Itt - Magyar Talajtani Társaság

Különszám 

TALAJAINK A VÁLTOZÓ 

TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI 

HATÁSOK KÖZÖTT 

Szerkesztette 

Farsang Andrea 

Ladányi Zsuzsanna 

Talajvédelmi Alapítvány

TALAJAINK A VÁLTOZÓ TERMÉSZETI ÉS 

TÁRSADALMI HATÁSOK KÖZÖTT

Talajvédelmi Alapítvány 

Elnök 

Szabó Péter 

Cím 

H-1126 Budapest, Zulejka u. 4.

TALAJAINK A VÁLTOZÓ 

TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI HATÁSOK KÖZÖTT 

TALAJTANI VÁNDORGYŐLÉS 

SZEGED 


Magyar Talajtani Társaság 

SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 

Szeged, 2011

Kötetszerkesztı 

Farsang Andrea, Ladányi Zsuzsanna 

A kötet lektorai 

Bidló András, Barta Károly, Biró Borbála, Blaskó Lajos, Czinkota Imre, 

Farsang Andrea, Füleky György, Makó András, Máté Ferenc, Mezısi Gábor, 

Michéli Erika, Rajkai Kálmán, Simon László, Sisák István, Szalai Zoltán, 

Szabóné Kele Gabriella, Szegi Tamás, Várallyay György, Zsigrai György 

©Talajvédelmi Alapítvány, 2011 

Minden jog fenntartva 

ISBN 978-963-306-089-6 

Nyomda 

Gyomapress Kft. 

Felelıs vezetı: Varga Mihály 

H-5500, Gyomaendrıd, Fı út 81/1. 

Kiadó 


H-1126 Budapest, Zulejka u. 4. 


H-2100 Gödöllı, Páter Károly u. 1.

TALAJTANI VÁNDORGYŐLÉS 

Szeged, 

2010. szeptember 3-4.

Rendezık 


MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottsága 


A Vándorgyőlés helyszíne 

Szegedi Tudományegyetem, H-6722 Szeged, Egyetem u. 2-6. 

A Vándorgyőlés szervezı bizottsága 

Elnök: Farsang Andrea 

Titkár: Fuchs Márta, Puskás Irén 

Tagok: Barta Károly, Bidló András, László Péter, 

Pirkó Béla, Szabóné Kele Gabriella 

A Vándorgyőlés tudományos bizottságának tagjai 

Farsang Andrea, Máté Ferenc, Mezısi Gábor, Michéli Erika, 

Rajkai Kálmán, Stefanovits Pál, Várallyay György 

A Vándorgyőlés védnöke 

Németh Tamás 

Támogatók 

SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport 

Fejér Megyei Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal 

Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság 

Csongrád Megyei Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal 

Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság 


Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium 

Central Geo Kft. 

Anton Paar Hungary Kft

TARTALOMJEGYZÉK 

Elıszó 13 

Talajadatok feldolgozása és értékelése 15 

Dömsödi János 

Társadalom-térinformatika-kataszter: a földminısítés adatbázisának bıvíthetısége 17 

Kocsis Mihály, Makó András, Farsang Andrea 

Talajváltozatok termékenység-becslése talajtérképeken alapuló mintaterületi 

adatbázisok alapján 25 

Kovács Elza, Pregun Csaba, Juhász Csaba, Stanislav Franciskovic-Bilinski, 

Halka Bilinski, Dario Omanović, Ivanka Pižeta, Tamás János 

Bányászati eredető nehézfém-szennyezés vizsgálata magyar és horvát vízgyőjtıkön 35 

Madarász Balázs, Németh Tibor, Jakab Gergely, Szalai Zoltán 

A magyarországi erubáz talajok ásványos összetétele 43 

Makó András, Tóth Brigitta, Hernádi Hilda, Farkas Csilla, Marth Péter 

A MARTHA adatbázis alkalmazása a hazai talajok víztartó képesség 

becslésének pontosítására 51 

Nagy Attila, Nyéki József , Szabó Zoltán, Soltész Miklós, Tamás János 

Gyümölcsösök talajainak vízháztartási értékelése komplex vizsgálatok alapján 59 

Puskás Irén, Farsang Andrea 

Technosolok jellemzése, tipizálása néhány szegedi szelvény példáján 67 

Sisák István, Pıcze Tamás 

Térinformatikai elemzı módszer kidolgozása a feltalaj fizikai féleségének 

közelítı becslésére heterogén pontadatokból 77 

Szabó József, Pásztor László, Bakacsi Zsófia, Tar Ferenc, Szalai Sándor, 

Mikus Gábor, Németh Ákos 

Természeti hátrányokkal érintett területek lehatárolása közös európai 

biofizikai kritériumrendszer alapján 85 

Szolnoki Zsuzsanna, Farsang Andrea, Puskás Irén 

Szeged külvárosi, kerti talajainak osztályozása 93

Változó talajaink 103 

Balog Kitti, Farsang Andrea, Czinkota Imre 

Használt hévíz szikkadás hatására bekövetkezı degradáció a talaj-talajvíz 

rendszerben alföldi mintaterületen 105 

Barna Gyöngyi, Ladányi Zsuzsanna, Rakonczai János, Deák József Áron 

Változó alföldi táj: a talaj-víz-növényzet kapcsolatrendszer vizsgálata különbözı 

mintaterületeken 117 

Borcsik Zoltán, Farsang Andrea, Barta Károly, Kitka Gergely 

Humuszanyagok mennyiségi és minıségi eróziójának mérése a Tolna megyei 

Szálka település melletti vízgyőjtın 127 

Jakab Gergely, Centeri Csaba, Madarász Balázs, Szalai Zoltán, 

İrsi Anna, Kertész Ádám 

Parcellás eróziómérések Magyarországon 139 

Kovács Gábor, Heil Bálint, Petı Ákos, Barczi Attila 

Egy sopron környéki szelvény recens- és paleotalajának bemutatása 149 

Markó András, Labant Attila 

A barna erdıtalajok változása a Talajvédelmi Információs és Monitoring 

Rendszer (TIM) vizsgálatai alapján 159 

Szalai Zoltán, Kiss Klaudia, Horváth-Szabó Kata, Jakab Gergely, 

Németh Tibor, Sipos Péter, Fehér Katalin, Szabó Mária, 

Mészáros Erzsébet, Madarász Balázs 

A vas oldékonyságának évszakos és napszakos dinamikája típusos 

réti talajban és tızeges láptalajban 167 

Talajélet és talajhasználat változó klimatikus és termelési viszonyok között 177 

Blaskó Lajos 

A tiszántúli szikes talajok szántókénti és gyeppel történı hasznosítása 179 

Cserni Imre, Buzás István, Hüvely Attila, Hoyk Edit, Borsné Petı Judit, 

Lévai Péter 

A Duna-Ttisza közi lepelhomok talajok környezethez alkalmazkodó 

talajhasználata 187 

Fekete István, Varga Csaba, L. Halász Judit, Krakomperger Zsolt, 

Kotroczó Zsolt, Tóth János Attila 

Avarkezelések hatása egy cseres-tölgyes erdı talajainak enzimaktivitására 195

Füzesi István, Kovács Gábor 

A fahamu talajra gyakorolt hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben 203 

Gulyás Miklós, Füleky György 

Biogázüzemi fermentlé mezıgazdasági felhasználásának vizsgálata 211 

Kotroczó Zsolt, Veres Zsuzsa, Fekete István, Krakomperger Zsolt, 

Vasenszki Tamás, Tóth János Attila 

Szerves anyag manipuláció hatása a talajlégzésre, nedvességre és a β-glükozidáz 

enzim aktivitásra öt- és tíz év után lombhullató cseres-tölgyes erdıben 221 

İri Nóra, Füleky György, Zsigrai György, Kovács Györgyi 

Mőtrágyázás és melioratív meszezés hatása egy csernozjom talaj 

szervesanyag-frakcióinak mennyiségére 229 

Sándor Zsolt, Kátai János, Nagy Péter Tamás, Tállai Magdolna, 

Sipos Marianna, Zsuposné Oláh Ágnes 

Kukorica gyomirtására alkalmazott két herbicid talajbiológiai hatásának 

értékelése meszes csernozjom talajon 237 

Schmidt Brigitta, Biró Borbála, Şumălan Radu, Şumălan Renata 

A mikorrhiza gomba foszfor-típus függı hasznossága Tagetes sp. dísznövénynél 245 

Simon Barbara, Marosfalvi Zsófia, Szeder Balázs, Gál Anita 

Földigiliszta egyedszám és fajösszetétel vizsgálata különbözı talajhasználatnál 253 

Takács Tünde 

Arbuszkuláris mikorrhiza gomba oltóanyagok elıállításának szempontjai a 

helyspecifikus fitoremediációban 261 

Tamás János, Szıllısi Nikolett, Fórián Tünde, Petis Mihály 

Biogáz fermentlé precíziós mezıgazdasági újrahasznosítási rendszerének 

megvalósítása 269 

Tury Rita, Szakál Pál, Fodor László 

A vörös csenkesz (Festuca rubra) szerepe az erózió elleni védekezésben 277 

Vályi Kriszta, Szécsy Orsolya, Dombos Miklós, Anton Attila 

Komplex talajmonitorozás mintavétel-optimalizációja 285 

Várallyay György 

Talajkészleteink és a kor új kihívásai 293

Zsembeli József, Kovács Györgyi, Gyuricza Csaba, Kovács Gergı Péter 

A kukorica és a cirok vízfelhasználási hatékonyságának összehasonlítása 

liziméterekkel 307 

Talajok anyagforgalma 313 

Balázs B. Réka, Németh Tibor, Sipos Péter, Szalai Zoltán, May Zoltán 

A réz megkötıdésének vizsgálata egy agyagbemosódásos barna erdıtalaj 

akkumulációs és kilúgozódási szintjein 315 

Barna Sándor, Simon László, Tóth Csilla, Koncz József, Anton Attila 

Nehézfémmel szennyezett talaj víztisztításból származó vas-mangán 

csapadékkal történı stabilizációjának vizsgálata 323 

Dunai Attila, Makó András 

Talajok folyadékvezetı képességének összehasonlító vizsgálata vizes 

és nem vizes rendszerekben 331 

Farsang Andrea, Kitka Gergely, Barta Károly 

Mezıgazdaságilag hasznosított kisvízgyőjtık talajerózióhoz 

kötıdı elemdinamikája 339 

Fuchs Márta, Gál Anita, Michéli Erika 

A szerves széntartalom eloszlása hazai nagy agyagtartalmú talajainkban 351 

Henzsel István 

A magnéziumtartalom változása egy tartamkísérlet talajában 357 

Hernádi Hilda, Makó András 

A talaj olajvisszatartó-képességének becslése különbözı módszerekkel 363 

Illés Attila, Nyéki József, Szabó Zoltán, Szıllısi Nikolett, Nagy Péter Tamás 

Rendszeres talajvizsgálat szerepe a gyümölcsösök tápanyag-utánpótlásában 371 

Juhász Péter, Bidló András, Ódor Péter, Heil Bálint, Kovács Gábor 

İrségi erdıtalajok széntartalmi vizsgálata 377 

Kádár Imre 

Szelén a táplálékláncban 383 

Nagy Edina, Makó András 

Anionos-, kationos-, és nemionos tenzidekkel módosított felülető 

talajminták kapilláris vízemelése 391

Nagy Péter Tamás, Sipos Marianna, Sándor Zsolt, Nyéki József, Szabó Zoltán 

Integrált almaültetvényben végzett talajtakarás hatása a fák tápanyag-felvételére 399 

Ragályi Péter, Kádár Imre 

Trágyázás hatása természetes legelık gyephozamára és elemtartalmára 405 

Rékási Márk, Filep Tibor 

Szennyvíziszap-kezelés hatása a talaj Cd és Cr frakcióira és a növényi 

elemfelvételre tenyészedény kísérletben 413 

Simon László, Szabó Béla, Varga Csaba, Uri Zsuzsanna, 

Bányácski Sándor, Balázsy Sándor 

Energianövények hozamának és toxikuselem-felvételének vizsgálata 421 

Uri Zsuzsanna, Simon László 

A szennyvíziszapokkal kezelt talaj „felvehetı” elemtartalma és a növényi 

nehézfém-felvétel közötti kapcsolat vizsgálata 431 

A kötet szerzıinek jegyzéke 439

ELİSZÓ 

A 2010. évi Talajtani Vándorgyőlésre a Magyar Talajtani Társaság, az MTA Talajtani 

és Agrokémiai Bizottsága és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Természeti Földrajzi 

és Geoinformatikai Tanszéke közös rendezésében 2010. szeptember 3–4-én Szegeden 

került sor. A konferencia mottója „Talajaink a változó természeti és társadalmi 

hatások között” volt. A Vándorgyőlésen – amelyen közel 140 hazai talajtanos vett részt 

a gyakorlat, a kutatás és az oktatás területérıl – plenáris és szekció elıadások, valamint 

poszter szekció keretében, és terepi bemutatón megvitatásra kerültek a talajtan aktuális 

kérdései. 

A konferenciát Szabó Gábor, a SZTE rektora nyitotta meg, majd a résztvevıket 

Mezısi Gábor, a SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének vezetıje 

köszöntötte. A megnyitót követı plenáris ülésen, Farsang Andrea, a házigazda tanszék 

docense mutatta be a SZTE-en zajló talajtani oktatás, kutatás helyzetét és a talajtani 

szolgáltatási lehetıségeket. Ezt Michéli Erika, a Magyar Talajtani Társaság elnöke 

plenáris elıadása követte „Tendenciák a hazai és nemzetközi talajtan tudományában és 

szervezeteiben” címmel. A plenáris elıadásokat követıen négy szekcióban 23 tudományos 

elıadást hallgattak meg a résztvevık, valamint a folyamatosan zajló poszter szekció 

keretében 41 posztert mutattak be a szerzık. 

A hazai kutatókat és gyakorlati szakembereket leginkább foglalkoztató kutatási 

eredményeket az alábbi szekció bontásban hallgathatták meg az érdeklıdık: „Talajadatok 

feldolgozása és értékelése”, „Változó talajaink”, „Talajélet és talajhasználat 

változó klimatikus és termelési viszonyok között”, „Talajok anyagforgalma”. 

A „Talajadatok feldolgozása és értékelése” címő szekcióülésen szó volt többek között 

a természeti hátrányokkal érintett területek európai biofizikai kritériumrendszer 

alapján történı lehatárolásának módszertanáról, rétegzett talajfizikai adatbázis létrehozásáról, 

a földminısítés legfontosabb módszertani kérdéseirıl, a MARTHA adatbázis 

alkalmazási lehetıségeirıl, valamint egy, a jelenleginél szigorúbb, definíciókra és 

számszerő adatokra épülı, diagnosztikai szemléleten nyugvó korszerősített osztályozási 

rendszer felépítésérıl, bevezetésérıl. 

A „Változó talajaink” címő szekcióülés fıbb témái között szerepelt néhány kevéssé 

ismert – környezeti hatásra bekövetkezı – talajváltozás bemutatása, a magyarországi 

erdık talajának állapotértékelése a BIOSOIL felmérés tükrében, egy Sopron környéki 

paleotalaj és a rajta kialakult recens talaj jellemzése, az erózió és a talajvastagság kapcsolatának 

modellezése. 

A „Talajélet és talajhasználat változó klimatikus és termelési viszonyok között” címő 

harmadik szekcióülés fı probléma felvetése volt, hogy a mai kor új kihívásaira 

(mint a népesség fokozódó és egyre sokoldalúbbá váló igényeinek minél teljesebb körő 

kielégítése, a fenntartható versenyképesség, a klímaváltozás, globalizáció és szennyezés 

kezelése, a biodiverzitás megırzése és egy élhetı környezet fenntartása) a talaj 

hogyan reagál, s hogyan képes az emberi tevékenység okozta stresszhatásokat, szélsıséges 

idıjárási és vízháztartási helyzeteket és káros következményeiket kivédeni/tompítani/mérsékelni. 

Az „Erdeink termıhelye és használata a változó klimatikus 

feltételek között” címő elıadás felhívta a figyelmet arra, hogy a változó klíma a többi 

termıhelyi jellemzıvel együtt alapvetıen meghatározza fafajaink elterjedését és ter- 

13

meszthetıségét. „A tiszántúli szikes talajok szántókénti és gyeppel történı hasznosítása” 

címő elıadás fontos megállapítása, hogy a változó ökológiai és ökonómiai feltételek 

szükségessé teszik, hogy az eddigi kutatási eredményeket újra értékeljük a fenntartható 

talajhasználatot megalapozó döntésekhez. 

A „Talajok anyagforgalma” címő szekcióülésen bemutatásra kerültek többek között 

az energianövények tápanyag-utánpótlásával és toxikuselem-felvételével kapcsolatos 

új kutatási eredmények, az agyagbemosódásos barna erdıtalaj akkumulációs és kilúgozódási 

szintjének rézadszorpciós vizsgálati eredményei, a feltalaj tápanyagtartalmának 

térbeli, horizontális átrendezıdési folyamatainak mezıgazdaságilag hasznosított kisvízgyőjtıkön 

végzett modellezésével kapcsolatos új eredmények, a magyarországi 

talajok Se-ellátottságával kapcsolatos eredmények, valamint a talaj pórusaiban található, 

illetve azokból felszabaduló, gáz halmazállapotú anyagok összességét jelentı talajlevegı 

gyors, helyszíni vizsgálatára alkalmas módszertani eredmények. 

A konferencia második napján „Kistájak találkozásánál” címmel terepi programon 

vettek részt a konferencia résztvevıi. A terepbejárás során megtekintettek öt Szeged 

környéki szelvényt, melyek a környezı kistájakra jellemzıek, vagy éppen egyediek. 

A Talajvédelem folyóirat jelen Különszáma a konferencián elhangzott, ill. a poszter 

szekcióban bemutatott kutatási eredményeket összefoglaló lektorált cikkeket tartalmazza. 

Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet a kötetben megjelenı munkák 

szerzıinek és lektorainak! A cikkek tanulmányozásához pedig jó egészséget és tartalmas 

idıtöltést kívánok! 

Szeged, 2011. március 29. 

Farsang Andrea 

a kötet szerkesztıje 

14

TALAJADATOK FELDOLGOZÁSA ÉS 

ÉRTÉKELÉSE

TÁRSADALOM-TÉRINFORMATIKA-KATASZTER: 

A FÖLDMINİSÍTÉS ADATBÁZISÁNAK 

BİVÍTHETİSÉGE 

Dömsödi János 

Nyugat-magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar, Földrendezıi Tanszék, Székesfehérvár 

e-mail: dj@geo.info.hu 

Összefoglalás 

A hozamalapú; a régmúlt idık földadó kivetését szolgáló kataszter már a bevezetését követıen, 

az állandó, folyamatos mőszaki, gazdasági fejlıdés következtében a „földérték” és a „földminıség” 

vonatkozásában is elavulttá vált. Az 1900-as (századfordulós) években volt egy „kiigazítása”, 

ekkor kapta az „Aranykorona” érték nevet (1924), ezután állandósult a felismerés és beletörıdés 

a rendszer ökonómiai (hozamalapú) részének tartós javíthatatlanságába. 

A társadalmi, gazdasági fejlıdés magával hozta a „földminısítés”, „földértékelés” fogalmának 

és alkalmazásának elkülönítését is. Elkészült és kísérleti jelleggel bevezetésre került az un. 

mintateres-genetikus-termıhelyi értékszámos; és az un. talajtérképes-termıhelyi értékszámos 

földminısítés (1980-85; 1985-90). Idıközben kivált a kataszterbıl és önállósult a földértékelés 

szakterülete, gyakorlata, oktatása. 

A rendszerváltozás után a földprivatizációt még szükségszerően az elavult Aranykorona érték 

alapján tudtuk. 

A részben talajadatokból, részben hozamadatokból „kimunkált” Aranykoronás rendszer a 

földminıség vonatkozásában a mai állapotában is a mintaterek néhány mondatos „leírását” 

alkalmazza, a földérték, ill. a gazdasági adatok vonatkozásában pedig (fıként a 150 éves hozamadatok 

miatt) abszolút elavulttá vált. Ezért a mai kataszter, ill. ingatlan-nyilvántartás csak a 

becsült, talajadat-hiányos földminıséget, és legkevésbé a földértéket mutatja! A becsült talajadatok 

(szöveges leírások) 130-150 ha-ként vizsgált, igen ritka mintaterekbıl származnak, és 

csak nyomokban reprezentálják – minısítik – a rendkívül tarka talajtakarót. Mindezek után 

szükségszerő az ingatlan-nyilvántartás földminısítési (földhivatali) adatbázisának bıvítése, 

amelyet a meglevı országos talajtérképek hasznosításával, a korszerő technikai adottságok, 

eszközök felhasználásával lehetne elvégezni. 

Summary 

The cadastre which based on the yield related land taxation became out of date regarding the 

land value and land quality shortly after its inauguration due to the continuous technical and 

economical development. 

This study reviews the origin, the structure and the conceptual system of the cadastre, 

clarifies the difference between land classification and land evaluation, shows the most 

important methodological categories, and makes proposals for development in expansion of 

Land Offices’ database. 

Bevezetı 

A kataszteri térképezés-tudomány, -technika, informatika szükségszerően és fokozatosan 

elırehaladt (egységes országos vetületi és térkép rendszer, digitális kataszteri és 

ortofotó térképek stb.), azonban a földminısítéssel kapcsolatos része mindig változatlan, 

elavult maradt. Voltak ugyan kezdeményezések (mintateres-genetikus, termıhelyi 

17

Dömsödi 

értékszámos térképezések), de ezek a kataszter szempontjából eredménytelenek, ill. 

befejezéstelenek maradtak. Mértékadó szakmai becslések szerint a már megkezdett és 

mintegy 15-20 %-ban elvégzett (és a földhivatal által minısített) kataszteri célú talajtérképezés 

befejezéséhez kb. 20 milliárd forint szükséges. 

Akarva, akaratlanul állandóan felmerülı kérdés: meddig várat magára a kataszteri 

mérnöki és a talajtani társadalom összefogása, hogy az elavult földminısítés helyzetében 

elıbbre lépjen Meddig marad a földminısítés számára felhasználatlan a meglévı, 

rendelkezésre álló hatalmas sekélyföldtani, talajtani, hidrológiai stb. adatbázis 

A vizsgálat anyaga (a kataszter történeti és módszertani elemzése) 

A „kataszter” elnevezés a hangzásából ítélve görög eredetőnek tőnik. Ennek ellenére a 

nyelvészek, akik a szó eredetét és jelentését kutatták, jórészt latin eredetőnek vélik, és a 

római birodalomban már létezett „adózási szervezet”-re, a „Capitastrum” elnevezésre 

vezetik vissza. A középkorban, majd az újkorban is a birtokkönyveket (kataszteri telekkönyveket) 

„Capitastra”-nak nevezték, mivel azok az adónemek és azok fokozatainak 

feljegyzéseire szolgáltak. Ebbıl következett a „Kataszter” elnevezés, amit nemzetközi 

viszonylatban is használtak, használnak. De mivel a kataszter egyre inkább a tulajdonviszonyok 

mőszaki, jogi nyilvántartására hivatott, ezért az „ingatlannyilvántartás”, 

ill. az ennek megfelelı nemzeti elnevezések is gyakoriak. 

Az eredetileg földadókataszterünk célja volt, hogy az adó kivetése végett minden 

egyes földrészletnek az ısi metóduson alapuló az adóalapját, az un. kataszteri tiszta jövedelmét 

kimutassa. Az „ısi” adóalap, ill. a kataszteri tiszta jövedelem; ebbıl eredıen a 

mai földminıség meghatározásának tényezıi: a földrészlet területe, mővelési ága és minıségi 

osztálya. A földrészlet területét felmérés útján határozzuk meg (az, hogy a terület 

nagyságával a tiszta jövedelem egyenes arányban nı, nem szorul bıvebb magyarázatra). 

Nyilvánvaló az is, hogy a földrészlet mővelési ága jelentısen befolyásolja a tiszta jövedelem 

alakulását, hiszen a mővelési ágak eleve egyfajta minıségi talajkategóriákat jelentenek 

(a legjobb talajok a szántók, a legrosszabbak az erdık stb.). Ezért egy tíz ha-os 

szántó tiszta hozadéka más (jobb), mint egy tíz ha-os legelıé. Két vagy több azonos mővelési 

ágú és azonos nagyságú földrészlet tiszta hozadéka sem egyforma, hanem különbözni 

fog a földek minısége szerint. Az azonos mővelési ágú földrészletek hozadékában 

mutatkozó különbség az oka annak, hogy az egyes földrészleteket minıségük – eltérı 

talajadottságuk – szerint is osztályozzuk. Itt érkezünk el a mai nyilvántartásunk igen 

elavult (és csodálni valóan még mindig mőködı) részéhez. Mert a földrészletek osztályba 

sorolása becslésen, egy-két, több mint 150 évvel ezelıtti talaj adaton alapult. Ez a termıföld-ingatlanok 

nyilvántartásának még ma is része, eszköze, és szerepe, hogy az egyes 

földrészleteken belüli minıségi különbségeket juttassa kifejezésre. Ezek a becsült talaj 

adatok (helyenként nem is talajadatok, csak a földhasználatra vonatkozó leírások) 130- 

150 hektáronként vizsgált, igen ritka mintaterekbıl származnak, ezért csak nyomokban 

reprezentálják a rendkívül tarka magyar talajtakarót. 

Az egyes földrészletek osztályba sorolásával az adóalapot még nem határozták meg, 

ehhez még meg kellett állapítani az egyes minıségi osztályokba tatozó földek tiszta 

hozadékát az átlagos terméseredmények (a), az átlagos termésárak (b), és az átlagos 

termelési költségek (c) alapján. Meghatározták, hogy bizonyos évek során egy-egy 

mővelési ágban az egyforma minıségő, tehát azonos osztályba sorolt földek milyen 

termést adtak; vagyis megállapították, hogy ugyanazokban az években, azon a vidéken, 

a vidék piacán mi volt a termények átlagos ára, és végül meghatározták, hogy ugyan- 

18

Társadalom-térinformatika-kataszter: a földminısítés adatbázisának bıvíthetısége 

azon idı alatt mekkora a „rendes” gazdálkodási költség. Lényegében ebbıl a három (a, 

b, c) tényezıbıl számították ki – ezelıtt 150 évvel – a földek „tisztahozadékát”. 

A termıföldek ökonómiai (nem csak hozadéki!) adatainak összetettebb és nehezebben 

meghatározható volta, valamint az adatokban bekövetkezı gyakori és gyors változások 

miatt ezek az adatok viszonylag gyorsan elavulnak, ezért nem, vagy csak nehezen 

építhetık be – folyamatosan felújítva – az ingatlan-nyilvántartás rendszerébe. Felmerül 

az is, hogy szükség van-e egyáltalán a naponta változó ökonómiai adatokon 

alapuló földértékelés ingatlan-nyilvántartásban történı vezetésére (DÖMSÖDI, 2006). 

A vázolt körülmények miatt valójában a talaj teles körő adottságait felölelı adatbázisra 

támaszkodhatunk, mivel ez önmagában is alkalmas a termıföld minısítési módszerének 

kidolgozására és folyamatos vezetésére. Ebbıl következik a helyes elnevezés is: 

földminısítés (talajminısítés, STEFANOVITS 2002.), amely a természetes földminıséget, 

termıképességet fejezi ki a legjobb és legrosszabb talaj(típus) termékenységének viszonylatában. 

(A talajok több száz év alatt képzıdnek, ezért az ingatlan-nyilvántartásban 

levı talajminısítés adataiban sem következik be számottevı változás.) 

Az un. mintateres-genetikus módszer volt az elsı próbálkozás az elavult kataszteri 

földértékelés javítására. A módszer lényege abból állt, hogy a korszerő genetikus 

talajfelvételezési metodikát a régi, kataszteri földértékelési rendszer elemeire (a becslıjárásokra, 

mintaterekre, mővelési ágakra, minıségi osztályokra) alkalmazták. 

A mintateres-genetikus földminısítés 1980-ban kezdıdött és 1985-ben fejezıdött 

be. Sajnálatos, hogy a kivitelezést megelızı szakmai viták során nem körvonalazódtak 

kellı mértékben azok a hibák – a rendszer használhatóságával összefüggı hiányosságok 

– amelyek csak munka közben, ill. a munka befejezése után, a rendszer (kísérleti 

jellegő) mőködtetése során derültek igazán ki. E módszer legfıbb tanulságaként megállapítható, 

hogy 

• hiba volt az elızı (hozadéki kataszteri) rendszerhez kötıdı területi metodikát 

megtartani, 

• nem lehet csak a korábban kijelölt községi, járási (ritkán elhelyezkedı) mintaterek 

vizsgálata alapján a talajminısítést megfelelıen elvégezni. 

Az is megállapítható, hogy a mintaterek országos talajgenetikai feltárásának eredménye 

nem ment veszendıbe, hanem beépíthetı volt egy új (talajtérképezésen alapuló) 

minısítés rendszerébe. 

Jelentıs érdeme azonban ennek a próbálkozásnak az, hogy adaptálásra és kidolgozásra 

került a „talajértékszám”, „termıhelyi értékszám” rendszere és bizonyítást nyert 

az országos bevezetésének lehetısége (FÓRIZSNÉ et al., 1972). 

A korszerő földminısítés alapjául szolgáló nagyméretarányú országos talajtérképezés 

egyrészt a már meglévı üzemi genetikus talajtérképek felújítása, másrészt új talajtérképek 

készítése útján történt. Ezek az új, genetikus, 1: 10 000 méretarányú talajtérképek 

azonban nem községhatárosan, hanem azonos mérető szelvényhatáros rendszerben, 

vagyis az Egységes Országos Térképrendszer (EOTR) alapján készültek. A kartográfiai 

alap az 1:10 000 méretarányú földmérési topográfiai térkép (korábban ennek 

hiányában a sztereografikus vetületi rendszerő és szelvényezéső 1:10 000 méretarányú 

topográfiai térkép) síkrajza. Lényeges (tartalmi) szempont volt, hogy oly módon kellett 

ezeket a térképeket készíteni, hogy felhasználhatók legyenek a termıfölddel kapcsolatos 

alapvetı feladatok (földminısítés, melioráció, földvédelem, földrendezés, talajkészlet-gazdálkodás) 

ellátásához. 

19

Dömsödi 

A talajtérképezés során a talaj tulajdonságait a talajtípus, altípus, változat lehatárolásával 

(a mővelési ágtól függetlenül) állapították meg. 

A talajtípusok, ill. a különbözı talajféleségek lényeges tulajdonságainak, alaptermékenységének 

megállapítása a talajszelvény feltárása, és vizsgálata alapján történt 

(alapkızet, fizikai talajféleség, humuszos réteg vastagsága, humusztartalom, 

karbonáttartalom és annak eloszlása, visszameszezıdés mértéke, kémhatás, sótartalom, 

szikesség, szántott réteg kı vagy kavicstartalma, eltemetett humuszos réteg mélysége, 

talajvíz mélysége, termıréteg vastagsága). E lényeges tulajdonságok helyszíni vizsgálata, 

valamint a talajminta laboratóriumi vizsgálati (kiegészítı) eredményei alapján 

kellett a talaj típusát megállapítani, majd altípusba, változatba besorolni a genetikus 

talajosztályozás rendszerének megfelelıen. A talajszelvények helyét (sőrőségét) most 

már a hazai talajtakaró sajátosságához igazodva 10-12 hektáronként, helyszíni bejárás 

alapján jelölték ki. A talajtérképen az egy hektárt elérı, ill. meghaladó talajtípusok 

(altípusok, változatok) területe került lehatárolásra. 

A földminısítés a talajosztályozási rendszerben elıforduló talajokra kidolgozott 1-tıl 

100-ig terjedı alapértékszámok alapján történt. Az alapértékszámokat tartalmazó Talajértékelı 

Táblázaton (segédlet) elıször a talajértékszámot olvashattuk le. A talajértékszám a 

domborzati és éghajlati korrekciós táblázatok (további segédletek) pontértékeivel módosításra 

került, és a módosított pontérték képezte a termıhelyi értékszámot. 

A területileg összefüggı, azonos minıségő, ill. azonos termıhelyi értékszámú talajok 

a földminısítési térképen is lehatárolásra kerülnek. A földminısítési térkép a földmérési 

alaptérkép másolatán készült, és tartalmazta: 

• a talajszelvény helyét, sorszámát, 

• a talajszelvény talajtípusának rendszertani (besorolási) számát, 

• az azonos minıségő, ill. termıhelyi értékszámú talajok elhatároló vonalait, 

• a domborzati viszonyok, ill. lejtıkategóriák elhatároló vonalait, 

• a termıhelyi értékszámot. 

A talajtérképezésen alapuló földminısítés egységes metodikával létrehozott adatrendszer 

alapján történt (a talajtérképezéshez és a földminısítéshez azonos jegyzıkönyvek 

készültek). 

Az új földminısítési rendszer földhivatali minısítéssel, átvétellel a mezıgazdasági 

területek mintegy 15-20 százalékára készült el, és csak kísérleti jelleggel került bevezetésre. 

A rendszerváltozással együttjáró földtulajdon viszonyok rendezése szükségszerően 

magával hozta az Aranykoronás (a földtulajdon területét és Aranykorona értékét 

tartalmazó) rendszer visszaállítását. A különbözı földminısítési módszerek összefoglalását 

az 1. táblázat tartalmazza. 

A vizsgált módszereknek akár a jelenlegi, akár a fejlesztés utáni helyzete vonatkozásában 

egyaránt fontos szempontja a „földminısítés”, „fölértékelés” fogalmak alapvetı 

tisztázása. 

A földminıség a termıföld ingatlan termıhelyi adottságait felölelı adatbázisra támaszkodik, 

amely a természetes vagy javított termıföld földminıségét (talaj, klíma, 

kitettség) fejezi ki a legjobb és legrosszabb termıhelyek viszonylatában. Megjegyzendı, 

hogy az „Aranykorona” érték két – talajtani és hozam – adatbázisból épült fel, de a 

bevezetése óta eltelt 150 év alatt az ökonómiai adatbázison alapuló része (hozadékértéke) 

elavulttá vált, ezért csak minimális talaj adatbázisra támaszkodik, így valójában 

nem „értéket”, hanem „minıséget”, a földminıséget fejezi ki. 

20

Társadalom-térinformatika-kataszter: a földminısítés adatbázisának bıvíthetısége 

1. táblázat Az ingatlankataszteri földminısítési módszerek (fejlıdési szakaszok) és metodikai 

elemeik táblázatos összefoglalása 

Módszer 

(fejlıdési 

szakasz) 

elemek 

I. Hozadéki 

(aranykoronás) 

II. Mintateres, 

genetikus 

III. Talajtérképes, 

genetikus 

Idıszak 1875 1980-1985 (kísérleti) 1986-1989 (kísérleti) 

Terület 100% 100% 15-20% 

TERÜLETI ELEMEK TERÜLETI ELEMEK 

Metodikai • szubjektív területi 

egységek Változatlan (az I. módszerrel 

(becslıjárások, 

megegyezı) 

mintaterek) 

• mesterséges talajhatárok 

(mővelési 

ág, minıségi 

osztály) 

• a terület és a 

vizsgálati hely 

aránya: 130-150 

ha/mintatér 

FELTÁRÁSI 

(VIZSGÁLATI) 

ELEMEK 

• becslésszerő talajvizsgálatok 

• a földminısítéshez 

használt 

talajadatok átlagos 

száma: 4-5 

db/130-150 ha 

• A földminısítés 

(földérték), 

illetve a kataszteri 

tisztajövedelem 

mértékegysége: 

aranykorona, 

fillér 

FELTÁRÁSI 

(VIZSGÁLATI) 

ELEMEK 

• genetikus természettudományos 

talajvizsgálatok 


használt 

talajadatok 

átlagos 

száma: 20-25 

db/130-150 

ha 

• a földminıség 


mintateres 

termıhelyi 

értékszám 

TERÜLETI ELEMEK 

• a különbözı 

minıségő és kiterjedéső 

talajfoltok 

képzıdményhatárai 

• a terület és a 

vizsgálati hely 

aránya: 12-15 

ha/talajszelvény 

FELTÁRÁSI 

(VIZSGÁLATI) 

ELEMEK 

• genetikus, természettudo- 

mányos talajvizsgálatok 


használt 

ér- 

termıhelyi 

tékszám 

A földérték a földminısítési (földhivatali) adatbázison alapulva a termıföldingatlan 

egyéb adottságai; földrajzi, közigazgatási helye, környezete (az út-, vasúthálózat, 

útminıség, a termeléshez szükséges létesítmények, eszközök, raktárak, feldolgozóhelyek 

stb.) és a hozama alapján keletkezik. Az adatok legfıbb sajátossága, hogy 

nehezebb, bonyolultabb a meghatározásuk, viszonylag gyorsan, akár naponta változnak, 

ez a legfıbb oka, hogy ezeket – a földrészlet földérték adatait – nem építjük be és 

nem vezetjük az ingatlan-nyilvántartásban. (Megjegyzendı, hogy a földértékelés a 

gyakorlatban csaknem minden európai országban oly módon történik, hogy a földértékelı, 

ill. ingatlanforgalmi szakértı elıször a közhiteles ingatlan-nyilvántartásból kéri ki 

a földrészlet hivatalos földminıség adatait. Majd a helyszíni vizsgálatok, ingatlanforgalmi 

(a napi kereslet-kínálat szerint változó) adatokkal együtt állapítja meg az ingat- 

talajadatok átlagos 

száma: 

20-25 db/12-15 

ha 

• a földminıség 


talajtérképes 

21

Dömsödi 

lan, ill. a földrészlet árát vagy forgalmi értékét: a földértéket. Ehhez a hazai gyakorlatban 

a „piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló” és a hozamszámításon alapuló 

értékbecslés” módszerét alkalmazzák. 

Mindezek alapján az ingatlan-nyilvántartás szempontjából módszertanilag nagyon 

fontos eldöntendı kérdés (DÖMSÖDI, 2010), hogy 

• a talajadottságokon (a talaj, klíma, kitettség stb.), a termıképességen alapuló, 

az ingatlan-nyilvántartásban is bizonyíthatóan jól mőködtethetı rendszert, 

• vagy a gazdálkodás körülményein; a hozamokon (és valamennyi ökonómiai 

adatokon) alapuló, de állandó elavulással és a megújítás kudarcaival küszködı 

rendszert fejlesszük tovább 

Több-kevesebb sikerrel a kataszter korszerősítésére irányuló próbálkozások közül 

célszerő a legutóbbit is megemlíteni (MÁTÉ, TÓTH, 2003). „A D-e-Meter értékszám” a 

talajadottságok mellett egy-két mővelési ágra a fıbb gazdasági növények hozamait is 

figyelembe veszi. Kérdéses azonban, hogyan lehet ezt minden növényre, mővelési ágra 

elfogadhatóan kiterjeszteni Hogyan lehet az ország területén levı többszázezer, különbözı 

mőszaki, technikai adottsággal rendelkezı gazdálkodótól a terméseredményekre 

vonatkozó megbízható gazdasági adatokat nyerni Tovább nehezíti e módszer követését 

a gazdasági adatok folyamatos elavulása (ilyen értelemben következett be a hozadéki 

kataszterünk évszázados problémája, DÖMSÖDI, 2007). Sajátossága e módszernek az is, 

hogy a D-e-Meter értékszám csak a termıhelyi értékszámon alapulva, többé-kevésbé 

bonyolult számításokkal, becslésekkel hozható létre. A termıhelyi értékszám nagyméretarányú, 

genetikus talajtani – földminısítési – térképezése az ország kb. fele részén elvégzetlen, 

a befejezés költsége kb. 20 milliárd Ft! Irányadó követelmény az is, hogy minden 

országban az egyszerőbb, könnyen kezelhetı meghatározásokra, módszerekre törekednek. 

Ezért a D-e-Meter módszernek fıként az ingatlan-nyilvántartástól független, gyakorlati, 

eseti földértékelésekben lehet szerepe, jelentısége (amennyiben az ingatlanforgalmi 

szakértık, ill. a termıföld-értékbecslık azt felkarolják vagy alkalmazzák). 

Mindezek után úgy gondolom megérthetı, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a hozamadatokon, 

és jónéhány (30-40) a földértéket meghatározó tényezık – folyamatosan 

változó – adatain alapuló rendszer nem kezelhetı. Mert az ingatlan-nyilvántartás nem a 

folyamatosan változó gazdasági adatokon alapuló földértéket, hanem a földminıséget 

jegyzi. (Pl. a települések, fıutak, üdülıhelyek környezetében a földek minısége lehet 

igen silány is, de az értéke a frekventáltság és egyéb értéktényezı miatt a „csillagos 

égig” növekedhet. Ezért a földértékelés mindig a napi gyakorlati, eseti feladatokhoz 

(adás-vétel, kisajátítások stb.) igazodik. 

A földminısítési adatbázis bıvítési lehetısége, koncepciója 

Az elvégzett vizsgálatok alapján a talajadottságokon alapuló földminısítés rendbehozatala 

javasolható; ill. bıvíthetı, ha az adatok rendelkezésre állnak. Márpedig Magyarországon 

óriási talajadathalmaz (különbözı országos sekélyföldtani, talajtani, vízföldtani 

térképezések adathalmaza) van a földminısítés vonatkozásában felhasználatlanul. A 

talajadat alapú földminısítési rendszer lényegesen könnyebben kivitelezhetı, vezethetı 

és nincs elavulása. Minél egyszerőbb a földminıség mérıszámának meghatározási 

mechanizmusa, annál alkalmasabb a földminısítési rendszer az ingatlannyilvántartásba 

való beépítésre és kezelésre. 

A jelenlegi földminısítési adatbázis bıvítésében a fokozatos felújítás lehet célravezetı, 

a „lecserélés” gyakorlata nem követhetı. 

22

23 

1. ábra A kataszteri földminısítési adatbázis bıvíthetıségének szemléltetése. A null körrel jelzett vizsgálati helyek a bıvítményt 

mutatják, KMT = jelenlegi földminısítés mintatér leírásai. 

Társadalom-térinformatika-kataszter: a földminısítés adatbázisának bıvíthetısége

Dömsödi 

Az alapokat a digitális külterületi ingatlan-nyilvántartási térkép (vagy az ortofotó térkép), 

valamint a talajismereti (Kreybig) térkép összeépítése jelentené (PÁSZTOR et al., 

2006). Legcélravezetıbb a digitális ingatlan-nyilvántartási térképnek az a másolata volna, 

amely a jelenlegi földminısítési adatrendszert is tartalmazza. Ezzel kellene a talajismereti 

(Kreybig) térkép adatrendszerét összeépíteni (1. ábra). Ezzel a „szintézissel” az 

egységnyi földterületre jutó talaj-, ill. földminıség adatok megtriplázódnának, a rendszer, 

ill. a bıvítés összhangban lenne a már meglévı földminısítéssel, és reformként hatna 

egyes országrészek földminısítéssel kapcsolatos helyzetére. Pl. a homoktájakra, ahol a 

mintatér talajismeretét csak egy-két mondatos leírás mutatja (pl. „kevés gyökérzettel 

átszıtt sárgásszürke homok”). 

Az említett több tízmilliárdos térképezési költséggel szemben a javasolt fejlesztés 

1.0-1.5 milliárd Ft bekerüléssel, az érdekelt intézmények (VM, FÖMI, NYME GEO, 

MTA TAKI) összefogásával, pl. közös pályázaton, európai uniós forrásokból megszerzett 

pénzfedezet biztosításával megoldható. 

A mőszaki, technikai adottságok, a szaktudásunk és fıként az akaratunk lehetıséget 

kínál arra, hogy az ország nagy mennyiségben már meglevı talajadathalmazának felhasználásával 

bıvítsük, fejlesszük a hazai kataszteri földminısítési adatbázisunkat. 

Irodalom 

DÖMSÖDI, J. (1993). Az aranykoronától az aranykoronáig. Magyar Mezıgazdaság, 48 (4). 

DÖMSÖDI, J. (2006). Földhasználat. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 

DÖMSÖDI, J. (2007). Tanulmány a D-e-Meter földminısítési értékszám földhivatali bevezethetıségérıl. 

Geokomplex Mezıgazdasági Kutató és Tervezı Kkt, Budapest. 

DÖMSÖDI, J. (2010). Az ingatlan-nyilvántartás földminısítési adatbázisának bıvíthetısége. 

Geodézia és Kartográfia, LXII. évf. (3). 

FÓRIZS, Jné., MÁTÉ, F., STEFANOVITS, P. (1972). Talajbonitáció-földértékelés. MTA Agrártudományok 

Osztályának Közleményei, 30 (3). 

MÁTÉ, F., TÓTH, G. (2003). Az aranykoronától a D-e-Meter számokig. In GAÁL, Z., MÁTÉ, F., 

TÓTH, G. (szerk.) Földminısítés és földhasználati információ. Keszthely, 2003. december 

11-12. országos konferencia kiadványa, Veszprémi Egyetem. 

PÁSZTOR, L., SZABÓ, J., BAKACSI, ZS. (2006). A térbeli talajinformációs rendszerek pontosságának 

és megbízhatóságának növelése. (Talajtani Vándorgyőlés Sopron, 2006. aug. 23-25.) 

Talajvédelem c. folyóirat különszáma. 

24

TALAJVÁLTOZATOK TERMÉKENYSÉG- 

BECSLÉSE TALAJTÉRKÉPEKEN ALAPULÓ 

MINTATERÜLETI ADATBÁZISOK ALAPJÁN 

Kocsis Mihály 1 , Makó András 1 , Farsang Andrea 2 

1 Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszék, Keszthely 

2 Szegedi Tudományegyetem, Természettudomány és Informatikai Kar, Természeti Földrajzi és 

Geoinformatikai Tanszék, Szeged 

e-mail: kmisi@earth.geo.u-szeged.hu 


Kutatási célunk az országos (regionális) talajtani és mezıgazdasági adatbázisok alapján készülı 

talajváltozati színtő termékenységi becslés valós talajtermékenységet tükrözı pontosítása. A 

termékenység becslés pontosítási lehetıségeit az országos szintő Agrokémiai Információs és 

Irányítási Rendszeren (AIIR) vizsgáltuk. Az AIIR adatbázis a Dél-Alföldön meghatározó területi 

arányban elıforduló nagy agyagtartalommal rendelkezı (mezıségi) csernozjom talajok 

változataira kevés adatsorral rendelkezik. Ezért 1985-1989 évek között győjtött, AIIR adatbázisból 

származó termékenységi adatok sem tekinthetık statisztikailag megbízhatónak, a földminısítés 

során történı alkalmazhatóságuk is kérdéses. 

A talajváltozatok talajtani- és növénytermesztési adatbázisokon alapuló talajváltozati termékenységbecslésének 

pontosítására kidolgoztunk egy iterációs módszert, amelyet a Dél- 

Tiszántúlon elhelyezkedı (orosházi és szentesi) mintaterületeken alkalmaztunk. Az iteráció 

során az AIIR-ból származó talajváltozati termésátlagok a szántókon mért sokéves parcellaszíntő 

terméshozamokkal talajváltozati-folt arányosan korrigáltuk. Az iterációs számítást három 

variációban futattuk le: elsı esetben az orosházi és szentesi szántóterületek évjárati termésadatait 

összevontan, második esetben SZÁSZ (1991) által kidolgozott természetes növényi vízellátottságok 

(VE) évjárati-hatása szerint, illetve a harmadik esetben a VE évjáratokra és a mővelés 

gyakorlat alapján parcella-csoportokra szétbontva. Az utóbbi iterációs számítás szolgáltatott 

legpontosabb becsült termékenységi eredményeket a talajváltozatokra. 

Summary 

Our research aim is making more precise the soil variation-level fertility estimation (which is based on 

national (regional) soil science and agricultural databases), as it reflects the real soil fertility. 

We examined the opportunities of this precise-mading on the Agrochemical Information and 

Direction System (AIIR). The AIIR database is possessed a lacking data queue to the variations 

of high clay content chernozem soils in the South part of the Great Hungarian Plain. In this 

reason, we cannot consider reliable the fertility data which are come from the AIIR-database 

(collected between 1985-89), and the applicability is problematic during the land qualification. 

We elaborated an iteration calculation to making more precise the fertility estimations, which are 

based on soil science and crop production databases. We used this method on sample areas near 

Orosháza and Szentes. During the iteration we corrected the average yields come from the AIIRdatabase 

to the multiannual parcel-level yields, proportionally the soil variations. We made the iteration 

method in three variation: in the first case, we made it contracted the yield data from the Orosháza and 

Szentes-sample area. In the second case, we made the iteration calculation adjusting for the natural 

water state of supply and age-grade effects (according to SZÁSZ, 1991). In the third case, we made the 

calculation based on water-state of supply and cultivation practice, dissolved to parcel-groups. The 

latter iteration calculation brought the most accurate estimated fertility results to the soil-variations. 

25

Kocsis – Makó – Farsang 

Bevezetés 

Hazánkban ma is a Ferenc József rendelkezése alapján meghozott 1875. évi VII. törvény 

által szabályozott, fıként közgazdasági megfontolásokat szem elıtt tartó, az úgynevezett 

tiszta jövedelmi fokozatokon nyugvó, mintateres Aranykoronás földértékelés van érvényben. 

Az Aranykoronás-értékelés talajtani és növénytermesztési ismeretek, illetve a 

hazánkra kiterjedı talajtérképezésbıl származó adatok hiányában már eredendıen sem 

tudta figyelembe venni a korszerő talajbonitációs elveket. Napjainkban a hazai közvélekedés 

körében mindjobban felmerül a komplex környezetközpontú és földügyi kihívások 

következtében a korszerő földminısítés iránti igény (TÓTH, 2009). A világ döntı részén a 

mezıgazdasági területek környezetközpontú talajminısítéséhez pontszámokon alapuló 

parametrikus eljárásokat dolgoztak ki, amelyekkel a talajok termékenységét vagy közvetlen 

úton, a termıhelyi adottságok alapján, vagy közvetett úton, a termesztett haszonnövényeken 

keresztül lehet megállapítani (GÉCZY, 1968; NAGY, 1981). 

Magyarországon környezetközpontú talajparametrikus földminısítı rendszer az 

1970-es években Fórizsné – Máté – Stefanovits által kidolgozott természettudományos 

és talajtani ismereteken nyugvó 100 pontos termıhely-értékelés. A „100 pontos” földminısítésnek 

az alapját képezte a nagyméretarányú [1:10.000] genetikus talajtérképezés, 

amely az 1980-as évek végére az ország területének kb. 60 %-ára elkészült (MÉM, 

1982; MAGYAR KÖZLÖNY, 1986). Az átmenetileg, részlegesen bevezetett „100 pontos” 

rendszernél a mezıgazdasági termıhelyekhez tartozó termékenységi szinteket a természeti 

viszonyok alapján állapították meg (FÓRIZSNÉ et al., 1971). A 100 pontos talajminısítést 

a rendszerváltozáskor az Aranykoronás alapon lejzajlott földkárpótlás következtében 

visszavonták. 

2001-ben elkezdıdött a Pannon Egyetem, Georgikon Kar és több szakmai intézmény 

összefogása révén a talajtulajdonságokon nyugvó, környezetközpontú D-e-Meter 

termıhely minısítés kidolgozása (GAÁL et al., 2003; TÓTH et al., 2003). A D-e-Meter 

rendszer statisztikus elven, évjárat-hatásonként, termıhely és fıbb mezıgazdasági 

kultúrnövények szerint minısíti a földterületeket. A rendszer statisztikus talajértékelése 

az AIIR adatbázison (Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszer) alapszik, amely 

4 millió hektár szántó mőveléső terület 80.000 parcellájáról származó talajtani, trágyázási, 

tápanyagvizsgálati és terméshozam öt éves (1985-1989) adatsorait tartalmazza 

(DEBRECZENINÉ et al., 2003). 

A rendelkezésre álló parcella szintő terméshozam, illetve kisléptékő talajtérképek és 

a hozzájuk tartozó tematikus kartogramok által hordozott részletes talajtani információk 

teszik lehetıvé azt, hogy kis talajtaxomómiai egységekre pontos és precíz földminısítési 

mutatószámok kerüljenek megállapításra (TÓTH, 2009). A digitális térképezési 

módszerek fejlıdésével, s ez által a térbeli részletesség növekedésével lehetıvé válik a 

földek minısítésének további pontosítása (TÓTH, MÁTÉ, 2006). A talajok termékenységét, 

azaz a talajok relatív produkciós potenciálját mezıgazdasági haszonnövények 

hosszú távú termesztési feltételei határozzák meg, amelyeket döntıen az adott területen 

kialakult klimatikus viszonyok befolyásolnak (GYURICZA, BIRKÁS, 2000). 

A talajok vízháztartásának megváltozása a vízigényes mezıgazdasági kultúrák (kukorica, 

napraforgó, cukorrépa, burgonya) termesztési feltételeit fokozottan korlátozhatja. A 

növények vízellátottsága szorosan összefügg a csapadék mennyiségével, illetve a párolgási 

körülményekkel, amelyeket együttesen különbözı szárazsági vagy aszály indexekkel 

fejezhetünk ki (SZÁSZ, 1991). Mivel Magyarországon a talajok vízellátottsága a 

26

Talajváltozatok termékenység-becslése... 

nyári hónapokban a legkritikusabb, ezért ennek jellemzésére SZÁSZ 1991-ben kidolgozta 

a vízellátottsági-faktor [VE] függvényt. A VE index a nyári idıszak csapadékellátottságát 

és párolgását veszi alapul, de mintegy „visszaemlékezik” a téli-tavaszi elraktározott 

csapadék mennyiségére is. Megjegyzendı, hogy elsısorban az egynyári 

növények (kukorica, cukorrépa, napraforgó, burgonya stb.) vízellátottsága becsülhetı 

az elıbb említett vízellátottsági faktor alapján (SZÁSZ, 1991). A természetes növényi 

vízellátottságok évjárati hatását országos szinten az AIIR adatbázison MAKÓ és munkatársai 

(2009) vizsgálták. Statisztikai vizsgálataikban megállapították a talajok - kukorica 

szemtermés produkcióban megnyilvánuló - nagyfokú klíma-, illetve vízellátottságérzékenységét, 

illetve kimutatták, hogy az egyes vizsgált talajtani és agrotechnikai tényezık 

a különbözı vízellátottságú évjáratokban eltérı módon fejtik ki hatásukat. 

A talajok termékenységére ható klimatikus tényezı szerepét KOCSIS és FARSANG 

(2007) is vizsgálták. A környezetközpontú Német Talajbecslés adaptálása során arra a 

megállapításra jutottak, hogy a hódmezıvásárhelyi termıhelyre jellemzı átlagos éves 

150 mm-es csapadékhiány termékenységre gyakorolt negatív hatása kézzelfoghatóan 

megjelenik a német talajértékelés pontszámaiban. 

Vizsgálati anyag és módszer 

A kutatásaink során vizsgált orosházi mintaterület a Békési-háton, illetve a szentesi 

szántóterület a Csongrádi-síkon helyezkedik el. A két kistáj talajai alföldi löszön, illetve 

Tisza és Maros folyóvízi üledékein kialakult (MAROSI, SOMOGYI, 1990) nagy 

agyagtartalmú, döntıen karbonátos és mélyben sós réti csernozjom (200), és 

csernozjom réti (300) talajok találhatók. Jelentıs területi hányadban fordulnak elı továbbá 

réti szolonyecek (240), szoloncsákos (280) és szolonyeces (290) réti talajok. 

Továbbá az orosházi szántóterületen kis területre korlátozódva alföldi csernozjom 

(192) talaj figyelhetı meg. A 2660 hektáros orosházi területnél 94 parcellán 98 talajváltozat 

631 darab talajfolt, a szentesi földterületen, pedig 616 hektáron 6 parcellán 24 

talajváltozatnak 136 talajfoltja található meg. A mintaterületeken szántóföldi növénykultúrák 

termesztése folyik. 

Begyőjtöttük a dél-alföldi szántókra a 2002/2003 és 2007/2008 évjáratok közötti 

idıszakra vonatkoztatva a táblatörzskönyvi és Agrár Környezetgazdálkodási (AKG) 

naplós termesztési adatokat. Továbbá rendelkezésünkre állottak az 1970-es években 

szerkesztett genetikus üzemi talajtérképek, valamint az 1989-ben felújított (kontúros) 

nagyméretarányú [1:10.000] genetikus bonitálási talajtérképek és a hozzájuk tartozó 

tematikus (humusz, mészállapot és kémhatás, szikesedési, talajvíz, talajhasználat) kartogramok 

(HORVÁTH et al., 1989). 

A talajtérképeket és kartogramokat ArcGIS 9.2-es térinformatikai szoftverrel digitális 

formában feldolgoztuk. A digitális térképi rétegek poligonjait és a parcellakiosztási térképeket 

egymásra lapolva létrehoztuk a mintaterületek talajváltozati folttérképét (1. ábra). 

Az így elıálló talajváltozati térkép foltjaihoz hozzákapcsolva a genetikus térkép és a 

kartogramok által tartalmazott fontosabb talajparaméterek (fizikai féleség, pH, humuszés 

mésztartalom) kategóriaadatait, valamint az egyes évjáratok táblaszintő növénytermesztési 

adatait, „mintaterületi” adatbázist hoztunk létre. Az adatbázis adatsoraihoz hozzárendeltük 

az egyes évjáratok Szász-féle vízellátottsági kategóriáit (SZÁSZ, 1991) is. (A 

talajok számított évjáratonkénti vízellátottságának [VE] kategóriákba sorolása háromfokozatú 

skála alapján történt: VE I. =10-20 (száraz év); VE II. =20-50 (normál év); VE III. =50- 

70 (csapadékos év)). 

27


1. ábra A dél-alföldi mintaterületek talajváltozati folttérképe 

A genetikus talajtérképek és kartogramok egymásra lapolásával létrehozott talajváltozati 

térkép talajfoltjaira (poligonjaira) kiszámoltuk a terület-specifikus, 100 pontos földminısítési 

rendszer termıhelyi értékszámait (2. ábra). Az egyes talajváltozati-foltokra 

meghatároztuk továbbá az AIIR adatbázisban elıforduló parcellaszintő 1-100-ig terjedı 

skálára átkonvertált átlagos terméshozamokból származtatott talajváltozati termésszinteket 

(3. ábra). Az iterációs termékenységi becsléseknél a mintaterületen mért, 0-100 intervallumra 

normalizált terméseredményeket használtuk fel. 

28 

2. ábra Mezıgazdasági parcellákra megállapított termıhelyi értékszámok


A talajváltozatok átlagos termékenységét VE évjáratonként a parcellaszintő több 

éves termésadatsorokból és a parcellákon lévı talajváltozati foltok területi részarányából 

becsültük iterációs módszerrel oly módon, hogy kiindulási értékként a talajváltozati 

foltok AIIR-ból származtatott átlagos termékenységét használtuk fel. 

3. ábra A mintaterületek talajváltozatira megállapított - AIIR adatbázis szerinti - átlagos 

termékenységek 

Az iterációs számítást MS Excel Solver bıvítménnyel végeztük, amely a 

„Generalized Reduced Gradient” nem lineáris optimalizálási eljárást használja. A 

Solver eszköz a lineáris és az egész értékő problémákra a változókat korlátozó szimplex, 

valamint az elágazás és korlátozás eljárást használja (PRIMUSZ, 2006). 

Az optimalizálási becsléseket két variációban futtattuk le úgy, hogy a talajváltozati 

foltok termékenységének alsó és felsı peremfeltételeként elsı esetben a talajváltozatok 

AIIR-ban elıforduló termésszintjeinek 50 %-os („A” típusú iteráció), majd második 

esetben a 80 %-os valószínőségein a felsı és alsó határokat („B” típusú iteráció) rendeltük 

hozzá. 

Ezután statisztikai módszerekkel értékeltük a talajváltozatok iterációval becsült 

termékenységi értékeit és az AIIR-ból származtatott átlagos termékenységi értékeket 

oly módon, hogy vizsgáltuk a parcellák mért termésadatainak és a parcellák talajfoltjainak 

különféle módszerekkel becsült termékenységét, illetve ezen becslések százalékos 

hatékonyságának mértékét. A becslı eljárások helyességének a jellemzésére RAJKAI 

(2004) alapján becslési hatékonyságot számoltunk, amely érték a vizsgált adatbázisra 

százalékban kifejezve adja meg a jó és elfogadható pontosságú becslések mennyiségét. 

Számításunk során azon becsléseket tartottuk elfogadható pontosságúaknak, ahol a 

mért és a becsült termékenységi értékek közti átlagos eltérések nagysága a 100-as skálára 

normalizált termésadatok esetében 10 egységnél kisebb. 

29


Vizsgálati eredmények 

A dél-tiszántúli mintaterületeken a termıhely-specifikusságot tekintve arra a megállapításra 

jutottunk, hogy az alföldi csernozjom és a réti csernozjom talajváltozatok termékenysége 

kevésbé függ a területre jellemzı évjárati-vízellátottságtól. Ez annak köszönhetı, 

hogy csernozjom talajok kedvezı vízgazdálkodási tulajdonságai miatt a csapadékvíz, 

illetve a párologtatás hatása alárendelt szerepet játszik. Az egyes mezıgazdasági 

parcellákon a vízellátottság hatása abban az esetben erısödik fel, ha a réti 

csernozjom talajok mellett számottevı mértékben fordulnak elı gyengébb minıségő 

szikes talajváltozati foltok. 

4. ábra Az iterációs termékenységi becslések hatékonyságának (%) javulása az AIIR termésátlagok 

alapján számított becslések hatékonyságához képest, parcellák szerint [vízellátottság I. 

évjárati hatás = száraz év; vízellátottság II. évjárati hatás = normál év; vízellátottság III. évjárati 

hatás = csapadékos év] 

A 4. ábra bemutatja az iterációval történı talajváltozati szintő termékenység becslés 

becslési hatékonyságának javulását az AIIR adatbázisból számított termésátlagok alapján 

történı termékenységbecsléshez képest. Megállapítható, hogy a mért és becsült 

táblaszintő termésadatok közt csökkennek a különbségek, ha iterációs módszerrel pontosítjuk 

a parcellák talajváltozati foltjainak termékenységét. Az egyes iterációk „megbízhatósága” 

közt is különbség mutatkozott: pontosabban tudtunk becsülni (a termékenységi 

becslés hatékonysága lényegesen javult), amennyiben a „B” típusú iterációt 

alkalmaztunk. 

A szántóföldi növénytermesztésben kialakult üzemszervezési gyakorlatból (parcellákon 

összevont mővelés és betakarítás folyik) következıen bizonyos üzemek nem 

parcellánként, hanem az egyes parcella-csoportokra vonatkoztatva adják meg a termésátlagokat, 

így a talajváltozati termékenység becslések is parcella-csoportokként precízebben 

számolhatók. Ezen megfontolásból kiindulva, a VE évjárat-hatásonkénti termékenységi 

becsléseket parcella-csoportokra is elvégeztük (5. ábra). 

Az 5. ábra az AIIR adatbázisból vett átlagos terméseredményeket és a különbözı 

módszerekkel becsült vízellátottság évjáratonkénti, parcella-csoportokra érvényes termésadat 

értékekeit mutatja be. A becslési megbízhatóság százalékban kifejezve némiképp 

(60-90%) nıtt, amikor VE évjáratonként és parcella-csoportonként iterációval 

30


becsültük a termékenységeket. A becslési számítások alapján az elıbbiekhez hasonló 

következtetéseket vonhatunk le: az iterációs módszerrel - vízellátottságtól függıen - 

pontosabbá tehetık a talajváltozati termékenységi mutatók. 

5. ábra Az iterációs termékenységi becslések hatékonyságának (%) javulása az AIIR termésátlagok 

alapján számított becslések hatékonyságához képest, parcella-csoportok szerint [vízellátottság 

I. évjárati hatás = száraz év; vízellátottság II. évjárati hatás = normál év; vízellátottság 

III. évjárati hatás = csapadékos év] 

Az általában igen változó becslési megbízhatóság százalékos értékei arra hívják fel a 

figyelmet, hogy a parcellák termékenységi viszonyait csak részben tudjuk modellezni, 

magyarázni az egyes talajfoltok termékenységi viszonyaival. Évjáratonként igen sok 

egyéb „zavaró” tényezı is befolyásolhatja a ténylegesen mért termésértékeket (belvízkár, 

viharkár, fagykár, vadkár, rágcsáló invázió, növénybetegségek stb.). 

Vizsgálataink eredményei arra is rámutatnak, hogy mind a szikes talajváltozatok 

termékenységét jellemzı - az AIIR adatbázisból származtatott - átlagértékekhez képest, 

mind pedig mintaterületi terméshozamok alapján az iterációs becsléssel kialakított 

termékenységi értékekhez képest a 100 pontos termıhely értékelési rendszer a szikes 

talajváltozatokra megadott talajértékszámai lényegesen alábecsültek. A 

talajértékszámok megállapításánál figyelmen kívül maradt az, hogy a mezıgazdasági 

termelésre csak a megfelelı minıségő szikes területek alkalmasak. Az utóbbiból fontos 

következtetésként az vonható le, hogy FÓRIZSNÉ és munkatársai (1971) által kidolgozott 

100 pontos termıhely-értékelés csupán talajtani- és talajföldrajzi ismereteken 

nyugszik, tehát az aranykoronás földértékeléshez hasonlóan ez a minısítési rendszer 

sem tükrözi a mért terméseredményeket. 

Az AIIR adatbázis a nagy agyagtartalmú csernozjom talajváltozatokra kevés számú 

adatsorral rendelkezik. Ebbıl következıen e talajváltozatok átlagos termékenységi 

adatai sem tekinthetık statisztikailag megbízhatónak, a földértékelés során történı 

alkalmazhatóságuk is kérdéses. A mintaterületi idısoros termésadatok feldolgozása 

hozzásegíthet bennünket e talajváltozatok termékenységi jellemzıinek pontosításához. 

Az alkalmazott iterációs módszerrel pontosíthatóak, „finomhangolhatóak”, az országos 

AIIR adatbázis alapján megadott talajváltozati szintő termékenységi adatok. Az iteráció 

során az AIIR adatbázis átlagos terméshozam adataiból kiindulva a talajfolt ará- 

31


nyosan súlyozottan összesített talajváltozati termékenységek korrigálásra kerülnek, a 

mintaterület parcellaszintjén mért, s a talajfoltok területi arányával súlyozott termésátlagokkal. 

A becslési eljárás még jobban pontosítható akkor, ha az „A” típusú iteráció 

helyett, a „B” típusú iterációt használunk. 

Vizsgálati eredmények értékelése, megvitatása, következtetések 

Bemutatott kutatási eredményeink közül legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a dél-alföldi 

mintaterületeken kialakított talajtani és talajtermékenységi adatbázison kidolgoztunk 

egy, a talajváltozatok termékenységének pontosítására szolgáló iterációs becslési módszert. 

Ez az eljárás a továbbiakban alkalmas lehet arra, hogy egy adott termıhelyen 

nemcsak a cikkünkben bemutatott évjárati szintő vízellátottság-függı talajváltozati 

átlagos termékenységet pontosítsuk, hanem pontosabban megállapítsuk talajváltozati 

szinten pl. a növény-specifikus termékenységi értékeket. 

A módszer lehetıséget nyújt arra, hogy a Magyarországon érvényben lévı Aranykoronás 

földértékelés majdani megreformálásakor a helyébe lépı, jelenleg tesztelés 

alatt álló D-e-Meter termıhely minısítı rendszer talajértékelését a begyőjtött mintaterületi 

térképi adatok és a sokéves termésadatsorok alapján pontosítsuk, illetve a hiányzó 

(pl. nagy agyagtartalmú csernozjom) talajváltozatokra kiegészítsük. 

Irodalomjegyzék 

ANTAL, J. et al. (1987). Új mőtrágyázási irányelvek. MÉM NAK, Budapest. 

DEBRECZENI BNÉ., KUTI, L., MAKÓ, A., MÁTÉ, F., SZABÓNÉ KELE, G., TÓTH, G., VÁRALLYAY, 

GY. (2003). D-e-Meter földminısítési viszonyszámok elméleti háttere és információ tartalma. 

In: Gaál, Z., Máté, F., Tóth, G. (szerk.) Földminısítés és földhasználati információ, 

Veszprémi Egyetem, Keszthely, 23-36. 

FÓRIZS, JNÉ., MÁTÉ, F., STEFANOVITS, P. (1971). Talajbonitáció – Földértékelés. MTA Agrártudományi 

közlemények, 30 (3), 359-378. 

GAÁL, Z., DEBRECZENI, BNÉ., KUTI, L., MAKÓ, A., MÁTÉ, F., NÉMETH, T., NIKL, I., SPEISER, F., 

SZABÓ, B., SZABÓNÉ KELE, G., SZAKADÁT, I., TÓTH, G., VASS, J., VÁRALLYAY, GY. (2003). 

D-e-Meter az intelligens környezeti fölminısítı rendszer. In: Gaál, Z.,Máté, F., Tóth, G. 

(szerk.) Földminısítés és földhasználati információ. Veszprémi Egyetem, Keszthely, 3-21. 

GÉCZY, G. (1968). Magyarország mezıgazdasági területe. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

GYURICZA, CS., BIRKÁS, M. (2000). A szélsıséges csapadékellátottság hatása egyes növénytermesztési 

tényezıkre barna erdıtalajon kukoricánál. Növénytermesztés, 49, 691-706. 

HORVÁTH, B., IZSÓ, I., JASSÓ, F., KIRÁLY, L., PARÁSZKA, L., SZABÓNÉ KELE, G. (1989). Útmutató 

a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. Agroinform Kiadó; Budapest. 

KOCSIS, M., FARSANG, A. (2007). Német talajbecslı eljárás alkalmazása Csongrád megyei mintaterületen. 

In TÓTH, T., TÓTH, G., NÉMETH, T., GAÁL, Z. (szerk.) Földminısítés, földértékelés 

és földhasználati információ. Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai 

Kutatóintézet – Pannon Egyetem, Budapest – Keszthely, 111-118. 

MAKÓ, A., MÁTÉ, F., SZÁSZ, G., TÓTH, G., SISÁK, I., HERNÁDI, H. (2009). A talajok klímaérzékenységének 

vizsgálata a kukorica termésreakciói alapján. „Klíma-21” füzetek, 56, 18-35. 

MAROSI, S., SOMOGYI, S. (1990). Magyarország kistájainak katasztere I.. 1.13.12. Békési-hát, 

306-310., 1.13.22. Csongrádi-sík, 314-318. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi 

Kutató Intézet, Budapest. 

MÉM (1982). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1986. évi 27. számú törvényerejő 

rendelete a földértékelésrıl szóló 1980. évi 16. számú törvényerejő rendelet módosításáról. 

Magyar Közlöny, 54, 1462-1466. 

32


NAGY, L. (1981). A búzatermesztés területi elhelyezkedése Magyarországon, természeti tényezık 

alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

SZÁSZ, G. (1991). A nyári aszályhajlam területi eloszlása Magyarországon. Acta Geographica 

XXVIII-XXIX, 291-308. 

RAJKAI, K. (2004). A víz mennyisége, eloszlása és áramlása a talajban. Magyar Tudományos 

Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest. 

PRIMUSZ, P. (2006). Tehergépkocsik tengelysúly növekedésének hatása az erdészeti utak pályaszerkezetére 

és a pályaszerkezet-gazdálkodására. Diplomamunka. Nyugat-Magyarországi 

Egyetem, Erdımérnöki Kar, Sopron, Geomatika és Mérnöki Létesítmények Intézet, Erdıfeltárási 

és Vízgazdálkodási Tanszék, 60-63. 

TÓTH, G., GAÁL, Z., MÁTÉ, F., VASS, J. (2003). Developing an internet-based decision support 

system for land management optimization of Hungarian croplands. In ULGIATI, S. (ed.) 

Reconsidering the Importance of Energy. 3 rd Biennial International Workshop Advances in 

Energy Studies. Porto Venere, Italy, September 24–28 2002, 251–257. 

TÓTH, G., MÁTÉ, F. (2006). Megjegyzések egy országos, átnézetes, térbeli talajinformációs 

rendszer kiépítéséhez. Agrokémia és Talajtan, 55, 473-478. 

TÓTH, G. (2009). Hazai szántóink földminısítése a D-e-Meter rendszerrel. Agrokémia és Talajtan, 

58 (2), 227-242. 

33

BÁNYÁSZATI EREDETŐ NEHÉZFÉM- 

SZENNYEZÉS VIZSGÁLATA MAGYAR ÉS HORVÁT 

VÍZGYŐJTİKÖN 

Kovács Elza 1 , Pregun Csaba 1 , Juhász Csaba 1 , Stanislav Franciskovic-Bilinski 2 , 

Halka Bilinski 2 , Dario Omanović 2 , Ivanka Pižeta 2 , Tamás János 1 

1 Debreceni Egyetem, AGTC MÉK Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék, Debrecen 

2 Ruñer Bošković Institute, Division for Marine and Environmental Research, Zagreb 

e-mail: ekovacs@agr.unideb.hu 


A bányászati tevékenység kapcsán felhalmozott meddıanyagok potenciális környezeti kockázatot 

jelentenek. A kockázatok feltárása és kezelése az egyes európai országokban eltérı fázisban 

jellemzı. Nemzetközi együttmőködés keretében az Pb-Zn bányászat által érintett Toka-patak 

vízgyőjtıjére, valamint a Ba bányászat által érintett Radonja folyó vízgyőjtıjére domborzati és 

vízgyőjtı modellek alkalmazásával, valamint analitikai mérési adatok felhasználásával értékeltük 

a szennyezı források eróziója okozta felszíni víz és talaj minıségi kockázatokat. 

Summary 

Mine tailings remaining back at the abandoned mining sites cause potential environmental risk. 

Risk assessment and risk treatment, however, are in different phases in the European countries. 

Based on a bilateral co-operation, risks on surface water and soil quality degradation resulting 

from former Pb-Zn mining and Ba-mining in the water catchment of Toka stream Hungary, and 

Radonja river Croatia, respectively, were evaluated by using digital elevation and water 

catchment models, as well as analytical data. 

Bevezetés 

A nehézfémek élıvizekre gyakorolt hatásai egyre nagyobb figyelmet kapnak a vízi 

környezetvédelmi célú kutatásokban. Skóciában és Wales-ben már az 1980-as években 

felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a látszólag kiváló környezeti minıségő hegyi patakokban 

nagyfokú biológiai elszegényedés tapasztalható a nehézfémek koncentrációjának 

növekedése miatt. 

Az okokat vizsgálva a legfıbb szennyezı forrásokként a bányászati és útépítési tevékenységeket 

azonosították. A vizsgált patakok vízgyőjtıjén jelentıs mennyiségő 

nehézfém található, de környezeti leromlást csak az említett tevékenységek által érintett 

vizekben tapasztaltak. A szerzık arra is felhívták a figyelmet, hogy a bárium mellett 

egyéb potenciálisan toxikus elemek (pl. cink és ólom) jelenléte is kimutatható 

(SMITH et al., 1983). A nehézfémekkel kapcsolatos problémákat régen felhagyott nehézfém 

és szénbányák esetében is tapasztalták, ahol nemcsak a nehézfém kibocsátások 

jelentenek veszélyt, hanem a bányászati tevékenységekhez, illetve az egyéb hulladékokhoz 

köthetı savas kibocsátások is, amelyek hozzájárulnak a toxikus nehézfémek 

mobilizációjához és a táplálékláncba való bekerüléséhez (JOHNSON, 2002). A szénbányászati 

tevékenységek során különösen sok kéntartalmú ásvány (fıleg pirit) jut a fel- 

35

Kovács et al. 

színi vizekbe, ettıl függıen a bányavizek jellemzıen savas kémhatásúak (TIWARY, 

2001). A Walesben több éven keresztül megismételt vizsgálatok azt is kimutatták, 

hogy a nehézfémek üledékekben történı feldúsulása továbbra is folytatódik, és a vártnál 

nagyobb mértékő (HERR, GREY, 1997; GAYNOR, GRAY, 2004). Azokban a tavakban, 

amelyeket a bányászati tevékenységek által érintett patakok táplálnak, az üledékekben 

mért nehézfém-koncentrációk sokszorosai a vízfolyásokban mérteknek 

(WALSH et al., 2006). 

A környezeti ártalmak azonban csökkenthetıek a vizek pH-jának növelésével, 

amelynek egyik legolcsóbb és leginkább környezetkímélı módszere a vízfolyások 

átvezetése mészkıvel burkolt mesterséges szakaszokon, ahol a nehézfémek vízben 

oldhatatlan sók formájában kicsapódnak (CRAVOTTA, 2001, 2007). 

Mivel a nehézfémekkel kapcsolatos környezetterheléseket az egykori keleti blokk 

országaiban nem kezelték megfelelı súllyal, és a kutatások keretfeltételei sem voltak 

megfelelıen biztosítva, ezért az ilyen irányú kutatások is viszonylag késın kezdıdtek 

meg, sok esetben nemzetközi összefogással. A Duna vízgyőjtıjén jelentıs nehézfémterheléseket 

mértek azokon a területeken, ahol bányászati tevékenységet folytattak a 

múltban, illetve folytatnak jelenleg is. A közelmúltban Bulgáriában végzett kutatások 

veszélyes Cd, Cu, Pb és Zn koncentrációt mutattak ki pl. a Marica folyó vízgyőjtıjén, 

mind a folyómeder, mind az ártér üledékeiben (BIRD et al., 2009). Szerbiai kutatások 

során a Tisza üledékeit vizsgálták. A leggyakoribb nehézfémek (Zn, Cd, Pb, Ni, Cu, 

Cr, Fe és Mn) koncentrációját és speciációját az USA EPA, illetve a kanadai szabványok 

alapján vizsgálták. A nehézfém koncentrációk több elemre meghaladták azokat 

az értékeket, amelyek esetében nem valószínősíthetıek káros hatások a vízi életre nézve. 

A folyó magyarországi szakaszát szennyezettebbnek találták, mint a szerbiait 

(SAKAN et al., 2007). Nyugat-horvátországi kutatások során kimutatták a Száva folyó 

vízgyőjtıjén, hogy a nehézfémek közül a karsztos vidékeken a mélyebben fekvı ártéri 

mészkı tartalmú rétegekben erıs korreláció található az Pb, a Ba és a Hg elıfordulása 

között. Ezek feldúsulása szintén a bányászati tevékenységekre vezethetı vissza 

(PAVLOVIC et al., 2003). 

Anyag és módszer 

A felszíni vízfolyások és vízgyőjtıik környezetállapot-értékeléséhez, a környezeti kockázatok 

meghatározásához, illetve a döntéstámogatást célzó változatos szempontok 

szerinti vizuális térképi megjelenítésekhez a digitális terepmodellek ma már alapvetık. 

Ezek alapján, bizonyos korlátok mellett (TURCOTTE et al., 2001), meghatározhatók a 

lejtıirányok és lejtıszögek, amelyek ismeretében lehatárolhatóvá válnak az egyes vízgyőjtı 

szegmensek. A reprezentatív víz- és üledékminták elemtartalmának ismeretében 

pedig, pl. klaszteranalízissel (FRANČIŠKOVIĆ-BILINSKI, 2006; FRANČIŠKOVIĆ-BILINSKI 

et al., 2006), azonosíthatóak a valószínő szennyezı források (HWANG et al., 2001). Az 

elızetes értékelések adatigénye viszonylag kicsi, azok hozzáférhetıségét pedig egyre 

nagyobb felbontásban biztosítja számos internetes adatbázis és adattárház. 

Mintaterületként az Pb-Zn bányászat által érintett Toka-patak vízgyőjtıjét (Mátra) 

(1. ábra), valamint a Ba bányászat által érintett Radonja folyó vízgyőjtıjét (Horvátország) 

(2. ábra) vizsgáltuk. A Toka vízgyőjtıjének vizsgálatához részletes digitális 

szintvonalas térkép, valamint több víz- és üledékminıségi vizsgálati eredmény is rendelkezésre 

áll, különös tekintettel a bánya és a bányameddı hatásának vizsgálatára 

36

Bányászati eredető nehézfém-szennyezés vizsgálata magyar és horvát vízgyőjtıkön 

1. ábra A Toka-patak 

(KOVÁCS, 2004). A Radonja vízgyőjtıjének 

részletes feltárását 

ugyanakkor az aknák jelenléte gátolja, 

így üledékének és vizének minıségi 

paraméterei kizárólag a járható 

hidaknál mérhetık (FRANČIŠKOVIĆ- 

BILINSKI, 2006). 

A vizsgált folyók medervonalának 

digitális elıállítása a Toka 

patak esetében szintvonalak alapján, 

a Radonja esetében, adatforrás 

hiányában, az USGS/EROS 

adatbázisból véletlenszerően győjtött 

több ezer földrajzi szélességhez 

és hosszúsághoz rendelt magassági 

adat alapján történt. A 

vízfolyások nyomvonalának meghatározása 

mellett (IDRISI Antes, 

Runoff modul) a vízgyőjtık, illetve 

részvízgyőjtık lehatárolását is 

elvégeztük (IDRISI Antes, 

Watershed modul). A vízgyőjtık 

domborzatához rendelhetı felszíni 

lefolyás irányát és nagyságát 

krígeléssel (Surfer) vizualizáltuk. 

Az elıállított DEM és 

vízgyőjtı modell 

validálása mindkét vízfolyásra 

helyszíni GPS mérésekkel 

(Trimble Juno ST) 

történt. A nehézfémanomáliák 

kimutatásának 

alapjául pontszerő üledékminták 

szolgáltak, melyek 

összes elemtartalmát 

roncsolásmentes technikával 

(Niton XLt FP XRF) 

mértük meg. 

2. ábra A Radonja-folyó vizsgálati pontjai (Horvátország) 

37


Eredmények és értékelésük 

A Toka és a Glinica 3D digitális domborzati modelljének elıállítása az információtechnológiai 

adatbázisokból megfelelı szoftverekkel többféle adatállomány-típusból is 

történhet. Ugyanakkor a Toka patak vízgyőjtıjére vonatkozó hozzáférhetı digitális 

szintvonalas adatállomány finomabb felbontást eredményez, mint a nagyobb területre 

győjtött néhányszáz magassági adat, bár a pontok számának növelésével ezesetben is 

értékelhetı információ-tartalmú DEM állítható elı (3. ábra). A DEM alapján ésszerően 

megadott osztályozással pontosan lehatárolhatók a (rész)vízgyőjtık, ami alapján meghatározható 

a vízgyőjtı területek nagysága, valamint a szennyezıforrások általi potenciális 

érintettsége (4. ábra). 

(a) 

38 

3. ábra A Toka (a) és a Glinica (b) 3D digitális domborzati modellje 

(b)


(a) 

4. ábra A Toka (a) és a Glinica (b) vízgyőjtı modellje 

(b) 

A DEM alapját képezı adatbázis emellett lefolyás-modellek generálására is alkalmas 

(5. ábra), amelyek megfelelı színkódolással hatékony döntés-támogató és prezentációs 

eszközként használhatók. 

A vizsgált területeken feltárt koncentráció-anomáliák (6. ábra) a vízgyőjtı- és lefolyás-modellek 

ismeretében, részletes hidrológiai, hidrogeológiai és meteorológiai adatsorok 

birtokában, azonosíthatóvá válnak a vízgyőjtık pont- és diffúz 

szennyezıforrásai, valamint a transzport-folyamatok modellezésével kvantitatív kockázat-elemzés 

is végezhetı. 

39


(a) 

5. ábra A Toka (a) és a Glinica (b) lefolyás modellje 

(b) 

40


(a) 

6. ábra A Glinica üledékének relatív elemtartalom-anomáliái: (a) Pb, (b) Zn 

(b) 

Következtetések 

(a) 

7. ábra A Toka-patak vizének relatív elemtartalom-anomáliái: (a) Pb, (b) Zn 

Tanulmányunkkal igazoljuk, hogy megfelelı térinformatikai szoftverekkel korlátozott 

helyszíni mérés mellett is jelentıs információtartalommal bíró térképi adatállományok 

állíthatók elı, amelyek alapján a részletes környezetállapot-felmérés és környezeti 

kockázatelemzés irányítottabban és fókuszáltan végezhetı el. 

Köszönetnyilvánítás 

A projekt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával magyar-horvát 

együttmőködésben valósult meg, projektazonosító: HR-4/08 (OMFB-01246-/2009), 

magyar témavezetı: Dr. Tamás János, horvát témavezetı: Dr. Stanislav Frančišković- 

Bilinski. 

(b) 

41



BIRD, G., BREWER, P.A., MACKLIN, M.G., NIKOLOVA, M., KOTSEV, T., MOLLOV, M. SWAIN, C. 

(2010). Contaminant-metal dispersal in mining-affected river catchments of the Danube and 

Maritsa drainage basins, Bulgaria. Water Air and Soil Pollution, 206, 105-127. 

CRAVOTTA, C.A. (2001). Effects of abandoned coal-mine drainage on streamflow and water 

quality in the Mahanoy Creek Basin, Schuylkill, Columbia, and Northumberland Counties, 

Pennsylvania, U.S. Geological Survey Scientific Investigations Report 2004-5291, 60 p., 4 

appendixes. 

CRAVOTTA, C.A. (2007). Passive aerobic treatment of net-alkaline, iron-laden drainage from a 

flooded underground anthracite mine, Pennsylvania, USA. Mine Water and the 

Environment, 26, 128-149. 

GAYNOR, A., GRAY, N.F. (2004). Trends in sediment metal concentrations in the River Avoca, 

South-east Ireland. Environmental Geochemistry and Health, 26, 411–419. 

HERR, C., GRAY, N.F. (1997). Metal contamination of riverine sediments below the Avoca 

mines, south east Ireland. Environmental Geochemistry and Health, 19, 73-82. 

HWANG, C. K., CHA, J.-M., KIM, K.-W., LEE, H.-K. (2001). Application of multivariate 

statistical analysis and a geographic information system to trace element contamination int 

he Chungnam Coal Mine area, Korea. Applied Geochemistry, 16, 1455-1464. 

FRANČIŠKOVIĆ-BILINSKI, S. (2006). Barium anomaly in Kupa River drainage basin. Journal of 

Geochemical Exploration, 88, 106-109. 

FRANČIŠKOVIĆ-BILINSKI, S., BILINSKI, H., TIBLJAŠ, D., HANŽEL, D. (2006). Sediments from 

Savinja, Voglajna and Hudinja rivers (Slovenia), reflecting anomalies in an old metallurgic 

area. Fresenius Environmental Bulletin, 15, 220-228. 

JOHNSON, B.D. (2002). Chemical and Microbiological Characteristics of Mineral Spoils and 

Drainage Waters at Abandoned Coal and Metal Mines. Water, Air, & Soil Pollution: Focus, 

3, 47-66. 

KOVÁCS, E. (2004). Nehézfémekkel szennyezett közegek környezettechnológiai vizsgálata. 

PhD értekezés, 1-150. 

PAVLOVIC, G., BARISIC, D., LOVERNCIC, I., ORESCANIN, V., PROHIC, E. (2003). Use of fallout 

137Cs for documenting the chronology of overbank sediments from the river Sava, Croatia, 

and interpreting their geochemical patterns. Environmental Geology, 47, 475-481. 

SAKAN, S., GRZETIC, I., DORDEVIC, D. (2007). Distribution and Fractionation of Heavy Metals 

in the Tisa (Tisza) River Sediments. Env. Sci. Pollut. Res., 14, 229–236. 

SMITH, B.D., LYLE, A.A., MAITLAND P.S. (1983). The ecology of running waters near aberfeldy, 

Scotland, in relation to a proposed barytes mine: An impact assessment. Environmental Pollution 

Series A, Ecological and Biological, 32, 269-306. 

TIWARY, R.K. (2001). Environmental impact of coal mining onwater regime and its management. 

Water, Air, and Soil Pollution, 132, 185–199. 

TURCOTTE, R., FORTIN, J.-P., ROUSSEAU, A. N., MASSICOTTE, S., VILLENEUVE, J.-P., (2001). 

Determination of the drainage structure of a watershed using a digital elevation model and a 

digital river and lake network. Journal of Hydrology, 240, 225-242. 

WALSH, R.P.D., BLAKE, W. H., GARBETT-DAVIES, H.R., JAMES, J.G., BARNSLEY, M.J. (2007). 

Downstream Changes in Bed-sediment and Streamwater Metal Concentrations along a Watercourse 

in a Rehabilitated Post-industrial Landscape in South Wales. Earth and Environmental 

Science. Water, Air, & Soil Pollution, 181, 107-113 

42

A MAGYARORSZÁGI ERUBÁZ TALAJOK 

ÁSVÁNYOS ÖSSZETÉTELE 

Madarász Balázs 1 , Németh Tibor 2 , Jakab Gergely 1 , Szalai Zoltán 1 

1 MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Természetföldrajzi Osztály, Budapest 

2 MTA Geokémiai Kutatóintézet, Budapest 

e-mail: madaraszb@mtafki.hu 


Hat mintaterület, négy eltérı alapkızetén, összesen 15 erubáz szelvényt vizsgáltunk. A 

röntgendiffrakciós vizsgálat során megállapítottuk, hogy az erubáz talajokat ásványtani összetételük 

alapján két, jól definiálható tulajdonságokkal leírható csoportra oszthatjuk, amely a típus 

egy–egy altípusának tekinthetı: Ezeket „Bázikus talajképzı kızeten kialakult erubáz”-nak, és 

„Neutrális-savanyú talajképzı kızeten kialakult erubáz”-nak nevezzük. 

Summary 

15 erubáz profiles were investigated on 6 sample areas and on four different parent rock types. 

The x-ray diffraction analysis allowed us to distinguish between two types of erubáz soils, 

which are the two sub-types of this soil type. Mineralogy of these two groups is characteristically 

different. These groups named as are the "Erubáz soils developed on basic parent rocks" 

and the "Erubáz soils developed on neutral-acidic parent rock". 

Bevezetés 

Az erubáz talaj a magyar genetikus talajosztályozási rendszer kızethatású, vulkáni 

kızeten kialakult talajtípusa. Az elmúlt évtized egyre szerteágazóbb és részletesebb 

talajtani vizsgálatai ellenére a magyar talajtan egyik legelhanyagoltabb és legkevésbé 

kutatott talaja maradt (BARCZI, 2000; FEHÉR et al., 2006; FEHÉR, 2007; MADARÁSZ, 

2009), amelynek oka, hogy e talajtípus kisebb foltokban és elszórtan az ország hegyvidéki, 

többnyire földmővelésre alkalmatlan területein található. Az erubáz nevet és a 

talajtípus leírását elsıként von HOYNINGEN (1931) alkotta meg Észak- és Közép- 

Németország talajtípusainak osztályozása kapcsán. Ezt a nevet a késıbbiekben 

KUBIËNA (1953) átvette és alkalmazta Európa talajai c. munkájában, amelybıl 

STEFANOVITS is merített a magyar genetikus talajosztályozás létrehozásakor. Az elnevezés 

az „eruptív” és a „bázikus” jelzık összevonásával keletkezett, ami jelzi, hogy e 

képzıdmények többnyire bázikus vulkáni kızetek málladékain fordulnak elı, de 

ugyanúgy megtalálhatók savanyúbb vulkanitokon is. 

Munkánk célja ennek az alig ismert talajtípusnak részletes terepi és laboratóriumi 

vizsgálata volt, különös tekintettel agyagtartalmukra és agyagásvány-minıségükre, 

mivel a típus számos sajátosságát elsısorban e tulajdonságokkal magyarázzák. A magyar 

genetikai talajosztályozási rendszerben a fekete nyirok talajnak csupán típusa 

létezik. Altípusokat és változatokat nem különítettek el, s az már a munka korai szakaszában 

nyilvánvalóvá vált, hogy ez a talajtípus korántsem olyan egységes, mint ahogy 

azt klasszikus definíciója sejteti. Célunk volt ezért az erubázok osztályozási rendszerének 

felülvizsgálata is. 

43

Madarász – Németh – Jakab – Szalai 


A vulkáni kızetek és területek típusai alapján 15 alapszelvényt jelöltünk ki az országban. 

A talajszelvények kijelölése és a mintavétel során a talajtani térképezés alapelvei 

szerint jártunk el (SZABOLCS. 1966; BUZÁS. 1988, 1993). Magyarországon erubáz 

talajt többségében vulkáni hegységeink magasabban fekvı, erdıvel fedett részein találunk, 

így szelvényeink nagy része nemzeti parkban, természetvédelmi területen található. 

Három szelvény esetében (Markaz, Domoszló, Andornaktálya) azonban meg kellett 

elégednünk egy-egy, 5–10 éve felhagyott szılıterület szegélyével (1. táblázat). 

44 

1. táblázat A mintaterületek fizikai környezetének adatai 

Szelvény Koordináták 

Talajképzı kızet tszf (m) Kitettség Lejtés 

neve N E 

% 

1. Börzsöny 101 289047 642261 andezit 833 gerinc 0 

2. Börzsöny 102 289005 642365 andezit 798 DK 20 

3. Csóványos 289487 642621 andezit 932 K-DK 2–5 

4. Szt. György-h. 167577 528031 bazalt 414 DK 1–2 

5. Badacsony 162925 531600 bazalt 420 D 5–10 

6. Csobánc 170910 532390 bazalt 370 tetı 1–2 

7. Fekete-h. 174295 539284 bazalt 359 DNy 0–1 

8. Tihany 174574 559281 bazalt piroklasztit 162 DK 2–5 

9. Keserős-h. 265758 640621 andezit 620 tetı 0–1 

10. Öreg-Pap-h. 266741 644615 andezit 560 tetı 1–2 

11. Markaz 276383 726461 andezit 227 D 2–5 

12. Domoszló 276504 729290 andezit 215 D 2–5 

13. Andornaktálya 280069 752246 ignimbrit 219 É-ÉNy 5–10 

14. Tokaji-h. 311220 823615 andezit 482 Ny 10 

15. Tolcsva 328076 822691 ignimbrit 308 K-DK 10 

A talajok ásványtani és agyagásványtani vizsgálata röntgen-pordiffrakciós (XRD) 

módszerrel, az MTA Geokémiai Kutatóintézet PHILIPS PW 1710 készülékén történt. 

Az ásványos összetétel vizsgálata elıtt a talajminták nem estek át a talajtani rutinvizsgálatban 

alkalmazott különféle elıkezeléseken (pl. karbonátmentesítés, vastalanítás, 

szervesanyag-eltávolítás, kémiai úton történı diszpergálás stb.). A teljes talajanyagok 

dezorientált röntgendiffrakciós felvételébıl becsültük a talajok félmennyiségi ásványos 

összetételét, a BÁRDOSSY (1966, 1980) által módosított NÁRAY-SZABÓ–PÉTER– 

KÁLMÁN-eljárást követve (NÁRAY-SZABÓ, PÉTER 1964; PÉTER, KÁLMÁN 1964). 

A minták agyagásványos összetételének meghatározása a 2 µm alatti szemcseméretfrakcióból 

történt, amelyet az elızetesen desztillált vízben többször átmosott, 

diszpergált talajmintákból centrifugálással állítottunk elı. A duzzadó agyagásványok 

meghatározásához minden mintát etilénglikollal telítettünk. Ugyanígy elvégeztük az 

összes minta hıkezelését is 350, illetve 550 o C-on, elsısorban a kaolinit és a klorit 

elkülönítése, továbbá az OH-közberétegzés kimutatása érdekében. A szmektit– 

vermikulit elkülönítés a Mg-telített és glicerinnel kezelt minták alapján történt. A 

szmektit csoporton belül a montmorillonit és a beidellit szétválasztásához a Green- 

Kelly-tesztet használtuk (GREEN-KELLY, 1953), ami Li-telítést, 250°C-os hevítést, 

majd glicerinkezelést jelent. A szmektitek rétegtöltésének becsléséhez pedig K-telítést 

alkalmaztunk.

A magyarországi erubáz talajok ásványos összetétele 

Az egyes agyagásványfajták meghatározása a THOREZ (1976), illetve DIXON (1989) 

által összefoglalt módszerek és a talajokban elıforduló ásványok adatai alapján történt. 

Három minta (Badacsony, Tihany, Tokaj) agyagásvány-vizsgálata a hallei Martin 

Luther Egyetem jóvoltából, az „Institut für Bodenkunde und Pflanzenernährung” kutatólaboratóriumának 

Siemens D5005-ös röntgendiffrakciós készülékén történt, ahol a 

szerves anyag oxidációját és az oxidok eltávolítását követıen az agyagfrakciót 

ülepítéssel különítették el (TRIBUTH, LAGALY 1986). Az agyagásvány-meghatározást 

WHITTON és CHURCHMAN (1987) szerint végezték, a félkvantitatív agyagásványösszetétel 

meghatározása (1991) alapján történt. Az agyagásvány mennyiségi 

korrekciója a GJEMS (1967) és a LAVES–JÄHN (1972) által javasolt „Ásványok 

Intenzitási Tényezıi” szerint végezték. 

Az ásványos összetétel vizsgálatát 8 szelvény 18 mintáján, az agyagásványok azonosítását 

11 szelvény 27 mintáján végeztük el. 

Eredmények 

A Börzsöny 101-es és 102 szelvény 

A börzsönyi minták ásványi összetételét alapvetıen a talajképzı kızet határozza meg: 

jelentıs a plagioklász földpátok és az amfibol mennyisége, azaz az andezit anyakızet 

uralkodó ásványai jelennek meg a talajban is. Ez a jellemvonás a B101 Ah 2 -es mintájában 

mutatkozik meg legerıteljesebben. Ennek agyagfrakciójában a többi mintához 

képest jóval kevesebb kvarcot találunk, ami a felszíni szintek esetében eolikus por 

hozzákeverést sejtet. A mintákban számottevı az opál-C, illetve a cristobalit mennyisége, 

amely az andezit finomszemő alapanyagának lehet az átalakulási terméke. A 

cristobalit jellegzetes elegyrész andezites kızetek mállási képzıdményeiben, ahol 

szmektit, kaolinit, kaolinit/szmektit kevert szerkezető agyagásvány kíséri (pl. mátrai 

vörös andezitmálladékok; BERÉNYI ÜVEGES et al., 2002). A börzsönyi minták jellegzetessége, 

hogy bennük némi goethit is jelen van. A B101 Ah 1 - és Ah 2 -es minták agyagfrakciójában 

a bázisreflexió nélküli 7 Å-ös agyagásvány (rendezetlen, rosszul kristályosodott 

kaolinit és/vagy halloysit) dominál, valamint kisebb mennyiségő illit és 

szmektit található. Jelentıs a földpáttartalom, illetve a teljes talaj ásványi összetételéhez 

hasonlóan, az agyagfrakcióban is jelentıs a cristobalit mennyisége, valamint kevés 

a kvarc. Az amorf anyag mennyisége (az összes mintához hasonlóan) 2–5% között 

mozog. A B102 Ah 1 mintában – mint a többi börzsönyi mintában is – kevés az agyagásvány, 

ebben elsısorban a bázisreflexió nélküli kaolinit és/vagy halloysit és illit található 

meg. Jelentıs mennyiségő földpát, kvarc és cristobalit van az agyagfrakcióban, a 

szmektit mennyisége igen kevés. A B102 Ah 2 mintája hasonló a felette elhelyezkedı 

B102 Ah 1 -hez, de az agyagásványok némiképp rendezettebbeknek, jobban kristályosodottabbnak 

tőnnek. A 7 és 10 Å-ös agyagásványok (kaolinit és/vagy halloysit, illetve 

illit) mellett egy kevés, talán kis rétegtöltéső szmektit is megjelenik. A 7 Å-ös fázis 

halloysit vagy rendezetlen kaolinit, szmektit közberétegzıdéssel. 

Csóványos 

Ásványi összetételét – a B101, B102-es mintákéhoz hasonlóan – az andezit talajképzı 

kızet határozza meg; ennek uralkodó ásványai jelennek meg a talajban 

(plagioklász földpát, amfibol). A Csóványos Ah 1 - és Ah 2 -szintje agyagfrakciójának 

ásványi összetétele teljesen egyforma. Az agyagásványok rendkívül rosszul kristá- 

45


lyosodottak. Plagioklász földpát, kvarc és a börzsönyi mintákra jellemzı kevéske 

goethit is van az agyagfrakcióban, illetve jelentıs mennyiségő (opál-) cristobalit található 

a mintákban. 

Szent György-hegy 

A Szent György-hegy felszíni Ah 1 -es mintájában több a kvarc. Nemcsak a teljes talajban, 

hanem az agyagfrakcióban is jóval nagyobb a kvarc és vele együtt a földpát 

aránya, mint az alatta levı Ah 2 -es szintben. Mivel a bazalt nem tartalmaz kvarcot, ez 

a fázis nyilvánvalóan behordott, eolikus anyag. Kevés a másodlagos, pedogén ásványok 

aránya, a talajképzı kızetbıl örökölt fázisok uralkodnak, de az amorf fázis itt 

is megjelenik. A két szint agyagásványainak típusa teljesen egyforma. Az Ah 2 -es 

szintben viszont a kvarchoz viszonyítva kétszer annyi a földpát, mint az Ah 1 -es 

szintben, ami a talajképzı kızetbıl való öröklıdésre, a mállás beindulására és/vagy a 

kvarc allochton eredetére utal. 

Badacsony 

A badacsonyi szelvény három szintjének agyagásvány-összetétele igen hasonló. Domináns 

fázis az illit, amely eléri a 70%-ot is, emellett kevés kaolinit, kaolinit/szmektit és 

klorit található. A kvarc mennyisége, a Szent György-hegyi mintához hasonlóan, a 

mélységgel némileg csökken, ami itt is eolikus hozzákeverést sejtet. Az Ah 1 - és Ah 2 -es 

szintben szmektit csak nyomokban jelenik meg, az AR-szintben mennyisége megnı. 

Csobánc 

A teljes talaj uralkodó ásványa a kvarc, ezen kívül földpátok (plagioklász) vannak még 

jelentısebb mennyiségben. A piroxén és a vas-oxidok (hematit és magnetit) néhány 

százalékkal képviseltetik magukat. Az agyagásványok mennyisége mindössze 10– 

15%, közülük domináns fázis az illit, a kevés klorit és/vagy kaolinit mellett. A felsı 

szintben némileg több az agyagásvány, itt néhány százalékban szmektit, továbbá amorf 

anyag is jelen van. Az agyagfrakcióban egyértelmő az illit dominanciája; mennyisége 

eléri a 75–80%-ot is. Nagyobb mennyiségben (10–20%) még kaolinit és klorit van 

jelen. A szmektitek mennyisége az Ah 1 -szintben 10, az Ah 2 -ben 5% alatt marad. A két 

szint agyagásvány-összetételében azonban lényeges különbség nincs. 

Fekete-hegy 

A Fekete-hegy felszíni (Ah 1 -) szintjében jelentıs a kvarc mennyisége, nemcsak a teljes 

talajban, hanem az agyagfrakcióban is. Az agyagfrakcióban a kvarc és vele együtt a 

földpát aránya az Ah 1 -es szintben eléri az 50%-ot, míg az Ah 2 -es szintben alig 20%. A 

talajképzı bazalt nem tartalmaz kvarcot, tehát ez a fázis itt is nyilvánvalóan behordott, 

eolikus anyag. A mintákban meglepıen kevés az agyagásványok mennyisége. Mivel 

azonban az Ah 2 -es szintben a kvarc és a földpátok (törmelékes elegyrészek) mennyisége 

jóval kisebb, ezért az agyagásványok relatíve dúsulnak és domináns fázissá lép elı 

az illit, az illit/szmektit kevert szerkezető agyagásvány (I/S), valamint a kaolinit, illetve 

a kaolinit/szmektit kevert szerkezető agyagásvány (K/S). A szmektitek aránya az Ah 1 - 

beli 10–12%-hoz képest az Ah 2 -ben eléri a 20%-ot is. Mg-telítésre a szmektit, az illit és 

a kaolinit bázisreflexiója sokkal erıteljesebben jelentkezik, ami az agyagásványok 

rosszul kristályosodott állapotára utal. 

46

Tihany 


A talajszelvény két szintjének agyagásvány-összetétele teljesen megegyezik. A szelvény 

agyagfrakciójában – hasonlóan a badacsonyi és csobánci mintákhoz – az illit (I/S) 

a domináns agyagásvány, azonban itt a szmektitek is jelentıs mennyiségben feltőnnek, 

mennyiségük eléri a 15–20%-ot. Klorit, kaolinit, valamint a kvarc és földpát csak 

nyomokban fordul elı. 

Markaz 

A szelvényben lefelé haladva emelkedik az agyagásvány-tartalom; ugrásszerő a növekedés 

az AC-szintben, ahol igen számottevı a szmektit mennyiségének megnövekedése. 

Ezzel párhuzamosan a kvarctartalom az Ah 1 - és az Ah 2 -szintben mért 60%-ról 5% 

alá csökken. A szmektittel együtt növekszik a cristobalit mennyisége is, amely – mint 

erre fentebb már utaltunk – jellegzetes elegyrész az andezites kızetek mállási képzıdményeiben 

(BERÉNYI ÜVEGES et al., 2002). A földpáttartalom viszonylag állandó. Az 

AC-szintben viszonylag nagy az amorf fázisok aránya. Az AC-szint agyagásványos 

karaktere alapvetıen eltér a felsıbb szintekétıl: döntı fázis benne a kis rétegtöltéső 

szmektit, emellett csak kevés kaolinit/szmektit kevert fázis és talán tiszta kaolinit jelenik 

meg. Az Ah 1 - és az Ah 2 -szintben a szmektiten és kaolinit/szmektiten (kaoliniten) 

kívül illit, illit/szmektit is jelen van. Lényeges eltérés továbbá, hogy jellemzıvé válik 

egy vermikulitszerő, nagy rétegtöltéső komponens is a kis rétegtöltéső szmektit mellett, 

gyaníthatóan annak rovására. Ez arra utal, hogy az agyagásványok rétegtöltése a talajosodás 

elırehaladtával növekszik. A „kis rétegtöltés → nagy rétegtöltés”-váltás gyakori 

ásványátalakulási folyamat egyes talajokban, fıként a Vertisolokban (RIGHI et al., 

1995; NÉMETH et al., 1999). A GREEN-KELLY-teszt alapján az Ah 1 - és az Ah 2 -szintben 

a szmektit montmorillonitos jellegő. A középsı, Ah 2 -szintben OH-közberétegzett 

agyagásvány (valószínőleg vermikulit, HIV) képzıdésével is számolni kell. A szelvény 

az Ah 1 – Ah 2 illetve az AC- szint ásványos- és agyagásványos karaktere alapján nem 

tőnik genetikailag egy szelvénynek. Az AC-szint sokkal mállottabb, mint az Ah 1 - és 

Ah 2 -szint, vagyis ez utóbbiak lejtıhordalék eredete valószínősíthetı. 

Domoszló 

A teljes mintákat a felsı két szintben (Ah 1 , Ah 2 ) fele részben kvarc alkotja, amelynek 

mennyisége az AC mintában 40% alá csökken. Alárendelt a földpátok mennyisége, 

jelentıs viszont a 10–15 százaléknyi cristobalit-tartalom, amely jellegzetes elegyrész 

az andezites mintákban. Az uralkodó agyagásvány a szmektit, amelynek mennyisége a 

legalsó szintben éri el a maximumát: a minta csaknem negyedét alkotja. A minták további 

jellegzetes agyagásvány-fázisa a kaolinit, illetve a kaolinit/szmektit kevert szerkezető 

agyagásvány. Az illit aránya állandó és alárendelt mennyiségő. A cristobalit az 

agyagfrakcióban is megjelenik. A szmektit a vulkáni anyagok mállása során (üveg, 

földpát) képzıdött szmektitekre jellemzı módon kis rétegtöltéső, dioktaéderes típusú 

montmorillonit (THOREZ, 1976). A legfelsı szintben a szmektit megkezdıdı átalakulására 

utal az OH-közberétegzıdések megjelenése, ami savas pH-jú mérsékelt övi talajok 

tipikus folyamata. Jelentıs az amorf anyagok aránya is (~5%). 

47


Tokaji-hegy 

A talajszelvény három szintjének agyagásvány-összetétele hasonló. Domináns és 

egyeduralkodó agyagásványa az illit, I/S, amely mellett kevés kaolinit, K/S tőnik fel a 

mintákban. Az illit, I/S az összes általunk vizsgált szelvényben itt éri el maximumát: az 

agyagfrakció 80–90%-át alkotja. Az AC-szintben nyomokban némi szmektit és hidroxi 

közberétegzett szmektit vagy vermikulit (HIS–HIV) mutatható ki. A kvarc és a földpát 

mennyisége a teljes szelvényben nagyjából azonos (3–6%). Az andezites mintákra 

jellemzı cristobalit az Ah 1 - és az Ah Ah 2 -szintbıl hiányzik és csak az AC-szintben van 

jelentısebb mennyiségben. 


A feldolgozott szelvények ásványtani és agyagásványtani vizsgálataiból megállapítható, 

hogy az erubáz talajok ásványi összetételében még viszonylag erısen tükrözıdik a 

talajképzı kızet összetétele, ami az altípusok elkülönítését feltétlenül indokolja. A 

talajképzı kızet ásványi összetételének visszatükrözıdését bizonyítják azok a talajban 

kevésbé stabil színes szilikátásványok, amelyek általában nem, vagy csak igen kis 

mennyiségben mutathatók ki más talajainkból. Ilyenek az amfibolok és a piroxének, 

amelyek a vizsgált területek talajképzı kızeteinek fı elegyrészei. Az amfibol csak az 

andezitre jellemzı, a piroxén pedig mindkét alapkızető talajban elıfordulhat – szelvényeink 

esetében elsısorban a bazaltos talajképzı kızeten kialakult talajokban. 

A minták közös ásványtani vonása, hogy kvarctartalmuk kisebb, földpáttartalmuk 

viszont jóval meghaladhatja az átlagos hazai talajokét (NEMECZ, 2006; NÉMETH, SIPOS 

2006). A kvarc mennyisége többnyire a feltalajban nagyobb – amelynek mennyisége 

egyes esetekben igen jelentıs –, ami eolikus por hozzákeveredését sejteti. 

Az amorf anyag mindegyik mintában jelen van, azonban mennyiségét számszerősíteni 

igen nehéz a nagyon rosszul fejlett agyagásványok miatt, amelyek az amorf anyagokhoz 

hasonlóan viselkedhetnek. 

A másodlagos ásványok közös vonása, hogy rendkívül rosszul kristályosodottak, 

(mállás nem elırehaladott) pedogén fejlıdésük korai szakaszban van. A Csóványosról 

származó mintákban pl. kaolinit vagy klorit is lehet, pontosan meghatározni nem lehet. 

A rossz kristályosodottság következtében egyes mintákban kaolinitként meghatározott 

agyagásvány lehet, hogy halloysit. Ennek megállapítása azonban további vizsgálatokat 

igényel. 

Vizsgálataink alapján a leggyakoribb agyagásvány az illit. Ezt követi a kaolinit, 

majd a szmektit. Az illit és a kaolinit további jellemzıje – a rossz kristályosodottságon 

és a rendezetlenségen túlmenıen –, hogy gyakran tartalmaz szmektit-közberétegzést. A 

kaolinit legfeljebb 15–20%-os arányban tartalmazhat szmektitet, míg az illit/szmektit 

csoport közberétegzett szmektitaránya csak 10% körüli. 

Az erubázok klasszikus definíciója szerint e talajokban egyértelmően az agyagásványok 

szmektit csoportja dominál (STEFANOVITS, SZÜCS, 1961). A röntgendiffrakcós 

mérések eredményei ezt nem erısítették meg (1. ábra). Vizsgálataink alapján a referencia 

szelvényekben elıforduló leggyakoribb agyagásvány az illit, illetve a kaolinit, amelyek 

a minták 90%-ban jelentıs szerepet töltenek be. A szemktitek jelenléte a (kivételnek 

tekinthetı) markazi erubáz lejtıhordalék-talaj esetében a legjelentısebb, valamint 

a domoszlói szelvényben, ahol arányuk eléri a 40%-ot, amely felveti e szelvény lejtıhordalék 

eredetét is. 

48


Vizsgálataink alapján két, jól definiálható csoportot sikerült elkülönítenünk: a bázisos 

és a neutrális–savanyú talajképzı kızeten kialakult erubázokat. Ezen altípusokat 

„Bázikus talajképzı kızeten kialakult erubáz”-nak, és „Neutrális-savanyú talajképzı 

kızeten kialakult erubáz”-nak nevezhetjük. 

Kd: sm>kaolinit 

10% 

Domináns: illit 

40% 

Kd: kaolinit>illit 

30% 


Kd: illit>kaol 

20% 

1. ábra Vizsgált erubáz szelvények agyagásványos összetétele 

(Domináns: 50%


MADARÁSZ, B. (2009). A magyarországi erubáz talajok komplex talajtani vizsgálata, különös 

tekintettel agyagásvány-összetételükre. Egyetemi Doktori Értekezés, ELTE. 

NÁRAY-SZABÓ, I., PÉTER, É. (1964). Agyagok és talajok ásványi elegyrészeinek mennyiségi 

meghatározása diffraktométerrel. Földtani Közlöny, 94 (4), 444–451. 

NEMECZ, E. (2006). Ásványok átalakulási folyamatai talajokban. (A vizsgálat minták ásványai). 

Akadémia Kiadó, 174–214. 

NÉMETH, T., BERÉNYI ÜVEGES, J., MICHÉLI, E., TÓTH, M. (1999). Clay minerals in paleosols at 

Visonta. Acta Mineralogica-Petrographica, 40, 11–19. 

NÉMETH, T., SIPOS, P. (2006). Characterization of clay minerals in brown forest soil profiles (Luvisols) 

of the Cserhát Mountains (North Hungary). Agrokémia és Talajtan, 55 (1), 39–48. 

PÉTER, É., KÁLMÁN, A. (1964). Quantitaive X–ray Analysis of Crystalline Multicomponent 

Systems. Acta Chimica, 41 (4), 411–422. 

RIGHI, D., TERRIBILE, F., PETIT, S. (1995). Low-charge to high-charge beidellite conversion in a 

Vertisol from south Italy. Clays and Clay Minerals, 43, 495–502. 

STEFANOVITS P., SZÜCS L. (1961). Magyarország genetikus talajtérképe és magyarázó – OMMI 

1961, 34–35. 

SZABOLCS I. (szerk.) (1966). A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve – Országos 

Mezıgazdasági Minısítı Intézet, Budapest. 

THOREZ, J. (1976). Practical identification of clay minerals. Editions G. Lelotte, Dison (Belgique). 

TRIBUTH, H. (1991). Qualitative und "quantitative" Bestimmung der Tonminerale in 

Bodentonen. In: TRIBUTH, H. és LAGALY, G. [ed.] Identifizierung und Charakterisierung 

von Tonmineralen. Berichte der Deutschen Ton- und Tonmineralgruppe e.V., DTTG 1991, 

37–85. 

TRIBUTH, H., LAGALY, G.A. (1986). Aufbereitung und Identifizierung von Boden- und 

Lagerstättentonen. Aufbereitung der Proben im Labor. GIT Fachz. Lab., 30, 524-529. 

WHITTON, J.S., CHURCHMAN, G.J. (1987). Standard methods for mineral analysis of soil survey 

samples for characterisation and classification in NZ Soil Bureau. Dept. of Sceintific and 

Industrial Research, Wellington. (NZ Soil Bureau Scientific Report 79.) 

50

A MARTHA ADATBÁZIS ALKALMAZÁSA A HAZAI 

TALAJOK VÍZTARTÓ KÉPESSÉG BECSLÉSÉNEK 

PONTOSÍTÁSÁRA 

Makó András 1 , Tóth Brigitta 1 , Hernádi Hilda 1 , Farkas Csilla 2,3 , Marth Péter 4 

1 Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely 

2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest 

3 Bioforsk, Norwegian Institute for Agricultural and Environmental Research, As (Norway) 

4 MgSZH Központ, Talajvédelmi Osztály, Budapest 

e-mail: mako@georgikon.hu 


A MARTHA (Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázis) adatbázis a hazai 

talajfizikai laboratóriumokban mért talajfizikai és vízgazdálkodási mérési eredmények (és a 

hozzájuk kapcsolódó talajtani alapadatok) egységes rendszerbe szervezett győjteménye. Reprezentativitása 

kiterjed az ország egész területére. Alapot nyújt országos és területi pedotranszfer 

függvények elıállítására éppúgy, mint a talajtérképi információk alapján történı csoportbecslési 

módszerek kidolgozására. A jelenlegi MARTHA ver 2.0 adatbázis mintegy 4000 talajszelvény 

15 000 talajrétegének adatait tartalmazza. 

Az adatbázison néhány – a talajok víztartó képességének becslésére általánosan használt – 

hazai és külföldi pedotranszfer függvény becslési pontosságát vizsgáltuk. Megállapítottuk, 

hogy a talajok víztartó képességének a becslése az un. csoport-pedotranszfer függvényekkel 

jelentıs mértékben pontosítható. 

Summary 

The MARTHA database (Hungarian Detailed Soil Hydrophysical Database) holds a comprehensive 

collection of laboratory test results of physical properties, water management characteristics 

and basic soil properties. Datasets of the database cover the whole area of Hungary and 

are organized according to a uniform metadata model and presented in a harmonized manner. 

The MARTHA database provides a basis for the development of pedotransfer functions valid at 

regional and national scales. It can be also used for the development of group estimate methods 

based on soil map information. The current version (v2.0) of the MARTHA database holds data 

of some 15000 soil layers from approximately 4000 soil profiles. Estimation accuracy of pedotransfer 

functions developed for water retention modelling was tested. Commonly used Hungarian 

and foreign pedotransfer rules were included in this study. Results of tests show, that 

with the development of the so-called class-pedotransfer functions the accuracy of soil water 

retention estimates can be considerably increased. 

Bevezetés 

Régóta nagy az érdeklıdés az olyan módszerek iránt, amelyek a talaj vízgazdálkodási 

tulajdonság adatait hozzáférhetı, egyszerően meghatározható talajjellemzıkbıl (pl. 

mechanikai összetétel, a térfogattömeg, szerves anyag tartalom) becslik (COSBY et al., 

1984; AHUJA et al., 1985; RAJKAI, 1988; VEREECKEN et al., 1989; VAN GENUCHTEN et 

al., 1992; RAJKAI et al., 2004). A talaj vízgazdálkodását jellemzı talajparaméterek 

(víztartó képesség és vízvezetı képesség) mérési módszerei ugyanis általában bonyo- 

51

Makó – Tóth – Hernádi – Farkas – Marth 

lultak, idıigényesek és költségesek. Ugyanakkor e paraméterek ismerete legtöbb esetben 

elengedhetetlen a különbözı szimulációs modellek (például a termésbecslést, tápanyagtranszportot, 

szennyezıdés terjedést, CO 2 visszatartást, vagy a talaj 

szervesanyag-tartalom dinamikát leíró modellek) futtatásához. 

Azon eljárásokat, amelyekkel ismert talajtulajdonságok alapján egyéb, ismeretlen talajtulajdonságokat 

becslünk, pedotranszfer függvényeknek nevezzük (BOUMA, 1989). 

Amennyiben a talaj víztartó képességét adott mátrix potenciálokon (a pF-görbe pontjain) 

becsüljük, pontbecslésrıl beszélünk (pl. RAJKAI et al., 1981; AHUJA et al., 1985; RAJKAI, 

1988). Görbebecslésnek nevezik azt az eljárást, amikor a víztartóképesség-görbe leírására 

alkalmas függvények valamelyikének paraméterértékeit számítják kiválasztott talajtulajdonságok 

alapján. RAJKAI (2004) vagy WÖSTEN et al. (1999) pl. a VAN GENUCHTEN 

(1980) pF-görbét leíró függvényének paramétereit számították. 

A pedotranszfer függvények becslési hatékonyságát több szerzı is (RAJKAI, KABOS, 

1999; WÖSTEN et al., 2001; BØRGESEN, SCHAAP, 2005) összehasonlította különbözı 

adatbázisokon. Általánosságban elmondható, hogy azon pedotranszfer függvények 

becslése a leghatékonyabb, amelyeket a vizsgálandó terület talajaihoz hasonló talajtulajdonságokkal 

rendelkezı adatbázison dolgoztak ki (SCHAAP, LEIJ, 1998). Minél specifikáltabbak 

a függvények, annál pontosabb becslést eredményeznek kisebb mintaterületre. 

Országos léptékő hidrológiai számításokhoz viszont a nagyobb, heterogénebb 

talajmintákat tartalmazó adatbázison kidolgozott pedotranszfer függvények eredményeznek 

kisebb becslési pontatlanságokat. A csoportbecslı pedotranszfer függvények 

fogalma WÖSTEN et al. (1990) nevéhez főzıdik. Ezen függvények esetén - még a becslı 

módszer kidolgozása elıtt - a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaival kapcsolatban 

álló talajjellemzık alapján alakítanak ki minél egységesebb talajcsoportokat az adatbázison 

(PACHEPSKY, RAWLS, 2004). A hasonló talajtulajdonságokkal jellemezhetı csoportokon 

belül átlagos vízgazdálkodási tulajdonságokat számítanak ki és ezzel jellemzik 

a csoporttal megegyezı talajtulajdonságú mintákat. Más esetben az egyes csoportokra 

külön-külön dolgozzák ki a becsléseket – mérlegelve, hogy melyik csoport esetén, 

mely talajtulajdonságokat vonják be a vizsgálatba –, így javítva a becslési pontosságot. 

A csoportok kialakítása történhet többek között a fizikai féleség (pl. PACHEPSKY 

et al., 2006; WÖSTEN et al., 1995), a talaj szerves anyag tartalma (RAWLS et al., 2003), 

a talaj szerkezete (PACHEPSKY, RAWLS, 2003), a talaj taxonómiai kategóriája (BATJES, 

1996; RAWLS et al., 2001), feltalaj és altalaj elkülönítése (WÖSTEN et al., 1990; RAWLS 

et al., 2001), vagy a talajképzı kızet (PACHEPSKY, RAWLS, 2004), vagy ezek kombinációja 

(pl: RAWLS et al., 2003) alapján. 

A talaj vízgazdálkodási tulajdonságait becslı összefüggések kidolgozásához szükséges 

olyan adatbázis, mely mért talajfizikai, -kémiai és vízgazdálkodási tulajdonságokat 

tartalmaz. Az utóbbi két évtizedben több olyan talaj vízgazdálkodási és -fizikai 

adatbázist hoztak létre a világon, melyek alkalmasak pedotranszfer függvények kifejlesztésére. 

Az UNSODA v2.0 (Unsaturated Soil Hydraulic Database, Version 2.0) 

(NEMES et al., 2001) 790 db nemzetközi talajminta vízgazdálkodási tulajdonságait 

tartalmazza. Az IGBT-DIS (Data and Information System of the International 

Geosphere Biosphere Programme) szintén egy nemzetközi adatbázis, ami 20920 talajszelvény 

131472 talajmintájának mért talajfizikai, -kémiai és vízgazdálkodási adatait 

tartalmazza (TEMPEL et al., 1996). A HYPRESS (Hydraulic Properties of European 

Soils) (WÖSTEN et al., 1999) 12 európai ország mért talajfizikai és – hidrológiai adatait 

– 4030 db talajszelvényre vonatkozóan – foglalja egységes adatbázisba. 

52

A MARTHA adatbázis alkalmazása a hazai talajok víztartó képesség becslésének ... 

Magyarországon eddig két adatbázis volt alkalmas a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait 

becslı pedotranszfer függvények kifejlesztésére. Az egyik a Magyar Tudományos 

Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének adatbázisa. Ez 270 db talajmintáról 

tartalmaz információkat, fıleg az Alföldrıl. Az erre az adatsorra (RAJKAI, 1988; 

RAJKAI et al., 1999) kidolgozott becsléseket sikeresen alkalmazták a magyarországi 

csernozjom talajokon. A másik nagyobb talajfizikai és vízgazdálkodási adatbázis a 

HUNSODA (Unsaturated Soil Hydraulic Database of Hungary) (NEMES, 2002), ami 840 

db talajminta és 576 db talajszint mért víztartó képességét tartalmazza. Mindkét adatbázis 

jól használható pedotranszfer függvények képzésére, egyetlen hátrányuk, hogy a mővelhetı 

talajoknak csak egy viszonylag szők csoportjáról szolgáltatnak információt. 

A Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázist (MARTHA) létrehozásával 

az volt a célunk, hogy az összes Magyarországon elérhetı mért talajfizikai 

és vízgazdálkodási adatot összegyőjtsük és egységes adatbázisba rendezzük, továbbá, 

hogy a mérési adatok felhasználásával olyan új számítási módszereket fejlesszünk ki, 

melyek az eddigieknél nagyobb hatékonysággal becsülik a hazai talajféleségek vízgazdálkodási 

paramétereit. Munkánk jelenlegi szakaszában a talajok víztartó képességének 

becslési lehetıségeit vizsgáljuk. 


A MARTHA adatbázis jól reprezentálja az ország – fıként a mezıgazdasági mővelés 

alatt álló – talajait. Az adatbázist SQL platformú (Firebird 2.0) szerveren tároljuk, a 

programnyelv Delphi. A talajszelvények elhelyezkedésének megjelenítéséhez a 

GoogleMap kapcsolatot használjuk. A MARTHA legutóbbi verziója a 2.0. 

A MARTHA ver2.0 tartalmazza a már korábban meglévı kisebb adatállományokat: 

a fent említett HUNSODA-át, a MTA TAKI adatbázisát és a Talajvédelmi Információs 

és Monitoring Rendszer adatait (VÁRALLYAY et al., 2009). Ezen források mellett a 

másik fı adatszolgáltató a megyei MGSZH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok, 

ahol a 70-es évek közepétıl készült különbözı célú (öntözési, meliorációs, hígtrágya 

elhelyezési stb.) talajtani szakvéleményekben fellelhetı adatokat összegyőjtötték. Az 

adatgyőjtés elsı szakasza lezárult. A MARTHA ver2.0 jelenleg 3937 db talajszelvény 

15005 db talajrétegének talajfizikai, talajkémiai és vízgazdálkodási adatait tartalmazza. 

