14 PANNON ...tessék? én nem tetszem...? (az istenit, ez valami rossz film, szakad rólam a víz) (Tudnunk kell, hogy a lecsó, a rántott leves, a paradicso mos káposzta vagy a tejbepapi képlékeny, ugyanez nem mondható el a rántott húsról és a túrógombócról. Ó, hogy tud lötyögni két ilyen böhöm edény! De a Bem utca sarkán ott az ártézi közkút. És milyen fi nom tocsogni a vízben. A papucs telefolyik ezekkel a kincsekkel, és nyár van, és hála Kukorelly báró kanadai harsainak, mégis hűvös. Lerúgta a papucsát, ő is tocsog. Boldog kis disznók vagyunk ebben a nagy malacokkal dugig töltött ólban. Hirtelen megcsúszik dramaturgia! belém kapaszkodik, őzszemekkel néz, de nem a riadt, hanem a bizakodó őzike szemével.) - nem válaszolt... - nem... igen... szóval... de, de igen (nyelek) nagyon. akkor csókolj meg! (valaki hátulról fejbe kólinthatott, mert szédülök.) ki? én... (kacag, nincs jobb szó rá, kacag) - na ebből elég volt... (Keze közé fogja a fejem és megcsókol. Jézusom! Finom, kicsit borszagú a szája, ja, ezek fönt mindig piálnak, mondta az öreg. De nem hittem, mert Stern úr mindig balhézott vele, hogy kirúgja, ha mégegyszer... meg ilyenek. Amióta kikészültem a „szakításoktól", gyógyszerezek. Nem iszom és a bagót is abbahagytam, ezért érzem. Ci gi és bor, és valami más, amit még nem, soha, gyönyö rű! Érzem, hogy fickósodom, hátrálok, hogy ne vegye észre, még jobban rámtapad... érzem, hogy nagyon is érzi. Eltol. igen, igen, de ne most... sokan vannak (A fenébe is! ilyen egyszerű?... de hát én azt hittem, hogy ő egy szent! ez egy kurva! vagy én vagyok hülye? és, ha valóban tetszem neki? igen! ő ilyen, őszinte, természetes) És ez valóban így is volt! (Összekoccan a fejünk, nevetés, fény, ajándék, és hűl az ebéd, és nem bánok semmit és a Stern kinyalhatja, végre egy embert ölelhetek, aki maga a tisztaság, egészséges sugárzás.) - látod buksifej! kibírjuk estig. - ja... mit... dehogy... vagyis dehogynem... izé... Hát lányos zavaromban nem voltam valami aranyjánosi formában, de nézzenek körül! Itt lógott a nyakamban, kérem. Itt, ahol az a nyomóskút van! Szemben az orvosi rendelő, ott a szeretetház, látják, ott csikorgott a villamos! (hol van az már!) Akkor ott, igen, ahol most az a konténer áll, ott, ott! Éppen egy Zetor húzott el. Micsoda édes gázolaj illata volt, amott egy álmos macska hüttőzött, és valahol... na... ja, igen, itt pedig egy félig az aszfaltba taposott tejfölös doboz. Hova a fenébe tették azt is? Most meg tessék, nézzék! A hársakról életúnt levelek potyognak. Azon a padon, ahol meg annyit ültünk, fáradt festék pattogzik. Július 23 volt és az a Buksifej én voltam! Azt a fát meg ehelyt, ahol állok, direkt kivágták. Nem, semmi érzelgős karc nem került rá! Gyöngy azt mondta: ne bántsuk, öleld meg itt, azután ő is átölelte. Tudod, ha már nem lehetünk együtt, külön- külön is megölelhetjük egymást. Egyszer csak eljövök és itt átölelem. Akkor téged ölellek megint, és ha te jársz erre, meg tudsz ölelni engem, bármerre is vagyok én a világban. Hát nagyon butuska tud lenni az ember, ha szerelmes. Hiszen látják! ezt a Kurva fát, meg az összes kurva fát csak úgy ripsz-ropsz ki lehet vágni! Gyöngynek és Buksifejnek három évet engedélyezett a megbotránkoztatott józan ész. Az emeletiek letaszigálták, mert Királylány csak a mesében megy a Bojtárfiúhoz. Szerintük. A lentiek engem egyszerűen seggberúgtak, mondván: Balhénak jó lett volna (nekik), de hogy IGAZABOL...? (Folytatjuk) VÁCZY JÉPONT TAMÁS REGÉNYE
TÜKÖR 15 Csernák Árpád A VÖDÖR MONOLÓGJA SOKSZOR NAPOKON ÁT ROHAD BENNEM A SZEMÉT TOJÁSHÉJ KÁPOSZTALEVÉL CIGARETTACSIK NEMES ANYAGOMAT KIKEZDI A PENÉSZ DE NÉHA MUNKÁRA FOGNAK AZ ÖNZŐ FÁZÓS EMBEREK BELÉM RAKNAK FÁT SZENET AZTÁN ELÉGETIK - ETTŐL LESZ ME LEG - ÉS VIHETIK A HAMUT DE A LEGJOBB HA ÜRES VAGYOK MERT ILYENKOR KÖNNYŰ LE SZEK, FRISS LEVEGŐHÖZ JUTOK ÉS NAGY BENNEM A CSEND CSERNÁK ÁRPÁD VERSEI RESTI Törpék világa ez de nem mese. Így hát sötét. Nem komoran-fenségesen mint a nagy sötétek. Inkább csak homály ez. Légpiszkos, pálinkaszagú Váróterem? Átjáróház? H O D Á L Y. Végül is minden terem váróterem, minden ház átjáróház.