DOMBVIDÉKI TÁROZÓK FEJLESZTÉSE - Budapesti Műszaki és ...

BUDAPESTI MŐSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
ÉPÍTİMÉRNÖKI KAR
TDK, 2010
(Babat-pusztai víztározó)
DOMBVIDÉKI TÁROZÓK FEJLESZTÉSE
(Tervezési trendek)
Készítette:
Nagy Máté
Építımérnök egyetemi hallgató (Msc)
Konzulens:
Dr. Madarassy László, egyetemi adjunktus
Pál János, okleveles mérnök
Budapest,
2010

Nagy Máté: Dombvidéki tározók fejlesztése
TARTALOMJEGYZÉK
KIVONAT
1. Bevezetés ................................................................................................................3
2. Tározók létesítésének céljai..................................................................................4
2.1. Dombvidéki tározók................................................................................................4
2.2. Babat-pusztai tározók..............................................................................................5
3. Völgyzárógátas halastavak tervezése és üzemeltetése a Babat-pusztai
tavakkal összefüggésben .......................................................................................6
3.1. A tervezés hagyományos módjai ............................................................................6
3.2. Dombvidéki halastavak üzemeltetésének problémái ............................................13
4. Babat-pusztai tározók.........................................................................................14
4.1. A Babat-pusztai tározórendszer tematikus bemutatása.........................................14
4.2. A Babat-pusztai tározórendszer történeti áttekintése............................................15
4.2.1. A Babat-pusztai tározórendszer II. világháború elıtti állapota...................17
4.2.2. A tározórendszer 1939-ben épített mőtárgyai.............................................18
4.2.3. A Babat-pusztai tározórendszer a szocializmus éveiben ............................21
4.2.4. A tározórendszer 1960-as, 1970-es években épített mőtárgyai ..................22
4.3. A Babat-pusztai tavak jelenlegi állapota...............................................................24
4.4. Víz Keretirányelvek és jogszabályok vizsgálata...................................................27
5. Összegzés és javaslatok.......................................................................................29
Irodalomjegyzék ...........................................................................................................31
Mellékletek ....................................................................................................................32

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
1. BEVEZETÉS
A tudományos diákköri munkám a dombvidéki tározók témakörével foglalkozik,
szőkebb értelemben a tározókkal kapcsolatos évszázados társadalmi elvárások és tervezési
módszerek változását igyekszik feldolgozni és elıre jelezni. Ezt a Gödöllı közelében fekvı
mesterséges, völgyzárógátakkal kialakított Babat-pusztai tórendszer meglévı terveinek
bemutatása alapján szeretném megtenni.
A tórendszer több mint egy évszázados múltra tekint vissza (létesítése már az 1800-
as évekre tehetı), így a kultúrmérnöki alkotás meglévı terveinek vizsgálatával (1939-tıl
napjainkig), és az egyes korszakokhoz tartozó tervezési módszerek sajátosságainak
elemzésével mélyebb betekintés nyerhetı az említett kérdéskörbe. A tavak hasznosítása az
évek múlásával az eltérı terület-felhasználási igényekhez igazodóan jelentısen
megváltozott. Míg az eredeti tervek alapján fıként haltenyésztés (ez késıbb
lúdtenyésztéssel egészült ki) céljából építették a vizsgálandó tavakat, addig ezek
napjainkra az itt kialakult színes ökoszisztéma miatt a környezı természetet gazdagító
tájelemeiként lettek számon tartva. Jentısebb emberi hasznosításként csak a horgászat,
illetve az egyetemi oktatás, ökológiai bemutatás céljából a környezı tanösvény használata
említhetı meg.
A tanulmány részfeladataként emellett elsısorban halastavi dombvidéki tározók
témaköréhez tartozó szakirodalom áttekintésére is sor kerül, melyben bemutatom, hogy
milyen célokat szolgálhatnak ki napjainkban ezen létesítmények, és ezt milyen tervezési,
építési és üzemeltetési eljárással oldják meg. További elemként jelenik meg az ökológiai
tényezık számbavétele a jelenlegi természetvédelmi jogszabályok, Víz-keretirányelvek
alapján.
3

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
2. TÁROZÓK LÉTESÍTÉSÉNEK CÉLJAI
2.1. Dombvidéki tározók
„A tározók olyan nyílt felszínő mesterséges tavak, amelyeket természetes
terepalakulatokban, egy vagy több oldalról való mesterséges elzárással alakítanak ki.” [2]
A dombvidéken általában völgyzárógátas vagy hossztöltéses elzárással győjtik össze a
környezı vizeket. Ennek hasznosítása nagyon sokrétő lehet. A tározók kis-vízfolyások
szélsıséges vízhozamait képesek kiegyenlíteni, ezzel aszályos idıszakban is biztosítottá
válik a patak állandó vízellátása, vízbıség idején ezzel szemben a nagyobb árhullámokat
tartja vissza. Az ár- és aszályvédelem mellett a természetes vízjárások összehangolásával
egyéb vízigények ellátását is teljesíteni lehet: a legfontosabbak közt szerepel az
ivóvízellátás, a mezıgazdasági – mely között elkülöníthetünk öntözıgazdálkodást,
halasítást, vízszárnyas-tartást, itatást – és ipari (pl. hőtıvíz, tőzi víz) vízellátás, továbbá
napjainkban nagy hangsúlyt kap az élıvilág megırzése céljából a rekreációs és
természetvédelmi vízigények kielégítése. Nem szabad megfeledkezni az energetikai célú
felhasználásokról sem, de ez a hazai gyakorlatban egyelıre csak kisebb számban van jelen.
Ha a terepviszonyok megengedik, a megfelelı nagyságú tározókapacitással több
esetben megvalósulhat a komplex vagy többcélú hasznosítás is, ami a fentiekben említett
felhasználások egymás melletti meglétét teszi lehetıvé. Azonban gyakran azzal is számolni
kell, hogy az egyes igények vagy érdekek ütközhetnek egymással az eltérı beavatkozások
miatt. Ezáltal a többfunkciós alkalmazás is korlátozottan valósulhat meg. Általában az
tapasztalható, hogy a szabadidı eltöltését segítı funkciók súlya nı meg. Mondhatni a
tározó tavak létesítésének és átalakításának ez a leggyakoribb célja.
A dombvidéki tározóknak létesítésükkor egy-egy cél megvalósulása mellett egyéb
közvetett haszna is lehet: vízminıségi szempontból elınyös, hogy az esetlegesen kialakuló
szennyezéseket helyben tudják tartani, illetve vízhiányos idıszakok idején is képesek
biztosítani a kívánt vízhozam-értékeket az alsóbb mederszakaszokon, ami ugyancsak
kisebb szennyezési koncentrációt okoz. Emellett hordalék-szabályozásban is fontos
szerepe van annak, hogy az alvízi részeken a feliszapolódás kisebb mértékben jelentkezik.
Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a tározók víztérfogata a helyi feltöltıdés miatt
folyamatosan csökken, és ez a hasznosítást korlátozza. Fontos szempont még, hogy a
tározótavak környezetében élénkebbé válik a légmozgás, a levegı páratartalma is megnı,
4

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
ezért a térségnek klímájára is kihatással van. Ez a vízparti klíma száraz idıszakban vonzó
az emberek számára, így rekreációs zóna is kialakulhat a tározó környezetében.
2.2. Babat-pusztai tározók
A késıbbiekben vizsgált Babat-pusztai tározórendszernél korlátozott számban, de
szintén különbözı hasznosítási célok és funkciók érvényesülhetnek. Ezt mutatja, hogy a
mesterségesen létrehozott víztestnél jelentkezı igények a hosszú, közel kétszáz éves
mőködési idıtartam alatt többször megváltoztak, átértelmezıdtek. A tavakon kezdetben
tógazdasági haltermelést folytattak, ami késıbb vízszárnyas-tartással is kiegészült. Ebbıl
adódóan a járulékos hasznosítások csak korlátozottan szerepeltek, mert a legnagyobb
hatékonyságú tenyészethez a halakat csak meghatározott, szők környezeti körülmények
közt lehetett tartani. A tavaszi nagyvizeket a tározók még vissza tudták fogni, de
vízhiányos idıszakban a halastavaknak is szüksége volt a vízre a párolgási veszteségek
pótlása miatt, így egyéb célú hasznosítás már nem volt lehetséges. Az öntözési vagy más
célú vízkészletek csak korlátozottan álltak rendelkezésre, mert az ezekkel járó
vízszintingadozások a termelés hatékonyságát csökkentették volna.
Jelenleg a termelési célú felhasználások — tekintettel, hogy a tavak egy tanüzem
részei — háttérbe szorultak, de a tavak rekonstruálásával újra végig lehet gondolni, hogy a
társadalmi elvárásoknak megfelelıen, milyen felhasználási célokat lehet alkalmazni a
jövıben. A tanüzem területén jelenleg összesen 11 duzzasztott tó alkot egységes rendszert.
A tavak elhelyezkedésüknél és a rajtuk kialakult növényzonációk összetételénél fogva
eltérı funkciókat töltenek be az ökológiai gazdálkodásban. Egyes tavak természetes
élıhelyet biztosítanak Babat-völgy fokozottan védett hüllı és kétéltőinek, más tavak
biológiai szőrıhatást fejtenek ki. A jelenlegi elképzelések szerint, mivel ezen a területen
jelentıs erdıfelület található, továbbá a tavak egy bizonyos része Natura 2000-es térségre
esik, ezeken a helyeken a vízhasznosítást az ottani élıvilág védelmét kell szolgálnia. A
tavakon korábban mőködtetett halászat újbóli visszaállítása mellett mérlegelni kell a
rekreációs vízhasznosítás lehetıségét is (ennek részletesebb ismertetésérıl a 5. fejezetben
lesz szó).
5

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
3. VÖLGYZÁRÓGÁTAS HALASTAVAK TERVEZÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE A
BABAT-PUSZTAI TAVAKKAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN
A dolgozat egyik részeként a késıbbiekben a már említett halastóként létrehozott
tározó bemutatása áll, ezért ennél a fejezetnél a dombvidéki tározók tervezését és
üzemeltetését ennek szemszögébıl mutatjuk be. Azok a sajátosságok, mőtárgyi kialakítási
módok kerülnek megvilágításra, melyek a Babat-pusztai tározók tervezésekor is
figyelembe lettek véve.
A Babat-pusztai tavak helyszínrajzi elrendezés szerint (ld. 1. ábra) völgyzárógátas
rendszerőek. A következıkben völgyzárógátas típusú tavak kialakítását tekintjük át.
3.1. A tervezés hagyományos módjai
Halastavak tervezésének egyik alapfeltétele, hogy a tavak gravitációsan leüríthetıek
legyenek. Erre a dombvidéken a területi adottságoknak köszönhetıen jó lehetıség adódik.
Kisebb eséső, széles völgyeknél völgyzárógátak kiépítésével olyan tógazdaságot lehet
létrehozni, ahol hazai környezetben a klimatikus viszonyok miatt fıleg pontyfélék
tenyésztésére van lehetıség. Ez leginkább részüzemő tógazdaságként – ahol csak piaci
haltermelés folyik – valósulhat meg ezeken a területeken, mert a tavak leürítése csak
korlátozottan jöhet szóba. A haltenyésztéshez egy tározótér kialakítása nem elegendı, ezért
legtöbbször kaszkádrendszerő tavakat hoznak létre, mely egyes esetekben hossztöltéses
kialakítású is lehet. A tavak kaszkádrendszerő elrendezését a 2. ábra szemlélteti.
A töltéseket legtöbbször völgyszőkületi helyen helyezik el. Kialakításukkor nagy
vízfelületre kell törekedni, de az üzemi víztükörszint kijelölésekor ügyelni kell arra, hogy
az elülsı gátaknál a vízmélység ne haladja meg a 2,5-3 m-t. A hátsó gátnál szintén érdemes
egy 40 cm-es mélységet hagyni, mert a túl sekély részek a növényzet elszaporodását
eredményezik, ami a haltenyésztést csökkenti.
Tógazdaságok rendeltetésszerő üzemeltetéséhez a völgyzárógátnak és az
alapozásának megfelelı vízzáróvá tételérıl és teherbírásáról gondoskodni kell. Elıször
talajfeltárásokra van szükség a gát területe mentén ahhoz, hogy megtudjuk, milyen
beavatkozásokra van szükség a szivárgások megakadályozásra. Homogén rendszerő
talajoknál 5-10 furatot kell végezni hektáronként 4-6 m mélységben. Inhomogén talajoknál
ennél sőrőbben kell a vizsgálatokat megtenni. A feltárásokból kiderül, milyen az altalaj
nyírószilárdsága, rétegzettsége, kövessége vagy repedezettsége. A feltárások során fontos
kérdésként merül még fel a talajvíz helyzetének meghatározása.
6

1. ábra. Völgyzárógátas rendszerő Babati-pusztai tározórendszer áttekintı térképe

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
2. ábra. Völgyzárógátas tórendszer tipikus helyszínrajzi kialakítása [1]
Abban az esetben, ha a gátat nem tudjuk kellıképpen vízzáró anyagból megépíteni,
a szivárgás megakadályozására vízzáró oldalszigetelést alkalmaznak, vagy a gáttestbe
agyagmagot építenek be (emellett alkalmaznak még homlok- és héjalatti szigetelést is). Az
ilyen összetett szelvényő gátaknál a támasztótest és agyagmag közé szőrıt, geotextiliát
helyeznek a finom szemcséjő anyag kimosódásának elkerülésére. Erre a kialakításra mutat
példát az alábbi Babat-pusztai tározórendszer töltés minta-keresztszelvénye (3. ábra). A
gátak vízzárásának ezt a módját a gépesítés jelentısen megkönnyítette.
3. ábra. Mintakeresztszelvény a 2010. évi felújítási terv szerint (Babati-tavak) [8]
8

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
Halastavaknál a töltések építéséhez leggyakrabban helyi talajokat használnak fel.
Így a gátak geometriai formáját a rendelkezésre álló anyag és gátmagasság ismeretében
tervezhetjük meg. A töltések magasságából meghatározható a koronaszélesség – melynek
minimális értéke termelıtavak esetén 2,0 m (belsı üzemi úttal 3,0 m) – és a szükséges
árvízi szint feletti biztonsági magasság. A következı táblázat ebben nyújt segítséget:
1. Táblázat. Ajánlott koronaszélesség és biztonsági magasság a gátmagasság ismeretében [1]
H,
gátmagasság,
m
K, minimális
koronaszélesség,
m
B, minimális
biztonsági
magasság,
m
< 3,0 2 0,3
3,0-4,5 2,7 0,6
4,5-6,0 3,4 1
6,0-7,5 4,1 1,5
7,5-9,0 4,8 1,5
A talajmechanikai jellemzıkbıl a rézsőhajlásra lehet következtetni. Homokos vagy
szikes talajoknál az ajánlott legkisebb vízoldali rézsőhajlás 1:3. Közepesen kötött és erısen
kötött szerkezető talajok ennél meredekebb, az elıbbi sorrendben 1:2 és 1,5-es hajlást
engednek meg. A töltés koronáját 15-20 cm-es bogárháttal kell kialakítani. Ennek oka,
hogy az esetlegesen bekövetkezett átbukások a gátszéleken jelennek meg. A töltések
anyagának egy részét az árapasztók és teleltetık munkagödrébıl nyerhetjük ki.
A gátak száraz oldalát gyepesítik, ami az esızések ellen megfelelı védelmet tud
nyújtani. Elhabolással szemben gátak hullámvédelmérıl is gondoskodnak egy belsı, 3 – 5
m-es padka kialakításával 0,5 – 0,8 m-re az üzemvízszint alatt. A padka megléte azért
lényeges, mert rajta helyezhetı el késıbb a biológiai hullámvédelem, leggyakrabban
humuszterítés és nád. A védelem elınye, hogy önmagát újítja fel, így a karbantartásra már
csak kisebb költségráfordítás jut. Hullámcsillapító hatása a nádtelepítés szélességétıl és
sőrőségétıl függ. A nádakat megerısödésükig egy ideiglenes védımővel óvják, például
karók közé szorított rızsekévével. Egy példa a Babati-tavak töltéseinek 60-as évekbıl
származó partbiztosítási tervén látható:
9

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
4. ábra. Töltés partbiztosítása az 1960-as évek szerinti terveken (Babati-tavak) [5]
A nádas terítés mellett hullámvédı-burkolat készülhet még kı- és betonburkolatból,
egy vagy többsoros rızsefonatos védelembıl egyaránt. A szilárd anyagú hullámvédelem
amellett, hogy esetenként tájidegen megjelenéső, hátránya, hogy állapota a vízmosás
következtében fokozatosan romlik, a karbantartására nagyobb összegeket kell ráfordítani.
Ezért, ha mód van rá célszerő természetes védelmet biztosítani.
Kaszkádos kiépítéső tározótavaknál számítani kell nagyobb árhullámok
megjelenésére. A késıbbi babati példában látott völgyzárógátas megoldásnál jellemzı az
árapasztók gát oldalában történı oldalcsatornás beépítése. A méretezést úgy kell
végrehajtani, hogy a tavak töltéseiben, mőtárgyakban kár ne keletkezzen, és a halak
elsodrása is megakadályozható legyen. Tározók lépcsıs kialakításánál az árapasztók
fenékszélességet a vízgyőjtın lefelé haladva növelik. A mőtárgy rézsőjének és fenekének
erózióval szembeni ellenállása csak úgy felelhet meg, ha tervezéskor korlátozzuk a
keresztülfolyó víz sebességét. A megengedett maximális sebesség függ a talajszerkezettıl,
a növénytakarótól, ill. burkolat anyagától és a fenékesés nagyságától. A kiépítést a terepi
adottságoktól függıen végezhetjük természetes terephajlatban vagy kiépített oldalcsatornás
megoldásban. A csatorna fenekét megfelelı növényzet telepítésével, vagy kövezettel,
betonburkolattal kell megvédeni. A természet közeli megoldásoknál a növényzet telepítését
részesítik elınyben. Az árapasztók fenékszintjének a legmagasabb tározási üzemvízszinttel
kell megegyeznie. Hidraulikai méretezéshez, a vízsebesség kiszámításához az
alábbi két képletet használjuk:
10

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
Manning-képletet:
Vízhozam-vízsebesség összefüggés:
v = 1/n · R 2/3 · I 1/2 , (m/s)
Q =A · v , (m 3 /s)
Ahol: n – Strickler-Manning-féle meder érdességi tényezı; I – mederfenék esése vagy
lejtés; R – hidraulikai sugár, (m); A – nedvesített keresztmetszet, (m 2 ).
A halak elszökésének megakadályozására az árapasztókat halráccsal is el kell látni.
Ebbıl a célból ún. javított földárapasztót alkalmazhatunk. A vízáramlás irányára ferdén
elhelyezett rács környékére burkolatot tesznek, és a rácsot tartó oszlopok konzoljaira, a
karbantartás elvégzésére kezelıjárdát helyeznek el. A kialakítást az 5. ábrán lehet látni:
5. ábra. Javított földárapasztó [3]
A leeresztı mőtárgyakként halastavaknál általában egy aknából és vízszintes csıbıl
álló barátzsilipeket alkalmaznak (ld. 6. és 7. ábra). Szerkezeti kialakítása megengedi, hogy
a tavak lecsapolása gyorsan történjen, és segítségével a vízszintek szabályozása is
egyszerőbbé válik. Ez annak köszönhetı, hogy a tó akár alsó, akár felsı rétegét le lehet
ereszteni. A halak elszökését és a ragadozók bejutását betétpallós elzárás elıtt beépített
halráccsal gátolják meg. Ezeket az elemeket az aknában lévı horonypárokba helyezik el. A
megfelelı vízzárás érdekében a hornyokat élvédı acéllal kell ellátni.
Az akna felvízi oldalon van kialakítva. Megközelítése kezelıhídon keresztül válik
lehetıvé. A kör vagy téglalapszelvényő, illetve ikresített csatorna a töltésen keresztül megy
át.
11

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
[1]
6. ábra. Barátzsilip axonometrikus képe 7. ábra. Barátzsilip (Babati-tavak)
Azt, hogy melyik típusú szelvényt használják, a jellemzı vízhozam mennyiségek
határozzák meg. Tájékoztatásul barátzsilipek átlagos vízszállító képességére jellemzı
adatokat 2. táblázat foglalja össze:
2. Táblázat. Barátzsilipek vízszállító-képessége [3]
Szelvénymétet,
m
Q,
m 3 /s
Φ 0,4 0,13
Φ 0,6 0,30
Φ 0,8 0,50
0,8/1,1 0,90
1,0/1,2 1,20
1,2/1,4 1,70
A tavak lehalászásához a leeresztı mőtárgyaknál 10-25 m széles és 50- 200 m
hosszú halágyakat építenek ki 0,6-1,0 m mélyen a fenékszint alatt a tározótér belsejében
(ahogy az 1. ábrán látható), a töltéssel párhuzamosan vagy merılegesen. A halágy fenekét
kisebb eséssel kell kialakítani. Lehalászás idején – ami általában október és november
között történik – itt győjtik össze és emelik ki a víz leeresztése után a kifogásra szánt
halakat. Méretét úgy kell kialakítani, hogy lehetıleg a teljes haltermelés beleférjen az adott
tározóból.
Tógazdaságoknál, ahol lehalászás után a halakat télen megfelelı körülmények közt
kell tartani, leggyakrabban a tórendszer alsó részén ún. teleltetıket hoznak létre.
Vízmélységek meghatározásakor (pontyféléknél ált. 1,0 m-es jégmentes vízoszlop
szükséges) figyelembe kell venni a kialakuló jégréteg vastagságát. A medencék alakja
téglalap, méretük elsısorban a termelési mennyiségtıl függ. Ez tenyészhal esetén 5-8
kg/m 2 , étkezési hal esetén 10-15 kg/m 2 . Szintén fontos a medencék folyamatos oxigénnel
való ellátása, mert télen minimális a természetes úton történı oxigénpótlódás. Felülrıl
12

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
érkezı víz porlasztásával lehet a legjobban kiegészíteni ezt a hiányt. A halak által
elfogyasztott oxigénmennyiség nem termelıdik újra, így a folyamatos vízcserének
biztosítottnak kell lennie (ennek módjáról részletesebben a 4.2.2. fejezetben lesz szó).
3.2. Dombvidéki halastavak üzemeltetésének problémái
A tógazdasági haltermelési üzemeltetés során több olyan szempontot figyelembe
kell venni, ami a halak effektív termelésére is negatív kihatással van. A völgyzárógátas
tavak, mivel átfolyásos megoldásúak, ezért bennük nagyvizek idején sok tápanyag
mosódik ki. A tavak tápanyagellátása, a trágyázás így csak kisebb hatékonyságú,
ugyanakkor a feltöltıdése, illetve feliszapolódása folyamatos ezeknél a tavaknál. Ebbıl
adódóan a mőködtetés során, az éveken keresztül felgyülemlett iszapot idıszakosan el kell
távolítani a fenékrıl és a halágyakból. A térfogat 50 %-nál nagyobb feliszapolódás a tavak
mőködését teljesen ellehetetleníti. További problémát jelenthetnek a feliszapolódás
következtében megjelenı szélvizek. Ezeken a helyeken a nádas könnyebben terjeszkedik,
így azt folyamatosan vissza kell szorítani, mert a termelés hatékonysága szintén csökken,
ha a nád túlzott mértékben lepi el a tavat.
Átfolyásos rendszer lévén tekintettel kell lenni arra is, hogy a folyamatosan
átáramló víz a tavak vízét lehőti, ez a haltáplálkozás csökkenéséhez vezet.
Völgyzárógátas tározóknál nincs lehetıség a tavak téli szárazon tartására, amit
síkvidéki tározóknál meg szoktak tenni. Az ıszi lehalászások utáni néhány heti pihentetés
elteltével újra megkezdik a tavak feltöltését az ıszi-téli csapadékvíz összegyőjtésével, mert
legtöbb esetben az év során csak korlátozott mennyiségő víz áll rendelkezésre. A tavak
mivel nem állhatnak szárazon, ezért regenerálódásuk is lassabb, a mederfenéken megjelenı
algákat nem lehet gépesítéssel eltávolítani. Ebbıl adódóan biológiai védekezéssel, amur
telepítésével, vagy meszezéssel lehet szabályozni a növényzetet.
13

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
4. BABAT-PUSZTAI TÁROZÓK
4.1. A Babat-pusztai tározórendszer tematikus bemutatása
Domborzati adatok
A 7 km hosszú és 1,5 km széles, közel 10,2 km 2 -es kis-vízgyőjtı terület – mely a
Gödöllıi-dombság ÉNy-i részén terül el – vizeit az Aranyos patak győjti össze és vezeti
Besnyı-patakba. Ez majd a Galgán és a Zagyván keresztül a Tiszába jut. A völgy délkeleti
torka és a vízválasztó gerincvonala között 130 m-es szintkülönbség van. Lejtésirányát
tekintve észak-nyugatról dél-kelet felé ereszkedik a térség 2,5-3,0 %-os átlagos
meredekséggel. „A területet ÉNy-i irányú sakktáblaszerően összetöredezett és különbözı
mértékben kiemelkedett dombsági, ÉNy –i peremén karbonátos felszínek jellemzik.” A
vízgyőjtı jelentıs része erdıterületbıl áll, mely a felszín erodálódását és a felszíni
lefolyást egyaránt lassítja.
Vízjárás ismertetése
Az itteni patakok kisvízfolyások révén szélsıséges vízjárásúak. Gyors lefutású
árvizeket leggyakrabban vízhiány követi. XII. és IV. hónap között nagyobb vízmennyiség
a jellemzı, ekkor többlet-vízkészlettel kell számolni. Ezen árvizek alkalmával a
völgytalpak idınként víz alá kerülnek. A nyári idıszakban, VI. és VIII. hónap között
azonban már lényegesen kisebb vízhozam mennyiségek fordulnak elı, a jelentkezı
vízhiányokat tehát ebben az idıben pótolják tározással.
Az átlagos talajvízszint a völgyoldalon viszonylag mélyen, 5-6 m-rel a felszín alatt
helyezkedik el. Hozama 100 l/s-ra tehetı.
Klimatikus jellemzık
Az alábbiakban táblázatosan a térség jelenlegi éghajlati adatai szerepelnek:
3. Táblázat. Gödöllıi-dombság éghajlati adatai [8]
Éghajlat:
Mérsékelten hővös, mérsékelten száraz
Évi napfénytartam:
1950 óra
Nyári és téli napsütéses órák száma:
780 és 180 óra
Évi középhımérséklet: 9,5-9,7 °C
Vegetációs idıszak középhımérséklete: 18 °C
Sokéves átlagos csapadékmennyiség:
560 mm
Ariditási index: 1,15
14

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
A vízgyőjtı talajainak jellemzése
A vízgyőjtı felszínét az évezredes növényzetnek megfelelıen erdıtalajok borítják.
Mintegy 50%-ban agyagbemosódásos barna erdıtalaj, a szélesebb völgyek peremén
mintegy 30%-ban mezıségi erdıtalaj és a fennmaradó részen típusos barna erdıtalaj foglal
helyet. Ezek közös jellemzıje, hogy savanyúak és ennek következtében elısegítik, hogy a
vízgyőjtırıl a csapadék hatására a humusz könnyebben lemosódjon.
A talajok fizikai talajfélesége mezıgazdasági hasznosítás szempontjából kedvezı.
Legnagyobb részben agyagos vályog (50%), vályog (35%) és a völgyfenéken pedig agyag
(20%) foglal helyet. A talajok összességében jó vízgazdálkodásúak, a csapadék jelentıs
részét képesek tárolni.
A vízgyőjtı az alapkızete miatt különösen erózió veszélyes. A felszín alatt szinte
mindenhol lösz található. Ezek a finom homokos szerkezetük miatt érzékenyek az eróziós
lemosásra.
Növényzet
A kistáj ıshonos természetes erdıtársulásai a molyhos és cseres tölgyesek, a
molyhos kocsánytalan tölgyesek, a pusztai, valamint a gyöngyvirágos tölgyesek. A
vízgyőjtıterület Ny-i része akácos és tatárjuhasos tölgyes. A nyílt társulások között a
homokpusztai gyepek és a zárt homokpuszta-rétek fordulnak elı. Az erdıterület és a nyílt
társulások területi részaránya 84 és 16 %.
4.2. A Babat-pusztai tározórendszer történeti áttekintése
A névváltozatok áttekintése
A tógazdaság elnevezését illetıen többféle változattal lehetett találkozni. A
tározókat az 1939. évben készített tervek szerint földrajzi elhelyezkedésébıl és
funkciójából adódóan Babat-pusztai tógazdaságként említik, de a késıbbi felújítási
tervekben (1964-ben) már a Babat-pusztai halastó elnevezés szerepel. Egyes esetekben
lehet találkozni még Babatvölgyi-tározó megnevezéssel is a tervdokumentációkban.
Hétköznapi megnevezésében egyszerőség kedvéért Babati-tavakról beszélhetünk.
A gazdasági hasznosítás története
Gödöllı község határának észak-keleti részén fekvı mesterséges tavak megléte már
az 1800-as évek elejére tehetı. Erre többek közt az is utal, hogy I. Ferenc Császár által
elrendelt II. katonai felmérés alapján készített térképeken Babat-völgytıl északra
15

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
elhelyezkedı Domony-völgyben mesterségesen létrehozott kaszkádrendszerő,
völgyzárógátas dombvidéki tározók szerepelnek.
8. ábra. II. katonai felmérés térképe, Domony-völgy víztározói [7]
A tanulmányban tárgyalt, a Domony-völgyi tározókhoz hasonló kialakítású Babatpusztai
tórendszer fennmaradt dokumentumai, többek közt az 1939-es engedélyokirat és
kivitelezési tervek arról tanúskodnak, hogy a vízmővek létesítése haltenyésztés céljából
történt. A kiépített tógazdaság a késıbbiekben többcélú hasznosítást tett lehetıvé.
Kibıvítve a meglévı tározók számát, a 60-as 70-es években a halastavi felhasználás még
lúd- és kacsatartással is kiegészült. A területválasztás tógazdálkodás létesítésére
megfelelınek számított abból a szempontból, hogy ez a térség a jelentıs erdıterület miatt
mezıgazdasági mővelésre kevésbé volt hasznosítható. Az ország rendszerváltás utáni
gazdasági szerkezetének átalakulása következtében azonban a tavak termelési célú
felhasználásával felhagytak, a halkitermelésre, lúd- és kacsatartásra már nem volt igény. A
tavak tervszerő felhasználásának hiánya miatt a karbantartás sem volt folyamatos, így mára
a mőtárgyak többségének állapota jelentısen leromlott (Errıl részletesebben a 4.3.
fejezetben lesz szó). Az emberi tevékenység felhagyásával egyúttal lehetıség nyílt arra,
hogy a természet egyedül alakítsa ki a meglévı környezetet mind a vízi élıvilág, mind a
növényzet tekintetében. Jelenleg a tavak helyrehozatalára újabb tervek születtek. A
tanulmány arra keresi a választ, hogy a tavak rekonstrukciójánál milyen jellegő
„felhasználás” képzelhetı el a közeljövıben, és ehhez milyen beavatkozásokat lehetne
véghezvinni a felújítás tervezése során. A „felhasználás” megnevezést a legtágabb
értelemben használjuk, jelentheti a gazdasági hasznosítást, de jelentheti a gazdasági
hasznosítás teljes kizárását is, mely utóbbira a szentély-típusú tavakat lehet példaként
említeni.
16

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
9. ábra. Babatvölgyi-víztározó (VIII. tó)
4.2.1. A Babat-pusztai tározórendszer II. világháború elıtti állapota
A vízgyőjtın kialakított tórendszer a dombvidéki víztározás egyik formájaként,
lépcsısen lett megvalósítva az Aranyos-patak felsı szakasza mentén úgy, hogy a tavakat
(összesen nyolc tó) egy-egy völgyzárógáttal választották el egymástól. A tavak tavaszi
megtöltését oly módon tervezték, hogy az ıszi lehalászáskor csak annyi vizet engedtek el,
amennyi az üzemeltetéshez feltétlen szükséges volt. Ez azért volt lényeges, mert ebben az
évszakban csak kisebb vízhiányok pótlására lehetett számítani. Emellett vízlebocsátáskor
tekintettel kellett lenni a befogadó folyó maximális terhelhetıségére is, ezért fokozatosan
lehetett csak a vizet engedni. A lépcsıs kialakítás miatt a lehalászást az alsó tóval kellett
kezdeni, amit késıbb a felette található tározó vízével töltötték fel újból. Üresen a
lehalászások végén mindig csak a felsı két-három tó maradt, amit a teleltetık télen
felhasznált vízével megint pótolni lehetett. Ezáltal a tavasszal fennmaradó kisebb
vízhiányok pótlása a vízgyőjtıterületrıl származó vizekbıl elegendı volt.
A leürítés feltöltés szempontjából meg kell említeni, hogy a haltermés megfelelı
áttelelése céljából a legfelsı két tó (VII. és VIII. számú) között terepbevágással két
medencébıl álló teleltetıt építettek. Ez azért lényeges, mert a téli hónapokban üzemeltetett
teleltetık állandó vízcseréjének biztosításához a VIII. számú tározót kellett igénybe venni,
így annak leürítése kizárólag tavasszal történhetett. A patak nyáronként is egyenletes
vízhozama az altalajszivárgásnak volt köszönhetı.
A tavak 1939-ben készült hossz-szelvényő és helyszínrajzi elhelyezkedését az 1. és
2. mellékletben található ábrák mutatják.
17

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
A tórendszer világháború elıtti állapotára jellemzı adatokat a 4. táblázat foglalja
össze. A felületi adatok eredetileg katasztrális holdként szerepeltek, a magasságiak
adriaiban. Ezek hektárba, illetve balti magasságba lettek átszámolva.
4. Táblázat. Az 1939-es állapotra jellemzı adatok [5]
1. tó 2. tó 3. tó 4. tó 5. tó 6. tó 7. tó 8. tó
Vízfelület (ha) 1,40 1,30 1,40 1,80 2,00 1,20 1,40 1,60
Üzem vízszint (m Bf) 166,5 169 171,5 173,5 175,5 177 178,5 180,5
Biztonság (m) 1,00 0,50 0,50 0,50 0,50 0,50 0,50 0,50
Koronaszint (m Bf) 167,5 169,5 172 174 176 177,5 179 181
Koronaszélesség (m) 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 8,0
Töltésmagasság (m) 3,0 3,2 3,1 3,1 3,9 3,3 3,2 2,3
4.2.2. A tározórendszer 1939-ben épített mőtárgyai
A továbbiakban ábrázolt és bemutatott tervek szintén a Babati-tavak 1939-es
tervdokumentációjának feltárt anyagából származnak. A vizsgált mőtárgyakat az akkori
technológiai lehetıségeknek megfelelıen fa felhasználásával készítették. Az
anyagválasztást a közelesı erdıs területek is biztosították.
Mindegyik tónál a vízszint szabályozásához egy-egy faanyagú barátzsilipet,
téglalapszelvényő, 30x30-as vízszintes csıréssel készítettek el. Ezek tették lehetıvé, hogy
a megfelelı vízszint tartható legyen, és a lecsapolás betétgerendáknak a kiemelésével
megtörténhessen.
A teleltetık táplálását egy 25 m hosszú tápcsatornán keresztül végezték, melyhez a
betorkollásnál és a tápcsatorna végénél egyaránt barátzsilipeket (20x20 szelvénymérettel)
alkalmaztak a víz átvezetéséhez. Ezeknek a mőtárgyaknak az elınye az volt, hogy
segítségükkel a medencék vizét szükséges esetben gyorsan és hatékonyan le lehetett
engedni. A teleleltetık vízszintjének (1,30 m) meghatározásakor ügyeltek a kellı
vízmélységre, hogy a téli fagyás esetén is kellı víztér jusson a halak számára. A teleltetı és
tápcsatorna közti barátzsilip hosszmetszeti képe 10. ábrán látható.
10. ábra. Barátzsilip hosszmetszeti képe (1939) [5]
18

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
A képen észrevehetı, hogy a teleltetıt tápláló barátzsilip csatornája az üzemvízszint
felett 10 cm-re egy energiatörın keresztül ereszti be a vizet. Ez a megoldás jelentısen
megnövelte az oldott oxigénellátást a medencékben, mert a víz ezúton történı beeresztése
nagyobb felületen tudott érintkezni a levegıvel, és így abból sok oxigént vett fel. A
téglalap-alakú (13,5 m széles és 16 m hosszú) teleltetık folyamatos vízcseréje miatt a
lecsapoló zsilipek a medencék ellentétes oldalán helyezkedtek el. A víz keresztirányú
áramlása biztosította a teljes medence átkeveredését, felfrissülését holtterek kialakulása
nélkül. Ahhoz, hogy az üzemeltetés megfelelıen mőködjön, a tápcsatorna vízszintje és a
lecsapoló csatorna fenékmagassága között 2,20 m-es szintkülönbséget hagytak. A töltések
2 m széles koronáját biztonság miatt a vízszint fölé 0,6 m-re helyezték (ld. 11. ábra).
11. ábra. Teleltetı medence hosszmetszeti képe (1939) [5]
A medencék vizeinek elvezetését egy közös lecsapoló csatornán keresztül végezték, melyet
megfelelı eséssel láttak el, hogy a vizet az alsó mederbe juttathassák (ld. 12. ábra).
12. ábra. Teleltetık lecsapoló csatornájának hossz-szelvénye (1939) [5]
A fölösleges nagyvizek levezetésére a gátak oldalán elhelyezkedı, talajba vájt és a
tervezett vízszín magasságával egyezı fenékmélységő, 2 m fenékszélességő megkerülı
árkokat építettek. Az árapasztó mőtárgyak (ld. 13. és 14. ábra) közül az elsı halastónál ezt
19

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
az értéket a nagyobb biztonság figyelembevétele miatt kibıvítették 3 m-re, továbbá a halak
elszökésének meggátolására „V” alakú halrácsot is felszereltek.
13. ábra. Árapasztó hosszmetszeti képe (1939) [5] 14. ábra. Árapasztó felülnézeteti képe (1939) [5]
A tervekbıl látható, hogy a szelvények téglalap keresztmetszetőek, melyek a vizek
levezetése szempontjából nem a legmegfelelıbb alakzatok voltak. A téglalap
keresztmetszet stabilitását fapallók beépítésével lehetett biztosítani.
A földanyagú töltések (ld.15. ábra) néhány jellemzı adatát egységesen emelném ki
a közbensı tavaknál (II-VII tavak), mivel azok mindegyiknél megegyeznek: a minimális
koronaszélességet 2 m, mentett oldal rézső esését 1:1, a víz felöli oldalét 1:1,5
meredekségre tervezték. A földmővek építésére helyszíni anyagot, agyagos löszt
használtak fel. A gátakban vízzárás biztosításara 1 méter szélességő és mélységő
agyagmagra is szükség volt. Mivel a halastó-rendszer élı vízfolyás mentén terül el, ezért
tervezéskor figyelembe kellett venni az árvízi levonulásokat is: a völgyzáró gátakat az
üzemvízszint fölé a II. és a VIII. tónál 0,5 méterrel, míg az I. számú tónál a nagyobb
biztonság érdekében 1 méterrel emelték. Mind a rézsőhajlásra, mind a biztonsági
magasságra vonatkozóan a fenti számok a jelenleg hatályos biztonsági értékeknél jóval
kisebbek voltak.
15. ábra. Völgyzárógát mintakersztszelvénye (1939) [5]
20

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
A dombvidéken alkalmazott lépcsıs kialakításnak egyik elınye az volt, hogy
viszonylag kis földmunkával meglehetısen nagy tározóteret lehetett nyerni. Szintén
kedvezı volt, hogy a teleltetıknél megépítetteken kívül külön tápláló, és lecsapoló
csatornára nem volt szükség. A megfelelı vízzárás kialakításával a tavak szivárgási
vesztesége sem mutatkozott jelentısnek, mert a felsı tározókból átszivárgó vizek az alsó
tavak vizét pótolták.
4.2.3. A Babat-pusztai tározórendszer a szocializmus éveiben
A tározók száma erre az idıszakra már nyolcról tízre bıvült. A teljes
térfogatmennyiség az 1970-es évek végére elérte a 233 350 m 3 . A talajerózió
következtében elég jelentıssé vált a feltöltıdés a gátak mögött, ami a tógazdaság
kapacitását csökkentette. Mivel a tározórendszer a korszakra vonatkozó mőszaki
követelményeknek már nem felelt meg, így 1960-ban kezdeményezték a tavak
rekonstruálását. Megállapították, hogy a korábban mőködtetet halastavi üzemeltetés
gazdaságtalan volt, ezért kísérleti jelleggel lúdtenyésztésre tértek át. A tavak mentén ebbıl
a célból vízszárnyas telepeket építettek ki. A részüzemő halászat ettıl kezdve már csak
másodrendő felhasználásként szerepelt. A lúdtenyésztéshez biztosítani kellett a madarak
takarmányellátását, amihez öntözıvizet is kellett szolgáltatni 35 ha területen. Az áttérés
után néhány év elteltével a nagyfokú szervestrágyázás miatt a tavakat növényzet teljesen
ellepte, így annak kiirtására növényevı halakat is betelepítettek.
Az alábbi táblázat a tározórendszer 1977-es állapotát tükrözi. Ezt azért is fontos
kiemelni, mert ettıl kezdve a tavak újbóli felújítását már nem végezték el, így az adatok a
jelenlegi állapottal vethetık össze, amihez terepfelmérést kell elvégezni.
5. Táblázat. Az 1977-es állapotra jellemzı adatok [5]
1-2. tó 3-4. tó 5. tó 6. tó 7. tó 8. tó 9. tó 10. tó Tározó
Térfogat [m 3 ] 10 000 14 000 15 000 22 230 16 560 15 000 20 330 17 100 103 350
Vízfelület [ha] 2,8 3,7 1,5 1,9 1,8 1,5 1,9 1,9 5,3
Üzemi vízszint[m Bf] 164,70 167,30 172,00 174,50 176,50 178,00 180,00 182,05 185,00
Biztonság [m] 4,40 2,30 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 1,25 2,30
Koronaszint [m Bf] 169,10 169,60 173,25 175,75 177,75 179,25 181,25 183,30 187,30
Koronaszélesség [m] 8,0 4,0 3,0 2,5 3,0 2,5 6,0 3,0 4,0
Töltésmagasság [m] 6,1 5,6 2,0 2,5 3,0 2,5 3,0 3,5 3,0
21

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
4.2.4. A tározórendszer 1960-as, 1970-es években épített mőtárgyai
A felújítások során a tavak töltéseinek méretét megváltoztatták (ld. 16. ábra) az
állékonyság javítására, az addigi másfeles rézsőket 1:2 meredekségre módosították.
Árvédelmi szempontokat figyelembe véve a töltésmagasságot az üzemvízszint fölé elıször
1 m-re, majd 1,25 m-re (1977-es üzemeltetési engedély alapján) emelték. A gáttestet
szintén a nagyobb állékonyság érdekében egy padka beépítésével lépcsısen alakították ki a
felvízi oldalakon, amire hullámvédelemként nádborítást helyeztek el, továbbá a rézsőt
betonlapokkal is fedték, ami az elhabolással szemben szintén védelmet tudott nyújtani.
Újszerő megoldás volt még a töltések „bogárhátúvá” történı kiképezése, ami a gát középsı
szakaszán 15 cm-es magasságtöbbletet jelentett.
A méretek megváltoztatása mellett a felszínen kinıtt fák eltávolításáról is
gondoskodtak, mivel azok gyökérzete veszélyeztette a töltés állékonyságát.
16. ábra. Völgyzárógát mintakersztszelvénye –10. számú tó (1968) [5]
Az árapasztókat ugyancsak nagyobb biztonságra, 1,5 % elıfordulási valószínőségő
csapadékra méretezték. A tározórendszeren alkalmazott mőtárgyak nagy részét
trapézszelvénnyel építették ki görbe vonalú oldalcsatornában a 17. ábrán látható kialakítás
szerint.
17. ábra. Árapasztó felülnézeti terve – 10. számú tó (1968) [5]
22

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
Az árapasztó bevezetı és kivezetı szakaszának hossza közelítıleg megegyezett.
Magasságuk azonban eltért egymástól: a kivezetı rész 1m-el magasabban helyezkedett el,
így a mő felsı részén kiszélesítették a szelvényt, hogy az érkezı vízmennyiségek
elszállíthatóak legyenek. A kialakított elleneséssel elérhetıvé vált, hogy a rávezetı szakasz
üzemen kívül vízteleníthetı legyen. Halrácsot ennél a típusú árapasztónál nem építettek be.
Késıbbi, 1970-bıl származó felújítási tervdokumentumból látszik, hogy azoknál a
tározóknál, ahol meg kívánták akadályozni a halak átvándorlását, a 3. fejezetben már
megemlített ún. javított árapasztókat terveztek be. Ezeken a gerebeket 3” acélcsı
tartóoszlopra támasztva szerelték fel. A tartóoszlopok tetejére helyszínen készített vasbeton
kezelıpallókat helyeztek el, ami a halrácsok tisztítását és kezelését szolgálta. Az
árapasztókat kıburkolattal, betonba ágyazott lezáró kıfoggal készítették el a 18. ábrán
látható módon.
18. ábra. Árapasztó felülnézeti és keresztmetszeti képe – 10. számú tó (1970) [5]
A mőtárgyak tekintetében változást jelentett még a fából készített barátzsilipek a
korszakra jellemzı vasbeton barátzsilipekkel történı cseréje. Ezeknek a víznyelıképessége
szintén nagyobb lett a korábbi tervekben szereplıknél. A barátzsilipek csırészét a 60-as
években 40 cm-es (19. ábra, barátzsilip rekonstrukciós terve), majd az 1970-ben lévı
felújításoknál 60 cm-es körszelvénnyel látták el. A lecsapoló zsilipek további jellemzıje
volt, hogy elıre gyártott kútgyőrőkkel és helyszíni betonozással készítették el.
23

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
19. ábra. Vasbeton barátzsilip (1964) [5]
4.3. A Babat-pusztai tavak jelenlegi állapota
Helyszíni bejárással győjtöttem információt a tavak jelenlegi helyzetérıl. A látottak
alapján elmondható, hogy a mőtárgyak és gátak állapota a rendszeres karbantartás hiánya
miatt jelentısen leromlott. A makrofita növényzet teljesen benıtte a töltéseket, ami az
állékonyságukat jelentısen veszélyezteti. Súlyos problémát jelent az árapasztók feltöltése
is. Ennek eredménye, hogy nagyobb árhullámok érkezésekor az üzemvízszintnél magasabb
vizek a töltésen is átbuktak, ami a gát anyagának további erodálódását okozták.
Mivel a tavak széleitıl a sekély részek egyre nagyobb teret nyertek a folyamatos
hordalék-lerakódás miatt, a nád a területen jelentıs mértékben tudott elıreterjeszkedni.
Egyes tavaknál (V. és X. tó) ez a folyamat olyan elırehaladott állapotúvá vált, hogy a nád
a teljes vízfelületet belepte. A nád megjelenésével a hordalék lerakódás még jobban
fokozódott. A tározótérfogat e folyamat révén szinte elenyészıvé vált, a vízvisszatartás
gyakorlatilag megszőnt. A természetes állapotváltozás következtében mocsaras jellegő
víztest alakult ki ezeken a helyeken. Az alábbi ábrák ezt szemléltetik.
20. ábra. V. tó náddal benıtt vízfelülete 21. ábra. X. tó mocsaras állapota
24

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
A tavak feliszapolódásának mértékérıl közelítı számítást végeztem. A tározókban
évenként lerakódó hordalék becslésére a következı képletet alkalmaztam:
V h = Vf · B · A (m 3 /év)
ahol
V h – a tározótérben átlagosan lerakódó
hordalék (m 3 /év)
V f – a talaj minıségétıl függı tényezı
(m 3 /km 2·év)
B – a vízgyőjtı terület benıttségének
mutatószáma
A – a vízgyőjtıterület (km 2 )
6. Táblázat. Kopár területek átlagos lepusztulása
(segédlet) [2]
7. Táblázat. A vízgyőjtı terület benıttségétıl
függı mutatószám (segédlet) [2]
Talajminıség
V f
m 3 /év·km 2 mm/év·km 2
Homokos laza talaj 700-1200 0,7-1,2
Finom homok, iszap 400-800 0,4-0,8
Középkötött, agyagos
talaj
200-500 0,2-0,5
Kötött talaj 0-300 0-0,3
Növényborítás
B
Sziklás, teljesen lepusztult terület 0
Erdı, cserjés, belterület 0,00-0,10
Legelı, rét, gyümölcsös 0,40-0,60
Szántóföld, kert, szılı 0,75-0,85
Vízmosás, lepusztuló félben levı
terület
0,95-1,00
A 6. táblázat alapján a tározótérben átlagosan lerakódó hordalék – mivel tudjuk
hogy a területen erodálódásra hajlamos homokos szerkezető anyag található [11] és a tavak
feltöltıdése az elmúlt 30 év alatt jelentıs – V f értékét 1200 m 3 /év·km 2 –re becsülöm.
A 7. táblázatnál két értéket kell figyelembe venni, melyek az erdı és szántó
növényborításhoz tartozó B mérıszámok: B e = 0,25 és B r = 0,85 (kalibrált értékek).
A számításhoz szükség van még a vízgyőjtıterületek ismeretére. A vízgyőjtıket
tavanként kell meghatározni, így késıbb figyelembe lehet venni az egyes részvízgyőjtıkre
jellemzı növényborítottság területarányos eloszlását, pontosabb eredményt adva ezzel a
feliszapolódás becslésére. A következı helyszínrajz (22. ábra) az egyes tavakhoz tartozó
vízgyőjtıterületeket mutatja. Ezen látható, hogy a legfelsı, XI. tározóhoz tartozik a
legnagyobb felület, ez a teljes vízgyőjtıterület közel kétharmadával egyezik meg. Ennek
eredményeként a tározó jelentıs mennyiségő hordalékot tart itt vissza.
25

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
22. ábra. Aranyos-patak vízgyőjtıterületének helyszínrajza [8]
A lenti táblázat az erdıs és réti területek részarányát mutatja, ami a helyszínrajz alapján
egyszerően meghatározható.
8. Táblázat. Tavak vízgyőjtıterületei (közelítı adatok)
Tó
sorszáma
Vízgyőjtı
terület
(km 2 )
Erdıs
terület
(%)
Réti
terület
(%)
11. 6,15 91 9
10. 0,45 44 56
9. 0,48 27 73
8. 0,25 32 68
7. 0,25 40 60
6. 1,4 92 8
5. 0,16 100 0
3 - 4. 0,33 100 0
1 - 2. 0,68 100 0
Az egyes tavakra vonatkoztatott V h feltöltıdésének becslése a fenti adatok felhasználásával
történik:
V h11 = 1200· (0,25·0,91·6,15+0,85·0,09·6,15)= 2244 m 3 /év
V h10 = 1200· (0,25·0,44·0,45+0,85·0,56·0,45)= 316 m 3 /év
V h9 = 396 m 3 /év
V h8 = 197 m 3 /év
V h7 = 183 m 3 /év
V h6 = 499 m 3 /év
V h5 = 48 m 3 /év
V h3-4 = 99 m 3 /év
V h2-1 = 204 m 3 /év
26

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
Az értékeket összegezve 4190 m 3 feltöltıdést kapunk éves értékre. Negyven év
leforgása alatt így az összes tározóteret együtt nézve 167 600 m 3 feliszapolódás
következhet be, ami a kiépített tározótér több mint kétharmadának (72%-nak) felel meg.
Jelenlegi mérési becslések [8] szerint a tározók összességében közel ekkora feltöltıdést
mutatnak, ami szintén közel 40 év leforgása alatt történt (a számított érték erre a valós
adatra kalibrálva lett meghatározva). A számítást csak óvatossággal szabad kezelni, az
alkalmazott képlet ugyanis tájékoztató eredményt tud szolgáltatni, mivel többek közt nem
veszi figyelembe a lebegtetett hordalék medermorfológiától, illetve nádas borítottságától
függı kiülepedési sebességet.
Ahhoz, hogy elkerülhetı legyen a tavak ilyen mértékő elöregedése, a közeljövıben
a tározók rendeltetésszerő üzemeltetéshez szükség van idıszakonkénti kotrásra, továbbá a
nád visszavágására is. A kikotort iszap megfelelı elhelyezésérıl szintén gondoskodni kell.
Amennyiben a tápanyagértéke megfelelı, és nem tartalmaz toxikus anyagot, szigorú
vizsgálati feltételek mellett a mezıgazdaságban is fel lehet használni, illetve a gátak
rézsőinek rızsefonatos védelmét is ki lehet alakítani vele.
4.4. Víz Keretirányelvek és jogszabályok vizsgálata
A halgazdálkodást a Víz Keretirányelv kétféle módon kezeli. Egyik oldalról
terhelésként tartja számon, másik oldalról, mint védendı értéket: a környezetvédelmi
szabályozásban (27/2005 (XII. 6.) KvVM rendelet) a halastavak szennyezıanyag
kibocsátóként szerepelnek, ugyanakkor az 1997. évi XLI. Törvény a halászatról és a
horgászatról és végrehajtási rendeletei szerint „a halászat a halnak megengedett módon és
eszközzel halászati vízterületen történı fogása – ideértve a horgászatot is –, illetve
győjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése a hal és élıhelyének védelmét
szolgáló tevékenység.” [9] A törvény értelmezése alapján tehát megfelelı üzemeltetéssel a
halastavak fontos szerepet játszanak vízi élıhelyként.
Halastavaknál három ágazatot különít el a Keretirányelv: a természetes vízi
halászatot, az intenzív haltermelést és a tógazdasági haltermelést. A tanulmány tárgyát
képezı tározórendszerünk a tógazdasági haltermelés céljából létesítették. Intenzív
haltermelés azért nem valósulhatott meg a Babati-tavaknál, mert az teljes mértékben
kontrolált, természetes folyamatok által nem befolyásolt termelést jelentett volna, ami
átfolyásos rendszerő tározónál nem lehetséges. Ezzel szemben a „tógazdasági haltermelés
27

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
a természetes vizes élıhelyekre jellemzı anyagforgalmi folyamatokra épül, ennek
megfelelıen olyan nyílt ökológiai rendszerként mőködik, amelynél az anyagok kibocsátása
a természetes és a technológiai folyamatok egymásra hatásával, egymástól nem
szétválasztható módon valósul meg.” [9] Ez az átfolyásos völgyzárógátas dombvidéki
tározónkra is igaz, a tavakon kihalászható halmennyiség az emberi beavatkozások mellett
nagyban függ az adott vízjárástól és a vízgyőjtırıl lefolyó víz minıségétıl.
A Babat-pusztai tavak erısen módosított kategóriába tartoznak. A VKI kezelendı
problémaként jeleníti meg a völgyzárógátak megléte miatt a hosszirányú átjárhatóság
korlátozását, valamint a továbbengedett víz mennyiségét. Ez utóbbi azért is jelentıs, mert
tógazdasági haltermelés üzemeltetésekor a magas tápanyag és lebegıanyag kibocsátás
kisebb vízfolyásoknál középvíz esetén kis hígulási arány miatt nagy terhelést jelent a
befogadó számára.
A jogszabályok közül az alábbiakat emelném ki, ami a jövıbeni felújítás
tervezésének szempontjából fontos lehet:
A terület részét képezi a Gödöllıi Dombvidék Tájvédelmi Körzetnek, ami országos
természetvédelmi oltalom alatt áll. A halastó rekonstrukciónál figyelembe kell venni az
1996. évi LIII. Törvény 31. és 16. §-át, melyek szerint „tilos a védett természeti terület
állapotát természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltozatni, továbbá a vízfolyások és
tavak természetes és természetközeli állapotú partjait – a vizes élıhelyek védelme
érdekében – meg kell ırizni.” [10]
Emellett fontos kiemelni még, hogy a felsı két tározó tó Natura 2000-es
természetvédelmi területen helyezkedik el, így ezeken a helyeken a 275/2004 X.8
Kormány rendelet 10. § alapján, amennyiben a rekonstrukciós terv nem szolgálja
közvetlenül ezen területek természetvédelmi kezelését, és az ottani élıvilágra jelentıs
hatással lehet, akkor ezeket a hatásokat vizsgálni kell a fajokra és élıhely típusokra
vonatkozóan.
28

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
5. ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK
Dombvidéki víztározók tervezése a legtöbb mőszaki létesítményhez hasonlóan egy
hosszú, állandó folyamat, hiszen a társadalmi elvárások folyamatosan módosulnak, és
ennek megfelelıen kell az átalakításokat véghezvinni. A tanulmányban láthattuk, hogy a
Babat-pusztai tógazdaság 1939-es létrehozása után a fél-intenzív tógazdasági
haltermelésbıl kiindulóan — melyek során a környezeti adottságoknak megfelelıen a
lehetı legnagyobb hatásfokkal történı haltenyésztés volt a cél —, ez fokozatosan az
extenzív haltermelésbe tért át. Ezzel egyúttal megjelentek újabb felhasználási területek.
Ezek között szerepelt 1964-tıl 2002-ig mőködı vízszárnyas tartás, de a tározók számának
kibıvítésével és a mőtárgyak méreteinek növelésével, illetve töltések biztonságának
javításával az árvizek elleni védekezést is hatékonyabban tudta ellátni a tórendszer.
Változások nemcsak a tavak funkciójában és ezzel együtt a mőszaki eszközeiben
következtek be, hanem a környezı növénytársulások is eltérıek, gazdagabbak lettek a partmenti
területeken, a biodiverzitásuk megnövekedett. Láthattuk, hogy kezdetben a
hagyományos halastavi tervezéseknél kerülendı volt a szélvizes, náddal benıtt területek
megléte. Ezzel szemben az ezredfordulót követıen a hatályos jogszabályok megkövetelik a
természetközeli állapotú partterületek megırzését az idı alatt természetvédelmi oltalom alá
került területen. Jelenleg a Víz Keretirányelveknek megfelelıen egy egyensúlyi állapotot
próbálunk megkeresni az emberi felhasználás és a természet között. Ilyenek lehetnek a
hagyományos mőszaki megoldásoktól eltérı természetközeli anyagok felhasználási formái.
Támogatásra alapított funkciók
A tavak jövıbeni felhasználását illetıen jelenleg részben pihenı, részben egyetemi
oktatási célból kívánják helyreállítani a rossz állapotban lévı, vagyis feliszapolódott és
amortizálódott tórendszert. [10] Ennek a lehetıségnek történelmi alapja is van, mivel már a
térség legelsı lényeges fejlesztése eredményeként is, melyet a Grassalkovichok is
létrehoztak, az akkori igényeknek megfelelıen pihenı- és vadászfunkciót a vízgyőjtın. Ezt
láthatjuk a jelenleg is meglévı díszes, 1820-ból származó Istálló-kastély esetén.
Rekreációs célú alkalmazáshoz az alábbiakban néhány tervezési és intézkedési
javaslatot szeretnék kiemelni, melyek segíthetik a terület helyrehozatalát.
A területen a korábban mőködtetett, eredetileg kutatási célból épített lúdtelepek már
nem üzemelnek, mivel ezek nagyon megterhelték a vízi környezetet. A rekreációs célú
29

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
felhasználást a felhagyott lúdtenyésztı telepek elbontásával, és helyükön parkosított, fás
területrészek növelésével lehetne tovább bıvíteni.
A gátak rekonstrukciójánál a tájidegen elemek mellızésével elınyben kell
részesíteni a természetes anyagok használatát, így a rézsők védelmére a betonelem borítás
eltávolításával rızsefonatos védelmet célszerő alkalmazni, melyek kialakításához a
kikotort mederiszap egy részét is fel lehet használni. Emellett a vízoldali padkán lévı
nádas parti védelmet (4. ábra) továbbra is indokolt fenntartani. A növényzet azon részét,
mely a töltés állékonyságát veszélyezteti, eltávolításáról mindenképpen gondoskodni kell.
Az erózió elkerülésére a rézsők szabad felületét gyepesíteni kell.
A feltöltött árapasztók helyreállítása az árvizek biztonságos levonultatása
érdekében szükséges. Ezeknek újbóli méretezését az egyes tavak árvízcsúcs csökkentı
hatásának figyelembevételével célszerő elvégezni.
A tározók megfelelı mőködtetéséhez a mőtárgyak felújítása mellett a felgyülemlett
iszap kiemelésére és a náddal benıtt részek visszaszorítására is szükség van. Érdemes
megırizni azonban a part menti sávban lévı nádas területeket (ez különösen az M3-as
autópályáról bekerülı csapadékvizeknél kedvezı), mert ezek a tavak öntisztuló képességét
biztosítanák. A teljesen elmocsarasodott tavak közül a Natura 2000 területen elhelyezkedı
10. tónál kialakult gazdag ökoszisztéma megırzése szintén fontos célkitőzés lenne, ez
egyben az egyetemi oktatótér részét is tudná képezni.
Tekintettel arra, hogy a tavakat a Szent István Egyetem üzemelteti, és a tavak
oktatási célú felhasználását is biztosítani szeretné, ezért ki kell jelölni azokat a víztesteket,
amelyeken az egyetem az oktatási célú halnevelést tudja folytatni. Az üzemeltetésnek
azonban pénzügyi fedezetet is biztosítani kell, tekintve, hogy a tangazdaság önmagát
eltartani nem képes. A területfejlesztés alkalmával a horgászat engedélyezésével lehetne
elérni, hogy a terület gazdaságilag önfenntartóvá váljon.
30

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
Irodalomjegyzék
[1]
[2]
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
[9]
Madarassy László: Tározók és kistavak tervezése; Kézirat, Budapest (2010)
Bukovinszky László, Madarassy László, Sipos András, Thyll Szilárd: Talajvédelem és
vízrendezés dombvidéken; Mezıdgazda Kiadó, Budapest (1992)
Elekes Károly, Selmeczy Tibor: Mezıgazdasági vízhasznosítás – II. Halászat;
VIZDOK, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest (1975)
Fóris Gyula: Halastavak, víztározók és azok többirányú hasznosítása – I. rész; Kézirat,
Tankönyvkiadó, Budapest (1970)
Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség:
Babat-pusztai víztározók tervdokumentációja; (1939-1977)
Balogh János, Kálmán Miklós, Fóris Gyula, Krempels Tibor, Hajdu László, Szathmáry
József, Pintér Béla: Dombvidéki víztározók; Mőszaki Könyvkiadó, Budapest (1966);
Magyar Levéltári Portál: II. Katonai térkép; http://www.archivportal.hu/
Hidrokultúra Kft., Budapest
Víz Keretirányelv: http://www.vizeink.hu/files/2-10_Zagyva.pdf_100422.pdf
[10]
Jogszabályok: http://kdvktvf.zoldhatosag.hu/?menu=index&page=hirek&id=1640
[11]
Magyarország talajtani térképe; MTA TAKI, Budapest (1988)
31

Nagy Máté
Dombvidéki tározók fejlesztése
MELLÉKLETEK:
1. Melléklet: Babat-pusztai tározórendszer 1939-ben készített hossz-szelvénye
2. Melléklet: Babat-pusztai tározórendszer 1939-ben készített helyszínrajza
32

1. Melléklet Babat-pusztai tározórendszer 1939-ben készített hossz-szelvénye [5]