AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ JELLEGE

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ JELLEGE
Az I. világháború 1914-18 között tartott.
1. A háború okai – szövetségi rendszerek kialakulása
A háborús feszültség már évek óta érzékelhető volt. Alapvető problémát a nagyhatalmak terjeszkedési igénye,
imperializmusa jelentette. Ezen célok megvalósítása, illetve a korábban megszerzett területek megtartása a
századforduló tájékán sorozatos konfliktusokat okozott.
Bismarck attól tartott, hogy az európai nagyhatalmak megirigyelik Németország fejlődését, és sikerei egy
németellenes koalíciót hívnak életre. A kétfrontos háborútól tartó Bismarcknak sikerült Franciaország
elszigetelése. 1873-ban létrejött a HÁROM CSÁSZÁR SZÖVETSÉGE:
- Osztrák – Magyar Monarchia
- Oroszország
- Németország
A szövetség gyenge pontja az OMM és Oroszország viszonya a Balkánon. Anglia pedig egy esetleges háború
esetén a Monarchiát támogatta volna.
A keleti válságot követően Németország és Ausztria szorosabbra fűzte viszonyát: 1879-ben megkötötték a
KETTŐS SZÖVETSÉGET. 1882-ben csatlakozott hozzá Olaszország, s HÁRMAS SZÖVETSÉGGÉ
alakult.
1888-ban II. Vilmos lett a német császár, aki menesztette Bismarckot. A német külpolitikát egyre inkább a
nyers kihívás, a nyílt fenyegetettség jellemezte.
Először a francia-orosz közeledés ért katonai szövetséggé 1893-ban. 1902 angol-japán szövetség. 1904-ben
Anglia megkötötte Franciaországgal az entente cordiale-t (szívélyes egyezmény), mely gyarmati kérdésekkel
foglalkozott. Anglia Egyiptomban, Franciaország Marokkóban gyarmatosíthat.
1907-ben a japánoktól elszenvedett vereség után Oroszország és Anglia is szerződést kötött, s megszületett a
hármas antant.
A háborús készülődést felgyorsította a második ipari forradalom következtében bekövetkező fejlődés.
Technikai újítások jelentek meg a fegyverkezésben is:
- dinamit (Nobel)
- robbanószer
- Maxim-féle géppuska
- közlekedésben: tengeralattjáró, csatahajó
A fegyverkezésben a németek álltak az élen, jelentős flottaépítési programot is végrehajtottak.
2. A háború kirobbanása, jellege:
A háború közvetlen kiváltó oka („cassus belli”) 1914. június 28-án a szarajevói merénylet, amikor Ferenc
Ferdinándot és feleségét meggyilkolta Gavrilo Princip, szerb diák. Az OMM ultimátumot küldött Szerbiának,
de ezt Szerbia visszautasította, ezért 1914. július 28-án az OMM hadat üzent Szerbiának. Kirobbant az első
világháború!
A háború kezdetén minden résztvevő állam kormánya biztos volt abban, hogy az igazság az ő oldalán áll,
számíthatott népe és egyháza lelkes támogatására.
A hadvezérek gyors, támadó hadműveletekre számítottak, mint a 19. század háborúi voltak.
- A németek célja a kontinentális hegemónia megszerzése volt. Haditervüket Schliffen dolgozta ki.
Kulcsmozzanata a kétfrontos háború elkerülése volt. Ennek érdekében a francia hadsereget egy Belgiumon át
indított támadással hat hét alatt kellett volna megsemmisíteni, a győzelem után pedig az oroszok ellen bevethető
lett volna az egész német hadsereg.
- Franciaországot a reváns vágya, tehát Elzász és Lotharingia visszaszerzése, és tekintélyének visszaállítása
irányította. Hadseregének zömét a Lotharingián át indított hadjáratban kívánta bevetni.
- Az oroszok a háborútól balkáni befolyásaik növelését várták. Azonnali támadást akartak indítani Kelet-
Poroszország ellen, az OMM-mel szemben pedig a védekezést választották.
- OMM azért lépett a háborúba, mert balkáni pozíciójának biztosítása szempontjából fontos számára Szerbia.
- Nagy-Britannia pozícióinak megtartására törekedett, ehhez világelső flottája, és szárazföldi hadereje állt
rendelkezésre.
1914-re 20m katona sorakozott fel az antant és a központi hatalmak oldalán --- nagy háború.
Az 1914-es év minden hadviselő számára a csalódás éve volt. A nyugati fronton a németek viszonylag könnyen
áthatoltak Belgiumon és Fo-on, de Párizst sikerült megvédeni, s 1914. szeptember 5-én a marne-i csatában

megállásra kényszerítették a németeket. 1914 végére egy 650km hosszú front alakult ki. (Svájctól Fo-on és
Belgiumon át a La Manche-ig). 1918-ig itt a helyzet alig változott, s ÁLLÓHÁBORÚ alakult ki.
A frontharcosok hónapokat, sőt éveket töltöttek a szögesdróttal védett lövészárokban, árokrendszerben. Télen
hideg, tavasszal, ősszel a sár nehezítette dolgukat, esetleg patkányok, élősködők. A lövészárokból nem volt
tanácsos előbújni.
Ez a háború még a hagyományos fegyverek, az ágyú, az aknavető, a géppuska háborújaként kezdődött.
Ellenük a nyílt terepen támadó gyalogságnak alig volt esélye, csak a sokszoros túlerő kecsegtetett sikerrel. Nem
véletlenül próbálkoztak új fegyverek bevetésével. A németek alkalmazták először a harci gázt az 1915-ös
yperni csatában, s csakhamar a katonák állandó eszközévé vált a gázálarc. A harckocsik kifejlesztésében az
angolok jártak az élen. 1916-ben a Somme folyónál már be is vetettek 32 tankot. Ez az elnevezés egyébként az
ellenség hírszerzőinek megtévesztésére szolgált, a páncéllemezzel felszerelt gépkocsikat víztartályként
igyekeztek rejtegetni.
Végül a levegőt is elérte a háború. Hamar kiderült, hogy a Zeppelinek alkalmatlanok a bombázásra, ezért 1915től
a németek, 1916-tól ellenfeleik is repülőgépeket vetettek be, vadászokat, bombázókat egyaránt. Pl: U9. Az
új fegyverek már sejtették a jövő háborúinak korábban nem tapasztalt pusztításait.
1916 a véres és felőrlő küzdelmek éveként vonult be a történelembe. Februártól közel az éve végéig tartott a
világháború legszörnyűbb ütközete, a „vérszivattyúként” emlegetett verduni csata. A franciák 550 ezer, a
német 450 ezer katonát vesztettek.
Az első világháborúban még egyértelműen elvált egymástól a front és hátország. A hátország civil lakossága
tulajdonképpen biztonságban élt. Az állam ugyan korlátozta fogyasztását (jegyrendszer), munkáját szoros
katonai ellenőrzés alatt kellett végeznie (hadiüzem), terményeivel nem rendelkezhetett (beszolgáltatás), és
pénze is egyre kevesebbet ért, de közvetlen veszélyt nem jelentett.
A világháborút a központi hatalmak elvesztették, mely 1918-ban ért véget.