You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
100 ÉVES A MÚZEUM<br />
<strong>Rippl</strong>-Rónai József Ödön<br />
piros nyakkendőben, 1921<br />
is elvezette, mert ott lógott esetleg a Szinyei rajz vagy Knowles kőrajza. S ezek mindegyikéhez<br />
emlék vagy művészettörténeti érdekesség tapadt, mint Knowles-t illetően,<br />
aki Józseffel Neuilly-ben együtt lakott, s az a rajz éppen a közös kertjüket ábrázolta.<br />
– Tessék csak erre, itt még folytatódik! – szólt Ödön bácsi a látogatójának, aki egyelőre<br />
még gyanútlanul követte. A félreeső hely ugyanis a ház oldalához volt ragasztva;<br />
ki kellett jönni tehát a lakásból, hogy oda jussunk. A látogató először azt<br />
hihette, hogy egy fészerbe kísérik, ahol tán érdekes szobrok lesznek, s csak amikor<br />
Ödön bácsi a meszelt deszkaajtót felpattintotta, derült ki, hogy hova jutott.<br />
Beavatta volna ő az egész várost, melynek még Szinyei neve is alig jelentett többet,<br />
mint az angol királynak egy afrikai néger neve.<br />
Néha ki is merült szegény, ha nem talált megértőre. Ha a közönyösök jöttek, akik<br />
nem látták meg, hogy mi függ a falon. Ilyenkor megállt, s rám nézett: - Mondja, mit<br />
gondolnak ezek? Mit látnak ezek? Itt kép kép hátán van, s ezt annyiba sem veszik mint<br />
a tapétát. Mit gondolnak ezek, hogy miért akasztottam én tele a falaimat, s a festő miért<br />
festi tele a vásznát? Még a kutya is meghökken, ha először megy ki a havas utcára!<br />
Hogy lehet ilyen különbség ember és ember között? Én, - folytatta – ha egy idegen<br />
lakásba megyek, nem kerüli el még az sem a figyelmemet, ahogy a párna a díványon<br />
fekszik, nem szólva arról, hogy milyen a mintája! Szeretek nézelődni, s érdekel az emberi<br />
munka. Nem szólnék semmit, ha érem-gyűjteményem volna. De hisz itt bele kell<br />
botlani a képbe. Mire használja ilyen ember a szemét? – dohogott.<br />
– Nem, nem – Kaposvár közönyös volt. Azok is, akik a képnézés miatt jöttek, hoszszú<br />
előzmények után jöttek: sok unszolás, csereüzlet, no és nem utolsó sorban<br />
Ödön bácsi személyes varázsa miatt.”<br />
Eddig tartott az idézet Bernáth Aurél könyvéből.<br />
A végrendelet<br />
<strong>Rippl</strong>-Rónai Ödön életének utolsó éveiben megkétszereződött a gyűjtemény<br />
száma. Az első világháború végén a pénz értéke egyre romlott, ám ez a körülmény<br />
a műgyűjtést nála nem akadályozta. Pénz helyett a baromfiudvar népe, tömött<br />
kacsa, pulyka vándorolt a fővárosi művészekhez festményekért cserébe. Új és nagyobb<br />
ház kellett a múzeumnak, a Rózsa utcában egy 16 szobás ház.<br />
<strong>Rippl</strong> Ödön egészségi állapotában a túlsúly, a magas vérnyomás okozta a betegséget.<br />
Ötvenöt éves korában elérkezettnek látta az időt, hogy gondoskodjon<br />
múzeumának jövőjéről. 1920. augusztus 30-án kelt végrendeletében Somogy vármegyére<br />
hagyta a gyűjteményt. Bátyja segítségét kérte a hagyatéki leltár rendszerező,<br />
listázására. Nehezen haladtak a munkával, mert nem tudták áttekinthetően<br />
szétrakni a műtárgyakat. Hiába költözött a gyűjtemény egy tágas épületbe. Az első<br />
világháború végén, 1918. karácsonyakor, az Antant demarkációs vonalának közeledtével<br />
Pécsről, a szerbek elől menekülő családokat telepítettek be hozzá. 12 szobát<br />
elvettek, a maradék ötben volt összezsúfolva a rengeteg értékes kép.<br />
<strong>Rippl</strong>-Rónai József: Nemes Marcell műgyűjtő,<br />
1912<br />
<strong>Rippl</strong>-Rónai József:<br />
Lazarine a tükör előtt, 1901 körül<br />
138
Change language