I.Birkózás - Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar
I.Birkózás - Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar
I.Birkózás - Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
I.<strong>Birkózás</strong><br />
I./1. Ismerked<strong>és</strong> a birkózással<br />
I./2. A birkózás története<br />
I./3. A birkózás versenyszabályai<br />
I./4. Páros küzdőgyakorlatok szervez<strong>és</strong>e, vezet<strong>és</strong>e<br />
I./5. A birkózás szabályrendszer változtatásának okai<br />
1./6. Felhasznált Irodalom<br />
I./7. Ellenőrzőkérd<strong>és</strong>ek
I./1. Ismerked<strong>és</strong> a birkózással, a birkózás meghatározása<br />
A birkózás az egyik legősibb, <strong>és</strong> a gyermekek körében igen népszerűküzdősport.<br />
Fennmaradását annak köszönheti, hogy létszükséglettel összefüggőszerepén túl, mindig<br />
alkalmazkodni tudott a különböző korszakok körülményeihez, <strong>és</strong> mindig megfelelt az<br />
emberek igényeinek, ideáljainak. A modern birkózás az eddigiektől eltérő, új nehézségekkel<br />
találja magát szemben, melyek a következők:<br />
�a tudományos <strong>és</strong> technikai fejlőd<strong>és</strong> következtében a birkózás elvesztette közvetlen<br />
harcászati jellegét,<br />
�az életmód megváltozása kiiktatta azokat a motiváló tényezőket, amelyek a korábbi<br />
évezredek fiatalságát erre a vetélked<strong>és</strong>i formákra ösztönözték,<br />
�a mai versenyszabályok nem teszik lehetővé, hogy a birkózás külsőszemlélőszámára is<br />
tükrözze mozgásanyagának valódi szépségét <strong>és</strong> belsőtartalmát,<br />
�a birkózással kapcsolatos kutatások kezdetlegessége miatt még nem alakult ki -<br />
pontosabban nem ment át a köztudatba - olyan tudományosan megalapozott felfogás, hogy<br />
ezt a sportágat miért <strong>és</strong> hogyan kell gyermekkorban elkezdeni.<br />
A küzdőjelleggel összefüggőakarat-erkölcsi tulajdonságok hiánya ma sportéletünk<br />
legszembetűnőbb gyengéje.<br />
Korunk emberének nevel<strong>és</strong>ében a birkózás kiemelt jelentősége éppen az, hogy szinte<br />
minden más sportágnál jobban befolyásolja a szervezet fejlőd<strong>és</strong>ét <strong>és</strong> a személyiség alakulását.<br />
A birkózás történelmi szerepe az, hogy "embert formált az emberből". Ez még fokozottabban<br />
érvényesül korunkban, amikor ijesztő méreteket ölt a mozgásszegénység, <strong>és</strong> a<br />
kényelemszeretet. A birkózás társadalmi szükséglet. Ennek realizálása azonban attól függ,<br />
hogy sikerül-e megmutatnunk szépségét a közönségnek.<br />
A birkózás eszköz nélküli küzdősport, amelyben a versenyzőknek az a célja, hogy az<br />
ellenfelet két vállra fektessék vagy pontozással, legyőzzék.<br />
A modern birkózásban a férfiak két fogásnemben,<br />
�kötöttfogásban <strong>és</strong><br />
�szabadfogásban,
�a nők csak szabadfogásban versenyeznek.<br />
A kötöttfogású birkózásban tilos az ellenfelet derékvonal alatt megfogni, gáncsolni, a<br />
lábat a fogások végrehajtása közben cselekvőleg használni.<br />
Szabadfogású birkózásban megengedett az ellenfél derékvonal alatti megfogása,<br />
szabad gáncsolni, lábat kisöpörni, <strong>és</strong> valamennyi akciónál megengedett a láb aktív, cselekvő<br />
használata. Mindkét fogásnemben bármelyik versenyzőmegfoghatja saját testének bármelyik<br />
r<strong>és</strong>zét. Kötöttfogásban azonban saját lábának megfogásával nem akadályozhatja ellenfelét a<br />
fogás végrehajtásában.<br />
I./2. A BIRKÓZÁS RÖVID TÖRTÉNETE<br />
A birkózás több ezer éves múltra tekint vissza. A legrégibb megbízható kútforrások az<br />
egyiptomiak birkózásáról maradtak ránk.<br />
Egyiptomi birkózóábrázolás (i. e. kb. 2000)<br />
Négy-ötezer éves sírkamrák, vázák rajzai tanúskodnak arról, hogy az egyiptomiak több száz<br />
birkózófogást ismertek, köztük sok olyant, amelyek még ma is használatosak. Valószínű, hogy a<br />
görögök „a Földközi tenger örök vándorai” páratlanul nagy birkózókultuszuk csíráit Egyiptomból<br />
hozták, bár mondáik isteni eredetűnek vallják a birkózást. (Kevesebb alapja van annak a feltev<strong>és</strong>nek,<br />
hogy az ugyancsak sok ezer éves múltú kínai „udvari” birkózást vették volna át. Ennek egyr<strong>és</strong>zt a nagy<br />
távolság, másr<strong>és</strong>zt a kínai ősi birkózástól lényegesen különbözőfogások mondanak ellent.)<br />
Hogy milyen becsülete volt a birkózásnak a görög ember előtt, arra jellemzőaz a néhány<br />
szobormű, amelyben csodálatos <strong>és</strong> szinte utánozhatatlan műv<strong>és</strong>zettel örökítették meg leghíresebb<br />
szobrászaik az olimpiák <strong>és</strong> más, nagy versenyek győztes birkózóit. Nem kisebb értékűek Pindarosz,<br />
Szimonidesz <strong>és</strong> a legnagyobb görög verselő, Homérosz költeményei sem, amelyek egy – egy<br />
különösen nagy tudású birkózó tettéről szólnak.<br />
A birkózás a görög testnevel<strong>és</strong> egyik alapja volt, már gyermekkortól kezdve tanulták az ifjak.<br />
Egykori források szerint a tizennyolcadik olimpián (i. e. 708-ban) szerepelt először önálló<br />
versenyszámként. Ezen a versenyen a spártai Eurübatosz lett a győztes. A birkózás, ezen kívül, mint a
pentatlon egyik száma is szerepelt az antik olimpiák műsorán, sőt gyermekek számára is rendeztek<br />
olimpiai birkózóversenyeket. A görögök azokat a versenyzőket, akik ugyanazon az olimpián a<br />
birkózást <strong>és</strong> pankrationt is megnyerték, paradoxoni kosznak, „csoda győztesnek” nevezték. Az<br />
olimpiák története nem sok csoda győztest jegyezhetett fel, annak ellenére, hogy akadtak olyanok,<br />
akik több egymást követőolimpián kiérdemelték a győztesnek járó koszorút.<br />
Ez azt igazolja, hogy a birkózás akkor sem tartozott a könnyűsportágak közé, különösen<br />
azért, mert az akkori szabályok úgyszólván minden fogást megengedtek, ráadásul az ellenfélnek<br />
háromszor kellett a földre kerülnie, hogy a felette aratott győzelmet elismerjék. A birkózás<br />
meztelenül folyt, s a versenyzők olajjal lekenhették a testüket, valószínűleg a horzsolások <strong>és</strong> a bőr<br />
berepedez<strong>és</strong>e elleni védekez<strong>és</strong>ül. Olajos bőrüket, a fogások végrehajtásának megkönnyít<strong>és</strong>ére, be<br />
kellett homokkal hinteni, amit a küzdelem után csontból vagy fából k<strong>és</strong>zült vakarók<strong>és</strong>sel tisztítottak<br />
le.<br />
Görög vázakép (i. e. 5. sz.)<br />
Az olimpiai játékok hanyatlásával, majd Róma bukásával az ókor páratlan testkultusza hosszú<br />
évszázadokra feled<strong>és</strong>be merült. Erre a sorsra jutott a többi klasszikus sportággal együtt a birkózás is.<br />
A reneszánsz idején voltak ugyan próbálkozások a görög testkultúra felelevenít<strong>és</strong>ére, de igen csekély<br />
sikerrel. Vittorino da Feltre, a nagy itáliai humanista, műveiben próbálta népszerűvé tenni a klasszikus<br />
birkózást, de kev<strong>és</strong> siker kísérte igyekezetét. Továbbra is csak egy-egy pedagógus tevékenységi<br />
területén, de még inkább a nép játékaiban találhatók meg abban az időben a birkózás nyomai.<br />
Az elsőmagyar vonatkozású birkózóhistória Botond nevéhez fűződik. Botond Bizánc kapuja<br />
előtt kelt birokra egy görög óriással, akit aztán földhöz teremtett. A 10. század derekán lezajlott<br />
eseményt több egykori krónikánk is megírja. Érdekes adatnak számít Mátyás király udvari tudósa,<br />
Galeotti birkózása az esztergomi királyi udvarba vetődött Alesius hivatásos „erőműv<strong>és</strong>szel”. A már<br />
koros tudós – egyetemi éveiben kiváló birkózóhíre volt – bravúros győzelmet aratott.<br />
Szent László birkózóviadala a kunnal (a Thuroczy – krónika 1488. évi kiadásából)
Az ifjúság testi nevel<strong>és</strong>e szempontjából Comenius is jelentősnek tartotta a birkózást, aki az<br />
Orbis Pictus címűpedagógiai munkájában (1658) a testnevel<strong>és</strong> – ezen belül a birkózás – fontosságát<br />
hangsúlyozta az ifjúság nevel<strong>és</strong>ében.<br />
Birkózók Hieronymus Mercurialis Birkózók a holland Niclaus Petter<br />
De arte gymnastica címűművében (1569) könyvében (17. század)<br />
A 19. század elején Franciaországban kezdett tért hódítani a birkózás, <strong>és</strong> onnan terjedt<br />
Németország, majd az <strong>és</strong>zaki államok felé. Az 1830-as évek elején hozzánk is elvetődött egy francia<br />
birkózómester, Jean Dupuis, aki Pozsonyban az országgyűl<strong>és</strong> idején nagy sikerrel mutogatta<br />
tudományát. Olyan sikere volt, hogy Wesselényi Miklós – a kor nagy sportmecénása – ajánlólevéllel<br />
Pestre küldte <strong>és</strong> egy ideig ott működött.<br />
Mégis mintegy fél századnak kellett eltelnie, míg a birkózósport meghonosodott nálunk.<br />
Főleg külföldet járt iparos legények, tanulók, Bécsben szolgált katonák hozták haza magukkal a<br />
sportág szeretetét, s ismertették meg az itthoniakat a birkózás technikájával <strong>és</strong> szabályaival.<br />
Megjegyzendő, hogy az elmondottak a birkózás kötöttfogású ágára vonatkoznak. Az első<br />
birkózómérkőz<strong>és</strong>ek az 1880-as <strong>és</strong> 90-es években egyes tornaegyesületek dísztornái alkalmával<br />
kerültek sorra.<br />
Az 1897-ben megalakult Magyar Athletikai Szövetség a birkózást is gondjaiba vette <strong>és</strong> ezzel<br />
megindult a szervezett birkózóélet. Az elsőbajnokságot 1903-ban rendezték. A bajnoki versenyek<br />
kiírása nagy lendületet adott a sportág további fejlőd<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> vidéken is (Szeged, Kecskemét,<br />
Temesvár, Arad, Szabadka, Debrecen stb.) egymás után alakultak meg a birkózóegyesületek. Ebben<br />
az időben a birkózók között már sok gyári munkás is található.<br />
A német Ubs elhódítja a „világbajnoki” címet amerikai ellenfelétől (1891)
Az eleinte időkorlátozás nélküli versenyrendszert a MASZ 1909-ben egy jelentős szabállyal<br />
fejlesztette tovább: bevezette a meghatározott időtartamú mérkőz<strong>és</strong>eket. Nem bajnoki jellegű<br />
versenyeken azonban továbbra is időkorlátozás nélkül folytak a mérkőz<strong>és</strong>ek. Ebben az időben tűnt fel<br />
Radványi Ödön, a modern kötöttfogású birkózóstílus megteremtője, akinek hatása nemcsak a hazai,<br />
de a nemzetközi birkózóéletben is jelentős volt. Az ún. Radvány-iskolát dr. Varga Béla sokszoros<br />
bajnokunk fejlesztette a legmagasabb fokra.<br />
A magyar birkózás az elsővilágháború előtt az európai élvonalba tartozott. Hasonló volt a<br />
helyzet a világég<strong>és</strong> utáni években is, amit számos Európa-bajnoki győzelem, sőt olimpiai bajnoki cím<br />
is bizonyít. Ekkor a sportág irányítását <strong>és</strong> fejleszt<strong>és</strong>ét már az 1921-ben megalakult önálló Magyar<br />
Birkózó Szövetség végezte.<br />
Weisz Richárd, elsőolimpiai bajnok birkózónk<br />
( London, 1908)<br />
A birkózósport szabadfogású ága Észak- Amerikából került át Európába. Budapesten először<br />
1913-ban, a kötöttfogású Európa bajnokság (nem hivatalos Eb volt!) keretében egy Davis nevűangol<br />
versenyzőmutatta be a szabadfogású birkózást. A világháború miatt nem kerülhetett sor az<br />
elterjed<strong>és</strong>ére, sőt utána egy évtized telt el, míg végre meghonosodott nálunk.<br />
Az 1928-as amszterdami olimpián a k<strong>és</strong>őbbi (1936-os) olimpiai bajnok, kiváló birkózónk,<br />
Kárpáti Károly figyelt fel a szabadfogásúak küzdelmeire, <strong>és</strong> a következőévben saját költségén elindult<br />
az elsőszabadfogású Eb-n. Indulását váratlan siker, előkelőmásodik helyez<strong>és</strong> kísérte. Ez a siker döntő<br />
jelentőségűvolt az „új” birkózási ág hazai elterjed<strong>és</strong>ében. A további években a birkózásnak ebben az<br />
ágában is Európa legjobbjai közé jutottak versenyzőink, amit sok-sok világversenyen elért kimagasló<br />
siker tanúsított.<br />
A második világháború után hamarosan ismét megindult az élet ebben a népszerű<br />
sportágban, <strong>és</strong> az elsőjelentős siker a szabadfogású birkózáshoz fűződött: 1946-ban a stockholmi<br />
szabadfogású Európa-bajnokságon Bencze Lajos elsőhelyez<strong>és</strong>t ért el. Ezt a győzelmet továbbiak –<br />
olimpiai <strong>és</strong> világbajnoki sikerek – követték az óta, bár a sportélet megnövekedett lehetőségei között<br />
talán a fejlőd<strong>és</strong>nek magasabb fokát is el lehetett volna érni.<br />
Nemzetközi viszonylatban a második világháború előtt a magyar versenyzőkön kívül a finn,<br />
francia, német, olasz, svéd <strong>és</strong> török birkózók voltak Európa legjobbjai. Kontinensünkön kívül csak az<br />
Egyesült Államok tudott olykor-olykor egy-egy olimpiai színvonalú versenyzőt a világversenyek<br />
porondjára állítani. A második világháború után a szovjet birkózósport bekapcsolódásával a<br />
nemzetközi erőviszonyok jelentősen eltolódtak.
Az elmúlt évtizedekben világszerte tovább nőtt az érdeklőd<strong>és</strong> a sportág iránt. Ennek hatására<br />
a hetvenes évek közepétől kezdve sor került a junior (21 évig) <strong>és</strong> ifjúsági (18 évig) világbajnokságok<br />
megrendez<strong>és</strong>ére is. Ezek a versenyek biztosítják a legtehetségesebb utánpótlás „bemutatkozását” <strong>és</strong><br />
az egyes országokban folyó felk<strong>és</strong>zítőtevékenység lemér<strong>és</strong>ét. A sportág nemzetközi vezérkara a<br />
birkózás további népszerűsít<strong>és</strong>ére, a versenyek látványossá tétele érdekében több esetben a<br />
szabályok módosítását (pl. a mérkőz<strong>és</strong> idejének csökkent<strong>és</strong>ét) határozta el.<br />
A sportág hazai bázisa az elmúlt évtizedekben mennyiségi <strong>és</strong> minőségi szempontból egyaránt<br />
fejlődött, eredményes együttműköd<strong>és</strong> alakult ki a sportegyesületek <strong>és</strong> a válogatott csapat<br />
szakvezet<strong>és</strong>e között. Ennek hatására – elsősorban kötöttfogásban – felzárkóztunk a világ élvonalához.<br />
Majoros István az athéni olimpia (2004) bajnoka<br />
Az elmúlt mintegy másfél évtized során – elsősorban a széthulló szovjet birodalom<br />
utódállamainak kiválóan felk<strong>és</strong>zült <strong>és</strong> a nemzetközi megméret<strong>és</strong> lehetőségétől addig elzárt<br />
birkózóinak színre lép<strong>és</strong>ével – új erőviszonyok alakultak ki a sportágban. Mindkét fogásnemben olyan<br />
korábban kev<strong>és</strong>bé jegyzett országok is csatlakoztak a világ élvonalához, mint például a két Korea,<br />
Kuba vagy Egyiptom. A sportág nemzetközi mezőnye folyamatosan erősödik, mindkét fogásnemben<br />
súlycsoportonként tíznél is több nagyjából azonos képességűversenyzőt találunk, aki esélyesként<br />
küzdhet az aranyéremért a nagy világversenyeken. A feltételek is szigorodnak, mert például az<br />
olimpiai bajnokságokra ma már csak az előzőversenyeken elért eredmények alapján juthatnak el a<br />
versenyzők, miközben a súlycsoportok száma tízről hétre csökkent fogásnemenként.<br />
Az egyre erősödőnemzetközi konkurenciaharcban a mieink is állják a sarat. Az 1992-<br />
es olimpián két kötöttfogású kiválóságunk, Farkas Péter <strong>és</strong> Repka Attila is aranyérmet nyert. Majoros<br />
István athéni sikere után, a 2005-ös világbajnokságon a magyar birkózás a nemzetek versenyében<br />
kötöttfogásban az első, szabadfogásban pedig a hetedik helyez<strong>és</strong>t érte el. A legutóbbi olimpián<br />
(Peking, 2008), a kötöttfogású Fodor Zoltán ezüst érmének örülhettünk.<br />
A birkózás nemzetközi irányító szervezete a Nemzetközi Amatőr Birkózó Szövetség<br />
(Fédération Internationale de Lutte Amateur, FILA), székhelye Lausanne.<br />
A szervezet 1921-ben alakult Lausanne-ban International Amateur Wrestling Federation (IAWF)<br />
néven. Jogelődje a Nemzetközi Nehézatlétikai Szövetség (Internationaler Amateur Verband für<br />
Schwerathletik, IAVS), amely összefogta a birkózáson kívül a súlyemel<strong>és</strong> <strong>és</strong> a kötélhúzás sportágakat<br />
is. A szövetséget magyar kezdeményez<strong>és</strong>re 1903-ban, Berlinben alapították. Elsőelnöke dr. Tatics<br />
Péter, titkára Csanádi Mór volt. A szervezet mai nevén – Nemzetközi Birkózó Szövetség (Fédération
Internationale des Luttes Associees, FILA) – az 1964-es tokiói kongresszus óta szerepel; 2000-ben 142<br />
nemzet tartozott a tagjai közé. Elnöke: Milán Ercegán. A szervezetnek 1924-1929 között magyar<br />
elnöke volt: Brüll Alfréd. Több magyar sportvezetőis jelentős szerepet kapott a nemzetközi<br />
szövetségben: Csillag Miklós főtitkár (1924-1929), Matura Mihály elnökségi tag (1952-1972), majd<br />
alelnök (1972-1975), Bíró Mihály elnökségi tag (1974-1980), majd alelnök (1980-2000).<br />
A magyar birkózósport tevékenységét a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) koordinálja. A<br />
szövetség 1921. március 16-án alakult Magyar Birkózók Országos Szövetsége néven, 1011 birkózó<br />
taggal. A szövetség ezen a néven 1957-ig működött, <strong>és</strong> az ökölvívás ügyeivel is foglalkozott; 1957-tõl<br />
az ökölvívás kivált, <strong>és</strong> ettől kezdve mind a mai napig Magyar Birkózó Szövetségként szerepel, mint a<br />
sportág irányító szerve. Elnöke 1993- tol dr. Hegedûs Csaba. Magyarország 1958-ban kötöttfogású,<br />
1985-ben szabadfogású, 1986-ban kötött- <strong>és</strong> szabadfogású világbajnokságot, 1911-ben <strong>és</strong> 1927-ben<br />
kötöttfogású, 1931-ben <strong>és</strong> 1992- ben szabadfogású, 1983-ban 1996-ban kötött- <strong>és</strong> szabadfogású,<br />
1999-ben <strong>és</strong> 2000- ben szabadfogású <strong>és</strong> nõi Európa-bajnokságot rendezett, valamennyit Budapesten.<br />
(Magyar sport enciklopédia. Kossuth. Budapest. 2002. 146-148. p.) 2005-ben kötött- <strong>és</strong><br />
szabadfogásban, illetve női kategóriában világbajnokságot, amely a magyar válogatott egyik<br />
legeredményesebb szerepl<strong>és</strong>e volt.<br />
1908 London<br />
Olimpiai bajnokságot nyert magyar birkózók<br />
Weisz Richárd - kötöttfogás<br />
1928 Amszterdam Keresztes Lajos Lőrincz Márton Bóbis Gyula Zombori Ödön<br />
kötöttfogás szabadfogás
1936 Berlin Kárpáti Károly – szabadfogás<br />
1952 Helsinki Hódos Imre Szilvási Miklós - kötöttfogás<br />
1964 Tokio Polyák Imre Kozma István - kötöttfogás<br />
1968 Mexikóváros Varga János Kozma István – kötöttfogás<br />
1972 München Hegedűs Csaba – kötöttfogás<br />
1980 Moszkva Kocsis Ferenc Növényi Norbert - kötöttfogás
1988 Szöul Sike András - kötöttfogás<br />
1992 Barcelona Farkas Péter Repka Attila - kötöttfogás<br />
2004 Athén Majoros István - kötöttfogás<br />
III./3. A birkózás versenyszabályai<br />
Jelen fejezetben a birkózás nemzetközi, <strong>és</strong> hazai versenyszabályának legfontosabb<br />
r<strong>és</strong>zeit ismertetjük, melyeket a hallgatóknak is ismerniük kell.<br />
A birkózás-, mint minden más sportág- szabályok keretében zajlik, a "játékszabályok".<br />
Egyértelműen meghatározzák a küzdelem lényegét <strong>és</strong> célját, azaz legyőzni az ellenfelet tussal<br />
vagy pontozással. Ezek a szabályok minden a FILA által felügyelt szakágban érvényesek.<br />
A kötött- <strong>és</strong> szabadfogású birkózás a következőlényeges elemekben különbözik:<br />
Kötöttfogásban a derékvonal alatt szigorúan tilos az ellenfelet érinteni valamint a lábat<br />
használni fogás végrehajtás közben. Szabadfogásban az aktív lábhasználat megengedett fogás<br />
végrehajtása közben <strong>és</strong> a védekez<strong>és</strong>ben is. A dupla nelson szigorúan tiltott a női birkózásban.<br />
A nemzetközi birkózó szabályok célja az alábbi:<br />
• Azoknak a gyakorlati <strong>és</strong> technikai feltételeknek a meghatározása <strong>és</strong> pontosítása, amelyek<br />
mellett a versenyeket le kell bonyolítani.<br />
• Az akciókért <strong>és</strong> fogásokért járó pontértékek meghatározása.<br />
• A különbözőhelyzetek <strong>és</strong> a tilalmi rendelkez<strong>és</strong>ek felsorolása.<br />
• A versenybírói testület szakmai működ<strong>és</strong>ének meghatározása.<br />
• A versenyzők helyez<strong>és</strong>einek megállapítása, büntet<strong>és</strong>e, kizárása stb. módjának<br />
meghatározása.<br />
Az alábbiakban közölt nemzetközi szabályok - amelyek a gyakorlati tapasztalatok <strong>és</strong> a<br />
hatékonyság függvényében módosíthatók - alkotják azt a keretet, amelyben a birkózósport <strong>és</strong><br />
fogásnemei megnyilvánulnak.<br />
Felszerel<strong>és</strong>
A SZŐNYEG<br />
Olimpiai Játékokon, bajnokságokon, kupaversenyeken, s minden nemzetközi<br />
versenyen olyan birkózószőnyeg használata kötelező, melyet a FILA hitelesített, amely 9<br />
méter átmérőjű, s amit azonos vastagságú, 1,50 méter széles szegély övez. Olimpián <strong>és</strong><br />
Világbajnokságokon a bemelegítő teremben elhelyezett szőnyegeknek is a FILA fenti<br />
kritériumainak kell megfelelni.<br />
A 9 méter átmérőjűkörön belül, teljes kerülete mentén körös-körül, piros színű, 1 méter<br />
széles vonalat kell húzni (zóna), amely szerves r<strong>és</strong>zét képezi a birkózófelületnek.<br />
Mez:<br />
A versenyzők kötelesek a szőnyeg szélén egyr<strong>és</strong>zes mezben megjelenni, melynek színét<br />
(piros vagy kék) kijelölik számára. A két (piros-kék) szín variációja tiltva van.<br />
A birkózó mez típusának meg kell felelnie a FILA által hitelesített formának.<br />
• A birkózó köteles mellén országa címerét viselni.<br />
• A birkózó a meze hátr<strong>és</strong>zén köteles viselni országa betűrövidít<strong>és</strong>ét 10x10 cm nagyságban,<br />
de nem nagyobb méretben.<br />
• Könnyűtérdvédők használata megengedett, amely nem tartalmazhat fém r<strong>és</strong>zletet.<br />
• A versenyzőköteles továbbá a mérkőz<strong>és</strong>ek alatt textil zsebkendőt is magánál tartani.<br />
Birkózó cipő:<br />
A versenyzők kötelesek bokaszorító birkózó cipőt viselni. Sarokkal vagy talppal ellátott vagy<br />
szöges, illetve fémcsatos cipőviselete tilos. A birkózóknak olyan birkózócipőt kell versenyen<br />
viselniük, amely nem cipőfűzővel rögzíti azt a lábukhoz, vagy pedig gondoskodniuk kell<br />
arról, hogy a cipőfűzők ragasztószalaggal rögzítve legyenek cipőikhez annak érdekében, hogy<br />
a mérkőz<strong>és</strong> alatt ne kötődhessenek ki. Minden versenyzősaját maga köteles cipőjéhez<br />
biztosítani a ragasztó szalagot.<br />
KOROSZTÁLYOK - SÚLYCSOPORTOK - VERSENYEK<br />
A FILA által meghatározott férfi korcsoportok:<br />
Iskolások 14-15 évesek (orvosi igazolással 13 évesek is)<br />
Kadetek 16-17 évesek (orvosi igazolással 15 évesek is)<br />
Juniorok 18-20 évesek (orvosi igazolással 17 évesek is)<br />
Felnőttek 20 évesek <strong>és</strong> idősebbek.<br />
Veteránok 35 évnél idősebbek<br />
A junior korcsoportba tartozók birkózhatnak a felnőtt korcsoport versenyein is, bár a 18 éves<br />
versenyzőknek ehhez szülői <strong>és</strong> orvosi igazolás szükséges. A 17 évesek nem vehetnek r<strong>és</strong>zt<br />
felnőtt versenyeken.<br />
A VERSENY LEBONYOLÍTÁSA<br />
MÉRLEGELÉS<br />
A versenyzők végleges névjegyzékét a küldöttségvezetőa mérlegel<strong>és</strong> előtt 6 órával tartozik<br />
leadni a SzervezőBizottság titkárságának. Ezt követően a névjegyzéken változtatni többé nem<br />
lehet. A mérlegel<strong>és</strong>t mindig a verseny előtti napon végzik. A mérlegel<strong>és</strong> 30 percig tart. A<br />
versenyzőnem bocsátható mérlegel<strong>és</strong>re, ha az idevágó versenyszabályokban meghatározott<br />
határidőn belül nem esett át orvosi ellenőrz<strong>és</strong>en. Az orvosi ellenőrz<strong>és</strong>re a mérlegel<strong>és</strong> előtt egy<br />
órával kerül sor. A mérlegel<strong>és</strong> során a licenccet <strong>és</strong> az útlevelet fel kell mutatni. A<br />
versenyzőket birkózómezben cipő nélkül mérik le az illetékes orvosok által történt<br />
megvizsgálásukat követően, akik kötelesek kizárni annak veszélyét, hogy a birkózó mást<br />
megfertőzhet. A mez súlya miatt nem lehet súlytoleranciát alkalmazni. A versenyzőknek
kifogástalan testi erőnlétben kell lenniük, s rövidre vágott körömmel kell megjelenniük, amit<br />
mérlegel<strong>és</strong>kor ellenőrizni kell. Amíg a mérlegel<strong>és</strong>i eljárás tart, a birkózók jogosultak - amikor<br />
sor kerül rájuk - annyiszor fellépni a mérlegre, ahányszor akarják. Bármineműversenyen csak<br />
egy mérlegel<strong>és</strong>t tartanak az egyes súlycsoportokban. A mérlegel<strong>és</strong>ért felelős bíróknak<br />
kötelessége ellenőrizni a versenyzők ruházatát.<br />
SORSOLÁS<br />
A verseny r<strong>és</strong>ztvevőit minden fordulóra a kapott számok sorrendjében kell összepárosítani<br />
sorsolás útján, amit a verseny megkezd<strong>és</strong>e előtt, a mérlegel<strong>és</strong> alkalmával tartanak. A sorsolás<br />
nyilvános. Az orvosi vizsgálaton átesett birkózók létszámának megfelelőszámozott érméket<br />
(zsetonokat) kell egy urnába zárni, de lehet zsákba vagy bármely hasonló tárgyba is helyezni,<br />
amely megakadályozza a megkülönböztet<strong>és</strong>eket. A mérlegtől távozó birkózó saját maga húz<br />
egy számot, melynek alapján majd párosítani fogják. Ezt a számot haladéktalanul rá kell<br />
vezetni a közönségtájékoztató eredményjelzőtáblára, valamint a rajtlistára <strong>és</strong> a mérlegel<strong>és</strong>i<br />
listára.<br />
A VERSENYBÍRÓI TESTÜLET ÖSSZETÉTELE<br />
A versenybírói testület összetétele minden egyes mérkőz<strong>és</strong>en az alábbi: 1 szőnyegelnök - 1<br />
vezetőbíró - 1 pontozóbíró, azaz összesen 3 hivatalos személy, akiknek a minősít<strong>és</strong>ét vagy<br />
kijelöl<strong>és</strong>ét illetően a nemzetközi versenybírói testület szabályzata rendelkezik.<br />
Valamely mérkőz<strong>és</strong> alatt tilos a versenybíróság bármely tagját leváltani, kivéve az orvosilag<br />
megállapított súlyos rosszullét esetét. A versenybírói testület semmiképpen nem állhat két<br />
azonos állampolgárságú személyből. Ezen felül szigorúan tilos a versenybírói testület bármely<br />
tagjának versenybírói tisztséget ellátni honpolgártársa mérkőz<strong>és</strong>én.<br />
A VEZETŐBÍRÓ<br />
• A szőnyegen működővezetőbíró felelős a küzdelem szabályos lebonyolításáért, melyet a<br />
szabályoknak megfelelően kell levezetnie.<br />
• Szorosan együttműködik a pontozóbíróval. A küzdelem irányában kell működ<strong>és</strong>ét<br />
kifejtenie, tartózkodva minden meggondolatlan vagy alkalmatlan beavatkozástól. Sípjellel<br />
indítja el, szakítja félbe vagy fejezi be a küzdelmet.<br />
• A vezetőbíró rendeli el a versenyzők visszatér<strong>és</strong>ét a szőnyegre, ha azt elhagyták, ődönt<br />
arról, hogy a küzdelmet állva vagy térdelőhelyzetben folytassák, amihez a pontozóbíró,<br />
ennek hiányában pedig a szőnyegelnök hozzájárulása szükséges.<br />
• A vezetőbíró köteles bal karján piros színű, jobb karján pedig kék színűkézelőt viselni.<br />
Ujjaival jelzi a fogás sikeres végrehajtásáért járó pontszámot (amennyiben azt a szőnyeg<br />
határain belül hajtották végre, ha a versenyzőveszélyes testhelyzetbe került stb.) <strong>és</strong>pedig vagy<br />
jobb karja felemel<strong>és</strong>ével, ha a kék mezűbirkózónak jár a pont, vagy pedig a bal kar<br />
felemel<strong>és</strong>ével, ha a piros mezűversenyzőérdemelt pontot.<br />
• A vezetőbírónak soha nem szabad haboznia az alábbi esetekben:<br />
o ha a küzdelmet félbe kell szakítani: ez ne történjék túl korán vagy túl k<strong>és</strong>őn,<br />
o ha jelzi, hogy a szőnyeg szélén végrehajtott fogás érvényes vagy nem,<br />
o ha a versenyzőhídba kerül, láthatóan jeleznie kell, hogy a hídhelyzet időtartama elérte-e az<br />
5 másodpercet, e helyzetért többletpont jár,<br />
o ha tust (két vállra fektet<strong>és</strong>t) kell jeleznie <strong>és</strong> ítélnie, miután kikérte a pontozó hozzájárulását,<br />
vagy ennek hiányában a szőnyegelnökét..<br />
• Ugyancsak köteles a vezetőbíró:<br />
o Külön ügyelni a versenyzők lábhasználatára kötöttfogású birkózásnál.<br />
o Kihirdetni a győztes birkózót a szőnyegelnök jóváhagyása után.<br />
• A vezetőbírónak büntet<strong>és</strong>t kell kérnie szabálysért<strong>és</strong>ért vagy durvaságért.
