értekezés tézisei - Pszichológiai Doktori Iskola - Eötvös Loránd ...

1 Célkitűzések 1
1.1 Bevezetés
Az érzelmi intelligencia kutatás egyike a modern pszichológia legtöbbet vizsgált kérdéseinek.
A kiemelt figyelem hátterében számos tényező feltételezhető, melyek közül az alábbiakat
tekintjük a legfontosabbaknak: (1) az érzelmi intelligencia társadalmi-politikai üzenete
megfelel korunk kulturális trendjének (lásd Mayer, Salovey, Caruso, 2000/a), (2) kapcsolódik
az intelligencia kutatás területén lezajlott paradigmaváltáshoz, melynek nyomán különböző
alternatív intelligencia-elméletek jelentek meg, (3) alkalmazza az affektív pszichológia
legújabb eredményeit középpontba állítva azt a gondolatot, hogy az érzelmek értelmes
jelentéseket hordoznak, amelyek felhasználhatók a hatékony alkalmazkodás érdekében.
Az érzelmi intelligencia feltételezhetőleg olyan információkezelő képesség együttes,
amely az érzelmek (legyenek azok pozitívak vagy negatívak) alkalmazkodást szolgáló,
kognitív hatékonyságot erősítő funkcióját aknázza ki. Az érzelmi információk adaptív
szerepéből és a kognitív-affektív-motivációs működés kölcsönhatásából (lásd pl. Spaulding,
1994) következik, hogy az a személy, aki pontosan észleli a saját és mások érzelmeit, aki rálát
az érzelmi és kognitív folyamatok kölcsönhatására valamint, aki hatékonyan képes érzelmeket
szabályozni, az valószínűbben tesz szert valamilyen pozitív alkalmazkodási kimenetre. Az
egyének nagymértékben különböznek abban, hogy az érzelmekben rejlő lehetőségeket milyen
„ügyesen” hasznosítják. Azokat a személyeket nevezzük „érzelmileg intelligens
személyeknek”, akik hatékonyan képesek hasznosítani a saját és mások érzelmi állapotaiban
rejlő lehetőségeket. Ők azok, akik felismerik, hogy érzelmeik és hangulataik milyen jelentős
hatást gyakorolnak megismerő folyamataikra és a társas kapcsolataikra, valamint akik
képesek kivédeni az érzelmek lehetséges romboló hatásait, e helyett az érzelmeiket úgy
hasznosítják, hogy azok serkentik a kognitív és társas működésüket, és előmozdítják a
fejlődésüket.
A szakirodalomban jelenleg többféle érzelmi intelligencia modell is megtalálható.
Amíg néhány szerző (Salovey és Mayer, 1990; Mayer és Salovey, 1997; Oláh, 2005/c) az
érzelmi intelligenciát kizárólag mentális képességek halmazaként definiálja (képesség-alapú
modell), mások (pl. Bar-On, 1997; Bar-On, 2000; Goleman, 1997; Goleman, 2002; Cooper és
Sawaf, 1997) mentális képességek, személyiségvonások, társas kompetenciák és motivációs
faktorok együtteseként írják le a konstruktumot. 2 A doktori munka középpontjában az érzelmi
intelligencia képesség-alapú modelljének empirikus elemzése áll. Egyrészt olyan mérési
eljárások kidolgozására teszünk kísérletet, amelyek pszichometriailag megfelelő eszközei
lehetnek az érzelmi intelligencia mérésének, másrészt egy laboratóriumi kutatás keretében
teszteljük az érzelmek és a kognitív teljesítmény kapcsolatát kísérő folyamatok együttjárásait,
azt gondoljuk, hogy e folyamatok pontos feltérképezése kulcs lehet az érzelmi intelligencia
alkalmazkodási hatékonyságot garantáló szerepének megértéséhez.
Salovey és Mayer az 1990-ben megfogalmazott érzelmi intelligencia modellben az
érzelmi intelligenciához tartozó mentális képességek három nagy csoportját különböztették
meg: (1) az érzelmek észlelésének és kifejezésének képessége, (2) az érzelmek
szabályozásának képessége, (3) az érzelmek használata a problémamegoldásban. Az 1997-es
módosított modellben pedig az eredeti három képességhalmazt egy újabb kognitív hangsúlyú
1 Köszönettel tartozom témavezetőmnek Dr. Oláh Attila professzor úrnak, aki tanáromként és témavezetőmként
felbecsülhetetlenül nagy segítséget nyújtott disszertációm elkészítéséhez.
2 E modellek címkézésre Mayer, Salovey és Caruso 2000/b a „kevert modellek” terminus alkalmazását
javasolták.
2