„Este viszik a menyasszony ágyát” A kupuszinai lakodalom régen és ...

„Este viszik a menyasszony ágyát”
A kupuszinai lakodalom régen és ma
Kupuszina 1 nyugat-bácskai magyar falu Apatin Községben. Zombortól 12, Apatintól 8
km-re fekszik, a két várost összekötő út nyugati oldalán, a Dunától mintegy 5 km-re. A falu régi
település, a XIII. században már lakott. A múltban ezen a helyen egy Hetes nevű település állt. A
XVI. században már csak nyolc adózó házat említenek az iratok, majd teljesen eltűnik a falu.
Egy ideig még szerb lakosság lakja, majd 1751-ben királyi rendelet alapján újratelepítik a falut.
Őseinket a Felvidékről származtatjuk, Heves és Nyitra megyéből. Nemcsak magyarok, hanem
szlovákok is jöttek, hiszen a XX. század elejéig használták a kupuszinaiak a szlovák nyelvet is,
sőt a vidék máig is tótoknak mondja a kupuszinaiakat. A falu zárkózott életéhez sokáig nem
engedett idegent közeledni. A világtól elzárva, mocsaraktól, folyóktól övezve, belterjes
gazdálkodást folytatva védte meg hagyományait, szokásait, pompás népviseletét, s mindezzel
nyelvét is olyannyira, hogy Benkő Lóránd eképpen vallott róla: „...a nyelvész a helybeli
beszélőket hallva sokszor szinte a kódexek korában érzi magát...”
Azonban manapság már egyre több szokás merül feledésbe, igyekeznünk kell megőrizni,
ápolni, megérteni a régieket, s úgy vélem, arra is szükség van, hogy lejegyezzük azokat a
hagyományokat, melyek már csak nagyanyáink emlékeiben élnek. Ezért döntöttem úgy, hogy az
emberélet fordulóiról kérdezősködöm, és számomra a legszebbről, a lakodalomról fogok írni.
Dolgozatom célja, hogy a régi szokásokat összehasonlítsam a ma élő lakodalmi
szokásokkal annak érdekében, hogy kiderüljön, mennyire őrzik szülőfalumban a
hagyományokat.
Burány Béla Ünnepek, szokások, babonák c. könyvében feltünteti, hogy
vidékegységenként is eltérő a lakodalmi szokásanyag Vajdaságban. Nem csoda, hogy a „világtól
elzárt”, felvidéki gyökerekkel rendelkező Kupuszinán olyan mozzanatokat is találhatunk, melyek
sehol máshol Vajdaságban nem voltak jelen, illetve olyanokat is, melyeknek gyakorlása
Kupuszinán maradt fenn legtovább– menyasszonyfektetés, trasák, hajnali mosdatás.
A kupuszinai lakodalmat általában nyáron tartották, kedden. Azért kedden, mert kedd
Szent Anna napja, és a kupuszinai templom Szent Annának van szentelve. Azonban manapság
már szombaton tartják, és ezt megelőzi a több napos készülődés, ami kedden vagy szerdán
kezdődik. A készülődés a lakodalmas házaknál van, a vőlegényes háznál a vőlegény
nagyrokonai 2 és a szomszédok, a menyasszonyos háznál pedig az ő nagyrokonai és a szomszédai
segédkeznek. Általában kedden gyúrják a tésztát a leveshez az asszonyok, a férfiak pedig disznót
vágnak. Szerdán megkezdődik a süteménykészítés. Csütötrökön ugyanez van, a menyasszony és
a barátnői pedig kötözik a rozmaringot. (Színes szalagokkal díszítik.) Pénteken szeletelik a
1 Dolgozatomban Silling István könyvei nyomán a Kupuszina és nem a Bácskertes elnevezést használom.
2 Legközelebbi rokonok

süteményeket és a lakodalmas termet készítik (ugyanis ma már nem háznál van a lakodalom,
mint régen), a fiatalság pedig traktoron és kocsival járja a falut, és lakodalmas nótákat énekel (a
’90-es években élt ez a szokás, de mára már kihalt).
