Monte Cassino, bencés apátsági templom (529. ill. 1071.), alaprajzi ...

Monte Cassino, bencés apátsági templom (529. ill. 1071.), alaprajzi rekonstrukció, tömegrekonstrukció.
Liguria: A terület XI-XIII. századi építészetét alapvetően a római hagyaték határozta meg. A
fejlődésben szerepet kapott a délfrancia, Provence-i hatás, valamint a toszkán romanika
közelsége.
Genova, S. Stéfano apátsági templom (XII. sz., erősen renoválva: eredetileg háromhajós
ókeresztény bazilika, szentély alatti kriptával. A homlokzatképzésben lombardiai és germán
hatás is kimutatható. Genova többi templomában (SS. Annunziata, S. Donato) gyakori az
antik oszlopfők másodlagos fölhasználása.
Toscana: A korán kialakuló városállamok építészetét legerősebben az antik hatás
befolyásolta (a "nagy" példakép). A terület két művészeti központja Firenze és Pisa (Lucca)
volt, építészetben is eltérő stílust képviseltek.
Firenzében a korábbi ókeresztény épületek (Battistero, S. Reparata dóm) mellett fölépült az
oliveti bencések (bencés reform-rend) új temploma, a S. Miniato al Monte (1060-tól).
Háromhajós, egyapszisos ókeresztény bazilika altemplommal. A rómavárosi liturgia bővülése
a káptalani gyakorlattal jól megfigyelhető a népoltáros, emelt szentélyes megoldásban. A
felületképzésben a firenzei műhely ismérve az antik elemek síkszerű alkalmazása, polichrom
geometrikus elemekkel (márvány-berakás). Ez a homlokatképzés érvényesült az 1059-ben
újjáépített keresztelőkápolna (Battistero) felületein is, de ez a hagyomány a gótikában is
folytatódott (dóm, campanile, Sta Croce).
Firenze, S. Miniato al Monte, oliveti bencés templom (1060-tól), alaprajz, hosszmetszet,
belső kép, homlokzat.
A Pisa-luccai iskola alkotásain az antik homlokzati elemeket más kompozícióban
alkalmazták. Emeletes törpegalériákkal erőteljes plasztikus hatást értek el, a polichromia
másodlagos.
Pisa, dóm-együttes: A dóm öthajós ókeresztény bazilika, a szír zarándoktamplomokra
emlékeztető hangsúlyos, háromhajós keresztházzal. Egyes elemeiben (pl. apszis-kialakítás)
germán hatást mutat. A dóm-együttes részei: 1. dóm (Busketos és Rainaldo műve, 1063-1118.

ill. 1261-1270.), 2. campanile (harangtorony, ú.n. "ferde torony", 1137-1150.), 3. battistero
(keresztelő kápolna, 1153., plasztika a XIII. sz. közepéről), 4. cimitero (temető, XIII. sz.).
Luccában 14 templom homlokzatán tükröződik a pisai emeletes-törpegalériás megoldás (dóm,
S. Frediano, S.Pietro Somaldi, S. Francesco, stb.). A S. Michele templom (XII. sz. közepe)
törpegalériás homlokzata kulissza-homlokzatként magasan a templom tömege fölé
magasodik.
Pisa, dóm (1063-1118), földszinti és karzatszinti alaprajz, keresztmetszet, távlati kép.
Pisa, Battistero (1153., XIII. sz.), földszinti és emeleti
alaprajz, metszet, románkori és gótikus homlokzat.
Lucca, S. Michele templom
(XII. sz. közepe), látkép.
b./ Provence (Dél-franciaország)
A tartomány nevében is megőrizte az egykori római provincia-jellegét. Az egyébként külön
utakon fejlődő francia romanika legjobban itt őrizte meg a "latin" jelleget. Bazilikái
háromhajósak, ritkán keresztházasak, hevederes donga-lefedésűek. Az empóriumokba
süllyesztett féldonga tartószerkezetek a későbbi támíves szerkezeti rendszert vetítik előre. A
zarándok-építészet hatására létrejött körüljárós szentélyek későbbi átépítésből származnak. A
homlokzatképzésben meghatározó szerepű a római diadalívekre emlékeztető egyes vagy
hármas kapuzat. Egyéb építészeti tagozatoknál is előszeretettel használják az antik elemeket.
Arles, St. Trophime apátsági templom (1152. k.): háromhajós, empóriumos álbazilika, nyugati
homlokzatán timpanonos diadalkapuval. A torony - itáliai mintára - campanile-jellegü.
St. Gilles, apátsági templom (korábbi alapokon 1116-1150 u.): homlokzatán háromnyílásos
diadalív van, a tornyok szervetlenül kapcsolódnak. Mind a kapuzaton, mind a kolostorkerengőben
gazdag plasztikájú, antikizáló díszítés van. Zarándok-szentélye későbbi (XIII.
sz.). Az apátság magyar vonatkozása, hogy a somogyvári Sz. Egyed apátság (Sz. László
alapítása, 1091.) lakói évtizedeken keresztül St. Gilles-i francia szerzetesek voltak.
Egyszerűbb megoldásban hasonló elemeket tartalmaz több Provence-i apátság is:
Montmajour, Viene, Lyon (utóbbi kettőnél hangsúlyos homlokzati középtoronnyal).

