A 2004. decemberi szám pdf formátumban - Holmi

1452 • Móricz Zsigmond: Tükör (I)
– Ennek az esztendômnek az eredménye volt.
– Mi?
– Rájöttem a saját magam titkára.
– Mi az?
– Hogy nem versírónak, hanem regényírónak való vagyok.
– A verseidet még nem olvastam.
– No, nemigen jók. Úgy látom, a Baross asztalnál általános köznemtetszést arattak –
s nevet furcsa, kongó, kurta nevetéssel, felcsípett szemekkel oldalt lesve.
Schöpflin: Az a legjobb bizonyíték arra, hogy jók.
– Az elsôt olvastam.
– Az a legrosszabb. Voltaképp az a bajom, hogy mindent félig készen dobok ki. Ez
is. És ennek még az a baja, hogy átélt.
– Aha.
– És az mindig rossz, ha közvetlenül átélt dolgot írok. Már egyszer akartam neked
megmutatni, hogy azok a verseim, amelyeket szerelmes érzéseimbôl írtam, milyen roszszak.
Egészen rosszak, üresek és fásak.
– Nem vagy elég távol tôlük.
– Igen. Sôt, nagyon is közel, nincs eléggé feldolgozva.
TÜKÖR V. OSZK Fond 502/1. 2873–2881. 1914. okt. 16. után. – Babits Mihály: FIATAL KATONA,
MAGAMRÓL. (Nyugat, 1914. okt. 16.)
Kárpáti Aurél
– Én csak azt nem értem, hogy lehet az, hogy valaki az egész kész irodalmi alakot magában
újra átél.
– Ki?
– Lakatos László, a Polonaise-ben, s meg is mondja.
– Ez egy érdekes alak.
– Ki?
– Ez, aki irodalmi alakkal jár az utcán.
– Igen. Ô az alak, nem, amit ír.
TÜKÖR V. 2882. – Lakatos László (1882–1944) író, újságíró a Pesti Naplónál, a Világ szerkesztôje.
POLONAISE – Lakatos László novellája. (Nyugat, 1914. szept. 16.–okt. 1. 297–300.)
Emberek közt
Egész délelôtt dolgozott. Erôs nagy munkával élte bele magát egy elképzelt helyzetbe.
Gyermekké képzelte a lelkét egy olyan helyre, ahol a minap járt, s olyan emberekkel
telepítette be a vidéket, akiket a tavaszon látott az ország egészen más határán, és
egy olyan öreget élt ki személyes, meleg ismerôssé, akit valóban gyermekkorában ismert,
de felruházta egy jámbor öreg könyvtártiszt ismerôsének harcias alakjával. S ez
a sokágú valóság bámulatosan egy színbe és létbe olvadt, s valósággal gyermekkorának
enyhe, színes prizmáján szûrôdött át. Igazán gyermek volt, s azzal a meghatott
szívvel érezte át a véletlenül megcsinált életet, amellyel a saját legigazibb gyermekkorára
tud emlékezni az ember.