A legrégebbi szokások szerint az esküvő reggel volt, azonban ez az időpont kitolódott,
mostanában már délután van az esküvő, régen hajnalban kezdődött, mostanában pedig 10 körül
kezdődik a hivatalos része a lakodalomnak. A régi szokás szerint reggel megreggelizett a
násznép, utána pedig a templomba mentek. Reggelire kocsonya volt, amit gödrökben, árkokban
tartottak, gazdagabb családoknál pincében (kevés volt abban az időben a pince, csak a
gazdagoknak volt). Utána elmentek a menyasszonyért. A vőlegény, a vőlegény anyja és apja, a
keresztszülők, az egyik koma valamint a zenekar ment. Ilyenkor a „Piros alma kigurút a
kosárbú...” kezdetű nótát húzták. Párosan kellett menni, és amikor vitték a menyasszonyt
páratlanul kellett lenniük. (E szokás okára, a hozzá kapcsolódó hiedelemre sajnos nem sikerült
fényt deríteni.) A menyasszonyt egy rokona vezette, nem volt meghatározva, hogy ki. A mise
reggel 7-kor, esetleg fél 8-kor volt. Mielőtt bementek a templomba a rézfúvósokból álló zenekar
a „Bemegyek szent templomodba...” kezdetű éneket játszotta. A templomajtóban megálltak, a
vőlegény átadta a kalapját valakinek, a menyasszony lábára papucsot húztak, ugyanis egész
lakodalom ideje alatt nem volt a lábán semmi.(Amikor idejöttek a Felvidékről őseink, szegények
voltak, és ezért nem volt a menyasszony lábán semmi, később pedig szokássá vált.) Fehér bokáig
érő szoknyában, fekete drolában (blúz) és kék harisnyában volt. Régen a fehér harisnyás
menyasszonyt erkölcstelennek, rossz lánynak nevezték. Ezekből a szokásokból annyi maradt,
hogy a nem túl közeli rokonok a lakodalmas terembe mennek délre, a közeliek pedig a
menyasszonyos és vőlegényes házhoz. A vőlegényes háztól zenével mennek a menyasszonyért,
és az ifjú párt a komáik vezetik (Kupuszinán a fiúk már fiatal korukban eldöntik, hogy kik
lesznek születendő gyerekeiknek a kereszt- és bérmaszülei). Először a lakodalmas terembe
mennek, ahol megebédelnek. Ebédre általában paprikás, fasirt és lakodalmas kalács van. Ezután
következik a rozmaringárulás, amit a menyasszony a barátnői segítségével végez. Régen
rozmaringot többször is árultak, de délelőtt. A nagyrokonoknak fehér pántlika volt a
rozmaringjára kötve, a többieknek pedig színes, de a színeknek sorrendje és jelentése volt (A
legfelső fehér színű, a szüzesség jelképe, majd égszínkék, ami tisztaságot jelent, alatta borszínű,
a szerelem és bor jelképe, majd libazöld, ami a reményt jelenti. Manapság a nagyrokonoknak
szánt fehér pántlika megmaradt, de a távolabbi rokonok rozmaringján csak színes szalagok
vannak, általában kék és rózsaszín, ebben nem követik a régi hagyományokat. Ezt a
menyasszony és egy fiatal menyecske árulta. A menyasszony kezén fehér damasztkendőben volt,
a kendőn Margit-csipke volt, ez lehetett színes, de a kendő nem. A férfiak a rozmaringot a
kalapjuk mellé rakták, a nagyrokonok oldalra, míg a kisebbek hátra. A nők a kezükben tartották,
de mindig úgy, hogy a fehér pántlika legyen legfelül.
