Pápai Refi Természettudományos és Nyelvi előkészítő osztály

Ők ugyanarról az évfolyamból
mentek az orvosi egyetemre...
„Kitartás, rengeteg tanulás, remény és ima.” Nagyon közhelyesnek
tűnhet ez így, de a valóság mégis az, hogy a legtöbb a kitartó munkán
és tanuláson múlik. A felkészülésben a tanárok sokat segítettek.
Számunkra fontos volt, hogy megkereshettük őket, ha valamit nem
értettünk. Mindezek mellett, ami a legfontosabb, az a magunkba
vetett hit. Ha nem hisszük, hogy amit kitűztük célként, el is tudjuk
érni, akkor minden tanulás és erőfeszítés hiábavaló.…
Dr. Boldizsár Petra | PTE ÁOK
Én tizenegyedik elején már eldöntöttem, hogy az orvosit szeretném
megjelölni elsőként, és ennek tudatában küzdöttem végig „bioszfakon”
és „kémián” az utolsó két évet. Nagyon sokat kaptam tanáraimtól ez
alatt az idő alatt, amiért hálás vagyok nekik. De a tanár csak segíteni
tud abban, hogy elérd a célt, amit kitűztél magadnak. Ha meg valami
nem sikerül, akkor nem nyafogni, hanem újra megpróbálni! Szerintem
a legfontosabb az, hogy olyan nincs, hogy „úgyse sikerül”, meg „nem
fog menni”. Dolgozni kell érte.
Dr. Dióssy Mária | SOTE ÁOK
Nehezen alakult ki bennem, hogy mi az, ami valóban a hivatásommá
válhat. Azzal tisztában voltam, hogy szeretem mind a bioszt
és a kémiát. Ehhez nagy részben hozzájárult tanáraim áldásos
és néha kellőképpen erős motivációként ható tevékenysége. Rámutattak
a tudomány érdekes és szép oldalaira. Másfelől, a felkészülés
kitartást, alaposságot és áldozatokat is igényel, amihez mindenképpen
szükséges bizonyos fokú céltudatosság. Szükség van az optimizmusra,
nagyfokú alázatra.”
Dr. Ribiánszky Ágnes | PTE FOSZ
| 23 |