Arles, St. Trophime apátsági templom (1152. k.), alaprajz, kolostorudvar képe, nyugati kapu.
St. Gilles, bencés apátsági templom (1116-1150. k.), alaprajz, homlokzati vázlat.
c./ Hispánia
A több tartományból álló területen a preromán-kori ú.n. mozarab rítus továbbélése jellemző, a
káptalani és szerzetesi templomok térszervezetében a lombard bazilikákhoz hasonló
elrendezés érvényesült: Ripolli, bencés apátság (1032-ig), Cardona, S. Vincente káptalani
templom (1040. e.), León, S. Isidoro ágostonrendi prépostság (IX. sz., 1054-1067), stb. Korai
példáknál a Karoling-kori kétszentélyes forma is megjelent: S. Pere de Burgal bencés
priorátus (1007. k.).
d./ Németország
Az egykori Germania provincia területén több város folytatta az antik hagyományokat. Köln
(Colonia) területén a középkori templomok negyrésze római-ókeresztény eredetű. Az egykori
Capitoliumon épült templom (St. Maria im Kapitol, 1065 e.) az ókeresztény cella trichora
elrendezést követi, körüljárós, karéjos apszismegoldása betlehemi előképre mutat, de hasonló
elrendezéssel Lombardiában is épüt templom (Como, S. Fedele). A város (Köln) más
templomai (S. Martin, S. Gereon, S. Caecilia, Apostolok temploma, stb) is jelentős antik
hagyományt őriznek.

Köln, Nagy Sz. Márton templom
(690., XI. sz.), alaprajz, belső kép.
Köln, S. Maria im Kapitol
templom (1040-1065), alaprajz,
metszet.
5.2.2. "Bizantizáló" romanika
Köln, S. Gereon templom (IV. századi dekagon, 1067-
1069), alaprajz.
Köln, Apostolok temploma (872., 1172-1220), alaprajz,
keleti homlokzat.
A "élő Róma", Bizánc építészete többféle közvetítéssel jutott el az európai romanikába. Mind
a kereskedelemben, mind a zarándoklatokban, mind a keresztes hadjárat csapatainak
szállításában elsősorban Velence szerepe volt meghatározó. A közeli Ravenna élő bizantikus
hagyományai Veneto és Romagna tartományban hoztak létre bizánci hatást mutató épületeket.
Az Európára típusalkotóként ható példa a konstantinápolyi Apostolok temploma keresztalaprajzú,
kupola-sorolásos tere volt. Valószínűleg a keresztes hadjáratok nyomán kerüt át ez
a térforma a franciaországi Perigord tartományba is: itt hasonló kupola-sorolásos, esetenként
görögkereszt-alaprajzú templomok keletkeztek.
Velence, S. Marco székesegyház (IX. sz., 1063-1073): a konstantinápolyi Apostolok
templomának elrendezését követő kereszt-alaprajzú, kupola-sorolásos térforma.
Díszítőművészete (aranyalapos mozaik) is közvetlen bizánci kapcsolatra utal. A környezetben
a térforma még a XIII. században is tovább élt, pl. Padova, S. Antonio (1231-1237).
Torcello, dóm és Sta Fosca templom (639-1008): a dóm alaprajza a lombard bazilikákra
emlékeztet, de liturgikus tere és mozaik-díszítése bizantikus elemeket mutat. Szokatlan a
templom nyugati végével egybeépített baptisterium (Westwerk?). A Sta Fosca templom a
közép-bizánci katholikon térformát idézi.

Bologna, Oliveti bencés (Jeruzsálem) templomegyüttes (XI-XII. sz.): A két hosszházas
bazilika közé ékelődött centrális Szentsír-kápolna kompozíciója szír előképre utal (Gerasa). A
centrális kápolna szerkezete részben Ravennához, részben a jeruzsálemi Anasztaszisz-térhez
köthető.
Velence, S. Marco székesegyház (1063-
1073), axonometrikus metszet.
Torcello, bazilika és Sta Fosca templom
(639-1008), alaprajz.
Padova, S. Antonio templom (1231-1237),
alaprajz.
Bologna, Oliveti templomegyüttes: 1. S.
Stéfano, 2. S. Sepolcro, 3. S. Vitale (XI-XII.
sz.), alaprajz.
A franciaországi Perigord tarományba a keresztes hadjáratok idején, valószínűleg Velence
közvetítésével jutott el a kupola-sorolásos térforma. Az épületek egyéb részletei nem tükrözik
a bizánci vagy a velencei építészet és művészet magas színvonalát. Perigueux S. Front
temploma (1120 u.) a görögkereszt-formát is követi, míg Angouléme katedrálisa (1105-1128)
csak a kupola-sorolásában követi a "bizantizáló" formát.
Perigueux, S. Front templom (1120 u.),
alaprajz, metszet.
Angouléme, katedrális (1105-1128), alaprajz,
metszet.
5.2.3. Szerzetes- és zarándoképítészet ("bencés" romanika)