Manapság délután három óra körül szoktak menni a polgári esküvőre, majd utána a
templomira. Amint azt már említettem, a párt az esküvőre a komáik vezetik. Az esküvő után az
ifjú pár egy csokor virágot és egy mécsest helyez a falu 250. évfordulójára emeltetett kereszt elé

(ez nagyon új szokás-2001 óta él), majd körbemennek a falun, mint régen, ahol az ifjú párt már a
násznagyok vezetik (ez szlovák szokás volt). A vendégek ilyenkor népviseletben vannak,
legalább is a nagyrokonok biztosan. Ez régen is megtörtént, csak körmenetkor meghatározott
útvonal volt, ma már ez nem kötelező érvényű. A falunak pár utcája egy szív alakú területet
határol be (gréda), ezt mindig megkerülték, hisz a szerelmet szimbolizálta. Kivételt csak akkor
tettek, ha a menyasszony nem volt már szűz (ez szégyen volt). Miután ezt megkerülték, a
násznagy utcája felé mentek, valamint a menyasszony házát is útba vették, és elbúcsúztatták.
Ekkor az „Édesanyám akkor kezdett siratni...”, „Anyám, anyám, édes kedves anyám...”, „Az
ökör a földet nem magának szántja...” kezdetű nótákat húzatták. Egy utcán kétszer nem volt
szabad végigmenni. A násznagyok vezették a násznépet, kezükben sudaras rozmaring volt 3 . Ha
megemelték, az azt jelentette, hogy frisset kell játszani, ha mozgatták is, akkor a friss előtt
csárdás is kellett.
. Mai szokás szerint a körmenet után a házaspár a lakodalmas terembe megy, ahol a
vőfély várja, és három tréfás kérdés után engedi be őket, amire a násznagyoknak kell
válaszolniuk. Ezután a menyasszony lakodalmas kalácsot osztogat a lakodalmat nézőknek.
Régen ez a szokás kicsit gazdagabb volt kötelező eseményekkel. Igy zajlott: a körmenet után
elvezették a menyasszonyt a vőlegényes házhoz. Először a násznagyoknak kellett három tréfás
kérdésre (l. a mellékletben) megfeleni, csak utána engedték be a násznépet. Ott a menyasszonyt
már várta az örömanya, hóna alatt két lakodalmas kalács 4 volt, kezében egy tálcán két gyertya és
két üveg bor. Jelentésük: az egyik gyertya a világ világosságát, a hitet, a másik a szeretetet, a bor
az italt, a kalács pedig a bőséget (soha ne fogyjon ki a liszt) jelképezte. A menyasszony elvette a
kalácsot és saját hóna alá rakta, majd áthajolt a két gyertya között és arcon csókolta anyósát.
Utána kalácsot osztogattak azoknak, akik mentek nézni a lakodalmat. A menyasszonnyal egy
olyan menyecske kellett, hogy legyen, aki még nem szült. Utána mindenki hazament átöltözni,
mert drága delinyszoknyában voltak, amit akkoriban csak örökölni lehetett. Megetették a
jószágot is, majd visszamentek a lakodalomba, a menyasszony rokonai a menyasszony házához,
a vőlegényé pedig a vőlegény házához. Egy és két óra között volt az ebéd, mindig volt leves, főtt
hús és sült hús is. Hozzá paradicsomszósz volt. Soha nem volt gyümölcs, vagy valami édes a
húshoz. Ebéd előtt az „Igyunk egy kis pálinkát...” (l. mellékletben) kezdetű dalt húzták, majd a
vőfély bekiáltotta, hogy „Imára!”, ami azt jelentette, hogy a zenekar egy templomi éneket
játszott el, majd mindenki ehetett. Volt egy fehér asztal, ahol a nagyrokonok ültek (a jövendőbeli
komát is ide ültették) 5 a többiek pedig ahol találtak helyet. Egy nappal a lakodalom előtt kellett
vinni csirkét, vagy kacsát, hisz abból főzték a levest, meg sütötték meg a húst. Ebéd után
mulattak még kicsit, majd öt órakor hazament mindenki megint megetetni a háziállatokat. Az
1900-as években állt az a szokás, hogy öt óra után szórakoztató táncokat táncoltak a fiatalok.
3 Dús rozmaringbokor, fehér pántlikákkal volt feldíszítve, birsalmába, vagy almába volt beleszúrva. Ez azért volt
fontos, hogy tartsa a nedvességet a rozmaringnak, könyebb volt tartani, másrészt pedig vallási jelentése volt: Szűz
Mária áll a Földön.
4 Fonott kalács, régen brananak hívták.
5 Előre megvolt, hogy ki lesz a koma, lehetőleg egy családon kívüli személyt kellett találni. A fiatalok ma is előre
tudják, már tizenéves korukban kiválasztják, hogy ki lesz a komájuk.

Mint például a vánkustánc, kisszéktánc („Tót lányt elveszek...”), seprűtánc („Kuss ki disznó a
buzából...”), medvetánc, vesszőtánc, kalaptánc, gyertyatánc. Ezekből pár még él, de már csak
színpadon.
Az új szokások szerint is a körmenet után hazamennek átöltözni, majd visszamennek a
lakodalmas terembe ahol ezután következik majd a vacsora. Vacsora előtt még jönnek a torták,
amiket a komák és a násznagyok visznek. A körösztkomának mindig olyan tortát kell vinnie
amin diós pörkölt cukorból bárány és kisbárányok vannak, ez a szaporodást jelképezi. A
násznagyok pedig emeletes, vagy valamilyen nagy tortát kell, hogy vigyenek. A házaspár és a
komák és násznagyok a vacsora előtt az komától kapott rövid italt isznak, a tölük kapott kristály
poharakból, vacsora után pedig a másik komától kapott pezsgőspoharakból pezsgőt isznak.
Vacsorára mindig van leves, és különböző sült húsok, ez nincs meghatározva, hogy milyenennek
kell lennie. Régen hét és nyolc óra között volt a vacsora, ugyanaz mint ebédre, majd az
asztalokra süteményt raktak, ezt is mindenkinek vinnie kellett. Általában krumplipite, fánk,
apácacsók, batyus pogácsa (papsipka), kukoricapite volt. A nagyrokonoknak pedig mákos rétes 6
volt sütve.
Új szokás szerint vacsora után a körösztkomák által készített meglepetés csomag jön: egy
díszes kartondoboz, amiben mindig van játékbaba, bili, konyakkal vagy kókuszlikőrrel töltött
cumisüveg. Ez utóbbit megkóstolja a vőlegény, a menyasszony és a komaság is, a biliből pedig
sört isznak.
Ezután jön a következő hivatalos része a lakodalomnak, amikor „viszik a menyasszony
ágyát”. Megvolt, hogy kinek mit kell vinni, a keresztapa vitte a nagy dunyhát, a bérmaapa a
kivetődunyhát (dísztakaró), a keresztanya és bérmaanya egy-egy vánkust, az ő gyerekeik esetleg
a menyasszony testvére kisvánkust, és a népviselet legszebb részét vitték. Egy időben élt az a
szokás is, hogy a komasszony kerek tálcán, vastag, gazdag mákos rétest is vitt. Ez a mai szokás
szerint ugyainigy zajlik, csak ezen kívül még a menyasszony barátnői visznek egy plüssállatot is,
80-90 cm magasat, általában macit. Mikor beviszik, táncolnak egyet, majd jön a
menyasszonytánc. Régen menyasszonytánc előtt került sor az ún. menyasszonyfektetésre, azaz a
táncra való kikérésre. Marásek Gáspár 1981-ben még talált olyan adatközlőt, aki emlékezett erre
a szokásra, az adatközlő 12 vőfélyt és 12 nyoszolyólányt említ, akik a menyasszonytánc előtt
táncoltak égő gyertyával a kezükben. Erre a szokásra az én adatközlőm már nem emlékezett.