Az adatbázisban a feltárt talajszelvények, illetve azok egyes rétegeinek adatai a következıképpen 

csoportosíthatók: 1. Az általános paraméterek tartalmazzák a talajszelvényre 

vonatkozó alapvetı információkat (azonosító; pont típus [adatforrás típusa]; a 

megye neve, ahol a talajszelvény elhelyezkedett; EOV koordináták; GPS koordináták; 

talajtípus és altípus); a kiválasztott talajszelvényrıl készült kép és elhelyezkedése a 

térképen (Google Map kapcsolattal); a kiválasztott talajszelvény genetikai szintjei 

(azok jele és mélysége). 2. A kémiai paraméterek a desztillált vizes és kálium-kloridos 

pH-ra, a hidrolitos és kicserélıdési aciditásra (y1, y2); a mésztartalomra; a sótartalomra; 

a kicserélhetı nátrium mennyiségére; a T és S értékre és a szervesanyag-tartalomra 

vonatkozó adatokat tartalmazzák. 3. A fizikai paraméterek a víztartó képesség (talaj 

által visszatartott nedvességtartalom -1; -2,5; -10,0; -32,6; -100, -200, -316, -2512, - 

15850 és -1584893 hPa nyomással szemben), mechanikai összetétel (0,25-2mm; 0,05- 

0,25mm; 0,02-0,05mm, 0,01-0,02mm; 0,005-0,01mm; 0,002-0,005mm;


Elsıként az adatbázisból kiválogattuk azokat az adatsorokat, melyek a talajok víztartó 

képesség értékein túl tartalmazták a talajok genetikai altípusát, az egyes genetikai 

szintek vagy rétegek azonosítóit, az összes alapvizsgálati paramétert, illetve a mechanikai 

összetétel és térfogattömeg adatokat is. Az így 7524 db talajszintre redukálódott 

„víztartó képesség adatbázist” használtuk további statisztikai vizsgálatainkban. 

Az adatbázison többféle becslési módszer alkalmazhatóságát hasonlítottuk össze. 

Egy részük hagyományos, ismert becslési eljárás volt, más részüket az újonnan alakítottuk 

ki. Mivel az újonnan képzett pedotranszfer függvények alkalmasságát független 

adatbázison kívántuk ellenırizni, a „víztartó képesség adatbázist” 67:33 % arányban 

tovább osztottuk „becslı” és „teszt” adatbázisokra. A „becslı” adatbázis szolgált az új 

pedotranszfer függvények kifejlesztésére, míg a „teszt” adatbázison ellenıriztük (a 

hagyományos és új) becslések helyességét. 

Elıször a Magyarországon széles körben alkalmazott pontbecsléssel számoltuk a talajok 

víztartó képességét (RAJKAI, 1988; RAJKAI, VÁRALLYAY, 1989). Ezt követıen a 

WÖSTEN és munkatársai által (1999) a HYPRESS adatbázison kifejlesztett (folytonos) 

függvénygörbe-becslést alkalmaztuk. Harmadik becslı módszerként a „becslı víztartó 

képesség adatbázison” WÖSTEN és munkatársai (1999) módszertana alapján kidolgozott 

un. „hazai Wösten-típusú” görbebecslı pedotranszfer függvénnyel becsültük a pFgörbe 

van Genuchten paramétereit, majd ebbıl számoltuk a víztartó képesség értékeket. 

Végezetül megvizsgáltuk, hogy egy jól definiálható talajcsoportra a „becslı víztartó 

képesség adatbázison” kidolgozott „hazai Wösten-típusú” csoport-pedotranszfer 

függvény mennyiben javíthatja a becslés jóságát, illetve hatékonyságát. 

Csoportosítási kritériumok 

MARTHA 

mérési 

eredmények 

sótartalom 

talajgenetikai 

ismérvek 

talajszintek 

elhelyezkedése 

humusztartalom 

Nem sós talajok 

szerkezetesség foka 

Jó szerkezető talajok 

szerkezeti elemek alakja 

Morzsás 

szerkezető 

talajok 

54 

1. ábra A csoport-pedotranszfer függvény képzéséhez kijelölt talajcsoport kiválasztási szempontjai 

és a csoportosításhoz felhasznált információk 

Csoportosítási lehetıségként – PACHEPSKY és RAWLS (2003) vizsgálatai nyomán – 

a talajok sótartalmát és szerkezetességét választottuk (1. ábra). A minták sótartalma 

alapján két csoportot különítettünk el, „sót tartalmazó talajok” és „nem sós talajok” 

elnevezéssel. Mivel a talaj víztartó képességét meghatározza a talaj szerkezete, a becslés 

pontossága eltérhet struktúra csoportonként. Az adatbázisunkból azonban hiányoznak 

a talajszerkezetre vonatkozó adatok, ezért csak közvetett módon, szakirodalmi 

ismeretek, tapasztalati összefüggések alapján sorolhatók be a talajok a különbözı szer-


kezeti kategóriákba a talajok altípusa, humusztartalma, illetve az egyes talajszintek 

megnevezése és mélysége alapján. Mindezek alapján besoroltuk a talajokat a szerkezetesség 

mértéke és a szerkezeti elemek alakja szerint. A szerkezetesség mértéke szerint 

négy osztályt képeztünk: 1. szerkezet nélküli (nem észlelünk aggregátumokat), 2. enyhén 

szerkezetes (szemcsék kis mértékben aggregátumokat képeznek), 3. közepesen 

szerkezetes (az aggregátumok alakja jól kifejezett, de az aggregátumok stabilitása mérsékelt) 

és 4. jó szerkezető (az aggregátumok határozottan elkülönülnek, és stabilitásuk 

nagy) talajok. Az aggregátumok alakja alapján az alábbi csoportokat képeztük: 1. nem 

aggregált, 2. morzsás, 3. szemcsés, 4. hasábos és 5. oszlopos szerkezető talajok. Az 1. 

ábra szerint kiválasztottunk egy – a statisztikai vizsgálatokhoz megfelelı elemszámú (~ 

300 talajminta) mintacsoportot, amit 67 % és 33 % arányban tovább osztottuk „becslı” 

és „teszt” adatbázisokra, majd újra elvégeztük a Wösten-féle becslést a hazai adatbázison 

csoportonként kidolgozott függvényekkel („hazai Wösten-típusú” csoportbecslés). 

A becslések jóságának értékelésére a „teszt” adatbázisokon összehasonlítottuk a 

mért és a becsült víztartó képesség értékeket, számítottuk a pF görbék átlagos becslési 

eltérését, majd RAJKAI et al. (2004) alapján a becslési hatékonyságot (EE %). 

Vizsgálati eredmények és következtetések 

A MARTHA adatbázison elvégzett különféle becslések hatékonysága a 2. ábrán hasonlítható 

össze. A hazai talajviszonyokat jól reprezentáló adatbázison elvégzett statisztikai 

vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a talajok víztartó képességének becslésére 

a vizsgált módszerek közül legkevésbé a HYPRESS adatbázison kifejlesztett, Wöstenféle 

függvénygörbe-becslés alkalmas. A minták alig 10 %-ánál érte el a mért és becsült 

pF-görbe átlagos (abszolút értékben számolt) eltérése a „jó” becslés kritériumát (< 2,5 

tf%). Ennek magyarázata minden bizonnyal az, hogy az összeurópai adatbázis talajai 

lényegesen különböznek a hazai talajviszonyoktól, így az azokon kifejlesztett Wöstenféle 

görbebecslı függvények is csak európai léptékő összehasonlításban nyújthatnak a 

víztartó képességre megfelelı pontosságú információt. Semmiképp sem javasolt használatuk 

a hazai víztartó képesség mérések kiváltására, pl. talajtani szakvéleményekben, 

üzemi vízgazdálkodási tervek, térképek készítése során. 

2. ábra A különbözı becslési módszerek hatékonyságának összehasonlítása 

55


A hazai talajfizikai gyakorlatban elterjedt pontbecslı módszer (RAJKAI, 1988) az 

elızı módszernél ugyan lényegesen nagyobb hatékonysággal (~ 20 %) számítja a talajok 

víztartó képességét, ám ez a módszer sem tekinthetı megfelelınek. Az MTA TAKI 

adatbázisán kifejlesztett becslési eljárás pontatlansága az adatbázis talajainak eredetével 

magyarázható. Ezek a talajok nagyobbrészt az Alföld területérıl származnak és 

nem reprezentálják kellıképpen az ország egészének talajviszonyait. 

A becslés hatékonyságának nagyfokú javulását tapasztaltuk abban az esetben, amikor 

az ország területének egészét reprezentáló adatbázison alakítunk ki pedotranszfer 

függvényeket. Az így készített „hazai Wösten-típusú” függvényekkel becsülve a pF 

görbéket leíró van Genuchten paramétereket, majd ezek alapján számítva a pF görbe 

pontokat ~ 50 %-os becslési hatékonyságot érhetünk el. 

Csoport-pedotranszfer függvények képzésével további pontosság-növekedést érhetünk 

el. A kiválasztott talajcsoportra számított „Wösten-típusú” függvények becslési 

hatékonysága megközelítette a 70 %-ot. Az eredményekbıl arra a következtetésre juthatunk, 

hogy a víztartó képesség becslések pontosságának növelése a nagy országos 

szintő adatbázisok adatainak csoportosításával, illetve az egyes csoportokra különkülön 

kidolgozott becslı módszerekkel lehetséges. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a 

csoportképzéshez célszerő olyan kategória-típusú talajtulajdonságokat kiválasztani, 

melyek a pedotranszfer függvények becslı talajparaméterei közt nem szerepelnek 

(mert esetleg nehezen számszerősíthetık), de a talajok víztartó képességét jelentıs 

mértékben befolyásolhatják. Ilyen tulajdonság a talaj morfológiai szerkezete is. A szerkezetre 

vonatkozóan a talajfizikai adatbázisok általában kevés információval szolgálnak. 

A MARTHA adatbázis sem tartalmaz közvetlen információt az egyes talajszintek 

szerkezeti állapotáról. Közvetett módon azonban – a statisztikai vizsgálatok eredményei 

ezt mutatják – kellı megbízhatósággal kategorizálhatjuk a talajokat szerkezetességük 

mértéke és az aggregátumok alakja szerint a talaj altípus, a talajszint szelvényen 

belüli elhelyezkedése és a humusztartalom ismerete alapján. 


Munkánk az OTKA 62436 és T048302. számú kutatási pályázatok támogatásával készült. 


AHUJA, L. R., NANEY, J. W., WILLIAMS, R. D. (1985). Estimating soil water characteristics from 

simpler properties or limited data. Soil Sci. Soc. Am. J., 49, 1100-1105. 

COSBY, B.J., HORNBERGER, G.M., CLAPP, R.B., GINN, T.R. (1984). A statistical exploration of 

the relationships of soil moisture relationships of soil moisture characteristics to the physical 

properties of soils. Water Resour. Res., 20, 682-690. 

BATJES, N. H. (1996). Development of a world data set of soil water retention properties using 

pedotransfer rules. Geoderma, 71, 31-52. 

BOUMA, J. (1989). Using Soil Survey data for qualitative land evaluation. Adv Soil Sci., 9, 177-213. 

BØRGESEN, C. D., SCHAAP, M. G. (2005). Point and parameter pedotransfer functions for water 

retention predictions for Danish soils. Geoderma, 127, 154-167. 

BUZÁS, I. (szerk.) (1993). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv Part 1-2. INDA, Budapest. 

NEMES, A., SCHAAP, M.G., LEIJ, F.J., WÖSTEN, J.H.M. (2001). Description of the unsaturated 

soil hydraulic database UNSODA version 2.0. J. Hydrol., 251, 151–162. 

NEMES, A. (2002). Unsaturated Soil Hydraulic Database of Hungary: HUNSODA. Agrokémia 

és Talajtan, 51, 17-26. 

56


NEMES, A., SCHAAP, M.G., WÖSTEN, J.H.M. (2003). Functional evaluation of pedotransfer functions 

derived from different scales of data collection. Soil Sci. Soc. Am. J., 67, 1093–1102. 

PACHEPSKY, Y.A., RAWLS, W.J., (eds). (2004). Development of pedotransfer functions in soil 

hydrology. Developments in Soil Science, Amsterdam, Elsevier. 

PACHEPSKY, Y. A., RAWLS, W. J., (2003). Soil structure and pedotransfer functions. European 

Journal of Soil Science, 54, 443-451. 

PACHEPSKY, Y. A., RAWLS, W. J. , LIN, H. S. (2006). Hydropedology and pedotransfer 

functions. Geoderma, 131, 308-316. 

RAJKAI, K., VÁRALLYAY, GY., PACSEPSZKIJ, J. A., CSERBAKOV, R.A. (1981). pF-görbék számítása a 

talaj mechanikai összetétele és térfogattömege alapján. Agrokémia és Talajtan, 30, 409-438. 

RAJKAI, K., 1988. A talaj víztartó képessége és különbözı talajtulajdonságok összefüggésének 

vizsgálata. Agrokémia és Talajtan, 36-37, 15-30. 

RAJKAI, K., VÁRALLYAY, GY. (1989). Estimative calculation of hydrophysical parameters from 

the simply measurable soil properties. Agrokémia és Talajtan, 38, 634-640. 

RAJKAI, K., KABOS, S., JANSSON, P. E. (1999). Improving prediction accuracy of soil water 

retention with concomitant variable. In Van Genuchten, M.Th., Leij, F.J., Wu, L. (Eds) 

Characterization and measurement of the hydraulic properties of unsaturated porous media. 

USDA, University of California, Riverside, 999 – 1004. 

RAJKAI, K., KABOS, S., VAN GENUCHTEN, M. TH. (2004). Estimating the water retention curve 

from soil properties: comparison of linear, nonlinear and concomitant variable methods. Soil 

and Tillage Res, 79, 145-152. 

RAWLS, W. J., PACHEPSKY, Y. A., SHEN, M. H. (2001). Testing soil water retention estimation 

with the MUUF pedotransfer model using data from the southern United States. Journal of 

Hydrology, 251, 177-185. 

RAWLS, W. J., PACHEPSKY, Y. A., RITCHIE, J. C., SOBECKI, T. M. BLOODWORTH, H. (2003). 

Effect of soil organic carbon on soil water retention. Geoderma, 116, 61-76. 

SCHAAP, M. G., LEIJ, F. J. (1998). Using neural networks to predict soil water retention and soil 

hydraulic conductivity. Soil and Tillage Research, 47, 37-42. 

TEMPEL P., BATJES, N.H., VAN ENGELEN, V.W.P. (1996). IGBP-DIS soil data set for pedotransfer 

function development. Working paper and Preprint 96/05, International Soil Reference 

and information Centre (ISRIC), Wageningen. 

VAN GENUCHTEN, M. TH. (1980). Closed-form equation for predicting the hydraulic 

conductivity of unsaturated soils. Soil Science Society of America Journal, 44, 892-898. 

VAN GENUCHTEN, M.TH., LEIJ, F.J., LUND, L.J. (1992). Indirect methods for estimating the hydraulic 

properties of unsaturated soils. Proc. Int. Workshop. Univ. of California, Riverside. 

VÁRALLYAY, GY., SZABÓNÉ KELE, G., MARTH, P., KARKALIK, A., THURY, I. (2009). The state 

of Hungarian soils (on the basis of the data of the Soil Conservation Information and Monitoring 

System (TIM)) (In Hungarian). Földmővelésügyi Minisztérium Agrárkörnyezetvédelmi 

Fıosztály, Budapest. 

VEREECKEN, H., MAES, J., FEYEN, J., DARIUS, P. (1989). Estimating the soil moisture retention 

from characteristic texture, bulk density, and carbon content. Soil cience., 148, 389-403. 

WÖSTEN, J. H. M., FINKE, P. A., JANSEN, M. J. W. (1995). Comparison of class and continuous 

pedotransfer functions to generate soil hydraulic charactristics. Geoderma, 66, 227-237. 

WÖSTEN, J.H.M., LILLY, A., NEMES, A., LE BAS, C. (1999). Development and use of a database 

of hydraulic properties of European soils. Geoderma, 90, 169–185. 

WÖSTEN, J. H. M., SCHUREN, C. H. J. E. BOUMA, J., STEIN, A. (1990). Functional sensivity 

analysis of four methods to generate soil hydraulic functions. Soil Science Society of 

America Journal, 54, 832-836. 

WÖSTEN, J.H.M., PACHEPSKY, Ya.A.,RAWLS, W.J. (2001). Pedotransfer functions: bridging the 

gap between available basic soil data and missing hydraulic characteristics. Journal of 

Hydrology, 251, 123–150. 

57

GYÜMÖLCSÖSÖK TALAJAINAK VÍZHÁZTARTÁSI 

ÉRTÉKELÉSE KOMPLEX VIZSGÁLATOK 

ALAPJÁN 

Nagy Attila 1 , Nyéki József 2 , Szabó Zoltán 2 , Soltész Miklós 2 , Tamás János 1 

1 Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezıgazdaság-, 

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék, 

Debrecen 

2 Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Kutatási és Fejlesztési 

Intézet, Debrecen 

e-mail: anagy@gisserver1.date.hu 


A minıségi gyümölcstermesztés hazánkban nehezen megvalósítható szakszerő öntözés hiányában. 

Ennek ellenére számos kertészetben nincs öntözés, vagy öntözéstechnológiailag kifogásolható 

a rendszer mőködése. Sok esetben a szakszerő, víz- és energiatakarékos öntözés fontos 

gátló tényezıje a talajok vízháztartási jellemzıinek és a tenyészidıben változó, dinamikus növényi 

víz ellátottsági igény ismeretének hiánya. A mintaterületet a Debreceni Egyetem, Mezıgazdaság-, 

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Tangazdasága és Tájkutató 

Intézetének Pallagi Kertészeti Kísérleti Telep és Tanüzemében jelöltük ki. Kutatásainkban egy 

AISA DUAL légi hiperspektrális szenzor spektrális adatait terepi mérésekkel együtt komplexen 

értékeltük. 

Summary 

In Hungary, quality fruit production can not be achieved without precise irrigation methods. Despite 

this fact, several orchards don’t have any irrigation system, or have exceptionable, underdeveloped 

system. In many cases the lack of information on soil water capacity, dynamic plant water 

demand obstruct the establishment of professional, water and energy safe irrigation system. The 

examination site is a horticultural research site at Pallag, which belongs to the University of Debrecen, 

Faculty of Agricultural and Food Sciences and Environmental Management, Farm and 

Regional Research Institute. Within the researches, field measurements and data collection by 

airborne hyperspectral remote sensing with AISA DUAL sensor were analysed. 

Bevezetés 

Köszönhetıen a légköri csapadék egyre nagyobb mértékő területi és idıbeli változékonyságának, 

a heterogén (mikro) domborzatnak és kedvezıtlen fizikai féleségő rossz 

vízgazdálkodású talajtípusoknak, a szélsıséges hidrológiai események (árvizek, belvíz 

és aszály) elıfordulása számottevıen nıtt. Mindez és a csökkenı vízkészletek arra 

ösztönöznek, hogy javítsuk a mezıgazdaság vízhasznosításának hatékonyságát a Kárpát-medencében 

(VÁRALLYAY, 1989). Nagy valószínőséggel elırejelezhetı, hogy a 

víznek meghatározó (remélhetıleg nem limitáló) szerepe lesz mind a termés, mind 

pedig környezeti biztonságban a Kárpát-medence területén (SOMLYÓDY, 2000; 

VÁRALLYAY, 2002). Az csapadék mennyiségében és területi eloszlásában mutatkozó 

szélsıségek egyre erısödı tendenciát mutatnak Magyarországon, ami mind a növénymind 

a gyümölcstermesztésben jelentıs problémákat okoz (VÁRALLYAY, 2005). 

59

Nagy – Nyéki – Szabó – Soltész – Tamás 

Az éghajlat a kertészeti kultúrákat jelentısen befolyásoló tényezı, amely nemcsak 

feltételrendszere és erıforrása a termesztésnek, hanem éven belüli és évek közötti változékonysága 

révén kockázati tényezıje is annak (VARGA-HASZONITS, VARGA, 2004). 

A Kárpát-medence kontinentális éghajlati viszonyai között a kedvezıtlen környezeti 

feltételek közül elsısorban az alacsony vagy magas hımérséklet, valamint a víz hiánya 

vagy bısége emelendı ki (VEISZ, SELLYEI, 2004). A csapadék szélsıséges mennyisége 

és eloszlása növekvı tendenciát mutat Magyarországon, melynek negatív hatása megmutatkozik 

a szántóföldi növények terméseredményeiben (NAGY, 1995). Az átlagos 

550 mm évi csapadékmennyiség ugyanis többnyire szeszélyes idıbeni és területi megoszlásban 

hull le (BASSA et al., 1989), gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig. 

Ezért adódik azután rendszerint zavar a növények vízellátásában, s van, vagy 

lenne szükség a hiányzó víz utánpótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására – 

esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen (PETRASOVITS, 1982; SZALAI, 

1989; VÁRALLYAY, 1987; ALFÖLDI et al., 1994). 

A hiperspektrális technológiát széles körben használják nemcsak a szántóföldi, hanem 

a kertészeti kultúrák elemzésében is. A távérzékelési spektrális adatgyőjtés a kertészeti 

állományok idısoros elemzésének és a különbözı minıségi és mennyiségi növényi 

paraméterekrıl további információk kinyerésének hatékony módját teremti meg. 


A vizsgálatokat a DE-AMTC-MTK Tangazdasága és Tájkutató Intézetének Pallagi 

Kertészeti Kísérleti Telep és Tanüzemében, mikroöntözı rendszerrel ellátott, intenzív 

termesztéső alma gyümölcsösében végeztük. Kutatásunk során talajtömörödöttségét, 

pF értékét, kémhatást, elektromos vezetıképességet, aktuális nedvességtartalmat, minimum 

és maximum vízkapacitás értéket, röntgeneszcenciás spektrometriás technológiával 

Ca, K és Fe tartalmat mértünk, ugyanis ezek segítségével megfelelı mennyiségő 

információt kaphatunk az adott terület talaj fizikai paramétereirıl, vízgazdálkodási 

tulajdonságairól. A térinformatikai elemzéseket a Surfer 9 programmal végeztük. 

A terepfelszín miatt különös figyelmet kellett fordítani a különbözı fekvéső helyekre, 

hogy a talajváltozatok mindegyike vizsgálatra kerüljön. A mintavételi pontokat 

annak helyét GPS segítségével jelöltük meg. A mintavételi eljárások kiválasztása során 

a fı szempont volt, hogy a legtöbb információt győjtsük össze a legkevesebb számú 

mintavétel révén. A mintavételi pontok kijelölését szisztematikus mintavételi eljárás, 

az összes sor száma, és az egyes sorokban található fák száma, alapján végztük. A talajminta-vételezés 

a pontminták alapján történt Eijkelkamp kézi talajfúró segítségével a 

felszíni, és felszín alatti 40, 70 cm mélységébıl. Bolygatott mintát a talaj felszínébıl, 

40 cm, és 70 cm mélységébıl, bolygatatlan mintákat a talajfelszínbıl vételeztünk. 

Minden mintavételi pontból 100 g mennyiségő talajmintát használtunk fel az 

Arany-féle kötöttség méréshez. A vizsgált mintákat elıször 103 – 105 0 C hımérsékleten 

súlyállandóságig szárítottuk, majd homogenizáltuk. A mintákhoz hozzáadott ioncserélt 

víz mennyisége adta az Arany-féle kötöttségi számot (K A ). A mikroaggregátumeloszlás 

vizsgálata során a szitálási eljárás 2 mm, 1 mm, 630 µm, 500 µm, 315 µm, 200 

µm, és 100 µm lyukátmérıjő szitasoron keresztül történt. A mikroaggregátumok tömegét 

fél gramm pontossággal mértük vissza, és számítottuk az összes talajtömeghez 

képest az Atterberg-féle frakciók százalékos eloszlását. 

A talaj mátrixpotenciálját analóg tenziométerekkel mértük; az eszköz porózus kerámia 

fejbıl, kapilláris csıbıl, vákuum manométerbıl és egy szelepes kiegyenlítı tar- 

60

Gyümölcsösök talajainak vízháztartási értékelése komplex vizsgálatok alapján 

tályból áll. A mőszereket 7 mérési ponton telepítettük 6 ponton 40 és 70 cm mélységben, 

a 7. ponton 70 cm mélységbe lett egy darab mőszer telepítve. 

A bolygatatlan talajoszlopokon meghatároztuk maximális vízkapacitási pF=0 

(VK max ) minimális vízkapacitási pF= 2 (VK min ) értékeket, továbbá az talaj pF görbéjét 

határoztuk meg 40 és 70 cm mélységben az MSZ-08-0205:1978 13 szabványnak megfelelıen. 

A minta térfogattömegét a MSZ-08-0205:1978 8 alapján mértük. 

A terepi mérés alapján értékeltük a talaj vízbefogadó és vízáteresztı képességét keretes 

beázási próba alapján. A vizsgálat során 25×25 cm alapterülető belsı és 50*50 

cm alapterülető külsı fémkeret használtunk mérve a 10; 20; 30; 45; 60; 90; 120; 150; 

180; 240; 300; 360. percben a beszivárgást. A kapott értéket mm/óra dimenzióra számoltuk 

át. 

A talajtömörödöttséget a helyszínen, 1 cm rétegenként a 3T System talajellenállás 

mérı mőszerrel mértünk. A mechanikai ellenállás (tömörödöttség) értékeit a 60˚-os 

kúpszögő talajba hatoló szonda érzékelte. 

A talajminták kémhatását és hımérsékletét az EBRO; az elektromos vezetıképességet 

mikroprocesszoros WTW LF 320/SE; a Fe-, K-, Ca-tartalmát, röntgen fluoreszcenciás 

spektrometria elvén mőködı NITON XLt 700 mérı mőszerrel mértük meg. 

A hiperspektrális felvételezést a Debreceni Egyetem AMTC Víz- és Környezetgazdálkodási 

Tanszéke és a Gödöllıi FVM MGI intézet együttmőködésének eredményeképpen 

2006-ban üzembe állított AISA DUAL rendszerő hiperspektrális szenzorral 

végeztük el. A szenzor 400-2450nm közötti hullámhossz tartományban, 1,25-10nm 

közötti csatornaszélességgel és 0,5-3m-es terepi felbontásban képes adatot győjteni 

Ennek tükrében a fıbb célkitőzéseink a következıek voltak: 

- a pallagi kutató telep talajának fizikai tulajdonságainak vizsgálata, 

- a talaj tömörödöttségének mérése, 

- a talaj vízbefogadó képességének vizsgálata, 

- a vizsgált talajban található elemtartalom és pH meghatározása, 

- nagycsapadékok gyümölcs ültetvényre gyakorolt hatása a talajfizikai és vízgazdálkodási 

paraméterek alapján. 

Eredmények 

A felszíni, a 0,3 és 0,7 m-es mélységbıl vett minták K A adatai alapján a gyümölcsös 

talajának fizikai félesége könnyő homok volt. Az Arany-féle kötöttség térbeli eloszlása 

alapján azonban jól elkülöníthetı területrészek határolhatóak el mindhárom vizsgált 

rétegben (1. ábra). Az eltérések a rétegenként rendre máshol jelentkeznek, amely, különösen 

a felszíni és a 40 cm-es rétegben, az lokális tömörítı hatásnak lehet a következménye. 

A 0,70 m-es réteg esetén a 30-as K A érték, mivel a terület legmélyebb pontján 

volt mérhetı, mikro domborzat okozta vízhatásnak tulajdonítható. Ezt támasztja 

alá, hogy a vizsgálat idején idıszakos víztelítettség (pF=0-2) nyomait (algás réteg a 

felszínen) tapasztaltuk. A K A nem ad közvetlen információt az adott talaj tömörödöttségérıl, 

amely a beszivárgás intenzitását alapvetıen befolyásolja. 

A talaj mikroaggregátum megoszlás szerinti vizsgálata (száraz szitálás) szerint is a 

homoktalajban a durva vázrészek aránya igen magas volt. Az egyes rétegre jellemzı 

homokfrakció arányok között jelentıs eltérés nem találtunk (1. ábra). A mikro öntözött 

gyümölcsös aktuális nedvességtartalmának térbeli eloszlása azonos rétegben homogénnek 

mondható. 

61


A talajunk térfogattömege 1,51 és 1,57 között mozog. A megmért pF görbe a homok 

fizikai féleségő talajra jellemzı lefutású (2. ábra). Az öntözés szempontjából fontos 

szabadföldi vízkapacitásnál mért térfogatos nedvességtartalom 10 % volt. 

1. ábra Az Arany-féle kötöttség és a talaj 0,1 mm feletti mikroaggregátum frakciójának térbeli 

eloszlása 

4.5 

4 

3.5 

3 

pF 

2.5 

2 

40 cm 

70 cm 

62 

1.5 

1 

0.5 

0 

0 10 20 30 40 50 

térfogatos talajnedvesség % 

2. ábra A homoktalaj pF görbéje 40 és 70 cm-en 

A tenziométerekkel mért mátrixpotenciál értékek alapján 2010. június 1 és augusztus 

31. közti idıszakban a pF érték folyamatosan 2,5 szabadföldi vízkapacitás alatt változott, 

amelynek oka a szélsıséges csapadékviszonyok voltak. Az elmúlt 3 hónapban belvízfoltok 

alakultak ki több esetben is a vizsgált területen. Ennek eredményeként öntözés nem 

volt szükséges. A mért pF értékek ugyanakkor jól szemléltetik a nyári idıszakban lehullott 

nagyintenzitású csapadékok talajnedvességre gyakorolt hatását (3. ábra). 

A görbérıl leolvasható, hogy a csapadék talajnedvességre gyakorolt hatása a 40 cmes 

zónában kevesebb, mint egy nap alatt érzékelhetı. Míg a 70 cm-es zónában ez 24-36 

órára tolódik, illetve a legtöbb esetben a nedvesedés mértéke is kisebb, köszönhetıen a 

gyökérzóna erıteljes felszívó hatásának.


pF érték 

3.5 

3 

2.5 

2 

1.5 

1 

0.5 

0 

jún2 jún10 jún16 jún23 jún29 júl8 júl19 júl28 aug6 

idıpont 

pF érték 

3 

2.5 

2 

1.5 

1 

0.5 

0 

jún2 jún10 jún16 jún23 jún29 júl8 

40 cm 70 cm 

júl19 júl28 aug6 

3. ábra A talaj szívóerejének idıbeli változása két mintavételi ponton 

A talajfelszín maximális és minimális vízkapacitása meglehetısen heterogén térbeli 

eloszlású. Ennek oka, hogy a magasabb VK max értékkel jellemezhetı területek magasabb 

K A és alacsonyabb homoktartalommal 

jellemezhetıek, míg az alacsonyabb értékek 

alacsonyabb K A értékkel és magasabb homoktartalommal 

párosul. A vizsgált területünk 

vízgazdálkodási tulajdonságai alapján kis vízkapacitású 

(160-240 mm/m), homokos vályog, 

és vályog talajokra jellemzı minimális vízkapacitással 

rendelkezik a VÁRALLYAY (2002) 

féle besorolás alapján, amely látszólag ellentmond 

a K A , homoktartalom eredményeivel. Ez 

az ellentmondás a tömörödöttségnek lehet a 

következménye. A talajfelszíni minták maximális 

és minimális vízkapacitás értékeinek 

különbsége alapján is a homokos vályog talajokra 

jellemzı értékeket kaptunk (4. ábra). 

4. ábra A gravitációs pórustér vízkapacitásának 

térbeli eloszlása 

A 3T System penetrométer segítségével talaj tömörödöttségét és az adott 

nedvességtartalmát 1 cm-enként együttesen tudtuk megmérni. A vizsgált terület K-i részén 

a talajban 0,3 m mélységben a penetrométerrel az extrém tömörödöttségő homokkıpad 

miatt már nem tudtunk mérni, mivel elértük a méréstartomány határát: 10000 kPa-os felsı 

határát. Így az ábrából kitakartuk a nem értelmezhetı részleteket (5. ábra). A 

tömörödöttség értéke már a 20-30 cm-es rétegben megközelítette a 3MPa-os talajellenállási 

határértéket, amely felett BIRKÁS (2002) szerint a talaj tömörödöttnek mondható. Az ennél 

mélyebb rétegek átlagos talajellenállása egyértelmően meghaladták ezt a határértéket. Ez a 

nagymértékő tömörödöttség nagymértékben módosítja a homok talaj vízbefogadó 

képességét, módosítja vízgazdálkodási paramétereit, a beszivárgás intenzitását. A 

tömörödés valószínő oka annak, hogy a VK min értékek inkább jellemzıek egy homokos 

vályog, vályogos homok vízgazdálkodási paramétereihez. 

Az aktuális nedvességtartalom az erısen tömörödött rétegekben 10-12 térfogat %- 

os volt, amely az átlagtól jóval kisebb. Ez a jelenség egyben oka és következménye a 

nagy talajellenállásnak. Minél szárazabb a talaj, annál nagyobb a talaj ellenállása, 

azonban a tömör rétegek vízáteresztı is kisebb a nagyobb térfogattömegnek és kisebb 

pórustérfogatnak köszönhetıen. A tömörödött, 3 MPa-nál nagyobb talajellenállású 

foltokban 40-50 cm mélységő, közép mély lazítás szükséges. 

63


A nagymértékő tömörödés a talaj vízáteresztı képességére is hatással volt, a beszivárgás 

a 3. órában 12 mm/h-ban állandósult. A keretes áztatási módszerrel végzett 

vizsgálatok alapján a talajunk közepesen vízáteresztı, az agyagos homok vízáteresztı 

tulajdonságaival rendelkezik. 

5. ábra A talaj átlagos nedvességének és talajellenállásának térbeli eloszlása 

Az EC értékek alapján a talaj nem sós, illetve alacsony sótartalmú, a pH érték alapján 

pedig gyengén savanyú kémhatású. A felszíni réteg sótartalma adódott a legmagasabbnak, 

azonban még így is a homoktalajra jellemzıen alacsony sótartalmú volt. A 

mérések alapján kijelenthetı, hogy nem várható a magas só tartalom termésmennyiségre 

gyakorolt negatív hatása. Talajjavítást pl. meszezést az alacsony pH-jú, gyengén 

savas kémhatású foltokban (6. ábra), szükséges végrehajtani. 

64 

6. ábra A kémhatás és az EC térbeli eloszlása


A Ca-tartalomból számított CaO százalékos aránya alapján, átlagosan számítva, a talajunk 

kálciumban gyengén közepesen ellátott, amely magyarázza gyengén savas kémhatást. 

A CaO térbeli eloszlása a felszíni rétegben meglehetısen heterogén volt (7. ábra). 

7. ábra A talajminták K, Ca és Fe-tartalmának térbeli eloszlása 

A talaj kálium tartalmát K 2 O-ben fejezzük ki. Az Alföld esetében a káliumtartalom 

még a homoktalajokban sem mosódik ki a talajszelvénybıl, viszont a felszíni rétegekbıl 

a mélyebb rétegek felé mozoghat, amely a talajunk kálium tartalmának térbeli eloszlását 

magyarázza (7. ábra). A talajunk káliumban gazdagon ellátott, mivel 0,3 % 

feletti K 2 O arányokat mértünk. 

Mértük a vas tartalmat, amit Fe 2 O 3 formába számítottuk át a könnyebb értékelhetıség 

miatt. Általánosan elmondható, hogy a talajunk vas tartalma igen kevés, kevesebb, 

mint a talajok átlagos 2-8 %-os Fe 2 O 3 aránya (FILEP, 1999). A vas oxidok, hidroxidok, 

foszfátok formájában, illetve szilikátok, agyagásványok kristályrácsába beépülve fordul 

elı a talajban. Az alacsony vas tartalom a felszíni kilúgzás, illetve az alacsony kolloidtartalom 

eredménye, amely ugyancsak utal a talaj könnyő fizikai szerkezetére. A 

mélyebb rétegek magasabb vastartalma a kimosódás eredménye (8. ábra). 

8. ábra A vizsgálati terület és a mintavételi pontok spektrális statisztikája 

A hiperspektrális felvétel alapján végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az egyes mintavételi 

pontokból származó spektrumok között szignifikáns különbség nem mutatható ki, köszönhetıen 

a talajfelszín homogén fizikai tulajdonságainak és nedvességtartalmának. Az 

egyes reflektancia spektrumok egy pixelnyi terület (2,25 m 2 ) spektrális tulajdonságait tükrözik 

(8. ábra). 

65


A terepi mérések eredményei és a reflektancia értékek között összefüggés vizsgálatot is 

végeztünk. Szignifikáns korreláció (p3MPa). Emellett a tömörödöttség a vízbefogadó 

képességét is nagymértékben módosítja, amelyet 12 mm/h-ban állapítottunk meg 

vízzel telített talajban. Az idıszakos víztöbblet többek között, valószínőleg ennek köszönhetı. 

A fenti eredmények alapján meghatároztuk azokat a területeket, ahol közép 

mély talajlazítás szükséges végezni. A mikroöntözéshez térhelyesen számszerősítettük 

a talajfizikai intenzitási korlátokat. A mikroelem ellátottság és pH alapján pedig térhelyesen 

meghatároztuk azokat a területek ahol talajjavítás, illetve mikroelem trágyázás 

javasolt. 

Irodalom 

ALFÖLDI, L., STAROSOLSZKY, Ö., VÁRALLYAY, GY. (1994). Az aszály jelenség hidrológiai vonatkozásai 

Magyarországon. In CSELİTEI, L., HARNOS, Zs. (szerk.) Éghajlat, idıjárás, 

aszály. MTA Aszály Bizottság, Budapest, 105-129. 

BASSA, L., BELUSZKY, P., BERÉNYI, I., PÉCSI, M. (szerk.) (1989). Magyarország Nemzeti Atlasza. 

Kartográfiai Vállalat, Budapest, 395. 

BIRKÁS, M. (szerk.) (2002). Környezetkímélı és energiatakarékos talajmővelés. Akaprint Nyomdaipari 

Kft. 

FILEP, Gy. (1999). Talajtani ismeretek I. Debreceni Agrártudományi Egyetem, 

Mezıgazdaságtudományi Kar, Debrecen. 

NAGY, J. (1995). Yield of maize (Zea mays L.) as effected by soil cultivation, fertilizers, density 

and irrigation. Növénytermelés, 44 (3), 251-260. 

PETRASOVITS, I. (szerk.) (1982). Síkvidéki vízrendezés és gazdálkodás. Mezıgazdasági Kiadó, 

Budapest. 

SOMLYÓDY, L. (2000). Strategy of Hungarian water management (In Hungarian). MTA Vízgazdálkodási 

Tudományos Kutatócsoportja, Budapest, 370. 

SZALAI, GY. (1989). Az öntözés gyakorlati kézikönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. 

VÁRALLYAY, Gy. (2002). A mezıgazdasági vízgazdálkodás talajtani alapjai. Budapest, 169 p. 

94 p. 

VÁRALLYAY, GY. (1987). Environmental relationships of soil water management. Proc. 2nd 

International Seminar on Soil, Plant and Environment Relatioships. Debrecen. Current Plant 

and Soil Science in Agriculture, 1-2, 7-32. 

VÁRALLYAY, Gy. (1989): Soil water problems in Hungary. Agrokémia és Talajtan, 38, 577- 

595. 

VÁRALLYAY, Gy. (2002). The role of soil and soil management in drought mitigation . In: Proc. 

Int. Conf. On Drought Mitigation and Prevention of Land Desertification, Bled, Slovenia, 

April 21-25 2002, ICID-CIIC. (CD) 

VÁRALLYAY, Gy. (2005). Klímaváltozások lehetséges talajtani hatásai a Kisalföldön. “Agro- 

21” Füzetek, Klímaváltozás – hatások – válaszok, 43, 11-23. 

VARGA-HASZONITS, Z., VARGA, Z. (2004). Az éghajlati változékonyság és a természetes periódusok. 

„Agro-21” Füzetek – Agroökológia, 37, 23-32. 

VEISZ, O., SELLYEI, B. (2004). Klimatikus szélsıségek hatásának tanulmányozása ıszi kalászosokon. 

„Agro-21” Füzetek – Agroökológia, 37, 77-88. 

66

TECHNOSOLOK JELLEMZÉSE, TIPIZÁLÁSA 

NÉHÁNY SZEGEDI SZELVÉNY PÉLDÁJÁN 

Puskás Irén, Farsang Andrea 

Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged 

e-mail: puskas@geo.u-szeged.hu 


A városi talajok jellegzetességeit feltáró kutatásaink során 25 szelvényt tártunk fel Szegeden 

arra törekedve, hogy a különbözı funkciójú városrészekbıl egyenletesen történjen mintavétel. 

Kutatási célkitőzéseink között szerepelt ezen szelvények közül a legintenzívebben átalakítottak 

elkülönítése, tipizálása és besorolása a WRB (World Reference Base for Soils Resources, 2007) 

rendszerébe. Vizsgálataink eredményeképpen megállapítható, hogy a teljes mélységében átalakított 

szelvényeket a Technosol talajcsoporthoz soroltuk be, hiszen a bennük levı módosulások 

(pl.: intenzív felszíni beépítettség, nagyfokú tömörödöttség, horizontális és vertikális változékonyság, 

olykor igen magas mőterméktartalom, antropogén alapkızet stb.) olyan mértékőek, 

hogy kétségtelenül kielégítik e talajcsoport kritériumát/kritériumait. Ezen átalakulásokat jól 

tükrözik a leggyakrabban alkalmazott minısítık (Ekranic, Urbic, Linic, Calcaric, Densic, 

Arenic) is. 

Summary 

During our investigations on characteristics of urban soils in Szeged, the horizons of 25 profiles 

were taken in the city and its peripherals having different human activities. The one of our aims 

to classify the identified soils in accordance with the system of the WRB(World Reference Base 

for Soils Resources, 2007) as well as to present some typical, totally altered urban profiles. As a 

results of our studies, it can be claimed that profiles completely altered by a very intensive human 

influence were placed into the group of Technosols since these profiles ambiguously meet 

the requirements in the WRB’s criteria considering Technosol due to the considerable transformation 

of their diagnostic properties (e.g. coverage by artificial objects, intensive compaction, 

horizontal and vertical variability, usually high amount of artefacts, anthropogenic parent material 

etc.). Transformations were best reflected by suffixes such as Ekranic, Urbic, Linic, 

Calcaric, Densic, Arenic). 

Bevezetés 

A nagyvárosok területén az eredeti talajok helyén akár több méter vastag, úgynevezett 

kultúrszint halmozódhat fel, melyre magas pH, magas durvaváz tartalom, 

technogenetikai hatások egyértelmő nyomai, régészeti mőtermékek kiemelkedı mennyisége 

a jellemzı (BOITSOV et al., 1993; SCHLEUSS et al., 1998; PUSKÁS, FARSANG, 

2008). SZABÓ (1993) szerint a feltöltések eredményeképpen a városokban exkavációs 

(kimélyített, negatív), planírozott (elegyengetett) és akkumulációs (felhalmozódásos, 

pozitív) morfológiai formák jönnek létre. STROGANOVA és PROKOFIEVA (2002) elkülönítették 

a városi talaj „urbic” diagnosztikai horizontját: ez egy olyan felszíni szervesásványi 

réteg, amelyet feltöltés, keverés, eltemetés vagy ipari, városi eredető szennyezett 

hulladék eredményezett. KOSSE (2000) a talajhoz kapcsolódó emberi tevékenységeket 

(mint például a talaj elhordása, feltöltése stb.) antropo-geomorfológiai folyamatoknak 

67

Puskás – Farsang 

tekinti, melyek során a földszerő anyagnak nincs elegendı ideje a pedogenezis kiteljesedésére. 

LEHMANN és STAHR (2007) megkülönböztet „belsı antropogén”, „külsı 

antropogén” valamint „természetes” városi talajokat. A szőkebb értelemben vett városi 

talajokat képviselik az adott település közigazgatási határán belül levı, nem mezıgazdasági 

jellegő emberi tevékenységek (pl.: ipar, közlekedés, háztartás stb.) hatására jelentıs 

mőtermékkel rendelkezı belsı városi talajok. A szélesebb értelemben használt külsı 

városi talajokhoz az összes olyan talaj tartozik, amely kialakításában a város közigazgatási 

határán kívül zajló, a város életét elısegítı emberi tevékenységek (bányászat, infrastruktúra, 

ipar, építkezések stb.) gyakoroltak hatást. A harmadik típus pedig a természetes 

városi talajok csoportja, melyhez fıként az igen fiatal városok bizonyos talajai sorolhatók. 

Lehmann és Stahr a fenti típusok felhasználásával magasabb szinten elkülönítették 

az antropogén városi talajokat (anthropogenic urban soils) és a városi talajokat (urban 

soils). Az elıbbi csoporthoz az antropogén belsı és külsı városi talajok, míg az utóbbihoz 

az antropogén és a természetes talajok tartoznak. A zavartság mértéke alapján az 

antropogén városi talajokat tovább osztályozták az alábbi csoportokba: 

• Ember által befolyásolt talajok (Man-influenced soils): igen kevés 

mőterméktartalmú, kevert horizontokkal rendelkezı talajok, amelyek a talajelhordást 

és szállítást követı feltöltések eredményeképpen alakultak ki. Következésképpen 

e talajok egykori származási helyükre jellemzı tulajdonságokkal bírnak, 

és csak nagyon ritkán mutatnak in situ talajfejlıdést. 

• Ember által átalakított talajok (Man-changed soils): számos módosult talajtulajdonsággal 

(lúgos pH, magas mőtermék- és szervesanyag tartalom, gyakori ferde 

rétegzettség, szabálytalan átváltások az egyes rétegek között) rendelkezı talajok 

rétegeinek kora a mélységgel rendszerint növekszik. E típusra igen jellemzı, 

hogy a jelenlegi feltalaj és az alatta levı néhány réteg jelentıs mennyiségő port 

és szennyezıanyagot tartalmaz. 

• Ember által kialakított talajok (Man-made soils): fıként mőterméket vagy egyéb 

antropogén anyagot tartalmazó talajok nagyon gyenge in situ talajfejlıdést mutatnak, 

hiszen tulajdonságait túlnyomórészt az antropogén alapkızet határozza meg. 

STROGANOVA és PROKOFIEVA (2002) szerint a városi talajok evolúciójában a városi 

területhasználati típusok, az altalaj típusa, annak fizikai és kémiai tulajdonságai és az 

idı játszik meghatározó szerepet. SCHARENBROCH és munkatársai (2005) szerint az idı 

játssza a legfontosabb szerepet a városi talajok fejlıdésében: az egykori zavarás óta 

eltelt idıvel arányosan csökkennek az urbanizáció hatásai a talaj fizikai, kémiai és 

biológiai tulajdonságait javító folyamatoknak köszönhetıen. CRAUL és KLEIN (1980) a 

városi talajok vertikális és horizontális változékonyságát különböztették meg. Megállapították, 

hogy míg a legtöbb természetes talajszelvényben az egyes szintek között 

fokozatos az átmenet, addig a városi szelvények rétegei a talaj származásától függıen 

éles változásokat mutatnak, melyek határfelületeket hoznak létre. Ezen városi szelvények 

minden egyes rétege drasztikus különbségeket mutat a talajtulajdon-ságaiban (pl.: 

textúra, struktúra, humuszkoncentráció, pH, térfogattömeg, átlevegızöttség, 

vízvezetıképesség, víztartókapacitás, termékenység stb.). A vertikális mellett térbeli 

változékonyság is fellelhetı a városi talajokban, amelyeket szintén az egyszerő vagy 

komplex emberi tevékenységek eredményeztek. Gyakran elıfordul, hogy a város 

ugyanazon utcájában egymástól kis távolságban levı szelvényekben nagyfokú különbségek 

jelennek meg (EFFLAND, POUYAT, 1997; PUSKÁS, FARSANG, 2009). Mindezek- 

68

Technosolok jellemzése, tipizálása néhány szegedi szelvény példáján 

bıl következik, hogy igen nehéz a térbeli változatosság felmérése, mivel a városi talajok 

változásában valószínőleg a „pont” faktorok a meghatározóbbak a regionális faktorokkal 

szemben (ZHAO et al., 2007). Ezért a térbeli változékonyság illusztrálására részletes 

talajmintázás, illetve nagy méretarányú térképek készítése szükséges bárminemő 

fejlesztési beavatkozást megelızıen. 

A fentiek értelmében a célkitőzéseink az alábbiakban foglalhatók össze: 

• A szegedi Technosol szelvények jellemzése, az egyes tipikus elı- és 

utótagminısítık bemutatása; 

• A fenti szelvények emberi befolyásoltságon alapuló tipizálása valamint besorolása 

a WRB(2007) rendszerébe. 

Mintaterület és módszerek 

Az 1879. évi tiszai árvízkatasztrófát követıen a jelentıs mértékő feltöltés következtében 

az eredeti heterogén genetikai talajtípusok (csernozjom, nyers öntés, réti 

szolonyec, humuszos homok) szinte sehol sem maradtak fenn a város területén (ANDÓ, 

1979). A természetes talajok helyett Technosol (FAO et al., 2007) talajok a dominánsak, 

különösen a belváros területén. 

1. ábra A mintavételi helyszínek 

A fizikai, kémiai vizsgálatokhoz szükséges talajok mintavétele 25 talajszelvény 

szintjeibıl történt Szegeden (1. ábra). A %-ban megadott mőterméktartalmat * 

mintaelıkészítést megelızıen választottuk el a talajfrakciótól. A talajmintákon - a 

kiszárítást, az összetörést és a 2 mm-es szitán történt áteresztést követıen - az alábbi 

vizsgálatokat végeztük el: 

• pH (H2O, KCl): elektrometriás úton, Radelkis típusdigitális pH mérıvel 

• Karbonáttartalom: Scheibler-féle kalciméterrel 

• Szervesanyag-tartalom: 0,33 M-os K2Cr2O7 jelenlétében H2SO4-a roncsolással 

* Szilárd vagy folyékony anyagok, amelyek (1) ipari v. kézmőves tevékenységek eredményei vagy (2) 

emberi tevékenység által olyan mélységbıl felszínre hozott termékek, ahol eddig nem voltak kitéve a 

felszíni folyamatoknak és jelenleg más környezeti feltételek közé kerültek. 

69


70 

• Humuszminıség: a humuszstabilitási koefficienssel (K érték) 

• Fizikai talajféleség: Arany-féle kötöttségi számmal 

• Nitrogéntartalom: Gerhardt Vapodest 20 nitrogéndesztilláló készülékkel 

• Összes oldott sótartalom: a vízzel telített talajpép elektromos vezetıképesség 

mérésével 

• Nehézfémtartalom (Cd, Cu, Pb, Co, Ni, Zn): atomabszorpciós spektrofotométerrel 


A városi, teljes mélységében antropogén eredető Technosol talajok közül a leggyakoribb 

típusba a felszíni lefedettséggel rendelkezı szelvények tartoznak, melyekre az 

egyik legkiválóbb példa az alábbiakban bemutatott, a szegedi buszpályaudvar mellıl 

(Mars tér 1-3.) származó 11. szelvény (2. ábra). E szelvény Technosolok kritériumai * 

közül a harmadiknak felel meg, miszerint az ilyen szelvények „mesterséges kemény 

kızetet” tartalmaznak a felszíntıl számított 100 centiméteren belül, ami a talaj vízszintes 

kiterjedésének legalább 95 százalékában jelen van. Ezt a felszíni borítást jelentı 

„mesterséges kemény kızet”-tet (50 cm aszfalt, beton, salak) fejezi ki az Ekranic minısítı. 

A felszíni borítás alatt az eredeti talajszelvény nem ismerhetı fel, hiszen a szelvény 

teljes egészében egyértelmően antropogén beavatkozás eredménye. 

A szelvény igen nagymérvő átalakulását nyomon követhetjük az egyes diagnosztikai 

tulajdonságok áttekintésével: mőterméktartalommal (0-18 %) egy réteg (110-115 

cm) kivételével minden réteg rendelkezett, a maximális érték a 115-145 cm közötti 

rétegben jellemzı. Azonban ez az arány nem volt elég az Urbic ** minısítı használatához. 

Megfigyelhetı, hogy a gyorsan váltakozó rétegek nem egyenletes vastagságúak, 

csekély távolságon belül sokszor elvékonyodnak, majd megszőnnek, vagy éppen megvastagodnak. 

Következésképpen bizonyos rétegek csak az adott szelvényre jellemzıek, attól távolabb 

már nem észlelhetık. Továbbá az egyes rétegek között nagyon vékony sóder, 

kavicsrétegek is e szelvény nagyfokú heterogenitását igazolják. A szerves széntartalom 

0,3 és 1,7 % között mozog, a maximum érték 85-115 cm közötti elszenesedett rétegben 

lelhetı fel. A szerves széntartalmat tendenciálisan követı összes nitrogéntartalom 0,01 

és 0,09 % között váltakozik, mely nitrogénnel gyengén ellátott talajról árulkodik. A K 

érték alacsonynak mondható, hiszen 0,2 és 1,4 között alakult, az átlaga pedig 0,6. Így e 

talajban a gyenge minıségő fulvósavak dominálnak. Az ingadozó lefutású 

karbonáttartalom 2,2 és 12,7 % között váltakozik, a 7,2 %-os átlaggal a szelvény a 

mérsékelten meszes kategóriába esett (FAO, 2006). A közepes karbonáttartalomnak 

köszönhetıen a pH(H 2 O) 7,6 és 8,2; míg a pH(KCl) 7,7 és 7,9 között váltakozik, így a 

szelvény a gyengén lúgos kategóriába sorolható. A rétegek többségének fizikai félesége 

ugyan vályog, agyagos vályog, azonban az 50-90 cm közötti talajösszlet agyagos 

fizikai félesége feljogosítja a szelvényt az Endoclayic utótag minısítı viselésére. 

* (1) legalább 20% (térfogat, súlyozott átlag) mőterméket (artefacts) tartalmaznak a talaj felsı 100 centiméterén 

belül, vagy egy összefüggı kızetig, vagy egy cementált tömör rétegig, amelyik a felszínhez közelebb 

van; vagy (2) egybefüggı, vizet nem, vagy csak nagyon lassan áteresztı, bármilyen vastagságú, 

mesterséges geomembránt tartalmaznak a felszíntıl számított 100 centiméteren belül; vagy (3) mesterséges 

kemény kızetet tartalmaznak a felszíntıl számított 100 centiméteren belül, ami a talaj vízszintes kiterjedésének 

legalább 95 százalékában jelen van. 

** Olyan réteg, amely 100cm-n belül kezdıdik, vastagsága ≥20cm és mőtermék tartalma ≥20, melynek 

≥35% emberi települések maradványai.


Végül a Toxic utótaggal jellemezhetı 

a szelvény, mivel az 

egyik legforgalmasabb mintaterület 

révén két közlekedés 

eredető fém (Pb, Zn) esetében 

is a B szennyezett-ségi határértéket 

meghaladó a nehézfém 

koncentráció (SZABÓ, 1996). 

A fentiek értelmében a szelvény 

elnevezése a WRB szerint: 

Ekranic Technosol 

(Toxic, Endoclayic). 

A lefedett területek mellett 

a foltokban megmaradt városi 

parkok, füves területek egy 

másik tipikus mintavételi 

helyszínül szolgálhatnak a 

város területén. E területekre 

teljesen más emberi tevékenység 

gyakorolhat hatást, mint a 

vastag felszíni borítással rendelkezı 

szelvények esetében. 

Következésképpen az itteni 

szelvények morfológiája, 

illetve az egyes paramétereik 

is eltérnek a lefedett szelvények 

tulajdonságaitól: A város 

szívébıl - a Stefánia parkból 

(Stefánia sétány 2.), az egykori 

vár területén levı régészeti 

feltárásból - származó, igen 

heterogén rétegekkel rendelkezı 

22. szelvény (3. ábra). 

teljes mélységében feltöltésbıl 

áll. Mivel a szelvény 

egyes rétegeit más-más korszakokban 

töltötték fel, így az 

egyes „kultúrrétegek” kora 

viszonylag pontosan behatárolható: 

a legfrissebb feltöltés 

2002-ben történt (0-25 cm), az 

ezt követı néhány vékonyabb réteg (25-45 cm) az 1980-as évekbıl származik, majd 

45-90 cm között a kiállítóhely létrehozásakor (1960) feltöltött réteg található. A következı 

téglatörmelékes réteg (90-110 cm) az 1890-es várbontás idejébıl származik. E 

réteg után az 1879-es árvízi feltöltés rétegét (110-130 cm) figyelhetjük meg, melyet 

egy 1800-as évekre tehetı rétegek (130-155 cm) követnek. Végül a legalsó réteg (155- 

180 cm) az 1730-as évekre datálható (HORVÁTH, 2000). 

2. ábra A 11. talajszelvény kémiai fizikai eredményei 

71


Jelen esetben is felmerül kérdésként, 

hogy akkor mitıl 

Technosol ez a szelvény A 

válasz a magas mőterméktartalomban 

keresendı, hiszen a 

szelvény a Technosolok talajcsoportjának 

elsı kritériumát 

elégíti ki. A szelvény egyes 

diagnosztikai paraméterei alapján 

számos tipikus Technosol 

elı- és utótag minısítı alkalmazható: 

A szelvény mőterméktartalma 

a legmagasabbak közé 

tartozik, 3,3 és 58,7 % között 

ingadozik, az átlaga 23,5 %. 

Mivel a szelvény legalább 20 

cm vastag 20 %-ot meghaladó 

mőtermék-tartalommal rendelkezik 

illetve mivel rétegei különbözı 

korokból származó 

emberi települések maradványaiból 

álló „kultúrrétegek”, ezért 

joggal használhatjuk az Urbic 

elıtag minısítıt. Hirtelen, éles 

nem pedogenetikai eredető 

színváltások figyelhetık meg az 

egyes rétegek között. A rapszodikus 

lefutású szerves széntartalom 

0,2 és 1,2 % között váltakozik, 

nem elégíti ki a Humic 

utótag kritériumát annak ellenére, 

hogy akadnak 1 %-ot meghaladó 

szerves széntartalommal 

rendelkezı rétegek. A szintén 

váltakozó tendenciájú összes 

nitrogéntartalom 0,01 és 0,12 % 

között mozog, gyenge illetve 

némely réteg esetében közepes 

nitrogénellátottságot kaptunk. A 

K érték 0,5 és 13,6 között ingadozik, 

tehát igen heterogén humuszminıségő 

rétegek (a gyengétıl a jó kategóriáig) váltogatják egymást. Magasabb 

nitrogénkoncentrációval és jobb humuszminıséggel fıként a felszíni rétegek rendelkeztek, 

ahol a felszíni borítás híján lehetıség van nagyobb mennyiségő humuszképzıdésre. 

A karbonáttartalom 3,0 és 21,7 % között mozog, megfelel a Calcaric utótag minısítı 

elvárásainak. A 10,1 %-os átlag alapján a szelvény erısen meszesnek mondható, különösen 

azokban a mélyebb rétegekben, amelyek a legnagyobb mennyiségő mőtermék- 

3. ábra 22. szelvény fizikai és kémia tulajdonságai 

72


tartalommal rendelkeznek. A pH(H 2 O) 7,9 és 8,4; míg a pH(KCl) 7,4 és 8,2 között váltakozik, 

a szelvény a gyengén lúgos kategóriába esett. A jelentıs taposásnak kitett park 

talajában mesterséges tömörödöttség figyelhetı meg a felsı 50 cm-ben. E tulajdonságot 

fejezi ki a Densic utótag minısítı. A fizikai féleségre fıként 

homok, homokos vályog a jellemzı. Ennek megfelelıen jogosan kapta meg a szelvény 

az Arenic utótag minısítıt. A fentiek alapján e szelvény a következı elnevezést kapta: 

Urbic Technosol (Calcaric, 

Ruptic, Densic, Arenic). 

A külvárosi zónára alapvetıen 

a „vegyes” szelvények 

(eredeti talajszintek és feltöltött 

talajrétegek együttese) a 

jellemzıek, hiszen a belvároshoz 

képest jelentısen lecsökken 

a feltöltés mértéke. Ezzel 

szemben a következıkben 

bemutatott külvárosi 

Technosol szelvény teljes 

mélységében feltöltésbıl áll a 

„lokális sajátságok” érvényesülésének 

köszönhetıen. E 

Technosol szelvények jó példák 

arra, hogy a külvárosban 

levı szelvények a belvárosiakhoz 

hasonlóan jelentıs bolygatással 

rendelkezhetnek. A külsı 

városrészbıl (Vértói út) 

származó 4. szelvény a mőúttól 

8 méterre, egy egykori tó feltöltött 

szélén helyezkedett el 

(4. ábra). Ugyan éles színváltásokat 

nem fedeztünk fel a szelvényben, 

azonban a 25-40 cm 

és 40-60 cm határán hirtelen 

textúra-váltást észleltünk. A 

szelvényen belül igen nehéz 

rétegeket elkülöníteni, hiszen 

szinte az egész szelvény 

antropogén anyagokkal (tégla-, 

cserép- mőanyag-, vasdarabok, 

kábelhuzalok, drótok, szögek, 

salak, betontömbök stb.) terhelt. 

Ennek megfelelıen igen 

magas mőterméktartalom adódott 

(min: 5,3 %; max:50,7 % 

volt). Ily módon nem kétséges, 

hogy e szelvény is teljesíti a 

4. ábra A 4. szelvény fizikai és kémiai tulajdonságai 

73


WRB (2007) által a Technosolokra elıírt kritériumok közül a mőtermékekre vonatkozó 

pontot. Mivel a szelvény összes rétege antropogén tevékenységnek köszönheti létét és 

városi alapanyagokból áll, így a szelvény megkaphatta Urbic elıtag minısítıt. 

A belvárosi, 11. szelvényhez hasonlóan e szelvényre is jellemzı bizonyos rétegek 

vastagságának és vízszintes kiterjedésének rapszodikus váltakozása. A szerves szén 0,3 

és 1,9 % között váltakozik. A felszíni növényzettel borított réteg jelentıs humuszosodása 

ellenére a maximális szerves széntartalommal a 60-80 cm közötti réteg rendelkezik; 

a szelvény azonban nem felel meg a Humic minısítı kritériumának. A szerves 

széntartalmat követı összes nitrogéntartalom 0,01 és 0,11 % között ingadozik, az átlag 

0,05 %, amely alapján a szelvény gyenge nitrogén-ellátottságúnak minısül. Azonban 

az alsó rétegek igen szegényes nitrogénmennyiségével szemben a felszíni rétegek közepes 

nitrogénellátottsága a jelentısebb felszíni biológiai aktivitásra enged következtetni. 

Ezt igazolja az a tény, hogy a szelvényfeltáráskor a felsı 25 cm-en belül földigiliszták 

aktív tevékenységét tapasztaltunk. A K érték igen változatos, 0,3 és 6,6 (gyengétıl 

a jó kategóriáig) között mozog, az átlaga pedig 1,9. A karbonátértékek 8,2 és 16,0 

% között váltakoznak, a szelvényátlag (11,7 %) alapján a szelvény az erısen meszes 

kategóriába sorolható (Calcaric minısítı). A természetes talajokkal szemben a 

karbonátértékek az elızı szelvényekhez hasonlóan ingadozó lefutást mutatnak a mindenkori 

réteg minıségének függvényében. A pH(H 2 O) 8,0 és 8,4; a pH(KCl) 7,7 és 8,2 

között található, ezért a szelvény a gyengén lúgos kategóriába sorolható. 

Továbbá igen nagyfokú mesterséges tömörödöttség is megfigyelhetı az egész szelvényben. 

E tulajdonságot fejezi ki a Densic utótag minısítı. A szelvény fizikai féleségére 

uralkodóan a homokos vályog a jellemzı, így megfelel az Arenic minısítı kritériumának. 

Mindezek értelmében e szelvény WRB elnevezése a következı: Urbic 

Technosol (Calcaric, Ruptic, Densic, Arenic). 