• A szőnyegelnök közbelép<strong>és</strong>ekor a vezetőbírónak meg kell állítani az adott menetet 6 pont<br />
különbség esetén, de az akció befejez<strong>és</strong>ét meg kell várnia melybe a kontraakció is beleszámít.<br />
A PONTOZÓBÍRÓ<br />
• A pontozóbíró ellátja az általános birkózószabályokban előírt feladatokat.<br />
• Köteles igen figyelmesen követni a küzdelem alakulását, s nem szabad hagynia, hogy<br />
figyelmét eltereljék. Tartozik minden érvényes akció után pontot adni pontozólapjára<br />
feljegyezni azt a vezetőbíró vagy a szőnyegelnök hozzájárulásával, velük egyetért<strong>és</strong>ben.<br />
Minden helyzetben véleményt tartozik nyilvánítani.<br />
• Minden egyes akciót követően <strong>és</strong> a vezetőbíró jelz<strong>és</strong>ei alapján (melyeket egybevet saját<br />
értékel<strong>és</strong>eivel), vagy ennek hiányában a szőnyegelnökkel egyetért<strong>és</strong>ben feljegyzi a kérd<strong>és</strong>es<br />
akciókért járó pontokat, az eredményt pedig a mellette lévőtábla segítségével felmutatja úgy,<br />
hogy mind a nézők, mind a birkózók jól lássák.<br />
• A pontozóbíró állapítja meg, s jelzi a vezetőbírónak a tust.<br />
A SZŐNYEGELNÖK<br />
• A szőnyegelnök látja el a legjelentősebb feladatokat, melyeket a birkózószabályok írnak elő.<br />
• Őhangolja össze a vezetőbíró <strong>és</strong> a pontozó munkáját.<br />
• Ő rendeli el a kapaszkodást a 0-0 állás esetén szabadfogásban a 2. perc letelte után, míg<br />
kötöttfogásban 1 perc <strong>és</strong> 1.30 perc után<br />
• Ha a pontozóbíró <strong>és</strong> a vezetőbíró között véleményeltér<strong>és</strong> mutatkozik, feladata dönteni az<br />
eredmény, a pontszámok <strong>és</strong> a tusok megállapítása végett.<br />
• Semmiképpen nem mondhat elsőnek véleményt, meg kell várnia a vezetőbíró <strong>és</strong> a pontozó<br />
véleményét. Nincs joga befolyásolni a dönt<strong>és</strong>t.<br />
• Szembeszökőszabálysért<strong>és</strong> esetén joga van félbeszakítani a küzdelmet, s megkérdezni a<br />
vezetőbírót <strong>és</strong> a pontozót, mi indokolja dönt<strong>és</strong>üket. Miután a vezető<strong>és</strong> pontozóbíróval<br />
véleményt cserélt, többségi szavazattal (2:1 arányban) azonnal kiigazíthatja a dönt<strong>és</strong>t.<br />
A MÉRKŐZÉSEK IDŐTARTAMA<br />
A menetidők a következők a különbözőkorcsoportokban:<br />
Felnőtt, Junior, Kadet, Diák: 2 perc<br />
Minden menet végén meg kell határozni a győztes személyét. 2 menet megnyer<strong>és</strong>e a<br />
mérkőz<strong>és</strong> megnyer<strong>és</strong>ét jelenti. Ha két menet után döntetlen a menetek állása, akkor a menet<br />
győztese a mérkőz<strong>és</strong> győztese is egyben. Tus esetén a mérkőz<strong>és</strong> automatikusan véget ér az<br />
addigi eredménytől függetlenül. Ha a menet végén szabadfogásban az állás 0-0, kapaszkodást<br />
kell elrendelni. A kapaszkodás időtartama 30 másodperc.<br />
A GYŐZELEM FAJTÁI<br />
A mérkőz<strong>és</strong>t az alábbi módon lehet megnyerni:<br />
• Két vállal (tussal).<br />
• Sérül<strong>és</strong> esetén visszalép<strong>és</strong>sel, feladással vagy diszkvalifikálás esetén.<br />
• Technikai fölénnyel (korábban leírtak szerint).<br />
• Pontozással (amihez az szükséges, hogy a győztes 2 menetet nyerjen meg 1-5 pont közti<br />
különbséggel) Minden menet végén a győztest meg kell határozni. 2 menet megnyer<strong>és</strong>ével<br />
lehet a mérkőz<strong>és</strong>t megnyerni. ha az elsőkét menetet ugyanaz a versenyzőnyeri, nincs szükség<br />
harmadik menetre.
Nagy ívű(5 pontos) dobás, ill. 2 db hárompontos akció után a dobó versenyzőautomatikusan<br />
az adott menet győztese. Döntetlen (1-1, 2-2, 3-3 stb.) esetén az int<strong>és</strong>ek száma, ezután a több<br />
nagyobb értékűakció dönti el a menet győztesét. Ha ezek száma megegyezik, az utolsó pontot<br />
elérőversenyzőaz adott menet győztese. 0-0 esetén szabadfogásban a kapaszkodás során az<br />
elsőpontot elérőversenyzőa győztes. Az int<strong>és</strong>ek menetenként összeadódnak <strong>és</strong> három int<strong>és</strong><br />
után a versenyzőt leléptetik.<br />
A TUSVESZÉLYES HELYZET<br />
A birkózót akkor kell "veszélyeztetett helyzetbe hozottnak" tekinteni, ha hátának (vagy<br />
vállának) síkja a szőnyeghez képest párhuzamosan van, vagy azzal 90 foknál kisebb szöget<br />
alkot. Tusveszélyes helyzet van, amikor:<br />
• A védekezőbirkózó hídba megy a tus elkerül<strong>és</strong>ére<br />
• A védekezőbirkózó a szőnyeg felé forduló háttal egy vagy két könyökre támaszkodik, hogy<br />
ne kerüljön két vállra<br />
• A birkózó egyik válla érintkezik a szőnyeggel, s a másik váll elhagyja a 90 fokos<br />
derékszöget<br />
• A birkózó pillanatnyi tusba kerül, vagyis ha egy másodpercnél rövidebb ideig ér szőnyeget a<br />
két válla<br />
• A birkózó gurul a két vállán.<br />
NAGYÍVŰDOBÁSOK<br />
Nagy ívűdobásnak minősül az álló helyzetben végrehajtott minden fogás vagy akció akkor<br />
ha:<br />
• Az ellenfél teljesen elvesztette a kapcsolatot a talajjal, <strong>és</strong> kénytelen nagy ívűgörbét leírni a<br />
térben, amely közvetlen <strong>és</strong> azonnali tusveszélyes helyzetet teremt.<br />
• Nagy ívűdobásnak minősül a lenti birkózásnál minden fogás, amellyel a támadó versenyző<br />
ellenfelét elválasztja a talajtól, s ez a megtámadott birkózót nagy ívűdobással hasra<br />
kényszeríti (3 pont), vagy közvetlen tusveszélyes helyzetbe hozza (5 pont).<br />
AZ AKCIÓKÉRT <strong>és</strong> FOGÁSOKÉRT JÁRÓ PONTOK<br />
1 pont jár:<br />
• Annak a birkózónak, aki ellenfelét földre viszi, majd mögé kerül s ebben a testhelyzetben<br />
azt fogva tartja (3 érintkez<strong>és</strong>i pont: két kar <strong>és</strong> egy térd vagy két térd <strong>és</strong> egy kar)<br />
• Annak a birkózónak, aki állva vagy a földön szabályos fogást hajt végre ellenfelén, de nem<br />
viszi azt tusveszélyes helyzetbe<br />
• Annak a birkózónak, aki mögé kerül<strong>és</strong>sel viszi <strong>és</strong> fogja le ellenfelét<br />
• az a birkózó, aki térdelőhelyzetben felfordítást hajt végre úgy, hogy az ellenfél karja nyújtva<br />
van (egy vagy két kar) háttal a szőnyeg felé<br />
• Annak a birkózónak, akinek a fogását ellenfele szabálytalanul akadályozza, de ennek<br />
ellenére végre tudja azt hajtani.<br />
• Annak a birkózónak, akinek támadása elől az ellenfél szőnyegről vagy fogásból menekül,<br />
felszólításra nem tér vissza a kezdőkörbe <strong>és</strong> nem veszi fel a küzdelmet meg nem engedett<br />
fogást vagy durvaságot hajt végre.<br />
• Annak a birkózónak, aki 5 másodpercig vagy tovább veszélyeztetett helyzetben tartja<br />
ellenfelét<br />
• Az a versenyző, akinek ellenfele egyik lábával érinti a zónán kívüli területet.<br />
• Akinek ellenfele fenti pozícióban folyamatosan visszautasítja a korrekt kapaszkodás<br />
felvételét<br />
• Aki a 30 mp-es kapaszkodást kivédekezi úgy, hogy ellenfele nem szerez pontot
• Vérz<strong>és</strong> nélküli sérül<strong>és</strong>sel járó küzdelem megszakításért az ellenfél 1 pontot kap.<br />
2 pont jár:<br />
• Annak a birkózónak, aki szabályos fogást hajt végre lenti birkózásnál, s aki ellenfelét<br />
tusveszélyes helyzetbe vagy pillanatnyi tusba viszi.<br />
• A megtámadott birkózónak, ha a támadó pillanatnyi tushelyzetbe kerül vagy vállán gurul a<br />
fogás végrehajtásánál (kivéve pörget<strong>és</strong> esetén)<br />
• A támadó birkózónak, akinek ellenfele úgy menekül a fogásból, hogy a szőnyegen kívülre<br />
veti magát tusveszélyes helyzetbe<br />
• A támadó birkózónak, akinek ellenfele szabálytalan fogást hajt végre, amely<br />
megakadályozza az elkezdett fogás végrehajtását<br />
• Annak a versenyzőnek, aki álló helyzetből blokkolja ellenfele akcióját, tehát pillanatnyi<br />
tushelyzetbe hozza.<br />
3 pont jár:<br />
• Annak a birkózónak, aki állva hajt végre egy fogást, amely ellenfelét közvetlen kisívű<br />
dobással tusveszélyes helyzetbe hozza<br />
• Minden fogásért, amelyet kisívben a földtől felkapással hajtanak végre, még ha a támadó<br />
versenyzőegy vagy két térddel földön is van, amennyiben a támadás azonnal tusveszélyes<br />
helyzetet teremt <strong>és</strong> a megtámadott minden testr<strong>és</strong>ze elhagyja a szőnyeget<br />
5 pont jár:<br />
• Minden végrehajtott fogásért álló helyzetben, mely nagy ívet ír le, <strong>és</strong> közvetlen tusveszélyes<br />
helyzetben fejeződik be<br />
• Annak a versenyzőnek, aki elszakítja ellenfelét a térdelőhelyzetből, <strong>és</strong> nagy ívűfogást hajt<br />
végre, majd közvetlen tusveszélyes helyzetet idéz elő.<br />
A PASSZIVITÁSI ZÓNA<br />
A passzivitási zóna rendeltet<strong>és</strong>e, hogy figyelmeztesse a passzív versenyzőt, s megszüntesse a<br />
rendszeres szőnyegszéli birkózást, valamint a küzdelem előli menekül<strong>és</strong>eket.<br />
• Érvényes minden fogás <strong>és</strong> akció, melyet a központi birkózófelületen indítanak <strong>és</strong> ebben a<br />
zónában fejeznek be, beleértve a veszélyeztet<strong>és</strong>t, az ellentámadást <strong>és</strong> a tust.<br />
• Érvényesnek minősül minden fogás vagy ellentámadás, melyet állva indítanak a szőnyeg<br />
központi birkózófelületén (a passzivitási zónán kívül) függetlenül attól, hol ér véget (központi<br />
felületen, passzivitási zónában vagy a védett felületen).<br />
• Ha azonban a védőfelületen fejeződik be az akció, a mérkőz<strong>és</strong>t meg kell állítani, s a küzdő<br />
feleket vissza kell rendelni a kezdőkörbe <strong>és</strong> álló helyzetben folytatódik a küzdelem. Ez<br />
esetben pontok járnak a végrehajtott fogás értékének megfelelően.<br />
• Minden esetben, amikor álló helyzetben a támadó birkózó egyik lába a szőnyeg<br />
védőfelületén van, azaz a passzivitási zónán kívül, <strong>és</strong> nem tudja befejezni a fogást, a<br />
mérkőz<strong>és</strong>t kötelezőfélbeszakítani <strong>és</strong> a korábban r<strong>és</strong>zletezett szabályok érvényesek ( 1 pont az<br />
ellenfélnek)<br />
• Amikor a megtámadott birkózó egyik lábával a védőfelületre lép, a támadó viszont folytatja<br />
<strong>és</strong> befejezi a fogást, ez érvényesnek számít. Ha a támadó nem fejezi be a fogást, a<br />
mérkőz<strong>és</strong>vezetőmegszakítja a küzdelmet <strong>és</strong> a zónára érvényes szabályok szerint jár el. (1<br />
pont a kilép<strong>és</strong>ért)<br />
TILTÁSOK ÉS SZABÁLYTALAN FOGÁSOK<br />
ÁLTALÁNOS TILTÁSOK (TILALMAK)<br />
A birkózónak tilos:
• Hajat, fület, nemi szervet húzni, csípni, kéz- vagy lábujjat feszíteni vagy harapni stb.<br />
általában tilos tehát minden akció, fogás, amely az ellenfél kínzásával jár vagy olyan<br />
szenved<strong>és</strong>t okoz neki, hogy kénytelen feladni a küzdelmet.<br />
• Rúgni, fejelni, fojtogatni, lökdösni vagy olyan fogásokat alkalmazni, amelyek<br />
veszélyeztethetik az ellenfél eg<strong>és</strong>zségét; tilos a végtagokat eltörni vagy kificamítani, az<br />
ellenfél lábára lépni, s arcához érni a szemöldök <strong>és</strong> a szájvonal között.<br />
• Könyökkel vagy térddel az ellenfél hasába vagy gyomrába hatolni, s bármilyen fájdalmas<br />
csavarást végezni, vagy az ellenfél mezét fogni.<br />
• A szőnyeghez tapadni vagy abba kapaszkodni.<br />
• Mérkőz<strong>és</strong> közben beszélni.<br />
• Az ellenfél talpát fogni (csak a lábfej felsőr<strong>és</strong>zét <strong>és</strong> a sarkot szabad megfogni).<br />
• Megegyezni az ellenféllel a mérkőz<strong>és</strong> végeredményéről.<br />
SZABÁLYTALAN FOGÁSOK<br />
Szabálytalannak minősülő<strong>és</strong> tiltott fogások az alábbi fogások illetve akciók:<br />
• A torok megfogása (torkon ragadás).<br />
• A karnak 90 foknál nagyobb mértékűkicsavarása.<br />
• A karoknak fölül vagy az alsó karon való összecsavarása.<br />
• A fej vagy a nyak két kézzel való megfogása.<br />
• A kettős járom (dupla-Nelson) fogás, ha nem oldalról hajtják végre, s egyidejűleg nyomást<br />
alkalmazunk olyan testhelyzetben, ahol az alsó kar hegyes szöget alkot.<br />
• Olyan fogás végrehajtása, amely az ellenfél gerincoszlopát feszíti.<br />
• A fej összefogás karral, akármilyen irányban történik (kravátli)<br />
• Egyébként az állva <strong>és</strong> hátulról végzett fogásoknál, amikor az ellenfél elfordul, feje lefelé<br />
van, az es<strong>és</strong>t csak oldalirányba szabad végezni, s egyáltalán nem felülről-lefelé; fontos, hogy<br />
a test melyik r<strong>és</strong>ze, a fogást alátámasztó lábon kívül, a földet előbb érintse, mint a<br />
megtámadott felsőteste.<br />
TILTOTT FOGÁSOK AZ ISKOLÁS ÉS KADET KORCSOPORTBAN<br />
A gyermekek eg<strong>és</strong>zségének megvéd<strong>és</strong>e érdekében az alábbi fogások szabálytalanok <strong>és</strong><br />
tiltottak az iskolás <strong>és</strong> kadet csoportba tartozók (17 évig bezárólag) számára:<br />
• Kettős járom (dupla-Nelson) nem csupán előre, de oldalt is;<br />
• Tilos a kettős járom abban az esetben is, ha azt lábkulccsal együtt akarják végrehajtani.<br />
Hazai versenyeken a Magyar Birkózó Szövetség dönt<strong>és</strong>e értelmében a serdülőkorcsoport<br />
alatti korcsoportnál tiltott fogás a karkulcs a túlsó karon (tüdő), illetve karkulcs a nyakon<br />
(amerikai kulcs).<br />
KÜLÖNLEGES TILALMAK<br />
• Kötöttfogású birkózásnál tilos az ellenfelet övön (csípőn) alul megragadni, őt lábbal<br />
összeszorítani, valamint tilos a tolás, nyomás (szorítás) vagy a "kiemel<strong>és</strong>" oly módon, hogy a<br />
láb az ellenfél valamely testr<strong>és</strong>zével érintkezik.<br />
• Kötöttfogású birkózásnál - a szabadfogásúval szemben - az ellenfelet követni kell a<br />
szőnyegre <strong>és</strong> uralni, hogy a fogás értékelhetőlegyen.<br />
• Szabadfogású birkózásnál tilos a fejen, nyakon vagy testen lábkeresztez<strong>és</strong>sel ollós rekeszt<strong>és</strong>t<br />
elvégezni.<br />
Küzdőtér<br />
A grundbirkózás szabályai
A grundbirkózó mérkőz<strong>és</strong>tetsz<strong>és</strong> szerinti, de általában 4-5m átmérőjű, bárhol<br />
megrajzolható küzdőkörben zajlik.<br />
A győzelem módjai<br />
� Tiszta győzelem<br />
� Pontozásos győzelem<br />
Tiszta győzelem<br />
� Az ellenfél egyszeri, függőleges irányú felemel<strong>és</strong>e <strong>és</strong> levegőben való tartása három<br />
másodpercig.<br />
� Az ellenfél leléptet<strong>és</strong>e szabálytalanság miatt<br />
�<br />
Akciók értékel<strong>és</strong>e pontokkal<br />
� Az ellenfél függőleges irányú felemel<strong>és</strong>e, amikor a társ mindkét lába elhagyja a talajt,<br />
az emel<strong>és</strong> azonban nem éri el a három másodperces időtartamot – 2 pont<br />
� Az ellenfél kitolása, vagy rögzített kilendít<strong>és</strong>e (nem kilök<strong>és</strong>e) a küzdőtérről úgy, hogy<br />
annak mindkét talpa teljes terjedelmével kívül legyen a határvonalon, miközben a<br />
támadó a kiléptet<strong>és</strong> pillanatában legfeljebb fél lábbal kerülhet a küzdőkörön kívül - 1<br />
pont.<br />
� Ha a versenyzőa körből való kitolás vagy felemel<strong>és</strong> ellen úgy védekezik, hogy leül,<br />
vagy lefekszik a küzdőtéren, az elsőesetben figyelmeztet<strong>és</strong> kap, minden további<br />
esetben viszont egy pont megítélendőaz ellenfélnek.<br />
� Ha a két versenyzőegy szerre esik ki vagy lép ki a küzdőtérről, akció egyik félnek<br />
sem ítélhető.<br />
� Nem szándékos, illetve nem durvaságból elkövetett szabálytalanságért a versenyző<br />
figyelmeztet<strong>és</strong>ben r<strong>és</strong>zesül, a harmadik esetben már ezért leléptet<strong>és</strong> jár.<br />
Tilos a láb cselekvőhasználata <strong>és</strong> a lábfogások.<br />
Mérkőz<strong>és</strong>idő<br />
A grundbirkózó mérkőz<strong>és</strong>ek időtartama 2 perc. Egyes életkorokban különbözőedzettségi<br />
szinteken, illetve pedagógiai megfontolásból képességfejleszt<strong>és</strong>i céllal term<strong>és</strong>zetesen<br />
növelhető. Ha a mérkőz<strong>és</strong> a meghatározott menetidőben döntetlenül ér véget, hosszabbítás<br />
következik, az elsőértékelhetőakcióig.<br />
Súlycsoportok<br />
A helyi jellegű <strong>és</strong> házi versenyek tetsz<strong>és</strong> szerinti testsúlyhatár megköt<strong>és</strong>sel<br />
rendezhetők Érdemes 4-6 kerek számmal jelölhetősúlycsoportot meghatározni.<br />
Ajánlat az egyszerűsúlycsoport beosztásra általános iskolák tanulói r<strong>és</strong>zére: 5 kg-onként<br />
30kg- tól kezdve határozzuk meg a felsősúlyhatárt.<br />
Alsó tagozatos tanulók esetében már 3 kg-onként kell új súlycsoportot meghatározni.
. I./4. Páros küzdőgyakorlatok szervez<strong>és</strong>e, vezet<strong>és</strong>e<br />
Közel azonos felépít<strong>és</strong>űtanulók kerüljenek egymással szembe, mert csak így alakulhat<br />
ki megfelelőszintű<strong>és</strong> eg<strong>és</strong>zséges szelleműküzdelem. Az egyenlőtlen küzdelem negatív<br />
hatásokat vált ki! Életkorban legfeljebb kétévi, testsúlyban 2 - 5 kg közötti különbséget<br />
szabad megengedni! Maximális szabálytiszteletet követeljünk, ez a legjobb útja a nem várt<br />
események elkerül<strong>és</strong>ének.<br />
� Ügyeljünk az elhelyezked<strong>és</strong>re, a nagyobb teret igénylőgyakorlatokat egy irányba,<br />
egyszerre végeztessük, lehetőleg úgy, hogy a küzdőpárok egymástól távolodva<br />
fejezzék be a gyakorlatot. Hívjuk fel a figyelmet az egymás mellett dolgozó párokra,<br />
tanulótársakra is.<br />
� Fontos, hogy a szőnyegre, talajra kerül<strong>és</strong> után lehetőleggyorsabban álljanak fel,<br />
mielőtt a szomszéd pár megbotlana, vagy rálépne.<br />
� A gyakorlatok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy minden nagyobb izomcsoportot<br />
legalább háromszor foglalkoztassunk, különben nem érjük el a kívánt hatást.<br />
� A kiinduló helyzetek biztosítsák a gyors váltás lehetőségét (pl.: mellsőfekvőtámaszból<br />
hason fekv<strong>és</strong>ben vagy guggolásban folytassuk a gyakorlást).<br />
� Küzdőjátékoknál mindig páratlan számú pont vagy r<strong>és</strong>zgyőzelem jelentse a teljes<br />
győzelmet. Ne feledkezzünk meg a kieg<strong>és</strong>zítő feladatok meghatározásáról a<br />
gyorsabban végzők érdekében!<br />
� Gyors, rövid, lényegre törőmagyarázat vagy utasítás előzze meg a gyakorlatot.<br />
Tekintettel arra, hogy a páros gyakorlatuk term<strong>és</strong>zetüknél fogva bizonyos kötetlenséggel,<br />
lazasággal járnak, a testnevelőtől, edzőtől átgondoltabb kiválasztás igényel a gyakorlatok<br />
sorrendiségét illetően. A páros küzdőgyakorlatokkal, vetélked<strong>és</strong>ekkel a testnevelőtanár<br />
változatosabbá teheti óráit, <strong>és</strong> megalapozhatja tanítványai birkózáshoz szükséges képességeit.
5. A birkózás szabályrendszer változtatásának okai<br />
A NOB a teljes anyagi csőddel végződött montreali olimpia után egyre<br />
hangsúlyozottabban juttatta érvényre a játékok szervez<strong>és</strong>ében az üzlet szellemét.<br />
A média érdeklőd<strong>és</strong>e a sportban keringőpénztömeg növeked<strong>és</strong>ével fokozódott. A<br />
képernyőre kerül<strong>és</strong> létkérd<strong>és</strong>sé vált, a média hatalma elvitathatatlan, a sportágak szabályait a<br />
média igényei szerint alakítják.<br />
A tv műsorok nézettségét meghatározó legfontosabb rendezőelvek figyelmen kívül<br />
hagyása melletti médiának való megfelel<strong>és</strong> eredményezte több sportág, (így a birkózás)<br />
folyamatos szabályváltozásait.<br />
Ezen hatás alól a birkózás sem tudta kivonni magát, így nem véletlen, hogy a FILA<br />
75. szület<strong>és</strong>napja alkalmából S.E.J.A. Samaranch a NOB elnöke a sportág korszerűsít<strong>és</strong>ét már<br />
1989-ben sürgette.<br />
Működ<strong>és</strong>e során a FILA folyamatosan arra törekedett, hogy a szabályokat úgy<br />
változtassa <strong>és</strong> módosítsa, hogy ez által a birkózás látványosabb <strong>és</strong> érdekesebb legyen a<br />
közönség <strong>és</strong> a média számára. A módosítások gyakorta a felmerülőaktuális problémák<br />
orvoslását szolgálták, amely megmagyarázza az egyes kongresszusok által elfogadott<br />
rendszeres értelmez<strong>és</strong>eket.<br />
E módosítások elengedhetetlenek a birkózás imázsának megváltoztatása <strong>és</strong> a NOB<br />
nyomása szempontjából, akik a szponzorok követel<strong>és</strong>ére úgy fogják átalakítani az olimpia<br />
műsorát, hogy a tévénézők látványos, modern <strong>és</strong> érdekes sportágakat lássanak.
Felhasznált Irodalom<br />
Adams A., Newwton C. (1989): Sumo Gallery Books New York 10-11.<br />
Armasz R. (1981): Viljanie predszorevnovátelnoj regulacija vesza na robotszposzobnoszt<br />
borcov Szportivnaja Borba 43-46.<br />
Alihanov J. (1981): Bimehanicseszkije osznovnü techniki szportivnoj Teorija i Praktika<br />
Fizicseszkoj Kulturü 12. 8-10<br />
Barna T. (1989): <strong>Birkózás</strong>. Jegyzet. Tankönyvkiadó. Budapest.<br />
Barna T. (1992): Amerikai <strong>és</strong> magyar birkózók oktatási módszereirôl. Testnevel<strong>és</strong>- <strong>és</strong><br />
sporttudomány, 2. 82-83.<br />
Barna T. (1993): Nemzetközi szabadfogású élversenyzôk teljesítményének többszempontú<br />
elemz<strong>és</strong>e. TF. Budapest. Doktori értekez<strong>és</strong>, Könyvtár.<br />
Barna T., Cselekv<strong>és</strong>hatékonyság vizsgálata küzdősportban (A küzdelemtől a látványos<br />
szórakozásig). TF. Budapest. 2003. Ph.D értekez<strong>és</strong>,Könyvtár.”348”.<br />
Barna T. (1994): Egy birkózó taktikai arculata. Mesteredzô, 1. 24.<br />
Barna T. (1994): A győzelem formáinak vizsgálata birkózásban. Mesteredzô, 6. 3-4.<br />
Barna T. (1994): <strong>Birkózás</strong> <strong>és</strong> üzlet. Kalokagathia, 1. 166-169.<br />
Barna T. (1996):Tovább csökkenhet -e a mérkőz<strong>és</strong>időa birkózásban? Mesteredző1, 9 -
12.<br />
Barna T., Fodor T. (1997): Lábratámadások a szabadfogású birkózásban. Mesteredző, 2.<br />
9-11.<br />
Barna T. (1997): A birkózás helye az iskolai testnevel<strong>és</strong>ben. Testnevel<strong>és</strong> 4. 1-32.<br />
Barna, T., Németh E. (1997): Testsúlyszabályozás a küzdősportokban I. r<strong>és</strong>z.Magyar<br />
Budo, 3. 35., II. r<strong>és</strong>z. (1998) Magyar Budo, 1. 35.<br />
BarnaT., Fodort. (1998) : Could the duration of wrestling matchh be further decreased?<br />
Coaching and Sport Science Jurnal ( Rome ) 3.szám (2), 35-38.<br />
Barna T., Fodor T., ( 1999): Szabályváltozások hatása a birkozásban Mesteredző (3 )<br />
15-18.<br />
BarnaT., Fodor T., (2001) Dezinformációs taktikák a birkózásban Magyar<br />
<strong>Sporttudományi</strong> Szemle, Budapest 2001 2.szám, 21-23.<br />
Birkózó versenyszabályok Bp. Hedvig Nyomda 1910 Magyar Atlétikai Szövets<br />
Kiadványa 17.<br />
Benson M. (1994): Pinning their hopes on fall gug: wrestling coaches lament a decrease in<br />
pins. NCAA news ( Overland Park , Kan. ) 31 (41 ), 14 Nov. 5.<br />
Cipriano N. A.(1993): Technikal- tactical analysis of freestyle wrestling. Journal of<br />
strength and conditioning research ( Champaign, III. ) 7 ( 3 ) , Aug . 133-14.<br />
Corneanu J.(1987): Programmierung des Ausbildungtrainings für Ringkampfer<br />
im Jahreszyklus Trainer 3. 17-19.<br />
Czeh., Tünnemann (1980): Ringen Sportverlag Berlin 9-18.<br />
Deitch S.(1998): Wrestling grappels with certification program : new rules cause
adjustments in way wrestlers deal with weight management. NCAA news ( Overland<br />
Park , Kan.) 35 8 37 9, 23 Nov,1, 19-21.<br />
Fodor T. (1992): Minõsített birkózók speciális felk<strong>és</strong>zültségének struktúrája,<br />
kritériumai <strong>és</strong> vizsgálati módszerei. MTE közlemények 1. 95-1O5.<br />
Fülöp, G.(1996): Az információ, Budapest (Elektronikus)<br />
www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/htm)<br />
Frank J.,Dahl F.(1979): Dropauts from and endurance taining some historical and<br />
physiological aspects Scandinavian Journal of Sport Sciences 1.ö 20-22.<br />
Gable D., (1998): Coaching wrestling succesfuly Wrestling USA (Missoula, Mont.)<br />
34. 15.Dec. 6-7.<br />
Galkovszkij J., Potraty I.(1972): Peresztroit metodiku nacsalnogo obucsenija volnoj<br />
borbe Szportivnaja Borba, 36-37.<br />
Gutmann J., Barna T., Fodor T.(2001) Preparatory methods of top level wrestlers<br />
attacking style. Journal of Sports and Sports Sciences. Vol.24 (3) 2001. Sports<br />
Authority of India. P.: 5 – 12<br />
Harsányi L.(2000): Szöuli <strong>és</strong> atlantai olimpián egymillió lakosra jutó pontszám<br />
szerinti rangsor. Magyar Edző1 / 2 4.<br />
Hofmann., Hollósi(1979): <strong>Birkózás</strong> Jegyzet Sport<br />
Hollósi G.(1970): A kinesztétikai érzetek szerepe a mozgástanulásban, különös<br />
tekintettel a lábkulcsos fogásokra Szakdolgozat TF könyvtár<br />
Horswill C.(1994): Physiology and nutrition for wrestling. In, Lamb, D.R.(ed ) et al.,<br />
Physiology and nutrition for competitiv sport , Carmel, Ind., Cooper Publishing<br />
group, . 131-179.<br />
<strong>Kar</strong>apetján I(1981):. Opit podgotovka junih borcov Szportivnaja Borba 30-32.<br />
Kárpáty K.(1949): Görög-római <strong>és</strong> szabad birkózás OSH KIADVÁNY
Kormanek I., Durek H.(1972): Hodnote sportového vykony záposnikov Tréner 29-31.<br />
Kun L.(1972): <strong>Egyetem</strong>es Testnevel<strong>és</strong> <strong>és</strong> Sporttörténet Bu8dapest, Sport<br />
MBSZ kiadványok.<br />
Mezô F.(1978): Az olimpiai játékok története Sportpropaganda<br />
Nádori, L.(2002): Edz<strong>és</strong>elmélet, JPTE , Pécs.<br />
Nagykáldi Cs.(2000): Küzdősportok elméletének kérd<strong>és</strong>ei. Budapest, Kézirat, TF Könyvtár<br />
Németh E., Nagykáldi Cs., Barna T., 1999. Az akcióhatékonyság a küzdősportokban<br />
kapcsolata az asszertivitással <strong>és</strong> pszich<strong>és</strong> stabilitással. III. Országos<br />
Sporttudományos<br />
Kongresszus II. kötet ( Szerk : Mónus A. ) Budapest , 289-292<br />
Orosz P.(1995): Labdarúgok egyfajta problémamegoldó magatartásmódjának céljai, elvi<br />
<strong>és</strong> gyakorlati módszerei . Kispad Sportpropaganda<br />
Papp L.(1970): <strong>Birkózás</strong> Sportpropaganda<br />
Papp L. <strong>Birkózás</strong> Versenyszabályai Sport 1954.<br />
Rigler E.(1980): A mozgáselemz<strong>és</strong> lehetőségei a sportban A Sort <strong>és</strong> Testnevel<strong>és</strong> Időszeű<br />
Kérd<strong>és</strong>ei 22.sz.<br />
Roemmich J., Sinning W.(1994): Weight loss and wrestling training: effects on growtth<br />
related hormones. Journal off Applied Physiology ) Bethesda, Md.) 82 ( 6 ), June ,<br />
176o-1764<br />
Robbinss P. (1993): A pre-season strength training program for high school wrestlers.<br />
National Strengh and Conditioning Association Jurnal ( Lincoln ) 15 ( 3 ) May.<br />
June. 62- 64.<br />
Rajkov Petrov (1967): A szabadfogású birkózás Budapest, Sport 14-15.<br />
R.P. Piloján. (1983): Oszobenosztyi tyehniko-takticseszkoj podgotolennosztyi junih
orcov Teorija i Praktika Fizicseszkoj Kulturü 3. 29-31.<br />
Sherman,-M.(1994): The games wrestler play: fifteen „ fun „ games with which to<br />
lighten up intense practices. Coach and Athletic Director ( Jefferson Citxy ) 67<br />
( 8) Mar. 96-97.<br />
Szabados I.(1981): Az erőszerepe <strong>és</strong> fejleszt<strong>és</strong>ének problémái birkózásban<br />
SzakdolgozatTF könyvtár<br />
1. Hány évesek a juniorok? – 18-20 évesek<br />
I./5. Ellenőrzőkérd<strong>és</strong>ek<br />
2. Sorolja fel a felnőtt női súlycsoportokat! – 48-51-55-59-63-67-72 kg<br />
3. A szőnyegelnök feladatai? – • A szőnyegelnök látja el a legjelentősebb feladatokat,<br />
melyeket a birkózószabályok írnak elő.<br />
• Őhangolja össze a vezetőbíró <strong>és</strong> a pontozó munkáját.<br />
• Ő rendeli el a kapaszkodást a 0-0 állás esetén szabadfogásban a 2. perc letelte után, míg<br />
kötöttfogásban 1 perc <strong>és</strong> 1.30 perc után<br />
• Ha a pontozóbíró <strong>és</strong> a vezetőbíró között véleményeltér<strong>és</strong> mutatkozik, feladata dönteni az<br />
eredmény, a pontszámok <strong>és</strong> a tusok megállapítása végett.<br />
• Semmiképpen nem mondhat elsőnek véleményt, meg kell várnia a vezetőbíró <strong>és</strong> a pontozó<br />
véleményét. Nincs joga befolyásolni a dönt<strong>és</strong>t.<br />
• Szembeszökőszabálysért<strong>és</strong> esetén joga van félbeszakítani a küzdelmet, s megkérdezni a<br />
vezetőbírót <strong>és</strong> a pontozót, mi indokolja dönt<strong>és</strong>üket. Miután a vezető<strong>és</strong> pontozóbíróval<br />
véleményt cserélt, többségi szavazattal (2:1 arányban) azonnal kiigazíthatja a dönt<strong>és</strong>t.<br />
4. Kizárható-e a versenyzőa mérlegel<strong>és</strong> során, <strong>és</strong> ha igen, akkor miért? – Igen,<br />
eg<strong>és</strong>zségügyi okokból, vagy ha megengedett súlyhatárt átlépi<br />
5. A pontozóbíró minden helyzetben köteles véleményt mondani? – Igen<br />
6. A versenybírói testület összetétele: - pontozóbíró – szőnyegelnők – vezetőbíró<br />
7. Fontos rendezőelvek a küzdőjátékok vezet<strong>és</strong>e során? – (lásd.: I. 4. fejezet)<br />
8. A győzelem formái a grundbirkózásban – pontozással, vagy tiszta győzelem (3mp-ig<br />
kiemelve a levegőben tartva)
9. Hányszor állhat fel a versenyzőa mérlegre? – ahányszor akar a 30 perces mérlegel<strong>és</strong>i<br />
időalatt<br />
10. Hány évesek a kadetek? – 16- 17 évesek<br />
11. Sorolja fel a felnőtt férfi súlycsoportokat: - 55-60-66-74-84-96-120<br />
12. A szőnyegelnök mondhat-e elsőnek véleményt? – nem<br />
13. Szabad-e a grundbirkózásban lábfogással kiemel<strong>és</strong>t végrehajtani? – nem<br />
14. Akciópontok milyensége, <strong>és</strong> értékel<strong>és</strong>e a grundbirkózásban: kitolás – 1pont, kiemel<strong>és</strong><br />
2mp-en belül – 2 pont, kiemel<strong>és</strong> 3mp-ig levegőben tartás – tiszta győzelem<br />
15. Mi kényszerítette a sportágat a szabályok változtatására? - A média érdeklőd<strong>és</strong>e a<br />
sportban keringőpénztömeg növeked<strong>és</strong>ével fokozódott. A képernyőre kerül<strong>és</strong> létkérd<strong>és</strong>sé<br />
vált, a média hatalma elvitathatatlan, a sportágak szabályait a média igényei szerint alakítják.<br />
A tv műsorok nézettségét meghatározó legfontosabb rendezőelvek figyelmen kívül hagyása<br />
melletti médiának való megfelel<strong>és</strong> eredményezte több sportág, (így a birkózás) folyamatos<br />
szabályváltozásait.<br />
16. Győzelmi formák a birkózásban? - Tus (kétváll), technikai tus (6 pont különbség),<br />
pontozásos győzelem<br />
17. A nők versenyeznek –e az olimpiai játékokon? Igen, csak szabadfogásban, <strong>és</strong> 4<br />
súlycsoportban (48-55-63-72 kg)<br />
18. Miért jár a birkózásban 1 pont? – Annak a birkózónak, aki ellenfelét földre viszi, majd<br />
mögé kerül s ebben a testhelyzetben azt fogva tartja (3 érintkez<strong>és</strong>i pont: két kar <strong>és</strong> egy térd<br />
vagy két térd <strong>és</strong> egy kar)<br />
• Annak a birkózónak, aki állva vagy a földön szabályos fogást hajt végre ellenfelén, de nem<br />
viszi azt tusveszélyes helyzetbe<br />
• Annak a birkózónak, aki mögé kerül<strong>és</strong>sel viszi <strong>és</strong> fogja le ellenfelét<br />
• az a birkózó, aki térdelőhelyzetben felfordítást hajt végre úgy, hogy az ellenfél karja nyújtva<br />
van (egy vagy két kar) háttal a szőnyeg felé<br />
• Annak a birkózónak, akinek a fogását ellenfele szabálytalanul akadályozza, de ennek<br />
ellenére végre tudja azt hajtani.<br />
• Annak a birkózónak, akinek támadása elől az ellenfél szőnyegről vagy fogásból menekül,<br />
felszólításra nem tér vissza a kezdőkörbe <strong>és</strong> nem veszi fel a küzdelmet meg nem engedett<br />
fogást vagy durvaságot hajt végre.<br />
• Annak a birkózónak, aki 5 másodpercig vagy tovább veszélyeztetett helyzetben tartja<br />
ellenfelét<br />
• Az a versenyző, akinek ellenfele egyik lábával érinti a zónán kívüli területet.
• Akinek ellenfele fenti pozícióban folyamatosan visszautasítja a korrekt kapaszkodás<br />
felvételét<br />
• Aki a 30 mp-es kapaszkodást kivédekezi úgy, hogy ellenfele nem szerez pontot<br />
• Vérz<strong>és</strong> nélküli sérül<strong>és</strong>sel járó küzdelem megszakításért az ellenfél 1 pontot kap.<br />
19. Különleges tilalmak a birkózásban:<br />
• Kötöttfogású birkózásnál tilos az ellenfelet övön (csípőn) alul megragadni, őt lábbal<br />
összeszorítani, valamint tilos a tolás, nyomás (szorítás) vagy a "kiemel<strong>és</strong>" oly módon, hogy a<br />
láb az ellenfél valamely testr<strong>és</strong>zével érintkezik.<br />
• Kötöttfogású birkózásnál - a szabadfogásúval szemben - az ellenfelet követni kell a<br />
szőnyegre <strong>és</strong> uralni, hogy a fogás értékelhetőlegyen.<br />
• Szabadfogású birkózásnál tilos a fejen, nyakon vagy testen lábkeresztez<strong>és</strong>sel ollós rekeszt<strong>és</strong>t<br />
elvégezni.<br />
20. Ki volt a magyar birkózás legutolsó olimpiai bajnoka? – Majoros István<br />
22. Mi a különbség a kötött-, <strong>és</strong> szabadfogású birkózás között? – kötöttfogásban<br />
derékvonal alatt fogni, <strong>és</strong> a láb cselekvőhasználata tilos. Szabadfogásban az eg<strong>és</strong>z testfelület<br />
támadható, szabad gáncsolni, <strong>és</strong> lábat fogni.<br />
23. Soroljon fel szabálytalanságokat: Szabálytalannak minősülő<strong>és</strong> tiltott fogások az alábbi<br />
fogások illetve akciók:<br />
• A torok megfogása (torkon ragadás).<br />
• A karnak 90 foknál nagyobb mértékűkicsavarása.<br />
• A karoknak fölül vagy az alsó karon való összecsavarása.<br />
• A fej vagy a nyak két kézzel való megfogása.<br />
• A kettős járom (dupla-Nelson) fogás, ha nem oldalról hajtják végre, s egyidejűleg nyomást<br />
alkalmazunk olyan testhelyzetben, ahol az alsó kar hegyes szöget alkot.<br />
• Olyan fogás végrehajtása, amely az ellenfél gerincoszlopát feszíti.<br />
• A fej összefogás karral, akármilyen irányban történik (kravátli)<br />
• Egyébként az állva <strong>és</strong> hátulról végzett fogásoknál, amikor az ellenfél elfordul, feje lefelé<br />
van, az es<strong>és</strong>t csak oldalirányba szabad végezni, s egyáltalán nem felülről-lefelé; fontos, hogy<br />
a test melyik r<strong>és</strong>ze, a fogást alátámasztó lábon kívül, a földet előbb érintse, mint a<br />
megtámadott felsőteste.<br />
24. Általános tilalmak a birkózásban: - A birkózónak tilos:<br />
• Hajat, fület, nemi szervet húzni, csípni, kéz- vagy lábujjat feszíteni vagy harapni stb.<br />
általában tilos tehát minden akció, fogás, amely az ellenfél kínzásával jár vagy olyan<br />
szenved<strong>és</strong>t okoz neki, hogy kénytelen feladni a küzdelmet.<br />
• Rúgni, fejelni, fojtogatni, lökdösni vagy olyan fogásokat alkalmazni, amelyek<br />
veszélyeztethetik az ellenfél eg<strong>és</strong>zségét; tilos a végtagokat eltörni vagy kificamítani, az<br />
ellenfél lábára lépni, s arcához érni a szemöldök <strong>és</strong> a szájvonal között.<br />
• Könyökkel vagy térddel az ellenfél hasába vagy gyomrába hatolni, s bármilyen fájdalmas<br />
csavarást végezni, vagy az ellenfél mezét fogni.<br />
• A szőnyeghez tapadni vagy abba kapaszkodni.<br />
• Mérkőz<strong>és</strong> közben beszélni.<br />
• Az ellenfél talpát fogni (csak a lábfej felsőr<strong>és</strong>zét <strong>és</strong> a sarkot szabad megfogni).<br />
• Megegyezni az ellenféllel a mérkőz<strong>és</strong> végeredményéről.
25. Hány pont jár grundbirkózásban a kitolásért? – 1 pont<br />
26. Mi történik akkor, ha grundbirkózásban az ellenfél a felemel<strong>és</strong>t elkerülendő, a földre<br />
helyezkedik? – a „menekülő” versenyzőt megintik, <strong>és</strong> a támadó kap 1 pontot<br />
27. Mérkőz<strong>és</strong>időa birkózásban: 2 perces menetidők, 2 nyertes menet után hirdetnek<br />
győztest.<br />
28. Mikor rendelnek el szabadfogású birkózásban „kapaszkodást”? – Ha a menetidő<br />
lejártával a mérkőz<strong>és</strong> állása 0:0<br />
29. Miért jár 5 pont a birkózásban? – A nagy ívűdobásokért, amikor a versenyzőközvetlen<br />
tusveszélyes helyzetbe kerül<br />
30. Milyen kor <strong>és</strong> súlykülönbség mellet nem szabad párosítani a gyermekeket a<br />
küzdelem során? – 2 év, <strong>és</strong> 5 kg
I./1. Bevezet<strong>és</strong><br />
JUDO<br />
I./2 A Budo sportok, <strong>és</strong> a harci műv<strong>és</strong>zetek<br />
I./3. A Judo technikák rendszerez<strong>és</strong>e<br />
1./4. Alapvetőversenyszabályok<br />
1./5. Felhasznált irodalom<br />
1./6. Ellenőrzőkérd<strong>és</strong>ek
I./1. Bevezet<strong>és</strong><br />
A küzdősportok iskolai oktatásának bevezet<strong>és</strong>ével régi vágya teljesült a<br />
küzdősportokkal foglalkozó hazai szakembereknek.<br />
A Nemzeti Alaptanterv ill. a kerettantervek elők<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ében r<strong>és</strong>ztvevőszakemberek<br />
egyetértettek abban, hogy a küzdősportoknak helyük van az iskolai testnevel<strong>és</strong>ben. Hosszú<br />
volt az út 1920-tól a kilencvenes évekig, az álom megszület<strong>és</strong>étől a megvalósulásig. Dr.<br />
Cselőtei Lajos az 1920-ban megjelent: „ A japán rendszerűtorna alapgyakorlatai „ című<br />
művében a Japánban szerzett személyes tapasztalatait <strong>és</strong> az európai judo oktatási gyakorlatát<br />
figyelembe véve állítja össze az elsőhazai judo tantervet, a japán torna alapgyakorlatait.<br />
Kiemeli annak a testre gyakorolt hatásain túl az erkölcsi, jellemnevelőhatásait is. Ajánlásokat<br />
hoz az Országos <strong>Testnevel<strong>és</strong>i</strong> Tanácsnak <strong>és</strong> a Vallás <strong>és</strong> Közoktatási miniszternek a mielőbbi<br />
iskolai bevezet<strong>és</strong>re. A könyv elsőfejezetében áttekint<strong>és</strong>t ad a „ japán torna testgyakorlati,<br />
erkölcsi, jellemképzőhatásairól „ a második fejezetben „ a japán torna általános alapelveit <strong>és</strong><br />
a tananyag felosztását” mutatja be. Az ezt követőfejezetekben r<strong>és</strong>zletesen tárgyalja a<br />
tornagyakorlatokat, így a rúdgyakorlatokat, a rugalmassági <strong>és</strong> az es<strong>és</strong>i gyakorlatokat, a<br />
lebeg<strong>és</strong>i ( mai szóval: egyensúlyveszt<strong>és</strong>i) gyakorlatokat. A nyolcadik fejezetben érdekes <strong>és</strong><br />
addig egyedülálló gondolatként egyesíti a három tornarendszert ( német, svéd <strong>és</strong> japán) s<br />
ezekből – a hazai viszonyokat figyelembe véve – létrehozza a „ magyar tornarendszert”.<br />
Az 1926-ban Vadas Gyula szerkeszt<strong>és</strong>ében megjelent „ A cselgáncs ( jiu-jitsu) című<br />
műelsősorban a judo személyiségfejlesztőhatásait emeli ki. A bevezetőt követően széles<br />
önvédelmi repertoárt nyújt, majd a versenyszabályokat ismerteti. A cselgáncs szellemi<br />
nevel<strong>és</strong>ét a következőkben látja: „… A cselgáncs szellemi nevel<strong>és</strong>e megtanít arra, miként<br />
viselkedjünk az élet kisebb-nagyobb rázkódtatásai közben, hogy ne csak testileg, hanem<br />
lelkileg se szenvedjünk komolyabb sérül<strong>és</strong>t. A lelket <strong>és</strong> a gondolkodásmódot<br />
önfegyelmez<strong>és</strong>sel éppoly ruganyosra kell nevelni, mint a sporttal a testet….”<br />
Dr. Neidenbach Emil 1931-ben a judo lényegét hármas célrendszerben állítja föl: „….<br />
lehetetlen meg nem látnunk a judo hármas célját. Önvédelmi eszközül használhatjuk szükség<br />
esetén, mert igen sok életveszélyes fogást tanít. Erősíti a testet, minden izmot harmonikusan<br />
fejleszt <strong>és</strong> hosszas gyakorlás után nagyfokú rugékonyságot, szívósságot kölcsönöz a testnek.<br />
Fejlesztőhatással van a karakterre <strong>és</strong> az akaraterőre. Gyakorlás közben nagyfokú önuralmat<br />
<strong>és</strong> lelkierőt kíván. A judo tette a japán népet a föld legszívósabb népévé <strong>és</strong> ma különösen<br />
kívánatos volna, hogy nálunk a Szemere Miklós által elvetett mag a magyar ifjúság lelkében<br />
fogékony talajra találva erős gyökeret verjen…”<br />
A küzdősportok iskolai debütálására meglehetősen sokat kellett várni, 1985-ben<br />
Pakson a Bezerédj Általános Iskolában indult a kísérleti judo oktatás Dr. Galla Ferenc<br />
vezet<strong>és</strong>ével az országban elsőként. Itt a kieg<strong>és</strong>zítőanyag óraszámában judót tanítottak a<br />
testnevel<strong>és</strong>i órákon. A négy évig tartó longitudinális kísérlet során beigazolódott, hogy azok a<br />
tanulók, akik a kieg<strong>és</strong>zítő anyag egy r<strong>és</strong>zében judo foglalkozásokon vettek r<strong>és</strong>zt,<br />
szignifikánsan jobb eredményeket értek el a különbözőmotorikus próbákban.<br />
Dr. Rókusfalvy Pál a paksi kísérleti cselgáncsoktatásról beszámoló tanulmányában<br />
több figyelemre méltó megállapítást tesz a témával kapcsolatban. A judós programban r<strong>és</strong>zt<br />
vevőtanulók kockázatvállalásban felülmúlták a kontroll osztály tanulóit s hasonló volt a<br />
helyzet az empátiával is. Egyértelműkülönbségek mutatkoztak a teljesítménymotiváltságban
is. A judósok sikerorientáltsága lényegesen erősebb a kudarckerülőbeállítottsága lényegesen<br />
gyengébb volt, mint a nem cselgáncsosoké.<br />
Dr. Nagykáldi Csaba (2002) a küzdősportok legfontosabb személyiségformáló<br />
hatásaként a társak tiszteletét, a küzdőképességet, a fegyelmet <strong>és</strong> önuralmat, az önkontrollt <strong>és</strong><br />
önszabályozást, az önmegvalósítást <strong>és</strong> az együttműköd<strong>és</strong>t említi.<br />
Az általános mozgáskultúra <strong>és</strong> a motoros képességek hiányosságait tükrözik a<br />
gyerekek <strong>és</strong> a felnőttek „ esni tudásának hiánya „ , a küzdőszellem gyenge szintje, a test-test<br />
elleni küzdelemtől való félelem.<br />
Erről ír Sikó Attila (1987) a Testnevel<strong>és</strong> tanítása c. folyóiratban is: „Az évek múlásával egyre<br />
több tanítványomnál tapasztaltam, hogy idegenkedik a test-test elleni küzdelemtől. Valamikor<br />
nagyon jó birkózó-, ökölvívó órákat tudtam tartani. Ezek az órák nem csak változatosságot<br />
hoztak a testnevel<strong>és</strong>i óra anyagába, de nagyon fontos személyiségformáló hatásuk is volt.<br />
Ezekben a korrekt küzdelmekben mindenki megtanulta becsülni az erőt, az ügyességet, a<br />
szerénységet, egymás legyőz<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> legyőzet<strong>és</strong>ének ember léptékűelvisel<strong>és</strong>ét. Ma már<br />
ritkán látunk iskolában, játszótéren birkózó, verekedőfiúkat. Körültekintőgondoskodással<br />
teljesen elfojtjuk az érzelmi kitör<strong>és</strong>eket, ahelyett, hogy segítenénk levezetni azokat. Legalább<br />
a testnevel<strong>és</strong>i órákon biztosítsunk teret az ütköz<strong>és</strong>re, hogy küzdve tudják felmérni maguk <strong>és</strong><br />
társaik képességeit. „ Minden bizonnyal az ilyen <strong>és</strong> az ehhez hasonló tapasztalatok is<br />
közrejátszottak abban, hogy a küzdősportok az iskolai testnevel<strong>és</strong> r<strong>és</strong>zévé lettek. Ennek<br />
fontosságát a tantervi <strong>és</strong> tantárgyi bizottág tagjai elsősorban a személyiségfejlesztőhatásaival<br />
indokolják.<br />
I./2. A budo sportok <strong>és</strong> harci műv<strong>és</strong>zetek<br />
A judo<br />
Számos harcmesterség élte virágkorát a szamurájrenden belül a feudális Japánban.<br />
Példaként említhetőaz íjászat, a vívás, a lovaglás, a dárdahasználat <strong>és</strong> sorolhatnánk hosszasan<br />
tovább. A nyugati világ szinte minden harcászati ágat a japánokéhoz hasonló kiválósággal<br />
művelt. Ugyanakkor létezik a győzelem elér<strong>és</strong>ének egy sajátos Japánra jellemzőmódja: ez<br />
pedig az ellenfél erejének való ellent nem állás. Ehhez hasonlót soha nem alkalmaztak, de<br />
nem is ismertek egyetlen európai országban sem.<br />
A jujitsu, a judo őse kétségtelenül eredeti japán harci mesterség, bár megjelen<strong>és</strong>ének pontos<br />
időpontja kideríthetetlen. 1647-ben kiadták a Kuyamigusa ( Vallomásaim ) címűkönyvet,<br />
amelyben említ<strong>és</strong>t tesznek a jujitsu szinonimájaként használt két kifejez<strong>és</strong>ről, a „ yawara”-ról<br />
<strong>és</strong> a „Kumiuchi”-ról.<br />
Az első írásos emlék a kojiki, amelyben Opo-no-Yasumara ezt írja 712-ben: „…<br />
Opokuminushin megtámadta a lázadó harcost, Takeminakanokamit <strong>és</strong> harcképtelenné tette az<br />
ellenfelét azáltal, hogy a karját megragadva a földre dobta őt…” A 720-ban megjelent Nikon<br />
Shoki (Japán Krónika) említ<strong>és</strong>t tesz arról, hogy Suiuin császár két erős embert arra utasított,<br />
hogy küzdjenek meg egymással. A Krónika szerint az elsősorban rúgásokból álló viadal során<br />
Nomi-no Sukune eltörte ellenfele Tomaketsu Hayato bordáit, majd megölte őt.