A szerzetesség előzményei, funkciója: A kereszténység államvallássá nyilvánítása (313 ill.
325) után sokan a vallás haladó, társadalmi és szociális szerepét látták elveszni abban, hogy a
kereszténység is a hivatalos római államgépezet szerves része lett. A fennálló rendtől való
elfordulást kezdetben a spontán remeteségben látták (anakhoréták), majd rövidesen már
szervezett remete-közösségek jöttek létre (koinobiták, 323-tól Pakhomiosz közössége
Tebennis-ben). Keleten Nagy Sz. Vazul (330-379) szabályzatával már a mai értelemben vett
szerzetesi közösségek jöttek létre. Észak-Afrikában Augustinus Aurelius (Sz. Ágoston, 354-
430) az együtt élő világi papok számára adott szabályzatot ("kánon"), később ezt több
szerzetesrend is átvette (kanonikus rendek). 529-ben az itáliai Monte Cassinoban Nursiai Sz.
Benedek (480-547) megalapította bencés rendet, mely az európai keresztény kultúra
terjesztésében meghatározó jelentőségű volt. A bencés rendnek ez az elsősorban missziós
funkciója az ezredfordulóra befejeződött. A továbbiakban a már létrejött és megszilárdult
egyházi intézmények működtetésében vállaltak szerepet.
A zarándoklatok előzményei: A keresztény kultuszhelyek, ereklyék meglátogatása a
keresztény ókor első századaitól kimutatható: a szentföldi nagy bazilikák (Betlehem,
Jeruzsálem) eleve a zarándok-funkció kiszolgálására épültek. A betlehemi Születés-barlang
(grotta) a későbbi kriptás-altemplomos megoldások, a jeruzsálemi Sz. Sír templom
Anasztaszisz-tere pedig a szentélyt körülvevő körüljáró folyosó előképe lett. Szíriában és
Egyiptomban szentek sírja fölé, vagy aszkéták emlékhelyeihez építettek zarándoktemplomokat
(Abu Menasz, Qalat Sziman). A szerzetesi felügyelet alatt álló zarándokközpont
gondolata Egyiptom ókeresztény építészetében fogalmazódott meg először.
Mohamed (571-632) fellépése és az iszlám vallási mozgalmának kezdete (hidzsra, 622) után a
szentföldi zarándoklatok fokozatosan háttérbe szorultak, Jeruzsálem és környéke 638-tól
iszlám fennhatóság alá került. A szentföldi zarándoklatok "pótlására" Európa-szerte jöttek
létre a Szentföldet idéző zarándokhelyek, Szentsír-kápolnák (Cambridge, Bologna, Pisa,
Brescia, stb.). Más esetben jelentősebb helyi Szentek sírja lett kedvelt zarándokhely (pl. Sz.
Márton sírja Tours-ban a VI-VII. századtól). 711-ben Geb al Tarik mór serege már
Hispániában harcolt, így ez a terület az Európát közvetlenül is fenyegető iszlám veszély
ütközőpontja.
Az arabok elleni reconquista-mozgalom
egyházi vetülete Sz. Jakab apostol "mórölő"
kultusza, s ennek központja, a Szent sírja
(Sant'Jago da Compostela). Sz Jakab
személye (Jézus rokona, Jeruzsálem első
püspöke - itt a két bibliai Sz. Jakab személye
keveredett!) egyszersmind a fölszabadítandó
Szentföldre és Jeruzsálemre is utalt.. A XI.
századtól egész Európából szervezett
zarándok-utak vezettek Észak-
Spanyolországba, Compostelába. A
zarándokutak mentén jellegzetes zarándoktemplomtípus
alakult ki, elsősorban a bencés
szerzetesek kezelésében.
Nyugat-Európa fontosabb zarándok-útvonalai. Aymery Picaud:
Historia Compostelana (Codex Calixtianus) c. "útikönyve" alapján
(1139-1173. k. keletkezett).

Szerzetesi zarándoktemplom liturgikus terének kétféle
elrendezési vázlata: A.: főoltár előtti szerzetesi kórussal,
B.: hátsó szerzetesi kórus. 1. főhajó, 2. mellékhajók, 3.
keresztház, 4. déli zarándokkapu, 5. északi
zarándokkapu, 6. mellékoltárok, 7. szentélykörüljáró, 8.
ereklye- (zarándok-) oltárok, 9. főoltár, 10. lettner vagy
korlát, 11. papi kórus, 12. stallumok, 13. káptalani oltár,
14. főpapi trón.
Zarándok-templomtípus: Három- vagy öthajós, keresztházas bazilika, szentélykörüljárós,
kápolnakoszorús apszissal ("francia-szentély"). Külsőben ennek a lépcsős tömegalakítás felel
meg. A kultusztárgy körüljárhatóságának első építészeti megfogalmazása a jeruzsálemi Sz.
Sír bazilikán jelentkezik (IV. sz.). A típus főleg Hispániában és Franciaországban terjedt el,
később a gótikus katedrálisok apszismegoldásának mintaképe lett. Főbb emlékei: