a ráday könyvtár 18. századi története - Hollandiai Magyar Szövetség

SEGESVÁRY VIKTOR : A RÁDAY KÖNYVTÁR 18. SZÁZADI TÖRTÉNETE
- 3. fejezet. A könyvtár Ráday Gedeon korában. I. rész -
a marosvásárhelyi kollégium lektor-professzora lett Kovásznai Tóth Sándor 32 mellett, majd annak halála után
a filológia rendes tanára 1792-től 1800-ig. 1798 szeptemberétől a kollégium rektora, bár rengeteg tárgyat −
három nyelvet, történelmet és exegézist − tanított. Irodalmi munkásságának főbb eredményei: Zrínyi Miklós
Ne bántsd a magyart című munkájának 1790-es, Lázár János gróf hátrahagyott verseinek pedig
Külömb-külömbféle világi dolgokat az erkölcsökre szabogató magyar versek cím alatti 1795-ös kiadása, de
legfőképpen a Magyar Museum erdélyi és székelyföldi terjesztése. Irodalmi munkásságában tanácsadója,
támogatója Ráday volt, s hozzá írt levelei részletesen tükrözik mind az akkori szövegkritikai munka, mind
a Museum terjesztésének nehézségeit. 47 éves korában egészsége gyengülni kezdett, s férfikorának delén,
1800. június 16-án meghalt. 33
Gyűjtése, sorainak bizonysága szerint, egészen kis jelentőségű a péceli könyvtár kialakulásának
szempontjából. Mindössze egy beszerzésre vonatkozó adatot találunk leveleiben: 1788 őszén Ráday
Benczédi Székely István és Heltai Gáspár krónikáinak megszerzésére serkentette, s Zilai erre válaszolt:
„Székely István és Heltai Gáspár krónikáit mindenfelé tudakoztam. Akadtam is már nyomába mindeniknek.
De még a könyveket nem láthattam, s nem tudok állapatjukról írni. Nemsokára megkeritem és ha épek
lesznek, a Nagyságod commissiójára megvásárlom" (1788. október 12). A következő év januárjában azután
szomorúan jelenti, hogy Heltai Gáspárét két, Székely Istvánét egy példányban megtalálta, de mindegyik
csonka. Ezeket hát nem küldheti el Rádaynak; inkább rábízta sok erre s arra csavargó diákra
megszerzésüket (1789. január 21). Ráday Gedeon könyvgyűjtésének egyik jellemző vonása jelentkezik itt.
Ő, mint gondos gyűjtő, könyvtárába csonka könyvet nem volt hajlandó megvenni; megbízottjai ismerték már
erről az oldaláról, s ezért eleve lemondtak rossz állapotban lévő vagy csonka munkák megszerzéséről.
Az erdélyi szerzemények Pécelre szállítása a kor viszonyainak megfelelően mindig alkalmi volt, hol
egy ismerőst, hol egy külföldre utazó diákot kértek meg arra, hogy magával vigye a „pakétot". Elsősorban
mégis a Telekiek jöttek számításba, hiszen e nagy család tagjai vagy embereik állandóan rajzottak a két
haza között, s a legbiztosabb postát jelentették. Teleki László 1756 szeptemberében küldött el egy csomagot
sógorának; előzőleg pedig Bod adott néhány munkát Türi Sámuel, a későbbi bécsi beszerző kezébe, aki el
is juttatta azokat rendeltetési helyükre. Sokszor csak a következő nagyobb központig, mint Debrecen,
sikerült eljuttatni a szállítmányt, s onnan a jóbarátok egy újabb postással küldték tovább. 34 Hasonló volt az
eset akkor is, midőn Ráday küldött Erdélybe Bodnak frissen vásárolt könyveket, vagy Kovásznainak és
Zilainak irodalmi munkásságukhoz különféle editiókat. 35
b) Pozsony
Pozsonyi beszerzésekről hallottunk már az előző korszakban is, de a szűkszavú adatok csak egész
kisméretű tevékenységet tükröztek. Bár Ráday Gedeon idejében megnőtt az innen Pécelre került könyvek
száma − távolról sem érte el ugyan a bécsi gyűjtés arányait − Pozsony jelentőségét inkább a bécsi és
a külföldi gyűjtőkör, valamint a péceli könyvtár közötti közvetítő szerepe adja meg.
A pozsonyi beszerzéseket Ráday egyrészt megbízottain, az ott működő ágenseken, Nagy Istvánon,
majd Mihályfalvi Jánoson, vagy unokáinak nevelőjén, Szerentsi Nagy Istvánon keresztül intézte, − másrészt
közvetlen kapcsolatban állott Anton Lőwe kereskedővel.
32 1730-1792. Ld. ZOVÁNYI–LADÁNYI, 342. p.
33 KONCZ József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története. Marosvásárhely, 1896. 233-237. p.
34 Jellemző erre a Bodnak szánt egyik könyvküldemény sorsa, melyet Ráday Szeremley Sámuelnek adott át.
Ö Tatai Csirke Ferenc debreceni lelkésznek továbbította, hogy juttassa el Erdélybe. Tatai azonban jó ideig nem talált
megfelelő embert, ezért, amikor Szeremleyné Erdélybe készült, visszaadta neki, hogy Kolozsvárott adja Pataki István
főbíró kezébe. Tőle Teleki Lászlóhoz került, s így jutott végül Bod Péterhez. Ld. Tatai Ferenc levelét Ráday Gedeonhoz.
Debrecen, 1755. augusztus 12.
35
Zilai a hozzáküldendő könyvek továbbítására Bora Dávid, Dienes Sámuel és Farczádi Sándor hazatérő
diákokat ajánlja, vagy a pesti kereskedő Natorpot, kinek „hatalmas correspondentiája" van Szebenben, honnan Benkő
Ferenc, a főconsistorium papja juttathatta volna el hozzá a küldeményt.
______________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 34 -