A Tihanyi összeírás néhány szórványáról - Magyar Nyelvtudományi ...
A Tihanyi összeírás néhány szórványáról - Magyar Nyelvtudományi ...
A Tihanyi összeírás néhány szórványáról - Magyar Nyelvtudományi ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
szeírás egy másik helynévi szórványában: „ultra stagnum, quod dicitur Euren”<br />
(PRT. 10: 510). Az Örén(y) víznév az örény ’örvény, halászóhely’ szóból származik,<br />
amelyet idővel az örvény főnév magához hasonított (vö. FNESz. Örvénytó).<br />
Ebben az esetben tehát a helyfajtát figyelembe véve (stagnum) talán inkább<br />
az örmény ~ örvény ’vízforgás, forgó’ jelentésével számolhatunk.<br />
Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy az Örményes ~ Örvényes helynevek kialakulásában<br />
nem játszott szerepet az örmény népnév, amint erre már MELICH<br />
JÁNOS is rámutatott: „e régi örmény bevándorlásnak az Örményes nevű helyek<br />
nem emlékei. E helynevek a m. örmény : örvény, örménylik : örvénylik szóval<br />
függnek össze” (1909: 301). MELICH az örmény szót török jövevényszónak tartotta,<br />
amely a honfoglalás táján, esetleg a honfoglalás előtt került nyelvünkbe<br />
(1909: 303). BÁRCZI GÉZA véleménye szerint is ugyanannak az őr- igei tőnek a<br />
származéka, mint az őröl, ez pedig valamely török nyelvből való (SzófSz.). A<br />
TESz. a közvetlen török származtatást nem tartotta valószínűnek, az ugor egyeztetését<br />
tévesnek látta, s az őr- igei tő és a -vény/-mény deverbális névszóképző<br />
összekapcsolásával létrejött szónak tekintette (TESz. örvény). D. BARTHA KA-<br />
TALIN emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a -vány/-vény képző alakulásának<br />
módja, alkotóelemeinek mibenléte erősen vitatott (1958: 85–86).<br />
Az Örvényes településnév -s helynévképzővel alakult, amelynek szerepe az<br />
ellátottságot kifejező és a gyűjtőnévképző funkcióból fejlődhetett ki másodlagosan<br />
(vö. SZEGFŰ 1991: 255, BÉNYEI 2010).<br />
30<br />
5. Zeleus [sz(lÈs ~ sz(lős] ~ Zeuleus [szÈlÈs, szőlős]<br />
Az 1211. évi birtok<strong>összeírás</strong>ban több helyen ugyanazzal a Szőlős névvel jelölt<br />
település szerepel: „in villa Zeleus” (12. birtok, PRT. 10: 506), „in villa<br />
Zeuleus ultra Bocon” (16. birtok, PRT. 10: 507), „in villa Zeuleus (Zeleus) iuxta<br />
Balatin” (18. birtok, PRT. 10: 507), „in villa Zeuleus” (36. birtok, PRT. 10: 516).<br />
Amint a fentiekből kiderül, a <strong>Tihanyi</strong> <strong>összeírás</strong> csupán két Szőlős nevű — a<br />
Balaton melletti, illetve a Bakonyon túl fekvő — települést próbál más helyhez<br />
való viszonyuk alapján megkülönböztetni, amely a lokalizálásban nagy segítséget<br />
nyújt. Az <strong>összeírás</strong>ban a 12. birtokként említett villa Zeleus és a 36.-ként szereplő<br />
villa Zeuleus lokalizálásakor azonban nehézségekbe ütközünk. Ez utóbbiról<br />
is csupán annyit tudunk, hogy minden szolgálattevőjével és tartozékával<br />
együtt a Horozcueh-i Szent Miklós egyházához tartozott 2 (vö. SZENTGYÖRGYI<br />
2009). Az, hogy az oklevél megfogalmazója nem használt semmilyen megkülönböztető<br />
jelzőt vagy más viszonyítási pontot a két Szőlős helynév megadása-<br />
2 E faluval kapcsolatban ERDÉLYI LÁSZLÓ megjegyezte, hogy „valószinüleg ő [tudniillik egy<br />
Orosz nevű nemes ember, K. É.] adta Kövesd szomszédságában azt a kis-szőlősi birtokot is, a melyet<br />
az 1211. évi <strong>összeírás</strong> Horozcueh vagyis Orosz-köve Szent Miklós egyházának birtokául említ”<br />
(PRT. 10: 136).