Philón teológiája Jézus Krisztus velünk való léte Az ókeresztény ...

Recommendations

Info

SÚLYPONT: TEOLÓGIA egyre radikálisabbá zsidóellenes kritikája. Ennek a kereszténységen belül két súlyos következménye van. 29 Először is Markion megtagadja az apostolok tekintélyét, és egyedül Pált ismeri el. Ez természetesen paradox helyzet, mert így az apostoli hit tengelye – a személyes Krisztus-élmény, a személyes apostoli közvetítői szerep Jézus Krisztus és a hívek között – gyengül meg; helyébe pedig a kinyilatkoztatást magától Krisztustól nem történetileg, hanem misztikusan fogadó Pál auktoritása lép. Markion ezt azzal indokolja, hogy a többi apostol épp a zsidókhoz való lojalitásukkal, a zsidó hagyományok részleges megtartásával elárulták magát Jézust, és meghamisították az evangéliumot. Egyetlen hiteles apostol van: Pál, aki oly hevesen rohan ki a zsidó hatás ellen a Galata-levélben. Csak őrá alapozva lehet helyreállítani az evangéliumok igazságát, tisztaságát, ami egyet jelent minden zsidó vonatkozás kiirtásával, a zsidó hagyományok és hit alapvető megtagadásával. A Gal 1,6-7-ben Pál így fogalmaz: „Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.” Itt az evangélium szó egyes számban áll. Világos a keresztény hagyományból, hogy ez ennyit tesz: egyetlen evangélium van, amelyet Jézus meghirdetett (Isten országának, illetve Krisztusnak az evangéliuma), és amely többféleképpen került írásos rögzítésre. Ezért is használjuk a görögben nem a birtokos esetet (János evangéliuma), hanem a kata prepozíciót (János szerinti evangélium) az egyes könyvek megnevezésében. Ám Markion ezt a lehető legszószerintibb értelemben veszi, s arra következtet, hogy a négy evangéliumból ennek fényében csak egy lehet igaz és hiteles, mégpedig az, amely a páli tanítást és hagyományt rögzíti, vagyis Lukácsé. Másodsorban tehát azt lehet mondani, hogy Markion „szentírása” gyakorlatilag a Lukács szerinti evangéliumból és Pál tíz általa hitelesnek elfogadott leveléből állt. 30 Ám még ezzel is túl sokat mondtunk, hiszen Markion végül Lukács evangéliumát is megrövidítette, törölve abból a zsidó rituális, vallási, hagyománybeli utalásokat, mivel azok nem feleltek meg tanításának. 31 Így született meg a markionita kánon, amely két részből állt: az evangelionból és az apostolikonból (a páli levelek gyűjteményéből). 12 Aranyszájú Szent János (†407) – a zsidóság ostorozója Érdekes módon Markion nem fogadta el az Apostolok Cselekedeteinek könyvét sem, jóllehet az longe lateque tudósít Pál missziójáról, útjairól, sőt ez az egyetlen irat, amely a páli működést – amennyire lehetséges ilyen keretek között – kellően dokumentálja. Maguk Pál levelei sem adnak oly sok támpontot ezen a téren, mint az Apostolok Cselekedetei. Ezen irat hiányát Markion kánonjában Tertullianus azzal indokolta meg, hogy itt (különösen is az első részben) nagyon nagy hangsúlyt kap Péter és Jakab alakja, működése és tekintélye, s ők – mint a zsidó keresztény közösség vezetői – nem feleltek meg a radikálisan antijudaista tézisnek. 32 Amint a fentiekből kitűnik, a szakadás feltartóztathatatlanul haladt előre. Lyoni Szent Irenaeus már elhajlóként, eretnekként kezelte a zsidókeresztényeket. 33 Bár az apologéták közül Jusztinosz még baráti hangon szólt róluk, de már őt megelőzve Arisztidész 138-ban keletkezett, Antonius Pius császárhoz címzett apológiája azt bizonygatja, hogy nem csak a pogányok, de a zsidók is hamis istenképpel rendelkeznek, s ebből kifolyólag erkölcseik is csak bűnösek lehetnek. 34 Tertullianus és a későbbiek már egyenesen a leküzdendő eretnekségek (többek között a markionizmus) között sorolták fel a zsidókeresztény közösségeket. 35 Drámai fordulatra akkor került sor, amikor a keresztények – előbb kisebb lépésekkel, végül az államvallás rangjára emelkedéssel – megkötötték a maguk békéjét, szerződését a szimbiózisról Rómával. 36 Ez a pillanat immár a politika és a hatalom nyelvét vezette be a zsidók és a keresztények közötti távolodás és szakadás világába. Az egyház imperiális lett, az impérium pedig egyházias. „Sok IV. századi író és prédikátor szavaiban a zsidók már nem is voltak kortárs emberi lények, hanem sokkal inkább egyfajta teológiai absztrakció vagy egy karikatúra, amely az Ószövetségben elbeszélt bűnös cselekedetekben gyökerezett. Ha a kortárs zsidók megjelentek, és úgy viselkedtek, mint a normális emberi lények, akkor ez annak volt betudható, hogy sikerült utánozniuk, s így félrevezetniük a felebarátaikat.” 37 Megteremtődött az „utánozó zsidó” sztereotípiája, akire az egyházatyák közül sokan az összes lehetséges átkot vonatkoztatták, míg a szentírási áldások mindegyike a keresztényekre szállt. Ebben a korban nem találunk egyetlen írást sem, amely tudott 29. Ld. Farkasfalvy D., i. m., 220skk. 30. A pasztorális levelek és a Zsidókhoz írt levél nem szerepelnek a Markion-féle páli kánonban. 31. Ld. Farkasfalvy D., i. m., 206. old. (20. lábjegyzet). 32. Ld. Uo. 175skk. Az ApCsel kánonból való kizárását az is megkönnyíthette, hogy a 130-as és 140-es években az még nem örvendett általános elfogadottságnak és elismertségnek a keresztény közösségekben. 33. Ld. Vanyó L., Az ókeresztény egyház és irodalma,SzIT, Budapest, 1980, 44. old. 34. Meg kell jegyeznünk, hogy Euszebiosz szerint az Apológia címzettje Hadrianus császár (vö. Hist. Eccl. IV, 3, 3), ám a történeti kutatások fényében mégis valószínűbbnek tűnik az Antonius Piusnak való tituláció. Ld. Szántó K., i. m., 93. old. (9-es lábjegyzet). 35. A támadások kereszttüzében az ebioniták álltak, ld. lentebb. 36. Vö. I. Kajedan, i. m., 470skk. 37. Uo. 471. old. 2007/5
volna mit kezdeni a zsidóság kivételes helyzetével az isteni üdvrendben. Szent Ambrus, Milánó püspöke már egyenesen úgy szólt a zsinagógákról, mint „a gazok templomáról”, a bálványimádók és démonok hajlékáról. 38 A legvadabb támadás azonban Konstantinápoly püspökétől, Aranyszájú Szent Jánostól érkezett, aki Nyolc beszéd a zsidók ellen címmel valóságos antijudaista kiáltványt adott közre. 39 Ezen szerzők immár azt is aggályosnak tartották, ha a keresztények szorosabb kapcsolatokat tartanak fenn a zsidókkal 40 , a vegyes házasságokat pedig egyenesen megtiltották 41 . Mindennek fájó nyomatékot adott az a tény, hogy az egyházi gondolkodás átültetődött az állami törvénykezésbe, amely egyre több megszorítást alkalmazott a zsidósággal szemben. 42 Innentől kezdve a történelem új fejezete kezdődött, amely már nem képezi tárgyát vizsgálódásunknak. 2.2. Teljes szövetség A másik, kezdetektől meglévő tendencia Jézus és a zsidóság együvé tartozásának, a megváltásnak az egyszeri és kizárólagos szövetségen belül való megvallásának hangsúlyozása volt. Ez végső soron a kereszténységet mint a zsidóság beteljesülését, egyfajta letisztult zsidóságot szemlélte. Az apostoli korban kevéssé volt még letisztult a zsidókeresztények és pogánykeresztények viszonya az Egyházon belül, ám a történelmi események, s a nyomukban beállt szakadás azt eredményezte, hogy míg a hivatalos Egyházban a pogányokból megtért keresztények abszolút túlsúlyba kerültek, addig a zsidóságból lett keresztények mintegy párhuzamos közösségeket kezdtek létrehozni. Ezen folyamat legvilágosabban az ebioniták 43 kapcsán mutatkozik meg. Ők a jeruzsálemi közösség megoszlásakor kezdtek el önállósulni. Jakab apostol halála után ugyanis utódának megválasztásával sokan elégedetlenek voltak, s mint arról Hégészipposz beszámol, ekkor egy bizonyos Thebuthis állt az elégedetlenek élére. 44 A végleges szakadásra azonban később, Jeruzsálem pusztulása után került sor, amikor ők is a Jordántól keletre, Pellában telepedtek le, ahol közeli kapcsolatba kerültek az esszé- SÚLYPONT: TEOLÓGIA nusokkal. Ebben a közegben vált ki az ebioniták szektája az egyházi közösségből. Nevük – szemben Tertullianus és Jeromos véleményével45 – minden valószínűség szerint az ószövetségi „Isten szegényei” fogalmából ered46 . Ezt az értelmezést alapozza meg a Máté evangéliumára való erős hivatkozás az ebionitáknál, ahol a Hegyi Beszédben különösen is hangsúlyossá válik a lelki értelemben vett szegénység gondolata. 