyoknak<br />
olyan közismert „krleiai" bírálata éppen azt célozta, hogy az elmaradott<br />
horvát polgári viszonyokból táplálkozó irodalmi provincializmust megszüntetve<br />
induljon művészi kiteljesedése felé. Hogy „európai" módon és<br />
színvonalon szólaljon meg a horvát irodalom, ahhoz a társadalmi-politikai<br />
és ideológiai feltételeket csakis a szocialista forradalom teremthette<br />
meg, ennek tudatában látta Krleia a szocialista forradalomban az irodalmi<br />
és társadalmi felemelkedés emeltyűjét, éppen ezért munkálkodásának<br />
„végső" céljaként is ez lebeget szeme előtt. Krleia forradalmisága
Change language