Következtetések, összegzés 

A diagnosztikai tulajdonságok értékelése alapján, az antropogén beavatkozás következtében 

teljes mélységében átalakított szelvényeket kivétel nélkül a Technosol talajcsoporthoz 

soroltuk be, hiszen a bennük levı módosulások (pl.: intenzív felszíni beépítettség, 

nagyfokú tömörödöttség, horizontális és vertikális változékonyság, olykor igen 

magas mőterméktartalom, antropogén alapkızet stb.) olyan mértékőek, hogy kétségtelenül 

kielégítik e talajcsoport kritériumát/kritériumait. Ezen átalakulásokat jól tükrözik 

az egyes minısítık. E csoport szelvényeinek besorolásánál leginkább az Ekranic, az 

Urbic (illetve egy esetben a Linic) elıtag minısítıt vehettük igénybe. Az utótag minısítık 

közül a Calcaric, a Densic és az Arenic minısítıket használtunk a legtöbbször. 

Megállapítjuk továbbá, hogy a kilenc aktívan átalakított szelvénybıl három nem a belvárosban 

helyezkedett el. Ez alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az ilyen 

szelvények belvárosi elhelyezkedése nem szükségszerő, mivel az egykori feltöltésen 

túl a helyi események is jelentıs talajmódosító erıvel bírnak. 

Az összes szelvényt egybevetve elmondható, hogy két belvárosi szelvény tekinthetı 

a legantropogénebb szelvénynek: 11. [Ekranic Technosol (Toxic, Endoclayic)] és a 22. 

szelvény [Urbic Technosol (Calcaric, Densic, Arenic)]. Megállapítható, hogy a 

talajosodási folyamatok kialakulására a legcsekélyebb esélye a „mesterséges kemény 

kızettel” rendelkezı 11. szelvénynek van, hiszen a vastag borítás alatti rétegek el vannak 

zárva a külvilágtól. Ugyanakkor a borításmentes, növényzettel fedett 22. szelvény 

74


esetében viszont az igen nagy mennyiségő mőterméktartalom nehezíti a természetesebb 

jellegek kialakulását. 

A fentiek alapján összességében úgy véljük, hogy a WRB (2007) jól alkalmazható 

Szeged talajainak osztályozásában, hiszen az egyes minısítık (kivéve a Toxic) jól 

tükrözik a talajtulajdonságok helyi módosulatait. 


ANDÓ, M. (1979). Szeged város település-szintje és változásai az 1879. évi árvízkatasztrófát 

követı újjáépítés után, Hidrológiai Közlöny, 6, 274-276. 

BOITSOV, I.A., GUNOVA, V.S., KRENKE, N.A. (1993). Landscapes of medieval Moscow: archeological 

and palynological investigations. Izv. Ross. Akad. Nauk, Ser. 4 Geogr. 4, 60-75. 

EFFLAND, W., POUYAT, R.V. (1997). The genesis, classification, and mapping of soils in urban 

areas. Urban Ecosystem, 1, 217-228. 

FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) (2006). Guidelines for soil 

description, Roma, ISBN:92-5-105521-1 

FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations), IUSS (International Union of 

Soil Sciences), ISRIC (International Soil Reference and Information Centre) (2007). World 

reference base for soil resources. A framework for international classification, correlation 

and communication, Rome, Italy. ISBN: 92-5-105511-4 

(http://www.fao.org/ag/Agl/agll/wrb/doc/wrb2006final). 

HORVÁTH, F. (2000). Vár, Stefánia-sétány. In TÓTH, F. (szerk.) Csongrád megye építészeti 

emlékei. Szeged, 497-512. 

KOSSE, A. (2000). Pedogenesis in the urban environment. In BURGHARDT, W., DORNAUF, C. 

(eds) First International Conference on Soils of Urban, Industrial, Traffic and Mining Areas, 

Essen. Proceedings, Volume I., 241-245. 

LEHMANN, A., STAHR, K. (2007). Nature and significance of anthropogenic urban soils. Journal 

of Soil and Sediments, 7, 247-260. 

PUSKÁS, I., FARSANG, A. (2009). Diagnostic indicators for characterizing urban soils of Szeged, 

Hungary. Geoderma, 148 (3-4), 267-281. 

PUSKÁS, I., FARSANG, A. (2008). Evaluation of human-impacted soils in Szeged (SE Hungary) 

with special emphasis on physical, chemical and biological properties. In DAZZI, C., 

CONSTANTINI, E. (eds) The soils of tomorrow - soils changing in a changing world, 

Advanced in GeoEcology 39., Catena Verlag, 117-147. 

ROSSITER, D.G. (2007). Classification of Urban and Industrial Soils in the World Reference 

Base for Soil Resources. Journal of Soil and Sediments, 7, 96-100. 

SCHARENBROCH, B.C., LLOYD, J.E., JOHNSON-MAYNARD, J.L. (2005). Distinguishing urban 

soils with physical, chemical, and biological properties. Pedobiologia, 49, 283-295. 

SCHLEUSS, U., WU, Q., BLUME, H.P. (1998). Variability of soils in urban and periurban areas in 

Northern Germany. Catena, 33, 255-270. 

STROGANOVA, M., PROKOFIEVA, T. (2002): Urban soils classification for Russian cities of the 

taiga zone. In MICHELI, E., NACHTERGAELE, F.O., JONES, R.J.A., MONTANARELLA, L. (eds.) 

Soil Classification 2001. (European Soil Bureau Research Report No. 7, EUR 2-398 EN) 

Office for Official Publications of the European Community, Luxembourg, 153-156. 

SZABÓ, J. (1993). A társadalom hatása a földfelszínre (antropogén geomorfológia). In BORSY, 

Z. (szerk.) Általános természetföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 506-508. 

SZABÓ, GY. (1996). A nehézfémek a talajban. Földrajzi Közlemények, XX (XLIV.) (4), 253- 

266. 

ZHAO, Y.G., ZHANG, G.L., ZEPP, H., YANG, J.L. (2007). Establishing a spatial grouping base for 

surface soil properties along urban-rural gradient - A case study in Nanjing, China. Catena, 

69, 74-81. 

75

TÉRINFORMATIKAI ELEMZİ MÓDSZER 

KIDOLGOZÁSA A FELTALAJ FIZIKAI 

FÉLESÉGÉNEK KÖZELÍTİ BECSLÉSÉRE 

HETEROGÉN PONTADATOKBÓL 

Sisák István, Pıcze Tamás 

Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely 

e-mail: talajtan@georgikon.hu 


A keszthelyi 5258/4 Kreybig térképlap területére elvégeztük a Kreybig és a Géczy talajtérképek 

pontadatainak a digitalizálását, továbbá az agrokémiai talajvizsgálatok és a mintateres földértékelési 

adatok digitalizálását. Rendelkezésre álló információkból meghatároztuk a felszíni talajréteg 

fizikai féleségét és az adott kategóriára jellemzı közepes agyagtartalmat rendeltük a pontokhoz. 

A rendes kriegelés módszerével a pontadatokból a vizsgált területre agyagtartalom 

becslést végeztünk. A becsült és a mért adatokat összevetettük (crossvalidation), valamint a 

térképi becslések páronkénti összehasonlításával meghatároztuk az egyes térképek korrelációját. 

Az eredmények alapján az eredeti adatok lineáris transzformációjával a becsült térképeket 

összhangba hoztuk a mintateres földértékelési adatokkal, majd az összehangolt pontadatokat 

egyesítettük és ebbıl elvégeztük az agyagtartalom becslését. Hasonló módon elvégeztük a láptalajok 

és a kavicsos talajok területének a becslését is. Az eredmény egy olyan agyagtartalom 

térkép lett, amely a meglévı digitális adatbázisoknál és a kiindulási térképeknél is sokkal finomabb 

mintázatú. 

Summary 

The point data of the Kreybig and Géczy soil maps were digitized for the area of the 5258/4 

Kreybig sheet at Keszthely and the agrochemical data and land evaluation data have been 

recorded for the same area, as well. Soil texture classes were determined from the available 

information and average clay values were assigned to them. Ordinary kriging was used to estimate 

clay content of soils for the whole area. The estimated clay contents were compared pairwise 

between the datasets and the estimates were tested with crossvalidation, too. Original data 

of the three other datasets were aligned with the land evaluation dataset by using linear transformation 

to establish similar linear trends between individual datasets. Then, the data were 

pooled and used to estimate fine resolution clay content map for the area. Similar assessments 

were performed to estimate stone content and peat content. The resulting clay content map is 

much finer than the resolution of the original datasets and other existing maps. 

Bevezetés 

Az utóbbi években több szerzı rámutatott a részletes talajtani információk iránti gyorsan 

növekvı igényre. Ez magával vonja a talajtani tudomány, a digitális talajtérképezés 

eszköztárának a fejlıdését, és szükségessé teszi a meglévı térképi és egyéb talajtani 

információk, valamint a talajtulajdonságokkal összefüggésbe hozható külsı változók 

(digitális domborzati modell, geológiai térképek, multispektrális őrfelvételek stb.) in- 

77

Sisák – Pıcze 

tegrálását (MCBRATNEY et al., 2003; BEHRENS, SCHOLTEN, 2006). E szerzık kiemelik 

azt is, hogy még a leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak az olyan 

részletességő terepi térképezést, amilyen részletességő talajtani információkra a felhasználóknak 

szükségük lenne. A fentiekkel egyezı véleményt mások is megfogalmaznak 

(SZABÓ et al., 2005). 

Az Európai Unió INSPIRE irányelvében alapvetı elv, hogy a rendelkezésre álló térbeli 

adatok széles körét hozzáférhetıvé kell tenni a felhasználók számára digitális formában 

(EC, 2007), és ettıl elsısorban a környezeti problémák jobb megértését és hatékonyabb 

kezelését várják. A víz keretirányelv (EC, 2000) azt a cél tőzte ki, hogy 2015-ig el 

kell érni a felszíni és felszín alatti vizek jó állapotát. Ez nagy feladat, tekintve, hogy a 

felszíni vizek legalább 40 százaléka jelenleg nem felel meg ennek a követelménynek, 

vagy veszélyesen közel van a nem megfelelı állapothoz. A keretirányelv vízgyőjtı gazdálkodási 

tervek készítését tette kötelezıvé, amelyben meg kell határozni, többek között, 

a diffúz (részben mezıgazdasági) eredető terhelések csökkentésére szolgáló intézkedéseket 

is. Az elıkészítı tanulmány (VKKI, 2009) rávilágít arra, hogy négy olyan adatbázis 

is van hazánkban, amelyek a teljes mezıgazdasági területre rendelkezésre állnak, így a 

segítségükkel elıállított digitális talajtérképek alkalmasak lehetnének az agrárkörnyezetvédelmi 

és a vízvédelmi intézkedések összehangolásának támogatására. 

Az erózió gazdasági értelemben a legjelentısebb talajdegradációs folyamat Európában. 

Az eróziós kockázatokat olyan (mérésekkel validált) modellekkel lehet leginkább 

becsülni, amelyek nagymértékben támaszkodnak részletes talajtulajdonság térképekre, 

ezek a térképek azonban egyelıre hiányoznak. A talajvédelmi keretirányelvre tett javaslatot 

(COM, 2006) az EU végül elvetette, de a vízvédelem kérdései továbbra is 

aktuálisak, és bizonyos, hogy az ezzel összefüggı talajvédelmi kérdések is elıbb-utóbb 

bekerülnek a normatív szabályozásba. Ha készen lennének, a digitális talajtérképek 

már most lehetıvé tehetnék, hogy elkészítsük Magyarország biológiai és fizikai adottságaik 

miatt hátrányos területeinek a közös, európai kritériumrendszer alapján történı 

lehatárolását az EU Bizottság által 2009. április 21-én (COM, 2009) meghatározott 

paraméterek származtatása révén. 

Megállapíthatjuk tehát, hogy a meglévı környezeti, és bennük a talajtani információk 

feltárása és integrálása gazdasági, tudományos és (az elıbbiektıl nem függetlenül) 

uniós jogszabályi szükségszerőség is. 

A feladat megoldása szükségessé teszi a talajtani tudomány, a digitális talajtérképezés 

eszköztárának a fejlıdését, a meglévı térképi adatok integrálását, ami Magyarországon 

még nem történt meg. Jelen dolgozatban a Géczy és Kreybig talajtérképek 

pontszerő adataiból, valamint az agrokémiai információs rendszer és a földértékelési 

mintaterek adataiból kiindulva vizsgáltuk a pontszerő információk összehangolásának, 

és ezek segítségével a korábbiaknál pontosabb digitális talajtérképek elkészítésének a 

lehetıségét. 

A tábla és fizikai blokk szintő digitális talajtani információkra nagy szükség lenne 

számos környezetvédelmi és agrár-környezetvédelmi célból. Az 1:10.000 méretarányú 

üzemi genetikus, és az ugyanilyen léptékő, a százpontos földértékelési rendszer bevezetését 

célzó térképek alkalmasak lennének az ilyen igények kielégítésére, de ezek a 

talajtérképek nem készültek el az ország egész területére, csak mintegy felére. A részletes 

térképezés folytatása nagy költséggel járna, amire az ország jelenlegi helyzetében 

kevés az esély. A meglévı talajtani információk feldolgozásával azonban olyan digitális 

talajtani adatbázist lehetne elıállítani, ami a tízezres talajtérképpel nem egyenértékő 

78

Térinformatikai elemzı módszer kidolgozása a feltalaj fizikai féleségének közelítı ... 

ugyan, de azt sok tekintetben megfelelıen helyettesíthetné. Ezáltal lehetıvé válna, 

hogy Magyarország Európai Uniós tagságából következı szabályozási feladatok adatbázis 

hátterét megteremtsük a talajtan területén. A feldolgozás során felhalmozódó 

tudás a hazai talajtani tudományt jelentısen elırevinné. Az integrált talaj-adatbázis 

segítségével pontosan el lehetne dönteni, hol szükséges további talajtérképezés, hol van 

még szők keresztmetszet a talajtakaró mintázatáról rendelkezésre álló ismereteinkben. 

Az adatbázis hozzásegítene olyan feladatok megoldásához, mint a földértékelés korszerősítése, 

vagy a talajosztályozási rendszer fejlesztése (SISÁK, BÁMER, 2008b). 


Kreybig-féle országos átnézetes talajismereti térképek 

Az adatbázis létrehozásának a lehetıségét és a feldolgozás kezdeti lépéseit az 5258/4 

sz. Kreybig talajtérkép szelvény (Keszthely és környéke) által lefedett terület példáján 

mutatjuk be. Kreybig Lajos vezetésével 1931-tıl mintegy húsz éven át folytak az 

átnézetes talajismereti térképek készítésének munkálatai. A felvételezés módszerét 

1937-ben publikálták (KREYBIG, 1937). A Gauss-Krüger vetülető, 1:25.000 méretarányú 

5258/4. sz. szelvény 266 km 2 területet fed le (ÉBÉNYI, 1942). 

Géczy-féle talajismereti térképek 

GÉCZY (1959) doktori értekezésében alapozta meg egy újabb talajfelvételezés alapelveit 

és további publikációkban tett javaslatot az eredmények hasznosítására a talajhasználat 

és talajminısítés területén (GÉCZY, 1960, 1962, 1964, 1968). A talajismereti 

térképek léptéke 1:25.000, 1958-1961 között készültek községhatáros térképlapokon. 

A térinformatikai feldolgozása a Pannon Egyetem Georgikon Karán kezdıdött el 

(SISÁK, BÁMER, 2008a). 

Agrokémiai adatbázis 

Az agrokémiai adatbázist a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Növény-, 

Talaj- és Agrár-környezetvédelmi Igazgatósága, illetve jogelıdje az 1980-as években 

hozta létre a különbözı szakhatósági vizsgálatok, táblatörzskönyvi- és termésadatok 

győjtésével. Földhasználati egységenként sokéves agrotechnikai és termésadatokkal. Az 

adatbázis feldolgozásának eredményeit részben publikálták (BARANYAI et al., 1987), 

fıleg a felvehetı tápanyagtartalomra vonatkozóan. Az adatokat részben felhasználták az 

Agrárkörnyezetvédelmi Integrált Információs Rendszer (AIIR) létrehozásához is. A mi 

adataink azonban nem az AIIR rendszerbıl, hanem egy régebbi adatgyőjtés révén, a 

tanszék kutatásainak keretében jöttek létre az agrokémiai adatok győjtésével. 

Talajszelvény adatok az aranykorona rendszerő földminısítés mintatereirıl 

A földértékelést célzó részletes talajtérképezés a múlt század nyolcvanas éveinek végén 

kezdıdött és a rendszerváltás után szakadt félbe. A térképezés kezdeti fázisában az 

ország teljes területére elkészült az aranykorona rendszerő földminısítés mintatereinek 

az újbóli felvételezése és a talajok modern szemlélető leírása és vizsgálata (BARANYAI 

et al., 1989). Az adatbázis csak pontszerő adatokat tartalmaz, de az eddigiek közül a 

legpontosabb és tematikusan a legrészletesebb. A talajszelvények helyét a földhivatalok 

térképein rögzítették, mindegyikhez részletes talajszelvény leírás, és a környezet 

jellemzésére szolgáló adatok tartoznak. A genetikai szintenként vett mintákból több 

laboratóriumi vizsgálatot is végeztek. 

79


A térinformatikai adatrögzítés és digitalizálás módszerei 

A Kreybig talajtérkép egyetlen egy szelvénylapja, a Géczy talajtérképek 16 községhatáros 

szelvénylapja és az agrokémiai adatok feldolgozása során a táblák kontúrját tartalmazó 

egy térképlap feldolgozása és digitalizálása azonos módon történt. Mivel minden 

adat kizárólag papíron állt rendelkezésre, a munka a térképek és adatok teljes digitalizálásával 

kezdıdött. Térképszerkesztésre és térbeli adatok kezelésére az ESRI 

ArcGIS Desktop 9.0 programcsaládját használtuk. Az egyes térképlapok szkennelése 

és esetleges színkorrekciója után azokat egyenként beillesztettük a település-külterület 

határok és egy 1:10.000-es topográfiai térkép segítségével egyetlen közös térképbe. Itt 

megtörtént a talajfoltok lehatárolása és a mintavételi pontok rögzítése. 

A talajok fizikai féleségére vonatkozó információk konvertálása a mechanikai összetétel 

százalékos adataira 

Rendkívül heterogén adatforrásokról van szó, amelyek „közös nevezıre” hozása elıfeltétele 

a térinformatikai feldolgozásnak. 

A Géczy és Kreybig térképek pontadatai esetében a felszíni talajréteg fizikai féleségének 

a szöveges megjelölése alapján, a másik két adatbázisnál az Arany-féle kötöttségi 

számból levezetett fizikai féleség alapján, valamint az elızı két esetben a vázrészek 

jelenlétére, minıségére és mennyiségére, valamint a fizikai féleséget módosító tényezıkre 

vonatkozó információkból kódkombinációkat alakítottunk ki, amelyet kategóriákba 

soroltunk. A Német Talajtani Társaság által kiadott Bodenkundliche 

Kartieranleitung (AD-HOC-AG BODEN, 2005) részletes táblázatokat tartalmaz a különbözı 

fizikai féleségő és humusztartalmú talajok talajfizikai tulajdonságaira vonatkozóan. 

A kiadvány táblázataiból talajfizikai jellemzık közül a mechanikai összetételre 

vonatkozó átlagos értékeket rendeltünk a kódokhoz és ezek közül az elemzéshez az 

átlagos agyagtartalmat használtuk fel. 

A felhasznált térinformatikai és statisztikai elemzı módszerek 

Rendes krigelés 

A geostatisztikában általában, a bányászatban különösen, a feltalálójáról, Krige délafrikai 

professzorról krigelésnek nevezett súlyozott átlagképzésen alapuló módszert 

alkalmaztuk az ismeretlen attribútum értékő pontok attribútum értékeinek meghatározására 

a más pontokban mért, azaz ismert, attribútum értékek alapján. 

Lineáris regresszió analízis 

A krigeléssel becsült agyagtartalom értékek és a különbözı adatbázisok pontjaihoz 

rendelt agyagtartalom értékek közötti összefüggést az Excel lineáris regressziós módszerével 

becsültük. 

Ponthalmaz transzformáció 

A négy adatbázis pontjaihoz agyagtartalmat rendeltünk, krigeléssel pedig ugyanazon 

pontokon becsültük is az agyagtartalmat. A kétféle agyagtartalom közötti lineáris öszszefüggések 

nagyon különbözıek voltak az egyes adatbázisok esetében holott ugyanazon 

területrıl lévén szó, feltételezésünk szerint hasonlítaniuk kellett volna. Ezért lineáris 

transzformációval úgy módosítottuk az eredeti adatokat, hogy a becslések közötti 

lineáris összefüggések hasonlítsanak egymásra. 

80



Az egyes adatbázisok pontjaiból létrehozott agyagtartalom térképek 

A krigelés módszerével becslı térképet hoztunk létre mind a négy felvételezés agyagtartalmából 

külön-külön az ArcMap szoftver Geostatistical Analyst bıvítményében 

lévı kriging utasítással. CrossValidation fájl mentésével statisztikai értékelést kaptunk 

a becslésünk minıségérıl, egy adott pontban mért és becsült értékekrıl és azok különbségérıl. 

Ezt a mőveletet mind a négy esetben elvégeztük. 

A négy ponthalmazból elıállított, a krigeléssel becsült agyagtartalom térképek kis 

mértékben hasonlóak lettek, de semmiképpen nem egyeztek meg. Az ábrakészítés során 

kitakartuk azokat a területeket, ahol a szegélyhatás torzító hatása, a pontok ritkasága 

(Keszthelyi-hegység) vagy hiánya (Balaton) miatt nagy hibával terhelt, vagy értelmetlen 

lenne a becslés. 

Az eredeti pontokhoz hozzárendelt adatok és az azok segítségével becsült térképek 

korrelációjának a mennyiségi értékelése 

A létrejött raszterre ráillesztettük egy másik felvételezés pontjait, és a Surface spot 

utasítással hozzákapcsoltuk a ponthoz a raszteres becslés értékeit. 

Ezt a mőveletet mind a négy adatbázissal mindegyik párosítás esetén mindkét 

irányban elvégeztük. A különbözı becslések közötti eltérésekbıl ugyanolyan hibaszámítást 

végeztünk, mint a CrossValidation eljárásban. 

A négy különbözı ponthalmazból készített agyagtartalom becslés és az eredeti pontokhoz 

táblázatból hozzárendelt agyagtartalmak összefüggését (a táblázat átlójában 

csillaggal jelezve), valamint a becslések páronkénti összehasonlításának az eredményét 

mutatja az 1. táblázat. 

1. táblázat Determinációs együtthatók 

Érték az alábbi pontokban 

Becsült adatok az 

alábbi adatbázisokból AIIR MINTATÉR KREYBIG GÉCZY 

AIIR 0,3440* 0,1949 0,1687 0,2183 

MINTATÉR 0,1489 0,3342* 0,3122 0,0987 

KREYBIG 0,1198 0,3680 0,1315* 0,4267 

GÉCZY 0,1553 0,1849 0,5047 0,1898* 

(* crossvalidation) 

A determinációs együtthatók nem túl magasak, de tekintve a nagyon heterogén kiindulási 

adatbázisokat, továbbá azt, hogy a terepen felvételezett textúa adatokat csak közelítı 

módszerrel tudtuk agyagtartalomra konvertálni, nem lehetünk elégedetlenek az 

eredménnyel így sem. Ezen kívül figyelemre méltó eredmény, hogy a Géczy és Kreybig 

talajtérképek pontjaiból készített becslések korrelációja a legmagasabb. Itt a determinációs 

együtthatók szerint a Géczy pontokból becsült raszter 50%-ban magyarázta a Kreybig 

pontokhoz hozzárendelt értékek alakulását, a többi a véletlen hatása volt. 

Kiszámítottuk a páronkénti összehasonlításokban az átlagos hibát is (2. táblázat). 

Természetesen azonos pont adatbázison belül a becsült és a pontokhoz eredetileg hozzárendelt 

adatok átlagos eltérése nullához közelít, hiszen a krigelési eljárás éppen ezt 

81


az értéket minimalizálja a felület becslés során. Ismét figyelemre méltó, hogy a 

Kreybig és Géczy térképek becslései közötti eltérések szintén nullához közeli értékek. 

A két térképsorozat közös eredete világosan kitőnik. Más esetekben az átlagos eltérések 

viszonylag nagyok, ami az agyagtartalom meghatározására szolgáló források és 

módszerek gyökeres eltérésére utal. 

2. táblázat Átlagos eltérés 

82 


Érték az alábbi pontokban 

alábbi adatbázisokból AIIR MINTATÉR KREYBIG GÉCZY 

AIIR -0,084* -6,778 -12,279 -10,853 

MINTATÉR 4,759 -0,141* -8,036 -5,619 

KREYBIG 11,949 5,798 -0,018* 0,793 

GÉCZY 11,712 5,074 -0,131 0,157* 

(* crossvalidation) 

A továbbiakban a Géczy, Kreybig és AIIR adatbázisok eredeti agyagtartalom értékeit 

úgy módosítottuk, hogy az azok segítségével végzett becslés és a mintatér adatai 

segítségével végzett becslés a lehetı legközelebb essenek egymáshoz, a különbségük a 

nullát közelítse. Azaz mindegyik adathalmaz átlagos értékét a mintateres adathalmaz 

átlagos értékéhez igazítottuk. A módosítások ellenırzése során mindig becsléseket 

végeztünk a kriging utasítással. Tehát a fentebb leírtak szerint a módosított értékekkel 

létrehoztuk a raszteres felületeket, majd a spot funkcióval meghatároztuk ezeket a becsült 

értékeket a mintatér pontjaira, ezt követıen eltérést számoltunk a kétféle becsült 

érték között. Ha ezen eltérés átlaga a nullát megközelítette, tovább nem módosítottuk. 

A végsı iterációs lépésben alkalmazott egyenletek: 

Módosított Kreybig = (Kreybig agyagtartalom - 3,5) * 2 

Módosított Géczy = (Géczy agyagtartalom - 3,5) * 2 

Módosított AIIR = (AIIR agyagtartalom - 8) * 1,1 

A Géczy térkép pontadatainál a módosítás után nem értük el egészen a várt közelítést, 

de meg akartuk tartani a Géczy és Kreybig adatok közötti nagyon jó összefüggést, 

ezért automatikusan a Kreybig adatokra megállapított transzformációt alkalmaztuk itt 

is. A módosított adatokkal megismételtük a krigelés módszerével végrehajtott felületbecslést, 

a Spot eljárással a különbözı becslések egymás mellé rendezését és kölcsönös 

összehasonlításban az elıjeles eltérések kiszámítását (3. táblázat). Látható, hogy a korábban 

jelentıs eltéréseket sikerült nullához közelítenünk. 


alábbi adatbázisokból 

3. táblázat A módosítás eredménye az átlagos eltérésben 

MINTATÉR 

transzf. után 

MINTATÉR* 

transzf. elıtt 


alábbi adatbázisokból 

Mod_AIIR 0,384 -6,778 AIIR 

MINTATÉR -0,141** -0,141** MINTATÉR 

Mod_KREYBIG -0,037 5,798 KREYBIG 

Mod_GÉCZY 1,412 5,074 GÉCZY 

(* azonos a 2. táblázat megfelelı adataival ** crossvalidation)


A bemutatott módon a ponthalmazokat sikerült úgy transzformálnunk, hogy egymással 

jól korreláljanak, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a pont adatbázisok ezután 

összevonhatók és a közös adatbázis alapján egy részletesebb becslés elvégezhetı. 

A harmonizált adatbázisok egyesítése és az egyesített pont adatbázis segítségével 

részletes agyagtartalom térkép becslése krigeléssel 

Miután a négy adatbázis összekapcsolhatóvá vált, megismételtük a becslésünket. Az 

egyesített adatbázisból az agyagtartalomnál bemutatott módosítások mellızésével elvégeztük 

a kavicstartalom és a tızeg-kotu elıfordulás becslését is. A három becslés 

eredményét (agyag, kavics, kotu) közös térképen ábrázoltuk (1. ábra). 

1. ábra Egyesített adatbázis alapján becsült agyagtartalom, valamint kotu és kavics elıfordulás 

Manapság részletes talaj felvételezések csak jelentıs költségekkel állíthatók elı, így 

egyre inkább felértékelıdnek a korábbi országos szintő adatbázisok. Az általunk elvégzett 

munka egy viszonylag kis terület néhány kiragadott adatának a feldolgozása. Ha a 

korábbi adatbázisokat teljes körően feldolgoznánk az általunk kimunkált és a továbbiakban 

kifejlesztendı módszerekkel létrejöhetne egy a korábbiaknál sokkal részletesebb 

talajtérkép. Az eredményeket fel kívánjuk használni a Balaton vízgyőjtı talajainak az 

olajszennyezésekkel szembeni érzékenységének az értékelésére. 


Munkánk a TAMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0003 számú kutatási téma támogatásával 

készült. 


AD-HOC-AG BODEN (2005). Bodenkundliche Kartieranleitung. Hannover 

BARANYAI, F., FEKETE, A., KOVÁCS, I. (1987). A magyarországi talajtápanyag-vizsgálatok 

eredményei. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 

83


BARANYAI, F. et al. (szerk.) (1989). Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. 

Agroinform, Budapest 

BEHRENS, T., SCHOLTEN, T. (2006). Digital soil mapping in Germany – a review. J. Plant Nutr. 

Soil Sci., 169, 434-443. 

COM (2006). 232 final 2006/0086 (COD) Proposal for a Directive of the European Parliment 

and of the Council establishing a framework for the protection of soil and amending 

Directive. 2004/35/EC 

COM (2009). 161 Communication from the commission to the European Parliament, The 

Council, The European Economic and Social Committee and the Committee of the regions 

Towards a better targeting of the aid to farmers in areas with natural handicaps. 

ÉBÉNYI, GY. (1942). Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképéhez. Keszthely, 

M. Kir. Földtani Int, Budapest. 

EC (2000). Directive 2000/60/EC of the European Parliment and of the Council of 23 October 

2000 establishing a framework for Community action in the field of water policy. 

EC (2007). Directive 2007/2/EC of the European Parliment and of the Council of 14 March 

2007 establishing an Infrastructure for Spatial Information in the European Community 

(INSPIRE). 

GÉCZY, G. (1959). A gyakorlati talajtérképezés. Új rendszerő talajismereti és talajhasznosítási 

térkép ismertetése és gyakorlati használhatósága. Doktori értekezés, Gödöllıi Agrártudományi 

Egyetem, Mezıgazdaságtudományi Kar 

GÉCZY, G. (1960). Újabb mezıgazdasági talajhasznosítási osztályozási rendszer. Agrokémia és 

Talajtan, 9, 405-418. 

GÉCZY, G. (1962). Magyarországi talajok osztályozási rendszere és térképezése hasznosíthatóságuk 

alapján. MTA Agrárgazd. Kut. Int. Budapest, 29. sz. kiadv. 

GÉCZY, G. (1964). Mutatószám a magyarországi talajok természetes termékenysége alapján 

történı minısítésre. Agrokémia és Talajtan, 13, 325-344. 

GÉCZY, G. (1968). Magyarország mezıgazdasági területe. Akadémiai Kiadó. Budapest, 307. 

KREYBIG, L. (1937). A M. Kir. Földtani Intézet talajfelvételi vizsgálati és térképezési módszere. 

Budapest 

MCBRATNEY, A., MENDONCA SANTOS, M.L., MINASNY, B. (2003). On digital soil mapping. 

Geoderma, 117, 3–52. 

SISÁK, I., BÁMER, B. (2008a). A Géczy Gábor vezetésével készült talajismereti és talajhasználati 

térképek digitális adatbázisa a Balaton vízgyőjtıjén. Talajtani Vándorgyőlés, Nyíregyháza, 

2008. május 28–29. Talajvédelem különszám, 645-652. 

SISÁK, I., BÁMER, B. (2008b). Hozzászólás Szabó, Pásztor és Bakacsi „Egy országos, átnézetes, 

térbeli talajinformációs rendszer kiépítésének igénye, lehetıségei és lépései” címő cikkéhez. 

Agrokémia és Talajtan, 57 (2), 347–354. 

SZABÓ, J., PÁSZTOR, L., BAKACSI, ZS. (2005). Egy országos, átnézetes, térbeli talajinformációs 

rendszer kiépítésének igénye, lehetıségei és lépései. Agrokémia és Talajtan, 54, 41-58. 

VKKI (2009). A vízgyőjtı gazdálkodási tervek honlapja. Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi 

Központi Igazgatóság, Budapest. 

http://www.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0326_Orszagos_VGT_kezirat_aug.pdf 

[olvasva: 2010. augusztus 10.] 

84

TERMÉSZETI HÁTRÁNYOKKAL ÉRINTETT 

TERÜLETEK LEHATÁROLÁSA KÖZÖS EURÓPAI 

BIOFIZIKAI KRITÉRIUMRENDSZER ALAPJÁN 

Szabó József 1 , Pásztor László 1 , Bakacsi Zsófia 1 , Tar Ferenc 2 , Szalai Sándor 3 , Mikus 

Gábor 4 , Németh Ákos 5 

1 

MTA TAKI Környezetinformatikai Osztály, Budapest 

2 

Ecologic Consulting Kft., Budapest 

3 

SZIE MKK Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllı 

4 

FÖMI Mezıgazdasági Távérzékelési Osztály, Budapest 

5 

OMSZ Éghajlati Elemzı Osztály, Budapest 

e-mail: james@rissac.hu 


Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának egyik fontos célja a mezıgazdasági termelés folytatásának 

bátorítása kedvezıtlen adottságú területeken (KAT) is olyan támogatási konstrukció kialakításával, 

amely egyrészt stabil bevétel nyújt a gazdálkodóknak másrészt csökkenti a gazdálkodásból 

származó környezeti terhelést. A KAT területek új kijelölése immáron természeti hátránnyal 

érintett területek (THÉT) néven az alacsony termıképességő talajokra és kedvezıtlen klimatikus 

viszonyokra vonatkozó közös biofizikai kritériumok alapján történik az Unió egész területén. A 

kritérium rendszert a Közös Kutatóközpont dolgozta ki, a feladat gyakorlati megvalósítása viszont 

tagállami hatáskörbe tartozik. Ehhez megfelelı tematikus és térbeli felbontású, valamint adatstruktúrával 

rendelkezı, országos fedettségő, térbeli talajinformációs rendszer rendelkezésre állása, 

továbbá annak elemzéséhez feladatspecifikus módszertan kidolgozása volt szükséges. Hazánk a 

Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszerre ( © DKTIR) alapozta az azonosítás és a lehatárolás 

elvégzését. Dolgozatunk a térbeli- és tematikus adatértelmezés, származtatás, modellezés lépéseit, 

illetve ezek eredményeinek térbeli kiterjesztését mutatja be. 

Summary 

One of the main objectives of the EU's Common Agricultural Policy is to encourage 

maintaining agricultural production in less favoured areas (LFA) in order to sustain agricultural 

production and use natural resources, in such a way to secure both stable production and income 

to farmers and to protect the environment. Recently the delimitation of LFAs is suggested to be 

carried out by using common biophysical diagnostic criteria on low soil productivity and poor 

climate conditions all over Europe. The criterion system was elaborated by JRC and its 

operational implementation comes under member state competence. This process requires the 

existence of adequate national spatial information systems with appropriate data structure and 

spatial resolution as well as a proper methodology for their analysis. In our paper we present 

how naturally handicapped areas were identified and delineated in Hungary according to 

common biophysical criteria. 

Bevezetés 

Az Európai Unió Bizottsága kidolgozta a természeti hátránnyal érintett területeken 

(THÉT; korábban KAT) a gazdálkodóknak nyújtott támogatás hatékonyabb elosztásának 

rendszerét (CEC, 2009). Ennek keretében a tagországoknak 2014-ig el kell végez- 

85

Szabó – Pásztor – Bakacsi – Tar – Szalai – Mikus – Németh 

niük a természeti hátránnyal érintett területek újbóli lehatárolását. Annak érdekében, 

hogy az új lehatárolás az összes tagországra nézve egységes, és átlátható legyen, a 

Bizottság feladatért felelıs osztályai, 2007-ben megbízták a Közös Kutatóközpontot 

(Joint Research Center), hogy állapítson meg egy közös talaj- és éghajlati kritériumrendszert. 

A kutatóközpont szakértıi nyolc talajtani és éghajlati paraméter-csoportot 

(alacsony hımérséklet, hıstressz, a talaj vízelvezetı képessége, a talaj szemcseösszetétele 

és kövessége, a talajréteg vastagsága, a talaj kémiai tulajdonságai, a talaj vízmérlege, 

valamint a lejtésviszonyok) határoztak meg, melyek egy bizonyos küszöbérték 

fölött az EU tagországokban, a mezıgazdasági termelés számára komoly korlátokat 

jelentenek (VAN ORSHOVEN et al., 2008). 

A Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2007-ben szakmai munkacsoportot 

hozott létre, melynek feladata a környezetileg hátrányos területek egységes Európai 

módszertan alapján történı magyarországi lehatárolásának kidolgozása volt. A 

Munkacsoport szakmai vezetıje és koordinátora az MTA TAKI lett. A szakmai munkacsoport 

2008-ban elvégezte a THÉT területek elızetes lehatárolását a rendelkezésre 

álló országos-regionális léptékő tematikus adatbázisok alapján. A közös biofizikai paraméterek 

alapján történı végleges lehatárolást ún. térképi szimulációk keretében történı 

tesztelést kutatási projekt formájában az MTA TAKI az OMSZ-szal és a FÖMIvel 

együttmőködésben végezte el. A munkálatok térinformatikai alapját az MTA TAKI 

nagyléptékő, a Kreybig-féle átnézetes térképezés (KREYBIG, 1937) eredményeire épülı, 

digitális, talajtani adatbázisa ( © DKTIR); az OMSZ hosszú távú, meteorológiai adatsorai 

és a FÖMI ELK-DDM-5 digitális domborzat modellje képezték. 


A térképi szimuláció feladatai 

A térképi szimulációhoz az alábbi két fı feladatot kellett megfelelı minıség-ellenırzés 

mellett a MEPAR rendszerrel történı kompatibilitás figyelembe vételével végrehajtani: 

• Adatbázis mőveletek végrehajtása: az MTA TAKI és az OMSZ adatgazdák adatbázisainak 

részbeni feladat specifikus továbbfejlesztése, tematikus adattartalmának 

bıvítése, illetve 

• A THÉT kritériumok tartozó mőveletek elvégzése: azaz az EU bizottság által az 

2009. április 21. változatban megfogalmazott egyes paraméterek származtatásának 

kidolgozása (adatértelmezés, származtatás, térbeli- és tematikus modellezés, 

transzfer függvények kidolgozása). 

A talajokra vonatkozó különbözı adatrendszerek térbeli és tematikus felbontása 

igen eltérı lehet (VÁRALLYAY, 2005). Az egyes térképi alapú modellezésnél a felhasználható 

adatok pedig nem feltétlenül állnak az igényelteknek egy az egyben megfeleltethetı 

formában rendelkezésre. Az utóbbiak tematikusan, térbeli felbontásban, esetleg 

mindkettıben eltérnek az elıbbiektıl. Ilyenkor tematikus és/vagy térbeli adatszármaztatásra 

van szükség. A talajok vonatkozásában ehhez az elméleti talajtan által kidolgozott 

pedotranszfer szabályok és függvények, illetve a talajtérképezés hagyományos és 

digitális módszerei nyújtanak segítséget. Egyik esetben sem lesznek, mert nem is lehetnek, 

a származtatott adatok abszolút pontosak. A következtetések pontosságát a 

szabályok megállapítását lehetıvé tevı mérések, az alkalmazott matematikai modellek, 

az interpolációs eljárások és még számos további körülmény határozza meg. A térbeli 

modellezés megbízhatósága egyszerre függ az alkalmazott tematikus és térbeli szár- 

86

Természeti hátrányokkal érintett területek lehatárolása ... 

maztatás pontosságától. Az adatok térbeli részletességének és reprezentativitásának 

legalább akkora szerepe van a végeredmény megbízhatóságában, mint a nyers vagy 

levezetett alapadatok pontosságának. Kevés, de nagyon pontos adat nagy területre történı 

térképi ábrázolásából nem várhatunk el a forrásadattal összemérhetı, egyenletes 

pontosságot a legjobb térképezési módszerek esetén sem, a minden interpolációs eljárásban 

jelenlevı határozatlanság miatt. Meg kell találni azt a kompromisszumot, 

amelynél a tematikus és térbeli pontosságot meghatározó tényezık egyensúlyban vannak 

az optimális eredmény elérése érdekében (GOODCHILD et al., 1999). 

Ezen megfontolások alapján a térképi szimuláció végrehajtásához leginkább megfelelı 

talajtani adatbázist az MTA TAKI GIS Lab által kialakított © DKTIR térbeli talajinformációs 

rendszer (PÁSZTOR et al., 2010) biztosította, mely három alapvetı 

elınnyel bír bármely más, magyarországi talajokra vonatkozó adatrendszerrel történı 

összehasonlításban: 

- Az alapját képezı eredeti térképezés célkitőzései nagyon hasonlatosak a jelenlegi 

THÉT kijelölés mögötti célrendszerhez (Kreybig, 1946). 

- A DKTIR a legrészletesebb térképi alapú adatrendszer, amely országos fedettséget 

biztosít. 

- Az adatbázis minden, talajjal kapcsolatos THÉT kritériumra vonatkozóan tartalmaz 

hasznosítható információkat, amelyek (i) tudományosan megalapozott 

módon lehetıséget nyújtanak a megfelelı tematikus adatszármaztatásra, illetve 

(ii) ezek egész országra történı regionalizálására. 

A © DKTIR az ország teljes területét lefedı olyan térbeli talajinfor-mációs rendszer, 

amely fıként mezıgazdasági területek jellemzésére alkalmas és térbeli felbontásában 

összevethetı a Mezıgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MEPAR) fizikai blokkjaival. 

Az ország teljes területére történı adatszolgáltatásához elsıként be kellett fejezni 

a © DKTIR térbeli talajinformációs rendszer évek óta tartó, térinformatikai feldolgozását. 

A talajfolt adatbázis mintegy 100.000 talajfolt objektumból építkezik, a talajszelvény 

adatréteg pedig mintegy 22.000 reprezentatív, lokalizált talajfelvételi helyszín 

talajrétegenkénti vizsgálati adatát, továbbá mintegy 150.000 db, a reprezentatív helyszínek 

adatát térben származtató lokalizált helyszín talajrétegenkénti vizsgálati adatát 

tartalmazza. 

A térképi szimuláció végrehajtására az egyetlen teljes körő meteorológiai adatforrást 

az Országos Meteorológiai Szolgálat biztosította egyedüliként rendelkezvén az 

ország teljes területét lefedı olyan meteorológiai adatbázissal, amely országos mérıhálózatra 

alapozott hosszú adatsorokkal bír a THÉT szempontjából releváns klimatikus 

paraméterek vonatkozásában. A hosszú adatsorok kezelését (adatok homogenizálása, 

interpolációja és kiértékelése) természetszerőleg az adatgazda végezte. 

A THÉT kritériumok tartozó mőveletek elvégzése 

A THÉT kritériumok tartozó mőveletek elvégzése az EU bizottság által az 2009. április 

21. lehatárolási változatban megfogalmazott egyes paraméterek származtatásának kidolgozását 

jelentette. Az adatbázis mőveletek végrehajtása után rendelkezésre álló 

talajtani és meteorológiai digitális adatbázisok megfelelı adatbázis szerkezetben a 

magyarországi gyakorlat szerinti elfogadott paramétereket tartalmaznak a megfelelı 

térbeli objektumokra vonatkozóan. Ugyanakkor az EU bizottság által meghatározott 

biofizikai paraméterek és azok határértékei nem minden esetben állnak rendelkezésre 

közvetlenül az adatbázisokban. A biofizikai paraméterek definícióinak értelmezése 

87


után a legtöbb esetben származtatni kellett a szükséges paramétereket és azok határértékeit 

az adatbázisokban rendelkezésre álló paraméterek és azok határértékei alapján. 

Az adatszármaztatás így egyrészrıl tematikus adatmodellezést, transzfer függvények 

kidolgozását jelentette. 

A THÉT területek meghatározására alkalmas térképi szimulációhoz szükséges határértékkel 

származtatott paramétereket a meteorológiai paraméterek esetében a mérıállomások, 

mint pont geometriai objektumok hordozzák. A talajtani paraméterek esetében 

részben a talajfoltokhoz közvetlenül rendelhetı a szükséges határértékkel származtatott 

paraméter, részben azonban a talajszelvények, mint pont geometriai objektumok 

hordozzák azokat. Mindezek miatt szükséges volt térinformatikai környezetben 

megfelelı interpolációs eljárások végrehajtásával az adatok térbeli modellezésére. A 

térbeli és tematikus modellezés tervezésénél három fontos tényezıt kellett figyelembe 

vennünk: 

- A felhasznált ©DKTIR adatbázis egyszerre tartalmaz kétdimenziós, talajfoltokra, 

illetve pontszerő, talajszelvényekre vonatkozó adatokat. 

- A ©DKTIR jelen állapotában nem teljes adatrendszer abban az értelemben, hogy 

nem tartalmaz minden objektumára vonatkozóan minden lehetséges adatot. 

- A ©DKTIR nem tartalmazza közvetlenül azokat a paramétereket, amelyek a közös 

kritériumokban szerepelnek. 

Mindezekbıl két dolog következik: 

- Egy-egy kritérium teljesülését, illetve teljesülésének térbeli érvényességét becsülni 

vagyunk kénytelenek. 

- Számos esetben azonban erre a becslésre több, egymástól független megközelítés 

is adódik, amelyek eredményei kiegészítik egymást. 

Célunk az volt, hogy az egyes kritériumok teljesülésérıl történı döntéshozás a lehetı 

legtöbb információn alapuljon és a felhasznált adatok alapján a lehetı legrobosztusabb 

legyen. A © DKTIR talajfoltjai regionalizálnak egyes talajtulajdonságokat, de ezt 

mind térben, mind tematikusan erısen generalizálva, tematikusan robosztusan teszik. A 

finomabb térbeli felbontás elérésére, illetve a részletesebb tematikus származtatásra a 

talajszelvények használata ad lehetıséget. Ez viszont megköveteli az egydimenziós 

információ térbeli kiterjesztésének megoldását. 

Az egyes korlátozó tényezık térbeli modellezésének lehetıségeire egy további 

szempont is jelentıs hatással volt. Végsı soron a regionalizálandó paraméter egy-egy 

specifikus kritérium teljesülése, azaz a kritériumonkénti végtermék egy bináris térkép, 

amely igen-nem kategóriákat tartalmaz. Egy kritérium szigorú teljesülésének becslése 

azonban számos hibalehetıséggel terhelt. Ennek kezelésére vezettük be a valószínőségi, 

illetve fuzzy megközelítést, ahol a teljesülés bináris 0-1 értékeit valószínőségi változók, 

illetve fuzzy halmaz értékek szélsıértékeként tekintettünk, a regionalizálás során 

megengedve tetszıleges [0,1] intervallumba esı érték elıfordulását is (1. ábra). 

A jelen feladat megoldásához ideális eszköz az ún. indikátor krigelés, egy olyan nemparaméteres, 

geostatisztikai interpolációs eljárás, amely azt mondja meg, hogy egy interpolációs 

tér pontjaiban az indikátor érték mekkora valószínőséggel következhet be 

(ISAAKS, SRIVASTAVA, 1989; MARINONI, 2003). A módszer alkalmazásához elıször is 

egy adott kritérium teljesülését minden egyes talajszelvényben megvizsgáltuk: azon pont, 

amelyben a THÉT kritérium teljesül 1-es indikátor értéket kapott, amelyikben nem, az 0- 

sat. Nagyon ügyelnünk kellett arra, hogy az adott döntéshozáshoz elégtelen információval 

jellemzett talajszelvényeket kizárjuk az adott vizsgálatból, hiszen az adathiány miatt 

88


nem értékelhetı pont nem kezelhetı azonosan a kritérium vizsgálatnál 0 értéket kapóval. 

Ezért a részelemzésekben résztvevı talajszelvények száma más és más volt, attól függıen, 

hogy hány adathiányos, illetve hibás értékő elem akadt a vizsgálatban használt paraméterek 

szerint (ez a szám így is minden esetben jóval 100.000 feletti volt). A kritérium 

teljesítési indikátort interpoláltuk indikátor krigelési eljárással. Ennek eredménye egyegy 

kritérium teljesülési valószínőségi térkép, mely az elemzések során általánosan használt 

1 ha-os térbeli felbontásban adja meg cellánként az adott THÉT kritérium teljesülésének 

becsült valószínőségét (2. ábra). 

1. ábra A térképi szimuláció valószínőségi kezelése 

A talajszelvények kapcsán bevezetett valószínőségi megközelítés után érdemes a talajfoltok 

használata kapcsán meglevı bizonytalanságot is figyelembe venni a térbeli modellezésnél. 

A talajfoltok éles határvonallal választják el a folt tulajdonságok alapján 

THÉT besorolású térrészeket a kritériumot nem teljesítıktıl, annak ellenére, hogy azok a 

háttér talajtulajdonságok, amelyek ezt meghatározzák sokkal simább, folytonos átmenettel 

változnak térben és egyáltalán nem biztos, hogy az egyik szempont alapján meghúzott 

határ a másik szempont alapján definiált határértéket is pont azon határ mentén lépi át. 

Ezen probléma kezelésére a talajfolt határok fuzzy kezelésére tértünk át, amely sokkal 

hőebben képezi le a talajtulajdonságok átmenetes változatosságát (WANG, HALL, 1996; 

LEE, LEE, 2006). Ily módon egy adott kritérium teljesülésének talajfoltokon alapuló térbeli 

érvényesség becslésének eredménye is egy kritérium teljesülési valószínőségi térkép. 

Minden egyes független becslés egy országos fedettségő, 1 ha-os térbeli felbontású 

[0,1] intervallumra leképezett kétdimenziós valószínőségi eloszlás térképet generál. 

Egy-egy kritérium teljesülésének térbeli érvényességét a rá vonatkozó független becslések 

eredményeinek kombinálásával kaptuk meg. Az egyes rész becslés térképeket 

89


megbízhatóságuk alapján súlyozva összegeztük, ezzel elıállítva kritériumonként egy 

teljesülési valószínőségi térképet. Ezen térképek lekérdezése szolgáltatja az adott kritériumra 

vonatkozó eredmény térképet; a P(kritérium teljesülése, x) ≥ ½ valószínőségő 

cellákat a THÉT kritériumot kielégítıként kategorizáltuk és vica versa. 

90 

2. ábra Talajtulajdonságra vonatkozó kritérium teljesülésének valószínőségi térképe 

Eredmények 

Az egyes hátrányos talaj és klimatikus jellemzık, valamint a 15%-nál meredekebb 

területek térképeinek uniójával elıállítottuk az összes hátrányos jellemzıt egyesítı 

országos térképet (3. ábra). A következı lépésben a valamennyi hátrányos jellemzıt 

tartalmazó térképet összevetettük a vetítési egységeket jelentı MePAR fizikai blokkokkal 

(adminisztratív lehatárolás), melyek a LAU-2 szintnél részletesebb lehatárolási 

eredményt tettek lehetıvé. Azt a fizikai blokkot tekintettük az eredmény szempontjából 

kedvezıtlen adottságúnak, amelyet az összes hátrányos jellemzıt tartalmazó térkép 

66%-ban, vagy annál nagyobb mértékig érintett. Mivel a MePAR fizikai blokkokon 

belül elkülönítetten szerepelnek a mezıgazdasági támogatásokra jogosító területek, 

ezért egyszerően számolható és jeleníthetı meg a fenti kritériumoknak megfelelı egységek 

mezıgazdasági területe. Az eredményül kapott összes THÉT jogosult mezıgazdasági 

terület a lehatárolási munka konkrét végeredménye. 

Az európai kritériumrendszer kiegészítésére javasoltuk a talajsavanyúság paraméter 

mint THÉT kritérium szerepeltetését, mivel a talajok savanyodása, a magyarországi 

talajdegradáció egyik legfontosabb oka, közel 1,5 millió ha mezıgazdasági területet érint 

különbözı mértékben. Ezért a Bizottsági biofizikai kritériumainak kiegészítési javaslat 

megalapozásaként, amely a savanyúság rész-kritérium kémiai tulajdonságok kritériumon 

belül használatáról szólna, térképi szimulációt végeztünk a savanyúság rész-kritérium 

területi elhatárolására vonatkozóan két terhelési határérték mellett.


3. ábra Az összes biofizikai kritérium teljesülését bemutató országos térkép 

Az Európai Unió Bizottsága által meghatározott biofizikai paraméterek alapján elvégzett 

munka a Természeti Hátrányokkal Érintett Területek jelenlegi viszonyok közötti 

lehetséges legpontosabb területi lehatárolását biztosítja, szemben a korábbiakban 

alkalmazott ökonómiai szempontokat is figyelembe vevı jelentıs mértékben torzító 

hatású KAT 19. cikkely szerinti lehatárolással. A lehatárolás eredményeként tudományos 

megalapozottságú, szakmai szempontrendszer alapján mindazon magyarországi 

területek megjelennek a Természeti Hátránnyal Érintett Területek jogcímre jogosult 

területként, amelyek esetében a gyakorlati tapasztalatok eddig is alátámasztják a természeti 

hátrányok okozta korlátokat és ezáltal megteremtıdik a lehetısége ezen területek 

arányos kompenzálásának. 


A térképi szimulációkat lehetıvé tevı kutatási projektet az Új Magyarország Fejlesztési 

Program finanszirozta. Az adatbázis építés korábbi munkálatai, illetve számos korábbi 

alkalmazás kidolgozása többek közt a K60896, NK73183 OTKA pályázatok 

keretében történt. Külön köszönettel tartozunk Matus Juditnak, Laborczi Annamáriának, 

Vass-Meyndt Szilviának és Krammer Zitának. 

Irodalom 

COMMISSION OF THE EUROPEAN COMMUNITIES (2009). Towards a better targeting of the aid to 

farmers in areas with natural handicaps COM(2009) 161, Brussels. 

GOODCHILD, M.F., SHORTRIDGE, A.M., FOHL, P. (1999). Encapsulating simulation models with 

geospatial data sets. In: Lowell K. and Jaton A. (eds.) Spatial accurary assessment: Land 

information uncertainty in natural resources, Ann Arbor Press, 131-138. 

91


ISAAKS, E.H., SRIVASTAVA, R.M. (1989). An Introduction to Applied Geostatistics. Oxford 

Univ. Press, New York, Oxford. 

KREYBIG, L. (1937). The survey, analytical and mapping method of the Hungarian Royal 

Institute of Geology (in Hungarian and German). M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, 31, 

147–244. 

KREYBIG, L. (1946). Natural conditions of Hungary and agricultural production. (In Hungarian). 

Magyar Mezıgazdasági Mővelıdési Társaság kiadása, Budapest, 384 p. 

LEE, G. S., LEE, K. H. (2006). Application of fuzzy representation of geographic boundary to 

the soil loss model Hydrol. Earth Syst. Sci. Discuss, 3, 115-133. 

MARINONI, O. (2003). Improving geological models using a combined ordinary-indicatorkriging 

approach. Engineering Geology, 69, 37-45. 

PÁSZTOR, L., SZABÓ, J., BAKACSI, ZS. (2010). Digital processing and upgrading of legacy data 

collected during the 1:25 000 scale Kreybig soil survey. Acta Geodaetica et Geophysica 

Hungarica 45, 127-136. 

VAN ORSHOVEN, J., TERRES, J. M., ELIASSON, A. (2008). Common bio-physical criteria to 

define natural constraints for agriculture in Europe. Definition and scientific justification for 

the common criteria. JRC Scientific and Technical Report, EUR 23412 EN. 

VÁRALLYAY, GY. (2005). Soil survey and soil monitoring in Hungary. In R. J. A. Jones, 

Housková, B., Bullock, P., Montanarella, L. (eds.) Soil Resources of Europe, 169–179. ESB 

Research Report No. 9. (2 nd ed.). JRC, Ispra. 

WANG, F., HALL, G. B. (1996). Fuzzy representation of geographical boundaries in GIS, Int. J. 

Geographic Information System, 10 (5), 573–590. 

92

SZEGED KÜLVÁROSI, KERTI TALAJAINAK 

OSZTÁLYOZÁSA 

Szolnoki Zsuzsanna, Farsang Andrea, Puskás Irén 


e-mail: szolnokizsuzsi@earth.geo.u-szeged.hu 


A városi talajok ismérve, hogy azok összetételükben, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaikban 

is eltérnek a városokat körülvevı, természetes talajoktól. A mőtermékek (artefacts) menynyisége 

és összetétele, valamint mélységi megjelenése határozza meg a városi kerti talajok 

sajátos minısítıinek (prefix, suffix) körét, valamint azt, hogy a WRB talajosztályozási rendszer 

szerint a természetes talajok közé, vagy a Technosolok ill. Anthrosolok csoportjába tartoznak. 

Azokon a városrészeken, ahol a talaj hagyományosan városi funkciói mellett a talaj növénytermesztési 

funkciója is megjelenik (külvárosi kiskertek), a talajok módosulnak a fokozott 

szervesanyag-utánpótlás, öntözés, talajforgatás stb. következtében is. 

Munkánk során Szeged egy külvárosi, jellemzıen kiskertes, családi házas beépítéső városrészének, 

mint a város ”pufferzónájának” talajait vizsgáltuk és értékeltük a kertekben feltárt 

szelvények elemzésével és osztályozásával. Célunk annak bemutatása, hogy ezen, a természetes 

és erısen antropogén hatás alatt álló belvárosi (technogén) talajok közötti átmeneti zónában 

melyek a talajok jellemzı tulajdonságai, a talajtani besorolásukat meghatározó bélyegei. 

Summary 

Urban soils differ from natural soils around the cities due to their composition, special physical, 

chemical and biological characteristics. The kind and degree of the anthropogenic effect on the 

urban soils determine, on the one hand, the right prefix and suffix qualifiers, on the other hand, the 

adaptable ones (natural soils or Antrosols, Technosols) of soil groups in the WRB. The garden 

soils having both traditional urban functions and cultivation in peripheral zone of the city have 

been modified owing to intensive organic matter supplement, irrigation and soil rotation. 

During our work, garden soils in the outskirt with private houses as buffer zone were investigated, 

evaluated and classified with the help of some profiles. Our goal is to represent the 

typical characteristics necessary to classification of these soil situated between natural and 

highly anthropogenic zones in downtown. 

Bevezetés 

A növénytermesztés és állattenyésztés elısegítése érdekében az ember folyamatosan 

módosította a talajokat, egyrészt a szántás, meszezés, trágyázás és mőtrágyázás révén 

direkt módon, másrészt a természetes talajképzı tényezık megváltoztatásával, indirekt 

módon. Az ember talajmódosító, talajformáló hatása mára azonban még inkább kifejezett, 

mint mikor az elsı talajosztályozási rendszerek kialakultak. Az utóbbi évtizedekben 

történt drasztikus népességnövekedés, a mezıgazdaság intenzívvé válása és kemikáliák 

használata, az ipari létesítmények és városi területek terjeszkedése, az infrastruktúra 

és a bányamővelés fejlesztése nagy területen eredményezte a talajtakaró tekintélyes, 

és gyakran alapos változását, így mára nélkülözhetetlen a természetes és 

antropogén talajok elkülönítése, osztályozása (DUDAL et al., 2002). A modern talajtan 

93

Szolnoki – Farsang – Puskás 

ma is elfogadja Dokucsajev öt talajképzı tényezıjét (a földtani, az éghajlati, a domborzati, 

a biológiai tényezı, valamint a talajok kora) azzal a módosítással, hogy a biológiai 

tényezıkbe beleérti az emberi (antropogén) hatásokat is (MICHÉLI, 2005). Így a modern 

talajosztályozási rendszerekbıl, mint amilyen a WRB (World Reference Base for 

Soil Resources), nem hiányozhatnak az emberi hatásra megváltozott és átalakult, 

antropogén talajok sem. 

A városi talajok ismérve, hogy fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságaikban is eltérnek 

a városokat körülvevı, természetes genetikájú talajoktól (BULLOCK, GREGORY, 

1991; NORRA, STÜBEN, 2003; PUSKÁS et al., 2008), hiszen a legtöbb városi talaj erısen 

módosult az intenzív használatnak és az emberi beavatkozásnak köszönhetıen 

(ROSSITER, 2007). A városi terület sajátos jellegzetességei a talajvízszint süllyedése, a 

talajfelszínek mesterséges lefedése valamint az antropogén anyagok (tégla és építkezési 

törmelék, különféle hulladékok, kıtörmelék, hamu) keveredése a természetes talajokkal 

(SCHLEUSS et al., 1998). A városi talajok nagy horizontális és vertikális változékonysága 

szintén az emberi tevékenységek (utak, épületek építése, talajok elhordása 

és késıbbi feltöltés stb.) eredménye (EFFLAND, POUYAT, 1997). SCHLEUSS et al. 

(1998) a németországi Eckenförde talajait vizsgálva megállapították, hogy a külsı 

városrész talajai igen változatos tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel ezek természetes 

és antropogén anyagokat egyaránt tartalmaznak. Ellenben a belsı városrészek talajai 

kevésbé heterogének, mivel az itt található talajok szinte teljes egészében 

antropogén anyagokból tevıdnek össze. 

Az egyik szélsıség, amivel városi területen találkozhatunk a teljes egészében 

antropogén talajok, melyek kialakulásában az emberi tevékenység volt a meghatározó, 

ugyanakkor városi területeken is találkozhatunk természetes vagy közel természetes 

állapotú talajokkal is (LEHMANN, STAHR, 2007; ROSSITER, 2007). A 

nagyvárosokban ezek a természetes talajok már csak foltokban találhatók meg, és 

arányuk a belvárostól a külvárosi területeken át a vidéki területek felé fokozatosan 

növekszik (EFFLAND, POUYAT, 1997). Ez különösen érvényes Szeged városára, 

ahol az 1879-es árvízkatasztrófát követıen a város térszínét jelentısen megemelték, 

és így mára a belváros területén, a feltöltésnek köszönhetıen, fıként az erısen 

technogén eredető Technosol talajok jellemzıek (PUSKÁS, FARSANG, 2009). Azonban 

a külvárosi területeken, ahol a talaj tipikusan városi funkciói mellett (utak, 

épületek, közlekedés stb.) a talaj növénytermesztési funkciója is megjelenik, a talajok 

módosulnak a fokozott szervesanyag-utánpótlás, talajforgatás, öntözés stb. következtében 

is. Ez a kettısség érvényes a külvárosi kertekre, amelyek így nem csak 

térben állnak a természetes és az erısen technogén, belvárosi talajok között. Mivel 

a hazai, genetikus és talajföldrajzi alapokon nyugvó osztályozási rendszerünk nem 

teszi lehetıvé az antropogén hatásokra megváltozott és átalakult talajok osztályozását, 

ezért kézen fekvı volt számunkra, hogy a városi kerti talajok osztályozásánál a 

nemzetközi korrelációs talajosztályozási rendszert, a Világ Talaj Referenciabázist 

(World Reference Base for Soil Resources, WRB) válasszuk. Így céljaink a fentiek 

alapján a következık: 

- Megvizsgálni, hogy a Szeged ”pufferzónájában” elhelyezkedı kiskerti talajokat 

érı antropogén hatás milyen mértékben módosítja e talajok tulajdonságait, talajtani 

besorolásukat meghatározó bélyegeit. 

94

Szeged külvárosi, kerti talajainak osztályozása 

- A szelvények helyszíni vizsgálata, valamint a szükséges laborvizsgálatok elvégzése 

után az egyes kerti szelvények besorolása a WRB talajosztályozási rendszerbe. 


A városi, kerti talajok vizsgálatának színhelyéül Szeged egy külvárosi, jellemzıen 

kiskertes, családi házas beépítéső területét, Baktót választottuk. Szeged-Baktó a város 

ÉK-i részén, a körtöltésen kívül helyezkedik el. Mivel az 1879-es árvízkatasztrófát 

követı árvízi védekezés részeként csak a város körtöltésen belüli részét emelték meg 

(ANDÓ, 1979), így a körtöltésen kívül elhelyezkedı Baktó területén valóban a kertmővelés 

és lokális antropogén tevékenységek talajmódosító hatásait tanulmányozhatjuk. 

Baktó eredeti talaja réti csernozjom, melyen az 1930-as évektıl kezdıdıen folyik kiskertes 

mővelés. A kertvárosi övezetben öt, elkülönült kertben történt talajszelvény 

feltárás 2010 nyarán (1. ábra). A feltárt talajszelvények leírása és helyszíni vizsgálata 

mellett a talajszelvények szintjeibıl vett talajminták laboratóriumi analízisét is elvégeztük, 

hogy a szelvények WRB besorolása mellett a városi kerti talajok sajátságairól 

is információt szerezzünk. A szelvények helyszíni vizsgálatánál a Guidelines For Soil 

Description (FAO, 2006) volt iránymutató, míg a szelvények besorolása a WRB 2006 

(FAO et al., 2006) alapján történt. Az alkalmazott laboratóriumi vizsgálatok és módszerek 

a következık: 

- Kémhatás [pH (H 2 O)] 

- Karbonát-tartalom (Scheibler-féle Kalciméterrel) 

- Arany-féle kötöttségi szám 

- Humusz % (kénsavas, kálium-dikromátos oxidációval) 

- Vízben oldható összes sótartalom (konduktometria) 

- Kiegészítı vizsgálatként: 0,5 M NaHCO 3 -oldható foszfor (P 2 O 5 ) 

1. ábra: A feltárt szelvények elhelyezkedése 

95


Eredmények és értékelésük 

A Szeged külvárosában, Baktón feltárt kerti szelvények vizsgálata során igen változatos 

kép tárul elénk, hiszen vannak közel természetes állapotú szelvények (I. és V. szelvény), 

de találkozhatunk talajszerő anyagokkal feltöltött, ”vegyes” szelvényekkel is 

(II., III., IV. szelvény), ami a kertek használatának sokszínőségébıl, mozaikosságából 

következik. 

Talajtani alaptulajdonságok értékelése 

A talajminták döntı többségének fizikai félesége az Arany-féle kötöttségi szám alapján 

homokos-vályog, vályog, agyagos-vályog, de van olyan szelvény, melyet 35 cm vastagságban 

homokkal töltöttek fel. A kerti szelvények kémhatása a gyengén lúgostól a 

lúgos tartományig terjed [pH (H 2 O)=7,83-9,12], és szelvény menti lefutása a karbonáttartaloméhoz 

hasonló mintázatot mutat. A közel természetes állapotú szelvényekben a 

kémhatás a mélységgel fokozatosan növekszik, viszont azokban a szelvényekben, amelyek 

feltöltést is tartalmaznak, a kémhatás lefutása rapszodikus. Ennek magyarázata, 

hogy a feltöltés rétegeinek szénsavas mésztartalma is ingadozó. A kerti talajok felszíni 

szintjeiben megnövekedett, helyenként igen magas humusztartalommal találkozhatunk, 

ami a kertek mővelésének, a szerves anyagok (konyhai, kerti hulladékok, szerves trágyák) 

hosszú idın keresztül történı talajba keverésének a következménye. Azonban a 

kerti talajokban az antropogén hatást nem csak a humusztartalom felszíni szintben való 

megnövekedésével, a felszíni szintek átkeveredésével tanulmányozhatjuk, hiszen a 

humusz koncentráció szelvény menti eloszlása is kiválóan indikálja az emberi beavatkozást. 

A közel természetes, feltöltést nem tartalmazó szelvényekben ugyanis a humusz 

koncentráció szelvény menti eloszlása a természetes talajokra jellemzı, a mélységgel 

fokozatosan csökkenı mintázatot mutat (2. ábra). 

0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 

Mélység (cm) 

0-5 

15-20 

30-35 

45-50 

60-65 

1,2 

1,5 

1,9 

2,4 

75-80 

0,9 

90-95 

0,4 

HU% 

2. ábra A humusz % szelvény menti eloszlása az V. szelvényben 

A feltöltésbıl álló szelvényekben viszont, a humusz koncentráció szelvény menti 

eloszlása rapszodikus (3. ábra). 

96


0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 

0-5 

10-15 

3 


20-25 

30-35 

40-45 

50-55 

60-65 

1 

1,1 

2,1 

70-75 

80-85 

2,3 

HU% 

3. ábra A humusz % szelvény menti eloszlása a II. szelvényben 

Akad olyan talajszelvény is (IV.), melyet csak kis mennyiségő talajszerő anyaggal 

(homok) töltöttek fel, így az eredeti talaj szintjei már viszonylag kis mélységben (35 cm 

alatt) felismerhetık. Ebben a szelvényben a humusz koncentráció a humuszosodott ”új” 

felszíni szint alatt csökken, majd az eredeti talaj humuszos szintjét elérve ismét megugrik 

és onnan fokozatos, a természetes talajokéhoz hasonló lefutást mutat (4. ábra). 


0 0,5 1 1,5 2 2,5 

0-5 

2 

15-20 

0,4 

30-35 

45-50 

2,3 

60-65 

75-80 

1,8 

90-95 

105-110 

0,5 

120-125 

HU% 

4. ábra: A humusz % szelvény menti eloszlása a IV. szelvényben 

A talajminták vízben oldható összes só tartalma alacsony (0,01%-0,17%), a vizsgált 

talajok nem sósak. 

A feltárt szelvények osztályozása 

A vizsgált szelvények közül a két, feltöltést nem tartalmazó szelvény (I. és V.) nem 

szenvedett olyan mértékő átalakulást, hogy ezeket az antropogén talajok közé sorolhatnánk. 

Mindkét szelvény A szintje kielégíti a Mollic szint követelményeit (FAO et al., 

2006), hiszen sötét színő, szerves anyagban gazdag, magas bázistelítettségő felszíni 

97


szinttel rendelkeznek (1. táblázat). A Mollic szint alatt mindkét szelvényben megtalálható 

a Calcic szint, így a WRB szerint az I. és V. szelvény a Chernozems referencia 

csoportba sorolható (5. ábra). Mindkét szelvény gilisztajáratokkal átjárt, és a Mollic 

szintjük is 50 cm-nél vastagabb, ezért mindkét szelvény érdemes az elıbbi miatt a 

Vermic elıtag és utóbbi miatt a Pachic utótag minısítı viselésére. Így a két szelvény 

neve a következıképpen alakul. I. és V. szelvény WRB besorolása: Calcic Vermic 

Chernozem (Pachic). 

Mélység 

(cm) 

1. táblázat Az I. és V. szelvény vizsgálati eredményei 

Összes 

só (%) 

KA 

Szövet 

I. Szelvény 

pH 

(H 2 O) 

Humusz 

(%) 

CaCO 3 

(%) 

Nedves 

szín 

Száraz 

szín 

0-20 0,04 43 AV 7,93 3,2 2,1 10YR 3/2 2,5Y 3/2 

20-35 0,03 38,8 V 8,00 2,0 0,4 10YR 3/2 2,5Y 3/2 

35-55 0,03 44 AV 8,22 2,0 1,2 10YR 2/1 2,5Y 3/1 

55-70 0,03 44 AV 8,40 1,6 12,9 2,5Y 3/2 2,5Y 4/2 

70-90 0,03 37 HV 9,12 0,7 35,8 2,5Y 5/4 2,5Y 7/4 

V. Szelvény 

Mélység 

(cm) 

Összes 

só (%) 

KA 

Szövet 

pH 

(H 2 O) 

Humusz 

(%) 

CaCO 3 

(%) 

Nedves 

szín 

Száraz 

szín 

0-15 0,03 37 HV 7,96 2,4 5,8 10YR 3/2 2,5Y 4/2 

15-30 0,02 35 HV 7,96 1,9 5,8 10YR 3/2 2,5Y 4/2 

30-45 0,02 38 HV 8,11 1,5 5,4 10YR 3/1 2,5Y 4/2 

45-65 0,03 43 V 8,26 1,2 4,2 10YR 3/1 2,5Y 3/2 

65-85 0,02 42 V 8,4 0,9 26,2 2,5Y 4/3 2,5Y 5/2 

85-100 0,02 38 HV 8,44 0,4 28,7 2,5Y5/6 2,5Y 7/6 

5. ábra I. és V. számú szelvény: Calcic Vermic Chernozem (Pachic) 

98


A feltöltést is tartalmazó szelvények osztályozásánál már nem ilyen egyszerő a 

helyzet, hiszen a WRB rendszerbe történı besorolásuk nehézkes. A feltöltött, egyértelmően 

antropogén szelvényeket ugyanis, egy kivételével, nem tudjuk besorolni sem a 

Technosols, sem az Anthrosols referencia csoportokba (e referencia csoportok foglalják 

magukba az erısen antropogén hatás alatt álló talajokat). A Technosols talajok kritériumait 

ugyanis (magas mőterméktartalom, felszíni lefedettség, technikus kemény kızet) 

egyik feltöltött szelvény sem elégíti ki, hiszen a feltöltés anyaga is minden esetben 

talajszerő anyag, így ezek a szelvények csak elenyészı mennyiségő mőterméket tartalmaznak. 

Az Anthrosols referencia talajcsoport kritériumai szerint az ide sorolandó 

talajoknak vastag (50 cm-nél vastagabb), ember által létrehozott olyan felszíni szinttel 

kell rendelkeznie, amely a hosszú idejő és igen intenzív agrotechnikai mővelés hatására 

alakult ki. Ennek a követelménynek is csak az egyik szelvény felel meg a három feltöltött 

szelvény közül. 

A II. szelvény az Anthrosols referencia csoportba tartozik, mivel 50 cm-nél vastagabb 

Terric szinttel (ember által létrehozott felszíni szint, mely trágya, iszap, komposzt, 

homok hosszú ideig történı talajba keverésének következménye) rendelkezik (6. 

ábra). A szelvény magas bázistelítettségő, ezért az Eutric utótag minısítı viselésére 

jogosult. A szelvényben a 60 cm-es Terric diagnosztikai szint alatt az eltemetett, eredeti 

csernozjom szelvény A szintje is megfigyelhetı (2. táblázat), amit jelezhetünk is a 

szelvény nevében oly módon, hogy az eltemetett talaj nevét a Thapto- jelzıvel látjuk el 

és zárójelben a szelvény neve mögé illesztjük. Így a II. szelvény neve a következıképpen 

alakul: Terric Anthrosol (Eutric) (Thapto-Chernozemic). 

6. ábra II. szelvény: Terric Anthrosol (Eutric) (Thapto-Chernozemic), IV. szelvény: Calcic 

Vermic Chernozem (Pachic, Areninovic) 

99


Mélység 

(cm) 

2. táblázat A II. és IV. szelvény vizsgálati eredményei 

Összes 

só (%) 

KA 

Szövet 

II. Szelvény 

pH 

(H 2 O) 

Humusz 

(%) 

CaCO 3 

(%) 

Nedves 

szín 

Száraz 

szín 

0-25 0,03 38 V 7,95 3 4,1 10YR 3/2 10YR 3/2 

25-30 0,02 30 HV 8,69 1 19,9 2,5Y 5/4 2,5Y 6/6 

30-40 0,04 36 HV 8,56 2,1 5,0 2,5Y 3/2 10YR 3/1 

40-60 0,06 33 HV 8,82 1,1 14,9 2,5Y 4,3 2,5Y 5/4 

60-90 0,17 44 AV 8,38 2,3 2,9 10YR 2/1 10YR 2/1 

IV. Szelvény 

Mélység 

(cm) 

Összes 

só (%) 

KA 

Szövet 

pH 

(H 2 O) 

Humusz 

(%) 

CaCO 3 

(%) 

Nedves 

szín 

Száraz 

szín 

0-15 0,01 27 H 7,83 2 3,8 2,5Y 3/2 2,5Y 5/2 

15-35 0,01 27 H 8,13 0,4 3,4 2,5Y 4/3 2,5Y 6/3 

35-60 0,03 34 HV 8,14 2,3 2,1 10YR 3/2 2,5Y 4/2 

60-90 0,03 35 HV 8,4 1,8 4,6 10YR 3/2 2,5Y 4/2 

90-110 0,02 34 HV 8,86 0,5 23,9 2,5Y 5/6 2,5Y 7/4 

110-130 0,03 34 HV 8,85 0,5 24,8 2,5Y 6/6 2,5Y 7/3 

A IV. szelvényben, melyet csak kis mennyiségő homokkal töltöttek fel, az eredeti talaj 

szintjei már 35 cm-es mélység alatt felismerhetık (6. ábra). Mivel az eltemetett talaj feletti 

új anyag (homok) vastagsága nem éri el az 50 cm-t, a WRB szabályai szerint az eltemetett 

talajt kell osztályoznunk. Az eltemetett talaj A szintje (35-90 cm) kielégíti a Mollic szint 

követelményeit, mely alatt egy Calcic szint is megfigyelhetı (2. táblázat), így a szelvény a 

Chernozems referencia csoportba sorolható. A szelvény gilisztajáratokkal átjárt, és a Mollic 

szint is vastagabb 50 cm-nél, tehát a szelvény a Vermic elıtag és Pachic utótag minısítıt 

kapja. A Novic utótag minısítıvel jelezhetjük azt, hogy az általunk osztályozott talaj felett 

új anyag (esetünkben homok) is található. Tehát a IV. szelvény neve a következı: Calcic 

Vermic Chernozem (Pachic, Areninovic). 

3. táblázat A III. szelvény vizsgálati eredményei 

III. Szelvény 

Mélység 

(cm) 

Összes 

só (%) 

KA 

Szövet 

pH 

(H 2 O) 

Humusz 

(%) 

CaCO 3 

(%) 

Nedves 

szín 

Száraz 

szín 

100 

0-25 0,02 37 HV 7,76 3,7 4,6 10YR 2/1 10YR 4/2 

25-35 0,02 35 HV 8,19 1,7 14,5 10YR 4/2 2,5Y 5/2 

35-60 0,02 30 HV 8,72 0,8 25,7 10YR 5/4 2,5Y 6/3 

60-90 0,04 36 HV 8,38 2,2 7,5 10YR 2/1 10YR 4/2 

A III. szelvény magas szervesanyag-tartalmú, magas bázistelítettségő felszíni szinttel 

rendelkezik (3. táblázat), melynek NaHCO 3 -oldható foszfor tartalma is magas (P 2 O 5 =203,3 

mg/kg), így ez a felszíni szint kielégíti a Hortic diagnosztikai szint kritériumait. A Hortic 

szint olyan sötét színő, magas szerves anyag tartalmú és magas bázistelítettségő felszíni 

szint, mely az intenzív trágyázás, mővelés, szerves maradványok és egyéb állati vagy emberi 

hulladékok talajba keverésének következményeként alakul ki. Mivel a szelvényben a 

Hortic szint csak 25 cm vastag (3. táblázat), ezért a szelvényt a Cambisols referencia csoportba 

(fiatal talajok, melyeken a talajképzıdés csupán kezdeti jelei mutatkoznak) sorolhatjuk. 

A szelvényben a Hortic szint alatt egyéb antropogén réteg, valamint az eltemetett ere-


deti talaj is megfigyelhetı (7. ábra). A magas szénsavas mésztartalmú antropogén réteg jól 

elkülönül színbeli és szerkezetbeli különbözısége miatt (lithological discontinuity), így a 

szelvény a Ruptic valamint a Calcaric utótag minısítıt kapja. A III. szelvény neve: Hortic 

Cambisol (Calcaric, Ruptic) (Thapto-Chernozemic). 

7. ábra III. szelvény: Hortic Cambisol (Calcaric, Ruptic) (Thapto-Chernozemic) 


A feltárt kerti szelvények vizsgálata során képet kaptunk arról, hogy a külvárosi területeken 

a talajok módosulnak a kertmővelés hatására, ugyanakkor az antropogén hatás 

mértéke jóval kisebb, és más jellegő, mint a belvárosi területeken. Ezért Szeged 

pufferzónájában találkozhatunk közel természetes állapotú talajokkal, melyek csak 

olyan mértékő módosulást szenvedtek (felszíni szintek átkeverése, magas 

szervesanyagtartalom), ami nem teszi indokolttá e talajok antropogén talajcsoportba 

sorolását. Ugyanakkor találkozhatunk talajszerő anyagokkal feltöltött, teljes egészében 

antropogén szelvényekkel is. A feltárt szelvények változatossága jól jelzi azt, hogy a 

városi talajok vertikálisan és horizontálisan is igen heterogének, és ez a változatosság a 

külvárosi kertek esetében is megjelenik. Példát találhatunk itt közel természetes állapotú 

Chernozem talajokra, (Vermic, Calcic Chernozems), fiatal, antropogén felszíni 

szinttel rendelkezı Cambisol talajra (Hortic Cambisol), valamint vastag, ember által 

létrehozott felszínő Anthrosol talajra (Terric Anthrosol) is. 


ANDÓ, M. (1979). Szeged város település-szintje és változásai az 1879. évi árvízkatasztrófát 

követı újjáépítés után. Hidrológiai Közlöny, 6, 274-276. 

BULLOCK, P., GREGORY, P.J. (1991). Soils in the Urban Environment. Blackwell, Oxford. 

DUDAL, R., NACHTERGAELE, F.O., PURNELL, M.F. (2002). The human factor of soil formation. 

Trans-actions 17 th World Congress of Soil Science, WCSS, Bangkok. Symposium 18.Vol., 

II., paper 93. 

101


EFFLAND, W., POUYAT, R.V. (1997). The genesis, classification, and mapping of soils in urban 

areas. Urban Ecosystems, 1, 217-228. 

FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) (2006). Guidelines for soil 

description, Roma, ISBN: 92-5-105521-1. 

FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations), IUSS (International Union of 

Soil Sciences), ISRIC (International Soil Reference and Information Centre) (2006). World 

reference base for soil resources. A framework for international classification, correlation 

and communication, Rome, Italy. ISBN: 92-5-105511-4 

(http://www.fao.org/ag/Agl/agll/wrb/doc/wrb2006final). 

LEHMANN, A., STAHR, K. (2007). Nature and significance of anthropogenic urban soils. Journal 

of Soil and Sediments, 7, 247-260. 

MICHÉLI, E. (2005). A talajosztályozás fejlıdése és helyzete a 21. században. In STEFANOVITS, 

P., MICHÉLI E. (szerk.) A talajok jelentısége a 21. században. MTA Társadalomkutató Központ, 

Budapest, 309-327. 

NORRA, S., STÜBEN, D. (2003). Urban soils. Journal of Soils and Sediments, 3, 229-23. 

PUSKÁS, I., FARSANG, A. (2009). Diagnostic indicators for characterizing urban soils of Szeged, 

Hungary. Geoderma, 148, 267-281. 

PUSKÁS, I., PRAZSÁK, I., FARSANG, A., MARÓY, P. (2008). Antropogén hatásra módosult fizikai, 

kémiai és biológiai tulajdonságok értékelése Szeged és környéke talajaiban. Agrokémia és 

Talajtan, 57 (2), 261-280. 

ROSSITER, D. G. (2007). Classification of Urban and Industrial Soils in the World Reference 

Base for Soil Resources. Journal of Soil and Sediments, 7, 96-100. 

SCHLEUSS, U.,WU, Q., BLUME, H.P. (1998). Variability of soils in urban and periurban areas in 

Northern Germany. Catena, 33, 255-270. 

102

VÁLTOZÓ TALAJAINK

HASZNÁLT HÉVÍZ SZIKKADÁS HATÁSÁRA 

BEKÖVETKEZİ DEGRADÁCIÓ A TALAJ- 

TALAJVÍZ RENDSZERBEN ALFÖLDI 

MINTATERÜLETEN 

Balog Kitti 1 , Farsang Andrea 1 , Czinkota Imre 2 

1 Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged 

2 Szent István Egyetem, Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllı 

e-mail: kit@geo.u-szeged.hu 


A talajok degradációját elıidézı antropogén hatások közül munkánkban egy termálfürdıbıl 

kikerülı csurgalék hévíz földmedrő csatornában való elvezetése kapcsán fellépı talajtani hatásokkal 

foglalkoztunk. A mintaterületen elıforduló réti csernozjom, kilúgozott csernozjom és 

réti szolonyec talajokon vizsgáltuk a hévízszikkadás hatására létrejövı változásokat a pH, öszszes 

sótartalom és NaS% tekintetében. Kutatásunk eredményeképpen megállapítottuk, hogy a 

mintaterületen a talaj lúgosodása és a sófelhalmozódás volt a jellemzı folyamat. Talajtípusonként 

ezen hatások megjelenésének mértékében és a szelvényeken belüli eloszlásban volt különbség. 

A szikességet jelzı NaS% értékei nem érték el a káros 5 %-os határt. A Na + megkötıdésének 

további jellemzésére adszorpciós izotermákat mértünk, illetve szerkesztettünk talajtípusonként 

és szintenként. Így megadtuk a használt hévizek szikkadása esetén a különbözı talajokban 

adszorpciót indukáló Na + -koncentráció tartományokat és a szelvény szintjeiben maximálisan 

adszorbeálható Na + mennyiségét. 

Summary 

Out of anthropogenic impacts generating degradation processes in soils we have investigated 

waste thermal water of a spa, discharged to surface waters through uninsulated ground channels, 

in relation to effects on the soil. In the case of soils on the sample plot (meadow chernozem 

and meadow solonetz - according to Hungarian genetic classification), alterations in the 

values of pH, total salt content and NaS% due to sewage thermal water seepage were studied. 

As a result of our research it can be concluded that on the sample area, alkalization and salt 

accumulation were the typical process refer to soil. Amongst soil types, in the rate of appearance 

of these effects and in the distribution within the profiles were different. The NaS% values 

indicating sodicity did not reach the risky limit (5 %). Adsorption isotherms were measured and 

devised refer to each horizon of the different soil types on the sample plot in order to characterize 

exactly the further adsorption of the Na + originating from seeping thermal water. So we 

could determine a Na + concentration range of waste water inducing adsorption in adjacent soils 

off different types and the maximum amount of the adsorbable Na + in each horizons of the profiles. 

Bevezetés 

Hazánkban a kedvezı geotermikus adottságoknak köszönhetıen nagy mennyiségben 

(120 millió m 3 /év; SZANYI et al., 2009) termelhetı ki a változatos hasznosítási módoknak 

eleget tevı „zöld energiaforrás”, a hévíz. Kutatásunk során a cserkeszılıi termál- 

105

Balog – Farsang – Czinkota 

fürdıben gyógyászati célra használt, így visszasajtolásra alkalmatlanná vált termálvíz 

földmedrő csatornában való szikkadásának környezetünkre kifejtett hatását vizsgáljuk 

a talaj – talajvíz rendszerben. 


Mintaterület 

A Tiszazug kistájhoz tartozó cserkeszılıi mintaterület (1. ábra, 1. táblázat) 83-95 mBf 

magasságú, ártéri szintő hordalékkúp síkságon fekszik, ahol holocén öntésképzıdmények 

a jellemzıek. 

106 

1. ábra A cserkeszılıi vizsgált terület mintapontjainak térbeli elhelyezkedése 

1 t - 3 t: réti csernozjom, 4 t-5 t: kilúgozott csernozjom, 6 t: réti szolonyec 

Meleg, száraz éghajlatú terület, ariditási indexe 1,3 körüli. Az évi napsütéses órák 

száma 2050, a csapadék mennyisége az 550 mm-t sem éri el. A talajvíztükör jellemzı 

szintje 4 m. Kémiai jellegét tekintve Ca-Mg-HCO 3 -os (MAROSI, SOMOGYI, 1990). A 

terület talajtípus szempontjából nagyfokú mozaikosságot mutat. A mintaterületen három 

fı talajtípus található: réti csernozjom, kilúgozott csernozjom és réti szolonyec (a 

magyar genetikai osztályozás szerint) (AGROTOPOGRÁFIAI TÉRKÉP, 1979). A környezı 

területek mezıgazdasági hasznosítás alatt állnak. Cserkeszılı határában a földmedrő 

csatorna 9,5 km hosszan kanyarog, míg végül a Körösbe jut. A szigetelés hiánya miatt 

ennek teljes hosszában szikkadás történik. A hőtıtó szerepét egy eredetileg szikes területen 

lévı “Fertı” látja el (1. B ábra).

Használt hévíz szikkadás hatására bekövetkezı degradáció... 

1. táblázat A cserkeszılıi vizsgált terület mintapontjainak térbeli elhelyezkedése és jellemzése 

EOV koordináták 

Mintaszám 

X 

Y 

Leírás 

1 v 738557 169376 használt termálvíz a földcsatornába folyáskor 

2 v 738522 169298 a földcsatorna vize (termálvíz), a befolyástól 75 m-re 

1t, 3 v 738538 169318 talajfurat a csatornától 10 m-re és a hozzá tartozó talajvíz 

2 t, 4 v 738586 169300 talajfurat a csatornától 25 m-re és a hozzá tartozó talajvíz 

3 t, 5 v 738621 169290 

talajfurat a csatornától 50 m-re (kontroll) és a hozzá tartozó 

talajvíz 

4 t, 6 v 738473 169209 talajfurat a csatornától 10 m-re és a hozzá tartozó talajvíz 

7 v 738476 169207 a földcsatorna vize (termálvíz), a befolyástól 360 m-re 

5 t, 8 v 738450 169226 

talajfurat a csatornától 50 m-re (kontroll) és a hozzá tartozó 

talajvíz 

6 t, 9 v 737990 167781 talajfurat a hőtıtótól 10 m-re és a hozzá tartozó talajvíz 

Módszer 

Terepi munkánk során a használt hévíz, a csatornában folyó víz, a talajvíz, illetve a 

talaj mintázására került sor. A talajfuratokat minden esetben talajvízig mélyítettük 

Eijkelkamp spirál talajfúró segítségével és 20 cm-enként győjtöttünk talajmintát. A 

talajvízbıl a nyugalmi vízszint beállta után mintákat vettünk, amiket a vizsgálatok 

megkezdéséig hőtve tároltunk. 

Laboratóriumban a szikesedést indikáló paramétereket vizsgáltuk. A vizek pHjának 

és a talajok pH(H 2 O)-jának meghatározása a MSZ-08-0206/2:1978 alapján történt. 

Az összes só % kiszámítását a MSZ-08-0206-2:1978 szerint a talajpaszta és a 

talajvíz elektromos vezetıképességének mérése alapján végeztük. A Na% * számításához 

a talajvízbıl, a NaS% ** számításához pedig talajkivonatokból mértük a kationok 

(Ca 2+ , Mg 2+ , Na + , K + ) koncentrációját. 

A talaj káros anyag tompító képességének egyik tényezıjét adszorbeáló képessége 

adja. A különbözı anyagok adszorpciós affinitása az adszorpciós izotermákkal jellemezhetı 

legjobban, amelyek adott hımérsékleten a talajon megkötött mennyiség és a 

vizsgált anyag egyensúlyi oldatkoncentrációja közötti kapcsolatot adják meg 

(SZEGVÁRI et al., 2003). A fizikai talajdegradáció és szikesedés szempontjából a megkötött 

Na + és a Mg 2+ mennyisége bír kiemelt jelentıséggel. A Na + -adszorpcióra vonatkozó 

modellkísérlet során 200, 400, 500, 600, 800, 1000 mg/l koncentrációjú NaCl 

kísérleti oldat 100 ml-ével kezeltük a szintenként kiválasztott, csatornaközelben vett 

talajminták 5 g-ját, háromszori ismétléssel. 3 órán keresztül 23 °C-on történt a 

talajszuszpenziók rázatása. Az adszorpciós egyensúly beállta után a fázisokat szőréssel 

szétválasztottuk. Ezután Induktív Csatolású Plazma Optikai Emissziós Spektrométerrel 

* Na%: A Na + többi kicserélhetı kationhoz viszonyított részaránya. A vizek szikesítı hatásának 

jellemzésére használt indexszám. Kiszámítása: Na%= (c Na /(c Ca +c Mg +c Na +c K ))*100, ahol c x az 

adott ion koncentrációja. 

** NaS%: A Na + - mint kicserélhetı bázis - mennyisége az S-érték %-ában. A talajok szikesedésének 

mértékét jellemzi. Kiszámítása: NaS%=(c Na (mgeé/100 g)/S-érték (mgeé/100 g)*100. Az 

S-érték pedig a kicserélhetı bázisok összes mennyiségét jelenti. 

107


mértük az adszorptívum Na + -koncentrációját, ami az egyensúlyi koncentrációt adta 

meg. A mért eredményekbıl számoltuk az egységnyi talajtömegre jutó adszorbeált Na + 

mennyiségét (q): 

q = (V / m) * (c 0 -c e ) 

ahol V az oldattérfogat, m az adszorbens tömeg, c 0 a kezdeti és c e az egyensúlyi Na + 

koncentráció (FILEP, FÜLEKY, 1999). Az adszorpciós izotermák felvételéhez az egyensúlyi 

oldat Na + koncentrációját ábrázoltuk az egységnyi talajon megkötött Na + mennyiségének 

függvényében Microcal Origin 6.0 adatelemzı és -megjelenítı szoftver segítségével. 

Az így kapott pontokra módosított Langmuir izotermákat illesztettünk: 

y= a * k * c e / (1 + k * c e ) – e 

ahol y a felületi koncentráció, a a telítési felületi koncentráció, k a kötési erıre jellemzı 

állandó, c e az egyensúlyi koncentráció, e a felületen eredetileg levı koncentráció 

(FILEP, 1988). Ily módon számítottuk a vizsgált talajtípusok szintjeire vonatkozó adszorpciós 

paramétereket. A Langmuir-egyenlet alkalmazásának elınye, hogy a maximálisan 

adszorbeálható anyag mennyisége az izoterma egyenletébıl meghatározható 

(SZEGVÁRI et al., 2003). Az egyenesek illesztése után a meredekségekbıl, a tengelymetszetekbıl, 

és az izoterma extrapolációjából számított paramétereket a 3. ábrán tüntettük 

fel. 


A vizsgált területet elemzés szempontjából 3 részre tagoltuk. A csatorna felsı szakasza 

melletti 3 talajfurat réti csernozjom. A középsı szakasz melletti 2 furat inkább a kilúgozott 

csernozjom talajok bélyegeit viseli. Mivel a vizsgált terület mintapontjai közel 

helyezkednek el egymáshoz (300 m-en belül) klimatikus különbség nem igazolná ezen 

talajok más irányú kifejlıdését, emellett a jellemzı csapadékmennyiség sem indokolná 

a kilúgzást. Ez a folyamat a csatornából oldalirányba és lefelé szivárgó víztöbblet hatásának 

tulajdonítható. Az alsó szakasz mintapontja a hőtıtó mellett található, réti 

szolonyec talajtípusba tartozik. Megállapítható, hogy Cserkeszılın a magas sótartalmú 

(> 500 mg/l) (DARAB, FERENCZ, 1969) és Na %-ú (>95 %) (28/2004 KvVM rendelet) 

szikkadó használt hévíz megnöveli a csatorna közelében mind a talajvíztükör szintjét 

(pl: 110 cm -> 83 cm), mind pedig a talajvíz só-koncentrációját (2431 mg/l -> 3032 

mg/l) és a többi kicserélhetı kationhoz viszonyított Na + -arányát (54,53 % -> 95,08 %), 

ami fıleg a középsı szakaszon szembetőnı (2. táblázat). A talajvíz eredeti Ca-Mg- 

HCO 3 -os jellege (MAROSI, SOMOGYI, 1990) a nagy Na + -tartalmú szivárgó víz hatására 

a legtöbb vízminta esetében a Ca-Na-HCO 3 -os kémiai típusba sorolódik át, a csatorna 

középsı szakaszán a meder közelében pedig teljes egészében a szikkadó használt hévíz 

Na-Mg-HCO 3 -os karakterisztikáját veszi fel. Ebben a kiemelt pontban a Na + -hatás 

mellett a szikadásból származó Mg 2+ -ok hatása is elıtérbe kerül. 

A csatorna körüli különbözı genetikai típusú talajok mindegyikében megfigyelhetı 

sófelhalmozódás a szelvények különbözı szintjeiben (2. ábra). A felsı szakaszon 

gyenge sófelhalmozódás tapasztalható az A-szintben, a középsı szakaszon szintén 

gyenge sófelhalmozódás a talajvíztükör feletti talajrégióban, az alsó szakaszon pedig 

közepes a C-szintben. 

108

2. táblázat A cserkeszılıi vízminták vizsgálati eredményei (felsı szakasz: 1 v-5 v, középsı szakasz: 6 v-8 v, alsó szakasz: 9 v) 

Vízminta 

típus 

Mintaszám 

pH 

Összes só 

(mg/l) 

Na + 

(mg/l) 

K + 

(mg/l) 

Mg 2+ 

(mg/l) 

Ca 2+ 

(mg/l) 

Na% 

Mg% 

kémiai 

típus 

megütött 

talajvíz 

szint 

(cm) 

nyugalmi 

talajvízszint 

(cm) 

használt 

termálvíz 

1 v 

7,9 

874 

573,90 

6,04 

1,55 

1,27 

98,63 

67,17 

Na-Mg- 

HCO 3 

- 

- 

109 

felszíni 

csurgalékvíz 

talajvíz 

talajvíz 

talajvíz 

(kontroll) 

talajvíz 

felszíni 

csurgalékvíz 

talajvíz 

(kontroll) 

talajvíz 

2 v 

3 v 

4 v 

5 v 

6 v 

7 v 

8 v 

9 v 

8,0 

7,8 

8,0 

8,1 

8,3 

8,2 

8,1 

8,6 

867 

1248 

1913 

1768 

3032 

863 

2431 

2061 

518,60 

489,10 

632,50 

633,30 

634,40 

428,30 

633,70 

634,50 

6,77 

5,60 

4,31 

2,96 

2,20 

11,88 

2,73 

3,89 

1,63 

97,55 

156,40 

5,61 

11,14 

1,46 

73,50 

27,83 

1,40 

358,70 

376,30 

364,30 

8,86 

1,11 

335,50 

304,90 

98,34 

44,79 

46,25 

59,48 

95,08 

97,48 

54,53 

60,96 

66 

31,19 

40,92 

2,5 

67,71 

68,71 

26,75 

13,2 

Na-Mg- 

HCO 3 

Ca-Na- 

HCO 3 

Ca-Na- 

HCO 3 

Ca-Na- 

HCO 3 

Na-Mg- 

HCO 3 

Na-Mg- 

HCO 3 

Ca-Na- 

HCO 3 - 

Cl 

Ca-Na- 

HCO 3 

- 

100 

150 

160 

130 

- 

160 

180 

- 

83 

100 

110 

110 

- 

115 

161 

Használt hévíz szikkadás hatására bekövetkezı degradáció...


2. ábra Szikesedést indikáló talajparaméterek a mintaterület különbözı talajtípusairól 

(1: réti csernozjom, 2: kilúgozott csernozjom, 3: réti szolonyec) 

110


A csatorna folyásirányában haladva tehát a meder melletti szelvényekben a 

sófelhalmozódás mértéke egyre növekvı, szintje pedig egyre mélyebb talajhorizontok 

felé tolódik el (BALOG, FARSANG, 2009). A réti csernozjom talaj esetén a csatornához 

közeli szelvény egyértelmően nagyobb sómaximummal jellemezhetı, mint a kontroll 

(2. ábra). A csatornaközeli talajszelvény sótöbblete termálvíz eredető, hiszen a nyugalmi 

talajvízszintek is mutatják (2. táblázat), hogy itt a csatornából kiáramlás történik 

a környezı területek felé. A kilúgozott csernozjom talajon a meder mellett és a kontroll 

pontban azonos a sómaximum értéke. A csatornából talajba szivárgó csurgalék hévíz (a 

csapadék kilúgzó hatásával együtt) azonban nagyban átrendezi a mélység szerinti 

sóeloszlást a kontroll ponthoz képest. A folyamatos, meder felıl érkezı sóutánpótlás és 

a felszín felıl a talajvízszint felé történı sókimosódás eredményezi mind a talajvíz 

(3032 mg/l), mind pedig a csatornaközeli profil altalajának magas sótartalmát. 

Kémhatás tekintetében nem mutatkozik meg a csatorna kifejezett hatása. Bár a talaj 

lúgosodása megfigyelhetı, a csatornától való távolsággal nem mutat igazolható kapcsolatot. 

A 2. táblázat pH adatai alátámasztják, hogy a talajvizek lúgos kémhatásúak, 

így hatással vannak a velük érintkezı altalajra. A szelvények pH profiljából (2. ábra) 

kitőnik, hogy az altalaj lúgos, a feltalajhoz viszonyítva akár 1 pH-egységnyi különbség 

is mutatkozhat. A csatorna folyásiránya mentén szintén az altalajban figyelhetı meg 

kismértékő növekedés a talajok kémhatásában, ami párhuzamba állítható a talajvíz 

magas sótartalmával. Bár a csatorna közvetlen hatása nem fedezhetı fel a lúgosodás 

kapcsán, a szikkadó hévízbıl a talajvízbe kerülı lúgosan hidrolizáló sók (NaHCO 3 , 

Mg(HCO 3 ) 2 ) által közvetett hatás feltételezhetı. 

A NaS% tekintetében szintén megfigyelhetı a Na + folyásirányban növekvı mértékő 

feldúsulása a talaj adszorpciós helyein. A csatorna felsı szakasza mellett, a réti 

csernozjom talajban a kontroll ponthoz képest kis mértékő Na + -dúsulás tapasztalható. 

A kilúgozott csernozjom talaj esetén azonban a NaS% kisebbnek mutatkozik a csatornához 

közeli pontban, mint a kontrollban (2. ábra). A csatorna közelében ugyanis a Na + 

- jó mobilizációs tulajdonsága, a folyamatos vízhatás, a könnyebb talajtextúra, s ezáltal 

a fokozott beszivárgás miatt - a talajvízbe mosódik, így a többi kationhoz képest aránya 

lecsökken a szelvényben. Ugyanakkor a talajvíz Na%-a magas lesz, megközelíti a termálvízét 

(2. táblázat). 

A talajban történı Na + -megkötıdés további alakulásának áttekintésére szolgálnak 

az adszorpciós izotermák (BALOG, FARSANG, 2010). A réti csernozjom talaj szintjeinek 

Na+-adszorpciós viselkedése nagyon hasonló (3. ábra). Az A- és B-C-szintben a folyadék 

fázis 400 mg/l körüli egyensúlyi Na+-koncentrációja felett a talajban adszorpció, e 

koncentráció alatt pedig deszorpció játszódik le. (Ez az adszorpciós határkoncentráció, 

mely azt az egyensúlyi oldatkoncentrációt (ce) fejezi ki, amelynél a q változó 0 értéket 

vesz fel. Mivel ekkor sem adszorpció, sem pedig deszorpció nem történik, ezt a koncentrációt 

tekinthetjük a mintázás idıpontjában a talaj és a talajoldat közötti egyensúlyi 

Na+-koncentrációnak.) Ugyanez a határkoncentráció a B-szintben 577 mg/l-ben állapítható 

meg. A réti csernozjom talaj esetén tehát a C-szint rendelkezik a legnagyobb 

adszorpciós kapacitással, s a mintaterületen ható 573, 9 mg/l-es Na+-koncentrációjú 

szikkadó hévíz esetén benne adszorpció játszódik le, ezáltal képes csökkenteni a talajvíz 

Na+-terhelését. A kilúgozott csernozjom talaj esetén a szintekre jellemzı adszorpciós 

izotermák szétválnak (3. ábra). A vizsgált koncentráció-tartományon belül lineárisak, 

tehát egységnyi egyensúlyi oldatkoncentráció-növekedés a talajfelületen mindig 

azonos mennyiségő Na+ adszorpcióját eredményezi. A jelen kísérleti körülmények 

111


között csak a B-szint adszorpciós határkoncentrációja adható meg, ami 800 mg/l körüli 

értéket jelent. Ugyanez a koncentráció az A-szintben 1000 mg/l. Ezek az értékek jelzik, hogy a feltalajban a beszivárgó csapadékvizek hatására 

Na + tekintetében hígabb a talajoldat, ami a C-szint felé haladva a csatorna Na + - 

szolgáltató hatása miatt betöményedik (2550 mg/kg) (4. ábra). A feltalajtól a talajképzı 

kızet felé haladva az egyes szintek Na + -adszorpciós képessége folyamatosan csökken 

(3. ábra), pont a szelvény eredeti Na + -profiljának köszönhetıen. 

1 A-szint 

(0-20 cm) 

Réti csernozjom talaj 

B-szint 

(60-80 cm) 

B-C-szint 

(80-100 cm) 

Chi 2 128,97 31,89 153,4 

R 2 0,67 0,86 0,71 

a 

(g/kg) 

5,28 30,05 577,58 

k 0,00915 0,00094 0,00007 

e 

(g/kg) 

0,77 0,64 0,65 

2 

A szint 

(0-20 cm) 

Kilúgozott csernozjom talaj 

B-szint 

(60-80 cm) 

C-szint 

(120-140 cm) 

Chi 2 99,22 119,85 120,97 

R 2 0,74 0,74 0,66 

a 

(g/kg) 

45,24 407,15 629,2 

k 0,00076 0,00009 0,00005 

e 

(g/kg) 

0,2 1,33 2,16 

3 A-szint 

(0-20 cm) 

Réti szolonyec talaj 

B-szint 

(60-80 cm) 

C-szint 

(100-120 cm) 

Chi 2 88,42 151,87 139,8 

R 2 0,77 0,72 0,6 

a 

(g/kg) 

859,67 2572,63 3198,73 

k 0,00004 0,00002 0,000008 

e 

(g/kg) 

0,19 2,75 2,93 

3. ábra Na + -adszorpciós izotermák 

(a: telítési felületi koncentráció, k:kötési erıre jellemzı állandó, e: a felületen eredetileg levı 

koncentráció) 

112

A C-szint esetén már a vizsgált koncentráció-tartomány 

egészén deszorpció történik, 

ami azt mutatja, hogy az alkalmazott Na + - 

oldat koncentrációk kisebbek voltak a talaj 

adszorpciós felületén kötött Na + - 

koncentrációnál, ezért ezekben a szintekben 

gyakorlatilag átmosás történt. Ez a szituáció a 

természetben a Na + talajvízbe történı bemosódásának 

kedvez. A réti szolonyec talaj esetén 

a vizsgált koncentráció-tartományon az A- 

szintben várható adszorpció (3. ábra), tehát a 

feltalaj rendelkezik még szabad adszorpciós 

helyekkel a beérkezı Na + -ok megkötésére. A 

B- és C-szintben deszorpció a jellemzı, tehát 

az adszorpciós felületen eredetileg kötött Na + - 

ok eltávoznak. A réti szolonyec talaj szintjeinek 

adszorpciós viselkedése az eredeti Na + - 

profilt tükrözi (4. ábra). Mivel a terepen elsıdlegesen 

a C-szint az érintett a csatornából szivárgó 

víz Na + -tartalmának visszatartásában, s 

a réti szolonyec talaj esetén erre leginkább az 

A-szint lenne képes, ez a szelvény sem alkalmas 

a talajvíz Na + -szennyezésének csökkentésére. 

A szelvények maximális adszorpciós kapacitásai 

(3. ábra, „a” változó) a felvett izotermaszakasz 

extrapolációjából számíthatók. 

(Ezért ezen értékek pontossága párhuzamban 

áll az illesztés pontosságával.) A talajtípusok 

maximális adszorpciós kapacitással bíró szintjeit 

figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a 


4. ábra A csatornaközeli talajok eredeti 

Na + profiljai (1: réti csernozjom, 2: kilúgozott 

csernozjom, 3: réti szolonyec) 

talajtípusok a réti szolonyec > kilúgozott csernozjom > réti csernozjom sorozatot követi. 

Ez a 3. ábra táblázataiban látható telítési felületi koncentrációk értékeiben is tükrözıdik. 

Az adszorbeálható Na + -mennyiség szintek között megmutatkozó különbségei a 

szelvény szintenként eltérı humusz-, agyag- és mészállapotán kívül - ami az adszorpciós 

helyek mennyiségére utal - az eredeti Na + telítettségtıl (e) és az adszorpciós 

egyensúlyi állandó (k) értékétıl is függnek. 

A réti csernozjom talaj eredeti Na + -profilja kiegyenlítettebb, így a szintek közötti 

adszorpciós eltérés is kisebb, az izotermák közel helyezkednek el egymáshoz. A kilúgozott 

csernozjom és a réti szolonyec talajok a feltalajban igen csekély, az altalajban 

pedig a feltalaj Na + -koncentrációját 10- vagy akár 20-szorosan meghaladó koncentrációt 

mutatnak („e” változó), ezért a különbözı szintek adszorpciós helyeinek telítettsége 

eltérı, ami az adszorpciós izotermáik szétválásához vezet. A kísérlettel az adszorpciós 

görbék - maximális felületi telítéstıl különbözı távolságban elhelyezkedı - 

lineáris szakaszait tártuk fel. 

113


3. táblázat Az adszorpciós felületen megkötött 

Na + -koncentráció a maximálisan adszorbeálható 

Na + -koncentráció %-ában 

(A: adszorpció, D: deszorpció) 

Réti csernozjom 

A-szint B-szint B-C-szint 

eredeti 14,58% 2,12% 0,11% 

ce=1000 mg/l 

27,65% 

esetén 

3,66% 0,27% 

A A A 

Kilúgozott csernozjom 

A-szint B-szint C-szint 

eredeti 0,43% 0,33% 0,34% 

ce=1000 mg/l 

esetén 

2,98% 0,38% 0,18% 

A A D 

Réti szolonyec 

A-szint B-szint C-szint 

eredeti 0,02% 0,11% 0,09% 

ce=1000 mg/l 

esetén 

0,16% 0,07% 0,04% 

A D D 

A 3. táblázat adatai alapján megállapítható, 

hogy a talajok még rendelkeznek 

szabad adszorpciós kapacitással 

a jövıbeni, szikkadásból adódó Na + - 

többlet mérséklésére. Ha a mintaterületen 

a jelenlegi 573,9 mg/l Na + - 

koncentrációval jellemezhetı szikkadó 

hévizek helyett 1000 mg/l Na + - 

koncentrációjú vizek hatnának, akkor 

az adszorpciós felület telítıdésének 

üteme a réti csernozjom talaj A- 

szintjében lenne a leggyorsabb. A Na + 

kisebb mértékben veszélyeztetné a 

talajvizet, azonban a szelvényben Na + - 

felhalmozódást okozna. Ezzel szemben 

a kilúgozott csernozjom C-szintje és a 

réti szolonyec B- és C-szintje esetén az 

eredetileg adszorbeált Na + -ok a talajfelületrıl 

a szivárgó oldatba, majd a talajvízbe 

kerülnének. A talajvíz Na + - 

veszélyeztetettsége itt kiemelt lenne, a 

szelvényben azonban nem halmozódna 

fel káros mértékben a Na + . 

Vizsgálati eredmények értékelése, megvitatása, következtetések 

A balneológiai hasznosítású termálvizek kémiai és biológiai szennyezésük miatt nem 

táplálhatók vissza a felszín alatti víztározó rendszerbe, a rezervoárok öntisztuló képességének 

hiányában ugyanis ezek a szennyezések beláthatatlan következményekkel 

járnának. Ez a kényszer alakította ki a használt hévizek felszíni vizekbe történı bevezetését. 

Az e célt szolgáló csatornahálózatból a nagy sótartalmú, magas hımérséklető 

és kedvezıtlen ionösszetétellel rendelkezı csurgalékvizek - a szigetelés hiánya miatt - 

folyamatosan beszivárognak a talajba, néhol a talajvizet is elérik. A szikkadás hatására 

kialakuló talajdegradációs folyamatokat, ezen belül is a szikesedés részfolyamatait: a 

sófelhalmozódást, Na+–adszorpciót, valamint a lúgosodást vizsgálva arra a következtetésre 

jutottunk, hogy a szikkadó használt hévíz hatása megmutatkozik: 

− a talajvíz szintjének lokális növelésében (83 cm -> 110 cm) 

− a talajvíz sótartalmának gyarapításában (2431 mg/l –> 3032 mg/l) 

− a talajvíz kémiai típusának változásában (Ca-Mg-HCO 3 -> Na-Ca-HCO 3 , Ca- 

Mg-HCO 3 -> Na-Mg-HCO 3 ) 

− a talaj sótartalmának növelésében (a csatorna folyásirányának mentén egyre fokozódó 

mértékő sófelhalmozódás, talajtípusonként különbözı mélységben) 

− közvetett módon a talajlúgosodás elısegítésében. 

Megállapítottuk, hogy a csatorna környéki talajok jelenleg még alkalmasak a szivárgó 

víz Na + -tartalmának adszorpció általi csökkentésére, azonban a Na + - 

koncentráció növekedésével az adszorpciós felület telítıdésének üteme a réti 

csernozjom feltalajának szikesedését vetíti elı, a további két talajtípus esetén pedig a 

114


talajvíz Na + -veszélyeztetettsége kerül elıtérbe az altalajban tapasztalható deszorpciós 

folyamatok miatt. A használt hévíz a talajvízben okozott változások által olyan szituációt 

teremthet, amely a természetben általában magától nem, csak antropogén hatásra 

alakul ki, és segíti a környezı talajokban a szikesedés részfolyamatainak felerısödését. 

Ilyen például a sófelhalmozódás megjelenése, ami a cserkeszılıi mintaterületen már a 

kontroll mintákban is, tehát a csatornamedertıl számított 50 m-re is érzékelhetı. A 

szikesedési folyamatok jelenleg kezdetlegesek, de kellı odafigyelés nélkül a hatásterület 

kiterjedése mellett a hatások erısödése várható az adott klimatikus paraméterek 

(száraz, meleg klíma, kevés csapadék, magas napsütéses óraszám, fokozott párolgás) 

között, ami idıvel a környezı mővelt területek termesztési gyakorlatát is befolyásolhatja. 


Köszönetünket fejezzük ki Fábián Tamásnak a mintázásban, Fekete Istvánnak és Tápai 

Ibolyának a laboratóriumi munkák során, Ladányi Zsuzsannának pedig a mintaterülettel 

kapcsolatos ábraszerkesztésben nyújtott segítségért. 


BALOG, K., FARSANG, A. (2009). Használt termálvíz szikkasztás hatásainak vizsgálata különbözı 

talajtípusokon (Esettanulmány cserkeszõlõi mintaterületen) In GALBÁCS, Z. (szerk.) The 

XVI. Symposium on Analytical and Environmental Problems kiadványa, 300-304. 

BALOG, K., FARSANG, A. (2010). The role of waste thermal water in the soil degradation. 

Geophysical Research Abstracts, 12, EGU2010-4059, 2010, EGU General Assembly 2010. 

DARAB K., FERENCZ K. (1969). Öntözött területek talajtérképezése és kontrolja. OMMI, Budapest 

FILEP, GY. (1988). Talajkémia. Akadémia Kiadó, Budapest. 

FILEP, GY., FÜLEKY, GY. (1999). A talaj pufferoló hatása In STEFANOVITS, P. (szerk.) Talajtan. 

Mezıgazda Kiadó, Budapest, 125-129. 

MAROSI, S., SOMOGYI, S. (1990). Magyarország kistájainak katasztere. I. MTA Földrajztudományi 

Kutató Intézet, Budapest . 

MTA TAKI (1979). Agrotopográfiai térkép 

SZANYI, J, KOVÁCS, B., SCHAREK, P. (2009). Geothermal Energy in Hungary: potentials and 

barriers. European Geologist, 27, 15-18. 

SZEGVÁRI I., PROKISCH J., SIMON L., VÁRALLYAI L. (2003). Króm(III)-pikolinát adszorpciójának 

vizsgálata néhány talajtípuson. Acta Agraria, 10. 

http://www.date.hu/acta-agraria/2003-10/szegvari.pdf (megtekintve: 2010. 09. 22.) 

28/2004. KVVM RENDELET (XII. 25.) a vízszennyezı anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekrıl 

és alkalmazásuk egyes szabályairól 

115

116

VÁLTOZÓ ALFÖLDI TÁJ: A TALAJ-VÍZ- 

NÖVÉNYZET KAPCSOLATRENDSZER 

VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZİ 

MINTATERÜLETEKEN 

Barna Gyöngyi, Ladányi Zsuzsanna, Rakonczai János, Deák József Áron 


e-mail: barnagyongyi@gmail.com 


Az alföldi tájváltozások ma megfigyelhetı tendenciái mögött leginkább az emberi tevékenység 

és a klímaváltozás áll, amelyek közvetett és közvetlen módon – a tájalkotó tényezık komplex 

rendszerén keresztül – jelentısen módosítják a tájak arculatát. A talaj, a növényzet és a (talaj)víz 

– mint a három legfontosabb tájalkotó tényezı – kapcsolatát és e tájökológiai alrendszerek 

tájszintő aktuális változásait duna-tisza közi és tiszántúli mintaterületeken vizsgáltuk. Az 

antropogén hatások uralkodó jellegét a Dorozsma-Majsai Homokhát délkeleti peremén fekvı 

Kancsal-tó esetében tudtuk egyértelmően kimutatni, míg a többi esetben a klíma és az ember 

hatása nehezen választható szét. A szikes élıhelyek kilúgozódása, sztyeppesedése és a 

szárazodás uralkodó folyamat mintaterületeken. A padkás szikeseken az erózió miatt a vegetációdinamikai 

folyamatok sebessége nagyobb, és sajátos – padkaerózió generálta – szukcessziós 

változások figyelhetık meg. 

Summary 

Anthropogenic activities and climate change play the most significant role in the current tendencies 

of landscape changes observed in the Great Hungarian Plain. Through the complex 

system of landscape factors, landscapes are significantly modified in a both directly and indirectly. 

In order to describe the present processes in this landscape, sample areas were chosen in 

the Danube-Tisza Interfluve and in the Trans-Tisza region to survey the soil–vegetation– 

(ground) water relationship (being the three most important landscape factors). The dominance 

of anthropogenic effects have been identified only in the case of Lake Kancsal at the southeastern 

border of the Dorozsma-Majsa Sandland. In the other cases, it is most difficult to separate 

the effect of climate from that of human activities. Among the dominant processes leaching and 

steppification of saline habitats and the aridification are the determining processes in our sample 

areas. In the salt-berm areas the role of vegetation dynamics is higher and specific salt-berm 

erosion delivered successional changes can be observed. 

Bevezetés 

A világ számos részén lehetünk tanúi a természeti környezet gyors, akár emberöltı 

léptékő változásának. A változások okainak és következményeinek feltárása fontos 

feladat, hiszen a természet- és környezetvédelmi kezeléseket csak a tájban zajló folyamatok 

megfelelı ismeretében lehet elvégezni. A XXI. század természettudományos 

kutatásai között így egyre inkább elıtérbe kerülnek a tájtörténettel, tájváltozással kapcsolatos 

kutatások (KÜSTLER, 1999; RACKHAM, 2000; BIRÓ, 2006; MOLNÁR, 2007). A 

tájak arculatát a felszíni üledékek, a geomorfológia, a hidrogeográfiai adottságok, a 

117

Barna – Ladányi – Rakonczai – Deák 

talaj, az élıvilág és az emberi tájhasználat kapcsolatrendszere határozza meg, amelybıl 

az elsı kettı hosszabb távon is állandóbb, míg az utóbbi négy akár rövid idıintervallumon 

belül is jelentısebb változásokat mutathat. A klímaváltozás és az emberi tájhasználat 

–fıleg a hidrogeográfiai adottságok megváltozásán át – jelentısen hat az 

alföldi tájak talajaira és növényzetére (KOVÁCS, 2006; RAKONCZAI et al., 2008; 

LADÁNYI et al., 2009; DEÁK, 2010). Magyarország egyik legjelentısebb vízháztartási 

problémája a Duna–Tisza közén tapasztalt talajvízszint-süllyedés. Ennek eredményeként 

az ország teljes éves vízfelhasználásának megfelelı mennyiségő vízhiány mutatkozott 

a 2003-as aszályos évben (RAKONCZAI, 2007), amely már nemcsak természeti, 

hanem társadalmi és gazdasági következményeket is eredményezett. A természetföldrajzi 

adottságoknak megfelelıen kialakult talaj-víz-vegetáció kapcsolatrendszer tükrözi 

az egyes tájak természeti állapotát és indikátorként – a változások sebessége, mértéke, 

iránya szerint – utal a változásokat kiváltó folyamatokra. E cikkben különbözı természetföldrajzi 

adottságú alföldi vizes és szikes élıhelyeken összegeztük az aktuális folyamatokat. 

Mintaterületek és módszerek 

A talaj-víz-növényzet kapcsolatrendszer vizsgálatát, a természetes és antropogén hatások 

következményeit négy különbözı földrajzi elhelyezkedéső, eltérı földtani, talajtani 

és növényzeti adottságú mintaterületen elemeztük (Borotai-legelı, Kancsal-tó, 

Szabadkígyósi puszta, Miklapuszta). A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó 

Miklapusztán és a Körös-Maros Nemzeti Park részét képezı Szabadkígyósi pusztán a 

padkaerózió okozta változásokat is tanulmányoztuk. 

A Borotai-legelı a Duna-Tisza közi hátság legmagasabb részén lévı Illancs kistájban 

található, egy homokbucka-vonulatok közötti északnyugat-délkelet irányú deflációs 

mélyedésben. A talajvízszint-süllyedés e mintaterület esetében a legjelentısebb (5-6 

m az 1970-es évekhez viszonyítva) (RAKONCZAI, 2007). A Kancsal-tó Röszkén, a Duna-Tisza 

közi hátság délkeleti peremén, a Dorozsma-Majsai homokháton helyezkedik 

el. E területek állapotát a XX. század második felében megépített belvízelvezetıcsatornák, 

majd a (részben ezek hatására kialakult) regionális talajvízszint-süllyedés 

jelentısen befolyásolta. A Szabadkígyósi puszta az İs-Maros hordalékkúpján, a Békés–Csanádi 

löszhát keleti peremén helyezkedik el. A Solti-síkság és a Kalocsai- 

Sárköz határán fekvı, 1993 óta védett Miklapuszta a Natura 2000 hálózat tagja. Mindkét 

padkás szikesekkel jellemezhetı területen a folyóhátakon csernozjom típusú talajok 

(réti és mélyben sós réti változat), a hátasabb részek peremén réti szolonyecek, míg az 

ısmedrekben szolonyeces réti és réti talajok találhatók. A homokhátsági mintaterületeken 

réti talajok (Borota), szoloncsák, illetve szoloncsák-szolonyec (Kancsal-tó) talajok 

találhatók a deflációs mélyedésekben, amiket a maradékgerinceken humuszos homoktalajok 

kísérnek. 

Az élıhelytérképezések során az Általános Nemzeti Élıhelyosztályozási Rendszer 

élıhelykategóriáit használtuk fel: az antropo-agrár élıhelyeket az m-Á-NÉR 

(MOLNÁR, HORVÁTH, 2000), míg a természetes és másodlagos élıhelyeket az mm-Á- 

NÉR alapján kategorizáltuk (BÖLÖNI et al., 2003). A talajvizsgálatok a vonatkozó magyar 

szabványok alapján történtek (összes sótartalom, pH (vizes), karbonát-tartalom, 

fenolftalein lúgosság MSZ-08-0206-2:1978; szervesanyag tartalom MSZ-21470- 

52:1983; Arany-féle kötöttség MSZ-08-0205:1978; ammónium-laktátos kioldás után 

Na + -, K + -, Ca 2+ -tartalom MSZ 20135:1999). 

118

Változó alföldi táj: a talaj-víz-növényzet kapcsolatrendszer vizsgálata ... 

1. ábra A mintaterületek elhelyezkedése 

A mintaterületeken megfigyelt változások elemzése 

A mintaterületek legjelentısebb változásai a vizes és a szikes élıhelyekhez kötıdnek. 

Számos felszíni vagy felszín közeli sófelhalmozódással jellemezhetı szikes élıhely 

eltőnt, mások degradáltabb szikes vagy sztyeppei élıhelyekbe alakultak át, amelyekben 

a szikes fajok csak „maradványfajként” vannak jelen. A szikes rétek, vakszikek, mézpázsitos 

szikfokok fogyatkozása több mintaterületen is szembetőnı, ami az üdébb és 

szikesebb élıhelyek nagyobb környezetérzékenységét jelzi. 

Miklapuszta és Szabadkígyós, a padkás szikesek változásai 

Az eróziós tevékenység jelentısen hozzájárul a talaj – víz – vegetáció kapcsolatrendszer 

megjelenési formáinak gyors átalakulásához, ami az alföldi padkás szikeseken is 

megfigyelhetı. A padkás erózió négy fıtípusa különíthetı el: a hátráló, a leszakadásos, 

a lineáris és az areális erózió. A vegetáció átalakulását a felsı talajszint (víz általi) 

lepusztulásának mértéke befolyásolja, amely jelentısen függ az erózió típusától és 

sebességétıl. 

A Duna-Tisza közén, az İs-Duna egykori ártéren lévı Miklapuszta Európa egyik 

leglátványosabb padkás szikese, a leszakadásos erózió (2. ábra) legjellemzıbb hazai 

területe. A jellemzıen 60–100 cm-es (vagy akár ennél is magasabb) padkák – a vizek 

alámosó tevékenysége nyomán – egyszerre akár tíz m-t is meghaladó hosszban, a rajtuk 

levı növényzettel együtt, leszakadnak. A több dm 3 -es talajtömbök azonban csak 

egy késıbbi fázisban esnek szét szemcsékre. Ezzel párhuzamosan az eredeti helyzetükbıl 

lezökkent talajdarabok kémiai összetétele is módosul. A talaj változó kémiai 

tulajdonságai miatt a növényzet is átalakul néhány év alatt, a fajok száma csökken, 

összetételük módosul, a növényzetmentes talajfelszín aránya pedig nı. 

A hátráló erózió szikeseink legelterjedtebb eróziós típusa. Ekkor az erózió során a 

talaj A-szintje pusztul le, jellemzıen legfeljebb néhány cm 3 -es aggregátumokban. Az 

erózió a kisebb (általában 20-30 cm) magasságkülönbség miatt szőkebb sávban zajlik, 

és többnyire az eredeti növényzet azonnali megsemmisülésével, más szikesebb élıhelyekbe 

való azonnali átalakulásával jár együtt: a felszínre került, magasabb sótartalmú 

119


rétegen (eredetileg a B-szint) sókedvelıbb növénytárulások alakulnak ki. Az erózió 

sebessége ezeken a területeken vélhetıen egy nagyságrenddel kisebb, mint a leszakadásos 

erózió esetén (RAKONCZAI, KOVÁCS, 2006). 

120 

2. ábra A leszakadásos padkapusztulás két fázisa, Miklapuszta 

A lineáris erózió a fenti eróziós típushoz hasonló, de itt az erózió jól definiálható 

szikerek mentén zajlik. E szikerek egyre hátrább vágódnak az ısfolyóhátak, 

ısövzátonyok központi része felé felfragmentálva az ısi makroformákat. A szikerek 

mentén itt is – a sósabb B-szint felszínre kerülésével – sótőrıbb társulások jelennek 

meg, de az ısmedrek lokális erózióbázisába futó szikerekben a lokális erózióbázis irányából 

üde szikes növénytársulások (szikes rétek, mézpázsitos szikfokok) kúsznak fel 

a hátakra. Így az üde szikes élıhelyek (fıleg szikes rétek) alkotta hálózatos alapmátrix 

és az ebbe szigetszerően ékelıdı, szárazabb szikes élıhelyekkel (lásd ürmöspuszták) 

borított szikpadkák uralják e tájak vegetációs mikromintázatát (DEÁK, 2010). 

A padkás erózió areális típusa viszonylag kevésbé ismert. Ilyenkor az egykori szikpadka 

fokozatosan alacsonyodik, azaz az erózió felülrıl pusztítja a felszínt. A talajpusztulást 

szinte nem is lehet megfigyelni, csak a végeredményt: az egykori szikpadka 

szinte teljesen belesimul a felszínbe, s rajta sókedvelı növénytársulások alakulnak ki a 

löszsztyepprétek helyén. A vegetáció és a felszínmorfológia átalakulása folyamatos, s 

tapasztalataink szerint ez utóbbi átalakulása 1-2 évtized alatt már bekövetkezhet. 

A Szabadkígyósi pusztán 2005 óta vizsgáljuk a talajtulajdonságok és a vegetáció 

változását és okait (BARNA, 2010). Az összehasonlítás alapjául egy 1979-es felmérésünk 

szolgált (DÖVÉNYI et al., 1979, RAKONCZAI, 1986). Öt mintavételi helyen történt 

ismételt botanikai és talajtani felmérés, amely felölelte a jellemzı szikes növénytársulásokat. 

A sótartalom jelentıs mértékben csökkent a fokozódó kilúgozás következtében 

az elmúlt 30 év alatt. A kationok aránya felcserélıdött: a korábban domináns nátrium 

helyét a kalcium vette át (3. ábra). 

A pH értékekben lényeges változás nem következett be. A talajvíz mélységérıl korábbról 

nincs adatunk; az elmúlt öt évben viszont közel 1 m-es csökkenést észleltünk. 

Az öt vizsgált növénytársulás (KOVÁCS, MOLNÁR, 1986) igen eltérı karakterő fajöszszetételében 

jelentıs átalakulást tapasztaltunk. A fajokat a Borhidi-féle relatív ökológiai 

indikátorszámok (BORHIDI, 1993) alapján csoportokba soroltuk. Megjelentek és 

feldúsultak a kevésbé sótőrı, sókerülı fajok, mint például a réti ecsetpázsit


(Alopecurus pratensis) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Ezzel szemben a 

sókedvelı fajok – pl. orvosi székfő (Matricaria chamomilla), hernyópázsit 

(Beckmannia eruciformis) – száma és borításértéke lecsökkent (4. ábra). A vízrendezési 

munkálatok, a területhasználat megváltozása és a klímaváltozás következményeként 

egyre szélsıségesebb idıjárás együttesen vezethetett oda, hogy a puszta sziktelenedése 

mind a talajtulajdonságok megváltozásában, mind a növényzet összetételének módosulásában 

kimutatható. 

3. ábra A kationok arányának változása a vizsgált idıszakban a Szabadkígyósi pusztán 

4. ábra A növényfajok fajszáma és borításértékei a Szabadkígyósi pusztán 

(A sótőrés (SB) fokozatai szerint megállapított csoportok: 0-1: a sókerülı és igen gyengén sós 

talajok növényei; 2-5: a gyengén és mérsékelten sós talajok növényei; 6-9: az erısen sós talajok 

növényei). 

Borotai-legelı 

A Duna-Tisza köze talajvíz-süllyedéssel leginkább érintett területeinek egyike Illancs 

kistájunk, amelynek egykor üde élıhelyekkel borított deflációs laposai látványos 

szárazodást mutatnak. A Borotai-legelıt a történeti térképek vízborította mélyedésként 

ábrázolják (HIM, 1764–1787, HIM, 1806–1869, HIM, 1872–1887). A Kreybig-féle 

„Átnézetes Talajismereti Térképsorozat” (KREYBIG, 1949) jelentıs részét szikes foltként 

jelöli (5/a. ábra). Ma csak a mintaterület legmélyebb pontjain azonosíthatók a 

szikes és lápi élıhelyek maradványai, a talajvízszint-süllyedés következtében ezek az 

121


élıhelyek sokszor homoki sztyepprétekbe alakultak át vagy a fenti élıhelytípusok 

sztyeppesedı változatai jelentek meg (5/b. ábra). A mintaterületen megfigyelhetı a 

Duna–Tisza közérıl leírt láprétfı-szikalj lokális vegetációmintázat (DEÁK, 2006), miszerint 

a deflációs mélyedések ÉNy-i részében döntıen lápi, míg a DK-i részében szikes 

élıhelyek vannak. A terület északi, középsı és déli részén 2008-ban történt talajvizsgálatok 

eredményei egyáltalán nem mutattak szikesedésre utaló jellemvonásokat, 

viszont a vízhatás nyomai egyértelmően azonosíthatóak voltak (vas- és mangánfoltok, 

amelyek a terület egykor jobb vízellátását tükrözik). 

A terület déli részén 1949-ben mélyített fúrás pH, összsó- és szódatartalom adatai a 

deflációs mélyedés feltalajának csekély mértékő szikes jellegét mutatták (6. ábra), 

amelynek bizonyítékai a mélyedésekben ma is azonosítható szikes réti fajok (sziki 

cickafark (Achillea asplenifolia), sziki kerep (Lotus tenuis), sziki szittyó (Juncus 

gerardi), nádképő csenkesz (Festuca arundinacea)). 

A terület északi része az élıhelymintázat és a fajösszetétel alapján feltehetıen sosem 

volt szikes (LADÁNYI, DEÁK, 2009). Ma a talajvíz szintje e mélyedésben 6 méter 

alatt van. A talajvízszint süllyedését jelzi a kékperjés rétek galagonyásodása, illetve a 

vegetációs zónák eltolódása: a kékperjés rétek helyét a deflációs mélyedésekben homoki 

sztyepprétek vették át, míg a kékperjés rétek a területet metszı csatornába húzódtak 

le. 

5. ábra (a) a Kreybig-féle felmérés térképi adatai és a mintavétel helye a Borotai- legelın 

(1949); (b) a legelı Á-NÉR élıhelytérképe (2008). 

Az élıhely-kategóriák: D2: kékperjés rét; D5: lápi magaskórós; H5b: homoki sztyepprétek; 

H5bxD2: sztyeppesedı kékperjés rét ; H5bxF2: sztyeppesedı szikes rét; H5bxF2XD2: 

sztyeppesedı szikes rét - kékperjés láprét átmenet; OCxH5b: erısen gyomos homoki sztyepprét; 

OC: jellegtelen szárazgyep; OD: lágyszárú özönfajok állományai; P2b: száraz cserjés; RA: 

ıshonos fajú facsoport; S1:akácos; S2: nemes nyaras; T8: kisüzemi szılık és gyümölcsösök; 

T1: egyéves szántóföldi kultúrák; U10: tanya. 

122


6. ábra A Borotai-legelı déli részén történt talajvizsgálat eredményei 1949-ben (Kreybig-féle 

Átnéztetes Talajismereti Térképek) valamint 2008-ban 

Kancsal-tó 

A Dorozsma-Majsai-homokhát délkeleti peremén elhelyezkedı Kancsal-tóban a víz 

napjainkban már nem áll meg a medret átszelı belvízelvezetı-csatorna miatt, amely a 

növényzet megváltozását idézte elı (7. ábra). Duna-Tisza közi típusú szoloncsákos 

vaksziket már csak a tó nyugati szegletében találunk. Napjainkban a Kancsal-tó legnagyobb 

természetes, felszíni sófelhalmozódást jelzı élıhelyei a mézpázsitos szikfokok 

(7/a. ábra). 

7. ábra a. A Kancsal-tó nyugati felének keresztmetszete a mintavételi pontokkal; b. A vizsgált 

talajparaméterek alakulása a különbözı élıhelytípusokon 

A csatorna mentén, valamint a peremi részeken egyre jelentısebb kiterjedésőek a 

szikes rétek, amelyek terjeszkedése a fenti szikesebb élıhelyek rovására egyértelmően 

jelzik a terület kiszáradását és kilúgozódását, hiszen a szikes rétek a terület legkevésbé 

123


sós élıhelyeinek számítanak. A tómedencét övezı maradékgerincen homoki sztyeppréteket 

találunk, míg a tómeder – korábban vályogvetıként használt – legmélyebb részén 

szikes mocsár fordul elı. Az élıhelykategóriákban megfigyelt mintázat jól tükrözıdik 

a feltalaj talaj-tulajdonságaiban is (7/b. ábra). A pH-ban, a sótartalomban és a szódatartalomban 

egyaránt – az élıhelyek sótőrésének megfelelıen – szignifikáns csökkenés figyelhetı 

meg a csatorna irányába haladva. A talajvízszint-süllyedés a tómeder alján közel 

90 cm volt 1943 (KREYBIG, 1943) és 2009 között. 


Munkánkban több alföldi mintaterületen vizsgáltuk meg a táj változásai mögött álló 

talajvíz–talaj–vegetáció kapcsolatrendszer alakulását, hangsúlyt fektetve a kiváltó okok 

meghatározására. A leglátványosabb változásokat a vizes élıhelyek biodiverzitásának 

csökkenésében és a szikes területek átalakulásában tapasztalhatjuk. A vizsgált paraméterek 

(hidrológiai, talajtani, botanikai) dinamikái és tendenciái az utóbbi évtizedekben 

jellemzıen sziktelenedési és sztyeppesedési folyamatokat mutatnak, amelyeknél azonban 

nehéz meghatározni a természetes és az antropogén hatások arányát. Mintaterületeink 

közül a Kancsal-tó esetében lehet egyértelmően kijelenteni az antropogén beavatkozások 

hatásának dominanciáját, míg a többi esetben a klíma és az emberi beavatkozások 

hatása nehezebben választható szét. 

A talajban bekövetkezı változások általában évszázados léptékben mérhetıek, 

azonban a hidrológiai paraméterek gyors változásai, akár egy emberöltı alatt, jelentısen 

hozzájárulhatnak még a talajok genetikai típusának átalakuláshoz is. A változások 

gyors és egyértelmő indikátora a növényzet. Az élıhelyek változásai tükrözik a kilúgozódás 

és a sztyeppesedés folyamatát, a horizontális és vertikális sómozgásokat, valamint 

a szerves anyag felhalmozódását, amelyet a 8. ábra összegez a duna-tisza közi és 

tiszántúli mintaterületeink esetében. 

8. ábra Élıhelydegradációs folyamatok és a háttérben lévı abiotikus változások mintaterületeinken 

(K: kilúgozódás, SZ: szárazodás, SZF: szerves anyag felhalmozódás, I: Invazív fajok terjedése, 

B: bolygatás, TVEM: talajvízszint emelkedése) 

124



A kutatás a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 azonosító számú, „Kutatóegyetemi 

Kiválósági Központ létrehozása a Szegedi Tudományegyetemen” címő projekt 

támogatásával valósult meg. 


BARNA, GY. (2010). Tájváltozás vizsgálata a Szabadkígyósi pusztán. In SZILASSI P., HENITS L. 

(szerk) Tájváltozás értékelési módszerei a XXI. Században. Szeged, 207-215. 

BIRÓ, M. (2006). A történeti térképekre alapuló vegetációrekonstrukció és alkalmazásai a Duna– 

Tisza közén. Ph.D értekezés, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 139 p. 

BORHIDI, A. (1993). A magyar flóra szociális magatartási típusai, természetességi és relatív 

ökológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem. Pécs. 95 p. 

BÖLÖNI J., MOLNÁR, ZS., KUN, A., BIRÓ, M. (2007). Általános Nemzeti Élıhely-osztályozási 

Rendszer (Á-NÉR 2007). Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót, 184 p. 

DEÁK, J. Á. (2006). Morfológia-talaj-növényzet kapcsolatának mintázat-vizsgálata a Dorozsma- 

Majsai-homokháton. In KISS, A., MEZİSI, G., SÜMEGHY, Z. (szerk.) Táj, környezet és társadalom. 

Ünnepi Tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére, Szeged, 

123-131. 

DEÁK, J. Á. (2010). Csongrád megye kistájainak élıhelymintázata és tájökológiai szempontú 

értékelése. Ph.D értekezés. SZTE, Szeged, 125 p. 

DÖVÉNYI, Z. , MOSOLYGÓ, L., RAKONCZAI, J. (1979). Geographical investigation of natural and 

anthropogenic processes in Kígyos puszta - Applied geographical research in the Geographical 

Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences, 163-169. 

HIM, (1764–1787). I. katonai felmérés térképei. Méretarány: 1:28.800. Hadtörténeti Intézet és 

Múzeum Térképtára, Budapest. 

HIM, (1806–1869). II. katonai felmérés térképei. Méretarány: 1:28.800. Hadtörténeti Intézet és 

Múzeum Térképtára, Budapest. 

HIM, (1872–1887). III. katonai felmérés. Méretarány: 1:75.000. Hadtörténeti Intézet és Múzeum 

Térképtára, Budapest. 

KOVÁCS, A., MOLNÁR, Z., (1986). A Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet fontosabb növénytársulásai. 

In RÉTHY, Zs. (szerk.) Békés megyei Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv 6. 

Békéscsaba, 165-200. 

KOVÁCS, F. (2006). A biomassza-mennyiség regionális változásainak vizsgálata a Duna–Tisza 

közén mőholdfelvételek alapján. In KISS, A., MEZİSI, G.,SÜMEGHY, Z. (szerk.) Táj, környezet 

és társadalom. Ünnepi Tanulmányok Keveiné Bárány Ilona professzor asszony tiszteletére. 

Szeged, 413-425. 

KREYBIG, L. (1943). Magyarország Átnézeti Talajismereti Térképe. Talajfelvételi jegyzıkönyv 

(5564/1 sz.) Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest. 

KREYBIG, L. (1949). Magyarország Átnézeti Talajismereti Térképe. 5462/4 sz. Méretarány: 

1:25.000. Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest. 

KÜSTLER, H. (1999). Geschichte der Landschaft in Mitteleuropa Von der Eiszeit bis zur 

Gegenwart. Verlag C.H Beck, München, 424 p. 

LADÁNYI, ZS., DEÁK, Á. J. (2009). Case study of a climate-sensitive area on the Danube-Tisza 

Interfluve. In GALBÁCS, Z. (ed.) The 16 th Symposium on Analytical and Environmental 

Problems, Szeged, 434-439. 

LADÁNYI, ZS., RAKONCZAI, J. , KOVÁCS, F., GEIGER, J., DEÁK, J. Á. (2009). The effect of recent 

climatic change on the Great Hungarian Plain. Cereal Research Communications, 37, Suppl. 

4, 477-480. 

MAROSI, S., SOMOGYI, S. (szerk.) (1990). Magyarország kistájainak katasztere. MTA FKI, Budapest, 

479 p. 

125


MOLNÁR, ZS. (2007). Történeti tájökológiai kutatások az Alföldön. Ph.D értekezés, PTE, Pécs, 

223 p. 

MOLNÁR, ZS., HORVÁTH, F. (2000). M-ÁNÉR élıhelylista. Gólyahír 3/13, MTA-ÖBKI, 

Vácrátót, 8-10. 

RACKHAM, O. (2000). The history of the countryside. Phoenix press, London, 445 p. 

RAKONCZAI, J. (1986). A Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet talajviszonyai. In RÉTHY, ZS. 

(szerk) Békés megyei Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv 6. Békéscsaba, 19-41. 

RAKONCZAI, J. (2007). Global change and landscape change in Hungary. Geografia fisica e 

dinamica quaternaria, 30, 229-232. 

RAKONCZAI, J., BOZSÓ, G., MARGÓCZI, K. , BARNA, GY., PÁL-MOLNÁR, E. (2008). Modification 

of salt-affected soils and their vegetation under the influence of climate change at the steppe 

of Szabadkígyós (Hungary), Cereal Research Communications, 36 (5), 2041-2045. 

RAKONCZAI, J., KOVÁCS, F. (2006). A padkás erózió folyamata és mérése az Alföldön. Agrokémia 

és Talajtan, 55, 329-346. 

126

HUMUSZANYAGOK MENNYISÉGI ÉS MINİSÉGI 

ERÓZIÓJÁNAK MÉRÉSE A TOLNA MEGYEI 

SZÁLKA TELEPÜLÉS MELLETTI VÍZGYŐJTİN 

Borcsik Zoltán 1 , Farsang Andrea 2 , Barta Károly 2 , Kitka Gergely 3 

1 Csongrád Megyei MGSZH NTI, Szeged 

2 Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged 

3 Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség, Szeged 

e-mail: borcsikz@gmail.com 


A vízerózió a föld számos területén, így hazánkban is jelentıs károkat okoz, a kötöttebb talajokat 

is veszélyeztetheti. A mezıgazdasági károk formái lehetnek a termıtalaj-veszteség, és a 

termıképesség-csökkenés. Munkánkban a Dunántúli dombság területén, Szálka település mellett 

található, mintegy 2 km 2 nagyságú mintavízgyőjtın modelleztük a vízgyőjtın végbemenı 

szervesanyagot is érintı eróziós folyamatokat, valamint a termıképesség-csökkenésre ható 

humuszfrakciók kimosódását. A talajmintákból humusz- és tápanyag-mennyiséget, NaOH oldószerrel 

a frissen képzıdött, kis molekulájú, és NaF oldószerrel a nagymolekulájú humuszanyagok 

mennyiségét és ezekbıl egy humuszminıségi tényezıt (K) határoztuk meg. Terepi méréseink 

és laborvizsgálati eredményeink segítségével modelleztük a vízgyőjtı területén a humuszanyagok 

mennyiségi és minıségi térbeli elrendezıdését, s ennek kapcsolatát az erózióval. Célunk 

volt, hogy meghatározzuk a könnyen oldódó fulvosavak és a nehezebben oldódó 

huminsavak hogyan mozognak vízerózió hatására, hogyan változik feltalajbeli arányuk az eróziós 

és a felhalmozódási zónában. 

Summary 

The water erosion of arable land in many areas, such as in Hungary makes significant damage, 

the finer textured soils are also at risk. The damage for agriculture may be due to soil loss or 

loss of soil fertility. Our work was focused on the modeling of soil loss in hilly areas including 

the total amount and the quality of the organic matter removed by water erosion. Our study area 

is found in the Transdanubian Hills, near the village Szálka. The catchment area is about 2 km2 

with arable land, vineyards and forests. More than 50 soil samples were taken and organic 

matter, nutrients were measured. NaOH was applied as solvent to determine the amount of 

newly formed, small molecule humic substances, and NaF was used to dissolve big molecule 

humic substances and they were used to calculate a humus quality indicator (K factor). Based 

on field measurements digital elevation model and laboratory tests results, the spatial pattern of 

quantity and quality of humic substances and its relationship to the erosion were modelled in 

the catchment. Our goal was to determine the transport of the easily soluble fulvic acid and the 

less soluble humic acid by water erosion and investigate their ratios in the upper soil horizon of 

the erosion and deposition zones. 

Bevezetés 

A szél, a víz és a jég hatására egyaránt bekövetkezhet talajpusztulás. Erózión az elıbb 

felsorolt közegek által talajra kifejtett lepusztító hatást értjük, ami annak elhordását és 

felhalmozását is magában foglalja (THYLL, 1992; BARTA, 2004, JAKAB et al., 2010). A 

127

Borcsik – Farsang – Barta – Kitka 

talaj szervesanyag forgalmát mezıgazdaságilag mővelt területen számos tényezı befolyásolja. 

Az intenzív talajmővelésnek és nem megfelelı agrotechnikának köszönhetıen 

egyre nagyobb szerepet játszik ebben a talajok termırétegének egyre jelentısebb pusztulása 

(FARSANG et al., 2005). A felszíni lefolyással lehordott talaj, valamint 

szervesanyag- és tápanyagtartalmának egy része a szedimentációs területeken halmozódik 

fel (SISÁK, MÁTÉ, 1993; ISRINGHAUSEN, 1997; DUTTMANN, 1999; FARSANG, 

BARTA, 2004; FARSANG et al. 2006). Más része onnan közvetlenül, vagy a vízhálózat 

közvetítésével felszíni vizeinkbe jut. Becslések szerint hazánk lejtıs területeirıl víz 

által lehordott humuszos feltalaj évi átlagban mintegy 80-110 millió m 3 , az ez által 

bekövetkezett szervesanyag- és tápanyagveszteség pedig mintegy 1,5 millió tonna 

szervesanyag, 0,2 millió tonna N, 0,1 millió tonna P 2 O 5 és 0,22 millió tonna K 2 O 

(VÁRALLYAY et al., 2005). 

A mintaterület a Szekszárdi dombság kistáj területén, Szálka község határában, attól 

ÉK-re helyezkedik el. A térség az ország legmelegebb területei közé tartozik, ugyanis 

kontinentális klímája szubmediterrán hatás alatt áll. Az évi középhımérséklete meghaladja 

a 10,5°C-ot. A napsütéses órák száma eléri az évi 2025 órát, az éves csapadék 

mennyisége 600 mm fölött van. 

A talajképzı kızetet a kistájra jellemezı löszös üledékek, illetve harmadkori és idısebb 

üledékek alkotják. A vízgyőjtın található talajok fizikai típusa az agrotopográfiai 

térkép szerint vályog, szerves anyag készletük 50-100 t/ha értékig terjed (MAROSI, 

SOMOGYI, 1990). A vízgyőjtıterületen csernozjom barna erdıtalajok és Ramann-féle 

barna erdıtalajok a jellemzıek. 

A területhasználat szerint a legnagyobb felületet a szántó mővelési mód foglalja el, 

ezt követi a gyep és erdı, szılı hasznosítási mód. A szántóként hasznosított terület 

intenzív, lejtıre merıleges mezıgazdasági mővelésnek van kitéve. 

A munkánk során az alábbi célokat tőztük ki: 

- A terület eróziótérképeinek az elkészítése. 

- Az egyes mintavételi pontokban található talajok szervesanyag-tartalmának, humuszos 

talajréteg vastagságának a meghatározásából és a kohéziós értékekbıl 

szoftveres adatbázis, térképállományok képzése. 

- A kapott adatokból és a területhasználatból adódóan a vízgyőjtı erózióval leginkább 

veszélyeztetett részeinek meghatározása. 

- A talaj és a humuszalkotó szervesanyagok erózió általi mozgásának 

monitoringozása, változásának nyomon követése, összefüggések feltárása. 


A talajtani felvételezésekkor munkatérképként a Szálka település melletti kisvízgyőjtı 

1:10 000 topográfiai térképét használtuk. A mővelési ágak szerinti területhasználatot 

2009-ben térképeztük, ill. ez alapján a területhasználati térképet magunk szerkesztettük 

meg. A térkép elemzése és a terepbejárások, domborzati viszonyok alapján mintavételi 

ponthálózatot terveztünk. 

Elkészítettük a terület digitális domborzatmodelljét az ArcGIS szoftver segítségével. 

2009 márciusában 54 ponton mintáztuk meg a szálkai vízgyőjtıt (1. ábra). A talajfelvételezéseket 

Eijkelkamp-féle fúróberendezéssel és Pürkhauer-féle szúróbottal végeztük. 

Mintavételre került sor a felszínrıl, valamint a mővelt rétegbıl szervesanyag és 

humuszminıség vizsgálatokhoz. Az eróziómodellezés bemeneti paramétereként szük 

128

Humuszanyagok mennyiségi és minıségi eróziójának mérése... 

ségünk volt a talajkohézió meghatározására, 

amelyet minden min tavételi pontban 

Eijkelkamp kézi kohéziómérıvel 

(pocket vane tester) mértünk vízzel telített 

talajfelszínen az ASTM Standard, D 

2573-94 nemzetközi szabvány szerint 

(CZIBULYA, 2009). 25 db bolygatatlan 

talajmintát vettünk a talaj térfogattömegének 

meghatározásához. Két lejtı mentén 

üledékcsapdákat helyeztünk el az 

erózióval mozgó üledék csapadék eseményenkénti 

felfogásához. A csapadékadatokat 

2008-tól mértük saját helyszíni 

ombográfiai berendezéssel. 

A talajerózió meghatározásához a 

Németországban kifejlesztett talajeróziót 

becslı modellt, az EROSION 

2D/3D-t használtuk (MICHAEL, 2000, 

KITKA et al., 2006). A begyőjtött mintákon 

laborvizsgálatokat végeztünk, és 

meghatároztuk azokat a talajjellemzıket, 

amelyek az EROSION 2D/3D bemeneti 

paramétereiként szolgálnak. 

Ezek közül a legfontosabbak a szemeloszlás, 

humusztartalom, térfogattömeg, 1. ábra Területhasználat, mintavételi pontok 

nedvességtartalom. 

Az eróziós modell futtatásához létre kellett hoznunk azokat a digitális térképállományokat, 

amelyek az E3D Preprocessorának bemeneti fájljait adják. Ehhez a pontszerő 

mérésekbıl és a terepi térképezés tapasztalataiból megszerkesztettük a területhasznosítási 

és a talajtérképet is. A mintavételi pontok helyét GPS mérımőszerrel rögzítettük. 

A kapott nagyszámú adat feldolgozását Microsoft Excel szoftverrel végeztük el. 

Az EROSION 3D a becslést a csapadékadatok, a domborzatmodell (DDM), a területhasználat 

és a fizikai talajtípus alapján meghatározott talajparaméterek segítségével csapadékeseményenként 

végzi el, amelyet a DDM minden egyes 5x5 m-es cellájára megad, 

nettó erózió (érkezı és távozó anyag különbsége - kg/m 2 ) és a távozó talajmennyiség 

(kg/m 2 ) formájában. A modell GIS környezetben mőködik, ezért a bemeneti adatokat 

ArcView és ArcGIS szoftverekkel dolgoztuk fel. A modellt 5 erozív csapadékeseményre 

futtattuk le (2. ábra). Erozív csapadékeseménynek tekintettük azokat a csapadékokat 

amelyeknél a csapadékhullás intenzitása a 10 mm/h-t meghaladta. 

A humuszanyagok környezetvédelmi szerepének értékelésére HARGITAI (1987) több 

mutatót is kidolgozott. A Q érték a humuszminıséget kifejezı érték. Meghatározása azon 

alapszik, hogy egy talajminta humuszanyagait kétféle oldószerrel, NaF-dal és NaOH-dal 

oldjuk ki, majd az oldatot rázás, 48 óra állás után 533 nm hullámhosszúságú fénnyel 

fotometrálással vizsgáljuk. A NaF-oldatban a humifikáltabb, Ca-ionokal telített nagymértékben 

polimerizált, a NaOH- oldatban pedig a nyersebb, frissen képzıdött, nem 

humifikált, kevésbé kedvezı tulajdonságú szerves anyagok, fulvósavak oldódnak ki. Ha 

a Q>1, azt jelenti, hogy a jó minıségő humuszanyagok vannak túlsúlyban, ha Q


nyers humuszanyagok túlsúlya érvényesül. A K érték az ún. humuszstabilitási koefficiens, 

értékét úgy kapjuk meg, ha a Q értéket osztjuk a talaj összes szervesanyagtartalmával: 

Q=ENaF/ENaOH; K=Q/H. A K érték tehát a humuszminıséget is magában 

foglaló, egységnyi humusztartalomra vonatkoztatott érték. K értékével nı a humifikáció 

és ennek köszönhetıen a kelátképzés fokozottabb. A jó minıségő humuszanyagban különösen 

sok a nitrogén, amely fokozza a szennyezı ionnal vagy molekulával a kötés 

kialakításának lehetıségét (HARGITAI, 1961, 1987, 1993). 

Laborvizsgálatainkat az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 

NAT által akkreditált Talajvizsgálati Laboratóriumában folytattuk. A statisztikai 

elemzést az SPSS for Windows 15.0 programmal végeztük. 

Csapadékesemény 2008.06.27. 

intenzitás (mm/h) 

60,00 

50,00 

40,00 

30,00 

20,00 

10,00 

0,00 

0 2 4 6 8 10 12 14 

10 min 

Csapadékesemény 2008.06.06 

Csapadékesemény 2008. 09. 12 

Intenzitás (mm/h) 

25,00 

20,00 

15,00 

10,00 

5,00 

0,00 

0 1 2 3 4 5 6 

10 min 


35,00 

30,00 

25,00 

20,00 

15,00 

10,00 

5,00 

0,00 

0 5 10 15 20 

10 min 

Csapadékesemény 2008.08.08 

Csapadékesemény 2008.08.23. 


90,00 

80,00 

70,00 

60,00 

50,00 

40,00 

30,00 

20,00 

10,00 

0,00 

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 

10 min 


16,00 

14,00 

12,00 

10,00 

8,00 

6,00 

4,00 

2,00 

0,00 

0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 

10 min 


130 

2. ábra A modellezett csapadékesemények idıbeli lefutása 

A mérési eredményeink (3., 6. ábra) szerint a talaj szervesanyag tartalma 0,77 %-7,55 % 

között, a vízgyőjtı termırétegének vastagsága 10-100 cm között változik. A nagy változatosság 

oka nemcsak az erózióra és a depozícióra vezethetı vissza, hanem a területhasználatra 

is. A humusztartalom szoros kapcsolatot mutat a területhasznosítással, hiszen 

az erdık alatt 5 % felett, gyepeken 2-3 %, szántókon 1 és 2 % között változik (3. ábra), a 

szántóterületeken további differenciálásra volt szükség, a térképezett erodált foltok és a


domborzatmodell alapján különítettük el a talajfoltokat. A szántók legerodáltabb helyein 

0,77%-1,8 % -os értékeket tapasztaltunk, itt a termıréteg vastagság is a minimum értékhez 

közelített. A legnagyobb szervesanyag mennyiséget egy akácerdı talajában, a 100 

cm körüli ill. azt meghaladó termıréteg vastagsági értékeket pedig a depozíciós zónában, 

a déli völgytalpi területeken mértük. A talajban a Q értékek átlagát vizsgálva (1. táblázat) 

a jó minıségő humuszanyagok (Q>1) vannak túlsúlyban. A Q=1 viszonyszámot meghaladó 

értéket a szántókon és a gyepeken, Q


tartalom, termıréteg vastagság (3.-4.-6. ábra). Ezek alapján modelleztük a vízgyőjtıre 

pixelenként és csapadékeseményenként kg/m 2 -ben az eróziót, akkumulációt, ill. a kettı 

eredıjeként a nettó eróziót (5. ábra). A modell kalibrálását, validálását, érzékenységi 

tesztek elkészítését Kitka Gergely Velencei-hegységi mintaterületekre korábban már 

elvégezte (KITKA, 2010). A területhasználatból adódóan a vízgyőjtı erózióval leginkább 

veszélyeztetett részei a szántóföldi mővelés alatt álló mezıgazdasági táblák. A 

vízgyőjtı ÉNy-i medencéjének talpvonalában az 5 erozív csapadékesemény nettó eróziójának 

átlaga 255 t/ha. Ez az eredmény 4 mintavételi pontban szimulált eredmény 

átlaga, amely azonban mutatja, hogy a nagy kiterjedéső szántóföldi táblás mővelés 

legalább olyan veszélyes, mint a nagyüzemi szılımővelés a vízgyőjtı DK-i lejtıin. 

5. ábra Nettó erózió (t/ha) 6. ábra Termıréteg vastagság (cm) 

A vízgyőjtı alsó medencéjének völgytalpán a nettó erózió átlaga az 5 csapadékeseményre 

91 t/ha. A vízgyőjtı ÉK-i medencéjének felsı harmada gyeppel, legelıvel 

borított rész, mégis viszonylag nagy eróziós értéket produkál, ami elsısorban a meredek 

lejtıszöggel (5-26 o ) magyarázható. A szılı ültetvényrıl 3 pontból származtatott 

átlag nettó erózió 88 t/ha. Az erdıvel borított területek alacsony eróziós rátákkal jellemezhetık. 

A legnagyobb erózióval járó csapadékesemény a 2008. augusztus 8-i volt, 

amely intenzitása volt a legnagyobb az összes vizsgált csapadékesemény közül. Az 

eróziós térképeken jól kirajzolódik a patak és az utak üledékszállító funkciója (lásd 

vízgyőjtı DK-i részén található betonút). A 2, 4, 5. ábrákon jól megfigyelhetı, hogy a 

nagy lejtıszög mellett és mentén, szántó mővelési ágnál találhatók az eróziónak leginkább 

kitett területek. A talaj nettó eróziójának nagysága jól követi a lejtık profilját (4., 

5. ábra), valamint a területhasználat változásait (1. ábra). 

132


A modelleredmények szerint a legnagyobb mennyiségő talajt (355 t/ha) a 47. számú 

mintavételi pont közelében a 2008. 08. 08–án hullott csapadék erodálta le, ez a vízgyőjtı 

déli részén található, a lejtıszög 11,17 o , a mővelési ág szántó. Ez a mintaterület 

leginkább erózióveszélyes része. A fent említett jellemzıkön kívül számos egyéb tényezı 

is hozzájárul a magas eróziós rátához, mint például az alacsony kohézió és az 

adott cellához tartozó vízgyőjtı nagysága. 

7. ábra A feltalaj humuszstabilitási (Q) értékei 8. ábra A humuszelmozdulás (kg/ha) a 

2008. 06. 06-i csapadékesemény hatására 

Az erózióval elmozduló humusz mennyiségét (kg/ha) a 8. ábrán szemléltettük. A 

humusz elmozdulás értéke a csapadék mennyiségétıl és intenzitásától erıteljesen függ 

(2. táblázat), egy intenzív és tartós csapadék alkalmával akár 400, ill. 1000 kg humusz 

elmozdulás is prognosztizálható hektáronként. 

2. táblázat A jellemzı humusz elmozdulás értékek a vízgyőjtın, 

modell eredmény két csapadék eseményre 

2008.06.06. 2008.08.23. 

Maximum 1023 kg/ha 338,2 kg/ha 

Szórás 49,6 kg/ha 13,4 kg/ha 

Átlag 28,6 kg/ha 6,42 kg/ha 

Az egy lejtın belül zajló eróziós és humusz átrendezıdési folyamatok feltárására az 

Erosion2D szoftvert alkalmaztuk. A 9. ábrán azon, mintegy 300 m hosszú (5 o -25 o ) lejtı 

profilját ábrázoltuk, amelyre az E2D szoftverrel modelleztük a talajeróziót. A modelle- 

133


zett nettó erózió átlagos értéke a lejtı mentén 1,72 t/ha volt (ASZTALOS, 2010). A maximális 

eróziónál két nagyságrenddel kisebb érték azzal magyarázható, hogy itt csak 

egy oldalirányú kiterjedés nélküli lejtı jelentette a vízgyőjtıt, míg a legnagyobb erózióval 

jellemezhetı pixeleknek 3-4 ha-os vízgyőjtı területük van. A 10. ábrán a 2008. 

08. 08-i csapadékeseményt követıen a két vizsgált lejtın győjtött talaj- és üledékminták 

humusz mennyiségi és minıségi adatait ábrázoltuk. Az elmozduló üledékben a 

helyben található talajhoz képest a humusz tartalom dúsul, a feldúsulási faktor (FF humusz 

= humusz% üledék / humusz% talaj ) a két lejtıszegmensre és a vizsgált 5 csapadékeseményre 

vonatkoztatva (n=47) 1.063. Egyváltozós t próbával teszteltük, hogy a feldúsulási 

faktorokból számított átlag értékek szignifikánsan (95%-os szignifikancia szinten) 

eltérnek-e 1-tıl. Megállapítottuk, hogy tényleges humusz feldúsulásról van szó, a feldúsulási 

faktor szignifikánsan nagyobb, mint 1. A humuszminıséget jellemzı Q és a K 

értékek viszont csökkennek az üledékben, mindemellett a humusz százalékos értéke 

rapszódikusan változik (10. ábra). 

9. ábra A vizsgált lejtı profilja és nettó eróziós értékei (2008. 06. 06.) (t/ha) (ASZTALOS, 2010) 

10. ábra A lejtıprofilok mentén győjtött talaj- és üledékminták humuszvizsgálati eredményei 

Az erózió a nyers humuszanyagok mennyiségének lejtés irányába történı növekedését 

eredményezi. A kapott értékek arra hívják fel a figyelmet, hogy a vízben jól oldódó 

nyers humuszanyagok, fulvosavak aránya növekszik a lejtés irányában. A völgytalpakon 

a depozíciós zónákban a könnyen oldódó szerves vegyületek kerülnek túlsúlyba, 

mert ezek az esızések hatására könnyebben elmozdulhatnak a talajban. Adat- 

134


bázist hoztunk létre az 54 vizsgálati pontban mért humusz mennyiségi és minıségi 

adatokból, az adott pontokban mért lejtıszögbıl, a vizsgált öt csapadék eseményre 

modellezett talajeróziós értékekbıl, valamint a mérési pontokban tapasztalt termıréteg 

vastagságból. Az erózióval leginkább érintett szántó mővelési ágú területrıl vett mintákból 

(33 elemszám, 18 változó) a lehetséges összefüggéseket SPSS 15.0 szoftverrel 

vizsgáltuk. A 3. táblázatban a Pearson féle korreláció számítások eredményét összegeztük, 

a szignifikáns kapcsolattal (SZD ≤0,05) rendelkezı elempárok kiemelésével. 

Az elhelyezkedés szerint készített (völgytalp, depozíciós zóna) adatsorok elemzésénél 

szignifikáns kapcsolatot találtunk a humusz mennyisége és a NaOH-oldószerrel mért 

humuszminıségi érték között (r 2 =0,629), a kapcsolat jól mutatja az erózió által a 

völgytalpra szállított nyers humuszanyagok jelenlétét. 

Szignifikáns pozitív korrelációt kaptunk a lejtıszög és a humuszmennyiség között, 

de ebben az esetben a két változó nem tekinthetı függetlennek, mivel a legmeredekebb 

lejtık éppen az erózióveszély miatt mővelésre alkalmatlanok, azokat erdık borítják, s 

alattuk magasabb, akár 6-7 %-os humusztartalom is elıfordulhat. 

3. táblázat A vizsgált paraméterek korrelációs mátrixa 

x=korreláció 0,05-s szignifikancia szinten, xx=korreláció 0,01-s szignifikancia szinten 

(A szignifikáns kapcsolatokat csak független változók, illetve ok-okozati kapcsolatok esetén jelöltük.) 

Correlation 

Pearson 

h (%) 

T.réteg. 

(cm) 

h (%) 1 

Termıréteg 

(cm) 

-0,23 1 

NaOH -0,17 -0,27 1 

NaF 0,08 -0,27 0,76xx 1 

NaOH NaF Q K 

Q 0,31 -0,23 -0,08 0,56 1 

net er 

(t/ha) 

06.06 

net er 

(t/ha) 

08.08 

net er 

(t/ha) 

09.12 

üledék 

(kg) 

06.06 

üledék 

(kg) 

08.08 

K 0,36 -0,25 -0,16 0,45 0,98 1 

net er (t/ha) 

- - 

-0,15 0,31 0,05 -0,05 

06.06 

0,14 0,14 

1 

net er (t/ha) 

- - 

0,29x 0,06 0,34x 0,11 

08.08 

0,19 0,20 

0,57 1 

net er (t/ha) - 

- - 

0,08 0,13 -0,064 

09.12 0,31x 

0,20 0,20 

0,54 0,89 1 

üledék (kg) 

- - 

-0,07 0,26 0,541xx 0,36x 

06.06 

0,10 0,15 

0,51 0,68 0,54 1 

üledék (kg) 

- - 

-0,05 -0,11 0,85xx 0,57xx 

08.08 

0,14 0,19 

0,13 0,51 0,31 0,43 1 

üledék (kg) 

- - 

-0,19 0,29 0,61xx 0,32 

09.12 

0,21 0,25 

0,49 0,71 0,71 0,81 0,33 

lejtıszög 0,44 -0,21 -0,05 0,02 0,15 0,24 -0,04 0,04 0,02 0,07 0,02 

Összegzés 

A munkánk célja a Szálka település mellett található mintegy 2 km 2 területő vízgyőjtın 

zajló talajeróziós folyamatok modellezése, valamint a talajerózió és a humusz átrendezıdési 

folyamatok kapcsolatának feltárása. Vizsgálati területünkön a talaj szervesanyag 

tartalma 0,77-7,55 % értékek között, a vízgyőjtı termırétegének vastagsága 10-100 cm 

135


között változik. A nagy változatosság oka nemcsak az erózióra és a depozícióra vezethetı 

vissza, hanem a területhasználatra is. 

Egy kiválasztott 300 m hosszú lejtın az E2D szoftverrel modelleztük a talajeróziót. 

A nettó erózió értéke a lejtı mentén 2008. 06. 06-i csapadékesemény alkalmával átlagosan 

1,72 t/ha volt. Az elmozduló üledékben a helyben található talajhoz képest a 

humusztartalom dúsul, a feldúsulási faktor a vizsgált 5 csapadékeseményre vonatkoztatva 

1,063. A lejtı mentén a humuszminıséget jellemzı Q és a K értékek csökkennek 

az üledékben. A kapott értékeket arra hívják fel a figyelmet, hogy a vízben jól oldódó 

nyers humuszanyagok, fulvosavak aránya növekszik a lejtés irányában. A humusz elmozdulás 

értéke a csapadék mennyiségétıl és intenzitásától erıteljesen függ, egy intenzív 

és tartós csapadék alkalmával akár 400, ill. 1000 kg humusz elmozdulás is prognosztizálható 

hektáronként. 

Az Erosion3D modell futtatásához a teljes vízgyőjtıre elkészítettük a szükséges digitális 

domborzatmodellt, területhasználat, felszín borítottság, érdesség, szemcseösszetétel, 

szervesanyag tartalom, termıréteg vastagság térképeket. Ezek alapján modelleztük 

a vízgyőjtıre pixelenként és csapadékeseményenként a nettó eróziót és meghatároztuk 

a vízgyőjtı erózióval leginkább veszélyeztetett részeit. Az eredmény azt mutatja, 

hogy a nagy kiterjedéső szántóföldi táblás mővelés legalább olyan veszélyes, mint a 

nagyüzemi szılımővelés. 

Eredményeink közül legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az elhelyezkedés szerint készített 

(völgytalp, depozíciós zóna) adatsorok elemzésénél szignifikáns kapcsolatot 

kaptunk a humusz mennyisége és a NaOH-oldószerrel mért humuszminıségi érték 

között (r 2 =0,629). A kapcsolat jól mutatja az erózió által a völgytalpra szállított nyers 

humuszanyagok jelenlétét. 


A kutatás az OTKA K 73093 sz. projekt támogatásával valósult meg. 


ASTM Standard, D 2573-94 nemzetközi szabvány 

ASZTALOS, J. (2010). A területhasználat talajerózióra gyakorolt hatásának vizsgálata az 

Erosion-2D modell alkalmazásával, kézirat, SZTE TTIK TFGT. 

BARTA, K. (2004). Talajeróziós modellépítés a EUROSEM modell nyomán. Doktori (PhD) 

értekezés, Szeged. 

CZIBULYA, ZS. (2009). Talajszuszpenziók reológiai vizsgálata. Doktori (PhD) értekezés. Szeged. 

39-40. 

DUTTMANN, R. (1999). Partikulare Stoffverlagerungen in Landschaften Geosyntesis, 10, 233. 

FARSANG, A. BARTA, K. (2004). A talajerózió hatása a feltalaj makro- és mikroelem tartalmára. 

Talajvédelem különszám, Talajvédelmi Alapítvány Kiadó, 268-276. 

FARSANG, A., KITKA, G., BARTA, K. (2005). Modelling of soil erosion and nutrient transport to 

serve watershedmanagement: case study in a subwatershed of Lake Velence in Hungary. In 

Europen Geosciences Union Geophysical Research Abstracts, Volume 7, EGU05-A-01921. 

FARSANG, A., KITKA, G., BARTA, K. (2006). Talajerózió és foszforátrendezıdési folyamatok 

térképezése kisvízgyőjtın. Talajvédelem különszám, Talajvédelmi Alapítvány Kiadó, 170- 

184. 

HARGITAI, L. (1961). A humuszban lévı nitrogén szerepe a talajok nitrogén-gazdálkodásában. 

Keszthelyi Mezıgazdasági Akadémia Kiadványai, No. 4, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest. 

136


HARGITAI, L. (1987). Az ekvivalens humuszkészlet agrokémiai és környezetvédelmi jelentısége. 

Kertészeti Egyetem Közleményei, Budapest, 51, 260-267. 

HARGITAI, L. (1993). The role of organic matter content and humus quality in the maintenance 

of soil fertility and in environmental protection. Landsc. Urban Plan., 27 (2-4), 161-167. 

ISRINGHAUSEN, S. (1997). GIS-gestützte Prognose und Bilanzirung von Feinboden und 

Nahrstoffaustragen in einem Teileinzugsgebiet der oberen Lamme in Südniedersachsen. 

Diplomarbeit, Universitat Hannover, 34-42. 

JAKAB, G., KERTÉSZ, Á., MADARÁSZ, B., RONCZYK, L., SZALAI, Z. (2010). Az erózió és a domborzat 

kapcsolata szántóföldön, a tolerálható talajveszteség tükrében. Tájökológiai Lapok, 8 

(1), 35-45. 

KITKA, G., FARSANG, A., BARTA, K. (2006). Erosion modelling with E3D to serve of watershed 

management in the Velence Mountains. In Mitteilungen der Deutschen Bodenkundlichen 

Gesellschaft, Band 108, 67-68. 

KITKA, G. (2010). Az Erosion 3D modell magyarországi adaptálása és alkalmazhatóságának 

vizsgálata kisvízgyőjtık tájhasználati tervezésében. PhD értekezés, Szeged. 

MAROSI, S., SOMOGYI, S. (szerk.) (1990). Magyarország kistájainak katasztere 2. MTA Földrajztudományi 

Kutató Intézet, Budapest, 564-568. 

MICHAEL, A. (2000). Anwendung des physikalisch begründeten erosions prognosemodells 

Erosion 2D/3D- empirische Ansätze zur Ableitung der Modellparameter. Ph.D dolgozat, 

Universität Freiberg. 

SISÁK I., MÁTÉ F. (1993). A foszfor mozgása a Balaton vízgyőjtıjén. Agrokémia és Talajtan, 42 

(3-4), 257-269. 

THYLL, SZ. (szerk.) (1992). Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken. Mezıgazda Kiadó. 

Budapest, 11-40. 

VÁRALLYAY, GY., CSATHÓ, P., NÉMETH T. (2005). Az agrártermelés környezetvédelmi vonatkozásai 

Magyarországon. In KOVÁCS, G., CSATHÓ, P. (szerk.) A magyar mezıgazdaság 

elemforgalma 1901 és 2003 között. Agronómiai és környezetvédelmi tanulságok, MTA 

TAKI, Budapest, 155-188. 

137

138

PARCELLÁS ERÓZIÓMÉRÉSEK 

MAGYARORSZÁGON 

Jakab Gergely 1 , Centeri Csaba 2 , Madarász Balázs 1 , Szalai Zoltán 1 ,İrsi Anna 1 , 

Kertész Ádám 1 

1 MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Természetföldrajzi Osztály, Budapest 

2 SZIE Környezetgazdálkodási Intézet, Természetvédelmi Tanszék, Gödöllı 

e-mail: jakabg@mtafki.hu 


A talajerózió gazdaságilag is meghatározó jelentısége miatt számszerősítése, elırejelzése alapvetı 

fontosságú. Bár egyes részletek jól leírhatók a fizika törvényeivel, a folyamat egésze csak 

empirikus úton közelíthetı, amihez minél több mért adat szükséges. Az eróziós adatgyőjtés 

leginkább elterjedt módszere a parcellás mérés. Hazánkban a felületi rétegerózió jellemzıen a 

Dunántúlt és az északi országrészt fenyegeti, ezért a parcellák kialakítása is ezeken a területeken 

történt. A legtöbb parcellán fedetlen felszínő, folyamatosan magágy állapotban tartott talajállapot 

mellett mérték a természetes esık erodáló hatását, ezzel határozva meg az USLE 

(Universal Soil Loss Equation) „K” tényezıjét. Emellett vizsgálatok folytak a különféle szántóföldi 

kultúrák és a folyamatos fedettség (gyep, erdı) talajvédı hatásának mérésére is. A parcellák 

mérete 8-1200m 2 között változott. 

A nagymennyiségő mért adat ellenére csak elenyészı számban jelentek meg publikált mérési 

eredmények, miáltal a hazai kutatás, erózióbecslés, modell kalibrálás csak nehezen tud elırelépni. 

Új mérések hiányában legalább a már megmért eredmények közzététele alapvetı fontosságú 

lenne. 

Summary 

Soil erosion has a significant role both in ecology and in economy therefore its quantification 

and prediction are important. Although some details can be described using physical equations, 

the whole process is rather complicated and can be determined only empirically, which requires 

large measured datasets. Plot measurement is the most convenient, accordingly the most popular 

way of erosion data capture. In Hungary the northern and the western part of the country are 

endangered by sheet erosion hence the plots were carried out in these parts of the country. Most 

of the plots were constructed to determine the “K” factor of the USLE (Universal Soil Loss 

Equation) under permanently tilled soils without vegetation cover. Besides, the soil protection 

effect of the various field crops and the additional land use types (forest, pasture) was also 

measured. Plot sizes varied between 8-1200 m 2 . 

Despite the huge amount of measured data, only a few of them were published yet. With the 

lack of measured data, the national erosion research, erosion prediction, model calibration have 

remarkable difficulties. Without the financial base of additional plot measurements, the publication 

of the already gathered data would be absolutely necessary. 

Bevezetés 

A talajerózió folyamatának megismerése, számszerősítése leggyakrabban tapasztalati 

úton – terepi és laboratóriumi mérések alapján – történik (KIRKBY et al,. 2003). Ugyanakkor 

a mért adatok kiterjeszthetısége mind idıben (DE VENTE, POESEN, 2005) mind 

térben (STROOSNIJDER, 2005) komoly nehézségekbe ütközik. 

139

Jakab – Centeri – Madarász – Szalai – İrsi – Kertész 

A parcella léptékő erózió mérés a lehetı legjobb módszer a talaj erodálhatóságának 

meghatározására, vagy a domborzat, növényzet, talajmővelés stb. talajpusztulásban 

betöltött szerepének számszerősítésére (WISCHMEIER, SMITH, 1978). Habár a parcellákról 

egzakt módon meghatározható mind a felületi lefolyás, mind a talajveszteség 

(LE BISSONNAIS et al., 1998; JOEL et al., 2002) a parcellák számos speciális környezeti 

tulajdonságát nem lehet általánosítani, ezért e mérések önmagukban nem szolgáltatnak 

elegendı információt a talajpusztulás regionális, vagy országos mértékérıl (VAN- 

CAMP et al., 2004). Modellkísérletek során, esı-szimulátorok alkalmazásával e problémák 

egy része kiküszöbölhetı azonban e módszer nem helyettesítheti a természetes 

csapadékok által okozott talajpusztulás eredményeket (MATHYS et al., 2005; DE 

VENTE, POESEN, 2005). 

A parcellák mérete és alakja nagyon fontos paraméter az eredmények összehasonlíthatósága 

szempontjából. A parcella hosszúsága alapvetıen befolyásolja a felszín 

borítottságának lefolyáscsökkentı hatását. (SMETS et al., 2009). 

Egész Európában meglehetısen nagy számban telepítettek eróziómérı parcellákat 

melyekrıl tekintélyes mennyiségő mért adat jelent meg (VACCA et al., 2000; 

JANKAUSKAS, JANKAUSKIENE, 2003; CERDAN et al., 2006; GONZÁLEZ-HIDALGO et al., 

2007). A környezı országokban szintén többé-kevésbé hozzáférhetı adatokat találunk 

a parcellás mérések eredményeirıl (IONITA et al., 2006; HRVATIN et al., 2006; 

STANKOVIANSKY et al., 2006). Hazánkban is létesültek eróziómérı parcellák melyek 

különbözı környezeti feltételek mellett követték nyomon a talajpusztulást, azonban a 

mérési eredményeknek csak egy töredéke jelent meg publikáció formájában és ezek is 

zömmel magyar nyelven. 

Jelen közlemény célja, hogy röviden áttekintse a Magyarországon mért parcellás talajpusztulásról 

megjelent publikációkat. Az összegyőjtött adatok alapján a szerzık 

megvizsgálják az alkalmazott méréstechnika elınyeit, hátrányait, a továbblépés lehetséges 

irányát, az adatok összehasonlításának, ill. az adatbázis egységesítésének lehetıségét. 


A fellelhetı irodalmi adatok áttekintése során nem vettük figyelembe a csak részlegesen 

elérhetı formában található eredményeket. A PhD értekezések és konferencia kiadványok 

közül is csak a számunkra hozzáférhetıeket tudtuk vizsgálni. Hazánkban 

igen jelentıs mennyiségő mérést végeztek esı-szimulátorok alkalmazásával (BARTA, 

2001, 2004; BARTA et al., 2004; HAUSNER, SISÁK, 2009; CENTERI et al., 2009, 2010) 

azonban mivel a mesterséges csapadékok jelentısen különbözhetnek a természetesektıl, 

e vizsgálatokat jelen tanulmányban nem soroltuk a parcellás mérések tárgykörébe. 

Valószínősíthetı, hogy helyi, kis példányszámú kiadványokban, diplomadolgozatokban 

stb. lennének még adatok ám ezek nem elérhetık. 

Az erózió által leginkább fenyegetett területek az ország Ny-i és É-i részein vannak, 

következésképp az eróziómérı parcellák is ezeken a területeken épültek föl. 

Eredmények 

A módszertani részben megfogalmazottak alapján összesen 17 közlemény 11 helyszínen 

mért adatait vizsgáltuk (1. ábra, 1. táblázat). Magyarországon az 50-es évektıl 

kezdıdıen indult meg a parcellák kiépítése és az erózió mérése. A parcellák mérete a 

2m 2 -tıl 1200m 2 -ig változott, jellemzıen erdıtalajokon, váztalajokon és lejtıhordalék 

140

Parcellás eróziómérések Magyarországon 

talajokon létesültek. Területhasználatukban meghatározó a folyamatos magágy állapot, 

illetve a szántóföldi kultúrák. A rövidebb idıtávú mérések mellett léteznek olyan méréssorozatok, 

melyek meghaladják a 10 éves idıtartamot. 

1. ábra Parcellás eróziómérések helyszínei Magyarországon 

A mért eredmények a legtöbb esetben csapadékeseményhez kötött lefolyás és talajveszteség 

értékek. Egyes esetekben megtörtént az egyedi értékek összesítése, illetve a 

„K” (erodálhatósági tényezı) (WISCHMEIER, SMITH, 1978) számítása is. Gyakran elıkerülı 

probléma a térfogat illetve tömeg alapú mérések átváltása és összehasonlítása. A 

tömeg alapú mérések csak az eredeti szerkezető talaj porozitásának ismeretében számíthatóak 

térfogat, vagy talajréteg vastagság értékekre. A térfogatban mért talajveszteség 

porozitása – a hordalék tömörödése miatt – jóval kisebb, mint az eredeti szerkezető 

talajé, ezért e talajveszteség érték sem feleltethetı meg közvetlenül a parcelláról eltávozott 

értéknek. 

Általánosságban elmondható, hogy habár e mérési módszer hazánkban is hatékony és 

jól alkalmazható, az eredmények közzététele meglehetısen csekély. A megjelentetett 

adatok is általában összefoglaló jellegőek a nyers eredményekhez nehéz a hozzáférés. 

A parcellás méréseket általában éves idıszakonként értékelik, az eredmények éves 

periódusokra vetítik ki, holott gyakran az éves talajpusztulás értékek meghatározó részéért 

csak néhány csapadékesemény felelıs. Ezt a jelenséget többen is leírták a 

mediterraneum területérıl, azonban a mérések tanúsága szerint Magyarországon is 

egyre inkább ez a helyzet, hiszen a csekély visszatérési valószínőségő csapadékok hazánkban 

is egyre gyakoribbak és hevesebbek. 

Az eltérı metodikájú, idıtartamú és területő méréseket éves szinten nehéz összehasonlítani. 

A források jellemzıen vagy csak egyes csapadékeseményeket emelnek ki és 

az ezekhez köthetı lefolyást és talajpusztulást tárgyalják, vagy az adatokat éves öszszegzésben 

adják meg. Ezen éves összegzés sokkal alkalmasabb az összehasonlításra, 

azonban ez esetben fontos szempont a K tényezı ismertetése mellett az összesített csapadékfaktor, 

lefolyás és talajveszteség adatok közlése is, hiszen ezek nélkül a K tényezı 

önmagában csak nagyon szők összehasonlíthatóságot eredményez. 

141

1. táblázat Parcellás eróziómérések helyszínei és fıbb adatai a forrás feltüntetésével (USLE=általános talajveszteség-becslési egyenlet, 

ABET=agyagbemosódásos barna erdıtalaj, Ramann=Barnaföld, =bizonytalan, vagy hiányzó adat) 

Helyszín 

Mérés célja 

Parcella 

méret (m) 

Parcellák 

száma 

Talaj 

Területhasználat 

Mérési 

idıszak 

Lejtés 

(%) 

Forrás 

Csákvár 

USLE 

K tényezı 

1x8 

10 

váztalajok 

fekete ugar 

1990- 

1997 

14 

KERTÉSZ, RICHTER, 1997 

KERTÉSZ et al. 2004, 

Visz 

USLE 

K, C tényezı 

2x22 

4 

Ramann 

fekete ugar 

kaszáló 

1999 

9 

TÓTH et al., 2001.; 

TÓTH, 2004 

Kisnána 

Erodálhatóság 

változó 

6 

ABET 

erdı, irtás 

1958- 

2009 

 

BÁNKY, 1959 


Püspökszilágy 

Szentgyörgyvár 

Bátaapáti 

Pilis-marót 

Bakony-nána 

Abaúj-szántó 

Károlyfalva 

Pátka 

Mővelésmód 

hatása 

USLE 

K tényezı 

USLE 

K tényezı 




Modell kalibrálás 

24x50 

2x22 

2x22 

változó 

változó 

2x10 

0,8x2,5 

2x20 

1,8x60 

4 

4 

2 

6 

6 

16 

4 

3 

ABET 

ABET, 

Ramann 

geotextil hatásának 

vizsgálata 

Lejtıhordalék 

ABET 

ABET 

Ramann 

Ramann 

Ramann 

Csernozjom 

szántó 

fekete ugar 

fekete ugar 

szántó 

szántó 

szılı 

gyümölcsös 

fekete ugar 

szántó, szılı 

gyümölcsös 

2003- 

2009 

2000 

2004 

1982- 

1985 

1976- 

1984 

2007- 

2008 

1986 

1999- 

2002 

9 

9 

9 

14-23 

18-29 

10-20 

18 

4-13 

BÁDONYI et al., 2008 

KERTÉSZ et al., 2007a 

KERTÉSZ et al., 2010 

BALOGH et al., 2003 

BALOGH et al., 2008 

GÓCZÁN, KERTÉSZ, 1988, 

1990 

KERTÉSZ, 1987 

KERTÉSZ et al., 2007b,c 

KERÉNYI, 1991, 2006 

BARTA, 2004 

142


További problémát okoz a K tényezı mértékegységének hiánya, ami az alapadatok 

híján nem is következtethetı vissza. A közölt adatokból az is kiderül, hogy sok esetben 

okoz problémát a szélsıséges mennyiségő lepusztuló talaj. Ugyanazzal az infrastruktúrával 

kellene tudni megmérni a pár grammos és a 100 kg-os nagyságrendő lehordást. 

Ez a feladat a méréstechnikát is komoly probléma elé állítja, ami pedig végsı soron a 

mérésbiztonságot veszélyezteti. Szinte nem volt olyan forrás ahol ne találkoztunk volna 

a méréstechnika meghibásodásából, vagy túlterheltségébıl adódó adatvesztéssel. A 

források döntı többsége „kézi adatgyőjtésrıl” (a parcellákról lehordott talaj kézzel való 

összegyőjtése, kiszárítása, mérése) számol be, amely tovább növeli a parcellás mérések 

bizonytalanságát. Az észlelınek a területen kell tartózkodnia közvetlenül a lefolyást 

követıen és kellı körültekintéssel végezni az adatgyőjtést. Megoldás lehetne a mérések 

egyre nagyobb mértékő automatizálása, ez azonban igen jelentıs anyagi befektetéseket 

igényelne. A lefolyás összességének folyamatos regisztrálására úszó elven mőködı 

érzékelık alkalmazhatóak, melyeknek a pillanatnyi helyzetét egy adatgyőjtı rögzíti. Ez 

esetben a lefolyás által szállított nagyobb tárgyak (pl. faág) okozhatnak hibás mérési 

eredményeket. További gond a lefolyás talajtartalmának pontos mérése. 

Az elhordott talaj és az azt szállító víz különválasztását az esetek zömében ülepítéssel 

oldják meg. Ekkor a lefolyó anyag a gravitáció hatására különül el fázisokra ami 

idıigényes folyamat. Ha közben újabb lefolyást okozó csapadékesemény történik, a két 

elhordás összekeveredik. A másik lehetıség a szilárd és folyékony fázis elkülönítésére 

a szőrés. E módszer hibája, hogy a talaj jelentıs mennyiségő kolloid mérettartományba 

tartozó összetevıt tartalmaz, amelyeknek a szőrése légköri nyomáson nem megoldott, 

tehát ez esetben korrekciót kell alkalmazni. 

A vizsgált források alapján a csákvári mérıállomás öt talajtípusára hosszútávon 

meghatározott K tényezı komoly adatbázison alapul, melynek megbízhatósága jó. A 

klimatikus hatások (elsısorban a csapadék) egységesítése miatt az in situ talaj mellett 

áttelepített feltalajok lepusztulásának vizsgálata folyt. Eróziós szempontból a helyszínre 

szállított, áttelepített talajréteg viselkedése csak az elsı évben, az ülepedésig tér el 

jelentısen az eredeti szelvényétıl. Ezt követıen csak az alsóbb rétegek eltérı vízgazdálkodási 

hatása módosíthatja az eredményt. Mivel a vizsgált talajoknak gyakorlatilag 

nincs szintezettsége (váztalajok) az eredmények – e körülmény figyelembe vételével – 

jól közelítik a valóságot. A Viszen mért adatok nem kerültek publikálásra, itt csak a K 

értéke ismert, amit további feldolgozásra pl. modell kalibrálásra nem lehet használni. A 

vizsgált területek közül valószínőleg a kisnánai állomás rendelkezik a legteljesebb körő 

eróziós adatbázissal. Ennek széleskörő publikálása azonban még nem történt meg, az 

általunk elért adatok alapján messzemenı következtetéseket nem vonhatunk le, ill. éves 

összesítéseket sem tehetünk. A szentgyörgyvári adatok egyrészt igen részletesek, másrészt 

összefoglaló jelleggel is megjelentek, ugyanakkor jelen állapotukban további 

feldolgozásra csak kevéssé alkalmasak. Mivel az adatbázis bıvítése és feldolgozása 

jelenleg is folyik, itt remélhetıleg még nagyobb tömegő publikált adatra számíthatunk. 

A Püspökszilágyon és Bátaapátiban folytatott parcellás eróziómérés publikált részei 

inkább csak bemutató esettanulmány szinten értékesek. Az adatok pontszerő mérésként 

csak szők körő összehasonlítást tesznek lehetıvé. A Pilismarót és Bakonynána határában 

mért adatok egy részét csapadékeseményenként tárgyalják a szerzık. A mérési 

idıszak hossza alapján nagyobb tömegő adatra számítanánk. A közölt értékek sokszor 

nem összehasonlíthatóak az eltérı vagy hiányos paraméterek (pl. növényborítottság 

miatt, Az éves összegzések nem történtek meg. Az azóta eltelt idı hossza valószínőt- 

143


lenné teszi, hogy ezt az adatbázist kiegészítı információkkal használhatóbbá lehet tenni. 

