Katonadalok 1–74. sz. (9.79 MB)

Giusto, J = 8 0 -9 6
2 .
A zentayi kaszárnyára süt a nap,
Megjöttek a vizitáló tiszt urak.
Egyik írja gyönge testem állását,
A másik meg babám elbúcsúzását.
3.
Mikor engem a fo/orvos vizitát,
Édesanyám a gang** alatt sírdogát.
- N e sírj, anyám, szép a magyar reguta,
Térgyig ér a nemzetiszín szalagja!
***- Édesanyám, eridj haza, né sirass!
Van még otthun három árva, neve’d azt.
11.
A z én ró - zsám vi - zi - tá - ci - ó - ra m én.
Szegény le - g ény vi - zi - tá - ci - ó - ra m én.
H a be- m a - rá d , í - rok n é - ki le - ve - let,
£ - des-any - ja gyen - ge sz í - ve m e g -h a - sad,
H a - ja sz í - ve kő - bői van is m eg- re - ped!
H o g y a fi - ja h á - rom év - re b e - m a - rá d .
4.
- Nem megyek én, nem nevelek több árvát!
Nem nevelek a császárnak katonát!
Húszévesen elviszik katonának,
Nagy fájdalom ez egy édesanyának!
36
5.
Huncut az az orvos, aki vizitált,
Aki bennem semmi hibát nem talált!
Megtalálta bennem azt a nagy hibát,
Hogy a szívem a lányokért nagyon fáj.
6.
Kalapomat fölakasztom a szögre.
Három évig nem teszem a fejemre.
Majd fölteszem negyedik év elején,
Szabádságos rózsa lesz a tetején!
7.
Édesanyám kiállott a kapuba,
Hull a könnye, mer a fi/a reguta.
- N e síij, anyám, nem én vagyok az első!
Visszajövök, ha letelik az idő!