mf2013.pdf (3,46 MB) - Herman Ottó Múzeum Ásványtára

XXXI. Miskolci Nemzetközi
Ásványfesztivál
2013. március 9-10.

Dolomit álalak kalcit után. Kapnikbánya (Cavnic, Románia).
A példány hosszúsága: 16 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla.
Kvarc (achát) álalak kalcit (?) után (poligon-achát). Rio Doce körzet, Governador
Valadares (Brazília). A példány hosszúsága: 12 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye.
Fotó: Fehér Béla.

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
KÖSZÖNTŐ
A rendező szervek nevében nagy tisztelettel köszöntöm a XXXI. Miskolci
Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit, látogatóit. Külön örömmel
és barátsággal köszöntöm Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben
nagy érdeklődéssel várják, és kitartó lelkesedéssel látogatják is a tavasz
egyik nagy eseményét az egyetemen.
Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti
környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmi-gazdasági fejlődést
segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti
erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. A
Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatói és hallgatói, a
Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva,
széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 31. alkalommal
szervezik meg a rendezvényt annak érdekében, hogy minden érdeklődő számára
feltáruljon az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világa.
Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak,
aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk
számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai
élményt és új ismeretek megszerzését.
Szívből kívánok mindenkinek élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt
kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes
találkozót!
Miskolc, 2013. március 9.
Dr. Patkó Gyula
a Miskolci Egyetem rektora
1

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
PROGRAM
2013. március 9. (szombat)
9.00‒10.00 Szakmai bemutató
10.00‒19.00 Kiállítás és börze
Földtudományi játszóház
11.00 Tombola
12.00 Megnyitóünnepség
A fesztivált megnyitja Dr. Patkó Gyula, a Miskolci Egyetem
rektora
15.00 Tombola
16.00‒17.00 Vetítettképes előadás
Fehér Béla (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) és Kovács Péter
(Apptent Studios, Budapest): Ásványkalauz – a mobilos
ásványhatározó
2013. március 10. (vasárnap)
9.00‒16.00 Kiállítás és börze
Földtudományi játszóház
9.00‒16.00 Ásvány- és drágakő-határozás
Dr. Szakáll Sándor és Kristály Ferenc (Miskolci Egyetem)
11.00 Tombola
11.30‒12.30 Vetítettképes előadás
Lévai Zsolt (Miskolc): Az áljegecek különleges világa
15.00 Tombola
16.00 Fesztiválzárás
KIÁLLÍTÁS
Pszeudomorfózák
Válogatás Lévai Zsolt gyűjteményéből
2

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Az áljegecek különleges világa
Áljegeceknek az 1800-as években nevezték az álalakokat, vagy más néven
pszeudomorfózákat. Németül is vannak egyedi elnevezéseik: Afterkrystalle,
illetve False-form, azaz valami utáni kristály, illetve hamis forma. Talán ezek
az elnevezések is bemutatnak valamit az álalakok tulajdonságaiból, hiszen
valamilyen átalakulás (kémiai vagy mechanikai) után képződtek az ilyen
kristályok, régiesen jegecek. A nem kémiai összetételüknek és kristályszerkezetüknek
megfelelő kristályformát mutató ásványokat három csoportba
oszthatjuk:
Kémiai álalakok (a klasszikus értelemben vett pszeudomorfózák), vagy
átalakulási pszeudomorfózák úgy keletkeznek, hogy az előbb képződött
ásvány anyagának részbeni felhasználásával egy újabb ásvány képződik az
idősebb ásvány külső formáját megtartva. Ezek legtöbbször oxidációs
folyamatok eredményei. Talán a leggyakoribb a goethit álalak pirit vagy
markazit után, a malachit álalak azurit vagy kuprit után, a hematit álalak
magnetit után és a sztibikonit álalak antimonit után.
A második csoportot a mechanikai álalakok vagy perimorfózák
képviselik, ahol nincs kémiai összefüggés a korábbi és a későbbi ásvány
között. Ilyen a kvarc álalak kalcit, barit vagy fluorit után, a talk álalak kvarc
után és a prehnit álalak laumontit után. Ezek gyakran különböző vastagságú
bevonatként, kéregként jelentkeznek a hamarabb képződött ásvány felületén.
Az idősebb ásvány ki is oldódhat a további folyamatok során és csak a helye
marad vissza, mintegy negatív lenyomatként (pl. sejtes kvarc, vagdalt kvarc),
vagy a képződött űrt újabb ásvány töltheti ki.
A harmadik csoport az ún. paramorfózák családja, amelyek ugyanazon
kémiai összetételű, de különböző szimmetriával rendelkező ásványok
álalakjai. Ilyen a kalcit álalak aragonit után, az akantit álalak argentit után, az
alfa-kvarc álalak béta-kvarc után vagy az alfa-kén álalak béta-kén után.
Az első kavicsokra 1982 körül csodálkoztam rá a házunk előtti
sóderdombon; eső után jobban mutatták a változatos színeiket, mintázatukat,
formájukat. Szedegetni kezdtem őket, mígnem elöntötte az egyik polcomat a
kavicsáradat. Az egyiket széttörve csillogó kvarckristályok tűntek elő, s
elgondolkodtattak; könyvet ragadtam és belemerültem a témába. A kémia és a
földrajz kedvenc tárgyaim voltak, így nem állt messze tőlem a dolog.
Ásványlelőhelyek után érdeklődtem és így jutottam el először Erdőbényére,
Tolcsvára, Megyaszóra, Miskolc környéki kőbányákba. Az első gyűjteményt
Erdődi Istvánnál láttam, majd a Miskolci Ásványbarát Körbe (MÁK) is járni
kezdtem. Az első nyári MÁK-tábor Erdőhorvátiban volt, ahol a Vüsk-hegyen
3

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
láttam az első kalcit utáni álalakokat és annyira egyedinek találtam őket, hogy
a szívem csücskei lettek. Ezután külön figyelmet fordítottam a
pszeudomorfózákra, bár ekkor még mindent gyűjtöttem. A Herman Ottó
Múzeumban 1986-tól 8 évig gyűjteménykezelőként a hobbim lett a munkám,
amit itt igen intenzíven folytattam az Ásványtárat gyarapítva. Itt került a
kezembe a Lapis 1981. évi 11. száma, amely az álalakokkal foglalkozott
behatóbban, ablakot nyitva a világra ebből a témából. Utólag látom, hogy ez az
újság volt az, ami megalapozta és tovább mélyítette az álalakok iránti
érdeklődésem. Az elmúlt 14 évben kialakítottam egy speciális
pszeudomorfóza-gyűjteményt, ami kb. 100 fiókban 2000 ásványt tartalmaz.
Ennél sokkal teljesebb az a több mint 13000 információt tartalmazó adatbázis,
amelyet ma is folyamatosan bővítek és pontosítok. Ebből készítettem a
következő sorokat, amelyek talán új fénybe helyezik az áljegecek különleges
világát.
Kezdjük a leggyakoribbakkal. A goethit álalak pirit után igen elterjedt,
hiszen két gyakori ásványról van szó. A Pelican Point-i kőfejtő (Utah, USA)
klasszikusnak számító lelőhely, ahol ritkán 10, de legtöbbször 3‒4 cm-es,
fényes lapú hexaéderekből álló halmazokban fordulnak elő. Brazíliában 5 cm-t
elérő kockák lelhetők a Diamantina és a Montes Claros nevezetű helyeken. A
Kárpátokban, Romániában Arad megyében, a Béli-hegységben Moneasa
(Menyháza) határában, a régi vasbányákban szintén hasonló méretű, de
dodekaéderes álalakokat találtak valaha. Szlovákiában, a nyitrai kerületben
Ladice (Barslédec) közelében akár 3 cm-es nagyságú kristályok is előkerültek.
Európában a legnagyobb álalakot mutató piritek két olasz lelőhelyen
[Niccioleta-bánya, Toszkána és Rio Marina (13 cm 1 ), Elba] jöttek elő. Jelentős
lelőhelyek még: Trimouns talkbánya, Franciaország; Vila Vicosa, Portugália;
Carratraca és Ardales, Spanyolország; Spruce Claim, Washington ‒ Green
Monster- és Copper-hegyek, Alaszka ‒ Boulder-batolit, Montana ‒ Blue Ball,
Pennsylvania, USA; Zagi-hegy, Pakisztán; Monument Park, Dél-Afrikai
Köztársaság; Imilchil, Marokkó; Garganta dos Rinos, Angola; Tongbei, Kína.
A markazit goethit utáni pszeudomorfózáinak legjelentősebb lelőhelye a
Farafra-oázis környéke Egyiptomban, ahol igen nagy változatosságban,
mennyiségben és méretben (akár 11 cm) találhatók a sivatagi homokviharoktól
fényesre csiszolt felülettel. A Budaörs melletti Frank-hegy és a
Joplin Field Missouriban (USA) egyaránt max. 5 cm-es kristályokat rejt.
A goethit sziderit utáni álalakja is gyakran előfordul, néha meglepő
méretekben: pl. Erongo (Namíbia), ahol 27 cm-es kristályt is találtak; 10 cm-t
elérő kristályok a Pikes Peak-on (Colorado, USA), valamint a Massif de
Belledonne Franciaországban. Jelentősek még: Gourrama, Marokkó; Vizille,
1 Zárójelben mindig az eddig előkerült legnagyobb méretű kristály (vagy halmaz) adatait közöljük.
4

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Franciaország; Rib-hegy, Wisconsin, USA; Diamantina, Brazília; West-
Pastures-bánya, Anglia; Jagdhütte, Ausztria. Néhányszor Rudabányán is
találtak max. 4 cm körüli kristályokat.
Goethit álalak pirit után. Vlotho, Észak-Rajna-Vesztfália
(Németország). A példány átmérője: 4 cm. Fotó: Fehér Béla.
A goethit a következő ásványok után alkot még álalakokat: kalcit ‒ Raiblbánya,
Olaszország (12 cm); gipsz ‒ St. Eulalia, Mexikó (18 cm); pirrhotin ‒
Blatten, Svájc (6 cm); cerusszit ‒ Sidi Rahal, Marokkó (6 cm); legrandit ‒
Ojuela-bánya, Mexikó (2,8 cm); niobofillit ‒ Malosa-hegy, Malawi (4 cm).
Ezeken kívül kutnohorit, kuprit, magnetit, kalkopirit, klinozoisit, kvarc, ilvait,
fluorit és azurit után is előfordult már goethit álalak különböző lelőhelyeken.
Gyakran alkot álalakokat a hematit magnetit után. Ezeket régebben
martitnak hívták, ami nem hivatalos elnevezése a hematitosodott
magnetitnek. Manapság a legjelentősebb lelőhelye a Payun Matru vulkán
Argentínában. Fumarólákban képződtek az akár 15 cm-es, különlegesen
látványos és változatos formát mutató vázkristályok. Előfordul még: Twin
Peaks, Utah ‒ Hanover-Fierro körzet, Új-Mexikó, USA; Cerro de Mercado,
Mexikó; Auen kőfejtő, Norvégia és még számos helyen.
5

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Leggyakrabban aragonit után fordul elő a kalcit. Az 1770-es évek
környékén Aranyosbányán Erdélyben (jelenleg Baia de Arieş, Románia) közel
20 cm-es aragonit kristályok utáni kalcit álalakot találtak. Hasonló méretekről
számoltak be Selmecbányáról is (jelenleg Banská Štiavnica, Szlovákia) a
Mihály-táróból, illetve a Spitáler-telérből. A Renison Bell-bányában (Tasmania,
Ausztrália) és Dalnyegorszkban (Oroszország) is kerültek elő hasonló méretű
aragonit utáni kalcitok. Ennél is nagyobbak a gaylussit utáni kalcit
pszeudomorfózák Dániában, a Limfjord-szorosban (40 cm).
Hematit álalak magnetit után. Payun Matru vulkán (Argentína).
A példány hosszúsága: 5 cm. Fotó: Fehér Béla.
A kalcit álalakot alkot még anhidrit, barit, axinit, cölesztin, creedit,
dioptáz, dolomit, fluorit, ilvait, laumontit, pirrhotin, sziderit, millerit, shortit,
halit, gipsz, kvarc, galenit, danburit és glauberit után is. Utóbbi akár 10 cm-es
kristályokban Arizonában (Camp Verde és Copper-kanyon), illetve Blackwells
Mills, New Jersey.
Különlegesek az ún. glendonitok, amelyek ikait utáni kalcit álalakok. Az
ikait +4°C-ig stabil ásvány, és ha ennél magasabb hőmérsékletű környezetbe
kerül, akkor átalakul kalcittá. Lelőhelyei: Olenica-folyó torkolata (Kolafélsziget,
Oroszország), ahol a fövenyből ássák ki nagy mennyiségben és akár
13 cm-es is lehet. A Hunter-folyó völgyében (Új-Dél-Wales, Ausztrália) találtak
már 60 cm-es kristályt is. Skóciában, Japánban és az Északi-tenger
partvidékén több helyen előfordul 10 cm körüli méretben.
6

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Kvarc (achát) álalakok kalcit (?) után (poligon-achátok).
Rio Doce körzet, Governador
Valadares (Brazília). Képszélesség: 13 cm.
Fotó: Lévai Zsolt.
A kvarc és változatai több mint 130 ásvány, leggyakrabban kalcit,
aragonit, barit és fluorit után alkotnak álalakokat. Különlegesek Artigas
(Uruguay) sötétlila ametisztjei, mert akár 17 cm-es kalcitkristályok után is
előfordulnak perimorfózaként a bazalt üregeiben. Az indiai bazaltbányákban
(Jalgaon, Nasik, Poona) 30 cm-es volt az eddig talált legnagyobb kalcit utáni
pszeudomorfóza. Jelentősek még: Irai és Solidate, Brazília; El Cobre-bánya,
Mexikó; Djurkovó-bánya, Bulgária; Pachapaqui, Peru; Xiefang-bánya, Kína;
Cavnic (Kapnikbánya), Románia
stb.
Külön említést érdemelnek
az ún. poligon-achátok, amelyek
max. 20 cm-es méretűek és
síklapokkal határoltak. Legvalószínűbb,
hogy kalcit utáni álalakok.
A 70-es években találták
Brazília Paraíba államában és
állítólag jelenleg egy víztározó
van a lelőhely fölött.
Egy kis ízelítő a további
kvarc álalakok közül: pollucit
után ‒ Noyes-hegy, Maine, USA
(23 cm); ortoklász után ‒ Erongo,
Namíbia (30 cm); kvarc és
hematit epidot után ‒ Bessemer
Iron Claim, Washington, USA
(19 cm); kvarc és kalcit danburit
után ‒ Bór-külfejtés, Dalnyegorszk,
Oroszország (75 cm);
kárpátit után ‒ Los Picachos,
Kalifornia, USA (4 cm); vanadinit
után ‒ Erupcion-bánya, Mexikó
(2 cm); wulfenit után ‒ Tsumeb,
Namíbia (3,5 cm); nátrolit után ‒
Berufjord, Izland (4 cm).
Elég gyakori álalak a malachit azurit után. Tsumeb a legjelentősebb
lelőhely Namíbiában, ahol akár 20 cm-es kristályok is előfordulnak. Méretben
nem sokkal marad el a Copper Queen-, a Campbell- és a Globe-bánya
Arizonában (18 cm). Rudabányán 16 cm-es volt a legnagyobb azurit utáni
álalakot formázó malachit. Jelentős lelőhelyek még: El Cobre-, Mun. de
Conception del Oro- és Milpillas-bányák, Mexikó; Kerrouchen és Mecissi,
Marokkó; Chessy, Franciaország; Mashamba West-bánya, Kongói Demok-
7

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
ratikus Köztársaság. Malachit pszeudomorfóza kuprit után Onganjában
(Namíbia) és Rudabányán fordult elő eddig a legnagyobb méretben (5 cm
körül). Jelentősek még: Chessy, Franciaország; Tsumeb és az Emke-bánya,
Namíbia. Barit lemezes kristályai utáni malachit a Kongói Demokratikus
Köztársaságban lelhető max. 7 cm-es méretben a következő bányákban:
Shangulowe, Kakanda és Mashamba West. Malachit álalakok a következő
ásványok után találhatók még: atacamit, bornit, bournonit, brochantit, gipsz,
galenit, covellin, kalkozin, kalkopirit, kalcit, linarit, tennantit, zapatalit, bavenit
és termésréz. Utóbbiból Rudabányán a legnagyobb malachitosodott
vázkristály-halmazok elérték a 40 cm-t!
Markazit és pirit gyakran fordul elő pirrhotin után. A legnagyobbakra
Trepca bányáiban (Koszovó) bukkantak, ahol a lemezes kristályok elérték a
30 cm-t. Jelentősebb lelőhely még Bolíviában a Llallagua körzet (20 cm),
illetve az oroszországi Dalnyegorszk (13 cm). Az utóbbi lelőhely bányái
sokféle pszeudomorfózát rejtenek még, pl. ilvait után kvarc, sziderit, szfalerit,
goethit, greenalit, agyagásványok, hedenbergit, hematit, hisingerit, kalcit, pirit,
pirrhotin alkotnak álalakokat, akár 10 cm-es méretig. Ezek az ásványok különkülön
is, de néha egymással keveredve fordulnak elő a pszeudomorfózákban.
Különleges lelőhely a namíbiai Tsumeb, ahonnan én 123 féle álalakról
találtam információt. Egy kis ízelítő belőlük: arzéntsumebit, duftit és bayldonit
mimetezit után; cerusszit, mimetezit és hidrocerusszit anglesit után; dioptáz,
smithsonit, hidrocerusszit, linarit, hidalgoit és kalcit cerusszit után; rosasit,
smithsonit és plancheit azurit után; mottramit kalcit és wulfenit után;
smithsonit aragonit után; tennantit azurit, galenit, enargit, kalkozin és
wulfenit után. Mindezek elérhetik, vagy meg is haladják a 10 cm-es méretet.
Mind mennyiségben, mind méretben kimagaslanak a malachit álalakok azurit
után. Az elmúlt évtizedekben újranyitottak több régi vágatot az esztétikus
ásványok kitermelésére.
A Saint Hilaire-hegy Kanadában kb. 107 különféle álalakot szolgáltatott
eddig. Egy kis felsorolás ezekből: albit kankrinit után (7 cm), albit szodalit
után (4 cm), albit mikroklin-egirin után (9 cm), analcim kankrinit vagy
burbankit után (25 cm), analcim nátrolit után (10 cm), analcim sérandit után
(8 cm), ancilit-(Ce) burbankit után (5 cm), ancilit-(Ce) remondit-(Ce) után
(15 cm), bastnäsit-(Ce) petersenit-(Ce) után (3 cm), birnessit sérandit után
(20 cm), elpidit sérandit után (20 cm), gjerdingenit-Na vuonnemit után
(12 cm), kataplejit petarasit után (6 cm), kvarc egirin után (13,5 cm), pirit
pirrhotin után (13,4 cm), rodokrozit sérandit után (20 cm) és még
sorolhatnám hosszasan.
Egy másik különleges terület a Kola-félsziget Oroszországban. Ez ugyan
egy nagyobb térség, akár 100-nál is több lelőhellyel, azonban több, mint 170
álalak-típust találtam a különböző irodalmakban. Példák: cerit-(La) belovit-
8

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
(Ce) után (7 cm), cirszinalit eudialit után (3,5 cm), fivegit delhayelit után
(10 cm), kataplejit eudialit után (3,5 cm), kianit andaluzit után (6 cm),
kuzmenkoit-Mn lomonoszovit után (8 cm), lovozerit eudialit után (3 cm),
nátrolit szodalit után (35 cm), organovait-Mn vuonnemit után (4 cm), pektolit
delhayelit után (7 cm), skatulkalit vuonnemit után (5 cm), tyerszkit eudialit
után (7 cm), tugtupit cskalovit után (3 cm), wadeit eudialit után (8 cm), zorit
vuonnemit vagy nyenadkevicsit után (10 cm), hogy csak a nagyobb
méretűeket említsem.
A Clara-bánya Baden-Württembergben (Németország) közel százféle
álalakot rejt, legtöbbször mikro-méretben. Ízelítő ezek közül: rooseveltit
emplektit és bizmutin után, schoepit jantinit után, spionkopit geerit után,
susannit leadhillit után, thometzekit gartrellit és segnitit után, tsumcorit
mimetezit után, arthurit olivenit után (3 cm), arzenogorceixit barit után,
chenevixit agardit után, karminit duftit után, kettnerit bizmutin után,
meymacit scheelit után, plumbogummit mimetezit után stb.
A sztibikonit szinte mindig antimonit utáni pszeudomorfózaként fordul
elő. Gyakran kíséri valentinit, cervantit vagy sénarmontit. Közel 400
lelőhelyről ismert, melyek közül néhány jelentősebb: Xikuangshan-bánya
(70 cm) és Lushi-bánya (20 cm), Kína; Catorce-bánya (31,5 cm), Cuencamé de
Ceniceros (25 cm) és St. Prisca-bánya (19 cm), Mexikó; Mátraszentimre
(15 cm).
A talk puha, szappanszerű ásvány, viszont különleges álalakokat alkothat:
kvarc után ‒ Johannes-bánya, Göpfersgrün, Bajorország (6 cm); dolomit után ‒
Respina-bánya, Spanyolország (7 cm); ensztatit után ‒ Bamle, Norvégia
(26 cm); szpodumen után ‒ Greenwood, Maine, USA (17 cm); tremolit után ‒
Sândominic (Csíkszentdomokos), Románia (8 cm).
Ritkán a termésarany is előfordul pszeudomorfózaként: calaverit után ‒
Molly Kathleen-bánya, Colorado, USA (11 mm), illetve szilvanit után ‒ Spotted
Horse-bánya, Montana, USA (2,5 mm).
Meteoritokban fordul elő a ritka cliftonit, ami grafit pszeudomorfóza
gyémánt után. Egy ilyen meteorit a szlovákiai Slanická Osada (Szlanica)
határában hullott 1840-ben. Az irodalomban több mint egy tucat észlelés volt
cliftonitra, de méretük mindig mm alatti volt.
Az argentit az ezüst-szulfid (Ag 2 S) köbös módosulata, de csak 177°C fölött
stabil. Ez alatt kizárólag a monoklin akantit módosulat fordulhat elő, amely
azonban gyakran alkot paramorfózát az argentit után. A legjelentősebb
előfordulások: San Juan de Rayas-bánya, Mexikó (8 cm); Imiter-bánya,
Marokkó (5 cm); Měděnec (5 cm) és az Anna-bánya, Příbram (4,5 cm),
Csehország; Freiberg, Szászország, Németország (4 cm); Chañarcillo, Chile
(4 cm); Uchucchacua-bánya, Peru (4 cm); Banská Štiavnica (Selmecbánya),
9

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Szlovákia (3 cm). Az akantit előfordul még diszkrazit, ezüst, pirargirit,
polibázit és stefanit után is különböző bányákban.
A termésréz is alkot álalakot pl. aragonit után (Corocoro, Bolívia, 7 cm),
azurit után (Copper Rose-bánya, Új-Mexikó, USA, 5 cm), kuprit után
(Potyerjajevszkoje-bánya, Oroszország, 3 cm).
Az uralit megnevezés amfibol álalakot takar piroxén után. Ilyenek pl.:
aktinolit diopszid után: Calumet-bánya, Colorado ‒ Green Monster-hegy,
Alaszka; Cala-bánya, Spanyolország. Mindhárom helyen a maximális
kristályméret 3 cm körüli volt.
A pinit elnevezés legtöbbször muszkovitot jelent cordierit után, pl.:
Dorfner kőfejtő, Szászország, Németország (25 cm); Västerby, Svédország
(10 cm). Lehet még muszkovit andaluzit után, pl.: Habachtal (30 cm), Lüsenstal
(13 cm), Ausztria; Hoogenoeg-bánya, Dél-Afrikai Köztársaság (10 cm);
Wernersreuth, Bajorország, Németország (10 cm).
Az Ahtaranda-folyó torkolatának közelében, Jakutföldön (Oroszország)
fordulnak elő max. 3,5 cm-es benn-nőtt kristályok formájában a
hidrogrosszulár, kaolinit, dolomit, klinoklor összetételű álalakok wadalit vagy
mayenit után. Ezeket ahtaranditnak is nevezik, ami nem hivatalos megnevezés
erre a pszeudomorfózára.
Néhány különleges méretű álalak az eddig felsoroltakon kívül: albit
szkapolit után ‒ Kragerø, Norvégia (15 cm); albit muszkovit és szpodumen után
‒ Abija N. Fillow kőfejtő, Connecticut, USA (15 cm); anthoinit scheelit után ‒
Misobo-hegy, Kongói Demokratikus Köztársaság (10 cm); hidroxilapatit
wagnerit után ‒ Kjerulfine-bánya, Norvégia (17 cm); aragonit kalcit után ‒
Banská Štiavnica (Selmecbánya), Szlovákia (20 cm); arzenopirit pirrhotin után
‒ Herja (Herzsabánya), Románia (8 cm); azurit kalkosztibit után ‒ Rar-el-Anz,
Marokkó (10 cm); barit witherit után ‒ Annabel Lee-bánya, Illinois, USA
(10 cm); egirin biotit-ferrohornblende után ‒ Tuften kőfejtő, Norvégia (21 cm);
bavenit berill után ‒ Plössberg, Bajorország, Németország (25 cm); bicchulit
gehlenit után ‒ Vaţa de Sus (Felváca), Románia (20 cm); dolomit kalcit után ‒
Okiep-körzet, Dél-Afrikai Köztársaság (20 cm); ernstit childrenit után ‒
Linopolis, Brazília (10 cm); ferrisicklerit trifilin után ‒ Hühnerkobel,
Bajorország, Németország (20 cm); ferberit scheelit után ‒ Ruhiza, Uganda
(15 cm); fluorit antimonit után ‒ Xikuangshan-bánya, Kína (23 cm); heterozit
trifilin után ‒ Sapucaia-pegmatit, Brazília (10 cm); kvarchomok kalcit után ‒
Rattlesnake Butte, Dél-Dakota, USA (10 cm); kalcioancilit-(Ce) allanit-(Ce) után
‒ Vanne kőfejtő, Norvégia (16 cm); kaolinit és muszkovit ortoklász után ‒
North Goonbarrow agyagbánya, Anglia (10 cm); kassziterit ortoklász után ‒
Wheal Coates, Anglia (6 cm); korund spinell után ‒ Vietnam, illetve Mogok,
Mianmar (5 cm); krizokolla azurit, illetve gipsz után ‒ Ray-bánya, Arizona, USA
(5 cm); opál glauberit vagy ikait után ‒ White Cliffs és Coober Pady, Ausztrália
10

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
(15 cm-es kristálycsoportok nemesopálból, ún. ananászopál); lepidolit elbait
után ‒ Mica-hegy, Maine, USA (25 cm); lizardit forsterit után ‒ Dypingdal,
Norvégia (15 cm); magnetit brookit után ‒ Magnet Cove, Arkansas, USA
(12 cm); magnetit perovszkit után ‒ Ahmatovszk, Oroszország (10 cm);
metasztibnit antimonit után ‒ Pereta-bánya, Olaszország (34 cm); mirabilit
tinkalkonit után ‒ Boron, Kalifornia, USA (9 cm); mopungit antimonit után ‒
Green Prospect, Nevada, USA (15 cm); musisztonit kjoszterit után ‒
Xuebaoding, Kína (3 cm); ortoklász leucit után ‒ Loučná, Csehország (20 cm),
Kirshehir, Törökország (12 cm), São Paulo, Brazília (12 cm); pirit markazit
után ‒ Nanisivik-bánya, Kanada (10 cm); pirit enargit után ‒ Quiruvilca-bánya,
Peru (14 cm); pirit és sziderit barit után, illetve sziderit fluorit után ‒ Virtuous
Lady-bánya, Anglia (23 cm); prehnit anhidrit, glauberit és laumontit után ‒
Paterson, New Jersey, USA (13 cm); prehnit laumontit után ‒ Padanvadi és
más bazaltbányák, India (15 cm); rammelsbergit termésezüst után ‒
Schneeberg, Szászország, Németország (15 cm); rabdofán, cerianit, monacit és
bastnäsit Nb-tartalmú rutil után ‒ Malosa-hegy, Malawi (6 cm); rutherfordin
uraninit után ‒ Lukwengule, Tanzánia (4,5 cm); rutil anatáz után ‒ Cuiaba,
Brazília (5 cm); rutil brookit után ‒ Magnet Cove, Arkansas, USA (5,7 cm); rutil
és hematit ilmenit után ‒ Mwinilunga, Zambia (11,4 cm); metavivianit vivianit
után ‒ Kercs-félsziget, Ukrajna (6 cm); santabarbarait vivianit után ‒ Kercsfélsziget,
Ukrajna, illetve Wannon-vízesések, Ausztrália (6 cm); smithsonit
kalcit után ‒ Seddas Modditzis-bánya, Szardínia, Olaszország (22 cm);
szanidin, nefelin, ortoklász és analcim leucit után ‒ Itauna és Serre do Tinguá,
Brazília (25 cm); szerpentin forsterit után ‒ Aldan, Jakutföld, Oroszország
(10 cm); szfalerit és sziderit kalcit után ‒ Aggeneys, Dél-Afrikai Köztársaság
(10 cm); sziderit dolomit vagy kalcit után ‒ Turţ (Turc), Románia (15 cm);
sziderit kalcit után ‒ Laki, Bulgária (15 cm); thomsonit sztilbit után ‒ Bowling
kőfejtő, Skócia (12 cm); thucholit (pirobitumen) uraninit után ‒ Besner-bánya,
Kanada (12 cm); tinkalkonit borax után ‒ Borax-tó, Kalifornia, USA (15 cm);
topáz mikroklin után ‒ altenbergi ónbánya, Szászország, Németország
(35 cm); tremolit diopszid után ‒ Storakersvatn, Norvégia (16 cm); türkiz
apatit után ‒ La Caridad-bánya, Mexikó, illetve Mashaan, Kína (11,4 cm); ulexit
inderit után ‒ Boron, Kalifornia, USA (15 cm); vermikulit flogopit után ‒
Heřmanov, Csehország (12 cm) és végül zvjagincevit izoferroplatina után ‒
Konder, Oroszország (9 mm).
Lévai Zsolt
11

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
A Selmeci Bányászati Akadémia első tanszéke
megalakításának jubileuma
Mint azt az Ásványfesztivál kiállítói és látogatói is ismerhetik, a Selmeci
Bányászati Akadémia megalapításának 250. évfordulóját a tavalyi évben ünnepeltük.
A Miskolci Egyetem közvetlen elődjét tisztelheti ebben az intézményben,
amely a legelső műszaki felsőoktatási intézmény volt nem csak
Magyarországon, de egész Európában is. Ugyanakkor 1762. október 22-én
Mária Terézia csak az alapításról hozott határozatot, a tényleges munka 1763-
ban az első tanszék megalakításával kezdődött. E tanszék – Ásványtan-Kémiai-
Kohászati Tanszék – professzorának 1763. június 13-án nevezte ki az uralkodó
Nikolaus Jacquin vegyész-orvos-botanikus-polihisztor természettudóst, aki
egyéves felkészülés után, 1764-ben kezdte meg az oktatást az Akadémián. E
tanszék közvetlen utódának tekintheti magát egyetemünkön a Kémiai Intézet
és a Metallurgiai és Öntészeti Intézet mellett az Ásványtan-Földtani Intézet is,
mely kezdetektől szervezi a Miskolci Ásványfesztivált.
Az Akadémia első tanszékének alapítása előtt is folyt már komoly bányászati
képzés Selmecbányán. Az első magyar bányatisztképző iskolát – K. k.
Bergschule (Bányászati-kohászati Tanintézet) – 1735-ben alapította III. Károly
selmecbányai székhellyel, azzal a céllal, hogy az addigi gyakorlati képzési
formáktól eltérően a tantervi utasítás (Instructio) szerint „magasabb képzési
formációt”, elméleti képzést is biztosítson. A Bergschule első oktatója
Mikoviny Sámuel professzor volt, a tudományos térképezés megalapítója, egy
rendkívüli képességű polihisztor, aki egy sikeres, a birodalomban általánosan
elismert szakiskolát létesített. E tanintézet diákja volt a 18. századi műszaki
értelmiség két kitűnő szakembere: Karl Josef Hell, a világhírű géptervező és
építő, valamint Christof Traugott Delius, a bányaműveléstan korszakalkotó
tankönyvének szerzője, az Akadémia harmadik tanszékének (Bányaműveléstan)
első professzora.
Bár a Bergschule eredményes volt, Európa és a török hódoltság alól felszabadult
Magyarország nyersanyagigénye a 18. század második felében még
hatékonyabb, nagyobb teljesítményű bányászatot követelt, melyhez az intézmény
továbbfejlesztésére volt szükség. A 18. században Európa gazdasági
központját Anglia, Hollandia és Franciaország jelentette, megnövekedett
nyersanyagigénnyel. Ennek kielégítését az Európán kívüli gyarmatok még
nem tudták biztosítani, így ez a szerep a centrumhoz képest félperifériális
német ajkú és észak-olasz területekre, illetve a többi, perifériális országokra
hárult. E gazdasági kényszer felismerése vezetett a Bányászati Akadémia
12

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
megalakításához, majd hasonlóképp Freibergben (1765), Berlinben (1770),
Clausthalban (1775) és Szentpéterváron (1773).
1761–62 telén Johann Thaddäus Peithner, bányászati és pénzverészeti
tanácsos, a prágai egyetemen oktató természettudós egy részletes javaslatot
nyújtott be az udvari kamarához a bányászati-kohászati tudományok oktatásának
bevezetésére, melynek helyszínéül Selmecbányát javasolta, mert „a
birodalmon belül itt találhatók meg a legkorszerűbb s legsokrétűbb bányászati-kohászati
berendezések”. E javaslat eredményeként ült össze 1762. október
22-én az uralkodó, Mária Terézia részvételével az a tanácskozás, mely határozott
a Selmeci Bányászati Akadémia megalakításáról.
A Krecsmáry-ház homlokzata
13

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Nikolaus Jacquin ezek után kapta meg 1763. június 13-án professzori és
bányatanácsosi kinevezését az akadémia első tanszékére, és 1764. szeptember
18-án a selmecbányai Szentháromság térhez közeli Krecsmáry-házban (később
Mihalik-ház) kezdte meg az oktatást. Az épület ma is áll, az első tanszék
helyét és az oktatás kezdetét emléktábla jelöli.
Jacquin Selmecre érkezésének évében ebben a házban megépítette a kémiai-metallurgiai
laboratóriumot, amely a maga nemében az első volt a világon.
Zsámboki László, a Miskolci Egyetem levéltári igazgatója, tudománytörténésze
szerint „Az 1770-es évek selmeci bányászati-kohászati akadémiája
úgy vonult be a tudomány- és oktatástörténetbe, mint a kémiai laborgyakorlati
oktatás bölcsője, ahonnan a párizsi Ecole Polyetchnique közvetítésével
módszere elterjedt Európában, s általánossá lett.” Jacquin a Krecsmáryházban
lerakta alapjait az akadémia ásványtani gyűjteményének is, melyet
utóda, a Jacquint 1769-ben felváltó Giovanni Antonio Scopoli fejlesztett jelentősen,
többek között megvásárolva Peithner 1200 darabos ásványgyűjteményét.
Nikolaus Jacquin 1727. február 16-án született a hollandiai Leidenben,
francia eredetű családból. Atyja jómódú posztógyáros volt, aki fiát gondos
neveltetésben részesítette. Gimnáziumi tanulmányait Antwerpenben végezte,
majd a Leuveni Egyetemre került, ahol filozófiát tanult, majd beiratkozott
szülővárosának egyetemére, hogy magát orvossá képezze.
Nikolaus Jacquin (1727‒1817)
14

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Atyai barátja, a kiváló botanikus Gronoums az ifjú Jacquin érdeklődését a
botanika felé irányította. Leideni tanulmányainak befejeztével Párizsba ment,
ahol sebész-segédorvosként dolgozott, de botanikai tanulmányait itt is folytatta,
Jussieu előadásait látogatva.
Családjának egy régi barátja, az ugyancsak leideni származású van
Swieten, aki ekkor a bécsi egyetem orvostanára és Mária Terézia udvari orvosa
volt, Jacquint Bécsbe hívta, hogy tanulmányait ott folytassa. Jacquin így
1752-ben érkezett az Osztrák Császárságba, ahol hátralévő életének döntő
részét töltötte. Bécsben összeállította a schönbrunni császári kert növényeinek
jegyzékét Linné rendszertana szerint. E munkájával irányította magára
Mária Terézia figyelmét, aki őt előbb a császári kertek rendezésével bízta meg,
majd Dél-Franciaországon keresztül Nyugat-Indiába (Karib-szigetek) küldte,
hogy kertje számára növényeket gyűjtsön. Útja során nemcsak növényeket,
hanem fosszíliákat és ásványokat is gyűjtött az akkoriban felállított császári
természetrajzi múzeum számára. Négyéves (1755‒1759) nyugat-indiai utazása
tapasztalt terepi szakemberré tette.
Visszatérve Európába kutatásainak eredményeit ,,Enumeratio sistematica
plantarum quas ín insulis Caribaeís vícinaque Americae continente detexit,
novas aut jam cognitas emendavit” című munkájában foglalta össze, mely
1760-ban jelent meg Leidenben. 1759-től a bécsi egyetem botanikus kertjének
igazgatója lett, de az egyetemen a fémek kémiájának előadójaként is működött.
Gróf Herberstein Siegfried miniszter javaslatára 1763. június 9-én Mária
Terézia Jacquint a Selmeci Bányászati Akadémiára nevezte ki a gyakorlati
bányászat és a kémia tanárává és címzetes bányatanácsossá évi 2000 forint
fizetéssel.
Selmecen először is részletesen tanulmányozta a bányákat, majd ásványgyűjteményt
állított össze és kémiai laboratóriumot rendezett be a
Krecsmáry-házban. Laboratóriumát még előadásainak megkezdése előtt, 1764
júniusában meglátogatta a trónörökös II. József, ahol három órán keresztül
élvezte Jacquin kísérleti bemutatásait.
Előadásait 1764 szeptemberében kezdte meg, melyekről egy német nyelven
írt 865 oldal terjedelmű jegyzet maradt fenn (Collegia Chymica), melyet
valószínűleg valamelyik tanítványa készített az 1765‒66-os tanévben. A jegyzet
előszavában megemlíti, hogy előadásain a természettudományos alapokon
nyugvó kémiát oktatja és nem az orvosi képzéshez szükséges kémiai ismereteket.
Előadásaihoz Gellert szászországi bányatanácsos „Anfangsgründe zur
metallurgischen Chemie” című könyvét használta, melyhez rengeteg kiegészítést
tett saját tapasztalatai alapján. A jegyzetből kiderül, hogy Jacquin előadásait
kísérletekkel is illusztrálta és ezekre nagy súlyt helyezett.
15

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Jacquin Selmecbányán az oktatás mellett korszerű laboratóriumában kutatással
is foglalkozott: megfigyeléseket végzett a mészégetés folyamatáról,
illetve elsőként ő végzett szénlepárlási kísérleteket hazánkban. A mészégetési
kísérletekkel korának egyik fontos kémiai problematikáját, az oxidációt vizsgálta,
mely elmélet ekkoriban fejlődött ki Lavoisier munkája nyomán, megcáfolva
a flogiszton-elméletet.
1769-ben Jacquin visszaköltözött Bécsbe, ahol az egyetemen átvette a
kémiai és botanikai tanszék vezetését, melyet 1797-ig látott el. Utóda a tanszéken
fia, Joseph Franz Jacquin lett. 28 éves bécsi professzorsága idején
Jacquin számos könyvet írt, jelentős részben az alkalmazott kémia tárgykörében.
Jacquint az uralkodó 1806-ban a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette
ki, minek következtében bárói rangra emelkedett. Elnyerte a dán
Danebrog-rendjelet is és 1809-ben ő töltötte be a bécsi egyetem rektori méltóságát.
Szellemi frissességét késő öregkorában is megőrizte, még 84 éves
korában is publikált. 1817. október 26-án, 90 évesen halt meg Bécsben, ahol
emlékét a róla elnevezett utca is hirdeti.
A kultúrtörténet megemlékezik még a Jacquin család és Mozart kapcsolatáról.
Jacquin fiát, Gottfriedet énekelni, lányát, Franciskát pedig zongorázni
tanította Mozart. A zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K.
530) írt Gottfriednek dedikálva, ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin
családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be
Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. A család hosszú időn keresztül ápolt
jó kapcsolatot Mozarttal, melyről kiterjedt levelezésük tanúskodik.
Jacquin selmeci tanítványairól ‒ a kitűnő Müller Ferenc, a tellúr felfedezőjének
kivételével – nem maradt fenn adat. Ennek ellenére kétségtelen, hogy
munkásságával elindította a Selmeci Akadémia fénykorát, melynek eredményeként
az intézmény Európa-szerte hírnevet és elismerést váltott ki.
Források
Csáky K. (2003): Híres selmecbányai tanárok. Lilium Aurum, Dunaszerdahely.
Horváth Z. (1986): Mozart, Jacquin, Born. Tudomány, 1986/2, 42‒43.
Proszt J. (1938): A Selmeci Bányászati Akadémia, mint a kémiai tudományos
kutatás bölcsője hazánkban. M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Könyvkiadó
Alapja.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nikolaus_Joseph_von_Jacquin
http://www.dieuniversitaet-online.at/dossiers/beitrag/news/mozart-unddie-familie-jacquin/367.html
Dr. Mádai Ferenc
16

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Bemutatkozik a
Műszaki Földtudományi Kar
A Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és
31. alkalommal szervezője, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara,
amely a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye. A Kar elődjét
a „Bergschola”-t 1735-ben IV. Károly császár alapította Selmecbányán.
Tavaly ünnepeltük 250. évfordulóját annak, hogy Mária Terézia 1762. október
22-én akadémiai rangra emelte az intézményt, amely a bányászatikohászati
tudományok művelésére alakult, a természeti környezet megismerését,
az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását
tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre.
Ennek következményeként idén emlékezhetünk meg arról, hogy az ásvány-
és kőzettan oktatására 250 éve, 1763-ban megalapították az első tanszéket.
Akkor kezdődött meg annak az ásvány- és kőzetgyűjteménynek a kialakítása
is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos
kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszéken. A selmeci
aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai
iránt ma is nagy az érdeklődés.
A 250 éves múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar oktatásikutatási
területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben
pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és
kitermelése mellett ezek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő
feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és
mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk
védelme, a megújítható és fenntartható fejlődés, „a fenntartható természeti
erőforrás-gazdálkodás” érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése,
az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások
kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása,
a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind a Műszaki
Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli.
E feladatok fontosságát, társadalmi elismertségét is mutatja, hogy a Kar
2012-ben két nagyszabású TÁMOP pályázatot is nyert. Ezek egyike – CriticEl
(www.kritikuselemek.uni-miskolc.hu) – az európai gazdaság számára fontos, a
jövőben nehezen beszerezhető „kritikus” nyersanyagok hazai forrásait kutatja
úgy a földkéregben megtalálható primer nyersanyag-lelőhelyekből, mint a
hulladékok újrafeldolgozásából, azaz másodlagos nyersanyagokból. A másik
projekt a magyarországi vízkészlet és ehhez kötődő energiaforrások optimális
és fenntartható gazdálkodását kutatja (Kútfő projekt).
17

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
A Műszaki Földtudományi Kar képzési rendszere 2006-ban, a többciklusú
képzés bevezetésekor jelentősen átalakult. A korábbi ötéves egyetemi mérnökképzés
megszűnt, és hasonlóan más műszaki felsőoktatási intézményekhez,
a karon is, minden szakon előbb általánosabb ismereteket adó gyakorlatorientált
(6‒7 féléves) képzés keretében egy alapszakos (BSc) diploma szerezhető,
amely már bizonyos szakmai feladatok megoldására is képességeket
ad. Ezt követően nyílik lehetőség a mélyebb tudományos-elméleti ismeretek
elsajátítását igénylő és lehetővé tevő mesterszintű diploma (MSc) megszerzésére
további 4 féléves képzés keretében.
A Karon 2006. szeptember 1-től három alapszakokon, azon belül szakirányokon
indul nappali, esetenként levelező tagozaton képzés:
Műszaki földtudományi alapszak
• Földtudományi szakirány
• Bánya- és geotechnikai szakirány
• Olaj- és gázmérnöki szakirány
• Előkészítéstechnikai szakirány
Környezetmérnöki alapszak
• Geokörnyezeti szakirány
• Környezettechnikai szakirány
Földrajz alapszak
• Földrajz tanári szakirány
• Geoinformatikai szakirány
A BSc alapszakokhoz hét egyetemi végzettséget adó (MSc) mesterszak
kapcsolódik. A legelsőként indított mesterszak, a Geográfus 2009 szeptemberében
indult, majd ezt követték a mérnöki mesterszakok 2010-től.
A Műszaki Földtudományi Karon elérhető (MSc) mesterszakok:
Bányászati és geotechnikai mérnöki szak
Előkészítéstechnika mérnöki szak
Geográfus szak
Hidrogeológus mérnöki szak
Környezetmérnöki szak
Földtudományi mérnöki szak
Olaj- és gázmérnöki szak
Olajmérnöki mesterszak (angol nyelven)
18

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
A Műszaki Földtudományi Karon professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt
laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek
segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és
gyakorlati ismeretek megszerzésében. Hallgatóink felkészülését, a szükséges
tudás elsajátítását, a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését nagyban
segíti a karon meglévő jó oktató-hallgatói viszony, a tradíciók.
Szervezetileg 7 intézetben 15 intézeti tanszék szervezi, irányítja és végzi
az oktató- és kutatómunkát. Így:
1. Ásványtani-Földtani Intézet
• Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék
• Földtani-Teleptani Intézeti Tanszék
2. Bányászati és Geotechnikai Intézet
• Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék
• Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék
3. Földrajz Intézet
• Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék
• Társadalomföldrajz Intézeti Tanszék
4. Geofizikai és Térinformatikai Intézet
• Geofizika Intézeti Tanszék
• Geodézia és Bányaméréstani Intézeti Tanszék
5. Környezetgazdálkodási Intézet
• Hidrogeológia-Mérnökgeológia Intézeti Tanszék
• Környezetmérnöki Intézeti Tanszék
6. Kőolaj és Földgáz Intézet
• Olajmérnöki Intézeti Tanszék
• Gázmérnöki Intézeti Tanszék
• Bányászati Kémiai társult Intézeti Tanszék (AFKI)
7. Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet
• Előkészítéstechnikai Intézeti Tanszék
• Környezeti Eljárástechnikai Intézeti Tanszék
Hívjuk és várjuk azokat a természettudományok iránt érdeklődő és elkötelezett
fiatalokat, akik szeretnék a bennünket körülvevő világ törvényeit,
értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni,
a fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrásgazdálkodás
megvalósításában mérnökként közreműködni.
Dr. Tihanyi László
a Műszaki Földtudományi Kar dékánja
19

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Ásványkalauz – a mobilos ásványhatározó
Bár a könyveket valószínűleg sosem szorítják ki, de számtalan előnye van
a digitális kiadványoknak a nyomtatott irodalommal szemben. Most egy olyan
szakmai újdonságot mutatunk be, amely okostelefonon lehet a segítségünkre
egy-egy ásvány meghatározásában.
Az Ásványkalauz egy androidos okostelefonokon működő alkalmazás,
mely sok szempontból többet képes nyújtani, mint a szakkönyvek.
∎ Sokkal enyhébbek a terjedelmi korlátok: míg egy határozókönyvben általában
pár száz faj található meg, addig az Ásványkalauz elvileg több ezer ásványt
tud az okostelefon memóriájában kezelni (jelenleg 519 faj és 660 nagyfelbontású
fotó található benne). Ráadásul az ember a telefonját általában
úgyis magával viszi, ezen kívül másra nincs is szükség.
∎ Az Ásványkalauzban ez a mennyiségű adat fajonként akár több képet is
jelenthet, míg a színes határozókönyvekben 1–2 képnél rendszerint nincs
több. (Ezen felül a színes képek alaposan „megdobják” egy-egy szebb könyv
árát.) Az pedig a digitális rendszerek sajátja, hogy telefonon tetszőlegesen
belenagyíthatunk a képbe, mivel több megapixeles fotókat használtunk.
∎ Egyedülálló, dinamikusan variálható határozókulcs segítségével, rengeteg
jellemző alapján szűrhetők a fajok. A határozókulcs azt is figyelembe veszi,
hogy egy adott ásvány megjelenése, tulajdonságai tág határok között mozoghatnak.
∎ Az Ásványkalauz képes arra is, hogy egy külső alkalmazás (SpotMarker)
segítségével lelőhely-koordinátákat rögzítsen magának a felhasználó, így később
is egyszerűen visszataláljon, akár ismeretlen terepre is.
A határozás menete a könyveknél megszokottnál sokkal rugalmasabb, hiszen
nincs kötött sorrend, nincs kötelező morfológiai paraméter. A Határozó
oldalon (elérhető a főoldalról a Menü gomb segítségével) levő csoportok közül
bármely szempont alatt felsorolt értékek közül azt kell kiválasztani, amely a
meghatározandó fajra illik. Bizonytalanság vagy egy fajból több, eltérő példány
esetén több érték is kiválasztható; például a kalcitot a fekete és/vagy a
fehér szín bejelölésére is megtaláljuk, nyilván ez esetben nem ez lesz a döntő
szempont. Ezek a választások azonnal csökkentik a lap tetején található fajszámot.
Célszerűen addig kell ismételni a különböző határozó-feltételek alatti
lehetséges értékek kijelölését, amíg már kezelhető, mondjuk 10 alatti faj marad.
Ha ezek között nem szerepel a keresett ásvány, vagy a fajszám 0-ra csök-
20

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
ken, akkor a meglevő határozóismérv
törlésével,
vagy adott kategórián
belül más érték megadásával
érdemes próbálkozni.
A fajokat szűrni, határozni
a következő szempontok
tetszőleges kombinációjával
lehet:
– ásványosztály
– kristályrendszer
– lelőhely (település)
– hasadás
– törés
– keménység
– sűrűség
– átlátszóság
– szín
– karc
– fény.
Természetesen (magyar
és angol) név alapján
történő keresés is lehetséges
az ásványok között, ez
a Böngészés funkció.
Jelenleg az Ásványkalauzban
519 faj található
meg. Ez a tartalom lefedi a
Magyarországon eddig fellelt
ásványok nagy többségét,
s csak az utóbbi évek-
A határozó oldal részlete.
ben meghatározott, általában mikroszkopikus méretű, új hazai fajok hiányoznak.
Az alkalmazás ingyenesen letölthető a Google Play áruházból (vagy
www.apptent.net). A megjelenés óta eltelt 3 hónap alatt már 1500-an töltötték
le az alkalmazást. Angol verzió is előkészületben van, és más határozók elkészítésében
is szívesen segédkezik a fejlesztő Apptent Studios.
Kovács Péter és Fehér Béla
21

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Herman Ottó Múzeum Ásványtára
3525 Miskolc, Kossuth u. 13.
Tel.: (46) 505-098. E-mail: homin@t-online.hu
Internet: www.mineral.hermuz.hu
Kvarc (kalcedon), Biste (Byšta, Szlovákia).
Képszélesség: 11 cm. Fotó: Szakáll Sándor.
Az Ásványfesztivál előcsarnokában!
22

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
23

XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Címlapon:
Kvarc (achát) álalak kalcit után, Brazília.
A példány hosszúsága: 9 cm.
Gyűjtemény és fotó: Lévai Zsolt.
A XXXI. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
rendező szervei:
Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara
Herman Ottó Múzeum
University Sportmarketing kft.
OMBKE Egyetemi Osztálya
Szeretettel várjuk a XXXII. Nemzetközi
Ásványfesztiválon 2014. március 8‒9-én!
A műsorfüzetet szerkesztette:
Fehér Béla
© Kiadta a Miskolci Egyetem 2013-ban
Nyomdai munkálatok:
Tipo-Top kft., Miskolc
Felelős vezető: Solymosi Róbert
24

Malachit álalak azurit után.
Jiujiang, Jiangxi-tartomány
(Kína). A példány átmérője:
4,7 cm. Lévai Zsolt gyűjteménye.
Fotó: Fehér Béla.
„Kuboszilicit” = kvarc álalak
fluorit (?) után. Kötelesmező
(Trestia, Románia). A példány
hosszúsága: 4,5 cm. Lévai Zsolt
gyűjteménye. Fotó: Fehér Béla.
„Glendonit” = kalcit álalak ikait után.
Olenica-folyó torkolata, Kola-félsziget
(Oroszország). A példány hosszúsága:
7,5 cm. Gyűjtemény és fotó: Lévai Zsolt.