(Lásd: Bodor Anikó Vajdasági magyar népdalok c. könyvében.) A vőfély bejelenti a
menyasszonyt, majd mindenki megtáncoltatja. Ha már látják, hogy mindenki táncolt, bejön a
vőlegény és elvezeti a menyasszonyt. Utána a menyasszony a vőféllyel visszamegy a pénzért.
Ekkor megkérdik, mire kell a pénz, a menyasszonynak pedig olyat kell mondania, ami
gyermekálldással kapcsolatos (bölcsőmadzag, pelenka, stb...). Mikor kimennek, a násznagyok a
tányérokat, amibe a pénzt gyűjtötték összetörik. (Ez a szaporodást jelképezi, minél több részre
törik a tányér, annál több gyerek szülessen.) A menyasszonytánc ma is úgy zajlik, mint régen.
6 Receptje anyáról lányra száll, mindenki féltékenyen őrzi. Minden háznál másképpen készül.

Ezután elmegy a menyasszony átöltözni menyecskeruhába, ami piros delinyszoknyából, fehér
harisnyából, fehér blúzból, és piros pruszlikból áll. Ilyenkor már húzhat papucsot. Fejére pedig
fityula kerül. Ez az utolsó hivatalos része a lakodalomnak. Utána mindenki hazamegy, hisz
másnap is van nap, és dolgozni kell. Manapság a menyasszonytánc után a menyasszony a
népviseletbe öltözik, majd a házaspár elkezd táncolni, a többiek pedig körülöttük kört alkotva, ez
az ún. menyecsketánc. Ezután megint átöltözik a menyasszony, piros ruhát húz, fehér köténnyel,
és folytatódik a mulatság hajnalig. A házaspárt nem vezetik haza, ők egyedül mennek haza.
Másnap reggel van a trasák 7 , ami palóc eredetű szokás, amely még ma is előfordul, de
sajnos egyre ritkábban. A lakodalom másnapján a szomszédok beöltöztek lakodalmasoknak
(menyasszony, vőlegény, pap, komák, násznagyok, stb.), általában a férfiak nőknek, a nők
férfiaknak. És így a menyasszonyos háztól elmentek a vőlegényes házig, a maguk táncaival és
maszkjaival a nászéjszaka szexuális eseményét adták hírül. Mindig az idősebbek tették ezt.
Ilyenkor szabad volt obszcén kurjantásokat is kiabálni.
Másnap volt az ún. mosdatás is, de ez csak a két világháború között élt, hiszen
szembetegséget terjesztett, és betiltották.
Ezután az új szokások szerint, a násznép közül azok, akik voltak segíteni készülődni, a
lakodalmas terembe megy ebédre. Ebédre mindig maradék van, majd utána összetakarítanak
maguk után. A ’90-es években hétfőn még halat is főztek a násznépnek, de ez ma már nem él.
Ma már sajnos ritkán van igazán hagyományos lakodalom, a változás szele a kupuszinai
lakodalmat is kikezdte. Bizonyos szokások sajnos teljesen eltűntek, mint például az ebéd utáni
szórakoztató táncok vagy a körmenet utáni menyasszonyköszöntés. Mások részben
megmaradtak, átalakultak mint például a rozmaringra kötött szalagok színe. Új szokások is
kialakultak, gondoljunk csak az emlékmű megkoszorúzására, vagy a „körösztkomák” által
készített meglepetéscsomagra, s azt gondolom, ez teljesen természetes. (Érdemes figyelemmel
kísérni, hogy az említett új szokások mennyi ideig maradnak fenn, felveszik-e a versenyt idősebb
„testvéreikkel”.)
Azonban létezik egy szilárd alap, mely nélkül Kupuszinán elképzelhetetlen lakodalmat
rendezni. A hagyományok egy része elevenen él ( a leendő komák kiválasztásának gyakorlata
például ma is fontos momentum, a mákos rétes receptjét ma is féltékenyen őrzik). Ez a szilárd
alap az, mely minket kupuszinaiakat összekovácsol, mely „mélyen bennünk van, idegeink
dúcában”, s melyet olyan féltve és büszkén őrzünk, mint nagyanyáink a mákos rétes receptjével
tették azt.