Budo történ<strong>és</strong>zek a Nikon Shokit általában úgy tartják számon, mint a sumo birkózással<br />
kapcsolatos elsőírásos emléket.<br />
A feudális időszak alatt a jujitsu ágai nőttön nőttek, a jujitsu Japán különbözővidékein<br />
elterjedt, eg<strong>és</strong>zen a XVIII. század második feléig. Ettől kezdve azonban, a<br />
feudalizmusközelgő hanyatlásával együtt vált egyre gyöngébbé. K<strong>és</strong>őbb a feudalizmus<br />
eltörl<strong>és</strong>ével (1860) divatját múlt <strong>és</strong> szinte teljesen kihalt. Ekkor jött egy japán bölcs<strong>és</strong>z, aki<br />
feléleszti <strong>és</strong> újjászervezi a jujitsut. Jigoro Kano elsőként a tenshinshinyo-ryut, majd ezt<br />
követően a kito-ryut tanulmányozta. K<strong>és</strong>őbb miután az előzőirányzatok mesterévé vált <strong>és</strong><br />
más irányzatokat is behatóan tanulmányozott, kidolgozta a Kano-ryu-nak, vagy ahogyan<br />
általában ismert a Kodokan judonak elnevezett rendszert.<br />
Kano 1860-ban született Mikagéban, majd tíz éves korában Tokióba került. Itt<br />
magániskolába járt, ahol mind a hagyományos, mind a nyugati ismereteket elsajátította. Kano<br />
ifjúként törékeny volt <strong>és</strong> gyenge fizikummal rendelkezett. Az a gondolat, hogy magát mind<br />
erősebbé tegye, élete végéig elkísérte. Elhatározta, hogy gyakorolja a jujitsut. 1877-ben<br />
beiratkozott a Tokiói <strong>Egyetem</strong>re, ahol Fukuda Tenshinshyoryu mesternél katát<br />
(formagyakorlatokat) <strong>és</strong> randorit (küzdelmet) gyakorolt. Ebből a stílusból az atemi-waza (<br />
üt<strong>és</strong> <strong>és</strong> rúgás technika) valamint a shime-waza ( folytásfogások ) technikák keltették fel Kano<br />
érdeklőd<strong>és</strong>ét.<br />
1881-ben mestere halála után Kano érdeklőd<strong>és</strong>e a Kito-ryu, egy teljesen új jujitsu ág felé<br />
fordult. A kito-ryuban elsősorban a dobástechnikákat gyakorolta.<br />
Itt egy évig gyakorolt, majd az iskolát 1882 februárjában 9 tanítványával elhagyta <strong>és</strong> saját<br />
dojót (edzőtermet) alapított.<br />
Jigoro Kano<br />
Kano 1882-ben megalkotta saját támadó <strong>és</strong> védekezőmódszerét amelyet Kodokan<br />
judónak nevezett el. Szó szerinti jelent<strong>és</strong>e iskola a módszer tanulmányozására. Diplomája<br />
megszerz<strong>és</strong>e után úgy döntött, hogy ezeket a módszereket széles körben elterjeszti a fiatalok<br />
között, akik továbbadják azt majd az elkövetkezendőnemzedékeknek. Mivel Kano a felsőház<br />
tagjainak gyerekeit tanította, köztük a császár gyerekeit is, így a judo hamarosan a japán<br />
oktatási rendszer tananyagába is bekerült, szinte azonnal a nemzet testgyakorlataként ismerték<br />
el. Kano először 1889-ben utazott Európába mint a „ Császári Államháztartási Minisztérium „<br />
képviselője, hogy népszerűsítse a judót. Kezdetben a Kodokan judo szinte teljesen a<br />
dobástechnikákra épült, rendkívül sebezhetőpontja volt a földharc. Ez ösztönzőleg hatott a<br />
leszorítások valamint a kar- <strong>és</strong> lábfeszít<strong>és</strong>ek fejlőd<strong>és</strong>ére.
Az üt<strong>és</strong>technika 1907-ben került be a Kopdokan judoba, amelyek manapság a katákban,<br />
formagyakorlatokban élnek tovább.<br />
Kano három alapcélt jelölt ki a judóban: a küzd<strong>és</strong> módszerét (shobudo), a testnevel<strong>és</strong>iönvédelmi<br />
módszert (tai-ikuko) <strong>és</strong> a lelki jellemerősítőeljárást (susinho).<br />
Kano: Életem <strong>és</strong> a judo címűkönyvében a judo lényegéről a következőket írja: „….A judo a<br />
test <strong>és</strong> a lélek nevel<strong>és</strong>ének eszköze. A judo eg<strong>és</strong>zségessé, erőssé, ügyessé teszi a testet,<br />
bátorrá, nemessé, fegyelmezetté a lelket. A judo megtanít küzdeni <strong>és</strong> áldozni egy nagy<br />
célért….”<br />
Kano 1938-ban (78 éves korában), a kairói NOB ül<strong>és</strong>éről hazatérőben a hajóúton megfázott <strong>és</strong><br />
tüdőgyulladásban meghalt. Kairóban a NOB elfogadta, hogy az 1940-es olimpián a judo<br />
sportág is bemutatkozik egy súlycsoport nélküli nyílt kategóriával. A világháború 1939-es<br />
kitör<strong>és</strong>ével ez az álom 24 évvel k<strong>és</strong>őbb válhatott valóra.<br />
Még Kano életében 1934-ben megnyílt a Kodokan Intézet, ahol nem csak japán, de külföldről<br />
érkezett vendégeket is oktattak a judo alapjaira.<br />
A judo a második világháborút követően ugrásszerűfejlőd<strong>és</strong>nek indul. 1951-ben megrendezik<br />
Párizsban az elsőEurópa- bajnokságot, 1956-ban Tokióban az elsőVilágbajnokságot, majd<br />
1964-ben bemutatkozik az olimpián három súlycsoporttal <strong>és</strong> abszolút, a nyílt kategóriával. Ez<br />
utóbbit a Japánok nagy bánatára a 125 kilós kétméteres holland óriás Anton Geesink nyeri. A<br />
nők körében is egyre népszerűbb a judo, így 1980-ban New Yorkban megrendezik az első<br />
VB-t, <strong>és</strong> 1992-től az olimpián is küzdenek már a nők.<br />
Japánban jelenleg mintegy ötmilliónyian, Brazíliában kétmilliónyian, míg Franciaországban<br />
kb. egymilliónyian judóznak.<br />
Hagyományos Judo verseny<br />
A magyarországi judo története 1907-ben kezdődik, amikor is Kano megbízásából<br />
hazánkba érkezik Sasaki Kichisaburo japán judomester, hogy népszerűsítse a judot. Néhány<br />
hónapos tanfolyamára több százan jelentkeztek, hatvanan kezdték el, de a tanfolyam végére<br />
mindössze négyen maradtak. Ekkor jegyezte meg Kichisaburo, hogy a magyar fiatalokban
nincs elég kitartás, <strong>és</strong> inkább a csárdás a népszerű, ezért lehet hogy a judo itt nem fog<br />
elterjedni, népszerűvé válni.<br />
Tulajdonképpen igaza lett, a következőfél évszázad Magyarországon a tapogatódzás<br />
jegyében telt. Néhány lelkes sportember kísérletezett a sportág népszerűsít<strong>és</strong>ével, az első<br />
rendszeres edz<strong>és</strong>eket 1928-ban kezdték, Vincze Tibor irányításával. 1931-ben megalakult az<br />
elsőjudoklub az NTE-ben. Vincze, Vörösmarty, Tallián, Ravadics <strong>és</strong> Dr. Saáry alkották az<br />
NTE csapatát, akik 1933-ban Bécsben már nemzetközi versenyen is szerepeltek. Az osztrákok<br />
elleni küzdelem döntetlennel végződött. Az 1938. évi frankfurti nemzetközi övvizsgán Vincze<br />
a II. danból, míg tanítványa Purman János az I. danból sikeres vizsgát tettek.<br />
A II. világháborút követően 1946-ban a BRE-ben (az Újpesti Dózsa jogelődje), 1948-ban a<br />
Bp. Bástyánál, 1950-ben a Bp. Honvédnál <strong>és</strong> a TF-en alakultak szakosztályok. Itt rendezték<br />
meg az elsőövvizsgát is. A megszerezhetőlegmagasabb övfokozat a zöld öv volt. Ugyancsak<br />
ebben az évben a Bp. Dózsa megrendezte elsőmeghívásos versenyét. Egyre több helyen<br />
népszerűsítették a sportágat, bemutatókkal, előadásokon, sajtóban megjelent cikkekkel. 1952ben<br />
megalakult a Magyar Birkózó Szövetség mellett az Országos Cselgáncs Társadalmi<br />
Szövetség. 1953. március 1.-én Budapesten megrendezik az első hivatalos Magyar<br />
Bajnokságot a Danuvia kultúrtermében, 7 súlycsoportban. Jellemzőa „hőskorszakra”, hogy<br />
ekkor még birkózók is indultak a versenyen, sőt nyertek is bajnoki címeket. A március 3.-án<br />
megjelent Népsport így írt a bajnokságról: „….. A nagy érdeklőd<strong>és</strong> mellett megtartott egyéni<br />
<strong>és</strong> csapatbajnokságon igen jó felk<strong>és</strong>zültségről tettek tanúbizonyságot a versenyzők. Azok a<br />
birkózók, akik általában kieg<strong>és</strong>zítősportként űzik a cselgáncsot, s így kevesebb rendszeres<br />
cselgáncsedz<strong>és</strong>sel rendelkeznek a vártnál gyengébben szerepeltek….”. A hét súlycsoportból<br />
ötöt nyert a Dózsa egyet –egyet a Budapesti Honvéd <strong>és</strong> a TF Haladás versenyzői. Az ötvenes<br />
években gomba módra szaporodtak a klubok, szakosztályok az ország minden r<strong>és</strong>zében.<br />
1957-ben megalakult az önálló Magyar Cselgáncs Szövetség, amelyet 1958-ban felvettek az<br />
Európai Judo Unióba (EJU). 1959-ben vettünk r<strong>és</strong>zt először Európa-bajnokságon. ElsőEB<br />
érmünket (a felnőttek között) Dávid Tamás nyerte 1962-ben, az I. Danosok között a harmadik<br />
helyen végzett. A következőEB éremre 1971-ig kellett várni, ezt a pehelysúlyban Szabó<br />
Ferenc nyerte (szintén bronzérmet). Az elsőEurópa-bajnoki címet Tuncsik József nyerte<br />
1976-ban Kijevben, <strong>és</strong> nyomban ez évben őnyerte hazánk elsőolimpiai érmét (bronzérmet) is<br />
judóban a montreáli olimpián. Ebben nagy szerepe volt a hazánkba látogató japán<br />
szakembereknek is, akik nagy lelkesed<strong>és</strong>sel segítették a mieink olimpiai felk<strong>és</strong>zül<strong>és</strong>ét. Az<br />
1980-as moszkvai olimpián már két bronzérmet szereztünk, a 60 kg-ban Kincses Tibor, míg<br />
az abszolút kategóriában Ozsvár András révén. 1992-es barcelonai olimpián óriási<br />
meglepet<strong>és</strong>re a húszéves Kovács Antal aranyérmet, míg Hajtós Bertalan <strong>és</strong> Csák József<br />
ezüstérmet szereztek. A nehézsúlyú Csősz Imre bronzérmes lett. Hazánk a férfiak<br />
versenyében Japán mögött második lett az éremtáblázaton. Ez az eredmény még a hazai<br />
szakemberek is meglepte. 1993-ban Hamiltonban Kovács Antal megszerzi hazánk első<br />
világbajnoki aranyérmét. Ezt azóta csak Braun Ákos tudta megismételni 2005-ben Kairóban.
Kovács Antal olimpiai-, <strong>és</strong> világbajnokunk Yamashita Yasuliroval, a világ egyetlen veretlenként<br />
visszavonult judo versenyzőjével<br />
A Sumo<br />
Mint korábban írtuk a sumot tartják, pontosabban annak régi formáját a sumait a<br />
fegyvertelen küzdelmek ősének. A sumaiban alaptechnikának számítottak a dobások <strong>és</strong> a<br />
lerántások, de az üt<strong>és</strong>ek rúgások, fejel<strong>és</strong>ek is megengedettek voltak. A rúgások célja<br />
elsősorban az ellenfél földre vitele volt, hogy ott végezni lehessen vele. A küzdelmek<br />
általában feladásig mentek, de nem ritkán végződtek halállal. A küzdelmekbe k<strong>és</strong>őbb<br />
színtiszta vallási elemek is bekerültek, amikor is a viadalokat az isteneknek szánt áldozatként<br />
fogták fel. A Nara-korszakot (710-794) követően a küzdelmekből a különösen veszélyes<br />
elemeket kihagyták, így a sumo „megyszelidült”, sporttá változott. Ma a sumo Japán egyik<br />
legnépszerűbb sportja, a legnézettebb TV csatornákon éjjel-nappal sumo közvetít<strong>és</strong>ek
folynak, de a „sumo-láz” már régen átlépte Japán határait is. Amatőr Európa- <strong>és</strong><br />
Világbajnokságokat is rendeznek a hagyományos profi versenyek mellett.<br />
A sumo küzdelmeket kör alakú küzdőtéren folytatják le, a küzdelem célja az ellenfél kitolása<br />
a körből, vagy arra kényszeríteni, hogy a lábán kívül más testr<strong>és</strong>zével is érintse a talajt. Ehhez<br />
a sumónak egy speciális, 90, nagyr<strong>és</strong>zt tolásokból, lök<strong>és</strong>ekből <strong>és</strong> dobásokból álló<br />
alaptechnikája van. A versenyzők a küzdelem ideje alatt egy a derekukra <strong>és</strong> az ágyékukra<br />
kötött övet viselnek. Testsúlyuk gyakran meghaladja a 200-220 kilogrammot is, amit hizlaló<br />
kurákkal érnek el.<br />
A kendo<br />
A kendo, a vívás japán változata a ken-jitsu-ból alakult ki, a XII. századig vezetnek<br />
vissza az első, erre utaló emlékek. Megbízható források említik a ken-jitsu-t, amelyek iskolái<br />
már léteztek a szamurájok előtt is. Az elsőfakardot valószínűleg i.u. 400 körül használták, de<br />
a középkorban virágzott fel igazán a ken-jitsu. Ebben az időben a fakardot rendszeresen<br />
használták gyakorlásra.<br />
A kendo eredeti <strong>és</strong> egyben kizárólagos célja az ellenfél megöl<strong>és</strong>e volt. Ebből fejlődött ki az<br />
idők során az a harcműv<strong>és</strong>zet, amely a technikai tökéletesed<strong>és</strong> mellett a szellemi <strong>és</strong> vallási<br />
értékek megjelenít<strong>és</strong>ére törekedett. A lőfegyverek <strong>és</strong> a nyugati kultúra <strong>és</strong> gondolkodásmód<br />
elterjed<strong>és</strong>ével tisztán harci műv<strong>és</strong>zetként jelentőségét elvesztette, s a test <strong>és</strong> a szellem<br />
edz<strong>és</strong>ére, nevel<strong>és</strong>ére alkalmas gyakorlattá vált..<br />
Ezt segítette elő, amikor Chuta Nakaniski 1750-ben a bambuszkard használatával együtt<br />
"mellvédő lemezeket" is alkalmazott. Ezután bevezették a kesztyűk, majd a fejvéd<br />
alkalmazását is, így a kendo egy addig csupán kata alakjában gyakorolt formából sportossá<br />
változott, s ettől kezdve a védett testr<strong>és</strong>zek számítottak találati felületnek.<br />
A Meiji restauráció kezdetén rendelettel tiltották meg a kardvisel<strong>és</strong>t, s a kendo is kezdett<br />
feled<strong>és</strong>be merülni. A nyugati gondolkodásmóddal szembeni ellenállás felélénkítette a<br />
nacionalizmust, s az érdeklőd<strong>és</strong> újból nőni kezdett. 1871-ben kötelezőtantárgy lett az<br />
alapfokú iskolákban, 1911-ben a középiskolákban.<br />
A kendot a II. világháború után ismét betiltották, <strong>és</strong> csak az 50-es évek végén engedélyezték<br />
újra. Ekkor szabálymódosításokat hajtottak végre, kiszűrték a kendóból a dobásokat, a karok<br />
lefogását <strong>és</strong> a kendo inkább vívó jelleget öltött. (Korábban lehetségesek voltak a dobások <strong>és</strong> a<br />
közelharc is.) Különbség az európai vívással szemben, hogy kendoban csak akkor érvényes a<br />
találat, ha a támadással egy időben a versenyzőhangosan kiáltja az általa támadott felület<br />
nevét. Ezzel azt akarják elérni, hogy minden akció szándékos <strong>és</strong> tudatos legyen, ne<br />
reflexszerű, véletlen mozdulatokból érjenek el találatot.<br />
Az iaido<br />
Az iaido, szó szerinti jelent<strong>és</strong>e a japán kard útja, a karddal való összhang útja. A „látható<br />
cél” a kard tökéletes kezel<strong>és</strong>e, ám mint a budo többi ágában, itt is nagyobb jelentőségűa lélek<br />
formálása, mint a technika <strong>és</strong> a fizikum tökéletesít<strong>és</strong>e.
Jean-Pierre Reniez így fogalmazza meg az iaido végsőcélját: „. Az iaido végsőcélja nem is<br />
az, hogy tudjuk, hogyan kell levágni az ellenfelet, hanem sokkal inkább az önmagunk feletti<br />
uralom elér<strong>és</strong>e. A „győzelem” avagy a követendőcél minden konfliktus megszüntet<strong>és</strong>e,<br />
legyen az bármilyen, a kard kivonása nélkül. Az iaido őszinte művelőjének lelkét a<br />
támadástól, visszavágástól mentes szellem adja…”<br />
Az elsővaskardok megjelen<strong>és</strong>e Japánban Reniez szerint az i.u. IV. században, a Yayoi kor<br />
végére tehető.<br />
Az iaido-nak, mint a karddal való bánás gyakorlatának pontos írásos nyomai a XIV. század<br />
elejéig nincsenek. Annyi ismeretes a 807-ben kiadott Kogosui-ból (Ősi beszédek<br />
gyűjteménye), hogy Kanmu Tenno (736-806), létrehozott egy Butokuden-t, ahol a császári<br />
udvar fiatal nemesei <strong>és</strong> harcosai a harcműv<strong>és</strong>zeteket, köztük a katanával való gyakorlást is<br />
tanulmányozták.<br />
A Kamakura-korszakban (1192-1333) a katonai elit-kaszt uralkodott, ezért a harcműv<strong>és</strong>zetek<br />
tanulmányozása <strong>és</strong> leginkább a kard útja igen nagymértékben fejlődött. Ekkor kifinomultak a<br />
technikák, s számos filozófiai, vallásos nézet is integrálódott a kard műv<strong>és</strong>zetében.<br />
A feudális Japán zavaros, háborús időszakaiban több ezer kardstílus (ryu) született, amelyből<br />
mára azonban már csak néhány maradt (ma kb. 10-20 ryut művelnek Japánban). A kutatók<br />
szerint a legrégebbi a NEN-ryu, NEN NAHIDJION alapította 1400 táján.<br />
Az EDO-korszak (1603-1867) békéje lehetővé tette a harcosoknak, hogy idejüket az iaido<br />
tanulmányozására fordítsák. Az iaido ebben az időszakban nevel<strong>és</strong>i <strong>és</strong> kulturális modellé<br />
szelídült.<br />
Az iaido az 1871-es (más források szerint 1876-os) kardvisel<strong>és</strong>t betiltó törvényt követően,<br />
valamint a „nyugatiasodás" miatt feled<strong>és</strong>be merült, s csak századunk 30-as éveiben kezdett<br />
ismét népszerűvé válni Japánban. A II. világháború után az amerikai hadsereg vezet<strong>és</strong>e<br />
betiltotta az iaidot is, a kardokat begyűjtötték <strong>és</strong> jór<strong>és</strong>züket megsemmisítették. Ma Japánban<br />
több mint 23 millió ember gyakorolja az iaidot.<br />
Az aikido<br />
Az aikido a japán harci műv<strong>és</strong>zetek közül a legmisztikusabb, ezért igen gyakran <strong>és</strong><br />
sokan félreértik azt.<br />
Az aikido - leegyszerűsítve - az önvédelem legújabb változata. A szakemberek a<br />
legnehezebben elsajátítható önvédelmi sportnak tartják, mert nemcsak a védőszellemi <strong>és</strong> testi<br />
harmóniáját feltételezi, de a védő<strong>és</strong> a támadó szellemének összhangját is. A megtámadottnak<br />
alkalmazkodnia kell a támadóhoz, annak mozgásához, annak "ki"éjéhez. Ezért nevezik az<br />
aikidot az ellent nem állás műv<strong>és</strong>zetének.<br />
Az aikido megalapítója Morihei Uyeshiba 1883-ban született, s Kano-hoz a judo<br />
megalapítójához hasonlóan vézna, alacsony <strong>és</strong> beteges gyerek volt.<br />
Uyeshiba 28 éves, amikor találkozik Takedával, <strong>és</strong> mindent megtesz, hogy a mestertől<br />
tanulhasson. A hat év tanulás alatt – Takedával – Uyeshiba teljesen elszegényedett, de<br />
„minden tudás birtokosa lett” (1916).
Közben vallásos érdeklőd<strong>és</strong>e is egyre mélyült. Megismerkedett Deguchival az utópista<br />
nézeteiről ismert sintóista pappal, aki mély benyomást tesz rá.<br />
1931-ben megnyitja iskoláját a 80 szőnyeges Kobukant. Ezidőtájt találkozik Jigoro Kano-val,<br />
aki egy bemutatót követően elismerőleg nyilatkozik az aikidóról: "...Ez az én Budoeszményem.<br />
Az igazat megvallva, legszívesebben meghívnám Uyeshibát, hogy csatlakozzon<br />
a Kodokanboz. De ő mester, aki saját útját járja, úgyhogy lehetetlen. Ezért néhány<br />
legügyesebb emberemet elküldöm hozzá, hogy tanuljanak tőle. A II. világháború után a<br />
nyugat megismerkedik az aikidóval, annak pacifista szelleme miatt igen divatos lesz,<br />
világszerte klubok alakulnak.<br />
Uyeshiba 1969 tavaszán megbetegedett, <strong>és</strong> meghalt.<br />
Legendás képességűalapító tudása elméleti alapját nem tudta megmagyarázni, halála után<br />
ezért rendkívül sokféle értelmez<strong>és</strong> terjedt el, ami az aikidót széttagolta.<br />
Az aikido mozgásrendszerének lényege a fizikai törvények legszigorúbb figyelembevételével<br />
épül fel. Lényege a támadó erejének körkörös elvezet<strong>és</strong>e körmozgással, ami a tér minden<br />
irányába alkalmazható, ezért nevezik a mozdulatokat gömbszerűeknek. Az ellenfél<br />
támadásába annak kezdeténél kell bekapcsolódni <strong>és</strong> azt elvezetni. Az erőelvezet<strong>és</strong> mindig<br />
erőlköd<strong>és</strong> nélkül történik, a belép<strong>és</strong> <strong>és</strong> a megpördül<strong>és</strong> módszerével. Ehhez jó<br />
helyzetfelismer<strong>és</strong> <strong>és</strong> a támadáshoz való pontos alkalmazkodni tudás szükséges. A technikák<br />
arra irányulnak, hogy az ellenfél súlypontjának a helyzetét, vagy mozgását megváltoztassuk,<br />
hogy saját mozgásunkkal vezetni tudjuk. Ez a körmozgás alapjaiban különbözik a judo<br />
egyenes mozgásaitól.<br />
Az aikido felszerel<strong>és</strong> a karatéban <strong>és</strong> judoban is használt kabátból <strong>és</strong> övből áll, a nadrág a<br />
hákáma egy fekete színű, bőszáru sokhajtásos szoknyanadrág.<br />
A karate<br />
A modern karate megjelen<strong>és</strong>e Japánban századunk 20-as éveiben kezdődött,<br />
népszerűsége gyorsan nőtt, több szakértőérkezett Kínából <strong>és</strong> Okinawáról leckéket adni.<br />
A SHOTO-KAN karate népszerűsít<strong>és</strong>ében igen nagy szerepe volt Jigoro Kanonak. A Japán<br />
Nevel<strong>és</strong>ügyi Minisztérium 1922 májusában bemutatót szervezett az atlétika népszerűsít<strong>és</strong>ére.<br />
Kano javaslatára, hogy a rendezvény sikerét fokozzák, meghívták Gichin Funakoshi okinawai<br />
karate mestert. Funakoshi ekkor 51 éves volt. A meghívás egy hétre szólt, de 35 év lett belőle,<br />
szülőföldjét már nem látta többé.<br />
A bemutatót követően Kano kér<strong>és</strong>ére Japánban maradt, bemutatókat tart, majd iskolákat<br />
szervez. 1939-ben megjelenteti a „<strong>Kar</strong>ate-do instrukciók”-at.<br />
A II. világháború után 1948-ig minden harci műv<strong>és</strong>zettel kapcsolatos tevékenység tiltva volt,<br />
ennek feloldása után Funakoshi majd 80 évesen újra tanítani kezdett.<br />
Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevel<strong>és</strong>e, amit a gyakorlatok, főként a<br />
formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával lehet elérni.<br />
A formagyakorlatokkal kapcsolatban ezt írja: „… Ha egyszer tökéletesen elsajátítottad a<br />
formagyakorlatokat, akkor alkalmazni is tudod majd a küzdelemben. de nem a küzdelem a<br />
fontos, inkább törekedj a jellem tökéletesít<strong>és</strong>ére, légy hűséges, igyekvő, ismerd el a másikat,<br />
őrizkedj az erőszakos cselekedetektől…”
1949-ben Nakayamával együtt megszervezték a Japán <strong>Kar</strong>ate Szövetséget. 1951-ben<br />
bevezették a szabad küzdelmet - Funakoshi tiltakozása ellenére - <strong>és</strong> 1957-ben megrendezték<br />
az elsőversenyt.<br />
Ebben az évben halt meg Funakoshi is.<br />
A karate versenyszabályainak kifejleszt<strong>és</strong>ével <strong>és</strong> a JKA (Japán <strong>Kar</strong>ate Szövetség) első<br />
bajnokságának megszervez<strong>és</strong>ével Nakayama a karatét sporttá, illetve versenysporttá<br />
fejlesztette, ami által a karate az eg<strong>és</strong>z világon ismertté vált. Ezzel szembefordult<br />
tanítómestere, Funakoshi véleményével, aki a karatéban a versenyt visszautasította.<br />
Funakoshi tanítványai között volt Masutatsu Oyama, akinek eg<strong>és</strong>zen más elképzel<strong>és</strong>ei voltak<br />
a karatéról, mint mesterének.<br />
A küzdelem műv<strong>és</strong>zetéről kialakult gyermekkori képtől teljesen eltért Funakoshi felfogása,<br />
ezért Oyama kiábrándultan hagyta ott: "...Ez nem karate. Amit nekem tanítottak, az etikett <strong>és</strong><br />
testgyakorlás volt…”<br />
1948-ban elvonult a hegyekbe <strong>és</strong> életét a Zen-nek <strong>és</strong> a karaténak szentelte. Három év<br />
elteltével, úgy érezte birtokában van az igazi, a KYOKUSHIN-KAI karaténak <strong>és</strong> visszatért a<br />
világba, hirdetni kezdte tanításait. Nagysikerűbemutatókat tartott, széles tömegeket nyert meg<br />
a karaténak, irányzatának. Oyama a karatét, mind gyakorlatában mind szellemében a régi<br />
japán harci műv<strong>és</strong>zetek szerint értelmezte. A küzdelmi hatékonyságot helyezte előtérbe, a<br />
technikákat erővel <strong>és</strong> gyorsasággal töltötte fel. Az alapok fontosságát hangsúlyozta, inkább<br />
kevesebb számú technikát tudjon a karatéka, de azt magas szinten, gyorsan, <strong>és</strong> kellőerővel<br />
végrehajtva.<br />
Funakoshi tanítványa volt Hironori Otsuka is a WADO-RYU megalapítója. A wadoryu<br />
jujitsu dobáselemeket <strong>és</strong> lerántásokat tartalmaz, a shotokan irányzatnál mozgékonyabb,<br />
több elhajlással, ellép<strong>és</strong>sel történővéd<strong>és</strong> található a repertoárjában. Otsuka a legnagyobb<br />
szerepet a helyes távolságtartásnak <strong>és</strong> a jó időzít<strong>és</strong>nek tulajdonította.<br />
A GOJU-RYU megalapítója, a szintén okinawai mester Chojun Miyagi 1929-ben<br />
érkezett Japánba. A japán szervezet vezet<strong>és</strong>ét tanítványára, Gogen Yamaguchira bízta.<br />
Yamaguchi a karate-történelem érdekes „figurája”. A II. világháború előtt az Önkéntes<br />
Császári Testőrség vezetője, majd a mandzsúriai lerohanás egyik elők<strong>és</strong>zítője volt. A háború<br />
után fejére egymillió yen vérdíjat tűztek ki az amerikaiak, elfogni azonban nem tudták.<br />
A Goju kifejez<strong>és</strong>ben a go keményet, a ju lágyat jelent, a támadások keményen, a hárítások<br />
lágyan történnek. Több mozgásformája az állatok mozgását utánozza.<br />
Ugyancsak Okinawáról származik a SHITO-RYU, amit az alapító Kenna Mabuni<br />
1923-ban hozott Japánba. Mabuni iskolájában a gyors kéztechnikákat ötvözte az erős<br />
mozdulatokkal.
A Kyudo<br />
A tűzfegyverek megjelen<strong>és</strong>e előtt semmilyen más fegyver nem r<strong>és</strong>zesült olyan<br />
figyelemben, <strong>és</strong> ez Japánban máig fennmaradt, annak ellenére, hogy a modern fegyverek<br />
kiszorították korábbi pozíciójából az íjat.<br />
Az elsőforrás, amiben konkrét adatot találunk az íjászatról, a X. századi Engishiki. Az<br />
abban leírt íj mérete 2,2 méter lehetett, ez fokozatosan lett a mai 2,3 méter, ami a világon a<br />
leghosszabb. Másik egyedi vonása, hogy markolata az alsó végtől számított harmadnál van.<br />
Ez annak tulajdonítható, hogy a japánok viszonylag alacsonyak <strong>és</strong> maximális távolságra<br />
kívánták lőni nyilaikat.<br />
Bemutatókon ma is gyakran látni Japánban lóhátról lövőíjászt. A feudális Japánban őt<br />
tartották a legveszélyesebb katonának. Ez él ma is a kyudo általános műv<strong>és</strong>zetében.<br />
Ahogy a tűzfegyverek kiszorították a hagyományos japán fegyvereket, az íjat, a<br />
kardot, úgy váltak azok a szamurájok mentális testgyakorlatainak az eszközévé. Ezt erősen<br />
befolyásolta a Zen, ennek hatására az íjászat célja a stílus lett <strong>és</strong> nem a cél eltalálása.<br />
I.3. A judo technikák rendszerez<strong>és</strong>e<br />
Üdvözl<strong>és</strong>ek - rei<br />
Üdvözl<strong>és</strong> állásban Üdvözl<strong>és</strong> ippon ül<strong>és</strong>ben<br />
Felállások - shisei<br />
Es<strong>és</strong>gyakorlatok - ukemi
hátraes<strong>és</strong> - ushiro ukemi<br />
előre es<strong>és</strong> - mae ukemi<br />
oldalra es<strong>és</strong> - yoko ukemi<br />
judo gurulás előre - mae mawari ukemi
Mozgás a szőnyegen<br />
rendes járás -ayumiashi<br />
fordulómozgások - taisabaki<br />
Megfogások - kumikata<br />
Egyensúlyveszt<strong>és</strong>ek - kuzushi<br />
Dobáselők<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ek - tsukuri<br />
Dobástechnikák - nagewaza<br />
állásban végrehajtható dobások - tachiwaza<br />
karral végrehajtható dobások - tewaza<br />
( „V” fogásos válldobás)<br />
- csípővel végrehajtható dobások - koshiwaza<br />
- lábbal végrehajtható dobások - ashiwaza<br />
-<br />
vetőd<strong>és</strong>es dobások<br />
- dobások vetőd<strong>és</strong>sel hátra - masutemiwaza<br />
- dobások vetőd<strong>és</strong>sel oldalra - yokosutemiwaza
Dobáskombinációk, kontratechnikák<br />
Földharctechnikák - katamewaza<br />
- leszorítások - osaekomiwaza<br />
- fojtástechnikák - shimewaza<br />
karfeszít<strong>és</strong>ek - kansetsuwaza<br />
Földharckombinációk - pl: sangaku-waza<br />
Üt<strong>és</strong>technikák - atemiwaza<br />
Formagyakorlatok - katák<br />
Újraéleszt<strong>és</strong>ek - katsu, kappo<br />
A dobások r<strong>és</strong>zei:<br />
Felállás shisei<br />
Megfogás kumikata<br />
Egyensúlyveszt<strong>és</strong> kuzushi<br />
Dobáselők<strong>és</strong>zít<strong>és</strong> tsukuri<br />
Ledobás kake<br />
I./4. Alapvetőversenyszabályok<br />
A judo versenyek jellegük szerint egyéni <strong>és</strong> csapatversenyek lehetnek. Lebonyolításuk<br />
történhet egyenes kies<strong>és</strong>es, visszamérkőz<strong>és</strong>es, körmérkőz<strong>és</strong>es, valamint vegyes rendszerben.
A lebonyolítás rendjét a versenyrendezőknek a versenykiírásban mindig fel kell tüntetni. A<br />
versenyeken a gyerekek 10 éves kortól vehetnek r<strong>és</strong>zt, a saját kor-, illetve súlycsoportjukban.<br />
Kezdetben a mérkőz<strong>és</strong>idő2 perc, ez lesz felnőtt korban 5 perc tiszta mérkőz<strong>és</strong>idő. Az<br />
úgynevezett szenior vagy öregfiúk versenyeken ez ismét csökken (35-65 éves korosztályban)<br />
négy ill. három percre.<br />
A mérkőz<strong>és</strong> a bíró „Hajime” vezényszavára indul, <strong>és</strong> a „Soremade” vezényszavára fejeződik<br />
be. A küzdelmek általában 8x8 méteres küzdőtéren zajlanak, ami körül 2-3 méteres biztonsági<br />
zóna kell, hogy legyen. A küzdőtér anyaga többnyire tatami, ami 2x1 méteres, vagy 1x1<br />
méteres darabokból áll <strong>és</strong> 40, vagy 50 milliméter vastag. Anyaga pr<strong>és</strong>elt szivacshab. A<br />
tataminak a talp alatt szilárdnak, ugyanakkor kellően rugalmasnak kell lennie, hogy tompítsa<br />
az es<strong>és</strong>eket. Borítása nem lehet csúszós, ugyanakkor túl érdes sem. Korábban általában zöld,<br />
ill. piros szőnyegen rendeztek versenyeket, manapság minden színnel találkozhatunk a<br />
különféle nemzetközi versenyeken.<br />
A versenyzőknek a szabályoknak megfelelőjudogit kell viselniük. Ez kabátból, nadrágból <strong>és</strong><br />
saját övfokozatuknak megfelelőszínűövből áll.<br />
Nemzetközi versenyeken, akit először szólítanak a szőnyegre, annak kék színűruhában kell<br />
felmennie a küzdőtérre, míg a másodikként szólítottnak fehér színűjudogiban. hivatalos, EJU,<br />
IJF versenyeken csak ez a két szín az elfogadott, de egyes országokban találkozhatunk a<br />
legkülönfélébb színűruhákkal, ami az egyes csapatok saját színeit jelöli.<br />
A bírák a küzdelem előtt általában a kabátujj hosszát <strong>és</strong> bőségét nézik, ami egymás könyebb<br />
megfogását teszi lehetővé.<br />
A mérkőz<strong>és</strong>eken alkalmazott technikákért a versenyzők ippont, wazarit, jukót <strong>és</strong> kokát<br />
kapnak, a szabálytalanságokért pedig shidót <strong>és</strong> hansokumakét ítélhet a vezetőbíró. Ippont ítél<br />
a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét a hátára dobja megfelelőerővel <strong>és</strong> sebességgel, ha<br />
leszorítja az ellenfelét 25 mp-ig, ha az egyik versenyzőkopogással feladja a mérkőz<strong>és</strong>t.<br />
Kopogni lehet kézzel <strong>és</strong> lábbal is, vagy szóban is fel lehet adni a küzdelmet, a „maitta” szóval.<br />
Ipponnal egyenértékű, ha az egyik versenyző hansokumake büntet<strong>és</strong>t kap, ellenfelét<br />
győztesnek kihirdetni.<br />
Wazarit ítél a bíró egy technika végrehajtása után, ha az ipponhoz szükséges feltételek közül<br />
egy elem hiányzik. Ha az egyik versenyzőleszorításban tartja az ellenfelét 20-24 mp-ig.<br />
Wazarival egyenértékű, ha egy versenyzőt háromszor is shidoval büntetnek. Jukót akkor ítél a<br />
bíró, ha az ipponhoz szükséges 3 feltételből kettőhiányzik, vagy 15-19 mp-ig tartó leszorítás<br />
esetében. Jukóval egyenértékű, ha egy versenyzőt kétszer shidóval büntetnek.<br />
Kokát akkor ítél a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét annak combjára, ülepére, vagy vállára<br />
dobja megfelelősebességgel <strong>és</strong> erővel, vagy leszorítja 10-14 mp-ig. Kokával egyenértékűa<br />
shido büntet<strong>és</strong>, a figyelmeztetett versenyzőellenfele autómatikusan koka értékűakciópontot<br />
kap. A koka <strong>és</strong> a juko akció pontok nem adódnak össze, de két wazari után ippont ítél a bíró.<br />
Győzni a minél nagyobb akcióponttal lehetséges.<br />
Enyhe szabálysért<strong>és</strong> esetén a vétkes versenyzőshido büntet<strong>és</strong>t, míg súlyos szabálysért<strong>és</strong><br />
esetén hansokumake büntet<strong>és</strong>t kap. Shidot általában passzivitásért, szabálytalan fogásért,<br />
szőnyegről való kilép<strong>és</strong>ért ad a bíró. Leléptet<strong>és</strong>t (hansokumake) szándékos, durva<br />
sportszerűtlen magatartásért, önveszélyes technika végrehajtásáért jár, vagy például ha valaki<br />
kemény, vagy fémtárgyat visel.
Az elmúlt 10-15 évben a judo versenyszabályok meglehetősen sokat változtak a médiának<br />
való minél jobb megfelel<strong>és</strong> érdekében. Felgyorsultak a mérkőz<strong>és</strong>ek, hamarabb adnak a bírók<br />
büntet<strong>és</strong>t a passzivitásért, a támadó szelleműjudót segítik a szabályok. A védekező, passzív<br />
versenyzőt szinte azonnal intik a bírók. Döntetlen esetén hosszabbítás van(14 éves kor felett),<br />
az nyer, aki az elsőakciót csinálja. Ha a hosszabbítás, (amelynek ideje megegyezik a<br />
mérkőz<strong>és</strong> idejével) is döntetlen, a bírók döntik el, kit láttak aktívabbnak. Kísérletképpen már<br />
rendeznek versenyeket, ahol az elsőakciót elérőversenyzőa győztes.<br />
Férfi kategóriák súlycsoportjai<br />
Korcsoport Menetidő Súlycsoportok (kg) Alkalmazható<br />
Diák C<br />
(10 éves)<br />
Diák B<br />
(11 éves)<br />
Diák A<br />
(12 éves)<br />
SerdülőB<br />
(13 éves)<br />
SerdülőA<br />
(14 éves)<br />
Ifjúsági<br />
(15-16 éves)<br />
Junior B<br />
(17 éves)<br />
2 perc 27, 30, 33, 36, 39,<br />
42, 45, 50, 55, +55<br />
2 perc 29, 32, 35, 38, 41,<br />
45, 50, 55, 60, +60<br />
2 perc 30, 34, 38, 41, 45,<br />
49, 54, 60, 66, +66<br />
3 perc 33, 36, 40, 44, 48,<br />
52, 57, 63, 70, +70<br />
3 perc 36, 40, 45, 50, 55,<br />
60, 66, 73, 81, +81<br />
4 perc 45, 50, 55, 60, 66,<br />
73, 81, 90,+90<br />
4 perc 50, 55, 60, 66, 73,<br />
81, 90, 100, +100<br />
földharc technikák<br />
csak leszorítás nincs<br />
csak leszorítás nincs<br />
karfeszít<strong>és</strong>,<br />
leszorítás<br />
karfeszít<strong>és</strong>,<br />
leszorítás, fojtás<br />
Korosztályos<br />
indulási lehetőségek<br />
indulhat serdülőben<br />
indulhat ifiben<br />
- „ - indulhat ifiben<br />
- „ - indulhat a juniorban<br />
- „ - indulhat juniorban <strong>és</strong><br />
felnőttben is<br />
Junior 4 perc 55, 60, 66, 73, 81, - „ - indulhat a felnőttben
(17, 18, 19 éves) 90, 100, +100<br />
U 23<br />
(17-22 éves)<br />
Felnőtt<br />
(20 éves <strong>és</strong> idősebb)<br />
Női kategóriák súlycsoportjai<br />
5 perc 60, 66, 73, 81, 90,<br />
100, +100<br />
5 perc 60, 66, 73, 81, 90,<br />
100, +100<br />
Korcsoport Menetidő Súlycsoportok (kg) Alkalmazható<br />
Diák C<br />
(10 éves)<br />
Diák B<br />
(11 éves)<br />
Diák A<br />
(12 éves)<br />
Serdülő<br />
(13-14 éves)<br />
Ifjúsági<br />
(15-16 éves)<br />
Junior<br />
(17-18-19 éves)<br />
U 23<br />
(17-22 éves)<br />
2 perc 24, 27, 30, 33, 36, 40,<br />
45, +45<br />
2 perc 28, 30, 33, 36, 40, 44,<br />
49, +49<br />
2 perc 32, 35, 38, 41,<br />
45,50,56, +56<br />
3 perc 36, 40, 44, 48, 52, 57,<br />
63, +63<br />
4 perc 40, 44, 48, 52, 57, 63,<br />
70, +70<br />
4 perc 44, 48, 52, 57, 63, 70,<br />
78, +78<br />
5 perc 48, 52, 57, 63, 70, 78,<br />
+78<br />
- „ - indulhat a felnőttben<br />
- „ - _________<br />
földharc<br />
technikák<br />
csak leszorítás nincs<br />
csak leszorítás nincs<br />
karfeszít<strong>és</strong>,<br />
leszorítás<br />
karfeszít<strong>és</strong>,<br />
leszorítás, fojtás<br />
Korosztályos<br />
indulási lehetőségek<br />
indulhat serdülőben<br />
indulhat az ifiben <strong>és</strong> a<br />
juniorban<br />
- „ - indulhat a juniorban<br />
<strong>és</strong> a felnőttben<br />
- „ - indulhat a felnőttben<br />
- „ - indulhat a felnőttben
Felnőtt<br />
20 éves <strong>és</strong> idősebb<br />
Felhasznált Irodalom<br />
5 perc 48, 52, 57, 63, 70, 78,<br />
+78<br />
- „ - _______<br />
Butcher A. (2003): Judo. Totem, Budapest<br />
Dr. Cselőtei L. (1909): Kano igazgató a japán testnevel<strong>és</strong>ről<br />
A „Nemzeti Sport” 1909/51. számában megjelent cikke. Bp. 23-24. oldal<br />
Dr. Cselőtei L. (1920): A japán rendszerűtorna alapgyakorlatai. Stephaneum Nyomda Rt.<br />
Budapest 10. 23. old.<br />
Dr. Galla F. (1982): Judo övvizsgák. Sport, 2. jav. bőv. kiadás Budapest<br />
Kun L. (1978): <strong>Egyetem</strong>es testnevel<strong>és</strong> <strong>és</strong> sporttörténet. Sport, Budapest 46. old.<br />
Nagy Gy. – Ősze A. (2002): Judo kyu vizsgák. Delta SE, Mosonmagyaróvár<br />
Dr. Nagykáldi Cs. (2002): Küzdősportok elmélete. Computer Arts, Budapest<br />
Németh E. (1996): A 19. Judo Világbajnokság női küzdelmeinek több szempontú elemz<strong>és</strong>e a<br />
VB hivatalos jegyzőkönyve alapján. Kalokagathia. 1-2, 20-36. old.<br />
Németh E. (2001): Önvédelem, küzdősportok. Kézikönyv a testnevel<strong>és</strong> tanításához (Szerk:<br />
Rétsági Erzsébet) Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 300-337. old.<br />
Sikó A. (1987): Folyamatterv a gimnáziumi fiú testnevel<strong>és</strong> tanításához. A testnevel<strong>és</strong> tanítása<br />
1-2. 18. old.<br />
Schäfer A. (2006): Judo. Cser Kiadó, Budapest<br />
Dr. Újváry M. (1986): A délkelet-ázsiai harci műv<strong>és</strong>zetek. Go-press, Budapest<br />
A judo versenyszabályzata (2006): Az IJF angol nyelvűkiadása alapján (szerk. Dr. Eleki<br />
Zoltán)<br />
Ellenőrzőérd<strong>és</strong>ek<br />
1. Mikor <strong>és</strong> hol született jigoro Kano?<br />
1860-ban, Mikagéban<br />
2. Melyik két jujitsu stílust tanulmányozta Jigoro Kano?<br />
A Tenshinshinyoryut, majd a kitoryut.<br />
3. Hogy nevezik japánul az edzőtermet?<br />
Dojo<br />
4. Mikor alapította meg Kano a saját stílusát, <strong>és</strong> hogy nevezte el?<br />
1882-ben alapította <strong>és</strong> kodokan judonak nevezte el.
5. Mikor nyílt meg a Kodokan Intézet?<br />
1934-ben, még Kano életében<br />
6. Mikor rendezték az elsőEurópa-bajnokságot <strong>és</strong> hol?<br />
1951-ben, Párizsban<br />
7. Mikor rendezték az elsőVilágbajnokságot <strong>és</strong> hol?<br />
1956-ban, Tokióban<br />
8. Mikor <strong>és</strong> hol szerepelt a judo először az olimpiai Játékok műsorán? Hány aranyérmet<br />
lehetett ekkor nyerni?<br />
1964-ben Tokióban. Négy aranyérmet lehetett nyerni judóban.<br />
9. Ki nyerte <strong>és</strong> mikor a magyar judósport elsőolimpiai érmét?<br />
Tuncsik József 1976-ban a montreáli olimpián.<br />
10. Mikor alakult meg az elsőönálló Magyar Cselgáncs Szövetség?<br />
1957-ben<br />
11. Milyen vezényszóval indítják a judóban a küzdelmet, <strong>és</strong> mit jelent?<br />
Hajime: rajta.<br />
12. Hogyan kell feladni a küzdelmet?<br />
„Maitta”: feladom vezényszóval, vagy kopogással, mely történhet a szőnyegen, de az<br />
ellenfél testén is.<br />
13. Hány éves kortól vehetnek r<strong>és</strong>zt judo versenyen a gyerekek? Ekkor mennyi a<br />
mérkőz<strong>és</strong> ideje?<br />
Tíz éves kortól. Két perc ekkor a mérkőz<strong>és</strong>idő.<br />
14. Mennyi felnőtteknél a mérkőz<strong>és</strong> ideje?<br />
Öt perc tiszta mérkőz<strong>és</strong>idő<br />
15. Milyen nagyságú a küzdőtér?<br />
8x8 méteres, körülötte a biztonsági zónával (ez általában 2-3 méter).<br />
16. Ki visel kék színűjudo ruhát?<br />
Nemzetközi versenyeken az elsőként szólított versenyző.<br />
17. Sorolja fel növekvősorrendben az egyes technikákért adandó akciópontokat!<br />
Koka, juko, wazari, ippon.<br />
18. Sorolja fel a magyar judosport világbajnokait!
Kovács Antal (1993. Hamilton), Braun Ákos (2005. Kairó).<br />
19. Melyek a judótechnikák két nagy csoportja?<br />
Nagewaza: dobástechnika, katamewaza:földharctechnika<br />
20. Sorolja fel a földharctechnikák három nagy csoportját!<br />
Leszorítástechnika: osaekomiwaza, fojtástechnika:shimewaza, karfeszít<strong>és</strong>technika:<br />
kansetsuwaza.<br />
21. Sorolj fel a dobástechnikák csoportjait!<br />
<strong>Kar</strong>technikák: tewaza, csípőtechnikák:koshiwaza, lábtechnikák: ashiwaza, vetőd<strong>és</strong>es<br />
dobások hátra: masutemiwaza, vetőd<strong>és</strong>es dobások oldalra: yokosutemiwaza.<br />
22. Mikor halt meg Jigoro Kano?<br />
1938-ban, 78 éves korában, a kairói NOB ül<strong>és</strong>ről hazatérőben a hajóúton<br />
23. Melyik volt a legsikeresebb olimpiai szerepl<strong>és</strong>ünk judóban? Kik szereztek érmet?<br />
1992. Barcelona. Kovács Antal I. (95 kg.), Hajtós Bertalan II. (71 kg.), Csák József II.<br />
(65 kg.), Csősz Imre III. (+95 kg.)<br />
24. Mi a Budo? Sorolja fel az egyes irányzatokat!<br />
A japán harci műv<strong>és</strong>zetek (<strong>és</strong> küzdősportok) összefoglaló neve. Judo, karate, aikido,<br />
kendo, sumo, kyudo, iaido.<br />
25. Ki alapította a modern karatét? Soroljon fel néhány irányzatot!<br />
Gichin Funakoshi alapította. Shotokan, Wado-ryu, goju-ryu, shito-ryu, kyokushin<br />
26. Ki alapította az aikidot? Mi az alapelve?<br />
Morihei Uyeshiba (1883-1969) az alapító. Alapelve a támadó erejének körkörös<br />
elvezet<strong>és</strong>e körmozgással. Az ellenfél támadásába annak kezdeténél kell bekapcsolódni<br />
<strong>és</strong> azt elvezetni.<br />
27. Mikor járt először Magyarországon judo mester? Ki volt ő?<br />
1907-ben Sasaki Kichisaburo<br />
28. Mikor <strong>és</strong> kik voltak az elsősikeres hazai mestervizsgázók?<br />
1938 Frankfurt – Vincze Tibor II. Dan<br />
Purman János I. Dan<br />
29. Sorolja fel a büntet<strong>és</strong>eket! Mikor adja ezeket a bíró?<br />
Enyhe szabálysért<strong>és</strong> esetén a vétkes versenyző shido büntet<strong>és</strong>t, míg súlyos<br />
szabálysért<strong>és</strong> esetén hansokumake büntet<strong>és</strong>t kap. Shidot általában passzivitásért,<br />
szabálytalan fogásért, szőnyegről való kilép<strong>és</strong>ért ad a bíró. Leléptet<strong>és</strong>, hansokumake<br />
büntet<strong>és</strong> szándékos, durva, sportszerűtlen magatartásért, önveszélyes technika
végrehajtásáért jár, vagy ha valaki kemény, vagy fém tárgyat visel. Leléptet<strong>és</strong> jár a<br />
negyedik shido büntet<strong>és</strong> után is.<br />
30. Mikor ítél a bíró ippont?<br />
Ippont ítél a bíró, ha egy versenyzőaz ellenfelét a hátára dobja megfelelőerővel <strong>és</strong><br />
sebességgel, ha leszorítja az ellenfelét 25 mp-ig, vagy ha az egyik versenyző<br />
kopogással feladja a küzdelmet. Ipponnal egyenértékű, ha az egyik versenyző<br />
hansokumake büntet<strong>és</strong>t kap, ellenfelét győztesnek kell kihirdetni. Két wazari elér<strong>és</strong>e<br />
esetén azok összeadódnak, a bíró ippont ítél!
Vívás<br />
I/1 Mit figyeljünk?<br />
I./2. Vívás történet<br />
I./3. Fegyvernemek<br />
I./4. Biztonsági szabályok<br />
I./5. Életkori megfontolások – mikor érdemes elkezdeni a vívást?<br />
I./6. Felszerel<strong>és</strong><br />
I./7. Oktatási formák
ÁLTALÁNOS ISMERETEK<br />
A vívás szálfegyverrel, karddal, tőrrel <strong>és</strong> párbajtőrrel folytatott páros küzdelem. Célja,<br />
vágással vagy szúrással eltalálni az ellenfelet, a szabályokban lefektetett módon (<strong>és</strong> helyen).<br />
Ma már mindhárom fegyvernemet egyaránt űzik a lányok <strong>és</strong> a fiuk; közülük kettőben a<br />
párbajtőrben <strong>és</strong> a tőrben csak szúrnak, míg a kard egyszerre szúró <strong>és</strong> vágófegyver. A tőr <strong>és</strong> a<br />
kard úgynevezett konvencionális fegyver, ahol a találatot csak a szabályokban meghatározott<br />
módon lehet elérni. A párbajtőr megtartotta a vívás harci (párbaj) jellegét, itt a találati<br />
elsőbbség dönt.<br />
A modern sportvívás három önálló fegyvernemet ismer: kard -, tőr -, <strong>és</strong> párbajtőrvívást.<br />
Mindhárom fegyvernemben (külön-külön) nők <strong>és</strong> férfiak, egyéni <strong>és</strong> csapatversenyekben<br />
küzdenek. A vívás alapja mindhárom fegyvernemben hasonló, mégis mindegyik fegyvernem<br />
önálló, <strong>és</strong> szabályai egymástól különböznek. Mindhárom fegyvernemben elektromos<br />
találatjelzősegíti a bíráskodást.<br />
A vívás nem alapsport, így nem is lehet más sportág kieg<strong>és</strong>zítősportja. Mozgásanyagát<br />
tekintve a nem állandó jellegű, aszimmetrikus mozgások közé tartozik. Páros küzdősport, sőt,<br />
kimondottan teremsport, ami nem tartozik az objektívan mérhetősportágak közé, így az<br />
eredmények összehasonlítása nehéz.<br />
A versenyszerű vívás célja, hogy az ellenfél érvényes találati felületén szúrással –<br />
kardvívásban túlnyomór<strong>és</strong>zt vágással – találatot érjünk el. Mind a nők, mind a férfiak 15<br />
találatra menőküzdelmet folytatnak. (A selejtezőmérkőz<strong>és</strong>ek, 6-7 fős csoportban, csak öt<br />
találatra mennek.)<br />
A küzdelem 14 m hosszú, 1.5-1.8 m-es páston történik. A mérkőz<strong>és</strong> a vezetőbíró „rajta”<br />
(alléz) vezényszavára veszi kezdetét. Csak a páston belül elért találatot lehet megítélni. A<br />
csörték időtartalmát pontosan mérik: a mérkőz<strong>és</strong> 3x3 percig – közte egy-egy perc pihenő–,<br />
illetve 15 találatig tart. <strong>Kar</strong>dvívásban, - mivel itt a találatok sokkal gyakrabban esnek a másik<br />
két fegyvernemhez képest -, a nyolcadik találat elér<strong>és</strong>ekor, egy perc pihenőt kapnak a vívók,<br />
ami alatt, konzultálhatnak edzőikkel is.<br />
A csapatversenyeken - országonként (klubonként) – három versenyzővesz r<strong>és</strong>zt (egy<br />
tartalékkal). Mindegyik vívó összeméri tudását mindhárom ellenfelével, viszont az elért<br />
eredményeiket (találataikat) összesítik: az a csapat nyer, aki először eléri a 45. találatot.<br />
Mind a három fegyvernemben kerekes székes vívóbajnokságot is rendeznek; a versenyeket<br />
gyakran azonos helyszíneken, párhuzamosan bonyolítják. A kerekes székes vívósport<br />
szabályrendszere teljesen megegyezik az „épek” sportjában létezőszabályokkal, sőt ma már a<br />
FIE-nek tagja a Nemzetközi Kerekes Székes Vívószövetség is. Ugyanúgy létezik ebben a<br />
sportban is világbajnokság, Európa-bajnokság, világkupa sorozat, <strong>és</strong> négyévenkénti<br />
Paraolimpia.