47 Az ebioniták tanai nem meglepő módon – különösen ha fi gyelembe vesszük az előző alfejezetben említett erőteljes szakadás légkörét – erős visszhangra találtak az egyházatyák írásaiban. Irenaeus, Tertullianus, Órigenész és Hippolütosz bőségesen tájékoztatnak róluk, ami szerencse, hisz az ebionitáknak alig maradt fenn saját irata. A vitázó-hitvédelmi írásokból kiderül, hogy az ebioniták elfogadták a názáreti Jézust, mint az Istentől küldött Messiást, ám születését természetes foganással, emberi apától vallották. Messiási küldetése a keresztséggel kezdődött. Ez egyszersmind tagadása volt a Fiú preegzisztenciájának. A fenti irányzatot a történészek elkezdték erős ebionitizmusnak nevezni, hiszen még a II. század során megjelent egy másik irányzat, akiket enyhébb ebionitáknak vagy nazarénusoknak hívnak. Ők ugyanis elfogadták, hogy Jézus szűzi módon született48 , s ezáltal vallották azt is, hogy messiási küldetése a születésével kezdődött. Az ebionitizmusnak mindkét ága erős khiliaszta reményeket táplált: várták Jézus ezer éves messiási királyságát. Ennek szolgálatára készültek, s a gyakorlati hitéletben tartották magukat a mózesi törvényhez, amelynek megtartását kötelezőként állították. Ez megmutatkozott ünnepeikben, rítusaikban is, de legfőképpen abban, hogy a vasárnap mellett megülték a szombatot is. 49 Az újjászületett ebionitizmus 38. Ld. uo. 39. Aranyszájú Szent János prédikációiban támadta a zsinagógákat, a zsidó húsvétot, a zsidó ünnepeket, tagadta a zsidó szolgálattevő legitim leszármazását, képtelennek tartotta őket a Szentírás szövegének helyes értelmezésére. Durva hevületében még azokat a keresztényeket is elítélte, akik szimpatizáltak a zsidókkal, vagy bárminemű kommunikációt folytattak velük. 40. Már ajándékot cserélni vagy vendégbarátságot gyakorolni is tilos volt a zsidókkal. 41. Ez vonatkozott mindennemű szexuális kapcsolatra is a zsidókkal. 42. A zsidóknak nem lehettek rabszolgáik, nem birtokolhattak és művelhettek földet, nem dolgozhattak kézművesként, nem építhettek új zsinagógákat, nem folytathattak térítő tevékenységet, nem léphettek be a hadsereg kötelékébe, nem lehettek tagjai a bíróságoknak, nem lehettek állami tisztségviselők. 43. Ld. „ebioniták”, in A Pallas Nagy Lexikona (http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/029/pc002970.html#8); Diós I., „ebioniták”, in Magyar Katolikus Lexikon, II. kötet, SzIT, Budapest, é. n., 748skk. 44. Euszebiosz, Hist. Eccl. IV,22. 45. Ők úgy vélték, hogy a név egy Ebion nevű személy nevéből ered. Vö. Tertullianus, De praescript. haer., X,33; Hieronymus, Ado Lucif. 23. 46. Vö. Zsolt 25,9; 68,11. 47. Ld. Mt 5-6, különösen a nyolc boldogságot. 48. Ld. az Iz 7,14 héber és a Septuaginta görög szövegének értelmezése körüli vitákat. 49. Idővel az ebioniták körében feltűnt egy erőteljes gnosztikus hatás, amelynek nyomán Jézusban egy, az Atyától küldött szellemi erőt kezdtek látni. 2007/5 13
Page 1 and 2: XXII.(VIII. új) évfolyam - 2007/5
Page 3 and 4: Philón teológiája 1 Philón szer
Page 5 and 6: lárdan képviselt véleményt kett
Page 7 and 8: Bibliográfia Isten - az uralkodó
Page 9 and 10: sében a meghirdetés - kezdeti hit
Page 11: teljesebben elhatárolták magukat,
Page 15 and 16: és gyakorlat, illetve a megtérés
Page 17 and 18: Az éghajlatváltozás közgazdasá
Page 19 and 20: • • A felmelegedés a regionál
Page 21 and 22: LELKISÉG Jézus Krisztus velünk v
Page 23 and 24: analogont, a házasságot is. (De k
Page 25 and 26: Aquinói Tamás - a doctor angelicu
Page 27 and 28: hogy nagyobb jót senki nem tehet e
Page 29 and 30: Mondják, hogy az értelmi fogyaté
Page 31 and 32: áldozatot tulajdonítanak, akiket
Page 33 and 34: (a Szentháromság és Krisztus vá
Page 35 and 36: Tarbay Ede a kortárs gyermekirodal

Philón teológiája Jézus Krisztus velünk való léte Az ókeresztény ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?