JUBILEUMI KÖTET - Rippl-Rónai Múzeum

100 ÉVES A MÚZEUM
Selejtezés a múzeumban
Vaszary János: Álló akt, 1911
A fenti idézetből kitűnik az új veszély, amely a gyűjteményt fenyegette. A bekövetkezett
második műtárgy veszteséget 1954-55-ben állami cenzúra nyomán végzett
selejtezés okozta. Nem a műalkotások sérült, lepusztult állapota volt az indok,
hiszen a múzeum mindig készen állt a pusztulás folyamatát restaurálással megállítani.
Ideológiai szempontú minősítéssel ítéltek meg jó, vagy selejt művészetet.
A munkásosztály kritikai elvárásait posztumusz bevasalták Rippl-Rónai Ödön múzeumalapítón.
Nagy kárt okoztak vele. A minisztériumból Redő elvtárs kérte be a
selejtezési listát. Kirendelt kollégája, Bizse Jánosné két múzeumi szakembert vett
magához, Székely Zoltánt és Z. Soós Istvánt. Összesen 133 db főként ma „fauveos”-nak
mondható női akt témájú képeket, szerelmi jeleneteket, de egyéb, ettől
eltérőket is kiselejteztek az 1910-es évek magyar festőitől. A Gönczi-féle leltárkönyv
beszédes dokumentuma a történteknek. Azt lapozgatva, az átlósan áthúzott rovatokhoz
csak annyi megjegyzés olvasható, hogy: „h. veszteség 1945”, vagy „selejtezve
1954”. Az előbbi a háború, utóbbi a cenzúra kártevése. Csont Ferenc és Páldy
Zoltán mondén nő ábrázolása okot adott, hogy majd minden művet kiszórjanak
tőlük. Kádár Béla szép akt – csoport kompozícióiból hagytak is, selejteztek is, nem
tudni, mit miért. Selejtezték a ritkaságszámba menő fél aktot Rudnay Gyulától.
Lehel Mária, Sassy Attila, Márk Lajos, Koroknyai Ottó képei prüdériai szempontból
nem lehettek megütköztetőek, mégis bűnhődtek. Érthetetlen, hogy mit kifogásoltak
Márffy Ödön 70×90 cm-es Éjjeli kávéház című olajképén és Bornemisza
Géza neós - nagybányai tája ellen. Vallásos témájú ábrázolásokban viszonylag kevés
kivetnivalót találtak. Érthetőnek látszik az a két selejtezés, amikor hamisítványt
ismertek fel a Munkácsynak tulajdonított ceruza tanulmányban és Szinyei Merse
Pál jelzetű kis olaj tájképben.
Karton a kiselejtezett Márffy képről. Éjjeli kávéház
Lehel Mária: Akt, 1911
A Szabad Művészet 1951. januári száma tudósít az új múzeumi kiállításról:
„A Kaposvári Múzeum képtárának négy termében mutatták be a somogymegyei
művészek legújabb alkotásaikat…Ehhez a nagy feladathoz igen komoly támogatást
nyújt a Megyei és Városi Tanács a többségben rajztanárokból álló művészeknek…
Az első díjat Kunffy Lajos „Falusi kovács” c. műve kapta…A II. díjat Z.Soós István „Örömünnep
december 21-én” c. képével nyerte el. A kép ünneplő tömeget ábrázol a feldíszített
Városháza előtt. A téma komoly feladat elé állította a művészt, melyet szerencsésen
oldott meg, mert sikerült visszaadnia azt az ünnepélyes és lelkes hangulatot, mellyel a
dolgozók Sztálin elvtárs születésnapját ünnepelték….A III. díjat Soltra Elemér „Törik a
Nagybereket” című művéért kapta. Ezen a képén az új szántóföldek feltörését végző
traktorok munkáját ábrázolja…”
Az 1956. október – novemberben rendezett kiállítás a Somogy Megyei Képzőművészek
Munkacsoportja 10 éves működésének alkalmával katalógus is készült. Annak
előszavából idézünk: „…Alighogy átviharzott felettünk a háború orkánja, mely „fákat
tördelt”, s „ember-szívekben dúltak lábai”, a Somogy megyei festőművészek kiszáradt
ecsetjeikkel újból keverték palettáikon az élet színeit, mert nem akartak hűtlenek lenni
a múlt hagyományaihoz, melyet ilyen nevek képviselnek, mint Zichy Mihály, Rippl-Rónai,
Vaszary – hogy csak a világhírű mestereket említsük – s alkottak, festették a rügyező
élet új színeit, a nép birtokába került tájat, a nép számára kivirult Balaton-partot, az
életet teremtő munka lendületét, népünk jövő felé forduló arcát, töprengő fejeket, akik
az élet új lehetőségét keresték…1950-től kezdve a Rippl-Rónai Múzeum adott hajlékot
az évenként megismétlődő kiállításoknak…”
146