7 Szlovák eredetű szó (sztrasjak = ijesztő); Jelmezben alakoskodva fel-, ill. valahova bevonulni.

Felhasznált irodalom:
Silling István: Kupuszinai tájszótár, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1992.,
Újvidék
Silling István: Tegnap és ma, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, 1998. , Újvidék
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. , Fórum, 2003. , Újvidék
Burány Béla: Ünnepek, szokások, babonák II. , Fórum, 2000., Újvidék
Adatközlők:
Dienes Mihály, zenetanár, szü1.: 1957. máj 17., Kupuszina
Guzsvány Dragica, háztartásbeli, szül.: 1940. jan. 6., Jezerane
Romoda Etelka, háztartásbeli, szül.: 1938. jan. 23., Szenttamás
Guzsvány Ibojka, anyakönyvezető, szül.: 1971. Feb. 21, Apatin

Dalok
Melléklet
Piros alma kigurút, piros alma kigurút a kosárbú,
nincsen aki fővegye, nincsen aki megtörűje a sártú,
én fölveszem, i-ha-ha-ha, megtörűlöm a sártú,
csókot kapok estére, csókot várok estére a babámtú.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bemegyek szent templomodba, Uram, a szent oltárához,
Az aranyos oszlopok közt a királyi trónushoz
Színed előtt leborulok, szegény bűnös elnémulok,
Égő füstnek illatával, Uram, néked udvarolok.
Bölcs Salamon kő templomot épített az Istennek,
Hogy ott legyen lakóhelye a szövetség szekrényének.
Elkeríté kárpitokkal,aranyozott szép láncokkal;
Kerubinok ékesíték kiterjesztett szárnyakkal.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesanyám akkó kezdett siratni,
mikó a ládámat kezdtem pakóni,
édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést,
lehajolok, megcsókolom a kezét.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ökör a fődet nem magának szántja,
az anya a lányát nem magának szánja,
szépen fölneveli, szárnyára ereszti,
keservesen nézi, hogy más üti-veri.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Anyám, anyám, édes kedves anyám,
készítsd el az esküvési ruhám,
én már eltávozom a házadtú,
elbúcsúzom a leánypajtásimtú.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Csörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jajj, édes anyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, mellé a párnám, magam is fölülök,
Jajj, édes anyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Igyál egy kis pálinkát,
Pirosodjon az orcád!
Ha én ezt a kis bort megiszom, megiszom,
Feláll az én mérges kakasom, kakasom!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
jégen csuszkálni, tehenet fejni,

Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
vizet hordani, udvart söpörni,
Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
anyóst traktálni, apóst szolgálni,
Reggel van harmat, fázik a lábom, nem fogok itt állni,
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Deres a sudárfa, nehéz vizet húzni,
ismeretlen legényt nehéz megcsókolni,
ölelni akarom, nem hajlik a karom,
csókolni akarom, nem az én galambom.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Találós kérdések
Mikó néz legtöbb luk az ég felé?
Aratáskó.
Mi van a menyasszony lába között, amikó belép a templomba?
Küszöb.
Menyasszonynak van, vélegénynek nincs, majomnak van elő-hátú. Mi az?
Az M betű.
Mi a legcsunyább az anyóson?
Hát az após.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kurjantások
Piros alma levél nékí, vélegényink gatya nékí!
Aki minket kinevet, b… meg az egeret!
Esik a hó, meg a dara, fázik a menyasszonyunk fara, ahun fázik betakarjuk, ahun
viszket megvakarjuk!
Befogatom a lovamat, kifúratom a lukamat!
Fürdik a hódvilág, nincsen gatyája, kilátszik a véfény meztelen bakterja!
Kukorica szárasodik, vélegényink párosodik !
Ki kapura támaszkodik, bégés alá kívánkozik!

Fényképek