MIT FIGYELJÜNK?<br />
A vívóversenyek megért<strong>és</strong>éhez szükséges a vívás szabályainak ismerete. Az amatőr nézőknek<br />
nehéz egyszerre követni a vívók gyors mozgását, az akció során kigyulladó lámpákat, majd az<br />
ezeket értelmező- magyarázó bíró ítéletét. Ahhoz, hogy követni tudjuk, hogy mi is történik a<br />
páston, célszerűcsak egy vívó mozgására koncentrálni: ekkor látni fogjuk, ki kezdte az akciót<br />
(ki volt a támadó), <strong>és</strong> ki a védekező. A megtámadott vívó a fegyver segítségével (<strong>és</strong><br />
hátrálással) hiúsítja meg ellenfele támadását, <strong>és</strong> „válasz-támadással” (parád - riposzttal) él. A<br />
bíró, ha találatot lát – megállítja a küzdelmet – <strong>és</strong> értékeli a támadást, illetve a visszatámadást;<br />
ennek alapján dönti el, hogy ki adott találatot, majd jelzi a mérkőz<strong>és</strong> pillanatnyi állását.<br />
Kezdetben a két vívó – a felálláskor négy méterre –, biztonságosan messze van egymástól;<br />
k<strong>és</strong>őbb, a küzdelem során, taktikájuknak megfelelően, közelebb kerülve egymáshoz<br />
támadhatnak, illetve úgy csinálhatnak, mintha támadnának (áltámadás). Ezzel igazi<br />
szándékukat, főleg annak pillanatát rejtik el, így meglephetik ellenfelüket. Ha jól figyelünk,<br />
azt is <strong>és</strong>zrevehetjük, hogy amennyiben a támadás nem sikerül, miként igyekszik a vívó<br />
ellenfele riposztját (válasz – támadását) hárítani (meghiúsítani), hogy aztán további támadó<br />
cselekményt hajtson végre.<br />
A vívó az elők<strong>és</strong>zítőmozgás során az ellenfél gondolatait próbálja „kitalálni”, azokon próbál<br />
túljárni, hogy alkalmas pillanatban (ezt a vívók tempónak nevezik), támadással meglepje<br />
ellenfelét. Saját szándékát ugyanakkor lepleznie kell. Erre szolgálnak a különféle cselek,<br />
áltámadások, amelyek az ellenfél félrevezet<strong>és</strong>ére szolgálnak. Amikor vívómérkőz<strong>és</strong>eket<br />
nézünk, próbáljunk a megfigyelt mozgásokból a vívó szándékára következtetni: mikor fog<br />
vívónk támadást indítani, hol fogja befejezni stb. Így, a kezdetben bonyolultnak tűnő<br />
vívóakciók fokozatosan értelmet, <strong>és</strong> egyre nagyobb örömöt jelentenek számunkra, sőt talán<br />
lassacskán azt is megértjük, miért üvölt egy–egy vérmesebb vívó az idegfeszültség felfokozott<br />
pillanatába<br />
n…
VÍVÁSTÖRÉNET<br />
MIÉRT FRANCIA A BÍRÁSKODÁS NEMZETKÖZI NYELVE?<br />
Sportágunk hosszú történeti fejlőd<strong>és</strong>en ment keresztül, amíg elérte a mai megjelen<strong>és</strong>i<br />
formáját. A harc, a küzdelem kezdetben bottal, kővel, végül fém-fegyverekkel történt. A<br />
„fegyvereket” egyszerre <strong>és</strong> egy időben használták az állatok elleni védekez<strong>és</strong>re, azok<br />
elejt<strong>és</strong>ére, valamint az egymás elleni (törzsi) harcra is. A „fegyverforgatás”, a<br />
fegyverhasználat története a régmúlt időbe nyúlik vissza:<br />
� Kínában, már Kr.e.: húsz évszázaddal doktoroknak nevezték a vívást tanítókat.<br />
� Egyiptomban, III. Ramszesz uralkodása idején, egy templomi domborművön, a luxori<br />
Madinet-Habu templom falán, tompított fegyverekkel vívóküzdelmeket ábrázoltak. A<br />
történ<strong>és</strong>zek i.e.1190 körülire teszik a reliefet.<br />
� Indiában, szent könyvben írták le a fegyverhasználatot, amiből a brahmanok nyilvánosan<br />
tanítottak.<br />
� Görögországban, Homérosz szúrásra <strong>és</strong> vágásra alkalmas fegyverről ír. Bár a vívás nem<br />
szerepel az ókori olimpiai játékokon, Platón leírása szerint, vívómérkőz<strong>és</strong>eket szerveztek<br />
a mesterek.<br />
� A rómaiaknál i.e. 648.-ban egy konzul vívóleckét adott a katonáknak: a sikerrel teljesítők<br />
kétszeres élelmiszeradagot, a többiek büntet<strong>és</strong>t kaptak. A rómaiak hódításaikat kitűnően<br />
szervezett <strong>és</strong> képzett katonáiknak köszönhették, akiket felk<strong>és</strong>zült vívómesterek oktattak.<br />
Védekezőfegyverük a pajzs, támadó fegyverük a rövid egyenes kard (gladius), amit<br />
szúrásra <strong>és</strong> vágásra egyaránt használtak. Az igazi vívásoktatás azonban a<br />
gladiátoriskolákban folyt, ami nagymértékben elősegítette a vívás fejlőd<strong>és</strong>ét.<br />
� A középkorban, a lovagok fegyvere (un. nyugati egyenes kard) a lovagok<br />
elválaszthatatlan „társa” volt; egyszerre szimbolizálta a gyengék védelmét, a becsületet,<br />
<strong>és</strong> a lovagias (udvarias) magatartást. A lovagi játékok divatja a IX. században terjed el<br />
Európában, nálunk Károly Róbert <strong>és</strong> Nagy Lajos uralkodása idején honosodik meg. A<br />
XIV. században nehéz, másfél-két kezes pallosszerű kardot használnak. Ezzel a<br />
fegyverrel a cél az ellenfél páncélzatának összeroppantása volt. A vívást ebben az időben<br />
a kizárólag a nyers erődominálta.<br />
� Az újkor kezdetén viszont „reneszánszát” éli a vívás: a tűzfegyverek elterjed<strong>és</strong>ével<br />
hanyatlásnak indulnak, majd teljesen el is tűnnek a lovagi játékok, a perdöntőbajvívás,<br />
viszont új (<strong>és</strong> könnyebb) fegyverekkel tömegesen kezdik oktatni a vívást. Speciális<br />
iskolákban tanítják a vívás műv<strong>és</strong>zetét, <strong>és</strong> a polgári osztályok képviselőinek is lehetővé<br />
válik a fegyverforgatás. Úgy tűnik, a modern vívás bölcsője Spanyolország: itt találják föl<br />
az elegáns, könnyen forgatható rapière-t, (rápier) a tőr-kardot, ami V. Károly hadjáratai<br />
során Itáliába is eljut. Az elsővívókönyv Spanyolországban jelenik meg, viszont az itáliai<br />
mesterek a vívás nagy teoretikusai, a víváselmélet úttörői, akik a gyakorlatban is<br />
maradandót alkotnak. Ők azok, akik ezzel a fegyverrel elméletileg is meghatározót<br />
alkotnak. Az 1500-s évek végén az itáliai mesterek (<strong>és</strong> az új fegyver) Itáliából<br />
Franciaországba kerülnek, ahol IX. Károly francia király, majd pedig XIV. Lajos<br />
kiváltságlevelet ad a húsz évet ledolgozó (ekkor még főleg itáliai) vívómestereknek. Itt, a<br />
francia udvarban alakul meg az elsőVívó Akadémia (1567), rendszerbe foglalják a<br />
víváselméletet, amiből vizsgázniuk kell a mestereknek. A vívás elmélete <strong>és</strong> gyakorlata<br />
komoly fejlőd<strong>és</strong>nek indul, különösen, hogy k<strong>és</strong>őbb, francia mesterek feltalálják a<br />
dróthálós fejvédet.
� A XVII. század végén a párbajtőr gyakorlófegyvereként kialakul a tőrvívás, amellyel a<br />
vívás technikáját sérül<strong>és</strong> nélkül lehetett elsajátítani. Megkülönböztet<strong>és</strong>ül az „éles”<br />
(párbajtőr) pengétől, a tőr egy virágsziromban (fleur)–ben végződik: Fleur (virág) - fleuret<br />
= tőr. Ekkor alakul ki végérvényesen a vívás praktikus eleganciája, a tisztelg<strong>és</strong> a<br />
mérkőz<strong>és</strong>ek előtt. Közben Európa-szerte dühöng a párbajmánia, amely ellen századokon<br />
át törvényi tiltással sem tudnak gátat vetni. Igaz, a vívás elmélete <strong>és</strong> gyakorlata sokat<br />
köszönhet a párbajoknak. A korra ugyanakkor jellemzőek a túlzások is: egy korabeli<br />
leírás szerint, a párbajozók bal kezükben esernyőt tartottak, mivel k<strong>és</strong>zen voltak<br />
meghalni, de nem megázni…..)<br />
Girard Thibault - Academie de l-Espee 1628<br />
Metropolitain Museum<br />
� A XIX. század során a vívás harci küzdelmeiből létrejön a sportvívás. (A nyugati egyenes<br />
kardból alakul ki a párbajtőr, a keleti lovas népek fegyveréből, a görbe pengéjű<br />
szablyából a kard, míg a tőrnek nincs történelmi elődje; ez a párbajtőr<br />
gyakorlófegyvere.) Fokozatosan kialakulnak a mérkőz<strong>és</strong>ek szabályai, lassacskán a<br />
lebonyolítás formái, valamint a találatértékel<strong>és</strong> szempontjai. A Vívóakadémiákat, ahol a<br />
találatok szépséget, eredetiségét díjazták <strong>és</strong> ahol kev<strong>és</strong>bé vagy egyáltalán nem számított<br />
az elért találatok tényleges száma, lassacskán felváltják a nemzetközi találkozók egyre<br />
nagyobb számú versenyei, ahol már az elért találatok száma, a tuserősség lesz a<br />
meghatározó.<br />
A vívás egyike az elsőolimpiai versenyszámoknak. Bár a magyar vívók nem vettek r<strong>és</strong>zt<br />
az első1896-os Athéni olimpián, (a millenniumi vívóversenyre k<strong>és</strong>zültek az olaszok<br />
ellen), k<strong>és</strong>őbb a magyar (kard)vívás a legeredményesebb olimpiai versenyszám lesz.
� A XVIII-XIX. században a diplomácia nyelve elsősorban francia; ez, valamint, hogy az<br />
első vívóakadémia Franciaországban jött létre, ahol a mesterek működ<strong>és</strong>ét francia<br />
nyelven szabályozzák, az oka, hogy a sportvívás nemzetközi nyelve francia lesz. A nagy<br />
nemzetközi találkozókon, Világ -, <strong>és</strong> olimpiai játékokon, világkupákon, a versenybíró ma<br />
is franciául elemzi az akciókat, jelzi a találatokat.<br />
VÍVÁS - MAGYAR SPECIALITÁS<br />
A magyar vívók sportsikerei a sportág megalakulásától kezdve meghatározóak a magyar<br />
sportvilágban. A vívás legeredményesebb olimpiai sportágunk. Számos olimpián,<br />
világversenyen, Európa Bajnokságon szereztek örömet a szurkolóknak <strong>és</strong> megbecsül<strong>és</strong>t<br />
Magyarországnak. Az olimpiai játékokon 1908-tól veszünk r<strong>és</strong>zt; száz év alatt, a 2008-as<br />
pekingi olimpiáig, harmincnégy olimpiai aranyérmet, (22 ezüst <strong>és</strong> 26 bronz) szereztek<br />
vívóink, összesen tehát nyolcvankét arany-ezüst <strong>és</strong> bronzérmet. Kezdetben, különösen a<br />
kardvívás volt eredményes (1964-ig magyar versenyzőnyerte az olimpiai kardmérkőz<strong>és</strong>eket,<br />
’60-ig a csapatot is!). Míg a franciák <strong>és</strong> olaszok a tőr -, <strong>és</strong> párbajtőrvívásban mutattak<br />
kiemelkedőteljesítményt, a magyarok a kardvívás mesterei voltak. Egy rövid időszakban a<br />
tőr, k<strong>és</strong>őbbiekben a párbajtőrvívás lett a húzóágazat. Jelenleg elmondható, hogy mindhárom<br />
fegyvernemben továbbra is nemzetközileg meghatározóak a magyar vívók teljesítményei.<br />
FEGYVERNEMEK: KONVENCIONALIS ÉS COMBAT<br />
KARDVÍVÁS<br />
A kardvívás vágó <strong>és</strong> szóró-fegyver. Talán ez a leglátványosabb fegyvernem: a vágások <strong>és</strong><br />
szúrások széleskörűváltozata, kombinációja, a mozgás sebessége <strong>és</strong> dinamikája rendkívül<br />
érdekessé <strong>és</strong> izgalmassá teszi a küzdelmeket.<br />
A kardvívás – a tőrhöz hasonlóan – un. konvencionális fegyvernem. A conventio (lat)<br />
megegyez<strong>és</strong>t jelent. A találatok elbírálásában nem a találatok elsőbbsége (hogy ki talált<br />
hamarabb) számít, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy „szabályos” volt-e a találat<br />
kivitelez<strong>és</strong>e. Alapszabály, hogy minden szabályszerűen végrehajtott támadást az ellenfélnek<br />
hárítania kell (vagy kizárni). A támadó előnyt élvez, mert ha ellenfele véd<strong>és</strong> helyett<br />
közbetámad, <strong>és</strong> mindkét találat egy időben esik, a támadó találata lesz csak érvényes! Ha a<br />
támadást védik, a támadó már elveszti előnyét: ilyenkor a visszavágást (a riposztot) hárítania<br />
kell. Ugyancsak elveszti a támadó az előnyét, ha a támadás nem folyamatos (ha „leszakít”).<br />
Ha ilyenkor a védekezővívó közbetámadással él (véd<strong>és</strong> helyett), találatot érhet el.
Amennyiben a két vívó egyszerre támad, <strong>és</strong> egy időben talál, együttes támadásról beszélünk.<br />
Ilyen esetben a bíró egyik vívó javára sem ítél találatot. <strong>Kar</strong>dvívásban – ellentétben a másik<br />
két fegyvernemben találattal büntetik a fless-t (a hátul lévőlábbal történőelőrehaladást,<br />
lerohanó támadást), ami nagyon látványos eleme volt a kardvívásnak, de nehézzé tette a<br />
bíráskodást, ezért megszüntették.<br />
A találati felületet fémszálas anyag un. lamé borítja. A csípőfölötti felsőtest, - a fejet <strong>és</strong> a<br />
karokat (hátat) is beleértve -, az érvényes találati felület. Jelenleg a többi fegyvernemhez<br />
hasonlóan vezeték köti össze a vívókat a találatjelzőgépekkel, de már alkalmazzák a vezeték<br />
nélküli találatjelzőberendez<strong>és</strong>eket is.<br />
A kard méretei: teljes hossza 105 cm; ebből a penge 88, a markolat 17 cm. Súlya: 500 gr.<br />
TŐRVÍVÁS<br />
A tőr a könnyebbik szúrófegyver: markolatból, kis kerek kosárból <strong>és</strong> könnyűpengéből áll,<br />
amelynek a végén található a szúróhegy. Az érvényes találati felület – elöl <strong>és</strong> hátul - a<br />
vállaktól az ágyékig tart, <strong>és</strong> nem tartalmazza a fejet <strong>és</strong> a karokat. Ha penge hegye<br />
érvénytelen találati felületet ér, a szúrás érvénytelen lesz, amit fehér lámpa jelez. (A tényleges<br />
találatokat színes – piros <strong>és</strong> zöld - lámpa jelzi) Az érvényes találati felületet, a kardhoz<br />
hasonló fémszövet (lamé) borítja, ami újabban színes is lehet. A penge szúróhegyében 500<br />
grammnál nagyobb nyomásra működőrugó van, amely benyomódása esetén találatot jelez. A<br />
találatjelzőgép, csak a találatok ténylegessége <strong>és</strong> helye kérd<strong>és</strong>ében ad felvilágosodást a<br />
versenybírói dönt<strong>és</strong>hez, a konvenció, az egyezmények értékel<strong>és</strong>e a bíró feladata.<br />
A tőr eredetileg a párbajtőr gyakorló fegyvere volt: kisebb <strong>és</strong> könnyebb lévén a párbajtőr<br />
technikáját k<strong>és</strong>zítette elő. Sokáig a kardozók is tőrrel kezdték a vívástanulást.(Gerevich<br />
Aladár, minden idők legeredményesebb kardvívója többször volt tőrben Magyar Bajnok, mint<br />
kardban!) A tőr <strong>és</strong> kardvívásban a találatok elbírálásának szabálya majdnem azonos, a<br />
gyakorlatban általában csak a tempó (idejének) megítél<strong>és</strong>ében van különbség.<br />
A tőr méretei: teljes hossza 110 cm; maga a penge 90, a markolat max. 20 cm.<br />
PÁRBAJTŐRVÍVÁS<br />
A párbajtőr súlyra a legnehezebb fegyver: kosara kerek, de lényegesen nagyobb a tőrnél; a<br />
penge Y keresztmetszetű, háromszög alakú, ugyancsak szúróhegyben végződik. A hegy 750<br />
grammnál nagyobb nyomásra működik.
Az érvényes találati felület a vívó eg<strong>és</strong>z alakja.<br />
A párbajtőrben a találatok elbírálását – a kard-, <strong>és</strong> tőrvívással ellentétben – nem egyezmények<br />
(konvenció), hanem kizárólag a találati elsőbbség dönti el: tehát az ér el találatot, aki előbb<br />
találja el a másikat. (Ezt a színes, piros <strong>és</strong> zöld lámpák jelzik.) Ha a két vívó egyszerre talál,<br />
kettős találat áll fenn, mindkét találatot számítani kell. Ha az időkülönbség a kettős találatban<br />
nem nagyobb, mint 1/25 másodperc, mindkét vívó találata érvényes, azaz mindkét vívó egyegy<br />
ponttal gazdagodik. Bár a párbajtőrben kizárólag az időkülönbség dönti el a találatokat,<br />
ennek ellenére a versenybíró bizonyos esetekben érvénytelenítheti a találatot.<br />
A párbajtőr markolata manapság (a tőrhöz hasonlóan) leginkább kétféle: egyenes (másképpen<br />
francia markolat, - ami kissé hasonlít a kard markolatához), illetve ortopéd, ami nagyobb<br />
erőkifejt<strong>és</strong>t tesz lehetővé. A vívók stílusuknak, taktikájuknak megfelelően választják<br />
használatát.<br />
A párbajtőr tartotta meg leginkább a mai napig a harci jellegét, ezért is mondjuk combat, harci<br />
fegyvernek.<br />
A párbajtőr méretei: teljes hossza 110 cm; ebből a penge 90, a markolat max. 20 cm.<br />
BIZTONSÁGI SZABÁLYOK<br />
A vívás nem különösen veszélyes sport, azonban a biztonsági szabályokra mindig ügyeljünk:<br />
� Csak szabályos felszerel<strong>és</strong>ben szabad vívó küzdelmeket kezdeni!<br />
� A plasztron nyak-zárását mindig ellenőrizzük!<br />
� A sisak szakállát a gyakorlás (meccs) előtt simítsuk le!<br />
� Mérkőz<strong>és</strong> előtt ellenőrizzük fegyverünket!<br />
� Figyelmesen, <strong>és</strong> csak lefele tartott fegyverrel közlekedjünk a teremben!<br />
� Fegyverünkkel (játékból) sohase fenyegessük sisak nélküli társunkat!
� Vigyázva a hátunk mögött állókra, fegyverünket letéve vegyük fel a sisakot!
ÉLETKORI MEGFONTOLÁSOK<br />
MIKOR ÉRDEMES ELKEZDENI A VÍVÁST?<br />
A vívás, mint sporttevékenység, fizikailag <strong>és</strong> szellemileg is egyaránt komoly igénybevételt<br />
jelent. Ezért nagyon fontos, hogy a vívó óra tervez<strong>és</strong>énél mindig szánjunk elegendőidőt a<br />
bemelegít<strong>és</strong>re. Célszerűa bemelegít<strong>és</strong>t közösen, a szokásos testnevel<strong>és</strong>i órákon alkalmazott<br />
módon, a tanár vezet<strong>és</strong>ével végezni. Ha teheti, a pedagógus-edzővégezze a gyakorlatokat<br />
együtt a gyerekekkel, hiszen nemcsak az egyes gyakorlatokat, de magát a kiinduló helyzeteket<br />
is meg kell még tanulniuk a gyerekeknek. Felnőttebb korosztályokban a bemelegít<strong>és</strong> már<br />
történhet egyénileg (a k<strong>és</strong>őbbiekben tárgyalt) stretchinggel is.<br />
A gyerekek mozgásfejlőd<strong>és</strong>e 4-7 éves korban három irányban nyilvánul meg:<br />
� A teljesítmény javulásában<br />
� A mozgás <strong>és</strong> végrehajtás minőségében<br />
� Az ismert mozgások kombinációjában<br />
Javulást érhetünk el ebben az életkorban – a testnagysággal arányosan – az állóképesség<br />
vonatkozásában, a mozgás -, <strong>és</strong> mozdulatgyorsaság tekintetében. A vizuális kontroll<br />
kiemelkedőszerepe miatt javul a mozgásvezérl<strong>és</strong> <strong>és</strong> szabályozás, de az egyensúlyérzék is. Hét<br />
éves korban a gyerekek már több, akár négy-öt elemkombinációt is végrehajtanak, ezek<br />
azonban egymást követőelemek lehetnek csak.<br />
A fiuknál egyértelműen látható a teljesítményre törekv<strong>és</strong>, a játékok <strong>és</strong> játékos feladatokban,<br />
intenzívebb mozgást is végeznek a lányoknál. A lányok sokkal több pihenőt igényelnek még<br />
ebben a korban. Összességében: a gyerekek nagy mozgásigénye célratör<strong>és</strong>sel <strong>és</strong> kitartással<br />
párosul. A kondicionális <strong>és</strong> koordinációs képességek színvonala azonban elmarad az<br />
optimálistól, ha a gyerekek nem r<strong>és</strong>zesülnek kellőszínvonalú <strong>és</strong> mennyiségűmozgásban.<br />
Fontos tehát, hogy biztosítsuk a gyerekek sokoldalú <strong>és</strong> kellőideig tartó mozgását, hogy<br />
lehetőségük legyen a csoportban való játszásra, mivel így több motorikus impulzus éri őket<br />
mintha csak egyedül játszanának. Kísérletek igazolják, hogy ennek leghatékonyabb módja a<br />
sokmozgásos testnevel<strong>és</strong>i játékok.<br />
8-11 (12) éves korban egyre jobban előtérbe kerül a nemek közötti különbségek. Általában<br />
javul a mozgások pontossága <strong>és</strong> gazdaságossága. A felesleges mellékmozgások száma<br />
csökken. Jelentékenyen fejlődik a mozgásgyorsaság <strong>és</strong> az állóképesség. Bár jelentősek az<br />
egyéni különbségek, általában elmondható, hogy mozgástanulás szempontjából ez a<br />
gyermekkor legintenzívebb, legtermékenyebb korszaka. Kezdhetjük a vívást!
FELSZERELÉS A VÍVÁSTANULÁSHOZ<br />
A vívó – foglalkozásokra-órákra eleinte sima testnevel<strong>és</strong>i órára szükséges öltözet elegendő.<br />
Lapos vívó - (torna) cipőa legmegfelelőbb, mivel ez elősegíti a vívómozgások könnyed <strong>és</strong><br />
<strong>és</strong>zrevétlen végrehajtását. Magára a fegyveres vívó küzdelmekre azonban speciális felszerel<strong>és</strong><br />
szükséges.<br />
Egyéni felszerel<strong>és</strong>:<br />
� Plasztron (vívómellény)<br />
� Mellvédőa lányoknak<br />
� Hónajvédő<br />
� Kesztyű(csak a fegyveres kézre!)<br />
� Sisak (elektromos csak a kardvíváshoz)<br />
� Lamé (elektromos találatjelzőruha csak a tőr <strong>és</strong> kardvíváshoz)<br />
� Vívófegyver (elektromos kard, tőr, vagy párbajtőr)<br />
� Vezetékek (testvezeték, valamint fejvezeték - a kardvívásban)<br />
� (Vívó)cipő<br />
� (Vívó)zokni<br />
� Vívónadrág (a versenyzőknek)<br />
Kezdetben, a vívó mozgás-, alaptechnika tanulásához, nem szükséges elektromos találatjelző<br />
gép, így term<strong>és</strong>zetesen egyéni elektromos felszerel<strong>és</strong> sem. Néhány hónap foglalkozás után<br />
azonban ez elkerűlhetelen. Még leginkább a kardvívást lehet legtovább találatjelzőgép nélkül
gyakorolni, szúrófegyverek esetében, különösen pedig a párbajtőrvívásban azonban<br />
elképzelhetetlen gép nélküli vívás.<br />
További felszerel<strong>és</strong>ek:<br />
� Szúrópárna (átlagos osztálylétszám esetében minimum tíz darab)<br />
� Vívóbábú<br />
� Ugrókötél (mindenkinek egy-egy)<br />
� Teniszlabda (a vívó láb-kéz koordináció kialakításához)<br />
� Bordásfal (a vívó lábtechnika <strong>és</strong> a terhel<strong>és</strong>es lábmunka végz<strong>és</strong>éhez)<br />
� Tornazsámoly, tornapad<br />
� Fegyvermarkolatok (a vívófegyver fogásának helyes kialakításához, ellenőrz<strong>és</strong>ére)<br />
� Mérkőz<strong>és</strong>-jegyzőkönyvek, tollak, jegyzőkönyvlap-tartó<br />
� Elektromos találatjelzőgép (ha több fegyvernemet tanítunk kombinált kard -, tőr -,<br />
párbajtőr gép; lehetőség szerint a padlóba süllyesztett vezetékekkel, illetve dobbal,<br />
hogy ne kelljen a vívóórák előtt <strong>és</strong> után a gépek fel <strong>és</strong> leszerel<strong>és</strong>ével időt tölteni)<br />
Célszerűa közösségi felszerel<strong>és</strong>eket (a ruhákat) guruló állványon, vállfán tartani, mivel így<br />
nemcsak hygénikusan tárolhatjuk azokat, de gyorsabban is hozzáférhetnek a tanulók.<br />
Gondoskodnunk kell a sisak, kesztyű, lamé, de a plasztronok szellőz<strong>és</strong>éről is. A fegyverek<br />
elhelyez<strong>és</strong>ére praktikus állvány a legmegfelelőbb, zárható szertárban!<br />
OKTATÁSI FORMÁK A VÍVÁSBAN<br />
� Csoportos foglalkozás<br />
� Páros (társas) gyakorlás<br />
� Módszeres asszóvívás<br />
� Egyéni iskola<br />
� Szabadvívás<br />
� Edz<strong>és</strong>verseny <strong>és</strong> verseny<br />
A csoportos foglalkozás egyidejűleg <strong>és</strong> egyszerre több vívó oktatását teszi lehetővé. Elősegíti<br />
a közösséghez való tartozás, a szolidaritás kialakulását, ami annak ellenére fontos a vívásban,<br />
hogy végül is a csapatmérkőz<strong>és</strong>ek során a vívók egyénileg küzdenek, egyéni eredményeik
összessége adja a csapateredményt. Mégis minden korszak minden csapatának megvoltak a<br />
legendás csapatemberei, akik sokszor egyéni eredményeiket felülmúlóan szerepeltek a<br />
csapatküzdelmek során. A csoportos foglalkozás ugyanakkor kev<strong>és</strong>bé favorizálja az egyén<br />
tulajdonságainak, tehetségének kibontakozását. Az egyöntetű(de nem feltétlenül vezényszóra<br />
történő!) végrehajtás az átlagos vívó tanulását gyorsítja, de egy időután akadályozza az<br />
átlagtól eltérőtehetség kibontakozását. Viszont a csoportos foglalkozás keretében nagyon jól<br />
megoldható az edz<strong>és</strong> elején lévő bemelegít<strong>és</strong>, a tanulás kezdeti szakaszában a<br />
lábgyakorlatok tanítása. A lábgyakorlatok során a vívó azokat a támadó <strong>és</strong> védekező<br />
(hátráló) lép<strong>és</strong>kombinációkat sajátítja el, amelyeket k<strong>és</strong>őbb magában a küzdelemben fog<br />
alkalmazni. Ez a koordinációs tanulás <strong>és</strong> gyakorlás rendkívül fontos, hiszen a biztos elsajátítás<br />
után a vívó mentesül, mintegy felszabadul a mozdulatok végrehajtási pontosságának<br />
ellenőrz<strong>és</strong>e alól, így teljes figyelme a küzdelemre összpontosulhat. Csoportos oktatási<br />
formában, együttesen jó hatásfokkal végezhetők az elők<strong>és</strong>zítő- <strong>és</strong> kieg<strong>és</strong>zítősportok:<br />
atlétikai futások, testnevel<strong>és</strong>i játékok, ugrókötelez<strong>és</strong>, vagy erősít<strong>és</strong> stb.<br />
Vívásban nemcsak a küzdelemhez, de a tanuláshoz, a gyakorláshoz is társra van szükségünk.<br />
Kezdetben az edzővel, k<strong>és</strong>őbb azonban főleg vívótársunkkal k<strong>és</strong>zülünk: ez a fegyveres<br />
munka. Ennek keretében ismerkednek meg a vívók a vívás bonyolult szabályaival, miközben<br />
elsajátítják az egyes vágások <strong>és</strong> hárítások technikáját. Konvencionális vagy megegyez<strong>és</strong>es<br />
gyakorlatoknak is nevezzük ezt a páros fegyveres munkát, amikor a két vívó előre<br />
megegyezik a támadás, illetve a védekez<strong>és</strong> formájáról. Az egyéni iskola mellett, azt<br />
kieg<strong>és</strong>zítve, ebben a formában tanulják meg a vívók a különféle támadásokat (fejre-, oldalra-<br />
, mellre), ezek hárításait, valamint, a véd<strong>és</strong>eket követő visszavágásokat (riposztkontrariposzt).<br />
Ha ellenfelünk támadásunkat védte, cseltámadással élhetünk. Ilyenkor<br />
megkerüljük ellenfelünk korán vett hárítását (parádját), <strong>és</strong> a megnyíló r<strong>és</strong>be vágunk.<br />
Támadhatunk az ellenfél pengéjét elütve (üt<strong>és</strong>), vagy megkötve (köt<strong>és</strong>), hogy<br />
megnehezíthessük a védekez<strong>és</strong>ét. Ha ellenfelünk vonalban van (nyújtott karral a penge<br />
hegyével fenyegeti találati felületünket), csak így támadhatunk. A megtámadott védekezhet<br />
paráddal (hárítással), távolsággal illetve közbetámadással. Az egymásra épülőakciókat<br />
vívómeneteknek nevezzük. A mérkőz<strong>és</strong>ek során a versenybíró ezeket a vívómeneteket<br />
értékelve dönt a találatokról.<br />
Az eddig látott oktatási formák mindegyike fontos szerepet játszik a felk<strong>és</strong>zül<strong>és</strong>ben, sőt<br />
egymást kieg<strong>és</strong>zítik. Az egyéni iskola azonban kiemelkedőjelentőségű, mivel ezzel az<br />
oktatási formával lehet – technikai <strong>és</strong> taktikai szempontból egyaránt – egy vívót a legjobban<br />
<strong>és</strong> a leghatékonyabban felk<strong>és</strong>zíteni a küzdelemre. Ez a kezdő<strong>és</strong> a haladó vívónak egyaránt<br />
fontos oktatási formája. Az iskolavívásban a versenyzőaz edzőjével (vívómesterrel), a<br />
versenyen alkalmazott támadó <strong>és</strong> védekezőakciókat gyakorolja, optimális feltételek mellett.<br />
Az iskola során figyelembe kell venni, a tanítványok képzettségét, korát, a versenynaptár<br />
alapján pedig meg kell határozni az iskola célját. A kezdő, vagy haladó vívók idény eleji<br />
iskolája egyszerűtechnikai gyakorlatokból áll (koordináció-tanulás). A képzett vívó taktikai
iskolája közvetlenül a küzdelemre, vagy egy-egy ellenfél elleni konkrét feladatra k<strong>és</strong>zíti fel a<br />
vívót. Fontos eleme az iskolának a hibajavítás. Ebben az oktatási formában a legkönnyebb<br />
ellenőrizni a technikai színvonalat <strong>és</strong> a taktikai elemek kidolgozottságát.<br />
Az iskola bemelegítőr<strong>és</strong>zében az edző<strong>és</strong> a versenyzőbeállítja a támadáshoz, ill. a<br />
védekez<strong>és</strong>hez szükséges ideális távolságot, amit a vívó a versenyen használni fog. Ezekkel, a<br />
technikai-koordinációs gyakorlatokkal a vívó egyben fizikailag is felk<strong>és</strong>zül a küzdelemre.<br />
Az iskola főgyakorlatában, a vívó az akciók technikailag helyes kivitelez<strong>és</strong>e mellett, a<br />
helyes dönt<strong>és</strong> meghozatalát is tanulja: több lehetséges akció közül, a legmegfelelőbb<br />
kiválasztását. Mivel nagyon sok akció létezik, s a dönt<strong>és</strong>i időrendkívül rövid, nincs könnyű<br />
helyzetben sem a tanítvány, sem a mester. A taktikai iskolában az alternatív feladatok<br />
feltétele, hogy a vívó jól ismerje az egyes technikai elemeket. Kettőnél több alternatív feladat<br />
gyakorlása fizikailag <strong>és</strong> szellemileg is megterhelő. Célszerűezért gyakorlatok közé szünetet<br />
beiktatni, valamint meghatározni a gyakorlási keretet: mennyi lesz az ismétl<strong>és</strong>ek száma, <strong>és</strong><br />
ebből hány hibát követhet el a tanítvány. Az ismétl<strong>és</strong> <strong>és</strong> a hibaszám meghatározása<br />
pszichikailag fontos: erősebben motiválja a tanítványt, másr<strong>és</strong>zt az asszóhoz vagy versenyhez<br />
is ez áll közelebb. Minél jobban emeljük azonban az alternatív lehetőségek számát, annál<br />
lassúbb lesz a vívó mozgása!<br />
A tanítványok taktikai helyzetfelismer<strong>és</strong>ét jól ellenőrizhetjük váratlan feladatokkal. Úgy<br />
tapasztaltuk, hogy azok a vívók, akik az idény végén, a felk<strong>és</strong>zül<strong>és</strong> utolsó fázisában ezeket a<br />
„váratlan” helyzeteket is jó színvonalon oldják meg, sikeresen szerepelnek az olimpián vagy a<br />
VB-n!<br />
Az iskola befejezőr<strong>és</strong>ze attól függ, hogy mi a célunk: edz<strong>és</strong> végén, levezet<strong>és</strong>képpen néhány<br />
megnyugtató szúrás elegendő. Versenyen, vagy az edz<strong>és</strong> elején-közepén, hasznos, ha pörgősen<br />
zárjuk az iskolát, hiszen a tanítványnak még további feladatai, mérkőz<strong>és</strong>ei vannak.<br />
Egyéni iskola több vívóval: Egy időben, egymás után, több vívónak is adhatunk iskolát.<br />
Ilyenkor az egymást követővívók, ugyanazt a feladatot végzik. Látják egymás jó, sikeres vagy<br />
akár rossz megoldásait, <strong>és</strong> ebből tanulnak. Rendszerint kisebb technikai-taktikai versenyt is<br />
végezhetünk velük ilyenkor.<br />
Kézgyorsítás fokozása érdekében a vívómester esetenként mindkét kezébe fegyvert foghat.<br />
Hatékonyan lehet így az üt<strong>és</strong>eket, sorozatüt<strong>és</strong>eket, üt<strong>és</strong>váltásokat, mind az alsó, mind a felső<br />
vonalban gyakoroltatni.<br />
Alapozó időszakban az edzőegyszerre 2-3 tanítványának is adhat iskolát. Ilyenkor az edzővel<br />
szemben felálló két-három vívó egyszerre <strong>és</strong> ugyanazt az akciót hajtja végre. Az iskolavívás<br />
anyaga rendszerint a pengefogás nélküli egyszerű<strong>és</strong> cseles támadóakciók köréből kerül ki, <strong>és</strong><br />
célja a hangulatfokozás mellett, főleg a támadásgyorsítás. Mindkét csoportos oktatási forma<br />
igen kedvelt a gyerekek körében.
