A Szabolcs – Beregi Református Egyházmegye ... - SHP.hu

A zene, különösen az ének Isten ajándéka, amivel csak akkor élünk helyesen, ha vele elsősorban Őt szolgáljuk. A
gyülekezeti istentiszteleten Isten nem egyoldalúan szólal meg, azt akarja, hogy szavára és hívására visszafeleljünk.
Közvetlenül Isten és a gyülekezet között létesül kapcsolat. Ebben a párbeszédben a gyülekezeti ének felelet Isten
hívására.
Húsvét ünnepköréhez elérkezvén valamennyi énekünk közül
az egész keresztyénség egyik legközkedveltebb énekét az Ó
Krisztusfő, te zúzott című éneket emelem ki, melyet eredeti
latin formájában Clairvauxi Bernátnak (1090-1153) szoktak
tulajdonítani. A nagyheti áhítatok alkalmával szinte kezdettől
fogva szokásban volt a Megfeszített tagjairól való egyenkénti
elmélkedés, amiből számos latin ének keletkezett. Ezek közül
az a hét részből álló sorozat vált legnépszerűbbé, amelynek
mindegyik része a „Salve” (magyarul: légy üdvözölve)
szóval kezdődik. Ennek a ciklusos éneknek utolsó darabja a
„Salve caput cruentatum”, azaz „Légy üdvözölve, vérrel
sebzett fő” kezdetű. A ciklus valóságos szerzőjének azonban
az újabb kutatások szerint nem magát Bernátot, hanem
Löweni Arnulf (kb. 1200-1250) belga szerzetest, Villers-i
cisztercita apátot tekintjük. Ez az ének a ciklus hetedik,
tartalmilag legjelentékenyebb darabja, mely teljes alakjában
tíz versszakra terjed. Átköltése Gerhardt Páltól származik.
Énekeskönyvünkben három versszak hiányzik, ezzel azonban
az egész ének csak nyert, mert leglényegesebb tartalmú
versei még jobban kihangsúlyozódnak. Két utolsó
versszakához fogható sorok alig találhatók az egész világ
énekköltésében:
Mellőlem el ne távozz, Rád nézzek, Rád szünetlen,
Ha majd én távozom, S ha majd szívem megáll,
A kínban, mit halál hoz, Öleljen át a lelkem –
Állj mellém, Jézusom. Így halni: jó halál.
A szöveghez minden tekintetben méltó szépségű dallam
világi eredetű. Szerzője, Hassler Hans Leo (1564-1612),
korának egyik legkiválóbb orgonistája, népszerű zeneszerző
volt, aki a zeneszerzés tudományát Velencében Andrea
Gabrielitől, az olasz késő reneszánsz iskola egyik legjelesebb
mesterétől tanulta. Nagyobbrészt világi műveket szerzett, de
egyházi művei is igen értékesek. Ez a dallama először
Nürnbergben, 1601-ben egy kedves szerelmi dalként jelent
meg nyomtatásban. Majd tizenkét év múlva, 1613-ban
bukkant fel újra egyházi szöveggel egy „Harmoniiae
Sacrae” című görlitzi kiadványban. Bach és számos más
zeneszerző is feldolgozta.
Jézus értünk szenvedett kereszthalálát számos énekünk
részletekbe menően elbeszéli. Ezért ha jól megnézzük,
különös helyet foglal el a 346. számú ének. Nem véletlenül
került a Győzhetetlen én kőszálom ... kezdetű énekünk a
fejezet legvégére.
Amit bizonyosan tudunk róla, hogy a kurucok korabeli
népköltészetéből maradt ránk. Sokan II. Rákóczi Ferenc
fejedelem nevéhez fűzik ezt a vallásos-hazafias fohászt, mely
a hazájától búcsúzó ember megható vallomása fájdalmáról:
„Ím elmégyek országomból, / Drága kedves jó hazámból, /
Eddigvaló hajlékomból / Költöznöm kell jószágomból /
Mutass, Jézus, kies földet, / Lakásomra adj jó helyet, / Ez
életben csendességet, / Jövendőben idvességet. ” Rákóczi
Ferenc bús éneké”-nek is nevezik ezt a szép költeményt. Ezt
a hagyományt történetileg nem lehet bizonyítani, de az
énekben tükröződő kegyesség rokon a bujdosó fejedelem
vallásos prózájában kifejezésre jutó lelkülettel és annak
stílusával is.
A dallamnak a 19. század közepénél korábbi feljegyzése nem
ismeretes. Két középső sora leszálló dúr hangsor, mely a 19.
század első felére jellemző zenei közhely. Utolsó sora Kodály
Zoltán véleményezése alapján egy oktávval mélyebb
fekvésbe került. Az egész dallamról azt mondhatjuk, hogy
szép részleteket tartalmaz, de teljességében mégsem
egységes, emiatt nehezen énekelhető. Talán ennek lehet
tulajdonítani azt, hogy ez az ének annyira nem vált kedvelté,
pedig tartalmi mondanivalója és szövegének szépsége folytán
igazán megérdemelné.
A húsvét a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepe és mivel
középpontjában éppen a feltámadás öröme áll, hibának
véltem volna nem szólni e tárgykörben született énekeinkről.
Valamennyi ének mondanivalója ugyanazon téma körül
forog, mégpedig a bűnös ember ítéletéről, és Jézus
feltámadása által a könyörülő Isten megváltó szeretetének
diadaláról. Ebből eredően ugyanakkor szinte mindegyik ének
a végéhez közeledve feltárja a ránk háruló feladatokat is:
„Adjad, hogy feltámadjunk mi is minden bűnünkből, És
járhassunk előtted Új életben örökké”.
Pécseli Király Imre Feltámadt a mi életünk c. dicsérete
különösen szép húsvéti ének, mely valóságos tavaszi
hangulatot áraszt. A többi énekkel szemben áthatja a
gyermeki tiszta hitnek az öröme. Gondolati felépítésében is
ezt látjuk tükröződni. A feltámadás örömének földtőlmennyig
terjedő képét rajzolja, majd tavaszi képeket vonultat
fel, melyekben kifejezésre juttatja, hogy a természet is velünk
együtt örül. Harmadik versében Galileába vezet el bennünket
és a bűnén bánkódó Pétert vigasztalja. Végül felhívja
figyelmünket az iránt az Isten iránt, aki „lelki javaival népét
meglátogatja, megtérését várja”, tehát itt is eljutunk oda,
amire valamennyi ének végére hivatkozással már utaltam.
Záró gondolatként kívánom megjegyezni, hogy egyedül a
Krisztus feltámada igazságunkra című énekünk fogalmazza
meg az egyén egymás iránt való elkötelezettségét; a
felelősséget amit bennünk a feltámadás emlékének kellene,
hogy szítson; illetve azt, hogy sokszor az önvizsgálat ha nem
is marad el, de teljesen értelmét veszti, mert bár „Krisztus
feltámada”- sokan kiáltjuk, de a bűnnek undokságát mi meg
nem utáljuk…….Tudva bűnben élünk, semmit nem félünk,
Azért a Krisztus halála nem használ nékünk.”
Révészné Dr. Kozma Tünde
orgonista-kántor
Tuzsér