Az Abaújszánó határában mért eredmények közül eddig csak részletek jelentek 

meg, azonban az adatbázis tartalmazza mind a részletes, mind az összesített eredményeket. 

Ezek publikálása várhatóan a közeljövıben történik meg. A károlyfalvi eredményekbıl 

is csak kivonatok, egyes csapadékesemények által okozott lefolyás és talajpusztulás 

értékek jelentek meg. BARTA (2004) a Velencei-hegységben végzett méréseirıl 

szintén csak egyes részletek jeletek meg, ezek is csak kéziratban. A több éves, három 

mővelési ágat felölelı adatbázis mindenképpen értékes adatokat tartalmaz, közzététele 

lényeges, már csak azért is, hiszen a szerzı ezen adatok alapján kalibrálta majd 

fejlesztette tovább a EUROSEM (MORGAN et al., 1992) erózióbecslı modellt. A még 

mőködı mérıállomások nagy része digitálisan győjti és tárolja a csapadék – és esetenként 

a talajnedvesség – adatokat. A lefolyás mennyisége szintén digitális formában is 

regisztrálható, azonban a talajveszteség automatizált mérése még nem megoldott. A 

digitális adatok telemetrikusan is lekérdezhetık, így szinte azonnal észlelhetıek a mérési 

helyszínen történtek és az esetleges beavatkozás, hibaelhárítás is gyorsan megoldható. 

A mért adatok tárolására a digitális adatbázis kell, hogy szolgáljon. Ezen adatbázisoknak 

a lefolyást okozó csapadékesemények szerinti bontásban lenne célszerő tartalmazniuk 

a parcella paraméterei mellett a csapadék, lefolyás és talajveszteség adatokat. 

Ezáltal az összesítés bármekkora idıtartamra egyszerően és gyorsan elvégezhetı. További 

fontos feladat a papíralapú mérési eredmények digitalizálása 


Az irodalomban fellelhetı parcellás eróziómérés eredmények meglehetısen csekély 

száma nem áll arányban a mérések kivitelezésére fordított tudás, anyagiak és idı arányával. 

Ebbıl fakadóan valószínőleg nagyobb mennyiségő mért adat létezik, melyeket 

még nem publikáltak. A publikáció elmaradása általában a hiányos vagy rossz adatokra, 

valamint a feldolgozás ill. összesítés hiányára vezethetı vissza. Ezzel kapcsolatban 

az alábbi kérdésköröket kell tisztázni. Az extrém csapadékok okozta, méréshatáson 

kívüli értékeket jó közelítésel becsülni lehet. Mivel a talajpusztulás szempontjából 

éppen ezek mennyisége perdöntı, ezért a konkrét értékek helyett intervallumok használata 

javasolt. 

Az infrastruktúra meghibásodásából adódó hiátusokat az adatbázisból szinte lehetetlen 

kiküszöbölni. Az egyre korszerőbb és automatizált méréstechnika alkalmazásával 

ezek száma azonban csökkenthetı. Hiányzó adatok esetében, ha a becslés jó közelítéssel 

megoldható nagyságrendileg utalhatunk a hiányzó adatra. Ezzel szemben viszszamenıleg 

az adatbázisok kiegészítése, vagy javítása nem javasolt. A hiányos adatbázis 

is sok olyan információt hordozhat, melyeket további kutatásokhoz hasznosítani 

lehet, tehát a nem teljes adatbázisok közzé tétele is kulcsfontosságú. 

Az egyre szélesebb körben elterjedt erózióbecslı modellek hazai alkalmazásához e 

matematikai összefüggéseket a kalibrálni, azaz a hazai viszonyokhoz adaptálni kell. Ehhez 

pedig elengedhetetlenek a mért eredmények. A kalibrált modellek helyes mőködését 

ellenırizendı ismét csak mérési eredményeket kell összehasonlítani a modell által becsült 

értékekkel, ezt a folyamatot nevezik validálásnak. Összességében az eróziómodellezés 

nagymennyiségő és minél vegyesebb összetételő mért adatot igényel. 

144


Habár jelen gazdasági körülmények között nem valószínő, hogy jelentıs parcellás 

mérési kapacitást lehessen üzemeltetni hosszú távon a meglévı adatok publikálása akár 

nyers állapotukban is kulcskérdés a talajpusztulás kutatásának szemszögébıl. 


BÁDONYI, K., MADARÁSZ, B., KERTÉSZ, Á., CSEPINSZKY, B. (2008). Talajmővelési módok és a 

talajerózió kapcsolatának vizsgálata zalai mintaterületen. Földrajzi Értesítı 57, 147-167. 

BALOGH J., JAKAB G., SZALAI Z. (2008). Talajerózió mérése parcellákon. In SCHWEITZER, F., 

BÉRCI, K., BALOGH, J. (szerk.) A Bátaapátiban épülı nemzeti radioaktívhulladék-tároló 

környezetföldrajzi vizsgálata. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 105-115. 

BALOGH, J., BALOGHNÉ DI GLÉRIA, M., HUSZÁR, T., JAKAB, G., SCHWEITZER, F., SZALAI, Z. 

(2003). A talajeróziós vizsgálatok tapasztalatai In SCHWEITZER, F., TINER, T., BÉRCI, K. 

(szerk.) A püspökszilágyi RHFT környezet- és sugárbiztonsága. MTA Földrajztudományi 

Kutatóintézet, Budapest, 105-131. 

BÁNKY, GY. (1959). Talajerózió és az ellen való védekezés Heves megyében Az erdı, 94 (7), 

245-250. 

BARTA, K. (2001). A EUROSEM talajeróziós modell tesztelése hazai mintaterületen. I. Földrajzi 

konferencia Szeged, Szegedi Tudományegyetem TTK Természeti Földrajzi Tanszéke 

ISBN 963 482 544 3. 

BARTA, K. (2004). Talajeróziós modellépítés a EUROSEM modell nyomán. Doktori (PhD) 

értekezés, SZTE, Szeged. 

BARTA, K. , JAKAB, G., BÍRÓ, ZS., CSÁSZÁR, A. (2004). A EUROSEM modell által becsült lefolyási 

és talajveszteségi értékek összehasonlítása terepi mért értékekkel. II. Magyar Földrajzi 

Konferencia kiadványa, ISBN: 963-482-687-3, Szeged, 2004. szeptember 2-4. (CD) 

CENTERI, CS., BARTA, K. , JAKAB, G., SZALAI, Z., BÍRÓ, ZS. (2009). Comparison of EUROSEM, 

WEPP, and MEDRUSH model calculations with measured runoff and soil-loss data from 

rainfall simulations in Hungary. Journal of Plant Nutrition and Soil Science, 172 (6), 789– 

797. 

CENTERI, CS., JAKAB, G., SZALAI, Z., MADARÁSZ, B., SISÁK, I., CSEPINSZKY, B., BÍRÓ, ZS. 

(2010). Rainfall simulation studies in Hungary. In FOURNIER, A.J. (ed.) Soil Erosion: 

Causes, Processes and Effects. NOVA Publisher, New York ISBN: 978-1-61761-186-5 (in 

press) 

CERDAN, O., POESEN, J., GOVERS, G., SABY, N., BISSONNAIS, Y., GOBIN, A., VACCA, A., 

QUINTON, J., AUERSWALD, K., KLIK, A., KWAAD, F., ROXO, M. J. (2006). Sheet and rill erosion. 

In BOARDMAN, J., POESEN J. (eds) Soil erosion in Europe. Wiley Chichester, UK, 501- 

514. 

DE VENTE, J., POESEN J. (2005). Predicting soil erosion and sediment yield at the basin scale: 

Scale issues and semi-quantitave models. Earth-Science Reviews, 71, 95-125. 

DÖVÉNYI, Z. (szerk.) (2010). Magyarország kistájainak katasztere. MTA FKI Budapest, Hungary. 

GÓCZÁN, L., KERTÉSZ, Á. (1988). Some results of soil erosion monitoring at a large-scale farming 

experimental station in Hungary. Catena, Suppl. 12, 175-184. 

GONZÁLEZ-HIDALGO, J. C., PENA-MONNÉ, J. L., LUIS, M. (2007). A review of daily soil erosion 

in Western Mediterranean areas. Catena, 71, 193-199. 

HAUSNER CS., SISÁK I. (2009). A rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét leíró modell kalibrálása 

LI. Georgikon Napok Keszthely, 2009. okt. 2-4. ISBN 978-963-9639-35-5 CD 

HRVATIN, M., KOMAC B., PERKO, D., ZORN, M. (2006). Slovenia. In BOARDMAN, J., POESEN J. 

(eds) 2006. Soil erosion in Europe. Wiley Chichester, UK, 155-166. 

IONITA, I., RADOANE, M., MIRCEA, S. (2006). Romania. In: BOARDMAN, J. – POESEN J. (eds) 

2006. Soil erosion in Europe. Wiley Chichester UK 155-166. 

145


JANKAUSKAS, B., JANKAUSKIENE G. (2003). Erosion-preventive crop rotations for landscape 

ecological stability in upland regions of Lithuania. Agriculture, Ecosystems and Environment, 

95, 129–142. 

JOEL, A., MESSING, I., SEGUEL, O., CASANOVA, M. (2002). Measurement of surface water 

runoff from plots of two different sizes. Hydrological Processes, 16, 1467-1478. 

KERÉNYI, A. (1991). Talajerózió, térképezés, laboratóriumi és szabadföldi kísérletek. Akadémiai 

Kiadó. Budapest, 219 p. 

KERÉNYI, A. (2006). Az areális és lineáris erózió mennyiségi értékelése bodrogkeresztúri mérések 

alapján In CSORBA, P. (szerk.) Tiszteletkötet Martonné dr Erdıs Katalin 60. születésnapjára, 

Debreceni Egyetem, Debrecen, 67-77. 

KERTÉSZ, Á., BÁDONYI, K., MADARÁSZ, B., CSEPINSZKY, B. (2007a). Environmental aspects of 

Conventional and Conservation tillage. In GODDARD, T., ZOEBISCH, M., GAN, Y., ELLIS, W., 

WATSON, A., SOMBATPANIT, S. (eds) No-till farming systems. Special Publication No. 3, 

World Association of Soil and Water Conservation, Bangkok, ISBN: 978-974-8391-60-1, 

313-329. 

KERTÉSZ, Á., CENTERI, CS. (2006). Hungary In BOARDMAN, J., PESEN J. (eds.) 2006. Soil 

erosion in Europe, Wiley Chichester UK, 139-153. 

KERTÉSZ, Á., TÓTH, A., SZALAI, Z., JAKAB, G., KOZMA, K., BOOTH, C. A., FULLEN, M. A., 

DAVIES, K. (2007b). Geotextile as a tool against soil erosion in vineyards and orchards. In 

KUNGOLAS, A., BREBBIA, C.A., BERIATOS, E. (eds.) Sustainable Development and Planning 

III. Volume 2. WIT Press. Southampton, UK, 611-619. 

KERTÉSZ, Á., TÓTH, A., SZALAI, Z. (2007c). The role of geotextiles in soil erosion and runoff 

control. In AUZET, A-V., JETTEN, V., KIRKBY, M., BOARDMAN, J., DOSTAL, T., KRASA, J., 

STANKOVIANSKY, M. (eds) (2007). Proceedings of the International Conference on Off-site 

impacts of soil erosion and sediment transport. October 1-3. Czech Technical University, 

Prague, Czech Republic, 45-53. 

KERTÉSZ, Á., MADARÁSZ, B., CSEPINSZKY, B., BENKE, SZ. (2010). The Role of conservation 

agriculture in landscape protection. Hungarian Geographical Bulletin, 59 (2), 167-180. 

KERTÉSZ, A. (1987). A talajpusztulás vizsgálata eróziós mérésekkel Pilismarót határában. Földr. 

Ért., 36 (1-2), 115-142. 

KERTÉSZ, Á., HUSZÁR, T., JAKAB, G. (2004). The effect of soil physical parameters on soil erosion. 

Hungarian Geographical Bulletin, 53 (1-2), 77-84. 

KERTÉSZ, A., RICHTER, G. (1997). Field work, experiments and methods. Plot measurements 

under natural rainfall. In The Balaton project. ESSC Newsletter 1997, 2-3, Bedford. 

European Society for Soil Conservation, 15-17. 

KERTÉSZ, A., GÓCZÁN L. (1990). Talajeróziós és felületi lefolyásmérések eredményei az MTA 

FKI bakonynánai kísérleti parcelláin. Földr. Ért., 39, 47-60. 

KIRKBY, M. J., BULL, L. J., POESEN, J., NACHTERGAELE, J., VANDEKERCKHOVE, L. (2003). 

Observed and modelled distributions of channel and gully heads—with examples from SE 

Spain and Belgium. Catena, 50, 415–434. 

LE BISSONNAIS, Y., BENKHARDA, H., CHAPLOT, V., FOX, D., KING, D., DAROUSSIN J. (1998). 

Crusting, runoff and sheet erosion on silty loamy soils at various scales and upscaling from 

m 2 to small catchments. Soil and tillage research, 46, 69-80. 

MATHYS, N., KLOTZ, S., ESTEVES, M., DESCROIX L., LAPETITE J.M. (2005). Runoff and erosion 

in the Black Marls of the French Alps: Observations and measurements at the plot scale. 

Catena, 63, 261–281. 

MORGAN, R., QUINTON, J., RICKSON, J. (1992). EUROSEM: Documentation Manual. Silsoe 

College. p. 84. 

POESEN, J., NACHTERGAELE, J., VERSTRAETEN, G., VALENTIN, C. (2003). Gully erosion and 

environmental change: importance and research needs. Catena, 50, 91-133. 

146


SMETS, T., POESEN, J., BOCHET, E. (2008). Impact of plot length on the effectiveness of different 

soil-surface covers in reducing runoff and soil loss by water. Progress in Physical Geography, 

32, 654-677. 

STANKOVIANSKY, M., FULAJTÁR, E., JAMBOR, P. (2006). Slovakia. In BOARDMAN, J., POESEN J. 

(eds) 2006. Soil erosion in Europe. Wiley Chichester UK, 117-138. 

TÓTH, A., JAKAB, G., HUSZÁR, T., KERTÉSZ, Á., SZALAI, Z. (2001). Soil erosion measurements 

in the Tetves Catchment, Hungary. In JAMBOR, P., SOBOCKÁ, J. (eds) Proceedings of the Trilateral 

Co-operation Meeting on Physical Soil Degradation. Bratislava, 13-24. 

TÓTH, A. (2004). Egy dél-balatoni vízgyőjtı (Tetves-patak) környezetállapotának vizsgálata a 

természeti erıforrások védelmének PhD értekezés Eötvös Lóránd Egyetem, Budapest. 

VACCA, A., LODDO, S., OLLESCH, G., PUDDU, R., SERRA G., TOMASI, D., ARU, A. (2000). Measurement 

of runoff and soil erosion in three areas under different land use in Sardinia (Italy) 

Catena, 40, 69–92. 

VAN-CAMP. L., BUJARRABAL, B., GENTILE, A-R., JONES, R.J.A., MONTANARELLA, L., 

OLAZABAL, C., SELVARADJOU, S-K. (2004). Reports of the Technical Working Groups 

Established under the Thematic Strategy for Soil Protection. EUR 21319 EN/2, 872 p. Office 

for Official Publications of the European Communities, Luxembourg. 

WISCHMEIER, W.H., SMITH, D.D. (1978). Predicting rainfall erosion losses: A guide to 

conservation planning. USDA Agricultural Handbook 537, US Government Printing Office, 

Washington, D.C. 58 p. 

147

148

EGY SOPRON KÖRNYÉKI SZELVÉNY RECENS- ÉS 

PALEOTALAJÁNAK BEMUTATÁSA 

Kovács Gábor 1 , Heil Bálint 1 , Petı Ákos 2 , Barczi Attila 3 

1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Termıhelyismerettani Intézeti Tanszék, Sopron 

2 Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Restaurációs és Alkalmazott 

Természettudományi Laboratórium, Budapest 

3 Szent István Egyetem, MKK KTI, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, Gödöllı 

e-mail: gkovacs@emk.nyme.hu 


Az idıben változó környezet változatos talajképzıdési feltételeket teremt egyazon helyen, ami 

számos talajtulajdonságon át jut kifejezésre. Egy Sopron környéki paleotalajt és a rajta kialakult 

recens talajt mutatunk be, amelyet ez idáig még Sopron környékérıl nem publikáltak. A talajunk 

a soproni Dudlesz-erdıben található, állománya cseres-kocsánytalan tölgyes. A kémhatás, 

a mész hiánya, a humusztartalom és a textúrdifferenciálódás alapján – a morfológiával összhangban 

– a recens talaj agyagbemosódásos barna erdıtalaj. A 2 m alatt fekvı paleotalaj kora 

több ezer évvel idısebb, gyengén lúgos kémhatású, a textúra és a szénsavas mésztartalom a 

mezıségi talajok dinamikáját mutatja, azonban a humusztartalom a szelvény humuszos szintjeiben 

egyenletesnek tekinthetı. A paleoökológiai (fitolit) vizsgálatokkal összhangban az eltemetett 

talaj sztyeppei, füves pusztai környezetet rajzol ki. 

Summary 

Changing environment creates various soil forming conditions with time in the same place, 

expressed in several soil properties. We describe a till now not presented paleo-soil covered by 

a recent soil formation, near Sopron. The examined area lies in the Dudlesz-forest, covered by a 

Turkey oak (Quercus cerris) – sessile oak (Quercus petrea) stand. Soil pH, the absence of lime, 

humus contents and changing soil texture with depth indicate all – in accordance with soil morphology 

– that the recent soil is a Cutanic Luvisol (WRB, 2007). The 2 m deeper lying, covered 

paleo-soil is a more than 2000 years older formation, showing slightly alkaline load, a crumb 

structure and typical calcium carbonate concentrations of a chernozem. In opposite to this, humus 

contents of the soil profile are equable. In consonance with the phytolith analysis, the covered 

soil indicates a steppe grassland vegetation during the time of soil formation. 

Bevezetés 

A Dudlesz-erdı Soprontól észak-keletre helyezkedik el, közvetlenül a város szélén. Az 

erdı évszázadokon keresztül fontos szerepet játszott a város életében. Közelségének 

köszönhetıen a fı tőzifa és épületfa megtermelése volt a legfontosabb feladata. Geomorfológiai 

helyzetét tekintve a Nyugat-magyarországi peremvidék Alpokalja közétájának 

Balfi-tönkjén található (ÁDÁM, MAROSI, 1975). A miocénben indult meg a Soproni-medence 

kialakulása. Ekkor a medence nyugati részén gyorsabban és erıteljesebben, 

míg a keleti részén jóval lassabban indult meg a feltöltıdés. A süllyedés következtében 

a Tethys-tenger egyik ága foglalta el a már megsüllyedt területeket, és megkezdıdött 

a tengeri üledék lerakódása is (VENDEL, 1947). Vendel Miklós elkészítette Sopron 

környékének geológiai térképét, amelyen a Dudlesz-erdı teljes területe látható. Az 

149

Kovács – Heil – Petı – Barczi 

erdıtömb nagyobbik rész szarmata konglomerát és mészkı, a gerincnyiladéktól nyugatra 

fekvı területeken pedig homokkı és mészkı. A legújabb kori közlésekben találkozunk 

fluvioeolikus homokkal, kisebb helyen lösszel. 

A Dudlesz-erdı legalacsonyabb pontja 157 m, a legmagasabb pedig 326 m. Az erdıterület 

egy észak-északnyugati – dél-délkeleti gerincvonal mentén válik két részre. 

Éghajlati adottságaira jellemzı, hogy az átlagos évi csapadék 668 mm, a tenyészidıszaki 

csapadék 416 mm, maximális csapadék 935 mm. Az évi középhımérséklet 9,5- 

10ºC, a júliusi középhımérséklet 19,5-20 ºC. Napsütéses órák száma 1850, ariditási 

indexe 1,00-1,08 (MAROSI, SOMOGYI, 1990). 

A Dudlesz-erdı talajviszonyainak feltárására FRANK (2001) végzett 142 talajfúrást, 

amely 7 ha/fúrás feltárási sőrőséget jelentett a területen. Megállapította, hogy az elıforduló 

talajtípusok az agyagbemosódásos barna erdıtalaj löszön, az agyagbemosódásos 

rozsdabarna erdıtalaj homokon, Ramann-féle barnaföld löszön, barna rendzina 

mészkövön, fekete rendzina mészkövön, humuszkarbonát talaj meszes homokon, valamint 

karbonátos lejtıhordalék talaj (FRANK, 2001). A genetikai talajtípusok és a rajtuk 

található faállományok, ill. erdıtípusok között szoros kapcsolat van. 

A Dudlesz-erdıben található, csoportos elegyben elıforduló madárcseresznyék 

termıhelyi igényének vizsgálata közben a Sopron 15A erdırészletben feltárt talajszelvényben 

nem a tipikus A 1 -A 3 -B 1 -C szintezettségő agyagbemosódásos barna erdıtalajt 

találtuk, hanem ettıl eltérıt. Ez keltette föl az érdeklıdésünket az itt elıforduló talaj, 

illetve talajkombináció behatóbb vizsgálatára. A feltárás a 47º44’21,12” északi szélesség, 

16º33’46,68” keleti hosszúság mellett, 294 m magasságban található. Helyét az 1. 

ábra. 

1. ábra A vizsgált talajfeltárás helye a Sopron 15A erdırészletben 

150


Talajvizsgálatok 

Egy Sopron környéki szelvény recens- és plaeotalajának bemutatása 

A talajszelvény feltárását követıen részletes helyszíni leírást készítettünk (ÚTMUTATÓ, 

1989), majd laboratóriumi vizsgálatokkal meghatároztuk a talaj jellegzetes tulajdonságait 

(pH, humusz, szénsavas mésztartalom, kötöttség, vezetıképesség, tápanyagtartalom, 

mechanikai összetétel) (BUZÁS, 1988, 1993). Genetikai szintenként mintát vettünk. 

Kormeghatározás 

A fenti ábrán jelzett mintavételi pontból származó talajminták esetében elvégeztettük a 

radiokarbonos kormeghatározást (MOLNÁR et al., 2004). 

Fitolitelemzés 

A növényi opálszemcsék elemzésének célja az volt, hogy a recens, illetve az eltemetett 

talajszelvény élıhelyi viszonyairól képet alkothassunk. Ennek megfelelıen elızetesen 

4 mintát vizsgáltunk be, amelyek a recens talaj A 1 -szintjének felsı (0-8 cm; F1) és az 

A 3 -szinthez kapcsolódó átmeneti zónájából (8-15 cm; F2), valamint az eltemetett talaj 

IIA-val jelölt szintjének legfelsı rétegébıl (100-110 cm; F3), valamint ugyanennek a 

szintnek (140-150 cm; F4) mélyebb rétegébıl származnak. 

A növényi opálszemcséket feltárása során elválasztottuk a talajminták agyag-, homok-, 

vályog- és szervesanyag-tartalmát. A vizsgálatokban használt labor protokollt 

GOLYEVA (1997) és PEARSALL (2000) nyomán módosítva alkalmaztuk. Az egyes mintákban 

megfigyelt növényi opálszemcséket az ICPN (International Code for Phytolith 

Nomenclature) által javasolt 3 tagú nómenklatúrát használva neveztük el. Rögzítettük 

az adott növényi opálszemcse formáját, textúráját és amennyiben lehetıség adódott, 

növényanatómiai származását is (MADELLA et al., 2005). Az eredmények értelmezéséhez 

a hazai talajviszonyokat figyelembevevı talaj-fitolit adatbázis eddigi alapadatait és 

eredményeit (PETİ, 2010), illetve a Golyeva-féle ökológiai osztályozási rendszert hívtuk 

segítségül (GOLYEVA, 1997). 

A minták fitolittartalmának összehasonlítását korrespondencia elemzés segítségével 

végeztük el. 

Eredmények 

Helyszíni talajvizsgálat eredményei 

A feltárt talajunk A 1 -A 3 -B 1 -B 2 IIA-IIA-IIAC szintezettséget mutatta. A 2. ábrán bemutatjuk 

a talajszelvény feltárása során látható talajszinteket. 

A talajszelvény két, egymástól keletkezésében, korában, tulajdonságaiban lényegesen 

eltérı talaj képét mutatja. 

A felsı, mintegy egy méter vastag löszlerakódáson az említett klimatikus feltételek 

mellett a barna erdıtalajok fejlıdése kezdıdött meg. A legfelül található avarréteg 

jellegzetes mull humusz (A 0 -szint), vékony, mintegy 1 cm vastag bomlatlan avarréteggel, 

majd alatta ugyancsak mintegy 1 cm vastag közepesen, ill. erısen bomlott, 

humifikálódott avarral. Alatta az ásványi feltalajon kialakult egy barna színő, közepesen 

humuszos, morzsásan szemcsés szerkezető, vályog fizikai féleségő, mészmentes, 

gyengén savanyú kémhatású humuszfelhalmozódási szint (A 1 -szint). 

151


2. ábra A feltárt talajszelvény 

152 

Ennek vastagsága 8 cm, mint az a jól fejlett erdıtalajok esetében 

gyakori. Intenzív a felszínén a biológiai tevékenység, a 

mineralizáció valamint a humifikáció. Ezen humuszos szint 

alatt tipikus kilúgozási szintet (A 3 -szint) látunk 8-30 cm 

között. Jellemzıen világossárga, szárazon fakósárga színő, 

gyengén humuszos, laza, porosan szemcsés szerkezető vályog. 

Szénsavas meszet nem tartalmaz, gyengén savanyú 

kémhatású, a kilúgozásnak megfelelıen itt a legalacsonyabb 

a pH a szelvényen belül. Majd ezt követi 30-80 cm között 

egy jól fejlett B-szint. Jellemzıen diós-hasábos szerkezető, a 

szerkezeti elemek felületén jól fejlett vörösesbarna színő 

agyaghártyák vannak. Ezek az agyaghártyák aztán az agyagbemosódás 

eredményeként nem csak a B 1 - és B 2 -szintekben 

találhatók, hanem átnyúlnak az alatta található, eltérı tulajdonságú, 

eltemetett, humuszos feltalajú paleotalaj A- 

szintjébe (IIA). A B-szint közepesen tömıdött. A belsı porózusságnak 

köszönhetıen gyenge vas-mangán szeplısödés 

is megfigyelhetı ebben a szintben, ami idıszaki többletvizet 

mutat. A gyökerek még intenzíven feltárják ezt a szintet is. 

A B-szint alatt rendszerint a világos színő, sárgás lösz alapkızetet 

találhatjuk. Ebben a szelvényben azonban hiányzik a 

lösz alapkızet, a C-szint, mivel az teljes egészében talajosodott. 

Az agyagelmozdulás nem ér véget a B-szint alján, hanem 

folytatódik az eltemetett humuszos talajban is. Ezért a 

80-100 cm közötti átmenetet B 2 /IIA-szintként, mint összetett szintjelzés lehet leírni. 

Ebben az átmenetben találjuk az agyagfelhalmozódásból származó vöröses bevonatokat 

a szerkezeti elemek felületén, amelyek egy közepesen, helyenként erısen tömıdött, 

morzsásan szemcsés szerkezető, vályog fizikai féleségő eltemetett humuszos szintbe 

mosódtak be a gyökérjáratokon keresztül. Megjelennek a mészerek, amelyek jól mutatják 

a másodlagos mészkiválást a korábbi lágyszárú gyökerek helyén. 

100 cm alatt már az eltemetett, II. jelő paleotalaj a meghatározó. Színe barnásfekete 

színő, közepesen, helyenként erısen tömıdött. A 100-140 cm közötti talajszint egyenletesen 

humuszos, sötét színő, kagylós töréső, az agyagbemosódás jól látható. A törések 

mentén – a szint mérhetı szénsavas mésztartalma ellenére is – a recens talaj agyagelmozdulása 

folytatódhatott az eltemetett paleotalajban is. A 140-190 cm között színe 

szintén egyenletesen sötét, gyengén morzsás, gyengén tömıdött talajszint, A másodlagos 

mészkiválások apró erekben, lepedék formájában jelennek meg. A szénsavas mésztartalom 

is nagyobb, mint a felette lévı szintben. Bár a mészdinamika csernozjom talajképzıdésre 

utalhatna, állatjáratoknak, bioturbációnak, a mezıségi talajképzıdésre 

jellemzı humuszdinamikának nincsenek morfológiai nyomai. A szintben kevesebb az 

agyagbemosódás, ami szintén a durvább pórusokon, repedéseken keresztül hatolhatott 

be. A 190-226 cm közötti szint tömıdött, szerkezet nélküli, színében kevert, de még 

mindig a sötét színek (szervesanyag) dominanciájával. A szénsavas mésztartalom az 

elızı szinthez hasonló, de kevesebb konkrécióval találkozunk. A textúrában a szintek 

között jelentıs különbség nincs (vályog-agyagos vályog), de a morfológia alapján a 

három szint mégis jól elkülöníthetı. A talajgenetikai folyamatok azonban nem egyértelmően 

definiálhatók. Mindhárom szint egyenletesen humuszos, vagyis a 

1


csernozjomokra jellemzı humuszdinamika és állati keverı hatás a szintek között hiányzik. 

A mész különbözıségét a kilúgozás, de akár eltérı szubsztrátumok rétegzettsége, 

a szintek idıben elkülönülı fejlıdése is okozhatja, vagy lehet posztgenetikus folyamat 

eredménye. Mindhárom szint lösz jellegő alapkızettel jellemezhetı, az agyagvándorlás 

nem a paleotalaj idejében, hanem posztgenetikusan jelent meg a szelvényben. 

Az igazán tetten érhetı talajképzıdési folyamat tehát a humuszosodás, 

Laboratóriumi talajvizsgálati eredmények 

Az 1. és 2. táblázatban foglaltuk össze a legfontosabb talajvizsgálati eredményeket. 

Minta jele 

1. táblázat A feltárt talajszelvény alapvizsgálati értékei 

Mintavétel 

mélysége 

(cm) 

K A pH(H 2 O) pH(KCl) CaCO 3 % 

Összes só 

% 

A 1 0-8 54 5,6 5,2 0 < 0,02 

A 3 8-30 32 4,3 3,5 0 < 0,02 

B 1 30-80 56 4,8 3,8 0 < 0,02 

B 2 /IIA 80-100 47 5,6 4,5 0 < 0,02 

IIA 1 100-140 43 7,8 7,3 6 < 0,02 

IIA 140-190 44 7,8 7,4 12 < 0,02 

IIAC 190-226 46 7,9 7,4 12 < 0,02 

2. táblázat A feltárt talajszelvény tápanyagtartalma és mechanikai összetétele 

Minta jele H% 

Szerves AL-P 2 O 5 AL-K 2 O 

Mechanikai 

anyag % mg/kg mg/kg H% / I% / A% 

A 1 7,2 10,07 51 228 71,9 / 15,0 / 13,1 

A 3 1,0 2,85 13 96 64,5 / 17,8 / 17,7 

B 1 0,7 3,65 16 246 16,4 / 43,3 / 40,3 

B 2 /IIA 0,7 3,84 30 296 19,0 / 40,2 / 40,8 

IIA 1 1,2 4,14 9 239 21,4 / 44,5 / 34,1 

IIA 1,1 5,93 27 287 29,9 / 37,5 / 32,6 

IIAC 1,0 5,75 51 281 21,9 / 43,5 / 34,6 

A talaj kémhatása jól jellemzi az agyagbemosódásos barna erdıtalajokat, a pH-profil 

klasszikusnak nevezhetı. A humuszos feltalajban a humuszkolloidok nagy 

pufferképességének köszönhetıen a pH-érték magasabb (pH 5,6), mint az alatta fekvı kilúgozási 

szintben (pH 4,3). Ezt követıen a B-szintben már a felhalmozódás következik be, 

ezért a pH-emelkedik 4,8-ra, majd 5,6-ra. Az eltemetett, szénsavas meszet tartalmazó humuszos 

IIA 1 -szintben pedig végig 7,8-7,9 lesz a vizes pH. A KCl-os pH-értékek ugyanezt a 

tendenciát mutatják. A szénsavas mész elıször 100 cm alatt jelenik meg, mivel a feltalajon 

található lösz teljes egészében átalakult barna erdıtalajjá, ezért teljes mértékben ki is lúgozódott. 

A szénsavas mész mennyisége 6-12 % között az eltemetett szintek talajában. Ez közel 

megegyezik a lösz átlagos mésztartalmával. Összes-só mennyisége 0,02% alatt marad, ezért a 

pH sem lép 8,5 fölé. A humusztartalom a felsı humusz-felhalmozódási szintben (A 1 -szint) 

magas, 7,2 %, jól mutatja a terresztrikus erdei ökoszisztémák szerves anyag képzıdését. A 

kilúgozási szintben azonban mennyisége jelentısen lecsökken, megszőnik az intenzív 

bioturbáció, ezért a humusz mennyisége csak 1,0 %. A B-szintben tovább csökken a mennyisége, 

majd az eltemetett humuszos szintekben (IIA 1 - és IIA-szintek) ismét nı. 100 cm alatt 

azonban többé-kevésbé egységesnek tekinthetı a humusz mennyisége, mivel 1,0-1,2 % között 

változik. A könnyen felvehetı foszfortartalomra jellemzı, hogy a felsı, humuszban gaz- 

153


dag szintben a foszforellátottság megfelelı, alatta, a kilúgozási szintben és a felhalmozódási 

szintben mennyisége igen kevés lesz. Az eltemetett szintekben azonban tovább növekszik 

mennyisége, míg 200 cm körül ismét 51 mg/kg-ra nı a mennyisége. A mechanikai összetételt 

tekintve figyelemre méltó az agyag mennyiségének alakulása a mélységgel. Az agyagviszonyszám 

2,2, ami jelentıs agyagelmozdulást mutat, feltételezve azt, hogy a kiindulási 

anyaguk megegyezı. Ez alapján a feltalaj inkább homokos vályog, míg a B-szint agyagosvályog, 

agyag fizikai féleséget jelez. Lényegesen több tehát az agyagkolloid a felhalmozódási 

szintben, mint a kilúgozási szintben. Ez a humidabb klímára és az alatta képzıdı agyagbemosódásos 

barna erdıtalajokra mutat. 

A fitolitelemzés eredményei 

A bevizsgált minták közül a legmagasabb fitolittartalmat az F3-as mintában mértük 

(n=287, 3. táblázat), míg a többi három esetében (F1, F2 és F4) egymással nagyban 

megegyezı eredményt kaptunk, amely jó összefüggést mutat a felszíni minták alatti 

felhígulási zónákban általánosan tapasztalható csökkent fitolitmennyiséggel, 

valamint az recens feltalajon tenyészı vegetáció fitolitképzési potenciáljával. 

3. táblázat A recens és paleotalaj szelvény mintáinak tételes fitolitvizsgálati eredménye 

Fitolit morfotípus (ICPN deskriptorok) 

Minta kódja 

F1 F2 F3 F4 

rondel SC 6 12 120 13 

infundibulate (rondel) SC 0 0 2 0 

saddle SC 0 0 21 0 

bilobate SC 6 0 0 0 

elongate smooth psilate LC 20 15 51 19 

elongate sinuate psilate LC 1 0 3 0 

elongate polylobate psilate LC 8 0 0 0 

elongate echinate LC 0 5 12 8 

elongate dendritic LC 0 0 0 1 

trapeziform elongate trilobate LC 2 1 0 0 

trapeziform elongate sinuate psilate LC 0 0 21 1 

trapeziform ovate sinuate LC 0 0 21 2 

trapeziform elongate smooth psilate LC 1 8 12 3 

trapeziform elongate polylobate psilate LC 4 6 6 0 

lanceolate T 2 2 12 4 

lanceolate (short type) T 0 0 1 2 

lacrimate psilate T 0 0 2 0 

acicular T 0 1 0 0 

dicot plate 0 0 3 0 

Összesen (n): 50 50 287 53 

Morfotípusok száma (p): 9 8 14 9 

Egyéb organikus növényi 

mikromaradvány 

növényi detritusz +++ ++ ++ + 

parenchyma - - - ++ 

Egyéb biogén kova származékok 

szivacs tüske 

(erısen korrodálódott, töredezett) 0 0 1 0 

SC – short cell; T – trichome; LC – long cell; szemikvantitatív elemzés osztályai: +++ (sok): 100 egység 

felett; ++ (közepes): 40-100; + (kevés): 5-40; ± (eseti): 1-4; - (nincs jelen): 0 egység 

Jelkulcs: fehér mezık: erdıtalaj/erdei környezet, szürke: mezıségi/száraz sztyepp indikáció 

154


Kettı, egymástól eltérı élıhelyi/talajtani jelleget tudtunk elkülöníteni. Az F1 és F2 

minták morfotípus összetétele alapján egy erdei élıhely rajzolódik ki, míg a másik két 

minta (F3 és F4) esetében a mezıségi talajokra jellemzı vegetáció fitolitösszletének 

karakteres jegyei érhetıek tetten. 

Az F1-es minta erdei vegetációt jelöl, amely elsısorban a sajátos formájú bilobate 

SC megjelenésével támasztható alá (12%). Az F2-es minta kevert morfotípus spektruma 

alapján egy élıhelyi átmenetre következtethetünk, amelyben a nyílt füves vegetáció 

és erdei vegetációra is jellemzı indikátortípusok enyhe keveredése figyelhetı meg. 

Az eltemetett talajszint felsı mintája szolgáltatta a legtöbb fitolitot (F3), amely egyben 

magas biomassza produkciót is jelent. Ez jó összhangot mutat a füves élıhelyek 

biomassza produkciójával. A mennyiségi értékek mellett a minta morfotípus spektruma 

is a nyíltabb, füves növényzet dominálta élıhely egykori meglétét támasztja alá. A 

sztyeppei talajokhoz kötethetı növényzeti kép dominanciája mellett ugyanakkor jelentkezik 

egy enyhe erdei hatás is. A két talajtípus fitolit összetétele, illetve morfotípus 

spektruma által megjelenített növényzeti kép különbözıségét jól mintázza a statisztikai 

kiértékeléssel kapott grafikus eredmény. A 4. ábra szerint a két minta (eltemetett talajszelvény 

F3, ill. recens talaj F1) morfotípus összetétele egymástól erısen elütı élıhelyek 

lenyomatát hordozza magában. A két átmeneti élıhelyet megjelenítı talajminta pedig 

közel azonos helyzetben van a korrespondencia elemzéssel nyert kétdimenziós térben. 

0,72 

F2 

0,6 

F4 

0,48 

Dimension 2 (24,058%) 

0,36 

0,24 

0,12 

0 

-0,12 

F3 

-0,24 

F1 

-0,9 -0,6 -0,3 0 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 

Dimension 1 (63,023%) 

4. ábra A F1, F2, F3 és F4-es minták fitolit összetételére alapozott korrespondencia elemzés 

grafikus eredménye 

Kormeghatározás eredménye 

Az eltemetett paleotalaj IIA 1 -szintjébıl származó minta kora 22173 cal BP év. 


A recens feltalaj jellegzetes agyagbemosódásos barna erdıtalaj, amelyben az agyagbemosódás 

helyenként, a hasábos szerkezeti elemek határfelületén kialakult 

makropórusokon át, illetve a gyökerek mentén belenyúlik az eltemetett paleotalajba. 

155


A paleotalaj kora a pleisztocén würm III. interglaciális, amelyre az irodalmi források 

alapján száraz, hideg éghajlat jellemzı, az ennek megfelelı hideg sztyeppei, tundra, 

esetleg lápos növényzeti elemekkel (JÁRAINÉ, 2000). A talajképzıdés alapvetıen 

kimerül a humuszosodásban, ez a domináns folyamat, a humusz mennyisége mindhárom 

paleotalaj szintben egyenletes (1% körüli), ami kisebb, mint a recens 

csernozjomokra, vagy a recens agyagbemosódásos barna erdıtalaj humuszos szintjére 

jellemzı érték. A humusz kisebb mennyisége viszont – figyelembe véve a paleotalajok 

ásványosodási folyamatait is - jól összevethetı egy száraz, de hideg klíma gyérebb 

biomassza produkciójával, tehát a talaj környezeteként ezt tudjuk felvázolni. A 

bioturbáció hiánya – ha nem is zárja ki – nem erısíti meg a csernozjom talaj kialakulásának 

képét. Mivel a korra jellemzıen a talajok kialakulását erózió, szoliflukció, 

kolluviálódás egyaránt befolyásolhatja (PÉCSI, 1993), a paleotalaj egy olyan 

szoliflukciós-eróziós-deráziós rétegzettséget is tükrözhet, ahol egymást követı ciklusokban 

azonos jellegő, egymásra rakódó szubsztrátumon ment végbe humuszosodás, és 

más talajtani folyamat (állatok keverı hatása, kilúgzás, agyagosodás, redukció, stb.) 

nem ment végbe. Mivel jelenleg csak a IIA 1 -szint korát ismerjük, ezért vagy a rövid 

talajképzıdési (pár száz éves) ciklusokkal, vagy a klíma-talaj-növény rendszer összefüggéseivel 

magyarázható a szintek genetikája. A legjobban kifejlıdöttnek (a szerkezet 

alapján) a 140-190 cm közötti szint tekinthetı. 

A hazai talaj-fitolit adatbázis eddigi eredményeire alapozott környezetrekonstrukció 

jó kiegészítését adta a talajtani megfigyeléseknek. Az eltemetett paleotalaj növényi opálszemcséi 

nyílt, a mai mezıségi talajok által megjelenített, sztyeppei környezetet valószínősítik. 

A paleotalaj által megjelenített idıskálán zárt erdei életközösséget nem tudtunk 

kimutatni. A recens mintákkal való összehasonlítás szépen kirajzolja a würm és a jelenkor 

vegetációs viszonyaiban mutatkozó különbséget. Míg a recens minták fitolit 

morfotípus összetétele egyértelmően az erdei talajokhoz sorol, addig egy sztyeppe képe 

jelenik meg elıttünk a würmi talaj növényi opálszemcséinek összetétele alapján. 

További terveink közt szerepel a paleotalaj kialakulásának pontosabb meghatározása 

illetve, részben a rétegek (szintek) pontosabb mikromorfológiai és szedimentológiai 

elemzése, valamint a teljes rétegsor kormeghatározása, és a tágabb környezet 

talajkaténa-felvétele. 


ÁDÁM, L., MAROSI, S. (1975). Magyarország tájföldrajza. Kisalföld és a Nyugat-magyarországi 

peremvidék. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 625 

BUZÁS, I. (szerk.) (1988). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. Mezıgazdasági 

Kiadó, Budapest, p. 242. 

BUZÁS, I. (szerk.) (1993). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv I. INDA 4231 Kiadó, 

Budapest, p. 357. 

FRANK, N. (2001). A természet és az ember alkotta soproni Dudlesz-erdı. PhD-értekezés, Sopron, 

35-38. 

GOLYEVA, A. A. (1997). Content and distrubution of phytoliths in the main types of soils in 

Eastern Europe. In PINILLA A., JUAN-TRESSERAS, J., MACHADO M. J. (eds.) Monografias del 

centro de ciencias medioambientales, CSCI(4), The state of-the-art of phytholits in soils and 

plants, Madrid, 15-22. 

JÁRAINÉ KOMLÓDI, M. (2000). A Kárpát-medence növényzetének kialakulása. Tilia, Vol. IX., 

Válogatott tanulmányok II. LıvérPrint Nyomda, Sopron, 5-59. 

156


MADELLA, M., ALEXANDRE, A., BALL, T. (2005). International Code for Phytolith 

Nomenclature 1.0. Annals of Botany, 96, 253-260. 

MAROSI, S., SOMOGYI, S. (1990). Magyarország kistájainak katasztere I. MTA Földrajztudományi 

Kutatóintézet, Budapest, p. 479 

MOLNÁR, M., JOÓ K., BARCZI, A., SZÁNTÓ, ZS., FUTÓ, I., PALCSU, L., RINYU, L. (2004). Dating 

of total soil organic matter used in kurgan studies. Radiocarbon, 46 (1), 413-419. 

PEARSALL, D. M. (2000). Paleoethnobotany. A handbook of procedures. Academic Press, London 

PETİ, Á. (2010). A Magyarországon elıforduló meghatározó jelentıségő és gyakori talajtípusok 

fitolit profiljának katasztere. Doktori Értekezés, kézirat, Gödöllı, p. 222 

PÉCSI, M. (1993). Negyedkor és löszkutatás. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 375 

ÚTMUTATÓ a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához (1989). Agroinform, 

Budapest, p. 152 

VENDEL, M. (1947). Sopron. Földtani Értesítı, 12,. 4-15. 

WRB – IUSS WORKING GROUP WRB (2007). World Reference Base for Soil Resources 2006, 

first update 2007. World Soil Resources Reports No. 103. FAO, Rome, World Reference 

Base for Soil Resources (2006) 

157

158

A BARNA ERDİTALAJOK VÁLTOZÁSA A 

TALAJVÉDELMI INFORMÁCIÓS ÉS 

MONITORING RENDSZER (TIM) VIZSGÁLATAI 

ALAPJÁN 

Markó András, Labant Attila 

Somogy Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár 

e-mail: marko.andras@somogy.ontsz.hu 


A barna erdıtalajok zónájához tartozó Somogy megyei természetföldrajzi tájakra vonatkozóan, 

a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer adatbázisa alapján vizsgáltuk az erdei- és 

szántóhasznosítású talajok változását. Az értékelés az 1992. évi kiindulási és a 2007. évi talajtani 

alapvizsgálatok (humusztartalom, pH-H 2 O, pH-KCl, hidrolitos aciditás, összes karbonát), 

valamint a tápelemek közül az oldható NO 3 -N, AL-P 2 O 5 , AL-K 2 O, Na, Mg, Mn, Zn, Cu és S 

értékek összehasonlítására, a bekövetkezett változások meghatározására terjedt ki. 

A vizsgálat alapján levont következtetéseink, - a természetföldrajzi tájegységenkénti értékelés 

visszajelzi a tájegységek talajtani eltéréseit (kémhatás, savanyúság); az erdei- és szántóhasznosításból 

adódó különbségeket (humuszosodás, kémhatás, Zn érték változása); a szántókon a 

PK tápelem-ellátottság változásának tendenciáját; a környezeti hatások módosulását (S készlet 

nagyarányú csökkenése). 

Summary 

Changes in the soils of the forests and in the cropland of the various nature-geographical units 

in Somogy County were studied by data base of the Soil Conservation Information and Monitoring 

System. The soils in Somogy County belong to the zone of the brown forest soil. In the 

study the basic soil examination data (humus content, pH-H 2 O, pH-KCl, hydrolytic acidity and 

total carbonate) as well as few nutrient elements - soluble NO 3 -N, AL-P 2 O 5 , 

AL-K 2 O, Na, Mg, Mn, Zn, Cu and S having been measured in 1992 – the initial values – and 

2007 were compared and the changes were determined. 

Conclusions: Evaluation completed on the basis of nature-geographical units reflects the 

pedological deviations (chemical reaction and acidity); the differences resulting from forest 

utilisation and field cultivation (getting humous, chemical reaction and Zn value); tendency of 

the PK nutrient supply in the cropland and modification of the environmental effects 

(significant decrease in S stock). 

Bevezetés 

A többi környezeti elemhez, a vízhez és a levegıhöz képest a termıtalaj változása lényegesen 

lassabb. A Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) vizsgálatai 

lehetıvé teszik, hogy az 1992. évi kezdeti vizsgálattól eltelt idıszak során bekövetkezett 

változásokat áttekintsük. 

A TIM a talajok minıségi változásainak folyamatos figyelemmel kísérését szolgáló 

mérı, megfigyelı, ellenırzı és információs rendszer. A mérési pontok természetföldrajzi 

tájanként, a tájakra jellemzı reprezentatív helyeken lettek kijelölve. A mezıgaz- 

159

Markó – Labant 

dasági hasznosítású területekkel szemben, az erdıkben az antropogén hatások kevésbé 

befolyásolják a természetes életközösséget, a talajok zavartalanul fejlıdhetnek. 

(VÁRALLYAY et al., 1995.) 

Jelen vizsgálatunk célkitőzése, a rendelkezésre álló TIM adatbázis alapján a barna 

erdıtalajok zónájához tartozó Somogy megyei természetföldrajzi tájakon, az erdı- és a 

szántóhasznosítású területeken a talajtulajdonságokban bekövetkezett változások öszszehasonlítása. 

Feltételezésünk szerint a barna erdıtalajok természetes állapotában, a fás növényi 

formációk alatt az elmúlt közel két évtizedben a változás kisebb mértékő, míg a barna 

erdıtalajok nem természetes állapotában lévı szántókon a mővelés hatására a változások 

jelentısebbek. A talaj termékenységének növelését, illetve szinten tartását célzó 

mővelés és trágyázás a talajok tulajdonságaiban határozottabb mértékő változást eredményezhet. 


Az értékelést négy Somogy megyei természetföldrajzi tájra, Külsı-Somogy és Belsı- 

Somogy középtájra, valamint a Zselic és Marcali-hát kistájra végeztük el. A vizsgálathoz 

a TIM keretében 1991-ben Somogy megye területére kijelölt pontok közül a négy 

táj területén a barna erdıtalajokhoz tartozó 10 erdei, valamint 43 szántón lévı pont 

adatait használtuk fel. Az évenkénti mintavételezésbıl származó adatbázisnak csak az 

induláskori, 1992. évi és a részletesebb, több paraméterre kiterjedı 2007. évi vizsgálati 

adatait vettük figyelembe. A vizsgálat megalapozottságához tartozik, a TIM pontok 

mintázása minden esztendıben hasonló idıszakban, a vegetációs idı vége felé, szeptember 

közepe és október közepe között történt. 

Az értékelésünk a talajtani alapvizsgálatokra (humusztartalom, pH-H 2 O, pH-KCl, 

hidrolitos aciditás, összes karbonát), valamint a tápelemek közül az oldható NO 3 -N, 

AL-P 2 O 5 , AL-K 2 O, Na, Mg, Mn, Zn, Cu és S értékekre terjedt ki. Az összehasonlítást 

annak ismeretében is lehetségesnek tartjuk, hogy 2000. évtıl a szántón lévı szelvényeknél 

az addigi talajtanos szemlélető, genetikai szintenkénti mintázással szemben, az 

agrokémiai szemlélető rétegenkénti, javított pontmintázás, 9 pontról a 0-30, 30-60 és 

60-90 cm-es rétegbıl történt. 

A rendelkezésre álló adatbázis ismeretében, az erdei- és a szántóföldi pontok adatainak 

természetföldrajzi tájankénti számtani átlagát tartjuk összehasonlíthatónak. 


A négy Somogy megyei természetföldrajzi tájon lévı, a barna erdıtalajokhoz tartozó 

TIM pontok vizsgálati adatainak értékelése során figyelembe kell vennünk: 

- A 10 erdei pont közül 5 esetben tarvágás, valamint azt követı tuskózás és új erdıtelepítéssel 

járó talajbolygatás történt, ami a felsı genetikai szintek talajtani jellemzıit 

kisebb-nagyobb mértékben módosította. 

- A szántón lévı pontok esetében a 1992. évi kiinduláskori vizsgálati adatok még 

tükrözik az 1990. elıtti gazdálkodási gyakorlat sajátosságait, az évenkénti PK alaptrágyázást, 

valamint a savanyú kémhatású talajok (Belsı-Somogy, Marcali-hát) általában 

dolomitos mészkıırleménnyel végzett mésztrágyázását. A 2007. évi adatok 

esetében ezek a hatások már nem vagy kisebb mértékben érvényesülnek. 

- A dolgozathoz mellékelt táblázatok, az áttekinthetıségre való tekintettel, a TIM 

pontoknak csak a két felsı szintre vonatkozó adatsorait tartalmazzák. 

160

A barna erdıtalajok változása a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer ... 

A Dunántúli dombsághoz tartozó Külsı-Somogy középtáj sajátossága, a meridionális 

völgyekkel feldarabolt lösztábláin NY-K-i irányban egymást váltja az agyagbemosódásos-, 

a típusos Ramann-féle- és a csernozjom barna erdıtalaj. 

A Külsı-Somogyra vonatkozó 1 db erdei, valamint a 23 db szántóföldi pont átlagára az 

1992. évi és a 2007. évi vizsgálati adatok összehasonlítása alapján jellemzı (1. táblázat): 

- a humusztartalom az erdei pontnál nıtt, a 23 db szántón lévı pont átlagában nem 

változott; 

- a kémhatás az erdıben és a szántón is a semleges irányába módosult; 

- a NO3-N és a PK értékek az erdei pontnál, feltehetıen az 1992-es évet követı 

idıszakban történt tarvágásra visszavezethetıen, jelentısen emelkedtek; a szántókon 

a jó ellátottsági kategórián belül a P emelkedett, a K csökkent; 

- a Zn érték a szántókon jelentısen kisebb; 

- a S az erdıben és a szántón is határozottan csökkent. 

1. táblázat Külsı-somogyi erdei- és szántón lévı TIM pontok változása 

Gen. 

szint 

Hum. % pH-H 2 O pH-KCl y 1 CaCO 3 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 

Külsı-Somogy - erdı (akácos) 

1 42 1,6 2,2 5,1 5,6 3,8 4,3 25 31 0 0 

2 48 0,6 6,3 6,9 5,4 5,9 9,7 9,7 0 0 

Külsı-Somogy - szántó 

1 36 1,2 1,3 6,9 7,4 6,1 6,8 5,6 3,5 0 1,5 

2 40 0,6 7,5 7,7 6,4 71 2,7 6,1 

Gen. 

szint 

NO 3 -N P 2 O 5 K 2 O Na Mg 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 42 8 24 40 153 121 138 27 24 138 39 

2 48 5,2 5,7 71 146 30 57 


1 36 11 15 155 235 202 185 34 27 146 114 

2 40 4,1 11 

Gen. 

szint 

Hum. % Mn Zn Cu S 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 42 1,6 2,2 182 119 1,3 1,3 2,5 2,7 27 14 

2 48 0,6 125 0,5 2,6 5,9 


1 36 1,2 1,3 181 109 1,8 1,1 3,4 3,1 31 5,4 

2 40 0,6 

161


A Baranyai dombsághoz tartozó Zselic mély völgyekkel, keskeny völgyközi hátakkal 

jellemezhetı kistáj. Területe túlnyomórészt erdısült, kevés szántómővelésbe vont része a 

növénytermesztés számára kedvezıtlen adottságú, nagyrészt erodált. A dombhátak felszínén 

a löszös üledéken kialakult agyagbemosódásos barna erdıtalaj a jellemzı. 

A Zselicre vonatkozó 4 db erdei és 1 db szántóföldi pontra az 1992. évi és a 2007. 

évi vizsgálati adatok összehasonlítása alapján jellemzı (2. táblázat): 

- a humusztartalom az erdıben nıtt, a szántón nem változott; 

- a kémhatás az erdıben a semleges, a szántón a gyengén lúgos irányába módosult; 

- a NO3-N a tarvágott erdık miatt, a kiindulási értékhez képest jelentıs; 

- a PK értékek az erdıben nem változtak, a szántón csökkentek; 

- a Zn értéke a szántón határozottan kisebb lett; 

- a S értéke az erdıben és a szántón is jelentısen csökkent. 

2. táblázat Zselici erdei- és szántón lévı TIM pontok változása 

, 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 

Zselic - erdı (tölgyes és gyertyános) 

1 37 1,9 2,8 5,2 6,0 3,9 4,8 19 23 0 0 

2 38 1,3 5,3 5,8 3,7 4,3 21 16 0 0 

Zselic - szántó 

1 39 1,0 1,1 6,8 7,8 5,6 7,4 6,4 0 8 

2 44 0,6 7,6 8,2 6,7 7,4 0,6 12 

Gen. 

szint 

NO 3 -N P 2 O 5 K 2 O Na Mg 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 37 2,2 16 26 31 107 132 26 31 143 140 

2 38 1,9 7,3 


1 39 6,6 1,8 88 92 160 117 24 31 192 247 

2 44 3,5 0,9 65 90 42 160 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 37 1,9 2,8 107 133 1,9 2,2 1,8 1,7 20 8,7 

2 38 1,3 


1 39 1,0 1,1 161 177 1,1 0,6 2,3 1,2 41 5,7 

2 44 0,6 0,8 6,1 

162


A Dunántúli-dombsághoz tartozó Belsı-Somogy középtáj geológiai értelemben futóhomok 

felszínné formálódott folyóvízi hordalékkúp. A felszíni homokmozgás a jelenkorban 

(holocén) a több csapadék és az erdısültség következtében megszőnt, csak a 

szabad felszínő szántókon fordul idınként elı. A táj domináns talajtípusa az iszapos 

homokon kialakult agyagbemosódásos barna erdıtalaj. 

3. táblázat Belsı-somogyi erdei- és szántón lévı TIM pontok változása 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 

Belsı-Somogy - erdı (tölgyes és akácos) 

1 27 1,3 2,2 4,9 5,1 3,9 3,8 20,5 23,2 0 0 

2 25 1,3 5,3 5,3 3,7 3,9 20,7 16,1 0 0 

Belsı-Somogy - szántó 

1 30 1,2 1,1 6,9 6,2 6,0 5,2 5,6 7,6 0,8 0 

2 35 0,4 6,3 6,2 5,0 5,0 7,0 6,7 0 0 

Gen. 

szint 

NO 3 -N P 2 O 5 K 2 O Na Mg 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 27 6,9 12 90 116 56 86 25 11 41 12 

2 25 1,7 2,8 


1 30 11 11 161 187 213 171 36 22 154 15 

2 35 2,5 8,8 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 27 1,3 2,2 38 76 0,85 0,69 0,75 0,72 34 9,8 

2 25 1,3 


1 30 1,2 1,1 107 123 1,9 1,2 1,8 1,7 33 8,7 

2 35 0,4 

A Belsı-Somogyra vonatkozó 2 db erdei és 16 db szántóföldi pont átlagértékeire az 

1992. évi és a 2007. évi vizsgálati adatok összehasonlítása alapján jellemzı (3. táblázat): 

- a humusztartalom az erdıben nıtt, a szántón kissé csökkent; 

- a kémhatás az erdıben nem változott, a szántó viszont savanyodott, (nagy valószínőséggel, 

a szántók 1992-es állapotánál még érvényesült a nyolcvanas évtizedben 

folytatott mésztrágyázási gyakorlat, ami késıbb elmaradt.); 

163


- a NO 3 -N a 2 db erdei ponton történt tarvágásra visszavezethetıen, a kiindulási 

értéknél magasabb; 

- a szántón a PK értékek változtak, de változatlanul a talajok jó PK ellátottságára 

utalnak; 

- a szántó 1992-es magas Mg értéke a dolomitos mészkıporral végzett korábbi 

mésztrágyázásra, a 2007-es alacsony érték viszont a mésztrágyázási gyakorlat megszőnésére 

vezethetı vissza; 

- a Zn érték a szántón jelentısen kisebb; 

- a S értéke mind az erdıben, mind a szántón a negyedére csökkent. 

4. táblázat Marcali-háton lévı erdei- és szántón lévı TIM pontok változása 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 

Marcali-hát - erdı (tölgyes és gyertyános) 

1 37 1,4 1,6 5,1 5,0 3,7 3,6 24 37 0 0 

2 42 0,4 6,2 5,9 5,4 4,0 12 20 0 0 

Marcali-hát - szántó 

1 38 1,2 1,2 6,9 6,6 6,0 6,1 4,5 4,4 0 0 

2 38 0,5 7,1 6,8 5,6 5,9 3,2 4,9 0,2 0 

Gen. 

szint 

NO 3 -N P 2 O 5 K 2 O Na Mg 

K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 


1 37 2,7 6,5 118 121 95 137 26 28 101 21 

2 42 2,4 0,1 


1 38 8,9 13,2 134 98 203 234 30 29 158 150 

2 38 2,9 6,4 

Gen. 

szint 


K A 

’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 ’92 ’07 

164 


1 37 1,4 1,6 179 116 2,0 2,3 1,6 1,8 27 12 

2 42 0,4 


1 38 1,2 1,2 165 111 2,0 1,4 2,9 3,9 32 6,7 

2 38 0,5 

Marcali-hát Belsı-Somogyhoz tartozó, de természeti adottságaiban (domborzat, 

felszíni talajképzı kızet) attól határozottan eltérı kistáj. Talajtakarója a löszös üledéken 

kialakult agyagbemosódásos barna erdıtalaj.


A Marcali-hátra vonatkozó 3 db erdei és 3 db szántóföldi pont átlagértékeire az 1992. 

évi és a 2007. évi vizsgálati adatok összehasonlítása alapján jellemzı (4. táblázat): 

- a humusztartalom az erdıben nıtt, a szántón nem változott; 

- a kémhatás az erdıben nem változott, a szántó gyengén savanyodott, ami a Belsı-Somogyra 

vonatkozó megállapításhoz hasonlóan, a mésztrágyázás elmaradására 

vezethetı vissza; 

- a PK értékek az erdıben nem változtak, a szántón a P csökkent, a K nıtt; 

- a Zn értéke a szántón határozottan csökkent; 

- a S értéke az erdıben és a szántón is jelentısen, harmadára csökkent. 

Vizsgálati eredmények értékelése, következtetések 

Összefoglalva a barna erdıtalajok zónájához tartozó Somogy megyei tájegységek TIM 

pontjainak 1992. évi kiinduláskori és 2007. évi, másfél évtizeddel késıbbi átlagolt 

adatainak összehasonlításából levont következtetéseket, megállapítható: 

- az erdei pontokon a humusztartalom nıtt, a szántón lévı pontokon nem változott; 

- a löszös üledéken kialakult talajok savanyú kémhatása enyhült, a homokon lévı 

talajok viszont savanyodtak; 

- a NO 3 -N és a PK értékek jelentıs változása a tarvágott erdei pontok esetében állapítható 

meg; feltehetıen a felsı talajszint megbolygatása, a bekövetkezı ásványosodás 

eredményeként; 

- a szántón lévı pontok 1992. évi kiinduláskori PK átlagértékei 2007-re kisebbnagyobb 

mértékben változtak, de alapjában a korábbi ellátottsági kategórián belül 

maradtak; 

- a Zn értéke az erdei pontokon nem, a szántón lévı pontokon jelentısen csökkent, 

feltehetıen a kukorica vetésszerkezeten belüli magas aránya miatt is; 

- a S értéknek az erdei és szántó pontokon bekövetkezett nagyarányú csökkenése a 

környezetbıl és a mőtrágyahasználatból származó kénutánpótlás elmaradására vezethetı 

vissza. 


LÓKI, J. (1981). Belsı-Somogy futóhomok területeinek kialakulása és formái. Közlemények a 

Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetébıl, Debrecen. 

MAROSI, S. (1970). Belsı-Somogy kialakulása és felszínalaktana.Akadémiai Kiadó, Budapest 

PÉCSI, M. (1981). A Dunántúli-dombság. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

SZILÁRD, J. (1967). Külsı-Somogy kialakulása és felszínalaktana..Akadémiai Kiadó, Budapest. 

VÁRALLYAY, GY., HARTYÁNYI, M., MARTH, P., MOLNÁR, E., PODMANICZKY, G., SZABADOS, I., 

KELE, G. (1995). Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer 1. kötet, Módszertan. 