A szabadvívás-t azért nevezzük szabadnak, mert ez egy olyan oktatási-gyakorlási forma, ahol<br />
a vívók a tanult feladat-gyakorlatokat immár korlátozás nélkül, szabadon alkalmazzák. Ez a<br />
gyerekek leginkább kedvelt (vágyott) gyakorlási formája, mégis, amikor először kerül sor<br />
ennek alkalmazására, a vívók megdöbbenve jönnek rá, hogy szabadságukkal nem, vagy csak<br />
nagyon nehezen tudnak élni. Az asszózásban (szabadvívásban) járatlan kezdőminden<br />
igyekezetével ellenfele eltalálására koncentrál, <strong>és</strong> eközben figyelmen kívül hagyja azt, hogy<br />
találatot adni csak az iskolavívásban tanult, helyes <strong>és</strong> szabatos vívóakciókkal lehet. A mester<br />
feladata, hogy tanítványának segítséget, tanácsot adjon, segítse helyzetfelismer<strong>és</strong>ét; rávegye,<br />
hogy a (taktikai) helyzethez alkalmazkodva (azt felismerve), helyesen döntsön, ugyanakkor az<br />
iskolavívásban tanult módon szabatosan hajtsa végre a kiválasztott akciókat.<br />
Term<strong>és</strong>zetesen nem várjuk meg a teljes vívó technikai anyag elsajátítását. Amikor a vívó egyegy<br />
nagyobb technikai r<strong>és</strong>zfeladat végrehajtásában megfelelőjártasságot mutat, célszerűaz<br />
oktatási programba a szabadvívást is felvenni. Ilyenkor hasznos egy-egy képzettebb vívóval<br />
párba állítva gyakoroltatni kezdőtanítványunkat. Term<strong>és</strong>zetesen, a haladó vívó is teljes értékű<br />
edz<strong>és</strong>munkát végez: ez lesz számára a módszeres asszóvívás. (Korlátozott szabadvívást jelent:<br />
csak bizonyosfajta támadás, vagy véd<strong>és</strong> engedélyezett. Így két különbözőképzettségűvívó is<br />
tud egymással hasznosan gyakorolni.) De gyakorolhatunk ebben a formában balkezes vívók<br />
elleni akciókat, a pást különböző helyén elérendő támadásokat -, véd<strong>és</strong>eket -, vagy<br />
közbetámadásokat. Módszeres asszó keretében a találatadás taktikai szempontjait is<br />
gyakorolhatjuk: az elsővagy a harmadik elért találatot ilyenkor külön jutalmazzuk. Vívásban<br />
a találatok ugyanis nem egyforma jelentőségűek. Öt találatos mérkőz<strong>és</strong> esetén, az, aki először<br />
ér el találatot, több mint 70%-ban meg is nyeri a mérkőz<strong>és</strong>t. Ennél is jelentősebb szerepe van<br />
a 3. találatnak a mérkőz<strong>és</strong> megnyer<strong>és</strong>e szempontjából: a harmadik találatot elsőként elérők<br />
már a 90%-ban a megnyerik a mérkőz<strong>és</strong>eket! Taktikai szempontból tehát célszerű a<br />
találatadás szempontjait is érvényesíteni a mérkőz<strong>és</strong> során, ami a módszeres asszó keretében<br />
jól tudunk gyakorolni.<br />
Edz<strong>és</strong> - (házi)versenyen k<strong>és</strong>zülnek a vívók a magára a versenyekre. Ilyenkor kerül<br />
kipróbálásra a verseny előtti bemelegít<strong>és</strong>, ennek ideje, formája <strong>és</strong> erőssége. (Hasonlóan a<br />
verseny előtti iskola, az asszózás, stb.). Érdemes figyelmet fordítani a verseny előtti-alatti<br />
étkez<strong>és</strong>ekre, annak mértékére is. Maga a vívóverseny általában három-négy ismételt<br />
bemelegít<strong>és</strong>t, (ismételt fel-rák<strong>és</strong>zül<strong>és</strong>t) is jelent, mivel a versenyek általában 10-12 óra<br />
időtartamúak, (VK), ami mintegy 1-1,5 óra tényleges (páston töltött – tiszta) vívóidőt jelent.<br />
Ilyenkor tehát a vívónak újra <strong>és</strong> újra tökéletes fizikai <strong>és</strong> szellemi állapotba kell kerülnie,<br />
különben mérkőz<strong>és</strong>ét könnyen elveszíti.
VÍVÓ - STRETCHING GYAKORLATOK<br />
A stretching gyakorlatokat nagyszerűen használhatjuk minden vívó óra (edz<strong>és</strong>) de minden<br />
(vívó)verseny kezdetekor, illetve a munka végén is. Alapozó időszakban, vagy hosszabb,<br />
rövidebb edzőtábor során, a stretching után erősítőgyakorlatokkal pl.: ugrókötelez<strong>és</strong>sel, vagy<br />
magával a vívói munkával folytatjuk a felk<strong>és</strong>zül<strong>és</strong>t. Az alább bemutatott páros gyakorlatok<br />
kb. 10 perc alatt, jól elők<strong>és</strong>zítik az izom-izületi rendszert a további feladatokra. Kiváló eszköz<br />
a sérül<strong>és</strong>ek megelőz<strong>és</strong>ére, néhány gyakorlat rehabilitációs hatású. Az egyes gyakorlatok<br />
(nyújtás-feszít<strong>és</strong>) kb. 20 másodpercig tartanak.<br />
A stretching elsősorban az izom kötőszöveti r<strong>és</strong>zének nyújtására szolgáló, feszít<strong>és</strong>ből –<br />
lazításból – nyújtásból álló gyakorlatcsoport. Az első szakaszban történik a feszít<strong>és</strong><br />
(izometriás feszít<strong>és</strong>), ahol az izmot 6-8 mp.-ig megfeszítjük. (A feszít<strong>és</strong> mértéke a maximális<br />
erőkifejt<strong>és</strong> 30-40 %-a, mértéke term<strong>és</strong>zetesen függ az edzettségi állapottól.) A második<br />
szakasz a lazítás, időtartama kb. 4-6 mp. (Feladata, hogy oldja az izmok esetleges<br />
merevségét.) A harmadik szakasz a nyújtás, amikor a korábban megfeszített, majd ellazított<br />
izmot nyújtjuk, körülbelül 6-8 mp.-en keresztül.<br />
Az ebben a formában végrehajtott tartós nyújtás különösen hatékony, mivel az izom<br />
elektromos aktivitása alacsony marad (a myotatikus reflex csak kis mértékben fokozza az<br />
izom feszül<strong>és</strong>ét), ezért nagyobb izommegnyúlást érhetünk el. A gyakorlatok hatására<br />
megváltozik az izom tónusa, hossza, miközben javul az izom vérellátása, ami által hamarabb<br />
regenerálódik. Mivel fokozatosan erősödő, folyamatos nyújtásról van szó, ahol maga a<br />
nyújtás a test, a testr<strong>és</strong>z súlyával, (sokszor a társ segítségével) történik, a gyakorlás nagyon jól<br />
kézben tartható. A munka során túlerőltet<strong>és</strong>, a sérül<strong>és</strong> szinte kizárt, viszont eredményeképpen<br />
oldódik az izommerevség. Nem lebecsülhetőszempont az sem, hogy a gyakorlást követően az<br />
izom nyújtott állapota hosszabb ideig is fennmarad!<br />
A statikus nyújtógyakorlatok alkalmazásánál vegyük figyelembe a következőket:<br />
� az izmokat mindig hosszanti irányban kell nyújtani, kerüljük az ízületi csavarásokat,<br />
� a gyakorlatokat utánmozgás nélkül, a fájdalomhatáron, 15-20 mp-ig hajtsuk végre.<br />
� a stretching gyakorlatokat – amennyiben több időáll rendelkez<strong>és</strong>ünkre -, célszerű<br />
nemcsak a foglalkozások elején, de a végén is alkalmazni. A nagyobb terhel<strong>és</strong>t adó<br />
vívóórát, (edz<strong>és</strong>t illetőleg a versenyt) követőnyújtással, a vívással különösen igénybe<br />
vett végtagokból - a főleg a lábakban lévő nagyobb vérmennyiséget -, ezzel<br />
visszaáramoltatjuk a szívbe <strong>és</strong> az agyba.<br />
A nyújtásokat a test, a testr<strong>és</strong>z súlyával, (sokszor a társ segítségével), míg az erősít<strong>és</strong>ek<br />
izometriás módon, az izmok feszít<strong>és</strong>ével történnek. Ez a fajta munka kev<strong>és</strong>bé látványos, (az<br />
erősít<strong>és</strong> hatása lassabban bontakozik ki), viszont nagyon jól kézben tartható a gyakorlás. A<br />
túlerőltet<strong>és</strong>, a sérül<strong>és</strong> szinte kizárt.
A következőkben néhány stretchig gyakorlatot mutatunk be:<br />
1. Párokban: az egyik vívó hanyatt fekszik, mindkét lábát nyújtva felemeli. Előtte álló<br />
társa függőleges irányba emeli a gyakorló lábait, <strong>és</strong> lábfejét lefelé nyomja. A két térd<br />
végig nyújtva marad! A hát, a derék simuljon szorosan a talajra, amit az áll mellkasra<br />
szorításával segíthetünk elő. (20-30” másodperc)<br />
2. Az előzőgyakorlat, de most a gyakorló felváltva emeli fel bal, majd jobb lábát. Társa<br />
elé térdelve, bal kezével átfogja a fekvővívó felemelt, nyújtott térdűlábát, jobbjával,<br />
pedig fokozatosan lefeszíti lábfejét.(A térdelő-segítőtámassza gyakorló társa lábát<br />
saját vállának!) 20-30”. Lábcserével.<br />
3. Hanyatt fekv<strong>és</strong>. Egyik kezünkkel fogjuk meg társunk bokáját, a másikkal a térdét <strong>és</strong><br />
térdhajlítással nyomjuk a gyakorló térdét a mellkas irányába. Ez után folytassuk a<br />
nyújtást 20 mp-ig az egyik, majd a másik váll irányában, lábcserével.<br />
4. Hason fekv<strong>és</strong>. Térdhajlítás először a bal, majd a jobb lábbal. Cél: a fenék elér<strong>és</strong>e a<br />
sarokkal. Ha nagy izomtömegűa gyakorló, akkor csak fokozatosan - néhány hét alatt<br />
érhetőel. (Kezdetben mindkét kézzel fogjuk társunk bokáját!) Lányoknál, illetve<br />
gyerekeknél, a jobb hatás érdekében, fokozatosan emeljük fel a behajlított térdet,<br />
miközben tovább nyomjuk lefelé a sarkat. 20-30”-ig, majd lábcsere.<br />
5. Hanyatt fekv<strong>és</strong>. Térdeljünk társunk nyújtott jobb lába mellé párhuzamosan úgy, hogy<br />
alszárunk érjen hozzá társunk térdéhez <strong>és</strong> alszárához. A gyakorló emelje fel a bal lábát<br />
keresztezve előttünk. Fogjuk meg bal kezünkkel alulról a bokáját, <strong>és</strong> fokozatosan<br />
nyomjuk előre, jobb válla irányában. Ezzel egyidejűleg jobb kezünkkel nyomjuk a<br />
talajhoz társunk bal vállát. 20-30 mp után láb- <strong>és</strong> helycsere. A nyújtás során társunk<br />
bokáját ne nyomjuk lefelé, hanem előre! Rendkívül fontos eközben az ellenoldali váll<br />
teljes leszorítása! A feladat során a gyakorló – a jobb hatás érdekében - lassú kilégz<strong>és</strong>t<br />
végezzen.<br />
6. Törökül<strong>és</strong>, talpunk érjen össze. Hátulról fogjuk meg társunk két térdét. Felszólításra 5<br />
mp-en át próbálja meg összezárni térdeit, amit mi kezünkkel akadályozunk. 5 mp után<br />
lazítás. Ez alatt mozgassuk meg hajlított térdeit, majd lentebbi pozícióból indulva<br />
ismételjük meg még kétszer a feladatot. Társunk ez után feküdjön a hátára, mi<br />
megkerüljük őt, bokánál fogva emeljük fel lábait, <strong>és</strong> erőteljes rázással lazítsuk.<br />
7. Terpeszben hanyatt fekv<strong>és</strong>. Lépjünk a terpeszben fekvőtársunk felemelt lábai közé.<br />
Alulról, a baka fölött, fogjuk meg a felemelt nyújtott lábakat. A széles terpeszből<br />
társunk próbálja meg összezárni lábait, amit mi kezünkkel megakadályozunk. 5 mp<br />
után lazítás, de ez alatt ne tegyük le társunk lábát, hanem, rázzuk meg, hogy lazuljon.<br />
A terpesz ez által még szélesebb lesz. Ebből a pozícióból még kétszer ismételjük meg<br />
a gyakorlatot. A végén fogjuk meg fekvőtársunk bokáját, <strong>és</strong> erőteljes rázással lazítsuk<br />
lábait. (A 6. <strong>és</strong> 7. gyakorlat a belsőcombizom erősít<strong>és</strong>ét segíti.)<br />
8. Törökül<strong>és</strong>. Lépjünk társunk háta mögé <strong>és</strong> emeljük fel mindkét nyújtott kezét úgy,<br />
hogy ezzel egyidejűleg alszárunk oldalával megtámasztjuk a hátát. 20 mp-en át<br />
húzzuk hátrafelé két kezét (vállöv-nyújtás), majd óvatosan helyezzük ölébe a kezeit.<br />
9. Hason fekv<strong>és</strong>, magastartás. Az egyik segítőfogja meg fekvőtársa két csuklóját, a<br />
másik két bokáját. Kilégz<strong>és</strong> közben folyamatosan húzzuk egyszerre kezét <strong>és</strong> lábát<br />
párhuzamosan a talajjal, 20 mp-en át. A gyakorlat végén a fekvővívó húzza fel<br />
mindkét térdét, forduljon oldalra <strong>és</strong> csak ez után üljön fel!
A bemutatott 9 gyakorlat a legegyszerűbb, de egyben a legfontosabb stretching gyakorlatok.<br />
A láb (1, 2, 4), a csípő(3, 6, 7), a kar-vállöv (8) nyújtása, valamint a gerincoszlop (5-9)<br />
„helyretétele” által megelőzzük a hátfájás, illetve a korábbi sérül<strong>és</strong>eket „rehabilitáljuk”.<br />
Minden gyakorlatot kilégz<strong>és</strong> közben végezzük! Szintén lényeges a segítőtárs pozíciója<br />
(térdel<strong>és</strong>e), ezzel az esetleges sérül<strong>és</strong>eket (megcsúszásokat) előzzük meg. Ezt a 9 gyakorlatot<br />
kb. 15 perc alatt a két vívó el tudja végezni. Célszerűcsak a teljes gyakorlatsor után cserélni.<br />
Az alapozó időszak, illetve edzőtábor idején érdemes a páros gyakorlást erősít<strong>és</strong>sel folytatni:<br />
10. Ül<strong>és</strong> egymással szemben. Az egyik vívó üljön rá a másik lábfejére <strong>és</strong> fogja át társa<br />
lábszárát (térdét). 1-2-3-szor 30-40-50 felül<strong>és</strong>. A hátrafekv<strong>és</strong>kor a hát nem érhet a<br />
talajhoz. A segítőszámolással is segít. Egy-egy sorozat után szerepcsere.<br />
11. Szőnyegen, oldalfekv<strong>és</strong> hajlított lábbal. A segítőüljön rá társa egymás fölött (mellett)<br />
lévőbokájára <strong>és</strong> szorítsa le társa térdét is. Oldalfelül<strong>és</strong> törzsfordítással 2x10-15 jobb,<br />
majd baloldalra.(ezt a gyakorlatot tornaszőnyegen végezzük!)<br />
12. A hanyatt fekvővívó fogja meg mögötte álló társa két bokáját, aki nyújtott térddel<br />
páros lábemel<strong>és</strong>t végez függőlegesig. A segítőlökje előre, jobbra <strong>és</strong> balra társa<br />
nyújtott lábát különbözőerővel, változó irányban. A gyakorló a legrövidebb időalatt<br />
emelje vissza lábát kiinduló helyzetbe. Tízes sorozat után szerepcsere.<br />
Vívásban a has <strong>és</strong> az oldalizmok erősít<strong>és</strong>e nagyon fontos: ez teszi lehetővé, hogy a vívó<br />
<strong>és</strong>zrevétlenül (a törzs mozgása nélkül) mozogjon. Ez ugyanakkor eg<strong>és</strong>zségügyi (sérül<strong>és</strong><br />
megelőz<strong>és</strong>i) szempontból is hasznos.<br />
A stretching gyakorlatok csak elők<strong>és</strong>zítik a további munkát, így a bemelegít<strong>és</strong>t is.<br />
Az erősítőfeladatok közé mindig tegyünk be néhány nyújtó hatású gyakorlatot:<br />
13. Hason fekv<strong>és</strong>ben karnyújtással mellkas emel<strong>és</strong>. Csípőmarad a talajon! Egymás után<br />
ötször.<br />
14. Hason fekv<strong>és</strong> könyökre támaszkodva: alkarra, könyökre <strong>és</strong> tenyérre támaszkodva<br />
deréklazítás 20-30”-ig. Csípőmarad a talajon!<br />
15. Hason fekv<strong>és</strong>, karok magas tartásban: segítőa társa fölé lép, <strong>és</strong> csuklófogással hátra<br />
hajlítja (húzza) a hason fekvőtörzsét. Csípőmarad a talajon!<br />
Versenyen az erősítő gyakorlatok (10, 11, 12) helyett, további általános gimnasztikai<br />
bemelegít<strong>és</strong>t, asszózást, illetve iskolázást célszerűvégezni.
VÍVÓ LÁBTECHNIKAI ELEMEK<br />
VÍVÓ TÁVOLSÁGOK<br />
A lábgyakorlatozás olyan a vívónak, minta a skálázás a zongoraműv<strong>és</strong>znek: állandóan kell<br />
gyakorolnia. A lábmunka során a vívó azokat a támadó <strong>és</strong> védekezőlép<strong>és</strong>kombinációkat<br />
gyakorolja, amelyet k<strong>és</strong>őbb magában a küzdelemben fog alkalmazni. Biztos elsajátítása után a<br />
vívó teljes figyelme a küzdelemre összpontosulhat. Legtöbbször csoportban végezzük.<br />
A lábgyakorlatok tanulásával párhuzamosan a kéz (a fegyver) használatát is megtanulja a vívó<br />
(kéz-láb koordináció): teniszlabdával, kardmarkolattal, majd k<strong>és</strong>őbb magával a fegyverrel (tőr<br />
-, párbajtőr -, kard.)<br />
Vívóállásban közelítjük meg az ellenfelet, hogy aztán támadással (kitör<strong>és</strong>sel) találatot érjünk<br />
el. Minél mélyebb a vívóállás, annál nehezebben, darabosabban mozgunk. Ha túl magas,<br />
támadásunk erőtlen <strong>és</strong> rövid lesz.<br />
Előrelép<strong>és</strong>ekkel közelítjük meg az ellenfelet, hátralép<strong>és</strong>sel védekezünk. (De végezhetünk<br />
ebből a célból előre -, <strong>és</strong> hátra ugrásokat is.) Támadást kitör<strong>és</strong>sel (tőrben <strong>és</strong> párbajtőrben<br />
flessel is) végezhetünk. Ezeket a lábgyakorlatokat egyszerű vívó lábgyakorlatoknak<br />
nevezzük. Amikor összekapcsoljuk őket, összetett lábgyakorlatokról beszélünk: lép<strong>és</strong> előre<br />
kitör<strong>és</strong>, ugrás - lép<strong>és</strong> előre - kitör<strong>és</strong>, stb. Az un. speciális lábgyakorlatok egy-egy taktikai<br />
feladatot oldanak meg, (vagy k<strong>és</strong>zítenek elő). Ezek: dobbantás, csúsztatás, megtorpanás,<br />
(tőrben-párbajtőrben keresztlép<strong>és</strong>ek előre <strong>és</strong> hátra -, ez a kardvívásban tiltott) után-ül<strong>és</strong><br />
kitör<strong>és</strong> <strong>és</strong> bizonyos értelemben a fless (csak tőr <strong>és</strong> párbajtőrvívásban).<br />
A mérkőz<strong>és</strong> kezdetén a két vívó egymás közötti távolsága a felállási távolság: ez 4m. Ezt<br />
követően mindkét vívó saját taktikájának <strong>és</strong> lehetőségeinek megfelelően alakítja ki azt a<br />
távolságot, amivel találatot akar elérni. Középtávolságnak nevezzük, ha a vívó kitör<strong>és</strong>sel ér el<br />
találatot, nagy távolságnak, ha lép<strong>és</strong> előre kitör<strong>és</strong>sel érhetőcsak el az ellenfél. Ennél nagyobb<br />
távolság neve: távolságon kívüli helyzet: ilyenkor minimum két lép<strong>és</strong> előre kitörl<strong>és</strong> szükséges<br />
a találat elér<strong>és</strong>éhez; (ez már a felállási távolsághoz közeli helyzet). A kitör<strong>és</strong>nél kisebb<br />
távolság a kistávolság: ilyenkor karnyújtással érünk el találatot (pl.: riposzttal). Ennél kisebb<br />
távolság: a zárt távolság.<br />
Kezdetben hangsúlyozottan lassan, sok rávezető<strong>és</strong> célgimnasztikai gyakorlatsort alkalmazva<br />
dolgozzunk (fegyver nélkül). Vívó célgimnasztikai gyakorlatokat az általános gimnasztikai<br />
gyakorlatokból hozunk létre. Leggyakrabban a kiinduló helyzetet változtatjuk meg: vívó alap
-, <strong>és</strong> vívóállásra vagy kitör<strong>és</strong>re. Az ezekben végzett gyakorlás, így elsősorban a víváshoz<br />
szükséges izmokat erősíti (célgimnasztika). De nemcsak ezt! Mindezekkel a kieg<strong>és</strong>zítőrávezető,<br />
játékos gyakorlatokkal a helyes pozíciót, a megfelelőritmust <strong>és</strong> esetenkénti<br />
ritmusváltást próbáljuk elérni. Fontos, hogy a különbözővívó pozíciókban történőgyakorlás<br />
közben ne változzon (ne torzuljon) a kiinduló helyzet. Ezeket a gyakorlatokat soha ne<br />
vezényeljük!<br />
Csak amikor már jól megy (ritmus-sebesség) egy- egy lábgyakorlati csoport, kezdjünk<br />
markolattal a kézben, <strong>és</strong> csak ezt követően fegyverrel a kézben lábmunkázni. Ezzel elérjük,<br />
hogy a gyerekek figyelme mindig a főfeladatra irányuljon.<br />
LÁBMUNKA – NEHEZÍTETT FELTÉTELEK KÖZÖTT<br />
A lábgyakorlatok tanulása szakaszos folyamat; az egymásra épülőgyakorlatok lehetővé<br />
teszik, hogy minden előzősegítse a következőelsajátítását. Kezdetben lassan, sok rávezető<strong>és</strong><br />
célgimnasztikai gyakorlattal dolgozunk. K<strong>és</strong>őbb, ha technikai-koordinációs szempontból ezt a<br />
vívó már meg tudja oldani, a lábgyakorlatokat nehezített feltételek között is végezzük.<br />
Minden esetben alapos bemelegít<strong>és</strong> után kezdjük a gyakorlást.<br />
A kitör<strong>és</strong> indítását segíti a társ kezébe, vagy a bordásfalba kapaszkodás. A bordásfal rúdját a<br />
meghúzva, gyorsabb <strong>és</strong> nagyobb kitör<strong>és</strong>t végezhetünk. A rúdra rászorítva, k<strong>és</strong>leltethetjük a<br />
kitör<strong>és</strong>t, a jobb koordináció érdekében. Helyben járással, szökdel<strong>és</strong>sel nagyobb terhel<strong>és</strong>t<br />
érhetünk el. Ferde padon lábmunkázva nemcsak az egyensúlyérzékünket, hanem a terhel<strong>és</strong>t is<br />
növelhetjük.<br />
Ugrókötéllel lábgyakorlatozva nemcsak állóképességünket, de mozgáskoordinációnkat <strong>és</strong> a<br />
tempófogást is fejleszthetjük.<br />
Végezhetünk vívó lábgyakorlatokat az uszoda mélyén is: ilyenkor a víz ellenállása lelassítja,<br />
<strong>és</strong> egyben korrigálja, pontosítja mozgásunkat.(Három méter mélyen, körülbelül 20-30<br />
másodpercig a dolgozhatunk levegőnélkül).<br />
A mélybeugrással történő lábgyakorlatozás kiváló eszköz nemcsak a nagyobb<br />
izomteljesítmény elér<strong>és</strong>ére, de kiváló eszköz a formába hozás meggyorsítására is: a leugrás<br />
mindkét talpra egyszerre, „magas vívóállásban” történjen. (A térdhajlítás kb. 130°, vagy ennél<br />
nagyobb legyen; a leugrási magasságot, a leugrást követőmaximális súlypont emelked<strong>és</strong><br />
figyelembevételével célszerűmeghatározni.) Minél magasabb a vívóállás, minél gyorsabb <strong>és</strong><br />
rövidebb ideig tart a térdek hajlítása, annál nagyobb lesz az izomteljesítmény: mindez<br />
gyorsabb támadást, nagyobb átütőerőt eredményez. Gyakorolhatunk fegyverrel, támadásvédelmi<br />
gyakorlatok keretében is.
KÉZTECHNIKA<br />
TÁMADÁSOK, HÁRÍTÁSOK, KÖZBETÁMADÁSOK<br />
A mérkőz<strong>és</strong>eket a (kard)vívók terc-vívóállásban kezdik. (Korábban inkább szekond állásban<br />
álltak.)<br />
Mind a két pengehelyzet un. központi helyzet, amelyből a támadásokat, a közbetámadásokat <strong>és</strong> a<br />
hárításokat a legrövidebb úton tudjuk végrehajtani.<br />
Azt a pengehelyzetet, amikor pengénk hegyét nyújtott karral az ellenfél érvényes találati felületére<br />
irányítjuk, pengevonalnak, röviden vonalnak nevezzük.<br />
A vívó indíthat támadást a fejre, oldalra <strong>és</strong> a hasra (mellre), stb. Ezeket találati helyeknek<br />
(r<strong>és</strong>eknek) nevezzük. Mivel a kardvívás szúró <strong>és</strong> vágófegyver, szúrhatunk is. Mind a vágásokat,<br />
mind ezek hárítását a (kard) penge élével végezzük. A penge élével átellenben található a penge<br />
foka, míg kétoldalt a penge oldala. Szúrást a penge hegyével végzünk. A találat érvénytelen, ha a<br />
penge hegye nem „nyomódik” be: ez a plaqué (plaké.)<br />
Az oldalvágást (ill. a külsőarcvágást) - terc véd<strong>és</strong>sel (paráddal) hárítjuk.<br />
Amennyiben a fegyveres karra (alulra), irányul a támadás, szekond hárítással élünk.<br />
A fejvágást – kvint hárítással hiúsítjuk meg.<br />
A mell- belsőarc illetve a has vágás ellen kvart hárítást veszünk. Amennyiben a vágás alulról<br />
fölfele irányul, prím hárítással védekezünk. Tehát minden hárítás egy-egy találati r<strong>és</strong>t véd.<br />
A hárítások hárítási rendszert alkotva egymást kieg<strong>és</strong>zítve segítik a vívó védekez<strong>és</strong>ét. Az öt<br />
hárítást a szerint alkalmazzuk, hogy közelről, vagy távolról indított támadást akarunk-e védeni.<br />
Vonali hárítási rendszer a szekond – kvint – prím hárítás, mivel a „vonalhoz” hasonlóan<br />
majdnem nyújtott karral történik a védekez<strong>és</strong>: általában a távolról indított vágásokat hárítjuk<br />
velük. Belső(háromszögelő) hárítási rendszert alkot a terc – kvart – <strong>és</strong> a kvint. Ezekkel inkább<br />
közelről jövővágásokat hárítjuk. Átmenetnek nevezzük, ha egyik hárításból a másikba megyünk<br />
a fegyverünkkel: ennek célja, hogy támadásra ingereljük ellenfelünket. (Ilyenkor az átmenetet<br />
meghívásnak nevezzük) Átvitelről beszélünk, ha ellenfelünk pengéjét visszük át egy másik<br />
pengehelyzetbe: ilyenkor az a célunk, hogy ellenfelünk védekez<strong>és</strong>ét megnehezítsük.
Támadást indíthatunk a fejre, oldalra <strong>és</strong> a mellre, stb. Amennyiben, támadásunkat ellenfelünk<br />
kivédte, visszavágással (riposzttal) élhet. A riposztot kontra riposzttal (ellen visszavágással)<br />
hiúsíthatjuk meg. De indíthatunk cseles támadást is a védekezőellenfelünk ellen. Ilyenkor nem a<br />
visszavágását hárítjuk (kontra riposzt), hanem megkerüljük a véd<strong>és</strong>t <strong>és</strong> a megnyíló (ellenoldali)<br />
találati r<strong>és</strong>be vágunk. (Pl.: fejvágás helyett fejcsel-oldalvágással támadunk: megkerüljük a<br />
védekezőellenfelünk kvint hárítását <strong>és</strong> oldalon fejezzük be a támadásunkat. Ellenfelünk azonban a<br />
cseltámadás ellen közbetámadással élhet: a példabeli kvint-véd<strong>és</strong> helyett cselező kezünkre<br />
közbevághat (ez lesz a kéz-elővágás). Támadásunk során azonban mi is támadhatunk úgy, hogy<br />
közben kivédjük ellenfelünk közbetámadását: ez a második szándékú támadás. A cselező<br />
kezünkre irányuló kéz-elővágást terc hárítással védjük, majd (fej –, oldal -, vagy mell)riposzttal<br />
érünk el találatot. Ha ellenfelünk jó megfigyelő, <strong>és</strong>zreveheti iménti szándékunkat: második<br />
szándékú támadásunk ellen cseles közbetámadással (finta in tempóval) élhet. (A fejcseles<br />
támadásunk során, ellenfelünk eredeti, kéz-elővágása ellen, második szándékú terc hárítással<br />
léptünk fel; most azonban jó szeműellenfelünk nem kézre indítja majd a közbetámadását, hanem<br />
kézcsel-szúrást végez, így őnyeri a találatot.) De csak akkor jó a mese, ha a vége is jó: ellenfelünk<br />
cseles közbetámadása ellen mi is közbetámadhatunk: ez lesz a kontratempó. A kontratempó tehát<br />
közbetámadás a (cseles)közbetámadásba. Ez a legmagasabb fokú vívómenet (akció). Ellenfelünk<br />
kézcsel - szúró közbetámadásába /finta in tempó/ elővágást (felsőkézvágást) végzünk /kontra<br />
tempó/.<br />
* * * *<br />
Amikor a vívás technikáját tanuljuk, egyúttal szabályokat is tanulunk: mikor, milyen<br />
körülmények között „érvényes” az a vívóakció, amit végrehajtunk. A vívástanulásnak ez a<br />
r<strong>és</strong>ze a beszélget<strong>és</strong>hez hasonlít: mondunk (állítunk) valamit, amire társunk válaszol. Vívásban<br />
ezt támadásnak, a választ parád - riposztnak nevezzük. A viszont-választ kontra-riposztnak.<br />
Furcsa ellentmondása a pedagógiának, hogy a tanulás során - miközben egyre többet<br />
sajátítunk el a vívás technikai-taktikai anyagából, szabályaiból -, a vívók egyre
„konvencionálisabbak” lesznek: az évek előrehaladásával, egyre inkább csak a tanult<br />
feltételek között érzik otthon magukat. Lassacskán elvesztik eredetiségüket, a világra<br />
rácsodálkozó tekintetüket. Egyre nehezebben fogadnak be új elemeket, ha ennek az a feltétele,<br />
hogy át kell értékelniük az addig tanultakat. Jól látható ez, ha felnőtt képzett vívók, fiatal még<br />
képzetlen vívókkal kerülnek össze. A zavar <strong>és</strong> a kellemetlen érz<strong>és</strong>, ami ilyenkor elfogja a<br />
„menőket” arra utal, hogy kezdőellenfelük nem úgy mozog, nem úgy „válaszol”, ahogy ők<br />
azt megszokták. Nem reagálnak a cseleikre, nem akkor lépnek hátra, amikor ez várható volna,<br />
odavágnak, ahova nem is várják, stb. Pedig hát egyszerű: más, szokatlan, ismeretlen még a<br />
stílusuk!<br />
Lassan negyven éve tanítom a vívást, gyerekeknek – felnőtteknek, válogatottaknak <strong>és</strong><br />
kezdőknek. De minden új generáció elbűvöl: újra <strong>és</strong> újra elcsodálkozom a fiatalok konvenciónélküli<br />
bátor kérd<strong>és</strong>feltev<strong>és</strong>étől. -„Miért nem így?” – kérdezik, vagy - „<strong>és</strong> így miért nem<br />
szabad?” És a megoldásaik! Az új válaszaik a régi gyakorlatok feltételei között! Sokszor állok<br />
lenyűgözve közöttük, hálásan kérd<strong>és</strong>eikért <strong>és</strong> új megoldásaikért. (Ezért minden kezdő<br />
gyerekkel eljátszom, hogy én csak a „kérd<strong>és</strong>t” teszem fel, a választ, a megoldást tőlük várom.<br />
Akkor is, ha így sokszor lassabb a kezdeti tanulás. Ugyanakkor sokkal meghatározóbb is:<br />
amire magunk jövünk rá, sohasem felejtjük el!)<br />
Az elmúlt negyven évben sok mestert is tanítottam. Magyarországon, a TF<br />
vívómesterképz<strong>és</strong>ében, Franciaországban, de még egy tucat más országban is. Közülük<br />
túlnyomó többségben voltak, akik alapvetően ragaszkodtak ahhoz, amit még gyerekkorukban<br />
tanultak a vívásról. Azt az oktatásmódszertant próbálták követni felnőtt mesterjelöltként is,<br />
amit maguk kisgyermekkorukban tanultak mesterüktől. Ez is a vívás konvencionális oldala!<br />
(Ezért is változik olyan nehezen.) Őszinte sajnálatomra kevesen voltak olyanok, aki igazán<br />
fogékonyak lett volna az újdonságokra. Erre pedig nemcsak a modern oktatás -, <strong>és</strong><br />
edz<strong>és</strong>módszertan, de a szabályok állandó változása is rákényszeríti a vívókat. Rajtunk,<br />
tanárokon, mestereken áll, hogy mennyit tudunk ebből közvetíteni tanítványainknak.
FELHASZNÁLT IRODALOM<br />
Szepesi László: Vívásoktatás csoportban. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2007, 110p.<br />
Duronelly R. – Lukovich I.: Vívás. A segédedzői tanfolyam gyakorlati táborának szakmai<br />
segédanyaga. BTSH. Oktatási csoport - Bp. 1975)<br />
Dr. Kun László <strong>Egyetem</strong>es <strong>és</strong> magyar vívástörténet (Tankönyvkiadó, 1969)<br />
Gerevich A. – Szepesi L.: Korszerűkardvívás (Sport, 1979)<br />
Vívó szabálykönyv FIE, MVSZ-2008<br />
Tomanóczy G. – Gellér A: A vívás kézikönyve (Budapest, 1942)<br />
Lukovich I. – Szepesi L.: A vívás elmélete <strong>és</strong> módszertana (Tankönyvkiadó Bp. 1976)<br />
Szepesi László: Válogatott vívóversenyzők felk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> versenyeztet<strong>és</strong>énekeek<br />
jellegzetességei. PhD. értekez<strong>és</strong>, 2004. <strong>Semmelweis</strong> Könyvtár, 97p.<br />
Hős-Fajcsák-Petrekanits: Az aerobic elmélete <strong>és</strong> módszertana. (Plantin-Print, Bp. 2004. 118p.)<br />
Beke Z. – Polgár J.: A kardvívás módszertana. (Sport, Bp. 1962)<br />
Vass Imre: Párbajtőrvívás (Sport, Bp. 1966)<br />
Szepesi László: Enrtrainement a l’INSEP, DVD TF-Könyvtár, Küzdősportok Tanszék<br />
FFE: Nimes, 2002. DVD Küzdősportok Tanszék.<br />
Szepesi – Bognár - Lukovich: VÍVÁSOKTATÁS: kard -, tőr -, párbajtőrvívás DVD oktatófilm.<br />
TF-MTV- MVSZ, 2006. 90 perc TF- Könyvtár<br />
Farmosi István: Mozgásfejlőd<strong>és</strong>. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2005, 144p.<br />
Szepesi László: Öt kardiskola. Sportélet. 1997. XXXII. 10. Mesteredzőmelléklet<br />
VII. 7. p.2-5<br />
Szepesi László: A vívás sportági kerettanterve. Módszertani anyag 1-12. évfolyam.<br />
2008. MVSZ-NUSI. 69p.<br />
www.hunfencing.hu www.fie.ch; www.eurofencing.info; www.karpativivoklub.uw.hu<br />
Ellenőrzőkérd<strong>és</strong>ek<br />
1. Soroljon fel 5 magyar egyéni olimpiai bajnokot!<br />
2. Sorolja fel a vívás fegyvernemeit!<br />
3. Írja le a kard jellemzőméreteit!<br />
4. Értelmezze a konvencionális fegyver fogalmát!<br />
5. Értelmezze a combat fegyver fogalmát!<br />
6. Mi kardvívásban az érvényes találati felület?<br />
7. Mi tőrvívásban az érvényes találati felület?<br />
8. Mi párbajtőrvívásban az érvényes találati felület?
9. Melyek a vívó pást méretei?<br />
10. Melyik életkorban célszerűa vívás oktatását elkezdeni?<br />
11. Állítsa növekvősorrendbe a találati felület nagysága szerint a vívás egyes<br />
fegyvernemeit (férfi, női)!<br />
12. Jellemezze röviden a vívást, mint sportágat!<br />
13. Sorolja fel egy versenyvívó felszerel<strong>és</strong>ét!<br />
14. Melyek a szúró, ill. szúró-vágó fegyverek?<br />
15. Milyen oktatási formákat ismer a vívásban?<br />
16. Sorolja fel a legalapvetőbb lábgyakorlatokat!<br />
17. Milyen vívó távolságok lehetségesek?<br />
18. Sorolja fel kardvívásban az egyenes vágásokat!<br />
19. Írja le kardvívásban a véd<strong>és</strong>eket <strong>és</strong> mely találati r<strong>és</strong>eket hárítanak?<br />
20. Mit értünk riposzt (visszavágás-szúrás) alatt?<br />
21. Mit értünk kontrariposzt (ellenvisszavágás-szúrás) alatt?<br />
22. Milyen színűlámpák vannak a találatjelzőgépeken?<br />
23. Melyek a versenybíró vezényszavai?<br />
24. Milyen színűbüntetőlapokat oszthat ki a versenybíró szabálytalanság esetén?<br />
25. Hány találatra mennek a mérkőz<strong>és</strong>ek versenyek alkalmával csoporton belül, a direkt<br />
kies<strong>és</strong> táblán, ill. a csapatküzdelmek folyamán?<br />
26. Milyen segédeszközöket használnak a kéz <strong>és</strong> láb koordináció helyes megtanításához?<br />
27. Milyen védekez<strong>és</strong>i lehetőségek vannak vívásban?<br />
28. Mit értünk a vonal, mint pengehelyzet alatt?<br />
29. Hogyan lehet a vonalban álló ellenfelet megtámadni?<br />
30. Soroljon fel néhány fizikai, ill. pszichikai tulajdonságot, amelyek szükségesek az<br />
eredményes víváshoz?
VÁLASZOK<br />
1. magyar vívó egyéni olimpiai bajnokok:<br />
1908 Dr. Fuchs Jenő kard<br />
1912 Dr. Fuchs Jenő kard<br />
1924 Dr. Pósta Sándor kard<br />
1928 Terstyánszky Ödön kard<br />
1932 Jekkelfalusi Piller György kard<br />
1936 Kabos Endre<br />
Elek Ilona<br />
1948 Gerevich Aladár<br />
Elek Ilona<br />
kard<br />
női tőr<br />
kard<br />
női tőr<br />
1952 Kovács Pál kard<br />
1956 Kárpáti Rudolf kard<br />
1960 Kárpáti Rudolf kard<br />
1964 Pézsa Tibor<br />
RejtőIldikó<br />
kard<br />
női tőr<br />
1968 Kulcsár Győző párbajtőr<br />
1972 Dr. Fenyvesi Csaba párbajtőr<br />
1976 Tordasi Ildikó női tőr<br />
1992 Szabó Bence kard<br />
2000 Nagy Tímea Női párbajtőr<br />
2004 Nagy Tímea Női párbajtőr
2. Női tőr, férfi tőr, női kard, férfi kard, női párbajtőr, férfi párbajtőr.<br />
3. Teljes hossza 105 cm. Penge hossza 88cm. Markolat hossza 17cm.<br />
4. A találatok elbírálásánál a konvenciók (egyezmények) döntenek.<br />
5. A találatok elbírálásánál a találati elsőbbség dönt.<br />
6. A vívóállásban álló vívó lágyék vonalai felső2 pontját összekötőegyenestől fölfelé a<br />
felsőtest, beleértve a karokat <strong>és</strong> a fejet is, kivételt képez a 2 kézfej, ami nem tartozik az<br />
érvényes találati felülethez.<br />
7. A tőrvívásban csak a törzs az érvényes találati felület. A fej, az alsó <strong>és</strong> felsővégtagok nem<br />
érvényesek.<br />
8. A párbajtőrvívásban az eg<strong>és</strong>z test érvényes a fejtől a lábfejig elől <strong>és</strong> hátul.<br />
9. A vívópást (küzdőtér) hossza 14m. Szélessége 1.5 -1.8m.<br />
10. A vívást 8-11(12) éves korban célszerűelkezdeni.<br />
11. Férfi tőr, női tőr.<br />
Férfi kard, női kard.<br />
Férfi párbajtőr, női párbajtőr.<br />
12. A vívás a küzdősportok családjába tartozik. Aszimmetrikus, műmozgások sorozatából áll.<br />
Nem tartozik a ciklikus <strong>és</strong> a term<strong>és</strong>zetes mozgásokra épülősportok közé. Nem alapsport <strong>és</strong><br />
nem töltheti be a kieg<strong>és</strong>zítősport szerepét. Az egyik legtovább eredményesen űzhetősport. A<br />
fizikai képességek mellett döntőjelentőségűek a pszichikai képességek.
13. Vívó ruha (nadrág, plasztron), fejvédő, hónaljvédő, vívó zokni, vívó cipő, 1db.<br />
vívókesztyű, testvezeték, fejvezeték (kardvíváshoz), mellvédő(csak nőknek), fegyverek.<br />
14. Szúró fegyverek a tőr <strong>és</strong> a párbajtőr. A kard szúró <strong>és</strong> vágó fegyver.<br />
15. Csoportos foglalkozás, páros gyakorlatok, konvencionális gyakorlatok, módszeres<br />
szabadvívás (kötött asszó), szabadvívás (asszózás), edz<strong>és</strong>verseny, egyéni foglalkozás<br />
(iskolavívás).<br />
16. Alapállás, vívóállás, előre lép<strong>és</strong>, hátra lép<strong>és</strong>, ugrás előre, ugrás hátra, kitör<strong>és</strong>, felállás a<br />
kitör<strong>és</strong>ből, kettős lép<strong>és</strong> előre, kettős lép<strong>és</strong> hátra, lép<strong>és</strong> előre kitör<strong>és</strong>, ugrás előre kitör<strong>és</strong>. Csak<br />
tör <strong>és</strong> párbajtőrvívásban a keresztlép<strong>és</strong> előre <strong>és</strong> hátra, fless (lerohanás).<br />
17. Zárt távolság, kis távolság, közép távolság, nagy távolság, távolságon kívüli helyzet.<br />
18. Fejvágás, külsőarcvágás, belsőarcvágás, oldalvágás, mellvágás, hasvágás, karvágás.<br />
19. A kvint a fejet, a terc a külsőarcot <strong>és</strong> az oldalt, a kvart a belsőarcot, a mellet <strong>és</strong> a hasat, a<br />
szekond az oldalt, a prím a mellet <strong>és</strong> a hasat védi.<br />
20. Az ellenfél támadását kivédve k<strong>és</strong>leked<strong>és</strong> nélküli, azonnali visszavágás, illetve<br />
visszaszúrás.<br />
21. A támadó az ellenfél visszavágását (szúrását) hárítva k<strong>és</strong>leked<strong>és</strong> nélkül visszavág<br />
(visszaszúr). Ellenvisszavágás (szúrás).<br />
22. A találatjelzőgépen színes (piros <strong>és</strong> zöld) lámpák jelzik az érvényes találatokat. A<br />
tőrvívásban a fehér lámpák az érvénytelen találatokat jelzik. A kardvívásban a fehér láma azt<br />
jelzi, hogy az elektromos felszerel<strong>és</strong>ben hiba van.
23. A versenybíró állás, k<strong>és</strong>zen, rajta <strong>és</strong> állj vezényszavakat használ. A rajta <strong>és</strong> állj<br />
vezényszavak közötti eseményeket értékeli.<br />
24. Szabálytalanság esetén a versenybíró sárga, piros ill. fekete lapot adhat.<br />
25. Csoporton belül a mérkőz<strong>és</strong>eket 5, a direkt kies<strong>és</strong>es táblán 15 találatra vívják. A csapat<br />
küzdelmeket 45 találatig vívják.<br />
26. Segédeszközök a kéz <strong>és</strong> láb koordináció kialakításához: teniszlabda, kard (tőr) markolat,<br />
törött penge, ugrókötél.<br />
27. A vívásban védekezni lehet a távolsággal (hátrálás, távolság lezárása) <strong>és</strong> a pengével<br />
véd<strong>és</strong>ek segítségével, vagy közbetámadásokkal (feltartó szúrások, elővágások).<br />
28. A vívó vonalban áll akkor, ha pengéjének hegye nyújtott karral ellenfelének érvényes<br />
találati felületére mutat (alsó vonal, felsővonal).<br />
29. A vonalban álló vívót pengetámadással lehet megtámadni, azaz a vonalat penge üt<strong>és</strong>sel,<br />
vagy penge köt<strong>és</strong>sel a találati felület elől el kell távolítani <strong>és</strong> ezután lehet k<strong>és</strong>leked<strong>és</strong> nélkül<br />
vágni, ill. szúrni.<br />
30. Az eredményes víváshoz szükséges fizikai képességek: gyorsaság, robbanékonyság,<br />
lazaság, ügyesség. Az eredményes víváshoz szükséges pszichikai képességek: figyelem<br />
összpontosítás, jó helyzetfelismer<strong>és</strong>, elhatározó képesség, dönteni tudás, intuíció,<br />
improvizációs képesség, tempó érzék.
SZAKSZAVAK - SZAKKIFEJEZÉSEK<br />
küzdősport<br />
vívás<br />
aciklikus, aszimmetrikus, műmozgás<br />
szálfegyver<br />
penge (erőse, közepe, gyengéje)<br />
él, fok él, hegy, lap<br />
kard, szúró, vágó fegyver<br />
tőr, párbajtőr, szúró fegyver<br />
3. számú melléklet<br />
fegyvernem (férfi tőr, női tőr, férfi kard, női kard, férfi párbajtőr, női párbajtőr)<br />
találat, tus<br />
érvényes találati felület<br />
érvénytelen találati felület<br />
találati r<strong>és</strong>ek (fej, külsőarc, belsőarc, oldal, mell, has, kar)<br />
találatjelzőgép
színes lámpák (piros, zöld, fehér)<br />
küzdőtér, pást (hossza 14 m. szélessége 1.5-2m. )<br />
versenybíró, jury elnök, oldalbíró<br />
büntetőlapok (sárga, piros, fekete)<br />
állás, k<strong>és</strong>z, rajt<br />
üdvözl<strong>és</strong>, tisztelg<strong>és</strong><br />
mérkőz<strong>és</strong>, csörte, asszó, meccs<br />
felszerel<strong>és</strong><br />
fejvéd, sisak, maszk<br />
vívó kabát, plasztron<br />
hónaljvédő<br />
mellvédő<br />
kesztyű<br />
vívónadrág<br />
zokni<br />
vívócipő<br />
testvezeték<br />
fejvezeték<br />
lamé, elektromos mellény<br />
mester kabát, mester plasztron<br />
kard hossza 105 cm., penge hossza 88 cm markolat hossza 17 cm<br />
lábtechnika, lábmunka, lábgyakorlat<br />
vívó vonal
alapállás, vívóállás, pihenőállás<br />
egyszerűlábgyakorlat<br />
lép<strong>és</strong> előre, lép<strong>és</strong> hátra<br />
ugrás előre, ugrás hátra<br />
kitör<strong>és</strong><br />
kitör<strong>és</strong>ből felállás vívóállásba<br />
fless, lerohanás<br />
összetett lábgyakorlat<br />
kettős lép<strong>és</strong> előre, kettős lép<strong>és</strong> hátra<br />
ugrás lép<strong>és</strong> előre, ugrás lép<strong>és</strong> hátra<br />
lép<strong>és</strong> előre kitör<strong>és</strong>, ugrás előre kitör<strong>és</strong><br />
lép<strong>és</strong> előre fless( lerohanás )<br />
dobbantás<br />
csúsztatás<br />
megtorpanás<br />
kéztechnika<br />
a fegyver fogása<br />
markolat, kosár, gomb<br />
penge vonal (alsó vonal, felsővonal)<br />
állások<br />
meghívások<br />
átmenetek<br />
támadás<br />
egyenes vágások ( fejvágás, külsőarcvágás, belsőarcvágás, oldalvágás, mellvágás, hasvágás,<br />
karvágás)<br />
élfordítás - nyújtás - vágás
egyenes szúrás<br />
hegy sűlyeszt<strong>és</strong> karnyújtás<br />
pengetámadás ( köt<strong>és</strong> vágás /szúrás/, üt<strong>és</strong> vágás/szúrás/, kötöttszúrás )<br />
cseltámadások<br />
egyes cseltámadások (fejcsel oldalvágás, oldalcsel fejvágás, mellcsel külsőarcvágás, hascsel fejvágás,<br />
szúrócsel karvágás, fejcsel szúrás)<br />
kettős cseltámadások<br />
csel riposztok<br />
vívó távolságok (kis, közép, nagy, zárt, távolságon kívül)<br />
távolság tartás<br />
védekez<strong>és</strong><br />
hárítás, véd<strong>és</strong>, parád (egyszerű, félkör, kör, váltó, engedő, ellenálló)<br />
prím, szekond, terc, kvart, kvint<br />
hárítás-vágás, parád-riposzt, visszavágás<br />
vágás-hárítás-vágás, kontrariposzt, ellenvisszavágás<br />
közbetámadás<br />
elővágás, feltartó szúrás<br />
oktatás<br />
csoportos oktatás<br />
egysoros vonal, kétsoros vonal, sakktáblaszerűen, szórt alakzat<br />
páros gyakorlatok, falazás, támadás védelmi gyakorlatok<br />
egyéni iskola, iskola vívás, iskolázás<br />
oktató, edző, mester<br />
tanítvány, vívó, versenyző<br />
tempó ( pszichikai tempó, fizikai tempó)
saját tempó, ellenfél tempója<br />
kézről vett tempó, lábról vet tempó, kézről <strong>és</strong> lábról vett tempó<br />
ritmus váltás<br />
célgimnasztikai gyakorlat<br />
rávezetőgyakorlat<br />
hibajavítás (manuális, verbális, p engével, komplex)<br />
pozitív hibajavítás<br />
feltétel teremt<strong>és</strong> (penge adás távolság adás,tempó adás,felület adás)
TARTALOMJEGYZÉK<br />
ÁLTALÁNOS ISMERETEK 3<br />
MIT FIGYELJÜNK 3<br />
VÍVÁSTÖRTÉNET, MIÉRT FRANCIA A BÍRÁSKODÁS NYELVE? 5<br />
VÍVÁS-MAGYAR SPECIALITÁS 7<br />
FEGYVERNEMEK: KONVENCIONÁLIS ÉS COMBAT 7<br />
KARDVÍVÁS 7<br />
TŐRVÍVÁS 8<br />
PÁRBAJTŐRVÍVÁS 8<br />
BIZTONSÁGI SZABÁLYOK 9<br />
ÉLETKORI MEGFONTOLÁSOK 10<br />
MIKOR ÉRDEMES ELKEZDENI A VÍVÁST? 10<br />
FELSZERELÉS A VÍVÁSTANULÁSHOZ 11<br />
OKTATÁSI FORMÁK A VÍVÁSBAN 12<br />
VÍVÓ-STRETCHING GYAKORLATOK 14<br />
VÍVÓ LÁBTECHNIKAI ELEMEK 16
VÍVÓ TÁVOLSÁGOK 16<br />
LÁBMUNKA NEHEZÍTETT FELTÉTELEK MELLETT 17<br />
VÍVÓ KÉZTECHNIKAI ELEMEK. 18<br />
TÁMADÁSOK, HÁRÍTÁSOK, KÖZBETÁMADÁSOK 18<br />
MELLÉKLETEK<br />
1. KÉRDÉSEK<br />
2. VÁLASZOK<br />
3. SZAKSZAVAK - SZAKKIFEJEZÉSEK<br />
TARTALOMJEGYZÉK 29<br />
22<br />
23<br />
26
Change language