Földmővelésügyi Minisztérium, Budapest. 

165

166

A VAS OLDÉKONYSÁGÁNAK ÉVSZAKOS ÉS 

NAPSZAKOS DINAMIKÁJA TÍPUSOS RÉTI 

TALAJBAN ÉS TİZEGES LÁPTALAJBAN 

Szalai Zoltán 1 , Kiss Klaudia 2 , Horváth-Szabó Kata 2 , Jakab Gergely 1 , Németh Tibor 3 , 

Sipos Péter 3 , Fehér Katalin 2 , Szabó Mária 2 , Mészáros Erzsébet 1 , Madarász Balázs 1 

1 MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest 

2 ELTE TTK FFI Környezet és Tájföldrajzi Tanszék, Budapest 

3 MTA Geokémiai Kutatóintézet, Budapest 

e-mail: szalaiz@mtafki.hu 

Összefoglaló 

A vas oldékonyságának a talajokban megfigyelhetı dinamikáját az értekezések többsége a szilárd 

fázis oldaláról közelíti meg. Ez elsısorban a kémhatás és a redox viszonyok függvénye, de 

jelentıs szerepet játszik benne a kis molekulatömegő szerves anyagokkal történı komplex képzés 

is. Hazai körülmények között a vasmozgás nyomai a réti és láptalajokban figyelhetık meg 

leginkább. E témában a talajoldat redox viszonyainak és vastartalmának évszakos és napszakos 

változásáról csak igen kevés közlemény látott napvilágot, az azokban közöltek pedig legtöbbször 

ellentmondanak egymásnak. Felmerül a kérdés, mi áll ezen ellentmondások hátterében. 

Jelen publikációban annak próbálunk meg utána járni, hogy ez a jelenség az eltérı módszertanra 

vezethetı-e vissza, vagy más természeti jelenség áll-e a háttérben 

Summary 

The most of the scientific publications approach the solubility of the iron in the soils from the 

aspect of solid phase. This process is driven by the change of pH and/or redox properties and 

it’s influenced by the chelatisation, as well. The traces of the iron mobility can primarily be 

found in wetland soils (gleysols and histosols) in the Carpathian Basin. Despite the fact that 

several publications deal with this phenomenon, there are only few publications (studies) on 

dissolved iron fluctuation in soil solution. Moreover, published results are inconsistent. These 

inconsistencies may be based on the different methods or on the different environmental 

conditions. Present publications deal with (describe) the background of these contradictions. 

Bevezetés 

A vas oldékonysága savanyú és/vagy (bizonyos határok között) reduktív (BOHN et al., 

1979) körülmények esetén emelkedik meg olyan mértékben, hogy a talajszelvényben 

érdemi vasmozgást figyelhetünk meg. A vas oldatban maradását a kis molekulatömegő 

szerves anyagok is fokozzák (EGGLETON, THOMAS, 2004). Az oldott szerves szén 

(DOC) és a redox viszonyok (Eh) kapcsolatáról számos közleményben találhatunk 

információt (RIVETT et al., 2008). A vas (valamint ehhez kapcsolódóan számos mikroelem) 

oldékonyságát tárgyaló közlemények száma jóval csekélyebb, azok is legnagyobbrészt 

a szilárd fázis oldaláról közelítik meg a témát. A fellelhetı források közül a 

legtöbb mikrobiális folyamatokkal kapcsolatos eredményt közöl (RIVETT et al., 2008), 

de számos, a növények ásványos táplálkozásával összefüggı közlemény is megtalálható 

(KOVÁCS et al., 2005; BARTA et al., 2006; FARSANG et al., 2007). A témában a kém- 

167

Szalai et al. 

hatás megváltozásának hatásáról (IMPELLITERITTERI, 2005; SZABÓ, SZABÓ, 2006; 

SZABÓ et al., 2008) és az agyagásványokon végzett szorpciós kísérletek eredményeirıl 

tudósító közlemények is könnyen fellelhetık (NÉMETH et al., 2005; SIPOS, 2006), 

azonban a talajoldat redox viszonyainak és ehhez kapcsolódóan vastartalmának változásáról 

alig találunk forrást. 

Természeti adottságai okán, Magyarországon a vas mobilizációja terepi körülmények 

között elsısorban az oxidációs-redukciós viszonyok változásával kapcsolatban, 

réti és láptalajokban tanulmányozható. A talaj redoxpotenciáljának dinamikájáról a 

szakirodalmi források egymásnak ellentmondanak. Laboratóriumi „batch scale” kísérletekben 

rendszeresen jelentıs, akár +400 mV és -400 mV közötti napi ingadozásokat 

is leírtak (WIESSNER et al., 2005), vannak akik terepi viszonyok között is hasonló jelenségrıl 

tudósítanak (DUSEK et al., 2005). Ezzel ellentétben vannak olyan források is, 

melyek a talajok redox viszonyainak inkább évszakos dinamikáját figyelték meg 

(SZALAI et al., 2010). A talaj redox és kémhatás viszonyait a magasabbrendő növények 

(WEISS et al., 2005.) és a talajmikrobák jelentısen befolyásolják (NEBAUER et al., 

2008). A szakirodalomban az élıvilág és a talajok, valamint az üledékek redox viszonyainak 

kapcsolatát fıleg a mikrobiális organizmusokkal kapcsolatban tanulmányozták 

(GAMBRELL, 1994.; GUO et al., 1998). Az irodalmi adatok igencsak megoszlanak a 

tekintetben, hogy a vas mobilizációja, ill. a kicsapódás milyen sebességgel megy végbe, 

azaz van-e az Eh-nak napszakos ingadozása, és ha igen, azt miként követi a talajoldat 

vas és DOC tartalma (WIESSNER et al., 2005). Az egymásnak ellentmondó eredmények 

feltételezhetıen az eltérı módszertannak (laboratóriumi vs. terepi), az eltérı idıskálának 

és az eltérı geomédiának egyaránt betudhatóak. Jelen közleményben erre a 

kérdésre kerestük a választ, úgy, hogy egy kutatócsoport két különbözı mintaterületen, 

napos és órás felbontású méréseit hasonlítottuk össze. 


Vizsgálatainkat a Tolnai-dombság területén az É-D csapásirányú Szabadszántók völgyben 

egy felvízi mocsárréten és Ceglédbercel ceglédi határában, a Gerjét kísérı lápi dinamikát 

mutató vizes élıhelyen végeztük (1. ábra). A szabadszántóki völgytalp csakúgy, mint a 

ceglédberceli mocsár és láprét talajai a legszárazabb idıszakokban is vízzel telítettek. 

1. ábra A mintaterületek elhelyezkedése Magyarországon 

168

A vas oldékonyságának évszakos és napszakos dinamikája... 

Szabadszántókon két pontban, típusos réti talajban (Sz1; Sz2), Ceglédbercelen három 

pontban, két meszes, típusos réti talajban (M1, M2), valamint tızeges láptalajban 

(M3) végeztünk méréseket. Az órás felbontású adatok összehasonlításánál azonos idıszakban 

(koranyáron), hasonló, a felszíntıl számított 5-10 cm –es talajvízszintnél győjtött 

adatokat alkalmaztunk. 

A mérési pontokban két-két egymás felé irányuló 15 cm mély, 0,8 cm átmérıjő 

„fészket” alakítottunk ki. A kialakított lyukakba egy-egy pH ill. Eh érzékelıt helyeztünk. 

Az érzékelıket TESTO 230 típusú készülékkel olvastuk ki. A mért Eh értékeket a 

gyártó által megadott összefüggés segítségével hidrogénelektródhoz mért 

redoxpotenciálra számítottuk át. Laboratóriumi vizsgálatokhoz a talajoldatot 4 cm átmérıjő, 

20 cm-es talpmélységő, a talptól 15 cm-es mélységig az oldalán perforált 

talajvízkutakból győjtöttük. 

Szabadszántókon a 2005. és 2006. évben napos bontásban, délben történt adatrögzítés 

és mintavétel. Ebben a mérési pontban a napi egyszeri adatgyőjtésen túl, évi három 

alkalommal két napon keresztül óránkénti adatgyőjtést is végeztünk. Ceglédbercelen 

2008-ban és 2009-ben július elején, négy-négy napon keresztül végeztünk adatgyőjtést 

60 pereces és 120 perces mintavételi közökkel. 

Az atomabszorpciós vizsgálatokhoz a mintát pH 1,5 értékre salétromsavval savanyítottuk. 

A DOC méréshez győjtött mintákat lefagyasztottuk és a mérésig -20 o C hımérsékleten 

tároltuk. A talajoldat vas és mangántartalmát a 0.1 mg l -1 alatti tartományban 

gf-AAS-sel, e felett fl-AAS-sel mértük. A DOC meghatározását N-DIRkemilumineszcens 

C/N analizátorral végeztük. 

A mérési pontok talajainak rendszertani besorolását alacsony talajvízszint idején kiásott 

szelvények leírása alapján végeztük el. Jelen közleményben közreadott eredmények 

a genetikai szinttıl függetlenül a felszíntıl számított 15±2 cm –es mélységet jellemzik, 

amelyekbıl a vízmintavétel is történt. A talaj könnyen oldható és tömény savval 

kioldható fémtartalmát az MSZ21470-50:1998 szabvány szerint elkészített 

extrakciós eljárásokkal, fl-AAS-sel, az összes vastartalmat XRF-fel mértük. A talajminták 

szerves széntartalmát (SOC) N-DIR-kemilumineszcens C/N analizátorral, karbonát 

tartalmát Scheibler-féle kalciméterrel vizsgáltuk. A talajok szervesanyag tartalmát 

(SOM) az SOC-bıl számítottuk (SOM = SOC*1,72). A talajok desztillált vizes és 

kálium-kloridos kémhatását (pH dv , pH KCl ) BUZÁS (1988) által közölt módszer alapján 

mértük. A szemcseösszetételt Fraunhoffer elvő lézerdiffrakciós analizátorral, a „finomföld 

frakció” ásványos összetételét XRD-vel határoztuk meg. A vizsgált pontok cönológiai 

viszonyait a koranyári aszpektusban, 1 m-es élhosszúságú kvadrátokban végzett 

felvételezések alapján rögzítettük. Jelen közleményben csak az 1%-nál magasabb borítási 

arányú fajok listáját közöltük. 

Eredmények és megvitatásuk 

Mindkét mintaterület talajainak vizsgált szintjeiben a kızetliszt (2-50µm) frakció dominál. 

Textúrájukat tekintve iszap, illetve iszapos vályog (Ceglédbercel, M1) összetételőek. 

A textúrához hasonlóan a desztillált vizes pH tekintetében sincs érdemi különbség 

a mérési pontok között, annak ellenére, hogy a szénsavas mésztartalomban jelentıs 

különbségek adódtak (1. táblázat). A szabadszántóki talajok összes szerves anyag tartalma 

(SOM) 5% alatt maradt, míg Ceglédbercelen mindkét réti talajként leírt szelvényben 

meghaladta ezt az értéket. 

169

Szalai et al. 

A SOM mennyisége a láptalaj irányában, toposzekvencia mentén nı. A tızeges láptalaj 

tızegjének szervesanyag tartalma meghaladja a 35%-ot. A szervesanyaggal ellentétben 

az XRF-fel kimutatható összes vastartalom Szabad-szántók réti talajaiban magasabb. 

A tızeges láptalaj tızegjének vastartalma a réti talajokban mért legmagasabb 

koncentrációknak is több mint kétszerese. A vas a szabadszántóki pontokban és a 

ceglédberceli tızegben goethit, Ceglédbercel M1 pontban sziderit, míg az M2 pontban 

vivianit formájában van jelen. 

1. táblázat A mérési pontok feltalajainak fizikai és kémiai tulajdonságai 

170 

Szabadszántók 

Ceglédbercel 

Sz1 Sz2 M1 M2 M3 

Agyag,


ezzel szomszédos Sz2 pontban a talajoldat szerves széntartalma +100 mV alatt emelkedik 

meg ugrásszerően. Ugyanezen pontokban csak a reduktívabb állapotú napokban 

figyelhetjük meg a DOC jelentıs napi ingadozását. A talajoldat DOC szintje ekkor 

látszólag a redox viszonyoktól függetlenül változik. A DOC szint ingadozását +230 

mV Eh felett egyetlen pontban sem figyeltük meg (4. ábra). 

2. ábra A talajoldat redoxviszonyainak éves dinamikája 

az Sz1 és az Sz2 pontokban (Szabadszántók) 

3. ábra A talajoldat redoxviszonyainak napi dinamikája Szabadszántókon (2006.) és Ceglédberecelen 

(2009), anticiklonáris viszonyok mellett, 10 cm-es talajvízszint mellett 

Szabadszántók a talajainak oldott vastartalma +100 mV alatt kezd megemelkedni. 

+50 mV alatt a DOC és az oldott vas azonos dinamikát mutat. Ennél reduktívabb körülmények 

között a vaskoncentráció emelkedését nem követi a talajoldat oldott szerves 

szén koncentrációja. Ezekben a pontokban a talajoldat vastartalmának napi ingadozása 

is csak +50 mV alatt figyelhetı meg. Ekkor a DOC-hoz hasonlóan az oldott vastartalom 

sem mutatott látható kapcsolatot a redoxpotenciállal (5. ábra). 

171

Szalai et al. 

4. ábra A talajoldat oldott szerves szén (DOC) koncentrációinak éves menete Szabadszántók 

mintavételi pontjaiban 

5. ábra A talajoldat vastartalmának éves menete a Szabadszántók mintavételi pontjaiban 

172 

6. ábra A redoxviszonyok és a DOC kapcsolata napi és órás adatsorok alapján


A Szabadszántókon tapasztaltakkal ellentétben a ceglédberceli mérési pontokban a talajoldat 

DOC-tartalma órás bontású adatoknál is követi a redoxviszonyok megváltozását. 

A talajoldat szerves széntartalma a redoxpotenciál csökkenésével együtt növekszik (6. 

ábra). A talajoldat vastartalma a Szabadszántókon mértekkel ellentétben +50 mV alatt 

kezd el megemelkedni. Az M1 pontban -50 mV alatt már ismételten csökken a talajoldat 

vastartalma, míg az M2 és az M3 pontokban ez a határ -180 mV körül figyelhetı meg. A 

magasabb összes vastartalmú tızeges láptalajban a talajoldat maximális vastartalma alacsonyabb 

volt, mint az M2-es réti talajban (7. ábra). 

7. ábra A redoxviszonyok és az oldott vas kapcsolata napi és órás adatsorok alapján 

8. ábra Az oldott szerves szén és az oldott vas kapcsolata napi és órás adatsorok alapján 

Jóllehet a korábbi kutatások szinte mindegyike az oldott szerves szén és az oldott 

vastartalom kapcsolatáról tudósít, ilyen kapcsolatot nem minden pontban sikerült megfigyelnünk. 

2008 kora-nyári idıszakában a tızeges láptalajokból győjtött talaj-oldatok 

vastartalma állandó DOC szint mellett is jelentıs különbségeket mutatott. 2006 

koranyári aszpektusban, hasonló idıjárási viszonyok mellett a Szabadszántók Sz1 

pontban ezzel éppen ellenkezıleg konstans oldott vastartalom mellett a talajoldat DOC 

koncentrá-ciója változott jelentıs mértékben. A „batch-scale” kísérletekkel ellentétben 

az általunk végzett terepi kutatások során nem feltétlen volt összefüggés a DOC és az 

oldott vastartalom között (8. ábra). 

173

Szalai et al. 


Amennyiben a Szabadszántókon és a Ceglédbercelen végzett kutatásainkból nyert 

eredményeinket külön publikálnánk, úgy közleményeink eredményei egymásnak ellentmondanának. 

Ellentmondást találtunk a talajoldat szerves szén tartalmának és a 

redoxpotenciál közötti kapcsolat, valamint a talajoldat vastartalmának dinamikája és a 

redoxpotenciál közötti kapcsolat tekintetében is. Ez utóbbi esetben, még a 

ceglédberceli M1 és M2-M3 pontok is eltérıen viselkedtek. 

A talaj szilárd fázisában megfigyelhetı különbségek ezeket az eltéréseket részben 

magyarázhatják. Az M1 pontban a -50 mV alatti vastartalom csökkenést a sziderit képzıdés 

magyarázhatja (ROH et al., 2003.), ennek a nyoma a talajban is megfigyelhetı. 

Az ettıl csak 2 m távolságban található M2 és M3 pontokban a talajoldat vastartalmának 

csökkenése -180 mV alatt figyelhetı meg, amit a vivianit képzıdés magyarázhat 

(NRIAGU, 1972.). Ennek nyomát csak az M2 pontban találtuk meg. Ceglédbercellel 

ellentétben Szabadszántókon nem mértünk olyan alacsony Eh értékeket, ahol ezek a 

folyamatok végbemehettek volna. 

A talajoldat oldott szerves szén tartalma és a redox viszonyok, valamint a DOC és 

az oldott vastartalom között tapasztalt területi különbségek valószínőleg részben a domináns 

lágyszárú fajok összetételében tapasztalható különbségekre, valamint azok 

rhizoszférájában lejátszódó mikrobiológiai folyamatokra vezethetıek vissza. 


A kutatás megkezdését az OTKA (T38122), a Bolyai Ösztöndíj és Ceglédbercel Önkormányzata 

támogatta. A szerzık köszönetet mondanak Plutzer Lénárdnak, a kutatási 

terület biztosításáért. 


BUZÁS, I. (szerk.) (1988). Talaj és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. Mezıgazdasági Kiadó. 

BARTA, K., FARSANG, A., MEZİSI, G., ERDEI, L., CSER, V. 2006. Fitoremediációs kísérletek 

eltérı szennyezettségő területeken. Talajvédelem, 14, 144 -152. 

BOHN, H. L., MCNEAL, B. L., O’CONNOR, G. A. (1979). Soil Chemistry. New York, John Wiley 

and Sons. 

DUSEK, J., PICEK, T., CIZKOVÁ, H. (2008). Redox potential dynamics in a horizontal subsurface 

flow constructed wetland for wastewater treatment: Diel, seasonal and spatial fluctuations. 

Ecological Engineering, 34, 223-232. 

EGGLETON, J., THOMAS, K. V. (2004). A review of factors aff ecting the release and 

bioavailability of contaminants during sediment disturbance events. Environment 

International, 30, 973–980. 

FARSANG, A., CSER, V., BARTA, K., MEZİSI, G., ERDEI, L., BARTHA, B., FEKETE, I., POZSONYI ,E. 

(2007). Indukált fitoextrakció alkalmazása extrémen szennyezett földszerő anyagon. Agrokémia 

és Talajtan, 56 (2), 317-332. 

GAMBRELL, R. P. (1994). Trace and toxic metals in wetlands – a review. Journal of 

Environmental Quality, 23, 883-891. 

GUO, T., DELAUNE, D., PATRICK, W. H. (1998). The Effect of Sediment Redox Chemistry on 

Solubility/Chemically Active Forms of Selected Metals in Bottom Sediment Receiving 

Produced Water DischargeSpill Science and Technology Bulletin, 4 (3), 165-175. 

IMPELLITERITTERI, C. A. (2005). Effects of pH and phosphate on metal distribution with 

emphassis on As speciation and mobilization in soils from lead smelting site. Science of the 

Total Environment, 345, 175-190. 

174


KOVÁCS, K., KUZMANN, E., FODOR, F., VÉRTES, A., KAMNEV, A. A. (2005). Mössbauer study of 

iron uptake in cucumber root. Hyperfine Interact, 165, 289-294. 

NÉMETH, T., MOHAI, I., TÓTH, M. (2005). Adsorption of copper and zinc ions on various 

montmorillonites: an XRD study. Acta Mineralogica-Petrographica, 46, 29-36. 

NEUBAUER, S.C., EMERSON, D., MEGONIGAL, J.P. (2008). Microbial oxidation and reduction of 

iron in the root zone and influences on metal mobility. In VIOLANTE, A., HUANG, P.M., 

GADD G.M. (eds.) 2008. Biophysico-Chemical Processes of Heavy Metals and Metalloids in 

Soil Environments, John Wiley & Sons, New Jersey, 339-371. 

NRIAGU, J.O. (1972). Stability of vivianite and ion-pair formation in the system Fe 3 (PO 4 )2- 

H 3 PO 4 -H 3 PO 4 -H 2 O. Geochimica et Cosmochimica Acta, 36 (4), 459-470. 

RIVETT, M. O., STEPHEN, R. B., MORGAN, PH., SMITH, J.W.N., BEMMENT, CH.D. (2008). Nitrate 

attenuation in groundwater. A review of biogeochemical processes. Water Research, 42, 

4215–4232. 

ROH, Y. C. , ZHANG, L., VALI, H., LAUF, R. J., ZHOU, J., PHELPS, T. J. (2003). Clays and Clay 

Minerals, 51 (1), 83-95. 

SIPOS P. (2006). Mobilization conditions of lead in forest soils from the Cserhát Mts, NE Hungary. 

Acta Mineralogica-Petrographica, 47, 53-59. 

SZABÓ, SZ., SZABÓ, GY. (2006). Sósavas terhelések hatásának vizsgálata a talajok kémhatására 

és a nehézfémek mobilizációjára Ramann-féle barna erdıtalajokon − Egy szakmai életút 

eredményei és színhelyei – Tiszteletkötet Martonné Dr. Erdıs Katalin 60. születésnapjára, 

DE, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék, 151-158. 

SZABÓ, SZ., SZABÓ, GY., FODOR, CS., PAPP, L. (2008). Investigation of two sewage disposal 

sites from the aspect of environmental impacts on soil and groundwater in the County of 

Hajdú-Bihar (Hungary). Moravian Geographical Reports, 16 (1), 37-45. 

SZALAI, Z., JAKAB, G., NÉMETH, T., SIPOS, P., MÉSZÁROS, E., DI GLERIA, M., MADARÁSZ, B., 

VARGA, I., HORVÁTH-SZABÓ, K. (2010). Dynamics of organic carbon and dissolved iron in 

relation to landscape diversity. Hungarian Geographical Bulletin, 59 (1), 17–33. 

WEISS, J.V., EMERSON, D., MEGONIGAL J. P. (2005). Rhizosphere Iron(III) Deposition and 

Reduction in a Juncus effusus L.-Dominated Wetland. Soil Science Society of America Journal, 

69, 1861-1870. 

WIESSNER, A., KAPPELMAYER, U., KUSCHK, P., KÄSTNER, M. (2005). Influence of the redox 

conditions dynamics on the removal efficiency of a laboratory-scale constructed wetland. 

Water Research, 39, 248–256. 

175

176

TALAJÉLET ÉS TALAJHASZNÁLAT VÁLTOZÓ 

KLIMATIKUS ÉS TERMELÉSI VISZONYOK 

KÖZÖTT

A TISZÁNTÚLI SZIKES TALAJOK SZÁNTÓKÉNTI 

ÉS GYEPPEL TÖRTÉNİ HASZNOSÍTÁSA 

Blaskó Lajos 

Debreceni Egyetem AGTC KIT Karcagi Kutató Intézet, Karcag 

e-mail: blasko@dateki.hu 


A szikes talajok hasznosításának és talajjavítási alkalmazásának kérdése a 19. századi nagy 

folyószabályozások óta napirenden van. A változó ökológiai és ökonómiai feltételek szükségessé 

teszik, hogy az eddigi kutatási eredményeket újra értékeljük a fenntartható talajhasználatot 

megalapozó döntésekhez. Ennek érdekében a Karcagi Kutató Intézetben folyó, a szikes talajok 

javítására és hasznosítására vonatkozó kutatása eredményeibıl levonható következtetéseket 

foglalom össze. Szántóhasznosítás – elsısorban gabonatermesztésre – ott lehetséges, ahol a 

kilúgzott réteg mélysége javítás elıtti állapotban is meghaladja a 20 cm-t. Ennél sekélyebb A- 

szint esetén a gyeppel történı hasznosítás javasolható. 

Summary 

Salt affected soils (SAS) with structural B-horizon (meadow solonetz soils) represent the most 

wide spread group of SAS in Hungary. About 50 percent of these soils have been reclaimed and 

used as arable land until now. The practice of reclamation of the SAS-s is more than two centuries 

old. In spite of this long history the revaluation of the research and the practical results is 

important because of the changing economical and ecological situation. The main research 

results on the amelioration on the amelioration and land use possibilities of SAS-s are summarized, 

surveying the main results relating to SAS with structural B-horizon. Taking into 

consideration the yields that can be achieved by various reclamation levels in the different 

solonetzic soil subtypes the Solonetz soils with A-horizon deeper than 20 cm can be used as 

grain producing fields. If the leached layer is shallower than 20 cm these soils can be used as 

grassland. 

Bevezetés, irodalmi áttekintés 

A talajhasználati és talajjavítási döntések csak akkor lehetnek okszerőek, ha minél 

részletesebb ismeretekkel rendelkezünk a talajokban zajló folyamatokról és a különbözı 

agrotechnikai eljárások mellett elérhetı növénytermesztési hozamokról. 

A szolonyec típusba tartozó mélyebben kilúgzott, mésszel illetve meszes altalajterítéssel 

javítható szikes talajok sikeres javítási eredményeirıl számos egyedi publikáció 

és szintetizáló mő jelent meg (ARANY, 1956; SIPOS, BOCSKAI, 1966; PRETTENHOFFER, 

1969; DZUBAI, 1971; HALÁSZ, 1974; BOCSKAI, 1974; KÖHLER, 1982; PATÓCS, 1982). 

A talajjavítás költségei között meghatározó, hogy szinte minden esetben nagy tömegő 

javítóanyag helyszínre történı szállítását igényli. A javítási költségek optimalizálásához 

jelentısen hozzájárult DÖMSÖDI (1988) javítóanyag katasztere, amely a talajjavítási 

célra alkalmas hazai ásványvagyonról, azok elıfordulási helyérıl és felhasználási 

lehetıségeirıl adott átfogó értékelést. 

179

Blaskó 

Kedvezı – esetenként a kémiai javítással egyenértékő - eredménnyel zárultak a réti 

szolonyec talajon kémiai javítás nélküli mélylazítási kísérletek is (SIPOS, 1966; SIPOS, 

BOCSKAI, 1966; BOCSKAI, 1972; SIPOS, 1973; HALÁSZ, 1973), jelezve, hogy ezeken a 

talajokon a szikesség elsısorban a fizikai - vízgazdálkodási tulajdonságok leromlása 

révén korlátozza a növénytermesztést. 

PRETTENHOFFER (1969) kísérletei alapján megállapította, hogy szolonyec típusú 

szikes talajok még kémia javítás esetén is viszonylag sekély termıréteggel rendelkeznek, 

ezért javítás után is csak a szikes körülményeket tőrı növények termeszthetık 

sikeresen. 

A javított szikes talajokon termeszthetı növények kiválasztására sok kísérlet folyt. 

PATÓCS (1978) több kísérlet eredménye alapján meghatározta a különbözı szikes 

talajjavítási módok átlagos termésnövelı hatását. Eredményei szerint a javítatlan terület 

2,46 GE t/ha termését a hagyományos feltalaj meszezés 0,47 t/ha-ral növelte, a különbözı 

módszerrel végzett mélyebb rétegekig terjedı javítás 0,84 t/ha termésnövekedést 

eredményezett. 

BOCSKAI (1974) több kísérlet eredménye alapján a kalcium-karbonáttal végzett talajjavítás 

átlagos termésnövelı hatását 0,5-0,6 GE t/ha-ban, a gipsziszapok és a perkupai 

gipsz átlagos termésnövelı hatását 0,55 GE t/ha-ban, a digózás termésnövelı hatását 

0,55-0,80 GE t/ha-ban adta meg. 

Az utóbbi évtizedekben csak néhány szabadföldi kísérletben folyt a szikes talajok 

javíthatóságának vizsgálata. FEKETE (2002) a Zagyva völgyében levı szikes talajok 

javítására folytatott sárgaföld terítéssel és meszezéssel beállított kísérletének eredményei 

szerint javítás hatására a termesztett növények hozama 25-30 %-kal nıtt. 

Szikes gyepterületen a só felhalmozódás és a talajfelszín mikro-domborzatának viszonyára 

hortobágyi szikes talajon végzett vizsgálatuk alapján TÓTH et al. (2001) állítottak 

fel koncepcionális modellt, miszerint a sók kilúgzása legintenzívebben a mélyebben 

fekvı réties talajrészeken folyik. 

A Duna-Tisza-közi szikes talajok vizsgálatakor MILE et al. (2001) ezzel ellentétes 

megállapítására jutottak, miszerint: “a só akkumulációs folyamatokban kizárólag az 

alacsonyabban fekvı talajokat találták érintettnek”. 

A karcagpusztai komplex meliorációs kísérlet eredményei 

Az 1970-es végétıl a hazai talajjavításban az ún. “komplex meliorációs” szakasz kezdıdött 

(a vízrendezés, kémiai és mechanikai talajjavítás, okszerő talajmővelés együttes 

alkalmazása). Szikes talajon Karcagpusztán NYIRI és FEHÉR (1977) tervei alapján készült 

komplex meliorációs modelltelep, amelyben tovább vizsgálunk minden korábbi 

réti szolonyec talaj javítására alkalmas módszert, kiegészítve azokat drénezési kezelésekkel, 

így tartamkísérletként ma is adatot szolgáltat a különbözı javítási módokkal 

elérhetı talajjavulási eredményekrıl és növénytermesztési lehetıségekrıl. 

A kísérleti területen a réti szolonyec talaj kérges közepes és mély altípusai, valamint 

a mélyben szolonyeces réti talaj is megtalálható. A kémiai javítás kivitelezése az adott 

talajfolt tulajdonságaihoz alkalmazkodva történt (1. táblázat). 

A kísérlet elsı két évtizedére a mélyebb talajvízszint és a kilúgzási tendencia volt 

jellemzı. Az 2000-es évek közepétıl azonban az esetenként ismét megemelkedı talajvízszint 

hatására a drénezetlen talajok 60-80 cm alatti rétegében újabb sótartalom növekedés 

volt, de ez nem volt olyan mértékő, hogy teljesen visszafordította volna, inkább 

csak lassította a korábbi évtizedek kilúgzási tendenciáját (2. táblázat). 

180

A tiszántúli szikes talajok szántókénti és gyeppel történı hasznosítása 

1. táblázat Meliorációs kísérlet talajának altípus szerinti besorolása és talajjavítási kezelései 

A kísérleten belül: talajfolt 

altípusa 1 Meliorációs kezelés 2 A kezelés 

jelzése 3 

Kérges réti szolonyec 4 -meszes altalajterítés a (2) 

- feltalaj gipszezés b (3,17) 

- feltalaj meszezés c (11) 

- feltalaj gipsz 

(4,16) 

B- szint gipsz d 

- feltalaj mész/ 

(7,12) 

B- szint gipsz 

+ 5 m drén e 


(15) 


+ 15 m drén f 

Közepes réti szolonyec: 5 - feltalaj mész/ 

(8) 

B- szint gipsz g 

Mély réti szolonyec 

illetve réti talaj: 6 


(14) 


+ 10 m drén h 

- feltalaj mész c (5) 

- feltalaj mész 

(6,13) 

+ 5 m drén i 

2. táblázat A kis sótartalmú (≤0,1%) feltalaj mélységének változása 

Évek 2 

Kezelés 1 1977 1989 2000 2010 

MAT 0 60 40 40 

CaSO 4 , D/f 0 40 30 40 

CaSO 4/ CaSO 4 0 0 20 30 

CaCO 3 20 30 110 110< 

CaCO 3 , D/5m 20 70 90 100 

CaCO 3 /CaSO 4 0 40 90 100 

CaCO 3 /CaSO 4 , D/f 20 40 60 70 

CaCO 3 /CaSO 4 0 0 70 70 

CaCO 3 /CaSO 4 , D/90 m 0 0 40 50 

CaCO 3 , D/f 20 40 40 50 

CaCO 3 /CaSO 4 , D/5m 0 0 40 60 

CaCO 3 , D/5m 20 70 80 100 

CaCO 3 /CaSO 4 , D/10m 0 50 80 90 

CaCO 3 /CaSO4, D/15m 0 0 50 60 

CaSO 4 /CaSO 4 , D/f 0 0 20 20 

CaSO 4 , D/f 0 0 0 10 

MAT: Meszes altalaj terítés, 

CaCO 3 , vagy CaSO 4 : a feltalajba adott javítóanyag / CaSO 4 : a mélyebb szintbe adott javítóanyag, 

D/5,10,15m: 1m fektetési mélységő alagcsövek távolsága 

D/f: felszíni vízelvezetés 

181

Blaskó 

A kilúgzott termıréteg mélysége és a növények termése között - többnyire statisztikailag 

is igazolható - összefüggés volt kimutatható (1. ábra). 

7 

6 

Õ . Búza 

N apraforgó 

Lucerna sz. K öles 

C irok Õ . árpa 

Termés (t/ha) 

5 

4 

3 

2 

1 

0 

0 2 0 40 60 80 100 120 

A z alacsony N a ta rtalm ú réteg m élysége (cm ) 

a) İszi búza Y = 3,32+ 0,02*X -1,15E -4 *X 2 R 2 =0,4595 n=16 p=0,0183 

b) Napraforgó Y = 0,52+,028 *X -9,99E -2 *X 2 R 2 =0,7380 n=16 p=1,66E -4 

c) Lucerna széna Y = 1,41+ 0,03*X -1,04E -4 *X 2 R 2 =0,7888 n=16 p


2. ábra A vizsgált gyepterület digitális terepmodellje 

A domborzati változatosság következtében természetes gyeppel fedett állapotban 

különbözı foltok jönnek létre, amelyek többek között vízellátottságban különböznek 

egymástól. A magasabban fekvı részeken, az igen gyenge vízbefogadó-képesség miatt 

a lehullott csapadékvíz jelentıs része nem tud a talajba szivárogni, elfolyik onnan, 

majd a mélyebb részekben összegyülekezik. 

A magasabban fekvı rész, ahonnan a víz lefolyik már a talajfelszíntıl kezdve sós. A 

mélyebben fekvı talajban a sótartalom csak 35 cm-es mélységben lépi túl a sós határértéket 

(0,1%) (3. ábra). Az AL-oldható Na-tartalom alapján a szolonyeces szint is csak 

30cm alatt található és a Na mennyisége a teljes 1.m-es szelvényben jóval kevesebb, 

mint a magasabb fekvéső részek talajában. (4. ábra). 

0 

-20 

Magas fekvés 

Átmeneti 

Mély 


-40 

-60 

-80 

-100 

-120 

0,0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 

Só (%) 

3 ábra Különbözı fekvéső talajok mélységi só-profilja 

183

Blaskó 

0 

-20 

Ma gas fekvés 

Átmeneti 

Mé ly 


-40 

-60 

-80 

-100 

-120 

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 

Na (meq/100g) 

4. ábra Az AL-oldható Na-tartalom mennyísége a talaj szelvényben 

A kedvezıbb talajtani körülmények között a mélyebb és egyben nedvesebb fekvéső 

részeken nagyobb szervesanyag-tömeget termı főfajok nınek, magasabb és egyben 

szárazabb fekvésben a szerves-anyag produktum kisebb. Az üde fekvéső részek jellegzetes 

főfaja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) a magasabb, száraz fekvéső részek 

uralkodó főfaja a juhcsenkesz (Festuca pseudovina). Az ecsetpázsitos gyep főtermése 

száraz és nedves évben is jelentısen meghaladta juhcsenkeszesét (5. ábra). 

8 

7 

Termés (sz.a. t/ha) 

6 

5 

4 

3 

2 

2008 (nedves év) 

2009 (száraz év) 

1 

0 

Festuca pseudovina 

Alopecurus pratensis 

5. ábra Juhcsenkeszes és réti ecetpázsitos vezérnövényő talajfoltok főtermése 

nedves és száraz évben 

A nagyobb gyephozam nagyobb szervesanyag felhalmozódással jár és a levegıtlen 

körülmények a lebontást is gátolják. Ennek következtében a humusztartalom a mélyebben 

fekvı részeken sokkal nagyobb mint a magasabb fekvéső részeken (6. ábra). 

184


Talajtani szempontból a mélyebb fekvéső rész egyértelmően kedvezıbb, mint a 

magasabb fekvéső. Azonban hagyományos legelı és kaszáló hasznosítás mellett a nagyobb 

főtermés többnyire nem takarítható be a nyár elejéig nedves foltokon. A betakarításra, 

illetve legeltetésre alkalmas talajállapot elérésekor az ecsetpázsit többnyire 

elvénül. Az ecsetpázsitos gyepek egyik új potenciális hasznosítása a bioenergia termelés 

lehet. 

300 

250 

Humusz t/ha / 1m -es talajréteg 

Humusz (t/ha) 

200 

150 

100 

50 

0 

Magas fekvés 

Átmeneti fekvés 

Mély fekvés 


6. ábra Különbözı fekvéső talajok 1 m-es rétegének humusztartalma 

Szántóhasznosítással és ennek érdekében végzett talajjavítással csak ott érdemes kísérletezni, 

ahol a kilúgzott szint mélysége már javítás elıtti állapotban is eléri a 20 cm-t. 

A javítást követıen a szikes talaj még sokáig, elsısorban a viszonylag sekélyebben 

gyökerezı gabonafélék termesztésére alkalmas. A mélyebben gyökerezı növények 

termesztése csak akkor lehetséges, ha a kis só- és kicserélhetı nátriumtartalmú feltalaj 

mélysége már eléri a 40 cm-t. A 20 cm-nél sekélyebb kilúgzott szinttel rendelkezı 

szikes talajokon a növénytermesztést nem érdemes erıltetni. Ez esetben a gyeppel történı 

hasznosítás sokkal inkább célravezetı. 

A gyep talajában zajló víz- és anyagforgalmi folyamatokat alapvetıen meghatározza 

a talajfolt mikrodomborzatban elfoglalt helye. A mélyebb fekvéső részeken a 

kilúgzás és a humusz felhalmozódása sokkal erısebb, a gyep termése többszörösen 

nagyobb, mint a magasabb és szárazabb fekvéső részeken. A szikes talaj nedves fekvéső 

részén nıtt, réti ecsetpázsit vezérnövényő gyep legeltetéssel, illetve kaszálóként 

nehezen takarítható be. Potenciális hasznosítási lehetıség az ilyen gyepek bioenergia 

nyerésre történı felhasználása lehet. 


ARANY, S. (1956). A szikes talaj és javítása. Mezıgazdasági Kiadó, Bp, 408. 

BOCSKAI, J. (1972). A talajmővelés, trágyázás és kémiai javítás szerepe a sztyeppesedı réti 

szolonyec talajok termékenységére. MTA Agrártudományok Osztálya Közleménye, 31 (1), 

109-120. 

BOCSKAI, J. (1974). A szikjavítás helyzete és a fejlesztés szempontjai, Talajtermékenység – A 

talajmővelési Kutató Intézet Közleményei Különkiadás, 8-20. 

185

Blaskó 

DÖMSÖDI, J. (1988). Ásványi anyagok, kızetırlemények felhasználása talajjavításra, 

tápanyagvisszapótlására. GATE Vezetı- és Továbbképzı Intézet,Budapest. 

DZUBAY, M. (1971). A kémiai talajjavítás hatásának vizsgálata a Cserebökényi (Szentes) kísérleti 

telepen. Agrokémia és Talajtan, 20, 261-280. 

FEKETE, J. (2002). Szikes talajok javításának hatása a talaj tulajdonságaira, Szent István Egyetem, 

Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllı, Talaj és környezet, Debrecen, 259-267. 

HALÁSZ, K. (1973). Komplex agrotechnikai és melioratív módszerek hatékonysága szikes talajon. 

Talajmővelési Kutató Intézet, Karcag, Jubileumi Tud. Ülésszak kiadványa, 107-114. 

HALÁSZ, K. (1974). Kétszintő javítás hatása a növények termésére sztyeppesedı réti szolonyec 

talajon. Talajtermékenység, 5, 223-231. 

KÖHLER, M. (1982). A meszes altalajterítés módszerének fejlıdése és a kivitelezés újabb lehetıségei. 

A meszes altalajterítés alkalmazásának lehetıségei a szikes talajok javításában. 

MTA DAB és Szolnok megyei Tanács kiadványa, Karcag, 9-18. 

MILE, O., MÉSZÁROS, I., VERES, SZ., LAKATOS, GY. (2001). A talajtulajdonságok térbeli változatossága 

és a növényzet közötti összefüggés a kiskunsági Péteri-tó melletti szikes területen. 

Agrokémia és Talajtan, 50, 427-438. 

NYIRI, L., FEHÉR, F. (1977). Tájékoztató a Karcag-pusztai komplex meliorációs modelltelepen 

folyó kutatómunkáról. Kézirat. DATE KI, Karcag 

PATÓCS, I. (1978). A szolonyec talajok termékenysége növelésének új lehetıségei. Debreceni 

Agrártudományi Egyetem. “Tessedik Sámuel” Tiszántúli Mezıgazdasági Tudományos Napok, 

Debrecen, 261-263. 

PATÓCS, I. (1982). A meszes altalajterítés alkalmazásának lehetıségei és aktuális kérdései. A 

meszes altalajterítés alkalmazási lehetıségei a szikes talajok javításában. MTA DAB és 

Szolnok megyei Tanács kiadványa, Karcag, 19-32. 

PRETTENHOFFER, I. (1969). Hazai szikesek javítása és hasznosítása. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

SIPOS, S., BOCSKAI, J. (1966). A mővelés és meszezés hatásának vizsgálata sztyeppesedı réti 

szolonyec talajon. Talajtermékenység, 1, 48-57. 

SIPOS, S. (1973). A talajmővelési és talajjavítási kutatások összefoglaló ismertetése. Talajmővelési 

Kutató Intézet Jubileumi Tudományos Ülésszak, Karcag, 27-37. 

SIPOS, S. (1966). Újabb adatok a mélyítı mővelés hatékonyságához. Talajtermékenység, 1, 34-44. 

TÓTH T, KUTI L, FÓRIZS I, KABOS S. (2001). A sófelhalmozódás tényezıinek változása a hortobágyi 

„Nyírılapos” mintaterület talajainál. Agrokémia és Talajtan, 50, 409-426. 

186

A DUNA -TISZA KÖZI LEPELHOMOK TALAJOK 

KÖRNYEZETHEZ ALKALMAZKODÓ 

TALAJHASZNÁLATA 

Cserni Imre 1 , Buzás István 1 , Hüvely Attila 1 , Hoyk Edit 1 , Borsné Petı Judit 1 , 

Lévai Péter 2 

1 Kecskeméti Fıiskola, Kertészeti Fıiskolai Kar, Környezettudományi Intézet, Kecskemét 

2 Kecskeméti Fıiskola, Kertészeti Fıiskolai Kar, Dísznövény- és Zöldségtermesztési Intézet, 

Kecskemét 

e-mail: cserniimre@freemail.hu 


A Duna-Tisza közi lepelhomok talajokon az ökológiai és ökonómiai gazdálkodás egyensúlyának 

megteremtése józan megfontolást igényel. E térség éghajlata hazánk más tájaihoz viszonyítva 

alapvetıen melegebb, szárazabb és szeszélyesen aszályra hajlóbb. Talajaink heterogenitása 

és így a trágyák hatékonysága is különbözı. Környezeti szempontból e táj igen érzékeny. A 

gazdaságos fennmaradáshoz az alapelv az alkalmazkodás, vagyis a földjeinket arra és olyan 

intenzitással kell használni, amire az a legalkalmasabb. 

Tapasztalataink igazolják, hogy talajaink terhelését el kell kerülni úgy, hogy a termésátlagainkat 

szinten tartsuk. Vetésforgó tartamkísérleteink igazolták, hogy a fıvetéső zöldtrágyázás 

még pillangósok esetében is termıév kieséssel jár. Megállapítottuk, hogy a csemegekukorica 

termésmennyiségi és minıségi mutatói a talaj 0-30 cm-es rétegének nitrát tartalmával mutatnak 

összefüggést. A kalibrációs görbékbıl leolvasható, hogy különbözı nitrogén ellátottságú talajokon 

mekkora termés várható. 

Summary 

Creation of the suitable ecological and economical farming balance on sandy soils between the 

Danube and Tisza rivers requires thorough consideration. Clime of this region is essentially 

warmer and drier, than in usual in Hungary, and it is disposed to drought. Soils are highly heterogenic, 

and the efficiency of fertilizers is different. This land is highly vulnerable from the 

environmental point of view. The most important principle of sustainable development is accommodation, 

so our soils have to be used with the adequate intensity and for that purpose, 

which is the most suitable on the basis of their properties. 

Our experiences confirmed, that we have to avoid the load of the soils. We assessed, that 

quality and quantity of the crop of sweet corn are associated with the nitrate level of the upper 

soil layer. Amount of estimated crop yield can be read from the calibration curves according to 

the nitrate level of soils. 

Bevezetés 

A harmadik évezred elején a fejlett világnak új kihívásokkal kell megküzdenie, mivel a 

környezetszennyezés oly mértékő lett, hogy az a földi élet létét veszélyezteti. Éppen 

ezért a „fenntartható fejlıdés”-t (sustainable development) úgy kell megvalósítani a 

Riói Konferencia tükrében, hogy a természeti erıforrásaink tovább ne károsodjanak. 

Mindehhez a tudomány és a gyakorlat eddigi eredményeinek felhasználása szükséges 

187

Cserni – Buzás – Hüvely – Hoyk – Borsné Petı – Lévai 

oly módon, hogy azok mentesek legyenek a környezet terhelésének további növelésétıl 

(pl. kemikáliák túlzott használata). A fenntartható fejlıdés azonban magában foglalja a 

terméseredmények szinten tartását, de egyben elırelépést is jelent a környezet megóvása 

érdekében. 

Közleményünkben a Duna-Tisza közi homokhátságon, Kecskeméten folyó kutatási 

eredményekrıl, gyakorlati tapasztalatokról és napjaink fenntartható gazdálkodási lehetıségeirıl 

kívánunk tájékoztatást adni. 

A talaj- és vízvédelem feladataként legjobban az ENSZ környezetvédelmi programjának 

intelmét fogadjuk el, mely szerint „Földünket nem szüleinktıl örököltük, hanem 

gyermekeinktıl kölcsönöztük.” Talajaink termékenységét megırizni, illetve növelni, 

valamint utódainkra hagyni csakis ilyen morális hozzáállással szabad, melynek napjainkban 

sajnos híján vagyunk. Hazánk legfontosabb feltételesen megújuló (megújítható) 

természeti erıforrása a talaj, következésképpen a talajaink védelme, racionális hasznosítása 

mindannyiunk közös feladata. 

A talaj állandóan változó dinamikus folyamatok helye, és az ember legfontosabb 

termelıeszköze. Olyan „csodálatos rendszer” amely okszerő használat mellett mindig 

képes folyamatosan megújulni, ennek alapján joggal nevezhetı mindennapi termıföldünknek. 

Legfontosabb tulajdonsága a termékenység. Ezen tulajdonsága azt fejezi ki, hogy 

mennyire képes még a további funkcióinak is megfelelni, úgymint: megújuló (megújítható), 

átalakító, tápanyag-szolgáltató, raktározó, pufferoló, szőrı és génmegırzı funkciók 

(VÁRALLYAY, 1993, 1994). A talaj állapotát az ember talajképzıdési folyamatok 

révén bizonyos mértékig képes befolyásolni pozitív és negatív irányba. 

Az iparszerő termelés során olyan technológiák terjedtek el, melyek környezetünket 

gyakran súlyosan terhelték: a levegıt, az élı- és talajvizeket, talajainkat és a rajta élı 

flórát és faunát, beleértve az embert is. Az antropogén tényezık hatására ugyanis a 

bioszféra egésze változhat, mivel az a Glóbusz egészére kiterjed. A bioszféra alkotóinak 

a szennyezıdése alapvetı gazdasági és ökológiai jelentıséggel bír. A környezet 

terhelés és a levegıszennyezés fı forrásai: a közlekedés, a fosszilis tüzelıanyagok, az 

ipari üzemek, a bányászat stb. A XX. század végén jelentıs volt a mezıgazdaság terhelése 

kemikáliákkal, melyet jelenleg az ökológiai gazdálkodás igyekszik mérsékelni. 

Korábban klasszikus értelemben a földhasználat a földek mővelését és a történelem 

folyamán a mővelési módok fejlıdését jelentette. 

Napjainkban a termıföldek hasznosításával, védelmével és a használók nyilvántartásával 

megegyezı állapotot nevezzük földhasználatnak (DÖMSÖDI, 2006). 

Nemzeti vagyonunk mintegy 20 %-át teszi ki a termıföld (CSERNI, 1999; ÁNGYÁN, 

2003). Megırzése éppen ezért a mindenkori használók kötelessége, hiszen a magyar 

termıtalaj egészségi állapota messze felülmúlja a nyugat európai talajokét. 

Egyetértve ÁNGYÁN (2003) világosan megfogalmazott tézisével a termıföld - bárhol a 

világon - a történelem folyamán mindig több volt csak, mint termelıeszköz, és a rajta megvalósuló 

mezıgazdaság pedig több volt, mint árutermelı ágazat. A termékek elıállításán 

túl egyéb feladatokat is ellátott: talajt, vizet, élıvilágot, tájat, környezetet is „termelt” és 

mindezen túl munkát, életcélt, megélhetést biztosított a vidéki közösségek számára. 

Beigazolódik ismét, hogy a mezıgazdaságnak a termelés mellett környezeti és társadalmi 

valamint foglalkoztatási feladatokat is el kell látnia. Ez utóbbi ökoszociális 

szolgáltatások helyben jöttek, illetve jönnek létre és különböznek egymástól, éppen 

ezért nem alkalmazhatók csakis azon a helyen, ahol létrejöttek. 

188

A Duna – Tisza közi lepelhomok talajok környezethez alkalmazkodó talajhasználata 

Az ország termelési potenciálja jelentıs, amit a jövıben ki is kell használni, méghozzá 

úgy, hogy a mezıgazdaságnak nem csak termelési feladatokat kell ellátnia. 

Hazánk területének 35 %-a, míg mezıgazdasági területének 43 %-a kiváló mezıgazdasági 

adottságú. Az ország területének 10-12 %-a és mezıgazdasági területének 6 

%-a érzékeny környezeti szempontból. 

Ökológiai körülmények 

A Duna-Tisza közén nagymértékő a talajok heterogenitása, így az egyes talaj típusok 

között a trágyák hatékonysága is, ezért jóval nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tájtermesztésre 

és a fajták nemesítésére. Ezt a szemléletet valósították meg tájgazdálkodást 

szem elıtt tartva a múlt század derekán létrehozott tájintézetek. 

A Duna-Tisza közi homokhátságon a gazdaságosan termeszthetı növény fajok és 

fajták, valamint azok trágyázási módja különbözik a kötött talajokétól (BAUER, 1976). 

A homokhátság növényei: a rozs, a tritikale és az ıszi árpa. A különbözı tritikale fajták 

nitrogénhasznosító képessége is tág határok között változik (ISFAN ET AL., 1991; 

CSERNI et al., 1997), éppen ezért törekedni kell a fajon belül a fajták helyes megválasztására 

az ökológiai és ökonómiai szempontokat is figyelembe véve. 

A homoktalaj fizikai, kémiai tulajdonsága, csökkent biológiai tevékenysége indokolja 

a környezet terhelésének mérséklését. Alternatívát csakis a korábbi és jelenlegi 

kutatási és gyakorlati eredmények felhasználása és az ökológiai, ökonómiai körülmények 

figyelembe vétele adhat (CSERNI, 1995, 1999). 

Az elızıekbıl következik, hogy talajaink meliorálása - mindenáron való alakítása a 

környezethez - jelenleg csak a kis területi igényő kertészeti kultúrák talajainak javítására 

korlátozódhat (fóliaházak, ültetvények). 

A Duna-Tisza közének éghajlata hazánk más tájaihoz viszonyítva is alapvetıen melegebb, 

szárazabb és szeszélyesen aszályra hajlóbb. Az elırejelzések szerint a Föld alsó 

légkörének felmelegedésével és a csapadékmennyiség csökkenésével számolhatunk 

(VÁRALLYAY, 1992; LÁNG, CSETE, 2007). Ez pedig a homok területek 

elsivatagosodásának veszélyét és a homokos textúrájú szántó területek jelentıs mértékő 

parlaggá válását, illetve a mővelési ág változását fogja eredményezni. 

Hazánk szántó területének 22%-a homoktalaj, aminek 1/5-e futóhomok. A homoktalajoknak 

mintegy fele, a futóhomoknak csaknem 3/4-e van a Duna-Tisza közi homokhátságon 

(GÉCZY, 1968). Ezen a rossz víz- és tápanyag-gazdálkodású homoktalajokon 

az intenzív öntözéses gazdálkodás területi fejlesztése korlátozott. Az erdısítésnek 

pedig a hosszútávon megtérülı beruházási költség és gazdaságosság szab gátat gyakran. 

Talajaink nagy része mezıgazdasági hasznosítás szempontjából a gyenge adottságú 

régiókhoz sorolhatók. A szikes területek (szoloncsák és szoloncsák-szolonyec talajok) 

kitőnı sziki juhlegelık lehetnek ismét, esetleg sótőrı szárazvirág termelésre, valamint 

halastavak létesítésére hasznosíthatók (CSERNI, 1996, 1999). 

A jobb, humuszosabb homoktalajokon szılı- és gyümölcstermesztés lehet indokolt. 

Ezeken a területeken azonban sikeres mezıgazdasági termelés is folytatható a kísérleti 

eredmények szerint (BAUER, 1976; BAUER, CSERNI, 1984a, 1984b, 1993; CSERNI, 

1982, 1983a, 1983b, 1984a, 1985). A jobb tápanyag- és vízgazdálkodású vályog kötöttségő 

csernozjom és öntés talajokon pedig a szántóföldi növénytermesztés és intenzív 

szabadföldi zöldségtermesztés fejlesztése indokolt. 

189


Az ökológiai adottságokat is figyelembe véve az öntözés nélküli szántóföldi növénytermesztés 

marad a Duna-Tisza közi homoktalajaink fı hasznosítási formája 

(40%). A leggyengébb szántóterületek pedig fokozatosan parlaggá válhatnak. 

Az ökonómiai és az ökológiai egyensúly megtalálása józan megfontolást igényel. 

Térségünkben a kertészeti termelésben is vannak minıségjavító és jövedelmezıséget 

fokozó, de az ökológiai szemléletet is szem elıtt tartó lehetıségek. Ilyen pl. a minıségi 

vetımagtermesztés és az ún. biotermékek elıállítása, a biodízel üzemanyag-termelés 

repcemagból (SZTACHÓ-PEKÁRY, VIOLA, 1993) és különbözı növények termesztésbe 

vonása (CSERNI, 1999), egyéb természeti források alkalmazása: termálvíz, napenergia, 

szélenergia és energiatermelı növények (SZTACHÓ-PEKÁRY, VIOLA, 2005). 

Minıségi vetımag termesztési lehetıségek 

Paradicsom vetımag termesztési kísérleteinkkel (Zöldségtermesztési Kutatóintézet, 

Kecskemét) bizonyítottuk, hogy a vetımag minısége, csírázási százaléka a szabadföldi 

körülmények között lényegesen jobb (95%), mint hajtatott termesztésnél (78%). A 

bıséges víz- és N-ellátás gyengébb minıségő magvakat (81%), míg a csökkentett vízés 

bıséges K-tápanyagellátás jobb (90%) minıségő magvakat eredményezett (HAMAR 

et al., 1989). 

Csemegekukorica vetımagtermesztésben a túlzott tápanyagellátás depresszív hatású 

lehet a szemek vigorszázalékára és a minıségre (CSERNI ET AL., 1989). 

Uborkamag-termesztésben kísérleteink szerint homoktalajokon a jobb N-ellátás 

rontotta a nagy vigorszázalékot, míg a K-ellátás javította (CSERNI ET AL., 1990). 

Nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni a másodvetéső tarlóburgonya vetıgumó elıállítására 

(ANTAL et al., 1966). 

Potenciálisan termeszthetı növényfajok 

A térségünkre vonatkozó kísérletek azt bizonyítják, hogy nagyobb területet kell engedni 

a feledésbe merült növények újra termesztésbe vonására, mint pl. az igénytelen csicsóka, 

amely homoktalajainkon is eredményesen termeszthetı (CSERNI, 1984c). 

Ugyancsak perspektivikus homoktalajainkon a spárga termesztése (FEHÉR, 1995). 

Olyan új növényfajok meghonosítása elıl sem szabad elzárkózni, amelyek a körülményeink 

között jól termeszthetık, pl. a tarka koronafürt, csicseriborsó, valamint a korszerő 

táplálkozáshoz felhasználható és exportálható amarant. Célszerőnek látszik olyan 

zöldségfajok meghonosítása is, mint a gumós édeskömény és a vajrépa (CSERNI, 

1984b, 1986, 2000, 2010; CSERNI, PETRO, 1987). 

A gyengébb homoktalajokon viszont helye van még a rozs monokultúrának. Ahol 

már ez sem gazdaságos ott következik az idıszakos juhlegelıként még némi hasznot 

hozó parlagoltatás, nemzeti parkhoz csatolás. Génrezervoárok, turisztikai, és rekreációs 

területek kialakítása ugyancsak számításba vehetı (CSERNI, 1996, 1999). 

Szerves anyag visszacsatolása a körforgalomba 

Homoktalajokon a szerves trágyázásnak mindig nagyobb a jelentısége, mint a jobb 

víz- és tápanyag-gazdálkodású talajokon. A szerves anyag utánpótlása azonban itt nehezebb, 

mivel kevesebb a megtermelhetı takarmány és így az eltartható számosállat. 

Az istállótrágyát viszont zömében a kertészet, ezen belül az intenzív zöldségtermesztés 

használja fel. A zöldtrágyázás elterjedését nagymértékben korlátozza a szervesanyagtermeléssel 

párhuzamosan növekvı vízfogyasztás. 

190

A Duna – Tisza közi lepelhomok talajok környezethez alkalmazkodó talajhasználata 

Jelentıs elırelépést csakis az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó, a talaj tápanyag 

tartalmát fenntartó és a környezetvédelmet is szem elıtt tartó szerves trágyázással 

kombinált mőtrágyázás eredményezhet, beleértve a somkóró tarló- és gyökértrágyázást 

(zöldtrágyázás kecskeméti módszere) is (BAUER, PROHÁSZKA, 1987). A szerves 

trágya és mőtrágyák kölcsönhatását most is vizsgáljuk különbözı talajtípusokon. A 

zöldtrágyák közül itt a somkóró, a szöszös bükköny és az olajretek bír nagy jelentıséggel. 

A kétéves somkóró tarló- és gyökérmaradványának termésnövelı utóhatása két 

évig jelentıs (BAUER, CSERNI, 1984a, 1984b). A tarlónapraforgó zöldtrágyázás pedig 

csak korán, a bimbózás kezdetén alászántva és csak átmenetileg lehet indokolt és gazdaságos 

(BAUER, 1973, 1976; BAUER, CSERNI, 1993). 

Jó minıségő agrotechnika 

A Duna-Tisza közi homokterületeken fokozottan nagy gondot kell fordítani a talajok 

mővelésére. Ha a szikeseket perc talajoknak nevezzük, akkor enyhe túlzással a homoktalajokat 

„másodperc talajoknak” mondhatjuk. Éppen ezért - különösen a zöldségkultúrák 

alatt - nagy gondot kell fordítani a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak javítására 

a talajok fizikai tulajdonságának figyelembevételével, melyet csakis okszerő talajmőveléssel 

tudunk elérni. A racionális talajhasználat természetszerően szerkezetjavulást 

is magában hordoz, mivel meszes homoktalajaink tömörödésre hajlamosak. 

Ennek következtében homoktalajainkon ugyanúgy, mint a kötött talajokon, a háromnégyévenkénti 

mélyítı szántás, 25-28 cm-re a kapások alá, teljesen indokolt a tárcsavagy 

eketalp kialakulásának elkerülése végett, ahogy azt a vetésforgó igényli. A talaj 

szerkezete ezzel, továbbá megfelelı növényi sorrend kialakításával, a pillangósok nagyobb 

arányú termesztésével, valamint tarló- és gyökértrágyázással („kecskeméti módszer”) 

szinten tartható, illetve javítható. 

A talajsavanyodás mérséklése 

Homoktalajaink részben a korábbi, intenzív mőtrágyázás eredményeként jelentısen 

elsavanyodtak. Kísérleteinkben igazoltuk a növekvı mőtrágya adagokkal párhuzamos 

elsavanyosodást (BAUER, 1976; CSERNI, 1982). A talajsavanyodást még a zöldtrágyák 

sem mérsékelték számottevıen, csak az istállótrágyának volt jelentısebb pufferoló 

hatása. 

Tartamkísérletünkben (1964-1980) homoktalajokon a nagyobb adagú (N 100 , P 0-150 és 

K 65 kg/ha/év N-, P 2 O 5 és K 2 O-hatóanyag) mőtrágya mennyiségek alkalmazásának jelentıs 

savanyító hatása volt. A szántott talaj H 2 O-ban mért pH-ja 7,1, míg KCl-ben 6,7 

volt a kísérlet kezdetén (1964) több talajminta átlagában. Tizenhat évvel késıbb (1980) 

a pH(H 2 O) ill. pH(KCl) kukorica monokultúra alatt 4,0 ill. 3,6 értékre, rozs monokultúrában 

pedig 5,1 illetve 4,5 értékre csökkent. A pH drasztikus csökkenéséhez – a kis 

kolloid tartalmú homoktalajokon (humusz tartalom: 0,38%) – minden bizonnyal az 

ammónium-nitrát mőtrágya járult hozzá döntı mértékben. A szuperfoszfát alkalmazása, 

a vizsgálataink szerint nem eredményezett talajsavanyodást (CSERNI, 1982). 

Csaknem másfél évtizeddel késıbb, 1994-ben a szondás vizsgálataink jelentıs mértékő 

javulást mutattak. Ennek magyarázata, hogy az utolsó tizenöt évben a terület alig 

részesült mőtrágyázásban (átlag 15 kg/ha/év), és a területen lucernatermesztés folyt. A 

javulás a mőtrágyázás csekély mértékének, valamint a lucerna mélyrehatoló karógyökérzetének 

igen nagy kalcium-feltáró képességének köszönhetı (CSERNI, 1995). 

191


Növények igénye szerinti tápanyag utánpótlás 

Napjainkban a csökkent mértékő mőtrágya felhasználás eredményeként további talajsavanyodással 

talán nem kell számolni. Az 1990-es évek elejére a mőtrágya felhasználás 

szinte a század közepére jellemzı szintre esett vissza, Bács-Kiskun megyében a 

KSH (1995) adatai szerint a mőtrágyázott szántóterület nagysága 1995-re az 1990 évinek 

(289 ezer ha) 1/3-ára csökkent. A felhasznált mőtrágya hatóanyag mennyisége a 

mőtrágyázott területeken 206 kg összes hatóanyagról 15 kg-ra zuhant, az NKP hatóanyagok 

aránya pedig 4:1:3 körül alakult. 

Talajaink tápanyag tıkéjének jelentıs mértékő növekedése (1950-1985) óta, jelenleg 

sem elegendı a tápanyag felhasználás, különösen a foszfor tartalmú mőtrágyáknál, 

ez pedig a gyenge és közepes foszfor-ellátottságú talajainkat kritikus helyzet elé állítja. 

Félı, hogy a foszfor terméslimitáló tényezıvé válhat. Most egyre nagyobb jelentıséggel 

bír - különösen a homok

Itt - Magyar Talajtani Társaság

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles